Minimális Szociális Standardok meghatározása európai szinten. Az elso év kutatásainak és anyagainak összefoglalása

Minimális Szociális Standardok meghatározása európai szinten

Az elso év kutatásainak és anyagainak összefoglalása Setting Minimum Social across Europe 2006 Standards nyár www.eapn.ie/standardok Projekt Partnerek Írország EAPN Ireland (lead partner) 5 Gardiner Row Dublin 2 [email protected] Threshold 21 Stoneybatter, Dublin 7 [email protected] Combat Poverty Agency Bridgewater Centre Conyngham Road Islandbridge, Dublin 8, [email protected]

Tartalomjegyzék 1 Bevezetés és áttekintés A projekt Mit jelent a szociális standard?

2

2 Minimáljövedelmi standardok

5

Catalónia CEPS Projectes Socials C/Boria 17 Principal, Barcelona [email protected]

3 A lakhatáshoz és a szálláshoz kapcsolódó standardok

8

Finnország Finnish Ministry of Social Affairs and Health. Meritullinkatu 8, PO Box 33, Fin – 00023 [email protected]

4 Az egészséggel összefüggo standardok

12

Flandria Vlaams Netwerk Van Verenigingen Waar Armen Het Woordnemen Vooruitgangsstraat 323 B-1000 Brussels [email protected]

5 Gyermekek

16

6 Hozzáférés a közmuvekhez

19

7 A projektre vonatkozó információ és a projekt kiadványai

21

Bulgária Perspektiva PO Box 96 1233 Sofia [email protected]

Magyarország Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézet 1134 Budapest, Magyarország [email protected] Norvégia Welfare Alliance Storgata 51, 0182 Oslo [email protected] Európai Szervezetek European Anti Poverty Network (EAPN) Rue du Congress 37-41 bte 1 B-1000 Brussels [email protected] Observatoire Social Européen Rue Paul Emile Janson 13 050 Brussels [email protected]

A projektet részben az Európai Bizottság finanszírozta, azonban az ebben a dokumentumban kifejezett nézetek a szerzok egyéni véleményét képviselik, nem feltétlenül tükrözik az Európai Bizottság véleményét.

1

Bevezetés és áttekintés

A. A Projekt Az elmúlt fél évszázad során az Európai Unió a politikai egyezség, az európai jogalkotás és a foleg gazdasági területekre - például a belso piacra, a monetáris unióra, a mezogazdaságra, stb. vonatkozó közös politikák folyamán fejlodött. Az utóbbi években fokozódik a szélesebb köru politikai együttmuködés is.

A projektrol bovebb tájékoztatást nyújt: Janice Ransom Kutatási és Projekt Koordinátor EAPN Írország 00353 1 874 5737 [email protected] www.eapn.ie/standards/

A standardok lehetnek “kemények” vagy “puhák” jogi státuszuk (kötelezo vagy sem) vagy pontosságuk foka (a nagyon részletezettol az egyszeru közös szabályok állományáig) függvényében. Az Uniós szintu szociális védelem területén ez a tartomány az Európai Unió és harmadik országok dolgozóira és ott illetoséggel rendelkezo személyek hozzáférési feltételeire vonatkozó szociális védelmi konstrukciók harmonizálásával kapcsolatos kemény standardoktól (Rendeletek) a szociális védelmi konstrukciókra vonatkozó információhoz jutás egyszeru harmonizálásáig terjedhet.

A munkahelyen kívüli szociális területre vonatkozó politikák zöme a „puha jog” lazább formái révén alakul és ebben a formában hajtják azokat végre, ezek egyre formálisabbá válnak a „Nyílt Koordináció Módszere” keretében, megvalósításuk a Nemzeti Cselekvési Tervek kialakításával történik. A „Minimális szociális standardok meghatározása európai szinten” két éves transznacionális projektet hét európai államban muködo partnerek kezdeményezték az EAPN Írország koordinálásával; a projekt célja annak tanulmányozása, hogy a szociális standardok kialakításában az EU szerepvállalása erosítené-e a szegénység elleni küzdelmet, különösen a társadalmi beilleszkedésre vonatkozó Nyílt Koordinációs Módszer révén, és ha igen, ezt hogyan lehetne a legjobban elvégezni. A partnerek között szerepeltek nemzeti és regionális Kormányzatok, kutatóintézetek és non-profit partnerek Írországból, Finnországból, Flandriából (Belgium), Norvégiából, Magyarországról, Bulgáriából és Katalóniából (Spanyolország), valamint két európai szintu szervezet. A fenti kérdések különösen az EU gazdasági és szociális oldala közötti egyensúly hiányával, az EU szolgáltatási irányelvérol folyó vitával, valamint azzal a félelemmel összefüggo a nyilvánosság körében tapasztalható kényelmetlen érzések tekintettel aktuálisak, hogy a bovítés és a globalizáció a „szakadék felé vezeto szociális versenyhez” vezethet. Aktualitását a munkaero piactól legtávolabb esok aktív bevonásáról szóló, nemrégiben közzétett Bizottsági Közleményrol zajló egyeztetés is megadja, továbbá a projekt megpróbálja befolyásolni az Európai Uniónak a munkaero piacról kizárt személyek integrációjának elomozdítására irányuló intézkedésekre vonatkozó alapkövetelményei hatásainak felmérését. A projekt az Európai Bizottság Társadalmi Kirekesztés Programja keretében részesül finanszírozásban, társfinanszírozását az Ír Társadalmi Beilleszkedési Hivatal, a Szegénység Elleni Küzdelem Szervezete (Combat Poverty Agency), valamint a Finn Szociális Jóléti és Egészségügyi Minisztérium biztosítja.

B. Mit jelent a szociális standard? A standardok lehetnek „maximumok” vagy „minimumok”. Utalhatnak a betartandó és így meg nem haladható plafonértékekre vagy éppen ellenkezoleg: az olyan alsó határértékekre, amelyeket végso soron túl lehet lépni. Az Uniós standardok meghatározása a szociális védelemben a nemzeti szociális védelmi konstrukció integráltabb harmonizációja felé tett lépést jelent, mivel Unió-szerte adott szintu közös jogokat és elojogokat hoz létre.

Ezért ahelyett, hogy egy minden körülmények között muködoképes definíciót próbáltak volna egyeztetni, a Projekt partnerek a következo meghatározásban állapodtak meg: A jelen projekt alkalmazása szempontjából (…) a szociális standard olyan közös szabályok illetve jogszabályok halmazát jelenti, amelyek révén az állami hatóságok azzal, hogy mindenki számára megfelelo szintu forrásokat és szolgáltatásokat garantálnak, biztosítják az emberi méltóságot és az alapveto emberi jogokat. A projekt (…) különösen a minimális szociális standardokra és az általuk a szegénység felszámolásához tett hozzájárulásra, és a társadalomban történo egyenlo részvétel biztosítására összpontosít.

