Mindennapi testnevelés

ÚJ KATEDRA

Új Katedra

Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft. 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: Ekler Gergely Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962 www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (online)

A tartalomból Törvénymódosításokkal indul az új tanév������������� 6 Tusnád 2010 – Oktatási körkép: Az önálló erdélyi magyar egyetemről������������������� 14 Remény és lehetőség a Kárpát-medencében ������� 15 Nincs több agresszió az iskolában, mint a társadalomban ��������������������������������������������������������� 17 Változások előtt a szakképzés ����������������������������� 20 Sikeres TÁMOP-TIOP projekt Pápán ��������������� 23 Elfelejtett iskolák: Boldogasszonyfa��������������������� 26 Az identitás kialakulása��������������������������������������� 29 Csokonai katedrája��������������������������������������������� 32 Az Ethnofil a magyar népzenét népszerűsíti ������� 34 Egyéves a Magyar Teátrum��������������������������������� 37 Nyár és ősz a Magyar Nemzeti Galériában ��������� 38 Edelényi gyermekek a Parlamentben������������������� 39 Mosolytábor másodszor – ezúttal Pottyandon����� 40

2010. szeptember

Beköszöntő

Mindennapi testnevelés Nyár végén tárgyalta az Országgyűlés a mindennapos testnevelés bevezetéséről szóló egyéni képviselői kezdeményezést. A javaslat szerint az általános iskola évfolyamain legalább heti öt testnevelésórát kell a heti órarendbe beépíteni, a nem kötelező tanórai foglalkozások keretének terhére pedig további testnevelési órák is tarthatók. A kezdeményezés természetesen támogatható, ugyanakkor – még felmenő rendszerű bevezetés esetén is – lényegében megoldhatatlan feladatokat és súlyos konfliktusokat jelent, amelyekre a javaslat nem adott megnyugtató választ. Az első kérdés az: rendelkezésre áll-e a megfelelő infrastruktúra a mindennapos testneveléshez? Van-e elég tornaterem, sportpálya, uszoda és más létesítmény? Mert ha nincs, akkor a megvalósuláshoz százmilliárdos nagyságrendű fejlesztési forrás szükséges. A javaslat ugyanis azt jelenti, hogy már egy egyszerű, évfolyamonként egyetlen osztállyal működő iskolában is heti negyven óra, azaz napi nyolc óra kapacitásra lenne szükség (reggel nyolctól délután négyig pattogna a labda a tornateremben), egy párhuzamos osztályokkal működő intézménynek pedig már nyolcvan óra a kapacitásigénye, vagyis vagy két tornaterem kellene, vagy a napi tizenhat órás tanítást kellene megszervezni. Kompromisszumos megoldásnak természetesen ott az udvar, a lépcsőház vagy a folyosó, kérdés azonban, hogy ezeken a helyszíneken milyen színvonalú testnevelésórákat lehetne tartani. Márpedig a minőséget nyilván fontos szempontnak tekintették az előterjesztők, hiszen a törvénymódosításba foglalták azt is, hogy a testnevelés tantárgyat az alsó tagozaton csak megfelelő szakos tanári diplomával, illetve a testnevelés műveltségterületnek megfelelő képesítést nyújtó tanítói végzettséggel lehetne tanítani. Azaz a tanítók döntő többségét kizárták volna ennek a feladatnak az ellátásából. Sőt, 2015. szeptember 1-jétől már valamennyiüket, ugyanakkor szakedzői, okleveles szakedzői vagy testnevelő-edzői végzettséggel rendelkező nem pedagógusok taníthatnának az iskolákban. Nehéz szakmai indokot találni minderre (az egyetlen talán az lehetne, hogy már alsó tagozaton sem a mozgás megszerettetése, az alapvető mozgásformák elsajátíttatása lenne a cél a jövőben, hanem a sportági előkészítés), így valószínűbbnek tűnik, hogy szakmai lobbi érdekek állnak a javaslat ezen eleme mögött. Ugyanakkor látni kell, hogy a tanítók kizárása a testnevelés oktatásból nem egyszerűen szakmailag értelmezhetetlen, megalázó és számos iskolaszervezési probléma okozója, de jó eséllyel az alaptörvénybe is ütközik. A tanítókat ugyanis diplomájuk feljogosítja e tárgy oktatására is, amely jog korlátozása aligha állná ki az alkotmányosság próbáját. Külön kérdés a kötelező tanórák számának kérdése. A javaslat e tekintetben nem fogalmaz egyértelműen, bár az indoklásból úgy tűnik, a kötelező órák számának emelésével teremtenék elő a mindennapos testneveléshez szükséges időt. Ennek kockázata kettős: egyfelől más műveltségterületek (pl. természettudományok) oktatói is felvethetik, hogy növeljék óraszámukat, másrészt a megemelt óraszámhoz szükséges többletfinanszírozás sem látszik biztosítottnak. A mindennapos testnevelés bevezetésére vonatkozó javaslat végül – további előkészítési igény miatt – lekerült a napirendről. Nem vitatva a felvetés indokoltságát, azt mondhatjuk, jobb ez most így.

1

Interjú

ÚJ KATEDRA

Az oktatás ügye nem tűr halasztást Hoffmann Rózsa szerint nem folytatható tovább a pedagógusok megnyomorítása, az oktatás, az iskolák működésének anyagi ellehetetlenítése A több mint százszor módosított, tizenhét esztendős, túlbürokratizált, túlbonyolított, agyonszabályozott és ellentmondásokkal tele rendszert eredményező közoktatási törvény helyett egyszerűbb, követhető, átlátható, iskolabarát törvényeket, emellett ismeretközpontú tantervi szabályozáson és a nemzeti műveltségi kánon újrafogalmazásán alapuló új Nemzeti Alaptanterv kidolgozását, egy igazságosabb finanszírozási rendszer bevezetését, a pedagógusszakma elismertségének növelését és a valódi integráció lehetőségének megteremtését tartja legfontosabb feladatának Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára, aki mindezekről és más elképzeléseiről, terveiről a nyári szünetben nyilatkozott lapunknak. – Amikor döntés született arról, hogy az oktatásügy a következő években nem kap önálló minisztériumot, illetve kiderült, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium élére egy egészségügyi szaktekintély került, sokan vélelmezték, hogy bizonyára ez azt jelenti majd: az oktatásügy nem fog prioritást élvezni az elkövetkező évek kormányzati politikájában. Kell ettől tartani? – Tudom, hogy van ilyen olvasata is ennek a döntésnek, de a sommás következtetések levonása előtt érdemes végiggondolni, hogy az elmúlt nyolc évben, amikor önálló tárcája volt az oktatásnak, ez a terület minden tekintetben alul maradt, kisemmiződött, kiüresedett, pénzügyileg és az eredményeket illetően egyaránt lenullázódott. Az oktatási terület kudarca jól láttatja, hogy a struktúrából nem következik eredményesség. Másrészt annak az elgondolásnak, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban most együtt vannak azok az ágazatok, amelyek az emberrel foglalkoznak, nagyon sok előnyös oldalát láthatjuk már ma is: a heti rendszeres miniszteri értekezletek, a közös előterjesztések, a közös kormányrendeletek kapcsán sokkal szorosabb az együttműködés, mint korábban volt az egyes tárcák között. Harmadrészt bármelyik szakterületről választottak volna minisztert, a többi négy mondhatná, hogy neki rosszabb lesz a helyzete, mert a miniszter nem az ő területét képviseli. A vezetéstudomány álláspontja és az emberi tapasztalatok szerint felső vezetői szinten már nem elvárás a vezetővel szemben, hogy az általa irányított terület minden egyes szegmenséhez értsen. Abból, hogy egy orvosprofesszor áll a Nemzeti Erőforrás Minisztérium élén, számtalan előny származhat, például hogy nem a pedagógia részletei felől, hanem holisztikus szemlélettel látja az oktatást. A struktúrát a magam részéről logikusan átgondoltnak tartom, és bízom benne, hogy nem féke, hanem motorja lesz e sokszínű munkának, amelynek középpontjában az ember áll. – A nyár hagyományosan a költségvetés előkészítésének időszaka. Milyen szándékokkal, prioritásokkal, reményekkel vágnak neki a kormányon belüli egyeztetéseknek? Lesz-e pénz a nagy programokra?

2

– Nem kezdődtek el a jövő évi költségvetés tényleges előkészítő munkálatai, jelenleg még csupán konzultációk folynak. Ezekben mi erőteljesen képviseljük az oktatási ágazat érdekeit, amelyek, hozzáteszem, az egész társadalom érdekei. Meggyőződésünk, hogy nem folytatható tovább a pedagógusok megnyomorítása, az oktatás, az iskolák működésének anyagi ellehetetlenítése. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben is több pénzt szeretnénk kiharcolni a kisiskoláknak, javítani kívánjuk a pedagógusok élethelyzetét, meg akarjuk szüntetni azokat a költségvetési rafinériákat, amelyek kényszertársulásokra késztették az iskolákat. A felsoroltakon túl mielőbb rendezni szeretnénk az alapfokú művészetoktatás normatívájának kérdését is. Ezeket az intézkedéseket nem lehet egyetlen év alatt végrehajtani. Ismerve az ország nehéz pénzügyi helyzetét, amely az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájának és amorális költekezésének következtében állt elő, elégedett leszek, ha néhány dologban érdemi lépésre kerül sor a következő évben. Azt szeretnénk elérni, hogy évről évre javuljanak az oktatás pozíciói. Erre jó esély van, hiszen szándékainkkal a döntéshozók egyetértenek. A megvalósítás egyetlen akadálya az lehet, ha ebből a gazdasági és pénzügyi vákuumból, amelyben most vagyunk, nem sikerül elég gyorsan kilábalni. De bízom benne, hogy az új kormány intézkedéseinek eredményei már jövőre megmutatkoznak. Az oktatás ügye nem tűr halasztást, mert mindaz, ami az iskolarendszeren belül történik, meghatározza az ország jövőjét közép- és hos�szú távon. – Miért van szükség új közoktatási törvényre, illetve mitől és miben lenne ez új? – A jelenleg hatályos, 1993-ban született törvényt több mint százszor módosították. Ezáltal agyonszabályozott a rendszer, tele van ellentmondásokkal, nem működik rendszerszerűen. Még a jogkövető magatartásra kényes iskolák is képtelenek arra, hogy ismerjék és kövessék. Egyszerűbb, követhető törvényre van szükségünk, amit egy értelmes ember, ha egyszer elolvas, megért. A mostani törvény ugyanis túlbürokratizált, túlbonyolított, olyan aprólékos szabályozást ír elő, amelynek az üzenete

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

az, hogy nem bízik sem a pedagógusban, sem az iskolában. Ezzel a szemlélettel egyszer és mindenkorra szakítani kell. Tudomásul kell venni, hogy az iskola nem egy gazdasági üzem, hanem olyan intézmény, ahol az emberi szellem kiteljesítése, gyermekek és ifjak nevelése folyik, így működését nem lehet a legparányibb részletre kiterjedő szabályokkal leírni. A feltétlenül szükséges szabályozáson túl a pedagógusokat hagyni kell szabadon dolgozni, hogy minél több időt tölthessenek a gyermekekkel, szükségtelen agyongyötörni őket értelmetlen és felesleges kimutatások gyártásával. Az egységes közoktatási törvényen kívül elengedhetetlen egy új Nemzeti Alaptanterv kidolgozása is, a mostaniból ugyanis hét éve hiányoznak az ismeretek. A tantervek újrafogalmazásakor egyensúlyt kell teremteni a hagyományos értékhordozó és a mai kor által megkövetelt új tartalmak között. A tananyag törzsének központi kijelölésével az állam évszázadok óta annak a kötelezettségének tesz eleget, hogy gondoskodik a nemzeti és az egyetemes műveltség iskolán keresztül történő átadásáról. A most hatályos alaptanterv szakított ezzel a gyakorlattal, ami által gyakorlatilag megszűnt a tantervi szabályozás, szétmállóban a nemzeti műveltségi kánon foglalata. Ezt a súlyos hiányt kell korrigálnunk. Újra kell fogalmaznunk a nemzeti műveltségi kánont. – Említette a pedagógusok munkájának külső ellenőrzését. Lesz pedagógusminősítési rendszer?

2010. szeptember

Interjú – Az elmúlt esztendők tapasztalatai bebizonyították, hogy elhibázott volt az az intézkedés, amely felszámolta a külső szakmai ellenőrzést. Európában szinte sehol nem működik úgy oktatási rendszer, hogy ne lenne alapeleme a külső szakmai ellenőrzés. Nálunk ilyen nincs, és ezt nem helyettesítheti az az önvizsgálaton alapuló belső ellenőrzés, amelyet az elmúlt nyolc év oktatáspolitikája forszírozott. A korszerű ellenőrzés a kettőt kombinálja, a mi modellünk is ilyen lesz. Ha elkészül, sok szakmai fórumon fogjuk megvitatni, kísérletileg kipróbálni és csiszolni, mielőtt az egész oktatásügyben alkalmazzuk. A tanároknak, éppúgy, mint bármely más hivatás gyakorlóinak, szükségük van a munkájukat segítő, a tanítás során alkalmazott módszertan helyességét, eredményességét értékelő kontrollra. A pálya presztízsének növelése érdekében szigorúbb követelményekre van szükség a képzésben már a kiválasztásban is. – Milyen további lépéseket tervez a pedagóguspolitika területén? – Még a nyáron hozzáfogtunk több projekt megvalósításához, ennek egyik eleme a pedagógusképzés felülvizsgálata. Ami a képzés struktúráját illeti, hipotézisem szerint jelentősen változni fog, mert jelenleg bizony nagyon aggasztó jeleket mutat. Hivatkozhatnék azon tudományos vagy értelmiségi körök megnyilvánulására, amelyek egyértelműen kijelentették, hogy vissza kell térni az osztatlan, egységes pedagógusképzéshez. De azt mondom, hogy várjuk meg, amíg szakmai csoportok egyetértésre jutnak a lehető legjobb képzési rend kialakítását illetően. A pedagógusképzés tartalmilag is megújításra szorul, mert sok tekintetben nem megfelelőképpen reagál a mai kor kihívásaira. Olyan tartalommal kell megtölteni a pedagógusképzést, hogy ne műveletlen és tájékozatlan fiatalok kerüljenek ki a főiskolákról, egyetemekről a pályára. A mainál lényegesen jobb, és az emberre, az adottságokra, elhivatottságra koncentráló kiválasztási rendszerre is feltétlenül szükség van. Ez egy olyan humán pálya, ahol a személyiség szerepe minden másnál nagyobb, ezért lehetetlen tesztek alapján, személyes találkozás nélkül dönteni a felvételről. A 2002-ben elkészült pedagógus-életpályamodell jó alap arra, hogy ennek mentén tovább folytassuk a gondolkodást. A pedagógus-életpályamodell garanciát jelentene és egyben irányt mutatna a pedagógusoknak. Kiszámíthatósága révén vonzóbbá tenné a pályát és perspektívát nyújtana nem csak anyagi értelemben. Növelné a pedagóguspálya presztízsét, valamint az oktatásügyi döntéshozatal valódi demokráciáját is, ha a pedagóguskamara megszületését elő tudnánk segíteni. Valamennyi komoly szakmának megvan a maga kamarája: lehetetlen állapot, hogy éppen a pedagógusoknak nincsen olyan szervezetük, amely országos lefedettséggel partnere lehetne a mindenkori oktatási minisztériumnak vagy államtitkárságnak, és komoly jogosultságokkal rendelkezne. – Szerepel a rövid távú tervek között a pedagógusok bérének emelése?

3

Interjú – A pedagógusok életszínvonalát bérben is emelni kell. Mivel tudjuk, hogy ennek komoly következményei vannak a költségvetésre, nem lehet felelőtlenül, a vágyak szerinti tempóban és nagyságrendben végrehajtani. Bebizonyosodott, hogy a 2002-es 50 százalékos, fedezet nélküli közalkalmazotti béremelés máig ható súlyos hiba volt. A pluszpénznek eleinte ugyan mindenki örült, a költségvetés azonban nem garantálta a következő évre béremelésre szolgáló pénzeket, s ez az önkormányzatok többségének eladósodásához vezetett. Nem szabad folytatni azt a képmutató politikát, hogy az állam törvényben előír egy kötelező feladatot, de ahhoz nem biztosítja a pénzt. Ígérgetések helyett őszintén el kell mondani, hogy ez ügyben látványos, gyors javulást nem lehet elérni. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy megfontoltan, az ország gazdasági lehetőségeit mérlegelve meg kell kezdeni az értelmiségi lét perifériájára taszított magyar pedagógustársadalom felelmelését, mert ezen áll vagy bukik az oktatásügy jövője. Amíg erre lehetőség nem nyílik, addig a megbecsülés másik két eszköze kap nagyobb hangsúlyt. Egyrészt jogalkotással helyretesszük a jogokat és a kötelességeket, visszaadjuk a pedagógusok tekintélyét, nem avatkozunk bele szakmai munkájukba, elismerjük, hogy képzettek és alkalmasak feladatukra. Másrészt gyökeres fordulatot hajtunk végre az oktatásirányításban és a kommunikációban: nem a pedagógusok ellen, hanem értük dolgozunk, és nem tűrjük el, hogy felelős vezetők megkérdőjelezzék a pedagógusok szakértelmét. – A finanszírozás terén milyen lépéseket terveznek? Hogyan fog változni az állami szerepvállalás nagysága? – Ma a központi költségvetés egy-egy iskola működéséhez csak 45-50 százalékban járul hozzá, a többi pénzt a fenntartó teremti elő. A mi célunk az, hogy a kormányzati ciklus végére a központi szerepvállalás 90 százalékra nőjön. Ez azt jelenti, hogy a pedagógusok és más dolgozók bérét és járulékát a költségvetés egységesen garantálja, és csupán a maradék tíz százalék előteremtése hárul a fenntartóra, az önkormányzatra. A fejkvótarendszert mind a köz-, mind a felsőoktatásban meg akarjuk szüntetni, mert ez a fajta finanszírozás mennyiségi szemléletű, s ezáltal minőségellenes. Az iskoláztatás fenntartása az állam kötelessége és felelőssége a modern társadalmakban, ebből az következik, hogy az államnak valóban elő is kell teremtenie – természetesen az adófizetők pénzéből – az iskolák működtetéséhez szükséges összegeket. A normatíva eltörlésével végre megszűnhet az a minőségellenes állapot is, hogy egy kisiskola sorsa egyetlen gyermek távozásán múlhat. – Lesznek állami fenntartású intézmények? – Nem áll szándékunkban államilag fenntartott intézményeket létrehozni, hiszen az államnak nincs is jelenleg olyan apparátusa, amely képes lenne egy óriási intézményhálózatot működtetni, szakigazgatósággal ellátni, ellenőrizni. Szükségesnek tartjuk viszont megteremteni annak lehetőségét, hogy ha egy önkormányzat úgy látja,

4

ÚJ KATEDRA

hogy képtelen anyagilag fenntartani az iskoláját, akkor azt az állam átvehesse. – Mi lesz a korábban bezárt kisiskolák sorsa? – Amennyiben a kistelepüléseken élő szülők is úgy gondolják, ahogy mi, hogy egy kisgyermeknek az a jó, ha nem kell utaznia, korán kelnie, hanem kipihenten mehet az iskolába, ahol olyan tanító várja, aki jól ismeri, akihez kötődik, és a település tudja ehhez biztosítani a körülményeket, akkor akár egy összevont osztállyal is újraindulhat az alsó tagozat. Az összevont osztály a magyar neveléstörténetnek egy elfeledett hagyománya, amely korszerű didaktikai eljárások alkalmazásával nagyon sikeresen működött. Ahol erre van igény, ott az új közoktatási törvény biztosítja majd. Senkire nem szeretnénk semmit rákényszeríteni, szeretnénk viszont megteremteni egy, a közösség igényeire jól reflektáló, demokratikus oktatási rendszer alapjait. – Az utóbbi években nagy port kavart az integráció kérdése. Ön milyennek ítéli az integrált oktatás jelenlegi helyzetét? Milyen lépéseket tartana fontosnak ezen a területen? – Az integrációt, az együttnevelést olyan célnak tekintjük, amelyhez lehetőség szerint minden gyereket el kell juttatni. De nem ám úgy, ahogy ez az elmúlt nyolc év politikájának eredményeképpen történt, hogy nagy létszámú osztályokba számolatlanul mindenféle adottságú, képességű és ambíciójú gyermekeket bezsúfolunk, akikkel egyértelmű, hogy nemhogy egy, de még három pedagógus sem boldogulna. A tényleges integráció megvalósulásához vezető utat kell megtámogatni, sok helyen szervezett, kis létszámú csoportokkal, pedagógiai asszisztensekkel, kétpedagógusos megoldásokkal és a szakértői rehabilitációs bizottságok létszámban, színvonalban történő megerősítésével. Ha egy kisgyermekkel valamilyen probléma adódik, akkor ezt a gyermeket kötelező érvén�nyel el kell vinni a bizottsághoz, amely minden iskolai szereplőtől függetlenül, legjobb szakmai tudása alapján mond véleményt arról, hogy fejlesztéséhez milyen utat javasol. Maradjon a gyermek még egy évet óvodában, vagy menjen kis létszámú osztályba, mert nagyon komoly személyes fejlesztést igényel, vagy problémája ellenére bemehet egy normál osztályba. Ha egy teljes létszámú osztályba bekerül két-három felzárkóztatásra szoruló gyermek, akkor velük még a pedagógus érdemben tud foglalkozni, ám ennél nagyobb arányszám esetén a sikeres fejlesztés már lehetetlen. A külön fejlesztett gyermekeket legalább évente felül kell vizsgálni, és ha jól fejlődtek, akkor rögtön integrálni kell őket a normál osztályokba, mert ez a cél. A kis létszámú osztályok működtetése, a kisegítő személyzet beállítása, főleg a halmozottan hátrányos helyzetű zónákban, majdnem hogy megduplázza az alsó tagozat tanítói létszámigényét. Ehhez sok pénz kell. A legnagyobb összeget a valóban eredményes integráció megvalósítása igényli. – Hogyan kívánják segíteni a halmozottan hátrányos helyzetű térségeket?

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

– Ezekben a térségekben egyrészt több pedagógusra van szükség, ezenfelül a nehezített munkakörülményeket pótlékkal kell honorálni. Ugyanakkor az állam azzal, hogy emelt bért ad a nehéz körülmények között dolgozó pedagógusnak, nem gondolhatja, hogy megtette a dolgát. Nagyon fontos, hogy olyan programokat, módszertant, eszközöket is adjon a pedagógusok kezébe, amelyek segítik őket abban, hogy sikeresen tudják végezni a munkájukat. Azt mondanám, hogy az ilyen térségekben kell a legjobban felszerelt iskolákat létesíteni, nagy anyagi ráfordítással, hogy az iskola már a küllemével is „üzenjen”, megjelenítse az ott folyó értékes munkát. A hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása egyértelműen pénzkérdés is, de ez a többletráfordítás nem történhet úgy, hogy odaadjuk a pénzt, több fizetést adunk, a programokkal, eredményekkel viszont már nem törődünk. Önmagában ugyanis a pénz nem hozza meg az áhított sikert. Csak akkor lehet eredményt várni, ha a pénzhez társul egy emberbarát szociálpolitika, egy munkahelyteremtő politika és egy olyan gazdaságpolitika, amely munkát, lehetőséget ad a falvak népének, a hátrányos helyzetű térségben élőknek. – Milyen programokat terveznek beindítani a felzárkóztatás segítése érdekében? – Vannak folytatható és folytatandó programok. Nagyon elhalványult, és sok helyről eltűnt a Tanoda program, amely különösen a cigány gyermekek felzárkóztatásában ért el komoly sikereket. A Borsod megyei Pedellus programról szintén nagyon sok pozitív beszámolót hallottam. Ennek lényege, hogy cigány közösségből kiválasztott, rövid tanfolyamon képzett szülőket állítanak be kisegítőként az iskolába. De említhetném a Wifi Falu programját, ami a számítógépeken keresztül próbálja megfogni a gyermekeket, és már most nagyon sok pozitívumot mutat. Olyan tantervi programok is sikerrel kecsegtetnek, amelyek a cigány kultúrát erőteljesebben beviszik az iskolákba és ehhez eszközöket is adnak. Még sok más elképzelésről vagy már futó programról hallottam. És itt van a pedagógustársadalom, tele kreatív emberekkel, biztos vagyok benne, hogy ha lehetőséget kapnak, sziporkázni fognak az ötletek. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy ezek a programok ne egyetlen megszállott emberre épüljenek. Egyegy elkötelezett pedagógusközösség, bármilyen pozitív és sikeres iskolakísérlete, ha nem tud beilleszkedni az oktatásügy rendszerébe, ha nem kap hozzá megfelelő támogatást, véget ér, amint ezek a pedagógusok elfáradnak vagy máshová mennek. Ezért fontos, hogy a programok rendszerbe szerveződjenek. Ha pedig támogatást kapnak, akkor ellenőrzés is épüljön rájuk. Nem a bizalmatlanság okán, hanem azért, hogy segítse, fejlessze, szilárdítsa meg az eredményeket, korrigálja az esetleges hibákat. Pozitív példaként említhetném az Arany János Tehetséggondozó Programot, bár az inkább a középiskolásokra vonatkozik. A kisgyermekkorra a védőnőhálózat erősítését és programmá szervezését tartom fontosnak.

