A POSTÁS SZAKSZERVEZET MSZOSZ-DÍJAS LAPJA
2005. JÚNIUS
„A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetôleg terjessze.” (A Magyar Köztársaság alkotmánya 61. § [1])
Gyurcsány Ferenc betartja ígéreteit A miniszterelnök 2005. március 3-án a Postás Szakszervezet rendkívüli munkakongresszusának vendége volt. Ez alkalomból megígérte, hogy a Posta és a postások érdekében közbenjár. Ígéretét betartotta.
1. Megígérte, hogy az MPRt. privatizációját leveszik a napirendrôl. Ígéretét betartotta, a Posta nem privatizálható.
2. Megígérte,
az ÁPVRt-nél közbenjár, hogy az elfogadja az MPRt. 2009-ig szóló stratégiáját. Ígéretét betartotta, az ÁPVRt. elfogadta az MPRt. stratégiáját. Tehát a Postának van stratégiája.
3. Megígérte, hogy az MPRt. osztalékának egy részét a Postánál hagyja. Ígéretét betartotta, az elkövetkezendô idôben az osztalék egy része cégünknél marad, és a menedzsment az érdekvédelmi szervezetekkel egyeztetve, az összeget beruházásra és a bérlemaradás csökkentésére fordíthatja.
Milyen jövô vár ránk?
JÚNIUS
Június J
únius a nyárelô hava, a munkaé, az utazásé. A vallásos emberek szerint Szent Iván hava. Júniusban az éjszakai féltekén a leghosszabbak a napok, s a Nap a Rák jegyébe lép. Június a „pogány idôkben a Napisten hava, Junónak, a Holdistennônek a hónapja, aki a házasság által megszentelt szerelem pártfogója, s a családi áldás istenasszonya. Ô védi az asszonyokat, kiket egészséggel és szépséggel ruház föl. A mûvészetben úgy ábrázolják, mint a házasság harmóniájában kifejlett nôi szépséget. Kedvenc madara a páva. Június harminc napos. A néphit szerint Medárd napjáról (június 8) azt tartják, hogyha ezen a napon esik, negyven napon át esni fog. A János-napi esô, június 12-én, négy napi esôt hoz és rossz termést. Ha a kakukk megszólal Szent Iván-napja elôtt, június 24-én, olcsó lesz a gabona. A Pesti Hírlap Évkönyve 1942-ben a Herschel szerinti idôjárást jósolja: a hó eleje még esôs és szeles. 5tôl tartós szép idô, 20-a után néhány esôs nap. int írtam, június a munka hónapja, de hozzá kell tennem gyorsan, a kevésbé szerencséseknek. Kivéve, ha hivatásként dolgoznak. De valljuk be, még mindig kevesen vagyunk ilyenek. Ne tévesszen meg bennünket, hogy a rekkenô hôségben elnéptelenednek az utcák. Az aktív korúak többsége dolgozik és nem hobbiból, hanem mert meg kell élni. Meglepetésem van olvasóimnak. Dobák István barátom,
M
Áprily Lajos
2
aki megszállottan gyûjti a ódon könyveket, Korondon, az igazi székely tányérok, bögrék és dísztárgyak boltjában, Józsa mesternél talált egy kiadványt, amelyet nagylelkûen átengedett nekem, a másik megszállottnak. Füskuti Landerer Uj Históriai Kalendárium-át az 1839-dik esztendôre vehettem meg így nagyon drágán. Most mindenképpen idéznem kell, hogy valamit leírjak belôle. „Kezdi a’ mezei gazda gyümölcseit/ Szedni munkájának, kaszálja rétjeit/ S midôn a’ munkások a’ kaszát pengetik/ Egymást a’ munkára szinte serkentetketik/ A’ kalászok is már konyízván fejeket/ Reménnyel táplálják szántóvetôjüket”. Ugyancsak a munkáról ad rigmust az Országos Református Szeretetszövetség Naptára 1934-ben: „Az ember reggel felkél idején,/ És tiszti szerint munkára mégyen,/ Szántóföldre, rétre, kertbe, szôlôbe,/ És ott munkálkodik mind estéiglen.” Érdemes elolvasni Páduai Szent Antal Missziós Naptárának jövendölését a nyárról, amely 1936-ban látott napvilágot. „Néhány fergetegünk lészen rettenetes, / Különben a nyarunk szép és kellemetes./ Nagy szelek nem fognak felettünk dühöngeni,/ Kemények, fedelek nem fognak dûlöngeni./ De azért zivatar jégesôvel járva / Lesz s bizony sok remény tiporva a sárba./ Azért hát jól teszed, ha rám hallgatsz, kérlek/ Biztosítsd vetésed, hogy a kárt ne féljed,/ De fô, hogy az Istent imáidban kérjed,/ Hogy a kárvallástól oltalmazzon téged”. És mit mond a csízió? Élelmes szerkesztô kollégám egy 1799-es Ujj és Ó Kalendáriumból idéz az Est hármaskönyvében, amely 1938-ban jelent meg. Ez már kissé méla-
A kertbe ment
Uram, tele volt immár félelemmel, sokszor riasztó árnyék lepte meg. De szigonyeres, érdes kezével még gyomlálgatta kertemet.
Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágosod és a pázsitod. Én nem tudom, virágok ültetését ágyásaidban hogy igazítod.
A kicsi teste: csupa nyugtalanság, s most elgondolni nem tudom, hogy ül. Virágosodban könyörülj meg rajta, hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.
Csak azt tudom, hogy kendôjét levetve júniusi vasárnap hajnalán dagadt lábával és beteg szívével bánatosan kertedbe ment anyám.
Mezôiden ne csak virágmagot vess, virágaid közé vegyíts gyomot, hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: asphodélosod és liliomod.
JÚNIUS
bús hangulatot kelt, de ne hallgassunk rá. „Bé köszöntött a Nyár, vetések sárgulnak, /A’ mosolygó ró’sák a’ porba le-húlnak. /Igy hul-el lassanként az élet szépsége,/ Mihelyt el-szárasztya az idô vénsége.” A Jó Egészség Naptára 1927-bôl természetesen az egészséges életmódra ad tanácsokat. Mert mielôtt az embert ’el-szársztya az idô vénsége’, nem árt törôdni az egészséggel. „Ki korán kel, aranyat lel. S ha ez az arany az egészség lesz, akkor sem kell megbánnunk azt a jó szokást, hogy korán feküdjünk és korán keljünk. Aki sokat markol, keveset fog. Se a munkát, se a sportot, sem a testedzést célzó gyakorlatokat ne vigyük túlzásba. Ismerjük a mértéket.” Ez utóbbira figyelmezni, mértéktelen korunkban nem árt. únius a fiataloknak és a fiatal öregeknek, a szerencséseknek a beteljesülés hónapja, a gazdagabbaknak az utazásé, mert a szegényebbje legfeljebb a település egyik felébôl a másikba utazik, legfeljebb valami bányatóhoz, mert a strand árát nem tudja megfizetni. Egy négytagú családnak ez a luxus legalább négyezer forintjába kerül. A minimálbéresek fizetésének csaknem tíz százalékát teszi ki. Egyébként, aki utazik, annak ajánlom Márait, aki viszont a nagy német költôre hivatkozik: „Goethe szerint a megérkezés sem fontos. Csak az utazás…, ez a lebegés, két állapot, az otthon és a végtelen, a meghitt és veszélyes között.” Végül, vigaszul, akik nem tudnak utazni, azoknak megint csak Márai tanácsával szolgálhatok: „A világ bennünk van. Idônként el kell indulni feléje.” Udvarhelyi András
J
VENDÉGOLDAL
Nem lehet megállni A Postás Dolgozó kérdései dr. Csáki Györgyhöz ■ Elnök úr! Az MPRt. Igazgatósága elfogadta a 2004. évi mérleget és üzleti beszámolót. Hogyan alakult üzletileg az elmúlt évünk? Az igazgatóság ülésén, amelyen egyhangúan elfogadtuk a társaság mérlegét és üzleti beszámolóját, megállapítottuk, hogy eredményesen dolgoztak a postások az elmúlt évben. Az elmúlt idôszakban az ügyvezetés negyedévente tájékoztatást adott számunkra az üzleti tervek teljesülésérôl. Mindannyiszor örömmel vettük tudomásul, hogy a társaság 2004-ben is folytatta a 2003. évben bevezetett szigorú és takarékos költséggazdálkodást. A mindennapokat a költséghatékonyság, az eredményes gazdálkodás határozta meg, amire egyébként a Felügyelô Bizottság is rámutatott a közelmúltban végzett vizsgálataiban. Az esztendôt eredményesen zárta a Magyar Posta Rt. hiszen a tervezett 151,5 milliárd forint helyett 155 milliárd forintos árbevételt könyvelhet el. Sajnos kevés állami tulajdonú vállalat mondhatja ezt el magáról, és biztos vagyok abban, hogy a tulajdonos is elégedett lesz ezzel az eredménnyel. ■ Mi magyarázza a vártnál jobb pénzügyi eredményt? A Magyar Posta Rt. kiszámítható pályán mozog, az elmúlt években sikerült megteremteni a gazdasági stabilitást. Bízom abban, hogy ez mindenki számára érzékelhetô. A tervezettnél jobb árbevételi, illetve az ebbôl eredô jobb adózási elôtti eredmények több összetevôre vezethetôek vissza. Az éves árbevételünk alig 30 százaléka, mindössze 50 milliárd forint származik a fenntartott szolgáltatásokból. A fennmaradó 70 százalékot, mintegy 100 milliárd forintot versenypiacon, a már most jelen lévô konkurens vállalkozások mellett, az infrastruktúránk hatékony felhasználásával kerestük meg. A többletbevételek az eredményes gazdálkodás mellett annak köszönhetôek, hogy év közben a betéti kamatok magasabbak voltak, ezért többen fektették állampapírokba, kincstári takarékjegyekbe megtakarításaikat. Ez pedig 2,5 milliárd forint plusz forgalmat hozott a postának. Az elmúlt évben a tervezettnél sokkal többen vet-
ték igénybe a levél és csomagfeladásokhoz kapcsolódó különszolgáltatásokat. E területen is jelentôs többletbevételeket könyvelhettünk el. Mindezek azt mutatják, hogy vannak még tartalékok a társaságban, amelyeket a postások eredményes munkájával ki kell használnunk. Az érdekképviseletekkel kötött megállapodás alapján a többletbevételek jelentôs részét újabb
bérfejlesztésre fordította a posta. Ez mind a munkáltatónak, mind a munkavállalóknak, azaz a postásoknak jó. Persze nem lehet megállni, idén tovább kell fokozni az aktivitást, hogy a 2005-re tervezett 166 milliárd forintos árbevételt teljesíteni lehessen, és elérjük a 4,2 milliárd forint adózás elôtti eredményt. Ehhez jó alapot jelent, hogy még múlt év végén, az üzleti év kezdete elôtt sikerült megkötni erre az évre az érdekképviseletekkel a bérmegállapodást. ■ Hogyan alakult a posta foglalkoztatási helyzete az elmúlt három évben, és mi várható a közeli jövôben? Az elmúlt héten a Parlament Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsága – több más társasággal együtt – a Magyar Posta Rt. foglalkoztatási helyzetérôl is tárgyalt. Örömmel adtam ott is arról tájékoztatást, hogy példaértékûek a Magyar Posta Rt.-nél a munkaügyi kapcsolatok. A Magyar Posta életében nem volt még arra példa, hogy a tárgyévet megelôzôen aláírjuk a bérmegállapodást. 2004. december 18-án ez is megtörtént. Akkor, és azóta több alkalommal is kijelentettük – a szakszerve-
zetekkel egyetértésben –, hogy a Magyar Posta Rt.-nél sem ebben az évben, sem 2006-ban nem lesz csoportos létszámleépítés. Az elmúlt három évben összesen 1752 postásnak szûnt meg a munkaviszonya csoportos létszámleépítés miatt. Sem korábban, sem a jövôben nem a munkahelyek megszüntetése volt célja a társaságnak, sokkal inkább a technológiai váltások következményeként kellett a dolgozók egy részétôl megválni. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy a társaság szakmai területe megtette azokat a lépéseket, amelyekkel segítette a dolgozók ismételt elhelyezkedését. Átképzéseket indított, együttmûködött a szakminisztériummal. Az igazgatóság számára megnyugtató, hogy létszámot érintô kérdésekben folyamatosan egyeztettek az érdekképviseletekkel, a Központi Üzemi Tanáccsal és minden alkalommal sikerült megtalálni azokat a kompromisszumos megoldásokat, amelyeket a szakszervezetek elfogadtak és a társaság érdekeinek is megfeleltek. ■ Elültek-e már a mobilposta bevezetésével kapcsolatos viharok? Hogyan értékelhetô a mobilposták tevékenysége az egymásfél éves tapasztalatok tükrében? A mobilposta szolgáltatás bevezetését társadalmi és politikai viták övezték. Maga a szolgáltatás, a mobilposta teljesen háttérbe szorult. Világossá vált, hogy a Posta esetében nemcsak a gazdasági és ésszerûségi szempontokat kell körültekintôen megvizsgálni egy-egy változás kapcsán. A minden háztartásban jelen lévô, minden állampolgárral kapcsolatban lévô Magyar Posta társadalmi jelenség. A postai szolgáltatások pedig, ha úgy tetszik társadalmi érdekeket, társadalmi hangulatot hordozó-teremtô szolgáltatások. A mobilposta bevezetésével a gazdasági racionalitás mentén megváltoztattuk a posta megszokott, a kistelepüléseken sok évtizedig változatlan arculatát. A változást nehezen fogadták be a kistelepülések annak ellenére, hogy valamennyi önkormányzattal egyeztettünk, felajánlottuk az együttmûködési lehetôségeket és korrektül tájékoztattuk a lakosokat, a postai szolgáltatást igénybe vevôket a válto-
JÚNIUS
3
VENDÉGOLDAL
Hírek A polgárok munkájából – postát avattak Az április óta nyitva tartó sárbogárdi új fôposta avatási ünnepségén megjelent és beszédet mondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. A nemzeti színû avatószalag elôtt megszólaltak a régen nem hallott postás kürtök május harmadikán délután. Bor Sándor, a Központi Területi Igazgatóság vezetôje után a kormányfô tartott ünnepi beszédet, mondván, senkinek sem kell köszönetet mondani ez alkalomból, az új fôposta a polgárok tehetségbôl, munkájából épült meg. Az ô adóforintjaikat építették be a létesítménybe. Ne a lottó szerencsében bízzunk, hanem munkánk, kitartásunk és tudásunk eredményében. Élhetôbb országot akarunk – mondta a miniszterelnök –, s azt, hogy „rendbe jöjjön az egészségügy, az államigazgatás, a munka világa, s a nyugdíjasok élete is könnyebbé váljon.” Az új posta csaknem százmillió forintot emésztettet fel – mondta Szabó Pál vezérigazgató –, de ez is jelzi, hogy a Magyar Posta nincs kiszorulóban a piacról, hiszen a legkorszerûbb szolgáltatásokra, beruházásokra képes. Az új sárbogárdi fôpostával nemcsak a helyi polgárok gazdagodtak, hanem a helyi postások is korszerûbb, élhetôbb munkahelyet kaptak. Reméljük – mondta a vezérigazgató –, hogy postásaink a minôségben elôre lépett hivatalban minôségi munkával szolgálják tovább a szakmát, az ügyfelek megelégedésére.
