Miért van betegség? Mi a betegség oka?

Miért van betegség? „És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?” (Jób 2,4-5). „És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai” (Jn 9,1-3). Most azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy miért van betegség. Ez a miért, vonatkozik az okára és a céljára is. Mert nagy kérdés a betegség, különösen annak, aki beteg. Akkor is kérdés, ha az illető hívő ember. Különböző kérdések merülnek fel, különösen, ha fájdalmai is vannak, erős, csillapíthatatlan fájdalmai, és nincs semmi kilátás, hogy lesz-e gyógyulás, vagy nem. Különösen a hívő emberek teszik fel azokat a kérdéseket, amelyeket alább felsorolok. Általában is a hívő emberek értik meg jobban, amiről szó lesz, mert az ő szemszögükből szeretnék szólni az Ige világosságában a betegségről. Persze, akik nem hívők, azok is tanulhatnak belőle. Ilyeneket kérdez az ember: - Isten büntetése rajtam ez a betegség? Hogyha nem, akkor miért van? - A Sátán hozta ránk ezt a bajt? Mit tettem rosszul, hogy beteg lettem? - Menjek-e orvoshoz? Szedjek-e gyógyszert? Vagy ez hitetlenség Istennel szemben? - Miért nem gyógyít meg Isten, hiszen van rá hatalma? - Azért nem gyógyít meg, mert nincs elég hitem? Ha lenne elég hitem, akkor meggyógyítana? Még lehetne folytatni. Ezekre a kérdésekre keressük a választ Isten Igéjében! Mi a betegség oka? Kétségtelenül a Sátán és a bűn. Végeredményben azóta van betegség, amióta az ember bűnbe esett. A betegség oka végső soron a bűn. A bűn zsoldja a halál. A betegségek a halál előjelei, követei. Mivel a bűn áll végső soron a betegség gyökerénél, így a betegség a Sátánhoz is kapcsolódik. Ezt látjuk Jóbnál is. A Sátán az Úr előtt elkezdte vádolni Jóbot, de végeredményben Istent vádolta, mert azt mondta: Jób nem ok nélkül féli az Istent, hanem mert körülvette őt Isten minden jóval. De venné csak el a javait, megátkozná Istent szemtől szembe. Isten megengedte, hogy a Sátán elvegye a Jób vagyonát, elvegye a gyermekeit. Akkor újra jött a Sátán, és azt mondta, amit felolvastunk: „Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtőlszembe téged?” Isten azt mondta, hogy rendben van, nézzük, mit fog Jób tenni. Hogy a Sátánnal is kapcsolatban van a betegség, az látható a Lukács evangéliuma 13. részében is, amikor az Úr Jézus a zsinagógában meggyógyított egy meggörnyedt asszonyt. Ez nem tetszett a zsinagóga elöljárójának, mert szombatnapon történt, és akkor azt mondta az Úr Jézus: „Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből [betegségből] szombatnapon?” (Lk

1

13,15-16). Az Úr Jézus azt mondta, hogy a Sátán kötözte meg azt az asszonyt, azért volt beteg. Persze végső soron a Sátán fölött és minden fölött Isten áll. Ő engedte meg ezt a megkötözést. Olvasunk az evangéliumban megszállottakról is, akik egyúttal betegek is voltak. Tehát a betegség okaként valahol ott van a bűn, a bűnnel kapcsolatban pedig a Sátán. A beteg ember bűnösebb, mint az egészséges? Sokan azt gondolják, hogy igen, mert több köze van a bűnhöz és a Sátánhoz. Így gondolták Jóbnak a barátai is, hogy valami titkos bűn van a Jób életében, azért van ez a betegség rajta. Így gondolták a tanítványok is, azért kérdezték meg az Úr Jézust: „Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai” (Jn 9,2-3). Bár kétségtelen, hogy egyes bűnök egyúttal beteggé is teszik az embert. Például az alkoholista beteg lesz a bűnének a következményeképpen, a kábítószer élvező is, aki kicsapongó, mértéktelen életet él, az is, és így tovább. Erről majd részletesebben lesz szó az elkerülhető betegségekkel kapcsolatosan. Isten a betegség által is jót munkál az ember életében. Bár a betegség oka a bűn, és a Sátán szeretné megnyomorítani a betegség által az embert, de Isten ezt is jóra tudja fordítani mindenkinek az életében; a hitetlenek életében is, és a hívők életében is. Eszközül tudja használni bizonyos cél elérése érdekében, mégpedig jó cél, isteni cél elérése érdekében. Mondok erre néhány példát. A hitetlent egy betegség által megállíthatja Isten a bűn útján, hogy megtérjen. Tíz évnél is több ideje már, hogy egy asszony el kezdett járni hozzánk, a gyülekezetbe. Idős asszony volt, és látszott rajta, hogy nagyon beteg. Hetente kétszer kellett vércserére járnia, és ha nem ment, akkor meg is halt volna. Ez az asszony hallgatta az Igét, és egyszer megtért. Szilveszterkor kiállt, és bizonyságot tett arról, hogy milyen nyomorult volt az egész élete. Hogyan ment férjhez, és a férje csak cselédnek használta. Addig jó volt, amíg egészséges volt, de amikor beteg lett, akkor egyszerűen elzavarta a férje. Addig nagyon nehéz munkát végzett, teheneket őrzött, fejt, trágyázott, meg sok mindent, de utána egyszerűen „kitették a szűrét”. Ez nagyon összetörte ezt az asszonyt. Azt mondta, hogy ha nem lett volna ilyen beteg, és nem érte volna ennyi szenvedés és nyomorúság, ő soha nem kereste volna Istent. Mikor azonban összetört lélekkel ott volt ebben a nagy bajban, a halál szélén, akkor a lánya megemlítette neki, hogy jó lenne elmenni a gyülekezetbe. A lánya sem volt hívő. Eljött, és megfogta Isten Igéje. Azt mondta el szilveszterkor, hogy megérte minden szenvedés és minden betegség. Minden nyomorúság és minden csalódás megérte, mert megtalálta az életet. Így mondta: „Isten megtalált engem”. Érdekes módon, amíg gyülekezetbe járt, Isten szinte felfüggesztette a betegségét. Egy idő után már vércserére sem kellett mennie. Amikor újonnan született, boldog volt, azt mondta: most már örömmel meghalok, megyek az Úrhoz. Hirtelen leromlott az állapota, bekerült a kórházba, és meg is halt, de boldogan ment el. Tehát a betegségnek lehet ez az egyik célja, hogy megtérjen az ember. Olyan ez, mint egy keresztút. „Menjetek azért a keresztútakra, [mondta az Úr Jézus] és a kiket csak találtok, hívjátok be…” (Mt 22,9). Keresztezheti Isten az utunkat akár egy ilyen betegséggel is. A betegségek figyelmeztető követek: az élet rövid, mulandó. Minden betegség egy-egy figyelmeztető követ, hogy tudtunkra adja: az életed rövid, mulandó, bármikor jöhet a halál. Most Szomolyáról jöttem. Vasárnap délelőtt láttuk, hogy a szemben lévő házhoz jön egy mentőautó, aztán még egy. Majd egy harmadik is. Aztán ott keringett felettünk egy mentőhelikopter is. Csak távolabb tudott leszállni, de nemsokára odahozták a személyzetét a felszerelésükkel együtt. Csaknem az egész utca összecsődült. Senki nem tudta,

2

mi történt, ki a beteg, miért az a nagy sürgés-forgás. Végül kiderült, hogy egy húszéves fiatalember miatt jöttek. A fiatalember egyszerűen bement a szobájába, és leült a számítógép elé. Az anyja csak egy zuhanást halott, és mire bement, ez a fiatalember már eszméletlen volt. Azért jöttek a mentők, hogy megpróbálják újraéleszteni, de nem sikerült. A fiatalember meghalt. Volt neki egy betegsége, ami önmagában nem volt halálos, de mint minden betegség, ez is Isten figyelmeztető követe volt az ő számára is. Nem tudom, hogy ez a fiatalember mennyire vette komolyan, mennyire nem. A kérdés az, hogy mi komolyan vesszük-e. Isten gyermekeinek lehet a betegség fegyelmező eszköz, de egyúttal atyai szeretetének a bizonyítéka is. „Próbálja meg azért az ember magát, [az úrvacsorával kapcsolatban] és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan” (1Kor 11,28-30). Fegyelmező eszköz a betegség, hogyha egy hívő ember méltatlanul él az úrvacsorával, de egyúttal ez a fegyelmezés atyai szeretetének a bizonyítéka is. Azt is mondja az Ige: „De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk” (1Kor 11,32). A Zsidókhoz írt levél 12. részében is erről olvasunk: „Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad” (Zsid 12,6). Ilyen fenyítő eszköz lehet a betegség is. Isten még az Ő Fiát is szenvedések által tette tökéletessé. „Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet. És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek” (Zsid 5,8-9). „Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé” (Zsid 2,10). Mennyivel inkább szükségünk van nekünk a szenvedésre, hogy engedelmességet tanuljunk; a fenyítésre, hogy szentségében részesüljünk! (Zsid 12,10) Ismertem egy hívő embert, pár éve költözött az Úrhoz. Ez a testvér fiatalember volt, amikor beteg lett. Csak a fejét és a kezét tudta mozgatni. Deréktól lefelé béna volt. A két lába terpeszállásban merevedett meg, és nem lehetett sem egymás mellé tenni, sem behajlítani. Csaknem 40 évig feküdt így. Amikor néhányszor meglátogattam, mindig elmondta: Szükségem van erre. Ki tudja, mi lett volna belőlem. Az Úr ezzel tart maga mellett. Fenyít, de csak azért, hogy szentségében részesítsen. Volt sok nehéz napja, de panaszt vagy zúgolódást nem vettem rajta észre. Türelmesen várta, amíg megetetik, megitatják, tisztába teszik. Mindemellett szolgált. Amíg tudott képeket festett, és leveleket írt. Aztán sok embert felhívott telefonon, az Igével biztatta őket, a betegeket vigasztalta, bátorította. Célja lehet még a betegségnek Isten megelőző kegyelme. Ilyen volt Pál apostolnál is: „tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam” (2Kor 12,7). Bár nem tudjuk, hogy az a bizonyos tövis mi lehetett, de mivel gyötörte, és a testében volt, gondolhatunk betegségre is. Mindez azért volt, hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjon. Bizony adhat a mi életünkben is olyan eszközöket, ami által visszatart az Úr valamitől, amire nagyon hajlamosak lennénk. Feleségem lánykora óta szívbeteg. Sokszor elmondta nekem, hogyha nem lenne beteg, amilyen agilis, meg ahogyan önmagát is hajtja a munkában, úgy hajtaná a környezetét is. Tudja, hogy Isten ezzel tartja féken, és ezt elfogadja, mert ez jó.

3

Lehet célja az is, hogy jobban meg tudjuk érteni és vigasztalni a szenvedőket. Ha mi magunk nem szenvedünk, vagy nem vagyunk betegek, akkor igazából nem tudjuk megérteni és vigasztalni a másikat. Egyszer egy nőtestvér elmondta, hogy ő sokszor volt kórházban, sokszor megműtötték. A kórházban bizonyságot tett a betegtársainak. Egy alkalommal odament egy asszonyhoz, és próbálta vigasztalni. Azt mondta neki ez az asszony: „Engem ne vigasztaljon! Tudja, hogy engem már hányszor műtöttek meg? Már nyolcszor!” A testvérnő azt felelte: engem meg már tizennyolcszor. Ránézett az asszony, és azt mondta: Akkor maga beszélhet nekem. Magától el tudom fogadni, mert tudja, hogy mit jelent betegnek lenni, meg sokszor a műtőasztalra kerülni. A betegség, a szenvedés által örök dicsőséget szerezhetünk. Isten az örökkévalóságot nézi, és szeretné, hogy ha ott elnyerhetnénk azt a dicsőséget, amit Ő nekünk szánt. Ehhez szükséges a szenvedés is: „… ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg” (Róm 8,17). „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4,1718). Felmerülhet a kérdés: Akármilyen szenvedés, betegség dicsőséget szerezhet nekünk? Nem csak az Úrért viselt szenvedés szerez örök dicsőséget? Gondoljuk meg, Jób vajon az Úrért szenvedett? Ki látta ezt? Jób barátai látták, hogy miért szenved? Látták, hogy mi történt a mennyben Isten és a Sátán között? Megértette valaki, hogy ő tulajdonképpen az Úrért szenved? Maga Jób sem tudta. A Sátán vádja Isten ellen az volt, hogy Őt nem szereti Jób, csak érdekből istenfélő. Jób életében bebizonyosodott, hogy nem úgy van, Istent nem érdekből szereti. Sokszor mi sem tudjuk, nem látunk bele a szellemvilágba, hogy ott mi történik, de ha Isten kezéből fogadjuk el a szenvedést, Vele együtt hordozzuk és tűrjük el, nem lázadozunk Isten ellen, az Őt megdicsőíti, és nekünk is dicsőséget szerez. Végül a betegségnek lehet az a célja, hogy Isten dolgai nyilvánvalókká legyenek. Nyilvánvalókká lettek a vakon születettnél, és nyilvánvaló lett Jób életében is. A betegségnek a fentiekben felsorolt céljai általában nem mind egyszerre valósulnak meg egy ember életében. Hol az egyik, hol a másik cél valósul meg egy-egy embernél, de az is lehet, hogy párhuzamosan több cél érdekében is kaphatunk egy-egy betegséget. Egy biztos: a betegségeink soha nem céltalanok, és nem értelmetlenek. A gyógyulás Most nézzük a gyógyulás kérdését! Ha ilyen sok jót hoz Isten a betegség által az ember életébe, akkor nem lenne jobb, ha betegek maradnánk? Nem lenne jobb, ha nem is vágyakoznánk meggyógyulni? Nem bűn-e, hogy ha gyógyulni szeretnénk? Nem bűn! A gyógyulni vágyás természetes. Olyan dolog ez, mint amikor az ember éhes, és eszik. Nem gondolkodik, hogy bűn-e enni. Ha szomjas, iszik. Ha hideg van, és esik az eső, akkor behúzódik a házba. Nem kell fakírnak és önkínzónak lenni. Ez természetes dolog. Ezt látjuk a Szentírásban is. Példák a Szentírásból Amikor Miriám, Mózes testvére nagyon kifogásolta, hogy Mózes miért azt a kúsita asszonyt vette feleségül, Isten bélpoklossággal sújtotta. Akkor azt mondta Áron Mózesnek, hogy könyörögjön az Úrhoz, és Mózes nem utasította vissza. Kérte az Urat, hogy gyógyítsa meg Miriámot. Nem mondta azt, hogy jogos Isten haragja, Isten tudja, miért adta ezt a betegséget, csak viselje el Miriám, ő nem mond semmit az Úrnak. Igenis kérte az Urat, és Isten végül azt

4

mondta, hogy hét napig ki kell rekeszteni, de utána visszajöhet. Utána megtisztult, mert csak tisztán lehetett visszafogadni a táborba. „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá” (Mt 14,14). Máshol is olvassuk, hogy „…széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket…” (ApCsel 10,38). Tehát nem beszélt az Úr Jézus soha úgy, hogy kell ez a betegség, jó ennek a célja, csak maradjatok alatta. Meggyógyította ezt a vakon született embert is. A természetes gyógyulás Hogy egyáltalán lehet gyógyulni, vagy nem Isten gondolata ellen való a gyógyulás, az abból is látszik, hogy van természetes gyógyulási folyamat. Ezt a természetes gyógyulási folyamatot Isten rendelte el. Ilyen biológiai törvényt adott. Ha valakinek van egy kis sebe, és semmit nem tesz vele, akkor is természetes módon begyógyul. Minden betegségnek van egy bizonyos lefolyása. Mondjuk meghűléses betegségek, megfázás utáni nátha egy néhány nap múlva „magától”, természetes úton elmúlik. Ahogy humorosan szokták is mondani, hogy ha valaki szed gyógyszert, akkor egy hét alatt, ha nem szed gyógyszert, akkor pedig hét nap alatt el fog múlni. Gyógyulás orvos és gyógyszerek segítségével A gyógyulás érdekében sehol nem tiltja az Ige azt, hogy orvosi segítséget vagy gyógyszert vegyünk igénybe. Isten Igéje beszél orvosról meg gyógyszerről is mint Tőle jövő segítségről. Nem beszél ezekről rosszallóan. Ezekkel hálaadással élhetünk, sőt élnünk is kell velük a maguk helyén. Vannak azonban szélsőséges nézetek ezzel kapcsolatban, és erre bővebben kitérek. Kétféle szélsőséges nézet Az egyik szélsőséges nézet mereven elutasítja: nem kell orvos, nem kell gyógyszer; ezekkel élni hitetlenség. A másik szélsőség az, amikor valaki túlságosan bízik az orvosokban és a gyógyszerekben; orvostól orvosig jár, mindenfajta gyógyszert kipróbál. Az egyik véglet: orvos és gyógyszer elutasítása Nézzük az elsőt, amikor elutasítják az orvost és a gyógyszert. Azt mondják ezek a hívő emberek: „Ha az Úr akarja, akkor meggyógyít. Az Úrban bízom, nem veszek igénybe emberi segítséget, mert ez emberekben való bizodalom, kicsinyhitűség lenne. Csak az Úrban akarok bízni.” Imádkozik, és lehet, hogy egy idő múlva a betegsége meggyógyul. Akkor hálát ad Istennek, hogy meggyógyította. Azonban lehet, hogy ez a betegségnek egy természetes lefolyása, vagyis természetes módon gyógyult meg. Az is lehet, hogy Isten tényleg meghallgatta az imádságát és meggyógyította; de olyan is lehet, amikor az Úr nem gyógyítja meg. Imádkozik, és mégsem gyógyul meg, mert vannak bizonyos betegségek, amelyeknek előre lehet látni a kimenetelét, és volna emberi segítség is. Van rá gyógyszer, van orvosi segítség is, de az ember konok, és nem megy el orvoshoz. Például: - Ha egy gyereknek 39 fok fölé megy a láza, és ezt a lázat nem csillapítják, megy még feljebb, egy bizonyos ponton túl a gyermek görcsöt kap, elveszti az eszméletét, és akkor már nehezebb rajta segíteni. - Ha valaki cukorbeteg, és nem kapja meg az inzulint, akkor előbb-utóbb meghal. - Ha valakinek gennyes vakbélgyulladása van, és nem műtik meg, meghalhat. Mondhatja tehát az ember, hogy ő az Úrban bízik, nem megy orvoshoz. Lehet, hogy meggyógyul, de lehet, hogy meghal, pedig lenne rá orvosi segítség.

5

A törvényben is voltak bizonyos tisztasági előírások. Teljesen nyilvánvaló, hogy Isten azért rendelte ezeket, mert meg akarta őrizni az Ő népét bizonyos testi betegségektől is. Ezekre az előírásokra később még bővebben kitérek. Ilyen volt a mosakodás, a széklet befedése. Előírta Istennek az Igéje, hogy a táboron kívül kell elvégezni, és egy kis ásócskával gödröt kell ásni, és utána földel betakarni. Ne járják a legyek, ne terjesszék a betegségeket. (5Móz 23,10-14) Vagy háborúban, ha foglyokat hoztak és zsákmányt, akkor egy bizonyos ideig karanténban kellett maradniuk. Meg kellett tisztítani minden zsákmányt; vagy tűzön átvinni, vagy megmosni. Az embereknek is meg kellett tisztulni, és csak azután jöhettek be a táborba. Különösen, akik halottat érintettek. (4Móz 31,19-24) A törvény előírta, hogy a poklosokat el kell különíteni. Kiáltani kell, hogy tisztátalan, tisztátalan. Nem mehettek be a táborba, amíg poklosak voltak. (3Móz 13,45-46) Ezek a rendelkezések az ember felelősségére mutatnak. Nekünk, amennyire rajtunk áll, meg kell előznünk a betegségeket. Ne legyünk felelőtlenek! Ne mondjuk azt, hogy úgyis megőriz az Úr! Ha van egy influenzás időszak, nem lehetek olyan felelőtlen, hogy köhögök, tüsszögök, folyik a nyálam, alig tudok beszélni, terjesztem a kórt, mégis eljövök a gyülekezetbe, és a testvéreket is fertőzöm. Ami rajtunk áll, azt meg kell tennünk! Senki nem mondhatja azt, hogy nem tesz semmit a betegség megelőzése érdekében, úgyis megőrzi az Úr! Igen, az Úr meg tud őrizni. Nagyon sokszor meg is őriz, amikor nem tudunk a minket fenyegető veszedelmekről, de nem biztos, hogy megőriz, amikor készakarva megyünk bele. Néhány igét felsorolok, ahol orvosról, gyógyszerről és azok alkalmazásáról van szó. Ézsaiás könyvének a 38. részében van leírva Ezékiás király betegsége. Isten megüzente neki Ézsaiás próféta által, hogy rendezze el a házát, mert meghal. Ezékiás könyörgött az Úrhoz. Ézsaiás már ment haza, és még félúton volt, amikor az Úr szólt hozzá, hogy menjen vissza Ezékiás királyhoz, mondja meg, hogy meghallgatta a könyörgését, és még tizenöt évet kap. Ézsaiás visszament, átadta az Úr üzenetét, és utána egy érdekes dolgot tett. Azt mondta, hogy hozzanak egy fügekalácsot, és tegyék rá Ezékiás király fekélyére. Rákötötték a fügekalácsot, utána Ezékiás meggyógyult. Nem tudta volna megtenni azt az Úr, hogy fügekalács nélkül begyógyuljon az a fekély? Persze, hogy meg tudta volna tenni. Miért rendelte akkor a fügekalácsot gyógyszerként? Úgy gondolom, hogy számunkra ebből az a tanulság, hogy nem kell idegenkedni bizonyos gyógyszerektől. Nem kell úgy gondolkoznunk, hogy Isten-ellenes dolog bevenni valamilyen gyógyszert. Azt mondta az Úr: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek” (Lk 5,31). Ez más szóval azt jelenti: a betegeknek szüksége van orvosra, az egészségesnek nincs. Igen, a betegnek szüksége van orvosra. Pál apostol írja Timótheusnak: „Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetből” (1Tim 5,23). Nem meggyógyíthatta volna Isten közvetlenül is a gyengélkedését és a gyomorbetegségét? Meggyógyíthatta volna, mégis azt mondta Pál apostol, hogy így járjon el. Ha szükség esetén mellőzünk orvost, gyógyszert és minden emberi segítséget. Ha ezt tesszük, akkor ahhoz hasonlítunk, mint amikor valaki kenyeret szeretne enni, de nem akar szántani, vetni, nem akar aratni, csépelni és kenyeret sütni. Egyáltalán nem akar dolgozni. Nem adhatná meg Isten a kenyeret, mint Izrael népének megadta a mennyei kenyeret, a mannát minden munka nélkül, csak össze kellett szedni? Nem tehetné meg most is az Úr? Megtehetné. Mégis úgy rendelkezett, hogy „… ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thessz 3,10). Nem ellentétes Isten akaratával, hogy dolgozni kell, ha enni akarunk. Ettől függetlenül minden parasztember nagyon jól tudja, hogy ő ugyan hiába szánt, vet, fárad, ha Isten nem ad esőt, nem ad napfényt, akkor minden munkája hiába való, nem lesz belőle kenyér. Ugyanígy nekünk is tudnunk kell, hogy elmegyünk ugyan orvoshoz, beszedjük a

6

gyógyszert is, de ha Isten nem adja rá az Ő kegyelmét és áldását, akkor az egész nem ér semmit. Mégis megkívánja az Úr, hogy ami tőlünk telik, azt tegyük meg. Aki nem akar orvoshoz menni és gyógyszert bevenni, ahhoz az emberhez is hasonlít, aki fél a tolvajoktól, hogy el ne lopják a házából az értékeket, és amikor elmegy otthonról, akkor azt mondja: „Uram, Rád bízom a javaimat”, de tárva-nyitva hagy mindent, noha tudja, hogy a besurranó tolvajok be szoktak menni még akkor is, ha van otthon valaki. Ez felelőtlenség! Mondhatnánk-e mi hívő emberek, hogy nem hirdetünk Igét, hiszen az Úr úgyis megtalálja a bűnös embereket? Isten azonban úgy rendelkezett, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Úgy rendelkezett, hogy kell Igét hirdetni. Kellenek evangélisták, pásztorok, tanítók. Végül is tudjuk, hogy Ő adja a kenyeret, Ő őrzi a házat, Ő gyújt világosságot a szívekben, Ő ad növekedést, mégis kell plántálni és öntözni, ahogy Pál mondja a Korinthusi levélben. A mi részünket teljesíteni kell. Nem gondolkozhatunk úgy a betegséggel kapcsolatosan sem, hogy én mindent Istenre bízok, és egy lépést se teszek a gyógyulásom érdekében. Nem kísértjük-e Istent? Ennél a kérdésnél még gondoljuk meg azt is, hogy vajon nem esünk-e sokszor istenkísértésbe, amikor bizonyos esetekben nem megyünk orvoshoz, vagy nem veszünk be a gyógyszert. Az Úr Jézus például istenkísértésnek tartotta azt, hogy levesse magát a mélységbe, noha ígérete volt: „az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt 91,11-12). Ebben hitt az Úr Jézus - hogyne hitt volna? -, de azt mondta, hogy készakarva nem megy bele ilyen dologba, ez istenkísértés lenne. Én úgy gondolom, bizonyos eseteket látva, hogy sokszor a hívő emberek Istent kísértik, amikor azt mondják: nem megyek orvoshoz, nem veszem be a gyógyszert, engem nem érdekel, majd az Úr úgyis megőriz; noha nyilvánvaló a baj, és közel van a veszedelem. Az egészségünk érdekében meg kell tennünk a legalapvetőbb dolgokat, amit tudunk, ami rajtunk áll. A megoldást úgyis az Úr adja. A másik véglet: ha túlzottan bízunk emberekben és gyógyszerekben Ez is nagyon káros. Tudnunk kell, hogy Isten a gyógyító. Minden és mindenki más csak Isten eszköze lehet. Asa királyról az van megírva hogy: „…igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat” (2Krón 16,12). Sokszor erre az Igére hivatkozva mondják azt, hogy nem kell orvoshoz menni, mert lám Asának is az volt a bűne, hogy betegségében az orvosokat kereste, nem Istent. Asának alapvetően az volt a bűne, hogy elhagyta az Urat. Nem bízott az Úrban, és orvostól orvosig ment. Csak az orvosokban bízott, ez volt a bűne. Ha mi elmegyünk orvoshoz, de az Úrban bízunk, akkor helyesen járunk el, az nem bűn. A vérfolyásos asszonyról azt olvassuk, hogy: „… sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett” (Mk 5,26). Aki nagyon az orvosokban bízik, meg a gyógyszerekben, az ma is így jár. Ráköltheti az egész vagyonát, és csak sokat szenved a sok orvostól, de nem lesz jobb az állapota. A kísértő ezt nagyon kihasználja. Jóbnál is így mondta az Úrnak: „…mindent a mije van, odaad az ember az életéért” (Jób 2,4). Kihasználják sokszor az emberek is, hogy mindent odaad a beteg ember az életéért, az egészségéért. Nem is bánják, járjon orvostól orvosig. A természetgyógyászat Ez egy külön téma. Amikor az orvosok azt mondják, hogy mi nem tudunk segíteni, de az ember mindenáron meg akar gyógyulni, és nem Istentől várja a segítséget, akkor elmegy a természetgyógyászhoz. A természetgyógyászatban vannak gyógynövények, amelyeket a

7

maguk helyén nagyon helyesen lehet használni. Azonban még a gyógynövények terén is vannak túlkapások, mert elmegy az üzlet a pénzszerzés irányába. Az életükért aggódó emberek mindent kifizetnek, dupla vagy akár még tízszeres árat is. Egy ideig bíznak benne, de meg nem gyógyulnak tőle. Nem is beszélve arról, hogy a természetgyógyászatban vannak olyan szélsőséges esetek, amikor már a tisztátalan szellemvilágot érintik: varázslás és egyéb más dolgok történnek. Ajtónyitás ez a gonosz szellemvilág felé, de erről majd később bővebben szólok. A Sátánnak nyert ügye van, ha tényleg mindent odaad az ember az életéért, azért, hogy egészséges legyen. Nem elég, hogy a pénzét odaadja, még sötét szellemek megkötözöttjévé is válik. Amikor a patikában dolgoztam, jöttek öreg asszonyok, akik mindenáron meg akartak gyógyulni. Érdekes, főleg asszonyok voltak ilyenek. Férfira egyre sem emlékszem, de öregasszony sok volt. Egyre különösen emlékszem. Igen idős volt már. Elsorolta, de anélkül is tudtam, hogy milyen betegségei vannak, és kérte: „Gyógyszerész úr, adjon valamit! Nem bánom, akármit, de én meg akarok gyógyulni, nem akarok meghalni.” Mivel tudtam, hogy már minden lehetséges gyógymódot kipróbáltak nála, azt feleltem: Tetszik tudni, hogyha megöregszik az ember, egyszer meg kell halnia. Valamiben meg kell halni. Szinte kétségbeesve kiáltotta: „De én nem akarok meghalni! Én meg akarok gyógyulni!” Kevéske nyugdíja volt, de mindenét odaadta volna. Ha ilyenekkel összetalálkoznak egyes természetgyógyászok, és adnak nekik valamit, a természetgyógyász jól keres rajtuk, ezek a kis, szegény öregek pedig ugyanúgy meghalnak, amikor eljön az idejük, csak a pénzüket szedik el tőlük. „Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért”– ahogy az ördög mondta. Ez ördögi gondolkodás. Mi ne így gondolkozzunk! Milyen fontos lenne ilyen kétségbeejtő helyzetben az evangélium vigasztalása! Ha nem tudunk orvoshoz menni Lehet ilyen körülmény is. Betegek leszünk hirtelen, és olyan helyzetben vagyunk, hogy nincs se orvos, se gyógyszer, nincs semmi emberi segítség. Ilyenkor bízhatunk az Úrban. Uram, nem tudok mit tenni, Rád vagyok teljesen utalva! Az Úr megőrizhet, és meggyógyíthat; de ha van orvos, meg gyógyszer, akkor éljünk vele. Miközben még ekkor is az Úrra kell bízni magunkat, mert tudjuk, hogy nem mindegy, milyen orvos kezébe kerülünk. Egyszer olyan patikában dolgoztam, ami egy rendelőintézetben volt, és rendszeresen orvosokkal ebédeltünk együtt. Egy alkalommal az egyik orvos azt mondta: „Csak orvos kezébe ne kerüljek! Csak olyan beteg ne legyek, hogy orvos vegyen kezelésbe!” Aztán elsorolta, hogy miért fél ettől. Bizony lehet rossz kezekbe is kerülni. Lehetnek tévedések, de azért nem ez az általános. Tehát, ha elmegyünk az orvoshoz, akkor is az Úrban bízzunk, és imádkozhatunk, hogy jó kezekbe kerüljünk. Felismerje a bajt, jó legyen a diagnózisa. Ha javítani nem tud, legalább ne rontson az állapotunkon. Elmondhatjuk az Úrnak, és az Ő segítségét kérhetjük. Azzal a tudattal, hogy én megtettem, ami rajtam áll, de minden Tőle függ. Amikor egy asszony megkente az Úr Jézus lábát, és a tanítványok nagyon háborogtak: „Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?” (Mk 14,4), az Úr azt mondta: „Ő a mi tőle telt, azt tevé…” (Mk 14,8). Ami tőlünk telik, mi is mindent tegyünk meg az Úrért, de tegyük meg a gyógyulásunkért is, ami tőlünk telik. A többit bízzuk rá az Úrra! Testvérek, befejezem. Amikor betegek vagyunk, akkor úgy éljünk az orvosi segítséggel, és a gyógyszerekkel, mintha az egészségünk teljesen ettől függne, de ezzel egy időben hittel úgy bízzuk magunkat az Úrra, mint akik tudjuk, hogy a felépülésünk teljes egészében Istennek a kezében van. Ámen. Budapest, 2009. május 29.

