Hírlevél XIV. évfolyam 188. szám – 2009. december A BácsKiskun Megyei Önkormányzat Közművelődési Szakmai Tanácsadó és Szolgáltató Intézetének információs havilapja Pilinszkydíj 2009
2009. december 9én 13 órától ünnepélyes keretek közt került sor az ez évi Pilinszkydíjak átadására intézetünkben. A Pilinszky János Alapítvány létrehozóinak szándéka, hogy évente egyszeri alkalommal díjazásban részesítse azokat a BácsKiskun megyében élő és dolgozó pedagógusokat, írókat, költőket, művészeket és újságírókat, akik munkásságukkal, életművükkel és kiemelkedő alkotásaikkal hozzájárultak a nemzeti kultúra értékeinek/emlékeinek védelméhez és fejlesztéséhez, a köz és magánerkölcsök nemesítéséhez és ezért közmegbecsülésre méltók. A Pilinszky Alapítvány 2009 ben három díjat ítélt oda: Bodri Ferenc grafikusművésznek, Kovács László fazekasmesternek és Lovrityné Bóta Klára pedagógusnak. A díjátadó ünnepi műsora a következő volt:
W. Popp: Staccato Fantasia című művét fuvolán adta elő Horváth Brigitta, zongorán kísérte Kovács Levente, az M. Bodon Pál Zeneiskola növendéke és tanára, majd Pilinszky János versét Molnár Rebeka, a Katona József Gimnázium tanulója szavalta el.
Az alapítvány elnöke, Imre Károly köszöntő beszéde után Pilinszky idézeteiből olvasott fel, majd a kitüntetettek laudációja és a díjak átadása következett. A díj oklevélből, plakettből és ajándék Pilinszky kötetből állt. A rendezvényt pezsgős köszöntés és állófogadás zárta.
Kovács László, Lovrityné Bóta Klára, Bodri Ferenc díjazottak
Bodri Ferenc grafikusművész
Minden kedves olvasónknak boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag újévet kívánunk!
A díjazottakról:
Bodri Ferenc festő és grafikusművész 1943ban született Kecskeméten. Mestere Fónyi Géza volt. 1974ben elnyerte a BácsKiskun Megyei Tanács művészeti ösztöndíját. Alkotói pályája elején táblaképeket festett, melyek meghitt, bensőséges hangulatot és harmóniát árasztanak. A 70es évek közepétől készít irodalmi művekhez illusztrációkat, József Attila költeményeihez készített munkái a legérettebb alkotások. Önkritikus, saját munkájával mindig elégedetlen habitusát jól mutatja, hogy József Attila Eszmélet című versének illusztrálásához háromszor, három önálló sorozatban fogott hozzá. Csukás István és Nagy László verseihez, valamint Katona József Bánk bán című munkájához is készített rajzokat. Műveit 1964től számos egyéni és csoportos kiállításon tekinthette meg a közönség, illusztrációi megannyi verseskötetet díszítenek. folytatás a 8. oldalon...
Bemutatjuk A munkáidat elnézve pont ez a dolog mutatkozik meg. Értékes, hagyományokból táplálkozik, de a mai életben is használható. Erre törekszem, de sajnos sokszor azt kell tapasztalnom, hogy, ha valami nem autentikus, az például a zsűrizéseknél sokkal rosszabb pozícióból indul. Több munkám is volt, amit azért nem zsűriztek le, mert szerintük nincs hagyománya, nem azt nézték, hogy kitaláltam valamit, ami a hétköznapi életben használható és még esztétikai élményt is ad. Azt hiszem a zsűrik általában valami lezárt dologhoz ragaszkodnak. Nekem viszont nagyon szimpatikus, ha egy ilyen tárgy használható is. Engem sem zavar különösebben, ha ilyen minősítéseket kapok. Kereslet van rá, és élvezem, hogy ilyeneket készíthetek. Ódzkodsz a kizárólag dísztárgyak készítésétől?
Nem. Csináltam én ilyeneket is korábban, ezt is meg kell tanulni. A baj ott van, ha valaki még hetven évesen is csak itt tart. Arról nem is beszélve, hogy minden fában van valami. Meg kell adni neki, hogy az ki is jöjjön belőle. Megismerni annak az adott fának az anyagát, szerkezetét, meglátni, hogy mi készülhet belőle. Semmit nem jó beleerőltetni. Hogyan jutottál el idáig?
