Rónay György: Himnusz a Boldogságos Szűzhöz

A Solti Római Katolikus Egyházközség időszakos lapja III. évfolyam 3. szám + gyermekmelléklet 3.szám

Rónay György: Himnusz a Boldogságos Szűzhöz

Halkan hull az őszi este harmata… Harmatozd rám égi kedved, Mária. Oszladozzék balga szívem bánata. Te vigyázz rám, boldogságos Szűzanya. Hogyha kővel megdobnak az emberek, Szeljek nékik ízes búzakenyeret. Töltse be a lelkemet a szeretet. Tiszta szívvel áldhassam szent Gyermeked. Bánatok közt elvadultam. Légy szelíd térítőm, hogy égi Atyánk fényeit szeplőtlenül tükrözhessem, mint a víg tengerszem a hajnal ifjú fényeit. Gyermek-kedvvel ámuljak a fényeken, Rózsa legyen tövisek közt életem, piros rózsa, virágozzak ékesen.

Rózsakertek öntözője, légy velem. Ellankasztó szárazságot messze űzz. Égjek a szent szerelemben, mint a tűz, égi Tűznek tűztestvére, kit derűs kötelék a legfőbb Tűzzel összefűz. Fáradtságban biztatásod el ne vedd. Cirógasson langyos, puha tenyered. Jó öledbe hajtva tikkadt fejemet, megbékéljek mint a megvert kisgyerek. Hogyha majd egy furcsa órán meghalok, mint Fiadat úgy öleljen két karod. Köszöntsenek örvendezve angyalok. Fogadjon be országodba magzatod. Ámen.

„Mindent Isten nagyobb dicsőségére!”

Eseményeinkről röviden Elsőáldozás 2012

Úrnapja

Ú

rnapján, június 10-én a szentmisét követően, idén is körmenettel ünnepeltük Krisztust. Azt a Krisztust, aki teljes Istenségében és emberségében jelen van az Oltáriszentségben a Kenyér és Bor színe alatt. Ezt a

Missziós Napok

S

zent László Missziós Napok címmel rendeztük meg idén június utolsó hétvégéjén a hagyományos egyházközségi rendezvényünket a Vécsey parkban. A három napos programot Kalmár Pál polgármester úr nyitotta meg, majd a szabadtéri szentmisén ünnepeltük Krisztust. Ezt követte a missziómozi Kovács Attilával a könyvtárban, ahol a Baraka című művészfilmet néztük meg, majd a templomban taize-i imaórával zártuk a napot Jakus Ottó atya és ifj. Hoffmann Ferenc vezetésével. Szombaton már reggel érkeztek a különböző szerzetesközösségek képviselői, a Domonkos nővérek, a Ciszterci nővérek, az Isteni Szeretet Leányai, a Jézus Kistestvérei és

I

dén Pünkösd ünnepén öten járulhattak életükben először szentáldozáshoz. Három gyermek és két felnőtt a rendszeres hittan oktatás mellett heteken keresztül részt vettek a felkészítő beszélgetéseken, elvégezték első szentgyónásukat, hogy tiszta lélekkel befogadhassák az Úr Jézus Krisztust a kenyér és a bor színe alatt. Különösen szép volt, hogy az elsőáldozók közül hárman egy család elsőáldozók névsora: tagjai: nagymama, lánya és unokája. A z Kurta Natália, Fazekas Levente, Horváth Kitti, Horváthné László Bernadett, László Mihályné titkot emberi, földhözragadt gondolkodásunk fel nem foghatja, mégis hisszük, mert maga Jézus mondta nekünk „Ez az én testem, amelyet értetek adok.”Lk22,19! Beteljesítvén azt az ígéretét is, hogy „én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."Mt28,20 Iván atya szentbeszédében kiemelte, hogy ilyenkor, Úrnapján Isten megmutatja magát a világban: „Itt vagyok, rendelkezz velem!” Nem emlegeti fel, hogy milyen nagy ára volt a mi megváltásunknak, hanem egyszerűen megjelenik és átadja magát az embereknek. Ezt a végtelen szeretetet ünnepeljük, amit csak az Isten adhat. A négy oltár, mely a négy égtájat jelképezve a hívek által feldíszítve várta, hogy leszálljon rá Krisztus az

