Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet
MAGYAR FARKAS
Készítette:
Konzulens:
Temesvári-Tóth Adrienn
Dr. R. Nagy József
Kulturális antropológia szak, MA
egyetemi adjunktus
Miskolc, 2014. október 1
Tartalomjegyzék
1. Beveztetés 2. Farkasok a karsztvidéken 3. A farkas-ember viszony antropológiai megközelítése 3.1.
A farkas, mint negatív hős
3.2.
Hatalom és uralom
3.3.
Kötött tér, szabad átjárás
4. Természet-terep és filmes módszertan 5. A film struktúrájáról 6. Összegzés 7. Zárszó
2
„ne zárkózzunk el az elől a gondolat elől, hogy a természettudomány nem mondja ki a teljes igazságot a természetről.” (Hans Jonas)
Farkaslábnyom
3
1. Bevezetés Antropológiai kutatásként szokatlannak tűnő témámmal évek óta foglalkozom. A film létrejöttét részben személyes földrajzi, táji kötődésem motiválta, részben pedig az a hosszú ideje fennálló érdeklődés, mely arra az attitűdre irányul, hogy az ember hogyan viszonyul a környezetéhez. Hogy miként hat rá, és alakítja át a tájat, az élővilágot, melyben él, hogy milyen kölcsönhatások jellemzik kapcsolatát a természettel. A munkám nem csupán antropológiai film, de részben egy természetfilm sajátosságaival bír, hiszen szinte végig terepen játszódik, az Aggteleki Nemzeti Park területén, valamint kis részben a Szlovák Karszton. A felvételek folyamán bemutatásra kerülnek olyan, látogatóktól elzárt, védett területek, melyek csak nehezen, terepjáróval, lóval, vagy több órás gyalogúttal megközelíthetőek. Az előzetes terepbejárás 2010-ben és 2011-ben valósult meg. Ekkor mértem fel a filmkészítéshez tervezett módszerek hatékonyságát. A farkasok csak sáros, esős, de legfőképpen havas időszakokban vizsgálhatók, mivel száraz időben nem találhatók nyomaik, ezért mind a nyomkövetés, mind a terepi kamerahasználat speciális, eseti hozzáállást és módszertant kíván, mely segítségével megvalósítható a kutatás során a fizikális nehézségek, a nehéz terepi körülmények leküzdése.
4
Erőteljesen jelenik meg a téma kapcsán a vadászat és a vadászati kultúra, épp ezért ez az aspektus súlyozottan kerül bemutatásra. Az előzetes témafeltárás során felmerültek feszültségek az élőhely tekintetében, és ezek társadalmi vonatkozásait kívánom megismerni és ismertetni. Mindemellett szükségesnek látom bemutatni a lokális emberi életmód sajátosságait, a szociokulturális környezetet, hisz nemcsak a farkas, intézmények és szakemberek terepe ez, hanem a helyi lakosoknak az élettere. Rendkívül fontosnak tartom a felvilágosítás folyamatát, mellyel nagymértékben elősegíthető volna a nagyragadozó faj elfogadtatása és a vele való konfliktusmentes együttélés. Célként jelenik meg a felvilágosító munka, és az antropológia módszertanának segítségével az elfogadást segítő emberi megértés és tolerancia felébresztése a méltatlanul az emberi félelmek vagy az urbánus romantika, netán szenzációhajhász hozzáállás perifériájára szorult faj iránt. Filmemben be kívánom bemutatni azokat az összefüggéseket, melyek az ember és az általa használt környezet között működnek. A film konkrét témája és a kutatás tárgya a hazánk területéről, az emberi beavatkozás nyomán kiszorult faj, a farkas, - valamint a hozzá való emberi viszonyulás. A farkas utolsó Magyarországon fellelhető egyedei az Aggteleki Karszton élnek, számuk hat-nyolc egyed. A kutatás arra az emberi attitűdre irányul, ami a nagyragadozó mítikus egyedeit övezi. A filmben fel kívántam tárni a farkashoz kapcsolódó hiedelmeket, attitűdöket, az interjúk során megismert sokszínű történetek által. Célom, hogy ez a narratíva-gyűjtemény képet adjon a farkas-ember viszonyról, a fajmegőrzésre vonatkozó szakmai programról, a farkasnyom követés és csapdázás akcióiról és a farkas kutatásának szakmai nehézségeiről. Témám az ökológiai antropológia területére vezet, az ember és természeti környezete közti kölcsönhatás feltárása és bemutatása céljából. Ugyanakkor részben kognitív antropológiai kutatásnak is definiálhatom, hiszen a kognitív antropológia azt vizsgálja, hogy „az adott nép hogyan ismeri meg az őt körülvevő világot, milyen véleményt alakít ki róla, s miképp viszonyul annak változásaihoz.” (Borsos 2004:77)
5
Előfeltevésem, hogy az emberi történetekből, a sajátos helyi dialektusban előadott találkozásélményekből kirajzolódik, hogyan él együtt ember és farkas egyazon területen. A film elemi viselkedésformákat mutat be, ezáltal felbukkannak azok a sajátos szemléletek, melyek az állat és ember viszonyára jellemzőek. Fontosnak találom rögzíteni, és megörökíteni, hogy hogyan gondolkoznak a természeti környezetükről a karszti emberek, mivel a modern korban jellemzően urbanizált, globalizált, virtuális minták határozzák meg az értékrendet és morált, az emberi magatartást és attitűdöt. „ A viselkedésünket meghatározó beállítódások, várakozások és érdekek egyre inkább ehhez a virtuális környezethez kötődnek és az ott fennálló viszonyokra vonatkoznak. Nem a fizikai környezetre.” (Lányi 2010:182) Filmemben azonban olyan embereket szólaltatok meg, akiknek mindennapjait a természeti környezetükkel való szoros viszony határozza meg. Hipotézisem szerint vizuális úton bemutatható az a mód, ahogyan ezt a területkezelő és terület fenntartó szerepet gyakorolja az ember. A kutatás módszertana terepmunkára és résztvevő megfigyelésre alapoz, de a filmben dominálnak a helyi lakosokkal, szakértőkkel készített interjúk. Hólabda módszerrel egyre több embert értem el, és vontam be a kutatásba, és farkas-találkozás élményeikre építettem fel a filmet. A gyerekrajzokat a miskolci Herman Ottó Gimnázium 5. évfolyamának tanulói készítették, az ő alkotásaik alapján értékeltem a korai attitűd bevésődést.
