MISKOLCI EGYETEM DPR VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

MISKOLCI EGYETEM DPR VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

MISKOLCI EGYETEM 3515 Miskolc-Egyetemváros 2011

Szerkesztette: Prof. Dr. Szintay István Marciniak Róbert

Olvasó szerkesztő: Lukácsné Huszti Mónika

Készítette: Dr. Csák Csilla Csótainé Dr. Bárczy Klára Dr. Dobos Csilla Dr. Havasi Virág Illésné Dr. Kovács Mária Dr. Kása Richárd Kissné Dányi Éva Dr. Kiss Tóth Emőke Dr. Kékesi Tamás Lajos Sándor Ligetvári Éva Marciniak Róbert Dr. Mádai Ferenc Dr. Nagy György Réthi Gábor Roneczné Ambrus-Tóth Judit Dr. Pásztorné Dr. Erdős Éva Stóka György Dr. Szabó-Tóth Kinga Szilágyi Roland Prof. Dr. Szintay István Tóthné Kiss Anett Tóth Lajosné Dr. Tuzson Ágnes Dr. Turkovics István Várhegyi Katalin Várföldi Krisztián Veresné Dr. Somosi Mariann

2

TARTALOMJEGYZÉK

1. DPR ÉS A MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER KAPCSOLATA 2. DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER VIZSGÁLATOK

7 17

2.1 2009-ben végzettek eredményeinek elemzése – DPR (A) vizsgálat ............................ 17 2.1.1 Továbbképzési igény .......................................................................................... 20 2.1.2 Álláskeresési stratégiák....................................................................................... 21 2.1.3 Az egyetem megítélése ....................................................................................... 24 2.2 2010-ben végzettek eredményeinek elemzése – DPR (A) vizsgálat ............................ 25 2.2.1 Továbbképzési igény .......................................................................................... 29 2.2.2 Álláskeresési stratégiák....................................................................................... 31 2.2.3 Az egyetem megítélése ....................................................................................... 33 2.3 2007-ben végzettek eredményeinek elemzése – DPR (B) vizsgálat ............................ 34 2.4 2008-ban végzettek eredményeinek elemzése – DPR (B) vizsgálat ............................ 38 2.5 2007-2009 között végzett PhD hallgatók eredményeinek elemzése – DPR (A) és (B) 45 2.6 2007-2009 között végzettek személyes és telefonos interjús megkeresése – DPR (D) 55 2.6.1 Bevezető ............................................................................................................. 55 2.6.2 A minta általános jellemzői ................................................................................ 56 2.6.3 Elégedettség a Miskolci Egyetemmel ................................................................. 57 2.6.4 Munkatapasztalatok ............................................................................................ 58 2.6.5 Magánélet ........................................................................................................... 60 2.6.6 Értelmiségi lét ..................................................................................................... 61 2.6.7 Kar-specifikus kérdések ...................................................................................... 62

3

2.7 2010-es hallgatói felmérések - Motivációs vizsgálatok ............................................... 73 2.7.1 Kimenő motivációs vizsgálatok eredményei ...................................................... 75 2.7.2 Közbülső motivációs vizsgálatok eredményei .................................................... 82 3. A 2009-ES SZERVEZETI ÖNÉRTÉKELÉS EREDMÉNYEINEK INTÉZMÉNYI ÖSSZEFOGLALÓJA

84

3.1 2009-es szervezeti önértékelés előzménye ................................................................... 84 3.2 2009-es szervezeti önértékelés módszertana és eredményei ........................................ 85 3.3 2009-es önértékelés eredményei a 2007-es önértékeléssel összevetve ........................ 90 3.4 Karok EFQM eredményeinek összehasonlítása ........................................................... 93 3.5 Karok főbb eredményei kari elemzésben ..................................................................... 98 3.5.1 Állam és Jogtudományi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése .......................... 98 3.5.2 Bölcsészettudományi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése ............................ 102 3.5.3 Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar 2009. évi szervezeti önértékelése ......... 108 3.5.4 Egészségügyi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése ........................................ 114 3.5.5 Gazdaságtudományi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése ............................. 119 3.5.6 Gépészmérnöki és Informatikai Kar 2009. évi szervezeti önértékelése ............ 123 3.5.7 Műszaki Anyagtudományi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése.................... 126 3.5.8 Műszaki Földtudományi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése ....................... 131

4

Tisztelt Partnerünk! A Miskolci Egyetem vezetése és munkatársai folyamatosan fejlesztik az oktatás színvonalát biztosító minőségirányítási rendszert és az oktatói, hallgatói szolgáltatást. Jelen kiadványunk a TÁMOP 4.1.1.-08/1-2009-0016 program keretében kidolgozott és működtetés alatt álló Diplomás Pályakövető Rendszer (DPR) legfőbb vizsgálati eredményeit mutatja be. Az előbbiek tekintetében fontos kiemelni, hogy ez a fejlesztés szoros kapcsolatban van a minőségirányítási rendszer fejlesztésével, amelyben már az elmúlt években is jelentős eredményeket értünk el. (A Miskolci Egyetem 2008.-ban elsőként nyerte el a magyar felsőoktatási intézmények közül a Felsőoktatási Minőségi Díjat). Ennek megfelelően a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) által megkövetelt Bergeni elvek szerinti belső minőségirányítási rendszerünk önértékelésen alapuló, legutóbbi vizsgálati eredményeinket is ebben a kiadványba tesszük közzé. A vizsgálati technikák, valamint a minőségfejlesztési akciók a már említett módon erősen feltételezik egymást, s jelentős mértékben az intézményünkön belüli munkatársak, illetve a jelenlegi és volt hallgatóink, a munkaerő-piaci szereplők közvélemény-kutatási információira épülnek. Ennek megfelelően: – az első fejezetben a DPR és minőségirányítási rendszer kapcsolatáról adunk egy, az érthetőséget segítő rövid áttekintést, – a második fejezetbe a DPR vizsgálatok típusai (A, B, D) szerinti, valamint az un. motivációs vizsgálatok eredményeit mutatjuk be egyetemi, kari szinten, – a harmadik fejezetben a szervezeti önértékelés újabb, már ezen vizsgálatokat is részben magába foglaló számszaki eredményeket foglaljuk össze. Mindezen anyagok tartalmi és szakmai hátterének részletesebb megismerésére az egyetemi honlap (www.uni-miskolc.hu) minőségbiztosítás menüpontján belül van lehetőség. Köszönettel veszek minden érdeklődést, visszajelzést, a további együttműködés reményében köszöntöm az olvasót.

Prof. Dr. Patkó Gyula rektor

5

6

1. DPR ÉS A MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER KAPCSOLATA A Rektori Köszöntőnek megfelelően röviden bemutatnánk az a tartalmi hátteret és törekvést, amelyet a TÁMOP 4.1.1.-08/1-2009-0016 sz. projekt keretében rendszerfejlesztésként elvégeztünk. A felsőoktatási intézmények (FOI) számára a tömegoktatási feladatok (a Bologna folyamat alatt részben ezt a méretváltást is értjük) egyre növekvő mértéke elengedhetetlenné tették a FOI-ek és a munkaerő-piaci szereplőkkel való kapcsolatok erősítését; a szakember igények felmérése, a képzés gyakorlatiasabbá tétele, a végzett hallgatók ún. beválás értékelése, a képzések igényorientáltabb fejlesztése céljából. Tulajdonképpen ez a felismerés és szándék hozta létre a DPR-eket. Értelemszerű, hogy a végzett hallgatókat ennek megfelelően a felsőoktatási intézményből való kilépés után is követni kell és a munka világában való tapasztalataikról, elhelyezkedési lehetőségeikről és annak állapotáról, minőségéről valamilyen közvélemény kutatási technikával célzottan vizsgálni szükséges. Ugyanakkor a FOI-ek többsége, így a Miskolci Egyetem is az ún. belső minőségirányítási rendszerét önértékelés alapján végzik, ami a külső és belső partnerek (stakeholderek) részben szubjektív, de a statisztikai relevanciát biztosító véleményekre építve valamilyen célzott közvélemény kutatási technikával történik. Az 1. ábrán foglaljuk össze a „vevőorientáltság” szemszögéből végzendő azon külső-belső közvélemény kutatási feladatokat, amelyek nélkül nem lehet egy felsőoktatási intézmény minőségre törekvő irányítási rendszeréről beszélni

7

Egészségügyi Kar

1.

Szak fejlesztés MUNKAERŐ PIAC, külső vevő visszajelzései

Munkaközvetítés

Munkaerő piaci szereplők véleménye Szak és képzésfejlesztés Társadalmi, szakmai szervezetek véleménye Szak és képzésfejlesztés Diplomás pályakövető képzés rendszer vizsgálatai (DPR) fejlesztés DPR (A), DPR (B) DPR (C), DPR (D)

ALMA MÁTER kutatás, rendezvény ALUMNI MPK fejlesztés

ábra: Minőségirányítási rendszer vevői kapcsolat modellje

8

A L U M N I

Munkaügyi Központ

Záróvizsga értékelés

Kamarák

E Állam- és Jogtudományi G Kar Y Gazdaság-tudományi E Kar T E Bölcsészet-tudományi Kar M

Támogatási igények

TÁRSADALMI, MUNKAERŐSZAKMAI PIAC SZEREPLŐK

Szak értékelés szak fejlesztés

Karriertámogatás

Záróvizsga előtti motivációs vizsgálat

Gépészmérnöki és Informatikai Kar

Bartók Béla Zeneművészeti Intézet

Kurzus értékelés Oktatás módszertan, tananyag fejlesztés

Műszaki Anyagtudományi Kar

Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar

A hallgató mint belső vevő visszajelzései

Munkaerő-piaci kivezetés támogatása

Műszaki Földtudományi Kar

A hallgató, mint belső vevő az oktatás folyamatában három nagy véleményezési témakörben ad anonim értékelést: – félévenként kurzus, tantárgyi értékelést a képzési ciklus ideje alatt alapozó, szakmai törzs és szakirányos tárgyakra kiterjesztve (ez félévenként 3-4 tantárgy); – évente motivációs vizsgálat keretében szándékait (fakultáció, felzárkóztatás, tehetséggondozás stb.), véleményét, illetve a végzés előtti félévben a munkaerő-piaci kivezetésre vonatkozó igényeket és a szak értékelése; – a záróvizsga értékelés az egész képzés és infrastruktúra minősítése. A külső „vevői” pozícióból történő értékelés szintén három nagy kört érint: – a munkaerő-piaci szereplők (munkaadók) véleménye a végzettekről, a képzésről; – a társadalmi, szakmai szervezetek és egyéb stakeholderek véleménye a képzésről és a végzettekről; – a végzett hallgatók diplomás pályakövetése (DPR) a képzésről, a munkaerő-piaci helyzetről és megfelelőségről. A külső szereplőkkel, illetve a karokkal való kapcsolódást az ábra két oldala mutatja. Minden vizsgálatunk on-line adatbázisra és teszt kitöltési feldolgozási technológiára épül. A DPR vizsgálatok a TÁMOP pályázatokon keresztül koordináltak és a következő kategóriákat, vizsgálati típusokat foglalják magukba: DPR A DPR B DPR C DPR D M

egy évvel a végzés után minden diplomát szerzett hallgató on-line teszt segítségével való felmérése; három évvel a végzés után minden diplomát szerzett hallgató követő vizsgálata on-line teszt segítségével; öt évvel a végzés után minden diplomát szerzett hallgató szintén követő vizsgálata on-line teszt segítségével; háromévenként, az elmúlt három évben diplomát szerzettek mintavételes vizsgálata kérdezőbiztosok segítségével, személyes/telefonos felmérés alapján; motivációs vizsgálatok.

A vizsgálatoknak az első három estben teljesen anonimnak, míg a negyedik esetben is a személyiség jogokat biztosítva, a feldolgozás tekintetében személytelennek kell lennie. Minden esetben kérdéses a követő jelleg, amit a kiküldés tekintetében be lehet tartani, de a kitöltési hajlandóság és a visszaküldés tekintetében egyáltalán nem befolyásolható. Általában a 20%-os kitöltési arányra törekszünk, de a korábbi vizsgálatokkal való kapcsolat nehezen kezelhető. Lényegesen bonyolultabb a minta relevanciája, akár a visszaküldés belső struktúráját tekintjük, akár a D vizsgálat rétegzett kívánatos mintáját és a válaszadók hajlandóságából létrejövő mintára, annak eltéréseire, azonosságára gondolunk. A motivációs vizsgálatok több fázisra vonatkoznak: –

bejövő motivációs vizsgálat a felvett hallgatók első félévi véleménye az intézményről, karról;

9

– –

közbülső motivációs vizsgálatok a hallgató képzési céljai szakirány, fakultáció, felzárkóztatási igények, tehetséggondozás, … stb. kilépő motivációs vizsgálatok a munkaerő-piacra való felkészítés, támogatási igény felmérése.

A vizsgálati tesztek négy részből épülnek fel: – Országosan egységesített kérdések, annak érdekében, hogy a felsőoktatási intézmények felmérései ezen a szinten elemezhetőek legyenek. Ennek megfelelően az országos jelzésminden modul esetén erre a modulra utal. Vizsgálati képzésenként az országos tartalma eltérhet, mert a redundancia elkerülése miatt azon információk kikerülhetnek, vagy főleg bekerülhetnek a teszt azon részébe, amit a Miskolci Egyetem felméréseivel az informatikai háttér már eleve tárol vagy a DPR D vizsgálatnál országosan is elemezni kell. – Egyetemi szintű kérdések csoportja, ami egy felsőoktatási intézmény, nevezetesen a Miskolci Egyetem esetében összegyetemi szinten relevánsak. Ennek megfelelően az E jelzésminden modul szinten erre a tartalomra utal. – Kari szintű kérdések csoportja, a Kar egészére jellemző, értelmezhető kérdések, amelyek esetünkben: • MFK Műszaki Földtudományi Kar, • MAK Műszaki Anyagtudományi Kar, • GÉIK Gépészmérnöki és Informatikai Kar, • ÁJK Állam- és Jogtudományi Kar, • GTK Gazdaságtudományi Kar, • BTK Bölcsészettudományi Kar, • EK Egészségügyi Kar, • CTFK Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar, • BBZI Bartók Béla Zeneművészeti Intézet. A K jelzés a kari szintű modulok jele. – Szak vagy képzés szintű speciális kérdések a negyedik modult képezik, és aminek a jele S. Mindezek mellett az intézmények képzési szintjei külön kezelendők, akár a kérdőívek tartalmát, akár az elemzési következtetések tekintetében. Az értelmezendő képzési szintek: FSZ, BSc, MSc, M (monolitikus) PhD, SzT. A monolitikus alatt a hagyományos 5 vagy 6 éves képzést, az SzT alatt a szakirányú továbbképzést, másoddiplomás képzéseket értjük. A tesztek tartalmát nem kívánjuk itt részletezni, csak a struktúrájukat mutatjuk be. A DPR és ezen belül a DPR A tesztek felépítését az 1. táblázat mutatja.

10

1. táblázat: DPR tesztrendszer struktúrája DPR A DPR B DPR C DPR D OA OB OC OD

Országos Egyetemi

EA

EB

EC

Kari

KA

KB

KC

Szak specifikus

SA

SB

SC

KKD

DPR A/M kérdéscsoportok 1.Személyes adatok 2.Képzés (szint,képzés) 3.Munkahely azonosítás 4/a Foglalkoztatás, jövedelem

Országos

75 kérdés

ED Átlag 35 kérdés

248 kérdés

Egyetemi

4. /b Kapcsolat az oktatási intézményhez 5. Továbbképzési igény 6. Elhelyezkedés:- stratégia,támogatás

Kari

7.Képzettség- munkaerő kapcsolat 8. Szak, szakirány, minősítés

Szak specifikus

9. Kari specifikus kérdések

24 oldal

Az ehhez kapcsolható kari és képzési szint struktúrát a 2. táblázat mutatja (csak illusztráció, a kérdéseket nem tüntetjük fel). 2. táblázat: Kari specifikus kérdések DPR A DPR B DPR C

DPR D

Országos

OA

OB

OC

OD

Egyetemi

EA

EB

EC

ED

Kari

KA

KB

KC

Szak specifikus

SA

SB

SC

KKD

KA Kérdőívek

KA/M

Képzések

MFK

MAK

GÉIK

AJK

GTK

BTK

EK

CTFK

BBZI

BSc.

21 kérdés

23 kérdés

26 kérdés

25 kérdés

32 kérdés

25 kérdés

30 krédés

37 kérdés

24 kérdés

8 kérdés

7 kérdés

10 kérdés

9 kérdés

MSc. Monolitikus

KA/F

F.Sz.

KA/SZ

Sz. T.

KA/P

Ph.d.

6 kérdés

8.--8.21; 9.--9.14 6.- -6.23

A DPR D vizsgálat mind módszertanában, mind a vizsgálati cél tekintetében eltér a többi DPR vizsgálattól. Itt mindig három év végzettjeit együtt, nem on-line és nem teljes körűen,

11

hanem kérdezőbiztosok segítségével releváns mintán keresztül kell vizsgálni, és a munkaerőpiaci helyzet mellett elsődlegesen a végzettek életminőségének megismerése a cél. Az életminőség vizsgálata azért fontos, mert a felsőoktatási intézmények képzési feladata az értelmiségi ember képzése, erre a létre való felkészítés. A jóllét (well-being) és életminőség (Quality of Life- QOL) egyértelműen egymás szinonimájának tekinthető. A boldogság jelentése azonban nem teljesen ugyanaz, mint a másik kettőé. Ennek oka, hogy a boldogság szó definiálhatatlan. Az viszont biztos, hogy a mi kultúránkban legalábbis a boldogság az emberek fő célja az életben. Az életminőség összetevőit ezzel szemben pontosan meg tudjuk határozni, s ennek alapján mérni is. Vagyis az életminőség és jóllét kifejezéseket a boldogság valamiképp mérhetővé tett, operacionalizált formáinak tekintjük. Érdekesen, s az előbbiekhez némiképp hasonlóan alakul az elégedettség és a többi tényező viszonya. Az életminőséget, legalábbis annak szubjektív oldalát elégedettséggel szokták mérni, tehát ezek azonosnak tekinthetők. Az életminőség objektív oldala és az elégedettség már nem biztos, hogy egybeesik. Ráadásul vannak kutatások, melyekben rákérdeznek az emberek elégedettségére és boldogságára is. Ezek általános tapasztalata, hogy az elégedett emberek aránya nagyobb, mint a boldogoké. Ennek a jelenségnek oka lehet, hogy a kérdezettek a boldogságot inkább a családdal, az elégedettséget pedig az intézményekkel, a munkával hozzák összefüggésbe. A mi vizsgálatunk is inkább ezen utóbbi tényezőkre koncentrál. A motivációs vizsgálatok közül az első kettő alapvetően az intézménnyel, karral, de leginkább a szakkal kapcsolatos szándékok, mozgásirányok kérdéskörére keresik a válaszokat. Jelen tanulmányban ezek eredményeit kevésbé fogjuk hangsúlyozni, mert azok a szakfejlesztések információi. A kimenő motivációs vizsgálatok viszont a munkaerő-piaci kapcsolatokra való felkészítést és erősítést szolgálják, ami a DPR vizsgálatok szinte első fázisa, ezért ennek intézményi, kari szintű összegző elemzését mutatjuk be. A szervezeti önértékelés, mint a minőségirányítási rendszer alapvető metódusa az ún. EFQM (kiválósági modell) logikájára épül. Az egyetemi struktúra itt is a szak, a kar, az egyetem, mint értékelési és minőségfejlesztési szintekre tagozódik. Maga a modell felsőoktatási változata az UNI-EFQM elnevezéssel bír, és kilenc elemet tartalmaz (2. ábra). Az értékelés egy 1000 pontos skálára épül, vagyis a konkrét vizsgálati időpont értékei mindig összevethetők egy korábbi, vagy későbbi értékelés pontszámával (a fejlődés, vagy visszaesés mérhető). Az önértékelés folyamatát a 3. ábra mutatja, amely alapján látható, hogy a tesztes közvélemény kutatási eredményeket szakmai, szöveges értékelések is kiegészítik (a 2. ábra ezen pontszám megosztást is mutatja).

12

500

ADOTTSÁGOK Munkatársak irányítása 90

Vezetés 100 Teszt: 66% 66p Szöv:: 34% 34p

Munkatársak Teszt: 66% 60p

Teszt: 66% 60p Szöv:: 34% 30p

90 megelégedettsége Szöv:: 34% 30p

Folyamatok 140

Rendőrségi stratégia Teszt: 66% 53p Szöv:: 34% 27

Folyamatok

Teszt: 66% 94p Szöv:: 34% 46p

Hallgatói elégedettség 200

Teszt: 66% 60p Szöv:: 34% 30p

60

INNOVÁCIÓ, TANULÁS 2.

ábra: UNI-EFQM modell

13

Kulcsfolyamatok eredményei 150

Teszt: 100%200p Teszt: Szöv:: Szöv:: 100%150p

Társadalmi hatás

Erőforrások 90

500

Munkatársi elégedettség

Stratégia 80

EREDMÉNYEK

Teszt: 100%60p Szöv:: -

A kérőíves felmérés vizsgálati tesztjeit az öt adottságelem és a munkatársi megelégedettség vonatkozásában az oktatói / kutatói állomány ~80%-os mintájára célszerű kiterjeszteni, melynek belső megoszlása: – minden vezető oktató / kutató, – további minta az oktatói / kutatói körből (kb. 70%). A hallgatói elégedettség vizsgálati köre, a hallgatói létszám 10%-a: – nappali tagozatos egyetemi szintű képzés hallgatói (50%, ezen belül 4-5 éves 50%), – posztgraduális képzés hallgatói (10%), – PhD képzés hallgatói (20%), – egyetemi szintű kiegészítő képzés (10%), – végzett hallgatók (10%).

Önértékelés lényege

Kérdőíves vizsgálatok

Szöveges értékelés

Adottságelemek

Eredményelemek

Vezetés Munkatársak irányítása Intézményi stratégia Erőforrások, partnerkapcsolatok Folyamatok

Munkatársak megelégedettsége Hallgatói elégedettség Társadalmi megítélés

7 elem esetében, lépései: ƒ értékelő teamek összeállítása, ƒ alkritériumok szerinti bemutatás végrehajtása, ƒ mutatószámok meghatározása, ƒ erősségek – gyengeségek definiálása

Konszenzusos értékelés RADAR technikával

Statisztikai feldolgozás

Százalékos EFQM bemutatása

Fejlesztendő területek és akciók meghatározása 3. ábra: A vizsgálatok és az önértékelés folyamata (Az értékelés részletes módszertana a www.uni-miskolc.hu honlap minőségbiztosítás menüpontján megtalálható.)

14

Az olvasó számára még fontos információként kiemeljük, hogy 2005-ben az EU a Bologna rendszert felvállaló országok számára megfogalmazta az ún. Bergeni Nyilatkozatot, amelyben az egységes felsőoktatási kör szereplői számára a belső minőségirányítási rendszer 7 alapelvét értelmezi. Ezek az alapelvek az intézményi minőségirányítás egységesítési, összemérési pillérei a felsőoktatás szereplői számára. A 7 alapelv és a vizsgálatok kapcsolata: –

–

–

–

–

–

Programok engedélyezése, monitoringja: o UNI-EFQM vezetés, stratégia, munkatársak irányítása folyamatok, társadalmi szervezetek, partnerek megelégedettsége mezők, o kurzus értékelés, o kimenő motivációs vizsgálatok, o DPR (A, B, C, D) vizsgálatok. Hallgatói értékelés: o UNI-EFQM társadalmi szereplők megelégedettségi vizsgálata, kulcs folyamatok eredményei mezők, o évenkénti motivációs vizsgálatok, o DPR (A) vizsgálatok. Oktatói értékelés o UNI-EFQM vezetés, munkatársak irányítása, munkatársak megelégedettségi vizsgálata mezők, o kurzus értékelés, o záróvizsga értékelés, o DPR (A, B) vizsgálatok, o teljesítmény értékelés Tanuláshoz szükséges források elérhetősége: o UNI-EFQM stratégia, erőforrások, folyamatok mezők, o kurzus értékelés, o kimenő motivációs vizsgálat, o DPR (A) vizsgálat. Információs rendszer: o UNI-EFQM vezetés, erőforrások, folyamatok, kulcs folyamatok eredményei mezők, o kurzus értékelés, o közbenső motivációs vizsgálatok, o kimenő motivációs vizsgálatok, o DPR (A) vizsgálatok Tájékoztatás: o UNI-EFQM vezetés, folyamatok, társadalmi megelégedettség mezők, o DPR (A, B, C, D) vizsgálatok, o On-line ALUMNI adatbázis működtetés, o On-line partneri adatbázis működtetés, o kiadványok. 15

Mindezen Bergeni alapelvek az intézményi, kari akkreditáció fontos minősítő szempontja. A kapcsolódások tekintetében persze van egy talál mindennél jelentősebb: – – – –

a DPR (D) vizsgálatok a megelégedettség, életminőség társadalmi szintjéről indít; a DPR (A, B, C) a munka világában való boldogulás visszajelzései; a motivációs vizsgálatok a jövőbeli elvárások, vágyak világa; az UNI-EFQM pedig az ehhez kapcsolódó intézményi, kari, szakszintű teendők megfogalmazhatóságát és a változások mérését teremti meg.

16

2. DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER VIZSGÁLATOK 2.1 2009-ben végzettek eredményeinek elemzése – DPR (A) vizsgálat A 2009-ben végzett hallgatók véleményét tükröző DPR-kérdőívet 128 fő töltötte ki. A különböző kérdésekre választ adók száma széles skálán mozog, ezért egyes kérdések esetében a válaszok reprezentativitása nem feltétlenül biztosított. A kérdésekre adott válaszok alapján az alábbi következtetések vonhatóak le. Az egyetem hallgatóinak jelentős hányada (76,2%) nem tanult vagy tanul más felsőoktatási intézményben a megkérdezés alapjául szolgáló képzés folytatása, végzése során. A válaszadók közel egynegyede (24,8%) párhuzamosan más képzésben is részt vesz. Ezek közül jellemzően a hagyományos főiskolai képzésben való részvétel van túlsúlyban a maga 45,7%-ával. A 2009-es felmérésben részt vevő hallgatók esetében az első végzettség (legalább abszolutórium) megszerzése óta a válaszadók 72,8%-ának egyetlen munkahelye volt, 21,4%nak pedig kettő. A fennmaradó 6% három vagy ennél több munkahellyel rendelkezett. Ezek az adatok jól mutatják, hogy a megszerzett végzettség birtokában tartósan el tudnak helyezkedni a hallgatók, élni tudnak a munkaerőpiac által kínált lehetőségekkel. Ez igazolódik a kérdőív kitöltésének időpontjára vonatkoztatva is, ugyanis a kérdésre választ adók (84 fő, ami a teljes kérdőívet kitöltők 65,7%-a) 76,2% cégnél, intézménynél teljes munkaidőben dolgozik. Ezután 9,5%-kal azon munkavállalókat találjuk, akik a teljes munkaidős állásuk mellett alkalmi munkát is vállalnak, majd 4,8%-ot tesz ki azok aránya, akik saját vállalkozásukat irányítják. 25% 25,0% 20,0% 15,0% 10,0% 5,0%

4,8% 4,8% 2,4% 3,6% 1,2%

15,5% 11,9% 8,3% 7,1% 8,3% 7,1%

0,0%

4.

ábra: Munkahelyek ágazat szerint 2009

17

Az előbbi táblázatból kitűnik, hogy a válaszadók közül legtöbben az egyéb (25%), oktatás (15,5%), illetve a közigazgatás-védelem; kötelező társadalombiztosítás (11,9%) ágazatokban helyezkedtek el. Ez a minta összetételével is magyarázható. A cégforma tekintetében a érdekesség, hogy az önkormányzatok a második legnagyobb foglalkoztatók (20,5%). A Kft, Rt, Bt és egyéni vállalkozási formák közül Kft-ben helyezkedett el a válaszadók csaknem harmada (32,5%). Ezt a képet tovább árnyalhatjuk a külföldi tőke arányának, illetve a foglalkoztatottak számának alakulásával foglalkozó kérdések vizsgálatával.

A kép itt is változatos, de megállapítható, hogy a válaszadók (n=83) közel 70%-a teljes egészében magyar tulajdonban lévő vállalatban/intézményben helyezkedett el. 20,5%-uk pedig 75%-nál nagyobb külföldi tőke aránnyal rendelkező cégnél helyezkedett el (jellemzően multinacionális vállalatoknál). A méretet tekintve nem meglepő, hogy a nagyvállalatok a legnagyobb foglalkoztatók (a 250-999, illetve az 1000-nél több főt foglalkoztató vállalatok/intézmények értendők ebbe a kategóriába), a válaszadók 42,7%-a dolgozik ezekben a vállalatokban/intézményekben. 1-2 fő 3-4 fő 5% 1% 5-9 fő 8%

1000 főnél több 27%

10-19 fő 11%

20-49 fő 11%

250-999 fő 16% 50-99 fő 12%

100-249 fő 9% 5.

ábra: Cég/intézmény alkalmazottjainak száma

A jelenlegi munkahelyüket a válaszadók többsége (69%) szakmai, tartalmi szempontból megfelelőnek tartják, ezzel ellentétben a jövedelmeket, juttatásokat jobbára közepesnek ítélik. A munka személyi és tárgyi körülményei, illetve a szakmai presztízs összhangban van a szakmai, tartalmi szempontok pozitív megítélésével. Eltérés tehát a jövedelmek megítélésével kapcsolatban állapítható meg.

18

37%

40%

32%

35% 26%

30% 25% 20% 15% 10% 5%

4%

1%

0% 1egyáltalán nem 6.

2

3

4

5 - teljes mértékben

ábra: A jelenlegi/utolsó munka szakmai, tartalmi szempontból való elégedettsége

A szakmai, tartalmi tartalom ennyire pozitív megítélésében az is közrejátszhat, hogy a jelenlegi/utolsó fő tevékenység szerinti munkája a válaszadók 68,7%-nak nagymértékben a végzettségéhez kapcsolódik – igaz nem elhanyagolható, hogy 24,1%-nak viszont egyáltalán nem a végzettségének megfelelő ágazatban tevékenykedő vállalatnál/intézménynél sikerült elhelyezkednie. Ez azonban mégis azt példázza, hogy a Miskolci Egyetem képzései a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő készségeket biztosítják, és a hallgatók is élni tudnak a munkaerőpiac által kínált lehetőségekkel. A válaszadók 88%-nak nincs más, a megkereséshez kapcsolódó szakon szerzett végzettséghez kapcsolódó mellékállása. Tehát mindenki, aki el tudott helyezkedni a főállása mellett nem tudja, nem akarja vagy nem szükséges, hogy mellékjüvedelemmel egészítse ki keresetét. Azok, akik mégis vállalnak mellékállást, jellemzően a végzettséghez kapcsolódó állását keresnek és vállalnak. Minden fő- és melléktevékenységet figyelembe véve a válaszadók (n=83) átlagos havi nettó összjövedelme 180.783 Ft. Ez azt jelenti, hogy az egyetem által nyújtott képzés birtokában szerzett munkával a végzett hallgatók az átlagosnál magasabb havi nettó jövedelemre tudnak szert tenni. Természetesen a skála azért itt is elég tág határok között mozog, hiszen a milliós nagyságrendű havi jövedelemtől kezdve a tízezres nagyságrendig terjed. A végzett hallgatók a kapcsolati hálózatuk kialakításában is nagymértékben támaszkodnak egyetemi éveikre, melyet jól mutat, hogy a válaszadók többsége (95%) tartja a kapcsolatot a volt évfolyamtársaival/csoporttársaival. Ezen kapcsolatok jellege elsősorban baráti jellegű (88,5%). A válaszadók valamivel több, mint 60%-a nemcsak volt évfolyamtársaival tarja a kapcsolatot, hanem más hallgatókkal is, de itt is a baráti jelleg domináns. Más egyetemi szervezettel (karrieriroda, Hallgatói Önkormányzat, alumni, egyéb) azonban nem tartják a 19

kapcsolatot, így látható, hogy az egyetemi évek során spontán módon kialakult kapcsolatok sokkal tartósabbak, mint a szervezett formák között kialakítottak. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem igazán veszik igénybe ezen szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat (még ha tudnak is a szervezet létezéséről – például az alumni szervezet létéről 64,1% tud, de mindössze a válaszadók 1,7%-a tagja), nem ismerik ezek miben létét és mivel nem éreznek motivációt ezek megismerésére, ezért gyakran egyetemi éveik alatt sem kerülnek velük kapcsolatba a hallgatók. 2.1.1 Továbbképzési igény A végzett hallgatók relációjában megállapítható, hogy a hallgatók nagy része (80%) fontosnak vagy nagyon fontosnak tartja, hogy a diploma megszerzése után is továbbképezzék magukat. Ez arra a felelős gondolkodásra enged következtetni, hogy a munkaerőpiac folyamatosan változó igényeinek meg kívánnak felelni, még a szervezett oktatás kereteit elhagyva is arra törekszenek rá, hogy fejlesszék magukat.

80%

66,4%

60% 40% 20%

55,5% 36,7% 37,5%

7%

13,3%

9,4% 3,9%

Diploma 38,3% megszerzése óta 28,1% 22,7% részt vett... 22,7% 22,7% 10,9%

0% ... Képzést tervez a jövőben

7.

ábra: Továbbképzés iránti igény

Az elsődleges még mindig a nyelvi képzés, mind a diplomaszerzés óta eltelt időszakot (55,5%), mind pedig a jövőbeni továbbképzési elképzeléseket (66,4%) figyelembe véve. Az egyetemi oktatásban heti 4 óra áll a hallgatók rendelkezésére az idegen nyelvek elsajátítására, ám ez az óraszám nem elegendő annak megtanulására, ezért sokan már egyetemi éveik alatt is gondoskodnak ilyen irányú kiegészítő képzésről. Azonban ennek ellenére is megállapítható, hogy a nyelvi ismeretek iránti igény, mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalról, még mindig a leghangsúlyosabb témaként merül fel. A nyelveken kívül jól látható, hogy a szervezett képzésből kikerülve, az önképzés (38,3%) mellett a vállalati képzések és tréningek (22,7%) szerepe jelentős. Ez azt támasztja alá, hogy 20

az egyetem elhagyása után jobbára saját erejükre támaszkodva próbálják meg fejleszteni magukat a végzett hallgatók, illetve akinek lehetősége adódik rá, a vállalatok által kifejlesztett belső fejlesztési rendszert tudja igénye venni – ez utóbbi jellemzően a nagyvállalatoknál, multinacionális vállalatoknál alakult ki. A jövő tekintetében a szakirányú továbbképzés (36,7%) és másoddiploma (37,5%) szerzésének igénye a legjelentősebb – természetesen a nyelvi képzés mellett. Az önképzés is 28,1%-kal szerepel ebben a kategóriában, tehát az önerőből való fejlesztésre is jelentős hangsúly helyeződik. A munkavállalók ismereteinek bővítése nemcsak munkavállalói oldalról élvez prioritást, de számos vállalat is invesztál az általa foglalkoztatott alkalmazottba, annak tudásába, és ha nincs belső fejlesztési rendszere, vagy bizonyos szükséges új kompetencia megszerzését nem teszi teljes körűen lehetővé, akkor segíti a munkavállalót továbbképzése finanszírozásában is – elsősorban a szakirányú képzések területén. 2.1.2 Álláskeresési stratégiák Az álláskeresésről általánosságban az a feltételezés az elfogadott, hogy az emberek kapcsolati tőkéjük segítségével jutnak leggyakrabban álláshoz. A megkérdezésből az derül ki, hogy legtöbben nem célirányosán, fókuszáltan kerestek, hanem a megszerzett kompetenciákkal összhangban lévő, a munkaerőpiaci lehetőségeknek megfelelő álláshelyekre pályáztak, különösebb szakmai válogatás nélkül. (Jóllehet a megszerzett kompetenciák egyfajta szakmai szűrőként is felfoghatók.) Ez az arány 54%-ot tett ki.

17,2%

egy cégre koncentráltam mindenhová pályáztam, ahol esélyem lehet

54%

kiválasztottam a cégeket, ahol esélyem volt

10,3%

a kiválasztott szakterületen minden munkáltatóhoz pályáztam

18,4% 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60%

8.

ábra: Álláskeresési stratégiák

Az utána következő két legnagyobb arányt elért kategória a skála két végpontjának nevezhető. A fókuszált célirányos álláskeresés (17,2%), illetve a válogatás nélküli (18,4%) stratégiák egy szinten mozognak. Ennél tudatosabb, mélyrehatóbb elemzés utáni stratégiát 21

mindössze a válaszadók 10,3%-a alkalmazta, mely során már csak azokat cégeket keresték meg, melyek igényei találkoztak/találkozhattak a jelentkező kompetenciáival, képzettségével. Alapvetően két stratégia különböztethető meg: az egyik szerint a megszerzett kompetenciákhoz keresi meg az álláskereső a munkalehetőségeket, a másik pedig fordított logikát alkalmazva, a munkaajánlatok elvárásait használja elsődleges szűrőnek. Az elhelyezkedést figyelembe véve, megállapítható, hogy az ismerősök segítségével való elhelyezkedés az elsődleges (38,7%). Ez összhangban van a már látott évfolyamtársakkal való kapcsolattartással, még ha annak baráti jellegét is jelölték meg elsősorban. A kapcsolati tőke primátusa megkérdőjelezhetetlen, az elhelyezkedés módja is ezt bizonyítja. Ezt követik az újsághirdetések (19,4%) és online állásközvetítők, hirdetések (15,1%), még mindig a hagyományosabb álláskeresési forma javára. A magyarországi trend látszik megmutatkozni a válaszok alapján, a kapcsolati tőke első helyével. A munkahely kiválasztásának alapvetően a munkabér nagysága a meghatározó tényezője (67,2%), mely jól mutatja a magyar munkavállalók bérérzékenységét. Ezt nem sokkal lemaradva követi a szakmai fejlődés lehetőségének igénye, mely összhangban van a már említett továbbfejlődési igényekkel is, ahol láthattuk, hogy a nyelvismeret mellett a szakmai jellegű továbbképzésekre, fejlődésre volt a legnagyobb igény.

70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0%

67,2% 46,9% 26,6%

48,4%

47,7%

31,3% 16,4%

9.

57%

14,8% 11,7%15,6%

ábra: Munkahely-választási szempontok

Az ábrán látható grafikonból kissé meglepő módon leolvasható, hogy a rendszeres vállalati továbbképzésekre kisebb az igény, a válaszadók (n=128) mindössze 16,4%-a tartja fontos szempontnak a munkahelyválasztás esetében. Ez az önfejlesztéssel, fejlődéssel kapcsolatosan érdekes tendencia, mert bár fontosnak tartják az előrelépést, fejlődést azt sokkal inkább szakmai téren szeretnék elérni, semmint a vállalatok által rendszeresen szervezett továbbképzéseken. Ennek oka az is lehet, hogy sokan természetesnek veszik, hogy ha 22

nagycégnél vagy multinacionális vállalatnál helyezkednek el, akkor az ottani rendszerben már egyébként is ki van alakítva ez a fajta képzés, melyeknek gyakran vannak kötelező elemei is, tehát a munkavállaló fog vele találkozni – ezért nem jelent különösebben kiemelt szempontot. Az egyetem/főiskola végeztével, az oklevél átvételét követően a hallgatók harmada 1-3 hónap alatt (33,3%), 29,2%-uk 4-6 hónap alatt el tudott helyezkedni. Ebből látszik, hogy a Miskolci Egyetemen végzett hallgatók több, mint 60%-a legkésőbb 6 hónapon belül állást talál, ami az itt szerzett diploma értékét mutatja, annak megbecsültségét a munkaerőpiacon. Ennek a gyors elhelyezkedésnek is köszönhető, hogy munkanélküli segély juttatásban a válaszadók mindössze 8,4%-a részesült, mindegyikőjük egyszeri alkalommal. Ez is az egyetem korszerű, – a piaci igényeknek megfelelően – folyamatosan fejlesztett képzéseknek köszönhető, melyek segítségével a kikerülő hallgatók magabiztosan tudnak fellépni a munkaerőpiacon, hiszen a birtokukba került tudást értékelik a piaci résztvevők. A válaszadók 52%-ának összhangban van a végzettségével jelenlegi állása, viszont negyedük nem a végzettségének megfelelően tudott elhelyezkedni. Ebből is az tűnik ki, hogy a különböző álláskeresési stratégiák és az egyetemi/főiskolai évek alatt megszerzett kompetenciák kombinációjaként a hallgatók nagy része el tud helyezkedni, a végzettségüknek megfelelően.

35% 30%

31% 26% 21%

25% 20%

13%

15%

9%

10% 5% 0% 1egyáltalán nem

2

3

4

5 - teljes mértékben

10. ábra: Végzettségi szerinti elhelyezkedés aránya

Az egyetemi szervezetek különféle pályaorientációs és álláskeresést segítő szolgáltatásokkal segítik a hallgatókat, de – mint ahogy a végzés utáni kapcsolattartás esetében is érzékelhető volt – nem használják ki ezeket a lehetőségeket. Ennek tulajdonítható, hogy a válaszadóknak arra a kérdésre adott válaszai, hogy „Mennyire érezte szükségét az egyetemen annak, hogy segítséget kapjon az elhelyezkedéséhez?”, eléggé kiegyenlítettek, mely az előbbi 23

szűklátókörűségre vezethető vissza. Ugyanakkor meglehetősen negatív képet festenek az egyetemi segítséggel való elégedettséggel kapcsolatban. 57%-uk úgy gondolja, hogy nem kapott segítséget az egyetemtől, de erre nagy hatással van a már említett tájékozatlanság. Az egyetem évről-évre egyre intenzívebb tájékoztatást nyújt a hallgatóknak, és ösztönzi őket az intézmény által nyújtott ilyen irányú szolgáltatások igénybevételére. Elsősorban állásközvetítésben igényelnének segítséget az egyetemektől. Ezt követik az álláskeresést segítő kiadványok, és a személyiségfejlesztő tréningek. Ez ismét kissé ellentmondást mutat az egyetem szolgáltatásaival kapcsolatosan, és a hallgatók relatív tájékozatlanságáról tesz tanúbizonyságot. A karrieriroda és diákiroda, illetve az évente megrendezésre kerülő állásbörze ezeket a célokat szolgálják. Érdekes megfigyelni, hogy mindegyik válaszlehetőség esetében 30%-os arány mutatkozik, ami arra enged következtetni, hogy többé-kevésbé mindegyik segítési formát fontosnak tartják a válaszadók. Ezek egy része szervezett keretek között az egyetem tanmenetében is megtalálható, de csak bizonyos karok képzési struktúrájában. Ezek kiterjesztése és a campuson való minél hatékonyabb hirdetése, megismertetése is célja az egyetemnek.