4
JÚNIUS
zásokról. A kezdeti viharok után bebizonyosodott, hogy a mobilposta szolgáltatás beváltotta a hozzá fûzött reményeket, mindenki számára elérhetôek a postai szolgáltatások. Ezt támasztja alá az is, hogy a panaszok száma messze alulmúlja a fixpontú hálózattal kapcsolatos észrevételek számát. Továbbmegyek: az önkormányzatok sorra mondják vissza a Postával kötött megállapodásaikat. A felmondásokban arra hivatkoznak, hogy a települések lakói megszerették a mobilpostát. A
szolgáltatás megfelelô, és ebben nagy szerepük van a 946 településen dolgozó mobilpostásoknak és valamennyi közremûködô postásnak. Az igazgatóság nevében e helyütt köszönöm, hogy színvonalas munkájukkal megteremtették ennek az új szolgáltatási formának a presztízsét. ■ 2004 legnagyobb postai eseménye az OLK átadása volt. A kezdeti látványos problémák után mi mondható ma az OLK mûködésérôl, és hogyan hat az a posta egész tevékenységére? Az Országos Logisztikai Központ és a hálózat már feledtette a tavaly márciusban történteket. Sok postai vezetô és dolgozó sokat tett ezért. A budaörsi központunk április végén ISO 9001:2000-es minôsítést kapott. Ez az Európai Unió tagországaiban ismert és elismert tanúsítvány is garantálja, hogy a logisztikai bázison a levél- és csomagfeldolgozás a legmagasabb szintû minôségi követelményeknek megfelelôen folyik. A tanúsítványt egy független szervezet ellenôrzését követôen kapta meg a posta, és ez újabb garanciát jelent arra, hogy a társaság a nemzetközi és a hazai elôírások betartásával végzi feladatát. Ez nemcsak az OLK-ban dolgozókra igaz, hanem az egész Postára. A küldemények a Postaörvényben és a kormányrendeletben meghatározott idôn belül megérkeznek a címzettekhez. Ezt folyamatosan ellenôrzi egy külsô szervezet, valamint a Nemzeti
Hírközlési Hatóság is piacfelügyeleti eljárás keretében. A legutóbbi átfutásiidô-mérések eredménye szerint az elsôbbségi levelek 90,2 százaléka megérkezik másnap a címzettekhez, míg a közönséges küldemények 93,4 százaléka ér célba három napon belül. A jogszabályok mindkét esetben 85 százalékos teljesítményt írnak elô. ■ Melyek 2005–2006. legfontosabb feladatai a Magyar Postán? A Magyar Postának abban kell versenyképes szolgáltatásokat nyújtania, amire létrehozták, azaz a logisztikai rendszerünk és hálózatunk hatékony mûködtetésével a küldemények továbbításában. A nagy nemzeti posták is e területen keresik a jövôjüket, azt, hogy a 2009-es piacnyitáskor megállják a helyüket. A Magyar Posta modernizációs programja is arról szól, hogy a mûködésorientált egyetemes szolgáltató miként tud jobb jövedelmezôségû, költségérzékenyebb társasággá válni. Az igazgatóság még 2004 decemberében elfogadta a társaság 2005. évi üzleti tervét és ebben kijelölte a legfontosabb feladatokat. Elsôdleges a postai szolgáltatások minôségi mutatóinak további javítása, mert a Magyar Posta kizárólag minôségi munkával és szolgáltatásokkal tud versenyben maradni a 2009es piaci liberalizációt követôen is. A postai szolgáltatások liberalizációjában a következô lépés 2006-ban az 50-100 gramm közötti küldemények piacának felszabadítása lesz. A változás a küldeményforgalom hét százalékát érinti. Ezért nagyon oda kell figyelni, ha nem akarunk érzékeny veszteséget elszenvedni. Az üzleti területnek kiemelt szerepet kell tulajdonítania az intézményi ügyfeleknek, elvégre is ôk adják a levélforgalom 90 százalékát. A gazdasági társaságok, kiemelt ügyfelek ráadásul sokkal érzékenyebbek a minôségi mutatókra és a szolgáltatási árakra egyaránt. Az élesedô piaci versenyben a vetélytársaink várhatóan elôször a posta nagy ügyfeleit próbálják majd elhódítani. Különösen regionális szinten kell éles versenyre számítani. A hagyományos postai szolgáltatások mellett pedig más területen is készülni kell a versenyre, javítani kell piaci pozícióinkat. Elsôsorban a logisztikai piacra gondolok, a Magyar Posta meglévô logisztikai rendszerét kell hatékonyabban és eredményesebben kihasználni. A Posta minden háztatásban jelen van, és megfelelô helyismerettel rendelkezünk, rengeteg olyan piaci információ van a birtokunkban, amelyet fel kell használnunk a különféle termékfejlesztésekhez, így tudunk elônyt szerezni a konkurenciával szemben. ■ Reméljük így lesz. Róbert Péter
LÉTÉRDEKEK
A munkavállalónak csak egy érdeke van…
Az ágazati kollektív szerzôdéseké a jövô! Interjú Pataky Péterrel, az MSZOSZ alelnökével (Folytatás az elôzô számból)
■ Mi határozza meg a foglalkoztatás minôségét? A banki hitelfelvételi feltételekben az ilyen munkavállaló csak „másodrendû” állampolgár! A fiataloknál ez tragédia, hiszen az életkezdéshez, egzisztenciateremtéshez nekik sûrûbben kell bankhoz fordulni. A munkáltatói vezetôk sûrûn hangoztatják, hogy felejtsük el a munkaviszonyt, s vállalkozói szerzôdések keretében kívánják foglalkoztatni a munkavállalót. A szakszervezetek tiltakoznak az ilyen megoldások ellen. ■ A kollektív megállapodásoké a jövô? – Inkább úgy fogalmaznék, hogy a kollektív megállapodásnak munkahelyi
és ágazati szinten egyre nagyobb jelentôségük lesz. A kollektív szerzôdések bér- és jövedelemcentrikussága mellett hasonló súllyal jelennek meg a foglalkoztatási kérdések is (a munkáltatói törekvések korlátozása). A Munka Törvénykönyve az egyenlô bánásmód elvét rögzíti: azonos munkáért azonos bért. Éppen ezért a kollektív megállapodások alapja csak a végiggondolt, világosan meghatározott tarifa-megállapodás lehet. A tisztességes besorolási rendszerrôl pedig középszinten kellene megállapodni. Ez a jövô! A tisztességes ágazati megállapodás alapján az adott szakszervezeteknek is együtt kell mûködniük ágazaton belül. ■ Hogyan tudnak együttmûködni olyan szakszervezetek, amelyek tegnap még élet-halál harcot vívtak egymással? – Az elmúlt idôszak sebei, tüskéi még fájnak, véreznek, a korábbi kölcsönös
A döntés felelôssége a miénk
A foglalkoztatás ára Mlyen Postás Szakszervezetet akarunk?
N
émi szorongással tekint a szakszervezet tagsága, funkcionárius gárdája az ôszi kongresszus, a választások elé. Nem véletlenül. Színt kell most vallani – minden szinten. Az alapszerveknél, a titkárságoknál, a bizottságokban, az elnökségben arról, hogy milyen jövôt képzelünk el, milyen célokat, határokat, jelölünk ki saját érdekvédelmi szövetségünknek. Nagyon nem mindegy, hogy ma, holnap, öt évre elôre megálmodjuke a helyes, az egyetlen járható utat, amely az európai postásjövôbe való illeszkedés útja” lesz szakszervezetünk számára. Nyomasztó kérdés, jó, s elérhetô célokat tûzünk-e ki – s ezek megvalósítására alkalmas és képes embereket választunk-e különbözô testületeink élére. A döntés joga a mi kezünkben van. De a felelôsség is a miénk. Mindannyiunké.
Szálfaegyenesen – az ágyútûzben Az országot járva körkérdésünket, hogy milyen szakszervezetet akarunk, feltettük, feltesszük majd országszerte. Eddig Baranyában, Borsodban,
Bács-kiskunban, a székesfôvárosban kézbesítônek, felvételezôknek, hírlaposoknak, gépkocsivezetôknek, titkároknak, alelnököknek. Az eddig elhangzottak szerencsére jelzik, hogy embereket, gondolatokat, sôt indulatokat mozgat az elôttünk álló megmé-
gyilkolódás után eléggé nehéz az együttmûködés. A szervezetekben elôbb-utóbb bekövetkezô természetes vezetôi generációváltás után esetleg van rá esély. Általában is szükséges, – valljuk be – a kissé elöregedett tisztségviselôi kör (és a szakszervezeti mozgalom) frissítése, fiatalítása. Szakítanunk kell azzal a mentalitással, hogy valahonnan felülrôl, kívülrôl várjuk a jó királyt, aki segít rajtunk! Nem ez a követendô magatartás! Élni kell az eszközökkel, melyek a kezünkben vannak: ez a szakszervezeti vezetôk munkája, személyes felelôsségvállalása. Tudom, nehéz minden tisztségviselô számára a személyes kiállás, de szervezeti erônk növelésével, valamint például azzal, hogy az ágazati megegyezésekkel a konfliktusok jó részét kivisszük a munkahelyrôl, csökkenteni tudjuk annak veszélyét, hogy velük szemben retorziót alkalmazzanak ellenük. Bárány Tibor
retés, kihívás. A mindenkori tulajdonos és a munkavállaló elkerülhetetlen érdek ütközésében, csatájában ott áll a szakszervezet a dolgozók képviseletében, az ágyútûzben. Érzékelik, tudják ezt a szervezett dolgozók, véleményük „szóródik”, szélsôségestôl a beletörôdôig. A „mindenki mondjon le”-tôl az „így jó, ahogy van”-ig. Ettôl lesz hiteles, elgondolkodtató, tudatot és eszmét formáló állandó rovatunk, amely a Kongresszus napjáig tájékoztat majd a tagság elvárásairól, reményeirôl, ötleteirôl és persze megszívlelendô kritikájáról. Az alelnök szûkebb szakterülete a szervezetpolitika alakítása, formálása, reformálása. Ôt nem e témában faggatjuk, inkább a bérezés, a szociális ellátások állapotának megváltoztatásáról. Annak a logikának alapján, hogy az ember a saját szakterületén belül „elvarázsolt, elfogult”, s jó értelemben vett elôítéletektôl sem mentes. Pedig ha nagyítóval keresnénk „elfogult”, a szakszervezet, a dolgozók ügye mellett elkötelezett függetlenített mozgalmárt, akkor sem találnánk jobb alanyt dr. Horváth Istvánnál, a Soproni TSZB titkáránál. JÚNIUS
5
ORSZÁGJÁRÁS
Hírek Postázható kullancsteszt Amennyiben valaki kullancsot talál a bôrében – írja a Népszabadság –, eltávolítás után ne dobja el, hanem küldje el a lezárható fiolában. A fiolát tartalmazó borítékot az Istenhegyi Klinika kullancslaboratóriumába kell postázni. A laborban megvizsgálják az állatot, és hivatalos leletet küldenek arról, hogy Lyme-kórral fertôzött volt-e vagy sem. A patikákba kísérletképpen tízezer fiolát visznek ki. Hazánkban 42 kullancsfaj honos. A legfertôzöttebbek a hegyvidéki térségek, bár a Duna–Tisza közének déli részén is sok kullancs él. Számos betegséget terjesztenek, melyek közül a legsúlyosabb és a leggyakoribb a Lyme-kór és az agyvelôgyulladás. Utóbbi tünetei – láz, levertség, hányás, látászavar, eszméletvesztés, bénulások – egy-két héten belül jelentkeznek. A Lyme-kór akár egy hónapig is tünetmentes lehet. A csípés helyén kokárda alakú folt jelenik meg. Késôbb a legváltozatosabb tünetek alakulhatnak ki, amelyek nagyon megnehezítik a diagnózist. Az egy héten belül elkészülô teszt éppen az emberek megnyugtatását szolgálja.
József Attila – centenárium A Magyar Posta Rt. alkalmi bélyeg forgalomba bocsátásával emlékezik József Attila születésének 100. évfordulójára. A „Jeles magyarok” sorozatban megjelenô bélyeget 2005. április 11-én – a József Attila Emlékév rendezvénysorozatának részeként – József Attila szülôházánál bocsátotta forgalomba Bozóki András, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetôje és dr. Csáki György, a Magyar Posta Rt. elnöke.
