”
Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet.” M (Ézsaiás 52:7) M
6. évfolyam 3. szám • 2010. október • A Budapesti Svábhegyi Református Missziói Egyházközség lapja
Lelkipásztori üzenet
A szív reformációja „Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz!” (Jóel 2:13.)
Ritkán szoktunk beszélni az emberi szív reformációjáról. Szívesebben hallunk inkább a reformáció egyháztörténeti eseményeirõl, pedig a XVI. századi reformáció elképzelhetetlen lett volna enélkül. Ha Luthert, Kálvint, vagy Sztárai Mihályt, Szegedi Kis Istvánt nem találta volna szíven Isten Igéje, akkor nem, vagy nem úgy, nem ott és nem akkor született volna meg Európában és Magyarországon a reformáció. Elõször az õ szívüket, lelküket reformálta meg Isten Igéje, s csak ennek lett következménye az egyház intézmény rendszerében bekövetkezett reformáció. Az intézményt mindig könnyebb megreformálni, mint az emberek gondolkodását, és életgyakorlatát. Bármilyen kõvé dermedtek is a struktúrák, még mindig könnyebb azokon változtatni, mint az emberek lelkén. Bibliai, egyháztörténeti példák, és idõszerû társadalmi tapasztalatok is errõl a szomorú tényrõl gyõznek meg minket.
E számunk tartalmából ÚTRAVALÓ A szív reformációja (Lelkipásztori üzenet) • 1 B
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR Gyülekezeti hétvége Mátraházán • 4 Nõi csendes hétvége Érden • 6 Németh Pál elõadása • 8 Gyülekezeti filmklub • 15 Gyülekezeti délután • 16 Mi történik a nyugdíjas klubban? • 18 Katechetikai továbbképzés • 19 B
ÉLETÚT Beszélgetés beosztott lelkészünkkel • 21 B
GYEREKEK OLDALA A reformáció ünnepe és a Biblia • 24 B
Gyülekezeti hírek a templomépítésrõl • 25 B
BEHARANGOZÓ Gyülekezeti programjaink • 27 B
Könyvajánló • 28
d Örömmondó
ÚTRAVALÓ
Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S mint egy folyó a mozivászon lapján, úgy úsznak át a házon. Acetilén fényében ázik az útjavítás. Lenn a mélyben, iszamos, hüllo´´-hátu cso´´, pára gyöngyösödik a kérgen, s a városon, mint vér a gézen, általszívódik a nyirok. Vékony tu´´z nyüszít, sustorog, mellette kucsmás, birka-bundás, mint a makk-ász, guggol a munkás, fölötte hengerhasu gépek, rájuk irva: „Consolidated..." S egy fa. Akár a régi csap, csöpörésznek a targalyak, szalad, olajjal töltekezvén a gép gömbölyu´´béka-testén, majd a bundára ér a csepp, s fölsír a tu´´z: megérkezett. Neonfény lobban és lehull. A vizes ko´´re rácsorog. Valaki, messze, úgy vonul, hogy a köd kilométer-odva énekét tompán sokszorozza hallani, amint tántorog. (NEMES NAGY ÁGNES: OKTÓBER) Gedeon, akirõl az elmúlt hetekben hallottunk igehirdetés sorozatot, lerombolta ugyan apja Baal oltárát, kiirtotta a pogány bálványkultuszt a családja körébõl, sõt Isten hatalmas gyõzelemmel ajándékozta meg õt, hiszen megszabadí-
2010. Október
totta az ellenségtõl népét és hazáját. De élete második szakaszában õ is belesodródott egy más fajta bálványozásba, mert a szíve mélyén ott rejtõzött egy titkos bûn. Ezért a nagy katonai diadal után összegyûjtette a zsákmányolt aranyékszereket és egy szobrot öntetett belõle Jahvénak. Pedig a 2. parancsolat világosan tiltja azt, hogy a végtelen Istent az ember bármi módon is megpróbálja kiábrázolni. A Biblia szerint „csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének.” (Bírák 8:27.) Jeremiás próféta korában, a Kr.e. VII–VI. században két gonosz és istentelen király után jutott hatalomra Júdában Jósiás, aki kemény kézzel látott hozzá a zsidó vallás megtisztításához. Leromboltatta a Baal oltárokat, összetörette a bálványszobrokat és elkezdte felújítani az Úr templomát Jeruzsálemben. A tatarozás közben találták meg Mózes törvénykönyvét a templomban, amelyet meghallva Jósiás a bûnbánat jeleként megszaggatta a ruháját. Sõt, ezután megújíttatta az Úrral kötött szövetséget „arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják.” (2. Krón. 34:31.) Isten azonban mégis elküldte hozzá és a néphez Jeremiás prófétát azzal az üzenettel, hogy a szívüket metéljék körül. Azaz ne csak a szájukkal tiszteljék az Urat, mert Isten az ember szívére, lelkére, lényére tart igényt! A XVI. századi Genf városa már Kálvin odaérkezése elõtt csatlakozott a reformációhoz. De nem lelki, hanem nagyon is gyakorlatias megfontolásokból. Így tudtak politikailag függetlenné válni a Savoyai-háztól. Farel Vilmos, a város lelkésze épp azért kérte Kálvint, hogy telepedjen le Genfben, hogy az elmaradt hitbeli és erkölcsi reformáció végigvite-
2010. Október
ÚTRAVALÓ
lében segítsen. Kálvin határozott fellépéssel mutatott irányt, és ez sokaknak nem tetszett. A város polgárainak esküt kellett tenni a reformáció hitvallásaira, s aztán ezek alapján kellett volna eljárniuk a mindennapokban. Kálvin ugyanis bezáratta a kocsmákat, kártyabarlangokat, nyilvánosházakat, de sokan mégse gondolták ennyire komolyan, hogy mindenben Isten Igéje szerint éljenek, inkább Kálvint ûzték el Genfbõl. Néhány évvel késõbb, amikor az erkölcsi züllés miatt csaknem összeroppant a város, követséget küldtek Kálvinhoz, és visszakönyörögték Genfbe. Mert a struktúrát mindig egyszerûbb megváltoztatni, mint az emberek szívét. Az mindig Isten csodája, mert az új teremtés. Manapság másról se hallunk hazánkban mint megújulásról. Szükség is van rá, de minden téren. Új alkotmány, új törvények, új rend körvonalazódik a láthatáron. Évtizedes tabuk, bálványok dõlnek le sorra. A kérdés csak az, mi lesz a szívekkel? Meddig lehet eljutni a „reformokban”, reformációra nem hajlan-
Örömmondó
d
dó emberekkel? Hogyan fogják magukévá tenni és hitelesen képviselni az újat, ha nem térnek meg, ha nem változik meg a gondolkodásmódjuk? Jóel próféta felszólítása ma is idõszerû. Nem elég a külsõ megújulás, nem elég a formák megtisztítása, nem elég az intézményrendszer megreformálása. A szív reformációja nélkül nem következhet be valódi, átfogó változás! Isten Igéje minket, a reformáció egyházához tartozókat is figyelmeztet. Hiába puritánabb a templom, hiába érthetõbb az igehirdetés, hiába egyszerûbb a liturgia, hiába demokratikusabb a hierarchia, ha nem térünk szív szerint, egészen Õhozzá, akkor ez semmin nem változtat. Ebben az évben drámai és katartikus változások indultak meg országunkban, de a XVI. századi reformáció arra kell, hogy késztessen minket, hogy bennünk is meg kell kezdõdnie ezeknek. Bûnbánattal, megtéréssel, egész életünk Isten Igéje szerinti átalakításával. A szívünk reformációjával. Berta Zsolt lelkipásztor
Imádkozzunk Adjunk hálát Istennek: – az elindult új csoportokért, alkalmakért (házi-csoport, nyugdíjas klub, baba-mama kör) – az õszi gyülekezeti hétvégék áldásaiért – a templomi lépcsõház kövezésének elkészüléséért – a gyermekmegõrzõ terem elkészüléséért – az altemplom új berendezési tárgyaiért
Könyörögjünk Istennek: – a szeptemberben és októberben megkeresztelt gyermekekért és családjaikért – a szervezõdõ énekkar munkájának áldásáért – új gyülekezeti munkatársakért – a templomépítés további elõrehaladásáért
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2010. Október
Gyülekezeti hétvége Mátraházán
M
átraháza ismétlõdõ helyszíne az õszi gyülekezeti hétvégének, hiszen már 2007-ben is jártunk a Dunamelléki Egyházkerület szép környezetben fekvõ, kényelmes, felújított konferencia központjában. Ez a helyszín rendkívül alkalmas arra, hogy a délelõtti és esti áhítatok és foglalkozások lelki feltöltõdését a csodálatos környezetben tett kisebb-nagyobb sétákkal, kirándulásokkal, spontán beszélgetésekkel egészítsük ki. A résztvevõknek az idén is nyílt erre lehetõségük, hiszen az õszi esõzések éppen erre a hétvégére abbamaradtak, és szép, csendes, napfényes napokat töltöttünk el. A lelki feltöltõdést lelkészeink gondolatébresztõ igemagyarázatai, és az ezeket követõ beszélgetések alapozták meg. A magyarázott bibliai igeszakaszok az elfogadásról szóltak. Ahhoz, hogy békében élhessünk magunkkal és embertársainkkal, úgy ahogyan azt Jézus tanította: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”, három dolog is szükséges.