2010. szeptember

Interjú Látható, hogy számtalan lehetőség van. Meg kell találnunk, hogy az adott intézményben mire van leginkább fogadókészség, hogy ne ad hoc jelleggel, hanem tartósan lehessen működtetni egy-egy programot. Fontos, hogy a felzárkóztató programok kiválasztásánál ne az legyen az elsődleges szempont, hogy mennyi pénz jár hozzájuk, hanem hogy melyik szolgálja leginkább a helyi közösség fejlődését. – Hogyan látja az iskolai nevelés helyzetét? Milyen programokra lenne szükség? Lesz-e erre a forrás és mik lesznek a megvalósulás formái? Lesz-e például egész napos iskola? – A közoktatás nem tudásgyár, amely kizárólag bizonyos ismeretanyag átadására hivatott, hanem első számú feladatai közé tartozik a teljes ember erkölcsre, tudásra, egészségre nevelése. Értékrend nélkül nem lehet nevelni. Ezért nem kell attól félni, hogy az oktatási rendszer deklarálja azon értékeket, amelyeken az európai kultúra nyugszik. Mire gondolok? Például arra, hogy nem szabad azon vitatkozni, hogy szabad-e lopni, hazudni vagy sem. Hasonlóan nem lehet vita tárgya a munka becsülete, a kötelességek teljesítése. Ezek a társadalom életét szervező egyetemes értékek. Eltökélt célunk, hogy a jelenlegi helyzeten változtatva a gyermek teljes személyiségét formáló nevelést visszahelyezzük újra méltó helyére. Támogatni szeretnénk az olyan eltűnőben lévő szabad foglalkozásokat, mint a kirándulások, szakkörök, táborok. Az egész napos iskolák, illetve osztályok számának növelése is szándékunkban áll. – Hogyan látja az érettségi és a felvételi jelenlegi viszonyát? Támogatná, hogy kötelező legyen emelt szintű érettségit tennie azoknak, akik főiskolán, egyetemen akarnak továbbtanulni? – A kétszintű érettségi bevezetését ellenző pedagógusok és szakértők minden előzetes jóslata, szakmai ellenvéleménye beigazolódott. Az alap- és emelt szintű vizsga nem épül egymásra, ráadásul európai mércével példátlanul alacsony – az elégséges szint teljesítéséhez 20 százalékos – követelményeket szab meg, ezért nem jelent húzóerőt a diákok számára. Az érettségi eredményekben nem tükröződik a középiskolában megszerzett tudás. A felsőoktatási intézmények rendre arra kényszerülnek, hogy felzárkóztató kurzusokat indítsanak az intézményekbe bekerült hallgatók számára. Professzorok elmondása szerint előfordul, hogy mérnöknek készülő fiataloknak az egyetem kénytelen megtanítani a Pitagorasz-tételt. Nem nehéz belátni, hogy ez a felsőoktatás színvonalának zuhanásával jár. A felsőoktatásban a könnyű bekerülés miatt nagyon nagy a lemorzsolódás. A felsőoktatás jelenlegi finanszírozási rendje is felülvizsgálatra szorul. Az intézmények a jelenlegi rendszerben a hallgatók felvételekor a mennyiség növelésében és nem a minőségi javulást eredményező magasabb tudásszint megkövetelésében érdekeltek. Gyulai Zsófia

5

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Törvénymódosításokkal indul az új tanév Az új Országgyűlés egyéni képviselői indítványok eredményeként több olyan törvénymódosítást is elfogadott, amelyek érintik az oktatás világát. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a változtatások ne tükröznék az új kabinet álláspontját (az előterjesztők között ott találhatjuk Hoffmann Rózsát, Soltész Miklóst, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkárait és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest is), a parlament megalakulása és a kormányalakítás közötti időeltolódás volt az oka a javaslatok többségénél az ilyen formában történő beterjesztésüknek. A törvénymódosítások nem jelentenek átfogó, koncepcio­ nális változást, s túlzás lenne azt állítani is, hogy egyértelműen kijelölik az oktatáspolitika új irányait. Leginkább akkor járunk közel az igazsághoz, ha úgy értékeljük őket, mint néhány, a választások előtt megfogalmazott – jelentős költségvetési fedezetet nem igénylő – ígéret teljesítését. Mindez természetesen a jelen időre vonatkozik, hiszen például a közoktatási intézmények egyházi fenntartónak való átadását szabályozó passzusok vagy az emelt szintű érettségi kötelező előírása a későbbiekben jelentős forrásigénnyel bír majd. Évismétlés, szöveges értékelés, nem szakrendszerű oktatás Gesztusértékűnek tekinthetők azok a változások, amelyek az évfolyamismétlést, a szöveges értékelést és a nem szakrendszerű oktatás szabályozását érintik. Az elfogadott módosítás értelmében az idei tanévtől ismét lesz lehetőség arra, hogy a második évfolyamtól kezdődően a nevelőtestület szülői beleegyezés nélkül utasítsa évfolyamismétlésre a diákot. Lényegében tehát a szülői vétó került ki a törvényi szabályozásból, ami támogatható, más kérdés, hogy a gyakorlat azt mutatta, hogy e jog megléte sem befolyásolta érdemben az intézményi döntéseket, amelyeket túlnyomó részben a pedagógusok és a szülők együttműködve hoztak meg. Változatlan ugyanakkor az a szabály, hogy a tanuló az első évfolyamon továbbra is csak abban az esetben utasítható évfolyamismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesíteni. A törvénymódosítás lazította a tanulók értékelésére vo-

natkozó előírásokat is. Eszerint az első és a második évfolyamon félévkor továbbra is szövegesen kell értékelni a tanulók teljesítményét, arról azonban, hogy a továbbiakban – a negyedik év félévéig – miként értékelnek, az intézmények dönthetnek. A szabályozás lehetővé teszi a szöveges értékelés további alkalmazását éppúgy, mint az osztályzásos módszert vagy a két eszköz együttes használatát. Az elfogadott, az eredeti javaslattól eltérő, annál megengedőbb változtatás javára írható, hogy több érdeket is figyelembe vesz: nem korlátozza azokat az intézményeket, ahol megteremtették a szöveges értékelés kultúráját, s mindenki megelégedésére használják ezt az eszközt, ugyanakkor kezeli azt a helyzetet is, ahol a szöveges értékelés alkalmazása csak formális volt, így a szülők tájékozódása valóban nehézségekbe ütközhetett. A két értékelési mód együttes alkalmazása ráadásul azoknak a szülőknek is képes választ adni, akik a „Jó, de akkor ez hányas?” és azoknak is, akik a „Miért négyes?” kérdésre keresnek választ. Szakértők szerint ugyanakkor gond lehet az átmenettel, hiszen a pedagógiai programok átalakítására a törvény az év végéig ad lehetőséget (ráadásul ezeket még a fenntartóknak is jóvá kell hagyniuk), így lehetséges, hogy tanév közben térnek majd át intézmények egyik értékelési módról egy másikra. Szerencsésebb lett volna éppen ezért a felmenő rendszerű vagy az egy évvel elcsúsztatva történő bevezetés. A harmadik fontos elem a nem szakrendszerű oktatás szabályozása. Az 1–4. évfolyamon továbbra is nem szakrendszerű oktatás folyik, az 5–6. évfolyamon azonban ennek alkalmazása választhatóvá válik. A korábbi szabályozás szerint az iskolák a jogszabály által meghatározott arányban (25–50%) voltak kötelesek megszervezni az oktatást

Módosult az Óvodai nevelés országos alapprogramja A 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelettel módosított Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Alapprogram) a szakmai és társadalmi egyeztetések lezárása utáni tárcaközi egyeztetés eredményeként két olyan elem kiegészítésével lépett hatályba, amely kiegészítések a hatálybalépést követően szakmai kételyeket, társadalmi ellenérzéseket váltottak ki. A 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelettel megvalósított módosítás ezen két eleme vitatható irányba befolyásolhatta volna a gyermekek erkölcsi, szellemi fejlődését, ezért a szakmai és társadalmi ellenérzéseket kiváltott módosítások vonatkozásában szükségessé vált a vonatkozó szövegrész korrekciója.

6

A módosítás egyik utalása a nemi sztereotípiák erősödésére hivatkozva előírta, hogy az óvodai nevelés „tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását”. A második utalás a migráns gyermekek esetében „interkulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét” kívánta meg az óvodáktól és óvodapedagógusoktól, ami valójában nyelvi, szakmai szempontból is megvalósíthatatlan, és szintén vitatható követelményeket állít mind az óvodapedagógusok, mind az intézmények elé. Tekintettel arra, hogy mindkét igény az Európai Unió elvárásaihoz kapcsolódik, és önmagukban is fontos felelősségre hívják

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

ebben a formában is, a jövőben ezeken az évfolyamokon nem szakrendszerű oktatás a kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozások maximum 50%-ában folyhat – az iskola döntése alapján. A pedagógiai program módosításához ebben az esetben szükség van közoktatási szakértő véleményére, és a felmenő rendszerben történő bevezetésre vonatkozó szabályok is érvényesek. Vagyis csak azok az intézmények – s azok is csak felmenő rendszerben – élhetnek ezzel a lehetőséggel, amelyek még a 2010. szeptember 1-jén kezdődő tanév elindulása előtt módosítani tudták a pedagógiai programjukat, s azt fenntartójuk is jóváhagyta. Kötelező lesz az emelt szintű érettségi Az előbbieknél szakmailag meghatározóbb az a változtatás, amely az érettségi vizsga és a felsőoktatási intézménybe való felvétel egyes szabályait módosítja. A javaslat célja az volt, hogy növekedjen az emelt szintű érettségi súlya, presztízse, legyen igazságosabb a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők teljesítményének elbírálása. A módosítás eredményeként nem a felsőoktatási intézmények, hanem a kormány határozza majd meg, hogy a felvételhez a jelentkezőknek az érettségi vizsga mely vizsgatárgyából vagy vizsgatárgyaiból kell emelt szintű vizsgát tenniük. Az új szabályokat először a 2013/2014. évi felsőoktatási felvételi eljárás során kell alkalmazni, a kormánynak pedig 2010. október 30-ig kell rendeletben meghatároznia azt, hogy 2013-ban melyik felsőoktatási alapképzéshez, illetve egységes osztatlan képzésre történő felvételhez mely vizsgatárgyból, illetve vizsgatárgyakból kell majd emelt szintű érettségit teljesítenie a felvételizőnek. Könnyebbé válik az intézményfenntartás átadása Az Országgyűlés módosította a közoktatási törvény azon szabályait is, amelyek azokat a helyi önkormányzatokat érintik, amelyek a fenntartásukban működtetett nevelésioktatási intézményt egyházi jogi személy számára adták vagy adják át. A már évek óta érvényben lévő szabályok szerint, amennyiben egy helyi önkormányzat egyházi jogi személy fenntartásába kívánja átadni a nevelési-oktatási intézményét – és az intézmény épülete, az ingatlan nem tartozik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének fel a figyelmet, a Magyar Közlöny 125. számában megjelent 221/2010. (VII. 30.) Korm. rendelettel módosított Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Óvodai rendelet) Melléklet II. Gyermekkép, Óvodakép cím Gyermekkép alcím 2. pontja helyébe a következő rendelkezés került: „2. Az Alapprogram gyermekkép megrajzolásában az eltérő pedagógiai és pszichológiai irányzatok közös vonásait veszi alapul. Ezek szerint: a gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként (életkori szakaszonként) és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. A személyiség szabad kibonta-

2010. szeptember

Súlypont rendezéséről szóló törvény hatálya alá –, közoktatási megállapodást kell kötnie vele. A törvénymódosítás lényege, hogy az egyházi fenntartó az intézmény átvételét követően (a korábbi három-, illetve ötéves határidő helyett) azonnal kérelmezheti az Oktatási Hivatalnál, hogy egyoldalú nyilatkozatot tehessen, amivel a helyi önkormányzat mentesül az egyházi kiegészítő hozzájárulás megtérítési kötelezettsége alól. Ez komoly könnyítés, hiszen az önkormányzatokat a korábbi szabályozás szinte lehetetlen helyzetbe hozta: elveszítették intézményüket, ugyanakkor még évekig fizethették ugyanazt az összeget, amit korábban, s ami miatt a fenntartás átadása mellett döntöttek. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy – összhangban a valódi kormányzati szándékkal – inkább bezárták óvodái­ kat, iskoláikat. Az új szabály 2010. június 29-től visszamenőleges hatállyal lépett érvénybe, tehát már azokra az önkormányza­ tokra és egyházi jogi személyekre is érvényes, amelyek idén vagy az elmúlt években adták át, illetve vették át a nevelésioktatási intézményt. A visszamenőleges hatály nem vonatkozik ugyanakkor a helyi önkormányzatok által 2010. január 1. napjáig megfizetett, illetve az eddig az időpontig a helyi önkormányzatoktól beszedett kiegészítő hozzájárulás összegére, ez ugyanis nem követelhető vissza. (A módosítás csak azokat az egyházakat érinti, amelyek a kormánnyal a közoktatási feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötöttek, így a Magyar Katolikus Egyházat, a Magyarországi Református Egyházat, a Magyarországi Evangélikus Egyházat, a Budapesti Zsidó Hitközséget, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközséget, a HIT Gyülekezetét, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget és a Magyarországi Baptista Egyházat.) Egyszerűsödő egyeztetések az önkormányzatoknál A törvénymódosítás értelmében egyes fenntartói döntések esetében előírt véleményezési eljárásokat bizonyos feltételek fennállása esetében úgy is lebonyolíthatja a fenntartó, hogy nem közvetlenül, hanem az intézményvezető útján tesz eleget a véleményeztetési kötelezettségnek. Ezzel a lehetőséggel csak a három vagy annál több közoktatási intézményt koztatásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést. Nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben.” Az Óvodai rendelet Melléklet II. Gyermekkép, Óvodakép cím Óvodakép alcím 6. pontja helyébe az alábbi előírás lépett: „6. A hazájukat elhagyni kényszerülő családok (a továbbiakban: migráns) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmét.”

7

Súlypont fenntartó önkormányzatok élhetnek, és a lényege abban áll, hogy az érintettek véleményét a közoktatási intézmény vezetője kéri be, majd küldi meg azokat a fenntartónak. Hangsúlyozni kell, hogy ez csupán lehetőség, azaz az önkormányzat (társulás) továbbra is lefolytathatja a véleményezési eljárást a „klasszikus” módon, azaz az érintett közösségek és szervezetek közvetlen megkeresése útján. Ugyancsak nagyon fontos, hogy egyes fenntartói döntések esetében nem alkalmazható az egyszerűsítés. Idetartozik a nevelési-oktatási intézmény átalakítása, megszüntetése és – értelemszerűen – az intézmény vezetőjének megbízása, megbízásának visszavonása. Az egyszerűsített véleményezési eljárás tehát a következő fenntartói döntéseket megelőzően alkalmazható: olyan átszervezés, amely nem minősül a nevelési-oktatási intézmény átalakításának, a közoktatási intézmény feladatának megváltoztatása, nevének megállapítása. A törvénymódosítás az intézmény költségvetésének meghatározására és módosítására vonatkozó fenntartói döntést is kiveszi abból a körből, amely meghozatala előtt véleményezési eljárást kell lefolytatni.

ÚJ KATEDRA

A módosítás másik eleme, hogy későbbre tolódnak az intézményátszervezésre, -megszüntetésre vonatkozó fenntartói döntéshozatali határidők. Május 15-e helyett a jövőben legkésőbb az intézkedés tervezett végrehajtása éve májusának utolsó munkanapjáig hozhat döntést a fenntartó a nevelési-oktatási intézmény fenntartói jogának átadásával, átalakításával, megszüntetésével, az alapfokú művészetoktatási intézményben a tanszak indításával és megszüntetésével kapcsolatban. Az előbbi körbe nem tartozó, ún. „egyéb átszervezési” döntéseket július utolsó munkanapjáig lehet meghozni (idetartozhat például az intézmény székhelyé­ nek, telephelyének megváltozása vagy az intézménybe maximálisan felvehető gyermekek, tanulók létszáma). További kivételt jelent a fenntartói jog átadásának egy speciális esete, amikor a fenntartói jog átadására helyi önkormányzat és olyan kistérségi társulás között kerül sor, amelynek az önkormányzat tagja; ebben az esetben az erre vonatkozó döntés meghozatalának határideje szintén július utolsó munkanapja.

Iskolai emléknap a Nemzeti Összetartozás Napján Várhatóan az első őszi ülésnapok egyikén fogadja majd el az Országgyűlés Pokorni Zoltán kezdeményezését, amely az iskolai Nemzeti Összetartozás Napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közötti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről szól. Az országgyűlési határozat alapján az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a Magyarországon és a határon túl élő magyarság kapcsolatainak erősítése, egymás jobb megismerése érdekében készítse elő iskolai emléknap bevezetését a 2010/2011-es tanévtől a Nemzeti Összetartozás Napján, amely emléknap a trianoni döntésről szóló iskolai megemlékezések mellett a Kárpát-medencei magyar testvériskolai és diákközösségi kapcsolatok elmélyítését szorgalmazza. Emellett a javaslat szerint át kell tekinteni a szomszédos országokba irányuló iskolai tanulmányi kirándulások tapasztalatait, és javaslatot kell megfogalmazni a program kiterjesztésére 2013-ig pályázati formában, majd azt követően normatív módon, abból a célból, hogy valamennyi közoktatásban tanuló fiatal tanulmányai alatt legalább egyszer, a magyar állam támogatásával eljusson külhoni magyarlakta területekre. Az előterjesztők szerint az oktatás területén Magyarországnak távolról sem sikerült kiaknáznia azt a sajátságos helyzetét, hogy a magyar nyelvű oktatás állam által fenntartott és elismert intézményrendszerei Magyarországon kívül, kisebb-nagyobb kiépítettségben és hiányosságokkal bár, de a szomszédos országok többségében is jelen vannak. Az Apáczai Közalapítvány 2009-ben magyarországi és határon túli magyar tannyelvű szakképző intézmények körében végzett kutatásának tapasztalatai szerint a határon túli magyar tannyelvű intézményekkel megvalósított mobilitási programok rendkívül ritkák, annak ellenére, hogy ismerős kulturális és nyelvi közeget tudnának biztosítani a nyelvtudással nem rendelkezők számára is. Úgy vélik, a külhoni magyarság ügyét be kell vinni a tanintézmények falai közé, amelynek egyik módja, hogy bővítik az iskolai emléknapok számát, s az aradi vértanúk, a kommunizmus és a holokauszt áldozatainak emléknapja mellé beiktatják a június 4-i, a nemzeti összetartozásról szóló emléknapot is. Az iskolai megemlékezés hozzájárulhat a trianoni trauma megértéséhez, a testvériskolák és diákközösségek erre a napra időzített találkozója, valamint a szórványmagyarságért végzett

8

iskolai cselekvések (önkéntes munkák, adománygyűjtések, kiállítások stb.) pedig a valóság nyelvére fordítják le és teszik átélhetővé azt a történelmi tényt, hogy a magyar nemzet és állam határai nem esnek egybe. Az emléknap mellett a határon túl élő magyarsággal szorosabb, élő kapcsolat kialakítása is szükséges. Ehhez minden egyes gyerek számára átélt tapasztalattá, élménnyé kell tenni a határon túli közösségekkel való találkozást. Az elmúlt években a magyarlakta területekre irányuló iskolai tanulmányutak tekintetében számos kezdeményezés történt, önkormányza­ toktól, tanintézményektől kezdve a kérdést kifejezetten felvállaló, a Határtalanul!-nak elnevezett programot meghirdető Apáczai Közalapítványig. A javaslat indoklása szerint a szomszédos országokba irányuló tanulmányút egyszerűbb esetben egy tematikus, egyetlen témára felfűzött, elsősorban ismeretbővítő célú határon túli körutazás. A tanulmányi kirándulás egy rövidebb-hosszabb külhoni táborozás is lehet, ahol a magyarországiak találkoznak a helyi magyar iskolásokkal, és közös programokon, képzéseken, akár iskolai gyakorlaton (pl. a szakképzésben) vesznek részt. A program magasabb szintjén a kiutazó fiatalok egy határon túli magyar közösségben, illetve közösségnek végeznek – akár többször is visszatérve – önkéntes munkát. A határon túlra irányuló tanulmányutak mellett támogatandó, hogy a határon túliak is megismerjék és felfedezzék Magyarországot, hogy a testvériskolai kapcsolatok ne csak egyirányúak legyenek.

2010. szeptember

Hírek

ÚJ KATEDRA

Értékalapokra helyezett oktatás kezdődik Magyarország jövőjét alapvetően az oktatás minősége határozza meg „Értékalapokra akarjuk helyezni az oktatást, mindazokra az értékekre, amelyek az európai zsidó-keresztény kultúrában gyökereznek. Rend, munka, család és biztonság ennek az alappillérei” – kezdte a közvetlenül mintegy 2 millió gyereket, közvetve pedig több mint 5 millió embert érintő tanévkezdés alkalmával tartott sajtótájékoztatóját dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár. Elmondta: az új alapok, amelyekre az oktatás ügyét helyezik, valójában régiek. Amit tesznek nem más, mint a XXI. századra adaptálása mindannak, ami valaha jól működött. „Az idei tanévnyitó jelzője nem az országos, hanem a nemzeti lett. Az oktatásirányítás ezzel is jelezni kívánja, hogy új, értékelvű korszak kezdődött a hazai oktatás történetében. A nyáron elfogadott törvények ugyan még nem jelentenek gyökeres változást, de egyértelműen azt mutatják, hogy vissza kell térni azokhoz az értékekhez, amelyek naggyá tették a magyar iskolarendszert” – fogalmazott. Az utóbbi években azt tapasztalhattuk, hogy megkopott a munka becsülete, felborult a jogok és kötelességek harmóniája. A szorgalmas tanulás fontosságának hangsúlyozása háttérbe szorult. A mai magyar oktatás minőségét

jól jelzi az is, hogy nem jegyzik a világ ranglistáján – érzékeltette a hazai oktatás minőségének hanyatlását az államtitkár, majd hozzátette: szemben azzal, hogy az előző kormány az oktatás ügyét szolgáltatásnak tekintette, az ország május 29-én alakult új, Nemzeti Együttműködés Kormánya azt közszolgálatnak, közfeladatot, közjót szolgáló állami kötelezettségnek tekinti. Az új oktatásirányítás helyreigazítja az iskolarendszer torzulásait. Ehhez megteremti azt a szabályozórendszert a köz- és a felsőoktatásban, amely értékén kezeli az embert. A tisztességes munkát végző ember (gyermek és pedagógus) kerül az oktatási rendszer középpontjába, álláspontjuk szerint ugyanis eredményesen tanulni és dolgozni csak szabályozott rendben lehet – tájékoztatott Hoffmann Rózsa. Döntései meghozatalakor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága azt a nagyon fontos szempontot is szem előtt tartja, hogy az oktatáspolitikai változásoknak bírniuk kell az oktatás szereplői nagy többségének a támogatását. Ezért is kértek fel 80 pedagógust (óvónők, tanítók, tanárok, iskolaigazgatók, professzorok), akik nyáron, önként vállalva – csupán sze- ➔

NTK: ingyenes tankönyvek az új tanévre! Időben elkészült a Nemzeti Tankönyvkiadó (NTK) összes kiadványa az új tanévre, és augusztus végéig ki is szállították az összes iskolába az új tankönyveket. A pedagógusok a kiadó közel kétezer, ezen belül közel 1200 darab tankönyvvé nyilvánított könyvéből választhattak. A paletta rendkívül széles, mivel az NTK minden évfolyam minden tantárgyához készít tankönyveket, sőt az alaptantárgyakból többfélét is megjelentet a tanárok, tanulók eltérő igényeinek kielégítése érdekében. A kiadó egyedülálló módon az általános és középiskolai tankönyvek mellett a speciális nevelési igényű és nemzetiségi ta­nulók számára is ad ki tankönyveket. Erre a tanévre közel 4 millió tankönyve, munkafüzete, feladatlapja készült mintegy 2,5 ezer tonna papírból. A Nemzeti Tankönyvkiadó az árvíz sújtotta települések iskoláinak a

2010. szeptember

2010/2011-es tanévre rendelt könyveit térítés nélkül ajánlotta fel és szállította ki budapesti raktárából.

A kiadó a tanévet idén is nagyszabású tanévnyitó rendezvénnyel nyitotta meg augusztus 24-én. Az eseményre a tavalyihoz hasonlóan több mint hatszáz pedagógust hívtak, ahol szakmai előadásokon, konzultációkon vehettek részt az érdeklődők, valamint meghallgathatták dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének A műveltség építőkövei a XXI. század iskolájában című előadását. A Nemzeti Tankönyvkiadó a magyar iskolák 94 százalékában van jelen, és minden harmadik használatban lévő tankönyv nekik köszönhetően látott napvilágot. (Felvételünkön Menyhártné Hámori Andrea kereskedelmi igazgató a kiadó egyik „bevetésre” induló gépkocsija mellett.) G. M.

9

Hírek rény szállás és ellátás ellenében – egy héten keresztül dolgoztak az új közoktatási törvény előkészítésén. „Értékes anyag született” – tette hozzá az államtitkár. A konkrét tervekről szólva elmondta: az oktatás értékteremtő és kultúraközvetítő ágazat, az ország talpra állítását az iskolában kell megkezdeni, ezért kiemelt hangsúlyt kell fektetni a nevelésre. Az új oktatásirányítás tehát mindenekelőtt előtérbe kívánja hozni a nevelést. Ennek jegyében támogatni fogják az osztályfőnöki munkát, a délutáni foglalkozásokat, a szakköröket, a tanulmányi kirándulásokat, köztük a kormánynak a középiskolások legalább egyszeri külhonba utaztatására vonatkozó tervének megvalósítását. Ugyanilyen fontos és elodázhatatlan feladatnak tartják a pedagóguspálya presztízsének helyreállítását, a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsültségének növelését. „A jó oktatás kulcsa a jól képzett, megbecsült, szakmailag értékelt pedagógus” – fogalmazott Hoffmann Rózsa, hozzátéve: cél, hogy a tanító és a tanár ismét megbecsült tagja legyen a társadalomnak. A pedagóguspolitika kérdésére alaposabb pályaalkalmasság-vizsgálattal és a pedagógusképzés fejlesztésével szándékoznak válaszolni. Elhangzott: a pedagógus-életpályamodell kiszámíthatóvá, tekintélyessé és fizetésben az értelmiségi átlagbért meghaladóvá teszi majd az oktatók munkáját. Az oktatás színvonalának emeléséhez jelentős mértékben hozzájárul majd a szakmai támogató-ellenőrző rendszer bevezetése. A jövő letéteményesei, legfőbb építőmesterei a pedagógusok, s ahhoz, hogy kiváló felkészültségű, jó szakemberek legyenek, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javításán túl elengedhetetlen a tanárképzés átalakítása. A  felsőoktatásban megkezdődik a bolognai rendszer felülvizsgálata. A közoktatás tartalmi szabályozásáról szólva az államtitkár asszony elmondta: a készülő új közoktatási törvény vissza fogja állítani a közös műveltségi tartalmakat a Nemzeti Alaptantervben. A közoktatás évszázados feladata a nemzeti és az egyetemes kultúra gyarapítása és továbbadása, éppen ezért a NAT-ban benne kell lennie a nemzeti és az egyetemes műveltségminimum foglalatának. A NAT tartalmi feltöltésének célja, hogy a tizenkét évnyi tanulás után a közoktatási rendszerből kilépő diákok általános műveltsége, tudásszintje megfeleljen a hazai és a nemzetközi munkaerőpiac elvárásainak, egyéni és közösségi érdekeket szolgálva boldoguljanak, s nemzeti identitásuk valódi kötődést jelentsen hazájukhoz, szülőföldjükhöz. A NAT felülvizsgálatával kapcsolatos elvek és szempontok meghatározására összehívott szakmai bizottság

10

ÚJ KATEDRA

megkezdte munkáját. Ennek során áttekintik a dokumentum szerkezetét, a műveltségterületek tartalmát és a kulcskompetenciák körét. Az ismeretszerzés és a kompetenciafejlesztés különválasztását Hoffmann Rózsa elfogadhatatlannak, dilettantizmusnak tartja, miként a 46-féle kerettantervet (plusz az ezenfelül meglévő tantárgyi terveket) is. Véleménye szerint a tananyag mennyiségét egy-egy tantárgyon belül csökkenteni kell – az engedélyezett, jóváhagyott tankönyvek mennyisége is csökkenni fog –, egyúttal be kell épülniük a tananyagba az életben való boldoguláshoz nélkülözhetetlen állampolgári, jogi, pénzügyi és környezetvédelmi alapismereteknek. A kötelezően választható új kerettantervek 10-15 százaléknyi időkeretben szabadságot hagynak az iskoláknak, továbbá innovatív, kezdeményező és kísérletező iskolák számára ellenőrzött, szabályozott módon a saját kerettanterv megteremtésének lehetősége is megmarad. Mint mondta: akinek a választható kerettantervek közül egyik sem felel meg, annak az egyéni, alternatív megoldás szóba jöhet. „Ezeknek az elgondolásoknak igen nagy a támogatottsága” – tette hozzá az államtitkár. A felsőoktatás tekintetében a sajtó képviselői arról értesülhettek, hogy az új oktatásirányítás az államilag finanszírozott férőhelyek elosztását a nemzetgazdaság igényeihez igazítja az oktatás minőségének és a vidéki intézmények erősítésének egyidejű fenntartásával. A tudománypolitikában az alapkutatások erősítését tervezik. Hoffmann Rózsa végül tájékoztatott arról, hogy az Oktatásért Felelős Államtitkárság vezetői augusztus végétől szeptember közepéig országszerte több mint száz tanévnyitón vesznek részt. A közoktatási törvény, illetve a NAT módosításának előkészítő munkáját az országjáró körút után folytatják. Varga Gabriella

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

Hírek

I. Nemzeti Tanévnyitó Hódmezővásárhelyen Ha újjászületésről beszélünk, jellemzően a tavasz jut eszünkbe, pedig ha jobban belegondolunk, szeptember is az újrakezdés hónapja, hiszen a nyári szabadságokat követően minden visszatér a megszokott kerékvágásba. A legnagyobb szabadság, a vakáció után a diákok is visszatérnek a tanintézmények falai közé, életre keltik az oda vezető útvonalakat, és megtelnek az autóbuszok – hangzott el Hódmezővásárhelyen a Kossuth Lajos téren felállított színpadon. Egy új kezdeményezés, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata által szervezett I. Nemzeti Tanévnyitó helyszíne a hagyományos tanévnyitó ünnepségektől eltérően idén nem egy kiválasztott iskola, hanem egy város volt, mi több, az egész ország, s határokon is túllépve az egész nemzet örömünnepévé tette az iskolakezdés pillanatait. Hódmezővásárhelyen az elmúlt években olyan alapvető változtatásokat eszközöltek az oktatásban, amelyek során különös tekintettel voltak a helyi sajátosságokra, és kiváltképp odafigyeltek a hátrányos helyzetű diákok beilleszkedésére. Mindezzel nemcsak helyi problémákat orvosoltak, de egyúttal az Európai Unió figyelmét és elismerését is kivívták. – Az, hogy az I. Nemzeti Tanévnyitó nálunk, Hódmezővásárhelyen lehet, valódi kitüntetés, elismerés az itt élők számára. Hiszek benne, hogy az idei helyszínválasztás azonban nemcsak egy megelőlegezett bizalom, sokkal inkább Hódmezővásárhely elért teljesítményének megbecsülése. Egy egész város, egy teljes közösség, de azon belül is elsősorban a hódmezővásárhelyi pedagógustársadalom elismerése a mai alkalom. Köszönet és hála ezért a Magyar Köztársaság kormányának – kezdte ünnepi köszöntőjét dr. Lázár János, a város polgármestere. Beszédében felelevenítette: tanáraik szép csöndben, nagy szavak és mindenféle önfényezés vagy heroizmus nélkül olyasmit tettek az elmúlt években, ami a „Hódmezővásárhelyi Iskolát” Magyarország leghaladóbb hagyományaihoz kapcsolja. „Oktatási rendszerünket bántó ellentmondások feszítették és feszítik sok helyütt még ma is – fogalmazott. – Magyarországon az elmúlt nyolc esztendőben gyakran közpénzből tartottunk fenn külön iskolákat a helyi gazdagoknak. Máshová járt a szegény gyerek, és máshová a tehetősebb. Pedig mindketten állami, önkormányzati fenntartású iskola tanulói. Mintha Magyarországon léteznének első- vagy másodrendű állampolgárok. Ezt a vásárhelyiek elfogadhatatlannak tartották. Néhány éve ezért a helyi pedagógustársadalommal összefogva nagy vállalkozásba fogtunk. Egyszerre tűztük ki célul az oktatás színvonalának emelését és egy integrációs program megvalósítását. Minőség és esély – ez volt a jelszavunk. Nem etnikai alapú integrációt hajtottunk végre. Kizárólag azt néztük, hogy kinek volna kevesebb esélye az életben az állam, a város, a közösség célzott segítsége nélkül. A vásárhelyi integrációt azóta nemzetközi és magyar szaktekintélyek méltatták, de ami számomra és a képviselő-testület számára a legfontosabb: visszaigazolta lépéseinket az élet. Mára Vásárhelyen az iskola nemcsak az oktatás kötelező feladatát látja el, annál sokkal többet tesz: betölti az iskola küldetését. A vásárhelyi iskola ma nem csupán számolni, írni, olvasni

