Minőségbiztosítási lehetőségek az egészségturizmusban Dr. Sztrilich András (Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar) Az egészségügy és a minőség témakörében az idei szakmai napokon helyet kapott egészségturizmus egyszerre minősíthető szakavatott és előrelátó szervezői döntésnek és egyben figyelemfelhívásnak a témában érintettek számára a gondosságra, odafigyelésre a folyamat legapróbb részeiben is. Az egészségturizmus a kormányzati szándékok szerint ugyan valóban hazánk egyik kitörési pontja lehet, de csak akkor, ha minden szereplője folyamatosan kész és képes a megfelelő minőség tanúsításra. Európai piacvezető szerepünket ugyanis néhány nagy horderejű kártérítési per könnyen tönkreteheti és az elvesztett jó hírnév visszaszerzése mindig nehezebb, lassabb és költségesebb, mint annak egyszeri megszerzése és folyamatos megtartása. Előadásomban arra keresem a választ, hogy a minőségbiztosítási lehetőségek mennyire lehetnek relevánsak az egészségturizmusban és mennyiben járulhatnak hozzá a szolgáltatások kedvező megítéléséhez,
aminek
komoly
közvetlen
és
közvetett
gazdasági
következményei lehetnek. Az
egészségturizmusra
kihatással
lehet
az
EU-ban
2013-tól
a
társadalombiztosítási finanszírozás szabályainak lazítása hatására várhatóan megnövekvő betegmigráció, amitől a döntéshozók részben az európai tagállamok várólistáinak rövidülését várják, de ami a betegeknél a társadalombiztosítási finanszírozás következtében megmaradó diszkrecionális jövedelemhányad egészségturizmusra fordítását is jelentheti az elsődlegesen kívánt és megkapott kezelést követően.
Az
egészségturizmus
az
egészséggel
kapcsolatos
szándékos
mobilitás
összefoglaló kifejezése, amely több részterületet foglal magába, illetve amihez több, részben átfedő kiegészítő fogalom kapcsolódik, úgymint a gyógyturizmus, a rekreációs turizmus, illetve a medical-wellness turizmus. Mint összefoglaló kifejezés, a nemzetközi szóhasználatban kevésbé használt. Amiben hazánk az egészségturizmuson belül már jó ideje (az 1989. évi rendszerváltozástól kezdve fokozatosan növekvő módon) jelentős szerepet tölt be Európában, az a gyógyturizmus és azon belül a fogászati turizmus.1 A gyógyturizmus az egészségi állapot konkrét javítása (gyógyulás, panaszok csökkentése, állapot stabilizálása, elveszett képességek visszaszerzése/pótlása) céljából igénybevett, egészségügyi (ideértve egyaránt az orvosi szolgáltatásokat és a gyógyászati ellátásokat is) ellátásokra alapozódó egészségturizmus. Más megközelítésben a beteg-mobilitásnak az a fajtája, amikor az egészségügyi szolgáltatáshoz jellemzően valamilyen turisztikai szolgáltatás (utazás-szervezés vagy szállodai, éttermi stb. szolgáltatás igénybevétele) is társul. A gyógyturizmust is magában foglaló egészségturizmus az egészségipar részei. Az egészségipar gyűjtőfogalom. Ide tartozik minden - közvetve vagy közvetlenül
-
az
egészség
megőrzésére,
helyreállítására,
az
állapot
stabilizálására, az egészség által meghatározott életminőség javítására irányuló szolgáltatás, termék-előállítás, illetve az ezek kifejlesztését, alkalmazását elősegítő szervezési, oktatási-kutatási és kommunikációs tevékenység. A gyógyturizmus fogalma egészségügyi szempontból több ezer év óta ismert a helyhez kötött természeti gyógytényezők fölkeresése kapcsán. Az elmélet közgazdaságtan pedig magától értetendőnek tartja a tetszés szerint nem
1
Balázs P – August O.: Külföldiek fogorvosi kezelése Magyarországon, Fogorvosi Szemle 101. évf. 5. sz., Budapest 2008, 193. o.