6
JÚNIUS
Lesz sziklaomlás? Elsô kérdésemet szakítja meg a telefon csörgése. A beszélgetés „féloldalából” kiveszem, hogy az alelnök egy jogsegélyszolgálati ügy megtorpanásáról beszél a maga csendes, szakszerû, úriember módján, de nagyon határozottan, keményen, számonkérôen. – Bocsánat – mondja, – ott tartottunk, hogy már a szakközépiskola elvégzése után a postánál helyezkedtem el… (Érdekes. Sehol sem tartottunk. Még a kérdésem sem tudtam befejezni. A velem szemben ülô férfi profi nyilatkozó, van érzéke a kommunikációhoz, tud valamit a kapcsolatteremtésrôl – gondoltam). – Rendszeres helyettesnek. Aztán elmentem jogot tanulni, nappalira. Visszajôve a végzettségemnek megfelelô munkakörökben dolgoztam. Ingatlan és házügyi, majd beruházási elôadó voltam, posta osztályt vezettem, késôbb az ellenôrzési csoportnál, aztán a jogi osztályon tevékenykedtem. 1997 óta töltöm be a jelenlegi területi titkári funkciót. ■ Hogyan csapta meg a szakszervezeti „mozdony füstje”, mert feltételezem, hogy ma már magánügyvédként kissé jobban állna anyagilag. – Tudom, kissé fellengzôsnek hat, de ez elkötelezettség kérdése. A közösségi ügyek iránt érzett érdeklôdés, a rászorulók segítésének kényszere. Magam sem tudom pontosan megfogalmazni, talán családi hagyomány, szerencsére gyermekeimen látom, hogy öröklôdik. Ôk is jogászok, mégis foglalkoztatja ôket a közélet. Szerencsére? Ez sem biztos, napjaink a magányos farkasok kora az ifjúság körében… persze a függetlenített mozgalmi emberré válást megelôzték a mezei szakszervezeti tag élményei, hiányérzete, az alapszervi titkár sok-sok álmatlan éjszakája. Ahogy fogalmazott, mozgalmárrá válni gyûrôdéssel jár, de ezt vállalni kell, ha elindulunk ezen az úton. Nem csak gonddal, bajjal jár e funkció, de sok utazással, az országban alelnökként, mert a centralizáció miatt a fôvárosban dôlnek el a fontos ügyek, s persze a 3 megyében titkárként. Üzemi tanácsi témában is sokat utazom és az ágazati párbeszéd-bizottság létrehozásában is vannak feladataim. Nem unatkozom. ■ Hogyan készülnek itt a nyugati végeken a választásokra? Mire számít, lesz nagy hegyomlás? – A választásokkal kapcsolatos értekezletünket már a múlt hónapban meg-
tartottuk a munkakongresszust követôen, elindulnak a választások, érkeznek az információk, hogy hol, mikor tartják a választásokat. Abban bízom, hogy nem lesz hegyomlás. Az alapszervezeti titkárok megkapják a további bizalmat a tagságtól. Az elôzetes szondázás szerint nem lesznek jelentôs személyi változások, csak ott, ahol nyugdíjba vonul a titkár. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ôk gondoskodtak utódlásukról, „kinevelték a fáklyavívôket”. ■ Tehát nem lehet, csak úgy leakasztani a fogasról az új, a fiatal funkcionáriusokat?
A fiatalok – a hídverôk – Nem. De nem is szabad. Egy életképes szervezet életében meg kell teremteni a folyamatosságot, a tapasztalt, nagy tudású „öregek” mellé lehet csak beválogatni a feltörekvô, ambiciózus, tanulni vágyó fiatal aktivistákat. A szakszervezet életképességének kritériuma szerintem, hogy a fiatalítás ne csak szólam, s ne kizálólagos öncél, hanem elôre megtervezett koncepció legyen. Mi jó helyzetben vagyunk. A titkárok átlagéletkorát tekintve a fiatal korosztályhoz tartozik a titkárok egyharmada területünkön. Persze kár volna tagadni, hogy a legnehezebb szervezetépítési feladat a fiatalok megnyerése. Tapasztalataim szerint az ô körükben a legnagyobb az érdektelenség, úgy gondolják, hogy mindent, mindenkor el tudnak intézni, egyedül. Ez persze nem biztos, hogy mindig bejön. Általában nem. Mindenesetre, ha már az öncélúságot emlegettem, elemi érdekünk, hogy a rátermett, kommunikálni tudó fiatalokat megnyerjük ügyünknek, mert ôk tudnak hidat verni a korosztályok között, s tudják vonzani barátaikat, akikkel egy nyelvet beszélnek. És az a stílus, életérzés, amit képviselnek, sokszor idegen a kö-
ORSZÁGJÁRÁS zépkorúaknak, de nem árt tudni, hogy övék a jövô. Isten áldotta család az, amelyben nincsenek nemzedéki problémák, s ez a szervezetekre is igaz. Ebben felelôsnek érzem magam. ■ Ritka „madár” aki felelôsséget vállal, manapság. Ön mire gondolt? – Alelnökként felelôs vagyok az oktatásért, a továbbképzésért. Úgy érzem, hogy ebben a témában nem tettük meg a követelményeknek megfelelô lépéseket. S e felelôsség alól nem ment fel a pénz, az eszközök, az infrastruktúra hiánya. Erre gondoltam. Az úgymond, fiatalalítás, magától is ránk köszön. E felismerés arra kell ösztönözze a munkáltatót, a szakszervezetet, hogy mozgalmi embereket képezzen, tanítson. Tudom, hogy botrányosan hangzik a munkáltató belekeverése ez ügybe. Pedig az ô érdeke is, hogy tárgyalóképes, szakmai ismeretekkel rendelkezô, intelligens aktivistákkal üljön le a tárgyalóasztalhoz. Önmagával szemben. Holnap. Nem szabad az önképzésben bízni, szakszervezeti alapfogalmakat, eszmerendszert kell majd tanítani; kommunikációs gyakorlatokkal, profi szakemberekkel szeretném megszervezni az oktatás, továbbképzés jövôbeni gyakorlatát. A megválasztott tisztségviselôket felkészítjük a tárgyalóképes, a partneri szintre és arra, hogy kommunikálni tudják mondanivalónkat a tagságnak és a munkáltatóknak egyaránt. Hitelesen, meggyôzô beszéd stílussal, arc- és kéz mimikával, tévedhetetlen elméleti, szakmai tudás birtokában. Ma már kevés az elkötelezettség, a lelkesedés. A munkáltató képviselôinek kommunikációs szintje az alapkövetelmény az érdekképviseleti munka eredményes ellátásához.
Ha esik – ha fúj! ■ Nagyon szélsôséges véleményeket hallottam a postásokkal beszélgetve a bérezésükrôl. Ennyire reménytelen a helyzet, elérhetetlen a „nemzeti átlag”, vagy van még remény? – A dolgozók véleményalkotását a bérezésrôl alapvetôen az motiválja, hogy mennyi a havi, a saját alapbére. Mert ehhez hozzányúlni, csak nagyon macerás eljárások után lehetne. Ezt megkapják, ha esik, ha fúj. Az új felállásban viszont megnövekedett a mozgó bérek aránya, amely adott teljesítményekhez kötött. Ez persze nem túl népszerû a dolgozók körében. Aki közvetlen ügyfélkapcsolati rendszerben dolgozik, az sokkal köny-
nyebben részesülhet a többletjuttatásokból, mert sokkal több külön díjazáshoz tud hozzájutni szerzôdéskötéses pozíciójából adódóan, mint az a munkavállaló, aki „a hátsó frontokon” dolgozik. Talán ezért igazságos és nagyon várt az a bizonyos 13. havi fizetés, aminek alapja az alapbér. A 13. havi fizetés a postások jelentôs és túlnyomó részénél fontos és jelentôs, egyben nagyon várt bérkiegészítést, jutalmat jelent. ■ Mi a véleménye a teljesítményalapú postás bérezési rendszerrôl? Kinek jó ez, mire jó ez? – A teljesítményhez kötött bérezés elég nagy szóródást idézhet elô. De ha a postások jelentôs és túlnyomó részénél az valóban többletteljesítményre ösztönzô és növeli a cég bevételét, akkor ez a járható út a visszaosztáshoz, a bérek növeléséhez. Ezért részben igazságossá tehetô, ha valóban meghozza azt a hozadékot, amit a munkáltató vár tôle. Ma még megfoghatatlan, lehet, hogy még nincs közvetlen jövedelemtermelô képessége, de ha valamilyen piacot megszerzünk vele, például a biztosítások terén, akkor támogatni kell. Ezért járult hozzá a szakszervezet a kereskedelmi tevékenység bôvítéséhez, mert ettôl is reméli a munkahelyek számának megtartását. Mert egyszerû közgazdasági logika szerint, ha nagyobb bevétellel számolhatunk, így stabilizálódhat a foglalkoztatottak köre, növekedhet a bére, az egyéb ellátása. És ez a szakszervezet elsôrendû célja. Mert tudjuk: ez a piac törvénye. Tetszik, nem tetszik, ebben a világban élünk, dolgozunk, s képviseljük a hátrányos helyzetben lévô munkavállalókat. ■ Ez a képviselet nem süket egy kissé? A gyôri kolléganô, akivel elgondolkodtató beszélgetést folytattam délelôtt, a posta vezetôjének internetcímét tudta csak megadni. Ide küldhetem jóváhagyásra a vele készült interjúmat… Ebben a szituációban nem „hallássérült” a szakszervezet? – Az irodámban, a titkárságon található komputer a Posta tulajdona. Ésszerû döntés volt a munkáltató részérôl, hogy ellátott minket a gépekkel, hiszen élô, napi kapcsolatban akar maradni velünk. Az már baj, hogy az alapszervi titkárok nem rendelkeznek PC-vel, internetkapcsolattal, hacsak otthon nincs gépük, elérhetôségük. A kor, az információáramlás, az oda-visszacsatolás alapvetô követelménye, hogy az alapszervezetek is rendelkezzenek egy internetelérhe-
tôséggel. Korábban beszéltem a fiatalítási programunkról. Ebben a vonatkozásban is elengedhetetlen, hogy legyen szakszervezetünknek saját honlapja, levelezési címe, csevegô programja. Ott találnak majd egymásra a fiatal postások, a szervezettek, a kívülállók, a közömbösek. Így a választások elôtt három jelszót tûznék a szakszervezetünk zászlajára: informatika, fiatalítás, bérharc.
Mi vagyunk a nemzet napszámosai Csaknem három évtizede mosolyog Judit, Lehner Szilveszterné az ügyfelekre és kollégáira Gyôrben. Élénk, vidám ter-
mészetével, közvetlen modorával, kapcsolatteremtô képességével nem véletlenül szakszervezeti titkár a gyôri 2-es postán. A hetvenes évek végén kezdte az ismerkedést a postás hivatással, Sopronban, a szakközépiskolában. Pályafutása, a szokványos postás karrier elôbb a 7-esen felvevô, aztán hivatali helyettes, itt, a gyôri fôiskola gyakorló hivatalában megismerkedik az oktatás, a képzés nem mindig hálás feladatával. A 4-es postán felvevôként ül az ablak mögött, s az 1997-es esztendô már a 2-es postán találja, mint kereskedelmi díjelszámolót, végül idén márciustól helyi ellenôr. ■ Az ember hajlamos arra, hogy a helyi ellenôri munkát, amolyan népszerûtlen, belsô rendôrködésnek tekintse. Szeretik a kollégái, nem néznek ferde szemmel Önre azok, akikkel korábban együtt dolgozott? – A belsô ellenôrzést nem szeretni kell, hanem elviselni. Ez lehet, túl rideJÚNIUS
7
ORSZÁGJÁRÁS gen hangzik. Pedig, aki pénzzel dolgozik, emberekkel érintkezik, postásként tudja, hogy az ellenôrzés az ô személyes érdekeit is védi, az óhatatlan tévedésekbôl, a figyelem lankadásból adódó, késôbb komoly problémává válható ügyekkel szemben. Végül is az ember saját hibáiból tanul leginkább.
Bazár vagy postahivatal? ■ Köztudott, a postások átlagbérszínvonala nem éri el a nemzetgazdasági átlagot. Még nem hegedtek be az OLK botrány vágta sebek. Jó manapság postásnak lenni? – Nem olyan jó, mint húsz-harminc éve volt. Korábban például egy-egy kistelepülésen a postás kisasszonyt egy szinten fogadta be a közösség az orvossal, a tanítónôvel, a plébánossal. Hivatásának, hivatalának tekintélye volt. Mára már ez a nimbusz megkopott, semmivé vált. A tanítók voltak a régi korokban a nemzet napszámosai, de áldozatvállalásuk elôtt mindenki meghajtotta az elismerés zászlaját. A pedagógusok nemrégiben jelentôs bérrendezésben részesültek, kikerültek ebbôl a körbôl. Mi, postások maradtunk a nemzet napszámosai – a tanítók tekintélye nélkül. Ezzel együtt jó postásnak lenni, ha megmarad a munkahelyünk, ha igazságos teljesítménybér-rendszer kínlódja ki magát, ha megkapjuk az egyéb juttatásokat, ha erôs, igazodni önmagára mutató szakszervezetünk lesz. ■ A munkáltató az eredményes gazdálkodás érdekében vadabbnál vadabb kereskedelmi tevékenysége-
ket talál ki, voltam például olyan hivatalban, ahol az ügyfél fogadóban nôi alsónemût árultak. Még a biztosítási tevékenységet, valahol, megértem. De lassan a hivatalok leginkább egy zsibvásárra hasonlítanak… – Nézze, meg kell élni a piacon. A hagyományos postai tevékenység nem eléggé nyereséges. Pláne, ha rosszul, szervezetlenül, kapkodva, hûbelebalázs módra „korszerûsítve” adjuk elô. Mégis helyesnek látom azt a törekvést, hogy a posta nyereségessége érdekében más piacokat is keresünk. Lassan kitisztulnak e folyamatok, megmaradnak azok a tevékenységek, amelyek munkahelyeket ôriznek meg. És ez a lényeg. Mi, gyôriek mindig büszkék voltunk arra, hogy Nyugat-Magyarország elôretolt ipari nagyhatalma vagyunk. A gyôri vagongyár, az Audikat gyártó bázis, az ipari park, az idetelepült külföldi tôke. Mára bezárnak az üzemek, nô a munkanélküliség. A tôke keletebbre szökik. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk, hogy finnyáskodjunk. Mi postások sem.