Oltáriszentségben, jelképezze a mi szívünket is, mely a bűnbánatban és a szentgyónásban megtisztulva, „virágdíszben” várja Jézust vasárnaprólvasárnapra, szentmiséről-szentmisére. Ezt a kitörő örömet adjuk tovább a környezetünknek, hogy szeret az Isten, rád is vár csak figyelj a szavára! Jöjj el U r a m , J é z u s !

a Szervita nővérek, akik a számukra felállított pavilonokban várták az érdeklődőket. Szentmisével indult a nap, melyet Iván atya mutatott be Kiss József szabadszállási plébános atya koncelebrálásával. A szentmisén tette le fogadalmát a Mária Légió három hónapja megalakult solti közösségének öt tagja. A

délelőtt további részén, a főzőverseny és különböző gyerekfoglalkozások mellett a színpadon bemutatkoztak a jelenlévő szerzetesi közösségek, valamint Földvári József diakónus és felesége Tünde tanúságtételét hallgathattuk meg. Ebéd előtt még kötélhúzásban mérték össze erejüket a református és katolikus csoportok, a szerzetes nővérek és a solti asszonyok, valamint a gyermekek csoportjai is. A főzőverseny ételeit a cserkészek és a szerzetes nővérek bírálták el. Első díjat Kurta Károly és Hoffmann Attila csülkös babgulyása nyerte. A különböző ételeket a rendezvény résztvevői, vendégei, közönsége ingyenesen fogyaszthatta. Ebédet követően a két nagycsaládos Olgyay testvérek családi zenekara muzsikált.

2

Ezt követte a már hagyománnyá vált járműszentelés, majd Süveges Gergő televíziós műsorvezető, szerkesztő előadását hallgathattuk meg hitről, családról. Gergő feleségével és gyermekeivel érkezett hozzánk. Láthatóan és elmondásuk szerint is nagyon jól érezték magukat közöttünk. A nemrégiben alakult egyházmegyei pasztorális központ, a Parázs két képviselőjének, Hortobágyi Tibornak és feleségének, Ágnesnek előadása következett. Nagycsaládosként elsősorban a családról és a pasztorális központ lehetőségeiről, feladatairól beszéltek az érdeklődőknek. A

szombat este a missziógrillel zárult. Kurta Károly nagyszerű sültjei elfogyasztásához a Marasztaló zenekar, Borzavári Róza citera, hegedű, Kovács Attila brácsa, Nagy Dénes bőgő, szolgáltatta a muzsikát. Vasárnap szentmisével zárult a három napos rendezvény, melyen Iván atyát is köszöntöttük névnapja alkalmából. A kevés résztvevő ellenére nagyon jó hangulatú programot tudhatunk magunk mögött. Egy rendezvény sikere a célja megvalósulásától függ és nem a létszámától. cél, hogy mi magunk, a mi közösségünk is erősödjön, hitben, szeretetben. Nos ez is megtörtént. Értékes és értelmes programot kínáltunk, mely eleve kizárja a tömeget, hiszen ilyen programokra csak kevesen kíváncsiak. Aki eljött az szerintem nem bánta meg és jövőre is velünk tart. Amennyiben az Úristen is úgy akarja egy év múlva újra lesz solti miszsziós napok, mert „Krisztus szeretete ugyanis sürget minket.” 2Kor5,14 A rendezvényen készült képek és hanganyag elérhető honlapunkon a www.marianeve.hu oldalon a Letöltések menüpontban! Egyik célunk biztosan megvalósult: megmutattuk, hogy a templomban és a hétköznapokban megélt kereszténység között nincs ellentét. A kettő szorosan összetartozik. Egy Isten van és a kereszténységünk is egy: hétköznap, a civil életben és a vasárnapi szentmiséken, liturgikus alkalmakon. Másik cél, hogy legalább néhány olyan embert is megszólítsunk, akivel templomunkban nem találkozunk. Ez is biztosan megtörtént, hiszen ilyenek többen is részt vettek a missziós napokon. Harmadik Másik örömteli esemény volt, hogy hitoktatónk Csepregi Zsolt , aki a solti kisiskolás focisták edzője is díjazásban részesült a kis lurkók országosan kimagasló teljesítményéért! A rendezvényen Karitasz csoportunk Komjáti Jánosnéval az élen zsákbamacskákat árult, melynek bevételét majd a rászorulók támogatására fordítják.

