Miért ne lennénk szatmári lokálpatrióták? Podolyák József beszéde a Himnusz születésnapján a Kölcsey szobornál

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

Miért ne lennénk szatmári lokálpatrióták?

Podolyák József beszéde a Himnusz születésnapján a Kölcsey szobornál Szép hagyományunk, hogy minden évben január 22-én a Kölcsey szobornál összegyûlve ünnepeljük meg a Magyar Kultúra Napját és egyben szatmári térségünk neves szülöttét, s ezen a napon keltezett jeles mûvét. A himnuszunk, a polgári értelemben vett nemzetté válásunk idején keletkezett és nemzeti önazonosságunk, összetartozásunk örök kifejezõje lett. Ékes példája mennyire hû híve volt Kölcsey a nemzeti hagyományokra épülõ poézisnek. Most, amikor közéletünk az elõre haladásunkat gátló soksok zavaró eseménnyel terhes kívánom, hogy tanuljuk meg elfogadni és tisztelni egymásban a másságot. Kívánom, hogy tudjunk belõle közösségünknek elõnyt kovácsolni, mint ahogy egy festõi alkotáson, a színfoltok sem szín szerint egymás mellé sorakozva, hanem a mûvész egyéniségének és akaratának kifejezéseként, általa képzett harmonikus keveredéssel tudnak egy mûvészi alkotássá összeállni és nyújtanak nekünk felejthetetlen festõi élményt megtekintésekor. Szintén kívánom, hogy sikerüljön közös értékeket teremteni, és közös nevezõt találni értékrendjeinkben az elõrehaladásunkra. Itt van közös magyar kultúránk, melynek oszthatatlanságát bizonyította a határoktól szabdalt Pannon medence. Örök példánk lehet nagyszerû költõ-politikusunk. A "Beszédek" és a "Napló" írásgyûjteménye - melyben országgyûlési követként rögzítette gondolatait, felszólalásait -, a korszak szépprózájának remekmûveként azt a politikust állítja elénk, aki minden megnyilatkozásával maradéktalanul megfelel saját erkölcsi és politikai elveinek. Amikor meggyõzõdésével ellentétes irány-

VII. évfolyam 1. szám 2007. április w3.enternet.hu/muveszet

Kürti László:

Ki józan Elég ürügy a véletlen, hogy sorsod konstruálja. Sokáig meg nem értetted: elõre visz a hátra. Ki józan, szótlanul csak ül, átformálhat világot, más harcos nem véletlenül, szolgál ostoba álmot. Szabadság: zsarnok kényerõ, magad sem bízod másra. Be fej, ki jégvirág se nõ, túlfûtött éjszakákra.

Kölcsey szobor

zat képviselésére utasítják a vármegyébõl, inkább otthagyja az országgyûlést, mivel nem tudja összeegyeztetni azzal, amit úgy fogalmaz meg a "Búcsú az országos rendektõl" írásában, hogy: "jelszavaink valának haza és haladás". Az idén valamivel megint gazdagabbak lettünk, s nem kellett hozzá harc és kard. Kölcsey szülõfaluja közelebb került hozzánk és omlani látszik sajnálatos történelmi örökségünk. Románia belépésével az európai unióba megtapasztalhatjuk, hogy a Tasnád melletti Szõdemeter (Sãuca) máris közelebb esik hozzánk és a volt Szatmár Vármegyét kettészelõ vonal spiritualizálódik, jelentõsségét elveszíti. Karácsony elõtt felemelõ érzést nyújtott a Zenebarátok helyi és fehérgyarmati kórusainak együttszereplése a kaplonyi kórussal. Tovább keresnünk kell a kultúránk közös mûvelésének lehetõségeit a térségbeli és miért ne lennénk szatmári lokálpatrióták a Szatmár térségi közösségekkel. Legyünk büszkék arra, amit elértünk a kultúránk mûvelésében a mûvészetbarát egyesületünkkel néhány éves fennállása óta itt az országunk keleti csücskében.

Büszkék lehetünk arra, hogy országszerte ismertté váltunk, és nem mások vitték hírünket, mint fõként azon neves személyek, kultúránk, mûvészeteink, tudományaink jelességei, akik meghívásunkra megfordultak szerény városunkban. Hálás vagyok, hogy ennek részese lehetek, hálás vagyok mindezért és kívánom, hogy egyesületünk mozgató rugóiban legyen továbbra is elég erõ és lendület szép mûvészetkedvelõ, kulturális életünk továbbvezetésére, szervezésére. Kívánom, hogy a szatmári barátságos lelkületünket megtartsuk és a magyar kultúránk iránti hevünket ne veszítsük. Mindezek kifejezésére Kölcsey szavait hívom segítségül: "Büszke Magyar vagyok én, keleten nõtt törzsöke fámnak, Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé; Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem Honni szokás és föld, örököm kard s õsi dicsõség." (részlet Kölcsey Ferenc: "Kölcsey"-bõl)

Mert birtokos vagy tudhatod, világ ravasz szolgája, hogy nap süt épp, vagy hold ragyog örök árnyék hazája a test, mi lágyan körbe vesz, úgy tûnhet, mint ajándék. Fényt, illatot vagy nõt szeretsz, nem több ez, mint talált pénz.

Minden dobbanásra Tán három milliárdot ver a szív vagy, mert nehéz meló, megállhat korábban, de pénz, nõ, kocsi nem taszít, ha gyorsan is, dobbanjon mindért, ahány van. Három milliárd remélem elég, volna még kit szeretnem, s szeressen engem minden tiszta vérû, meg keverék, de akit választok, csak azért kelljen felelnem. Három milliárd, bármily nagydolognem spórolok ma sem, oda bízom másra. Vér forrón beömlik, soha nem kopog, akadhat izgalom minden dobbanásra.

MÉCSVILÁG

2

Filmek a legjavából A moziknak sajnos leáldozott, de szerencsére Mátészalkán számos híve van a filmkultúrának. Évtizedek óta mindig akadnak olyanok, akik megmutatják nekünk, hogy milyen is az a jó film, akik beszélgetnek ezekrõl velünk, akik egy másik nyelvet, a film nyelvét tanítják nekünk. Ilyen volt hajdan szépemlékû Dr. Varga Károly tanár úr, s ilyen több mint tíz éve Dr. Telkes Lászlóné tanárnõ és Dr. Hamar Péter filmesztéta. Mindig is az Esze Tamás Gimnáziumhoz kötõdtek a filmmel kapcsolatos rendezvények, s ez most sincs másképp. Egyesületünk néhány éve társrendezõül szegõdött a gimnázium mellé, s ezt igazán nagy örömmel tesszük. A február 19én kezdõdött 2007-es sorozatban eddig a Kísérlet, a Vihar kapujában, Az utolsó tangó Párizsban, és az Egy marék dollár címû filmek kerültek bemutatásra. Április 16-án zárul a tavaszi sorozat a Mindhalálig címû zenés filmmel. Ezen a helyen még érdemes megemlíteni Dr. Telkes Lászlóné legújabb kezdeményezését is, aki gimnáziumi tanítványai körében meghirdette a "Kötelezõk a filmvásznon" címû sorozatát is. A diákok körében népszerûvé vált vetítések értékelésére a késõbbiekben még majd viszszatérünk. P.O.

Hírek • A Mécsvilággal szinte egy idõben jelenik meg a térségünkhöz kapcsolódó irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat a Partium. Az egyre esztétikusabb és színvonalasabb kiadvány tavaszi számában olvasható Orbán János Dénes, Prágai Tamás, Székelyhidi Ágoston írása mellett, Stonawski Józsefnek, gimnáziumunk népszerû tanárnõjének Kovácsné Kiss Csillának, és különleges tehetségû tanítványának Nákó Zsejkének verse is. • Jótékonysági estet rendezett március 30án este a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola. Az intézmény tanárai és diákjai léptek színpadra, az est bevételét alapítványuk javára felajánlva, amellyel az intézményben tanuló tehetséges diákokat kívánják támogatni.

MEGHÍVÓ A Szatmári Múzeum április 11-én 18 órára emlékezésre hívja a

"KÖLTÉSZET NAPI MÚZEUMI KÁVÉHÁZBA" mindazokat, akik a 100 éve Szatmárnémetiben született

DSIDA JENÕ

(1907-1938) egy-egy szabadon választott versét megosztják a hallgatósággal

Tagdíj Tisztelettel kérjük egyesületünk rendes tagjait, hogy a 2007. évi tagdíjat legyenek szívesek befizetni. Alapszabályunk szerint március 31-ig kell teljesítenünk kötelezettségünket. 198 tagunknak mondhatunk köszönetet a pontosságért.

2007. április

Újabb három év

Városvezetõk, vállalkozók, intézményvezetõk találkozója a Szatmári Múzeumban Az éppen Mátészalkán tartózkodó Kepes András televíziós személyiség volt a díszvendége annak a találkozónak, amelyen városvezetõk, kulturális közintézmények vezetõi, civil szervezetek irányítói, helyi vállalkozók, köztük multinacionális cégek képviselõi nyilvánították ki azon szándékukat, hogy újabb három éven át kívánnak együttmûködni egymással, illetõleg támogatni egyesületünkön keresztül a város kulturális életét. Ahogyan éppen Kepes Andrástól tudtuk meg, ez az együttmûködési és támogatási rendszer, országosan egyedülálló, s olyan hatékonyságú, hogy példaként szolgálhat másoknak is. Mint mondotta, olyan polgári magatartást és pezsgõ kulturális életet tapasztalt Mátészalkán, amely, ha elég nagy nyilvánosságot kapna, rövid idõn belül megváltozhatna az a nem mindig pozitív kép ami még ma is él az ország közvéleményében a város-

A találkozó résztvevõinek egy csoportja Kepes Andrással

ról. De mi is történt március 16án a Szatmári Múzeumban? Valójában két együttmûködési megállapodás került aláírásra. Az egyikben városunk önkormányzata, kulturális közintézményeink,

Novák Tibor a Nobilis Rt. tulajdonosa

civil szervezetek és oktatási intézmények erõsítették meg azt a három évvel ezelõtt megkötött együttmûködést, amelyben vállalják tevékenységük koordinálását, közös rendezvények szervezését, technikai berendezéseik kölcsönös használatát, egymás programjainak népszerûsítését. A megállapodást ellátta kézjegyével Tóth Istvánné a Városi Mûvelõdési Központ igazgatója, Szûcs Sándorné a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola igazgatója, Czine Árpád a Képes Géza Városi Könyvtár munkatársa, Lukács Bertalan az Esze Tamás Gimnázium igazgatója, Oláh András a Képes Géza Általános Iskola igazgató helyettese,

Tóth Béla a Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület elnöke, Dr. Ungvári Zsigmond a Fõnix Park tulajdonosa, Dr. Cservenyák László a Szatmári Múzeum igazgatója a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület elnöke, valamint Szabó István városunk polgármestere. A másik megállapodás valójában egy olyan nyilatkozat, amelyben helyi vállalkozók vállalják, hogy három éven át a maguk által vállalt módon, formában és nagyságrendben támogatja a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület kultúraszervezõ, tehetségeket segítõ tevékenységét. Támogatóink névsora a 8. oldalon olvasható.