Minimális szociális standardok meghatározása európai szinten – Kutatási összefoglaló 2006 nyár

2

C. Hatásos standardok meghatározása

Az Európai Szociális Megfigyeloközpont (European Social Observatory - OSE) elso kutatási anyaga1 hivatkozik a Veit-Wilson által a meghatározandó standardok milyenségére vonatkozóan feltett kérdésekre: Minek? Mi a standard célja? Például emberközpontú szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenloségének biztosítása? Kinek? A társadalom minden polgárának vagy konkrét csoportnak? Kik a kedvezményezettek, hogyan definiálhatók illetve A standardok fejlesztésének célozhatók meg? és megvalósításának két Meddig? Mi a standardok idobeli dimenziója, idotartamban vagy vonulata (OSE II szakpolitikai kilátásban meghatározva? munkadokumentum) Ki? Ki határozza meg a standardok szabályait és feltételeit? Milyen 1. Egyértelmu és ésszeru kritériumok szerint? eljárások kialakítása a különbözo standardok D. A Projektben folytatott kutatás és megbeszélések meghatározására; a A kétéves projekt elso éve különösen a bevételre, valamint a méltóságteljes nemzeti szinten a életet lehetové tévo szolgáltatások és közmuvek minoségére és hozzáférésére kidolgozott eljárások alá vonatkozó standardokra összpontosított. vetendo ajánlott vagy kötelezo standardok Ez a következoket érintette: jegyzékének kidolgozása. Két Európai szintu kutatási anyag a következok vizsgálatáról: (1) A minimális standardok jelenlegi alkalmazása és a vita Európai 2. Az áruk és szolgáltatások szinten folyik e mennyiségében kifejezett (2) A minimál-jövedelem standardok kialakítása. Ez az irány Az egyes partnerországokban tartott hét nemzeti és regionális kerekasztal megkérdojelezhetobbnek megbeszélés a munkadokumentumok megvitatása és véglegesítése tunik az elsonél, de az ezt céljából. Az anyagok mindegyik esetben a jövedelemmel, és az egyes körülvevo ellentmondások országokból/régiókból származó szolgáltatások különbözo példáival feloldhatók. foglalkoztak. Európai szintu megbeszélések három partnertalálkozón és egy szemináriumon A www.eapn.ie/standards projekt honlap fejlesztése.

E. Kulcsfontosságú témák A 2006. márciusban tartott nemzeti és regionális kerekasztal megbeszélések az államban/régióban meglévo standardokat és a szegénység ellen folytatott küzdelemben az Európai szintu standardokban esetleg hasznosítható ismereteket vizsgálták. E megbeszélések mindegyikén szó volt a minimáljövedelemrol, majd az egyes üléseken egy vagy több szolgáltatásra vagy közmure vonatkozó standardokat vizsgáltunk. Mindegyik témában felszólalt egy másik partnerország szóvivoje is, hogy létrejöhessen a nemzetek közötti információcsere. A szemináriumok megállapításait, a nemzeti anyagokat és az Európai szintu kutatást tematikusan a Finnországi Vantaa-ban 2006. májusában rendezett elso projektszeminárium vitatta meg. A Projekt tájékoztatása mellett a szélesebb köru, e szakpolitikával foglalkozó közösség érdeklodésére is számot tartó hasznos információk tárháza alakult ki. A jelen anyag célja az információk összefoglalása és honlapunkon illetve más helyeken található kulcsfontosságú forrásokhoz kapcsolása révén hozzáférhetové tenni ezt az anyagot. A szemináriumokon megvitatott, ebben az anyagban tárgyalt és összefoglalt fo témák a következok:

Jövedelem Lakhatás Egészségügy Gyermekügyi kérdések Közmuvek

1

Az összes ország Norvégia, Írország Bulgária, Finnország, Írország Magyarország, Katalónia Flandria

OSE I Munkadokumentum – Szociális standardokkal és szociális jogokkal kapcsolatos kérdések


3

2

Minimáljövedelmi standardok

A. Mi a minimáljövedelem? A minimál jövedelemrol szóló Ír anyagban idézett tanulmány a következoképpen határozza meg a minimáljövedelmi standardot: „a megfeleloségi benchmark vagy standard a jövedelmi szintek ahhoz való megfelelésének értékelésére szolgáló kritériumok rendszere, Ez a szakasz a Projekt hogy azok a fajlagos minimális életszínvonal eléréséhez elégségesekkövetkezo anyagain alapul: e, és amely formális közigazgatási eszközben testesülnek meg”. Observatoire social A minimáljövedelmi rendszer három követelményét határozza meg: européen második Közkeletu elfogadhatóság – (a társadalomban értheto és széles munkaanyaga körben elfogadott) Az összes nemzeti és Módszertani védhetoség (a számítási módszereknek regionális kerekasztal konzekvensnek, eroteljesnek és megbízhatónak kell lenni) anyagai és beszámolói Operatív megvalósíthatóság (legyen hatékony és használható, ne a Vantaa-I Európai megfizethetoség vagy a munkaösztönzo hatások határozzák meg) szeminárium Az összes projektanyag megtalálható a www.eapn.ie/standards/ weblapon. A részleteket lásd a 16. oldalon.

A továbbiakban kimondja, hogy az elégségesség a következokhöz kapcsolódhat: Alapveto megélhetési költségek Adminisztratív kritériumok, mint adóküszöbök, minimálbér, stb. Társadalmilag meghatározott életszínvonalak Munkaero-piaci keresetek Egyedi igények

B. Európai minimáljövedelmi konstrukciók Jelenleg Olaszországon, Görögországon és Magyarországon kívül az EU összes tagállama rendelkezik minimáljövedelmi konstrukciókkal. A legtöbb országban a minimáljövedelmet igényelni kell, és a háztartás összetételéhez kapcsolódik. Az Observatoire social européen anyaga említést tesz az EU-ban szerte megtalálható minimáljövedelmi konstrukciók különbözo formáiról és neveirol – a hozzájárulás és nem hozzájárulás alapúakról egyaránt – és egy munkadefiníciót is ad: “A garantált minimál jövedelem az eszközök alapján tesztelt, nem hozzájáruláson alapuló univerzális jövedelmi garancia, amelynek célja a szociális védelem végso védohálója (részeként) muködni, hogy megakadályozza az egyének vagy háztartások (súlyos) elszegényedését vagy a tisztes életszínvonal alá süllyedését (…) a garantált minimáljövedelmi konstrukciók konkrét és létfontosságú szerepet játszanak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harcban, mivel a szociális védelem utolsó mentsvárát, a globális biztonsági hálók fo alkatrészét jelentik.” Az Európai Unió szintjén a minimáljövedelmi konstrukciókat a Társadalmi Beilleszkedésrol és Szociális Védelemrol szóló közös jelentés tárgyalja, de nem képezik jogalkotás tárgyát. A minimál jövedelem és a minimálbér közötti létfontosságú és összetett viszonyt az összes regionális és nemzeti kerekasztal megbeszélésben felismerik és mélységében történo felderítését szükségesnek tartják. A minimál jövedelem és az „aktiválási” konstrukciók, valamint a feltételesség egyéb formái közötti fokozódó kapcsolódást is a legtöbb tagállam már észrevételezte. Felmerült olyan aggály, hogy ez aláaknázhatja és felhígíthatja a minimál jövedelemhez való jogot. Ennek nyomán aktív vita bontakozott ki a minimáljövedelmi konstrukcióknak az „a munkával lehessen keresni” elvére és a globális versenyképességre vonatkozó illetve ellenirányú hatásokról.

C. Nemzeti/regionális szintu minimál jövedelem A minimál jövedelem a Bulgáriai és a Norvég partnerek (non-profit szervezetek) központi politikai igényei között szerepelt, ezek talán a legszegényebb illetve leggazdagabb gazdaságú partnerországok. Bulgáriában a minimáljövedelmi garancia felszámolása hozzájárult a jövedelmek drasztikus visszaeséséhez, az abszolút szegénység és alultápláltság növekedéséhez és a bérszínvonal eséséhez. Norvégiában a Jóléti Szövetség a szegénység megszuntetéséhez vezeto útnak tekinti a jelenleg nem létezo megfelelo minimáljövedelmet.