telepíthető,
úgynevezett
nem-transzferábilis
szolgáltatások
esetében
a
fogyasztók migrációját. A betegmigrációban keresleti hajtóerő egyfelől a magas hazai árszint, másfelől a hosszú várakozási idő (várólista) lerövidítése, ami a betegek részéről egészségnyereséget eredményez, ami az élettartamaik meghosszabbodását, és/vagy az életminőségeik javulását okozza. Ez a kedvező irányú változás az erre a célra kidolgozásra
került
egészség-nyereség
univerzális
mérőszámával,
az
életminőséggel korrigált életévekkel, vagyis a QALYs-al (Quality-Adjusted Life Years azaz Életminőséggel korrigált életévek) mérhető és amely lehetővé teszi különböző betegségek, egészségügyi technológiák összevetését. A QALYs-t leginkább a különböző gyógyító eljárások hatékonyságának, hasznosságának összevetésére használják. Azt vizsgálják meg, hogy az egyes eljárások mennyi (és milyen minőségben élhető) évvel hosszabbítják meg az életet. Illetve, hogy egy-egy egységnyi QALYs adott eljárással milyen költség árán biztosítható, ami egy költség-hasznossági elemzés. A betegmigráció kínálati oldalán a relatíve alacsony árak megbízhatóan jó minőségű szolgáltatással párosulva jelentenek komparatív előnyöket. Gátolja ezen előnyök kihasználását azonban, ha a pénzügyi előnyöket felemészti a betegek utazási költsége lakóhelyeikről a kezelések helyszíneire. Ez alapján érthető, hogy hazánkban a gyógyturizmus kezdetben miért a megfelelő határmenti régiókban alakult ki és az utazási költségek drámai mértékű csökkenésével (lásd: fapados légitársaságok) miért tudott kiterjedni az ország e körben korábban nem, vagy kevésbé érintett területeire is. A kereslet és kínálat együttes megjelenése a gyógyturizmusi szolgáltatás piacán beindítja a betegmigrációt, de ennek a migrációnak fenntartása, sőt volumenének és profitabilitásának növelése a minőség megtartása nélkül elképzelhetetlen. A minőség a szolgáltatás olyan tulajdonságainak és
jellemzőinek összessége, amelyek hatással vannak a szolgáltatásnak arra a képességére, hogy kinyilvánított vagy elvárható igényeket elégítsen ki. Az egészségügyi értelmezés szerint a minőség az egészség megőrzésében, helyreállításában és fenntartásában részt vevők által kinyilvánított olyan értékítélet, amely az elvárható igények megvalósulásának mértékét fejezi ki. A megvalósulás mértéke minden egyes komponens tekintetében az arra jellemző mutatóval írható le. A gyógyturisztikai szolgáltatásban résztvevők esetében – akár a gyógyászati, akár a turisztikai oldalt képviselik - egyfelől jogszabály2 által előírt alapkövetelmény,
másfelől
versenyelőnyt
biztosító
tényező
lehet
a
minőségbiztosítás, ami az összes olyan tervezett és rendszerezetten végzett tevékenység, amelyet a minőségirányítási rendszerben hajtanak végre, és szükség esetén igazolnak annak érdekében, hogy megfelelő biztosítékot adjanak arra, hogy a termék vagy a szolgáltatás megfelel a minőségre vonatkozó követelményeknek. Az egészségügy területén a minőségbiztosítás az a folyamat, amelynek végső célja
minden
minőségbiztosítás
egészségügyi eszköze
tevékenység a
folyamat
eredményének figyelése
javítása.
A
minőségoldalról,
a
minőségellenőrzés, a hibafigyelés és -elemzés, a visszacsatolás, illetve a hibamegelőzés, hibakiküszöbölés. A minőségbiztosítás az egészségügyi szolgáltatás minőségének ellenőrzéséhez csatlakozó olyan folyamatosan működő, visszacsatoló rendszer, amely azonosítja a hibáért felelőssé tehető tényezőket, és a hibák megszüntetésével párhuzamosan gondoskodik arról, hogy az eltérés ne ismétlődjön meg.
2
1997. évi CLIV. tv. az egészségügyről (a továbbiakban: Eütv.) 119 – 122. §-ai
A gyógyturizmus esetében komoly veszélyeket rejt magában a szolgáltatói oldal szereplői által szükségszerűen megismerendő egészségügyi dokumentáció3 kezelése. A legutóbbi évtizedekben az egészségügyi dokumentációval kapcsolatos szemlélet erősen átalakult, amennyiben ma már az a nézet terjed el, hogy az egészségügyi dokumentumok adatai bár a szolgáltató tulajdonát képezik, de az adatokkal a beteg rendelkezik.4 A számítástechnika, a korszerű adatrögzítési, tárolási, és visszakeresési lehetőségek széleskörű elterjedésével egyszersmind az adatokhoz való illetéktelen hozzáférés lehetőségeit is kitágította. Ilyen körülmények között az egészségügyi szolgáltatók betegekkel kapcsolatos feljegyzései sem kizárólag különböző kartonokon, vagy kórlapokban találhatók. Korábban természetes védelmet nyújtott az adatok számára a hozzáférés összes nehézsége (porosodó kórlap- és kartoték raktárak), amelyek ma már ismeretlenek a modern informatikában. Különböző elektronikus keresési módokkal (mezőkódok összekapcsolása) tetszőleges adatcsoportok hálózatos keresése vált lehetővé az adatbázisokban, ami az adatokkal kapcsolatos eljárási rend szabályozását az adatvédelemmel5 is kiegészítette. Jogszabályunk az egészségügyi ellátó hálózat adatkezelésén túl a nem egészségügyi szerveknek is irányadó, amennyiben azok egészségügyi adatot kezelnek, így különösen idetartozóknak minősülnek a gyógyturisztikai szolgáltatók. Ez a törvény nem az egészségügyi dolgozókról rendelkezik, hanem a betegek védelmét szolgálja, az adataikhoz való illetéktelen hozzáféréssel szemben. Adatokkal való rendelkezés tekintetében abból indul ki, hogy a beteg az egészségügyi intézményhez való fordulással egyidejűleg, külön 3
Eütv. 3. § p) pontja szerint az egészségügyi szolgáltatás során az egészségügyi dolgozó tudomására jutó, a beteg kezelésével kapcsolatos egészségügyi és személyazonosító adatokat tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adat, függetlenül annak hordozójától vagy formájától. 4 Eütv. 24. § (2) bekezdése 5 1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről (a továbbiakban: Adattv.)
