Minőségbiztosítás Dolgozat Készítette: Keilbach Józsefné PTE-ETK Népegészségügyi MSc. Levelező Tagozat 1. évfolyam 2011.11.06. ISKOLA ÉS MINŐSÉG (BIZTOSÍTÁS?IRÁNYÍTÁS?FEJLESZTÉS?) - kritikus szemmelMi a minőség? - Nem tudom megmondani, (meghatározni), hogy mi a minőség, de felismerem, ha látom, vagy ha érzem a hiányát. - „It ain’t so much we don’t know that gets us into trouble as what we do know that ain’t so.” „Nem annyira az okoz számunkra bajt, amit nem tudunk, hanem az, amit tudunk, közben pedig nem úgy van.” A fenti megállapításokat és Hankiss Elemér szociológus alábbi tanulmányát választottam ahhoz, hogy egységes szempontok szerint, ugyanazon aspektusból vizsgáljam az interneten elérhető iskolai minőségbiztosításokat. Az már önmagában is egy minősítés az intézményről, ha közzéteszi vagy, ha éppen nem teszi közzé dokumentumait. (…”) 1. Egy adott tevékenység minősége (quality) vagy más szóval eredményessége (performance) csak akkor mérhető, ha előre meghatároztuk, hogy a tevékenységgel milyen célt akarunk elérni. És a tevékenységet annyiban tekintjük jobb vagy rosszabb minőségűnek, amennyiben jobban, vagy rosszabbul szolgálja e cél elérését. 2. Ha nem határoztuk meg a célt pontosan és világosan, akkor nincs mihez mérni, tehát nem tudjuk mérni az adott tevékenység eredményességét minőségét. A munkát tehát a cél meghatározásával kell kezdeni. 3. A cél elérésének sok és sokféle eszköze lehet ezek szerepét is külön-külön meg kell határozni és eredményességüket, minőségüket külön-külön kell mérni. 4. A kitűzendő célt és az eléréséhez szükséges feltételek s eszközök körét meg kell vitatni a társadalommal és az oktatási rendszer valamennyi szereplőjével a diáktól a kormányig, mert a rendszer teljesítményének minőségének javítására csak akkor van komoly esély, ha a szereplők túlnyomó többsége számára világos és vonzó a kitűzött cél és elérhetők az eszközök. 5. Meghatározandó az is hogy az oktatási rendszeren belül mely szereplők tevékenysége mérendő. A hazai oktatási rendszer egészének a teljesítménye A régiók oktatásszervezési teljesítménye Az önkormányzatok oktatásszervezési teljesítménye Az iskolák teljesítménye A tanárok teljesítménye A diákok teljesítménye.
Mindez komoly munkát igényel (illetve e munka jelentős részét már minden bizonnyal elvégezték a szakértők). Az alábbiakban mindössze néhány szempontot fűzök az alapvető cél kitűzéséhez és a cél eléréséhez szükséges feltételek s eszközök kérdéséhez. A cél Az egyén szabadságának széleskörű biztosítása mellett jó az, ha egy adott társadalomban konszenzus alakul ki arra vonatkozólag, hogy milyen országban milyen világban akarnak élni; hogy mit tartanak fontosnak az életben; hogyan akarják szabályozni az emberi együttélést; mik azok az emberi képességek, jellemvonások, "erények", amelyeket nagyra értékelnek, amelyeket az emberek boldogsága és a közösség boldogulása szempontjából fontosnak tartanak. Nem arra gondolok, hogy újra hozzá kellene látni valamiféle "új ember" kifarigcsálásához. Hanem arra, hogy jó és hasznos dolog meghatározni azoknak az értékeknek a körét, amelyeket az emberi élet szempontjából fontosnak tartunk, s amelyek érvényre jutásán munkálkodni akarunk. A magyar társadalomnak is előbb-utóbb végig kell gondolnia és meg kell válaszolnia ezeket a kérdéseket. El kell döntenie, hogy az emberlét milyen formáját tartja igazán értékesnek, eszményinek. Elsősorban arra törekszik például, hogy a társadalom számára hasznos embereket neveljen belőlük vagy inkább arra, hogy boldog boldogságra képes emberek legyenek? Avagy, hogyan akarja kombinálni ezt a két szempontot? - Az alkalmazkodási képességet tartja fontosabbnak vagy az önállóságot, az emberi autonómiát? A tárgyi tudást vagy a problémamegoldó készséget és a kreativitást? Vagy e képességek milyen kombinációját? Arra készíti fel a diákjait, hogy Magyarországon, Európában vagy a globalizálódó világban legyenek képesek helytállni? Az individuum gazdag kiteljesítését tartja fő céljának vagy a harmonikus közösségek kiépítését? S ha mindezt egyszerre, akkor melyik értéknek, célnak, milyen súlyt tulajdonít a végső modellben? Ha például az eszményi személyiségtípust, az a következőképpen irható le: Kiművelt emberfő szabad és gazdag személyiség, felelős polgár, tisztességes és emberséges, alkotásra és boldogságra képes ember. Akkor, mindezekre a mozzanatokra külön-külön és együttesen oda kell figyelnie az oktatási rendszer fölépítésénél éppúgy, mint az iskolai élet mindennapjaiban. Ha más képességeket és személyiségvonásokat tartunk emberileg és társadalmilag értékesnek s fontosnak, akkor azok jegyében kell alakítanunk az iskolák és az oktatás világát. S csak ezek után láthat hozzá bárki az iskolák és az oktatási rendszer teljesítményének, munkaminőségének a méréséhez. Mert ekkor már van zsinórmértéke, van mihez mérnie a teljesítményeket. Pozitív minőségként értékelhet mindent, ami elősegíti a kitűzött cél elérését és negatív teljesítményként, rossz minőségként mindazt, ami hátráltatja e cél elérését. És mérheti az adott esetben azt, hogy az iskolarendszer egésze a tantervek a tankönyvek az egyes iskolák és a tanárok mennyiben szolgálják • • • • •