2. Farkasok a karsztvidéken A farkas jelenléte Magyarországon teljesen általános volt, mindaddig, amíg az emberi tevékenység, a tájak szabdaltsága és művelési módja teljesen ki nem szorította a határainkon kívülre. Állománya már a XIX. században jelentősen megcsappant, a XX. században már csak szórványosan fordult elő. Évtizedekig nem lehetett hallani magyar farkasokról, csak Szlovákiából, vagy délen Bácskából átkóborolt példányok tűntek fel néha a határ mentén. A ragadozót Magyarországon az 1990-es évek elejéig kipusztultnak tekintették. Mindig nagy tanulság szembenézni bizonyos fajok sérülékenységével, és hogy milyen könnyen, rövid idő alatt tud az ember egy adott területen hatalmas károkat okozni. A farkas esetében is csak 6
utólag merült fel a fajvédelem, hiszen „a sebezhetőséget sejteni sem lehet mindaddig, amíg meg nem mutatkozott a már okozott károkban.”(Jonas 2005:31) Az Aggteleki Nemzeti Park területe jelenleg a nagyragadozó előfordulásának legfontosabb helyszíne. Visszatelepülése Szlovákia felől történt, és 1993-ban védettség alá helyezték, majd 2001-ben fokozottan védetté nyilvánították. A védelem, a táj viszonylagos érintetlensége, az ökológiai folyosók és a terület változatossága kedvezett a farkas spontán visszatelepülésének. Háborítatlansága természetesen csak viszonylagosnak mondható, hiszen nincs olyan terület az országban, mely emberek elől teljesen elzárt volna. A Karszton a természetvédelmi területeken is folyik erdőgazdálkodás például, és turistautak szelik át. Azonban vannak védettebb zugok, nehezen járható területek, a hegyvidék zártabb erdőségei, melyek otthonul szolgálnak a nagyragadozónak, és ahol szívesen fialnak. Falkákban élő, territoriális állat, 50500 km2 területigénnyel. Téli útjaik és vadászataik során azonban akár száz kilométert is képesek megtenni, országhatárokon át. Észak Magyarországon az Aggteleki Karszton jelenleg nyolc-tíz egyed él, populációjuk stabilnak mondható, bár a létszámból érzékelhető, hogy az állomány mennyire sebezhető.
Az Aggteleki Nemzeti Park fotója, - készítette: Szabó Ádám 2014.
