„Minden gondolkozást az érzékekkel kell kezdeni” (Hamvas Béla) - A Pannonhalmi borászat kritikai elemzése -
Néhány pannonhalmi bor ízének rajzi megformálása, amit a borászatban tett látogatásomkor kóstoltam. Tánczos Katalin (eg4ko2), Középületek kritikai elemzése 2010. június 10.
1
1. Borászati elıképek A borászatot mint építészeti programot sokféle képpen lehet megközelíteni. Egyrészt beszélhetünk borászatokról mint ipari épületekrıl, ahol a szılıbıl bort készítenek. Ez egy technológiát jelent, egy munkafolyamatot, és az ehhez tartozó funkcionális elrendezést, anyaghasználatot stb. Másrészt beszélhetünk a borról mint eszenciáról, mint szimbólumról, és ezzel a szakrális építészet egyik válfajába sorolható a borászati funkció. Hiszen „a bor – vörös színe miatt is – a szılıprés által újratermelt vér, vagyis a vér technológiai megfelelıje. A bor maga a rejtett élet, a gyızedelmes és titokzatos ifjúság szimbóluma, hatalmas gyızelem az idı elfolyása fölött. ”
1
Az elsı értelmezésre külföldi példa a Gantenbeini borászat épülete Svájcban (1. kép). Ennek érdekessége a téglarakásban rejlik, amelyeket számítógép segítségével generáltak, hogy az adott szılıszemek rajzolódjanak ki a homlokzaton. Mint technológia érdekes és innovatív, viszont véleményem szerint puszta formalizmus és számomra túl hatásvadász. A második értelmezésre talán a legismertebb példa a Herzog és de Meuron Dominus borászata a Nappa völgyben (2. kép). A szőrt fény sejtelmessége adja az épület szakrális jellegét. A szőrt fény motívuma a pannonhalmi borászatnál is megjelenik. A magyar példák közül a Patricius Borászatot (3. kép) választottam párhuzamul. Itt a borpincék kialakítására hívnám fel a figyelmet, amelyek hasonlóak a borászatok esetében: boltíves kialakítás, tégla alkalmazása stb. Ez a pannonhalmi borászat esetében is így van. A pannonhalmival ellentétben a bodrogkisfaludi egy parasztház építéseti rendszerét kívánja megidézni, ezért alapvetıen hétköznapibb hangulata van a pannonhalmi ünnepélyességéhez viszonyítva.
A bor kultúrtörténetével foglalkozó tanulmánykötet, sok adattal a bor szimbolizmusára: Benyák Z.–Benyák F. (szerk.) 2002. – Továbbá hasonlóképpen felhasználható: Csávossy Gy. 1994. 1
2
2. Pannonhalma és a bencések Pannonhalmán életemben kétszer jártam, egyszer az apátságot látogattam meg, ahol egyik ismerısöm végzıs diák volt, másodszor pedig kifejezetten a borászatot szerettem volna közelebbrıl megismerni. Az elsı látogatáskor az ismerısöm, aki négy évet tanult a bencéseknél, lelkesen végigvezetett a tantermeken, a kialakított szobákon, tanulókon, elpanaszolta a rend szigorúságát, a napi programot, a követelményeket, meg azt is, hogy nincsenek lányok. Viszont a 18 éves diák beszéde nem csak a korára jellemzı és várható lázadó attitődöt tükrözte, hanem, nem kis meglepetésemre a tiszteletet, a fegyelmet és a rendet. Valamint ahogyan elıadta az ismereteit az apátsági épületrıl, az egy nagyfokú tudást és intelligenciát sejttetett maga mögött. Mindezek számomra a bencés oktatás és nevelés minıségét tanusítják. Egy olyan történelmi városnak ismertem meg, amely bár lakosságát tekintve kis mérető, hírnevét és értékét a bencéseknek köszönheti, elsısorban az oktatási tevékenységüknek, az építészetüknek, és az egyházban betöltött szerepüknek. Pannonhalma akkor számomra ezeket az alapvetı értékeket képviselte. A hegy tetjén fekvı apátság méltóságteljes épülete mintegy ránehezedik a vidékre, és már a távoli autóútról tiszteletet parancsol magának. A hegy oldalán elterülı arborétum, a kápolnák valamint maga az apátsági épület meghatározó elemei a helynek, hiszen ezeknek mindenike a szorgos munkát, a tudást és a fegyelmet sugározza. Ugyanakkor ami fölöttébb lényeges, véleményem szerint, az az, hogy ugyan a bencés értékrendek lényegében ugyanazok maradtak, az eszközök, és a módszerek korszerőek. A közeg, amiben a mai diákok tanulnak ugyanaz, amiben 1802 óta tanultak a diákok, viszont a belsıt korszerősítették, felújították stb. Ugyanakkor a minden vasárnapi szentmise éppen annyira kötelezı a mostani diákoknak mint a régieknek.