39,1%

próbainterjúk, szimulált AC-k

63,3%

állásközvetítés 44,5%

álláskeresést segítő kiadványok 34,4%

cégelőadások, gyárlátogatások

29,7%

motivációs levél írás

41,4%

felkészítés az interjúra

45,3%

személyiségfejlesztő tréning 31,3%

egyéni karriertervezés 0%

10% 20% 30% 40% 50% 60% 70%

11. ábra: Az egyetemtől várt segítség formája

Ezen válaszok ismeretében, és az erre vonatkozó kérdés eredményei alapján, megállapítható, hogy a válaszadók közepesen elégedettek jelenlegi munkahelyükkel.

2.1.3 Az egyetem megítélése A végzettséghez kapcsolódóan érdemes megvizsgálni az egyetem képzéséről, oktatóiról alkotott képet is. Összességében elmondható, hogy a szakmai tárgyakat megalapozottnak tartják a válaszadók, viszont a gyakorlatorientáltság szempontjából, még javítható az 24

összkép. Ez elsősorban a Bologna-rendszerre való átállással, illetve annak „tanulásával” magyarázható. Az egyetemen tanultakat többnyire felhasználhatónak érzik a munka világában, de ismét fontos megemlíteni, hogy a folyamatos tanulás, illetve a már említett oktatási rendszerben bekövetkezett változás folyamatos alkalmazkodást, változást és nyomon követést igényel az oktatási intézménytől. A Miskolci Egyetem képzésének erősségei közt említik a szakmai szemlélet és gondolkodásmód kialakulását, illetve az erős elmélet alapok nyújtását. Igényként merül fel a gyakorlatorientáltság fokozása, illetve a nyelvoktatás intenzívebbé tétele. A szakmai és erkölcsi presztízs megítélése szempontjából a Miskolci Egyetemet az elismert felsőoktatási intézmények között tartják számon. Az oktatók felkészültségét jónak tartják, és és a tudást is képesek megfelelő színvonalon átadni. Az itt szerzett tudással érvényesülni tudnak a munkaerőpiacon. Ebből a szempontból is – és ahogy korábban is láthattuk – fontos szerep jut a nyelvtudásnak. A válaszadók többsége legalább középfokú általános nyelvvizsgával rendelkezik, de nyelvtudása szintjét nem tartja megfelelőnek – ahogy láthattuk is a továbbképzési igényeknél a nyelvi képzés primátusát. Ennek is tudható be, hogy a külföldi részképzésben való részvétel lehetőségével igen kevesen élnek. Továbbá az is látszik, hogy mivel többségében magyar tulajdonú cégnél helyezkednek el a hallgatók, kevésbé vannak rászorítva arra, hogy használják a nyelvet – a válaszadók több, mint fele nem vagy csak alig használja az idegen nyelvet.

2.2 2010-ben végzettek eredményeinek elemzése – DPR (A) vizsgálat

A 2010-ben végzett hallgatók véleményét tükröző DPR-kérdőívet 674 fő töltötte ki. Végzés után egy évvel kereste meg az egyetem a hallgatókat. (Végzett hallgatók alatt a legalább abszolutóriumot szerzetteket értjük.) A válaszadók kétharmada nappali tagozatos, egyharmada levelezős hallgató. A finanszírozási forma tekintetében is hasonló arány mutatkozik az államilag támogatott hallgatók javára. A különböző kérdésekre választ adók száma széles skálán mozog, ezért egyes kérdések esetében a válaszok reprezentativitása nem feltétlenül biztosított. A kérdésekre adott válaszok alapján az alábbi következtetések vonhatóak le. Az egyetemre jelentkezett hallgatók többsége gimnáziumban szerezte érettségiét. A válaszadók 59,2%-a hagyományos 4, vagy 6,8 osztályos (szerkezetváltó) középiskolában, két tannyelvű gimnáziumban szerezte érettségiét.

25

1,5%

Egyéb

39,3%

Szakközépiskola 6, 8 osztályos (szerkezetváltó) középiskola, kéttannyelvű gimnázium

14,9%

44,3%

Gimnázium - hagyományos 4 osztályos 0%

10%

20%

30%

40%

50%

12. ábra: Középiskolai osztály típusa az érettségi tekintetében

A felmérést a karok tekintetében a BTK, GEIK/GEK és a GTK hallgatói töltötték ki legnagyobb számban.

12,50%

13,4% ÁJK 26,5%

19,20%

BTK BBZI CTFK EK/EFK GEIK/GEK GTK

20,70% 2,70%

2,5%

2,2%

MAK/MFK

13. ábra: Válaszadók karonkénti megoszlása

Az abszolutórium megszerzése után közvetlenül a diplomáját is megszerezte a válaszadók közel 70%-a. A fennmaradó 30%-nál a késedelem oka elsősorban a nyelvvizsga hiánya volt (85,6%), és 66,4%-uk a kérdőív kitöltésnek időpontjáig még mindig nem szerezte meg. Ennek ellenére a végzett hallgatók fele kilépett a munkaerőpiacra diploma nélkül is. A

26

diploma hiánya a válaszadók 27,7%-a szerint jelentett nagy problémát az elhelyezkedésben, a fennmaradó hányad szerint egyáltalán nem vagy csak kis mértékben okozott problémát. A megkeresés alapjául szolgáló képzés megkezdésekor a hallgatók közel negyede rendelkezett már felsőfokú végzettséggel, ők jellemzően a levelező tagozat hallgatói. A végzettséggel rendelkezők több, mint fele főiskolai, hagyományos képzésben szerezte meg végzettségét. A válaszadók 22,5%-a jelenleg is felsőfokú képzésben vesz részt, 67,1%-uk MA/MSc képzésben. A nyelvismeret szempontjából a 2010-es felmérés már mélyrehatóbb elemzést tesz lehetővé, ugyanis mindamellett, hogy megállapítható, hogy még mindig jelentős hiányosság észlelhetők a hallgatók nyelvtudását illetően, már nyelvekre lebontott képet is kapunk.

3,5

3,4

3

2,5

2,5 2 1,3

1,5

1,1

1,1

1,3

1 0,5 0 angol

német

francia

olasz

spanyol

orosz

14. ábra: Nyelvismeret 5 fokozatú skálán mérve a válaszok átlagai alapján

Látható, hogy angol nyelvből a legmagasabb a végzettek átlagos nyelvismerete, de ez is csak közepes szintűnek mondható. A német nyelv is hasonló szinten mozog, de a többi világnyelvet igen kevesen beszélik, ismerik. Erre is visszavezethető, hogy a válaszadók (n=672) csupán 7,6%-a tanult külföldön. Jellemzően a Tempus/Erasmus ösztöndíjak igénybevételével (52,8%). A hallgatók közel 80% kötelező szakmai gyakorlaton vett részt, és 22,1%-uk a gyakorlati helyén el is tudott helyezkedni. Ebből is kiviláglik, hogy az egyetem nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati képzés minél nagyobb arányban való megjelenésére, illetve a szakmai gyakorlati helyek kiválasztásában is segítséget nyújt a hallgatóknak. Az abszolutóriumot szerzettek 64,6%-a egy hónapon belül, vagy keresés után talált munkahelyet, ami a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő képzések nyújtását, a képzés elismertségét is tükrözi. A munkaviszonnyal rendelkezők közel háromnegyede állandó 27

jellegű, határozatlan munkaviszonnyal rendelkezik. A megkérdezés alapjául szolgáló képzés során megszerzett készségeket használják inkább munkájukban. Ebből is az tűnik ki, hogy a különböző álláskeresési stratégiák és az egyetemi/főiskolai évek alatt megszerzett kompetenciák kombinációjaként a hallgatók nagy része el tud helyezkedni, a végzettségüknek megfelelően. A válaszadók (n=446) közel 62,8%-a teljes egészében magyar tulajdonban lévő vállalatban/intézményben helyezkedett el. 27,6%-uk pedig teljes mértékben külföldi tulajdonú cégnél helyezkedett el (jellemzően multinacionális vállalatoknál). A méretet tekintve nem meglepő, hogy a nagyvállalatok a legnagyobb foglalkoztatók (a 250-999, illetve az 1000-nél több főt foglalkoztató vállalatok/intézmények értendők ebbe a kategóriába), a válaszadók 47,3%-a dolgozik ezekben a vállalatokban/intézményekben.

1,1%

9,4%

32,8%

Önfoglalkoztató 20,3%

2-9 fó 10-49 fő 50-249 fő 250-999 fő 50-99 fő

14,5%

21,9%

15. ábra: Cég/intézmény alkalmazottjainak száma

A jelenlegi munkahelyüket a válaszadók többsége (75,1%) szakmai, tartalmi szempontból megfelelőnek tartják, ezzel ellentétben a jövedelmeket, juttatásokat jobbára közepesnek ítélik. A munka személyi és tárgyi körülményei, illetve a szakmai presztízs összhangban van a szakmai, tartalmi szempontok pozitív megítélésével. Eltérés tehát a jövedelmek megítélésével kapcsolatban állapítható meg.

28

40,5%

45,0% 35,1%

40,0% 35,0% 30,0% 25,0%

18,9%

20,0% 15,0% 10,0%

5,4%

5,0% 0,0% 1 - egyáltalán nem

2

3

4 - teljes mértékben

16. ábra: A jelenlegi/utolsó munka szakmai, tartalmi szempontból való elégedettsége

A szakmai, tartalmi tartalom ennyire pozitív megítélésében az is közrejátszhat, hogy jelenlegi/utolsó fő tevékenység szerinti munkája a válaszadók 59,8%-nak nagymértékben végzettségéhez kapcsolódik. Ez azt példázza, hogy a Miskolci Egyetem képzései munkaerőpiaci igényeknek megfelelő készségeket biztosítják, és a hallgatók is élni tudnak munkaerőpiac által kínált lehetőségekkel.

a a a a

A válaszadók 92,5%-nak nincs más, a megkereséshez kapcsolódó szakon szerzett végzettséghez kapcsolódó mellékállása. Tehát mindenki, aki el tudott helyezkedni a főállása mellett nem tudja, nem akarja vagy nem szükséges, hogy mellékjövedelemmel egészítse ki keresetét. Azok, akik mégis vállalnak mellékállást, jellemzően a végzettséghez kapcsolódó állását keresnek és vállalnak. Sajnos elmondható, hogy a 2009-es felméréshez hasonlóan, még mindig nem igazán veszik igénybe az egyetemi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat (még ha tudnak is a szervezet létezéséről – például az alumni szervezet létéről 67% tud, de mindössze a válaszadók 2%-a tagja), nem ismerik ezek miben létét és mivel nem éreznek motivációt ezek megismerésére, ezért gyakran egyetemi éveik alatt sem kerülnek velük kapcsolatba a hallgatók. 2.2.1 Továbbképzési igény A végzett hallgatók relációjában megállapítható, hogy a hallgatók nagy része (71%) fontosnak vagy nagyon fontosnak tartja, hogy a diploma megszerzése után is továbbképezzék magukat. Ez arra a felelős gondolkodásra enged következtetni, hogy a munkaerőpiac folyamatosan változó igényeinek meg kívánnak felelni, még a szervezett oktatás kereteit elhagyva is arra törekszenek rá, hogy fejlesszék magukat. 29

80,0% 67,2% 70,0% 60,0% 50,0% 39,8% 37,7% 40,0% 33,5% 31,3% 35,2% 29,1% 30,0% 22,4% 15,3% 20,0% 11,6% 15,4% 22,1% 11,1% 10,0% 3,3% 0,0% Diploma megszerzése óta részt vett... ... Képzést tervez a jövőben

17. ábra: Továbbképzés iránti igény

Az elsődleges témák között még mindig a nyelvi képzést találjuk, mind a diplomaszerzés óta eltelt időszakot (35,2%), mind pedig a jövőbeni továbbképzési elképzeléseket (67,2%) figyelembe véve. Az egyetemi oktatásban heti 4 óra áll a hallgatók rendelkezésére az idegen nyelvek elsajátítására, ám ez az óraszám nem elegendő annak megtanulására, ezért sokan már egyetemi éveik alatt is gondoskodnak ilyen irányú kiegészítő képzésről. Azonban ennek ellenére is megállapítható, hogy a nyelvi ismeretek iránti igény, mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalról, még mindig a leghangsúlyosabb témaként merül fel. A nyelveken kívül jól látható, hogy a szervezett képzésből kikerülve, az önképzés (39,8%) mellett a vállalati képzések és tréningek (22,4%) szerepe jelentős. Ez a 2009-es trendet támasztja alá, hogy az egyetem elhagyása után jobbára saját erejükre támaszkodva próbálják meg fejleszteni magukat a végzett hallgatók, illetve akinek lehetősége adódik rá, a vállalatok által kifejlesztett belső fejlesztési rendszert tudja igénye venni – ez utóbbi jellemzően a nagyvállalatoknál, multinacionális vállalatoknál alakult ki. A jövő tekintetében a szakirányú továbbképzés (33,5%) és másoddiploma (31,3%) szerzésének igénye a legjelentősebb – természetesen a nyelvi képzés mellett. Illetve a 209-es felméréshez képest az önképzés is 37,7%-kal szerepel ebben a kategóriában, tehát az önerőből való fejlesztésre helyeződő hangsúly fokozódott. A munkavállalók ismereteinek bővítése nemcsak munkavállalói oldalról élvez prioritást, de számos vállalat is invesztál az általa foglalkoztatott alkalmazottba, annak tudásába, és ha nincs belső fejlesztési rendszere, vagy bizonyos szükséges új kompetencia megszerzését nem teszi teljes körűen lehetővé, akkor segíti a munkavállalót továbbképzése finanszírozásában is – elsősorban a szakirányú képzések területén.

30

2.2.2 Álláskeresési stratégiák Az álláskeresésről általánosságban az a feltételezés az elfogadott, hogy az emberek kapcsolati tőkéjük segítségével jutnak leggyakrabban álláshoz. A megkérdezésből az derül ki, hogy legtöbben nem célirányosán, fókuszáltan kerestek, hanem a megszerzett kompetenciákkal összhangban lévő, a munkaerőpiaci lehetőségeknek megfelelő álláshelyekre pályáztak, különösebb szakmai válogatás nélkül. (Jóllehet a megszerzett kompetenciák egyfajta szakmai szűrőként is felfoghatók.) Ez az arány 42,5%-ot tett ki.

egy cégre koncentráltam

19,6%

mindenhová pályáztam, ahol esélyem lehet

42,5%

kiválasztottam a cégeket, ahol esélyem volt

17,7%

a kiválasztott szakterületen minden munkáltatóhoz pályáztam

20,2% 0%

10%

20%

30%

40%

50%

18. ábra: Álláskeresési stratégiák

Az utána következő két legnagyobb arányt elért kategória a skála két végpontjának nevezhető. A fókuszált célirányos álláskeresés (19,6%), illetve a válogatás nélküli (20,2%) stratégiák egy szinten mozognak. Ennél tudatosabb, mélyrehatóbb elemzés utáni stratégiát mindössze a válaszadók 17,7%-a alkalmazta, mely során már csak azokat cégeket keresték meg, melyek igényei találkoztak/találkozhattak a jelentkező kompetenciáival, képzettségével. Ahogy a 2009-es felmérés kapcsán is, alapvetően két stratégia különböztethető meg: az egyik szerint a megszerzett kompetenciákhoz keresi meg az álláskereső a munkalehetőségeket, a másik pedig fordított logikát alkalmazva, a munkaajánlatok elvárásait használja elsődleges szűrőnek. Az elhelyezkedést figyelembe véve, megállapítható, hogy az ismerősök segítségével való elhelyezkedés az elsődleges (korábbi munkakapcsolat + egyéb személyes ismertség – 35,1%). A kapcsolati tőke primátusa megkérdőjelezhetetlen, az elhelyezkedés módja is ezt bizonyítja. Ezt követik az újsághirdetések (24,5%) és a munkáltatónál való jelentkezés (23,6%). A magyarországi trend látszik megmutatkozni a válaszok alapján, a kapcsolati tőke első helyével.

31

A munkahely kiválasztásának alapvetően a munkabér nagysága a meghatározó tényezője (74,9%), mely jól mutatja a magyar munkavállalók bérérzékenységét – az előző évi felméréshez képest jelentősen növekedett ennek fontossága. Ezt nem sokkal lemaradva követi a szakmai fejlődés lehetőségének igénye, mely összhangban van a már említett továbbfejlődési igényekkel is, ahol láthattuk, hogy a nyelvismeret mellett a szakmai jellegű továbbképzésekre, fejlődésre volt a legnagyobb igény.

70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0%

67,2% 46,9% 26,6%

48,4%

47,7%

57%

31,3% 16,4%

14,8% 11,7% 15,6%

19. ábra: Munkahely-választási szempontok

Az ábrán látható grafikonból kissé meglepő módon leolvasható, hogy a rendszeres vállalati továbbképzésekre kisebb az igény, a válaszadók (n=674) mindössze 18,8%-a tartja fontos szempontnak a munkahelyválasztás esetében. Ez a 2009-es tendencia tartósságát mutatja, hiszen az önfejlesztéssel, fejlődéssel kapcsolatosan érdekes tendencia, mert bár fontosnak tartják az előrelépést, fejlődést azt sokkal inkább szakmai téren szeretnék elérni, semmint a vállalatok által rendszeresen szervezett továbbképzéseken. Ennek oka az is lehet, hogy sokan természetesnek veszik, hogy ha nagycégnél vagy multinacionális vállalatnál helyezkednek el, akkor az ottani rendszerben már egyébként is ki van alakítva ez a fajta képzés, melyeknek gyakran vannak kötelező elemei is, tehát a munkavállaló fog vele találkozni – ezért nem jelent különösebben kiemelt szempontot. Az egyetemi szervezetek különféle pályaorientációs és álláskeresést segítő szolgáltatásokkal segítik a hallgatókat, de – mint ahogy a végzés utáni kapcsolattartás esetében is érzékelhető volt – nem használják ki ezeket a lehetőségeket. Ennek tulajdonítható, hogy a válaszadóknak arra a kérdésre adott válaszai, hogy „Mennyire érezte szükségét az egyetemen annak, hogy segítséget kapjon az elhelyezkedéséhez?”, továbbra is eléggé kiegyenlítettek, mely az előbbi szűklátókörűségre vezethető vissza. Ugyanakkor meglehetősen negatív képet festenek az egyetemi segítséggel való elégedettséggel kapcsolatban. 42%-uk úgy gondolja, hogy nem kapott segítséget az egyetemtől, de erre nagy hatással van a már említett tájékozatlanság. Az 32

egyetem évről-évre egyre intenzívebb tájékoztatást nyújt a hallgatóknak, és ösztönzi őket az intézmény által nyújtott ilyen irányú szolgáltatások igénybevételére. Itt is a 2009-es tendencia mutatkozik kisebb változással. Elsősorban állásközvetítésben igényelnének segítséget az egyetemektől. Ezt követik az AC és a „felkészítés az interjúra”. Ez ismét kissé ellentmondást mutat az egyetem szolgáltatásaival kapcsolatosan, és a hallgatók relatív tájékozatlanságáról tesz tanúbizonyságot. A karrieriroda és diákiroda, illetve az évente megrendezésre kerülő állásbörze ezeket a célokat szolgálják. Érdekes megfigyelni, hogy mindegyik válaszlehetőség esetében 25%-os arány mutatkozik, ami arra enged következtetni, hogy többé-kevésbé mindegyik segítési formát fontosnak tartják a válaszadók. Ezek egy része szervezett keretek között az egyetem tanmenetében is megtalálható, de csak bizonyos karok képzési struktúrájában. Ezek kiterjesztése és a campuson való minél hatékonyabb hirdetése, megismertetése is célja az egyetemnek.

próbainterjúk, szimulált AC-k

40,7%

állásközvetítés

62,9%

álláskeresést segítő kiadványok

38,1%

cégelőadások, gyárlátogatások

36,4%

motivációs levél írás

30,3%

felkészítés az interjúra

45,3%

személyiségfejlesztő tréning

36,9%

egyéni karriertervezés

26,9% 0%

10% 20% 30% 40% 50% 60% 70%

20. ábra: Az egyetemtől várt segítség formája

Ezen válaszok ismeretében, és az erre vonatkozó kérdés eredményei alapján, megállapítható, hogy a válaszadók közepesen elégedettek jelenlegi munkahelyükkel. 2.2.3 Az egyetem megítélése A végzettséghez kapcsolódóan érdemes megvizsgálni az egyetem képzéséről, oktatóiról alkotott képet is. Összességében elmondható, hogy a szakmai tárgyakat megalapozottnak tartják a válaszadók, viszont a gyakorlatorientáltság szempontjából, még mindig javítható az összkép. Az egyetemen tanultakat többnyire felhasználhatónak érzik a munka világában, de ismét fontos megemlíteni, hogy a folyamatos tanulás, illetve a már említett oktatási rendszerben bekövetkezett változás folyamatos alkalmazkodást, változást és nyomon követést igényel az oktatási intézménytől. 33

A Miskolci Egyetem képzésének erősségei közt említik a szakmai szemlélet és gondolkodásmód kialakulását, illetve az erős elmélet alapok nyújtását – hasonlóan az előző évi felméréshez. Igényként merül fel a gyakorlatorientáltság fokozása, illetve a nyelvoktatás intenzívebbé tétele. A szakmai és erkölcsi presztízs megítélése szempontjából a Miskolci Egyetemet az elismert felsőoktatási intézmények között tartják számon. Az oktatók felkészültségét jónak tartják, és és a tudást is képesek megfelelő színvonalon átadni. Az itt szerzett tudással érvényesülni tudnak a munkaerőpiacon. Ebből a szempontból is – és ahogy korábban is láthattuk – fontos szerep jut a nyelvtudásnak. A válaszadók többsége legalább középfokú általános nyelvvizsgával rendelkezik, de nyelvtudása szintjét nem tartja megfelelőnek – ahogy láthattuk is a továbbképzési igényeknél a nyelvi képzés primátusát. Ennek is tudható be, hogy a külföldi részképzésben való részvétel lehetőségével igen kevesen élnek. Továbbá az is látszik, hogy mivel többségében magyar tulajdonú cégnél helyezkednek el a hallgatók, kevésbé vannak rászorítva arra, hogy használják a nyelvet – a válaszadók több, mint fele nem vagy csak alig használja az idegen nyelvet.

2.3 2007-ben végzettek eredményeinek elemzése – DPR (B) vizsgálat

A kérdőívet a megkeresett 1017 hallgatóból 235 töltötte ki, mely 23,1 %-os válaszadási hajlandóságot takar. Az alábbi ábrából azt láthatjuk, hogy az egyes karok esetében hány fő töltötte ki a kiküldött kérdőívet.

fő 70 60 50 40 30 20 10 0

63 41

55

36 11 0

10

8

8

21. ábra: Karonkénti válaszadók száma (fő)

A válaszadók 58%-a nő, 42%-a férfi. Nappali tagozaton végzett 52%, ők jellemzően 1982-84 között születtek. A válaszadók kb. egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban érkeztek községből, megyei jogú vagy egyéb városból, mintegy 1% külföldről és 3% a fővárosból. A megyéket tekintve jellemzően B-A-Z megyéből származnak a legtöbben (62%), ezen kívül 34

jelentősebb arányban csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből (11%). A válaszadók 41%-a érkezett hagyományos 4 osztályos gimnáziumból és 42%-a szakközépiskolából, 13% egyéb típusú gimnáziumból (hat- vagy nyolcosztályos, illetve két-tannyelvű). A ME-n kívül, más felsőoktatási intézményben a válaszadók 41%-a tanul(t). Ők legnagyobb részben más hagyományos egyetemi vagy főiskolai képzésre járnak. A kitöltők kb. a fele gondolja, hogy a jövőben szeretne még tanulni. 38%-38% gondolkozik mesterképzésben és szakirányú továbbképzésben, majdnem ugyanennyien vállalati továbbképzésben és a megkérdezettek egyharmada felsőfokú szakképzésben való részt vételben. (Szakvizsgára –értelemszerűen- a volt jogász hallgatók készülnek.) A diploma átvételekor egyértelműen fontosnak tartották a választ adók a saját továbbképzésüket, 80%-uk 4-es vagy 5-ös osztályzatot adott annak fontosságára (5 fokú skálán). E tervek elsősorban vállalati képzés (36%), önképzés, nyelvi képzés és szakmai tanfolyam formájában valósultak meg (34% valamennyi kategóriában). A jövőben valamennyi képzési formát (másoddiplomát, szakmai tanfolyamot, vállalati képzést, önképzést) hasznosnak tartaná a megkérdezettek mintegy harmada, a nyelvi képzést nagyobb arányban, kb. a fele. Ez a későbbi lekérdezésekben is hasonló aránnyal szerepel. Külföldi munkavállalást a válaszadók 25%-a tervez. A külföldi munkavállalási tervek arányai a műszaki végzettségű hallgatóknál magasabbak. A képzésekre vonatkozó kérdésekről elmondható, hogy A válaszadók 87%-a egyetlen szakra járt, 64% államilag finanszírozott képzésre. A képzés munkahely általi finanszírozottsága alacsony, a válaszadók 3%-nál fordul elő, a bölcsészettudományi és elvétve a műszaki képzési területeken. A nappali tagozatosok legnagyobb része (80%) államilag finanszírozott képzésre járt, a levelezősöké pedig költségtérítésesre (86%). A karokat összehasonlítva azt találjuk, hogy az Egészségügyi Karon, a Comeniuson és a Gazdaságtudományi Karon nem jellemző az, hogy második- harmadik szakot is választanának a hallgatók. A műszaki karok hallgatói által választott második szak zömében műszaki, illetve gazdasági jellegű. A bölcsészek második szakválasztása szintén bölcsészettudományi vagy pedagógiai képzésre irányul. A válaszadók 84%-a dolgozik teljes munkaidőben, és mindössze 3%-a munkanélküli, ami a MFK-t és a Comeniust érinti leginkább. Saját vállalkozását csupán a kitöltők 2%-a vezeti, nappali tagozaton tanul további 5%. A megkérdezettek kicsit több, mint a felének (50-60%-nak) a jelenlegi munkahelye egyben az első munkahelye is, ez alól kivételt jelentenek a volt ÁJK hallgatói, ahol nagyobb ez az arány (77%). A munkanélküliséggel kapcsolatos adatokról az mondható el, hogy jelenleg 1-1 főt érint a GTK és MFK esetében és 2-2 főt a BTK és CTFK hallgatói közül. A végzettség megszerzése óta az EFK kivételével minden kar esetében megfigyelhető valamilyen mértékű munkanélküliség, a kari válaszadók számának megfelelően alakult: MFK: 1 fő, MAK: 2 fő, ÁJK, CTFK: 3 fő, GEIK, GTK: 5 fő. Az EFK válaszadói egyáltalán nem voltak 35

munkanélküliek, míg a BTK végzettjei gyakorta küzdenek ezzel, 19 főt érintett már e kérdés. Továbbá rögzíthetjük, hogy a jelenleg is dolgozó válaszadók igen hamar találtak munkát, 57%-nak sikerült ez a diploma átvételét követő 3 hónapon belül és további 30%-uknak 9 hónapon belül. Munkanélküli segélyben a válaszadók 11%-a részesült már, nagy részük (88%) egyszer és jellemzően rövid, 1-3 hónapos időtartamra. A válaszadók egyharmada kft-nél, egy másik harmada pedig állami-önkormányzati munkahelyen dolgozik. A munkahelyek kétharmada tisztán magyar tulajdonú, a munkahelyek ötödében van legalább ötvenszázalékos külföldi tulajdoni hányad. A válaszadók majd egyharmada 1000 főnél több embert foglalkoztató munkaadónál dolgozik.80% alkalmazottként dolgozik, 50%vidéki megyeszékhelyen vagy megyei jogú városban, közel 20% fővárosban, 24% pedig egyéb városban. A válaszadók 34%-ának van ugyanazon a településen a munkahelye, ahol egyetemre/főiskolára járt. A válaszok több mint felében az szerepel, hogy 15 percnél kevesebb időbe telik a munkahelyére érnie, csupán 5% utazik egy óránál többet. A munkával való elégedettség témakörében a munka tartalmi részével összességében elégedettek a megkérdezettek (az ötfokú skálán átlagosan 4-es érték szerepel), szintén elégedettek a munka tárgyi és személyi körülményeivel (átlag: 3,8). A szakmai előmenetel lehetőségét és a szakma presztízsének megítélését pesszimistábban látják (3,3 és 3,5-es átlagok), de a legelégedetlenebbek a jövedelemmel (3-as átlag). A havi nettó átlagos összjövedelmet mutatja a következő ábra kari bontásban. Itt jegyeznénk meg, hogy a MAK, MFK, CTFK, és az EFK végzett hallgatóitól 11 db alatti kérdőív érkezett vissza, így ezekben az esetekben a válaszok általánosíthatósága alacsony. (EFK esetén a végzett hallgatók száma 61 volt ebben az évben, így rájuk nézve az eredmény megbízhatóbb). A BTK esetében a válaszadási hajlandósága kisebb, 10% alatti volt.

Átlag fizetés (ezer forintban) 240,83

250 200

195,2 187,86 151,08

150

123,6 111,87

133,14 102

100 50 0 ÁJK

BTK CTFK EFK

GEIK GTK MAK MFK

22. ábra: Átlag fizetés karonként (ezer forintban)

36

A kérdezettek többsége úgy érzi, hogy az általuk végzett fő tevékenység jelentősen kapcsolódik a végzettségükhöz, (átlagos értéke 4). Ezt jelentősen alacsonyabbra az MFK, MAK válaszadói értékelték (2,8 és 3,5 értékekkel), míg a legnagyobb összhang a munka és a végzettség tekintetében az EFK válaszadóinál figyelhető meg (4,6). Mellékállása a válaszadók 16%-nak van, itt is erőteljesen érződik a munkának a szerzett diplomához való kapcsoltsága (4,4). Az egész magyar társadalomra jellemző, hogy munkánk megválasztásakor, megítélésekor nagyon fontos tényezőnek tartjuk az általa elérhető jövedelmet. Így van ez volt hallgatóink esetében is, hiszen 74%-uk jelölte meg a munkahely választásának szempontjaként a munkabér nagyságát. Az már azonban tipikus értelmiségi hozzáállásnak tekinthető, hogy majdnem ugyanilyen fontos a szakmai fejlődési lehetőség (a válaszadók 71%-a számára). A cég tevékenységi területe, a barátságos légkör és a változatosságot jelentő munka szintén fontos szempontnak bizonyultak (53%-52%-46%). Dominánsnak mondható álláskeresési stratégia nem volt, a legtöbben minden helyre pályáztak, ahova csak esélyük lehetett (33%). Végül is leginkább ismerősök révén helyezkedtek el a kitöltők (32% a főátlagban), vagy online álláshirdetés révén (23%). Az ismerősök révén való állásszerzés aránya az EK esetén kiemelkedő, 70%-os, a tanítóképzősöknél a legfontosabbnak az újsághirdetés bizonyult (40%). Állásbörzén csak a gépészek és a közgazdászok találtak munkát, ahogy a diplomaírás vagy szakmai gyakorlat révén szerzett állás is rájuk jellemző csak, de mindkettő aránya alacsony. A kérdésre választ adók majdnem felének sikerült már az egyetem alatt elhelyezkednie, valamivel nagyobb arányban a jogász, a gépész és a MAK hallgatóknak. A válaszadók véleménye megoszlik abban, hogy vajon szükségét érezték-e, hogy az egyetem nyújtson segítséget az elhelyezkedésben, bár összességében alacsonyra értékelték azt, átlagosan 2,1-es osztályzatot adva e tevékenységre. A segítség módját illetően állásközvetítés (53%) és felkészítés az állásinterjúra (46%) voltak a legfontosabbnak tekintettek. Legkevésbé az egyéni karrier-tervezést igényelnének (a válaszadóknak 28%-a), a többi (cégelőadás, személyiségfejlesztés, motivációs levél írása) 40% körüli támogatottságot kapott. A kérdőívet kitöltő hallgatók viszonylag intenzíven tartják a kapcsolatot az egyetemhez köthető személyekkel (oktatókkal, évfolyamtársakkal, más hallgatókkal), de kevésbé a szervezetekkel. Ez a későbbi években se nagyon változik. A válaszadók véleménye szerint az egyetemi/főiskolai képzés legnagyobb erőssége a szakmai szemléletmód és erős elméleti alapok nyújtása volt. A Comenius és az MFK diákjai kiemelték még a gyakorlatban jól használható ismeretek szerzését is. A képzés érzékelt hiányossága a gyakorlatorientáltság terén mutatkozik, a volt hallgatók harmada mind a kevés szakmai gyakorlati lehetőségre, mind arra utalt, hogy sok olyan ismeretet kellett elsajátítani, ami a gyakorlatban nem alkalmazható. Az intézmény presztízsét átlagosan 3,9-esre értékelték a válaszadók, ami jónak mondható. 37

Az oktatók szakmai felkészültségére viszonylag magas pontszámot adtak a válaszadók, 4,1 az átlag. A hallgatók idegennyelvtudását erősen befolyásolja, hogy a diplomához hány és milyen típusú nyelvvizsga szükséges. A kérdezettek 19%-nak alapfokú nyelvvizsgája van (ez elsősorban a Comeniusra és az EK-ra jellemző), 50%-nak általános középfokú (az ÁJK és műszaki karok diákjai), 21%-nak szakmai közép (a GTK hallgatói), és 7%-nak van felső, illetve 2%-nak szakmai felsőfokú nyelvvizsgája (ÁJK, GIK és GTK hallgatók). A válaszadók nem különösképpen elégedettek nyelvtudásukkal, keveslik az egyetemen kapott nyelvoktatást, illetve továbbképzési szándékaik között hangsúlyosan szerepel a nyelvi képzés. Saját nyelvtudásuk megfelelőségét átlagosan közepesre értékelik. Igaz ugyan, hogy munkájuk során nem is nagyon használják az idegen nyelveket.

2.4 2008-ban végzettek eredményeinek elemzése – DPR (B) vizsgálat

Jelen elemzés a Miskolci Egyetemen 3 évvel ezelőtt abszolutóriumot vagy oklevelet szerzett egykori hallgatók munkaerő-piaci helyzetének felmérési eredményét mutatja be. A felmérésre 347 főtől érkezett válasz, ami 21% -os válaszadási hajlandóságot mutat. Az alábbi ábrából azt láthatjuk, hogy az egyes karok esetében hány fő töltötte ki a kiküldött kérdőívet.

fő

90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

84 74

67 46

8

13

19

24 10

23. ábra: Karonkénti válaszadók száma (fő)

A végzett hallgatók 60%-a nappali, közel 40%-a pedig levelező tagozaton végzett és mindösszesen 4 fő válaszolt az esti tagozatról1. A finanszírozás tekintetében is hasonlóak a

1

Ez a képzési forma megszűnőben van.

38

százalékos eredmények, államilag támogatott képzésben 59%, költségtérítéses képzésben 38%, mindkét finanszírozási formában 9 fő tanult. Az átlagos tanulmányi eredmények tekintetében a különböző szakok esetében, a következők emelhetők ki: –

– –

–

elégséges eredménnyel 4 fő (2-2 GTK, GEIK, saját bevallásuk szerint, körülbelül ugyanolyan volt ez az eredmény, mint a többieké, még ketten nem szereztek diplomát a nyelvvizsga hiánya miatt. közepes eredménnyel 99 fő (~34% GÉK-GEIK, 25% ÁJK, 22% GTK, a válaszadók fele levelező tagozaton folytatta tanulmányit) jó eredménnyel 183 fő (GTK:~30%, ÁJK:20%, BTK:~17%, GÉK-GEIK:~14%. A jól teljesítők fele úgy nyilatkozik, hogy valamivel jobb volt a társainál. A nappali tagozatos és államilag finanszírozott képzést végzők aránya közel azonos, több mint 64%. 25 fő jó tanulmányi eredménye ellenére még nem szerezte meg a diplomáját, amiért az esetek döntő többségében a nyelvvizsga hiánya a felelős. 26 válaszadó pedig még nem lépett ki a munkaerőpiacra.) jeles eredménnyel 53 fő végezte el az adott szakot. (BTK:~19%, GÉK-GEIK:~17%, BBZI:13%, CTFK-EFK:11,5%. 66% az állami támogatású, nappali tagozatos hallgatók aránya, de a jeles eredmény ellenére 4 fő még nem tudta megszerezni a diplomáját.)

Az összes válaszadó közül 100 személynek nem sikerült közvetlenül, 52 főnek pedig még most sem, megszereznie a diplomáját, ennek okáért egyöntetűen a nyelvvizsga hiányát jelölték meg. Ezeknél a válaszadóknál a nyelvek ismerete is igen alacsony értékeket mutat, átlagosan angolul közepesen, németül elégségesen használják a nyelvet, míg a többi nyelv ismerte és használata az elégséges szintet sem éri el.

Az abszolutórium után közvetlenül diplomát nem szerzők kari bontásban (fő) 25 25 20

19

19 12

15 10 5

4

5

7

6

3

0

24. ábra: Az abszolutórium után közvetlenül diplomát nem szerzők kari bontásban (fő)

39

A válaszadók 70%-a az abszolutórium után közvetlenül a diplomáját is megszerezte. Ha nem így történt, a késedelem mértéke eltérő, gyakori a 7-12 és a 13-24 hónap is, az esetek több mint 80%-ában a nyelvvizsga hiánya az ok. A munkaerőpiacra a válaszadók közel fele kilépett diploma nélkül is, 36%-uk pedig már korábban is dolgozott. A válaszadók kétharmadának van tudomása az egyetemi alumni/öregdiák szervezet működéséről, de akik tudnak róla azok is csak nagyon alacsony százalékban (<5) tagjai ennek. A kérdőívet kitöltők közel 20%-a rendelkezett már felsőfokú végzettséggel, elsősorban főiskolaival a hagyományos képzésből. A válaszadók közel 15%-a vett részt és végzett párhuzamos képzésben, vagy más egyéb felsőfokú képzésben. Ez főleg egyetemi hagyományos képzést, kiegészítő diplomás képzést, illetve felsőfokú szakképzést foglal magába. Jelenleg 43-an vesznek részt felsőfokú képzésben, doktori képzésben, BA/BSc, illetve kiegészítő diplomás képzésben. Ami a mesterképzésekre vonatkozó szándékot jellemzi, közel 40% tervez további tanulmányokat. Ezt érdemes összevetni a továbbképzésekre vonatkozó további válaszokkal, mert akkor azt láthatjuk, hogy diplomájuk megszerzése óta elsősorban nyelvi képzésen, önképzésen, szakmai tanfolyamokon vettek részt és elsősorban nyelvi képzést, önképzést és szakirányú továbbképzést terveznek. A kari eredmények abban a vonatkozásban mutatnak eltérést, hogy elsősorban a műszaki karoknál és a GTK esetében figyelhető meg a vállalati képzés és tréning megléte és igénye, míg a többieknél nincs ilyen domináns jelenség. Külföldi oktatásban kevesen részesültek, mindössze 1 fő tanult külföldön 9 vagy annál több szemesztert, elsősorban Tempus/Erasmus ösztöndíj vagy saját/családi finanszírozás jóvoltából. Szakmai gyakorlaton a válaszadók háromnegyede vett részt, és 25 százalékukat a későbbiekben alkalmazták is. Érdekes azonban, hogy tanulmányai közben szerzett-e munkatapasztalatot kérdésre már csak a kitöltők kicsivel több, mint fele válaszolt igennel.

Az abszolutórium megszerzésekor rendelkezett főállású munkaviszonnyal? Igen 36%

Nem 64%

25. ábra: Az abszolutórium megszerzésekor rendelkezett főállású munkaviszonnyal?

40

A 25. ábrán azt láthatjuk, a válaszadók 36%-a, azaz 124 fő rendelkezett főállású munkaviszonnyal az abszolutórium megszerzésekor. Ha ezt részletesebben megvizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a főállással rendelkezők ~86%-a levelező vagy esti tagozaton végzett, és mindössze csak 14% volt nappali tagozatos. Arra a kérdésre, hogy az abszolutórium megszerzése után talált-e munkát, a válaszokat a 26. ábra szemlélteti:

Az abszolutórium megszerzése után talált-e munkát Még nem talált 12%

Azonnal, egy hónapon belül 35%

Keresés után 53%

26. ábra: Az abszolutórium megszerzése után talált-e munkát?

A keresés után talált válaszokat összegezve elmondható, hogy az átlagos keresési idő 5,4 hónap, 5,5 hónap között van. A válaszadók több mint fele álláshirdetés útján, vagy személyes ismeretség révén jutott első munkahelyéhez. Érdekes, hogy itt 8,5% állítja, hogy az egyetemi tanulmányai alatti gyakorlati helyén alkalmazták először. Magas azoknak az aránya is, akik saját és/vagy kapcsolódó szakterületen végzik munkájukat, állandó jellegű és határozatlan idejű munkaviszonyban, 1.-2. munkahelyükön, alkalmazott, beosztott nélkül. A végzettség megszerzése óta a munkanélküliséget vizsgáló kérdésre adott válaszokat karonként mutatjuk be (27. ábra). Összesen 117 fő volt már munkanélküli. Ezen adatokat érdemes összevetni a karonkénti válaszadók számával (23. ábra), hiszen ebből az ábrából az látszik, hogy a GTK esetében mutatkozik a legnagyobb munkanélküliség a karok között, de ne felejtsük el, hogy a GTK esetében érkezett vissza a legtöbb kitöltött kérdőív is.