A MÁTÉSZALKAI MÛVÉSZETBARÁT EGYESÜLET KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉSE 2006. ÉVRE INDULÓ TÕKE: 271.857,- Ft 2006. ÉVI BEVÉTELEK: Közhasznú célú mûködésre kapott támogatások 1.210.300,- Ft - Helyi önkormányzattól: 290.000,- Ft - Egyéb: 920.300,- Ft Pályázati úton elnyert támogatás: 1.850.000,- Ft Közhasznú tevékenységbõl származó bevétel: 238.057,Ft Tagdíjból származó bevétel: 539.000,- Ft Egyéb bevétel: 235.703,- Ft Összes közhasznú tevékenység bevétele: 4.073.060,- Ft 2006. ÉVI KIADÁSOK: Egyéb kiadások: - Banki költség: - Egyéb költség: Mûködési költség: Dr. Cservenyák László

178.578,- Ft 48.578,- Ft 130.000,- Ft 599.510,- Ft

Rendezvények mûvészeti csoportok, mûvészeti tevékenységek támogatása: 1.327.468,- Ft Mûvészeti elõadó tevékenység kiadása: 774.600,- Ft Tárgyi eszköz beszerzés pályázatból: 405.820,- Ft Adott támogatás (drámakötet) 50.000,- Ft Közhasznú tevékenység ráfordításai: 3.335.976,- Ft PÉNZKÉSZLET 2006. december 31-én: 841.220,- Ft Bankszámlán: 804.096,- Ft Pénztárban: 37.124,- Ft ÖSSZESEN: 841.220,- Ft VAGYONELSZÁMOLÁS 2006.december 31-én: Induló tõke: 271.857,- Ft Közhasznú tevékenység bevétele: 4.073.060,- Ft Közhasznú tevékenység ráfordításai: 3.335.976,- Ft EGYENLEG: 840.220,- Ft Tárgyévi eredmény:

568.363,- Ft Varga Péterné

MÉCSVILÁG

2007. április

3

Mátészalkáról Pusztinára

Egyesületi hírek

Ha segítségkérõ szavak jönnek odaátról, meg kell hallanunk azokat Biztosan tudom, hogy minden ember életében vannak olyan szavak, amelyek érzelmek és emlékek sorát idézik fel, bármikor és bárhol hangozzanak el. Ebben az emlékszavas kincsestáramban március 23-a óta helyet kapott Pusztina neve is. Pusztina az a színmagyar csángó falu, ahova egy segítõ szállítmányt juttattunk el Mátészalkáról, az ottani közösségi házba. Miért éppen a csángók, és miért Pusztina került néhány lelkes jószándékú ember figyelmének középpontjába? Sólyom László államelnökünk, aki márciusban járt Erdélyben, ezt nyilatkozta:… "tudatosítani akarom a határon kívül élõkkel, hogy Magyarország nem fordított hátat nekik. Elõbb a szórványba látogatok, mivel nem elegendõ könyvekbõl vagy elõadásokból hallani róla, meg is kell tapasztalni ezt az életet…. Szeretnék a magyar alkotmány ama kötelezettségének is eleget tenni, miszerint az anyaország felelõsséggel tartozik a határon túli nemzetrészekért." Felelõsséggel tartozunk, és ha segítségkérõ szavak jönnek odaátról, meg kell hallanunk ezeket még akkor is, ha idehaza sem könnyû…És jöttek ezek a bizonyos szavak…. Pusztinán felépült egy közösségi ház, de üresen állt. Nem volt pénz berendezésre, nem voltak padok, asztalok, székek, taneszközök. Ezekre az alapvetõ berendezési tárgyakra azért volt nagy szükség, mert a falubeli csángó gyerekek ebben a közösségi házban tanulnak írni és olvasni magyarul, itt folyik számukra az az oktatás, ami biztosítja azt, hogy talán nem olvadnak be a környezõ román falvak nagyol-

Szabó Dénes Kossuth-díjas karmester adománya a magyar zászló, reméljük mindig az anyaországra emlékezteti majd a közösségi házban a csángó magyar gyermekeket!

vasztójába. (A csángó gyerekek számára hivatalosan csak román nyelvû oktatás van.) A segítségkérés egy kis budapesti kerülõvel Mátészalkán talált nyitott fülekre, és ami a legfontosabb: nyitott szívekre. Kellett egy lelkes vállalkozó Láncz István, kellett néhány barát, iskolások, ismerõsök és ismeretlenek, szerényebb és jobb körülmények között élõk, katolikus hívek és református gyerekek, és három rövid hét leforgása alatt megtelt az a busz, amely Csángóföld felé, Pusztinára indult. Az út olyan volt, mint egy kalandfilmben. Odafelé szakadó esõ, orkánerejû szél, tomboló hóvihar a Hargitán, villany nélkül maradt falvak, megszakadt mûholdas kapcsolat. De a vendéglátók, Nyisztor Demeter és felesége Margit egyszerûsége, kedvessége és vendégszeretete, mindenért kárpótolt bennünket. Másnap pedig a közösségi ház ablakán kihallatszó Kossuth-nóta hangjai,

a gyönyörû csángó dalok és mesék, majd az együtt elénekelt magyar Himnusz ….ezek azok, amelyek biztos eszembe jutnak majd, ha meghallom valaha azt a nevet, hogy Pusztina. De felidézõdnek bennem a gyertyafényes esték és reggelek (áramszünet miatt), a sáros utak, a bólogató olajkutak a falu közepén, és a gyönyörû archaikus kifejezéseket használó csodaszépen beszélõ és éneklõ csángómagyar gyerekek. És eszembe fog jutni a mindenhol tapasztalható szegénység, nincstelenség, a semmibõl megélés tudománya is, ami nélkül már nem is léteznének ezek az emberek. Nagyon rövid ideig lehettünk csak Csángóföldön, de ez a pár nap elég volt ahhoz, amit eddig csak hallottunk, de nem hittünk: aki egyszer Csángóföldön jár, az mindig visszavágyik ide, hogy hallja azokat a szavakat, amelyeket már régen elfeledtünk, de íze valahol még a szánkban van. Kapturné Bíró Beáta

A városban összegyûlt pénzbeli támogatás összege: 194.340 Ft. Adományozók: Széchenyi, Képes Géza, Kálvin János Általános Iskolák, a Szatmári Alapfokú Mûvészeti Iskola, valamint a Baross László Szakközépiskola diákjai, nevelõi. A római katolikus egyház hívei, a Máltai Szeretetszolgálat, a Vörösmarty Kör tagjai, Egyesített Szociális Intézmények, Kocsordról Földi István és barátai, az õri Bíbó István Általános Iskola, mátészalkai vállalkozók, magánszemélyek. Pusztinára juttatott adományok: iskolapadok, székek, fénymásoló (új), színes tv. számítógép, DVD lejátszó, videomagnó, parabolaantenna, nyomtató, mosógépek, kazetták, CD, DVD, tankönyvek, írószerek, füzetek, fénymásoló és színes papír, tartós élelmiszer, tisztítószerek, ruha, cipõ, játékok, festék felújításhoz, szõnyeg. Az adományokat teherszállító buszával, saját költségén Láncz István mátészalkai vállalkozó juttatta el.

Nagyemberek, hírességek, példaképek A fenti címmel jelent meg legújabb kötete Dr. Szilvássy Lászlónak, a Szarvason élõ, egykor Mátészalkáról elszármazott nyugdíjas tudós, író, helytörténésznek. Az agrártudományok kandidátusa sajnos nem Mátészalka helytörténetét kutatja, hanem évtizedek óta új otthona Szarvas múltját vizsgálja, s tárja fel. Most megjelent mûve azonban egyetemes kérdések mentén született

azzal az igényel, hogy felmutassa nekünk, hogy kik azok, akiknek életét figyelemmel kísérni érdemes, kik azok, akik példaképként állhatnak elõttünk. Hatvanhat portré rajzolódik ki Arany Jánostól Xantus Jánosig. A szerkesztési elvrõl szólva maga szerzõ az elõszóban a következõképpen ír: " A kötet fõszereplõit szubjektíve, rangsorolás nélkül válogattuk össze, annak szem

elõtt tartásával, hogy közöttük azért legyenek olyanok is, akik tetteikkel településük javát szolgálva lettek pl. európai hírességek. Következésképpen a példaképek nem mindegyike ún. nagyágyú, világhírû, közöttük elõfordulnak olyan hírességek, akik szûkebb környezetükben vívtak ki országhatárt is átlépõ elismerést maguknak és nemzetünknek."

Köszönetet mondunk Dr. Szilvássy Lászlónak a hozzánk eljuttatok tiszteletpéldányokért, amelyekbõl kérésére juttatunk a történelmi egyházak helyi gyülekezeteinek, s mindenekelõtt fiataljainknak is, akiknek talán legnagyobb szükségük van az igazi példaképek megtalálására.. P.O.

• Oláh András költõ, drámaíró és Pénzes Ottó titkár egyesületünk képviseletében vettek részt Budapesten Nagy Gáspár költõ végsõ búcsúztatásán. A magyar irodalmi, szellemi életet ért pótolhatatlan veszteség Mátészalkán is mély sebet ejtett, hiszen a költõóriás bensõséges, baráti viszonyt ápolt az itt élõ költõkkel, írókkal. Sokaknak felejthetetlen itteni irodalmi estje, mely 2005-ben éppen születésnapjával esett egybe. • A Magyar Mûvészeti Akadémia fennállásának 15 évfordulója alkalmából díjakat, kitûntetéseket adtak át a testület Kecske utcai székházában. A kiváló mester, Kõ Pál tanítványa, a mátészalkai Fülöp Gábor Samu Géza díjat vehetett át ebbõl az alkalomból. A kitûntetéshez szívbõl gratulálunk! • Nemzetünk öröksége címmel február 5én mutatta be munkáit a Szatmári Múzeumban Giriti Ágnes festõmûvész. A tárlatot Pénzes Ottó a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület titkára nyitotta meg. Fuvolán közremûködött Máté Dóra. • Május hónapban kerül megrendezésre a városi könyvtárban az a könyvbemutató, amelynek apropója Dr. Hamar Péter Kairosz Kiadónál megjelent mûve. A Móricz Zsigmond életérõl szóló, amolyan tabudöntögetõ mû valószínûleg sokak érdeklõdését kelti majd fel. • Március 30-án került megrendezésre Vaján az az ünnepség, amelyen II. Rákóczi Ferenc születésének 331. évfordulójára emlékeztek a részvevõk. A program keretében adott hangversenyt a mátészalkai Zenebarátok Kamarakórusa Balogh Ferencné karnagy vezetésével. • Köszönetet mondunk Tóth Zoltánné Telkes Katika néninek, a Területi Kórház élelmezésvezetõjének és Bétéri József úrnak a Hubertus Étterem tulajdonosának a Kepes estünkhöz és a Makovecz kiállításhoz kapcsolódó támogatásukért. Köszönet Tóth Józsefnek és Tóthné Lakatos Erzsébetnek a Kastélyszálló tulajdonosainak, a vállalt támogatásukat jelentõsen meghaladó segítségükért.

Köszönet a támogatásért Sokan érezték úgy, hogy a rendes tagoknak kötelezõ tagdíjon túl, további adománnyal segítik egyesületünk tevékenységét ebben az esztendõben is. Hálásak vagyunk ezért a segítségért, mert ez - túl mindent fillér megbecsülésén jelzi tagtársaink elégedettségét, aktivitását is. Köszönet a támogatásért Tempfli Józsefnek, Dr. Viga Gyulának, Dr. Hajdú Károlynénak, Katonáné Erdélyi Aliznak, Tóth Bélának, Ujhelyi Jánosnénak, Szováti Tibornak, Szakszonné Csepei Katalinnak, Katona Istvánnak, Gergely Juditnak és Dr. Hiriczkó Juliannának.

Születésnap - Márciusban ünnepelte hatvanadik születésnapját Dr. Bereczky Kálmán úr, egyesületünk tagja. Szeretettel kívánunk minden jót Fõorvos Úrnak, aki nemcsak szereti és támogatja a mûvészetet, hanem mûveli is. Kiváló dzsessz-zongoristaként arat sikereket triójával, illetve kvartettjével, attól függõen, milyen felállásban lépnek a közönség elé.

MÉCSVILÁG

4

Dr. Bajkó Sándor egyesületünk alelnöke A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület január 22-én megtartott közgyûlésén létrehozta az alelnöki státuszt, s arra egyhangú támogatással meg is választotta Dr. Bajkó Sándort. A Mátészalkai Területi Kórház osztályvezetõ fõorvosa, rendkívül elismert szakmájában, s a város nagytekintélyû polgára. Több nyelven beszél kitûnõen, s mûveltségét, világlátását az jellemzi talán legjobban, ahogyan magabiztosan mozog a New York-i metropolisz rengetegében, s amilyen bensõségesen, otthon érzi magát az erdélyi Gyimesközéplokon. Egyesületünk médiaszereplése, külföldi képviselete, programok szervezése, kapcsolattartás lesz önként vállalt feladata. Ezt valójában - alelnöki titulus nélkül - eddig is ellátta, amiért köszönettel tartozunk. Munkájához további sikereket, jó egészséget kívánunk!