Mindenek elõtt tisztában kell lennünk magunkkal, ismernünk kell magunkat. Ez elsõsorban saját személyünk, életünk, kapcsolataink reális felmérését és értékelését jelenti. A kiegyensúlyozott személyiségû ember helyesen értékeli önmagát, tulajdonságait, korlátait, teljesítményeit. A helyes önértékelés lehetõvé teszi számára, hogy Isten parancsát követve jól sáfárkodjon tálentumaival, ami önmagát is boldoggá, kiegyensúlyozottá teszi. A keresztyén ember a Jézustól kapott missziói parancsot leginkább azzal tudja végrehajtani, hogy környezete számára példát mutat, saját személyén keresztül kisugározza a hit áldását másokra is. De ezen túl is sokféle kapcsolatban állunk a környezetünkben lévõ embertársainkkal. Közvetlen kapcsolatainkban is fontos, hogy a hit által vezérelve türelemmel, de határozottan viszonyuljunk barátainkhoz, ismerõseinkhez, munkatársainkhoz, de akár ismeretlen emberekhez is. De hogyan lehet hozzájuk olyan lelkülettel közeledni, hogy õket is hasonlóképpen szeressük, mint magunkat? Nem teljesíthetetlenül nehéz feladat ez? Talán nem. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, célszerû magunkat felkészíteni. Embertársaink szeretetéhez ugyanis csak úgy tudunk eljutni, ha õket is megismerjük, és megtanuljuk õket elfogadni. Ugyan-
2010. Október
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
úgy, ahogy mi magunk is fohászkodni szoktunk: „Amint vagyok, sok bûn alatt…, Fogadj el Jézusom!” Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a bûnöket nem kell észrevenni, megnevezni, hibákat, rossz tulajdonságokat elnézõ mosollyal szõnyeg alá kellene söpörni! Nem errõl van szó! Arról van szó, hogy saját velünk született bûnös természetünk miatt nem lehetünk hibátlanok. Helytelen dolog embertársainkat látható hibáik, rossz tulajdonságaik miatt elítélni, véglegesen „leírni”, sokszor már az elõtt, hogy lehetõségünk lenne a bennük lévõ jót, hasznosat, ígéreteset is megismernünk. A türelmetlen elutasítás, a hibák azonnali felhánytorgatása megfoszt minket attól, hogy embertársunkat alaposan megismerjük. El kell tehát õket fogadnunk hibáikkal együtt. A második nagy feltétel tehát a megismerés után az elfogadás. Az elfogadás feltétele annak, hogy olyan szeretettel tudjunk embertársainkhoz fordulni, amibõl megszületik a bizalom, a kölcsönös megbecsülés. Csak ebben a bizalomra alapozott kapcsolatban lesz lehetõségünk arra, hogy megpróbáljunk vétkes, bajba jutott embertársunk számára hatásos segítséget nyújtani. A változtatás a harmadik fontos mozzanat. Az elfogadás értelme ugyanis az, hogy rajta keresztül próbálunk a másik problémáin segíteni, rajta változtatni. Engem nagyon megfogott ez a gondolat, és rögtön elkezdtem magamban
Örömmondó
d
összegyûjteni mindazokat a családtagokat, ismerõsöket, akiket nem sikerült eddig úgy szeretnem, mint magamat. Nagyon sokan voltak! Egészen közeli rokonok, ismerõsök is! Türelmetlenségem, hitetlenségem miatt nagyon elszégyelltem magam. El is határoztam, hogy amint hazaérek, változtatni fogok ezen! Pontosan elterveztem, hogy mit fogok tenni, hogyan próbálom megfordítani korábbi tévedéseim miatt elrontott kapcsolataimat. És nem sokára erre lehetõségem is nyílott. Igyekeztem, próbálkoztam, kedves és megértõ szerettem volna lenni, talán sikerült is. De elég volt egy gyenge pillanat, óemberem megint megjelent, és egy pillanatra ismét visszazökkentem a korábbi, most már utált kerékvágásba. Lehet, hogy ezzel megint tönkre tettem azt a keveset, amit addig felépítettem! De nem adom fel, nem adhatom fel! Most már a saját boldogságom is múlik azon, hogy sikerüljön úgy szeretnem másokat is, mint magamat! Szanyi Miklós
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2010. Október
2010. Október
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Örömmondó
d
Nõi csendes hétvége Érden
G
yülekezetünkben elsõ alkalommal szerveztünk olyan csendes hétvégét, amelyen mi nõk magunk között töltöttünk néhány napot. Nem titkolt szándékkal azért e kizárólagosság, hogy ezúttal kicsit másként beszélgessünk egymással, egymásról és természetesen a Bibliáról. Éppen ezért lelki együttlétünk kiindulásaként is az Ószövetség egyik legszebb történet választottuk, Ruth könyvét, amelynek középpontjában két nõ áll. Ez a rövid bibliai könyv mûvészi érzékenységgel megírt családtörténet. Fõszereplõje két asszony: Naomi és a menye, Ruth. Naomi egy éhínség miatt családjával együtt elhagyni kényszerül a júdai Betlehemet, és a Jordánon túli Móáb vidékén talál menedékre. Ekkor azonban szörnyû veszteségek érik: meghal a férje és két felnõtt fia is, akik már Móábban alapítottak családot. Az elkeseredett özvegy elhatározza, hogy visszatér szülõföldjére. Idõsebb menye – logikusan – más utat választ, új életet akar kezdeni. Fiatalabb menye, Ruth azonban meg-
halt férje iránti hûségbõl és anyósa iránti szeretetbõl úgy dönt, hogy elhagyja szülõföldjét, és követi Naomit Betlehembe. Ruth hûsége elnyeri jutalmát: Naomi „távoli rokona”, Boáz személyében jószívû férjre és új otthonra talál. Ruth hamarosan megszületõ gyermeke a család fennmaradásának új záloga, s ez a keserû sorsú Naomiban is új reményeket és Isten iránti hálát ébreszt. Az ókori ember számára a gyermektelenség egyet jelentett a társadalmi halállal: a családjukra támaszkodni nem tudó özvegyek a Biblia világának legkiszolgáltatottabb emberei voltak. Naomi számára ezért volt megváltó jelentõségû Ruth érthetetlenül hûséges szeretete, amely végül révbe ért, és a nemzetség továbbélését jelentõ unoka megszületésével igazolást nyert. Naomi történetén keresztül a könyv minden olvasója számára világossá válik, hogy a hûséges Isten nem hagyja el az övéit, hanem még a reménytelen magányból is nem várt boldogságot teremthet. Isten ezúttal Ruth emberi ragaszkodását és hûségét használta fel ehhez. A már elolvasásakor is megragadó történet mélységeiben való megismeréséhez, finom üzeneteinek megértéséhez bizony szükségünk volt az egész hétvégére és Négyesi Adrienn lelki vezetésére. A péntek esti áhitat adott lehetõséget ráhangolódni a történetre. Megértettük, hogy valójában Naomi áll a történések középpontjában,
õ az, akinek életét tulajdonképpen megismerhetjük, a teljes reménytelenségbõl õ jut el a beteljesedett, Istenben bízó reményteljességig. Szombati napon délelõtt közös játékon és sok beszélgetésen keresztül dolgoztuk föl, hogy milyen érzés a veszteség megélése, a kitaszítottság érzése, mégis Isten hogyan vezeti tovább életünket. Délután – folytatva a történetet – megtaláltuk azokat a pontokat, ahol megjelenik a remény az új élet lehetõségére. Láttuk azokat az ajándékokat, amik nem a veszteség pótlását adják, hanem a reményt, a nem várt másik utat. Hiszen Naomi elveszetett családját nem kaphatja vissza, de a hûséges Ruth házassága révén ismét családot, kapcsolatokat, igazi életet kapott. Ebben persze ott munkál mindvégig Isten, aki Boázon keresztül mutatja meg a kiszolgáltatottak iránti irgalmát, nagylelkûségét, könyörületességét. Vasárnap a kápolnában tartott Istentisztelettel zártuk lelki együttlétünket. Úgy gondolom, hogy nem teljes egy hétvége, ha a lélek feltöltõdése nem jár-
na együtt a test felfrissülésével. Ehhez a körülményeket elsõ sorban a Regina Mundi ciszterci nõi apátság érdi rendháza adta, ahol a nõvérek kezük munkájával és szíves vendéglátással mai is Szent Benedek Regulája szerint fogadják a vendégeket: Minden érkezõ vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert õ maga mondja majd egykor: „Idegen voltam, és befogadtatok engem” (Mt 25, 5). Ez a gyakorlatban tiszta házat, gyönyörûen gondozott parkot, finom házi kosztot, rengeteg mosolyt, kedvességet jelentett. Testmozgásról sem feledkeztünk meg, hiszen mindkét reggel 7 órakor majd egy órás reggeli tornával kezdtük a napot, napsütéses hétvége lévén ebéd után hoszszú sétát tettünk. Remélem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy egyik nagy ajándéka számunkra a hétvégének, hogy az együtt töltött napok alatt az éneklések, éjszakába nyúló beszélgetések közben jobban megismertük egymás. Istennek legyen hála! Csák Réka Borbála
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2010. Október
Luther, Zwingli, Kálvin és a reformáció Németh Pál elõadása Tavaly, 2009 októberében Németh Pál református lelkész, fõiskolai docens gondolatébresztõ, hitünket erõsítõ elõadást tartott templomunkban. A reformáció ünnepe elõtt a nagy reformátorokról beszélt, Lutherrõl, Zwinglirõl, Kálvinról. Arra is választ kaptunk, miért alakult így az egyetemes egyház történelme, miért volt szükség „Krisztus testének gyógyítására”. Az elõadás szerkesztett, rövidített változatát most közreadjuk.