4

A partnerek mindkét országban gazdasági és ideológiai jellegunek látják az ellenállást, ahol az ellátások alacsony szintjét létfontosságúnak tartják a „munka legyen kifizetodo” elv érvényesüléséhez és a bérek és munkaügyi költségek alacsony szinten tartásához. Egyik sem hangsúlyozza a kincstári költséget jelentos tényezoként. Bulgáriában a minimál jövedelemmel szembeni ellenállást a Valutaalap és a Világbank nyomásának tulajdonítják, míg Norvégiában „hazai termés”. Az elmúlt években mindkét országban nott a „dolgozó szegények” száma. Finnországban a minimális jövedelmi biztonsághoz való jogot az alkotmány garantálja munkanélküliség, betegség, munkaképtelenség és idoskor, valamint gyermekszülés és eltartó halála esetére. A belga jog is minimális jövedelmet garantál. Ez a 2005. novemberi, a Társadalmi beilleszkedésrol szóló nyílt koordinációs módszer összefüggésében lebonyolított társszervezeteket áttekinto szeminárium tárgya volt. Ebbol hasznos anyagok születtek (www.peer-review-social-inclusion.net), amelyek a rendszer leírásán és kritikáján túlmenoen tárgyalják annak átültethetoségét más Európai Uniós tagországokba. Írországban és Finnországban ugyan a különbözo ellátásokra különbözo szintek vonatkoznak, van egy közös „alap” egyfajta utolsó menedékként használható, eszközökkel tesztelt szociális segítségnyújtási rendszer, amelyet a Finn anyag „univerzális foltozásnak” nevez. Írországban a legalacsonyabb szociális jóléti juttatások garantált minimális szintjét a szociális Non-profit Szervezeteket is bevonó nemzeti partnerségi megállapodások keretében folytatott tárgyalásokat követo politikai döntésekkel alakították ki. Kimondottan ugyan nem, de ki nem mondottan az átlagos ipari keresethez kapcsolódik.

D. Az uniós minimáljövedelmi standardról szóló vita alakítása A Vantaa-i Kerekasztal során bemutatott anyag szerint a minimáljövedelmi küszöbökrol folytatott vitában a következo lehetséges dichotómiák fordulhatnak elo: A jogszabállyal végrehajtott kontra „célzott” vagy „koordinált” rendszerek Az egész Unióra kiterjedo abszolút kontra nemzeti standardok Tetszoleges (politikai döntésen vagy nemzeti konszenzuson alapuló) kontra tudományos (egyeztetett képlet alapján kiszámított) Minimál (túléléshez szükséges szint) kontra a teljes köru társadalmi szerep betöltéséhez szükséges minimum Feltétel nélküli „biztonsági háló” kontra feltételes (munkaero-piaci aktiválástól stb. függo) Családi kontra egyéni intézkedések Minimalista (a túlélés garantálására) kontra minimalista (a vagyon újraelosztására) Monetáris kontra „életminoség” (beleértve a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a lakókörnyezetet, munkafeltételeket, stb.)

E. Néhány gondolat az uniós minimáljövedelemrol Általános az egyetértés, hogy a minimáljövedelmi konstrukciókra vonatkozó Európai standardokról folyó vitát a jogok keretrendszerébe, a gazdasági-társadalmi haladás átfogó jövoképének összefüggésébe kell helyezni. Ide tartozik az életminosére, a társadalmi kohézióra, a foglalkoztatásra és a versenyképességre gyakorolt hatás. A vita egyszerusítése érdekében hasznos lehet a minimáljövedelmi standardok Uniós meghatározásához alkalmazható lehetséges megközelítések elonyeinek és hátrányainak vizsgálata.

szintu

A lehetoségek e „csomagjai” között szerepelhetnek az alábbi, egymást kölcsönösen ki nem záró lehetoségek: Elso lehetoség: Unió-szerte egységes minimál jövedelem Jelenleg nem lehetséges Unió szerte egységes minimáljövedelmi szintet (€X) meghatározni, a tagállamok (és jövendo tagállamok) közötti óriási jövedelmi különbségek miatt. Egyes államokban a már meglévo minimumok is meghaladják más államok átlagos jövedelmét. Érvelhetünk azonban azzal, hogy egy egységes, integrált gazdaságban van egy olyan abszolút szint, ami alá elvileg senki nem eshetne. Érdemes felidézni, hogy számos költséges uniós standardot, például a víz vagy levego minoségére, a szennyezés szabályozására, a termelésre, az élelmiszerbiztonságra vonatkozó standardokat, a munkahelyi egészségi és biztonsági rendre stb. vonatkozó standardokat gazdag és szegény tagállamokban egyaránt abszolút módon alkalmazzák (átmeneti idoszakot követoen).


5

Ehhez némi alapot szolgáltathat az életminoségi indexekre vonatkozóan az Európai Alapítvány az Élet-és Munkakörülmények Javításáért által végzett munka. Második lehetoség: A gazdasági szintektol vagy a nemzeti jövedelmektol függo minimumok Egy ilyen rendszer az egyes tagállamokban matematikai módon kiszámított monetáris minimumok skálája köré összpontosulhat, hasonlóan a jelenlegi szegénységi mutatókhoz. A számítások alapulhatnak átlagjövedelmen, Bruttó Nemzeti Jövedelmen illetve egyéb változókon. Valószínuleg ez a megközelítés a politikailag és a köz számára leginkább elfogadható, viszonylag fájdalommentes megközelítés a Kormányok számára, bár fontos lenne a potenciális gazdasági hatások modellezése. Ennek megvan az az elonye, hogy csökkenti a tagállamok számára azt az ösztönzést, hogy a szociális kiadások és így az adóztatás csökkentése révén csábítsák a befektetoket. Harmadik lehetoség: A minimál jövedelem „alapveto fogyasztási javak kosarához” (árukhoz és szolgáltatásokhoz) kapcsolása A „kosár” megközelítés ötlete a legtöbb nemzeti jelentésben feltunik, a bolgár jelentésben pedig eroteljesen ösztönzik. A minimál jövedelmet az alapveto áruk és szolgáltatások egy „kosarához” való hozzáféréshez szükséges eroforrásokban lehet meghatározni. Az ilyen megközelítés érdeme, hogy figyelembe veszi a vásárlóeroben és árakban felmerülo eltéréseket, beleértve az árváltozások hatását, amelyek – ahogyan a Bulgár anyag rámutat – gyakran az Európai (és globális) gazdasági integráció folyamatához kapcsolódnak. Ugyanakkor bizonyosabb mértékig érzékeny a szolgáltatások hozzáférhetoségében és megfizethetoségében fennálló különbségekre – a megélhetéshez szükséges összeget befolyásolja, hogy az embereknek fizetni kell-e a megfelelo egészségügyi ellátásért, gyermek ellátásért, lakhatásért, stb. A kosár megközelítés lehet abszolút formájú (a túlélési és magasabb küszöbök szerint megállapított „fix intézkedések” sorozata) vagy az egyes országokban vagy akár régiókban elfogadhatónak minosülo életszínvonalhoz illesztett relatív megközelítésu lehet. A Bulgár tanulmány a mutatók/standardok „abszolút túlélési” szintjét támogató érveket hoz. A szubjektívebb megközelítésre egy példa Írországban az 1997. évi Nemzeti Szegénységellenes Stratégiában szereplo „konzekvens szegénységi mutatók”, amelyeket a „szegénységi szintek”-nek minosüloként vezettek le egy sor tanulmányból, és amelyeket a társadalom változásával felül kell vizsgálni. Ebben az esetben ezeket a szegénység csökkenésének beállítására használják. Elképzelheto egy olyan rendszer is, amely ötvözi az „abszolút” és „relatív” megközelítéseket. Ilyen megközelítés muködik Németországban, némi rugalmassággal, de ez az eroforrások jelentos átcsoportosításával jár a gazdagabb tartományokból a szegényebbekbe, és a szegényebb tartományok versenyképességének vesztésével. Emellett egy naivan alkalmazott minimum „lehúzhatja” a gazdagabb országok standardjait. Az Egyesült Nemzetek ennél drámaibb módon világszintu abszolút standardokat határoz meg (az Ezredfordulós Fejlesztési Célokban), és a szociális fejlesztési folyamatok révén magasabb „relatív” standardokat alkalmaz a gazdagabb nemzeteknél.