2010. szeptember

tanítja meg a város legifjabb polgárait, hanem esélyt is tud adni számukra.” „Az oktatásért és a kultúráért végzett sok évtizedes kiemelkedő munkájáért Hódmezővásárhely a nyár elején Magyar Örökség-díjat kapott, és mint ilyen, beírta magát a magyarság szellemtörténetének Aranykönyvébe – ezzel már dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár egészítette ki a Lázár János által elmondottakat, majd miután szívből gratulált „a Tornyai Jánosokat és Németh Lászlókat tápláló város minden polgárának az elért teljesítményért, amelyből mindannyian gazdagszunk”, tájékoztatott arról is, hogy júniusban ugyancsak Magyar Örökség-díjra érdemesítették a Kárpát-medencei magyar középiskolák szellemi hagyatékát, amely elődeink és kortárs kollégáink közös teljesítményét dicséri és ismeri el. Ünnepi beszédében Hoffmann Rózsa többek között a következő gondolatokat fogalmazta meg: „A nem egészen száz napja hivatalba lépett kormánynak a választások eredménye egyértelműen kijelölte az útját. Olyan új világ felépítésére kaptunk felhatalmazást, mi több kötelezvényt, amelyben már nem a hazug ügyeskedések megtévesztő öndicsérete, hanem az emberek jól létéért, a közjóért végzett munka áll a politikusok cselekvéseinek középpontjában. Ránk, az oktatásügy szolgálói­ ra nézve értelemszerűen ugyanígy demokratikus választói parancs ennek az értékrendnek a közvetítése. És abban is hiszünk, hogy az oktatási rendszer az intézményes neveléssel megágyaz a társadalomban majdan lezajló morális, kulturális és gazdasági változásoknak. A pedagógiai fordulat elindítása tehát megkerülhetetlen kötelességünkké vált. Arra vállalkoztunk, hogy rendet, biztonságot teremtünk az oktatási rendszer egészében. Hogy szakítunk az idegen minták kritikátlan követésével, és helyettük a legnemesebb neveléstörténeti hagyományainkra támaszkodva, azokat a mai kor követelményeihez igazítva építjük tovább és újra az oktatási rendszerünket.” A 2010/2011-es tanévet végül dr. Réthelyi Miklós miniszter nyitotta meg, mégpedig az ősszel az égen csoportokba rendeződve vonuló madarak példáját állítva önmagunk elé: „Mindannyiunknak, tanulónak, tanárnak, szülőnek és mindenkinek, akinek a magyar nemzet jövője fontos, meg kell tanulnunk az együtt repülés szabályait, és építenünk kell a bizalmat egymás iránt.” Varga Gabriella

11

Hirdetés

ÚJ KATEDRA

Diákhitellel a hallgatókért A jól tájékozottság előny „A Diákhitellel egy életre el lehet adósodni” – mondják a „jól értesültek”. „Nem szeretném befolyásolni a tanítványaim döntését” – tér ki sok pedagógus a feladat elől. Manapság sok pályaválasztás előtt álló diák családjában nem ismerik kellően a Diákhitel részleteit, előítéletekre, téves információkra támaszkodnak, vagy egyszerűen csak ös�szemossák azt a banki hitelekkel. Jövő év február közepéig van még idő, és a pedagógusok segíthetnek abban, hogy a végső döntést mindenki a lehetőségei pontos ismeretében hozhassa meg. A pályaválasztás hosszú évekre, évtizedekre meghatározhatja a fiatalok jövőjét. Fontos, hogy kellő körültekintéssel, a lehetőségek maximális ismeretében szülessen meg ez a döntés. Abból válhat igazán sikeres ember, aki szereti a munkáját és elhivatottságot érez választott szakmája iránt. A pályaválasztás másik, sokkal prózaibb szempontja az anyagiak megléte. Nem olcsó a kollégium, az albérlet. Sokan eleve esélytelennek érzik a költségtérítéses képzést, pedig ha ezt választják, akkor nem kellene kivárniuk az új felvételik időpontjáig. Pénz kell a könyvekhez, a taneszközökhöz, de a számítógép-vásárláshoz, az internet-előfizetéshez vagy a nyelvtanuláshoz is. Honnan számíthat pénzre egy hallgató? Ameddig nem megy a tanulás rovására, vállalhat diákmunkát, ha tehetik, akkor segíthetik a szülők és még ott van az

12

ösztöndíj vagy az egyéb támogatás is. Ha mindez kevésnek bizonyul, akkor jöhet jól a Diákhitel. A Diákhitel egy olyan, könnyen elérhető anyagi forrás, amely már a pályaválasztásról szóló döntést is megkönnyítheti. Ennek a speciális kölcsönnek a segítségével nem kell lemondaniuk a diákoknak terveikről: ott és azt tanulhatnak, amit valóban szeretnének, hiszen a hallgatói hitelezés alapvető célja, hogy minden fiatal számára esélyt teremtsen a felsőoktatásban való részvételre. A cél nem a rábeszélés, hanem az, hogy az érintettek már a továbbtanulásról szóló döntés során maximálisan tisztában legyenek lehetőségeikkel. Az osztályfőnökök és a továbbtanulásért felelős tanárok segítsége nagyon fontos ahhoz, hogy a szülők megfelelő módon hozzájussanak a pályaválasztással kapcsolatos összes információhoz. 2001 óta összesen már több mint 290 ezren éltek a Diák­ hitel lehetőségével. Az eddigi diákhiteles hallgatók közül 110 ezren vallották azt, hogy nem tudtak volna diplomát szerezni Diákhitel nélkül, 73 ezren pedig már minden tartozásukat kiegyenlítették. A Diákhitel Központ rövid, alig 8 perces tájékoztató filmje szeptember elején 1300 érettségiztető középiskolába jut el. Az érdeklődő szülők akár egy szülői értekezlet, akár más rendezvény keretében megnézhetik ezt a rövid, gondolatébresztő tájékoztatást.

2010. szeptember

Hírek

ÚJ KATEDRA

Újra megnyílt Kübekházán a két éve bezárt iskola 2008. július 23. gyásznap volt a Szeged melletti település, Kübekháza életében: „Határkő” elnevezésű Általános Iskoláját a korábbi kormányzat falusiiskola-ellenes politikája miatt be kellett zárniuk. Az önkormányzatot, amely az állami normatíva elégtelensége folytán szükségessé váló, évente kb. 40 millió Ft-os hozzájárulást nem tudta vállalni, bekényszeríttették a kistérségi társulásba; 2008 szeptemberétől száz kübekházi kisdiákot buszoztattak naponta a 12 km-re lévő Szeged-Szőreg Kossuth Lajos Általános Iskolájába. Az önkormányzat azonban nem törődött bele ebbe a helyzetbe, az iskolai-óvodai oktatás-nevelés kialakult új formájával és gyakorlatával kapcsolatban pedig a szülők elégedetlensége is egyre nőtt, éppen ezért dr. Molnár  Róbert polgármester 2009 májusában megkereste dr. Kiss-Rigó Lászlót, a SzegedCsanádi Egyházmegye megyés püspökét, aki jelezte: készséggel alapít iskolát és átveszi az óvoda fenntartását, amennyiben a szülők és az önkormányzat is támogatja azt. Az egyeztetések 2009 decemberében kezdődtek, s idén március 28-án, Virágvasárnapon már el is helyezték az iskola alapkövében annak alapítólevelét. Az együttműködés eredményeként az ütött-kopott, 1979-ben épült iskolaépületből ez év augusztus 28-án a környék legmodernebb keresztény szellemiségű iskoláját adták át, amelyhez az egyház 17 millió forinttal, Kübekháza Önkormányzata 7 millió forinttal és további 7 millió forint értékű munkával, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat pedig 3 millió forinttal járult hozzá. A beruházás részeként megvalósultak: teljes nyílászárócsere és fotocellás ajtó; külső hőszigetelés és nemesvakolat; kert-, kerítés-, park- és iskolaudvar-építés; elektromoshálózat-rekonstrukcó; informatikai rendszer kiépítése; teljes vizesblokkcsere; moziterem kialakítása; korszerű Kisdiák Étterem és Klub, valamint melegítőkonyha kialakítása; informatikaterem; kábeltévé-hálózat, folyosói információs plazmatévék; új tantermek, új beépített bútorok, iskolai táblák; klubterasz; iskolatévé-stúdió (az utóbbi decemberre készül el). A felsorolt fejlesztésekből is jól látszik, hogy az intézmény szakít a hagyományos iskolai struktúrákkal. Az önkormányzat a belső építészeti terveknél a családias, otthonos, a modern és a falusias környezet váltakozó hangulatát teremtette meg az épület falai között. Az alsó folyosó például egy utcasorhoz hasonlít, portálokkal, kirakatokkal, előtetőkkel, kerthelyiséggel, amely egy különleges, Magyarországon még nem tapasztalt egyedi arculatot ad az iskolának. Emiatt és szellemi-lelki töltete miatt lesz az intézmény több mint egy iskola. Az új iskola nemcsak nevében – Reménysugár Katolikus

2010. szeptember

Általános Iskola és Óvoda – lesz keresztény, hanem valóban az Evangélium értékeire is épül. A 15 fős tanári kar tagjait több mint 110 jelölt közül választották ki. Fontos szempont volt a keresztény értékrend, a rendezett családi háttér, az elhivatottság, a szakmai felkészültség, a tapasztalat, s hogy állásukat a pedagógusok szolgálatnak és hivatásnak tekintsék. S hogy miért lett Reménysugár az iskola neve? A  polgármester ad erre választ: „Amikor 2008-ban bezáratták velünk az iskolánkat, nem gondoltuk volna, hogy alig két esztendő múlva egy reménysugár fog felvillanni annak bezárt ajtaján át.”

Az egyházi és önkormányzati összefogás keretében felújított Reménysugár Katolikus Általános Iskola és Óvoda ünnepélyes megnyitását több száz meghívott és érdeklődő részvételével 2010. augusztus 28-án, szombaton 18 órakor a kübekházi római katolikus templomban dr. Kiss-Rigó László püspök által bemutatott Veni Sancte szentmisével kezdték, majd az intézményt ünnepélyes keretek között dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár avatta fel, egyben a tanévet is megnyitotta. Az ünnepségen a falu önkormányzata a legmagasabb helyi elismerést, Kübekháza díszpolgára címet adományozott az oktatásügyben és a keresztény értékek ápolása terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért Kiss-Rigó László SzegedCsanádi püspöknek. Az elismerő oklevelet és az azzal járó arany pecsétgyűrűt Molnár Róbert polgármester adta át. Barabás Hunorné, a Szent Gellért Katolikus Iskolai Főhatóság igazgatónője is kitüntetésben részesült, őt a helyi iskolamentésben részt vállalt tevékenysége elismeréseként Kübekháza tiszteletbeli polgárává fogadta a falu polgármestere. A Kübekházán újra megnyitott iskolában szeptember 1-jén 65 gyermek kezdte meg a tanévet. Az önkormányzat és az iskola vezetése két éven belül 140-160 gyermek beíratásával számol, azt várja ugyanis, hogy az intézmény egyedisége folytán Szegedről és a környékről is idehozzák majd gyermekeiket a szülők. Az iskola diákjai ingyenesen kapják a tízórait, és ingyenes úszásoktatásban részesülnek. Ezekhez az önkormányzat nyújt támogatást. Varga Gabriella

13

Közelkép

ÚJ KATEDRA

„Egy irányba és széles mezőben repülve” Az idei Tusványos kiemelt szerepet szánt az oktatásnak A Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok megszilárdítása, nem kevésbé az elmúlt két évtized politikai folyamatainak összegzése – különös tekintettel a magyarországi választások utáni új lehetőségek bemutatására –, valamint a magyar-magyar és a magyar-román párbeszéd, összefogás és együttműködés erősítése – ezeket a célokat tűzték maguk elé a július 19–25 között Tusnádfürdőn immár 21. alkalommal megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői. A Kisebbségekért Pro Minoritate Alapítvány és a Magyar Ifjúsági Tanács közös szervezésében megvalósított, a Kárpát-medencében élő magyarság életét meghatározó kérdésekre évről évre válaszokat kereső Tusványos idén kiemelt szerepet szánt az oktatásnak. A hagyományosan főtámogatóként jelenlévő Commitment saját sátrában és a Fősátorban az oktatásirányítás legfőbb szereplői és szakértők segítségével egy hét alatt hat kerekasztal-beszélgetésen igyekezett képet adni és kapni: a Kárpát-medencei magyar oktatás egészéről; az erdélyi állami magyar egyetem lehetőségeiről; a szemünk előtt zajló infokommunikációs forradalomról; az oktatásfejlesztésbe illeszthető európai uniós források felhasználásában szerzett tapasztalatokról; az iskolai agresszió, szegregáció és szegénység egymással összefüggő kérdéseiről; és a szakképzés mai, önmaga számára utat kereső helyzetéről.

A kevesebb több? Az önálló erdélyi magyar egyetemről A szabadegyetem és diáktábor idei jelmondatának megfelelően – és attól függetlenül is – Nyílt lapokkal! járta körül a Commitment-sátorban az erdélyi állami magyar egyetem létrehozásának esélyeit Hantz Péter egyetemi tanár, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke (Heidelberg), Dávid László, a Sapientia EMTE rektora (Marosvásárhely), Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese (Kolozsvár) és Tonk Márton, a Sapientia EMTE dékánja (Kolozsvár). Az EMNT ügyvezető elnöke, ifj. Toró Tibor moderátor által is érdekesnek nevezett mintegy kétórás eszmecserében az önálló magyar állami egyetem létrehozásának szükségességét egyik előadó sem vitatta, a vélemények mindössze a megvalósítást illetően tértek el. Hantz Péter úgy vélte, hiba volna csak a már létező román egyetemeken újabb magyar tagozatokat létrehozni – amelyeken a magyar oktatók felvétele, utánpótlásának biztosítása korántsem áll biztos talajon –, önálló intézményekre van szükség, amelyek hosszú távon biztosíthatják a romániai magyar felsőoktatás jövőjét. A kutató az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapításának két lehetséges útját látja: a Sapientia Egyetem hálózata átveszi a jelenlegi tagozatokat (a kolozsvári BBTE és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatait) és a hiányszakok lefedésére újabb szakokat indít, vagy a Sapientia EMTE és a Partiumi Egyetem mellett létesül egy államilag támogatott új magyar egyetem. Ez esetben utóbbi venné át az említett magyar tagozatokat. Hantz tagozatokat csak nagyon kivételes esetekben, például katonai

14

képzésen tartana fenn. A majdani önálló állami magyar egyetemi hálózat kiépítése előtt javasolja ugyanakkor egy intézmény létrehozását a leendő egyetemi oktatásban szereplő hiányszakmák oktatói gárdájának felkészítésére, illetve annak ösztönzésére, hogy Magyarországról nagyobb számban jöjjenek egyetemi hallgatók tanulni az erdélyi felsőoktatásba. A BKB alelnöke a ’98-as RMDSZ-stratégiánál részletesebb, felújított stratégia elkészítését, a kívánt politikai döntés megszületéséig pedig a meglévő struktúrák maximális fejlesztését tartja szükségesnek. Végül emlékeztetett: a legtöbb európai kisebbség, mivel az állam nem engedte a kisebbségi nyelven való oktatást, először létrehozott egy magánegyetemet, azt néhány évig magán- és anyaországi támogatásból működtette, majd politikai kényszer hatására az adott ország állami egyetemmé avanzsálta. Dávid László is úgy látja: egy egyetemet a tudományos munkásságban jártas oktatókkal lehet beindítani, jelenleg azonban Erdélyben még azokon a szakokon is, ahol lehet magyarul tanulni, hiányoznak a megfelelően felkészült tanárok. Hos�szú távú felsőoktatási stratégia sem készült, és annak a programját sem dolgozták ki, hogy miként vonzzák haza külföldről a tehetséges magyar fiatalokat. Az új intézmény létrehozásával kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy egy egyetem akkreditációjához megközelítőleg tíz évre van szükség, amint ez a Sapientia EMTE esetében is tapasztalható volt. Inkább a már meglévő intézményekre kellene alapozni – vélelmezte Magyari Tivadar, a Sapientia állami egyetemmé válása mellett téve le a voksot. Szerinte sincs „harmadik tanári kar”, de elegendő diák sem egy új intézményhez. Mint fogalmazott, sokszor a kolozsvári BBTE-re is „lasszóval kell fogniuk a magyar jelentkezőket”.  Gondnak tartja a finanszírozási problémákat, a precízen kidolgozott stratégia hiányát, az oktatás tartalmi elemeit és a „gyorstalpaló” tanfolyamokat szervező magánegyetemek tucatjait. Szerinte az önálló egyetem ügye politikai döntés. Az 1990-es „Bolyai Egyetem”-elképzelés, amely szerint ki kell válni a BBTE keretei közül, ma már nem kivitelezhető – vélte Tonk Márton. E tekintetben már nincs konszenzus a magyar oktatók között, és politikai akarat sincs hozzá, ugyanakkor az eltelt idő alatt már akkreditálták a Sapientiát és a Partiumi Keresztény Egyetemet, így „nincs kinek és nincs kivel egy új egyetemet beindítani”. A jelenleg 12 szereplővel rendelkező erdélyi magyar nyel-

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

vű egyetemi képzés tehát válaszút előtt áll. Az erdélyi magyar közösség szeretné az önálló állami magyar egyetemet, ezt aláírásokkal is kifejezte. A kívánt eredmény pedig – egyre inkább úgy tűnik – a felsőoktatás jelenlegi szereplői közös érdekeinek egymáshoz illesztésével, erős szövetségben érhető el.

Remény és lehetőség a Kárpát-medencében A Kárpát-medencei magyar oktatás nyolc prominens személyisége részvételével zajló, Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa által moderált programon az idei Tusványos egyik legérdekesebb előadását hallgathatták meg az érdeklődők a Fősátorban. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter – miután elmondta, hogy családjával együtt évtizedek óta nagyon lelkes és gyakori Erdély-járó, a tusnádi programban viszont most vesz részt először, és ennek nagyon örül – az általa vezetett és szavai szerint „hungarikumnak” nevezett, ötszárnyú minisztériumról elmondta: kialakításának alapgondolata az volt, hogy összekapcsolja azokat az ágazatokat, amelyek a fogantatástól a halálig az emberrel foglalkoznak. Az emberrel, aki tudásra éhes, akinek fontos az egészsége, akit formál a kultúrája, akinek jellemét is neveli a sport, s aki egész élete folyamán a társadalom megbecsült, hasznos tagja szeretne lenni. A minisztérium célja, hogy ezek a szárnyak – oktatásügy, egészségügy, kulturális ügyek, szociális ügyek, sport – „egy irányba és széles mezőben repülve tudják majd előrevinni feladataink megoldását”. Rávilágított arra is: e szárnyak mindegyike szoros kapcsolatban áll az oktatással. A Bölcsek Tanácsa által a Szárny és Teher című munkában megfogalmazott ajánlásokból kiemelte a fenntarthatóság pedagógiáját, amelynek célja egy új viselkedéskultúra kialakítása. „A  viselkedéskultúra magában foglalja a belső indítású értékrend, a természettudományos, illetve a humán műveltség kialakulását; közösséget formál; előkészít a demokratikus társadalom működésében való alkotó részvételre; megteremti a szociális érzékenységet; segít rendszerben gondolkodni. A Szárny és Teher szerzői nem tantárgyak között, hanem tantárgyak összekapcsolásával történő rendszerben gondolkoznak. Tanár és diák együtt indul egy útra, amelynek eredménye egy

2010. szeptember

Közelkép környezettudatos pedagógiát szem előtt tartó irányzat megteremtése lesz. Ezt már az óvodában el kell kezdeni, az általános iskolában folytatódik, a középiskolában pedig a diákok ennek már a mesterei kell hogy legyenek...” A művészeti nevelésről szólva idézte a könyvből: „Az esztétikai nevelés az értékképzés igen fontos tényezője. Más módon alig megszerezhetően növeli az érzelmi intelligenciát, a rendszerben való gondolkodást, az intuíciót és a kreativitást.” A sport sokoldalú szerepét illetően kiemelte a csapatsportokat, amelyek megtanítanak az egymásra figyelésre, egymás hibájának az elfogadására, a fair play játékra. A miniszter végül az élethosszig tartó tanulás fontosságára hívta fel a figyelmet. Kötő József, a bukaresti parlament képviselője, az Oktatási Bizottság tagja, miután megköszönte Réthelyi Miklós miniszternek azt, hogy az általa bemutatott ötszárnyú struktúra Kárpát-medencei méretekben fogja fel a nemzetet, a romániai magyar oktatás legnagyobb kihívásait tekintette át. A legfontosabbnak egy olyan kisebbségi nevelésfilozófia kimunkálását és gyakorlatba ültetését tartotta, amely segíti a közösség talpon maradását és azt versenyképessé is teszi. Ebben a folyamatban dőreség lenne nem tudomásul venni azt – mondta –, hogy vége a Gutenberg-galaxisnak, a XXI. században beköszöntött a digitális éra, amely alapvetően átépíti a kultúrákat, életstílusokat; hogy egy új területi igazgatási egységben, az Európai Unióban élünk, ahol az oktatást és a kultúrát ugyan a nemzetállamokra bízzák, mégis be kell épülnünk ezzel az európai oktatási térségbe; s hogy érvényesülnie kell a sajátosság méltóságát biztosító szemléletnek. Nem kell elzárkóznunk a globalizáció technikai vívmányaitól, de lemondanunk sem kell a saját nemzeti kultúránkról. A különféleség ma már európai érték, ennek szellemében kell megszerveznünk önmagunk létét – fogalmazott. Mivel szerinte minden kisebbségi közösség talpon maradásának záloga az önkormányzatra és a sajátos kulturális autonómiára épülő szemlélet, a készülő romániai új tanügyi törvény megalkotásakor legfontosabb feladatuknak tekintették, hogy kiépítsék a kisebbségi oktatás teljes körű intézményrendszerét az óvodától a felsőoktatásig, hogy átadják az oktatásirányítást és -szervezést azoknak, akikről és akikért szól. A törvény szórványvidékeken az előírt 300 fő alatti tanintézmények jogi személyiségét is megőrzi, ugyanakkor be fogja vezetni a fejkvóta-rendszert, amelynek a kiszámítása kisebbségi gyerekek esetében nagyított szorzóval történik. A törvény elfogadása esetén az oktatáskutató intézetben létrehozzák a magyar tagozatot, amely a nemzettudat megőrzésében fontos tantervek – irodalom, történelem stb. – átdolgozásában segít majd, sőt külön oktathatnák a kisebbségi közösségek történelmét. Románia történelmét, földrajzát is anyanyelven lehetne tanulni. A törvény szerint a romániai oktatási rendszer hárompillérű lenne: állami, magán és felekezeti, a kötelező oktatás szintjén pedig a felekezeti iskolák is állami támogatásban részesülnének. Ennek alapján létre lehetne hozni a Klebelsberg megálmodta népiskolai hálózatot, amely szórványvidékeken államtól függetlenül, saját közösségek, felekezetek szervezésében biztosíthatnák azt a tudást és intelligenciát, amely nélkül a közösségek nem lehetnek versenyképesek – zárta szavait a politikus.

15

Közelkép Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora szerint az oktatásban minőség és tartalom egységes kell, hogy legyen. „Attól, hogy valaki egyetemnek nevezi magát, még nem lesz minőségi” – jelentette ki, majd a „digitális érára” visszacsatolva elmondta: az csupán lehetőséget biztosít számunkra, amellyel vagy élünk, vagy nem, de nem jelenti a gondolkodásunk teljes megváltozását. Az elektronikus könyvet ugyanúgy olvassuk, mint a Gutenberg-könyveket. Csupán a hordozó más, a tartalom marad. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke szintén örömét fejezte ki azért, hogy a magyar kormány nemcsak törvényében gondolkodik egységes magyar nemzetben, hanem a kultúrát is egységében kezeli. A Kárpát-medencei egyetemes magyar kultúra fenntarthatósága mindan�nyiunk érdeke és feladata, és ebben a magyar államnak óriási felelőssége van – fogalmazott, majd hangsúlyozta: egyetemes kultúránk egyik legfontosabb szegmense az oktatási rendszer, amely nemcsak képzettséget jelent, hanem azt a kulturális teret, ahol az egyén kibontakoztathatja, megélheti saját énjét, identitását. Ezért Kárpát-medencei szinten a közoktatás minél teljesebb vertikumának a fenntartása lenne a kisebbségek számára a legfontosabb. „Globális és lokális szinten is az a következő évtized kihívása számunkra, hogy a magyar kulturális teret megőrizzük, ha lehet, bővítsük, s ennek az intézményrendszerét és szegmenseit megtartsuk a különböző régiókban, így Kárpátalján is.” János-Szatmári Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektora felelevenítette, hogy februárban az asztalnál ülők közül többen részt vettek Debrecenben a magyar nyelven is oktató, Magyarország határain kívül lévő felsőoktatási intézmények vezetőinek a találkozóján. Annak egyik műhelybeszélgetésén hangzott el a felvetés, hogy alakítsanak ki egy Kárpát-medencei magyar ösztöndíjat. „Ez az új magyar kormány elképzeléseivel is egybevág” – tette hozzá, majd tájékoztatott arról, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem ennek az előkészítését elkezdte. Kidolgoztak egy koncepciót, amit el fognak juttatni minden érintett felsőoktatási intézménynek. „Az Erasmus mintájára ki kell dolgoznunk egy ilyen rendszert. Ebben minden magyar hallgató számára lehetőség nyílna legalább fél évet – vagy akár kevesebbet – egy másik, magyar nyelven oktató intézményben eltölteni” – zárta szavait a rektor. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója az általuk szervezett Határtalanul! konferencia és hasonló néven meghirdetett program kapcsán elmondta: a „határtalanítás” gondolkodásmódot jelent, egyben üzenet a magyarországiaknak, hogy jellemzően nyugat felé forduló figyelmüket irányítsák más égtájak felé is. A munkaerő- és diákmobilitás is egy irányú: keletről nyugatra mozog – mondta, hozzátéve: az így kiképzett fiatal munkaerő is nyugatra fog távozni, ott fog adót fizetni, „ott fogja tudásával gazdagítani azokat az országokat”. „Európában a kisebbség fogalma alatt alapvetően mást értenek: bevándorlást, szeparatizmust. Nekünk, magyaroknak nagy és erőteljes kihívásunk, hogy megérttessük az Európai Unióval, hogy mi mit értünk kisebbségi ügyön” – hívta fel a figyelmet. Csete Örs úgy látja, az elmúlt húsz évben korántsem hasz-

16

ÚJ KATEDRA

náltuk ki a magunk szempontjai szerint a többmilliós magyar diaszpórában rejlő lehetőségeket, de „a változás, amiben benne vagyunk, a reményt és a lehetőséget hordozza”. Az Apáczai Közalapítvány törekvéseit a tőle megszokott stílusban ismertette: „Azért küszködünk, hogy – egy temesvári egyetemista lány szavaival élve – »menő legyen magyarnak lenni a Kárpátmedencében«. Hogy menő legyen magyar intézménybe járni, hogy menő legyen osztálykiránduláson átkelni a határon. Hogy menő legyen magyarul beszélni akár szórványkörnyezetben is.” Ezt meglátása szerint három kihívás nehezíti: a népességfogyás, a biztonság hiánya és a széttagoltság. „A népességnövekedés egyik technikája lehetne az identitás-kiterjedés. Ha identitásőrzés, vagyis bezárkózás helyett identitás-kiterjedők lennénk, számos magát magyarnak valló és a magyarok iránt érdeklődő embert megnyerhetnénk nemzetünk számára.” A biztonság hiánya kapcsán leszögezte: a külhoni magyarokat és intézményeiket a magyar államnak meg kell védenie, a széttagoltságról pedig szintén úgy vélte, hogy az egység megteremtése Magyarország feladata. Véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után a tanárképzésben nincs jelen a „határon túliság”, éppen ezért iskolaigazgatóknak is „testvér-utakat” kell szervezni. Végül tájékoztatott arról, hogy a diákok külhoni tanulmánykirándulásai, az iskolai emléknapok és a módszertani központként, támogató, oktatási intézményként tervbe vett Magyarság Háza – e három aktivitás koncepciótervének kidolgozásával az Oktatásért Felelős Államtitkárság az Apáczai Közalapítványt bízta meg. Andrási Benedek, az Erdélyi Unitárius Egyház oktatási előadótanácsosa miután röviden áttekintette a romániai magyar felekezeti oktatás történetét, a jelen legnagyobb nehézségeként a tervezés lehetetlenségét említette. „Az érvényben lévő tanügyi törvény nem ismeri ezt a fogalmat, hogy felekezeti oktatás – mondta. – Az új tanügyi törvénytervezetben ugyan megjelenik ez a szó, de egyelőre nem tudjuk, hogy a jelenlegi vokacionális iskoláinkból hogyan lesz felekezeti iskola. A törvénytervezet szerint az egyházaknak fél évük van saját iskolájuk működési rendszerének kidolgozására, amit utólag kormányhatározattal elfogadnak, de számunkra ez nem jelent garanciát. Mert tudjuk, hogy egy kormányhatározat meddig tart.” Húsz év után ideje lenne hozzáfogni a tervezéshez – szögezte le, majd Kötő József szavaira is reflektált: „Felmértük, hogy hogyan lehetne szórványvidékeken egyházi iskolák által megmenteni az oktatást, viszont ameddig semmire nincs törvényes garancia, addig ezt nem tudjuk elkezdeni.” Kandikó József, a tatabányai székhelyű Modern Üzleti Tudományok Főiskola rektora annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Kárpát-medencében a magyarság és a magyar kultúra megőrizésének egyik kulcskérdése a felsőoktatás fejlesztése. Szerinte egy a magyarországi akkreditációs szabályok átalakításával létrehozott Kárpát-medencei felsőoktatási hálózat, egy kvázi virtuális egyetem kisebb szakterületeken, hiányszakmákban is biztosíthatná az egész medencében a magyar nyelvű értelmiségképzést.

