DENON DBP-2012UD – Összehasonlító teszt Írta: Ruzsik Dezső, AVForum.hu tag
2012. április 2.
A blu-ray lejátszók növekvő népszerűségének is köszönhető, hogy a különböző árkategóriák közti különbséget, mint örökzöld témát, központi kérdésként vegyük figyelembe, amikor egy lejátszót komolyabban meg akarunk ismerni. Az összehasonlító teszt célja, hogy megtudjuk mi igazolja a magasabb árat és milyen kompromisszumokat kell kötni annak, aki „csak” középkategóriás lejátszót választ. A Denon név ismerősen cseng a házimozit és hifit kedvelők körében. Akár sztereó rendszerei, akár legendás dvd lejátszói, mind könnyen felkelthetik a vásárlók érdeklődését a blu-ray termékeire is. Most a neves gyártó 2010ben kiadott felsőbb kategóriás DBP-4010 és a 2011-es középkategóriás DBP-2012 játékosait hasonlítjuk össze, hogy pontosabb képet kaphassunk a Denon blu-ray megközelítéséről. Azt azért érdemes tudni, hogy a két lejátszó belső felépítése hasonló alapelvet követ de vajon milyen eredménnyel? Nézzük meg őket kicsit közelebbről. Első benyomások
A két lejátszó bár megjelenésében hasonló Denonos elemeket hordoz, azért egyértelműen mutatja, hogy két különböző kategóriáról van szó. Komoly, tekintélyt parancsoló 4010 mellett a 2012 tényleg kistestvérnek tűnik. Fontos különbség, hogy 4010 alumínium előlapos, addig a 2012 még mindig műanyag. A tápkábel mind a kettőn cserélhető, de a 4010 mégis sokkal komolyabb kábelt kapott, mint a 2012. A 4010 igazán masszív megépítésű és sokkal pontosabb és precízebb munka. Ezek a külső különbségek már mutatják, hogy a minőségibb megjelenés és felépítés felárral jár, még ha apróságnak tűnő dolgok is ezek, amiket könnyen lehetne javítani. Itt viszont már érezhetően tudatos a 2012 feltűnő alacsonyabb megépítési minősége. Belülről mind a kettőben a független blokk konstrukció szerint vannak elhelyezve az audió és videó panelek. A fontosabb csatlakozókat megnézve mindenből ugyan annyit találunk a két lejátszón, ami vonatkozik az 1 hdmi out csatlakozóra is. A mai
versenyben sok érdeklődőt elriaszthat, mert elvárás a 2 hdmi out, főleg egy 3D lejátszónál. Ezek után először a használatukkal és kezelhetőségükkel ismerkedünk meg.
Denon DBP-2012UD
Denon DBP-4010UD Mindennapi használat
A távirányítókat kézbe véve semmilyen minőségi érzésünk nincs. A 2012 távirányítója sem kicsi és fura érzése van tőle az embernek, de a 4010 távirányítója már óriásinak nevezhető és még alacsonyabb minőséget képvisel. Azon kívül, hogy sötétben látszódnak rajta a gombok, semmilyen más pozitívumot nem lehet róla elmondani. Ez kellemetlen pontja mind a két lejátszónak, mert olyan távirányítójuk van, ami egyik lejátszóhoz sem illik, semmilyen árkategóriában. Ezen nehezen túllépve jöhet a Setup és különböző menük és az alapbeállítások ellenőrzése. A 2012 Setup egyszerű és vízszintesen van elhelyezve. A 4010 Setup megszokottan függőlegesen jelenik meg és úgy válthatunk a beállítási lehetőségek között.