3. A bor rituáléja A borászat épülete több szempontból összevág a pannonhalmi bencés értékrenddel, hiszen a fent említett értékrendek (fegyelem, rend, szigorúság) fellelhetık az épület tömegformálásában, anyaghasználatában, szerkezetében, a telepítés koncepcióban. Ugyanakkor nem akar egy tradicionális borászat lenni, ahol hagyományos technológiákkal állítják elı a bort, hanem ezzel ellentétben az bencések építtetési célja, a régi borászati hagyományuk felelevenítése mellett, a legkorszerőbb technológiák felhasználása volt. Ezzel is hasonul a bencés szemlélethez, miszerint a fejlıdés a természetes folyamat, viszont a hagyományos értékek megırizhetık. Ez a borászat esetében 3
elsısorban a tömegformálásban lelhetı fel. Az épület három nagy egységre tagolódik: a présházra, a kútra valamint a pincére. Mindháromnak megfeleltethetı egy-egy szimbólumcsoport, ami az épület szakrális jellegét adja. A présház épülete egy négy szintes földbe süllyesztett archetipikus házforma. Ezt emeli ki a homlokzat burkolat is, amely a tetı síkjával együtt befordul, és egy letisztult formát hoz létre. Ebben a házban történik a szılı bogyózása, és elıkészítése, ami korszerő, gépi technológiával készül. A kútban történik a bor szállítása a pincébe valamint ez teremt kapcsolatot a présház és a pince között, ebben kap helyet a lépcsıház és a lift. Ez a kedvenc építészeti eleme a nem építész látogatóknak. A pincében történik a bor érlelése valamint a borkóstolás. A bor rituáléjának különbözı stációi:
1. stáció: fegyelem és rend - az apátság 2. stáció: megérkezés 3. stáció: szakralizált technológia - a présház 4. stáció: út a mélybe - a kút
4
5. stáció: a bor metamorfózisa - pince, érlelés 6. stáció: érzékiség - borkóstoló terem 7. stáció: visszapillantás - kijárat
A pince látogatása csak szervezett keretek között lehetséges, elızetes programálással, ami egy rituális jelleget kölcsönöz a programnak. Ez szintén párhuzamba állítható az apátság szakralitásával. Ebben az értelmezésben a szakralitás a szimbólumrendszerek összességét, valamint a rituálékat jelenti. A bornak is egy fajta rituáléja alakul ki ebben az épületben, nem csak a borkészítés folyamata miatt, hanem a látogatók végigvezetése révén is. A folyamat a présháznál kezdıdik, a bejáratot egy elıtetıvel jelölték meg, amely funkcionális indokoltsága mellett bennem a népi építészet tornácaira emlékeztetett. Itt várakoztunk a csoport meg nem érkezett tagjaira. A következı stáció a présház, amelynek a belsı funkcionalista anyaghasználata ellentéte a külsı burkolatok az apátsághoz hasonló kialakításának. Míg a külsı burkolat a történelmiséget, a stabilitást, a nehézséget tükrözi, a belsı csupán a technológiát szolgálja. A vasbeton falak, fém lépcsık és a borászati berendezések nagy hangulatváltást jelentenek a látogatók számára. A külsı homlokzatból ítélve egy két emelet magas ablakra számítanánk, amely szőrt fényt enged be a helységbe, és szervezı eleme lenne a belsı térnek. Ezzel ellentétben ezek az elvárások meghíusulnak, hiszen a belsı térben nem érvényesül ez az ablak, helyette a vasbeton falak dominálnak. Ez enged következtetni a ház tulajdoképpeni koncepciójára, miszerint a külsı forma, a szimbólumrendszer egy, a szakralitás melletti, tartalmat rejt magába, magának a bor