41

A végzettség megszerzése óta fellépő munkanélküliség aránya karonként 23,90%

25,00% 20,00%

17,10%

15,40%

14,50%

15,00%

5,00%

9,40%

8,50% 7,70%

10,00%

1,80%

1,70%

0,00%

27. ábra: A végzettség megszerzése óta fellépő munkanélküliség aránya karonként

Ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy ki keres munkát. A válaszok alapján 21 fő keres munkát, mindannyian munkanélküliek, a következő karok végzettjei: – ÁJK: 4 fő – BTK:9 fő – CTFK:1 fő – GÉK:3 fő – GTK:4 fő Jelenleg az összes válaszadó 87%- a dolgozik. Külföldön a végzettség megszerzése után 26 fő dolgozott, minden karról van legalább 1-1 érintett személy, de a GTK esetében ~27%, GÉK-GEIK – BBZI: 15% ez az arány. Ami a munkahelyek illeti, azt mondhatjuk el a kitöltött kérdőívek alapján, hogy a munkahelyek több, mint fele teljes mértékben magántulajdonú, és a tulajdonosi kör nemzetiségi megoszlása tekintetében ~69%-a teljes mértékben magyar tulajdonú. ~27%-ban 1000 fő vagy afölött, ~24%-ban 50-249főt, illetve közel azonos arányban (egy ötödében) 1049 főt – 250-999főt foglalkoztató vállalatoknál dolgoznak végzett válaszadóink, elsősorban az oktatás, közigazgatás, feldolgozóipar ágazatokban. A következő 28. ábra és a 3. táblázat a kérdőív kitöltőinek átlagos havi nettó keresetét mutatja karonként, illetve a táblázatban a szórást is feltüntettük. A havi nettó keresetekhez szerettük volna a havi átlagos munkaórát is feltüntetni, de erre a kérdésre érkeztek olyan válaszok, amelyek az eredményeket oly mértékben befolyásolnák, hogy ezt inkább mellőzzük. (A hónapban 800 órát dolgozott, holott egy 30 napos hónap 720 órából áll.) 42

Annyit tudunk rögzíteni, hogy a válaszadók többsége 160-180 órát dolgozik egy szokásos hónapban.

Átlag fizetés karonként (ezer forintban) 218,55

250 200 150

140,96

201,61 162,98 166,66

114,88

100

93

104,85 92,55

50 0

28. ábra: Átlag fizetés karonként (ezer forintban) 3. táblázat: Átlag fizetés és a szórás mértéke karonként ezer forintban megadva

Átlag fizetés (ezer forintban)

Szórás (ezer forintban)

ÁJK

140,96

62,55

BTK

114,88

33,98

BBZI

93

10,88

CTFK

104,85

88,82

EFK

92,55

15,5

GÉKGEIK GTK

218,55

136,27

162,98

59,1

AK-MAK

166,66

45,57

MFK

201,61

90,53

A másodállásra vonatkozó kérdésre 28 fő adott választ, minden kar esetében van ilyen válasz, de a másodállás megléte a következő karok esetében a leggyakoribb: – GÉK-GEIK: 9 fő – GTK: 6 fő – EFK: 4 fő

43

A válaszadók főállású munkájuk szakmai, tartalmi részével a legelégedettebbek, (átlagosan 3,3 a 4-es skálán, ami a teljes mértékű elégedettséget képviseli), ezt követik a munka tárgyi és személyi körülményei, presztízs és a munka összességének tekintetében megfogalmazott elégedettség (3 körüli átlag értékek). Az előmenetel és a jövedelem, juttatások tekintetében már csak 2,5 körüli ez az érték. A munkahely megszerzéséhez a válaszadók 60% vagy a kiválasztott szakterület minden munkáltatójához, vagy mindenhová pályázott, ahol esélye lehetett. Az elsődleges munkahely választási szempontok: – – – – –

munkabér: 74% szakmai fejlődési lehetőség: 72% barátságos légkör: 52% változatosságot jelentő feladat: 48% a cég tevékenységi területe: 43,5%

Közepesen erősen ítélik meg az egyetem segítségének szükségességét az elhelyezkedés során, állásközvetítés, felkészítés az interjúra , személyiségfejlesztő tréning és próbainterjúk formájában, de a 251 válaszadó 40%-a úgy érzi, hogy egyáltalán nem kapott segítséget az egyetemtől (71% inkább nemmel válaszol erre a kérdésre). A szakmai tárgyak megalapozottságát jónak, gyakorlatorientáltságát közepesnek, az egyetemen tanultak felhasználhatóságát a munka világában inkább jónak ítélik meg a kérdőív kitöltői. Alacsony értékeket a munka során használt nyelvtudás, illetve a szakmája anyagi presztízsének elismerése kapott. A képzés legnagyobb erősségeként a szakmai szemlélet és gondolkodásmód adása, valamint az erős elméleti alapok nyújtása, míg a legnagyobb hiányosság, gyengeségként a kevés szakmai gyakorlati lehetőség és a gyakorlatban nem használható ismeretek átadása témakörök emelhetők ki. Elsősorban az idegen nyelvi ismeretekből nyújtott kevesebbet az egyetem a szükségesnél. Az egyetem presztízsének megítélése, az oktatók többségének szakmai felkészültsége valamint az oktatók ismereteinek átadása mind-mind jónak minősíthető. A választásban az oktatás magas színvonala, a képzés költségei és a gyakorlatorientált oktatás a legbefolyásolóbb tényezők. Arra a kérdésre, hogy mi jellemző a Miskolci Egyetemre leginkább a következő válaszok érkeztek: az intézmény jó híre, jó könyvtári szolgáltatások, megfelelő művelődési, sportolási, szórakozási lehetőségek. (Érdemes összevetni a leginkább befolyásoló tényezőkkel: a gyakorlatorientált oktatás és a képzés költségei közepes, míg az oktatás magas színvonala jónak mondható értékeket mutat, de nem teljes mértékű elégedettséget fejez ki.)

44

A különböző szervezeti tagságok tekintetében azt mondhatjuk el, hogy a válaszadók közül kevesebben, mint minden 5. személy bír valamilyen tagsággal, elsősorban szabadidő-hobbi, vallás-egyházi, sport, vagy szakmai tudományos szervezetnél. Végül, a személyes adatok azt mutatják, hogy a válaszadók két harmada nő, egyedülálló. (Megjegyezzük, hogy a hivatalos családi állapot megjelölése esetében az oly gyakori élettársi kapcsolat hiányzik, ami torzíthatja az eredményeket. Az egyetemi adatszolgáltatás kapcsán feltett családi állapotra vonatkozó kérdés esetében a házasok aránya megegyezik, de az egyedül élők aránya már csak 15 %, 40%-ban élettársi kapcsolatban vagy egyedül él, de van társa.) 80% gyermektelen, és ez a százalék jelenik meg arra a kérdésre is, hogy a családban van-e hasonló szakterületen végzett, vagy dolgozó családtag. A kérdőív kitöltőinek 84%-a hagyományos 4 osztályos gimnáziumban vagy szakközépiskolában szerezte érettségijét. A szülők legmagasabb iskolai végzettségét illetően az figyelhető meg, hogy az édesapák 55%-a szakmunkásképzőt, szakiskolát (érettségi nélkül) vagy szakközépiskolát, technikumot végzett személyek, közel 30% rendelkezik főiskolai vagy egyetemi fokozattal. Ez utóbbi szám közel azonos az édesanyák esetében is, csak ott a főiskola hangsúlyosabb. Az édesanyák eredményeiről elmondható, hogy 10% alatt van a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők száma (az apák esetében ez 5% alatti), és 47% szakközépiskola, technikum, vagy gimnázium befejezésével zárta tanulmányait. A 14 éves kori anyagi helyzet megítélésénél a válaszadók fele átlagos értéket adott, és 1-2% eltéréssel, annyian ítélték anyagi helyzetüket az átlagosnál valamivel jobbra, mint amennyien az átlagosnál valamivel rosszabbra.

2.5 2007-2009 között végzett PhD hallgatók eredményeinek elemzése – DPR (A) és (B)

Jelen elemzés a Miskolci Egyetem doktori iskoláiban 2007, 2008, 2009 években PhD oklevelet vagy abszolutóriumot szerzett hallgatók véleményét mutatja be (itt a statisztikai relevancia miatt vontunk össze 3 évet.) A felmérésre 85 főtől érkezett válasz, ami 36% -os válaszadási hajlandóságot mutat. Az intézményhez való kapcsolódási kérdés válaszaiból kiderül, hogy a kitöltők 80%-a intézményünk végzettje, 20%-a hallgatója és végzettje is. A 29. ábra mutatja, hogy a megkeresést jelentő doktori képzést melyik karon végezték el (összesen 82-en adtak választ erre a kérdésre).

45

A válaszadók számának alakulása kari bontásban (fő) 25 25 20 15 10 5 0

17

17 12

8 3

29. ábra: A válaszadók számának alakulása kari bontásban

A személyes adatokból kiderül, hogy a kérdőívet eggyel több férfi töltötte ki, mint nő. A válaszadók 1960-1983 között születtek, ezen belül a legmagasabb az 1977-es születésűek (18,3%) és az 1979-es születésűek (13,4%) aránya. A válaszadók felének az állandó lakhelye 14 éves korában vidéki megyeszékhely, vagy megyei jogú város volt, 63,5%-ban pedig megyénkben volt az állandó lakhelye, és közel azonos a megyénkben jelenleg is lakók százalékos aránya. A kérdőív kitöltőinek 82%-a hagyományos 4 osztályos gimnáziumban, vagy szakközépiskolában szerzett érettségit. Jelenleg 32 fő tanul vagy tanult más felsőoktatási intézményben, ebből 16 fő hagyományos egyetemi képzésben, 14 fő hagyományos főiskolai képzésben, 6-6 fő mester vagy doktori képzésben, de minden képzésre érkezett valamilyen számú válasz a többszörös válaszadási lehetőség kapcsán. Ezek 70%-ban nappali tagozatos képzések. Arra a kérdésre, hogy tervezi-e újabb felsőfokú vagy egyéb tanulmányok folytatását 32% válaszolt igennel. Elsősorban szakirányú továbbképzés, vállalat által szervezett tanfolyam, tréning illetve felsőfokú szakképzés formájában. A legtöbb válasz a kari válaszadói arányoknak megfelelően, a Deák Ferenc, az Irodalomtudományi, és a „Vállalkozáselmélet és gyakorlat” Doktori Iskolák végzettjeitől érkezett. A doktori tanulmányok kezdetére vonatkozó kérdésben 1995-ös időpontot 1 fő jelölt meg, 2000, 2001, 2002 években 13-13 fő, 2004-2005-ben 11-11 fő, 2003-ban: 12 fő, 2006-ban pedig 9 fő kezdte meg tanulmányait a kérdőívet kitöltők közül. A válaszadók közel 60% nappali tagozaton végezte a képzést. A képzés időtartamának hosszára vonatkozó kérdés válaszai alapján elmondhatjuk, hogy 56,5% vélekedik úgy, hogy hosszúnak tartja az időt a doktori fokozat megszerzéséig, ennek oka az esetek 60%-ában az, hogy nem volt ideje vele foglalkozni, 48%-ban a támogatás hiánya, ~30%-ban pedig egyéb ok.

46

A doktori tanulmányok lezárása óta a válaszadók 90%-ának 1-2 munkahelye volt, a mostanit is beleértve. 3,6% inaktív státuszban van, és 2,4% az aki elsősorban alkalmi, szerződéses munkákat részesít előnyben. Elsősorban az oktatás területén helyezkedtek el (63%). A leggyakrabban előforduló munkaerő-piaci státuszok a válaszok között az oktató (47%), egyéb közszférában alkalmazott (25%), egyéb versenyszférában alkalmazott (11%). Ezt befolyásoló okként a válaszok több mint felében szerepel az, hogy volt lehetőséges az egyetemen maradni, illetve korábban is az egyetemen dolgozott. (21%-nak nem volt lehetősége az egyetemen maradni, 11,7% y nem akart maradni, a többi válaszadó pedig korábban is az egyetemen kívüli közszférában dolgozott.) A munkahelyi ágazatoknak megfelelően a munkahelyek cégformája is állami, önkormányzati a válaszok 70%-ában. Mint ahogy a külföldi tőke aránya sincs jelen a munkahelyek 86%-ánál. A cég, intézmény mérete tekintetében színesebb a skála, szinte kisebb-nagyobb vállalatoknál egyaránt dolgoznak az egyetem végzettjei, 250 főnél nagyobb vállaltnál helyezkedett el a válaszadók fele, 80% alkalmazotti beosztásban. 47 főnek van a munkahelye ugyanazon a településen, mint ahol egyetemre, főiskolára járt. Közel 60% dolgozik megyénkben, a munkahelyére fél órán belül ér oda a kitöltők 65%-a.7 főnek telik több mint egy órába, hogy munkahelyére odaérjen. A válaszadók a közepesnél inkább hasznosíthatónak érzik a munkájuk során a doktori képzés során elsajátított ismerteket. a munka szakmai, tartalmi részével a legelégedettebbek, (4-as átlagérték), de 4-es körüli átlag értékeket mutat a munka személyi és tárgyi körülményei is. A legkevésbé a jövedelem, juttatások okozzák a válaszadók megelégedettségét. Ezen szempontok megítélésében a doktori képzés 63%-ot nem befolyásolt, 3 főnél azonban rontotta a megítélést. A válaszadók fő tevékenysége két harmadban kapcsolódik a doktori képzés területéhez. A kitöltők egy negyedének van mellékállása, és ez jól kapcsolódik a doktori képzéshez. A fő- és melléktevékenységet figyelembevevő havi nettó összjövedelem a válaszadók esetében átlagosan: 176,17 ezer forint 145,48 ezer forint szórás mellett. A háztartás egy főre jutó havi nettó jövedelme pedig átlagosan 159,36 ezer forint 146,85 ezer forint szórás mellett. Ebből arra következtethetünk, mire családi állapotra vonatkozó kérdés nincs a kérdőívben, hogy valószínűleg egyedül, házas vagy élettársi kapcsolatban vagy maximum egy gyerekes családokban élnek válaszadóink. Ami a különböző kapcsolattartást és a kapcsolat jellegét illeti, az évfolyamtársakkal, csoporttársakkal, más hallgatókkal és az öregdiák alumni szervezettel a kapcsolat jellege inkább baráti, mint szakmai. Szakmai kapcsolatot gyakorlatilag az oktatókkal való kapcsolat testesíti meg, hiszen a válaszadók közel 80%-a érdekelt ezen kérdés kapcsán. A karrierirodával, hallgatói önkormányzattal is a szakmai kapcsolat a jellemző, de itt a kapcsolattartási arány, 10% körüli, és ez igaz az öregdiák szervezettel való kapcsolattartásra is. Gyakorlatilag minden második válaszadó kapcsolatban van volt évfolyamtársaival, csoporttársaival, és/vagy más hallgatókkal. Továbbra is leggyakrabban az önképzés, nyelvi képzéseken, szakmai tanfolyamokon való részvétel szerepel az elvégzett és tervezett továbbképzések listáján. 47

Az elhelyezkedéshez szükséges egyetemtől várt segítség szintjét közepesnek ítélik meg a válaszadók, és úgy gondolják, hogy ilyen szinten kaptak is segítséget. Most pedig nézzük meg a tanulmányok kérdéscsoporthoz kapcsolódó eredményeket! A doktori képzésben tanultak kutatási témához való felhasználhatóságát átlagosan 3,4 értékűnek ítélik a válaszadók, míg a képzés tanulmányi követelményeit az átlagosnál kicsit könnyebbnek, de a publikációs követelményrendszer is teljesíthetőnek ítélik, mint ahogy az abszolutórium megszerzését is. Aki letette a doktori szigorlatot (34 fő) közepesen nehéznek és közepesen jónak tartja a követelményrendszerét. A közepes érték jellemzi még a doktori képzés erkölcsi és anyagi presztízsét, a Doktori Iskolák/Intézetek támogatását a konferenciákon való részvételek tekintetében. Ennél jobbnak, egészen jónak tartják a munkahelyi és a nyilvános vita mai rendszerét, a Doktori Iskola presztízsét, az oktatók többségének szakmai felkészültségét és ismeret átadásukat. Külföldi részképzésen a válaszadók több, mint ötöde vett részt a doktori képzés alatt, ez fél évnél kevesebb időtartam volt az esetek 75%-ában. Ugyanakkor mindenki úgy gondolja, hogy jelentős mértékben (3-5) fontos a külföldi szakmai tapasztalatszerzés a doktori fokozatszerzés esetében. A következőekben a Doktori Iskolák szerinti elemzés kerül bemutatásra, melyben néhány statisztikai adatot közlünk, továbbá az egyetem kínálta munkahelyi lehetőségét, a doktori képzés során elsajátított ismeretek munkához való felhasználhatóságát, a doktori képzés és a jelenlegi/utolsó fő tevékenység kapcsolódását, a képzés karrier támogatását, a doktor iskola presztízsét, a konferenciákon való részvétel támogatását. Néhányat ezek közül szemléletes összehasonlításban. Kerpely Antal Anyagtudományok és technológiák Doktori Iskola A válaszadók közül 8 fő került ki a Doktori Iskola végzettjeként, 5 nő és 3 férfi, 1975-79 között születtek, és 5 fő nappali tagozatos képzésre járt, 3 fő vett részt külföldi részképzésben. A fokozatszerzésig a válaszadók fele tartja hosszúnak az időt, fő okként a nem volt ideje vele foglalkozni, támogatás hiánya és egyéb ok jelenik meg. Az egyetemen maradni 4 főnek volt lehetősége, 2 fő nem akart, 1 fő pedig már korábban is az egyetemen dolgozott. A doktori képzésben tanultak kutatási témához való felhasználhatóságát az egyetemi átlagnál (3,4) magasabbra értékeli 4,1 a válaszok átlagos értéke. Az egyetemi összesítéssel szemben, a Doktori Iskola válaszadói úgy gondolják, hogy az oktatók ismeret-átadása jobb, mint szakmai felkészültségük. Deák Ferenc Állam – és Jogtudományi Doktori Iskola Az ÁJK doktori iskolájának 17 női és 9 férfi abszolváltja töltötte ki a kérdőívet, akik 196483 közötti születésűek. 54% nappali tagozaton, 4% egyéni felkészüléssel végezte a képzést. 48

17 fő nem tartja hosszúnak a fokozatszerzésig tartó időt, ami ellentmond ennek, az okként a nem volt ideje vele foglalkozni választ jelölte meg a legnagyobb arányban. A válaszadók 60%-ának volt lehetősége az egyetemen maradni vagy már korábban is itt dolgozott. A doktori képzés erkölcsi és anyagi presztízsét egyaránt 2-2 tizeddel jobbnak értékeli, mint azt az egyetemi összesítés mutatja. Élen járnak a Kerpely Antal, Mikoviny Sámuel Doktori Iskolákkal a konferencia-részvétel támogatásában, mint azt a 30. ábra mutat:

Doktori Iskola konferencia-részvétel támogatása (egyetemi átlag: 3,4) 4

3,8

3,7

3,7 2,9

3

3,2

3,2

3

2 1 0

30. ábra: Doktori Iskola konferencia-részvétel támogatása

Irodalomtudományi Doktori Iskola Az itt végzettek közül 8férfitől és 10 nőtől kaptunk válaszokat, akik 1963-81 között születtek. A válaszadók 53% levelező tagozaton végezte a doktori képzést. 9 fő hosszúnak tartja a fokozatszerzésig tartó időt, elsődleges okként itt a támogatás hiánya jelenik meg, amit a nem volt ideje vele foglalkozni követ. Az átlagosnál magasabb azok aránya, akiknek nem volt lehetősége az egyetemen maradni (62,5%) és 25% már előtte is az egyetemen kívüli közszférában dolgozott. Talán részben ezért, de a Doktori Iskola presztízsének megítélése kivételével ezen doktori iskola végzettjei a legelégedetlenebbek, legnegatívabban vélekedő válaszadók. Ez olvasható ki a 31. ábrából is.

49

Doktori képzés során elsajátítottak munkához való hasznosíthatósága (egyetemi átlag: 3,3) 5 4 3

4,7 3,8

3,7

3,3 2,6

3,6 2,9

2 1 0

31. ábra: Doktori képzés során elsajátítottak munkához való használhatósága

„Vállalkozáselmélet és gyakorlat” Doktori Iskola 1970-82 között született az a 7 nő és 5 férfi, akik kitöltötték a kérdőívet. A nemek arányának megfelelő a nappali és a levelező tagozatott végzettek aránya is. A válaszadók 75% (9 fő) gondolja úgy, hogy hosszú ideig tart a fokozat megszerzése. Fő okként itt is a támogatás hiánya, nem volt ideje vele foglalkozni, illetve a motiváltság hiánya jelenik meg. 1 fő dolgozott már korábban is az egyetemen, és 9 főnek volt lehetősége az egyetemen maradni. A GTK Doktori Iskolája élen jár azon képzések között, ahol a válaszadók fő tevékenysége kapcsolódik a végzettségükhöz.

50

Fő tevékenység kapcsolódása a végzettséghez (egyetemi átlag: 3,6) 5 4 3

4,2

3,8 2,9

3,9

4,1

4,3

2,7

2 1 0

32. ábra: Fő tevékenység kapcsolódása a végzettséghez

Hatvany József Informatikai Tudományok Doktori Iskola 9 férfi és egy nő adott választ a 1969-83 közötti korosztályból a Doktori Iskola abszolváltjaiként. 6 fő nappali,3 fő levelező tagozaton, egy fő egyéni felkészülés formájában végezte a képzést. A válaszadók 90%- tartja hosszúnak a fokozatszerzésig tartó időt, ehhez a válaszok több mint felében járul hozzá a már jól ismert nem volt ideje vele foglakozni ok, amit az egyéb és a kutatási téma nem körültekintő megválasztása követ. 4 főnek volt lehetősége maradni, 1 pedig már korábban is az egyetemen dolgozott. A doktori képzés anyagi és erkölcsi elismerését az átlagosnál jobbnak ítélik az itt végzettek, a doktori iskola presztízsét itt ítélik a legelismertebbnek, mint azt a következő diagramon is látni fogjuk, viszont az oktatók szakmai felkészültségét és ismeret-átadását néhány tizeddel az átlag alattinak ítélték.

51

Doktori Iskola presztízse (egyetemi átlag: 3,5)

5 4

4,1 3,4

3,2

3,2

3,6

3

3,3

3 2 1 0

33. ábra: Doktori Iskola presztízs értéke

Sályi István Doktori Iskola Az abszolváltak közül 5 férfi, 2 nő töltötte ki a kérdőívet a1977-82 születésűek, közülük 6 fő nappali, 1 fő pedig levelező tagozatos volt. Mindenki hosszúnak ítéli meg a fokozatszerzésig tartó időt, fő okként szinte mindenkinél a nem volt ideje vele foglalkozni szerepel a támogatás hiánya és a kutatási téma nem körültekintő megválasztása mellett. A válaszadók 40%-a tudott az egyetemen maradni, vagy már korábban is itt dolgozni. Magas azoknak az aránya, akik a végzettségüknek megfelelően tudtak elhelyezkedni, és az oktatókkal, évfolyamtársakkal, más hallgatókkal 100%-os kapcsolattartási arány jelenik meg. A doktori szigorlat rendszerét pedig az egyetemi átlag alá (egy egész értékkel) értékelik, inkább nem jónak találják, viszont arra a kérdésre, hogy milyen mértékben segítette a doktori képzés a karrierjét, kiemelkedik a Doktori Iskola.

52

Doktori képzés karrier támogatása (egyetemi átlag: 3,4)

5 4 3

3,8

3,8

3,5

4

4,3

3,7

2,4

2 1 0

34. ábra: Doktori képzés karrier támogatása

Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola Mindösszesen 3 főtől érkezett válasz, mindannyian férfiak, nappali tagozaton végzettek, születési idejük: 1960-76. Egybehangzóan nem tartják hosszúnak a fokozatszerzésig tartó időt. 2 fő tudott az egyetemen maradni. Az alacsony válaszadó miatt nem bocsátkoznánk mélyebb elemzésbe, átlagos értékeket mutatnak az egyes válaszok, viszont itt is pozitív példaként emelhető ki az oktatókkal, hallgatókkal való kapcsolattartás.

53

Havi nettó átlag jövedelem (ezer forintban)

266,67

300 200 150

217,16

208,94

250 140,57

133,84 144,77

158,4

100 50 0

35. ábra: Havi nettó átlag jövedelem (ezer forintban)

Végezetül a Doktori Iskolák válaszadóinak havi nettó átlag jövedelmét ábrázoltuk, az alatta lévő táblázatban pedig a szórás is szerepel, valamint a háztartás egy főre jutó havi nettó átlag jövedelme, amiből a háztartások nagyságára következtethetünk. Annyi elmondható, hogy nagy eltérések mutatkoznak egyes jövedelmekben, érdemes a szórás adatokat is figyelembe venni a következtetések levonása előtt.

54

4.

táblázat: Havi nettó átlag jövedelem és a háztartás egy főre jutó havi nettó átlag jövedelme szórás adatokkal

Kerpely Antal Anyagtud. és tech. D. I. Deák Ferenc Állam -és Jogtud. D. I. Irodalomtud. D. I.

Havi nettó átlag jövedelem (ezer forintban) 140,57

Szórás (ezer forintban)

Háztartás egy főre jutó havi nettó átlag jövedelme (ezer forintban)

Szórás (ezer forintban)

45,9

106

77,33

208,94

222,51

223,68

233,32

133,84

39,14

131,63

90,39

"Vállalkozáselm. - és gyak." D. I. Hatvany József Inf. Tud. D. I. Sályi István D. I.

144,77

31,24

175,55

123,27

217,16

196,26

132,63

92,43

158,4

72,32

131

84,88

Mikoviny Sámuel Földtud. D. I.

266,67

202,07

198,33

176,8

2.6 2007-2009 között végzettek személyes és telefonos interjús megkeresése – DPR (D)

2.6.1 Bevezető A DPR vizsgálatok sorában 2010 nyarától folytak előkészületek arra, hogy a 2007-től végzett hallgatóink körében életkörülményeikre, életminőségükre vonatkozóan kérdőíves felmérést készítsünk. A kutatás során arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan alakult a nálunk végzett hallgatók életpályája, milyen kilátásaik vannak, mennyire elégedettek helyzetükkel és hogyan élik meg az „értelmiségi létet”. A kutatás során szem előtt tartottuk azokat az ajánlásokat, melyek a DPR-rel kapcsolatos szakmai képzéseken és fórumokon kristályosodtak ki, fogalmazódtak meg.

55

2.6.2 A minta általános jellemzői2 A hagyományos egyetemi képzés volt hallgatói közül a kutatásban 274 főt kérdeztünk meg, akik 41%-a volt férfi, nagy többsége (82%-a) 30 év alatti, de előfordult közöttük 40 év feletti megkérdezett is (3,6%). A válaszadók 80%-a nappali tagozatra, illetve állami finanszírozású képzésre járt. Karok szerinti megoszlásban a kérdezettek ötöd-ötöd része volt a GTK, GÉK és az ÁJK hallgatója, tized-tized része pedig BTK-Társ és BTK-Bölcs hallgatója, valamint 66% a MAK és MFK volt diákja. A hagyományos főiskolai képzésben végzettek közül a megkérdezett 207 főből 37% volt férfi, 47%-uk 30 év alatti és 13%-uk 40 év feletti. A mintába legnagyobb arányban (21 és 17%) a GÉK és GTK volt hallgatói kerültek, jelentős arányt képviseltek a C, EK, ÁJK és BB volt hallgatói (15-10%). A BA képzéses volt hallgatók közül a kutatásban 104 főt kérdeztünk meg, akik 28%-a volt férfi, közel 70%-uk 30 év alatti, 20% 20-30 év közötti és 8% 40 év feletti. A válaszadók jellemzően megyeszékhelyen vagy más városban laknak (18 és 46%), 7% a fővárosban és 26% községben. A válaszadók kétharmada járt nappali tagozatra, és hasonló arányban állami finanszírozású képzésre. A mintába 10%-tól nagyobb, de 20%-tól kisebb arányba kerültek bele a GTK, GÉK, ÁJK, BTK-Társ, BTK-Bölcs, valamint a Comenius hallgatói, valamint egy-két MAK-os és MFK-s hallgató. Az MA képzéses volt hallgatók közül a kutatásban 13 főt kérdeztünk meg, akik 38%-a volt férfi, kétharmada 30 év alatti, egyharmada pedig 20-30 év közötti. A válaszadók jellemzően megyeszékhelyen vagy más városban laknak (38-30%), 23% a fővárosban és csupán 7% községben. A válaszadók 54%-a járt nappali tagozatra, és 70%-a állami finanszírozású képzésre. A mintába a GTK (30%), GÉK (15%), ÁJK, BB, BTK-Bölcs, MAK és MFK hallgatói kerültek. A Phd képzéses volt hallgatók közül a kutatásban 13 főt kérdeztünk meg, akik 38%-a volt férfi, 38-38%-a volt 30 év alatti, illetve 30-40 év közötti, a többiek 40 évfelettiek. A válaszadók jellemzően megyeszékhelyen vagy más városban laknak (46 és 15%), 23% a fővárosban és 15% községben. A válaszadók 41%-a járt nappali tagozatra, és 58 %-a állami finanszírozású képzésre. A válaszadók a GTK, GÉK, ÁJK, BTK-Bölcs doktorandusz hallgatói voltak. A kérdezettek 70%-ának előzőleg hagyományos egyetemi végzettsége volt, egy kivételével a Miskolci Egyetem hallgatói voltak akkor is. E képzéseken 70% nappali tagozatra, illetve 75% állami finanszírozású képzésre járt. A kérdezettek 22%-a számára a Phd képzés már a harmadik képzést jelenti.

2

Az általunk alkalmazott rövidítések: ÁJK- Állam- és Jogtudományi Kar, GÉK – Gépészmérnöki és Informatikai Kar, GTK – Gazdaságtudományi Kar, MAK – Műszaki Anyagtudományi Kar, MFK – Műszaki Földtudományi Kar, BTK -Társ (BTK-n belül szociológia, antropológia, politológia szakok) BTK-Bölcs (BTK-n belül bölcsész szakok) C - Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar, BB – Bartók Béla Zeneművészeti Intézet, EK – Egészségügyi Kar, HF – hagyományos főiskolai képzés, HE – hagyományos, egyetemi képzés.

56

A megkérdezett 27 fő legnagyobb része a felsőfokú szakképzésben levelező tagozatra járt (90%) és a fele költségtérítéses hallgató volt (87%). A mintában túlsúlyban voltak a nők, a válaszadóknak csupán negyede volt férfi. Életkori megoszlást tekintve jellemzően (a kérdezettek 44%-a) 30 év alatti volt, egy további jelentős arányt képviseltek a mintában a 30 és 40 év közöttiek (37%). A kari megoszlást tekintve minden karról egy vagy kettő válaszadó került a mintába, az ÁJK-ról 6, a Zeneművészeti Intézetből egy sem, a Comenius Főiskolai Karról pedig 11. A megkérdezett 54 fő legnagyobb része a szakirányú továbbképzésben levelező tagozatra járt (72%) és költségtérítéses hallgató volt (87%). A mintában szintén túlsúlyban voltak a nők, a válaszadóknak csupán 35%-a férfi. Életkori megoszlást tekintve jellemzően (a kérdezettek 37%-a) 30 és 40 év közötti volt, egy további jelentős arányt képviseltek a mintában a 30 év alattiak (30%).

2.6.3 Elégedettség a Miskolci Egyetemmel Az intézmény választását befolyásoló szempontok fontosságát és az e szempontok meglétét a ME-n tekinthetjük meg a 36. ábrán (ötfokú skálán) az osztatlan képzésre járók, a BA-s, MA-s valamint Phd hallgatók esetében.

A legfontosabb tényezők mennyire vannak jelen a ME-n? 5 4 3 2 1

fontos

0

jellemző

36. ábra: A legfontosabb tényezők a Miskolci Egyetemen?

Láthatjuk, hogy rendre a legfontosabb szempont az oktatás magas színvonala, ezt követik a gyakorlatorientált képzés és az intézmény jó híre (ez utóbbi az MA és Ph.D. hallgatóknak fontosabb). Szintén fontosak a jó tanár-diák viszony, a jó könyvtári szolgáltatások és a jó intézményi ügyintézés. 57

A 36. ábra alapján az is elmondható, hogy a képzések gyakorlatorientáltságára vonatkozó elvárás és a valóság marad el leginkább egymástól a legfontosabb szempontokat figyelembe véve. Legkevésbé lényeges szempontnak az erős diákönkormányzat, a jó étkezési lehetőségek és a megfelelő színvonalú kollégiumok bizonyultak. A felsőfokú szakképzésre járt hallgatók esetében a legfontosabb szempont az oktatás magas színvonala (átlagos érték 4,6), ezt követik az intézmény jó híre (4,36), gyakorlatorientált képzés (4,4), jó intézményi ügyintézés (4,4), keresőtevékenység összehangolása a képzéssel (4,1), képzés költségei (4,1), a jó könyvtári szolgáltatások (4,0) és a jó tanár-diák viszony (3,95). Legkevésbé lényeges szempontnak az erős diákönkormányzat bizonyult (2,64), minden más szempont közepesnél valamivel fontosabb. A szakirányú továbbképzésre járt hallgatók esetében a legfontosabb szempont az oktatás magas színvonala (átlagos érték 4,65), ezt követik a gyakorlatorientált képzés (4,18), a jó tanár-diák viszony (4,1), a jó könyvtári szolgáltatások (4,03) és a képzés költségei (4,00). Legkevésbé lényeges szempontnak az erős diákönkormányzat bizonyult és a közepesnél kevéssé fontosak az ellátás kérdései (étkezés, kollégium). Megfigyelhetjük, hogy az elégedettségi értékek követik a fontossági értéket, azaz azokkal a legelégedettebbek a válaszadók, amelyek egyben a legfontosabbak is számukra. Ugyanakkor az elégedettség legmagasabb értéke 3,75.

2.6.4 Munkatapasztalatok Hagyományos képzésben, BA, MA és PHD képzésben végzettek: Karok szerinti bontásban vizsgálva a munkatapasztalatokat (lsd. 5. táblázat), elmondhatjuk, hogy a BTK-Társ volt hallgatóinak a legrosszabb a helyzete, hisz a kérdezettek 33%-nak nem volt még állandó munkahelye a végzés óta. Igaz ennek részben az az oka, hogy nagy részük tanul jelenleg is nappali tagozaton (17,8%), de ugyanekkora arányban munkanélküliek az érintett hallgatók. Az MFK hallgatói körében is viszonylag magas azok aránya, akik nem rendelkeztek még állandó munkahellyel, s szintén magas körükben a nappali tagozaton való tanulás, de a munkanélküliségi státusz is. A tartós munkanélküli helyzet (jelen esetben az egy évnél hosszabb)az EK, BB, és a MAK volt hallgatóit jellemzi leginkább. A legjobb helyzetben az ÁJK, GÉK és EK hallgatók vannak, mind abban a tekintetben, hogy esetükben a legalacsonyabb azok aránya, akiknek nem volt még állandó munkahelye, mind pedig azoké, akik jelenleg munkanélküliek lennének. A jelenlegi munkanélküliség tényét vizsgálva a BTK-Bölcs és a GTK is a jó helyzetű csoportba tartozik.

58

5.

táblázat: Munkapiaci státusszal kapcsolatos adatok karok szerinti bontásban (%-os adat)

nem volt állandó munkahelye a végzettség megszerzése óta jelenleg cégnél, intézménynél dolgozik jelenleg alkalmi vagy szerződéses munkája van jelenleg saját vállalkozását irányítja jelenleg inaktív jelenleg munkanélküli jelenleg nappali tagozaton tanul egy évnél hosszabb ideje munkanélküli jelenlegi munkahelyén több, mint öt éve dolgozik jelenlegi munkahelyén 2-5 éve dolgozik eddigi munkahelyeinek száma egy vagy kettő

GTK

ÁJK

BTKTárs

GÉK

BB

EK

C

BTKBölcs

MFK

MAK

15,6

5,7

33

9,7

14,3

7,7

13,6

18,5

24

21,7

77

78

49

80

86

77

64

65

56

61

1,8

1

8,9

1

4,8

-

4,5

2

4

4,3

3,7

1

-

2,7

-

4,5

-

2

-

4,3

5,5 3,7 8,3

7,5 6,6 1

2,2 17,8 17,8

2,7 3,5 7,1

9,5 -

7,7 -

11,4 9,1 6,8

9 7,4 13

24 16

4,3 8,7 13

1,8

4,7

2,2

1

9,5

11,5

2,3

3,7

8

8,7

16

22

8,9

22

28

19

9

22

8

26

36

25,5

13,3

11,5

53

15

27

16

16

4

70

59

37,7

64

71

69

50

59

56

60,8

37. ábra: Munkapiaci státusszal kapcsolatos adatok életkor szerinti bontásban (%-os adatok)

Vannak bizonyos karok, amelyeknek a volt hallgatói nem túl sok szektorban vállalnak munkát, így az EK hallgatók az állami és magán egészségügyben, valamint az állami 59

oktatásban, a BB hallgatók az állami és magán oktatásban, a MAK volt diákjai pedig a magán ipari, kereskedelmi és az állami oktatásban. A két pedagógiához erősebben kötődő kar (BTK-Bölcs, C) esetén ugyan számos szektorban dolgoznak a végzett hallgatók, de mégis kiemelkedik ezek közül az állami oktatási szféra, ami a domináns foglalkoztatási szektornak tekinthető esetükben. Hasonló a GÉK és az MFK helyzete is, itt azonban a magán ipari a domináns munkát adó szféra. Másodállása leginkább a volt MA-s hallgatóknak van (15,4%-uknak), egyáltalán nincs a Phd-s hallgatóknak (BA és a hagyományos képzési formákat tekintve 2-5% a jellemző érték). Felsőfokú szakképzés volt hallgatói: A válaszadók 88,9%-ának volt állandó munkahelye a végzés óta, 33,3%-nak több mint öt éve ugyanaz a munkahelye, további 29,6%-nak kettő és öt év közötti a munkaviszonya. Ha ugyanezt a kérdést életkori megoszlásban vizsgáljuk, a 40 év felettiek 83%-ának 5 évnél hosszabb a munkaviszonya, a többieknek pedig 2-5 év közötti, a 30-40 éveseknek 37%-a dolgozik ugyanazon a munkahelyen több mint öt éve, és ugyanennyi 2 és 5 év között, a legfiatalabbaknál a legtipikusabb a 1-2 éves munkaviszony, de ez is csak 33%-os reprezentáltságú. Esetükben a válaszadók 16%-nak nem volt munkahelye a végzettség megszerzése óta. Másodállása egy válaszadónak sincs. Szakirányú továbbképzésben végzettek: Valamennyi választ adónak volt állandó munkahelye a végzés óta, 39%-nak több mint öt éve ugyanaz a munkahelye, további 30%-nak kettő és öt év közötti a munkaviszonya. A válaszadók döntő többsége az állami szektorban dolgozik (26% az oktatásban, 22% állami szolgáltatás területén, további 4-5% állami jogi-közigazgatási szektorban), jelentős hányad (13%) az ipari magán szektorban. Előfordulnak még munkavállalók a magán kereskedelemben, mezőgazdaságban, informatikában, oktatásban és pénzügy területén is. Másodállása 11%-nak van (mezőgazdaság, magán oktatás és pénzügy területen) ők tulajdonosok is egyben a vállalkozásban, ahol dolgoznak.

2.6.5 Magánélet A különböző képzések hallgatói hasonlóképp válaszoltak arra a kérdésre, hogy magánéletük terveik szerint alakult-e, 63-70%-uknak igen, s további 20-25%-nak ugyan nem, de elégedettek annak alakulásával. Kivételt ez esetben a volt MA-s hallgatók jelentenek: esetükben 92% állította, hogy tervei szerint alakult a magánélete. Akik, nem elégedettek, azok vagy nem válaszoltak a családi életet érintő kérdésre, vagy szüleikkel élnek, intim kapcsolat nélkül. A válaszadók közeli kapcsolataikat hasonlóképp osztályozták a különböző képzési területeken. Legjobbra rendre a szülőkkel való kapcsolatot értékelték (kb. kétharmad ötösre, 60

azaz kiválóra, egyharmad pedig négyesre, azaz jóra). A testvérekkel való kapcsolat enyhén rosszabb minősítésű (itt a válaszadóknak alig több, mint fele adott 5-ös osztályzatot és további ötöde négyest), a Phd-s hallgatók esetén még kisebb a kiválóra értékelt testvéri kapcsolataránya (30%). A baráti kapcsolatok értékelése hasonló a testvéri kapcsolatokéhoz, itt az eltérést az jelenti, hogy a volt MA-s hallgatók sokkal elégedettebbek (84% adott 5-ös osztályzatot). A házas- vagy élettársak értékelése is közel esik a baráti kapcsolatok értékeléséhez, a Phd-sek esetén azonban lényegesebb magasabb elégedettségi arányt találhatunk. Emberi kapcsolataink nem csupán családunkhoz, barátainkhoz és munkatársainkhoz kötnek, hanem tagjai vagyunk különböző szervezeteknek is. (Persze átfedés lehet e dolgok között, a szervezetben társaink lehetnek rokonaink, barátaink, munkatársaink.) A szervezetek emberi kapcsolatokon kívül életminőségünkhöz másképp is hozzájárulnak. Formálják identitásunk, lehetőséget adnak sikerekre, hasznos tevékenységre, és a szervezetek által a külvilágban megvalósított dolgok újra csak érintik életünket. Felmérésünk alapján is megállapíthatjuk, hogy a szervezeti tagság Magyarországon eleve sokkal alacsonyabb arányú, mint Hollandiában (ami ugyan Európában az egyik legvirágzóbb civil társadalommal bíró ország), és azt is láthatjuk, hogy a magyar átlaghoz képest az ME volt hallgatóinak szervezeti tagsága összességében nagyobb arányú, leszámítva a vallási szervezetek esetét. Különösen aktívnak mondhatóak a volt MA és Phd-s hallgatók az érdekképviseleti, szakmai-tudományos, valamint a kulturális-művészeti szervezetek esetén. 2.6.6 Értelmiségi lét A felmérés során egy nyílt kérdésben kíváncsiak voltunk arra, hogy miben ragadnák meg a válaszadók az értelmiségi lét lényegét. Minden képzési forma esetén hasonló válaszok merültek fel, csak más-más arányban. Érdekes módon a válaszok többsége egydimenziós, azaz egy-egy dologgal tudták azonosítani az értelmiségi létet a kérdezettek. A legjellemzőbb válasz a diploma létével, illetve a tanultsággal azonosította az értelmiségi létet (22% a BA képzés esetén, 17% a hagyományos főiskolai képzés, 6% a hagyományos egyetemi képzés esetén). Gyakori válasz kategória volt a műveltség (illetve ehhez hasonló tartalmú válaszok, mint a kulturáltság, magas IQ, tájékozottság, a bármiről beszélgetni tudás, kulturált szabadidő eltöltési módok) - 14% a BA, 15% HF, HE esetén. Az említésének gyakorisági sorrendjében a következő definíció a megbecsülés - erkölcsi és anyagi - volt, illetve ehhez hasonló tartalmú válaszok, mint a magasabb beosztás, életszínvonal: ezek gyakorisága 7-10%. A társadalom iránti felelősség is többször előfordult, a HE válaszadói körében 10% gyakorisággal (máshol 3% körül). 3-4%os gyakoriságú volt a szellemi munka végzése válaszkategória, hasonló a világra való nyitottság. Többször említették a válaszadók az alábbi válaszlehetőségeket is: több lehetőség (akár a munkapiacon, akár úgy egyáltalán az életben), önképzés, élethosszig tanulás, a tanítás maga. Negatív tartalmú válaszként felmerült a munkanélküliség, vagy az, hogy sokat dolgozni, kevés pénzért, illetve az is negatívnak tekinthető, ha semmit sem jelentett az értelmiségi lét a 61

válaszadónak, vagy az, hogy az elképzelhetetlen a számára. Az ilyen típusú válaszok viszonylag kis arányban fordultak elő (3% alatt), és szintén alacsony volt azok száma, akik nem tudtak vagy nem akartak válaszolni a kérdésre (6% alatt). Komplex definíciók voltak az alábbiak: „Felsőfokú képzéshez kötött szakma művelése, ami anyagi megbecsüléshez vezet. Aktív részvétel a művészeti életben.” „A megszerzett tudás kamatoztatása a gyakorlatban, gyors döntésre való képesség, nyitott szemmel járás az élet minden területén.” Voltak olyan válaszok, amik ugyan nem egyszavasak, de az egyszavas válaszokkal könnyen azonosíthatók, így pl. „képben lenni az ország, világ dolgaival és egyáltalán önmagával”tudás, „a társadalomban nem fizikai erővel vesz részt, hanem tudásával, gondolkozásával”szellemi munkavégzés. Negatív tartalmú pedig: „a diploma nem jelenti automatikusan, hogy értelmiségi lenne valaki”. Voltak kicsit homályos tartalmú válaszok is, pl.: „tanult embernek lenni és akként viselkedni az életben”, vagy „normálisan, nem hülyén élni”.