7
3. A farkas – ember viszony antropológiai megközelítése A mai Magyarországon fellelhető farkasok nem pusztán egy veszélyeztetett állatfaj egyedei. Ahogyan antropológiai szempontból közelítettem a témára, feltárult, hogy a farkas szimbolikus figura. A természeti környezet azon részét szimbolizálja, melyet az ember még nem teljes mértékben hajtott az uralma alá. A kutatásom során ezt az aspektust is igyekeztem vizsgálni, hiszen fontos emberi motivációkat ismerhetünk meg általa. Az uralom-alapú természet viszonyulást már évtizedekkel ezelőtt vitatni kezdték ökológusok, filozófusok. A korszellem is hozzájárult a változásokhoz, de Lányi szerint „elsősorban a Heidegger-hatásnak tudható be, hogy az öko-etika túllépett a naturalizmus és humanizmus hamis eszményén, és hozzálátott az ember kitüntetett léthelyzetéből származó holisztikus felelősség-etika kidolgozásához.”(Lányi-Jávor 2005:22) A felelősség kérdése magától adódik, hiszen a nagyragadozó szerepét teljesen átvette az ember, - vagyis a vadak mennyiségét és minőségét saját maga szabályozza. Az ember csúcsragadozóként működik a természetben, és gazdasági érdekei eddig nem kívánták farkas jelenlétét a vizsgált területen. A fajvédelem és természetvédelem alapvető ambivalenciájának tűnik, hogy „az emberiség a természet elleni harcban született, és ez a „militáns szellem” egész gondolkodásmódját áthatja.” (Juhász-Nagy 1993:16) Nem lehet eléggé hangsúlyozni a fajvédelem fontosságát, hiszen „a jövő évtized végére körülbelül 1 millió növény és állatfaj végleges kipusztulását regisztrálhatjuk”.(Borhidi 2002:54) Amíg a farkas kipusztultnak volt tekinthető az ország területén, nem volt kérdés a hozzá való viszonyulás. Az újratelepedése kapcsán azonban joggal merül fel a kérdés: hogyan álljunk ehhez a tényhez, és milyen meggyőződések vezérlik a hozzá való kapcsolódást. Az eddig alkalmazott uralom-attitűdnek volt „köszönhető” az eltűnése, és a mostani jelenléte arra ösztönöz, hogy az új természet-etikai elvek alapján gondolkodjunk róla. „Azonosulás, megértés, tisztelet – az önmegvalósítás mélyökológiai receptje éppen ellentétes a hódítás és kisajátítás „bevált” euroamerikai stratégiájával. A világ nem akkor lesz a mienk, ha megszerezzük, és önös céljainkra használjuk, hanem ha „lenni hagyjuk” (Heidegger): amikor a maga kimeríthetetlen és birtokolhatatlan másságában tárul fel előttünk, és az igazság 8
megtörténik, velünk és általunk. S mivel a hozzánk tartozók védelméről, a saját tulajdonunk gyarapításáról rendszerint nem jóindulatból, nem is kötelességtudatból vagy önfeláldozásból gondoskodunk, hanem önszeretetből, e gondolatmenet végeredményeként oda jutunk, hogy ember és természet kapcsolatának megítélése alapjában véve nem etikai, hanem ontológiai meggyőződésünkön múlik.” (Lányi 2010:94)
3.1. A farkas, mint negatív hős A farkas nemkívánatosságát a gazdasági érdekeken túl az emberekben meglévő, vagy emberekbe táplált ősi, farkastól való félelem legitimálta. Ez a félelem gyökeret vert a társadalomban, és a mesékkel, történetekkel, melyek egy negatív szerepkört erőltetnek a nagyragadozóra, megerősítést kap. A 2004-es farkasra vonatkozó hivatalos Fajmegőrzési tervben, többek között, mint veszélyeztető tényező jelenik meg a rájuk vonatkozó negatív emberi attitűd. „Az emberekben a farkas rendkívül negatív reakciókat vált ki. A közhit szerint a farkas emberre is veszélyes, vérengző fenevad, amelyet tűzzel-vassal irtani kell. Ugyanakkor semmiféle bizonyíték sincs arra, hogy természetes körülmények között élő farkas embert támadott volna meg, sőt a farkas félénksége miatt, az emberrel való találkozáskor elmenekül. Az elterjedt tévhitek azonban állandó veszélyt jelentenek a farkas fennmaradása szempontjából.”(11) „Széleskörű ismeretterjesztő tevékenységet kell folytatni a nagyragadozók rossz társadalmi megítélésének megváltoztatására. Meg kell szerezni a társadalom széles rétegeinek támogatását a faj és élőhelyeinek védelméhez.”(17) Miskolci kisgimnazistákkal, tíz-tizenegy éves gyerekekkel készíttettem rajzokat. Egyikük sem találkozott még farkassal a szabad természetben. Urbánus környezetben élnek, azonban közel a Bükkhöz, az Aggteleki Karszthoz, így nem lehet számukra idegen környezet a természet sem. Feladatként semmit nem adtam nekik, pusztán a témát. Nem akartam befolyásolni a képzeletüket, egyetlen dolgot kértem tőlük: rajzoljanak farkast. Munkáik alapján körvonalazódott, hogy a farkast egyfajta távolságtartással kezelik. A ragadozót rémisztő attribútumokkal ruházták fel, jelentősen kihangsúlyozták métereit és fogazatát. Jellegzetes motívumként jelent meg a telihold alkalmával sziklaszirten üvöltő farkas.
9
A farkast mindig szabad környezetben ábrázolták, sohasem ketrecben, állatkerti vagy vadasparki élményeikre hagyatkozva. A farkas szabadsága, embertől független természeti léte egyöntetűen ábrázolódott a rajzokon, ezt a szabad létet, öntörvényűséget és uralommentességet társítják a gyerekek a fajhoz. De egyetlen rajzon sem ábrázoltak embertámadást, - a farkas emberre való veszélyessége pusztán lehetőségként merülhet fel, tekintve erejét és fogazatát.
10
Sokkal inkább jelent meg a rajzokon az, hogy a farkas a vadon mélyén, az épített emberi környezettől távol él.