Szent István király ünnepe

H

agyományaink szerint Szent István királyunkat ez évben is közösen ünnepeltük a város polgáraival. Az önkormányzat rendezvénye a Vécsey könyvtár parkjában volt, ahol egyházközségünk is sátrat állított. Külön öröm volt számunkra, hogy a ren-

dezőség immár az ünnepi szentmisét is felvette hivatalos programok sorába.. A rendezvény egyik jeles eseménye a kenyérszentelés volt. A másik nagy esemény a szabad tűzön készült ételek versenye , melyre közösségünk konyhamestere Kurta Károly is benevezett grillezett húsaival és természetesen még különdíjban is részesült. Gratulálunk és köszönjük neki a sok munkát, melyet közösségünk tagjainak szolgálatában végzett.

3

Mária névnapja Nem csak mi ünnepeljük a névnapot , hanem más népek is. A magyarokon kívül megünneplik a névnapokat például a csehek, lengyelek, oroszok, románok, szlovákok, valamint a skandináv és a balti országok lakói. A balkáni országok közül az ortodox népeknél (pl. bolgárok, görögök, szerbek) az egyes szentek ünnepnapján elterjedt szokás a névnap ünneplése. Szeptember 12-én ünnepeljük Mária neve napját. Ezt az ünnepet boldog XI. Ince pápa rendelte el. 1683. szeptember 12-én szabadult fel Bécs városa a török támadás alól, s ennek tiszteletére rendelte a pápa ezt az ünnepet, bár már korábban is megvolt a nyoma itt-ott.

A

szülőnek kell megalapoznia, hogy a gyereknek mi fontos és mi nem, amit megtanul az lesz a minta. Fontos, hogy megálljunk egy-egy ünnepnél, így a névnapnál is. Minden ünnep azért jó, mert kicsit kiszakít a szürke mókuskerékből, főleg gyermekként, lehet várni, már reggel mosollyal kel fel hogy a mai nap az ő napja. Minél több ilyen nap van egy gyerek életében, annál jobb. És nem az ajándék a lényeg, hanem maga a tudat, hogy ez is az ő napja.

Benedek pápa kiemelte, hogy életünk középpontjában Istennek kell állnia, az ő szavára kell hallgatnunk. Ebben példaként áll előttünk Mária, az egész életében Isten szavára hallgató, Isten és az emberek felé nyitott Szűz. „Mária mindig Isten szolgálóleánya marad, aki soha nem saját magát állítja középpontba, aki Istenhez akar vezetni bennünket, s aki olyan életvitelre tanít bennünket, amely Istent állítja mindenek középpontjába.” Mindannyian élet feladatul kaptuk a keresztény éle-

tet, amelyben segítőnk és példaképünk a Szűzanya. Mi is feladatul kapjuk, hogy Máriához hasonlóan mi is a lelkünkbe fogadjuk Jézust. Nagy lehetőség előtt áll a katolikus közösség. Egy 130 milliós pályázatot nyertünk meg, ami a Magyar Zarándokút építőköve lesz. Bízom benne, hogy a közösségünk is épül, nem csupán az épületek, templom és plébánia. Megfelelő alázattal fogadjuk ezt, szeretnénk mi magunk is épülni, erősödni, megújulni, büszkének lenni, hogy társak lehetünk az alkotásban. A belső harcainkat senki sem ismeri, mindenki csak a sajátját látja, sokszor azt sem tisztán. Az értékességünk, a tartásunk nem külső véleményektől függ, a gerinc belül van, Isten teremtett mindnyájunkat, az értékességünket neki köszönhetjük. Mária alázatos volt, szolgált, és figyelt az Istenre. Ezt szeretném tanulni tőle. „Mária neve zengi át a tengert, kit az Isten eleve anyja gyanánt szentelt. Ej haj gyöngy a nap. Gyöngyfüzér az év: minden nap egy névnap, minden gyöngy egy név. „ (Babits M.) Czár Iván plébános

„Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.” Mt10,32

Olvasói Tanúságtételek

Egy csodálatos gyógyulás története a sümegi Fájdalmas Szűzanya közbenjárásának köszönhetően

