MINDSZENTY-FILM FORGATÁSA A SZOBÁMBAN aki kérdez: G.Martinelli, aki válaszol: B.Ö.Szabolcs Azzal kezdődött, hogy kaptam egy levelet egy olasz filmrendező magyar tolmácsától, fogadnám-e azt a Martinelli Gilberto urat, aki Mindszenty bíborosról készít egy filmet. Ő úgy hallotta, hogy én láttam, ismertem és sokat tudnék mondani a film készítőjének. Örömmel mondtam igent, és nagy várakozással néztem a dolog elébe. Nem kellett sokáig várnom. Szfehérvári lakásomban felkeresett Gilberto és tolmácsa, Klára. Megtudtam, hogy nagyapja tervezte az 1800-as években a budapesti Városházát. Innét van érdeklődése és szimpatiája a magyarok iránt. Készített már rövid filmet Magyarországon. Teológiát is végzett, és kapcsolatban van a Vatikánnal, a magyar egyháziakkal mind Rómában, mind itthon. Rövid időn belül átláttam a helyzetet:: jól van informálva és látja az egymásnak feszülő frontokat. Meglepte az én igen határozott és egyértelmű állásfoglalásom Rövidesen beállította felvevő gépét, és elkezdődött a beszélgetés. Igyekeztem mélyebb és átfogóbb perspektívába állítani Mindszenty bíboros szerepét. 1.Előzmények A történelmet nem szabad, és nem lehet kiragadott részekre szabdalni. Az élet folyamat: minden összefügg mindennel. Mindszentyt nem lehet megérteni Prohászka nélkül, hiszen ő maga is a prohászkai reform „produktuma”: gyümölcs a fán! Ennek a reformnak az volt a lényege, hogy a papnak szentéletű, imádkozó férfinek kell lennie. Ezt a légkört maga teremtette meg Esztergomban, mint a nagy szeminárium spirituálisa. Élő példakép volt minden kispap számára. Mivel soha nem fogadott el kanonoki és egyéb titulust, fekete bíborosnak nevezték Mindszenty ismerte Prohászkát. Jól tudta, hogy az egyháznak nincs más útja, mint követni és folytatni azt, amit Prohászka a Regnum Marianumban létre hozott. Ezt tette Zalaegerszegen plébánosként, Veszprémben megyéspüspökként. És innéttől kezdve már valóban azon kevesek közé tartozom, akiket hiteles tanúként lehet meghallgatni. Mint zirci teológus, rövid időn belül észrevettem, hogy Endrédy Vendel apátunkat egyre mélyebb barátság fűzi Mindszenty püspökhöz, aki megismerte a ciszterci rend monasztikus szellemében rejlő energiát- Épp ezekben az időkben rajzott ki Halász Piusz és Naszályi Emil vezetésével a férfi és női szigorított ág, melyre Mindszenty nemcsak áldását adta, de számított is természetfeletti bázisukra.
2.Zirc
1944 májusában Zircen három évfolyam klerikusait, közel 25 kispapot szentelt fel. Attól a naptól kezdve mint karizmatikus személyiségre néztem fel rá. Neve, magatartása fogalommá vált. Papjai megérezték, hogy kemény karaktere nem ismer megalkuvást. Azokban a rendkívül nehéz, politikailag is zavaros időkben mindenki igényelte az utat mutató „acélember” típusú vezető egyéniséget. Figyeltük szembefordulását a hitlerista nyilasokkal szemben. Imponált bátorsága, ahogy főpapi ornátusában néhány kispapjával ment végig Veszprém utcáin a börtönbe. Híre ment, hogy ugyanilyen bátran utasította vissza a szovjet parancsnok gesztusát, aki autójával akarta volna visszavinni Veszprémbe. 