Azok a gyerekek, akik még nem találkoztak farkassal, a képzeletükből és a szocializációjuk során elsajátított és bevésődött képzeteikből merítve rajzoltak. Természetesen néhány rajzon megjelent a Piroska és a farkas című mese témája és hatása, de összességében nem dominált. Épp azért esett a választásom a tíz-tizenegy éves korosztályra, mivel már elég messze éreztem őket attól a korszaktól, amikor ez a mese alapvetően határozza meg a farkashoz fűződő viszonyt. Az óvodás kortól való kellő távolság volt a kutatói döntésem alapja. Világosan látható a rajzok alapján, hogy a farkas emberre való veszélyeinek képzeteit ez a mese befolyásolja. Kizárólag a Piroska és a farkas témájú alkotásokon szerepel a farkas gyanús, félelmet keltő figuraként.
11
Az egyik rajzon érdekes kontextusban ábrázolódik a ragadozó. Emberi formában és ruházatban, két lábon állva, fegyverrel a mancsában. Az emberi agresszió, a saját természetünkben jelen levő agresszió megnyilvánulásának, kivetítésének vélem. Ezt az önvalónkban rejlő durva energiát, a haragot, dühöt, könnyebb megjeleníteni egy másik lény által, átruházva rá saját tulajdonságainkat.
Csenge, aki négy éves korában a szabad természetben, táplálkozás közben figyelhette meg a farkast, hat évesen azt rajzolta le, amit akkor látott. Se többet, se kevesebbet. Nem képzelt és társított hozzá semmit, tárgyilagosan, szinte fotószerűen dokumentálta az eseményt. Tájképbe helyezte a történetet, melyen látszanak a Karszt hegyei, és a széles mező, ahol a tapasztalatot szerezte. Ha megfigyeljük a térbeli elhelyezést, a hegyek távolságát, akkor külön értékelhető a képen rendkívül közeli beállításban látható táplálkozási jelenet. Csenge naturalista rajza tisztán az eseményt ábrázolja.
12
Édesanyja elmondása szerint a rajza először egy csurom véres tetemet ábrázolt, melyből a farkas épp evett. Néhány perc múlva a kislány az anyukájára nézett és azt mondta: „Hát, ezt egy kicsit eltúloztam!” – majd kiszínezte az őzet barnára és csak némi vérnyomot hagyott a képen. Az interjúimból is kiderül, hogy a farkas igyekszik távol maradni az emberi tevékenységtől, a falu határait pedig jellemzően nem lépi át. Találkozni vele csak kint az érintetlen területeken lehetséges, de ennek az esélye nagyon kicsi. Csak olyan személyeknek sikerült az állatot megfigyelni, akik munkájukból adódóan rendszeresen az erdőt járják, vagy pedig rendkívüli szerencséjük volt. „Igen. Láttam.” – mondja a négy éves Csenge a film elején, és hangsúlyozásával, hanghordozásával rendkívüli nyomatékot ad a szavaknak. Tudja, hogy olyasmit tapasztalt, ami nagyon ritka látvány az emberi szemnek. A filmből kitűnik, hogy bár bizonyos személyeknél jelen van egy félelem-motivált magatartás az állat iránt, viszont azoknál, akik valójában uralják a területet, fegyveresen és szimbolikusan, a félelem nem fellelhető érzés.
13
Ezt egyfajta oppozícióként kezelem. Az uralom láthatóan nem a saját, hanem mások félelmével indokolja attitűdjét, valamint gazdasági érdekekkel.
3.2. Hatalom és uralom A farkas természetesen fokozottan védett faj. Magyarországon nemcsak vadászni tilos rá, de élőhelyét, nyugalmát, tevékenységét megzavarni is. A filmben megszólaló emberek számtalan különböző hozzáállást képviselnek. Ezt a színes palettát kívántam bemutatni, hogy bár kívülről a fajvédelem struktúrája határozza meg a cselekvés lehetőségeit, az emberi érzések ennél sokkal színesebb skálán mozognak. A film a következő kérdéseket teszi fel: -
Az emberek és farkasok között milyen a viszony, a találkozásokat milyen attitűd jellemzi?
-
Az emberi életet féltjük a farkastól, vagy gazdasági okai vannak annak, hogy nem mindenki örül a jelenlétének?
-
Van-e a farkas jelenléte és a vadászati érdekek között összefüggés, konfliktushelyzet?
-
Igaz-e, hogy az ember a környezetét etnocentrikus módon kezeli és vélekedik róla?
-
Fölérendeljük-e az ember gazdasági érdekét az környezeti-etikai érdekeknek?
-
Milyen lehetősége van egy szabadon mozgó vadállatnak az ember által strukturált, kötött térben?
A filmben hangsúlyosabb szerepet kap a sok megszólaló mellett a farkaskutató Szabó Ádám, aki szintén egyfajta uralmi helyzetet képvisel a rádiótelemetriás műszer felhelyezésére tett kísérletekkel, - csak egy más aspektusból. Ő a terület komplex védelme, a farkas területen való megmaradása érdekében próbálja felhasználni az uralmi pozíciót. A szakértelme, a felkészültsége, emberi tulajdonságainak összessége alkotják ezt az uralmi helyzetet.