6

3 A lakhatáshoz és a szálláshoz kapcsolódó standardok A. Nemzeti és Regionális Lakhatási Standardok A projekt megvitatta az e területre vonatkozó olyan minimális standardokat, mint azok a szabályok, törvények és gyakorlatok, amelyek révén az állami hatóságok biztosítják az emberi méltóságot és a lakhatáshoz való alapveto jogot, hozzájárulnak a szegénység felszámolásához és a társadalmi részvétel nagyobb egyenloségéhez. Ez a fejezet a project következo anyagain alapul:

A minimális lakhatási standardokat a különbözo kormányok különbözo módokon állapítják meg az alábbi területek némelyikén vagy mindegyikén: Hozzáférés, a lakhatás rendelkezésre állása és megfizethetosége, akár állami, magán vagy Non-profit forrásból származik, Alkalmasság – a lakások mennyire elégítik ki az emberek szükségleteit, tükrözve a kultúrát és hagyományokat, valamint a térigényeket, a háztartások méretét, stb. Megfeleloség – a lakás zsúfoltság nélküli fizikai színvonala Fenntarthatóság, biztonságos birtoklás, jó környéken

Az Írországban és Norvégiában tartott nemzeti és regionális kerekasztalok anyagai és beszámolói A Vantaa-i Európai szeminárium. Az összes projektanyag megtalálható a www.eapn.ie/standards/ weblapon.

A „Lakhatás, mint szociális jog: a jóléti állam elméletéhez fuzodo vonatkozások” (Scandinavian Political Studies, V12 No 4, 2001) címu muvében Bo Bengtsson a piacok után biztosított lakhatás mellett érvel, mivel

“nem csupán a polgárok jólétének fontos elemeként, hanem – talán mindenek felett is – olyan piaci jószágnak tekintjük, amely felett a fogyasztói preferenciáknak kell dönteni. Így szemben az egyéb jóléti árukkal, a lakhatás politikailag meghatározott szükségletét csak a piacra vonatkozó állami korrekciókkal, nem pedig közvetlen állami allokáció révén lehet teljesíteni”. Az, hogy az ilyen „piaci korrekciókat” milyen mértékben alkalmazzák, a különbözo országok, régiók és helyi környékek szociális és politikai hagyományaitól függnek. A Non-profit szervezetek és egyes Kormányok megkísérelték nemzetközi és nemzeti szakpolitikai fórumokon sürgetni a lakhatási jogok ügyét, a lakhatási standardok univerzalista megközelítését ösztönözve.

B. Uniós lakhatási standardok Az alacsony jövedelmuek számára kulcsfontosságú lakhatási kérdések, a minoségi, a megfelelo és megfizetheto lakhatáshoz való hozzáférés nem tartozik az EU jogi „Közösségi kompetenciájába”. Az EU folyamatai azonban több módon befolyásolják a lakáslehetoségek megfizethetoségét, minoségét és rendelkezésre állását: Például létezik az építési szabályzatokra, az ágazatban dolgozó szakemberek és mesterek képesítési standardjaira, a tervezésekre, ezen belül a fogyatékkal élok hozzáférési standardjaira vonatkozó jogszabályok, stb. A lakhatás és különösen a hajléktalanság központi kérdés a Társadalmi Beilleszkedésre és a Társadalmi Összetartozás Nemzeti Cselekvési Tervre (NAP Inclusion) vonatkozó Nyílt Koordinációs Rendszerben (OMC), errol sok megbeszélés folyt a „Peer Review” (partnerfelülvizsgálat) folyamatban. Az ezen OMC keretében igen aktív FEANTSA nézete szerint a „15 régi” tagállam terveinek elso és második „köre” között fokozottabb mértékben ismerték el a hajléktalanságot a társadalmi kirekesztés egyik legszélsoségesebb formájaként, különösen pedig azóta vált akuttá, mióta a 2004. évi bovítést követoen az „új” 10 tagállamban kialakították a Társadalmi Összetartozás Nemzeti Cselekvési Tervet. Az EU nagy mennyiségu, a hajléktalanságról és a lakhatási standardokról szóló információt szolgáltat és koordinál, ezzel fontos hozzájárulást teljesít a szakpolitikák kialakításához. A FEANTSA erre az információra támaszkodva könnyíti meg a nemzetközi összehasonlításokat különösen a hajléktalanság és a lakhatási kirekesztettség tekintetében. Ehhez a lakhatás megfeleloségére, minoségére és rendelkezésre állására vonatkozó definíciók egyeztetésére van szükség.


7

„A Lakhatás minoségének szabályozására és ösztönzésére vonatkozó európai összehasonlító tanulmány”2 címu (1999. évi) kutatási jelentés is demonstrálta a lakásokra vonatkozó standardok korlátozott alkalmazását és a nemzetközi összehasonlítások nehézségét. A rendszeresen megjeleno „Nemzeti beszámolókat összegzo beszámoló az európai országok lakhatási fejlesztéseirol:”3 címu kiadványban összegyujtött információ is kiemeli a lakhatási standardok államok közötti összehasonlításának nehézségeit olyan területeken, mint a megfizethetoség. Liz Gosme (FEANTSA) a hajléktalansággal és lakhatási kirekesztéssel kapcsolatban általuk kifejlesztett Európai standardokra vonatkozóan a következo Európai tipológiát mutatta be.

FEDÉL NÉLKÜLI

LAKÁS NÉLKÜLI

Operatív Kategória

Általános Meghatározás

1

Fedél nélkül élok

1.1

2 3

Éjszakai szálláson tartózkodók Hajléktalan szálláson tartózkodók

2.1 3.1

4 5

Noi szállásokon tartózkodók Bevándorló táborokban tartózkodók

3.2 4.1 5.1 5.2

6

Intézményekbol szabadon bocsátandók

7

(hajléktalanság miatt) támogatásban részesülok

6.1 6.2 7.1 7.2 7.3

BIZONYTALAN

ELÉGTELEN

8

Bizonytalan szálláshelyen élok

7.4 8.1 8.2 8.3 8.4 9.1 9.2

9

Kilakoltatás veszélyében élok

10

Eroszak veszélyében élok

10.1

11

Id eiglenes/ nem szabványos építményekben élok

12

Alkalmatlan lakásban élok

11.1 11.2 11.3 12.1

13

Rendkívül zsúfoltan élok

13.1

N emzeti alkategóri ák

Elméleti Kategória

Fedél nélkül alvók (nincs hozzáférés 24 órás szálláshoz) / Nincs szálláshely Éjszakai szállás Hajléktalan szálló Ideiglenes elhelyezés Elhelyezés noi szálláson Ideiglenes elhelyezés/befogadó állomások (menedék) Bevándorló munkások munkásszállása Büntetés-végrehajtási intézetek Egészségügyi intézmények Hajléktalanok bentlakásos ellátása Támogatott szállás Átmeneti szállás támogatással Szállás támogatással

Ideiglenesen családnál/barátnál Nincs jogszeru (al) bérlet Jogellenes épületfoglaló Jogellenes telekfoglaló Végrehajtott jogi rendelkezések (bérelt) Foglalási végzések (saját tulajdonú) Családon belüli eroszak rendorségen nyilvántartott elofordulása Lakóautó / Lakókocsi Nem szabványos épület Ideiglenes építmény Lakhatásra alkalmatlan (a nemzeti jogszabályok szerint; lakott) A zsúfoltságra vonatkozó legmagasabb nemzeti norma

http://www.feantsa.org/code/en/pg.asp?Page=484

2 3

Comparative study of the control & promotion of quality in housing in Europe Michelle Norris és Patrick Shiels, Irish Housing Unit (jelenleg a Lakhatási Kutató Központ


8

C. A muhelymunka kérdései A Vantaa-i projekt szemináriumon tartott lakhatási muhelymunka során többek között az alábbi kérdéseket vitatták meg: Lehetséges az egész Unióra vonatkozó alapveto lakhatási standardokról beszélni, beleértve a hozzáférés jogát és a megfizethetoséget, a megfelelo méreteket, fizikai/építési minoséget, stb.? A fenti megközelítés követése esetén a standardok abszolútak (az összes állam számára célként kituzöttek) vagy relatívak (a meglévo helyzethez képesti javítások) legyenek? Jobb e egyes standardokat abszolútként kezelni (például az „ahhoz való jog, hogy teto legyen a fejünk felett”) míg mások az ország vagy a régió történelméhez és helyzetéhez, valamint kultúrájához és éghajlatához képest legyenek megállapítva? A lakhatási standardok elérését hogyan kell támogatni intézkedésekkel, esetleg feltételek szabásával, a strukturális alapokban, a költségvetési figyelemben, a szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályokban, stb.? A strukturális alapok a jövoben játszanak e valamilyen szerepet a lakhatásra vonatkozó minimális szociális standardok megvalósításának támogatásában? A szegények számára kedvezo lakhatási standardokat mennyiben tudja elomozdítani a jogalkotás, a Nyílt Koordináció Módszere vagy más út-mód?