2.6.7 Kar-specifikus kérdések3 Hagyományos egyetemi képzés Állam- és Jogtudományi Kar volt hallgatói A válaszadók az előrelépési lehetőségeket és az anyagi-erkölcsi megbecsülésüket a munkahelyükön közepesre (42%-uk) vagy annál jobbra értékelték. Hasonlóan alakultak a válaszok arra a kérdésre, mely az elvárások alakulását firtatta, csak valamivel kevesebb közepes válasz született. A volt diákok az Egyetemen szerzett tudásukat viszonylag jól tudják hasznosítani, hiszen egyötöd részük közepesre értékelte a hasznosíthatóságot, többiek azonban ettől jobbra. Mi az, amit nem tanított meg az Egyetem? Leggyakoribb válasz a gyakorlat volt (54%), a kérdezettek 8%-a szerint nem volt ilyen (említés szintjén előfordult még: közbeszerzés, nyelv, álláskeresési tréning, pénzügyi jog). Ha a válaszadók újrakezdhetnék tanulmányaikat, 21% választana más szakmát. Bölcsészettudományi Kar – Társadalomtudományi képzések volt hallgatói A jelenlegi munkahelyet firtató kérdésre a megkérdezettek 40%-a nem válaszolt, hazai kkv szektorban helyezkedett el 11%, állami intézményben 14,8%, de előfordul média, civil, önkormányzat, szakmai tanácsadó is a válaszok között. 40%-uk már az egyetem elvégzése

3

Ebben a pontban képzési területenként, karonként vizsgálódunk, de csak azokban az esetekben, ahol az alminta elemszáma legalább 10 volt.

62

során is dolgozott, 26% nem válaszolt erre a kérdésre és legnagyobb arányban (15%) 3-6 hó között talált munkát. A munkahely keresésben 48%-nál nem számított, hogy a ME-n végzett, ahol igen, ott előnyként értékelték. Ha újra 18 éves lehetnének, a kérdezettek 70%-a újra választaná az Egyetemet és a szakot. Ennek indoka leginkább a jó hírnév, lakóhelyhez közeliség, ezen kívül többször említett a jó tanár-diák viszony, negatív válasz esetén pedig, hogy mást, máshol szeretne tanulni a válaszadó. Hogy mennyire kellemes a jelenlegi munkahelyük munkakörnyezete, illetve mennyire jó a munkahelyi légkör, arra vonatkozóan megoszlanak a vélemények, az első kérdést a válaszadók 20%-a értékeli kifejezetten rosszra, a másodikat ötödük közepesre, tizedük még rosszabbra. A munkahelyen a tanulási, képzési lehetőségek értékelése rosszabb: 60% rosszra vagy közepesre értékelte azt. A fizetés nagyságát a legtöbben (40%) közepesre értékelték, de valamennyi kategória rendelkezett jelentős aránnyal (a járulékos szolgáltatások értékelése hasonló volt). A rugalmas munkaidő megítélése ismét csak változatos: minden kategória hasonló arányban szerepel a válaszok között és ez mondható el arról a kérdésről, hogy a munkahely biztonságérzetet ad-e, csak itt a 2-es és 5-ös kategória kevéssé gyakori. A válaszadók munkahelyük hírnevével nem túl elégedettek, harmaduk közepes vagy rosszabb osztályzatot adott e kérdésre. Ami viszont egyértelműen pozitív megítélésű, az az emberközpontú vezetés kérdése, hisz a kérdezettek fele 5-öst adott, a többi válasz megoszlott a többi kategória között. Külföldi munkavégzésre nem nagyon van lehetőségük a válaszadóknak, 52%-ban egyáltalán nem. Kihívást a munka a kérdezettek 44%-ának jelent. Az egészséges munkakörnyezet értékelése meglehetősen vegyes, ami viszont jellemzően pozitív, az az, hogy a lakóhelyéhez közel van többnyire a munkahely (72%-ban). A munkába járást igen eltérően kezelik a munkáltatók: jellemzően egyes vagy ötös osztályzat született e téren. A válaszadók szakképzettségének sok esetben nem felel meg a végzett munka jellege (40% számára egyáltalán nem), de azért 23%-nak nagyon. Megoszlanak a vélemények abban is, hogy tudják-e hasznosítani a tanultakat a volt diákok a munkájuk során: harmaduk pozitív választ adott, de harmaduk egyáltalán nem tudja hasznosítani azt. Hogy a hallgatók várakozása mennyire teljesült, azaz azt kapták-e, amire számítottak, ismét megoszló véleményeket szült: 50%-ban pozitív válasz, egyharmad arányban „egyáltalán nem” válasz született. Jónak mondható, hogy a kérdezettek jelentős részét a munkahelyén megbecsülik (50%-ban nagyon, de valamennyi más kategória is előfordult). Nem értékelik a diákok kedvezően a munkájuk társadalmi presztízsét: 90% közepes vagy rosszabb osztályzatot adott e kérdésre. A kérdezettek 54%-a szeretne a szakmában maradni, aki nem, az arra hivatkozik jellemzően, hogy más már az érdeklődése, illetve egy válaszadó a munka hiányára.

Bölcsészettudományi Kar – Bölcsészettudományi képzések volt hallgatói 63

A kérdezettek 34%-a arra a kérdésre, hogy jelenleg hol dolgozik, nem válaszolt. A többiek jellemzően a közoktatásban (18%), ezen kívül előforduló válaszok voltak az önkormányzat, állami intézmény, nyelviskola, kkv szektor, média. 34%-uk már az egyetem végzése közben is dolgozott, 19% nem válaszolt erre a kérdésre, 19% azonnal, 12% 3-6 hó között talált munkát. A válaszadók többségének (59%) megítélése szerint nem számított, hogy a ME-n végeztek, ahol igen, ott előnyként értékelték. Ha újra 18 évesek lennének válaszadóink, 75%uk újraválasztaná az Egyetemet és a szakot, elsősorban a jó hírnév, a lakóhelyhez közeliség miatt. Akik nem, azok a gyakorlati képzés és a nyelvoktatás hiányára utaltak. Hogy mennyire kellemes a jelenlegi munkahely munkakörnyezete, illetve mennyire jó a munkahelyi légkör, arról megoszlanak a vélemények, az első kérdést a válaszadók 20%-a értékeli közepesre vagy rosszra, a másodikat negyedük közepesre. A tanulási, képzési lehetőségek nem túl jók a munkahelyeken: a válaszadók egyötöde-a kifejezetten rosszra, 30% közepesre értékelte azt. A fizetés nagysága igen változatos képet mutat: valamennyi kategória hasonló gyakorisággal fordul elő. A rugalmas munkaidő vagy az a kérdés, hogy a munkahely biztonságérzetet ad-e, szintén megosztja a válaszadókat: minden kategória hasonlóarányban fordul elő, illetve az utóbbi kérdésnél a 2-es és 5-ös kategória kevéssé gyakori. Külföldi munkavégzésre nem nagyon van mód, a válaszadók 52%-ban egyáltalán nem látják ennek lehetőségét. A munkahely hírnevével sem túl elégedettek a válaszadóink: 60% közepesre vagy rosszabbra értékelte azt. Elégedettek viszont az emberközpontú vezetéssel, a kérdezettek fele 5-öst, fele 4-est adott rá. Kihívást a kérdezettek 56%-nak jelent a munkája. Az egészséges munkakörnyezet megítélése vegyes, viszont általában a munkahelye a lakóhelyéhez közel van (68% szerint). A munkába járást igen eltérően kezelik a munkáltatók: jellemzően egyes vagy ötös osztályzat született e téren. Azt, hogy a munka a szerzett szakképzettségének megfelel-e 24% nem érzi jellemzőnek, 50% számára viszont nagyon jellemző. Az Egyetemen tanultak hasznosíthatóságának kérdésére a kérdezettek 44%-a nagyon pozitív, 20%, negatív választ adott. A várakozásaik teljesülésében is megoszlanak a volt diákok véleményei: kb. 50% nem azt kapta munkahelyén, amire számított, a kérdezettek harmada viszont igen. A munkahelyén jellemzően megbecsülik a kérdezetteket (90%-ban). A munkájuk társadalmi presztízsét viszont nem látják jónak: 90% közepesre vagy rosszabbra értékelte azt. 78% szeretne a szakmában maradni, ami jó arány. Akik nem, azok a munka hiányára utaltak, arra, hogy nem lehet pénzt keresni vele, illetve, hogy nincs már presztízse ennek a szakmának, a tanított diákok rosszak. Gépészmérnöki és Informatikai Kar volt hallgatói A volt diákok többnyire végzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak: 53%-uk teljes mértékben, 16% egyáltalán nem. A munkaidejének legalább 80%-ában műszaki jellegű feladatokat végez a válaszadók fele. Az Egyetemen tanultakat válaszadóink ötöde munkaidejének 20%-ában használja, 40%-ában a válaszadók harmada, 60%-ában egy újabb ötöd része. A kérdezettek 23%-a szerint nincs olyan dolog a munkájukban, amire az Egyetemen nem tanították meg, de szüksége lenne rá, 23% a gyakorlatot, 8,9% programok

64

használatát említette. Az újonnan szerzett ismereteihez 42% önképzéssel, 35% kollégái segítségével jutott, 23% céges képzésen. Gazdaságtudományi Kar volt hallgatói A volt diákok a szakirányon szerzett speciális ismereteknek jól hasznát veszik: 36%-uk teljes mértékben, további 41% nagyban. Hasonló igaz a szakirányon szerzett általános ismeretek esetében: 14%-uk veszi hasznát teljes mértékben, további 50% nagyban. A két tudásforma közül gyakrabban a speciális ismereteket alkalmazzák (a válaszadók 55%-a). A válaszadók számára a szakdolgozat írása az elhelyezkedéshez más-más mértékben járult hozzá: 50% számára egyáltalán nem, 10% számára azonban teljes mértékben, és további 14% számára nagyban. Mostani lehetőségeik alapján a volt diákok az alábbi szakmai többletfeladatokat vállalnák: -

TDK írása 13% esettanulmány megoldó verseny 7% egyetemi rendezvények szervezése 5% demonstrátor 2% külföldi tanulmányút 25%

Az esetleges sikertelen munkakeresésük okait firtató kérdésre csak egy-egy válasz született, ezek voltak a nyelvismeret, gyakorlati, elméleti ismeret hiánya, munkahely hiánya. Arra, hogy vajon a kérdezett cége preferálja-e az egyetemi végzettséget, 60% nem válaszolt, a választ adók 80%-a viszont igenlő választ adott. A volt diákok elhelyezkedésük óta az alábbi képzésen vettek részt: - szakmai továbbképzés 9% - nyelvtanfolyam 4% Más felsőoktatási intézményhez képest a válaszadók tetemes része diplomája értékét közepesnek vagy jónak tartja, igaz, hogy 60% nem válaszolt a kérdésre. Hasonló arányban nem született válasz arra a kérdésre, hogy más felsőoktatási intézményhez képest milyennek érzi tudását a válaszadó, akik viszont feleltek, azok jellemzően (85%-uk) közepes vagy jó osztályzatot adtak. A kari képzésbe bekapcsolódni a kérdezettek nem szeretnének (58% nem is válaszolt, a választ adók zöme - 86% - nem szeretne). Hagyományos főiskolai képzés Bartók Béla Zeneművészeti Intézet volt hallgatói A munkahelyen az előrelépési lehetőségeket közepesnél jobbra a válaszadók 15%-a értékelte, 20% pedig nagyon rosszra. Az anyagi, erkölcsi megbecsülés értékelése is hasonló, de itt a kettes-hármas a leggyakoribb osztályzat (45%). A válaszadók munkahelyükön azt kapták, amire számítottak, hiszen 66%-uk 4-5-ös osztályzattal értékelte a kérdést, 13% adott 65

közepest. Hasonló a válaszok megoszlása arra a kérdésre, hogy azt kapták-e munkahelyükön, amire vágytak (57% 4-5, 28% közepes osztályzatot adott). Az Egyetemen szerzett tudását a válaszadók 40% véli úgy, hogy jól tudja alkalmazni. Akik nem így éreznek, azok gyakorlati dolgokat említettek, adminisztratív feladatokat, melyben nem nyújt segítséget az Egyetemen szerzett tudás, illetve volt, aki azt válaszolta, hogy nem minden tudását tudja használni munkája során. A szakmájuk társadalom általi megbecsülését közepesnek érzik a kérdezettek, hiszen 2-4-es osztályzatot adott a válaszadók 60%-a. Nagyon erős a kérdezettek kötődése szakmájukhoz, hiszen a kérdésre, hogy „ha újrakezdhetnék, vajon ugyanezt a pályát választanák-e?” minden választ adó igennel felelt (25% nem válaszolt). Magyarázatként jellemzően az elhivatottságra hivatkoztak, arra, hogy ezt szeretik csinálni (45%), vagy hogy zene nélkül nem lehet élni (5%), meg hogy ezt tanulták (10%), szeretnék tudásukat átadni(10%). A kérdezettek úgy érzik, hogy a társadalom sem globális, sem országos szinten nem fordít gondot arra, hogy szakmájának megbecsülését javítsa: 40% is nem válaszolt e kérdésre, 30% közepest vagy rosszabbat adott. Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar volt hallgatói A válaszadók harmada az anyagi, erkölcsi megbecsülést közepesre, 40% ettől jobbra értékelte. Ettől rosszabbra értékelték az előrelépést: 70% közepesre vagy rosszabbra. A munkahellyel kapcsolatos várakozások viszont jól alakultak, 27% kapta azt, amire számított, 40% jobbat. Az Egyetemen szerzett tudás kapcsán leginkább a gyakorlat hiányát említették különböző megfogalmazásban, illetve az oktatás szakmai színvonalát kifogásolták többen is. A szakma társadalom általi megbecsülését közepesre értékelték (83% 2-4-es osztályzatot adott). A válaszadók nagy része (72%-a) ebben a szakmában szeretne maradni, mert szereti a gyerekeket, szereti a munkáját. Aki nem, az arra hivatkozik, hogy sok csalódás érte (3%), illetve nincs munka (6%). Szakmát a kérdezettek 34%-a váltana, aki válaszolt a miértre is, az a pénz miatt. Egészségügyi Kar volt hallgatói A kérdezettek többsége úgy érzi, hogy szakmailag megbecsülik, az alábbi bontásban: - saját munkahelyi vezetője (78%-uk 4-5-ös osztályzatot adott a kérdésre) - orvos kollégái (27% közepesen, de a többi 4-5) - egyéb diplomás egészségügyi dolgozók (73% 4-5) - egészségügyi kisegítő személyzet (80% 4-5) - betegek, gondozottak (76% 4-5) - betegek hozzátartozói (82% 4-5) Az erkölcsi megbecsülés értékelése még magasabb: - saját munkahelyi vezetője (86% 4-5) - orvos kollégái (82% 4-5) - egyéb diplomás egészségügyi dolgozók (87% 4-5) - egészségügyi kisegítő személyzet (81% 4-5) - betegek, gondozottak (82% 4-5) 66

-

betegek hozzátartozói (82% 4-5)

A válaszadók munkájuk anyagi megbecsülését az egészségügyi diplomás szakemberek körében közepesnek érzik (40% közepes osztályzatot adott, a többiek 2-est vagy 4-est). Össztársadalmi viszonylatban (és saját elvárásaikhoz képest is) jobban megoszlanak a vélekedések, a többség (48%) rossznak érzi munkája anyagi megbecsülését (2-es osztályzatot adott), de negyedük jónak (4-5-ös osztályzattal). A karrierépítési lehetőség kapcsán a válaszadók 31%-a érzi azt, hogy nincs perspektívája, magasabb státuszba lépésre 20% lát lehetőséget, továbbtanulásra 42%, vezetői megbízásra 15%. A szakmájával kapcsolatos előzetes elvárásai a kérdezettek 44%-ának teljesült, további 42%-nak csak részben. A válaszadók elégedettnek mondhatók az orvos kollégákkal és más egészségügyi szakemberekkel való együttműködés hatékonyságával (a választ adók fele 4-esre, negyede kiválóra, negyede közepesre értékelte azt). A munkáltatóval való együttműködéssel még elégedettebbek (81% 4-5-öst adott). Az egészségügyi érdekképviseletről a vélekedések megoszlanak (mindenféle válasz hasonló nagyságrendben fordult elő), a szakmai szervezetekkel, illetve a társszakmák képviselőivel való együttműködés hatékonyságát közepesre vagy attól valamivel jobbra értékelték. Néhány válaszadónak vannak többletfeladatai munkahelyén: 8% adminisztrációs munka, 4-4% helyettesítés, hallgatók felügyelete. A kérdezettek számára munkájuk során a fertőzés veszélye viszonylag nagy (22%-uk közepesnek, 26%-uk jelentősnek, 13% nagyon jelentősnek érzi). A fizikai megterhelés értékelése normális eloszlást követ, a válaszadók 30%-a szerint közepes szintű. A röntgensugárzást, vegyszereknek való kitettséget a válaszadók többsége (56%-a) jelentéktelennek ítéli. Az adminisztráció jelentős terheket okoz a válaszadók kétharmad részének, a többieknek közepeset. A hátrányos helyzetűek egészségfejlesztésének nehézségét igen eltérően értékelték: minden kategória hasonló arányban volt képviselve. A munkához szükséges eszközellátottság, műszerezettség kérdése is hasonlóképp megosztotta a válaszadókat (35% közepesre értékelte, de minden más kategória hasonló arányban fordult elő). Az informatikai eszközellátottság értékelése normális eloszlást mutatott, a leggyakoribb – közepes - érték gyakorisága 34%. A munkahely megközelíthetőségének nehézsége is jellemzően közepes vagy jelentős (40% az utóbbi). A betegek, gondozottak elérésének közlekedési feltételei során észlelt nehézségek értékelése is normális eloszlású, a leggyakoribb, közepes érték 34%-ban fordult elő. A felsőoktatási felkészítést a volt diákok viszonylag jól tudják munkájuk során használni: -

Az elméleti általános ismereteket a kérdezettek 60%-a jól, további 20%-a teljes mértékben használni tudja. Az elméleti szakmai ismereteket a kérdezettek 43%-a jól, 39%-a teljes mértékben használni tudja. A gyakorlati ismereteket a kérdezettek 39%-a jól, 30%- a teljes mértékben használni tudja. A hatékony kommunikációt a kérdezettek 52%-a jól, 26%- a teljes mértékben használni tudja.

67

-

-

A hátrányos helyzetűekkel való bánásmód kérdéseire vonatkozó ismereteket a kérdezettek 35%-a jól, 30%-a teljes mértékben használni tudja. A betegekkel való bánásmódra vonatkozó ismereteket a kérdezettek 26%-a jól, 39%-a teljes mértékben használni tudja, 17-17% nem vagy egyáltalán nem tudja. A különleges korosztályokkal való bánásmódra vonatkozó ismereteket a kérdezettek 30%-a jól, 26%- a teljes mértékben használni tudja. Az önálló munkavégzéssel kapcsolatos ismeretek a kérdezettek 44%-nak jól, 30%an teljes mértékben hasznosíthatók, a team munkavégzésre ugyanezek az értékek 69% és 17%. Az informatikai program és eszközhasználatra vonatkozó ismeretek a kérdezettek 48%-ának jól, 26%-nak teljes mértékben hasznosíthatók.

A volt diákoknak erős a kötődésük a szakmához. Ezt több kérdésre adott válasz is megerősíti. A hosszú távú elképzeléseik szerint az adott helyen, munkakörben 57%-uk szeretne maradni, magasabb munkakörben 7%, egészségügyben közalkalmazottként 7%, egészségügyben vállalkozóként 19%, nem az egészségügyben, magánszektorban 15%, külföldön 19%. Ha újrakezdhetnék, 73%-uk ugyanezt a pályát választaná (38% szereti a szakmáját, jövőt lát benne). Amiben valamivel gyengébbnek tűnik a szakmához való ragaszkodás, az az a kérdés, hogy gyerekeiknek ajánlanák-e ezt a szakmát. Csak 46% ajánlaná, 30% nem, a többiek pedig nem tudják. Magyarázataik szerint: csodálatos szakma 1%, elhivatottság kell hozzá 8%, szórakoztató csinálni 8%, negatív irányból pedig mert férfiaknak nem való, nincs lehetőség előrelépni, anyagilag nem becsülik. Gépészmérnöki és Informatikai Kar volt hallgatói A volt diákok többnyire végzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak: 38%-uk teljes mértékben, további 30% közepesen vagy jobban. A munkaidejének 20%-ban a kérdezettek majdnem negyede, 40 és 60%-ban ötöde, harmada pedig 80-100%-ban műszaki jellegű feladatokat végez. Az Egyetemen tanultakat válaszadóink 23%-a munkaidejének 20%-ában használja, 40%-ában a válaszadók kb. harmada, 60%-ában egy újabb 28%. A kérdezettek 18%-a szerint nincs olyan dolog a munkájukban, amire az Egyetemen nem tanították meg, de szüksége lenne rá, 33% a gyakorlatot, 9% programok használatát említette. Az újonnan szerzett ismereteihez 24% önképzéssel, 31% kollégái segítségével jutott, 4% céges képzésen. A szakmai előmenetelnél lényeges szempontokról a válaszadók negyede azt gondolja, hogy a szakmai felkészültség számít, egyéb tulajdonságokat tart fontosnak 29%, mindkettőt 38%. A felvételinél az, hogy főiskolai és nem egyetemi, BA vagy MA végzettsége van a kérdezetteknek 38%-ban jelentéktelen tényezőnek bizonyult, 24% számára közepes jelentős, 14%-nak jelentős volt. Az, hogy mely szakirányon végzett az illető, az esetek egyharmadában volt lényeges. A válaszadók megosztottak abban a vélekedésükben, hogy számítana-e, ha ma diplomával rendelkeznének (42% szerint igen, de 40% szerint nem).

68

BA képzés Állam- és Jogtudományi Kar volt hallgatói A válaszadók a munkahelyi előrelépési lehetőségeket és az anyagi, erkölcsi megbecsülésüket jellemzően közepesre (harmaduk) vagy annál jobbra értékelték (az előrelépést 15% rosszabbra, az anyagi megbecsülést 20% rosszabbra). A diákok elvárásai jellemzően teljesültek (a választ adók 78%-a számára jelentős mértékben). A volt diákok az Egyetemen szerzett tudásukat viszonylag jól tudják hasznosítani, hiszen egyötöd részük nem válaszolt ugyan a kérdésre, többieknek azonban kétharmada jóra értékelte azt. Mi az, amit nem tanított meg az Egyetem? A leggyakoribb válasz a gyakorlat volt (30%), a kérdezettek 5%-a szerint nem volt ilyen. Ha a válaszadók újrakezdhetnék tanulmányaikat, 30% választana más szakmát és 10% nem válaszolt. Magyarázatként a pálya telítettségét, anyagi viszonyokat említették, illetve hogy magasabb képzési szintet választanának. Gazdaságtudományi Kar volt hallgatói A volt diákok a szakirányon szerzett speciális ismereteknek nem túl jól veszik hasznát: a kérdésre választ adók 2-3-4-es osztályzatokat adtak a kérdésre. A szakirányon szerzett általános ismereteknek: 66%-uk veszi hasznát. A két tudásforma közül gyakrabban az általános ismereteket alkalmazzák (a válaszadók 58%-a). A válaszadók számára a szakdolgozat írása az elhelyezkedéshez nem járult hozzá: 66% számára egyáltalán nem, a többieknek is maximum közepes mértékben. Mostani lehetőségeik alapján a volt diákok az alábbi szakmai többletfeladatokat vállalnák: - TDK írása 22% - HÖK tagság 11% - esettanulmány megoldó verseny 11% - egyetemi rendezvények szervezése 5% - demonstrátor 16,7% - külföldi tanulmányút 16,7% Az esetleges sikertelen munkakeresésük okait firtató kérdésre csak egy-egy válasz született, ezek voltak a nyelvismeret, munkahely hiánya, nem a megfelelő munkahelyen való jelentkezés, nem megfelelő viselkedés az állásinterjún. Hogy vajon a kérdezett cége preferálja-e az egyetemi végzettséget, 38% nem válaszolt, a választ adók 45%-a szerint egyáltalán nem, 37% viszont igenlő választ adott. A volt diákok elhelyezkedésük óta az alábbi képzésen vettek részt: - biztosítási, pénzügyi továbbképzés 5% - nyelvtanfolyam 5% - számítástechnika 11%

69

Más felsőoktatási intézményhez képest a válaszadók tetemes része (50%) diplomája értékét közepesnek tartja, a többiek is középre húzó választ adtak, illetve 30% nem válaszolt a kérdésre. Ugyanez volt a helyzet azzal a kérdéssel, mely arra vonatkozott, hogy más felsőoktatási intézményhez képest milyennek érzi tudását a válaszadó. A kari képzésbe bekapcsolódni a kérdezettek nem szeretnének (27% nem is válaszolt, a választ adók zöme 76%- nem szeretne). A válaszadók nagy része, ha újra jelentkezne, ugyanazt a szakirányt választaná (76%, nem válaszolt kb. harmad részük). Szakmai gyakorlati helyet a legtöbben (39%) ismerősön keresztül keresett, 16% egyénileg cégmegkereséssel. A nem válaszolók aránya magas, 44%. A cégtől kapott segítséget közepesre értékelték a hallgatók (45%, és a többi válasz is jellemzően 2 vagy 4 volt). Az Egyetemtől kapott segítség értékelése azonban pozitívabb, 4-5-ös osztályzatot adott a válaszadók fele. Javaslatként fogalmazódott meg, hogy több helyet biztosíthatnának, illetve, hogy kijelölt személy foglalkozzon a gyakornokkal. Felsőfokú szakképzésben végzettek: A kar-specifikus kérdések közül csak a Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar diákjainak válaszait ismertetjük, mivel a többi karról túl kevés számú válaszadó került a mintába –itt pedig 11 fő. A munkahelyen kapott anyagi és erkölcsi megbecsülésre majd a válaszadók fele négyes osztályzatot adott (átlagos érték 3,72 volt). Ezen kívül a kérdezettek azzal kapcsolatban voltak elégedettnek mondhatók, hogy azt kapták-e a munkahelyükön, amire számítottak (már ha várakozásaik pozitív irányúak voltak). Közepesre értékelték a szakma társadalom általi megbecsülését és azt is, amit a szakma tesz saját presztízsének növelése érdekében (globálisan 2,7-es, országosan 2,6-os átlaggal, ez utóbbi esetén a válaszok nagyobb szóródásával). Az előrelépési lehetőségeket a válaszadók vagy nagyon rosszra vagy nagyon jóra értékelték. Ugyanez a helyzet annak kérdésével, hogy mennyire egyeznek meg munkahelyi körülményei és munkafeladatai azzal, amire egyetemista korában vágyott. A válaszadók valamivel több, mint a fele ebben a szakmában szeretne maradni, mert: „ilyen emberre is szükség van”, „elképzelhetetlennek tart mást”, „jól fizet”, vagy mert szereti csinálni (illetve mert lassan nyugdíjas lesz). Aki nem, az szintén az anyagi körülményekre, illetve arra hivatkozik, hogy nem neki való munkáról van szó. A válaszadók valamivel több, mint a fele, ha újrakezdhetné, ugyanezt a szakmát választaná, mert szereti a gyerekeket, jó a társaság, vagy mert elnyerte a munka a tetszését. Aki nem ezt választaná, annak az érdeklődési köre változott meg. (Erre a magyarázó kérdésre viszonylag kevesen válaszoltak.) A válaszadók vélekedése szerint a szakmai társadalom nem nagyon fordít gondot arra sem globálisan, sem országosan, hogy a szakma presztízsét, megbecsülését növelje (közepes vagy attól rosszabb értékelést kapott ez a kérdés).

70

Szakirányú továbbképzésben végzettek: Az Állam- és Jogtudományi valamint a Gépészmérnöki és Informatikai Karról csak kevés számú válaszadó került bele a mintába, így az eredmények esetükben nem tekinthetők általánosíthatónak, s emiatt az ismertetésüktől eltekintünk. A Bölcsészettudományi Karon a bölcsészettudományi képzési területről válaszoló 22 fő majd fele közoktatási intézményben helyezkedett el, többen nyelviskolában, de mindenféle más típusú munkáltató is előfordult (állam, civil szféra, kkv, multi, hazai nagyvállalat, könyvtár, felsőoktatási intézmény). 78%-uk már tanulmányai során is dolgozott, további 16%-nak 3 hónapon belül sikerült elhelyezkednie. A válaszadóknak majdnem fele érezte úgy, hogy munkahelyén számított az, hogy Miskolci Egyetem hallgatói voltak, s e válaszadóknak többsége számára (83%) előny volt. A válaszadók 81%, ha újra 18 éves lehetne, újra a Miskolci Egyetemet választaná. Ennek az igen pozitív válasznak mik is az okai? Sokféle ok felmerült, leggyakoribb az volt (11%), hogy közel van lakóhelyéhez a képző intézmény, de többször merült fel a hagyományőrzés, jó hírnév, gyakorlati oktatás is, negatívumként pedig, hogy messze van, alacsony a színvonal, vagy éppen az, hogy nem is járna egyáltalán a kérdezett egyetemre. A 24 válaszadó (a bölcsészekhez hozzávéve a társadalomtudományit és pedagógust) jelenlegi munkahelyét az alábbiak szerint értékelte (mindig ötfokú skálán, ahol a legjobb az 5-ös osztályzatot jelentette): - A jó munkahelyi légkör megítélésében teljesen megoszlanak a vélemények (átlag 3,6). - A megfelelő tanulási képzési lehetőségek válaszainak átlagos értéke ugyan szintén 3,6, de a válaszok által kirajzolt görbe jobbra ferde, azaz megoszlanak ugyan a válaszok, de 60% a két legjobb osztályzat valamelyikével illette. - Az előrelépési lehetőség átlagos értékelése picit alacsonyabb (3,29), és itt jelentős a közepes kategória választásának aránya (29%). - A fizetés nagyságával még kevéssé elégedettek a válaszadók (2,7), itt azonban az eloszlás balra ferde 33% közepesen elégedett, alig van, aki nagyon elégedett lenne. Ugyanez igaz a járulékos szolgáltatásokra és juttatásokra. - A rugalmas munkaidőt érintő kérdésekre adott válaszok szintén megoszlanak, de leggyakoribb válasz az egyáltalán nem (39%), a második leggyakoribb pedig a nagyon jellemző (30%). Itt az átlag értéke 2,78. - Az, hogy a munkahely biztonságérzetet ad-e a jövőre nézve, szintén megoszló véleményeket eredményezett, közepes átlagértékkel. - A munkahelyüket a válaszadók jó hírnevűnek érzik jellemzően (4-es átlagérték). - Az emberközpontú vezetésre közepes és annál jobb válaszok születtek (hasonló arányban), átlag 3,86. - A külföldi munkavégzés lehetőségét jellemzően nem biztosítják a munkahelyek (65%), átlag: 1,86. - Szintén jó eredményeket mutat a munka kihívás jellege, hiszen 4-es átlagot kapott az a kérdés, hogy kihívást, feladatokat jelent-e a munka: általában közepes vagy attól jobb válaszok születtek.

71

-

-

Ugyanez mondható el arról, hogy végzettségüknek megfelelőnek érzik-e a kérdezettek a munkát: 63% teljesen, 14%-nak egyáltalán nem. Az Egyetemen tanultakat a kérdezettek 70% tudja hasznosítani, átlag 3,79. Az egészséges munkakörnyezet értékelésének átlaga 3,76, a válaszok eloszlása itt is jobbra ferde, 38% nagyon jellemzőnek érzi. Jóra értékelt a munkahely távolságra a lakóhelytől: közepes és jobb válaszok, 4,-es átlaggal. A munkába járás támogatásának értéke viszont 2,8. Ez következik is az előbbi kérdésből, hisz közeli munkahely esetén nem merül fel e kérdés. Ezzel cseng össze az, hogy a munkába járást támogatják-e, amely válaszait tekintve szintén a két szélsőség között oszlik meg. Arra a kérdésre, hogy a munka megfelel-e annak, melyre egyetemista korában várt a válaszadó megoszló válaszok születtek, közepestől valamelyest jobb átlaggal (3,45). A válaszadók nagyjából azt kapták munkahelyükön, amire számítottak: közepes és jobb válaszok, 3,79-es átlaggal. A megbecsülés átlagértéke is jó 4-es átlag (83% adott közepesnél jobb osztályzatot e kérdésre). A végzettség társadalmi presztízsének megítélésének értékelésére adott válaszok szintén megoszlanak, kivéve, hogy a nagyon magas kategória kevéssé fordul elő (ezt csak 7% választotta). Átlagos érték 2,6.

A kérdezettek 70%-a szeretne ebben a szakmában maradni. A Gazdaságtudományi Kar volt szakirányú továbbképzéses hallgatói közül 17 válaszadónk volt. A kérdezettek motivációja a képzés kapcsán kérdésre legtöbben az „érdekelt a terület” (13%), majd a hasznos (7,4%) választ adták, előfordult a piacképesség növelésének és a munkahely változtatás motivációja is többször. A válaszadók minden szempontból elégedettnek mondhatók a képzés által nyújtottakkal, akár annak kapcsán, hogy szakmai karrierjük alakulását hogyan fogja ez befolyásolni, akár az ismeretek hasznosulásában. A kérdezettek 70%-ban úgy gondolják, hogy szakmai karrierjüket segíteni fogja a képzésen való részvétel. 9% érzi úgy, hogy eddig még nem segítette, 7% magasabb beosztásba került, a többiek más-más dolgokra hivatkoztak (minden új ismeret előny, a másoddiploma önmagában előny, jobban el tudja látni munkáját, stb.). A szakirányú továbbképzésben elsajátított ismeretek hasznosulásáról elvégzendő feladataikban a válaszadók majdnem fele pozitívan nyilatkozott (5-ös skálán 4-est, 5-öst adott), további 40% közepest adott erre a kérdésre. A többség a képzés által nyújtott ismereteket megfelelő mélységűnek, ismerettartalmúnak tartotta, a válaszadók 70%-a 4-es osztályzatot adott az ezt firtató kérdésre. Megfelelően specializáltnak is tartották a képzést. A képzés erősségének leginkább a jó oktatókat, kiváló elméleti kurzusokat tekintették (a választ adók fele), gyengeségének a felesleges tárgyakat és a válaszadók negyede a gyakorlatorientáltság hiányát jelezték. Ezzel összefüggésben a kérdezettek változtatási javaslatai: a gyakorlatorientáltság fejlesztése (ezeket többen jelezték), a tematika átalakítása, nem hasznos előadások elhagyása, bizonyos területeken mélyebb tudás biztosítása.

72

2.7 2010- es hallgatói felmérések - Motivációs vizsgálatok A bejövő, kimenő motivációs vizsgálatoknak már több éves hagyománya van a Miskolci Egyetemen. 2010-tól ezeket a vizsgálatokat bővítettük köztes motivációs vizsgálatokkal, amely során képet kaphatunk nemcsak az egyetemi képzésbe belépő hallgatók elvárásairól, a kilépők elégedettségéről, hanem aktuális információkat szerezhetünk a képzésről, a felzárkóztató, szakirányos és más tárgyak használhatóságáról. Ez által lehetőségünk nyílik még a hallgatók képzési ideje során az esetleges változó elvárásokhoz igazítani a minőségi képzés érdekében a palettát. A vizsgálatok során a hallgatói válaszadási hajlandóság jónak tekinthető, a legtöbb kérdőív esetében meghaladja az általunk elvárt minimális 20%-ot. Láthatjuk, hogy a hallgatók számára mára teljesen elfogadottá vált a képzés minőségéről történő ilyen módú véleménynyilvánítás, és szívesen élnek is a lehetőséggel.

A következő táblázatban a jelenleg ismertetésre kerülő motivációs vizsgálatok esetében elért kitöltői létszámokat tüntettük fel képzési formák és szintek szerint, hiszen a kérdőívek az egyes területeken eltérő kérdéseket tartalmaznak, az alapján, hogy milyen információkra van szükségünk a hallgató és munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelő minőségi képzés megvalósítása során, az egyes területeken. 6.

BA, MA, hagyományos, osztatlan képzés FSZ, SZT képzés PhD képzés

táblázat:Kitöltői létszám képzési formák és szintek szerint

Válaszadók száma Kimenő motivációs Közbülső motivációs vizsgálat vizsgálat 462 fő 1105 fő

46 fő

11 fő

9 fő

8 fő

A felmérések során a kérdőívekben a következő kérdéscsoportok jelennek meg, illetve a következő vizsgálati területeket különíthetjük el:

73

7.

táblázat: Kérdéscsoportok és vizsgálati területek

Kérdéskörök BA, MA, hagyományos, osztatlan, FSZ, SZT képzés esetén DPR adatszolgáltatás

PhD képzés esetén DPR adatszolgáltatás

Kapcsolódás az intézményhez

Kapcsolódás az intézményhez

Egyéb felsőfokú tanulmányok

Egyéb felsőfokú tanulmányok

Nemzetközi tapasztalatok

Nemzetközi tapasztalatok

Kapcsolódás a munka világához

Kapcsolódás a munka világához

Személyes adatok

Személyes adatok

Egyetemi adatszolgáltatás

Egyetemi adatszolgáltatás

Oktatáshoz-tanuláshoz szükséges erőforrások rendelkezésre állása, hozzáférhetősége Hallgatói és szolgáltatói infrastruktúra, kulturális, sportolási és ösztöndíj lehetőségek Milyennek látja az intézmény külső megítélését Egyetemi évek, továbbképzés Munkaerőpiaci támogató kérdések Kari kérdések

Oktatáshoz-tanuláshoz szükséges erőforrások rendelkezésre állása, hozzáférhetősége Milyennek látja az intézmény külső megítélését

Doktori Iskola Témavezetéssel és képzéssel kapcsolatos kérdések Kutatással kapcsolatos kérdések

kivezetést

A PhD évek értékelése

Kiegészítés közbülső motiváció esetén Felzárkóztató tárgyak értékelése Szakirányok értékelés Szakirányos tárgyak értékelése Tehetséggondozási lehetőségek értékelése Alternatív/ szabadon választható tárgyak értékelése Mint látjuk, a kérdőívekben elkülöníthetünk a központilag meghatározott, egyetemi, általánosabb kérdéseket, de jól bevált gyakorlatként lehetőség nyílik az egyes karok számára is, hogy a saját képzési profiljukra vonatkozó, egyedi kérdéseket tegyenek fel a hallgatóknak.

74

Ezzel a lehetőséggel szívesen élnek is a Karok, és a Minőségbiztosítási Bizottságon keresztül juttatják el elképzeléseiket hozzánk.

2.7.1 Kimenő motivációs vizsgálatok eredményei DPR adatszolgáltatás A kérdőívek első kérdésblokkjai minden esetben a központi DPR vizsgálatok kötelező kérdéseit tartalmazza, amelyek a személyes adatokon túl a hallgató által folytatott képzés formájára, és egyéb szociális információkra kérdeznek rá. Általános eredmények 29,40% 22,70% 16,30%

17,50% 3,00% 3,70%

1,50% 2,80% 3,00%

38. ábra: Az intézmény melyik karán végez?

Mint az ábrából is láthatjuk, hogy párhuzamot vonhatunk a válaszadók karonkénti megoszlása és a Karok hallgatói létszámának alakulása között. 44,60% 29,50%

0,70% kiegészítő képzés

1,80% diplomás képzés

3,50%

egyetemi – hagyományos képzés főiskolai – hagyományos képzés

egységes és osztatlan képzés

MA/MSc

BA/BSc

8,80% 11,20%

39. ábra: Milyen képzési formában tanul?

A legtöbb válaszadó a BA képzésben vesz részt, akik több mint fele nappali tagozatos képzésben tanul, és 61,9%-uk államilag finanszírozott képzésben van jelen. 75

A megkérdezettek mindössze 3,9%-a végez párhuzamos tanulmányokat, akik elsősorban MSc képzést végeznek. A központi kérdésblokk tartalmaz nyelvismeretre és külföldi tanulmányokkal kapcsolatos kérdéseket is. Ezen kérdéskörök tekintetében a hallgatói válaszok alapján évről évre fejlődés történik az egyetemen, illetve jelennek meg intézkedések, de sajnos még mindig megfigyelhető, hogy a hallgatók csekély száma vesz részt külföldi részképzésben (mindössze 6 %-uk). 62%-uk Tempus/Erasmus ösztöndíjjal, 9,4%-uk a fogadó felsőoktatási intézmény ösztöndíjával, 12,6%-uk egyéb hazai ösztöndíjjal, vagy külföldi/nemzetközi pályázattal, és saját/családi finanszírozással 15,6%-uk. Hiányosságokat tapasztalnak nyelvtudás terén a saját bevallásuk alapján, úgy gondolják, a sikeres pályakezdés magabiztosabb nyelvtudást igényelne. A hallgatók többsége angolul, németül, franciául, vagy olaszul beszél. A kimenő motivációs vizsgálatban résztvevő hallgatók több, mint 50%-a rendelkezik munkahellyel, de figyelembe kell venni, hogy vannak hallgatók, akiknek sikerült már a tanulmányaik során elhelyezkedniük, vagy levelező képzésben tanulnak munka mellett. A foglalkoztatásuk módja legtöbb esetben diákmunka, gyakornoki munka (48%), állandó jellegű és határozatlan idejű szerződés (40%).