8

Elkerülhető betegségek1 „És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közűl, a melyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód” (2Móz 15,26). Itt arról beszél Isten, még mielőtt a törvényt adta volna, hogy ha hallgat Izrael az Ő szavára, akkor nem bocsát rá egyet sem Egyiptom betegségei közül. Egyiptom betegségei és gyógyászata Hogy mik voltak Egyiptom betegségei, megtudhatjuk többek között a Mózes 5. könyvének a 28. részéből. Az új fordítás szerint olvasom. Isten azt mondta, hogy ha nem hallgatnak Rá: „Megver az Úr egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel, és rühösséggel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. Megver az Úr tébolyodással, vaksággal és elmezavarral” (5Móz 28,27-28). A korabeli egyiptomi orvostudomány. Erről képet tudunk alkotni, mert fennmaradt ránk egy írás, az úgynevezett Papirusz Eber. Csak nagyon röviden egy kis idézet ebből a papiruszból, hogy lássuk, mi volt akkor Egyiptomban, Mózes idejében. Ezt körülbelül akkor írták, amikor Mózes született. Ő a fáraó udvarában nevelkedett, és ő ezeknek a tartalmát ismerhette. Annál is inkább, mivel a Cselekedetek könyve szerint Mózest Egyiptom minden bölcsességére megtanították; és hatalmas volt beszédben és cselekedetben. (ApCsel 7,22) Hogy milyen volt akkor Egyiptom egészségügye és gyógyászata, ebből a papiruszból megtudhatjuk. A gyógyszerek alapanyagai ilyenek voltak: gyíkok vére, sertésfogak, sertések orrváladéka, szamárpata, állati zsírok, emberi és állati ürülékek. Csupa olyan, amit Isten törvénye tisztátalannak mond. Ha például valakinek szálka ment a körme vagy a bőre alá, akkor azt írta elő az akkori orvostudomány, hogy gilisztavérrel és szamártrágyával kell kezelni. Ami nyilvánvaló, hogy tele volt baktériumokkal, többek között tetanusszal is, és ennek a következménye sokszor lehetett egy bakteriális fertőzés, ami esetleg halálhoz is vezethetett. Tehát az ilyen „gyógyszerekkel” sokszor többet ártottak, mintha egyáltalán nem is kezelték volna azokat a betegségeket. Ezt azért sorolom el, mert Egyiptom bálványimádó nép volt. Minden bálvány mögött gonosz, sátáni hatalom áll. A sátáni hatalom, a gonoszság ilyen: amikor „gyógyít”, akkor is inkább el akarja pusztítani az embereket, mert emberölő volt kezdettől fogva. Most is ilyen a gonosz hatalma. Most is elég sok ilyen „gyógyítás” kezd elterjedni, ami mögött sötét hatalmak állnak, hogy öljenek és pusztítsanak. A Mózes által adott törvény egészségügyi vonatkozásai Amikor Mózes által Isten törvényt adott, ebben elsősorban az ember viszonyát rendezte Istennel, de rendezte a felebarátjával is. A tízparancsolat ilyen volt. Voltak más törvények is, amik a papi rendtartásra, áldozatokra, polgári ügyekre vonatkoztak, de voltak olyanok is, amelyek kimondottan egészségügyi törvények voltak. Így utólag látszik, hogy ezt Isten éppen 1

A cím és néhány példaként átvett történet Mc Millen Elkerülhető betegségek: Ellenségeskedés vagy szeretet, Stressz vagy békesség című könyvéből való.

9

ezért adta, mert nem akarta rábocsátani népére az egyiptomi betegséget, amiről olvastunk az Igében. Ha azokat betartották volna, akkor nem kerültek volna olyan veszedelembe és betegségbe, amibe Egyiptom került. Természetesen nemcsak az egészségügyi törvényeket, hanem az összes többi törvényt is be kellett volna tartaniuk. Tudjuk, hogy Isten törvényének a maradéktalan betartására egyetlen ember sem képes. De azért voltak olyan törvények, amiket be lehetett tartani. Ilyenek voltak az egészségügyi törvények is. Amikor Mózes által Isten ezeket a törvényeket adta, akkor Mózes mindazt az orvostudományt ismerte, ami Egyiptomban volt, de ebből egyetlenegyet sem vitt bele a törvénybe. Nem is vihette bele Isten gondolata szerint sem, de meg sem kísérelte. Annak teljesen hátat fordított. Ez bennünket is figyelmeztet, hisz láttuk, hogy milyen tisztátalan, milyen fertőző és milyen emberölő volt minden rendelkezés Egyiptomban. Ezek Isten törvényével nem keverhetők össze. Mi se hozzunk át semmit a régi, világi életünkből az Úr népe közé, mert azok mind tisztátalanok, fertőzőek, és mind az ember vesztét okozza. Középkori járványok Európában A középkorban nagy járványok voltak Európában. Sokféle járvány volt: lepra, szifilisz, vérhas, kolera, tífusz, de a legfélelmetesebb a pestis volt, az úgynevezett fekete halál. A pestis csaknem kipusztította Európát. Mintegy hatvan millió ember esett áldozatául. Több pestisjárvány volt, és az akkori orvostudomány nem tudott mit kezdeni vele, nem tudott ellene tenni semmit, mert nem tudták, hogy mi miatt van, mi okozza. Úgy vélték, hogy a túlságosan fűszerezett étel miatt van, vagy kedvezőtlen csillagkonstelláció okozza. Végül, amikor már igen nagy volt a veszedelem, akkor az egyház vette kézbe az ügyeket. Egy leprajárvány esetén visszanyúltak Mózes törvényéhez, és pontosan úgy jártak el, ahogyan ott le van írva: „A poklos ember pedig, a kin a fakadék van, megszaggatott ruhában és mezítelen fővel legyen, és a bajuszát fedezze be, és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig tisztátalan legyen, a míg rajta van a fakadék, tisztátalan az; csak ő maga lakjék, a táboron kívül legyen az ő lakása” (3Móz 13,45-46). Amikor ezt alkalmazták, megszűnt a járvány. Aztán a legközelebbi pestisjárvány, a fekete halál esetén is ugyanezt tették. Tehát elkülönítették a betegeket, egyáltalán nem engedték sem őket az egészségesek közelébe, sem az egészségeseket az ő közelükbe, és meg tudták fékezni a járványt. Ezt azért mondom el, mert Isten nem magyarázta meg az embereknek, hogy ilyen baktériumok vannak, meg olyan vírusok, és ezért így vagy úgy kell eljárni, hanem egyszerűen adott egy törvényt, és ha ezt betartották, akkor jól tették, akkor megőrizte őket azoktól a betegségektől. Mi volt az oka ezeknek a középkori járványoknak? Az, hogy a legalapvetőbb higiéniát is figyelmen kívül hagyták az emberek. Az ürüléket az utcára dobálták. A legyek, a patkányok, a bolhák, a tetvek terjesztették a járványt. Holott Isten az Ő törvényében megmondta, hogy mit kell tenni, például az emberi ürülékkel. Ezt elmondtam az előző alkalommal. (5Móz 23,12-14) Semmelweis és a gyermekágyi láz Aztán ha ugrunk egy nagyot a történelemben, egészen Semmelweis koráig, akkor tudjuk, hogy milyen félelmetes volt a gyermekágyi láz, és milyen sok haláleset volt miatta. Az azt megelőző időkben, érdekes módon, alig volt ilyen. Akkor kezdődött el a szülő asszonyok között ez a járványszerű betegség és a rengeteg halál, amikor nem otthon, hanem a klinikákon, kórházakban szültek az asszonyok. Már alig mertek bemenni kórházba vagy klinikára szülni, mert ott nagyon sokan meghaltak. Ahogy később kiderült, ennek az volt az oka, hogy a klinikákon oktatták a medikusokat, és amikor reggel bementek az

10

orvostanhallgatók, akkor legelőször megnézték, hogy kik haltak meg előző nap. Egy néhányat felboncoltak közülük a tanár urak és a medikusok is, utána pedig felmentek a szülőosztályra, és levezették a szüléseket. Még jóformán kezet sem mostak. A halottról átvitték a fertőzést az egészségesekre. Mózes törvényben erről is szó van, hogyha valaki halottat érint, tisztátalan legyen hét napig, mosakodjon meg, és különítse el magát. Ezt nem vették figyelembe. Semmelweisnek óriási küzdelmébe került, végül bele is zavarodott, megbomlott az elméje, mert nem fogadták el azt az egyszerű dolgot, amit javasolt, hogy klórmeszes vízben mossanak kezet a szülés levezetése és a szülő nők vizsgálata előtt, és akkor megszűnik a veszedelem. De látjuk, hogy mindez benne volt Isten törvényében. Elkerülhető lett volna mindez, ha figyelembe veszik, de nem vették figyelembe. Mire ügyeljünk mi? Felsorolok néhány olyan bűnt, ami nemcsak a szellemünket és a lelkünket rontja meg, hanem testi betegségeket is okoz. A nagyobb baj persze az, amikor a szellemünket meg a lelkünket is megrontja, mert a bűn zsoldja a halál, az örök halál. Ez a nagyobb baj. Ezért szól az evangélium. De mivel most testi betegségekről van szó, ezért szedek csokorba néhány olyan bűnt, ami kimondottan testi betegséget is okoz, amellett, hogy szellemi halált is okoz, ha valaki az Úr Jézushoz nem jön bűnbocsánatért. Az lenne a megoldás, hogyha ezektől a bűnöktől tartózkodnának az emberek. Itt most csak a betegség szempontjából mondom, hiszen tudjuk, hogy mi szellemileg nem tudunk a bűntől szabadulni, ha a Fiú meg nem szabadít bennünket. De azért vannak olyan bűnök, amelyeket elkerülhet egy józan gondolkozású ember is, ha akar. Már csak abból a megfontolásból is, hogy ne szerezzen magának testi betegséget. Sok esetben Isten éppen azzal fenyíti meg az embert, hogy amit vetett, aratnia kell. Amilyen bűnbe belement, annak az aratása többek között egy testi betegség is a szellemi halál mellett, mintegy ráadásul. Mindig könnyebb a betegséget megelőzni, mint gyógyítani. Ez mindenfajta betegségre vonatkozik. Nézzünk akkor néhány ilyen bűnt! Az alkohol mértéktelen fogyasztása Nem úgy, mint ahogy Pál írja Timótheusnak, hogy éljen egy kevés borral gyomrára és gyakori gyengélkedésére tekintettel, hanem akik iszákosak lesznek. Mérhetetlen számú közúti balesetet okoz a világon az alkoholfogyasztás, aminek a következménye aztán rokkantság és halálesetek. Alkohol hatása alatt verekedések törnek ki, amiből testi és lelki sérülések, megrokkanások lesznek. Családi viszályoknak sokszor melegágya az alkoholfogyasztás. Ebből következnek a pszichoszomatikus betegségek, mert feldúlja az egész család lelki békéjét. A pszichoszomatikus betegségek eredete lelki, de testi nyavalyákban mutatkozik meg. Az iszákosság következménye a elszegényedés, ami újabb testi betegségekkel is jár. Ezenkívül májkárosodás lép fel, és még sok mindent lehetne sorolni, míg végül aztán elmebetegség is kifejlődhet, ha hamarabb meg nem hal májbetegségben. A delirium tremens alkoholmegvonásos tünetegyüttes, kimondottan az alkoholisták súlyos elmezavara. Mit mond Isten Igéje? „Ne légy azok közül való, a kik borral dőzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak. [majd még erre is kitérünk] Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás” (Péld 23,20-21). „Adjad, fiam, a te szívedet nékem” (26. vers). „Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége? A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására. Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik. Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp” (29-32. vers).

11

Nemcsak az Ószövetségben van erről szó, hanem az Újszövetségben is. Pál apostol is ír arról, hogy a részegesek nem öröklik Isten országát. (1Kor 6,10) Ezenkívül a részegeseknek még az előbb felsorolt testi nyavalyákban, betegségekben is részük van. Mértéktelenség az evésben Olvastunk a Példabeszédek könyvében azokról, akik „hússal dobzódnak”. (Péld 23,20) Ez egy másik nagy terület: mértéktelenség az evésben. Nemcsak a bor és az alkohol mértéktelen ivásában, hanem a mértéktelen evésben is veszély van. Különösen a hússal tobzódásban, vagyis a mértéktelen húsfogyasztásban. Tudjuk, hogy a nyugati civilizációban nagyon sok betegségnek okozója a túltáplálkozás és a kevés mozgás. Ennek a következménye aztán lehet cukorbetegség, keringési rendellenességek, magas vérnyomás, szívbetegségek és egyebek. Isten Igéje pedig int, hogy mértékletesek legyünk. A dohányzás Számos betegség okozója a dohányzás: tüdő- és gégerák, tüdőgyulladás, szívinfarktus, érbetegségek. Nincsen olyan ige, ami kifejezetten a dohányzást tiltaná, de következtethetünk bizonyos igékből arra, hogy ez nem kedves az Úr előtt. Például azt mondja az Ige: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek (Szellemnek) temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19). „Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten” (1Kor 3,17). Ha tudjuk, hogy a dohányzás káros, készakarva miért romboljuk a testet, ami Istennek a temploma? Volt, amikor nem tudták ezt az emberek. Hívő emberek sem. Nemrégen olvastam Spurgeon életrajzát, és benne volt, hogy ő, akit a prédikátorok fejedelmének neveztek, bizony pipázott. Az egyik testvértől hallottam, aki baptista gyülekezetben nőtt fel, hogy a nagyapjának megvolt Spurgeon életrajza, és egy lap hiányzott belőle. Őt mindig furdalta a kíváncsiság, hogy vajon miért szakították ki azt a lapot? Nemrégen ő is ismét elolvasta Spurgeon életrajzát, és rájött, hogy a nagyapja azt a lapot szakította ki, ahol arról írtak, hogy Spurgeon pipázott. Spurgeon korában még nem tudták, de most már tudjuk, hogy árt a dohányzás. Kovács János testvért Bódvaszilason sokan ismerhették közülünk. Úgy hallottam tőle, hogy hitetlen korában ő is dohányos volt. Mint templomba járó református ember tért meg, és elgondolkozott azon, amikor füstölt, hogy a testünk a Szent Szellem temploma, és ő még egyetlen templomon sem látott kéményt. Akkor meggyőzte az Úr, hogy a dohányzás nem illik a hívő emberhez, és adott is neki erőt, hogy abbahagyja. A paráznaság Igen elterjedt volt régen is, de napjainkban különösen az. Régen sok nemi betegséget terjesztett. A paráznaság emellett lelki betegséget is okoz, jellembeli eltorzulást, családi perpatvart. Vagy válást, amit a gyerekek sínylenek meg, de a férfi meg a nő is megsínyli. Szóval nagyon sok bajt okoz. Ennek a következménye szintén sok pszichoszomatikus betegség. Elkerülhető lenne, ha az ember figyelembe venné, amit Isten Igéje mond: „Kerüljétek a paráznaságot” (1Kor 6,18). A paráznaságnak azonban nem ez a legsúlyosabb következménye, hanem az, hogy a paráznák sem örökölhetik Isten országát. (1Kor 6,9-10) Egyébként minden bűnnek súlyos szellemi következménye van; sokkal súlyosabb, mint a testi betegség. Isten Igéje arról is beszél, hogy a testünk az Úrnak rendeltetett, nem a paráznaságnak; az Úr meg a testnek. (1Kor 6,13) Ebben oly nagy mélység van: az Úr a testnek rendeltetett. Testünk a Szent Szellem temploma. „Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen” (1Kor 6,15). A Példabeszédek könyvének az 5. és a 7. része sokat beszél a paráznaságról. Int az Úr bennünket, mindenkit, hogy tartózkodjon tőle. Csak néhány verset olvasok. „Mert színmézet

12

csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr. Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek” (Péld 5,3-5). „És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hízelkedésével elragadá őt. [egy parázna asszony egy fiatalembert] Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba; Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van” (Péld 7,21-23). Nagyon érzékletes módon írja le az Ige, hogy aki paráználkodik, bolond. Olyan, mint az ökör, amikor önként megy a vágóhídra, vagy mint a madár, amelyik siet a tőrbe. Betegségeket okozó indulatok és érzelmek Gond és félelem A gond és a félelem emészti, őrli az embert. Egy idő után fel is őrli, és teljesen felemészti. Mit mond nekünk az Ige? Ne aggodalmaskodjatok! Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől! Elég minden napnak a maga baja. (Mt 6,25-34) „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Pt 5,7). Ha ezt nem tesszük, ha magunk akarjuk megoldani, az egyrészt felfuvalkodottság, mert ezzel mintegy többet képzelünk magunkról, mint Istenről. Másrészt hitetlenség, bizalmatlanság, engedetlenség; tehát bűn. Vessük Rá minden gondunkat! Ne emésszenek ezek bennünket! Mert ha emésztenek, akkor pszichoszomatikus betegségeket okoznak. Gyűlölet és engesztelhetetlenség Ez is a pszichoszomatikus betegségek melegágya. Okoz magas vérnyomást, gyomor- és nyombélfekélyt, bélgyulladást, és így tovább. Az Ige arra biztat bennünket, hogy bocsássunk meg. Nagyobbat vétünk magunk ellen, ha nem bocsátunk meg, mint a másik ellen, akit gyűlölünk. Az Ige arra biztat, hogy szeressük ellenségünket, amint az Úr is szeretett bennünket. Féltékenység, irigység, önzés, becsvágy, harag, keserűség Ezek is sok betegségnek az okozói. Nézzük meg az ellenszerét! Mit mond erről Isten Igéje? A „szeretet himnusza” (1Kor 13. rész) ezeknek pont az ellenkezőjét mondja. A szeretet nem irigykedik. Úgy is lehet fordítani, nem féltékeny. Nem kérkedik, nem keresi a maga hasznát. Nem gerjed haragra. Nem rója fel a gonoszt. Egy pszichológus egyszer azt mondta, és le is írta: „Vagy szeretek, vagy meghalok”. Igen, ha nem szeretek, ha gyűlölködöm, ha irigykedem, ha féltékenykedem, ha keserűség van bennem, akkor magamat emésztem el, és meghalok. „Vagy szeretek, vagy meghalok”. A hívő ember tud szeretni, mert az Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe. (Róm 5,5) A szeretet nem érzés kérdése. A szeretet akaratnak a kérdése. A másikat szeretni nem azt jelenti, hogy egy meleg érzés jár át, és mindent rózsaszínnek látok a másikban, hanem a hasznát keresem, nem gerjedek haragra, amikor látom, hogy mit csinál, vagy mit mond. Nem irigykedem rá. Nem féltékenykedem. Nem gyűlölöm. Ha feljönnek bennem ezek az indulatok, akarom, hogy ne azok szerint cselekedjem. A szeretet akarat kérdése, nem az érzelmeké. Ha szeretetben járok el, egy idő múlva az érzelmeim is ennek megfelelőek lesznek. Anyagi előnyök megszerzése Ez nagyon sokszor a lelkünk nyugalmába kerül. Sok ember belebetegszik abba, hogy kicsinyes előnyöket hajszol, anyagi ügyeket a maga javára akar fordítani, és ezen emészti magát. Mondok egy példát, amit Mc Millen Elkerülhető betegségek című könyvéből olvastam egy idős házaspárról. Nyugdíjasokként egy faluban azzal foglalkoztak, hogy tartottak néhány baromfit, és a felesleges tojást eladták. Ekkor a falu határában egy vállalkozó nagyüzemi

13

tojástermelésre rendezkedett be. Ettől a vállalkozótól egy idő múlva kaptak egy fenyegető levelet, hogy ne áruljanak tojást, mert erre nekik nincs is joguk. Ezenkívül ő mennyi pénzt költött a vállalkozására. Az öreg házaspár megijedt, egyre csak emésztették magukat, hogy jó lenne az a kis pénz, de mit fog szólni ez a vállalkozó, milyen következményei lehetnek ennek. Nem mertek senkinek szólni, végül orvoshoz kerültek, mert a sok gond és idegeskedés miatt megbetegedtek. Az orvos nem tudott rajtuk segíteni mindaddig, míg végül elmondták, hogy azóta betegek, mióta azt a levelet megkapták a vállalkozótól. Akkor azt mondta nekik az orvos: nézzék, már eddig is többet költöttek orvosra és gyógyszerre, mint amennyi hasznuk van abból a pár tojásból. Hagyják az egészet, és nyugalmuk lesz. Úgy is tettek; nyugalmuk lett, és meggyógyultak. Sok hasonló dolog előfordulhat. A szomszéd az építkezése miatt a telkünkből egy kicsit el szeretne venni, a másik szomszéd hangosan beszél vagy rádiózik. Ezek miatt emészti magát az ember, és belebetegszik. Jobb lenne hagyni! Mit mond nekünk Isten Igéje? Aki egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másikat is. (Mt 5,39-41) Amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben legyetek. (Róm 12,18) Miért nem szenveditek el inkább a kárt? (1Kor 6,7) Anyagilag kárt szenvedünk, de megmarad a lelkünk nyugalma. Megmarad az Úrral és az emberekkel való jó kapcsolat, és ráadásul még az egészségünk is megmarad. Ha nem így teszük, akkor esetleg lesz egy kis anyagi előnyünk, de minden más odavész, ami attól sokkal értékesebb. Mély gyász Olvastam egy fiatalasszonyról, akinek a férje a házasságkötésük után nem sokkal balesetben hirtelen meghalt. Gyermekük nem volt. Ez annyira megrázta, a gyásznak a fájdalma annyira eltöltötte ezt a fiatalasszonyt, hogy szinte az eszét vesztette. Egy idő múlva megdagadtak az ízületei, ízületi gyulladást kapott, és végül nyomorék lett. Mit mond nekünk Isten Igéje? Nem akarom, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak. Hogy ne bánkódjatok úgy, mint a pogányok, akiknek nincsen reménységük. (1Tessz 4,13) Igen, nekik nincs reménységük. Nekik emberileg érthető a mély gyász, hogy mindennek vége van, mert ők úgy gondolkoznak, hogy a sírnál vége mindennek. De mi hívő emberek nem eshetünk ilyen mély gyászba, akármilyen tragikus dolog is ér bennünket, mert van reménységünk, és ismerjük az Urat. Mértéktelenség a munkában Vannak emberek, akik a munkában nem tudnak mértéket tartani, a munka az életük. Ez bizony a hívő embereket is megkísérti. Sokszor még az Úr munkájában sem akarunk mértéket tartani. Körülbelül két hónappal ezelőtt beteg lettem, hirtelen nagyon lement a vérnyomásom. A feleségem mérése szerint 60/40-re. Igen rosszul éreztem magamat, mintha megsemmisültem volna. Egyúttal kiütések jelentkeztek az egész testemen, csak az arcom meg a talpamon nem volt. Bekerültem a klinikára. Ott elgondolkoztam, hogy miért van ez. Mi ennek az oka, és mi a célja? Több dolgot megmutatott az Úr, többek között azt is, hogy nem szabad még az Úrnak való szolgálatban sem mértéktelennek lennem. A rosszullétem előtt pl. február hónapban Erdélyben voltam a 28 napból 20-at. Egyik helyről a másikra mentem, és voltak olyan napok, amikor reggeltől estig 5-6 igeszolgálat tartottam. Ezenkívül a beszélgetések, szellemi terhek felvétele, stb. Szóval, nem bírta a szervezetem, legyengültem. Ezután jobban meg kell gondolnom, mit vállalok, hová megyek. Meg kell kérdezni az Urat. Ugyanígy van ez a fizikai, világi munkában is. Az állandó munka és az állandó stressz kimeríti az embert. Idegrendszeri és más problémák, betegségek léphetnek fel. Isten úgy rendelkezett, hogy pihennünk is kell, naponta is, meg hetente is. Emlékszem Egri testvérre. Ő