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

Nincs több agresszió az iskolában, mint a társadalomban Minden várakozást felülmúlóan nagy érdeklődés mellett zajlott a Commitment-sátorban a Veszélyforrások az iskolában – agresszió, szegregáció, szegénység című, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár, Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman, Bardócz-Tódor András oktatási szakértő, iskolaigazgató (Budakeszi Általános Iskola) és Halász D. János, Debrecen alpolgármestere által folytatott eszmecsere, amelyben a vélemények többnyire megegyeztek, de akadt a vitának olyan pontja is, amelyben az államtitkár meglátása különbözött a többi előadóétól. Alföldi Zoltán televíziós újságíró, miután szólt arról, hogy az agresszió közvetlenül több ezer, a szegregáció több tízezer, a szegénység pedig több százezer diákot, a teljes problémakör összességében pedig közvetetten körülbelül hárommillió embert érint ma Magyarországon, bevezetésképpen szerepjátékra hívta a vendégeket. Arra kérte, egy pillanatra legyenek tanárok, s mondják el, mit tennének, ha egy jó képességű, okos, de nehéz családi háttérrel – két munkanélküli szülővel – rendelkező gyerek adott tanórán csúnyán beszólna nekik. Hoffmann Rózsa – miután hangsúlyozta: nem esik nehezére tanárnak lenni, hiszen „az voltam, az vagyok és az is maradok” – elmondta: nem lehet egyértelmű választ adni a kérdésre, mert az a megadott paramétereken kívül más tényezőktől is függ. „Egy biztos: nem büntetéssel kell kezdeni – fejtette ki válaszvariációit. – A lehető legkedvesebb mosollyal és a legszelídebb tekintettel mondanám neki, hogy: »Ne beszélj csúnyán, mert én sem beszélek veled csúnyán.« Ha ez nem először fordul elő ezzel a tehetséges gyerekkel, akkor kicsit határozottabban, de ugyancsak kedvesen kérném erre; ha visszaválaszolna – mert ez is előfordulhat –, akkor megfognám a kezét, kivezetném a folyosóra és keresnék Két filmet vetítettünk A Commitment-sátor programjai sorában a XXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor résztvevői július 21-én A legbátrabb város, július 23-án pedig a Biszku Béláról készült, Bűn és Büntetlenség című dokumentumfilmeket is megtekinthették. Utóbbit az alkotóval folytatott beszélgetés követte: Novák Tamás filmrendezőt először Zelei Miklós író kérdezte, majd az érdeklődők is feltehették neki kérdéseiket.

2010. szeptember

Közelkép valakit, aki elviszi és megnyugtatja, de semmiképpen nem büntetném, mert ha az agresszióra én is agresszióval válaszolok, elszabadul a pokol.” Hozzátette: az eset után igyekezne minél többet beszélgetni a diákkal, megpróbálná feltárni helyzetét, hátterét, és olyan körülményt teremteni számára, amelyben megérti és elfogadja, hogy nem beszélhet csúnyán. Hoffmann Rózsa úgy vélte: pár évnyi ilyen sziszifuszi munkával talán elérné, hogy a gyerek szebben beszéljen. Aáry-Tamás Lajos megállapította, hogy mindig gondot okoz ilyen hipotetikus helyzetekről beszélni, ilyenek ugyanis nincsenek. Konkrét gyerekek és konkrét osztályszituációk

vannak. „Az ombudsman nem ad megoldási javaslatot, de tanárként végiggondolva annak örülnék – fogalmazott –, ha egyre többen tennék világossá számomra, hogy bármilyen helyzetbe kerülök a gyerekekkel, nem vagyok egyedül, nem kell minden kérdést egyedül megoldanom. Elképzelhető, hogy a tanuló viselkedése csak egy elszólás, vagy hogy emögött súlyos helyzetek vannak, például azért agresszív, mert verik őt otthon. Ha ezt nem tudom, lehet, hogy tanárként rossz válaszokat adok a helyzetre. Az lenne tehát a legjobb, ha a tanárok tudnák és éreznék, hogy vannak szakemberek, akiktől segítséget kérhetnek, akik mindig a rendelkezésükre állnak.” Halász D. János is azt tartotta a legfontosabbnak, hogy az ilyen helyzetet a pedagógus nyugodtan, higgadtan kezelje, és próbálja meg megkeresni, hogy minek a következménye ez a tanulói viselkedés. Egyetértett Aáry-Tamás Lajossal abban, hogy sok szakember áll a pedagógus rendelkezésére, „csak sokszor a pedagógusok először megpróbálják maguk megoldani, és megesik, hogy a dolog kicsúszik a kezükből, mert túl sokáig próbálkoznak vele” – állapította meg. Szavait azzal zárta, hogy bízni kell a szakemberekben, mert sokkal egyszerűbb az ilyen helyzeteket velük együtt megoldani. S mindemellett bízni kell a tanulókban is. Bardócz-Tódor András Arany Jánost idézte, aki szerint az emberi élet kettős úton halad: a gyakorlatin és az elméletin. Elméletben bizonyosan szofisztikált megoldást találna

17

Közelkép

ÚJ KATEDRA

– mondta, a gyakorlatban viszont, ha nem lenne hirtelen napig másról sem szóltak a tévéhíradók, a köztársasági elnök olyan ideges, hogy megpofozza a gyereket, akkor csak rá- is foglalkozott vele. Ha egy tanárt bántanak vagy egy gyereket kiabálna. méltatlanság ér, az annyira megrázza a közvéleményt, hogy a – Ezek a válaszok jók, csak éppen, bocsássanak meg, hasz- sajtó természeténél fogva is foglalkozik vele, az ember pedig nálhatatlanok – reagált az előtte szólók szavaira Hoffmann általánosít. Azt azért hozzáteszem, hogy 20-30 évvel ezelőtt Rózsa. – Éppen ez a magyar oktatás egyik legnagyobb prob- ilyen esetek egyáltalán nem voltak, azért is háborodott fel lémája, hogy a tanár egyedül van. Az jó, hogy szakembe- annyira a közvélemény. És nagyon jó, hogy ezt a kutatást rekhez fordulhatunk, de ott, az adott elvégezték, mert egy kicsit világosabórán adódik ilyen szituáció, és ott kell ban látunk. De ez mindig olyan terület a tanárnak erre választ adnia. Nincs marad, ahol akár gyereket, akár tanárt más, nekem kell tennem valamit. Ropbántalmaznak, azt óriási problémaként pant fontos a tanárképzésben, hogy a éljük meg, nagyon helyesen, mert ilyenhallgatók személyiségét képessé tegyük nek nem volna szabad előfordulnia. arra, hogy visszafogják a saját kezüket, Elmondta: őt nem lepte meg a kuha ütésre lendül. De lehet, hogy adott tatás eredménye, mert nem volt olyan szituációban az a jó döntés, hogy rákiprekoncepciója, hogy az utóbbi időben abálok. A másik nagyon fontos dolog, nőtt volna az agresszió. „Engem ennek amit mérlegelni kell: nemcsak az érina viszonylag nem magas számú, mégis tett gyerekre, hanem 29 társára is hatok nem elhanyagolható mennyiségű agazzal, amit az adott helyzetben válaszoressziónak inkább a háttere érdekelne, lok. És azért nem szabad szó nélkül tűramit ez a kutatás nem tudott teljes mérni – ez egy alapszabály a pedagógiában tékben felvállalni – fogalmazott. – De –, mert akkor a többi azt hiszi, hogy ez azért ne legyünk önámítóak: amióta a norma. Sok pedagógus képes kezelni A Commitment vezetői, munkatársai és ember él a földön, verbális és fizikai az ilyen helyzeteket. Az a tanár, akinek vendégei arra is sort kerítettek, hogy meg- agresszió mindig volt, van és lesz is. az idegrendszere már nagyon megviselt, koszorúzzák a szervezet által egy évvel Nézzük meg, mi van a Parlamentben, mert tanév vége van, mert sok fruszt- korábban a Nyerges-tetőn, az 1848–49-es mi folyik a buszon, a metrón, a beváráció érte, vagy naponta adódik ilyen szabadságharc székely hőseinek emlékhe- sárlóközpontban. Óriási feszültségben lyén állított kopjafát. szituáció, valószínűleg nem fogja tudni élünk, mai világunkból ez egyszerűen megoldani, de nem szabad őt hibáztatkiküszöbölhetetlen. Az arányszám, amit ni érte. Ott kellene tartanunk, hogy jelen legyen a második a kutatás föltárt, véleményem szerint nem haladja meg azt, ember, a pedagógiai asszisztens, aki történetesen kivezeti a ami a társadalomban van, sőt talán jobb is annál. De nekünk gyereket az osztályteremből. Mert ha az egyedül lévő tanár az a dolgunk, hogy bármilyen alacsony számú is, annak a vezeti ki, közben otthagyja a többi 29-et, aki lehet, hogy be- csökkentését tűzzük ki célul (képmutatás lenne azt mondaveri egymás fejét. ni, hogy a nulla elérhető), mert ez nem jó. Ettől mindannyiAáry-Tamás Lajos az általa jegyzett, iskolai agresszióról an szenvedünk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ha a tanárt végzett kutatás eredményéről elmondta: az volt számára a elfogja a méreg, és gorombábban szól a gyerekre, ő pedig egy legmeglepőbb, hogy nem igazolta a médiavisszhangok és a ilyen kutatásban behúzza a vonalat, hogy agresszió érte, ettől hivatalába érkező panaszok alapján kialakult, a fizikai agres�- a tanárnak nem kell a falra mennie. Ne állítsunk magunk elé szió szintjét nagynak vélelmező előfeltételezésüket. A kuta- olyan mércét sem, hogy nekünk mindig, minden helyzetben tásból ugyanis az derült ki, hogy a fizikai agresszió szintje a tökéletest kell nyújtanunk. Arra kell törekednünk, hogy jóval alacsonyabb, a verbális agresszióé pedig jóval magasabb ha mérgesebben szóltunk a gyerekre, legalább tudjuk, hogy annál, mint amit korábban gondoltak. A gimnázium, szak- hibáztunk, és egy kicsit belülről fájjon nekünk. Ha ezt el középiskola és szakiskola típusú intézmények között legjobb tudjuk érni, akkor már nincs komoly baj.” helyzetben a gimnáziumok vannak. Ott alacsony az agres�Az iskolai agresszió eseteinek a sajtóban való rendszeres szió szintje, miként a tekintélytisztelet is, és bíznak a jövőben megjelenése miatt az előző kormányzat részéről felvetett és az iskolában. A szakiskolában a legmagasabb az agresszió megoldási javaslatokhoz – iskolapszichológusi hálózat, isszintje és a tekintélytisztelet, jövőjükben, intézményükben kolák tapasztalatcseréje stb. – Hoffmann Rózsa a következő pedig kevésbé bíznak. A szakközépiskolában az agresszió gondolatokat fűzte: szintje átlagos. – Meglátásom szerint az iskolapszichológus ezen tömegeA moderátor kérdésére, hogy vajon nőtt-e az agresszió, sen nem tud segíteni, már csak azért sem, mert nem tömevagy csupán a sajtó nagyítja fel az ügyet, Hoffmann Rózsa a ges jelenségről van szó, de a tendencia a korábbi, vélhetően következőket válaszolta: nulla vagy nagyon alacsony szintről mégiscsak egy magasabb – Nincs annyi agresszió, természetes, hogy a sajtó nagyítja szintre jutott, és éppen a visszhangja miatt, és mert vannak fel, ez világszerte így van. Az év elején Franciaországban jár- követő gyerekek, akik úgy gondolják, hogy ez divat, oda kell tam, éppen akkor, amikor ott történt egy diákgyilkosság. Két erre figyelni. Nagyon fontosnak tartom, hogy egyértelművé

18

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

tegyük az oktatást szabályozó jogszabályokban a normákat, hogy mi az, ami megengedett, és mi az, ami nem, mi az, ami eltűrhető, és mi az, ami büntethető, és az értékeket a politikai közbeszédben is a helyükön kezeljük. A sajtóban megjelenő agresszív cselekménysorozatnak az eredménye az volt, hogy a miniszter, nagy nyomásnak engedve, létrehozott egy bizottságot, amely az iskolai agressziót vizsgálta. Tudomásom szerint ebben egyetlenegy pedagógus sem volt, kriminológusok, jogászok, pszichológusok alkották. Ez a bizottság megállapította, hogy az iskolai agresszió okozói maguk a tanárok, és ezzel a véleménnyel a miniszter azonosult. Én ezt súlyos, nemhogy hibának, de olyan bűnnek tartom, amit egy miniszter nem követhet el. Ezek után persze megint jöttek a hírek, hogy itt rúgtak meg, ott vertek meg tanárt… Bardócz-Tódor András elmondta: a média híradásai előtt az ő iskolájukban – rendkívül konszolidált, nagy, sokprofilú iskola Budakeszin, 760, összességében jól szituált családból származó gyerekkel és kb. száz őket ellátó felnőttel – nem fordult elő agresszió, de érdekes módon azt követően náluk is megjelent, bár nem nagy mennyiségben: mindössze hat-nyolc eset fordult elő az elmúlt egy-két évben, azok is kimerültek a verekedésekben és a mosdóban felvételek készítésében. Az oktatási szakértő ezeket „mintakövető diákcsínynek” nevezte. Halász D. János, miután emlékeztetett, hogy „a saját, régen-volt diákéveinkben is előfordult agresszivitás, a nézeteltéréseket nem mindig a leghelyesebb módon rendeztük”, konkrét példákat hozott fel arra, hogy a különböző bántalmazásokat bemutató videofelvételeken látottak gyakran kreáltak, nem valódiak. Mégis aggodalmának adott hangot ezekkel kapcsolatban, hiszen sokszor hónapok telnek el, amíg ez kiderül, addig pedig egy-egy oktatási intézményt „meghurcolnak vele rendesen”. Nehezményezte az előző kormánynak azt a következtetését, hogy a kialakult helyzetért a pedagógusok a hibásak. Végül tájékoztatott arról, hogy a Debrecenben működő Bocskai István Lövészdandárral (Magyarország legnagyobb katonai alakulata, itt képezik ki a misszióba készülő katonákat) kötött a város egy együttműködési megállapodást, amelynek keretében elindították a KatonaSuli programot. Óriási az érdeklődés rá: jelenleg 800 általános iskolás vesz részt benne teljesen önkéntesen, szülői beleegyezéssel. Szeptembertől két középiskolában a Katonai alapismeretek tantárgy érettségi tárgyként való oktatása is elindul, amihez nagy reményeket fűznek. A moderátor kérdésére, hogy melyek a már megtett és tervezett legszükségesebb változtatások az oktatásban, az államtitkár először felelevenítette Kurt Levin ’30-as években, Németországban végzett kísérletét, amely bizonyította, hogy a tekintélytisztelettel összefüggő autokrata stílus agressziót szül. „Jelentős hangsúlyt kell tehát helyezni a pedagógusképzésben arra a szakmaiságra, amely jobban tudatosítja a leendő pedagógusokban, hogy a demokrata nevelési stílust kell erősíteni az iskolában” – fogalmazott. A katonai alapismeretek tantárggyal kapcsolatban elmondta, hogy az oktatási rendszernek kell hogy legyen egy közös magva, amely a nemzeti kánont megerősíti, és ami a

2010. szeptember

Közelkép nemzeti, illetve az egyetemes kultúrát garantáltan beviszi az iskolába. Ez lehet a tanítás időtartamának 80, 90 vagy 70%-a, iskolafoktól függően. Emellett az oktatási rendszernek nagyon színesnek kell lennie, és ebbe belefér a katonai, a vallási, a környezetvédelmi alapismeretek, a székely rovásírás, a mezőgazdasági gyakorlat és sok minden más. Az új közoktatási törvény és az új Nemzeti Alaptanterv olyan iskolarendszert alapoz majd meg, amely a központilag meghatározott, közös nemzeti tartalmak mellett, az iskola szabadságát meghagyva lehetőséget kínál arra, hogy ilyen típusú tárgyakat taníthassanak. Mint mondta: ha egy iskola megtalálja azt a tanárt, aki el tudja varázsolni a gyereket, aki olyan katonai rendgyakorlatokat tud velük végeztetni, hogy leizzadnak, de imádják, akkor ezt tehesse. Végül szavait Hoffmann Rózsa a következő gondolatkörrel zárta: „Mária Terézia óta 2003-ig az állam garantálta azt, hogy Magyarországon, magyar iskolában, magyar gyerek a felső tagozat első éveiben a János Vitézt megtanulja. Ez egy szimbolikus példa részemről, amely azt jelenti, hogy a diák megtanulja legzseniálisabb magyar költőnk nevét, fejlődik a memóriája és a szókincse, azaz a kompetenciája, és beleivódik a tudatába mindaz a sok erkölcsi tartalom, amit a mű közvetít: hazaszeretet, hűség (a hazához, Iluskához), becsületesség, hősiesség, bajtársiasság. Erről lemondott az oktatási rendszer akkor, amikor 2003-ban egy olyan, nemzetinek fölöslegesen nevezett alaptantervet adott ki, amely áltudományos bikkfanyelven csak a kompetenciákat írja le. Kompetenciákra szükség van, de az oktatási rendszerben – és ennek nagy tradíciói vannak a magyar nevelésügyben – meg kell határozni, hogy mi az, amit tanulni kell. Emellett ha egy iskola azt mondja, hogy márpedig ő Harry Potterre is esküszik, az a 10-20%-os tanári és iskolai szabadság keretében azt is taníthassa, de János Vitéz és Arany Toldija nélkül ebben az országban belátható időn belül ne nőjön fel magyar gyerek. Én emellett kitartok az utolsó leheletig. Felháborító volt, amikor a 2003-as NAT-vitában a Műegyetemen az akkori miniszter idiótáknak nevezte azokat a pedagógusokat, akik nem azonosultak az ő modern elgondolásaival, ami mögött az volt, hogy nincs szükség nemzeti műveltségi kánonra. 2010. április 25-én meglátásom szerint a magyar választópolgárok erre is azt mondták, hogy de igen, kell, erősíteni kell a nemzettudatot, a haza iránti elkötelezettséget, a műveltséget. Ez is következik a választásból, és ezt most már kötelességünk megtenni, nem pedig önös akarat.” Varga Gabriella Felkerestük a nevelőotthont Természetesen idén sem maradhatott el a dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői bentlakó otthonának felkeresése sem. A Commitment vezetői, munkatársai és vendégei ezúttal is ellátogattak a Szent László Gyermekvédelmi Központba, ahol a gyerekek a júniusi pottyandi élményeikről is nagyon lelkesen meséltek. A Commitment által szervezett második Mosolytáborról lapunk 40-43. oldalain részletesen beszámolunk.

19

Szakképzés

ÚJ KATEDRA

Változások előtt a szakképzés Gyakorlat tenné a mestert – ha lenne gyakorlat és lenne mester Húsz éve még olcsó és jó volt a magyar munkaerő, ma drága és már egyáltalán nem olyan jó. Közben 10 munkanélküliből 9 semmihez sem ért, nem is nagyon akar. A felnőttképzésben, átképzésben kevesen vesznek részt, negyedannyian, mint az uniós átlag. A hiányszakmák hiányszakmák maradtak. Versenyhátrányban vagyunk, akár elismerjük, akár nem. Ezen segíthet a kormányprogramban is kiemelt helyen szereplő szakképzési reform. Ahhoz viszont, hogy például a német duális képzést itthon is meg lehessen valósítani – vagyis hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a gyakorlati képzés –, versenyképes, korszerű technológiát alkalmazó cégekre, meg oktatási reformra is szükség van. A szakképzés reformja tehát gazdasági, oktatási kérdés is. Jelen írásban a legfontosabb adatokat gyűjtöttük össze, hogy eloszlassuk a tévhiteket, és hogy valós kiindulópontról kezdődjön a vita az évente 80 ezer gyereket és a jövőjüket is érintő szakképzésről… A kormányprogram, a „Nemzeti Együttműködés Programja” az oktatás területei közül kiemelten foglalkozik a szakképzéssel. Ez nem véletlen, hiszen nyilvánvaló, hogy a szakképzés megkerülhetetlen szerepet játszik a munka, az alkotás becsületének, elismertségének visszaállításában. Három jelentős változtatás, fejlesztés kezdetén vagyunk ezen a területen: a TISZK-ek jövője, az előrehozott szakképzés és a német típusú duális képzés bevezetése kiemelt jelentőségű lesz az elkövetkező években. Érdemes tehát áttekinteni, hol is tartunk ma, s ennek tükrében vizsgálni a kormányzati elképzeléseket. A kormányprogram helyzetelemzése szerint „Közvetlenül a rendszerváltás után a külfölditőke-befektetések egyik legfőbb motiváló tényezője a hazai munkaerő – árához képest – jó szakképzettsége volt. A betelepülő nagyvállalatok többnyire ki is használták ezt a lehetőséget, sőt az ezredforduló óta egyre inkább magasabb szakképzettséget igénylő munkafolyamatokat telepítenek az országba, és ehhez egyre kevésbé találnak jól képzett szakmunkásokat. Olyannyira, hogy mára a külföldi nagyvállalatok letelepedésének, de a hazai kis- és középvállalatok fejlődésének is egyik legfőbb gátjává a jól képzett szakemberek hiánya vált. Az elmúlt másfél évtizedben az oktatás területén is megbomlottak az egyensúlyok. A mérleg egyik serpenyőjét nézve a fiatal korosztá­ lyok mind nagyobb hányada vesz részt a felsőfokú oktatásban. A mérleg másik serpenyőjében viszont azt látni, hogy a szakképzés nagyot veszített presztízséből, és ma már egyes szakmákban szinte minimálisra csökkent a képzésben részt vevők száma.” Nézzük, mit mutatnak a számok! 2008/2009-ben 109 030 diák járt nyolcadik évfolyamra, a 2009/2010-es tanévben pedig 104 201 olyan fiatal tanult az iskolák kilencedik évfolyamán, aki az előző tanévben nyolcadikos volt. Ezek a számok azt mutatják, hogy az általános iskolát végzettek mindössze 4,4%-a nem iratkozott be valamely középiskola 9. évfolya­ mára. Ez az arány a rendszerváltozáskor 10% körül volt. Tehát többen tanulnak tovább, vagy legalábbis próbálják meg, mint 20 éve, vagy megfordítva azt is mondhatjuk, hogy jóval kevesebben kockáztatják meg, hogy mindössze egy általános iskolai papírral vágnak neki a munkaerőpiacnak. Még érdekesebb képet kapunk akkor, ha megvizsgáljuk a különböző intézménytípusokban továbbtanulók arányainak változását az utóbbi években (1. ábra). Az adatokból kitűnik, hogy az elmúlt öt évben a 9. évfolyamra belépő tanulók aránya

20

a szakiskolákban kismértékben, de egyenletesen emelkedett, a szakközépiskolákban stagnált, a gimnáziumokban pedig folyamatosan csökkent. Elmondható tehát, hogy középfokon a tanulók kétharmada valamilyen szakképző iskolatípusban kezdi meg tanulmányait. 1. ábra: A különböző intézménytípusokban tanuló diákok aránya a 9. évfolyamon

Ha megvizsgáljuk, mely szakmacsoportok a legnépszerűbbek a fiúk és a lányok között, akkor első ránézésre úgy tűnik, hogy nincs jelentős aránytalanság (1–2. táblázat), s elfogadható az eloszlás akkor is, ha a legnépszerűbb szakmákat vizsgáljuk (3–4. táblázat). 1–2. táblázat: Az adott szakmacsoportban tanuló fiúk és lányok száma 2009/2010 tanévben Szakmacsoport Építészet Gépészet Vendéglátásidegenforgalom Faipar Közlekedés Mezőgazdaság Elektrotechnikaelektronika Ker. marketing, üzleti adminisztráció

Fiúk 9807 9228 8300 4902 3366 3310 2808 2156

Szakmacsoport Lányok Vendéglátás7506 idegenforgalom Kereskedelemmarketing, üzleti 6612 adminisztráció Egyéb szolgáltatások 5018 Könnyűipar 2404 Szociális szolgáltatások 2334 Élelmiszeripar 1629 Ügyvitel 1296 Mezőgazdaság 1198

2010. szeptember

Szakképzés

ÚJ KATEDRA

3. táblázat: TOP 20 szakma 2009 (fiúk) Szakma

Szakács Asztalos (bútor és épület) Kőműves Szobafestő-mázoló és tapétázó Karosszérialakatos Villanyszerelő Autószerelő Gépi forgácsoló Hegesztő Webprogramozó, webmester Gépgyártás-technológiai technikus Logisztikai ügyintéző Szerkezetlakatos Pincér Informatikai hálózattelepítő és -üzemeltető Géplakatos Vendéglős Élelmiszer- és vegyiáru-eladó Rendőr Elektronikai technikus

Fiúk 5469 4612 4215 2492 2300 2178 2176 2127 1833 1762 1718 1643 1566 1543 1482 1312 1220 1106 1047 1039

4. táblázat: TOP 10 szakma 2009 (lányok) Szakma Fodrász Élelmiszer- és vegyiáru-eladó Pénzügyi-számviteli ügyintéző Pincér Szakács Ápoló Szociális gondozó és ápoló Jogi asszisztens Logisztikai ügyintéző Kozmetikus

Lányok 4351 3548 3162 2823 2726 2594 2590 2250 2166 1934

Az aránytalanság akkor derül ki, amikor megnézzük, hogy hány fiú és lány vág ténylegesen bele az adott szakma fogásai­ nak elsajátításába. Itt már világosan tetten érhető a „divatos szakmák” túlreprezentáltsága (5. táblázat). Ugyanakkor ez kiegyensúlyozott felnőttképzéssel elvileg korrigálható lenne. 5. táblázat: Ennyien kezdték tanulni 2009-ben Belépők száma 5422 3234 2926 2763 2759 2613 2531 2438 2200 2109 1748 1621 1593 1382 1374 1275 1249 1234 1185 1151 1151 1097