1945 tavaszán Vendel apát urunk magához hivatott, és megbízott azzal, hogy bizalmas levelét adjam át Veszprémben Mindszenty püspöknek. Emlékszem minden momentumra. Ebéden is vendége voltam. Gondterhelt, szűkszavú férfi volt. Mindannyian csendben ettük igen egyszerű ebédünket. Étkezés után megkaptam a válaszlevelet. Éreztem, tudtam, hogy ez a találkozás megmarad mindkettőnk emlékezetében. Így is volt. Ennek a találkozásnak tudható be mindaz, amit életemben kaptam Mindszenty Józseftől, a veszprémi püspöktől, majd a bíborostól. Szentelésem után Vendel apátúr arról értesített, hogy engem javasolt Mindszenty püspök úrnak Dudarra plébánosnak. Meglepett a mondat, mert ez a bányászközpont nem tartozott a ciszterci plébániák közé. Az események azonban felgyorsultak. A püspökből hercegprímás lett, és a dudari megbizatás elmaradt. Utólag visszagondolva minderre, azt hiszem, hogy végzetes lett volna számomra ez a dispozició, mert a véres diktatúra jelszava amúgy is az volt, hogy el a kezekkel a munkás osztálytól. Minden bizonnyal hamar letartóztattak volna, és Szibériába hurcolnak A Gondviselés másként döntött. 3.Róma 1945 novemberétől Rómában folytattam egyetemi tanulmányaimat és a Vatikáni könyvtárban készültem doktori disszertációm megírására. A Római Magyar Intézetben laktam a Via Giulia 2 alatt. Ugyanott, ahol 1946 februárjában heteken át tartózkodott az akkor bíborossá kreált Mindszenty József hercegprímás. Titkára, Zakar András megkért, hogy legyek segítségére. Igy aztán közelről láthattam mindennapi életüket. Jelen voltam a pápai szertartásokon,-Akkor is, amikor elhangzott XII.Piusz pápa híressé vált proféciája. Te leszel az első, aki tanuságot teszel a biborró. Ezzel előre jelezte, hogy mennyi szenvedés vár rá.. Ki gondolta volna azokban a boldog hónapokban, hogy rövidesen még Trianonnál is kegyetlenebb korszak szakad népünkre. Hitler bukása és a világháború szörnyűsége után mindenki felszabadult, élvezte a friss, szabad levegőt és nem azzal foglalkozott, hogy még az előbbieknél is rosszabb idők következnek. Az első szabad választás is erőt, reményt nyújtott: győzött a nemzeti-keresztény szemlélet, mely óriási lendületet adott az újjáépítéshez.
Ekkor kezdtem el paptanári életemet, melyre tíz évig készültem a kolostor és az egyetem bezárt falai között. Érthető, hogy mindent lelkes optimizmussal szemléltem. Népünk vezetői, az értelmiség a maga egészében a nemzeti újjászületés extatikus reményében élt. Minden együtt volt már,- csak egyre volt még szükség. Arra, hogy azt a sok jószándékot, elgondolást koordinálja, megszervezze és győzelemre vigye egy vezér-egyéniség. Kezdetben nem gondolták, hogy az egykori zalaegerszegi apát, majd veszprémi püspök országos szinten is be tudja tölteni ezt a szerepet. Menet közben azonban maga a nép, a nemzetben, pátriában gondolkodó nép ráérzett erre a karizmájára. Jelen voltam több nagygyűlésen, zarándoklaton ( olyanon, mint amit most szerveztek a civil fórumok). A sok százezres hívö sereg egy valakit figyelt, annak akaratát kívánta teljesíteni. A meghirdetett Mária-év jól mutatta, hogy a nép megkapta, azt akit és amit várt. Soha nem lehetett hallani tapsvihart szabadtéri szentbeszéd közben.. A máriagyűdi zarándoklaton jugoszláviai magyarok is átkeltek a Dráván Jelen voltam az utolsó Szent István körmeneten, melyet a hercegprímás a Hősök teréről vezetett a Szent István bazilikába. Ekkor zavarta meg előszöra rendőrség a hívek sorait. A sajtó is egyre durvább támadásba kezdett. Az egyházi iskolák államosítása elleni tüntetések végleg eldöntötték a játszma sorsát: elkezdődött a véres terror, és nincs szó megegyezésről vagy kompromisszumról. A Károlyi kertben ledöntötték Prohászka szobrát és vele együtt a keresztény-nemzeti eszmék ezeréves világát. Ezekben a hónapokban is kapcsolatban voltam főpásztorommal. Vendel apát urunk elküldött hozzá azzal a megjegyzéssel, hogy tervezett erdélyi utazásom előtt keressem fel a prímást. Budai lakásán jelentkeztem . Újból bizalmával tüntetett ki: fontos levelet küldött Márton Áron püspöknek, amit Gyulafehérváron adtam át. Történelmet író nagy embereknek futárja lehettem.