Tar Péter fafaragó
A fafaragás ilyen csendes, tanyasi környezetet igényel?
Rengeteg munkával, gyakorlással. A furcsa az, hogy sokszor munka közben meditatív állapotba kerülök, teljesen kizárok mindent, és amikor visszazökkenek látom csak, hogy mit alkottam. Ahhoz viszont, hogy eddig valaki eljusson, nagyon szeretni kell azt, amit csinál.
Én elvoltam a városban is, a Szalagházban laktam az ötödik emeleten, de itt azért más. A gyerekek is itt nőttek fel. Mi az eredeti szakmád?
Épületlakatos vagyok, meg hegesztő és gépdaru kezelő. Eredetileg asztalosnak készültem, de oda akkoriban nemigen vettek fel senkit. A fa iránti szerelem vitt a fafaragáshoz?
Valószínűleg. Volt régen a szomszédunkban egy részeges asztalos, nála sertepertéltem mindig, ott tanultam az alapokat. A fa illata ejtett rabul már akkor is.
Úgy látom, hogy te az az ember vagy, aki nem csak tehetséges, hanem azt is tudja, hogy hogyan aknázza ezt ki, hogyan tudja értékesíteni az elkészített termékeket. Véleményem szerint nem elég a tehetség, hanem először is azt kell kitalálni, hogy hogyan tudok olyan dolgot készíteni, ami nem szokványos, amire odanéznek például egy vásárban. Csak így működik.
2
XIV. évfolyam, 188. szám, december
Bemutatjuk Ez látszik is a munkáidon, azt hiszem mondhatjuk, hogy voltaképp szakrális tevékenységnek az eredménye.
Igen. Én hiszek abban, hogy valaki súgja nekünk, hogy mit kell csinálni. Amit valaki megérdemel, az úgyis eljut hozzá. Volt mestered? Szellemi vezetőd?
Igen. Mikor még katona voltam, akkor ismerkedtem meg egy barátom nagybátyjával, Kopjás Misi bácsival, aki szintén faragott. Tőle nagyon sokat tanultam. Aztán volt olyan is, hogy egy másik mester elzavart, mikor meg akartam látogatni, tanulni tőle. Nem vagyunk egyformák. De Géró Gyuritól, Kerekes Feritől is sokat tanultam. Mindent a saját arcodra formálsz?
Igen. Sok újat nem lehet kitalálni, viszont alakítani a saját ízlésünk, egyéniségünk szerint bármit lehet. Mondtad, hogy mindig elgondolkodsz azon, hogy mire lehet szükség, mégis hogyan lehet ebből megélni?
Szerencsével. Rengeteg olyan munkám van, amit nem adok el, mert nincs szívem tőle megválni. Úgy gondolkodom ezeknél, hogy mondjuk eladok egy általam faragott botot 20.000 Ftért, amit 45 vásárlás alatt elköltök, és akkor se botom, se 20.000 forintom nincs. Akkor inkább maradjon meg az a bot. Mi az amit eladsz?
Furulyát meg nádsípot. Szerencsére minden évben
XIV. évfolyam, 188. szám, december
3
Bemutatjuk születnek új gyerekek, akiknek erre van igényük. Tanítványaid, követőid vannak?
Igazi tanítványaim nincsenek. Olyanok vannak, akik megláttak valamit és az megtetszett, és így kezdtek el vele foglalkozni. Inkább én tanulok másoktól, még sokszor a kisgyerekektől is. Úgy tudom, hogy a spiritualitás felé is vonzódsz. Hogyan indult ez? Mikor még gyerekek voltunk, a nővéremnek egyszer nagyon fájt a feje. Szerettem volna segíteni, a fejére tettem a kezem, és láttam magam előtt, ahogy elszakadnak a fájdalom szálai, és el is múlt neki. Ekkor kezdtem ezzel foglalkozni. Most már tudatosan alkalmazom, használom a képességeimet. Ez a képesség öröklődik vagy átadható?
Nem tudom, nem hiszem. Még nem próbáltam. Fejleszteni lehet, bár nem korlátlanul. Van olyan ismerősöm, aki sokkal nagyobb képességeket kapott, mint én. Ő nem csak érzi, hanem látja is, hogy mi történik. Én idáig sosem tudnék eljutni, de talán azért van ez így, mert ahhoz nagyon erős lélek kell, hogy ezt valaki el tudja viselni. Köszönöm a beszélgetést. Örülök, hogy megismerhettem egy ilyen sokoldalú embert.