Elismerés Koncz Nórának A Magyar Sajtó Napján került sor díjak és elismerések átadására Nyíregyházán. A megyeházán megrendezett ünnepség keretében Fülöp István a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Közgyûlés elnöke bronz emlékplakettet adott át Koncz Nórának, a Kelet-Magyarország munkatársának. Egyesületünk tisztségviselõi és tagjai nevében is szívbõl gratulálunk az elismeréshez, s ezúton köszönjük meg Nórának - aki évek óta tagja is egyesületünknek - hogy nívós írásaival, tudósításaival a gyakran tapasztalható szellemi igénytelenséggel szembeszállva dolgozik, s rendszeresen ad hírt a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület rendezvényeirõl, programjairól is.

A Muzsikás együttes ismét Mátészalkán! A Képes Géza Általános Iskola és az Esze Tamás Gimnázium diákjainak húzzák majd A világhírû, autentikus népzenét játszó Muzsikás az elmúlt év szeptemberében, a Fényes Napok Fesztivál keretében volt egyesületünk vendége, s adott felejthetetlen koncertet a Szatmári Múzeum pompás udvarán. Az akkor szövõdõ barátság gyümölcse lesz az április 18-ai mátészalkai látogatásuk. Ezúttal nem nyilvános koncertre kerül sor, hanem egy különleges, rendhagyó énekórára! Vagyis nem is egy, hanem két alkalommal találkozhatnak a diákok a nagyszerû zenészekkel. Elõbb a Képes Géza Általános Iskola, majd pedig az Esze Tamás Gimnázium növendékeinek lesz valószínûleg életre szóló élményben. A Muzsikás énekóráit a MOL támogatja immár évek óta, s így a népzene talán legavatottabb képviselõi vezetik el fiataljainkat a "tiszta forráshoz". Korcsmáros István és Lukács Bertalan igazgató urak örömmel fogadták egyesületünk kezdeményezését, s nagy várakozással néznek az esemény elé. P.O.

2007. április

Ünnepi közgyûlés a Magyar Kultúra napján

Dr. Cservenyák László elnök hetedszer számolt be a tagság elõtt Emlékbeszéd, énekszó és néma emlékezés A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület közgyûlése ebben az évben is a Kölcsey szobornál kezdõdött el, ahol megalakulásunk óta megemlékezünk a Himnusz születésnapjáról. A Magyar Kultúra Napján, annak estéjén Podolyák József villamosmérnök, a nemrég Paul Harris díjat kapott barátunk, tagtársunk mondott emlékezõ beszédet. A Mûvelõdési Központ Kamaratermében már a Zenebarátok Kamarakórusa várta csodálatos énekkel az érkezõ egyesületi tagokat. A Balogh Ferencné karnagy és az általa vezetett kórus nemrég szintén rangos elismerést, nívó-, és különdíjat kapott a Kállói Kettõs Kórustalálkozón. Sajnos, ezt a közgyûlésünket is búcsúzással kellett kezdenünk. Két kiváló, lelkes nagyszerû mátészalkai barátunk, tagtársunk hagyott itt minket, váratlanul, tragikus körülmények között. Kövendy Lajostól és Bíró Attilától búcsúztunk felállva, egyperces néma csendben. Mécsvilág, honlap, hírlevél, iwiw… Dr. Cservenyák László beszámolójában sorra vette az elmúlt év eseményeit: Mécsvilág c. újságunk ahogyan mi nevezzük, mûhelyünk - négy alkalommal jelent meg, s vitte hírét a világban is annak, mi történik itt nálunk, s fõleg azt, milyen szellemiség vezérli az itt élõket. Szováti Tiborné és Juhész Katalin támogatása a lap megjelenését illetõen felbecsülhetetlen, mint ahogyan a szerkesztõségben mûködõ Szondi Erikáé, Kapturné Bíró Beátáé, Losonczi Lénáé, Czine Árpádé és Pénzes Ottóé is. Köszönettel tartozunk Nekik. Továbbra is naprakészen mûködik egyesületünk internetes honlapja is, amelyen az aktuális programokon kívül sok érdekesség található még városunkról, s a hozzánk kötõdõ mûvészekrõl, tudományos munkát végzõkrõl. Rendszeresen útjára indul a Mécsvilág Hírlevél is amelybõl azonnal tájékozódhatnak az e-mail cím tulajdonos tagtársaink és érdeklõdõ honfitársaink arról, hogy mikor, hol és milyen rendezvényt érdemes megnézni, figyelemmel kísérni. Már az iwiw-en is fenn vagyunk, mivel ez az internetes kapcsolatkeresési forma is segítheti tevékenységünket, erõsítheti szellemiségünket, mégpedig a közösséghez való tartozás érzését. Az "informatikai központunk" irányítása továbbra titkárunk fiának, Pénzes Bencének a kezében van.

Emlékmûsor, könyvbemutató, mûvészettörténeti sorozat

Általános Iskola vezetõivel és tantestületével közösen szerveztük meg.

Egy éve, az akkori közgyûlésünk folytatásaként lehettünk résztvevõi annak a megrendítõen szép emlékestnek, amelyen a fiatalon elhunyt színésznõ, Ferenczi Anett alakját, munkásságát idézték meg mátészalkai barátai. Még januárban fogadhattuk a Kossuth-díjas rendezõ, operatõr Sára Sándort a Városi Könyvtár olvasótermében. Könyvbemutatóval egybekötött elõadása nagy érdeklõdés mellett zajlott. Még mindig januárt írtunk, amikor elindíthattuk azt a kiváló sorozatot, amely a mûvészet rejtelmeiben, a mûvészeti korok, stílusok világába vezetett el minket. A nagytekintélyû, szuggesztív elõadónk Banner Zoltán professzor úr volt, aki május végéig ötször látogatott meg minket, s a Szatmári Múzeumban összegyûlt érdeklõdõk elõtt tartott felejthetetlen elõadásokat.

Filmklub és jótékonysági elõadások, koncertek

A "Várva vártként…" folytatódott Korábbi nagysikerû sorozatunkat, a Várva vártként érkezni, felelõsséggel itt lenni, méltósággal elmenni címût is folytattuk. A nagy érdeklõdés, szinte kikényszerítette a rangos elõadók újbóli meghívását. Februárban Czeizel Endre genetikus beszélt a különleges tehetség hasznáról és káráról, majd még ugyanabban a hónapban Ranschburg Jenõ tartotta meg elõadását a félelemrõl, a haragról, a családon belüli erõszakról. Áprilisban újabb két elõadással folytatódott a sorozat: Elõbb a nagy indulatokat kiváltó pszichiáter Csernus Imre volt a vendégünk, - Ki nevel a végén? címmel tartott elõadást - majd a már szinte hazajáró Vekerdy Tamás tanár úr beszélt arról, hogy szülõk, tanárok mit várhatnak, mit várjanak el egymástól.. A sort májusban zárta Polcz Alaine, aki Trager Gáborral látogatott el hozzánk. Kettõjük beszélgetése a mindnyájunk számára elkerülhetetlen, de mégis sokszor megborzongató halál gondolatát hozta közelebb, s tette elfogadhatóbbá. Egyesületünk valamennyi elõadónkat a már szokásos szellemi ajándékkal fogadta. Kürti László, Losonczi Léna, Oláh András, s a Képes Géza Általános Iskola diákja Endrédi Ákos verssel, a Menegali Férfikar tagjai pedig szívhez szóló kórusmûvekkel tették széppé, barátságossá az esteket. E sorozatunkat a Képes Géza

Dr. Telkes Lászlóné és Dr. Hamar Péter szervezésében illetve közremûködésével februárban indult el az az öt vetítésbõl álló Filmklub sorozat, amelynek néhány éve mi is társszervezõi vagyunk az Esze Tamás Gimnáziummal együtt. Az úgynevezett "kemény mag" mellett mindig új arcok tûnnek fel egy-egy film bemutatása alkalmával. Dr. Hamar Péter jó ízléssel válogatott filmekkel és kiváló felkészültséggel csalja hétrõl hétre ilyenkor a gimnázium videotermébe a filmbarátokat. A tavaszi sorozat április elején ért véget, s az õszi öt vetítés pedig októbertõl december közepéig tartott. Dr. Telkes Lászlóné tanárnõ elkötelezett, a nívós mûvészet népszerûsítését szolgáló "misszió"jának eredménye az is, hogy diákjaink évrõl évre eljuthatnak egy nyári filmtáborba is. Örülünk, hogy egyesületünk a 2006-os egri tábor költségeihez 50.000 Ft-tal járulhatott hozzá. Jótékonysági estek megszervezésében is jeleskedhettek a mátészalkai mûvészetbarátok az elmúlt esztendõben: A Talán Teátrum társulatának elõadása március 29-én a beteg gyermekekért került megrendezésre. A nyírbátori Lions Klub és a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület közösen állt a nemes ügy mögé, mellé, méltányolva, támogatva Buzogány Béla mûvész úr kezdeményezését és mérhetetlen erõfeszítését. Júniusban már a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezetével közösen fogadhattuk ismét Mátészalkán Szabó Zoltán hegedûmûvészt és Mengelkoch Éva zongoramûvésznõt, akik Amerikából érkeztek, hogy újra segíthessenek. A csodálatos kamarakoncert bevételének jelentõs része a mátészalkai kórház I. számú Belgyógyászat Pulzus Alapítványának jutott, de még egy kárpátaljai alapítvány is részesülhetett belõle. Szalkai Irodalmi Napok a Könyvtárban - Berecz András a kamarateremben Április 5. és 21. között került megrendezésére a már hagyományosnak számító Szalkai Irodalmi Napok sorozat. A Képes Géza Városi Könyvtár nemcsak otthont ad az eseményeknek ilyenkor, hanem az ötlet, s a fõ szervezõerõ is onnan ered.

Egyesületünk ebben az évben nem egyszerûen támogatója, hanem jelentõs segítséget nyújtva, társrendezõje is lehetett a magas színvonalú programoknak. Ardai Etelka fotóinak kiállítása, Molnár Attila Benedek költõ bemutatkozó estje, Kátai Zoltán és Szabó Balázs, majd pedig Dinnyés József, Sípos Bea és Faggyas László énekelt költészete, hangulatos, mondhatni katartikus estje remélhetõleg emlékezetes marad. Már az év vége felé, novemberben láthattuk vendégül Berecz András népi ének és mesemondót. Két évvel korábbi fellépése után, nagy várakozás elõzte meg mostani látogatását. Akik befértek a kamaraterembe tanúsíthatják, fergeteges estet tölthettünk el a kiváló mûvésszel! Rangos kiállítások és Muzsikás koncert Az is hagyomány már, hogy a Szatmári Múzeum kiállításainak - azok egy részének megrendezéséhez egyesületünk is csatlakozik. Így volt ez március 13-án is, amikor egyesületünk Budapesten élõ tagja, a neves képzõmûvész, Almer Zsuzsa kiállítását nyithattuk meg. A képek, szobrok, bútorok címû tárlatot Aby Szabó Csaba ajánlotta figyelmünkbe, s mi ismét örülhettünk, hogy városunk egyik jeles szülöttét itthon üdvözölhettük! Ez a bizonyos márciusi nap még két további megnyitót is hozott: A ma már országos hírûnek mondható fotográfus, városunk egyik büszkesége Bócsi Krisztián a Dél-Afrikában készült nagyszerû anyagát mutatta be barátjának és mondhatjuk úgy is, hogy pályatársának Czine Árpádnak hozzáértõ ajánlásával. Sor került még egy igazi néprajzi csemegét, egy szekérmaketteket bemutató kiállítás megnyitására is: Pulics Sándor gyönyörû munkái sok érdeklõdõt vonzottak a télikertbe. A Fényes Napok Fesztiválhoz kötõdött az a nagyon rangos kiállítás is, amelyik a Magyar Hadiviseletek címet viselte. Somogyi Gyõzõ Munkácsydíjas festõmûvész maga avatta be a majd kétszáz érdeklõdõt az alkotás kulisszatitkaiba, s mindenki nagy örömére a világhírû Muzsikás együttes tagjai is "elhúzták" a mûvész kedvenc nótáját. Közben a Szatmári Múzeum udvarán már legalább ezer ember gyülekezett, hogy a csodálatos szeptemberi estén meghallgathassa a Kossuth-díjas, legendás Muzsikást! Ritka élményben lehetett részünk azoknak, akik a kétórás koncertet végigtáncolhatták, végigtapsolhatták.

