MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR. Vállalkozáselmélet és gyakorlat akkreditált Ph.D. Program Programvezető: Prof. Dr

MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR

„Vállalkozáselmélet és gyakorlat” akkreditált Ph.D. Program Programvezető: Prof. Dr. Szintay István

Siposné Nándori Eszter

SZEGÉNYSÉG ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS KAPCSOLATA AZ ÁTMENETI ORSZÁGOKBAN 1990 UTÁN

Tudományos vezető: Prof. Dr. Besenyei Lajos

Miskolc 2011.

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után

Tartalomjegyzék

Ábrák jegyzéke ........................................................................................................................... 4 Táblázatok jegyzéke ................................................................................................................... 6 1. Bevezetés ................................................................................................................................ 9 1.1. A szegénység, mint világméretű probléma ..................................................................... 9 1.2. Növekedés és fejlődés ................................................................................................... 11 1.3. A dolgozat felépítése, kutatási kérdések ....................................................................... 12 2. A szegénység meghatározása és felszámolásának lehetséges módjai .................................. 16 2.1. A szegénység meghatározása ........................................................................................ 16 2.1.1. Jövedelem vagy életminőség? ................................................................................ 16 2.1.2. A jövedelmi egység megválasztása ........................................................................ 18 2.1.3. A szegénységi küszöb meghatározása.................................................................... 19 2.2. Szubjektív és objektív szegénységkoncepciók .............................................................. 21 2.3. A szegények segítésének lehetőségei ............................................................................ 23 2.3.1 A szegénység megítélése ......................................................................................... 23 2.3.2. Állami újraelosztás ................................................................................................. 24 2.3.3. A szegénység mérséklésének nemzetközi forrásai ................................................. 33 2.3.4. A szegények segítésének egyéb módszerei ............................................................ 33 2.4. A gazdasági növekedés és humán fejlettség szegénységre gyakorolt hatása ................ 34 2.5. A szegénység és kirekesztettség hatása a növekedésre és a fejlődésre ........................ 39 2.6. Az állami redisztribúció és a nemzetközi segélyek növekedésre gyakorolt hatása ...... 40 3. Országtanulmányok .............................................................................................................. 45 3.1. Gazdasági növekedés .................................................................................................... 45 3.2. Szegénység és egyenlőtlenség ....................................................................................... 47 4. A jövedelmi szegénység, a növekedés és a fejlődés mérése ................................................ 49 4.1. A jövedelmi szegénység és az egyenlőtlenség mérése .................................................. 49 4.2. A gazdasági növekedés és a humán fejlettség mérése .................................................. 52 5. A szegénységi koncepció megválasztásának szerepe .......................................................... 55 5.1. Objektív és szubjektív szegénységkoncepciók ............................................................. 55 5.1.1. Az elemzés módszertana ........................................................................................ 56 5.1.2. Az objektív és szubjektív szegénységkoncepciók összehasonlítása ...................... 63 5.2. A szegénységi küszöb megválasztásának szerepe ........................................................ 69 5.2.1. Az elemzés módszertana ........................................................................................ 69 5.2.2. A szegénységi küszöb és a szegénység kapcsolatának vizsgálata ......................... 71

2


6. A gazdasági növekedés hatása a jövedelmi szegénység alakulására ................................... 75 6.1. A gazdasági növekedés hatása az egyenlőtlenségre és a jövedelmi szegénységre ....... 75 6.1.1. Az elemzés módszertana ........................................................................................ 76 6.1.2. A növekedés, illetve fejlődés és a jövedelmi szegénység empirikus vizsgálata .... 79 6.2. A gazdasági növekedés analitikus rugalmassága .......................................................... 87 6.2.1. Az empirikus kutatás módszertana ......................................................................... 87 6.2.2. A jövedelmi szegénység növekedési rugalmasságának empirikus vizsgálata ....... 89 7. A szegénység hatása a gazdasági növekedésre és fejlődésre ............................................... 94 7.1. Az empirikus kutatás módszertana ................................................................................ 94 7.2. A szegénység hatásának empirikus elemzése ............................................................... 96 8. Az intragenerációs állami újraelosztás hatása ...................................................................... 99 8.1. Az empirikus kutatás módszertana ................................................................................ 99 8.2. A regressziós összefüggés empirikus vizsgálata ......................................................... 103 9. Következtetések ................................................................................................................. 107 9.1. A dolgozat eredményeinek hasznosíthatósága ............................................................ 107 9.2. A kutatás további lehetséges irányai ........................................................................... 109 Summary ................................................................................................................................ 110 Felhasznált irodalom .............................................................................................................. 113 Mellékletek ............................................................................................................................. 124

3


Ábrák jegyzéke 1. ábra 2. ábra 3. ábra 4. ábra 5. ábra 6. ábra 7. ábra 8. ábra 9. 10. 11. 12.

ábra ábra ábra ábra

13. ábra 14. ábra 15. ábra 16. ábra 17. ábra 18. ábra 19. ábra 20. ábra 21. ábra 22. ábra 23. ábra 24. ábra

A napi 1,25 dollárnál (2005 PPP) kevesebből élők aránya Egy főre jutó jövedelem és boldogság kapcsolata az 1990-es években a világ országaiban A szegény népesség arány a teljes népesség körében a szegénység legfőbb okai szerint az angliai York városában 1901-ben A jövedelmek optimális elosztása az utilitarizmus elmélete alapján A szegénység elleni küzdelem lehetséges módjai és céljai azok legfontosabb képviselőivel A szegénység és a gazdasági növekedés, illetve a humán fejlettség modellje A vizsgált országok növekedési rátájának megoszlása, 1991-2008 A Gini együttható változása 1998-1999 és 2004-2005 között a vizsgált országokban Az aránymérő skálák kérdőíve Az aránytartó részminták összesített rangsora A gyorscsoportosítás összesített rangsora A szubjektív és a szociálpolitikai küszöbértékek egybeesési aránya Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2007-ben Különböző szegénységi küszöbök Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 2007 Adott x jövedelem függvényében az x-nél többet keresők száma A jövedelemszint és az adott jövedelemnél többet keresők száma közötti kapcsolat a vizsgált átmeneti országokban, 1990-től napjainkig A szegénységi küszöb és a szegénységi rés közötti kapcsolat a vizsgált átmeneti országokban, 1990-től napjainkig A gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás, valamint a Gini-koefficiens felhasználásával A gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés az egy főre jutó GDP, valamint a Gini-koefficiens felhasználásával A humán fejlettség és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés a humán fejlettségi index, valamint a Gini-koefficiens felhasználásával A gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás, valamint az u393 felhasználásával A gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés az egy főre jutó GDP, valamint az u393 felhasználásával A humán fejlettség és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés a humán fejlettségi index, valamint az u393 felhasználásával A gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés a gazdasági növekedési index és a jövedelemegyenlőtlenségi index értékeinek felhasználásával A humán fejlettség és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés a HDI és a jövedelemegyenlőtlenségi index értékeinek felhasználásával

4


25. ábra 26. ábra 27. ábra 28. ábra 29. ábra 30. ábra 31. ábra 32. ábra 33. ábra 34. ábra 35. ábra 36. ábra 37. ábra 38. ábra 39. ábra 40. ábra 41. ábra 42. ábra 43. ábra 44. ábra

A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás, valamint a szegénységi ráta értékeinek felhasználásával A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az egy főre jutó GDP, valamint a szegénységi ráta értékeinek felhasználásával A humán fejlettség és a szegénység közötti összefüggés a HDI, valamint a szegénységi ráta értékeinek felhasználásával A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás, valamint a relatív szegénységi rés értékeinek felhasználásával A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az egy főre jutó GDP, valamint a relatív szegénységi rés értékeinek felhasználásával A humán fejlettség és a szegénység közötti összefüggés a HDI, valamint a szegénységi rés értékeinek felhasználásával A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás, valamint a négyzetes szegénységi rés értékeinek felhasználásával A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az egy főre jutó GDP, valamint a négyzetes szegénységi rés értékeinek felhasználásával A humán fejlettség és a szegénység közötti összefüggés a HDI, valamint a négyzetes szegénységi rés értékeinek felhasználásával A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés a gazdasági növekedési index és a szegénységi index értékeinek felhasználásával A humán fejlődés és a szegénység közötti összefüggés a HDI és a szegénységi index értékeinek felhasználásával A lognormális eloszlás ábrája Horvátországban 1998-ban A szegénység növekedési rugalmassága az átlagjövedelem függvényében (a jövedelmet figyelembe véve) A szegénység növekedési rugalmassága az átlagjövedelem függvényében (a jövedelmek szórását figyelembe véve) Az átlagos rugalmasság a szegénységi küszöb függvényében (a jövedelemre vonatkozó rugalmasság felhasználásával) Az átlagos rugalmasság a szegénységi küszöb függvényében (a jövedelmek szórására vonatkozó rugalmasság felhasználásával) A szegénység összetevőinek hatása a gazdasági növekedésre és a humán fejlődésre Hosszú távú gazdasági növekedés, ha (1-) >  Hosszú távú gazdasági növekedés, ha (1-) <  A szegénység és a növekedés,illetve fejlődés modellje a vizsgált országokban, 1990-től napjainkig

5


Táblázatok jegyzéke 1. táblázat 2. 3. 4. 5.

táblázat táblázat táblázat táblázat

6. táblázat 7. táblázat 8. táblázat 9. táblázat 10. táblázat 11. táblázat 12. táblázat 13. táblázat 14. táblázat 15. táblázat 16. táblázat 17. 18. 19. 20.


21. táblázat 22. táblázat 23. táblázat 24. táblázat 25. táblázat 26. táblázat 27. táblázat 28. 29. 30. 31.


A KSH létminimum-számításának fogyasztásiegység-kulcsszámai (ekvivalencia-skála) Szegénységkoncepciók Létminimumértékek a különböző háztartástípusokban, 2007 A laekeni indikátorok leírása A szegénységi ráta (%) a mediánjövedelem 60 %-a esetén, valamint napi egy főre jutó 4,30 $ szerint Nemzetközi segélyek típusai Eddig elért eredmények a Millenniumi Fejlesztési Célok felé A szabadlistás felsorolás során említett tételek gyakorisága A szabadlistás felsorolás alapján feldolgozásra kiválasztott 21 tétel A szabadlistás felsorolás során a 30 adatközlőnél előforduló tényezők A binomiális teszt eredménye Páronkénti adatközlők közötti egyező válaszok aránya Az adatközlők minimális száma a kulturális kompetencia különböző szintjeinek, a megbízhatósági szint különböző értékeinek és a helyesen osztályozandó kérdések arányának a függvényében A népességszám alapján meghatározott mintanagyságok a különböző településtípusok esetén Az aránytartó részminták blokkjai Az aránytartó részminták kérdéseire adott válaszok egy adatközlő esetén A 13 adatközlő összesített válaszai az aránytartó részminták kérdéseire A 13 adatközlő rangsora a gyorscsoportosítás során Az aránymérő skálák kérdéseire adott válaszok Szociális támogatási formák Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2007ben A szubjektív és a szociálpolitikai szegénységi küszöbök összehasonlításának eredménye A különböző szegénységi küszöbökhöz (x) tartozó népességszám A szegénységi küszöb és a küszöbnél többet keresők számának kapcsolatát leíró görbék jellemzői A szegénységi küszöb és a relatív szegénységi rés kapcsolatát leíró görbék jellemzői A jövedelemegyenlőtlenség mutatószámainak korrelációs mátrixa A felmérések évei és a jóléti indikátor A gazdasági növekedés és fejlődés alkalmazott mutatószámainak korrelációs mátrixa A szegénység mérőszámai A jövedelemegyenlőtlenség mérőszámai A gazdasági növekedés és humán fejlettség mérőszámai A jövedelmi szegénység, az egyenlőtlenség, a gazdasági növekedés és a humán fejlettség változása a vizsgált országokban 1990-2010 között

6


32. táblázat 33. táblázat 34. táblázat 35. táblázat 36. táblázat 37. táblázat 38. táblázat 39. táblázat 40. táblázat 41. táblázat 42. táblázat 43. táblázat 44. táblázat 45. táblázat 46. táblázat 47. táblázat 48. táblázat 49. táblázat 50. táblázat 51. táblázat 52. táblázat 53. táblázat

A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága (a Ginikoefficienst használva a becsléshez) A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága (az u393 mutatót használva a becsléshez) A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága az 1990-es években (a Gini-koefficienst használva a becsléshez) A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága a 2000-es években (a Gini-koefficienst használva a becsléshez) A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága az 1990-es években (az u393 mutatót használva a becsléshez) A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága a 2000-es években (az u393 mutatót használva a becsléshez) A jövedelemegyenlőtlenség indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága A jövedelemegyenlőtlenség indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága az 1990-es években A jövedelemegyenlőtlenség indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága a 2000-es években A szegénység növekedési rugalmassága (az egy főre jutó átlagjövedelmet / átlagos kiadást használva a becsléshez) A szegénység növekedési rugalmassága (az egy főre jutó GDP-t használva a becsléshez) A szegénység humán fejlettségbeli rugalmassága (a humán fejlettségi indexet használva a becsléshez) A szegénység növekedési rugalmassága az 1990-es években (az egy főre jutó átlagjövedelmet / átlagos kiadást használva a becsléshez) A szegénység növekedési rugalmassága a 2000-es években (az egy főre jutó átlagjövedelmet / átlagos kiadást használva a becsléshez) A szegénység növekedési rugalmassága az 1990-es években (az egy főre jutó GDP-t használva a becsléshez) A szegénység növekedési rugalmassága a 2000-es években (az egy főre jutó GDP-t használva a becsléshez) A szegénység humán fejlettségbeli rugalmassága az 1990-es években (a humán fejlettségi indexet használva a becsléshez) A szegénység humán fejlettségbeli rugalmassága a 2000-es években (a humán fejlettségi indexet használva a becsléshez) A szegénység indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága A szegénység indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága az 1990-es években A szegénység indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága a 2000-es években A gazdasági növekedés és humán fejlettség szegénységre és egyenlőtlenségre gyakorolt hatásának regressziós együtthatói a vizsgált országokban

7


54. táblázat 55. táblázat 56. táblázat 57. táblázat 58. táblázat 59. 60. 61. 62. 63. 64.

táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat

65. táblázat 66. táblázat 67. táblázat

A gazdasági növekedés és humán fejlettség szegénységre és egyenlőtlenségre gyakorolt hatásának regressziós együtthatói a vizsgált középeurópai országokban A lognormalitás tesztelése A gazdasági fejlettség és a rugalmasság kapcsolatát leíró görbék jellemzői A szegénység növekedési rugalmassága különböző szegénységi küszöbök esetén A szegénységi küszöb és a rugalmasság kapcsolatát leíró görbék jellemzői A szegénység összetevőinek korrelációs mátrixa A vizsgált magyarázó változókhoz tartozó VIF-mutatók értékei A szegénység összetevőinek hatása a gazdasági növekedésre A szegénység összetevőinek hatása a humán fejlettségre A redisztribúciós költségvetés sémája GDP növekedésre számított regresszió a kezdeti fejlettségi szint és a tudásszint figyelembevétele esetén, 1990-2009 GDP növekedésre számított regresszió valamennyi magyarázó változó figyelembe vételével, 1990-2009 Humán fejlettségre számított regresszió a kezdeti fejlettségi szint és a tudásszint figyelembevétele esetén, 1990-2009 Humán fejlődésre számított regresszió valamennyi magyarázó változó figyelembe vételével, 1990-2009

8


1. Bevezetés 1.1. A szegénység, mint világméretű probléma A piacgazdaságra való áttérést követően a gazdasági és társadalmi szerepek változása rendkívüli mértékben felgyorsult. Nem mindenki képes a változó szerepekhez azonnal és probléma nélkül alkalmazkodni. Az alkalmazkodási nehézségek gyakran az átörökölt kulturális hagyományokból, vagy a nem megfelelő életkörülményekből adódnak. Az ilyen problémákkal küzdőket fenyegeti leginkább a szegénység és a kirekesztettség veszélye. Ha a társadalomban ezen egyének aránya meghalad egy kritikus szintet, az nemcsak a társadalom, hanem a gazdaság megfelelő működését is veszélyezteti. Ezért rendkívül fontos a szegények és a hátrányos helyzetűek támogatása, a többségi társadalomba való reintegrálása. A szegénység ma világméretű probléma. Évente közel nyolcmillió (napi szinten több mint húszezer) ember hal meg a szegénység közvetlen következményeként. Vannak azonban olyan becslések is, amelyek ennek a kétszeresét valószínűsítik1. A világ egyes részein a szegénység mértéke változatos képet mutat. Bár a rendkívüli szegénységben, vagyis napi 1,25 dollárnál kevesebből élők aránya 1981 és 2005 között 1,9 milliárdról 1,4 milliárdra csökkent, az egyes régiók között jelentős eltérések tapasztalhatók. A 2005-ös árakon számítva napi 1,25 dollárnál kevesebből élők aránya az 1. ábrán látható régiónkénti bontásban. 1. ábra: A napi 1,25 dollárnál (2005 PPP) kevesebből élők aránya

Forrás: saját szerkesztés a Világbank (2008) Poverty data: A supplement to World Development Indicators 2008 alapján2 A legnagyobb csökkenés Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben jelentkezett, ahol a szegények aránya 78-ról 17 százalékra csökkent. Ez a tendencia legnagyobb mértékben Kínának köszönhető, ahol a szegények száma 627 millióval csökkent a vizsgált időszakban. 1 2

Besenyei (2009) 3. old. A disszertáció készítésekor (2010) ezek az adatok álltak rendelkezésre.

9

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Dél-Ázsiában és Afrikának a Szaharától délebbre fekvő területein a szegények aránya csak kis mértékben csökkent. Mivel azonban a népesség száma a vizsgált időszakban ezekben a régiókban rendkívül gyorsan emelkedett, a szegénységi arány csökkenésének ellenére a szegények száma összességében majdnem a duplájára nőtt3. Csak Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség halad jó úton afelé, hogy teljesítse azt a Millenniumi Fejlődési Célt, ami a szegénységi ráta szintjének a felére csökkentését fogalmazza meg az 1990 és 2015 közötti időszakra4. A kitűzött cél teljesülését jelentős mértékben megnehezíti a 2008-ban kirobbant gazdasági válság. A rendkívüli szegénységben élők számát a válság következtében 2009-re már 55-90 millióval többre becsülték, mint a korábbi számítások alapján. A válság hatása azonban régiónként eltérő. A fejlődő országokban valószínűleg tovább folytatódik a szegénységi arány csökkenése, azonban a csökkenés egyre kisebb mértékű lesz5. Ez a nagy ütemű népességszámnövekedéssel és a szegények számának ettől valamivel kisebb mértékű növekedésével kapcsolódik össze. A fejlett országokban a népességszám növekedése nem jellemző, így ott a szegénységi arány növekedése valószínűsíthető. A szegénység egyre nagyobb aránya mellett a szegénység mélysége is növekszik a gazdasági válság következményeként. A szegénység tehát világprobléma, amelynek megoldásához nemzetközi összefogás szükséges. A jelenlegi gazdasági és társadalmi válság felhívja a figyelmet arra a sürgető feladatra is, hogy a gazdag Észak és a szegény Dél közötti egyre mélyülő szakadékot minél gyorsabban be kell temetni – ettől függ ugyanis az emberiség jövője6. A világgazdasági válság lecsökkentette a munkaerő iránti keresletet és megnövelte az élelmiszerárakat. Mindez a jövedelmek olyan mértékű csökkenését idézte elő, amely jelentős mértékben lecsökkenti a szegénységből kitörni képesek számát. A fejlődő világban 53 millióval kevesebb ember képes átlépni a szegénységi küszöböt, és ezáltal kitörni a szegénységből (1,25 dolláros szegénységi küszöbbel számolva) a gazdasági válság következményeként. Afrika Szaharától délre fekvő területein és Dél-Ázsiában a gazdasági növekedés lassulása a szegénység csökkenését teljes egészében megszüntette 2008-ban és 2009-ben. Európában és Kelet-Ázsiában pedig a gazdasági visszaesés mértékétől függően a szegénységi ráta a jelenlegi 0,5 százalékról akár 2 százalékra is nőhet7. 1990-ben a szegények nagy része (mintegy 90 százaléka) a világ legelmaradottabb térségeiben élt. Mára azonban a helyzet megváltozott, ma ugyanis a szegények háromnegyede a közepes jövedelmű országokban él, és csupán a maradék egynegyed található meg a főként afrikai térségekből álló legszegényebb területeken8. A szegénység felszámolását, illetve csökkentését egyrészt a másokon való segíteni akarás altruista gondolata, másrészt a szegénység mérséklésével együtt járó nagyobb gazdasági és politikai stabilitás indokolja9. A szegénységcsökkentés és a gazdasági növekedés rendszerint együtt járnak10, vagyis a szegénység bővülése és fokozódása visszaveti a gazdasági teljesítményt. Ezen kívül a szegénység felszámolására tett erőfeszítéseket gyakran politikai és stratégiai megfontolások befolyásolják. A nemzetközi segélyek odaítélésekor ugyanis nem a szegénység mértéke a legfontosabb szempont, hanem sokkal inkább politikai tényezők (Franciaország a korábbi gyarmatokat; a jelenlegi politikai szövetségeseit részesíti előnyben, az Amerikai Egyesült Államok a segélyek odaítélésekor a fogadó ország Közel-Kelettel való kapcsolatát veszi figyelembe)11. 3

Világbank (2008) 10. old. United Nations (2009) 6. old. 5 United Nations (2009) 7. old. 6 Besenyei (2009) 28. old. 7 Revenga (2009) 16. old. 8 The Economist (2010) 58. old. 9 Világbank (1998) 7. old. 10 Burnside – Dollar (1998) 1. old. 11 Alesina – Dollar (1998) 1-2. old. 4

10


A szegénység csökkentése ma tehát minden eddiginél égetőbb probléma. Ahogy az az eddigiekből is kiderült, a szegénység alakulása rendkívül szoros kapcsolatban áll a gazdasági növekedéssel, illetve visszaeséssel. A szegénység csökkentésére kidolgozott stratégiák jelentős mértékben támaszkodnak a jövedelem növekedésére vagy az állami redisztribúcióra, vagy mindkettőre. 12 A gazdasági növekedés szegénységcsökkentő szerepe azonban máig vita tárgyát képezi. Kétségtelen, hogy gyorsabb gazdasági növekedés gyorsabb szegénységcsökkentéssel jár, azonban a két tényező közötti pontos kapcsolat természetét illetően az elemzők körében régóta tartó vita folyik. Időben és térben eltérő a két jelenség egymásra hatásának természete. A jelenlegi gazdasági helyzetben pedig, amikor a gazdasági növekedés erőteljes viszszaesése, illetve lelassulása tapasztalható, rendkívül fontos kérdés, hogy a szegénység csökkentése, illetve a tömeges elszegényedés megakadályozása hogyan biztosítható.

1.2. Növekedés és fejlődés A gazdasági növekedés és fejlődés nem azonos fogalmak, fontos a közöttük lévő különbség pontos tisztázása. A gazdasági növekedés mennyiségi kategória, adott térség meghatározó gazdagsági teljesítményét meghatározó mennyiségi tényezőket keresi. A növekedés egy adott térség gazdaságának expanzióját méri, azt vizsgálja, hogyan változik egy ország vagy egy régió által birtokolt jószágok mennyisége.13 A 1980-as évek óta a gazdagságot leggyakrabban valamely jövedelmi mutatószámmal, a bruttó hazai termékkel (GDP), vagy a bruttó nemzeti jövedelemmel (GNI) mérik.14 Kezdetben a jólétet tehát az anyagi jóléttel azonosították, és a fejlődést gazdasági fejlődésként értelmezték. A növekedés fent bemutatott értelmezéseivel szemben a fejlődés mai értelmezése szélesebb körű. Az ugyanis a növekedés mellett figyelembe veszi a gazdasági szerkezet változásait, a demográfiai és foglalkoztatási változásokat is.15 Rendkívül csábító annak a lehetősége, hogy a gazdasági növekedés mértékét egyetlen makroökonómiai indikátorral ki tudjuk fejezni, azonban mára egyértelművé vált, hogy a GDP nem elegendő a fejlődés különböző dimenzióinak leírására16. Egyre több olyan értelmezés lát napvilágot, amely a fejlődés kvalitatív tényezőit is igyekszik figyelembe venni.17 Egyre többen úgy vélik, hogy a növekedés gazdasági kategóriája mellett társadalmi és környezeti tényezőket is figyelembe kell venni a fejlődés vizsgálatakor18. Az Európai Unióban a maastrichti szerződés aláírását követően vált kiemelt jelentőségűvé az életminőség javítása.19 Az egyes országok életminőségének és teljesítőképességének mérhetővé és összehasonlíthatóvá tételéhez egy társadalmi monitoring rendszer felállítására tettek javaslatot.20

12

Odekon (2006) 287. old. Margitay-Becht (2007) 20. old. 14 Ligeti – Ligeti (2009) 8. old. 15 Ligeti – Ligeti (2009) 10. old. 16 Wollnik (2009) 4. old. 17 Husz (2001) 72. old. 18 Wollnik (2009) 12-13. old. 19 Husz (2001) 72. old. 20 Berger-Schmitt – Noll (2000) 6. old. 13

11

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után A gazdasági és a társadalmi növekedés kapcsolatát tekintve a szakirodalom nem egységes21. Egyes elméletek22 szerint a két tényező egymástól független, mások23 a két jelenséget egymással kölcsönös függésben lévőnek tekintik. További elméletek24 vonatkoznak arra, hogy a gazdasági növekedés következménye a társadalmi fejlődés. A jólét mérésének társadalmi dimenzióit is figyelembe vevő irányzatok alapvetően két csoportba sorolhatók. Az egyéni jólétet középpontba állító elméletek mellett egyre több olyan elmélet lát napvilágot, mely a társadalmak minőségét próbálja mérni. Ezek az elméletek gyakran a jólét egyéni mérése mellett bizonyos társadalmakra jellemző ismérvek kvantifikálására is kísérletet tesznek. 25 Az OECD 2007-ben felismerte, hogy a jelenleg használatos statisztikai mutatók nem alkalmasak a társadalmi változások összetett vizsgálatára, mivel azok a gazdasági változások elemzése alapján határozzák meg a társadalmak közti különbségeket. Ezért az OECD vállalta, hogy kidolgozza a Global Project-et, amely a társadalmi haladás komplex mérőszámrendszerét tartalmazza26. Ebben számos szervezet, a Világbank, az UNICEF, az ENSZ, valamint az Európai Unió több intézménye is részt vállal, de ezeken kívül regionális fejlesztési bankokat, kutatóintézeteket, nemzeti statisztikai hivatalokat, alapítványokat és vállalkozásokat is bevontak a munkába27. A fejlődés mérésének egy ilyen, ma már általánosan elfogadott mérőszáma a humán fejlettségi index (HDI), mely a gazdasági növekedés mellett az országok humán fejlettségét is összehasonlíthatóvá teszi. A bruttó hazai termék helyett Bhutánban kidolgozták a bruttó nemzeti boldogság (Gross National Happiness – GNH) indexet, melyben objektív és szubjektív tényezőket kombinálnak. Úgy vélik ugyanis, hogy az objektív és szubjektív tényezők megkülönböztetése mesterséges, és buddhista nézőpontból ez az elkülönítés nem létezik. Véleményük szerint a dolgok kölcsönös függésben vannak egymással28. A fejlődés értelmezhető az emberi szabadság bővülésével is, amelyben az iparosítás, a technológiai haladás, a társadalmi modernizáció elősegítése mellett fontos szerepet kap a szegénység és a zsarnokság, a korlátozott gazdasági lehetőségek, az elnyomó államok túlkapásainak felszámolása is, mivel ezek jelentik a szabadság hiányának fő forrásait.29 Dolgozatomban a szegénységnek a gazdasági növekedéssel és a fejlődéssel való kapcsolatának vizsgálatára törekszem. Ennek vizsgálatához a gazdasági növekedés több (egy főre jutó jövedelem, egy főre jutó GDP, jövedelmi index) mutatószámát használom. A fejlődést – a rendelkezésre álló adatok korlátozottsága miatt – pusztán a humán fejlettségi indexszel mérem.

1.3. A dolgozat felépítése, kutatási kérdések A disszertáció a szegénység és a gazdasági növekedés, valamint a humán fejlettség közötti kapcsolat pontos meghatározására tesz kísérletet. Legfőbb célom, hogy egy olyan modellt alkossak, amely a két jelenség közötti kapcsolatot pontosan leírja. A modell megalkotása mellett alkalmazom azt az általam vizsgált országokra. Elemzésem területéül az átmeneti or21

Lásd Chenerey et al. (1974), Adelman – Morris (1973), Ravallion (2009), Dollar – Kray (2001), Kanbur (1987), Adams (2003). 22 Lásd Chenerey et al. (1974), Adelman – Morris (1973), Ravallion (2009). 23 Lásd Ravallion (1996), Persson – Tabellini (1991), Ravallion – Chen (1996) 24 Lásd Dollar – Kray (2001), Kanbur (1987), Adams (2003). 25 Husz (2001) 72-73. old. 26 Istanbul Declaration (2007) 1-2. old. 27 KSH (2009b) 1. old. 28 Wollnik (2009) 18. old. 29 Sen (2003) 20. old.

12

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után szágok azon körét választottam, amelyek a Világbank megfogalmazása szerint azonos fejlettségi kategóriába tartoznak. Mivel valamennyi vizsgált ország rendszerváltó ország, azaz 1990 körül tért át a tervutasításos rendszerről a piacgazdaságra, az elemzésem időhorizontjául az 1990 óta eltelt időszakot választottam. A felállított modell segítségével azt próbálom megállapítani, hogy ebben a régióban mi jellemzi a szegénység és a gazdasági növekedés, illetve a humán fejlettség közötti kapcsolat természetét. A dolgozat kutatási kérdései az alábbiakban foglalhatók össze: -

Mennyiben függ a szegénység a választott szegénységi definíciótól? Tapasztalható-e szignifikáns eltérés a szegénység szubjektív és objektív definíciói által meghatározott szegénységi küszöbök között? Hogyan határozható meg a választott szegénységi küszöb és a szegénységi mutatók közötti összefüggés?

-

Hogyan hat a gazdasági növekedés és a fejlődés a jövedelmi szegénység alakulására? Képesek-e szignifikánsan csökkenteni a szegénységben élők számát és a szegénység mélységét?

-

Befolyásolják-e a szegénység összetevői a növekedést és a fejlődést, és ha igen, hogyan? Mivel a szegénység komplex fogalom, számos összetevője, jellemzője definiálható. Azt vizsgálom meg, hogy ezek hogyan hatnak a növekedésre.

-

Hogyan hat a növekedés és fejlődés a jövedelemeloszlásra? A gazdasági növekedés, illetve a fejlődés esetleges szegénységcsökkentő hatása nem növeli-e meg a jövedelemegyenlőtlenségeket, vagy a jövedelemegyenlőtlenségek csökkenése nem növeli-e a szegények számát?

-

Milyen szerepe van a szociálpolitikának, vagyis az intragenerációs állami újraelosztásnak? Visszafogja-e a redisztribúció a gazdasági növekedést, illetve a humán fejlődést, vagy elősegíti azt?

A dolgozat a szakirodalom áttanulmányozása során megfogalmazott, az alábbiakban kifejtett hipotézisek tesztelésére; igazolására / cáfolására tesz kísérletet. -

H1: A szubjektív és az objektív (abszolút és relatív) szegénységkoncepciók által meghatározott szegénységi küszöbök egybeesnek.

-

H2: A szubjektív szegénységi küszöb eltér a szociálpolitikai szegénységkoncepció alapján meghatározott szegénységi küszöbtől.

-

H3: A szegénységi küszöb és a szegénységi ráta közötti kapcsolat legjobban hatványkitevős összefüggéssel közelíthető, és a kitevőben szereplő konstans értéke 1,5 körül alakul. Bizonyítható-e, hogy a szegénységi küszöb és a szegénységi rés kapcsolata hasonló módon írható le.

-

H4: A gazdasági növekedés és a humán fejlődés szignifikánsan képes csökkenteni a jövedelmi szegénységet

-

H5: A gazdasági növekedés és a humán fejlődés szignifikánsan képes csökkenteni a jövedelemegyenlőtlenséget.

-

H6: A jövedelmi szegénység növekedési rugalmassága független a gazdasági növekedés kezdeti szintjétől.

-

H7: A jövedelmi szegénység növekedési rugalmassága független a szegénységi küszöbtől.

13


-

H8: A szegénység szignifikánsan befolyásolja a gazdasági növekedést és a humán fejlettséget.

H9: A szociális és jóléti kiadások bővülése hozzájárul a gazdasági növekedés fokozásához. A dolgozat második fejezetében mindezeknek megfelelően tárgyalom a szegénység meghatározását, a szegénységgel kapcsolatos társadalomfelfogás időbeli változását, valamint a gazdasági növekedés, illetve humán fejlődés és a szegénység kapcsolatára vonatkozó legfontosabb elméleteket. Egyrészt azért van erre szükség, mert a szegénység felszámolásával foglalkozó elméletek ilyen módon történő szisztematikus áttekintésére korábban nem került sor, másrészt a gazdasági növekedés és a szegénység kapcsolatával foglalkozó elméleti megfontolások bemutatása lehetővé teszi a későbbi fejezetekben ezen elméletek tesztelését. A harmadik fejezet bemutatja a szegénység és a gazdasági növekedés alakulását a vizsgált országokban. Így az elemzés érdemi része előtt bemutatom az ezekben az országokban lezajlott legfontosabb változásokat mind a gazdasági növekedés, mind a szegénység alakulását tekintve. Mivel – mint ahogy azt már fentebb említettem – valamennyi ország rendszerváltó ország, így indokolt ezek együttes bemutatása. A negyedik fejezet a mérés módszertanával foglalkozik. Mivel mind a szegénység, mind a gazdasági növekedés és a fejlettség többféleképpen értelmezhető, az elemzés megkezdése előtt fontos azok pontos definiálása. Később ezek alkalmazásával valósul meg az empirikus elemzés. A következő fejezetben azt vizsgálom meg, hogy a szegénység különböző koncepciói eltérő módon határozzák-e meg a szegénységi küszöböt. Mivel a nemzetközi összehasonlításokban leginkább abszolút és relatív szegénységkoncepciókat alkalmaznak, ezek eltérése a szubjektív szegénységkoncepciótól, vagyis a társadalom tagjainak értékítéletétől, lényegesen torzíthatja a kutatások eredményét. Ezen kívül azt vizsgálom, hogy a szegénység különböző mutatóit hogyan befolyásolja a szegénységi küszöb megválasztása. Arra keresem a választ, hogy a szegénységi küszöb és a szegénységi ráta kapcsolatának jellemzésére továbbfejleszthető elméletek megállják-e helyüket a vizsgált országokban, vagy ebben a térségben az 1990-es évek óta eltérő jellegű összefüggések tapasztalhatók. A hatodik és a hetedik fejezetek a szegénység és a gazdasági növekedés, illetve humán fejlettség közötti kapcsolat elemzésével foglalkoznak. Ezen kapcsolat kétirányú elemzése azért fontos, mert nem csak a gazdasági növekedésnek a jövedelmi szegénységre gyakorolt – a fejlődő országokra vonatkozóan sokat elemzett – hatása lehet lényeges, hanem a szegénység egyes összetevőinek a gazdasági növekedés lefékezésében, vagy éppen felgyorsításában játszott szerepe is. A szegénység és a gazdasági növekedés kapcsolatának vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül a jövedelemegyenlőtlenségek változása sem, hiszen az gyakran ellentétes a jövedelmi szegénység mutatóinak változásával. A nyolcadik fejezet az állami újraelosztás hatását vizsgálja. Az intragenerációs állami újraelosztás ugyanis – a jövedelemegyenlőtlenségek csökkentését követve legfőbb célként – gyakran a gazdasági növekedés visszafogását eredményezi. Azt vizsgálom, hogy a vizsgált országokban érvényes-e ez a tendencia, vagyis az újraelosztás növelése – amellett, hogy a szegénységet és az egyenlőtlenséget mérsékli – valóban visszafogja-e a gazdasági növekedést. -

14


Az empirikus kutatások során primer és szekunder adatokat használok. Számításaimat kvalitatív (interjúkészítés és kérdőíves adatgyűjtés) és kvantitatív (becslés, hipotézisvizsgálat, két- és többváltozós korreláció- és regressziószámítás, elaszticitás számítás, előrejelzés) statisztikai módszerek alkalmazásával végeztem. A primer adatok gyűjtéséhez szisztematikus adatgyűjtési technikákat alkalmaztam. Ezeket a módszereket az 1980-as években dolgozta ki Susan C. Weller antropológus és A. Kimball Romney matematikus az Amerikai Egyesült Államokban. A módszer előnye, hogy jelentős mértékben csökkenti a megbízható eredmények eléréséhez szükséges mintanagyságot. Annak meghatározásában ugyanis figyelembe veszi a vizsgált jelenségről a társadalom tagjai között fennálló konszenzus mértékét. A módszer alapfeltevése, hogy minél nagyobb ez a konszenzus, annál kevesebb adatközlő megkérdezése is elegendő megbízható eredmények eléréséhez30. A primer adatgyűjtést 2007-ben BorsodAbaúj-Zemplén megyében végeztem. A szekunder adatfeldolgozást az Eurostat, a Világbank, az IMF honlapjain megjelenő nyilvános adatbázisok, továbbá az IMF International Financial Statistics, valamint Government Finance Statistics adatbázisai, illetve az ENSZ Human Development Report-jai alapján végeztem. A statisztikai számításokhoz, illetve a grafikus ábrák elkészítéséhez az SPSS 17.0 statisztikai programcsomagot, valamint Microsoft Excel táblázatkezelő szoftvert használtam. A többváltozós regresszió-számításnál az optimális regressziós-modell meghatározásához a backward módszert alkalmaztam. Az elemzések során 5 százalékos szignifikancia-szintet használtam. A szegénység témakörével a közgazdasági egyetemi képzés befejezése, 2005 óta foglalkozom. A doktori iskolában eltöltött három év, és az azóta eltelt két és fél év során a szegénység legfontosabb összefüggéseit vizsgáltam megyei, országos és nemzetközi szinten. Szociológus hallgatóként szintén a szegénységgel foglalkoztam, szakdolgozatomat a szubjektív szegénység Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vizsgálatáról írtam, amely vizsgálatban meghatároztam azokat a tényezőket, melyeket a lakosság a szegénységgel leginkább szoros kapcsolatban állónak tekint. Az Amerikai Egyesült Államokban Fulbright ösztöndíjasként eltöltött egy év során szintén a szegénység szubjektív megítélésének vizsgálatával foglalkoztam. Részletekbe menően megismerkedtem a szisztematikus adatgyűjtés módszerével. A Miskolci Egyetemen három éve oktatási feladataim közé tartozik a gazdaságszociológia tárgy oktatása, amelynek egyik fontos témaköre a jövedelemegyenlőtlenségek, a gazdagság és a szegénység okainak és következményeinek vizsgálata. A disszertációm témája tehát szorosan kapcsolódik az oktatási tevékenységemhez.

30

Weller – Romney (1988)

15


2. A szegénység meghatározása és felszámolásának lehetséges módjai A szegénység vizsgálatához nélkülözhetetlen a szegénység pontos definiálása és a szegénységben élő népesség körülhatárolása. A szegénység meghatározására azonban nem létezik egyetlen, kizárólagos definíció. A fejezet célja, hogy bemutassa, hogyan határozható meg és mérhető a szegénység.

2.1. A szegénység meghatározása A szegénység definiálásakor néhány fontos kérdést kell megválaszolnunk. Ilyen kérdések az alábbiak: - A szegénység meghatározásakor elegendő-e csupán a jövedelmi helyzetet vizsgálni, vagy más tényezők is befolyásolhatják a jólétet?31 Amennyiben csak a jövedelmi helyzetet vizsgáljuk, akkor milyen tényezőket tekintünk a jövedelem részének? - Mi legyen a jövedelmi egység, azaz kinek a jövedelmét vizsgáljuk?32 - Hogyan húzzuk meg a határt szegény és nem szegény népesség között?33

2.1.1. Jövedelem vagy életminőség? A szegénységet sokan az alacsony jövedelemmel azonosítják.34 Az első kérdés tekintetében tehát számos szegénységkoncepció kizárólag a jövedelem alapján határozza meg a szegénység mértékét, abból kiindulva, hogy a pénz egy általános és univerzális eszköz, ami más javakra is átváltható. A jövedelmi helyzet kizárólagos figyelembe vétele azzal az előnnyel is jár, hogy így viszonylag egyszerűen definiálható a szegénység határa és könnyen mérhető a megfigyelési egységek jövedelmi szintje.35 Amennyiben a szegénység definiálását a jövedelmi helyzet alapján szeretnénk elvégezni, további kérdésként merül fel, hogy hogyan definiáljuk a jövedelmet, milyen összetevőit különböztetjük meg, és azokat hogyan mérjük. Fontos különbséget tenni a vagyon és a jövedelem között. A kettő közötti kapcsolatot az teremti meg, hogy a vagyon minden formája jövedelemáramlást biztosít.36 A legtöbb közgazdász által elfogadott definíció szerint a jövedelem az az összeg, amelyet az egyén elkölthet úgy, hogy az a vagyoni helyzetét nem változtatja meg.37 Simons az egyén jövedelméhez tartozónak tekinti a fogyasztásban érvényesített jogok piaci értékét, valamint a tulajdonjogok értékében a vizsgált időszakban bekövetkezett változást.38 Atkinson szerint a jövedelemnek négy összetevője különböztethető meg: az egyén ke31

Spéder (2002) 49. old. Gábos – Szivós (2005) 1. old. 33 Barr (2004) 140. old. 34 Bokor (1985) 12. old. 35 Spéder (2002) 49. old. 36 Barr (2004) 133. old. 37 Atkinson (1975) 33. old. 38 Simons (1938) 50. old. 32

16

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után resete, befektetéseinek jövedelme, támogatások és tőkejövedelmek.39 A Központi Statisztikai Hivatal a háztartások jövedelmét a háztartásokat alkotó egyének jövedelmeinek összegzésével határozza meg, azzal a feltételezéssel, hogy a befolyt jövedelmet a háztartás tagjai egymás között arányosan osztják el.40 Az egyén teljes jövedelme magába foglalja a pénzjövedelmet és a nem pénzjövedelem valamennyi formáját, azaz az egyén lehetőséghalmazaként értelmezhetjük. Az Európai Unió statisztikai számításaiban jövedelemnek az adózás utáni nettó jövedelmet tekintik a szociális jövedelmekkel együtt.41 A szegénység azonban sok szegénységkutató meggyőződése szerint komplexebb fogalom annál, minthogy egyetlen tényező, a jövedelem alapján vizsgáljuk. További figyelembe veendő tényező lehet az örökölt vagyon, a saját termelés értéke, a hitelek vagy a rokonok támogatásai. Ezek hozzájárulhatnak a jólét emelkedéséhez az egyén jövedelmi szintjének változása nélkül is. A komplexebb megközelítés problémája azonban, hogy a jövedelmen kívüli tényezők számbavétele rendkívül nehéz.42 Mindezen kívül a kutatók egyre nagyon hangsúlyt fektetnek a nem-monetáris tényezők vizsgálatára is.43 Ilyen értelemben a szegénység és a társadalmi kirekesztettség komplex értelemben kerül meghatározásra. Kirekesztettnek, azaz depriváltnak lehet tekinteni azokat, akik több szempontból is hátrányos helyzetben vannak, tehát esetükben a hátrányok halmozottan fordulnak elő. A halmozott szegénység és a társadalmi kirekesztettség azonban nem teljesen azonos fogalmak. A halmozott szegénység esetén elsősorban a végeredményen, tehát bizonyos javaktól és szolgáltatásoktól való megfosztottságon, kirekesztettség esetén pedig inkább a szegénységhez vezető folyamatokon van a hangsúly. 44 Azért lényeges a komplexebb szemléletmód, mert a depriváció sokkal nagyobb arányú, ha több dimenziót egyidejűleg veszünk figyelembe, mint ha a szegénységet pusztán az alacsony jövedelem alapján határoznánk meg.45 A társadalmi kirekesztettség komplex elemzésére a társadalmi indikátorok segítségével nyílik lehetőség.46 A társadalmi indikátoroknak alapvetően két céljuk van: a társadalmi változások felmérése, valamint a társadalmi jólét mérése és leírása.47 A társadalmi kirekesztettség számos indikátor segítségével jellemezhető. a) Az Európai Unión belül a társadalmi kirekesztettség mérhetősége érdekében a Social Protection Committee 2001-ben olyan részletes jelzőszámokat, társadalmi indikátorokat határozott meg, amelyek az országok közötti összehasonlítást lehetővé teszik. 48 A kidolgozott elsődleges és másodlagos mutatók használata valamennyi tagországban kívánatos, míg a harmadlagos mutatók olyan társadalmi indikátorok, melyek országspecifikus tényezők szerepeltetését teszik lehetővé.49 Az elsődleges indikátorok a szegénység legfontosabb területeire vonatkoznak, így tartalmazzák az anyagi nélkülözésre, az elégtelen iskolázottságra, a termelő tevékenység hiányára és a nem megfelelő egészségi állapotra vonatkozó indikátorokat.50 A másodlagos indikátorok az elsődlegeseket támasztják alá, illetve további problémákra hívják fel a figyelmet. 51 Az 39

Atkinson (1975) 33. old. Sághi (2005) 18. old. 41 Központi Statisztikai Hivatal (2008a) 1. old. 42 Spéder (2002) 49. old. 43 Gábos – Szivós (2004) 96. old. 44 Havasi (2002) 51. old. 45 Bokor (1987a) 254. old. 46 Bukodi (2001) 35. old. 47 Noll (1998) 2. old. 48 Lelkes (2003) 91. old. 49 Szivós (2005) 7. old. 50 Lelkes (2003) 92. old. 51 Szivós (2005) 7. old. 40

17

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után indikátorok listája azonban nem végleges, és nem is teljes. Számos közülük átalakításra szorul annak érdekében, hogy a gyakorlatban is alkalmazható legyen, mások, mint többek között a lakáshelyzet, nem is szerepelnek az indikátorok között.52 b) A svéd „erőforrás-alapú” megközelítés szerint a társadalmi kirekesztettség helyzetelemzése négy dimenzió mentén végezhető el. Ezek a következők: - demográfiai szempontok (nem, életkor, családtípus) szerint; - társadalmi osztály (foglalkozás, ágazatok közötti megoszlás) alapján; - társadalmilag veszélyeztetett csoportok (pályakezdők, tartós munkanélküliek, alulképzettek) vizsgálata; - regionális elemzés.53 c) Az életminőség megközelítés ezzel szemben a jólétnek nemcsak az objektív mérőszámaira koncentrál, hanem a szubjektív tényezőknek is fontos szerepet tulajdonít. Ebben az értelemben deprivációról akkor beszélünk, ha az egyén objektív és szubjektív jóléte sem megfelelő.54 Az életminőség megközelítés indikátorait többek között a német társadalmiindikátor-rendszer55 tartalmazza. d) Az ENSZ Statisztikai Bizottsága az életkörülményekre vonatkozó társadalmi jelenségek komponensekre bontására tett javaslatot 1954-ben, és az angol társadalmiindikátor-rendszer56 már ennek megfelelően került kidolgozásra. e) Gábos András és Szívós Péter kutatásában, melyben a szegénység objektív meghatározóit keresték57, a munkaerő-piaci státusz, az iskolázottság, a területi jellemzők és a demográfiai faktorok bizonyultak a jövedelmi szegénység kockázatának mértékét befolyásoló tényezőknek.58 A szegénység és a gazdasági növekedés kapcsolatának vizsgálatakor – amennyiben a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik – a szegénység komplex megközelítését alkalmazom. Amennyiben azonban nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok, akkor a szegénységnek pusztán a jövedelmi összetevőjét vizsgálom. Ennek részletes leírása a 4. fejezetben található.

2.1.2. A jövedelmi egység megválasztása A szegénység definiálásakor felmerülő második kérdés tekintetében azt kell eldönteni, hogy egyének vagy háztartások szegénységi szintjét célszerűbb-e vizsgálni. A gazdasági elemzések során általában az egyéneket vizsgáljuk, azonban a szegénység és a jólét mértéke az esetek döntő többségében egy családon belül mindenkire nézve azonos, tehát célszerűbb az egyéni helyzet vizsgálata helyett a háztartásokra koncentrálni. Figyelembe kell azt is venni, hogy a fogyasztás és a kiadás nem nő egyenes arányban a létszám emelkedésével. Ezeknek az összefüggéseknek a figyelembevételét segíti az ekvivalencia-skála, amelynek lényege, hogy a 52

Lelkes (2003) 92. old. Bukodi (2001) 6. old. 54 Bukodi (2001) 8. old. 55 Ezek az indikátorok a következők: népesedés; társadalmi-gazdasági státusz; munkaerő-piaci helyzet; jövedelem, jövedelemeloszlás; javak és szolgáltatások kínálata és fogyasztása; közlekedés; lakáshelyzet; egészségi állapot, egészségügy; oktatás, iskolázottság; társadalmi kapcsolatok; környezetvédelem; közbiztonság, kriminalitás; szabadidő, médiafogyasztás. 56 Az ENSZ által javasolt indikátorok a következők: népesedés; háztartások és családok; iskolázottság; munkaerőpiac; anyagi jólét; lakossági kiadások; egészség; társadalmi védőháló; közbiztonság; lakáskörülmények; környezet; közlekedés; életstílus. 57 Kiindulási modelljükben a háztartásfő életkora; iskolai végzettsége; munkanélkülisége, inaktivitása; etnikai származása; a lakóhely típusa; és a háztartáslélekszám szerepelt. 58 Gábos – Szivós (2002) 51. old. 53

18

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után háztartás tagjai más-más szorzószámokat kapnak koruknak és a család létszámának függvényében, és ezek felhasználásával a jövedelmet nem egy főre, hanem egy fogyasztási egységre számítják ki. Az így kapott eredmények lehetővé teszik a különböző nagyságú és összetételű háztartások szegénységi és jóléti szintjeinek összehasonlítását.59 A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által a létminimum-számításhoz használt ekvivalencia-skála a melléklet 1. táblázatában található. Az elemzések során – a rendelkezésre álló adatok természetének következtében – a szegénységet az egyének szintjén vizsgálom.

2.1.3. A szegénységi küszöb meghatározása A szegénységi küszöb fogalmát Rowntree operacionalizálta 1901-ben: az angliai York városában készült felmérése alapján kiszámította „az élethez szükséges dolgok költségeit”, és azokat tekintette szegénynek, akiknek a jövedelme ezen abszolút küszöb alá esik.60 Felmérését 1936-ban megismételte, amikor is York város népességének 57%-át, összesen 16362 háztartás jövedelmi helyzetét vizsgálta meg.61 A szegény és nem szegény népesség közötti határvonal meghúzására ma már többféle koncepció létezik (2. táblázat). 2. táblázat: Szegénységkoncepciók Szegénységkoncepció Abszolút

Jövedelem Létminimum Regionális minimum

Relatív

(Szociál)politikai

Az átlag- vagy a mediánjövedelem 50 százaléka alatt élők

Életkörülmények Meghatározott tárgyakkal nem rendelkezők Krízishelyzetben lévők Deprivációs index

Alsó decilis, kvintilis Egzisztenciaminimum Nyugdíjminimum

Szubjektív

Szubjektív szegénység

Minimális életkörülmények

Forrás: Spéder (2002) 53. old. a) Az abszolút szegénységkoncepciók abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a szükségleteknek létezik egy tértől és időtől független köre. Azokat, akik nem képesek ezeknek a minimális szükségleteknek a kielégítésére, reálisan nevezhetjük szegénynek. Hazánkban a Központi Statisztikai Hivatal álláspontja szerint szegénynek számít az, aki a létminimum alatt él, azaz, aki nem rendelkezik azzal a forintösszeggel, amely biztosítja a minimális életvitelhez szükséges igen szerény szükségletek kielégítését. A létminimum számításánál az élelmiszerfogyasztás normatív értékéből indulnak ki, majd azt a Háztartási Költségvetési Adatfelvétel adatai alapján a normatíva környékén fogyasztó háztartások teljes kiadásának figyelembe vételével teljeskörűsítik.62 Az így nyert adatokat végül egy fogyasztási egységre számítják a már említett ekvivalenciaskálák segítségével. Az így kapott adatok alapján a létminimum-értékeket háztartástípusonként határozzák meg. A 2008. évi egy főre jutó létminimumértékek a különböző háztartástípusok szerinti bontásban a melléklet 3. táblázatában találhatók. 59

Voszka (2006) 11. old. Bokor (1987a) 10. old. 61 Hajdú (1997) 7. old. 62 Központi Statisztikai Hivatal (2008b) 6-7. old. 60

19

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Abszolút szegénységi küszöböt a Világbank is használ nemzetközi összehasonlításokra. A korábbi 1 dolláros fejenkénti küszöböt 2005-ben 1,25 dollárra emelték (2005-ös árakon számolva). Ezt az értéket a legszegényebb 10-20 ország nemzeti szegénységi küszöbeinek átlagaként határozzák meg.63 A Világbank a kelet- és a közép-európai országok esetében mindezeken túl a napi 4,3 dolláros szegénységi küszöböt is használja, mellyel a társadalomnak nem csak azt a rétegét határolja le, amelynek napi megélhetési gondja van, hanem azt is, amelyik a szegénység által veszélyeztetett. 64 A 4,3 dolláros érték tapasztalati adatok alapján került meghatározásra. Az adatok ugyanis azt mutatták, hogy azok, akik napi 2,15 és 4,3 dollár közötti összegből élnek, – bár nem szegények, de – nem rendelkeznek elegendő megtakarítással, ezért valamilyen váratlan esemény bekövetkeztekor nagy valószínűséggel süllyednek szegénységbe.65 A valamennyi ország esetére érvényes egységes szegénységi küszöb használata nem problémamentes. A vásárlóerő paritáson történő összehasonlítások eltérő fejlettségű országok esetén ugyanis gyenge elméleti alapokon nyugszanak. Megbízható eredményeket pusztán hasonló (például egy régióhoz tartozó) országok összehasonlításakor lehet elérni66. A regionális minimum a létminimum egyik továbbfejlesztett változata, amely régiónként eltérő létminimumértéket határoz meg, abból a feltételezésből kiindulva, hogy az egyes régiók eltérő ár- és jövedelemviszonyainak következtében indokolt a létminimum értékének regionális differenciálása. b) A relatív szegénységkoncepciók a szegényeket a társadalomban elfoglalt relatív jövedelmi helyzetük alapján határozzák meg. A koncepció szerint szegénynek lehet tekinteni a társadalom valamely átlagos jóléti szintjétől meghatározott mértékben elmaradókat, vagy azt a szintet tekinthetjük szegénységi küszöbnek, ami alatt a lakosság bizonyos hányada (ötöde, vagy tizede) él. Ez a megközelítés tehát azt feltételezi, hogy minden társadalomban élnek szegények.67 Az Európai Unió 2001-ben dolgozta ki a laekeni indikátorok rendszerét. A 18 indikátor kidolgozásának célja az volt, hogy lehetővé tegyék a szegénység országok közötti és időbeli összehasonlítását. Az indikátorrendszer alapvetően relatív szegénységi mutatókat alkalmaz, amelyek közül kiemelkedő jelentőségű a mediánjövedelem 60%-a, mivel ezt a mutatót használják leggyakrabban nemzetközi összehasonlításokban.68 A laekeni indikátorok felsorolása és rövid leírása a melléklet 4. táblázatában található. c) A szubjektív szegénységkoncepció vizsgálatát két kutatócsoport fejlesztette ki. Van Praag dolgozta ki a Jövedelem Értékelési Kérdéseket (Income Evaluation Question), amellyel a szegénység szubjektív megítéléséről gyűjtött adatokat69. A Deleeck vezetésével működő kutatócsoport pedig a CSP-t (Subjective Poverty Line). A koncepció két vonatkozásban értelmezhető: egyrészt kiket tartanak szegénynek, másrészt hogyan ítélik meg a saját helyzetüket a jövedelmi egyenlőtlenségek rendszerében. 70 Bár a szubjektív szegénységkoncepció nem képezheti a kormányzati döntések alapját, fontos szerepet játszhat a társadalmi értékek, hiedelmek és viselkedési formák megértésében71.