A

sümegi ferences kegytemplom szentélyében márvány emléktáblák százai tanúskodnak arról, hogy minden időben bátran lehet Jézus anyjának segítségét kérni, Őt biztosan meg fogja hallgatni a Mennyei Atya. A kilencvenes évek elejétől én is rendszeres látogatója kezdtem lenni a templomnak, akkoriban kezdődtek ugyanis a Fatimai engesztelő imavirrasztások, minden hó-

nap 12-ről 13-ára virradóra. A faluból többen is elindultunk az utolsó esti buszszal és hajnalban az elsővel mentünk haza. Azt gondolom, ezek az évek indítottak el az Isten-keresés útján, jó volt a Szűzanya „imaiskolájába” járni. Talán az 1994-es év utolsó hetében történt, hogy keresztanyámat súlyos állapotban szállították kórházba. Az orvosok hasnyálmirigy-gyulladást állapítottak meg nála. Több hónapon át feküdt tehetetlenül az ágyban, már mindenütt felfekvései voltak. Háromszor is megműtötték, sajnos eredménytelenül. A következő év áprilisára az orvosok lemondtak a felgyógyulásáról, még egy utolsó műtétet terveztek,

4

de komoly gyógyulást már ettől sem vártak. Arra a bizonyos áprilisi imavirrasztásra úgy indultam el, hogy a Szűzanyának ajánlom, az Ő segítségét kérem keresztanyám gyógyulásának érdekében. Igyekeztem az egész éjszakát intenzív imában tölteni és szívemben ott volt a remény, hogy kérésem talán meghallgatásra talál. Csodálatos visszaigazolást kaptam a gondviselő Istentől! A következő héten egyik nap, amikor épp ebédezni távoztam a munkahelyemről, találkoztam a város főutcáján unokatestvéremmel, keresztanyám fiával. Lelkesen mesélni kezdi a történteket. Mondja, hogy az orvosok már azzal foglalkoztak,

hogyan közöljék a hozzátartozókkal, hogy készüljenek a legrosszabbra, mert a negyedik műtét sem hozott eredményt, amikor egyszerre csak nagy hirtelen megállt a gennyes váladék folyása a sebekből. Meg kell jegyeznem, hogy ezzel az unokatestvéremmel soha azelőtt és azután sem találkoztam így, „véletlenül” az utcán. Keresztanyámnak akkor még élt az édesanyja, aki már 102 éves volt. Már nagyon legyengült, és csak azt hajtogatta, hogy még el szeretne búcsúzni a lányától. Ez a csoda is bekövetkezett, amikor keresztanyámat két hét múlva gyógyultan engedték ki a kórházból. Még két napot élt az édesanyja ezt köve-

Élménybeszámoló

2

012. augusztus 6-án, Urunk Színeváltozásának ünnepén történt velem az alábbi eset. Érdekes, úgy érzem említésre méltó személyes élményemet szeretném megosztani veletek. Ugyanis ezen a napon mezőgazdasági munkálatokat végeztem a Kisszorosi dűlőben lévő földemen a délelőtti órákban. 11 óra fele járt már az idő, mikor hazafelé készülődvén az úton (homok út van arra felé) „Szép jó napot” köszönt nekem valaki. Én őt sportolónak néztem, gondoltam, ugyanis gyalogosan haladt, lábán bakanccsal, fehér öltözéket, fején fehér kalapot viselt, kezében két szintén fehér bottal. Beszédbe elegyedtem vele, s kérdeztem, sportoló talán? S ezzel el is kezdődött a rövid párbeszéd közöttünk. Elmondta az illető hölgy, hogy ő zarándok. Bizonyára Római Katolikus Keresztény, el kell mondanom, nagyon megörültem ezek hallatán. Kérdésemre elmondta: Esztergomból jön, Apostagot is útba ejtvén, Máriagyűdre tart, ez a végállomás gyalog. Még az egyik fatörzsön a nyilat is megmutatta, amely a kijelölt útvonalat jelöli… Hazafelé jövet aztán a templomunk közelében értem őt utol (kerékpárral voltam) és megint tovább folytattuk a beszélgetést. Be is mutatkoztunk egymásnak, az ő neve Mariann. Kérdésemre közölte, hogy ő orvosként dolgozik, praktizál. Fül, orr, gégész. Felajánlotta és le is fotózott engem, mégpedig a templomunk közelében. A Vécsey Könyvtárba is betért és ott is fotózott. Megemlítettem neki, hogy itt a Vécsey parkban tartottuk június 22-23-24 –én