D. Lakhatás és szociális védelem A lakhatási juttatások jelentos hatást gyakorolnak a szociális támogatásban részesülok háztartásának nettó jövedelmére. Ez különösen igaz a németországi egyszemélyes háztartásokra (a jövedelemrészesedés közel megnégyszerezodik és a 60 % szegénységi küszöb fölé emelkedik) továbbá Finnországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban (az alapveto jövedelemrészesedés több mint kétszeresére no), kisebb mértékben Írországra, Franciaországra, Dániára és Ausztriára. Dániában a lakhatási juttatások a kétfos háztartások jövedelmét is a 60 % szegénységi küszöb fölé emeli. A lakhatási juttatások fizetése az összes országban lehetové teszi többé-kevésbé az 50 % szegénységi küszöb elérését, és legalább a 40 % szegénységi küszöb meghaladását minden háztartási felállás esetében. Így úgy tunik, a lakhatási juttatások további fontos hozzájárulást teljesít a szociális támogatásban részesülok jövedelmi helyzetének javításához, és így jelentos szerepet játszik a szegénység enyhítésében, mivel a lakhatási költségek a háztartások, különösen az alacsony jövedelmu háztartások számára egyre nehezebb terhet jelentenek. (OSE II. Munkaanyag)


9

4 Az egészséggel összefüggo standardok A. A szegénység és egészség Ez a fejezet a project következo anyagaira alapul: Az írországi és bulgáriai nemzeti és regionális kerekasztal anyagai és beszámolói A Vantaa-i európai szeminárium. Az összes projektanyag megtalálható a www.eapn.ie/standards/ weblapon. A részleteket lásd a 16. oldalon.

A Combat Poverty jelentésben szerepelt a szegénység és az egészségügyi állapot elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Az összes halálokból fakadó haláleset 100 - 200 % magasabb a legalacsonyabban fizetett foglalkozási csoportokban, mint a legmagasabban fizetettekben (Közegészségügyi Intézet, 2001)1. Ezen túlmenoen a kutatások arra utalnak, hogy a legkevésbé egészséges társadalmak azok, ahol a gazdagok és a szegények közötti szakadék a legnagyobb. Ezen túlmenoen egyes kisebbségi csoportok, mint a romák, az utazók, a bevándorlók, a menekültek és a menedéket kérok, a hajléktalanok és a szabadságvesztésüket töltok különös egészségügyi problémákat tapasztalnak. Az egészségügyi egyenlotlenségekhez, köztük a halandósági arányokhoz, alacsony születési rátákhoz és alultápláltsághoz fuzodo intézkedések olyan megfosztó intézkedésekhez kapcsolódnak, mint a jövedelmi szegénység, munkanélküliség, nem megfelelo lakhatás és szállás. A bolgár anyag arra is utal, hogy az EU-csatlakozáshoz részben kapcsolódó gazdasági liberalizáció formája hozzájárult az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés romlásához és a fokozott alultápláltsághoz.

A bolgár egészségügy „liberalizációját” célzó új reformot vezettek be 2000-ben. A reform az egészségbiztosításon alapul, így csökkenti az egészségügyi ellátás rendelkezésre állását és minoségét is. Ennek eredményeképpen folyamatosan nottek az egészségügyben tapasztalható egyenlotlenségek. A reform folyamatos vita tárgyát képezi, szóba került a „reform megreformálása” (például kezdeményezték a legszegényebbekre vonatkozó speciális alap létrehozását). A bolgár anyag említést tesz a minoségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre vonatkozó standardok hiánya és az egészségügyi szakemberekre vonatkozó egyre szorosabb Uniós és nemzetközi standardok közti különbségrol. Az orvosi ellátás standardjai viszonylag fejlettek és viszonylag jól megvalósultak, míg a hozzáférési standardokat felszámolják. Az orvos szakmai standardok nemzetközi standardokon és a konkrét nemzeti szükségleteken és kapacitásokon alapulnak, ideértve a nemzeti fejlesztés állapotát. A bolgár egészségügyi nemzeti program (2001. augusztus) vizsgálja a „Bulgária és az EU tagállamainak orvosi gyakorlata összeegyeztethetoségének fokozására” szolgáló lehetséges módokat. A bolgár anyag rámutat, hogy 1992-ben az ezer éve születésre jutó 2500 g alatti súlyú újszülöttek aránya 7,2 volt, 2001-ben pedig 9,7. A szakértok arra utalnak, hogy ez foleg az anyák alultápláltsága miatt fordul elo, és a társadalmi-gazdasági változásokhoz kapcsolódik. Egy kanadai tanulmány (Wilkins és tsai) szerint “Az alacsony jövedelmi csoportokban a kis súllyal születo gyermekek gyakorisága 1,4-szer nagyobb mint más csoportokban”. Nem kétséges, hogy ennek a gyerekekre gyakorolt hatása befolyásolja a jövojüket is: A gyermekek alultápláltsága és rosszul tápláltsága befolyásolja pszichológiai fejlodésüket, képességeiket és a humán tokét Az alacsony születéskori súly a jövendo társadalmi-gazdasági egyenlotlenségek lehetséges oka Az egy csoport egyedeirol folytatott longitudinális tanulmányok felfedezték, hogy az alacsony súllyal született egyének: a) A késobbiekben nagyobb valószínuséggel tapasztalnak pénzügyi nehézségeket; b) Nagyobb valószínuséggel válnak munkanélkülivé c) Nagyobb valószínuséggel élnek rövidebb ideig Az egészségügyi egyenlotlenségek csökkentéséhez a szegénység csökkentésére, a megfosztás és a jövedelmi egyenlotlenség csökkentésére irányuló cselekvésre van szükség az olyan konkrét, egészségügyhöz kapcsolódó intézkedések mellett, mint a szolgáltatások hozzáférhetosége és minosége.


10

Az Írországi Elsodleges Ellátási Stratégia (2001:15) az elsodleges ellátást a következoképpen határozza meg: “az ellátás olyan megközelítése, amely az emberek jól-létét fenntartani hivatott szolgáltatások sorát foglalja magába, az egészség promóciójától és a betegségekre irányuló szurésektol a felmérésig, diagnózisig, kezelésig és rehabilitációig, valamint a személyes szociális szolgáltatásokig. A szolgáltatások az önkéntes megkeresés keretében teljes egészében hozzáférheto elso szintu kapcsolatfelvételi lehetoséget biztosítanak, eros hangsúlyt fektetve a közösségekkel és egyénekkel egészségi és társadalmi jól-létük javítása érdekében együttesen folytatott munkára.

Idézet az Euraktív “egészségügyi egyenlotlenségek” oldalról "Jelentos kihívást jelent Európában az egészségi állapot területén felmerülo egyenlotlenségek és a betegségek elofordulásának mértéke” – mondta Markos Kyprianou az Egészségügyért és Fogyasztóvédelemért felelos Európai Biztos. Az egyenlotlenségek oka az “Európai Unióban az orvosi kapacitások különbözo szintje, a gazdagok és szegények közötti elkülönülés és az oktatási szintek különbsége. Egyenlotlenségek még közösségek és nemek között is találhatók” – mondta Kyprianou. Hozzátette: "Az országuk az egyenlotlenségek áthidalása érdekében sokat nyerhetne az együttes munkában”.