4. A támadások kereszttűzében A kommunista diktatúra bevált módszere, hogy bűnbakot keres egy egy célja eléréséhez. Látszatra nem az ellenség eszmerendszerét támadja, hanem annak egyik képviselőjét, „kulcsfigurááját” kiszemeli, ha kell megrágalmazza, hogy sátáni zűrzavar támadjon körülötte. Majd a „divide et impera” jelszavával ellentáborokat szervez az illető „vezér” seregében. Ezt tette szó szerint ebben az esetben is. Egyre jobban elterjesztették azt a tetszetős hazugságot, hogy a hercegprímás primitív makacssága, párbeszédre képtelen merevsége oka mindennek. Az előre gyártott sátáni szöveg ez volt:”A kommunisták készek lennének a megegyezésre, de a prímás nem akar szóba állni velük” Ilyen vitákban, tárgyalásokban magam többször résztvettem, és megdöbbenve tapasztaltam, hogyan terjed ez a ragály. Amilyen mértékben fokozódott az üldözés, olyan mértékben terjedt a prímás elleni kritizálás a politikában, még a Barankovics pártban, sőt a papság körében is.
Ez a szándékosan elferdített nézőpont szükségképpen hazug képalkotásban végződik. Azért kívántam erről részletesebben beszélni Martinelli szerkesztővel, mert ezek a téves vélemények még ma is élnek, és befolyásolják a boldoggáavatás légkörét. Somorjai Ádám kötetei és tanulmányai ezt a vonalat képviselik. Ezért kell állandóan résen lennünk, és a tényeknek megfelelően informálnunk mindazokat, akik az igazságot keresik, és szóban, írásban, filmen befolyásolni tudják a közvéleményt. Bízom abban, hogy Martinelli filmje ilyen lesz. Én dokumentumokkal tudom igazolni, hogy Mindszenty bíboros éles szemmel és ragyogó, tiszta intellektzussal belelátott a diktatúra sátáni manipulcióiba.. Szakolczai György és Szabó Róbert 2011-ben megjelént Két kisérlet a proletárdiktatúra elhárítására című könyve fontos leveleket közöl, melyek dokumentum értékűek éppen a boldoggá-, sőt a szenttéavatás ügyében. A bíboros azt a jézusi magatartást képviselte, mely tisztában volt, mikor hogyan mondjon igent, és mikor nemet a kisértőnek. Az ő feladata épp az volt, hogy nyíltan ország-világ előtt szemébe mondja az ateista diktatúra sátáni vezérkarának, hogy „Írva vagyon: ne kisértsd a te Uradat, Istenedet”- Más szóval:”Eddig és ne tovább”. Mindszenty József Magyarország utolsó hercegprímása pontről pontra ismerte, tudta az egyház jogot és tudta az ezer év óta érvényes magyar törvényeket. Mindkettőnek őrzője és védője volt. Tudta, hogy neki nincs joga tárgyalni az állammal, ezt csak a Szentszék teheti. És tisztában volt, hogy csak a törvényes magyar országgyűlés szüntetheti meg közjogi méltóságát. Egyik sem működött,-így maradt a hallgatás és a martirium. Hogy mennyire igaza volt, bizonyítja XII.Piusz pápa levele, melyet Mócsi jezsuita atyának kellett volna átadni a püspököknek, de már a repülőtéren letartóztatták, és elkobozták a levelet. Ebben a pápa rendre utasította a magyar püspöki kart, kijelentvén, hogy olyan egyezményt kötöttek a kommunista államhatalommal, melyre nem kaptak felhatalmazást a Szentszéktől. 5.Egyház a mában A beszélgetés végén olyan kérdéseket kaptam, melyek Mindszenty bíboros utóéletére vonatkoztak. Például: mit lehet tudni a békepapi mozgalomról, és mi volt erről Mindszentynek a véleménye. A válaszom egyértelmű volt, hiszen aki ismerte őt, vagy végig olvassa mindazt, amit karakteréről eddig mondtam, megértheti, hogy a megalkuvást nem tűrő főpap eleve elitélt mindent, ami lényegét tekintve kollaboráció volt. Majd szó esett az utókor magatartásáról. Beszámoltam az egyre növekvő tiszteletről, mely gejzírként tör fel a nép lelkéből. Ez annál inkább figyelmet érdemel, mert nem a papság gerjeszti; akárcsak a Prohászka kultuszt. Mindkettőjüket szentnek tartották már életükben, és tartják most is, független attól, hogy a Szentszék kanonizálja-e őket, vagy sem. Mindkettőjükre úgy tekintenek fel a magyar keresztények, mint az Isten üzenetét pontosan közvetítő prófétára.
A filmet forgató Martinelli végül arra kért, hogy egy mondatba sűrítve tennék-e olyan nyilatkozatot, mely a hercegprímás vértanúságot is vállalni kész hősiességét manifesztálja. Válaszom így hangzott:” Mint tanítványa és egyházmegyéjének papja vallom, hogy Mindszenty József bíboros érsek hazájáért és egyházáért kész volt életét is feláldozni” Ezt a mondatomat külön rögzítette készülő filmje számára. Barlay Ö. Szabolcs