tően…Amikor aztán keresztanyámmal is beszélgetni tudtam a történtekről, elmondta, hogy a kórházban az orvosok és ápolónők „sorfalat álltak” és megtapsolták őt a távozásakor, elismerve a hihetetlen és csodálatos gyógyulás tényét. Keresztanyám – Istennek hála – azóta is jó egészségnek örvend. Számomra most már teljes bizonyosságot jelentenek azok a bizonyos kőtáblák a Szűzanya valóságos segítségét illetően. Bizony, ezek nem a néphit „termékei”, hanem a Szűzanya sok-sok hathatós közbenjárásának tanúbizonyságai mindannyiunk számára. Horváth János szentmisével záródó Missziós Rendezvény sorozatunkat. Közben aztán én is elmondtam neki, hogy a mi plébánosunk Czár Iván atya és felajánlottam neki, hogy térjen be a plébánia hivatalunkba (itt van a közelben) a Martinovics tér 5 szám alá megpihenni egy kicsit. De az idő már dél körül járt (3/4 12 óra volt) s ő elmondta, tovább kell mennie, ugyanis a következő útvonal Révbérpuszta s oda kell igyekeznie. Megköszönte a szívélyes invitálást, meghívást s folytatta útját. Én meg azt közöltem vele, hogy a Mária Légió tagja vagyok, s fogok majd írni egy beszámolót az önnel való személyes találkozásomról. Nagyon szépen megköszönte. S végül elbúcsúztunk, ő is folytatta útját és én is. „az Úr legyen önökkel továbbra is!”-köszöntem el és a Szűzanya oltalmába ajánlván kívántam neki, nekik további jó utat, szerencsés megérkezést!

van közöttünk Hoffmann Erzsike személyében, aki perfekt beszéli a francia nyelvet s ő kitűnően tolmácsolta Lulu atya szavait. Erzsike jóvoltából megtudhattuk még azt is, hogy Franciaországban a papok 75 évesen már elmehetnek nyugdíjba és most Lulu atya nyugdíjba vonulása alkalmából Istennek felajánlván vállalkozott e hosszú és fáradtságos útra. Többek között röviden ismertette velünk, hogy papi szolgálata során több városban is szolgált, betöltötte hivatását. Arról is beszélt, hogy eddigi útjai során mindenhol szivélyesen és méltóképpen fogadták, megvendégelték, úgy mint nálunk Solton is. A szeretetről beszélt és a szívében elvisz bennünket is Betlehembe. A hazafelé útról annyit mondott, idézem: „ A szamarat otthagyja Palesztina földjén az árva gyermekeknek és repülőgéppel érkezik haza Franciaországba.” A Jóisten segítő kegyelmét kérve búcsúztunk és a Özv. Kovács Józsefné Szigeti Márta Szűzanya oltalmába ajánlván őt és a többi zarándokot is, hogy épségben, egészségben elérhesse úti célját. Legyen vele és velünk az Úr továbbra is. Interneten 2012. augusztus 17. péntek nyomon követhető Lulu atya útja: http:// zen a napon ismét egy szép él- luluencampvolant.over-blog.com/ ményben lehetett részünk lá- Özv. Kovács Józsefné Szigeti Márta nyommal és még néhány hívő testvéremmel együtt, akik a péntek reggel 8 órai szentmisén részt vehettünk. Ugyanis előző este érkezett Soltra a zarándok útját járó Lulu atya, aki 75 évesen Franciaországból indult, mint zarándok, szamár háton négy hónappal ezelőtt s betlehembe, Jézus szülővárosába igyekszik! A pénteki szentmisére ő is beöltözött és Iván atyával együtt mutatták be a Szentmise áldozatot. Szerencsére tolmács is

Találkozás Lulu atyával

E

5

Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. Ef 5,6

Hitvédelem Ellene mondok...