63

Világbank (http://www.worldbank.org) Alam, Murthi, Yemtsov, et al. (2005) 50. old. 65 Alam, Murthi, Yemtsov, et al. (2005) 6. old. 66 Deaton (2010) 5-34. old 67 Hegedűs – Monostori (2005) 68 KSH (2008b) 1. old. 69 Van Praag (1971) 337-340. old. 70 Spéder (2002) 54. old. 71 Samman (2007) 459. old. 64

20

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után d) A szociálpolitikai szegénységkoncepciók jelentőségét az adja, hogy számos szociális ellátási forma jogosultsági határát ezek segítségével határozzák meg. Ilyen gyakran alkalmazott szegénységi küszöb lehet a nyugdíjminimum vagy a minimálbér. A szegénységkoncepciók közötti választás fontossága nem elhanyagolható, mivel a szegénység nagyságára vonatkozóan lényeges eltérések adódhatnak az alkalmazott koncepció függvényében. Ennek illusztrálására az 5. táblázat a szegények arányát mutatja 2002-ben Magyarországon az abszolút és a relatív szegénységet mérő szegénységi küszöb felhasználásával. 5. táblázat: A szegénységi ráta (%) a mediánjövedelem 60 %-a esetén, valamint napi egy főre jutó 4,30 $ szerint Szegénységi küszöb A medián 60 %-a 4,30 $/nap/fő forintban

Háztartás 7,5 20,5

Személy 9,2 27,9

Forrás: KSH (2002) A nemzetközi összehasonlításokban, a szegénységkutatásokban rendszerint az abszolút, illetve a relatív szegénységkoncepciókat alkalmazzák. A szociális segélyekre való jogosultság meghatározásánál pedig a szociálpolitikai koncepciók a meghatározóak. Ezeket összességében objektív koncepcióknak nevezik. Ezek meghatározása tehát a hatalmon lévők, illetve a szegénységgel foglalkozó szakértők feladata. Így az objektív szegénységkoncepciók meghatározását többnyire a társadalom egy szűk rétege végzi, miközben a szubjektív szegénységkoncepció az egész társadalom vélekedését, meggyőződéseit tükrözi. Véleményem szerint a szegénység és a gazdasági növekedés kapcsolatának vizsgálata előtt érdemes megvizsgálni, hogy a rendelkezésre álló abszolút és relatív szegénységi mérőszámok egybeesnek-e a társadalom meggyőződéseivel.

2.2. Szubjektív és objektív szegénységkoncepciók Az objektív, hivatalos szegénységkoncepciókat rendszerint valamilyen ideológia határozza meg. Az ideológiákat pedig – függetlenül attól, hogy azok etikai, politikai, jogi, vallási, vagy egyéb ideológiák – intézmények testesítik meg. Az ideológiák mindig valamely társadalmi osztályhoz kapcsolódnak, nem lehetnek osztály-semlegesek. Az uralkodó ideológia rendszerint az uralkodó osztály elképzeléseit tükrözi, és azt rendszerint az államapparátus dolgozza ki72. Althusser szerint az ideológia mindig úgy tekint az egyénekre, mint alanyokra. Az alany (1) egy olyan szabad, kezdeményező individuum, aki cselekedeteinek okozója és azokért felelős, valamint (2) egy alárendelt létező, aki alávetett egy magasabb rendű hatalomnak, ezért nem rendelkezik semmilyen szabadsággal, kivéve, hogy szabadon elfogadhatja ezt az alávetettségét73. Mindez tehát azt jelenti, hogy az egyén önállóan cselekszik. A szegénység és az egyenlőtlenség vonatkozásában ez annyit tesz, hogy a szegénység szociálpolitikai koncepciója, amely az uralkodó osztály ideológiáját tükrözi, a szegénységért az egyént teszi felelőssé, és nem pedig a gazdasági vagy politikai folyamatok alakulását. Ez az ideológiákból levezetett szegénységkoncepció tehát független az alárendelt osztály elképzeléseitől, akik pedig a szegénység és a kirekesztettség által sokkal inkább veszélyeztetettebbek, mint az uralkodó osztály. Mindez tehát indokolttá teszi a szubjektív és a szociálpolitikai szegénységkoncepciók összehasonlítását, hogy kiderüljön, van-e közöttük jelentős eltérés.

72 73

Poulantzas (1978) 50-55. old. Althusser (2008) 56. old.

21

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Számos tanulmány foglalkozott a szubjektív szegénység és az anyagi értelemben vett jólét kapcsolatának feltárásával. Az Easterlin paradoxon azt mondja ki, hogy a gazdagabb emberek általában boldogabbak, de egy bizonyos átlagjövedelem-szint (ami valahol 10.000 és 20.000 dollár között van) fölött nincs kapcsolat a jövedelem és a boldogság között74. Ravallion és Lokshin Oroszország tanulmányozásakor szintén arra a megállapításra jutott, hogy nincs kapcsolat a két tényező között. A legtöbb orosz egyén ugyanis, aki szegénynek érzi magát, a hivatalos statisztikák szerint nem számít szegénynek. Azok többsége pedig, akik hivatalosan a szegény népességhez tartoznak, nem érzik magukat szegénynek 75. Deaton kutatásában szintén arra a következtetésre jutott, hogy a jólét szubjektív megítélése és a jövedelemszint, valamint az az alapján meghatározott objektív szegénységi küszöb nem korrelál egymással.76 2. ábra: Egy főre jutó jövedelem és boldogság kapcsolata az 1990-es években a világ országaiban

Forrás: saját szerkesztés Layard (2003) 18. old. alapján Számos, a fejlődő országokkal foglalkozó tanulmány azt állítja, hogy az egyének szubjektív jóléte nemcsak a saját életszínvonaluktól függ, hanem a relatív jövedelmüktől és a relatív deprivációjuktól is. Vagyis, ha az egyének jövedelme nem változik, akkor mások jövedelmének a növekedése csökkenti a jólétüket77. Egy Nepálban és Malawiban végzett kutatás 74

Easterlin (1995) 36-37. old. Ravallion – Lokshin (2002) 1453. old. 76 Deaton (2010) 38-41. old. 77 Layard (2002), Luttmer (2005), Easterlin (1995), Frey – Stutzer (2002) 75

22

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után megállapította, hogy az egyének relatív helyzetének csak a magas jövedelmű háztartásokban van hatása az egyének szubjektív jólétére. A szegényeket csak az abszolút helyzetük befolyásolja78. Az anyagi és a szubjektív jólét közötti kapcsolatot a 2. ábra mutatja, a szubjektív jólétet egy boldogság-indexszel, az objektív jólétet pedig az egy főre jutó jövedelemmel mérve. A vizsgált országok egy főre jutó jövedelme 4000 és 8000 dollár között változik, a boldogság index viszont szélesebb, 38-75% közötti skálán mozog.

2.3. A szegények segítésének lehetőségei A szegények segítésére és a jövedelemegyenlőtlenségek felszámolására kidolgozott módszerek a történelem során annak függvényében változtak, hogy hogyan ítélték meg a szegénységet.

2.3.1 A szegénység megítélése A szegények gondozása a XVII. századig elsősorban az egyház feladata volt. A szegények állami segélyezésének kísérlete először Nagy-Britanniában jelent meg, az 1348-49-es „fekete halál” utáni években. A pestisjárvány a XIV. században egész Európát érintette. Keletről, Kínából érkezett, és nyugat felé haladva végigsöpört Európán. Összesen 25 millió emberéletet követelt79, ami társadalmi zűrzavart, és a munkaerő számának drasztikus csökkenését okozta. Nagy-Britanniában ezekre a problémákra az 1351. évi dolgozói jogok szabályzatával és az 1388. évi szegényjogi törvénnyel igyekeztek megoldást találni a munkabérek és a munkaerő mobilitásának szabályozásával.80 A XIX. századig azonban az uralkodó álláspont továbbra is az volt, hogy a szegény maga tehet helyzetéről. Az állam a szegénygondozásban az 1601. évi szegényjogi törvénnyel jelent meg. Ekkor kezdődött el a szegénypolitika marginális szakasza. A marginális kifejezés arra utal, hogy a törvényhozás a szegények gondozását mellékes, másodlagos, igazgatási feladatnak tekintette.81 Az 1601. évi szegényjogi törvény elképzelése szerint csak azokat a szegényeket támogatnák, akik munkára alkalmatlanok. Az 1834. évi szegényjogi törvény a szegényeknek már csak az élethez való jogát ismerte el. Általánosan elfogadott álláspont volt, hogy a szegények önmaguk felelősek nyomorúságos helyzetükért.82 A szegénység megítélése a XIX. század közepétől fokozatosan alakult át. Egyrészt a felvilágosult, haladó gondolkodás, másrészt az egyre erősödő munkásmozgalmak hatására a szegénységgel kapcsolatos attitűdök megváltoztak. Kezdték felismerni, hogy a szegénység nem minden esetben vezethető vissza erkölcsi hibára. Rowntree az angliai York városában készült felmérése alapján az elsődleges szegénységnek – azaz amikor a család összes jövedelme nem elegendő ahhoz, hogy a fizikai életben maradáshoz elengedhetetlen szükségleteket kielégítsék – hat legjellemzőbb okát különböztette meg. Ezeknek a teljes népességen belüli előfordulási aránya a 3. ábrán látható.83 Részben a megváltozott megítélésnek köszönhetően Németországban újra megjelent a nyílt szegénygondozás, melynek két alapelve a szubszidiaritás és az egyéniesítés volt. Előbbi 78

Fafchamps – Shilpi (2008) 43. old. Salló (1995) 10. old. 80 Barr (2004) 14. old. 81 Bartal (2003) 72. old. 82 Bartal (2003) 72. old. 83 Rowntree (1910) 119-121. old. 79

23

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után azt jelentette, hogy közösségi segítséget csak akkor kapott a rászoruló, ha más források (saját munkaerő, megtakarítás, családi segítség) nem álltak rendelkezésre. Az egyéniesítés arra vonatkozott, hogy a rászorulók számára a legalkalmasabb eszközt kellett megtalálni helyzetük javítására.84 A szegénység megítélésével kapcsolatban megváltozott álláspontok hatására született meg Németországban a társadalombiztosítás rendszere is, mely Bismarck német kancellár nevéhez fűződik.85 3. ábra: A szegény népesség arány a teljes népesség körében a szegénység legfőbb okai szerint az angliai York városában 1901-ben 1. A családfő halála 2. A családfő baleset, betegség vagy idős kor miatti munkaképtelensége 3. A családfő inaktivitása 4. A rendszeres munkavégzés tartós hiánya (munkaképtelenség miatt vagy amiatt, hogy nem akarnak rendszeresen munkát vállalni) 5. Nagycsalád (négynél több gyerek) 6. Rendszeres munkavégzés, alacsony keresetek Forrás: saját szerkesztés Rowntree (1910) 120. old. alapján A szegényekkel való bánásmód és a szegénység felszámolására tett kísérletek tehát annak függvényében változtak a történelem során, hogy a szegénységet hogyan ítélték meg.

2.3.2. Állami újraelosztás A szegények megsegítésére és felszámolására leggyakrabban az állami redisztribúciót alkalmazták, így ebben a fejezetben az ezzel kapcsolatban megfogalmazott érveket és ellenérveket tekintem át. a, Érvek az állami redisztribúció mellett Az állami újraelosztás hívei leginkább a hasznosság, a társadalmi igazságosság és az egyenlőség eszme érvényesülésének biztosítása miatt érezték a szegények segítését szükségesnek. A szegények segélyezésére kidolgozott első javaslatok a XVIII. században Angliában jelentek meg az 1601. évi szegényjogi törvény kritikájaként. Később a XX. században az utilitaristák a szegénység költségeinek minimalizálására, John Rawls a társadalmi igazságosság érvényesülésére, a kollektivista elméletek képviselői pedig az egyenlőség biztosítására törekedtek. Hasznosság Néhányan úgy vélekednek, hogy a szegénység csökkentése annak komoly költségei miatt szükséges.

84 85

Bartal (2003) 73. old. Balogh – Szűcs (1990) 32. old.

24

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Már a XVIII. század végén jelentek meg olyan nézetek, amelyek az 1601. évi szegényjogi törvény kritikájaként a szegények segélyezésének hatékonyságát igyekeztek javítani. Az 1601. évi szegényjogi törvény értelmében ugyanis a szegények ellátása és gondozása az egyházkerületek feladata lett. A törvény elképzelése szerint csak azokat a szegényeket támogatnák, akik munkára alkalmatlanok. Ennek megfelelően a szegények csoportját három további kategóriára bontották megkülönböztetve egymástól a „magatehetetlen szegényeket”, vagy „érdemes szegényeket”; a dolgozni képes és hajlandó; valamint a dolgozni képes, de nem hajlandó szegényeket. Az első csoportba tartozókat szegényházakban helyezték el, és gondoskodtak róluk, míg a dolgozni képesek számára munkát ajánlottak fel ún. „javítóintézetekben”. Akik ezt a munkát visszautasították, azok büntetést kaptak.86 Ez a törvény mintegy 200 éven keresztül megfelelően ellátta azt a szerepet, amit kidolgozói elvártak tőle. A XVIII. század végére azonban a gazdasági és politikai folyamatok – mint az infláció, háborúk és élelmiszerhiány – azt eredményezték, hogy a szegénység már nemcsak a munkanélkülieket, hanem a dolgozó embereket is sújtotta. A felmerült problémákat különböző helyi kezdeményezésekkel igyekeztek orvosolni. Ezek lényege, hogy a segélyeket a munkával rendelkezőkre is kiterjesztették.87 Townsend javaslata szerint a szegények segélyezése helyett munkához kellene őket juttatni, ezáltal csökkentve a szegények segítésének költségeit. Townsend szerint a szegények számára olyan műhelyeket kellene felállítani, ahol a rendelkezésükre álló eszközökkel és anyagokkal munkát végezhetnének, és ezáltal saját szorgalmukkal és munkájukkal biztosíthatnák megélhetésüket. Az épület, az eszközök és az anyagok biztosítása közösségi alapokból történne, amelyeket a különböző jótékonysági intézmények finanszíroznának.88 Egy másik javaslat a munkához juttatásra, hogy minden olyan vidéki munkásnak, akinek legalább három gyereke van, egy hold földet adnának burgonyatermesztésre (a burgonya a búzánál olcsóbb élelmiszernek számított), és legelőt egy vagy két tehén tartására. Ahol vannak közlegelők, ott azok felosztásával a javaslat megvalósítható, ahol pedig nincsenek, ott a rászorulók meghatározott pénzösszegre lennének jogosultak mindaddig, amíg a nekik járó földterületet meg nem kapják. Ez a megoldás biztosítaná azt, hogy a tejtermelés és a burgonyatermesztés révén a vidéki szegények megélhetése biztosított legyen búzából előállított élelmiszerek nélkül is. Így nem kellene attól tartani, hogy a munkakínálat növekedése miatt a munka ára csökkenne, hiszen ez utóbbit csak a búza ára befolyásolja. Ez a javaslat tehát eltörölné a segélyezés fennálló rendszerét, és segélyt csak olcsó élelmiszerek (burgonya, rizs, leves) formájában adna.89 A szegényeknek biztosított munkahelyteremtés azonban Malthus szerint a gyakorlatban nem lenne megoldható, mivel a szegények alkalmazása másoktól venné el a munkát, a kereslet hiánya miatt ugyanis nincs szükség több munkára.90 Young javaslatát pedig még az akkori szegénytörvényeknél is veszélyesebbnek tartotta, mivel az a házasságot és a gyermekvállalást még inkább ösztönzi, és végső soron a népességszám növekedését fokozza. Annak ellenére, hogy a szegény népesség megélhetése függetlenné válna a búzától, a gondok nem szűnnének meg, ugyanis a burgonyatermés mennyiségének is van egy felső határa, amin felül ugyanúgy hiány lépne fel, mint a búza esetében. Ennek veszélyei pedig a búzahiány veszélyeinél is nagyobbak. A búza hiánya esetén ugyanis lehetőség van annak olcsóbb élelmiszerekkel (árpa, zab, rizs, burgonya) való pótlására. Ha azonban a legolcsóbb élelmiszer jelenti a szokásos élelmet, akkor annak hiánya esetén nem lesznek helyettesítő termékek, és a szegények egy része szükségszerűen éhen fog halni. Mindemellett a munka ára is változna, hiszen az egy idő után már nem a búza árától, hanem a nagyobb mennyiségben fogyasztott burgonyáétól függe86

Barr (2004) 14. old. Barr (2004) 14. old. 88 Townsend (1971) 63. old. 89 Young (1913) 197. old. 90 Malthus (1902) 363-364. old. 87

25

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után ne. Malthus szerint tehát a nép számára az a legelőnyösebb, ha a rendes élelmiszerek árai magasak, és ezek határozzák meg a munkabéreket. Szükség esetén pedig ezek az élelmiszercikkek olcsóbbakkal lennének helyettesíthetők. Egyetért azonban Young azon elképzelésével, hogy segélyként csak élelmiszereket lehessen adni, abból is csak az olcsóbbakat. Ezt a tervezetet különösen elfogadhatónak találná, ha a segélyezés csak átmeneti jellegű volna.91 Jeremy Bentham szerint úgy kellene az embereket a szegénységből való kitörésre ösztönözni, hogy a szegénység következményeit rendkívül súlyosnak érezzék. Így elérhető lenne, hogy a szegények bármit megtegyenek, csakhogy elkerüljék a nyomort. Azokat, akik a szegénységet választották, el kellene rettenteni a szegénység súlyos következményeivel. Bentham javaslata alapján új típusú szegényházakat hoznának létre, amelyekben az élet anynyira elviselhetetlen lenne, hogy az emberek bármit megtennének, hogy elkerüljék azokat.92 A liberális társadalomelméletek a szegénység és az egyenlőtlenség költségeinek csökkentése érdekében a kapitalizmust tartják a leghatékonyabb társadalmi rendszernek. Úgy vélik, ez állami beavatkozással valósítható meg. Véleményük szerint a kapitalizmus és az állami szerepvállalás együtt eredményezhet maximális hatékonyságot. A liberális társadalomelméletek közé tartoznak az utilitarizmus képviselői, valamint John Rawls filozófus.93 Az utilitarizmus célja a javak olyan elosztása, mely biztosítja, hogy a társadalom tagjainak teljes haszna maximális legyen. Az összes jólét maximalizálásának két összetevője van: a hatékonyság és a méltányosság. A méltányos eloszlást a 4. ábra mutatja. 4. ábra: A jövedelmek optimális elosztása az utilitarizmus elmélete alapján

Forrás: Barr (2004) 49. old. A teljes jövedelem AB, és feltételezhető, hogy ezt két egyén, A és B között kell elosztani. Az ábra további két feltétellel él: az A és B személyek jövedelmi görbéinek határhasznai azonosak, valamint mindkét egyén hasznossága kardinális, azaz mérhető. Ilyen feltételek mellett az A egyén határhasznát az aa vonal fejezi ki, ami jövedelmének emelkedésével (tehát balról jobbra haladva) csökken. A B egyén határhasznát pedig a bb vonal jelenti, mely balról jobbra haladva (jövedelmének növekedésével) nő. A teljes haszon akkor lesz maximális, ha a jövedelmet egyenlően osztják el, vagyis A jövedelme AC, B jövedelme pedig BC. Tehát az utilitarista elmélet a 91

Malthus (1902) 532-537. old. Burns – Hart (1996) 51-73. old. 93 Barr (2004) 48. old. 92

26

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után hasznosság maximalizálása érdekében elfogadja az állam egyenlőségre való törekvését. Amennyiben azonban a fent említett feltételek nem teljesülnek, és B határhaszna b’b’, akkor a teljes jólétet maximalizáló újraelosztás nem egyenlő, mivel ekkor A jövedelme AD, B jövedelme pedig DB94. Az utilitarizmus feltételezi továbbá, hogy a hasznosság-vektoroknak egyetlen olyan sorbarendezése létezik, mely arra használható, hogy az egyes alternatívákat rangsoroljuk, az egyéni hasznossági függvények bármilyen fajtája esetén.95 Az utilitarista elmélet egyik képviselője Pareto, aki szerint a maximális hasznosság elérése érdekében minden olyan politikai beavatkozás kívánatos, amely úgy javítja valamely egyén hasznosságát, hogy közben a többi egyén hasznossága változatlan szinten marad. A Pareto-elv figyelmen kívül hagyja, hogy a kedvezményben részesülő személy szegény vagy gazdag. Igazságosság Az igazságosság eszméjének értelmében a szegények segítése a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek mérséklése érdekében szükséges. A XVII. – XVIII. században fennálló segélyezési rendszerben a szegényadók csak a tulajdon bizonyos formáit sújtották. Curwen javaslata szerint a szegényadókat egyenlősíteni kellene, azaz mindenfajta tulajdont egyformán érintenie kellene.96 Townsend szerint viszont a jótékonysági intézmények legnagyobb hibája, hogy mindenkitől ugyanakkora hozzájárulást gyűjtenek képességtől, jövedelemtől és gyermekszámtól függetlenül. Ehelyett Townsend differenciált hozzájárulásokat vezetne be: a nőtlen férfiak munkabérük negyedét, míg a négygyermekes férfiak jövedelmük harmincadát fizetnék be hozzájárulásként. 97 Malthus nem ért egyet az ilyen módon differenciált hozzájárulásokkal, mivel szerinte a nőtlenek keresetére kivetett magasabb adó erős ösztönzést jelentene a házasságkötésre és a gyermekvállalásra, ami tovább súlyosbítaná a népesedés problémáját.98 A segélyezési rendszer forrásoldalának további hibája Townsend szerint, hogy a munkahelyteremtés finanszírozását ellátó jótékonysági intézmények önkéntes alapon gyűjtenek forrásokat. Townsend ezt a gyakorlatot megváltoztatná, mivel véleménye szerint az önkéntes tagság miatt számos ilyen intézmény nem tudja hatékonyan ellátni a feladatát. Ezért ezeket kötelezővé és általánossá tenné.99 A társadalmi igazságosság elvét John Rawls hirdette, aki szerint ez az intézmények létezésének legfőbb célja. A társadalmi igazságosság általános, és azt tisztességes folyamat hozza létre. Az igazságnak két elvét különböztette meg: a „szabadság elvét” és a „különbségtétel elvét”. Az előbbi azt fejezi ki, hogy minden embernek joga van a mások szabadságával azonos mértékű, legszélesebb körű szabadságra. A különbségtétel elve pedig azt mondja ki, hogy a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek szabályozásánál úgy kell eljárni, hogy azok mindenki számára hasznosak legyenek, és olyan hivatalokhoz és beosztásokhoz kötődjenek, melyek az esélyegyenlőséget mindenki számára biztosítják. Ha a két elv egymással összeütközésbe kerülne, akkor a szabadság elvének elsőbbséget kell biztosítani a másik elvvel szemben. Rawls szerint ugyanis a szegények szabadságát akkor sem korlátozhatják, ha az számukra gazdasági haszonnal járna. Véleménye szerint a javak egyenlő elosztására van szükség. Ettől csak akkor lehet eltérni, ha a javak egyenlőtlen elosztása a legkedvezőtlenebb helyzetben lévők helyzetét javítja. A Pareto-i értelemben hatékony elosztás esetei közül tehát nem tartja

94

Barr (2004) Blackorby (2002) 543-596. old. 96 Malthus (1902) 540-544. old. 97 Townsend (1971) 61-67. old. 98 Malthus (1902) 526-528. old. 99 Townsend (1971) 64. old. 95

27

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után hatékonynak azokat az elosztásokat, amikor az egyenlőtlen elosztás kedvezményezettje gazdag ember.100 Egyenlőség A szegénység elleni küzdelem legfőbb motiváló ereje az egyenlőség biztosítása is lehet. A kollektivista elméletek szerint az egyik legfontosabb eszme az egyenlőség. A különböző gondolkodók azonban eltérően vélekednek arról, hogy az egyenlőség eszméje megvalósítható-e a piacgazdaság keretei között, vagy az állam meghatározó szerepének kell érvényesülnie. A demokratikus szocialisták szerint a három legfontosabb érték a szabadság, az egyenlőség és a testvériség. A szabadpiaci versenynek számos negatív tulajdonságát kiemelik. Véleményük szerint a szabad verseny egyrészt azt eredményezi, hogy az emberek az egyéni érdekeiket a közérdek elé helyezik; másrészt a javak olyan elosztása alakul ki, amely nincs összhangban az egyének igényeivel és érdemeivel. A szabad piac mindezeken túl nem működik demokratikusan, mivel a döntések egy szűk elit kezében vannak, és nem képes felszámolni a szegénységet, illetve az egyenlőtlenséget sem. Elismerik tehát, hogy az állam megnövekedett gazdasági szerepvállalása csökkenti a kapitalizmus negatív vonásait, de nem tartják szükségesnek a kapitalizmus teljes felszámolását. Úgy vélik, hogy céljaikat a vegyes gazdaság keretei között lehet legjobban elérni.101 A kollektivista elméletek másik csoportját a marxisták képviselik. Marx az egyenlőséget tartja a legfontosabb társadalmi értéknek. Úgy véli, hogy csak az a gazdagság megengedett, amely ahhoz szükséges, hogy az egyének létfenntartását biztosítsa.102 A kapitalizmus eszméjében a marxisták egyáltalán nem hisznek, így annak az eltörlését, és nem pedig a reformját tartják egyedüli helyes megoldásnak. Az egyenlőségre törekvéssel ugyanis nem fér össze a szabad piac kizsákmányoló jellege. A kapitalizmus helyett az állami szerepvállalás fontosságát és kizárólagosságát hangsúlyozzák a javak elosztásában és újraelosztásában.103 b, Érvek az állami újraelosztás ellen A szegényeket segítő állami újraelosztást leginkább a XIX. század elején, valamint a libertariánus társadalomelméletek kialakulásakor érték támadások. Ezek egyrészt a fennálló segélyezési rendszer kritikájaként, másrészt a szabadság, mint legfontosabb érték biztosításaként jelentek meg. A segélyezési rendszer kritikája A XIX. század elején mind többen kezdték felismerni, hogy az egyre több embert érintő szegénység segélyekkel történő kezelése a társadalom számára egyre növekvő terhet jelent. Sokan úgy vélekedtek, hogy a segélyezés növeli a szegények számát. 104 Bár egyetértettek az 1601. évi szegénytörvények eredeti céljával – vagyis a szegények nyomorának mérséklése elfogadható és támogatandó105 –, azonban úgy látták, hogy a fennálló rendszer nem képes a kitűzött célok elérésére. Ezt a segélyezési rendszer több, nem szándékolt következményére vezették vissza. 100

Rawls (2000) 267-273. old. Barr (2004) 54-56. old. 102 Hársing-Kelemen (1983) 140. old. 103 Barr (2004) 56-59. old. 104 Joseph Townsend, Arthur Young, Malthus T. Robert ás David Ricardo is ebben látta a szegénytörvények legfőbb hibáját. 105 Townsend (1971) 17. old. 101

28

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Azzal, hogy segítik a szegényeket, eltakarják a szegénység valódi okát, vagyis azt a tényt, hogy maga a szegény ember tehet a saját szegénységéről. - A hatályos törvények azt sugallják, hogy a haza számára gyermeket nevelni érdem, és az állampolgárok csupán a kötelességüket teljesítik azzal, hogy gyermekeket vállalnak.106 A segélyek házasságra és gyermekvállalásra ösztönöznek, és hozzájárulnak azok minden határon túli növekedéséhez. A segélyek anélkül járulnak hozzá a szegények szaporodásához, hogy az ellátásukhoz szükséges táplálék mennyiségét növelnék, másrészt a szegényeknek juttatott élelmiszerek csökkentik a többi ember rendelkezésére álló élelmiszerek mennyiségét, ami ahhoz vezet, hogy olyanok is a segély kérésére kényszerülnek, akik korábban önerőből fenn tudták magukat tartani.107 - A szegénytörvények azért is károsak, mert a népességszám természetellenes, erőltetett növekedését eredményezik, és így tovább növelik a szegénység mértékét. A lakosságszámnak az élelmiszertermelésnél gyorsabb növekedési üteme azt is eredményezi, hogy a keresetek értéke csökken.108 A segélyezés révén bekövetkező népességszámnövekedés Ricardo szerint azért veszélyes, mert az a munkabérek piaci árát azok természetes ára alá csökkenti, így a munkás nem lesz képes munkabéréből a saját maga és családja létfenntartásához szükséges élelmiszereket és egyéb szükségleti cikkeket megvásárolni.109 - A szegénytörvények további problémája, hogy a segélyek megnövelik a szegények által elkölthető pénzmennyiséget, ami növeli az áruk iránti keresletüket. Ezzel párhuzamosan azonban az áruk mennyisége, vagyis kínálata nem nő, a hiány pedig inflációs folyamatot indít el. Ez végső soron az áruk árának emelkedésével oda vezet, hogy a szegények a segélyek ellenére sem lesznek képesek az élelmiszerek megvásárlására, vásárlóereje továbbra is csak a jobb anyagi helyzetben lévőknek lesz.110 A szegénytörvények nemcsak hogy nem javítják a szegények helyzetét, még a gazdagokat is elszegényítik, mivel a szegényalapok folyamatos növekedése miatt egyre több szegényadó beszedése szükséges.111 - A szegénytörvény hatása továbbá az, hogy a segélyekkel azokat is támogatják, akik erkölcstelenségük miatt jutottak nyomorba. A kiterjedt segélyezési rendszer tehát részegeskedésre, az öröklött vagyon elherdálására, semmittevésre ösztönöz112, és csökkenti az emberek takarékoskodását. Annak tudatában ugyanis, hogy szorult helyzetükben számíthatnak a közösség segítségére, sokkal bátrabban költik a pénzt.113 Ezzel szemben a szegény munkás alig tudja a munkabéréből eltartani családját, mivel először mindig a szegényeket kell adójával segítenie.114 A segélyezés negatív hatásai miatt Malthus és Ricardo a szegénytörvények teljes eltörlése mellett érveltek. Malthus legfőbb célját így fogalmazta meg: „nem avatkozni be semmi tekintetbe, de teljesen rábízni minden emberre a szabad választást és csupán Istent tenni felelőssé azon baj miatt, melyet bármely kár okoz; ez mindaz, a mire én törekszem”.115 -

106

Malthus (1902) 476. old. Malthus (1902) 346-348. old. 108 Malthus (1902) 356. old. 109 Ricardo (1991) 57-68. old. 110 Malthus (1902) 356-357. old. 111 Ricardo (1991) 57-60. old. 112 Townsend (1971) 17-18. old. 113 Malthus (1902) 358. old. 114 Townsend (1971) 63. old. 115 Malthus (1902) 488. old. 107

29

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után A segélyezés eltörlésének egy fontos hozadéka lenne, hogy megszüntetné a szegények gazdagoktól való függését. Ha valaki a segélyezési rendszer megszüntetése után is vállalna gyerekeket anélkül, hogy képes lenne a felnevelésére, az erkölcstelen dolgot követne el, és a természet törvényeinek büntetését, azaz a nyomor büntetését kapná. Ilyen esetben a társadalom dolga csak annyi, hogy a szülőket megbüntesse, a gyermekről azonban nem kell gondoskodnia, hiszen „a csecsemő, aránylagosan szólva, kevés értékkel bír a társadalomra, mert mások tüstént elfoglalhatják helyét116.” A természet törvényei segítenek a népességszámot egyensúlyban tartani. Ha ugyanis sikerült egy betegséget kiirtanunk az orvostudomány fejlődésének köszönhetően, akkor újabb betegségek, vagy járványok jelennek meg, és szednek ugyanakkora emberáldozatokat, mint a korábbi betegségek. A természet tehát képes fenntartani az egyensúlyt, és ezért arra kell törekednünk, hogy hagyjuk a természet törvényeit érvényesülni, azaz minden ember maga dönthesse el, hogy felelősségteljesen vár a házassággal addig, amíg már a gyermekeit képes lesz eltartani, vagy idejekorán megházasodik számolva azzal a veszéllyel, hogy így a gyerekeit nyomorba taszítja.117 A segély eltörlése valószínűleg azt eredményezné, hogy a férfiak ritkábban hagynák el a családjukat, hiszen tisztában lennének azzal, hogy társadalmi segítségnyújtás hiányában az ő bűneik miatt a gyermekeik szenvednének.118 A segélyezési rendszer eltörlése nem jelentené a népességszám növekedési ütemének csökkenését, csupán azt, hogy a népességszám növekedési ütemét az élelmiszertermelés növekedési üteméhez igazítanák.119 Arthur Young Franciaországban tett látogatásai alkalmával arra a megállapításra jutott, hogy akkor lenne az országban magasabb a jólét, ha a lakosságszám öt vagy hat millió fővel kevesebb lenne.120 A segélyezési rendszer eltörlése azonban nem lehetséges egyik napról a másikra, csak fokozatosan, mivel az már teljesen beépült a társadalom és a politika életébe. 121 A segélyezés eltörlése helyett először csak a segélyre kifizetett összeg további növelését kellene megakadályozni, azaz a segélyre fordított összeget állandó szinten kellene tartani. Ez azzal járna, hogy vagy az újonnan szegénységbe süllyedtek nem kapnának segélyt, vagy minden szegény egyre kevesebb segélyben részesülne. Ezen törvénymódosítás után egy átmeneti időszakot kellene meghatározni, ami után teljesen eltörölnék a segélyezés rendszerét. Az átmeneti időszak alatt az új törvényt a lakosság minél szélesebb rétegeivel meg kellene ismertetni.122 Szabadság biztosítása A szabadság öt különböző fajtája különböztethető meg: (1) „politikai szabadságjogok; (2) gazdasági lehetőségek; (3) szociális lehetőségek; (4) átláthatósági garanciák; (5) létbiztonság”123. A libertariánusok laisser-faire elmélete a XVIII. – XIX. századi liberalizmus képviselőinek (Hume, Smith, Bentham, Mill) gondolkodását követi. Az államnak csak akkora szerepet engednek, ami biztosítja az alábbi két elv érvényesülését. Az egyik, hogy mindenkinek joga van úgy élni, ahogy szeretne, mindaddig, amíg nem próbál meg másokat is arra kényszeríteni, hogy úgy éljenek, ahogyan ő. Másik elvük szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy tulaj116

Malthus (1902) 506. old. Malthus (1902) 508-509. old. 118 Malthus (1902) 509. old. 119 Malthus (1902) 478. old. 120 Young (1913) 197. old. 121 Ricardo (1991) 62-68. old. 122 Malthus (1902) 504-506. old. 123 Sen (2003) 30. old. 117

30

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után dont szerezzen és birtokoljon.124 A libertariánusok két irányzatát a természetjogi és az empirikus libertariánusok alkotják. Előbbiek véleménye szerint az állami szerepvállalás erkölcsileg helytelen. Egyik legfontosabb képviselőjük Nozick.125 Nozick úgy véli, hogy csak a minimális állam megengedett. Ennek feladatai az állampolgárok erőszakkal, lopással, csalással szembeni védelmére, továbbá a szerződések végrehajtásának védelmére terjedhetnek csak ki. A minimális állam adókat szed, és a beszedett adókból a rászorulók támogatást kapnak ahhoz, hogy a védelemért az államnak fizetni tudjanak. Néhány embernek tehát fizetnie kell azért, hogy mások védelme biztosított legyen, de ez nem tekinthető redisztribúciónak, mivel az ellopott pénz visszaadása vagy az elszenvedett erőszakért adott kompenzáció nem tekinthető újraelosztásnak. Nozick véleménye szerint a védelmen túl az államnak semmilyen közszolgáltató szerepe nem lehet. A tulajdon jogossága alapján egy „éjjeliőr” államban mindenkinek joga van ahhoz, hogy a saját munkája ellenszolgáltatását megtartsa vagy szétossza. Nozick a tulajdonszerzés jogosságának definícióját az alábbiakban foglalja össze. - Bárki jogosult arra, hogy tulajdona legyen, ha azt saját keresetéből vásárolta (megvásárlás jogossága). - Bárki jogosult arra, hogy tulajdona legyen, ha azt jogosan megszerzett transzfer útján szerezte (átcsoportosítás jogossága). - Az a tulajdon, amelyik sem a megvásárlás, sem az átcsoportosítás jogossága alá nem tartozik, nem tekinthető jogosnak. Egy elosztás csak akkor tekinthető igazságosnak, ha egy másik igazságos elosztásból származtatható legitim eszközök segítségével. A legitimitás először a megvásárlás jogosságából származik. Az ebből való elmozdulás bármilyen igazságos lépésen keresztül szintén igazságos elosztáshoz vezet. Nozick úgy gondolja, hogy a jövedelmek megadóztatása egyenértékű a munkára való kényszerítéssel, vagyis olyan, mintha arra kényszerítenék a munkavállalót, hogy hetente bizonyos óraszámban a szükségben lévők megsegítéséért dolgozzon. Az adóztatást tehát lopásnak tartja, mivel olyan pénzt von el az emberektől, amiért ők megdolgoztak, és más dologra költötték volna el. Az emberek ugyanis rendszerint azért vállalnak több munkát, hogy az azzal megszerzett jövedelmük segítségével kielégítsék az alapvető szükségleteken túlmutató igényeiket. Ezeket az embereket azonban arra kényszerítik, hogy több adót fizessenek, mint azok, akik megelégszenek az alapvető szükségleteik kielégítését biztosító alacsonyabb összegű jövedelemmel. (Az alapvető szükségletek kielégítését biztosító jövedelem ugyanis ebben az időben adómentes volt.) Nozick véleménye szerint az embereknek lehetőséget kellene adni arra, hogy maguk döntsék el, mire akarják költeni a munkával megszerzett jövedelmüket.126 Az empirikus libertariánusok az állami részvételt azért nem fogadják el, mert véleményük szerint az csökkenti a teljes jólétet.127 Legfontosabb képviselőik Hayek és Friedman. Hayek elméletének központi elemei az egyéni szabadság elsőbbsége, a piaci mechanizmus értéke és az, hogy a társadalmi igazságosságra törekvés nemcsak hiábavaló, hanem kifejezetten káros is. A szabadság tekintetében Adam Ferguson definícióját alkalmazza. Ez alapján a szabadság nem jelenti feltétlenül a korlátozások hiányát. Inkább azt jelenti, hogy az igazságos korlátozásokat minden egyénre egyformán kell alkalmazni, legyen az vezető vagy beosztott. Csak így lehet ugyanis biztosítani az egyének biztonságát. A szabadság magában foglalja a politikai szabadságot, a szólás szabadságát, valamint a gazdasági szabadságot. A jogok egyenlősége megvalósítható egy minimális állam uralma alatt is, de az anyagi javakban 124

Kukathas (2004) 8801-8807. old. Barr (2004) 46. old. 126 Nozick (1998) 169-172. old. 127 Barr (2004) 46-47. old. 125

31

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után kifejezhető egyenlőség csak totalitárius eszközökkel biztosítható. Minden más esetben az egyenlőségre törekvés csökkenti a szabadságot, tehát a szabadság és az egyenlőség összeegyeztethetetlen fogalmak. Hayek kiáll a szabad piac védelmében. Véleménye szerint a piac egy olyan képződmény, mely egyrészt védi az egyéni szabadságot, másrészt gazdasági hasznot termel. A piac növeli az emberek esélyét arra, hogy céljaikat és akaratukat megvalósítsák, ennek azonban ára van. Vállalni kell ugyanis a meg nem érdemelt kudarc kockázatát, mivel a piacnak, mint mechanizmusnak az elfogadásával az egyes egyének vagy csoportok kárpótlása nem lesz központilag szabályozva. A piac az egyetlen máig felfedezett olyan eljárás, amelyben az emberek milliói által terjesztett információk mindenki számára hatékonyan használhatók fel. Ezek az előnyök csak akkor jelennek meg, ha az árak és a bérek meghatározása szabad, és azok megmutatják az embereknek, hogy milyen irányba irányítsák erőfeszítéseiket. Hayek úgy véli, hogy igazságosnak vagy igazságtalannak csak emberek cselekedeteit lehet minősíteni. Valamilyen körülményt csak annyiban minősíthetünk igazságosnak vagy igazságtalannak, amennyiben valakit felelőssé tudunk tenni annak bekövetkeztében. A piac egy személytelen erő, amit nem lehet igazságosnak vagy igazságtalannak tartani, legfeljebb jónak vagy rossznak. Az egyének vagy csoportok helyzete minél inkább függővé válik a kormány tevékenységeitől, annál inkább el fogják várni a kormánytól, hogy az elosztás igazságos rendszerét megvalósítsa. A kormány pedig minél inkább próbálja a kívánt elosztást megvalósítani, annál jobban irányítása alá kell vonnia az egyének vagy csoportok helyzetét. Tehát amíg a társadalmi igazságba vetett hit irányítja a politikai cselekvéseket, addig a politikai berendezkedés egyre közelebb kerül a totalitárius rendszerekhez. Véleménye szerint tehát az igazságosságra törekvés az egyének személyes szabadságának felszámolásához vezet.128 Friedman szerint szintén a szabadság a legfontosabb érték. Ennek biztosítása érdekében az állam szerepének korlátozására van szükség.129 Az állam feladata az egyéni szabadság biztosítása, tehát a törvényesség és a rend őrzése, a szerződések végrehajtása és a piacok ápolása.130 Véleménye szerint az államnak semmilyen elosztó szerepe nem lehet.131 Az empirikus libertariánus gondolkodás az 1970-es, 1980-es években újra előtérbe került. Murray a segélyezés rendszerét fenntartásokkal fogadja. Véleménye szerint bár vannak olyan esetek, amikor indokolt lehet a gazdagabb egyén jövedelmének egy részét elvonni, és azt egy szegénynek kifizetni, a segélyezési rendszer számos ponton problematikus. Az egyik fontos probléma a döntéshozók felelőssége. Nagyon nehéz ugyanis megállapítani, hogy ki az, akinek elég magas a jövedelme ahhoz, hogy abból elvonjanak a szegények javára, és ki az, akinek a jövedelme annyira alacsony, hogy közösségi támogatásra szorul. A döntés gyakran nehéz és szubjektív. Murray úgy véli, hogy a juttatásokkal kapcsolatban bizonyos problémák olyan gyakran előfordulnak, hogy azok alapján meghatározhatók a szociális támogatások legfontosabb törvényei. - A nem tökéletes kiválasztás törvénye: Bármilyen objektív szabályt hozunk is arra, hogy a szociális juttatásokra jogosultak körét meghatározzuk, lesznek olyanok, akiket a szabály alapján ok nélkül kizárunk a juttatásokból. - A nem szándékolt jutalmak törvénye: Minden fajta szociális juttatás növeli a nettó értékét a segély által támogatott állapothoz tartozásnak. - A nettó kár törvénye: Minél kevésbé valószínű, hogy a nemkívánatos viselkedés magától megváltozzon, annál valószínűbb, hogy a változást ösztönző szociális program több kárt fog okozni, mint hasznot.

128

Hayek (1982) 65-73. old. Friedman (1980) 128-148. old. 130 Friedman (1980) 6-7. old. 131 Friedman (1980) 128-148. old. 129

32

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Murray mindezek alapján arra a következtetésre jut, hogy a demokratikus társadalmak szociális rendszerei a legsúlyosabb problémák kezelésében nettó kárt okoznak, mivel elegendő mennyiségű ösztönzőt tartalmaznak a negatív viselkedésekre, viszont nincs elég megoldásuk a kívánatos viselkedés kiváltására. Minél súlyosabb egy adott probléma, annál valószínűbb, hogy ez a fajta kapcsolat fog érvényesülni. Murray véleménye szerint a kiterjedt fiatalkori munkanélküliséget, az egyedülálló tizenéves lányok termékenységi arányszámát és a szegény családok felbomlását úgy lehetne csökkenteni, ha megszüntetnék a szövetségi jóléti rendszert, és a jövedelemtámogatások rendszerét a munkaképes korú lakosság esetén. Ezek az emberek nem számíthatnának más segítségre, csak a munkaerőpiacra, családtagjaikra, barátaikra, vagy a helyi alapítású segítő szervezetekre. Egy ilyen rendszer azt eredményezné, hogy az emberekben megnőne a felelősség, nem vállalnának gyermeket akkor, amikor még nem tudják őt eltartani, nem élnének segélyekből, miközben dolgozni is képesek lennének. A libertariánus elméletek tehát úgy gondolják, hogy a piac hatékonyabb működésre képes, mint az állam, ezért az állami szerepvállalás minimalizálása, illetve megszüntetése mellett szállnak síkra.

2.3.3. A szegénység mérséklésének nemzetközi forrásai A nemzetközi segélyek a világ fejlett és fejletlen régiói közti egyenlőtlenségek mérséklését célozzák meg. A nemzetközi segélyeknek számtalan típusa létezik. A segélyek célja szerint megkülönböztethető humanitárius és fejlesztési segély (6. táblázat). Előbbi valamely katasztrófa (szárazság, árvíz, háborúk) negatív következményeit igyekszik rövidtávon mérsékelni, a fejlesztési segélyek pedig hosszú távúak, és rendszerint a gazdasági növekedés fokozását célozzák meg132. A segélyezés elméleti modelljei a növekedési modelleknek a fejlődő országok sajátosságait figyelembe vevő változatai, melyek az idők folyamán a növekedési modellek változásával együtt változtak.

Pénzügyi segély Nem pénzügyi segély

6. táblázat: Nemzetközi segélyek típusai Humanitárius segély Fejlesztési segély Valamely katasztrófa enyhítésére Infrastruktúra fejlesztésére bizbiztosított pénzösszeg tosított pénzügyi segítség Élelmiszer, ruhák, hordozható Mérnöki segítség utak, telefonszállások vezetékek építéséhez Forrás: Margitay-Becht (2007) 13. old.

2.3.4. A szegények segítésének egyéb módszerei Az állami újraelosztás ellenzői133 a szegények segítésének biztosítására a magánjótékonykodást, illetve a helyi segítségnyújtást tartják elfogadhatónak. Malthus a magánjótékonykodást azért tartja elfogadhatónak, mert az nem rendelkezik a szervezett segélyezés káros vonásaival. Fontos azonban, hogy a jótékonyság ne csupán a látható nyomor alapján történjen, és ne csupán azért, mert azt elvárja a világ. Malthus azt a fajta jótékonykodást tartja elfogadhatónak, amikor az adakozó megismerkedik a segélyezettel. A közösségi segély mértékének megállapítása gyakran ad okot részrehajlásra, a magánjóté132 133

Margitay-Becht (2007) 12. old. Malthus (1902), Murray (1994)

33

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után konykodásnál azonban nincs ilyen probléma. További előnye a magánjótékonykodásnak, hogy arra nem lehet biztosan számítani, így nem ösztönöz a házasságkötésre és a gyermekvállalásra. Azonban a magánjótékonykodás összege nem lehet túl nagy, semmiképpen se érje el azt az összeget, ami munkavégzéssel megszerezhető is lenne.134 Townsend javaslatát, miszerint a jótékonysági intézményeket kötelezővé kellene tenni135, Malthus bírálja, mivel így a magánjótékonykodást a közösségi adó szintjére emelnék, és ugyanolyan hatással lennének a szegény népességre, mint a közösségi segélyezés.136 Murray úgy véli, hogy azok támogatása, akik nem tudnának külső segítség nélkül megélni (tizenéves anyák, biztosítás nélküli betegek, stb.) a helyi szolgáltatások (kórház, foglalkoztatási szolgálat, jogi szolgálat, stb.) megtartásával lenne megoldható. Ezeket helyi adók, vagy helyi jótékonykodó személyek hozzájárulásaiból finanszíroznák, amelyeknek a felhasználása helyi szinten sokkal jobban nyomon követhető. Sok városban ugyanis a helyi támogatások sokkal hatékonyabban vannak elosztva, mint szövetségi szinten. A helyi szintű intézmények működésének másik indoka a szabadság, ugyanis helyi szinten mind a támogatást adóknak, mind a támogatottaknak nagyobb a mozgásterük, a törvényeket is könnyebb megváltoztatni és az emberek könnyebben el is költözhetnek másik városba, ha nincsenek megelégedve a helyi szabályozás rendszerével. Mindezek mellett a helyi szolgáltatók központi forrást is többet kapnának, hiszen a szövetségi jóléti intézményeket már nem kellene finanszírozni, így több támogatás maradna a helyi intézmények számára. A központi állami intézmények megszüntetésével felszabaduló források egy része továbbá biztosan megjelenne tőkeberuházások formájában, ami új munkahelyek létrehozását eredményezné.137 Számos kutatás szerint a szegények segítése a gazdasági növekedés vagy a humán fejlettség fokozásával lenne megoldható. A gazdasági növekedésnek a szegénységre gyakorolt hatásával foglalkozó szakirodalom e kérdés tekintetében azonban jelentősen megosztott. A következő fejezet az ezzel kapcsolatos legfontosabb álláspontokat mutatja be.