14
Farkasürülék pontos helymeghatározása
Ugyanígy történik ez más szakterületeken, pl. erdőgazdaság, vadászat, csakhogy ott más a hatalomgyakorlás célja és eszköze. Az erdő és vadgazdálkodás ugyanis profitorientált. Ebben a tekintetben megértjük, hogy a farkas miért szimbolikus, - ugyanis a védelem hatására, mint a védelem alanya, kikerül a hatalomgyakorlás tárgyai közül, és bizonyos érdekszférákat ez sért, a területkezelésben kellemetlenséget okoz.
15
Erőteljes konfliktushelyzetet találtam abban a szituációban, hogy az élőhely, amin a farkasok mozognak természetvédelmi terület, és az állat fokozottan védett, - de a terep vagyonkezelője nem az Aggteleki Nemzeti Park, hanem egy gazdaságilag érdekelt és motivált, profitorientált cég, az Északerdő Zrt. Ezt a konfliktushelyzetet, mint tényt ragadom meg a filmben, de nem kívántam komolyabb módon elemezni, mivel a filmnek nem kifejezetten ez a témája. Másrészt azonban érzékelhető, hogy felmerülnek nem pusztán ökológiai, de mélyökológiai kérdések és álláspontütközések is. Ezért készítettem olyan személyekkel is interjút, akik más aspektusból közelítik meg a farkasok revitalizációjának és a területen való létjogosultságának kérdését. Továbbá az Északerdő Zrt. általam felkeresett alkalmazottai, akik a terepet behatóan ismerik, elzárkóztak az interjú adástól, különösen a filmes módszertől. Érzékeltették, hogy számukra a téma konfliktuslehetőségeket rejt, és feltehetően állásuk és pozíciójuk megtartása érdekében, vagy egyéb ismeretlen okból nem kívántak nyilatkozni. Ezt a hozzáállást is maximálisan igyekeztem a munka folyamán megérteni és elfogadni. Filmemet és a kutatói pozíciót nem kívántam kihegyezni erre a konfliktusra és élesíteni vagy elmélyíteni bizonyos viszonyulásokat.
Farkaspréda
16
A tét a csúcsragadozó szerepköre, melynek gazdasági vonatkozása csak egy aspektus. Találhatunk rejtett, csupán a viszonyulásokban és attitűdökben fellelhető és érzékelhető okot, melynek gyökerei a hatalomgyakorlásában keresendők. Ezekre jó példa néhány idézet a filmből: „szeretek az állatokkal így szórakozni”, „hogy neki legyen egy ilyen is”(farkastrófea), „a farkasbunda jól mutat a kandalló előtt”. A fenti idézetek jól érzékeltetik a morális problémát, mely a modernitás terméke. Az uralomra és gazdasági haszonra való törekvés jellemzi leginkább az ember természetképét. Évezredeken át „a fejlődés folyamatába ágyazva a Társadalom haladása éppen a Természet tudományos leigázásán és gazdasági kiaknázásán alapult.” (Császi 2007:68) A farkas számára az utolsó pillanatban megadatott fokozott védettség az erdő és a terület feletti teljhatalmat jelenti, melynek a vadásztársaságok és erdőgazdaságok az egyéb érdekeiket alá kellene, hogy rendeljék. Azonban jelentős gazdasági érdekszférákról van szó, melyeknek nem a természetvédelem az elsődleges szempont a tevékenysége során. A farkasok állítólag akadályozzák a hatékony vadászatot. „megérzi a vad és elmegy a területről. És abba a hajtásba már nem is lőttünk semmit.”(B)
17
3.3. Kötött tér, szabad átjárás Lényeges tudatosítani, hogy a tér, melyben mozgunk, teljesen az ember által strukturált. A farkasok ezt természetükből adódóan nem veszik, hisz nem tudják figyelembe venni. Szabadon járnak ebben a kötött szférában. A földrajzi terület több szempontból is felosztott, mind szimbolikusan, mind hatalom tekintetében. Az országhatár keresztülszeli a farkas vándorlási útvonalát és életterét, és mivel a szlovák és a magyar természetvédelmi szabályozás különböző, egyazon egyedre különböző jogszabályok vonatkoznak, attól függően, hogy a határ melyik oldalán tartózkodnak. A farkas „kettős állampolgársága” egész pontosan azt jelenti, hogy míg Magyarországon fokozottan védett és tilos a vadászata, addig Szlovákiában hivatalos vadászidény vonatkozik rá. Ez olyan érzékeny módon nyilvánul meg, hogy például az út egyik oldala magyar terület, a másik oldala szlovák. „Érdekes, hogy mindig a szlovák oldalon történik kilövés”- meséli Ádám, amivel arra céloz, hogy könnyű kijátszani a törvényes védelmet. Másrészt az