4
XIV. évfolyam, 188. szám, december
P á l y á z a tajánló "Karácsony Sándor emlékére" szakalapítvány pályázati felhívása
Célja: a helyi hagyományok feltárását és a hagyományokon alapuló művelődési igények kielégítését megvalósító kulturális közösségek, egyesületek támogatása. Pályázhatnak: a helyi hagyományokra épülő, újjászerveződő közösségek, egyesületek, alkotóműhelyek, amelyek tevékenységüket az adott település, lakóterület vagy kistérség kulturális igényeinek kielégítése érdekében végzik. A 2010. évi pályázatokban azokat a programokat támogatjuk, amelyek: Az adott település hagyományait dolgozzák fel és mutatják be kiadványokban, kiállításokon, Bemutatják, hogy a népi, népművészeti hagyományok miként élnek tovább településükön, Azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fiatalok, gyerekek helyismeretét, lakóhelyükhöz való kötődését erősítik. Támogatjuk továbbá az új helytörténeti, hagyományőrző és értékvédő szervezetek kezdő lépéseit, első programjait. Az alapítvány nem támogat egyéni pályázatokat, önkormányzati iskolákat, állami és önkormányzati intézményeket. Nem támogatunk fesztiválokat, külföldi utakat, eszköz beszerzéseket és nagy értékű beruházásokat. A pályázat feltételei: a pályázatokat csak pályázati űrlapon lehet beküldeni, amelyet 2 példányban, hiánytalanul kitöltve kell eljuttatni az alapítványhoz. Az adatlap mellett legfeljebb 2 oldalnyi terjedelemben írják le a csoport helyzetét, működésének jellegét és eddigi tevékenységüket. A pályázatnak tartalmaznia kell a támogatandó tevékenység részletes leírását, a megvalósításban résztvevők és a programokba bevontak körét és a felhasználásra vonatkozó tételes költségvetést. A költségvetésben tüntessék fel a más forrásból kapott vagy igényelt támogatást és a saját hozzájárulást. Egy pályázatra legfeljebb 150 ezer forint támogatás igényelhető. Egy pályázó csak egy pályázatot nyújthat be.
A pályázat benyújtásának határideje: 2010. március 20.
ÁLTALÁNOS PÁLYÁZATI FELTÉTELEK valamennyi szakalapítvány felhívásához Pályázatot csak alapítványi pályázati űrlapon, a szükséges mellékletekkel kiegészítve fogadunk el. Az űrlapok fénymásolhatók a "Kollégiumokért" szakalapítványét kivéve egységesek, minden szakalapítványi pályázathoz felhasználhatók, fénymásolhatók. Egyéni űrlapot kell kitölteni ha egy, kollektívet ha egynél több személy, csoport, intézmény pályázik. Pályázati űrlap igényelhető személyesen a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány titkárságán, (DOMUS Vendégház 1146 Budapest, Abonyi u. 10.), illetve postai úton nagyalakú, (A4es) felbélyegzett válaszboríték küldésével. A felhívásokat az INTERNETEN http: //www. prof. iif. hu/prc alatt is közzétesszük, ahonnan a szükséges pályázati űrlapok is letölthetők. A teljes pályázati anyagot beleértve az olvashatóan kitöltött, aláírt űrlapot is 2 példányban, különkülön összetűzve kell benyújtani; postai úton, vagy személyesen a titkárságon, legkésőbb a beadási határidő napján. Az űrlap jobb felső sarkába be kell írni a megpályázott szakalapítvány nevét. Amennyiben a formális feltételek nem teljesülnek, a pályázat automatikusan kizáródik. Pályázati anyagok megőrzése, illetve visszaadása nem áll módunkban. Pályázatot, vagy annak utólagos kiegészítését a határidő lejárta után nem fogadunk el. A korábban már támogatásban részesített pályázók újabb pályázatot csak akkor nyújthatnak be, ha elszámolási (beszámolási) kötelezettségüknek eleget tettek. A fentiekkel kapcsolatban érdeklődni lehet az alapítvány titkárságán személyesen, vagy a 3433913, 3439706 számú telefonon hétfőtől csütörtökig 1015 óráig, pénteken 1012 óráig.