2.4. A gazdasági növekedés és humán fejlettség szegénységre gyakorolt hatása A gazdasági növekedéselméletek a gazdaság „rövid” és „hosszú” távú növekedési pályájával foglalkoznak. A gazdaság hosszú távú növekedési pályája (steady-state pályája) egy olyan egyensúlyi állapotot ír le, amelyben a kibocsátás, annak meghatározó tényezői (humán- és fizikai tőkeállomány, technológiai fejlettség szintje), valamint az egyes változók egy főre jutó értékei (különösképpen a GDP/fő) is állandó ütemben növekednek138. Rövid távú pályán ezzel szemben akkor van egy gazdaság, ha nem a steady-state pálya mentén halad. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy gazdaság mindig visszatér a hosszú távú növekedési pályája közelébe. Attól csak ideiglenesen, valamilyen átmeneti sokk hatására térhet el jelentős mértékben. Ezért a rövid távú növekedési pályát tranzíciós, vagy felzárkózási pályának is nevezik. Az egy főre jutó GDP növekedési üteme (g) tehát három tényezőből tevődik össze: a hosszú távú pálya növekedési üteméből (g*), a tranzíciós pályáról való felzárkózás miatti növekedési többletből (gkonv), valamint a gazdasági fluktuációból eredő növekedési többletből (gfluk). A neoklasszikus növekedéselmélet a gazdasági növekedést két tényezővel, a tőke és a munkaerő növekedésével magyarázza. A modell feltételezése szerint a technológiai haladás és a munkaerő exogén tényezők.139 Mivel a gazdasági növekedés üteme exogén konstans, a gaz134

Malthus (1902) 518-525. old. Townsend (1971) 64. old. 136 Malthus (1902) 527. old. 137 Murray (1994) 196-236. old. 138 Barro – Sala-i-Martin (1995) 19. old. 139 Barro (1997) 3. old. 135

34

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után daságpolitika arra nem tud hatással lenni. Gazdaságpolitikai eszközökkel csupán a hosszú távú növekedési pálya eltolására van lehetőség. Az endogén növekedéselméletek már felismerték, hogy a gazdasági növekedést magyarázó tényezők nem exogének, hanem endogének140, a hosszú távú gazdasági növekedést meghatározó technikai haladást új ötletekkel141, illetve fiskális politikával142 lehet megvalósítani. Az endogén növekedéselméletek egyik képviselője Jánossy Ferenc, aki a tranzíciós pályára lépett országok helyreállítási periódusait vizsgálta. Empirikus adatai alapján amennyiben egy ország azért lépett a tranzíciós pályára, mert valamilyen sokkhatás következtében a gazdasági növekedés üteme elmaradt a hosszú távon feltételezettől, akkor a sokkhatás megszűntét, illetve a korrekciót követően a gazdaság viszonylag gyorsan visszaáll a hosszú távú növekedési pályájára, tehát a „lemaradás behozható”.143 A helyreállítási időszak nem akkor ér véget, amikor a termelés ismét eléri a sokkhatás előtti szintet, hanem akkor, amikor a termelés volumene ismét megfelel a hosszú távú növekedési pályának.144A technológiai váltás sikerének feltétele a megfelelően képzett munkaerő, a megfelelő „szakmastruktúra145”. Az endogén növekedéselméletek közé tartozik az AK modell, amely szerint a hosszú távú növekedés technikai haladás nélkül is megvalósítható, és a tőke határterméke hosszú távon konstansnak tekinthető. Ennek megfelelően a modell szerint a gazdasági növekedés a megtakarítási ráta és a népességnövekedés ütemétől függ.146 A szegénység és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat két irányban értelmezhető. Egyrészt a gazdasági növekedés hathat a szegénység alakulására, másrészt pedig a szegénység is befolyásolhatja a gazdasági növekedés mértékét. A két tényező közötti összefüggés minél pontosabb és teljesebb megismerése céljából ezt a kapcsolatot mindkét irányból érdemes megvizsgálni. A gazdasági növekedésnek a szegénységre gyakorolt hatásáról a közgazdászok között régóta tartó vita folyik. Megoszlanak ugyanis a vélemények abban a tekintetben, hogy a gazdasági növekedés a társadalom legszegényebb rétegeinek helyzetét hogyan változtatja meg. Számos közgazdász vélekedik úgy, hogy a gazdasági növekedés nem elegendő a szegénység csökkentéséhez. - Chenerey és társai 1974-ben kutatásaik során arra a megállapításra jutottak, hogy a fejlődő országokban több mint egy évtizede tartó gazdasági növekedésből csak minden harmadik ember tudott profitálni.147 - Hasonlóan vélekedett Adelman és Morris is, akik úgy vélték, hogy a fejlődés a legszegényebbek átlagjövedelmét abszolút és relatív értelemben is csökkenti. Így a mélyszegénységben élők helyzetét a gazdasági növekedés inkább károsítja, mint segíti.148 - Ravallion is hasonló következtetésre jutott 2009-es tanulmányában. A 100 fejlődő ország vizsgálatával elvégzett kutatás során ugyanis azt állapította meg, hogy a feltételes konvergencia, vagyis az alacsony fejlettségi szintről indulók növekedési előnye a magas szegénységi ráta miatt nem tud érvényesülni.149

140

Barro – Sala-i-Martin (1995) 38. old. Barro (1997) 4. old. 142 Cashin (1995) 238. old. 143 Jánossy (1966) 196. old. 144 Jánossy (1966) 19. old. 145 Jánossy (1966) 234. old. 146 Barro – Sala-i-Martin (1995) 40. old. 147 Chenery, Hollis, Montek Ahluwalia (1974) 148 Adelman, Irma és Cynthia T. Morris (1973) 189-193. old. 149 Ravallion (2009) 28. old. 141

35

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Napvilágot láttak olyan kutatási eredmények is, amelyek a szegénység és a gazdasági növekedés között szignifikáns kapcsolatot feltételeztek. - Dollar és Kray álláspontja szerint a gazdasági növekedés a szegények helyzetét ugyanolyan mértékben javítja, mint a társadalom bármely tagjáét. A társadalom legszegényebb húsz százalékának jövedelme az átlagjövedelem növekedésével egyenes arányban nő. Állításaikat egy 92 országra kiterjedő, négy évtized adatsorával végzett empirikus kutatás eredményére alapozták.150 Amennyiben a szegénység definíciójaként az abszolút szegénységkoncepcióból indulunk ki –, vagyis abból, hogy a szükségleteknek meghatározható egy tértől és időtől független köre, és az ezen szükségletek kielégítéséhez szükséges összeggel nem rendelkezőket nevezzük szegénynek –, akkor feltételezhetjük, hogy a gazdasági növekedés hatására a szegények jövedelmi helyzete is javul, és egy bizonyos idő elteltével – redisztribúció nélkül is – átlépik a szegénységi küszöböt. - Egyes elméletek szerint a redisztribúció nélküli gazdasági növekedés az úgynevezett „átszivárgási hatás” eredményeként megszüntetheti a szegénységet. Egy fejlődő ország esetében ehhez azonban – az alacsony szintű gazdasági növekedés miatt – körülbelül húsz-harminc évre van szükség.151 - Adams 50 fejlődő országra kiterjedő vizsgálatában megállapította, hogy a gazdasági növekedés szignifikánsan csökkenti a szegénységet, ami annak köszönhető, hogy a gazdasági növekedés csekély hatással bír a jövedelemegyenlőtlenségek alakulására. Emiatt ugyanis a gazdasági növekedés a társadalom valamennyi tagjának hasonló mértékben növeli a jövedelmét, tehát a szegények helyzete is javul. 152 Kutatásában azonban kiemelte, hogy a gazdasági növekedésnek a szegénységre gyakorolt hatásában fontos szerepe van az operacionalizálásnak. Amennyiben ugyanis a gazdasági növekedés mércéjeként az átlagjövedelmet vagy az átlagos fogyasztást használjuk, akkor a szegénység és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat erősebbnek mutatkozik, mintha az egy főre jutó GDP-t használnánk a növekedés mércéjeként.153 - A szegénység csökkentésében napjainkban élen járó országok (mint amilyen Kína, vagy néhány afrikai ország) szintén a gazdasági növekedés fokozásának köszönhetik az elért eredményeket. Viszonylag kis szerepet játszanak a szociális kiadások154. A gazdasági növekedés és a szegénység kapcsolatának vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül a jövedelemegyenlőtlenségek alakulása sem. Két különböző elmélet alakult ki arra vonatkozóan, hogy a kezdeti jövedelemegyenlőtlenségek hogyan befolyásolják a szegénység csökkentésének mértékét. - Az egyik az úgynevezett „növekedést indukáló érvelés”155, amely az egyenlőtlenségek kezdeti szintje és a szegénység csökkentésének üteme között közvetett kapcsolatot feltételez. A nagyobb jövedelemegyenlőtlenségek hatására először a gazdasági növekedés csökken le, majd ennek hatására csökken a szegénység csökkentésének mértéke.156 - A másik, úgynevezett „gazdasági rugalmassági érvelés”157 az egyenlőtlenségek és a szegénység mértéke között közvetlen kapcsolatot feltételez. A modell feltételezése szerint az egyenlőtlenségek nincsenek hatással a gazdasági növekedésre. A gazdasági növekedés azonos mértékben növeli a társadalom valamennyi tagjának jövedelmét. 150

Dollar – Kray (2001) 1. old. Kanbur (1987) 62. old. 152 Adams (2003) 20. old. 153 Adams (2003) 1. old. 154 The Economist (2010) 31. old. 155 Ravallion (1996) 1. old. 156 Persson – Tabellini (1991) 30. old. 157 Ravallion (1996) 2. old. 151

36

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Minél nagyobbak azonban a jövedelemegyenlőtlenségek, abszolút értékben a szegények jövedelme annál kisebb mértékben nő. Ilyen módon tehát a nagyobb jövedelemegyenlőtlenségek kisebb mértékű szegénységcsökkenéshez vezetnek.158 A szegénység csökkentését célzó politikák tehát kevésbé hatékonyak egy magas jövedelemegyenlőtlenségekkel jellemezhető országban.159 A gazdasági növekedésnek a jövedelemegyenlőtlenségek alakulására gyakorolt hatásáról szintén megoszlanak a vélemények. - Pareto elmélete szerint amennyiben a teljes jövedelem (vagyis minden egyén átlagjövedelme) nő, akkor ennek kétféle következménye lehet, amik együttesen, vagy különkülön fordulhatnak elő. Egyrészt emelkedhet az a minimális jövedelem, amely a létfenntartáshoz szükséges, másrészt csökkenhet a jövedelemarányok egyenlőtlensége.160 Tehát a gazdasági növekedés megnövelheti a szegénységi arányt és/vagy csökkentheti a jövedelemegyenlőtlenségeket. - A gazdasági növekedés és a szegénység kapcsolatáról szóló közgazdasági elméletek fejlődésében jelentős hatása volt Kuznets hipotézisének, amely kimondja, hogy a gazdasági növekedés és a szegénység kapcsolata fordított U-alakú görbe szerint alakul. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés kezdeti szakaszában a jövedelemeloszlás romlik, és csak akkor kezd javulni, amikor az ország már a közepes jövedelmi kategóriába kerül. A növekedés kezdeti szakaszában tehát nőnek a jövedelemegyenlőtlenségek, ami megakadályozza a szegény rétegek helyzetének javulását. Kuznets ezen hipotézisét keresztmetszeti adatok és elméleti összefüggések alapján határozta meg.161 - Ehhez hasonló következtetésekhez vezet a szegénységi csapda elmélete, amely szerint a tőke átlagterméke egy bizonyos szintig csökkenő, majd növekvő tendenciát követ. Amennyiben egy ország szegénynek tekinthető, és ennek megfelelően az egy főre jutó tőke nagysága egy bizonyos (k*közép) érték alatt marad, akkor a tőke nagyságának bármilyen olyan változtatásának ellenére, amivel a k értéke még nem haladja meg a k*közép értéket, a k az alsó egyensúlyi (k*alsó) értékre fog visszaesni162, tehát az adott ország a szegénységi csapda miatt nem tud a szegénységből kitörni. Ahhoz, hogy egy szegény ország a szegénységből kitörhessen, iparosításra van szükség, aminek megvalósításához a különböző gazdasági ágazatok közti beruházások koordinálása szükséges.163 A szegénységi csapdából való kitörést az állam, illetve nemzetközi szervezetek is segíthetik. Olyan mértékű tőkét kell az adott szegény országnak juttatni, hogy a k meghaladja a k*közép értéket. Ebben az esetben már k értéke növekedni fog, és a felső egyensúlyi értékhez, k*felső -höz fog tartani. A szegénységi csapdából való kitörés további lehetősége a megtakarítási ráta növelése.164 - Későbbi kutatók már nemcsak keresztmetszeti, hanem idősoros adatokat is használtak a kapcsolat jellemzésére.165 Az 1990-es évek óta rendelkezésre álló adatok felhasználásával végzett valamennyi vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a Kuznets-féle hipotézis nem helytálló. Az empirikus adatok vizsgálata alapján azt állapították meg, hogy a gazdasági növekedés a jövedelemegyenlőtlenséget pozitív és negatív irányban

158

Ravallion – Chen (1996) 23-24. old. Ravallion – Chen (1996) 24. old. 160 Pareto (1966) 392. old. 161 Kuznets (1955) 26. old. 162 Barro – Sala-i-Martin (1995) 50. old. 163 Murphy – Shleifer – Vishny (1989) 1024. old. 164 Barro – Sala-i-Martin (1995) 51. old. 165 Többek között ilyen jellegű kutatást végzett Ravallion (1996); Deininger – Squire (1996); valamint Bruno – Ravallion – Squire (1996). 159

37

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után sem befolyásolja.166 Deininger és Squire több ország (többek között Taiwan, az Amerikai Egyesült Államok és Brazília) példáját is említik, ahol az egy főre jutó GDP jelentős növekedést mutatott, miközben a jövedelemegyenlőtlenségek mérőszámaként használt Gini mutató értéke nem változott szignifikánsan.167 A gazdasági növekedés szegénységre gyakorolt hatásának ismerete azért lényeges, mert a szegénység csökkentésére kidolgozott stratégiák nagy része jelentős mértékben támaszkodik a gazdasági növekedés szegénységcsökkentő hatására. A két tényező közötti kapcsolat pontosabb megismerése a szegénység növekedési rugalmasságának vizsgálatával lehetséges. Ha ugyanis a rugalmasság magas, akkor jogosnak fogadhatók el azok a szegénység csökkentésével foglalkozó stratégiák, amelyek szinte kizárólag a gazdasági növekedés jótékony hatására építenek. Ha azonban a rugalmasság értéke kicsi, akkor a stratégiáknak a gazdasági növekedés mellett a jövedelmek újraelosztásával is foglalkoznia kell. - Ravallion és Chen 1987 és 1993 között több mint 40 ország esetében vizsgálta a szegénység növekedési rugalmasságát. Az empirikus adatok elemzésével arra a megállapításra jutottak, hogy (amennyiben a napi 1 dolláros értéket tekintjük szegénységi küszöbnek, akkor) a szegénység növekedési rugalmassága 3 körüli – azaz az átlagjövedelem vagy az átlagos fogyasztás egy százalékos növekedésének hatására az 1 dolláros szegénységi küszöb alatt élők aránya három százalékkal csökken.168 - Ravallion, Chen és Squire egy másik, 20 fejlődő országra kiterjedő vizsgálatában a szegénység növekedési rugalmasságának átlagos értékére -2,12-t kapott.169 - Egy kelet-európai és a volt Szovjetúnió utódállamaira vonatkozó tanulmány 1998 és 2003 között vizsgálta többek között a szegénység növekedési rugalmasságát is. A kelet-európai országok közül a vizsgálatba bevont Lengyelország és Magyarország esetén a vizsgált időszakra vonatkozó rugalmasság átlagos értéke 1,3.170 A szegénység gyakran a humán fejlettség alacsony szintjével jár együtt. Ez tükröződik a Millenniumi Fejlesztési Célokban is, amelyek a fejlődő országokban az 1990 és 2015 közötti időszakra a szegénységi ráta felére csökkentése mellett célul tűzték ki azt is, hogy minden gyerek befejezze az általános iskolát; a fiúk és a lányok közötti beiskolázási különbséget kiküszöböljék; az 5 éven aluli gyerekek halálozási aránya kétharmadával, a gyermekágyi halandóság háromnegyedével csökkenjen; megállítsák és elkezdjék visszafordítani a HIV/AIDS, a malária és más súlyos betegségek terjedését; felére csökkentsék azok arányát, akik nem jutnak egészséges ivóvízhez és egészségügyi ellátáshoz; valamint növeljék a segélyeket és javítsák a kormányzást171. Az eddig elért eredmények a célok tekintetében a 7. táblázatban láthatók. A jövedelmi szegénység felszámolásában az oktatási rendszer és az egészségügyi ellátás is fontos szerepet játszhatnak. Ezek javulása egyrészt javítja az életminőséget csökkentve ezzel a szegénységet, másrészt növelik az egyének azon képességét, hogy pénzt keressenek, és ezáltal kitörjenek a jövedelmi szegénységből172. Mivel az oktatási rendszer és az egészségügyi ellátás szintje az oktatásban megszerzett tudás indexe, valamint a születéskor várható átlagos élettartam indexe révén a gazdasági teljesítményt kifejező egy főre jutó GDP-vel együtt a humán fejlettség komponensei (lásd 4.2. fejezet), a humán fejlettség szegénységcsökkentő szerepe valószínűsíthető.

166

Adams, Richard H. Jr. (2003) 3. old. Deininger – Squire (1996) 587. old. 168 Ravallion – Chen (1996) 34. old. 169 Bruno – Ravallion – Squire (1998) 10. old. 170 Alam – Murthi – Yemtsov et al. (2005) 83. old. 171 The Economist (2010a) 30. old. 172 Sen (2003) 149. old. 167

38

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 7. táblázat: Eddig elért eredmények a Millenniumi Fejlesztési Célok felé Indikátorok Napi 1,25 dollárnál kevesebből élő népesség aránya (%) Alultáplált népesség aránya (%) Öt éven aluli gyerekek halálozása az élveszületések arányában (%) Általános iskolába beiratkozottak aránya az összes általános iskoláskorú gyerekek körében (%) Azon terhes nők aránya, akiket legalább egyszer megvizsgált szakképzett egészségügyi dolgozó (%) A népesség azon része, akik jó minőségű ivóvízhez jutnak hozzá (%) Jelölés: * 2005-ös adat ** 2007-2008-as adat + 1990-92-es adat × 2005-2007-es adat § 1998-as adat

1990 46 20+

2008 27* 16×

2015-ös cél 23 10

10

7,2

3,3

82§

89**

100

64

80

100

71

84

85,5

Forrás: saját szerkesztés The Economist (2010a) 30. old. alapján

2.5. A szegénység és kirekesztettség hatása a növekedésre és a fejlődésre A szegénységnek és a társadalmi kirekesztettségnek a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása szintén lényeges, ugyanis a fejlődés elképzelhetetlen a szabadsághiány egyik legfőbb forrásának, a szegénységnek és a kirekesztettségnek a felszámolása nélkül173. A társadalmi kirekesztettség az állam számára költséges, mivel a szabadságjogok harmadik fajtája, a szociális jogok fejlettsége miatt igyekszik egy minimálisan elfogadható életszínvonalat minden állampolgár számára biztosítani.174 A szegénységnek a növekedésre gyakorolt hatásakor nem kizárólag a jövedelmi szegénységgel kell foglalkozni, hanem a szegénység és a társadalmi kirekesztettség komplexebb megközelítésével. A jövedelmi szegénységnek a fejlődésre gyakorolt hatása ugyanis nem állandó. A kapcsolat vizsgálatakor mindenképpen figyelembe kell venni olyan más tényezőket is, mint az egyenlőtlenség, a munkanélküliség vagy a halandóság. Ezek ugyanis együttesen határozzák meg az alapvető szabadságjogokat, amelyek biztosítása jelenti a fejlődést175. A munkanélküliség figyelembe vétele azért fontos, mert a jövedelem kiesésén kívül más káros hatásokkal is jár. A tartós munkanélküliség hatásai az egyén, illetve a család számára rendkívül sokrétűek. Azáltal, hogy a családi költségvetésből kiesik egy jövedelem, az életszínvonal romlik. Emellett átalakulhat a családfenntartó pozíció is, ami konfliktusokkal, illetve a családon belüli szerepek és a kommunikáció átalakulásával is járhat. A munkanélküliség hatására az egyén önmagáról alkotott képe is megváltozhat. Önbecsülése romolhat, úgy érezheti, hogy nem elég „jó” ahhoz, hogy munkát találjon176. A hosszú ideig tartó munkanélküliség különböző egészségügyi problémák (mint a szív- és érrendszeri megbetegedések) okozója is lehet. A munkanélküliség idejére az egyén elszakad a munka világától, elszokik a napi rendszerességű kötelességektől. Ha ez az állapot sokáig fennáll, akkor később sokkal nehezebb lesz a munka világába reintegrálódnia. A munkanélküliség egyik következménye lehet, hogy a megélhetés biztosítása érdekében az egyén „feketén” vállal munkát177.

173

Sen (2003) 20. old. Lelkes (2003) 88. old. 175 Sen (2003) 144-179. old. 176 Darók (2006) 50. old. 177 Darók (2006) 50. old. 174

39


2.6. Az állami redisztribúció és a nemzetközi segélyek növekedésre gyakorolt hatása A hatékony állami újraelosztás feltétele a megfelelő adóztatás. A redisztribúció forrását biztosító adórendszer jellegénél fogva eltérő hatást gyakorolhat a szegénység és a gazdasági növekedés alakulására. Amennyiben a magasabb jövedelmű társadalmi csoportok adóterheit mérséklik, akkor a gazdasági növekedés felgyorsul, aminek következtében nagyobb mértékben valósítható meg a gazdagoktól a szegények felé irányuló redisztribúció, és így az abszolút szegénység mérsékelhető. Ha viszont a legmagasabb jövedelműek adóterheit növelik, az csökkenti az egyenlőtlenségeket, viszont visszafogja a gazdasági növekedést, és így a szegénység mérséklése nem, vagy csak kismértékben valósítható meg. 178 A szegénység és az egyenlőtlenség felszámolása tehát gyakran egymás rovására történik. A redisztribúció gazdasági növekedésre gyakorolt hatásával foglalkozó kutatások három csoportba sorolhatók. - Az első generációs modellek a kormányzati tevékenységnek a gazdasági növekedésre kifejtett hatására vonatkozó, többnyire ad hoc jellegű hipotézisek tesztelésével foglalkoznak. Ezeknek a kutatásoknak a többsége az 1960-as és az 1970-es években zajlott, korlátozott mennyiségű adatot használt fel, és ma már megbízhatatlannak tartott módszereket alkalmazott. A következtetéseket a legtöbb esetben tíz – húsz év adatait elemezve fogalmazták meg. A szociális-jóléti kiadásoknak a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásával foglalkozó vizsgálatok eredménye nagy változatosságot mutat. Egy részük nem mutatott ki szignifikáns kapcsolatot, másik részük szerint szignifikáns a kapcsolat a jóléti kiadások nagysága és a gazdasági növekedés között, azonban a kapcsolat irányát tekintve megoszlanak a vélemények.179 - A második generációs elemzésekben alkalmazott ökonometriai modellek már jobban kidolgozottak, bár az eredményeik csak részben támasztják alá azokat az elméleteket, amikre a kutatást alapozták. Ezek a kutatások leggyakrabban az állami költségvetésnek csak egy-egy elemét vizsgálják, és a köztük lévő kapcsolatot figyelmen kívül hagyják. Leggyakrabban még ezekben a kutatásokban is keresztmetszeti adatokat alkalmaznak.180 Az elemzésekhez már hosszabb, általában 20 – 30 éves adatsorokat alkalmaznak. A jóléti kiadásokat is vizsgáló második generációs vizsgálatok szintén megoszlanak abban a tekintetben, hogy azok gazdasági növekedésre kifejtett hatása szignifikáns-e, és, ha igen, milyen irányú a kapcsolat.181 A második generációs vizsgálatok közül Weede (1991), Nordstrum (1992), valamint Persson és Tabellini (1994) empirikus kutatása mutatott ki szignifikáns pozitív kapcsolatot a szociális kiadások és a gazdasági növekedés között. Persson és Tabellini arra keresték a választ, hogy a jövedelemegyenlőtlenségek károsak-e a gazdasági növekedés számára. Elméleti levezetésük után – melyet az endogén növekedéselmélet alapján fogalmaztak meg – egy történelmi és egy háború utáni adatsorra illesztett regressziófüggvény segítségével is megállapították a jövedelemegyenlőtlenségeknek a gazdasági növekedésre gyakorolt káros hatását. Mindezek alapján levonták azt a következtetést, hogy a szociális és jóléti kiadások – lévén, hogy a jövedelemegyenlőtlenségek mérséklését célozzák – a gazdasági növekedést pozitívan befolyásolják.182 - A harmadik generációs vizsgálatok közé azok tartoznak, amelyek egyrészt figyelembe veszik a kormányzat költségvetési korlátját, amikor a fiskális politika hatását tesztelik, 178

Barr (2004) 143. old. Gemmel (2001) 24. old. 180 Gemmel (2001) 11. old. 181 Gemmel (2001) 25-26. old. 182 Persson – Tabellini (1994) 30-31. old. 179

40

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után másrészt alkalmazzák a panel- és az idősoros elemzések legújabb ökonometriai módszereit, beleértve az endogenitás tesztelését is.183 A vizsgálat időhorizontja általában 20-30 év, előfordulnak azonban olyan elemzések is, amelyek 70-100 éves időszak adatait vizsgálva fogalmazzák meg következtetéseiket184. A jóléti kiadások és a gazdasági növekedés között a harmadik generációs vizsgálatok többsége nem talált szignifikáns kapcsolatot.185 Egyedül Paul Cashin elemzése mutatott ki szignifikáns összefüggést a szociális, jóléti kiadások és a gazdasági növekedés között.186 Vizsgálatában 23 fejlett ország 1971 és 1988 közötti adatait elemezte. Elemzésében mind az intergenerációs, mind az intragenerációs transzfereknek pozitív szerepet tulajdonít a gazdasági növekedésben. A vizsgálatom tárgyát képező intragenerációs transzferek véleménye szerint erősítik a magántulajdon jogát, és csökkentik a gazdaságban megjelenő olyan torzulásokat, mint a bűnözés.187 Cashin többváltozós regressziószámításában elsőként bontja fel a kormányzat bevételi és kiadási oldalát összetevőkre. A gazdasági növekedés magyarázó változójaként vizsgálja a közberuházások GDP-hez viszonyított arányát, a folyó adóbevételek GDP-hez viszonyított arányát, a társadalmi és jóléti kiadások GDPhez viszonyított arányát, és a GDP kezdeti értékét.188 A számításainak eredményeképpen pozitív szignifikáns kapcsolatot tár fel a transzferkiadások, vagyis a szociális és jóléti kiadások, valamint a gazdasági növekedés között.189 Vizsgálatának fontos üzenete a kormányzati politika számára, hogy a redisztribúció nemcsak az egyenlőtlenségeket csökkenti, hanem a gazdasági növekedést is képes elősegíteni. A segélyek növekedésre gyakorolt hatását tekintve szintén megoszlik az elemzők véleménye. Sidrauski modellje190 szerint a nem megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló tőke pótlása külföldi segélyekkel lehetséges. Ez még akkor is a beruházások bővülését eredményezi, ha közben a megtakarítások mértéke nem változik. A beruházás bővülése pedig a gazdasági teljesítmény fokozásával jár. A Világbank az 1990-es évek végén a segélyek gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának vizsgálatakor arra a megállapításra jutott, hogy a hatás a „gazdasági politikától” függ. Amennyiben ugyanis a hosszú távú, nemzeti és helyi szintű reformok támogatására fordítják a segélyeket a pénzek egyszerű szétosztása helyett, akkor lehetőség van a gazdasági teljesítmény fokozásának megvalósítására191. Burnside és Dollar a külföldi segélyek gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának vizsgálatakor hasonló eredményre jutottak. Regressziós elemzésük eredményeként azt a következtetést vonták le, hogy a segélyek általában kis mértékben befolyásolják a növekedést. Amennyiben azonban a segélyezési politikák a megfelelő környezetben kerülnek megvalósításra, akkor azok szignifikánsan képesek hozzájárulni a gazdasági növekedéshez.192 A szegények segítésével kapcsolatos elméleti megközelítéseket azok legfontosabb képviselőivel az 5. ábra foglalja össze.

183

Gemmel (2001) 11-12. old. Lásd Kocherlakota – Yi (1997a), Kocherlakota – Yi (1997b). 185 Cashin (1995) 262. old. 186 Gemmel (2001) 27. old. 187 Cashin (1995) 242. old. 188 Cashin (1995) 253. old. 189 Cashin (1995) 262. old. 190 Sidrauski (1967) 796-810. old. 191 Világbank (1998) 115.116. old. 192 Burnside – Dollar (1997) 32. old. 184

41


A szegénység, a gazdasági növekedés, a jövedelemegyenlőtlenség és a redisztribúció modelljét a 6. ábra mutatja. A kapcsolatok természete a jövedelemegyenlőtlenségek szegénységre gyakorolt hatása esetén egyértelmű, más esetekben azonban a szakirodalom megosztott. Elemzésem célja, hogy ezekben az esetekben – mint amilyen a gazdasági növekedés hatása a szegénységre és a jövedelemegyenlőtlenség alakulására, illetve a jövedelemegyenlőtlenség és az állami újraelosztás hatása a gazdasági növekedésre – a kapcsolatok természetét az átmeneti országok esetén feltárjam. Igyekszem meghatározni, hogy a vizsgált országokban hogyan hat a gazdasági növekedés a jövedelmi szegénység és a jövedelmek egyenlőtlenségének alakulására, hogyan befolyásolják a szegénység összetevői (jövedelmi szegénység, jövedelemegyenlőtlenség, munkanélküliség, élettartam) a gazdasági növekedést, valamint az állami újraelosztás hogyan hat a gazdasági növekedésre.

1. tézis Amennyiben a legfontosabb érték a társadalmi igazságosság vagy az egyenlőség biztosítása, és a szegénység okát valamilyen külső körülményben látják, illetve a szegénységet annak költségei miatt tartják károsnak, akkor az állami újraelosztás megengedett és kívánatos a szegénység csökkentése érdekében. A szabadság, mint legfőbb érték biztosítása, valamint a szegénységért az egyén felelőssé tétele azonban mérsékli a redisztribúció iránti igényt.

42

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 5. ábra: A szegénység elleni küzdelem lehetséges módjai és céljai SZEGÉNYSÉG ELLENI KÜZDELEM

MÓDJA

Nemzetközi segélyekkel

Munkavégzés biztosítása (Townsend, Young)

CÉLJA

Szegények elkülönítése (Bentham)

Megélhetés biztosítása (Beveridge)

Haszonmaximalizálás (Utilitarizmus)

Állami redisztribúció és nemzetközi segélyek nélkül

Állami redisztribúcióval

Magánjótékonykodás (Malthus)

Helyi segítségnyújtás (Murray)

Gazdasági növekedés (Kanbur, Adams, Dollar – Kray)

Társadalmi igazságosság (Rawls)

Egyenlőség (Kollektivizmus)

Forrás: saját szerkesztés


6. ábra: A szegénység és a gazdasági növekedés, illetve a humán fejlettség modellje

JÖVEDELEMEGYENLŐTLENSÉG · · · REDISZTRIBÚCIÓ

NEMZETKÖZI SEGÉLYEK

·

· ·

Csökkenti (Korpi, McCallum – Blais, Castles – Dowrick) Növeli (Weede, Nordstrum, Persson – Tabellini, Cashin) Semleges (Landan, Hansson – Henkerson, Fuente, Kneller és társai, Bleaney és társai) Növelik (Sidrauski) „Gazdasági politikától” függ (Világbank, Burnside – Dollar)

·

Csökkenti (növekedést indukáló érvelés) Semleges (gazdasági rugalmassági érvelés)

· · ·

Csökkenti (Pareto) Semleges (Deininger – Squire, Adams, Ravallion, Schultz, Brno – Ravallion – Squire) Gazdasági fejlettség kezdeti szintjétől függ (Kuznets, szegénységi csapda)

·

GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS

·

OKTATÁSI RENDSZER

· ·

Csökkenti (Dollar – Kray, Adams, Kanbur, növekedést indukáló érvelés) Növeli (Pareto) Semleges (Chenerey és társai, Adelman – Morris, Ravallion)

Növeli (növekedést indukáló érvelés, gazdasági rugalmassági érvelés)

JÖVEDELMI SZEGÉNYSÉG

MUNKANÉLKÜLISÉG

HOSSZÚ ÉS EGÉSZSÉGES ÉLET

ÉLETTARTAM

HUMÁN FEJLETTSÉG

SZEGÉNYSÉG



3. Országtanulmányok A Világbank a világ országainak csoportosítását az egy főre jutó GNP alapján végzi. Elemzésembe azon rendszerváltó országokat vonom be, amelyek a Világbank csoportosítása szerint azonos fejlettségi kategóriába tartoznak. 2000-ben hat kelet-európai ország (Horvátország, Csehország, Észtország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) tartozott a felső közép jövedelmi kategóriába193. 2003-ban már a korábban alsó közép jövedelmi kategóriába sorolt további két balti állam, Lettország és Litvánia is ebbe a csoportba került194, majd 2006-ra Oroszországgal bővült ezen országok köre195. 2009-re már Fehéroroszország, Bulgária, Montenegró, Románia és Szerbia is a felső közép jövedelmű országok közé tartozott, miközben Horvátország, Csehország, Észtország, Magyarország és Szlovákia átkerült a felső jövedelmű országok közé196. Elemzésembe a Világbank 2006-os csoportosítását alapul véve kilenc országot (Horvátországot, Csehországot, Észtországot, Lettországot, Litvániát, Magyarországot, Lengyelországot, Oroszországot és Szlovákiát) vonok be, mivel a szegénységi küszöb megválasztását lehetővé tevő, szegénységre vonatkozóan publikált legfrissebb adatok jelentős része 2006-ból származik.197 A szegénység egyéb mérőszámai, illetve a gazdasági növekedés és humán fejlődés adatsorai természetesen tovább rendelkezésre állnak. A szegénység kutatásának, illetve kezelésének alapvető feltétele a szegénység problémájának megfelelő körülhatárolása. A vizsgált átmeneti országok legnagyobb részében azonban 1990 előtt a szegénység tabutémának számított, annak puszta említését is tiltották.198 Az azóta eltelt időszakban megpróbálták a szegénység okait, típusait feltárni, illetve a szegényellenes intézmény- és eszközrendszert megfelelően kidolgozni.199 Jelen fejezetben azt vizsgálom meg, hogy 1990 óta hogyan alakult, változott a gazdasági növekedés, valamint a szegénység nagysága, mélysége, és a jövedelmek egyenlőtlensége.

3.1. Gazdasági növekedés A tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérés következményei az 1990-es évek elején valamennyi vizsgált ország fejlődését jelentős mértékben befolyásolták. A gazdasági növekedés minden országban visszaesett. A vizsgált (1990 óta eltelt) időszak reál GDP növekedésének országok közötti megoszlása a 7. ábrán látható. 1994-ig még kétszámjegyű reál GDP csökkenés is előfordult a régióban. Az 1990-es évek elején a legnagyobb reál GDP csökkenés Oroszországot (1990-ről 1991-re -12%), a Balti államokat (1991 és 1992 között Észtországban 17, Lettországban 30, Litvániában 19 százalékos csökkenés) és Horvátországot (1990 és 1991 között 13 százalékos visszaesés) jellemezte.200 A piacgazdaságra való áttérés háromfajta változást indított el a vizsgált régióban, amelyeknek jelentős társadalmi hatásai is voltak. Az egyik a Szovjetúnió, a másik a volt szocialista rendszer felbomlása, amely változások nemcsak az utódállamokban, hanem az egykori szocialista blokk valamennyi tagállamában súlyos következményekkel jártak. Sok vállalat csődbe 193

Világbank (2000) 334-335. old. Világbank (2003) 216. old. 195 Világbank (2006) 291. old. 196 Világbank (2009) 351. old. 197 Világbank PovcalNet adatbázisa 198 Andorka (2006) 199 Szalai (2002) 34. old. 200 EarthTrend adatbázis alapján saját számítás 194

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után ment a korábbi piacaik elvesztése miatt. A kormányok a problémákat nagy összegű hitelek felvételével igyekeztek kezelni, ami tovább súlyosbította a helyzetet. Az átalakulás harmadik következménye a társadalmi struktúra megváltozása, amely ezáltal a középső, illetve alacsony jövedelmű kapitalista országokéhoz vált hasonlóvá.201 7. ábra: A vizsgált országok növekedési rátájának megoszlása, 1991-2008*

*

A gazdasági növekedést az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számított reál GDP-vel mérve.

Forrás: EarthTrends és az Economy Watch adatbázisa alapján saját számítás Kelet- és Közép-Európában a szocializmus bukása után a piacgazdaságra való átmenet különböző formái alakultak ki. Mindenhol megindult a privatizáció, azonban nem mindenhol ugyanúgy ment végbe. Közép-Európában (Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban és a balti államokban) a kapitalizmus neoliberális formája alakult ki, amely együtt járt nagy mennyiségű külföldi tőke beáramlásával, és a jogállamiság megvalósításával.202 Kelet-Európában (ahova a vizsgálatba bevont országok közül Oroszország tartozik) azonban neopatrimoniális kapitalizmus jelent meg, itt ugyanis a külföldi befektetők helyett a kommunista állami hivatalnokok tulajdonába kerültek az egykori állami vállalatok.203 Az 1990-es évek végétől 2007-ig a régió valamennyi államában gazdasági növekedés tapasztalható. A növekedés a társadalom egy részének életszínvonalát is növelte, azonban a kisebb városokban és a falvakban a szegénység és a munkanélküliség továbbra is nagyarányú maradt.204 Az utolsó vizsgált évben, 2008-ban azonban a világgazdasági válság hatására a gazdasági növekedés lelassult, illetve az országok mintegy negyedében visszaesett (lásd 7. ábra!).

201

Simai (2006) 3-4. old. Ladányi – Szelényi (2005) 131. old. 203 Szelényi (2003) 2. old. 204 Simai (2006) 7. old. 202

46


3.2. Szegénység és egyenlőtlenség A szegénységet leginkább a jövedelem, vagyis a gazdasági növekedés, valamint a jövedelemeloszlás változása befolyásolta.205 A jövedelmek egyenlőtlenségének növekedése a piacgazdaságra való áttéréssel kezdődött el. Az 1990-es években Szlovákiát kivéve valamenynyi országban nőttek a jövedelemegyenlőtlenségek, és a jövedelemegyenlőtlenségek szórása is megnőtt. Míg 1990 előtt 19 és 24 között alakultak az egyenlőtlenséget kifejező Giniegyüttható értékei, addig 1997-re már 20 és 40 között szóródtak.206 8. ábra: A Gini együttható változása 1998-1999 és 2004-2005 között a vizsgált országokban Oroszország 37,50 Lettország

Gini 2004-2005

Észtország

Litvánia Lengyelország

35,00

32,50

Magyarország 30,00 Horvátország

27,50

27,50

30,00

32,50

35,00

37,50

Gini 1998-1999

Forrás: Világbank Povcalnet adatbázisa alapján saját szerkesztés A harmadik évezred első évtizedének közepére ezek az értékek 26 és 38 között szóródtak, és csupán egy országban, Horvátországban nem haladták meg a 30 százalékot (lásd 8. ábra!).207

205

Milanovic (1998) 23. old. Milanovic (1998) 40. old. 207 Világbank Povcalnet adatbázisa alapján. Mivel Szlovákia és Csehország esetén a legfrissebb háztartási felmérésből származó adatok 1996-osak, ennek e két országnak a jövedelemegyenlőtlenségét az 1990-es évek végétől nem tudom vizsgálni. 206

47


A 8. ábra alapján az is látható, hogy a 2000-es évek elején Észtország és Oroszország kivételével a jövedelmek egyenlőtlensége a vizsgált országokban tovább nőtt. Az egyenlőtlenségek növekedése szorosan összefügg az oktatási és az egészségügyi rendszer átalakulásával, amely a piacgazdaságra való áttéréssel egy időben következett be. 1990 előtt az oktatás és az egészségügy mindenki számára ingyenesen biztosított volt. A rendszerváltozás után azonban az iskolarendszer színvonala a költségvetési korlátozások és a hanyagság miatt jelentős romlásnak indult, a lakosság egészségi állapota pedig az egészségügyi ellátásokhoz való nem egyenlő hozzáférés miatt jelentősen leromlott.208 Az elérhető oktatási és egészségügyi ellátás színvonala tehát jelentősen differenciálódott a jövedelem függvényében. Ezzel a társadalom tagjai közötti egyenlőtlenségek növekedtek. Az 1990-es években a szegénység valamennyi volt szocialista országban nőtt. Több tanulmány is kimutatta, hogy 1988 és 2000 között 2-5-szörösére emelkedett.209 A szegénység növekedése azonban a vizsgált régió nyugati részében (például Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában) kevésbé volt jelentős, mint a régió keleti felén.210 Kelet- és KözépEurópa között a szegénység többféle definíciója (a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő népesség aránya, vagy a napi 2 dollárnál kevesebből élők aránya) szerint is szignifikáns különbség tapasztalható. A szegénységben élők aránya ugyanis mindkét említett szegénységre vonatkozó megfogalmazás szerint jelentősen magasabb a kelet-európai országokban.211 A neoliberális – neopatrimoniális ellentét tehát nemcsak a fejlődésre, de a szegénység alakulására is rányomta bélyegét. Közép-Európában ugyanis a piacgazdaságra való áttérés után elsősorban a munkanélküliség miatt jött létre a strukturális szegénység, míg Kelet-Európában a munkáltatók továbbra is gondoskodtak a nagyszámú szegény munkavállalóról. 212 A szocializmus idején a szegénység kialakulásában elsősorban demográfiai változók játszottak jelentős szerepet.213 Különösen a sokgyermekes családok, az idősek és a betegek számítottak szegénynek. Az etnikai származás (különösen a roma származás) viszont már a szocializmus idején is öszszekapcsolódott a rosszabb életkörülményekkel214, és 1990 után is fontos szegénységi kockázatot jelentő tényezőnek bizonyult215. Kutatásomban többek között arra keresem a választ, hogy a szegénységnek ezek a meghatározó tényezői milyen hatást gyakorolnak a gazdasági növekedésre.

208

Simai (2006) 6-7. old. Ladányi – Szelényi (2005) 125. old. 210 Ladányi – Szelényi (2005) 125-126. old. 211 Siposné (2007) 168-169. old. 212 Szelényi (2003) 3. old. 213 Ladányi – Szelényi (2005) 129. old. 214 Bokor (1987b) 238. old. 215 Ladányi – Szelényi (2005) 128. old. 209

48


4. A jövedelmi szegénység, a növekedés és a fejlődés mérése Kutatásom célja a szegénység és a gazdasági növekedés, illetve a humán fejlettség közötti kapcsolat minél szélesebb körű és alaposabb feltárása. Vizsgálatomat a felső közép jövedelmi kategóriába tartozó kelet- és közép-európai országokra vonatkozóan, a piacgazdaságra való áttérés óta eltelt időszakra vonatkozóan végzem el. A vizsgálat elemzési egységei az alábbi országok: Csehország, Horvátország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Oroszország és Szlovákia. Az elemzés idődimenziójaként ötvözöm a keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatokat, mivel azt kiterjesztem egy hosszabb időszakra (1990-től 2008-ig), ugyanakkor azonban nem egyetlen területi egységet vizsgálok. Így elkerülhető a keresztmetszeti vizsgálatok azon hibája, hogy a jelenségek időbeli változását figyelmen kívül hagyja, és a longitudinális vizsgálatokra gyakran jellemző azon korlátozás, hogy egyetlen sokaság valamely jellemzőjének időbeli változását vizsgálja.216 Jelen fejezetben bemutatom azokat a szegénység, a növekedés és a fejlődés mérésére gyakran használt mutatókat, amelyek alapján az empirikus kutatás történik. A szegénységet, jövedelemegyenlőtlenséget és gazdasági növekedést kifejező mutatók a mérni kívánt jelenség eltérő jellemzőire helyezik a hangsúlyt. Ahhoz, hogy egy jelenség különböző mutatóinak változásában kifejeződő hatások egyetlen mutatóban kifejezhetők legyenek, a mutatókból indexeket képzek.

4.1. A jövedelmi szegénység és az egyenlőtlenség mérése Az elmúlt évtizedekben a szegénység és jövedelemegyenlőtlenség mérése sokat fejlődött217. A szegénység mérésének első lépése annak meghatározása, hogy kik tekinthetők szegénynek a népességen belül. Ezt követően az így körülhatárolt csoport szegénységi jellemzőit egyetlen mérőszámmal kell kifejezni. Ahogy azt már a 2.1. fejezetben bemutattam, megkülönböztethető a szegénység jövedelmi és komplexebb megközelítése. A jövedelmi szegénység esetén a jövedelem az egyetlen olyan változó, amely mentén a szegény és nem szegény népesség elkülöníthető. Ekkor a szegénység számos, a jövedelmi helyzetre vonatkozó mutatószám segítségével jellemezhető. A gazdasági növekedés és a fejlődés szegénységre gyakorolt hatásának vizsgálatakor a jövedelmi szegénység három különböző mutatószámát, valamint egy ezekből képzett indexet használok. A szegénység méréséhez szükség van a szegénységi küszöb definiálására, amely azt a jóléti szintet fejezi ki, amely ahhoz szükséges, hogy egy háztartás kitörjön a szegénységből.218 - Ennek felhasználásával meghatározható a szegénység legegyszerűbb mérőszáma, a szegénységi ráta vagy arány (H), amely a szegénységi küszöb alatt élők arányát mutatja meg a teljes népességen belül.219

H

p , n

(1)

216

Babbie (2003) 117-123. old. Mussard – Xu (2008) 2. old. 218 Ravallion (1996) 2. old. 219 Ravallion (1996) 2. old. 217

49


-

ahol p a szegénységi küszöböt el nem érő jövedelműek száma, n pedig a népességszám. A mutató a szegénység kiterjedtségét méri, hátránya azonban, hogy a szegénység mélységéről semmit nem árul el, hiszen ha egy szegénységben élő helyzete tovább romlik, és még rosszabb anyagi helyzetbe kerül, a szegénységi ráta értéke nem változik. Ezért emellett érdemes a szegénységi rést is használni, amely a szegények átlagos jövedelmének a szegénységi küszöbtől vett távolságát mutatja. Ahhoz, hogy ez a mutató időbeli és térbeli összehasonlítást is lehetővé tegyen, érdemes a szegénységi küszöb arányában kifejezni, és az így nyert relatív szegénységi rést (PG) használni.

PG 

-

1 p gi  , p i1 z

(2)

ahol gi a szegénységi réseket fejezi ki, z pedig a szegénységi küszöb.220 A relatív szegénységi rés mellett négyzetes szegénységi rés is számítható, amely a szegénységi küszöbtől való eltérések négyzeteit átlagolja. Foster dolgozott ki egy olyan mutatót, amely a nagyobb lemaradásokhoz nagyobb súlyt rendel. Az általa kidolgozott mutató általános alakja a következő: A

y   PA   1  i  , z  i 1  p

(3)

ahol yi az i-dik szegény jövedelme. Ha A = 1, akkor a súlyozatlan szegénységi rést kapjuk, ha pedig A = 2, akkor eredményül a négyzetes szegénységi rés adódik. 221 A négyzetes szegénységi rés előnye, hogy érzékeny a szegények körében tapasztalható jövedelemeloszlás változásaira. Ha ugyanis egy szegénységi küszöb alatt élő támogatást nyújt egy nála szegényebbnek, az sem a szegénységi ráta, sem a szegénységi rés értékét nem változtatja meg, viszont a négyzetes szegénységi rés értékét csökkenti.222 Sen (1976) axiómái szerint a szegénységi mutatóknak két feltételt kell kielégíteniük. (1) A monotonitás axiómája szerint minden más tényező változatlansága mellett a szegénységi mutató értékének növekednie kell valamely, a szegénységi küszöb alatt élő személy jövedelmének a csökkenése esetén. (2) A transzfer axióma szerint minden egyéb változatlansága mellett a szegénységi mutató értékének növekednie kell, ha egy, a szegénységi küszöb alatt lévő személy jövedelemtranszfert juttat egy nála magasabb jövedelműnek223. A két leggyakrabban használt szegénységi mutató (a szegénységi ráta és a relatív szegénységi rés) nem felel meg ezeknek az axiómáknak, mivel a szegénységi ráta mindkét axiómát, a relatív szegénységi rés pedig a transzfer axiómát sérti. A gazdasági növekedés és a humán fejlettség szegénységre gyakorolt hatásának vizsgálatakor a szegénységi rátát, a relatív szegénységi rést és a négyzetes szegénységi rést használom a szegénység jellemzésére, majd pedig egy úgynevezett szegénységi indexet, mely az előbb felsorolt három mutató egyszerű számtani átlagaként adódik. A szegénységi index tehát érzékeny a szegények számának és a szegénység mélységének változására is. Mivel mindhárom mutató százalékos formában van kifejezve, és mindhárom értékei a 0-100% intervallu-

220

Hajdú (1997) 41-42. old. Barr (2004) 145. old. 222 Adams (2003) 8. old. 223 Sen (1976) 219. old. 221

50

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után mon mozoghatnak, ezért lehetőség van az egyszerű számtani átlaguk képzésével egy szegénységi index létrehozására. A szegénység mérése az ENSZ által kidolgozott Humán Szegénységi Indexszel (Human Poverty Index – HPI) is lehetséges. Az index kiszámítása eltérő módon történik a fejlődő és a fejlett OECD országok esetén. A fejlődő országok esetén a (4) képletet alkalmazzák. HPI-1 =



1 3  P1  P23  P33 3



1 3

(4)

P1 a hosszú és egészséges életet fejezi ki (annak a (százalékban kifejezett) születéskori valószínűsége, hogy az egyén a 40 éves kort nem éri meg); P2 a tudás kifejezője (az analfabéták aránya a felnőttek körében); P3 az életszínvonalat kifejező komponens (javított ivóvízhez hozzá nem férők súlyozatlan aránya a népességen belül, valamint a korosztályuknak megfelelő súlyt el nem érő gyerekek aránya). A fejlett OECD országok esetén pedig HPI-2-t számolnak a (5) képlet alapján. ahol

HPI-2 =



1  P13  P23  P33  P43 4



1 3

(5)

P1 a hosszú és egészséges életet fejezi ki (annak a (százalékban kifejezett) születéskori valószínűsége, hogy az egyén a 60 éves kort nem éri meg); P2 a tudás kifejezője (a funkcionálisan analfabéták aránya a felnőttek körében); P3 az életszínvonalat kifejező komponens (a szegénységi küszöb alatt élők aránya); P4 a társadalmi kirekesztettség mérőszáma (a hosszú távú (legalább 12 hónapig tartó) munkanélküliség rátája).224 A HPI értékeket az általam vizsgált átmeneti országokra nem publikálják, ezért ezt a mutatót az elemzések során nem alkalmazom. A szegénység vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül a jövedelemegyenlőtlenségek vizsgálata. - A jövedelemegyenlőtlenségek mérésére leggyakrabban a Gini-együtthatót (G) használják, mely a vizsgált és az egyenletes eloszlás közötti terület és az egyenletes eloszlás Lorenz-görbéje alatti terület hányadosaként határozható meg. A Lorenz-görbe a jövedelem vizsgálata esetén azt mutatja meg, hogy az adott népesség hány százaléka az összes jövedelem mekkora százalékával rendelkezik. A G értéke két olyan jövedelmi eloszlásra is azonos lehet, amelyek Lorenz-görbéi metszik egymást. Előfordulhat tehát olyan eset, hogy különböző jövedelemeloszlások a Gini-együttható használatával nem rangsorolhatók.225 - Ezért a számítások során a jövedelemegyenlőtlenségek mércéjeként egy másik, Pareto által kidolgozott mutatószámot is használok. Pareto elmélete szerint ha csökken azok száma, akik adott x jövedelemnél kevesebbet keresnek az x-nél többet keresők számához viszonyítva, akkor a jövedelemarányok egyenlőtlensége csökken. Amennyiben N(h) jelöli azon egyének számát, akik h-nál (a „minimális jövedelemnél”) nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, és N(x) azon egyének számát, akik x-nél (x > h) nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, akkor definiálható az ux mutató: ahol

224 225

Watkins (2006) 395. old. Hajdú (1997) 22-23. old.

51


ux 

-

N( x ) N(h )

(6)

A jövedelemegyenlőtlenségek akkor csökkennek, ha ux nő. 226 A szegénységi indexhez hasonlóan a számításokhoz képzek egy jövedelemegyenlőtlenségi indexet (Ijöv.egy.), mely a Gini-együttható és a Pareto-féle ux mutató átlaga. Így egyetlen mutatószámmal kifejezhetővé válik a Gini és a Pareto mutató értékeiben bekövetkezett valamennyi változás. Mivel az egyenlőtlenségek növekedését a Giniegyüttható értékének növekedése, valamint a Pareto-féle ux mutató csökkenése jelzi, ezért a jövedelemegyenlőtlenségi index számításakor a Pareto-féle mutató értékét 1ből kivonva alkalmazom.

I jöv.egy. 

G  (1  u x ) 2

(7)

Így mindkét mutató növekedése a jövedelemegyenlőtlenségek növekedését jelzi, vagyis ezek egyszerű számtani átlagaként képezhető egy jövedelemegyenlőtlenségi index. Sen (1976) kidolgozott egy olyan mutatószámot, az úgynevezett Sen-indexet, amely megfelel mind a monotonitás, mind a transzfer axiómának, és amely a szegények népességen belüli aránya és a szegénység mélysége mellett a szegények körében tapasztalható jövedelemeloszlás alakulását is kifejezi. A mutató országonkénti és évenkénti értékei azonban nem hozzáférhetőek, így azokat a továbbiakban nem alkalmazom. A gazdasági növekedés és a humán fejlődés jövedelemegyenlőtlenségekre gyakorolt hatásakor a fent bemutatott két mutatót, valamint az ezekből képzett jövedelemegyenlőtlenségi indexet használom.

4.2. A gazdasági növekedés és a humán fejlettség mérése A szegénység és az egyenlőtlenség mellett a gazdasági növekedés számszerűsítésére is szükség van. Ehhez leggyakrabban a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP, illetve GNP adatokat, vagy az egy főre jutó átlagjövedelmet, illetve az átlagos fogyasztást szokták használni.227 A kétféle mérőszám használata azonban nem mindig vezet azonos eredményre. Adams kutatásában a vizsgált 101 esetből minden harmadiknál eltérő irányban változott a kétféle mutató.228 Az eltérések leginkább a két változó eltérő definíciójából és jelentéséből következnek. Az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás értékei a háztartási felvételekből származnak, így azok rendszerint szoros korrelációban állnak a háztartási kiadásokkal. Az egy főre jutó GDP értékek viszont a nemzeti számlákból nyerhetők, amelyekben a háztartási kiadások maradék változóként szerepelnek, tehát a számlákban bárhol elkövetett hiba, vagy bizonyos adatok kihagyása a háztartási kiadások értékét változtatja meg. Deaton szerint, bár számos közgazdász úgy véli, hogy a nemzeti számlákból nyerhető adatok pontosabbak, mint egy reprezentatív felmérés adatai, ennek a megállapításnak semmilyen tudományos alapja nincs.229 226

Pareto (1966) 390. old. A szegénység vizsgálata során a gazdasági növekedés változójaként az egy főre jutó átlagjövedelmet, illetve fogyasztást veszi alapul Kuznets (1955), Kanbur (1987), Kakwani (1993), Ravallion és Chen (1996), Bourguignon (2002); az egy főre jutó reál GNP-t, illetve GDP-t veszi alapul Cashin (1995), Collier – Dollar (1999); és mindkét típusú mutatót felhasználja az elemzéseiben Adams (2003). 228 Adams (2003) 29-32. old. 229 Deaton (2001) 133. old. 227

52

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Az átlagos jövedelem és az átlagos kiadás felmérése is vezethet eltérő eredményre. A jövedelmekről ugyanis az emberek gyakran nem szeretnek beszélni, és inkább hajlamosak a válaszmegtagadásra, vagy a hamis információk közlésére, mint a kiadások esetén. Egy, az 1990-es évek első felében a kelet- és közép-európai országokban készült felmérés szerint az átlagos kiadás az esetek 82 százalékában magasabbnak bizonyult, mint az átlagos jövedelem.230 A volt szocialista országok esetén a GDP használata azért sem szerencsés, mert a rendszerváltozással járó GDP csökkenést a statisztikák rendszeresen túlbecsülik. Ennek oka egyrészt az, hogy a szocializmus időszakában a GDP értékeket rendszeresen eltúlozták azért, hogy az aktuális helyzetet minél jobbnak próbálták feltüntetni, illetve azért, mert az inflációt rendszeresen alulbecsülték (és ezzel az output értékét túlbecsülték), és nem vették megfelelően figyelembe a termékek alacsony minőségét. A GDP csökkenést másrészt azért becsülték valószínűleg túl, mert a második gazdaság súlya231 valójában a rendszerváltozás után jelentősen megnövekedett.232 Az elemzések során a gazdasági növekedés mérésére az egy főre jutó vásárlóerőparitáson számított GDP-t, az egy főre jutó átlagjövedelmet / átlagos kiadást, valamint egy ezekből képzett gazdasági növekedési indexet használok. Az index használatára ez esetben is azért van szükség, hogy a GDP-ben, vagy az átlagjövedelemben bekövetkező változásokat egyetlen mutatószám fejezze ki. Ez utóbbi index számításához a GDP és az átlagjövedelem / átlagos kiadás értékeket a legmagasabb érték százalékában fejezem ki. Ezek után a százalékos értékek egyszerű számtani átlagaként meghatározható a gazdasági növekedési index. Ahogy azt az 1.2. fejezetben bemutattam, a GDP használatát egyre több támadás éri. Egyre többen vélik úgy ugyanis, hogy a fejlődést nem lehet pusztán gazdasági értelemben használni. A gazdasági fejlettség mellett a társadalmi és környezeti komponensek figyelembe vétele is lényeges233. Annak érdekében, hogy az elemzések során ne csak a gazdasági növekedést, hanem a kompexebb, humán fejlődést is figyelembe vehessem, a gazdasági növekedés fentebb bemutatott három mérőszáma mellett a Humán Fejlettség Indexét (Human Development Index – HDI) is alkalmazom az elemzések során. A HDI országos értékeit az ENSZ Fejlesztési Programja 1990-től publikálja. A mutató kidolgozásának alapgondolata az volt, hogy a humán fejlettség a gazdasági fejlettségnél komplexebb kategória. A HDI értéke három komponensből tevődik össze. - A születéskor várható átlagos élettartam indexe (a) a hosszú és egészséges élet jelzőszáma. - Az oktatásban megszerzett tudás indexe (d) egyrészt a felnőtt lakosság írniolvasni tudásából (2/3 arányban), másrészt a beiskolázási arányból (1/3 arányban) áll. - Az életszínvonalat (e) az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért GDP fejezi ki dollárban kifejezve.234

230

Milanovic (1998) 33. old. A rendszerváltozással a második gazdaság a teljes GDP 10-12 százalékáról 17 százalékra nőtt Magyarországon és Csehországban; Szlovákiában a rendszerváltás után ez az arány csupán 12 százalék volt; míg Lengyelországban, Oroszországban és Horvátországban 20-30 százalék közötti szintre emelkedett. (Milanovic (1998) 31. old. 232 Milanovic (1998) 30-31. old. 233 Wollnik (2009) 12-13. old. 234 Nyitrai Ferencné (2001) 231

53


A HDI ezeknek az indexeknek az átlagolásával adódik235:

HDI 

ad e 3

(8)

A fejlett OECD országok esetén a HDI helyett gyakran használják a HPI-t, mivel az rendszerint jobban kifejezi az ezekben az országokban is jelen lévő társadalmi kirekesztettség mértékében jelentkező különbségeket.236

235 236

Husz (2001) 80. old. Watkins (2006) 279. old.

54


5. A szegénységi koncepció megválasztásának szerepe Mivel nem létezik egyetlen, kizárólagos szegénységkoncepció és szegénységi definíció, a gazdasági növekedés, valamint a humán fejlettség és a szegénység kapcsolatának vizsgálata előtt fontosnak tartom megvizsgálni azt, hogy a szegénység kiterjedését és mélységét hogyan befolyásolja a választott definíció. Egyrészt megvizsgálom, hogy a különböző szegénységkoncepciók által meghatározott szegénységi küszöbök között tapasztalható-e szignifikáns eltérés, majd azt vizsgálom meg, hogy a különböző szegénységi küszöbök alkalmazása hogyan befolyásolja a szegénységi arányt és a relatív szegénységi rést.