14

is, amikor járta az országot, és különösen idős korában, amikor elfáradt, és egy-egy napot pihent, azt mondta: „Ma szent heverde napja van.” Mondtam én is a feleségemnek, hogy ezután minden hétfő „szent heverde napja” lesz. Ugyanis a szolgáló testvéreknek legfárasztóbb a vasárnap. Hétfőn pihenni kell. Nem szabad tartósan túlfeszíteni magukat. Lehet ugyan, de akkor rossz következménye lesz. Az Úr Jézusról olvassuk: „Ő pedig monda nékik [a tanítványainak]: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök” (Mk 6, 31). Az Úr Jézus, aki hozzánk hasonló testben volt, nem azt mondta a tanítványoknak, hogy ad nekik erőt és hatalmat pihenés nélkül éjjel-nappal hirdetni az Igét, mert az nagyon fontos. Nem azt mondta, hogy örüljenek a sok járó-kelőnek, hiszen ez jó alkalom Isten országa hirdetésére. Nem biztatta sem őket, sem önmagát azzal, hogy kibírta negyven nap és negyven éjjel étlen szomjan a pusztában, most is kibírjuk. Gyerünk, végezzük a munkát, mert hiszen addig végezhetjük, amíg nappal van, eljön az éjszaka, és akkor senki sem munkálkodhat. (Jn 9,4) Ezt máskor és más összefüggésben mondta. Amikor azonban fáradtak voltak, így szólt: Menjünk el, és pihenjünk. Pihenjünk, mert szükség van rá. Lustaság Persze a mértéktelen munka ellenkezője, a mértéktelen pihenés is baj: a lustaság, a henyélés. A fizikai munka az egyik legjobb pszichoterápiás eszköz. Hogyha valaki csak pihenget, szórakozik, ábrándozik, könnyen bűnbe esik, mint Dávid, amikor délben heverészett, aztán délután felment a palotának a tetejére, és meglátta Uriás feleségét fürdeni. A lustaságból szélsőséges esetben még skizofrénia is kifejlődhet, amikor valaki csak magával van elfoglalva, teljesen befelé fordul, és álomvilágban él. A fizikai munka megelőzheti ezeket a bajokat, és nagyon sok embert helyre tett már. Versengés és törtetés Ezek is tönkretehetik az embert. Vannak, akik nem bírják elviselni a kudarcot, hogy a másik többre jutott, a másik okosabb, szebb, a másikat jobban értékelik. Vannak diákok, akik a tanulásban nem bírják elviselni, hogy ne kitűnőek legyenek, és hajtanak: gyerünk, csináljuk. Visszaemlékszem, hogy mikor egyetemista voltam egy orvostanhallgató belebolondult a sok tanulásba. Mentő vitte el, annyit tanult, mert „neki kitűnőnek kell lennie”. Feltétlenül kitűnőnek. Később sem tudta folytatni a tanulmányait. Az Ige arra int, hogy „feljebb ne bölcselkedjen” senki. (Róm 12,3) Ne gondoljunk többet magunkról, mint amik vagyunk. Ha csak közepes képességűek vagyunk, akkor fogadjuk el azt. Ha annyit adott az Úr, akkor azzal elégedjünk meg. Ha lenéznek, akkor azt fogadjuk el. Isten a maga helyén lát bennünket, ne akarjuk többre emelni magunkat, mint akik vagyunk. Rockefeller történetét is Mc Millen említett könyvében olvastam. Rockefeller rengeteget dolgozott. Minden pillanatát a munkának szentelte miután befejezte a tanulmányait, és ötvenhárom éves sem volt még, amikor ő lett a világ leggazdagabb embere. De ekkorra már olyan lett, mint egy múmia. Csont és bőr. Teljesen megkopaszodott. Nemcsak a haja hullott ki, hanem még a szemöldöke és a szempillája is. A fején nem volt egy szőrszál sem. Az emésztése olyan rossz volt, hogy ő, a világ leggazdagabb embere, csak száraz kétszersültet és tejet ehetett, és azt is undorral nyelte le. Törtetésével sok ellenséget szerzett magának. Álmatlanság gyötörte, és rettenetesen boldogtalan volt. A környezetében mindenki azt suttogta: már nem éli meg a következő születésnapját. Egy álmatlan éjszakán ő maga is rájött, hogy tényleg vége lesz az életének. Akkor elgondolkozott: minek éltem? Gazdag vagyok, de ha meghalok, egy dollárt sem fogok átvinni a túlvilágra. Elhatározta, hogy ez így nem mehet tovább. Ez így nem élet. Megváltozik. Addig irgalmatlanul átgázolt mindenkin, aki útjában volt. Emiatt gyűlölték az emberek. Állandóan több testőr vette körül, mert mindig

15

attól félt, hogy megölik. Elhatározta, hogy azután adakozni fog, mégpedig gazdagon. Nem filléreket, hanem rengeteget. És adakozott is. Először a környezetének, aztán betegeknek, kórházaknak, aztán sok pénzt adott, hogy számolják fel a különböző járványos betegségeket, pl. a maláriát, tuberkulózist, diftériát. Vagyonából juttatott a világ szükségben lévő népeinek is. Nagyon-nagyon sokat adakozott, és ahogy elkezdett adakozni, megjött az étvágya. Azután tudott aludni, tudott pihenni. Kezdett fölépülni, jobb lett az egészségi állapota, nem is beszélve a lelki állapotáról. Kilencvennyolc éves koráig élt. Az ő életében is igaznak bizonyult az Ige, hogy a mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül. (Péld 11,25). „Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a mellyel ti mértek” (Lk 6,38). Rockefeller adott, és Isten is adott neki; azt, amiben a legnagyobb hiánya volt. Neki nem pénzben volt hiánya, hanem lelki békességben, egészségben, az életben, hogy egyáltalán életben maradjon, és adott Isten jól megrázottat, megnyomottat, színig teltet. Nemcsak az ötvenharmadik, ötvennegyedik, ötvenötödik, hatvanadik, hetvenedik, nyolcvanadik, születésnapját, hanem a kilencvennyolcadikat is megérte. És akkor halt meg. Befejezem. Isten Igéje igaz minden tekintetben. A földi betegségekre nézve is. Az előzőekben már volt szó a betegség okairól. Vegyük a szívünkre, hogy nagyon sok betegséget mi szerzünk magunknak azáltal, hogy nem hallgatunk Isten Igéjére. Pedig Isten Szava mindig, minden tekintetben igaz. Igaz még az is, hogy boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Mt 5,5) Most a világban egészen más felfogás van: nem érdemes szelídnek lenni, hanem könyökölni, törtetni, átgázolni másokon, kiharcolni mindent. Aki ezt teszi, úgy járhat, mint Rockefeller, azzal a különbséggel, hogy nemigen ő lesz a világ leggazdagabb embere, de lehet oly nagyon boldogtalan, mint ő volt. Nemcsak az ezeréves királyságban lesz igaz, hogy a szelídek öröklik a földet, hanem most is igaz abból a szempontból, hogy itt a földön is a legjobbat örököljük, ha nem törtetünk. Mert ami szükséges, azt megadja az Úr: eledelt, ruhát. És ha nem törtetünk, az egészségünk is jobb lesz. A földi életünk nyugodtabb, csendesebb, békésebb lesz. Ha törtetünk, szerzünk magunknak egy csomó nyomorúságot. Ha engedelmesek vagyunk, és Isten mégis megenged betegséget az életünkben, akkor ez már magasabb iskola, és annak mi fogjuk látni a legnagyobb áldását. Erről majd a következő alkalommal lesz szó, hogy amikor Isten betegséget enged, annak ellenére, hogy mi Igéje szerint járunk el, akkor igen nagy áldást rejteget a számunkra. Azt kívánom, hogy mindnyájan tapasztaljuk meg ezeket az áldásokat, amelyeket Isten tartogat azoknak, akik Vele közösségben, az Ő Igéje szerint élnek. Ámen. Budapest, 2009. május 29.

16

Az Úr a gyógyítónk „És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közűl, a melyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód” (2Móz 15,26). „És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arczra borulva kéré őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság” (Lk 5,12-13). Előzőleg a Mózes 2. könyvéből felolvasott igevers elejéről volt szó. Ha Isten népe megtartja az Ő parancsolatait, nem bocsát rá Egyiptom betegsége közül egyet sem. Most a második részéről szólok: „én vagyok az Úr, a te gyógyítód”. Ha mégis beteg lesz az ember, egyedül az Úr gyógyíthatja meg. Nagyon röviden összefoglalom, amiről eddig volt szó. Láttuk a betegségnek az okát. Valahol a mélyén ott van az ember bukása, a bűn, de látjuk azt is, hogy Isten felhasználja a maga céljaira minden ember életében a betegséget is. Láttuk, hogy érdemes az egészségünk miatt is megfogadni az Igét. Elsősorban nem azért fogadjuk meg Istennek az Igéjét, hogy ezen a földön jó dolgunk legyen, hanem a mennyeiekért. De van ennek földi része is: „… féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak” (Péld 3,7-8). Ez csak ráadás. Keressétek először Isten országát, az Ő igazságát, a többi ráadásul adatik néktek. (Mt 6,33) Az egészség vagy betegség ilyen ráadás. Most az Úrba vetett hit és a gyógyulás kapcsolatáról szeretnék szólni. Ilyen kérdésekről: - Melyek Isten ígéretei a gyógyulásunkkal kapcsolatosan? - Hogyan függ össze a hitünk és a gyógyulásunk? - Miért nem gyógyul meg minden hívő ember? - A hitből való imádság és a gyógyulásunknak a kapcsolata. Isten ígéretei a gyógyulásunkkal kapcsolatban A Bibliában sok olyan ígéretet olvashatunk, mint az alapigében: „… én vagyok az Úr, a te gyógyítód” (2Móz 15,26b). Néhány példa: Zsolt 91,3-7 „Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.” A zsoltár 1. verse szerint ezt annak mondja, „aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik”. Zsolt 91,11-13 „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.” Tudjuk, ezt mondta az ördög is az Úr

17

Jézusnak, amikor megkísértette, hogy vesse magát a mélységbe. Kétségtelenül nagy ígéret van benne: megőrzi a dögvésztől, a halálos járványtól azt, aki a Felséges rejtekében lakozik. Aztán olvasok még két olyan igét, amit sok bibliaolvasó hívő ember a gyógyulás ígéretének tart, de ezek gyakran félreértett igék: Ézs 53,4: „Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!” Majd erről később bővebben szólok. 1Pt 2,24: „A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.” Ebből azt szokták kiemelni, hogy Krisztus sebeivel meggyógyultunk. Isten ígéreteként veszik, hogy az Úr Jézus sebeivel minden betegségünk, a testi betegségünk is elmúlt, és ezért a hívő ember nem is lehetne beteg, de ha mégis, akkor meggyógyul. Vannak, akik ezekből és más igékből azt a következtetést vonják le, hogy Isten bennünket minden betegségtől megóv, vagy meggyógyít, ha hiszünk Benne. Ha mégsem, akkor valami bűn van az életünkben, ezért elszakadtunk Tőle, nem vagyunk már az Ő rejtekében. Ha rendezzük az életünket az Úrral, akkor Ő valóban a gyógyítónk lesz. Vegyük figyelembe a fenti igékkel kapcsolatosan a következőket: Isten ószövetségi népének tett ígéreteit nem vonatkoztathatjuk minden további nélkül magunkra. Mert nekünk most, ebben az időben elsősorban mennyei ígéretünk van. Isten az ószövetségi népének földi ígéreteket tett. Földi áldásokat, földi megtartást, és azért vannak ilyen ígéretek a gyógyulásukra, egészségükre nézve is. Vannak igék, amiket félreérthetünk, és félre is értenek többen a hívő emberek közül. Ilyen az 1Pt 2,24 és Ézs 53,4 is. 1Pt 2,24 Ezt szokták kiemelni: „az Ő sebeivel gyógyultatok meg”. Azt mondják, hogy mivel az Úr Jézus Krisztus meghalt a kereszten értünk, a hívő ember minden betegségből meg kell, hogy gyógyuljon, mert Jézus Krisztus sebei ezt garantálják. Azonban ebben a versben egyáltalán nem a testi betegség meggyógyulásáról van szó, hanem a megváltásunkról. Jézus Krisztus a bűneinket maga vitte fel testében a fára. Miért tette ezt? Hogy a bűnöknek meghaljunk, és az igazságnak éljünk. És hogyan vitte végbe az Úr Jézus ezt? Úgy, hogy az Ő sebei által gyógyultunk meg. Az „Ő sebei” kifejezés arra vonatkozik, hogy a sebeiből ömlött ki a vér, és mivel a vére kifolyt, ezért meghalt a keresztfán. Ez volt az ára annak, hogy megváltson bennünket, hogy eltöröltessenek a bűneink, hogy bűnbocsánatot kaphassunk, hogy azután az igazságnak éljünk. A gyógyulás nem a testi gyógyulásra vonatkozik, hanem arra, hogy a régi, bűnös életből teljesen kigyógyuljunk, meggyógyuljunk. Hiszen ha testi gyógyulásról lenne szó, akkor ez azt jelentené, hogy amikor valaki hittel elfogadja az Úr Jézus Krisztus kegyelmét, újonnan születik, akkor azonnal meg kellene gyógyulnia minden testi betegségből. Egyetlen beteg hívő ember se létezne. Már pedig ez nem így van. Bizonyítja a Szentírás, hogy sok hívő ember nem gyógyult meg. Például Timótheus, Trófimus, Epafroditus, maga Pál apostol, aki hordozta tovább a tövist. De nemcsak bibliai példákat tudunk, hanem ismerünk a környezetünkben is komoly hívő embereket, Istennek áldott eszközeit, akik nagyon sokszor betegek voltak. Gondoljunk például Ungár Aladár testvérre. Félreérti az Igét az, aki a Péter leveléből felolvasott igéből,

18

hogy az Ő sebei által gyógyultunk meg, azt olvassa ki, hogy a hívő ember nem lehet beteg, mert az Úr a gyógyítónk. Nem ilyen gyógyulásról van szó, hanem a megváltásunkról. Ézs 53,4 „… betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá…” Erre az igére is úgy szoktak hivatkozni, hogy lám, Ő viselte a betegségünket, tehát akkor nekünk nem kell viselni. Hordozta a fájdalmainkat. Tehát nem szabad, hogy egy hívő embernek fájjon valami. Vesse rá az Úrra, hiszen ígéretünk van. Azonban ez is félreértés. Mégpedig maga az Ige magyarázza meg, hogy miért. „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket” (Mt 8,16-17). A Szent Szellem Ézsaiás 53,4-et idézi itt az evangéliumban. Mikor teljesedett tehát be az, hogy elvette a mi erőtlenségünket, hordozta a mi betegségünket? Nem akkor, amikor a kereszten szenvedett, hanem akkor, amikor földi életében betegeket gyógyított. Tehát egyáltalán nem lehet a kereszthalállal, a váltsághalállal összefüggésbe hozni azt, hogy „betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá”. Az Úr Jézus a bűneinket vitte fel testében a fára. Nem a földi, testi betegségeinket. A betegség önmagában nem bűn, csak a bűn következménye, ha sok esetben nem is egyéni bűnös életünk következménye, de mégis annak a következménye, hogy bejött ebbe a világba a bűn; maga a betegség azonban nem bűn. A bűnnek a legszörnyűbb következménye a szellemi halál, az elveszettség, a kárhozat. Ezt az Úr Jézus azonnal elvette, amikor meghalt a bűneinkért a kereszten. Aki hisz Benne, annak már örök élete van. A bűnnek ettől a legszörnyűbb következményétől már megszabadult. A bűnnek azonban vannak egyéb következményei is. A bűn következtében került átok alá a föld, a bűn következtében nyög és vajúdik az egész teremtettség, emiatt váltak az állatok vadakká. Nagyon sokszor az ember bűne miatt vannak természeti katasztrófák, és még sok minden a bűn következménye. Az is a bűnnek a következménye, hogy betegség van, és a testünk meghal. A testünk betegsége a bűnnek csak egy következménye a sok közül. Majd ez is megoldódik, de nem most, hanem amikor majd eljön a teljes váltság napja. (Ef 4,30) Ekkor elérkezik a testünk megváltása is: új, feltámadt és dicsőséges testet kapunk. Akkor majd megszűnik minden betegség, de csak akkor. „Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek (Szellem) zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását” (Róm 8,23). Az Úr a bűnnek ezt a következményét a földi életünkben, amíg ebben a testben vagyunk, nem szüntette meg az Ő kereszthalálával. Féligazságok, azaz veszélyes hazugságok egészségről és gyógyulásról A hívő emberek néhány csoportja között közszájon forognak bizonyos féligazságok. Ezek nagyon veszélyesek, mert minden féligazság végeredményben hazugság. Minél jobban hasonlít az igazsághoz, annál nehezebben lehet észrevenni, hogy mi benne a hazugság, de „egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti”, egy kicsiny hazugság sok igazságot is egészen tévútra vihet. Felsorolok néhány ilyen elterjedt féligazságot az Úr gyógyításával kapcsolatosan. Krisztus meghalt a bűneinkért és a betegségeinkért, tehát mind a kettőtől szabadok lehetünk. Az igaz, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért. Félig az is igaz, hogy meghalt a betegségeinkért, illetve, teljes egészében igaz, csak nem erre az időre vonatkozik, hanem arra, amikor a testünk meg lesz váltva. Így azonban nem igaz, hogy meghalt a bűneinkért és a betegségeinkért is, tehát mind a kettőtől szabadok lehetünk már most. A bűntől szabadok

19

lehetünk. A bűn legszörnyűbb következményétől, a kárhozattól is szabadok lehetünk. De míg ebben a testben vagyunk, betegségeinket, gyengeségeinket, ami a testi léttel együtt jár, gyakran kell hordoznunk. A betegség gyökere a bűn, ezért a betegségnek éppen úgy ellene kell állni, mint a bűnnek. Az igaz, hogy a betegség gyökere a bűn, de hogy éppen úgy ellene kell állni, mint a bűnnek, ez már nem igaz. Mivel a betegség oka a bűn, ezért ha betegek vagyunk, akkor valamilyen bűn van az életünkben. Ezt gondolták Jób barátai, és a tanítványok is, amikor a vakon születettet látták, de Isten másképpen gondolta. A valóság más. Ha elegendő hitünk lenne, akkor meggyógyulnánk. Pál apostolnak nem volt elegendő hite? Vagy Timótheusnak? Vagy Ungár testvérnek? Mégsem gyógyultak meg. Az a miénk, ami mellett hitet teszünk. Ha betegségről beszélünk, akkor betegek leszünk, ha egészségről, akkor meggyógyulunk. Ez az úgynevezett pozitív gondolkozás: fontos, hogy mire gondolunk, mivel foglalkozunk. Ez divatos mostanában. Némi igazság van is benne, hiszen az Ige is arra figyelmeztet bennünket, hogy arról gondolkozzunk, ami jó. (Fil 4,8) Azonban ez a „pozitív gondolkozásmód” egészen más. Egy idő után könnyen varázslásba csaphat át: „Gondolj arra, hogy egészséges vagy, sokszor mondogasd, és akkor egészséges is leszel. De ha betegségről beszélsz, akkor megbetegszel.” Isten rendjében azonban ez nem így működik. Minden rossz a Sátántól jön, a betegség is. Ezért el kell utasítanunk, mint magát a Sátánt is. Ez is féligazság, mert valóban a gonoszság a Sátántól jön. Isten olykor megengedi neki, hogy akár betegséget is okozzon, mint Jóbnál. A betegséget azonban nem kell elutasítanunk, mint magát a Sátánt. Ha Isten jónak látja, hogy valakit betegséggel látogasson meg, akkor ennek az eszköze akár a Sátán is lehet, de végeredményben Isten akaratát viszi véghez. Mivel a betegség a Sátántól jön, nem származhat belőle jó. Ez így nem igaz. A „Miért van betegség?” című részben egész hosszan felsoroltuk, hogy milyen jó dolgokra használhatja fel Isten a betegséget az ember életében. Általa megállíthat valakit a bűnös úton, hogy megtérjen; a hívő embereket fenyítheti vele, hogy szentségében részesítse őket; sőt a betegség, a szenvedés által örök dicsőséget szerezhetünk, ha Vele együtt szenvedünk. Mivel Krisztus és az apostolok a maguk idejében gyógyítottak, ezért a hívő keresztyének ma is gyógyíthatnak. A következő részben („Miért szűntek meg az apostoli kor gyógyításai?”) éppen ezzel szeretnék foglalkozni, hogy miért hamis ez az állítás. Miért járt le ez az időszak? Miért vagyunk most olyan korban, amikor nem ilyen egyszerű és egyértelmű az, hogy gyógyíthatnak a keresztyének? Aki ismeri Isten gyógyító erejének titkát, az meggyógyul. Mi nem tudjuk kifürkészni az Úr gyógyító erejének a titkát. Az Úr gyógyít, amikor jónak látja. Semmivel sem kényszeríthetjük Istent, hogy gyógyítson meg bennünket. Semmire nem tudjuk Őt rákényszeríteni. Ő szuverén Úr.

20

Isten azt szeretné, hogy ne legyünk betegek, ezért ha gyógyulásért imádkozunk, soha ne mondjuk azt, hogy legyen meg a Te akaratod. Ez már istenkáromlás, mert ez sátáni gondolat: „Bőrt bőrért; de mindent, a mije van, odaad az ember az életéért” (Jób 2,4). Ez teljesen ellentétes az Igével. Nagyon szépen hangzik, és sok beteg ember szívesen belekapaszkodik. Kapva kap rajta, hogy persze, Isten azt szeretné, hogy ne legyünk betegek. Imádkozzunk a gyógyulásért, és ne is mondjuk, hogy legyen meg az Ő akarata, Isten akarata úgyis az, hogy meggyógyuljunk. Ima a gyógyulásért Az utoljára említett tetszetős hazugsággal szemben áll, amit Lukács evangéliuma 5. részében olvastunk. Egy poklossággal teljes ember ment az Úrhoz, leborult Előtte, és azt kérte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. Nem azt mondta, hogy feltétlenül tisztíts meg, vagy meg kell tisztítanod. Nem vonta kétségbe, hogy az Úr Jézusnak van hatalma őt megtisztítani, csak azt nem tudta, hogy akarja-e, vagy nem. Ezért kérte így: ha akarod, megtisztíthatsz. Legyen meg az Úr akarata Hogyha gyógyulásért imádkozunk, mi is szembetalálhatjuk magunkat azzal, hogy ki tudjuk-e szívből mondani: legyen meg a Te akaratod. Természetes dolog, hogy szeretnénk meggyógyulni. Ki szereti hordozni a betegség fájdalmait, annak korlátozó erejét, a gyengeséget, a nyomorúságot? Ki máshoz fordulhatnánk, mint az Úrhoz, aki a gyógyító, a leghatalmasabb? De mindig így forduljunk hozzá, ahogy ez a poklos ember: Uram, Te megteheted, Te megtisztíthatsz, Te meggyógyíthatsz, Nálad minden lehetséges. Ha akarod, tedd meg az én életemben is. De mindenesetre a Te akaratod legyen meg. Mert én sok mindent nem látok át, nem látom a hátteret. Nem tudom, mi miért van, de hiszek Benned, és Rád bízom magam. Ha akarod, akkor gyógyíts meg engem. Az Úr Jézus maga is így imádkozott: „És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te” (Mt 26,39). Teljességgel megmutatta, hogy Ő engedelmeskedik mindenben az Atyának. Hozzánk hasonló testben járt itt. Emberré lett, és mint ember megalázta magát, alávetette teljesen magát az Atyának. Ismerte mi a betegség, mi a fájdalom, ismerte, mi a fáradtság. Olyan szenvedést is ismert, amit mi nem ismerünk meg soha, amikor azt a poharat ki kellett neki innia, amit az Atya adott. Mégis azt mondta, hogy ne úgy legyen, ahogy Ő akarja, hanem ahogy az Atya. Pál apostol háromszor könyörgött a tövise miatt. Nem azt tette, amit sokszor ma gyakorolnak és ajánlanak, hogy addig könyörögjünk, zörgessünk, kérjük az Urat, míg meg nem gyógyít. Pál apostol nem indított „imahadjáratot”, nem szervezett „imaéjszakákat”, „imaláncot” és ehhez hasonlókat, hogy Isten mindenféleképpen vegye el a tövist. Az Úr Jézus is háromszor könyörgött, hogyha lehetséges, múljék el ama pohár. Utána nem könyörgött többet. Pál is háromszor könyörgött, és utána megértette: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12,9).

21

Az Ige biztat: „… ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket” (1Jn 5,14). Tudjuk-e mindig, hogy mi az Ő akarata? Van, amikor tudhatjuk, mert ki van jelentve az Igében, de vannak személyes dolgok, például a saját betegségem, amiről az Igében nincs kijelentés. Vajon akarja az Úr a gyógyulásom? Ha igen, mikor akarja, hogy meggyógyuljak? Honnan tudhatom? A Római levélben olvassuk, hogy amit kérnünk kellene, nem tudjuk. Ezért szívből bízzuk rá magunkat az Úrra, hogy legyen meg az Ő akarata. Mit jelent az Úr Jézus nevében kérni? „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Jn 14,13-14). Az Ő nevében kérni azt jelenti, hogy az Ő akarata szerint kérünk. Mintha Ő kérné az Atyát. Ha például Laci bácsi nem bízott meg, hogy mondjak valamit Péternek, vagy kérjek valamit tőle, akkor nem mehetek oda Péterhez a Laci bácsi nevében, csak a magam nevében. Csak ha tudom, hogy mi az Úr Jézus akarata, mondjuk a betegségemmel kapcsolatosan, akkor kérhetek az Ő nevében. Nem annyi csupán, hogy az imádság végén azt mondjuk: mindezt az Úr Jézus nevében kérem. Persze egyáltalán az, hogy megszólíthatjuk Istent, vagy elmondhatjuk Neki a bajunkat, ez is csak azért lehetséges, mert erre felhatalmazott az Úr, mint az Ő megváltottjait, hogy Általa Istenhez fordulhatunk. Ő a közbenjárónk, Őérte hallgat meg, ezért mehetünk egyáltalán Isten elé. De konkrét dolgokban vajon mi az Ő akarata? Tehát az legyen a szívünkben, amikor egy betegért imádkozunk: Uram, mi szeretnénk a gyógyulást, de nem tudjuk, mi a Te akaratod. Ha akarod, akkor gyógyítsd meg. Úgy, ahogy Te akarod, és abban az időben, amikor akarod. Addig pedig, amíg nem veszi le rólunk a betegséget, hordozzuk türelmesen. Néhány példát hadd mondjak el a saját életünkből. Kisfiunk halála Amikor a negyedik gyermekünk, Sanyika három hónapos lett, észrevettük, hogy kékülnek a körmei és a szája széle. Aztán gyors egymásutánban következtek az események. Néhány hét múlva ez a kisfiú a klinikán kötött ki, és megmondták az orvosok, hogy nem tudják pontosan mi a baja, de azt sejtik, hogy nagyon súlyos az állapota. Meg kellene műteni a szívét, de hát ilyen pici korban még nem lehet, úgyhogy készüljünk fel mindenre. Láttuk, hogy sokat szenvedett. Nyilván imádkoztunk. A feleségem mint anya különösen nagyon könyörgött. Mikor azonban láttuk, hogy mennyire szenved, kapkodja a levegőt, még sírni sem tud már a fuldoklásai között, akkor szívből azt mondtuk: Urunk, mi szeretnénk, ha meggyógyulna, de legyen meg a Te akaratod. Amikor ezt ki tudtuk mondani, akkor meg is halt a kisfiú. Utána néhány testvér megkérdezte, hogy tudjuk-e, miért történt ez? Mi ennek az oka? Gondolkoztunk rajta, de nem láttuk. Mai napig sem látjuk. Földi síkon, testi oldalról tudjuk a halála okát. Miután felboncolták, mondták, hogy annyi rendellenessége volt a szívének, hogy az a csoda, hogy egyáltalán egy óra hosszat is élt, miután megszületett. Érdekes módon, miután bemutattuk a gyülekezetben, azután lett rosszul. Éppen abban az időszakban, azalatt a három hónap alatt volt a mi lakásunkban a gyülekezet, mert az egyik helyen már nem jöhettünk össze, a másik hely még nem volt készen, és átmenetileg ott volt nálunk a tizedik emeleten a gyülekezet. Ezalatt történt. Nem tudtuk, hogy mi miatt. Nem tudjuk a mai napig sem. De azt tudom, hogy szívből ki tudtuk mondani, legyen meg az Úr akarata. Kislányunk gyógyulása Sanyika után következő kislányunk, Sára, kétéves kora körül, hirtelen rosszul lett. Nagyon hirtelen, egyik percről a másikra. Már tudott járni, és beszélni. Egyszer csak azt látjuk, hogy dülöngél, elveszti az egyensúlyát, aztán már nem is tud beszélni. Elvittem az orvoshoz, aki

22

azonnal beutalta a klinikára. A feleségem azt mondta, hogy ott ne hagyjam a gyermekklinikán, mert ott halt meg Sanyika is. Ne hagyjam ott, szinte sírt, hogy ott ne hagyjam a gyereket. Persze ott kellett hagynom. Azt mondták, hogy súlyos a dolog, úgy néz ki, hogy agyhártya vagy agyvelőgyulladás, esetleg valami nagyobb baj, agydaganat is lehet. A klinikán dolgozott egy olyan ápolónő, akit nem is ismertünk, egy református kis közösségbe tartozott. Ő ismert bennünket, és mikor megtudta, hogy a mi kislányunk, akkor abban a kis közösségben imádkoztak. Mi is imádkoztunk. De akkor is szívből ki tudtuk mondani, hogy legyen meg az Úr akarata. Akkor pedig Isten úgy döntött, hogy Sára egyik napról a másikra teljesen jól lett. Nem tudtak kimutatni nála semmit. Kullancscsípésre gyanakodtak, de semmi biztosat nem tudtak. Hazakerült a gyermek, és hála az Úrnak, azóta már felnőtt, három gyermeke van, nincsen semmi probléma nála. Feleségem szívbetegsége Előzőleg pár szót már mondtam erről. Nagyon sokszor felemelte az Úr különösen két ige által: „… hit által… felerősödtek a betegségből…” (Zsid 11,33-34), és a másik ige: „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (Ézs 40,29). Nagy családban végezte a munkáját, én nem sokat tudtam neki segíteni, mert a munkahelyem mellett ott volt a gyülekezeti munka, a testvérek látogatása helyben és vidéken is. Nagyon sok hárult rá, ami a betegsége miatt még nehezebb volt. Azt mondja, hogy mindig imádkozott, és óráról órára, napról napra, évről évre újból és újból el kellett venni az Úrtól az erőt. Hit által. Egy kicsit megpihent, és újból folytatta. Nem olyan gyógyulás volt ez, hogy elmúlt volna a szívbetegsége. Hanem olyan, amiről Pál apostol ír: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12,9). Mindig megerősítette az Úr. Imádkozott, és napról napra mindig adott Isten annyi erőt, amennyi szükséges volt. Az Úr a gyógyító, az Úr erősít meg, az Úrhoz lehet imádkozni, az Úr meghallgat, sokszor nem úgy, ahogy mi gondoljuk vagy akarjuk, de legyen meg az Ő akarata. Pócsy Gusztáv testvér imája Egyszer Erdélyben egy közösségbe el akarták hívni Pócsy Gusztáv testvért, hogy imádkozzanak egy olyan férfitestvérért, akinek nagy családja volt, és rákos beteg lett. Megkérdezték Guszti bácsit is, hogy hajlandó-e imádkozni velük együtt ezért a betegért. Mondta, hogy igen, elmegy, de csak azzal a feltétellel, ha úgy imádkozhat, ahogy őt a Szent Szellem vezeti. Megkérdezték: és hogy vezet téged, Guszti a Szent Szellem? Azt válaszolta: Elmondom az Úrnak, hogy Urunk, látod, itt van ez a nagy család, a sok gyerek, kicsik még. Az apára, a kenyérkeresőre szükség lenne. Nagyon szeretnénk Urunk, ha meggyógyítanád. De mindenesetre ne úgy legyen, ahogy mi akarjuk, hanem ahogy Te. Erre azt mondták neki: Guszti, akkor ne gyere, mert ezzel mindent elrontasz. Mindent elrontunk azzal, hogy legyen meg az Úr akarata? A mi elképzelésünket elronthatjuk vele, de vajon nem az Úr akarata a jobb? Nem az Ő akarata, gondolata az, amely magasabb rendű, amint magasabbak az egek a földtől? Nem az Ő akarata használ jobban nekünk, meg annak a családnak is? Tehát imádkozhatunk a gyógyulásért. Az Úr mindent megtehet, az Úr a gyógyító. Ő meg tud indulni gyarlóságainkon. Jézus Krisztus ismeri, hogy mit jelent betegnek lenni, gyengének lenni, ismeri a testnek a nyűgét. Szeretettel fordul felénk. De Ő nem addig lát, ameddig mi. Sokkal magasabb rendűek az Ő gondolatai, és jobb az Ő akarata a mienknél. Ezért bátran, bizalommal mondjuk akkor is, mikor például a gyógyulásért imádkozunk: Urunk! Mégis legyen meg a Te akaratod.