Az érdekek kôkemény ütközése ■ Becsülöm az elôrelátását. De hát a hétköznapok nem errôl szólnak. Sokkal inkább a teljesítmény pontrendszerrôl, a munkaruha-ellátásról, a postás munkaeszközök minôségérôl. – Igaz. Induljunk ki a munkaruha problematikájából. Nagyon széles spekt-
rumon vitatható ez a téma is. Nyilván más az igénye a cégnek, amely egységes, rendezett képet mutató imázsához méltó munkaruhát szeretne biztosítani dolgozóinak, amely védelmet nyújt az idôjárás, a támadások, a korai elhasználódás ellen. És ne feledjük, itt hatalmas pénzekrôl van szó, a beszállítók részérôl is. Kôkemény anyagi érdekek ütközésérôl. Ez megérne egy külön elemzô cikket. Én most a felvevô kollégák, kolleginák oldaláról közelítem meg a témát. Otthonainkban garmadával állnak az egyenblúzok, szoknyák. Nem túl jó minôségûek, nem jól szabottak, nem kényelmesek. Az erre fordított pénzt ki lehetne fizetni forintban, utalványban a dolgozóknak, s akkor magunk vásárolhatnánk meg a megfelelô blúzt, szoknyát. A cég pedig adná az egyenlogót, kitûzôt. Hatalmas pénzeket lehetne ezzel megtakarítani. ■ Mintha megpróbálná elfelejteni a kérdésemnek a pontrendszerre vonatkozó részét. – Szó se róla. A pontrendszer lehet nagyon ösztönzô, lehet viszonylag igazságos és lehetne népszerû. Most nem az. Elônyben részesít bizonyos dolgozói köröket, másokat hátrányos helyzetbe hoz. Hogy finom legyek – finomításra szorul. ■ Még mindig nem tudom, milyen szakszervezetet álmodott meg magának? – Jól tájékozottat, népszerût, amely a dolgozók bizalmából egyenrangú partnere a munkáltatónak. Amelynek büszke, önérzetes tagjai, vezetôi vannak. Máray István
LÉPJ BE! EGYÜTT KÖNNYEBB!
POSTÁS SZAKSZERVEZET ............................................ alapszervezet bélyegzôje
NYILATKOZAT Alulírott .............................................................................................. (név) .............................................................................................. (lakcím) ................................................................................................................................................................(anyja neve), mint a Postás Szakszervezet tagja, megbízom a munkáltatómat, a .................................................................................................................................................... (cég), hogy munkaviszonyom alapján, részemre általa fizetendô mindenkori havi fizetésembôl szakszervezetem illetékes testülete (kongresszusa) által meghatározott és munkáltatómmal rendszeresen közölt szakszervezeti tagdíjam összegét a számfejtéskor elkülönítse, és azt az említett szakszervezet részére átutalja. 2005 .............................................................. Ez a megbízás visszavonásig érvényes!
8
JÚNIUS
aláírás
KÜLFÖLD
A postai piac liberalizálása Közös nyilatkozat
A
résztvevôk, vagyis Németország, Csehország, Ausztria, Magyarország, Horvátország és Szlovákia szakszervezetének képviselôi folytatják rendszeres munkatalálkozóikat, melyeknek célja az egyes országokban zajló társadalmi párbeszéd színvonalának értékelése és az elért eredmények áttekintése. A postai piac liberalizálása során, amikor is a folyamat felgyorsítására irányuló törekvések tapasztalhatók, a szakszervezeteknek határozottan kell fellépniük tagságuk jogainak védelme és követeléseik megvalósítása érdekében. Az egyetemes szolgáltatást ellátó postai üzemeltetôknél reális veszélyt jelent a munkahelyek leépítése. Az azonnali liberalizálás komoly veszélybe sodorhatja az egyetemes szolgáltatások elérhetôségét, minôségét és megbízhatóságát. A szakszervezetek azt követelik, hogy az egyetemes szolgáltatások egyenlô feltételek és egyértelmû szabályok szerinti ellátását valamennyi szolgáltató számára állami szinten garantálják. A liberalizációt az EU Bizottság azon tanulmányának következtetései alapján kell megkezdeni, amely felméri az egyes országokban fennálló feltételeket. A szakszervezetek támogatják az UNIEurópa Postai Bizottságának a postai piac liberalizációjával kapcsolatos állásfoglalását, és azzal a felhívással fordulnak a szlovák kormányhoz, hogy fogadja el az OZS követelését, vagyis lassítsa a liberalizáció ütemét oly módon,
hogy Szlovákiában a további liberalizáció az európai folyamattal összhangban menjen végbe. Ugyanakkor a hasonló gyakorlatot a többi UNI-országban is el kell kerülni. A liberalizálási folyamat során a szakszervezetek a társadalmi párbeszédet olyan eszköznek tekintik, amely elôsegíti céljaik elérését, és e célok érdekében felhasználják majd a tapasztalat- és információcserét és összehangolják tevékenységüket is. Annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a liberalizációnak a munkavállalókat érintô kedvezôtlen hatásait, a szakszervezetek indokoltnak tartják a szociális partnerek között olyan megállapodások megkötését, amelyekben kötelezettséget vállalnak arra, hogy érdekeik érvényesítése és célkitûzéseik megvalósítása során figyelembe veszik a szociális szempontokat is. A postai szolgáltatások ellátását és azok további fejlôdését versenykörnyezetben mindenekelôtt a foglalkoztatás fenntartása, a kedvezô munkafeltételek megteremtése és a munkavállalók magas színvonalú szolgáltatások nyújtására irányuló motiválása révén kell biztosítani. A szakszervezetek szolidaritásukat fejezik ki és támogatják a Lengyel Köztársaságban mûködô „Solidarnost” szakszervezeti szövetség tevékenységét, melynek az a célja, hogy megakadályozza a Lengyel Posta megfelelô elôkészítés nélküli szerkezetátalakítását. Pozsony, 2005. május 6.
Örökségünk bélyegen Az idén is beköszönt a tavaszi bélyegesô, egy hónap alatt kilenc újdonságra ezernégyszáz forintot költhetnek a gyûjtôk, sôt csaknem ötszázzal többet, ha az öt új alkalmi levelezôlaphoz is hozzá akarnak jutni. Évente egy bélyeget szán a posta a rendôrség népszerûsítésére. Az április 22-én megjelent, Rozmann Ágnes által tervezett forgalmi címleten helikopter látható, háttérben a 112-es segélyhívószámmal. Május 6-án a legutóbbi világháború befejezésének hatvanadik évfordulójára emlékeztetô 150 forintos bélyeg jön ki két-
százezer példányban, Widerkomm Ervin békegalambjával Európa térképe fölött. Székely Kálmán folytatja a hazai állatokat bemutató sorozatát, ez május 9-én lát napvilágot, ezúttal Élô örökségünk címmel. A témájában a tavaly februári kutyafajtáink sorhoz is kapcsolódó sorozat blokkján a szerb szumadiasz disznóból bakonyi és szalontai sertéssel „kevert” mangalicát, négy bélyegen pedig magyar szürke, illetve tarka marhát, hortobágyi lecsüngô, fürtös bundájú, pödrött V-szarvú racka juhot és a fehér gyapjából fekete fejét feltartó cigáját ábrázolta.
Hírek 24 ezer euró volt a zsákmány NATO-egyenruhába öltözött bûnözôk raboltak ki egy postahivatalt Bosznia északkeleti részén. A boszniai szerb rendôrség puskáival felfegyverkezett négy rabló az Európai Unió boszniai rendôri missziójának (EUPM) rendszámával felszerelt gépkocsival érkezett Bijeljina város postája elé. Megkötözték a biztonsági ôröket és felmarkoltak egy pénzes zsákot, amelyben 47 ezer konvertibilis márka (24 ezer euró) lapult, majd kereket oldottak. Mielôtt kiléptek volna a helyiségbôl, néhány figyelmeztetô lövést is leadtak. Öröm az ürömben, hogy a hivatalban lévô legkisebb zsákot emelték el. A katonai gyakorló egyenruhák könnyen beszerezhetôk a bolhapiacokon vagy az ajándékboltokban a balkáni országban. Tavaly két NATO-egyenruhát viselô rablónak csaknem egymillió eurót sikerült zsákmányolnia egy osztrák bank pénzét szállító teherautóból. A zsiványok, akiket a rendôrség azóta nem tudott azonosítani, sem elfogni, álúttorlaszt emeltek és egyszerûen leintették a pénzszállítókocsit.
Az elôírtak fölött teljesíti a Posta a kézbesítési határidôket Folyamatosan javulnak a Magyar Posta országos logisztikai központjának mutatói – tájékoztat a cég közleménye. Az elmúlt hónapokban több szervezeti és technológiai átalakítást is végrehajtottak, amelynek eredményeként a törvényesen elôírtak fölött teljesíti a cég a kézbesítési határidôket. A közlemény példaként említi az elsôbbségi leveleket, amelyek 85 százalékának kell a feladást követô napon célba érnie. Ez az arány azonban jobb az elôírtnál, mert az elsôbbségi levélként feladott küldemények másnapi kézbesítése stabilan 90 százalékos.
JÚNIUS
9
ÉRDEKVÉDELEM
Hírek A Magyar Posta kivívta a futballvilág elismerését A Magyar Posta Rt. a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség megalakulásának századik évfordulójára kiírt rangos tornán harmadik helyezést ért el, így felállhatott a képzeletbeli dobogó harmadik fokára. Valószínûleg sok futballrajongó felkapja majd ezt olvasva a fejét. Ám bármilyen hihetetlenül hangzik, a hír igaz. Legfeljebb annyi pontosítással, hogy a bronzérmet nem nemzeti csapatunk, hanem a Magyar Posta szerezte meg. A FIFA tavaly meghirdetett egy rangos versenyt, felkérte a világ postáit, hogy a centenárium alkalmából adjanak ki bélyeget. Csaknem száz szolgáltató vállalat tett eleget a felhívásnak, és közülük a futball csillagaiból alkotott zsûri a Magyar Posta által kibocsátott bélyeget találta a harmadik legjobbnak. A bírálók – akik között ott volt Pelé, Sir Bobby Charlton, Franz Beckenbauer, Michel Platini – a 2010-es világbajnokságnak otthont adó Dél-Afrikai Köztársaság és a 2006-os nemzetközi tornát rendezô Németország postájának adta a képzeletbeli arany-, illetve ezüstérmet. Aki nem látta volna még a valószínûleg hamarosan ritkaságnak számító bélyeget, az képzeljen maga elé egy tejszínhabbal díszített születésnapi csokoládé tortaszeletet, amit a futballpálya gyepszônyegére raktak. A süteményen nem gyertya, hanem egy fehér labda van. Dina András, grafikus mûvész alkotása méltán nyerte el a labdarúgó világhírességek és remélhetôleg a magyar futballrajongók népes táborának elismerését. Csegezi Tamásné, a Magyar Posta Rt. bélyegmenedzsment irodájának vezetôje szerint az elismerés nagyon nagy sikernek számít, sporttémában ugyanis ötven év után tudott a Magyar Posta nemzetközi mûvészeti díjat elhódítani.
10
JÚNIUS
A postások ügyvédje Az ô ügyük – az enyém is
M
int tudjuk, a postás is ember, s így egykönnyen keveredhet kisebb-nagyobb bajba, méltatlan helyzetbe, családi viszonyaiban, a munkahelyén, a közúton, bárhol, bármikor. Olykor ezek a konfliktusok, ütközések üggyé válnak és a bíróságon folytatódnak. Még ennél is rosszabb, ha nem is tudjuk, jogban járatlanként, hogy az adott esetben a törvény mellénk állna a méltatlan fônöki, hatósági döntéssel szemben. Pedig lenne jogorvoslat, amennyiben lenne kihez fordulnunk tanácsért, segítségért. Ezért hozta létre a Postás Szakszervezet a jogsegélyszolgálatokat, amelyek méltatlanul kevés publicitást kapnak tevékenységük eredményességéhez képest.
Postás a §-ok között Már az iroda egyszerûsége, szolid rendje is megbízhatóságot, nyugalmat sugároz. A határozott, nagyon pontosan, körültekintôen fogalmazó asszony harminc éve szolgálja a postát, a postásokat. Adminisztrátorként kezdte, jogtanácsos lett, majd a nem kimondottan irigyelt munkaügyi osztályvezetôi poszton folytatta, húsz esztendôn át. Közben postatiszti vizsgát tett, elnyerte a doktor kalapot az egyetemen és letette az ügyvédi szakvizsgát, a „tanult kollégák” a kamara tagjává választották… Az utóbbi hét évben pedig a központi régió jogsegélyszolgálatát vezeti. Egyszemélyben. Se munkatársa, se titkárnôje, se saját internetkapcsolata, se telefonja, se faxa, – a postai „infrastrukturát” persze használhatja. Mégis a szûkebb postás szakmai körökben dr. Sándor Mária a „bezzeg jogsegélyszolgálatos”, mivel megbízásos alapon, ügyvédi jogállással végzi munkáját, sokkal szélesebb körû jogosítvánnyal, mint pályatársai a postánál. – Nem véletlen szerintem, hogy nem vált általános gyakorlattá a szolgálatoknál, hogy önálló ügyvédet bízzanak meg ezzel a munkával – mondja. – Egyrészt, mert a régi területi igazgatósági tagozódást követi ez a hálózat is, másrészt, pedig az itt elôforduló ügyek sajátosan a postai szakterü-
lethez is kötôdnek. Gondolok itt a munkaügyi vitákra, a kártérítési ügyekre, a ritkábban elôforduló kisebb bûnügyekre. Például, ha egy postai dolgozót megvádolnak hûtlen kezeléssel, sikkasztással, akkor az eljáró ügyvédnek ismernie kell a postai fogalomrendszert, az ügykezelést, a munkaügyi szabályokat hogy a vétlen postást fel tudja mentetni, vagy kétség esetén legalább is enyhíthesse az ellene felhozottakat. Én valamikori munkaügyisként, postásként megtanultam ezt a szakmát.
