MINTA ÉRTÉKŰ BIOMONITORING

Lévai Projekt A környezeti hatástanulmány összeállítását megalapozó szakterületi vizsgálati és értékelési programok Minta értékű biomonitoring vizsgálatok – Botanika

MINTA ÉRTÉKŰ BIOMONITORING VIZSGÁLATOK

BOTANIKA

MVM ERBE Zrt.

ERBE dokumentum azonosító: S 11 122 0 009 v0 25 File név_verzió szám: 14_Botanika_zaro_v1

Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

1/152


Aláírólap A Minta értékű biomonitoring vizsgálatok botanikai részeként a flóra és vegetáció jellemzését Nagy János György PhD, habil. és az MVM ERBE Zrt Környezetvédelmi Osztálya végezte. A részjelentés elkészítésében közreműködő szakértők: Szervezeti egység

Név

Beosztás

Nagy János György

egyetemi docens

Tóth Zsuzsa

Aláírás

PhD hallgató

MVM ERBE Zrt Környezetvédelmi Osztálya Fehér Zsófia

MVM ERBE Zrt.

tájvédelmi, élővilágvédelmi szakértő


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

2/152


Tartalomjegyzék 14

MINTA ÉRTÉKŰ BIOMONITORING VIZSGÁLATOK -BOTANIKA ............................................................................................ 8 14.1

A vizsgálat céljának és terjedelmének megalapozása ................................................................................ 8

14.1.1 A vizsgálatok célja ..........................................................................................................................................................8 14.1.2 A vizsgálatok terjedelme ................................................................................................................................................8 14.1.2.1 Az atomerőmű nem nagyobb, mint 3 km-es térsége ..................................................................................................8 14.1.2.2 NATURA 2000-es területek az atomerőmű 10 km-es körzetében .............................................................................8

14.2 14.3 14.4 14.5

A vizsgálati területek lehatárolása ................................................................................................................ 9 A vizsgálati terület általános jellemzése....................................................................................................... 9 Jogszabályi háttér ........................................................................................................................................ 11 Alapadat források, előírások, szabályozások ............................................................................................ 12

14.5.1 14.5.2 14.5.3 14.5.4 14.5.5 14.5.6 14.5.7 14.5.8

14.6 14.7

MVM Lévai Projekt által átadott dokumentációk ..........................................................................................................12 Szakirodalom ................................................................................................................................................................12 Hivatalos adattárak .......................................................................................................................................................13 Légifelvételek, térképek ................................................................................................................................................13 Szoftverek ....................................................................................................................................................................14 Szabályzatok, tervek ....................................................................................................................................................14 Előírások, Normák ........................................................................................................................................................14 Mintavételi protokollok ..................................................................................................................................................14

Tervezett ütemterv ........................................................................................................................................ 15 Az atomerőmű 3 km-es térsége................................................................................................................... 15

14.7.1 A felhasznált alapadatok áttekintése ............................................................................................................................15 14.7.2 Mintavételi területek .....................................................................................................................................................16 14.7.3 A mintavételi eljárások .................................................................................................................................................18 14.7.4 Értékelési módszer .......................................................................................................................................................19 14.7.5 Elfogadhatósági kritériumok .........................................................................................................................................21 14.7.6 Megvalósítás- Terepi kiszállások .................................................................................................................................21 14.7.7 Élőhelyek jellemzése ....................................................................................................................................................22 14.7.7.1 A Duna árterülete .....................................................................................................................................................23 14.7.7.2 Árvízvédelmi gát .......................................................................................................................................................32 14.7.7.3 Páskom 35 14.7.7.4 Csámpai oldal ...........................................................................................................................................................41 14.7.7.5 Az Erőmű környéki homokterületek ..........................................................................................................................49 14.7.7.6 Paksi és dunaszentgyörgyi mocsárerdők, mocsarak, láprétek.................................................................................54 14.7.7.7 Horgásztavak környéke ............................................................................................................................................63 14.7.7.8 Mezőgazdasági területek, mezőgazdasági utak melléke .........................................................................................67 14.7.7.9 Az Erőmű belterülete és a csatlakozó részek (parkolók)..........................................................................................67 14.7.7.10 Csatornák és partjaik ................................................................................................................................................74 14.7.7.11 A 3 km-es körön belül eső terület antropogén élőhelyei ..........................................................................................76 14.7.8 A 3 km-es körön belül eső terület flórája ......................................................................................................................81 14.7.8.1 A védett fajok listája .................................................................................................................................................81 14.7.8.2 A védett fajok térképi megjelenítése ........................................................................................................................82 14.7.8.2.1 14.7.8.2.2 14.7.8.2.3 14.7.8.2.4 14.7.8.2.5 14.7.8.2.6 14.7.8.2.7 14.7.8.2.8 14.7.8.2.9 14.7.8.2.10

MVM ERBE Zrt.

Equisetum variegatum Schleich. - tarka zsurló................................................................................................................. 83 Sedum hillebrandtii Fenzl – homoki varjúháj .................................................................................................................... 84 Epilobium palustre L. – mocsári füzike ............................................................................................................................. 85 Alkanna tinctoria (L.) Tausch – homoki báránypirosító .................................................................................................... 86 Achillea ochroleuca Ehrh. – homoki cickafark .................................................................................................................. 87 Allium sphaerocephalon L. – bunkós hagyma .................................................................................................................. 88 Centaurea arenaria MBex Willd. – homoki imola ............................................................................................................. 89 Centaurea sadleriana Janka – Sadler imola ..................................................................................................................... 90 Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce – fehér madársisak ........................................................................................ 91 Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch – kardos madársisak .............................................................................................. 92


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

3/152


14.7.8.2.11 14.7.8.2.12 14.7.8.2.13 14.7.8.2.14 14.7.8.2.15 14.7.8.2.16 14.7.8.2.17 14.7.8.2.18 14.7.8.2.19 14.7.8.2.20 14.7.8.2.21

Cirsium brachycephalum Juratzka – kisfészkű aszat ....................................................................................................... 93 Corispermum nitidum Kit. – fényes poloskamag .............................................................................................................. 94 Dianthus deltoides L. – réti szegfű.................................................................................................................................... 95 Dianthus giganteiformis Borb. ssp. pontederae (Kern.) Soó – nagy szegfű ..................................................................... 96 Dianthus serotinus Wet K. – kései szegfű ........................................................................................................................ 97 Leucojum aestivum L – nyári tőzike.................................................................................................................................. 98 Neottia ovata (Listera ovata (L.) RBr.) — békakonty (tojásdad békakonty) ................................................................... 102 Ornithogalum refractum KitEx Willd. – csilláros sárma ................................................................................................... 103 Scilla vindobonensis Speta – ligeti csillagvirág............................................................................................................... 104 Stipa borysthenica Klokov – homoki árvalányhaj ........................................................................................................... 105 Urtica kioviensis Rogow. – kúszó csalán (lápi csalán) ................................................................................................... 106

14.7.8.3 A flóraadatok összehasonlítása .............................................................................................................................107 14.7.8.4 A Szociális Magatartási Típusok (SBT, Borhidi A. 1993) csoportrészesedései .....................................................108 14.7.8.5 A Természetességi Értékszámok (VAL., Borhidi A. 1993) csoportrészesedései ...................................................109 14.7.8.6 A Temészetvédelmi Érték Kategóriák (TVK, Simon T. 2000) csoportrészesedései...............................................111 14.7.8.7 Védett fajok a tervezett beruházás 3 km-es körzetében ........................................................................................112 14.7.8.8 Adventív (idegenhonos) fajok .................................................................................................................................114 14.7.9 A 3 km-es körön belül eső terület vegetációtérképe ..................................................................................................115

14.8

NATURA 2000-es területek az atomerőmű 10 km-es körzetében ........................................................... 116

14.8.1 14.8.2 14.8.3 14.8.4 14.8.5 14.8.6 14.8.7 14.8.8 14.8.9 14.8.10 14.8.11 14.8.12

14.9 14.9.1 14.9.2 14.9.1

A 10 km-es körbe eső Natura 2000-es területek ........................................................................................................116 A 10 km-es körbe eső Natura 2000-es területek jelölő fajai és jelölő élőhelyei .........................................................116 A mintavételi eljárások ...............................................................................................................................................117 Értékelési módszer .....................................................................................................................................................117 Megvalósítás- Terepi kiszállások ...............................................................................................................................118 A 10 km-es körbe eső Natura 2000-es területek jelölő fajai és jelölő élőhelyei .........................................................119 Tengelici rétek (HUDD20070) ....................................................................................................................................120 Paksi tarka sáfrányos (HUDD20071) .........................................................................................................................123 Dunaszentgyörgyi-láperdő (HUDD20072) ..................................................................................................................125 Tolnai-Duna (HUDD20023) ........................................................................................................................................132 Közép-mezőföldi löszvölgyek (HUDD20020) .............................................................................................................141 Paksi ürgemező (HUDD20069) ..................................................................................................................................143

Összefoglalás ............................................................................................................................................. 150 A 3 km-es kör élőhelyei ..............................................................................................................................................150 A 3 km-es kör flórája ..................................................................................................................................................150 A 10 km-es körön belül eső Natura 2000területek jelölő élőhelyei és fajai ................................................................150

Ábrajegyzék 14.1.2-1. ábra A flóra és vegetáció vizsgálatok határvonalai ..................................................................................................................9 14.1.2-1. ábra A vizsgált terület a vegetációs tájbeosztásban ..............................................................................................................10 14.7.2-1. ábra A 3 km-es sugarú kör élőhelyi kategóriáinak elhelyezkedése ........................................................................................17 14.7.7-1 ábra Duna ártere .....................................................................................................................................................................23 14.7.7-2. ábra Nemesnyaras, a Duna keleti partján ..............................................................................................................................23 14.7.7-3. ábra Ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) ........................................................................................................................23 14.7.7-4. ábra Nyári tőzike (Leucojum aestivum) ..................................................................................................................................24 14.7.7-5. ábra Csilláros madártej (Ornithogalum refractum) .................................................................................................................24 14.7.7-6. ábra Ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale) mögötte réti perjék (Poa pratensis) .....................................................................33 14.7.7-7. ábra Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) a csámpai részen. Háttérben akácos, közötte nagy mennyiségben az élenkzöld, nagy levelű inváziós növény, a szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca) ............................................................42 14.7.7-8. ábra Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) .......................................................................................................................50 14.7.7-9. ábra Békakonty (Listera ovata) ..............................................................................................................................................53 14.7.7-10. ábra Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) ........................................................................................................53 14.7.7-11. ábra Kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) ............................................................................................................53 14.7.7-12. ábra Zelnicemeggy (Prunus padus) .....................................................................................................................................55 14.7.7-13. ábra Nádas fűzláp zsombéksással (Az északi rész jellegzetes élőhelye) ............................................................................55 14.7.7-14. ábra A homoki árvalányhaj az aszfaltúton összegyűlt talajt is meghódítja ...........................................................................68

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

4/152


14.7.7-15. ábra A csupasz homokfelszínen terjed a homoki lucerna (Medicago falcata)......................................................................68 14.7.7-16. ábra Az erőmű belterületének hullámzó árvalányhajas gyepje ............................................................................................68 14.7.7-17. ábra A teljesen kiszáradt Csámpai-patak 2012. szeptember 17-én .....................................................................................74 14.7.8-1. ábra Ábramagyarázat ponttérképeken előforduló fajjelölésekhez ..........................................................................................82 14.7.8-2. ábra Equisetum variegatum Schleich. - tarka zsurló ..............................................................................................................83 14.7.8-3. ábra Sedum hillebrandtii Fenzl – homoki varjúháj ..................................................................................................................84 14.7.8-4. ábra Epilobium palustre L. – mocsári füzike ...........................................................................................................................85 14.7.8-5. ábra Alkanna tinctoria (L.) Tausch – homoki báránypirosító ..................................................................................................86 14.7.8-6. ábra Achillea ochroleuca Ehrh. – homoki cickafark ................................................................................................................87 14.7.8-7. ábra Allium sphaerocephalon L. – bunkós hagyma ...............................................................................................................88 14.7.8-8. ábra Centaurea arenaria MBex Willd. – homoki imola ...........................................................................................................89 14.7.8-9. ábra Centaurea sadleriana Janka – Sadler imola ..................................................................................................................90 14.7.8-10. ábra Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce – fehér madársisak ....................................................................................91 14.7.8-11. ábra Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch – kardos madársisak ..........................................................................................92 14.7.8-12. ábra Cirsium brachycephalum Juratzka – kisfészkű aszat ...................................................................................................93 14.7.8-13. ábra Corispermum nitidum Kit. – fényes poloskamag ..........................................................................................................94 14.7.8-14. ábra Dianthus deltoides L. – réti szegfű ...............................................................................................................................95 14.7.8-15. ábra Dianthus giganteiformis Borbssppontedere (Kern.) Soó – nagy szegfű.......................................................................96 14.7.8-16. ábra Dianthus serotinus Wet K. – kései szegfű ....................................................................................................................97 14.7.8-17. ábra Leucojum aestivum L – nyári tőzike .............................................................................................................................98 14.7.8-18. ábra Neottia ovata (Listera ovata (L.) RBr.) — békakonty (tojásdad békakonty) ...............................................................102 14.7.8-19. ábra Ornithogalum refractum KitEx Willd. – csilláros sárma ..............................................................................................103 14.7.8-20. ábra Scilla vindobonensis Speta – ligeti csillagvirág ..........................................................................................................104 14.7.8-21. ábra Stipa borysthenica Klokov – homoki árvalányhaj .......................................................................................................105 14.7.8-22. ábra Urtica kioviensis Rogow. – kúszó csalán (lápi csalán) ...............................................................................................106 14.7.8-23. ábra A flóraadatok számszerű összevetése .......................................................................................................................107 14.7.8-24. ábra A Szociális Magatartási Típusok (SBT, Borhidi A. 1993) csoportrészesedései 1999-2003-ban és 2012-ben ...........108 14.7.8-25. ábra Természetességi Értékszámok (VAL., Borhidi A. 1993) csoportrészesedései 1999-2003-ban és 2012-ben ............110 14.7.8-26. ábra Temészetvédelmi Érték Kategóriák (TVK, Simon T. 2000) csoportrészesedései 1999-2003-ban és 2012-ben .......111 14.7.8-27. ábra A védett fajok számszerű összevetése ......................................................................................................................113 14.7.8-28. ábra A védett növényfajok átlagos relatív vízigényei .........................................................................................................113 14.7.8-29. ábra Az idegenhonos fajok számszerű összevetése .........................................................................................................114 14.7.9-1. ábra Az erőmű 3 km-es körzetének vegetációtérképe .........................................................................................................115 14.8.6-1. ábra A 10 km-es körbe eső Natura 2000-es területek jelölő fajai és jelölő élőhelyei, feltüntetve néhány „egyéb fontos faj” (Adonis vernalis, Crocus reticulatus, Iris pumila) .................................................................................................119 14.5.2-1. ábra Csatorna partján magassásosok és özönnövények szorításában található mocsárrét sávok .....................................120 14.5.2-2. ábra Jellegtelen mocsárerdő (Őshonos fafajú jellegtelen puhafás erdő - RB), aljnövényzetében magassásossal .............121 14.5.2-3. ábra Égeres láperdő a Hotel Orchideánál ............................................................................................................................122 14.5.3-1. ábra A paksi tarka sáfrányos északi, erősen cserjésedő, szántókkal érintkező része .........................................................123 14.8.8-2. ábra Négyzethálóban történik az egységnyi területen található tövek összeszámlálása .....................................................125 14.8.8-3. ábra Párhuzamos felmérés ..................................................................................................................................................125 14.5.4-1. ábra A Dunaszentgyörgyi-láperdő déli részének mocsárrétje ..............................................................................................126 14.8.9-2. ábra Égeres mocsárerdő: a Dunaszentgyörgyi -láperdő északi része sok Carex acutaval és a háttérben nagy mennyiségű inváziós közönséges vadszőlővel (Parthenocissus inserta) .............................................................................127 14.8.9-3. ábra Nyaras mocsárerdő a Dunaszentgyörgyi-láperdő északi részén, sok inváziós aranyvesszővel..................................128 14.8.9-4. ábra Fehérfüzes nyílt láperdő a Dunaszentgyörgyi-láperdő déli részén zsombéksásos, békalencsés, vízi harmatkásás mozaikokkal ....................................................................................................................................................128 14.8.9-5. ábra Hamvas szeder (Rubus caesius) uralta magaskórós társulás a terület északi részén, védett fehér madársisakkal (Cephalanthera damasonium) és inváziós magas aranyvesszővel (Solidago gigantea) ..............................130 14.5.4-6. ábra A vaddisznók túrása veszélyezteti a védett fehér madársisak orchideát (Cephalanthera damasonium) és segíti az inváziós magas aranyvessző (Solidago gigantea) terjedését ..........................................................................................131 14.8.9-7. ábra A Cirsium brachycephalum egyik sűrű állománya........................................................................................................131 14.8.9-8. ábra A tőlevelek ....................................................................................................................................................................132 14.8.9-9. ábra A virágzat .....................................................................................................................................................................132 14.8.9-10. ábra A Cirsium brachycephalum számlálása, helymegjelöléssel .......................................................................................132 14.8.10-1. ábra Polygono – Bidentetum Dunaszentbenedeknél nyílt fehérfüzes alatt ........................................................................133 14.8.10-2. ábra A réti iszalag (Clematis integrifolia) látványos védett növénye az ártéren található mocsárréteknek ........................134

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

5/152


14.5.5-3. ábra Feketenyaras ártéri erdő, második lombkoronaszintjében sok fehérfűzzel. A lekaszált mocsárrét oldalában inváziós gyalogakác és magas aranyvessző tömege látszik ................................................................................................135 14.5.5-4. ábra Fehérfüzes ártéri erdő, szubnúdum lágyszárú szinttel .................................................................................................136 14.5.5-5. ábra Feketenyaras ártéri erdő egyik léke. Jól látható az inváziós gyalogakác (Amorpha fruticosa) térnyerése a cserjeszintben, és a felfutó komló (Humulus lupulus) fátyolszerű tömege a fákon ..............................................................136 14.5.5-6. ábra Fehérfüzes ártéri erdő, magasabb térszínen, április közepén. A lágyszárú szint borítása 100%. A talaj jelentős nitrogénbőségét a nagy csalán (Urtica dioica) mennyisége mutatja. Fehérlik benne a réti kakukktorma (Cardamine impatiens subsp. mathiolii) ...................................................................................................................................................136 14.5.5-7. ábra Az Imsósi erdő részlete magas kocsányos tölgyekkel (Quercus robur), és magyar kőrisekkel (Fraxinus pannonica), a cserjeszintben veresgyűrű sommal (Cornus sanguinea) és mogyoróval (Corylus avellana). ........................137 14.5.5-8. ábra Keményfás ártéri erdő útmelletti növényzete sok magas csenkesszel (Festuca gigantea), hamvas szederrel (Rubus caesius), erdei fejvirággal (Dipsacus pilosus) és a talajon kúszó pénzlevelű lizinkával (Lysimachia vulgaris) a Duna keleti oldalán. ...........................................................................................................................................................138 14.5.5-9. ábra A hóvirágok (Galanthus nivalis) és a ligeti csillagvirágok (Scilla vindobonensis) tömege virít az Imsósi erdőben március elején.......................................................................................................................................................................139 14.8.10-10. ábra Réti lórom (Rumex obtusifolius) uralta mocsári magaskórós kialakulása öntésiszapon április közepén a Duna keleti partján ................................................................................................................................................................140 14.8.11-1. ábra A Közép-mezőföldi löszvölgyek déli, cserjeírtott része, több helyen erodált részű oldallakkal, előtérben magyar kutyatejjel (Euphorbia pannonica). ..........................................................................................................................141 14.8.12-1. ábra A Paksi ürgemező. Előtérben zsombéksásossal (B4) szegélyezett lelegelt moccsárrét, a védett kúszó zeller (Apium repens) élőhelye, míg a háttérben nyílt homoki gyepekkel (G1) fedett dombok sorakoznak ...................................144 14.8.12-2. ábra Nyílt ezüstperjés (Corynephorus canescens) gyep a paksi ürgemezőn. A fűcsomók között feketéllik a sok háztetőmoha (Tortula ruralis), míg a világosabb zöld füvek csillagpázsitok (Cynodon dactylon) .........................................145 14.5.7-3. ábra Enyhén cserjésedő zárt homokpusztagyep. A pusztai csenkesz (Festuca rupicola) tömegéből kizöldellnek a szürkekáka (Holoschoenus romanus) polikormonjai, köztük kéklik a terjőke kígyószisz (Echium vulgare.) ........................146 14.5.7-4. ábra Réti csenkesz (Festuca pratensis), tarackos tippan (Agrostis stolonifera), pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), réti perje (Poa pratensis) uralta mocsárrét sédkenderrel, tövises iglicével, libapimpóval, vízi peszércével, közönséges lizinkával és a védett hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) kórójával ...............................................147 14.5.7-5. ábra Az Apium repens és Iris pumila a Paksi ürgemezőn ....................................................................................................148 14.8.12-6. ábra Az északabbi állomány élőhelye ................................................................................................................................149 14.8.12-7. ábra A délebbi állomány élőhelye ......................................................................................................................................149 14.8.12-8. ábra A kúszó zeller (Apium repens) ...................................................................................................................................149 14.8.12-9. ábra …átlagos mérete ........................................................................................................................................................149 14.8.12-10. ábra 10x10 cm-es négyzethálós számlálás .....................................................................................................................149 14.8.12-11. ábra A számlálás módja ...................................................................................................................................................149

Táblázatjegyzék 14.5.8-1. táblázat A botanikai vizsgálatok tervezett ütemterve..............................................................................................................15 14.7.8-1. táblázat Védett fajok a tervezett beruházás 3 km-es körzetében .........................................................................................112 14.8.2-1. táblázat Jelölő növényfajok a NATURA 2000 területeken ....................................................................................................116

Rövidítésjegyzék MKD VIZIG KTVF PA EU TVK SBT Val DDNPI Á-NÉR NBmR MTTM

MVM ERBE Zrt.

Módszertani és kritérium dokumentum Vízügyi Igazgatóság Környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség Paksi Atomerőmű Zrt. Európai Unió Természetvédelmi Érték Kategóriák Szociális Magatartási Típusok Természetességi Értékszámok Duna-Dráva Nemzeti Park Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer Nemzeti Biodiverzitás monitorozó Rendszer Magyar Természettudományi Műzeum


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

6/152


Mellékletek Csak elektronikus formában csatolva

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

7/152


14 MINTA ÉRTÉKŰ BIOMONITORING VIZSGÁLATOK -BOTANIKA 14.1 A VIZSGÁLAT CÉLJÁNAK ÉS TERJEDELMÉNEK MEGALAPOZÁSA 14.1.1 A VIZSGÁLATOK CÉLJA A minta értékű biomonitoring vizsgálatok célja a telephelyen és környezetében az élővilág jelenlegi állapotának felmérése, az élővilág alapállapotának értékelése, jellemzése, kiegészítve a megelőzően készített felmérésekkel való összevetést is 

a fennálló állapot értékeléséhez,



a létesítmény környezeti hatásai értékelésének megalapozásához.

14.1.2 A VIZSGÁLATOK TERJEDELME 14.1.2.1 Az atomerőmű nem nagyobb, mint 3 km-es térsége A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben (NBmR) lefektetett alapelvek és módszertani megoldások alapján az atomerőmű nem nagyobb, mint 3 km-es térsége flórájának és vegetációjának feltárása, a területen található élőhelyek és edényes növényfajok jegyzékének elkészítése, az élőhelyek jellemzése Á-NÉR-2007 (ill. a továbbfejlesztett verzió: ÁNÉR-2011) szerint úgy, hogy az összevethető legyen Farkas Sándor által 2003-ban elkészített anyagok tartalmával. (Farkas Sándor botanikus a kutatásai eredményeit a Paksi Atomerőmű Rt. szűkebb körzetének növényvilága c.-ű jelentésekben dokumentálta. Ld. 14.7. Jelentősebb művei: Paks határának védett növényei, a paksi határ növényvilága, Tolna megye védett növényei, Magyarország védett növényei.)



Az edényes fajok taxonlistájának elkészítése



A védett fajok megjelenítése térképeken



Csoportrészesedés diagramok



Szöveges értékelés



A területen előforduló vegetációtípusok szöveges bemutatása, értékelése



A terület vegetációtérképének elkészítése a főbb élőhelytípusok, ill. vegetációs egységek feltüntetésével

14.1.2.2 NATURA 2000-es területek az atomerőmű 10 km-es körzetében  A telephely 10 km-es sugarú környezetébe eső NATURA 2000 területeken a jelölőfajok és élőhelyeik felmérése. A NATURA 2000 területekre történő lehetséges hatások értékelése a jelenlegi fajokra és élőhelytípusokra gyakorolt hatások alapján. 

Jelölő növényfajok vizsgálata és értékelése



Jelölő élőhelyek vizsgálata és értékelése

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

8/152


14.2 A VIZSGÁLATI TERÜLETEK LEHATÁROLÁSA

14.1.2-1. ábra A flóra és vegetáció vizsgálatok határvonalai

A telephely 3 km-es körzetében a flóra és vegetáció felmérése, valamint a 10 km-es sugarú környezetébe eső NATURA 2000 területeken a jelölőfajok és élőhelyeik felmérése a fenti térkép alapján történt. A 10 km-es sugarú kör szélén elhelyezkedő területek esetében (HUD20020, HUD20070) az adott NATURA 2000-es területnek csak azon a részét érintették részletes vizsgálatok, amelyek a 10 km sugarú körön belülre esnek. A többi Natura 2000-es terület is több részterületből épül föl, de azok egy részének (HUD20072, HUD20069, HUD20023) nagyobb területei, ill. teljes (HUD20071) területe esik a 10 km-es körbe. Ezek esetében is csak a 10 km-es körbe eső részeken voltak részletes vizsgálatok. A Dunaszentgyörgyi-láperdő (HUD20071) északi csúcsa beleér a 3-km-es körbe, ennek a résznek a teljes flórája és élőhelyei felmérésre kerültek.

14.3 A VIZSGÁLATI TERÜLET ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE A tervezett erőmű 3 km-es körzete a Magyarország kistájainak katasztere szerint (Dövényi, 2010) az Alföld nagytájban, a Duna menti síkság középtájban, azon belül nagy része a Tolnai-Sárköz, kisebb része a Kalocsai-Sárköz kistájakban, valamint az Alföld nagytájban, a Mezőföld középtájban és azon belül a Dél-Mezőföld kistájban helyezkedik el. A fejlesztési terület 10 km-es körzete a fentieken kívül érinti az Alföld nagytájban, Mezőföld középtájban a Közép-Mezőföld kistáj területét.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

9/152


Klímazonálisan a vidék az erdős-sztyepp vegetációs öv része. A vizsgált terület növényföldrajzi szempontból a pannóniai flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidékének (Eupannonicum) Mezőföldi flórajárásába (Colocense) tartozik. Potenciális erdőtársulások a gyöngyvirágos tölgyesek (Convallario-Quercetum roboris danubniale), a fűz-nyár-éger ligetek (Salicetum albae-fragilis), a tölgy-kőris-szil ligeterdők (Querco-Ulmetum hungaricum) és annak elnyárasodott állományai (Querceto-Ulmetum populetosum), a tatárjuharos löszpusztai tölgyesek (Acereto tatarici-Quercetum), a cseres tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), a cserjés törpemandulás társulások (Prunetum tenellae-pannonicum), a gyertyános kocsányos tölgyesek (Querco robori-Carpinetum). Gyakoriak a nyílt társulások pl. a homokpusztarétek (Astragalo-Festucetum sulcatae), a löszpusztarétek (Salvia nutantis nemorosae, Festucetum sulcatae pannonicum), az ürmös szikes pusztarétek (Achilleto-Festucetum pseudovinae, Artemisietum limosae, Artemisia-Festucetum pseudovinae). Megfigyelhetők gyapjassásos láprétek (Carici flavaeEriophoretum) és homokpusztagyepek (Festucetum vaginatae danubiale, Festuco-Corynephoretum canescentis). Az eddigi florisztikai alapú tájlehatárolások mellé egy vegetációs alapú tájlehatárolás is készült 2008-ban, mely Magyarország első, növényzeti alapokon meghatározott tájtérképe és tájbeosztása: Magyarország vegetációtájai, 1.0. A térkép szerint Paks 3 km-es körzete az Alföld nagytájon belül az Alsó-Duna-völgy, a Közép-Duna-völgy, a Duna-sík, és a Dél-Mezőföld vegetációtájba tartozik. A 10 km-es körzetbe ezenkívül még a Kelet-Mezőföld sorolandó.

14.1.2-1. ábra A vizsgált terület a vegetációs tájbeosztásban

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

10/152


14.4 JOGSZABÁLYI HÁTTÉR A Minta értékű biomonitoring vizsgálatok végrehajtására vonatkozóan a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Kormányrendelet az alábbi releváns előírásokat tartalmazza: 6. § (1) A környezeti hatásvizsgálati eljárás a környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységnek a) a környezeti elemekre (földre, levegőre, vízre, élővilágra, épített környezetre, ez utóbbi részeként a műemlékekre, műemléki területekre és régészeti örökségre is), b) a környezeti elemek rendszereire, folyamataira, szerkezetére, különösen a tájra, településre, éghajlatra, természeti (ökológiai) rendszerre való hatásainak, továbbá c) az előbbi hatások következtében az érintett népesség egészségi állapotában, valamint társadalmi, gazdasági helyzetében – különösen életminőségében, területhasználata feltételeiben – várható változásoknak az egyes esetek sajátosságainak figyelembevételével történő meghatározására, valamint a tevékenység ennek alapján történő engedélyezhetőségére terjed ki a 6–16. §-ok rendelkezései szerint. A környezeti hatásvizsgálatot megalapozó, szakterületi vizsgálati és értékelési programot a 314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet mellett az Országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espoo-i Egyezmény (Espoo, Finnország, 1991.), a vonatkozó EU előírások, a releváns és hatályos szakterületi jogszabályok és szabványok figyelembevételével állítottuk össze és hajtottuk végre. Nemzetközi Egyezmények Berni Egyezmény (Council Decision 82/72/EEC of 3 December 1981 concerning the conclusion of the Convention on the conservation of European wildlife and natural habitats (Bern Convention)) Bern Convention (1994): Convention on the Conservation of European Wildlife and Natural Habitats. Appendices to the Convention. – Council of Europe, Strasbourg, T-PVS (94) Európai Uniós joganyagok (Decision, Directive) A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről A Tanács 338/97/EK rendelete (1996. december 9.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről 93/626/EEC: Council Decision of 25 October 1993 concerning the conclusion of the Convention on Biological Diversity 2008/26/EK számú határozat (élőhelyvédelmi irányelv 4. cikk, 2. bekezdés) Council Directive 92/43/EEC of 21 May 1992 on the conservation of natural habitats and of wild fauna and flora. – Official Journal L 206, 22 July 1992, pp: 7–50. Törvények 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 1995. évi LXXXI. törvény a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről Kormányrendeletek 314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

11/152


2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról 67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet a védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó korlátozásokról és tilalmakról Miniszteri rendeletek 12/2005. (VI. 17.) KvVM rendelet a fokozottan védett növény-, illetve állatfajok élőhelyén és élőhelye körüli korlátozás elrendelésének részletes szabályairól 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről

14.5 ALAPADAT FORRÁSOK, ELŐÍRÁSOK, SZABÁLYOZÁSOK 14.5.1 MVM LÉVAI PROJEKT ÁLTAL ÁTADOTT DOKUMENTÁCIÓK Cím A Paksi Atomerőmű Üzemidő-hosszabbítása Környezeti Hatástanulmány Zárójelentés a Paksi Atomerőmű telephely-jellemzési programjának keretében a minta értékű zoológiai biomonitoring vizsgálatokról A Paksi Atomerőmű Rt. szűkebb körzetének növényvilága (Részjelentés) A Paksi Atomerőmű Rt. szűkebb körzetének növényvilága III. (Összesítő jelentés) A Paksi Atomerőmű Rt. szűkebb körzetének növényvilága IV. (Év végi összesítő jelentés) Hidrobiológia, vízminőségi és ökológiai állapotfelmérés a Paksi Atomerőmű térségében A Paksi Atomerőmű Végleges Biztonsági Jelentése 2. fejezet Környezetvédelmi felülvizsgálatok jelentései A Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbításának környezetvédelmi engedélyében előírt, a Duna ökológiai állapotának jellemzésére alkalmas monitoring program végrehajtásáról. Előzetes konzultációs dokumentáció

Szerző, kiadó, azonosító, kiadási idő ETV-ERŐTERV Rt., 000000K00004ERE/A, 2006. február ETV-ERŐTERV Rt., 0000K00ERA00041/A, 2004. március Farkas Sándor, Paks, 2001. szeptember-október Farkas Sándor, Paks, 2002. december Farkas Sándor, Paks, 2003. december ÖKO Rt., 2005. Paksi Atomerőmű Rt., 2009. PA Zrt. Kék-Csermely Kft. 2009-2010 I. félév Pöyry Erőterv Zrt. 6F111121/0002/O, 2012. 01.31.

14.5.2 SZAKIRODALOM Borhidi A. (1993): A magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív értékszámai – A KTM TVH és a JPTE kiadványa, Pécs. 93 pp. Borhidi A. – Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1-2. – TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest. 362 + 404 pp. Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai.– Akadémiai Kiadó, Bp., 610 pp. http://www.tankonyvtar.hu/biologia/magyarorszag-080905-154 Bölöni J. – Kun A. – Molnár ZS. (szerk.): Élőhelyismereti Útmutató 1.9 – Vácrátót, 2003 Bölöni J. – Molnár ZS. – Kun A. – Bíró M. (szerk): Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer Á-NÉR2007 Vácrátót, 2007. https://msw.botanika.hu/META/0_publikaciok/Boloni_Molnar_Kun_Biro_2007_ANER_2007.pdf Bölöni J. – Molnár ZS. – Kun A. (szerk): Magyarország élőhelyei. Vegetációtípusok leírása és határozója ÁNÉR2011 – MTA ÖBKI Vácrátót, 2011.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

12/152


Dövényi Z. (szerk.2010). Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott és bővített kiadás. Szerk.: Budapest, MTA FKI, 876 p. Farkas S. (szerk., 1999): Magyarország védett növényei – Mezőgazda Kiadó, Budapest. 416 pp. Farkas S. (1999): A Paksi Atomerőmű Rt. szűkebb körzetének növényvilága – A flóra és vegetáció természetességi állapotának felmérése – Paks. 46 pp. Fekete Gábor, Molnár Zsolt, Horváth Ferenc (szerk.) (1997): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. Fodor L. Török K. (szerk. 2010) Védett és veszélyeztetett edényes növényfajok monitorozása. Természetvédelmi Információs Rendszer, Központi protokoll. pp. 5. Horváth F., Dobolyi K. Z., Morschhauser T., Lőkös L., Karas L., Szerdahelyi T. (1995): Flóra Adatbázis 1.2. Taxonlista és attribútum-állomány. Flóra Munkacsoport MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete és MTM Növénytár, Vácrátót - Budapest, 252 pp. Király G. (ed.) (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. – ANP Igazgatóság, Jósvafő, 616 pp. Király G. – Virók V. – Molár V. A. (ed.) (2011): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Rajzok. – ANP Igazgatóság, Jósvafő. Simon T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok – virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. p. 892. Simon T. (2000): A magyarországi edényes flóra határozója. – Harasztok-virágos növények – Tankönyvkiadó, Budapest. 976 pp. Török K. (szerk. 1997): A Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer IV. Növényfajok. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 130 pp.

14.5.3 HIVATALOS ADATTÁRAK http://greenfo.hu/adatbazisok/vedett-veszelyeztetett-fajok http://www.termeszetvedelem.hu/_user/downloads/vedett_fajok/Red%20List_final%20version.pdf http://www.termeszetvedelem.hu/index_v.php?pg=menu_2796 http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/Natura2000/SAC_Celkituzesek/DDNPI_SAC_celkituzesek/HUDD20020.pdf http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/Natura2000/SAC_Celkituzesek/DDNPI_SAC_celkituzesek/HUDD20023.pdf http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/Natura2000/SAC_Celkituzesek/DDNPI_SAC_celkituzesek/HUDD20069.pdf http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/Natura2000/SAC_Celkituzesek/DDNPI_SAC_celkituzesek/HUDD20070.pdf http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/Natura2000/SAC_Celkituzesek/DDNPI_SAC_celkituzesek/HUDD20071.pdf http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/Natura2000/SAC_Celkituzesek/DDNPI_SAC_celkituzesek/HUDD20072.pdf http://www.eea.europa.eu/themes/biodiversity/interactive/natura2000gis/index_html http://www.novenyzetiterkep.hu/ http://www.novenyzetiterkep.hu/magyar/node/308 http://natura2000.eea.europa.eu/# https://msw.botanika.hu/meta/meta_a_vilaghalon_2007_05_11.htm http://www.termeszetvedelem.hu/termeszetvedelmi-celkituzesek-prioritasok-natura-2000-teruleteken Letöltési dátum: 2013.03.28.

14.5.4 LÉGIFELVÉTELEK, TÉRKÉPEK EOV 1:10 000 (MÉM OFTH – felújítás: 1979, sokszorosítás: 1982-83) Gauss-Krüger (“katonai”) 1: 25 000 (felújítás: 1987) CORINE LAND COVER térkép - Copyright FÖMI, Távérzékelési Központ, 1999

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

13/152


Erdőgazdasági Üzemi Térképek – 1:20 000 (Állami Erdészeti Szolgálatok) 1971, 1977 / 1997, 1998 ArcView program térképi adatbázisai Google Earth program műholdképei, légifelvételei, térinformatikai adatai

14.5.5 SZOFTVEREK ArcView program Microsoft Office Google Earth program http://www.psoft.hu/szolgaltatasok/eov-wgs84-gps-koordinata-atszamitas.html

14.5.6 SZABÁLYZATOK, TERVEK Az adatok felvételezése és kiértékelése a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer (MBmR) protokolljainak felhasználásával történt. http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=sub_472

14.5.7 ELŐÍRÁSOK, NORMÁK A NATURA 2000 területek kijelölésénél figyelembe vett, közösségi szempontból fontos fajok és élőhelyek részletes leírása. Az MME és a Magyar Állami Természetvédelem közösen működtetett NATURA 2000 információs portálja http://www.natura.2000.hu/index.php?p=termegorze&nyelv=hun

A különleges természetmegőrzési területekre vonatkozó prioritások és célkitűzések http://www.termeszetvedelem.hu/termeszetvedelmi-celkituzesek-prioritasok-natura-2000-teruleteken

14.5.8 MINTAVÉTELI PROTOKOLLOK NBmR mintavételi módszerei (protokollok) a Magyar Állami Természetvédelem Hivatalos Honlapja szerint: http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=sub_472, az adott terület felméréséhez szükséges módosításokkal. Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer III. Növénytársulások, Társuláskomplexek és élőhelymozaikok IV.2.2. A vegetációtérképezés általános metodikája

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

14/152


14.6 TERVEZETT ÜTEMTERV Tavaszi aspektus, 2-4 alkalom: Terepmunka: Homokterületek, száraz gyepek, szántók, erdők. 6250 Síksági pannon löszgyepek, 6260 Pannon homoki gyepek, 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) Pulsatilla grandis, Iris humilis subsp. arenaria, Crambe tataria Crocus reticulatus, Ophrys sphegodes és kora tavaszi geophytonok, ill. therophytonok (Caryophyllaceae, Brassicaceae, Violaceae, Amarillidaceae stb.) Kora nyári aspektus: 4-6 alkalom Terepmunka: Minden élőhely, Crambe tataria, Apium repens, Cirsium brachycephalum, Lindernia procumbens Nyár végi aspektus: Minden élőhely, főként a vizesek. Gentiana pneumonanthe, Cirsium brachycephalum, Apium repens, (Asteraceae, Poaceae, Rosaceae, Solanaceae)

8 nap: 2012. március 5. – május 11. között

18 nap 2012. május 28. – július 18. 12 nap 2012. augusztus 20. – október 5.

A terepi szezon lezárása után, 2012. december 1. - 2013. március 19. 14.5.8-1. táblázat A botanikai vizsgálatok tervezett ütemterve

A növényvilág változásának dokumentálása a 2003-as állapothoz képest.

14.7 AZ ATOMERŐMŰ 3 KM-ES TÉRSÉGE 14.7.1 A FELHASZNÁLT ALAPADATOK ÁTTEKINTÉSE A Paksi Atomerőmű Rt. szűkebb körzetének növényvilága (Részjelentés) (Farkas Sándor, Paks 2001. szeptemberoktóber) A Paksi Atomerőmű Rt. szűkebb körzetének növényvilága III. (Összesítő jelentés) (Farkas Sándor, Paks, 2002. december) A Paksi Atomerőmű Rt. szűkebb körzetének növényvilága IV. (Év végi összesítő jelentés) (Farkas Sándor, Paks, 2003. december) A fenti három forrás a flórára, vegetációra és élőhelyekre vonatkozó, metodikailag követendő alapadatokat tartalmaz. A Részjelentés bemutatja a vizsgálat helyszíneit, a flóra és vegetáció felmérés és értékelés módszereit, kezdeti eredményeit. Az élőhely-komplexumokról, mint „Az áttekintő vegetáció térképezés elkülönített termőhely típusai”-ról részletes leírást ad, megadja az adott 16 termőhelyen beazonosított élőhelyek akkori Á-NÉR kódjait és természetességi, természetvédelmi értékszámokat, melyeket a Németh-Seregélyes féle értékszámoknak feleltethetünk meg. Külön értéke ennek a résznek, hogy kielégítően tárgyalja a termőhelyek fajkészletét, kiemelve az inváziós és védett fajokat. Emellett részletes fajlistát, vegetációtérképet, 11 védett faj ponttérképét közli, mely utóbbiakon külön jelöli az új és a régi adatokat. Az Összesítő jelentésben tovább bővül a térképezett és felmért területek aránya, a védett és ritka fajok száma. Ezzel a munka kibővül 14 védett faj ponttérképével és egy új áttekintő vegetációtérképpel, melyen 10 vegetációtípust különít el. Az Év végi összesítő jelentés a megelőző anyagok összefoglalását adja, ami az előző részletes vizsgálatokat új florisztikai és cönológiai adatokkal is kiegészíti.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

15/152


14.7.2 MINTAVÉTELI TERÜLETEK A meglévő atomerőmű növényvilágát korábban Farkas Sándor vizsgálta. A hasonlóságok és esetleges eltérések, változások elemezhetősége érdekében törekedtünk az általa használt kategóriákat követni (bár ő maga nem a 3 km-es sugarú körben végezte vizsgálatait, hanem az általa térképen jelölt nagyjából É-D irányban húzódó poligonban). Az alább felsorolt kategóriáknak a 3 km-es sugarú körbe eső, vagy addig kiterjesztendő részeit vizsgáltuk meg, valamint azokat a területeket („13. Duna-parti erdők”) amelyek a körben találhatók, de előzőleg vizsgálatuk nem történt meg. Azokat a területeket („9. Város belterülete” és „11. Duna keleti oldala (kompkikötő körül)”), amelyek nem esnek a 3-kmes körbe, nem vizsgáltuk. (alább áthúzással jelölve) 1. A Duna árterülete A Duna eredetileg vizsgált (1520-1529 fkm) szakaszának árvízvédelmi gáton belül eső nyugati oldalából a 3 km-es körön belüli szakasz, amely kiegészül a keleti oldalon található gáton belüli területekkel. 2. Árvízvédelmi gát A Duna mindkét gátoldala. 3. Páskom Határvonalak: Ny-on a 6-os számú főút, D-en az erőmű és az északi bekötő-út, É-on a városhatár alatt a 3km-es kör ívén belül eső részig. 4. Csámpai oldal A 6-os főúttól nyugat felé eső területek. 5. Az Erőmű környéki homokterületek Az erőmű melletti 1-2 km-es homokterület. Az É-i és D-i bekötő-út, valamint a 6-os számú főút által határolt, erőmű melletti terület, valamint az erőműtől D-re eső homokvidék K-re a horgásztavakig, nyugatra a 6-os sz. főútig 6. Paksi és dunaszentgyörgyi mocsárerdők, mocsarak, láprétek Jobbára mezőgazdasági területekkel határolt, mélyebben fekvő területek, melyeket a Ny-ról a Csámpai-patak, É-ról az „új beton csatorna”, délről és keletről pedig szántók határolják. 7. Horgásztavak környéke Az erőmű közvetlen közelében, attól K-re található tórendszer és a tavaktól északra elhelyezkedő, az erőművet hűtővízzel ellátó hidegvizes csatorna és az elvezető melegvizes csatorna, ill. a hozzájuk tartozó vízpartok és köztes nedves területek. 8. Mezőgazdasági területek, mezőgazdasági utak melléke A vizsgálat területén található mezőgazdasági művelés alatt álló területek (főként szántók) és a rajtuk vezető utak. 9. A város belterülete (lakótelep) 10. Az Erőmű belterülete és a csatlakozó részek (parkolók) Az erőmű kerítéssel körülvett belső területe, valamint a déli bejárónál található buszmegálló és parkoló mezsgyéi. 11. A Duna keleti oldala (kompkikötő körül) 12. Csatornák és partjaik A legalább időszakosan folyóvízzel telített csatornák, különös tekintettel az Öv-csatorna kerítésen kívüli szakaszára és a Csámpai-patakra, valamint a kettőt összekötő betonos csatornára. 13. Duna-parti erdők (új) A folyó jobb és bal partján található galériaerdők és faültetvények.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

16/152


(forrás: Google Earth) A „Mezőgazdasági területek, mezőgazdasági utak melléke” kategória külön nincs jelölve a térképen, mert az hálószereűen szinte mindenütt jelen van

14.7.2-1. ábra A 3 km-es sugarú kör élőhelyi kategóriáinak elhelyezkedése

A mintavételek a következőkre irányultak:  Az erőmű nem nagyobb, mint 3 km-es körzetében az összes edényes növényfaj és minden élőhely dokumentálása a tavaszi, nyári és kora őszi aszpektusban.  A teljes flóra és élőhelyek felvételezése azok jelenlétének, hiányának, minőségi és mennyiségi jellemzőinek megadása. Három faj, a Cirsium brachycephalum (A), Gentiana pneumonanthe (B) és a Lindernia procumbens (C 2db) mennyiségi és minőségi adatainak mérése az NBmR protokoll szerint.  A területen dokumentálni a növényvilág változását a 2003-as állapothoz képest.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

17/152


14.7.3 A MINTAVÉTELI ELJÁRÁSOK A vizsgálati területeken a flóra felvételezése terepbejárással történik a tavaszi (március eleje - május eleje), kora nyári (június közepe - július eleje) és nyár végi (augusztus vége - szeptember eleje) aszpektusban, hogy lehetőség szerint minden, a föld feletti hajtást hozó növényfaj dokumentálásra kerülhessen. VÉDETT FAJOK „A” mintavételi típus (elsősorban a ritka fajokra alkalmazandó) A feladat minden ismert lokalitás részletes vizsgálata, a populációméret (tőszám) meghatározásával és részletes térképezéssel háromévente. A populáció előfordulási helyét 1: 25000 térképen kell megadni. Populációméret meghatározása: - számlálással (elkülöníthető, leszámolható tövek esetén): egyedek, tövek leszámolása (5%- os hibahatáron belül), az állomány kiterjedése (m2), térképvázlat készítése a területről. - becsléssel mintavétel alapján (elkülöníthető, de nem számolható tövek): Az állomány teljes kiterjedésének megismerését követően mintavétel, azaz ismert területű négyzetekben tőszámolás, a homogénnek tekintett alegységek adataiból kiszámítandó a teljes tőszám (a mintavételi egységek területével, ha lehetséges, kerüljön lefedésre a teljes állomány legalább 1%-ának területe, a mintavételi egységeket különböző sűrűségű állományrészletekben szükséges elhelyezni. „B” mintavételi típus (elkülöníthető populációjú, de nem ritka fajokra) Nemzeti park igazgatóságonként minimum 5 veszélyeztetett lelőhely felmérése szükséges a fent megadott „A” módszer szerint, tehát a kiválasztott (és protokollban rögzített) 5 állomány esetében az állomány méretének meghatározása és mikro-area térkép készítése szükséges. A legtöbb faj esetében ehhez kapcsolódik az „E” mintavétel, azaz a faj többi populációjáról areatérkép készítése (jelenlét/hiány) az állományméret nagyságrendi becslésével az adott NPI terültetén. „C” mintavételi típus (nagy területen, diffúz elterjedésű, nem ritka, de veszélyeztetett fajokra) Térképezés 1x1 km-es négyzetben, kiválasztott területeken. A mintaterület lehetőleg 5x5 km-es négyzetben, vagy más vizsgálatok helyszínén legyen. A módszer betűjele mellett található indexszám a négyzetek darabszámát jelenti. Az élőhelyvédelmi irányelv mellékletein szereplő fajok esetében több mintavételi négyzet vizsgálata is szükséges lehet, az állományméretek szerint súlyozottan elosztva. - Populációfoltok térképezése 1x1 km-es mintavételi területen: a populációfoltokat 1:10.000 méretarányban kell térképezni. Az egyes foltokban a populációméretet (tőszám vagy borítás) meg kell adni (módszereket lásd „A” típusú mintavétel). - Raszteres térképezés 1x1 km-es mintavételi területen: amennyiben nincsenek elkülöníthető foltok, az 1x1 kmes mintavételi területen raszteres felmérést is lehet végezni 50x50 m-es hálóban, az egyes cellákban a vizsgált faj borításbecslésével. Vizsgált változók „A” mintavételi típus, valamint a „B” módszerben kiválasztott 5 populáció esetében: - tőszám/egyedszám (db számolt, db becsült) - állomány kiterjedése (m2) - térképi foltok különböző léptékben - veszélyeztető tényezők - areatérkép M=1:25000 (mivel az „A” módszer esetében minden állomány felmérésre kerül, ezért itt csak az állományok egy térképen való megjelenítése a feladat)

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

18/152


„C” módszer: - 1x1 km-es négyzetben a populáció térképe - A megadott térképi foltokról részletes információk, lásd „A” módszer szerint - veszélyeztető tényezők VEGETÁCIÓ – ÉLŐHELYEK A területen előforduló vegetációs egységek vizsgálata és szöveges jellemzése az Általános Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer Á-NÉR 2011 osztályozásának figyelembe vételével, az alábbi kategóriáknak megfelelő bontásban:         

Termőhely Állománykép Jellemző fajok Vegetációs és táji környezet Alegységek, ide tartozó típusok (cönotaxonok felsorolásával) Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos élőhelyen

Minden egyes élőhely típus bemutatása során a 2012-es állapot összehasonlítása a 2003-as állapottal minimálisan természetesség és fajösszetétel szerint. Az élőhelyet esetleg veszélyeztető környezeti tényezők hatásainak ismertetése az Á-NÉR 2011- útmutatásai szerint. A terület vegetációtérképének elkészítése a főbb élőhely típusok ill. vegetációs egységek feltüntetésével, figyelembe véve a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer III. Növénytársulások, Társuláskomplexek és élőhelymozaikok IV.2.2. A vegetációtérképezés általános metodikája” c. rész iránymutatásait.