állatok állandó mozgásban vannak, az ember által különbözőképp kategorizált és felosztott területeken. Nyilvánvaló tehát, hogy a vadász és a farkas területi érdekei azonosak. Csak egy határokon átnyúló szlovák-magyar közös program keretében valósulhat meg a faj teljesebb védelme. Továbbá szükséges egyfajta elfogadó magatartást kialakítani a társadalomban, mivel „egy társadalom életrevalósága azon múlik, hogy a különféle életformák mekkora változatosságát képes tolerálni, azaz a köztük fennálló különbségeket az együttélés előnyére fordítani. Ez a tolerancia elv természetesen nemcsak a kulturális, hanem a teljes biológiai környezetre értelmezendő.” (Lányi 2010:127) A diverzitás megőrzése, fenntartása, helyreállítása a természetvédelemben az egyik alapvetés. Azonban az emberi tudatba nem épült be a diverzitás fontossága kellő súllyal. A farkast illetően ellentmondásos képet tükröznek a filmben megismert élmények is. Egyrészt állítják, hogy a ragadozó csak a gyengébb, beteg vadakat vadássza le, ezáltal feljavítja a természetes vadállományt. Másrészt zavarja az ember anyagi érdekeit. A filmből feltárul az az ambivalencia, hogy védelem alá helyezünk egy fajt, de az életterületét a védelem melletti lehető leghatékonyabb módon próbáljuk anyagilag kiaknázni. A probléma tovább gyűrűzik, mert „fenntartható fejlődésről beszélünk, mióta tudjuk, hogy a fejlődés nem fenntartható. Ezáltal megkerüljük a kérdést, hogy egyáltalán fejlődés-e, ami zajlik 18
körülöttünk, és valóban fenn akarjuk-e tartani. Ez az a pont, ahol egy korszakhatárt észlelünk: ami a határon innen technikai kérdésnek mutatkozott – hogyan, miféle eszközökkel lehet folytonossá tenni a változó körülmények közt a fejlődést, amelynek értékrendje nem szorul igazolásra -, e határon túl politikai kérdéssé lesz, a politika legszélesebb értelmében: melyek a társadalmi együttműködés céljai, és kik és milyen rendben dönthetnek erről? Vagyis, miféle alapokon nyugszik intézményeink létjogosultsága?” (Lányi 2010:159)
4. Természet – terep és filmes módszertan Mint azt a bevezetőben is említettem, filmemet részben természetfilmként kategorizálom, tekintve, hogy legnagyobb részben terepen játszódik. A szabad természetben számtalan nehézségbe ütköztem operatőrként, rendezőként, riporterként. Az időjárás viszontagságai, a nehezen járható utak, a hideg, a pára, az erős napsütés, mind-mind újabb kihívásként jelent meg a munka során, melyet helyben és azonnal kellett megoldani. Filmemben nincsenek kétszer felvett jelenetek, beállított és kitűnően bevilágított helyszínek. Az interjúk nagy részére is spontán került sor, és a szereplők természetes beszédét és beszélő kedvét nem kívántam megzavarni különböző filmtechnikai manőverekkel. A helyszínen a legoptimálisabb beállításra törekedtem, és a legoptimálisabb képi és hangi minőségre, azonban bizonyos helyzetekben ez a minőség nem a legkiválóbb. Mégis, ha a mondanivaló és a téma súlyozottsága ezt feltétlen indokolta, a filmben benne hagytam a képileg vagy hangilag kevésbé jól sikerült jeleneteket. A különböző interjúkat természeti képekkel tagoltam és választottam szét. Ezeket a gyönyörű tájábrázolásokat fontosnak tartom, mert alátámasztják a Karszt nagyon is indokolt mítoszát, érintetlenségét, vadságát. A sok közeli felvétellel igyekeztem kézzelfoghatóvá, szinte szagolhatóvá, érinthetővé tenni a néző számára a természeti környezetet, melyben a farkasok és emberek élnek. A film szerkezetét tekintve, a vágások során a szereplők szinte egymással feleselő, egymásra reagáló mondandóját alakítottam feszessé, ritmusossá. A filmbe számos riportalanyt vontam be, sok-sok interjút készítettem,- ez egy tudatos kutatói döntés. Úgy kívántam a témát megragadni, hogy széles spektrumot tekinthessünk át, és a lehető legtöbb valós vagy vélt találkozás-élményt rögzíthessem. Nem pusztán a szakemberek, 19
kutatók, erdészek, vadászok véleménye és élményei érdekeltek, hanem az egyszerű helyi lakosok tapasztalati is. Ezek az élmények mind színesítik a képet, amit az ember-farkas viszonyról bemutathattam.