B. Néhány gondolat az egészségügy területére vonatkozó Európai minimális szociális standardokról Az egészséghez való jogot számos nemzetközi emberi jogi alapokmány védi. Ezek közé tartozik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata; a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezmény; a diszkrimináció minden formájának megszuntetésérol szóló nemzetközi egyezmény; a nokkel szembeni diszkrimináció minden formájának megszuntetésérol szóló egyezmény; a gyermekek jogairól szóló egyezmény; a felülvizsgált Európai Szociális Karta; a Bécsi Nyilatkozat és Cselekvési Program. Ezek az egyezmények azt a jogi kötelezettséget róják a kormányzatokra, hogy foglalkozzanak a szegénység körülményeivel és gondoskodjanak arról, hogy mindenki életszínvonala megfelelo, ezen belül megfelelo egészségvédelemben részesül. A bolgár anyag több területet említ, ahol standardokat lehet megállapítani. Ezek különösen: Az egészségügyhöz való hozzáférés Az olyan egészségügyi eredmények, köztük az alultápláltság, amelyek nem csak egészségügyi döntések, hanem gazdasági és társadalmi struktúrák és a szegénység eredményei. Bár az EU jelenleg nem rendelkezik illetékességgel az egészségügyben, az EU szakpolitikáiról és folyamatiról – köztük számos, az alapszerzodésekbe beágyazott politikáról és folyamatról – mondhatjuk, hogy az egészséget befolyásolják. Ezek közé a meglehetosen közvetlen, pozitív és negatív hatással egyaránt járók közé tartoznak: A munkahelyi egészség és biztonság, a termék- és fogyasztói standardok Környezetvédelem Belso piaci szabályozók Költségvetési csökkentések (a maastrichti kritériumok stb. révén) Szakpolitikai koordináció – amint arra az Ír anyag rámutat, az egészségügyhöz való jog ha (Nizzai) társadalmi beilleszkedési célkituzések részét képezi. A bolgár példa megmutatja, hogy az EU csatlakozással összefüggésben zajló egészségügyi „reform” általában az egészségügyi dolgozók szakszeruségét a nemzetközi standardokhoz közelíti, míg a „liberalizáció” éppen hogy nem javítja a szegények számára a szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Felmerül a veszély, hogy egy egyre versenyképesebb belso piacon a tagállamokra az egészségügyi ellátás, és így az adóztatás csökkentésére irányuló nyomás nehezedik. Ez párhuzamban áll az európai integráció folyamatában a közös standardok szelektív jellegével, amely pontos standardokat határoz meg a termelési és fogyasztóvédelmi folyamatokra, köztük a munkahelyi egészségügyi és biztonsági, valamint az értékesített termékekre vonatkozó standardok területén, miközben figyelmen kívül hagyják vagy akár alá is aknázzák a hozzáférési és megfizethetoségi standardokat.

Vannak jelzések, amelyek szerint az egészségügyi politika szorosabban integrálódhat az Unió egészében, ebben az összefüggésben relevánsabbá válhatnak a szegénységre ható egészségügyi kérdésekre vonatkozó standardok. A pozitív oldalon viszont a Világ számos más részéhez képest az Európai Unióban még mindig viszonylag egyenlo az egészségügyi és megelozo megközelítésekhez való hozzáférés, a régi és az új tagállamokban egyaránt. Az EU két „részében” azonban eltéroek a minták, és a régóta meglévo érdekkörök eros nyomást gyakorolnak az univerzális megközelítések aláaknázása érdekében. Ez a „privatizáció”, a költségvetési lefaragások és piacosítás formáját ölti. A fo kérdés, hogy a standardokon alapuló megközelítés megóvhatja-e az univerzális egészségügyi megközelítéseket a piaci eroktol és elomozdíthatja-e oket azokban az országokban, ahol ezek gyengék. Minimális szociális standardok meghatározása európai szinten – Kutatási összefoglaló 2006 nyár

11

A Szegénység Elleni Küzdelemrol szóló anyagban említettek szerint azonban a szociális jogokhoz való hozzáférés ösztönzésére vonatkozóan már jó gyakorlatra utaló bizonyítékok is vannak, ezek között szerepel a felhasználó orientált szolgáltatásnyújtás; a hatalomhoz juttatás (empowerment) és a fejlesztés támogatása; a minoség; a szolgáltatások és juttatások integrációja; az átláthatóság; továbbá a partnerkapcsolat és beilleszkedés; és a monitoring. Daly (2002) a „három A”-t biztosító minoségi standard kifejlesztésérol beszél. E standard abból indul ki, hogy az állami ellátásnak az univerzalitás és biztonság kritériumait a leheto legnagyobb mértékben be kell töltenie. A „három A” a következokre utal: -

-

Adequacy / megfeleloség: a kínált minimális standardnak elég magasnak kell lennie és elég nagy arányban kell fednie a szükséget szenvedoket; Acceptability / elfogadhatóság: a szociális jogokhoz hozzáférésre irányadó szabályoknak kevésbé összetettnek kell lenniük, azokhoz egyértelmu jogosultsági eljárásokat és a nyújtásuk teljes megvalósítását kel biztosítani; Affordability / megfizethetoség: a szakpolitika számára elsorendu fontosságúnak kell lennie annak, hogy az egyének és háztartások képesek legyenek az árukat és szolgáltatásokat megvásárolni, ugyanígy prioritásokat kell adni a szolgáltatás költségének.

A “három A” standardnak mennyiségi és minoségi dimenziója is van. A benchmarking vagy a standardok megállapításának lapját is képezheti. Daly (2002) hivatkozik Pillinger (2001) munkájára is, aki a szolgáltatás minosége szempontjából a következo legjobb gyakorlatokat határozza meg: -

Részvételen alapuló megközelítések, amelyeknél a minoség a felhasználók választásához és autonómiájához kapcsolódik; A felhasználók hatalomhoz juttatása (empowerment) és bevonása a tervezésbe; A felhasználók és a frontvonalban dolgozó munkatársak részvételével megvalósuló, jelentoségteljes és gyakorlatias felmérési módszereket is magukba foglaló javítások; Releváns, a helyi viszonyokhoz adaptálható minoségi célkituzések; A személyzettel, a vezetéssel és a felhasználókkal partnerkapcsolatban kialakított minoségi

C. Egyes felmerülo kérdések: Standardok megállapítása Szükség van-e az Európai Unióban a táplálkozásra vonatkozó minimális standardra, és ha igen, azt hogyan lehet alkalmazni? Kell-e szabályokat alkotni a mindenki számára elérheto egészségügyi ellátásról, azok az adott ország fejlettségi szintjétol függoek-e vagy ennél abszolútabbak legyenek Ha igen, az egészségügyi standardokat inputokban (élelmiszerhez, egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a megelozo egészségügyi stratégiák környezeti minosége, stb.) vagy outputokhoz (táplálkozás, mortalitás, betegség, stb.) vagy a ketto keverékében kell meghatározni Ha igen, az ilyen standardok egy engedélyezett átmeneti idoszakot követoen abszolútak legyenek (ahogy az a termékbiztonsági vagy a munkahelyi egészségi és biztonsági standardok esetében muködik) vagy az egészségügyi rendszer jelenlegi állapotához, a gazdaság erejéhez illetve fiskális egyensúlyához, stb. képest relatív standardok legyenek. A standardok alkalmazása Az EU-nak támogatnia kellene-e bármilyen egyeztetett egészségügyi standardot a nyílt koordináció módszerén keresztül, hogy megerosítse a tagállamoknak a teljesítésben vállalt szerepét, továbbá az EU instrumentumainak, például belso piaci Irányelvek, strukturális alapprogramok, kiadásokra és költségvetésre vonatkozó kritériumok, stb. megváltoztatása útján. A strukturális alapok programjaiban szerepelnie kellene-e annak az eloírásnak, hogy az egészségügyi kiadásokban prioritást kell adni a szegények részérol a minoségi és megfelelo (megelozo és gondozó) egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez, mindaddig, míg ez szükséges ahhoz, hogy az egészségügyi standardok elérjék a megállapodott EU standardokat? Ezt az egészségügyi programokon túlmenoen minden program feltételévé kellene tenni (ez tükrözné a „fejlodo országoknak” bilaterális vagy multilaterális segélyeket nyújtó támogatók által alkalmazott feltételességet). Hogyan kerülheto el az univerzális szolgáltatást nyújtó országokban a standardok alacsonyabbá válása? Minimális szociális standardok meghatározása európai szinten – Kutatási összefoglaló 2006 nyár

12

5

Gyermekek

A. Háttér

Ez a fejezet a project következo anyagaira alapul: A Magyarországi és Katalóniai nemzeti és regionális kerekasztal anyagai és beszámolói A Vantaa-I Európai szeminárium. Az összes projektanyag megtalálható a www.eapn.ie/standards/ weblapon. A részleteket lásd a 16. oldalon.