készítésnek a technológiáját. Ez a tartalom magasztalódik fel az építészeti gesztus által. Ám ezt a szakralitás és technológia játékot nem csupán a külsı burkolat és belsı burkolat szintjén figyelhetjük meg, hanem ez a központi gondolat jelenik meg az egész épületszervezésben. A présáz négy emelete összenyitható, a fémrács födémek síneken és kerekeken gördülnek, hogy a szılıszemeket kíméletesen juttassák el a legalsó szintig. Ez a folyamat egy bonyolult technológiai, gépi, mechanikus folyamat áll látszólag ellentétben a külsı kialakítás letisztilt formavilágával. A bor rituáléjában a következı stáció a kút tere. Ez az archetipikus forma, amely mint szimbólum kapcsolatot teremt a lent és fent világával, összeköti a fényt a sötétséggel ebben az esetben a pincével teremt kapcsolatot. A kút burkolataiban és formavilágában a présházhoz hasonló elvek figyelhetık meg. A kút mint szimbólum konkrétan jelenik meg, míg a lift és a lépcsıház, ami a technológiához kapcsolható, additív módon van elhelyezve. A kút archetipikus formája a henger 5
forma, viszont a lépcsıház és a lift együttes legkézenfekvıbb funkcionális formája a négyzetes forma, ezért alakul ki a két térbeli test eltérı jellegébıl adódó feszültség. A nem építész szemlélı, amint megfigyeltem, nem is érzékeli ezt a feszültséget, ami például a henger és a hasáb élének találkozásánál létrejön. Viszont nem építész látogató talán jobban átéli az érzést, amit a kút tere nyújtani akar, vagyis utazás a föld mélye felé, miközben közvetlen kapcsolatunk van az éggel. Élményt jelent a lent és a fent, a föld és az ég egyszerre történı megtapasztalása. Egy építész számára viszont ez a kút azért minısül minıségi építészetnek, mivel értékelendı az építészeti gesztus határozottsága, az építészeti szándék konkrét kifejezése. Számomra volt valami természetesség ennek a kútnak a kialakításában, mert amikor lifteztünk lefele azt éreztem, hogy valóban egy kútban haladok lefele, és ez szerintem pontosan abból adódott, hogy a két forma, a henger és a négyzet ennyire határozottan elkülönül egymástól. A kút belsejében érezzük, hogy a konkrét felület, amelyen lépkezünk nem a kút része, hanem egy beletett tömeg, amely pusztán funkcionális jellegő. Ez által a kút mint henger kap nagyobb jelentısséget. Ugyanezt a természetességet éreztem abban a gesztusban is, hogy látjuk a csöveket, amelyek szállítják a bort a pincéhez, valósággal szemléljük a bor útját. A kút beltere azon terek közé tartozik, amelyeknek a belsı burkolata tégla, viszont a lépcsı már fémbıl készült. A belsıépítészet szintjén azok a terek kaptak megkülönböztetett burkolatot, amelyek funkciója jelentısebb. Ilyen még például a borkóstoló terem. A pince a hegy gyomrába beásott üregben található, ahol történik a tulajdonképpeni érlelés. Vagyis a szimbólumrendszerek nyelvére lefordítva a titok, az átváltozás, a bor metamorfózisa. Ugyancsak a szimbólumok szintjén gondolkozva érdekes elgondolkodni a föld mélye, és lent szimbolikáján, mint a születés, a termékenység szimbolikája. A pincében túlnyomó részt ismét a vasbeton felületek dominálnak, kivétet képez a borkóstoló terem, amely boltíves szerkezető, és tégla burkolatú. Ez a borászati látogatás csúcspontja, ezt várja a látogató már a rituálé elkezdésekor, a présház