Szakma Szakács Pincér Fodrász Élelmiszer- és vegyiáru-eladó Asztalos Pénzügyi-számviteli ügyintéző Marketing- és reklámügyintéző Logisztikai ügyintéző Ápoló Kőműves Jogi asszisztens Szociális gondozó és ápoló Vendéglős Karosszérialakatos Idegenforgalmi szakmenedzser Informatikai hálózattelepítő és -üzemeltető Bolti eladó Autószerelő Hegesztő Kozmetikus Irodai asszisztens Szobafestő-mázoló és tapétázó

2010. szeptember

De mit is mond a kormányprogram a felnőttképzésről? „A képzés és az átképzés, amely elvileg a foglalkoztatási rehabilitáció egyik legfontosabb eszköze, hazánkban marginálissá vált.” Valóban, a felnőttképzés az a terület, ahol leginkább elmaradunk a liszaboni célkitűzésektől. Az ezredfordulón az volt ugyanis az EU célkitűzése, hogy a felnőttképzésben résztvevők aránya a 25–64 éves korosztályban 2010-re érje el a tagállamokban a 12,5%-ot. Magyarországon 2008-ban ez az arány 2,7% volt. Az adatok ismeretében megállapítható, hogy Magyarországon nem alacsony a szakképzésbe belépők aránya, a képzés szerkezete azonban kiegyensúlyozatlan. Az igazán súlyos probléma a felnőttképzésben van, ezen a területen aggasztó a lemaradásunk. A kormányprogram 10 év alatt egymillió új munkahely megteremtésével számol. Ehhez korszerű, gyakorlatorientált szakképzésre és hatékony felnőttképzésre van szükség. Lássuk a kiindulópontot, vagyis azt, hogy jelenleg milyenek a foglalkoztatási viszonyok Magyarországon! 2. ábra: Foglalkoztatási szintek

Alapfok

középfok

Felsőfok

A 2. ábrán az egyes sávok az adott végzettségűek foglalkoztatási szintjét mutatják az EU-ban. Látható, hogy a közép- és felsőfokú végzettségűek foglalkoztatása esetében Magyarország az elvárható tartományban szerepel. Az alapfokú végzettségűek esetében mért 37%-os foglalkoztatási szint ugyanakkor messze elmarad a minimálisan kívánatos 49%os aránytól. Mindebből az következik, hogy a foglalkoztatás szintjét úgy javíthatjuk, hogy egyrészt növeljük a felsőfokú végzettségűek arányát, másrészt csökkentjük a csak alapfokú végzettséggel rendelkezők számát, a munkahelyteremtéskor pedig ezeket a szempontokat is figyelembe vesszük. Annál is inkább, mert mindkét területen köteleznek minket előrelépésre az EU ez év májusában Budapesten megerősített fejlesztési célkitűzései. (Így például a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30-34 évesek aránya az azonos korú populációban, az ET 2020 Tanácsi ajánlásban kitűzött célértéke 40%. 2009-ben Magyarországon ez az arány 23,8% volt.) A szakmastruktúra és az iskolarendszerű szakképzés hatékonyságának javítására politikai egyetértéssel övezve létrejöttek a Térségi Integrált Szakképzőközpontok (TISZKek), melyek feladatai a következők:

21

Szakképzés • az RFKB döntésének megfelelően az érintett iskolákban a szakképzési évfolyamokon indítható osztályok számának meghatározása; • a Szakképzési Alapból érkező és egyéb (TÁMOP– TIOP) fejlesztési források fogadása; • egyetértési jog gyakorlása az érintett iskolák pedagógiai programjának jóváhagyásánál a szakmai program tekintetében; • részvétel az iskolarendszeren kívüli szakképzés szervezésében; • a pedagógusok állandó helyettesítési rendszerének és az utazó szakember-hálózat működtetése; • részvétel a szakmastruktúra regionális szintű fejlesztésében; • a szakképzés infrastruktúrájára vonatkozó fejlesztések intézményi koncentrációja; • az oktatás minőségének intézményi szintű és országos mérése (rendszeres teljesítménymérés bevezetése); • az oktatás hatékonyságának intézményi szintű és országos mérése (a végzettek pályakövetésének bevezetése). A kormányprogram nem foglalkozik külön a TISZK-ek jövőjével, azonban tekintettel arra, hogy a létrehozásukat támogató projektek nagyrészt 2010-ben zárulnak, sürgős döntés szükséges ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Mit ajánl a kormány az alapfokú végzettségűek nagyobb arányú szakképesítéshez juttatása érdekében? Két eszközt, egyrészt az „előrehozott szakképzést”, másrészt a német duális képzési modell átvételét. „Németországban sikerrel működik egy ilyen rendszer, az úgynevezett duális szakképzés, amely alapvetően a vállalatoknál zajló gyakorlati képzésre épül, amit csak kiegészít a szakképzési intézményekben folyó elméleti oktatás. Noha a rendszer adaptálását már elkezdték a hazai szakmai érdekképviseletek, napjainkra mégis egyre nyilvánvalóbb: a magyarországi vállalatok versenyképessége – a betelepült külföldi nagyoké éppúgy, mint a hazai kicsiké – már csak a szakképzés rendszerének teljes átalakításával biztosítható” – fogalmaz a kormányprogram. Ez valóban így van, ám nem szabad megfeledkezni arról, hogy a duális képzés bevezetésének feltételei vannak, amelyek megteremtése elengedhetetlen. Így például: • A duális rendszer feltétele a hatékony gazdaság, a versenyképes kis-, közép- és nagyvállalatok jelenléte, amelyek korszerű technológiákat alkalmaznak, és rendelkeznek jól képzett munkatársakkal, akik a gyakorlati oktatást végzik. • Kulcsfigurája a Mester. A mesterképzés három modulból áll: szakmai ismeretek, vállalkozói ismeretek, pedagógiai ismeretek. • A technológiák és a munkaszervezetek átalakulása miatt a munkahelyek egy része nem alkalmas a termelésbe integrált képzés folytatására (nincs lehetőség a hibázásra). • A munkaadók szívesebben kötnek tanulószerződést olyan fiatalokkal, akik az iskolai rendszerben már va-

22

ÚJ KATEDRA

lamilyen szakmai alapképzettséget szereztek és hatékonyabban tudnak dolgozni. • A munkaadók nem szívesen kötnek tanulószerződést olyan hátrányos helyzetű fiatalokkal, akikről nem feltételezik, hogy hatékonyan tudnak dolgozni. A hátrányos helyzetű fiatalok képzése továbbra is képző központokba szorulhat, ami erősíti a szegregációt. • A tanulók a tanulószerződés keretében jelentős, ágazatonként eltérő nagyságú tanulóbért kapnak. • Németországban, Ausztriában és Svájcban a gyerekek alig egyötöde tanul tovább gimnáziumban, így a szakképzésbe tehetséges tanulók is kerülnek, akik a munkahelyi képzésben értéket termelnek. • A szakképzésből kilépő tanulók a szakmai képzés beszámításával készülhetnek fel az érettségire. Elmondhatjuk tehát, hogy lehet ugyan vonzó a német duális képzés, bevezetése azonban csak igen jelentős – a közoktatást is érintő – implementációs folyamat eredményeként valósítható meg. A kormány által szintén ajánlott intézkedés az úgynevezett előrehozott szakképzés támogatása, amely tulajdonképpen a régi hároméves szakmunkásképzés rendszerének visszahozását jelenti. Itt szükséges megemlíteni, hogy ma Európában csak Bulgáriában (és most már Magyarországon) van lehetőség 14 éves korban megkezdeni a szakképzést, ami mindenképpen megfontolásra érdemes tény. Ha másért nem, akkor azért, mert a német duális rendszerbe is először 15 évesen – 9 évnyi általános képzés után – lépnek be a fiatalok. Sőt jellemzően egyévnyi orientációs képzés után (hídprogram) 16 évesen (mint nálunk a 11. évfolyamon). Ma Európában a szakképzés elkezdése formális feltételekhez kötött. Az előrehozott szakképzésben is várható, hogy a nyolc osztályt végzettek egy része alapvető hiányosságai miatt hamar lemorzsolódik. Indokolt ezért a német és francia példát követve egy olyan, olcsó, belső nyolcadikos mérés, záróvizsga bevezetése, amelynek alapján megállapítható, hogy a tanuló beléphet-e az előrehozott szakképzésbe, vagy egy pálya­ orientációs, felzárkóztató, a kiválasztott szakmák jellemző tevékenységeinek megismerését lehetővé tevő ún. „hídprogramba” lép. Ennek feladata tehát: a felzárkóztatás, orientáció, a szakmák jellemző tevékenységeinek megismertetése. Ahhoz, hogy a kormány által megfogalmazott elképzelések sikeresen megvalósuljanak, a TISZK-ek jövője, az előrehozott szakképzés és a német típusú duális képzés bevezetése körüli kérdésekre jó válaszokat kell adni. Különben még ha lesz is 1 millió új munkahely, nem lesz egymillió új, értékes, hasznos munkát végezni tudó munkavállaló. Különben ugyanazok lesznek a hiányszakmák 10 év múlva, mint most, a szakács- és fodrásztanulók egymás kezét fogva állnak majd sorba munkáért hiába, közben ápolót, esztergályost vagy ácsot egyet sem fogunk találni. Különben a hátrányos helyzetűeknek esélyük sem lesz a felzárkózásra. Különben Magyarország hosszú időre lemarad az európai és világversenyben. Lónyai Károly

2010. szeptember

Szakképzés

ÚJ KATEDRA

Sikeres TÁMOP–TIOP projekt Pápán Beszélgetés Unger Tamással, a Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium igazgatójával A Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium jogelődje, a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola és Leánykollégium megelőzte korát, hiszen a Térségi Integrált Szakképző Központok létrejötte előtt már egyesült a Batthyány Lajos Szakképző Iskola és Kollégiummal, így Pápa város vezetőinek kezdeményezése, amely az Acsádi Ignác Szakképző Iskolát is az újonnan létrejövő Pápai Szakképzés-szervezési Társulásba, a Pápai TISZK-be integrálta, már felkészülten találta az Unger Tamás igazgató nevével fémjelzett irányító teamet. – Hét esztendeje igazgatja ebben az illusztris, 110 éves épületben folyó oktató-nevelő munkát, amely a mára 2500 fős tanulólétszámot meghaladó, 140 pedagógust foglalkoztató, két éve alakult Pápai TISZK legnagyobb partnerintézményének székhelye lett. – Amikor két évvel ezelőtt Pápa város vezetése és a Veszprém Megyei Közgyűlés úgy döntött, hogy az ugyancsak akkor nemrég ös�szevont Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium és az Acsády Ignác Szakképző Iskola és Kollégium partnerségével megalakítja a Pápai Szakképzés-szervezési Társulást, hatfős társulási tanács alakult, amely a megyei közgyűlés, illetve Pápa város képviselő-testületének három-három tagjából áll, elnöke pedig Pápa város alpolgármestere. Merem mondani, hogy kényelmes helyzetünk van, mert párhuzamosságok nem zavarják a két intézményünk együttműködését, s mindhárom telephelyünk közel van egymáshoz, ráadásul a tantestületek tagjai sem voltak vadidegenek egymás számára ebben a kis városban. Magam is tősgyökeres pápai vagyok, csak rövid ideig dolgoztam a Veszprémi Egyetemen, ahol a nyelvvizsgaközpontot vezettem. Az integrációból adódó feladatok kön�-

2010. szeptember

nyen kezelhetőek, végeredményben azt csinálhatjuk, amit szeretnénk. A  TÁMOP- és a TIOP-pályázatok

megvalósítása problémamentesen zajlik, jól működik a szakképzés-fejlesztési támogatások felhasználása, beleértve az újabb és újabb professzionális pályázatokat, az együttműködés legapróbb részleteit. Amely célok érdekében a TISZK megalakult, minden területen sikeresen működik. – Mint a TÁMOP-projekt vezetője, nyilván szívesen beszél erről bővebben! – Titkaink természetesen nincsenek! Szakmai fejlesztésre 280 millió, infrastruktúránk korszerűsítésére 800

millió forintot használhatunk fel. Másik épületünk rekonstrukciója befejeződött, új aulával gazdagodott, nyolc tanteremmel bővült. Az eszközbeszerzésre fordítható 80 millió forintból 40-40 milliót kapott a két iskola. Mi a vendéglátásban és a kereskedelemben használatos legmodernebb eszközökhöz, tagintézményünk fa- és gépipari berendezésekhez jutott hasonló minőségben. Ami a TÁMOPprojektet illeti, pedagógusaink továbbképzése a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás, az esélyegyenlőség, a kompetenciaalapú oktatás előkészítése, a minőségbiztosítás, a személyiségfejlődés, a konfliktuskezelés és a képességfejlesztés területén összesen 1300 órában, rendben lezajlott. Ez – a TISZK összesen 140 pedagógusát figyelembe véve – azt jelentette, hogy egyenként átlagban két és fél, három képzésen vettek részt. A  két intézmény vezetői számára pedig közös tréninget szerveztünk. A tréning és a továbbképzés kézzelfogható eredménye az együttgondolkodás, a jó kommunikáció és a gyors információáramlás. Pedagógusaink elégedettségére jellemző, hogy átlagban 4,5-re értékelték a képzéseken folyó munkát. Kifogás csak a szakmai szolgáltató feszített munkatempójával kapcsolatban

23

Szakképzés merült fel, ami abból adódott, hogy torlódtak a feladatai, hiszen munkatársai máshol is dolgoztak. Összesen 45 képzés bizony komoly szervezési munkát igényelt. Hasznuk máris látszik: szakmai szolgáltatások indultak, felállt az elektronikus hátránykompenzációs rendszerünk, ahol lelki segítők állnak névtelenül diákjaink rendelkezésére az interneten. A 130 regisztrált tanulónk több mint a fele rendszeresen él ezzel a lehetőséggel. Sajnos sok hátrányos helyzetű diákunk van, akiknek az anyagi körülményeik nem teszik lehetővé, hogy részt vegyenek ebben, több helyen az infrastrukturális feltételek sem adottak még hozzá. Többen kifogásolják, hogy nincs lehetőség az azonnali reagálásra, amely fokozza a kiszolgáltatottság érzését. Pozitív visszajelzéseket kaptunk a konfliktuskezeléssel kapcsolatban szülők, diákok, pedagógusok részéről is. Igen hasznosnak bizonyult információkat szerezni a kompetenciaalapú oktatás módszereiről, különösen a matematika és a szövegértés területén alkalmazzák már pedagógusaink közül sokan saját tanóráikon a képzésen hallottakat. Könnyen beépültek tanáraink munkájába például az interaktív táblás és egyéb prezentációk. Az esélyegyenlőség, a hátránykompenzáció viszont eleve nem olyan témakörök, amelyektől rövid távon nagy eredményeket lehetne várni. A képzések gyümölcse valójában ebben a tanévben fog beérni, hiszen június végén zárult le a munka. Szeptemberben a projekt megvalósulásáról készült zárótanulmány is napvilágot lát. – A TÁMOP-projekt alapvetően a pedagógusok szakmai fejlődését célozta meg, de érzékelnek-e valamit a program pozitívumaiból az intézménnyel kapcsolatban álló nagyvállalatok, kisebb vállalkozások is? – Ehhez mindenképpen folytatni kellene a jelenlegi munkát, hogy új területeken is hasznosítani lehessen a projekt eredményeit. Jó irányba indultunk el, de egyelőre még csak reménykedni lehet abban, hogy lesz folytatás és a szakképzés gyakorlati részének fejlesztése is megvalósul az idők során. Mindenképpen szorosabb együttmű-

24

ÚJ KATEDRA

ködést tervezünk a vállalatokkal, hiszen azt szeretnénk, ha diákjaink elhelyezkedési aránya a jövőben javulna. – Lát erre reális esélyt? – A dolog elég bonyolult! Indult például egy országos pilotprojekt a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél szakoktatók kihelyezésével kapcsolatban különböző cégekhez. Az elgondolás elvileg kiváló, csak éppen eredeti munkahelyükön a helyettesítésüket képtelenség megoldani. A vállalatok részéről szakmai napok szervezése jöhet szóba az ügy érdekében meghívott előadókkal, ám tanulóink nem mindig tudják felhasználni szakmai vizsgáikhoz ezeket az ismereteket. Gyárlátogatások, szakmai kiállítások megtekintése rendszeresnek mondható tantervünkben, a szakmai gyakorlatok többsége külsős vállalkozásoknál zajlik, de sajnos többször találkozunk olyan céggel, amely esetében nem azt láthatja, tapasztalhatja a diák, amiről tanul. Persze jó példát is lehet mondani: a Pápai Hús Zrt. saját státusában foglalkoztatott szakmai oktatója kiválóan foglalkozik húsipari termékgyártó tanítványainkkal, amely tény a tavalyi országos Húsipari Szakma Kiváló Tanulója első helyezésében is megmutatkozott. Állandó kapcsolatban vagyunk a vállalkozásokkal, és keressük, hogy mit kellene tanítanunk még, és mit kellene másképpen oktatnunk, hogy az a történet valamennyi szereplőjének a leginkább megfeleljen. Gyakori azonban, hogy a vállalkozások a diákokat ingyenes pluszmunkaerőként fogják fel, és sok esetben az alapvetően

elvárható pedagógiai szakmaisággal sem rendelkeznek. Ezért fontos az iskolai szakmai gyakorlat magas színvonala, a jól felszerelt tanműhelyek segítsége az oktatáshoz. Nagy kérdés, hogy nem veszélyes-e a duális rendszer felé haladni, mert bizonyos cégeknél előbbre tart az iskolánk, nem képesek megfelelő szakmai színvonalat nyújtani, de mégsem lenne jó, ha a diákjaink beszorulnának a tanintézményeink falai közé, és elszakadnának az élettől. Németországban a cégek a legújabb technológiával rendelkeznek, s ilyen háttérrel igyekeznek saját, megbízható, lelkiismeretes munkavállalókat találni. Szakmai vizsgával munkahelyet találhat bárki. A mi diákjaink nettó százezerért például már „csontozni” sem akarnak... Pénzben és nem életpályában gondolkodnak. – Mit kellene másképpen csinálni? – A tananyagot folyamatosan korszerűsíteni kell, hogy a szakmai vizsgák követni tudják az életet. Központi irányelvre van szükség, pontos és minden részletre kiterjedő állásfoglalásra, hogy a szakmai vizsgák követelményei összhangban álljanak a munkaerő­piac elvárásaival, amihez igazodnak az intézmények az országban. Tisztázni kell a cégek elvárásait. A vállalati oktatóknak pedig – tisztelet a kivételnek – kötelezővé tenném némi pedagógiai ismeret elsajátítását. Reformra szorul az egész oktatási rendszer, mert lehetetlen helyzet, hogy a főiskolai vagy egyetemi végzettséget szerzők közül egyre többen válnak munkanélkülivé, és egyre kevesebb tanuló lép a szak-

Mérlegen a közoktatás 2002–2010 Az Új Katedra második különszáma •S  ikerek és kudarcok • Szakértők, politikusok a közoktatásról •Ó  vodai élet • I nformatika •M  ű­vészet­oktatás •P  edagógusok, intézmények, finanszírozás •F  enntartói nézőpont •H  atáron túli magyar közoktatás

Keresse szerkesztőségünkben!

2010. szeptember

Szakképzés

ÚJ KATEDRA

Partneriskolai kapcsolatok A Pápai Gazdasági Szakképző Iskola (PGSZKI) meghívására az erdélyi Grupul Scolar „Ioan Ossian” mezőgazdasági iskola delegációja járt a nyári szünidőben Pápán. A  látogatás során megtekintették a PGSZKI tagintézményét, majd az iskola tangazdaságát. Unger Tamás igazgató segítségével átfogó képet kaptak az intézmény felszereltségéről, az oktatás körülményeiről és módszereiről. A két intézmény célja, hogy a jövőben diákcsere-kapcsolatokon és azokon túlmutató lehetőségeken alapuló együttműködési szerződés szerint működjenek. A szerződést a két intézmény igazgatója írta alá. Groza Vasile, a szilágysomlyói iskola direktora sajnálatosnak tartja, hogy csökkent az érdeklődés a mezőgazdasági oktatás iránt. E partneriskolai együttműködés és az Európai Unió új finanszírozási rendszere nyomán azonban fejlődés várható, jobb körülményeket teremthetnek az intézményekben, amelynek köszönhetően növekedhet az érdeklődés e szakmacsoport iránt. Unger Tamás hangsúlyozta, hogy jövő év februárjában egy nagy volumenű pályázatot kívánnak benyújtani az európai uniós alprogram keretében, amelynek lényege a külföldi partneriskolákkal történő kapcsolatteremtés, együttműködés. A projekt német, francia, cseh és – a legfrissebb szerződés értelmében – erdélyi partneriskolai kapcsolatokkal valósulhat meg. (A papa-ma.hu alapján)

képzésbe, miközben nagy szükség lenne rájuk. Sajnos a szakképzésben még mindig a maradékelv érvényesül, tehát úgymond az megy el szakmát tanulni, aki nem tud vagy nem akar tanulni. Sajnos valóban sok olyan diák van közöttük, akinek nincsenek semmilyen irányú ambíciói, aki nem akar semmit. A munkának egyre ke-

2010. szeptember

vesebb a becsülete az országban, annak ellenére, hogy egy kezdő tanár kevesebbet keres, mint egy kezdő hegesztő, s lasszóval kell fogni például gépbeállítót 250 ezer forintos nettó fizetésért. – A TÁMOP-projekt során módosították a szabályzatot a szakértők? Készültek felmérések?

– A tananyagfejlesztés, minőségbiztosítás és a felnőttképzés területén igen. A pedagógusok kompetenciafelmérése alapján megtörtént a Pedagógiai Program módosítása, kompetenciaalapú módszertani elemek jelentek meg. A minőségbiztosításban teljesen új limitek meghatározása történt, az ISO 9001 szerint alakult át. Felmérések is készültek például a tanulói, tanári kezdő- és záró-kompetenciamérésről. A  következő egy évben a nyolcadik osztályos általános iskolásokra vonatkoztatva készülnek pályaorientációs mérések. Felmérések készültek a felnőttképzési tevékenységgel kapcsolatban: megkérdeztük a gazdasági társaságokat, hogy saját munkavállalóiknak mire van szükségük. Kidolgoztunk négy akkreditált programot. A pápai TISZK pedagógusai készítették el a digitális programokat a tananyagfejlesztés, a szakképzésben használt modulok és a távoktatás területén, amely a saját diákjainknak éppúgy szól, mint bármely érdeklődőnek. H. Gábor Miklós

25

Olvasóink írták

ÚJ KATEDRA

Elfelejtett iskolák: Boldogasszonyfa Falu a Dél-Zselicben A domboldalra, részben pedig egy völgybe települt falu Szigetvár és Kaposvár felől egyaránt a 67-es úton közelíthető meg. A település nevét először 1344-ben említi oklevél mint Boldogasszonyfa, ezt megelőzően Ormánd néven szerepel. 1600 közepétől Igmándy Sámuel és örökösei birtoka volt. 1720-ra a falu elnéptelenedett, majd 1746-ban német telepesek érkeztek, őket pedig szlávok és magyarok követték. Sváb lakóit a második világháború után zömében kitelepítették, helyükre a szlová­ kiai Naszvadról érkeztek magyarok. Napjainkban 470 fő él a faluban. A gyönyörű természeti környezetben Az egykori iskola épülete ma a település nagy igyekezettel szépül. Ápolják a múlt emlékeit is. A temetőben az 1848-as sza- terem. Az iskola alapításának éve a Somogy megyei népisbadságharc ezredese, Fornszek Sándor síremlékét őrzik. kolai összeírás szerint 1754. Az első ludimagistert (tanítót) Az egykoron itt élt fafaragó, Hoffer János (a Népművészet a Conscriptio Parochum Diöceis 5 Écclesiensis de Anno et Mestere) értékes alkotásait emlékszobában gyűjtötték össze. 1768-ban említi. Az egyházi adólajstrom szerint őt Herner 1989-ben dr. Habich József – a falu egykori lakója – meg- Györgynek hívták. Nem volt tanítói képesítése, de tudott írta és megjelentette a község történetét. írni és olvasni, amire a gyerekeket is megtanította. Emellett a falu írásbeli ügyeit is intézte. A tanítás nyelve a német volt. A katolikus elemi népiskola története A  tanítói munkát búzával, fával és hússal honorálták a faAz iskolát a mai templomtól délre építették fel. Az épület lubeliek. Klately (vagy Tragenius) Ferenc volt az első olyan alakja egy szögletet képezett: az utca felőli rész volt a taní- iskolamester, aki főfoglalkozásként űzte szakmáját. A 30 éves tómester lakása, az udvar felőli részben kapott helyet a tan- mester 1770-től 1773-ig volt Boldogasszonyfán. Az ő idején az iskolában olvasást és német nyelven hittant is tanítottak. A tanító jövedelme 1770-ben 60,25 forint volt. A további iskolamesterek: Rapold Antal, Güntler Lőrinc, Laipold József, Józan Pál és Reich Mihály. 1857-ben részletes kimuAz Új Katedra harmadik különszáma tatás készült a tanítói jövedelmekről: szántóföld 3 hold 1,5 • Nevelő iskola, forint értékben, kert 200 négyszögöl 0,50 forint, 32 mérő közösségi tér • Fekétszeres gabona és 18 mérő kukorica 66 forint, 25 kocsi gyelem az iskolában • fa 8,20 forint, a község pénztárából a vasárnapi iskoláért 22 Egészségnevelés • Munforint, összesen: 98,20 forint. Stólapénzként (egyházi illeték, kaszocializáció • Testi esketés, temetés) 2,20 forint. A mindenkori tanító a kántori nevelés, iskolai sport feladatokat is ellátta a községben. Geyer Miklós 1861-ben • Művészeti nevelés • kezdett Boldogasszonyfán tanítani, ahol 39 évet töltött kánEgész napos iskola tortanítóként. A falu első okleveles tanítója Kunder Meny• A drámapedagógia hért volt (1900–1911), majd 1911-től 1913-ig Graf Sándor lehetőségei • Hazaszerevolt a tanító. Őt követte Taschler György (1913–1932) és tet • Ifjúságpolitika Csaba (Zimmer) János (1932–1961). Az iskolát 1896-ig csak egy tanító vezette. Ekkor építettek Plakátmelléklet: egy második osztálytermet, és a két iskolaépület között helyez„Minden gyermek ték el a második tanító – az „altanító” – lakását. Ezt követően lakjon jól!” az altanítók az első és a második osztályt tanították, a 3–6. Keresse szerkesztőségünkben! osztályosok pedig a tanítómesterhez jártak. Az altanítók neve és működési ideje: Zámbó Imre (1896–1897), Kary Zoltán (1897–1898), Kopp Katinka (1898–1899), Schiffler Mária

Nevelés

26

2010. szeptember

Olvasóink írták

ÚJ KATEDRA

(1899–1912), Bozó Katalin (1912–1913), Hankóczy Aranka (1913–1918) és Kertész (Klein) Mária (1918–1950). Az iskolában eleinte németül, majd németül és magyarul tanítottak. A katolikus egyház már a XIX. században sem kedvelte a német nyelven való tanítást. Király József pécsi püspök szóban utasította a katolikus iskolák tanítóit, hogy az iskolákban okvetlenül magyarul beszéljenek a gyerekekkel. Ettől kezdve német írás és olvasás oktatására csak heti 4 órát A századfordulótól a levéltárakban őrzött anyakönyvek szerinti pontos létszám: Tanév 1889/1900 1902/1903 1903/1904 1904/1905 1905/1906 1906/1907 1907/1908 1908/1909 1909/1910 1910/1911 1911/1912 1912/1913 1913/1914 1914/1915 1915/1916 1916/1917 1917/1918 1918/1919 1919/1920 1920/1921 1921/1922 1922/1923 1923/1924 1924/1925 1926/1927 1927/1928 1928/1929 1929/1930 1930/1931 1931/1932 1932/1933 1933/1934 1934/1935 1935/1936 1936/1937 1937/1938 1938/1939 1939/1940 1940/1941 1941/1942 1942/1943 1943/1944 1944/1945 1945/1946 1946/1947 1947/1948

Létszám 66 fő 56 fő 70 fő 110 fő és 45 fő gazdasági ismétlő iskolás 114 fő és 34 fő ismétlő iskolás 133 fő és 39 fő ismétlő iskolás 105 fő és 77 fő ismétlő iskolás 139 fő és 36 fő gazdasági ismétlő iskolás 141 fő és 35 fő ismétlő iskolás 129 fő és 44 fő gazdasági ismétlő iskolás 124 fő és 52 ismétlő iskolás 122 fő és 70 fő ismétlő iskolás 126 fő és 43 fő ismétlő iskolás 110 fő 100 fő 102 fő és 52 fő ismétlő iskolás 118 fő és 40 fő ismétlő iskolás 110 fő és 39 fő ismétlő iskolás 112 fő és 47 fő ismétlő iskolás 109 fő és 35 fő ismétlő iskolás 82 fő és 34 fő gazdasági ismeretekre járó 53 fő (az 1–2. osztály anyakönyve hiányzik) és 36 fő ismétlő iskolás 77 fő és 36 fő ismétlő iskolás 56 fő és 51 fő ismétlő iskolás 58 fő és 45 fő ismétlő iskolás 51 fő és 43 fő ismétlő iskolás 63 fő és 24 fő ismétlő iskolás 68 fő és 17 fő ismétlő iskolás 84 fő és 6 fő ismétlő iskolás 85 fő és 13 fő gazdasági ismétlő iskolás 81 fő és 21 fő ismétlő iskolás 81 fő és 29 fő ismétlő iskolás 86 fő és 39 fő ismétlő iskolás 85 fő és 35 fő ismétlő iskolás 90 fő és 38 fő ismétlő iskolás 95 fő és 43 fő ismétlő iskolás 90 fő és 38 fő ismétlő iskolás 38 fő és 37 fő ismétlő iskolás 67 fő és 28 fő ismétlő iskolás 73 fő és 18 fő ismétlő iskolás 74 fő (ekkor már nyolcosztályos az iskola) és 8 fő ismétlő iskolás 69 fő és 7 fő ismétlő iskolás 69 fő 82 fő és 7 fő ismétlő iskolás 102 fő 117 fő. Ebben a tanévben volt a legnagyobb a tanulói mozgás. Számos gyereknél: „Áttelepült Németországba” vagy „Naszvadról jött” bejegyzés található.