XIV. évfolyam, 188. szám, december
"Klebelsberg Kuno emlékére" szakalapítvány pályázati felhívása Célja: az idegen nyelvi képzés és idegen nyelvű kiadványok készítésének támogatása. Pályázni lehet az alábbi tevékenyságekre: 1. Az Európai Unió gondolatköréhez illeszkedő, a magyar kultúrát, valamint a magyar és az európai kultúra kapcsolatát bemutató tudományos művek: tanulmányok, folyóiratcikkek, könyvek idegen nyelven való elkészítésére, idegen nyelvre történő fordítására, illetve megjelentetésének előkészítésére. 2. A felsőoktatás területéről az idegen nyelvi tanszékek munkatársainak kutató és oktató munkájához ösztöndíjak biztosítására. Pályázhatnak: egyének, munkaközösségek, intézmények. Szakmai életrajzát, két elismert pályatárs ajánlását kérjük a pályázathoz csatolni. Kiadókat, kiadási költségeket, valamint technikai fejlesztéseket a kuratóriumnak nem áll módjában támogatni. Az egy pályázattal elnyerhető támogatás egyéni pályázat esetén maximum 200 000 Ft, kollektív pályázat esetén maximum 300 000 Ft.
A pályázat benyújtásának határideje: 2010. február 23. ÁLTALÁNOS PÁLYÁZATI FELTÉTELEK
valamennyi szakalapítvány felhívásához Pályázatot csak alapítványi pályázati űrlapon, a szükséges mellékletekkel kiegészítve fogadunk el. Az űrlapok fénymásolhatók a "Kollégiumokért" szakalapítványét kivéve egységesek, minden szakalapítványi pályázathoz felhasználhatók, fénymásolhatók. Egyéni űrlapot kell kitölteni ha egy, kollektívet ha egynél több személy, csoport, intézmény pályázik. Pályázati űrlap igényelhető személyesen a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány titkárságán, (DOMUS Vendégház 1146 Budapest, Abonyi u. 10.), illetve postai úton nagyalakú, (A4es) felbélyegzett válaszboríték küldésével. A felhívásokat az INTERNETEN http: / / www. prof. iif. hu/ prc alatt is közzétesszük, ahonnan a szükséges pályázati űrlapok is letölthetők. A teljes pályázati anyagot beleértve az olvashatóan kitöltött, aláírt űrlapot is 2 példányban, különkülön összetűzve kell benyújtani; postai úton, vagy személyesen a titkárságon, legkésőbb a beadási határidő napján. Az űrlap jobb felső sarkába be kell írni a megpályázott szakalapítvány nevét. Amennyiben a formális feltételek nem teljesülnek, a pályázat automatikusan kizáródik. Pályázati anyagok megőrzése, illetve visszaadása nem áll módunkban. Pályázatot, vagy annak utólagos kiegészítését a határidő lejárta után nem fogadunk el. A korábban már támogatásban részesített pályázók újabb pályázatot csak akkor nyújthatnak be, ha elszámolási (beszámolási) kötelezettségüknek eleget tettek. A fentiekkel kapcsolatban érdeklődni lehet az alapítvány titkárságán személyesen, vagy a 3433913, 3439706 számú telefonon hétfőtől csütörtökig 1015 óráig, pénteken 1012 óráig.