40%

48%

állandó jellegű és határozatlan időtartamú meghatározott időtartamú megbízás jellegű (tiszteletdíjas, jutalékos, stb.) alkalmi, időszakos megbízás

3%

2%

7%

diákmunka, gyakornoki munka

40. ábra: A megkérdezettek munkaviszonya

Ez a felmérés is alátámasztja azt a manapság megfigyelhető tendenciát, hogy egyre több már akár BA képzésben résztvevő hallgató jelentkezik gyakornoki programokba. Egyetemi adatszolgáltatás A közös egyetemi kérdőívrészben az alábbiakban ismertetett kérdésblokkokat vizsgáljuk. Az ábrán feltüntetett eredmények a kimenő és közbülső motivációs vizsgálatok egyes képzés tekintetében előforduló kérdéscsoportok válaszainak összesített átlagát tartalmazzák. A kérdéscsoportokon belül a skálázott kérdések eredményeinek összesítésére került sor.

76

Munkaerőpiaci kivezetést támogató kérdések

2,5 3,6

Egyetemi évek, továbbképzés Milyennek látja az intézmény külső megítélését

3,9

Hallgatói és szolgáltatói infrastruktúra, kulturális,…

3,4

Oktatáshoz-tanuláshoz szükséges erőforrások rendelkezésre állása,…

3,6

41. ábra: Kérdéscsoportok kérdéseire adott válaszok átlagai BA, MA, hagyományos és osztatlan képzés esetén

Mint láthatjuk, a fent említett képzésekben részt vevő hallgatók a legtöbb esetben közepesnél jobbnak ítélik meg a képzés során elérhető szolgáltatásokat, illetve feltételeket. Kizárólag a munkaerőpiaci kivezetést támogató tevékenységek megítélése során mutatkoznak szigorúbbnak. A válaszok alapján elmondhatjuk, hogy a hallgatók több, mint fele hasznosítható információkat a munka világáról, álláskeresési támogatást, esetlegesen álláskeresési tréninget várna el. A következőkben a kimenő motivációs vizsgálatok BA, MA, hagyományos és osztatlan képzésben végzettek felmérésének eredményeinek részletesebb ismertetésére térnénk ki. 1

2

3

4

5

Milyen a tantermek felszereltsége? Milyen a könyvtárak színvonala? Milyen a számítógéppel való ellátottság? Milyenek a tantervek az óra és a létszám tekintetében? Milyenek az oktatás tárgyi feltételei? Milyen az épületek megközelíthetősége? Milyen az épületek állapota? 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%

42. ábra: Oktatáshoz-tanuláshoz szükséges erőforrások rendelkezésre állása, hozzáférhetősége

Az ábrából láthatjuk, hogy a megkérdezett hallgatók összességében elégedettek az oktatáshoz-tanuláshoz szükséges erőforrások rendelkezésre állásával, hozzáférhetőségével. 77

Karonként kimutatva az eredményeket, a kérdésekre átlagosan az Állam- és Jogtudományi Kar és a Műszaki és Földtudományi Kar hallgatói adtak a legmagasabb átlag értéket, de 3,5ös átlagértékkel minősítették a kérdéseket a Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar, a Gépészmérnöki és Informatikai Kar és a Gazdaságtudományi Kar hallgatói is. 1

2

3

4

5

Mennyire gyakran kapott segítséget szakmai problémái megoldására az oktatóktól? Milyen a kutatásokba való bekapcsolódás lehetősége? Milyenek a szakmai konferenciákon való részvételi lehetőségek? Milyenek az egyéni szakmai érdeklődés kielégítésének lehetőségei? Mennyire érzi igazságosnak a tanulmányi ösztöndíjak rendszerét? Mennyire érzi igazságosnak a szociális alapú támogatások rendszerét? Mennyire találja jónak a hallgatói önkormányzat tevékenységét a szociális juttatások és egyéb… Milyenek a sportolási lehetőségek az intézményen belül? Milyenek a kulturális és szórakozási lehetőségek az intézményen belül? Milyen a diákiroda tevékenysége? Milyen a hallgatói önkormányzati tevékenysége? Milyenek az intézményen belüli étkezési lehetőségek? Milyen a kollégiumok színvonala? Mennyire ért egyet azzal, hogy a megvásárolható szolgáltatások megfelelőek, rugalmasak? 0% 10%20%30%40%50%60%70%80%90%100%

43. ábra: Hallgatói és szolgáltatói infrastruktúra, kulturális, sportolási és ösztöndíj lehetőségek

A hallgatók elégedettek az egyetemi infrastrukturális lehetőségekkel, illetve más szolgáltatásokkal, egyedül a szociális alapú támogatások rendszerével kapcsolatosan jelent megy nagyobb arányú elégedetlenség. Karonkénti összehasonlítás esetén nem mutatható ki szignifikáns összefüggés az egyes kérdések, és a hallgatói válaszok tekintetében.

78

1

2

3

4

5

Mennyire igyekszik Ön szerint a város/régió oktatási/kutatási/szolgáltatási igényeinek… Mennyire igyekszik az intézmény Ön szerint a város/régió oktatási/kutatási/szolgáltatási igényeit… Mennyire ért egyet azzal, hogy a kívülállókban az intézményről kialakult kép kiváló? Mennyire találja fejlettnek az intézményi demokráciát? Mennyire ítéli jónak általában az egyetemi légkört? Milyennek ítéli az intézmény színvonalát? Ha lehetősége lenne, szívesen visszajönne az intézménybe újabb végzettséget szerezni? 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90%100%

44. ábra: Milyennek látja az intézmény külső megítélését?

Az intézmény külső megítélése tekintetében elmondhatjuk, hogy a gazdasági, jogi és bölcsész terülten tanuló hallgatók vannak a legjobb véleménnyel a képzési kutatási lehetőségekkel a Miskolci Egyetemen, és közülük voltak a legtöbben, akik szívesen visszajönnének az intézménybe újabb végzettséget szerezni. 1

2

3

40%

60%

4

5

80%

100%

Mennyire tartja be a kar/az intézmény a kiírt határidőket? Mennyire színvonalas, rugalmas és hallgatócentrikus az ügyintézés a karon/az intézményben? Mennyire segítőkészek és udvariasak a tanulmányi irodák és intézeti adminisztrátorok a hallgatókkal? Az egyetem megfelelő feltételeket teremtett a szakma műveléséhez szükséges idegen nyelv… Mennyire tudták tanárai átadni az ismereteiket a hallgatóknak? Milyen volt Ön szerint az oktatók többségének szakmai felkészültsége? Emlékezete szerint hogyan hatott a választott szakma iránti érdeklődésére az egyetemi képzés? 0%

20%

45. ábra: Egyetemi évek, továbbképzés

79

A hallgatóknak lehetőségük volt megjelölni, hogy mely ismeretekből nyújtott a képzés kevesebbet a kelleténél. Elsők között az idegen nyelvi (38,1%), az informatikai (26,4%) és kommunikációs ismeretek (24,2) jelentek meg. A megkérdezettek 60,3%-a tervez a közeljövőben további iskolarendszerű tanulást, ők elsősorban mesterképzésben (59.8%) szeretnének részt venni általában a BA diplomát adó karon. Második helyen 19.6%-kal a doktori képzés szerepel. Többségük, közel 90 %-a a megkérdezetteknek elégedett a választott felsőoktatási intézménnyel, ha újra pályaválasztás előtt állna, ismét a Miskolci Egyetemet választaná, sőt majdnem ekkora arányban ugyanazt a Kart is. Más választás esetén a Gazdaságtudományi Kart és a Gépészmérnöki és Informatikai Kart említették a legtöbbször. 1

2

20%

40%

3

4

5

Milyen a képzés alatti munkalehetőségek biztosítása? Milyen a végzés utáni elhelyezkedés segítése? 0%

60%

80%

100%

46. ábra: Munkaerőpiaci kivezetést támogató kérdések

A munkaerőpiaci kivezetést támogató kérdések között megkérdeztük a hallgatókat, hogy az egyetem elvégzését követően mikor kíván elhelyezkedni? A válaszadók több mint 60%-a szeretne minél előbb, a végzés után három hónapon belül elhelyezkedni, de 19,4%-uknak még nincsen konkrét elképzelése a jövőjéről. 52.4% igényelné, hogy segítséget kapjon az elhelyezkedéséhez, méghozzá a következő formában: egyéni karriertervezés

9%

8%

személyiségfejlesztő tréning

8%

felkészítés az interjúra 19%

22% 13%

12%

17%

motivációs levél írás cégelőadások, gyárlátogatások álláskeresést segítő kiadványok

11%

állásközvetítés próbainterjúk, szimulált AC-k

47. ábra: Az elhelyezkedéshez igényelt segítség formái

Mint a Miskolci Egyetem végzős hallgatója a következő szolgáltatásokat vennék később szívesen igénybe: 80

Tájékoztatás továbbképzésről 12%

17%

Karrier tanácsadás

15%

11%

Kedvezményes könyvtárhasználat Hírlevél

11%

11%

Munkaerő-közvetítés Kedvezményes sportlehetőségek

18%

5%

Konferenciák, találkozók Hagyományápolás, szakestek

48. ábra: Igénybe veendő szolgáltatások

A felsőfokú szakképzés, szakirányú továbbképzés és PhD képzés esetén kisebb mintaszámot volt alkalmunk vizsgálni, de mindenképpen szeretnénk ezeket az eredményeket is ismertetni.

2,1

Munkaerőpiaci kivezetést támogató kérdések

3,3

Egyetemi évek, továbbképzés

3,4

Milyennek látja az intézmény külső megítélését Hallgatói és szolgáltatói infrastruktúra, kulturális, sportolási és ösztöndíj lehetőségek

3,1

Oktatáshoz-tanuláshoz szükséges erőforrások rendelkezésre állása, hozzáférhetősége

3,4

49. ábra: Kérdéscsoportok kérdéseire adott válaszok átlagai FSZ, SZT képzés esetén

A válaszadó felsőfokú szakképzésben és szakirányú továbbképzésben részvevő hallgatók az előző csoportnál rosszabb átlagértékekkel minősítették a feltett kérdéseket, de hozzá kell tennünk, hogy itt a mintaszám jóval kisebb, illetve a felsőfokú szakképzésben résztvevők esetében elmondhatjuk, hogy még maga a munkaerőpiac sem tudja még ezt a képzési formát hová tenni.

81

3,6

A PhD évek értékelése Kutatással kapcsolatos kérdések

2,1

Témavezetéssel és képzéssel kapcsolatos kérdések

2,1

Milyennek látja az intézmény külső megítélését

3,8

Oktatáshoz-tanuláshoz szükséges erőforrások rendelkezésre állása,…

4

50. ábra: Kérdés csoportok kérdéseire adott válaszok átlagai PhD képzés esetén

A doktori képzésben résztvevő válaszadók úgy gondolják, hogy összességében hasznosnak és jónak tartják az egyetemen folyó doktori képzést. Véleményük szerint a legtöbb feltétel adott a hallgatók számára az elhivatott kutatás végzéséhez. Aktívabb közreműködést és segítő témavezetést várnának el, valamint véleményük szerint a Doktori Iskola működésében is előnyt jelentene, ha jobban szem előtt tartaná a PhD hallgatók fokozatszerzési lehetőségeinek támogatását.

2.7.2 Közbülső motivációs vizsgálatok eredményei A motivációs vizsgálatok esetében lényeges különbség nem figyelhető meg a kimenő vizsgálatokhoz képest. Sőt a hallgatók néhány kérdés illetve kérdéscsoport tekintetében még előnyösebb képet alkotnak a képzésről. Az első kérdésblokk a köztes motivációs vizsgálatoknál is a központilag előírt kérdéscsoportot, kérdéseket tartalmazza. Egyetemi adatszolgáltatás Az egyetemi kérdések tekintetében a BA, MA, hagyományos és osztatlan képzések kérdései, illetve a PhD képzés hallgatóinak válaszai kerülnek ismertetésre.

82

Egyetemi évek, továbbképzés, tanulási motiváció

3,6

Milyennek látja az intézmény külső megítélését

4

Hallgatói és szolgáltatói infrastruktúra, kulturális, sportolási és ösztöndíj lehetőségek

3,5

Oktatáshoz-tanuláshoz szükséges erőforrások rendelkezésre állása, hozzáférhetősége

3,7

51. ábra: Kérdés csoportok kérdéseire adott válaszok átlagai BA, MA, hagyományos és osztatlan képzés esetén

Ezen vizsgálattípus során a hallgatókat lehetőségünk szerint a képzésben többször, a tavaszi félévben kérdezzük meg. A megkérdezett hallgatók legjobbra az intézmény külső megítélését minősítették átlagosan. Elmondásuk szerint az egyetem még mindig vonzó a továbbtanulni vágyók számára és a régióban vezető szerepet képvisel. Az oktatók hozzáállásával és felkészültségével elégedettek, de néhány képzési formában hiányolják a szemléletes oktatást, és nem elég aktuális szerintük az oktatás, kutatás infrastrukturális ellátottsága.

3,6

A PhD évek értékelése

2

Kutatással kapcsolatos kérdések

2,1

Témavezetéssel és képzéssel kapcsolatos kérdések

3,6

Milyennek látja az intézmény külső megítélését Oktatáshoz-tanuláshoz szükséges erőforrások rendelkezésre állása, hozzáférhetősége

3,7

52. ábra: Kérdéscsoportok kérdéseire adott válaszok átlagai PhD képzés esetén

A jelenlegi doktori képzésben résztvevők egyes esetekben rosszabb minősítést adtak a már képzésüket befejező hallgatókanál, de a negatívan érintett terület számukra is a kutatáshoz biztosított feltételek megléte és a témavezetéssel kapcsolatos hiányosságok, valamint a külföldi kutatási lehetőségek megítélésük szerinti alacsony száma.

83

3. A 2009-ES SZERVEZETI ÖNÉRTÉKELÉS EREDMÉNYEINEK INTÉZMÉNYI ÖSSZEFOGLALÓJA 3.1 2009-es szervezeti önértékelés előzménye A Miskolci Egyetem jelenlegi minőségbiztosítási rendszerének eredményes működése – mint ahogy azt az első fejezetben a Bergeni elveknél jeleztük, - alapul. A külső minőségbiztosítást a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) végzi, megadott forgatókönyv, szabályok alapján és időközönként. Ez a FOI-ek számára gyakorlatilag külső auditként funkcionál és egy validálási aktus, kezdetben 8 évenkénti, most már rövidebben 5 éves időközönként. Értelemszerű, hogy a FOI-ek, így a Miskolci Egyetem is a belső minőségbiztosítási, irányítási rendszerüket folyamatosan működtetik és belső értékeléseiket rövidebb ciklus idővel végzik. Ennek a fenntartása egyrészről törvényi kötelezettség, másrészről viszont minden felsőoktatási intézmény elemi érdeke is, hiszen ez egy olyan folyamatos minőségbiztosítási kontrollt jelent, amely ugyanúgy segít felkészülni a külső audit elvárásainak teljesítésre, mint ahogyan lehetővé teszi a felmérésekből származó eredményekre foganatosított javító és fejlesztő akciók végrehajtatását és nyomon követését. A magyarországi felsőoktatási intézmények számára a belső minőségbiztosítási rendszer tartalma nincs mereven rögzítve, az intézmények maguk választják meg, hogy a 7 Bergeni elv teljesülését milyen vizsgálati metodikákkal és minőségbiztosítási rendszer segítségével elégítik ki. A nemzetközi és a hazai gyakorlat is elsődlegesen a szervezeti önértékelés, és azon belül is az európai kiválósági modell (EFQM) logikáját átvevő módszertant követi. Ehhez a Miskolci Egyetem Vezetéstudományi Intézetében kidolgozott UNI-EFQM és UNICAF modellek szolgálnak alapul. Az itt kidolgozott modellek sikerét jelzi, hogy egy pilot vizsgálatsorozat lefolytatása után ezt fogadták el a magyar felsőoktatás minőségbiztosítási mintamodelljének is. A Miskolci Egyetem vezetése 2007-ben vállalta, hogy a minőségbiztosítás megfelelő működése érdekében kétévente szervezeti önértékelést végez az intézményben. Az első ilyen vizsgálatra 2007-ben, majd a vállalásnak megfelelően a legutóbbira 2009-ben került sor. A 2007-es önértékelés – a sikeres 2008-as intézményakkreditáció előkészítéseként – teljes körű volt, azaz az UNI-CAF modellre épülve a nem oktatási szervezeti egységek tevékenységére is kiterjedt. Ebben a Központi Igazgatás, a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság dolgozói, a Miskolci Egyetemi Könyvtár, Levéltár és Múzeum dolgozói és az egyes karok nem oktató munkatársai vettek részt. A 2009-es vizsgálat viszont csak az oktatási szervezeti egységeket (a 8 egyetemi-főiskolai kart és a kvázi karként funkcionáló, de ezzel a státusszal nem rendelkező Bartók Béla Zeneművészeti Intézetet) minősítette. Ennek a változtatásnak több oka van:

84

-

egyrészt a TIOP és TÁMOP programok az infrastruktúra és belső szolgáltatások fejlesztését jelentősen érintik,

-

a jelenlegi akkreditációs követelmények ezt a területet kevésbé érintik.

3.2 2009-es szervezeti önértékelés módszertana és eredményei A Miskolci Egyetem második intézményi szintű szervezeti önértékelése 2009 novemberétől 2010 februárjáig tartott, de az eredmények elemzése illetve a fejlesztési és stratégiai tervekbe való beépítésük egészen 2010 júniusáig tartott. A 2009-es önértékelés alapját a korábban elkészített vizsgálatok tesztrendszere és szöveges értékelési módszertana szolgáltatta. Az UNI-EFQM modell kilenc mezőjéből, mint ahogy azt korábban is jeleztük nyolc mezőnél külső/belső közvélemény kutatást is végzünk különböző tesztrendszerek segítségével. Az első fejezet 1. sz. ábrája is jelzi, hogy ha a DPR vizsgálatokat kiterjesztjük akkor ezek az UNI-EFQM-be is beépítendők. Tekintve, hogy 2009-ben még a DPR fejlesztések csak indultak, de mi más több vizsgálati teszteket és un. provizorg vizsgálatot kifejlesztettünk, illetve elvégeztünk. A fejlesztések a 2007-es vizsgálati anyagokhoz képest a következőket érintették: -

-

oktatói (aktív státusszal rendelkező oktatók/kutatók számára), hallgatói tesztrendszer (aktív és volt hallgatók számára): o gólyatábori és motivációs teszt, o végzős vagy szervezeti önértékelési teszt, o végzett hallgatói teszt (DPR provizorg vizsgálatok), o kurzusértékelő teszt, társadalmi hatás teszt (külső szereplők számára): o végzett hallgatókat foglalkoztató cégek tesztje, o munkaerőpiaci közvetítők tesztje, o kamarák, szakmai szervezetek tesztje, o középiskolák tesztje.

Az oktatási szervezeti egységek esetében az oktatói, munkatársi és hallgatói tesztek kerültek kitöltésre, a nem oktatási szervezeti egységek esetében viszont csak a munkatársi tesztek. A társadalmi hatás teszteket a külső, egyetemen kívüli, de annak működésében érintett (érdekelt) szereplők töltötték ki. Az oktatói/munkatársi tesztek a vezetés, a stratégia, a munkatársak irányítása, az erőforrások, a folyamatok és a munkatársi elégedettség EFQM mezőkre vonatkozó kérdéseket tartalmazták. Az oktatói és a munkatársi teszt tartalmilag nem, csupán a kérdések megfogalmazásában különbözik egymástól. Pl. ahol az oktatói teszt a kar vezetéséről érdeklődik, ott a munkatársi teszt a szervezeti egység vezetéséről, stb. Ahogyan azonban korábban említettük, most csak az oktatói teszt eredmények kerülnek elemzésre. A hallgatói tesztek a stratégia, az erőforrások, a folyamatok, a hallgatói elégedettség területeit vizsgálták, míg a társadalmi hatás tesztek az intézmény működésének társadalmi vetületét vizsgálták. 85

A hallgatói tesztek három szintjéből az első, a kurzusértékelés, némileg módosított kérdőívvel ma is ugyanúgy zajlik. Minden szemeszterben a Hallgatói Önkormányzat közreműködésével kiválasztásra kerül néhány, előző félévben oktatott tárgy, amellyel kapcsolatos elégedettség mérése kurzusértékelés formájában történik. A felmérések eredményeként a kurzusok hallgatói minősítése visszacsatolásra kerül az érintett kar vezetése, a tantárgy oktatója, és az érintett intézet vagy tanszék vezetője felé. Gyenge minősítések esetén a tárgyjegyzők és a tanszékvezetők kötelesek megvizsgálni a gyenge minősítések okát és javító intézkedéseket végrehajtani a fejlődés érdekében. A hallgatói tesztek közül a második az úgynevezett végzős hallgatói (vagy jelenleg kimenő motivációs) teszt, amelynek keretében a végzés előtt álló hallgatók szakértékelést és szervezeti önértékelést adtak a mögöttük álló tanulmányi időszak tapasztalatai alapján. A hallgatói tesztek harmadik kérdőívével a már végzett hallgatók alkothattak véleményt arról, hogy a munkaerőpiacról visszatekintve hogyan ítélték meg az itt szerzett tudást és tapasztalatot, valamint milyennek értékelték az igénybevett szolgáltatásokat. Összehasonlítva a 2007-es önértékeléssel a tesztrendszerben 2009-ben két új kérdőív került be. Az első a hallgatói tesztek részeként megjelent gólyatábori és motivációs vizsgálat. Itt az újonnan felvett első éves hallgatók véleményét kérdeztük meg az intézménybe kerülésük utáni első tapasztalatokról, és a gólyatábori élményekről. Kiemelkedő cél volt annak a megismerése, hogy az intézménybe belépő hallgatók milyen motivációkkal érkeztek és ez hogyan változik az első benyomások megszerzése után. A tesztet nappali képzésben résztvevő BSc hallgatókkal töltettük ki. Mivel a teszt nem minden karon került kitöltetésre, ezért természetesen csak az érintett karok esetében került bele az értékelésbe. A teszt eredményeit minden évben az oktatásért felelős dékán-helyettes, a Kar dékánja és a kari Hallgatói Önkormányzat vizsgálja meg és a minősítések figyelembevételével tervezi meg a következő évi Gólyatábort és ahhoz kapcsolódó tájékoztató rendezvényeket. A másik új teszt a társadalmi hatás vizsgálatokat érinti. Korábban csak az intézmény „output” oldalán szereplő intézmények véleményét kérdeztük meg, ezzel az új teszttel viszont már az „input” oldal, a potenciálisan sok felvételizőt adó középiskolákat vezetését is bevontuk ebbe. Ezen kívül két kérdőív is megújításra került és ezek eredményét használtuk fel az UNIEFQM modellhez. A megújítás azonban mindkét esetben azt jelentette, hogy kiegészítettük, felfrissítettük a kérdőívek kérdéslistáit. Ezek esetében szorosan együttműködtünk a karok és a Hallgatói Önkormányzat képviselőivel. Az egyik ilyen megújult kérdőív a kurzusértékelő kérdőívünk volt, amelybe a Bologna rendszer sajátosságait, a nagy létszámú képzés jellemzőit is figyelembe vettük. Ennek eredményeképpen egy olyan teszt született, amely remélhetőleg sokáig mindenfajta kurzusokkal kapcsolatos minőségbiztosítási célnak megfelel. A másik megújuló teszt a végzett hallgatói kérdőív volt. Ez a kérdőív már az intézményt és a felsőoktatást is egyre jobban érintő Diplomás Pályakövető Rendszer részeként készült el. Egy komplex, minden képzési területet és képzési szintet felölelő strukturált kérdőív készült el, amely az intézményi célok mellett, a kari céloknak is megfelel. 86

A kérdőív segítségével két éven keresztül egy évvel a végzés után diplomát szerzett volt hallgatókat kerestünk meg. Az első évben még a papír alapú, a második évben viszont már online tesztet alkalmazva. A tesztes felmérések elvégzéséhez beszerzésre került egy kérdőív készítő és felmérés menedzselő szoftver is, amely a Minőségbiztosítási Iroda kezelésében van. A szoftver alkalmas mindenféle papír vagy online kérdőív elkészítésére és a felmérések személyes felügyelettel történő vagy automatizált menedzselésre. A 2009-es szervezeti önértékelés felmérései néhány kivétellel, már mind ezzel a szoftverrel készültek, kerültek feldolgozásra és lettek kiértékelve. A felmérések minden esetben anonim kérdőívekből álltak. Az oktatói és hallgatói felmérések esetében a végzett hallgatói eredményeket kivéve mindig teljes körű volt a megkérdezés, míg a társadalmi hatás tesztek esetében már mintavételes megkeresés történt, ahol az érintettek kiválasztása szakértői módszerrel történt. A hallgatói teszteknél a teljes körű megkeresés esetében a Neptunban szereplő adatok, a felmérések lebonyolításában pedig a Hallgatói Önkormányzat nyújtott segítséget. A 2009-es szervezeti önértékelésben szereplő egyes felmérések statisztikáját, elsősorban a felmérésekben résztvevők karonkénti számát mutatja a következő táblázat. Résztvevők száma\Karok4 Oktatói teszt

ÁJK

8. táblázat: A 2009-es szervezeti önértékelés statisztikái (fő, %) BBZI BTK CTFK EK GEIK GTK MAK MFK

45

na

105

16

11

96

59

34

60%

na

80%

43%

41%

54%

83%

80%

155

na

96

125

32

168

153

18

28

213

25

312

47

1015

580

371

40

55

Értékelt kurzusok száma

10

3

8

2

82

15

64

10

7

Szervezeti önértékelés Társadalmi hatás tesztek Szöveges értékelésben résztvevők száma

150

9

115

16

120

130

853

45

36

12

na

13

12

5

23

28

17

0

3

na

3

3

4

4

6

3

3

Teljes oktatói állomány %-ában Végzett hallgatói elégedettség Kurzusértékelés

39 75%

na – nincs adat5

A 8. táblázatban látható, hogy a Miskolci Egyetem karain milyen volt az önértékelési felmérésekben való részvétel, illetve hányan vettek részt az egyes karok képviselői közül az UNI-EFQM modell szintű értékeléshez szintén szükséges szöveges értékelésben. A táblázatból látható, hogy a 2009-es önértékelésben a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet nem vett részt. Ugyan itt is történt kurzusértékelés és végzős hallgatói értékelés és ennek az 4

ÁJK – Állami és Jogtudományi Kar, BBZI – Bartók Béla Zeneművészeti Intézet, BTK – Bölcsészettudományi Kar, CTFK – Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar, EK – Egészségügyi Kar, GÉIK – Gépészmérnöki és Informatikai Kar, GTK – Gazdaságtudományi Kar, MAK – Műszaki Anyagtudományi Kar, MFK – Műszaki Földtudományi Kar

5 A fenti táblázatban szereplő adatok az egyes karok szervezeti önértékelési kiadványai alapján kerültek összeállításra. Mivel az egyes kiadványok szerkezete némileg eltérő, ezért szerepelnek hiányzó adatok a táblázatban.

87

adatait a táblázatban is feltüntettük, azonban az egyetemi eredmények nem tartalmazzák ennek az oktatási szervezeti egységnek az önértékelési értékeit6. A 2009-es önértékelés során a kérdőívek online elérhetőségét elektronikus formában (emailes megkereséssel) juttattuk el a résztvevők számára. A hallgatói és oktatói tesztek esetében a megkeresésekhez a Neptun adatbázisát és a Kari email listákat használtuk. A társadalmi hatás tesztek esetében a karok szerezték be a szükséges elektronikus elérhetőségeket, vagy ahol ez nem volt megoldható, ott maradtunk a papír alapú kérdőívek postán való eljuttatásánál. Az emailes megkeresés mellett mindenhol alkalmaztunk emailes emlékeztető üzeneteket is, amelyeket csak a még választ nem adó megkeresettek számára küldtünk ki, általában 4-5 napos ciklusokban. Korábbi tapasztalatok alapján ez tűnt a leghatékonyabbnak. A 2009-es intézményi szervezeti önértékelési értékeket az alábbi UNI-EFQM modell foglalja össze.

53. ábra: a 2009-es szervezeti önértékelés eredményei az UNI-EFQM modell alapján

Az előző ábráról leolvasható, hogy a Miskolci Egyetem 2009-es szervezeti önértékelése alapján, mely területeken, hány százalékos teljesítményt nyújtott és hány pontot szerzett. Az itt elért 678 pontos összteljesítmény, amely ugyan némileg kevesebb, mint a két évvel korábbi, de továbbra is kedvező teljesítményről tanúskodik7. Az adottság elemekhez képest itt is jobb eredményt értek el az eredmény mezők. A modell mezőit megvizsgálva azt láthatjuk, hogy a legjobb eredményeket a Szervezeti eredmények (80%), az Erőforrások (71%) és a Társadalmi hatás (70%) területein érte el a szervezet 2009-ben. A leggyengébb

6

A 2007-ben felmérésnél is hasonló volt a helyzet. Speciális kis létszámú képzésnél nem tehet a „tömegoktatás” statisztikai alapú módszereit mereven alkalmazni.

7

A vizsgálati tesztek változása miatt is lehet eltérés.

88

értékelést pedig a Munkatársak irányítása (64,1%), a Stratégia (66,3%) és a Hallgatói elégedettség területeken kapta az egyetem.

54. ábra: 2009. évi UNI-EFQM tesztes értékelésének %-os értékei kérdéscsoportok szerint

Az EFQM területeken túl elvégezhetjük a szöveges értékelés nélküli, tesztes eredmények kérdéscsoportonkénti elemzését. Ennek az értékeit mutatja a fenti ábra. Az egyes kérdéscsoportok eredményét együttesen megnézve fejlesztendő területként a 60%nál kevesebb eredményt elért területeket nevezhetjük, ezek a 2009-es értékelés szerint az alábbiak.

89

9.

táblázat: A 2009-es önértékelés 60% alatti kérdéscsoportjainak rangsora

KÉRDÉSCSOPORT

ÁTLAGÉRTÉK (%)

szervezeti önértékelés

59,4

vagyonelemek

59,4

általános stratégiai szemlélete

58,8

vezetés stratégiai szemlélete

58,5

munkatársak fejlesztése

57,9

intézményi pénzügyi helyzet

56,7

kutatási helyzet

56,0

munkatársak ösztönzése / motiváció

54,3

egyéni előmenetel

53,7

munkatársak értékelése

53,3

A 9. táblázatban bemutatott fejlesztendő területeket megvizsgálva a harmincnégy vizsgált kérdéscsoportból 10 ért el 60%-nál gyengébb eredményt. Ez azt jelenti, hogy a témakörök közel egyharmada fejlesztendő a 2009-es értékelés alapján (az 59,4%-os értékek határesetként is értelmezhetőek).

3.3 2009-es önértékelés eredményei a 2007-es önértékeléssel összevetve A 2007-es eredményekkel összehasonlítva a 2009-es eredményeket elmondható, hogy a vizsgálat területek felénél stagnálás vagy enyhe visszaesés tapasztalható, a másik felénél viszont javulás tapasztalható. A stagnálás és a visszaesés általános oka egyrészt az önértékelésekre oly jellemző kezdeti túlzó pozitív megítélés fokozatos átalakulása realizmussá, amelyhez szükséges az önértékelési rendszer megismerése, és a résztvevők megfelelő felkészítése. Másrészt hozzájárulhatott ehhez a modellhez alkalmazott önértékelési tesztrendszer kismértékű bővülése, megújulása, amely szintén nehezíti a pontos összehasonlítást. A teljes intézményre vonatkozó értékelés csökkenése ellenére az EFQM modell szintű összehasonlításban a 2007-es évhez képest a 2009-es önértékelés eredményeiben különböző mértékű javulás is tapasztalható a Stratégia, az Erőforrások, a Folyamatok és a Szervezeti eredmények területein. Ez a tendencia mindenképpen örömteli, mivel a Szervezeti eredményeket leszámítva mindhárom EFQM mező szerepel mindkét önértékelési év negatív rangsorában. Tehát ezen területek fejlesztése kiemelten fontos és szükséges az intézmény számára. Általánosan elmondható, hogy az intézményi stratégia jobb megítélése annak az erőfeszítésnek az eredménye, hogy a Miskolci Egyetem az Intézményfejlesztési Terve (IFT) elkészítésével időről időre világos közép és hosszú távú célokat fogalmaz meg, amelyek az alacsonyabb szervezeti egységek szintjén is megjelennek. Ezzel összhangban olyan infrastrukturális és szervezeti fejlesztések zajlottak és zajlanak jelenleg is az intézményben, amelyek az erőforrások és a folyamatok területein való jobb megítéléshez is 90

hozzájárulhattak. Különösen örvendetes a szervezeti eredmények területén megjelenő javulás, amely egyértelmű jele annak, hogy az egyes szervezeti egységekben megvalósuló fejlesztő erőfeszítések hogyan kapcsolódnak szinergikusan össze intézményi szinten, ezáltal egy magasabb pénzügyi és szervezeti eredményt biztosítva. Az Erőforrások terület megítélésének javulását pedig eredményezhette az időközben elnyert TÁMOP és TIOP pályázati forrásoknak az intézményi infrastruktúrát és a pénzügyi erőforrásokat is javító pozitív hozzájárulása. A Folyamatok mező javulásához valószínűleg szintén a HEFOP és TÁMOP pályázatok sok területen történő folyamatfejlesztő és szabályalkotó lépései járultak hozzá. A Szervezeti eredmények javulásának megítélése nehéz, mivel ezt csak a szöveges értékelésben résztvevő kari delegáltak végzik. Itt valószínű, hogy ezen delegáltak világosabban látják, és direktebb módon érzékelik azon fejlesztő és javító intézkedéseket, amikkel az egyes szervezeti egységek az oktatás minőségének javulásáért tesznek. Amennyiben a 2007-es és 2009-es önértékelés kérdéscsoportonkénti rangsorainak az eredményét összevetjük, akkor az alábbi eredményeket kapjuk. Folyamatok 80,0 Vezetés 68,860,0 56,7 Erőforrások 40,0 54,3 58,8 45,652,5 20,0 Munkatársak  Stratégia 0,0 52,7 55,0 58,5 irányítása 64,0 55,5 Társadalmi  70,4 hatás

2007 2009

54,7 59,4 54,7 Hallgatói  56,7 elégedettség

Munkatársak  elégedettség 55. ábra: 2007. és 2009. évi kérdéscsoportok szerinti rangsor értékeléseinek összevetése

Az 55. ábrán a már korábban értékelt kérdéscsoportonkénti rangsorban szereplő, legalacsonyabb értékelést megszerző EFQM mezők összehasonlítását tettük meg. A diagramon a rangsorokban szereplő mezők százalékos értékelését tüntettük fel. Minden EFQM mezőt megjelenítettünk, amelyik a két év valamelyik rangsorában is előfordult. Az ábrán zölddel jelöltük meg azokat az értékeket, amelyekhez tartozó mezők az adott évi negatív rangsorban nem szerepelnek. Látható, hogy ezek az értékek mind 60% felettiek, ami a fejlesztendő területekbe való bekerülés feltétele volt az egyes önértékelések kérdéscsoportonkénti elemzésénél. Az ábrát megnézve mindkét listán szereplő területek közül a legjelentősebb javulást a Folyamatok mező érte el, amelynek a megítélése két év alatt

91

valamivel több mint 10%-kal javult. A legkisebb javulást ezen rangsorok eredményei alapján az értékelők az Erőforrások és a Munkatársak elégedettsége területnél érzékeltek8. Amennyiben az EFQM modell szöveges értékelést is magába foglaló rangsorait vetjük össze, akkor a következő táblázatot kapjuk. 10.

táblázat: A 2007-es és 2009-es EFQM modell rangsora

UNI-EFQM modell szerinti rangsor

2007

2009

Stratégia

1.

4.

Munkatársak irányítása

2.

1.

Folyamatok

3.

5.

Erőforrások

4.

7.

Munkatársak elégedettsége

5.

3.

Hallgatói elégedettség

6.

7.

Vezetés

7.

6.

Társadalmi hatás

8.

8.

A fenti 10. táblázatban látható, hogy az EFQM modell szerinti rangsorban a legnagyobb átrendeződés az Erőforrások és a Stratégia területek esetében történt9. Mindkét terület több helyezést „rontva” lejjebb kerül a negatív listánkon, azaz javított az értékelésén. Ha ezt kiegészítjük a %-os változással, akkor a következő ábrát kapjuk.

Rangsorbeli változás

4 3 2 1

Folyamatok Erőforrások

%-os változás

0 ‐5

0

5

10

‐1

Munkatársak  irányítása Hallgatói  elégedettség Munkatársak  elégedettsége Társadalmi hatás Stratégia

‐2

Vezetés

‐3

56. ábra: az EFQM modell szerinti mezők 2007-ről 2009-re való változásának összevetése

8

A folyamatos építkezések (felújítások) ellentmondása ez, ami 2011-ben konszolidálódik majd.

9

A „Kiváló Egyetem” besorolást, illetve a kutatási és tehetséggondozási pályázatok ezen még tovább javítanak.

92

Az 56. ábrán pedig azt láthatjuk, hogyan változott 2007-ről 2009-re az UNI-EFQM mezőknek a modell szerinti rangsorhelyezése és a százalékos értékeinek az elmozdulása egy kétdimenziós térbe helyezve. Ebből azt olvashatjuk le, hogy a legjobban az Erőforrások, a Stratégia és a Folyamatok területe fejlődött, amely a két évvel korábbi értékéhez és a többiekkel szembeni relatív rangsorbeli helyezése szerint is sokat javult. A legrosszabb eredményt, vagyis mindkét területen való visszaesést pedig a Vezetés, a Munkatársak elégedettsége és a Munkatársak irányítása mezők könyvelhetik el.

3.4 Karok EFQM eredményeinek összehasonlítása Az egyes karok EFQM eredményeit mutatják mezőnkénti összehasonlításban a következő ábrák. Az első ezek közül a Vezetés mezőt ábrázolja, amely a vezetők elkötelezettségét, iránymutatását, vezetői struktúra és hierarchia működését és más vezetői magatartásokat jellemez.

Vezetés 80,0%

70,3%

75,3% 62,5%

60,0%

63,2%

55,1%

71,1% 69,5% 58,6%

40,0% 20,0% 0,0% ÁJK

BTK

CTFK

EK

GEIK

GTK

MAK

MFK

57. ábra: 2009-es önértékelésben a Vezetés mező karonkénti összehasonlítása (%-ban)

Látható a diagramon, hogy a Vezetés mezőbe tartozó eredmények csak két kar esetében (CTFK, GTK) rosszabbak 60%-nál. Több kar esetében 70% körüli pozitív megítélés alá esik a terület, míg egy kar esetében (EK) kimagaslóan jó a vélemény. A második a Stratégia mező eredménye, amely a szervezeti működés különböző szintjeinek stratégai jellegét és annak láthatóságát elemzi.

93

Stratégia 70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0%

58,3%

64,6%

63,8%

50,1% 51,2%

50,1%

ÁJK

BTK

CTFK

63,5% 63,1%

EK

GEIK

GTK

MAK

MFK

58. ábra: 2009-es önértékelésben a Stratégia mező karonkénti összehasonlítása (%-ban)

A Stratégia mező eredményei 50%-65% között ingadoznak karonként, ami elég alacsonynak tekinthető. A gyengébb eredmények a CTFK, a GEIK és a GTK esetében születtek10, míg a legkedvezőbb, de szintén viszonylag alacsony az EK, BTK és a MAK esetében. A Munkatársak irányítása mező a szervezet személyi állományának menedzseléséről, irányításáról, teljesítményének méréséről és a kommunikáció megítéléséről ad képet.

Munkatársak irányítása 80,0%

77,2%

76,5% 65,4% 64,0%

76,1% 67,5%

60,9% 63,9%

60,0% 40,0% 20,0% 0,0% ÁJK

BTK

CTFK

EK

GEIK

GTK

MAK

MFK

59. ábra: 2009-es önértékelésben a Munkatársak irányítása mező karonkénti összehasonlítása (%-ban)

A Munkatársak irányítása az intézmény minden karán elfogadható mértékű, 61% és 77% között ingadozik. Legalacsonyabb a GEIK esetében, legmagasabb az EK, ÁJK és a MAK esetében. 10

Ezen a helyzeten jelentősen változtat a „Kiváló Egyetem” cím és az ahhoz kapcsolódó TÁMOP és TIOP kiválósági központok fejlesztésére elnyert támogatások (TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 és TIOP 1.3.110/1-2010-0012).

94

Erőforrások 80,0%

69,3% 66,4%

72,9% 74,2%

72,8% 61,0% 63,0%

60,1%

60,0% 40,0% 20,0% 0,0% ÁJK

BTK

CTFK

EK

GEIK

GTK

MAK

MFK

60. ábra: 2009-es önértékelésben az Erőforrások mező karonkénti összehasonlítása (%ban)

Az Erőforrások mező a negyedik. Itt az oktatási/kutatási, munkavégzési és pénzügyi infrastruktúra megítélése, az információ, a tudásmenedzselés és a partnerkapcsolatok értékelése történik. Látható, hogy az előző mezőhöz hasonlóan itt is jó eredmények születtek. Az értékelések 60% és 74% között ingadoznak. A legalacsonyabb a CTFK esetében a legjobb az EK-nál volt mérhető. A Folyamatok mező eredményeinél az oktatás/kutatás, a támogató tevékenységek, az irányítási folyamatok meglétének és működésének megítélése, valamint az utánpótlásnevelés, elitképzés rendszerének értékelése látható.