MÉCSVILÁG

2007. április Kiket támogathattunk? A felsorolt rendezvények szervezése és támogatása mellett a város nívós mûvészeti csoportjai, zenekarai, kórusai, alkotói is számíthattak a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület jótékony figyelmére: A már említett nyári filmtábor támogatása mellett, a Zenebarátok Kamarakórusának 35.000 Ft-ot adhattunk, s segíteni tudtunk ügyesbajos dolgaik intézésében is. Ott lehettünk a Mátészalkai Férfikar szokásos húsvéti passiójának megrendezése mögött is. Az Esze Tamás Gimnázium Varázs címû diákantológiájának megjelenését 30.000 Ft-tal, a G-Jam Project mátészalkai instrumentális zenekar koncertjét - mint fõtámogatók - 40.000 Ft-tal segítettük. Oláh András várva várt drámakötetét, melyet a rangos Magyar Mûhely Kiadó jelentetett meg, 50.000 Ft-tal támogathattuk. A Szatmári Múzeum számára elektromos zongorát vásároltunk, melyre a 210.000 Ft-os fedezetet a Nemzeti Civil Alapprogramtól nyert összeg biztosította. A készülõ nagyszabású Szatmár fotóalbumra 150.000 Ft-ot áldozhattunk. A részben tulajdonunkban lévõ egykori MHSZ épületben ingyen biztosítunk próbalehetõséget a mátészalkai fiatalokból álló Közel 10 együttesnek, s a break- tánccsoport tagjainak. A Mûvelõdési Központ díszleteinek is térítésmentesen történik itt a raktározása. A Halmozottan Sérültek Megyei Szülõszövetségének kezdeményezésére résztvevõi voltunk egy karácsonyi gyûjtési akciónak, mely során a Kálvin János Református Iskola és a Képes Géza Általános Iskola diákjainak bevonásával támogathattuk rászoruló embertársainkat. Egyesületünk a szövetség jótékonysági báljára könyvcsomagot is felajánlott tombolatárgyként. Köszönjük tagtársunk, Nagy László lelkes közremûködését. Egyesületünk tagságának kezdeményezésére gyûjtést rendeztünk a beregszászi Magyar Fõiskola javára, pontosabban annak a nemes célnak az érdekében, hogy az anyaországban összegyûlt 13.600 könyv végre átjuthasson a határon, s segíthesse a kárpátaljai magyarság megmaradását. Az így összejött 150.000 Ft valamint tagtársunk Tóth József segítõkészsége és nagylelkûsége megörvendeztethetett minket a jócselekedet örömével. Egyesületünk egyik büszkesége a Mátészalkai Férfikar az elmúlt évben sajnos kevesebbet léphetett fel a tagok egyéb leterheltségei miatt. Húsvétkor azonban így is emlékezetes passiót énekeltek az újtelepi református templomban, s fájó szívvel búcsúztatták az egykori tagot, Dr. Bíró Attilát.

Minket kik segítettek? - sikeres pályázatok, harmonikus együttmûködés Az elmúlt évben különösen nagy lemorzsolódást tapasztalhattunk az úgynevezett rendes tagság körében. A tagdíj fizetésének elmaradása - többszöri figyelmeztetés és felszólítás után - 21 egykori tagtársunk kiválását hozta magával. Minden elveszített tagunkért fáj a szívünk, de pontosan ez az a szervezet, ahol a kötelességek és az áldozatvállalás figyelmen kívül hagyása olyan romboló hatású, ami éppen az egyesület megalapításának alapgondolata, szellemisége ellen hat. Nagy örömünkre vannak olyan új tagjaink is, akik lelkesedésükkel, odafigyelésükkel új reményt adnak nekünk további munkánkhoz. 41 tiszteletbeli, 266 rendes és 63 külsõ tagot számlálunk, s így pontosan 370-en vagyunk. Sokan érzik úgy, hogy pénzbeli támogatással is segíteniük kell tevékenységünket. Teszik ezt elsõsorban azok, akik távol élnek, s örömük van abban, hogy egykori szülõ-, vagy lakhelyük lokálpatrióta, kulturális élete ilyen nívós, ilyen pezsgõ. Köszönettel tartozunk Fodor Istvánnak, Bacsóka Árpádnak, Tempfli Józsefnek, Bócsi Zoltánnénak, Dr. Hiriczkó Juliannának, Katona Istvánnak, Dr. Hajdú Károlynénak, Szakszonné Csepei Katalinnak, Szondi Bertalannak, Bíró Miklósnak, Ujhelyi Jánosnénak, Láncz Veronikának. Köszönjük segítõkész lelkes munkájukat azoknak a tagjainknak is, akikre mindig számíthattunk, ha ügyes bajos dolgainkat kellett intéznünk, rendezvényeinket szerveznünk. Ebben az évben is nélkülözhetetlen volt Kaptur Sándor, Kapturné Bíró Beáta, Sasvári Erika, Kovács Sándor és Kovács Sándorné, Losonczi Léna, Kovácsné Bálint Mária, Vargáné Herman Anna, Csányi Ottó, Dr. Telkes Lászlóné, Konczné Jeszenszki Éva, Katona István, Jakab Lajosné, Véghseõ Sándorné, Fábián Edit, Podolyák József, Oláh András, Dr. Berecz Andrásné, Filepné Fábián Anikó, Dr. Hadi Éva, Tõkés Szilárdné, Czine Árpád, Farkas Judit, Balogh Ferencné, Bojer György, Dr. Bajkó Sándor, Koncz Nóra, Dr. Szász István lelkes munkája. Köztudott, hogy egyesületünk 2003. novemberében 3 évre szóló együttmûködési, támogatói megállapodást kötött a város néhány jelentõs vállalatával, vállalkozásával, és Mátészalka polgármesterével. S bár a megállapodás egyoldalú felmondásának semmilyen jogi következménye nincs, nagy örömünkre támogatóink nagy része végig betartotta vállalásait. Ezt akár értékelhetjük úgy is, hogy

valószínûleg elégedettek voltak tevékenységünkkel. Ez a feltételezés azonban akkor állja majd meg a helyét, ha idén õsszel támogatóink hajlandók lesznek újabb szerzõdést kötni velünk. Mindenesetre köszönettel tartozunk azoknak, akik az elmúlt három évben végig mellettünk álltak, segítették tevékenységünket. Név szerint: A Carl Zeiss Hungária Optikai Kft, a Nobilis Rt., a MOM Vízméréstecnikai Rt a Tóth 47 Kft és Kastélyszálló, a SzalTó Kft, Martin a Flabeg Automatíve Gyártó és Kereskedelmi Kft, az "Öcsi Hús" Húsipari Rt., az InfóWest Kft, a KATI Optika, a Medivox Bt., a Trend Divat, a Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda, a Cantel East Telekommunikációs Kft, a Wyoming Bt. Könyvelõiroda, a Medicus Universalis Bt. a Szalka Tüzép, a Szatmári Kereskedõház Kft., a PCKuckó Számítástechnikai Szaküzlet, a Szatmár-Nyír Kft, a Kelet-Holz Kft, a Szatmári Szó címû lap, az M1 Televízió és egy oktatási intézmény, amelyik a kezdetektõl komoly segítséget nyújt egyesületünknek, a Képes Géza Általános Iskola. Köszönet természetesen Bíró Miklós úrnak, Mátészalka volt polgármesternek és Szabó István úrnak, akkor még országgyûlési képviselõnek, jelenlegi polgármesterünknek. Egyesületünk legnagyobb támogatója Mátészalka önkormányzata. Ebben az évben is 250.000 Ft céltámogatásban részesülhettünk, s a Közcélú programok nevû helyi pályázatra benyújtott 7 munkánkból összesen ötöt talált támogatásra méltónak az Oktatási, Közmûvelõdési és Sport Bizottság, összesen 1.300.000 Ft összeggel. Sokan gondolták úgy az elmúlt évben, hogy egyesületünk méltó arra, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlják tevékenységünk segítésére. Ebbõl a forrásból 238.057 Ft-ot fordíthattunk rendezvények szervezésére, tehetségek támogatására. Köszönjük szépen. A Nemzeti Civil Alapprogram pályázatán 350.000 Ft-ot nyertünk, amelynek 210.000 Ft-os második részletét december utolsó napjaiban kaptuk meg. Sikeres pályázatainknak nagyon örülünk, de azt is meg kell jegyezni, hogy az említett lehetõségeken túl nem is igen akadt olyan jelentõsebb kiírás, amelyen a magunkfajta civil szervezet részt vehetett volna. Köszönet partnereinknek a gördülékeny együttmûködésért: Ebben az évben is többször mûködhettünk együtt sikeresen Mátészalka város önkormányzatával, a Városi Mûvelõdési Központtal, a Városi Könyvtárral, a Szatmári Múzeummal, a

Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskolával, a Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesülettel, a Képes Géza Általános Iskolával és az Esze Tamás Gimnáziummal. Országos ismertség és elismertség - kávéházi remények Megalakulásunk óta nyolc év telt el, s talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk, országos hírnevet szereztünk kitartó, következetesen értékelvû, (párt)politikamentes, abszolút civil szellemiségû, lokálpatrióta tevékenységünkkel. Ezek a jelzõk az országos médiákban kaptak teret a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület méltatása kapcsán. A Magyar Televízió Napkelte c. mûsora, a Duna Televízió, a Civil Rádió, a Club Rádió, a Blikk c. napilap, a Magyar Nemzet, a Reader's Digest c. lap, a Nõk Lapja és egyéb regionális és helyi kiadványok foglalkoztak egyesületünkkel, illetve rajtunk keresztül Mátészalka városával végre pozitív kicsengésû, méltató interjúkban, cikkekben, beszámolókban. Nagy megtiszteltetés volt, hogy Makovecz Imre elnök és Somogyi Gyõzõ elnökségi tag vezetésével a Magyar Mûvészeti Akadémia küldöttsége kereste fel városunkat, méltatva tevékenységünket, s tájékozódva további terveinkrõl, elképzeléseinkrõl. Van már olyan országos kiadó is, amelyik Mátészalka különszám kiadását fontolgatja, s érdeklõdését éppen egyesületünk tevékenysége keltette fel. Minden évben megemlékezünk néhány mondattal nagy álmunkról, sokak szerint kissé utópisztikus tervünkrõl, a Képes Kávéház felépítésérõl, és szellemi mûhelyként való mûködtetésérõl, amely városunknak építészeti szempontból is szimbóluma lehetne. Az álmunkat nem adjuk fel, s még ha látszólag nem is történik évek óta semmi az ügyben, elmondhatjuk, hogy minden nappal egy picit azért mégis közelebb jutunk a megvalósításhoz. Makovecz Imre éppen Mátészalkán erõsítette meg, hogy továbbra is fenntartja ajánlatát, mely szerint ingyen bocsátja rendelkezésünkre a kávéház terveit. Melocco Miklós szobrászmûvész szintén részt kíván venni a munkában, mi pedig nem tehetünk mást: dolgozunk tovább és reménykedünk. Mint ahogy reménykedünk abban is, hogy tagságunk, és Mátészalka város közvéleménye elégedett az egyesület 2006-ban nyújtott teljesítményével, s hogy egyre többen vesznek majd részt abban a munkában, amelyet oly sokan, olyan lelkesen végeznek már hosszú évek óta.

5

Bócsi Krisztián mûvészeti díja Nem elõször adunk hírt a kiváló mátészalkai fotómûvész - ahogyan magát nevezi: fotográfus - Bócsi Krisztián sikereirõl. Ezúttal A 2006. évi Sajtófotó Pályázat mûvészeti kategóriájának második díját ítélte Neki a rangos zsûri. Talán még emlékszik a kedves olvasó, hogy tavaly ugyanebben a kategóriában harmadik díjat, korábban pedig különdíjat kapott Krisztián. Érdekes, hogy a Nemzeti Múzeumban ebbõl az alkalomból megnyíló kiállítást az a Kepes András nyitotta meg, aki néhány nappal korábban járt városunkban, s itt kötött ismeretséget Bócsi Krisztiánnal. További jó hír, hogy a mátészalkai mûvész immár második alkalommal nyerte el a Pécsi József ösztöndíjat, ami ebben a mûvészeti ágban igen nagy rangot jelent.