23

Ha betegek maradunk Mi történik, ha nem gyógyulunk meg? Imádkozunk, imádkozunk, és mégis betegek maradunk. Talán mi három imádságnál nem állunk le, mert nem értjük meg, és tovább imádkozunk. De az Úr csak nem veszi el a betegséget. Miért maradunk betegek? Lehetséges, hogy mindent megtettünk az egészségünk érdekében, amiről előzőleg szó volt. Lehetséges, hogy az Úrra bízzuk magunkat. Hittel imádkozunk, és vagy időlegesen, vagy véglegesen betegek maradunk. Hogy gondolkozunk akkor? Hogyan tovább? Először is ebben az esetben gondoljunk arra, hogy úgy látszik, nekünk magunknak szükségünk van még erre a betegségre. Csendesedjünk el afölött, hogy vajon mi lehet az Úrnak a célja, hogy rajtunk hagyta ezt a betegséget. Nem tudjuk egymás helyett ezt megmondani, ezt mindenkinek magának mutatja meg az Úr, ha őszintén Elé áll. Talán ezáltal fegyelmez az Úr? Ezzel akar közel tartani magához? Talán azért engedi meg, hogy jobban megértsem a hasonló nyomorúságban levőket? Vagy ez a betegség megelőző kegyelmének az eszköze? Túlságosan elbíznám magamat? Mi lehet a célja? Megmutatja az Úr, hogyha őszintén eleibe állunk. És ha megmutat valami bűnt vagy rosszat az életünkben, akkor változtassunk rajta. Ha változtattunk azon, akkor lehet, hogy meggyógyít, mivel elérte a célját a betegségünkkel; de lehet, hogy nem gyógyít meg, mert még más célja is van vele. Ne a másik testvért vizsgálgassuk, ha beteg! Erre szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy ne a másik testvérnek találjuk ki, és mondjuk meg a betegsége okát és célját. Nehogy a fejéhez verjük: te így viselkedtél, neked ilyen vagy olyan bűn van az életedben, ezt vagy amazt tetted. Könnyen úgy járhatunk, mint Jóbnak a barátai. Nem a másikat kell megvizsgálnunk, hanem magunkat. Különben is mindegy, hogy a másik testvér miért beteg, nekünk mindenképpen részvéttel és szeretettel kell felé fordulni. Jób könyvében a következőt olvassuk: „A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét” (Jób 6,14). Ezt a részvétet nem adták meg Jóbnak a barátai. Testvérek, sajnos tapasztalható a hívő emberek részéről ugyanez, ahogy Jób barátai viselkedtek, hogy szinte Isten helyére lépünk, és megmondjuk a másiknak, hogy mi bűn van az életében. Magamat sem vonom ki ebből. Visszaemlékszem fiatal éveimre, különösen egy esetre, amikor „jól megmondtam valakinek”. Jól a fejéhez vertem az igazságot a szerencsétlen betegnek, aki a halál szélén volt. Akkor úgy gondoltam, hogy ezzel jót teszek. Úgy gondoltam, hogy ezt mindenáron meg kell mondani, mert én tudom az igazságot, és jót akarok neki. Isten kegyelme, hogy nem csapott agyon. „A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg”. Nem hízelkedni kell neki, nem hazudozni, nem igazat adni mindenben, de valahogy mellé állni, hogy érezze az a másik, hogy most az Isten keze rajta van, de énrajtam is lehetne. „Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?” - mondja az Úr Jézus. (Lk 13,4) Azt gondoljuk, mert ezt vagy azt az embert vagy testvért érte valami baj, bűnösebb, mint én vagyok? Sőt, azt mondta az Úr, ha meg nem térünk, hasonlóképpen járunk. Lehetséges, hogy ha irgalmatlanok és kegyetlenek vagyunk a másik ember vagy testvér felé, akit betegség ért, egyszer Isten ránk hozza ugyanazt, hogy értsük meg a másikat. Legyünk irgalmasak másokkal. „Beteg voltam, és meglátogattatok” - mondja az Úr Jézus. (Mt 25,36) Nem kérdezi, hogy megérdemelte az a beteg vagy nem. Itt most nem az a lényeg, hogy elmenjünk és meglátogassuk, bár ezt is jó megtenni megfelelő tapintattal, megfelelő ideig és megfelelő időben. A lényeges az, hogy szeretettel, részvéttel az Úr üzenetét, Igéjét vigyük, hogy érezze meg az a másik, Isten keze kegyelmes, még ha sújtja is. A javára van.

24

Azt se felejtsük el, hogy az istenteleneknek sokszor jól megy a földi életük. Erről gyakran ír a Szentírás még az Ószövetségben is. Az istenfélők gyakran többet szenvednek, mint a nem hívő emberek. Ilyeneket olvasunk például: Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget élnek, sőt gyarapodnak is. Mi az oka, hogy az istenfélők nyomorgattatnak, ostoroztatnak minden nap? (Jób 21,7-13; Zsolt 73,3-5) Ha „nem áll össze a kép” Lehetséges az is, hogy a nyomorúság alatt megvizsgáljuk magunkat, és sehogy nem áll össze a kép. Nem értjük, mint ahogy Jób sem, hogy miért van nyomorúság rajtunk, és miért nem gyógyít meg Isten. Nem látunk semmit. Akkor az dicsőíti az Urat, és nekünk is az a legjobb, ha csendesen és zúgolódás nélkül elviseljük. Mert hitben járunk, nem látásban. Elfogadjuk az Úr kezéből. Nem látunk ugyanis bele a szellemvilágba, ahogyan Jób sem látta, mi történt a mennyben. Mi sem látunk bele, hogy mi miért van, ha az Úr nem jelenti ki. Ma is vannak nagy szenvedések a hívő emberek életében, amit nem értünk, hogy miért vannak. Ez a fájdalmat tetézi, hiszen ha értenénk, már nem is lenne olyan fájdalmas. De ismétlem, azért vagyunk hívő emberek, mert hitben járunk, nem látásban. Testvérek, befejezem. Minden, ami történik ezen a világon, de különösen a hívő emberek életében, az Jézus Krisztusért van. Mondja ugyan az Ige, hogy „minden tiérettetek [hívőkért] van” (2Kor 4,15), de mi meg Krisztusért vagyunk. Ő van a középpontban, nem mi, főleg nem a betegségünk vagy egészségünk. Mindenek Őáltala, Őreá nézve, Őérette teremtettek. Minden Őbenne áll fenn. Minden Őérette van. (Róm 11,36) Akkor áldott az életünk, akkor dicsőíti Istent, ha beleállunk az Ő akaratába, elfogadjuk azt még akkor is, ha nehéz, és nem magyarázza meg Isten nekünk, hogy miért van. Nem magyarázza meg, mert az dicsőíti Istent, amikor valaki minden magyarázat nélkül bízik az Úrban, akkor is, ha fájdalmas. Velünk van az Úr, nem hagy el soha bennünket. Ő a gyógyítónk, imádkozhatunk, kérhetünk Tőle, biztosak lehetünk benne, hogy ért bennünket, de abban is biztosak lehetünk, hogy sokkal bölcsebb, mint mi. Boldogok leszünk, ha rábízzuk magunkat, mert igen jót munkál még azzal is, ha rajtunk tartja a betegséget. Ha pedig meggyógyít, nem azért teszi, hogy a magunk kedvtelésére éljünk, hanem az Ő dicsőségére. Ha pedig nem gyógyít meg, akkor betegen is teremhetjük a Szellem gyümölcsét. A szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség gyümölcsét. Ne legyünk panaszkodók, kedvetlenek, önzőek. Szomorúság tölt el, amikor járok sokfelé az országban vagy külföldön, beszélgetek testvérekkel, és gyakran nem az Ige, nem az Úrral való kapcsolat, nem a mennyeiek, hanem a földiek jönnek elő, és legtöbbször a betegség. Valahogy a betegség körül forog minden. Jó lenne megtanulnunk, hogy nem véletlen a betegség sem. Célja van Istennek vele. Az Úr a gyógyítónk, de először a lelkünknek, a szellemünknek kell meggyógyulni, hogy helyesen álljunk a betegséghez is. Ámen. Budapest, 2009. május 30.

25

Miért szűntek meg az apostoli kor gyógyításai? „Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak” (Mk 16,17-18). Azt olvastuk, hogy akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban, azokat jelek követik. Ilyen jelek, amiket itt felsorol az Ige. Többek között az, hogy betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak. Nem tudom kiolvasni ebből az Igéből azt, amit némely testvér állít, hogy ez csak a tizenkét tanítványra vonatkozik. Akik ezt állítják, a 14. versre hivatkoznak. „Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének.” Azt állítják, hogy mivel a tanítványok sem hittek, nekik mondja az Úr, hogy ha hisznek, ilyen jelek követik, és mivel azután a tanítványok töretlenül hittek az Úrban, valóban követték is őket ezek a jelek. Azonban a 15. és 16. vers így hangzik: „És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.” Közvetlenül ezután mondta az Úr, hogy akik hisznek, ilyen jelek követik. Ebből az igéből én csak azt tudom kiolvasni, hogy akik az Úr Jézusban hisznek - akár az apostolok bizonyságtételére, akár a következő időkben -, azokat követik ezek a jelek. Tehát minden hívő ember megteheti többek között azt, hogy betegekre veti a kezét, és azok meggyógyulnak. Azonban azt látjuk az Igében, hogy nem minden hívőnek volt csodatevő ereje még az apostoli korban sem, és ma sincs. Mi ennek az oka? Miért nem gyógyít meg minden betegséget az Úr azáltal, hogy a hívőknek ilyen hatalmat ad? Miért volt az apostoli korban is csak az apostoloknak vagy némelyeknek ez a csodatevő ereje? Miért szűntek meg az apostoli kor gyógyító kegyelmi ajándékai? Egyáltalán, tényleg megszűntek ezek a kegyelmi ajándékok, például a beteggyógyítás, a csodatévő erők? Van-e válasz az Igében ezekre a kérdésekre? Van válasz, csak nem lehet egy-két mondattal elintézni. Végig kell gondolni néhány dolgot, és azt szeretném, ha közösen végiggondolnánk ezeket, mert nagyon fontosak. A beteggyógyítással kapcsolatosan különösen fontos. Joninak az Egy lépéssel tovább című könyve ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Ő is szeretett volna meggyógyulni, és elment gyógyító alkalmakra, ahol Jakab levele szerint megkenték olajjal. Imádkoztak fölötte komoly hívő emberek, és ő hitt abban, hogy meg fog gyógyulni. Annyira hitt, hogy körbetelefonálta az ismerőseit: Meglátjátok, hogy néhány nap múlva ott fogok az ajtótok előtt állni és csengetni, épen és egészségesen. Nem lehet azt mondani, amit sok beteggyógyító mond, hogy azért hiábavaló az imádság sok betegért, mert a beteg nem hisz. Joni hitt, és mégsem gyógyult meg. Teltek a hetek, a hónapok, évek, és nem gyógyult meg. Miért? Ő is feltette ezt a kérdést. Idézek az említett könyvéből: „Korábban magam is azt gondoltam ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban: Ne teologizáljatok nekem össze annyi mindent. Inkább feleljetek a kérdésemre! Miért nem gyógyulok meg? S mivel nem szántam rá időt és fáradságot, hogy végighallgassam és végiggondoljam az egészet, megmaradtam annál a látásomnál, hogy erre nincsen válasz.” De aztán időt szánt rá, végiggondolta egy testvér segítségével, végignézték az Igét, és megtalálta rá a választ.

26

Gondolkozzunk el most mi is, és kezdjük azzal, amit felolvastam a Márk evangéliumából! Van, aki nagyon felületes. Amikor hasonló igét olvas, hamar tovább megy, talán elintézve annyival, hogy hallott olyanokról, akiknek ma is van ilyen kegyelmi ajándéka. Nem teszi fel azt a kérdést, hogy neki miért nincs. Miért nem tud minden hívő gyógyítani? Van, akinek őszinte kérdései támadnak. Felteszi a kérdést, hogy ha nem tud gyógyítani, akkor ő nem is hívő. Mert aki hisz, azokat ilyen jelek követik. Akkor miért nem követik őt ilyen jelek? Ha komolyan végiggondolja, akkor vagy megtalálja rá a választ, hogy miért nincs ilyen kegyelmi ajándéka, annak ellenére, hogy hisz az Úrban, vagy pedig elkeseredik, és azt mondja: nem is vagyok hívő, hiábavaló az egész. Esetleg elkezd imádkozni, hogy kapja meg ezeket az ajándékokat, és addig-addig imádkozik, míg úgy nem jár, mint az egyik ismerősöm Debrecenben. Végül megkapta a nyelveken szólás meg az ördögűzés „kegyelmi ajándékát”, de azután az elmegyógyintézetbe került, és most mint megszállott nyomorog. Sajnálatra méltó. Kapott valamit, de kitől és mit? A kérdés továbbra is nyitott Miért nem tud minden hívő ember kézrátétellel gyógyítani? Miért nem volt erre képes minden hívő az apostoli korban sem? Miért nem gyógyult meg minden beteg? Miért nem gyógyított Pál apostol egy idő után? Nem tartjuk eléggé fontosnak ezeket a kérdéseket? Joni például fontosnak tartotta, és nem nyugodott addig, amíg a választ meg nem találta az Igében. Keressük meg mi is a választ ezekre a kérdésekre! Miért nem tud minden hívő gyógyítani? Miért nem gyógyul meg minden beteg? A bűn következményei A bűnnek sokféle következménye van. Az első, a legszörnyűbb: a bűn zsoldja a halál. Nemcsak a testi halál, hanem a kárhozat is. A bűneset után átok alá került a föld: „Átkozott legyen a föld temiattad […] Töviset és bogáncskórót teremjen tenéked […] por vagy te, és ismét porrá leszesz” (1Móz 3,17-19). A bűneset előtt minden állat növényevő volt. (1Mózes 1,30) A bűneset után lettek vérengző vadak egyes állatok. A „teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette.” Rothadandóság rabságába került az egész teremtett világ. (Róm 8,20-21) Mennyi növényi és állati kártevő, mennyi vihar, árvíz, betegség, nyomorúság, vérengzés van. Pusztít a halál. Nagyon fontos, hogy a betegség, az ember betegsége is, csak egyike a bűn következményeinek, csak egy a sok következmény közül. Isten nem hagyta magára a bűnös világot Neki nem jött váratlanul a bűneset. Jézus Krisztus a világ teremtetése előtt megölt Bárány volt. Tudta Isten, hogy mi lesz, előre elkészítette a megoldást, és kijelentette rögtön a bűnbeesés után, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos. Mikor eljött az idők teljessége, ez be is következett. Az ószövetségi próféciák sorra szólnak erről, hogy majd eljön a Messiás, és két hatalmas dolgot tesz: először leszámol a bűnnel, és utána leszámol a bűn minden következményével. „És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá vetette” (Ézs 53,5-6). Amikor az Úr Jézus először eljött erre a földre, és meghalt a golgotai kereszten, ez

27

megtörtént. A bűnnel és a bűn legszörnyűbb következményével, a kárhozattal, a szellemi halállal leszámolt. Azonban a bűnnek voltak más következményei is. Erről is szóltak a próféciák, hogy ezzel is le fog számolni a Messiás. „Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas, a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem” (Ézs 35,5-7). A bűn következménye a betegség: vakság, süketség, sántaság, némaság. Megnyílnak a vakok szemei, a süketek fülei megnyittatnak, ugrándoz a sánta, mint a szarvas, ujjong a néma nyelve. A bűn következménye, hogy puszta és kietlen helyek vannak, de víz fakad a pusztában, patakok a kietlenben, és így tovább. A Messiás ezeket mind meg fogja oldani. „A farkas és a bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” (Ézs 65,25). Ezt is megvalósítja a Messiás, amikor eljön. Első eljövetelekor az Úr leszámolt a bűnnel, és megmutatta, hogy képes a bűn minden következményét megszüntetni Bűneinket Magára vette, felvitte a keresztre. Az első eljövetelekor jelét adta annak, hogy képes a bűn többi következményét is mind egytől egyig megoldani. Meg tudja gyógyítani a betegeket, le tudja csendesíteni a háborgó tengert, ki tudja űzni a démonokat, fel tudja támasztani halottakat, mindenek felett hatalma van. Ezt bemutatta. A Szentírás egyértelműen bizonyságot tesz arról, hogy ezek jelek voltak. Csodálatos jelek, annak a jelei, hogy tényleg Ő a Messiás. Keresztelő János követei feltették a kérdést: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? Azt felelte: Mondjátok meg Jánosnak, amit láttatok, és amit hallottatok: hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak, és az evangélium prédikáltatik. Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik. Ezeket a jeleket nem azzal a céllal tette, hogy megszüntesse a bűn minden következményét, mert az Úr Jézus sem gyógyított meg minden beteget, csak akit Hozzá hoztak, vagy akik Hozzá jöttek. Nem űzött ki minden démont, csak akikkel kapcsolatba került, és akik kérték az Ő segítségét. Nem támasztott fel minden halottat. Három halott feltámasztásról értesít minket az evangélium. Nem szüntetett meg minden vihart. Amit tett, csodajel volt, amivel bemutatta, hogy mindenre képes, mindent megtehet, mert Ő a Messiás. Második eljövetelekor leszámol a bűn csaknem minden következményével Amikor az Úr eljön másodszor, akkor már nem azért jön, hogy a bűneinket hordozza, és felvigye a fára, hogy a bűnt eltörölje, mert ez el van már végezve, hanem azért jön, hogy a bűnnek további következményével is leszámoljon. Amikor felállítja a királyságot, meggyógyítja a betegeket, és azoknak, akik hisznek Benne, hatalmat ad, hogy ők is gyógyítsanak. Ami addig csak jel volt, mintegy előzetes ízelítő abból, ami lesz, akkor teljességre jut. Az Úr Jézust az Ő népe elvetette. El kellett, hogy vessék, keresztre kellett, hogy feszítsék, mert ez volt Isten akarata. Nem is rótta fel az Úr nekik, mert tudatlanságból cselekedték. Ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. (1Kor 2,8) Ennek ellenére ez bűn volt: gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek (ApCsel 2,23), mondja Péter apostol. A Szent Szellem eljövetele után az apostolok ugyanazokat a csodákat tették, mint az Úr Jézus. Megmondták, hogy a názáreti Jézus nevében cselekedték. Ezt olvassuk például: „A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által” (ApCsel 4,30). Miért kellettek ezek? Azért, hogy ismerje meg Izrael, hogy az a Jézus, Akit ők elvetettek feltámadt, mennybe ment és megdicsőült. Tehát Ő az Isten Fia, Ő a Messiás.

28

Az apostolok tehát csodát tettek, folytatták azt, amit az Úr Jézus kezdett cselekedni. Ez annak az előjele, előíze volt, hogy az ezeréves királyságban mindez teljességre jut. Hiszen a tizenkét apostol a királyság evangéliumát hirdette, sőt egy ideig Pál apostol is. Amikor új ég és új föld lesz. Akkor a bűn minden következménye megszűnik. „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről, és halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. […] Íme, mindent újjá teszek. […] Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak” (Jel 21,4-5). Akkor befejeződik ez a munka. A kereszten az Úr legnagyobb tette rövid idő alatt megtörtént: bűnbocsánatot szerzett mindazoknak, akik csak hisznek Benne. Isten azonban úgy látta jónak, hogy a bűn többi következményét több szakaszban, hosszú időn keresztül szüntesse meg. Ez egészen addig tart, amíg ezt a régi teremtést az Úr végleg félre nem teszi, el nem múlik ég és föld, hogy átvegye helyét az új ég és az új föld. Akkor a bűn minden következményét felszámolja majd. Miért szűntek meg a csodák már az apostoli kor végén? Az apostolok sok csodát tettek. A Cselekedetek könyve Pál apostol életét és munkásságát követi leghosszabban és legrészletesebben. Ebből kitűnik, hogy Pál apostol az élete vége felé már nem tett csodákat, nem gyógyított. Valóban nem tett csodát Pál apostol az élete vége felé? Igen. Ezt a következő Igék bizonyítják: 2Tim 4,20. Ez volt az utolsó levele, ahogy tudjuk. Azt írja: „… Trófimust pedig Milétusban hagytam betegen.” Miért nem gyógyította meg? 1Tim 5,23: „… élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel.” Timótheus fiatalember volt, és óriási terheket hordozott, mégsem gyógyította meg. Úgy látta, hogy jó, ha hordozza azokat. Fil 2,27. Epafroditus „… beteg volt halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta.” Nem gyógyította meg őt sem. Pedig ugyanebből az igeversből tudjuk, ha meghalt volna, Pál szomorúságát tetézte volna ez az újabb szomorúság. 2Kor 12,7-10. Ő maga is háromszor könyörgött a tövisért, és nem vette el az Úr. Az ok világos; Isten megmondta, hogy az Ő ereje erőtlenségében lesz naggyá. Isten így dicsőül meg. Miért változott meg Isten bánásmódja? Nem Isten, nem Jézus Krisztus változott meg, csak a bánásmódja. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy azért gyógyít meg most is az Úr, ha hittel könyörgünk, mert Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Zsid 13,8) Ha Ő akkor gyógyított, akkor most is gyógyít. Igen, Ő nem változik, örökké ugyanaz, de az eljárásmódja változik: egyszer így, máskor meg amúgy cselekszik, ahogyan jónak látja. Korábban a csodákban látszott meg Isten nagy ereje. Korábban a csodák voltak olyan jelek, amik bizonyították, hogy Jézus a Messiás. Azután megváltozott valami, és akkor már úgy látta jónak Isten, hogy más által adja bizonyítékát hatalmának, szeretetének és dicsőségének. Ez akkor történt, amikor Izrael végérvényesen elvetette Jézust mint Messiást. Nem lehetett felállítani a királyságot, mert egyesek ugyan elfogadták Krisztust, de a többség, Izrael mint nép nem fogadta el. Jeruzsálemben hittek háromezren, ötezren, aztán csatlakoztak minden nap hozzájuk, de az egész Izrael, különösen a nép vezetői nem fogadták el. Pál apostol missziós útjain mindig először a zsinagógákba ment, és nekik hirdette a Krisztust. Egyesek elfogadták, de legtöbben nem. Végül eljutott Rómába, és azzal fejeződik be a Cselekedetek könyvének

29

utolsó része: „Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért nektek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják” (ApCsel 28,27-28). Valahol itt kezdődött a végső fordulat. Igaz, hogy a Cselekedetek könyvének két utolsó verse ez: „Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadta, kik ő hozzá menének. Prédikálván az Istennek királyságát, és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.” De egyszer csak eljött Titus hadserege, lerombolta a templomot, és akkor minden remény elveszett arra nézve, hogy a királyság hamarosan felállíttatik. Erről szólt az Úr Jézus is: nem ismerted meg a te meglátogatásod idejét. Az evangélium négyféle üzenete Itt valamit szeretnék közbevetni. Teljesen világosan látszik az Igében, nézzenek utána a testvérek, hogy az evangéliumnak négyféle üzenete van Isten bánásmódja, hatalmas munkája négy nagy területének megfelelően. Ez persze csak az igazi evangéliumnak a négy oldala, mert van „más evangélium”, ami hamis, ami átok alatt van. Ezt csak nagyon röviden mondom el, a további érthetőség miatt. Örökkévaló evangélium (Jel 14,6) Ennek az a lényege, hogy az emberek féljék a teremtő Istent. Ezt az evangéliumot hirdeti az égboltozat, hirdeti Istennek minden teremtménye. Az egész teremtettség arról beszél, hogy van Teremtő. Az Ószövetségben is gyakran szólt így Isten, például Jóbnak is. Nem nagyon magyarázott meg semmit, hanem bemutatkozott mint hatalmas Teremtő. Nézd Jób, hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Vajon te forgatod-e a kaszáscsillagot? Sok mindent kérdez, és Jób megértette: Isten a hatalmas Teremtő, ő csak kicsike teremtmény. Ezért az Istent félni kell, Istent nem lehet felelősségre vonni, Isten előtt meg kell hajolni. A Római levél első részében is erről van szó, hogy a teremtett dolgokból mindenki megismerheti Istent, és meg is ismerték az emberek. Csak okoskodtak, és okoskodásaikban hiábavalókká lettek, balgatag szívük megsötétedett. Ennek a bizonyítékai a bűnös életmód, a bálványimádás és a homoszexualitás is. Ez a következménye, a büntetése annak, hogy megismerték az emberek a Teremtő Istent, de elvetették, arra sem méltatták, hogy gondolkozzanak felőle. Ez az evangélium szól az Mózes 1. könyve elejétől a Jelenések könyve végéig, napjainkban is. Amikor Pál apostol Lisztrában meggyógyította a sántát, és ezért Barnabásnak és neki áldozni akartak, akkor azt mondta: Ne tegyétek! Mi éppen azt hirdetjük, hogy a hiábavaló bálványoktól ahhoz az Istenhez térjetek, aki teremtette az eget és a földet, a tengert, és mindent, ami abban van. Ő ad jó termő időket és eledelt. (ApCsel 14,15-17) Ezt nekünk is jó meggondolni, hogy istentelen, ateista embereknek először az örökkévaló evangéliumot kellene mondani. Nem rögtön azzal kezdeni, hogy „az Úr Jézus meghalt a te bűneidért”. Erre azt mondják: „Á, mit érdekel, énmiattam kár volt meghalnia, én nem is vagyok bűnös”. De azt lehet mondani, hogy annak következménye van, hogy a Teremtő Istent, Akinek a kezében van a lelked, te azt nem imádod, sőt semmibe veszed. Krisztus evangéliuma (Róm 1,16) Ez arról szól, hogy az üdvösség csak Jézus Krisztus által van, ingyen kegyelemből. Ha valaki megismeri a hatalmas, teremtő Istent, akkor az a vágy tölti el a szívét, hogy valahogy kapcsolatba lépjen Vele. Isten azonban szent. Hozzáférhetetlen dicsőségben lakozik. (1Tim 6,16) Kellene egy út Hozzá, kellene egy közbenjáró is, mert ott van a bűnöm. Isten egyetlen utat és egyetlen közbenjárót fogad el, a Fiát, Jézus Krisztust. Csak Őáltala lehet menni az Atyához. Erről szóltak a próféták, erről szóltak az apostolok az evangéliumokban, erről

30

szólnak a levelek, ezt hirdette Pál apostol is, az egész Szentírás végig. Még a Jelenések könyvének az utolsó részeiben is a Bárányról, vagyis Jézus Krisztusról van szó. Mint az örökkévaló evangélium, ez is átfogja a Biblia, az emberiség és a teremtettség egész történetét. A királyság (Isten országának) evangéliuma (Mt 4,23) Jézus Krisztus és a tanítványok (a tizenkettő) a királyság evangéliumát hirdették. Pál apostol is hirdette a királyság evangéliumát. A királyság evangéliumának a középpontjában Jézus Krisztus van, de nem úgy mint Isten Báránya, aki felviszi a világ bűneit a keresztfára, nem úgy, mint aki meghalt, hogy megváltson bennünket. Erről az előző, a „Krisztus evangéliuma” beszél. A királyság evangéliuma Jézus Krisztusról mint Királyról tesz bizonyságot. Arról, hogy eljön mint hatalmas Úr. Eljön uralkodni az egész Földön. Ez volt Izraelnek is a nagy dilemmája, hogy az Ószövetség kijelentette a Messiást mint szenvedőt; másrészt mint hatalmas uralkodót. Milyen lesz hát valójában? Kétféle híradás szólt Róla. Az egyik szerint meghalt a bűneinkért, hogy üdvösségünk, életünk legyen. A másik szerint hatalmas Király, aki ezen a földön fogja fölállítani a királyságát, amelyben igazság és jogosság lesz. Ez a világ most gonoszságban vesztegel. Egyszerűen nem lehet az igazságot és jogosságot megvalósítani, hiába is akarják az emberek. Nem mondom, hogy nincs jóindulat, de ez kevés, valahol mindig kificamodik a jó. De Jézus Krisztus meg fogja teremteni az igazságot, jogosságot; erről szól a királyság evangéliuma. A királyság evangéliumához hozzátartoznak a jelek és a csodák. Az előbb már szóltam arról, hogy miért. Azonban amikor nyilvánvalóvá lett, hogy egyelőre nem lesz felállítva a királyság, mert Izrael nem fogadta el Királyát a jelek és csodák ellenére sem, amik történtek, akkor Isten bánásmódja megváltozott, és munkájának egy újabb területét jelentette ki, ami addig titok volt. Erről szól a következő evangélium. A boldog Isten dicsőségének evangéliuma (1Tim 1,11) Ez a Gyülekezetről szól. A Gyülekezetnek mennyei elhívása van. A Gyülekezetben nem szükségesek jelek és csodák. Azok azért kellettek, hogy bizonyítsák, Krisztus a Király, Aki majd a bűn minden következményét eltörli. Mivel a Messiás nem kellett, megszűntek a jelek és csodák. Pál apostol az utolsó leveleit a börtönből már ebben a szellemben írta. Az Efézusba, Filippibe, Kolosséba és a Timótheushoz írt levelek erről szólnak. A Korinthusi levelet még nem a börtönből írta, és abban még fel vannak sorolva a kegyelmi ajándékok között csodatevő erők, nyelveken szólások, gyógyítás kegyelmi ajándéka és más ezekhez hasonlók. Később azonban mindazok, amik a királyság erőihez tartoztak, megszűntek. A nyelvek is a hitetlen zsidóknak voltak szükségesek, akik azt gondolták, hogy Isten csak az övék, Isten csak őket szereti, Isten csak héber nyelven beszél, csak ők érthetik meg. Pünkösdkor hallaniuk kellett, hogy Isten minden nyelven beszél, és minden népből kedves Őelőtte, aki féli az Ő nevét. A Gyülekezetben „hitben járunk, és nem látásban”. Testvérek, most még a Gyülekezet időszaka van, nem a jelek és a csodák ideje. Ennek a korszaknak az evangéliuma nem a királyság evangéliuma. Bármilyen – egyébként szavahihető – embertől hallok is arról, hogy itt vagy ott valaki csodálatos módon gyógyított az Úr Jézus nevében; még hogyha az Interneten videoklipeket is tesznek fel a csoda bizonyítására, és akárhogy mondják, akkor is ehhez tartom magam: most a Gyülekezet ideje van, azok a csodák pedig a királysághoz tartoznak, nem a Gyülekezethez. Helyesen hasogatni az igazság beszédét Istent nem lehet beszorítani skatulyába, Ő azt tesz, amit akar, és akkor, amikor akarja, de Isten a rendnek az Istene. Általában, ha egy rendet megszab, akkor Ő tartja magát ahhoz. Péter levelében azt olvassuk, hogy nyomozódtak a próféták a Krisztus felől kijelentett próféciák nyomán, hogy mely, vagy milyen időre jelentette ki azt Krisztusnak bennük lévő Szelleme.