A gyermekszegénység több dimenziós probléma, amely az elégtelen jövedelem köré összpontosul, de az eroforrásokhoz való hozzáférések és az olyan mindennapi tevékenységekben való részvétel, mint az oktatás és a játék, területén is jelentkeznek kirekeszto hatásai. Súlyosbíthatják egyéb társadalmi egyenlotlenségek, mint a faji, etnikai hovatartozás, fogyatékosság és földrajzi elhelyezkedés. A gyermekszegénység a következo generáció életesélyeit alapvetoen befolyásolja. Minél hosszabb ideig szegény a gyermek, annál inkább megfosztottá válik késobbi életében. A szegény gyerekek nagyobb valószínuséggel születnek alacsony súllyal, hagyják el korán az iskolát és kezdenek el fiatal korban dohányozni és inni. Minél hosszabb ideig szegény egy gyerek, annál nagyobb a késobbi élete során az ezt követo megfosztottsága, és a család „zöld ágra vergodésének” képessége idovel elkopik (www.childrensrights.ie). A gyermekjogok és a gyermekekhez kapcsolódó szociális standardok hosszú múltra tekinthetnek vissza, egészen a Népszövetség 1924. évi Genfi Nyilatkozatáig és az Egyesült Nemzetek 1948. évi Általános Egyetemes Emberi Jogi Nyilatkozatáig. A Nyilatkozat elismeri az oktatáshoz való jogot, úgy tekinti a gyermekeket, hogy különleges joguk van az ellátásra és a figyelemre, és ellenzi a házasságon belül vagy kívül született gyermekek közötti bármiféle diszkriminációt. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyulése 1949-ben írta alá a Gyermekek Jogairól Szóló Egyetemes Nyilatkozatot. Ez leszögezi a névhez és nemzetiséghez való jogot; a szellemi, fizikai vagy szociális fogyatékban szenvedo gyermekek jogát a különleges figyelemre; a szülok védelme és felelossége alatt való felnövéshez való jogot és azt, hogy a gyermek a szülotol nem választható el, bizonyos esetek kivételével; az oktatáshoz és a játékhoz való jogot, valamint hogy minden körülmények között a gyermekek részesülhetnek eloször segítségben.

A nappali gyermekgondozásra való jogosultságot Magyarországon kötelezo eloírások szabályozzák. Az Alkotmány 67. paragrafus (1) szakasza szerint: “A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérol arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelo testi, szellemi és erkölcsi fejlodéséhez szükséges.”

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyulése által 1989. november 20. napján elfogadott Gyermekjogi Egyezmény volt az elso, a gyermekeknek szentelt nemzetközi okmány. A 192 aláíró államra kötelezo ereju egyezmény 54 cikkbol áll, amelyek 3 fejezetre oszlanak. A preambulum hangsúlyozza a család alapveto felelosségét, a gyermekek különleges gondozás és védelem iránti igényét születése elott és után egyaránt, a gyermek közösségében fennálló kulturális értékek tiszteletben tartásának fontosságát és a nemzetközi együttmuködés által a gyermekjogok valóra váltásában betöltött lényeges szerepet. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyulésének Különleges Gyermekszekciója 2002-ben készítette el az „A World Fit for Children” (a gyermekeknek alkalmas világ) címu dokumentumot. A 2015-ig elérendo, a gyermekekre vonatkozóan elérendo Ezredfordulós Célok a következok: 1. A szélsoséges szegénység és éhség felszámolása 2. Univerzális alapveto iskolai oktatás. 3. A nemek közötti egyenloség és a noi önrendelkezés elomozdítása 4. Csecsemohalandóság csökkentése. 5. Várandós anyák egészségének javítása. 6. A HIV/AIDS, malária és egyéb betegségek elleni küzdelem.


13

A kerekasztalokon belül folytatott megbeszélések a jogokon alapuló és a szolgáltatási standardok vizsgálatával foglalkoztak. A különbözo nemzeti jogszabályokkal együtt a gyermekjogi egyezmény képviseli a jogokon alapuló standardot. A magyar kerekasztal foleg a szolgáltatási standardokkal foglalkozott, különösen abból a nézopontból, hogy a gyermekek ugyan a család felelosségébe tartoznak, de felnevelésükben az állam is rendelkezik némi felelosséggel. Ennek tudomásul vételének egy módja a különbözo állami szolgálatok léte. Így ebbol a szempontból fontosak a szolgáltatási standardok. Spanyolországban és Magyarországon a családok4 „szociális biztonságát” törvény szabályozza. A gyermeknevelési feltételek javítását elvileg az állam egyik legfontosabb feladatának nyilvánítják. Ide tartozik a gyermekek otthoni gondozásához nyújtandó ellátások, köztük a gyermekgondozási segély szabályozása. Emellett a magyar gyermekvédelmi törvény5 meghatározza a bölcsodei ellátás jogosultságát. A különféle formájú gyermekgondozási segélyek és gyermekgondozási díjak, valamint a rendszer keretén belül a napi gyermekgondozást nyújtó különféle intézmények rendszere hivatott segítséget nyújtani a szüloknek gyermekeik felnevelésében.

B. Néhány gondolat a gyermekszolgálatok területére vonatkozó Európai minimális szociális standardokról A Társadalmi Összetartozás Nemzeti Cselekvési Tervben szerepelnie kell a gyermekszegénységhez és társadalmi kirekesztettséghez fuzodo jelenleg fennálló kötelezettségvállalásoknak és célkituzéseknek, köztük az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében vállalt kötelezettségeknek, amelyek leszögezik, hogy minden gyermek jogosult megfelelo életszínvonalra és a Részes Államok kötelesek gondoskodni arról, hogy a gyermekek teljesen kibontakoztathatják emberi potenciáljukat. A gyerekekre és fiatalokra szerepelhetnek a következok:

vonatkozó

szociális

standardok

között

1. Gondoskodni arról, hogy minden gyerek és fiatal rendelkezik minimális megfelelo jövedelemmel 2. Egyenlo és megfizetheto hozzáférés biztosítása a gyermekgondozáshoz 3. Egyenlo és megfizetheto hozzáférés biztosítása az összes gyermek és fiatal számára az orvosi ellátáshoz, jövedelemtol függetlenül 4. Tisztes szállás biztosítása az összes gyerek és fiatal részére 5. A fogyatékkal élo gyerekek és fiatalok jogainak elismerése és megóvása 6. A kutatási eredményeknek és az élethosszig tartó tanulás filozófiájának megfeleloen – amely a születéssel kezdodik – befektetés a gyermekszolgálatokba és oktatásba a szegénységi ciklus megtörése érdekében. 7. Minden, szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élo gyerek és fiatal, köztük a kisebbségi etnikai és faji háttérrel rendelkezo gyerekek jogainak elomozdítása és védelme.

4 5

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. Törvény 1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelmérol és a gyámügyi igazgatásról


14

6 Hozzáférés a közmuvekhez A. Kihívások Ez a fejezet a project következo anyagaira alapul: A flandriai nemzeti és regionális kerekasztal anyagai és beszámolói A vantaa-i európai szeminárium. Az összes projektanyag megtalálható a www.eapn.ie/standards/ weblapon. A részleteket lásd a 16. oldalon.