5.1. Objektív és szubjektív szegénységkoncepciók A 2.1. fejezetben bemutatott abszolút, relatív és szociálpolitikai szegénységkoncepciók objektív szegénységkoncepciók. Azokat rendszerint szegénységgel foglalkozó szakértők, illetve politikusok határozzák meg. A szubjektív szegénység azonban a társadalom valamenynyi tagjának értékítéletét tükrözi. Mivel ezek az emberek általában közvetlenül tapasztalják meg a szegénységet, illetve a kirekesztettséget, gyakran reálisabb képük alakul ki a szegénységről, mint a szakértőknek, politikusoknak. Ezért fontos az objektív és a szubjektív koncepciók összehasonlítása, és a közöttük lévő esetleges eltérések feltárása. Az objektív és a szubjektív szegénységkoncepciók összehasonlításához a szubjektív szegénységi definíció meghatározására van szükség. Az objektív szegénységi küszöbök ugyanis valamennyi évre elérhetőek. Kvalitatív kutatási technikák alkalmazásával a társadalom tagjai szerint a szegénységgel leginkább összefüggő tételek és azok pontos jelentése meghatározható. Ezután ezek összehasonlíthatók az objektív szegénységi küszöbökkel. Tehát a kutatási kérdések az alábbiakban fogalmazhatók meg: - A társadalom tagjai szerint melyek a szegénységhez leginkább kapcsolódó fogalmak? - Amennyiben nem lenne egyértelmű, mi ezeknek a fogalmaknak a pontos jelentése? - Hogyan kapcsolódnak ezek a fogalmak az objektív szegénységi koncepciókhoz? A kvalitatív adatgyűjtés nagy idő- és költségigénye miatt ezeket a kutatási kérdéseket a vizsgálatba bevont országok közül pusztán egy ország egy megyéjében, Borsod-AbaújZemplén megyében vizsgáltam meg. Az adatgyűjtés 2007 júniusa és augusztusa között zajlott. Emiatt a kapott eredményeket a 2007. évi objektív szegénységi küszöbökkel hasonlítom össze. Mivel 2007-ben Magyarországon az egy főre jutó átlagjövedelem 7453 dollár237 volt, az Easterlin paradoxon alapján kiinduló hipotézisem az, hogy a gazdagabbak boldogabbak, mint a szegények, vagyis a szubjektív és az abszolút szegénységkoncepciók szoros korrelációban állnak egymással238. További hipotézisem, hogy mivel Magyarország fejlett ország, a szubjektív szegénység nemcsak az abszolút, hanem a relatív szegénységkoncepcióval is szoros kapcsolatban áll239. Althusser (2008) és Poulantzas (1978) munkái alapján a hipotézisem, hogy a szubjektív és a szociálpolitikai szegénységi definíciók szignifikánsan különböznek.

237

Forrás: www.ksh.hu és www.mnb.hu Easterlin (1995) 36-37. old. 239 Fafchamps – Shilpi (2008) 57-58. old. 238

55


5.1.1. Az elemzés módszertana A szegénységgel a társadalom tagjai szerint kapcsolatban álló fogalmak kvalitatív adatgyűjtéssel határozhatók meg. Először a szegénységgel kapcsolatban felmerülő fogalmakat gyűjtöm össze az adatközlőktől, majd arra kérem őket, hogy rangsorolják ezeket a fogalmakat, hogy meghatározható legyen az a néhány tétel, amit a szegénységgel leginkább szoros kapcsolatban állónak tartanak. Mivel nagyszámú tétel rangsorolása nehézkes lehet, ezért a feladat egyszerűsítése érdekében speciális módszertant, a szisztematikus adatgyűjtés módszereit használom az adatgyűjtés során. A szisztematikus adatgyűjtés módszerét az 1980-as években dolgozta ki Susan C. Weller antropológus és A. Kimball Romney matematikus az Amerikai Egyesült Államokban. Ez a módszer segítséget nyújt a társadalomtudományok területén dolgozó kutatóknak az adatgyűjtésben. A társadalomtudományok fontos célja ugyanis a kísérleti, illetve a megfigyelési adatok minél pontosabb megértése, ami az adatok körültekintő és pontos elemzését kívánja meg. A minél pontosabb megértés szisztematikus megfigyelést, osztályozást, elemzést és értékelést igényel. A strukturált interjúk használata hozzásegít ezek megvalósításához240. A szisztematikus adatgyűjtési módszerek – amelyek során minden interjúalany ugyanazokat a kérdéseket kapja – jelentős mértékben csökkentik a társadalomtudományi kutatásokhoz szükséges mintanagyságot, miközben az eredmények megbízhatósága megegyezik a hagyományos adatgyűjtési eljárásoknál megszokottal. A mintanagyság csökkentése úgy válik lehetségessé, hogy annak meghatározásakor a társadalom tagjainak kulturális kompetenciája is figyelembevételre kerül. A mintanagyság csökkentése akkor válik lehetségessé, ha a társadalom tagjainak megbízhatósága elér egy bizonyos szintet. Amikor a kutató olyan adatgyűjtést végez, amelyben nem ismeri előre a kérdésekre adandó helyes választ, akkor a cél általában az, hogy feltárja a „kulturálisan helyes” választ a kérdésekre. Ezzel a konszenzus elmélet foglalkozik bővebben. Ez az elmélet segít meghatározni az adatközlők szükséges számát ahhoz, hogy megbízható eredményeket kapjunk abban az esetben, amikor a válaszokat a kutató nem ismeri előre. Az elmélet segítségével lehetővé válik az adatközlők kulturális kompetenciájának a mérése, vagyis annak a valószínűségnek a meghatározása, hogy az adott adatközlő ismeri a kulturális értelemben vett helyes választ egy adott kérdésre241. A módszer feltételezése, hogy bármely két adatközlő válasza közötti egyezőség annak a függvénye, hogy a válaszok mennyire szoros kapcsolatban állnak a valósággal, vagyis a kulturálisan helyes válaszokkal242. A kulturális kompetencia a szocializációs folyamat eredményeként alakul ki, vagyis a társadalmi hatásoknak és hiedelmeknek az egyének viselkedésébe és személyiségébe való beépülése során243. Roberts azt mondja, hogy bármely kultúrában az információ az emberek gondolkodásában, illetve tárgyakban raktározódik el244. A kutatás során a kultúra azon eleme a vizsgálat tárgya, amely a társadalom tagjainak a fejében megtalálható. A konszenzus elmélet alapján az adatközlők száma az átlagos kompetenciától, a megbízhatósági szinttől és a helyesen osztályozott kérdések arányától függ245.

240

Weller – Romney (1988) 6-7. old. Romney – Weller – Batchelder (1986) 317. old. 242 Nunally (1978) 228. old. 243 Vajda (1999) 166. old. 244 Roberts (1964) 440. old. 245 Weller – Romney (1988) 76. old. 241

56

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után a, Szabadlistás felsorolás A kutatás első lépéseként pontosan meg kell határozni és le kell határolni a vizsgálat tárgyát. A szabadlistás felsorolás jó módszer arra, hogy a kutató valóban kulturálisan releváns tételeket gyűjtsön, és, hogy a vizsgálati tartományt megfelelően lehatárolja246. Ez úgy végezhető el, hogy az adatközlőket arra kérem, sorolják fel a szegénységgel szerintük összefüggő fogalmakat. Elemzésemben a szabadlistás felsorolást arra használom, hogy a későbbi kutatásokhoz rendelkezésre álljon egy lista a szegénységgel összefüggő tételekről, valamint arra, hogy jobban meg lehessen érteni, mit gondolnak a társadalom tagjai a szegénységről. A szabadlistás felsoroláshoz szükséges mintanagyságot az adatközlők válaszai közötti egyezőség mértéke határozza meg247, de legalább 30 embert meg kell kérdezni248. A válaszokban nagyfokú stabilitás mutatkozott a 25. adatközlő után, ezért a 30 elemű mintát elegendőnek feltételeztem. Az adatközlőket véletlenszerűen választottam ki Borsod-Abaúj-Zemplén néhány előre meghatározott részéről, figyelembe véve azt a célkitűzést, hogy a mintába alacsony és magas jövedelmű adatközlők egyaránt kerüljenek. Ezért egy szegény (Ároktőt) és egy gazdag (Miskolc-Tapolcát) területet választottam ki, és mindkét területen tíz-tíz adatközlőt kérdeztem meg. Végül egy harmadik területi egységet (Nyékládházát) is kiválasztottam, amit átlagos jövedelműnek feltételeztem. Itt is tíz adatközlőt kérdeztem meg. Az adatközlők kiválasztása mindhárom esetben a véletlen út módszerével történt. Az adott területi egység legnagyobb élelmiszer-áruházától elindulva a véletlen út módszerével jutottam el a kiválasztott háztartásig, ahol azt a felnőtt személyt kértem fel a válaszadásra, akinek a legközelebb lesz a születésnapja az otthon tartózkodók közül. A módszer alkalmazásának egyik kritikus pontja a megfelelő kérdés megtalálása. Fontos, hogy a kérdések nyelvtanilag helyesen, egyértelműen, jelen időben és a szakszavak lehetőség szerinti elkerülésével legyenek megfogalmazva249. A szegénységgel kapcsolatos fogalmak listáját a következő kérdések segítségével gyűjtöttem: „Ön kit tekint általában szegénynek?”; „Ismer-e szegény embereket?”; „Amennyiben igen, miért tekinti őket szegénynek?”. Ezeket a kérdéseket valamennyi adatközlőnek feltettem, majd a válaszok függvényében további kérdésekkel próbáltam minél több tétel említésére ösztönözni őket. Az adatközlők válaszainak összesítésével a szegénységgel kapcsolatban álló fogalmak listáját sikerült összeállítanom (melléklet 8. táblázata). A táblázatban összesen 32 tétel szerepel. Ezek közül a feldolgozásra kiválasztott tételeket több szempont figyelembe vétele alapján határoztam meg. Figyelembe vettem a kutatás célját, a szabadlistán megjelenő tételek gyakoriságát és számát, az alkalmazott adatgyűjtési eljárás típusát, valamint a vonatkozó szakirodalomban a szegénység okaként megtalálható tényezőket250. Mindezek alapján azokat a tételeket, amelyek relatív gyakorisága nem éri el a 20 százalékot, nem vontam be a kutatásba. Így nem szerepel a tételek között a „szerencsejátékok űzése”, a „gyermek örökbefogadása”, a „lelki probléma”, a „boldogtalanság”, a „folyamatos áremelés”, a „szerencse hiánya”, a „motiváció hiánya”, valamint a „sikkasztás és csalás”. A 20 százalékos relatív gyakorisággal előforduló „vasazás” tételt az „utcaseprő” és a „takarító” tételekkel együtt egy harmadikra, a „nem megfelelő foglalkozás” tételre cseréltem, a szabadlistás felsorolás során ugyanis lehetőség van a hasonló tételek összevonására251.

246

Weller – Romney (1988) 9. old. Weller – Romney (1988) 14. old. 248 Weller (2007) 355. old. 249 Weller – Romney (1988) 11. old. 250 Weller – Romney (1988) 12-14. old. 251 Munck – Sobo (1998) 87. old. 247

57

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után A tételek számának csökkentését az is indokolttá teszi, hogy így a kutatás további szakaszaiban az adatközlők elé nem kerül olyan hosszú lista, és a kérdések megválaszolása kevésbé válik unalmassá252. A végrehajtott módosításokkal a kezdeti 31 tétel helyett 21 maradt, melyek a 9. táblázatban találhatók. 9. táblázat A szabadlistás felsorolás alapján feldolgozásra kiválasztott 21 tétel 1. alkoholizmus

8. munkanélküliség

2. dohányzás 3. egyedülálló

9. nyugdíjas 10. gyes

4. betegség

11. falusi származás

5. albérlet 6. segélyben részesülés

12. sokgyermekes család 13. idős kor 14. alacsony iskolai végzettség

7. roma származás

15. alacsony komfortfokozatú lakás 16. családi támogatás hiánya 17. nem megfelelő mentalitás 18. egyedül gyermeket nevelő szülő 19. nem megfelelő foglalkozás 20. korai családalapítás 21. nem megfelelő munkahely

Forrás: saját kutatás b, A mintanagyság meghatározása Az adatközlők által említett tételek gyakorisága és azok adatközlők közötti egyezősége alapján a konszenzus elmélet segítségével meghatározható a további kutatásokhoz szükséges mintanagyság. A konszenzus elmélet alapján a szükséges mintanagyság az adatközlők átlagos kompetenciájának, a pontosan osztályozott kérdések arányának és a konfidencia szintnek a függvénye253. A konszenzus elmélet alkalmazása három feltétel teljesülése esetén lehetséges. Az egyik feltételezés azt állítja, hogy bármi legyen is a kulturális valóság, az valamennyi adatközlő számára azonos, vagyis létezik egy általános igazság254. Ez a feltételezés az adatközlők megbízhatóságának vizsgálatával tesztelhető. Amennyiben ugyanis a közös elképzelések és hiedelmek aránya (vagyis az átlagos kompetencia) a 0,5-es értéket eléri, akkor feltételezhető, hogy az adatközlők azonos kulturális környezetből származnak, és ez esetben alkalmazható a konszenzus elmélet a mintanagyság meghatározására255. Az adatközlők átlagos kompetenciájának meghatározása a szabadlistás felsorolás eredményeinek felhasználásával határozható meg. A konszenzus elmélet alkalmazását az indokolja, hogy – amennyiben az adatközlők kompetenciája elegendően nagy, akkor – alkalmazásával lehetővé válik a mintanagyság csökkentése. A pszichológiából ismert megbízhatóság elmélet256 alkalmazható egyénekre is az egyének megbízhatóságának, vagyis kompetenciájának a meghatározására257. Az átlagos kompetencia az adatközlők közötti átlagos korreláció négyzetgyökeként határozható meg258 folytonos változók esetén. Boster (1983) meghatározta az adatközlők kompetenciáját abban az esetben, amikor bináris változók szerepelnek, és nem létezik helyes válasz259. Az adatközlők közötti egyezőséget az egyének közötti egyező válaszok átlagos arányaként definiálta 260. A szabadlistás felsorolás ez esetben úgy értelmezhető, mint kétértékű válaszok halmaza. Vagyis 252

Munck – Sobo (1998) 87. old. Weller – Romney (1988) 76. old. 254 Romney – Weller – Batchelder (1986) 317. old. 255 Weller (2007) 353-354. old. 256 Nunally (1978) 257 Romney – Weller (1984) 258 Weller – Romney (1988) 76. old. 259 Weller (1984) 967. old. 260 Boster (1983) 177-197. old. 253

58

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után például az alacsony jövedelem esetén „Az alacsony jövedelmet említette-e az adott adatközlő a szegénységgel összefüggésben?” kérdésre adott kétértékű válaszként (1, ha igen, és 0, ha nem) értelmezhetők a szabadlistás felsorolás eredményei (melléklet 10. táblázata). Ezek segítségével meghatározható a páronkénti adatközlők közötti egyező válaszok aránya. A módszer alkalmazásának nehézsége, hogy el kell különíteni azokat a tételeket, amelyek esetén az emberek stabil kulturális elképzelésekkel és hiedelmekkel rendelkeznek, azoktól, amelyeknél semmilyen kulturális preferencia nem mutatkozik, illetve, ahol több válasz is lehetséges. Amikor nagyon szoros a megkérdezettek közötti egyetértés, – vagyis például 99 százalékuk igennel, 1 százalékuk nemmel válaszol az adott kérdésre – egyszerű meghatározni a kulturális preferenciát. Amennyiben azonban a válaszok 51-49 arányban szóródnak, akkor nem feltételezhető erős meggyőződés az adott kérdéssel kapcsolatban. Ezekben az esetekben érdemes egy statisztikai tesztet alkalmazni annak megállapítására, hogy az 50-50 százaléktól való eltérés csak a véletlennek, illetve a mintavételi hibának köszönhető, vagy valóban feltételezhető a megkérdezettek valamilyen irányú meggyőződése. Kétértékű változók esetén erre a binomiális teszt alkalmas261. A teszt feltételezése, hogy annak a valószínűségnek (p), hogy a megkérdezettek az egyik lehetséges kategóriába esnek és a mintanagyságnak (n) a szorzata legalább tíz mindkét lehetséges kimenet esetén. Vagyis p · n > 10

(9)

q · n > 10

(10)

ahol q = 1 - p. Mivel a szabadlistás felsorolás esetén azt vizsgálom, hogy az egyes kérdésekre adott válaszok szignifikánsan különböznek-e 0,5-től (H0: p = 0,5; H1: p ≠ 0,5), a p értéke 0,5. Mivel a minta elemszáma 30, ezért p · n = 0,5 · 30 = 15 >10

(11)

Tehát teljesül a feltétel, és alkalmazható a z-próba a hipotézis tesztelésére. A próbafüggvény értéke a következő:

X p n z pq n

(12)

X a vizsgált kimenet mintabeli aránya. A próbafüggvény értéke és az elfogan dott hipotézis az egyes tételek esetén a melléklet 11. táblázatában látható. 5 százalékos szignifikancia-szinten az elfogadási tartomány -1,96 és 1,96 között helyezkedik el. A táblázatból látható, hogy a vizsgált 32 változóból 10 esetén nem feltételezhető a megkérdezettek határozott meggyőződése, ezért az átlagos kompetencia meghatározásakor ezeket a tételeket figyelmen kívül hagyom262. Az adatközlők átlagos kompetenciájának, vagyis megbízhatóságának meghatározásához Boster módszertanát veszem alapul, vagyis a megkérdezettek közötti egyező válaszok át, ahol

261 262

Siegel (1956) Siposné (2010) 7. old.

59

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után lagos arányát határozom meg263. Ehhez a 30 megkérdezettet minden lehetséges módon párba állítom, és meghatározom a párok közti egyező válaszok arányát. Az így nyert mátrix a melléklet 12. táblázatában látható. Majd ezek számtani átlagaként adódik a megbízhatóság, amelynek értéke 0,747, kerekítve 0,7. Mivel ez meghaladja a 0,5-es kritikus értéket, a konszenzus elmélet első feltétele teljesül. A módszer további feltételezésekkel él. Az egyik, hogy valamennyi adatközlő válasza független a többi adatközlő válaszától, vagyis az adatközlőket külön, nem csoportosan kell megkérdezni anélkül, hogy ők az interjú előtt megbeszélhették volna a válaszokat264. Kutatásom során az adatközlőket véletlenszerűen választom ki, és egyesével kérdezem meg őket, így nincs lehetőségük a válaszok egyeztetésére. Végül a modell azt is feltételezi, hogy valamennyi kérdés ugyanazzal a kutatási témával foglalkozik265. Mivel valamennyi kérdés a szegénységgel foglalkozik, ez a feltételezés is teljesül a kutatásom során. A konszenzus elmélet segítségével tehát meghatározható a további kutatásokhoz szükséges mintanagyság. A megbízhatóság, amely tehát a kulturális kompetencia átlagos szintje, közelítőleg 0,7. A kérdéseket legalább 99 százalékban helyesen szeretném osztályozni, és 99 százalékos megbízhatósági szintet szeretnék elérni. A 13. táblázat alapján ilyen értékek mellett 13 adatközlőre van szükségünk. 13. táblázat Az adatközlők minimális száma a kulturális kompetencia különböző szintjeinek, a megbízhatósági szint különböző értékeinek és a helyesen osztályozandó kérdések arányának a függvényében A kulturális kompetencia átlagos szintje 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 95%-os megbízhatósági szint 0,80 9 7 4 4 4 0,85 11 7 4 4 4 0,90 13 9 6 4 4 0,95 17 11 6 6 4 0,99 29 19 10 8 4 99%-os megbízhatósági szint 0,80 15 10 5 4 4 0,85 15 10 7 5 4 0,90 21 12 7 5 4 0,95 23 14 9 7 4 * 0,99 20 8 6 13 Jelölés: * Jóval több mint 30 adatközlő szükséges Kérdések aránya

Forrás: Weller – Romney (1988) 76. old. Szisztematikus adatgyűjtés esetén tehát már kis mintával is rendkívül megbízható eredmény érhető el. Ezt az indokolja, hogy a válaszok megbízhatósága nemcsak a mintanagyság függvénye, hanem az adatközlők válaszai között tapasztalható egybeesésnek is266. c, Mintavétel Az adatközlőket többlépcsős rétegzett mintavétellel választom ki267. Ehhez a 2001. évi népszámlálás adatait használom fel. Első lépésben a megye településeit három kategóriába so263

Boster (1983) 181. old. Weller (2007) 343. old. 265 Weller (2007) 343. old. 266 Weller – Romney (1988) 77. old. 267 Maxfield – Babbie (2009) 174. old. 264

60

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után rolom: megyei jogú város; egyéb városok; valamint községek és kisközségek. A települések három kategóriájában élő népesség számának egymáshoz viszonyított aránya alapján határozom meg a minta megoszlását. A népességszámok alapján meghatározott mintabeli arányok a 14. táblázatban láthatóak. A megye településeinek névsor szerinti listájából véletlen számok segítségével választom ki azokat, amelyekben a felmérést végezni tervezem. Az egyéb városok közül egyet (Kazincbarcikát), a községek, kisközségek közül pedig kettőt (Szirmabesenyőt és Arnótot) választok ki. A minta meghatározásának következő lépése az adott településeken a háztartások kiválasztása. Miskolcon és Kazincbarcikán ehhez először – szintén véletlen számok segítségével – a választókerületeket választom ki, majd a választókerület központjától a háztartás kiválasztásáig a véletlen út módszerét használom. Szirmabesenyő és Arnót esetén a választókerület kiválasztása nélkül közvetlenül a véletlen út módszerét alkalmazom – a település legnagyobb élelmiszer áruházától elindulva. A háztartás kiválasztása után azt a személyt kérem fel adatközlőnek, akinek az otthon tartózkodók közül legkorábban lesz a születésnapja. 14. táblázat A népességszám alapján meghatározott mintanagyságok a különböző településtípusok esetén Megyei jogú város (Miskolc) Egyéb városok Községek, kisközségek Összesen

Népességszám (fő) 184.125 216.237 344.042 744.404

Népesség megoszlása (%) 24,73 29,05 46,22 100

Mintanagyság (fő) 3 4 6 13

Forrás: www.nepszamlalas.hu, illetve saját kutatás d, Kötött interjúk A mintanagyság ismeretében sor kerülhet a kötött interjúk végzésére, ahol valamennyi adatközlőnek ugyanazokat a kérdéseket teszem fel. A szisztematikus adatgyűjtés számos kötött adatgyűjtési eljárást tartalmaz. Az adatgyűjtéssel két kérdésre szeretnék választ kapni: - Melyek a szegénységhez leginkább kapcsolódó fogalmak? - Mit jelentenek pontosan ezek a fogalmak? Az első kérdés megválaszolásához az aránytartó részminták és a gyorscsoportosítás módszerével végzek adatgyűjtést. Ezek segítségével ugyanis lehetővé válik a rangsorolási feladat lerövidítése, amely teljes rangsorolás esetén meglehetősen hosszadalmas lenne. Ezek a módszerek tehát alkalmasak a tételek rangsorolására annak függvényében, hogy azok mennyire szoros kapcsolatban állnak a szegénységgel. Azért alkalmazok két módszert a feladat megoldására, hogy az eredményekben megjelenő esetleges eltérések feltárhatóak legyenek. Az aránytartó részminták modellje szisztematikusan hasonlítja össze a tételek részhalmazait. A módszer lényege, hogy minimalizálja a tételpárok előfordulásának számát. Ezzel csökkenthető a részhalmazok száma, miközben továbbra is lehetséges valamennyi tétel összehasonlítása. Az aránytartó részminták modelljei négy paraméterrel határozhatók meg: a tételek számával (n), a tételpárok előfordulási számával (λ), az egyes halmazokban szereplő tételek számával (k), valamint a halmazok számával (b)268. Mivel feldolgozásra 21 tételt választottam ki (n = 21), ezért a halmazok mérete legyen öt (k = 5), és így minden tételpár egyszeri előfordulása (λ = 1) esetén 21 halmaz képezhető (b = 21). A 21 pontos feladat megoldása a négyelemű test feletti kétdimenziós projektív geometria269. Itt a 21 pont a tér pontjait jelenti, a 21 darab ötelemű részhalmaz pedig egy-egy egyenes. Mivel a geometria projektív, ezért bár268 269

Weller – Romney (1988) 50. old. Kárteszi (1972) 21. old.

61

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után mely két pontra illeszkedik pontosan egy egyenes (vagyis a 21 szempont közül bármelyik kettő pontosan egy csoportban jelenik meg), továbbá bármely két egyenes pontosan egy pontban metszi egymást270. A tételekből képezhető halmazok a melléklet 15. táblázatában találhatók. Ezek alapján állítom össze a kérdőívet, melyben arra kérem az adatközlőket, hogy a tételeket 1-től 5-ig rangsorolják. Minden blokkban 1-es jelöli azt a tételt, amely az adatközlő szerint a legkisebb mértékben jelent szegénységet, illetve járul hozzá a szegénységhez, 5-ös pedig azt a tételt, amely a leginkább. A gyorscsoportosítás szintén egy rangsorolási feladat, mellyel szóban gyűjthetők adatok. A tételek neveit kártyákra felírom, majd a kártyákat összekeverem, és ezekből az adatközlő kiválaszt egyet – ez lesz az alap. Majd minden további lapot az alaphoz viszonyít. Így két csoport képezhető: az egyikben az alapnál nagyobb, a másikban az alapnál kisebb tételek találhatók. A szegénység vizsgálatakor azt kérdezem, hogy a kiválasztott tétel a szegénységhez jobban vagy kevésbé kapcsolódik, mint az alapnak tekintett tétel. Az eljárást mindegyik halmazzal meg kell ismételni, amíg az adatközlő valamennyi tételt nem rangsorolja. A gyorscsoportosítás előnye, hogy nagyszámú tétel rangsorolásához is megfelelő, és érdekesebb, mint a teljes páros összehasonlítás vagy az aránytartó részminta modell. Hátránya azonban, hogy ha a munka elején hiba csúszik a vizsgálatba, azon később nem lehet javítani271. A teljes rangsor kialakulása után ezért arra kérem az adatközlőket, hogy tekintsék át, valóban egyetértenek-e ezzel a rangsorral. Ekkor még lehetőséget adok az esetleges hibák korrigálására. A második kérdés tekintetében, a fogalmak pontos jelentésének meghatározásához aránymérő skálákat használok. Az aránymérő skálák a kérdőíves adatgyűjtés egyik módszerét alkotják, mely rangsorolt és hasonlósági adatoknál egyaránt alkalmazható272. Az aránymérő skálák alkalmazásának első lépéseként meg kell határozni a tételeket273. A szabadlistás felsorolás során meghatározott 31 tétel közül azok esetén alkalmazom az aránymérő skálákat, amelyek jelentése nem egyértelmű, és amelyek jelentésének egyértelmű meghatározásához egy skála használata hatékony segítséget nyújthat. Ilyenek az alacsony jövedelem, a sok gyermek, az idős kor, az alacsony iskolai végzettség, a korai családalapítás és az alacsony komfortfokozat. Az alkalmazás második lépése azon skálák meghatározása, amelyeken a fogalmak értelmezhetők. Szóbeli felmérés esetén 2 – 4 fokú skála javasolt, míg kérdőíves felmérés esetén 4 – 11 fokú skála alkalmazható. Sok kutató hétlépcsős skálát használ, bár ez inkább a megszokásnak, és nem pedig a hétfokú skála különösen kedvező tulajdonságainak köszönhető274. Mivel a szegénységgel kapcsolatos tételek pontos definiálására kérdőíves felmérést készítek, a skála fokszámát négy fölé tudom növelni. Az egyes tételek esetén eltérő fokszámokat alkalmazok a kérdés jellegéhez igazodva. A harmadik teendő a kérdőív összeállítása275. Az alacsony jövedelem kategóriát az egy főre eső havi nettó átlagkeresettel mérem. Az iskolai végzettség esetén a Központi Statisztikai Hivatalnak a 2001. évi népszámlálás és a 2005. évi mikrocenzus során alkalmazott kategóriáit használom. A KSH a következő csoportokat különbözteti meg: kevesebb mint 8 általános; 8 általános iskolai végzettség; középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel; középiskola érettségivel; technikusi végzettség; főiskola; egyetem. A lakások komfortfokozatát a KSH egy ötfokozatú skálán méri. Ezt azonban kiegészítettem a 147/1992. kormányrendelet 4. számú mellékletében szereplő további két kategóriával, és így a komfortfokozatok tekintetében a következő hétfokozatú skálát alkalmazom: szükség- és egyéb lakás; komfort nélküli lakás; fél270

Kárteszi (1972) 8-10. old. Weller – Romney (1988) 47. old. 272 Weller – Romney (1988) 38. old. 273 Weller – Romney (1988) 40. old. 274 Weller – Romney (1988) 41. old. 275 Weller – Romney (1988) 40. old. 271

62

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után komfortos lakás; komfortos lakás; összkomfortos lakás; duplakomfortos lakás; luxuslakás276. Az ezek felhasználásával összeállított kérdőívet a melléklet 9. ábrája tartalmazza.

5.1.2. Az objektív és szubjektív szegénységkoncepciók összehasonlítása a, Szubjektív szegénységkoncepció Ahhoz, hogy a szubjektív és az objektív szegénységkoncepciók összehasonlíthatóak legyenek, szükség van a szubjektív szegénységkoncepció meghatározására. Ehhez a szegénységgel leginkább összefüggő tételeket határozom meg. Az aránytartó részminták eredménye egy adatközlőre vonatkozóan a melléklet 16. táblázatában található. A 21 halmaz, amelyek mindegyike 5 tételt tartalmaz, az oszlopokban található, a 21 tétel pedig a táblázat soraiban. Az első kérdés az, hogy rangsorolja a szegénységgel való szorosságuk alapján az alábbi tételeket: betegség, szociális segély, családi támogatás hiánya, nem megfelelő foglalkozás és korai családalapítás. A rangsorolásnál 1-es jelenti azt a tételt, amely a legkevésbé, 5-ös pedig azt, amelyik leginkább kapcsolódik a szegénységhez. Az első kérdés tekintetében a vizsgált adatközlő a családi támogatás hiányát tartotta a szegénységhez legkevésbé, és a szociális segélyt a szegénységhez leginkább kapcsolódó fogalomnak. A válaszok a melléklet 16. táblázatának megfelelően dolgozhatók fel. Az adott osztályzatok összesítésével minden tételhez meghatározható az összpontszám, mely a táblázat utolsó előtti oszlopában található. Ez alapján megállapítható, hogy a vizsgált adatközlő szerint az alacsony jövedelem és a roma származás áll a legszorosabb kapcsolatban a szegénységgel, és az egyedülálló családi állapot, valamint a falusi származás kapcsolódnak legkevésbé ahhoz. Az összpontszámok alapján pedig felállítható az adott adatközlő teljes rangsora. 10. ábra: Az aránytartó részminták összesített rangsora 300

Pontszám

250 200 150 100 50

al ac so n

yj ö se m ve d gé u e lyb nk lm en a né ű al ré lkü ac sz li so a es ny lac ül ő ko so m ny ro fo is m rtf ko a ok lai alk bet oz vé oh eg at gz ol i ú la e tts sta ká é s so ba gű kg n é ye lő rm ek es gy ne ko e s idő m rán en s m cs e g a ny lé l fe ád ug vő le o d lő t a íja gy e m l s ne rm a en apít m e k l bé t a ó cs m ét rl litá al e g eg e t sú ád fe y be i t le e d n á m lő ül é l og fog ne ő a t la ve á s lko lő né z á lk sú e g ül é ye lő d fa lu d ül é si oh lő sz á ár ny m os az ás ú

0

Szegénységgel kapcsolatos fogalmak

Forrás: saját szerkesztés Siposné (2010) 13. old. alapján

276

147/1992. kormányrendelet 4. számú melléklete

63

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Az egyes tételekre adott osztályzatok összegzésével minden adatközlő esetén ez a teljes rangsor összeállítható. Az eredmények értelmezését nehezíti, hogy minden adatközlő esetén adódnak ellentmondások, ami miatt egyértelmű rangsor felállítására egyik adatközlő esetén sem nyílik lehetőség. A tizenhárom adatközlő osztályzatainak összesítésével készíthető el a tételek összesített rangsora, amely a melléklet 17. táblázatában látható. A teljes rangsor a 10. ábrán látható. Az ábra azt mutatja, hogy a megkérdezettek szerint az alacsony jövedelem, a munkanélküliség, a segélyben részesülés és a roma származás jelent leginkább szegénységet. Ezeken kívül magas összpontszámot kapott még a betegség, az alkoholizmus, az alacsony iskolai végzettség, az alacsony komfortfokozatú lakás és a sokgyermekes család. A gyorscsoportosítás eredményei hasonlóképpen összegezhetők. A 13 adatközlő által képzett rangsorok a melléklet 18. táblázatában találhatók. Az adatközlők az oszlopokban, a tételek pedig a táblázat soraiban szerepelnek. Valamennyi adatközlő rangsora 1-től (a szegénységhez legkevésbé kapcsolódó tételtől) 21-ig (a szegénységgel legszorosabb kapcsolatban lévő tételig) terjed. A tételekhez rendelt számok összegzésével kiszámolható a végső rangsor (11. ábra). Az alacsony jövedelem, a roma származás, a munkanélküliség és a segélyben részesülés ismét a lista elején találhatók, míg a falusi származás, a dohányzás, az egyedülálló (családi állapot) és a nem megfelelő foglalkozás bizonyultak a szegénységhez legkevésbé kapcsolódó tételeknek. 11. ábra: A gyorscsoportosítás összesített rangsora 300 250

Pontszám

200 150 100 50

al ac

so ny

ko m

al ac

so ny

jö ve d

el m se mu r ű g é n om ly ka fo b e né a rtf n l ok ré k ül oz sz i es at ú ül la ká b ő s b ete al ac an g so al él ny ko ő a is lbé ho ko rl li lai etb sta ne v é en m g m é g y eg so k zett lő er fel g y ség m elő er ű ek m ét me ek eg nt es a ye li dü t ás ko ln ú rá ev n cs el al ő ád o t id cs a ő al á g y l ap s es ító n e di tá en m m l m og eg at n y év ő fe ás u g le lő nél d íja fo k ü s gl l é al lő k eg ozá y e sú dü fa lu d oh l él ő si sz án y ár o s m az ás ú

0

Szegénységgel kapcsolatos fogalmak

Forrás: saját szerkesztés Siposné (2010) 14. old. alapján Ahhoz, hogy a rangsoroláshoz alkalmazott módszerek megbízhatósága tesztelhető legyen, a végső rangsorok összehasonlítására van szükség. A rangsorok alapján látható, hogy azonos tételek szerepelnek a listák elején (roma származás, munkanélküliség, segélyben részesülés), valamint a végén (falusi származás, dohányzás, egyedülálló). Van azonban néhány tétel, amely a két listában különböző helyen található. Például az albérlet, a nyugdíjas, a gyesen lévő vagy a gyermekét egyedül nevelő szülő megítélésre a két rangsor szerint eltérő. A rangkorrelációs együttható segítségével meghatározható a két rangsor közötti korreláció mértéke. 64

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után n

  1

6   di2 i 1 2

n  (n  1)

 1

6 123,5  0,9198 21 (212  1)

(13)

, ahol n az elemszám, d a két sorszám különbsége, vagyis di = xi – yi, ahol xi és yi a két ismérv értékei (1-től n-ig terjedő természetes számok). A rangkorrelációs együttható értéke közelítőleg 0,92, ami a két rangsor közötti pozitív szoros kapcsolatra utal. A rangsorok közötti kisebb eltérések eredhetnek az adatközlők hibájából, ami lehet szándékos, vagy véletlen, és eredhetnek abból, hogy az adatközlők nem képesek különbséget tenni két tétel között277. A két módszer tehát közel azonos eredményre vezet, ami azt jelenti, hogy a kapott rangsorok valóban kifejezik a társadalom tagjainak szegénységgel kapcsolatos hiedelmeit. A szegénységgel kapcsolatos tételek meghatározása után azok pontos jelentésének tisztázása szükséges. Az adatközlők által említett tételek közül néhány ugyanis pontosabb meghatározást igényel. A vizsgált tételek az alacsony jövedelem, a sokgyermekes család, az idős kor, az alacsony iskolai végzettség, a korai családalapítás és az alacsony komfortfokozat. A melléklet 19. táblázata az aránymérő skálák kérdéseire adott válaszokat mutatja. Az adatközlők ez esetben is az oszlopokban, a vizsgált tételek pedig a sorokban találhatók. Az adatközlők válaszai alapján becsléssel határozható meg az egyes tételek pontos jelentése. Ehhez 95 százalékos megbízhatósági szintet használok. A jövedelem tekintetében azoknak a többsége tekinthető szegénynek, akiknek a jövedelme 31 407 és 51 670 forintnál alacsonyabb. A sokgyermekes családok esetén az emberek úgy vélik, hogy a három vagy négy gyermeknél többet nevelő családok többsége a sok gyermek miatt szegénynek tekinthető. Az idős kor esetén a becslés eredménye szerint 54 és 69 év közé esik az a kor, ami fölött a lakosság többsége szegénynek tekinthető. Az iskolai végzettséget tekintve a 2-es, azaz a 8 általános iskolai végzettséggel, és a 3-as, azaz az érettségi nélküli középfokú végzettséggel rendelkezőket még szegénynek tartják, az ennél magasabb iskolai végzettség azonban már nem okoz szegénységet az esetek többségében. A családalapítási kor tekintetében a nők esetén 18 és 21 év közé, a férfiaknál pedig 19 és 22 év közé esik az a kor, ami alatt a családalapítás az esetek többségében szegénységhez vezet. A komfort nélküli (2-essel kódolva) és a félkomfortos (3-assal kódolva) közé esik az a komfortfokozat, ami alatt az adott körülmények között élők többsége szegénynek tekinthető. A szubjektív és az objektív szegénységi küszöbök összehasonlítása elsősorban a jövedelem tekintetében lehetséges, mivel az objektív szegénységkoncepciók többsége a szegénységet a jövedelem függvényében definiálják. b, Az objektív és szubjektív szegénységkoncepciók összehasonlítása A szubjektív szegénységkoncepciónak az abszolút és a relatív koncepciókkal való öszszehasonlítása a jövedelemszint segítségével végezhető el, mivel az objektív szegénységkoncepciók a szegénység más dimenziói tekintetében nem határoznak meg küszöbértékeket. Ezért az aránymérő skálák első kérdésére adott válaszokat hasonlítom össze az objektív szegénységi küszöbökkel hipotézisvizsgálat segítségével. Az abszolút szegénységi küszöb esetén Spéder Zsolt (2002) munkája alapján a létminimumot használom az összehasonlításhoz. A létminimum egy főre jutó havi értéke 2007-ben egy két felnőttből és két gyermekből álló háztartás esetén 48 047 forint volt278. Hipotézisem szerint az abszolút és a szubjektív szegénységi küszöb között nincs szignifikáns eltérés, vagy277

Weller – Romney (1988) 46. old. Létminimum, 2007 (2008) 9. old. Azért a két felnőttből és két gyermekből álló háztartás létminimum értékét használom a számításhoz, mert ez a családforma volt 2007-ben tipikusnak tekinthető Magyarországon. 278

65

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után is az abszolút és a szubjektív szegénységkoncepció egybeesik, mivel az egy főre jutó átlagjövedelem nem éri el az Easterlin-paradoxon279 által meghatározott kritikus szintet. Az alternatív hipotézis szerint a két küszöbérték szignifikánsan különbözik egymástól. A hipotézis teszteléséhez a Student-féle t-tesztet használom, melynek értéke t = -0,43. 5 százalékos szignifikancia-szinten az elutasítási tartomány 2,18 fölött és -2,18 alatt található, tehát a kapott t érték az elfogadási tartományba esik. Ez azt jelenti, hogy a kiinduló hipotézist nem sikerül cáfolni, vagyis az abszolút és a szubjektív szegénységi küszöb egybeesik280. A relatív szegénységkoncepción belül a mediánjövedelem 60 százalékát tekintem szegénységi küszöbnek, mivel az Európai Unió is ezt használja. Ennek értéke 2007-ben egy egyedülálló személy esetén 52 000 forint, egy két felnőttből és két 14 éven aluli gyermekből álló háztartás esetén pedig 109 200 forint volt281. Ez utóbbi esetben meghatározható a szegénységi küszöb egy fogyasztási egységre is a háztartás tagjaihoz tartozó súlyok figyelembe vételével282. Egy két felnőttből és két gyermekből álló háztartás esetén a fogyasztási egységek száma 2,9, az egy fogyasztási egységre jutó szegénységi küszöb értéke pedig 37 655 forint. Ahhoz, hogy egyetlen értéket kapjunk a relatív szegénységi küszöbre, az egyedülálló személy esetén és az egy fogyasztási egység esetén kapott értékek egyszerű számtani átlagát veszem. Így a relatív szegénységi küszöb értéke 44 828 forint. Kiinduló hipotézisem szerint BorsodAbaúj-Zemplén megyében a relatív és a szubjektív szegénységi küszöbök egybeesnek. Az alternatív hipotézis szerint a két küszöbérték szignifikánsan különböző. A Student-féle t-teszt értéke t = -0,027, ami 5 százalékos szignifikancia-szinten az elfogadási tartományba esik. Tehát ismét el lehet fogadni a kiinduló hipotézist, miszerint a relatív és a szubjektív szegénységkoncepciók egybeesnek. Ez alátámasztja számos korábbi kutatás283 eredményét, miszerint a fejlett országokban a szubjektív szegénység nemcsak az abszolút, hanem a relatív szegénységhez is szorosan kapcsolódik284. A szociálpolitikai szegénységkoncepciók esetén nem csak a jövedelem, hanem néhány más szegénységgel összefüggő tényező alapján is elvégezhető az összehasonlítás. A szociális juttatások listája azok legfőbb jellemzőivel a melléklet 20. táblázatában található. A táblázat alapján látható, hogy a szociálpolitikai szegénységkoncepciók a szegénységet leggyakrabban a jövedelem szerint, a nyugdíjminimum százalékában kifejezve határozzák meg. Néhány támogatási forma esetén azonban a gyerekek száma, az idős kor és az iskolai végzettség is szerepel a kritériumok között. A kedvezményes étkeztetés, az ingyenes tankönyvellátás és a Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj esetén a legalább három gyermeket nevelő családok jogosultak a támogatásra285. A kor tekintetében a helyi lakásfenntartási támogatás, az adósságkezelési szolgáltatás, a közgyógyellátás és a kamatmentes szociális kölcsön jogosultsági határa magasabb a 70 éven felülieknél286, vagyis egy bizonyos kor fölött magasabb jövedelem mellett is fennáll a támogatásra való jogosultság. Az időskorúak járadéka esetén a jogosultsági határ 75 éves kor fölött emelkedik meg287. Az iskolai végzettségre vonatkozó feltételt egyedül az óvodáztatási támogatás jelent. Erre ugyanis csak az a szülő jogosult, aki 8 általánosnál nem magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik288.

279

Easterlin (1995) 36-37. old. Siposné (2010) 17. old. 281 Eurostat adatbázisa és a MNB hivatalos középárfolyamai alapján. 282 Lásd ekvivalencia-skála a melléklet 1. táblázatában! 283 Layard (2002), Luttmer (2005), Easterlin (1995), és Frey – Stutzer (2002) 284 Siposné (2010) 17. old. 285 Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának 33/2006. (IX.13.) számú rendelete, 2001. évi XXXVII. törvény és Miskolc Megyei Jogú Város Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj pályázat 286 Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának 19/2003. (V.12.) számú rendelete 287 1993. évi III. törvény 288 1997. évi XXXI. törvény 280

66

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 2007. február 15. előtt a nyugdíjminimum értéke 26 830 forint volt, február 15. után pedig 27 130289. A számítások során a két érték súlyozott átlagát, vagyis 27 092,5 forintos értéket használok. Kiinduló hipotézisem azt mondja ki Althusser (2008) és Poulantzas (1978) munkái alapján, hogy a szubjektív és a szociálpolitikai szegénységkoncepció nem esik egybe. Ez a hipotézisvizsgálat kutatási hipotézisében szerepel. A null hipotézis azt állítja, hogy a két érték egybeesik. Az elvégzett hipotézisvizsgálat eredménye a 21. táblázatban látható. 21. táblázat: A szubjektív és a szociálpolitikai szegénységi küszöbök összehasonlításának eredménye Támogatási forma

jövedelem t érték -13,82

H0/H1 H1

Rendszeres szociális segély

3,69

H1

Időskorúak járadéka

3,84

H1

Normatív lakásfenntartási támogatás

0,19

H0

Helyi lakásfenntartási támogatás

-7,10

H1

Lakbértámogatás

-1,26

H0

Ápolási díj

-5,64

H1

Adósságkezelési szolgáltatás

-7,09

Közgyógyellátás

Gáz és távhőszolgáltatás szociális támogatása

gyerekszám t érték

idős kor

H0/H1 t érték H0/H1

-3,38

H1

-1,95

H0

H1

-1,95

H0

-7,09

H1

-1,95

H0

Átmeneti segély

-1,26

H0

Kamatmentes szociális kölcsön

-4,18

H1

-1,95

H0

Lakásfelújítási támogatás

-10,01

H1

Temetési segély

-2,72

H1

Házi segítségnyújtás

0,19

H0

Személyi segítés, szállítás Menetrend szerinti helyi tömegközlekedés igénybevételéhez biztosított támogatás

-9,46

H1

0,19

H0

Rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény

1,65

H0

Ingyenes étkeztetés

1,65

H0

Kedvezményes étkezés

1,48

H0

Ingyenes tankönyvellátás

1,48

H0

Óvodáztatási támogatás Ifjúságvédelmi támogatás

0,19

iskolai végzettség t érték

H0/H1

0*

H0

H0

Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati 0,19 H0 1,48 H0 Ösztöndíj * Jelölés: A 8 általános iskolai végzettség 2-vel kódolva az aránymérő skálák kérdőívének megfelelően.

Forrás: saját számítás A jövedelemalapú 20 szociális juttatásból 12 esetben a szubjektív és a politikai szegénységi küszöbök különböznek. Az idős kor esetén pusztán egy esetben tapasztalható szignifikáns eltérés. Minden más esetben a két szegénységi küszöb egybeesik, vagyis a gyerekszám és az iskolai végzettség esetén nem tapasztalható szignifikáns eltérés a szubjektív és a szoci-

289

A nyugellátások és a baleseti járadék emeléséről szóló 224/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet 7. §, valamint a nyugellátásoknak és a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásoknak a vizitdíj bevezetésével összefüggő emeléséről szóló 329/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 6. § alapján.

67

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után álpolitikai szegénységkoncepciók között. A szubjektív és a politikai szegénységi küszöbök egybeesési arányát a különböző jogosultsági határok esetén a 12. ábra mutatja. 12. ábra: A szubjektív és a szociálpolitikai küszöbértékek egybeesési aránya Borsod-AbaújZemplén megyében 2007-ben

Forrás: saját szerkesztés A két vizsgált szegénységi koncepció egybeesése a jövedelem esetén a legalacsonyabb (40%). A 12 esetből, amikor a két küszöbérték különbözik, kilencben a szociálpolitikai szegénységi küszöbérték a magasabb, három esetben pedig a szubjektív. Az idős kor esetén az öt eset közül egyben tapasztalható szignifikáns eltérés. Ekkor a politikai küszöb a magasabb. Összességében tehát megállapítható, hogy a szubjektív szegénységi küszöb egybeesik az abszolút és a relatív szegénységi küszöbökkel. Szignifikáns eltérést pusztán a szociálpolitikai szegénységkoncepcióval való összehasonlítás mutat az esetek 41%-ában. A jövedelemre vonatkozó különböző szegénységi küszöbök a 13. ábrán láthatók. 2. tézis T2a: A szegénységgel korreláló tételek az alacsony jövedelem, a roma származás, a segélyre való jogosultság és a munkanélküliség. A betegség, a sokgyermekes család, az alacsony komfortfokozat, az alacsony iskolai végzettség, az alkoholizmus és a korai családalapítás kisebb mértékben kapcsolódnak a szegénységhez a szubjektív megítélés szerint. T2b: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az abszolút és a relatív szegénységi küszöb egybeesik a szubjektív szegénységi küszöbbel. A szociálpolitikai szegénységi küszöb a támogatási formák 41 százalékában szignifikánsan különbözik a szubjektív szegénységi küszöbtől. A szubjektív és a szociálpolitikai szegénységi küszöb közötti egyezőség a jövedelem esetén a legkisebb mértékű (40%). A gyerekszám, az iskolai végzettség és az idős kor esetén olyan magas az egyezőség mértéke, hogy a szubjektív és a politikai szegénységi küszöbök azonosnak tekinthetők.

68

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 13. ábra: Szegénységi küszöbök Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 2007

Forrás: saját szerkesztés a KSH (2008b), az Eurostat, a 224/2006. kormányrendelet 7. § 329/2006. kormányrendelet 6. § és saját számítás alapján

5.2. A szegénységi küszöb megválasztásának szerepe A további vizsgálatok során az abszolút szegénységkoncepciót alkalmazom. A szegénységkoncepciók összehasonlítása mellett a gazdasági növekedés és a szegénység kapcsolatának vizsgálatakor azt is célszerű megvizsgálni, hogy a kiválasztott abszolút szegénységkoncepció alkalmazása mellett a szegénységet hogyan befolyásolja a szegénységi küszöb megválasztása. A szegények száma ugyanis kifejezhető a szegénységi küszöb függvényében. Mindez azért fontos, hogy kiderüljön, hogyan befolyásolja a további számítások során kapott eredményeket a szegénységi küszöb megválasztása. Vilfredo Pareto volt az első közgazdász és szociológus, aki a jövedelemeloszlás törvényszerűségeit kutatta290, és aki szociológiai elemzéseiben először használt fel alkalmazott ökonometriai módszereket291. Paretonak a jövedelemeloszlás és a jövedelemszint kapcsolatára vonatkozóan feltárt összefüggései a szegénységi küszöb és a szegénységi ráta kapcsolatának vizsgálatára is alkalmazhatók, ezért elemzésemet az általa kidolgozott módszertan alapján végzem el. Mivel a szegénységi ráta önmagában nem ad információt a szegénység mélységéről, a szegénységi küszöb és a szegénységi ráta kapcsolatának elemzése után a szegénységi küszöb függvényében a szegénységi rés változását is megvizsgálom.

5.2.1. Az elemzés módszertana Pareto úgy vélte, hogy egy adott x jövedelemnél többet kereső adófizetők számát az x függvényében ábrázolva egy csökkenő meredekségű egyenes adódik (14. ábra). Pareto elemzései alapján arra a megállapításra jutott, hogy ezek az egyenesek minden ország esetében azonos meredekségűek, csupán a tengelymetszetekben tapasztalható eltérés.292 Adott jövedelemszint és az annál többet keresők száma közötti kapcsolat általánosan a következő alakban írható fel:

290

Eatwell – Milgate – Newman (1987) 807. old. Volterra (1906) 296. old. 292 Pareto (1964) 304. old. 291

69

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után lg N = lg A – α · lg (a + x) – β · x

(14)

, ahol N az x-nél magasabb jövedelmű személyek száma, A, a, α és β pedig konstans. Pareto azonban úgy találta, hogy β és a értéke elhanyagolható, ezért az összefüggés az alábbi alakra egyszerűsödik: lg N = lg A – α · lg x

(15)

14. ábra: Adott x jövedelem függvényében az x-nél többet keresők száma

Forrás: saját szerkesztés Pareto (1964) 305. old. alapján Ezt az összefüggést fejezi ki a 14. ábra. A logaritmus azonosságok felhasználásával a jövedelem és a népességszám kapcsolatára általános esetben a következő összefüggés adódik:

N

A  e   x  ( x  a)

(16)

A (16) formula egyszerűsíthető abban az esetben, ha feltételezzük, hogy a β és az a értéke elhanyagolható. Ekkor az összefüggés az alábbi hatványkitevős alakban írható fel293:

N

A x

(17)

Pareto a különböző országokra és városokra elvégzett elemzései alapján arra a megállapításra jutott, hogy α értéke 1,5 körüli, és sosem haladja meg az 1,73-as értéket. Pareto úgy gondolta, hogy ezek nem általános törvényszerűségek, ezért előfordulhat, hogy valaki egyszer megcáfolja ezeket.294 Pareto elemzésének eredményeit felhasználva meghatározom a szegénységi küszöb és a szegénységi ráta közötti kapcsolat természetét. Ehhez az x értékét választom a szegénységi küszöbnek. Ekkor p, vagyis a szegénységi küszöb alatt élők száma (n - N), ahol n a népesség293 294

Pareto (1964) 304-306. old. Pareto (1897) 502. old.

70

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után szám. A szegénységi küszöb és a szegénységi ráta közötti összefüggés tehát Pareto eredményeit felhasználva az alábbi alakban írható fel:

H  1

A  e   x  n  ( x  a)

(18)

Amennyiben pedig az a és a β paraméterek elhagyhatók, akkor az összefüggés az alábbi formára egyszerűsödik:

H  1

A n  x

(19)

Jelen fejezetben arra keresem a választ, hogy a (18) és a (19) felhasználásával a szegénységi küszöb és a szegénységi ráta közötti kapcsolat hogyan számszerűsíthető a vizsgált átmeneti országok tekintetében. Az elemzést a vizsgálatba bevont kilenc országra összevontan végzem el, 1990-től napjainkig. Kiinduló hipotézisem, hogy – Pareto megállapításainak megfelelően – a szegénységi küszöb és a szegénységi ráta közötti kapcsolat legjobban hatványkitevős összefüggéssel közelíthető. Arra is keresem a választ, hogy a hatványkitevős összefüggésben szereplő α értéke megfelel-e annak, amit Pareto tapasztalt a megfigyelései során, vagy esetleg napjaink átmeneti országok kivételt képeznek a „Pareto-i törvény” alól. Az elemzés elvégzéséhez a Világbank PovcalNet adatbázisát használom, amely egy tetszőlegesen kiválasztott jövedelemszinthez megadja a szegénységi rátát, vagyis az adott jövedelemszintnél kevesebb jövedelemből élők népességen belüli arányát. A százalékban megadott értékek abszolút számokká történő átszámolásához szükség van a népességszám ismeretére is. Ezt az IMF International Financial Statistics (IFS) adatbázisa tartalmazza.