14.7.4 ÉRTÉKELÉSI MÓDSZER A növényfajok táblázatba rendezése úgy történik, hogy lehetőség nyíljon a 2003-as és a 2012-es florisztikai adatok összehasonlítására. A táblázat felépítése: Első oszlop: Fajok családok szerinti bontásban, ezen belül Vastagon szedve a védett fajok, Zárójelbe téve a kultúr-, illetve kerti növények kivadulásai vagy tájidegen fajok spontán előforduló egyedei. Zölddel szedve a 2012-ben megkerült fajok. Második-, harmadik-….tizenkettedik oszlop: vizsgálati területek név szerint (1. Duna árterülete, 2. árvízvédelmi gát …. 13. Duna-parti erdők) Cellakitöltés: 2012 előtt és 2012-ben is megtalált faj: fekete 2012 előtt jelzett, de 2012-ben nem talált faj: kék 2012 előtt nem jelzett, de 2012-ben megtalált faj: zöld A védett fajok külön táblázatban lesznek feltüntetve, megadva azok tőszámait ill. ahol ez nehézségbe ütközik, ott a polikormonjaik számát.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

19/152


VÉDETT FAJOK A védett fajok térképen való megjelenítéséhez GPS-t használva pontos térképhez jutunk. A térképi jelölés kevés egyed esetén egyedenként, ahol ez nem lehetséges ott foltokkal történik Ez utóbbi esetben a foltok nagysága az egy helyen található egyedek számával arányos. A térképeken az archív (Farkas 2003) és a 2012-es eredményeket is megjelöljük. A 2003-as (Farkas 2003) és a 2012-es flóralistákból elkészítjük a Természetvédelmi Érték Kategóriák (TVK) –, Szociális Magatartási Típusok (SBT) – és Természetességi Értékszámok (Val) szerint készített csoportrészesedési diagrammokat és összehasonlítjuk azokat. A szöveges értékelés bemutatja a terület flóráját különös tekintettel a védett és inváziós fajokra, és a diagramok alapján összehasonlítja a 2003-as és 2012-es felméréseket. Tárgyalja a területet esetleg veszélyeztető környezeti tényezők (pl. szárazodás, tűz, elöntés, taposás, helytelen legeltetés, kaszálás, bányászat, beszántás, invázió) hatásait. Három faj, a Cirsium brachycephalum (A), Gentiana pneumonanthe (B) és a Lindernia procumbens (C 2db) monitorozását az NBmR előírja. A fajnevek mögötti zárójelben a mintavételi típus betűjele megadja a felvételezés módját és - a Lindernia procumbens esetében még egy index szám is található itt, ami a felvételezési négyzetek darabszámát jelzi. A mintavételi gyakoriság e három fajnál 3 év. VEGETÁCIÓ - ÉLŐHELYEK A területen előforduló vegetációs egységek szöveges jellemzése az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer Á-NÉR 2011 kategóriáinak megfelelő bontásban történt következők szerint:         

Termőhely Állománykép Jellemző fajok Vegetációs és táji környezet Alegységek, ide tartozó típusok (cönotaxonok felsorolásával) Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben* Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban* Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos élőhelyen* *Az NBdMR nem írja elő

Minden egyes élőhelytípus bemutatása során összehasonlítottuk a 2012-es állapotot a 2003-as állapottal, minimálisan természetesség és fajösszetétel szerint. A fajok gyakoriságának a megadásánál a következőket vettük figyelembe: 5: tömeges faj (15%-nál nagyobb területet borít) 4: gyakori faj (a foltban rendszeresen előforduló, egyes részeken domináns faj) 3: szórványos faj (a foltban rendszeresen előforduló, de nem domináns faj) 2: ritka faj (a foltban csak egy helyen van kisebb állománya vagy több helyen kevés egyede) 1: nagyon ritka faj (az egész foltban csak néhány egyede él) Tárgyaltuk továbbá az élőhelyet esetleg veszélyeztető környezeti tényezők hatásait is az ÁNÉR-2011 útmutatásai szerint. A terület vegetációtérképét elkészítettük a főbb élőhelytípusok, ill. vegetációs egységek feltüntetésével. A Térkép elkészítésénél figyelembe vettük a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer III. Növénytársulások, Társuláskomplexek és élőhelymozaikok IV.2.2. A vegetációtérképezés általános metodikája” c. rész. iránymutatásait. Az atomerőmű 10 km-es körzetében megtalálható NATURA 2000-es területek esetében a jelölő élőhelytípusok és jelölő növényfajok tömegességének és minőségi jellemzőinek dokumentálása a 10 km-es sugarú körbe eső részeken történt.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

20/152


14.7.5 ELFOGADHATÓSÁGI KRITÉRIUMOK A felmérések és értékelések meg kell feleljenek az NBmR protokollok előírásainak. A területen előforduló vegetációs egységek szöveges jellemzését az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer ÁNÉR-2011 kategóriák szerinti bontásban, a jellemző fajok és a módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség feltüntetésével kell elkészíteni.

14.7.6 MEGVALÓSÍTÁS- TEREPI KISZÁLLÁSOK A terepi kiszállások 2012. április 10-én kezdődtek, és 2013. március 6-án fejeződtek be. A terepi jegyzőkönyveket az elektronikus mellékletben lévő Terepi fajlistak es szamolasok/ terepi_listak, a terepen készült felvételeket a Kepek mappa tartalmazza. Április 10.  A 3 km-es körön belül a csámpai telepített erdők közé ékelődött homoki gyepek vizsgálata  A 3 km-es körön belül a Dunaszentgyörgyi-láperdő vizsgálata  Az erőmű déli bejárójához közelebb eső homoki gyepek és az övcsatorna florisztikai vizsgálata Április 17-19.  A 3 km-es körön belül a csámpai telepített erdők közé ékelődött homoki gyepek vizsgálata  A 3 km-es körön belül a Dunaszentgyörgyi-láperdő vizsgálata  Az erőmű déli bejárójához közelebb eső homoki gyepek és az övcsatorna florisztikai vizsgálata Április 17, 18, 19.  A halastavak és a környező szántók felmérése  Az erőmű déli és nyugati részén található homoki gyepek vizsgálata  Az „új beton csatorna” vizsgálata  A Duna keleti oldalán az ártér (erdők, gyepek, szántók, ruderáliák) vizsgálata  A Duna nyugati oldalán az ártér (erdők, gyepek, szántók, ruderáliák) vizsgálata  A Duna nyugati oldalán a gátoldal vizsgálata Május 3. A 3 km-es körön belüli homokterületek vizsgálata a o o o

Csámpai oldalon Páskomon Erőmű körüli homokgyepeken

Május 9-10.  Az erőmű kerítésen belüli területeinek felmérése  Az Erőmű körüli homoki területek közül az orchideás rész felvételezése a 6. út és az északi bekötőút között Május 23-25.  Az erőmű északi bejárójához közelebb eső erdők és a Páskomi rész florisztikai vizsgálata  Az erőmű déli bejárójához közelebb eső homoki gyepek és az övcsatorna florisztikai vizsgálata  A Csámpai oldal florisztikai vizsgálata Június 6-8.  Az erőmű déli bejárójához közelebb eső homoki gyepek és az övcsatorna florisztikai vizsgálata  A páskomi rész florisztikai vizsgálata Augusztus 22-24.  Horgásztavak környékének vizsgálata  Árvízvédelmi gát vizsgálata  Erőmű környéki homokterületek vizsgálata

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

21/152


Szeptember 10-12.  A Csámpai oldal vizsgálata  A Duna árterülete vizsgálata  Erőmű környéki homokterületek vizsgálata  Az Erőmű belterülete és a csatlakozó részek (parkolók) vizsgálata Szeptember 17-19.  Csatornák és partjaik vizsgálata  Árvízvédelmi gát vizsgálata  A Páskomi rész vizsgálata  Erőmű környéki homokterületek vizsgálata Október 8-9.  Az Erőmű belterülete és a csatlakozó részek (parkolók) vizsgálata A nyár végi és őszi aspektusban minden területet újra felvételeztünk, legalább egy alkalommal. November 26-27.  A 3-km-es körön belül felvett térképfoltok pontosítása a Duna mindkét oldalán 2013. március 5-6. 

Az elkészült vegetációtérkép végső terepi ellenőrzése.

14.7.7 ÉLŐHELYEK JELLEMZÉSE A területen előforduló vegetációs egységek szöveges jellemzése az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer Á-NÉR 2011 kategóriáinak megfelelő bontásban történt következők szerint: 

Termőhely



Állománykép



Jellemző fajok



Vegetációs és táji környezet



Alegységek, ide tartozó típusok (cönotaxonok felsorolásával)



Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség



Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben*



Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban*



Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos élőhelyen* *Az NBdMR nem írja elő, így ezt csak néhány élőhely esetében tettük meg.

A szöveges értékelés bemutatja a terület flóráját, különös tekintettel a védett és inváziós fajokra. Tárgyalja a területet esetleg veszélyeztető környezeti tényezők (pl. szárazodás, tűz, elöntés, taposás, helytelen legeltetés, kaszálás, bányászat, beszántás, invázió) hatásait. A fajnevek mögötti zárójelben a mintavételi típus betűjele megadja a felvételezés módját és - a Lindernia procumbens esetében még egy index szám is található itt, ami a felvételezési négyzetek darabszámát jelzi.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

22/152


14.7.7.1 A Duna árterülete A Duna eredetileg vizsgált (1520-1529 fkm) szakaszának árvízvédelmi gáton belül eső nyugati oldalából a 3 km-es körön belüli szakasz, amely kiegészül a keleti oldalon található gáton belüli területekkel.

14.7.7-1 ábra Duna ártere

Az élőhelyek leírásához lásd a 14.8.10. Tolnai-Duna részt is. A fajok területek szerinti listáit a FajokTerulet szerint mappa tartalmazza. Az árterületet döntően puhafás ligeterdők (Salicion albae, J4) uralják, számos hibridnyár (Sylvae cultae Populii S2) ültetvénnyel. Keményfás ligeterdők (Fraxino pannonicae – Ulmetum J6) csak a Duna keleti oldalán, a vizsgált terület északi szélén találhatók. Ugyanitt degradált homoki gyepek, homoki sztyepprét (Astragalo austriaci-Festucetum sulcatae H5b) irányába fejlődő felhagyott szántók figyelhetők meg. Az erdők megszakításainál üde, degradált mocsárrét (D34) fragmentumok vannak, gyakran csak néhány 100 m2-en. Cserjeszintjükben Cornus sanguinea, Viburnum opulus, Sambucus nigra, és a talajhoz egészen közel kúszó Rubus caesius gyakran sűrű szövedéke található. Felfutó liánok közül említést érdemel a Humulus lupulus. Az előbb említett fajok egyedszáma nő, kiegészülnek több egyéves, ill. évelő, gyorsan terjedő fajjal (Lamium purpureum, Glechoma hederacea, Stellaria media, Capsella bursa-pastoris, Ficaria verna, az utak mellett megjelenik a Carex spicata, a Dactylis glomerata.

14.7.7-2. ábra Nemesnyaras, a Duna keleti partján

MVM ERBE Zrt.


14.7.7-3. ábra Ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis)

Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

23/152


14.7.7-4. ábra Nyári tőzike (Leucojum aestivum)

14.7.7-5. ábra Csilláros madártej (Ornithogalum refractum)

J4 – FŰZ-NYÁR ÁRTÉRI ERDŐK A Duna árterének leggyakoribb természetközeli fás élőhelye. Az eredeti vegetációnak csak kb. 10 %-a maradt meg, mivel a magasabban fekvő állományok legnagyobb részére nemesnyarasokat (S2) telepítettek. A folyóval közvetlenül érintkező fehérfűzligetek (Leucojo aestivo – Salicetum albae) a nyugati parton, az erőműhöz közeli részen szélesebb, a keleti oldalon keskenyebb sávban kísérik a partot. Különösen igaz ez a keleti part déli részére, ahol ez a sáv mindössze néhány fa szélességűre szűkül. A keleti oldal északi részén és a nyugati oldalon kiterjedt, viszonylag jó állapotú a vegetációt találunk. A magasabb térszíneken megjelennek a feketenyárliget (Carduo crispi-Populetum nigrae), majd a fehérnyárliget (Senecioni sarracenici-Populetum albae) gyakran egymással erősen keveredő állományai. Állománykép A fehérfüzesek (Leucojo aestivo – Salicetum albae) 10-15 méter magas, szürkés koronájú fáit a magasabb térszíneken a 20-30 m magas, gömbölydedebb koronájú nyarasok váltják föl. A füzesek lombkoronaszintje 85-90%-ban, a nyarasoké 70-90 %-ban záródik. Az elöntés hosszától függően cserje- és lágyszárú szintjük eltérő mértékben záródik. A legalsó fehérfüzes állományok rendszeresen minimum 1-2 hónapig, legalsó részük 4-5 hónapig is vízben áll. A leghosszabb elöntést kapó állományok cserje- és lágyszárú szintje szinte teljesen hiányzik, núdum ill. szubnúdum jellegű. Az elöntés hosszának csökkenésével a cserje- és a lágyszárú szint dominanciája erősen nő: a legmagasabban fekvő feketenyaras állományok esetében a cserjeszint 40-70 %-os, a lágyszárú szint közel 80-100 %-os záródású is lehet. Jellemző fajok A felső lombkoronaszintben a füzesekben a Salix alba (gyakoriság: 5, továbbiakban ha a fajnév után szám van írva, akkor az a gyakoriságot jelenti), a fehérnyarasokban a Populus alba (5), a feketenyarasokban a Populus nigra (5) dominál. Második lombkoronaszint a vízparttól távolodva kialakulhat. Ez a szint a fehérfüzesekből még hiányzik, de a nyarasokban már jelen van, és leggyakrabban inváziós fajok, főleg a zöld juhar (Acer negundo 4) és az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica 4) alkotja, de ritkábban a fehér eper (Morus alba 2) és a fekete dió (Juglans nigra 2) is megtalálható benne. Őshonos fajok közül igen ritkán, de jelen lehet itt a fehér fűz (Salix alba 3) és még ritkábban a vackor (Pyrus pyraster 1). A cserjeszintet – ahol van – a magasabban fekvő füzesekben és a nyarasokban főleg hamvas szeder (Rubus caesius 4), fekete bodza (Sambucus nigra 3), varjútövis benge (Rhamnus cathartica 3) és ritkábban kányabangita (Viburnum opulus 2), veresgyűrű som (Cornus sanguinea 2) alkotja.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

24/152


Az inváziós gyalogakác (Amorpha fruticosa 3) térhódítása jelentős, mely a felnyílt erdőrészekben gyorsan szaporodik. A nyílt területeken, lékekben, szegélyeken a liánok térhódítása szembeötlő. A leggyakoribb faj a komló (Humulus lupulus 3), mely gyakran palástként borítja be a több fényt kapó fákat. Az erdei iszalag (Clematis vitalba 2) is jelen van, de kevésbé gyakori. Inváziós fajok közül a vadszőlő (Vitis riparia 2) és a közönséges vadszőlő (Parthenocissus inserta 2) jelen van ugyan, de a 3-km-es körön belül ritka. A lágyszárú szintjének borítottsága szintén a folyótól való távolsággal nő. A fehérfüzesek folyómenti, vízben álló núdum, szubnúdum állapotától a teljes borításig igen sokféle lehet. Közvetlenül a víz mellett, füzek alatt, a víz visszahúzódása után teljesen üres talajfelszínen tavasszal sóskák (pl. Rumex obtusifolius 4), keserűfüvek (pl. Persicaria mitis, Persicaria maculosa 4-4) és kányafüvek (pl. Rorippa sylvestris 4) jelennek meg. A fekete- és a fehérnyarasok aljnövényzete 50 %-nál nagyobb borítású, kora tavasszal dominálnak benne a hagymásgumós növények (Scilla vindobonensis 3, Ornithogalum umbellatum agg 2, Allium scorodoprasum 2), az utak mellett a magaskórós jellegű erdei fejvirág (Dipsacus pilosus 2) jellegzetes, míg az erdő belsejében üde erdei és mocsári fajokkal találkozunk gyakrabban (pl. Carex acuta, Galium palustre, Myosotis palustris, Glechoma hederacea, Galeopsis speciosa, Sisymbrium loeselii, Stachys palustris, Lysimachia nummularia, Lysimachia vulgaris, Lycopus europaeus, Scutellaria galericulata, Solanum dulcamara, Cardaria draba, Cirsium arvense, Bidens tripartitus, Persicaria lapathifolia, Chenopodium album, Chenopodium polispermum, Alisma lanceolatum, Iris pseudacorus, Carex sylvatica, Glyceria maxima, Sparganium erectum, Typha latifolia, Dactylis glomerata, Poa trivialis mind 2). A középhegységben és a keményfás ligeterdőkben (J6) szintén gyakori közönséges falgyom (Parietaria officinalis 2) és varázslófű (Circaea lutetiana 2) szintén előfordul ebben az erdőtípusban. Védett fajai Milliós nagyságrendben a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis 3), tizes nagyságrendben a nyári tőzike (Leucojum aestivum 1) és a vitatható taxonómiai helyzetű csilláros sárma (Ornithogalum refractum 1). Inváziós fajok Acer negundo (3), Amorpha fruticosa (2), Parthenocissus inserta (2), Vitis riparia (2), Aster lanceolatus (3), Aster x salignus (3), Erigeron annuus (3), Solidago gigantea (3), Bidens frondosa (2) a Sorghum halepense (2), Echinocystis lobata (1), Datura stramonium (1) borítása, térhódítása jelentős. Vegetációs és táji környezet Mocsárrétekkel (D34), ritkábban magassásosokkal (B5), magaskórósokkal (D6), keményfás ártéri erdőkkel (J6), ill. főleg ültetett nemesnyarasokkal (S2), és több helyen magas aranyvessző állományaival (OD) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Fehérfűz ártéri erdő Fehérnyár ártéri erdő Feketenyár ártéri erdő Természetesség: 4 -

Fehérfűz ártéri erdő: Közvetlenül a folyóparton 5-ös, feljebb (a terüle nagyrészén) 4-es Fehérnyár ártéri erdő: 3 Feketenyár ártéri erdő: 4

Veszélyeztető tényezők A legnagyobb veszélyt az inváziós fajok jelentik, melyek az emberi zavarás hatására robbanásszerűen özönlik el a területet. A területen tapasztalható legfontosabb, az inváziós fajok terjedését segítő emberi tevékenységek az erdőirtás, a cserjeirtás, és – bár ritka előfordulású – az égetés.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

25/152


J6 – KEMÉNYFÁS ÁRTÉRI ERDŐK A Duna bal (keleti) partjának északi részén, a gát tövében találhatók kisebb, erősen zavart állományai. A puhafás ligeterdők szélén is előfordulnak maradványaik, ám ezek rendszerint nem érik el a rögzítendő min. 1000 m2-es kiterjedést. Állománykép 20-25 m magas, kocsányos tölgyek uralta, két lombkoronaszintű, gazdag cserje- és lágyszárú szintű erdők. Jellemző fajok E keményfás ligeterdők (Fraxino pannonicae – Ulmetum) felső lombkoronaszintjében a domináns Quercus robur (5) mellett a Fraxinus pannonica (3), a Populus x canescens (2) és az Acer pseudoplatanus (2) jellemző. Második lombkoronaszintjében az Ulmus laevis (3) és az Acer campestre (2), ritkábban az Ulmus minor (1) jelenik meg. Cserjeszintjében jellemző Crataegus monogyna (4), Rubus caesius (4), Prunus spinosa (3), Sambucus nigra (3), oxyacantha (2), ritka a Ligustrum vulgare (2) és az Euonymus europaeus (2). Lágyszárú szintjében olyan üde erdei és zavarástűrő fajok fordulnak elő, mint a középhegységi kapcsolatokat mutató Parietaria officinalis (2), Polygonatum latifolium (2), Carex sylvatica (2), vagy gyakrabban Brachypodium sylvaticum (2), Geum urbanum (3), Anthryscus sylvestris (3), Stellaria media (3), Viola odorata (3), Ranunculus ficaria (3), Glechoma hederacea (3), Poa nemoralis (3) Alliaria petiolata (2), Urtica dioica (2), Galium aparine (2). Védett fajok Scilla vindobonensis (3) milliós nagyságrendben, Leucojum aestivum (2) százas nagyságrendben Inváziós fajok Acer negundo (3), Robinia pseudo-acacia (2), Parthenocissus inserta (1), Echinocystis lobata (2), Solidago gigantea (3), Aster x salignus (2) Vegetációs és táji környezet A gát szárazgyepjeivel (H5a, H5b, OC), az inváziós zöld juhar dominálta erdőkkel (S3), nemesnyarasokkal (S2) és fűznyár ártéri ligeterdőkkel (J4) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Kocsányos tölgy uralta állományok (Fraxino pannonicae – Ulmetum). Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők Tarvágás, inváziós fajok, túltartott vadállomány. H5B – HOMOKI SZTYEPPRÉT A Duna bal (keleti) partján egy kicsi, szemmel láthatóan néhány tíz éve szántás alól felhagyott homoki szántón regenerálódó gyep. Állománykép Alacsonyfüvű gyep, elszórtan néhány cserjével Jellemző fajok A cserjék nagy része Crataegus monogyna (3). A gyepszintben Festuca pseudovina (5), Poa angustifolia (5) Carex praecox (5) és Festuca rupicola (4) uralkodik. Gyakori szárazgyepi fajai még: Carex stenophylla (3) Cerastium semidecandrum (3), Viola arvensis (3), Erodium cicutarium (3), Erophila verna (3), Thlaspi perfoliatum (3), Veronica polita (3), Veronica triphyllos (3), Alyssum turkestanicum (2), Potentilla argentea (2), Potentilla arenaria (2),

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

26/152


Ornithogalum umbellatum (2), Capsella bursa-pastoris (2), Bromus hordaceus (2), Myosotis stricta (3), Euphorbia helioscopia (2), Vicia lathyroides (3) Cerastium dubium (2), Marrubium peregrinum(2), Erysimum diffusum (2), Sisymbrium loeselii (2), Thlaspi perfoliatum, Chondrilla juncea (2) . Védett fajok: Inváziós fajok Amorpha fruticosa (2), szélén Robinia pseudo-acacia (1). Vegetációs és táji környezet Javarészt puhafás ligeterdőkkel, kisebb részben jellegtelen szárazgyepekkel (OC) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Parlagon kialakult, zárt homoki gyep Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők: Esetleges újbóli beszántás, ill. az Amorpha fruticosa terjedése OC – JELLEGTELEN SZÁRAZGYEPEK Főként a gátakon belüli területek jellegtelen szárazgyepjei, melyek az utakat kísérik, ill. a gátak aljában, puhafás ligeterdők, telepített nyarasok szegélyében fordulnak elő. Állománykép Besorolásnál nem használandó. Jellemző fajok Calamagrostis epigeios (3), Poa pratensis (3), Elymus repens (3), Cynodon dactylon (3), Lolium perenne (2), Poa annua (2), Plantago major (2), Festuca pseudovina (2), Anchusa officinalis (2), Cynoglossum hungaricum (2), Echium vulgare (2), Convolvulus arvensis (2), Carduus acanthoides (2), Euphorbia cyparissias (2), Chenopodium album (2), Polygonum aviculare (2). Védett fajok: Inváziós fajok Inváziós fertőzöttsége közepes: Asclepias syriaca (3), Ambrosia artemisiifolia (2), Conyza canadensis (2), Amorpha fruticosa (2), Elaeagnus angustifolia (1). Vegetációs és táji környezet Mocsárrétek (D34), zárt homoki sztyepprétek (H5b), puhafás ligeterdők (J4), telepített nyarasok (S2) Alegységek, idetartozó típusok Kevert fajkészletű, gyomos, másodlagos szárazgyep: felhagyott szántó, felhagyott homokbánya, depónia Calamagrostis epigeios uralta félszáraz gyepek Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Túlzott zavarás: taposás, kaszálás, beszántás. Inváziós fajok gyors előretörése.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

27/152


D34 – MOCSÁRRÉTEK Igen kis kiterjedésű, inkább csak sávokban, ill. apró, a 100 m2-t éppen csak elérő foltokban jelen levő, rendszerint erősen degradált élőhely. Állománykép Főleg magas egyszikűek uralta kis kiterjedésű élőhely, melyben a kétszikűek közül a nagyobb termetűek (gyakran inváziós) jellemzőek. Jellemző fajok Festuca arundinacea (4), Poa pratensis (4), Agrostis stolonifera (4), Dactylis glomerata (3), Poa trivialis (3), Carex acutiformis (3), Carex acuta (3), Lythrum salicaria (3), Inula britannica (2), Juncus compressus (2), Lysimachia nummularia (2), Deschampsia cespitosa (2) Védett fajok: Inváziós fajok Solidago gigantea (3), Aster x salignus (3), Echinochloa crus-galli (2) Vegetációs és táji környezet Elsősorban puhafás ligeterdőkkel (J4) és iszap vegetációval (I1), kisebb részben, főleg a gátak felőli oldalon, jellegtelen szárazgyepekkel (OC), löszpuszta gyepekkel (H5a), valamint homokpuszta gyepekkel (H5b) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Jellegtelen, degradált, gyomosodó mocsárrétek. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők A legfontosabb veszélyeztető tényező az erős inváziós nyomás. I1 – NEDVES FELSZÍNEK TERMÉSZETES PIONÍR NÖVÉNYZETE Állománykép A Duna vizének visszahúzódása után visszamaradó nyílt iszapon kialakuló, laza szerkezetű, igen sokféle lágyszárú faj látszólag véletlenszerű elrendeződésével jellemezhető élőhely, melyben a növényzet a térszint emelkedésével – a felszín meghódítására rendelkezésre álló idő növekedésével – egyre erősebben záródik. Jellemző fajok A vízparton még csak alacsony, főleg kisméretű, szálas levelű egyszikűekből, és részben apró, vagy csökkent növekedésű vízi-mocsári és amphybikus életmódú kétszikű fajokból álló gyep a magasabb térszíneken egyre erősebben záródik. A parthoz közelebbi részeken: Persicaria mitis (4), Eleocharis acicularis (4), Limosella aquatica (3), Persicaria maculosa (4), Cyperus fuscus (3), Rorippa sylvestris (3), Rorippa austriaca (3), Carex acutiformis (3), Mentha aquatica (2), Salix alba (2), Persicaria maculosa (2), Myosotis palustris (2), Symphytum officinale (2), Bidens tripartitus (2), Juncus compressus (2), Rorippa amphibia (2), Butomus umbellatus (2), Poa annua (2), Portulaca oleracea (1), Stachys palustris (1), Lysimachia nummularia (1). Védett fajok: Inváziós fajok Echinochloa crus-galli (2), Aster salignus (2), Aster x lanceolatus (1), Bidens frondosa (1), Solidago gigantea (1).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

28/152


Vegetációs és táji környezet Legnagyobb felületen puhafás ligeterdőkkel (J4), kisebb mértékben mocsárrétekkel (D34), ártéri és mocsári magaskórósokkal (D6) és jellegtelen üde gyepekkel (OB) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Folyók parti zónájában, ill. zátonyokon kialakuló, évente megújuló iszap, homok és kavics felszínek iszapnövényzete. Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők Nem megfelelő vízjárás esetén az özönnövények inváziójára lehet számítani. Szerencsére jelenleg ezek a fajok csekély mennyiségben vannak jelen, mutatván az élőhely igen jó adottságait. D6 – ÁRTÉRI ÉS MOCSÁRI MAGASKÓRÓSOK, ÁRNYAS-NYIRKOS SZEGÉLYNÖVÉNYZET Állománykép Az ártér mélyedéseinek kiszáradó iszapfelszínén kialakult, döntően magas kétszikűek uralta élőhely. Jellemző fajok Főleg a fehérfüzes erdők által közrefogott mélyedésekben megfigyelhető, kevés kétszikű faj dominanciájával jellemezhető területek. Leggyakoribb fajok: Rumex obtusifolius (5), Rorippa amphibia (5), Persicaria mitis (3), Urtica dioica (2), Bidens tripartitus (2), Ranunculus repens (2), Myosotis palustris (1), Galium palustre (2), Stachys palustris (2), Cardamine pratensis subsp. matthiolii (2), Persicaria amphibia (2), Carex acuta (2), Lysimachia nummularia (2), Symphytum officinale (2), Stellaria media (2), Galium aparine (2), Rorippa austriaca (1), Lamium purpureum (1), Glechoma hederacea (1), Solanum dulcamara (1). Védett fajok: Inváziós fajok Acer negundo (3), Solidago gigantea (2), Echinochloa crus-galli (1), Aster x salignus (1), Aster x lanceolatus (1), Bidens frondosa (1). Vegetációs és táji környezet Főleg nyílt iszapfelszínekkel (I1) és keserűfüves állományokkal (OB) érintkezik, mely élőhellyel genetikus, funkcionális kapcsolatban van, így a megkülönböztetés sok esetben nem könnyű, inkább csak a fajok tömegességi viszonyai alapján lehetséges. Legszembetűnőbb a kapcsolata azonban a fehérfüzes partmenti erdőkkel (J4), melyek leggyakrabban teljesen körülveszik. Alegységek, idetartozó típusok Vízfolyások D5-be nem sorolható, kevert fajkészletű magaskórósai. Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők Legerősebb veszélyeztető tényező ebben az esetben is az özönfajok potenciális inváziója.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

29/152


OB – JELLEGTELEN ÜDE GYEPEK Állománykép Két jellegzetesebb típusa figyelhető meg. Az egyiket társulásközömbös, generalista fajok uralják. Itt a magas füvek mellett alacsonyabb kétszikűek jelennek meg. A másik típus a magasabb (60-70 cm magas) keserűfüvek által uralt, közel monodomináns, igen sűrű textúrájú közösség. Jellemző fajok A mellette levő élőhelyek fászárú növényei mind keveredhetnek hozzá, így leggyakrabban egy-két Salix alba (1), Populus alba (1), Populus nigra (1) Ulmus laevis (1), ill. inváziós Acer negundo (1), Fraxinus pennsylvanica (1) és Amorpha fruticosa. A gátak aljában, erdei utak mellett és tisztásain kialakuló igen kevert gyepekben a gyakoribb egyszikű, fűnemű fajok a Calamagrostis epigeios (4), a Dactylis glomerata (4), a Poa pratensis (4), a Festuca arundinacea (3), a Festuca pratensis (3), a Lolium perenne (3), a Carex hirta (3), a Carex acuta (3) és a Juncus compressus (3). Hozzájuk leggyakrabban Plantago major (2), Rorippa sylvestris (2), Rubus caesius (2), Polygonum aviculare (2), Polygonum mite (2), Inula britannica (2), Centaurea jacea agg. (2), Ranunculus repens (2), Stellaria media (2), Lamium purpureum (2), Glechoma hederacea (2), Pulicaria vulgaris (2), Taraxacum officinale (2), Pastinaca sativa (2), Cichorium intybus (2), Picris hieracioides (2), Sonchus oleraceus (2) keveredik számos más generalista közönséges fajjal. Védett faj: Inváziós fajai Aster salignus (2), Solidago gigantea (2), Echinochloa crus-galli (1), Aster x lanceolatus (1), Bidens frondosa (1), Echynocystis lobata (1), Helianthus annuus (1), Erigeron annuus (1) jelen vannak igen nagy számban, de dominanciájuk viszonylag alacsony, 20% alatti. A keserűfüves társulások gyakorlatilag a Polygonum mite (5) abszolút dominanciájával jellemezhetők, de jelen vannak benne kisebb dominanciával az idősebb, zavart iszapfelszínen jellemző más fajok is, mint pl. Bidens tripartitus (4), Urtica dioica (2), Myosotis palustris (2), Rorippa amphibia (2), Carex acuta (2), Ranunculus repens (1). Védett fajok: Inváziós fajok A Solidago gigantea (2) jellemző benne. Mivel ezek az állományok leggyakrabban az inváziós Acer negundo által dominált vagy szubdominált fehérfüzesek mellett, ill. részben alatt jelentek meg, így az Acer negundo (4) és annak csíranövényei, magoncai jellemzők ebben a növényközösségben. Vegetációs és táji környezet Az árterületen gyakorlatilag mindenütt megtalálható, minden élőhellyel érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Igen kevert fajkészletű, zavart és regenerálódó gyepek. Folyók hosszú elöntést kapó, ártéri ruderális növényzete (itt: Polygono – Bidentetum) Természetesség: 2 - Igen kevert fajkészletű, zavart és regenerálódó gyepek: 2 - Kevés, termőhelyközömbös faj által uralt, jellegtelen gyepek: 2 - Folyók hosszú elöntést kapó, ártéri ruderális növényzete (itt: Polygono – Bidentetum): 3

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

30/152


Veszélyeztető tényezők Mindkét altípust az inváziós fajok veszélyeztetik elsősorban. Az első két típus esetében a túlzott taposás lassíthatja a regenerációt. S2 – NEMESNYARASOK A Duna mindkét oldalának talán leggyakoribb jellemző mesterséges élőhelye. Állománykép Sorba ültetett különböző korú, vágásérettségük felé akár 25-30 m magas nemesnyárfákból álló faültetvények, melyeknek cserje- és gyepszintje fajokban és egyedekben rendszerint szegény. Liánokkal befutott állományai közepesen gyakoriak. Jellemző fajok Lombkoronaszintjében egyeduralkodó a Populus x euramericana (5), csak a szélein található egy-egy másik fafaj, leggyakrabban a Salix alba (1). Cserjeszintje leggyakrabban hiányzik, ha van, akkor leginkább Rubus caesius (3), Sambucus nigra (2), Rhamnus cathartica (1), Viburnum opulus (1), esetenként Cornus sanguinea (1). Az inváziós Amorpha fruticosa (2) és az Acer negundo (3) az irtott részeken, ill. a lékekben gyorsan szaporodik. Liánjai közül említést érdemel a Humulus lupulus (2), a Clematis vitalba (2) az inváziós Parthenocissus inserta (2), a Vitis riparia (2), ill. az Echinocystis lobata (2). Lágyszárú szintjében mocsári és üde erdei fajokkal is találkozhatunk: Polygonatum lapathifolium (2), Poa trivialis (2), Dactylis glomerata (2), Lysimachia nummularia (2), Lycopus europaeus (2), Carex acuta (2), Galium palustre (2), Solanum dulcamara (2), Glechoma hederacea (2), Galeopsis speciosa (2), Bidens tripartitus (2) Persicaria lapathifolia (2) és gyom jellegű fajokkal is: Cirsium arvense (2), Chenopodium album (2), Chenopodium polispermum (2). Védett faj Idősebb állományaiban tavasszal több millió töve található a Scilla vindobonensisnek (3) és néhány száz töve a Leucojum aestivumnak (1). Inváziós fajok Amorpha fruticosa (2), Acer negundo (3), Vitis riparia (2), Aster x salignus (3), Aster lanceolatus (3), Parthenocissus inserta (3), Solidago gigantea (3), Erigeron annuus (3), Bidens frondosa (2), Sorghum halepense (2), Echinocystis lobata (1), Datura stramonium (1). Vegetációs és táji környezet Fűz-nyár ártéri erdőkkel (J4), keményfás ártéri erdőkkel (J6), mocsárrétekkel (D34), akácosokkal (S1, S6), kevert fajkészletű, tájidegen lomboserdőkkel (S3), őshonos fafajú fiatalosokkal (P1), a gát löszgyepjeivel (H5a), homoki sztyepprétjeivel (H5b) és jellegtelen szárazgyepjeivel (OC), ritkábban magassásosokkal (B5) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Tarvágás, prizmás tuskózás, inváziós fajok: Helyszíni bejáráskor tapasztaltuk, hogy egy kb. 5 ha-os területről leirtották a nemesnyarast, így takarás nélkül maradt kb. kétmillió Scilla vindobonensis, melyek a területen gyújtott tüzeket még csak-csak túlélik, de a tuskózást és a fényigényes fajok berobbanását már kevésbé.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

31/152


S3 – EGYÉB ÜLTETETT TÁJIDEGEN LOMBOS ERDŐK A 3 km-es kör északkeleti részén, a Duna árterületén előforduló élőhely. Állománykép Jellemzően 15-18 m magas fákból álló, 80-90%-os lombkoronaborítású, változatos cserje- és lágyszárú szinttel rendelkező faültetvények. Jellemző fajok Lombkoronaszintjében uralkodik az Acer negundo (5) melyhez 0-50%-ban keveredik, így gyakran szubdomináns benne a Robinia pseudo-acacia (4). Ebben a szintben gyakori lehet még a Populus x euramericana (3), és viszonylag ritka a Celtis occidentalis (2), a Juglans nigra (2) és a Fraxinus pennsylvanica (2). Cserjeszintjében Sambucus nigra (3), Crataegus monogyna (3), Rosa canina (2), Rhamnus cathartica (2) a leggyakoribbak. Lágyszárú szintjében mezofil, árnyéktűrő fajok dominálnak, pl. Ranunculus ficaria (3), Geum urbanum (3), Urtica dioica (3), Dactylis glomerata (2), Anthriscus cerefolium (2), Dipsacus pilosus (1). Védett faj: Inváziós fajok Acer negundo (5), Robinia pseudo-acacia (4), Celtis occidentalis (2), Juglans nigra, Fraxinus pennsylvanica (2), Solidago gigantea (2), Aster x salignus (2). Vegetációs és táji környezet Akácosokkal (S1), nemesnyarasokkal (S2), keményfás ártéri erdőkkel (J6), őshonos fafajú (Quercus robur, ill. Populus nigra) fiatalosokkal, valamint szürkenyaras ártéri erdőkkel (J4) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Az élőhely inváziós fajok expanziós startpontjának tekinthető.

14.7.7.2 Árvízvédelmi gát A Dunának csak a nyugati gátoldalából esik egy kis szakasz a 3 km-es körbe, amelyet vizsgálni kell. Ez a terület alig felismerhető, fajszegény, rendszeresen kaszált löszgyepet (Salvio – Festucetum rupicolae H5a) és homoki legelőt (Cynodonto-Poëtum H5b) őriz, melyben a társulásra jellemző Festuca rupicola és F. valesiaca jóval kisebb dominanciával jelenik meg, mint a degradáltabb gyepekre jellemző pázsitfüvek (pl. Bromus sterilis, B erectus, Arrhenatherum elatius, Poa pratensis, Festuca pseudovina, Alopecurus pratensis, az utak mellett Cynodon dactylon, Sclerochloa dura, Lolium perenne, Poa annua, Brachypodium sylvaticum, Phleum phleoides, Elymus repens, a nedvesebb aljakról Phragmites australis). H5A – LÖSZGYEPEK, KÖTÖTT TALAJÚ SZTYEPPRÉTEK A melegvizes kifolyótól délre eső gáton megtalálható gyep Állománykép Többszintű, fajgazdag gyep, magas pázsitfüvekkel és színes virágú kétszikűekkel.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

32/152


Jellemző fajok A löszgyep jellegzetes(ebb) pázsitfűfajai: Festuca rupicola (3), Bromus erectus (2), Bothriochloa ischaemum (2), Koeleria cristata (2) kisebb dominanciával vannak jelen, míg a generalista száraz és üdegyepi fajok, mint pl. Bromus sterilis (2), Arrhenatherum elatius (4), Poa pratensis (5), Festuca pseudovina (3), Alopecurus pratensis (3), az utak mellett Cynodon dactylon (3), Sclerochloa dura (3), Lolium perenne (3), Poa annua (3), Brachypodium sylvaticum (2), Phleum phleoides (2), Elymus repens (3), a nedvesebb aljakon Phragmites australis (2) és Deschampsia cespitosa (2) viszonylag gyakoriak.