Az emberi méltóság tisztelete ■ Tehát nem lenne bölcs dolog fiatal, tapasztalatlan ügyvédbojtárokat a kamarai tagság elnyerése után megbízni ezzel a feladattal? Vagy kinevelni ifjú jogászokat a jövô érdekében? – Kezdjük a végén. A szakszervezetnek jogászképzésre, postai gyakorlatuk megszerzésére, annak támogatására – nincs anyagi lehetôsége. A munkáltatótól ezt elvárni botorság lenne, az érdekkülönbség okán. Az pedig felelôtlenség volna, ha megbíznának egy ifjú, a postát nem ismerô kollégát, hogy ügyvédként képviselje a postások érdekeit szakmai munkaügyi vitákban, büntetô ügyekben. Vagy elvárni tôle, hogy például segítsen a szakszervezetnek a kollektív szerzôdés megfogalmazásakor, módosításakor teljes jogi, szakmai vértezetben a helyes álláspont kialakításában, miközben nem rendelkezik az adott szakterületek mélyebb ismeretével. Pedig ez alapkövetelmény. ■ Gondolom, megszaporodik a postások ügyvédjének dolga a csoportos létszámleépítések idején. – Igen. A jogsegélyszolgálat klasszikus feladata, hogy ôrködjék az elbocsátások törvényes, jogszabályban, kollektív szerzôdésben leírtak rendje és betûje felett. A leépítések, a csoportos létszámcsökkentések ügye nem egyszerû jogi kérdés, hanem az érintett dolgozók fizikai, lelki traumájának feloldását, enyhítését is megkívánják. Munkáltatótól, szakszervezettôl, jogásztól egyaránt. Segítenünk kell a kényszerûen távozó dolgozókat az újrakezdésben, a beilleszkedésben, vagy nyugállományuk elvi-
ÉRDEKVÉDELEM selésében – emberi méltóságuk törékenységét figyelembe véve. – Természetesen nem csak a fentiekre korlátozódik a jogsegélyszolgálat tevékenysége, hiszen nagyon sok családjogi ügyem van. Ezek döntôen válóperek, gyermekelhelyezési, tartásdíj-behajtási, vagyonmegosztási, végrendeleti ügyek. Sajnos nagyon sok ilyen üggyel találkozom. S ezekkel általában összefügg az adásvétellel, az ajándékozással, a cserével kapcsolatos szerzôdések megkötése. Adott esetben „életmentô” segítség az ingyenes jogsegélyszolgálat. Akinek nincs pénze ügyvédre, nemcsak jogi tanácsot, képviseletet, de megértést is talál a postások jogi szolgálatainál. ■ Az ember azt hinné, hogy a jogsegélyszolgálat szinte csak munkaügyi kérdésekkel foglalkozik. – Korábban ez igaz is volt. Az elmúlt években jelentôsen megváltozott a helyzet. Azon túl, hogy a társadalomban lezajló folyamatok, a gazdagodás, és persze az ezzel együtt járó elszegényedés, más oldalról – bonyolultabbá, kiélezettebbé tették az emberi kapcsolatokat. Megváltoztak a munkahelyi viszonyok, az alá- és fölérendeltségi helyzet más hangsúlyokat kapott és átalakult az emberek közötti polgári, családi viszony is. Ma már sokkal, nagyobb jelentôséggel bír a magántulajdon. Talán ezzel összefüggésben, az elmúlt években érezhetôen romlott az állampolgári morál, a családi, házastársi tolerancia, a megbékélésre való készség. Eltolódtak az anyagi, vagyonbeli különbségek, a felek egyre kevésbé tudnak megegyezni az osztozkodáskor. Megjelentek a családi házak, gépkocsik, vidéken a földek. Az osztozkodáskor igazságot tenni nem könnyû feladat.
Juszticia szeme be van kötve? – A munkakönyv megszûnésével megszaporodott a gyermektartásdíj-fizetés elôl ismeretlen helyen tartózkodó, bejelentett munkával, lakóhellyel nem rendelkezô felelôtlen apák száma. És a postás dolgozók nagyobb hányada nô, gyermekes asszony, akinek nemcsak a munkahelyén kell helyt állnia, de az ilyen kilátástalan helyzetben is, amikor gyermekükrôl, gyermekeikrôl kell gondoskodniuk, egyedül. Volt olyan válóperem, amely 1998-ban kezdôdött és öt évig tartott, de legalább eredménnyel, számukra elfogadhatóan, csak sajnos addigra már mindkét fél idegei felmorzsolódtak. Szomorú.
■ Ön, mint a központi régió ügyvédje, jogosult bûnügyekben is eljárni. Elôfordulnak praxisábán ilyen esetek is? – Most például egy nagyon érdekes, tanulságos ügyet viszek. Név és helyszín megnevezése nélkül egy vidéki hivatal vezetôjét sikkasztással vádolták meg. Az ügyfél – sértett – állítása szerint befizetett egy bizonyos összeget, de annak nyoma veszett. A vádlottat elsô fokon elítélték, a másodfokú bíróság az ítéletet „helyben” hagyta. De jogsegélyszolgálatunknak sikerült elérnie, hogy a Legfelsôbb Bíróság az összes körülmény mérlegelése után felkérje a Legfôbb Ügyészséget: kezdeményezzen új vizsgálatot, rendeljen el pótnyomozást. A mi alapállásunk szerint perfelújításra van szükség, mert ügyfelem ártatlan. Feltételezhetô, a bíróság felmenti majd az ellene felhozott vádak alól, elérhetjük, hogy az ártatlanul meghurcolt postás legalább az erkölcsi felmentést megkaphatja. ■ Sokra megy vele. Tönkre ment az élete, elvesztette a munkahelyét, az emberi hitelét. A számára kedvezô, jogerôs ítélet után fordulhat bírósághoz a munkáltatóval szemben az elhamarkodott elbocsátás miatt anyagi jóvátételért? Egyáltalán bocsánatos bûn megvádolni, elbocsátani egy ártatlan embert?
Együtt sírunk-nevetünk! – Ott még nem tartunk. Az igazunk megszerzése, az önbecsülésünk visszaállítása sokszor többet ér minden pénznél. Nem mennék elé az ügy késôbbi lezárásának. Inkább elmondanék egy jellemzô esetet, amely az üzemi balesetek kategóriájába tartozik, de túlmutat ezeken. Egy postás dolgozó vállalati autót vezetett, amikor egy magyar kamion – szerintünk, szabálytalan elôzés közben leszorította ôt az útról, s az árokba sodorta. Dolgozónk a baleset következtében agykárosodást szenvedett. Érdekes módon, az eljáró hatóság a vétlen postással szemben indított szabálysértési eljárást. Akkor kapcsolódtam be az ügybe, amikor az elmarasztaló határozat megszületett. Az iratok áttanulmányozása után rájöttem, hogy a határozatban leírtak alaptalanok, az eljárás során sikerült úgy megfordítani az ügyet, hogy a kamionos ellen az ügyészség vádat emelt, mert bebizonyosodott, hogy az ô szabályszegése miatt következett be a baleset. Ha ez az ügy jogi képviselô nélkül marad, akkor soha nem derül ki dolgozónk vétlensége. ■ Havonta, hetente hány ügyet visz, mennyire van tele a határidô naplója?
– Nem lehet ezt így, számszerûen meghatározni. Nem is lenne jellemzô statisztikába foglalni a jogsegélyszolgálat munkáját. Az egyik ügy egyszerûbb, a másik bonyolultabb. Más egy adásvétel, egy végrendelet megfogalmazása, s más egy bûnügy, avagy bonyolult munkaügyi vita. Soha nem azzal foglalkoztam a postások ügyvédjeként, hogy az ügyük végére érjek, hanem azzal, hogy érezzék, törôdtem velük, együtt sírjunk-nevessünk. Hogy érezzék: az ô ügyük az enyém is.
Hírek A Postás-Matáv nyerte a Klubcsapatok Szuperligáját A Postás-Matáv nyerte a nôi asztalitenisz Klubcsapatok Szuperligáját, miután a döntô második mérkôzésén döntetlent játszott az ASKÖ Linz-Froschberg otthonában. A magyar együttes 2003-ban elsô, tavaly pedig negyedik volt a sorozatban, míg az osztrákok egy évvel ezelôtt is finálét játszhattak, akkor a Statisztikától szenvedtek vereséget. Eredmény, döntô, visszavágó: ASKÖ Linz-Froschberg – PostásMatáv 5-5 Az elsô mérkôzésen a magyar együttes 8-2-re gyôzött.
Nôk a holnapért Az MSZOSZ alelnöke, Pataky Péter tartott sajtótájékoztatót a Vasas Székházban, a H/5 Fejlesztési Partnerség által elnyert „Egyenlôség, egyenlô bért – e bérbarométer létrehozása a fejlesztési partnerség keretében” címmel, az EQUEL program céljairól és tartalmáról. A NÔK a Holnapért Alapítvány szervezésében, június 2-án megtartott ankéton a dolgozó nôk helyzetét, munkakörülményeinek alakulását, karrier-lehetôségeit, családban, gyermeknevelésben elfoglalt helyét, s társadalmi megbecsültségét vitatták meg szakszervezeti funkcionáriusok a sajtó képviselôivel.
JÚNIUS
11
HISTÓRIA
Hírek Jó úton halad a módosítás Zárt ülésen tárgyalt a Postás Szakszervezet Választmánya a Kollektív Szerzôdés Bizottsága és a munkáltató képviselete május 24-én délelôtt a cég vezérigazgatóságán. Az értekezlet témája a KSZ 33., 34. paragrafusának tervezett módosítása volt, a szállításban résztvevô postásdolgozók panasz-bejelentési, s az ezeket megtárgyaló pécsi, országos munkásgyûlés tapasztalatai alapján. A különbözô pótlékok kifizetésének elmaradása hívta fel a figyelmet a szükséges módosításokra. A tárgyaláson a szakmai elôterjesztô Szüts Ildikó vezérigazgató-helyettes volt. Változtatásra vár a gépkocsivezetôk munkarendjének, munkaidô-beosztásának, az összevont munkahelyek ellátásának díjazása, de számtalan más kérdés is, például a pénzkezelési, biztonsági pótlékok, a mûszakpótlék, a rakodási pótlék rendezetlen ügye is. A tárgyaló felek a megegyezés reményében álltak fel a tárgyalóasztaltól. Az ülésen tájékoztató hangzott el a „forgalomérzékeny beültetésrôl”, meghívott szakmai elôadók részvételével, délután, már nyílt ülés keretében.
Elsô helyen a szolgáltatások minôségének javítása A minôségi standardok javulását a rendszeres külsô és belsô ellenôrzések bizonyítják – tudta meg a MobilPress a Magyar Posta Sajtóosztályától. Folyamatosan javulnak az Országos Logisztikai Központ mutatói is: a létesítmény átlagosan napi 2,7 millió levél és 35 ezer csomag feldolgozásával és továbbításával járul hozzá a sikeres kézbesítéshez. A minôségi javulás bizonyítéka, hogy a budaörsi központ 2005 áprilisában megkapta az Európai Unió országaiban is elismert ISO 90012000-t minôségbiztosítási tanúsítványt.
12
JÚNIUS
A 60 éves Postás Szakszervezet IV. Azok a hetvenes évek
A
mint az az általam írt cikksorozat elôzô részébôl kitûnik, a Postás Szakszervezet 25 éves jubileumi ünnepsége nem esett egybe a soron következô 1971. évi IX. Kongresszussal. A kezdeti évenkénti tanácskozásokat 1948-tôl felváltotta a négyévenként megrendezésre kerülô küldött közgyûlés, amit 1952-tôl kongresszusnak neveztek. Ezeken a közgyûléseken a postásszakszervezeti tagok által választott küldöttek közösen beszélték meg jövôbeni feladataikat, célkitûzéseiket, s az itt hallottakat annak megvalósítása érdekében közvetítették a tagság felé. A IX. Kongresszus határozatai „a Posta munkája eredményességének növelésére, a postás dolgozók élet- és munkakörülményeinek, szociális és kulturális ellátottságának javítására és fejlesztésére vonatkoztak.” Az 1975. november 11–12-én megtartott X. Kongresszus beszámoló jelentésébôl nyomon követhetjük, mik valósultak meg a tervekbôl. Az 1971 és 1975 közötti idôszakban a szakszervezet három postaszintû szervezésben mûködött közre. 1972-ben került sor az irányítószám-rendszer bevezetésére: „A szakszervezeti szervek felhívták a figyelmet, hogy az irányítószám-rendszer bevezetéséhez szükséges belsô elôfeltételek megteremtésérôl nem mindenütt gondoskodtak, így kezdetben a dolgozók munkakörülményeiben kedvezôtlen hatások is érvényesültek.” A második fontos postai célkitûzés a Magyar Posta felsô- és középfokú új igazgatási szervezetének kialakítása volt, melynek tervezetét valamennyi területi szakszervezeti tanács véle-
ményezte. A beérkezett javaslatokat összegezve a szakszervezet elnöksége állásfoglalást adott ki, amely szerint: „rendezni kell a még megoldatlan hatásköri kérdéseket és erôteljesebben biztosítani kell a gazdasági erôforrásoknak a Posta érdekeit jobban figyelembe vevô felhasználását.” A két kongreszszus közötti idôszak harmadik fontos eseménye a 44 órás munkahét bevezetése volt: „a mintegy 1 361 000 óra munkaidôalap kiesését hatékony szervezési intézkedésekkel kellett ellensúlyozni. Ebbe a munkába a szakszervezet valamennyi szervezeti egysége bekapcsolódott, s minden szinten politikai felvilágosító és gyakorlati munkával segítette a szervezést.” A bevezetett postai intézkedések közül az elsôként említett irányítószám-rendszer napjainkban is él, bizonyítva ennek helyességét és alkalmasságát. A posta szervezetének módosítására 1972 óta többször került sor, s a 44 órás munkahét mára 40 órára csökkent. A Postás Szakszervezet a posta célkitûzéseinek támogatása mellett érdekvédelmi, kulturális és sporttevékenységet is folytatott. Ezekrôl a központi vezetôségnek a kongresszusokra készített írásos beszámolóiból szerezhet tudomást a téma iránt érdeklôdô. Mivel ez utóbbiak táborába tartozom, most tovább lapozgatok a 70-es évek (jelen esetben azokra az évekre gondolok, melyek harmadik számjegye héttel kezdôdik) beszámolóiban. Az idôszak mindkét kongresszusának határozata értelmében a szakszervezet egyik kiemelkedô feladata volt a postás jóléti és szociális létesítmények, kiemelten a gyermekintézmények (bölcsôdék, óvodák, gyermeküdülôk) fejlesztése: Budapesten a Gorkij fasorban óvoda, a Zágrábi úton pedig ún. gyermekintézmény (bölcsôde és óvoda) épült, Szegeden pedig 25 férôhellyel bôvítették a már meglévô
Zágrábi úti gyermekintézmény
HISTÓRIA
Gorkij fasori óvoda
postás óvodát. A balatonszabadi és a Zirctündérmajori postás gyermeküdülôkben évente hat-hat turnusban üdültette a szakszervezet a postás dolgozók gyermekeit. Az általam most felidézett években, különösen az V. ötéves terv (1976–1980) idôszakában a szakszervezetnél is elôtérbe került a kulturális nevelômunka: „A szakszervezeti közmûvelôdési tevékenység tartalmában és szervezetében fejlôdött, módszerei és eszközei hatékonyabbak lettek. A fejlôdés azonban nem mentes a gondoktól és az ellentmondásoktól (pl. a nyolc általánost el nem végzett dolgozók számának újra termelôdése, a különbözô dolgozó rétegek igen eltérô mûveltségi és igényszintje, objektív akadályozó tényezôk stb.). Az igényekhez, a követelményekhez és a sajátos lehetôségekhez képest – az eredmények ellenére is – bizonyos mértékû elmaradás tapasztalható. A mûvelôdést nehezítette a munkahelyek szétszórtsága, a folyamatos szolgálat, a munkaerô-hiány, a helyenként erôs munkaintenzitás, a szakképzetlenség, a korszerûtlen munkakörülmények. … A szakszervezeti bizottságok az utóbbi idôszakban egyre gyakrabban szerveztek szocialista jellegû családi ünnepeket. … Nemcsak számban növekedtek a munkahelyi közösségek által rendezett házasságkötések, névadók, hanem gazdagodott, élményt adó lett azok emberi tartalma is. A családi események társadalmi megünneplése a mozgalmi, közösségi élet szerves része lett. … Szakszervezetünk IX. Kongresszusa jelentôs feladatokat adott legnagyobb mûvelôdési intézményünknek, a Postás Mûvelôdési Központnak a dolgozók mûvelôdésének, kulturált szórakozásának elôsegítésében. 1974-ben közel 40 budapesti postaszervnél összesen 440 kihelyezett ismeretterjesztô elôadást rendeztek, amelyek az általános és a szakmai mûveltség emelését, a mûvészeti ízlés fejlesztését szolgálták. Hét szakkör és összesen nyolc különbözô
klub áll a postás dolgozók rendelkezésére. Tavaly kezdte meg munkáját az újjáalakított ifjúsági klub.” A mûvelôdési lehetôségek megvalósításának sajátos területei voltak ezekben az években a munkásszállások.: „21 postás munkásszállóban –melyek közül 15 vidéken van – jelenleg 1034 postás dolgozó lakik. Több szabadidôvel rendelkeznek, mint a családi körben élôk, de többlet-idejüket gyakran nem tudják hasznosan eltölteni. Helyzetük is sürgetôen veti fel a közmûvelôdésbe való bekapcsolásukat.” 1978ban a „Posta” szaklapban az 1. számú munkásszálló vezetôjével, Fegecs Jánossal és Szamosi Ferenccel, a szálló népmûvelôjével és könyvtárosával készült riportból megtudhatjuk, hogy ebben az idôben milyen kultúrélet volt az Üllôi úti férfi munkásszállón:” Hétfôn és kedden sorozatelôadások vannak. A témák: hadtörténelem, munkásmozgalom, állambiztonság, katonapolitika, van irodalom és filmklub – vetítéssel egybekötve. A film az elôadás témájához kapcsolódik. … A könyvtárnak 194 olvasója volt hosszú éveken keresztül, ha valaki kilépett, jött helyette más. 1979. február 22én Povorai György vezérigazgató-helyettes – Besenyei Miklós, a Postások Szakszervezetének fôtitkára, a tervezôk és a kivitelezôk, valamint a meghívott vendégek jelenlétében – ünnepélyesen átadta rendeltetésének a Zágrábi utcai új szociális épületet, melyben nôi munkásszálló, vendégszoba egység kapott helyet – olvasható a hír a Postás Dolgozó 1979. évi 3. számában. Az átadási ünnepségen résztvevô Besenyei Miklós egy évvel késôbb 1980. február 15-én – a XI. Kongresszus évében – a Postás Szakszervezet székházában, hivatali – fôtitkári – szobájában hirtelen meghalt. Az új évtizedben, a 80-as években a szakszervezeti tagság nôi fôtitkárokat választott. Róluk, tevékenységükrôl, a következô részben lesz szó. Rákóczi Margit (Képek: „Az V. ötéves terv postás jóléti és szociális létesítményei” címû albumból. A fotókat Kis László készítette.)