É

rdekes és nagy jelentőségű mozzanat a keresztelési szertartás – illetve a keresztségi fogadás megújítása – során, hogy mielőtt a pap kérdéseire válaszolva hitünket megvallanánk, előbb ellene mondunk a bűnnek és a bűn szerzőjének, a sátánnak. PAP: Ellene mondotok-e a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában éljetek? HÍVEK: Ellene mondunk. PAP: Ellene mondotok-e a gonoszság csábításának, hogy a bűn sohase uralkodjék rajtatok? HÍVEK: Ellene mondunk. PAP: Ellene mondotok-e az ördögnek, aki a bűn szerzője és fejedelme? HÍVEK: Ellene mondunk. Annak, hogy a hitvallást ez a gonosznak való ellene mondás előzi meg, az az oka, hogy a keresztény hit olyan súlyos valóság, hogy csak „rombolás” után valósulhat meg: egy régi – bálványokra épült – élet teljes és tudatos fölszámolása után. Hitelesen csak azután mondhatom ki, hogy hiszek, miután ellene mondottam az ördögnek, minden csábításának és minden cselekedetének. Ez az ellene mondás nem vágyaink elfojtását, hanem éppenséggel meggyógyulását eredményezi. A bűn előtt Ádámnak csak egyetlen vágya volt: Isten. Utána való sóvárgását semmi és senki sem csillapíthatta. Éva iránti szerelme is szentségi jellegű volt: Istent szerette benne. Egész lényével érezte, hogy a mindenségen túlról átragyog és melegséget áraszt az ingyenes isteni szeretet. Vágyakozása ezért nem szenvedés volt, hanem jóleső vágyakozás, amely újra és újra betelt a szeretettel, mint ahogy az ember tüdeje megtelik friss levegővel, valahányszor lélegzetet vesz. Azzal, hogy Ádám Isten iránti feltétlen, gyermeki bizalma megrendült, megromlott Isten utáni vágya is. Ez a vágy egyrészt elszakadt

Istentől, és így önmagába csavarodott vissza. Másrészt háromfelé szakadva a teremtményekre tapadt, mintha azok istenek lennének, így a bűn után a teremtményekhez való viszonyunkat a hármas kívánság jellemzi. Az asszony látta, hogy a fa élvezhető (a test kívánsága), tekintetre szép (a szemek kívánsága) és csábít a tudás megszerzésére (az élet kevélysége). (Vö. Ter 3,6) Az anyagi világ ekkor lett a hiábavalóságnak alávetve, mert az ember ajándékba kapta, azonban megszűnt úgy fogadni, mint ajándékot. Az ember többé már nem látja a világ szentségi jellegét, hanem külön-külön vágyakozik mindenre: egyetlen vágya szálakra bomlott. A bűnbeesett ember ezzel egy Istentől független világot kezdett kiépíteni, amelynek azonban – bármilyen ragyogónak tűnik is – van egy alapvető hibája: nem létezhet, mert illúzió. Ezt a világot az Istentől elszakadt, a teremtményeket abszolutizáló, bűnös vágyak uralják. Valójában tehát nem a szent, az aszkéta, a hívő ember fojtja el vágyait, hanem a parázna, a mammont imádó és gőgös ember, aki leszállított vágyaiból megalkotja bálványainak a végtelenség illúzióját keltő világát. Ez a világ Isten haragjának perzselő tüzében ég el. Nem arról van szó, hogy Isten féltékeny volna az ember saját maga teremtette boldogságára, ez túlontúl antropomorf elgondolás. Az érzékletes kép csupán azt fejezi ki, hogy Isten nem hajlandó legitimizálni egy nem létező világot; annak vele szemben nincs létjogosultsága: pusztulásra van ítélve. Ha az ember megváltásra szorul, akkor tehát elsősorban vágyaiban szorul megváltásra, hiszen bűnei romlott vágyaiból következnek. A Megváltó „gyökérkezeléssel” orvosolta a vágyaiban beteg embert. Emberré lévén ő maga is vágyakat hordozott a szívében, melyek azonban romlatlanok

és tiszták voltak. A sátán őt is megkísértette, s ha ő is engedett volna neki, mint egykor Ádám és Éva, az a mi örök elbukásunkat jelentette volna. De Krisztus háromszor mond nemet a gonosznak. Sőt, gyakorlatilag szóba sem áll vele, csak szentírási idéze-