A Setup természetesen sokkal részletesebb, sokkal több beállítási lehetőséget kínál a 4010 esetében. Itt ismét látszik, hogy két különböző kategóriáról van szó és a magasabb kategóriával több szolgáltatást kap a vásárló és jobb menüt is. Fontos, hogy mind a két lejátszónál a Setup-on kívül kell beállítani a HD hangot. Hogy ez miért van így, azt talán magyarázhatja, hogy a Setup egyik lejátszónál sem transzparens. A 4010 kilép a filmből, ha akkor szeretnénk valamit állítani a Setup-ban, de utána szépen és gond nélkül visszalép. Addig a 2012-nél egy trükköt kell alkalmazni, ha film közben szeretnénk állítani valamit. A távirányítón a Mode gomb lenyomása után – ekkor megjelenik egy beállítási ablak – a Setup gomb lenyomásakor nem lép ki filmből. Ha nem nyomjuk le előtte a Mode gombot, akkor egyszerűen kilép a filmből és teljesen az elejétől kell kezdeni. Mind a két lejátszónál a 24p beállítást (HDMI Mode), a felbontást (Resolution) és a HD hangot (Mode->HD Audio Output kiválasztása) menün kívül tudjuk állítani, ami nem zavarja a film lejátszását. A felbontás és 24p beállítás a 2012-nél csak a lejátszó kijelzőjén jelenik meg, addig a 4010-nél már a képernyőn is látszik
mit állítunk be. A 2012-nél már ismét tapasztalhatóak a direkt egyszerűsített megoldások, amik mind a használatát nehezítik és határozottan befolyásolják a felhasználói élményt. Viszont mind a két lejátszó biztosít képbeállítási lehetőséget. A távirányítón a Picture Adjust gomb lenyomásával egy transzparens menübe jutunk, ahol 3DN, BNR, CONTRAST, BRIGTHNESS, ENCHANCER, GAMMA CORRECTION, SHARPNESS, HUE(COLORE TONE), CHROMA LEVEL, SETUP LEVEL, WITHE LEVEL, BLACK LEVEL, H. POSITION, V. POSITION állíthatók akár a film közben is, minden gond nélkül.
A 2012-nél érdemes kiemelni, hogy néhány másodperc alatt startra kész miután bekapcsoljuk, addig a 4010-nek nagyon hosszú idő kell ehhez. Ez betudható évjárat különbségnek, de mivel még forgalomban van a 4010, jó lenne orvosolni egy firmware frissítéssel. Ez annyira zavaró, ezért ki kell emelni, hogy a 2012 hamarabb jut el egy blu-ray menüjébe, mint ahogy a 4010 elkezd egy CD-t lejátszani. A 4010-nek ez egy olyan tulajdonsága, ami fölött nem lehet szemet hunyni. Ez a lejátszók tesztelése közben is sokszor gondot okozott, hiszen ugyan azt a forrást a két lejátszón megnézni és meghallgatni idő volt. Először mindent a 4010-esen kezdtünk és utána a 2012-n folytattunk, mert úgy még kezelhető volt. Egyébként már az ember elfejtette volna mit látott és hallott. De vannak még különbségek. Attól függetlenül, hogy a 4010 minden értelemben lassú, sokkal stabilabb és sokkal jobban reagál akár a távirányítóra, akár a lejátszón lenyomott gombra is. A 2012-t össze lehet zavarni, ha egy blu-ray filmben össze-vissza tekerünk, sokszor és gyorsan jelenetet váltunk előre és hátra is, megállítunk és újraindítunk, vagy csak ki/be lépünk a Setup-ba (persze a már említett trükkel). Ilyen extrém használattól a 2012 akár elveszítheti a képet, a hangot, vagy egyszerűen teljesen lefagyhat. Gond nélkül lehet újra indítani és normál használat mellett, egyszer sem volt vele gond, de kizökkenthető. A 4010 gond nélkül bírta az extrém használatot is. A 2012-nél sokkal határozottabban kell megnyomni a távirányítón és magán a lejátszón is a gombokat, hogy azt csinálja, amit szeretnénk. A 4010 a könnyedebb mozdulatok után is reagál mindenre. A 2012 egyik furcsa megoldása, hogy a lejátszó bekapcsolása után, a tálcát nem lehet a Play gomb megnyomásával becsukni, hogy ezzel azonnal elkezdje a lejátszást (ez CD-re vonatkozik, mert BD és DVD lemezeket a tálca normál becsukása után is azonnal elkezd lejátszani), hanem először be kell csukni és csak utána lehet elindítani. Itt is csak úgy, hogy a becsukás és az