14.7.7-6. ábra Ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale) mögötte réti perjék (Poa pratensis)

Löszgyepekre jellemző kétszikűeket kis számban találtunk, azok is inkább a gyakori, más száraz és félszáraz gyepekben szintén megtalálható, zavarást jobban tűrő fajok voltak, Anchusa officinalis (3), Myosotis arvensis (3), Echium vulgare (3), Euphorbia cyparissias (3), E. virgata (3), E. seguier pl: Salvia nemorosa (3), Ajuga genevensis (2), Teucrium chamaedrys (2), Cynoglossum officinale (3ana (3), E. esula (3), E. salicifolia (3), Malva neglecta (3), Agrimonia eupatoria (3), Cardaria draba (3). Az ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum (1) alakkör alapfaján kívül a pusztai sárma (Ornithogalum kochii) (1), valamint Senecio doria (2), Astragalus cicer (2), Clinopodium vulgare (2), Centaurea jacea (3), Centaurea pannonica (2), Galium rubioides (2), Galium glaucum (2), Lactuca viminea (3), Pimpinella saxifraga (2), Ranunculus polyanthemos (3), Reseda lutea (2), Falcaria vulgaris (3) érdemel említést. Ezekenkívül közönségesebb fajok, mint pl. Lamium purpureum (2), L. amplexicaule (2), Valerianella locusta (2), Convolvulus arvensis (2), Cruciata laevipes (2), Galium verum (3), Galium mollugo (2), Carduus nutans (2), Arctium lappa (2), Taraxacum officinale (2), Lactuca serriola (2), Convolvulus arvensis (2) stb.) voltak jellemzők. Védett fajok Centaurea sadleriana (3), mely több száz tővel van jelen a gát tető és -oldal teljes hosszában. Dianthus giganteiformis subsp. pontederae (1) mindössze 3 tő a gátoldal déli részén.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

33/152


Inváziós fajok Vélhetően a gátoldal rendszeres kaszálásának köszönhetően az inváziós lágyszárúak, Asclepias syriaca (1), Conyza canadensis (2), Solidago gigantea (1), Ambrosia artemisiifolia (1) és inváziós fásszárúak Celtis occidentalis (1), Morus alba (1) száma és dominanciája alacsony. Vegetációs és táji környezet Jellegtelen száraz gyepekkel (OC) és az ártérrel határos részeken üde (OB) gyepekkel, fűz-nyár ártéri erdőkkel (J4) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Több fűfaj uralta löszgyepek Természetesség: 3 Veszélyeztető tényezők A rosszul végzett kaszálás. A Duna gátján, bár számos értékes faj található meg, a kaszálást természetvédelmi szempontból teljesen helytelenül végzik. Ennek megfelelően a kaszálás időpontját a termésérés és magszórás utánra (augusztus vége) kellene tenni. Mivel ez gazdaságilag lehetetlen, lévén a kaszálást végzőnek előnytelen az ekkorra már erősen szklerenchimatizálódott („megöregedett”) lágyszárúakat levágni, ezért az a szokás, hogy a gyepterület 1/5-ét vágják csak így, a többi területet pedig májusban már kaszálják. Ha minden évben másik ötödöt hagynak „pihenni”, akkor a terület minden növényének ötévente egyszer lehetősége volna az ivaros szaporodásra, és ez a kaszálást végzőnek sem okozna jelentős kiesést. H5b – HOMOKI SZTYEPPRÉTEK Az erőmű hidegvizes befolyójától északra található gátoldal gyepjei tartoznak ide. Állománykép A rendszeres kaszálás miatt csak tavasszal, a kaszálás előtt figyelhető meg a magas, pázsitfüvek uralta, kétszintes gyep. Jellemző fajok A pázsitfüveknél nem mutatkozik meg erősen a homokpusztai jelleg, javarészük többé-kevésbé társulásközömbös. Közülük még leginkább sztyeppi fajnak mondható a Festuca rupicola (4), a Festuca pseudovina (3), a Bothriochloa ischaemum (3) és a Poa angustifolia (4). A többi fű közül száraz homoki gyepek egyéves faja a Poa bulbosa (3) és a Bromus squarrosus (3), míg a Bromus hordaceus (3), a Bromus tectorum (3), a Setaria pumila (3), a Calamagrostis epigeios (3) megjelenése az igen erős zavarást mutatja. A siskanáddal együtt a Phalaris arundinacea (1) a legnedvesebb részeken, míg a Dactylis glomerata (2) és az Arrhenatherum elatius (3) az üdébb gyepekben jelentkezik nagyobb számmal. A kétszikűeknél már jobb homoki fajok is megfigyelhetők, így Plantago arenaria (3), Petrorhagia saxifraga (3), Dianthus gigantieiformis ssp. pontederae (3), Myosurus minimus (2), Alyssum alyssoides (3), Camelina microcarpa (2), Berteroa incana (3), Thymus glabrescens (3), Allium scorodoprasum (3), Sedum acre (3), Rumex acetosa (2), Eryngium campestre (3), Potentilla neglecta (2), Verbascum phlomoides (2), Centaurea jacea (3), Linaria vulgaris (2), Tragopogon pratensis ssp. orientalis (2), Verbascum lychnitis (2), Bunias orientalis (2), Euphorbia virgata (2), Muscari comosum (2), Saponaria officinalis (2), Ononis spinosa (2), Lactuca viminea (2), Lactuca saligna (2). Hozzájuk kapcsolódnak olyan, többnyire indifferens fajok, mint Cirsium vulgare (3), Rubus caesius (2), Silene latifolia ssp. alba(3), Convolvulus arvensis (3), Polygonum aviculare (3), Chenopodium album (3), Cichorium intybus (3), Galium verum (3), Silene vulgaris (2), Ballota nigra (3), Dipsacus laciniatus (2), Arctium lappa (2), Lactuca serriola (2), Euphorbia cyparissias (3), Achillea collina (3), Aristolochia clematitis (3), Carduus acanthoides (3), Plantago lanceolata (3), Reseda lutea (2) és a löszgyepek felé átmenetet mutató Falcaria vulgaris (3). Fásszárú vegetáció nem jellemző a területen, de egy-két kisebb Salix alba (1) és Ulmus procera (1) azért jelen van.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

34/152


Védett fajok Centaurea sadleriana (3), Centaurea arenaria (1). Invázós fajok Conyza canadensis (3), Datura stramonium (2), illetve fák közül néhány Acer negundo (1). Vegetációs és táji környezet Jellegtelen száraz gyepekkel (OC) és az ártérrel határos részeken üde (OB) gyepekkel, fűz-nyár ártéri erdőkkel (J4) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Zárt füvű, kötöttebb humuszon kialakult homoki gyepek. Természetesség: 3 Veszélyeztető tényezők A rosszul végzett kaszálás

14.7.7.3 Páskom Határvonalak: Ny-on a 6-os számú főút, D-en az erőmű és az északi bekötő-út, É-on a városhatár alatt, a 3-km-es kör ívén belül eső részig. G1 – NYÍLT HOMOKPUSZTAGYEPEK Homoktalajú rész, melyen a gyep láthatólag nem idősebb 30 évesnél, sőt valószínűleg annál sokkal fiatalabb. Növényzete viszont gyorsan regenerálódni látszik. Állománykép Nyílt homoki gyep, melyben a ritkás növényzet a csupasz talajfelszínt maximum háromnegyed részben borítja. Jellemző fajok: Fajszegény, az egyéves rozsnokok (Bromus tectorum (5), B. hordaceus (5), B. squarrosus (4)) és más pionír füvek (Poa bulbosa (4), Poa pratensis (4), Dactylis glomerata (4), Arrhenatherum elatius (4)) által uralt nyílt gyep. Közönségesebb homoki fajok: Chondrilla juncea (3), Carex praecox (4), Echium vulgare (3), Erodium cicutarium, (3) Lotus corniculatus (3), Valerianella locusta (2), Galium verum (3), Taraxacum officinale (3). A gyors javulás jeleit mutatja, hogy az egyik domb tetején találtunk hét tő Stipa borysthenica-t (1), és a jobb homokpusztagyepi fajok sem ritkák, mint pl. a Festuca valesiaca (3), Koeleria cristata (3), Linaria genistifolia (4), Veronica prostrata (2), Polygonum arenarium (4). A terület északi része természetközelibb állapotú, déli része degradáltabb, inváziós fajokkal (Conyza canadensis (4), Asclepias syriaca (5)) erősen fertőzött. Az erőmű területének északi kerítése választja el a motocross pályát az erőmű területén található fajgazdag nyílt homoki gyepektől, azaz a páskomi rész legdélebbi oldalán található a sok nyílt homokfelszínnel borított motocross pálya, mely a fent említett fajok mellett a nyílt homoki gyepek igen sok értékes faját, köztük a védett Corispermum nitidum (3) több mint ezer tövét és a Centaurea arenaria (2) közel száz tövét őrzi. Mellettük számos más nem védett, ám a nyílt homoki gyepek igen jellemző fajait sikerült megtalálni. Ilyenek pl.: Medicago minima (4), Salsola kali (3), Bassia laniflora (3),Fumana procumbens (4), Silene otites (3), Sedum sexangulare (3), Holoschoenus romanus (3) Bothriochloa ischaemum (3), Achillea setacea (3), Cynodon dactylon (3), Cynoglossum officinale (2), Anchusa officinalis (2), Ononis spinosa (3), Eryngium campestre (3), Dipsacus laciniatus (2), Reseda lutea (2), Rumex obtusifolius (2), Hypericum perforatum (3), Portulaca oleracea (2), Thymus glabrescens agg. (2), Verbascum phlomoides (3), Verbascum

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

35/152


lychnitis (3), Malva neglecta (3), Potentilla arenaria (3), Lactuca viminea (2) és Euphorbia seguierana (2). Természetesen a honos flóra gyom jellegű fajai is nagyobb mennyiségben jelen voltak. Igen gyakori volt a Polygonum aviculare (3), a Ballota nigra (2), a Setaria pumila (2), az Artemisia vulgaris (2) és a Chenopodium album. Védett fajok Corispermum nitidum (3), Centaurea arenaria (2), Stipa borysthenica (1) Inváziós fajok Conyza canadensis (4), Asclepias syriaca (5), Ambrosia artemisiifolia (4), Echinochloa crus-galli (2), Amaranthus blitoides (2), és az utak friss homokjában Tragus racemosus (3). Vegetációs és táji környezet Elsősorban jellegtelen szárazgyepekkel (OC), valamint idegenhonos fafajok uralta faültetvényekkel, akácültetvényekkel (S1) és ültetett erdei- és feketefenyvesekkel (S4) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Duna-Tisza közi meszes homokpusztagyep igen degradált állománya Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők A motorsport. Félő, hogy a jobb gyeprészek is áldozatul esnek (eshetnek) újabb utaknak. Az inváziós nyomás igen jelentős a területen. OC – JELLEGTELEN SZÁRAZGYEPEK Igen kevert fajkészletű, inváziós fajokkal erősen fertőzött, felhagyott szántókon, faültetvények szélén, útszéleken, roncsterületeken található. Az előző élőhelytől csak igen nehezen választható el. Állománykép Rendszerint nyílt, ritkás, alacsony lágyszárúak, füvek és széles levelű kétszikűek alkotta közösségek, igen sok inváziós fajjal. Jellemző fajok A gyepszintben igen sokféle lágyszárú faj található látszólag random elrendeződésben. Gyakoribb pázsitfüvek: Poa pratensis (3), Poa annua (2), Cynodon dactylon (3), Festuca pseudovina (2), Setaria pumila (2), Bromus tectorum (3), B. squarrosus (2), B. mollis (2), B. erectus (2), Dactylis glomerata (2), Arrhenatherum elatius (2), Elymus repens (2), Lolium perenne (2). Kétszikűek közül a gyakoribb fajok: Echium vulgare (3), Erodium cicutarium, (3), Erophila verna (3), Veronica polita (2), Veronica verna (2), Veronica triphyllos (3), Viola arvensis (3), Galium aparine (2), Lotus corniculatus (3), Valerianella locusta (2), Holosteum umbellatum (1), Taraxacum officinale (3), Linaria genistifolia (2), Achillea collina (3), Anchusa officinalis (2), Cannabis sativa (2), Cynoglossum officinale (2), Eryngium campestre (3), Lappula squarrosa (1), Reseda lutea (2), Portulaca oleracea (2), Verbascum lychnitis (3), Verbascum phlomoides (2), Chondrilla juncea (3), Lactuca viminea (2), Lactuca serriola (1) Polygonum aviculare (3), Ballota nigra (2), Artemisia vulgaris (2) és Chenopodium album (3). Inváziós fajai Asclepias syriaca (4), Conyza canadensis (4), Erigeron annuus (2), Ambrosia artemisiifolia (4), Echinochloa crus-galli (2), Amaranthus blitoides (3), Amaranthus retroflexus (3), Robinia pseudo-acacia (1), Pinus nigra (1), Pinus sylvestris (1), Celtis occidentalis (1). Vegetációs és táji környezet Nyílt homoki gyepekkel (G1) és idegenhonos fafajok uralta faültetvényekkel, azaz akácültetvényekkel (S1), ültetett erdeiés feketefenyvesekkel (S4) érintkezik.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

36/152


Alegységek, idetartozó típusok Igen kevert fajkészletű, jellegtelen másodlagos szárazgyep. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Lágy- és fásszárú özönfajok további inváziója. S1 – AKÁCÜLTETVÉNYEK A vizsgált terület nyugati oldalán, a 6-os főútvonal mellett jellemző élőhely. Állománykép Különböző korú és törzsátmérőjű, rendszerint 10-20 m magas akácok által uralt ritkás, világos faültetvények. Jellemző fajok Lombkorona szintjét az akác (Robinia pseudo-acacia (5)) uralja, melyhez gyakran keveredik fekete fenyő (Pinus nigra (2) és erdei fenyő (Pinus sylvestris (2)). Nem ritkák állományaiban különösen a különböző nyárfafajok (Populus spp. (1)), melyek leggyakrabban az állományok szélén jelennek meg elszórtan. Szintén főként a széleken jelenik meg az inváziós nyugati ostorfa (Celtis occidentalis (1)) és épületek környékén a korona akác (Gleditsia triacanthos (2)). Ritkás cserjeszintjében az egybibés galagonya (Crataegus monogyna (3)), a fekere bodza (Sambucus nigra (3) és a gyepűrózsa (Rosa canina (2)) jellemző. Aljnövényzetében a leggyakoribb fajok: Bromus sterilis (5), Anthriscus cerefolium (5), Calamagrostis epigeios (4), Dactylis glomerata (3), szélein Rubus caesius (3), Galium aparine (3), Urtica dioica (3), Bromus tectorum, (3), Poa pratensis (2). Védett faj: Inváziós fajok Robinia pseudo-acacia (5), Celtis occidentalis (1), Gleditsia triacanthos (1) Pinus nigra (2), Conyza canadensis (3), Ambrosia artrmisiifolia (3), Erigeron annuus (3). Vegetációs és táji környezet Szinte minden szárazabb vegetációtípussal érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Ez az élőhely veszélyeztet más típusokat. S4 – ÜLTETETT ERDEI- ÉS FEKETEFENYVESEK A vizsgált terület nyugati oldalán, a 6-os főútvonal mellett jellemző élőhely. Állománykép Állományonként egykorú és törzsátmérőjű, rendszerint 10-15 m magas fekete-, ill. erdeifenyők által uralt, az akácosnál jóval sötétebb, gyakran azokkal keveredő, ill. felnyílásakor akácosodó faültetvények. Jellemző fajok Lombkoronaszintjében domináns a fekete- (Pinus nigra (5)) és az erdeifenyő (Pinus sylvestris (5)). Szinte minden állományba, különösen a széleken és a lékekben jellemző az akác (Robinia pseudo-acacia (2)), főleg a keleti széleken a különböző nyárfafajok (Populus spp. (1)) és a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis (1)). Cserjeszintje gyakorlatilag

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

37/152


hiányzik, elvétve fordul elő benne az egybibés galagonya (Crataegus monogyna (1)), a gyepűrózsa (Rosa canina (1)) és a kökény (Prunus spinosa (1)). Ritkás aljnövényzetében a társulásközömbös fajok jellemzőek, pl. Bromus sterilis (1), Calamagrostis epigeios (1), Dactylis glomerata (1), Poa pratensis (2), Melica transsylvanica (1), a széleken Galium aparine (1) jelenhet meg benne. Védett faj: Inváziós fajok Pinus nigra (5), Robinia pseudo-acacia (2), Celtis occidentalis (1), Gleditsia triacanthos (1) Conyza canadensis (1), Stenactys annua (1), Ambrosia elatior (1), Phytolacca americana (1). Vegetációs és táji környezet Szinte minden szárazabb vegetációtípussal érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Ez az élőhely veszélyeztet más típusokat. S6 - NEM ŐSHONOS FAFAJOK SPONTÁN ÁLLOMÁNYAI A vizsgált terület akácosainak és fenyveseinek peremein, nyiladékaiban jellemző élőhely. Állománykép Az élőhely 40-70% -át 5-10 m magas, vékony törzsű akácok borítják. Jellemző fajok Robinia pseudo-acacia (5), Pinus nigra (1), Pinus sylvestris (1), Populus x canescens (1), Celtis occidentalis (1), Crataegus monogyna (3), Sambucus nigra (3), Rubus caesius (3), Rosa canina (2), Prunus spinosa (2), Calamagrostis epigeios (4), Poa pratensis (3), Festuca pseudovina (3), Cynodon dactylon (2), Bromus sterilis (3), Bromus tectorum (3), Allium scorodoprasum, Glechoma hederacea (3), Lamium purpureum (2), Urtica dioica (3), Galium aparine (3), Sambucus ebulus (2). Védett faj: Inváziós fajok Robinia pseudo-acacia (5), Celtis occidentalis (1), Pinus nigra (1), Asclepias syriaca (3), Pinus nigra (2), Conyza canadensis (3), Ambrosia artrmisiifolia (3), Erigeron annuus (3). Vegetációs és táji környezet Szinte minden vegetációtípussal érintkezik Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok propagulumforrása, így erősen veszélyezteti a mellette levő természetközeli társulásokat.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

38/152


S7 - NEM ŐSHONOS FAJÚ ÜLTETETT FACSOPORTOK, ERDŐSÁVOK ÉS FASOROK A főleg emberi létesítmények határán, kerítések, vezetékek mentén fordulnak elő. Állománykép Az élőhelyet 6-15 m magas fák (akácok vagy zöld juharok, ritkábban nyugati ostorfák) uralják, melyekhez gyakran keveredhetnek nyárfák. Jellemző fajok Robinia pseudo-acacia (5), Acer negundo (3), Populus x euamericana (2), Gleditsia triacanthos (2), Populus x canescens (1), Celtis occidentalis (1), Pinus nigra (1), Crataegus monogyna (3), Sambucus nigra (3), Rubus caesius (3), Rosa canina (2), Prunus spinosa (2), Calamagrostis epigeios (4), Poa pratensis (3), Festuca pseudovina (3), Cynodon dactylon (2), Bromus sterilis (3), Bromus tectorum (3), Allium scorodoprasum, Glechoma hederacea (3), Lamium purpureum (2), Urtica dioica (3), Galium aparine (3), Sambucus ebulus (2). Védett faj: Inváziós fajok Robinia pseudo-acacia (5), Acer negundo (3), Celtis occidentalis (1), Pinus nigra (1), Asclepias syriaca (3), Pinus nigra (2), Conyza canadensis (3), Ambrosia artrmisiifolia (3), Erigeron annuus (3). Vegetációs és táji környezet Szinte minden vegetációtípussal érintkezik Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok propagulumforrása, így erősen veszélyezteti a mellette levő természetközeli társulásokat. RA - ŐSHONOS FAJÚ ÜLTETETT FACSOPORTOK, ERDŐSÁVOK ÉS FASOROK Emberi létesítmények határán, kerítések, vezetékek mentén, valamint jellegtelen száraz gyepekben és nyílt homoki gyepekben előforduló magányos fák, facsoportok, erdősávok és fasorok. Állománykép Elsősorban fekete- és szürkenyarak alkotta élőhely, melyhez 50%-ig keveredhetnek nem őshonos fafajok, leggyakrabban zöld juhar, nyugati ostorfa, nemes nyár és akác. Jellemző fajok Populus nigra (5), Populus x canescens (3), Robinia pseudo-acacia (3), Celtis occidentalis (3), Acer negundo (3), Populus x euamericana (2), Crataegus monogyna (3), Sambucus nigra (3), Rubus caesius (3), Rosa canina (2), Prunus spinosa (2), Calamagrostis epigeios (2), Poa pratensis (3), Festuca pseudovina (3), Cynodon dactylon (2), Bromus sterilis (3), Bromus tectorum (3), Allium scorodoprasum (2), Glechoma hederacea (3), Lamium purpureum (2), Urtica dioica (3), Galium aparine (3), Sambucus ebulus (2), és annak az élőhelynek a fajai, amelyekkel érintkezik. Védett faj: Inváziós fajok Robinia pseudo-acacia (5), Celtis occidentalis (1), Pinus nigra (1), Asclepias syriaca (3), Conyza canadensis (3), Ambrosia artrmisiifolia (3), Erigeron annuus (3), Apera spica-venti (1).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

39/152


Vegetációs és táji környezet Szinte minden vegetációtípussal érintkezik Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Mivel állományának jelentős része legelőn található, így a legelő állatok a spontán erdősülést és a fiatalodást akadályozzák. Az őshonos fajok kivágása után uralkodóvá válhatnak benne az inváziós fásszárúak. BA - FRAGMENTÁLIS MOCSÁRI ÉS HÍNÁRNÖVÉNYZET MOZAIKOK ÁLLÓ- ÉS FOLYÓVIZEK PARTJAINÁL A terület északi csúcsától dél-délkelet irányába futó csatorna, melynek oldalát jellegtelen üde gyepfoltok (OB), ritkábban mocsári növények kisebb csoportjai (B2) borították. A csatorna vizében csillárkagyepeket és apró békalencsét (AC) találtunk. Állománykép A rendszeresen géppel kaszált magasfüvű, meredek part aljában csordogáló víz szélén apró békalencsék ritkás sávja alatt az aljzatot gyakran teljesen elborító alámerült zöld csillárkagyepek jellemzők. Jellemző fajok A magasfüvű részen Poa pratensis (5), Dactylis glomerata (4), Senecio vernalis (2), Vicia sepium (2), Arrhenatherum elatius (3), Erodium cicutarium (3), Plantago lanceolata (3), Plantago major (2), Rumex acetosa (3), Euphorbia cyparissias (3), Coronilla varia (3), Bromus mollis (2), Bromus sterilis (3), Achillea collina (3), Taraxacum officinale (3), Galium verum (3), Urtica dioica (2), míg a mélyebb részeken Glyceria fluitans (2), Lythrum salicaria (3), Lysimachia nummularia (3), Veronica anagalloides (3) és Lysimachia vulgaris (3). A víz szélén ritkásan Lemna minor (2) és legalább egy csillárka moszat faj (Charophyceae (4)) volt jelen. Védett fajok: Inváziós fajok: Vegetációs és táji környezet Legnagyobb részben jellegtelen száraz- és félszáraz gyepekkel (OC) érintkezik. Alegységek, ide tartozó típusok Lassú folyású csatornák homokos aljzaton. Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők Az árokpart tetején a kaszálás felhagyása esetén az inváziós fajok megjelenése. A vízszintig végzett kaszálás hátráltatja a mélyebben fekvő mocsári növények szaporodását. P8 - VÁGÁSTERÜLETEK A terület délnyugati részén egy nemesnyaras kiirtásával keletkezett élőhely. Állománykép Akácosokkal körülvett, magaskórós, magasfüvű élőhely az irtás nyomaival, otthagyott tuskókkal, ágakkal, erősen fejlődő cserjékkel.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

40/152


Jellemző fajok Rubus caesius (5), Sambucus nigra (3), Sambucus ebulus (3), Rosa canina (3), Crataegus monogyna (3), Poa pratensis (4), Dactylis glomerata (3), Tussilago farfara (3), Anthriscus cerefolium (3), Stellaria media (3), Melandrium album (2), Arrhenatherum elatius (3), Aristolochia clematitis (3), Vicia sepium (2), Plantago lanceolata (3), Plantago major (2), Rumex acetosa (3), Symphitum officinale (3), Carex hirta (2), Achillea collina (3), Taraxacum officinale (3), Galium verum (3), Galium aparine (4), Urtica dioica (2), Lythrum salicaria (1), Lysimachia nummularia (1), Lysimachia vulgaris (2). Védett fajok Cephalantera damasonium (3), Cephalantera longifolia (3), Listera ovata (1). Inváziós fajok Asclepias syriaca (4), Solidago gigantea (3), Robinia pseudo-acacia (2), Acer negundo (2). Vegetációs és táji környezet Akácosokkal (S1) és szárazgyepekkel (OC, G1) érintkezik. Alegységek, ide tartozó típusok Lassú folyású csatornák homokos aljzaton. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok özöne, majd a várható erdőfelújítás munkálatai (tuskózás, prizmázás) valószínűleg teljesen eltüntetik a területről a szép orchideákat. Megjegyzés: A páskomi területről a vizes élőhely megszűnése és az állattartás miatt eltűntek a vizes élőhelyek (nádasok, kékperjések) és velük együtt a Dactylorhiza incarnata és az Epipactis palustris.

14.7.7.4 Csámpai oldal A 6-os főúttól nyugat felé eső területek. A felmért terület legnagyobb kiterjedésű része. Déli felét szántók uralják, északi részén akác (Robinia pseudo-acacia) (S1), erdei- és feketefenyő (Pinus sylvestris, P. nigra) (S4) ültetvények a jellemzőek, melyekbe itt-ott keveredik szürke, fehér és fekete nyár. Az ültetvények aljnövényzete egyhangú, az üdébb területeken az Anthriscus cerefolium, a szárazabbakon a Bromus strerilis, ill. a Bromus tectorum uralkodik. A terület legnagyobb értékei a tisztások, melyeken nyílt (Festucetum vaginatae danubiale (G1), a képen is ez van) és záródó homokpusztagyepek (Astragalo austriaci-Festucetum sulcatae) találhatók rendkívül változatos, legnagyobbrészt erősen degradált, inváziós fajokkal (Conyza canadensis (3), Asclepias syriaca (4)) erősen fertőzött állapotban. Ezek közül is kiemelkednek az északnyugaton található nyílt homokpusztagyepek, melyekben 10 000 tőnél nagyobb számban tenyészik a Stipa borysthenica (4) és néhány tíz tő Dianthus serotinus (2), valamint néhány tíz tő Alkanna tinctoria (2) és hét tő Corispermum nitidum (1) figyelhető meg. Szintén említést érdemel a Csámpától északnyugatra található gyep, melynek délkeleti oldalán összefüggő, minimum 40 000 töves állománya él a Stipa borysthenicanak.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

41/152


14.7.7-7. ábra Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) a csámpai részen. Háttérben akácos, közötte nagy mennyiségben az élenkzöld, nagy levelű inváziós növény, a szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca)

G1 – NYÍLT HOMOKPUSZTAGYEPEK Legszebb kifejlődésű állományai a csámpai terület északi részén találhatók. Állománykép Kétszintes nyílt homoki gyep, melynek záródása 75 % alatti. Jellemző fajok A terület legnagyobb értékét az északnyugaton található nyílt homokpusztagyepek adják, melyekben védett fajok közül a Stipa borysthenica (5) több mint 10 000 töve, a Dianthus serotinus (2) kb. 200 töve, az Alkanna tinctoria (2) kb. 40 töve és a Corispermum nitidum (1) hét töve figyelhető meg. Állományalkotó pázsitfüve, a Festuca vaginata (5), és a már említett védett Stipa borysthenica (5) mellett a Poa bulbosa (5). Ugyanitt kisebb mennyiségben Koeleria cristata (3), Bothriochloa ischaemum (3), Corynephorus canescens (3) és főleg az akácosok szélén Melica transsylvanica (2) jellemző. Degradáltabb, frissebb részeken jellegzetes a Bromus tectorum (5), a Bromus squarrosus (4). Értékesebb, jellemzőbb egyéb fajai: Fumana procumbens (4), Polygonum arenarium (4), Medicago minima (5), Anthemis ruthenica (4), Carex liparicarpos (4), Silene conica (3), Silene otites (3), Petrorhagia saxifraga (3), Petrorhagia prolifera (2), Thesium ramosum (1), Artemisia campestris, Bassia laniflora (3), Salsola kali (3), Linaria genistifolia (3), Verbascum phlomoides (2), Verbascum lychnitis (3), Scabiosa ochroleuca (2) és számos egyéves kora tavaszi kis szegfű, mint pl. Cerastium glomeratum (3), C. semidecandrum (3), Minuartia glomerata (3). Veronikák: Veronica triphyllos (3), V. verna (3), V. polita (3), V. hederifolia subsp. hederifolia (3) és nefelejcsek, pl. Myosotis stricta (3), M. ramosissima (3). A nyílt homokfelszíneket több helyen vastagon borítja a poikilohidrikus Tortula (Syntrichia) ruralis (5). Védett fajok Stipa borystenica (5), Alkanna tinctoria (2), Centaurea arenaria (2), Dianthus serotinus (2), Silene multiflora (1), Silene borysthenica (1), Corispermum nitidum (1), Dianthus giganteiformis subsp. pontederae (1). Inváziós fajok Asclepias syriaca (5), Conyza canadensis (4), Ambrosia artemisiifolia (3), Apera spica-venti (3), és az utak friss homokjában Tragus racemosus (3), Robinia pseudo- acacia (2), Elaeagnus angustifolia (1), Pinus nigra (1), Gleditsia triacanthos (1).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

42/152


Vegetációs és táji környezet Elsősorban idegenhonos fafajok uralta faültetvényekkel, akácültetvényekkel (S1) és ültetett erdei- és feketefenyvesekkel (S4), valamint az ezek szélén található jellegtelen szárazgyepekkel (OC) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Duna-Tisza közi meszes homokpusztagyep. Természetesség: 3 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok és a közlekedés. OC – JELLEGTELEN SZÁRAZGYEPEK Igen kevert fajkészletű, inváziós fajokkal erősen fertőzött felhagyott szántókon, faültetvények szélén, útszéleken, roncsterületeken található. Az előző élőhelytől csak igen nehezen választható el. Állománykép Változatos megjelenésű, leggyakrabban generalista, magas pázsitfüvek uralta közösségek, melyek közé gyom jellegű kétszikű fajok keverednek. Jellemző fajok A gyepszintben igen sokféle lágyszárú faj található látszólag random elrendeződésben. Gyakoribb pázsitfüvek: Poa pratensis (3), Cynodon dactylon (3), Elymus repens (2), Bromus tectorum (3), B. squarrosus (2), B. hordaceus(2), Bromus sterilis (2), Festuca pseudovina (2), Setaria pumila (2), Setaria verticillata (1), Dactylis glomerata (2), Arrhenatherum elatius (2). Hozzájuk keverednek olyan gyakori, élőhelyileg többé-kevésbé indifferens fajok, mint pl. Echium vulgare (3), Erodium cicutarium, (3), Erophila verna (3), Galium aparine (2), Veronica polita (2), Veronica verna (2), Veronica triphyllos (3), Viola arvensis (3), Lotus corniculatus (3), Valerianella locusta (2), Holosteum umbellatum (1), Taraxacum officinale (3), Linaria genistifolia (2), Achillea collina (3), Anchusa officinalis (2), Cannabis sativa (2), Cynoglossum officinale (2), Eryngium campestre (3), Euphorbia cyparissias, Lappula squarrosa (1), Reseda lutea (2), Portulaca oleracea (2), Verbascum lychnitis (3), Verbascum phlomoides (2), Chondrilla juncea (3), Lactuca viminea (2), Lactuca serriola (1), Polygonum aviculare (3), Ballota nigra (2), Artemisia vulgaris (2) és Chenopodium album (3). Inváziós fajai Ambrosia artemisiifolia (3), Amaranthus retroflexus (3), Asclepias syriaca (3), Conyza canadensis (3), Erigeron annuus (2), Elaeagnus angustifolia (1), Oenothera salicifolia (2), Datura stramonium (1), Robinia pseudo-acacia (1), Pinus nigra (1), Pinus sylvestris (1), Celtis occidentalis (1). Vegetációs és táji környezet Nyílt homoki gyepekkel (G1) és idegenhonos fafajok uralta faültetvényekkel, azaz akácültetvényekkel (S1), ültetett erdeiés feketefenyvesekkel (S4) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Igen kevert fajkészletű, jellegtelen másodlagos szárazgyepek. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Lágy- és fásszárú özönfajok inváziója, taposás, esetenként túllegeltetés.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

43/152


H5b – HOMOKI SZTYEPPRÉTEK Állománykép Zárt, kétszintű lágyszárú közösség, mely a másodlagosság és a túllegeltetés miatt alig mutatja a zárt homoki sztyepprétek vertikális és horizontális struktúráját. Jellemző fajok A fű- és sásfajok arányai és eloszlása erős zavarást, a gyep struktúrájának alacsony természetességét mutatja: Festuca rupicola (3), Festuca valesiaca (2), Festuca pseudovina (2), Bothriochloa ischaemum (3), Melica transsylvanica (2), Elymus repens (3), Dactylis glomerata (2), Cynodon dactylon (3), Digitaria sanguinalis (2), Calamagrostis epigeios (3), Carex hirta (2), Carex stenophylla (3), Carex praecox (2), Poa bulbosa (1) Scleranthus annuus (2), Setaria pumila (1). A benne található kétszikű fajok is erős zavarásra utalnak: Achillea setacea (3), Achillea collina (3), Alyssum montanum ssp. gmelinii (3), Cerastium brachypetalum ssp. tenoreanum (3), Erophila verna (3), Eryngium campestre (3), Euphorbia cyparissias (3), Euphorbia seguierana (3), Euphorbia helioscopia (2), Galium verum (3), Galium mollugo (2), Galium glaucum (2), Glycyrrhiza echinata (2), Linaria genistifolia (2), Medicago lupulina (2), Medicago minima (2), Holosteum umbellatum (2), Petrorhagia prolifera (1), Potentilla reptans (2), Potentilla neglecta (2), Verbascum phlomoides (2), Verbascum lychnitis (2), Thlaspi perfoliatum (2), Valerianella locusta (2), Veronica verna (2), Veronica triphyllos (2), Vicia lathyroides (2), Vicia tetrasperma (2), Vicia hirsuta (2), különösen az olyan, méginkább generalista fajok, mint pl. Anthriscus cerefolium (3), Arabidopsis thaliana (3), Capsella bursa-pastoris (2), Carduus nutans ssp. macrolepis (3), Convolvulus arvensis (3), Erodium cicutarium (3), Galium aparine (2), Lamium amplexicaule (2), Plantago lanceolata (2), Ranunculus ficaria (2), Rumex acetosa (2), Rumex patientia (2), Salvia pratensis (2), Stellaria media (2), Trifolium pratense (2), Urtica dioica (2), Veronica polita (2),Veronica hederifolia subsp. hederifolia (2), Viola arvensis (3). A gyepben elszórtan a száraz cserjések (P2b) fajait is megtaláljuk. Ezek a Crataegus monogyna (2), Rosa canina agg. (2), Prunus spinosa (2) és Rubus fruticosus agg. (2). Ugyanígy jelen vannak a mellette található faültetvények fajai is, Robinia pseudo-acacia (1), Pinus nigra (1), Pinus sylvestris (1), Populus nigra (1), Populus alba (1) és Populus x canescens (1). Hajdani emberi hatás az észak-amerikai eredetű dísznövény, a pálmaliliom (Yucca filamentosa (1)) előfordulása, mely nem szaporodik a területen. Védett faj Centaurea arenaria (2), melynek ebben az élőhelyben mindössze néhány tíz tövét találjuk elszórva. Inváziós fajok Asclepias syriaca (2), Ambrosia artemisiifolia (1), Amaranthus retroflexus (1), Conyza canadensis (1), Erigeron annuus (1), Elaeagnus angustifolia (1), Oenothera salicifolia (1), Robinia pseudo-acacia (1), Pinus nigra (1), Pinus sylvestris (1), Celtis occidentalis (1). Vegetációs és táji környezet Legnagyobb felületen idegenhonos fafajok uralta faültetvényekkel, akácültetvényekkel (S1), ültetett erdei- és feketefenyvesekkel (S4), valamint az ezek szélén található jellegtelen szárazgyepekkel (OC) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Parlagon kialakult zártabb homoki gyepek sztyeppfajokkal. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Túllegeltetés, közlekedés és az ennek hatására várható özönfajok előretörése.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

44/152


P2a – ÜDE- ÉS NEDVES CSERJÉSEK A csámpai oldal északi részén, a Csámpapusztai úttól keletre eső mélyedésben kialakult életközösség. Állománykép 2,5 – 4 m magas, gömbölyded fűzbokrok laza tömege mocsárrét és nádas mozaikjával, melybe kevesebb, mint 10 % arányban fák, 10-12 m magas fehérfüzek és szürke nyárfák keverednek, ill. a magasfeszültségű vezetéktől északra fekvő állományban találunk néhány kiszáradt, ill. kiszáradófélben levő fekete- és erdeifenyőt. A 2010-es magas vízszintet a fűzbokrok 70-100 cm magasan eredő sűrű, hajhoz hasonlóan leomló járulékos gyökerei mutatják. A talajt vastagon fedik a mohák. Jellemző fajok Salix purpurea (5), Salix cinerea (2), Salix alba (2), Populus x canescens (2), Phragmites communis (4), Carex acutiformis (3), Cladium mariscus (1), Juncus articulatus (4), Cyperus fuscus (3), Cyperus glomeratus (2), Lemna minor (2), Solanum dulcamara (3), Agrostis stolonifera (3), Lycopus europaeus (2), Lysimachia vulgaris (3), Lythrum salicaria (2), Galium palustre (2), Stachys palustris (2), Lysmachia nummularia (2), Potentilla anserina (2), Centaurium erythrea (3), Ranunculus repens (2), Daucus carota (2), Pimpinella major (2), mohák közül az Amblystegium riparium (4), Brachitecium rutabulum (3). Védett faj Equisetum variegatum (1) Inváziós fajok Amorpha fruticosa (2), Robinia pseudo-acacia (2), Solidago gigantea (2), Echinochloa crus-gallii (1), Panicum capillare (2), Xanthium italicum (2) Vegetációs és táji környezet Akácosokkal (S1), mocsárrétekkel (D34), tőzegképző (B1a) és nem tőzegképző nádasokkal (B1), magassásosokkal, és a szegélyében ültetett fekete- és erdeifenyvesekkel, nyílt homoki gyepekkel, jellegtelen száraz- és üde gyepekkel érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Bokorfüzesekkel (Salix purpurea) cserjésedő mocsarak. Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők Rossz vízgazdálkodás, inváziós fajok. S1 – AKÁCÜLTETVÉNYEK A 3-km-es kör területén szinte mindenütt jelen levő antropogén vegetációtípus. Leggyakoribb a terület északnyugati részén, azaz a csámpai terület északi részén és a páskomi terület nyugati részén, legritkább a kör délkeleti, szántók és ártéri erők uralta részeken. Állománykép Különböző állományai különböző, de állományonként egykorú és törzsátmérőjű, rendszerint 10-15 m magas akácok által uralt ritkás, világos faültetvények. Jellemző fajok Lombkoronájában az abszolút domináns akáchoz (Robinia pseudo-acacia (5)) keveredhet az erdei- (Pinus sylvestris (2)) és a feketefenyő (Pinus nigra (2)), valamint különböző nyárfafajok (Populus spp. (1)), ritkábban a nyugati ostorfa (Celtis

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

45/152


occidentalis (1)) és a Gleditsia triacanthos (2). Cserjeszintje gyér, leggyakrabban fekere bodza (Sambucus nigra (3), ritkábban egybibés galagonya (Crataegus monogyna (3)), gyepűrózsa (Rosa canina (2)) és kökény (Prunus spinosa (1)) jelenhet meg benne. Aljnövényzetét foto- és nitrofrekvens lágyszárúak uralják. Közöttük leggyakoribbak: Bromus sterilis (5), Calamagrostis epigeios (4), Bromus tectorum, (3), Dactylis glomerata (3), Anthriscus cerefolium (4), Poa pratensis (2), Rubus caesius (3), Urtica dioica (3), Galium aparine (3). Védett faj: Inváziós fajok Robinia pseudo-acacia (5), Celtis occidentalis (1), Gleditsia triacanthos (1) Pinus nigra (2), Conyza canadensis (3), Ambrosia artemisiifolia (3), Phytolacca americana (2), Erigeron annuus (3). Vegetációs és táji környezet Szinte minden szárazabb vegetációtípussal érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Ez az élőhely veszélyeztet más típusokat. S4 – ÜLTETETT ERDEI- ÉS FEKETEFENYVESEK Az akácosokkal együtt legnagyobb tömegben a 3 km-es terület északnyugati részén fordul elő, de a déli és délkeleti szántók, ill. a Duna délkeleti folyásának kivételével mindenütt megtalálható. Állománykép Különböző állományai különböző, de állományonként egykorú és törzsátmérőjű, rendszerint 10-15 m magas fekete-, ill. erdeifenyők által uralt, az akácosnál jóval sötétebb faültetvények. Jellemző fajok Lombkoronájában az abszolút domináns erdei- (Pinus sylvestris (5)) és/vagy feketefenyőhöz (Pinus nigra (5)) keveredhet néhány szál akác (Robinia pseudo-acacia (2)), valamint főleg a széleken különböző nyárfafajok (Populus spp. (1)) és a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis (1)). Cserjeszintje gyakorlatilag hiányzik, csak a ritkásabbakban találunk néhány csenevész egybibés galagonyát (Crataegus monogyna (1)), gyepűrózsát (Rosa canina (1)) vagy kökényt (Prunus spinosa (1)). Aljnövényzete gyér, társulásközömbös fajok, pl. Bromus sterilis (1), Calamagrostis epigeios (1), Dactylis glomerata (1), Poa pratensis (2), Melica transsylvanica (1) jelenhet meg benne. Védett faj: Inváziós fajok Robinia pseudo-acacia (2), Celtis occidentalis (1), Gleditsia triacanthos (1) Pinus nigra (5), Conyza canadensis (1), Ambrosia elatior (1), Phytolacca americana (1), Stenactys annua (1). Vegetációs és táji környezet Szinte minden szárazabb vegetációtípussal érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Ez az élőhely veszélyeztet más típusokat.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

46/152


S6 - NEM ŐSHONOS FAFAJOK SPONTÁN ÁLLOMÁNYAI A vizsgált terület északi felében mindenfelé elterjedt vegetációtípus. Az akácosok spontán terjedése vagy felszámolása utáni spontán kialakulása után létrejött élőhely. A csámpai részen különösen jellemző, hogy a nyílt homoki gyepekre (H5b), ill. jellegtelen szárazgyepekre (OC) terjedt rá az akácos (S1) a legeltetés és a kaszálás felhagyása után. A Duna árterén pedig a tarvágás utáni sarjadás révén kialakult állomány. Állománykép Az élőhely 40-70% -át 5-10 m magas, vékony törzsű akácok borítják. Jellemző fajok Robinia pseudo-acacia (5), Pinus nigra (1), Pinus sylvestris (1), Populus x canescens (1), Celtis occidentalis (1), Crataegus monogyna (3), Sambucus nigra (3), Rubus caesius (3), Rosa canina (2), Prunus spinosa (2), Calamagrostis epigeios (4), Poa pratensis (3), Festuca pseudovina (3), Cynodon dactylon (2), Bromus sterilis (3), Bromus tectorum (3), Allium scorodoprasum, Glechoma hederacea (3), Lamium purpureum (2), Urtica dioica (3), Galium aparine (3), Sambucus ebulus (2). Védett faj: Inváziós fajok Robinia pseudo-acacia (5), Celtis occidentalis (1), Pinus nigra (1), Asclepias syriaca (3), Pinus nigra (2), Conyza canadensis (3), Ambrosia artrmisiifolia (3), Erigeron annuus (3). Vegetációs és táji környezet Szinte minden vegetációtípussal érintkezik Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Mint az inváziós fajok gócpontja, erősen veszélyezteti a mellette levő természetközeli társulásokat. P1 – ŐSHONOS FAFAJÚ FIATALOSOK Korábbi erdőterület helyén telepített őshonos fafajokkal történt telepítés. Állománykép Fiatal, 0,5-2 m magas sorokban növő csemeték által létrehozott, rendszerint zavarástűrő, magas egy- és kétszikű (gyakran inváziós) fajokkal többé-kevésbé benőtt élőhelyek. Jellemző fajok Quercus robur (5), Fraxinus pannonica (2), Ulmus laevis (2) Acer campestre (2), Populus nigra (5), Salix alba (2), Acer negundo (3), Crataegus monogyna (2), Rubus caesius (3), Prunus spinosa (2), Sambucus nigra (2), Poa pratensis (2), Carex spicata (2), Brachypodium sylvaticum (3), Dactylis glomerata (3), Cirsium arvense (3), Geum urbanum, Poa nemoralis (3), Alliaria petiolata (2), Urtica dioica (2), Galium aparine (2). (3), Anthryscus sylvestris (3), Stellaria media (3), Viola odorata (3), Ranunculus ficaria (3), Glechoma hederacea (3), Symphitum officinale (3), Humulus lupulus (3), Calamagrostis epigeios (3), Cirsium palustre (2), Lythrum salicaria (2), Lysimachia vulgaris (2), Lycopus europaeus (2). Védett faj: Inváziós fajok Acer negundo (3), Amorpha fruticosa (2), Solidago gigantea (3), Aster x salignus (2).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

47/152


Vegetációs és táji környezet Mocsárrétekkel (D34), zsombékoló (B4) és nem zsombékoló magassásosokkal (B5), újonnan létrehozott őshonos fafajú erdősítésekkel (P3), száraz gyepekkel (H5a, H5b, OC), egyéb ültetett tájidegen lomboserdőkel (S3) és keményfás ártéri erdőkkel (J6) érintkeznek állományai. Alegységek, idetartozó típusok Quercus robur telepítések – a vizsgált terület északkeleti részén az ártérben a gát mellett. Populus nigra telepítések – a vizsgált terület délnyugati részén, a Dunaszentgyörgyi-láperdő közelében. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok, túltartott vadállomány. P2c – IDEGENHONOS CSERJEFAJOK URALTA ÁLLOMÁNYOK A Duna jobb (nyugati) partján a melegvizes csatornától délre, a gátoldal árterületi tövében kb. 450 m hosszan, egy keskeny, 10-30 m széles sávban találjuk a legnagyobb állományát. Állománykép A gyalogakác 1-3 m magas bokrainak 80%-os záródású élőhelye Jellemző fajok Az állományalkotó Amorpha fruticosa (5) mellett olyan közönségesebb lágyszárú fajok a leggyakoribbak, mint Poa pratensis (3), Calamagrostis epigeios (3), Elymus repens (3), Cynodon dactylon (3), Lolium perenne (2), Poa annua (2), Plantago major (2), Festuca pseudovina (2), Anchusa officinalis (2), Cynoglossum hungaricum (2), Echium vulgare (2), Convolvulus arvensis (2), Carduus acanthoides (2), Euphorbia cyparissias (2), Chenopodium album (2), Polygonum aviculare (2), és Sambucus ebulus (1). Védett faj: Inváziós fajok Amorpha fruticosa (5), Conyza canadensis (2), Asclepias syriaca (1) Vegetációs és táji környezet A gát szárazgyepjeivel (H5a, H5b, OC) és fehérfüzes ártéri erdőkkel (J4) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Az itt található nagy mennyiségű gyalogakác veszélyezteti a vele érintkező élőhelyeket. P3 – ÚJONNAN LÉTREHOZOTT ŐSHONOS, VAGY IDEGENHONOS FAFAJÚ FIATAL ERDŐSÍTÉS Gyepek és felhagyott szántók helyén létrehozott őshonos (kocsányos tölgy, magyar kőris) vagy idegenhonos (akác) állományok. Állománykép Fiatal, 0,5-2 m magas sorokban növő csemeték által létrehozott, rendszerint zavarástűrő, magas egy- és kétszikű (gyakran inváziós) fajokkal többé-kevésbé benőtt élőhelyek.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

48/152


Jellemző fajok Quercus robur (5), Fraxinus pannonica (2), Ulmus laevis (2), Acer campestre (2), Acer negundo (3). Robinia pseudoacacia (5), Crataegus monogyna (1), Rubus caesius (1), Prunus spinosa (1), Sambucus nigra (1), Poa pratensis (2), Dactylis glomerata (3), Cirsium arvense (3), Geum urbanum (2), Urtica dioica (2), Galium aparine (2), Stellaria media (3), Glechoma hederacea (3), Symphitum officinale (3), Calamagrostis epigeios (3), Lythrum salicaria (2), Cirsium palustre (2), Lysimachia vulgaris (2), Lycopus europaeus (2), Mentha pulegium (2), Carex acutiformis (2). Védett faj: Inváziós fajok Acer negundo (3), Amorpha fruticosa (2), Solidago gigantea (4), Aster x salignus (3). Datura stramonium (1), Sorghum halepense (2), Echinocystis lobata (1) Vegetációs és táji környezet Akácosokkal (S1), telepített erdei- és feketefenyvesekkel (S4), szántókkal, homoki sztyepprétekkel (H5b), jellegtelen szárazgyepekkel (OC), szürkenyaras mocsárerdőkkel (J2), akácosok spontán állományaival (S6), mocsárrétekkel (D34), zsombékoló (B4) és nem zsombékoló magassásosokkal (B5) érintkeznek állományai. Alegységek, idetartozó típusok Quercus robur és Fraxinus pannonica telepítések – a vizsgált terület délnyugati részén, a Dunaszentgyörgyiláperdő közelében. Robinia pseudo-acacia telepítések a csámpai rész északnyugati oldalán. Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok, túltartott vadállomány.