31

(1Pt 1,11) Nekünk sem szabad mindent összekeverni. Tudnunk kell, hogy milyen időre szól az olvasott Ige. Ez, amit felolvastunk a Márk evangéliumából, hogy akik hisznek, ilyen jelek követik, nem a mostani időkről szól. Majd eljön a királyság, és akkor ez megvalósul. Nos, ezért szűnt meg a gyógyítás kegyelmi ajándéka most, ebben a korban, mert most másképpen munkálkodik Isten, nem a királyságba, hanem a Gyülekezetbe hív, így az evangélium más oldala hirdettetik. Most is hirdettetik az örökkévaló evangélium, most is hirdettetik Krisztus evangéliuma, hogy üdvösség csak Krisztusban van, kegyelemből, hit által. Ezek erre az időre is szólnak. A királyság evangéliuma azonban nem erre az időre vonatkozik, hiába hirdeti bárki. Most még a boldog Isten dicsőségének az evangéliumát kell hirdetnünk, ami a Gyülekezetre vonatkozik. Ebbe nem fér bele a csodálatos gyógyítás. Ezalatt azt értem, hogy nem ad Isten az Övéinek olyan hatalmat, hogy gyógyítsanak, de természetesen Isten ma is gyógyít csodálatosan, emberi eszközök nélkül, vagy meghallgatva egyszerű imáinkat. „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint olyan munkás, a ki nem vall szégyent, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét” (2Tim 2,15). Ezt írta Pál apostol utolsó levelében, mintegy végrendeletképpen Timótheusnak, hogy erre igyekezzen. Szól azonban nekünk is, hogy álljunk meg becsületesen Isten előtt, mint olyan munkások, akik szégyent nem vallanak. Az nem vall szégyent, aki helyesen hasogatja az Igazság beszédeit. Hasogatni, különválasztani azt jelenti, hogy tudakozom „mely vagy milyen időre szól”. Ha nem különböztetjük meg a korokat, az időket, hanem mindent egybemosunk, akkor vagy felületesek leszünk, és Istennek sok Igéjét nem vesszük komolyan, csak elsiklunk fölötte, nem értjük meg a mondanivalóját; vagy egyoldalúan gondolkodunk, és nem tudunk megállni a szellemi sötétségben. Ha például jön valaki, és elkezd más Jézust prédikálni, mondjuk a gyógyító Jézust, a csodatevő Jézust; más evangéliumot hirdet, ami nem erre az időre vonatkozik, akkor más szellemet fogunk venni. (2Kor 11,3-4) Az a más szellem azután más irányba fog bennünket vezetni, és ezt látjuk is. Sok helyen ezért van zavar, például a karizmatikus mozgalmakban. Az Úr ma is gyógyít, ha akar. Leginkább csendben gyógyít. Imádságokra gyógyít, ha úgy akarja. Nyögéseinket ismeri és felemel, megerősít, ha úgy akarja. Ha pedig úgy akarja, hogy maradjunk betegek és gyengék, akkor abban dicsőíti meg magát. Mi hitben járunk, de nem a gyógyulásba vetett hitben, hanem Jézus Krisztusba és Istenbe vetett hitben. Az Ő bölcsességére és szeretetére bízzuk rá az életünket feltételek nélkül. Sajnos, vannak, akik készakarva nem értik meg, hogy most nem a csodálatos gyógyítások ideje van. Mindenáron meg akarnak gyógyulni. Szó szerint minden áron, mint ahogy a Jób könyvében a Sátán mondta: „bőrt bőrért, de mindent, amije van, odaad az ember az életéért”. (Majd később erre még bővebben kitérek.) Mások meg gyógyítani akarnak, gyógyítók szeretnének lenni, és ráadásul azt mondják, hogy ezt Isten dicsőségére akarják tenni. Pedig gyakran elég világosan kiderül, hogy nem Isten dicsőségét, hanem a saját dicsőségüket keresik. Az Úr adjon nekünk ebbe belátást, és gondoljuk végig ezeket az igéket! Ha esetleg valakiben még maradt kérdés, akkor majd tegyék fel a testvérek. Ámen. Budapest, 2009. május 30.

32

Mindent odaadunk a gyógyulásunkért? Még a lelkünket is? „Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent, a mije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?” (Jób 2,3-5). Nekünk, hívő embereknek látnunk kell, hogy az egészség fontos ugyan, de egyáltalán nem a legfontosabb. A nagy kérdés mindannyiunk szívében, életében, hogy tényleg úgy teszünk-e, ahogy a Sátán mondta, hogy mindent odaadunk a földi életünkért. Az Úr Jézus Krisztus nem adott oda semmit, kész volt letenni a földi életét. Az apostolok és a mártírok is. Mindent, az életüket is az Úrnak adták, az Úrért adták oda. Az embereknek a túlnyomó többsége azonban mindent feláldoz azért, hogy meggyógyuljon, vagy egészséges legyen. Valóban úgy gondolkoznak, ahogyan a Sátán mondta: mindent odaadnak a földi életükért. Vannak, akik még a lelküket, örök üdvösségüket is. Pogány vallások és ateisták csodálatos gyógyításai A pogány vallások és az ateisták is tudnak csodálatos gyógyulásokat produkálni. Az iszlám, a buddhizmus, a hinduizmus népi és kegyességi irányzatai tudnak gyógyítani. A törzsi vallásokban is a sámánok, a kuruzslók, a varázslók tudnak gyógyítani. Ezek a gyógyítások elég gyakoriak, nagyon sok híradás van róluk. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, hogy lássuk, a csodás gyógyítások nemcsak Istentől, hanem más forrásból is jöhetnek. Sőt azt is látni fogjuk, hogy amikor valaki azt mondja most, hogy az Úr Jézus nevében gyógyít, igazából amögött is ugyanaz a más erő vagy hatalom áll, mint a pogány vallások és az ateisták mögött. Mi ez a más erő vagy hatalom? Lehet emberi, pszichikus hatás, de lehet ördögi hatás is. Az ateisták között is vannak hitgyógyítók. Itt a hit nem keresztyén hitet jelenti, hanem például a gyógyító személyébe vagy módszerébe vetett hitet. Lehet a gyógyszerekbe vagy akármilyen tárgyba vetett hit is. Úgy is megfogalmazhatjuk ezt, hogy nem Istenben, hanem egy bizonyos hitben való hit. Ateista hitgyógyítók A volt Szovjetunió területén sok ilyen gyógyító működik. Név szerint is megemlítek hármat: Kaspirovszkij, Kumak és Rockó. Ezek valóságos gyógyító-sztárok. Szinte mindenféle betegséget „gyógyítanak”. Pedig - ismétlem - ateisták. Hogyan teszik? Leginkább placebohatással vagy pszichotechnikával. A placebohatás. Már régen rájöttek az orvosok arra, hogyha a betegeknek teljesen közömbös anyagot adnak, cukrot, keményítőt vagy bármi mást, ami se nem árt, se nem használ, de azt mondják neki, hogy az valami csodálatos gyógyszer, akkor a betegeknek közel a felénél hatásos volt. Ez az úgynevezett gyógyszer a placebo. 33

Miért volt hatásos? Azért, mert hittek benne. Hittek abban, hogy az, amit kaptak, segít rajtuk. Éppen ezért van az, hogy ha az egészségügyi hatóságok ki akarnak próbálni egy új gyógyszert, hogy az tényleg hatásos vagy nem, akkor úgynevezett kettős vakpróbát kell végezni. Ez azt jelenti, hogy sem az orvos, sem a beteg nem tudja, hogy valódi gyógyszert kapott-e, vagy kontrollként placebot. Csak egy számot írnak rá, vagy egy betűjelet arra, amit a beteg kap. Ennek a jelentését csak az a szakember tudja, aki az egész vizsgálatot vezeti. Ezekből a vizsgálatokból is látszik, hogy a placebo igenis hatásos nagyon sokféle betegségre. A végén statisztikailag kell kiértékelni, hogy a valódi gyógyszernek jobb-e a hatása, mint a placebónak. Ezt a placebohatást pedig szinte mindennel el lehet érni, amiben csak hisz az ember. Most például igen elterjedtek a drágakövek és a kristályok mint gyógyszerek. Aki hisz benne, annak használ, placebohatással. Olvastam az Ethos című folyóirat egyik számában, hogy egy angliai városba messziről is utaztak emberek, nagyon sokan, mert volt ott egy macska, aminek gyógyító erőt tulajdonítottak. Sokan tanúsították azt, hogy akire ez a macska rátette a mancsát, az meggyógyult. A macska gazdasszonya azt mondta, hogy a macskáján keresztül Isten ereje árad ki, megadta neki Isten, hogy gyógyítson. Ez így nem igaz. Ez placebohatás. Azért gyógyultak meg, mert elment a híre, hogy akire ez a macska ráteszi a lábát, az meggyógyul. Ebben a hitben mentek el a macskához, és a hitükbe vetett hit gyógyított. Pszichotechnika és hipnózis Ezek által is meggyógyulnak vagy jobban lesznek a betegek. Ezek közé tartoznak például a Fülöp-szigeteki szellemgyógyítók. Ezek azt állítják magukról, hogy ők puszta kézzel műtenek. Európából és Amerikából gazdag emberek járnak hozzájuk. Lefektetik a beteget, akinek például fáj az epéje, epeköve vagy epegyulladása van, és azt mondják neki, hogy kiveszik az epehólyagját puszta kézzel. Akkor nagy hókuszpókusz, és a végén felmutatják neki, hogy íme, itt van, kivettük, mindenfajta vágás nélkül. A beteg boldog, hogy eltávolították belőle a beteg, fájós epehólyagot, és megkönnyebbedik. Voltak, akik ennek utánajártak, és megtudták, hogy különböző állatokból előre kivették a szóban forgó szervet, elrejtették, és alkalmas időben felmutatták a betegnek: íme, itt van, kivettük. Mivel a beteg ezt nem tudta, ő arról volt meggyőződve, hogy belőle távolították el. Ezért érezte jobban magát. Ez pszichotechnika. Az előbb említett Kaspirovszkij és Kumak a volt Szovjetunióban olyan nagyhírűek voltak, hogy rajongóik vízzel telt poharakat vagy kenőcsöket tettek a televízió elé, amikor ők felléptek, hogy töltse fel energiával. Utána megitták a vizet, bekenték magukat azzal a kenőccsel, és ezrek számoltak be arról, hogy jobban érezték magukat, meggyógyultak. Rockó hipnózist gyakorolt. Emberek ezrei mentek ki a stadionba, amikor ő fellépett, és utána tanúsították, hogy jobban lettek. Ezek a gyógyítók teljesen ateisták. Akik hozzájuk mentek, azok legnagyobb része is ateista. Mégis hit által gyógyultak, de nem az élő Istenbe vetett hit által, hanem a gyógyítóba, a módszereibe, a hírnevükbe vetett hit által. Nemrég a rádióban hallottam egy asszony bizonyságtételét. Hatéves koráig balettozott, és nagyon ügyes volt a keze is. Akkor hirtelen elment az ereje. Nem bírt lábra állni. Az orvosok nem tudtak mit kezdeni vele. Kivitték Németországba, de az orvosok ott sem tudtak rajta segíteni, nem is tudták, hogy mi lehet a probléma. Ott kapcsolatba került egy Fülöp-szigeteki gyógyítóval, aki kézrátétellel és hipnózissal meggyógyította. Lábra állt. Elmúltak a tünetei. De csak 6 hónapig tartott. Aztán újabb kezelés kellett, aminek a hatása már csak 3 hónapig, majd a következő kezelésé már csak másfél hónapig tartott. Aztán pedig még rosszabbul lett, mint a kezelések előtt volt. Végül akkor gyógyult meg igazán, mintegy „magától”, amikor valaki bizonyságot tett neki, és hitt az Úr Jézusban. Tudott járni, a kezének a mozgása is helyreállt, és ez meg is maradt. Nem úgy tettek neki bizonyságot, hogy ha hívő lesz, akkor

34

majd meg fog gyógyulni, egyszerűen csak elfogadta az Úr Jézust megváltójaként. Felnőtt korában is megmaradt a hitben. Akkor bemerítették, és nagyon kedves igét kapott, ami máig is erősíti: akik az Úrban bíznak, azok ereje megújul. Azt vallja most is, hogy őt az Úr ereje tartja, és gyógyította meg, Őbenne bízik. Nem a gyógyulásában, nem abban, hogy Isten feltétlenül meg kell, hogy gyógyítsa, hanem az Úrban bízik, és mindig megtapasztalta a megújulást. A Fülöp-szigeteki gyógyító semmi az Úrhoz képest. Milyen betegségekre hat a placebo és pszichotechnika? A betegségeknek ebből a szempontból két csoportja van: Funkcionális betegségek, amikor valamelyik szerv vagy szövet még nem károsodott, de a működése már megváltozott, a funkcióját, feladatát nem tudja jól ellátni, és ebből fakad a betegség. Organikus szervi betegségeknél már károsodott valamelyik szerv vagy szövet. Például egy csont eltörött, az erek elmeszesedtek, egy ideg megsérült, vagy a gerincben az idegek megszakadtak, mint Joni esetében is. A fájdalom Mindkét betegségtípusnak vannak tünetei. Az egyik gyakori tünet a fájdalom, ami különösen szubjektív módon jelentkezik, mert a fájdalomnak van érzelmi összetevője is. Ezért a fájdalmat, a rossz közérzetet, könnyen lehet csillapítani pszichés úton vagy placebóval; mindegy, milyen típusú a betegség, funkcionális vagy organikus. Az előbb említett hitgyógyítók leginkább a fájdalmat, a rossz közérzetet tudják csillapítani pszichés úton vagy placebohatással. A gyógyító rendezvények túlfűtött légköre is hozzájárul a „gyógyuláshoz”. Itt sok ember összegyűlik, felfokozott az egésznek a lelki, szellemi légköre, és ilyen túlfűtött légkörben a szervezet minden embernél termel endorfint. Az endorfin sokkal erősebb fájdalomcsillapító, mint a morfin. Ennek a hatására tényleg megszűnik a fájdalom, a rossz közérzet, a fulladás, vagy néha még a szívroham is. Az organikus betegség azonban nem gyógyul meg pszichésen vagy placebohatással. Az eltört csont hirtelen nem forr össze. Ezt ki lehet mutatni röntgennel. A fájdalom csillapodhat, de a csont nem forr össze. Az erekből nem tűnik el a lerakódás, az elszakadt gerincvelőben az ideg nem forr össze, a rákos daganat nem tűnik el, csak a fájdalmat, rossz közérzetet lehet ilyen hatásokkal csillapítani. Éppen ezért, amikor arról számolnak be, hogy orvosilag is dokumentáltan a beteg jobban lett, vagy levelek ezreit kapják, hogy jobban érezik magunkat, eltűnt a fájdalom, mindig csak funkcionális betegségből eredő tünetek megszűnéséről van szó. Nincs olyan dokumentáció, ami azt mutatná be, hogy összeforrt az eltört csont, eltűnt a daganat egy pillanat alatt. Dr. Erdélyi Judit orvos: Ajtónyitás, vajon kinek? A szerző fenti könyvében nagyon sok hasznos dolgot lehet olvasni azzal kapcsolatosan, hogy a természetgyógyászok hogyan „gyógyítanak” placebohatással vagy pszichotechnikával. Többek között például ír az életkristályról. Azt mondják, akik ezt az életkristályt előállítják és forgalmazzák, hogy benne összegyűlik a nap energiája, kozmikus energia, meg ilyen olyan energia, és aki ezt elfogyasztja, az meg fog gyógyulni. Placebohatással bizonyos eredményt el is lehet érni.

35

Mikor patikában dolgoztam, egyszer a főnök rendelt életkristályt. Állás közben az egyik felforrt, mint ahogyan a szirupok fel szoktak forrni, szét is robbantotta az üveget. Nézegettem, megkóstoltam, és arra jutottam, hogy málnaszörp volt. Semmi más, málnaszörp volt az egész. De az ára bizony jóval borsosabb volt. Voltak, akik hittek benne, fizettek és vitték. Azonban nagyon sokszor már nem csak ilyen pszichotechnikai és placebohatás éri azokat, akik természetgyógyászokhoz, vagy ilyen gyógyítókhoz fordulnak, akiket az előbb felsoroltam. Gyakran okkult dolgokat vonnak be a gyógyításba, és akkor az ember ajtót nyit a gonosz szellemi hatásoknak. Nem tudok most erre bővebben kitérni, hogy mi az okkultizmus, és hogyan nyitnak ajtót. Akit érdekel, ajánlom, hogy olvassa el ezt a könyvet. Milyen gyógyulások a valódi csodák? Jézus Krisztus és az apostolok valódi csodálatos gyógyítást végeztek. Ezeknek volt néhány jellemzője: - Azonnal megtörtént a gyógyulás, mindenfajta felépülési idő nélkül. - Százszázalékos volt a siker. - Maradandó volt a gyógyulás. Nem úgy, mint annál a kislánynál, akit egy Fülöp-szigeteki gyógyító kezelt, és először csak hat hónapig, aztán háromig, végül csak másfél hónapig érezte jobban magát. Minden placebo és pszichotechnikai hatás egy idő után elmúlik, mert nem történt más, csak egy olyan lelki hatás, aminek az eredményeként jobban érzi magát a beteg. - Minden más gyógykezelés és segítség nélkül megtörtént a gyógyulás. - Amikor az Úr Jézus vagy az apostolok gyógyítottak, csaknem minden betegség organikus volt. Tehát olyan, amikor már szervi elváltozások történtek. Meggyógyult a vakon született. A bélpoklosok (leprások) testszövetei megemésztődtek, közönséges szóval már elrothadt, bűzt árasztott. És ezek meggyógyultak. Lázárnak szólt az Úr Jézus, és kijött a sírból, pedig már szaga volt, már végzetes szervi elváltozások történtek. Ilyen volt, amikor az Úr és apostolai gyógyítottak. A mai hitgyógyítók csak funkcionális, pszichoszomatikus betegségeket tudnak gyógyítani, de szervi, organikus betegséget nem. Jézus Krisztus nevével visszaélve csalás, trükk és szemfényvesztés Lehetséges, hogy valakik az Úr Jézus nevében kezdenek el gyógyítani, de náluk is csak ez a placebo és pszichotechnikai hatás működik. Ők is csak olyan betegségeket tudnak meggyógyítani, amiben még nincsen szervi elváltozás, károsodás. Ráadásul vannak olyan csalók, akik az Úr Jézus nevével és a gyógyítással annyira visszaélnek, hogy csak trükkel, szemfényvesztéssel érnek el valamit. Hazugság és csalás Kolozsváron egy testvér sorolta el a következőt. „Egyszer elmentem egy gyógyítási alkalomra egy barátommal. Ő jól beszélt angolul. Amerikából jött egy csoport, nagy sátormisszió volt, és a középpontban a gyógyítás állt. Meghirdették, faluról is sokan jöttek csonkák-bonkák, betegek, egyszerű falusi emberek, akik mind gyógyulni akartak. Egy idő után a barátom, aki a románt is és az angolt is jól értette, mert valamikor Amerikában töltött hosszabb időt, azt mondta nekem: Te, ez a tolmács egyáltalán nem azt fordítja, amiről beszélnek. Mert közben jöttek oda, és mondták, hogy mi már tegnap is itt voltunk, és csak nem gyógyultunk meg. Előző nap még úgy érezték, hogy meggyógyultak, de másnap azt mondták, hogy csak nem gyógyultak meg. De a román tolmács az amerikainak nem így fordította le. Egy idő múlva az amerikai is már nagyon durván, ingerülten válaszolt ezeknek, akik mindig mondták, hogy hát

36

mi nem gyógyultunk meg igazán. Azt mondta, hogy dobjátok már ki ezt, ne legyen már itt, jöjjön a következő. De ezt megint nem így fordította le a román tolmács, egészen mást mondott, hogy a közönség mást értsen. Közben a barátom nekem pontosan fordította, hogy miről van szó. Egy idő után halljuk, hogy a mögöttünk levő csoport azt mondja: no, most mi következünk. Gyerünk ki. Amikor kimentek, ott kézrátétel után sorban hanyatt estek, és a mögöttük álló kidobó fiúk sorban elkapták őket. Akik viszont így kimentek és hátraestek, már az eredeti helyükre nem ülhettek vissza. Volt egy külön zárt hely fenntartva ezek számára, hogy még kontaktus se legyen, kérdezni se lehessen őket. Az még érthető, hogy egy naiv ember elmegy, hogy meggyógyuljon. De ezek, akik abban a gyülekezetekben tagok voltak, azok miért tették ezt, hogy kimentek, hogy gyógyuljanak, amikor nem is voltak betegek? Isten mögé bújva, mintegy színdarabot, adták elő az egészet! Egy másik barátom, egy fiatal testvér, aki szerette az újdonságokat, háromszor cserélt már gyülekezetet. Amikor a harmadik gyülekezetből is kijött, elmondta, hogy mit tapasztalt. Az első gyógyító csoportban vagy ötezren voltak egy alkalmon. Betegeket hoztak tolókocsival. Sok beteg volt. De ezt a fiatalembert sokkolta egy dolog, ugyanis az egyik barátja, aki egészséges volt, beült egy tolókocsiba, és kitolták mint beteget. A gyógyító „meggyógyította”, ő pedig fennhangon hirdette, hogy meggyógyult. Pedig nem is volt beteg. Akkor ez a barátom ezek után otthagyta őket, mert megundorodott az egésztől.” Lábhosszabbítási trükk2 Ezt a trükköt széles körben alkalmazták különböző „gyógyítók”. A „rövidlábú” személyt felviszik a színpadra, és ráültetik egy székre, amelyet kissé oldalt fordítottak. A „gyógyító” megfogja a vízszintesen kinyújtott lábakat, és kissé elfelé tartja a nézőközönségtől. Mivel csak a lábak fordultak el, a test többi része egy helyben maradt, a közönség felől nézve a hozzájuk közelebb lévő láb rövidebbnek hat. Ezt a hatást még azzal is növeli, hogy a nézőktől távolabbi lábán a cipőt meglazítja, és kissé előre húzza. Aztán imádkozik, majd a cipőt visszatolja, és a lábakat visszafordítva azok ismét egyforma hosszúnak látszanak. Utálatos dolog, hogy mindezt a trükköt az Úr Jézus nevében teszik. Tragédiák Azonban ezeken a gyógyító alkalmakon történtek tragédiák is. Egy cukorbeteg kisfiú halála A beteg kisfiút a szülei elvitték egy ilyen gyógyító alkalomra. A szülők váltig hitték, hogy ott a fiukat meggyógyították, nem kell neki többé inzulint adni. Mikor hazamentek, a mérések azt mutatták, hogy a cukorszintje folyamatosan emelkedik. Ennek ellenére nem adták az inzulint, a cukorszint pedig mindig ment feljebb és feljebb. Ők azonban „bíztak az Úrban”, és a vizsgálati eredményt, a cukorszint növekedését csak a Sátán kísértésének vélték, hogy eltántorítsa őket a hitüktől. (Persze nem az Úrban bíztak, hanem a gyógyulásba vetett hitükben.) Aztán a fiú rosszul lett, fájdalmai jelentkeztek, és könyörgött a szüleinek, hogy most már adjanak neki inzulint, de a szülők váltig azt mondták: „Nem, nem, az Urat nem csúfolhatjuk meg, mi hisszük, hogy téged már meggyógyított, hiszen imádkoztak érted, és kijelentette a prédikátor, hogy már meggyógyultál.” A cukor csak ment feljebb, feljebb, egyszer aztán kómába esett a fiú. Ők még akkor is tovább erősítették, hogy meggyógyult, ez mind csak látszat, az ördög mutatványa, hogy ne higgyenek az Úrban. Egyszer csak a fiú meghalt. Ebből bírósági ügy lett, és a szülőket elítélték gondatlanságból elkövetett emberölés miatt. Az apa ezek után írt az ügyvédnek egy levelet, amiből idézek. 3 2 3

Ethos 2009/1. 11. old. Ethos 2009/1. 8. old.