2010. szeptember

Csoportkép a negyvenes évek végéről

lehetett szentelni. Volt olyan időszak – az 1890-es évektől –, amikor a tanítóktól megkövetelték a névváltoztatást, azonban – két kivétellel – a boldogasszonyfai tanítók megtartották eredeti családnevüket. A rendszeres iskolába járás csak nagyon lassan valósult meg, annak ellenére, hogy Mária Terézia a birodalomban bevezette az iskolakötelezettséget. A boldogasszonyfai szülők is már korán igénybe vették gyermekeik munkaerejét. A népiskolai összeírás 1773-ban a tanulók létszámát mindössze 10 főben rögzítette, s csak az 1857. évi bevallásban szerepel már 37 fiú és 26 leány, összesen 63 tanuló. A tanulói létszám ingadozását az évtizedek során az is befolyásolta, hogy mely szomszédos településekről jártak be gyerekek a boldogasszonyfai iskolába. (Időközben egyes helyeken – Antalszállás, Margitapuszta – önálló iskola létesült, s ez csökkentette az iskola létszámát.) Története során a boldogasszonyfai iskolába az alábbi településekről jártak be gyerekek: Antalszállás, Elemérpuszta, Korcsánypuszta, Margitapuszta és Szárazrét. Az államosítástól a megszűnésig A boldogasszonyfai katolikus iskola államosítása 1949. január 25-én történt. Ekkor részletes leltár készült a vagyonról, amely az iskola elhelyezésére szolgáló 860 négyzetméteres telekből és az épületből állt, benne két tanterem, egy rendes és egy csonka (szoba-konyhás) tanítói lakással a Fő utca 57. szám alatt. A belsőséghez 416 négyszögöles faiskola is tartozott. A két tanterem berendezéséről az 1959/60. tanév iskolai törzskönyve tájékoztat: 60 ülőhely, 2 asztal, 4 szék, 2 szekrény, 2 dobogó, 3 tábla és 36 akasztóhorog (fogas) és 1 diavetítő. Az ifjúsági könyvtár 145, a nevelői 252 kötetes. Az iskolának járó újságok, folyóira­ tok: Köznevelés, Oktatásügyi Közlöny, Társadalmi Szemle, Pedagógiai Szemle és a Család és Iskola. Nagy előrelépést jelentett, hogy 1958-ban az iskolába is bevezették a villanyt, 1969-ben pedig a Fővárosi Felvonójavító Vállalat televíziót ajándékozott az intézménynek. 1963-ban külső, 1973-ban pedig belső tatarozást végeztek az épületen. Az államosítás után a folyamatosságot a két tanító

27

Olvasóink írták A tanulók létszámának alakulása:

(Csaba János és Kertész Mária) személye biztosította. A kéttanítós rendszerben Tanév Létszám áttértek az 1–4. és az 5–8. 1950/1951 107 fő osztályos tagolódásra. Az 1951/1952 93 fő 1958/59-es tanévtől a felső 1952/1953 79 fő tagozatos gyerekek már a 1953/1954 45 fő szentlászlói iskolába jártak. 1954/1955 46 fő 1955/1956 44 fő Boldogasszonyfán az alsó 1956/1957 45 fő tagozat maradt, a gyerekek 1957/1958 50 fő 1–3. és 2–4. részben össze1958/1959 47 fő vont osztályokban tanul1959/1960 44 fő tak. Az 1971/72. tanévtől 1960/1961 51 fő már csak egy tanulócsoport 1961/1962 45 fő 1962/1963 45 fő működött, 1–4 összevo1963/1964 51 fő násban. Németnyelv-okta1964/1965 52 fő tás utoljára az 1947/48-as 1965/1966 28 fő tanévben volt, igaz, ös�1966/1967 24 fő szesen heti egy órában, 1967/1968 11 fő 1968/1969 13 fő amelyből félóra az 5–6., 1969/1970 12 fő félóra pedig a 7–8. osztá1970/1971 26 fő lyoknak jutott. Az iskola a 1971/1972 27 fő Szentlászlói Körzeti Állami 1972/1973 20 fő Általános Iskola tagiskolá1973/1974 15 fő 1974/1975 17 fő jává vált az 1952/53. tan1975/1976 16 fő évtől. A tanítók az alábbiak szerint váltották egymást a továbbiakban: Vass Irén (1951–1953), Boglári Sándor (1954–1955), Perlaky Teréz (1957–1958), Hegedüs Ist-

28

ÚJ KATEDRA

ván (1960–1961), Szűcs Lajosné (1961–1971) és Bene Andor (1961–1976). Az iskola pedagógusai évenként tanulmányi kirándulást szerveztek a gyerekeknek az ország megismerésére. A felnőttek számára dolgozók iskolája működött: az 1962/63-as tanév végén 17 fő tett sikeres vizsgát a hetedik osztályból. Az „Írástudó Baranyáért” mozgalom keretében 6 felnőtt tanult meg írni-olvasni 1969-ben. Tanítók látták el a művelődési ház vezetését is, szervezték a falu kulturális életét. A 222 évig működő iskola hivatalosan 1976. augusztus 31-én szűnt meg, ezt követően az alsó tagozatos gyerekek is a szentlászlói iskolában folytatták tanulmányaikat. Bízom abban, hogy az egykori iskola ma is álló épületén emléktábla fogja megörökíteni a két évszázad nagyszerű erőfeszítéseit, amely – a költő szavaival élve – azért folyt, hogy a szellem napvilága ragyoghasson minden boldogasszonyfai ház ablakán. Kolics Pál Felhasznált irodalom: A boldogasszonyfai Általános Iskola iratai, anyakönyvei, l doboz. Szentlászlói Általános Iskola irattára Államosítási iratok, Baranya Megyei Levéltár 16. sz. doboz 4/b. Boldogasszonyfai R. K. Elemi Népiskola iratai 1899–1948. Somogy Megyei Levéltár VIII 251, 1–5. Dr. Habich József: Boldogasszonyfa. Pécs, 1989, 132–139. Dr. Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában (1770– 1868). Akadémia Kiadó Budapest, 1989, 39, 333. Szigetvár és vidéke. Szigetvár–Dél-Zselic Többcélú Kistérségi Társulás Szigetvár, 2009, 37.

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

Harmónia

Vagyok, aki vagyok: az identitás kialakulása Ki vagyok én, milyennek látom magam és milyennek látnak mások engem? A serdülőkor legnehezebben megválaszolható kérdései ezek, hiszen a gyermekek ilyenkor érik el identitástudatuk határát. A válaszok megtalálása nem könnyű feladat; vannak, akik egészen életük végéig nem találják meg a kérdésre a megfelelő feleletet. Az iskola azonban számottevő segítséget nyújthat a reális énkép, éntudat kialakulásához. Identitás: folyamatosan változó állandóság Az identitás egy nehezen meghatározható, igen összetett fogalom, amely többek között a nemi, az etnikai, a nemzeti, a vallási, a családi, a kulturális vagy éppen a foglalkozási azonosságtudatot is magában foglalja. A Magyar Virtuális Enciklopédia meghatározása szerint az identitás annak tudatosítása, hogy „ki és mi vagyok”, illetőleg, hogy „én – én vagyok”. Az identitás tulajdonképpen egy tudatosan megélt énélmény: biztos tudásunk van önmagunkról, önképünket elhatároljuk mások véleményétől, rólunk alkotott képétől. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy önképünk független a környezet véleményétől, sőt a szocializációs folyamat és a társas interakciók során, mások reakcióit megtapasztalva alakul ki. A belső integrálódás során az én mind jobban tisztázza viszonyát a körülvevő emberi világgal, és ennek

során dönt, hogy annak mely jellegzetességeit fogadja el, és melyektől távolítja magát. Az identitás alapösszetevői közül a legfontosabbak az etnikai, a nemzeti és a nemi identitás, de éppúgy jelentős szerepet játszik kialakulásában a csoport-hovatartozás, vagyis a társas identitás is. Ezek az alkotóelemek jelentős kulturális befolyás alatt állnak, így főként a tradíciókat előtérbe helyező társadalmakban az identitás leginkább előre meghatározott elemekből, az adott kultúrára jellemző jelekből, kódokból, szimbólumokból épül fel. A modern társadalmakban azonban kevesebb az ilyenfajta kötöttség, így gyakran előfordul, hogy egymásnak ellentmondó elemek kapnak helyet benne, amelyek koherenssé tétele komoly erőfeszítéseket igényel az egyéntől élete folyamán (pl. egy katolikus vallású orvos lehetséges, hogy más nézetet képvisel a születésszabályozással kapcsolatban szakemberként, mint egyháza). Nem véletlen, hogy ezekben a társadalmakban már évszázadok óta téma az identitás válsága.

2010. szeptember

Az identitás határai csak időlegesek, hiszen folyamatosan változnak, ahogyan az egyén egyre inkább önmagává válik és újrarajzolja a határokat saját maga és a világ között. Ám az identitás megéléséhez hozzátartozik egyfajta folyamatosság is, hiszen akármennyit is változik egy adott személy, mégis tudatában van annak, hogy mindig önmaga marad. A megfelelően kialakult identitás a pozitív öntudatnak és önérzetnek az alapja: ilyenkor az egyén önmagáról alkotott képe nagymértékben megegyezik azzal, amit mások gondolnak róla. Az ilyen identitás biztos, ám rugalmas és fejlődőképes, nem függ ideológiáktól, és álláspontját határozottan tudja képviselni. Én és nem én Az identitás kialakulásának alapvető feltétele az éntudat egészséges fejlődése. Az éntudat hierarchikus rendszerének csúcsa az identitás, vagyis a személyes és szociális azonosságtudat. A csecsemőnek még nincs éntudata, számára nem létezik „én” és „nem én”, ám fokozatosan megtanulja önmagát elkülöníteni a környezettől a testséma (saját testének, mozgásának tudatára ébredése) kialakulásával és a társas történések megélésével. Ha sikerül túlnyomóan pozitív tapasztalatokból felépíteni az identifikációk rendszerét, akkor kialakul az „ősbizalom”, ami az autonómiával és a kezdeményezőképességgel együtt a lelki egészség legfontosabb alapját jelenti. Serdülőkorra rendszerint kialakul az önálló identitás első megfogalmazódása, amely az addigi törekvéseket, tanult viselkedésmintákat, tulajdonságokat egy magasabb rendű egésszé szervezi. Az éntudat megélésének ezt az élményét azok a fiatalok tapasztalják meg, akik átestek az önmeghatározás fájdalmas időszakán. A lelki fejlődés azonban nem fejeződik be a serdülőkorral, hanem az egész élet folyamán tovább alakul, és az élet különböző szakaszaiban más-más feladatok elé állítja az egyént. Ezek a helyzetek identitáskrízisekhez vezethetnek, amíg az egyén meg nem találja helyét az adott életszakaszban. A nevelés alapvető feladata az énfejlődés és a pozitív személyes éntudat kialakulásának a segítése, amiben igen fontos szerep hárul a pedagógusokra, hiszen a szülők mellett az ő visszajelzéseik hatására formálódik legtöbbet a diákok egészséges normarendszere, énképe, éntudata. A pedagógusoknak a felnőttségre kell felkészíteniük a gyerekeket, ez pedig csakis önmaguk vállalásával, a helyes önértékelés kialakításával, az önmegismerés és az önfejlesztés működtetésével lehetséges. Simonyi Gáspár

29

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Kritikus a felvilágosodás és a romantika határán: Kölcsey Ferenc Kölcsey Himnusza mítosszá vált, fölébe került szerzőjének, örökre ott ragyog a magyar irodalom aranyoldalain. Nemzeti énekünk megalkotása mellett Kölcsey költészetéhez más jeles írói tevékenységek, teljesítmények is társulnak. A XIX. század elejének remek prózaírója, szigorú kritikusa, harcos közéleti publicistája és kitűnő szónoka volt. A magyar értekező próza klasszikusa. Radikálisan átalakította kora aktuális irodalmi kánonját. Iskolát teremtett értekező prózájával és költészetével egyaránt. Egész életén végighúzódik, hogy a nagy érzelmek rajongója, aki soha nem rejtőzködik. Egész személyisége ott van írásaiban. Kölcsey 1790-ben született Sződe­me­ te­ren. Régi nemesi család sarja, őseit a honfoglaló vezérekig vezette vissza. Ez alapvetően meghatározta kötődését, gondolkodását. Nem jutott számára bol­dog, gondtalan gyermekkor. Korán ár­vaságra jutott, ráadásul egy himlőbetegség következtében elvesztette bal szemét. A Debreceni Református Kollégiumban kezdte meg tanulmányait még Csokonai idején. Ott volt, amikor a költőnek távoznia kellett. Kölcsey meglepően érett gondolkodású, de visszahúzódó gyerek, amolyan magányos alkat volt. Minden idejét a latin és görög művek olvasásával töltötte. Nagy csodálója volt Kazinczy tevékenységének, írásstílusának, akivel később levelezni is kezdett. 1808-ban Pesten kezdett filozófiát tanulni és ez megkapta, és jurista korában sok időt töltött vele. Éles kritikai szemmel tekintett korára. Először Voltaire híve. Akkortájt szentimentális lírikusnak vallotta magát, gyöngéd érzelmekben, hangulatokban bővelkedtek versei, pedig magyarul még „grammatice nem tudott” jól. Később Descartes és Kant voltak nagy hatással gondolkodására. A lágymeleg francia poézis vonzotta, és a filozófusok lélekölő hidegsége. Kölcsey figyelemmel követte a világot értelmező elméleteket, de érdeklődése homlokterében leginkább a nemzeti kérdések álltak. Vizsgálódásait a história folyamatjába szőtte – ahogy fogalmazott. Ironikus valóságszemlélet és a világ dolgai felett érzett borongás ihlette ver-

30

seit. A lét utáni lét szólal meg verseiben. Jól látható ez a Vanitatum vanitas című filozofikus költeményében. Minden cél és eredmény parányi, felesleges – írja Salamon király szerepében. A hiúságok hiúsága alapgondolata, hogy

a földön minden hiábavaló. Nincs okadó tartalom, nincs történelemirányító metafizikai erő. „Az ember, mint lehelet, napjai átfutó árnyékok és vándor szerencse sem segít.” Csalóka látszat életünk minden csillogása. Bolondot, bölcset, gazdagot, szegényt mind elviszi a halál. Hitványságra épült világunk az enyészeté lesz, és csak a közöny segít elviselni a jövőt, „mert bölcs az, aki mindent megvet” – írta. Leghíresebb verse, a Himnusz hagyományösszegző és azt továbbvivő

mű. 1823-ban keletkezett a nemzetté válás idején, a nemzeti önazonosság keresésének éneke. Dísztelen könyörgés, bibliai beszédmóddal, archaizáló nyelv- és rímhasználattal. Kordiagnózis, számunkra kórelőzmény, út a magyarságélmény felé. Megszólalási módja itt is személyisége vállalása. Gondolatainak szele a haza és szabadság vitorláit fújja magyar sorsunk tengerén. Életrajzát tekintve 1810-től többnyire Álmosdon és Csekén gazdálkodott, de gyakorta meglátogatta barátját, Szemere Pált, sűrűn járt hozzá Pécelre. Szemerével írták közösen a Felelet a Mondolatra című tanulmányt, amelyben feleltek az ortológusoknak, a nyelvújítás akadályozóinak. 1829-től Szatmár megye aljegyzője. 1830-tól a Magyar Tudós Társaság tagja. 1832 és 1834 között országgyűlési követ. Élesen átlátott a praktikákon. Pozsonyban az ellenzék vezérszónokaként európai látókörű politikus volt. Miután – megyei utasításra – meggyőződése ellenére kellett szavaznia az örökös megváltás ügyében, elhagyta a Tisztelt Házat, lemondott a képviselőségről. Céljait ennek kapcsán fogalmazta meg talán a legpontosabban, amikor így írt: „nem az egyes emberről van szó: itt a szó azon halhatatlan, hódíthatatlan szellemrűl van, mely századok óta, most lánggal lobogva, majd hamu alatt emésztődve ég, s ezt nem zabolázza meg félelem, nem győzi le hatalom, ezt csak megszelídíteni lehet. Nem egyébbel pedig, csak oly közös érdekkel, mely a társaság tagjait egyformán kösse a hazához,

2010. szeptember

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

s ez érdek csupán két szó: szabadság és tulajdon.” Hátralévő éveiben visszavonultan élt, utolsó jelentősebb tette, hogy ő védte a perbefogott Wesselényit. 1838-ban halt meg Csekén. „Nem közénk való volt” – mondta róla halála után Wesselényi. Gonosz ember volt – tartotta róla Márai Sándor. Koporsóját megdobálták a környékbeli parasztok. Halász Gábor embergyűlölőnek nevezte. Kölcsey a műveltség világot javító hatásában hitt. „A felsőbb szépségek érzésére nyitva állt a szíve.” Folyamatosan felülvizsgálta nézeteit, lételeme volt a kételkedés, kritikáiban önmaga kínlódásaiért állt bosszút. Ezek leginkább értekező prózájában jelennek meg. A magyar nyelv ügyében írt tanulmányában a nyelv szerves fejlődését fejtegeti. Izgatta a magyar ritmus. 1822-ben egy telet fordított a népdalok tanulmányozására. Ki sem mozdult a szobájából. Mélyen vallásos volt, és a vallások egymás elleni harcát a világot romboló erőnek tartotta. A Töredékek a vallásról című munkájában elmélkedik a természetes fejlődést megzavaró vallásháborúk céltalanságáról. Felfogása a teizmushoz állt a legközelebb. A természet rendjében, az emberi lélek igazságérzetében, az erkölcsös életre törekvésben ragadta meg az istenséget. Parainesis Kölcsey Kálmánhoz írt erkölcsi célzatú tanítóbeszéde 1834-ben keletkezett, és az akkor még kilencéves gyermekhez íródott. Kölcsey Kálmán, aki Ádám öccsének a fia volt, később honvédként harcolt a szabadságharc idején, és Komáromban halt meg betegségben. Az intelemben Kölcsey az egyén és a közösség viszonyát szabályozó elvekről írt, és történelembölcseleti szemléletét összegezte tételmondatokkal és életbölcsességekkel. Hazaszeretetre és önművelésre buzdít. Kulcsszava a rény, ami az erény szóból származott, és a virtust lett volna hivatott jelenteni, de azóta kikopott nyelvünkből. Az intelemben a polgári nemzetkoncepció fogalmazódik meg, melynek lényege, hogy mit és miért kell tennie az egyénnek, és az élet fő célja a tett. Másik fontos értekező prózájában, a Játékszín című írásában szenvedélyesen érvel kincsünkért, a magyar nyelvért,

2010. szeptember

amely elidegeníthetetlen birtokunkként szállt ránk. Szembeszáll a németért kardoskodó diétai tagokkal. „Magyarország régi abrosza dolgában” gondolkodott. A nemzeti hagyományokról szólva kifejti, hogy saját hagyományból fejlődhet csak a kultúra, és mi sohasem voltunk elég önállóak ahhoz, hogy idegen hatásokat magunkba szívhattunk volna. Kölcsey a legegyetemesebb kérdéseket akarta megoldani. A tökéletes iránt vágyódott, és írásaiban a lélek megnyerésének nagy mestere, mint a középkori prédikátorok. Verseiben a lelkében dúló érzelmeket írta. A haza és a haladás fogalmakat járta körül, mely költészetének alfája és ómegája. Versei ünnepélyességgel szólnak, bennük a lélek nyílt megvallása zajlik. Prózájában, novelláiban eleinte Kazinczy írásstílusát követte, de meghaladta. Ritmikusan felépített, nagylélegzetű mondatokkal fogalmazott. A romantika terjedő ízlésuralma okán nőtt a látomások szerepe műveiben. A földi eseményeket összekapcsolta az égiekkel. A magas pátosz ellentétekkel jelenik meg műveiben. Az addig mérvadó Kazinczy stílusától eltérő lett a mondatalkotása. Írásaiban megnőtt a mondatok terjedelme, nagyobb szerepet kapott a dallamosság, az ünnepélyesség, ez eltér a felvilágosodás racionalista pontos fogalmazásától is. Az ideálképek legfontosabb vonásai­ nak felvillantására tett kísérletet. Élete tele volt ellentmondásokkal. Lenézte a retorikát, de a legjobb szónoknak bizonyult. Elvonult a világtól, de közügyekért harcolt. Nem érzett köteléket magán. Esszéi a kor gondolkodását mutatják, melyek jelentős eszmetörténeti dokumentumok is. Tudta, hogy más a szöveg élőszóban, mint írásban. A fennkölt stílust beszédeiben alkalmazta. Szenvedély és belső feszültség jellemzi minden írását. Kölcsey nagy hatással volt a magyar irodalom fejlődésére. Felfedezhetjük stílusának, gondolatainak, szenvedélyességének nyomát Széchenyi, Kossuth, Babits, Bibó írásaiban. A politikus Kölcsey a nemesi jogok kiszélesedésében hitt, ami érdeken alapul, és így hazánk erősödhet Béccsel szemben. A birtokviszonyok rendezése

során azt tartotta szem előtt, hogy a gazdaságokat korszerűsíthessék a tulajdonosok. Csokonaival és Berzsenyivel való kapcsolata szélsőséges volt. A XIX. században még nem honosodott meg nálunk a kritikaírás, de már elfogadottá vált, hogy a művek recenziót érdemelnek, és az írónak meg kell birkóznia idegen művel is. Ez inspirálta őt is recenziók írására. Berzsenyi képi világát szűkös élménykörűnek mondta, amiért az meg is sértődött. Csokonait pedig póriasnak tartotta, bár korábban, debreceni diákként felnézett rá. Kölcsey előre eldöntötte, hogy írásaiban kegyetlenebb lesz, mint Schiller, és gonoszabb, mint Voltaire. A szeszélye vezette. Kortársai közül kevesen szerették, nehezen bocsátották meg kritikus megjegyzéseit. Kölcsey előbb tört, aztán formázott. Imponálóan extravagáns kritikus volt. Saját hangú stílusa nóvum volt. Kölcsey is azért írt, hogy gondolatait rendezze, helyes útra terelje. Az esztétikai mívesség fontos volt számára. Izzó feszültségűek esszéi. Rendelkezett azzal a tulajdonsággal, ami nélkül nem lehet meg a költészet: gyermeki vagy mitologikus szemmel figyelte a világ dolgait. A legnagyobb költők, gondolkodók sorába tartozik, sokan tanultak tőle, szavai nemzedéken át hallatszanak. Novák Imre

31

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Csokonai katedrája Szép tanulmányt olvashattunk Mozart lelki rokona címmel az Új Katedra 2010/5–6. számában a boldogságkereső Csokonairól. Szükségét érezzük azonban megjegyezni, hogy a költő csaknem egyéves csurgói tanársága nem amiatt ért véget, hogy „szembekerült az iskola vezetőivel, mert nem szigorú módszerrel, a tanrend szerint tanított, hanem kedvet csinálva a művészethez a diákoknak, szabadon szárnyalva, élményszerűen, így hát mennie kellett”. Ha így történt volna, csurgói ittlétéről a folytonos küzdelmek nyomai maradtak volna ránk, a feltételezett fenntartói harag nem is tette volna lehetővé a folyamatosnak mondható életteli csurgói Csokonai-hagyományt. Illyés Gyula anyai nagybátyja száz évvel később volt a csurgói tanítóképző hallgatója. Illyés önéletrajzi regényében fontosnak érezte ezt is kiemelni: „Nagybátyám már a csurgói iskolában különös elveket szedett magába tanárai­ tól, mintha ott Csokonai lelke genius loci maradt volna […] Álmai között az estleges csurgói tanárság lebegett […] Szomjú ismeretszerzésében jó része volt annak, hogy kiegészíti tanulmányait – magánúton persze – addig: tanítókat taníthasson végül, mégpedig Csurgón, a feledhetetlen csurgói szellemben, vagyis hát Csokonai szabad világfelfogása szerint.” A magyar felvilágosodás legnagyobb költőjétől eredeztetett szabad világfelfogás nem volt idegen az iskolaalapító gróf Festetics György, Nagyváthy János inspektor, Sárközy István egyházmegyei gondnok szellemiségétől. Csurgón Somogy első oskolája a protestánsok számára az iskolaalapítást lehetővé tevő 1791. évi XX. tc. alapján létesülhetett már a következő évben, 1792-ben. 1797-ben gondok előtt állt az iskola. Benedek István professzornak felmondtak, a kiszemelt utód nem érkezett meg. 1798 őszén már nem volt mit tenni, mint a ma már Csurgóhoz tartozó Alsok lelkészét felkérni a tanításra, miközben külföldön, Jénában tanuló professzorokat kerestek fel. Császári Lósy Pállal meg is egyeztek,

32

aki őszre ígérte érkezését. A tanévet azonban be kellett fejezni. A gondnok május 24-re Nagybajomba összehívta az egyházmegye közgyűlését, és itt rábeszélték Csokonait, hogy tegye félre sértődöttségét, és vállalja el a tanítást. Tény, hogy már korábban is szeretett volna tanítani Csurgón. Szentgyörgyi esperes levele ezt egyértelművé is teszi: „Én tegnap Csokonait megpróbáltam, de semmiképpen rá nem beszélhettem, holott előbb maga nagyon kérte.” Lehet, hogy éppen az esperes miatt sértődött meg, hiszen Gaál László visszaemlékezése szerint neki voltak fenntartásai Szokolay Dániellel fenntartott barátsága miatt, akivel az előző tavaszon együtt léptek Somogy földjére. Tőle tudjuk, hogy Szentgyörgyi azért ellenezte az alkalmazását, mert „még Szokolaynak is jó barátja, pedig Szokolay korhely tanító”. Érthető, hogy óvatos volt. 1799 februárjában Szokolay iskoláját meglátogatta, „szokás szerint az eklézsiákat

visitálván, Hedrehelyre is el ment, és visgálván az Oskolát, azt semmit érőnek találta [...] megparancsolta nekie, hogy Martius 12k Napjáig az Oskola Házból s az Ekklezsiából végképpen ki takarodjon.” A kiszemelt professzor, Császári Lósy Pál már április 20-án, tehát hat héttel Csokonai Csurgóra érkezése előtt Kazi esperesnek írott levelében felvázolta az őt helyettesítendő tanár mozgásterét: „Minthogy már én le nem mehetek, csak akárki legyen az Oskolában, mind egy, különben is elő kezdek mindent, és én helyettem ott más nem taníthat, jó lesz, ha addig leginkább deák nyelvben gyakoroltatnak; a jövő télen pedig magam fogok Logicat és Metaphisicat tanítani, a mellett az egész Philosophiára való Introductiot Encyclopediával együtt.” 1799. május 24-én, szombaton érkezett Csurgóra, hétfőn meg is kezdte a tanítást, abban a tudatban, hogy megbízatása a nyári vakáció előtt lejár. Egy hétre rá terjedelmes négyoldalas levélben fejtette ki nevelési elveit: „…A keresztyén regulát veszem fel

Versek Óriáskeréken Három költő fogott össze: Balogh József, Devecsery László és Utassy József, hogy gyönyörű versekben bemutassák a gyerekeknek a világot. Mert ennél lejjebb nem érdemes adni, hiszen a gyerekeké lesz a világ, de csak azé lesz igazán, aki meg tudja hódítani, birtokba tudja venni. A világot sokféleképpen meg lehet hódítani, de a legjobb, ha a fejünkkel és a szívünkkel vesszük birtokba. Ebben segít ez a verses könyv, sorban bemutatja és a gyerekek szívébe árasztja a világ kis és nagy csodáit, a fűszálakat és a csillagos eget. Bátran bíznak a gyerekek végtelen befogadó képességében és vidáman versenyeznek a gyermeki képzelettel. Mert gyereknek írni sokkal nehezebb, mint gondolnánk, a költőnek is újra fel kell fedeznie a világot, ki kell fényesíteni a szavakat, hogy szépen csillogjanak, s úgy kell megzendíteni, hogy muzsikáljanak. Úgy érzem, hogy e szívet-lelket derítő versekben mindez hibátlanul sikerült: kedély villan, ritmus pattan, humor bukfencezik, fejtörő és nyelvtörő élesíti az elmét. Nagy örömmel ajánlom elsősorban a gyerekeknek, de ajánlom a gyermeklelkű felnőtteknek is, hiszen milyen jó felülni az Óriáskerékre és repülni! (Szkladányi Annamária rajzaival. ITEM Könyvkiadó – „Őszikék” Alapítvány, 2010) Csukás István

2010. szeptember

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

helyheztetésemben maximául s a szerint ugy dolgozom – mintha mindég ebbe és itt élnék, ugy könyörgöm a Tekintetes urnak, ugy élek, mintha minden percben el is kellene innen költöznöm. Vitae (csurgoiensis) summa brevis, spem nos vetat inchaare longam. [Csurgói életem rövidsége nem enged hosszú reménybe kezdeni].” Sárközy István egyházmegyei gondnok a tanítás megkezdése után három héttel lejött Csurgóra, a költő peripatetikus tanítási módszerében megnyugodva június 17-én tájékoztatta az iskolaalapító grófot: „Hivatalombul annyi időcskét szakíttatván, hogy itt való Oskola mostani állapottyát megtekintsem, nagy örömmel tapasztaltam, interimaliter substitutus [ideiglenesen megbízott] Csokonyai Úr a Tanulóknak helyes contentumokra [ösztönzésükre], és nem kevés épülettel jár kötelességében. A methodus docendi, modus agendi [oktatási módszer, eljárásmód], melyet mid publice mind sétálási közben Tanítványaival elkövetni szokott, igen magához édesítette őket s minden reménységet nyújt Császári Úr eljöveteléig maga felől.” Szentgyörgyi esperes is belátta tévedését, és erről sietett is értesíteni Festetics Györgyöt: „Méltóságos Gróff, Nagyságos Uram! Örömmel tanittya Csokonai Mihály úr interimaliter a csurgói ifjakat, azok is nagy kedvvel tanulnak.” Császári késett, és Csokonai elkezdhette az új tanévet. Ha továbbra

Eredményhirdetés Az előző lapszámunkban meghirdetett, Kelemen András: Tépőzáras oroszlánszáj című kalandregényéhez kapcsolódó játékunkban feltett kérdés helyes válasza: Kelemen András a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. A Püski–Masszi Könyvesház által felajánlott, a szerző által dedikált három könyvpéldányt • Balassa Mária (Budapest), • Póka Mária (Budapest) és • Varga Andrásné (Pécs) nyerte. Gratulálunk! Nyereményüket postáztuk.