5.2.2. A szegénységi küszöb és a szegénység kapcsolatának vizsgálata a, A szegénységi küszöb és a szegénységi ráta kapcsolata A szegénységi küszöb és a szegénységi ráta közötti összefüggés meghatározásához először a (20), illetve a (21) meghatározására van szükség, vagyis arra, hogy az adott jövedelemszintnél többet keresők száma milyen kapcsolatban van a jövedelemszinttel. A vizsgálat elvégzéséhez többféle jövedelemszintet használok. Az adatbázis tagoltsága miatt a jövedelmet havi szinten kell meghatározni. Először a nemzetközi összehasonlításokban gyakran használt napi 4,3 dolláros szintnek megfelelő 131 dolláros havi jövedelmet vizsgálom meg. Ahhoz azonban, hogy a szegénységi küszöb és a szegénységi ráta értékeire illeszkedő görbét meg lehessen találni, legalább tíz adatra van szükség. Ezért további (62, 100, 150, 200, 250, 300, 400, 500, 600, 800, 1000 dolláros) jövedelemszintek mellett is megvizsgálom a szegénységi ráta alakulását. A szegénységi ráta és a népességszám értékeinek felhasználásával pedig minden jövedelemszinthez meghatározom az adott értéknél többet keresők számát a vizsgált országok egészére vonatkozóan. Ezek a melléklet 20. táblázatában találhatók. A táblázat a két adatsor logaritmusait is tartalmazza. Az x és az N értékeit ábrázolva a 15. ábrán látható eloszlás adódik.

71


A 23. táblázatban szereplő trendfüggvények közül az adatsorra legjobban illeszkedő görbe a korrigált determinációs együttható295 értékei alapján határozható meg296. A legjobban illeszkedő görbe az exponenciális, melynek egyenlete:

N  1,295 109  0,995x

(20)

15. ábra: A jövedelemszint és az adott jövedelemnél többet keresők száma közötti kapcsolat a vizsgált átmeneti országokban, 1990-től napjainkig

Forrás: saját szerkesztés Tehát a jövedelem függvényében a szegénységi ráta az alábbi alakban írható fel:

H  1

1,295 109  0,995x . n

(21)

A szegénységi rátát legpontosabban a fenti összefüggés írja le a szegénységi küszöb függvényében. Tehát a szegénységi küszöb és a szegénységi ráta közötti kapcsolat exponenciális összefüggés szerint értelmezhető. A Pareto által megállapított összefüggések az 1990 utáni átmeneti országokra nézve nem érvényesek, vagyis a szegénységi küszöb logaritmusának függvényében az adott küszöbértéktől többet keresők számának logaritmusa nem lineáris öszszefüggés szerint változik.

295

Ramanathan (2003) 276. old. A kettő, illetve annál nagyobb fokszámú polinomok illeszkedésének jóságát nem vizsgálom, mivel a polinom illeszkedése a maximális mértékűre növelhető a polinom fokszámának növelésével. A polinom fokszámának növelése azonban a szabadságfokok csökkenésével jár, ami a paraméterbecslések pontosságát és a próbák erejét csökkenti (Ramanathan 2003). 296

72


23. táblázat: A szegénységi küszöb és a küszöbnél többet keresők számának kapcsolatát leíró görbék jellemzői Trendfüggvény

Képlete

F

F szign.

Korrigált R2

Lineáris

yˆ  b0  b1  x

32,917

0,000

0,744

Logaritmikus

yˆ  b0  b1  ln x

287,963

0,000

0,963

62,748

0,000

0,849

Inverz

yˆ  b0 

b1 x

Exponenciális

x yˆ  b0  b1

979,837

0,000

0,989

Hatványkitevős

yˆ  b0  xb1

100,097

0,000

0,900

14,732

0,003

0,555

Logisztikus

yˆ  e

b0 

b1 x

b0 8,182·108 (9,494) 2,707·109 (19,912)

b1 -1050954,412 (-5,737) -4,068·108 (-16,969)

4,554·107 (0,729)

7,437·1010 (7,921)

1,295·109 (14,635) 1,082·1012 (1,174) 18,080 (44,345)

0,995 (6885,346) -1,502 (-10,005) 235,342 (3,838)

Forrás: saját számítás b, A szegénységi küszöb és a relatív szegénységi rés kapcsolata A szegénységi küszöb és a szegénységi rés kapcsolatának vizsgálatához az előzőekben is alkalmazott szegénységi küszöböket használom. A 16. ábra a szegénységi rés változását mutatja a szegénységi küszöb függvényében. 16. ábra: A szegénységi küszöb és a szegénységi rés közötti kapcsolat a vizsgált átmeneti országokban, 1990-től napjainkig


73


24. táblázat: A szegénységi küszöb és a relatív szegénységi rés kapcsolatát leíró görbék jellemzői Trendfüggvény

Képlete

F

F szign.

Korrigált R2

Lineáris

yˆ  b0  b1  x

146,664

0,000

0,930

Logaritmikus

yˆ  b0  b1  ln x

282,062

0,000

0,962

b1 x

24,268

0,001

0,679

Exponenciális

x yˆ  b0  b1

19,225

0,001

0,624

Hatványkitevős

yˆ  b0  xb1

128,185

0,000

0,920

550,077

0,000

0,980

Inverz

Logisztikus

yˆ  b0 

yˆ  e

b0 

b1 x

b0 2,641 (0,821) -129,030 (-13,180)

b1 0,083 (12,110) 28,988 (16,795)

58,128 (8,964)

-4804,415 (-4,926)

6,421 (2,887) 0,013 (1,510) 4,410 (59,099)

1,003 (1358,304) 1,322 (11,322) -263,217 (-23,454)

Forrás: saját számítás Ez esetben az adatsorra legjobban a logisztikus görbe illeszkedik (24. táblázat). A görbe egyenlete a következő:

PG  e 3.

4, 410

263, 217 x

(22)

3. tézis A vizsgált átmeneti országokban 1990 óta a szegénységi küszöb és a szegénységi ráta közötti kapcsolat exponenciális összefüggés szerint alakul. A szegénységi küszöb és a szegénységi rés közötti kapcsolat logisztikus görbével jellemezhető. Tehát a vizsgált átmeneti országok esetén nem igaz Pareto azon megállapítása, miszerint a jövedelemszint és a népességszám közötti kapcsolatot hatványkitevős összefüggés jellemzi. A szegénységi küszöb megválasztása tehát exponenciálisan befolyásolja a szegények arányát. Ez azt jelenti, hogy a szegénységi küszöb emelésével a szegénységi ráta nem egyenes arányban, hanem annál gyorsabb ütemben, exponenciális haladvány szerint emelkedik. További számításaim során szegénységi küszöbként a Világbank által Kelet-, valamint KözépEurópára alkalmazott napi 4,3 dolláros szegénységi küszöbértéket használom. Ennek felhasználásával határozom meg a szegénység és a gazdasági növekedés kapcsolatát. Mint ahogy a 2.4. fejezetből is kiderült, ezen kapcsolat jellegét illetően a szakirodalom nem egységes. Egyesek szerint a gazdasági növekedés nem befolyásolja szignifikánsan a jövedelmi szegénység alakulását, mások szerint az ország fejlettségének függvényében csökkentheti vagy akár növelheti is azt. A 6. fejezetben azt vizsgálom meg, hogy a vizsgált országok esetén az 1990es évek eleje óta mi jellemzi ezt a kapcsolatot. A gazdasági növekedés és a szegénység közötti kapcsolat azonban nem egyirányú. A szegénység alakulása, kiterjedése, intenzitása szintén befolyásolja a gazdasági növekedést. Ezért az elemzést a 7. fejezetben úgy is elvégzem, hogy a szegénység különböző jellemzőinek hatását vizsgálom meg a gazdasági növekedés alakulásában.

74


6. A gazdasági növekedés hatása a jövedelmi szegénység alakulására A gazdasági növekedésnek a jövedelmi szegénység változására gyakorolt hatása két vonatkozásban értelmezhető. Egyrészt meghatározható ez a hatása úgy, hogy közben megengedhető a jövedelemegyenlőtlenségek változása is. A kapcsolat természete ez esetben az empirikus elaszticitás segítségével jellemezhető. A két változó közötti kapcsolat azonban vizsgálható úgy is, hogy közben feltételezzük az egyenlőtlenségek változatlanságát. Ez esetben minden szegénységi mérőszámhoz a rugalmasság egyetlen értéke tartozik. Ekkor az analitikus elaszticitás segítségével jellemezhető a kapcsolat. A fejezet első része az empirikus elaszticitással, második része pedig az analitikus elaszticitással foglalkozik.

6.1. A gazdasági növekedés hatása az egyenlőtlenségre és a jövedelmi szegénységre Jelen fejezetben tehát azt az empirikus elaszticitást határozom meg, amelyben a jövedelemegyenlőtlenségeket kifejező Lorenz-görbe folyamatosan változhat, és ebből adódóan a rugalmasság értéke is állandó változást mutat297. Azért indokolt az egyenlőtlenségek változásának lehetővé tétele, mert az empirikus tapasztalatok azt mutatják, hogy a szegények számára a gazdasági növekedés akkor is kedvező lehet, ha közben a jövedelemeloszlás jelentős mértékben megváltozik298. Adams 50 fejlődő országra elvégzett kutatásában a gazdasági növekedés és a jövedelmi szegénység kapcsolatának vizsgálata mellett a gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenségek kapcsolatát is vizsgálta, mivel a jövedelemegyenlőtlenségek mértéke is befolyásolja, hogy a gazdasági növekedés képes-e, és ha igen, milyen mértékben képes csökkenteni a jövedelmi szegénységet.299 Ennek megfelelően a vizsgált országok vonatkozásában is célszerű mindkét kapcsolat elemzését elvégezni. Adams kutatásában arra az eredményre jutott, hogy amennyiben a kelet-európai és a közép-ázsiai országokat is bevonta az elemzésbe, akkor a gazdasági növekedésnek (amit az átlagjövedelemmel és az egy főre jutó GDP-vel mért) szignifikáns negatív hatása van a jövedelemegyenlőtlenség alakulására. Amikor azonban a fent említett két országcsoport nélkül végezte el ugyanazt az elemzést, akkor már a gazdasági növekedésnek az egyenlőtlenségekre gyakorolt hatása nem bizonyult szignifikánsnak300. Ravallion és Chen vizsgálata hasonló eredményekre vezetett. A kelet-európai és a középázsiai országok elemzésből való kivételével a korábbi szignifikánsan negatív kapcsolat megszűnt a gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség között301. Bár kizárólag a keleteurópai országokban egyikőjük sem vizsgálta a két változó közötti kapcsolatot, a fent leírtak alapján az a kiinduló hipotézisem, hogy az 1990 óta eltelt időszakban a vizsgált országok esetén a gazdasági növekedés és a humán fejlődés szignifikáns negatív hatást fejtett ki a jövedelemegyenlőtlenségek alakulására. A gazdasági növekedés és a jövedelmi szegénység kapcsolatát illetően Adams úgy találta, hogy a kelet-európai és a közép-ázsiai országok bevonásával elvégzett vizsgálatban a 297

Ravallion – Chen (1996) 5. old. Odekon (2006) 287-288. old. 299 Adams (2003) 19. old. 300 Adams (2003) 14-15. old. 301 Ravallion – Chen (1996) 15. old. 298

75

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után gazdasági növekedés, a humán fejlettség és a különböző szegénységi mutatók közötti kapcsolat szignifikánsan negatív. A kelet-európai és közép-ázsiai országoknak a vizsgálatból való kizárása után a kapcsolat továbbra is negatív maradt, viszont a rugalmasság pontbecslésére abszolút értékben alacsonyabb érték adódott302. Ez alapján a második kiinduló hipotézisem szerint a vizsgált országok esetén a gazdasági növekedés a jövedelmi szegénységet szignifikánsan képes csökkenteni.

6.1.1. Az elemzés módszertana Az empirikus kutatás során a gazdasági növekedésnek nemcsak a szegénységgel való kapcsolatát, hanem a jövedelemegyenlőtlenségekre kifejtett hatását is vizsgálom. a, Az elemzés során alkalmazott mutatószámok A jövedelmi szegénységben bekövetkező változásokat négy különböző mérőszámmal mérem. A szegénységi mutatók esetén a szegénységi küszöböt napi 4,3 dollárban határozom meg minden ország esetében, hogy az adatok összehasonlíthatósága biztosított legyen. A szegénységi küszöb értéke vásárlóerő-paritáson került meghatározásra, ami azt jelenti, hogy így a 4,3 dollár körülbelül ugyanannyit ér minden országban. A szegénységi ráta értéke tehát azt fejezi ki, hogy a teljes népesség hány százaléka él napi 4,3 dollárnál kevesebb összegből. Mivel ez a mutató semmit nem árul el a szegénység mélységéről, a relatív szegénységi rést is alkalmazom, ami azt fejezi ki, hogy a szegények átlagos jövedelme hány százalékkal marad el a napi 4,3 dolláros szegénységi küszöbtől. A relatív szegénységi rés mellett a négyzetes szegénységi rést is felhasználom a számításokhoz. Ez utóbbi mutató lehetővé teszi, hogy egy szegénytől egy nála szegényebbnek juttatott transzfer hatását is mérni tudjuk.303 Mindhárom szegénységi mutató elérhető a Világbank adatbázisában. Ezek mellett a 4. fejezetben bemutatott szegénységi indexet is alkalmazom, mely az előbbi három szegénységi mutató számtani átlagaként adódik. Az egyenlőtlenségek méréséhez a Gini-együtthatót, a Pareto által kidolgozott mutatószámot, valamint a jövedelemegyenlőtlenségi indexet használom. A Gini-együttható értékeit szintén a Világbank adatbázisa tartalmazza. A Pareto által kidolgozott egyenlőtlenségi mérce használatához szükség van két jövedelemszint (x és h, ahol x > h) meghatározására. Mivel Pareto h értékét a minimális jövedelemként definiálta, számításaim során h-t mint a szegénységi küszöböt használom, vagyis értéke napi 4,3 dollár. Az x értékének meghatározására vonatkozóan Pareto nem ad útmutatást, ezért annak értékét önkényesen határozom meg. A mutatót több x értékkel is kiszámítom, hogy az önkényesség torzító hatását minél jobban kiszűrjem. Először x értéke legyen a szegénységi küszöb kétszerese (azaz napi 8,6, havi 262 dollár), majd 2,5-szerese (napi 11, havi 328 dollár), végül háromszorosa (ami naponta 12,9, havonta 393 dollárnak felel meg). Az alkalmazott három ux mutató és a Gini-koefficiens értékeinek korrelációs mátrixa a melléklet 25. táblázatában található. A Pearson-féle korrelációs együtthatók alapján megállapítható, hogy a különböző ux értékek rendkívül szoros együttjárást mutatnak, a közöttük lévő kapcsolat majdnem függvényszerű. A szoros kapcsolat miatt a továbbiakban egyetlen ux értéket, az u393-at alkalmazom. A Gini-együtthatóval való kapcsolatuk azonban már jóval gyengébb, mindhárom ux esetén 0,3 alatti. Indokolt tehát egy olyan indexet képezni, amely mind a Gini, mind a Pareto-féle egyenlőtlenségi mérce változásait egyetlen számmal ki tudja fejezni. A Gini-együttható és az ux mutató mellett a jövedelemegyenlőtlen302 303

Adams (2003) 17. old. Adams (2003) 8. old.

76

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után ségi indexet is alkalmazom, mely az előző két mutatóból képezhető a 4. fejezetben bemutatott módon. A gazdasági növekedés mérése többféleképpen lehetséges. A leggyakrabban alkalmazott mérőszám az egy főre jutó GDP változása vásárlóerő-paritáson számolva, és a háztartási felvételekből származó egy főre jutó átlagos kiadás vagy jövedelem. Az elemzéseket mindkét indikátor alkalmazásával, valamint a kettőből képzett gazdasági növekedési indexszel is elvégzem. A gazdasági növekedés vizsgálata mellett a komplexebb elemzés érdekében kibővítem a szakirodalomban alkalmazott változók körét, és a humán fejlettségi index alkalmazásával is elvégzem a számításokat. b, Az elemzés adatbázisa Az elemzéshez szükséges adatbázis nagyrészt háztartási jövedelemvizsgálatokból származik, mivel a jövedelmi szegénység jellemzésére ezek jelentik a legmegbízhatóbb információforrást. Ezeknek a felméréseknek az eredményei a Világbank adatbázisából elérhetők.304 A vizsgálatba bevont kilenc országra 1990-től összesen 39 megfigyelés áll rendelkezésre. Az adatbázis összeállításánál a számítások minden esetben a háztartások jövedelmi adatai alapján történtek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy az adatok (a szegénységi mérőszámok és a Gini együttható) a felmérések egy részében az egy főre jutó jövedelem alapján, a felmérések másik részében pedig az egy főre jutó kiadások alapján kerültek meghatározásra, ami összehasonlítási problémát vethet fel. Ezért az adatok közül csak azokat veszem figyelembe, ahol egy adott országban két egymást követő időszakban is ugyanaz a jóléti indikátor (egy főre jutó jövedelem vagy egy főre jutó kiadás) képezi a számítások alapját. Azokat az eseteket, ahol egyik időszakról a másikra változott a számítás alapjául szolgáló indikátor, figyelmen kívül hagyom. A rendelkezésre álló 39 megfigyelésből 29-ben az egy főre jutó kiadás, 10-ben pedig az egy főre jutó bevétel szerepel. Mivel azt akarom vizsgálni, hogy a gazdasági növekedés változása hogyan hat a jövedelmi szegénység és az egyenlőtlenség változására, minden ország esetén legalább két felmérésre van szükség. Egy adott országra vonatkozó két felmérésből határozható meg egy intervallum, ami az elemzés alapját jelenti. A vizsgált kilenc ország 39 megfigyeléséből összesen 30 intervallum képezhető. Az intervallumok képzésénél figyelembe vett feltétel, hogy minden intervallum legalább két év hosszúságú legyen, nemzeti reprezentatív felmérésekből származó adatokból álljon, és ugyanaz a jóléti indikátor (egy főre jutó jövedelem vagy egy főre jutó kiadás) jellemezze az időszak elejét és végét 305. Így elkerülhető, hogy jövedelmi és kiadási adatokból számított mutatók összehasonlításra kerüljenek. A feltételek figyelembe vételével a 30 intervallumból 24 maradt. A melléklet 26. táblázata ezekhez az intervallumokhoz tartozó országokat, a felmérések éveit és az alkalmazott jóléti indikátort mutatja. Az átlagos egy főre jutó jövedelem / kiadás értékei a Világbank már említett adatbázisában elérhetők. Az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért GDP értékek US dollárban kifejezve az IMF adatbázisában elérhetők, ahol ezek az adatok 1992 és 2010 között valamennyi vizsgált országra rendelkezésre állnak. A Humán Fejlettségi Indexre vonatkozó adatok az ENSZ által évente kiadott Human Development Report-okból érhetők el. A három növekedést, illetve fejlődést kifejező mutatószám (a GDP, az átlagjövedelem és a HDI) közötti kapcsolat szorossága korrelációszámítás segítségével határozható meg. A melléklet 27. táblázata tartalmazza a három változó korrelációs mátrixát. A kapcsolat pusztán a GDP és az átlagjövedelem között szignifikáns, ám ez 304 305

http://iresearch.worldbank.org/PovcalNet Adams (2003) 7. old.

77

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után esetben is csupán közepesen erősnek tekinthető. Az átlagjövedelem és a HDI, valamint a GDP és a HDI közötti kapcsolat rendkívül gyenge, és negatív irányú. Mivel a kapcsolat a kiválasztott eredményváltozók között nem erős, ezért indokolt az elemzések során mindhárom változóval elvégezni az elemzést. c, Az alkalmazott módszertan A gazdasági növekedésnek a jövedelmi szegénységre és az egyenlőtlenségekre gyakorolt hatását grafikus ábrázolással, illetve regressziószámítás segítségével határozom meg. A regressziószámítás alapján i ország t időpontbeli szegénysége az alábbi összefüggéssel határozható meg306: lgPit = αi + β · lgμit* + γ · t + εit (23) ahol P az alkalmazott szegénységi mérőszám i ország t. időpontjában, αi az országok közötti időbeli különbségeket kifejező konstans, β a μit*-ra (azaz az átlagos kiadásra / jövedelemre, az átlagos GDP-re, vagy az átlagos HDI-re) vonatkozóan fejezi ki a szegénység növekedési rugalmasságát, γ a t időpontbeli változás trendrátája, és εit a fehér zaj hibatag, amely a szegénységi mérőszámban előforduló hibákat fejezi ki. A μit* értéke azonban nem figyelhető meg közvetlenül, azt csak becsülni lehet az alábbi összefüggés segítségével307: lgμit = lgμit* + vit

(24)

ahol vit egy országspecifikus, időben változó hibatag, amit fehér zajnak feltételezhető. A (24) összefüggést a (23)-ba helyettesítve adódik a következő képlet308: lgPit = αi + β · lgμit + γ · t + εit – β · vit

(25)

Az egyenletet differenciára felírva eltüntethető az αi tag. ΔlgPit = γ + β · Δlgμit + Δεit – β · Δvit

(26)

A (26) összefüggésben a szegénység csökkenésének rátája (P) a gazdasági növekedés rátájának függvényében szerepel.309 Ezt az egyenletet használom fel a regressziós becslés elvégzésére. A vizsgálatba bevont kilenc ország elemzése mellett a számításokat a közép-európai országokra, vagyis Oroszország kihagyásával külön is elvégzem. Ez azért szükséges, mert – ahogy a 3. fejezetben bemutattam – Oroszországot kelet-európai országként eltérő fejlődés és a szegénység eltérő trendjei és összetétele jellemzi. Az Oroszország kihagyásával elvégzett számításokkal kiszűrhető a kelet-európai országokra esetleg jellemző eltérő tendencia, és kimutatható a közép-európai országok növekedési és fejlődési trendjeinek a jövedelmi szegénységre gyakorolt hatása. Az 1990-től napjainkig tartó aggregált elemzés mellett a vizsgálatokat külön az 1990es és külön a 2000-es évekre is elvégzem. Mivel a számítások alapjául szolgáló adatbázist két időpont közötti változások jelentik, előfordulhat, hogy a két időpont közül az egyik az 1990es évekre, míg a másik a 2000-es évekre esik. Mivel ekkor nem mutatható ki, hogy a két időpont közötti változás mekkora hányada zajlott le az 1990-es és a 2000-es években, ezért az 306

Ravallion – Chen (1996) 5. old. Adams (2003) 10. old. 308 Adams (2003) 11. old. 309 Ravallion – Chen (1996) 6. old. 307

78

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után ilyen adatokat mindkét évtized vizsgálatánál figyelembe veszem. Ilyen módon az 1990-es évek vizsgálatához 14, a 2000-es évekhez pedig 15 adat áll rendelkezésre, amelyek elegendőek a regressziószámítás elvégzéséhez.

6.1.2. A növekedés, illetve fejlődés és a jövedelmi szegénység empirikus vizsgálata A vizsgálatba bevont országok szegénységi mérőszámai a melléklet 28., a gazdasági növekedést és humán fejlettséget kifejező mutatók a melléklet 29., a jövedelemegyenlőtlenségek mérőszámai pedig a melléklet 30. táblázatában találhatók. Amennyiben a szegénységet a szegénységi rátával mérjük, úgy a vizsgált időszakok közül mintegy minden harmadik esetben (21-ből 6-szor) tapasztalható növekedés, vagyis a szegények arányának gyarapodása (31. táblázat). A relatív szegénységi rés és a négyzetes szegénységi rés esetén már kevésbé kedvező a kép, mert az eseteknek csak a 60 (12 esetben a 20-ból), illetve az 57%-ában (12 esetben a 21ből) figyelhető meg csökkenés, vagyis a szegénység mélysége az esetek nem sokkal több mint felében csökkent a vizsgált időszakban. A négyzetes szegénységi rés Lettországban 1993 és 1996 között rendkívül nagymértékben, több mint kétszeresére nőtt. Ez a nagyarányú növekedés azonban mérési hibából is eredhet, hiszen a háztartási felmérések rendszerint nem véletlen hibákat is tartalmaznak. A jövedelemegyenlőtlenségeket kifejező mutatók esetén már fordított a helyzet. A Gini-koefficiens használatakor az esetek több mint 50%-ában (12 esetben a 23ból) a jövedelemegyenlőtlenségek növekedése tapasztalható. A Pareto-féle jövedelemegyenlőtlenségi mérce esetén ez az arány még kedvezőtlenebb, ott ugyanis a jövedelemhatártól függően az esetek 70, 65, illetve 74 százalékában tapasztalható a jövedelemegyenlőtlenségek növekedése. A gazdasági növekedés, illetve humán fejlettség valamennyi mutatója az esetek többségében pozitív változást mutat. Az egy főre jutó GDP értéke egy esetet kivéve valamennyi intervallumban nőtt. Az átlagjövedelem / átlagos kiadás esetén az esetek 70%-ában, míg a HDI esetén az esetek 83%-ában tapasztalható növekedés. 31. táblázat: A jövedelmi szegénység, az egyenlőtlenség, a gazdasági növekedés és a humán fejlettség változása a vizsgált országokban 1990-2010 között

Szegénységi arány Szegénységi rés Négyzetes szegénységi rés Szegénységi index Gini-együttható u393 Jövedelemegyenlőtlenségi index Egy főre jutó reáljövedelem / reálfogyasztás Egy főre jutó GDP (PPP) US dollár Gazdasági növekedési index HDI

Intervallumok száma, melyekben csökkenés tapasztalható 15 12 12 13 11 6 15

Intervallumok száma, melyekben növekedés tapasztalható 6 8 9 8 12 17 8

Évenkénti változás átlagos mértéke (%) -10,07 -10,58 -9,77 -9,31 1,22 8,78 -1,01

7

16

4,86

1 2 4

20 21 19

8,11 7,15 0,45

Forrás: saját számítás Valamennyi szegénységi mutató évenkénti átlagos változása 9-10% körüli csökkenést jelez. Az összes intervallum száma azért kevesebb ezekben az esetekben, mint az összes 23 intervallum, mert néhány időszakban bizonyos szegénységi mutató értéke 0, és emiatt ezekben az esetekben a változás sem csökkenésként, sem növekedésként nem értelmezhető. A 79

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után szegénység átlagos csökkenése mellett az egyenlőtlenségek esetén átlagos szinten csökkenés tapasztalható (lásd jövedelemegyenlőtlenségi index évenkénti átlagos változása!). Míg a Ginikoefficiens a jövedelemegyenlőtlenségek kismértékű növekedését, addig az u393 azok csökkenését jelzi. Mindhárom gazdasági növekedést kifejező mutató esetén pozitív az évenkénti átlagos változás. A növekedés mértékében azonban jelentős eltérések tapasztalhatók. Az egy főre jutó GDP esetén a legnagyobb mértékű (8,11 százalékos), míg az egy főre jutó átlagjövedelem / átlagos fogyasztás esetén a legkisebb (4,86 százalékos) a növekedés. Az adatok alátámasztják azt a nemzetközi összehasonlításokban gyakran tapasztalt tendenciát, hogy a nemzeti számlákból meghatározott gazdasági növekedés nagyobb, mint a háztartási felvételek átlagjövedelmének / átlagos kiadásának emelkedése. A háztartási felvételek ugyanis a gyakori válaszmegtagadások miatt a jövedelemegyenlőtlenséget és az átlagos jövedelmet / kiadást is rendszeresen alulbecsülik.310 A humán fejlettség a gazdasági növekedés mutatóinál jóval kisebb üteműnek (0,45 százalékosnak) bizonyult. A gazdasági növekedésnek a jövedelmi szegénységre és a jövedelemegyenlőtlenségre gyakorolt hatását először a gazdasági növekedési, a szegénységi és a jövedelemegyenlőtlenségi indexek komponenseinek felhasználásával végzem el. Ezt követően vizsgálom meg az indexek kapcsolatát. a, A gazdasági növekedés és humán fejlettség hatása a jövedelemegyenlőtlenségekre A gazdasági növekedésnek és a humán fejlődésnek a jövedelemegyenlőtlenségekre gyakorolt hatása a melléklet 17-22. ábrái alapján értelmezhető. Az ábrák a gazdasági növekedés és a humán fejlettség különböző mérőszámainak átlagos változását tartalmazzák a vízszintes tengelyen, és az egyenlőtlenségek változását a függőleges tengelyen. Amennyiben a legtöbb megfigyelési érték az ábra jobb felső negyedében található, az azt jelzi, hogy a gazdasági növekedés, illetve a fejlődés a legtöbb esetben a jövedelemegyenlőtlenségek növekedését eredményezi. A 17-19. ábrákon a Gini-koefficiens látható a jövedelemegyenlőtlenségek mérőszámaként. Az ábrák alapján megállapítható, hogy a gazdasági növekedés, illetve a fejlődés a jövedelemegyenlőtlenségek növekedésével jár együtt mind a három, gazdasági és humán fejlődést kifejező mérőszám esetén, mivel a legtöbb megfigyelési érték a jobb felső negyedben található. A Pareto-féle jövedelemegyenlőtlenségi mérce alkalmazásakor szintén egyenes arányosság adódik valamennyi változópár esetén (20-22. ábrák). Az u393 mutatók növekedése azonban a jövedelemegyenlőtlenségek csökkenését jelzi. A grafikus ábrázolás alapján tehát nem dönthető el egyértelműen, hogy a gazdasági növekedés és a humán fejlődés, valamint a jövedelemegyenlőtlenség milyen kapcsolatban állnak egymással. Ezért a két jelenség közötti kapcsolatot a grafikus ábrázoláson túl regressziószámítással is érdemes megvizsgálni. A regressziós elemzés segítségével a jövedelemegyenlőtlenségekre vonatkoztatott növekedési rugalmasság (azaz a lineáris trendegyenlet meredeksége) is meghatározható. A kapott eredményeket a melléklet 32., illetve 33. táblázata tartalmazza. A Gini-koefficienst használva a jövedelemegyenlőtlenségek mérőszámaként a regressziós együtthatók a 32. táblázatban találhatók. A vizsgálatba bevont kilenc ország esetén a két gazdasági fejlődést mérő mutató (az átlagjövedelem és a GDP) nem fejt ki szignifikáns hatást a jövedelemegyenlőtlenségekre. A regressziós egyenes meredeksége alapján megállapítható, hogy mindkét fejlődési mérce növekedése (vagyis a gazdasági növekedés) növeli a Gini-mutató értékét, és ezáltal a jövedelemegyenlőtlenségeket. A változók közötti determinációs együtthatók (R2) értékei olyan alacsonyak (0,024 és 0,120), illetve az F szignifikanciája olyan magas (0,483 és 0,403), hogy a két jelenség egymástól függetlennek 310

Deaton (2001) 135. old.

80

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után tekinthető. A HDI-t véve alapul a fejlődés szignifikáns negatív hatást gyakorol a jövedelemegyenlőtlenségekre. Érdemes azonban az eredményeket a grafikus ábrázolás eredményeivel is összevetni. A 19. ábrán ugyanis az látható, hogy a HDI növekedése a legtöbb esetben a Giniegyüttható növekedését eredményezi. Az ellentmondás oka az ábrán látható két kiugró érték, melyek a Lettországban 1993-ról 1996-ra, valamint Szlovákiában 1992-ről 1996-ra bekövetkező változásokhoz tartoznak. Azért, hogy a számítások pontosabb eredményekhez vezessenek, célszerű a kiugró értékeket eltávolítani, és azok nélkül újra felépíteni a regressziós modellt. Az így kapott eredmények a 33. táblázat két utolsó sorában láthatók. A növekedési rugalmasság értékein látszik, hogy a kiugró értékek eltávolítása megfordította az eddig tapasztalt tendenciát. Ebben az esetben már a HDI növekedése a Gini-mutató, vagyis a jövedelemegyenlőtlenségek növekedését jelzi, bár a kapcsolat ekkor már nem bizonyul szignifikánsnak. Mivel a determinációs együttható értéke rendkívül alacsony (0,017), az F szignifikanciája pedig magas (0,569), a két változó ebben az esetben egymástól függetlennek tekinthető. Az elemzést a közép-európai országokra külön is elvégzem. Ekkor sem bizonyul egyik változó hatása sem szignifikánsnak a Gini-együtthatóra. A kapcsolat iránya a GDP és a HDI alkalmazásakor megegyezik az összes ország elemzésénél kapott eredményekkel. Eltérés egyedül az átlagjövedelem változásakor adódik. Ekkor ugyanis Oroszország kihagyása után a pozitív kapcsolat negatív irányúvá válik. A determinációs együttható alacsony értéke (0,031), valamint az F-próbához tartozó 0,468-as szignifikancia-szint alapján azonban a két változó (az átlagjövedelem és a Gini együttható) ez esetben inkább függetlennek tekinthető. A melléklet 33. táblázata a gazdasági növekedést, illetve humán fejlettséget kifejező mutatók és a jövedelemegyenlőtlenségek kapcsolatát az u393 felhasználásával mutatja. Ebben az esetben az egy főre jutó átlagjövedelem és az egy főre jutó GDP hatása bizonyul szignifikánsnak. Mindkét növekedést mérő mutató emelkedése növeli az u393 értékét, vagyis csökkenti a jövedelemegyenlőtlenséget. A HDI növekedése szintén csökkenti az egyenlőtlenségek mértékét, azonban a kapcsolat nem szignifikáns, és a determinációs együttható rendkívül alacsony, így a HDI és a jövedelemegyenlőtlenségek változása ez esetben is egymástól függetlennek tekinthető. A kapcsolat az egy főre jutó átlagjövedelem és az u393 között rendkívül szoros, mivel a determinációs együttható értéke 0,942. Az Oroszország kihagyásával elvégzett elemzés esetén a növekedést és fejlődést mérő mutatók hatása hasonló. Az átlagjövedelem és a GDP növekedése szignifikánsan növeli, a HDI növekedése pedig nem befolyásolja szignifikánsan a jövedelemegyenlőtlenségeket. A gazdasági növekedést és humán fejlődést kifejező különböző mutatók alkalmazásakor a jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága eltérő. Az egy főre jutó GDP esetén a rugalmasság magasabb, ugyanis az u393 egyenlőtlenségi mérce értékét az egy főre jutó GDP egy százalékos növekedése átlagosan 1,95 százalékkal növeli, míg az egy főre jutó átlagjövedelem egy százalékos növekedése pusztán 1,73 százalékkal. Ugyanez a tendencia érvényesül akkor is, ha csak a közép-európai országokat vizsgálom (a rugalmasság ekkor 1,78 és 2,87), illetve akkor is, ha az egyenlőtlenségeket az u393 helyett a Gini-koefficienssel mérem (0,07 és 0,315). A melléklet 34. és 35. táblázata a gazdasági növekedés különböző mutatószámai és a Gini-koefficiens közötti kapcsolatot vizsgálja külön az 1990-es és a 2000-es évekre vonatkozóan. A vizsgált kapcsolatok közül egyik sem bizonyult szignifikánsnak sem az 1990-es, sem a 2000-es években, tehát a gazdasági fejlődés jövedelemegyenlőtlenségre gyakorolt hatása nem mutat jelentős változást a vizsgált két időszak között. A gazdasági növekedés jelzőszámai és az u393 közötti kapcsolat évtizedekre lebontva a melléklet 36., illetve 37. táblázataiban találhatók. A növekedési rugalmasság (β) értékei alapján megállapítható, hogy az egy főre jutó átlagjövedelem jövedelemegyenlőtlenségeket csökkentő hatása a 2000-es évekre csökkent. Míg ugyanis az 1990-es években egy százalékos átlagjövedelem-növekedés a kelet- és középeurópai országok esetén 1,83, a közép-európai országok esetén pedig 1,92 százalékkal csök-

81

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után kentette átlagosan a jövedelemegyenlőtlenséget a regressziófüggvény szerint, addig az ezredforduló után a csökkenés mértéke már pusztán 1,5; illetve 1,53 százalékos. Fordított tendencia érvényesül azonban az egy főre jutó GDP hatásában. Az 1990-es években az ugyanis még nem gyakorolt szignifikáns hatást a jövedelemegyenlőtlenségre, 2000 után azonban a jövedelemegyenlőtlenségek csökkentésében már szignifikáns a hatása. Egy százalékos GDP növekedés a jövedelemegyenlőtlenség mértékét átlagosan 2,57, illetve 2,88 százalékkal csökkenti a regressziófüggvény szerint.311 A humán fejlettségi index jövedelemegyenlőtlenségekre gyakorolt hatása egyik időszakban sem szignifikáns. A gazdasági növekedést és a jövedelemegyenlőtlenséget kifejező különböző mutatók vizsgálata után az azokból képzett indexek segítségével is megvizsgálom a két tényező közötti kapcsolatot. A gazdasági növekedési indexnek a jövedelemegyenlőtlenségi indexre gyakorolt hatása a melléklet 23. ábráján, a humán fejlődésnek a jövedelemegyenlőtlenségi indexre gyakorolt hatása pedig a melléklet 24. ábráján látható. Mindkét ábra alapján negatív irányú kapcsolat valószínűsíthető a vizsgált tényezők között, mivel a legtöbb megfigyelési érték az ábrák jobb alsó negyedében helyezkedik el. A kapcsolat jellegének pontosabb meghatározása céljából azonban ez esetben is szükséges a regressziószámítás elvégzése, amelynek eredményei a melléklet 38. táblázatában láthatók. A gazdasági növekedés szignifikánsan képes csökkenteni a jövedelemegyenlőtlenséget valamennyi vizsgált ország esetén, illetve csak a közép-európai országok bevonása esetén is. 10 százalékos gazdasági növekedés a jövedelemegyenlőtlenségeket 6 százalékkal csökkenti a regressziófüggvény szerint átlagosan a vizsgált országokban. Amennyiben pusztán KözépEurópát vizsgáljuk, úgy a csökkenés mértéke már 8,55 százalékos. A humán fejlettségnek ekkor sincs szignifikáns hatása a jövedelemegyenlőtlenség alakulására. Az évtizedenkénti vizsgálat (melléklet 39. és 40. táblázata) az aggregált vizsgálathoz hasonló eredményekre vezet. A gazdasági növekedés szignifikánsan csökkenti a jövedelemegyenlőtlenségeket, a humán fejlődésnek azonban nincs hatása a jövedelmek egyenlőtlenségére. A 10 százalékos gazdasági növekedés hatására bekövetkező jövedelemegyenlőtlenségcsökkenés a 2000-es évek elejére 4,62-ről 9,47 százalékosra nőtt átlagosan. Az Oroszország kihagyásával elvégzett elemzés hasonló eredményre vezet, vagyis a gazdasági növekedés hatása a jövedelemegyenlőtlenségek alakulására szignifikáns, a humán fejlettségé viszont nem. A rugalmasság értékei mindkét vizsgált évtizedben magasabbak, mint az aggregált vizsgálat esetén. Összefoglalóan megállapítható, hogy az első kiinduló hipotézisem (vagyis, hogy a gazdasági növekedés szignifikánsan csökkenti a jövedelemegyenlőtlenségeket) teljesülése a növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség alkalmazott definíciójától függ. A gazdasági növekedés hatása negatív vagy semleges attól függően, hogy a gazdasági növekedés, illetve a jövedelemegyenlőtlenség melyik mutatóját használom. A Gini-együttható alakulására egyik növekedést, illetve fejlődést mérő mutató sem gyakorol szignifikáns hatást, a Pareto-féle egyenlőtlenségi mérce esetén azonban a gazdasági növekedés mutatóinak hatása szignifikáns. Az egy főre jutó átlagjövedelem / átlagos kiadás és az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért GDP növekedése szignifikánsan csökkenti a jövedelemegyenlőtlenséget, viszont a HDI növekedése nem befolyásolja azt szignifikánsan. Az indexek alkalmazásakor a gazdasági növekedés hatása szignifikánsnak bizonyult, a humán fejlettségé azonban nem. A humán fejlettségnek jövedelemegyenlőtlenségek csökkentésére vonatkozó kiinduló hipotézisét tehát el kell vetni.

311

Az első érték a vizsgálatba bevont valamennyi országra vonatkozik, a második pusztán a közép-európai országokra.

82

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után b, A gazdasági növekedés és humán fejlettség hatása a jövedelmi szegénységre A gazdasági növekedés, a humán fejlettség és a jövedelmi szegénység kapcsolatának vizsgálatát érdemes szintén grafikus ábrázolással kezdeni. A melléklet 25-33. ábrái a különböző gazdasági növekedést és humán fejlődést kifejező mutatók és a szegénység különböző mérőszámai közötti kapcsolatokat mutatják. Amennyiben a napi 4,3 dolláros szegénységi küszöbhöz tartozó szegénységi rátát használom a jövedelmi szegénység jellemzésére (25-27. ábra), akkor az egy főre jutó átlagjövedelem / átlagos kiadás, az egy főre jutó GDP, valamint a HDI esetén is a legtöbb megfigyelési érték a jobb alsó negyedben található, ami a két változó közötti negatív irányú kapcsolatra utal. A szegénység mélységét kifejező relatív szegénységi rés alkalmazásakor hasonló eredmény adódik (28-30. ábra). Az egy főre jutó átlagjövedelem / átlagos kiadás növekedésének hatására egyértelmű csökkenés látható a szegénységi rés értékeiben. Az egy főre jutó GDP esetén is negatív irányú a kapcsolat, bár ebben az esetben már a jobb felső negyedbe is elég sok megfigyelési érték esik. A HDI alkalmazásakor több érték található az ábra jobb felső negyedében, mint a jobb alsóban. A négyzetes szegénységi rés esetén tapasztalt eredmények (31-33. ábra) az egy főre jutó átlagjövedelem / átlagos kiadás esetén az előzőekhez hasonlóak, vagyis a megfigyelési értékek többsége a jobb alsó negyedben található, ami szignifikáns negatív irányú kapcsolatot valószínűsít. A többi, növekedést, illetve fejlődést kifejező változó, az egy főre jutó GDP és a HDI esetén viszont a kapcsolat nem tűnik szignifikánsnak. Mindkét ábrán körülbelül azonos a felső és az alsó síkrészbe eső elemek száma. A grafikus elemzés után a kapcsolat pontosabb meghatározására regressziószámítást végzek. A (26) képlet alapján számított regressziófüggvények paraméterei a melléklet 41-43. táblázataiban találhatók. A 41. táblázatban látható, hogy az egy főre jutó átlagjövedelem / átlagos kiadás növekedése szignifikánsan képes csökkenteni a szegények arányát (azaz a szegénységi rátát), a szegénység mélységét (azaz a relatív szegénységi rést), valamint a négyzetes szegénységi rést is. Amennyiben a gazdasági növekedést az egy főre jutó reál GDP értékekkel mérem (42. táblázat), akkor a gazdasági fejlődés a szegénységi rátát és a szegénységi rést befolyásolja szignifikánsan. A kapcsolat ebben az esetben is negatív. Az egy főre jutó GDP a négyzetes szegénységi résre nem gyakorol szignifikáns hatást. A humán fejlettségi index hatása egyik szegénységi mutatóra sem szignifikáns (43. táblázat). A kiinduló hipotézisemet tehát elfogadhatom, hiszen az esetek egy részében a gazdasági növekedés valóban képes csökkenteni a jövedelmi szegénységet. A választott mutatószámtól függően azonban a kapcsolat nem minden esetben szignifikáns. A gazdasági növekedés – tehát az átlagjövedelem / átlagos kiadás, vagy a GDP – csökkenti a szegények arányát és a szegénység intenzitását is. A komplexebb értelemben vett fejlettség – ami a humán fejlettségi indexszel fejezhető ki – azonban semmilyen szignifikáns hatást nem gyakorol a jövedelmi szegénységre. Az átlagjövedelem és a GDP esetén a szegénység növekedési rugalmassága közel azonos. Az átlagjövedelem egy százalékos emelkedésének hatására ugyanis a szegénységi ráta átlagosan 2 százalékkal csökken, az egy főre jutó GDP egy százalékos növekedésének esetén ez az érték 2,04 százalék. A szegénységi rés változásakor az átlagjövedelem egy százalékos növekedése 2,13 százalékkal, a GDP egy százalékos növekedése pedig 2,10 százalékkal csökkenti azt a regressziófüggvény szerint átlagosan. A négyzetes szegénységi rés csökkenésének mértéke mind az átlagjövedelem, mind a GDP növekedésének hatására 2 százalékos. Bár a rugalmasság értékei a két növekedést mérő mutató esetén hasonlóak, jelentős eltérés tapasztalható a növekedést mérő mutató és a szegénységi mérce közötti kapcsolat szorosságában. Míg ugyanis az átlagjövedelem valamennyi szegénységi mutatóval közepesen erős vagy erős kapcsolatban van (a determinációs együttható értéke legalább 0,5), addig az egy főre jutó GDP változás a szegénységi mutatók változásával gyenge kapcsolatban áll (a determinációs együttható értéke minden esetben 0,16 alatti).

83

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után A gazdasági növekedésnek a különböző szegénységi mutatókra gyakorolt hatásánál szembetűnő, hogy az átlagjövedelem / átlagos kiadás és az egy főre jutó GDP emelkedésének hatására a szegénységi mutatók csökkenésének mértékében nem tapasztalható eltérés a szegénységi mutatók érzékenységének változásával.312 Az átlagjövedelem egy százalékos emelkedésének hatására a szegénységi ráta és a négyzetes szegénységi rés 2 százalékkal, a relatív szegénységi rés pedig 2,1 százalékkal csökken átlagosan. Az egy főre jutó GDP egy százalékos emelkedésénél a szegénységi ráta és a négyzetes szegénységi rés csökkenése (bár ez utóbbi hatás nem szignifikáns) átlagosan 2 százalékos, a relatív szegénységi résé pedig 2,1 százalékos. Ezek az eredmények eltérnek attól, amit Adams tapasztalt a hasonló jellegű vizsgálatában. Az ő elemzésében ugyanis a gazdasági növekedés legkevésbé a szegénységi rátát, és legjobban a négyzetes szegénységi rést csökkentette.313 Az átmeneti országokra tehát az jellemző, hogy a gazdasági növekedés, illetve humán fejlettség jövedelmi szegénységre gyakorolt hatása független a mutató érzékenységétől. Az elemzést ismét elvégzem Oroszország kizárásával is. Ekkor az átlagjövedelem / átlagos kiadás ugyanúgy valamennyi szegénységi mutatóra szignifikáns negatív hatást gyakorol, mint az összes ország bevonása esetén. Pusztán a közép-európai országokat vizsgálva ugyanakkor valamennyi rugalmassági mutató értéke magasabb, mint az összes ország bevonásával kapott értékek. Míg az összes országot vizsgálva az átlagjövedelem egy százalékos emelkedése a szegénységi rátát átlagosan 2 százalékkal csökkenti a regressziófüggvény szerint, addig a közép-európai országokban a csökkenés mértéke 2,4 százalék. A szegénységi rés esetén az átlagos csökkenés mértéke 2,1 és 2,6 százalék. Amennyiben a gazdasági fejlődés mércéjeként az egy főre jutó GDP-t használom, már egyik szegénységi mutató változása sem szignifikáns. A rugalmasságra azonban ekkor is magasabb értékek adódnak, mint az összes ország bevonásával. Az egy főre jutó GDP egy százalékos növekedése a szegények arányát 3,9; a szegénység mélységét 3,6 százalékkal csökkenti átlagosan Közép-Európában a regressziófüggvény szerint. A humán fejlettségi index hatása akkor sem szignifikáns, ha csak a közép-európai országokat vizsgáljuk. A gazdasági növekedés jövedelmi szegénységre gyakorolt hatását szintén érdemes az 1990-es és a 2000-es évekre külön is elvégezni (a melléklet 44-49. táblázatai). Az átlagjövedelem-növekedés hatásának vizsgálatakor az tapasztalható (44-45. táblázat), hogy – az aggregált eredményekhez hasonlóan – mind az 1990-es, mind pedig a 2000-es években szignifikánsan képes volt csökkenteni a szegénység valamennyi vizsgált mutatóját. Eltérés pusztán a csökkenés mértékében adódik. A szegények arányát ugyanis egy százalékos átlagjövedelem emelkedés az 1990-es években pusztán 1,69; illetve 2,03 százalékkal csökkentette átlagosan a regressziófüggvény szerint, az ezredforduló után azonban már 3,23; illetve 3,39 százalékkal. A relatív szegénységi rés értékében bekövetkező változások a két évtizedben közel azonosak. Jelentős eltérés tapasztalható azonban a négyzetes szegénységi rés változásában. A jövedelmi szegénység legérzékenyebb mutatója ugyanis az 1990-es években még sokkal nagyobb mértékben (2,28; illetve 3,01 százalékkal) csökkent átlagosan egységnyi jövedelemnövekedés hatására, mint az új évezredben (ahol a csökkenés mértéke 1,53; illetve 1,41 százalékos). A jövedelemegyenlőtlenségek esetén tapasztaltakhoz hasonlóan azonban lényeges eltérés tapasztalható a két vizsgált évtized között az egy főre jutó GDP hatásában (46-47. táblázat). Az 1990-es években ugyanis a GDP növekedés nem gyakorolt szignifikáns hatást egyik szegénységi mutatóra sem. 2000 után azonban az aggregált eredményekhez hasonlóan már a szegénységi ráta és a relatív szegénységi rés csökkenésében is megnőtt a szerepe. Egy százalékos GDP növekedés ekkor már a szegények arányában 4,64; illetve 5,41, a szegénység 312

A szegénységre legérzékenyebb mutató a négyzetes szegénységi rés, a legkevésbé érzékeny a szegénységi rá-

ta. 313

Adams (2003) 18. old.

84

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után mélységében pedig 4,13; illetve 4,33 százalékos csökkenést idéz elő a regressziófüggvény szerint átlagosan. A humán fejlettségi index jövedelmi szegénységre gyakorolt hatását vizsgálva (48-49. táblázat) mindkét évtizedben az tapasztalható, hogy nincs szignifikáns kapcsolat a fejlődés és a jövedelmi szegénység alakulása között. A gazdasági növekedés és a humán fejlődés jövedelmi szegénységre gyakorolt hatását indexek segítségével is elemzem. A melléklet 34. ábrája a gazdasági növekedés indexe és a szegénységi index, a 35. ábra pedig a humán fejlettség és a szegénységi index közötti kapcsolatot szemlélteti. Mindkét ábrán a jobb alsó negyedben található a legtöbb megfigyelési érték, ami negatív irányú kapcsolatot valószínűsít a vizsgált változók között. A gazdasági növekedés és a jövedelmi szegénység közötti kapcsolatot regressziószámítással megvizsgálva (melléklet 50. táblázata) szignifikáns negatív irányú kapcsolat tapasztalható. Vagyis a gazdasági növekedés indexe szignifikánsan képes csökkenteni a jövedelmi szegénységet. Egy százalékos növekedés a gazdaságban a szegénységi index 3 százalékos csökkenését eredményezi átlagos szinten. A Kelet-Európa kihagyásával végzett elemzés ennél nagyobb mértékű csökkenést eredményez. Egy százalékos gazdasági növekedés a szegénységi indexet átlagosan 4,8 százalékkal csökkeni. A humán fejlettség és a jövedelmi szegénység ez esetben is függetlennek bizonyult egymástól. 53. táblázat: A gazdasági növekedés és humán fejlettség szegénységre és egyenlőtlenségre gyakorolt hatásának regressziós együtthatói a vizsgált országokban átlagjövedelem

Gazdasági növekedés egy főre jutó gazdasági növekedés GDP indexe

Jövedelemegyenlőtlenség Gini együttható 1990-es évek 0,104 0,093 2000-es évek -0,103 -0,243 u393 1990-es évek 1,831* 1,088 2000-es évek 1,495* 2,573* jövedelem1990-es évek egyenlőtlenségi 2000-es évek index Szegénység 1990-es évek -1,690* -1,024 szegénységi arány 2000-es évek -3,231* -4,642* -2,102* -1,033 relatív szegénysé- 1990-es évek gi rés 2000-es évek -2,534* -4,133* 1990-es évek -2,280* -0,903 négyzetes szegénységi rés 2000-es évek -2,531* -3,085 1990-es évek szegénységi index 2000-es évek Jelölés: - az adott kapcsolat elemzése nem a vizsgálat tárgya * a kapcsolat szignifikáns

Humán fejlettség

-0,462*

0,575 0,261 1,863 3,370 0,372

-0,947*

-0,801

-2,693* -4,382*

-1,824 -4,205 -1,749 -1,168 -1,545 2,073 -1,858 -3,094

Forrás: saját szerkesztés A gazdasági növekedés indexének és a humán fejlettségnek a szegénységi indexre gyakorolt hatása évtizedek szerinti bontása a melléklet 51. és 52. táblázatában található. A kapcsolatok szignifikanciája nem változott a vizsgált két időszakban, vagyis a jövedelmi szegénységet a gazdasági növekedés képes csak szignifikánsan csökkenteni, a humán fejlettség nem. A rugalmasság értéke a jövedelemegyenlőtlenségek esetén tapasztaltakhoz hasonlóan a jövedelmi szegénység esetén is nőtt a 2000-es évekre. Míg az 1990-es években egy százalékos gazdasági növekedés a jövedelmi szegénységet átlagosan 2,7 százalékkal csökkentette a regressziófüggvény szerint, addig 2000 után a csökkenés mértéke már közel 4,4 százalékos. A

85

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Közép-Európára vonatkozó elemzés hasonló eredményre vezet, bár ebben az esetben a rugalmasság növekedésének mértéke kisebb ütemű (a rugalmasság 4,4-ről 4,6 százalékra változott). A kiinduló hipotézisemnek (vagyis, hogy a növekedés szignifikánsan képes csökkenteni a jövedelmi szegénységet) a teljesülése a növekedés definiálásától függ. A hatás az alkalmazott mutatószámoktól függően semleges vagy negatív. A gazdasági növekedés hatékonyan képes csökkenteni a szegénységi rátát, és bizonyos esetekben a szegénységi rést is. A négyzetes szegénységi résre azonban nincs hatása. A humán fejlettség nem gyakorol szignifikáns hatást a jövedelmi szegénység alakulására. A gazdasági fejlődés indexe szignifikánsan csökkenti a jövedelmi szegénységet, a humán fejlettségnek azonban a szegénységi indexre sincs hatása. Tehát a humán fejlettség szegénységcsökkentő szerepére vonatkozó hipotézist el kell utasítani. A gazdasági növekedés szegénységre és egyenlőtlenségre gyakorolt hatásának összefoglaló bemutatása az 53. és 54. táblázatokban látható. 54. táblázat: A gazdasági növekedés szegénységre és egyenlőtlenségre gyakorolt hatásának regressziós együtthatói a vizsgált közép-európai országokban átlagjövedelem

Gazdasági növekedés egy főre jutó gazdasági növekedés GDP indexe

Jövedelemegyenlőtlenség Gini együttható 1990-es évek -0,066 -0,459 2000-es évek -0,100 -0,228 u393 1990-es évek 1,920* 0,040 2000-es évek 1,533* 2,877* jövedelem1990-es évek egyenlőtlenségi 2000-es évek index Szegénység 1990-es évek -2,029* -0,618 szegénységi arány 2000-es évek -3,391* -5,414* -2,648* -0,0135 relatív szegénysé- 1990-es évek gi rés 2000-es évek -2,558* -4,331* * 1990-es évek -3,011 0,678 négyzetes szegénységi rés 2000-es évek -1,410* -2,646 1990-es évek szegénységi index 2000-es évek Jelölés: - az adott kapcsolat elemzése nem a vizsgálat tárgya * a kapcsolat szignifikáns

Humán fejlettség

-0,704*

0,397 0,327 -0,132 4,547 1,184

-1,037*

-1,008

-4,377* -4,602*

1,431 -5,126 5,137 -2,541 9,000 0,441 2,700 -4,817

Forrás: saját szerkesztés 4. tézis T4a: A vizsgált országokban az 1990 óta eltelt időszakban a gazdasági növekedésnek és a humán fejlődésnek a szegénységre és a jövedelemegyenlőtlenségre gyakorolt hatása eltérő. T4b: Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP növekedése ugyanolyan mértékben csökkenti a szegénységben élők arányát, és a szegénység mélységét, mint az egy főre jutó átlagos reáljövedelem / reálkiadás egységnyi növekedése. T4c: Az ezredforduló óta felértékelődött az egy főre jutó GDP változás szerepe a jövedelemegyenlőtlenségek és a szegénység alakulásában.