elıtetıje alatt álldogálva. Ez a terem véleményem szerint a legérzékibb kialakítású az épületben, hiszen itt kezdetét veszi a borkóstolás külön kis rituáléja: a borszagolgatás, a szín megnézése valamint a borkóstolás. A borkóstolás nemes voltához tartozik az, hogy nem csupán egy érzékszervünket használjuk, hanem valósággal a bor lényegét kell felfedezni az italban. Ilyenkor szoktak elkezdıdni az olyan beszélgetések, hogy ki mihez hasonlítaná az ízeket, mindenki próbálja leíri, megfogamazni, szavakba önteni a bor ízeinek a világát. Ezért tartom megfelelı térnek a pince téglaburkolatát, hiszen ez az anyag a természetességet sugallja, a kézi munkát, a hagyományt, a történelmiséget, ugyanakkor a felület puritánsága a benne zajló tevékenységre hívja fel a figyelmet. 6
Ez a hely szintén szakrális helye az épületnek, ez a valódi szentélye a bornak. Eszünkbe juthat kapcsán a kora keresztény katakombák világa, a derengı félhomály, és a csoda, a titok feltárulása. Ezt a féle mámort nevezi Hamvas Béla Istennek, az érzékszervek összjátékát, érezni az ízeket, gyönyörködni a vörös különbözı színeiben, érezni a tégla egyenetlen tapinthatóságát, hallani a pincében visszhangzó léptek kopogását, és érezni a pince hideg levegıjében a nedvességet. Az utolsó stáció az üzlethelyiség, ami szintén funkcionális kialakítású. Legvégül pedig az utcára nyíló gazdasági bejárat udvarához érkezik a látogató, ami akár szolgálhatna fıbejáratnak is. Az utca felıli homlokzaton a kapuk és a nyílászárók kigondoltsága ragadott meg. Az épületen összességében nagyon kevés ablak van, azok is résszerőek, ahogyan az a présház esetében is megnyilvánul. Ezek az ablaok zárttá, introvertálttá teszik a belsı teret, ugyanakkor arra utalnak, hogy bent történik a lényeg. Az ablakok kapcsán fontos megemlítenem, hogy a présház egyetlen ablakát, amely a homlokzati burkolattal megegyezı kıvel van árnyékolva egy jó megoldásnak tartom, annak ellenére, hogy ez az ablak a teljes magasságában nem érvényesül az épület belsı terében. A kinti forma alapján elvárható fényjátéknak nyoma sincs a belsı térben. Viszont megnyerı ennek az ablaknak a nem ablakszerősége, mivel az üvegezést az árnyékolók mögé rejtették. Ez a homlokzat engem leginkább egy középkori kıfal lıréseire emlékeztet. Egy kolostor zártságát és titokzatosságát juttatja eszembe, amely ırzi magában a titkot. A kapuk pedig középkori bejáratokra emlékeztetı tömör fakapuk masszív vasalással. Itt érdemes szólnom a vasalás minıségi mivoltáról, hiszen többek között ez adja kapuknak a kapu mivoltát, és nem egyszerően ajtókról beszélhetünk. Ez a fajta masszív monumentalitás a történelmi konnotációkkal jól illik az épület ünnepélyességéhez. A pinceépület nagy része földbe süllyesztett, a tetejét képezı zöld terasz összefügg az egész domboldal kertészeti kialakításával. Ezen a domboldalon, ahogyan azt a látogatáskor megtudtam jazz fesztivált is szoktak tartani, és ilyenkor a kút tájépítészeti szerepet tölt be, hiszen ez a kert felıl is kuriózumnak számít. Az egyetlen épületrész, ami nincs a föld alatt, és a fedése is mesterségesebb fémfedés az utcára merıleges szárny. Eleinte elgondolkoztam, hogy ez is kaphatott volna zöld tetıt vagy itt is miért nem kıvel burkolták, akár csak a présház esetében, viszont a fémfedés olyan szempontból indokolt, hogy ez egy kiszolgáló épület, ennek a fontossága építészeti koncepció szempontjából messze nem a présházzal egyenértékő. A fém fedés a borászati technológiára utal, valamint a kiszolgáló jellegre. A pince többi része kertelemként viselkedik, a homlokzata támfalat képez a hegyoldalban. A kertbe vezetı lépcsı megoldását is szépnek tartom, ahogyan a támfalszerő homlokzaton kígyózik felfele, mintegy belesimulva a két síkban. 7