14.7.7.5 Az Erőmű környéki homokterületek Az erőmű melletti 1-2 km-es homokterület. Az É-i és D-i bekötő-út, valamint a 6-os számú főút által határolt, erőmű melletti terület, valamint az erőműtől D-re eső homokvidék K-re a horgásztavakig, nyugatra a 6-os sz. főútig. Homokos talajú terület, melynek körülbelül kétharmad részét akác (S1) és fenyőtelepítések (S4), egyharmad részét pedig különböző korú, állapotú és záródású homoki gyepek borítják. A faültetvények legnagyobb értéke az északi bekötő úthoz északnyugatról csatlakozó friss irtás (OB), ami hajdan nyárfaültetvény (S2) volt. G1 – NYÍLT HOMOKPUSZTAGYEPEK Az erőművet körülvevő felhagyott szántókon, gyümölcsösökben kialakult nyílt, 75%-nál kevésbé zárt gyepek. Az erőműtől délre eső gyepek nagyon jó állapotúak, fajgazdagok, míg a többi terület erősen degradált, de gyorsan javuló képet mutat. Igen jó gyepnek számít még az északi bekötő utat a déli bekötő úttal összekötő út nyugati oldalánál kezdődő felhagyott gyümölcsös helyén kialakult gyep, és a beton csatornától északra, egy fenyvesekkel (S4) körbevett homokdomb az új beton csatorna északi részén, és a déli bejáró déli oldalát szegélyező akácostól délre eső homokbánya és környéke.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

49/152


14.7.7-8. ábra Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica)

Állománykép Kétszintes nyílt homoki gyep, melynek záródása 75% alatti. A magasabb pázsitfüvek mellett a keskenylevelű kétszikűek uralkodnak. Az állományok képét nagyban meghatározza a gyepekben különböző mennyiségben, de mindenütt jelen levő magas, széles levelű Asclepias syriaca. Jellemző fajok Jellegzetes fajok ezekben a nyílt homoki gyepekben pl.: Festuca vaginata (5), Festuca rupicola (5), Poa bulbosa (5), Koeleria cristata (3), Bothriochloa ischaemum (3), Melica transsylvanica (2), Bromus tectorum (4), Bromus squarrosus (4), Bromus hordaceus (3), Cynodon dactylon (3), Elymus repens (3), Chrysopogon gryllus (1), Carex liparicarpos (3), Carex stenophylla (3), Carex praecox (2). Fumana procumbens (2), Polygonum arenarium (2), Medicago minima (2), Marrubium peregrinum (2), Marrubium vulgare (1), Anthemis ruthenica (2), Silene conica (3), Silene otites (3), Petrorhagia saxifraga (3), Petrorhagia prolifera (2), Thesium ramosum (1), Thesium dollineri (1), Plantago arenaria (3), Berteroa incana (3), Artemisia campestris (3), Bassia laniflora (3), Salsola kali (3), Linaria genistifolia (3), Verbascum phlomoides (2), Verbascum lychnitis (3), Descurainia sophia (3), Scabiosa ochroleuca (2), Cannabis sativa (2), Cerastium glomeratum (3), Cerastium semidecandrum (3), Minuartia glomerata (3), Veronica triphyllos (3), V. verna (3), V. polita (3), V. hederifolia subsp. hederifolia (3), V. prostrata (2), Pseudolysimachion spicatum (2), Euphorbia seguierana (3), Euphorbia cyparissias (3), Teucrium chamaedrys (3), Myosotis stricta (3), M. ramosissima (3), Tribulus terrestris (3). A kriptogám szint igen jelentős. A nyílt homokfelszíneket több helyen vastagon borítja a poikilohidrikus Tortula ruralis (5) és a bokros zuzmó fajok (Cladonia cf. furcata (5), és Cladonia cf. convoluta (3)) vastag szőnyegje. A környező fásszárú állományok fajai egy-egy bokorként, faként itt is jelen vannak, pl.: Prunus spinosa (1) Crataegus monogyna (1), Rosa canina agg. (1), Rubus fruticosus agg. (1), Robinia pseudo-acacia (1), Pinus nigra (1), Pinus sylvestris (1), Populus nigra (1), Populus alba (1) és Populus x canescens (1). Védett fajok A terület egészén: homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica (4)) kb. 600 tő, kései szegfű (Dianthus serotinus (2)) kb. 40 tő, homoki varjúháj (Sedum hillebrandtii (2)) kb. 60 tő, homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria (2)) kb. 30 tő, homoki cickafark (Achillea ochroleuca (1) 6 polikormon, fényes poloskamag (Corispermum nitidum (2) kb. 23 tő, Allium sphaerocephalon (1) 3 tő. Részletesebben: Az északi bekötő út és az összekötő út találkozásánál néhány tíz töve virít a Stipa borysthenica -nak. Dél felé haladva az északi bejárót a délivel összekötő úton, attól jobbra, kiváló homoki gyepeket találunk több száz tő homoki árvalányhajjal (Stipa borysthenica). Az erőmű kerítésének délnyugati sarkától kb. 300 m-re, nyugatra található egy homokbánya. Ennek a szélén és a hozzá kapcsolódó gyepekben szintén értékes homoki gyepet találunk. A bánya

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

50/152


csupasz széléről előkerült a védett Corispermum nitidum 10 töve. Ugyanitt, de a gyepben, a védett homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) 60 töve és a homoki imola (Centaurea arenaria) 26 töve él. Az erőműtől délre eső területeken jó állapotú árvalányhajas, többé-kevésbé zárt homoki gyep található, mely a vizsgált területen kiemelkedő értékű. Ennek védett fajai a Stipa borysthenica (4) több száz töve, a kései szegfű (Dianthus serotinus(2)) néhány tíz töve, a homoki varjúháj (Sedum hillebrandtii (2)) néhány tíz töve, a homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria (2)) néhány tíz töve, 6 polikormonja a homoki cickafarknak (Achillea ochroleuca (2)), a homoki imolának (Centaurea arenaria (2)), három töve a bunkós hagymának (Allium sphaerocephalon (1)). A fényes poloskamag (Corispermum nitidum) nem került elő többszöri, igen alapos keresés ellenére sem erről a gyepről. Előkerült viszont a Dianthus deltoides 3 töve a déli (új) beton csatornától északra egy fenyvesekkel körülvett homokdombon. Inváziós fajok Asclepias syriaca (4), Oenothera salicifolia (3), Conyza canadensis (3), Ambrosia artemisiifolia (2), Apera spica-venti (3), az utak friss homokjában Tragus racemosus (3), Cenchrus incertus (3), Robinia pseudo-acacia (2), Gleditsia triacanthos (1). Celtis occidentalis (1), Elaeagnus angustifolia (1), Pinus nigra (1), Ailanthus altissima (2), Ribes aureum (2). Vegetációs és táji környezet Elsősorban idegenhonos fafajok uralta faültetvényekkel, akácültetvényekkel (S1), ültetett erdei- és feketefenyvesekkel (S4), valamint az ezek szélén található jellegtelen szárazgyepekkel (OC) és degradált, de már azonosítható homoki sztyepprétekkel érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Duna-Tisza közi meszes homokpusztagyep. Természetesség Az erőműtől délre található terület 4-es, a többi 3-as. Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok, homokkitermelés, közlekedés. A Coryspermum nitidumnak viszont szüksége van folyamatosan megújuló, versenyszegény, nyílt homokfelszínekre, ezért ennek a fajnak a szempontjából a folyamatos bolygatás, zavarás jelenléte létkérdés. H5B – HOMOKI SZTYEPPRÉTEK Az erőmű melletti felhagyott szántókon fellelhető, igen erősen degradált, de már sztyeppi fajokat is tartalmazó zárt homoki gyep. Jóval kisebb kiterjedésű, mint a nyílt típus. Állománykép Javarészt magas pázsitfűfajok uralta zárt gyep, elszórtan sárga és kék virágú kétszikűekkel. Jellemző fajok A benne található fajok arányai és eloszlása erős zavarást és alacsony természetességét mutatnak: Festuca rupicola (3), Elymus repens (3), Bothriochloa ischaemum (3), Calamagrostis epigeios (3), Chrysopogon gryllus (1), Cynodon dactylon (3), Festuca pseudovina (2), Melica transsylvanica (2), Dactylis glomerata (2), Digitaria sanguinalis (2), Carex stenophylla (3), Carex liparicarpos (2), Carex praecox (2). Poa bulbosa (2) Anchusa officinalis (2), Cynoglossum hungaricum (2), Linaria genistifolia (2), Verbascum phlomoides (2), Verbascum lychnitis (2), Descurainia sophia (3), Setaria pumila (1), Asparagus officinalis (2), Eryngium campestre (3), Euphorbia seguierana (3), Euphorbia cyparissias (3), Salvia pratensis (2), Salvia nemorosa (2), Achillea setacea (3), Achillea collina (3), Medicago minima (2), Marrubium peregrinum (2), Alyssum montanum ssp. gmelinii (3), Petrorhagia prolifera (2), Petrorhagia saxifraga (2), Scleranthus annuus (2), Stellaria media (2), Erophila verna (3), Euphorbia helioscopia (2), Galium glaucum (2), Galium verum (3), Galium mollugo (2), Medicago lupulina (2), Medicago minima (2), Holosteum umbellatum (2), Petrorhagia prolifera (1),

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

51/152


Potentilla reptans (2), Potentilla neglecta (2), Carduus nutans ssp. macrolepis (3), Thlaspi perfoliatum (2), Veronica verna (2), Veronica triphyllos (2), Vicia lathyroides (2), Vicia tetrasperma (2), Vicia hirsuta (2), Anthriscus cerefolium (3), Capsella bursa-pastoris (2), Convolvulus arvensis (3), Erodium cicutarium (3), Galium aparine (2), Lamium amplexicaule (2), Plantago arenaria (2), Plantago lanceolata (2), Rumex acetosa (2), Rumex patientia (2), Trifolium pratense (2), Urtica dioica (2), Veronica polita (2), Veronica hederifolia subsp. hederifolia (2), Viola arvensis (3). Itt is - mint a legtöbb szárazgyepben - a száraz cserjések (P2b) fajai is jelen vannak: Crataegus monogyna (1), Prunus spinosa (1) Rosa canina agg. (1), és Rubus fruticosus agg. (1). Elszórtan megjelennek benne a szomszédos faültetvények fajai is: Robinia pseudo-acacia (1), Pinus nigra (1), Pinus sylvestris (1), Populus nigra (1), Populus alba (1) és Populus x canescens (1). Védett faj A növények közül itt csak a Centaurea arenaria (2) néhány tíz töve fordul elő elszórva. Dianthus deltoides (1) a beton csatornától északra fekvő fenyvesekkel körülvett homokdomb tetején 3 tő. Inváziós fajok Asclepias syriaca (2), Oenothera salicifolia (2), Conyza canadensis (2), Ambrosia artemisiifolia (2), Apera spica-venti (2), Tragus racemosus (1), Cenchrus incertus (1), Robinia pseudo-acacia (1), Pinus nigra (1), Eleagnus angustifolia (1), Celtis occidentalis (1). Vegetációs és táji környezet Idegenhonos fafajok uralta faültetvényekkel, akácültetvényekkel (S1), ültetett erdei- és feketefenyvesekkel (S4), valamint az ezek szélén található jellegtelen szárazgyepekkel (OC) érintkezik legnagyobb részben. Alegységek, idetartozó típusok Parlagon kialakult zártabb homoki gyepek sztyeppfajokkal. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Közlekedés és az (ennek hatására várható) özönfajok előretörése. OC – JELLEGTELEN SZÁRAZGYEPEK Az ültetvények és utak mellett kialakult, faji összetételében és struktúrájában olyannyira vegyes gyep, hogy sem a nyílt, sem a zárt gyepek közé nem sorolható. Állománykép Magas füvek és kétszikűek által uralt gyepek Jellemző fajok Elymus repens (4), Calamagrostis epigeios (4), Cynodon dactylon (4), Bothriochloa ischaemum (3), Dactylis glomerata (3), Festuca rupicola (2), Festuca pseudovina (2), Setaria pumila (3), Melica transsylvanica (2), Digitaria sanguinalis (2), Anchusa officinalis (3), Cynoglossum hungaricum (3), Echium vulgare (2), Descurainia sophia (3), Linaria genistifolia (3), Verbascum phlomoides (2), Verbascum lychnitis (2), Eryngium campestre (3), Euphorbia cyparissias (3), Achillea collina (3), Marrubium peregrinum (2), Scleranthus annuus (2), Stellaria media (2), Erophila verna (3), Galium mollugo (2), Medicago lupulina (2), Medicago minima (2), Holosteum umbellatum (2), Potentilla reptans (2), Potentilla neglecta (2), Carduus nutans ssp. macrolepis (3), Veronica triphyllos (2), Veronica hederifolia subsp. hederifolia (2), Viola arvensis (3). Anthriscus cerefolium (3), Daucus carota (2), Capsella bursa-pastoris (2), Convolvulus arvensis (3), Erodium cicutarium (3), Galium aparine (2), Lamium amplexicaule (2), Lamium purpureum (2), Cichorium intybus (2), Plantago lanceolata (2), Plantago major (2), Rumex acetosa (2), Rumex patientia (2), Trifolium pratense (2), Urtica dioica (2). Védett fajok: -

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

52/152


Inváziós fajok Asclepias syriaca (3), Oenothera salicifolia (2), Conyza canadensis (3), Ambrosia artemisiifolia (3), Apera spica-venti (3), Tragus racemosus (1), Cenchrus incertus (1), Robinia pseudo-acacia (1), Pinus nigra (1), Eleagnus angustifolia (1), Celtis occidentalis (1). Vegetációs és táji környezet Idegenhonos fafajok uralta faültetvényekkel, akácültetvényekkel (S1), ültetett erdei- és feketefenyvesekkel (S4), valamint nyílt (G1) és zárt (H5b) homoki gyepekkel éintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Igen kevert fajkészletű, jellegtelen másodlagos szárazgyepek. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők: Lágy- és fásszárú özönfajok inváziója, taposás (közlekedés) és esetleges beszántás. OB – JELLEGTELEN ÜDE GYEPEK – VÁGÁSTERÜLETEKEN (P8) Az északi bekötő úthoz északnyugatról csatlakozó friss irtáson található üde gyep (OB), ami hajdan nyárfaültetvény (S2) volt. Állománykép Magas füvek és kétszikűek uralta gyep, néhány csenevész cserjével, és az irtás nyomaival, tuskókkal, száraz ágakkal. Jellemző fajok Az élőhelyen igen sokféle preferenciájú faj él együtt, Dactylis glomerata (4), Calamagrostis epigeios (4), Elymus repens (4), Poa pratensis (3), Carex hirta (3), Festuca arundinacea (3), Symphytum officinale (4), Astragalus cicer (2), Vicia grandiflora (2), Convolvulus arvensis (2), Fallopia convolvulus (2), Achillea collina (3), Aristolochia clematitis (3), Cirsium arvense (3), Cirsium vulgare (2), Onopordium acanthium (2), Agrimonia eupatoria (3), Galium mollugo (3), Galium aparine (3), Potentilla reptans (2), Bidens tripartita (2), Pimpinella saxifraga (1), Anthriscus caucalis (1), Valerianella locusta (2), Prunella vulgaris (2), Mentha longifolia (3), Solanum dulcamara (2), Linaria vulgaris (2), Chelidonium majus (2), Sinapis arvensis (2), Descurainia sophia (3), Viola odorata (2), Cichorium intybus (2), Taraxacum officinale (2). Crepis tectorum, Sonchus oleraceus (2), Chenopodium album (2), Rumex crispus (2), Rumex patientia (3), Rosa canina (2), Crataegus monogyna (2), Rubus caesius (4), Rhamnus cathartica (2). Védett növényfajok Listera ovata (1): mindössze 5 tő, 2 virágzó és három vegetatív állapotú, Cephalanthera longifolia (3): körülbelül 2500 virágzó tő. Állománya a 6-os számú főúttól kb. harminc méterre kezdődik, és az irtás teljes szélességében szinte teljesen (kb. 30. méter híjján) az északi bekötőútig ér ki. Cephalanthera damasonium (3): ugyanott, mint az előző, de kb. fele annyi mennyiségben, azaz kb.1200-1300 virágzó tő.

14.7.7-9. ábra Békakonty (Listera ovata)

MVM ERBE Zrt.

14.7.7-10. ábra Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)


14.7.7-11. ábra Kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

53/152


Eltűnt e területről a védett hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), a gyíkpohár (Blackstonia acuminata), a tarka zsurló (Equisetum variegatum) és a réti iszalag (Clematis integrifolia). Mind az öt védett fajt eredménytelenül kerestük több kiszállásunk alkalmával. Eltűnésükhöz valószínűleg nagyban hozzájárult az extrém száraz idő és a terület erős zavarása. A terület északi részét állattartás céljából bekerítették, ott túllegeltetett jellegtelen száraz- (OC) és üde gyepfoltok találhatók már csak. Inváziós fajok Datura stramonium (3), Solanum nigrum (2), Ambriosia artemisiifolia (2), Solidago gigantea (4), Robinia pseudo-acacia (1). Vegetációs és táji környezet A területet akácültetvényekkel (S1) és jellegtelen szárazgyepekkel (OC) van körbevéve. Alegységek, idetartozó típusok Üde erdők (ültetvények) tarvágása után, annak helyén kialakult jellegtelen gyep. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők A védett növényeket közvetlenül a direkt napfény és ennek közvetett abiotikus hatásai (az alacsonyabb és változékonyabb légnedvesség, a nagyobb hőingás és a minden tekintetben szárazabb mikroklíma), és biotikus hatásai (erősödő lágyszárú konkurencia a talajszint alatt és fölött) veszélyeztetik. Természetesen a legnagyobb veszély az ember, mert a tuskózást és talajelőkészítést nem lesznek képesek túlélni ezek a kímélendő növények.

14.7.7.6 Paksi és dunaszentgyörgyi mocsárerdők, mocsarak, láprétek Jobbára mezőgazdasági területekkel határolt, mélyebben fekvő területek, melyeket Ny-ról a Csámpai-patak, É-ról az „új beton csatorna”, délről és keletről pedig szántók határolják. A vizsgált terület egyetlen olyan természetvédelmi oltalomban levő része, amelynek egésze ugyan nem a 3, de a 10 kmes körön belülre esik. Mélyedésben levő, pangóvizes terület, melyben botanikai szempontból igen értékes láperdőket (Alnion), fűz-nyár ligeterdőket (Salicion albae), hozzájuk kapcsolódó mocsárréteket (Deschampsion caespitosae), nádasokat (Phragmition) és magassásosokat (Magnocaricion) találunk. A terület részletesen vizsgálandó északi csúcsán nagy kiterjedésű égeres láp- és mocsárerdők találhatók, leggyakrabban fűz-nyár ligeterdőkkel körülvéve. Az erdő szélén a fákra (Populus nigra, P x canessens, Salix alba) felfutó növények (Humulus lupulus) többfelé áthatolhatatlan fátyolvegetációt alkotnak. Az idei (2012. évi) tavasz rendkívül erős aszálya miatt a láperdőben alig volt víz, így annak vegetációját mellcsizma nélkül vizsgálhattuk. A láperdő szélében gyakori az év fájának választott zelnicemeggy (Prunus padus).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

54/152


14.7.7-12. ábra Zelnicemeggy (Prunus padus)

14.7.7-13. ábra Nádas fűzláp zsombéksással (Az északi rész jellegzetes élőhelye)

Bentebb haladva a Carex acutiformis elszórt csoportjai mellett az Iris pseudacorus és a feltörekvő csalánok voltak megfigyelhetők március közepén. Az égeres és a nyaras találkozásánál a magasabb részeken 10 000-nél több Leucojum aestivumot figyeltünk meg, melyeknek csak töredéke volt bimbós, ill. kinyílt állapotban. A zárt erdő mellett Salix cinerea, Salix fragilis és matuzsálem korú gömbös fejűre vesszőzött Salix albák díszlenek a nádasokban, tövüknél Carex elata zsombékokkal. A közönségesebb mocsári és vízparti növények pl. Lythrum salicaria, Lysimachia vulgaris, Lycopus europaeus, Stachys palustris, Galium palustre, Symphytum officinale és az állományalkotó Glyceria maxima, Sparganium erectum gyakoriak. Az utak mentén a Lysimachia nummularia kúszó szőnyegje jellemző. Az új beton csatornától délre eső égeres láperdő szélében több száz töve került elő a védett fehér madársisak orchideának (Cephalanthera damasonium), a láperdőben a nyári tőzikének (Leucojum aestivum) és öt töve a békakonty orchideának (Listera ovata). Ehhez a területhez nem messze mindössze öt tövére akadtunk a Natura 2000-es jelölőfajnak, a Cirsium brachycephalumnak. A rendkívül aszályos évnek és az inváziós fajok előrenyomulásának köszönhetően többszöri alapos terepi vizsgálattal sem sikerült megtalálni a védett növények közé tartozó Blackstonia acuminatát és Clematis integrifoliát. Az erdőket itt is leginkább Amorpha fruticosa, Acer negundo, Echinocystis lobata, és Solidago gigantea inváziója fenyegeti, valamint a szinte minden fára felkúszó, és gyakran a talajt is elborító Parthenocissus inserta-é. A terület bejárása során a következő élőhelytípusok felmérésére került sor: B1a – NEM TŐZEGKÉPZŐ NÁDASOK A láperdő északkeleti csúcsánál és a tőle keletre elhelyezkedő ÉNY-DK irányú keskeny mélyedésben találjuk nagyobb állományait. Állománykép A nád (Phragmites australis) abszolút dominanciája uralja az élőhelyet, melyhez főleg a területek szélein elszórtan különböző cserjék, ill. alacsonyabb fák (pl. Salix alba és a Salix cinerea, Salix fragilis, Sambucus nigra, Populus x canescens) keverednek. Jellemző fajok Az abszolút domináns nád (Phragmites australis (5)) leggyakrabban füzekkel (Salix alba (1), Salix cinerea (1), Salix fragilis (1), Salix caprea (1)) és szürke nyárral (Populus cinerea(1)) keveredik. Az utak széle felől gyakoribb zavarástűrő fajok: Rosa canina (1), Crataegus monogyna (2), Rubus caesius (2), Sambucus nigra (2). Ritkábban Rhamnus cathartica (1) vegyül bele. A közönségesebb mocsári növények mind jelen vannak benne: pl. Iris pseudacorus (1),

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

55/152


Lythrum salicaria (1), Lycopus europaeus (1), Lysimachia vulgaris (1), Stachys palustris (1), Galium palustre (1), Symphytum officinale (1), Potentilla anserina (1), Ranunculus repens (1), Ranunculus acris (1), Epilobium hirsutum (1), Sium latifolium (1). Védett növényfajok: Inváziós fajok Solidago gigantea (3), Acer negundo (1), Phytolacca americana (1), Parthenocyssus inserta (1), Echynocystis lobata (1) Vegetációs és táji környezet Minden esetben érintkezik füzes és nyaras mocsárerdőkkel (J2), mocsárrétekkel (D34) és nem zsombékoló magassásrétek (B5) keskenyebb-szélesebb sávjaival. A lágyszárú özönfajok állományai (04) elsősorban a terület beton csatornához közeli, északnyugati állományok mellett figyelhetők meg. Fiatal erdősítés (P3) érintkezik kisebb foltjaival a terület déli részein. Az utak és szántók mentén keskenyebb sávokban jellegtelen szárazgyepek (OC) futnak mellette. Alegységek, idetartozó típusok Nem tőzegképző nádasok Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok, szélsőséges csapadékviszonyok, szántók felől bemosódó növényvédőszerek, műtrágyák. B2 – HARMATKÁSÁS, BÉKABUZOGÁNYOS MOCSÁRI-VÍZPARTI NÖVÉNYZET Állománykép Magas, szélesebb levelű egyszikűek által uralt szalagszerű, foltszerű élőhely, amely elsősorban a Csámpai-patakot kísérő növényzetben, ill. a patak keleti oldalához kapcsolódó, időszakosan vizes mélyedésekben található meg. Jellemző fajok A társulás felső szintjében a Glyceria maxima (4), ill. a Sparganium erectum (4) uralkodik, mellettük elszórva, kisebb tömegben az Iris pseudacorus (3), a Sium latifolium (2) és a Berula erecta (1) jelenik meg. Fajai részben közösek az előző élőhellyel: Lycopus europaeus (2), Lysimachia vulgaris (1), Lysimachia nummularia (1), Lythrum salicaria (1), Stachys palustris (1). A csatorna víz felőli részén érintkezhet vele és részben keveredik hozzá Myosoton aquaticum (1), Myosotis palustris (1), hínár fajok közül Ceratophyllum demersum (1) és a felszínen úszó Potamogeton natans (1), a part felőli szélén többek között Scrophularia nodosa (1), Althea officinalis (1), a zavartabb részeken Aristolochia clematitis (2). Védett növényfajok: Inváziós fajok Aster x salignus (2), Solidago gigantea (1), Echynocystis lobata (1), Panicum miliaceum ssp. ruderale (1), Parthenocissus inserta (1). Vegetációs és táji környezet A csatorna partján leggyakrabban nem zsombékoló magassásrétek (B5), mocsárrétek (B34) és lágyszárú özönfajok állományainak (04) kisebb csoportjai, sávjai övezik. Az utak felőli részen keskenyebb sávokban jellegtelen száraz- (OC) és üde gyepek (OB) futnak mellette. Alegységek, idetartozó típusok Glycerietum maximae, Sparganietum erecti Természetesség: 4

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

56/152


Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok, túlzott kaszálás B4 – LÁPI ZSOMBÉKOSOK, ZSOMBÉK-SEMLYÉK KOMPLEXEK Állománykép Zsombékképző sásfajok alkotta jellegzetes zsombék-semlyék komplex, rendszerint alacsony fehérfüzek vagy szürke- és fehérnyarasok, ill. égeresek szélein, tisztásain, csatornák árterében. Tavasszal vízborításos területeken. Jellemző fajok A zsombéképítő faj itt kizárólag a zsombéksás (Carex elata (5)), melynek semlyékeiben jellegzetes nádas, harmatkásás, közönséges mocsári és mocsárréti fajok tenyésznek: pl: Iris pseudacorus (3), Juncus inflexus (2), Juncus articulatus (2), Glyceria maxima (2), Carex acutiformis (2), Symphytum officinale (3), Lythrum salicaria (2), Lysimachia vulgaris (2), a rekettyefüzes láphoz közelebbi oldalakon Calamagrostis canescens (1), a zavartabb részeken Lysimachia nummularia (1), Potentilla anserina (2) Calamagrostis epigeios (2), Pulicaria vulgaris (2), és ha nem száradt volna ki igen hamar, mint a láperdő, három km-es körzetbe már nem eső déli részén, akkor a semlyékekben megmaradó vízben jellegzetes Lemnetea fajok is megjelenhettek volna (Lemna minor, Spirodella polyrrhiza, Lemna trisulca). Védett növényfajok Epilobium palustre (2) Inváziós fajok Solidago gigantea (3), Echynocystis lobata (1), Panicum ruderale (1), Echinochloa crus-galli (1). Vegetációs és táji környezet A Csámpai-patakhoz futó erek mentén megfigyelhető állományok rekettyefűzlápokkal (J1a), mocsárrétekkel (D34), jellegtelen üde gyepekkel (OB), nem zsombékoló magassásrétekkel (B5), nem tőzegképző nádasokkal (B1a), ártéri és mocsári magaskórósokkal (D6), kisebb kékperjés foltokkal (D2) érintkeznek. A láperdő északkeleti csúcsán elhelyezkedőket füzes és nyaras mocsárerdők (J2) veszik körül. A lágyszárú özönfajok állományai (04) elsősorban a terület beton csatornához közeli, északnyugati állományok mellett figyelhetők meg, ill. a csatlakozó fiatal erdősítések (P3) mellett, a terület déli részein. Alegységek, idetartozó típusok Tipikus zsombékosok (Caricetum elatae) Természetesség:4 Veszélyeztető tényezők Rossz vízgazdálkodás, inváziós fajok, erdőtelepítés B5 – NEM ZSOMBÉKOLÓ MAGASSÁSRÉTEK Állománykép Kb 0,5-0,7 m magas, homogén, tömött sásgyep, melyben a kísérőfajok aránya elenyésző. Legnagyobb tömegben és legszebb kifejlődésben a láperdő északi csúcsának keleti oldalán találjuk, de jelen van a csatornák mentén, és a legtöbb mélyebb, számára megfelelően nedves területen. Jellemző fajok Abszolút domináns fajai típustól függően: Carex acutiformis (5), Carex riparia (5) és Carex acuta (5), melyek sűrű, magas szőnyegéhez keveredhet egy-két zsombék Carex elata (2), melyek felett néhány alacsonyabb Salix cinerea (2), Salix alba (1), Salix fragilis (1) vagy Salix triandra (1) van jelen. Jellegzetesek, különösen a felnyíltabb területeken az

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

57/152


olyan közönségesebb mocsári fajok, mint Lythrum salicaria (2), Lysimachia vulgaris (3), Galium palustre (2), Lycopus europaeus, Stachys palustris (2), Symphitum officinale (1), Iris pseudacorus (2), valamint a szálanként ide is keveredő Molinia hungarica (1). Védett növényfajok: Inváziós fajok Solidago gigantea (3), Echinochloa crus-galli (1), Echinocystis lobata (1), Parthenocissus inserta (2) Vegetációs és táji környezet Mocsárrétekkel (D34), nem tőzegképző nádasokkal (B1a), zsombékosokkal (B4), rekettyefűzlápokkal (J1a), kisebb kékperjés foltokkal (D2), ártéri és mocsári magaskórósokkal (D6), jellegtelen üde gyepekkel (OB), füzes és nyaras mocsárerdőkkel (J2), lágyszárú özönfajok állományaival (04), fiatal erdősítésekkel (P3) érintkeznek állományai. Alegységek, idetartozó típusok Tipikus magassásrétek, Olyan magassásrétek, melyekben elszórtan zsombékok is találhatók. Természetesség: 3 Veszélyeztető tényezők özönnövények, rossz vízgazdálkodás. D2 – KÉKPERJÉS RÉTEK Állománykép A kétszintes gyep képét a kékperjék ritkásan álló 70-90 cm magas zsombékjai uralják. A 3 km-es területnek csak a legdélebbi részén fordul elő néhány apró foltja a Csámpai-patakba gravitáló időszakos vízfolyások közelében. Jellemző fajok Az élőhelyen a Molinia hungarica (5) zsombékjai mellett jelentősebb borítást adhat az Agrostis stolonifera (3), a Carex acuta (3) és a Carex acutiformis (2). Nem ritkák: Picris hieracioides (2), Galium verum (2), és más közönségesebb nedves- és üde gyepi fajok, mint pl.: Centaurea jacea (2), Lythrum salicaria (2), Potentilla anserina (2), Poa pratensis (3), Juncus inflexus (3), Juncus articulatus (2), Serratula tinctoria (2), Eupatorium cannabinum (1), Pulicaria vulgaris (2), Mentha aquatica (2), Lotus corniculatus (2). Néhány kisebb zsombékkal jelen van Carex elata (1) és elszórtan a taposásra, zavarásra utaló Euphorbia seguierana (1), Achillea collina (1) és Pimpinella major (1) is. Védett növényfajok: Inváziós fajok Solidago gigantea (2) Vegetációs és táji környezet Mocsárrétekkel (D34), nem zsombékoló magassásrétekkel (B5), zsombékosokkal (B4), rekettyefűzlápokkal (J1a), nem tőzegképző nádasokkal (B1a), ártéri és mocsári magaskórósokkal (D6), jellegtelen üde gyepekkel (OB), füzes és nyaras mocsárerdőkkel (J2) Alegységek, idetartozó típusok Kékperjés rétek mocsárréti fajokkal Természetesség:3 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok, nem megfelelő vízellátottság, szomszédos vegetációtípusok ráhúzódása.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

58/152


D34 – MOCSÁRRÉTEK Állománykép A láperdő északi részén található élőhelyek nagyrésze degradáltabb, mint a déli részen megfigyelhetők. A kétszintű gyeptípus felső lágyszárú szintjében 80-100 cm-es, elsősorban magas pázsitfüvek és ritkábban sások dominálnak, melyekhez nagyobb mennyiségben keverednek feltűnő, színes virágú (virágzatú) kétszikűek. Jellemző fajok A felső lágyszárú szintben dominál: Festuca arundinacea (5), Poa pratensis (4), Alopecurus pratensis (4), Arrhenatherum elatius (3) és Agrostis stolonifera (3). Foltokban megjelenik Holcus lanatus (2), Bromus erectus (1), Briza media (1). A szárazabb, zavartabb területeken megjelenik Elymus repens (3) és Calamagrostis epigeios (2). Sások közül gyakoribb: Carex hirta (3), Carex otrubae (3), Carex flacca (2), Carex distans (2). A Carex elata (1) zsombékjai, ill. a Carex acutiformis (2) és a Carex riparia (2) kisebb gyepjei az élőhellyel mozaikoló zsombékoló (B4) és nem zsombékoló (B5) magassásrétek helyi szinúziumaiként értékelhetők. Jellegzetes egyszikű fajok voltak még a Juncus compressus (2) és az Iris pseudacorus (2). A feltűnő virágú kétszikűek közül Ranunculus acris (3), Galium verum (3), Achillea collina (2), Cirsium arvense (2), Cirsium canum (2), Sonchus arvensis (1), Lythrum salicaria (1), Lythrum virgatum (2), Symphytum officinale (2), Valeriana officinalis (2), Stachys palustris (2), Mentha longifolia (2), Mentha aquatica (2), Mentha arvensis (1) és Euphorbia palustris (1) voltak a legjellegzetesebbek a felső szintben. Az alsó szint gyakoribb fajai: Lotus corniculatus (3), Medicago lupulina (3), Trifolium pratense (3), Vicia cracca (3), Securigera varia (2), Potentilla anserina (3), Potentilla reptans (3), Galium palustre (2), Plantago lanceolata (2), Plantago major (1), Allium angulosum (1), Serratula tinctoria (1). Természetesen ezen az élőhelyen is megfigyelhető volt egy-egy magányosan, vagy kisebb csoportban növő bokor és fa a gyep körüli cserjésekből és erdőkből: Crataegus monogyna (1), Prunus spinosa (1), Rosa canina (2), Sambucus nigra (2), Salix cinerea (2), Populus nigra (2), Populus alba (1), Populus x canescens (1), Salix alba (2), Salix fragilis (1). Védett növényfajok Cirsium brachycephalum (1), Cephalanthera damasonium (1). Inváziós fajok Solidago gigantea (2), Asclepias syriaca (1), Amorpha fruticosa (2), Fraxinus pennsylvanica (1). Vegetációs és táji környezet Mint az egyik leggyakoribb diffúz élőhely, így a Dunaszentgyörgyi-láperdőnek gyakorlatilag szinte minden lágy- és fásszárú élőhelytípusával közvetlenül is érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Festuca arundinacea uralta mocsárrétek a legnagyobb mennyiségben Természetesség:4 Veszélyeztető tényezők Helytelen kaszálás (a gyep 1/3-1/5-nek 3-5 évente pihennie kellene, azaz csak szeptemberben lenne szabad ezeket a területeket lekaszálni), túltartott vadállomány (jelenleg csekély mértékű túrás, taposás), inváziós fajok (a kaszálatlan területeken homogén állományai vannak jelen).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

59/152


D6 – ÁRTÉRI ÉS MOCSÁRI MAGASKÓRÓSOK, ÁRNYAS- NYIRKOS SZEGÉLYNÖVÉNYZET Állománykép Színes, nagy virágú, (virágzatú) kétszikűek uralta növényközösség, főleg a fás- és lágyszárú közösségek határán. Jellemző fajok A láperdőkhöz kapcsolódva, az erdőszéleken legnagyobb mennyiségben Rubus caesius (4), Dipsacus laciniatus (3), Dipsacus pilosus (3) és Sisymbrium strictissimum (2) jellemző. A nyarasok mentén gyakori a Physalis alkekengi (2), míg a mocsárrétek felőli mélyebb, nedvesebb részeken Symphytum officinale (4), Iris pseudacorus (3), Rumex crispus (3), Stachys palustris (3), Epilobium hirsutum (2), Epilobium parviflorum (2), Eupatorium cannabinum (3), Mentha aquatica (2) Mentha longifolia, Lycopus europaeus (2), Lysimachia vulgaris (2), Lythrum salicaria (2) és Valeriana officinalis (1) virít. A nitrogénben gazdagabb térrészeken a Sambucus ebulus (4) és a Galeopsis speciosa (3) dominanciája nő meg. A leginkább zavart állományok erősen gyomosak, bennük igen gyakori: Agrimonia eupatoria (3), Arctium lappa (3), Cirsium arvense (3), Cirsium vulgare (2), Carduus acanthoides (2), Daucus carota (2), Artemisia vulgaris (2), valamint Chenopodium album (2). Védett növényfajok Cephalanthera damasonium (2) több ezer tő Inváziós fajok Solidago gigantea (3), Xanthium italicum (2), Amorpha fruticosa (2) Vegetációs és táji környezet Leggyakrabban magassásosok (B4, B5), nádasok (B1a), mocsárrétek (D34) és erdőszegélyek (láp- és mocsárerdők J6) érintkezési felületein találjuk, így ezek karakter- és kísérőfajai rendszeresen jelen vannak bennük. Alegységek, idetartozó típusok Leggyakoribb: „Üde, vizes erdők magaskórós szegélyei”, de emellett főleg a láperdő csatornái mellett szórványosan előfordul a „Vízfolyások nem D5-be sorolandó természetes zavarástűrő és generalista fajok uralta, kevert fajkészletű állományai” megnevezésű is. Természetesség: 3 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok és a túltartott vadállomány. OB – JELLEGTELEN ÜDE GYEPEK Állománykép A nedvesebb területek útjain, útszélein megtalálható, igen kevert fajkészletű gyepek. Ennek megfelelően lehetnek egyvagy kétszintesek, taposottak, vagy kaszáltak. A taposásnak kitettek alacsonyabbak, 10-30 cm magasak, míg a kaszáltak kaszálás előtt gyakran 70-90 cm magasak. Jellemző fajok Általában generalista fajok uralják az élőhelyet: Festuca arundinacea (4), Dactylis glomerata (4), Elymus repens (3), Poa pratensis (3), Poa annua (2), Agrostis stolonifera (2), Lolium perenne (3), Brachypodium sylvaticum (1), Deschampsia cespitosa (2), Calamagrostis epigeios (3), Digitaria sanguinalis (2), Setaria pumila (2), Carex hirta (2), Asparagus officinalis (1), Astragalus cicer (2), Agrimonia eupatoria (2), Rubus caesius (3), Achillea collina (3), Artemisia vulgaris (2), Carduus acanthoides (2), Cirsium arvense (2), Cichorium intybus (3), Plantago lanceolata (3), Plantago major (2), Daucus carota (3), Centaurea jacea (2), Urtica dioica (2).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

60/152


Védett növényfajok: Inváziós fajok Echinochloa crus-galli (3), Solidago gigantea (3), Asclepias syriaca (3), Parthenocissus inserta (1), Amorpha fruticosa (1), Aster x salignus (1). Vegetációs és táji környezet A láperdő valamennyi élőhelyével érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Igen kevert fajösszetételű, rendszeresen taposott, mélyen kaszált üde gyep. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők A kaszálás elmaradása, mely esetben az inváziós fajok elözönlenék a gyepet. Vaddisznók túrása, taposása. J1A – FŰZLÁPOK Állománykép Elsősorban a rekettye- és csigolyafüzek 3-5 méter magas, gömbölyded bokrai által uralt, nádasokkal, magassásosokkal körbevett kis kiterjedésű cserjések a Natura 2000 területeken kívül eső gyepek mélyedéseiben a Csámpai-csatorna keleti oldalához. Kiterjedésük gyakran nem, vagy csak alig éri el a rögzítendő minimális 100 m2-es kiterjedést. A rendkívül száraz 2011-es és a még szárazabb 2012-es év miatt a lápokban nyár közepére már nem volt víz, így az innen jelzett lápi növényfajok amphybikus elemei és érzékenyebb fajai nem kerültek elő. Jellemző fajok A cserjeszintben uralkodó a Salix cinerea (5). Mellette megjelenhet a Salix purpurea (2), főként a peremeken. A sűrű lomb alatti kevés fényben a lágyszárú szint borítása csekély, így főleg a széleken találkozunk nagyobb mennyiségben jellegzetes fűz és egyéb lápi, mocsári fajokkal. A 3-km-es területen csak itt fordul elő a Calamagrostis canescens (2). Gyakoribb fajok voltak: Solanum dulcamara (3), Carex acutiformis (2), Carex elata (2), Galium palustre (2), Lycopus europaeus (1), Lythrum salicaria (2), Lysimachia vulgaris (2), Lysimachia nummularia (1), Myosoton aquaticum (1). A területen jelzett Thelypteris palustris és Hottonia palustris a nagy szárazság miatt nem került elő. Védett növényfajok: Inváziós fajok Solidago gigantea (2), Phytolacca americana (1) Vegetációs és táji környezet Legnagyobb felületen zsombékoló (B4) és nem zsombékoló (B5) magassásrétekkel és nem tőzegképző nádasokkal (B1a), kisebb felületeken pedig kékperjés rétekkel (D2), mocsárrétekkel (D34), ártéri és mocsári magaskórósokkal (D6), jellegtelen üde gyepekkel (OB), ill. füzes és nyaras mocsárerdőkkel (J2) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Rekettyefűzláp Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők Nem megfelelő mennyiségű vízellátottság, túltartott vadállomány (vaddisznók).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

61/152


J2 – LÁP- ÉS MOCSÁRERDŐK Állománykép Viszonylag magas, 18-23 m-es égerek, ill. nyárfák, vagy másutt alacsonyabb, 8-15 m magas fehérfüzek általt uralt, rendszerint magassásosokkal, nádasokkal körülvett, gazdag lián és lágyszárú szintű erdők. A lombkoronaszint záródásától függően a cserjeszint 10-60 % -os, a lágyszárú szint 10-80 %-os záródású. Hosszan vízborított állományokban viszonylag nagyobb núdum foltok is előfordulhatnak. Ez leginkább a fehérfüzesekben, ritkábban az égeresekben és legkevésbé a nyarasokban jellemző. Jellemző fajok A lombkoronaszintben altípustól függően az Alnus glutinosa (5), a Populus x canescens (5) vagy a Salix alba (4) uralkodik. Ezek a fafajok egymással kisebb-nagyobb mértékben keverednek is. A lombkoronaszintet az égeresben szinte kizárólag az Alnus glutinosa (5) uralja, ami közé néhány Populus nigra (2) és Populus x canescens (2) is keveredhet. Ebben a szintben az inváziós fajok közül a Celtis occidentalis (1) és az Acer negundo (1) is jelen van. A cserjeszintet Sambucus nigra (3), Rhamnus catartica (3), Rubus caesius (3), Viburnum opulus (2), Crataegus monogyna (2), Cornus sanguinea (1), az inváziós kései meggy, a Padus serotina (2) uralja. Mellettük az erdő szélein a Salix caprea (1), a Salix cinerea (1) és a Salix purpurea (1) egy-egy példánya van jelen. Liánjai közül leggyakoribb a Humulus lupulus (3) és a helyenként mindent elfedő Parthenocissus inserta (4). A szintén inváziós Echinocystis lobata (2) viszonylag ritka, inkább a peremeken fordul elő. Lágyszárú szintjében a védett Leucojum aestivum (2) minden állományában jelen van, a 3 km-es körön belül is 10 000es nagysárgrendben él és terjed. Az égerek gyökerein élő nitrogénkötő sugárgombáknak, a vízhiánynak és a vadak túrásának, taposásának köszönhetően számos nitrofrekvens, zavarástűrő faj volt megfigyelhető a közönségesebb erdei, iszapfelszíni, mocsári és mezofil fajok mellett. Pl. Potentilla anserina (1), Lamium purpureum (2), Stellaria media (2), Arctium lappa (2), Plantago major (2), Ranunculus repens (3), Poa pratensis (2), Urtica dioica (3), Urtica urens (1), Geum urbanum (2), Galium aparine (2), Galium palustre (2) Glechoma hederacea (3), Alliaria petiolata (2), Allium scorodoprasum (2), Lysimachia nummularia (2), Geranium robertianum (2), Stellaria media (2), Galium palustre (2), Symphytum officinale (2), Myosotis palustris (2), Poa compressa (2), Carex acutiformis (2), Agrostis stolonifera (2), Bromus mollis (2), Juncus inflexus (2), Carex acuta (3) Iris pseudacorus (2). Inváziós fajok közül a Solidago gigantea (2) térnyerése jelentős. A szürkenyaras (Populus x canescens) alegység cserje- és lágyszárú szintje az égereshez hasonló összetételű, azonban a lágyszárú szintben a magas sások, Carex acutiformis (3), Carex elata (3), Carex riparia (2), Carex acuta (2) gyakoribbak, nagyobb tömegben vannak jelen. Szárazodásra utal, hogy igen sok benne a fiatal magyar kőris, a Fraxinus pannonica (2), amely a terület tölgy-kőris-szil erdőhöz (Fraxino pannonicaee – Ulmetum, J6) hasonló jellegét mutatja. A nem Natura 2000-es terület keleti szélén virágzott májusban három védett orchideafaj, közülük igen nagy mennyiségben a fehér és a kardos madársisak (Cephalanthera damasonium (2), Cephalanthera longifolia (1)), ill. jóval ritkábban a békakonty (Listera ovata (1)), aminek mindössze három szépen kinyílt tövét találtuk. Hasonló inváziós fajok fenyegetik égereseket. A fehérfüzes mocsárerdők cserjeszintje gyakorlatilag hiányzik, ill. ha a fehérfüzet cserjének tekintjük, akkor csak cserjeszintje van, a nyíltabbak aljnövényzetét magassásos (B4, B5), nádas (B1a) és békalencsés (Ac) mozaik adja, míg a zártabbak aljnövényzetében a környező területek magassásosainak (B4, B5), mocsárrétjeinek (D34), nádasainak (B1a) és magaskórósainak (D6) fajait találjuk kisebb-nagyobb csoportokban. Vegetációs és táji környezet Mindegyik típus érintkezik a területnek szinte az összes élőhelytípusával.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

62/152


Alegységek, idetartozó típusok Láperdők: égeres láperdő lábas égerekkel, égeres láperdő sásos típusa, fehérnyaras láperdő és fehérfüzes láperdő. Mocsárerdők: égeres mocsárerdő, füzes mocsárerdő, nyárfás mocsárerdő. Természetesség: 4 Sajnos a terület egészén igen sok az inváziós faj, és azok borítása különösen a szegélyekben igen magas. A terület 2012-ben erősen kiszáradt. Veszélyeztető tényezők Túltartott vadállomány (vaddisznó túrása, taposása), egyre szélsőségesebbé váló klíma. Inváziós fajok Acer negundo (3), Fraxinus pennsylvanica (1), Celtis occidentalis (1), Juglans nigra (1), Prunus serotina (1), Solidago gigantea (3), Parthenocissus inserta (3), Echnocystis lobata (1). OD – LÁGYSZÁRÚ ÖZÖNFAJOK ÁLLOMÁNYAI Állománykép Embermagasságú, homogén, tömött, augusztusban aranysárga szőnyege figyelhető meg a magas aranyvesszőnek. Jellemző fajok Gyakorlatilag „egyfajos” élőhely, az inváziós Solidago gigantea (5) uralja. Főleg tavasszal és kora nyáron még könnyebben megtalálhatjuk benne a környező területek nem zsombékoló magassásosainak (B5), mocsárrétjeinek (D34), nádasainak (B1a) és magaskórósainak (D6) fajait. Védett növényfajok:Inváziós fajok Solidago gigantea (5) Vegetációs és táji környezet Legnagyobb felületen nem zsombékoló magassásosokkal, (B5), mocsárrétjeivel (D34), nádasaival (B1a), valamint magaskórósaival (D6) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Magas aranyvesszős Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Nem értelmezhető. Több éves folyamatos kaszálással, legeltetéssel valamelyest visszaszorítható, de a kezelés abbahagyása után újra gyorsan meghódíthatja a területet. Mint propagulumforrás igen nagy veszélyt jelent környezetére.