37

„Abban a reményben, és azzal az imádsággal a szívemben írom ezt a levelet, hogy valamiképpen részesévé tehetem Önt annak a leckének, amelynek a megtanulásáért nagyon magas árat fizettem. Egyedül Isten kegyelmének, és a mi Urunk, Jézus Krisztus kifogyhatatlan, és mindent átfogó szeretetének köszönhető, hogy a feleségem és én, képesek voltunk kiállni ezt a megpróbáltatást. Annyira szerettük volna, hogy a fiunk meggyógyuljon, de téves úton jártunk. A gyermek sérelmére elkövetett, halált okozó súlyos testi sértés miatt ellenünk folyó bírósági eljárás idején világossá lett a feleségem számára valami, amire az Úr mutatott rá. Elmondta nekem, hogy a fiunknak több szeretetre lett volna szüksége a részünkről. A mi iránta való szeretetünknek korlátai voltak, holott Isten Igéje azt mondja, hogy a szeretet soha el nem múlik. (1Kor 13,8) A baj az volt, hogy mi megengedtük a feltételezett hitünknek, hogy megfeledkezzen a szeretetről. Amikor imádkoztunk a fiunkért, és láttuk, amint nyilvánvaló fájdalmaktól gyötörten fekszik ott, a szeretetünk arra unszolt bennünket, hogy adjuk be neki azt az inzulint, amelyről tudtunk, hogy véget vet a szenvedéseinek. Úgy gondoltuk azonban, hogy ez kudarcot jelentene a hitünkre nézve, és a gyógyulásába kerülne. Meg kellett tanulnunk, hogy a magatartásunk ellenkezett azzal, amit az Ige mond. Isten szava azt mondja, hogy a szeretet nagyobb a hitnél. (1Kor 13,13) A nehézséget az okozta, hogy az elméleti hitet összetévesztettük a bizalommal. Úgy véltük, ha elég erősen hiszünk, akkor a fiunk meggyógyul. A gyógyulást összekötöttük azzal a képességünkkel, hogy elég erősen tudunk hinni, azaz elegendő elméleti hitünk van. A gyógyszerek visszatartása, különösen is az életmentő gyógyszereké, rendkívül elbizakodott dolog volt részünkről, ami valójában akadályozta Isten Lelkének (Szellemének) működését. Az az imádságom, hogy Ön elgondolkozzon a leírtakon, mert mindezt olyan áron értettem meg, amelyet senki sem fizetne meg önként.” Úgy hallottam, bár nem vagyok benne biztos, hogy erről az esetről egy film is készült, és hívő körökben, gyülekezetekben itt-ott már bemutatták Magyarországon is. Ez nagyon tanulságos eset. Amit az apa „elméleti hitnek” vagy „feltételezett hitnek” nevez, az a „hitükbe vetett hit” volt. Ezt helyezték fölé annak a szeretetnek és józan meggondolásnak, hogy végeredményben egy cukorbeteg, amíg adja magának az inzulint, sokáig élhet. Most már egyre jobb minőségű, egyre kevesebb mellékhatással járó inzulinkészítmények vannak. Nagyon jól be lehet állítani, hogy a vércukorszint megfelelő határok között mozogjon. Miért ne vennénk igénybe hálaadással ezt az életmentő gyógyszert? Miért kellene mindenáron meggyógyulni? Odavetették a fiukat a halálnak, mert ők hittek a gyógyulásba vetett hitüknek. Egy lány halála Debrecen környékén történt egy lánnyal, még abban az időben, amikor Debrecenben kezdődött a karizmatikus mozgalom. Ez a lány egy ilyen gyülekezetben járt. Az arca nagyon pattanásos volt, és akármit használt, a pattanás nem múlt el. A fiatal lányt ez nagyon zavarta. Arra biztatták, hogy az Úr nevében meggyógyítják. Imádkoztak érte, és a gyógyító összejövetel után nem sokkal a lány elméje megbomlott, ordítozott, kiabált, a téli éjszakában egy hálóingben szaladgált az úton, úgyhogy végül mentő vitette el a debreceni klinikára. Miközben ott vizsgálgatták, átszállították egy másik osztályra, egy másik épületbe, és útközben hirtelen meghalt. Mindent odaadunk az egészségünkért, a szépségünkért? Még az életünket is? Egy ember tragédiája Ismerek valakit Debrecenben, aki nagyon gyakran kéri a segítségemet, mert szörnyű állapotban van. Ő is a karizmatikus mozgalom kezdetén addig könyörgött és böjtölt, míg meg nem kapta a nyelveken szólást és az ördögűzés ajándékát. Azonban a tisztátalan szellemvilág nemsokára elkezdte gyötörni, aztán teljesen megszállott lett. Ennek egészségügyi következményei is lettek. Nagyon meghízott, saját bevallása szerint 160 kilogramm, pedig

38

tőlem alacsonyabb. Alig tud járni. A lába szederjes-lilás. Látszik rajta a gyulladás, a trombózis és a fekély kialakulásának a veszélye. Ujjai és arca is nagyon dagadt, kövér. A szemét csaknem benőtte a háj. Az utcára is alig tud kimenni, mert mire az udvaron végigmegy a kapuig, már annyira elfárad, hogy alig van jártányi ereje, már vissza is nagyon nehezen tud menni. Fullad. Nem bír sokáig állni, de feküdni sem, mert akkor is fullad. Kérdeztem tőle, hogyan alszik. Azt mondja, hogy a fotelban, ülve. Minden éjszaka, napról napra. Nem tud ágyban feküdni. Csak üldögél, és rettenetes állapotában nem tör át rajta a szellemi világosság. Olyan sokat imádkoztam, és a gyülekezetben is imádkozunk érte. Látszólag elfogadja, amit mondok. De igazából csak az eszéig jut, nem tud betörni a szívébe a világosság. Valaki akart lenni, és ezért mindent odaadott. Gyakran van öngyilkossági kísértése. Hangokat hall, hogy az édesanyját is ölje meg, mert azzal lakik együtt, azután vessen véget magának is. Rettenetes álmok és látomások gyötrik, és nagyon fél a haláltól. Ilyenkor úgy „segít magán”, hogy nyelveken szól, vagy „kiűzi magából az ördögöket”. Hiába kértem, hogy ezeket ne gyakorolja, sőt tagadja meg, hiszen éppen ezek miatt jutott ebbe a szörnyű állapotba. Az eszével belátta, azt is elmondta, hogy csak pillanatnyi a könnyebbség, utána még gonoszabb lesz az állapota, mégsem akart igazán szakítani vele. A szellemek arra biztatják, hogy bátran egyen. Hiába kértük, hogy ezt ne tegye, mert „halálra eszi magát”, inkább csökkenteni kellene az evést és fogyni. Komolyan figyelmeztettem, hogy nemsokára az elhízása miatt hal meg, az étellel öli meg magát, de nem használt neki.4 Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért. Mindent odaadunk? Pénzünket, időnket, még a lelkünket is? Az életet akarjuk, és éppen akkor veszítjük el! Aki meg akarja tartani az életét, az elveszíti azt. (Mt 16,25) Befejezés és összegzés Gyógyteák Egyszer Hutás Józsi testvéréknél voltam, amikor még élt Józsi testvér. Nekik is voltak különböző betegségeik. Azt mondja a felesége, hogy ő hisz a gyógyteákban. Bűn az? Gyógyteát lehet használni, mondom, nem bűn, mert tudtam, hogy az Úrban bíznak. Mikor legközelebb megint mentem, azt mondja: Imre, én a gyógyteákat kidobtam mindet. Kérdem, miért? Hát azt mondja: nem ér az egész annyit, amennyit azzal kell pepecselni. Főzni, szűrni, hol ízesíteni, hol nem. Csak frissen lehet készíteni. Annyi időm elment vele, hogy nem ér az egész annyit. Ördögi kör Az egészség, betegség, gyógyulás és gyógyítás. Ha állandóan e körül forgunk, hogyha az ember ebbe belemegy, ördögi körbe kerül. Ha mindenáron szeretnénk meggyógyulni, ha megyünk orvostól orvosig, ha kipróbáljuk ezt a gyógyszert is, meg amazt is, ezt a módszert is, meg a másikat is, ha e körül forognak a gondolataink, az veszélyes. Veszélyes, mert nem az odafelvalókkal törődünk, nem a mennyeiekkel vagyunk betelve, hanem az egészségünk vagy a betegségünk a legfőbb gondunk. Isten azt mondja, hogy minden gondunkat vessük Rá. Ezt is. Ami kézenfekvő, ami kell, azt megtesszük az egészségünk érdekében, de ne ez legyen az életünk középpontja. Mert ha ez lesz, akkor tényleg feláldozzuk az egészségünk bálványának oltárán az egész földi életünket. Ez lenne az értelme a földi életünknek, hogy magunk körül, a betegségünk, az egészségünk körül forogjunk? Semmiképpen nem! Másra vagyunk elhívva. Tehát nemcsak az a veszély fenyeget, hogy olyan „gyógyítók” kezébe kerülünk, akik 4

Azóta meghalt. Halála előtti hónapokban egyre többet evett, hiába akarták fékezni. Azt mondta, hogy ha nem eszik, akkor a gonosz szellemek gyötrik. 160 kg-ról kb. 200 kg-ra hízott. Egyszer hirtelen rosszul lett, és már nem tudtak rajta segíteni.

39

kifosztanak anyagilag, akik megcsalnak, trükköznek velünk, vagy akik által démoni befolyás alá kerülünk; hanem, ha semmi ilyesmi nem történik is, de az egészségünk körül, mint egy bálvány körül forgunk, akkor elvesztegetjük az időnket, elvesztegetjük az egész földi életünket. Meg akarjuk tartani, és kimegy a kezünk közül minden. Összefoglalás Tegnap és ma a betegségről és a gyógyításról volt szó. Erről egy kis összefoglalást készítettem 12 pontban. 1.) A betegség a bűn következménye. 2.) Isten úgy döntött, hogy Jézus Krisztus váltsághalála mindazok esetében, akik hisznek Benne, már most eltörli a bűnt, és annak legszörnyűbb következményét, a kárhozatot, az örök halált. Kiszabadított a sötétség hatalmából, és átvitt szeretett Fiának országába. (Kol 1,13) 3.) Nem törli el azonban még most a bűn sok más következményét, például a betegséget és testünk halálát sem. Ezért a teremtett világ vajúdik és nyög ezek alatt. 4.) Isten azonban mindezeket, a betegséget is javunkra tudja fordítani. Ez által elősegíti a hitetlenek megtérését, és a hívők formálásában is felhasználja. Akik Istent szeretik, minden a javukra van. (Róm 8,28) 5.) Eljön az idő, amikor Isten a bűn minden következményét megszünteti: az ezeréves királyságban, majd pedig az új teremtésben. Megszűnik minden betegség, a halál is. „Eltöröl minden könnyet. Halál, gyász, kiáltás és fájdalom nem lesz többé” (Jel 21,4). 6.) Ennek, az előízét láthatjuk az Úr Jézus és az apostolok gyógyításaiban és csodatetteiben. Ezek az ezeréves királyság erőinek a megnyilvánulásai voltak. Jelek. Annak a jelei, hogy milyen lesz az Ő uralma. 7.) Ma ezek a jelek megszűntek, mert Izráel nem fogadta el Királyát, az Úr Jézust. Most egy örök időktől fogva elrejtett titok, a Gyülekezet ideje van. Most más módon munkálkodik az Úr. Úgy, mint Pál apostol esetében: nem veszi el a tövist a mi életünkben sem, de biztosít bennünket arról, hogy elég a kegyelme az erőtlenségünkben és betegségünkben is. Mindezt azzal a céllal teszi, hogy egy nagyobb veszedelmet elkerüljünk. Például fel ne fuvalkodjunk. 8.) Az Úr könyörületes hozzánk, és soha nem enged több terhet, betegséget, mint amit el tudunk szenvedni. Ezért az Úr megőriz olyan betegségektől, ami túlhaladná az erőnket, és ha betegek vagyunk is, megerősít a gyengeségünkben, vagy ha jónak látja, meg is gyógyít. 9.) A Sátán igyekszik az emberekkel elhitetni, hogy az egészség mindennél fontosabb, és sokak gondolata, élete e körül forog. Már ez magában is rossz, mert a legfontosabbról, Krisztusról és a mennyeiekről tereli el a figyelmet. 10.) Ezenkívül a kísértő szeretne minden embert rávenni arra, hogy egészségét bálványként imádja. Adjon oda érte mindent: pénzét, idejét, sőt még a lelkét is az okkult praktikákon keresztül. 11.) Sok hamis gyógyító van. Vannak egyszerű csalók, akik rászedik a hiszékenyeket. Vannak, akik placebohatással vagy pszichotechnikával bizonyos esetekben elérnek átmeneti gyógyulást. Vannak, akik különféle trükköket alkalmaznak, és nem átallják mindezt Jézus Krisztus nevében tenni. Vannak, akik okkult, sátáni módszerekkel teljesen megrontják az embereket, akik hisznek bennük. Egészségi állapotuk átmeneti javulás után véglegesen rosszra fordul, és szellemileg megkötözöttekké válnak. 12.) Legjobb, ha őszintén az Úrra bízzuk magunkat. Imádkozzunk, és Tőle várjuk egészségünk megőrzését, amihez mi is hozzájárulhatunk azáltal, hogy az Ige világosságában járunk engedelmesen. (Elkerülhető betegségek) Ha mégis megbetegszünk, csak Tőle várjuk a gyógyulást, még akkor is, ha orvoshoz megyünk.

40

Van egy régi mondás, már az ókortól kezdve tanították: medicus curat, natura sanat. Vagyis az orvos kezel (kúrál), a természet gyógyít. Mi tudjuk, hogy Isten gyógyít. Úgy hallottam, Kiss professzor mondta, hogy valahol külföldön egy orvosnak a rendelőjében ki volt írva: gyermeket nevelni, és beteget gyógyítani csak Isten tud. Az orvos kezel, de Isten gyógyít. Tehát Tőle várjuk a gyógyítást. Jó azonban, ha megkérdezzük Őt, vajon miért, mi célból engedte meg nekünk a betegséget. Mire akar ezzel nevelni bennünket? De ezt a magunk életében vizsgáljuk, ne a másik életében. Ha pedig az Úr úgy dönt, hogy nem gyógyít meg, akkor alázatosan fogadjuk el, és szívből mondjuk: legyen meg a Te akaratod. Mert ezzel dicsőül meg az Ő neve, mint ahogy Jób és Pál apostol esetében, nem is beszélve az Úr Jézus Krisztusról, Aki mindent elfogadott az Atya kezéből. Kívánom, hogy mindannyiunknak használjon a hallott beszéd, és az Úr vigye előre az életünket, hogy ne énközpontúak, ne egészség- vagy betegségközpontúak legyünk, hanem Krisztusközpontúak! Ámen. Budapest, 2009. május 30.

41

Kérdések és válaszok 1.) A paráznaság, a testi, lelki és szellemi betegségek kapcsán a Péld 5,3 és 7,21 került elő. Mi módon lehet ennek hiteles szólója, bizonyságtevője az a Salamon, akinek a feleségei elhajtották a szívét idegen istenek után? 700 királynéasszonya és 300 ágyasa volt. (1Kir 11,3-4) Először elolvasok egy igét. „Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik” (Mt 23,1-3). Ez a helyzet Salamonnal is. Tudomásul kell vennünk teljes szilárdsággal, hogy a Példabeszédek könyve Isten Igéje, mindegy, hogy Salamon írta. Isten Igéje, és a Szent Szellem ihlette. Eszközül Salamont választotta, hogy írja le. Éppen ezért, mert Istentől ihletett, igaz és elfogadásra méltó. Hasznos a tanításra, feddésre, és a megjobbításra, és az igazságban való nevelésre. (2Tim 3,16) Tehát cselekedjük, kövessük az Igét! Salamont azonban az ő helytelen és bűnös dolgaiban ne kövessük. Bálám is méltatlan volt, mégis amit mondott, Isten adta a szájába. Prófécia volt, Isten Igéje volt, és beteljesedett. Mi nem vonhatjuk kérdőre Istent, hogy miért ilyen eszközökön keresztül szólt. És mi milyen eszközök vagyunk? Éppen ezért említem ezt, hogy vigyázzunk arra, hogy ha valaki Isten Igéjét szólja, meg ne vessük. Ne mondjuk, vagy gondoljuk: „Még ő beszél? Ismerjük az egész famíliáját! Ismerjük rossz tulajdonságait, bűnös természetét.” Amikor egyszer Varga János bácsihoz mentem, ott volt valaki. Azt kérdezte tőle János bácsi: „Ismered az Imrét?” Azt felelte, hogy ismer. „Dehogy ismered! Ha ismernéd, szóba sem állnál vele!” – mondta erre János bácsi. Igen testvérek, ezek vagyunk. Tudomásul kell venni, hogy nem lakik bennünk jó, és ezt nem csak az Ige mondja, és ne csak magunkról mondjuk, hanem ha más mondja, akkor se sértődjünk meg. Nem lakik bennünk jó. Láthatunk az igehirdető testvérben is valami rosszat, még bűnt is. De nem tudjuk, hogyan intézi el az Úrral, és biztos vagyok benne, hogy valamilyen módon elintézi. Éppen ezért meg ne vessük! Mi azért vagyunk felelősek, hogy az elhangzott Igét fogadjuk be és cselekedjük meg. Aki pedig szól, azért felelős, hogy úgy is éljen. Ha nem úgy él, majd Isten előveszi, és majd megkeresi rajta. Rajtunk meg azt keresi meg, ha nem fogadjuk el az Igét. 2.) A betegségek között említve volt a mértéktelenség a munkában, akár a hívő szolgálatban, akár a világi munkahelyen. Évek óta azon gyötrődöm, hogy a munkahelyen végzett munkámból mi az igazi érték az Úr előtt; mi az, ami meg fog égni, és mi az, ami nem fog megégni. Péter azt mondja: elmegyek halászni. A tanítványok: elmegyünk mi is veled. (Jn 21,3) Pálnak a családjáról sehol nem olvasunk, de sok utazásáról, fáradhatatlan szolgálatvégzéséről, odaszánt életéről sokat megtudunk. A munkahely egyre több feszítő terhet rak ránk. A fizetéskor az adózást akarják elkerülni a munkaadók, tudván, hogy így járnak jól. Milyen az egyensúly a munkahely, a család és a szolgálat között? Munkahely, család, szolgálat. Ez nem egyszerű kérdés. Nekem sem egyszerű, és meg vagyok győződve, hogy aki komolyan veszi az Urat és az Igét, egyikünknek sem egyszerű ez a kérdés. Én magam is sokszor keresem az egyensúlyt, és utólag úgy látom, hogy nem mindig találtam meg. Mindenesetre az Ige szerint első az Úr. Meg van írva: Mindenekben Ő legyen az első. Ehhez hozzátartozik az is, ha valami szolgálatot bíz ránk, akkor azt meg kell tennünk. A második a család, a harmadik a munkahely. Munkahelyet lehet változtatni, de családot nem. Ungár testvér annak idején megkérdezte a menyasszonyától, hogy elfogadja-e: első az Úr, második a gyülekezet, ő csak a harmadik lesz. A testvérek a menyegzőnkön nekünk is a szívünkre helyezték ezt a sorrendet.

42

Persze ezek összefüggenek egymással, és az Ige ad bizonyos eligazítást. Az Úr azt kívánja, hogy a munkahelyi munkát is mintegy Neki végezzük. Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem az Úrnak, szívünk egyenességében, mint akik az Úrtól vesszük az örökség jutalmát. (Ef 6,6; Kol 3,22) Még a házimunkát is az Úrnak kell végezni. A családról is gondoskodni kell, mert meg van írva: aki az övéiről, főképp a háznépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta, rosszabb a hitetlennél. (1Tim 5,8) Egy férfinek, családapának nemcsak a fizikai kenyérről, ruháról kell gondoskodni, hanem családja szellemi táplálékáról és gyermekei szellemi neveléséről is. Az Úrnak való szolgálatban pedig arra kell vigyázni, hogy azt végezzük, amit valóban ránk bízott az Úr. Nem azt, amit magunk gondoltunk ki. Ezért újból és újból tegyük fel a kérdést: Ezt bízta rám az Úr? Ahogy tegnap is elmondtam, én is felülvizsgáltam a szolgálatomat: eddig így volt, de vajon ezután, mikor már kevesebb az erőm és az életem ideje is, ugyanazt bízza rám az Úr, mint eddig, vagy mást. Még arra is kell vigyázni, hogy az Úrnak való szolgálat nehogy az Úrral való személyes közösség rovására menjen, nehogy az Úr elé kerüljön. Mindebben mindenkinek személyesen, igazán csak az Úr tud eligazítást adni, hogy egyensúlyt tudjon tartani. 3.) Mi a depresszió, és gyógyítható-e? Ha igen, akkor hogyan? Ez igen nagy téma, ebbe bele sem kezdek, mert nem lenne annyi időnk. Ezenkívül pedig én magam sem vagyok annyira felkészült, hogy ennek a részleteiről beszéljek. Éppen ezért azt ajánlanám azoknak, akik ebben érintettek, vagy ez érdekli őket, hogy Tim LaHaye Kivezető út a depresszióból (Evangéliumi Kiadó) című könyvet forgassák, olvasgassák. Felolvasom az első nyolc fejezet címét tájékoztatásul: 1. A depresszió mint probléma 2. A depresszió elleni harcok 3. A depresszió tünetei 4. A depresszió visszatérő fázisai 5. A depresszió okai 6. Gyógyítható-e a depresszió? 7. A harag szerepe a depresszió keletkezésében 8. Önsajnálat és depresszió Úgy gondolom, hogy a kérdező, és akit érint ez a téma, választ fog benne találni a kérdéseire. 4.) Igyekszem, törekszem az Úr tetszésére élni. Amit már megmutatott, annak igyekszem örömmel engedelmeskedni. Negyven éve csak nyugtatóval tudok aludni, 22 éve tértem meg. Imre testvér mit javasol megoldásnak? Azt javasolnám, hogy imádkozzon, és tárja az Úr elé: Uram! Mi miatt vagyok én feszült negyven év óta? Miért kell nyugtatót szednem azóta is, amióta hívő vagyok? Talán megmutatja az Úr, de lehet, hogy nem. Ha megmutatja, és tehet róla, akkor változtasson rajta. Az Úr segít is változtatni, ha már egyszer megmutatta. Lehet, hogy az elvégzendő feladatot, és a vele szemben támasztott elvárást olyan nehéznek, soknak és nagynak látja, hogy az nyugtalanítja, amiatt szorong. Az is lehet, hogy kitűz egy célt, vagy valamit nagyon akar, és ha azt nem éri el, akkor már ideges. Lehetnek félelmei, vagy valami gond gyötri, és amiatt feszült. Talán önmagával sincs megelégedve, önmarcangoló. Nagy a felelősség- és kötelességtudata, minden hamar felizgatja. A hívő embernek meg kellene tanulni ezeket imádságban mind az Úrra vetni, hogy nyugalmat találjon a lelkének. Ha nem mutat az Úr semmit, akkor lehetséges, hogy azok közé tartozik, akik eleve ilyen lelki alkattal, idegrendszeri gyöngeséggel születnek: nagyon élénkek, feszültek, állandóan ugrásra készek, mindig valamin jár a gondolatuk.

43

Van egy négy éves kisunokám. A feleségem gyakran mondja: „Ez a kislány pont olyan, mint én”. Annyira gyors, hogy mire más hozzáfog valamihez, addigra ő már meg is tette. Már 2 és fél éves korában bement a kamrába, felmászott a polcra, megkereste, ami neki kellett és megette. Nem az anyjától kért enni. Keveset alszik, nagyon élénk. Így született. Lehet, hogy ő is ilyen, aki feltette a kérdést. Ha nem mutatja meg az Úr, hogy mitől feszült, ha igyekszik minden terhét az Úrra vetni, mégsem tud aludni a felettébb érzékeny idegrendszere miatt, ebben az esetben segítség lehet a nyugtató. Vegye a nyugtatót segítségnek, éljen vele hálaadással. Hálaadással azért, hogy legalább nyugtatóval tud aludni, mert van, aki még nyugtatóval vagy altatóval sem, semmivel nem tud aludni, és bizony az nagyon gyötrelmes. Így látatlanból ennyit tudok mondani a kérdezőnek. 5.) Ismerőseim között többen is használtak homeopátiás szereket. Próbáltam nekik szólni arról, hogy ez nem jó. Szeretettel akartam tenni, lehet, hogy nem voltam elég határozott. Hogyan járjunk el ilyen esetekben? Csak nagyon röviden arról, hogy mik ezek a homeopátiás szerek. A homeopaták nézete szerint a betegségek olyan szerekkel kezelhetők, melyek egy egészséges emberben a betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki. Például a vöröshagyma, amikor felvágjuk, csípi a szemünket, könnyezünk, folyik az orrunk. Az allergiának is ilyenek a tünetei: folyik az orrunk, könnybe lábad a szemünk. A homeopátiás nézet szerint tehát a hagyma alkalmas az allergia kezelésére. Azonban nem töményen kell alkalmazni, hanem nagy hígításban. Olyan nagy hígítást alkalmaznak, hogy a végtermékben gyakorlatilag nincs is már a gyógyszerből semmi. Valaki egyszer úgy fogalmazta meg, hogy olyan, mintha Budapesten a Dunába beleöntenénk egy korsó sört, és mielőtt beleömlik a Fekete tengerbe, merítenénk a Duna vizéből egy pohárral. Abban a pohárban már nem lesz semmi a sörből. Felmerül a kérdés: Mitől hatásos a szer ilyen nagy hígításban? A homeopátiás szereket gyártók, forgalmazók és népszerűsítők azt mondják, hogy a hatást az előállítás módja, a „potencírozás” biztosítja. Ez azt jelenti, hogy először készítenek egy tízszeres hígítást, és ezt bizonyos módon és ideig rázogatják. Azután ebből újabb hígítást készítenek, azt megint rázogatják, és így tovább, amíg a végső hígítást el nem érik. Ez a potencírozás. Magyarázatuk szerint azért hatásos ilyen nagy hígításban is, mert az oldószer, pl. a víz, vagy a vivőanyag átveszi a hatóanyagtól a megfelelő információt, mintegy „emlékezik rá”, hogy mi is volt az eredeti molekula. Szóval, nagyon zavaros ez az egész. Jobb esetben placebohatása van. Azonban van mögötte egy sötét háttér is. Pl. azt mondják: „A potencírozás: sorozatos hígítás és összerázás (más néven energetizálás, dinamizálás vagy potenciálás) során az anyagoknak egészen új, addig ismeretlen gyógyító tulajdonságai kerülnek napvilágra.” Figyelmeztetnek, hogy a legnagyobb hígításokat csak szakember rendeljen, mert minél nagyobb a hígítása, annál erősebb a hatása. Kérdés: Mitől? Mi történik a potenciálás során? Ráadásul ezek a szerek drágák. Azt mondják, azért drágák, mert sok munka van vele. De ki tudja ellenőrizni? Mert az igazi gyógyszerekben meg lehet mérni a hatóanyagot, de ebben semmit nem lehet mérni. Honnan tudjuk, hogy hányszor rázták meg, és mennyi vele a munka. Szóval, ez egy sötét dolog. Amikor patikában dolgoztam, mondtam a főnökségnek, hogy egyáltalán ne foglalkozzunk homeopátiás szerekkel, ne is rendeljünk. Ha valaki kér, mondjuk meg neki, hogy mi nem javasoljuk. Ennek ellenére voltak, akik ragaszkodtak hozzá, és meg kellett a számukra rendelnünk. A mi dolgunk csak ennyi: elmondjuk a figyelmeztetést, megfelelő érveléssel, hogy megértse, akinek elmondtuk. Aztán a felelősség az övé, hogy ezt elfogadja-e, vagy nem. Az már nem a mi dolgunk, hogy határozott fellépéssel fékezzük meg a homeopátiás szerek használatát. Ezt nem tudjuk megtenni, nem is feladatunk.