Folyamatok 80,0% 70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0%

73,4%

72,4%

68,8%

55,9% 58,5%

57,4%

ÁJK

BTK

CTFK

69,0%

EK

GEIK

GTK

MAK

64,8%

MFK

61. ábra: 2009-es önértékelésben a Folyamatok mező karonkénti összehasonlítása (%-ban)

A Folyamatok mező eredményei 56% és 73% között ingadoznak az egyes karokon. Összességében elmondható, hogy a Folyamatok megítélése jó az intézményben, amihez az is 95

nagymértékben hozzájárulhat, hogy az intézmény folyamatainak szabályozottsága nagyon alapos előkészített. Legalacsonyabb eredményeket a GEIK-en mérhettünk, a legmagasabbat az ÁJK-n és az EK-n. A Munkatársi elégedettség mező a következő az EFQM eredményei között. Ebben a mezőben az önértékelésben véleményt nyilvánítók között az elégedettség mérésének gyakoriságára és milyenségére vonatkozó, a követelmény és teljesítményértékelési, karriertervezési, személyiségfejlesztési rendszer meglétére, a fluktuáció szintjére, a tehetségek megtartására vonatkozó elképzelések eredményeit láthatjuk. Az önértékelés során a legalacsonyabb értéket a CTFK, míg a legmagasabbat a BTK esetében kaptuk.

Munkatársi elégedettség 75,0%

69,8% 70,6%

67,6%

70,0%

63,9%

65,0% 59,0%

60,0%

61,4% 61,7%

63,0%

55,0% 50,0% ÁJK

BTK

CTFK

EK

GEIK

GTK

MAK

MFK

62. ábra: 2009-es önértékelésben a Munkatársi elégedettség mező karonkénti összehasonlítása (%-ban)

Látható, hogy ezen a területen az eredmények az egész intézmény szintjén viszonylag alacsonyak, sok kar esetében 60% körül ingadoznak, és csak néhány kar (BTK, ÁJK, EK) mutatnak magasabb értékeket. A Hallgatói elégedettség mező a véleményt nyilvánító hallgatók és volt hallgatók eredményeit mutatják az oktatási/kutatási és szolgáltatási infrastruktúra, a szolgáltatások mennyisége és minősége, valamint az itt szerzett tudás és tapasztalat megítélése szempontjából.

96

Hallgatói elégedettség 67,8% 68,0% 65,2%

66,0% 64,0%

65,9%

64,1%

63,5% 63,6% 62,2%

61,7%

62,0% 60,0% 58,0% ÁJK

BTK

CTFK

EK

GEIK

GTK

MAK

MFK

63. ábra: 2009-es önértékelésben a Hallgatói elégedettség mező karonkénti összehasonlítása (%-ban)

Látható, hogy az eredmények minden kar esetében 60% felettiek, azonban egyik karnál sem haladják meg a 68%-ot, ami jelentős fejlődési lehetőséget hordoz még erre a területre. A legalacsonyabb eredmények az MFK-nál, a legmagasabbak pedig az EK-nál jöttek ki.

Társadalmi hatás 100,0% 80,0%

78,9%

87,8%

62,1%

72,7%

72,5%

GEIK

GTK

58,9%

60,0% 40,0% 20,0% 0,0% ÁJK

BTK

CTFK

EK

64. ábra: 2009-es önértékelésben a Társadalmi hatás mező karonkénti összehasonlítása (%ban)

A Társadalmi hatás mező az intézmény karainak partnerkapcsolati visszajelzéseit méri. Itt két kar (MAK, MFK) esetében nem érkeztek vissza válaszok, ezért a diagram ezeket a karokat nem mutatja. A karok között viszonylag nagy a szórás ezen a területen. A legalacsonyabb értéket az EK és az ÁJK mutatja, míg a legmagasabb értékeket a CTFK és a BTK.

97

Szervezeti eredmények 100,0%

83,3% 81,7%

80,0%

77,5%

88,0%

83,3% 85,0% 70,0%

57,2%

60,0% 40,0% 20,0% 0,0% ÁJK

BTK

CTFK

EK

GEIK

GTK

MAK

MFK

65. ábra: 2009-es önértékelésben a Szervezeti eredmények mező karonkénti összehasonlítása (%-ban)

Az utolsó mező a Szervezeti eredményeket mutatja. Ez a mező a szervezeti teljesítményt mérő főbb mutatók elmozdulását méri. Ezen a területen összességében jól szerepeltek a karok és az intézmény egésze. Általában 80% feletti eredményeket értéke el. A legalacsonyabb értéket a CTFK, a legmagasabbat a GEIK esetében mértünk.

3.5 Karok főbb eredményei kari elemzésben

3.5.1 Állam és Jogtudományi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése A modell kérdőíves felmérés vizsgálati tesztjeit az öt adottságelem és a munkatársi megelégedettség vonatkozásában 45 fő teljes munkaidőben foglalkoztatott oktató töltötte ki, ami az oktatói/kutatói állomány 60%-a. A hallgatói elégedettség mérése során -

a végzett hallgatókra vonatkozó tesztnél a válaszadók 155 fő;

-

a szervezeti önértékelést végzők száma 150 fő;

-

a kurzus-értékelést végrehajtók száma pedig az önértékelés félévében

A társadalmi hatás papíralapú felmérésére 12 kérdőív érkezett be. A felsőoktatási kiválósági modell szerinti értékelés módszertani szempontrendszere felbontható egy PRIMER és egy SZEKUNDER halmazra. Mindkettő figyelembe veszi mind a teszt alapú, mind pedig a szöveges értékelés eredményeit. A primer feldolgozás elsősorban a teljes modellre és azon belül az adottság – és eredményelemekre vonatkozó átfogó értékeket tartalmazza, illetve az egyes elemeken belüli szélsőségeket taglalja, addig a szekunder feldolgozás az elemeken belüli csoportokat, az elemeken belüli és elemek közötti 98

összefüggéseket vizsgálja. A primer (elsődleges) feldolgozás során az összes pont, a maximális – minimális pontok/%-ok (előfordulási gyakorisága) az átlagpont, a terjedelemvizsgálat elemeire épít. A szekunder (másodlagos) feldolgozás kiterjed pl. a statisztikai csoportok elemenkénti értékelésére (férfi-nő, minősített-nem minősített…), az adottság és eredmény elemekből képzett láncok tagjai együtt járásának vizsgálatára, a főcsoportok (kommunikáció, kultúra, …) átlagpont-számítására. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara a Miskolci Egyetem küldetéstudatához illeszkedően a kutatóegyetem részeként a kutatási-fejlesztési és oktatási tevékenységével létrehozott tudásanyag átadásával a hallgatók hazai és nemzetközi piaci versenyképességének biztosítását tekinti fő feladatának. A vezetői elkötelezettség demonstrálása érdekében a „Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar fejlesztési terve 2007–2010” című dokumentumban részletesen bemutatja azokat a tényezőket és tervezett intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kar oktatói és munkatársi állománya egységes tudományos, szakmai közösségként legyen képes a versenyképes tudás átadására.

66. ábra: ÁJK 2009-es szervezeti önértékelés eredménye (%-ban)

A vezetés vizsgálatakor 13 kérdésre kerestük a választ, amelynek kérdésenkénti pontokban meghatározott eredményét szemlélteti a következő ábra. Jól érzékelhető, hogy a kérdésekre adott válaszok a 3,0-3,8 pontos intervallumban helyezkednek el. A legmagasabbra (3,8 pont) a vezetők példamutatását minősítették a kollégák az oktatás specifikus erkölcsi elemeinek és érvényesülésének tekintetében, s leggyengébbnek pedig (3,0 pont) a hatalmi pozícióban levő emberek távolságtartását tartották. A jogi karok párhuzamos értékelése során 2005 évben átfogó vizsgálatra került sor, amely pozitív eredménnyel a „kiválósági hely” cím elnyerésével zárult. A vizsgálat során tett megállapításokat értékelte a kar és a minőségkultúra kiválósági kritériumainak fejlesztésére 99

törekszik. Az intézeti szervezeti struktúrától elkülönítetten működik a valamennyi intézet által delegált tagokkal működő minőségirányítási bizottság, ami a minőségkultúrára hatást gyakorló kari intézkedések előzetes véleményezési, valamint részben döntés-előkészítő fóruma. A Kar fejlesztési dékán-helyettese tagja az egyetemi Minőségügyi Testületnek, ahol az egyetemi minőségirányítási koncepcióhoz való illeszkedés elemei körvonalazódnak. A 2005 évben került sor a MAB által a jogi karok párhuzamos vizsgálatára. Ennek eredményeként karunk és doktori iskolánk egyaránt „kiválósági hely” cím viselésére vált jogosulttá, amely azt jelenti, hogy a felsőoktatási szakmai közösség véleménye a kar munkájának színvonaláról kimagasló. A kar szervezetére, oktatási/tudományos tevékenységére, emberi erőforrásokra stb. kiterjedő vizsgálat során tett megállapításokat a kar beépítette fejlesztési terveibe, stratégiai elképzeléseibe. A kari célkitűzések meghatározásakor figyelembe veszi a kar a társadalmi és hallgatói információk visszacsatolása révén levont következtetéseket. Ezek a visszacsatolások részben formális, részben informális csatornákon keresztül valósulnak meg. Figyelembe veszi a kari, továbbá a felsőoktatási reform kapcsán kialakított tendenciákat, jogszabályi feltételeket és az ezekből leszűrhető kedvező és kedvezőtlen tendenciákat. Természetesen a stratégiaalkotás kari szinten kapcsolódik az intézményi fejlesztési tervben rögzített elképzelésekhez, elvárásokhoz. Ennek eredményeként készült el 2007-2011 évre vonatkozóan a kari fejlesztési terv.A tesztes értékelés alapján a legmagasabb értéket 4,1 pontot a vezetés kapta, amely meghatározza a szervezetekkel, személyekkel szembeni teljesítmény elvárásokat, míg a vizsgálathoz használt 5-ös skálán a legalacsonyabb értéket 2,7 pontot a személyre szabott személyzet-fejlesztési terv kapta. A kar oktatói állománya társadalomtudományi képzettséggel és tudományos fokozattal rendelkeznek. A társadalomtudományokon belül állam- és jogtudományi végzettséggel rendelkezők oktatják a jogi tárgyakat. Az oktatói korfa kedvező, az oktatói/kutatói utánpótlás kinevelésére és biztosítására nagy hangsúlyt fektet a kar. A karon indított valamennyi szakon a szak vezetője egyetemi tanár, a szakirány felelősök PhD fokozattal rendelkező egyetemi docensek. A szakon jegyzett tárgyak felelősei 80%-ban teljes munkaidőben foglalkoztatott, tudományos fokozattal rendelkező oktatók. A legmagasabb eredmények a partnerkapcsolatok szempontjából történő vizsgálatok szempontjából születtek. Az erőforrások tesztes eredményei alapján a legmagasabb értéket 3,9 pontot két kérdésre adtak, az egyik, hogy biztosított-e a szakmai szervezetekkel való kapcsolatépítés, -fenntartás és szándék az együttműködés kialakítására, a másik, hogy biztosított-e az intézményi (nem kari) szervezetekkel való együttműködés. A leggyengébb eredmény a pénzügyi szempontból történő vizsgálat körében született. Legkisebb értéket 2,6 pontot a pénzügyi döntéshozatal decentralizációja érte el. Összegezve megállapítható, hogy a folyamatok kiértékelése kapcsán született eredmények szerint igazán gyenge eredmény ezen a területen nem született, igazi gyengeség nem volt kimutatható. Az erősségek száma ezzel ellentétben igen magas tételesen jelen értékelésben 100

csak a legerősebb mérési pontok lettek feltüntetve, de ezen kívül a 4.0 eredményt elérő, illetve azt meghaladó értéket mutató mérési pontok száma 16, amely igen jó eredményt jelent. A folyamatok kiértékelésén belül sor került a karon érvényesülő követelményrendszer értékelésére, valamint a tudományos közéleti tevékenység és az egyes szervek személyek önálló értékelésére is. Ennek eredményeként kiemelendő, hogy a kar dékánja és dékáni hivatala a rájuk leadott magas szavazatszám mellett is kiemelkedően jó megítélést kaptak. A legmagasabb százalékos értéket 4,1 pontot a szervezet teljesítményének értékelése kérdéskör érte el. Ehhez közeli értékeket kapott 4,0 pontot két kérdésre adott válasz, az egyik a munkahely kialakítása, a másik a munkahelyen jellemző tisztességes bánásmód kapta. A legkisebb értéket 3,2 pontot az egyéni és szervezeti teljesítmény és a motivációs rendszer összhangjának hiánya kapta. Tárgyidőszakban a kar két tanszékének hallgatói elégedettségvizsgálatára került sor, ezek a jogelméleti, valamint a polgári eljárásjogi tanszékek voltak. A vizsgálat papír alapú tesztek kitöltése útján történt. A felmérések folyamán külön figyelmet fordított a kar arra, hogy lehetőleg minden a karon oktatott szakon végezzünk felméréseket, a két érintett tanszék kapcsán. Ennek eredményeként a felméréseket összesen 10 a tanszékek által oktatott tantárgy vonatkozásában végeztük el, ez összesen 5 szakot érintett, nevezetesen jogász nappali/levelező szakok, munka és társadalom–biztosítási alapszak, igazságügyi ügyintéző alapszak, valamint közigazgatási mester szak. A felmérések folyamán diákok segítségét vettük igénybe, a teszteket előadásokon, illetve azok szünetében töltettük ki a hallgatókkal. A felmérések felemás eredménnyel zárultak a kitöltési hajlandóság tekintetében. Ennek egyik feltehető okaként a felmérések időpontját jelölhetjük meg, amely a gyengébb eredményt produkáló felmérések esetében hétvégére, és esetleg ünnepnapra esett. A gyengébb kitöltési hajlandóság kiküszöbölésére a kar minőségbiztosításért felelős oktatói úgy döntöttek, hogy a jövőben elektronikus alapú felméréssel fogják ezen feladatot elvégezni. A külső partnerek (kamarák, bíróság, rendőrség, önkormányzatok, vámhivatal stb.) részéről 12 tesztes értékelés érkezett vissza. Ezen intézmények mintegy 297 fő volt hallgatónkat alkalmazzák. Alapvetően a régióban tevékenykedő partnerek. Valamennyi válaszadó 20-25 éves foglalkoztatásokról nyilatkozott, a végzettségnek/képzettségnek megfelelő munkakörben/beosztásban alkalmazza végzettjeinket, előmenetelekre sor kerül és elégedettek az intézményünkből felvett végzett hallgatóink teljesítményével. Szakmai felkészültség: 7-12 kérdésekre adott válaszok alapján 84% átlag állapítható meg. Legjobb skálás pontérték 5, legrosszabb 3. A kompetenciák közül a legjobb arányt az intézményünkből felvett hallgatók elméleti szakmai felkészültsége (90%, 4,6 pontátlag), a megtanultakat kreatív módon problémamegoldásra alkalmazni (90%, 4,6 pontátlag) és a megtanultakat a munkakörükben elvárt módon továbbfejleszteni, bővíteni tudja (95%, 4,8 pontátlag) kapta. A gyakorlati szakmai felkészültség (75%, 3,8 pontátlag), a szakma legfrissebb elméleti és gyakorlati eredményeinek ismerete (78%, 3,9 pontátlag), az integrált szakmai tudás (78%, 3,9 pontátlag).

101

Egyéb készségek, személyiség: 13-18 kérdésre adott válaszok alapján 86% átlag állapítható meg. Legjobb pontérték 5, legrosszabb 2. A legrosszabb pontérték a nyelvismeret és az informatikai ismeretek elégedettségére vonatkozott. A végzett hallgatóink informatikai ismereteivel (85%, 4,3 pontátlag), kommunikációs képességeivel (90%, 4,5 pontátlag), általános műveltségével (88%, 4,4 pontátlag), viselkedéskultúrájával (88%, 4,4 pontátlag) és csapatszellemével (91%, 4,6 pontátlag) a munkaerőpiac elégedett. A legrosszabb eredményt az intézményből felvettek nyelvismerete érte el (73%, 3,6 pontátlag). Egyéb: 19-24 kérdésre adott válaszok alapján 84 % átlag állapítható meg. Legjobb pontérték 5, legrosszabb 3. A beérkezett vélemények alapján megállapítható, hogy a cégek, város, régió kapcsolatát nem tekintik zavartalannak a külső partnerek (78%, 3,9 pontátlag), a cégek, város, régió oktatási/kutatási szolgáltatásainak kiszolgálását az intézményünkkel végeztetni (75%, 3,8 pontátlag). Ugyanakkor az intézményünkről kialakult általános képet jónak tartják (88%, 4,4 pontátlag) az intézmény igyekszik kiszolgálni a cégek/város/régió oktatási/kutatási igényeit (83%, 4,1 pontátlag) és munkatársak beiskolázása során intézményünket javasolnák 98% 4,9 pontátlag). Intézmény érdekeinek figyelembevétele a város/megye/régió fejlesztési tervek készítésekor: 63% 3,1 pontátlag. Ebben az esetben az intézmény vezetői véleményének figyelembe vétele: 69% 3,4 pontátlag. Város/régió érdekeinek figyelembe vétele az intézmény terveinek készítésekor: 69%, 3,4 pontátlag. Ebben az esetben a város/megye/régió döntéshozóinak bevonása a tervek készítésekor: 60% 3,0 pontátlag.

3.5.2 Bölcsészettudományi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése A Bölcsészettudományi Kar mindenkori vezetése kiemelt szerepet tulajdonít a minőségbiztosítás ügyének, a fejlesztés, a javítás minél sikeresebb, minél hatékonyabb megvalósításának, s minőségpolitikáját ezen célok minél tökéletesebb, minél hamarabb történő elérésének szolgálatába állítja. Bízunk benne, hogy jelen empirikus vizsgálati eredményeinkkel is hozzájárulhatunk a kari stratégiai koncepció fejlesztéséhez, mely a megfelelő képzési, kutatási, szolgáltatásfejlesztési, szervezeti-működési elképzelések megfogalmazása és következetes megvalósítása révén elősegítheti a kar működési hatékonyságának növelését. A modell kérdőíves felmérés vizsgálati tesztjeit az öt adottságelem és a munkatársi megelégedettség vonatkozásában 105 fő töltötte ki, ami mindössze 10 fővel marad el a 2007es mutatószámtól. Tekintettel az időközben végbement létszámcsökkentésre, mely az oktatói/kutatói állományt érintette, ez relatív növekedést jelent. A hallgatói elégedettség mérése során -

a végzett hallgatókra vonatkozó tesztnél a válaszadók 96 fő;

-

a végzős teszteket 63 tanár szakos, 25 politológus-, 27 szociológus-hallgató, összesen 115 fő töltötte ki; 102

-

a kurzusértékelést végrehajtók száma pedig a 2008/2009-es tanév 2. félévére vonatkozóan 312 fő.

A társadalmi hatás papíralapú felmérésére 13 kérdőív érkezett be. A felsőoktatási kiválósági modell szerinti értékelés módszertani szempontrendszere felbontható egy PRIMER és egy SZEKUNDER halmazra. Mindkettő figyelembe veszi mind a teszt alapú, mind pedig a szöveges értékelés eredményeit. A primer feldolgozás elsősorban a teljes modellre és azon belül az adottság – és eredményelemekre vonatkozó átfogó értékeket tartalmazza, illetve az egyes elemeken belüli szélsőségeket taglalja, addig a szekunder feldolgozás az elemeken belüli csoportokat, az elemeken belüli és elemek közötti összefüggéseket vizsgálja. A primer (elsődleges) feldolgozás során az összes pont, a maximális – minimális pontok/%-ok (előfordulási gyakorisága) az átlagpont, a terjedelemvizsgálat elemeire épít.

67. ábra: BTK 2009-es szervezeti önértékelés eredménye (%-ban)

A szervezeti önértékelés oktatói kérdőívére kapott válaszok – a 2007-es felmérés eredményeihez hasonlóan – kedvező képet mutattak. A kar oktatói felelősséggel nyilatkoztak a vonatkozó tárgykörökben, s többségében elismerték a kari vezetés törekvéseinek jelentőségét, a kar irányítása, a minőségpolitikai célkitűzések megvalósítása terén tett erőfeszítéseit. Az oktatás színvonalának értékelése, a minőségi képzés melletti elkötelezettség megnyilvánulásaként a korábbi években is készültek a karon kérdőíves felmérések az oktatói munka értékelésére. Ezeket a kérdőíveket minden szakon jelentős számú hallgató töltötte ki, így viszonylag reális képet kaphattunk az oktatók felkészültségéről, óratartásuk színvonaláról és a hallgatói teljesítményértékelésről. A karon a BTK Kari Tanácsának felhatalmazása alapján választott bizottságként, minden szak képviselőjét magában foglalva működik a Minőségbiztosítási Bizottság. A bizottság rendszeres ülésein foglalkozik a minőségügyi kérdésekkel, koordinálja a kérdőíves felméréseket, a szervezeti önértékelési kézikönyv elkészítéséhez kapcsolódó, szakokon folyó 103

munkát. A korábbi években félévente készítettünk kérdőíves felmérést az oktatómunka hallgatói véleményezésére. Ennek a módszere az volt, hogy szakonként évfolyamelőadásokat, kötelező és kötelezően választható szemináriumokat véleményeztettünk a hallgatókkal, hogy a képzés minőségéről releváns adatokat kapjunk. Ezek a felmérések azonban csak a hallgatók bevonásával történtek, így sem a képzés egészéről, sem a társadalmi megelégedettségről, a munkatársi elégedettségről sem tudtunk érdemi információhoz jutni. Ezt a hiányt is pótolja a jelenlegi, széles körű megkérdezésen alapuló önértékelés. A stratégia során 11 kérdést vizsgáltunk, amelyekre a kapott értékelés átlagban 70 % körüli értékeket mutat. A leginkább pozitívan minősített elem a vezetésnek a jelenlegi, jövőbeni és elérendő elvárások kutatására tett erőfeszítései (74% %), de hasonló jó értéket kapott az oktatói gárda számára kiépített információcsatorna létezése, illetve a kari stratégiaalkotási folyamat. A kollégák megítélése szerint a vezetés figyelemmel kíséri a külső/belső változásokat és a változásoknak megfelelő intézkedéseket vezet be. A legkevésbé jónak a folyamatos fejlődés melletti elkötelezettséget és az ez irányú teljesítmény erkölcsi-anyagi elismerésének összhangját értékelték. Ez a korábban már említett okok miatt érthető, ám a viszonylag szerény teljesítményen (48%) feltehetően javít majd a 2010 júniusában első ízben átadásra kerülő új kari alapítású elismerés, a Dékáni Dicséret. A minőségjavító intézkedések eredményeként minden évben nőtt a főállású minősített oktatók aránya, bővült a habilitáltak és a nagydoktori címmel rendelkezők köre. A színvonalas oktató-kutatómunkát jelzi, hogy évről-évre nő a TDK-dolgozatot író és országos versenyen (OTDK) szereplő hallgatók száma. Végzett hallgatóink közül egyre többen kezdik el Ph.D.-tanulmányaikat nálunk vagy más egyetemen. Anyagi nehézségeink ellenére is a legkiválóbbakat sikerült itt tartanunk. Ez fontos momentum az utánpótlás-nevelés célkitűzéseinek megvalósítása terén is. A szakma, a felsőoktatási szakmai közösség karunk munkájáról alkotott véleményét reprezentálja a MAB testületének szakjainkról kialakított állásfoglalása, továbbá az a tény, hogy az MTA Miskolci Akadémiai Bizottságaiban a kar minden szakjának képviselői tevékenykednek, ami karunk regionális elfogadottságát is jelzi. Az Ftv. előírásainak megfelelően a 2011/12-es tanévig még működtetjük a hagyományos ötéves képzéseinket, valamint kifutó rendszerben a közismereti tanári szakokra a kétéves egyetemi kiegészítő képzést. A Bologna-rendszer értelmében a képzési szintek mindegyikében jelen vagyunk. A lineáris képzés első elemét, a BA-alapszakokat a MAB akkreditálta, ezek a 2006/07-es tanévben elindultak. MA-képzéseink akkreditációs anyagainak elkészítése is sikerrel járt, ezek közül néhány már a 2008/2009-es tanévben, a többség a 2009/2010-es tanévtől indult. A PhD-képzés, mint a lineáris képzés záró szakasza karunkon már hosszú évek óta sikeresen működik, de terveink szerint újabb tudományágakban is szeretnénk doktori iskolát alapítani. Működő doktori iskolánk akkreditációja 2009-ben sikerrel zárult. Alapszakjaink tekintetében követendő stratégiaként fogadtuk el, hogy az elméleti képzés fontossága mellett gyakorlatorientált szakirányokat is akkreditáltassunk: muzeológia, levéltár, régészet, anyanyelvi asszisztens, jelnyelvi szakértő, romológia, média, 104

területfejlesztés, Európai Uniós ismeretek, biztonságpolitika stb., amelyek nagyobb elhelyezkedési lehetőséget biztosítanak a munkaerőpiacon, ugyanakkor megfelelő elméleti képzést is adnak az MA-képzésben való részvételhez. Az MA-képzések terén szintén kettős kihívásnak kell megfelelnünk. Úgy kellett felépíteni a képzés struktúráját, hogy egyszerre biztosítson magas szintű elméleti ismereteket a munkaerőpiacon elhelyezkedni kívánó hallgatóknak és azoknak is, akik tudásukat doktori képzésben kívánják tovább mélyíteni. Napjaink társadalma új kihívások elé állítja a felsőoktatást, melyeknek leginkább akkor tudunk megfelelni, ha interdiszciplináris képzéseket is indítunk. Az MA szintű akkreditációk elfogadtatása során karunk interdiszciplináris képzés indítását is tervezi. A Bölcsészettudományi Karon jelen pillanatban irodalomtudományi és filozófiai doktori iskola működik. Tervezzük ennek kibővítését az akkreditáció előtt álló történelemtudományi doktori képzéssel, illetve ha a törvényi előírások megkívánják, a létező tudományterületek összevonásával interdiszciplináris doktori iskola akkreditációjára kerülhet sor. A munkatársak irányításának megítéléséhez 13 kérdést alkalmaztunk, amelyekre érkezett válaszok az 56-74 %-os tartományban helyezkednek el. Ez bizonyos javulást mutat a 2007-es szervezeti önértékelés hasonló adatával szemben, ami azt mutatja, hogy az oktatók tudatában vannak azoknak az elvárásoknak, amit teljesítménymutató tekintetében az intézmény, a kar megkövetel. Megállapítható, hogy jó a szervezetekkel, személyekkel szembeni elvárások meghatározása, a feladatok, hatáskörök és felelősségi körök meghatározása. Alacsony színvonalon megoldott és javítandó a karriertervezési, személyzetfejlesztési tevékenység, valamint a teljesítményértékelés és ösztönzési rendszer összhangja. A teljesítményméréseket félévi rendszerességgel végezzük a karon, Neptun-kód, helyszín, pontos idő megjelölése és hallgatói létszám bekérésével. Az önbevalláson alapuló kimutatásokat a Dékáni Hivatalban dolgozó kollégáink ellenőrzik. A rendszerességnek tudható be, hogy az utóbbi időkben a bevallott és a valós terhelés között nem mutatkozott jelentős számú eltérés. Az erőforrások vizsgálatánál 16 kérdést tettünk fel munkatársainknak. Válaszaik az 46-70 %os intervallumban mozognak. Az információkkal, technikai erőforrásokkal kapcsolatos kérdések 60 % körüli értékelést kaptak, a partnerkapcsolatok kezelése kifejezetten jónak mondható, ami magában foglalja a szakmai szervezetekkel, az intézményi, nem kari szervezetekkel és a más karokkal való együttműködést is. Heterogén a pénzügyi viszonyok megítélése: legalacsonyabb értéket a pénzügyi viszonyok átláthatósága 46 %, mely alacsonyabb a 3 évvel ezelőtti értéknél is (54,19 %) és a pénzügyi döntéshozatal decentralizációja kapta. A folyamatok vizsgálatánál 51 kérdést tettünk fel. Vizsgáltuk egyrészt a meglévő operatív folyamatok végrehajtását, leszabályozottságát, másrészt a változtatási folyamatokra való felkészültséget és annak módszertani megvalósítását. Az átlagos minősítésen belül a legkomolyabb kritikát a folyamatok értékelésével, optimalizációjával, hatékonyságával kapcsolatban fogalmaztak meg a kitöltők. Az oktatási, kutatási, TDK tevékenység általános megítélése jónak mondható. Kiemelkedik a kari OTDK tevékenység az eredményesség szempontjából.

105

A munkatársi elégedettség mérésére 14 kérdést alkalmaztunk. A válaszok a 59-76 %-os intervallumban helyezkednek el. Legmagasabb értéket a tisztességes bánásmód kapta (76 %). A realitásokat tükrözi, hogy legalacsonyabb értéket a szervezeti egységek oktatási, kutatási eszközellátottságát firtató, valamint a motivációs rendszer mibenlétét érintő kérdés kapott (59 %). Összességében elmondható, hogy a munkatársak válaszai arról tanúskodnak, hogy elégedettek a szervezet működésével. Jónak értékelték továbbá a munkatársak a szervezeti teljesítményt, valamint a szervezetekhez köthető társadalmi, szakmai, kulturális eseményeken való részvételt. A legkiemelkedőbb problémának az egyéni és szervezeti teljesítmény motivációs rendszerrel való összhang hiátusait értékelték. A végzett hallgatói tesztes felmérésben 2009-ben 96 fő vett részt. A kar sajátosságaiból – és a válaszadói aktivitásból – adódóan a nem szerinti megoszlás a következőképpen alakult: - 71,9 % nő, -

28,1 % férfi.

A lakóhely szerinti megoszlás az országon belüli mobilitást is jól illusztrálja: a szülők lakóhelye és a végzett hallgató jelenlegi lakóhelye elmozdulást mutat egyrészt Miskolc, másrészt pedig Budapest vonzerejét mutatja, - Miskolc állandó lakhely 33,3 %-ról 38,5 %-ra, -

Budapest 5,2 %-ról 14,6%-ra (!) mozdult el.

Ez település-szociológiai vizsgálat tárgyát képezhetné, ám az mindenképp kiviláglik a számokból, hogy a bölcsészet- és társadalomtudományi szakokon végző hallgatók elhelyezkedési lehetőségei – akár profilon belül, akár azon kívül – a fővárosban mindenképp kecsegtetőbbek, mint Miskolcon. Kari sajátosság, hogy ún. „vállalati támogatás” a BTK esetében nem releváns, így ennek „0” értéke 88,2 %, ami a reális képet mutatja. Szintén a tanulmányok kérdéskörébe tartozott az a kérdés, melynek megválaszolásából kitűnik, hogy a hagyományos egyetemi képzés mellett is jó néhány hallgató akadt, aki „több lábon” akart állni, s a BTK mellett más karon is szerzett diplomát (itt főként aj ÁJK szerepe említendő). A Bölcsészettudományi Kar számára rendkívül hízelgő, hogy a végzett hallgatók arra a kérdésre, hogy - ha most felvételizne, akkor is a Miskolci Egyetemet választaná 86 %-ban, -

ha most felvételizne, akkor is a BTK-t választaná 75,3 %ban válaszoltak igennel.

Az utóbbi szám valós értékét mutatja a következő kérdésre adott válasz: Ha nem ezt a kart választaná, akkor melyiket? Az ÁJK elszívó hatása itt nyilvánul meg igazán: 47,1 % ha újra kezdené, a jogi karra menne a BTK helyett. Ez ránk nézve is feladatot jelent, ugyanakkor azonban megjegyezendő, hogy a társadalmi megítélés, az anyagi-erkölcsi megbecsülés tekintetében a bölcsész diplomával betölthető állások nem igazán jeleskedhetnek. Meghökkentő, ám igaz a következő kérdéspárra adott válasz: 106

-

Szakmája erkölcsi presztízse

-

Szakmája anyagi presztízse

Az első értéke is meglehetősen alacsony: 2,7, a második azonban még ennél is negatívabb képet sugall: a végzettek – már némi tapasztalat birtokában – ezt mindössze 1,7 –re becsülték. Az egyetemi, kari tanulmányok összegzése során azonban meglepően magas, 52,1 % vallott úgy, hogy a képzés legnagyobb erőssége az volt, hogy szakmai szemléletet és gondolkodásmódot adott. A tanulmányaikat már befejező, anonim válaszadóktól ennél nagyobb dicséretet nehezen lehetne elvárni. Szintén kimagasló értéket kapott az intézmény presztízse kérdés (3,5), s ennél is pozitívabban értékelték volt növendékeink az oktatók szakmai felkészültségét (4,1). A következő kérdéssor a továbbképzés szükségességét jelzi: a Life Long Learning híveként a végzettek 82,6 %-a érezte úgy, hogy valamilyen módon még bővítenie kell tudását. Mint már a tanulmányok értékelésekor kiderült, az idegen nyelvek tudása terén érezték a legnagyobb hiányosságot végzőseink, 44,8 % tartotta szükségesnek e téren tapasztalható hiányosságainak pótlását munkába állása után is. A karunk által oktatott mindkét tudományterület, a bölcsészettudomány és a társadalomtudomány is reprezentálva volt ekképpen a felmérésben, hiszen a tanár végzettség magyar- történelem- angol-német tanárokat egyaránt magában foglalhat. A teszt 13 kérdéscsoportban vizsgálta a végzős hallgatók elégedettségét, véleményét az oktatással, a munkaerő-piaci kilátásokkal, az egyetem által nyújtott szolgáltatásokkal, a kulturális és sport lehetőségekkel, az oktatás színvonalával stb. kapcsolatban. A 115 válaszadó közül a szociológia szak végzősei a legpesszimistábbak elhelyezkedési lehetőségüket, munkahelyüket illetően (az 5-ös skálán mindössze 1,7 ill. 1,8 értékeket mutatva), a legpozitívabb megítélést pedig a kulturális és sport-lehetőségek, valamint az intézmény általános megítélése kapta (4,00 ill. 3,8). Egységes a megítélés abban, hogy aggódnak munkaerő-piaci lehetőségeik miatt, ennek következtében nem tudják előre tervezni jövőjüket. A kurzusértékelés struktúrája kettős: vizsgálja a tárgyat az óratartás szempontjából, azon belül az oktatás színvonalát, az oktató-hallgató viszonyt, gyakorisági adatokat, szakmai felkészültséget, egyéni fejlődést befolyásoló tényezőket, valamint a számonkérést, ezen belül a vizsgarendszer rugalmasságát, a vizsga módját, a vizsgakövetelmények és a tananyag összhangját és a korrektséget. Mindössze 3 kérdéscsoport nem érte el ill. nem haladja meg a 4.00-t, a leggyengébb minősítést a vizsga módjának választási lehetősége kapta (2,9). Társadalmi hatás tekintetében a végzett hallgatók elhelyezkedési lehetőségeit kellett figyelembe vennünk. Mivel a nálunk oklevelet szerzett hallgatók többsége a közoktatás területén helyezkedik el, általános kép megszerzése érdekében főként azokhoz az intézményekhez fordultunk, ahol végzőseink többségét alkalmazzák. Így esett a választás a régió, a megye közoktatási intézményeire, s az ún. kamarák vonatkozásában szakmai szervezeteink a Pedagógiai Intézet és az Oktatási Hivatal voltak.

107

3.5.3 Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar 2009. évi szervezeti önértékelése Két éve ünnepeltük főiskolánk fennállásának 150. évfordulóját. Ide kapcsolódó kutatásaink azt bizonyítják, hogy a falak közt megfordult nagy tapasztalattal rendelkező, sokszor kimagasló innovatív energiával rendelkező elődeink, de napjainkban is alkotó tevékenységet folytató kollegáink váltakozó eredményességgel folyó tudományos munkát mutattak fel. Inkább alkalmazó, mint alapozó tudományos kutatómunkát végző műhely vagyunk. Céljainknak egybe kell esniük a Nemzeti Fejlesztési Tervben, illetve a régióban megfogalmazott fejlesztési projektek többségével. Meg kell felelni a kihívásoknak, amelyekkel a tágabb-szűkebb régió, ezen belül is Sárospatak és beiskolázási körzete szembenéz. A modell kérdőíves felmérés vizsgálati tesztjeit az öt adottságelem és a munkatársi megelégedettség vonatkozásában 16 fő töltötte ki, ami az oktatói/kutatói állomány 43,2%-a. A hallgatói elégedettség mérése során -

a végzett hallgatókra vonatkozó tesztnél a válaszadók: 125 fő;

-

a szervezeti önértékelést végzők száma 16 fő, ami 43,2%-ot jelent;

-

a kurzusértékelést végrehajtók száma 19 fő a 27 I. éves tanító szakos hallgatóból. Ez a 70,3%-a a I. éves tanítószakos hallgatóknak.

-

a kurzusértékelést végrehajtók száma 28 fő a 37 I. éves óvodapedagógus szakos hallgatóból. Ez a 75,6 %-a a I. éves óvodapedagógus szakos hallgatóknak.

Az önértékelésben részt vett hallgatók száma a teljes hallgatói létszám (nappali tagozat) 8,6%-át jelenti. A társadalmi hatás papíralapú felmérésére 12 kérdőív érkezett be.

68. ábra: A CTFK 2009-es szervezeti önértékelés eredménye (%-ban)

108

A vezetés vizsgálatakor 12 kérdésre kerestük a választ. Jól érzékelhető, hogy a kérdésekre adott válaszok az 58-77 %-os intervallumban helyezkednek el. A legmagasabbra, 77,4 %-ra azt értékelték a kollégák, hogy a vezetés világos jövőbeli irányvonalat fogalmaz meg az oktatók számára a munkavégzés minőségi fejlesztése érdekében. A kérdésre adott válaszok szerint a vezetők meghallgatják mások ötleteit és segítik azok megvalósulását. (73, 4 %). Alig marad el értékelési eredményében az a kérdés, hogy megfelelőnek tartják e, ahogyan a vezetés működteti kapcsolatrendszerét, képviseli az intézményt, a kar érdekeit. (70 %). Viszonylag magasra értékelték az oktatók azt is, hogy a vezetők által kialakított szervezeti struktúra és működési rend megfelelően szolgálja a jövőbeli irányvonalat. (61,2 %) A többség véleménye az, hogy a hatalmi pozícióban lévő emberek nem növelik társadalmi távolságukat a kevesebb hatalommal bírókkal szemben. (61,2 %) (Megjegyzés: a kérdés megfogalmazása lehetne egyértelműbb.) A vezetők példamutatását az oktatás specifikus erkölcsi elemeinek és érvényesülésének tekintetében csak 62,6 %-ra értékelték. Továbbá szükségesnek látják kollégáink a hallgatók nagyobb arányú bevonását az oktatási programok kialakításába. (77,4%). Az 5. és a 9. kérdésre adott válaszok is figyelemre méltóak, szinte azonos értékelést kaptak. 5. kérdés: A vezetők arra serkentik-e munkatársaikat, hogy folyamatosan javítsák teljesítményüket, és jutalmazzák e a teljesítményt javító fejlesztéseket. (61,4%) A kérdés összetettsége miatt nem igazán világos, hogy mely elemével nem teljesen elégedettek a kollégák: a serkentéssel vagy a jutalmazással. Anyagi lehetőségeinket ismerve, ez utóbbi valószínű. (Célszerűbb lenne kettéválasztani a kérdést). Ezzel azonos szintű eredményt kaptunk a 9. kérdésre is, miszerint a vezetés elkövet-e mindent, hogy hatékony kapcsolatot alakítson ki az oktatókkal, munkatársakkal. (61,2%). A 12. kérdésben foglaltak szerint, vagyis, hogy a vezetők képeseke hozzáigazítani a külső változásokhoz a kar jövőképét, ill. képesek e korrekciókra a válaszadók 58,8 %-ra értékelték, ez az adott kategóriában a legalacsonyabb. A CTFK méretei nem indokolják minőségügyi iroda, ill. külső értékelő bizottság működtetését. Főiskolai karunkon a Kari Tanács munkáját segítő Minőségbiztosítási és Értékelő Bizottság működik. A bizottság tagjai az oktatók, a hallgatók és a nem oktató munkatársak közül kerülnek ki. A tagság egy része állandónak mondható, csupán a hallgatói oldalon történnek törvényszerűen bekövetkező váltások. A bizottság szükség szerint, egyébként negyedévente egyszer foglalkozik az aktuális feladatokkal – felülvizsgálja a folyamatokat, értékel. A célirányos munkát jól támogatja a rendelkezésre bocsátott minőségbiztosítási kézikönyv és melléklet együttese. A Minőségbiztosítási és Értékelési Bizottság elnöke évente egy alkalommal ismerteti a bizottság írásban rögzített megállapításait, vizsgálatainak eredményét a Kari Tanáccsal. Napi rutin szintjén a minőségbiztosítás a tanszékek, a szervezeti egységek kompetenciája és feladata. A szervezeti egységekben a tanszékvezetők irányításával, a nem oktatási szervezeti egységekben az illetékes referensek koordinálásával folyik a munka. Az egyes dolgozók – oktatók, munkatársak – tevékenységét világos munkaköri leírás részletezi.

109

A tanszékvezetők rendszeresen tartanak tanszéki értekezletet, ahol tájékoztatják az oktatókat, véleményüket kérik bizonyos kérdésekben. Szükséges, hogy a tanszékek az értekezletekre hallgatókat (is) meghívjanak. Ezen a téren még vannak hiányosságaink. A tanszékvezetők félévente kérhetnek beszámolót az oktatóktól munkájukról. Ez alkalmas a tanszéki oktatók teljesítményének összehasonlítására. Ezek felhasználásával a tanszékvezetők értékelik szervezeti egységük munkáját, írásos beszámolót készítenek, a tanszéki oktatók véleményét is figyelembe véve módosító javaslatokat tesznek. Ezeket az információkat felhasználják a következő félévi tantárgyfelosztásnál az egyenletesebb terhelés érdekében. Miután áttértünk a kérdőíveken alapuló tájékozódásra, és a felméréseken alapuló döntéseket részesítjük előnyben. Az ehhez szükséges információk beszerzése érdekében lépéseket tettünk: -

a hallgatók körében,

-

az oktatói, munkatársi körben,

-

társadalmi szervezetekben.