14.7.7.7 Horgásztavak környéke Az erőmű közvetlen közelében, attól K-re található tórendszer, és a tavaktól északra elhelyezkedő, az erőművet hűtővízzel ellátó hidegvizes csatorna és az elvezető melegvizes csatorna, ill. a hozzájuk tartozó vízpartok és köztes nedves területek. A geometrikus elrendeződésű mesterséges tórendszerben jelentősebb hínárnövényzetet nem találtunk. A tórendszert nem tőzegképző nádasok és gyékényesek (B1b) rendszeresen nyírott, telepített jellegtelen üde (OB) gyep és ültetett fák

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

63/152


veszik körül. A vízhez közvetlenül csatlakozó fásszárú vegetációban gyakoribb fafaj a Salix alba, a Populus xcanescens, és a P. nigra, cserjék (P2a) közül a Rhamnus cathartica és a Salix cinerea dominál. Az üde, nyírott gyepekben említést érdemel a védett Ornithogalum refractum kettő töve egy vízhez levezető stég mellett. A területhez tartozónak kell venni az erőmű hideg és melegvizes csatornáit, és annak közvetlen növényzetét is, holott ezek a mesterséges csatornák növényzetüket illetően inkább a Duna partjával rokoníthatók. Közülük az értékesebb a hidegvizes csatorna partján található iszapnövényzet, mely ugyan erősen terhelt inváziós neophytonokkal (OD-I1), mégis néhány, hazánkban nem túl gyakori faj is előfordul benne. B1b - NEM TŐZEGKÉPZŐ NÁDASOK, GYÉKÉNYESEK ÉS TAVIKÁKÁSOK A horgásztavakat minden oldalról körbefogó élőhely Állománykép Magas egyszikűek dominálta, nádas habitusú élőhely néhány színes virágú kétszikűvel. Jellemző fajok A tavak partján jellegzetesen a Phragmites australis (5) uralkodik, mellette szubdominánsként a Typha latifolia (4), ritkábban a Typha angustifolia (4) jelenik meg. Több kisebb önálló foltban a Bolboschoenus maritimus (3), az Iris pseudacorus (3) és a Calamagrostis epigeios (3) állományait találjuk. Rájuk fut fel a Humulus lupulus (3), a Solanum dulcamara (3), a Fallopia convolvulus (2) és a Calystegia sepium (2), ill. közöttük kúszik a Rubus caesius (3). Ezekhez társulnak az olyan közönségesebb vízparti-mocsári növények, mint pl. Carex acutiformis (3), Eupatorium cannabinum (3), Lythrum salicaria (3), Epilobium hirsutum (3), Lycopus europaeus (3), Lysimachia vulgaris (3), Stachys palustris (2), Bidens tripartitus (3), Pastinaca sativa (3), Symphytum officinale (3), Pulicaria vulgaris (3), Mentha aquatica (3), Tussilago farfara (2), Juncus articulatus (2), Persicaria mitis (2), Physalis alkekengi (2), Cucubalus baccifer (2). A nedvesebb gyepek felől gyakori bennük: Carex distans (2), Sonchus oleraceus (2), Glechoma hederacea (2), Inula britannica (2), Ballota nigra (2), Artemisia vulgaris (2) és igen ritkán, főleg a tórendszer északi ágánál, a homoki gyepekhez közel, az Asparagus officinalis (1). Védett fajok: Inváziós fajok Solidago gigantea (3), Aster x salignus (2), Aster lanceolatus (1), Parthenocissus inserta (1), Echinochloa crus-galli (1), Amorpha fruticosa (2) Vegetációs és táji környezet Jellegtelen üde gyepekkel (OB) és üde cserjésekkel (P2a) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Nem tőzegképző nádas állományok Természetesség: 3 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok, helytelen nádvágás. OB – JELLEGTELEN ÜDE GYEPEK A halastavak közötti nyírott gyepek tartoznak ide. Állománykép Rendszeresen 6-7-cm-re nyírt gyep, melynek jellegzetes fajai esetleg a fák és cserjék mellett képesek elérni kifejlett méretüket.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

64/152


Jellemző fajok Igen kevert, főként olyan generalista fajok által uralt élőhely, amelyek a rendszeres kaszálást képesek elviselni, esetleg talajhoz lapulva, magasabb, ill. fászárú vegetáció közé húzódva azt túlélni. Ilyenek például: Festuca pratensis (3), Poa pratensis (3), Lolium perenne (3), Dactylis glomerata (3), Brachypodium sylvaticum (1), Deschampsia cespitosa (2), Calamagrostis epigeios (3), Digitaria sanguinalis (2), Setaria pumila (2), Astragalus cicer (2), Cucubalus baccifer (2), Agrimonia eupatoria (2), Artemisia vulgaris (2), Asparagus officinalis (1), Ballota nigra (2), Capsella bursa-pastoris (2), Carduus acanthoides (2), Cirsium arvense (2), Carex distans (2), Carex hirta (3), Centaurea banatica (3), Cichorium intybus (3), Convolvulus arvensis (3), Securigera varia (3), Equisetum arvense (3), Euphorbia virgata (2), Euphorbia cyparissias (3), Geum urbanum (2), Glechoma hederacea (3), Inula britannica (3), Lactuca serriola (2), Lathyrus tuberosus (2), Leontodon hispidus (2), Thrincia nudicaulis ssp. taraxacoides (2), Linaria vulgaris (2), Lotus corniculatus (3), Silene latifolia ssp. alba(3), Melilotus albus (2), Mentha arvensis (2), Odontites rubra (2), Ononis spinosa (2), Oxalis corniculata (2), Pimpinella saxifraga (2), Plantago lanceolata (3), Plantago major (3), Potentilla reptans f. supina (3), Rumex crispus (2), Senecio jacobaea (2), Sonchus asper (2), Stachys palustris (2), Taraxacum officinale (3), Trifolium repens (3), Tussilago farfara (2), Urtica dioica (3), Verbena officinalis (2), Viola odorata (2). A szárazabb területeken nagyobb dominanciával jelennek meg a szárazabb gyepekben is gyakori fajok, mint pl. Elymus repens (3), Cynodon dactylon (3), Bothriochloa ischaemum (1), Anchusa officinalis (1), Falcaria vulgaris (1), Hieracium pilosella (1), Lactuca saligna(1), Papaver rhoeas (1), Picris hieracioides (1), Reseda lutea (1), Silene vulgaris (1). Védett faja Ornithogalum refractum (1) Inváziós fajai Solidago gigantea (2), Asclepias syriaca (1), Ambrosia artemisiifolia (1), Amorpha fruticosa (2), Aster x salignus (2) Vegetációs és táji környezet Nem tőzegképző nádasokkal (B1a) és üde cserjésekkel (P2a) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Igen kevert fajösszetételű, rendszeresen taposott, mélyen kaszált, üde gyep. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők A kaszálás (szinte kizárt) elmaradásával az inváziós fajok előretörhetnek, a gyep alsó részére pedig a nádas húzódhat rá. P2a – ÜDE ÉS NEDVES CSERJÉSEK A tórendszer északi nyúlványának cserjése. Állománykép 4-5 méter magas, 3-5 méter széles, sűrű cserjesor. Jellemző fajok Rhamnus cathartica (5), Salix cinerea (5) Salix alba (3), Euonymus europaeus (3), Ulmus laevis (2), Amorpha fruticosa (2), Salix purpurea (1), Rosa canina (2), Sambucus nigra (2). Aljnövényzetét a víz felől a nádasok, a part felől a jellegtelen üde gyepek fajai adják, többek között Elymus repens (3), Dactylis glomerata (3), Calamagrostis epigeios (3), Ballota nigra (3), Cichorium intybus (3), Phragmites australis (4), Iris pseudacorus (3), Solanum dulcamara (2), Rubus caesius (3), Lythrum salicaria (3), Lysimachia vulgaris (2), Lycopus europaeus (3). Védett fajok: -

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

65/152


Inváziós fajok Amorpha fruticosa (2), Solidago gigantea (3), Aster x salignus (2), Aster lanceolatus (1), Parthenocissus inserta (1), Echinochloa crus-galli (1). Vegetációs és táji környezet Jellegtelen üde gyepekkel (OB) és nem tőzegképző nádasokkal érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Rekettyefűz mocsár, melyben a varjútövis benge domináns vagy szubdomináns. Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők Esetleges (nem valószínű) cserjeirtás során a gyalogakác inváziója. OD – LÁGYSZÁRÚ ÖZÖNFAJOK ÁLLOMÁNYAI, HIBRIDKATEGÓRIA: I1 – NEDVES FELSZÍNEK TERMÉSZETES PIONÍR NÖVÉNYZETE Állománykép Fél méter magas, a fűzlevelű őszirózsa kékesfehér virágzatai által uralt képű növényközösség a hidegvizes csatorna iszapos partján Jellemző fajok Plantago major (3), Persicaria mitis (3), Persicaria lapathifolia (2), Carex acuta (3), Carex acutiformis (1), Ranunculus repens(3), Rumex patientia (3), Rumex crispus (3), Rumex conglomeratus (3), Daucus carota (3), Rorippa palustris (2), Petrorhagia saxifraga (2), Equisetum arvense (2), Chenopodium rubrum (2), Lycopus europaeus (2), Tripleurospermum inodorum (2), Veronica anagalloides (2), Iris pseudacorus (1), Chenopodium album (1), Gnaphalium uliginosum (2), Cyperus glomeratus (1) Védett fajok: Inváziós fajok Az inváziós fajok uralkodnak: Aster salignus (5), Echinochloa crus-galli (5), Amaranthus albus (3), Amaranthus retroflexus (3), Amaranthus blitum (2), Xanthium strumarium (2), Acer negundo magonc (1), Datura stramonium (1) Természetesség: 2 Alegységek, idetartozó típusok Nedves felszínek iszapnövényzetével alkot hibridkategóriát, mivel az inváziós neophytonok aránya jóval nagyobb, mint 50 %. Vegetációs és táji környezet A part felé jellegtelen üde gyepekkel (OB) érintkezik. Veszélyeztető tényezők Az inváziós nyomás hatalmas, propagulumjaik ott várják az iszapban a számukra kedvező környezetet. Mivel a terület őrzött, így emberi zavarásra nem kell számítani.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

66/152


14.7.7.8 Mezőgazdasági területek, mezőgazdasági utak melléke A vizsgálat területén található mezőgazdasági művelés alatt álló területek (főként szántók) és a rajtuk vezető utak. A szántók és a mezőgazdasági utak, szegélyek felmérése folyamatos volt, általában a természetközeli élőhelyek ezeken az utakon közelíthetők meg. Ilyenkor néhány kiszállással és florisztikai felvételezéssel bekerültek a jegyzőkönyvbe ezeknek a területeknek is az adatai. Az utak és szegélyek rendszerint zavarás- és stressztűrő fajokból állnak, jóval fajszegényebbek és kevésbé struktúráltak mind térben, mind pedig időben, mint a természetközeli élőhelyek növényközösségei. Utak mentén az egyik legfontosabb zavarás a taposás, stressz pedig a vízhiány, a magas hőmérséklet és az erős besugárzás. Az erős stresszt és az erős zavarást egyszerre egyik növény sem képes elviselni. A nagyobb hő- és szárazságstresszhez alkalmazkodtak az ökörfarkkóró fajok (Verbascum lychnitis, V. phlomoides,) főleg homok talajokon, löszön pedig pl. az Ajuga chamaepitys. A taposást, mint zavarást remekül viseli homokon a Cynodon dactylon, a Sclerochloa dura, löszön az Elymus repens. Inváziós fajok közül különösen a homok területeken a kanadai betyárkóró (Conyza canadensis), a nagy széltippan (Apera spica-venti), az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) a szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca), a tövisperje (Tragus racemosus) és az átoktüske (Cenchrus incertus) jelenik meg. Ezekre a területekre a jellegtelen száraz- (OC) és üde (OB) területeknél leírtak igazak.

14.7.7.9 Az Erőmű belterülete és a csatlakozó részek (parkolók) Az erőmű kerítéssel körülvett belső területe, valamint a déli bejárónál található buszmegálló és parkoló mezsgyéi. Az erőmű parkolói és kerítéssel elzárt nyílt gyepjei a tőle nyugatra és délre elhelyezkedő homokterületekkel, valamint a vele északról csatlakozó páskomi résszel mutatnak florisztikai rokonságot. A kerítésen belül, a melegvizes csatorna melletti természetközeli erdő és a hidegvizes csatornától északra elhelyezkedő ártéri erdősáv valójában a Duna ártér része. Megemlítendő még mindenképpen a tervezett új blokkok konkrét helye, mely lebetonozott, de kevéssé karbantartott terület. Rajta pionír vegetáció fejlődött. Az erőmű parkolóit, mint rendszeresen kaszált, taposott és valószínűleg időről időre felülvetett, ill. vegyszerezett gyepeket fajszegénynek várnánk, ugyanakkor nem azok. A déli bejárónál egészen változatos homoki gyep (H5b, természetesség 2) figyelhető meg. Sok benne a Scleranthus annuus (3), a Potentilla arenaria (3), a Muscari racemosum (3), a Poa bulbosa (3). Apró pionírokban igencsak gazdag, itt leltünk rá a térségből még nem közölt Veronica hederifolia subsp. lucorum-ra (1). . Az erőmű kőfelszínei számos kiszáradástűrő mohának jelentenek remek életfeltételeket (Tortula ruralis, Grimmia pulvinata, G. cf. ovalis, G. cf. laevigata). Az erőműtől északra eső homoki gyepeknek (G1) nagyon jót tett a bekerítés és így a zavarás gyakorlatilag teljes hiánya. Több mint 10 000 töve pompázik már itt a védett homoki árvalányhajnak (Stipa borysthenica (4)) és a szintén védett, tizes nagyságrendben itt élő Dianthus serotinusnak (2). A nyílt homokpusztagyep gyorsan záródik, de maradtak még közel nudum területek, ahol a Fumana procumbens (4) és a Medicago falcata (4) talajon kúszó tövei csodálatos látványt nyújtanak. Ezen a területen szinte minden jobb homoki faj, közöttük a védett, bennszülött Sedum hillebrandtii (1) is jelen van. A melegvizes csatorna melletti erdő érdekessége, hogy ligeteiben előkerült a szintén védett Ornithogalum refractum (1) 12 töve és az erdő aljnövényzetében a középhegységet idéző Parietaria officinalis (2), mely az Alföld más területein ritkának mondható. Ezeken a homokterületeken is jelentős inváziós nyomást ad a Conyza canadensis (3), az Asclepias syriaca (3) és az Apera spica-venti (3). Ugyanakkor a rendszeres kaszálás állományaikat erősen visszaszorítja.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

67/152


Megvizsgáltuk a tervezett bővítés helyét. Szilárd burkolattal ellátott terület, melyen pionír vegetáció figyelhető csak meg, értékes fajok nélkül, azaz az erőműbővítést botanikai érték nem akadályozza.

14.7.7-14. ábra A homoki árvalányhaj az aszfaltúton összegyűlt talajt is meghódítja

14.7.7-15. ábra A csupasz homokfelszínen terjed a homoki lucerna (Medicago falcata)

14.7.7-16. ábra Az erőmű belterületének hullámzó árvalányhajas gyepje

G1 – NYÍLT HOMOKPUSZTAGYEPEK Az erőmű északi oldalán találjuk legszebb állományait. Állománykép Csekély, 10-70%-os záródású, kétszintes nyílt homoki gyep. Jellemző fajok A területen a nyílt homoki gyepeknek igen sok típusa található a 10 %-ban záródottól a 75 %-ban záródottig. A legnyíltabb (10 %-50 %-os borítású) területeken szinte csak a Fumana procumbens (5) és/vagy a Medicago falcata (5) kúszik a homokon néhány Sedum acre (4), Euphorbia seguierana (3), Stipa borysthenica (3), Koeleria glauca (3), Poa bulbosa (3), Bromus tectorum (3), Bromus squarrosus (3), Polygonum arenarium (4), Medicago minima (4), Erysimum

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

68/152


diffusum (3), Medicago lupulina (3), Festuca pseudovina (3), Vicia sepium (3), Artemisia campestris (3), Petrorhagia saxifraga (3), Petrorhagia prolifera (2), Equisetum ramosissimum (2) társaságában. A nyílt felszíneken főleg a Tortula ruralis (5) és a Cladonia cf. convoluta (3) alkotta kriptogám szint borítása is csekély, 1-15 % körüli. A zártabb, 50-75%-os borítottságú területeken a Stipa borysthenica (5) mellett a Festuca rupicola (5), a Bothriochloa ischaemum (5), a Koeleria glauca (5) mellett a Fumana procumbens (2), a Medicago falcata (2) Sedum acre (2), Euphorbia seguierana (3), Poa bulbosa (3) már jóval kisebb szerephez jut. A területen általánosan jelen van többek között: Anthemis ruthenica (3), Silene conica (3), Silene otites (3), Petrorhagia saxifraga (3), Petrorhagia prolifera (2), Artemisia campestris (3), Bassia laniflora (3), Salsola kali (3), Linaria genistifolia (3), Scabiosa ochroleuca (2), Cerastium glomeratum (3), C. semidecandrum (3), Minuartia glomerata (3), Veronica verna (3), Veronica triphyllos (3), Veronica hederifolia subsp. hederifolia (3), ritkábban Veronica hederifolia subsp. locurum, Veronica polita (3), Myosotis ramosissima (3) Myosotis stricta (3), Verbascum phlomoides (2), Verbascum lychnitis (2), Verbena officinalis (3), Agrimonia eupatoria (2), Thymus odoratissimus ssp. glabrescens (2), Medicago minima (2), Plantago arenaria (2), Eragrostis minor (2), Fumana procumbens (2), Picris hieracioides (2), Polygonum arenarium (3). A nyílt homokfelszíneket és a szilárd burkolatú utak szegélyét több helyen vastagon borítja a kiszáradás után nedvességet kapva néhány másodperc alatt újraéledő Tortula ruralis (5), amibe a nyílt homoki gyepek fajai, különösen a Sedum acre (4), Sedum sexangulare (2) és a védett Sedum hillebrandtii (2), valamint a gyepképző pázsitfüvek gyakran beleköltöznek. Védett fajok Stipa borysthenica (5) több mint 10 000 tő, Dianthus serotinus (2) kb. 30 tő, Sedum hillebrandtii (2) kb. 70 tő, Centaurea arenaria (2) kb. 70 tő. A szintén védett Corispermum nitidum-ot többszöri keresés után sem találtuk. Ennek oka, valószínűleg a gyepek – zavartalanságából adódó – erőteljes záródása. Inváziós fajok Asclepias syriaca (3), Conyza canadensis (2), Ambrosia artemisiifolia (2), Apera spica-venti (3), Tragus racemosus (1), Cenchrus incertus (1), Oenothera salicifolia (1), Robinia pseudo-acacia (2). Vegetációs és táji környezet Elsősorban akácültetvényekkel (S1) és ültetett erdei- és feketefenyvesekkel (S4), homoki sztyepprétekkel (H5b) és jellegtelen üde gyepekkel (OB) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Típusos természetközeli nyílt homokpusztagyep. Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok, esetleges emberi beépítés, úttisztítás. H5b – HOMOKI SZTYEPPRÉTEK Az erőmű északi részén, ill. a Duna gátján megtalálható gyepek. Állománykép Zárt, homoki gyep, a kaszálás gyakoriságától függően többé-kevésbé jól láthatóan kétszintű lágyszárú közösség, tavasszal a magas pázsitfüvek, nyáron (ősszel) a színes virágú kétszikű fajok habitusalakító képével. Jellemző fajok Az utak mellett jellemző pl. Bothriochloa ischaemum (4), Festuca pseudovina (4), Festuca rupicola (3), Cynodon dactylon (3), Ononis spinosa (3), Knautia arvensis (3), Carex stenophylla (3), Carex praecox (2). Cichorium intybus (3),

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

69/152


Berteroa incana (3), Trifolium arvense (3), Trifolium repens (2), Achillea collina (3), Plantago lanceolata (3), Plantago major (2), Portulaca oleracea (2), Thymus glabrescens (2), Centaurea arenaria (2), Silene latifolia ssp. alba(2). Védett növénye Centaurea arenaria (2), kb. 30 tő. Inváziós faja Asclepias syriaca (2), Robinia pseudo- acacia (2), Conyza canadensis (1), Ambrosia artemisiifolia (1), Apera spica-venti (3). A gátoldal észak-déli lefutású, kissé nedvesebb, pázsitfűfajokban és egyedekben jóval gazdagabb. Jellemzőbb fajai pl.: Bothriochloa ischaemum (4), Arrhenatherum elatius (4), Poa pratensis subsp. angustifolia (4), Festuca pseudovina (3), Cynodon dactylon, Portulaca oleracea (2), Anchusa officinalis (3), Cynoglossum officinale (3), Euphorbia cyparissias (3), Euphorbia seguierana (2), Euphorbia virgata (2), Galium aparine (2), Galium mollugo (3), Galium verum (3), Verbascum phlomoides (2), Verbascum lychnitis (2), Verbascum blattaria (2), Eryngium campestre (2), Salvia nemorosa (3), Achillea collina (3), Lotus corniculatus (2), Echium vulgare (2). Vegetációs és táji környezet Nyílt (G1) és zárt (H5b) homoki gyepekkel, jellegtelen üde gyepekkel (OB), akácültetvényekkel (S1), és fűz-nyár ártéri erdőkkel (J4) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Parlagon kialakult zártabb homoki gyepek. Természetesség: 3 Veszélyeztető tényezők Nem megfelelő időben, struktúrában és módon végzett kaszálás. OB – JELLEGTELEN ÜDE GYEPEK A Duna és a hidegvizes csatorna gátoldalainak jellegtelen üde gyepjei tartoznak ide. Állománykép Nyírott gyepek. Jellemző fajok Igen kevert fajkészletű gyep. Gyakoribb fajai pl.: Arrhenatherum elatius (4), Poa pratensis (3), Festuca arundinacea (4), Bromus sterilis (2), Festuca pseudovina (2), Lolium perenne (3), Dactylis glomerata (2), Potentilla reptans (3), Convolvulus arvensis (3), Bothriochloa ischaemum (1), Euphorbia cyparissias (2), Glechoma hederacea (2), Aristolochia clematitis (3), Astragalus cicer (1), Eryngium campestre(2) Achillea collina (3), Scabiosa ochroleuca (2), Ranunculus repens (2), Aristolochia clematitis (3), Carex hirta (3), Silene latifolia ssp. alba(3), Urtica dioica (3), Cardaria draba (2), Eryngium campestre (3), Cirsium arvense (3), Convolvulus arvensis (3), Stellaria media (3), Euphorbia cyparissias (3), Myosotis arvensis (2), Securigera varia (3), Taraxacum officinale (3), Ranunculus acris (2), Potentilla reptans (2), Potentilla argentea (2), Geranium pusillum (2), Achillea collina (3) Inváziós fajok Amaranthus retroflexus (2), Asclepias syriaca (2), Ambrosia artemisiifolia (1), Erigeron annuus (1), Conyza canadensis (1), Amaranthus blitum (1), Amaranthus albus (1) Alegységek, idetartozó típusok Igen kevert fajkészletű, generalista rétfajok uralta üde gyep.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

70/152


Vegetációs és táji környezet Nyílt (G1) és zárt (H5b) homoki gyepekkel, lágyszárú özönfajok állományaival (OD, lásd a Halastónál), fűz-nyár ártéri erdőkkel (J4) érintkezik. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Nem megfelelő időben, struktúrában és módon végzett kaszálás. J4 – FŰZ-NYÁR ÁRTÉRI ERDŐK A Duna gátja és a folyam közötti keskeny, (50-75 m széles) fás, ligetes élőhely. Állománykép 20-25 m magas, kevert lombkoronaszintű, több helyen felnyíló keskeny erdősáv. Jellemző fajok A lombkoronaszintben: Populus nigra (4), Populus x canescens (3), Salix alba (3), Fraxinus angustifolia ssp. pannonica (1), Juglans regia (1), Quercus robur (1). A cserjeszintben: Rubus caesius agg. (4), Rosa canina agg. (3), Crataegus monogyna (3), Sambucus nigra (1), Rhamnus cathartica (2). Lágyszárú szintjében a jellegtelen üde gyepek fajai figyelhetők meg nagyobb mennyiségben, mint pl: Festuca arundinacea (3), Bromus sterilis (2), Arrhenatherum elatius (3), Calamagrostis epigeios (3), Poa pratensis (3), Festuca pseudovina (2), Lolium perenne (3), Dactylis glomerata (2), Securigera varia (3), Potentilla reptans (3), Aristolochia clematitis (3), Carex hirta (3), Silene latifolia ssp. alba(3), Urtica dioica (3), Cardaria draba (2), Geranium pusillum (2), Achillea collina (3), Cirsium arvense (3), Convolvulus arvensis (3), Stellaria media (3), Euphorbia cyparissias (3), Myosotis arvensis (2), Ranunculus acris (2), Taraxacum officinale (3) Védett fajok: Inváziós fajai Fraxinus pennsylvanica (2), Acer negundo (2), Amorpha fruticosa (2). Echinochloa crus-galli (2), Aster x salignus (3), Aster lanceolatus (1). Vegetációs és táji környezet Jellegtelen üde gyepekkel (OB) és homoki sztyepprétekkel (H5b) érintkezik legnagyobb felületen. Alegységek, idetartozó típusok Őshonos nyárakat és füzeket tartalmazó, ártéri elöntést rendszeresen kapó, jellegtelen fajkészletű (részben telepített) állományok. Természetesség: 3 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok. RB – ŐSHONOS FAFAJÚ PUHAFÁS JELLEGTELEN VAGY PIONÍR ERDŐK Az erőmű déli oldalánál, a melegvizes csatornától délre, a mentett oldalon található kb. 24 hektáros puhafás erdő. Állománykép 20-25 m magas, vegyes lombkoronaszintű, száraz aljnövényzetű nyárfaerdő.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

71/152


Jellemző fajok A felső 20-25 méter magas lombkoronaszint záródása 40-70%-os, uralkodó faja a Populus nigra (5), de megjelenik itt a Populus x canescens (4) is szubdominánsként. A második, 15-18 méter magas lombkoronaszintben Populus x canescens (5), Populus nigra (4) Salix alba (3) és Fraxinus angustifolia ssp. pannonica (1) mellett inváziós Acer negundo (5), Celtis occidentalis (4) és Elaeagnus angustifolia (2) hódít. A cserjeszint záródása kb. 40%-os, leggyakoribb fajai: Crataegus monogyna (5), Sambucus nigra (4), Cornus sanguinea (2), Rhamnus cathartica (3), Humulus lupulus (2) Ligustrum vulgare (3) és az inváziós Celtis occidentalis (3). A lágyszárú szintben kevés az igazi erdei faj: Brachypodium rupestre (2), Parietaria officinalis (2), Prenanthes purpurea (1), Arctium lappa (1), Artemisia vulgaris (1), Bromus sterilis (2), Calamagrostis epigeios (2), Dactylis glomerata (2), Carex acutiformis (2), Cynoglossum officinale (2), Eryngium campestre (2), Erysimum diffusum (2), Galium aparine (2), Galium mollugo (2), Galium verum (2), Poa pratensis (2), Rubus caesius (2), Secale sylvestre (2), Solidago gigantea (2), Symphytum officinale (2), Urtica dioica (2), Verbascum phlomoides (2), Juglans regia (2). Védett fajok: Inváziós fajai Asclepias syriaca (3), Acer negundo (5), Celtis occidentalis (4) és Elaeagnus angustifolia (2) Vegetációs és táji környezet Jellegtelen száraz- (OC) és üde (OB) gyepekkel, valamint nyílt (G1) és zárt (H5b) homoki gyepekkel érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Mesterséges felszínek elegyes állományai. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Lágy- és fásszárú özönfajok inváziója. Az ármentesítés miatti folyamatos szárazodás során alakult az eredetileg fűz-nyár ligeterdő ezzé a jellegtelen erdővé. OC – JELLEGTELEN SZÁRAZ GYEPEK Az erőmű területén és környékén mindenütt előforduló élőhelytípus. Állománykép Rendszerint alacsonyra nyírt, vagy másodlagos felszínen (betonlap peremeken) kialakuló száraz gyepek. Jellemző fajok A tervezett beruházás betonlapjain igen vegyes, pionírként kolonizáló fajok alkotta gyep található olyan közönséges fajokkal, mint Anchusa officinalis (3), Arrhenatherum elatius (3), Bromus tectorum (3), Bromus hordaceus (3), Cerinthe minor (3), Chenopodium album (3), Convolvulus arvensis (3), Cynodon dactylon (3), Dactylis glomerata (3), Echium vulgare (3), Equisetum arvense (3), Erodium cicutarium (3), Festuca pratensis (3), Lotus corniculatus (3), Medicago sativa (3), Medicago lupulina (3), Melilotus officinalis (3), Papaver rhoeas (3), Poa bulbosa (3), Portulaca oleracea (3), Potentilla neglecta (3), Potentilla reptans (3), Potentilla arenaria (3), Potentilla argentea (3), Rumex crispus (3), Setaria pumila (3), Trifolium pratense (3), Valerianella locusta (3). A terület körülbelül 10 %-át borítja a Tortura ruralis (5) összefüggő párnája. Védett fajok: Inváziós fajai Asclepias syriaca (3), Conyza canadensis (3), Ambrosia artemisiifolia (3), Erigeron annuus (3)

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

72/152


Vegetációs és táji környezet A területen gyakorlatilag minden élőhellyel érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Igen kevert fajkészletű másodlagos száraz gyep Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők A gyep fennmaradását természetesen veszélyezteti a beruházás, azonban mint a fenti felsorolásból látszik, ezek a fajok Magyarországon nagyon gyakoriak, a gyep kialakulása másodlagos, így a beruházás ennek a beruházás konkrét helyén kialakult gyepnek a felszámolásával botanikai vonatkozású természetvédelmi érdeket nem sért. B1A – NEM TŐZEGKÉPZŐ NÁDASOK ÉS ÜDE CSERJÉSEK (P2A) MOZAIKJA Az erőmű északi részén található egy kisebb mélyedésben erősen degradált foltja. Állománykép A kis élőhelyfoltot a nád (Phragmites australis) uralja, szélén néhány fekete bodza (Sambucus nigra) és fűz (Salix spp.) bokorral. Jellemző fajok A domináns nád (Phragmites australis (5)) mellett a gyakoribb mocsári növények közül jellemző Ranunculus repens (1), Lythrum salicaria (1), Lycopus europaeus (1), Lysimachia vulgaris (1), Stachys palustris (1), Galium palustre (1), Symphytum officinale (1), Iris pseudacorus (1), Potentilla anserina (1), Epilobium hirsutum (1), Sium latifolium (1). Fásszárúak közül említendők a füzek (Salix alba (1), Salix cinerea (1), Salix fragilis (1), Salix caprea (1)) és a szürke nyár (Populus cinerea(1)). Védett növényfajok: Inváziós fajok Solidago gigantea (3), Acer negundo (1), Echynocystis lobata (1). Vegetációs és táji környezet Jellegtelen szárazgyepekkel (OC), nyílt homoki gyepekkel (G1) és erdősávokkal (RA) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok Nem tőzegképző nádasok Bokorfüzesekkel cserjésedő mocsarak Természetesség: 3 Veszélyeztető tényezők Szélsőséges csapadékviszonyok, rossz vízgazdálkodás. Inváziós fajok.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

73/152


14.7.7.10

Csatornák és partjaik

A legalább időszakosan folyóvízzel telített csatornák, különös tekintettel az Öv-csatorna kerítésen kívüli szakaszára és a Csámpai-patakra, valamint a kettőt összekötő beton csatornára. A csatornák partjai mindig üdébbek, és erős kitettségbeli különbség van egy K-Ny irányban húzódó gát vagy árok két partjának vegetációjában. Az eddig a vizsgálatok azt mutatták, hogy nincs jelentős különbség a környező területek és egy adott csatorna partjának vegetációja között. A déli beton csatornát főleg jellegtelen degradált száraz (OC) és üde gyepek (OB) kísérik, a csámpai pataknak már fajgazdag mocsári magaskórósokkal (D6), nádasokkal (B1a) és mocsárrétekkel (D34) benőtt partja van, lassabb folyású víztestjében a gyakoribb hínárfajok (Potamogeton crispus, Potamogeton natans, Potamogeton nodosus, Ceratophyllum demersum, Lemna minor) alkotják a hínárnövényzetet (Ac). Mivel mindezek az élőhelyek csak egy nagyon keskeny sávban találhatóak a kisvízfolyások peremén, így összességében a BA – fragmentális mocsári- és hínárnövényzet mozaikok álló- és folyóvizek partjainál kategóriába kerülnek. A 2012-es év extrém száraz volta miatt a Csámpai-patakból nyár végére teljesen eltűnt a víz. A patakot délebbre, a Dunaszentgyörgyi-láperdő északi csúcsától viszont az erőmű felől érkező beton csatorna táplálja, így onnan kezdve az egész vegetációs periódusban volt áramló víz.

14.7.7-17. ábra A teljesen kiszáradt Csámpai-patak 2012. szeptember 17-én

BA - FRAGMENTÁLIS MOCSÁRI- ÉS HÍNÁRNÖVÉNYZET MOZAIKOK ÁLLÓ- ÉS FOLYÓVIZEK PARTJAINÁL Az ebben a kategóriában található élőhelytípusok egymással erősen keveredve fordulnak elő a csatornák partjain. Elválasztásuk domináns fajaik alapján lehetséges, kísérőfajaik viszont rendszerint hasonlók. A csatorna partján olyan sűrűn váltják egymást, hogy gyakran egy-egy foltjuk nem is éri el a minimálisan felvételezendő méretet. Jellemző élőhelyek: Ac – Álló- és lassan áramló vizek hínárnövényzete. B1a – Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások B2 – Harmatkásás, békabuzogányos, pántlikafüves mocsári-vízparti növényzet B3 – Vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak B5 – Nem zsombékoló magassásrétek D6 – Mocsári magaskórósok

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

74/152


AC – ÁLLÓ- ÉS LASSAN ÁRAMLÓ VIZEK HÍNÁRNÖVÉNYZETE Kizárólag a beton csatorna szélén és a Csámpai-patak vízzel telt részén megfigyelhető kevés fajú hínárközösség, valamint az északi (páskomi) csatorna vizében található csillárkagyepek. Állománykép Potamogetonoid és lemnoid habitusú hínárok rendszerint keskeny sávja a part mentén, valamint alámerült zöld csillárkagyepek Jellemző fajok A beton csatornában és a Csámpai-patakban: Potamogeton natans (5), Potamogeton crispus (2), Potamogeton nodosus (1), Ceratophyllum demersum (5), Lemna minor (5). Ezzel szemben a páskomi csatornában csak Lemna minor (2) és egy csillárkamoszat faj (Charophyceae) volt jelen. Védett fajok: Inváziós fajok: Vegetációs és táji környezet A parton található mindegyik vegetációtípussal érintkezik. Alegységek, ide tartozó típusok Lassú folyású csatornák iszapos aljzaton. Lassú folyású csatornák homokos aljzaton. Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők Ha a vízellátás rapszódikusabbá válik, akkor eltűnhetnek. B1a – NEM TŐZEGKÉPZŐ NÁDASOK, GYÉKÉNYESEK ÉS TAVIKÁKÁSOK, B2 – HARMATKÁSÁS, BÉKABUZOGÁNYOS, PÁNTLIKAFÜVES MOCSÁRI-VÍZPARTI NÖVÉNYZET, B3 – VÍZPARTI VIRÁGKÁKÁS, CSETKÁKÁS, VÍZI HÍDŐRÖS, MÉTELYKÓRÓS MOCSARAK, B5 – NEM ZSOMBÉKOLÓ MAGASSÁSRÉTEK, D6 – MOCSÁRI MAGASKÓRÓSOK MOZAIKJA Állománykép Magas, merev és víz felé hajló, hosszú, keskenylevelű egyszikűek uralta vegetáció, melyekre széles levelű kétszikű fajok futnak fel, és melyekhez színes – sárga, kék, lila, fehér – virágú, virágzatú növények keverednek. Jellemző fajok Phragmites australis (2), Typha latifolia (3), Carex acuta (4), Carex riparia (4), Carex acutiformis (4), Juncus inflexus (3), Glyceria maxima (4), Sparganium erectum (4), Butomus umbellatus (3), Alisma plantago-aquatica (3), Equisetum palustre (3), Lythrum salicaria (3), Lycopus europaeus (3), Lysimachia vulgaris (3), Galium palustre (3), Stachys palustris (2), Mentha longifolia (3), Mentha aquatica (3), Scrophularia nodosa (2), Eupatorium cannabinum (3), Festuca arundinacea (3), Deschampsia cespitosa (3), Fallopia convolvulus (3), Rumex crispus (2), Epilobium palustre (2), Agrimonia eupatoria (3), Saponaria officinalis (2), Solanum dulcamara (3), Humulus lupulus (3), Myosoton aquaticum (2), Astragalus cicer (2), Myosotis arvensis (2), Galium mollugo (2), Medicago sativa (2), Linaria vulgaris (3), Malva neglecta. Védett fajok: -

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

75/152


Inváziós fajok Amorpha fruticosa (2), Solidago gigantea (3), Aster x salignus (4), Aster lanceolatus (1), Echinochloa crus-galli (3), Parthenocissus inserta (2), Datura stramonium (1), Xanthium italicum (1), Asclepias syriaca (2), Amaranthus retroflexus (2), Conyza canadensis (1), Panicum ruderale (2). Veszélyeztető tényezők Kaszálás, inváziós fajok, rendszeres kiszáradás a felső szakaszokon Természetesség: 4 Alegységek, ide tartozó típusok Folyók, patakok, erek és csatornák legtöbbször 1 – 3, de legfeljebb 10 méter széles parti mocsári zónája és a víztestben levő hínár. Vegetációs és táji környezet Jellegtelen üde (OB) és szárazgyepekkel (OC) és mocsárrétekkel (D34) érintkezik. Közelében található a Dunaszentgyörgyi-láperdő.

14.7.7.11

A 3 km-es körön belül eső terület antropogén élőhelyei

S1 – AKÁCÜLTETVÉNYEK A 3-km-es kör területén szinte mindenütt jelen levő antropogén vegetációtípus. Leggyakoribb a terület északnyugati részén, azaz a csámpai terület északi részén és a páskomi terület nyugati részén, legritkább a kör délkeleti, szántók és ártéri erők uralta részeken. Állománykép Különböző állományai különböző, de állományonként egykorú és törzsátmérőjű, rendszerint 10-15 m magas akácok által uralt, ritkás, világos faültetvények. Jellemző fajok Lombkoronájában az abszolút domináns akáchoz (Robinia pseudo-acacia (5)) keveredhet az erdei- (Pinus sylvestris (2)) és a feketefenyő (Pinus nigra (2)), valamint különböző nyárfafajok (Populus spp. (1)), ritkábban a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis (1)) és a Gleditsia triacanthos (2). Cserjeszintje gyér, leggyakrabban a fekere bodza (Sambucus nigra (3)), ritkábban az egybibés galagonya (Crataegus monogyna (3)), a gyepűrózsa (Rosa canina (2)) és a kökény (Prunus spinosa (1)) jelenhet meg benne. Aljnövényzetét foto- és nitrofrekvens lágyszárúak uralják. Közöttük leggyakoribbak: Bromus sterilis (5), Calamagrostis epigeios (4), Bromus tectorum, (3), Dactylis glomerata (3), Anthriscus cerefolium (4), Poa pratensis (2), Rubus caesius (3), Urtica dioica (3), Galium aparine (3). Védett faj: Inváziós fajok Robinia pseudo-acacia (5), Celtis occidentalis (1), Gleditsia triacanthos (1) Pinus nigra (2), Conyza canadensis (3), Ambrosia artrmisiifolia (3), Phytolacca americana (2), Erigeron annuus (3) Vegetációs és táji környezet Szinte minden szárazabb vegetációtípussal érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Ez az élőhely veszélyeztet más típusokat.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

76/152


S2 – NEMESNYARASOK A Duna mindkét oldalának talán leggyakoribb jellemző mesterséges élőhelye. Állománykép Sorba ültetett különböző korú, vágásérettségük felé akár 25-30 m magas nemesnyárfákból álló faültetvények, melyeknek cserje- és gyepszintje fajokban és egyedekben rendszerint szegény. Liánokkal befutott állományai közepesen gyakoriak. Jellemző fajok: Lombkoronaszintjében egyeduralkodó a Populus x euramericana (5), csak a szélein található egy-egy másik fafaj, leggyakrabban a Salix alba (1). Cserjeszintje leggyakrabban hiányzik, ha van, akkor leginkább Rubus caesius (3), Sambucus nigra (2), Rhamnus cathartica (1), Viburnum opulus (1), esetenként Cornus sanguinea (1). Az inváziós Amorpha fruticosa (2) és az Acer negundo (3) az irtott részeken, ill. a lékekben gyorsan szaporodik. Liánjai közül említést érdemel a Humulus lupulus (2), a Clematis vitalba (2), az inváziós Parthenocissus inserta (2), a Vitis riparia (2), ill. az Echinocystis lobata (2). Lágyszárú szintjében mocsári és üde erdei fajokkal is találkozhatunk: Polygonatum lapathifolium (2), Poa trivialis (2), Dactylis glomerata (2), Lysimachia nummularia (2), Lycopus europaeus (2), Carex acuta (2), Galium palustre (2), Solanum dulcamara (2), Glechoma hederacea (2), Galeopsis speciosa (2), Bidens tripartitus (2) Persicaria lapathifolia (2), és gyom jellegű fajokkal is: Cirsium arvense (2), Chenopodium album (2), Chenopodium polispermum (2). Védett faj Idősebb állományaiban tavasszal több millió töve található Scilla vindobonensisnek (3) és néhány száz töve a Leucojum aestivumnak (1). Inváziós fajok Amorpha fruticosa (2), Acer negundo (3), Vitis riparia (2), Parthenocissus inserta (2), Aster x salignus (3), Aster lanceolatus (3), Parthenocissus inserta (3), Solidago gigantea (3), Erigeron annuus (3), Bidens frondosa (2) Sorghum halepense (2), Echinocystis lobata (1), Datura stramonium (1). Vegetációs és táji környezet Fűz-nyár ártéri erdőkkel (J4), keményfás ártéri erdőkkel (J6), mocsárrétekkel (D34), akácosokkal (S1, S6), kevert fajkészletű, tájidegen lomboserdőkkel (S3), őshonos fafajú fiatalosokkal (P1), a gát löszgyepjeivel (H5a), homoki sztyepprétjeivel (H5b), jellegtelen szárazgyepjeivel (OC), ritkábban magassásosokkal (B5) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Tarvágás, prizmás tuskózás, inváziós fajok. S3 – EGYÉB ÜLTETETT TÁJIDEGEN LOMBOS ERDŐK A 3 km-es kör északkeleti részén, a Duna árterületén előforduló élőhely. Állománykép Jellemzően 15-18 m magas fákból álló, 80-90%-os lombkoronaborítású, változatos cserje- és lágyszárú szinttel rendelkező faültetvények.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

77/152


Jellemző fajok Lombkoronaszintjében uralkodik az Acer negundo (5), melyhez 0-50%-ban keveredik, így gyakran szubdomináns benne a Robinia pseudo-acacia (4). Ebben a szintben gyakori lehet még a Populus x euramericana (3), viszonylag ritka a Celtis occidentalis (2), a Juglans nigra (2) és a Fraxinus pennsylvanica (2). Cserjeszintjében Sambucus nigra (3), Crataegus monogyna (3), Rosa canina (2), Rhamnus cathartica (2) a leggyakoribbak. Lágyszárú szintjében mezofil, árnyéktűrő fajok dominálnak: Ranunculus ficaria (3), Geum urbanum (3), Urtica dioica (3), Dactylis glomerata (2), Anthriscus cerefolium (2), Dipsacus pilosus (1). Védett faj: Inváziós fajok Acer negundo (5), Robinia pseudo-acacia (4), Celtis occidentalis (2), Juglans nigra, Fraxinus pennsylvanica (2), Solidago gigantea (2), Aster x salignus (2). Vegetációs és táji környezet Akácosokkal (S1), nemesnyarasokkal (S2), keményfás ártéri erdőkkel (J6), őshonos fafajú (Quercus robur, ill. Populus nigra) fiatalosokkal, valamint szürkenyaras ártéri erdőkkel (J4) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Az élőhely inváziós fajok expanziós startpontjának tekinthető. S4 – ÜLTETETT ERDEI- ÉS FEKETEFENYVESEK Az akácosokkal együtt legnagyobb tömegben a 3 km-es terület északnyugati részén fordul elő, de a déli és délkeleti szántók, ill. a Duna délkeleti folyásának kivételével mindenütt megtalálható. Állománykép Különböző állományai különböző, de állományonként egykorú és törzsátmérőjű, rendszerint 10-15 m magas fekete- ill. erdeifenyők által uralt, az akácosnál jóval sötétebb faültetvények. Jellemző fajok Lombkoronájában az abszolút domináns erdei- (Pinus sylvestris (5)) és/vagy feketefenyőhöz (Pinus nigra (5)) keveredhet néhány szál akác (Robinia pseudo-acacia (2)), valamint főleg a széleken különböző nyárfafajok (Populus spp. (1)) és a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis (1)). Cserjeszintje gyakorlatilag hiányzik, csak a ritkásabbakban találunk néhány csenevész egybibés galagonyát (Crataegus monogyna (1)), gyepűrózsát (Rosa canina (1)) vagy kökényt (Prunus spinosa (1)). Aljnövényzete gyér, társulásközömbös fajok, pl. Bromus sterilis (1), Calamagrostis epigeios (1), Dactylis glomerata (1), Poa pratensis (2), Melica transsylvanica (1) jelenhet meg benne. Védett faj: Inváziós fajok Robinia pseudo-acacia (2), Celtis occidentalis (1), Gleditsia triacanthos (1), Pinus nigra (5), Conyza canadensis (1), Ambrosia elatior (1), Phytolacca americana (1), Stenactys annua (1). Vegetációs és táji környezet Szinte minden szárazabb vegetációtípussal érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

78/152


Ez az élőhely veszélyeztet más típusokat. S6 - NEM ŐSHONOS FAFAJOK SPONTÁN ÁLLOMÁNYAI A vizsgált terület északi felében mindenfelé elterjedt vegetációtípus. Az akácosok spontán terjedése vagy felszámolása utáni spontán kialakulása után létrejött élőhely. A csámpai részen különösen jellemző, hogy a nyílt homoki gyepekre (H5b), ill. jellegtelen szárazgyepekre (OC) terjedt rá az akácos (S1) a legeltetés és a kaszálás felhagyása után. A Duna árterén pedig a tarvágás utáni sarjadás révén kialakult állomány. Állománykép Az élőhely 40-70% -át 5-10 m magas, vékony törzsű akácok borítják. Jellemző fajok Robinia pseudo-acacia (5), Pinus nigra (1), Pinus sylvestris (1), Populus x canescens (1), Celtis occidentalis (1), Crataegus monogyna (3), Sambucus nigra (3), Rubus caesius (3), Rosa canina (2), Prunus spinosa (2), Calamagrostis epigeios (4), Poa pratensis (3), Festuca pseudovina (3), Cynodon dactylon (2), Bromus sterilis (3), Bromus tectorum (3), Allium scorodoprasum, Glechoma hederacea (3), Lamium purpureum (2), Urtica dioica (3), Galium aparine (3), Sambucus ebulus (2). Védett faj: Inváziós fajok Robinia pseudo-acacia (5), Celtis occidentalis (1), Pinus nigra (1), Asclepias syriaca (3), Pinus nigra (2), Conyza canadensis (3), Ambrosia artermisiifolia (3), Erigeron annuus (3). Vegetációs és táji környezet Szinte minden vegetációtípussal érintkezik Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Mint az inváziós fajok gócpontja, erősen veszélyezteti a mellette levő természetközeli társulásokat. P1 – ŐSHONOS FAFAJÚ FIATALOSOK Korábbi erdőterület helyén telepített őshonos fafajokkal történt telepítés. Állománykép Fiatal, 0,5-2 m magas sorokban növő csemeték által létrehozott, rendszerint zavarástűrő, magas egy- és kétszikű (gyakran inváziós) fajokkal többé-kevésbé benőtt élőhelyek. Jellemző fajok Quercus robur (5), Fraxinus pannonica (2), Ulmus laevis (2) Acer campestre (2), Populus nigra (5), Salix alba (2), Acer negundo (3), Crataegus monogyna (2), Rubus caesius (3), Prunus spinosa (2), Sambucus nigra (2), Poa pratensis (2), Carex spicata (2), Brachypodium sylvaticum (3), Dactylis glomerata (3), Cirsium arvense (3), Geum urbanum (2), Poa nemoralis (3), Alliaria petiolata (2), Urtica dioica (2), Galium aparine (2), Anthryscus sylvestris (3), Stellaria media (3), Viola odorata (3), Ranunculus ficaria (3), Glechoma hederacea (3), Symphitum officinale (3), Humulus lupulus (3), Calamagrostis epigeios (3), Cirsium palustre (2), Lythrum salicaria (2), Lysimachia vulgaris (2), Lycopus europaeus (2). Védett faj: -

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

79/152


Inváziós fajok Acer negundo (3), Amorpha fruticosa (2), Solidago gigantea (3), Aster x salignus (2). Vegetációs és táji környezet Mocsárrétekkel (D34), zsombékoló (B4) és nem zsombékoló magassásosokkal (B5), újonnan létrehozott őshonos fafajú erdősítésekkel (P3), száraz gyepekkel (H5a, H5b, OC), egyéb ültetett tájidegen lomboserdőkkel (S3) és keményfás ártéri erdőkkel (J6) érintkeznek állományai. Alegységek, idetartozó típusok Quercus robur telepítések – a vizsgált terület északkeleti részén az ártérben a gát mellett. Populus nigra telepítések – a vizsgált terület délnyugati részén, a Dunaszentgyörgyi-láperdő közelében. Természetesség: 2 Veszélyeztető tényezők Inváziós fajok, túltartott vadállomány. P2c – IDEGENHONOS CSERJEFAJOK URALTA ÁLLOMÁNYOK A Duna jobb (nyugati) partján a melegvizes csatornától délre, a gátoldal árterületi tövében kb. 450 m hosszan, egy keskeny, 10-30 m széles sávban találjuk a legnagyobb állományát. Állománykép A gyalogakác 1-3 m magas bokrainak 80%-os záródású élőhelye Jellemző fajok Az állományalkotó Amorpha fruticosa (5) mellett olyan közönségesebb lágyszárú fajok a leggyakoribbak, mint pl.: Poa pratensis (3), Calamagrostis epigeios (3), Elymus repens (3), Cynodon dactylon (3), Lolium perenne (2), Poa annua (2), Plantago major (2), Festuca pseudovina (2), Anchusa officinalis (2), Cynoglossum hungaricum (2), Echium vulgare (2), Convolvulus arvensis (2), Carduus acanthoides (2), Euphorbia cyparissias (2), Chenopodium album (2), Polygonum aviculare (2), és Sambucus ebulus(1). Védett faj: Inváziós fajok Amorpha fruticosa (5), Conyza canadensis (2), Asclepias syriaca (1) Vegetációs és táji környezet A gát szárazgyepjeivel (H5a, H5b, OC) és fehérfüzes ártéri erdőkkel (J4) érintkezik. Alegységek, idetartozó típusok: Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők Az itt található nagy mennyiségű gyalogakác veszélyezteti a vele érintkező élőhelyeket. P3 – ÚJONNAN LÉTREHOZOTT ŐSHONOS, VAGY IDEGENHONOS FAFAJÚ FIATAL ERDŐSÍTÉS Gyepek és felhagyott szántók helyén létrehozott őshonos (kocsányos tölgy, magyar kőris) vagy idegenhonos (akác) állományok.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

80/152


Állománykép Fiatal, 0,5-2 m magas sorokban növő csemeték által létrehozott, rendszerint zavarástűrő, magas egy- és kétszikű (gyakran inváziós) fajokkal többé-kevésbé benőtt élőhelyek. Jellemző fajok Quercus robur (5), Fraxinus pannonica (2), Ulmus laevis (2). Acer campestre (2), Acer negundo (3), Robinia pseudoacacia (5), Crataegus monogyna (1), Rubus caesius (1), Prunus spinosa (1), Sambucus nigra (1), Poa pratensis (2), Dactylis glomerata (3), Cirsium arvense (3), Geum urbanum, Urtica dioica (2), Galium aparine (2). Stellaria media (3), Glechoma hederacea (3), Symphitum officinale (3), Calamagrostis epigeios (3), Lythrum salicaria (2), Cirsium palustre (2), Lysimachia vulgaris (2), Lycopus europaeus (2), Mentha pulegium (2), Carex acutiformis (2). Védett faj: Inváziós fajok Acer negundo (3), Amorpha fruticosa (2), Solidago gigantea (4), Aster x salignus (3,. Datura stramonium (1), Sorghum halepense (2), Echinocystis lobata (1) Vegetációs és táji környezet Akácosokkal (S1), telepített erdei- és feketefenyvesekkel (S4), szántókkal, homoki sztyepprétekkel (H5b), jellegtelen szárazgyepekkel (OC), szürkenyaras mocsárerdőkkel (J2), akácosok spontán állományaival (S6), mocsárrétekkel (D34), zsombékoló (B4) és nem zsombékoló magassásosokkal (B5) érintkeznek állományai. Alegységek, idetartozó típusok Quercus robur és Fraxinus pannonica telepítések – a vizsgált terület délnyugati részén, a Dunaszentgyörgyi-láperdő közelében. Robinia pseudo-acacia telepítések a csámpai rész északnyugati oldalán. Természetesség: 1 Veszélyeztető tényezők: Inváziós fajok, túltartott vadállomány.