Isten éltesse Mati nénit! Életének szép kerek számú évét ünnepli a napokban Kárpátiné Perényi Matild, aki mindenkinek a drága Mati nénije. Hölgyek életkorát nyilvánosságra hozni illetlenség, de ha mégis leírnám, úgysem hinné el senki. Tehát ne is forszírozzuk. A fõ az, hogy itt van közöttünk egész lényébõl fakadó kedvességével, elbûvölõ mûveltségével. Rövidesen átveszi vasdiplomáját is, ami azt jelzi, hogy bizony ezrekbe mérhetõ már azoknak a száma akiket valaha elvezetett az írás, olvasás tudományára, s akikkel megszerettette a mûvészeteket, azóta, amióta neves Svetics-ben képesítését megszerezte. Életkedve, aktivitása nyugdíjas évei alatt is töretlen maradt, hiszen rendszeres látogatója a város kulturális rendezvényeinek, s mintegy nagymama járt még nemrég is az óvodába mesét olvasni a legkisebbeknek. Drága Mati néni, kívánjuk hogy derûje, egészsége még sokáig megmaradjon, s úgy járjon-keljen közöttünk mint eddig, szétszórva a szeretet, a kedvesség virágait.

Fényes Napok Fesztivál 2007 Megkezdte munkáját a Fényes Napok Fesztivál szervezõbizottsága. Szabó István polgármester úr Dr. Cservenyák Lászlót, a Szatmári Múzeum igazgatóját, egyesületünk elnökét kérte fel, hogy mint fesztiváligazgató felügyelje, koordinálja az elõkészítõ munkát. Polgármester úr közös munkára hívta Buzogány Bélát, a Talán Teátrum Társulat vezetõjét is. Jó esély van arra, hogy ismét magas színvonalú rendezvénysorozattal léphet városunk az ország nyilvánossága elé. Egyesületünk konkrét rendezvények gazdájaként jelenik meg a nagyszabású programsorozaton: Már biztosnak tûnik, hogy a szeptember 6. és 9. között megrendezésre kerülõ fesztivál keretében Horgas Eszter és triója - a világhírû Vukán Györggyel - és a Tátrai Tibor, Szûcs Antal Gábor gitárvirtuóz kettõs lesz a mátészalkai mûvészetbarátok vendége a zsinagógában. Most elõször jelennek meg a fesztivál ideje alatt utcai karikatúra és portrérajzolók, ráadásul rögtön az ország legjobbjai, Zsoldos Péter és Tónió személyében.

MÉCSVILÁG

6

Desszert Talán még vannak olyanok, akik emlékeznek arra, hogy volt egyszer egy Szalkai Újság. Az elvetemültebbeknek még az is beugorhat, hogy volt abban egy interjúsorozat, Mi, szalkaiak címmel. Aztán amikor már újság nem volt, egyszer csak mégis folytatódott a Mi, szalkaiak, de már élõ beszélgetések formájában, a mûvelõdési központ kicsit "kávéházasított" kamaratermében. Sok-sok közismert mátészalkai honfitársunkkal beszélgethettünk életrõl, halálról, hitrõl, mûvészetrõl, és fõleg hazaszeretetrõl, a városunk szeretetérõl. Egy kicsit úgy, mint ahogy Kepes András beszélgetett annakidején a Desszert címû mûsorában ismert és kevésbé ismert nagyszerû emberekkel. Bizony a két dolog nagyon is összefüggött, hiszen e sorok írója, a Mi szalkaiak házigazdája Kepes Andrástól vette az ötletet. S, hogy az emberi hangra, az õszinte beszélgetésre nagyon vágynak honfitársaink, azt nemcsak a Desszert és az itteni mûsorok sikere bizonyította, hanem az is, hogy Kepes András mátészalkai látogatása alkalmával annyian jöttünk össze a régi helyen, hogy az utolsó pótszéket már csak erõszakkal lehetett beszuszakolni a terembe. S, talán nem is csalódtak azok akik eljöttek, s azok sem akik az M1 Televízió képernyõjén keresztül kísérhették figyelemmel az eseményeket. Nem állhatom meg szó és dicséret nélkül, azt a teljesítményt, amit a tv stáb nyújtott az élõ adás kapcsán. Büszkék lehetünk arra, hogy ilyen technikai színvonalon képes dolgozni egy kisvárosi média-csapat. És persze nagyon büszkék lehetünk arra is, hogy elfogadva egyesületünk meghívását ellátogatott közénk a neves televíziós személyiség Kepes András. A jóízû, fesztelen baráti beszélgetés gyakran csalt mosolyt a részvevõk arcára, de azért voltak megrendítõ pillanatok is: Ilyen volt az, amikor a beszélgetõtársak saját - akkor még halálosnak vélt - betegségük történetét idézték fel. Az is kiderült, hogy a nagy világutazó valójában szatmári kötõdésû, hiszen családja a ma Romániához tartozó Szinérváraljáról való, nagyapja pedig a szomszédos Nagydoboson született. Podolyák József kedves tagtársunk jóvoltából a Kepes házaspár egésznapos partiumi kiránduláson vett rész, felkeresve az õsi földet, s az elõdök sírhelyét. Még Nagydobosra is sikerült ellátogatni, ahol Balogh József polgármester úr és Kovács Istvánné kedves meglepetésekkel várták a neves vendéget.

Ezek a friss élmények ugyanúgy témái voltak a beszélgetéseknek, mint az Apropó és a Világfalu címû mûsorok készítésének körülményei, érdekességei. A kedves vendég természetesen nem távozhatott ajándék nélkül: A kötelezõ szatmári szilvórium mellett egy róla készült karikatúrát is hazavihetett, s hallgathatott egy kis zongorajátékot az Unicum Plus Band együttes billentyûsétõl. Pénzes Ottó

2007. április

Egy végtelen történet

Makovecz Imre, Osskó Judit és Melocco Miklós Mátészalkán

A múzeum vendégei Azok a kedves Mécsvilág olvasók, akik idõrõl idõre átrágják magukat az általam jegyzett írásokon már tudják, hogy értékrendemet, érzéseimet, személyes benyomásaimat sohasem hallgatom el, sõt azokat úton útfélen fennen hirdetem. Kéretik ezeket nem kinyilatkoztatásokként felfogni, hiszen csak egy gyarló halandó ember szavairól van szó, aki azonban boldognak vallja magát, s tudni véli annak titkát is. Ne várjanak most egy mondatban megfogalmazható tételt, bár tudom és vallom, hogy Jézus Krisztus tanításának elfogadásában rejlik a lényeg, mi emberek mégis inkább egymást figyeljük. Ez bizony elég kockázatos, de ha igazi példaképre, példaképekre akadunk, bizony eljuthatunk - még ha kerülõvel és sok-sok verejtékkel is - az igazi titokhoz. Engedjék meg, hogy elmeséljek egy olyan történetet, aminek valójában nincs is vége, ami ma is tart: Majd húsz éve, egy társasház elsõ emeleti lakásának boldog tulajdonosaként ültem egy kényelmes fotelben, ölemben tálca, rajta a vacsorám, mellettem a földön a söröm. Üveges tekintetemet a "szentély" felé fordítot-

tam, s kitartóan bámultam a televíziót. Igen, szentélyrõl van szó, hiszen figyeljék meg minden lakásban a televízió a rendezõ erõ, az határozza meg, hogy mit hová tesznek, ehhez igazodik életünk, s bizony még áldozatokra is képesek vagyunk, ha mûsorairól van szó. Szóval néztem a televízióban a "teljesenmindegyhogymilyenmûsort". Aztán lassan valami, igen, egy rendkívül bájos nõi arc, egy kedves orgánum áttört a ködön. Néha, még a falat is megállt a számban. Figyelni kezdtem. Aztán egy szigorú arc, de valami olyan, amiben erõ van, amibõl sugárzik valami. Édesapám kérlelhetetlen tisztessége ugrott be, s az egymás után következõ mondatokból a felismerés, hogy itt valami nagy dologról van szó, valami olyanról, amit én a szüleimmel már átéltem, de nem tudtam: Az emberi élet drámájáról, az otthonról, a példákról, a biztonságról, a természetrõl, a gyermekekrõl, a boldogságról! Igen, Osskó Judit filmjét láttam, amelyben Makovecz Imre beszélt! Nem kellett tovább a vacsora, még a sörömrõl is megfeledkeztem. Tollat ragadta és elkezdtem:

"Kedves Osskó Judit!..... Szeretnék megismerkedni Makovecz Imrével. Segítsen!....." És segített. 1987-et írtunk. Az alapfundamentum amit elõször megtanultam: Felelõsséggel élni! Aztán egy csodálatos ajándék Tõle: Otthonunk terve. Tíz évvel késõbb, leukémiásként a transzplantációra várva, csörög a kórházi telefon. "Makovecz vagyok. Hová vigyelek? Hol van a világon olyan hely ahol meggyógyíthatnak?" Aztán amikor kiderül, hogy jó helyen vagyok: "Tudod a telefonszámomat, ha éjjel kettõkor van szükséged arra, hogy velem beszélj, hívj!" A telefon persze egyszer sem csörrent meg, de nagyon-nagyon sokszor jutottak eszembe a szavai. Aztán már gyógyultan tudatosult egy másik fundamentum is: "Ahol élsz, ott legyen a világ közepe!" Neki köszönhetek egy újabb atyai barátot, egy csodálatos példaképet Melocco Miklóst is! S a történet most elérkezett 2007. március 23.ához: Több száz ember gyûrûjében, a Szatmári Múzeum kiállítótermében ott áll Makovecz Imre az épületeit bemutató fotók között, mellette Osskó Judit, aki megnyitóbeszédére készül, s a másik oldalán Melocco Miklós! Barátaim, Cservenyák Laci és Szabó Pista köszöntõ szavai után Máté fiammal írt közös dalunk csendül fel. Mariann néni Makovecz Imre felesége - rám néz, s én érzem, hogy tolulnak a könnyeim. Már tudok befelé sírni. Nagyon jólesik. A történet itt tart, de folytatódik, mert barátaimnak, gyermekeimnek, tanítványaimnak akarva, akaratlanul most már adom tovább, amit Tõlük kaptam. Ha az Ö életükben is elérkezik az a kegyelmi állapot, hogy példaképeket választhatnak, az úgyse lehet majd más, mint aki azt hirdeti,(éli) amit õk maguk

egyébként is hordoznak már. Ha az én drága szüleim nem úgy élnek, s nem úgy nevelnek engem ahogyan, akkor most nem Makovecz Imrérõl, Osskó Juditról és Melocco Miklósról írnék, hanem…talán Gyõzikérõl, Majkáról vagy Bunyós Pityuról. Számomra a fenti sorok jelentették a lényeget, de lehet, hogy egyesületünk rendezvényét nem ebben a formában kellett volna megírni. Én már bizony ezt ki nem törlöm, de azért írok ide egy másik változatot is: 2007. március 23-án a Szatmári Múzeumban nyílt meg az a nagyszabású kiállítás, amelyik a világhírû építész, az Ybl-, Kossuth-, és Príma Primissimadíjas Makovecz Imre munkásságát mutatja be. Dr. Cservenyák László múzeumigazgató üdvözlése után városunk polgármestere Szabó István - aki civilben maga is építész köszöntötte a neves építészt, az est díszvendégét Melocco Miklós Munkácsy-, Kossuth-, és Príma Primissima-díjas szobrászmûvészt, majd felkérte megnyitóbeszédének megtartására Osskó Juditot a Magyar Televízió Ybl-, és Príma Primissima-díjas szerkesztõjét, az "Unokáink is látni fogják" és az …én házam, az én váram" címû mûsorok készítõjét. Közel kétszáz résztvevõ köszöntötte a neves mûvészeket vastapssal, akiket elkísért Mátészalkára Tokár György építész Osskó Judit férje, Budavári Zsuzsa Melocco Miklós felesége és Makovecz Imréné is. A megnyitó utáni szûk-körû találkozón elhangzott beszélgetést a mátészalkai M1 televízió kamerái rögzítették, s az a közeljövõben a Makovecz Imrérõl készült Osskó Judit filmmel együtt vetítésre kerül. Pénzes Ottó