A
mikor a reformáció szót kiejtjük, az elsõ kérdésünk rögtön adódik: mi volt a reformáció? Az elnevezésbõl nem szabad a tartalomra visszakövetkeztetni. Sokan azt hiszik, hogy a reformáció olyan mozgalom volt, amely tudatosan visszavitte az egyházat valami álomszerû, ideális õskorba. A kezdetekhez, ahol még minden tisztán ragyogott, romlatlanul, elegyítetlenül, emberi találmányoktól mentesen. Tudjuk jól, akik a Szentírást olvassuk, hogy ilyen egyház a valóságban sohasem volt. Az õsgyülekezet nem volt jobb, mint mi. Akármilyen szomorú is, de így van. Egyszerû példa erre az Apostolok Cselekedeteinek könyvében, amikor az elsõ gyülekezet Péter apostol szabadulásáért imádkozik. Igazi, klasszikus imaközösségben imádkoznak, egyetlen célért. S akkor kopognak. A cselédlány, szolgáló viszi a hírt, hogy itt van Péter. Nem hiszik el, hogy az, amiért éppen imádkoznak, megtörténhet. Ebbõl is lehet látni, hogy azok a keresztyének sem voltak jobb keresztyének, mint mi, és nem volt ideális õsállapot. Ez csak a kommunizmusnak az agyában volt, az vetített ki valamiféle ideális õstársadalmat az ismeretlen jövõbe. A reformáció nem álomvilág volt. Nem
álmodták vissza magukat valamiféle keresztyén õskorba, és nem re-formálták (alakították vissza) az egyházat az ideális õsállapotra. A reformáció jelentése: megtalálni újra a keresztyénség lényegét, értékelni és érthetõvé tenni mások számára. Gyakorlatilag a keresztyénség lényegének az újrafelfedezése volt a reformáció, nem pedig valami visszatérés egy elképzelt, ideális õsállapotba. Miért kellett ezt a lényeget újra megtalálni? Azért, mert az idõk folyamán az egyház eltávolodott õseredeti küldetésétõl. A lényeg, a tartalom veszett ki az egyház életébõl. Persze mindennek megvoltak a gyakorlati következményei, ami megmutatkozott a külsõségekben is, az egyházi élet romlottságában. De nem azért volt a reformáció, mert pénzsóvárak vagy paráznák voltak a papok, meg hogy a pápának törvénytelen gyermekei születtek. Ez csak keserû gyümölcse volt annak, hogy a lényeg már régen elveszett. A reformáció nem társadalom-kritika volt: nem azért romlott meg az egyház, mert aranyból vannak a kelyhek, stb. Miránk, akik a kommunizmusban nõttünk fel, ránk ragadt a marxista reformációértelmezésbõl sok minden. A reformáció
2010. Október
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
nagy tette egyszerûen a lényegnek az újra megtalálása volt. A középkorban a keresztyénség két ponton torzult el végletesen. Az egyik az áldozat felfogás volt, amely tükrözte az Istenhez való viszonyunk minõségét. A bûnbocsátó cédula nem ideológiamentes volt, annak megvolt az ideológiai háttere. A középkori egyházban uralkodóvá vált az a gondolat, – amely más vallásokban is megvan –, hogy az Istenhez való tartozásunk üzleti alapú. Fizetünk Istennek, és ennek ellenértékeként Isten a kegyelmével viszont fizet. Az érthetõség kedvéért leegyszerûsítve a dolgot ez odáig ment, hogy a katolikus egyház úgy gondolta, hogy az ember a jócselekedeteivel mintegy „piros pontokat szerez”, a rossz cselekedetével „fekete pontot”. A fontos, hogy a pirosak legyenek többségben, mert akkor az üdvösség biztosabb. Ha a jó pontokban hiányosság van, ha nem stimmelnek, akkor valahonnan ezt pótolni kell. A katolikus egyháznak voltak olyan tanításai, amelyek teljesen idegenek voltak a Szentírás egészétõl. Vannak ugyanis szent emberek, akik olyan sok jót cselekedtek, olyan sok a piros pontjuk, hogy annak akár a felétõl is üdvözülnek, és megmarad a fölösleg. A fölösleg letétben volt az egyháznál. A pápa rendelkezett vele. Ezek voltak a szentek fölösleges jócselekedetei, amibõl lehetett kiutalni. A jócselekedetek gazdája az egyház. Az egyház pásztora, Krisztus földi helytartója: a pápa. Tehát, ha én az elhunyt szerettemnek – akinek olyan sok volt a fekete pontja, hogy a purgatóriumba jutott, és lassú tûzön várta az ítéletet –, el tudom intézni a pápánál, a jócselekedetek kincstárnokánál, hogy átutalás tör-
Örömmondó
d
ténjen az elhunyt szerettemnek a purgatóriumi számlájára, akkor megteszem. Ha ezt pénzért adta a pápa, akkor ezt pénzért megveszem. (A pápa ezt a pénzt nagyon nemes dologra használta, a Szent Péter Bazilikát építtette belõle.) Megvolt a hamis elmélet, ám amikor gyakorlat lett belõle, akkor vált csak riasztóvá. Amíg csak elmélet volt, nem volt olyan ijesztõ ez a felfogás. De mikor Johann Tetzel dominikánus szerzetes 1517 õszén kiállt Wittenbergben, és a piacon árusította ezeket a cédulákat, olyan ízléstelenül kufárkodott, hogy Luther, aki ezt látta, nem tudta szó nélkül hagyni. Az elmélet addig is világos volt, és Luther ismerte az elméletet, csak az elmélet nem volt annyira riasztó. Hiszen tényleg vannak fölös jócselekedetek. Miért ne gazdálkodhatna vele az egyház? Ha már van pápája az egyháznak, miért ne õ gazdálkodnék vele, ha már õ Szent Péter utódja? De amikor ez vásári kikiáltássá,
Luther (Lucas Cranach rajza, 1520)
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
reklámozássá vált, akkor már felháborító volt. Luther nem akkor fedezte fel a kegyelembõl való megigazulás páli tanítását, amikor Tetzel prédikált Wittenbergben, õ már korábban tudta, csak az ellentmondást nem látta világosan. A reformációnak az egyik kiváltó oka ennek a pogányos, „adok, hogy adj”, katolikus áldozat felfogadásnak az elutasítása. Ennek bírálatát már az Ószövetségben Ézsaiás prófétánál megtaláljuk: „Gyûlölöm és megvetem a ti ünnepeiteket…Ne hozzatok többé hazug áldozatot… Bûnt és ünneplést nem szenvedhetek…” (Ézs 1:10–17) Már az Ószövetségben megvan a hamis áldozatnak a kritikája. Miért mondja Isten, hogy „gyûlölöm…” – mert visszaéltek vele. Visszaéltek az Ó- és Újszövetségi korban egyaránt, nemcsak a bárány áldozattal, hanem Krisztus örök áldozatával is. Újra eljátszották a misében. Mindaz a sok hamisság, ami a katolikus egyházban felhalmozódott, a gyakorlati életben ütközött ki annyira, hogy muszáj volt komolyan venni. Luther Wittenbergben ezt a problémát vette komolyan. De a reformáció kettõs forrásból indult el. A másik ág Svájcban volt: a Zwinglié. Ha nem Luther elõtt, akkor Lutherrel egy idõben indította el a reformációt, de Zwinglié nem volt olyan átütõ erejû. Nem látszott annyira. Helyhez kötött volt. Zwingli egy másik romlást vett észre az egyház életében, egy másik eltévelyedést látott meg világosan és tisztán. Az ereklye-kultuszt. Az ereklyekultuszban a bálványimádással szembesült. Látta a pogányos viszonyulást az isteni erõhöz. Minden hamis tannak megvannak bibliai alapjai. Az ereklyekultusznak is van bibliai alapja, csak mi, reformátusok nem
2010. Október
vesszük észre, mert másképp olvassuk a Bibliát, nekünk másra van a gondolkodásunk hangolva. Tudunk-e mondani õsgyülekezeti gyakorlatot az ereklyekultusz alátámasztására, amely egyértelmûen az ereklyekultusz felé lendítette az egyházi gondolkodást? Az Apostolok Cselekedeteiben a következõkrõl olvassunk: Péter apostol megy az utcán, odaviszik a betegeket az út szélére, mert, ahogy megy Péter, és az árnyéka valakire rávetõdik, azonnal meggyógyul. Ebbõl még nem lesz feltétlenül ereklyekultusz. Bár közel vagyunk a gondolathoz, hogy akinek az árnyéka gyógyít, annak a testi maradványai is gyógyítanak. Arról is olvasunk, hogy Pál apostol ruhadarabjait, kötényét elviszik és ráteszik a betegekre, és azok meggyógyulnak. Pálnak a köténye gyógyít! Ha a köténye gyógyít, a csontja, meg a lábszárcsontja kétszer annyira gyógyít. Ez pedig megy tovább, mert a szent embereknek az összes földi maradványa gyógyító erõvel bír, s így varázseszközzé válik. Az anyagi világ, a tárgyak isteni erõket közvetítenek. Krisztus keresztjének egy darabja, … és még nincs vége a sornak, újabb szentek és újabb ereklyék… Szeretném, ha a gondolkodásunkat helyre tennénk a Szentírás szövegével kapcsolatban. Hogyan Igei a mi egyházunk? Nem mechanikusan, ahogy gondolni szoktuk. Mert akkor ezt is komolyan kellene vennünk, és kezdhetnénk mi is szent ereklyék után szaladgálni. Zwinglit az ereklyekultusz háborította fel. A pogányos viszonyulás, amit együtt táplál a teremtmény-imádat és az emberistenítés. Két ponton ütközik ki tehát az egyház romlása, az egyik az áldozatfelfogás, a másik a szentekhez és a tárgyakhoz való viszonyulás. Persze ez a kettõ összefügg.