elindítás között várunk egy picit. Ha egymás után lenyomjuk a két gombot, akkor csak becsukódik és vár. Ezt csak bekapcsolás után csinálja. Ha már túl vagyunk az első kinyitáson és becsukáson, utána már lehet a Play megnyomásával is becsukni és azonnal el is kezdi a CD lemezt játszani. De hasonlóan a Setup trükkös megjelenítésére itt is van megoldás. Ha nem a tálca kinyitásával és normál bekapcsolással indítjuk el, hanem a lejátszón vagy a távirányítón a Play gomb lenyomásával, akkor a tálca közben kinyitható és Play gombbal be is csukható és a CD már indul is. Sőt, ilyenkor már a tálca sima becsukásával is elkezdi lejátszani a CD lemezt. Azt is megfigyeltük, hogy ha lejátszóban CD van és úgy kapcsoljuk be, majd kinyitjuk, akkor a Play gombbal is becsukható a tálca az első indítás után. A 4010 természetesen semmi ilyennel nem terhel minket, de olyan lassú, hogy hiába az első indításkori többlet gombnyomkodás a 2012-n vagy a trükkök felismerése, akkor is nagyon le van maradva. Az elég hosszú ismerkedés után, most már itt az ideje, hogy hallgatózzunk végre!
Audio élmény
Mind a két lejátszó már olyan kategóriát képvisel, amiben az ezt választók elvárják, hogy minőségi szinten tudjanak zenélni. Szinte alapkövetelmény a sztereó teljesítmény, így nagy érdeklődéssel indult a fülelés. Amit tudni lehetett előre, hogy 4010-ben 192kHz/24 bit DAC és Advanced AL24 speciális jelfeldolgozással kényeztet minden csatornán, addig a 2012-ben már 192kHz/32 bit DAC dolgozik minden csatornán, de nem tudja a Denon különleges AL24 technológiáját. Az Advanced AL24 technológia fokozza a dinamikus tartományt és a térinformációkat, ezáltal optimalizálva a különböző árnyalatokat. Így ez még inkább fokozta az érdeklődést, hogy mit jelent ez a valóságban? Sztereó hangban két fontos hallható különbség van a lejátszók között. Az egyik, hogy a 4010 nagyon szimmetrikusan és nagyon pontosan középre pozícionálja a sztereó képet. Sőt, ez a pontos és már szabványosnak nevezhető sztereó hang egész távolról is jól érzékelhető, vagyis tényleg nagy dinamika és nagy tér jellemzi. Ezzel szemben 2012 semmit nem tesz középre, hanem egy széles színpadképed ad, sokkal inkább elnyújtja azt. Persze ha nagyon közel helyezkedünk el a hangfalakhoz, akkor akár érezhetjük azt, hogy minden pontosan középen van, de egyébként egy nagyon széles térrel dolgozik és semmit nem akar középre tenni. A dinamika így sokkal nehezebben hasonlítható össze, mert a széthúzott tér egy nagyon pontosan középre fókuszáló térrel összevetve egész más dinamika érzetet ad. Vannak olyan zenei felvételek, ahol jobbnak tűnik, ha minden középre van igazítva és vannak olyanok, amikor kimondottan jól esik, hogy nem. A színpadkép viszont részleteiben így változik is. A 4010 nagyon tisztán szól és nagyon letisztultan, de nem tünteti el az apró részleteket, csak a háttérbe helyezi őket, nem emeli ki, nem hangsúlyozza. Azt is lehetne mondani, hogy a lényegre koncentrál, de közben figyelmes marad. Ezzel szemben a 2012 semmire sem helyez hangsúlyt, ezért minden egyformán hangsúlyos, ez viszont nagyon természetes élményt nyújt. Itt már persze inkább az ízlés dönt, hogy kinek mikor és melyik tetszik jobban, mert a két lejátszó dinamikája és részletező képessége füllel meghallgatva inkább azonos, mint eltérő. Képes libabőrős lenni a hallgatója mind a kettőtől, ha zenélnek. Az első igazán pozitív élmény a lejátszók hangja, a két különböző, de mégis minőségi megközelítés. A mozi hang már sokkal inkább erősítő függő, ott nem lehet kihallani hasonlóan nyilvánvaló különbségeket a lejátszók hangja között. De ez a két Denon lejátszó kedvezhet azoknak, akik visszafogottabban is moziznak, mert a lejátszók, nagyon részletes surround hangot adnak, még visszafogottabb hangerőn is.