Szeretettel köszöntjük egyesületünk új tagjait! Örülünk, hogy elfogadva felkérésünket 2007-ben is több új taggal gyarapodott - s nem egyszerûen létszámban - egyesületünk. Kívánjuk, hogy egyelõre még inkább csak virtuális közösségünkben mindnyájan találják meg helyüket, a nekik tetszõ, a másoknak örömöt adó feladatokat. Köszöntjük az új tiszteletbeli tagokat, Bíró Miklóst városunk volt polgármesterét, Áts Józsefné Gizike nénit, nyugalmazott gimnáziumi tanárnõt és Árkosi Árpádot a debreceni Csokonai Színház rendezõjét. Köszönjük kedves, elismerõ szavaikat, amelyeket személyesen, illetve telefonon mondtak el egyesületünk tisztségviselõinek, méltatva eddigi tevékenységünket. Köszöntjük új rendes tagjainkat Kiss Ferencnét, Vargáné Filep Mariannt, Skita Juditot, Felföldi Botondot, Szilágyi Istvánnét, Stamuszné Végh Anikót, Szûcs Sándornét, Dr. Moráriu Pétert, Szabóné Dankó Erzsébetet, Kovácsné Stamusz Katalint, Nagy Sándornét, Szalainé Fejér Évát és Hirschman Józsefet. Nagy öröm, hogy folyamatosan bõvül külsõ tagjaink listája is! Ezúttal Kiss Henriettát, Gergely

Juditot, Bátori Józsefet, Áts Józsefet, Vargáné Végh Katalint, Horváth Jánosnét, Király Anitát, Pongrácz Ildikót, S. Mester Enikõt, Széplakiné Keserû Etelkát, Varga Brigittát köszönthetjük egyesületünkben azzal a reménnyel, hogy az a szál, ami Õket a szülõföldhöz köti, talán éppen egyesületünk révén fog napról, napra erõsödni, vastagodni. Ezt a reményünket támasztják alá kedves soraik is: "Szeretném nagyon megköszönni, hogy gondoltok rám, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy az otthonom otthon marad. Miattatok is. Baráti öleléssel: Kiss Henrietta" , vagy Pongrácz Ildikó levele: "Tisztelt Elnök úr! Kedves László! Megtisztelõ a felkérés, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tagjai közé tartozhatok. A lehetõ legnagyobb örömmel fogadom el a felajánlott tagságot! Ugyanakkor azt is tudom, hogy ennek a felkérésnek Az igazi megalapozását a szüleim kezdték meg. Bár édesapám már közel 30 éve meghalt, de életének és munkásságának Meghatározó része volt az a közel két évtized, amit Mátészalkán élt, és amit a település fejlõdéséért, és

lakóinak érdekében végzett, mint a MÁV állomás fõnöke. Úgy gondolom, hogy az õ munkája, és az édesanyám fogyatékosokért végzett közel 20 éves pedagógiai és gyógypedagógiai munkájának az elismerése is benne van az Önök által küldött levél sorfaiban. Hálásan köszönöm, baráti soraikat, és boldog vagyok, hogy édesapám kedvenc mondását alkalmam van idézni: "Az emberi munka nem vész el!" Most én is megtapasztaltam ennek a gondolatnak a mély bölcsességét, tartalmát!" Élmény olvasni a következõ levelet is: Tisztelt Dr. Cservenyák László Elnök Úr! "….Elolvasva a számomra küldött 2 példány MÉCSVILÁGot, és a honlapot, még jobban sajog a szívem. Hogy miért? Még napjainkban is él egyes fejekben a "sötét Szabolcs" kép. A Mécsvilág és Mátészalkán szerzett élményeim és tapasztalataim talán segítenek abban, hogy .egy kis világosságot gyújtsak azokban a bizonyos sötét fejekben. Az Önök által végzett munka, a publikációk, irodalmi alkotások bennem is megmozgat-

tak bizonyos érzelmeket. Jó lenne visszaforgatni az idõ kerekét, szeretnék Önök között élni, tevékenykedni! Ezért is örültem meg a "KÜLSÖ" taggá választásnak, amit ezúton is tisztelettel megköszönök. Munkájukhoz jó egészséget, kitartást kívánok! Bízom benne, hogy hamarosan pezsgõ élet lesz a leendõ Képes Kávéházban (olvasom, hogy addig még sok akadályt kell leküzdeniük) és talán mi is kávézhatunk, teázhatunk egy kellemes társaságban. Szeretettel üdvözlöm minden (számomra ismert és isme-retlen) munkatársát, egyesületi tagot. Tisztelettel, Széplaki Lászlóné Eta" A fiatal debreceni egyetemista levele pedig igazán megtisztelõ és reménykeltõ: "…Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen kiváló, hatékony és sokoldalú egyesület tagjává válhatok. Nagyon köszönöm a bizalmat és a lehetõséget, és remélem a közeli illetve a távoli jövõ folyamán bizonyítani tudom az élet és mûvészet iránti szeretetemet. Õszinte tisztelettel. Varga Brigitta"

MÉCSVILÁG

2007. április

7

Beszéld el nekem a múltat…. (8. rész) 1935. május 12-én - mint azt korábbi számunkban már írtuk -, nagyszabású nagygyûlést tartottak Szatmár és Bereg csonka vármegye katolikus hívei Mátészalkán. Érdemes tovább idézni az ott elhangzott beszédekbõl, hiszen az akkor elmondottak ma is aktuálisak. Rakovszky Tibor képviselõ a Dunántúl katolikusságának üdvözletét tolmácsolta. Lendületes beszédében azt fejtegette, hogy a magyarságot akárhonnan is kísértse meg a hitetlenség pogány szelleme, hû marad a nyugati kereszténységhez, mint ahogy Szent István is Róma felé fordult a pogánysággal vívott küzdelmében. A keresztény felekezeteknek nem egymás várait kell lövöldözniük, hanem a pázmányi gondolat szerint egy kibontakozó jobb világ ellenségeivel kell közösen szembeszállniuk. A katolikum nem a politikáért van, de a közéletben a katolikus világnézetnek, aszkétikus áldozatkészségnek és önzetlenségnek érvényesülnie kell. Dr. Lengyel Sándor vásárosnaményi járás-orvos különösképpen hangoztatta beszédében a keresztény családvédelem fontosságát. Dr. Korompay-Klekner Károly nyíregyházi igazgató-fõorvos arról beszélt, hogy a nyomorgó tömegek testi-lelki felkarolását ma is szent örökségének tekinti az Egyház. A jövedelem elosztásának a krisztusi igazság alapján kell történnie a gazdasági életben. A "Ne lopj" parancsszava, a lopásnak és mások megrövidítésének minden formájában megnyilatkozó lehetõségét kizárja. A tulajdon Istentõl származik, az ember azt csak haszonélvezetül kapta, és felelõs-

séggel tartozik érte. Mindennapi életünkben is a krisztusi tanítások szerint kell tehát hogy éljünk, s világi törvényekért nem szabad feláldoznunk az egyházi törvényeket. A Himnusz hangjai fejezték be az útmutatásokban gazdag nagygyûlést, amelyet fél egykor a Hangya udvar szaletlijében (kerti lugasában) díszebéd követett. A katolikus nap programjához tartozott a Jairus leánya címû bibliai dráma szombat esti és vasárnap délutáni nagyhatású elõadása s a Királyok Királya címû grandiózus filmalkotás mozibemutatója is. 1936-37. "csendes évek". Vihar elõtti csend. Néhány személyi változás, gyûjtések, új egyházi tárgyak beszerzése történik ezekben az években. Budaházy Etelka tanítónõt Molnár Klára váltja az elemi iskola élén. Molnár Károly plébánosunkat Székely Gyula apostoli kormányzó okrai préposti címmel tünteti ki. A templom renoválása is megtörténik. A megújult templomban Székely Gyula kiosztja a bérmálás szentségét is. 1938-as év már jelez valamit a következõ esztendõk történelmi viharáról. Ebben az évben a magyarországi zsidótörvény hatására többen átkeresztelkednek a szidó vallásról katolikusra. Mielõtt rátérnénk az 1939-es év eseményeire, feltétlenül szólni kell a trianoni országcsonkítás során három részre szakadt egyházmegyénk területi felosztásáról és lelki vezetésérõl. 44 plébánia Csehszlovákia területére esett, ahol Ungvár székhellyel elõbb Tahy Ábrahám, majd az õ halála után Szvoboda Ferenc lett az apostoli kormányzó. Szintén 44 plébánia került Romá-

niába, a szatmári püspök fennhatósága alá. A magyar részen csak 13 plébánia maradt: Vállaj, Mérk, Nyírcsaholy, Mátészalka, Papos, Zajta, Fe-hérgyarmat, Jánk, Csenger, Vitka, Pusztadobos, Márokpapi, Szatmárcseke. Székely Gyula apostoli kormányzó gondozta a magyar rész plébániáit. Székely Gyula mindenképpen megérdemli, hogy ejtsünk néhány szót életérõl, munkásságáról. Húsz évi fõpásztorsága alatt új lelkészségeket szervezett. Zsuzsannamajorban, Csegöldön, Nyírmadán, Beregsurányban, Vásárosnaményban, Nagyecseden, Tiszaszalkán és Tyukodon. Templomokat, plébániákat, kápolnákat épített, papokat nevelt. Minden idejét választott hivatásának szentelte. A mérki temetõben a bejárattól néhány méterre áll síremléke. Aki arra jár, álljon meg néhány percre sírjánál, gondoljon arra a nagyszerû emberre, aki a nehéz történelmi körülmények között is tartotta papjaiban, és rajtuk keresztül a hívekben is a lelket! Székely Gyula egyébként nagyon jó, mondhatni baráti kapcsolatot ápolt Molnár Károllyal. Molnár plébános úr hozza haza Budapestrõl mentõautóval az apostoli kormányzó urat azok után, hogy a fõvárosi gyógykezelése kudarcot vallott, súlyos nyirokmirigy-gyulladásán nem tudtak segíteni. (Hazaérkezése után két héttel 1941. június 13-án csendes halálban elhunyt Székely Gyula) Kicsit elõre szaladtam az idõben, térjünk vissza az 1939-es esztendõhöz! Megindul a magyar akció a Trianonban elszakított területek visszaszerzése érdekében.

Mátészalkán a 23. vadászzászlóalj megkezdi állomásozását. A katonák lelki gondozását vállalja a katolikus egyház, amihez a tábori püspök minden engedélyt megad Molnár károly plébánosnak. A felszabadult Felvidéken lévõ Szatmár egyházmegyei és a magyarrészi plébániákat az újonnan kinevezett kassai püspökre, Dr. Madarász Ivánra, mint apostoli kormányzóra bízza a Szentszék. A következõ részlet a Szamos címû újság 1942. szeptember 5-i számából való, de a cikk írója 1940-re emlékezik. "Az 1940. évben ideges hangulatban köszöntött reánk az augusztus hónap, és minden magyar lélekben élt egy tudatalatti érzés, hogy a felszabadulás küszöbére jutottunk. Amikor 1940 augusztus elsõ felében Gigurtu román miniszterelnök olyan nyilatkozatot tett, hogy Szatmárnémeti az egyetlen magyar város, kezdettük sejteni, hogy valami történik a külpolitika kulisszái mögött. Aztán jöttek a magyarromán tárgyalások hírei, a turnuszeverini tanácskozás kudarca, majd végre augusztus 28-án nyilvánosságra jutott a magyar és román külügyminiszterek Bécsbe való meghívása. Most már mindenki biztosra számított. A tanácskozások csütörtökön, augusztus 9én kezdõdtek….ismertté vált az eredmény, hogy Magyarország 45 ezer négyzetkilométer területet kapott vissza a megszállott Erdélybõl. A boldogság tengere lepte el Szatmár népét Meddõ lenne megkísérelni, hogy a szatmáriak boldogságát leírjuk. Minden ember azt érezte, hogy ilyen boldog még nem volt soha." Kapturné Bíró Beáta