2010. Október
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Luther az áldozat kérdését teszi teljesen tisztába, és ezen a vonalon reformálja az egyházat. A helvét irányban viszont az úrvacsora válik egy kissé üressé. Ha Zwingli úrvacsoratanát elolvassuk, kitûnik, hogy az egészet a szereztetési igék értelmezésére redukálja… ….Zwingli kiüresíti az úrvacsorát, mert a szereztetési igék magyarázatára redukálja. Rendkívüli fontossága van annak, hogy az úrvacsora elõbb volt egyházi gyakorlat és csak késõbb lett teológiai reflexió tárgya. Az egyházi életnek elõbb vált részévé, mint ahogy teológiai témává lett. A teológiai reflexió nem létrehozója, legfeljebb csak kritikája volt az úrvacsorának. A szereztetési igékben csak dokumentálódott az, amit Pál apostol is „az Úrtól vett át, és amit maga is így adott tovább”. … Elkerülhetetlen volt ezért a korai összeütközés és szembehelyezkedés épp az úrvacsora kérdésében a wittenbergiek és a svájciak között, személy szerint Luther és Zwingli között. Sokan sopánkodnak azon, hogy a megegyezés hiánya ilyen fontos kérdésben mily hatalmas mértékben ártott a reformáció egész mozgalmának. A reformátorok nyakassága és rendíthetetlensége, a kompromisszumkészségnek szinte teljes hiánya épp az úrvacsora kérdésében teremtette meg a reformáció két ága között a végzetes szakadás lehetõségét, de ne felejtsük el, hogy az úrvacsora csak nyilvánosságra hozta azt, amit ügyes fogalmazásokkal a teológia más kérdéseiben szándékosan vagy anélkül még rejtegetni lehetett: a reformáció két ágában egymástól lényegesen különbözõ lelkiség és szellemiség öltött formát. Nem véletlen Luther kifakadása a svájciakkal szemben: „Más lélek lakik bennetek”. Az ellentétek elsimításának lehetetlen-
Örömmondó
d
sége nyilvánvalóvá lett a marburgi hitvitán, amit azért hívattak egybe, hogy a nézetkülönbségeket és esetleges félreértéseket tisztázzák. A kollokvium összehívásának politikai okai is voltak, de a reformátorokat egyik oldalon sem befolyásolta az, hogy a remélt megegyezésnek mily nagy politikai haszna lehetett volna a reformáció elterjesztésében. Jellemzõ a vitában résztvevõk hajthatatlanságára, hogy Luther még a vita elõtt felírta az asztalra krétával az igét: „Ez az én testem” (Hoc est corpus meum) és utána letakarták az asztalt egy terítõvel. Zwingli legfontosabb textusa a János 6:63 („A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet”)… …Luther a lényegre tapintott rá, amikor dacosan rámutatott a „Hoc est corpus meum” „est” szavára, s ezzel a vitát lezártnak tekintette a maga részérõl. Ennek az „est”-nek az értelmezésén fordul meg a reformátorok úrvacsoravitájának lényegi része… …Luther „krisztologikus” teológiája nyilvánul meg abban, ahogyan Marburgban a svájciakkal szemben érvel az „ubiquitas” (Krisztus testének „mindenüttvalósága”) tana mellett: „Nem tudok más Istenrõl, mint aki emberré lett s így nem is akarok más Istent.” Vagy ahogy egy másik fültanú részletesebben mondja ugyanezt: Luther „nem tisztel más Istent, hanem csak azt, aki testté lett; ezen kívül nem is akar mást. Mert nincs is más (Isten), aki megmenthetne. Ezért nem is tudja elviselni, hogy Krisztus embervoltával olyan kicsinylõleg és megvetõleg bánjanak.” Zwingli Lutherral szemben meg van gyõzõdve arról, hogy Krisztus mennybemenetele óta testileg is a mennyben van, az „Atya Istennek jobbján”, így nem lehet
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
jelen testileg az úrvacsora jegyeiben. Zwingli ezzel tagadta az „ubiquitas”-tant, Krisztus teste mindenütt jelenvalóságának középkori tanítását, amellyel Luther a reálprézencia mellett érvelt. „Az úrvacsorai vita itt tehát krisztológiai síkon folyt – miközben Zwingli a »nesztoriánusság«, Luther pedig a »monofizitizmus« régi eretnekségéhez közeledett némileg.”… …Zwingli szerint az úrvacsora a hívõ emlékezés, a nyilvános hálaadás és a gyülekezeti közösség ünnepe. Az emlékezésben „Krisztus halálának megjelenítése” történik a Szentlélek ereje által. A szent jegyek csak a már meglévõ hitet erõsítik, de hitet nem tudnak adni. Krisztus a hit számára van jelen az úrvacsorában. … …Az emlékezés hálával tölt el és hálaadásra indít. Ezért ragaszkodik Zwingli az „eucharistia” elnevezéshez, és a latin „sacramentum” helyett is inkább a „gratiarum actio” (hálaadás) kifejezést használja. Az úrvacsora szerinte mindenekelõtt a nyilvános hálaadás és az öröm ünnepe. És
2010. Október
végül az úrvacsora a gyülekezeti közösség ünnepe. Az úrvacsora cselekvõ alanya maga a gyülekezet és a hangsúly az „Ezt cselekedjétek!”-en van. Az úrvacsora valódi csodája az, hogy maga az úrvacsorázó keresztyén gyülekezet változik át Krisztus testévé. „Mert amint egy a kenyér, egy test vagyunk sokan, akik az egy kenyérbõl részesedünk.” (1 Korinthus 10:17) … A reformátorok megítélése egyénként ma is érzelmi alapon történik. A probléma az, hogy a református emberek érzelmileg viszonyulnak a reformátorokhoz. Mondják, hogy Luther az igazi megtért ember, akit Krisztus vére igazán megszabadított bûneibõl, ezért szabad ember volt, szabad lélek, szabad lelkiismeret. Tehát vidám és igazi felszabadult személyiség volt, nem voltak megkötöttségei. Azt is mondják, hogy ezzel szemben Kálvin zárkózott volt, ami persze nem igaz. Viszont Zwinglivel nem is foglalkoznak. Nekünk, magyar reformátusoknak az a különös vonásunk, hogy egyedül nálunk õrzõdött meg komoly mértékben a zwingliánizmus. Anélkül persze, hogy errõl tudnánk. Ravasz László azt mondja, hogy ez nem tudatosság, hanem faji ösztönösség a magyar emberben, hogy zwingliánus. A zwingliánizmusunk legerõsebben az úrvacsorában látszik. Különösen falun. Amikor a református ember úrvacsorát vesz, fölöltözik illendõen. Az úrvacsorázásnak megvolt a szigorú rendje. Az úrvacsora kérdésében gyakorlatilag máig a zwingliánus felfogás uralkodik. … De Zwinglinek nem lett egyháza, és Svájcon kívül egyedül nálunk, Magyarországon volt erõs hatása. Nemcsak azért, mert a magyar léleknek valami belsõ hajlama lenne erre, (Ravasz), hanem egysze-
2010. Október
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
rû az oka. A mi II. Helvét Hitvallásunk lényegében, szerkezetében zwingliánus hitvallás kálvini tanokhoz hozzáigazítva. Szerzõje, Bullinger, Zwingli-tanítvány volt, Zwingli módján gondolkodott, viszont Kálvin követõjének is tartjuk, mert sok mindent kálvini módon adott elõ. A struktúra, a szervezettség zwingliánus, a gondolatok a kálvini tanokhoz igazodnak. Ezért mondják, hogy nekünk az igazi hitvallásunk a Heidelbergi Káté. Az tényleg kálvinista. Nem Kálvin írta, hanem Kálvin két tanítványa. Talán jobb is, mint Kálvin hasonló céllal készített mûve a gyerekek konfirmációi elõkészítésére. Mi mégsem a kálvini hitvallást, hanem a Heidelbergi Kátét használjuk. Ha a református embert megkérdezik, mi az úrvacsora lényege, mi történik akkor, amikor úrvacsorázunk, általában az emberek nem tudják, mit mondjanak. Az úrvacsoráról a katolikus felfogás az, hogy az anyagi világban történik valami, tehát a kenyér átlényegül Krisztus testévé, a bor Krisztus vérévé, tehát anyagias módon történik valami. A kálvini tanítás szerint: az úrvacsora nem más, mint „unio mystica cum Christo”, Krisztussal való misztikus, titokzatos egyesülés. Tehát akkor, amikor az úrvacsorát vesszük, a kenyeret a szánkba vesszük, ami jegy, akkor az történik, hogy én Krisztusnak, és minden jótéteményének részesévé válok, ezt pedig a Szentlélek Isten cselekszi. „Krisztusnak minden jótéteményének részesévé tesz.” Ez a participáció történik meg a titokzatos egyesülésben. Az „Örülj szívem, vigadj lelkem” kezdetû (436) ének 5. versszaka nem más, mint az „unio mystica cum Christo”-nak a kifejtése, parafrázisa verses formában, magyar nyelvünkön: „E vacsora égi módra engem véled összead,
Örömmondó
d
maradj bennem, s benned engem hagyj lennem, hogy áldjalak.” Azt is kifejezi, hogy mi a célja Istennek az úrvacsorában – Istennek az áldása, és magasztalása, hálaadás az elvett javakért. A kálvini tanítás megtartja az úrvacsora szakrális jellegét, nem üresíti ki, mint Zwingli, de nem tolja el a megalkuvás irányába, mint Luther, aki Krisztusnak a reális prezenciáját, valóságos jelenlétét tanítja az úrvacsorában, a szent jegyekben, ha nem is a jegy lesz test, de valahol ott van Krisztus. Kálvin igen jó teológiai érzékkel hangsúlyozza, hogy az úrvacsora kérdését nem szabad a szereztetési igék grammatikai problémájává egyszerûsíteni. … Láttuk a Luther és Zwingli úrvacsorafelfogásának vázlatos ismertetése közben, hogy Luther a maga úrvacsoratanában még akkor is „teológus”, amikor nyelvi argumentumokra hivatkozik, és Zwingli még akkor is inkább nyelvész és filológus, ha egyébként teológiai gondolatok kifejtésében fáradozik. Bár Luthernak tulajdonítják a mondást: „Vera theologia est grammatika”, de ez rá inkább abban az értelemben jellemzõ, hogy nála a grammatikai érvelés csak támogatója és igazolója a már meglátott teológiai igazságnak, vagy berögzõdött tévedésnek. Ezért Luther nem idegenkedett annyira Kálvin úrvacsoratanától, mint a Zwingliétõl. Meglátta benne a vérbeli teológust, aki Krisztus szavait nem veti alá közönséges nyelvtani szabálynak, grammatikai szemléletnek. … Mi reformátusok ezt valljuk: Krisztus egyetlen egy áldozatot hozott a Golgotán. Ez megismételhetetlen. Krisztus testileg az Atya jobbján ül. A Szentlélek munkájaként Krisztusban és minden jótéteményében részesülünk az úrvacsorában, mindabban, amit õ áldozatával
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Kálvin szobra a reformáció nemzetközi múzeumában, Genf
megszerzett. A Biblia nem pápánk nekünk, reformátusoknak, nem tanító hivatal. Kálvin azt mondja: hogy a sákramentumokban, így az úrvacsorában is, mint ahogy a Szentírásban is, Isten Krisztus mélységes aláhajlásával van dolgunk. Nekünk, embereknek egész szemléletünk annyira érzéki, annyira érzékszerveikkel tájékozódunk ebben a világban, hogy az Úristen az úrvacsorában olyan mélyen aláhajolt Krisztusban, hogy ilyen testi dolgok által is meg akarja erõsíteni, pecsételni az õ szeretetét. Azt, aki annyira érzéki ember, az érzékein keresztül is meg akarja gyõzni az õ szeretetérõl. „Isten hozzánk alkalmazkodik” – mondja Kálvin.