14.7.8 A 3 KM-ES KÖRÖN BELÜL ESŐ TERÜLET FLÓRÁJA A 3 km-es kör teljes fajlistáját az elektronikus mellékletben lévő Fajlista mappa tartalmazza

14.7.8.1 A védett fajok listája A növényfajok táblázatba rendezése úgy történt, hogy lehetőség nyíljon a 2003-as és a 2012-es florisztikai adatok összehasonlítására. Az adatok az elektronikus mellékletként átadott 10_Botanika_mellekletek Fajlista mappájában található. A táblázat felépítése: Az MKD-ban vállaltakhoz képest tartalmában és felépítésében nem, de stílusában változtattunk rajta a könnyebb feldolgozhatóság érdekében. Első oszlop: Fajok családok szerinti bontásban, ezen belül A védett fajok világoskék cellakitöltéssel A kultúr-, illetve kerti növények kivadulásai vagy tájidegen fajok spontán előforduló egyedei zöld cellakitöltéssel 1999-2003 között és 2012-ben is előkerült fajok – feketével szedve Csak 2012-ben előkerült fajok – pirossal szedve Csak 1999-2003 között előkerült fajok – kékkel szedve

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

81/152


A 3-km-es körön belül nem található, de 1999-2003-ban a körön kívülről jelzett fajok – sötétkékkel szedve, vastagítva. Második-, harmadik-….tizenkettedik oszlop: vizsgálati területek név szerint (1. Duna árterülete, 2. árvízvédelmi gát …. 13. Duna-parti erdők) Cellakitöltés:

2012 előtt és 2012-ben is megtalált faj: sárga kitöltéssel 1 2012 előtt jelzett, de 2012-ben nem talált faj: fekete, kitöltés nélküli 2 2012 előtt nem jelzett, de 2012-ben megtalált faj: piros vastagított, kitöltés nélküli 1

A változtatás oka, hogy az így létrehozott excel táblázat könnyebben kezelhető. Ennek megfelelően a fajlista celláinak jelölései: Védett fajok

1999-2003 között és 2012-ben is előkerült fajok Csak 2012-ben előkerült fajok Csak 1999-2003 között előkerült fajok A 3-km-es körön belül nem található fajok (1999-2003).

1 1 2

Idegenhonos fajok, kultúr-, illetve kerti növények kivadulásai vagy tájidegen fajok spontán előforduló egyedei.

A védett fajokat külön táblázatban tüntettük fel, megadva azok tőszámait, ill. ahol ez nehézségbe ütközik, ott a polikormonjaik számát.

14.7.8.2 A védett fajok térképi megjelenítése A védett fajok térképi jelölése szimbólumokkal történt. A foltok nagysága az egy helyen található egyedek számával arányos. Az egyes térképek bemutatják az adott fajok pontos lokalitásait. Az eredmények az elektronikus melléklet Vedett_jelolo_fajok nevű mappájában talalható. A védett fajokhoz mellékelt táblázat megadja az egyes fajok előfordulásának pontos koordinátáit, így vektoros térképet használó programban az előfordulási hely nagy pontossággal visszakereshető.

A nagyobb szimbólum magasabb fajszámot jelöl. 14.7.8-1. ábra Ábramagyarázat ponttérképeken előforduló fajjelölésekhez

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

82/152


A térképeken az archív (Farkas 2003) és a 2012-es eredményeket is megjelöltük.

14.7.8.2.1 Equisetum variegatum Schleich. - tarka zsurló

14.7.8-2. ábra Equisetum variegatum Schleich. - tarka zsurló

A régi helyen, az erőmű északi bejárójától északnyugatra nem találtuk, viszont előkerült a csámpai részen, nedves cserjésben (P2a) két helyen is. A nyugatabbiban kb. 70, a keletebbiben kb. 30 példánya.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

83/152


14.7.8.2.2 Sedum hillebrandtii Fenzl – homoki varjúháj

14.7.8-3. ábra Sedum hillebrandtii Fenzl – homoki varjúháj

Az 1999-2003-ban jelölt területen mi kb. 100 tövét találtuk. A mocsárerdő melletti degradált homoki gyepen (G1) szintén előkerült 3 töve, az erőmű belterületének északi részén 15 töve és a hidegvizes csatorna gátja mellett 2 kicsi töve.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

84/152


14.7.8.2.3 Epilobium palustre L. – mocsári füzike

14.7.8-4. ábra Epilobium palustre L. – mocsári füzike

A Dunaszentgyörgyi-láperdő Natura 2000-es terület határának keleti oldalán egy zsombéksásosodó magassásosban (B5) találtuk 2 tövét. Fennmaradása bizonytalan.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

85/152


14.7.8.2.4 Alkanna tinctoria (L.) Tausch – homoki báránypirosító

14.7.8-5. ábra Alkanna tinctoria (L.) Tausch – homoki báránypirosító

Az erőműtől délre mi csak kb. 30 tövét találtuk, viszont egy új előfordulást is detektáltunk, a csámpai részen, jó állapotú nyílt homoki gyepben (G1) kb. 40 tő virított.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

86/152


14.7.8.2.5 Achillea ochroleuca Ehrh. – homoki cickafark

14.7.8-6. ábra Achillea ochroleuca Ehrh. – homoki cickafark

Az erőműtől délre mi megtaláltuk 6 polikormonját, a déli bejáró mellett nem találtuk, a páskomi részen a gát tövében szintén előkerült 1 polikormonja.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

87/152


14.7.8.2.6 Allium sphaerocephalon L. – bunkós hagyma

14.7.8-7. ábra Allium sphaerocephalon L. – bunkós hagyma

Az erőműtől délre található homokterületen 3 tövét találtuk meg.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

88/152


14.7.8.2.7 Centaurea arenaria MBex Willd. – homoki imola

14.7.8-8. ábra Centaurea arenaria MBex Willd. – homoki imola

Az erőmű hidegvizes befolyójától északra található gátoldal homoki sztyepprétjein. A Páskom területen nyílt homoki gyepek az erőmű északi bekötőút melletti és a városhatár alatti részen. A páskomi rész legdélebbi oldalán található a sok nyílt homokfelszínnel borított motocross pályán közel 100 töve, és az erőmű szomszédos homokiterületein nagy számban él. A csámpai oldal északnyugati részén található nyílt homokpusztagyepekben, illetve a homoki sztyeppréteken néhány tíz tövét találtuk meg. Az erőmű kerítésének délnyugati sarkától kb. 300 m-re, nyugatra található egy homokbánya, a hozzá kapcsolódó gyepekben 26 töve él. Az erőműtől délre eső területeken jó állapotú árvalányhajas többé-kevésbé zárt homoki gyepben található 3 töve.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

89/152


Az erőmű melletti felhagyott szántókon fellelhető, igen erősen degradált, de már sztyeppi fajokat is tartalmazó zárt homoki gyepben néhány tíz töve fordul elő elszórtan. Az erőmű belterületén, az északi oldalán található nyílt homokpusztagyepekben kb. 70 tő. Az erőmű északi részén, ill. a Duna gátján megtalálható homoki sztyeppréteken az utak mellett fordul elő kb. 30 tő. A Paksi ürgemező dombjainak tetején kisavanyodott környezetben, pannon homoki gyepekben.

14.7.8.2.8 Centaurea sadleriana Janka – Sadler imola

14.7.8-9. ábra Centaurea sadleriana Janka – Sadler imola

Az árvízvédelmi gáton több száz tővel van jelen a gát tető és -oldal teljes hosszában. A Paksi ürgemezőn található pannon homoki gyepekben.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

90/152


14.7.8.2.9 Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce – fehér madársisak

14.7.8-10. ábra Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce – fehér madársisak

Az erőmű környéki homokterületeken, 6-os számú főúttól kb. harminc méterre kezdődik, és az irtás teljes szélességében szinte teljesen (kb. 30. méter híján) az északi bekötő útig kb.1200-1300 virágzó tövet találtunk. A Dunaszentgyörgyi-láperdő szélén nagy mennyiségben.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

91/152


14.7.8.2.10 Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch – kardos madársisak

14.7.8-11. ábra Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch – kardos madársisak

2500 virágzó tő, amely állománya a 6-os számú főúttól kb. harminc méterre kezdődik, és az irtás teljes szélességében szinte teljesen (kb. 30. méter híjján) az északi bekötő útig ér ki. A Dunaszentgyörgyi-láperdő szélén nagy mennyiségben.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

92/152


14.7.8.2.11 Cirsium brachycephalum Juratzka – kisfészkű aszat

14.7.8-12. ábra Cirsium brachycephalum Juratzka – kisfészkű aszat

A Dunaszentgyörgyi-láperdő déli részén 8000 tövet találtunk, melyből 1200 virágzott. Még legalább ugyanennyi található a vizsgált területtől délre eső nem védett területeken.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

93/152


14.7.8.2.12 Corispermum nitidum Kit. – fényes poloskamag

14.7.8-13. ábra Corispermum nitidum Kit. – fényes poloskamag

A páskomi rész legdélebbi oldalán található. A sok nyílt homokfelszínnel borított motocross pályán több mint ezer tövét találtuk meg. A csámpai oldal északnyugati részén található nyílt homokpusztagyepeken 7 tövét figyeltük meg. A déli bejáró déli oldalát szegélyező akácostól délre eső homokbányánál és környékén 23 tövet számoltunk meg. Az erőmű kerítésének délnyugati sarkától kb. 300 m-re, nyugatra található. Egy homokbánya csupasz széléről 10 töve került elő. A Paksi ürgemezőn, nyílt homokpusztagyepben.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

94/152


14.7.8.2.13 Dianthus deltoides L. – réti szegfű

14.7.8-14. ábra Dianthus deltoides L. – réti szegfű

Az erőmű környéki homok területen előkerült 3 töve a déli (új) beton csatornától északra egy fenyvesekkel körülvett homokdombon.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

95/152


14.7.8.2.14 Dianthus giganteiformis Borb. ssp. pontederae (Kern.) Soó – nagy szegfű

14.7.8-15. ábra Dianthus giganteiformis Borbssppontedere (Kern.) Soó – nagy szegfű

Az árvízvédelmi gátnak az erőmű hidegvizes befolyójától északra található gátoldali gyepjeiben találtuk meg.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

96/152


14.7.8.2.15 Dianthus serotinus Wet K. – kései szegfű

14.7.8-16. ábra Dianthus serotinus Wet K. – kései szegfű

A csámpai oldal északnyugati részén található nyílt homokpusztagyepben kb. 200 tő figyelhető meg.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

97/152


14.7.8.2.16 Leucojum aestivum L – nyári tőzike

14.7.8-17. ábra Leucojum aestivum L – nyári tőzike

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

98/152


MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

99/152


MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

100/152


A Duna bal (keleti) partjának északi részén, a gát tövében találhatók. Keményfás ligeterdőkben százas nagyságrendben él. A Dunaszentgyörgyi-láperdőben 100 000-es nagyságrendben él, és terjed. A Tolnai-Duna területén több ezres állomány él. Az Imsósi erdőben néhány száz példány fordul elő.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

101/152


14.7.8.2.17

Neottia ovata (Listera ovata (L.) RBr.) — békakonty (tojásdad békakonty)

14.7.8-18. ábra Neottia ovata (Listera ovata (L.) RBr.) — békakonty (tojásdad békakonty)

Az erőmű környéki homokterületeken, 6-os számú főúttól kb. harminc méterre kezdődik és az irtás teljes szélességében szinte teljesen (kb. 30. méter híján) az északi bekötőútig mindössze 5 tövet, 2 virágzó és három vegetatív állapotút találtunk.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

102/152


14.7.8.2.18

Ornithogalum refractum KitEx Willd. – csilláros sárma

14.7.8-19. ábra Ornithogalum refractum KitEx Willd. – csilláros sárma

A horgásztavak környékén, az üde nyírott gyepekben kettő töve él egy vízhez levezető stég mellett. Az erőmű belterületén, a melegvizes csatorna melletti erdőben 12 töve él. A Tolnai-Duna részen, fűz-nyár ártéri erdőben néhány tizes állománya él.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

103/152


14.7.8.2.19

Scilla vindobonensis Speta – ligeti csillagvirág

14.7.8-20. ábra Scilla vindobonensis Speta – ligeti csillagvirág

A Tolnai-Duna rész fekete- és fehérnyaras ártéri erdeinek aljnövényzetében milliós nagyságrendben él.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

104/152


14.7.8.2.20

Stipa borysthenica Klokov – homoki árvalányhaj

14.7.8-21. ábra Stipa borysthenica Klokov – homoki árvalányhaj

Nyílt homokpusztagyepen a Páskomban, dombtetőn 7 tő él. A csámpai oldalon, északnyugaton található nyílt homokpusztagyepekben 10 000 tőnél nagyobb számban tenyészik. Az erőmű környéki nyílt homokpusztagyepekben kb. 600 tő. Az északi bekötőút és az összekötő út találkozásánál néhány tíz töve virít. Dél felé haladva az északi bejárót a délivel összekötő úton, attól jobbra, homoki gyepeken több száz tő található. Az erőműtől délre eső területeken többé-kevésbé zárt homoki gyepben több száz töve él. Az erőmű belterületén az erőműtől északra eső homoki gyepekben több mint 10 000 töve pompázik.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

105/152


14.7.8.2.21

Urtica kioviensis Rogow. – kúszó csalán (lápi csalán)

14.7.8-22. ábra Urtica kioviensis Rogow. – kúszó csalán (lápi csalán)

A Dunaszentgyörgyi-láperdő északi részén két tövét találtuk meg.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

106/152


14.7.8.3 A flóraadatok összehasonlítása A 2003-as (Farkas 2003) és a 2012-es flóralistákból elkészítettük a Természetvédelmi Érték Kategóriák (TVK) –, Szociális Magatartási Típusok (SBT) – és Természetességi Értékszámok (Val) szerint a csoportrészesedési diagramokat és összehasonlítottuk azokat. A szöveges értékelés bemutatja a terület flóráját, különös tekintettel a védett és inváziós fajokra, és a diagramok alapján összehasonlítja a 2003-as és 2012-es felméréseket. Tárgyalja a területet esetleg veszélyeztető környezeti tényezők (pl. szárazodás, tűz, elöntés, taposás, helytelen legeltetés, kaszálás, bányászat, beszántás, invázió) hatásait. A vizsgált terület összehasonlító fajlistáját az elektronikus mellékletben lévő Fajlista mappa tartalmazza. Mivel a két botanikai vizsgálat területe csak részben, igaz nagyobb részben átfed, ezért a két időszak adatainak összehasonlításánál csak nagyon óvatos kijelentéseket szabad tenni. Mindehhez hozzájön, hogy az előző felmérés flóralistájának összeállítására öt év (1999-2003) állt rendelkezésre, míg a jelenlegi elkészítésére mindössze egy év (2012), és ez is az elmúlt 100 év egyik legszárazabb esztendeje volt. A felmérést megelőző év is rendkívül csapadékszegény volt, így a vizes élőhelyek hamar kiszáradtak, bennük és körülöttük a megfelelő vízi, mocsár és lápi vegetáció nem fejlődhetett megfelelően sem a növények fajszámát, sem a fajonkénti egyedek számát tekintve. A flóraadatokat felmértük, feldolgoztuk, összehasonlítottuk a megelőző felmérésekkel.A fejezethez tartozó részletes számolásokat és diagramokat a szamolas_diagramok mappa tartalmazza. 2012-ben, terepi kiszállásainkon 572 növényfajt sikerült megfigyelni a három kilométeres körön belül.

14.7.8-23. ábra A flóraadatok számszerű összevetése

Az 1999-2003 között eltelt öt év alatt 604 fajt detektáltak, melyek közül 592-t jelentettek a 3 km-es körön belülről. Azaz: 1999-2003-ban megtalált fajok száma: 592 2012-ben megtalált fajok száma: 572 1999-2003 között és 2012-ben is megtalált fajok száma: 462 faj 1999-2003-ban megtalált, de 2012-ben nem megtalált fajok száma (mi nem találtuk): 130 2012-ben megtalált, de 1999-2003-között a 3 km-es körön belül nem talált fajok száma: 110 1993-2003 ban, majd 2012-ben előkerült fajok száma összesen 702, melyek közül 8 a lombosmoha, 694 pedig edényes növényfaj.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

107/152


14.7.8.4 A Szociális Magatartási Típusok (SBT, Borhidi A. 1993) csoportrészesedései

14.7.8-24. ábra A Szociális Magatartási Típusok (SBT, Borhidi A. 1993) csoportrészesedései 1999-2003-ban és 2012-ben

Szociális Magatartási Típusok (SBT) és alapértékszámaik Borhidi A. (1993) szerint C = Természetes kompetítorok /+5/ ST = Stressztűrők S = Specialisták /+6/ G = Generalisták /+4/ R = Ruderálisok NP = Természetes pionírok /+3/ DT = Zavarástűrők (természetes termőhelyeken) /+2/ W = Honos gyomok /+1/ Antropogén, tájidegen elemek I = Honosított és kivadult haszonnövények /-1/ A = Adventívek /-1/ Másodlagos termőhelyek kompetítorai RC = Honos ruderális kompetítorok /-2/ AC = Tájidegen (agresszív) kompetítorok /-3/

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

108/152


Sikeres stratégiák Gyenge zavarás Erős zavarás

Gyenge stressz Kompetítorok Ruderálisok

Erős stressz Stressztűrők Nincs sikeres stratégia

Ritkasági értékszámok – Borhidi A. (1993) szerint Ritka faj = r /+2/ Unikális faj = u /+4/ A szociális magatartási típusok csoportrészesedéseinek megoszlása mindkét felvételi időszakban hasonló volt, jelentős különbség semelyik kategóriában sem mutatkozott. Az apróbb eltéréseknek az oka a nem pontosan egyforma terület, felvételezési idő, időtartam, és így a felvételezők megtalálási sikere lehetett. Mindkét időszakban a teljes fajkészletből legnagyobb mértékben részesedő, azaz leggyakoribb csoportot a generalista fajok (G), a zavarástűrő fajok (DT) és a honos gyomfajok (W) alkották, melyek együttesen a teljes fajkészlet közel kétharmadát tették ki (66,5% és 64,5%). Mindhárom magatartástípus csoportrészesedése 20% körüli volt. A többi magatartási típus csoportok egyenként a teljes fajkészlet rendszerint kevesebb, mint 10 %-át tették ki. Jelentősebb, 5 és 10 % közötti értékkel voltak jelen a kompetítorok (C) , a természetes pionírok (NP) és a stressztűrők közül a specialisták (S). A többi magatartási típus aránya rendszerint 5% alatti volt mind a két időszakban. (Kivétel ez alól a honosított és kivadult haszonnövények aránya 2012-ben, melyek ekkor a teljes fajkészlet kb. 6%-át tették ki.) Bár a tájidegen (agresszív) kompetítorok fajaránya nem túl magas (3,3 és 3,2 %), mégis hatalmas tömegben vannak jelen a vizsgált területen: az akácosok, telepített fenyvesek és az egyéb tájidegen (inváziós) fajok spontán és telepített állományai, ill. a honos, de inváziós fajokkal erősen terhelt élőhelyek (jellegtelen száraz- és üde gyepek, nyílt homoki gyepek, ligeterdők) a nem szántók által uralt területrészeknek igen nagy részét, több mint felét borítják. Összegzésként megállapítható, hogy a ruderális (R) csoportok fajai uralkodnak a vizsgált területen, de a stressztűrők aránya is jelentős. Mindez alátámasztja, hogy a terület erős antropogén hatás alatt áll. Viszont a kompetítorok 10% közeli aránya azt bizonyítja, hogy azért még számos alacsony zavarási- és stresszszint mellett versenyképes faj is megtalálja életfeltételeit a 3 km-es körön belül, azaz vannak még számukra megfelelő feltételeket nyújtó élőhelyek, ha nem is túl nagy arányban.

14.7.8.5 A Természetességi Értékszámok (VAL., Borhidi A. 1993) csoportrészesedései A Természetességi Értékszám (Val) – Borhidi A. (1993) szerint A természetességi értékszám a szociális magatartási típus alapértékszámának és a ritkasági értékszámnak összegéből adódó szám, mely –3-tól +10-ig terjedhet. Annál értékesebb egy faj, minél magasabb a "Val" értékszáma. (Védett növényeink rendszerint 6-nál magasabb értékszámúak.)

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

109/152


14.7.8-25. ábra Természetességi Értékszámok (VAL., Borhidi A. 1993) csoportrészesedései 1999-2003-ban és 2012-ben

A Természetességi értékkategóriák elemzése is hasonló eredményt adott, mint az szociális magatartási típusoké. Az 1999-2003 között megtalált fajok átlagos természetvédelmi értékszáma 2,42. A 2012-ben megtalált fajok átlagos természetvédelmi értékszáma gyakorlatilag megegyezik ezzel 2,37. Azaz az elmúlt években a terület természetessége nem változott meg kimutatható módon. Legnagyobb arányban a 4-es, a 2-es és az 1-es természetességű fajok fordulnak elő a vizsgált területen. Ezek aránya egyenként is 20% körüli. Mellettük az 5-ös (8 és 10%) és a 6-os-8-as (7 és 6 %) természetességű fajok is nagyobb arányban vannak jelen. Azaz a területen viszonylag nagy számú, magasabb természetességű faj is megtalálja az életfeltételeit.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

110/152


14.7.8.6 A Temészetvédelmi Érték Kategóriák (TVK, Simon T. 2000) csoportrészesedései Természetvédelmi Érték Kategóriák (TVK)– Simon T. (2000) szerint: I. Természetes állapotokra utaló unikális fajok = U fokozottan védett fajok = KV védett fajok = V társulásalkotó fajok = E kísérő fajok = K pionír fajok = TP II. Degradációra utaló zavarástűrő fajok = TZ adventív fajok = A gazdasági növények = G gyomfajok = GY

14.7.8-26. ábra Temészetvédelmi Érték Kategóriák (TVK, Simon T. 2000) csoportrészesedései 1999-2003-ban és 2012-ben

A természetvédelmi értékkategóriák elemzése tovább erősíti az eddigi megállapításokat: a területen a degradációra utaló fajok (TP, TZ, A, G, GY) valamivel nagyobb arányban vannal jelen, mint a természetes állapotokra utalók (V és KV, E, K). Megállapítható, hogy legnagyobb arányban a természetes kísérőfajok (K), a gyomfajok (Gy) és a zavarástűrők (TZ) vannak jelen.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

111/152


Mindez egy olyan, erősen emberi hatás alatt levő területet mutat, melyben a magasabb természetvédelmi értéket képviselő fajok jelentős arányban vannak jelen.

14.7.8.7 Védett fajok a tervezett beruházás 3 km-es körzetében A táblázatban kékkel jelöltük az általunk meg nem talált fajokat, pirossal pedig a csak általunk találtakat. Tudományos név (Simon 2000 szerint) 1999-2003. 2012. 14. Equisetum variegatum Schleich. kb. 20 tő kb. 100 tő 26. Thelypteris palustris Schott kb. 200 tő nem találtuk 29. Clematis integrifolia L. kb. 500 tő nem találtuk 49. Ranunculus illyricus L. 3 polikormon nem találtuk 50. Dryopteris carthusiana (Vill.) H. P. Fuchs 6 tő nem találtuk 224. Sedum hillebrandtii Fenzl kb. 50 tő kb. 120 tő 399. Epilobium palustre L. nem jelezte 2 tő 520. Peucedanum palustre (L.) Moench "néhány tő" nem találtuk 681. Blackstonia acuminata (Koch et Ziz) Domin kb. 500 tő nem találtuk 684. Gentiana pneumonanthe L. 1 tő nem találtuk 722. Alkanna tinctoria (L.) Tausch kb. 50 tő kb. 70 tő 867. Lindernia procumbens (Krock.) Philcot. kb. 5 tő nem találtuk 1220. Achillea ochroleuca Ehrh. 3 polikormon 6 polikormon 1271. Senecio paludosus L. 2 tő nem találtuk 1301. Cirsium brachycephalum Juratzka kb. 200 tő 5 tő 1326. Centaurea arenaria M. B. ex Willd. kb. 100 tő kb. 250 tő 1331. Centaurea sadleriana Janka 30 tő kb. 300 tő 1431. Silene borysthenica (Gurn.) Walters jelezte kb. 1500 tő 1438. Silene multiflora (Ehrh.) Pers. jelezte kb. 20 tő. 1461. Dianthus serotinus W. et K. kb. 50 tő kb. 120 tő 1462. Dianthus deltoides L. nem jelezte 3 tő 1464. Dianthus gigantieiformis Borb. subsp. pontederae (Kern.) Soó nem jelezte 7 tő 1553. Corispermum nitidum Kit. kb. 300 tő kb. 1200 tő 1577. Hottonia palustris L. kb. 5000 tő nem találtuk 1629. Urtica kioviensis Rogow. nem jelezte 2 tő 1720. Allium sphaerocephalon L. kb. 50 tő 3 tő 1743. Scilla vindobonensis Speta min. 100 000 tő min. 20 000 000 tő 1752. Ornithogalum refractum Kit. Ex Willd. kb. 15 tő kb. 25 tő 1770. Leucojum aestivum L. kb. 10 000 tő kb. 10 200 tő 1812. Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce kb. 1200 tő kb. 2500 tő 1813. Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch kb. 200 tő kb. 2500 tő 1814. Epipactis palustris (L.) Crantz kb. 30 tő nem találtuk 1828. Neottia ovata (Listera ovata (L.) R. Br.) kb. 25 tő 10 tő 1853/a. Orchis laxiflora Lam. subsp. elegans (Heuff.) Soó (Anacamptis palustris subsp. elegans) 3 tő nem találtuk 1857. Dactylorhiza incarnata (L.) Soó kb. 10 tő nem találtuk 1905. Carex bohemica Schreb. 1 tő nem találtuk 2139. Stipa borysthenica Klokov kb. 50 tő min. 100 000 tő 14.7.8-1. táblázat Védett fajok a tervezett beruházás 3 km-es körzetében

Természetvédelmi érték 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 10 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 10 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 10 000 Ft 10 000 Ft 5 000 Ft 10 000 Ft 5 000 Ft 10 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 10 000 Ft 10 000 Ft 10 000 Ft 10 000 Ft 10 000 Ft 10 000 Ft 10 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft

A védett fajok ponttérképeit az elektronikus mellékletben lévő Vedett_jelolo_fajok mappa tartalmazza.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

112/152


14.7.8-27. ábra A védett fajok számszerű összevetése

A táblázatból kiolvasható, hogy a területen eddig (1999-2003 között és 2012 ben) összesen 37 természetvédelmi oltalomban részesülő fajt találtunk. Közülük 33 faj 1999-2003 között és 19 faj 2012-ben került elő. Azaz: 1999-2003-ban megtalált védett fajok száma: 33 2012-ben megtalált fajok száma: 23 1999-2003 között és 2012-ben is megtalált védett fajok száma: 19 1999-2003-ban megtalált, de 2012-ben nem megtalált védett fajok száma (mi nem találtuk): 14 2012-ben megtalált, de 1999-2003-között a 3 km-es körön belülről nem jelzett védett fajok száma: 4 1993-2003-ban, majd 2012-ben előkerült fajok száma összesen tehát 37. Az általunk nem talált 14 védett faj kivétel nélkül nagy vízigényű növény (14.5-21. ábra). Ezek igen nagy része talán még a területen fellelhető lesz, de a rendkívüli nyári-őszi aszály miatt jórészük valószínűleg nem bújt elő, vagy csak olyan kis számban, hogy nem vettük észre őket, annak ellenére, hogy alaposan átkutattuk az 1999-2003-as lelőhelyeket.

14.7.8-28. ábra A védett növényfajok átlagos relatív vízigényei

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

113/152


A 14.7.8-28. ábran jól látszik, hogy a csak 1999-2003-ban megtalált védett fajok átlagos relatív vízigénye a 10-es skálán közel 8-as, míg a csak 2012-ben megtaláltaké ennél jóval alacsonyabb, kb. 6-os. Az 1999-2003-ban talált védett fajok átlagos relatív vízigénye is több mint egy értékkel magasabb a 2012-ben találtaknál. A mindkét időszakban megtalált védett fajok nem egészen 4-es átlagos relatív vízigénye is azt mutatja, hogy ezek között a fajok között nagyobb arányban vannak a szárazabb környezetben versenyképes termőhelyek növényei. Azoknak a fajoknak a jelenléte azonban erősen kérdéses, amelyek 1999-2003 között is csak alacsony tőszámmal jelentkeztek a területen. Így a területen a legveszélyeztetettebbnek a Carex bohemica (valószínűleg tranziens faj), a Dryopteris carthusiana, az Orchis laxiflora subsp. elegans, a Dactylorchisa incarnata, az Epipactis palustris és a Ranunculus illiricus tűnik. Általánosságban elmondható, hogy az alacsony tő-, ill. polikormon számú fajok, akár 1999-2003-ban, akár 2012-ben kerültek elő a területen, erősen veszélyeztetettek. Az általunk megtalált védett fajok 2012-es és 1999-2003-as megtalálásainak ponttérképeit, előfordulásaik pontos koordinátáit, tőszámait az elektronikus mellékletben lévő Vedett_ jelolo_fajok tartalmazza.

14.7.8.8 Adventív (idegenhonos) fajok A vizsgált területen 2012-ben 72 idegenhonos fajt sikerült feljegyezni. Így a terület idegenhonos fajainak a száma az 1999-2003-között feljegyzett 64-ről 85-re emelkedett. A mindkét időpontban előkerült fajok száma 51.

14.7.8-29. ábra Az idegenhonos fajok számszerű összevetése

Ezek között az idegenhonos fajok között számos olyan termesztett és kivadult; vagy gyümölcsösök, tanyák magára hagyása után túlélt faj van, mint pl. a sárgabarack (Armeniaca vulgaris), őszibarack (Persica vulgaris) vagy a bortermő szőlő (Vitis vinifera), melyek egy darabig, talán több tíz évig is túlélnek, de terjedni, szaporodni nem fognak. Az idegenhonos fajok másik csoportját viszont az inváziós özönnövények alkotják. Azok a fajok, melyek megjelenésük után nagyon rövid idő alatt nagyon nagy távolságokra jutnak el a szülőnövényektől és telepednek meg sikerrel. Leggyakoribb inváziós fajunk, özönnövényünk a fehér akác (Robinia pseudo-acacia), melyet nagy mennyiségben telepítettek elsősorban homok talajra. A száraz, napsütötte területeken gyorsan terjed. A talajt nitrogénben erősen gazdagítja, így alatta és mellette kevés, nitrogénben gazdag talajon gyakori (nitrofrekvens) faj marad csak meg. Hasonlóan, száraz, meleg, napsütötte területeinket veszélyezteti gyors terjedésével a balkáni eredetű feketefenyő (Pinus nigra). Lágyszárúak közül a homoki gyepeket a szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca), az üde gyepeket, nádas és magassásos területeket, üde magaskórósokat a magas aranyvessző (Solidago gigantea) veszélyezteti nagyon feltűnően. A nedves erdőkben a lombkoronaszintben a zöld juhar (Acer negundo) , a liánszintben szinte mindenütt nagy tömegben kúszik a fákra a ligeti vadszőlő (Parthenocyssus inserta), a lágyszárú szintben pedig igen gyakori a Dunaparton a két behurcolt őszirózsa faj, az Aster x salicifolius és az Aster x salignus. Az adventív fajok listáját az elektronikus melléklet Adventiv_novenyfajok mappája tartalmazza.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

114/152


14.7.9 A 3 KM-ES KÖRÖN BELÜL ESŐ TERÜLET VEGETÁCIÓTÉRKÉPE A terület vegetációtérképét elkészítettük a főbb élőhelytípusok, ill. vegetációs egységek feltüntetésével. A Térkép elkészítésénél figyelembe vettük a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer III. Növénytársulások, Társuláskomplexek és élőhelymozaikok IV.2.2. A vegetációtérképezés általános metodikája” c. rész. iránymutatásait.

14.7.9-1. ábra Az erőmű 3 km-es körzetének vegetációtérképe

A vegetációtérkép digitális állományai az elektronikus melléklet Vegetacioterkep nevű mappájában talalható.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

115/152


14.8 NATURA 2000-ES TERÜLETEK AZ ATOMERŐMŰ 10 KM-ES KÖRZETÉBEN 14.8.1 A 10 KM-ES KÖRBE ESŐ NATURA 2000-ES TERÜLETEK Az atomerőmű 10 km-es körzetében lévő NATURA 2000-es területek: Tolnai-Duna (HUDD20023): A 10 km-es körbe eső terület Dunaszentgyörgyi-láperdő (HUDD20072): 328,03 ha Paksi tarka sáfrányos (HUDD20071): 91,16 ha Tengelici rétek (HUDD20070): 466,35 ha Paksi ürgemező (HUDD20069): 352,14 ha Közép-mezőföldi löszgyepek (HUDD20020): A 10 km-es körbe eső D-K-i néhány 10 ha-os terület forrás: Az MME és a Magyar Állami Természetvédelem által közösen működtetett NATURA 2000 információs portál http://www.natura.2000.hu/index.php?p=termegorze&nyelv=hun

http://www.termeszetvedelem.hu/termeszetvedelmi-celkituzesek-prioritasok-natura-2000-teruleteken

14.8.2 A 10 KM-ES KÖRBE ESŐ NATURA 2000-ES TERÜLETEK JELÖLŐ FAJAI ÉS JELÖLŐ ÉLŐHELYEI JELÖLŐ FAJOK A 6 NATURA 2000-es területen a jelölő növényfajok a következők: Név Apium repens Crambe tataria Cirsium brachycephalum Iris humilis ssp. arenaria Pulsatilla grandis

Nemzeti Park Igazgatóság

Módszer

DDNPI DDNPI

A A

Jelenlegi lokalitások száma (db) 1 1

Monitorozás kezdő éve

Felmérések évei

2007 1999

2007 1995, 1999, 2005, 2008 DDNPI A 1 2007 2007 DDNPI A 5 2005 2005, 2008 DDNPI A 8 2002, 2005 2008 14.8.2-1. táblázat Jelölő növényfajok a NATURA 2000 területeken

Következő felmérés éve 2010 2011 2009 2011 2011

A Crambe tataria, Cirsium brachycephalum és a Pulsatilla grandis esetében előírás, hogy meg kell adni az egyedszámot, az Apium repens és az Iris humilis subsp. arenaria esetében pedig, ha ez nehézségbe ütközne, akkor a becsült foltméretet. (Török K. szerk. (1997): NBmR IV. pp. 21). Jelölő élőhelyek a vizsgálati területen A hat NATURA 2000-es területen előforduló jelölő élőhelyek a következők: 3130 Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy Isoëto-Nanojuncetea vegetációval 3260 Alföldektől a hegyvidékekig előforduló vízfolyások Ranunculion fluitantis és Callitricho-Batrachion növényzettel 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel 6250 * Síksági pannon löszgyepek 6260 * Pannon homoki gyepek 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

116/152


6440 Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei 6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) 91E0 * Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris)

14.8.3 A MINTAVÉTELI ELJÁRÁSOK JELÖLŐ NÖVÉNYFAJOK Az NBmR-t követő protokoll (Fodor L., Török K. 2010) az érintett NATURA 2000 területekre a következő: „A” mintavételi típus Az „A” mintavételi típusba sorolt fajok esetében az összes ismert lelőhely felmérését el kell végezni egy vegetációs perióduson belül az állományméret (számossági érték) meghatározásával. Állományméret meghatározása Az adott faj adott lelőhelyen előforduló egyedeit 100 db számossági egység (egyed, hajtás, virágzó hajtás, virágzó egyed vagy borítás) alatt pontosan meg kell számolni. Nagyobb számossági egység esetében, becslés is végezhető, de annak mintavételezéseken kell alapulnia (pl.: x db 1x1 méteres mintavételi területen végzett pontos számolások átlagát felszorozva az egyedek előfordulásának területével). Mindegyik faj esetében értékelni kell a lehetséges környezeti változások hatását. A mintavételek a következőkre irányultak: Az erőmű nem nagyobb, mint 10 km-es körzetében a NATURA 2000-es területek jelölőfajai és jelölő élőhelyei mennyiségi és minőségi adatainak mérése az NBmR protokoll szerint a tavaszi, nyári és kora őszi aszpektusban.

14.8.4 ÉRTÉKELÉSI MÓDSZER A hat NATURA 2000-es terület jelölő élőhelyeinek jellemzését az ÁNÉR-2011 kategóriák hozzárendelésével, és ezen élőhelyek terepi felmérését követően végeztük el területenkénti bontásban. Minden egyes élőhely esetében jellemeztük a következőket:  a termőhely,  az állománykép,  a jellemző fajok,  a vegetációs és táji környezet,  az alegységek, ide tartozó típusok (melyek leggyakrabban cönotaxonok),  a módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség,  a regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben*  regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban*  regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos élőhelyen*. *Az NBdMR nem írja elő, így ezt csak néhány élőhely esetében tettük meg.

Mindezek figyelembevételével jellemeztük és értékeltük a lehetséges környezeti változások hatásait és az ebből fakadó természetességét veszélyeztető tényezőket. A jelölő élőhelytípusok és jelölő növényfajok tömegességének és minőségi jellemzőinek dokumentálása a 10 km-es sugarú körbe eső részeken történt.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

117/152


14.8.5 MEGVALÓSÍTÁS- TEREPI KISZÁLLÁSOK Március 13.  

A Paksi tarka sáfrányos Natura 2000-es területnek a 10 km-es körön belül eső részén a két „egyéb fontos növényfaj”, a Crocus reticulatus és az Adonis vernalis állomány felmérése, megszámlálása A Közép-mezőföldi löszvölgyek Natura 2000-es területnek a 10 km-es körön belül eső részén a Pulsatilla grandis állomány felmérése, megszámlálása

Április 10. 

A Paksi ürgemező Natura 2000-es területnek a 10 km-es körön belül eső részének felkeresése

Április 17-19. 

A Paksi ürgemező Natura 2000-es területnek a 10 km-es körön belül eső részének felkeresése

Április 17, 18, 19. 

A Dunaszentgyörgyi-láperdő északi nyúlványának vizsgálata

Május 9-10. 

A legközelebbi tátorjános terület meglátogatása

Május 23-25. 

A Paksi és Dunaszentgyörgyi mocsárerdők, mocsarak és láprétek vizsgálata

Június 6-8.   

A Tengelici rétek vizsgálata A Paksi tarka sáfrányos vizsgálata A Közép-mezőföldi löszvölgyek vizsgálata

Június 19-21. 

A Paksi és Dunaszentgyörgyi mocsárerdők, mocsarak és láprétek vizsgálata

Július 12-14.  

A Paksi ürgemező vizsgálata A Tolnai-Duna vizsgálata

Augusztus 22-24. 

Paksi és dunaszentgyörgyi mocsárerdők, mocsarak, láprétek vizsgálata

Szeptember 10-12. 

Tengelici rétek vizsgálata

Szeptember 17-19.  

Paksi és dunaszentgyörgyi mocsárerdők, mocsarak, láprétek vizsgálata A Duna árterülete vizsgálata

Október 8-9.  

A Paksi ürgemező vizsgálata A Paksi tarka sáfrányos vizsgálata

A nyár végi és őszi aspektusban minden területet újra felvételeztünk, legalább egy alkalommal.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

118/152


14.8.6 A 10 KM-ES KÖRBE ESŐ NATURA 2000-ES TERÜLETEK JELÖLŐ FAJAI ÉS JELÖLŐ ÉLŐHELYEI

Alaptérkép: Google Earth

14.8.6-1. ábra A 10 km-es körbe eső Natura 2000-es területek jelölő fajai és jelölő élőhelyei, feltüntetve néhány „egyéb fontos faj” (Adonis vernalis, Crocus reticulatus, Iris pumila)

A munka során felkerestük az összes Natura 2000-es terület 10 km-en belül eső részét. A Cirsium brachycephalum megszámlálása megtörtént. A Dunaszentgyörgyi-láperdő déli részén 8000 tövet találtunk, melyből 1200 virágzott.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

119/152


14.8.7 TENGELICI RÉTEK (HUDD20070) Jelölő élőhelytípusok 6260 * Pannon homoki gyepek 6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) http://natura2000.eea.europa.eu/Natura2000/SDF.aspx?site=HUDD20070

A 10 km-es körbe a területnek csak igen kicsi, keleti része esik bele. Ennek a területnek a legnagyobb része homoktalajon található. Ültetett, ill. spontán kialakulású tájidegen fafajok dominanciájával jellemezhető „erdők” uralják. A legjellemzőbb élőhelyek nemesnyarasok (S2), ültetett akácosok (S1), egyéb ültetett tájidegen lombos erdők (S3, főleg a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), kisebb részben a koronaakác (Gleditsia triacanthos, melyek egy része igen idős, 40 cm feletti mellmagassági törzsátmérővel), ültetett erdei- és feketefenyvesek (S4), nem őshonos fafajok spontán állományai (S5, nyugati ostorfa – Celtis occidentalis, koronaakác – Gleditsia triacanthos, bálványfa – Ailanthus altissima, zöld juhar – Acer negundo), valamint ezek mindenféle keveréke, azaz őshonos lombos fafajokkal elegyes fenyves származékerdők (RDa) és őshonos lombos fafajokkal elegyes idegenhonos lombos és vegyes erdők (RDb). Mindezek olyan, a hajdani kocsányos tölgyesekre utaló nyomokat még megőriztek, mint a gyöngyvirág (Convallaria majalis), az erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum) az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) és az óriás csenkesz (Festuca gigantea). Természetközeli(bb) vegetáció leginkább a jobb vízellátású csatornák és mélyebben fekvő, pangóvizes nemesnyaras és feketenyár-klón ültetvények alatt, valamint a csatornák mentén, ill. a terület déli részén, a Hotel Orchideához tartozó mesterséges halastóban és annak a szélén találhatók. Legnagyobb kiterjedésben azonban sajnos itt is a jellegtelen üde gyepek (OB), jellegtelen száraz és félszáraz gyepek (OC), ill. a lágyszárú özönfajok állományai (OD, igen nagy mennyiségben magas aranyvessző – Solidago gigantea) találhatók. A természetközelinek nevezhető élőhelyek itt a kis kiterjedésű nem zsombékoló magassásrétek (B5, Caricetum gracilis, Caricetum acutiformis, Galio palustris – Caricetum ripariae) és az álló- és lassan áramló vizek hínárnövényzete (Ac). Jelölő élőhelyek: 6260 Pannon homoki gyepek Ami ehhez az élőhelytípushoz legközelebb állt, abból csak a jellegtelen száraz- és félszáraz gyepek (OC) voltak megfigyelhetők. 440 Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D34 – „Mocsárrétek” Igen fragmentálisan, gyakran éppen csak a rögzítendő minimális kiterjedés határán megfigyelhető élőhelyroncsokat lehetett találni. Az idetartozó állományok rögzítendő minimális mérete 100 m2. Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50 %. (Botta-Dukát et al. 2011).

14.8.7-1. ábra Csatorna partján magassásosok és özönnövények szorításában található mocsárrét sávok

MVM ERBE Zrt.