5
Hírek, aktualitások A Petőfiév tiszteletére közölt esszéíró pályázatunk nyertese Herbály Jánosné. Az általa beküldött írást olvashatják: Herbály Jánosné: „Az én Petőfim” (Bebenézök a bugaci csárdába…”) Csillag született a magyar égen azon a szilveszter éjjelen 185 évvel ezelőtt, csillag; mégpedig üstökös. Így mondta nagymamám, aki engem felnevelt. Gyermekkorom első irodalmi élményeihez tartozik az esti mesék mellett gyönyörű versek hallgatása. Soksok verset mondott nagymamám, melyek között több Petőfi vers szerepelt. Ezek hatására első olvasmányaim is a versek voltak. Az Alföld, A puszta télen, a Hírös város az Alföldön Kecskemét, hallgatásakor, olvasásakor képzeletemben megjelent: „Kiskunságnak száz kövér gulyája…” vagy: „mire elér szeme a túlsó határra, leesik fejéről véres koronája.” és „Bebenézök a bugaci csárdába…” Kisiskolás korom első versmondása is maradandó emlék: A Tisza. Ilymódon nem csoda, ha elsősorban a tájversek lettek a legkedvesebbek számomra. Tanáraim korán észrevették érdeklődésemet a versek iránt, így gyakran mondhattam verseket iskolai ünnepélyeken. Petőfi szerelmi és hazafias költészete is csodálatos. A világ legszebb szerelmes versei közé tartoznak: a Szeptember végén, Reszket a bokor, mert…, vagy Fa leszek, ha fának vagy virága, melyek olvasása nagymértékben gazdagította érzelmi világomat. Petőfi nemcsak szavakban volt hazafi, magatartásával, tetteivel bizonyította magyarságát, hazaszeretetét. Bántotta az „Egy gondolat…” a szabadságvágy hatalmas ereje vitte a csatába. „Hogyha el kell veszni, nosza, Mi vesszünk el, ne a haza. Előre!” Sokat beszélgettünk születéséről és haláláról is. Nagymamámat idézem: „Tudjuk, hogy Kiskőrös és Kiskunfélegyháza vitája a legismertebb, hadd vitatkozzanak a városok és bárki, mi tudjuk, hogy Bugacon született, útközben Félegyháza és Kiskőrös között.” Akaratlanul is idéződnek bennem a következő sorok: „Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon…” és „Hova szívem, lelkem Mindig, mindenhonnan visszavisszavágyott Újra láttam végre születésem földjét, A szép Kiskunságot!” Irodalmi tanulmányaim során vált számomra példaképpé a nagy magyar költő, ki a szabadságharc hőse lett. Illyés Gyula: Petőfi c. könyvének utószavában találkoztam ezzel a gondolattal: „Mondhatjátok az édesanyának, hogy legkedvesebb fia valahol messze meghalt, nem hiszi el.” A nemzet várta haza nagy fiát, az emberek nem tudták elképzelni, hogy Petőfi, a „mi Petőfink” meghalt. Nagyon megható és különös élmény volt számomra a Kiskunfélegyházán álló Petőfiszobor ideszállításának 100. évfordulóján, az előadó ünnepi beszédében méltatta a lánglelkű költőt: „500 évenként születik ilyen zseni, mint a mi Petőfink – mondta. Én hiszem, hogy így van. Kecskeméten az Állami Tanítónőképzőben érettségiztem, utána gyakorlóévre Fülöpszállásra helyeztek, aminek igen örültem, mert nagyon kedves fogadtatásban részesültem.
6
Sajnos azonban két nap múlva népgazdasági érdekből áthelyeztek Kaskantyúra, ezért akkor igen bánatos lettem. (Ettől függetlenül sok kedves barátom volt a két év alatt, amíg ott tanítottam, szép emlékeim maradtak.) Az áthelyezésem miatt bementem Kiskőrösre, a Járási Művelődési Osztályra, hogy elmondjam, Fülöpszálláson szeretnék maradni. Az osztályvezető azt kérdezte tőlem: „Akar tanítani? –Igen, szeretnék! – válaszoltam. – Akkor menjen maga Kaskantyúra, ott van magára szükség!” Szomorúan ballagtam Kiskőrös nevezetes utcáján, s megláttam a szerény kis házat, ahol nemzetünk büszkesége, az én Petőfim, született. Életemben először jártam itt akkor, s meghatódva „a kis szobába toppanék” s mintha jelen lett volna Ő, a költő. Láttam verseskötetét, az asztalon, azonnal megvettem egyet, beleolvastam, s csodálatos módon teljesen megnyugodtam. Beírtam az első oldalra: „Felejthetetlen emlék legdrágább költőm, Petőfi szülőházából, Kiskőrösről. Nehéz perceimben megnyugvást ad. 1957. szeptember 4.”Ennek pontosan 52 éve. Azóta is ez a kötet a legkedvesebb könyvem. Már sárgulnak a lapjai, némelyik már ki is mozdult a