meg nem erősítendő felhatalmazást ad a személyével kapcsolatban keletkező adatok kezelésére. Tekintettel arra, hogy a beteg erről tételesen nem rendelkezik, maga a törvény határozza meg, hogy milyen célból, és milyen adatokat lehet kezelni. 6 Az egészségügyi dokumentáció kezelésének minősége a gyógyturizmus szolgáltatás fontos
jellemzője lehet, amely jelentős kihatással bír a teljes
szolgáltatás megítélésére a betegek oldaláról. Érdemes kitérni arra a gyakori esetre, amikor a külföldi beteg idegen nyelven készült egészségügyi dokumentációt hoz magával és ad át a gyógyturisztikai szolgáltatónak, illetve amikor az itthon igénybevett szolgáltatásokról idegen nyelven kéri kiállítani az egészségügyi dokumentációt. Ilyen esetekben a megfelelő szintű nyelvismeret közvetlen ok-okozati összefüggésben van a szolgáltatás minőségével, hiszen egy pontatlan fordítás akár a beteg egészség- vagy testi épségének károsodásához is vezethet. Az egészségügyi dokumentáció vezetése esetében a külföldi betegellátási körben minőségi indikátor, mint az egészségügyi ellátás során előforduló események mennyiségi mérőszáma lehet például az idegen nyelvről magyarra
fordításokra
kapott
visszajelzések
száma
az
egészségügyi
szakemberek által, illetve a visszajelzések körének – érthető, valamint nem érthető – pontosítása. Az indikátor nem ad közvetlen választ a lehetséges problémákra, hanem felhívja a figyelmet azon területekre, ahol a tapasztalt eltérések okainak feltárása céljából további részletes elemzések elvégzése szükséges. Az Adattv. szinte előre gondolva a gyógyturisztikai szolgáltatók esetére rögzíti, hogy az egészségügyi ellátó-hálózaton kívüli szerv vagy személy a feladatai
6
Adattv. 4-6. §-ai
ellátása érdekében a szükséges mértékben kezelhet egészségügyi adatot7. Az Adattv. hatályba lépésével egy új intézményt vezetett be az adatvédelmi felelős8 személyében. Az adatvédelmi felelős az a személy, aki egy adott szervezeti egységben felügyeli, ellenőrzi, és szakmailag irányítja az egészségügyi adatok kezelésével összefüggő tevékenységet, egyúttal pedig ezért felelősséggel tartozik. Feladatát képezi továbbá az adatkezelők adatkezelési, adatvédelmi oktatása, továbbképzése is. Adatvédelmi felelőst csak olyan egészségügyi intézményben vagy annak részlegén kötelező kijelölni, ahol legalább húsz olyan személy dolgozik, aki egyúttal egészségügyi és személyazonosító adatokat is kezel, de persze a szolgáltató saját hatáskörében ettől szigorúbb feltételeket is vállalhat és kijelölhet adatvédelmi felelőst a gyógyturisztikai szolgáltatás bármely részlegére. Adatvédelmi felelősnek szakorvos, legalább két év joggyakorlattal rendelkező jogász, vagy legalább két év adatkezelési gyakorlattal rendelkező egyéb felsőfokú végzettségű személy jelölhető ki9. Ezen fölvetésekből szinte okszerűen adódik, hogy a gyógyturisztikai szolgáltatás minőségmérésének az egészségügyi dokumentumok kezelése vonatkozásában minőségi indikátor lehet az a tény, hogy a szolgáltatónál működik-e adatvédelmi felelős-e vagy sem. Az adatvédelmi felelősnek természetesen rendelkeznie kell munkaköri leírással és minden olyan lehetőséggel, amivel hatékony részese lehet a
gyógyturisztikai
szolgáltató
minőségbiztosítási
rendszerének.
Az
egészségtudományi felsőoktatás előtt álló jelentős kihívás, hogy képzési rendszerével képes lesz-e olyan egészségturisztikai szakemberek képzésére, akik a megszerzett kompetenciáik alapján alkalmasak lehetnek adatvédelmi felelősi munkakör betöltésére ezzel hozzájárulva a minőségbiztosítási folyamaton belül az egészségügyi dokumentáció minőség-ellenőrzési folyamatainak elvégzésére.
7
Adattv. 33. § (1) bekezdése Adattv. 5. § (1) c) pont 9 Adattv. 32. § (4) bekezdése 8