Állományaik kis kiterjedésűek voltak, főleg a terület északi oldalán húzódó csatorna mentén és a nemesnyarasok tisztásain találtunk olyan üde gyepfoltokat, amelyek már méretüket és állapotukat tekintve is ebbe az élőhelykategóriába sorolhatók. Kiterjedésüket és fajösszetételüket jelentősen befolyásolta az ez idei rendkívül erős aszály.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

120/152


Állománykép: Általában más élőhelyek mellé keskeny sávban beszorult kisebb, főleg magas pázsitfüvek dominálta nedves rétfoltok, melyek csak igen kevés helyen érték el a rögzítendő minimális mérethatárt. Jellemző, tömegesebb fajok: Poa paratensis ssp. angustifolia (4), Dactylis glomerata (3), Trifolium pratense (2), Festuca pratensis (3) és F. arundinacea, Festuca pseudovina, Poa angustifolia, Serratula tinctoria, ill. a magassásos elemek idekeveredett kisebb szinúziumai: C. gracilis, C. riparia, C. acutiformis, Iris pseudacorus, Symphytum officinale, Stachys palustris, Galium palustre, Lysimachia vulgaris, Leontodon hispidus, Galium verum, Pastinaca sativa, Ranunculus acris, R. repens, Trifolium repens, Taraxacum officinale, Potentilla reptans, Lysimachia nummularia. Vegetációs környezet: Itteni állományaikat nem zsombékoló magassásrét (B5) foltok, nemesnyarasok (S2), ill. leggyakrabban jellegtelen száraz-félszáraz gyepek (OC) és jellegtelen üde gyepek (OB), mely utóbbiak felé gyakran folyamatos az átmenet. Természetesség: Az állományok nagyrésze 3r2-es, azaz az állomány jórésze az 5-ös skálán csak a kettes természetességet éri el, azonban kb. 10 %-ban 3-as a természetessége. A megtalált állományok erősen, de még 50 % alatt gyomosak (Cirsium arvense), és inváziós fajok (Solidago spp.) is jelentős mértékben vannak bennük jelen. Néhány kisebb foltban viszont még a viszonylagos fajszegénység ellenére is az élőhely kétszintű, de már a fajok arányai eltolódtak. Regenerációs potenciál: Kicsi, mivel a terület vízgazdálkodása nem megfelelő, és a rendszeres kaszálás is elmarad, ill. az inváziós és gyomfajok borítása a terület nagy részén meghaladja a 10%-ot. 6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) A Tengelici réteken a 10 km-es vizsgálati körön belül nem fordult elő. 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) A terület keleti részén fekete- és nemesnyár-klónok alkotta mocsárerdőszerű fragmentumok, figyelhetők meg, amelyek nem sorolhatók sem a „Láp- és mocsárerdők” (J2) kategóriába, mivel ezek leginkább lápi sásosra telepített erdők, sem pedig a „Fűznyár ártéri erdők” (J4) kategóriába, mivel nem ártéren vannak, és így rendszeres elárasztást nem kapnak. Igen fragmentálisan, gyakran éppen csak a rögzítendő minimális kiterjedés határán megfigyelhető élőhelyroncsokat lehetett találni. Ezeknek az erdőknek az aljnövényzetét magassásfajok (Carex acutiformis, Carex riparia) uralják a közönségesebb vízparti fajokkal (Galium palustre, Lysimachia vulgaris, L. nummularia, Lycopus europaeus, Lythrum salicaria, Stachys palustris) és igen nagy 14.8.7-2. ábra Jellegtelen mocsárerdő (Őshonos fafajú jellegtelen puhafás mennyiségben a zavarást jelző ragadós erdő - RB), aljnövényzetében magassásossal galajjal (Galium aparine). Gyakori cserjéje – a veresgyűrű som (Cornus sanguienea) és az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) – mellett előfordul a mindenfelé kúszó hamvas szeder (Rubus caesius). Lián növények közül a komló (Humulus lupulus) közepesen, míg az inváziós közönséges vadszőlő

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

121/152


(Parthenocissus inserta) igen gyakori benne. Mindezeket tekintetbe véve az itteni jobb állományok is leginkább csak az „Őshonos fafajú puhafás jellegtelen erdők” (RB) közé sorolhatóak. Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: J2 – „Láp- és mocsárerdők” Termőhely: A Hotel Orchidea mesterséges tavának északi részén található, eredetileg pangó vizű, de a 2012. év rendkívüli aszálya miatt már nyár közepére teljesen kiszáradt, körülbelül fél hektáros égeres láperdőfolt. Állománykép: Gyengén, kb. 70%-ban záródott felső, és 30%-ban záródott alsó lombkoronaszintű láperdő. A 18-23 méter magas, kb. 70 %-ban záródott felső lombkoronaszintet szinte kizárólag a „lábas” enyves égerfák uralják. Alatta megjelenik egy alacsonyabb második lombkoronaszint is és egy ritkás cserjeszint. A lágyszárú szint a víz visszahúzódása után részben núdum, ill. szubnúdum állapotú; részben pedig homogén magassás gyepek és páfrányok borítják. Jellemző és legtömegesebb fajai: A felső lombkoronaszintet az Alnus 14.8.7-3. ábra Égeres láperdő a Hotel Orchideánál glutinosa (5) uralja, szálanként keveredik hozzá Acer platanoides (2) és Fraxinus pannonica (1). Az alsó lombkoronaszintben a felső lombkoronaszint fiataljai mellett a Tilia tomentosa (1) és az inváziós Acer negundo (4) jelennek meg. A cserjeszint uralkodó fajai a Frangula alnus (3), a Viburnum opulus (2) és a Cornus sanguinea (1). A lágyszárú szint jobb esetben vízben áll, és akkor hínár - erdőtársulás komplexet lehetne látni. Jelenleg azonban az egész erdő teljesen ki volt száradva. A benne található ligeterdei és lápi fajokban bővelkedő lágyszárúak közül említést érdemel a magassásosok állományalkotó faja, a Carex riparia (5), a Carex elata (3), a páfrányosok két faja, a Dryopteris carthusiana (4) és a védett Thelypteris palustris (4), valamint a viszonylag nagyobb tömegben jelen levő olyan ligeterdei fajok, mint Equisetum sylvaticum (4), Circaea lutetiana (2), Brachypodium sylvaticum (3), Polygonatum latifolium (3) Glechoma hederacea (3), Hedera helix (3). A mocsári, lápi fajok közül megjelenik Carex pseudocyperus (2), Galium palustre (3), Solanum dulcamara (3), Poa trivialis (3), Lysimachia nummularia (3), Mentha aquatica (3), Iris pseudacorus (4). Tőzegbomlást, és az égerrel szimbiózisban élő nitrogénkötő Frankia alni nitrogén felhalmozását mutatják az olyan nitrofrekvens fajok, mint pl.: Urtica dioica (3), Chelidonium majus (3), Alliaria petiolata (2), Geranium robertianum (2), Galeopsis speciosa (3), Polygonum mite (4), Micelis muralis (2), Ballota nigra (2), Sambucus nigra (2), Geum urbanum 3), Viola odorata (2). Védett faj: Thelypteris palustris (3) Inváziós faj: Juglans nigra (2), Acer negundo (4). Vegetációs és táji környezet: Az erdőt délről széleslevelű gyékényes (B1a), körbe pedig őshonos lombos fafajokkal elegyes idegenhonos lombos és vegyes erdők (RDb) szegélyezik. Alegységek, idetartozó típusok: Égeres láperdő sásos típusa. Természetesség: 4

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

122/152


Veszélyeztető tényezők: A terület rossz vízgazdálkodása. Túltartott vadállomány. A folyamatos szárazság az inváziós lágy- és fás-szárúaknak kedvez. Regenerációs potenciál: Adott helyen közepes, a mellette levő, magasabb foltokban pedig csekély. Jelölő faj: Iris humilis ssp. arenaria Egyéb fontos faj: Ophrys sphegodes A jelölő faj nem található meg a 10 km-es körön belül, legközelebb a Bikácsi Ökör-hegyen van, de idén ott is mindössze egy tő került elő, holott a tavalyi csapadékosabb tavaszon több mint 100 virágzó tő volt megfigyelhető. A pókbangó eddig ismert lelőhelyei is kívül esnek az általunk vizsgált területen. (Gubacs Mihály Természetvédelmi őr szóbeli közlése és koordinátái alapján)

14.8.8 PAKSI TARKA SÁFRÁNYOS (HUDD20071) Jelölő élőhelytípusok 6250 * Síksági pannon löszgyepek (Crambre tataria) http://natura2000.eea.europa.eu/Natura2000/SDF.aspx?site=HUDD20071

A Paksi tarka sáfrányos Natura 2000 terület teljes egészében a 10 km-es körön belül található. Kiterjedése 91,16 hektár, 130-170 m tengerszint feletti magasságban van. Területének 85 %-át száraz füves puszta, 15 %-át lombhullató fásszárú vegetáció fedi. Jelölő élőhely: 6250 Síksági pannon löszgyepek Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: H5a – „Löszgyepek, kötött talajú sztyepprétek” Termőhely: A Paksi tarka sáfrányos sztyepprétjeit lösz alapkőzeten, domboldalakon és völgyekben találhatjuk meg. E nyílt élőhely legnagyobb részét, különösen a déli, kisebb meredekségű területeket, nagy valószínűséggel szántóként művelték. A fiatalabb gyepek kora valószínűleg nem több 70 évnél, de lehet, hogy ennél is fiatalabb. Állománykép: A területen megtalálható gyep többszintű, fajgazdag, erősen cserjésedik cseregalagonyával (Crataegus oxiacantha), kökénnyel (Prunus spinosa) és különböző rózsafajokkal (Rosa canina, Rosa corymbifera, Rosa rubiginosa). Jellemző és legtömegesebb fajai: Állományalkotó pázsitfüvei a pusztai csenkesz (Festuca rupicola (5)), a fenyérfű (Bothriochloa ischaemum (4)), a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata (3)), a mezei- és az árva rozsnok (Bromus arvensis (3), Bromus inermis (3)), a keskenylevelű 14.8.8-1. ábra A paksi tarka sáfrányos északi, erősen cserjésedő, szántókkal érintkező része

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

123/152


perje (Poa angustifolia (4)) az élesmosófű (Chrysopogon gryllus (3)) és az erdélyi gyöngyperje (Melica transsylvanica (3)), a degradáltabb, árnyékosabb helyeken a csomós ebír (Dactylis glomerata (3)). Gyakori sásai a gindár sás (Cares supina (2)) és a sulymos sás (Carex spicata (2)). Kétszikűek közül a szárazgyepi fajokban gazdag: pl. Thalictrum minus ssp. pseudominus (3), Eryngium campestre (4), Falcaria vulgaris (3), Ajuga genevensis (3), Ballota nigra (3), Euphorbia seguierana (4), Marrubium peregrinum (4), Prunella laciniata (2), Salvia nemorosa (3), Salvia sclarea (2), Thymus glabrescens (3), Alyssum alyssoides (3), Alyssum tortuosum (2), Descurainia sophia (3), Sisymbrium orientale (3), Agrimonia eupatoria (3), Filipendula vulgaris (3), Fragaria moschata (2), Fragaria viridis (3), Potentilla neglecta (3), Sanguisorba minor (3), Galium mollugo (3), Galium verum (3), Hypericum perforatum (3), Knautia arvensis (2), Scabiosa ochroleuca (3), Astragalus onobrychis (2), Securigera varia (3), Lotus corniculatus (3), Medicago falcata (2), Vicia angustifolia subsp. angustifolia (2), Vicia hirsuta (2), Melica transsilvanica (2), Trifolium campestre (2), Lithospermum arvense (2), Nonea pulla (2), Plantago lanceolata (2), Plantago media (2), Verbascum lychnitis (2), Verbascum phoeniceum (2), Veronica triphyllos (3), Achillea pannonica (2), Carduus acanthoides (2), Lactuca saligna (2), Tragopogon dubius (2)), melyek jelentős része zavarásra utal. Kiemelendő, hogy 39500 tő tarka sáfrányt és 500 tő tavaszi héricset sikerült megfigyelni. Vegetációs és táji környezet: Jelenleg főleg galagonyás-kökényes cserjések (P2b) és kisebb mértékben jellegtelen szárazgyepek (OC) ölelik körül. Igen nagy részen érintkezik egyéves, intenzív szántóföldi kultúrákkal az északi területeken, és egy rövidebb, alig száz méteres szakaszon intenzív szőlőkultúrákkal (T7) a déli területrész északi végén. Alegységek, idetartozó típusok: Pusztai csenkeszes löszgyep Természetesség: A terület természetessége igen jó, a déli, kaszált részé 5r4-es (azaz 10%-a 5-ös, 90%-a 4-es), míg az északi területrész természetessége 4-es. Veszélyeztető tényezők: Cserjésedés: A terület szélei erősen cserjésednek főleg rózsa (Rosa rubiginosa, Rosa corymbifera, Rosa cania), kökény (Prunus spinosa), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), kisebb mértékben érdeslevelű mezei szil (Ulmus procera) és molyhos tölgy (Quercus pubescens) fajokkal. A terület becserjésedésének mértéke az északi területeken jóval jelentősebb, mint a déli részeken, mely a bokrok tövében élő értékes, fényigényes fajok (többek között a tarka sáfrány és a tavaszi hérics) visszaszorulásához, eltűnéséhez vezet. Megoldást a kíméletes cserjerirtás, majd pedig a kaszálás, ill. lehetőség szerint a nagytestű állatokkal (szarvasmarha, ló) való legeltetés jelenthetne. Inváziós fajok: A terület északi részén a szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca) van jelen szórványosan és a degradáltabb helyeken kisebb foltokban. A cserjésekben sajnos jelen van gyors térhódítású nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) és fehér akác (Robinia pseudo-acacia) és valamivel lassabban terjedő koronaakác (Gleditsia triacanthos). Helytelen kaszálás: A terület déli részén található tarka sáfrányokban bővelkedő térrész teljes egészét lekaszálták június elejére. Természetvédelmi szempontból szerencsésebb lenne, ha évről-évre 1/5-ét kaszálatlanul hagynák legalább szeptember közepéig, és minden évben másik ötödrészt pihentetnének így. Ebben az esetben minden térrész növényzete ötévente egyszer teljes életszakaszát befuthatná, azaz lenne a növényeknek lehetősége termést, magot szórni, ugyanakkor a cserjésedés még nem fenyegetne. Égetés: A terület északi oldalán, több helyen látható gyújtogatás nyoma. Ezeken a helyeken erózió és a fajszegényedés látható. Regenerációs potenciál: Mivel igen nagy, több mint 13 hektáros (13 000 m2) területen elterülő, legnagyobb részt jó természetességű gyepekről van szó, így a regeneráció feltételei megfelelő természetvédelmi kezelés (cserjeirtás, időben és térben jól végzett kaszálás ill. legeltetés) esetén jó. Amennyiben a kezelés elmarad, a regenerációt a cserjésedés megakadályozza. Megszámoltuk – a feladat terjedelmén kívül – az egyéb fontos fajnak számító a Crocus reticulatus és az Adonis vernalis töveket.  Crocus reticulatusból 39500 tő,  Adonis vernalis: 500 tő

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

124/152


A rendkívüli aszály lehet az okozója, hogy idén ilyen kevés tarka sáfrány virágzott. A honlap (http://natura2000.eea.europa.eu/Natura2000/SDF.aspx?site=HUDD20071) szerint 100 000-nél több tőnek kell lennie a területen.)

14.8.8-2. ábra Négyzethálóban történik az egységnyi területen található tövek összeszámlálása

14.8.8-3. ábra Párhuzamos felmérés

14.8.9 DUNASZENTGYÖRGYI-LÁPERDŐ (HUDD20072) Jelölő élőhelytípusok 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai 6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) 91E0 * Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) http://natura2000.eea.europa.eu/Natura2000/SDF.aspx?site=HUDD20072

A Dunaszentgyörgyi-láperdő Natura 2000 terület 328,03 hektár, melynek teljes egésze a 10 km-es körbe, ezen belül pedig északi negyede a 3 km-es körbe tartozik. Területének 2%-át álló- és áramló vizek, 3%-át lápok, mocsarak, láp- és mocsárrétek, 30%-át nedves és mezofil gyepek, 60%-át lombhullató erdők, 5%-át pedig mesterséges faültetvények monokultúrái foglalják el. A 2012. évi nagy szárazságnak köszönhetően a láperdő legmélyebb részeiről is eltűnt a víz május közepére. Emiatt a nyíltvízi hínár- és amphybikus társulások vizsgálata nem volt lehetséges, lévén a közeg, amelyben kifejlődhettek volna, rövid ideig állt csak rendelkezésre. Jelölő élőhelyek: 91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: J6 – „Keményfás ártéri erdők” A Dunaszentgyörgyi-láperdőben a keményfás ártéri erdőknek csak kis maradványfoltjai fordulnak elő, a rögzítendő minimális kiterjedés (1000 m2) alatt. Hajdani jelenlétére néhány nagyobb fából (kocsányos tölgy – Quercus robur) következtethetünk. Az erdészet létesített ugyan kocsányostölgy ültetvényt a területnek az északi oldalán, azonban ez legjobb esetben is csak 50-60 év múlva lesz erdőnek nevezhető, és talán ebbe a kategóriába sorolható. Jelenleg jellegtelen üde gyepben (OB) találjuk a tölgy csemetéket.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

125/152


6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D34– „Mocsárrétek” A Dunaszentgyörgyi-láperdő egyik leggyakoribb élőhelytípusa. A Natura 2000 terület déli részén találjuk legszebb, és legnagyobb összefüggő állományait, de az egész területen szórványosan mindenütt jelen van. Állománykép: Kétszintű gyeptípus. Felső lágyszárú szintjében, 80-100 cm-es, elsősorban magas pázsitfüvek dominálnak, melyekhez bőven keverednek sások és feltűnő, színes virágú kétszikűek. Jellemző fajok: A gyep felső szintjét alkotó magas füvek közül leggyakoribb a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea (5)), a franciaperje (Arrhenatherum elatius (4)), a réti perje (Poa pratensis (4)), és a fehér tippan (Agrostis stolonifera (4)) volt, de több apró foltban lehetett találkozni a pelyhes selyemperjével (Holcus lanatus (3)), a sudár rozsnokkal (Bromus erectus (3)), a Mária könnyével (Briza media (3)) és főként az északabbi részeken a réti ecsetpázsittal (Alopecurus pratensis (4)). Degradációra utaló siska nádtippant 14.8.9-1. ábra A Dunaszentgyörgyi-láperdő déli részének (Calamagrostis epigeios (3)) csak elvétve, főként a mocsárrétje cserjék mellett, közönséges tarackbúzát (Elymus repens (3)) elszórtan mindenütt láttunk. A pázsitfüvek mellett a magasabb sás fajok (Carex hirta (3), Carex flacca (3), Carex cuprina (3), Carex distans (3)) is bőven jelen voltak. Az idekeveredő zsombéksás (Carex elata (3)), mocsári sás (Carex acutiformis (3)) és parti sás (Carex riparia (3)) főleg az élőhellyel mozaikoló zsombékoló (B4) és nem zsombékoló (B5) magassásrétek helyi szinúziumaiként voltak jelen. Egyszikűek közül ugyanitt, a lokális mélyedésekben volt jelen a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus (3)) és a lapos szittyó (Juncus compressus (3)) igen sok egyede. Magasabb kétszikűek közül a sárgavirágú réti boglárka (Ranunculus acris (3)) és a tejoltó galaj (Galium verum (4)), valamint számos fészkes (Achillea collina (3), Sonchus arvensis (3), Cirsium canum (3), Cirsium arvense (3)) növény mellett a fekete nadálytő (Symphitum officinale (3)) a vesszős- és a réti füzény (Lythrum virgatum (3), Lythrum salicaria (3)), valamint a vastag szárú mocsári kutyatej (Euphorbia palustris (2)) hívta fel magára a figyelmet. Ebben a szintben jelentek meg a fehér virágú, magas, orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis (2)) mellett az illatos, rózsaszín virágú menták (Mentha longifolia (2), Mentha aquatica (2), Mentha arvensis (2)) több faja és a mocsári tisztesfű (Stachys palustris (2)). Az alsóbb szintben igen gyakoriak voltak a pimpók (Potentilla anserina (3), Potentilla reptans (2)), a taposottabb helyeken az útifüvek (Plantago lanceolata (2), Plantago major (2)) és a szép színes virágú pillangósok (Medicago lupulina (3), Trifolium pratense (2), Lotus corniculatus (2), Securigera varia (2), Vicia cracca (2)), míg a legnedvesebb részeken a mocsári galaj (Galium palustre (2)) vékony szárai kúsztak. Szálanként, a rétet körülölelő cserjésekből egy-egy magányos bokor és fa (Prunus spinosa (2), Salix alba (2), Salix fragilis (2), Salix cinerea (2), Populus nigra (2), Populus alba (2), Populus x canescens (2)), ill. ezek kisebb csoportjai jelentek meg. Vegetációs és táji környezet: Mint az egyik leggyakoribb, diffúz élőhely, így a Dunaszentgyörgyi-láperdőnek gyakorlatilag szinte minden lágy- és fásszárú élőhelytípusával közvetlenül is érintkezik. Alegységek: Legnagyobb mennyiségben a Festuca arundinacea uralta mocsárrétekkel találkozhatunk. Természetesség: A terület déli részén található gyepek javarésze 4-es, mivel kísérőfajokban nem túl gazdagok ezek az állományok, a specialista fajok hiányoznak és gyomok (őshonos és inváziós) is jelen vannak, igaz, csak 1% alatti borításban. Az északi részen található állományok 4r3-asak, mivel igen fajszegények, és gyomosodottságuk mértéke 1% feletti (de 5% % alatti).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

126/152


Védett faj: Cirsium brachycephalum (3). A Dunaszentgyörgyi-láperdő déli részén, 8000 tövet találtunk, melyből 1200 virágzott. Még legalább ugyanennyi található a vizsgált területtől délre eső nem védett területeken. Inváziós fajok: Asclepias syriaca (3), Solidago gigantea (2), Amorpha fruticosa (2), Fraxinus pennsylvanica (1), Acer negundo (1). Veszélyeztető tényezők: Jelenleg kevés tényező veszélyezteti, ezek közül kettő potenciális veszélyforrás: Helytelen kaszálás: csak a terület északi oldalán jellemző. Itt sem tapasztaltuk, hogy pihentetnének akár csak kisebb gyepfoltokat is. Ha a kaszálás intenzitása alább hagy, akkor az inváziós fajok előretörése lesz megfigyelhető. Túltartott vadállomány: A vaddisznók túrása jelenleg még csekély mértékű degradációt okoz csak. Inváziós fajok: Az élőhely környezetében mindenütt jelen van a selyemkóró (Asclepias syriaca), a magas aranyvessző (Solidago gigantea), gyakori a gyalogakác (Amorpha fruticosa) és az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica). Az északi kaszált területek nem kaszált útjai teli vannak selyemkóróval, és a szó szoros értelmében „elvágólag” hiányoznak a kaszált gyepről. Ugyanez igaz a magas aranyvesszőre is, mely a nem kaszált cserjés foltok mellett alkot homogén állományokat. Regenerációs potenciál: Mivel a terület vízháztartása viszonylag jó, így fennmaradására megfelelően végzett kaszálás esetén igen jó esély van. Ha a cserjés, inváziós fajokkal erősen terhelt területek is kaszálásra kerülnek, ill, a mellettük levő magassás rétek, akkor azok is mocsárrétté alakulhatnak. 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: J2 – „Láp- és mocsárerdők” A Natura 2000 területek legmélyebben fekvő, pangóvizes részein találjuk ezt az élőhelytípust, melyekben a tőzegképződés gyenge, sőt a 2012. évi aszályban a legtöbb helyen teljesen kiszáradt. Ugyanakkor a régebbi leírások valódi láperdei fajokat is említenek, melyek megléte a terület láperdő jellegére utal. Mindezeket figyelembe véve az itteni nedves erdőtípusokat átmeneti jellegűnek kell tekinteni. Az élőhely több alegysége is megfigyelhető a területen.

14.8.9-2. ábra Égeres mocsárerdő: a Dunaszentgyörgyi -láperdő északi része sok Carex acutaval és a háttérben nagy mennyiségű inváziós közönséges vadszőlővel (Parthenocissus inserta)

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

127/152


A területen előforduló három típusa egymástól fiziognómiájában, faji összetételében és fajainak dominanciaviszonyaiban is jelentősen eltér. Terepviszonyoktól függően egymással erősen mozaikolnak. Közös jellemzőjük a jó vízellátottság. A legmélyebb, vízzel leghosszabban borított területen az égeresek, rövidebb ideig vízzel borított területeken a fehérfüzesek, és a már kora nyáron rendszeresen kiszáradó, legmagasabb térrészeken a fehér- és még magasabban a feketenyaras altípusok figyelhetők meg. (Ez erős általánosítás, lévén a fafajok is rendkívül erősen mozaikolnak viszonylag kis térrészeken is.)

14.8.9-3. ábra Nyaras mocsárerdő a Dunaszentgyörgyi-láperdő északi részén, sok inváziós aranyvesszővel

14.8.9-4. ábra Fehérfüzes nyílt láperdő a Dunaszentgyörgyi-láperdő déli részén zsombéksásos, békalencsés, vízi harmatkásás mozaikokkal

Állománykép Az égereseket 18-23 m magas, karcsú égerfák jellemzik, melyben a lombkoronaszint záródása (60)-80-90 % közötti. A nyíltabbak cserjeszintje (40-60 %) és lágyszárú szintje (10-80 %) gazdagabb, a zártabbaké szegényebb. Ez utóbbiak találhatók a legmélyebb, hosszabb vízborítású területeken. A nyarasok az égeresekhez hasonló magasságú és záródású erdőket alkotnak, cserjeszintjük gazdag, gyepszintjüknek borítása rendszerint magasabb, mint az égereseké. Núdum foltok ritkák. A fehérfüzes erdőkben szinte kizárólag a fehér füzek (Salix alba) alkotják a 6-10 méter magas, laza lombkoronaszintet, melynek záródása 60-90%-os. A cserjeszint gyakorlatilag hiányzik belőlük. Lágyszárú szintjüket a mellettük levő nem zsombékoló magassásos (Caricetum acutiformis, Caricetum gracilis, B5), zsombékoló magassásos (Caricetum elata B4, B5) és mocsárréti (D34) fajok adják. A zárt állományok alja gyakran nagy területeken tartalmaz núdum foltokat. Jellemző fajok: A lombkoronaszintet az égeresben szinte kizárólag az enyves éger (Alnus glutinosa (5)) uralja, ami közé néhány szürke nyár (Populus cinerea (3)) is keveredhet. Inváziós fajok közül a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis (2)) és a zöld juhar (Acer negundo (2)) terjedése figyelhető meg. A nyíltabb állományokban viszonylag jelentősebb borítást ért el a cserjeszintben a fekete bodza (Sambucus nigra (3)), a kányabangita (Viburnum opulus (2)), a hamvas szeder (Rubus caesius (3)), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna (2)), a varjútövis benge (Rhamnus cathartica (2)) a veresgyűrű som (Cornus sanguinea (2)) és az inváziós kései meggy (Padus serotina (2)). Az erdő szélein a kecskefűz (Salix caprea (2)) és a rekettyefűz (Salix cinerea (2)) példányaival találkoztunk. Liánjai közül említést érdemel a komló (Humulus lupulus (3)) és a leggyakoribb, gyakran minden fára felkúszó inváziós közönséges vadszőlő (Parthenocissus inserta (4)), ritkább a süntök (Echinocystis lobata (2)).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

128/152


Lágyszárú szintjében hiába kerestük a közel tíz évvel ezelőtt még jelölt szép amphybikus lápi faj, a védett békaliliomok (Hottonia palustris) állományait, azok – víz híjján – idén nem kerültek elő. A nyári tőzike (Leucojum aestivum (4)) viszont 100 000-es nagysárgrendben él, és terjed. Az égerek gyökerein élő nitrogénkötő sugárgombáknak, a vízhiánynak és a vadak túrásának, taposásának köszönhetően számos nitrofrekvens, zavarástűrő faj volt megfigyelhető a közönségesebb erdei, iszapfelszíni, mocsári és mezofil fajok mellett (pl. Ranunculus repens (3), Lamium purpureum (2), Stellaria media (2), Arctium lappa (2), Plantago major (2), Poa pratensis (2), Urtica dioica (3), Urtica urens (1), Geum urbanum (2), Galium aparine (2), Galium palustre (2) Glechoma hederacea (3), Alliaria petiolata (2), Allium scorodoprasum (2), Lysimachia nummularia (2), Geranium robertianum (2), Stellaria media (2), Galium palustre (2), Symphytum officinale (2), Myosotis palustris (2), Poa compressa (2), Carex acutiformis (2), Agrostis stolonifera (2), Bromus mollis (2), Juncus inflexus (2), Potentilla anserina (1), de kiszáradásuk során a nagy csalán (Urtica dioica (2)), az éles sás (Carex acuta (3)) és a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus (2)) mennyisége szaporodhat fel jelentősen. Inváziós fajok közül a magas aranyvessző (Solidago gigantea (3)) különösen veszélyes. A szürkenyaras (Populus x canescens (5)) állományok cserje- és lágyszárú szintje hasonló, azonban a lágyszárú szintben a magas sások (Carex acutiformis (4), Carex riparia (4), Carex acuta (4), Carex elata (2)) jelenléte gyakoribb, tömegessége nagyobb. Különösen az északi területeken erősen jön fel benne a magyar kőris (Fraxinus pannonica (3)), amely a terület tölgy-kőris-szil erdőhöz (Fraxino pannonicaee – Ulmetum, J6) hasonló jellegre, ill. előzményre utalhat. Ennek az erdőtípusnak a szélén virágzott májusban három védett orchideafaj, közülük igen nagy mennyiségben a fehér és a kardos madársisak (Cephalanthera damasonium (2), Cephalanthera longifolia (1)), ill. jóval ritkábban a békakonty (Listera ovata (1), aminek mindössze három szépen kinyílt tövét találtuk). Hasonló inváziós fajok fenyegetik mindhárom szintjét, mint az égeresekét. A fehérfüzes (Salix cinerea (5)) mocsárerdők cserjeszintje gyakorlatilag hiányzik, ill. ha a fehérfüzet cserjének tekintjük, akkor csak cserjeszintje van, a nyíltabbak aljnövényzetét magassásos (B4, B5), nádas (B1a) és békalencsés (Ac) mozaik adja, míg a zártabbak aljnövényzetében a környező területek magassásosainak (B4, B5), mocsárrétjeinek (D34), nádasainak (B1a) és magaskórósainak (D6) fajait találjuk kisebb-nagyobb csoportokban. Vegetációs és táji környezet: Mindegyik típus érintkezhet a területnek szinte az összes élőhelytípusával, melyek – különösen a nyíltabb állományok esetében – a lágyszárú szintben nagy mennyiségben megjelenhetnek. Alegységek, idetartozó típusok: Égeres láperdő. Lábas égerekkel: főként a terület északi részén figyelhető meg. Égeres láperdő. Sásos típus: főként a terület északi részén figyelhető meg. Fehérnyaras láperdő: főként a terület északi részén figyelhető meg. Fehérfüzes láperdő: főként a terület déli részén figyelhető meg. Égeres mocsárerdő: A terület egészén jelen van Füzes mocsárerdő: A terület egészén jelen van Nyárfás mocsárerdő: A terület egészén jelen van Természetesség: Az élőhely északi része 4r2, a déli része pedig 4r3, a kisebb különálló, inváziós fajokkal erősen terhelt csoportoké 3r2. Sajnos a terület egészén igen sok az inváziós faj, és azok borítása különösen a szegélyekben igen magas. A terület 2012-ben erősen kiszáradt. Védett fajok: Cephalanthera damasonium (2), Cephalantera longifolia (1), Listera ovata (1) Inváziós fajok: Acer negundo (3), Celtis occidentalis (1), Fraxinus pennsylvanica (1), Juglans nigra (1), Prunus serotina (1), Echnocystis lobata (1), Parthenocissus inserta (3), Solidago gigantea (3) Veszélyeztető tényezők: Túltartott vadállomány: Különösen a vaddisznó kártétele jelentős, amely a talajt összetúrja, tapossa. Inváziós fajok: lombkoronaszintben: Acer negundo, kisebb mértékben: Juglans nigra, cserjeszintben kései meggy (Prunus serotina), lágyszárú szintben Solidago gigantea. Lián szintben Pathenocissus inserta, Echnocystis lobata.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

129/152


14.8.9-5. ábra Hamvas szeder (Rubus caesius) uralta magaskórós társulás a terület északi részén, védett fehér madársisakkal (Cephalanthera damasonium) és inváziós magas aranyvesszővel (Solidago gigantea)

Regenerációs potenciál: Helyben: Megfelelő vízellátottság mellett kiváló, de kiszáradásuk esetén az inváziós és más zavarástűrő (gyom) fajok szaporodnak el. 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D6 – „Ártéri és mocsári magaskórósok, árnyas-nyirkos szegélynövényzet” A Dunaszentgyörgyi-láperdő területén gyakori, jellegzetes, inváziós fajokkal erősen terhelt élőhelytípus. Állománykép: A fent említett, lágyszárúak uralta élőhelyektől alapvetően abban különbözik, hogy több mint fele arányban magas (rendszerint színes, nagy virágú, virágzatú) kétszikűek uralta növényközösség. Jellemző fajok: A Dunaszentgyörgyi láperdő területén elsősorban fekete nadálytő (Symphitum officinale (4)), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus (4)), mocsári tisztesfű (Stachys palustris (3)), nedvesebb helyeken borzas füzike (Epilobium hirsutum (3)), kisvirágú füzike (Epilobium parviflorum (3)), réti füzény (Lythrum salicaria (4)), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris (4)), vízi peszérce (Lycopus europaeus (4)), lómenta (Mentha longifolia (4)), vízi menta (Mentha aquatica (4)) és sédkender (Eupatorium cannabinum (4)), mocsárrétek mellett orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis (3)) és fodros lórom (Rumex crispus (3)), főleg erdőszélek mellett hamvas szeder (Rubus caesius (5)), héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus (4)), erdei fejvirág (Dipsacus pilosus (3)), mélyebb, nitrogénben gazdagabb területeken gyalog bodza (Sambucus ebulus (5)), szőrős kenderikefű (Galeopsis speciosa (3)), hűvösebb, árnyékosabb részeken magas zsombor (Sisymbrium strictissimum (3)), és főleg a nyarasok szélén zsidócseresznye (Physalis alkekengi (2)), zavartabb, taposottabb részeken patikapárlófű (Agrimonia eupatoria (3)), közönséges bojtorján (Arctium lappa (3)), mezei aszat (Cirsium arvense (3)), közönséges aszat (Cirsium vulgare (2)), útszéli bogáncs (Carduus achantoides (2)), vadmurok (Daucus carotta (2)), melyek már gyom jellegű fajok, ahogyan az utak szélén előforduló fekete üröm (Artemisia vulgaris (2)) és a fehér libatop (Chenopodium album (2)). Védett fajok: A láperdő szélében ennek a társulásnak a határán igen sok (több 1000) védett fehér madársisak (Cephalanthera damasonium (3)) orchidea volt megtalálható.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

130/152


Inváziós fajok: Legnagyobb mennyiségben a magas aranyvessző (Solidago gigantea (3)) van jelen, de jelentős előrenyomulását lehet megfigyelni a gyalogakácnak (Amorpha fruticosa (3)) és az olasz szerbtövisnek (Xanthium italicum (2)). Vegetációs és táji környezet: Leggyakrabban magassásosok (B4, B5), nádasok (B1a), mocsárrétek (D34), erdőszegélyek (üde cserjések P2a, láp- és mocsárerdők J6) érintkezési felületein találjuk, így ezek fajai rendszeresen jelen vannak bennük. Alegységek idetartozó típusok: Üde, vizes erdők magaskórós szegélyei – ez a leggyakoribb. Mocsárrétek magaskórósodó, pázsitfüvekben és sásokban elszegényedő állományai – ritka, főként a terület déli részén van jelen.

14.8.9-6. ábra A vaddisznók túrása veszélyezteti a védett fehér madársisak orchideát (Cephalanthera damasonium) és segíti az inváziós magas aranyvessző (Solidago gigantea) terjedését

Vízfolyások nem D5-be sorolandó, természetes zavarástűrő és generalista fajok uralta, kevert fajkészletű állományai – főleg a láperdő csatornái mellett szórványosan előforduló állományok. Természetesség: 3r2, mivel az élőhelyen nagy a ruderális és az inváziós fajok aránya.

Veszélyeztető tényezők: Inváziós fajok: Legnagyobb mennyiségben a magas aranyvessző (Solidago gigantea) van jelen, de jelentős előrenyomulását lehet megfigyelni a gyalogakácnak (Amorpha fruticosa) és az olasz szerbtövisnek (Xanthium italicum). Túltartott vadállomány: Több helyen a vaddisznók széttúrták az élőhelyet, kitúrva több 10 tő védett orchideát, és túrásuk, taposásuk helyén a ruderális és inváziós fajok terjedése kompetíció hiányában igen gyors. Regenerációs potenciál: Az erdők kiszáradó núdum felszínein jó, azokat hamar meghódíthatják. Erre főként a terület északkeleti részén van viszonylag kevesebb alkalmas tér. Az inváziós fajokkal, ill. azok propagulumai által fertőzött, elözönlött területeken kicsi. Ez utóbbi a Dunaszentgyörgyi-láperdő legnagyobb részére érvényes. A Cirsium brachycephalum megszámlálása megtörtént. A Dunaszentgyörgyi-láperdő déli részén, mocsárrétben (D34) 8000 tövet találtunk, melyből 1200 virágzott. Még legalább ugyanennyi található a vizsgált területtől délre eső nem védett területeken.

14.8.9-7. ábra A Cirsium brachycephalum egyik sűrű állománya

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

131/152


14.8.9-8. ábra A tőlevelek

14.8.9-9. ábra A virágzat

14.8.9-10. ábra A Cirsium brachycephalum számlálása, helymegjelöléssel

14.8.10 TOLNAI-DUNA (HUDD20023) Jelölő élőhelytípusok 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai 6440 Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei, 91E0 * Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) http://natura2000.eea.europa.eu/Natura2000/SDF.aspx?site=HUDD20023

A 0 A Duna árterülete részben leírtak érvényesek itt is.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

132/152


3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel (Ártéri ruderális magaskórós folyómedernövényzet) Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: OB – „Jellegtelen üde gyepek”

14.8.10-1. ábra Polygono – Bidentetum Dunaszentbenedeknél nyílt fehérfüzes alatt

Termőhely: Az élőhelyet a 3-km-es körön belül, a dunaszentbenedeki oldalon sikerült megfigyelni kiszáradó zátonyokon és mélyedésekben. Állománykép: Homogén, magas keserűfüvek által uralt élőhely, igen kevés más fajjal. Jellemző és legtömegesebb fajai: Elsősorban nyílt élőhelyeken jelennek meg, de behúzódnak Salix alba (2) alá is. A Polygonum mite (5), Persicaria maculosa (3) abszolút dominanciájával jellemezhető gyepek, melyekben jelen van Symphitum officinale (2), Bidens tripartita (3), Stachys palustris (2), Rorippa ampibia (2), Rorippa austriaca (1) és Rumex obtusifolius (1). Tavasszal az Urtica dioica (4), Cardamine pratensis subsp. matthiolii (2) és a Stellaria media (4) található meg élőhelyének nagy részén. Védett fajok: Inváziós fajok: Nem nagyon vannak, de néhány szála az Aster salignus-nak (1) és az Echinochloa crus-galli-nak (2) belekeveredhet. A lombkoronaszintben jelentős lehet az Acer negundo (4) aránya. Vegetációs és táji környezet: Fűz-nyár ligeterdők (J2) veszik körül elsősorban, de csatlakozhatnak hozzá az ártéri és mocsári magaskórósok (D6) is. Alegységek, idetartozó típusok: Polygono-Bidentetum Természetesség: 4 Veszélyeztető tényezők: Inváziós fajok

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

133/152


6440 Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D34 – „Mocsárrétek” A Duna gátjai közötti fátlan, rendszeresen kaszált területek igen nagy része ide tartozik. Állománykép: Magas pázsitfüvek által dominált, de színes kétszikű fajokkal kevert ártéri rétek. Jellemző fajok: Tömeges füvei a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis (5)), a réti perje (Poa pratensis (5)), a franciaperje (Arrhenatherum elatius (5)) és a réti csenkesz (Festuca pratensis (5)), degradáltabb részeken a csomós ebír (Dactylis glomerata (4)) és a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina (3)), víznyomásos helyeken a fehér tippan (Agrostis alba (4)). Gyakori virágtalan növénye a mezei zsurló (Equisetum arvense (3)). A szép sárga virágú boglárkák közül a kúszó boglárka (Ranunculus repens (3)) a nedvesebb, a réti boglárka (Ranunculus acris (4)) a mezofilabb gyepekben gyakori. Értékes védett növénye a kék virágú réti iszalag (Clematis integrifolia (2)).

14.8.10-2. ábra A réti iszalag (Clematis integrifolia) látványos védett növénye az ártéren található mocsárréteknek

Kétszikű fajok közül jellegzetes ezeken felül benne: Trifolium pratense (3), Potentilla reptans (3), Agrimonia eupatoria (3), Lotus corniculatus (3), Epilobium hirsutum (3), Galium verum (3), Galium mollugo (3), Knautia arvensis (3), Scabiosa ochroleuca (3), Euphorbia cyparissias (3), Euphorbia lucida (2), Centaurea jacea agg. (3), Silene latifolia (2), Carex acuta (2). Az üdébb helyeken Pastinaca sativa (2), Galium palustre (1), Symphitum officinale (2), Myosotis palustris (2), Stachys palustris (2), Rumex obtusifolius (2), Iris pseudacorus (2), Juncus articulatus (2), Myosoton aquaticum (2) jellemző. Erdőszéleken a magaskórósokkal közös fajok: Dipsacus laciniatus (2), Dipsacus pilosus (2), Ballota nigra (2), Scrophularia nodosa (2), Pseudolysimachion longifolium (2), Melampyrum arvense (2), Melampyrum barbatum (2),

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

134/152


Odontites rubra (2), Rhinanthus minor (2), Chelidonium majus (2), Inula britannica (2), Stellaria media (2) és Urtica dioica (2). Zavartabb helyeken Daucus carota (2), Galium aparine (2), Scutellaria hastifolia (2), Plantago lanceolata (2), Plantago major (2), Capsella bursa-pastoris (2), Gallinsoga parviflora (2), Artemisia vulgaris (2), Cichorium intybus (2), Taraxacum officinale (2), Sonchus asper (2), Crepis tectorum (2), Chenopodium polyspermum (2), Chenopodium album (2) és Carex hirta (2) dominanciája emelkedik, de ilyen helyeken jelentős veszélyforrás a nem kaszált területrészeken megjelenő nagyobb mennyiségű inváziós növény, melyek közül a leggyakoribbak: Amorpha fruticosa (3), Robinia pseudo-acacia (2), Acer negundo (3), Fraxinus pennsylvanica (1), Celtis occidentalis (2), Solidago gigantea (3), Xantium italicum (2) és Bidens frondosa (1). Vegetációs és táji környezet: A folyó felé rendszerint fásszárú vegetációval, az utak felé jellegtelen nedves gyepekkel (OB), míg a gátoldal felé löszgyepekkel (H5a) érintkezik. A nem zsombékoló magassásosok (B5) itt ritkák, a zsombékoló magassásosok (B4) pedig hiányoznak. Alegységek, ide tartozó típusok: Alopecurus pratensis és Poa pratensis uralta mocsárrétek. Természetesség: A rét természetessége jó, azaz 4-es. Megfelelően struktúrált, közepesen fajgazdag, ruderális és inváziós fajokban szegény, rendszeresen kaszált, megfelelő vízgazdálkodású gyep. Védett faj: Clematis integrifolia (2). Inváziós fajok: Amorpha fruticosa (3), Robinia pseudo-acacia (2), Acer negundo (3), Fraxinus pennsylvanica (1), Celtis occidentalis (2), Solidago gigantea (3), Xantium italicum (2) Bidens frondosa (1). Veszélyeztető tényezők: A kaszálás felhagyása az inváziós fajok gyors betelepülésének kedvezne. A jelenlegi kaszálás itt is korán történik, és itt sem hagynak pihenő szakaszt. Regenerációs potenciál: Megfelelő kaszálás mellett a kevésbé természetközeli, gyomosabb, inváziós fajokkal erősebben terhelt állományok és a csatlakozó jellegtelen üde gyepekben a regenerációra jó esély van. 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: J4 – „Fűz-nyár ártéri erdők” A vizsgált Duna szakasz árterének leggyakoribb természetközeli fás élőhelye. Árvizekkel rövidebb időre érintett (magasabban fekvő) állományainak legnagyobb részén ma főleg nemesnyarasokat (S2) találunk. Az eredeti vegetációnak csak kb. 10 %-a maradt meg.

14.8.10-3. ábra Feketenyaras ártéri erdő, második lombkoronaszintjében sok fehérfűzzel. A lekaszált mocsárrét oldalában inváziós gyalogakác és magas aranyvessző tömege látszik

MVM ERBE Zrt.


Állománykép: 15-30 m magas, 7090 %-ban záródó lombkoronájú, az elöntés hosszától függően zárt cserjeés lágyszárú szintű erdők. A rendszeres és hosszantartó (1-2 hónap) elöntést kapó legalsó fehérfüzes állományok cserje- és lágyszárú szintje szinte teljesen hiányzik – núdum, ill. szubnúdum jellegű, míg a magasabban fekvő feketenyaras állományok esetében a cserjeszint 40-70 %-os, a lágyszárú szint közel 80-100 %-os záródású is lehet.

Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

135/152


Jellemző fajok: A lombkoronaszintben a két alegységnek, a fehérfüzeseknek és a feketenyarasoknak a névadó fajai (Salix alba (5), Populus nigra (5)) dominálnak. Második lombkoronaszint is jelen van a vízparttól távolabbi állományokban. A feketenyarasokban ez még elvétve lehet fehér fűz is, de leggyakrabban itt sajnos inváziós fajok, főleg a zöld juhar (Acer negundo (4)) és az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica (4)) uralkodik. Ritkábban, de jelen van a fehér eper (Morus alba (3)), és néhol tömeges a fekete dió (Juglans nigra (4)). Mindkettő idegenhonos növény. A vackor (Pyrus pyraster (3)) ritka. Cserjeszintjükben a hamvas szeder (Rubus caesius (4)), a varjútövis benge (Rhamnus cathartica (3)), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea (2)), a fekete bodza (Sabucus nigra (2)), ritkábban a kányabangita (Viburnum opulus (1)) van jelen. Az inváziós gyalogakác (Amorpha fruticosa (3)) 14.8.10-4. ábra Fehérfüzes ártéri erdő, szubnúdum lágyszárú térhódítása jelentős, mely a felnyílt erdőrészekben szinttel gyorsan szaporodik.

14.8.10-6. ábra Fehérfüzes ártéri erdő, magasabb térszínen, április közepén. A lágyszárú szint borítása 100%. A talaj jelentős nitrogénbőségét a nagy csalán (Urtica dioica) mennyisége mutatja. Fehérlik benne a réti kakukktorma (Cardamine impatiens subsp. mathiolii)

A nyílt területeken, lékekben, szegélyeken a liánok térhódítása szembeötlő. A leggyakoribb faj a komló (Humulus lupulus (4)) mely gyakran palástként borítja be a több fényt kapó fákat. Az erdei iszalag (Clematis vitalba (3)) is jelen van, de kevésbé gyakori. Inváziós fajok közül a vadszőlő (Vitis vulpina agg. (2)) és a közönséges vadszőlő (Parthenocissus inserta (3)) jelen van ugyan, de még viszonylag ritkább.