Ceglédi úti munkásszálló társalgó
Drégely István
Érkezhet Nem ver hangosabban a szívem, nem gyorsul ereimben a vér, ha a Metrón utazás közben Rád gondolok, ha jöttödre várok a megbeszélt helyen, mert jegelem érzés-maradékaim a milliónyi nô közül csak hozzám érkezônek.
Szemben ült a szôke lány Két domb között a völgy, felettük aranyból a kereszt. Leborulnék elôtte s imát dadogva kérném: legyen oly erôs a hitem, mint a láncon feszülô Krisztusé – hogy melleden nem csak szemem, de egyszer ôszülô fejem is megpihenhet.
Hírek 1000 fontos jutalom a brit postásoknak A szolgáltatás minôségi javulásának elismeréseképpen jutalomban részesülnek az Egyesült Királyság postásai: a Royal Mail fejenként ezer fontos pénzjutalmat oszt ki. A királyi posta három éve vezette be ösztönzési rendszerét és a tapasztalatok szerint, a kilátásba helyezett prémium jelentôsen növeli a munka termelékenységét, minôségét. Az adatok szerint a brit postások a sürgôsséggel feladott levelek 93,6 százalékát a feladást követô elsô munkanapon kézbesítik. Ez az eredmény jelentôs javulás, hiszen 2004 elsô negyedévében a leveleknek csak kevesebb, mint 85 százalékát juttatták el a címzetthez a vállalt rövid határidôre.
JÚNIUS
13
ORSZÁGJÁRÁS
Hírek „Pihenhet” a román postás Két napig élt nagylábon egy brassói postás a nyugdíjasok járandóságából. A „Libertatea” értesülése szerint a 31 éves dolgozó eltûnt a rábízott 267,2 millió lejjel (több mint 9200 dollárral). Mikor a postás estefele nem tért vissza a szükséges iratokat kitölteni, a postahivatal értesítette a rendôrséget. Másnap az illetô felesége is jelentette az eltûnését. A postás a pénzt euróra váltotta, s mintegy 90 milliót költött el belôle két nap alatt. Ruhákat vásárolt, mobiltelefont vett, a város legelôkelôbb hoteleiben szállt meg, luxus-prostituáltak szolgálatait vette igénybe. Harmadnap viszont beijedve tért haza – a rendôrség otthonából szállította el. A hatóság a lakásban 170 milliót talált meg a lopott pénzbôl. A volt postás (akit idôközben kirúgtak munkahelyérôl) elmondása szerint bánja a tettét, arra hivatkozik, ittas állapotban követte el a sikkasztást. E bûncselekményt Romániában 15 évi börtönnel büntetheti a bíróság.
A posta nem tehet róla A Magyar Posta Rt. nem vett részt az érettségi tételek középiskolákhoz történô eljuttatásában – közölte a cég. „Ezért nem igazak azok az információk, amelyek szerint az érettségi vizsgafeladatok a postai szállítás során kerülhettek nyilvánosságra” – áll a közleményben, amelyet a Magyar Posta Rt. Kommunikációs igazgatósága juttatott el a Klubrádióhoz. Mint ismeretes, a magyar tételek már elôzô este kikerültek egy internetes oldalra, illetve a Magyar Televízióhoz. Az Oktatási Minisztérium illetékese szerint a televízió már nem megoldás a hosszú feladatsorok miatt, ezért tértek át futárpostára. „A XXI. században egy versenyképes oktatásügy nem hagyatkozhat az „iskolatelevízióra” vagy a „futárokra” – jelentette ki válaszul Kovács Zoltán, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének elnöke.
14
JÚNIUS
Kérdés a tó partján Milyen szakszervezetet akarunk?
Az
elôzô számunkban a tatabányai kollégák véleményét olvashattuk lapunkban a címben feltett kérdésre. A válaszok tanulságosak voltak. Találkoztunk kilépett taggal, belépés elôtt álló korábbi „antiszindikalistával”, csalódott, de tagságához ragaszkodó díjfizetôvel, de nem találkoztunk olyannal, akinek ne volna véleménye a szakszervezetrôl. Mi a helyzet Fejér megyében? Gárdonyban, a Postás Kempingben ugyanezzel a kérdéssel igyekeztünk a PFÜ majálisán szórakozó postások „nyugalmát megzavarni”.
Nem vagyok ellene Radicsné Kukoda Márta postavezetô Móron. Korábban szakszervezeti tag volt, ezért kézenfekvônek tûnt megkérdezni: miért lépett ki? – 1976-ban jöttem a postához dolgozni, azóta szakszervezeti tag is voltam egészen 2001ig. Akkor kiléptem. ■ Mi indította erre a lépésre? – Addig beosztott dolgozó voltam, ekkor lettem vezetô. Vezetôként másképp láttam a világot, úgy gondoltam nem kellene tagnak lennem. ■ Összeegyeztethetetlennek tartja a vezetôi beosztást az érdekvédelmi szervezeti tagsággal? – Nem feltétlenül, de akkor így döntöttem. Emellett nagyon jó a kapcsolatom a szakszervezettel. Amióta Gergulecz Kati a titkár, megindult valami pezsgés. Nem feltétlen bólint rá arra, amit esetleg szakmai vezetôként mondok, hanem elmondja az érveit, én is az enyémeket, aztán valahogy kompromisszumra jutunk. Ez az igazi szakszervezet! Kati nem fejbólintó, mégis jó vele dolgozni. Ilyennek kellene lennie a szakszervezetnek! ■ De hát ha a KSZB titkár ilyen, akkor ilyen a szakszervezet Móron. – Nincs is egymással semmi bajunk, a dolgozók meghívnak a rendezvényeikre, most is eljöttem Gárdonyba. Jól érezzük magunkat egymás társaságában, összetartozunk, mint a postások általában. Azt le kívánom szögezni, hogy nem vagyok ellene a szakszervezeteknek. Örülök, hogy valaki felvállalja a munkavállalók érdekképviseletét, és annak külön örü-
lök, ha sikereket ér el. Az, hogy tag vagyok-e vagy sem, érdektelen.
Nem kell szeminárium Gergulecz Katalin KSZB titkárhoz tizenhárom kisposta tartozik. 1976-tól szakszervezeti tag, amióta postás – ’85 óta – a Postás Szakszervezetet erôsíti. Ahogy mondja, ez a korosztály még be van oltva a közösségi szellemmel. Milyennek ítéli a szakszervezetet, és milyennek kellene lennie? – kérdeztük tôle. – Úgy érzem, a szakszervezet nem aktuális. ■ Ezt hogy érti? Nem naprakész? Az események után megy? – Ezt úgy értem, hogy az aktuális szakszervezet sokkal harcosabb. Harcosabbnak, bátrabbnak kellene lennie, mint ahogy én is megmondom itt Móron a vezetômnek a véleményemet, érveimet, ô is megmondja, aztán keressük a megoldásokat, hogy kompromisszumra jussunk. ■ Ez a „megmondom a véleményem” azon múlik, hogy ki a szakszervezetis, vagy azért fogadókészség is kell a túloldalról… – Szerintem van fogadókészség, csak nem mindenki meri kipróbálni. Ha nem szólok a vezetômnek, mert félek valamitôl, sohasem tudom meg, mit tehetnénk együtt. Ilyenkor szokott elmenni a dolog sekélyesebb irányba. ■ A fiatalok között van szakszervezetis utánpótlás? – A mi idônkben szemináriumokkal próbáltak bennünket felkészíteni a közösségi munkára. Nagyon nem szerettük! Valahogy másként kellene kialakíta-
ORSZÁGJÁRÁS ni bennük az igényt, hogy tartozzanak valahova, éspedig ehhez a közösséghez. Azt gondolom, a személyes példamutatás lehet a legfôbb vonzerô. ■ Tagadhatatlan, hogy sokan patikamérlegen mérik ki, hogy érdemes-e belépni… – Ez igaz. Az ilyen jellegû „érveinket” már rég elvették. Az is igaz, hogy nem lehet annyira sarkítani a kérdést, hogy anyagilag megéri, vagy ideológiailag meggyôzô az érvelésünk – ennél összetettebb a dolog. Azt viszont a szakszervezetünk hiányosságaként említem, hogy a vezetôink érdekvédelme nem kap elég hangsúlyt. Ennek ellenére komoly támogatást kapok a fônökömtôl, aki – biztos mondta – nem is tagom. ■ Olvassák a szakszervezet lapját a tagok? – Azért szeretik a Postás Dolgozót, mert a munkavállaló nyelvén ír. Nem kell kutatni a sorok között, hogy vajon ezzel meg mit akarhatnak. Mindenki talál benne valamit, amit szívesen olvas. A más területen dolgozó kollégák gondjairól, a közös bajokról, esetleg az elôttünk álló változásokról. Ez nagyon nagy dolog.
Lelkiismeretfurdalás semmiért Simon Istvánné fôpénztáros és Szôke Józsefné egyesített kézbesítô Pusztaszabolcsról érkezett a gárdonyi majálisra. Egybehangzóan állítják, ahol ilyen jól tudnak gondoskodni a tagok szórakozásáról, ott az érdekvédelemmel sem lehet komoly baj. Ettôl függetlenül tudnak mondani javítanivalót. – Húsz éve vagyok szakszervezeti tag, és mindig változásokat kellett megélnünk – mondja Simonné. Mindig mások a kihívások, mindig mások az elvárások, és a változásokhoz alkalmazkodnia kell a szakszervezetnek. ■ Megfelel ennek a szakszervezet? – Hellyel-közzel. Úgy gondolom, hogy kicsit erôszakosabban kellene a munkavállalók érdekei mellett kiállni, különösen a bérvitákban kellene kevésbé engedékenynek lenni. A postások munkáját nem fizetik meg értékén, sok helyen hallunk fenyegetettségrôl is.