2010. szeptember

is bizonytalan időre, de tervezhetett, egészen 1800. február 17-ig, amikor megérkezett az iskola professzora. Addig azonban megírt és diákjaival előadott két színművet, magyar verstant tanított. Tanítványai közvetlenül is érezhették benne, hogy – Novák Imre szavaival – „a zavartalan boldogságot kereste és a természetes erkölcs uralmát várta”. Nehéz szívvel vált el tanítványaitól. Kettőjüket pataki professzorai, Kövy Zsolt és Vályi Nagy Ferenc figyelmébe ajánlotta. Mások utánamentek Debrecenbe. A csurgói iskola ekkor alapozódott patriarchális légkörének tükre, hogy amikor a költő meghalt, egykori csurgói tanítványa állt mellette, de bátyja, édesanyja utolsó óráján is Gaál László virrasztott, Csokonai Józsefnét élete végéig mint édesanyját tisztelte.

Minden Csokonai-életrajz és csurgói iskolatörténet kötelezően tartalmazza Festetics Györgynek a darabban elhangzott Rákóczi-nóta miatt tett feddő megjegyzését: „A Gróf ezt mondta Csokonainak köz tudomás szerént, kérem az illyesekért – oskolánkat fundamentumustól elhányhatják vigyázzunk!” Csakhogy Gaál Lászlót érdemes tovább is olvasni: „De hát azért nem kell gondolnunk hogy ezért akár Sárközy akár a Gróf Cs.-ra nehezteltek volna, vagy hogy az éneket gúnyolták volna – éppen nem. Sőt bizonyos, hogy Sárközy barátilag betsülte, szerette – a Gróf pedig egyenesen azt javallotta Sárközynek és Csépán Fiskálisnak, hogy Cs.-t rendes professorság fel vállalására beszélnék rá – mert a Grofnak Cs. tetszett.” Horváth József

„Köszönet a gátépítőknek!” A Magyar Teátrumi Társaság 2010. június 28-án a Bárka Színházban rendezte meg a Köszönet a gátépítőknek! című gálaműsorát. A szórakoztató, reményt adó, az összetartozás érzését erősítő est megvalósításával az egyesület köszönetet mondott az elmúlt hónapokban a gátakon dolgozó embereknek és mindenkinek, aki munkájával segítette az árvízi mentést. A gálaest során a társaság tizenhárom tagszínházának produkciója mellett a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség előadása, valamint Hűvösvölgyi Ildikó, Beregszászi Olga, Németh Kristóf és Torres Dani szereplése színesítette az eseményt. A gála rendezői Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója és Kiss József, a szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője volt. A fővédnöki tisztséget Szőcs Géza kulturális államtitkár és Várkonyi Attila, a Magyar Televízió programigazgató-helyettese vállalta. A siker pedig nem maradt el. A gálaműsor bebizonyította, hogy az összetartás és a szeretet révén valóban rendkívüli pillanatokat élhetünk meg. Ez az este a Magyar Teátrumi Társaság igazi ünnepévé vált, megmutatva a színházak közötti összetartás erejét és szépségét.

Játék Ki az a két legendás díva – egyikük francia sanzonénekesnő, másikuk német színésznő –, akiknek zenei világát és végletes érzelmeket felmutató kapcsolatát eleveníti meg 2009 tavaszán bemutatott nagy sikerű zenés darabjában a Békés Megyei Jókai Színház? Három szerencsés olvasónk azok közül, akik szeptember 30-ig beküldik szerkesztőségünkbe a kérdésre adott helyes választ, a Magyar Teátrumi Társaság június 28-i gálaműsorát megörökítő DVD boldog nyertese lehet. Várjuk leveleiket! A szerkesztőség

33

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

Eger már nem csak a boráról híres? A másfél éve alakult Ethnofil együttes a magyar népzenét népszerűsíti Másfél éve alakult Egerben egy tinikből álló zenekar, s mára olyan otthonosan mozognak a magyar népzene, a világzene és a dzsessz világában, mintha évtizedek óta együtt muzsikálnának. Véletlenek persze nincsenek: az Ethnofil, merthogy róluk van szó, egytől egyig képzett zenészekből verbuválódott, nem lehet meglepni őket semmivel. Azaz mégis: az interjú műfaja nem igazán áll közel hozzájuk. Ám ez megbocsátható: egy vérbeli zenekarnak elsősorban a színpadon kell olajozottan működnie. Ahogy az Ethnofil honlapján olvasható, a 2008 végén egri fiatalokból alakult zenekar a magyar népzene, a világzene és a modern dzsessz világába kalauzolja közönségét. A dzses�szes elemekkel tarkított hegedűjáték (Simon Ádám), az ötletgazdag ritmusok (Okos Gergely dobok, Kocsis Levente basszusgitár), a klasszikus hammond hangszín és a korszerű harmóniák (Weil András) együttléte egy stílushatárokat átlépő, eklektikus – ethnofil – hangzást eredményez, amelyben a legváratlanabb módon tűnnek fel a legkülönbözőbb zenei motívumok. Ebben a sokszínű hangzásban mindenki megtalálhatja a számára kedves műfajt a progres�szív elemektől a reggae-ig, sőt nem maradnak el a merész váltások, a zenei poénok sem, amelyek az Ethnofil hallgatását igazán élvezetessé teszik. A Debrecenben született Simon Ádám szeptember közepén lesz 19 éves, igazi zenebubus: három évig zongorázott, négy évig csellózott és öt éve hegedül. Zenei tanulmányait tekintve a legszerényebb múlttal a szintén debreceni, nemsokára nagykorú Kocsis Levente rendelkezik: három éve kezdett basszusgitározni, előtte egy évig tanulgatta a gitározás alapjait. A tavasszal nagykorúvá érett egri Weil András több mint egy évtizede nyűvi a zeneiskolát. A jövő májusban huszadik életévét betöltő egri Okos Gergely nyolc évig volt közelebbi kapcsolatban a nagybőgővel, négy évet lenyomott a dob mellett a zenesuliban, és egy évig kísérletezett a cimbalommal is. Tudósítónk oknyomozása során megtudta, hogy a zenekar hegedűse, Simon Ádám az egri zeneiskola népzene szakára jár, a billentyűs, Weil András ugyanide jár zongorázni, Okos Gergely, a dobos pedig szintén itt végzett, ahol, nem mellesleg, édesapja, a Veszelka Kommandó és a Gajdos zenekar oszlopos tagja tanít. Az Ethnofil világmegváltó céljairól, elképzeléseiről, a tagok családi hátteréről, zenei tanulmányaikról, tanáraikról, egymásra találásukról Weil András és Okos Gergely mondott néhány mondatot.

34

Weil András: Anya zenesuliban zongorázott, apa középiskolában dobolt. Nagyszüleim közül senki sem zenélt, szüleim is csak hobbiszinten. Az egri Farkas Ferenc Zeneiskolában tanultam 12 évet klasszikus zongorázni Kalmárné Anka Ildikó tanárnőnél. Közben, a szolfézstanulmányok végeztével, improvizáció szakra jelentkeztem, amit Révész Ágnesnél a mai napig űzök. Tőle tanultam a modern zene,

a dzsessz alapjait és az improvizáció alapvető fogásait, elemeit. Két éve nyáron Gergővel együtt zenéltünk egy közös barátunknál, Lázár Olivérnél, aki fél évig szaxofonozott az Ethnofilban is, és nyár végén Gergő felhívott, hogy szeretne egy népzenét kicsit másképpen, gitármentesen feldolgozni, és billentyűznék-e. Természetesen belementem, és prímásnak ajánlottam Simon Ádámot, akit mindketten ismertünk a zenesuliból és általánosból. Szeptemberben elindult az ötletelés, akkor még Vass Ádám basszusgitárossal, de terem hiányában csak a következő év januárjától tudtunk próbálni, ekkor már Kocsis Levivel, akit ugyancsak a suliból ismertünk. Az induláskor a zenekar célja a magyar népzene népszerűsítése volt a fiatalok között, és ez a cél a mai napig megmaradt. Természetesen a folyamatos zenélések során kialakult egy stílusvilág, amelyben a magyar népzene mellett más elemek is megjelentek. A legfontosabb, hogy mi élvezzük, szeressük, amit csinálunk, és ha a közönség is hasonlóképpen gondolja, akkor szeretnénk minél több he-

2010. szeptember

Mesevilág

ÚJ KATEDRA

lyen megfordulni az országban és akár azon kívül is. A legfontosabb most egy album kiadása, profi felvételek készítése és további számok írása. Amíg jó idő van, szeretnénk minél többször szabadtéren játszani, ősztől pedig minél több klubba eljutni. Okos Gergely: Édesapám Okos Tibor, a Gajdos zenekar vezetője, az egri Farkas Ferenc Zeneiskola népzene tanszakának létrehozója, a Népművészet Ifjú Mestere, a Magyar dudazenekar tagja. Főbb hangszerei a fúvós hangszerek és a brácsa. Édesanyám, Lisztócki Mónika tíz évig hegedült, sokáig néptáncolt, az egri Tanárképző Főiskola ének-zene tanszakán végzett. Az Ifjúsági szólótánc verseny kitalálója, szervezője. Számos néptánccal és népzenével kapcsolatos rendezvény fűződik a nevéhez. Húgom, Okos Viola hegedül, énekel, néptáncol. Unokahúgom, Fekete  Borbála a váci konziban tanul népi éneket. Unokabátyám,  Fekete Márton „kisPuma” a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi brácsa szakára jár. Keresztapám, Fekete Antal

„Puma”, az Újstílus zenekar brácsása, jelentős gyűjtéseket végzett Gyimesben és Mezőségen. Keresztanyám és nagybátyám, Lisztócki Erika és Lisztócki Péter édesanyámmal együtt évekig néptáncoltak. Nem akármilyen tanáraim voltak: nyolc évig népi bőgőt tanultam a Muzsikás zenekar tagjától, ifj. Csoóri Sándortól, majd a Gajdos zenekar tagjától, Horváth Attilától. Négy évig jártam dobra a Farkas Ferenc Zeneiskolába, ahol Ágoston Ottó tanított. Egy évig cimbalmoztam Andrássy Ferenc (Dűvő zenekar) keze alatt… Szerencse, hogy Eger kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit, így nem volt gond megtalálnia egymást az Ethnofil tagjainak. Minden pontosan úgy történt, ahogy Andris összefoglalta. Célunk röviden: örömet szerezni magunknak és másoknak. Ha a zenénk miatt valaki elkezd népzenét hallgatni, az még plusz öröm. Most legfontosabb dolgunk eljutni az ország minél több pontjára, hogy az emberek megismerjenek bennünket! H. Gábor Miklós

Bogyóék mozihódító útra indultak Augusztus közepétől vetítik a mozik a tizenhárom történetből álló rajzfilmet, a Bogyó és Babócát. Az új magyar animációs alkotás Bartos Erika mesekönyve alapján készült, amely több mint százezer (!) eladott példánnyal a 2008-as és 2009-es év legnépszerűbb magyar gyerekkönyve lett. A két főhős, Bogyó, a csigafiú, és Babóca, a katicalány rengeteg kalandot élnek át együtt, miközben újabb és újabb barátokat szereznek, s egyre mélyebben ismerik meg az őket körülvevő világot. A Bogyó és Babóca mesesorozatból készült rajzfilm rendezői M. Tóth Géza és Antonin Krizsanics. A történetek mesélője a magyar animáció legendás szinkronhangja, Pogány Judit. A film zenéjét a gyerekek körében szintén jól ismert Alma együttes szerezte. A huszonhat részesre tervezett sorozat első fele, tizenhárom epizód augusztus 12-től látható a mozikban. M. Tóth Géza, a szakmai berkekben a magyar animációs filmkultúra egyik legtehetségesebbnek és legsokoldalúbbnak tartott alakja ezúttal a kisgyerekkorú közönség örömére készít filmeket a KEDD Animációs Filmstúdióban. Az Oscar-díjra is jelölt animációs rendező eddigi alkotásai számos nemzetközi fesztiváldíjat nyertek. Rövidfilmjei mellett készített televíziós sorozatokat, sikeres operafilmeket is. A Bogyó és Babóca című filmsorozat hagyományos rajzi animációs technikával és számítógépes 2D technikával valósul

2010. szeptember

meg. A történetek elsősorban az óvodás és kisiskolás korosztálynak szólnak. A magyar animációs film nagy korszakában, a ’60-as, ’70-es, ’80-as években évente több televíziós rajzfilmsorozat is készült a kisgyerekeknek. A KEDD stúdió jelenlegi vállalkozásához hasonlóra több mint húsz éve nem volt példa. A rendezőpáros, M. Tóth Géza és Antonin Krizsanics, nagy hangsúlyt fektet a kisgyerekek érdeklődésének, befogadási szokásainak, előzetes ismereteinek sajátosságaira. Fontos szempont az egyszerű szerkesztés, a jól felismerhető karakterek kialakítása és a gyermeki képi világ megőrzése. A sorozat a mozikban most látható epizódjait ez év karácsonyán a televízió is műsorára tűzi. Elkészült a rajzfilmsorozat DVD-változata, s a KEDD stúdió megnyitotta internetes áruházát, ahol Bogyó és Babócás gyerekruha-kollekciótól a társasjátékokig sok mindent találhatnak a csigafiú és a katicalány rajongói. H. G.

35

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

Örökölte a tanulás és a tanítás szeretetét Fekete Péter: az iskola és a család teszi helyére a dolgokat A Békés Megyei Jókai Színház igazgatója, Fekete Péter büszke arra, hogy pedagóguscsalád sarja. Nagyapja, édesanyja, nővére ráadásul iskolaigazgatóságig vitte. A pedagógus felmenők olyan erőteljes hatást gyakoroltak rá, hogy bűvészként a cirkusz és az éjszakai lokálok világában sem csúszott el azon a bizonyos banánhéjon. – Milyen „kellékeket” kap batyujába a pedagóguscsaládból világhódító útjára induló fiatalember? – Engem elsősorban az a felelősség fogott meg, ahogyan az életüket élik a vérbeli tanárok. Ők tudják igazán, mekkora érték a tudás, amelyre csak rendszeres és szervezett munkával lehet szert tenni. Ha ez sikerül, szinte automatikusan felmerül az emberben, hogy a tudását valamilyen módon át is adja valaki(k)nek. – A laikusok számára a bűvész, aki foglalkozása bűvkörében élt hosszú ideig, inkább titkolja tudását, tapasztalatait, ötleteit, nehogy kiderüljenek trükkjei a közönség számára! – Amióta eszemet tudom, szerettem volna magamat megmutatni valamiben, ahogy a többi gyerek: modellezés, pingpong, könnyen begyakorolható bűvészmutatványok stb. A legjobban azt élveztem, hogy nagy elismeréssel nézték azokat az egyszerű trükkjeimet, amelyeket szerintem egy kis koncentrációval minden osztálytársam képes lett volna megcsinálni. Örömmel tapasztaltam, hogy ezzel a szerény tudásommal egyre többször színpadra állhatok. Vas megye környezetében nemigen volt konkurenciám, így szinte mindenhová engem hívtak: bálokra, iskolai ren-

Közép-európai Színházi Szomszédolás A Békés Megyei Jókai Színház Szomszédolás sorozatában elsőként Ukrajna mutatkozott be. Sztaniszlav Mojszejev, a Kijevi Molody Színház igazgatója rendezte a Háztűznéző című darabot, amely a khelsoni nemzetközi fesztiválon három díjat is kapott. Novemberben, a szlovák kultúra hónapjában a Javor vitéz című mesejáték volt látható Czajlik József rendezésében, decemberben pedig az osztrák Werner Schwab Elnöknők című darabját vitte színre Szalma Dorotty. Szerbiát az Aska és a farkas, Szlovéniát a Hallstatt, Horvátországot pedig a Trenk, avagy a vad báró című produkció képviselte. A román szomszédok Az elveszett levél című előadása az aradi Híd fesztiválon is látható lesz a következő szezonban. Az évadot a Porondszínház két bemutatója, a Circus Hungaricus és a Csínom Palkó zárta.

36

dezvényekre, úttörőtáborokba, KISZ-klubokba… Gimiben már a saját autómmal haknizgattam a Balaton körül. Egy idő után azonban felmerült bennem, hogy milyen jó lenne egyéni utakon járni, egy kicsit a saját egyéniségemet, ötleteimet is belelopni a fellépéseimbe. Autodidakta módon ilyen szintig nem tud eljutni az ember. Kiderült, hogy bűvészképzés csak külföldön van. Sikeresen felvételiztem Münchenbe, de másfél évembe telt, amíg el tudtam intézni, hogy szolgálati útlevéllel kimehessek tanulni a Német Szövetségi Köztársaságba. Fel sem merült bennem, hogy a tervei­ met nem sikerül megvalósítanom. Édesanyám egy zenei általános iskolában, a megye elitképzőjében volt igazgató, természetesnek tartottuk, hogy ott kapjam meg az alapokat. Kodály-módszer, Bárdos Lajos-kórusművek, versek, irodalmi színpad, néptánc… A  matek szakos gimnáziumban pedig kifogtam egy kivételesen jó matektanárt, Heigl tanár urat, akit még most is áldok rendre, fegyelemre, következetességre neveléséért, s azért, hogy a matematikatudomány-szemléletét, a bizonyíthatóságot, a levezethetőséget, a stabilitást, a logikát, a rendszerszervezést bele tudta építeni az életembe. Ezek híján állítom, nem lennék képes egy színház igazgatói teendőinek az ellátására, különösen a Békés Megyei Jókai Színházéra nem, amely az elmúlt évadban például az összes, hazánkkal határos ország kultúrájából igyekezett bemutatni néhány szeletet Békéscsabán, nem akármilyen színvonalon. – Maradjunk még egy pillanatra Münchenben, ahol nemcsak tanult, hanem hamarosan tanított is! – És ahol két dologra jöttem rá! Az egyik az volt, hogy megfelelő érzelmi és gondolati munícióval a bűvészet is lehet művészet, a másik pedig az, hogy a tanításhoz komoly pedagógiai ismeretek kellenek. Amikor feleségem révén – aki a Pető Intézet munkatársaként kapott állást Walesben – Cardiffba költöztünk, jelentkeztem az ottani zene- és színházművészeti egyetemre színházi rendezői szakra, úgy, hogy a tandíjat később letaníthatom. Az volt az elképzelésem, hogy a bűvészpályán megszerzett tapasztalataimat adom át az egye-

2010. szeptember

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

tem hallgatóinak. Ez be is jött. Minden színpadi szerepléshez kapcsolódó tevékenységhez ugyanis elengedhetetlenül fontos a koncentráció, és mindenki rettenetesen kíváncsi rá, milyen módon lehet a közönség figyelmét lekötni. Elvégeztem a Tanítóképző Főiskolát is Szombathelyen, hogy pontosan tudjam, milyen pedagógiai eszközökkel felvértezve kell fordulnom az 5–8, a 8–10 évesekhez, vagy a pubertáskorral viaskodókhoz, a gimisekhez, az egyetemistákhoz, a felnőttekhez. Ennek jó hasznát veszem a rendezői munkám során is. – Jó hasznát vette barangolásainak is a világban, hiszen hazatérve a Merlin Színház európai kapcsolatokért felelős vezetője lett. Külföldi ismeretségei révén számtalan angol nyelvű előadást sikerült Magyarországra hoznia! – Amikor a pedagógiai munka fontos része lett a színvonalas nyelvoktatás, felmerült, hogy végzős angoltanár hallgatóknak utazótársulatok produkcióit hozzuk Magyarországra Nagy-Britanniából. Négy turnén összesen 24 előadást láthattak magyarországi egyetemek ennek az angol–magyar projektnek köszönhetően. – A békéscsabai direktori munkáját megelőzően két évadot töltött rendezőként a szabadkai színházban, és cipelte magával a gyerekeit. Miért? – Amikor csak tudtuk, együtt tartottuk a családot a feleségemmel. Szabadkán hol az egyik, hol a másik gyerekem volt velem, mert hatalmas kalandnak és lehetőségnek tartottuk, hogy szerb gyerekekkel egy padban ülhettek az iskolában. Ezt az élményt nem lehet elmesélni, csak megtapasztalni. Utazgatásaink két évtizede alatt egyébként nagyszerűen ös�szekovácsolódott a család. – Szuperközeliben volt módja megfigyelni az angolszász színházi oktatási rendszert. Át lehet venni belőle valamit Magyarországon? – Magas színvonalát át kellene venni mindenképpen! A színház egyik fele csoda, a másik fele üzem. Komoly szakmákkal, amelyeknek a csínját-bínját meg lehet és meg kell tanítani, mert megtanulható! Remek súgó-, ügyelő-, kellékes-, fény- és hangtechnikus- stb. képzésük van, amelyek mindegyikénél a praktikus tudás áll a középpontban. Nagyon jó tapasztalatokat szereztem erről. Az úgynevezett kiszolgáló szakmáknak egyre összetettebb, egyre bonyolultabb szerepe van a színházi munkában. – Van olyan, amiben mi jobbak vagyunk? – Az, hogy sok helyen még nem eresztettük szélnek a társulatokat! A színészképzés tudniillik nem fejeződik be azzal, hogy diplomát kap a növendék az egyetemen. A színtársulatoknál folyó műhelymunka legalább olyan fontos, mint az alapok a színiiskolában. Hatalmas érték egy társulat, az összes tudás, tapasztalat, gyakorlat, összeszokottság mindmind hozzáad valamit a közösséggé formálódott társaság munkájához. Rendezőként, színházigazgatóként pontosan tudom, hogy mi a különbség egy produkcióra összerántott társaság és egy régóta együtt játszó színészcsapat teljesítménye között. Azt is tudom, hogy sokkal olcsóbb kisöpörni a társulatokat, mint megtartani. Csabán pezseg az élet a színészklubban! Túlzás nélkül lehet állítani, hogy a hatvanezres város olyan szellemi műhely, amely gazdagabbá teszi az alko-

2010. szeptember

tói folyamatokat minden területen. Tudom azt is, hogy egy ország közösségének a pénzéből kell eltartania a színházat és az oktatást. De egy jó tanári kart és egy jó társulatot bármi áron meg kell tartani! Persze, a szórakoztatóipar működjön üzleti alapon, ám az igazi művészetnek, ami erőt, gerincet ad, felemel, annak közpénzből kell az anyagi hátterét megteremteni. Sajnos nagyon kevesen vannak tisztában vele, hogy egy színházjegy ára az előadás költségeinek csak a tizedét fedezi! – Nagy felelősség tehát egy színház munkáját irányítani, a közvagyont kezelni. Mi adhat csalhatatlan támpontot mindehhez? – Egyértelmű, hogy a gyökerek, az iskola és a család segítségével lehet helyre tenni a dolgokat. Nélkülük számtalan banánhéjon folyamatosan csúszkálhatna az ember. H. Gábor Miklós

Egyéves a Magyar Teátrum! Fekete Péter szerkesztésében tavaly ősszel indult útjára színházaink kedvelt újságja, a Magyar Teátrum. A lap céljairól, elképzeléseiről Vidnyánszky Attila rendezőt, a Magyar Teátrumi Társaság elnökét, a debreceni Csokonai Színház igazgatóját idézzük: „Minden rovata, teljes lapfelülete a mi sorsunkból sarjad. Akkor leszek a munkánkkal elégedett, ha a cifra idők napi nyűgjei mögül elővillantják a betűk a színészt. Hogyan, miből épül fel egy szerep? Könnyen megy-e a szövegtanulás? Ki van segítőközelben, ha lilán szól a rendező? Gondoskodik-e valaki a gyerekről, amíg a két szülő élete a színpadon pereg? Miért adja a hentes a szebbik húst a művésznőnek, ha még a színházépületben sem járt? Egyáltalán, ki volt hamarabb: a színész vagy a közönsége? A hiány sarkallt cselekvésre minket – azt gondolom. Rendezésre készülve, akár csak a nem nagyon távoli múlt sajtójába mélyedten is sokszor elámulok. Film, Színház, Muzsika; Új Tükör, Ország-Világ, Nők Lapja, Esti Hírlap, Hétfői Hírek, Szabad Föld, Négy Évszak. Egy sor olyan közkedvelt sajtótermék, amely képes volt bőséges terjedelemben, változatosan bemutatni a színház világát. Közölték a műsoreseményeket, olvasmányosan tálalták a hozzájuk fűződő érdekességeket, megszellőztették a szalonképes kulisszatitkokat, de írtak darabismertetőt és színikritikát is. A szerkesztők igyekeztek megfelelni a békebeli kávéházi mértéknek; minden betérő találhatott a lapjukban az alkatának megfelelő olvasnivalót: aki egy csésze teára jött, az átfutotta a rövidebb cikkeket, aki odaszánta a délelőttjét, az nekiveselkedhetett a publicisztikának. Ha nem zárják be a kávéházakat, talán ez a lapműfaj is fennmarad. A  nemes bulvár. Erre törekszünk, amikor képzeletbeli kávéházunkba invitáljuk reménybeli olvasóinkat Zalaegerszegtől– Debrecenig, Győrtől–Szarvasig. A havi megjelenéshez mérten igyekszünk frissen tudósítani önmagunkról, s nem feledkezünk meg arról sem, hogy a lapgazdák színházain kívül is zajlik az élet. Publicisztikánkban azonban a saját tudásunkra támaszkodunk, a dramaturgjaink és rendezőink gondolatait akarjuk közvetíteni. Reméljük, mégsem leszünk egyhangúak. Szerencsére nem vádolhatnak azzal, hogy ízlésközösségbe parancsolt bennünket valaki. Ahány gazdája van a Magyar Teátrumnak, annyiféle művészi arculatot ismerhet meg a közönség. És ez így van jól!”