5. „Végül ketten maradnak: Isten és a bor” (Hamvas Béla) Az épületet elhagyva bennem a pannonhalmi borászat hagulata szervesen összekapcsolódott az apátság hangulatával, annál is inkább mert a látogatásokat az apátság megtekintésével kezdik. Így az apátság képe, értékrendje és lelkivilága akaratlanul is befolyásolja a borászatba látogatókat. Elsısorban ezért tartom sikeresnek ezt az épületet, hiszen kapcsolatot teremtett egy ennyire meghatározó épületegyüttessel mint az apátság, ugyanakkor a bencések szemléletmódját is tükrözi, az értékrendszerüket, mentalitásukat. Egyszerre hagyományos és korszerő a technológiák által. A módszer, ahogyan ennek a kettınek a kombinálása megvalósul elsı látásra talán kritizálható, ám véleményem szerint összevág a bencések mai életével. Egy történelmi épületrıl van szó, ahol hagyományos értékeket ıriznek, viszont céljuk a tudás a legkorszerőbb módszerekkel való átadása, a hagyományok tiszteletben tartása mellett. A borászat épülete is ugyanerrıl szól. Ezért váltakoznak az anyaghasználatok a belsı térben annyira hirtelen, ami által a borkészítés rituáléjának megismerése talán kicsit szakadozottá válik, mégis szerintem egy ıszinte képet ad a folyamatról, és ezáltal a funkcionalista eszméket is hirdeti. Sıt, véleményem szerint, ennek az épületnek az esetében a szakralitás és az apátsággal való köthetıség külön funkciója, speciális követelménye a helynek. „Az igazi szubsztancia, az igazi kincs mindig az, amit a burok befogad: nem a héj számít, hanem a benne lévı mandula, nem az üveg a fontos, hanem a folyadék által elıidézett mámor”.2 Ez a kijelentés jelen esetben nem csupán a szılıszemekre és a borra vonatkozik, hanem jelen esetben magára az épületre, és a magába foglalt technológiára is metaforikusan átértelmezhetı. Másodsorban a borászat tereppel való kapcsolata ragadott meg, a telepítéskoncepciójának szimbolikája, az, ahogyan a szertartásosság, a metamorfózis, a szentély, a szubsztancia gondolatai következetesen végigvonulnak a ház kialakításán. A bor és a borkészítés már önmagukban is eszünkbe juttathatja a szakralitást (lásd Hamvas esszé), viszont az apátsággal való közelség ezt a kapcsolatot is felerısíti. A présház archetipikus házformája az elıtte levı kúttal jelként áll a domboldalon az egyetemességet, az idıtállósgot hirdetve. Ezért ezt a részletét fotózzák a borászat reklámjakor. Viszont a tulajdonképpeni lényeg a föld mélyében van, a borkóstolási teremben, amelynek a puritánságát meghazudtolja a hozzá kapcsolódó értelmezési lehetıségek. A látogatók kis része hivatásos borász, viszont az, aki ide látogat valamely mértékben ért a borokhoz, és tisztelıje a borkultúrának. A honlapon, a hirdetıtáblán az úgymond „szép” tereket ismertetik: a présházat külsı
2
Bachelard G. 1999a. 119–148.; Durand G. 1977. 318–319.