helyéről, a szélei kissé csipkések a sok forgatástól. Sok „legkedvesebb” versem van e kötetből, mert egyszerűek, érthetőek mindenki számára, köztük több énekelhető, mint a népdalok, ami a legfontosabb, igazak. Petőfi versei segítettek abban, hogy érdeklődésem egyre szélesebbé vált más költők versei iránt is. Mióta nyugdíjas vagyok egyre több alkalom adódott a versmondás gyakorlására. Ebben természetesen az Országos Versmondó Egyesület versmondó versenyeire való felhívásai adnak sok lehetőséget. Még egy szép emlék. Különös szerencsémnek tartom, hogy a Kiskunfélegyházi Közművelődési Egyesület tagjaként ott lehettem azon a szoboravatáson, melyet Erdélyben, Fehéregyháza emlékkertjében állítottak a költő halálának 150. évfordulóján 1999ben. E szobor a Kiskunfélegyházi Petőfi Emlékbizottság kezdeményezésére közadakozásból jött létre, Máté István csongrádi szobrászművész alkotása. Kiskunfélegyháza ajándéka volt ez, melyet a város polgármesterének meghatóan szép avatóbeszéde kísért. Kiskunfélegyháza főterén álló (Magyarországon legszebb) Petőfiszobor pedig Erdélyből érkezett 1897ben. Kedves emlékeim sorát bővíti, hogy Székelykeresztúrban láthattam azt a házat, ahol Petőfi utolsó éjszakáját töltötte. Kertjében áll és él még az a körtefa, amit Petőfi körtefájának neveznek: „Haldoklik az öreg tanu, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik, ő látta volt Verset írni utoljára.” S itt is áll egy csodálatos, kedves kis szobor, Petőfi és Bem. A nagyra becsült, szeretett tábornok úgy jelenik meg a költő mögött, mint egy fiát féltő apa, őrangyalként. Diákkorom szeretett költője megmaradt máig is az „én Petőfim”. Költészete örök. Csillag született azon az éjszakán, nagyok között a legnagyobb: Üstökös. Olyan fényt hagyott maga után, mely örökké ragyog a magyar égen. Beteljesült a Jövendölés: „Dicső neve költőfiadnak Anyám soká, örökkön él”
XIV. évfolyam, 188. szám, december
Hírek, aktualitások „Építő közösségek BácsKiskun megye három kistérségének 15 településén”
Intézetünk konzorciumi partnerségben pályázatot nyújtott be a TÁMOP 3.2.3as jelű pályázati felhívásra. A benyújtott pályázat megközelítőleg 80 millió forintot nyert. A pályázati munka 2009. október 15én elkezdődött Intézetünknél és a partner településeken. Programunk célja a közművelődési intézményrendszer fejlesztése, a közoktatás hatékonyságának növelése a közművelődés eszközeivel, az iskoláskorúak bevonása új tanulási formákba és a hátrányos helyzetben élő felnőttek részvételének megteremtése az élethosszig tartó tanulási folyamatba. A közművelődési szakemberek részére olyan képzéseket szervezünk, melyek kompetenssé teszi őket a felnőttképzés formális, nem formális és informális alkalmainak helyi megteremtésére. A gyermekek részére képzéseket, szakköröket, táborokat valósítsunk meg, melyek növelik képességeik felismerését és erősítését, motivációit, együttműködési készségeket. Emellett közvetlen cél a helyi társadalom hátrányos helyzetű csoportjainak olyan helyzetbe juttatása, amelyben azon kompetenciái növekednek, melyek az önálló problémamegoldást segítik, saját sorsuk felőli tudatosságot növelik. A hátrányos helyzetben lévők életlehetőségeit segítjük informatikai és nyelvi ismeretek nyújtásával, hozzájárulva munkaerőpiaci integrációjukhoz. A képzéseken való részvétel hosszabb távú eredménye a tanulási motiváció növelése, a tudás hasznosságának elismertetése. A társadalmi beilleszkedés elősegítése, helyi aktivitás növelése, képesség a település életében való részvételre szintén célunk, mely által a települések megtartó, gazdasági ereje növekszik. A munka során konzorciumi partnerünk a kiskunmajsai Városi Művelődési Központ és a jánoshalmi Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület. A konzorciumi partnerek székhelyén kívül az alábbi helyszíneken valósítjuk meg programunkat: Ágasegyháza, Apostag, Baja, Fülöpháza, Kalocsa, Kecel, Kecskemét, Kerekegyháza, Kunbaracs, Lakitelek, Mélykút, Tiszakécske, Városföld
XIV. évfolyam, 188. szám, december
Tisztelt Olvasók!