Az adatok feldolgozása, értelmezése, a következtetések levonása, a további feladatok meghatározása és a Kari Tanács elé tárása döntéshozatal céljából, a Minőségbiztosítási és Értékelő Bizottság feladata. A Kari Tanács határozatainak végrehajtását az Ügyrendi Bizottság, a kari titkár is ellenőrzi. (Jelenleg a szemeszterekhez kötött mérések és a legalább évi egyszeri átfogó, döntés-előkészítő megállapítások megszerkesztésének gyakorlati kidolgozását végezzük.) A Minőségbiztosítási és Értékelő Bizottság szorosan együttműködik a Tantervfejlesztő Bizottsággal és a Tanulmányi Bizottsággal, hisz a tanulmányi ügyekkel kapcsolatos javaslatait tulajdonképpen a Tantervfejlesztő Bizottság önti konkrét formába. A Tanulmányi Bizottságnak a Szervezeti és Működési Szabályzatban meghatározott számú hallgató tagja van. Főiskolai karunkon 3 fő. Így érdemben képviselhetik a hallgatók véleményét. A tanterv (óra- és vizsgaterv) módosításait a Tanulmányi Bizottság is tárgyalja, a Kari Tanács hagyja jóvá. Mind a négy bizottságban hallgatók is részt vesznek, így nagy szerepet kapnak a minőségjavító feladatok kidolgozásában, érdekeik érvényesítésében. Oktatóink szerint (tesztes felmérés) szükséges a hallgatók nagyobb arányú bevonása az oktatási programok kidolgozásába. A Tantervfejlesztő Bizottságnak jelenleg 1 hallgató tagja van, kívánatos számuk emelése. A Minőségügyi és Értékelő Bizottságban a tesztes eredmények hatására három hallgató vesz részt a munkában. A Tanulmányi Bizottság és a Tantervfejlesztő Bizottság elnöke az általános dékán-helyettes, a Minőségbiztosítási és Értékelő Bizottságé a képzési dékán-helyettes, tehát közvetlenül értesülnek a bizottságok, a tanszékvezetők, referensek, ill. a hallgatók javaslatairól. A stratéga vizsgálatakor 11 kérdésre kerestük a választ. A kérdésekre adott válaszok a 42-74 %-os intervallumban helyezkednek el. A legmagasabbra, 74,6 %-ra azt értékelték a kollégák, hogy a vezetők biztosítják a célok és akciók megismerését mindazoknak, akiknek szerepvállalására szükség van azok végrehajtásában. Hasonlóan kedvezőnek 68 % ítélik meg 110

a karon lévő stratégia-alkotási feladatokat. Jónak tekinthető a 67,2 %-ot elérő, vezetők, kutató és ismeretbővítő munkája a jelenlegi jövőbeli és elérendő elvárások tekintetében. Magasabb értékelést kapott még 63,8 %-kal a vezetők azon törekvése, amellyel biztosítják a kiemelkedő megoldások, eredmények, szakmai irányba történő publikálását. 62,6 %-ot kaptak a feladattervek konkretizálására és a változásokra megfelelő intézkedésekkel reagáló vezetői tevékenységek. A stratégiaalkotáskor a vezetés világos jövőbeli irányvonalat fogalmaz meg az oktatók számára, ezekről meggyőzik az érdekelteket, az informáltság megfelelő (61,2 %). A kar vezetése és az oktatói-, munkatársi kör is tisztában van azzal, hogy a jelenlegi társadalmi folyamatok inkább a megújuló ipar, a modern technológia számára közvetlenebbül „használható” szakemberek képzésének kedveznek. Stratégiai korrekcióra eddig nem igen volt szükség. A felsőoktatásban megszokott, hagyományosan kitűzött úton azonban már nem lehet haladni. A fejlődés megtorpanása összefügg a felsőoktatás, mint nagy költségvetési ágazat helyzetének permanens átformálódásával. Nem kerülhető meg a demográfiai lejtő, a születések számának visszaesése, amely időről időre csaknem közvetlenül kontrázza meg a pedagógusképzés fontosságát. Az élő, működésben lévő folyamatok csiszolgatása, minőségének fenntartása mellett, új irányokra nyitás a feladat. Ilyen új irányokat jelenthet az FSZ képzés is. A CTFK vezetése a szervezet teljesítményének folytatólagos értékelésére építve – amelyben a lehetőségek, a szükségszerűségek előtárása és a vele kapcsolatos feladatok megfogalmazása megtörténik – megoldási javaslatokat kér a kar tanszékeitől, oktatóitól. A felelősség megosztásával, a kedvezőtlen folyamatokra adott kreatív válaszok kidolgozásába való bevonással így az összes dolgozó szerepet kap. Az információ, az informáltság szempontjából vizsgálva a szervezet költséghatékony és költségérzékeny folyamataira a válaszadók 58-74 % közötti értékítéletet fogalmaztak meg. Ennek alapján jónak mondhatók a szervezeten belüli információ-kezelési technikák, de az információs rendszer kiépítettségét sem érte elmarasztalás – bár különösebb dicséret sem. A vagyonelemek felől tekintve rosszabbak a visszajelzések. Az irodák felszereltsége, az azok által képviselt technikai, technológiai érték, különösen a működő szellemi értékek védelme, kihasználtsága nem okoz megelégedettséget az ott dolgozóknak (53,8 %). Elmarasztalónak tekinthető a karbantartásra, javításokra (minőség, időmennyiség) adott válasz a maga 53,8 %-ával.A partnerkapcsolatokra vonatkozó három kérdésből álló csoport azt vizsgálta, hogy a CTFK, milyen kapcsolatot ápol az egyetem többi karával, illetve beilleszkedik az országos szakmai hálózatba. A választ adók szerint 62-64 %-os a kapcsolatépítés és tartás, az együttműködés foka. Az pénzügyi erőforrások felhasználásának tekintetében további hét, különféle értékelésre adott lehetőséget a kérdőív. A válaszok tükrében a pénzügyi forrásfelhasználás nem nevezhető túlzottan költséghatékonynak a maga 66 %-ával. A válaszadók vélekedése szerint –80% - a szervezet – benne a vezetés – a rövid és hosszú távú célokhoz igazodó, azokkal összhangban lévő pénzügyi tervvel rendelkezik. A pénzügyi döntéshozatal decentralizációja a válaszadók véleménye szerint csak 50 %-ban valósul meg. 58 %-os véleményt mutat a pénzügyi és költségvetési viszonyok átláthatósága, 111

és ugyan ilyen arányú a megelégedettség a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrások szétosztásával kapcsolatban a stratégiai célkitűzések szolgálatában. Ez visszaesést mutat az előző, 2007-es önértékelési értékhez képest. Ezen kívül 62 %-ban tartalmaz költség/haszonelemzési elemeket a pénzügyi ellenőrzés az oktatók szerint, ezért erőteljes lépéseket igényel a költség/haszonelemzés. A folyamatok kiértékelésének első részében a válaszok az 52-70% intervallumba esnek. A válaszadók szerint a karon a folyamatok résztvevőinek kiválasztása, felelősségi körük pontos körvonalazása jónak mondható, de így is csak 70 %-os. Viszonylag kedvezőnek ítéltetik meg az értékelés eredményeinek hatékony használatát, és a folyamatok optimalizálását ezáltal. A válaszok alapján kijelenthető, hogy a folyamatok szabályozottságát kielégítőnek lehet tekinteni, amit a 75% körüli szórás visszaigazol. Elgondolkodtató, hogy a folyamatok zökkenőmentes haladásához – főleg az előrelépésekhez, a változtatásokhoz -, a javuló működéshez szükséges erőforrások biztosítottságát nem látják a válaszolók (54%). Arra vonatkozóan, hogy mindezért hol (értsd „kapun kívüli”, pl. kormányzati szinten, vagy intézményen belül) keresendő a felelős, nem érkezett értékelhető számú jelzés. Hasonló a vélekedés a szervezet teljesítményének más hasonló szervezetek teljesítményéhez való összehasonlításáról. (52 %). A válaszolók hiányolják a folyamatértékelés olyan rutinszinten alkalmazott módszereit, amelyek a kar egyes tevékenységei hatékonyságát világítanák meg (52%). Látszik, és a megítélés is azt mutatja, hogy ezen a területen is van javítanivaló. A Munkatársak elégedettsége terület kérdéseire adott válaszok a 48-72 % intervallumban vannak. Egyetlen 75% feletti érték sincs, és 72 % feletti is csak kettő. Ebből úgy ítélhető meg, hogy oktatóink nem teljesen elégedettek a körülöttük zajló dolgokkal. A legmagasabb értéket kapta ebben a kérdéskörben a szervezet teljesítményét és a tisztességes bánásmód kérdését. (72 %). Viszonylag magasra értékelték a kollégák a kar azon törekvését, hogy a munkatársait bevonja a szervezet működésébe és küldetésének megvalósításába, valamint a szervezetváltozáshoz való hozzáállását (lásd 2. és 4. oszlop, 68 %), ezen kívül még 66 %-ot kapott az a kérdés, mely szervezetnél történő feladatösszehangolás minősítését kérte Leggyengébbnek látják ebben a kérdéskörben az oktatás, kutatás eszközellátottságának színvonalát. (48 %) Az oktatás jelenlegi finanszírozása, a normatív finanszírozás, ill. a súlypontok hiánya a pedagógusképzésben gátja ennek. Ezen a téren jelentős tennivalóink vannak. Oktatóink véleménye az, hogy nincs igazán összhang az egyéni, szervezeti teljesítmény és a motivációs rendszer között. (50%) Karunk humánerőforrás-gazdálkodását és a szervezet személyügyi problémákhoz való hozzáállását is 60 %-ra értékelték a kérdezettek. A kérdőív eredményeit összegezve a következőket mondhatjuk el: általánosságban a vezetés/irányításról aránylag elfogadható, 62, 3 % -os elégedettséggel nyilatkoztak a kérdezettek. A karon működő ösztönző rendszerrel viszont csak 50 %-ban vannak megelégedve a kollégák (49, 33 %), a participáció és csapatmunka 58 és 42 %-a sem mondható elfogadhatónak. A 112

kultúra területén a 62,5 %-os elégedettség mérsékelt eredménynek értékelhető, a feltételbiztosítás ettől jobb 67,5 %-os eredményt mutatott. A végzett hallgatók elégedettségmérés tesztjét a tanító és az óvodapedagógus szakon tanuló végzős hallgatók is kitöltötték. A két teszt kiértékelése koherens eredményeket mutat, azonban a százalékbeli eltérések indokolttá teszik külön értékelésüket. A teszt első négy kérdése a képzéssel kapcsolatos elégedettséget vizsgálta. Százalékban kifejezve 70- és 76 % közötti megelégedettséget mutatott a tanító szakos hallgatóknál nappali tagozaton. Ebből 76 %-os elégedettséget mutatott a szakmai tréningeken történő saját élményű tanulás és 70 %-ra értékelték azt, hogy mennyire vette figyelembe az oktató az oktatás során a hallgatók észrevételeit. A levelező óvodapedagógus szakos hallgatók elégedettségi mutatói 82- és 88 % között mozogtak. 82 %-ra értékelték a szakmai tréningeken történő saját élményű tanulást, és 88 %-ra a gyakorlati képzés színvonalát és az oktatók mennyire vették figyelembe a hallgatók észrevételeit az oktatás során. A szociális juttatások és támogatások viszonylatában három kérdésre kerestük a választ, melyek értékei 60- és 72 % között mozogtak, a levelező óvodapedagógusok tesztlapjain 60 %-ra értékelték a Hallgatói Önkormányzat tevékenységét a szociális- és egyéb, hallgatóknak nyújtandó támogatások terén, és 72 %-ra a tanulmányi ösztöndíjak rendszerét. Véleményüket feltételesen szemléljük, mert közülük nem részesül senki tanulmányi ösztöndíjban (mivel nem nappali tagozatosok) szociális alapú támogatásokat és juttatásokat pedig ritkán veszik igénybe, ill. az is lehetséges, hogy nem rendelkeznek kellő információkkal véleményük megalapozásához. A nappali tagozaton tanult tanító szakos hallgatók ettől sokkal, kritikusabb szemmel vizsgálták a szociális juttatásokat és támogatásokat. Megelégedettségük 48- és 56 % között mozgott, mely középérték a minőségi irányvonal alatt helyezkedik el. Ők igazságtalannak minősítették a tanulmányi ösztöndíjak rendszerét, 48 %-kal és a szociális alapú támogatások rendszerét is csak 56 %-ra értékelték. A leglesújtóbb véleményt az elhelyezkedéssel és a munkaerő piaci lehetőségekkel kapcsolatban nyilvánították ki végzős hallgatóink. Mind a két szakon és tagozaton a kapott eredmények középértéke a minőségi irányvonal alatt helyezkedik el. A levelező óvodapedagógus hallgatók a végzés utáni elhelyezkedés segítését 56 %-ra, a nappali tagozatos tanító szakos hallgatóink pedig 42 %-ra értékelték. Arra a kérdésre, hogy a képzés alatt mennyire biztosítottak a munkalehetőségek az óvodapedagógus hallgatók 60 %-os megelégedettséggel nyilatkoztak, ami annak is az eredménye, hogy közülük sokan munka mellett tanulnak. A nappali tagozatos hallgatók 40 %-ra értékelték a munkalehetőségek biztosítását, mely nyilvánvalóan összefügg nem csak intézményünk geopolitikai helyzetével, de az országos tendenciákkal is. Lényeges különbséget mutatott az intézményünk összességében történő megítélése is. A levelező óvodapedagógus szakot végzett hallgatók megelégedettsége 86- és 92 % között mozgott. Örvendetes, hogy 92 %-os eredményt kapott az a kérdés, hogy visszajönnének-e az intézménybe másoddiplomát szerezni. Az egyetemi légkört pedig 86 %-kal értékelték. A nappali tagozatos tanító szakos hallgatók megelégedettsége 62- és 68 % között mozgott, mely még a minőségi irányvonalak tűréshatárán belül helyezkedik el. 68 %-osra értékelték az 113

egyetemi légkört és 62 %-osra az intézményi demokráciát. Az intézmény külső megítélésével kapcsolatosan szintén eltérő volt a véleményük a tanító és óvodapedagógus hallgatóknak. A levelező tagozaton végzett óvodapedagógus hallgatók az intézmény külső megítélését 78- és 88 % közé helyezték, ami a nappali tanító szakos hallgatók véleményéhez képest (62-70 % ) pozitívabb. Az oktatáshoz és tanuláshoz szükséges erőforrások rendelkezésre állásával kapcsolatban az óvodapedagógus levelező tagozatos hallgatók véleménye 74- és 92 % között mozgott. A tantermek alkalmasságát az órák és a létszám tekintetében 74 %-ra értékelték, a könyvtár színvonalát pedig 92 %-ra. A tanító szakon végzett hallgatók véleménye 64-81 %-os intervallumban mozgott. Az épületek állagáról és állapotáról eléggé negatív 64 %-os véleményt nyilvánítottak, 81 %-ra értékelték a megközelíthetőségüket és az épületek városon belüli elhelyezkedését. A könyvtár színvonalát ők is a minőségi irányvonalak fölé helyezik 80 %-kal. A végzett hallgatókat foglalkoztató 12 intézmény küldte vissza a kitöltött tesztet. 11 kérdésre kellett válaszolniuk. A kérdésekre adott válaszok a teljesen elégedett (0 %) és egyáltalán nem (100 %) intervallumban mozoghattak, a kapott eredmények 36-46 % között mozogtak. Ettől magasabb értéket kapott az a kérdés, hogy „amennyiben ismerősét be kellene iskolázni, javasolná e neki az intézmény képzését”, ezt 80 %-ban a teszt kitöltői nyugodt szívvel tennék. A kitöltők azzal kapcsolatban, hogy jónak tartják-e az intézményről kialakult általános képet 48 %-ot adtak. Hasonlóképpen vélekedett arról, hogy erős-e az itt megszerezhető diploma ill. igyekszik-e a régió, város, oktatási, kutatási, szolgáltatási igényeit az intézménnyel végeztetni. Ettől néhány százalékkal jobb eredményt mutat azon kérdésekre adott válasz, hogy mennyire erős a végzettek gyakorlati felkészültsége (36 %), elméleti felkészültsége (34 %). 38 %-os megelégedettséggel nyilatkoztak a megkérdezettek arról, hogy igyekszik-e az intézmény kiszolgálni a város, régió oktatási, kutatási igényeit, zavartalan-e az együttműködés az intézmény és közöttük, képesek-e a végzettek a megtanultakat kreatív módon problémamegoldásra alkalmazni, ill. az adott munkakörben elvárt módon továbbfejleszteni.

3.5.4 Egészségügyi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése Az Egészségügyi Kar jelen szervezeti önértékelés által vizsgált két évre vonatkozó fejlesztési irányelveket (minőségbiztosítási kari stratégia) a fent jelzett MAB akkreditációs határozat előírásai a három éves fenntartói megállapodás karra vonatkozó vállalásai és az Egészségügyi Kar minőségfejlesztési terve határozza meg. Az elért eredmények a kari szervezet strukturális bővülésében, a képzési kínálat gazdagodásában és a humánerőforrás növekedésében nyilvánultak meg.A szervezeti önértékelés a Miskolci Egyetem UNI-EFQM önértékelési modell alapján történt a karon. Az önértékelésben az oktatók 61,8 %-a vett részt.

114

69. ábra: Az EK 2009-es szervezeti önértékelés eredménye (%-ban)

A megkérdezettek a vezetők a kar érdekében kifejtett kapcsolatépítési aktivitást a legmagasabbra értékelték (4,3). E mögött az értékelés mögött a kar érdekében kifejtett hazai és nemzetközi felsőoktatási intézményekkel, a hazai egészségipar szereplőivel és a hazai szakmai és társadalmi szervezetekkel való kapcsolatok felvétele, építése, együttműködési megállapodások megkötése jelenik meg. A 2007-es szervezeti önértékelés eredményeivel összehasonlítva megállapítható, hogy a vezetés megítélésében kiemelkedik a stratégiai szemlélet erősödése. Ugyancsak kiemelkedően magasra értékelt item a kar jövőképének a külső változásokhoz történő folyamatos igazítása (4,3). A szakmai kompetencia átlagértékében a teljesítményjavításra ösztönzés mellett – tudományos fokozatszerzés, továbbképzés, konferenciákon való részvétel – a vezetés korlátozott anyagi, jutalmazási lehetőségei jelennek meg. A vezetés nyitott a munkatársak újszerű kezdeményezéseire, ezáltal az oktatók a partnerséget, a participáció elvének érvényesülését tapasztalják, a tesztes visszajelzésben ez 4,06 ponttal jelenik meg. Az Egészségügyi Kar kiválósági minőségkultúra iránti elkötelezettsége alapvetően abban nyilvánul meg, hogy a karon kiépült a minőségbiztosítás teljes spektruma: elkészült a Minőségügyi Kézikönyv, létrejött a Minőségügyi Bizottság, a szakemberek kiképzése megtörtént, az önértékelés folyamatosan megtörténnek, mindezek eredményeképpen a minőségügyi akciók évente megfogalmazásra, illetve kiértékelésre kerülnek; új elemként megjelent az oktatás minőségének javítása érdekében a tantárgyi dosszié, a kommunikációs dosszié és a tájékoztató kiadvány. Megfogalmazásra került a kar küldetésnyilatkozata az alábbiak szerint: „A Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar – a sok karú universitas rendszerébe illeszkedve – a hazai, illetve főként az Észak-Magyarországi régió számára kíván magas szintű 115

egészségtudományi képzéssel a prevenció, a rehabilitáció és a diagnosztika területén diplomás szakembereket képezni. Ezt a küldetést a kar oktatói, dolgozói és hallgatói közösen, a minőségügy elkötelezettjeként teljesítik. A stratégia értékelésénél a válaszadók elsősorban a vezetés külső, belső változásokra való gyors reagálását és a változásokra hozott intézkedések adekvátságát tartották jellemzőnek (4,3 pont). A megkérdezettek magasra értékelték a vezetők részéről a kiemelkedő eredmények, szakmai megoldások különböző fórumokon való megjelenésére irányuló tevékenységét (4,2). Ez a mutató jelentős javulást mutatott az előző évek eredményeihez képest. A teszt eredményeiből az állapítható meg, hogy a stratégiai célok és akciók váljanak széles körben ismertté, ennek érdekében a karon az utóbbi két évben a marketing tevékenység erősödött (kari tájékoztató kiadványok, médiában való megjelenés gyakorisága) (4,2) A munkatársak irányításának témakörén belül a kar érdekeit szem előtt tartó humánerőforrás tervezése kapta a legmagasabb értékelést (4,0), mely humánerőforrás gazdálkodás összefüggésben áll a kar jövőképével és terveivel. Az előző időszak eredményeihez képest jelentős javulás következett be a munkatársak személyre lebontott karriertervezése terén. Az előző szervezeti önértékelés eredményeihez képest mérhető javulás látható a munkatársak irányítása terén a kétirányú kommunikációban. A munkatársak irányítása adottság-elem kérdéscsoportjainak eredményeit összehasonlítva a 2007-es szervezeti önértékelés eredményeivel megállapítható, hogy a munkatársak irányításának megítélése elsősorban az egyéni előremenetel és feltételbiztosítás tekintetében javult. Az egészségtudományi képzések gyakorlatorientált és interdiszciplinális vonatkozásai az erőforrások és partnerkapcsolatok maximális kihasználását kívánják a város egyetemi oktató kórházai, egészségügyi intézményei és a társkarok szellemi kapacitásának igénybevételekor. A megkérdezettek válaszaiban a kar ezen partnerkapcsolatok működését pozitívan értékelik és alapvető erőforrásnak tekintik. A kar vagyoni jellegű erőforrásai szétosztásának értékelésekor a válaszadók markáns véleménye, hogy ezen erőforrások a stratégiai célkitűzések megvalósulását szolgálják. A kar erőforrásainak értékelésénél a válaszadók a szervezet stratégiájának, rövid és hosszú távú céljainak és azok megvalósítását célzó pénzügyi tervezet összhangjával voltak legjobban elégedettek (4,7). A szervezet céljait szolgáló pénzügyi tervezés értékelésének mutatói az eltelt időszak alatt jelentősen javultak. Ugyanígy jelentős változás következett be a megkérdezettek megítélése szerint a szervezet költségalakulásának figyelemmel kísérése és a pénzügyi erőforrások hatékony módon történő felhasználása terén. Az erőforrások értékelésénél a következő időszakban különös figyelmet kell fordítani a technikai eszközök, berendezések karbantartásárára, felújítására, dinamikus szinten tartására (3,3). A képzés-kutatás-innováció folyamatában a karon legmagasabbra a folyamatokat támogató tevékenységek dokumentáltságát, 4,4), és a minőségi változások bevezetését követő folyamat ellenőrzöttségét (4,5) értékelték a válaszadók. Változtatásra szorul a számítástechnikai 116

ellátottság foka, a laboratóriumi és egyéb oktatástechnikai eszközökkel való ellátottság és a szakkönyvtári szolgáltatás. Mindhárom kérdésre adott válaszok átlagpontjainak értéke 3,3. A szervezeti folyamatok jellemzésén belül a követelményrendszerek megjelenésének tekintetében a legmagasabb értéket (4,5) az 1-1 témakör ismeretrendszerén belüli főbb összefüggések megértésére való törekvés jelentette. A megkérdezettek válaszai alapján odafigyelést igényel a tudományos utánpótlás nevelésének színvonala (3,2). A folyamatok tesztes értékelésekor az egyetemen belüli szervezeti egységek, illetve kari vezető személyek munkájának jellemzése során legmagasabb értéket egyetemi szinten az egyetemi habilitációs bizottság (4,8), kari szinten pedig a dékán és a dékánhelyettes tevékenysége kapott. (4,5-4,4) Az önértékelésben vizsgált munkatársi elégedettség eredmény-elemen belül a legmagasabb értékelést a szervezet változásokhoz való hozzáállása kapta (4,4). Legalacsonyabb átlagponttal – bár kis arányú javulás mutatkozik e területen az előző időszak felméréséhez képest – a kar oktatási és kutatási eszköz ellátottságát jellemezték a válaszadók (3,3). A 2007-es szervezeti önértékelés eredményeihez képest pozitív változás következett be a munkatársaknak a szervezet működésébe való bevonása és a humánerőforrás gazdálkodás terén is. Az elmúlt időszakban a hallgatói elégedettség mérése a képzés folyamatába ágyazott kurzusértékelések és a végzett hallgatók körében végzett szakértékelések keretében történtek.A 2008/2009 tanév I. félévétől kezdődően 101 kurzussal összefüggő hallgatói elégedettség vizsgálat történt. 19 kurzus adatainak feldolgozása még folyamatban van, így összesített eredményeinket 82 értékelt kurzus eredményeire alapoztuk. A hallgatói kurzus értékelések eredményeinek dimenziók szerinti összesített bemutatására a sokaság mediánját használtuk. E szerint látható, hogy leginkább kiemelkedő az oktatók óratartási fegyelme, és a számonkérések korrektsége. A Vizsgakövetelmények és a tananyag összhangját szintén pozitívan értékelik a hallgatók. Az oktatók magas szintű szakmai tudását ismeri el az oktatók felkészültségét jelző medián érték. Végzett hallgatóink összességében jónak ítélik meg karunkat, és az ott folyó képzéseket. Különösen az intézmény színvonalával (4,1) és az egyetemi légkörrel elégedettek (4,0). A megkérdezettek többségben visszatérnének a karra az újabb diploma szerzés céljából. (3,7) A megkérdezett hallgatóink szerint a kívülállók kevésbé pozitívan értékelik a kar tevékenységét. A hallgatók intézményre vonatkoztatott értékelése és a kívülállók feltételezett megítélésére vonatkoztatott eredményeket összehasonlítva eltéréseket tapasztalhatunk. A képzéssel ezen belül a gyakorlati képzéssel kapcsolatban végzett hallgatóink többségben elégedettek voltak. (4,2) Kiemelkedőnek minősíthető az oktatók-hallgatók együttműködésének terén, a hallgatói kérések rugalmas kezelése, illetve a hallgatók észrevételeinek figyelembe vétele.

117

A hallgatói és szolgáltatói infrastruktúra színvonalának jellemzésénél eltérések mutatkoztak a megkérdezett csoportok véleményében. Míg a végzett védőnő hallgatók a megvásárolható szolgáltatások meglétének hiányosságát jelölték meg, gondolva itt pl. a fénymásolási lehetőség kar épületén belüli megoldatlanságára (2,6) addig a végzős gyógytornászok az egyetemi kollégiumok színvonalával és az épületek küllemével voltak kevésbé elégedettek (3,0) Eltérés mutatkozott hallgatói önkormányzat tevékenységének megítélésében is. A megkérdezett védőnők 2,5-re míg a gyógytornászok jónak (4,0) értékelték annak tevékenységét. Ez a megítélés közötti különbség megmutatkozott a hallgatói önkormányzat szociális juttatások területén betöltött szerepének megítélésében is (védőnő 2,6, gyógytornász 3,6). A hallgatói önkormányzat választott tisztségviselői évek óta a gyógytornász hallgatók köréből kerülnek ki. Az Egészségügyi Kar „szélesebb” társadalmi közegre kifejtett hatásának mérése nehéz. A felhasználói szféra intézményeivel rendszeres oktatási és szakmai jellegű kapcsolatunk van, ugyanakkor a kiküldött kérdőívek közül csak tizenöt kitöltött kérdőív érkezett vissza, feldolgozásra ezek közül is csak három került (valószínűleg technikai okok miatt), így a társadalmi hatást tapasztalatok alapján tudjuk elemezni. A társadalmi hatás vizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy végzett hallgatóink képesek tudásukat magas szinten alkalmazni a képzettségüknek megfelelő szakterületeken. A vizsgált időszakra vonatkozó társadalmi hatások vizsgálatakor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a kar 2006-ig kizárólagosan védőnő szakos hallgatókat bocsátott ki. 2007 évtől a védőnők mellett megjelentek a diplomát szerzett képalkotó diagnoszták is, majd 2008 évtől már végzős gyógytornászaink is voltak. Végzett védőnő hallgatóink Borsod-Abaúj-Zemplén megyében helyezkedett el, amit új iskolavédőnői álláshelyek létrehozása könnyített. Az üres álláshelyekről a munkáltató önkormányzatok folyamatosan tájékoztatják a kart. A régió hátrányos helyzetű kistérségeiben – ahol már évek óta betöltetlenek a védőnői státuszok – megszerzett abszolutórium birtokában, gyakornokként alkalmazzák védőnő hallgatóinkat. Ezekben a kistérségekben a munkáltatók legtöbb esetben a lakhatás feltételeit is biztosítják. A visszajelzések alapján leszűrhető, hogy a munkáltatók szívesen alkalmazzák a karon végzetteket. Szakmai felkészültségüket bizonyítja, hogy a korábbi években végzettek aktívan részt vesznek a jelenlegi képzésekhez illeszkedő gyakorlatok vezetésében. Információink szerint a pályaelhagyók száma kevés, a munkahelyek még nem telítődtek, ugyanakkor egy átrendeződés, elmozdulás tapasztalható a közszféra irányából a magán szektor felé (fitness, wellness), illetve külföld irányába. Az egészségügyi hivatás vonzó az érettségizett fiatalok körében. Az elmúlt három évben karunkon mintegy 5-6-szoros túljelentkezést regisztrálhattunk az összes jelentkezők száma terén. 2008-évben visszaesés mutatkozott az összes jelentkezés számában, de az első helyen jelentkezők összes jelentkezőkhöz viszonyított aránya évről évre növekszik. Karunkra felvehető hallgatók számát viszonyítva karunk képzéseit I. helyen megjelölő jelentkezők számához megállapítható, hogy az eltelt időszakban 1,3-2 szeres volt ezen a téren is a túljelentkezés.

118

3.5.5 Gazdaságtudományi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara kiemelt területként kezeli a minőségirányítást, minőségfejlesztést, már a ’90-es években bekapcsolódott az országos TQM hálózat munkájába. A minőségkultúra melletti elkötelezettség megnyilvánulási módjai között meg kell említenünk az oktatáshoz, tananyagfejlesztéshez, kutatáshoz kötődő tevékenységeken túl, a kari oktatók szerepvállalását a Magyar Akkreditációs Bizottság Minőségfejlesztési Bizottságában, látogató bizottságokban, s az egyetemi szintű minőségbiztosítási –irányítási feladatok végrehajtásában. Aktív résztvevői voltunk a Miskolci Egyetem 2008-ban Felsőoktatási Minőségi Díjjal jutalmazott pályázási folyamatának. A felsőoktatási intézmények minőségkultúra váltásának pilot programja (HEFOP-3.3.1-P-2004-09-0129/1.0), az ennek folytatásaként elnyert, valamint a diplomás pályakövetési rendszer kialakítását támogató (TÁMOP-4.1.1.-08/1) pályázatok szakmai vezetői is többségében karunkról kerültek ki. Ezen pályázatok eredményeként létrejövő rendszerfejlesztési és módszertani megoldások esetében karunk pilot bevezetéseket vállalt és vállal. Az UNI-EFQM (az egyik felsőoktatási minőségirányítási modell, melynek kidolgozásában meghatározó szerepünk volt) szerinti önértékelésre már három alkalommal került sor a Gazdaságtudományi Karon: 2005-ben, teszteltük a modell tartalmi elemeit (teszt, szöveges szempontrendszer, értékelési módszertan); 2007-ben már a letisztult, specializációkat is integráló modellel; 2009-ben pedig a közvetlen partner elégedettség továbbfejlesztett elemeivel kibővített, projektálási (fejlesztési) módszertani támogatással kiegészített formában. Az értékelés módszertanának teljessége, valamint a három értékelés bizonyos tendenciák – és néhány részelem tekintetében változások – vizsgálatára is módot és lehetőséget nyújt. Elmondható, hogy míg az első vizsgálat során az önértékelésben résztvevők nagyon igyekeztek kiváló képet kialakítani a szervezetről, addig a második és harmadik mérés már reálisabb volt. Ugyanakkor érzékelhető, hogy az első minősítést követő projektek: külső-belső kommunikáció javítása, egyéni teljesítményértékelés módszertanának kidolgozása és részleges bevezetése, valamint a második értékelést követő projektek: beiskolázási tevékenység színvonalának javítása, újabb, a kommunikációt támogató módszertanok bevezetése, valamint az idegen nyelvű oktatás kiszélesítése eredményesen megvalósultak, szem előtt tartva a folyamatos, stratégiai jellegű minőségfejlesztést és az intézményi célhierarchiát. A kérdőíves felmérés vizsgálati tesztjeit az öt adottságelem és a munkatársi elégedettség vonatkozásában – a kétféle csoport számára kialakított kérdőív segítségével – a következő kitöltési hajlandóság jellemzi: oktatók/kutatók esetében 59 fő (83,1%), nem oktató/kutató munkatársaknál 23 fő (85,2%). A hallgatói elégedettség mérés során a gólyatábori és motivációs felmérést 86 fő, a megkeresettek 22,3%-a, a szervezeti önértékelési kérdőívet, az elmúlt két évben összesen 853-an (~65%) töltötték ki. A diplomás pályakövetési felmérésben 156-an vettek részt. A kurzusértékelés számadatai szerint: 64 a felmért kurzusok száma, 4521 a megkeresett hallgatók száma. A társadalmi hatás papír alapú felmérésére 28 db 119

kérdőív érkezett be, amely közbülső állapotot mutat; ütemezésünk szerint a társadalmi hatás felmérése márciusig tart. A vezetés vizsgálatakor 13 kérdésre kerestük a választ. A kérdésekre adott válaszok az 5075%-os – jónak mondható – intervallumban helyezkednek el. Legmagasabbra az intézményi, kari érdekek vezetői képviseletét minősítették a kollégák, s legalacsonyabbra pedig a hallgatók oktatási programok kialakításában való részvételét. A férfiak és nők véleményalkotásában szignifikáns különbségek, tendenciák nem nevesíthetők, míg a vezető oktatók a kérdések többségénél azonos vagy jobb minősítést adtak a nem vezető oktató kollégákhoz képest. A stratégiai szemlélet javulása jól tükrözi a kar vezetésének azon hozzáállását, hogy a versenyképesség megőrzése és erősítése szempontjából elengedhetetlen fontosságú. Ugyanakkor elismerendő, hogy a külső környezeti változások jelentősen nehezítik a sikeres végrehajtást. A vezetés példamutatása 2 évvel ezelőtt a javítandó területek közé sorolódott, emiatt tett erőfeszítéseket szépen visszatükrözi a jelenlegi felmérés. Miután a Kari vezetésben az elmúlt 4 évben nem történt változtatás az eredmények egyfajta következetes elemzésre adnak módot.

70. ábra: Szervezeti önértékelés 2009. évi GTK eredményei (%-ban)

A stratégia során 11 kérdést vizsgáltunk: értéke 45-75% között mozog. A leginkább pozitívan minősített elem a kiemelkedő teljesítmények és az erkölcsi-anyagi elismerés összhangja. A legrosszabbra értékelték a kitöltők a participáció megjelenését a stratégiai vezetésben. A vezetők és nem vezetők közötti véleményalkotásbeli különbözőség árnyalt jelzés a belső kommunikáció javíthatóságára vonatkozóan. A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán a foglalkoztatottak száma 105 fő. A teljes munkaidős létszám megoszlása 2010. év elejét tekintve 75 oktató, 2 kutató, és 27 nem oktató dolgozó. 2004-2007 között 12 fővel működött a Miskolci Egyetemen az 120

Innovációmenedzsment Kooperációs Kutatási Központ, amelynek jelenleg 4 alkalmazottja van. A Kar foglalkoztatottjainak száma fokozatosan csökkent az elmúlt években. Az oktatók létszáma nőtt, valamint foglalkoztatási struktúrája a részmunkaidős foglalkoztatástól a teljes munkaidős irányában tolódott el. A nem oktató dolgozói létszám tekintetében pedig a 2007-es évben csökkenés történt, viszont a az így kialakult létszámot a Kar tartani tudta. Az egyenértékű és a tényleges létszámok változása – az utóbbi négy esztendőben – a szükségszerűségek és a kényszerek felismerésének, és az azokra való tudatos reagálások eredménye. Amint a mellékletből is jól látszik, a fokozatosan növekvő hallgatói létszám mellett nem engedheti meg magának a Gazdaságtudományi Kar az oktatói és nem oktatói létszám csökkenését. Az oktatók összetételét tovább vizsgálva, a minősített oktatók aránya 2007-ről 2010-re 14,3%-kal nőtt. A habilitáltak száma 2007-hez képest 2 fővel emelkedett. A kar életkor szerinti összetétele jó, a korfa - lefelé szélesedik, ami az oktatói utánpótlás szempontjából bíztató. Ezt bizonyítja, hogy a 25-től 34 éves korig tartó intervallumba az összoktatói létszám több mint 35%-a tartozik; a 35-39 évesek aránya 17%, a 40-44, a 45-49, az 50-54 és az 55-59 intervallumba egyaránt az oktatók, kutatók 8%-a tartozik, míg 60-64 évesek aránya kb. 10%, a 64 év fölötti korosztály pedig kb. 5%-ot tesz ki. Az elmúlt három évben kimutatásra került az oktatói óraterhelés kari szinten, mely felmérés eredményeként megállapíthatjuk, hogy az óraterhelés megfelel a törvényi előírás szerinti heti 12 órás kontaktórának. A Miskolci Egyetemet megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy képzési összetettség alapján első helyen állunk a többi Karhoz viszonyítva. A 2009-ben lefolytatott 16 kérdéses tesztes megkérdezés a legtöbb területen jelentős javulást mutat a partnerkapcsolatok és erőforrások kezelésében a 2007-es felmérésekhez képest. Kiemelhetjük a pénzügyi erőforrások kezelését (átlagosan 18,14% pontos javulás), és a döntéshozatal szabadságának alsóbb szintekre helyezését (19,64% pontos javulás). A javulás mellett is a legalacsonyabb értékeket a pénzügyi területek képviselik (49,85% a legalacsonyabb érték), ami mögött a finanszírozási rendszer, a nyugdíjazások és elbocsátások miatti bizonytalanságot látjuk okként. A hallgatók munkaerő-piaci elhelyezkedésének javításához és a szakmai gyakorlatok kontrollált lebonyolításához szakmai gyakorlati hálózatot építettünk/építünk ki és törekszünk a gyakornoki szerződések számának növelésére. Jelenleg mintegy 100 céggel és a régió szakmai kamaráin keresztül azok tagjaival állunk közvetlen kapcsolatban. A bemeneti oldalon Miskolc összes középiskolájával, továbbá Szolnoktól Nyíregyházáig más megyék középiskoláival is felvettük a kapcsolatot, a tanulóknak bemutatva a Kar lehetőségeit. A Kar által használt 14 előadóterem mellé 2008-tól HEFOP pályázat keretében megvalósult az SAP oktatóteremként működő számítógépes labor, s továbbiakat a TIOP pályázat keretében alakítunk ki. Így ergonómiai, marketing-kutató (call-center) és továbbfejlesztett HR assessment-center laboratóriummal színesíthetjük tevékenységünket, továbbá lecseréljük gyakorlatilag a teljes számítástechnikai eszközparkot. A 2009-ben lefolytatott, 47 kérdéses teszt általában elmondhatjuk, hogy a minőségirányítás működésének látszanak kedvező hatásai. Átlagosan 9,32% ponttal javult a folyamatok megítélése. Kiemelten fontosnak tartjuk az oktatás-szervezés (14,53%), az erőforrás121

biztosítás (11,75%) és a belső intézményi kapcsolatok (13,47%) eredményeit. Átlagon aluli azonban a fejlődésünk a forrásszerzésben (5,96%), a hallgatói kapcsolatok (4,89%), továbbá gyakorlatilag stagnál a TDK (1,52%) és az oktatástechnikai színvonal (1,64%) kérdéseiben. A TDK aktivitás csökkenése összefügg azzal, hogy a korábban 21-23 éves korosztály helyett ma a lényegesen kevesebb tapasztalattal rendelkező 19-20 évesek között kell megtalálni a tehetségeket, melynek kezelésére kari tehetséggondozási modell kialakítása zajlik. Minden egyes témakör esetében növekedett a hallgatók elégedettsége. Pozitívan értékelhető, hogy mind az oktatás színvonalában, mind az előadások, szemináriumok számát, gyakoriságát, időtartalmát, és mind az oktatói szakmai felkészültséget illetően 15 %-os javulás olvasható ki az eredményekből. A legkisebb növekedés az oktató-hallgató viszonyban jelentkezett, ahol két éves stagnálás után, 2009-re 2 %-os növekedés mutatható ki. Visszaesés egyedül az egyéni fejlődést befolyásoló tényezők esetében volt megfigyelhető, ahol 2007-ről 2008-ra 12% javulás után, 2008-ról 2009-re 5%-os csökkenés történt. A 2009-es év eredményei azonban már határozott javulásról adnak tanúbizonyságot. 2007ről 2009-re legnagyobb mértékben a vizsgarendszer rugalmassága javult, 15%-kal. Legkisebb mértékben, mindössze 5%-kal a vizsga módjának megítélése változott. Az átmeneti visszaesést nagyrészt a mesterképzés megjelenése okozza, amely felfutó rendszeréből adódóan tartalmaz bizonytalanságokat. A munkatársi elégedettség vizsgálatára tesztes formában 14 kérdésen keresztül került sor. A 2009-es évet vizsgálva a válaszok kettő kivételével 3-4-es átlagérték között mozognak, ami jónak mondható. Kiemelkedik közülük a szervezet teljesítményének, humánerőforrás gazdálkodásának, a munkahely kialakításának, valamint a munkahely légkörének megítélése, ami az erőforrás korlátos időszakban még figyelemreméltóbb. A legkiemelkedőbb probléma a munkatársak döntés-előkészítési folyamatokba történő bevonásának hiányával van, valamint hogy a válaszadók szerint az egyéni és szervezeti teljesítmény nincs összhangban a motivációs rendszerrel. 2007-ben a válaszadók sokkal szigorúbban ítélték meg szervezetet. Jól látható, hogy egy kivételével minden egyes esetben alacsonyabb átlagértéket kaptak a kérdések. A jobb megítélés okai között említhető meg a szervezet részéről megjelenő minőségtudatosság, és minőség iránti elkötelezettség, s a következetesség. A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara hallgatóinak több mint a 80%-a régióból érkezik. Ezen belül is 60%-os az aránya a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származó hallgatóknak. Ez a magas arány nem meglepő, hiszen az utóbbi években a Gazdaságtudományi Kar szoros kapcsolatot épített ki a környék középiskoláival és gimnáziumaival. E mellett rendszeresen tartunk tájékoztató előadásokat és nyílt napokat. A kar több rendezvényben is aktív szerepet vállal. Az egyik legfontosabb rendezvénye a gólyatábor megszervezése. A megkérdezett első éves hallgatók véleménye alapján jók a gólyatáborok szakmai és szabadidős programjai és a gólyatábor pozitívan befolyásolta a karról és az egyetemről kialakított képüket.