A kormányzatok és általánosságban az állami hatóságok kötelesek a szabad piac muködését kiigazítani és azért kompenzálni, különösen az alapszükségleteket kielégíto nélkülözhetetlen áruk és szolgáltatások tekintetében. Villamos energia vagy víz nélkül nem lehet tisztes életszínvonalat elérni és fenntartani. Hideg éghajlatú országokban a listára fel kell venni a futési lehetoségeket is. Különösen az európai integrációból fakadó folyamatokra vonatkozó kompenzáció foglalkoztat minket. Az Uniós szintu Európai standardok megállapítása elso látásra problémásnak tunik a közmuvek sokfélesége miatt. Azonban az azonos közmuvek közül már sokra létezik Uniós szintu szabályozás a minoség, a versenyjog, stb. területén. A vízminoség például ugyanúgy szigorú ellenorzés alá esik, mint a szolgáltatók közötti verseny. A szakadék foleg a megfizethetoség és a hozzáférhetoség terén áll fenn.

B. Néhány javaslat A Flamand EAPN Hálózat az Energia és szegénység projektbol fakadó több javaslatról számolt be a) Mindenkinek joga van alapveto energiaforrások és a szükséges szolgáltatások b) egyéb fajtái fölött rendelkezni. Minden egyes családnak szüksége van minimális garantált villamos energia vételére. A mennyiséget az országban szokásos használathoz képest kell vizsgálni. Ha az ingyenes mennyiségnél többet használnak fel, mindegyik egységre vonatkozóan magasabb költséget kell felszámítani. (Flandriában például a villamos energia díj - fizetési tartozás helyzetében a 6 amperes tényleges korlátozás túl alacsony a méltóságteljes élethez és 12 amperre kellene emelni.) c) A minimális szolgáltatást feltétel nélkül kell garantálni. A kintlévo tartozások ügyét teljesen elkülönülten kell megoldani a garantált szolgáltatástól. d) A villamos energia, gáz és víz piacának liberalizációját úgy kell lebonyolítani, hogy az állam valódi ellenorzést gyakoroljon a piaci szolgáltatók felett. A kormánynak kell garantálnia, hogy a minimális standardokat a valóságban is alkalmazzák. e) A piaci szolgáltatóknak különféle módon elérhetové kell válniuk ügyfeleik számára, az irodákban személyesen és az általuk energiával ellátott térségben ésszeru távolságon belül. f) A szolgáltató végso soron az állami szolgáltok segítségével köteles meglátogatni az adott helyszínt a villamos energia, gáz vagy vízszolgáltatás lezárása elott, hogy meggyozodjön arról: senki, aki ott él, nem a szegénység miatt lesz kikapcsolva. g) A villamos energia, a gáz és a víz nem luxuscikkek, ezért nem adóztathatók a luxuscikkeknek megfelelo mértéken.

C. Az Uniós szinten felmerülo egyes kérdések a következok: Milyen mértékben lehet a közmuvek bizonyos standardjához való jogot Uniós szinten egyeztetni az egységes piacon való részvétel feltételeként A standardok abszolútak vagy a vagyoni helyzethez illetve szolgáltatási hagyományokhoz, az adott ország igényeihez képest relatív standardok? Utóbbi esetben hogyan kell ezeket mérni? A standardokat jogszabályok, a nyílt koordinációs módszer vagy valamilyen más mechanizmus segítségével kell garantálni? Lehet e strukturális alapokat kapcsolni a legszegényebbek számára a minoségi közmuellátáshoz való hozzáférés biztosításához?


15

7 A projektre vonatkozó információ és a projekt kiadványai A. B. 1. 2.

A projekt: Bevezeto a projektbe, hírek és információk: www.eapn.ie/standards/151 Az Observatoire social européen által a projekthez készített európai kutatási anyagok Szociális standardok és szociális jogok kérdései Garantált minimáljövedelmi konstrukciók az Európai Unióban

C. Nemzeti és Regionális prezentációk, anyagok és beszámolók Bulgária Angol nyelvu beszámolók A kerekasztal a minimál jövedelmet és az A gyermekekrol szóló jelentés alultápláltságot vizsgálta. A nemzetközi szónok a Finn A jövedelemrol szóló jelentés Szociális Ügyek Minisztériuma részérol Markus Magyar nyelvu anyag Seppelin volt. MSzociális standardok [1] Munkadokumentum 1 Beszámoló Beszámoló a Szemináriumról Írország A március 22-én Dublinban tartott kerekasztal a Bulgár nyelvu anyagok A Projekt Bulgár nyelvu bemutatása lakhatásra, az egészségügyre és a minimál Sozialni standartiLTomev jövedelemre összpontosított. A nemzetközi szónok az Egészségügy bolgár nyelven Oslo Husbanken részérol Siri Sandbu volt. A kissúlyúakkal szembeni egyenlotlenségek bolgár Beszámoló nyelven A szeminárium zárójelentése Prezentáció2 bolgár nyelven Prezentációk Lakhatás, Siri Sandbu Oslo Husbanken, Norvégia Projekt áttekintés, Robin Hanan, EAPN Ireland Finnország A témák a minimális szociális standardok Minimál jövedelem, Jim Walsh, Combat Poverty megállapítása és az egészségügyi ellátáshoz való Egészségügy, Fidelma Joyce, Combat Poverty garantált hozzáférés volt. A nemzetközi szónok az Agency OSE részérol Ramon Pena Casas volt. Lakhatás, Lilian Buchanan, Threshold Beszámoló Angol nyelvu anyagok Kerekasztal jelentés Lakhatás (szerzo: Threshold) Egészségügy (szerzo: Combat Poverty) Angol nyelvu anyagok Minimális szociális standardok RPC 1 Minimális szociális standardok - RPC 2 Norvégia A nemzeti kerekasztal a minimál jövedelemmel és a Finn nyelvu anyagok Minimi standardi raportti EP lakhatással foglalkozott. A nemzetközi szónok az Sosiaaliset oikeudet I EK Írországi Threshold részérol Bob Jordan volt. Beszámoló Kerekasztal jelentés Flandria A regionális kerekasztal a minimál jövedelemmel és Norvég nyelvu anyagok a szolgáltatások liberalizációjával foglalkozott. A Arbeidsdokument nemzetközi szónok a Bulgár Perspektíva részérol Munkadokumentum 2 (OSE elso tervezett, második Dhoumir Minev volt: anyag) Beszámoló Munkadokumentum Katalónia Ez a kerekasztal a szociális standardok szerepét és a gyermekügyi szolgálatokat vizsgálta. A nemzetközi Magyarország A kerekasztal a gyermekgondozásra és a minimális szónok Magyarországról érkezett. jövedelemre összpontosított. A nemzetközi szónok Angol nyelvu beszámoló Katalónia részérol: Gyermekügyi szolgálatok Katalóniában D. A Vantaa-i Szeminárium anyagai Fo jelentés: ez a találkozó zárolt megbeszéléseket tükrözo szemináriumi beszámoló. Muhelymunka prezentációk: Öt tematikus területen három muhelymunka zajlott Minimál jövedelem: Prezentáció, Robin Hanan, EAPN Ireland Közmuvek: Prezentáció, Ludo Horemans, EAPN Flanders Egészségügy: Prezentáció, Fidelma Joyce, Combat Poverty Agency Gyermekügy: Prezentáció, Korintus Márta, Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézet Lakhatás: Prezentáció, Bob Jordan, Threshold & Presentation by Liz Gosme, FESNTSA Vitaanyagok: A találkozón zajló megbeszélések elosegítésére készültek. Összefüggés Minimál jövedelem Egészségügy Szállás Közmuvek Gyermekek Minimális szociális standardok meghatározása európai szinten – Kutatási összefoglaló 2006 nyár

16

This document was created with Win2PDF available at http://www.win2pdf.com. The unregistered version of Win2PDF is for evaluation or non-commercial use only. This page will not be added after purchasing Win2PDF.

Minimális Szociális Standardok meghatározása európai szinten. Az elso év kutatásainak és anyagainak összefoglalása

Recommend Documents