Vizuális élmény
Először a DVD képminőséggel ismerkedtünk meg. Három film volt terítéken, hogy biztosan meggyőződjük a képességeikről. Először Az utolsó kínai császár (The last emperor, 1987) kezdő jelenetsorait figyeltük meg. Source Direct módban mind a két lejátszó képe határozottan zajos, nagyon elmosódott. Főleg az emberi arcok vesznek homályba, a közeli képeknél a bőr inkább emlékeztet egy francia impresszionista carpe diem éjszaka utáni első ecsetvonásaira, mint egy filmre. A sor folytatódott Az óceánjáró zongorista legendájával (The legend of 1900, 1998).
Ott is a kezdő jelenet az izgalmas. Sötét utca kép, lépcsők, óvatosan megvilágítva. Elindul a kamera szépen lefelé és az egész kép hullámzik és inkább már elfordul az ember, annyira zavarja a sok zaj. Ahogy a kamera mozdul az egész kép külön életet él. Még mindig Source Direct módban vagyunk. Elég elszomorító a látvány. Végül, már félve a Taxi sofőr (Taxi driver, 1976) kerül képernyőre. A kezdő jelenetre figyelünk ismét. Jellegtelen színek, életlen minden és a közeli Robert De Niro arc könnyfakasztó minőségben tárul elénk. Akkor jött a következő lehetőség, hogy mindent újra meg kell nézni de most már 1080p-re konvertálva. Mind a két lejátszó át lett állítva (Resolution->1080p) és mintha kicserélték volna őket. Olyan minőséget produkáltak ezeken az anyagokon, amikor át lettek állítva, ami minden DVD gyűjteménnyel rendelkezőnek megdobogtathatja a szívét. Az arcok kitisztultak, a kép határozottan élesedett, a mozgások folyamatosabbak lettek, a színek élénkebbek, a
zaj pedig szinte minimális lett. Az óceánjáró zongorista kezdő jelenetében a lépcsők élei nem hullámozták és vibráltak a kameramozgás ellenére sem, úgy láthattuk, ahogy azt kell. A Taxi sofőrben Robert De Niro arca nem csak kitisztult, hanem igazi bőr textúrát láthattunk. Megkönnyebbülve vettük tudomásul, hogy a Denon lejátszói kimagasló minőségben képesek konvertálni. Mind a 4010 és 2012 egyformán teljesített. Ez azért is lényeges, mert felső és közép kategóriás blu-ray lejátszót általában olyanok választanak, akik lemezeket néznek és hallgatnak otthon. A CD mellett a DVD lejátszása nagyon fontos. A 2012 pedig hozta a nagytestvér szintjét, ezért ebben nem kell kompromisszumot kötnie annak, aki ezt választja.
A blu-ray lemezek képével már nincs ennyi nehézség. Ott Source Direct módba kell állítani mind a két lejátszót, 24p-t be kell kapcsolni és a megjelenítőn is be kell állítni, hogy támogassa a 24p-t. Ha minden rendben be van állítva, semmi problémát nem fogunk tapasztalni. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy ha jelenetet váltunk, pörgetünk, a 24p megjelenítés egy pillanatra akadozhat. Utána persze minden helyre áll és folyamatos lesz. A két lejátszó képe között talán műszerrel lehetne különbséget tenni, de szemmel nem. Nagyon tisztán és gazdagon ábrázolják a filmek világát. Látványosak a finom színátmenetek és a kontraszt, a kép mélysége az űr jeleneteknél pl. A bolygó neve: Halál (Aliens Special Edition ,1990) blu-rayen. Beyoncé I am…Yours turnéjának Las Vegas-i koncert blu-ray induló képei hasonlóan élményszerűek, ahogy a sötét koncert terembe belép az énekesnő és a közönségen keresztül jut el a színpadig. Itt már nagyon látszik, hogy a lejátszók nagyon élesítik a képet. Ha a megjelenítő is éles képet ad vagy arra van állítva, az már soknak tűnhet.