122

3.5.6 Gépészmérnöki és Informatikai Kar 2009. évi szervezeti önértékelése 2009 nyarán új vezetés került a kar élére, ezért az új célok, elképzelések, stratégia és munkastílus a felmérés időpontjában még nem volt teljesen ismert a kar szélesebb közvéleménye számára. Ez a szervezeti önértékelés magán viseli az előző megállapítások következményeit, magán viseli annak hátrányait, hogy feladataink megsokasodtak, és magának az önértékelésnek, illetve a minőségbiztosítási feladatoknak az ellátása is plusz energiát kíván, amit csak az oktató-kutató munkánk rovására tudunk megtenni. A felmérésekből megállapítható, hogy a hallgatók és a cégek véleménye szignifikánsan jobb, mint amit a kar saját magáról alkotott. Ez a karnak a saját magával szemben támasztott elvárások magas szintjére utal.

71. ábra: Szervezeti önértékelés 2009. évi GEIK eredményei (%-ban)

A Kar oktatóit (minden vezető oktatót és nem vezető oktatót) bevontunk a kérdőívek kitöltési körébe. Ez összesen 178 megkérdezettet jelent, melyből 96 válaszadó fejezte be a teszt kitöltését. Tehát a válaszadók száma 53,9%-át teszi ki a megkérdezetteknek. A 11. és 12. táblázat a tesztkérdéseket kitöltőkről összegez néhány statisztikai adatot. 11.

táblázat: A kitöltők életkor szerinti megoszlása

-35

35-50

50-60

60-

25,3%

25,3%

31,6%

17,9%

123

12.

táblázat: A kitöltők beosztás szerinti megoszlása

műszaki tanár

tanársegéd

adjunktus

vezető oktató

6,4%

20,2%

19,1%

54,3%

A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kara a Miskolci Egyetem küldetéstudatához illeszkedően a kutatási-fejlesztési és oktatási tevékenységével létrehozott tudásanyag átadásával a hallgatók hazai és nemzetközi piaci versenyképességének biztosítását tekinti fő feladatának. A kar komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a Miskolci Egyetem elnyerje a kutató egyetemi címet. A vezetői elkötelezettség demonstrálása érdekében a „Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar fejlesztési terve 2007– 2010” című dokumentumban részletesen bemutatja azokat a tényezőket és tervezett intézkedéseket, melyek ahhoz szükségesek, hogy a kar oktatói és munkatársi állománya egységes tudományos, szakmai közösségként legyen képes a versenyképes tudás átadására. A minőségfejlesztés érdekében először 2005. évben került sor a kari szervezeti önértékelésére, melynek eredményeként az oktatói teljesítményértékelési rendszer kidolgozása és a külső – belső kommunikáció javítása kezdődött meg. Az utánkövető felmérést 2007-ben végeztük el. A HEFOP 3.3. operatív program keretében a felsőoktatási minőségkultúra váltásának PILOT programját megvalósító konzorcium szakmai vezetői karunk oktatói. A PILOT program keretében megszerzett és kidolgozott ismeretek a kari minőségkultúra közvetlen fejlesztéséhez nyújtanak adalékot és lehetőséget. A MAB Minőségfejlesztési Bizottságának munkájában résztvevő kollégák a szerzett ismeretek kari adaptációjára törekednek. A karon Minőségbiztosítási és Értékelési Bizottság működik, mely 2009-ben alakult újjá. Elnökét és tagjait a Kari Tanács választja. A bizottság tagjai arányos képviseletét jelentik a kari tanszékeknek és leképezik a kar oktatói csoportjait. E bizottság választja ki a minőségbiztosítási felmérésekbe bekerülő tárgyakat és oktatókat. A felmerülő minőségbiztosítási felmérések és kapcsolódó feladatok elvégzésére és a tapasztalatok összegzésére a dékán felkérésére szükség szerint eseti bizottságok is alakulnak. Az évenként esedékes minőségbiztosítási jelentéseket időben és a kívánt szerkezetben elkészítjük, vezetői értekezleten rendszeresen megvitatjuk, az elkövetkező időszak feladatait megfogalmazzuk. Az oktatók nem elhanyagolható része rendelkezik alapdiplomáján kívül megszerzett másodharmad diplomával is. A kar szerteágazó tevékenységének eredményeképpen a sokféle tudományterület határterületeit művelő oktatók száma is említésre méltó. A kar oktatói létszáma 178 fő főállású és 3 fő részfoglalkozású. A részfoglalkozásúak létszáma az utóbbi években jelentősen csökkent. E szerencsés arány pozitív következménye, hogy oktatóink túlnyomó része az egyetlen munkahelyén fejti ki aktivitását. A karon 8 MTA doktor, 24 tudomány kandidátusa és 68 PhD minősítésű oktató van, a habilitáltak száma 23. A kar rendszeresen terjeszt elő kitüntetésre – arra méltó – személyeket. A kari előterjesztések megvalósulnak, az egyetemi szintűek csak részben. Országos és nemzetközi szintű kitüntetésben a közelmúltban több oktatónk is részesült (pl. Charles Simonyi ösztöndíjat 2 124

fő, Szentgyörgyi Albert díjat 1 fő, Szilárd Leó díjat 1 fő, Gábor Dénes díj 1 fő, magas állami kitüntetést 2 fő, továbbá honoris causa címet több fő nyert el). A kar oktatói és kutatói az egyetemi, kari és tanszéki szervezésű konferenciákon nagy számban vesznek részt. Tanszékeink a közelmúltban több jubileumi konferenciát is szerveztek. A folyamatokra vonatkozó első 34 kérdés között a kapott válaszok legnagyobb átlagos eltérését (1,19) „Milyennek ítéli Ön az eddigi tapasztalatai alapján a laboratóriumok, egyéb oktatástechnikai eszközökkel való ellátottságot?” kérdés, míg a megkérdezettek legegyöntetűbb véleményét (átlagos eltérés 0,91) a „Milyennek ítéli Ön az eddigi tapasztalatai alapján az intézetek / tanszékek és a hallgatók közötti kapcsolat minőségét?” és a „Milyennek ítéli Ön az eddigi tapasztalatai alapján a tudományos közéletet?” kérdések váltották ki. A 16 kérdés közül a legmagasabb pontszámot a dékáni hivatal kapta 4,06 (76,51%). Legalacsonyabb pontszámmal a HÖK elnök tevékenységét minősítették a Kar oktatói 2,83 (45,83%). Az oktatás FOI folyamatainak értékelése, előnyök, hátrányok, fejlesztések értékelése, változtatási igények feltárása A felsőoktatás bolognai rendszeréhez illeszkedő háromlépcsős képzési struktúra megteremtése, mely a BSc alapképzési és MSc mesterképzési szakok, valamint a PhD képzés egymásra épülését jelenti, karunkon is megtörtént. Bár az átalakítás a külső, oktatási kormányzat által közvetített társadalmi követelményekhez igazodik, karunkon az új képzési formák megfelelő előzményekkel rendelkeznek, ezért az áttérés az MSc mesterképzések alapításának engedélyezése miatt zökkenőmentes volt. A kutatási feladatok az egyes tanszékek gazdasági élettel ápolt kapcsolatrendszerének függvényében alakulnak, ezért elsődlegesen nem kari, hanem tanszéki szinten koordináltak. Az egyes intézetek kutatási potenciálja mind a régió gazdasága és közigazgatása által felvetett igényeknek, mind az egyes akadémiai és egyéb felsőoktatási források által támogatott kutatási céloknak megfelel, illetve ezekhez rugalmasan alkalmazkodik. A kari szintű kutatások között kiemelkednek a kari „Sályi István” és „Hatvany József” Doktori Iskolák keretében végzett kutatások, melyek a nappali, levelező és egyéni képzésű doktorjelöltek képzését és kutatási tevékenységét a kar tudományosan minősített oktatóikutatói állománya témavezetése mellett biztosítja. A kérdésekre adott válaszok a 1,15 osztályzati, azaz a 28,77%-os intervallumban helyezkednek el. A legmagasabbra 3,99 (74,71%) a „Tisztességes bánásmód jellemzi-e az Ön szervezetét?” kérdést minősítették a kollégák, a legkevesebb pontszámot 2,84 (45,95%) pedig „Az egyéni és szervezeti teljesítmény összhangban van-e a motivációs rendszerrel?” kérdés kapta. A munkatársi elégedettségre vonatkozó kérdések között a kapott válaszok legnagyobb átlagos eltérését (1,26) „Az egyéni és szervezeti teljesítmény összhangban van-e a motivációs rendszerrel?” kérdés, míg a megkérdezettek legegyöntetűbb véleményét (átlagos eltérés 0,96) a „Hogyan jellemezhető a szervezet folyamatainak tervezése?” kérdés váltotta ki. A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kara a hallgatói elégedettség komplex mérése céljából tematikusan összeállított tesztkérdések segítségével széleskörű felmérést végzett. A kérdések két főcsoport köré csoportosulnak, ezek a következők: 125

-

kurzusok színvonalára vonatkozó kérdések,

-

a vizsgarendszerre és számonkérésre vonatkozó kérdések.

A megkérdezett hallgatók kiválasztásánál a Kar arra törekedett, hogy a hallgató elégedettség vonatkozásában minél teljesebb kép alakuljon ki. Ezért nem csak arra fordítottunk gondot, hogy valamennyi szak kellő számú hallgatóját megkérdezzük, hanem a kurzusokra és a vizsgáztatásra vonatkozó kérdéscsoportot olyan hallgatóknak tettük fel, akiknek válaszai nyomán képet kaphatunk a Kar valamennyi tanszékének értékeléséről is. Ezzel egyidejűleg törekedtünk arra, hogy a megkérdezett csoportok olyan kurzusról adjanak képet, melyet nagyobb létszámú hallgató látogat, mivel így a felmérések várhatóan objektívebb eredményt adnak. A felmérés során mindösszesen 1076 hallgatót kérdeztünk meg, akik közül 580 töltötte ki a kérdőívet, így a válaszadók aránya 53,9%. A társadalmi hatást a végzett hallgatókat foglalkoztató cégek és a különféle kamarák vonatkozásában szerettük volna vizsgálni. Ez utóbbiaktól azonban egyetlen válasz sem érkezett. A felmérés során mindösszesen 120 céget kérdeztünk meg, melyek közül 23 töltötte ki a kérdőívet, így a válaszadók aránya 19,17%. A felmérés során mindösszesen 120 céget kérdeztünk meg, melyek közül 23 töltötte ki a kérdőívet, így a válaszadók aránya 19,17%. Tekintettel arra, hogy a gazdasági válság ellenére a mérnökök és az informatikusok iránt országszerte van kereslet, ezért végzettjeink több állásajánlat közül is válogathatnak, elhelyezkedési gondjaik a lakhelyváltoztatásra hajlandó végzettjeinknek nincsenek. Hallgatóink összlétszáma az elmúlt években alig változott. A nappali tagozaton a kreditrendszer tanulmányi időt nyújtó hatásának és a felvehető hallgatói létszám enyhe növekedésének következményeként 10% körüli értékkel nőtt. A levelező tagozatos képzésekben résztvevő hallgatók száma viszont csökkenést mutat. A nappali tagozaton a lemorzsolódás nem jellemző (5-8% szaktól függően), a tanulmányok elhúzódása és a további időveszteséggel járó szakváltások növekvő száma viszont sajnos igen.

3.5.7 Műszaki Anyagtudományi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése

A kérdőíves felmérésre az oktatói/kutatói állomány közel 80 %-a, a hallgatói elégedettség mérése során a nappali tagozatos hallgatói létszám kb. 20 %-a adott választ az elektronikus formában, on-line rendszerben kitölthető kérdőívekre. Ez javulás a két évvel korábban végzett hasonló felméréssel elért válaszadók (60, illetve 10 %) számához viszonyítva. A társadalmi hatást a megfelelő szervezetekhez elektronikus és papír alapú formában is kiküldött kérdőívekre adott – összességében viszonylag kevés forrásból származó – válasz alapján végeztük el. Különösen az önkormányzati és szakmai szervezetek, valamint a közvetítő cégek nem tartották fontosnak a válaszadást. Ugyanakkor nem is sok ilyen szervezet áll a Karral kapcsolatban, az Internetről kigyűjtött címekre kiküldött kérdőívek igen kis arányban mozgósítottak válaszadásra. 126

72. ábra: Szervezeti önértékelés 2009. évi MAK eredményei (%-ban)

A kari értékelés alapjául egy többirányú részletes véleménygyűjtés szolgált. Ennek során az oktatók, a hallgatók több csoportja, valamint a szakterület vállalatai, illetve a szakmai és társadalmi szervezetek irányában kiküldött kérdéshalmazok önértékelésre leginkább alkalmas elemeit választottuk ki az elemzéshez. A kérdésekre adott 1-5 terjedelmű minősítéseket az ennek az értéktartománynak megfelelő százalékos formára transzformálva számszerűsítettük. A kari vezetők konszenzusos véleményét a kérdőíves felméréseknél alkalmazott kérdésköröknek megfelelő szempontrendszerrel összeállított RADAR felmérés tükrözi. Ennek során az eredményeket közvetlenül százalékos skálán értékeltük. A különböző módszerekkel végrehajtott értékelési formák eredményei a legtöbb esetben egymást erősítve adnak érzékletes képet a Kar működésének minőségi jellemzőiről. A kari szervezet jellemzőit a megfelelő kérdéscsoportok átlageredményei alapján minősítettük. Az eredmények értelmezése során kiemeljük az egyes kérdéscsoportok átlageredményeit jelentősen befolyásoló és az értékelés szempontjából különösen jelentős kérdések saját eredményeit. Az értékelésnél figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a megkérdezettek általában igyekeznek minél moderáltabban, a szélsőséges értékeléseket kerülve kifejezni a véleményüket. Így a közepes és a jó ítéleti tartomány a jellemző és a különbségeket ezen a viszonylag szűk tartományon belül kell értékelni. Így a minősítő jegyek 1-5 skáláján alapvetően a 3-as 4-es (illetve az 50-75 %) értékek közötti tartományon belül változnak az adott minősítések. A minősítő jegyekkel kifejezett átlagértékekhez tartozó szórások alig térnek el a jellemző 0,9 – 1,2 tartománytól. A kérdésenkénti, illetve kérdéscsoportonkénti minősítés-ingadozásokat ezért érzékenyen kell kezelni, és az általában kapott viszonylag magas és meglehetősen kevéssé változó átlagértékeket nem szabad kényelmes megelégedettséggel nyugtázni. Mindez fontos visszajelzés a Karon folyó munka eredményességének és minőségének további fejlesztése érdekében.

127

A kari minőségfejlesztési politika céljainak elérése érdekében évente szükséges legalább 1-2 PhD fokozatszerzés és az oktatói utánpótlás ennek alapján történő megoldása. A Kerpely Antal Anyagtudományok és –technológiák Doktori Iskola működésének tapasztalatai alapján ez a cél reálisnak tekinthető. A főállású oktatói-kutatói állomány minőségének fejlesztése lehetővé teszi a részfoglalkozású oktatók arányának tervbe vett csökkentését, ami az oktatói és kutatási tevékenység minőségére gyakorolhat pozitív hatást. A habilitációs, illetve az egyetemi tanári kinevezési és a tervezett MTA Doktori fokozatszerzési elképzelések feltételeit képezik a Kar léte szempontjából stratégiai jelentőségű doktori iskola működésének. Ezért ezzel a témakörrel kiemelten foglalkozik a 2013-ig terjedő érvénnyel kidolgozott Kari Fejlesztési Terv. A stratégia vizsgálatakor 11 alapvető kérdésre kerestük a választ. Ezek önmagukban, illetve csoportokban kerültek értékelésre. A kérdésekre adott válaszok zöme természetesen most is egy viszonylag szűk (3,35 – 4,20) minősítési intervallumban helyezkedik el. Azonban, itt egy ebből kieső, rosszabb minősítést (2,82) kapott a „Biztosított-e, hogy a folyamatos fejlődés melletti elkötelezettség és az ez irányú teljesítmény összhangban áll az erkölcsi-anyagi elismeréssel?” kérdés. Ez a minősítés különösen alacsony, amennyiben figyelembe vesszük, hogy az adott jegyek zöme a 3-4 intervallumba esik.. Természetesen ez a kérdés híven tükrözi a felsőoktatásban dolgozó közalkalmazottak általánosan is méltánytalanul alacsony anyagi megbecsülését. Ez az értékelés jogos, de nem kar-specifikus. A Kar oktatóinak a közvéleménye azonban a legmagasabb minősítést (4,2) ebben a témakörben a stratégia témakör leglényegesebb kérdésére adta („Létezik-e a karon stratégia-alkotási folyamat (ez lehet akár formális stratégiai tervezési rendszer, akár informális stratégia-alkotás?”). Hasonlóan jó minősítést (4,15, ill. 4,12) kapott „A vezetők folyamatosan kutatják-e, ismerik-e a jelenlegi, jövőbeli és elérendő elvárásokat?”, illetve a „Biztosítják-e a vezetők, hogy a kiemelkedő”. Az intézményfejlesztési programok eredményeként jelentős mértékben javult a Kar infrastruktúrája. Nagy összegű támogatásokkal – viszonylag kis önrésszel – lehetett megvalósítani beruházásokat a nagylaboratóriumi háttér európai szintű emelésére. A kisebb speciális laboratóriumok állapotát és felszereltségét a futó ipari és állami támogatású projektek forrásaiból volt lehetséges fejleszteni. A szakképzési hozzájárulások nagymértékben hozzájárultak az oktatási infrastruktúra minőségi fejlesztéséhez. Ezeket a törekvések biztosítják az európai uniós régiónak megfelelő színvonal fenntartását. A kialakult speciális laboratóriumok nemcsak az oktatás céljának, hanem az ipari kapcsolatainkból eredő kutatási feladataink végrehajtásának is megfelelnek. Számos pályázat, szerződéses kutatás eredményeként sikerült a modern igényeknek megfelelő minőségű kutatási eszközzel felszerelni a nemzetközi normáknak megfelelő kialakítású laboratóriumainkat. Az irányítási módszerek vizsgálatakor 13 alapvető kérdésre adott válaszok alapján képeztük a minősítési mutatókat. A kérdésekre adott válaszok ismét egy viszonylag szűk (2,88 – 4,06) terjedelmű minősítési intervallumban helyezkednek el. A legrosszabb minősítést (2,88) a „Az Ön szervezeténél mennyire érvényesülnek az érdekeltségi, ösztönzési rendszer működtetésénél a teljesítmény értékelés eredményei?” kérdés kapta. Ez összefügg az előző kérdéskörben, a stratégiai célok megvalósításában kiváló teljesítmények nem elégséges 128

elismertségének az érzetével. Itt is a kari feladatok minőségi ellátásában nyújtott teljesítmények terén elérhető kevés lehetőség áll a rossz minősítés mögött. További viszonylag negatív megítélés alá esett a „Az Ön szervezeténél végeznek-e személyre lebontott karriertervezést?” kérdés. Ez viszont eléggé meglepő, hiszen a Kar vezetése nagy hangsúlyt fektetett a humánpolitikai fejlesztési tervre, sőt az ehhez szükséges előrelépések feltételeit igyekszik szigorúan meg is követelni az érintettektől. A magyarázat talán a „A vezetés mennyire fejleszti, erősíti a kar munkaerő megtartó képességét?” kérdés szintén rossz relatív megítélésében rejlik. Nem érzik a kari alkalmazottak a munkájuk megbecsülését és ezért sajnos sok oktatói utánpótlásra alkalmas fiatal kolléga keresett már anyagilag előnyösebb munkalehetőséget. Ebben a témakörben a legjobb eredményt (4,06) a „a kommunikációra és a párbeszédre épülő szervezeti kultúra kialakításának” támogatására vonatkozó kérdésre kapta a Kar. Ez igazolja a vezetés erőfeszítéseit a kari ügyekről történő részletes és elektronikus dokumentumokkal alátámasztott információk alapján történő tájékoztatás terén. A visszajelzéseket nemcsak bátorítja a vezetés, hanem igyekszik ezekre is alapozni a közösséget érintő döntéseket. Szintén igen jó megítélés alá esett a „A megfelelő munkafeltételeket biztosítása?” a Karon. Ez bizonyára vonatkozik a munka infrastrukturális és eszköz, valamint a munkarendi feltételeinek a biztosítására is. Továbbá, nem riad vissza a kari vezetés a megfelelő szervezeti változtatásoktól az elvárások és a teljesítmény alapján. A szokásosan 50 - 75% (3-as, 4-es) tartományán belül adott értékek mellett, az egyéni előmenetel és a minőségi teljesítmény értékelésével történő motiváció területekre adták az oktatók a legalacsonyabb minősítést. Ugyanakkor az elvárások meghatározása és a munkafeltételek biztosítása terén jó eredményt adott a közvélemény kutatás. Az intézményfejlesztési programok eredményeként jelentős mértékben javult a Kar infrastruktúrája. Nagy összegű támogatásokkal – viszonylag kis önrésszel – lehetett megvalósítani beruházásokat a nagylaboratóriumi háttér európai szintű emelésére. A kisebb speciális laboratóriumok állapotát és felszereltségét a futó ipari és állami támogatású projektek forrásaiból volt lehetséges fejleszteni. A szakképzési hozzájárulások nagymértékben hozzájárultak az oktatási infrastruktúra minőségi fejlesztéséhez. Ezeket a törekvések biztosítják az európai uniós régiónak megfelelő színvonal fenntartását. A kialakult speciális laboratóriumok nemcsak az oktatás céljának, hanem az ipari kapcsolatainkból eredő kutatási feladataink végrehajtásának is megfelelnek. Számos pályázat, szerződéses kutatás eredményeként sikerült a modern igényeknek megfelelő minőségű kutatási eszközzel felszerelni a nemzetközi normáknak megfelelő kialakítású laboratóriumainkat. Az oktatási infrastruktúra fejlesztésére az egyetemi központi lehetőségeken túl a kar is jelentős forrásokat fordít. Az utóbbi két-három évben több modern felszereltségű oktatótermet alakítottunk ki az egyes tanszékeink anyagi forrásait felhasználva. Az egyre összetettebb és bővebb képzési struktúránkból adódóan az ilyen irányú fejlesztéseinket tovább kell folytatnunk, sőt a nagyobb létszámok befogadására is alkalmas multifunkcionális kari előadóterem kialakítása is napirendre került. Továbbá ezek felül a tanszéki helységek infrastruktúráját, felszereltségét is fokozatosan modernizáltuk saját erőforrásaink 129

felhasználásával. A most beinduló TIOP Program keretében a Kar tanszékei teljesen új elhelyezést és a legmodernebb infrastrukturális környezetet kapják meg még ebben az évben. Az önértékelések rendszerének kezdete óta az oktatók egyre szélesebb tömege szánja rá az időt, hogy a százas nagyságrendű és az esetek jelentős részében a kari gyakorlatban nehezen értelmezhető kérdésekre racionális válaszokat adjon. A dékáni vezetés ezeket a válaszokat az egyetemi Minőségbiztosítási Bizottság közreműködésével részletesen kiértékeli. Ez jelzi, hogy a vezetés célja a szervezet folyamatainak javítása. A megállapításoknak megfelelő változtatásokra azonban objektív okokból nincs azonnal lehetőség minden esetben. A változásoknak még a kritikus területeken is csak a fokozatosság módján lehet érvényt szerezni. Az azonnali változások esetleges hiányát a vezetés aktív kommunikációval, széleskörű tájékoztatással igyekszik kompenzálni. Ugyanakkor a másik szélsőségesen alacsonyan (3,10) minősített kérdés a változások megvalósításához szükséges erőforrások hiányának érzetére utal. Egy további fontos ellentmondás is megjelenik ezen a területen. Míg jelentős gyakorlati eredményekkel és az általános működéshez szükséges alapok biztosításával is járó kutatási-fejlesztési munka folyik a Karon, a véleménykutatás nem minősítette átlagon felülinek a publikációs aktivitást (3,24). Számos oktató ugyan magas színvonalú publikációs munkát folytat, a széles körű felmérés a tudományos publikáció terén az elmaradás érzését hozta a felszínre. Ennek közvetlen oka költségvetési hiányok pótlására fordítható bevételeket generáló praktikus fejlesztőmunka által a nemzetközi folyóiratokban megjelentethető tudományos kutatástól elvett idő és energia. Ezzel szemben viszonylag jó értékelést (3,78) kapott „a külső kutatási és technológia-fejlesztési források megszerzésének eredményessége”. A bevételszerző fejlesztőmunkákba bevonást és a tudományos kibontakozás motiválását össze kell hangolni, mely nehéz feladat a tanszékek és a Kar vezetése számára. A feladatok leosztásában eredményesnek látszik a kari vezetés, hiszen nagy értékkel (3,97) minősítették a megkérdezett oktatók a folyamatokban résztvevők és felelősségi körük vezetők általi meghatározását. Sőt, kiemelkedően jó értékelést kaptak a tanszékek/intézetek, illetve a kari vezetés és a hallgatók közötti kapcsolat minősége (4,41, 4,38). A „Képzés” kérdéscsoport összevont kiemelkedően jó értékeléséhez - emellett – a kiemelkedő TDK tevékenységre (4,39) és „a főbb összefüggések megértését elváró oktatási stílus alkalmazására vonatkozó minősítés (4,06) is hozzájárult. A hallgatói elégedettség reprezentatív feltérképezése érdekében a hallgatói létszám legalább 10%-ának válaszadásra aktivizálását el kellett érni. Ez a Műszaki Anyagtudományi Kar esetében legalább 50 hallgató válaszát igényelte. A kiküldött internetes linkek alapján jóval több, közel száz (99) hallgató töltötte ki az EvaSys rendszerű és számítógépes alapon feldolgozható kérdőíveket. A megfelelően súlyozott vélemények érdekében a nappali tagozatos egyetemi szintű alapképzés hallgatóinak ezen belül legalább 50%-ot kellett kitenniük. A kérdőíves válaszoknál általánosan tapasztalt 50 – 75 % közötti értékelési intervallum felső határa körül szóró eredmények alapján a legkevésbé magas minősítést az oktatás színvonalát jelző kérdéskör kapta. Ezen belül, a kevésbé kedvezően megítélt kérdések a következők voltak: „Mennyire érzi nehéznek az anyagot?” (3,06), „Mennyire aktuális, friss, érdekes a tananyag?” (3,60), „Mennyire tanít a kurzus a problémamegoldásra?” (3,44), „Mennyire 130

segítette a kurzus hatékonyan egy vagy több új készsége kialakítását?” (3,60). Ugyanebben – a legszélesebb – kérdéskörben viszont 4-es átlagérték feletti jó minősítést kaptak az alábbi kérdések: „Mindenki számára volt lehetőség az aktív részvételre?” (4,03), „Mennyire tartotta be az oktató a meghirdetett tematikát?” (4,09), „Mennyire segítik a táblára felírtak vagy az egyéb szemléltetés az anyag megtanulását?” (4,03), „Mennyire tartja fontosnak a foglalkozásokat a tananyag elsajátítása szempontjából?” (4,13). Az oktatók az adott félév elején az adott kurzus követelményeiről, elvárásairól megfelelő tájékoztatást adnak. Az órák határozottan segítik a tananyag elsajátítását, az erre vonatkozó átlageredmények 4 felettiek. Kiemelkedően jó értékelést kapott a második kérdéscsoport, amely az órák számára és időtartamára vonatkozott. Itt a legmagasabb értékelést a „Az órák hány százalékát tartotta meg az oktató?” (4,55) és a „Maradt-e el pótlás nélkül tanóra az oktató tárgyai esetében?” (4,50) kérdések kapták, míg viszonylag alacsonyabb, de még mindig igen jó (4,11) eredményt mutatott a „Mennyire tartja a kurzus időkereteit megfelelőnek?” kérdés. A hallgatók igen magasra értékelik az oktatók szakmai ismereteit a „Mennyire volt jó az oktató órákra való felkészültsége?” kérdésre adott válaszok (4,56) alapján. Az egyéni fejlődést befolyásoló tényezőkre vonatkozó, negyedik kérdéscsoport első és utolsó kérdései ellentétes szélsőségeket tükrözve egy ellentmondást is felvetnek. Míg a „Problémái megoldására mindig kapott segítséget?” kérdésre 90% feletti elismerő válasz érkezett a megkérdezett hallgatók tömegétől, a „Kihasználta a konzultációs lehetőségeket?” kérdésre viszont őszinte és az előbbi érték felét sem elérő (40,21%) minősítést adtak maguknak a hallgatók. A kurzusértékelés utolsó kérdéscsoportjára adott egyöntetűen magas minősítést adó válaszok a kiváló oktató-hallgató kapcsolatokról, a jó előadói stílusról és az órák jó hangulatáról tanúskodnak. A külső szervezetek között a legnagyobb jelentősége van a végzetteket felvevő és a különböző beosztásokban alkalmazó ipari cégeknek. A kiküldött kérdőívekből mindösszesen 11 db érkezett vissza az iparban tevékenykedő cégektől. Azonban ezen intézmények mintegy közel száz fő fiatalabb és idősebb volt hallgatónkat alkalmazzák. A Műszaki Anyagtudományi Kar széles ipari háttérrel rendelkezik, a vizsgálatba bevont cégek az ország különböző földrajzi területein tevékenykednek. Noha az országban az anyagmérnökikohómérnöki szakterület gyakorlatilag egyedüli egyetemi képzési helyeként működik a Kar, mindent meg kell tenni a felvevő ipar igényeinek megfelelő minőségű végzettek kibocsáthatósága érdekében. 3.5.8 Műszaki Földtudományi Kar 2009. évi szervezeti önértékelése A Műszaki Földtudományi Kar vezetésének értékelésekor a teszt alapján 3,58 átlagpont alapján 64,58%-os eredmény adódott, ez az érték több tényezőből alakult ki. Három kérdés alapján kapjuk a stratégiai szemlélet értékét, mely 60,73%, az átlagos pontszám pedig 3,42 volt. A kérdések között a legjobb eredményt az adta, hogy a kar vezetése az oktatók megítélése alapján képes hozzáigazítani a külső változásokhoz a kar jövőképét és értékrendjét, illetve képes korrekciók végrehajtására. Hasonló jó eredményt adott a vezetés által meghirdetett jövőbeli irányvonalak megfogalmazása is. 131

A vezetés példamutatásának értékelése 66,34 %, ami pontértékben 3,65. Ez a kategória szintén három kérdés alapján került kiértékelésre, melyek közül a legmagasabb értéket annak megítélése adta, hogy a vezetők példát mutatnak az oktatás specifikus erkölcsi elemeinek és érvényesülésének tekintetében. A participáció, csoportmunka orientáltság 64,63 %-os értéket mutat, ez pontértékben 3,58. A három kérdésből a legjobb megítélést az kapta, hogy a vezetők meghallgatják mások ötleteit és segítik azok megvalósítását. A szakmai kompetencia pedig 66,6%-os értéket ért el, 3,66-os pontértékkel. Ez a témakör is három kérdésből állt össze, a legmagasabb értékkel annak megítélése jelent meg, hogy a vezetők a szervezeti és egyéni konfliktusok megoldásának feloldásakor a tárgyalásos kompromisszumokra épülő egyezségekre törekszenek.

73. ábra: Szervezeti önértékelés 2009. évi MFK eredményei (%-ban) A Műszaki Földtudományi Kar vezetésének célja – a küldetés nyilatkozatának megfelelően-, hogy a Miskolci Egyetem, mint kutatóegyetem szervezeti keretein belül, a kar által művelt egyes szakterületeken nemzetközi, általánosságban országos ismertségű és elismertségű, több területen pedig az Észak-magyarországi régió szellemi központjává váljon. Az oktatókutató, szakmai és tudományos közéleti tevékenységét minden területen a minőségtudat, a társadalmi felelősség értékrendjei és az azt megtestesítő tevékenység és aktivitás jellemezze. Mindezen cél elérése érdekében a Műszaki Földtudományi Kar: -

minőségpolitikáját folyamatosan aktualizálja és harmonizálja a felsőoktatás ágazati és a Miskolci Egyetem minőségpolitikája szerint;

-

képzési és kutatási tevékenysége fejlesztése minőségbiztosítási, irányítási rendszert épít ki;

-

minőségbiztosítási rendszerét fejleszti a Felsőoktatási Törvény, a MAB elvárásai, valamint a nemzetközi elvárások és trendek és a Miskolci Egyetemen e területen végbemenő folyamatok szerint; 132

érdekében

kari

szintű

-

a minőségfejlesztést és a humán erőforrás menedzsment követelmény rendszerét szorosan összehangolja, hogy munkatársai az oktatási, kutatási, tanácsadási feladatok ellátására a felsőoktatási intézmények közötti versenyben kiemelkedő kompetenciahordozóvá váljanak;

-

a kar fejlesztési stratégiájába a minőségfejlesztés, az intézményfejlesztés, a szak és tudományterület-fejlesztés elemeit hatékony és hatásos módon integrálja.

-

A Műszaki Földtudományi Kar vezetése arra ösztönzi munkatársait, hogy:

-

a Kar minőségpolitikájának kialakításában és folyamatos karbantartásában vegyenek részt és azt, széles körben ismerjék meg;

-

életvitelükben, oktató-kutató, szakmai és tudományos tevékenységükben fokozott igényességet tanúsítsanak;

-

ismereteiket, tudásukat folyamatosan bővítsék;

-

környezeti, társadalmi, szociális érzékenységükkel a közösség érdekeinek érvényesülését elősegítsék. A karon művelt szak, ill. tudományterületekből adódóan, oktatási és kutatási munkájuk során, fokozott felelőséget mutassanak a fenntartható fejlődés, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás irányában, a környezeti állapot és értékek megismerése és védelme érdekében.

-

közéleti

A kari stratégia értékelése esetében az átlag 63,81%-ra adódott, ami átlagpontszámban 3,55. A legalacsonyabb értéket 60,52%-kal a stratégiai szemlélet mutatja, három kérdés alapján átlagosan 3,42 ponttal. Kiemelkedően jó megítélést kapott annak megítélése, hogy a vezetők folyamatosan kutatják és ismerik a jelenlegi és jövőbeli és elérendő elvárásokat. A válaszadók legkevésbé a folyamatos fejlődés melletti elkötelezettség és az ez irányú teljesítmény összhangban áll az erkölcsi – anyagi elismeréssel kérdést érezték biztosítottnak. Közel azonos eredményt mutat összességében a participáció (63,88%), ami pontértékben 3,55. Ez a kategória két kérdést tartalmazott, ebből azt látták inkább biztosítottnak a válaszadók, hogy a vezetők megismertetik a célokkal és akciókkal azokat, akiknek szerepük van a sikeres végrehajtásban. Az integrált vezetés témakör 63,76%-ot kapott, ami pontértékben szintén 3,55. Ehhez a csoporthoz 4 kérdés kapcsolódott, melyek közül a legpozitívabb megítélést az kapta, hogy a karon létezik stratégia-alkotási folyamat. A kérdések közül a legalacsonyabb értéket annak megítélése kapta, hogy a stratégiai akciók, illetve a napi feladatok időbeli kapcsolata koherens és átlátható. A legmagasabb, 67,07%-os, adatot a stratégiai visszacsatolás kategória kapta, átlagos pontszáma 3,68. A tématerülethez tartozó két kérdés közül a dolgozók úgy látják, hogy a vezetők biztosítják a kiemelkedő megoldások, eredmények, eljárások szakmai fórumokon és kiadványokban történő ismertté válását.

133

A munkatársak irányításának megítélése a karon 3,36 átlagos pontérték alapján 59,02%-ra adódott. A munkatársak irányítása esetében a legalacsonyabb értéket (51,28%) az értékelés kapta, pontértékben ez 3,05. Összesen négy kérdés alapján történt az elemzés, ebből két kérdés megítélése azonosan alacsony volt. A válaszadók véleménye szerint a szervezeteknél a személyre szabott személyzetfejlesztési tervek készítésénél, valamint az érdekeltségi és ösztönzési rendszer működésénél a teljesítmény értékelés eredményeinél vannak hiányosságok. A legjobb megítélést az kapta, hogy a teljesítmény értékelése alapján a vezető kezdeményez változtatásokat a szervezet működésében és humánerőforrásában. Az egyéni előmenetel (52,13%) a második a sorban, pontértéke 3,08. A két ide tartozó kérdés vonatkozásában jobb megítélést kapott az, hogy az új alkalmazottak számára mennyire fogalmaznak meg értékeket és adnak mintákat. A fejlesztés (61,6%), az elvárások meghatározása (64,3%) adja a középmezőnyt, az előbbi 3,46, míg az utóbbi 3,57 pontértéket kapott. A fejlesztés témakörébe tartozó két kérdés közül a magasabb értéket úgy ítélték meg, hogy a kar támogatja a kommunikációra és a párbeszédre épülő szervezeti kultúra kialakítását. Az elvárások meghatározásához tartozó három kérdés esetében pedig, úgy gondolják, hogy a vezetés pontosan meghatározza a munkatársai feladatait, hatáskörét és felelősségi körét. A legmagasabb értéket a feltételek biztosítása kapta 65,78%-kal, és 3,63 pontértékkel. A két kérdés esetében a magasabb értéket annak megítélése kapta, hogy a vezetés megfelelő munkafeltételeket biztosít a karon, míg a kétirányú kommunikáción lehet még javítani. Az erőforrások értékelésénél a vagyonelemek kérdéscsoport kapta a legalacsonyabb értéket 57,84%-kal, átlagosan 3,31 ponttal. Az ide tartozó három kérdésből kettőnél adódott magasabb érték, ennek alapján biztosítottnak ítélték meg az irodák költség hatékony kihasználását, a technikai felszerelések használatát, valamint azt, hogy ezek elősegítik a szervezet stratégiai és működési célkitűzéseit, a munkavállalók személyes szükségleteit. Valamint biztosított a szellemi értékek védelme, belső kiaknázása és fejlesztése. Közepesnek ítélték azonban a technikai eszközök, berendezések karbantartását, felújítását. Az információ 58,2%-ot, míg a pénzügy 62,48%-ot kapott, az előbbi 3,32, míg az utóbbi 3,49 átlagponttal. Az információ kategória három kérdése közül közepesnek ítélték az adatállományok aktualizálását, de az információs rendszer kiépítettsége megfelelőnek tekinthető. A pénzügyi kategória hét kérdése közül kettő kapott jobb megítélést, ezek közül az egyik, hogy a szervezet a pénzügyi erőforrásokat költség hatékony módon használja fel, a másik pedig, hogy a szervezet rendelkezik pénzügyi tervvel, amely összhangban áll a stratégiai és rövid távú céljaival. A válaszadók úgy látták, hogy a szervezeten belüli pénzügyi és költségvetési viszonyok nem láthatók át kellőképpen. A legmagasabb értéket, 76,97%, a partnerkapcsolatok kérdéskör adja, átlagos pontszáma 4,07. Az ide kapcsolódó három kérdés közül a leginkább biztosítottnak a szakmai szervezetekkel való kapcsolatépítést, kapcsolat fenntartást és annak biztosítását látták, hogy van szándék az együttműködés kialakítására. Jó megítélést kapott emellett a nem kari szervezetekkel, valamint a más karokkal való együttműködés is. A folyamatok esetében a 134

kutatásnál láthatjuk a legalacsonyabb eredményt, 58,51%-os értékkel, 3,34 átlagponttal. Az ide kapcsolódó öt kérdésből a legeredményesebbnek a külső kutatási és technológiai fejlesztési források megszerzésének eredményességét ítélték. Míg a legkevésbé elfogadhatónak a tudományos tevékenység értékelésének módszertanát találták a válaszadók. A további kategóriák esetében a jelenlegi szabályozási rendszer 60,85%-ot, a megfelelő módszerek hozzáférhetősége 62,93%-ot, a feltételbiztosítás 62,95%-ot, a folyamatok fejlesztése 67,7%-ot kapott, sorrendben ezek átlagos pontértéke 3,43, 3,51, 3,51, 3,7. A jelenlegi szabályozási rendszerhez kapcsolódó hat kérdésből a leginkább biztosítottnak azt látják a válaszadók, hogy a szervezet meghatározza a folyamatokban résztvevőket és felelősségi körüket. A legkevésbé biztosítottnak a folyamatok optimalizálását látják a mért hatékonyságok alapján. Négy kérdésből adódott össze a megfelelő módszerek hozzáférhetősége, ezekből a legjobbnak ítélték azt, hogy a szervezet az erőforrásokat úgy rendeli a folyamatokhoz, hogy azok kielégítően segítik a szervezet stratégiai céljainak elérését. A feltételbiztosítás esetében a négy kérdés közül a legkevésbé jónak ítélték azt, hogy a szervezet biztosítja a szükséges erőforrásokat a változások megvalósításához, míg legjobbnak ítélték a számítástechnikai ellátottság fokát. A folyamatok fejlesztése esetében mindössze egy kérdésről van szó, ezt a válaszadók jónak ítélték, vagyis biztosított a stratégiai tervezés és megvalósítás szabályozásának folyamata. A kar munkatársai az adatok alapján a legkevésbé az ösztönzéssel és motivációval elégedettek, az érték itt csökken először 50% alá, 42,26%, ami átlagpontszám tekintetében 2,69 érték, ami azt jelenti, hogy az egyéni és szervezetei teljesítmény nem teljesen van összhangban a motivációs rendszerrel. A többi érték ennél jóval magasabb, így a participáció és csapatmunka 60,51%, az irányítás és vezetés 64,4%, a kultúra 70,1%, átlagpontok tekintetében ez sorrendben 3,42, 3,57, 3,8 pontot jelent. A participáció és csapatmunka kérdéskörben jónak értékelték a munkatársak bevonását a szervezet működésébe és küldetésének megvalósításába. Az irányítás és vezetés tekintetében jó eredményt hozott a szervezetek teljesítményének megítélése, valamint a szervezet változáshoz való hozzáállása, és a szervezeti egységek oktatási, kutatási eszközellátottságának megítélése is. A kultúra témakörhöz tartozó négy kérdés esetében a legjobbnak ítélték a munkahelyi légkört, szervezeti kultúrát, valamint a munkahelyek kialakítását. A legmagasabb értéket a feltételbiztosítás kapta 77,02%-kal, és 4,08-as átlagpontszámmal. A válaszadók nagyon jónak ítélték a tisztességes bánásmód meglétét a szervezeteknél, valamint úgy látják, hogy a döntés-előkészítési folyamatokba a vezetők bevonják a munkatársakat.

135