Könyvtárunk decemberi nyitva tartása a következő: 17én és 19én ZÁRVA 18án 811 ig, 21én és 22én 1316ig, 23án 813ig NYITVA 24, 25, 26,27én ZÁRVA 28án és 29én 812ig, 30án 813ig NYITVA 31én, és január 1, 2, 3án ZÁRVA Boldog Ünnepeket kívánok: kiss anna
Kedves olvasóink! Jövő évtőlHírlevelünk elektronikus formában jelenik meg. Megtalálható lesz honlapunkon, valamint kedves partnereink számára emailben is elköldjük Kérjük, hogy jelezzék az alábbi címen, mely email címre várják újságunkat: hirlevel@ bacskultura. koz net. hu Köszönettel: a szerkesztőség
7
Hírek, aktualitások
2009. évi Pilinszkydíjak átadása
folytatás az első oldalról
Kovács László fazekasművész Kovács László 1956ban született Karcagon. A szakma kiválóságaitól tanulta a fazekas mesterséget. Szülőhelyén ismerte meg a tiszafüredi, tágabb értelemben a Középtiszai tájegység stílusvilágát. Kalocsai önálló műhelye mára alkotóházzá nőtt. Tevékenységének célja a régi kalocsai fazekashagyomány felélesztése, újraalkotása és továbbadása. Ennek jegyében aktívan szervezi a szakmai életet országos fazekas találkozók, alkotótáborok, kézműves kiállítások rendezésével. Munkáját számos elismeréssel méltatták: a Népművészet Ifjú Mestere, Népi Iparművész, a Népművészet Mestere címek, BácsKiskun Megyéért Művészeti Díj, Gránátalma díj, valamint számos országos fazekas pályázaton Nagy díj, Különdíj, 2000ben az Év Mestere cím. 19921997 között tagja volt a Magyar Művelődési Intézet Népi Iparművészeti Tanácsának. Aktív tagja a DunaTisza Közi Népművészeti Egyesületnek, valamint a Népművészeti Egyesületek Szövetségének. „A hagyományok ápolása biztosítja a gyökerekből való állandó táplálkozást, a tiszta forrást... Azzal, hogy fölvállaltam e kultúra gyakorlását, őrzését, egyben felelős is vagyok ennek továbbadásáért.” vallja Kovács László fazekasmester.
Lovrityné Bóta Klára, Kovács László, Bodri Ferenc díjazottak
Kovács László fazekasmester Imre Károlytól, az alapítvány kuratóriumának elnökétől veszi át a díjat
Lovrityné Bóta Klára pedagógus Lovrityné Bóta Klára Kecskeméten született. 1976tól tanítóként, később magyar nyelv és irodalom szakos tanárként tevékenykedett az akkori Molnár Erik Általános iskolában. Munkája során tanítványait a magyar nyelv és kultúra tiszteletére, ápolására nevelte. Az anyanyelv értékeinek védelmére kívánta felhívni a fiatalok figyelmét nyelvhelyességi versenyek szervezésével. Anyanyelvi neveléssel kapcsolatos témában előadásokat tartott a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán, illetve több publikációja jelent meg a Tanító című módszertani folyóirat oldalain. Szakmai önéletrajzából kiderül, hogy életpályáját folyamatos önképzéssel alakította, a kor elvárásainak való megfelelés igényével feladatait mindig rendkívüli elhivatottsággal és kitartással végezte. 1990ben „Eredményes Munkáért” Miniszteri dicséretben részesült. 2002ben Kecskemét Megyei Jogú Város elismerését kapta meg „Kiemelkedő nevelőoktató munkáért” címmel. Idén a „Kecskemét Városért Oktatási Díj” elismerést kapta. 2008 tól a kecskeméti Széchenyivárosi Óvoda és Általános Iskola Arany János Általános Iskolájának intézményegység vezetője.
Hírlevél
A BácsKiskun Megyei Közművelődési Szakmai Tanácsadó és Szolgáltató Intézet kiadványa Készült 500 példányban, Tiszakécskén, a Nyomtató Kkt. nyomdájában. Felelős kiadó: Imre Károly igazgató
Szerkesztő, tördelő, fotók, interjú: Petőfi Sándor László Interjú, lektorálás: Kullai Anikó
Megrendelhető az intézet címén: 6000 Kecskemét Katona József tér 8. Tel/fax: 76/481320 email:
[email protected] honlap: www.bacskultura.hu