8
nézıpontból, és a borkóstolási termet. Ez arra enged következtetni, hogy a látogatóknak ezek tetszenek a legjobban, holott ezek csak egy síkját mutatják az épületnek. Az épület a funkcionális kialakítású terek együttesével nyeri el a teljes tartalmát. Ezek a terek ugyan nem annyira költıiek, és a legfıbb szempontok ezeknek a kialakításában a tisztíthatóság, a borkészítési technológia elıtérbe helyezése. Viszont ezt az építészeti problémát is a terep által oldották meg: a gravitáció segítségével juttatják el a szılıt a különbözı szintekre, valamint a kútban is a gravitáció segítségével jut el a bor a pincébe. Ezáltal óvják a szılıszemeket, ugyanakkor a folyamat természetességét is megırzik az ipari korlátok között. A modernség és korszerőség ellenére a technológia nincsen túlgépiesítve.
6. „A bor és az idil” Hamvas Béla A végsı benyomásom a borászatról a korszerőség és a szentség együttes hatása volt. Érezzük a borkészítés ısi tudományának tiszteletét a korszerő technológiában is, érezzük az technika természetességét (gravitáció), a bor szentségét, a fegyelmet, az apátság méltóságteljességét, a borkultúrát, egyszóval mindazt, amit Hamvas Béla így fogalmaz: „A bornépek nem világtörténeti, hanem aranykori hagyományban élnek. Ez a magatartás a bor egyik leglényegesebb alkotóelemének, az idillolajnak következménye. A bor-országok és a borvidékek mind idillikusak.” Ugyanezt az idillt éreztem ennek a borászatnak az esetében is, amikor az ember elhagyja a borkóstoló pince hővös levegıjét, a tölgyfa hordókat és az érzéki ízeket, esetleg kicsit mámorosabb hangulatban, a végsı benyomást talán a borászat és a bencések vidám életkedve, az optimizmus, a derő és az életöröm. Mindez pedig a boriváshoz méltó szakralitás érzet és fegyelem keretei között. Itt elsısorban nem is az egyházi élet szakralitása a meghatározó érzés, hanem a borfogyasztás érzéki mivoltának a szakralitása, a természet és az élet, a borkészítés folyamatának korszerően természetes szakralitása. Errıl szól tulajdonképpen ez az épület, nagyon koherensen, tudatosan és következetesen.
Építészet: Czita Építésziroda Kft.: Czigány Tamás, Tóth Györgyi, Papp Róbert Gépész tervezık: KondiCAD Mérnökiroda Kft. Kovácsoltvas kilincsek, vasalatok: Seregi György kovácsiparmővész és Papp Pál kovácsmester Kert és környezettervezés: Hencz Helga, Gróf András Beruházó: Pannonhalmi Bencés Apátság, Pannonhalmi Borház Kft 9
Felhasznált irodalom:
DURAND, Gilbert 1960 Les structures anthropologiques de l’imaginaire. Introduction à l’archétypologie générale. Paris, Grenoble (Románul: Structurile antropologice ale imaginarului. Bucureşti, Editura Univers, 1977.) BENYÁK Zoltán–BENYÁK Ferenc (szerk.) 2002 Borok és korok. Bepillantás a bor kultúrtörténetébe. Budapest, Hermész Kör (Néprajzi, mővelıdéstörténeti tanulmányok.) CSÁVOSSY György 1994 Gondolatok a bortékában. Kolozsvár, Dacia Könyvkiadó HAMVAS Béla 1998. A bor filozófiája, Szentendre, Editio M Kiadó http://www.szepmagyarorszag.hu/magyar/oldalak/pannonhalma_apatsag_boraszat_gourmand/33 6/5/8/336/1/1 http://epiteszforum.hu/node/234 http://www.bences.hu/pinceszet http://hamvasbela.org/szavak/bor.html
10