2010. Október
Luther gondolkodásán még rajta van a középkori szerzetes világ. Ágoston rendi szerzetes volt, a mentalitásán középkori jegyek vannak. Kálvinnál is nagyon erõs hatása van a katolikus neveltetésnek. Amikor a megtérésrõl beszél, nála a megtérés a katolikus babonával való szakítás bátorságát jelenti. Sokáig megmaradt a katolikus egyház kötelékében, bár már nem úgy gondolkodott, de nem mert határozott lépést tenni. Zwingli viszont világi pap volt, humanista mûveltségû és világias érzületû volt. … Zwingli teljes ember volt, minden irányban fejlett volt az érzéke. Kiváló, messze látó politikus is volt. A Habsburg-ellenes szövetség élére állt és azt mondta, hogy ez a család gyalázatot és szenvedést fog hozni egész Európára. Zwingli elbukott, meghalt a kappeli csatában, az egész mozgalma elbukott, és a Habsburgokat, a Habsburg katolikus szövetséget nem tudta legyõzni, és azt sem tudta megakadályozni, hogy a Habsburg család Európa nyakára üljön és elõidézze az elsõ világháborút. Zwingli tehát elõre látott dolgokat. Természetesnek vette, hogy õ pap létére csatában részt vesz, harcba indul és fegyverrel a kezében hal meg. Egészen más ember volt, mint a másik két reformátor. Valószínûleg ez is az oka, hogy neki nincs is külön egyháza. Zwingliánus egyház nincs, nevét nem vették fel, gondolataihoz nem kapcsolódtak, nem az õ útmutatása szerint rendezkedett be a reformáció. Pedig Zwingli a 67 tételében teljes reformációs programot hirdet meg, teljes egyházalkotmányt fektet le benne, míg Luthernek egyetlen gondolat körül forog az október 31-én kifüggesztett 95 tétele.” (Az elõadást lejegyezte: Béres L. Attila)
2010. Október
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Örömmondó
d
Gyülekezeti filmklub
A
páink ifjúsága idején az emberek összejártak rádiót hallgatni, késõbb a televíziót nézni, mert keveseknek volt lehetõsége mindezt a saját lakásukban élvezni. Ez nem csak közösségépítõ volt, hanem az emberek összetartását is elõsegítette. Adás közben, de fõleg utána meg lehetett beszélni, netán megvitatni a hallottakat és látottakat. A mozikban nem játszottak „régi filmeket”, arra egyedül a Filmmúzeumban volt lehetõség, ha bérletet váltott az ember. Aztán elterjedt a filmklub-mozgalom, ami kiterjesztette ezt a lehetõséget. A 21. században a 30-40 évvel ezelõtt keletkezett filmek is „régiek”. A filmválaszték akkora a mozikban és a televízió csatornáinak rengetegében, hogy értékes alkotások kerülhetik el a figyelmünket. Ezért gondoltunk arra, hogy megpróbálunk gyülekezeti filmklubot szervezni. A filmklub építhetõ, bátran lehet rá hívni ismerõsöket, barátokat. Ez év májusában a Tûzszekerekkel indítottuk útjára a gyülekezeti filmklubot. Ágai Laci bácsi „filmklubfelelõs” bevezette pár szóban az igazán megható és joggal 4 Oszkár-díjjal elismert filmet. A vetítés végén pár mondatban beszélgetni is tudtunk a látottakról. Megállapítottuk azt is, hogy jó lenne, ha többen el tudtak volna jönni. A nyári szünet után szeptemberben a már kultikus A Tanu (valóban rövid uval…) címû magyar filmmel folytatódott a klub. Ezen az alkalmon már a kisifi is jelentõs számban képviseltette magát. Átlagéletkorukból adódóan más szemmel nézték az alkotást. Számos finom és érzékeny jelenet nyilván nem
érintette annyira meg õket, mint a jelen lévõ „idõsebb” apukákat (pl. Berta Zsolt?). A film végi beszélgetés ez alkalommal az idõ elõrehaladta miatt sajnos nem volt nagyon hosszú, de bizonyára többen észrevették, amikor lelkipásztorunk a filmre rezonált a következõ vasárnapi prédikációjában. Legutóbbi alkalmunkon – október 2-án, péntekén – egy dán alkotást, az Ádám almáit tûztük mûsorra. A kis-ifin és gyülekezeti tagokon kívül „külsõs” vendégek is jelen voltak. A film végén tartalmas és igen érdekes beszélgetés alakult ki, mely nem maradt abba a hazamenetellel sem – nálunk még pl. most is néha szóba kerül. A film maga igen sok gondolatot ébresztett. Elég, ha arra gondolunk, hogy Ádám, a rab nevének jelentése „az ember”, a fõhõs Iván lelkész neve pedig „Isten kegyelmes”. A következõ filmet (november 12) Ágai Laci bácsi filmklubfelelõs társammal a reformációhoz kapcsolódóan választottuk. Luther Márton életérõl szól, a címe Luther. Ágai László és dr. Kardon Tamás
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2010. Október
„Táplálékaitokban keressétek gyógyulásotokat!”
G
yülekezeti délutánjaink soron következõ elõadója 2010. október 3-án Dr. Koncz Kornélia volt. A téma mindannyiunkat érint, hiszen mindannyian eszünk. Milyen kapcsolódási pontokat állapíthatunk meg táplálékaink, fogyasztói szokásaink és az egészséges életmód között? Az evés egyrészt napi szükséglet, másrészt a finom falatok révén fizikailag, a családi-társas együttlét okán mentálisan is örömforrás. Kevéssé ismert, hogy az idõ elõtti halálozások döntõ oka életmódunkban és környezetünkben keresendõ. A táplálkozás pedig alapvetõen meghatározza ezt. A táplálkozástudomány által ajánlott „piramis” alján nem valami étel, hanem ez a felhívás áll: MOZGÁS! A mai tipikus városlakó ugyanis ül, ül és ül – számítógép elõtt vagy autóban, vagy jármûvön, vagy tévé elõtt –; alig gyalogol, fizikai erõfeszítést
pedig végképp nem végez. Ezért fontos és élettani szükséglet is lenne a tudatos mozgás. – Az ideális táplálékpiramis leginkább ajánlott eleme a zöldség, a gyümölcs és a gabonafélék; aztán a magvak (dió, mogyoró) és a fehérhúsok; végül a tej és tejtermékek. A legkisebb mértékben a vöröshúsra és az édességre van szükségünk. Napi egy-két deci vörösbor viszont jótékonyan hat szervezetünkre. Koncz Kornélia egy 2007-ben felvett, ezerfõs mintán végzett felmérés eredményeit ismertette. A válaszolók gyakorlatilag egyetértettek az egészséges táplálkozás fontosságát illetõen, ugyanakkor felük nyilatkozott úgy, hogy õ maga bizony nem táplálkozik egészségesen... De tudjuk-e, hogy mi az egészséges? A válaszolók 78%-a szerint a zsír egészségtelen és kerülendõ; holott nem az – megfelelõ arányban nagyon is szükség van rá. Az
2010. Október
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
egészségesnek tartott margarin sem jobb, mint a vaj, sõt ellenkezõleg: a növényi olaj alapú étel a hozzáadott nikkeltartalmú stabilizátor miatt nem ajánlott. A konzerv sem méregbomba: a hõkezelt, tartósítószert nem tartalmazó termékekbõl nyugodtan lehet fogyasztani. A sokáig üldözött tojásról is bebizonyosodott, hogy nem árt. Kifejezetten ártalmas, kerülendõ élelmiszer tulajdonképpen nem létezik; legfeljebb a tiszta cukor. Az ugyanis egyáltalán nem természetes (a 19. században terjedt el), és élettani hatása sem pozitív. A cukrot tehát nyugodtan a minimumra szoríthatjuk táplálkozásunkban. – Örvendetes eredmény volt a felmérésben, hogy kimutatható a sajtfogyasztás és a teljesõrlésû kenyérfogyasztás elõretörése (bár a felmérés óta bekövetkezett válság és drágulás következtében a folyamat megtorpant). A zöldség- és gyümölcsfogyasztás fontossága ismeretes, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezekbõl többet és többször kellene ennünk. – Érdekes kitérni a folyadékokra: 2007-ben leginkább ásványvizet, teát és rostos ivólevet ittunk. A palackozott vizek globális divatjával szemben elmondható, hogy a budapesti csapvíz igen-igen jó, nekünk tehát nem lenne szükséges ezzel élnünk. 2010-re visszaesett az ásványvizek forgalma, ám a vízcsapokhoz nem a tudatosság, hanem a gazdasági válság fordította vissza az embereket. Az inkább kerülendõnek rangsorolt édességeknek is megvan a maguk fontos
A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van. (LEV TOLSZTOJ)
Örömmondó
d
Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra. (ADY ENDRE) helye táplálkozásunkban: a keserûcsokoládé a legjobb táplálékkiegészítõ, fõleg, ha energiára van szükségünk. A fokhagyma jótékonyan hat emésztésünkre, érrendszerünkre, immúnrendszerünkre. Zöldfûszerekkel csökkenthetjük a magyar étkezésben a kelleténél jobban elterjedt sót. Kézenfekvõ volt a biotermékekre is rákérdezni, hiszen azok garantáltan vegyszermentes élelmiszerek. Ez közismert, ám a biotermékek (egyébként logikus és érthetõ) magas árszintjük miatt nem tudnak általánossá válni. Küllemük sem csábító: a boltok rikítóan színes és hatalmas egyengyümölcseivel, zöldségeivel összevetve feltûnõen szabálytalanok, foltosak, netán kukacosak – ám agyonkezelt és ízetlen bolti társaikkal ellentétben finomabbak. Sajnos, az emberek többsége (77%-a) hipermarketekben és nagyboltokban szerzi be táplálékát. Összességében megállapítható, hogy nálunk a luxusfogyasztás és az alultápláltság tendenciái egyaránt kimutathatóak. Fogyasztásunkra a legnagyobb hatást a család, az iskola, és hívõknél a gyülekezeti közösség (azaz a legszûkebb közösségek) értékrendje gyakorolja. Záró tanácsként elhangzott, hogy a gabonalapú (funkcionális) élelmiszerekbõl kellene nagyobb arányban fogyasztanunk, továbbá fokozott figyelmet kellene fordítani az élelmiszerek csomagolásán található információkra. Berecz Ágnes
d Örömmondó
2010. Október
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2010. Október
Mi történik a nyugdíjas klubban?