De ez ízlés kérdése, hiszen vannak, akik kimondottan a tűéles képvilágot kedvelik. A természetes képeknél és színvilágnál kellemesen hat a szemünkre az 50-es/60-as évek Amerikája a Csillogó fekete lemezekben (Cadillac Records, 2008) és az egyedi képeket felvonultató Benjamin Button különös
életében(The Curious case of Benjamin Button, 2008). Nem maradhat ki a sorból az Apocalypto (2006) naturális mozis megközelítése sem. A közeli gyerek képek, az emberei arcok olyan élethűek, hogy nem nehéz belemerülni a filmbe. A lejátszók képminősége ismételten azonos. Talán nem véletlenül, mert technikai leírás szerint, a 2012 mindent tud képben, amit a 4010. De a jobb felépítettség miatt a 4010 sokkal csendesebb, szinte hangtalanul teszi a dolgát. Semmi extra Lemezjátszókról van szó, ezért túl sok különleges megoldásra nem érdemes számítani. A Denonnál ez még mindig a piaci átlag alatti szintet jelenti, ezért médialejátszó képességeik nincsenek. Még ha a 2012 elboldogul hálózatokkal, de igazából semmi olyat nem játszik le, amire igazán szükség lenne. Hasonló a helyzet a 4010-zel is. A FLAC-ot sem ismerik, ez nagy hátrány a mai piacon. Ma már több neves gyártó támogatja ezt a formátumot, de a Denon a lejátszóiban nem. Talán azért nem, mert az erősítőik már tudják, de ez még akkor sem ad felmentést. Még az írott lemezekkel is vigyázni kell, mert a Denon érzékeny rá. Fontos kiemelni, hogy 2012-nél ma még nincs magasabb kategóriás 3D lejátszója a Denonnak. A 4010 különleges tulajdonsága viszont a Denon Link megoldás, amivel jitter mentesen lehet jelet továbbítani hdmi csatlakozón keresztül. De csak akkor lehetséges, ha egy ilyen megoldást nyújtó Denon erősítőt használunk. A 2012 pedig internetre csatlakoztatva lejátszik YouTube videókat, amit a Home gomb lenyomásával a Home menüben érünk el. Különvélemény A két lejátszóból lehetne egy igazán jó, de külön-külön meg vannak a hátrányaik. Ha távirányítóktól eltekintünk, a 4010 lassúsága az egyetlen, de nagyon zavaró tulajdonsága. A nem transzparens Setup és a filmből való kilépés megszokható, de akkor sem felhasználó barát. Ennek ellenére viszont nagyon masszív és minden porcikájában a minőséget sugallja a tulajdonosának. Addig a 2012 ennek csak félmegoldását kínálja a külső megjelenésével és hangosabb működésével. Szerencsére nagyon gyorsan üzemkész a 2012 és gyorsan betölti a lemezeket, de a menüje és használata nem mindig kényelmes. A Denon érezhetően túlzásokba esett a közép kategória minőségét és kezelhetőségét „direkt” csökkentő megoldásaival. Az 1 hdmi out egy 3D lejátszón pedig már kevés. De ahol nem kötöttek kompromisszumot az a kép és a hang minősége. A két kategóriánál itt már elmosódnak a határok, amiben nagy szerepe lehet a 2012 későbbi megjelenésének. Ez persze nem feltétlenül kárpótolhat mindenért - mert a felhasználói élmény egy lejátszónál döntő fontosságú a mindennapokban - de legalább megnyugtató érzés a minőségi hangra és képre vágyóknak. Komoly teljesítményt kínál a Denon azoknak, akik ma még mindig lemezjátszót szeretnek otthon használni. A verseny nagyon szoros és sok apróságon múlhat, hogy ki mit választ. A Denon magasra teszi a mércét, de ő sem kínál minden igényt kielégítő megoldást.