■ Úgy érti, a munkaadó részérôl? – Úgy értem. Vegyük például a biztosítás kötését. A terrort itt idézôjelbe teszem, de terrorfenyegetésként élem meg, hogy „ha nem teljesítesz, majd meglátod, mi lesz”. Minden biztosítónak van fôfoglalkozású képviselôje a faluban. Nem lehet velük versenyezni, amíg én napközben a postán dolgozom. Ha bejön az ügyfél, ajánlom neki, ha nem jön be, hát nem. ■ Volt abból valami hátrány, ha nem volt kötés? – Nem volt, de kényelmetlenül érzem magam tôle. Van egy olyan érzésem, hogy valamit nem teljesítettem. Akaratlanul is lelkiismeretfurdalásom van, pedig nincs rá okom, hisz nem mulasztottam. ■ Milyen a szakszervezeti tisztségviselôkkel a kapcsolata? Nem kellene fiatalítani? – Jó középkorúak, és én ennek örülök. Ez a korosztály ismeri a bajainkat, tudják, hogy a szakszervezettel mit tudnak elérni. A fiatalok lehet, hogy tele vannak tettvággyal, de nincs meg a rutinjuk az érdekvédelemhez. ■ Olvassák a Postás Dolgozót? – Én vagyok az elsô, aki kap utána! Érdekel, hogy mi történik például Miskolcon, örülök, ha valahol új postát adnak át, mert akkor még kellenek a postások. Az viszont felháborít, hogy azonos munkáért területenként más-más a bér. Nagyon komoly különbségek vannak, amire nem lehet magyarázat, hogy másik igazgatóság. Az is dühít, hogy valamelyik napilap azt írja, hogy nettó 123 ezer a postások keresete. ■ Azért innen megy nyugdíjba, vagy átképzi magát? – Jó vicc! Nekem ez a harmadik szakmám, tehát szándékom szerint innen megyek nyugdíjba. – A kolléganômnek mindenben igaza van, de valamit elfelejtett mondani – vette át a szót Szôke Józsefné. A korkedvezmény kérdését napirenden kell tartani. Tudom, hogy a szakszervezet ezt szorgalmazza, de úgy látszik, ha nem mondjuk naponta, megint elmarad. Szerintem nem csak a kézbesítôkrôl van szó, hanem a pénzzel dolgozó, nagyobb felelôsséggel járó beosztásokban is indokolt lenne, hogy pár évvel korábban elmehessenek nyugdíjba. – És miért kerültünk ki a közalkalmazotti körbôl? – folytatta Simonné. Ugyanúgy a közért és az ügyfélért dolgozunk, mint a polgármesteri hivatali adminisztrátor. Nekünk mindent le kell
Hírek Kihívások a piacnyitás elôtt A Magyar Posta monopóliuma 2006-ban részlegesen, majd 2009-ben teljesen megszûnik, ám hogy a piacnyitás ne érintse hátrányosan a társaságot, prioritásként kell kezelni a képzést és a belsô kommunikációt – állítja a cég humánerôforrás vezérigazgató-helyettese. Szûts Ildikó a HR belsô stratégiai partnerszerepének erôsítésére, és a hatékonyabb, jobb minôségû szolgáltatói szervezet kialakítására törekszik. „Tudatosítani kell a kollégákban, hogy milyen üzleti, környezeti és piaci kihívások várnak rájuk” – fogalmazott a Világgazdaságnak adott interjúban. „Emellett hangsúlyt kell fektetni a felkészülésre, a piacképességhez szükséges kompetenciák biztosítására is, amely szaktudást, üzleti gondolkodást, ügyfélkultúrát, korszerûbb termékeket és egy magasabb színvonalú szolgáltatói magatartást jelent.” Szûts Ildikó kulcskérdésnek tartja az érdekképviseletekkel való kapcsolattartást. Vallja, hogy a munkabéke a záloga annak, hogy a Magyar Posta javítani tudja piacképességét. Figyelemmel kíséri a középvezetôk felkészítését, hiszen egy modernizációs folyamat nemcsak a menedzsment felkészültségén múlik, hanem sokkal inkább azon, hogy középvezetés mennyire képes a változásokkal lépést tartani, és ezt közvetíteni a 39 ezer munkavállaló felé.
Kikapcsolódtak a hírlaposok A postás hagyományoknak megfelelô, jó hangulatú pünkösdi, hosszú hétvégét töltöttek a Hírlap Üzletág dolgozói a Gárdonyi Postás Kempingben május 13 és 16 között. A négynapos össznépi mulatságon, az üzemi szakszervezet rendezésében jókat ettek, ittak, sportoltak a hírlaposok, családjuk, gyermekeik körében. A sokrétû, színes programból nem hiányzott az asztalitenisz, a tollaslabda, a frisbee bajnokság, de a vasárnapi horgászverseny és a lábszépségverseny sem. Hálózsákját, ágynemûjét és persze pénztárcáját minden meghívott maga vitte…
JÚNIUS
15
ORSZÁGJÁRÁS
Hírek Két új posta a XI. kerületben Márciusban egy postamesterséget és egy áruházi postát avatott a Központi Területi Igazgatóság Budapest XI. kerületében: egyiket az Infoparkban, másikat a Savoya parkban. A nemrég épült Infoparkban közel 4500 munkahely létesül 106 ezer négyzetméteren. Az itt dolgozó több ezer alkalmazott mindennapi postai ügyintézését könnyíti a most megnyílt, postamesterségként üzemelô postahely.
Postai liberalizáció Európa-szerte További üzleti lehetôségeket ígér a külföldi versenytársak számára a brit postafelügyelet (Postcomm) döntése, miszerint az eredetileg tervezettnél 15 hónappal korábban, 2006 januárjában megszünteti a Royal Mailnek a levéltovábbításban élvezett monopóliumát. London ezzel bôven túlteljesíti a postai szektor felszabadítására vonatkozó uniós elôírásokat. Mint a BBC emlékeztet, eddig a világon csak két ország – ÚjZéland és Svédország – szabadította fel teljesen a postai szolgáltatások piacát.
A halasi csipke nagyasszonyának emlékére Kiskunhalason a Magyarországi Csipkeközpontban április 22-én nyílt meg a VI. nemzetközi csipkekiállítás és cseh csipketörténeti bemutató, amelyre Anglia, Belgium, a Cseh Köztársaság, Észtország, Franciaország, Németország és a magyar csipkekészítôk hozták el legkiválóbb munkáikat. A megnyitó keretében Krutki Józsefné dr. levélüzletágvezetô bocsátotta forgalomba a halasi csipke nagyasszonya, Markovits Mária születésének 130. évfordulójára kiadott alkalmi levelezôlapot.
16
JÚNIUS
nyelni. Tudom, hogy hibázhat a postás is, de ha nem az ügyfélnek van igaza, miért nem védi meg a posta a dolgozóját? A Posta azzal él vissza, hogy a dolgozók zöme a szakmájáért él, szereti, amit csinál. Akik most jönnek a postához fiatalon, hamar továbbállnak. Ezen a szakszervezet sem változtathat.
Európában már tudják… Cser János a Székesfehérvár PFÜ elsô embere volt két évvel ezelôtti nyugalomba vonulásáig. Egy munkavállaló lehet képmutató, színlelhet örömet, ha fônökével találkozik. Az viszont nem lehet képmutatás, amilyen szeretettel és nagyrabecsüléssel fogadta mindenki az egykori vezetôt. Cser szaktársat – így szólítja mindenki – is a szakszervezetrôl kérdeztük. – Természetesen megtartottam szakszervezeti tagságomat, sôt az enyingi Balogh Lajos által szorgalmazott nyugdíjasklub vezetôhelyettese vagyok. Ô távolabb van, én Fehérvárról esetenként jobban tudok segíteni. ■ Fontosnak tartod, hogy nyugdíjasként szakszervezeti tag légy? – Feltétlenül! Ez is egy lehetôség arra, hogy a most már velem is kiegészült társaság minél többet és minél jobban tarthassa a kapcsolatot. Miután 1972 után postavezetô lettem, már akkor fontosnak éreztem a nyugdíjasokkal való törôdést. Azóta is tartják a nyugdíjas búcsúztatókat, találkozókat. Én úgy érzem, a nyugdíjasklubban több lehetôségünk van, hogy közös programokkal kicsit színesebbé tegyük napjainkat. ■ Milyennek szeretnéd látni a szakszervezetet? – Sokat hallom az aktív szolgálatiaktól, hogy sok a nehézség, csökken a létszám, több a feladat, mióta én elmentem. Próbálom mindenkinek elmondani, ez nem azon múlik, hogy én vagyok-e a vezetô, vagy más. Biztos, hogy a létszámleépítések rontják a minôsítési mutatókat, bár azt örömmel olvastam az újságban, hogy az uniós normák szerint 85 százalékos a másnapi teljesítés, és ezt a magyar posta 90 százalékban tudja. Ennek örülök, de a Postások a Postásokért Alapítvány legutóbbi jegyzôkönyvét, amit az elnök adott fel, nem kaptam meg. Úgy érzem, a posta elôtt komoly
nehézségek állnak, különösen, ha 2007ben megszûnnek az egyes küldeményfajtákra szóló privilégiumok. Fôleg a helyi leveleket könnyen elveheti a postától a konkurencia. ■ Ebben a helyzetben a szakszervezet megértôbb, vagy harcosabb legyen a szakmával szemben? – Érdekes kérdés… Mindig azt vallottam – 1957-tôl vagyok tagja ennek a szakszervezetnek –, hogy az érdekvédelemnek, a dolgozók védelmének minden körülmények között meg kell maradni. Láthattuk, hogy a rendszerváltástól felerôsödött az érdekvédelem visszaszorítására való törekvés, ugyanakkor Európában egyre erôsödô és harcosabbá váló szakszervezetek állnak ki a munkavállalói jogokért. Én úgy gondolom, csak ez az út állhat a magyar szakszervezetek, így a Postás Szakszervezet elôtt is.
A ragadós példa A 7400 lelket számláló Enying postáján tizenöten dolgoznak. Itt postavezetô Marci Györgyné, aki szerint a szakszervezetrôl alkotott kép olyan, amilyent a tisztségviselô fest a munkavállalónak. – 1985 óta dolgozom a postánál, azóta szakszervezeti tag, most már bizalmi is vagyok. ■ Elégedett a szakszervezettel? Mi változott ’85 óta? – Amikor a postához jöttem, a vezetôm ôrült nagy szakszervezetis volt. Mindenben benne volt, vitte magával a csapatot, az egész postát. Szimpatikus volt ez a hit, ez a buzgalom, ahogy a szakszervezetet kezelte. Valószínû neki tulajdonítható, hogy környezetében mindenki, így én is fontosnak tartom a szakszervezetet. Kell ez a példamutatás, hogy a fiatalokat behozzuk. ■ És sikerül behozni ôket? – Tizenöten vagyunk, két fiatalunk nem tag még, de küszöbön áll a belépésük. A dolgozók nem követelôznek, de vannak elvárásaik. A kézbesítôknek különösen nehéz dolguk van. Szeretnénk, ha megvalósulna a korkedvezményük, mert mire nyugdíjba mennének, már megrokkannak. A munka veszélyességéhez és nehézségéhez méltó bért szeretnének kapni. Tudjuk, hogy a szakszervezet a lehetôségekhez képest
ORSZÁGJÁRÁS eléri, amit tud, de úgy tapasztalom, a tagság szívesen látna egy kicsit több harcosságot.
Kerékpár és mikrofon Vezetéknevét csak közvetlen környezete tudja, keresztneve József, kezében éppúgy elôfordul a mikrofon, mint egy zöld kerékpár kormánya. Eltalálta, kedves olvasó, ô Postás Józsi, a népszerû elôadó. Vajon milyen a viszonya a postához és a szakszervezethez? – A postához a lehetô legjobb a viszonyom, hisz valóban alkalmazott vagyok. 1995 óta dolgozom a Tapolca 1-es postán kézbesítôként, lassan négy éve van saját körzetem. Nagyjából hatszáz család küldeményeinek célbajuttatásáról gondoskodom. ■ A színpadon köszönetet mondtál a Magyar Posta Rt.-nek a támogatásért, amelyet az elsô lemezed ki-
adásához nyújtott. Hogy osztod be az idôdet, hogy a napi munka mellett fellépéseket vállalj, lemezt vegyetek fel, és talán egy kis magánélet is kellene. – Nehezen tudok mindig lépést tartani magammal. A szakmámat nagyon szeretem, nem hagynám abba, és így vagyok a zenével is. Ha nem lennék elkötelezetten postás is és elôadó is, biztos nehezebb lenne összeegyeztetni a kettôt. Az emberek kedvelnek, mint postást, szeretnek énekesként is, és én ettôl boldog vagyok, ettôl teljesnek érzem az életet. ■ Ha már elkötelezett postás vagy, biztos a szakszervezetnek is tagja vagy… – Érdekes, hogy pont most kérdezi meg ezt elsô alkalommal egy újságíró, ugyanis mostanában határoztam el, hogy belépek a Postás Szakszervezetbe. Mindig elmondom, hogy én valószínûleg postásnak születtem. Nekem minden fontos, ami a postával kapcsolatos, vagy amit a kollégáim annak tartanak. A munkatársaim legnagyobb része szakszervezeti tag, ezért lépek be én is. ■ Ez elég ahhoz, hogy belépj?
Székesfehérvár FARKASTÖRVÉNYEK A HÍRLAPPIACON
K
eresztes Józsefet, a Székesfehérvár 2. hírlapkézbesítô ellenôrét a Posta korábban szebb napokat látott tevékenységérôl, a hírlapterjesztésrôl kérdeztük. Kérdéseinkre nem adott túl optimista válaszokat. ■ A Posta fontos tevékenységnek érzi a hírlapot? – Amikor az árusításról volt szó, sokan azt mondták, gazdaságtalan. Aztán kiderült, hogy mégsem. Azt hiszem, az elôfizetéssel is ez van. Elképzelhetô, hogy a költségek felülvizsgálatával kedvezôbb képet kaphatnánk, így a kiadóknak is jobb ajánlatot lehetne adni. Az esetleges privatizáció mérlegelésekor bele kell gondolni, hogy ez a már meglévô hálózat milyen nagy értéket képvisel. ■ Ha már ezt a rossz csengésû szót mondta, a létszámot is kellemetlenül érintené… – A vidéki hivataloknál a dolgozók munkaidejét is úgy számolták ki, hogy
benne van a hírlapkézbesítésre, illetve a hírlapszolgálatra szánt idô. Nagyon sok ember kerülne utcára. Csak itt a környezetemben a hírlapcentrumos dolgozókkal, az elszámoltatóval, a kézbesítôkkel együtt közel harminc postást érintene egy számunkra negatív változás. A reklámküldeményeket is ezek a kézbesítôk viszik. Ekkor gondolhatunk még arra a 11 hírlapkézbesítôként foglalkoztatott nyolc órás dolgozóra, akik ugyanennyi körzetben kézbesítik a reklámanyagot. ■ Úgy érzi, hogy az üzletág nyakára kést készülnek tenni?