86


6.2. A gazdasági növekedés analitikus rugalmassága A gazdasági növekedésnek a jövedelmi szegénységre és a jövedelemegyenlőtlenségre gyakorolt hatásának iránya mellett az is fontos, hogy a gazdasági növekedés mennyire képes csökkenteni a szegénységet abban az esetben, ha feltételezzük a jövedelemegyenlőtlenségek változatlanságát. Ez a gazdasági növekedés analitikus rugalmasságával határozható meg. A korábbi empirikus kutatások – bár nem ugyanerre az országcsoportra irányultak – 1–3 közötti rugalmassági értékeket határoztak meg. Kiinduló hipotézisem, hogy a szegénység növekedési rugalmassága független a gazdasági növekedés kezdeti szintjétől, vagyis egy százalékos gazdasági növekedésnek a jövedelmi szegénység csökkentésére gyakorolt hatása független a gazdasági fejlettség állapotától. A rugalmasság számítása kapcsán a szegénységi küszöb meghatározásának kérdése is felmerül. Hipotézisem, hogy az elaszticitás értéke független attól, hogy hogyan határozzuk meg a szegények körét, azaz a választott szegénységi küszöbtől. Jelen fejezetben azt az analitikus rugalmasságot határozom meg, amely a Lorenzgörbe változatlanságát feltételezve adódik, és amelynek valamennyi szegénységi mérőszámhoz egyetlen értéke tartozik.

6.2.1. Az empirikus kutatás módszertana Az elemzés megkezdése előtt fontos meghatározni, hogy a vizsgálatba bevont tényezőket hogyan számszerűsítjük. Vizsgálatomban a jövedelmi szegénység növekedési rugalmasságának számszerűsítéséhez a Bourguignon által kidolgozott módszertant követem, ezért a gazdasági növekedést az egy főre jutó átlagjövedelem, illetve átlagos fogyasztás értékével jellemzem. A gazdasági növekedés mellett a jövedelmi szegénység a másik tényező, amit számszerűsíteni kell. A nagyobb információtartalom miatt az elemzések során a relatív szegénységi rést használom. A szegénységi rés meghatározásához szükség van a szegénységi küszöb ismeretére is. A szegénység növekedési rugalmasságának meghatározásához először a szegénységi ráta esetére érvényes összefüggés határozható meg.314 Ehhez a szegénységi ráta értékében bekövetkező változás felbontható a gazdasági növekedés hatására (amikor a jövedelemeloszlás változatlan) és a jövedelemeloszlás hatására (amikor a gazdasági növekedést tekintjük konstansnak)315: ~ z  ~ z H  H t '  H t   Ft    Ft   yt   yt ' 

  ~  z  ~  z     Ft '    Ft   ,    y t '   y t ' 

(27)

~ ahol Ht a jövedelmi szegénység t időpontbeli értéke, Ft ( x) a normalizált jövedelemeloszlás függvénye, z a szegénységi küszöb és y t az egy főre jutó átlagjövedelem értéke. A jobb oldalon szereplő összefüggés első tagja a gazdasági növekedés, a második tag pedig a jövedelemelosztás hatását fejezi ki a szegénységi ráta alakulására.

314 315

A képletek részletesebb levezetését lásd Bourguignon (2002) 4-10. old.! Kakwani (1993) 122. old.

87

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Ennek ismeretében a szegénység növekedési rugalmassága a következőképpen határozható meg:

  Limt 't

 ~  z  ~  z  ~  z  Ft    Ft   / Ft   y t   yt   yt '  ( yt '  yt ) / yt

  

(28)

Ennek az összefüggésnek az alkalmazása a szükséges adatok hiányában nem lehetséges. A (28) képlet azonban egyszerűsíthető, amennyiben az eloszlás lognormális eloszlásúnak tekinthető. Ez esetben a relatív jövedelemeloszlás a következő alakban írható fel:

~  Log ( X )   Ft ( X )     , 2  

(29)

ahol Π( ) a kumulált standard normális eloszlásfüggvény és σ a jövedelmek logaritmusának a szórása. Ezt a kifejezést a (28) képletbe helyettesítve az elaszticitásra a következő képlet adódik:

 

H 1  Log ( z / yt )      , Log ( y ) H t    2

(30)

ahol λ( ) a sűrűségfüggvénynek a kumulált standard normális eloszlásfüggvényhez viszonyított aránya és ΔLog( y ) a gazdaság növekedési rátája. Az összefüggés alapján a szegénység növekedési rugalmassága a fejlettségi szinttel egyenes arányban, a relatív jövedelemegyenlőtlenségekkel fordított arányban változik. A relatív szegénységi résre (PG) vonatkozó elaszticitás az alábbi képlet segítségével határozható meg, amennyiben a lognormalitás feltétele teljesül:

 yPG

  z     Log   /    2  yt       z   z z     Log   /       Log  yt 2  yt   yt  

   /    2 

.

(31)

A relatív szegénységi résre vonatkozó növekedési rugalmasság nemcsak a jövedelemre (y), hanem a jövedelemeloszlás szórására vonatkozóan is meghatározható. Ebben az esetben a nöz vekedési rugalmasság egyenesen arányos a fejlettségi szinttel (amit a jelöl), valamint a yt jövedelemeloszlás egyenlőtlenségével (amit a  jelöl). Ez a rugalmasság az alábbi képlettel számszerűsíthető:



 PG

   /    2       z    z z    Log   /      Log  yt 2  yt   yt    z  yt

    Log 

   /    2 

,

(32)

88

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után Ekkor az elaszticitás vizsgálatakor a jövedelmek logaritmusának a szórása is figyelembevételre kerül316. Ezek az összefüggések az elaszticitást abszolút értékben határozzák meg, vagyis minden esetben pozitív szám adódik a két változó közötti rugalmasság értékére. A kutatást a már bemutatott kilenc országra vonatkozóan végzem el. A Világbank ezen országok esetén publikál jövedelemre, illetve fogyasztásra vonatkozó adatokat. Az adatok az egyes országokban végzett, a jövedelemre vagy a fogyasztásra vonatkozó felmérések eredményéből állnak. Az adatok eltérő jellege az összehasonlíthatóságot rontja, mivel jellemzően a jövedelem-alapú adatok magasabb egyenlőtlenséget mutatnak ki, mint a fogyasztáson alapulók.317

6.2.2. A jövedelmi szegénység növekedési rugalmasságának empirikus vizsgálata A Világbank adatai alapján kilenc ország 39 adatsora áll rendelkezésre. Az adatok az egyes időpontokra vonatkozó átlagjövedelem értékeket, a jövedelemeloszlás adatait (az egyes decilisek részesedését a teljes jövedelemből), valamint a választott szegénységi küszöbhöz tartozó szegénységi rátát és rést tartalmazzák. A rugalmasság számításához szükség van a lognormalitás tesztelésére. A Világbank adatai alapján a relatív jövedelemeloszlás függvényének logaritmusát mind a 39 esetben leteszteltem, és valamennyi adatsornál megvizsgáltam a normalitás teljesülését. A lognormalitás tesztelését Kolmogorov-Smirnov teszttel végeztem. A teszt értékeihez tartozó szignifikancia-szinteket a melléklet 55. táblázata tartalmazza. A próbafüggvény értékéhez tartozó szignifikancia-szint minden esetben 0,2, aminek az az oka, hogy a jövedelemeloszlás minden vizsgált ország és időpont esetében azonos módon közelíti a normális eloszlást. Ennek szemléltetésére a melléklet 36. ábráján a Horvátországban 1998ban fennálló jövedelemegyenlőtlenségek eloszlásának a normálistól való eltérése látható. A legalsó és a legfelső decilis részesedése tér el attól, ami a normalitás feltételezése mellett megvalósulna, a többi tized esetén a megfigyelt értékek a normális eloszlásnak megfelelő egyenesre illeszkednek. A többi adatsor esetén ugyanez a tendencia figyelhető meg. A kapott szignifikancia-szint 0,1-től nagyobb, tehát az eloszlás lognormálisnak tekinthető. Ennek megfelelően lehetőség van a (31) és a (32) összefüggés alkalmazására. A szegénység növekedési rugalmasságát a Világbank által használt szegénységi küszöb, a napi 4,3 dolláros fejenkénti küszöb alkalmazásával számítom ki. Ez a szegénységi küszöb havi szinten 131 dollárnak felel meg.318 Az így kiszámított rugalmasságok a jövedelemre vonatkozóan a 37. ábrán, a jövedelemeloszlás szórására vonatkozóan a 38. ábrán láthatók. A két változó közötti kapcsolat teszteléséhez F- próbát végzek. Az adatsorra legjobban a jövedelmek figyelembevétele esetén a lineáris, a jövedelmek szórásának figyelembe vétele esetén a hatványkitevős görbe illeszkedik (lásd 56. táblázat korrigált R2 adatai!). A F-próba szignifikanciái alapján mindkét esetben megállapítható, hogy a lineáris regresszió fennáll, tehát a szegénység növekedési rugalmassága nem független a gazdasági fejlettség kezdeti szintjétől.

316

Bourguignon (2002) 9. old. Ravallion – Chen (1996) 3. old. 318 131 $ = 4,3 $ * 365 / 12 317

89


37. ábra: A szegénység növekedési rugalmassága az átlagjövedelem függvényében (a jövedelmet figyelembe véve)

131 dolláros szegénységi küszöbhöz tartozó rugalmasság

16 14 12 10 8 6 4 2 0 0

1

2

3

4

5

6

Az egy főre jutó átlagjövedelem a szegénységi küszöbhöz viszonyítva

Forrás: saját szerkesztés 56. táblázat: A gazdasági fejlettség és a rugalmasság kapcsolatát leíró görbék jellemzői Trendfüggvény Lineáris Logaritmikus Inverz Exponenciális Hatványkitevős Logisztikus

Jövedelmek figyelembevételével F F szign. Korrigált R2 103,529 0,000 0,730 49,679 0,000 0,562 22,340 0,000 0,360 85,125 0,000 0,689 61,888 0,000 0,616 34,359 0,000 0,467

Jövedelmek szórásának figyelembevételével F F szign. Korrigált R2 82,521 0,000 0,688 41,456 0,000 0,522 20,553 0,000 0,346 266,070 0,000 0,878 287,349 0,000 0,886 266,070 0,000 0,817

Forrás: saját számítás A két vizsgált változó között mindkét esetben pozitív irányú kapcsolat van, azaz minél magasabb egy ország átlagjövedelme, annál nagyobb a szegénység növekedési rugalmassága. Ez azt jelenti, hogy egy ország minél fejlettebb, annál nagyobb mértékben csökkenti a szegénységi rést egységnyi gazdasági növekedés, vagyis annál jobban csökken a szegénység mélysége. Kiinduló hipotézisemet tehát el kell vetnem, ugyanis a szegénység növekedési rugalmassága nem független a gazdasági fejlettség kezdeti szintjétől.

90

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 38. ábra: A szegénység növekedési rugalmassága az átlagjövedelem függvényében (a jövedelmek szórását figyelembe véve)

131 dolláros szegénységi küszöbhöz tartozó rugalmasság

70 60 50 40 30 20 10 0 0

1 2 3 4 Egy főre jutó átlagjövedelem a szegénységi küszöbhöz viszonyítva

5

Forrás: saját szerkesztés A másik hipotézis, vagyis a szegénységi küszöb és a rugalmasság közötti kapcsolat vizsgálatához más szegénységi küszöbök esetén is meghatározom a rugalmasság értékét. Az így nyert adatok a jövedelmet figyelembe vevő elaszticitás esetén a melléklet 57. táblázatában láthatók. A 39. ábra az egyes szegénységi küszöbökhöz tartozó rugalmasságok átlagát (a jövedelemre vonatkozó rugalmasság felhasználásával) az adatsorra illesztett lineáris trendfüggvény egyenletével és a determinációs együttható értékével együtt mutatja. 39. ábra: Az átlagos rugalmasság a szegénységi küszöb függvényében (a jövedelemre vonatkozó rugalmasság felhasználásával) 5 4,5

Átlagos rugalmasság

4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 0

50

100

150

200

250

300

350

Szegénységi küszöb (dollár)

Forrás: saját szerkesztés 91


A szegénységi küszöb különféle értékeire kiszámított rugalmasságok átlaga a szegénységi küszöbtől nem független. Az adatsorra legjobban a lineáris trendfüggvény illeszkedik (58. táblázat). A közöttük lévő kapcsolat szoros, a szegénységi küszöb nagysága több mint 98 százalékban befolyásolja a rugalmasság értékét. A kapcsolat iránya a legkisebb négyzetek módszerével az adatsorra illesztett lineáris trend meredekségéből adódóan negatív. Ez azt jelenti, hogy a szegénységi küszöb értékének növelésével (vagyis amikor egyre több embert vonunk be a szegények körébe, és ezáltal a jobb anyagi helyzetben lévők is egyre nagyobb arányban kerülnek a szegénységi küszöb alá) a rugalmasság csökken. Tehát a legmélyebb szegénységben élők növekedési rugalmassága nagyobb, mint a kevésbé szegényeké, vagyis a gazdasági növekedés a legnagyobb szegénységben élők helyzetét javítja a legnagyobb mértékben. 58. táblázat: A szegénységi küszöb és a rugalmasság kapcsolatát leíró görbék jellemzői Jövedelmek figyelembevételével F F szign. Korrigált R2 739,611 0,000 0,988 154,589 0,000 0,945 39,664 0,000 0,811 452,656 0,000 0,980 74,608 0,000 0,891 24,875 0,001 0,726

Trendfüggvény Lineáris Logaritmikus Inverz Exponenciális Hatványkitevős Logisztikus

Jövedelmek szórásának figyelembevételével F F szign. Korrigált R2 49,060 0,000 0,842 224,529 0,000 0,961 1113,256 0,000 0,992 1985,492 0,000 0,995 255,311 0,000 0,966 49,501 0,000 0,843

Forrás: saját számítás 40. ábra: Az átlagos rugalmasság a szegénységi küszöb függvényében (a jövedelmek szórására vonatkozó rugalmasság felhasználásával) 40

Átlagos rugalmasság

35 30 25 20 15 10 5 0 0

50

100

150

200

250

300

350

Szegénységi küszöb (dollár)


92


A relatív szegénységi rés növekedési rugalmasságának alakulása a szegénységi küszöb függvényében a jövedelmek szórásának figyelembe vételével a 40. ábrán látható. A két vizsgált változó közötti kapcsolat ebben az esetben is negatív irányú, azonban a kapcsolat természetét illetően a kétféle rugalmasság között eltérés mutatkozik. Ha ugyanis a jövedelemre vonatkozó összefüggést használjuk, akkor az adatsorra legjobban a lineáris trend illeszkedik, hiszen a determinációs együttható értéke ekkor a legmagasabb (0,9819). Ekkor tehát a szegénységi küszöb növelésével egyenes arányban csökken az elaszticitás értéke. A jövedelmek szóródását figyelembe vevő rugalmasság esetén azonban (lásd 58. táblázat!) a kapcsolatot exponenciális függvénnyel lehet legjobban közelíteni (R2 = 0,996). Ebben az esetben tehát a szegénységi küszöb növelésével az elaszticitás csökkenő ütemben csökken, vagyis ahogy egyre több embert tekintünk szegénynek, úgy egyre kevésbé csökken a rugalmasság. Ez azt is jelenti, hogy a legmélyebb szegénységben élők esetén a szegénységi rés növekedési rugalmassága jóval nagyobb, mint a kevésbé szegényeké.

5.tézis 5a A szegénység növekedési rugalmassága a gazdasági fejlettség kezdeti szintjének függvényében változik. 5b A relatív szegénységi rés növekedési rugalmassága függ a szegénységi küszöb nagyságától. 5c A szegénységi küszöb és az elaszticitás kapcsolata a rugalmasság alkalmazott definíciójának függvényében eltérő. Amennyiben a rugalmasság számítása az átlagjövedelem alapján történik, akkor az elaszticitás a szegénységi küszöbbel fordítottan arányos. Amennyiben viszont az elaszticitás számszerűsítésének a jövedelemeloszlás szórása az alapja, akkor a szegénységi küszöb és az elaszticitás közötti kapcsolat exponenciális öszszefüggés szerint írható le.

93


7. A szegénység hatása a gazdasági növekedésre és fejlődésre A szegénység hatását úgy lehet a legpontosabban kimutatni, ha annak nemcsak a jövedelmi aspektusát veszem figyelembe, hanem a komplex megközelítést alkalmazom. Egy olyan gazdaságban ugyanis, ahol jelen van a magántulajdon és a verseny, a gazdasági jelenségek rendkívül komplexek, az azokat alkotó elemek változása egymással kölcsönhatásban valósul meg.319 Azt vizsgálom meg tehát, hogy a társadalmi kirekesztettség indikátorai hatással vannak-e a gazdasági növekedésre, és, ha igen, akkor mi jellemzi ezt a hatást.

7.1. Az empirikus kutatás módszertana Az elemzés elvégzéséhez szükség van a szegénységet és a gazdasági növekedést kifejező indikátorok meghatározására. A szegénység komplex megközelítésében számos indikátor szükséges ahhoz, hogy a kirekesztettség minél pontosabban meghatározható legyen. Az Európai Unió keretein belül a Social Protection Committee által kidolgozott ajánlásnak megfelelően az alábbi elsődleges indikátorokat szerepeltetem a modellben: - Szegénységi ráta: Az Európai Unió ajánlásainak megfelelően a szegénységi rátát ezúttal a mediánjövedelem 60 százaléka alatt élők arányaként értelmezem. Ugyanakkor az EU ajánlásaitól eltérően nem bontom le nemenként, korcsoportonként, foglalkozási státuszonként és háztartástípusonként azért, hogy a változók közötti esetleges multikollinearitás veszélyét elkerüljem. Mivel azonban a mediánjövedelem 60 százalékának felhasználásával szegénységi mérőszámokat pusztán 2000 óta számolnak, így annak alkalmazásával az 1990-es évek elemzése nem lehetséges. - Szegénységi küszöb: Az EU ajánlásának megfelelően a mediánjövedelem 60 százalékának országonkénti eltéréseit fejezi ki. - Relatív szegénységi rés: A szegénységi rés esetén az ajánlásnak megfelelően a mediánjövedelem 60 százalékát tekintem szegénységi küszöbnek. - Regionális kohézió: A foglalkoztatási ráták – azaz a foglalkoztatottak aránya a 15 éves és idősebb népesség körében százalékos formában – relatív szórását fejezi ki NUTS 2, azaz regionális szinten. Mivel Lettország, Litvánia és Észtország egyetlen NUTS 2 régióból áll, ezen három ország esetében nincs lehetőség ilyen módon regionális kohézió számítására. Azért, hogy a regionális kohézió jellemzése a balti államok esetén is lehetségessé váljon, a számítások során a foglalkoztatási ráták szórását NUTS 3 szinten vizsgálom. - Tartós munkanélküliség rátája: A tartósan, azaz legalább 12 hónapig munkanélküliek arányát fejezi ki az aktív népesség arányában. A laekeni indikátoroktól eltérően nem nemek szerinti bontásban szerepeltetem, mivel itt ismét a multikollinearitás veszélye merülne fel. - Korai iskolaelhagyók aránya: A 18-24 éves népességből a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező és jelenleg nem tanulók aránya. - Születéskor várható átlagos élettartam: Az ajánlástól eltérően ez esetben sem bontom az adatsort nemek szerint a változók közötti lineáris kapcsolat veszélyét elkerülve. Az elsődleges indikátorok közül a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségét kifejező S80/S20 mutatót nem vonom be a változók közé, helyette a másodlagos indikátorok között szereplő, szintén a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségét kifejező Gini-mutatót használom. Az elsődleges indikátorok közül nem szerepeltetem a modellben a tartós szegénység arányát, az oktatásból 319

Pareto (1901) 248. old.

94

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után kimaradók arányát, a foglalkoztatott nélküli háztartásban élők arányát és a jövedelem szerinti szubjektív egészségi állapotot, mivel ezekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű adat. A szegénység szociológiai vizsgálata kimutatta, hogy a piacgazdaságra való átmenet megváltoztatta a szegénység összetételét. Míg az 1980-as években a demográfiai tényezők (nem, családnagyság, vidéki lakóhely) fontos szerepet játszottak a szegénység kialakulásában, addig az 1990-es évekre ezen tényezők kisebb súllyal estek latba, és inkább a munkaerőpiaci státusz és az etnikai származás vált meghatározóvá.320 Ennek megfelelően a modellben mindenképpen indokoltnak tekinthető lenne a munkaerőpiaci státuszt kifejező, fentebb említett mutatók (regionális kohézió, tartós munkanélküliség rátája, oktatásból kimaradók aránya) mellett a romák arányának vizsgálata is, mivel a romák képviselik az egyik legjelentősebb kisebbséget a vizsgált országokban. Ez azonban a megfelelő adatok hiánya miatt nem megvalósítható. A romák arányára vonatkozóan ugyanis nem állnak rendelkezésre megbízható, összehasonlítható adatok. Bár a népszámlálás 2001-ben tartalmazott az etnikai származásra vonatkozó kérdést, az így nyert – önbevallás útján adódó – adatok a töredékét mutatják annak, mint a szociológiai felmérések. A népszámlálás adatainak további korlátját jelenti, hogy nem tesz lehetővé idősoros vizsgálatot. A szegénység összetevőire vonatkozó adatok az Eurostat adatbázisában érhetők el. Az Eurostat azonban a legtöbb fent felsorolt indikátort nem tartalmazza Oroszországra vonatkozóan, ezért ez esetben az elemzést Oroszország kizárásával, pusztán Közép-Európára vonatkozóan végzem el. A szegénység összetevőinek gazdasági növekedésre és fejlődésre mért hatásának meghatározásához a fejlődés kvantifikálására is szükség van. Ehhez kétféle indikátor áll rendelkezésre. Egyrészt a gazdasági növekedést kifejező, egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért GDP, másrészt a humán fejlettséget leíró HDI. Mivel a HDI egyik komponense a várható átlagos élettartam, ezért a HDI-t, mint eredményváltozót szignifikánsan befolyásoló tényezők vizsgálatakor a várható átlagos élettartamot nem szerepeltetem a magyarázó változók között. Az egy főre jutó átlagjövedelem / átlagos kiadás ebben az esetben nem használható eredményváltozóként, mivel a 2000-es évekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat a regressziós elemzéshez. A szignifikáns magyarázó változók és azok eredményváltozóval való kapcsolatának meghatározását backward módszerrel végzem. A módszer lényege, hogy az eredményváltozóval logikailag összefüggő valamennyi változót beépítem a modellbe. Valamennyi magyarázó változóra meghatározom a t-próba értékét, és megnézem, hogy az abszolút értékben legalacsonyabb t értékkel bíró változó szignifikáns-e. Amennyiben igen, akkor a felépített modell az optimális, amennyiben azonban nem, akkor eltávolítom azt a modellből, és a többi magyarázó változó paramétereihez tartozó t értéket újra kiszámolom. A folyamat akkor ér véget, amikor már valamennyi modellben szereplő változó szignifikáns. A regressziós modell az alábbi formában épül fel. lgY = β0 + β1lgx1+ β2lgx2+ … + βnlgxn + ε,

(33)

ahol Y a növekedés vagy fejlődés mutatószáma, vagyis az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért GDP, vagy a HDI, xi (i = 1, 2, …, n) pedig a szignifikáns magyarázó változókat fejezi ki.

320

Ladányi – Szelényi (2005) 127-131. old.

95


7.2. A szegénység hatásának empirikus elemzése Mielőtt megvizsgálnám, hogy mely tényezők hatása szignifikáns a növekedésre és fejlődésre, a változók közötti kapcsolat tesztelése szükséges. Ha ugyanis a magyarázó változók között lineáris összefüggés van, azaz fennáll a multikollinearitás, az zavarja a modell specifikálását. A gyakorlatban a multikollinearitás akkor tekinthető káros mértékűnek, ha a magyarázó változók korrelációs mátrixában található a többszörös korrelációs együtthatónál nagyobb abszolút értékű elem.321 A magyarázó változók korrelációs mátrixa a melléklet 59. táblázatában található. A táblázatból kiderül, hogy ebben az esetben valamennyi egyszerű korrelációs együttható kisebb abszolút értékben, mint 0,943, azaz a többszörös korrelációs együttható értéke. Multikollinearitás azonban nemcsak változó párok között lehet. Több magyarázó változó közötti lineáris kapcsolat a VIF mutatóval (variance inflation factor) tesztelhető. A multikollinearitás akkor tekinthető magasnak, ha a VIF értéke 5 fölé esik (szokták még 10-nél is meghúzni a határt)322. A magyarázó változókhoz tartozó VIF-mutató értékei alapján (60. táblázat) megállapítható, hogy a szegénységi arány, a Gini együttható és a születéskor várható átlagos élettartam esetén káros mértékű a multikollinearitás. 60. táblázat: A vizsgált magyarázó változókhoz tartozó VIF-mutatók értékei R2

VIF

Multikollinearitás

Szegénységi küszöb

0,783

4,61

nincs

Relatív szegénységi rés

0,672

3,05

nincs

Szegénységi ráta

0,945

18,18

VAN

Regionális kohézió

0,374

1,60

nincs

Korai iskolaelhagyók aránya

0,697

3,30

nincs

Tartósan munkanélküliek aránya

0,666

2,99

nincs

Gini-koefficiens

0,948

19,23

VAN

0,825

5,71

VAN

Várható átlagos élettartam

Forrás: saját számítás A további számításokat ezért ezen változók nélkül végzem el. Amennyiben a gazdasági növekedést tekintjük eredményváltozónak (61. táblázat), akkor három tényezőváltozó hatása bizonyul szignifikánsnak: a szegénységi küszöb, a regionális kohézió, valamint a tartósan munkanélküliek aránya. A tartósan munkanélküliek arányának növekedése a gazdasági növekedést visszafogja, míg az aktivitási ráták regionális szintű szóródásának a növekedése elősegíti azt. A gazdasági növekedést leginkább a szegénységi küszöb (ami jelen számításban a mediánjövedelem 60 százaléka) emelkedése segíti elő. A gazdasági növekedést tehát szignifikánsan befolyásolja a jövedelmi szegénység (a szegénységi küszöbbel kifejezve), valamint a munkaerő-piaci folyamatok (regionális kohézió, illetve tartósan munkanélküliek aránya). Más eredmény adódik azonban a humán fejlettségi mutató használatakor (62. táblázat). Ekkor már négy szegénységi indikátor bizonyul szignifikánsnak: a szegénységi küszöb, a relatív szegénységi rés, a regionális kohézió és a korai iskolaelhagyók aránya. A szegénységi küszöb – amely ez esetben a mediánjövedelem 60 százalékaként került meghatározásra – egyfajta fejlettségi mutatóként is értelmezhető, ezért nem meglepő a HDI-vel való szoros kapcsolata. A korai iskolaelhagyók arányának tíz százalékos növekedése 2 ezrelékkel csökkenti a HDI értékét. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy napjainkban és az elkövetkező évtizedekben egyre jobban felértékelődik a humán tőke, és az ebből származó tudás a fejlődés vonatkozásá321 322

Domán (2005) 11. old. Kutner – Nachtsheim – Neter (2004)

96

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után ban. A regionális kohézió növekedése csökkenti a humán fejlettséget. A komplex értelemben vett fejlődésre tehát a jövedelmi szegénység mutatói (szegénységi küszöb, relatív szegénységi rés), az oktatásban megszerzett tudás (a korai iskolaelhagyók arányával mérve) és a munkaerő-piaci folyamatok (a regionális kohézióval mérve) hatása szignifikáns. 61. táblázat: A szegénység összetevőinek hatása a gazdasági növekedésre (zárójelben a t-próba értékei) Magyarázó változók

1. lépés

2. lépés

-7,659 -10,101 (-0,955) (-1,973) -0,681 Relatív szegénységi rés (-0,402) 3,332 3,746 Szegénységi küszöb (2,017) (2,969) 3,116 3,105 Regionális kohézió (3,010) (3,073) -1,095 -1,016 Tartósan munkanélküliek aránya (-1,559) (-1,543) 0,971 1,107 Korai iskolaelhagyók aránya (0,921) (1,135) 8,557 11,177 F 0,000 0,000 F szignifikanciája 0,716 0,713 R2 Jelölés: - Az adott változó hatása az eredményváltozóra nézve nem szignifikáns. Konstans

3. lépés -5,391 (-1,786) 2,713 (3,083) 3,219 (3,178) -1,534 (-3,211) 14,257 0,000 0,692

Forrás: saját számítás 62. táblázat: A szegénység összetevőinek hatása a humán fejlettségre (zárójelben a t-próba értékei) Magyarázó változók

1. lépés

2. lépés

-0,274 -0,358 (-2,270) (-4,270) 0,040 0,046 Relatív szegénységi rés (1,778) (2,131) 0,069 0,087 Szegénységi küszöb (2,778) (5,101) -0,032 -0,031 Regionális kohézió (-2,285) (-2,204) -0,009 Tartósan munkanélküliek aránya (-0,957) -0,034 -0,023 Korai iskolaelhagyók aránya (-2,245) (-2,333) 12,508 15,507 F 0,000 0,000 F szignifikanciája 0,839 0,827 R2 Jelölés: - Az adott változó hatása az eredményváltozóra nézve nem szignifikáns. Konstans

Forrás: saját számítás A szegénység összetevőinek a gazdasági növekedésre illetve humán fejlettségre kifejtett hatása a 41. ábrán látható.

97


41. ábra: A szegénység összetevőinek hatása a gazdasági növekedésre és a humán fejlődésre

Gazdasági növekedés Munkaerő-piaci jellemzők

Jövedelmi szegénység Humán fejlettség

Tudásszint


6. tézis Az ezredforduló óta eltelt időszakban a gazdasági növekedést szignifikánsan befolyásolja a szegénységi küszöb nagysága, valamint a munkaerőpiacon zajló folyamatok (regionális kohézió, tartósan munkanélküliek aránya). A humán fejlettséget a tudásszint, a jövedelmi szegénység és a munkaerő-piaci folyamatok (regionális kohézió) befolyásolják.

98


8. Az intragenerációs állami újraelosztás hatása A piaci mechanizmus tökéletes működése esetén sem biztosítja a méltányos jövedelemelosztást. Mivel a piaci kapitalizmus szükségszerűen egyenlőtlenségeket hoz létre, ezek korrigálására válik szükségessé a redisztribúció323, mely a társadalmilag indokoltnak vélt és politikailag elhatározott jövedelemátcsoportosítások végrehajtását jelenti.324 A redisztribúciós költségvetés sémája a 63. táblázatban látható. 63. táblázat: A redisztribúciós költségvetés sémája Bevételek Jövedelemfüggő közvetlen adók (társasági adó, személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási járulék, osztalékadó, stb.)

Kiadások Kormányzati transzferek (szociális segély, munkanélküli ellátás, nyugdíj, területi és települési egyenlőtlenségeket kiegyenlítő támogatások)

Forrás: Vigvári (2004) 158. old. Az államnak azonban más oka is van arra, hogy a szegénység mértékét igyekezzen csökkenteni. Ha ugyanis az állam semmit sem tesz a szegények helyzetének javítására, úgy számos hatékonysági költség merülhet fel. A gyakran éhezni kényszerülő lakosoknál megjelenhet a társadalmi nyugtalanság és a létfenntartó bűnözés. A legsúlyosabb esetekben az éhező gyermekek bele is halhatnak az éhezésbe, veszélybe sodorva ezzel a jövő munkaerőbázisát. Az alultápláltság mindezeken túl az egészségi állapot romlásához vezet, ami megnöveli az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos költségeket, és csökkenti az egyének munkabírását. Mindezen indokok a szociális támogatások hatékonysági alapját teremtik meg.325 Az állami újraelosztás hatásának vizsgálata tehát azért lényeges, mert jelentős mértékben befolyásolhatja a jövedelemegyenlőtlenséget, a szegénységet és a gazdasági növekedést is. Az állami újraelosztás gazdasági növekedésre gyakorolt hatásáról megoszlanak a vélemények az elemzők körében. Ahogy azt a 2.6. fejezetben bemutattam, az empirikus kutatások bizonyos esetekben nem találtak a két változó között szignifikáns kapcsolatot, máskor a kapcsolat szignifikánsan pozitívnak, vagy negatívnak bizonyult. A legmegbízhatóbbnak számító harmadik generációs modellek többsége a két változó között nem mutatott ki szignifikáns kapcsolatot. Ez alól csak Cashin (1995) elemzése jelent kivételt, szerinte ugyanis a redisztribúció szignifikánsan növeli a gazdasági növekedés mértékét. Feltételezésem, hogy a vizsgált országok esetén az 1990 óta eltelt időszakban a szociális és jóléti kiadások szignifikáns kapcsolatban állnak a gazdasági növekedéssel. Ez a kapcsolat feltételezésem szerint pozitív, csakúgy, mint Cashin 23 országra elvégzett vizsgálatában.

8.1. Az empirikus kutatás módszertana A hipotézis teszteléséhez egy már meglévő modellt használok. A rendelkezésre álló modellek közül a módszertan megbízhatósága szempontjából legmegfelelőbb valamely harmadik generációs modell alkalmazása. Ezek közül Cashin modelljét alkalmazom, mivel egyrészt ő volt az, aki a kormányzati kiadásokat először összetevőire bontva vizsgálta úgy, hogy közben a költségvetési korlátot is figyelembe vette, másrészt a szociális és jóléti kiadások ha323

Vigvári (2005) 96. old. Vigvári (2004) 157. old. 325 Barr (2004) 347. old. 324

99

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után tását is vizsgáló harmadik generációs modellek közül az övé terjedt ki a legtöbb országra. A választásban az is közrejátszott, hogy a modelljét Cashin is OECD országokra alkalmazta. Olyan elemzést, amely kimondottan a volt szocialista országok rendszerváltás utáni gazdasági növekedését vizsgálta volna a kormányzati kiadások és bevételek függvényében, nem találtam. Ennek valószínűleg részben az adathiány az oka. A rendszerváltás előtti adatokat ugyanis rendszerint kevésbé megbízhatónak tartják, a rendszerváltás óta eltelt idő pedig túl rövid ahhoz, hogy az ilyen jellegű kutatásokban általában felhasznált mennyiségű adatot biztosítsa.326 A fejlett OECD országokra kidolgozott modell rendszerváltó országokra való alkalmazása arra a kérdésre is választ ad, hogy vajon a költségvetési tételek és a gazdasági növekedés között ugyanaz az összefüggés tapasztalható-e mindkét országcsoport esetén, vagy a vizsgálatba bevont rendszerváltó országok az eltérő múltbeli fejlődés következtében esetleg még mindig eltérő sajátosságokkal rendelkeznek, mint a fejlett országok. Cashin modelljének kiindulópontja, hogy minden gazdasági szereplőre a termelési függvény (y(t)) a következő: 

 G(t )   T (t )  y (t )  A  k (t )       K (t )   K (t ) 



(34)

ahol A a technológia szintjét kifejező paraméter, k(t) az egy főre jutó magánszektorbeli tőke nagysága, G(t)/K(t) az aggregált állami tőke aránya, T(t)/K(t) az aggregált transzferkifizetések aránya,  a G(t)/K(t) arány kibocsátási rugalmassága,  pedig a T(t)/K(t) arány kibocsátási rugalmassága. A képletben szereplő tagok között fennáll a K(t) = Nk(t) összefüggés, ahol N a gazdaság összes szereplőjének a számát jelenti.327  és  egymáshoz viszonyított arányától függően a tőke határterméke (J), az időpreferencia konstans rátája (), valamint a helyettesítési együttható konstans rugalmassága () növelheti és csökkentheti is a gazdasági növekedést. Ha ugyanis (1-) > , akkor a 42. ábrán bemutatott összefüggés lesz érvényes a hosszú távú növekedési ütem és a hosszú távú reálkamatláb kapcsolatára. Amennyiben viszont (1-) < , akkor a 43. ábrán bemutatott összefüggés teljesül. 328 A vizsgálatba bevont magyarázó változók és a gazdasági növekedés közötti összefüggés Cashin modelljében a következő: GRWKRit = 1ln(IGOVit) + 2ln(SOCSECit) + 3ln(CURREVit) + 4ln(INITi, t-T) + it,

(35)

ahol a GRWKR az egy főre jutó GDP növekedési rátája, IGOV az állami tőke állományában bekövetkező változás GDP-hez viszonyított aránya, a SOCSEC a szociális és jóléti kiadások GDP-hez viszonyított aránya, a CURREV a folyó adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya, az INIT az egyes időszakok kezdeti GDP értékének természetes alapú logaritmusa, ε it = αi + νit (i = 1, …, N az országokat és t = 1, …, T az időt jelöli), βi pedig az egyes tényezők együtthatóit jelöli. Az elméleti modell szerint a SOCSEC és az IGOV szignifikánsan pozitív, míg a CURREV szignifikánsan negatív kapcsolatban áll a gazdasági növekedéssel a többi modellben szereplő változót konstansnak feltételezve.329

326

A harmadik generációs elemzések közül Cashin (1995) 17, Fuente (1997) 30, Kneller et al. (1999) és Bleaney et al. (2000) 24 év adatait használta fel. 327 Cashin (1995) 240. old. 328 Cashin (1995) 247-250. old. 329 Cashin (1995) 259. old.

100

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 42. ábra: Hosszú távú gazdasági növekedés, ha (1-) > 

Forrás: Cashin (1995) 248. old. 43. ábra: Hosszú távú gazdasági növekedés, ha (1-) < 

Forrás: Cashin (1995) 249. old. A regressziós összefüggés elemei az alábbi összefüggésekből adódnak: IGOV =

bruttó hazai állóeszköz-felhalmozás + készletváltozás + IPRIV GDP

(36)

, ahol IPRIV a magántőke állományának változása a GDP arányában kifejezve. A magánberuházást a következő összefüggés alapján számszerűsíthetjük.  teljes kormányzati kiadás GDP  hez viszonyított aránya  folyókormányzati kiadások  Pr Inv  1    GDInv GDInv  

, ahol PrInv a magánberuházást, GDInv pedig a teljes bruttó hazai beruházást jelöli. Ez utóbbi a magánberuházásoknak a bruttó hazai állóeszköz-felhalmozáshoz viszonyított arányának és a 101

(37)

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után készletváltozásnak az összegeként határozható meg. Az INIT változó szerepeltetésére azért van szükség, hogy figyelembe vehessük azokat az eseteket, amikor egy ország nem a hosszú távú növekedési pályáján van. Ha ugyanis valamely ország tranzíciós pályán mozog, akkor nagyobb növekedési ütem jellemzi, mint azt az országot, amely a hosszú távú növekedési pályáján halad.330 A modell a fent felsorolt változókon kívül az EDUC nevű változó bevonásával is elvégzi a regressziós elemzést. Ez a középiskolába beiratkozottak arányát fejezi ki a teljes középiskolás korú népességen belül. A mutató értéke bizonyos esetekben meghaladhatja a 100%-ot, mivel előfordulhat, hogy nem középiskolás korú tanulók is középiskolába járnak. A változó kifejezi az endogén növekedéselméletek azon elemét, hogy a humán tőke fejlettsége a gazdasági növekedés egyik fontos meghatározója. Ennek a változónak a modellben való szerepeltetésére azért van szükség, mert segítségével kiszűrhetjük azokat a hosszú távú növekedési pályában mutatkozó különbségeket, amelyek az egy főre jutó humán tőkében mutatkozó különbségekből adódnak.331 Cashin az 1971-88 közötti vizsgált időszakot ötéves periódusokra bontotta. A kialakított periódusokra az adatokból átlagokat képzett, és az így nyert átlagos értékeket használta a regresszió elkészítésére. A rendszerváltó országok esetén azonban egy így végrehajtott átlagolás rendkívüli mértékben lecsökkentené az adatok számát. Ezért ehelyett inkább mozgóátlagokat használok, ami lehetővé teszi a kiugróan magas vagy alacsony értékek végeredményt torzító hatásának kiszűrését, ugyanakkor nem csökkenti jelentősen az adatbázis nagyságát. Hároméves mozgóátlagokat használva minden ország esetén csupán kettővel csökken a rendelkezésre álló adatok száma. Cashin modelljét kibővítve a regressziószámítást kétféle eredményváltozóval is elvégzem. A növekedés és fejlődés korábban már bemutatott változói közül most kettőt, az egy főre jutó GDP-t és a humán fejlettségi indexet használom. Utóbbi esetén az ln(INIT) változó nem a kezdeti GDP értékek, hanem a humán fejlettség kezdeti szintjének logaritmusát jelöli. Az egy főre jutó átlagjövedelmet / átlagos kiadást azért nem vizsgálom, mert a vizsgálatba bevont időszakhoz képest kevés adat áll rendelkezésre, és az elérhető adatok nem egymást követő évekből származnak, így az évenkénti változás mértékét csak átlagolással lehetne meghatározni, ami az adatok rendkívül nagy torzítását eredményezné. A regressziós összefüggés számszerűsítéséhez szükséges adatok különböző adatbázisokból érhetők el. A Nemzetközi Valutaalap Nemzetközi Pénzügyi Statisztikáiban (International Financial Statistics) megtalálható a magánberuházások és a bruttó hazai állóeszköz felhalmozás nemzeti valutában kifejezett értékei és a készletváltozás. A Nemzetközi Valutaalap egy másik adatbázisában, a Kormányzati Pénzügyi Statisztikákban (Government Finance Statistics) pedig a folyó kormányzati kiadások és bevételek érhetők el. A középiskolába beiratkozott tanulók aránya a Világbank oktatásra vonatkozó adatbázisából származik. Az egy főre jutó reál GDP növekedési üteme, a teljes kormányzati kiadás GDP-hez viszonyított aránya és a szociális és jóléti kiadások GDP-hez viszonyított aránya az Eurostat adatbázisában szerepel. Ez utóbbi adatbázis problémája az elemzés szempontjából, hogy nem tartalmaz minden, általam vizsgált országra adatokat. Az Eurostat adatbázisából felhasznált három változó közül egyik sem tartalmaz adatokat az Európai Unión kívüli Oroszországra vonatkozóan. A többi adatbázis esetén is sok a hiányzó adat, különösen az 1990-es évek elejére vonatkozóan. Az egy főre jutó GDP és a HDI adatok azonban az 1990-es évek első néhány évét leszámítva majdnem minden országra és időszakra rendelkezésre állnak, így azokkal az elemzés nagyobb megbízhatósággal elkészíthető. A humán fejlettségi index értékei 1990-től évenkénti és országonkénti bontásban elérhetők az ENSZ Emberi Fejlődési Jelentéseiben (Human Development Report-okban). Az optimális regressziófüggvényt a backward módszer segítségével határozom meg. 330 331

Cashin (1995) 253. old. Cashin (1995) 253. old.

102


8.2. A regressziós összefüggés empirikus vizsgálata A regressziós elemzést először úgy végzem el, hogy az egy főre jutó reál GDP növekedését használom a gazdasági növekedés jelzőszámaként. Először úgy építem fel a modellt (64. táblázat első oszlopa), hogy egyetlen magyarázó változót, az ln(INIT)-et vonom be, megvizsgálva, hogy a gazdasági fejlettség kezdeti szintje és a gazdasági növekedés milyen kapcsolatban állnak egymással. 64. táblázat: GDP növekedésre számított regresszió a kezdeti fejlettségi szint és a tudásszint figyelembevétele esetén, 1990-2009 Függő változó: GRWKR (egy főre jutó reál GDP növekedési üteme) Zárójelben a t-próba értékei láthatók Magyarázó változók

ln(INIT)

ln(INIT), EDUC

0,057 (1,74) 0,033 ln(INIT) (8,742) 0,001 EDUC (3,358) 161 161 Mintanagyság 68,424 51,026 F 0,000 0,000 F szignifikanciája 0,477 0,599 Korrigált R2 Jelölés: … Az adott változót nem vonom be a modellbe. Konstans

0,152 (12,861) 0,033 (8,272) …

Forrás: saját számítás Ebben az esetben a backward módszerrel elvégzett regressziószámítás benne tartotta az ln(INIT) változót a modellben. A kezdeti GDP érték a GDP különbségek 47,7 százalékát magyarázza. Az eredmény az abszolút béta-konvergencia teljesüléséről is szolgáltat információt. Az abszolút béta-konvergencia hipotézis szerint a kevésbé fejlett országok fejlődési üteme nagyobb a gazdagabb országokénál, ami biztosítja a szegényebbek felzárkózását.332 Az abszolút béta-konvergencia akkor teljesül, ha a kezdeti jövedelemszint és a jövedelmek növekedési üteme közti parciális korreláció, illetve a parciális regressziós együttható negatív. Mivel a vizsgált országok esetén az együttható értéke 0,033, az abszolút béta-konvergencia nem teljesül, vagyis a magasabb kezdeti GDP értékhez magasabb növekedés tartozik. Ez az eredmény ellentétes azzal, amit Cashin az OECD országok körében tapasztalt. Ott ugyanis a β 4 értéke negatív lett, ami alátámasztotta az abszolút béta-konvergencia teljesülését.333 Ezután a GDP kezdeti értéke mellé a középiskolába beiratkozott tanulók arányát kifejező EDUC változót is bevonom (64. táblázat második oszlopa), ami lehetőséget biztosít a feltételes béta-konvergencia vizsgálatára. A feltételes béta-konvergencia hipotézise szerint minden országnak saját hosszú távú egyensúlyi pályája van, amihez tart. Mivel ugyanis az országok eltérő gazdasági, társadalmi és természeti adottságokkal rendelkeznek, nem egymáshoz konvergálnak, hanem a saját egyensúlyi értékükhöz.334 A vizsgált országok esetén az EDUC változó bevonásával kiszűrhetők az oktatás eltéréseiből fakadó társadalmi és gazdasági különbségek, és így vizsgálható, hogy az országok konvergálnak-e a saját egyensúlyi értékükhöz. Amennyiben a gazdasági növekedés (GRWKR) és a gazdasági fejlettség kezdeti értéke 332

Ferkert – Gáspár (2008) 36. old. Cashin (1995) 258. old. 334 Ferkert – Gáspár (2008) 36. old. 333

103

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után (INIT) közötti kapcsolat az EDUC változó bevonásának hatására még szorosabbá válik, vagyis β4 együttható abszolút értékben nagyobb lesz, mint az előző esetben, az azt jelenti, hogy a vizsgált országok körében teljesül a feltételes béta-konvergencia335. A regressziószámítás a modellből egyik magyarázó változót sem távolította el. A két változó együtt a fejlettségi különbségek 59,9 százalékát magyarázza. Az eredmények azt mutatják, hogy az EDUC változó hatására β4 nem változik, tehát a feltételes béta-konvergencia sem teljesül. Azonban az EDUC változó hatása ez esetben is szignifikáns, ami azt jelenti, hogy a vizsgált országok különböznek egymástól a humán tőke fejlettségét tekintve. E második regressziószámítással kapott eredmény szintén eltér a fejlett országokra kapott eredményektől. Ott ugyanis az EDUC bevonásával a fejlettség kezdeti értéke és a növekedési ütem közötti kapcsolat még szorosabbá vált, vagyis teljesült a feltételes béta-konvergencia.336 A regresszióelemzés utolsó két lépésében valamennyi magyarázó változót bevonom a modellbe (65. táblázat). Az egyik esetben az EDUC változót is szerepeltetem (65. táblázat első két oszlopa), a másikban nem (65. táblázat utolsó két oszlopa). Amennyiben a tudásszintet nem veszem figyelembe, akkor a magyarázó változók együttesen a fejlettségi különbségek 54,4 százalékát magyarázzák. Ha a tudásszintet kifejező EDUC változót is bevonom a modellbe, akkor a magyarázó erő már 71,6 százalék. 65. táblázat: GDP növekedésre számított regresszió valamennyi magyarázó változó figyelembe vételével, 1990-2009 Függő változó: GRWKR (egy főre jutó reál GDP növekedési üteme) Zárójelben a t-próba értékei láthatók Magyarázó változók

Konstans ln(IGOV) ln(INIT) ln(SOCSEC) ln(CURREV) EDUC

ln(INIT), ln(IGOV), ln(SOCSEC), ln(CURREV)

ln(INIT), ln(IGOV), ln(SOCSEC), ln(CURREV), EDUC

1. lépés

2. lépés

1. lépés

2. lépés

0,114 (1,721) 0,000 (-0,034) 0,018 (3,223) 0,055 (1,627) -0,083 (-2,707)

0,115 (1,946)

0,037 (0,611)

0,018 (3,293) 0,056 (1,716) -0,083 (-2,798)

…

…

0,054 (0,849) 0,015 (0,984) 0,014 (2,716) 0,095 (3,115) -0,079 (-2,850) 0,001 (3,544)

-

161 161 Mintanagyság 11,159 15,343 16,621 F 0,000 0,000 0,000 F szignifikanciája 0,530 0,544 0,716 Korrigált R2 Jelölés: … Az adott változót nem vonom be a modellbe. - Az adott változó hatása az eredményváltozóra nézve nem szignifikáns.

0,015 (2,996) 0,087 (2,960) -0,073 (-2,693) 0,001 (3,544) 20,559 0,000 0,716

Forrás: saját számítás A szignifikáns változókat tekintve a két modell azonos eredményre vezet. Egyik esetben sem bizonyul szignifikánsnak a közberuházások átlagos arányát kifejező IGOV, viszont minden más bevont változó bent marad a modellben. A gazdasági fejlettség kezdeti szintjét kifejező INIT ezekben az esetekben is szignifikáns pozitív kapcsolatban áll a gazdasági növe335 336

Cashin (1995) 258. old. Cashin (1995) 258. old.

104

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után kedéssel Cashin modelljével ellentétben, ahol a két változó közötti kapcsolat mind a négy esetben szignifikánsan negatívnak bizonyult. Az adóbevételek GDP-hez viszonyított arányának (CURREV) hatása megegyezik a fejlett országokra meghatározott modellben kapott eredményekkel. Mindkét felmérés azt mutatja, hogy az adóbevételek GDP-hez viszonyított arányának növekedése csökkenti a gazdasági növekedés ütemét. A szociális és jóléti kiadások nagyságát kifejező SOCSEC mindkét esetben szignifikáns pozitív kapcsolatban áll a gazdasági növekedéssel, vagyis az egyenlőtlenség mérséklését célzó szociális és jóléti kiadások emelése fokozza a gazdasági növekedést. Mivel mindkét változónak a logaritmusa szerepel a modellben, a két változó közötti rugalmasság értéke is meghatározható. Amennyiben a szociális kiadások összege 10 százalékkal nő, úgy a gazdasági növekedés 0,56 (feltéve, hogy ki vannak szűrve az oktatás eltérő fejlettségéből adódó hatások) illetve 0,87 százalékkal (ha nincsenek kiszűrve az oktatás eltérő fejlettségéből adódó hatások) nő. Ezután a regressziószámítást úgy is elkészítem, hogy a fejlődés indexét használom eredményváltozóként (66. és 67. táblázat). A kapott eredmények a GDP esetében adódott eredményektől részben eltérnek. A fejlettség növekedés üteme, és a fejlettség kezdeti szintje között ez esetben is szignifikáns pozitív kapcsolat van (66. táblázat első oszlopa). A fejlettség kezdeti szintje a fejlettségbeli különbségeket csupán 38,3 százalékban magyarázza. A tudásszintet kifejező változó bevonásával (66. táblázat utolsó két oszlopa) a fejlettség kezdeti szintje és a fejlődési ütem közötti kapcsolat nem változik, a humán tőke fejlettségét kifejező változónak ugyanis nincs szignifikáns hatása a növekedési ütemre. 66. táblázat: Humán fejlettségre számított regresszió a kezdeti fejlettségi szint és a tudásszint figyelembevétele esetén, 1990-2009 Függő változó: a HDI növekedési üteme Zárójelben a t-próba értékei láthatók ln(INIT), EDUC Magyarázó változók Konstans ln(INIT) EDUC

ln(INIT) 0,028 (9,437) 0,004 (5,720) …

1. lépés

2. lépés

0,025 (2,825) 0,004 (5,268) 0,00002774 (0,317)

0,028 (8,979) 0,004 (5,325) -

161 161 Mintanagyság 32,722 13,949 28,352 F 0,000 0,000 0,000 F szignifikanciája 2 0,383 0,355 0,368 Korrigált R Jelölés: … Az adott változót nem vonom be a modellbe. - Az adott változó hatása az eredményváltozóra nézve nem szignifikáns.

Forrás: saját számítás Az utolsó két regressziós modellben valamennyi magyarázó változó szerepel azzal az eltéréssel, hogy az egyikben nem szerepel az EDUC, a másikban viszont igen (67. táblázat). A regressziószámítás során kapott optimális regressziós modell mindkét esetben azonos, ami annak köszönhető, hogy a tudásszint hatása nem szignifikáns. A többi magyarázó változó, amelyeket a modellből nem kellett eltávolítani, együttesen 72 százalékban magyarázzák a fejlettségbeli különbségeket. A modellből ez esetben a folyó adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya (CURREV) lett kizárva. Szignifikáns azonban a hatása a közberuházások átlagos arányának (IGOV). Ennek 10 százalékos növekedése 0,08 százalékkal csökkenti a fejlődési ütemet. Az állami redisztribúció hatása ez esetben is szignifikánsnak bizonyul. A szociális és jó-

105

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után léti kiadások 10 százalékos bővülése a fejlettséget 0,32 százalékkal növeli. Tehát ekkor is tapasztalható a szignifikánsan pozitív összefüggés, azonban a szociális és jóléti kiadások egységnyi növekedése a HDI értékét kisebb mértékben növeli, mint az egy főre jutó reál GDP értékét. 67. táblázat: Humán fejlődésre számított regresszió valamennyi magyarázó változó figyelembe vételével, 1990-2009 Függő változó: a HDI növekedési üteme Zárójelben a t-próba értékei láthatók Magyarázó változók Konstans ln(IGOV) ln(INIT) ln(SOCSEC) ln(CURREV) EDUC

ln(INIT), ln(IGOV), ln(SOCSEC), ln(CURREV)

ln(INIT), ln(IGOV), ln(SOCSEC), ln(CURREV), EDUC

1. lépés

2. lépés

1. lépés

2. lépés

3. lépés

0,069 (2,982) -0,009 (-1,741) 0,002 (2,163) 0,034 (2,868) 0,003 (0,357) …

0,063 (4,025) -0,008 (-1,750) 0,003 (2,524) 0,032 (3,321) -

0,063 (2,560) -0,007 (-1,235) 0,002 (2,036) 0,035 (2,894) 0,004 (0,409) 0,000 (0,787)

0,056 (3,121) -0,006 (-1,198) 0,002 (2,413) 0,032 (3,323) -

0,063 (4,025) -0,008 (-1,750) 0,003 (2,524) 0,032 (3,321) -

0,000 (0,777) 161 15,376 0,000 0,714

-

…

161 Mintanagyság 14,887 20,711 11,795 F 0,000 0,000 0,000 F szignifikanciája 0,707 0,720 0,701 Korrigált R2 Jelölés: … Az adott változót nem vonom be a modellbe. - Az adott változó hatása az eredményváltozóra nézve nem szignifikáns.