az emberfők kiművelésének az emberi személyiség gazdag és szabad kibontakozásának diákjaik felelős polgárrá tisztességes emberré alkotásra és boldogságra képes emberré válásának az ügyét.
Ha a társadalom és az oktatási rendszer felelősei nem határozzák meg az elérendő célt, akkor a felmérést végző csak a szokásos rutin-változókkal dolgozhat a lemorzsolódók és továbbtanulók százalékával a tantárgyi tudás bizonyos elemeit mérő tesztekkel különféle
elégedettségi mutatókkal és így tovább. Igaz ugyan hogy ezek mögött a változók mögött is ott rejlenek bizonyos célképzetek. Például:"Cél az, hogy a társadalom minden tagja elérjen egy bizonyos tudásszintet, mert a tudás ezért és ezért fontos." Vagy: "Cél az, hogy minden szereplő a szülők, a gyerekek, a tanárok, a felnőtt társadalom, elégedett legyen az iskolával, mert ha elégedett, az azt jelenti, hogy a gyerekek sokat tanulnak az iskolában (és a tudás fontos). Vagy azt, hogy az iskola rendre, fegyelemre tanítja őket, (és a rend meg a fegyelem fontos). Vagy azt, hogy jól felkészítik őket a továbbtanulásra - a felnőtt életre - a sikeres életpályára (és ez érdeke, célja a diáknak is, a szülőnek is, a társadalomnak is) és így tovább. Ha közelebbről megnézzük ezeket a rutinkérdéseket és teszteket, kiderül, hogy túlnyomó többségük a haszonelvűség szűk körére épül. A szülők szempontjából azt méri, hogy az iskola mennyiben segíti a gyereküket az életben való érvényesülésre (mert olyan tudást ad ami a jövendő siker magas jövedelem társadalmi pozíció záloga). A társadalom szempontjából pedig azt méri, hogy az iskolák mennyiben nevelnek a társadalom számára hasznos szakembereket és a társadalom adott rendjébe beilleszkedni képes állampolgárokat. Ezek fontos szempontok, de meggondolandó, hogy nem volna-e jobb egy ennél gazdagabb élet- és embereszményt célul kitűzni. És azt mondani például, hogy a cél nem pusztán az életben érvényesülni és a társadalomba beilleszkedni tudó emberek nevelése. Hanem az - s itt most megint fenti példánkra hivatkozom, - hogy az iskola segítse diákjait abban a folyamatban, amelyben művelt emberré, szabad és gazdag személyiséggé, felelős polgárrá, tisztességes és emberséges alkotásra és boldogságra képes emberré válhatnak. Ha a társadalom ennek a gazdagabb összetettebb élet- és embereszménynek a szolgálatában határozza meg az oktatási rendszer célját, akkor e rendszer teljesítményét munkájának minőségét e gazdagabb élet- és embereszmény tükrében kell vizsgálni, elemezni, mérni. Akkor külön-külön - majd összegezve - kell mérni azt, hogy az iskola és az iskolarendszer mennyiben volt képes átadni diákjainak a tudást, fejleszteni készségeiket, pallérozni elméjüket és mennyiben segítette őket abban, hogy gazdag és szabad személyiséggé, felelős polgárrá, tisztességes és emberséges alkotásra és boldogságra képes felnőttekké cseperedjenek. Az oktatásnak és nevelésnek ezek a dimenziói elemezhetők és mérhetők. Csak fel kell ismerni fontosságukat, és hozzá kell látni a munkához. A feltételek A célrendszer meghatározása mellett és vele összefüggésben figyelembe kell venni a jó iskolának néhány olyan alapvető sajátosságát feltételét is amelyet egy modern európai ország oktatási rendszerének mindenképpen meg kell teremtenie. E feltételek meglétén rosszabb vagy jobb érvényesülésén is lehet és kell mérni az iskola teljesítményét munkájának minőségét. Felsorolok e feltételek közül néhányat. 1. Érdemes tanulni. Az oktatási rendszer az iskolák a tanárok a diákok teljesítménye akkor fog látványosan javulni, ha az egész társadalomban megerősödik az a meggyőződés, hogy érdemes tanulni. Ha a szülő a tanár az iskola a helyi közösség és önkormányzat az országos intézmények az ország vezetői közös erővel olyan helyzetet teremtenek az országban, amelyben nyilvánvalóvá válik minden gyerek és minden család számára, hogy érdemes tanulni. 2. Közös ügy. Javulni fog a teljesítmény, ha az ország a helyi közösség a szülők társadalma odafigyel arra, ami az iskolában történik. Ha segítenek. Ha megbecsülik és jutalmazzák a diákok, tanárok, iskolák, önkormányzatok teljesítményét, munkájuk jó minőségét.