5. A film struktúrájáról A ragadozókra vonatkozóan a filmben bemutatásra kerültek a farkascsapák, a lábnyomok, a farkasok aktuálisan preferált útvonalrendszere, vándorlási területük, az ezeken a helyeken hagyott lábnyom, szőr és ürüléknyomaik alapján. Feltárultak elhagyott kotorékaik, melyeket jellemzően idegenítenek el más fajoktól, például borzoktól, azonban ezeket fajvédelmi szempontok miatt nem ábrázoltam a filmben. A fajvédelmi szempontok elsődlegesek, ezért kerültem minden olyan helyzetet, ahol a film jövendő megtekintői számára pontos helymeghatározás lehetősége fennállna. Az ürülék és vizeletminták alapján, valamint a prédák elemzéséből beazonosítható a farkasok táplálékának mennyisége, minősége, fajtája. A hagyott nyomokból feltérképezhető életmódjuk, táplálkozási, szaporodási, játék, vándorlási, kölyöknevelési és egyéb szokásaik. Plasztikusan kívántam bemutatni a környező táj szépségét, elevenségét és érintetlenségét, hiszen itt az emberek és farkasok élete is szorosan kapcsolódik a természeti környezethez. Elválaszthatatlan tőle az életük, emiatt kapott nagy hangsúlyt a természetábrázolás.
20
A filmben bemutatásra került egy különleges élet és munkamód, mely a farkas kutatására specializálódott. Szabó Ádámmal készült személyes beszélgetésekre épül a film egyik fő interjúváza. Ezekben a beszélgetésekben célom az életmód bemutatása, és információátadás a kutatási területéről. Vele együtt járjuk a terepet és haladunk előre a farkasok megismerése terén. Ugyanakkor, a vágás eszközével tagoltam a filmet, és számtalan embert szólaltattam meg Ádámon kívül. Így mélyebb ismeretekre tehetünk szert - a helyi lakosok beszámolói által. Ízesen, egyéni stílusukban előadott találkozás élményeik, érzéseik, gondolataik által sokkal izgalmasabb és valósabb képet alkothatunk a farkas-ember viszonyról, mintha csak száraz szakszöveget olvasnánk, vagy egyedüli nézőpontként a természetvédelemben dolgozó embereket hallgatnánk meg a témáról. Ez az a pont, ahol kitapintható az ismeretterjesztő film és az antropológiai film célja közötti különbség.
Farkaslábnyomok
Ezáltal hitelesebben sikerül felvázolni a faj történeteit a karszton, az „eltűnéséhez” és „újra felbukkanásához” kapcsolódó emberi történeteket. Ezekből a narratívákból kapunk képet 21
arról, hogyan élnek a lokális közösség tagjai együtt a farkassal, milyen találkozási és kapcsolódási pontjaik vannak, ezek milyen élethelyzetekben nyilvánulnak meg.
6. Összegzés Filmem az Aggteleki Nemzeti Park területén játszódik, ahol a magyarországi hat-nyolc egyedből álló farkasállomány él. Kutatásom az ember és farkas közötti viszonyt vizsgálta, interjúim során a különböző emberi attitűdöket igyekeztem feltárni és bemutatni. Interjúim segítségével mutattam be azt a változatos hozzáállást, ami jellemzi a helybéli emberek farkashoz való viszonyulását. A farkast nem pusztán védendő fajnak tekintem, a farkas maga egy szimbólum, a természeti környezet azon részét szimbolizálja, melyet az ember még nem teljes mértékben hajtott az uralma alá. A kutatásba bevont gyerekrajzok tanulmányozása és elemzése is ebbe az irányba mutat, valamint az interjúk jelentős részében is dominál ez az attitűd. Az ember részéről a hatalmi aspektus is tisztán kirajzolódik a narratívákban. A fokozottan védett állattal szemben megfogalmazott negatív vélemények részben tudatlanságból, részben félelemből, részben a gazdasági haszon iránti aggodalomból erednek. A farkas sokszor nemkívánatos elemként tűnik fel, mert sérti a gazdasági érdekeket. A profitorientált erdőművelésnek nem áll érdekében a faj védelmét szorgalmazni. A fokozott védelem hatására, a farkas, mint a védelem alanya, kikerül a hatalomgyakorlás tárgyai közül, bizonyos érdekszférákat ez sért, a területkezelésben kellemetlenséget okoz. Ambivalenciát tapasztaltam abban a tényben, hogy a farkasok élőhelye az Aggteleki Nemzeti Park természetvédelmi területe, - de a terep vagyonkezelője egy gazdaságilag érdekelt és motivált, profitorientált cég, az Északerdő Zrt. További probléma, hogy a farkas az ember által lehatárolt kötött térben szabadon mozog, az országhatárokon át. Mivel a szlovák törvények értelmében hivatalos vadászidény vonatkozik rá, Magyarországon pedig tilos nemcsak a vadászata, de élőhelyének megzavarása is, ez további komplikációt okoz a faj védelmének szempontjából. 22
Csak egy határokon átnyúló szlovák-magyar közös program keretében valósulhat meg a faj teljesebb védelme. Az Aggteleki Nemzeti Park területei, melyek egyfajta „misztikus” tájként szerepelnek a köztudatban viszonylagos érintetlenségük miatt, valóban nagyon erőteljes energiát árasztanak. A hely „mítosza” a farkas fellelhetősége miatt kifejezetten erősödik. Lehetőséget látok abban, hogy a ragadozó által megerősített és újratermelt „érintetlenségi mítosz” és „misztikum” több látogatót vonzzon a karsztvidék gazdaságilag elmaradott periférikus területeire, ezáltal hozzájáruljon a hely turisztikai vonzerejéhez.