44

6.) Hogyan álljon hozzá a hívő ember a hálapénz kérdéséhez? Gondolom, hogy az orvosoknak adott hálapénzről lehet szó. A hálapénz akkor hálapénz, ha valóban hálából adjuk az orvosnak a jó munkájáért. Márpedig, ha ez így van, akkor utólag kellene adni, mert nagyon jól végezte a munkáját, és nagyon meg vagyunk vele elégedve. Sokszor hálapénznek nevezik azt is, amit előre adnak az orvosnak, de nyilvánvaló, hogy akkor nem hálából adják, hanem azért, hogy különleges előnyöket szerezzenek az orvosnál, így végeredményben a pénzzel akarják az orvost mintegy megvenni, vagy arra serkenteni, hogy jó legyen a műtét vagy a bánásmód. Tehát tulajdonképpen az orvosban bíznak, vagy a pénzben bizakodnak, nem pedig az Úrban. A hívő ember ne járjon ilyen úton. Hálásnak lenni szabad, hálásnak lenni jó, de hálából nem csak pénzt lehet adni. A hálás szív leleményes, és kitalálja, mi szerez örömet, mi az, ami ráadásul még hasznos is annak az orvosnak. Különösen egy hívő ember nagyon sok jót, szellemi és mennyei értéket tudna adni hálából az orvosának. 7.) Hogyan álljunk a Ceragem ágyhoz? Ceragem ágyban én is feküdtem már. Amikor első alkalommal belefeküdtem, úgy éreztem, hogy „eltöri a gerincemet.” Másodszor is eléggé nyomott, de akkor melegítették is, és a hátizmoknak jólesett a meleg és masszírozás. A Ceragem ágy jade köveket tartalmaz, távol-keleti, bűvösnek tartott féldrágaköveket, és ennek különleges gyógyító hatást tulajdonítanak. Aki hisz benne, és valami természetfeletti hatást tulajdonít neki, az előbb vagy utóbb távol-keleti pogány vallással, azon keresztül sötét szellemvilággal kerülhet kapcsolatba. Ha attól várja a gyógyulást, nem az Úrtól, akkor okkult befolyás alá kerül. Ha valakinek a Ceragem ágy csak masszírozó és melegítő gép, abban nem látok veszélyt. Hiszen köztudott, hogy a fáradt, feszült izmoknak jót tesz a masszírozás és a meleg. A következő kérdések kapcsán még visszatérek a Ceragem ágyhoz. 8.) Szeretném tudni, hogy mi a mágnes-karkötőről a véleménye? Ajándékba kaptam egyet, az asztalon van, az illető reumára adta. Ennek a mágnes-karkötőnek legfeljebb placebo hatása lehet. Ha azonban valaki különleges magnetikus hatást, valami természetfelettit tulajdonít neki, és attól várja a gyógyulását, ha abban bízik, az babonaság. Ha ragaszkodik hozzá, előbb-utóbb megkötözi egy sötét szellemi hatalom. Az Ige azt mondja: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjök, mind lelkiismeretök” (Tit 1,15). Ez vonatkozik a mágnes-karkötőre, meg a Ceragem ágyra is. Ha tisztátalan valaki, akkor ezekben is a tisztátalant ragadja meg, tisztátalan dolgokban bízik, és árt neki. Ha valaki tiszta, akkor neki ezek is tiszták, és nem ártanak. Nem gondolom, hogy nekem bármit is árthatott volna, hogy kétszer belefeküdtem a Ceragem ágyba. Úgy van ez a Ceragem ágy és mágnes-karkötő, mint a bálványáldozati hús evése. Nincs élő bálvány, de minden bálvány mögött gonosz szellemi hatalom van. (1Kor 8,4-8) Ha valaki az egészségét bálványozza, és azért mindenféle dolgot magára rak, mindent kipróbál, minden mesét elhisz, ami csodálatos természetfeletti erővel ruház fel bizonyos gyógyszert vagy gyógymódot, akkor tisztátalan hatalom alá fog kerülni. Akinek nem bálvány az egészsége, és tiszta a szíve, annak nem árt, mert helyre tud tenni mindenféle gyógymódot és gyógyszert. Van azonban még valami, amit meg kell fontolni. „De meglássátok, hogy ez a ti szabadságotok valamiképen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek” (1Kor 8,9). Nekem nem árt a Ceragem ágy, de inkább nem fekszek bele, nehogy valakit megbotránkoztassak, aki esetleg majd azt mondja, hogy ha Apostol Imre is használja, akkor ő is. Ő esetleg bízik a jade kövekben, meg a távol-keleti gyógymódok természetfeletti erejében. A mágnes-karkötőről is

45

azt mondom, hogy nekem nem jelentene semmit sem, pontosan azért nem is teszem fel a kezemre. Az órát ráteszem a karomra, mert az jelent valamit: mutatja az időt. 9.) Mi a véleménye a mesterséges életben tartásról, és ennek mintegy ellentétéről, az eutanáziáról? A mesterséges életben tartás az, amikor eszméletlen, gyakran agyhalott embert életben tartanak. A szíve még dobog, de már magától nem lélegzik, azonban még a lélegeztető gépen lehet lélegeztetni. Biológia funkciói vannak, de már nem tud gondolkozni, élő halott. A lélegeztető gépen infúzióval táplálják, és így tartják életben. Ez egy nagyon súlyos gondot vet föl, ami túlhaladja az embernek adott jogot és képességet is. Tudniillik el kell dönteni, hogy meddig tartsuk életben. Ha ugyanis leveszik a lélegeztető gépről, meg fog halni. Mikor legyen ez az időpont, meddig várjanak vele? Biztos, hogy soha nem fog már magához térni? Van egy másik dilemma is: borzasztó sokba kerül. Ez azért probléma, mert a társadalombiztosításnak van egy bizonyos kerete. Ha minden ilyen embert rátesznek a lélegeztető gépre, és a végtelenségig ott tartják, az összes befizetett járulék sem lesz elég. Kit tartsunk életben, és kit ne? Nagy politikusokat, meg gazdag embereket igen, az egyszerű embereket meg ne? Aki fizet, életben tartsuk, aki nem, azt ne? Ki dönti el, hogy mikor veszik le a gépről? Hiszen az egyenlő a halálos ítélettel, a halállal. Itt van a tudás fájának mérhetetlen terhe. Most már meg tudjuk tenni, hogy embereket bizonyos ideig mesterségesen életben tartsunk, mert a tudásunk nagy, de olyan erkölcsi döntésre kényszeríti az embert, amit jó lelkiismerettel senki nem tud meghozni. Élet-halál kérdéséről csak Isten dönthet, és az ember most rá van kényszerítve erre. Milyen egyszerű volt régen, amikor még nem volt ilyen nagy a tudás: meghalt valaki, mert eljött az ideje, Isten elszólította. Tessék, most dönts róla te, ember, jó lelkiismerettel! Képzeljük bele magunkat annak az orvosnak a helyébe, aki ott áll, és döntenie kell. Szívesen életben tartaná még, mert hátha meggyógyul, de kimerült a kórház és a társadalombiztosítás kasszája. Már nem kaphat több pénzt, mert akkor más betegeket nem tudnak gyógyítani, akkor mások halnak meg! Ki mondja ki felelősséggel, hogy most már leállítom a gépet, és hagyom meghalni azt az embert. Ez nagy dilemma. Az eutanázia, a kegyes halál esetében ugyanez a dilemma, csak még komplikáltabb. Döntést kell itt is hozni életről és halálról. Ez esetben azért komplikáltabb, mert van egy beteg ember, akiről azt mondja az orvostudomány, hogy jelenlegi álláspont szerint ezt az embert már meggyógyítani nem lehet. Közben nagy fájdalmai vannak, és a beteg is ott könyörög, hogy most már adjon valamit a doktor úr vagy doktornő, mert ő már nem bírja tovább, és azt se bánja, ha meghal. Aláíratnak vele mindenféle papírt, de akkor is, ki dönthet ebben? A beteg? Akkor ez öngyilkosság! Egyébként is döntésképes-e a beteg, tud-e megfontoltan és helyesen dönteni a nagy fájdalmai között? Az orvos dönt? A hozzátartozók? Akkor mennyi visszaélés lehet előbb vagy utóbb! Ki veszi magára ezt a felelősséget? Hátha mégis fordulat áll be, és meggyógyul a beteg! Volt már rá példa. Olyanban kell dönteni, amire nincs hatalmunk és jogunk, és ez bizony nagy erkölcsi teher. Mindenesetre jó, hogy ezt még Magyarországon nem vezették be, de egyes országok már bevezették. A Biblia alapján azt mondhatjuk, hogy ne legyen eutanázia, ne legyen erre az embernek joga. Az orvos azt tegye, ami a kötelessége, hogy amíg csak lehet, addig tartsa életben a beteget. Csak akkor itt jön a másik nagy dilemma: a lélegeztető gép. Mit csináljunk, ha már ilyen nagy a tudomány? Embernek ez megoldhatatlan erkölcsi kérdés.

46

10.) A négy evangéliummal kapcsolatosan bővebben szeretném, hogyha kifejtené a testvér, hogy is volt az, és mi által van az üdvösség? (A válaszadás alkalmából egy táblára rajzot készítettem, ennek hiányában a választ úgy írtam át, hogy a rajz nélkül is érthető legyen.) Az örökkévaló evangélium arról szól, hogy Isten a Teremtő. (Jel 14,6-7) Ő Mindenható, mi csak teremtmények vagyunk. Nemcsak mi, hanem a Szentháromság egy Istenen kívül minden és mindenki más teremtmény. Teremtő Istenünk előtt meg kell hajolnunk, és méltó, hogy imádjuk. Azáltal még senki nem nyer üdvösséget, ha elfogadja, hogy Isten a Teremtő, a Mindenható; de aki nem hisz Isten létezésében, és nem hajlik meg Előtte, az nem lehet kedves Isten előtt. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsid 11,6). Az örökkévaló evangélium hirdettetik a teremtéstől elkezdve végig, még az új égen és az új földön is érvényes, hiszen azokat is Isten teremti majd. Krisztus evangéliuma (Róm 1,16) azt jelenti, hogy üdvösség csak Jézus Krisztusban, a Benne való hit által, ingyen kegyelemből van. Már az Ószövetség is szólt erről próféciákban: hol rejtetten (pl. az asszony magva a kígyó fejére tapos), hol nyíltabban (pl. az Úr mindnyájunk vétkét Őreá veté). Isten a törvényt azért adta, hogy az ember rádöbbenjen: szüksége van Megváltóra, Szabadítóra, vagyis Jézus Krisztusra. Szüksége van, mert nem tudja betölteni Isten elvárását. Az Úr Jézus földre jötte, de különösen halála, feltámadása és mennybemenetele után az Írás már teljes nyíltsággal bizonyságot tesz arról, hogy nincs senki másban üdvösség, csak Benne, az Úr Jézusban. „Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; És hogy megjelent Kéfásnak; azután atizenkettőnek; Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent” (1Kor 15,1-8). Tehát minden apostol, próféta, evangélista, pásztor és tanító Jézus Krisztust hirdeti, az Ő váltsághalálát és feltámadását, hogy Általa van az üdvösség. Nekünk is ezt kell hirdetnünk, különösen a hitetleneknek. A teljesen ateista, istentagadó embereknek jobb, ha először az örökkévaló evangéliumot mondjuk. Ha valaki már elfogadja, hogy Isten létezik, akkor utána kell beszélni arról, hogy ehhez a hatalmas, teremtő, szent Istenhez nem lehet akárhogyan menni, mert mi bűnös emberek vagyunk. Csak Jézus Krisztus által, csak Ő az út, az igazság és az élet. Csak Ő általa van üdvösség. A királyság evangéliuma. (Mt 4,23) Erről is van már szó az Ószövetségben. Jézus Krisztust nemcsak úgy mutatja be az Ószövetség, mint aki majd a kereszten meghal a bűneinkért, (pl. Ézsaiás 53. rész), hanem úgy is, mint hatalmas királyt, aki uralkodik Izrael és a népek felett. „Miért dühösködnek a pogányok, […] Én kentem ám fel az én királyomat […] Törvényül hirdetem: […] Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. Összetöröd őket vasvesszővel” (Zsoltárok 2. részből). Isten felkent királya az Úr Jézus. A királyság evangéliumát hirdette Urunk és az apostolok is. (Pl. Mt 9,35; ApCsel 19,8; 28,23), de vele párhuzamosan azt is hirdették, hogy Jézus Krisztus által van az üdvösség, hogy az Ő első eljövetelekor meghalt a bűneinkért. Isten azonban feltámasztotta és megdicsőítette. Mint király visszajön nagy hatalommal, és fel fogja állítani a királyságát. Ennek a bizonyítékaként voltak a gyógyítások, jelek, csodák: a tenger lecsendesítése, halottak feltámasztása és a többiek.

47

Izrael azonban elvetette Jézus Krisztust. Úgy sem kellett nekik mint Isten Báránya, meg úgy sem mint király. Mint király különösen nem kellett. Azt kérdezte Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Nem királyunk van, hanem császárunk – felelték. Pilátus a keresztre íratta: A názáreti Jézus, a zsidók királya. Azt mondták neki: Ne azt írd, hanem hogy ő mondta magát királynak! De Pilátus nem engedett: Amit megírtam, azt megírtam! A királyukat feszítették meg. A boldog Isten dicsőségének evangéliuma. (1Tim 1,11) Mikor az apostolok sok igehirdetése, jelekkel és csodákkal megerősített bizonyságtétele után Izrael végleg megtagadta Királyát, akkor egy olyan titkot tett Isten nyilvánvalóvá elsősorban Pál apostol által, ami örök időktől fogva el volt rejtve Istenben. (Ef 3,9) Ez „a boldog Isten dicsőségének evangéliuma, mely reám bízatott”, mondja Pál apostol. (1Tim 1,11) Ez a Gyülekezetről, Krisztus Testéről szóló evangélium. Isten egy különös csoportot választott ki magának Krisztusban már a világ teremtetése előtt. (Ef 1,4) Ez Krisztus Teste, a Gyülekezet. A Gyülekezetnek most van az összegyűjtése, építése a Szent Szellem által, hogy legyünk „kegyelme dicsőségének magasztalására” (Ef 1,6). A Gyülekezetnek mennyei elhívása van. (Kol 3,1-4) Johannes Warns Üdvtörténeti táblázatok (Evangéliumi Kiadó) című füzetében találunk egy képet Prófétai távlatok címmel. Dániel és az ószövetségi próféták az üdvtörténetnek Izrael szempontjából kiemelkedő eseményeit mint „hegyek” csúcsait látták. Például Jézus Krisztus születését, szamárháton való bevonulását Jeruzsálembe, a kereszthalálát, Jeruzsálem lerombolását, majd a nagy nyomorúságot, az Úr dicsőséges megjelenését és az ezeréves királyságot. Két „hegycsúcs” (Jeruzsálem lerombolása és a nagy nyomorúság) közt egy „völgy” van: a Gyülekezet ideje, amiben most vagyunk. Ezt nem látták az ószövetségi próféták, hiszen el volt rejtve örök időktől fogva a próféták elől is. Van a képen egy másik nézőpont, a Pál apostolnak adott kijelentés. Innen mindaz látszik, amit a próféták is láttak, de látható a „völgy”, a Gyülekezet is. A „boldog Isten dicsőségének evangéliuma” Pálra bízatott. Tehát most, a Gyülekezet összegyűjtésének idején hirdethetjük az örökkévaló evangéliumot, Krisztus evangéliumát (az üdvösség csak a Jézus Krisztusban való hit által, ingyen kegyelemből van), és a boldog Isten dicsőségének evangéliumát. A királyság evangéliuma hirdetésének nincs itt az ideje. Soha nem lehet üdvözülni az által az evangélium által, ami a Gyülekezetről szól (a boldog Isten dicsőségének evangéliuma). Az üdvösség Krisztus evangéliumának a befogadása által van. Az üdvösség szempontjából mindegy, hogy valakinek végül majd a királyságban lesz helye, vagy a Gyülekezetben; hogy ebben a korban, vagy egy másik korban él-e; mert üdvösség csak Jézus Krisztus által van, ingyen, kegyelemből. Nincs más útja, nincs más módja. Amellett, hogy párhuzamosan hirdetjük az örökkévaló evangéliumot és Krisztus evangéliumát, most nem hirdetjük a királyság evangéliumát, mert most nem annak az ideje van. Nem teszünk jeleket meg csodákat, mert az a királyság erőihez tartozik. Még egyszer összefoglalom tehát, hogy az egyes evangéliumok mely időre vonatkoznak, és melyek futnak párhuzamosan: Az örökkévaló evangélium végig érvényben van e mostani teremtettségben és az új égen, új földön is. Ugyanígy Krisztus evangéliuma is, tehát hogy az üdvösség csak Általa lehetséges. A királyság evangéliuma érvényes végig, ugyanúgy, mint az előző kettő, egyetlen korszakot kivéve, a mostanit. A boldog Isten dicsőségének evangéliuma pedig csak erre a mostani korra érvényes. Tehát ma, az Apostolok Cselekedetei 28. rész 28. verse idejétől, de különösen a jeruzsálemi templom lerombolásától (Kr. után 70) a Gyülekezet elragadtatásáig nem a királyság evangéliuma hirdetésének az ideje van, hanem a boldog Isten dicsőségének evangéliumát kell hirdetnünk. Amikor megtörténik az elragadtatás, tovább a földön a Gyülekezetnek szóló evangéliumot nem hirdetik, nem is lenne értelme, hisz elvitte az Úr a Gyülekezetet. De akkor

48

ismét hirdetni kell a királyság evangéliumát. „És az Isten országának [tehát Isten királyságának] ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mt 24,14). Természetesen az ezeréves királyságban is érvényben lesz a királyság evangéliuma. A mai korban tehát párhuzamosan érvényben van és hirdettetik az örökkévaló evangélium, a Krisztus evangéliuma és a boldog Isten dicsőségének evangéliuma. Minden más korban pedig az örökkévaló evangélium, a Krisztus evangéliuma és a királyság evangéliuma. Ma hirdetni kell a boldog Isten dicsőségének evangéliumát, ami tehát a Gyülekezetre vonatkozik, de tudnunk kell, hogy nem ez által van az üdvösség, hanem a Krisztus evangéliuma által. Ezért a Gyülekezetnek szóló evangéliumot csak azok részére kell hirdetni, akik már üdvözültek. Balgatag dolog lenne olyan hallgatók elé állni a Gyülekezetnek szóló titkokkal, akik nem hívők. Nem értenék, vagy félre értenék. Nekik „evangelizálni” kell, vagyis Krisztus evangéliumát, esetleg az örökkévaló evangéliumot kell hirdetni. Üdvösség azonban csak Krisztus által van, amiről a „Krisztus evangéliuma” szól. Remélem, hogy nem maradt kérdés senkiben, ha mégis, akkor személyesen szóljon. 11.) Mit kell érteni ezalatt, ami a 121. zsoltár 6. versében van: „Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.” Van-e szerepe annak, hogy egyesek, még hívők is, holdtölte vagy holdfogyatkozás idejére teszik a műtétjük idejét, mert akkor a seb jobban gyógyul? Talán a kérdező úgy kapcsolta össze a kérdés két részét, hogy a hold is megszúrhat, és holdtöltekör vagy holdfogyatkozáskor nem, vagy kevésbé szúr, és akkor jobban gyógyul a seb. Nézzük meg, hogy mit kell érteni ezalatt: „Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.” Úgy gondolom, hogy ha tovább olvassuk a zsoltárt, megértjük, miről van szó. Elolvasom tehát a 121. zsoltár következő két versét is, a 7. és 8. verset: „Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!” Amikor a pusztában járt Izrael népe a szörnyű forróságban, akkor Isten felhőoszlopot rendelt föléjük. Ézsaiás könyvében is olvasunk arról, hogy az Úr árnyékot, mintegy sátort rendel majd Jeruzsálem fölé, hogy ne ártson neki a forró nap. A Jelenések könyvében is beszél arról, hogy sem nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség. Az Úr felhővel enyhítette a tűző nap melegét. Ami nappal felhőoszlop volt, az éjszaka tűzoszloppá változott, hogy az Úr éjjel is megőrizze őket, hiszen éjjel is támadhatnak a gonoszok, amikor a hold van az égen. Semmiféleképpen nem tulajdonítok ennek az igeversnek - sem éjjel a hold (nem szúr meg) - olyan jelentést, hogy éjjel a hold valami bajt csinálhat az emberrel. Mintha a napszúráshoz hasonlóan megszúrhatná. Egyszerűen arról van szó, hogy az Úr megőriz mind nappal, mind éjjel a ránk leselkedő veszélyektől. „Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet…” Hogy annak milyen szerepe van, ha holdfogyatkozáskor vagy holdtöltekor műtenek, nem tudom; én nem tulajdonítok neki semmi jelentőséget. Hiszen az Úrnak nincs a keze megkötve, hogy bennünket csak holdtöltekor vagy holdfogyatkozáskor tud megőrizni, vagy akkor hatásosabban őriz. Nem tudok olyan elfogadható, tudományos magyarázatot, ami alátámasztaná, hogy a holdtölte és a holdfogyatkozás jó hatással van a sebgyógyulásra. Lehet, hogy van ilyen, de erre a kérdésre nem tudok felelni. 12.) Sötét dolog-e az, hogy a fekhely észak-déli irányba legyen elhelyezve, mert így egészséges? Ha valaki ebben bízik, akkor biztos, hogy kárára van, mert az akkor sötét dolog. Nekem a fekhelyem nem észak-déli irányba van, és az Úr még mindez ideig megőrzött egészségben. Ha valaha egyszer a szobát átrendezzük, és úgy alakulna, hogy észak-dél irányba tennénk,

49

akkor sem tulajdonítanék neki semmi jelentőséget. Ne foglalkozzunk ilyen dolgokkal! Ez megint egy figyelemelterelés a lényegről; egészség-bálványunk körüli forgás. Az Úrra bízzuk, az Ő kezébe tegyük az életünket, meg se halljunk ilyen dolgokat! 13.) Az akupunktúra helytelen? Az „Ajtónyitás: vajon kinek?” című könyv is szól erről, az akupresszúra nem ugyanazon alapú dolog? A Ceragem ágy például? Akit ez érdekel, elolvashatja Dr. Erdélyi Juditnak az Ajtónyitás: vajon kinek? című könyvét, és megtudhatja belőle, hogy mi áll ezek hátterében. Bizony nem jó dolgok. Főleg annak árt, aki hisz benne, és ettől akar meggyógyulni. Nem jó dolgok vannak mögötte, Távol-Keletről jönnek, a távol-keleti vallásokkal van kapcsolatban, valahol tisztátalan szellemekkel érintkezik. A Ceragem ágy ismertetőjében is említik, hogy a jade féldrágakő akupresszúrás hatást is kifejt. Nekem az a véleményem, hogyha valakinek a Ceragem ágy csak masszírozó- és melegítő gép, nem a jade féldrágakőben és az akupresszúrában hisz, annak nem árt, hiszen köztudott, hogy a fáradt, feszült izmoknak jót tesz a masszírozás és a meleg. 14.) A BIOPTRON lámpát is okkultnak nyilvánították egyesek, de lehet, hogy csak azért, mert okkult dolgokat árusító üzletekben foglalkoztak vele, holott egy fizikai törvényszerűségen alapszik. Nem ismerem ezt a BIOPTRON lámpát, de gondolom, hogy fényt, meleget sugároz, és az bizonyos betegségekre jó. Ugyanolyan jó, ha sót melegítünk a beteg testrészre. Ha tényleg csak hőhatást fejt ki, pl. infravörös sugárzással, akkor biztos, hogy nem okkult dolog. (Később elolvastam a lámpa ismertetőjét, amelyből idézek: „A Bioptron lámpa nem csodaszer, csupán a polarizált fénye serkenti az immunválaszért felelős sejtek működését, így mozgósítani lehet a szervezet természetes védekezési mechanizmusát. Ösztönzi az öngyógyító erőket.” Nem tudom, hogy igazolták-e a polarizált fény ilyen hatását, de az biztos, hogy a tudományos életben régóta ismert a más célra használt polarizált fény. Semmiképpen nem okkult dolog.) Valamit azonban szeretnék megjegyezni ezzel kapcsolatban. Sajnos, ide jutottunk most már Magyarországon is, hogy a nagyközönség, a hitetlen emberek jobban bíznak már a távolkeleti és okkult dolgokban, mint a hagyományos vagy a jól bevált régi orvoslásban. Régen, a XIX. és a XX. században a „tudományos” volt a varázsszó. Ha valami „tudományosan” bizonyított vagy elfogadott volt, akkor már el lehetett adni. A „tudományos” mindenek felett való volt. Most a posztmodern korban oda jutottunk, hogy már nem a tudomány a minden, mert rájöttek az emberek, hogy valami van a látható világ mögött, és azzal a tudomány nem tud mit kezdeni. A láthatatlan világot nem tudja vizsgálni a tudomány, és az emberek egyre jobban kezdenek a transzcendens, a láthatatlan szellemvilágban bízni. Sajnos nem az Isten láthatatlan világában, hanem az okkult, gonosz szellemvilágban. Most már varázsszó ez: távol-keleti, misztikus, transzcendens, meg mit tudom én, mi; minden, ami okkult. Lassacskán oda jutunk, hogy ami nem okkult, az is csak úgy adható el, ha okkult üzletekben okkult termékeket árusító boltokban árusítják, és az ismertetőjében is írnak valamit, ami erre utal, még akkor is, ha nem igaz. Lehetségesnek tartom, hogy így van ez a Ceragem ággyal is. Azt javaslom a testvéreknek, hogy ha valami kétes, és nem tudnak utána nézni, jobb, ha nem foglalkoznak vele. Van más, ami biztosabb forrásból származik, ami biztosan nem okkult dolog, és azzal gyógyítsuk magunkat vagy a családtagjainkat, de ne forogjunk állandóan az egészségünk körül. Valamennyit kell törődni az egészségünkkel, természetesen, erről volt szó, de ha az a központi téma, ha az bálvánnyá válik, ha az lesz a legfontosabb, az nem jó dolog.

50

15.) Megkérdezném, hogy a Gyülekezet elragadtatása a hétéves antikrisztusi idő előtt lesz-e, vagy lehet-e közben? Úgy látom, és teljes hittel vallom az Ige alapján, hogy a Gyülekezet elragadtatása az antikrisztusi kor előtt fog történni. Nem marad itt a Gyülekezet a nagy nyomorúságra. Ez nem jelenti azt, hogy az antikrisztusi korban már nem lesznek hívő emberek. Lesznek! A királyság evangéliuma hirdettetik, de természetesen nem csak az. Hirdettetik az örökkévaló evangélium is, mégpedig egy angyal (más fordítás szerint sas) repül az ég közepén, és hirdeti az örökkévaló evangéliumot. Hirdettetik a Krisztus evangéliuma is, hogy üdvösség csak Jézus Krisztus által lehetséges, csak már mások lesznek a körülmények, nem olyan, mint most. Akkor lehet, hogy már mártírhalált kell halni, lehet, hogy el kell bujdosni, lehet, hogy börtönbe kerülnek. Sokkal nehezebb idők következnek, de üdvösség akkor is csak Jézus Krisztus által van. A királyság evangéliumát hirdetik majd, mert a Gyülekezet ideje lejárt. Ez látszik a Máté 24,14-ből is. Ez is bizonyítja, hogy nem lesz már ott a Gyülekezet, azért kell a királyságot hirdetni. Azt, hogy jön a király, már közel van a király, már nem sokára megérkezik Jézus Krisztus, véget fog vetni az antikrisztusi kornak megjelenésének feltűnésével, és szájának leheletével meg fogja emészteni a bűn emberét, a veszedelem fiát. Tartsatok ki, már itt van az ajtó előtt! Ámen. Budapest, 2009. május 30.

51

A fülek és nyelvek csodája „És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét […] És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala” (Mk 7,32.35). „És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel [Szellemmel], és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek [Szellem] adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?” (ApCsel 2,4-8). Tegnap és tegnapelőtt ezen a helyen testi egészségről, betegségekről, gyógyulásról, gyógyításról volt szó. Csodálatos gyógyításokról is, amelyet az Úr Jézus és az apostolok végeztek jel gyanánt. A Márk evangéliumából most is ilyet olvastunk. Az Úr Jézushoz hoztak egy embert, aki siket volt és nehezen beszélt. Rávetette a kezét és meggyógyult. Hallóvá lett, és utána helyesen beszélt. Ma pünkösd van, és olvastunk egy történetet a pünkösdi eseményekből, ahol szintén a nyelvnek és a fülnek a csodája van leírva, amikor a Szent Szellem kitöltetett. Mindenki ámulatára az apostolok, akik bár galileaiak voltak, úgy beszéltek, hogy az ott lévő sokaságban mindenki a saját nyelvén hallotta őket szólni, noha sokféle népből és nemzetből valók voltak. A nyelvek és fülek szellemi csodája volt ez. Most arról szeretnék szólni, hogy a Szent Szellem velünk is meg akarja ismertetni ezt a csodát, amikor meghalljuk, és jól halljuk meg Isten Igéjét, Isten szavát. Úgy halljuk meg, hogy az nekünk szól. Úgy halljuk meg, hogy az megváltoztat bennünket, cselekvésre indít. Úgy halljuk meg, hogy utána másként beszélünk, mint addig. Másképpen beszélünk, mert más lesz a szívünk: „… Mert a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12,34). A hallás és a beszéd összefügg Aki nem hall, vagy rosszul hall fizikai értelemben, az nem tud jól beszélni sem. Hiszen nem tudja megtanulni, vagy jól megtanulni a nyelvet, mert nem hallja, vagy nem jól hallja. Tehát a hallás az elsődleges, az határozza meg a beszédünket is. Így van ez szellemileg is. Ha nincs fülünk a hallásra, akkor ez érződni fog a beszédünkön is. Igaz ennek az ellenkezője is. Aki hallja, meghallja Istennek az Igéjét, annak is érződik a beszédén, mert jól beszél, helyesen beszél. Éppen ezért a szellemi hallás az elsődleges, a hangsúlyosabb. Arról szólok most az Ige alapján, hogy milyen fontos hallani, meghallani Isten szavát, és engedelmeskedni annak. Továbbá arról is, hogy mi az akadálya, hogyha nem hallunk, vagy nem jól hallunk szellemi értelemben. Hogyan teszi Isten hallóvá a szellemi füleinket? Először azonban mégis a beszédünkről szólnék, mert a hibás beszéd a feltűnőbb fizikailag és szellemileg is. Arról lehet a leghamarabb észrevenni, hogy valami baj van egy embernél fizikailag és szellemi értelemben is, hogyha rosszul beszél. A hibás beszéd árulkodik. Többek között arról is árulkodhat, szellemi értelemben mindenképp, hogy az az ember nem is jól hall.