3. Esélyegyenlőség. Látványosan javulni fog az összteljesítmény, ha minden gyereknek sikerül lehetőséget biztosítani a tanulásra és továbbtanulásra. Ha az anyagi, családi, földrajzi és más körülmények nem akadályoznak meg egyetlen gyereket sem abban, hogy a tehetségének megfelelő iskolába járjon. 4. Tanulni jó. Ha a diákoknak van kedvük tanulni. És jól érzik magukat az iskolában. 5. Tanárnak lenni jó. A tanítás minősége akkor javul majd, ha a tanári pálya újra vonzóvá válik anyagilag és társadalmi presztizsét tekintve is. 6. Továbbképzés. Ha a tanároknak van idejük, energiájuk és késztetésük arra, hogy folyamatosan továbbképezzék magukat. Ha van értelme annak, hogy képezzék magukat. 7. Jó tankönyvek jó tantervek. 8. Verseny. Ha nemes versengés alakul ki a diákok között a tanárok között az iskolák között a városok között. Ha érdemes jónak és egyre jobbnak lenni, mert a társadalom jutalmazza a teljesítményt anyagiakkal, társadalmi presztízzsel, további lehetőségek megnyitásával. 9. Nemzetközi verseny. Ha a tanárok diákok önkormányzatok és a szakma vezetői megértik azt, hogy az ország része egy, egyre intenzívebb nemzetközi versenynek és mindanyiuk jövője, jóléte múlik azon, hogy ebben a globális versenyben hogyan állja meg a helyét az ország. 10. Változó világ. Ha a társadalom a szülők a tanárok a diákok egyaránt megértik, hogy egy gyorsan változó világban csak akkor van az egyénnek és az országnak esélye a sikerre, ha olyan ismereteket halmoz fel, és olyan készségeket fejleszt ki amelyekkel egy ma még ismeretlen világban is helyt tud majd állni. Nem a ma és nem is a holnap, hanem a holnapután kihívásaira kell felkészíteni a mai diáktársadalmat. 11. Értékek. Ha az iskola nem indoktrinálja de nem is hagyja a jelenlegi zűrzavarban diákjait. Ha a tanárok és a diákok együtt keresik a választ korunk és az emberi élet nagy kérdéseire. Arra, hogy mi a jó és mi a rossz mi a tisztességes és mi a tisztességtelen az igaz és a hamis a szép és a rút mi az emberi élet célja és értelme és így tovább. Ha a világ felfedezésének a dolgok megismerésének az alkotásnak egy új világ felépítésének az izgalma hatja át az iskola mindennapjait. 12. Játék. Ha sok a játék a jókedv a kihívás az izgalom az erőfeszítés a siker az igazi kérdés és igazi válasz az iskolában. 13. Önállóság öntudat. Ha az iskola segít diákjainak abban, hogy öntudatos autonóm és felelősségteljes emberekké váljanak. A nyugati társadalmakhoz képest Magyarországon igen nagy hiány van ezekből a tulajdonságokból. Ami komoly baj, mert csak az öntudatos autonóm és felelősségteljes személyiséggel ötvöződő tudásnak van igazi társadalmi értéke igazi minősége. 14. Társadalom és emberi személyiség. Ha az iskola úgy tanítja, és úgy alakítja a gyereket felelősségteljes társadalmi lénnyé, hogy közben megőrzi benne a gyerek szabadságát és kreativitását, játékosságát és örömképességét. E feltételek meglétét változását folyamatosan figyelemmel lehet és kell kísérni a velük kapcsolatos munka minőségét rendszeresen lehet és kell mérni. Persze nincs jogom, és szerencsére lehetőségem sincs arra, hogy előírjam ilyen és ilyen cél elérését kell szolgálnia ilyen és ilyen feltételeknek kell megfelelnie minden iskolának és teljesítményüket munkájuk minőségét azon kell mérni hogy mennyiben szolgálják e cél elérését illetve mennyiben felelnek meg e feltételeknek. Lehet az itt felvázolttól eltérő célokat kitűzni és más feltételrendszerben gondolkozni. Mindössze azt akartam elmondani, hogy világosan megfogalmazott s vonzó cél nélkül és világosan meghatározott feltételrendszer nélkül a munka minőségét hitelesen mérni nem lehet.