A
körülbelül 1 hónapja útjára indult klubba az idõsebb korosztályt hívogatjuk nagy szeretettel. Akkor is, ha épp mostanában kezdett valaki a gyülekezetünkbe járni és akkor is, ha kezdetek óta ide tartozik már. Minden hónap 2. és 4. keddjén délelõtt 10 órától kb. délig várjuk Nagytiszteletû úrral a résztvevõket. Nagytiszteletû úr személyre szabott áhitatával veszi kezdetét az alkalom. A téma jelenleg: az idõskor nehézségei. Melyikünk ne tudna ilyeneket sorolni akár saját tapasztalatból, akár környezetébõl: magány, betegség, kiszolgáltatottság stb. (Bíztatásul annyit, hogy talán a következõ témakör épp az idõskor örömei lesznek.) Az ige tükrében való vizsgálódást beszélgetés követi. Mennyire igény van erre lelkeinkben; már az elsõ alkalommal õszinte és bensõséges beszélgetésben bontakozott ki. A tapasztalatok egymással való megosztása magunk és egymás jobb megismerését, közösség formálódását egyaránt segíti. Azt pedig, hogy Isten áldása van a közösségen, mi sem bizonyítja jobban, mint amikor már a második alkalom után eddig egymást nem ismerõk együtt indulnak beszélgetve haza, hisz kiderült: közel laknak. A közös éneklést teázás követi, melyet máris élettel töltött meg a szeretõ szolgálat: a következõ alkalommal Éva néni sütijébõl falatozhatunk majd. Remélem, hogy Isten ezen a körön keresztül is szükséget töltbe és igazi szeretetközösség jöhet létre. Bízom abban is, hogy a tea melletti együttlétek, a kötetlen beszélgetés lehe-
tõsége szép tartalommal lesz teli hétrõl hétre: tapasztalatokkal, amikor életünk szépségeit és nehézségeit oszthatjuk meg egymással, irodalmi értékekkel, amikor kedvenc verseinket hozhatjuk egymás elé, vagy épp könyveinket adhatjuk kölcsön, és hasznos is lehet, amikor aki kedvet érez hozzá és tud, az közös tevékenységben is részt vehet. ( Pl. plédeket készítenénk) Itt szeretném megosztani a testvérekkel, hogy sajnos a lepramisszió részére való fáslikötés szükségessége megszûnt. Egyszerûen olyan drága ugyanis a fáslik szállíttatása, hogy az már a jól sáfárkodást veszélyezteti, így a misszió pénzadományokat gyûjt. Címeinket, elérhetõségeinket kicseréltük, szeretettel kereshetjük egymást, milyen jó lehet már akár együtt is érkezni! Isten áldását kérve a klubra bátorítanék minden idõsebb testvérünket: jöjjön el közénk! Kardonné Dolgos Judit és Berta Zsolt
Az ido´´ (...) túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az ido´´nem számít. (HENRY VAN DYKE)
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Örömmondó
d
Katechetikai továbbképzés
O
któber 16-án, szombaton sor került katechetikai képzésünk második alkalmára. Ezt a képzést azok számára szervezzük, akik a gyülekezeti gyermekmunka és a családban történõ hitre nevelés terén szeretnének hasznos ismeretekhez jutni, beszélgetni. Ahogy elsõ alkalommal, most is Dr. Németh Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának professzora tartott elõadást. Ezúttal a gyermekek hitfejlõdésérõl. Gyermekistentiszteletek alkalmával, hittartalmak átadásánál sokszor arra figyelünk, mi a mi tennivalónk, mit szeretnénk megtanítani? Pedig a gyermekek fogadókészségére, életkori sajátosságaikra éppúgy figyelmet kell szentelnünk. Ugyanis a gyerekek „szûrõje” különbözõképpen mûködik az egyes életkori szakaszokban. Nemcsak az értelem fejlõdése befolyásolja az Istenrõl kapott impulzusokat, de identitás- és hitfejlõdése is. Ezt a fejlõdést epigenetikus fejlõdésnek hívja a szakirodalom, amely azt jelenti, hogy a korábbi tapasztalatok, látásmód, élmények szervesen beépülnek az identitásunkba a fejlõdés során. 1-3 éves kor: Ebben az életszakaszban hitben való nevelésrõl nincs szó valójában. Még akkor sem, ha a családban együtt énekelünk, imádkozunk. Persze nem jelentõség nélküli, ha vannak ilyen rítusok a családban, mert az élmények megmaradnak. Mégsem kulcsfontosságú a hit szempontjából. Az anyával való kapcsolat minõsége határozza meg késõbb az Istennel való kapcsolatunkat! Talán elsõre
furcsának tûnik a megállapítás. Mi köze az anyához Istennek? Kezdetben az anya tölti be a gyermek minden igényét. Az anya a gyermeke számára a mindenható. Ez a kép természetesen illúziórikus, idõvel jobban közelít a valósághoz. Az ebben a kapcsolatban kialakult bizalom és kötõdés lesz az alapja az Istennel való kapcsolatnak is. Ugyanaz a bizalom, a ráhagyatkozás képessége alakul ki a valódi Mindenhatóval kapcsolatban. 3-7 (8) éves kor: A gyermekeknek ebben a korban ún. intuitív- projektív hite van. Vagyis hitük benyomásokon alapszik, spontán reagáló. Ilyenkor még nem tudnak különbséget tenni fantázia és valóság között. Amit gondol vagy képzel, azt is valóságosan éli meg, vagy kiegészíti fantáziájával. Fogékonyak mindenre, ami csodálatos, ami kiegészíti azt a világot, amiben élnek. Ebben a korban Isten a gyerekek számára csodatevõ, Akihez ha fordulnak, hirtelen közbelép és megváltoznak a dolgok. Fogékonyak az olyan bibliai történetekre, ahol valami nagyszerû, természetfeletti történik, pl. meggyógyul valaki stb. A csodákat nem akarják megmagyarázni, nem kételkednek. Nekünk sem kell megmagyarázni számukra a csodákat. Viszont ismertessük meg a gyerekekkel ezeket a történeteket. Ugyanis az az alapélmény ilyenkor, hogy van egy Mindenható, kicsit „szülõszerû” Valaki, akiben meg lehet bízni. Nekünk ezt a vonást kell erõsíteni. Imádságuk mágikus. Ezeket a mágikus elvárásokat azonban nem szabad túlfeszíteni. Nekünk utalni kell a realitásokra, az imádságunkba be-
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
levehetjük, hogy „ha Isten nem adná meg a kérésünket, akkor azt is elfogadjuk”. Az erre a korra jellemzõ elemek késõbb sem tûnnek el nyomtalanul, még a felnõttek életébõl sem. Baj lenne, ha nem tudnánk rácsodálkozni Isten hatalmára, ha mindent csak racionálisan akarnánk felfogni, mindig kételkednénk és soha nem hagyatkoznánk Istenre. 7(8)- kb. 12 éves kor: Ebben az életszakaszban nagy változás történik. A gyermekek érdeklõdése a racionális dolgok felé fordul. Számukra az a valóság, ami körbeveszi õket, meg lehet mérni stb. Gondolkodásuk konkrét. A hit területén a legfontosabb tájékozódási kérdés: „Hogyan történt?” Istenrõl is konkrétan kezdenek el gondolkodni: Isten olyan, mint egy ember, emberi tulajdonságokkal. Vagyis istenképük antropomorf. A történetek érdeklik õket, és azon belül is az ok- okozati összefüggések. Ezért jó, ha a történeteket minél színesebben és részletesebben meséljük el nekik. Mert a részletek által tudnak belehelyezkedni a történetbe. Úgy lesz számukra üzenetté, ha átélhetik, részt vehetnek benne. Tekintettel kell lennünk arra, hogy a gyerekek gondolkodása ilyenkor igazságon alapuló: a rossz büntetést von maga után, a jó pedig jutalmat. „Ha jó vagyok, Isten is jó hozzám.” Nekünk törekedni kell, hogy amennyire lehetséges, mi is igazságosak legyünk, hiszen Istentõl sem idegen ez. Egyetlen út van ebbõl, a kegyelem felé. De ezt a gyerekek még nem értik ebben a korban. Az evangélium lényegi magvát tulajdonképpen nem tudják megérteni, akármennyire is szeretnénk megértetni. Sok mindent tudnak, átélik, hogy Isten szereti õket. Ezt az Ószövet-
2010. Október
ség népe is tudja. De, hogy ez a szeretet feltétel nélkül van, az idegen az ember észjárásától, ez valami egészen más. Nos, annak ellenére, hogy az evangélium megértésére várni kell (ez a serdülõkorban lesz elõször lehetséges és személyes), fontos, hogy a gyerekek találkozzanak Istennel, a mi segítségünkkel, közvetítésünkkel. Azért fontos, mert egyrészrõl nekünk fontos. Hogy minél hamarabb átadjuk, amit mi megismertünk Istenbõl. Tudjuk, hogy a gyerekeknek is szüksége van Istenre, akit mi is szolgálunk. Tapasztaltuk, meggyõzõdésünk, hogy nem lehet az ember boldog az Istennel való kapcsolat nélkül. Márpedig melyik szülõ nem szeretné, hogy az õ gyermeke boldog legyen? Ezért mindent meg kell tenni, hogy ez a kapcsolat kiépüljön. Végsõ soron, pedig akik megkeresztelték gyermeküket, felelõsséget vállaltak Isten elõtt a gyermekek hitben való nevelését illetõen. Másrészt azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek is szeretnék megtudni, kicsoda az Isten? Az Isten titkai felé való érdeklõdés már óvodás korban elkezdõdik, ahogy fentebb olvashattunk róla. Ez a beszámoló csak röviden érinti az elõadásban elhangzott lényeges pontokat. Akit bõvebben is érdekelnek a hitfejlõdéssel kapcsolatos kérdések, azoknak szívesen elmondom részletesebben az elõadás tartalmát. A képzés soron következõ két alkalmán a fegyelmezés- nevelés nagy kérdéseirõl; illetve gyakorlati módszerekrõl lesz szó. Ötleteket kapunk, hogyan tegyük színesebbé, érdekessé alkalmainkat a gyerekek számára. Azok számára, akik most kicsik ugyan, de a jövõ gyülekezetét, Isten hûséges embereit láthatjuk bennük. Négyesi Adrienn beosztott lelkész
2010. Október
ÉLETÚT
Örömmondó
d
„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” Beszélgetés a beosztott lelkészünkkel Olykor sok évnek kell eltelnie, hogy közelebbrõl is megismerjük szolgatársainkat, egyházközségünk lelki és anyagi javainak sáfárait. Sorozatunk abban segít, hogy többet tudjunk róluk. A Svábhegyi Református Missziói Egyházközség elöljárói közül eddig Berta Zsolt lelkipásztor, majd Konkoly Elemér gondnok, a presbiterek közül dr. Berecz Ágnes, Csuka Gábor, dr. Molnár László, Pálffy Tibor, Lovas Miklós, Sütõ-Nagy István, Úr Gézáné Dr. Koncz Kornélia, Komlós Imréné, Dr. Kóti Tamás, Falus György, Dr. Kardon Tamás és Ágai László beszélt életérõl, családjáról, munkájáról. A sort Négyesi Adrienn beosztott lelkész folytatja. – Adrienn, hány éve ismeri a gyülekezetünk? – Ez az év lesz a negyedik. A 2007-es mátraházi gyülekezeti hétvégén találkoztam elõször a gyülekezet ott jelenlévõ kis csapatával. – Honnan érkezett közénk? – Tiszaújvárosi vagyok. Egyébként Sajószentpéteren születtem, ez egy kisváros, Miskolchoz közel. Anyukám családja lakott ezen a környéken. Innen nemsokára átköltöztünk Tiszakeszibe, apai nagymamámhoz. Késõbb sokat nyaraltam itt. Nagymamám igazi ezermester volt. Tájképeket festett. Kántori szolgálatot is végzett a templomban, én gyakran ott ültem mellette a karzaton. Négyéves korom körül átköltöztünk Tiszaújvárosba, itt kapott édesapám munkát. – Szülei mivel foglalkoznak? – Mindketten kertészek. – Vannak testvérei? – Két öcsém van. Dávid már 21 éves,