52

Ha jól hallana, és meghallaná Isten szavát, megváltozna a szíve, és megváltozna a beszéde is. Nézzük tehát először a beszédet. A beszédünk árulkodik Máté evangéliumának a 26. részében van leírva az a történet, amikor az Úr Jézust vallatják a főpap udvarában, és ott van Péter is. Azt mondták neki, hogy ő is közülük való. Péter ezt tagadta, de erre azt felelték: „a te beszéded is elárul téged” (Mt 26,73b). Igen a beszéd elárul bennünket, hogy kik közé tartozunk. A beszédünk árulkodó. Akinek jó füle van, azonnal megtudja ki az, aki beszél, mi van benne, milyen szellemi, lelki állapotban van. Először felsorolok néhány jellegzetes beszédet. Szomorú beszéd. Olyan szomorúságra gondolok, mint amilyen az emmausi tanítványoké volt. Mentek nagy szomorúan, beszélgettek egymás közt. Nem vették észre, nem láthatták, hogy az, aki hozzájuk csatlakozott, éppen a feltámadott Úr Jézus volt. Megkérdezte tőlük: Mi az a beszéd, amit egymással váltotok? Miért vagytok szomorú ábrázattal? (Lk 24,17-27) A szomorú ember szomorú beszédeket mond. Ők is így beszéltek: Csak te nem tudod hogy mi történt a názáreti Jézussal, aki hatalmas volt cselekedetben és beszédben? Pedig mi azt reméltük, hogy Ő az, aki meg fogja váltani az Izraelt. De most már minden reménységünknek vége. Pedig némely asszonyok azt mondták, hogy feltámadt. A sír valóban üres volt, de őt magát nem láttuk. Mit mondott nekik az Úr Jézus? Ó balgatagok és rest szívűek mindazoknak az elhívésére, amit a próféták mondtak. Nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe? Elkezdte nekik magyarázni az írásokat, hogy értsék, hogy ne csak szavakat halljanak, hanem megnyíljon a szellemi fülük. Amikor megértették, utána már nem voltak szomorúak. Azután meg is ismerték, amikor megtörte a kenyeret. Akkor boldogan visszamentek Jeruzsálembe. Már nem volt szomorú tovább az arcuk, és nem volt szomorú a beszédük sem; örömre fordult, mert látták az Urat. Természetesen a hívő ember életében is vannak szomorúságok. Péter apostol is írja hogy: kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között. De ennek a versnek az eleje is fontos: „amelyben örvendeztek, noha kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között” (1Pt 1,6). Egy hívő ember, akinek nyitva van a füle Isten szavára, alapvetően örvendező, még akkor is, ha néha szomorú bizonyos dolgok miatt. Minden okunk megvan arra, hogy örvendezők legyünk. Erre Péter apostol is felhívja a figyelmünket: „A kiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen” (1Pt 1,5). Ebben örvendezünk. Akinek szomorú a beszéde, az a balgatagok és rest szívűek csoportjába tartozik. Elárulja a szomorú beszéde. Siránkozó beszéd. Olyanra gondolok, aki önmaga gyengesége, alkalmatlansága miatt sírdogál. Az ilyenek önmagukra vagy emberekre nézők csoportjába tartoznak. Elárulja a beszédük. Az az oka, hogy nem hallották meg Istennek sok ígéretét, ami éppen ránk vonatkozik, akik önmagunkban valóban senkik és semmik, gyengék vagyunk. Istennek sok ígérete van számunkra, hatalmas ígéretek. Például: Az én erőm erőtlenség által végeztetik el, nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel. A mi alkalmatos voltunk Istentől van - nem mintha magunktól volnánk alkalmasak bármire is. Akik Őreá néznek, felvidulnak, és arcuk meg nem pirul. Térjetek én hozzám (bennem bízzatok, én reám nézzetek), hogy megtartassatok, földnek minden határai. (Ézs 45,22) Ne legyünk az emberekre vagy önmagukra nézők csoportjába tartozók. Akkor nem lesz siránkozó a beszédünk.

53

Panaszkodó beszéd. Panasz a körülményekre, panasz az egészségünkre, panasz a családunkra, családtagjainkra; panasz a testvérekre, panasz a gyülekezetre, panasz mindenkire: ország-világra. Ennek az az oka, hogy a megkeseredett szívűek csoportjához tartozik. Elárulja a beszéde. Keserű a szíve, azért panaszkodó. Ebbe a csoportba tartozni eléggé veszélyes. „Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettesenek” (Zsid 12,15). Ez az Ige arra is rámutat, hogy a panaszkodó beszédű nem hallja meg, nem érti meg Isten kegyelmét. Úgy kezdődik az igevers: az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere felnövekedjen. Isten kegyelme ott van az életünkben. Nehézségeinkben is, emberileg nehéz körülményeinkben is Ő velünk van. Megmondta: sok háborúságon által kell nekünk az Isten országában bemennünk (ApCsel 14,22), de ezt mind a javunkra fordítja. Ne panaszkodjunk! Ne keseregjünk! Ne sírdogáljunk! Értsük meg az Úr szavát! Vádoló beszéd. Ez még súlyosabb, amikor valaki vádol. Mindenkit vádol, aki nem ért vele egyet, aki ellentmond neki. A vádolók csoportjába tartozni nagyon súlyos dolog, mert ennek a csoportnak az atyafiak vádolója, a Sátán a vezetője. Az ilyeneknek a füle süket Isten számára, de nyitva van a gonosz, a Sátán felé, aki mindig megmutatja, hogy mivel lehet a másikat vádolni, mi a másikban a kibírhatatlan, az elviselhetetlen. Ez egyben annak a bizonyítéka, hogy a fülünk nem hallja Isten szavát. Lehetne még folytatni ezt a sort. Van romlott beszéd (Károli szerint rothadt beszéd), ami „a ti szátokból ki ne származzék” (Ef 4,29). Van léha beszéd. Van üres beszéd. Van hazug beszéd. Van hízelgő és képmutató beszéd, stb. Mind elárulja az embert, mi van a szívében, melyik csoportba tartozik. Persze van másféle beszéd is. Van hálákat adó beszéd, mert hála van a szívben. Örvendező beszéd, az Úrban dicsekedő beszéd, másokat bátorító beszéd, építő, áldásos beszéd, és ezt a sort is lehetne folytatni. A beszédünk elárul, ezen lemérhetjük, hogy milyen csoportba tartozunk, hogy mit hall a fülünk, nyitva van-e Isten Igéje számára. A szellemi hallás Most térjünk át a beszédről a szellemi hallásra. A szellemi hallás sokkal fontosabb, mint a testi, ugyanis „a hit hallásból van” (Róm 10,17). Isten Igéjének a meghallásából. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni. (Zsid 11,6) Hit nélkül, a Krisztus Jézusba vetett hit nélkül, lehetetlen üdvözülni is. (Jn 3,16) Hit nélkül nagyon nehéz végig járni a földi életet. Hit pedig nem támad a szívünkben Isten Igéjének a meghallása nélkül. A szellemi fület is az Úr adja, mint a testi hallást, a testi fület is. Tehát, hogy ha észreveszem magamon, hogy nem jó a beszédem, tudjam meg, hogy nem jó a hallásom sem, és akkor menjek az Úrhoz, hogy gyógyítson meg. Előbb a fülem, és azután majd megoldódnak a nyelvem kötelei is. Ha pedig másnál veszem észre, hogy nem jó a beszéde, akkor tegyek úgy, mint ahogy olvastuk a Márk evangéliumában: Az Úr Jézushoz vitték ezt az embert. Nem kritizálgatták, hanem az Úrhoz vitték. Mi is, ha másnál látjuk a bajt, vigyük az Úrhoz imában. Mondjuk el az Úrnak: Uram, én úgy látom - lehet, hogy tévedek, de így látom -, hogy ez az ember vagy testvér nem jól beszél, valószínűleg nem is jól hall Téged, Hozzád viszem. Te rávetheted a kezed. Te meggyógyíthatod. A Te Szent Szellemed munkálkodik. Te végezd el benne, Uram! Akkor szeretem ezt a testvért vagy ezt a valakit, ha így teszek.

54

Minden értelmes beszédnek célja van. Az emberi beszédnek is célja van, hát még az Isten beszédének. Mégpedig az a célja, hogy a másik, amikor azt meghallja, tegyen valamit. Fordítsa a javára, vagy valami változzon meg benne, annak a hatására, amit közlünk vele, amikor beszélünk. Például, ha valaki ránk kiállt: vigyázz, ott szakadék van! Akkor fontos, hogy - figyeljek a kiáltásra, - törődjek vele, mert nekem szól, - értsem meg, mit mond nekem, hogy pl. veszedelembe kerülhetek, ha tovább megyek. - tegyek valamit. Pl. álljak meg. Amikor megálltam, ekkor éri el a kiáltó szó nálam a célját. Azonban lehetnek zavarok, amelyek lehetetlenné teszik még fizikai értelemben is, hogy a szó elérje a célját. Például, ha - ha nagyot hall valaki, emiatt nem hallja a messziről jött kiáltást vagy a halkabb hangot. - ha nagy a zaj, a miatt sem hallja. - ha hallja ugyan, de nem veszi komolyan. Azt gondolja, csak tréfálnak vele, és nem áll meg. Isten szava akkor éri el a célját, ha figyelünk rá, megértjük és engedelmeskedünk. Isten szól hozzánk. Szólt régen a próféták által, azután utoljára szólt a Fia által. Szól azóta is apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok, tanítók által. Szól a körülmények által. Sok minden által szól az Úr. Még a teremtett világ által is beszél. „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt 19,2-5). Bár nem hangos, igazából nincs is hangja, mégis Istennek nagy hatalmáról, bölcsességéről, végtelenségéről beszél. Nem olyan szó, ami nem hallható. Szózatuk elhat a föld végső határáig. A Római levél is utal erre a zsoltárra. (Róm 1,20; 10,18) Isten azért szól hozzánk, mert szeret bennünket, meg akar óvni a veszedelemtől. Istennek az akarata az, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson. Maximálisan elvárható, hogy Isten szava elérje nálunk a célját, és ami ennek akadálya, eltávolítsuk az útból. Ennek érdekében mindent meg kell tennünk, ami rajtunk áll. Isten szava meghallásának akadályai Szellemileg minden ember siketnek született. Az ember füle általában nyitva van minden fajta helytelen dolog felé. Figyeljük meg a kis gyerekeket. Az biztos, hogy a rossz dolgokat, a csúnya beszédet, sokkal hamarabb megtanulja, mint azt, ami a jó. A felnőtt is így van. Istennek a dolgait meg sem értheti, mivelhogy nemcsak süket szellemileg, hanem halott is. Isten dolgai, a mennyeiek nem is érdeklik a hitetlen embereket. Mivel szellemileg siketnek és halottnak születtünk, ezt nem tudjuk magunktól megváltoztatni, de Isten mégis olyan könyörületes és irgalmas, hogy még az ilyen sikethez és halotthoz is el tudja juttatni a szavát. A teremtéskor Isten Szelleme ott lebegett a vizek felett. A Szent Szellem most is kész arra, hogy az ilyen halott és siket emberek meghalljanak valamit az Ő szavából. Az Úr Jézus mondja: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek” (Jn 5,25). A siketek is meghallják az Ő szavát. Ez az Ő szeretetének a csodája. Az első, amit meghall az ember, talán ezzel az igével foglalható össze: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Benne van ebben az igében, amit meg kell hallani az

55

embernek: hogy elveszett. A Szent Szellem segít, hogy megértse. Hányszor álmélkodunk, amikor egy embernek megnyíltak a fülei, és megértette, amit addig hiába mondtunk neki. Addig, ha meghallotta, hogy bűnös, mindig védekezett: „Nem vagyok bűnös, vagyok olyan, mint más, sőt még jobb is. Nem öltem, nem gyilkoltam. Én rendes ember vagyok.” Eszembe jut valaki, aki odajár hozzánk, a gyülekezetbe évek óta, és egyszer beszélgettünk vele. Megkérdeztük, hogy van a bűneivel. Azt mondta: „Nekem nincs bűnöm.” Csodálkoztam. Évek óta nem hallotta meg, hogy bűnös? Annyiszor volt szó róla! Persze, mert siket és halott, hogyan hallhatta volna? Ezért van szükség arra, hogy imádkozzunk. Vigyük az Úr eleibe: Uram, te tudsz füleket megnyitni. Akkor megnyílik előtte az is, hogy elveszett. Megérti, hogy a kárhozatba rohan. Az egész élete hiábavaló. Így nem mehet tovább. Rögtön utána azt is megérti, hogy Isten szereti őt, nem akarja, hogy elvesszen. Meghallja, hogy Isten nemcsak beszél arról, hogy szereti, hanem nagy áldozatot hozott érte. Úgy szerette, hogy az egyszülött Fiát adta érte. Megérti azt is, hogy Krisztus vére elég a bűnei eltörlésére. Megérti, hogy Krisztus az út, az igazság és az élet; az Atyához csak Általa lehet menni, de Krisztus által mehet Hozzá, akármilyen távol vagy mélyen van. Benne kell bízni, hinni, rábízni az életét, és akkor örök élete van. Nagy csoda, amikor megnyílnak a siketek fülei. Az ember azt hallja meg, amire figyel. Az ember hallása „szelektív”, a sokféle hangból azt hallja meg, amire figyel. Ha nem figyel valamire, akkor csak a füléig jut el a hang, de a tudatáig, a cselekvésig nem, emiatt nem éri el a célját. Figyeljünk Isten szavára! Különösen azok figyeljenek, akik már hallották korábban az Úr szavát, akiknek már a szívükben van a Szent Szellem, hogy amikor újból szól valamit, meghallják. Törődjünk Isten beszédével, mert az ember hallása szellemi értelemben is szelektív, válogat a hangokból. Sokféle hangból azt hallja meg, amit akar, amire figyel. Nagyothalló emberek sokszor mondják: „Azt hallom meg, amit akarok”. Igen. Ha valamire odafigyel, azt jobban meghallja, mint amire nem figyel oda. Ezért mondja például az Ige: „fülei nyitvák, de nem hall” (Ézs 42,20). Nem süket a gyerek se, amikor mondja neki az anyja, hogy tanulnia kellene már, de elengedi a füle mellett. Hallja, nyitva a füle, de nem hallja meg, mert nem akar engedelmeskedni. Így van az ember Isten Igéjével is sokszor, mint amikor a király elküldi követeit a menyegzői meghívóval. Gyertek el, minden kész! Meghallották, csak nem engedelmeskedtek. Egyik elment a kereskedésébe, másik a szántóföldjére. Nem mentek el a menyegzőre, de ennek meglett a következménye. (Mt 22,1-7) Ha egy embernek már nyitva van a füle, már nem siket, de nem figyel Isten szavára, elengedi a füle mellett, ennek következménye van. Annak is áldott következménye van, ha nem engedjük el a fülünk mellett, hanem meghalljuk, és a szívünkbe engedjük Istennek a beszédét. Ha nem értelmezzük a hallottakat. Van olyan betegség, amikor a fül teljesen ép, de az agynak az a része beteg, amelyik értelmezi a beszédet. Ezeket „agyi süketeknek” nevezik, mert hallja ugyan, figyel is, de nem tudja értelmezni, nem tudja összerakni a szavak értelmét. Ez olyan, mint amikor idegen nyelven beszélnek nekünk. Halljuk a hangokat, de hogy mit jelent, azt már nem tudjuk. Nem értjük azt a beszédet. Amíg újonnan nem születtünk, ilyen „agyi süketek” voltunk. Azonban a hívő ember, ha sorozatban engedetlen Isten Igéjének, ha bűnben él, egy idő után szellemileg megsötétedik, „agyi süketté” válik. Sok mindent meghall és ért a világból, csak éppen Isten beszédét nem érti. Ahhoz, hogy megértsük Isten beszédét, értelmezzük az Ő szavát, el kell gondolkoznunk rajta. Forgatni kell a szívünkben. Ha itt a gyülekezetben halljuk Isten beszédét, de amikor vége van az órának, elkezdünk minden másról beszélni: öltözködésről, főzésről, betegségről, meg mit tudom én még miről; aztán hazamegyünk, folytatjuk a mindennapi életünket, pár nap múlva

56

már el is felejtjük, hogy miről szólt ma az Ige. Ha azonban forgatjuk a szívünkben, gondolkozunk felőle, igyekszünk megérteni, hogy mi abból Isten üzenete a számunkra, akkor biztos, hogy nem fogjuk elfelejteni. Erre időt kell szánnunk. Akkor Isten Szent Szelleme munkálkodik is, hogy ne csak a szavak maradjanak meg, ne csak a bibliai történet maradjon meg, hanem megértsük az értelmét. Tudjuk értelmezni a saját életünkre nézve. Mit üzent nekem az Úr? Mit kell tennem? Megkövéredett szív. A megkövéredett szív az egyik oka, hogy halljuk, de nem értjük az Igét. Az Úr Jézus a következőt mondja: „És beteljesedjék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Mt 13,14-15). Saját kívánságunk. A saját kívánságunk a másik ok, ami miatt nem érthetjük meg az Úr szavát. „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak” (2Tim 4,3-4). Az ilyen embernek nem csak szelektív a hallása, de nem is akarja tudni, nem akarja érteni vagy értelmezni, hogy mi Isten üzenete. Isten szavának megutálása. Isten beszédének megutálása is odavezet, hogy nem akarja az ember érteni. „Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét; Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét! Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet…” (Ézs 30,9-11). Ha nem akarunk engedelmeskedni. Végül, ha meghalljuk és megértjük Isten beszédét, az még mindig nem elég. Akkor éri el a célját, ha engedelmeskedünk neki. A gyereknek azt mondjuk, hogy tanuljon. Hallja, eljut a tudatáig, érti is: igen, tanulni kellene, mert holnap dolgozatírás lesz. Ha azonban valami miatt mégsem tanul, nem érte el a szülői intés a célját. Ez az utolsó mozzanat, az engedelmesség a legfontosabb. Szelíden kell fogadni az Igét. Ne legyen bennünk ellenállás, ne bíráljuk felül az Urat! Akarjunk Neki engedni! „Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat” (Jak 1,21-22). Ha megtartjuk, az Ige is megtart minket. Ha nem engedelmeskedünk, akkor becsapjuk magunkat, azt gondolván, hogy elég, ha hallgatjuk az Igét. Az Ige ne csak az érzelmeinkre hasson. „És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki? És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem

57

szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat. De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök” (Ez 33,30-33). Igen, ez a fájdalma az Úrnak, és a prófétának is: hallják, megértik, még kedves is nekik, még gyönyörködnek is benne, mint ahogy a szép zenében lehet gyönyörködni. A szép zene az érzelmeinkre hat. A szerelmeskedő ének különösen hat a szerelmesek érzelmeire, de Isten Igéje mélyebbre akar hatolni, mint az érzelmeink. Isten Igéje nem könnyeket akar a szemünkbe csalni. Isten Igéje nem arra való, hogy csak gyönyörködjünk benne: micsoda nagy kijelentések, micsoda mélységek, micsoda gazdagság, milyen szép összefüggések! Isten Igéje engedelmességet követel. Akkor éri el a célját, ha engedelmeskedünk. Nemrég valakivel arról beszélgettünk, hogy vannak gyülekezetek, ahol mély kijelentéseket ad az Úr. Feltárja a prófétai összefüggéseket. Gyönyörűség ezeket hallgatni. Azonban a gyakorlat elmarad ettől, sőt néhol teljesen elmarad. Vannak ugyanakkor más testvérek és gyülekezetek, ahol sokkal kisebb a világosság, nincsenek olyan mély kijelentések, de amit megértettek, abban engedelmeskednek. Felteszem a kérdést, hogy melyik ér többet: ha valakinek kevés világossága van, de amit megértett, azt megteszi; vagy ha valakinek sok világossága van, de alig engedelmeskedik. Meggyőződésem, hogy csak az értékes, amiben engedelmeskedünk, a többi mind ítélet lesz rajtunk, mert tudtuk, de nem cselekedtük. „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,20-21). A gyümölcs cselekedetekben nyilvánul meg. Nagyothallás. Fizikai értelemben a nagyothallásnak több oka lehet. Ilyen pl. ha fülzsírral tele van a fülünk. Az ember szellemileg is lehet nagyothalló. Ha megkövéredik a szíve, akkor a fülét is eldugaszolja a zsír. „Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak” (Mt 13,15). A nagyothallás gyakorlatilag úgy nyilvánul meg, hogy amikor hangzik az Ige, akkor azt mondják a testvérek: „Ó, tudom én már ezt. Hallottam én már ettől különbet is. Már jobban tudom, mint az igehirdető.” Gyakorlatilag nem hallja meg az Igét. Olyan öntelt lesz az ember, mint a laodíceai gyülekezet: gazdag vagyok, meggazdagodtam, semmire nincs szükségem. Persze, ha csak „szép zene” az Ige, akkor lehet így gondolkozni, de ha cselekednénk, akkor nem gondolkoznánk így. Mi teszünk, ha valaki nagyothall? Hangosan beszélünk neki. Isten is hangosan beszél, ha nagyothallunk: „…Íme, én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, a ki azt hallja, megcsendül bele mind a két füle” (2Kir 21,12). Nem akarták elhinni, hogy még az Úr templomát is le fogják rombolni, meg Jeruzsálemet is. Pusztaság lesz a föld, és felszántják a Sion hegyét. Nem akarták elhinni, de bekövetkezett. Bekövetkezett a babiloni fogság; bekövetkezett a szétszóratás. Inkább takarítsuk ki azt a fülzsírt, a kövérséget a szívünkről, a laodíceai önteltséget! Ne várjuk meg, míg az Úr hangosan szól. Talán tragédia által, talán nagy betegség által. Nem tudom, mi által, de belecsendül mind a két fülünk. Még azoknak a füle is csengeni fog bele, akik meghallják, mit tett az Úr velünk. Nagy zaj és fülzúgás. A hallást akadályozza, hogyha nagy zaj vesz bennünket körül. Ez a zaj jöhet kívülről is, meg belülről is. Vannak olyan emberek, akiknek zúg a fülük. Nekem is van egy kis fülzúgásom, és tudom, hogy néha milyen zavaró. Nemrégen beszéltem egy asszonnyal, akinek akkora fülzúgása van, annyira zavarja, hogy azt mondta: „már az életembe is beleuntam”.

58

Szellemileg is így van ez. „Csend kell, hogy az Úr vezessen, s akkor a szív áldott lesz”, ahogy egyik énekünk mondja. Ha a világ zajától, az élet gondjaitól, terheitől nem vonulunk el rendszeresen, ha nem tesszük le ezeket a terheket, zavaró körülményeket, akkor ez a zaj lehetetlenné teszi, hogy halljunk. Van, amikor szinte rá kell erőltetni magunkra, hogy ne foglalkozzunk ezekkel a terhekkel, mert csendben Isten előtt akarunk állni. Jöhet a zaj belülről is. A szívünk zakatol, mert akaratunk, vágyaink, kívánságaink hajtanak, vagy aggodalmaskodunk. Nem halljuk meg Isten szavát. Persze az Úr kegyelmes hozzánk, aztán ha sokáig nem szakítjuk ki magunkat a zajból, majd Ő ad nekünk csendességet. Beletesz a betegágyba, akkor gondolkozhatunk. Ez is az Ő kegyelme. Azt is tudnunk kell, hogy ha valaki sokáig nagy zajban van, az halláskárosodáshoz vezet. Így van szellemi téren is. Ha valaki hosszú ideig csak a világ zajára figyel, nem vonul el, egyre nehezebben hallja meg Isten szavát. Halláskárosodott lesz. Külső és belső zajokat, zavaró dolgokat, minden akadályt és megkörnyékező bűnt félre kell tenni, ha hallani akarom Isten szavát. Ez hozzátartozik a hit versenypályájának kitartással való megfutásához. A hozzászokás. Az állandóan ismétlődő hangokhoz egy idő után úgy hozzászokik az ember, hogy már nem is hallja. Így van például a falióra ütésével. Egyszer Durst testvérék nálunk aludtak. A falióra minden negyedórában ütött. Egyszer mondja Laci bácsi, kapcsoljam ki, mert igen zavarja. Minket nem zavart, mert már hozzászoktunk. Sőt, ha éjjel megállt, akkor felébredtünk. Ilyen az embernek a hallása. Emiatt a hozzászokás miatt van az, hogy ha a gyereknek gyakran mondja a szülő: fiam így, fiam úgy, végül már meg se hallja; hozzászokott. Feleségem gyakran mondta a gyerekeknek annak idején, amikor az iskolából megjöttek: táskát, cipőt helyre tenni, kezet mosni, gyertek enni. A végén már a gyerekek, mikor beléptek az ajtón azt mondták: Anyu, olyan vagy, mint a magnó, mindig ugyanazt mondod. Tudjuk már: „táskát, cipőt helyre tenni, kezet mosni, gyertek enni”. Mégsem tették. Hozzászoktak a szavakhoz, de már nem jelentett semmit, nem engedelmeskedtek. Az azonban véresen komoly, amikor így teszünk az Igével. Sokszor halljuk, és hozzászokunk. Már nincsen semmi jelentősége. Már nem hordoz igazán üzenetet számunkra. Már semmire nem indít bennünket. Csak olyan, mint a mai embereknek a háttérzene. Eljövünk, meghallgatjuk, hozzátartozik a vasárnaphoz, megszoktuk. Ha nem hallanánk, akkor már hiányérzetünk lenne, de különben semmit nem jelent a számunkra. Csak háttérzene vagy háttérzörej. Ez döbbenetes dolog. Ez akkor következik be, ha halljuk, halljuk, hallgatjuk, hozzászokunk, de nem engedelmeskedünk az Igének. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy talán valamikor az Ige átjárta a szívünket. Talán valamikor az Ige megítélt. Talán valamikor az Ige hatására megváltoztam: elhagytam vagy cselekedtem valamit, amit kívánt tőlem az Úr. Talán valamikor megrázott az Ige. Talán valamikor nagyon megörvendeztetett Isten Igéje, és melegséggel töltött el, de nem csupán az érzelmeimben, hanem Isten szeretete a szívembe hatolt. Egyszer azonban valami miatt hozzászoktam, „immúnis lettem” Isten Igéjére. Akkor már úgy hallgatom, hogy nekem nem jelentett semmit, de milyen jó, hogy itt volt XY, mert az Ige neki szólt. Nem, testvérek; az Ige nekem szól, Isten énhozzám szól. Ne szokjunk hozzá! Nagy kegyelem, ha szól az Úr. Dávid azt írja az egyik zsoltárban: „Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló” (Zsolt 28,1). Ha az Úr nem szól, végünk van. Testvérek, befejezem. A Cselekedtek könyvében azt olvastuk, hogy az apostolok által szólt az Úr, és az Igével együtt munkálkodott a Szent Szellem, élővé és hatóvá tette azt. Úgy tudtak beszélni, hogy mindenki meghallotta a saját nyelvén. A Szent Szellem most is érthetővé teszi, lefordítja mindannyiunknak a saját nyelvére, ha odafigyelünk, és ha akarunk

59

engedelmeskedni. Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti azt, megeleveníti az Igét a Szent Szellem, és áldottá teszi. Azt a kérdést tegyük fel mindannyian magunknak: akarjuk-e, hogy halló fülünk legyen, és olyan nyelvünk, amely jól és helyesen beszél, ami arról tanúskodik, hogy Krisztushoz tartozunk. Abba a csoportba tartozunk, akik Krisztus dicsőségére élnek, akik Krisztus arcát szemlélik, akin Krisztus dicsősége ragyog? Akarunk-e engedelmeskedni az Igének bármibe kerül is? Ismétlem, bármibe kerül is. Amikor azt a beteg embert odavitték az Úr Jézushoz, kérték, hogy vesse rá a kezét. Hajlandó vagyok-e kimondani: Uram, vesd rám a kezed. Lehet, hogy ez a kéz nagyon fájdalmas lesz először, mert nem simogat, hanem megfenyít, de tegyek úgy, ahogy Dávid: hadd essem az Úr kezébe. Atyai kéz ez, akkor is, ha fenyít. Nem számít, mibe kerül, vesd rám a kezed, Uram, hogy halljalak. Meghalljam szavad, akaratod, mert engedelmeskedni akarok. Úgy olvastuk, hogy a beteg nyelvének a kötelei megoldódtak. Amikor valakit kötéllel megkötöznek, de nem nagyon szorosra kötik a kötelet, egy bizonyos mozgási szabadsága van, ha szűk is. Nyelvünknek is van egy kis mozgási szabadsága, de alapvetően valamihez hozzá van kötve. Az Ige azt mondja, hogy a szívünk teljességéhez. Akkor oldódnak meg nyelvünk kötelei, hogy ha szabaddá tesz az Úr mindazoktól, amiről szó volt. Akiket a Fiú megszabadít, valósággal szabadok. Halló lesz a fülünk, engedelmes lesz a szívünk, és akkor helyesen szól a szánk. Ámen. Budapest, 2009. május 31.

60