(Felhasznált irodalom: www.gallup.hu/Műhelytanulmányok/Hankiss Elemér: Iskola és Minőség) A fentiek szerint vizsgálva az interneten elérhető iskolai minőségbiztosításokat, az alábbiakat állapítottam meg: - Kevés olyan oktatási intézmény minőségbiztosítása olvasható, melyből világos és érthető a konkrét cél, az ahhoz vezető út, annak paraméterei, az eszköz- és feltételrendszerek tekintetében. - Gyakran tapasztalható, hogy keveredik, összemosódik az iskolai pedagógiai programmal, amely egy szakmai eszköz a minőség biztosításához. - A fenntartók részéről (különböző szinteken) megfogalmazódik az elvárás az iskolával szemben, melyen az érződik, hogy minél magasabb szektor fogalmazza meg, annál több benne a szakmaiság. - Felmerült bennem, hogy mi lenne akkor, ha minden oktatási intézménynek kötelezően az interneten nyilvánossá kellene tenni az összes dokumentumát? Továbbá az is, hogy ez nem indíthatna be egy egészséges versengést, minőség javulást az intézmények közt? - Ami leginkább elgondolkodtatott, hogy egy városi iskolában fő célként azt fogalmazták meg, hogy a mindenkori fenntartónak teljes mértékben való megfelelést tartják az első helyen. Ezt még kiemelt betűmérettel is megerősítették. (2008-2013-ig határozták meg a dokumentumot) Önkormányzati intézmény lévén érdekes, vagyis, inkább sajnálatos… CÉL??? Kormányváltás? Képviselőtestület megújulása? - A negatívumok után álljon itt egy szép is! A számomra legkedvesebb, a legtöbbet mondó és sejtető programból egy részlet, ami egyezik elveimmel: „Az eddig elmondottakat azonban csupán keretnek tekinthetjük. Mélységes meggyőződésünk, hogy az iskolai valóság döntő tényezője maga a cselekvő pedagógus. A pedagógus szakmai, nem kevésbé emberi minősége, értékrendje, szándékai, hatóképessége, ugyanakkor változások befogadására való készsége a mindenkori pedagógiai program megvalósításának a legfontosabb, egyben legmeghatározóbb tényezője is. Enélkül bármiféle program csak dokumentum marad.” (Pannonhalma, Radnóti M. ált. iskola). Végül a saját vállalkozásom, az Életmód – Harmónia – Egészségtanoda Pedagógiai Programja és Minőségbiztosítása, egy kicsit másképp…www.egeszsegtanoda.hu Az előzőhöz hasonló, saját mélységes meggyőződésem és hitvallásom tolmácsolása céljából. „Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”
(Ismeretlen szerző)
Adamis Anna: Tanítsd meg a gyerekeket /részlet/
„Lépni tanítsd lépteddel, Nézni tanítsd szemeddel, Adni tanítsd kezeddel Ezer percben ezerszer.
Ápold mint szép kerteket, Vele örülj ha szeret, Hinni tanítsd magában, Biztasd, segítsd bajában.
Látni tanítsd sötétben, Járni tanítsd, ne féljen, Kérni tanítsd szavaddal Élni tanítsd magaddal.
Védd mind a két karoddal, Útját mutasd utaddal, És ha felnőtt engedd el, És ha elhagy szenvedd el.”
„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki – szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” /Ralph Waldo Emerson/
„A hitelességhez nem kell más, mint azt mondani, amit csinálni akarok, és azt csinálni amit mondok.”
„Mindig legyél tisztességes! Ez majd sok embernek örömet okoz, a többi pedig megdöbben.” /Mark Twain/
„- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám - , mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél.” /Wass Albert: A nagyapám tanítása/
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában, idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!
***