14.8.10-5. ábra Feketenyaras ártéri erdő egyik léke. Jól látható az inváziós gyalogakác (Amorpha fruticosa) térnyerése a cserjeszintben, és a felfutó komló (Humulus lupulus) fátyolszerű tömege a fákon

Lágyszárú szintjének borítottsága a szubnúdum állapottól a gyakorlatilag teljes borításig igen sokféle lehet. Közvetlenül a víz mellett, ill. vízben álló fehér füzek alatt, a teljesen üres talajfelszínen legelőször sóskák (Rumex obtusifolius (4)) jelennek meg. A partmenti kövezésen és a nyíltabb élőhelyeken a magassásfajok közül az éles sás (Carex acuta (4)), a magasabb területeken a réti lórom (Rumex obtusifolius (4)) kiterjedt állományokat alkot, mellette sok kányafűvel

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

136/152


(Rorippa palustris (3), Rorippa austriaca (3), Rorippa amphibia (3)), réti kakukktormával (Cardamine impatiens ssp. matthiolii (3)), nagy és kis csalánnal (Urtica dioica (3), Urtica urens (2)). A fekete- és fehérnyarasok aljnövényzete már rendszerint 30%-nál nagyobb borítású, kora tavasszal dominálnak benne a hagymás-gumós növények (Scilla vindobonensis (4), Ornithogalum umbellatum agg. (3), Allium scorodoprasum (3)), az utak mellett a magaskórós jellegű erdei fejvirág (Dipsacus pilosus (3)) jellegzetes, míg az erdő belsejében üde erdei és mocsári fajokkal találkozunk gyakrabban. (pl. Galium palustre (3), Myosotis palustris (3), Glechoma hederacea (3), Galeopsis speciosa (3), Symphitum officinale (3), Stachys palustris (3), Lysimachia nummularia (3), Lysimachia vulgaris (3), Lycopus europaeus (3), Scutellaria galericulata (3), Solanum dulcamara (3), Cardaria draba (3), Bidens tripartitus (3), Persicaria lapathifolia (3), Chenopodium album (2), Chenopodium polispermum (2), Alisma lanceolatum (2), Iris pseudacorus (3), Carex sylvatica (2), Glyceria maxima (2), Sparganium erectum (2), Typha latifolia (2), Dactylis glomerata (3), Poa trivialis (3)). A középhegységben és a keményfás ligeterdőkben szintén gyakori (J6) közönséges falgyom (Parietaria officinalis (2)) és varázslófű (Circea lutetiana (2)) szintén előfordul ebben az erdőtípusban. Védett faj: Több tíz millió ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis (4)), több ezer hóvirág (Galanthus nivalis (3)), több ezer nyári tőzike (Leucojum aestivum (2)) és a csilláros madártej (Ornithogalum refractum (1)) néhány tizes állománya. Orchideák közül a terület északkeleti oldalán a védett széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine (1)) 4 töves állománya került elő. Inváziós fajok: Aster x salignus (3), Aster lanceolatus (3), Parthenocissus inserta (3), Vitis vulpina agg. (2), Solidago gigantea (3), Stenactis annua (2), Bidens frondosa (2), Sorghum halepense (2), ritkábban Echinocystis lobata (2) borítása, térhódítása jelentős. Vegetációs és táji környezet: Mocsárrétekkel (D34), ritkábban magassásosokkal (B5), ártéri magaskórósokkal (D), keményfás ártéri erdőkkel (J6), ill. főleg ültetett nemesnyarasokkal (S2), és több helyen magas aranyvessző állományaival (OD) érintkezik. Alegységek, ide tartozó típusok: Fehérfűz ártéri erdő – a Dunát kísérő erdők, gyakorlatilag megszakítás nélkül mind a két parton. Fekete nyár ártéri erdő – hosszabb foltokban, főleg a terület északkeleti részén, ott, ahol helyét nem ültették be nemesnyarakkal. Természetesség: A fehérfüzeseké közvetlenül a folyóparton 5r4, fentebbi részeken 4. Az idősebb, öreg feketenyarasok általában 5r4esek, a fiatalabbak 4r3-asok, ill. az inváziós fajokkal legerősebben terheltek 4r2-esek. Veszélyeztető tényezők: 14.8.10-7. ábra Az Imsósi erdő részlete magas kocsányos tölgyekkel (Quercus robur), és magyar kőrisekkel (Fraxinus pannonica), a cserjeszintben veresgyűrű sommal (Cornus sanguinea) és mogyoróval (Corylus avellana).

Legjelentősebb veszélyeztető tényező az inváziós fajok jelenléte, melyek lékek keletkezésekor, ill. fakitermeléskor robbanásszerűen özönlik el a felnyíló élőhelyeket.

Helytelenül végzett erdészeti tevékenység: több hektáros tarvágások, melyek a spontán újulást az inváziós fajok nyomása miatt – úgy tűnik – lehetetlenné teszik. Regenerációs potenciál: A víztől távolodva egyre csökken. A rendszeres és megfelelően hosszú elöntést kapó területek regenerációja jó, de a sok inváziós faj lassítja a regenerációt. A kaszálatlan mocsárrétekre való ráterjedést is erősen akadályozzák a nagy mennyiségben jelenlevő inváziós növények. A feltöltődő morotvák szegélyében, és az épülő partszakaszokon, amelyeket jó állapotú természetközeli, zöld juharban és amerikai kőrisben szegény füzesek vesznek körül, ott jól regenerálódhat.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

137/152


91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: J6 – „Keményfás ártéri erdők” Vizsgálatunk színhelyén csakúgy, mint az ország más részein, a keményfás ártéri erdők az ártér legmagasabb térrészein alakultak ki. Területünkön legnagyobb és legszebb állományait az Imsósi erdőben találjuk, de előfordulnak állományának töredékei a Duna keleti partján is. Állománykép: A vizsgálat helyszínén 25-35 m magas, kb. 80-95%-ban záródó felső lombkoronaszintű erdők, melyek cserje-, lián- és lágyszárú szintje igen dús, és fajokban gazdag. Jellemző fajok: A felső lombkoronaszint fő fafaja a kocsányos tölgy (Quercus robur (5)) és a magyar kőris (Fraxinus pannonica (4)), elvétve fekete és szürke nyár (Populus alba (3), Populus x canescens (3)) keveredhet közé, melyek közé főként a második lombkoronaszintbe nagyobb mennyiségben keveredik a vénic szil (Ulmus laevis (5)) és a mezei juhar (Acer campestre (5)). Inváziós fajok is jelen vannak minden szintben, így a legfelső lombkoronaszintben a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis (4)) és a fekete dió (Juglans nigra (4)), míg az alsó lombkoronaszintben az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica (4)), a zöld juhar (Acer negundo (4)) és a fehér akác (Robinia pseudoacacia (4)), melyek fiataljaik a cserjeszintben őshonos fák fiataljaival versengve képviseltetik magukat. Cserjeszintje viszonylag gazdag, 30-60%-os záródást ad a fekete bodza (Sambucus nigra), az egybibés- és a cseregalagonya (Crataegus monogyna, Crataegus oxyacantha), a mogyoró (Corylus avellana), a fagyal (Ligustrum vulgare), a tatár juhar (Acer tatarica), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), a hamvas szeder (Rubus caesius) és főként a széleken a földi szeder (Rubus fruticosus agg.), a gyepűrózsa (Rosa canina agg.) és a kökény (Prunus spinosa).

14.8.10-8. ábra Keményfás ártéri erdő útmelletti növényzete sok magas csenkesszel (Festuca gigantea), hamvas szederrel (Rubus caesius), erdei fejvirággal (Dipsacus pilosus) és a talajon kúszó pénzlevelű lizinkával (Lysimachia vulgaris) a Duna keleti oldalán.

Lián növények közül említést érdemel a komló (Humulus lupulus), mely az itteni lékek esetében is vastag palástba öltözteti a fákat és átjárhatatlan hálóvá a környéküket, valamint az erdei iszalag (Clematis vitalba) és a borostyán (Hedera helix). Inváziós növények közül a közönséges vadszőlő (Parthenocissus inserta) itt is jelen van.

Lágyszárú szintjében az üde lomb- és ligeterdei fajok uralkodnak, melyekben a középhegységi kapcsolatok jól megfigyelhetők. Kora tavasszal a hagymás geofiton közösségeket - különösen az Imsósi erdőben - jellemzi a több százezer kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis (4)) és a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis (4)). Jellegzetes fajai nyáron például: óriás csenkesz (Festuca gigantea (4)), falgyom (Parietaria officinalis (3)), közönséges varázslófű (Circea lutetiana (3)), göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa (3)), erdei madársóska (Oxalis acetosella (3)), erdei turbolya (Anthriscus sylvestris (3)), zsidócseresznye (Physalis alkekengi (2)), borsóképű lednek (Vicia pisiformis (2)), erdei ibolya (Viola silvestris (2)), fekete nadálytő (Symphitum officinale (3)), májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis (3)), széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium (3)), sokvirágú salamonpecsét (Polygonatum multiflorum (3)), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum (3)), erdei tisztesfű (Stachys sylvatica (3)), erdei sás (Carex sylvatica (2)), sulymos sás (Carex spicata (3)), kerek repkény (Glechoma hederacea (3)), salátaboglárka (Ficaria verna (3)), illatos ibolya (Viola odorata (3)), erdei fejvirág (Dipsacus pilosus (3)), az erdei utak mellett és a zavartabb helyeken közönséges bojtorján (Arctium lappa (3)), erdei szálkaperje (Brachipodium sylvaticum (3)), csomós ebír (Dactylis glomerata (3)), nagy csalán (Urtica dioica (3)), erdei nenyúljhozzám (Impatiens nolli-tangere (3)), szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca (2)), ragadós galaj (Galium aparine (3)), nagy útifű (Plantago major (2)). Néhány helyen mindent befed a podagrafű (Aegopodium podagraria (3)) és

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

138/152


más üde, esetleg iszapos felszínt kedvelő fajok, mint pl. a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia (3)). A védett nyári tőzike (Leucojum aestivum (2)) ritka. Védett fajok: Több százezer hóvirág (Galanthus nivalis (4)) és ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis (4), néhány száz nyári tőzike (Leucojum aestivum (2)). Inváziós fajok: A felső lombkoronaszintben a nyugati ostorfa ((Celtis occidentalis (4)) és a fekete dió (Juglans nigra (4)), míg az alsó lombkoronaszintben az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica (4)), a zöld juhar (Acer negundo (4)) és a fehér akác (Robinia pseudo-acacia (4)) vannak jelen, melyek csemetéi a cserjeszintben az őshonos fák fiataljaival versengve képviseltetik magukat. A lágyszárú szintben a fűzlevelű őszirózsa (Aster salignus (3)) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea (3)) terjed a nyíltabb részeken igen gyorsan. Vegetációs és táji környezet: A vizsgált élőhelyet legnagyobbrészt nemesnyarasok (S2), fűz-nyár ártéri erdők (J4), akácosok (S1) és fiatal magyar kőrisesek (P2), valamint vágásterületek (P8), néhol a magas aranyvessző állományai (OD) veszik körül. Alegységek, ide tartozó típusok: Elegyes lombszintű, keményfák által uralt állományok, sok üde erdei és ligeterdei fajjal (Fraxino pannonicae – Ulmetum). Természetesség: Az Imsósi erdőben található állományok 4r3-as természetességűek, míg a Duna keleti oldalán találhatók 14.8.10-9. ábra A hóvirágok (Galanthus nivalis) és a ligeti csillagvirágok (Scilla vindobonensis) tömege virít az nagyrésze 3r2, az idősebb, fajgazdagabb, inváziós fajokkal Imsósi erdőben március elején kevésbé terhelt kisebb rész pedig 4r3-as. Az Imsósi erdő vízelöntést már nem kap, de fajkészlete, - összetétele és dominanciaviszonyai az itt található max. 10%-ot kitevő (idősebb) állományoknak igen jó. A Duna keleti oldalán található kisebb állományok rendszeres elöntést kapnak, de kisebb méretük, fiatalabb koruk, inváziós fertőzöttségük miatt természetessége csak kis állományaiknak jó, legnagyobb részüké közepes (3) vagy kicsi (2). Veszélyeztető tényezők: Mindegyik állományt leginkább az inváziós fajok és a helytelen erdőgazdálkodás (tarvágások), kisebb mértékben a túltartott vadállomány veszélyeztetik. Az Imsósi erdő vízgazdálkodása nem megfelelő, az Imsósi kanyar levágása óta elöntést nem kap. Regenerációs potenciál: A regeneráció helyben a vízelöntést kapó területeken akkor lenne jó, ha legalább 150 éves vágásfordulót, ill. vágási tilalmat rendelnének el, ill. csökkentenék a vadállományt, mellőznék a teljes talajelőkészítést. Jelenlegi viszonyok között a regeneráció esélye a saját élőhelyben közepes, a szomszédos vegetációs foltokban kicsi. Az Imsósi erdő nagyobb állományainak regenerációs esélyei a nem megfelelő vízgazdálkodás, az intenzív erdőművelés és az inváziós fajok nagy mennyisége miatt közepes.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

139/152


6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D6 – „Ártéri és mocsári magaskórósok, árnyas nyirkos szegélynövényzet” A rendkívül erős inváziós nyomás miatt igen ritka, főleg kis zátonyok közötti feltöltődő, rendszeres elöntést kapó területeken jelenik meg, ahol az inváziós fajok mennyiségét a hosszan tartó elöntés korlátozza. Jelenleg egyetlen olyan állományát sikerült tanulmányozni, amelyben az inváziós fajok aránya 50% alatt volt.

14.8.10-10. ábra Réti lórom (Rumex obtusifolius) uralta mocsári magaskórós kialakulása öntésiszapon április közepén a Duna keleti partján

Állománykép: A réti lórom (Rumex obtusifolius) nagy, elliptikus, szíves vállú leveleinek abszolút dominanciája jellemzi. Az állomány záródása ottjátunkkor 70-90%-os volt. Jellemző fajok: A felső lágyszárú szintben a réti lórom (Rumex obtusifolius (5)) abszolút domináns, mellette, ha egyáltalán van mellette más faj, kicsi (10%-nál kisebb) borítással a vízi kányafű (Rorippa amphibia (3)), az osztrák kányafű (Rorippa austriaca (3)), alatta a kúszó pimpó (Potentilla reptans (3)), a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia (3)), szélein a fehér tippan (Agrostis alba (3)), a hamvas szeder (Rubus caesius (3)) és magról kelt fajok: tyúkhúr (Stellaria media (2)), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris (2)), hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata (2)) került feljegyzésre. Védett fajok: Inváziós fajok: Vegetációs és táji környezet: Fűz- nyár ártéri erdővel (J4) körülvett iszapfelszíneken sikerült megfigyelni Alegységek, ide tartozó típusok: Vízfolyások nem patakparti és lápi magaskórósokba, (D5)-be sorolandó, természetes zavarástűrő és generalista fajok uralta, kevert fajkészletű magaskórósai. Természetesség: 5. Mivel zavartalan, inváziós fajokat nem tartalmaz, teljesen természetes úton kialakult közösség, amely a speciális körülmények között leginkább versenyképes egyetlen faj abszolút dominanciájával jellemezhető. Veszélyeztető tényezők: Évekig tartó alacsony vízállás esetén a friss öntéstalaj, mint versenyszegény aljzat eltűnik. Ebben az esetben az inváziós fajok (Aster salignus, Echinochloa crus-galli) megjelenése és dominánssá válása várható. Regenerációs potenciál: Friss öntésiszapon kiváló, más élőhelyeken csekély.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

140/152


3130 Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy Isoëto-Nanojuncetea vegetációval Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: I1 – „Nedves felszínek természetes pionír növényzete” A potenciális élőhelyeken ottjártunkkor ilyen típusú vegetációt nem találtunk. Az élőhelyet csak a 3-km-es körön belül, a dunaszentbenedeki oldalon találtuk meg, így az ott (0) leírtak érvényesek ide is. Jelölő faj: Apium repens. A vizsgált területen ismert előfordulása nincs, keresésünk során sem került elő.

14.8.11 KÖZÉP-MEZŐFÖLDI LÖSZVÖLGYEK (HUDD20020) Jelölő élőhelytípusok 6250 * Síksági pannon löszgyepek (Crambre tataria) 91E0 * Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 3260 Alföldektől a hegyvidékekig előforduló vízfolyások Ranunculion fluitantis és Callitricho-Batrachion növényzettel http://natura2000.eea.europa.eu/Natura2000/SDF.aspx?site=HUDD20020

A Közép-mezőföldi löszvölgyek Natura 2000 területnek csak egy kicsi, kb. 70 hektáros, déli darabkája esik a vizsgálandó 10 km-es körbe. Jelölő élőhelyek: 3260 Alföldektől a hegyvidékekig előforduló vízfolyások Ranunculion fluitantis és Callitricho-Batrachion növényzettel Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: Aa – „Források, gyors folyású patakok hínárnövényzete” A Közép-Mezőföldi löszvölgyek vizsgálatunk körébe tartozó területén ilyet nem találtunk. 6250 Síksági pannon löszgyepek Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: H5a – „Löszgyepek, kötött talajú sztyepprétek”

14.8.11-1. ábra A Közép-mezőföldi löszvölgyek déli, cserjeírtott része, több helyen erodált részű oldallakkal, előtérben magyar kutyatejjel (Euphorbia pannonica).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

141/152


Állománykép: Lankás dombok oldalán és völgyeikben található közepes magasságú pázsitfüvekből és színes kétszikűek tömegéből álló fajgazdag gyepek. A vizsgálat színhelyén, a cserjeirtott nagy területeken gyakoriak az erózió nyomán kialakult csupasz talajfelszínek. A cserjésedettség szintje – pontosan az irtásnak köszönhetően – minimális. Jellemző fajok: A gyepet alkotó pázsitfüvek közül domináns a barázdált vagy pusztai csenkesz (Festuca rupicola (5)), mellette megjelenik sima komócsin (Phleum phleoides (4)), árva rozsnok (Bromus inermis (4)) élesmosófű (Chrysopogon gryllus (3), taréjos búzafű (Agropyron pectinatum (3)), valamint réti perje (Poa pratensis (4)). Degradáltabb állományokban felszaporodhat a csomós ebír (Dactylis glomerata (3)), a közönséges tarackbúza (Elymus repens (4)), míg az üdébb völgyaljakban a réti csenkesz (Festuca pratensis (4)). Sásai közül a korai sás (Carex praecox (4)) mellett a gindár sás (Carex supina (3)) jellemző. Kétszikű fajai változatosak, ajakosokban, pillangósokban gazdagok. A jobb gyeprészeken más szárazgyepi fajok között ligeti zsálya (Salvia nemorosa (4)), mezei zsálya (Salvia pratensis (3)), magyar kakukkfű (Thymus pannonicus (3)), sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys (3)), fehér gyíkfű (Prunella laciniata), közönséges borkóró (Thalictrum minus), csattogó szamóca (Fragaria viridis), buglyos zanót (Cytisus austriacus (3)), zászlós csüdfű (Astragalus onobrychis (3)), osztrák csüdfű (Astragalus austriacus (3)) magyar kutyatej (Euphorbia glareosa (3)), hólyagos habszegfű (Silene vulgaris (3)), sokvirágú boglárka (Ranunculus polyanthemos (3)), közönséges galaj (Galium mollugo (3)), szürke galaj (Galium glaucum (3)), takarmánybaltacim (Onobrychis viciifolia (3)), ebfojtó müge (Asperula cynanchica (3)), apácavirág (Nonea pulla (3)), csabaíre vérfű (Sanguisorba minor (3)), mezei varfű (Knautia arvensis (3)), réti útifű (Plantago media (3)), koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris (3)) és szakállas csormolya (Melamphyrum barbatum (3)) jelenléte tipikus. Zavartabb, erősen taposott és legelt, ill. núdummá erodált talajfelszíneken felszaporodik a sziklai koldustetű (Lappula heteracantha (3)), valamint megtalálható mezei iringó (Eryngium campestre (3)), közönséges patikapárlófű (Agrimonia eupatoria (3)), sárga rezeda (Reseda lutea (3)), útszéli bogáncs (Carduus acanthoides (3)), közönséges keserűgyökér (Picris hieracioides (3)), mezei gyöngyköles (Lithospermum arvense (3)), mezei szarkaláb (Consolida regalis), magas kígyószisz (Echium italicum (2)), terjőke kígyószisz (Echium vulgare (3)), bolondító beléndek (Hyoscyamus niger (2)), sarlófű (Falcaria vulgaris (2)) és tövises iglice (Ononis spinosa (3)). Cserjék közül egybibés galagonya (Crataegus monogyna (4)), cseregalagonya (Crataegus oxyacantha (4)), kökény (Prunus spinosa (4)), veresgyűrű som (Cornus sanguinea (4)) és különböző rózsa fajok (Rosa spp. (4)) a becserjésedés okozói, bár annak ellenére, hogy ezek állományait – mint a 14.4 -34-es képen jól látszik – szinte teljesen kivágták, tőről erősen hajtanak, és öt éven belül egy sokkal erodáltabb felszínt fognak hasonló mértékben borítani. Védett fajok: Nagyobb állományát találjuk a tavaszi héricsnek (Adonis vernalis (2)) a budai imolának (Ceantaurea sadleriana (3)), a törpe nősziromnak (Iris pumila (2)) és a vetővirágnak (Sternbergia colchiciflora (2)), ill. a mellette levő felhagyott szántón a konkolynak (Agrostemma githago (3)). Inváziós fajok: Jelenlétük jelenleg még alacsony, de az erodált, túllegeltetett részeken gyakori a csattanó maszlag (Datura stramonium (4)), a szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca (3)) és az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia (2)). Vegetációs és táji környezet: A vizsgált löszgyepek legnagyobb felületen intenzív szántókkal (T1), jellegtelen száraz- (OC) és üde gyepekkel (OB) és száraz cserjésekkel (P2b) érintkeznek. Alegységek, ide tartozó típusok: Pusztai csenkeszes löszgyepek (Salvio – Festucetum rupicolae). Természetesség: A keleti, cserjeirtott oldal erősen degradált részeinek természetessége 3r2, az erózióval kevésbé sújtott részeké 3. Azok a területek, ahol cserjeirtásra nem, vagy csak kisebb mértékben volt szükség, ott még igen szép fajgazdag, jól struktúrált gyepeket találunk, melyek természetessége 4-es, ill. a legjobb, nyugati részeken 5r4-es.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

142/152


Veszélyeztető tényezők: A kaszálás, legeltetés felhagyását követő cserjésedés, amit a területen található (tejelő) marhaállomány, ill. más nagytestű legelő állatok (ló, húsmarha) állományának növelésével, esetleg augusztus végi kaszálással lehetne megakadályozni, ill. lassítani. A levágott cserjék tőről erősen hajtanak. Ha visszaszorításukat nem oldják meg, akkor a terület öt év múlva rosszabb lesz, mint volt, mivel a gyepet megszaggatták a nehéz gépekkel, a regeneráció az nagyon lassú, szemben a cserjék növekedésének sebességével, mert azok öt év múlva közel ugyanakkorák lesznek, mint kivágásuk előtt. A terület növényzetét a fölötte zajló mezőgazdasági művelés is veszélyezteti, az ide gravitáló növényvédőszerek miatt. Nagy veszélyt jelentenek az inváziós és gyomfajok, melyek elözönlötték a nem zárt gyepeket. Regenerációs potenciál: A nagy kiterjedésű cserjeirtott helyeken, bár propagulumforrás van bőven a közelben, a regenerációja nehezen megjósolható, az irodalmi adatok szerint valószínűleg kicsi, maximum közepes. Amennyiben megfelelő mennyiségű (580 – 650 mm) és egyenletes eloszlású csapadékot kapna a terület, akkor inkább közepes vagy jó lenne. A jelenlegi szélsőséges makroklíma mellett azonban maximum közepes. A jobb, nyugati oldali gyepekben levő alacsonyabb természetességű, kicsi foltok regenerációs potenciálja viszont jó. 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) A Közép-Mezőföldi löszvölgyek vizsgálatunk körébe tartozó területén ilyet nem találtunk. 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai A Közép-Mezőföldi löszvölgyek vizsgálatunk körébe tartozó területén ilyet nem találtunk. Jelölő faj: Crambe tataria és Pulsatilla grandis. Mindkettő legközelebbi előfordulása is kívül van a 10 km-es körön.

14.8.12 PAKSI ÜRGEMEZŐ (HUDD20069) Jelölő élőhelytípusok 6260 * Pannon homoki gyepek 6440 Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei http://natura2000.eea.europa.eu/Natura2000/SDF.aspx?site=HUDD20069

A Paksi ürgemező Natura 2000 terület teljes egésze a 10 km-es körön belül található. Területe 352,14 hektár. Jelölő élőhelyek: 6260 Pannon homoki gyepek A Natura 2000 terület 60%-át kitevő jelölő élőhely. Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: G1 – „Nyílt homokpusztagyepek” Állománykép: Nagyobb csupasz, többé-kevésbé mohákkal és zuzmókkal takart talajfelszínek között zsombékos növekedésű pázsitfüvek uralta nyílt gyepek.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

143/152


14.8.12-1. ábra A Paksi ürgemező. Előtérben zsombéksásossal (B4) szegélyezett lelegelt moccsárrét, a védett kúszó zeller (Apium repens) élőhelye, míg a háttérben nyílt homoki gyepekkel (G1) fedett dombok sorakoznak

Jellemző fajok: A dombok tetején kisavanyodott környezetben az ezüstperje (Corynephorus canescens (5)) zsombékjai gyakorlatilag egyedüli zsombékoló füvekként uralják az élőhelyet. Közöttük homoki seprőparéj (Bassia laniflora (5)), juh sóska (Rumex acetosella (3)), ezüstös hölgymál (Hieracium pilosella (4)), pusztai kutyatej (Euphorbia seguierana (3)), homokiés kisfészkű aszat (Centaurea arenaria (3), Centaurea micranthos (2)), homoki ballagófű (Salsola kali (3)), homoki útifű (Plantago arenaria (2)), kőtörő aszúszegfű (Petrorhagia saxifraga (3)) állományait találjuk, melyek a juhsóskát leszámítva szinte mindannyian jelen vannak a meszes talajú, főleg a terület keleti részén található magyar csenkesz (Festuca vaginata (5)) és homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica (5)) uralta gyepekben is. Ezekben a gyepekben nagy mennyiségű (2700 tő) apró nőszirom (Iris pseudacorus (3)) virágzott idén. Ugyanitt gyakori a gumós perje (Poa bulbosa (4)). A csupasz, forró homokon kúszik a naprózsa (Fumana procumbens (3)), a homoki lucerna (Medicago falcata (3)) és bontja virágait a homoki varjúháj (Sedum hillebrandtii (3)), a parlagi pipitér (Anthemis ruthenica (3)), a homoki habszegfű (Silene conica subsp. conica (3)), a szikár habszegfű (Silene otites (3)), a hegyi- és a homoki ternye (Alyssum montanum subsp. gmelinii (3), Alyssum tortuosum (3)), a báránypirosító (Alkanna tinctoria (3)), a vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca (3)), a szürke repcsény (Erysimum diffusum (3)) és tavasszal virágzó egyéves, apró szegfüvek, nefelejcsek és veronikák (pl. Minuartia glomerata (3), Cerastium glomeratum (3), Cerastium semidecandrum (3), Myosotis stricta (3), Myosotis ramosissima (3), Veronica polita (3), Veronica hederifolia subsp. hederifolia (3), Veronica verna (3), Veronica triphyllos (3)). Kisebb állományokat alkot az egynyári szikárka (Scleranthus annuus agg. (3)). A dombhátakon és oldalakban gyakran tömeges a deres fényperje (Koeleria glauca (3)) és a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata (3)).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

144/152


14.8.12-2. ábra Nyílt ezüstperjés (Corynephorus canescens) gyep a paksi ürgemezőn. A fűcsomók között feketéllik a sok háztetőmoha (Tortula ruralis), míg a világosabb zöld füvek csillagpázsitok (Cynodon dactylon)

Sokfelé találjuk szürke bokrocskáit a kései szegfűnek (Dianthus serotinus (3)), mely július közepétől bontja fehér, illatos virágait. Legeltetett, taposás által zavartabb részeken gyakori a homoki pimpó (Potentilla arenaria (3)), a fehér pemetefű (Marrubium peregrinum (3)) és a kellemetlen, szúrós termésű királydinnye (Tribulus terrestris (3)). Sajnos ezek a gyepek sem mentesek az inváziós fajoktól. Egyik leggyakoribb özönnövény a kanadai betyárkóró (Conyza canadensis (2)). Viszonylag nagy mennyiségben van jelen a szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca (3)) és főleg az utak mentén gyakori a tövisperje (Tragus racemosus (2)) és az átoktüske (Cenchrus incertus (2)). Moha- és zuzmószintje is fejlett, melyben igen gyakori a kiszáradástűrő háztető moha (Tortula ruralis (3)) és számos bokros zuzmó (Cladonia spp.), mely olyannyira alkalmazkodott a félsivatagi körülményekhez, hogy ha teljes kiszáradás után vízpermetet (harmatot) kap, alig néhány másodperc alatt újraéled és fotoszintetizálni kezd. Védett fajok: Iris pumila (2) (2700 tő), Stipa borysthenica (3), Orchis morio (1), Alkanna tinctoria (2), Onosma arenaria (1), Scabiosa canescens (1), Centaurea arenaria (3), Centaurea sadleriana (2), Helichrysum arenarium (1), Dianthus serotinus (2), Silene multiflora (1), Silene borysthenica (1), Sedum hillebrandtii (2), Corispermum nitidum (3). Inváziós fajok: Pinus nigra (1), Ailanthus altissima (2), Robinia pseudo-acacia (2), Tribulus terrestris (3), Conyza canadensis (2), Asclepias syriaca (3), Ambrosia artemisiifolia (1), Tragus racemosus (2), Cenchrus incertus (2). Vegetációs és táji környezet: Ültetett erdei- és feketefenyvesek (S4), jellegtelen szárazgyepek (OC), a völgyaljakban zsombékoló (B4) és nem zsombékoló (B5) magassásrétek, homoki sztyepprétek (H5b) és mocsárrétek (D34). Alegységek, ide tartozó típusok: Típusos természetközeli nyílt homoki gyepek. Ezeknek a meszes (Festucetum vaginatae danubiale) és savanyú (Festuco dominii-Corynephoretum) talajon kialakult gyepjei. Középidős parlagok.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

145/152


Természetesség: A terület körülbelül harmada 4-es, lévén fajgazdag, szerkezete és fajösszetétele megfelelő, ugyanakkor több helyen ez a szerkezet fellazul, a kétszikűek nagyobb foltokban dominálnak. A nyílt homoki gyepek maradék kétharmada 3-as, azaz viszonylag fajszegény, sok inváziós fajjal terhelt, kriptogám szintje is egyöntetű. Veszélyeztető tényezők: Erősen veszélyezteti a járműforgalom (terepmotor, autók), a beerdősülés (Robinia pseudo-acacia) és helyenként a túllegeltetés. Mindegyik megbontja a gyepstruktúrát, így kedvez az inváziós fajok terjedésének, ill. árnyékolással, Nfelhalmozással versenyhátrányba juttatja a nyílt szárazgyepi fajokat. Regenerációs potenciál: A terület nagy, nyílt részein jó, az árnyékosabb beerdősülő részeken kicsi. Az inváziós fajok és a gyep mechanikai zavarása (járművek, legelő jószágok) a regenerációt lassítja. Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: H5b – „Homoki sztyepprétek” Állománykép: Zárt homokpusztagyepek, melyekben a lágyszárú növények már teljesen befedik a talajt. Uralkodó pázsitfüve a csomós növekedésű pusztai csenkesz, de sok nagyobb polikormonját láthatjuk benne a szürkekákának. Fiziognómiájában meghatározók a többé-kevésbé feltűnő kétszikűek. Jellemző fajok: Tömeges, állományalkotó pázsitfüve a pusztai csenkesz (Festuca rupicola (5)), mely közé a keskenylevelű perje (Poa pratensis (5)), a korai sás (Carex praecox (4)) és ritkábban az élesmosófű, (Chrysopogon gryllus (4)), az üdébb helyeken a sima 14.8.12-3. ábra Enyhén cserjésedő zárt homokpusztagyep. A pusztai komócsin (Phleum phleoides (4)) keveredik. csenkesz (Festuca rupicola) tömegéből kizöldellnek a szürkekáka Gyakori faja a szürkekáka (Holoschoenus (Holoschoenus romanus) polikormonjai, köztük kéklik a terjőke kígyószisz romanus (4)), magasabban fekvő, (Echium vulgare.) szárazabb, zavartabb részeken a fenyérfű (Bothriochloa ischaemum (5)). Legeltetett állományaiban felszaporodik a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata (4)), a csillagpázsit (Cynodon dactylon (4)), a közönséges tarackbúza (Elymus repens (4)). Hozzájuk társul a vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca (3)), a mezei varfű (Knautia arvensis (3)), a macskafarkú veronika (Veronica spicata (3)), a tejoltó és a közönséges galaj (Galium verum (3), Galium mollugo (3)), az ebfojtó müge (Asperula cynanchica (3)), a sarlós gamandor (Theucrium chamaedrys (3)), a szarvaskerep (Lotus corniculatus (3)), a zászlós csűdfű (Astragalus onobrychis (3)), a hegyi és a bérci here (Trifolium montanum (2), Trifolium alpestre (2)), a legelt gyepekben a mezei iringó (Eryngium campestre (3)), a terjőke kígyószisz (Echium vulgare (3), és a tövises iglice (Ononis spinosa (3)). Védett fajok: Scabiosa canescens (1), Centaurea sadleriana (1). Inváziós fajok: Asclepias syriaca (1), Robinia pseudo-acacia (2), Ailanthus altissima (1). Vegetációs és táji környezet: Ültetett erdei- és feketefenyvesek (S4), jellegtelen száraz- (OC) és üde gyepek (OB), a völgyaljakban zsombékoló (B4) és nem zsombékoló (B5) magassásrétek, a dombtetőkön nyílt homoki gyepek (G1) és mocsárrétek (D34).

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

146/152


Alegységek, ide tartozó típusok: Astragalo austriacae – Festucetum rupicolae, Galio veri - Holoschoenetum romani Természetesség: 4r3, mivel viszonylag fajszegények és az inváziós fajok is fenyegetik. Veszélyeztető tényezők: Motorsport, utak: egyre terjed, erodálja a talajfelszínt ezáltal utat nyit az inváziós fajok terjedésének. Regenerációs potenciál: Saját helyen – jó, a nyílt homokpusztagyepeken a vízhiány miatt gyenge. 6440 Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei A Natura 2000 terület 5%-át kitevő jelölő élőhely. Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D34 – „Mocsárrétek” Állománykép: Ottjártunkkor már csak a nem zsombékoló magassásosok (B5) közé ékelődött kis foltjai nem voltak talajszintig lelegelve, a zsombékosok (B4) és a vízfolyások mellett találhatók vizsgálata lelegelt és széttaposott állapotban viszonylag nehezebb volt. Ahol megfigyelhető volt, ott a magas, gyepképző és zsombékoló egyszikű fajok, ill. a színes virágú kétszikűek határozták meg az állomány képét. Jellemző fajok: 14.8.12-4. ábra Réti csenkesz (Festuca pratensis), tarackos tippan (Agrostis stolonifera), pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), réti perje (Poa pratensis) uralta mocsárrét sédkenderrel, tövises iglicével, libapimpóval, vízi peszércével, közönséges lizinkával és a védett hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) kórójával

Gyepképző pázsitfüvek közül a réti- és a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea (5), Festuca pratensis (5)), a réti komócsin (Phleum pratense (4)), a tarackos tippan (Agrostis stolonifera (4)), a réti perje (Poa pratensis (5)), a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus (3)) és az angolperje (Lolium perenne (3)), a zsombékoló egyszikűek közül a gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa (4)) mellett ritkábban a kiszáradó láprétek felé való átmenetet jelző faj, a magyar kékperje (Molinia hungarica (3)) csomói voltak jellegzetesek, ill. az erősen lelegeltetett részeken a deres szittyó (Juncus inflexus (4)) hatalmas, összefüggő zsombékosai. Közöttük közönségesebb mocsári és üde gyepi fajokat találtunk, pl. közönséges lizinkát (Lysimachia vulgaris (3)), réti boglárkát (Ranunculus acris (3)), réti füzényt (Lythrum salicaria (3)), őszi vérfüvet (Sanguisorba officinalis (3)), réti kakukkszegfüvet (Lychnis flos-cuculi (3)), vízi peszércét (Lycopus europaeus (3)), mocsári tisztesfüvet (Stachys palustris (3)), borzas füzényt (Epilobium hirsutum (3)), mezei mentát (Mentha arvensis (3)), vízi mentát (Mentha aquatica (3)), lómentát (Mentha longifolia (3)), sédkendert (Eupatorium cannabinum (3)), pasztinákot (Pastinaca sativa (3)), réti herét (Trifolium pratense (3)), eperherét (Trifolium fragiferum (2)), fehér herét (Trifolium repens (3)), szarvaskerepet (Lotus corniculatus (3)), kúszó pimpót (Potentilla reptans (3)) liba pimpót (Potentilla anserina (3)). Magasabb vízállás emlékeit hordozza a sokfelé tömeges sövényszulák (Calystegia sepium (3)). Néhol olyan ritkább növényeket is találtunk ennek az élőhelynek néhány foltjában, mint a mocsári orbáncfű (Hypericum palustre (1)) vagy a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata (1)), mely utóbbi az adott állomány láprétek felé való átmeneti jellegét mutatta.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

147/152


A nagy deresszittyók (Juncus inflexus) és a zsombéksások (Caricetum elatae) közötti mélyen lelegelt állományok között találtuk a Natura 2000-es jelölő fajt, a kúszó zellert (Apium repens (1)), olyan iszapos felszínek fajai társaságában, mint pl. a réti sás (Carex distans (1)), a barna palka (Cyperus fuscus (1)), vagy a ritka iszapsás (Carex oederi (1)), a sárga palka (Pycreus flavescens (1)) a mocsári kígyófű (Triglochin palustre (1)), ill. a közönségesebbek közül a lándzsás útifű (Plantago lanceolata (2)), a kúszó boglárka (Ranunculus repens (3)) és a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia (2)). Szárazabb, zavartabb részeken gyakori volt az orvosi zilíz, (Althea officinalis (2)), a közönséges cickafark (Achillea collina (3)), az orvosi vasfű (Verbena officinalis (3)), illetve az állatok által gyakran használt helyeken a nagy csalán (Urtica dioica (3)). Védett fajok: Apium repens (2), két lokalitásban 2012-ben összesen körülbelül 1200 tő élt. Dactylorchisa incarnata (1), Epipactis palustris (1), Equisetum variegatum (1), Triglochin palustre (1) Inváziós fajok: Xanthium italicum (2). Vegetációs és táji környezet: Ritkán nádasok (B1a), de főként zsombékoló (B4) és nem zsombékoló (B5) magassásrétek, jellegtelen üde- (OB) és szárazgyepek (OC), valamint zárt homoki sztyepprétek (H5b) veszik körül az általunk látott állományokat. Alegységek, ide tartozó típusok: Festuca pratensis, Poa pratensis dominálta mocsárrétek. Kiszáradó láprétek felé átmenetet mutató mocsárrétek. Természetesség: A műholdfotókon is jól láthatóan mélyebb fekvésű, vizes élőhelyek mozaikolnak az Paksi ürgemezőn, melyek igen idősek lehetnek. A terület nagy része erősen túllegeltetett, ami a fajösszetételt rontja, és a talajfelszínt is degradálja. Ez a túllegeltetés viszont kedvezett a terület talán legnagyobb botanikai értékének, a kúszó zellernek (Apium repens), mert versenyszegény nyílt felszínek jöttek létre, és sok fény jutott le a talajszintre. A legfajgazdagabb, kis vízfolyást kísérő állományok nagy részének természetessége maximum 5r4-es, a kiszáradó láprétek felé átmeneti jelleget mutatóké 4-es, ill. a zavartabbaké 3-as. Veszélyeztető tényezők: Túllegeltetés: ez a legtöbb helyen problémát okoz, kivételt az Apium repens élőhelye képez, ez az állomány fennmaradásának elengedhetetlen feltétele. Rossz vízgazdálkodás: A 2012-es rendkívül száraz évben állományaik nagyon összezsugorodtak. A területek kaszálása nem történik meg, a legeltetés gyalulja le állományait. Regenerációs potenciál: A túllegeltetett területeken közepes, vagy kicsi. Megfelelő vízgazdálkodás és alacsony legelési nyomás mellett jó a regeneráció lehetősége a saját foltokban. Száraz években a kiszáradó láprétek felé, míg nedvesebb években a zárt homokpusztagyepek felé való terjedése valószínű. Jelölő faj: Apium repens. Megszámoltuk a még „egyéb fontos faj”-ként sem besorolt Iris pumilát a gyepen. 2700 virágzó polikormonját találtuk.

MVM ERBE Zrt.

14.8.12-5. ábra Az Apium repens és Iris pumila a Paksi ürgemezőn


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

148/152


Apium repens, Natura 2000 jelölő faj a területen. Két lokalitásban 2012-ben összesen körülbelül 1200 tő élt. Az északi lelőhely deres szittyóval (Juncus Inflexus) körülvett mélyedésének 165 m2-ében kb. 1000-tőre, míg a déli lelőhely zsombéksásossal körbevett mélyedésében 617 m2-en 210 tőre becsültük az allományt. A 2012-es év rendkívül aszályos volt, így más, korábban ismert lelőhelyén nem jött elő a növény.

14.8.12-6. ábra Az északabbi állomány élőhelye

14.8.12-7. ábra A délebbi állomány élőhelye

14.8.12-8. ábra A kúszó zeller (Apium repens)

14.8.12-9. ábra …átlagos mérete

14.8.12-10. ábra 10x10 cm-es négyzethálós számlálás

14.8.12-11. ábra A számlálás módja

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

149/152


14.9 ÖSSZEFOGLALÁS A tervezett beruházás botanikai szempontból természetvédelmi érdeket nem sért.

14.9.1 A 3 KM-ES KÖR ÉLŐHELYEI Elkészült a terület részletes vegetációtérképe, melyen zömében önálló élőhelyek vannak feltüntetve. A térképen jól látszik, hogy a növényzettel fedett terület több mint felét fás vegetáció alkotja, melyek zömében ültetvényjellegű akácosok, fenyvesek és nyárfások, kisebb részben természetközeli erdők és fiatalosok. A lágyszárú vegetációt a homoki gyepek uralják. A területen megtalálható természetközeli élőhelyek közül a legértékesebbek az erőműtől délre található homoki gyepek, a Dunaszentgyörgyi-láperdő és a hozzá csatlakozó vizes élőhelyek.

14.9.2 A 3 KM-ES KÖR FLÓRÁJA Az 1999-2003 között eltelt öt év alatt 604 fajt detektáltak, melyek közül 592-t jelentettek a 3 km-es körön belülről. 2012-ben – egy rendkívül aszályos évben – terepi kiszállásainkon 572 növényfajt sikerült megfigyelni a három kilométeres körön belül. Mindkét időszak esetében a ruderális csoportok fajai uralkodnak a vizsgált területen, de a stressztűrők aránya is jelentős. Ezek a tények alátámasztják, hogy a terület erős antropogén hatás alatt áll. A kompetítor fajok 10% közeli aránya pedig azt bizonyítja, hogy azért még számos alacsony zavarási- és stresszszint mellett versenyképes faj is megtalálja életfeltételeit a 3 km-es körön belül, azaz vannak még számukra megfelelő feltételeket nyújtó élőhelyek, ha nem is túl nagy arányban. Más megközelítésben: a legnagyobb arányban a természetes kísérőfajok, a gyomfajok és a zavarástűrők vannak jelen, ami egy olyan, erősen emberi hatás alatt levő területet mutat, melyben a magasabb természetvédelmi értéket képviselő fajok jelentős arányban vannak jelen. A területen eddig (1999-2003 között és 2012 ben) összesen 37 természetvédelmi oltalomban részesülő fajt találtunk. Közülük 33 faj 1999-2003 között és 19 faj 2012-ben került elő. A 2012-es nagy aszály miatt a vizesebb élőhelyeket kedvelő fajok közül nagyon sok nem került elő. A vizsgált területen 2012-ben 72 idegenhonos fajt sikerült feljegyezni. Így a terület idegenhonos fajainak a száma az 1999-2003-között feljegyzett 64-ről 85-re emelkedett. Az inváziós fajok aránya és dominanciája a vizsgált területen igen magas.

14.9.1 A 10 KM-ES KÖRÖN BELÜL ESŐ NATURA 2000TERÜLETEK JELÖLŐ ÉLŐHELYEI ÉS FAJAI Tengelici rétek (HUDD20070): A 10 km-es körbe eső területe o

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 6440 Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei 

o

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 

o

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D34 – „Mocsárrétek”, Természetessége: 3r2

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: J2 – „Láp és mocsárerdők” Természetessége: 4

Jelölő faj: Iris humilis ssp. arenaria, a vizsgált területen nem került elő

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

150/152


Paksi tarka sáfrányos (HUDD20071): 91,16 ha o

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 6250 Síksági pannon löszgyepek 

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: H5a – „Löszgyepek, kötött talajú sztyepprétek”, Természetessége: déli, kaszált részé: 5r4-es, északi területrészé: 4-es.

Dunaszentgyörgyi-láperdő (HUDD20072): 328,03 ha o

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) 

o

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 

o

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D34 – „Mocsárrétek”, Természetessége: déli rész: 4, északi rész: 4r3

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: J2 – „Láp és mocsárerdők”, Természetessége: déli részé: 4r3, északi részé: 4r2, a kisebb különálló, inváziós fajokkal erősen terhelt csoportoké 3r2.

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai 

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D6 – „Ártéri és mocsári magaskórósok, árnyas, nyirkos szegélynövényzet”, Természetessége: 3r2.

o

Jelölő faj: Cirsium brachycephalum

o

A Cirsium brachycephalum megszámlálása megtörtént. A Dunaszentgyörgyi-láperdő déli részén, mocsárrétben (D34) 8000 tövet találtunk, melyből 1200 virágzott.

Tolnai-Duna (HUDD20023): A 10 km-es körbe eső terület o

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel (Ártéri ruderális magaskórós folyómedernövényzet) 

o


o

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D34 – „Mocsárrétek”, Természetessége: 4

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 

o

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: OB – „Jellegtelen üde gyepek” egy kis része, Természetessége: 4

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: J4 – „Fűz-nyár ártéri erdők”, Természetessége: A fehérfüzeseké közvetlenül a folyóparton 5r4, fentebbi részeken 4. Az idősebb,öreg feketenyarasok általában 5r4-esek, a fiatalabbak 4r3-asok, ill. az inváziós fajokkal legerősebben terheltek 4r2-esek.

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) 

MVM ERBE Zrt.

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: J6 – „Keményfás ártéri erdők”, Természetessége: Az Imsósi erdőben található állományoké 4r3-as, a Duna keleti oldalán találhatók nagyrésze 3r2-es, az idősebb, fajgazdagabb, inváziós fajokkal kevésbé terhelt kisebb rész pedig 4r3-as.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

151/152


o

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D6 – „Ártéri és mocsári magaskórósok, árnyas nyirkos szegélynövényzet”. Természetessége: 5

 o

Jelölő faj: Apium repens. A vizsgált területen ismert előfordulása nincs, keresésünk során sem került elő.

Közép-mezőföldi löszvölgyek (HUDD20020): A 10 km-es körbe eső D-K-i néhány 10 ha-os terület o

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 6250 Síksági pannon löszgyepek 

o

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: H5a – „Löszgyepek, kötött talajú sztyepprétek” síksági része. Természetessége: A fajgazdag, jól struktúrált gyepeké 4-es, ill. a legjobb, nyugati részeken 5r4-es. A keleti, cserjeirtott oldal erősen degradált részeié 3r2-es, az erózióval kevésbé sújtott részeké 3-as.

Jelölő faj: Crambe tataria és Pulsatilla grandis. Mindkettő legközelebbi előfordulása is kívül van a 10 kmes körön.

Paksi ürgemező (HUDD20069): 352,14 ha o

o

Megtalált és jellemzett jelölő élőhely: 6260 Pannon homoki gyepek 

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: G1 – „Nyílt homokpusztagyepek”, Természetessége: 3-as



Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: H5b – „Homoki sztyepprétek”, Természetessége: 4r3-as


o

Megfelelő ÁNÉR-2011 élőhely: D34 – „Mocsárrétek”, Természetessége: A legfajgazdagabb, kis vízfolyást kísérő állományok nagy részének természetessége 5r4-es, a kiszáradó láprétek felé átmeneti jelleget mutatóké 4-es, ill. a zavartabbaké 3-as.

Jelölő faj: Apium repens. Két lokalitásban 2012-ben összesen körülbelül 1200 töve élt.

MVM ERBE Zrt.


Dátum:

Lapszám:

2013. június 7.

152/152

MINTA ÉRTÉKŰ BIOMONITORING

Recommend Documents