20,711 0,000 0,720

Forrás: saját számítás

7. tézis Az intragenerációs állami újraelosztás, vagyis a szociális és jóléti kiadások növekedése szignifikánsan fokozza mind a gazdasági növekedést, mind a humán fejlődést. A szociális és jóléti kiadások tíz százalékos bővülése az egy főre jutó reál GDP átlagos növekedési ütemét mintegy 0,6-0,8 százalékkal, a humán fejlettséget pedig 0,32 százalékkal növeli.

106


9. Következtetések 9.1. A dolgozat eredményeinek hasznosíthatósága Dolgozatomban a szegénység és a gazdasági növekedés kapcsolatrendszerét mutattam be, és meghatároztam, hogy mi jellemzi ezt a kapcsolatrendszert a felső-közép jövedelmi kategóriába tartozó átmeneti országokban. A gazdasági növekedés mellett egy mutató erejéig a humán fejlettség szegénységgel való kapcsolatát is vizsgáltam. A vizsgálatokat az 1990 óta eltelt időszakban végeztem, bár bizonyos esetekben (mint például a szegénység növekedésben játszott szerepének vizsgálata) a vizsgálatok elvégzésére pusztán a 2000 óta eltelt időszakra nyílt lehetőség. A szegénység vizsgálatánál fontosnak tartottam az objektív szegénységkoncepciók érvényességének tesztelését, vagyis annak vizsgálatát, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapjául szolgáló szegénységi küszöbök megegyeznek-e a társadalom tagjai által általánosan elfogadott elképzelésekkel. Az összehasonlítás eredményeként megállapítást nyert, hogy az abszolút és relatív szegénységkoncepciók egybeesnek a társadalom tagjainak értékítéletét kifejező szubjektív szegénységgel a vizsgált területen. A szegénységkoncepciók több szempont szerinti (tehát nemcsak jövedelem alapú) öszszehasonlítására a szociálpolitikai szegénységkoncepciók segítségével nyílt lehetőség. A szociális támogatási formák között ugyanis megtalálhatók olyanok, amelyek a jövedelem mellett az adott családban élő gyerekek számát, az iskolai végzettséget, valamint az idős kort is figyelembe veszik a támogatásokra való jogosultság meghatározásánál. A szubjektív és a szociálpolitikai szegénységkoncepció egyezősége a gyerekszám, az iskolai végzettség és az idős kor esetén 80 százalék fölöttinek bizonyult, viszont a jövedelem alapján meghatározott szubjektív és szociálpolitikai szegénységi küszöbök csak az esetek 40 százalékában esnek egybe. A szociálpolitikai és szubjektív szegénységkoncepciók közötti szignifikáns eltérés arra hívja fel a szociálpolitikai döntéshozók figyelmét, hogy a társadalom által szegénynek ítélt népességnek csak egy része jogosult a különböző támogatási formákra. Ez rendkívüli mértékben megnehezíti, vagy akár lehetetlenné is teszi a szegénységből való kitörést. A szegénység és a gazdasági növekedés kapcsolatát illetően a dolgozat egyik fontos megállapítása, hogy a gazdasági növekedés fontos szerepet játszik a jövedelmi szegénység csökkentésében, valamint ezzel egyidejűleg a társadalomban tapasztalható jövedelmi egyenlőtlenségek mértékét is képes csökkenteni. A humán fejlettség azonban nem járul hozzá szignifikánsan sem a jövedelmi szegénység, sem az egyenlőtlenség csökkentéséhez (azok nagyságát változatlanul hagyja) (lásd a 44. ábrán jelölt szignifikáns kapcsolatok!). A jövedelmi szegénység csökkentése tehát elsősorban a gazdasági növekedés fokozásával, azaz az egy főre jutó GDP növelésével lenne megoldható. A gazdaságpolitika számára mindenképpen fontos üzenet, hogy a gazdasági növekedés fokozása – sok más egyéb ok mellett – a szegénység csökkenése miatt rendkívüli fontosságú. A gazdasági növekedés ugyanis nemcsak a szegények népességen belüli arányát, de szegénységük mértékét, azaz a szegénység mélységét is képes csökkenteni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a gazdasági növekedésnek a szegénység csökkentésében játszott szerepe függ az adott ország kezdeti fejlettségi szintjétől. Minél fejlettebb ugyanis egy ország/régió, egységnyi gazdasági növekedés annál nagyobb mértékben képes csökkenteni a szegénységet. A kapcsolat fordított irányú vizsgálatakor a komplexebb értelemben vett – azaz nem pusztán jövedelmi – szegénység növekedésre, illetve fejlődésre gyakorolt hatását vizsgáltam.

107

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után A gazdasági növekedést a jövedelmi szegénység (a szegénységi küszöb nagysága) és a munkaerő-piaci helyzet (a tartósan munkanélküliek aránya és a regionális kohézió) befolyásolja, a humán fejlődésre viszont a jövedelmi szegénység (relatív szegénységi rés és szegénységi küszöb) és a munkaerő-piaci jellemzők (regionális kohézió) mellett a tudásszint (az oktatásból kimaradók aránya) is szignifikánsan hat (44. ábra). A jövedelmi szegénység növekedése tehát a gazdasági növekedést és a humán fejlődést is visszafogja. Az állami újraelosztás hatásának vizsgálata kimutatta, hogy az nemcsak a gazdasági növekedést, hanem a fejlődést is képes fokozni. A kapcsolatok rendszere a 44. ábrán látható.

44. ábra A szegénység és a növekedés,illetve fejlődés modellje a vizsgált országokban, 1990től napjainkig Jövedelmi szegénység

Redisztribúció

Gazdasági növekedés

Humán fejlettség

Jövedelemegyenlőtlenség

Munkaerő-piaci jellemzők

Tudásszint

Forrás: saját szerkesztés A dolgozat következtetései hasznosíthatók az állami gazdaságpolitikák, azon belül is a szegénységpolitika számára. A gazdasági teljesítmény fokozása rendkívül fontos, hiszen azzal a jövedelmi szegénység (nemcsak a szegénységben élők száma, hanem a szegénység mélysége is) és a jövedelemegyenlőtlenségek mértéke is csökkenthető. A gazdasági növekedés fokozását elősegíthetik a munkaerő-piaci folyamatok, vagyis a tartósan munkanélküliek arányának csökkenése, vagy a regionális kohézió növekedése. Ezeken kívül a redisztribúció is fokozza a gazdasági növekedést. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben rendkívül fontos annak világossá tétele, hogy az állami újraelosztás nem fogja vissza a gazdasági teljesítmény növekedését, hanem éppen ellenkezően, elősegíti azt. Ha tehát a gazdaságpolitikai döntésekben a gazdasági növekedés fokozására tesznek kísérletet, akkor ezzel a céllal nem ellentétes a redisztribúció, a rászorultak számára a támogatások és a szociális juttatások nyújtása. A dolgozat eredményei hasznosíthatóak az oktatásban is. A térségi és vidékfejlesztés, valamint a gazdaságszociológia tárgy keretében a szegénység, a gazdagság és a jövedelemegyenlőtlenségek vizsgálata fontos és releváns témakör. A dolgozat kiemelten foglalkozik a tágabb értelemben vett fejlettség fogalmával, ami a gazdasági növekedésen túlmutatva a humán fejlettség szerepét is figyelembe veszi.

108


9.2. A kutatás további lehetséges irányai -

-

-

-

-

A kutatás számos területen tovább bővíthető. A kutatás további fázisaiban célszerű lenne a szegénység és a gazdasági növekedés kapcsolatát alacsonyabb területi szint (NUTS0, NUTS2, megye) megválasztásával is megvizsgálni. Előfordulhat ugyanis, hogy a vizsgált országok között eltérés tapasztalható a kapcsolatok természetét illetően. Ezeket a különbözőségeket az itt bemutatott aggregált szemléletű vizsgálat elfedte. A kutatás a jövőben újabb adatok bevonásával tovább bővíthető. Az időhorizont kitágítása növeli az eredmények megbízhatóságát, illetve a hosszabb idősor lehetővé teszi a vizsgált időszak kisebb alszakaszokra bontását (mint ahogy azt a 6. fejezetben már meg is tettem) az elemzés valamennyi fázisában. Így az ezek között tapasztalható esetleges időbeli eltérések feltárása is lehetővé válna. A kutatás a 2.1. fejezetben bemutatott szegénységi koncepciók szélesebb körének alkalmazásával tovább bővíthető. A gazdasági növekedés és a humán fejlődés szegénységre gyakorolt hatását a relatív szegénységkoncepció alkalmazásával is érdemes lenne megvizsgálni. Egy fejlődő országok körében végzett kutatás ugyanis kimutatta, hogy szemben az abszolút szegénységgel, amely a gazdasági növekedés hatására csökkenő tendenciát mutat, a relatív szegénység sokkal kevésbé érzékeny a növekedés változására. A vizsgált fejlődő országokban az abszolút szegénység csökkenése mellett a relatív szegénység növekedése volt megfigyelhető 1981 és 2005 között.337 Érdemes lenne tehát ugyanezt a hatást az átmeneti országokra vonatkozóan is megvizsgálni. A szegénységkoncepciók összehasonlítása tovább bővíthető Magyarország többi megyéjére és a többi vizsgált országra. Így az esetleges eltérések valamennyi vizsgált ország esetén feltárhatóak lennének. A kutatás további lehetséges iránya az intragenerációs állami redisztribúció szegénységre, illetve egyenlőtlenségre gyakorolt hatása. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikák a jövedelmi szegénység csökkentését, vagy – a társadalmi elégedetlenségeket is gyakran megfékezni szándékozva – az egyenlőtlenségek mérséklését tekintik legfontosabb elérendő célnak. Egy, a fejlett OECD országokra kiterjedő felmérés szerint a szegénységi ráta nagyságával fordítottan arányos a GDP százalékában kifejezett jóléti kiadások nagysága.338 Tehát minél nagyobb a szegénység, annál kevesebbet fordítanak jóléti kiadásokra, amiből arra lehet következtetni, hogy a jóléti kiadások inkább a jövedelemegyenlőtlenségek, mintsem a szegénység mérséklését célozzák meg. A vizsgált átmeneti országok helyzete azonban ettől – az eltérő politikai és társadalmi hatások miatt – eltérő lehet. A szegénység, mint probléma kezelésének módja adott országban függ a társadalom és a társadalomvezetés szegénységről alkotott képétől. Ha ugyanis a szegénységet strukturális okokra vezetik vissza, akkor a probléma kezelésében a hangsúly a társadalompolitikán van. Amennyiben viszont a szegénységért az egyént teszik felelőssé, akkor az egyéni gondokat kezelő szegénypolitikán van a hangsúly. 339 Érdemes lenne tehát megvizsgálni, hogy a vizsgált országokban a szegénységnek milyen a megítélése.

337

Ravallion – Chen (2009) 18-19. old. Kocziszky (2002) 12. old. 339 Ferge (1986) 228-229. old. 338

109


Summary My work aims at creating a model to describe the relationship between economic growth, human development and poverty and applying this model to some Eastern European countries. The area of the research includes the countries classified to the same income category by the World Bank. Upper-middle income Eastern European countries consist of nine countries (Croatia, Czech Republic, Estonia, Latvia, Lithuania, Hungary, Poland, Russia and Slovakia) that all changed their political and economic system from planned economy to market economy at around 1990. Thus the analysis examines the nearly 20 years since 1990. Quantitative methods (estimation, hypothesis testing, bi- and multivariate correlation and regression analysis, calculation of elasticity) are used for the analysis. Secondary data are derived from the public database of Eurostat, World Bank, International Monetary Fund, from International Financial Statistics and Government Finance Statistics (published by the International Monetary Fund) and from the Human Development Reports of the United Nations. In multiple regression analysis, backward method is used to find the optimal regression. In the analysis of the effect of economic growth and human development on poverty, the poverty rate (i.e. the rate of the population living below the poverty line), the poverty gap (i.e. the average gap of the poor’s income and the poverty line), the squared poverty gap (the mean of the squared proportionate poverty gap) and a poverty index are used as measures of poverty. The latter is defined as the arithmetic mean of the first three measures. The applied poverty threshold is 4.3 dollars a day as the World Bank defines poverty line for Eastern Europe. In the analysis of the effect of poverty on economic growth and human development, the complex approach of poverty is applied. Besides monetary components, non-monetary ones (regional cohesion, rate of long term unemployment, rate of early school leaving and average life expectancy at birth) are also taken into consideration. To measure income inequalities, Gini-coefficient and the ux Pareto measure are used. Moreover, an index of inequality is also applied, created from the previous two measures. The study measures economic growth with GDP per capita on purchasing-power parity, with average income / expenditure per capita and with the index of economic growth formed from the two former measures. To operationalise complex development, Human Development (HDI) is used. In the first part of my work I summed up the development of helping the poor, and the ways to reduce or eliminate poverty. My main statement, on the basis of the literature, is as follows: Provided that social justice or equality are the most important aims, the causes of poverty are considered to be external of the individual and poverty is considered to be harmful because of its cost, then redistribution of income is possible and desirable in order to reduce poverty. If, however, liberty is the main aim and the poor are blamed for being poor, then the need for redistribution is much more moderate. In poverty analysis, it is also important to test the validity of objective poverty concepts that is to examine if the poverty lines defined by the available statistical data coincide with the subjective poverty assessment. Moreover, I also examined the relationship between poverty concepts and poverty measures. My analysis concluded the following statements:

110


Absolute and relative concepts of poverty coincide with the subjective assessment of poverty that reflects the values and believes of the society. The multidimensional comparison (taking into account other factors besides income level) of the poverty concepts was possible with the use of welfare political concept of poverty. Some of the social programs take into consideration the number of children, education level or old age when defining the eligibility base. The ratio of coincidence between subjective and welfare political poverty concepts is more than 80 percent in the case of the number of children, education attainment and old age. Poverty lines defined on the basis of subjective and welfare political concepts of poverty, however, coincide only in the 40 percent of the cases. Poverty rate is related to poverty line exponentially, while the relationship between poverty line and poverty gap can be best described with S curve. I examined the relationship between poverty and economic growth using the methods of bivariate and multivariate statistics, Economic growth plays an important role in the reduction of monetary poverty. At the same time, it also contributes to the reduction of income inequalities. Human development, however, does not contribute either to the reduction of poverty, or to the reduction of income inequalities significantly (it does not modify the extent of poverty and inequalities). A one percent increase in per capita GDP decreases poverty rate and poverty gap to the same extent than the average income level. Since 2000, the role of per capita GDP has increased in the reduction of monetary poverty and income inequalities. Growth elasticity of poverty depends on the initial level of development. The growth elasticity of poverty gap depends on poverty line. The relationship between growth elasticity of poverty and poverty line depends on the definition of elasticity. There is an inverse relationship between poverty line and the elasticity with respect to the logarithm of income, while the relationship between poverty line and the elasticity with respect to the standard deviation of the logarithm of income can be best described with an exponential function. The reduction of monetary poverty is thus mainly possible by the promotion of economic growth, which means the increase of per capita GDP. An important message for the economic policy is that the promotion of economic growth is of primary importance because of poverty reduction. Economic growth can reduce the rate of those living below the poverty line and also the depth of poverty. The effect of economic growth in poverty reduction depends on the initial level of development, though. The more developed a country or a region, the larger extent one percent economic growth can decrease poverty.

111


I also examined the effect of multidimensional poverty and income redistribution on economic growth and human development. My analysis concluded the following statements: Economic growth is affected by monetary poverty (measured with poverty line) and labour market conditions (long term unemployment rate and regional cohesion). Human development, however, is affected not only by monetary poverty (both poverty level and relative poverty gap) and labour market conditions (regional cohesion), but also by knowledge level (measured with the rate of early school leavers). The increase of monetary poverty thus effects both economic growth and human development. Intra generation income redistribution that is the expenditure on social security and welfare has had a significant positive effect on both economic growth and human development. A 10 percent growth of the expenditure on social security and welfare as a share of GDP raises economic growth by 0.6-0.8 percent and human development by 0.32 percent. In the recent global economic crisis it is crucially important to highlight that poverty reduction (the reduction of poverty rate and poverty gap as well) and the decrease of income inequalities can be promoted by economic growth. Economic growth can be supported by labour market conditions like the decrease of long term unemployment or the increase of regional cohesion. It is also important to highlight that redistribution does slow down neither economic growth nor human development. On the contrary, it promotes both. If governments of upper middle income Eastern European countries try to promote economic growth, which is one of the most important aims in the recent global crisis, they have to be aware of the fact that redistribution is not against this aim. More directions of the survey could not be elaborated because of the size-limits of the dissertation. In the future, my work can be expanded to examine the relationship between poverty and economic growth at country level and to reveal any potential differences among upper middle income Eastern European countries. Besides, by examining the effect of redistribution on poverty and income inequalities, the focus of current economic policies could be revealed. It would be important to know whether the focus is on poverty reduction or the decrease of income inequalities.

112


Felhasznált irodalom [1] Adams, Richard H. Jr. (2003) Economic Growth, Inequality and Poverty. Policy Research Working Paper, World Bank. [2] Adelman, Irma – Cynthia T. Morris (1973) Economic Growth and Social Equity in Developing Countries. Stanford, Stanford University Press. [3] Alam, Asad – Murthi, Mamta – Yemtsov, Ruslan – Murrugarra, Edmundo –Dudwick Nora – Hamilton, Ellen – Tiongsonet, Erwin (2005) Growth, Poverty and Inequality: Eastern Europe and the Former Soviet Union. Washington D. C., The World Bank. [4] Alesina, Alberto – Dollar, David (1998) Who gives foreign aid to whom and why? NBER Working Paper 6612, National Bureau of Economic Research, Cambridge, Mass. [5] Althusser, Louis (2008) On ideology. London; New York, Verso. [6] Andorka Rudolf (2006) Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris. [7] Atkinson, Anthony B. (1975) The Economics of Inequality. 2nd ed., Oxford, Oxford University Press. [8] Babbie, Earl (2003) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest, Balassi Kiadó. [9] Balogh Gábor – Szűcs László (1990) Társadalom biztosítás nélkül, TB szindrómák. Budapest, Magvető Kiadó. [10] Barr, Nicholas (2004) The Economics of the Welfare State. 4th ed., Oxford University Press and Stanford University Press. [11] Barro, Robert J. (1997) Determinants of economic growth: a cross-country empirical study. England, The MIT Press. [12] Barro, Robert J. – Sala-i-Martin, Xavier (1995) Economic Growth. New York, McGraw-Hill. [13] Bartal Anna Mária (2003) Szociálpolitikáról alapfokon. Budapest, Szociális Szakképzés Könyvtára, Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet. [14] Berger-Schmitt, Regina – Noll, Heinz-Herbert (2000) Conceptual framework and structure of a European system of social indicators. EU reporting Working Paper, No. 9. Mannheim: Subproject "European System of Social Indicators". Mannheim: Centre for Survey, Research and Methodology (ZUMA), Social Indicators Department.

113

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után [15] Besenyei Lajos (2007) Tudásgazdaság – az üzleti élet új színtere. Üzlet és Finanszírozás – Pénzügyi Innovációk; Az Üzleti Információgazdálkodási és Módszertani Intézet Szakmai Konferenciája. [16] Besenyei Lajos (2009) A szegénység mint világprobléma. Nemzetközi Konferencia a szegénységről Kelemen Didák atya halálának 265. évfordulója alkalmából, Miskolc. [17] Blackorby, Charles et al (2002) Handbook of Social Choice and Welfare, Volume 1. [18] Bleaney, Michael – Gemmell, Norman – Kneller, Richard (2001) Testing the Endogenous Growth Model: Public Expenditure, Taxation and Growth over the LongRun. Canadian Journal of Economics, 34 (1) 36-57. old. [19] Bokor Ágnes (1985) Depriváció és szegénység; Rétegződés-modell vizsgálat VI., Műhelytanulmány, Budapest, Társadalomtudományi Intézet. [20] Bokor Ágnes (1987a) Szegénység a mai Magyarországon. Budapest, Magvető Kiadó. [21] Bokor Ágnes (1987b) A hagyományos szegénység szigetei: a cigány telepek; In.: Peremhelyzetek; Rétegződés-modell vizsgálat VIII., Műhelytanulmányok, Budapest, Társadalomtudományi Intézet. [22] Boster, J. S. (1983) Requiem for the Omniscient Informant: There’s Life in the Old Girl Yet. In: Directions in Cognitive Anthropology. Janet Dougherty, ed. University of Illinois Press; 177-197. old. [23] Bourguignon, François (2002) The Growth Elasticity of Poverty Reduction: Explaining Heterogeneity Across Countries and Time Periods. Delta Working Paper. [24] Bruno, Michael – Martin Ravallion – Lyn Squire (1996) Equity and Growth in Developing Countries. Policy Research Working Paper 1563, World Bank. [25] Bruno, Michael – Ravallion, Martin – Squire, Lyn (1998) Equity and Growth in Developing Countries: Old and New Perspectives on the Policy Issues. In.: Vito Tani – Ke-Young Chu (eds.) Income Distribution and High Growth. Cambridge, MA, MIT Press. [26] Bukodi Erzsébet (2001) Társadalmi jelzőszámok – elméletek és megközelítések. Szociológiai Szemle, 11 (2) 35-57. old. [27] Burns, James Henderson – Hart, Herbert Lionel Adolphus (1996) An Introduction to the Principles of Morals and Legislation. The collected works of Jeremy Bentham. New York, Oxford University Press. [28] Burnside, Craig – Dollar, David (1997) Aid, Policies and Growth. Macroeconomics and Growth Division, Policy Research Development, World Bank.

114

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után [29] Burnside, Craig – Dollar, David (1998) Aid, the Incentive Regime, and Poverty Reduction. Policy Research Working Paper 1937, The World Bank Development Research Group Macroeconomics and Growth Division. [30] Cashin, Paul (1995) Government Spending, Taxes, and Economic Growth. IMF Staff Papers, 42 (2) 237-269. old. [31] Chenerey, Hollis – Ahluwalia, Montek – Bell, C. L. G. – Duloy, John – Jolly, Richard (1974) Redistribution with Growth. New York: Oxford University Press. [32] Collier, Paul – Dollar, David (1999) Aid Allocation and Poverty Reduction. World Bank, Policy Research Working Paper, 2041. [33] Darók Ildikó (2006) Szegények, munkanélküliek, hajléktalanok. http://mek.niif.hu/03400/03477/pdf/3_szegeny.pdf. Legutolsó hozzáférés: 2011. január 5. [34] Deaton, Angus (2001) Counting the Poor: Problems and Possible Solutions. World Bank Research Observer, 16 (2) 125-147. old. [35] Deaton, Angus (2010) Price indexes, inequality, and the measurement of world poverty. American Economic Review, 100 (1) 5-34. old. [36] Deininger, Klaus – Squire, Lyn (1996) A New Data Set Measuring Income Inequality. World Bank Economic Review, 10 (3) 565-591. old. [37] Dollar, David – Kray, Aart (2001) Growth is Good for the Poor. World Bank Policy Research Working Paper # 2587, Washington D.C., World Bank. [38] Domán Csaba (2005) Többváltozós korreláció- és regressziószámítás. Oktatási segédlet, Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar. [39] Easterlin, Richard. A. (1995) Will Raising the Incomes of All Increase the Happiness of All? Journal of Economic Behavior and Organisation, 27 (1) 35-47. old. [40] Eatwell, John – Milgate, Murray – Newman, Peter (szerk.) (1987) The New Palgrave: a dictionary of economics. London, MacMillan Press Limited; 3. kötet. [41] Fafchamps, Marcel – Shilpi, Forhad (2008) Subjective welfare, isolation, and relative consumption. Journal of Development Economics, 86, 43–60. old. [42] Ferge Zsuzsa (1986) Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Budapest, Magvető Kiadó. [43] Ferkert Balázs – Gáspár Attila (2008) Konvergencia vizsgálatok az Európai Unióban, EU Working Papers 1/2008. [44] Frey, Bruno S. – Stutzer, Alois (2002) What can economists learn from happiness research? Journal of Economic Literature, 40, 402–435. old.

115

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után [45] Friedman, Milton – Friedman, Rose (1980) Free to choose: a personal statement; Harcourt Brace Jovanovich. New York és London. [46] Fuente, De La, A. (1997) Fiscal Policy and Growth in the OECD. CEPR Discussion Paper No. 1755. [47] Gábos András – Szivós Péter (2002) A jövedelmi szegénység alakulása, a gyermekes családok helyzete. In: Társadalmi Riport 2002, Budapest, TÁRKI, 42-59. old. [48] Gábos András – Szivós Péter (2004) Szegénység Magyarországon az EUcsatlakozás küszöbén. In: Társadalmi Riport 2004; Budapest, TÁRKI, 96-117. o. [49] Gábos András – Szivós Péter (2005) Jövedelmi szegénység. Monitor 2005, 45-57. old. [50] Gemmel, Norman (2001) Fiscal Policy in a Growth Framework. Discussion Paper, 84, World Institute for Development Economic Research. [51] Hajdú Ottó (1997) A szegénység mérőszámai. Budapest, KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat. [52] Havasi Éva (2002) Szegénység és társadalmi kirekesztettség a mai Magyarországon. Szociológiai Szemle, 12 (4) 51-71. old. [53] Hársing László – Kelemen János (1983) Az élő Marx. Tanulmányok Marx társadalomelméleti és metodológiai koncepciójáról. Kossuth Könyvkiadó. [54] Hayek, Friedman August von (1982) Law, Legislation and Liberty: A new statement of the liberal principles of justice and political economy. London; Melbourne; Henley: Routledge & Kegan. [55] Hegedűs Péter – Monostori Judit (2005) A szegénység és a társadalmi kirekesztődés mérőszámai 2005, Elméleti megalapozás, KSH Népességtudományi Kutató Intézet. [56] Husz Ildikó (2001) Az emberi fejlődés indexe. Szociológiai Szemle, 2001, 11 (2) 7283. old. [57] Istanbul Declaration (2007) http://www.oecd.org/dataoecd/14/46/38883774.pdf Legutolsó hozzáférés: 2010. december 23. [58] Jánossy Ferenc (1966) A gazdasági fejlődés trendvonala és a helyreállítási periódusok. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. [59] Kakwani, Nanak (1993) Poverty and Economic Growth with Application to Côte d’Ivoire. Review of Income and Wealth, 39, 121-139. old. [60] Kanbur, S. M. Ravi (1987) Measurement and Alleviation of Poverty: With an Application to the Effects of Macroeconomic Adjustment. Staff Paper – International Monetary Fund, 34, (1) 60-85. old.

116

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után [61] Kárteszi Ferenc (1972) Bevezetés a véges geometriákba. Budapest, Akadémiai Kiadó. [62] Kneller, Richard – Bleaney, Michael – Gemmell, Norman (1999) Public Policy and the Government Budget Constraint: Evidence from the OECD. Journal of Public Economics, 74, 171-190. old. [63] Kocherlakota, Narayana – Yi, Kei-Mu (1997a) A Simple Time Series Test of Endogenous vs Exogenous Growth Models: An Application to the United States. Review of Economics and Statistics, 78, 126-134. old. [64] Kocherlakota, Narayana – Yi, Kei-Mu (1997b) Is there Endogenous Long-Run Growth? Evidence from the US and UK. Journal of Money, Credit and Banking, 29, 2235-2262. old. [65] Kocziszky György (2002) Gazdasági és társadalmi kohézió az Európai Unióban. Salgótarján, Internetes forrás: http://www.celodin.org/read.php?lang=hu&pid=4752 Legutolsó hozzáférés: 2010. január 21. [66] Központi Statisztikai Hivatal (2002) Háztartási Költségvetési Felvétel. [67] Központi Statisztikai Hivatal (2008a) Laekeni indikátorok, 2007 – A társadalmi kirekesztődés nemzetközi összehasonlítására szolgáló jelzőszámok. Statisztikai Tükör, 2 (104) 1-3. old. [68] Központi Statisztikai Hivatal (2008b) Létminimum 2007. Budapest. [69] Központi Statisztikai Hivatal (2009a) Létminimum 2008. Budapest. [70] Központi Statisztikai Hivatal (2009b) A társadalmi haladás mutatószámrendszere. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/thm/oecd.html Legutolsó hozzáférés: 2010. december 23. [71] Kukathas, C. (2004) International Encyclopedia of the Social and Behavioral Sciences. [72] Kutner, Michael H. – Nachtsheim, Christopher J.– Neter, John (2004) Applied Linear Regression Models. 4th ed., McGraw-Hill Irwin. [73] Kuznets, Simon (1955) Economic Growth and Income Inequality. American Economic Review, 45 (1) 1-28. old. [74] Ladányi János – Szelényi Iván (2005) Szegénység a posztkommunista átmenet időszakában: Időbeli és nemzetek közötti összehasonlítás. Az Elemző, 1, (2) 123-140. old. [75] Layard, Richard (2002) Rethinking Public Economics: Implications of Rivalry and Habit. http://cep.lse.ac.uk/layard/rl325.pdf, Legutolsó hozzáférés: 2010. december 23. [76] Layard, Richard (2003) Happiness–has social science a clue? Lionel Robbins memorial lectures, centre for economic performance, London School of Economics.

117

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után [77] Lelkes Orsolya (2003) „Kinn is vagyok, benn is vagyok…” A társadalmi kirekesztettség mérése az Európai Unióban és Magyarországon. Szociológiai Szemle, 13, (4) 88-106. old. [78] Ligeti István – Ligeti Zsombor (2009) Ország regatta – Gazdasági konvergencia és felzárkózás. Sopron, Arisztotelész Kiadó. [79] Luttmer, Erzo F. P. (2005) Neighbors as negatives: relative earnings and wellbeing. Quarterly Journal of Economics, 120 (3) 963–1002. old. [80] Malthus T. Róbert (1902) Tanulmány a népesedés törvényéről. Budapest, Politzer Zsigmond és fia Kiadása. [81] Margitay-Becht András (2007) Afrika segélyezésének modellezése ágens alapú környezetben. Doktori értekezés. Budapest. [82] Maxfield, Michael – Babbie, Earl (2009) Basics of research methods for criminal justice and criminology (2nd ed.). Belmont, CA, Wadsworth, Cengage Learning. [83] Milanovic, Branko (1998) Income, inequality, and poverty during the transition from planned to market economy. Washington, World Bank Regional and Sectoral Studies. [84] Munck, Victor C. de – Sobo, Elisa J. (1998) Using Methods in the Field: A Practical Introduction and Casebook. Walnut Creek (CA) - London - New Delhi: Altamira Press, A Division of Sage Publications, Inc. [85] Murphy, Kevin M. – Shleifer, Andrei– Vishny, Robert W. (1989) Industrialization and the Big Push. The Journal of Political Economies, 97 (5) 1003-1026. old. [86] Murray, Charles (1994) Losing Ground: American Social Policy, 1950–1980. New York, Basic Books. [87] Mussard, Stéphane – Kuan Xu (2008) Multidimensional Decomposition of the Sen Index: Some Further Thoughts. Groupe de Recherche en Économie et Dévelopment Internationa, Working Papers. [88] Noll, Heinz-Herbert (1998) Social Indicators and Social Reporting: The International Experience. internetes forrás: http://www.ccsd.ca/noll1.html, Legutolsó hozzáférés: 2010. december 28. [89] Nordstrum, H. (1992) Studies in trade Policy and Economic Growth. Stockholm University Monograph (20). [90] Nozick, Robert (1998) Anarchy State and Utopia. Oxford, Blackwell. [91] Nunally, Jum C. (1978) Psychometric Theory. New York, McGraw-Hill. [92] Nyitrai Ferencné (2001) A humán és a gazdasági fejlődés. Nemzetközi összehasonlítás. Budapest, KSH.

118

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után [93] Odekon, Mehmet (2006) Encyclopedia of World Poverty. SAGE Publications. [94] Pareto, Vilfredo (1897) The new theories of economics. Journal of Political Economy 5, 485-502. old. [95] Pareto, Vilfredo (1901) Le nuove teorie matematiche. Giornale degli economisti, 22, 235-252. old. [96] Pareto, Vilfredo (1964) Cours d’Économie Politique. Genéve, Libraire Droz. [97] Pareto, Vilfredo (1966) Manuel d’Économie Politique. Genève, Libraire Droz. [98] Persson, Torsten – Tabellini, Guido (1991) Is inequality harmful for growth? Theory and evidence. Nber working papers series No. 3599. [99] Poulantzas, Nicos (1978) State, Power, Socialism. London. [100] Ramanathan, Ramu (2003) Bevezetés az ökonometriába alkalmazásokkal. Budapest, Panem. [101] Ravallion, Martin (1996) Issues in Measuring and Modeling Poverty. World Bank Policy Research Working Paper 1615. [102] Ravallion, Martin (2009) Why Don’t We See Poverty Convergence? World Bank Policy Research Working Paper, 4974. [103] Ravallion, Martin – Lokshin, Michael (2002) Self-rated economic welfare in Russia. European Economic Review, 46, 1453-1473. old. [104] Ravallion, Martin – Chen, Shaohua (1996) What Can New Survey Data Tell Us about Recent Changes in Distribution and Poverty? World Bank Policy Research Working Paper, 1694. [105] Ravallion, Martin. – Chen, Shaohua (2009) Weakly Relative Poverty. World Bank Policy Research Working Paper, 4844. [106] Rawls, John (2000) A Theory of Justice. Oxford University Press. [107] Revenga, Ana (2009) Financial Crisis and the Developing Countries. World Bank, 28.http://siteresources.worldbank.org/INTPOVERTY/Resources/3356421251230679308/FinancialCrisis_Master_April7.pdf, Legutolsó hozzáférés: 2010. december 28. [108] Ricardo, David (1991) A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. [109] Roberts, J. M. (1964) The Self-Management of Cultures. In.: Explorations in Cultural Anthropology. W. H. Goodenough, ed. New York, McGraw-Hill. 433-454. old.

119

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után [110] Romney, A. Kimball – Weller, Susan C. (1984) Predicting informant accuracy from patterns of recall aming informants. Social Networks, 4, 59-77. old. [111] Romney, A. Kimball – Weller, Susan C. – Batchelder, William H. (1986) Culture as Consensus: A Theory of Culture and Informant Accuracy. American Anthropologist, New Series, 88 (2) 313-338. old. [112] Rowntree, B. Seebohm (1910) Poverty: A Study of Town Life. London, MacMillan And Co. [113] Salló László (1995) Himlő, bujakór, pestis a középkorban. História, 17 (7) 10-11. old. [114] Sághi Gábor (szerk.) (2005) A jövedelem mint az anyagi jólét és a szegénység mérőszáma. Társadalomstatisztikai Füzetek, 43, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal. [115] Samman, Emma (2007) Psychological and Subjective Well-being: A Proposal for Internationally Comparable Indicators. Oxford Development Studies, 35 (4) 459-486. old. [116] Sen, Amartya (1976) Poverty: an ordinal approach to measurement. Econometrica, 44 (2) 219-230. old. [117] Sen, Amartya (2003) A fejlődés, mint szabadság. Budapest, Európa Könyvkiadó. [118] Sidrauski, Miguel (1967) Inflation and economic growth. The Journal of Political Economy, 75 (6) 796-810. old. [119] Siegel, B. (1956) Nonparametric Statistics. New York, McGrow-Hill. [120] Simai Mihály (2006) Poverty and Inequality in Eastern Europe and the CIS Transition Economies. Economic and Social Affairs; DESA Working Paper No. 17, ST/ESA/2006/DWP/17. [121] Simons, Henry (1938) Personal income taxation. Chicago, University of Chicago Press. [122] Siposné Nándori Eszter (2007) Szegénység Kelet-Közép-Európában. Doktoranduszok Fóruma; Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Szekciókiadványa; 166172. old. [123] Siposné Nándori Eszter (2010) Subjective Poverty and Its Relation to Objective Poverty Concepts in Hungary. Social Indicators Research, DOI: 10.1007/s11205-0109743-z. [124] Spéder Zsolt (2002) A szegénység változó arcai: Tények és értelmezések. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság, Budapest, Századvég, [125] Szalai Júlia (2002) A társadalmi kirekesztődés egyes kérdései az ezredforduló Magyarországán. Szociológiai Szemle, 13 (4) 34-50. old.

120

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után [126] Szelényi Iván (2003) Szegénység átmeneti társadalmakban. http://www.stud.uszeged.hu/szttsz/konferenciak_elemei/szelenyi.pdf, Legutolsó hozzáférés: 2010. december 29. [127] Szivós Péter (2005) Laekeni indikátorok. Budapest, „Metod” Műhely. [128] The Economist (2010a) The Millennium Development Goals. September 25th. 2931. old. [129] The Economist (2010) Measuring global poverty. Whose problem now? October 2nd. 58. old. [130] Townsend, Joseph (1971) A Dissertation on the Poor Laws. London, England, University of California Press. [131] United Nations (2009) The Millennium Development Goals Report 2009, New York. [132] Tresch, Richard W. (2002) Public Finance, A Normative Theory. Academic Press. [133] Vajda Zsuzsa (1999) Somlai Péter: Szocializáció. Szociológiai Szemle, 2, 166-170. old. [134] Van Praag, B. M. S. (1971) The welfare function of income in Belgium: An empirical investigation. European Economic Review, 2, 337–369. old. [135] Vigvári András (2004) Pénzügy(rendszer)tan. Budapest, KJK Kerszöv kiadványok. [136] Vigvári András (2005) Közpénzügyeink. Budapest, KJK Kerszöv kiadványok. [137] Világbank (1998) Assessing aid: what works, what doesn’t and why? [138] Világbank (2000) World Development Report 2000/2001: Attacking Poverty. New York, Oxford University Press. [139] Világbank (2003) Global Economic Prospects 2003. Washongton D.C. [140] Világbank (2006) World Development Report 2006: Equity and Development. New York, Oxford University Press. [141] Világbank (2008) Poverty Data: A supplement to World Development Indicators 2008. Washington D.C. [142] Világbank (2009) World Development Report: Reshaping Economic geography. Washington D.C. [143] Volterra, Vito (1906) L’Economia Matematica ed il nuovo Manuale di Prof. Pareto. Giornale degli Economisti, 32, 296-301. old.

121

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után [144] Voszka Éva (2006) Százezer vagy tízmillió? A rászorultak körei. Esély, 17 (4) 3-20. o. [145] Watkins, Kevin (2006) Human Development Report 2006. United Nations Development Programme. [146] Weede, E. (1991) The Impact of State Power on Economic Growth Rates in OECD Countries. Quality and Quantity, 25, 421-438. old. [147] Weller, Susan C. (1984) Consistency and consensus among informants: disease concepts in a rural Mexican village. American Anthropologist, 86 966-975. old. [148] Weller, Susan C. (2007) Cultural consensus theory: applications and frequently asked questions. Field Methods, 19 (4) 339-368. old. [149] Weller, Susan C. – Romney, A. Kimball (1988) Systematic Data Collection. Qualitative Research Methods, 10, Sage Publications. [150] Wollnik, Thomas (szerk.) (2009) Statistics and the quality of life. Measuring progress – a world beyond GDP. Federal Ministry for Economic Cooperation and Development. Capacity Building International, Germany, Bonn. [151] Young, Arthur (1913) Travels in France. London, G. Bell and Sons Ltd. [152] 147/1992. (XI. 6.) kormányrendelet 4. számú melléklete. [153] 1993. évi III. törvény a szociális ellátásokról és a szociális igazgatásról. [154] 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról. [155] 2001. évi XXXVII. törvény a tankönyvpiac rendjéről. [156] 224/2006. (XI.20.) Kormányrendelet. [157] 231/2006. (XI. 22.) Kormányrendelet. [158] 329/2006 (XII. 23.) Kormányrendelet. [159] Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának 19/2003. (V.12.) számú rendelete a szociális ellátásokról, és a lakbértámogatás helyi szabályairól. [160] Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának 33/2006. (IX.13.) számú rendelete a gyermekek és fiatal felnőttek részére pénzben és természetben nyújtott ellátások helyi szabályairól. [161] Miskolc Megyei Jogú Város Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj pályázat.

122


Felhasznált adatbázisok: International Financial Statistics. International Monetary Fund Government Finance Statistics. International Monetary Fund www.earthtrend.wri.org. Legutolsó hozzáférés: 2011. január 14. www.nepszamlalas.hu. Legutolsó hozzáférés: 2011. január 14. Eurostat adatbázisa. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/search_database. Legutolsó hozzáférés: 2011. január 14. Központi Statisztikai Hivatal adatbázisa www.ksh.hu. Legutolsó hozzáférés: 2011. január 14. Magyar Nemzeti Bank adatbázisa www.mnb.hu. Legutolsó hozzáférés: 2011. január 14. PovcalNet adatbázis. Világbank. http://iresearch.worldbank.org/PovcalNet. Legutolsó hozzáférés: 2011. január 14. Világbank adatbázisa. Legutolsó hozzáférés: 2011. január 14. http://data.worldbank.org/indicator

123


Mellékletek

124


A szerző disszertációhoz kapcsolódó publikációi Siposné Nándori Eszter: Impoverishment in Northern Hungary. Business Studies, 2010, 7. évfolyam, 2. szám, 121-146. o. Siposné Nándori Eszter: Adalékok a gazdaság teljesítménye és a szegénység közötti kapcsolatrendszer feltárásához. Észak-Magyarországi Stratégiai Füzetek, 2010, VII. évfolyam, 1. szám, 56-70. o. Siposné Nándori Eszter: Subjective Poverty and Its Relation to Objective Poverty Concepts in Hungary. Social Indicators Research, DOI: 10.1007/s11205-010-9743-z. Siposné Nándori Eszter: A szegénységi küszöb megválasztásának szerepe a szegénység definiálásában. XI. RODOSZ Konferenciakötet Társadalomtudományok, 2010. november 12-14, ISBN: 978-973-88394-3-4.. 373-390. o. Siposné Nándori Eszter: Szubjektív szegénység Minnesotában – egy primér kutatás tapasztalatai. Pro Scientia Aranyérmesek Konferenciája, Budapest, 2010. szeptember 30 – október 3. Siposné Nándori Eszter: How has the effect of economic growth on income inequality changed in Eastern Europe since 1990? Szellemi tőke, mint versenyelőny „avagy a tudásmenedzsment szerepe a versenyképességben” – Tudományos konferencia – Komárno, Szlovákia, 2010. június 19. 750-760. o. /CD-kiadvány/ ISBN 978-963-216-270-6 Siposné Nándori Eszter: Nicholas Barr: A jóléti állam gazdaságtana (szakirodalmi szemle). Pénzügyi Szemle, 2010, LV. évfolyam, 2. szám, 392-396. o. Siposné Nándori Eszter: The effect of economic growth and human development on income inequalities in Eastern Europe. Annual Meeting of the Midwest Sociological Society and the North Central Sociological Association, Chicago, USA, 2010. március 31 – április 3. Siposné Nándori Eszter: Elszegényedés Észak-Magyarországon. Észak-Magyarországi Stratégiai Füzetek, VI. évfolyam, 2. szám, 68-88. o. Siposné Nándori Eszter: The effect of economic growth on poverty in Eastern Europe. 1st International Scientific Conference in the Modern Public Affairs Management series; Revitalisation processes and local and regional development; Krakow, 2009. november 18 - 19. Siposné Nándori Eszter: The role of economic growth and income distribution in poverty in Eastern European countries. II. Nemzetközi Gazdaságtudományi Konferencia, Kaposvár, 2009. április 2-3. ISBN 978-963-9821-08-8, /CD-kiadvány/ Siposné Nándori Eszter: Support or communal work? National and Regional Economics VII, Herľany, Slovak Republic; 2008. október 1-3., /CD-kiadvány/ 819-825. o.

125


Siposné Nándori Eszter: Judgement of Poverty in Borsod-Abaúj-Zemplén County According to the Method of Systematic Data Collection. MicroCad 2008, 2008. március 20-21, ISBN 978-963-661-812-4 Ö, 187-193. o. Siposné Nándori Eszter: Szegénység Kelet-Közép Európában. Doktoranduszok Fóruma, 2007. november 13. 166-172. o. Siposné Nándori Eszter: The evaluation of social programmes in Hungary. 2nd Central European Conference in Regional Sciences, 2007. október 10-13, Novy Smokovec, Szlovákia, ISBN 978-80-8073-957-7. 950-954. old. Siposné Nándori Eszter: Analysis of poverty using data reduction techniques. PhD Hallgatók VI. Nemzetközi Konferenciája, 2007. augusztus 12-18. ISBN 978-963-661-783-7 Ö; 365-370. o. Siposné Nándori Eszter: Ki a szegény? XXVIII. OTDK Doktorandusz Konferencia, 2007. április 26. Nándori Eszter: Poverty and attempts to handle the problem in Borsod-Abaúj-Zemplén county. MicroCad 2007, 2007. március 22-23., ISBN 978-963-661-742-4 Ö; 325-331. o. Nándori Eszter: A szegénység összetevői Borsod-Abaúj-Zemplén megye két kistérségében. Doktoranduszok Fóruma, 2006. november 9. 135-141. o. Nándori Eszter: The conditions of the Roma minority in Borsod-Abaúj-Zemplén county. Apáczai Napok, 2006. október 13., ISBN 978-963-7287-18-3; 142-146.o. Nándori Eszter: A szegénység összetevői Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. VI. Magyar Jövőkutatási Konferencia, 2006. október 6-7., ISBN 963 86670 6 0; 150-156. o. Nándori Eszter: A változó mintákhoz és szerepekhez való alkalmazkodás és a családi állapot összefüggése. Pannon Gazdaságtudományi Konferencia, Veszprém, 2006. június 2., ISBN 963 9696 02 1; 106-111. o. Nándori Eszter: A változó mintákhoz és szerepekhez való alkalmazkodás a roma kisebbség körében Magyarországon. Tavaszi Szél, Kaposvár, 2006. május 4-7., ISBN 963 229 773 3; 499-502. o. Nándori Eszter: A társadalmon kívül rekedt népesség integrációjának lehetőségei. Doktoranduszok Fóruma, 2005. november 9. 169-174. o.

126

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 1. táblázat: A KSH létminimum-számításának fogyasztásiegység-kulcsszámai (ekvivalenciaskála) Aktív korúak háztartásai: Első felnőtt: 1,00 Többi felnőtt: 0,75 Első 0-14 éves: 0,65 Második 0-14 éves: 0,50 Többi 0-14 éves: 0,40

Nyugdíjas korúak háztartásai: Első felnőtt: 0,90 Többi felnőtt: 0,65

Forrás: KSH (2008) 8. old. 3. táblázat: Létminimumértékek a különböző háztartástípusokban, 2008 Háztartástípus

Egy háztartásra Egy főre számított havi érték, Ft ebből: ebből: összesen összesen élelmiszer élelmiszer

Létminimum / élelmiszerarány

Fogyasztási egységek száma

Aktív korúak háztartásai 1 felnőtt 1 felnőtt 1 gyermekkel 1 felnőtt 2 gyermekkel

71 736 118 364 154 232

19 356 34 415 49 474

71 736 59 182 51 411

19 356 17207 16 491

3,71 3,44 3,12

1,00 1,65 2,15

2 felnőtt 2 felnőtt 1 gyermekkel 2 felnőtt 2 gyermekkel 2 felnőtt 3 gyermekkel 2 felnőtt 4 gyermekkel

125 538 172 166 208 034 236 729 265 423

38 712 53 771 68 830 83 889 98 948

62 769 57 389 52 008 47 346 44 237

19 356 17 924 17 207 16 778 16 491

3,24 3,20 3,02 2,82 2,68

1,75 2,40 2,90 3,30 3,70

3 felnőtt 3 felnőtt 1 gyermekkel 3 felnőtt 2 gyermekkel 3 felnőtt 3 gyermekkel 3 felnőtt 4 gyermekkel

179 340 225 968 261 836 290 531 319 225

58 068 73 127 88 186 103 245 118 304

59 780 56 492 52 367 48 422 45 604

19 356 18 282 17 637 17 207 16 901

3,09 3,09 2,97 2,81 2,70

2,50 3,15 3,65 4,05 4,45

Nyugdíjas korúak háztartásai 1 személy 2 személy 3 személy

64 562 111 191 157 819

17 072 34 144 51 216

64 562 55 595 52 606

17 072 17 072 17 072

3,78 3,26 3,08

0,90 1,55 2,20

Forrás: KSH (2009a) 6. old. 4. táblázat: A laekeni indikátorok leírása Sorszám 1.

1/a.

1/b.

Megnevezés Szegénységi arány (társadalmi juttatások után) Szegénységi arány kor és nem szerint

Szegénységi arány a legjellemzőbb gazdasági aktivitás és nem szerint

Tartalom, bontás Elsődleges indikátorok A medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya. A medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya. Korcsoportok: 0-15, 16-24, 2549, 50-64, 65- éves. Nemek szerinti bontás minden korcsoportban és összesen A medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő 16 éven felüli személyek aránya. Legjellemzőbb aktivitási státuszok: 1. alkalmazott, 2. vállalkozó, 3. munkanélküli, 4. nyugdíjas, 5. egyéb inaktív. Nemek szerinti bontás minden korcsoportban és összesen.

Forrás Eurostat ECHP, majd EU-SILC Eurostat ECHP, majd EU-SILC

Eurostat ECHP, majd EU-SILC

127

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 4. táblázat folytatás Sorszám 1/c.

Megnevezés Szegénységi arány a háztartás típusa szerint

1/d.

Szegénységi arány a lakáshasználat jogcíme szerint

1/e.

A szegénységi küszöb értéke (illusztratív érték)

2.

A jövedelemeloszlás egyenlőtlensége (S80/S20 jövedelmi ötödök aránya) A tartós szegénység aránya kor és nem szerint (medián 60%-a)

3.

4.

Relatív szegénységi rés kor és nem szerint

5.

Regionális kohézió

6.

Tartós munkanélküliségi ráta

7.

A foglalkoztatott nélküli háztartásban élők aránya

8.

Korai iskolaelhagyók aránya

Tartalom, bontás A medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya. 1. Egyszemélyes háztartás 30 év alatt 2. Egyszemélyes háztartás 30-64 éves 3. Egyszemélyes háztartás 65- éves 4. Két felnőtt gyermek nélkül, legalább az egyik 65- éves 5. Két felnőtt, gyermek nélkül mindkettő -65 éves 6. Egyéb gyermek nélküli háztartások 7. Egy felnőtt, gyermek(ek)kel 8. Két felnőtt, 1 gyermekkel 9. Két felnőtt, 2 gyermekkel 10. Két felnőtt, 3 vagy több gyermekkel 11. Egyéb gyermekes háztartások 12. Összesen A medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya. 1. Tulajdonos 2. Bérlő 3. Összesen A medián ekvivalens jövedelem 60%-a vásárlóerőparitáson kifejezve, euróban és nemzeti valutában: 1. Egyszemélyes háztartásban 2. Két felnőtt, 2 gyermekes háztartásban. S80/S20: Az ekvivalens jövedelmek eloszlásában a felső 20% és az alsó 20% jövedelmeinek hányadosa.

Forrás Eurostat ECHP, majd EU-SILC

Olyan személyek aránya, akik a medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élnek n évben, és legalább két mási évben n-1, n-2, n-3 évek közül. Nemek szerinti bontásban és összesen. A szegények mediánjövedelmének és a szegénységi küszöbnek a különbsége a szegénységi küszöb %-ában kifejezve. Nemek szerinti bontásban és összesen. Regionális munkanélküliségi ráták relatív szórása NUTS2 szinten A tartós munkanélküliek (12 hónapnál régebb óta munkanélküli, ILO-definíció) száma az aktív népesség létszámához viszonyítva. Nemek szerinti bontásban és összesen. A dolgozó nélküli háztartásban élő 0-65 (0-60) éves személyek aránya. Viszonyítási alapul az összes háztartásban élő személyek szolgálnak, kivéve azok, ahol minden háztartástag: 18 évnél fiatalabb, 18-24 éves tanuló vagy inaktív, 65 (60) évnél idősebb és nem dolgozik. A 18-24 éves népességből a legfeljebb ISCED 2 szintű (alapfokú) iskolai végzettséggel rendelkező és jelenleg nem tanulók aránya. Nemek szerinti bontásban és összesen.






Eurostat CLFS Eurostat CLFS

Eurostat CLFS

Eurostat CLFS

128


4. táblázat folytatás Sorszám 9.

Megnevezés Születéskor várható élettartam

10.

Szubjektív egészségi állapot jövedelem szerint

11.

Az eltérő szegénységi küszöbök alatt élők (a medián 40, 50, 70 %-a alattiak) aránya A szegénységi arány időbeli alakulása (időben állandó szegénységi küszöb alkalmazásával) Társadalmi juttatások nélküli szegénységi arány kor és nem szerint

12.

13.

14.

15.

A jövedelmi eloszlás egyenlőtlensége: Ginimutató Tartós szegénységi arány kor és nem szerint (medián 50%-a)

16.

A tartós munkanélküliek aránya

17.

Nagyon tartós munkanélküliségi ráta

18.

Az alacsony képzettségű személyek aránya

Tartalom, bontás Az ember által várhatóan leélt évek száma, 0 éves kortól számítva, nők és férfiak esetében különkülön. Az ekvivalens jövedelmek alapján a legalsó és legfelső kvintilisbe eső 16 éven felüli személyek között a saját egészségi állapotukat rossznak vagy nagyon rossznak (WHO-definició) minősítők arányának hányadosa. Nemek szerinti bontásban és összesen. Másodlagos indikátorok A medián ekvivalens jövedelem 40%-ánál, 50%ánál és 70%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya.

Forrás Eurostat demográfiai statisztika

Kiindulási év: ECHP 1995 1.Relatív szegénységi ráta 1997-ben (=1. indikátor) 2.Relatív szegénységi ráta 1995-ben az 1994/96-os inflációs rátával szorozva.


Relatív szegénységi ráta, a jövedelem következő számítási módja mellett: 1.Jövedelem a szociális transzferek nélkül 2.Jövedelem az öregségi és özvegyi nyugdíjakkal 3.Jövedelem az összes szociális transzferrel ( megegyezik az 1. sorszámú indikátorral). A jövedelme szerint sorba rendezett népesség kumulatív népességi arányának és kumulatív jövedelmi részarányának viszonyát kifejező mutató. Olyan személyek aránya, akik a medián ekvivalens jövedelem 50%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élnek n évben, és legalább két másik évben n-1, n-2, n-3 évek közül. Nemek szerinti bontásban és összesen. A tartós munkanélküliek (12 hónapnál régebb óta munkanélküli, ILO-definició) száma a munkanélküliek létzszámához viszonyítva. Nemek szerinti bontásban és összesen. A nagyon tartós munkanélküliek (24 hónapnál régebb óta munkanélküli, ILO-definíció) száma az aktív népesség létszámához viszonyítva. Nemek szerinti bontásban és összesen. ISCED2 (alapfokú végzettségű) vagy annál alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel rendelkező felnőttek aránya korcsoportonként (25-34, 35-44, 45-54, 55-64). Nemek szerinti bontásban és összesen.


Eurostat


Eurostat ECHP, majd EU-SILC Eurostat ECHP, majd EU-SILC

Eurostat CLFS

Eurostat CLFS

Eurostat CLFS

Forrás: KSH (2008a) 1-3. old.