37

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Nyár és ősz a Magyar Nemzeti Galériában Barabás, Munkácsy, Szinyei és kortársaik – Remekművek a 19. századi magyar festészetből. Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum Gyűjteményéből címmel két hónapon át volt látható kiállítás Csíkszeredán a Csíki Székely Múzeumban. A Magyar Nemzeti Galéria, ahol a XIX. század klasszicista, romantikus, realista és impresszionista magyar remekműveiből válogatott kiállítási anyag zömét őrzik, nem először szerepelt nagyobb kiállítással Székelyföldön. Emlékezetes siker volt Munkácsy Mihály vagy a nagybányai festők kiállítása a Csíki Székely Múzeumban. Erdély és a Székelyföld számos kiváló művészt adott a magyar kultúrának. A szülőföld ismét találkozhatott a kolozsvári Székely Bertalan, a márkosfalvi Barabás Miklós vagy a Hunyad megyei Paál László reprezentatív alkotásaival. A kiállításra mintegy ötven alkotás érkezett a Magyar Nemzeti Galériából. Az ünnepélyes megnyitót Csák Ferenc, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója tartotta, a kiállítás kurátora Bakó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Galéria festészeti gyűjteményének vezetője volt. Szeptember 26-ig minden héten filmvetítéssel várja az érdeklődőket Kovásznai György életmű-kiállításához kapcsolódóan a Budavári Palota „A” épületében a Magyar Nemzeti Galéria. Időpontok: kedd, csütörtök, szombat 16

óra, szombaton 11 óra is! A vetítésen Kovásznai György Habfürdő című alkotása látható. Az 1979-ben készült, közel nyolcvanperces színes magyar rajzfilm alcíme: Zenés trükkfilm szívdobbanásra. Rendezője és forgatókönyvírója is a festőművész. Zeneszerző Másik János, operatőr Losonczy Árpád. Kovásznai György (1934–1983) a XX. századi magyar művészet kiemelkedő alakja, egyéni hangú festőművész, különleges kísérleti animációs filmek alkotója, emellett író, költő és filozófus volt. Gazdag életművéről elemző tanulmány eddig még nem jelent meg. A Kovásznai Kutatóműhely tevékenysége nyomán az elmúlt években sor került a névadó művész munkásságának professzionális feldolgozására. Ennek eredménye a Kovásznai életmű-kiállítás, valamint az ehhez kapcsolódóan megjelent tudományos monográfia a művész filmjeit tartalmazó mellékletekkel. A magyar képzőművészet történetében egyedülálló, festészeti és filmes anyagot egyaránt magában foglaló életmű most először látható teljes keresztmetszetében a közönség számára. A 336 oldalas, 500 reprodukcióval, 4 DVD- és 1 CD-melléklettel ellátott katalógus előszavát Hegyi Loránd írta. A kiállítás kurátora és a művészről szóló monográfia szerzője: Iványi-Bitter Brigitta. A kiállítás látványtervezője: Kentaur. HGM

Vissza a számítógépes játékok hőskorába Űrhódító címmel a számítógépes játék (r)evolúcióját bemutató interaktív kiállítás nyílt a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban. Az Űrhódító egy kiállítás a napjaink vizuális kultúráját is ihlető, máig ható közelmúltról, a velünk élő informatikáról. A kiállításon kipróbálhatók olyan számítógépes játékrelikviák, amelyek 25-30 éve ragadták meg a fiatalok képzeletét. Nemcsak ősi (pl. ZX Spectrum, Commodore–64, Videoton tv-komputer, Commodore PET) személyi számítógépek, hanem igazi félkarú rabló, pókergép, tv-játékok és természetesen kvarcjátékok is szerepelnek a múzeum kínálatában. A ’70-es, ’80-as éveket idézi a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum kiállítása, az Űrhódító. A cím Tomohiro Nishikado japán programozó 1978-ban bemutatott legendás programjára, a Space Invadersre, és annak 1980-as évekbeli magyar átiratára, az Űrhódítóra utal. A kiállítás visszarepít a számítógépes játékok hőskorába: láthatjuk az „őskori” relikviákat, a konzolokat és a személyi számítógépeket. A látogatók bepillantást nyerhetnek a játék közösségi tereibe, a nyolcvanas évek gyerekszobájába, valamint a kilencvenes évek csillogó-villogó játéktermébe is. A kiállítás rendezőjének, Képes Gábornak köszönhetően szóra-

38

kozva ismerhető meg az informatikatörténet egyik izgalmas szelete, amely kicsit – stílusosan szólva – átprogramozta a kultúrát is. A játékipart ma már nem véletlenül Új Holly­ woodként emlegetik, s a leghíresebb játékok figuráit a tömegkultúra ikonjaiként a street-art művészeinek köszönhetően a nagyvárosok terein láthatjuk viszont. Az Űrhódító című kiállításon visszaköszönnek a korai házi számítógépek, így a legendás Commodore márka több terméke, a Videoton házi számítógépe, láthatók és kipróbálhatók játéktermi automaták és otthoni konzolok, elektronikus játékok. Természetesen helyet kaptak a kiállításon

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

a divatcikkek, dizájntárgyak is, hiszen a játékok akarva-akaratlan divatot is teremtettek. Nishikado kultuszprogramja harminckét évvel ezelőtt hódította meg a világot: először a játéktermek sajátos szubkultúráját, majd az otthoni számítógépek révén a családokat, elsősorban a fiatalokat. A Space Invaders minden gépkategóriában sikeres lett a kvarcjátéktól a mobiltelefonig. Jellegzetes figurái még a popkultúrába, a divatba, a képzőművészetbe is beszivárogtak. Magyarországon a Videoton tv-komputerre „klónozták” e népszerű játékot Űrhódító néven, így a világhírű játék hazai színezetet is kapott. A kiállításon látható videojátékok (-konzolok) az 1970es évek közepe óta a számítógépipar sikeres termékei, amelyeket a személyi számítógépek sem tudtak kiszorítani a piacról. Az olyan – egész termékcsaládot alkotó – típusok, mint a Sony Playstation, valójában digitális, elektronikus célszámítógépek, kiváló grafikai és zenei képességekkel, szé-

Szertenéző les szoftverválasztékkal. Folyamatos megújulásukkal a fiatal vásárlókért vetélkedő PC-gyártóknak is ösztönzést adnak. A játéktermi automaták, az úgynevezett Arcade gépek a hetvenes évek óta az otthoni konzolok előfutárai, a később otthon is kipróbálható játékok általában Arcade platformokon jelentek meg. E nagyobb méretű játék célszámítógépek elődei a Tivoli játékok (például a múlt századelő golyós-rugós mechanikus játékai, ezek nyomán a flipperek és az egyszerű nyerőgépek, a „félkarú rablók”). A kiforrott Arcade variánsoknál a szerencsetényező helyett az ügyességé és a logikai képességeké a főszerep, ezekkel pénzt nyerni nem lehet. A játék magáért a játék élményéért zajlik a végtelenségig... További információk: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, 1146 Budapest, Városligeti krt. 11., http://www. közlekedési.hu, [email protected]. H. G.

Edelényi gyermekek a Parlamentben Dr. Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár kalauzolta a Parlamentben az árvíz sújtotta Edelényből érkező gyermekeket, akik egy héten át üdültek biztosítójuk római-parti oktatási központjában. Négy turnusban összesen nyolcvan tanuló változatos fővárosi programokon feledkezhetett meg néhány napra élete talán legnehezebb időszakáról. A fiatalok a sok strandolás közepette ellátogattak a Parlamentbe, a Tropicariumba és a Fővárosi Növény- és Állatkertbe is. „A biztosító munkatársai a kárfelmérések során látták, milyen pusztítást végzett az árvíz az otthonokban, ezért munkájuk mellett előbb gyűjtést szerveztek, majd a biztosító pénzzel és eszközökkel is segítette az árvízi védekezést. Az árhullám levonultával a gyerekek pihenéséről is gondoskodni kívántunk” – mondta Habóczky Gabriella, a Generali biztosító ügyfélkapcsolati vezetője. A gyerekek elmesélték, hogy éjjel a tűzoltók ébresztették fel őket azzal, hogy azonnal el kell hagyniuk az otthonukat, és egy

2010. szeptember

apró játékon kívül mást nem vihettek magukkal a mentőcsónakba. Többen közülük éjjel-nappal rakták a homokzsákokat a felnőttekkel együtt. Felsőzsolca és Edelény mentő- és helyreállítási munkálataihoz a biztosító alapítványa generátorokkal, szivattyúkkal, motorral felszerelt csónakokkal, életmentő mellényekkel, valamint a szivattyúk mű­köd­tetéséhez felhasználható benzinkártyával járult hozzá. Ezt megelőzően a társaság 3 millió forintot Borsod-Abaúj-Zemplén megyének és további 2 millió forintot Miskolc város önkormányzatának adományozott a károk enyhítésére. A  károsultakkal folytatott beszélgetések során kiderítették, hogy mire van a legnagyobb szükségük. Így gyűlt össze az a negyven zsák ruha, tíz zsák játék, két karton gyermekruha, három doboz mese-DVD és többdoboznyi edény, amit aztán személyesen szállítottak a településre, és a felsőzsolcai Szent Miklós óvodának adományoztak. A több mint 60 ezer regisztrált bejelentésből származó becsült kárösszeg közel 9,5 milliárd forint. G. M.

39

7határ

ÚJ KATEDRA

Mosolytábor másodszor – ezúttal Pottyandon A Commitment ismét nyári táborral ajándékozta meg a dévai Szent Ferenc Alapítvány Tusnádfürdőn gondozott gyermekeinek két csoportját Hűséges olvasóink talán emlékeznek rá, hiszen egy évvel ezelőtt részletesen beszámoltunk róla lapunkban: a Commitment Zrt. vezetőinek jóvoltából tavaly nyáron Marosvásárhely várost ismerhették meg közelebbről a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ kis lakói közül ötvenen. A támogatás ebben az évben sem maradt el: idén június második felében két csoport (egyenként 25 gyerek és 2 nevelő) élvezte 5–5 napon át a Pottyandi Erdei Iskola Vendégház felejthetetlen vendégszeretetét és változatos, gazdag programkínálatát. Tapasztalataink szerint még a Hargita megyeiek, például a Gyergyó vidékén élők sem igen hallottak olyan településről, hogy Pottyond, vagy ahogy a köznyelvben meghonosodott: Pottyand, de még az attól alig tizenöt kilométernyire lévő Csíkszeredában is kevéssé ismerik. Nem is csoda: az Alcsík keleti részének szép fekvésű, kétszázötven (magyar) lakosú, közigazgatásilag (a mellette lévő Csíkmenasággal

Takó Ilonka (5) akár a Mosolytábor arca is lehetne

Erdei Iskola Vendégház, Pottyand A Csíkból Brassó irányába utazót Csíkszentkirály után impozáns látvány fogadja: az Akó-kapu, amely arra csábít, hogy tegyünk egy kis kitérőt Csíkszentgyörgy községbe. Akár egy hétre való látványosság is akad itt, ebben a Csíkszeredától mindössze 27 km-re fekvő, félreeső völgyben, amelynek legkisebb szeglete Pottyand, az Erdei Iskola Vendégháznak otthont adó falucska. A Csíki-havasok lábánál álló, kétcsillagos ifjúsági szálló gyermekeinkért épült. Működtetője, a csíkszeredai Riehen Egyesület elsősorban avégett emelte, hogy megfelelő környezetet, szállást, étkezést és képzést szolgáló eszközöket biztosítson gyerek- és ifjúsági csoportok számára. A vendégházban minden lehetőség megvan a kellemes időtöltésre. A belépőt nagy ebédlő fogadja, amely egyben tágas foglalkoztatóterem is. Ebből a teremből nyílik a modern, európai uniós szabványoknak megfelelő konyha,

40

együtt) Csíkszentgyörgyhöz tartozó kis falucska, a Fiság felső völgyének végső települése távol esik a nagyobb főútvonalaktól és a turisták által gyakran látogatott székelyföldi vidékektől. Pedig szemet és lelket gyönyörködtető látnivaló itt is bőven akad: az idő nyomát magukon viselő, de eredetiségüket hűen őrző székelykapuk (és mögöttük takaros porták); kedves arcú és mosolyú fiatalok és idősek a gyalogúton, kerékpáron, de leginkább lovas szekéren; népdalszöveget ihlető harangláb a dombtetőn; sebesen siető patak, hátán itt-ott kis fahidakkal; és sűrű erdőkkel, kaszálókkal, tisztásokkal, virágos rétekkel tarkított hegyek körös-körül. Ezek ölelésében, a Csíki-havasok lábánál,  Pottyand falu végén áll a négy éve átadott Erdei Iskola Vendégház, amelyet Csíkszereda Város Önkormányzata és svájci testvérvárosa, Riehen jóvoltából vehettek birtokba a szó szoros értelmében a természet lágy ölén táborozni, de nemcsak táborozni, hanem ismeretet is szerezni vágyó fiatalok. A korszerűen kialakított és működtetett, 20-28 vendég befogadására alkalmas, kétcsillagos vendégház 2-6 személyes szobáiban a fenntartó ugyanis nemcsak igényes szálláshelyet, de az épület foglalkozásokra is alkalmas ebédlőjében, udvarán és környezetéahol ízletes falatok készülnek a hozzáértő szakácsnők kezei alatt. Az emeleten az ifjúsági szállók hagyományát követő hálótermek várják a megszállni vágyókat. Többágyas, kényelmes társas szobák és közös fürdők állnak a vendégek rendelkezésére, civilizált környezet, minőségi szabadidőhöz bárki számára. Az oktatást és a pihenést modern technikai eszközök is támogatják. Televízió, DVD-lejátszó, zenegép áll az oktatók rendelkezésére; a természetismereti foglalkozások során mikroszkópok, nagyítók és távcsövek segítenek a környék élővilágának megfigyelésében. A mozgásra vágyókat a sportpálya hívogatja kosárpalánkjaival és focikapujával. A teraszról pedig szinte mindig hallik a pingponglabda ütemes kopogása, ha gyerekcsoport népesíti be a házat. Az est leszálltával fellobbanhat a tábortűz, amely mellett mindannyian megtapasztaltuk már a közösség melegét. A vendégház által szervezett gyerekprogramok célja az iskolában tanult anyag elmélyítése, a szülőföld megismerése, az általános műveltség bővítése tapasztalati, élményszerű tanulás

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

7határ

ben tematikus – természetismereti, néprajzi, önismereti, ból hűtőmágnest készítettek. A kockát először smirglivel kreációs, természetjáró stb. – táborokat, vakációzóknak simára csiszolták, majd papíron ceruzával megrajzolták a pedig választható, a szabadidős szórakozást játékos és ta- fakockára szánt rajzot, utána azt festékkel ráfestették a kocpasztalati tanulással ötvöző progkára, megszárították és a kocka ramokat kínál. hátoldalára mágnest ragasztottak. A tusnádfürdői gyerekek első, Kicsi Pottyand vékony szavú harangja Az így elkészült hűtőmágneseket a óvodás és kiselemis gyerekekből (népdal) foglalkozás végén, mintegy kiállíálló csoportja június 16-án, a tást alkotva belőle, egy falitáblára nagyobbak – 9–14 évesek – júKicsi Pottyand vékony szavú harangja helyeztük, ahol táborzárásig minnius 25-én érkeztek nevelőikkel nem harangoz többé nékem hajnalba'. denki megcsodálhatta. Távozáskor Pottyandra. Az Erdei Iskola által Harang helyett kürtöt fújnak hajnalba', saját alkotását mindenki magával kínált programlehetőségek közül akkor ülök fel a kis pej lovamra. vitte – de legtöbbjük már az elkéa rendelkezésre álló 5-5 napban szítés során megajándékozta vele a csaknem valamennyit igénybe Kis pej lovam, ha megindul, hadd menjen. felnőtteket… Az is megható volt, vettük (a két tábor programsora Énutánam senki ne keseregjen. amikor a kicsik énekcsokorral kölényegében csak a Csíkszeredában Mert az, aki énutánam sírva kesereg, szönték meg a foglalkozás élmétöltött napokon különbözött), így Az csalja meg az én árva szívemet. nyét „Zsófi néninek”… mindkét csoport tagjainak jobbáA kicsik csoportjának volt ra ugyanazokban az élményekben Déltől fogva estig nyílik a rózsa. szerencséje részt venni Demeter volt részük. A gyerekek nyelvén Bárcsak eddig se szerettelek volna. László biológus természetismereti igen jól értő Nemes István történeJobb lett volna az én árva szívemnek, foglalkozásán is (a nagyoknál ezt a lemtanár vezetésével Pottyandon Hagytam volna békét a szerelemnek. programot az eső sajnos elmosta), és a szomszédos Csíkmenaságon ahol is a gyerekek a vendégházzal gyalogos faluismereti túrán vetszemben lévő patakból élőlényetünk részt: mindenekelőtt megismertük közelebbről a ket „halásztak ki”, majd azokat mikroszkóp alatt vizsgálták, pottyandi haranglábat, majd végignéztük a nagyon gazdag tanulmányozták. menasági néprajzi gyűjteményt. Előbbiről egy követkeA legnagyobb élményt mindkét csoport számára a Gál ző foglalkozáson – sok más pottyandi és menasági népdal Barna házvezető irányításával zajló szekeres túra jelentette. mellett – Ferencz Ildikó tanárnőtől egy kedves népdalt is Két-két szekérrel indultunk el a mintegy nyolc (visszaútmegtanultunk (Kicsi Pottyand vékony szavú harangja), az tal együtt tizenhat) kilométeres útvonalon, amely lakott első ránézésre nehéznek tűnő, de hovatovább egyre gördü- területen nem, csak az erdő alatt és a mező szélén vezetett lékenyebben teljesített helyi néptánclépésekről már nem is át. A végállomás egy virágos tisztás volt, ahol a magunkkal beszélve! vitt tízórai elfogyasztása után a kislányok hajába margarétáA nagyon kedves fiatal szociális munkás, Mészáros Zsófia ból koszorút fontunk. Az oda-vissza négyórányi szekerezés által vezetett kézműves-foglalkozáson a gyerekek fakockák- alatt a gyerekek végig énekeltek, s repertoárjukban bizony által. Volt itt képzőművészeti tábor, ahol a résztvevők a rajzolásban, festészetben és a szobrászatban tették meg első lépéseiket. Egy másik helyszínen angolul folyt a beszélgetés, játék. Volt itt már vakációs program a középkor emberének mindennapjairól. Egy másik csoport Tamási Áron nyomába eredt, hogy megtanulja a szép beszéd és írás csínját-bínját. A pályaválasztásról és önismeretről tartott tréning saját személyiségükhöz vitte közelebb a résztvevőket. A kisiskolásoknak tartott erdei iskolák pedig a természettel, hegyek, völgyek élővilágával, a patakok lakóival ismertették meg a kicsiket. A pedagógus, aki szeretné kivezetni tanítványait az iskolai év egyhangúságából, és össze kívánja kovácsolni az osztályközösséget, erdei iskolai programot szervezhet itt diákjainak az év bármely időszakában. Mindezt pedig azért, hogy végre való-

2010. szeptember

ra váljon a latin közmondás: „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.” Programok sorozatával várjuk felnőtt vendégeinket is. A környező havasokban való szekerezés szemet gyönyörködtető tájjal, a természet közelségének élményével gazdagítja a látogatókat. A faluismereti túrán pedig megismerhetik a völgy művészettörténeti ritkaságokat is rejtő középkori templomait, népművészeti kincseit, történetét. A szomszédos hegyek gyalogosan is felfedezhetők túravezető segítségével. Esténként pedig táncházban tanulgathatják a legnagyobb népdalgyűjtők által is feljegyzett helyi táncokat és népdalokat. Ez a ház gyerekeinkért és értünk épült a Csíki-havasok lábához. Célja, hogy a tapasztalat és a játék, a tanulás és a pihenés többé ne zárja ki egymást. (Vö: www.asociatiariehen.ro)

41

7határ

ÚJ KATEDRA

kiemelt helyen szerepeltek az újonnan tanult pottyandi és menasági népdalok! A kicsik számára emlékezetes marad még az Ábrahám Judit táncművész által tartott foglalkozás, aki a csoporttal együtt érkezett a táborba, és első este moldvai csángó táncokra tanította a gyerekeket. Szintén felejthetetlen Ványolós András csíkszeredai zenetanár esténkénti programja is, aki a Commitment külön felkérésére jött el két este a táborba (egyik alkalommal házi tejet, másik alkalommal 35 darab fánkot hozott nekünk ajándékba!), s aki gitáron kísérve javarészt Gryllus Vilmos-féle gyermekdalokat tanított a csillogó szemű gyerkőcöknek, hatalmas sikerrel! A hatéves kisfiával együtt énekelt Pettyes szárnyú katicabogár kezdetű dalt azóta is zengik Tusnádfürdőn a gyerekek! De a nagyobbak csoportjának is jutott az „élőzenéből”: június 26-án, szombaton este ott voltunk a csíkszeredai sportcsarnokban a gyulafehérvári Caritas-szervezet 20 éves jubileumi ünnepségsorozatának záróeseményén, a Kaláka-koncerten! Pottyandon a rablóhús-, illetve a kürtőskalácssütés programokban az a jó, hogy a részt vevők nemcsak végignézhetik az elkészítés folyamatát, hanem közre is működhetnek benne (különösen a kürtőskalácssütésnél), de főleg mindezek után a nem csekély mennyiségű végeredmény boldog elfogyasztói lehetnek – s ez csöppet sem okozott gondot nekünk sem a napi rendszeres ötszöri étkezés (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora) mellett sem! Mint a szakácsok elmondták, számukra, de e sorok írója számára is különös élményt jelentett a gyerekek étkezés előtti (… Adjad Uram, hogy jól essék, Jézus neve dicsértessék!) és étkezés utáni (… Nékünk adtál, hála Isten, Annak is adj, kinek nincsen!) imája, amit az asztal mellett állva, kis kezüket imára kulcsolva mondtak el együtt, érthetően, szépen, hangosan. Úgyszintén felejthetetlenek maradnak számomra az esti közös imádkozások: miután minden gyerek túl volt a zuhanyozáson, fogmosáson, kis zokniját is kimosta, összegyűlt az egész csoport az egyik szobában, körbeültek a földön, és a nevelő vezetésével elmondták az esti imádságo-

kat. De nemcsak azt: személyes hangú imákat is mondtak. A nevelő kérdései alapján – „Miért imádkozzunk még?” – hálát mondtak az aznap eredményeiért, és fohászkodtak a másnap sikerességéért, jellemzően a „jó időért”. A vasárnapi szentmisét sem mulasztottuk el. Mivel Pottyandon nincs templom (csak, mint tudjuk, egy harangláb), a vele közvetlen szomszédos Csíkmenaságon lévő műemlék templom pedig felújítás alatt áll (a szentmiséket ez idő alatt a kultúrotthonban tartják), a kicsik csoportjával Csíkszentgyörgyre mentünk szentmisére. Azt követően a templomkertben folytatódott az élmények sorozata! A fiatal Bálint István segédlelkész – aki nem mellesleg Déván a Szent Ferenc Alapítványnál töltötte gyakorlóévét – igen szívélyesen fogadta csoportunkat. Nagyon tréfásan beszélgetett el a gyerekekkel, a közös fotózás alatt is sokat nevettette őket, majd igen mókásan cukorkával (egy-egy maréknyit feldobott a magasba, a fűre visszahulló szemeket pedig a gyerekek nagy örömmel fedezték fel), búcsúzóul pedig egy-egy szentképpel ajándékozta meg őket. A nagyok csoportjával mindez az élmény elmaradt, június 27-én, vasárnap a csíkszentgyörgyi egyházközség ugyanis a Szent László-kápolna búcsúján ünnepelte a szentmisét, így mi a csíkmenasági kultúrotthonban tartott szentmisén vettünk részt, utána viszont Fejér István kántor segítségével megtekinthettük a javítás alatt álló vártemplomot. Második táborozásunk idején sokat esett az eső, de a nagyobbak csoportját kárpótolta a vendégház nagy, fedett teraszán felállított pingpongasztal, az ebédlőben pedig a videózás, kártyázás, társasozás lehetősége – amelyek mindegyikével szinte véget nem érően éltek is a gyerekek –, a táborzárás előestéjén rendezett buliról nem is beszélve! Mindkét csoporttal egy-egy napot Csíkszeredában töltöttünk. A kicsikkel első utunk a Csíki Székely Múzeumba vezetett, amelynek udvarán a június 19-i Nyílt Nap keretében 10 órától ingyenes „matató-kutató gyermekfoglalkozások” és egyéb gyermekprogramok kezdődtek. A kicsik színes képminták alapján fekete-fehér rajzokat (iniciálékat) színeztek, a nagyobbak restaurálás és rekonstrukciós régészeti játékban vettek részt. Dél és 1 óra között a helyszínen elfogyasztottuk a Pottyandról hozott csomagolt ebédünket, 13 órától pedig megtekintettük a Tamási Áron Színház Bábtagozatának Benedek Elek: A szegény ember királysága című meséjéből színre vitt bábelőadását (Nagy Kopeczky Kálmán rendezte, Porzsolt Erzsébet, Nagy Kopeczky Kálmán és Nagy Lázár József játszották). Nagyon tetszett a gyerekeknek, de még a felnőtteknek is! Utána gyorsan átsiettünk a strandra, ahol három órát időztünk – a gyerekek óriási örömére, leírhatatlanul nagy kedvüket lelték ugyanis a medencében! Strand után mi mással is zárhattuk volna a napot, mint a város legnagyobb cukrászdájának a meglátogatásával és fagyBálint István segédlelkész társaságában a csíkszentgyörgyi templom udvarán laltfinomságai megkóstolásával…

42

2010. szeptember

ÚJ KATEDRA

7határ

Hazaindulás előtt a nagyobbak csoportja

A nagyokkal csíkszeredai napunkat a szintén a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett, csíksomlyói Szent István Gyermekvédelmi Központban kezdtük. Ebéd előtt meglátogattuk a kegytemplomot, kettesével fel is mentünk a Szűzanyához. A gyermekotthonban megebédeltünk, majd – esős idő lévén – utunkat ezúttal is a Csíki Székely Múzeum felé irányítottuk, nem is sejtve, hogy ott milyen különleges élményekben lesz részünk! A Barabás, Munkácsy, Szinyei és kortársaik című időszaki kiállításhoz ugyanis az intézmény múzeumpedagógiai foglalkozást kínált kifejezetten táborozó gyerekeink korosztálya számára! A rendkívül érdekes és szórakoztató foglalkozás másfél órát tartott, és mi tagadás, kicsik és nagyok egyaránt felettébb élvezték! A múzeum udvarán egy-egy frissítő elfogyasztása után a néprajzi kiállítást is megtekintettük, idegenvezetés mellett. A múzeumi záróra után ezúttal is cukrászdalátogatás következett, majd felpattantunk a buszra és irány Pottyand… Egyik este, amikor jó éjszakát kívánni körbementem a hálótermeken, a négyéves Noémi – már nyakig a takaró alatt – vékonyka kis hangján valamit mondott nekem. Hangzavar is volt, halkan is mondta, csak harmadszori megismétlésére értettem meg a szavait. „Meg akarom ölelni” – ezt mondta… Az a felnőtt, aki egyszer is találkozott a Szent Ferenc Alapítvány – vagy más, hasonló küldetést ellátó intézmény – neveltjeivel, ismeri mérhetetlen szeretetüket, ragaszkodásukat, Ismeri, milyen érzés az, amikor egyszerre több kis kéz akarná a felnőtt kezét fogni, amikor egyszerre többen szeretnének az ölébe ülni, amikor minden gyerek azt kéri, étkezésnél üljön az ő asztalukhoz. „Ugye meglátogat?” – kérdezte tőlem a buszon az ölemben ülő, ötéves „kicsi Ilonka”, miközben utolsó nap utaztunk a csíkszentgyörgyi szentmiséről a pottyandi búcsúebédünkre. Ebéd után pedig, amikor a minden ablakánál integető gyerekekkel teli, Tusnádfürdőre induló autóbusz a Pottyandi Erdei Iskola Vendégház elől szép lassan kigördült, a szívszo-

2010. szeptember

rítóan csendessé vált hatalmas udvaron máris elkezdtem számolni a napokat: mennyi van még hátra a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborig, amikor is az ott főtámogatóként jelen lévő Commitment vezetői, munkatársai és vendégei immár hagyományosan ismét személyesen fejezhetik ki a tusnádfürdői gyerekeknek, hogy őket – s ezt ennél egyszerűbben és szebben talán meg sem lehetne fogalmazni – „meg akarják ölelni”… Varga Gabriella

43

Hirdetés

44

ÚJ KATEDRA

2010. szeptember