anglisztika szakos a Debreceni Egyetemen. Gyönyörûen énekel, gitározik, citerázik. Tamás öcsém még gimnazista Miskolcon. – Hogyan emlékszik vissza az iskolai évekre? – Szerettem iskolába járni, jól ment a tanulás, bár kiskamaszként sokat lazítottam. Ez egy zene- és rajz tagozatos általános iskola volt. Elsõ osztálytól kezdve kötelezõen tanultam furulyázni. Mellette a zeneiskolában is vettem furulya-, majd fuvolaórákat. Na és persze hittanra is jártam. Egy ismerõs nyugdíjas lelkésznõ, Eszti néni tartotta nekünk az órát saját elhatározásából. Nem voltunk sokan. – Emlékszik, ki volt a lelkész? – Természetesen. Már akkor is Varga István volt a lelkész. Nála konfirmáltam. – Hogyan teltek a gimnáziumi évei? – A Miskolci Lévay József Református Gimnáziumba kerültem 14 évesen. Kollégista voltam ( és azóta egyfolytában az vagyok, a mai napig). A gimnáziumban a kol-
d Örömmondó
ÉLETÚT
légium volt a legjobb. Rengeteg emlékem van innen. Sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk a szobatársakkal. Majd megismerkedtem néhány idõsebb lánnyal, akik mindig hívtak bibliaórákra. Brunner Zsuzsanna vallástanárnõ vezetésével volt egy szolgálócsoportunk, amit „Lámpás csoportnak” kereszteltünk el. Havonta egyszer ifis éneket tanítottunk a gimiseknek a hétfõ reggeli közös istentiszteleten, az Avasi templomban. Ezenkívül a megye református gyülekezeteiben is szolgáltunk. Tanárnõ prédikált, mi meg énekeltünk. Falumiszsziós hetet is szerveztünk, és nyaranta „Keresztyén Kávézót” üzemeltettünk. – Az iskolai énekkar oszlopos szoprános tagja voltam. Kormány Attila vezetésével szintén rengeteget utaztunk, énekeltünk, külföldön is jártunk. Végül is ezek maradtak a legszebb emlékek. – Mi indította arra, hogy a teológiára jelentkezzen? – Egyrészt a családban is van két lelkész, édesapám nõvére és bátyja. Annyiban járultak hozzá, hogy soha nem volt szokatlan foglalkozás, ha valaki lelkész. Igazából a nagy elhatározás a gimnáziumi évek alatt született. Itt tértem meg Istenhez. Amikor a pályaválasztás ideje eljött, egy kicsit magam számára is meglepetés volt, amikor sok-sok ötletelés után végül a teológia jutott eszembe. De onnantól kezdve egyre egyértelmûbbé vált az elképzelés. Imádkoztam, és sorra jöttek a megerõsítések. Végül máshova nem is adtam be a jelentke-
2010. Október
zési lapomat, csak egyedül a Károli Egyetemre. – A teológián volt-e kedvenc tantárgya, tanára? – A teológián a legtöbb elõadást élveztem. Abszolút kedvenc tárgyaim a pasztorálpszichológia és vallásdidaktika. Ezeket Dr. Németh Dávid tanította. Nagyon kedveltem még Dr. Békési Sándor dékán mély, elmélkedõ, olykor mûvészi szintû dogmatika és etika óráit. Emberségben, tudományban sokat tanultam tõlük. – Hol volt a legemlékezetesebb legációja? – Szinte mindegyik legáció emlékezetes maradt a sok utazásról, valamely eseményrõl. Az elsõ prédikációmat Lovasberényben mondtam el. Talán minden lelkésznek emlékezetes az elsõ prédikálása. Az egyik legemlékezetesebb – sajnos negatívan emlékezetes – legációm az volt, amikor otthon szolgáltam, Tiszaújvárosban. Örültem, hogy nem kell utazni, és a családdal együtt lehetek. Ehhez képest három helyen kellett prédikálnom, három különbözõ prédikációval, két nap alatt összesen nyolcszor. Mondanom sem kell, az egész karácsony munkával telt el, a családdal sem tudtam felszabadultan együtt lenni. – Ötödévesen már a Svábhegyre került. Hogyan is? – Elõtte semmit nem hallottam a Svábhegyi gyülekezetrõl. Negyedév végén egész nyáron azért imádkoztam, hogy Isten rendelje ki a helyemet. Nyár végén Berta Zsolt lelkipásztortól ismeretlenül érkezett egy email, amelyben bemutatta a gyülekezetet és
2010. Október
ÉLETÚT
megkért, hogy látogassak el a gyülekezetbe. Segítséget keresett a fiatalok és gyerekek közé. Engem ajánlottak neki. Ötödéves teológaként már el-eljártam ifire, hittanórákat helyettesítettem, olykor prédikáltam. – Gyönyörûen énekel, és a gyerekek nagyon szeretik, amikor gitározik. A zenével hogyan alakult a kapcsolata? – A szüleim mindig emlegetik, hogy kicsi lányként bárhova utaztunk autóval, végigénekeltem az utat, közvetlen a fülükbe. Tulajdonképpen az egész család muzikális. Ha hazamegyek, anyával meg a testvéreimmel mindig szakítunk idõt egy kis közös éneklésre. Szüleim korán felfedezték ezt a talentumot, így gyakorlatilag óvodás korom óta jártam zeneiskolába. Eredeti hangszerem a fuvola, ezt talán kevesen tudják. A gitár csak hobbi, egyáltalán nem játszok rajta szakszerûen. Gimnáziumban az énekkar sokat formált a hangomon. Az egyetemi évek alatt pedig a Talitha Kúmi nevû keresztyén együttesben énekeltem, és furulyáztam. Most csak a gyülekezetben szoktam néha énekelni. De egyébként egyfolytában dúdolok, még az utcán is. Számomra a zene és az ének imádság. – A gyülekezet elõtt, fiatal lelkészként nyílt, õszinte, szívbõl jövõ imádsága belsõ kapcsolattartást jelez. Úgy tudom, az imádság különösen fontos a számára. – Olyannyira, hogy még teológusi szakdolgozatomat is az imádság témájában írtam. Másrészt pedig imaközösséget tartok minden hétfõ este a kollégiumban, hogy legyen lehetõsége a diákoknak elcsendesedésre. Egy „imaszoba” is alakulóban van, amelyet csak imádkozás céljából lehet használni. – Van-e kedves Igéje? – Mindig van valami éppen aktuális. De közel áll a szívemhez a 37. zsoltár 4. verse: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved
Örömmondó
d
kéréseit!” – különösen a „gyönyörködj” része szólít meg. A másik kedves ige Zofóniás 3,17- ben található: „Veled van Istened, az Úr, õ erõs, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked”. – Jól tudom, még mindig tanul? – A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének lelkigondozói szakán vagyok végzõs hallgató. Kórházi lelkigondozásra specializálódom. Gyakorlatomat az Országos Onkológiai Intézetben töltöm. E mellett a teológián elkezdtem a doktori iskolát. A lelkigondozás és imádság iránti érdeklõdésem a kutatásban is összekapcsolódik. – Mennyire elfoglalt a kollégiumban? – A kollégiumban spirituális vagyok, vagyis a lelki életért felelek. Imaközösséget tartok, egyházi órát szervezek, beszélgetek az egyetemistákkal. – Milyen szolgálatokat lát el a gyülekezetben? – Kéthetente találkozunk a „nagy ifisekkel” és a baba-mama körrel. Ha tehetem, a „kis ifire” is ellátogatok. E mellett szervezem a gyermekmunkát, játszóházat, katechetikai képzést, táborok gyermekfoglalkozásait. Néha az éneklést vezetem, és persze prédikálni is szoktam. Néhány gyülekezeti tagot rendszeresen látogatok. – E mellett a svábhegyi gyülekezetben, a hozzá kapcsolódó általános iskolákban is tart hittanórákat. – Igen. Most 6 csoportot tanítok, az ovisokat is beleszámítva. – Milyennek látja a gyülekezetünket? – Családias ez a gyülekezet, sok értékes emberrel. Hálás vagyok Istennek, hogy ebben a közösségben kezdhettem el lelkész pályámat. – A jövõt illetõen mik az elképzelései? – Még nem tudom. Szeretném Istenre bízni, és azt kérem magam számára, hogy „legyen meg az õ akarata.” Béres L. Attila
d Örömmondó
GYEREKEK ÚTRAVALÓ OLDALA
2010. Október
2010. Október
Kedves Gyerekek!
Tudod, e… … hány nagy részbõl áll a Biblia? … melyik a Bibliában a legelsõ történet? … ki a fõszereplõje Máté, Márk, Lukács és János evangéliumának? (A válaszokat megtalálod, ha belelapozol a Bibliába!) Készítette: Négyesi Adrienn beosztott lelkipásztor
Örömmondó
d
Gyülekezeti hírek a templomépítésrõl és a templom berendezésérõl
A reformáció ünnepe és a Biblia Sok bibliai történetet ismertek már hittanórákról, gyerekistentiszteletekrõl. Talán otthon van saját gyermekbibliátok, amibõl anya, apa, vagy akár ti magatok is olvastok. A gyermekbibliában és a hittankönyvekben szép képeket, rajzokat találtok a történetekhez. A „felnõttek Bibliája” nagyon hosszú és tele van betûvel. A bibliai történetek nem csupán mesék, mint amilyeneket a mesekönyvekben olvashattok. A meséket kitalálták; a bibliai történetek igazából megtörténtek. A mesékbõl sokat tanulhatunk; de a bibliai történetek hallgatása, olvasása közben Isten tanít minket. Megszólít és megmutatja, hogyan lehetünk boldogok és hogyan éljünk? Isten ezeken a történeteken keresztül szeretne minket vigasztalni, vagy épp bátorítani. Régen, a középkorban sok ember és sok pap elfeledkezett a Bibliáról. A templomban olyan dolgokat tanítottak az embereknek, amik nincsenek is benne a Bibliában, sõt épp az ellenkezõjét mondták. Az emberek sajnos elhitték ezeket a butaságokat és csak nehezebb lett az életük. Nem vették figyelembe Isten szavát, így rossz útra tértek. Viszont voltak olyan emberek, mint pl. Luther Márton és Kálvin János, akik rájöttek, hogy fontos ismerni és olvasni a Bibliát, mert abban választ találunk a kérdéseinkre. Ezért bátorították az embereket, hogy olvassák újra és gyakrabban, hiszen abból ismerhetik meg Istent, és az igazságot. Nem volt könnyû ez a feladat, de kiálltak a véleményük mellett! Õ rájuk gondolunk a reformáció ünnepén, amit októberben ünnepelünk. Neked melyik a kedvenc bibliai történeted? Rajzolj róla egy képet a négyzetbe!