23
7. Zárszó Rendkívül tanulságosnak találtam a kutatás során megismert történeteket, mivel ezek alapján feltárult a mód, ahogy a helyiek viszonyulnak a természeti környezetükhöz. A számos színes és érzékletes beszámoló által betekintést nyertünk a helyi lakosok életvilágába, mégpedig egy speciális nézőpontból. A kutatás során mind a farkasról, mind a területen élő emberekről rengeteg benyomást és információt szereztem. A sokféle üzenetet, történetet, személyes élményt a film eszközével kovácsoltam össze, hogy az ember és farkas közti sajátos viszonyt bemutathassam. Ezen túl újabb kutatási témákhoz jutottam el, melyeket a jövőben kívánok feltárni.
Köszönetnyilvánítás: Köszönetet kívánok mondani az Aggteleki Nemzeti Park igazgatójának és szakembereinek, akik segítsége és támogatása nélkül munkám nem jöhetett volna létre. Továbbá minden adatközlőnek, aki személyes történetével hozzájárult a kutatáshoz, - valamint türelmes családomnak.
24
Felhasznált bibliográfia: Borhidi, Attila 2002
Gaia zöld ruhája. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia
Borsos, Balázs 2004
Elefánt a hídon. Budapest: L’Harmattan
Császi, Lajos 2007
Biopolitika és kultúra. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó
Jonas, Hans 2005
Az emberi cselekvés megváltozott természete. in:Környezet és
etika Budapest: L’Harmattan Juhász-Nagy, Pál 1993
Természet és ember. Budapest: Gondolat
Lányi, András 2010
Az ember fáj a földnek (Utak az ökofilozófiához). Budapest:
L’Harmattan Lányi, András – Jávor, Benedek (szerk.) 2005
Környezet és etika, Szöveggyűjtemény. Budapest: L’Harmattan
Felhasznált internetes forrás: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Fajmegőrzési tervek / Farkas 2004 http://www.termeszetvedelem.hu/_user/downloads/fajmegorzesi%20tervek/Farkas.pdf
25
Ajánlott szakirodalom: Bodnár, Mónika – Rémiás, Tibor 1999
Tanulmányok a Bódva-völgye múltjából. Putnok
Bohannan, Paul – Glazer, Mark 2006
Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Budapest: Panem
Borsos, Béla 2003
Azok a bizonyos könnyű léptek. Budapest: L’Harmattan
Capra, Fritjof 2007
Az élet szövedéke. Avicor
Dénes, György: 1983
A bódvaszilasi-medence 700 éves története. Miskolc: Herman Ottó Múzeum
Fekete, Judit 2002
Alapszemlélet a jövőről. Budapest: OKT:MTA Szociológiai Kutatóintézet
Heinrich, Dieter – Hergt, Manfred 1995
SH atlasz, Ökológia. Springer Hungarica Kiadó Kft.
Hegyi, Lóránd 1983
Új szenzibilitás. Budapest: Magvető
Lányi, András 2002
Környezeti jövőképünk alakításának szempontjai. Budapest: OKT: MTA Szociológiai Kutatóintézet
Mech, L. David 2000
A sarki farkas. Holló és Társa Kft.
Mowat, Farley 1992
Ne féljünk a farkastól! Budapest: Háttér Kiadó
26
Standovár, Tibor – Primack, Richard B. A természetvédelmi biológia alapjai. Budapest: Nemzeti
2001
Tankönyvkiadó
Ajánlott elektronikus források: A.Gergely, András Ökológia - kultúra – embertudomány Környezet és ember a paradigmaváltások korában Egyetemi-főiskolai szöveg- és szemelvénygyűjtemény http://www.hotdog.hu/worldgeo/allatvilag/szurke-farkas http://www.origo.hu/tudomany/20100503-david-mech-budapesten.html http://www.polishwolf.org.pl http://internationalwolfcenter.blogspot.hu http://www.ng.hu/Termeszet/2012/01/_a_farkasok_velunk_elnek http://www.neveletleneb.hu/a-farkasok-szaporodo-es-nem-rivalizalo-csaladja http://etologia.aitia.ai/main.php?folderID=867&articleID=4074&ctag=articlelist&iid=1 http://www.zoldenergetika.hu/zem/index.php?option=com_content&view=article&id=339:ne m-feluenk-a-farkastol&catid=81:oerz-ved&Itemid=83
Ajánlott filmes források: Sibalin György: Farkasok a láthatáron 2004 Molnár Attila Dávid: Farkaslesen 27
2006 http://film.indavideo.hu/video/f_farkaslesen International Wolf Center videók http://www.youtube.com/user/IntlWolfCenter
28
Melléklet
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