129


8. táblázat: A szabadlistás felsorolás során említett tételek gyakorisága

Szegénységgel összefüggő tényező alacsony jövedelem alacsony iskolai végzettség munkanélküliség idős családi háttér segély beteg alkoholizmus cigaretta gyermekét egyedül nevelő szülő roma nyugdíjas munkahely jellege sok gyerek albérlet korai családalapítás

Gyakoriság Relatív gyakoriság (%) 30 100,00 23 76,67 20 66,67 17 56,67 17 56,67 13 43,33 13 43,33 10 33,33 10 33,33 10 33,33 10 33,33 10 33,33 7 23,33 7 23,33 7 23,33 7 23,33

Szegénységgel összefüggő tényező alacsony komfortfokozat gyes egyedül élő nem megfelelő mentalitás utcaseprő takarító falusi származás nem boldog vasazás motiváció hiánya szerencse hiánya lelki problémák sikkaszt, csal örökbefogadott gyerek szerencsejáték folyamatos áremelések

Forrás: saját kutatás

Gyakoriság 7 7 7 6 6 6 6 3 3 3 2 2 2 2 2 1

Relatív gyakoriság (%) 23,33 23,33 23,33 20,00 20,00 20,00 20,00 10,00 10,00 10,00 6,67 6,67 6,67 6,67 6,67 3,33


10. táblázat: A szabadlistás felsorolás során a 30 adatközlőnél előforduló tényezők Tényezők alacsony jövedelem

1 1

2 1

3 1

4 1

5 1

6 1

7 1

8 1

9 1

10 1

11 1

12 1

13 1

14 1

15 1

16 1

17 1

18 1

19 1

20 1

21 1

22 1

23 1

24 1

25 1

26 1

27 1

28 1

29 1

30 1

alkoholizmus

1

0

1

0

0

0

0

1

0

0

0

0

1

1

0

0

1

0

0

1

1

0

1

0

0

0

0

0

1

0

szerencsejáték

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

cigaretta

1

0

0

1

0

0

0

0

1

0

1

0

1

0

0

0

0

1

0

0

0

0

1

0

0

1

0

1

1

0

munkahely jellege gyermekét egyedül nevelő szülő

1

0

0

0

0

0

0

1

0

1

0

0

0

1

0

0

1

0

0

0

0

1

0

1

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

1

0

1

0

0

0

1

1

0

0

1

0

0

1

0

1

0

1

0

0

0

0

1

0

0

0

sok gyerek

0

0

1

0

1

0

0

0

0

0

0

0

1

0

0

1

0

0

1

1

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

idős

1

0

0

0

1

1

0

1

1

0

0

1

1

1

1

1

1

1

1

0

1

0

0

1

0

1

0

1

0

0

beteg

0

0

1

1

0

0

0

1

1

0

1

1

0

0

0

1

0

0

0

1

0

0

1

1

1

0

1

0

0

1

albérlet

1

0

1

0

0

0

0

0

0

1

0

0

1

0

0

0

1

0

1

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

családi háttér

1

0

0

0

1

0

1

1

1

1

1

0

1

0

0

1

0

0

1

1

1

1

0

1

0

1

1

0

1

0

segély alacsony iskolai végzettség

0

1

0

1

0

0

0

1

1

0

1

0

0

1

0

0

1

0

1

1

0

1

1

0

1

0

0

1

0

0

1

0

1

1

1

1

1

1

1

1

0

1

1

1

1

1

1

0

1

0

1

0

1

0

1

1

1

0

1

1

munkanélküliség

1

1

1

0

0

1

0

1

1

1

1

1

1

0

1

1

1

0

1

1

1

1

0

1

1

0

1

0

0

0

folyamatos áremelések

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

korai családalapítás

0

0

1

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

0

1

0

0

1

0

0

0

1

0

1

0

0

0

131


10. táblázat folytatás Tényezők örökbefogadott gyerek

1 0

2 0

3 1

4 0

5 0

6 0

7 0

8 0

9 0

10 0

11 0

12 1

13 0

14 0

15 0

16 0

17 0

18 0

19 0

20 0

21 0

22 0

23 0

24 0

25 0

26 0

27 0

28 0

29 0

30 0

gyes

0

0

1

1

0

0

0

1

0

0

1

0

0

1

0

0

0

0

1

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

vasazás

0

0

0

1

0

0

0

0

1

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

alacsony komfortfokozat

0

0

1

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

0

1

0

0

0

0

0

1

0

1

0

1

0

utcaseprő

0

0

0

1

0

0

0

0

1

0

0

0

1

0

1

0

0

0

0

1

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

takarító

0

0

0

1

0

1

0

0

0

0

0

0

1

0

1

0

0

0

1

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

falusi származás

0

0

0

0

1

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

0

1

0

0

0

0

1

0

0

1

0

0

nem megfelelő mentalitás

0

0

0

0

1

1

1

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

1

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

lelki problémák

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

nem boldog

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

szerencse hiánya

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

sikkaszt, csal

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

roma

1

0

0

0

1

0

0

1

0

0

0

1

0

0

1

0

0

0

1

0

0

0

0

1

0

0

1

0

1

1

nyugdíjas

0

1

1

0

0

0

0

0

1

1

1

0

1

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

1

0

0

1

egyedül élő

1

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

1

0

1

0

0

1

0

0

0

1

0

0

1

0

0

0

0

0

0

motiváció hiánya

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

1


132

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 11. táblázat: A binomiális teszt eredménye z érték

Elfogadott hipotézis

alacsony jövedelem

5,48

H1

alkoholizmus

-1,8

H0

szerencsejáték

-4,7

H1

cigaretta

-1,8

H0

munkahely jellege

-2,9

H1

gyermekét egyedül nevelő szülő

-1,8

H0

sok gyerek

-2,9

H1

idős

0,73

H0

beteg

-0,7

H0

albérlet

-2,9

H1

családi háttér

0,73

H0

segély

-0,7

H0

alacsony iskolai végzettség

2,92

H1

munkanélküliség

1,83

H0

folyamatos áremelések

-5,1

H1


-2,9

H1

örökbefogadott gyerek

-4,7

H1

gyes

-2,9

H1

vasazás

-4,4

H1

alacsony komfortfokozat

-2,9

H1

utcaseprő

-3,3

H1

takarító

-3,3

H1

falusi származás

-3,3

H1


-3,3

H1

lelki problémák

-4,7

H1

nem boldog

-4,4

H1

szerencse hiánya

-4,7

H1

sikkaszt, csal

-4,7

H1

roma

-1,8

H0

nyugdíjas

-1,8

H0

egyedül élő

-2,9

H1

-4,4

H1

Szegénységgel összefüggő tényezők

motiváció hiánya


133


12. táblázat: Páronkénti adatközlők közötti egyező válaszok aránya

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 1 0,77 0,55 0,59 0,64 0,68 0,73 0,77 0,73 0,91 0,73 0,82 0,64 0,82 0,68 0,73 0,86 0,64 0,64 0,64 0,82 0,73 0,82 0,77 0,64 0,59 0,73 0,77 0,73 0,86 0,82 0,86 0,86 0,95 0,86 0,68 0,77 0,82 0,86 0,73 0,86 0,68 0,77 0,86 0,86 0,86 0,82 0,77 2

26 27 28 29 30 0,82 0,73 0,73 0,73 0,77

3

0,59 0,64 0,41 0,55 0,59 0,55 0,64 0,64 0,64 0,55 0,55 0,59 0,73 0,59 0,55 0,73 0,55 0,64 0,55 0,55 0,41 0,73

0,64 0,73 0,55 0,64 0,59

4

0,59 0,64 0,68 0,73 0,86 0,68 0,77 0,68 0,77 0,68 0,82 0,77 0,55 0,59 0,77 0,59 0,68 0,77 0,68 0,64 0,68

0,77 0,77 0,68 0,77 0,73

5

0,68 0,82 0,77 0,73 0,73 0,73 0,73 0,64 0,73 0,77 0,82 0,68 0,73 0,73 0,73 0,82 0,64 0,73 0,68 0,91

0,82 0,82 0,82 0,73 0,77

6

0,77 0,64 0,68 0,68 0,68 0,77 0,59 0,77 0,73 0,68 0,64 0,77 0,68 0,59 0,77 0,68 0,68 0,73 0,59

0,77 0,68 0,68 0,68 0,73

7

0,77 0,82 0,82 0,82 0,82 0,64 0,82 0,77 0,82 0,68 0,73 0,73 0,64 0,82 0,73 0,91 0,77 0,73

0,91 0,82 0,82 0,82 0,86

8

0,77 0,86 0,86 0,77 0,59 0,86 0,73 0,77 0,82 0,68 0,68 0,68 0,77 0,86 0,77 0,73 0,77

0,86 0,77 0,86 0,77 0,82

9

0,82 0,82 0,82 0,82 0,73 0,86 0,82 0,68 0,73 0,64 0,73 0,82 0,73 0,82 0,77 0,73

0,91 0,82 0,82 0,82 0,86

10

0,82 0,82 0,73 0,82 0,77 0,82 0,86 0,73 0,73 0,73 0,82 0,82 0,82 0,77 0,73

0,91 0,82 0,82 0,82 0,86

11

0,82 0,64 0,82 0,77 0,82 0,68 0,82 0,73 0,73 0,82 0,91 0,82 0,77 0,73

0,91 0,82 0,91 0,82 0,86

12

0,64 0,82 0,77 0,82 0,77 0,73 0,64 0,64 0,91 0,73 0,82 0,77 0,73

0,91 0,82 0,82 0,82 0,86

13

0,55 0,77 0,73 0,59 0,55 0,73 0,73 0,64 0,64 0,64 0,59 0,64

0,73 0,64 0,64 0,73 0,77

14

0,68 0,73 0,77 0,64 0,73 0,55 0,82 0,82 0,73 0,86 0,64

0,82 0,73 0,73 0,73 0,77

15

0,77 0,64 0,77 0,68 0,68 0,86 0,77 0,77 0,73 0,77

0,86 0,86 0,77 0,77 0,82

0,95 0,86 0,95 0,86 0,91

134


12. táblázat folytatás

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

16

17 18 19 20 21 22 23 24 25 0,68 0,73 0,82 0,73 0,82 0,73 0,82 0,68 0,91

26 27 28 29 30 0,91 0,91 0,82 0,91 0,86

17

0,59 0,59 0,68 0,77 0,68 0,68 0,73 0,68

0,77 0,68 0,77 0,68 0,73

18

0,55 0,73 0,82 0,73 0,73 0,68 0,73

0,82 0,82 0,82 0,73 0,77

19

0,64 0,64 0,73 0,64 0,59 0,73

0,73 0,73 0,64 0,73 0,68

20

0,64 0,64 0,64 0,68 0,73

0,73 0,64 0,82 0,64 0,68

21

0,73 0,82 0,77 0,82

0,91 0,91 0,82 0,82 0,86

22

0,73 0,77 0,64

0,82 0,73 0,82 0,73 0,77

23

0,68 0,73

0,91 0,82 0,82 0,82 0,86

24

0,59

0,77 0,68 0,77 0,68 0,73

25

0,82 0,91 0,82 0,82 0,77

26

0,91 0,91 0,91 0,95

27

0,82 0,91 0,86

28

0,82 0,86 0,86

29


135


15. táblázat: Az aránytartó részminták blokkjai Nem megfelelő foglalkozás Idős kor Alacsony komfortfokozatú lakás Egyedül gyermeket nevelő szülő Családi támogatás hiánya Nem megfelelő mentalitás Betegség

Segélyben részesülés Egyedül gyermeket nevelő szülő Korai családalapítás Dohányzás Nem megfelelő mentalitás Korai családalapítás Munkanélküliség

Munkanélküliség Alkoholizmus

Egyedülálló Munkanélküliség

Sokgyermekes család

Családi támogatás hiánya Idős kor Egyedülálló

Segélyben részesülés Nyugdíjas

Családi támogatás hiánya Nyugdíjas

Betegség

Korai családalapítás

Korai családalapítás


Alacsony iskolai végzettség Betegség

Alkoholizmus

Falusi származás

Nem megfelelő mentalitás Idős kor

Alacsony iskolai végzettség Egyedülálló

Roma származás

Albérlet

Roma származás

Idős kor

Korai családalapítás Nem megfelelő munkahely Alacsony komfortfokozatú lakás Falusi származás Betegség

Gyes Segélyben részesülés

Nem megfelelő mentalitás Sokgyermekes család Egyedülálló

Falusi származás

Alkoholizmus Nem megfelelő munkahely Alacsony komfortfokozatú lakás Dohányzás Egyedül gyermeket nevelő szülő Dohányzás Dohányzás Nem megfelelő munkahely Sokgyermekes család

Nem megfelelő foglalkozás Alkoholizmus Alacsony komfortfokozatú lakás Egyedülálló

Munkanélküliség

Roma származás

Betegség Nem megfelelő foglalkozás Segélyben részesülés

Munkanélküliség

Albérlet

Nyugdíjas

Idős kor

Gyes

Nem megfelelő foglalkozás

Egyedül gyermeket nevelő szülő Alacsony komfortfokozatú lakás Roma származás

Roma származás

Gyes Albérlet

Nem megfelelő mentalitás Dohányzás

Nem megfelelő munkahely Albérlet Falusi származás

Alacsony iskolai végzettség Alacsony iskolai végzettség

Albérlet Egyedül gyermeket nevelő szülő Alacsony iskolai végzettség Családi támogatás hiánya Nem megfelelő munkahely

Családi támogatás hiánya Gyes

Gyes

Falusi származás

Nyugdíjas

Segélyben részesülés

Alkoholizmus

Nem megfelelő foglalkozás

Nyugdíjas



136


9. ábra: Az aránymérő skálák kérdőíve

1. Mekkora egy főre jutó havi nettó jövedelem alatt tartja az emberek többségét szegénynek? 0 20.000 40.000 60.000 80.000 100.000 120.000 140.000 160.0002. Mekkora gyerekszám fölött tartja a családok többségét szegénynek? 0 1 2 3 4 5 3. Mekkora életkor fölött tartja az emberek többségét szegénynek? 45 50 55 60 65 70 75

6⁪

80

85-

4. Milyen magas iskolai végzettség alatt tartja az emberek többségét szegénynek? kevesebb 8 általáközépiskola középiskola technikusi vég- főiskola mint 8 nos érettségi nélkül, érettségivel zettség általános iskolai szakmai oklevégzettség véllel

egyetem

⁪ 5. a) Melyik családalapítási kor alatt tartja a nők többségét szegénynek? 14 15 16 17 18 19 20 21 22

23-

5.b) Melyik családalapítási kor alatt tartja a férfiak többségét szegénynek? 14 15 16 17 18 19 20 21 22

23-

6. Melyik komfortfokozat alatt tartja az adott típusú lakásban élők többségét szegénynek? szükségkomfort félkomfortos komfortos összkomfortos duplakomfortos luxusés egyéb nélküli lalakások lakások lakások lakások lakások lakások kások ⁪ Forrás: saját szerkesztés

137


16. táblázat: Az aránytartó részminták kérdéseire adott válaszok egy adatközlő esetén

1 alkoholizmus dohányzás egyedülálló betegség albérlet segélyben részesülés roma származás munkanélküliség nyugdíjas gyes falusi származás sokgyermekes család idős kor alacsony iskolai végzettség alacsony komfortfokozatú lakás családi támogatás hiánya nem megfelelő mentalitás egyedül gyermeket nevelő szülő nem megfelelő foglalkozás korai családalapítás alacsony jövedelem

2

3 3

4

5 3

6

7

1

9 2

2 1

2 2

8

3

1 1

5

5 4

5 2

4

3

2 3 1 5 4

5 2 5

5 4

1 4 2

1 3 4

3

4

3

1 4

2 1 3 5

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 4 4 1 2 1 1 1 1 4 3 4 5 3 2 5 3 5 5 5 5 4 5 3 1 1 2 2 2 4 2 1 2 1 1 2 2 1 2 3 1 4 3 4 4 5 4 3 4 3 5 3 2 2 3 4 3 3

5 4

5

5

5

Összesen 16 7 6 13 15 23 24 18 9 13 6 12 16 18 22 12 18 8 16 19 24

Rangsor 10 19 20,5 13,5 12 3 1,5 7 17 13,5 20,5 15,5 10 7 4 15,5 7 18 10 5 1,5


138


17. táblázat: A 13 adatközlő összesített válaszai az aránytartó részminták kérdéseire 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

Összesen

alkoholizmus

16

13

17

21

20

12

6

24

11

22

20

25

22

229

dohányzás

7

11

13

5

8

6

6

19

5

6

9

12

10

117

egyedülálló

6

12

6

7

16

5

8

6

9

18

8

8

8

117

betegség

13

16

15

20

16

23

18

24

15

24

14

23

13

234

albérlet

15

12

16

15

13

10

11

19

15

14

11

15

14

180

segélyben részesülés

23

10

22

16

24

23

21

18

24

17

20

18

21

257

roma származás

24

14

25

25

13

21

12

10

19

20

25

22

24

254

munkanélküliség

18

9

23

20

18

17

25

22

25

17

23

19

22

258

nyugdíjas

9

17

13

17

11

15

18

13

15

12

14

19

10

183

gyes

13

18

7

16

22

20

16

19

14

14

7

13

7

186

falusi származás

6

13

5

14

11

7

6

6

8

9

5

5

7

102

sokgyermekes család

12

19

15

9

14

21

18

11

19

23

21

15

16

213

idős kor

16

11

12

13

10

20

19

13

19

7

14

22

12

188


18

21

21

15

11

11

20

18

17

13

23

15

20

223

alacsony komfortfokozatú lakás

22

16

18

17

18

16

19

17

21

7

16

11

18

216

családi támogatás hiánya

12

21

10

12

6

12

13

11

9

13

8

12

10

149


18

14

14

13

23

14

12

6

20

9

12

6

14

175

egyedül gyermeket nevelő szülő

8

13

9

9

19

13

19

14

11

21

10

12

9

167

nem megfelelő foglalkozás

16

17

11

10

6

11

10

13

8

13

16

12

16

159


19

14

19

12

13

14

16

9

9

13

18

8

18

182

alacsony jövedelem

24

24

24

22

23

24

22

23

22

23

21

23

24

299


139

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 18. táblázat: A 13 adatközlő rangsora a gyorscsoportosítás során 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

Összesen

13

20

12

7

12

20

15

6

19

20

7

11

18

15

182

dohányzás

1

5

3

3

4

5

1

16

2

8

4

2

2

56

egyedülálló

2

7

1

1

3

6

5

9

10

10

2

5

3

64

betegség

19

17

21

10

17

16

8

20

8

15

13

8

17

189

albérlet

14

16

6

13

13

17

9

7

15

14

16

7

14

161

segélyben részesülés

17

19

19

19

16

18

17

5

14

16

18

19

18

215

roma származás

16

18

15

21

9

14

21

17

18

17

20

21

19

226

munkanélküliség

18

15

14

16

15

21

12

18

17

20

19

17

20

222

7

6

5

8

12

12

15

2

9

2

7

10

5

100

gyes

10

9

12

7

8

13

11

15

3

5

5

3

9

110

falusi származás

12

1

2

2

1

3

3

1

1

1

1

1

1

30

sokgyermekes család

11

14

16

9

11

4

19

6

12

13

9

13

12

149

idős kor

13

4

13

6

2

9

13

3

7

18

15

9

8

120


15

2

8

17

18

10

10

10

16

11

17

14

13

161

alacsony komfortfokozatú lakás

6

20

11

18

19

19

14

14

4

12

14

15

16

182

családi támogatás hiánya

5

3

17

14

6

2

2

13

13

6

8

4

6

99


4

11

9

11

10

1

18

12

19

9

12

11

10

137

egyedül gyermeket nevelő szülő

8

10

18

5

5

8

16

11

5

19

3

6

11

125

nem megfelelő foglalkozás

9

13

4

4

14

7

4

4

6

4

6

16

4

95


3

8

10

15

7

11

7

8

11

3

10

12

7

112

alacsony jövedelem

21

21

20

20

21

20

20

21

21

21

21

20

21

268

alkoholizmus

nyugdíjas


140


19. táblázat: Az aránymérő skálák kérdéseire adott válaszok

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

40.000

30.000

30.000

60.000

30.000

30.000

70.000

40.000

10.000

40.000

40.000

60.000

60.000

Gyerekszám

4

4

4

2

4

2

3

3

5

3

3

4

4

Idős kor

50

50

80

70

70

65

75

65

65

45

45

70

45

Iskolai végzettség

2

4

1

3

2

4

2

3

1

1

1

2

2

Családalapítási kor (nő)

18

20

18

20

15

20

20

20

18

17

23

18

23

Családalapítási kor (férfi)

18

20

18

22

15

22

22

20

22

16

23

22

23

Komfortfokozat

4

4

2

3

2

3

3

2

2

2

3

2

2

Havi nettó átlagjövedelem (Ft)


141

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 20. táblázat: Szociális támogatási formák Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2007-ben jövedelem (a nyugdíjminimum %-ában)

gyerekszám

idős kor

iskolai végzettség

Jogforrás

Gáz és távhőszolgáltatás szociális támogatása

50

231/2006. (XI. 22.) Kormányrendelet

Rendszeres szociális segély

90

1993. évi III. törvény

Időskorúak járadéka Normatív lakásfenntartási támogatás Helyi lakásfenntartási támogatás

80, 95

1993. évi III. törvény

75

Miskolc MJV Önkormányzatának 19/2003. (V.12.) számú rendelete

150 200, 275, 300, 325


70

Lakbértámogatás

150, 200


Ápolási díj

200, 300


Adósságkezelési szolgáltatás

200, 275, 300, 325

70


Közgyógyellátás

200, 275, 300, 325

70


Átmeneti segély

150, 200

Kamatmentes szociális kölcsön

150, 300

Lakásfelújítási támogatás

300, 350


Temetési segély

200


Házi segítségnyújtás

150


Személyi segítés, szállítás Menetrend szerinti helyi tömegközlekedés igénybevételéhez biztosított támogatás

350


150

Miskolc MJV Önkormányzatának 33/2006. (IX.13.) számú rendelete

Rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény

120, 130

1997. évi XXXI. törvény

Ingyenes étkeztetés

120, 130

www.szmm.gov.hu

Kedvezményes étkezés

150

Ingyenes tankönyvellátás


3


3

2001. évi XXXVII. törvény

Óvodáztatási támogatás Ifjúságvédelmi támogatás Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj


70

8 általános 1997. évi XXXI. törvény 150


150

1997. évi XXXI. törvény Miskolc MJV Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj pályázat

3


Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 22. táblázat: A különböző szegénységi küszöbökhöz (x) tartozó népességszám x (dollár, 2005 PPP) 62 100 131 150 200 250 300 400 500 600 800 1000

N (fő) 1 008 040 176 890 046 229 779 210 989 711 873 206 568 234 527 415 926 407 313 205 729 180 079 066 109 034 926 69 799 599 33 230 248 17 920 906

lgx 1,792 2,000 2,117 2,176 2,301 2,398 2,477 2,602 2,699 2,778 2,903 3,000

lgN 9,003 8,949 8,892 8,852 8,755 8,619 8,496 8,255 8,038 7,844 7,522 7,253

Forrás: saját számítás 25. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség mutatószámainak korrelációs mátrixa lg Gini lg u262 lg u328 lg u393 lg Gini 1 0,293 0,176 0,060 lg u262 0,293 1 0,983** 0,946** lg u328 0,176 0,983** 1 0,988** ** ** lg u393 0,060 0,946 0,988 1 Jelölés: ** A korreláció 1%-os szignifikancia-szinten szignifikáns (2 oldalú próba).

Forrás: saját számítás 26. táblázat: A felmérések évei és a jóléti indikátor Ország Horvátország Horvátország Csehország Észtország Észtország Észtország Észtország Magyarország Magyarország Lettország Lettország Lettország Litvánia Litvánia Litvánia Lengyelország Lengyelország Lengyelország Oroszország Oroszország Oroszország Oroszország Szlovákia

Felmérés éve 1999/2001 2001/2005 1993/19996 1995/1998 1998/2000 2000/2002 2002/2004 1999/2002 2002/2004 1993/1996 1998/2002 2002/2004 1996/1998 1998/2002 2002/2004 1996/1999 1999/2002 2002/2005 1993/1996 1996/1999 1999/2002 2002/2005 1992/1996

Jóléti indikátor kiadás kiadás jövedelem kiadás kiadás kiadás kiadás kiadás kiadás jövedelem kiadás kiadás kiadás kiadás kiadás kiadás kiadás kiadás kiadás kiadás kiadás kiadás jövedelem

Forrás: saját szerkesztés a Világbank PovcalNet adatbázisa alapján

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 27. táblázat: A gazdasági növekedés és fejlődés alkalmazott mutatószámainak korrelációs mátrixa lg jövedelem lg HDI lg GDP lg jövedelem 1 -0,185 0,550* lg HDI -0,185 1 -0,157 lg GDP 0,550* -0,157 1 Jelölés: * A korreláció 5 százalékos szignifikancia-szinten szignifikáns (2 oldalú próba).

Forrás: saját számítás 28. táblázat: A szegénység mérőszámai Horvátország Horvátország Horvátország Csehország Csehország Észtország Észtország Észtország Észtország Észtország Magyarország Magyarország Magyarország Lettország Lettország Lettország Lettország Lettország Litvánia Litvánia Litvánia Litvánia Lengyelország Lengyelország Lengyelország Lengyelország Oroszország Oroszország Oroszország Oroszország Oroszország Szlovákia Szlovákia

Felmérés éve 1999 2001 2005 1993 1996 1995 1998 2000 2002 2004 1999 2002 2004 1993 1996 1998 2002 2004 1996 1998 2002 2004 1996 1999 2002 2005 1993 1996 1999 2002 2005 1992 1996

Szegénységi ráta (%) 2,01 2,43 0,37 0,25 0 24,46 20,47 22 23,32 15,73 7,62 3,48 3,41 28,64 21,34 29,9 15,05 11,36 20,37 20,06 22,32 16,04 60,87 13,07 14,75 14,68 29,95 29,69 42,39 29,48 19,77 0 6,47

Relatív szegénységi rés (%) 0,61 0,48 0,14 0,05 0 6,31 4,92 6,29 6,62 4,14 1,53 0,65 0,76 6,15 6,84 8,89 4,01 2,87 5,35 4,88 5,78 4,25 21,01 2,66 3,2 3,21 11,1 11,45 15,33 8,7 5,28 0 2,1

Négyzetes szegénységi rés (%) 0,4 0,19 0,12 0,02 0 2,23 1,68 2,66 2,73 1,71 0,59 0,24 0,34 1,81 4,21 3,98 1,74 1,18 2,28 1,83 2,25 1,74 9,52 0,86 1,06 1,07 5,87 6,37 7,42 3,47 2 0 0,98

Szegénységi index (%) 1,01 1,03 0,21 0,11 0 0,11 9,02 10,32 10,89 7,19 3,25 1,46 1,50 12,2 10,80 14,26 6,93 5,14 9,33 8,92 10,12 7,34 30,47 5,53 6,34 6,32 15,64 15,84 21,71 13,88 9,02 0 3,18


144


29. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség mérőszámai Felmérés éve Horvátország Horvátország Horvátország Csehország Csehország Észtország Észtország Észtország Észtország Észtország Magyarország Magyarország Magyarország Lettország Lettország Lettország Lettország Lettország Litvánia Litvánia Litvánia Litvánia Lengyelország Lengyelország Lengyelország Lengyelország Oroszország Oroszország Oroszország Oroszország Oroszország Szlovákia Szlovákia

1999 2001 2005 1993 1996 1995 1998 2000 2002 2004 1999 2002 2004 1993 1996 1998 2002 2004 1996 1998 2002 2004 1996 1999 2002 2005 1993 1996 1999 2002 2005 1992 1996

Gini együttható 27,71 31,1 28,99 26,6 25,82 30,06 37,64 37 36,81 36 27,77 26,82 30,04 26,99 31,6 33,62 35,91 35,73 32,36 30,21 32,33 35,81 32,66 33,08 34,058 34,92 48,34 46,15 37,48 35,7 37,51 19,49 25,81

u393 0,439 0,460 0,800 0,429 0,601 0,138 0,238 0,221 0,215 0,262 0,161 0,262 0,379 0,078 0,098 0,115 0,256 0,330 0,144 0,143 0,157 0,267 0,055 0,232 0,236 0,254 0,276 0,268 0,138 0,177 0,273 0,461 0,326

Jövedelemegyenlőtlenségi index 41,90 42,57 24,5 41,87 32,87 58,14 56,91 57,46 57,66 54,92 55,84 50,30 46,09 59,60 60,91 61,04 55,15 51,37 58,97 57,97 58,33 54,58 63,56 54,96 55,25 54,78 60,38 59,7 61,84 58,99 55,11 36,72 46,59


145


30. táblázat: A gazdasági növekedés és humán fejlettség mérőszámai Felmérés éve GDP/fő, PPP Horvátország Horvátország Horvátország Csehország Csehország Észtország Észtország Észtország Észtország Észtország Magyarország Magyarország Magyarország Lettország Lettország Lettország Lettország Lettország Litvánia Litvánia Litvánia Litvánia Lengyelország Lengyelország Lengyelország Lengyelország Oroszország Oroszország Oroszország Oroszország Oroszország Szlovákia Szlovákia

1999 2001 2005 1993 1996 1995 1998 2000 2002 2004 1999 2002 2004 1993 1996 1998 2002 2004 1996 1998 2002 2004 1996 1999 2002 2005 1993 1996 1999 2002 2005 1992 1996

10026,3 11519,1 15123,5 6266,9 8595,8 9893,5 12060,6 14830,2 11182,7 13677,1 15763,7 4636,1 5529,4 6580,7 9316,6 11505,9 6409,5 7795,9 10090,6 12622,6 7841,6 9599,8 11061,3 13571,4 7347,3 6309,6 6758,9 8847,5 11832,55 9570,3

Átlagjövedelem / átlagos kiadás ($/fő/hónap) 413,95 432,32 692,9 428,58 495,36 225,22 289,74 274,35 267,04 308,88 281,39 332,45 385,73 196,3 225,64 213,66 307,46 350,85 245,25 240,88 242,35 308,1 138,05 298,36 296,84 305,54 301,28 286,73 188 231,84 300,95 403,87 348,4

Gazdasági növekedés indexe

HDI

73,58 80,17 117,91 357,00 568,51 42,61 50,99 59,07 65,21 78,22 63,87 76,94 88,93 34,52 40,31 42,44 60,58 71,91 45,08 49,04 56,47 71,14 38,81 60,56 65,05 73,89 53,71 48,95 40,41 51,46 67,91 71,12 90,36

0,803 0,818 0,85 0,872 0,8435 0,796 0,801 0,829 0,853 0,858 0,829 0,848 0,867 0,82 0,757 0,771 0,823 0,845 0,7755 0,789 0,842 0,857 0,812 0,828 0,85 0,87 0,804 0,759 0,775 0,795 0,802 0,872 0,802


146


17. ábra: A gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás, valamint a Gini-koefficiens felhasználásával


18. ábra: A gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés az egy főre jutó GDP, valamint a Gini-koefficiens felhasználásával


147


19. ábra: A humán fejlettség és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés a humán fejlettségi index, valamint a Gini-koefficiens felhasználásával

Forrás: saját szerkesztés 20. ábra: A gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás, valamint az u393 felhasználásával


148


21. ábra: A gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés az egy főre jutó GDP, valamint az u393 felhasználásával

Forrás: saját szerkesztés 22. ábra: A humán fejlettség és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés a humán fejlettségi index, valamint az u393 felhasználásával


149


32. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága (a Gini-koefficienst használva a becsléshez) A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)

Növekedési rugalmasság (β)

0,009296 (0,849) 0,02667 (2,232)

0,06999 (0,714) -0,0803 (-0,742)

-0,0174 (-0,941) -0,00152 (-0,046)

0,315 (1,613) 0,210 (0,604)

0,01741 (1,845) 0,02837 (3,160)

-0,982 (-1,770)* -1,245 (-2,424)*

0,001517 (0,143) 0,01084 (0,865)

0,439 (0,579) 0,195 (0,216)

R2

F

F szig.

0,024

0,510

0,483

0,031

0,550

0,468

0,120

1,515

0,403

0,024

1,218

0,547

0,130

3,133

0,091

0,257

5,876

0,027

0,017

0,336

0,569

0,003

0,047

0,832

Egy főre jutó átlagjövedelem / átlagos kiadás Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok Egy főre jutó GDP (PPP) US dollár Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok HDI (összes érték) Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok HDI (kiugró értékek nélkül) Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok *

a kapcsolat szignifikáns

Forrás: saját számítás 33. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága (az u393 mutatót használva a becsléshez) A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)


0,01238 (1,188) 0,01196 (0,927)

1,726 (18,489)* 1,777 (15,205)*

-0,0498 (-0,661) -0,122 (-0,871)

1,950 (2,449)* 2,870 (1,951)*

0,0917 (2,393) 0,111 (2,721)

2,663 (1,182) 2,755 (1,185)

R2

F

F szig

0,942

341,836

0,000

0,932

231,194

0,000

0,240

10,603

0,000

0,202

15,479

0,000

0,062

1,397

0,250

0,076

1,404

0,252

Egy főre jutó átlagjövedelem / átlagos kiadás Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok Egy főre jutó GDP (PPP) US dollár Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok HDI Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok *



150


34. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága az 1990-es években (a Gini-koefficienst használva a becsléshez) A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)


0,010 (0,687) 0,033 (2,004)

0,104 (0,816) -0,066 (-0,470)

0,001 (0,050) 0,066 (2,073)

0,093 (0,372) -0,459 (-1,423)

-0,002 (-0,161) 0,012 (0,694)

0,575 (0,626) 0,397 (0,369)

R2

F

F szig

0,049

0,666

0,429

0,012

0,221

0,648

0,012

0,138

0,717

0,202

2,024

0,193

0,034

0,391

0,544

0,017

0,136

0,721

Egy főre jutó átlagjövedelem / átlagos kiadás Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok Egy főre jutó GDP (PPP) US dollár Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok HDI Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok * a kapcsolat szignifikáns


35. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága a 2000-es években (a Gini-koefficienst használva a becsléshez) A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)


0,019 (1,765) 0,020 (1,829)

-0,103 (-0,878) -0,100 (-0,812)

0,035 (1,263) 0,035 (1,157)

-0,243 (-0,868) -0,228 (-0,723)

0,009 (0,610) 0,010 (0,593)

0,261 (0,262) 0,327 (0,306)

R2

F

F szig

0,060

0,771

0,397

0,059

0,659

0,436

0,059

0,753

0,403

0,050

0,523

0,486

0,006

0,069

0,798

0,009

0,093

0,766



151


36. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága az 1990-es években (az u393 mutatót használva a becsléshez) A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)


0,016 (1,562) 0,013 (1,231)

1,831 (21,393)* 1,920 (21,420)*

0,020 (0,196) 0,151 (0,810)

1,088 (0,995) 0,040 (0,021)

0,093 (1,299) 0,161 (1,736)

1,863 (0,412) -0,132 (-0,022)

R2

F

F szig

0,972

457,670

0,000

0,979

458,835

0,000

0,083

0,990

0,341

0,000

0,000

0,984

0,015

0,170

0,688

0,000

0,001

0,983



37. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség növekedési rugalmassága a 2000-es években (az u393 mutatót használva a becsléshez) A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)


0,025 (1,222) 0,028 (1,288)

1,495 (6,655)* 1,533 (6,376)*

-0,122 (-1,358) -0,142 (-1,437)

2,573 (2,865)* 2,877 (2,772)*

0,085 (1,527) 0,064 (0,967)

3,370 (0,863) 4,547 (1,042)

R2

F

F szig

0,787

44,293

0,000

0,803

40,650

0,000

0,406

8,208

0,014

0,434

7,683

0,20

0,058

0,744

0,405

0,098

1,085

0,322



152


23. ábra: A gazdasági növekedés és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés a gazdasági növekedési index és a jövedelemegyenlőtlenségi index értékeinek felhasználásával


24. ábra: A humán fejlettség és a jövedelemegyenlőtlenség közötti összefüggés a HDI és a jövedelemegyenlőtlenségi index értékeinek felhasználásával


153

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 38. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)

Növekedési / fejlettségbeli rugalmasság (β)

0,015 (1,352) 0,039 (2,821)

-0,599 (-4,834)* -0,885 (-5,722) *

-0,031 (-2,486) -0,042 (-2,299)

-0,078 (-0,086) 0,482 (0,371)

R2

F

F szig

0,527

23,363

0,000

0,658

32,745

0,000

0,000

0,007

0,933

0,009

0,137

0,716

Gazdasági növekedés indexe Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok Humán fejlettség Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok * a kapcsolat szignifikáns

Forrás: saját számítás 39. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága az 1990-es években A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)


0,012 (1,039) 0,034 (2,159)

-0,462 (-3,458)* -0,704 (-3,983)*

-0,027 (-2,190) -0,042 (-2,550)

0,372 (0,489) 1,184 (1,132)

R2

F

F szig

0,479

11,956

0,004

0,613

15,863

0,003

0,021

0,239

0,634

0,138

1,281

0,290


Forrás: saját számítás 40. táblázat: A jövedelemegyenlőtlenség indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága a 2000-es években A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)


0,047 (2,712) 0,050 (2,865)

-0,947 (-5,019)* -1,037 (-5,259)*

-0,021 (-0,796) -0,017 (-0,530)

-0,801 (-0,442) -1,008 (-0,479)

R2

F

F szig

0,677

25,187

0,000

0,734

27,659

0,000

0,016

0,195

0,666

0,022

0,230

0,642



154


25. ábra: A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás, valamint a szegénységi ráta értékeinek felhasználásával


26. ábra: A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az egy főre jutó GDP, valamint a szegénységi ráta értékeinek felhasználásával


155


27. ábra: A humán fejlettség és a szegénység közötti összefüggés a HDI, valamint a szegénységi ráta értékeinek felhasználásával


28. ábra: A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás, valamint a relatív szegénységi rés értékeinek felhasználásával


156


29. ábra: A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az egy főre jutó GDP, valamint a relatív szegénységi rés értékeinek felhasználásával


30. ábra: A humán fejlettség és a szegénység közötti összefüggés a HDI, valamint a relatív szegénységi rés értékeinek felhasználásával


157


31. ábra: A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az átlagjövedelem / átlagos fogyasztás, valamint a négyzetes szegénységi rés értékeinek felhasználásával


32. ábra: A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés az egy főre jutó GDP, valamint a négyzetes szegénységi rés értékeinek felhasználásával


158


33. ábra: A humán fejlettség és a szegénység közötti összefüggés a HDI, valamint a négyzetes szegénységi rés értékeinek felhasználásával


41. táblázat: A szegénység növekedési rugalmassága (az egy főre jutó átlagjövedelmet / átlagos kiadást használva a becsléshez) A szegénység mérőszáma

Konstans (γ)


-0,0139 (-0,428) 0,02356 (0,598)

-2,000 (-7,110)* -2,419 (-7,034)*

-0,0102 (-0,330) 0,04182 (1,233)

-2,131 (-7,899)* -2,626 (-8,800)*

-0,0492 (-0,093) 0,06044 (0,918)

-2,029 (-4,411)* -2,573 (-4,479)*

R2

F

F szig

0,727

50,553

0,000

0,767

49,476

0,000

0,767

62,399

0,000

0,838

77,437

0,000

0,506

19,455

0,000

0,572

20,058

0,000

Szegénységi ráta (4,3 dollár / nap) Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok Szegénységi rés (4,3 dollár / nap) Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok Négyzetes szegénységi rés (4,3 dollár / nap) Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok *



159


42. táblázat: A szegénység növekedési rugalmassága (az egy főre jutó GDP-t használva a becsléshez) A szegénység mérőszáma

Konstans (γ)


0,04128 (0,385) 0,207 (0,940)

-2,041 (-1,801)* -3,902 (-1,682)

0,04237 (0,381) 0,185 (0,795)

-2,101 (-1,785)* -3,627 (-1,477)

0,0446 (0,329) 0,162 (0,567)

-1,989 (-1,401) -3,126 (-1,039)

R2

F

F szig

0,146

3,705

0,045

0,159

3,023

0,076

0,144

5,602

0,030

0,127

4,332

0,098

0,094

13,405

0,134

0,067

12,506

0,158




43. táblázat: A szegénység humán fejlettségbeli rugalmassága (a humán fejlettségi indexet használva a becsléshez) A szegénység mérőszáma

Konstans (γ)

Fejlettségbeli rugalmasság (β)

-0,116 (-1,924) -0,139 (-1,785)

-1,880 (-0,487) -1,175 (-0,239)

-0,110 (-1,780) -0,121 (-1,505)

-3,211 (-0,810) -2,795 (-0,552)

-0,079 (-1,118) -0,0649 (-0,702)

-5,930 (-1,311) -6,460 (-1,109)

R2

F

F szig

0,012

0,237

0,632

0,004

0,057

0,814

0,033

0,656

0,428

0,020

0,305

0,589

0,083

1,718

0,206

0,076

1,230

0,285




160


44. táblázat: A szegénység növekedési rugalmassága az 1990-es években (az egy főre jutó átlagjövedelmet / átlagos kiadást használva a becsléshez) A szegénység mérőszáma

Konstans (γ)


-0,0218 (-0,731) 0,01608 (0,425)

-1,690 (-7,048)* -2,029 (-6,764)*

-0,0297 (-0,713) 0,03539 (0,744)

-2,102 (-6,280)* -2,648 (-7,018)*

-0,0330 (-0,452) 0,05871 (0,626)

-2,280 (-3,885)* -3,011 (-4,047)*

R2

F

F szig

0,819

49,676

0,000

0,851

45,757

0,000

0,782

39,438

0,000

0,860

49,257

0,000

0,578

15,091

0,003

0,672

16,374

0,004

Szegénységi ráta (4,3 dollár / nap) Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok Szegénységi rés (4,3 dollár / nap) Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok Négyzetes szegénységi rés (4,3 dollár / nap) Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok * a kapcsolat szignifikáns

Forrás: saját számítás 45. táblázat: A szegénység növekedési rugalmassága a 2000-es években (az egy főre jutó átlagjövedelmet / átlagos kiadást használva a becsléshez) A szegénység mérőszáma

Konstans (γ)


0,07416 (1,563) 0,05909 (1,415)

-3,231 (-6,206)* -3,391 (-6,187)*

0,02485 (0,611) 0,02589 (0,586)

-2,534 (-5,679)* -2,558 (-5,157)*

-0,0376 (-0,582) -0,0299 (-0,440)

-1,531 (-2,162)* -1,410 (-1,849)*

R2

F

F szig

0,762

38,518

0,000

0,793

38,279

0,000

0,729

32,256

0,000

0,727

26,595

0,000

0,280

4,675

0,052

0,255

3,419

0,094



161


46. táblázat: A szegénység növekedési rugalmassága az 1990-es években (az egy főre jutó GDP-t használva a becsléshez) A szegénység mérőszáma

Konstans (γ)


-0,0221 (-0,207) -0,0737 (-0,342)

-1,024 (-0,908) -0,618 (-0,284)

-0,0486 (-0,352) -0,155 (-0,550)

-1,033 (-0,710) -0,0135 (-0,005)

-0,0703 (-0,399) -0,221 (-0,613)

-0,903 (-0,486) 0,678 (0,186)

R2

F

F szig

0,070

0,824

0,384

0,010

0,081

0,784

0,044

0,504

0,493

0,000

0,000

0,996

0,021

0,236

0,637

0,004

0,035

0,857


Forrás: saját számítás 47. táblázat: A szegénység növekedési rugalmassága a 2000-es években (az egy főre jutó GDP-t használva a becsléshez) A szegénység mérőszáma

Konstans (γ)


0,302 (1,392) 0,358 (1,468)

-4,642 (-2,130)* -5,414 (-2,122)*

0,251 (1,510) 0,266 (1,397)

-4,133 (-2,475)* -4,331 (-2,170)*

0,156 (0,874) 0,126 (0,633)

-3,085 (-1,724) -2,646 (-1,265)

R2

F

F szig

0,274

4,535

0,055

0,311

4,504

0,060

0,338

6,124

0,029

0,320

4,709

0,055

0,198

2,971

0,110

0,138

1,599

0,235



162


48. táblázat: A szegénység humán fejlettségbeli rugalmassága az 1990-es években (a humán fejlettségi indexet használva a becsléshez) A szegénység mérőszáma

Konstans (γ)


-0,0813 (-0,927) -0,150 (-0,901)

-1,824 (-0,333) 1,431 (0,136)

-0,126 (-1,145) -0,247 (-1,185)

-1,749 (-0,255) 5,137 (0,390)

-0,167 (-1,306) -0,337 (-1,399)

-1,545 (-0,193) 9,000 (0,591)

R2

F

F szig

0,011

0,111

0,746

0,003

0,019

0,896

0,006

0,065

0,704

0,021

0,152

0,708

0,004

0,037

0,851

0,048

0,349

0,573


Forrás: saját számítás 49. táblázat: A szegénység humán fejlettségbeli rugalmassága a 2000-es években (a humán fejlettségi indexet használva a becsléshez) A szegénység mérőszáma

Konstans (γ)


-0,0935 (-0,748) -0,0746 (-0,491)

-4,205 (-0,480) -5,126 (-0,508)

-0,133 (-1,312) -0,0997 (-0,827)

-1,168 (-0,165) -2,541 (-0,317)

-0,167 (-1,697) -0,123 (-1,092)

2,073 (0,301) 0,441 (0,059)

R2

F

F szig

0,019

0,231

0,640

0,025

0,258

0,623

0,002

0,027

0,872

0,010

0,100

0,758

0,008

0,091

0,768

0,000

0,003

0,954



163


34. ábra: A gazdasági növekedés és a szegénység közötti összefüggés a gazdasági növekedési index és a szegénységi index értékeinek felhasználásával


35. ábra: A humán fejlődés és a szegénység közötti összefüggés a HDI és a szegénységi index értékeinek felhasználásával


164


50. táblázat: A szegénység indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)


0,086 (1,858) 0,245 (4,878)

-3,042 (-6,136)* -4,798 (-8,926)*

-0,105 (-1,432) -0,136 (-1,071)

-3,037 (-0,581) -1,324 (-0,144)

R2

F

F szig

0,665

37,647

0,000

0,842

79,680

0,000

0,018

0,337

0,569

0,001

0,021

0,887

Gazdasági növekedés indexe Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok Humán fejlettség Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok ,* a kapcsolat szignifikáns

Forrás: saját számítás 51. táblázat: A szegénység indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága az 1990-es években lebontva A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)


0,053 (0,973) 0,214 (3,001)

-2,693 (-4,559)* -4,377 (-5,816)*

-0,097 (-1,036) -0,183 (-1,031)

-1,858 (-0,318) 2,700 (0,240)

R2

F

F szig

0,654

20,785

0,001

0,809

33,830

0,000

0,010

0,101

0,757

0,008

0,058

0,817


Forrás: saját számítás 52. táblázat: A szegénység indexének növekedési és humán fejlettségbeli rugalmassága a 2000-es években lebontva A növekedés vagy fejlődés mérőszáma

Konstans (γ)


R2

F

F szig

0,812

51,863

0,000

0,829

48,381

0,000

0,013

0,163

0,694

0,029

0,303

0,594

Gazdasági növekedés indexe Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok

0,246 (4,401) 0,254 (4,362)

-4,382 (-7,202)* -4,602 (-6,956)*

-0,077 (-0,685) -0,038 (-0,283)

-3,094 (-0,403) -4,817 (-0,550)

Humán fejlettség Átmeneti országok Közép-európai átmeneti országok * a kapcsolat szignifikáns


165


55. táblázat: A lognormalitás tesztelése Változó Horvátország 1998 Horvátország 1999 Horvátország 2001 Horvátország 2005 Csehország 1993 Csehország 1996 Észtország 1993 Észtország 1995 Észtország 1998 Észtország 2000 Észtország 2002 Észtország 2004 Magyarország 1993 Magyarország 1998 Magyarország 1999 Magyarország 2002 Magyarország 2004 Lettország 1993 Lettország 1996 Lettország 1998 Lettország 2002 Lettország 2004 Litvánia 1993 Litvánia 1996 Litvánia 1998 Litvánia 2002 Litvánia 2004 Lengyelország 1992 Lengyelország 1996 Lengyelország 1999 Lengyelország 2002 Lengyelország 2005 Oroszország 1993 Oroszország 1996 Oroszország 1999 Oroszország 2002 Oroszország 2005 Szlovákia 1992 Szlovákia 1996

Kolmogorov-Smirnov függvényértéke 0,081 0,080 0,07 0,07 0,108 0,101 0,089 0,058 0,076 0,074 0,072 0,074 0,104 0,071 0,089 0,074 0,076 0,072 0,104 0,078 0,079 0,073 0,103 0,079 0,069 0,071 0,073 0,114 0,085 0,074 0,074 0,073 0,089 0,085 0,064 0,066 0,068 0,088 0,117

Szabadságfok 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10

Szignifikanciaszint 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200 0,200


166


57. táblázat: A szegénység növekedési rugalmassága különböző szegénységi küszöbök esetén

Horvátország 1998 Horvátország 1999 Horvátország 2001 Horvátország 2005 Csehország 1993 Csehország 1996 Észtország 1993 Észtország 1995 Észtország 1998 Észtország 2000 Észtország 2002 Észtország 2004 Magyarország 1993 Magyarország 1998 Magyarország 1999 Magyarország 2002 Magyarország 2004 Lettország 1993 Lettország 1996 Lettország 1998 Lettország 2002 Lettország 2004 Litvánia 1993 Litvánia 1996 Litvánia 1998 Litvánia 2002 Litvánia 2004 Lengyelország 1992 Lengyelország 1996 Lengyelország 1999 Lengyelország 2002 Lengyelország 2005 Oroszország 1993 Oroszország 1996 Oroszország 1999 Oroszország 2002 Oroszország 2005 Szlovákia 1992 Szlovákia 1996

62 3,76 5,37 4,14 3,98 4,08 4,66 7,93 8,35 6,38 4,46 4,08 4,75 5,52 0,25 4,86 5,47 5,00 4,62 3,31 3,52 5,75 5,31 5,07 2,48 2,48 3,04 3,86 4,01 10,95

86 0,00 14,71 7,41 0,00 0,00 3,09 4,13 3,47 3,29 3,28 3,78 6,92 6,61 6,40 10,24 9,41 4,81 3,63 3,33 3,79 4,11 0,66 3,98 4,36 3,90 3,72 2,72 0,45 4,65 4,19 4,07 2,13 2,12 2,49 3,19 3,37 8,18

100 14,25 8,18 5,82 0,00 10,87 0,00 2,83 3,72 3,19 3,02 3,00 3,40 6,76 5,89 5,55 6,53 5,96 4,27 3,28 3,01 3,45 3,69 2,15 3,61 3,95 3,54 3,39 2,47 2,42 4,05 3,81 3,71 1,97 1,96 2,26 2,91 3,09 6,20

131 10,15 5,94 4,94 14,33 3,27 10,95 2,40 3,04 2,70 2,55 2,53 2,89 5,34 4,74 4,47 5,30 4,85 3,35 2,70 2,47 2,93 3,14 1,66 2,98 3,23 2,93 2,28 2,03 1,88 3,41 3,20 3,13 1,71 1,69 1,86 2,41 2,63 9,04 4,87

172 5,97 4,74 3,97 5,98 5,73 6,73 1,99 2,40 2,24 2,10 2,08 2,29 4,33 3,68 3,56 4,26 3,92 2,53 2,16 1,97 2,35 2,64 0,54 2,40 2,57 2,35 2,37 1,63 1,37 2,73 2,63 2,59 1,46 1,44 4,91 1,96 2,19 9,20 3,97

200 5,14 4,13 3,52 5,65 5,06 5,77 1,78 2,74 2,00 1,88 1,85 2,15 3,81 3,15 3,10 3,74 3,50 2,13 1,88 5,82 2,17 2,37 1,04 2,10 2,24 2,06 2,14 1,43 1,13 2,47 2,34 2,31 1,33 1,32 1,41 1,73 1,97 7,37 3,51

225 4,67 3,85 3,27 5,35 4,98 5,23 1,62 1,85 1,82 1,71 1,68 1,96 3,43 2,76 2,75 3,35 3,19 1,84 1,68 1,54 1,98 2,18 0,90 1,88 1,99 1,84 1,95 1,28 1,03 2,24 2,12 2,10 1,23 1,21 1,18 1,55 1,80 6,53 3,17

250 4,32 3,52 3,01 4,74 4,18 4,79 1,49 1,65 1,67 1,56 1,54 1,80 3,10 2,44 2,46 3,02 2,91 1,61 1,52 1,39 1,82 2,00 0,79 1,70 1,79 1,66 1,79 1,16 0,91 2,03 1,93 1,92 1,14 1,12 1,07 1,41 1,65 5,85 2,88

275 4,00 3,23 2,79 4,67 3,82 4,41 1,37 1,49 1,53 1,44 1,41 1,66 2,82 2,16 2,21 2,74 2,68 1,42 1,37 1,26 1,68 1,85 0,70 1,54 1,61 1,51 1,65 1,06 0,81 1,86 1,77 1,76 1,07 1,05 0,97 1,29 1,52 5,25 2,62

300 3,71 2,97 2,59 4,19 3,51 4,10 1,27 1,35 1,42 1,33 1,31 1,53 2,57 1,93 2,00 2,49 2,47 1,26 1,25 0,65 1,55 1,72 0,24 1,40 1,46 1,37 1,53 0,97 0,72 1,71 1,63 1,62 1,00 0,98 0,89 1,18 1,41 4,73 2,40


167

Szegénység és gazdasági növekedés kapcsolata az átmeneti országokban 1990 után 36. ábra: A lognormális eloszlás ábrája Horvátországban 1998-ban Normal Q-Q Plot of HORVAT98 1,5

1,0

,5

Expected Normal

0,0

-,5

-1,0

-1,5 1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

Observed Value

Forrás: saját szerkesztés 59. táblázat: A szegénység összetevőinek korrelációs mátrixa Szegénységi Relatív szegény- Szegénységi Regionális Korai iskolael- Várható átlagos Tartósan munkaküszöb ségi rés ráta kohézió hagyók aránya élettartam nélküliek aránya Szegénységi küszöb Relatív szegénységi rés Szegénységi ráta Regionális kohézió Korai iskolaelhagyók aránya Várható átlagos élettartam Tartósan munkanélküliek aránya Gini-koefficiens

1 -0,573 -0,447 -0,002 -0,392 0,546 -0,359 -0,520

-0,573 1 0,739 0,029 0,128 -0,275 0,072 0,722

-0,447 0,739 1 -0,107 0,279 -0,148 0,040 0,937

-0,002 0,029 -0,107 1 -0,051 -0,203 0,338 -0,279


-0,392 0,128 0,279 -0,051 1 -0,781 -0,473 0,329

0,546 -0,275 -0,148 -0,203 -0,781 1 0,133 -0,207

-0,359 0,072 0,040 0,338 -0,473 0,133 1 -0,017

Ginikoefficiens -0,520 0,722 0,937 -0,279 0,329 -0,207 -0,017 1

MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR. Vállalkozáselmélet és gyakorlat akkreditált Ph.D. Program Programvezető: Prof. Dr

Recommend Documents