Praemortalis státus 1957. 04. 10. hajnalán Az élet és a halál Mezsgyéjén vagyok. Nem merek átnézni a túlsó oldalra. Pedig nem érzek ellenséges fogadtatást. Nem hiszem, hogy innen lenne visszaút az életbe. Már alig mûködik az agyam, nincsenek fájdalmaim. Az utóbbi idõben voltak, még a Mezsgye elõtt jóval. Mikor összevertek, rugdostak, felszakadt sebemre vizeltek. Életem utolsó ordítását akkor hallottam, amikor már a bitó alatt álltam és a két felsõkaromat egy háromnegyedes vascsõvel, szakszerû ütésekkel eltörték. Errõl ködös emlékképeken keresztül eszembe jut, hogy valamikor vízvezeték szerelõnek taníttatott apám. Azt most is érzékelem, ahogy a fülembe ordítják, hogy "…rohadt cigány mi tettünk emberré és áruló, gyilkos lettél…"Apám aggódó tekintetét látom,- még hogy õk tettek emberré??? Közben megcsap az erõs szesz szaga. A hóhér miután kirúgta az összedrótozott lábam alól a bakot, elõvette a lapos üveget és meghúzta, adott a segédeknek is. Szájukból kiömlõ rothadt alkoholos bûzfelhõt nem sokáig érzem. Agyam újabb területét kapcsolja ki a vérhiány. Az ilyeneknek, mint én nem törik el a nyakcsigolyáját. Bosszúból szenvedni hagynak. Lassú halált szántak nekem. Közben érzékelem, hogy az egyik segéd a vécékagylóba hány. Korábban láttam, hogy erõsen ittas. Fogalmam sem volt, hogy tudok ilyenekre figyelni a túlsó Part elõtt. Bíbor kékes ködön keresztül látom magam, ahogy teherautóval hajtok hazám felé,

élelmiszert hozok Nyugatról, csak ennyit adtak és tettek értünk a jó szavakon kívül. Aztán a falumban vagyok. Eszegetem testvéreimmel a finom falatokat, amelyeket, édesapám hozott a lakodalomból, mert jó zenész volt és a pénzen kívül csomagoltak is neki. Ezt csak baráti alapon tették, hiszen az akkori körülményekhez képest mi igazán jól éltünk. Apámat még Kodály mester a század legnagyobb zeneszerzõje is sokra értékelte. Horgászom a kis élõvíz csatorna partján, halat fogok, otthon örülnek, hiszen tudják, hogy kedves gyermekük jól érzi magát. Hirtelen a falu közepén lévõ téren vagyok, futballozom a barátaimmal, vezetem a labdát, jobb helyzetben lévõ társaim kérik, kiáltják is, hogy Cöbö..Cöbölõ… én passzolok. Akkor a tüdõgondozó felé nézek, lábamban nincs erõ, csak nézek, és ott látok valakit. Sötét felsõtest, de nem tudom, ki lehet. Újra a Városban vagyok, éktelen fájdalommal nyilall a fülembe az idegen tankok lánctalpainak a nyikorgása. Benzines palack röpül az egyik felé, belobban az egész monstrum, most tisztán látom a kiugró fáklya embereket. Tüzelünk rájuk, elesnek, némelyik a kíntól dobálja magát. Több mint egy óráig égnek a hullák. Felülrõl nézem most a szétlõtt Várost, ezer sebbõl folyik a vér. Látom a családom is, de nem nézem tovább õket, attól rettegek, hogy emléküket nem tudom átvinni a túlsó Partra. Periférikusan, de mégis élesen érzékelem a falumban élõk riadt arcait is. Sok könnyes ijedt szemû

ember. Van azonban néhány gonoszul vigyorgó, bosszúszomjas, feltûnõen ember formájú lényt is közöttük. Már a Mezsgyén állok, testemen kívül vagyok, de szervezetem áramkörei még nem haltak el, teljesen, kicsit fogva tartanak még. A kómás beteg nézi így elnyúlt porhüvelyét a mûtõasztalon, ahogy körbeveszik az álarcosok. Látom magam, menekülök, mindenki riad tõlem, de én is féltem õket magamtól. Március idusának hiú, csalóka reményével biztatjuk egymást. A templom félhomályában mozog most a testem és isten szolgája áll elõttem, aki befogadott, bíztatott, etetett, itatott. Az Úr komoran figyelte ezt. A Teremtõ már tudta mi fog történni, szüksége volt rám. Földi méltatlan, de hivatalos szolgája elment a vattakabátosokhoz. Valóságos kis hadsereg jött értem, pedig csak egy TT pisztolyom volt. Fentrõl most kicsit másként látom az elfogásomat, mert már nincs bennem csalódottság, félelem, kétségbeesés. Ugyanis amikor biztos "helyre" vittek a kitömött kabátú lények azonnal rám vetették magukat és dühüket, szadizmusukat csak a hitvány, mameluk voltuk múlta felül. Gyilkos parancsolóik jóindulatáért küzdöttek azzal, hogy félholtra vertek. Testemhez már csak egy láthatatlan, lehetetlenül vékony sugár köt. Ezért még érzékelem a pribékek lelkének gonosz gondolatait, dühösek, hogy hitvány hatalmuk napok alatt semmivé vált, érzik, hogy a Keletrõl jövõ vörös vihar nélkül ugyan-

olyan megvetett senkik lennének, mint a szabadság néhány napja alatt. Alattam a Város a nagy folyó partján, páncélosok sorakoznak, már ki mernek szállni a vasszörnyekbõl. Egy cseppnyi testi létem sincs, különben elnevetném magam, mert az egyik egyenruhás, amikor mocskos kezét meg akarja mosni a vízben elõvigyázatból géppisztolyával a habok közé ereszt egy sorozatot, Fél. Retteg, hogy egy krokodil a mélybe rántja. A láthatatlan ezüstfonál elszakad….. A Mezsgyén túl…..térben, idõben minden megjelenik. Az orvos közömbös arccal felnéz, aztán bólint. A hóhérsegédek leszedik a testet a fáról, kátránypapírba csomagolják, összedrótozzák, majd faládába rakják arccal lefelé. Szekéren viszik a temetõbe, ahol elföldelik társai mellé. Késõbb rendõrlovakat futtatnak a sírok fölött, hogy virágnak se legyen jó hely ott. Távolabb a Vérbíró pezsgõspoharát emeli elvtársai felé és megszólal: - lássák elvtársak, ezen is túl vagyunk. Városunk mártír szülöttének mellszobrát a régi grundon avatták fel, ahol annyira szeretett focizni. Ma már öreg fák nõtték be a területet. A mellszobor alatt olvashatjuk: KIVÉGEZTÉK 1957: ÁPRILIS 10-én MEGGYILKOLTÁK DE FELTÁMADT! Dr. Erdélyi Iván

Makovecz kiállítás az Esze Tamás Gimnáziumban is Egyesületünk elnöke Dr. Cservenyák László és Lukács Bertalan az Esze Tamás Gimnázium igazgatója együtt nyitották meg az intézmény aulájában a világhírû építész munkáit bemutató tárlatot. Sok száz diák most találkozott elõször Makovecz Imre nevével és épületeivel. A fogadtatás és a hatás rendkívül biztató volt. Cservenyák doktor úr elképzelése szerint, ha lehetõség van rá, el kell vinni a legérdekesebb, legértékesebb kiállítási anyagokat, produkciókat oda, ahol a jövõ értelmisége tanul, formálódik. Ha már a Sors úgy hozta, hogy a Makovecz Imre építészetét bemutató anyag három héttel a Szatmári Múzeumban megrendezésre kerülõ kiállítás elõtt a városba érkezett, érdemesnek látszott azt elvinni gimnáziumunkba. Filep Anita tanárnõ - egyesületünk tagja igazi hozzáértéssel rendezte az anyagot, s tette szemléletessé, érdekfeszítõvé az organikus építészet nagy alakjának mûveit. Dr. Cservenyák László és Lukács Bertalan megegyezett abban, hogy lehetõség szerint folytatódik az ilyen jellegû együttmûködés. Ennek következõ állomása a szintén világhírû Muzsikás együttes rendhagyó énekórája lesz április 18-án.

Lebilincselõ szónoklat, megrendítõ ünnepi mûsor Március 15-én, nemzeti ünnepünkön városunk díszbe öltözött, s az országos trauma, szétszakítottság ellenére, lélekben is együtt tudott ünnepelni. Az újtelepi Petõfi szobornál Szabó István polgármester mondott ünnepi beszédet, majd koszorúkat helyeztek el a részvevõk a mû talapzatánál. A városi díszünnepség szónoka Katona Tamás professzor már a színházteremben beszélt annak a bizonyos napnak az eseményeirõl olyan lebilincselõen, ahogyan ritkán hallani ma már a forradalom eseményeirõl. Nagy tetszést kiváltó beszédének végén arra kérte a mai fiatalokat, teljesítsék be végre a márciusi ifjak célkitûzéseit a korszerû, polgári, európai Magyarországról, hogy a jövõ nemzedéke már más eszményeket valósíthasson meg. Az ünnepi mûsor végén a székelyföldi Szentegyházi Színkör csodálatos táncjátéka tette a programot igazán szívhez-szólóvá, megrendítõvé. Ezúttal is Dorgay Károly honvéd százados sírjának megkoszorúzásával zárult az ünnepi eseménysor a Kegyeleti Parkban.

A visszatérõ Nógrádi Gábor A Képes Géza Városi Könyvtárban járt Nógrádi Gábor. A gyerekek visszatérõ vendégként üdvözölhették író - olvasó találkozó keretében a népszerû gyerekkönyvek szerzõjét. Az író jó hangulatú beszélgetést folytatott kis olvasóival arról, ki, miben, hogyan lehet sikeres az életben. Könyvei bemutatása mellett beszélt arról is, hogy tanulás és olvasás nélkül mindez nem sikerülhet. A mátészalkai rendezvény után a nemrég nyílt géberjéni kistérségi könyvtár olvasói találkozhattak az íróval. P.O.

MÉCSVILÁG

8

Köszönet Partnereinknek és Támogatóinknak! Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2007. és 2009. között. Partnereink: • Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László • Városi Mûvelõdési Központ - Tóth Istvánné • Képes Géza Városi Könyvtár - Sallai Emilia • Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola Szûcs Sándorné • Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan • Képes Géza Általános Iskola - Korcsmáros István • Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla • Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond Támogatóink: • Mátészalka Város Önkormányzata • Szabó István városunk polgármestere • Nobilis Rt. - Novák Tibor • "Öcsi Hús" Húsipari Rt. - Zemlényi Gyula és Zemlényi Zoltán • Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Radics Ilona • HOYA Szemüveglencse Gyártó Rt. Kerekes János • Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint • Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János • Szatmári Kereskedõház Kft - Lábas Tibor • Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás • Can-Tel East Telekommunikációs Kft Szabó Tibor • MOM Vízméréstecnikai Zrt. - Thomas König • Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet • Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád • Infó- West Kft - Juhász Katalin • Medivox Bt. - Szondi Erika • Trend Divatüzlet - Kovács Sándorné • Wyoming Bt. Könyvelõiroda - Oláh László • Multilink Kft -PC-Kuckó • Számítástechnikai Szaküzlet - Tõkés Szilárd • Carl Zeiss Sport Optikai Hungária Kft Rolf-Peter Ropers Médiatámogatóink: • Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István • M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: w3.enternet.hu/muveszet

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye VII. évfolyam 1. szám Belsõ terjesztésû hírlevél

Megjelenik: negyedévente Fõszerkesztõ: Szondi Erika Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: w3.enternet.hu/muveszet, Villámposta (e-mail): [email protected]

Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

2007. április

Találkozásaim mátészalkai dalosokkal

Mikor megkapom a Mécsvilágot, az elsõ betûtõl az utolsóig érdeklõdéssel olvasom. A legutóbbi példány éppen a karácsony elõtti napokban érkezett. Igazi lelki táplálék volt Benne sok kedves visszaemlékezéssel. Nekem is ilyen "lélekig" hatóak azok az alkalmak, mikor találkozom kedves szalkai dalostársaimmal most már többségükben gyermekeikkel, unokáikkal. Mégis úgy tûnik nekem - érzésem szerint Nekik is -, mintha évtizedekkel ezelõtt is együtt lettünk volna. Mert daluk a lelkükbõl fakad… Hogy is fogalmazta ezt meg Babits?: "Mindenik embernek a lelkében dal van…" Dalosaink lelkében különösen szépek ezek. És ha olyan szép a mi lelkünkben is az ének, akkor hallhatjuk a másokét is igazán szépnek…Ezek a dalok hol bánatot, hol derût, örömöt fejeznek ki. Az alkalmaknak megfelelõen. De mindig szívbõl jönnek. Az én visszaemlékezésem azzal a fájdalmas és felejthetetlen 2005-ös késõ õszi nappal kezdõdött, mikor feledhetetlen hûséges, gondoskodó Páromat utolsó útjára kísértük. Meghatódva láttam, hogy az én kedves dalostársaim is eljöttek vigasztalni… Már a szertartás elsõ aktusa is megrendítõ volt, mikor megszólalt az én kedves hangszerem, az orgona, hogy kísérje az õsi kálvinista zsoltár hangjait: "Tebenned bíztunk eleitõl fogva…" Majd még szívbe markolóbban: "Az embereket te meg hagyod halni…" (1940-tõl 49-ig orgonista kántortanító voltam Vaján!) S hogy mennyire lélekbõl fakadt vigasztalásuk, azt a sírnál elhangzó, a magyar nép legbensõbb érzéseit kifejezõ - Kodály komponálta - Esti dal fejezte ki (amit a gyászjelentés és a kolumbárium felirata is tartalmaz: "Én Istenem, adjál szállást… végül: Adjon Isten jó éjszakát!" Lélektõl - lélekig…Melinda, Ottó, Misi, Gyuri és a Többiek! Köszönöm, ismételten ezerszer köszönöm a vigasztalásotokat. Aztán emlékezem a "vidéki" találkozásokra: 2005 decemberében a Nyíregyháza Sóstóhegyi görög katolikus templomba kap-

tam meghívást a Zenebarátok ottani karácsonyi hangversenyére. Örömmel hallgattam karácsonyt váró, kedves - az alkalomhoz illõ éneküket. Elgondolkoztam: méltán van jó híre ennek a kedves kis "csapatnak", hogy õket hívják meg lelki táplálékot nyújtani a hálás gyülekezetnek. Majd 2006 színpompás alkalmai következtek. Májusban 40. évi jubileumát ünnepelte a Tiszavasvári Sportcsarnokban a Tisza-parti Dalostalálkozó intézménye. Talán nem véletlen, hogy éppen engem kértek fel a rendezõ szervek az esemény méltatására, hiszen az 1966-os elsõ találkozón részvevõ együttesek közül ma már csak a mi pedagóguskórusunk mûködik Közel 50 éve(!!). Azon a bizonyos elsõ találkozón Mátészalkát két kórus is képviselte, hiszen ott volt az akkor igen aktívan mûködõ Erdért Vegyeskar is. Most a megye 10 városának 15 kórusa ünnepelte a jubileumot - közte ismét két mátészalkai: a pedagóguskórus és a Zeneba-rátok kórusa. Jólesett látni és hallani õket szép mûsorukkal E rendezvénynek évek óta az ad további tartalmat, hogy a kora esti órákban szétrajzanak az együttesek a környék: Tiszavasvári, Szorgalmatos, Tiszalök, Tiszadada és Tiszadob templomaiba, s egyházzenei mûsorukkal nyújtanak lelki táplálékot a gyülekezetek tagjainak A mi két kórusunk - a fehér-gyarmatiakkal együtt ezévben Tiszadadán szerepelt. Öröm volt hallani a hangverseny végén a gyülekezet vezetõinek és tagjainak elismerõ megjegyzéseit: milyen szép, hogy Mátészalkának két ilyen színvonalasan mûködõ kórusa van. Este közös vacsora, baráti beszélgetés, zene és tánc zárta a nap gazdag programját. Május utolsó hetének két munkaszüneti napját népzenei együtteseink foglalták le maguknak. Ekkor tartják hagyományõrzõink évi rendszeres találkozójukat Tarpán. Mivel ennek a területnek 23 évig szaktanácsadója voltam, most is megtisztelnek meghívásukkal. S mily öröm, hogy május 27-én ott is

találkozhattam mátészalkai dalosokkal: a mûvelõdési központban mûködõ nyugdíjasok klubjának "Dancs Lajos" Népdalkörével. 1998-ban jelentek meg elõször a megye nyilvánossága elõtt Nyíregyházán, a Nyugdíjasok Megyei Szövetsége által rendezett "Ki, mit tud?" jellegû találkozón. Akkor zsûritagként adtam a lelkes csoportnak tanácsokat. Megfogadták. Bohán László vezetésével 2005-ben már "Dicséretes" minõsítést kaptak… Találkozásaink alkalmával számomra az a meghökkentõ, mikor kiderül, hogy néhányan tanítványaim voltak… Ilyenkor én is elmondhatom Petõfi szavaival: "Húsz esztendõ… (nekem már 27!) az idõ hogy lejár! Cserebogár, sárga cserebogár." Júniusban újabb találkozás. Távol az "otthontól", Balatonfüreden rendezte a Pedagóguskórusok Országos Társasága kórusai évenként szokásos - országos találkozóját. 30 együttes között örömömre - ott volt a mi pedagóguskórusunk is. Mint a Társaság tiszteletbeli tagját, engem minden rendezvényükre meghívnak. Mondanom sem kell, örömmel megyek, hiszen jó alkalom ez a régi barátokkal való találkozásra: mátészalkaiakkal és más helységbeliekkel egyaránt. A mi kórusunk templomban mutathatta be mûsorát. Két szempont-ból is kitûntek: a legnépesebb: közel 50 fõvel, s a legváltozatosabb összeállításban: nem csak vokális, hanem orgona, sõt: hegedû, gordonka, fuvola és szólóének is színezte elõadásukat. Jólesett ott is mátészalkainak érezni magunkat… Másnap balatoni hajókirándulás és Tihannyal való ismerkedés tette még értelmesebbé a távoli kirándulást. 2006 õsze sem múlhatott el találkozónk nélkül. Nagykállóban immár harmadik alkalommal rendezték meg a Regionális "Kállai Kettõs" Kórustalálkozót, melyen részt vettek a Zenebarátok is - az ugyancsak Balogh Ferencné vezette fehérgyarmatiakkal együtt. 18 együttes, köztük nyíregyházi, debreceni, szolnoki - nemzetközi versenyeken is díjazott - énekkar zsûri elõtt mutatta be mûsorát. A

mi szépen fejlõdõ kórusunk teljesítményét minõsíti, hogy ebben az erõs mezõnyben nívódíjat, Balogh Ferencné pedig megtisztelõ karnagyi különdíjat kapott. Sokan azt gondolhatják, teljes lehet örömöm ennyi szép élmény hatására. Igazuk lehet. Bennem mégis maradt egy kis hiányérzet. Nem találkoztam a rangos rendezvényeken is kuriózumnak számító, megyénk egyetlen férfi együttesével: a Mátészalkai Férfikarral. Pedig bármikor hallottam õket, megdobogtatta szívemet. De nemcsak az enyémet. Hallhattuk: már színpadra lépésüket is nagy ováció fogadja. Megszólalásuk is üdítõ szint varázsol egy-egy találkozó programjában Csányi Ottó olyan dallamokat tudott mûsorukra tûzni, mely férfias, felüdít, lelkesít, elismerésre serkenti a hallgatókat. Tudom, a Mûvészetbarátok Egyesületének vezetõi ott "bábáskodtak" ennek a szimpatikus együttesnek a létrehozásában. A kórus tagjai is lettek. Már akkor is félve jeleztem: a sok jó hangú, lelkes, de rendkívül exponált munkakörû kórustag eleget tud-e tenni a próbákon való részvétel és a fellépések kötelezettségeinek Bizonyosan nem könnyû. Mégis arra biztatom Õket: tartsanak ki. Szervezzék úgy munkájukat, hogy - ha kevesebb próbaidõvel is - tartsanak készenlétben olyan repertoárt, mellyel a megye fent említett két legrangosabb találkozóján részt vehetnek. Nem vallanak szégyent. Ugyanakkor újabb elismerést szereznek, mellyel Mátészalka dinamikusan erõsödõ kulturális kisugárzó hatását is növelhetik. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen élményteli lelki feltöltõdést is nyújtó találkozások aranyozzák be öreg napjaimat. 9 éves korom óta - immár 78 éve! - a dalosmozgalomban élek. Még a négyéves katonaságom és fogságom idején is. Bizonyára ezért lett szép az én lelkemben is az ének, s igazat adva Babitsnak: azért hallom "a mások énekét is szépnek…" Erdõs Jenõ

Törékeny varázslatok

Gondolatok a tojásról, a Húsvéti tojásfestésrõl A piros tojás, a hímes tojás látványa, különösen ilyenkor tavasszal mindig valami megmagyarázhatatlan jólesõ érzéssel töltött el és tölt el ma is. Ma már tudom, hogy azért, mert a tojás elsõdlegesen nõi szimbólum, a termékenység középpontja: anyaméh, a születés, az újjászületés, de egyben a feltámadásra váró halotti állapot és a magzati lét jelképe. A tojás a világban való otthonlét mindenkori, de a tavaszi ünnepek alkalmával meghatványozott rituális átalakulásokon keresztül történõ megtestesülése. A keresztény ember hite szerint benne a feltámadás ígérete, Krisztus újjászületése ölt testet. A tojásfestés egy kozmikus jelkép megszelídítése, az egyetemesbe ágyazottság vágyának /lélektani szükségletének kifejezése: az alkotó ember egy organikus világrendet, harmóniát, az élet valamennyi szférájában termékenységet igenlõ vágya bontakozik ki a gömbfelületen megjelenõ, elsõsorban természeti ele-

meket és színeket, õsi geometriai formákat megjelenítõ motívumaiban. A tojásfestés, tojásdíszítés õsi és népi ihletésû mûvészi tevékenység. A tojás életünk állandó kísérõje. Materiális szerepe természetszerû a táplálkozásban. Történeti, kulturális jelentõsége ennél jóval nagyobb. Egyes népi mítoszok szerint a tojás volt mindennek a kezdete; a tojásból keletkezett a világmindenség. A tojás ma is az élet, a termékenység, a bõség, a tavaszi megújulás szimbóluma. E sok jelentésû szellemi funkciók okán a tojás - mitikus voltát erõsítendõ -, õsidõk óta ékesítve, díszítve, színezve vált a közösségi események, ünnepek nélkülözhetetlen kellékévé. A tojásdíszítés népi hagyományként alakulva, formálódva, új elemekkel gazdagodva, a régieket részben megtartva, részben elfeledve él tovább napjainkban is. A keresztény kultúrkörben a hímes tojás a Húsvéti ünnep, a feltámadás jelképrendszerének részeként ked-

velt ajándékká is vált. A színek, minták kombinációi, az átadás körülményei a népi hagyományok szerint üzenethordozók is lehetnek ajándékozó és ajándékozott között. A díszített tojások minden darabja külön, külön is csodálatra méltó. Azok rendezett sokasága pedig a népi díszítõmûvészet varázslatos világát tárja a szemlélõdõ elé. Az ember számára nemcsak a motívumok nagyszámú változata adja az élményt, hanem a mágikus érzés is, ami a tojás kultuszából ered. Ehhez a bûvös varázslathoz járult ihletett alkotóként Ujváry Mária, a tojásdíszítés mestere, akinek bravúros technikai készségét bizonyítja, hogy a tojás díszítését a kiállítás helyszínén bemutatja az érdeklõdõ közönségnek, mint ahogy azt tette a Szatmári Múzeumban is. Évek óta rendszeresen vezet kézügyességi foglalkozásokat gyermekek számára. A tojásírózás, szalmafonás, hímzés, kosárfonás, gyöngyfûzés mesterségbeli fogásaival és szépségeivel ismerteti meg az ifjú

résztvevõket. Felvetõdik a kérdés, hogyan-miképp-miért élte túl a hímes tojás a tradicionális paraszti kultúra halálát, s napjaink "Kinderkorszakában" nem csupán etnológiai csökevénnyé, valódi jelentésétõl megfosztott dísztárggyá degradálódott? Aki tojást fest alkotói tevékenysége által a világ újrateremtését ismétli meg egy organikus jelképrendszer segítségével. S ma, amikor egy kulturális globalizációs folyamatnak kiszolgáltatva bennünk és köröttünk "…minden egész eltörött…", a festett tojások visszavezetnek a racionalizált világból, a teremtés misztériumához. Ebben segít nekünk ez a kiállítás, ez a csodálatos gyûjtemény, amelyet március 22-én tártuk a nagyközönség elé, s amely április végéig lesz látogatható. Húsvétig naponta múzeumpedagógiai órákon ismerhetik meg diákok és felnõttek a tojásfestési technikákat. Farkas Judit