TEMPLOMÉPÍTÉS
I
sten iránti hálával vettük tudomásul, hogy október elsõ felére elkészült a lépcsõház teljes kövezése! A templomban eddig csak az altemplomi részben, illetve az altemplomi rész és a templomtér szintje közötti szakaszon volt mészkõburkolat, amely még 2003-ban készült. Régi vágyunk volt ezért, hogy a templomtér szintjétõl felfelé, egészen a torony szintjéig kõ borítsa a lépcsõket és a pihenõ közlekedõket. Az ürömi székhelyû GENCSY Bt. – csakúgy, mint hét évvel ezelõtt – most is igényes kiviteli munkát végzett. A kerületi Önkormányzat 2010-es 2,1 millió forintos céltámogatását felhasználva, végül is összesen 2 520 456 forintba került a munka, amelynek eredményeként elkészült a templomteret az altemplommal összekötõ közvetlen lépcsõszakasz, valamint a földszinti, lelkészi iroda elõtti pihenõ közlekedõbõl a karzatra vezetõ lépcsõszakasz burkolása is. Ez azt jelenti, hogy a beltéri kõmunkákból már csak a templomtér elkészítése van hátra. A lépcsõház elkészülése után a nyáron már befejezett emeleti, új gyermekmegõrzõ berendezése is sorra kerülhetett, amely október közepén valósult meg, több gyülekezeti család fizikai és gyakorlati (kis asztalok, székek, polcok) segítségével. A kicsik – sõt még a kicsit nagyobbak is – nagy
örömmel vették birtokba a szépen berendezett termet, amely a vasárnapi gyermekmegõrzés mellett, a baba-mama kör alkalmaira is megfelelõ. Köszönjük a segítõ közremûködést! Gyülekezetünk alapítványa, az IstenHegy Alapítvány anyagi segítségével a nyáron elkezdõdött a lelkészi iroda berendezése, és bebútorozása. Ennek során új tárgyalóasztalokat, számítógépasztalt és számítógépet vásároltunk. A lelkészi iroda hamarosan megfelelõ biztonsági is ajtót kap, hogy a hivatal alkalmassá váljon a gyülekezet értéktárgyainak szakszerû és biztonságos tárolására. A kisebb létszámú hétközi alkalmakat még ebben a helyiségben tartjuk, de a nagyobb létszámú rendezvények (gyermekistentisztelet, presbiteri gyûlés stb.) ezáltal leköltöztek az altemplomba. Szeptemberben és október elején ezért az altemplomba is új bútorokat
d Örömmondó
TEMPLOMÉPÍTÉS
(szekrények, székek) kellett vásárolnunk, azért, hogy ezt a helyiséget, afféle „multifunkcionális” teremként sokféle rendezvényre tudjuk használni. Már régóta szerettünk volna például a gyermekek, fiatalok részére egy pingpong és egy ún. csocsóasztalt is venni, s mindebben ismét az Isten-Hegy Alapítvány volt segítségünkre, amit hálásan köszönünk! A közeljövõben, elõreláthatólag november elsõ felében szintén az Alapítvány anyagi segítségével 180 új széket vásárolunk a templomba! Az Isten-Hegy Alapítvány ugyanis a nyáron elnyert egy nagy összegû pályázatot, amely ezt a beruházást lehetõvé teszi. November végén szeretnénk elkezdeni az altemplomi egykori gyermekmegõrzõ helyén az új gyülekezeti konyha kialakítását. Eddig kényszerûen a kazán-
2010. Október
2010. Október
BEHARANGOZÓ
Örömmondó
d
Gyülekezeti programjaink
házat használtuk konyhaként, de az altemplomban tartott sokféle alkalom (szeretetvendégségek, gyermekjátszóházak, gyülekezeti délutánok) már régóta szükségessé tette egy igazi konyha megvalósítását. Reméljük, hogy karácsonyra ez a helyiség elkészülhet. Ehhez kérjük a testvérek további szíves anyagi támogatását is! Berta Zsolt lelkipásztor
BEDE ANNA: FOHÁSZ Köszönöm azt, Uram, hogy élek; Köszönöm azt, hogy ép hitem, S hogy e világban ím, a lélek Gyönyöru´´ házát építem
Valami mindig talpra állít, valaki mindig megsegít, rövid utunk kálváriáit – járva az átkok berkeit.
Köszönöm azt, hogy sok bajomban a Te Igéd vigasztalás, s hogy ahol ennyi fájdalom van, tovaröpít egy jó varázs.
Köszönöm azt, hogy vársz a mennyben, s hívogató szód rám talál A sugaras, kék végtelenben köszönöm azt, hogy nincs halál.
November 8-án, hétfõn 18.30-kor tartja elsõ próbáját gyülekezetünk szervezõdõ kórusa a templomban! Minden a közös énekléshez kedvet érzõ testvért nagy szeretettel hívogat új kántorunk és karvezetõnk Szommer Adrienn, hogy énekszóval is együtt dicsérjük Istent! November 12-én, pénteken 18 órakor folytatódik gyülekezeti filmklubunk, amelyen ezúttal a Luther címû filmet nézzük meg. A film után rövid beszélgetésre is várjuk az érdeklõdõket. November 14-én, vasárnap de. 10 órakor a Baár-Madas Református Gimnázium 9. c osztálya érkezik vendégségbe hozzánk szupplikációs istentiszteletre. Az alkalom után szeretetvendégséget tartunk. November 14-én, vasárnap 16 órakor gyülekezeti délutánt tartunk az altemplomban, amelyen a nyáron a Szent-
földön járt gyülekezeti csoportunk tart vetített képes elõadást. Mindenkit szeretettel várunk! November 20-án, szombaton délelõtt 9-tõl 12-ig átfogó templom takarításra és templomkert rendezésre hívunk minden ráérõ testvért. November 21-én, vasárnap 16 órakor folytatódik kisgyermekes-családi körünk beszélgetés sorozata. Ez alkalommal a gyermekkori pszichológiai zavarokról fogunk beszélgetni Berta Zsolt lelkipásztor lakásában December 4-én, szombaton délelõtt fél 10-kor gyermekjátszóházat és Mikulás ünnepséget tartunk az óvodás és alsótagozatos gyermekek számára. December 5-én, 12-én és 19-én advent 1., 2., és 3. vasárnapján adventi vásárt rendezünk az altemplomban.
Rendszeres gyülekezeti alkalmaink Vasárnap de. 10 órakor: istentisztelet, ezzel egy idõben gyermekistentisztelet az altemplomban és a legkisebbek számára gyermekmegõrzés az emeleten. Kéthetente kedden 10 órakor nyugdíjas klub – idõsek bibliaórája a templomban. Kéthetente kedden 18 órakor gyülekezeti bibliaiskola. Kéthetente szerdánként 20 órakor
bibliatanulmányozó házi-csoport alkalma a Kardon család lakásán. (XII., Eötvös út 47–53. E épület) Csütörtökön 18 órakor gyülekezeti bibliaóra. Minden hónap második vasárnapjának délutánján: családi-kisgyermekes bibliakör egyeztetett helyszínen. Pénteken 18 órakor ifjúsági bibliaóra a középiskolás korosztály számára.
Programjainkra és rendszeres alkalmainkra mindenkit nagy szeretettel várunk!
d Örömmondó
2010. Pünkösd
OLVASÁSRA AJÁNLJUK
Hittanórák rendje a gyülekezetben és a gyülekezethez tartozó óvodákban és iskolákban Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskola: 1. osztályosok: Hétfõ 13.00–13.45 – 202. terem 2. osztályosok: Péntek 13.15–14.00 – 202. terem 3. osztályosok: Hétfõ 13.30–14.15 – 208. terem 4. osztályosok: Hétfõ 14.00–14.45 – 202. terem
Nicky Gumbel: Ahogyan élni érdemes Sokan azt gondolják, hogy a Biblia elavult, unalmas és semmi köze a való élethez. Ez tévedés! – mondja Nicky Gumbel ebben az eleven könyvben, ami kihívást jelent a könyvet olvasóknak. Nicky Gumbel bebizonyítja, hogy Pál filippibeliekhez írt levele világos és erõteljes válaszokat ad a huszonegyedik század elsõ évtizedében élõk sok kérdésére és szükségére.
SOTE Gyakorló Általános Iskola (Diana u. 35–37.): 3–4. osztályosok: Szerda 13.45–14.30 – 5. terem Svábhegyi Református Templom: 5–6. osztályosok (konfirmációi elõkészítõ 1. év) – Hétfõ 15.45–16.30 Normafa utcai Óvoda: 1. csoport – Hétfõ 16.00–16.30 2. csoport – Hétfõ 16.30–17.00 Õzike utcai Óvoda: 1. csoport – Kedd 16.00–16.30 2. csoport – Kedd 16.30–17.00
Gyökössy Endre: Mai példázatok Több mint ötven csodálatos novella, mindegyiknek az „apropója” egyegy sokat mondó bibliai idézet.
Észrevételeket, javaslatokat és cikkeket várunk az Örömmondó számára! ÖRÖMMONDÓ KIADJA A BUDAPEST SVÁBHEGYI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10 WWW.REFSVABHEGY.HU UNICREDIT BANKSZÁMLASZÁM: 10918001-00000017-35180007 LELKÉSZI HIVATAL: 1126 BUDAPEST, BÖSZÖRMÉNYI ÚT 28. (BUDAHEGYVIDÉK) H., K., CS.: 9:00–13:00 A LAPOT SZERKESZTETTE ÉS A KIADÁSÉRT FELEL: BERTA ZSOLT LELKIPÁSZTOR A SZERKESZTÕBIZOTTSÁG TAGJAI: ÁGAI LÁSZLÓ, DR. BERECZ ÁGNES, BÉRES L. ATTILA, KONKOLY ELEMÉR, OLÁH EDIT TÖRDELÉS: MADARÁSZ GYÖRGY Az Örömmondó ingyenes. Adományaikat az újság megjelenésének támogatására szívesen fogadjuk. A megjelenést támogatja Budapest XII. kerületi Önkormányzata.