– Akár elég is lehetne, de én elsôsorban munkavállaló vagyok, és évek múlva is az szeretnék lenni. A szakszervezet képviseli azoknak a dolgozóknak az érdekeit, akik nem tudják érvényesíteni a jogaikat, vagy nincs bátorságuk, esetleg tehetségük megvédeni magukat. Egyre nagyobb szükség van a szakszervezetre, és ezt annak ellenére belátom, hogy idôm nagy részében egy egészen másfajta tevékenységet folytatok. ■ Ha öt év múlva Tapolcán találkozunk, a zöld kerékpár szarvát fogod még szorongatni? – Ha egy mód van rá, igen. Komolyan mondom: szeretek postás lenni! És köszönöm a meghívást a gárdonyi majálisra, ez az elsô alkalom, hogy hazai pályán, postás rendezvényen lépek fel. ■ Egyébként magad mellett érzed a postásokat? – Teljes mértékben! A kollégáim mindenben támogatnak, sôt egy-egy fellépésen szoktak jelezni a nézôtérrôl a postás dolgozók, hogy egy csapatba tartozunk. Azt hiszem, büszkék vagyunk egymásra. Összeállította: Filipsz Borbála – Van ilyen érzésem. Érzékelhetô egy külsô nyomás a kiadók részérôl, bár a felsô vezetéstôl megnyugtató hangokat is hallunk, miszerint a posta meg szeretné tartani a hírlapot. ■ Amikor a kiadók irányából érezhetô nyomást említette, az általuk szorgalmazott terjesztôi hálózatokra gondolt? – Igen, és a különbözô vállalkozásokra. A Fehérváron hangsúlyos Pannon Lapoknak van 4-5 megyéje, és az ismeretségeimbôl származó informácok szerint az a céljuk, hogy minél több lapot elvegyenek a postától. A Springer lapok egy részét már viszik is. ■ Reális a veszély, hogy kicsavarják a Posta kezébôl ezt az üzletet? – A veszélyt abban látom, hogy ez a verseny nem teljesen tisztességes. A Posta kifizeti a bért, a járulékokat, adózik, és ez ellenôrizhetô is. Beszéltem olyan alternatív kézbesítôvel, aki a pénze nagy részét zsebbôl zsebbe kapja, mond egy rendszámot, arra útiköltséget számolnak el stb. Persze erre közvetlen bizonyítékom nem lehet, de hihetô a dolog. Érdemes lenne megnézni, hogy hivatalosan hány bejelentett ember viszi ki milliószám a szórólapokat! Így lehet gazdaságosan mûködni. Amíg a posta tisztességesen fizeti az államnak a kötelezettségeit, ezekkel nem tud konkurálni. -kiseff-
JÚNIUS
17
KULTÚRA
Múzeumaink Múzeumok M a j á l i s a bélyegen
M
ájus 25-én bocsátotta forgalomba a Magyar Posta Rt. az Idegenforgalom-kisívet. A legjobbkor, elvégre tavasszal indul be igazán a vendégjárás. Bár, az EU-csatlakozás óta láthatóan, s még inkább hallhatóan – buszon, villamoson, utcán – jóformán holtszezon nélkül jönnek a sokáig távoli egzotikumként kezelt kis hazánkba Nyugat-Európa fiai és lányai. A témaválasztás sem kevésbé szerencsés: fôvárosunk legszebb épületei, muzeális látnivalói közül válogatott ki ötöt a tervezô, Nagy Péter grafikus. Mûvészi színvonalú fotóival Hajdú József, Papp Tibor, Szentiváni János, Winter Erzsébet segítette az öt bélyegbôl és öt szelvénybôl álló valóságos kis remekmû elkészültét. A sor élére a köztársasági elnöknek otthont adó várbeli Sándor-palota kívánkozik. A bélyegképen a fôhomlokzat, a szelvényen az elnöki dolgozószoba látható. A továbbiakon: az idén 75 esztendôs Bélyegmúzeum kiállítóterme, illetve a legismertebb XX. századi magyar tévnyomat, az úgynevezett fordított Madonna és nyomódúca; az egykori Királyi Kúria épületében „lakó” (de kiköltözésre ítélt) Néprajzi Múzeum homlokzati képe, és népmûvészetünk szép darabja, egy mívesen faragott sótartó; (a ma még) a Saxlehner-palotában található, ugyancsak most jubiláló, 50 éves Postamúzeum Lotz-freskókkal és Róth Miksa-ólomüvegablakokkal ékített lépcsôháza és pazar nagypolgári lakásbelsô, amely az állandó kiállításnak ad helyet; végül a Vajdahunyadvárban elhelyezett Mezôgazdasági Múzeum, illetve egy régi gôzüzemû lokomobil, amelyet a cséplésnél használtak. Ugyanekkor látott napvilágot a szintén évfordulóját ünneplô, százesztendôs Szent István-bazilikát megörökítô blokk. Tervezôje ugyancsak Nagy Péter. (eszjé)
18
JÚNIUS
A májusi kulturális programok között sok családnak piros betûs ünnep a Múzeumok Majálisa. A tizedik alkalommal megrendezett seregszemle visszaköltözött a szokott helyére, a Magyar Nemzeti Múzeumot övezô múzeumkertbe. Tavaly az Európai Unióhoz történt csatlakozás kapcsán az egész esemény csatlakozott a városligeti központi helyszín forgatagához. Így aztán a hagyományosan májuselsejézô közönség is ízelítôt kaphatott az addig csak rétegérdeklôdésre kalibrált múzeumi kínálatból. Ilyenkor találkoznak a szakmabeliek egymással és a közönség azon részével is, amellyel a saját kiállítóhelyeiken nem. Ugyan ez a dolog is kezd vásári jelleget ölteni, ám legalább a bóvlit sikerül változatlanul távol tartani a kereskedelmi szekciótól. Azért a mûvelôdés tárházai dominálnak még mindig ezen a majálison. Mindenki igyekszik valami olyan programmal elôállni, ami vonzóvá teszi intézményét a nagyérdemû elôtt, s az év további részén számít a forgalom növekedésére az itt szerzett élmények hatására. Szemmel láthatóan sok a gyerek. A szülôk az ô szórakoztatásukra és ismereteik bôvítésére irányuló lehetôségeket keresnek, mégpedig más módon, mint ahogy az iskolában bánnak
csemetéjükkel. Ennek megfelelni vágyva számos múzeum a leendô múzeumlátogató közönséget próbálja kinevelni. A találkozó érdekek aztán remek pedagógiai mûhelyeket hoznak létre (s ezután „mindössze” a szülôk és az intézmények anyagi képességén múlik a dolog). A sokaságban hagyományosan a legnépszerûbbek között tartják számon a Postamúzeumot és a Bélyegmúzeumot. Egymás hatását erôsítve mindig szomszédosan kapják a kiállítósátrat. Ha egy gyerek már kijátszotta magát, mondjuk, a hajdani levelezés romantikáját idézô viaszos pecsételés asztalkájánál, átmegy bélyeget tervezni, vagy éppen filatéliai ismereteket gyûjteni. Ezúttal a rádiózás 80. születésnapjára emlékezve kihozták a Gyáli útról azt a bútorszállító kocsit, amely az elsô stúdió volt 1925-ben. A sikernek köszönhetôen a szokásos Közönségdíjat a majális záróakkordjaképpen a Postamúzeum nyerte el! A krónikás, maga is résztvevôje a kétnapos rendezvénynek, jólesô érzéssel nyugtázta, ha nem is sokat, de néhány postást, sôt, a cégtôl a közelmúltban elküldött kollégát is látott a kultúra iránt fogékony seregletben. (szabó)
Postások a múltból A Postamúzeum kincsei között érdemes böngészni. Régi jármûvek, letûnt korok postásai adnak alkalmat az idôutazásra. A megsárgult, XX. sz. elején készült fotót nézegetve elképzehetjük a nagyszöllôsi postán csacsogó, de lelkiismeretesen dolgozó vékonydongájú, komoly Micit, a bögyös-duci, megfontolt Rózsit, az ábrándos Malvint, a mosolygós Marcsát és az alapos Enczenberger Gizellát. Honnan tudjuk, hogy alapos? Onnan, hogy ô gondoskodott egyedül teljes nevének fennmaradásáról. Vagy lehet, hogy ez a fotográfus Gizella iránt érzett vonzalmának tulajdonítható? Fil-a
SZABADIDÔ
Vak szerencse behunyt szemmel? Mindig is kisebb csodának számított a sakk történetében a vakjáték, azaz a tábla nélküli küzdelem, az egyes játszma vagy többesben a vakszimultánok, melyekbôl csodakombinációk is rögzülhetnek a képzeletbeli sakktáblára. A gazdag örökségbôl egy remekmû (a Tóth-Chalupetzky: Az ismeretlen Aljechin,1948 könyvecskébôl), felejthetetlen mutatvány. Aljechin – Supico Lisszabon, Vakszimultán, 1941 Dán csel (C21) 1. e4 e5 2. d4 exd4 3. c3 dxc3 4. Hxc3 Fb4 5. Fc4 Ve7 6. Hge2 Hf6 7. 0–0 0–0 8. Fg5 Ve5 9. Fxf6 Vxf6 10. Hd5 Vd6 11. e5 Vc5 12. Bc1 Va5 13. a3 Fxa3 14. bxa3 c6 15. He7+ Kh8 16. Vd6 Vd8 17. Hd4 b6
18. Bc3 c5 19. Hdf5 Fa6 20. Vg6!! 1–0. Zsenialitás parázslik föl a végállásból s a látványt felelevenítve, képletesen egy csokor nefelejcset helyezünk Aljechin párizsi síremlékére; 1946. március 23-án halt meg Portugáliában. A vaksakkozásnak mostanában új reneszánsza van Oosterom holland milliárdos jóvoltából: dollárszázezreket áldoz vak- és rapid versenysorozatokra. Ezeket a játszmákat az egész világ nézheti az Interneten. A sakk élvezete ugyanis nem pusz-
tán az eredmények: gyôzelem-vereség regisztrácója. Példa vakjátszmánkban a sakkmûvészet minden eleme fölfénylik: az igazi alkotói sakk, amit annyira szeret a közönség. Minôségáldozat, királyvadászat, kihagyás, majd menekülés bástyaáldozattal: Barejev,E (2709) – Ivancsuk,V (2711) Amber Vakjátszma, Monte Carlo (11), 2005. márc. 31. Grünfeld védelem (D80) 1. d4 Hf6 2. c4 g6 3. Hc3 d5 4. Fg5 He4 5. Fh4 Fg7 6. cxd5 Hxc3 7. bxc3 Vxd5 8. e3 c5 9. Vf3 Vd8 10. Fc4 0–0 11. He2 cxd4 12. exd4 Hc6 13. 0–0 Fd7 14. Bfe1 Bc8 15. Fb3 Ha5? Nem „látja” a veszélyt? Hogy? Vakon?? 16. Hf4! Ff6 17. Fxf6 exf6 18. Hd5 Kg7 19. Be7! f5 20. Vf4 Hc6 21. Bae1!! Hxe7 22. Bxe7 Be8 23. Ve5+24. Ve3+? Kg7 25. Ve5+ Kh6 26. h4? Itt szépségdíj sikkadt el a „látómezôben” – világos nem „látta” meg a tüneményes 26. g4!!-et amivel a verseny legszebb kombinációjával gyôzhetett volna: Bxe7 27. g5+ Kxg5 28. Vf4+ Kh5 29. Fd1 mattal! Sötét most föltámad. 26. – Bxe7 27. Hxe7 Bxc3 28. Vf6 Vb8! 29. g3 Nem”nézi” el Bc1 mattot… 29. – Bxg3+! 30. fxg3 Vxg3+ 31. Kh1 Vh3+ és döntetlen örökös sakkal. 2005 legszebb fiaskó-emléke…
Ki a legügyesebb gagyizó? – ??? – Aki a rézgálicot is eladja aranyhalként.
JÚNIUS
19
A szokásos, de megunhatatlan
MAJÁLIS ok éve hagyomány, hogy május végén Gárdonyba, a Postás Kempingbe hívja meg tagjait, barátait a Székesfehérvár és Körzete PFÜ, valamint Szakszervezeti Bizottsága.
S
Lengyel Géza
Június Tanévnek vége s végre a diák erdôn-mezôn kószál, hátára hátizsák kerül, mi „fontos” dolgokkal – szíve örömmel teli – felkeres vizeket, légteret figyeli; egy hófehér kócsag suhan a szélben
A Fejér megyei majálisra közel 650 postás és családtagja látogatott el. A program a hagyományokhoz híven változatos volt: többek között sportvetélkedôk, a gyerekeknek „dühöngô” kalózhajó, és természetesesen a már fürdésre is használható Velencei tó, a vicces vetélkedôk, mint a zsákbanfutás és a fánkevô verseny emésztette fel azt az energiát, amelyet a remek, szabadban fôtt ebéd volt hivatott pótolni. Postás Józsi most lépett fel elsô ízben postás rendezvényen. A kollégák hálás közönségnek bizonyultak, az ismétlést kérô tapsok és az autogramvadászok alig akarták elengedni következô fellépésére a közülünk való énekest. Távozása után a sarat egész nap álló KirálySági duó (idônként Tunyogi Tibor SZB titkárral trióvá bôvülve) gondoskodott a jó hangulatról. f-
fiókák tollasodnak – kitátott csôr s még parányi szárny – kisróka-hancúr reggeli fényben játékos pettyek a felsíró gidán – anyjáért sír, ki újra „felnôtt játékba” kezd – a forró napsütötte dombon ürge füttye idegent jelez – és hirtelen dermedt csend, – az égen villám cikáz, esô cseppekben majd felhôszakadás, – „ha Medárd nap…” – igen – a földmûves bízhat, – népmondás nem hibáz…
POSTÁS DOLGOZÓ A Postás Szakszervezet lapja Szerkesztôség: 1146 Budapest, Cházár András u. 13. Levélcím: 1406 Budapest, Postafiók 14. Felelôs kiadó: Mundruczó Kornél elnök Felelôs szerkesztô: Udvarhelyi András Telefon: 465-3715 Nyomdai munkálatok: FHM Nyomda ISSN 1219-3712