6

teket olvas a fejére. A kísértővel szóba elegyedni a biztos bukás kezdete. Éva már akkor helytelenül járt el, amikor válaszolt a kígyó alattomos kérdésére. A sátán az ártatlan embert ezzel a kérdéssel közelítette meg: „Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?” Az asszony azt felelte neki: „A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.” (Ter 3,1-3) A sátán kérdésébe hazug állítás van rejtve, hogy arra késztesse Évát, hogy védelmébe vegye Istent. Éva így is tesz, de közben öntudatlanul ő maga is csúsztat, amikor azt állítja, hogy Isten még a fa érintését is megtiltotta, holott erről Isten nem beszélt. Az érintés tilalma mögött a vallási tabuk képzete sejlik fel, és egy olyan romlott istenképé, mely a már bűnbeesett emberre jellemző: az embert kénye-kedve szerint korlátozó, az ember boldogságára irigy Isten képe. Ezzel azután Éva bele is sétált a csapdába: a sátánnak már csak ki kellett mondania az Éva elszólásában megbúvó feltételezést. Az Úr Jézus ezzel szemben

megkísértésekor szüntelenül az Atyára tekint, így az ő vágyai egészségesek maradnak, s nem szakad el a végtelenül szerető Atyától. Csak tőle várja vágyai teljesítését, sőt őrá magára vágyakozik. Miközben a sátán a jóllakásnak (a test kívánsága), a világ szépségének, csillogó gazdagságának (a szemek kívánsága), illetve a vallási sikernek és a hatalomnak (az élet kevélysége) csábításával próbálkozik, Jézus mindig a végső dicsőséget akarja, mindent az Atyától akar kapni. Milyen meglepő, hogy a Mátéevangélium végén Krisztus épp azokat a szavakat mondja, amelyekkel megkísértette őt a sátán: „Én kaptam minden hatalmat a mennyben és a földön.” (Mt 28,18) Valóban, az Atyától mindezt megkapta, éppen mert végtelenbe mutató vágyait nem engedte széthullani, hogy egyszer a testi éhség kielégítésére, mászszor a birtoklásra vagy a dicsőségre irányuljanak, hanem mindig magára az Istenre, az Atyára összpontosította őket. S amikor a kereszten függve is ugyanaz a hármas kísértés érte, mint a pusztában, újra csak azzal válaszolt, hogy mindenestül, egzisztenciális vágyakozással átadta magát az Atyának: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46) Feltámadása nem csak a bűnök bocsánata miatt új élet kezdete, hanem mert tanítványaiban az Isten utáni vágyat is fölszakítja. Ezek a tenyeres-talpas, egyszerű halászemberek hirtelen gyermeki módon vágyakozni kezdenek Istenre, és megtapasztalják azt, amit szem nem látott, fül nem hallott, és ami ember szívébe föl nem hatolt (1Kor 2,9), s ez már Pünkösd kezdete. A Szentlélek Pünkösdkor ugyanis éppen azért jön, hogy megnyissa vágyaik kútját, és az élő víz felcsapjon Istenig, hiszen onnét eredt. Az egész János-evangélium arról szól, hogy a Krisztusban hívők szívében élő víz folyói fakadnak (Jn 7,38), s ez a Szentlélek műve. A szamariai asszonnyal Jézus addig beszélget, amíg le nem ás vágyainak a kisebb vágyakozások sorával betemetett kútjának legmélyéig. A hívő ember még szomjasabb lesz, mint a hitetlen, még nagyobb vágyakat hordoz szíve mélyén, hatalmas vágyakozást a végtelen Istenre. Jézus úgy gyógyítja meg elfojtott és millió szálra szétbomlott vágyainkat, hogy gyökerüknél fogva ismét eggyé, egyszerűvé teszi őket: Istenre kezdünk vágyakozni, senki és semmi másra.

Hiszek egy Istenben „Mindenki hisz valamiben”. Ez az általánosságokban mozgó, semmitmondó frázis mégiscsak elgondolkodtató. Hogyan lehet végső soron, azaz mint végső princípiumban hinni és bízni valamiben? A valami a személytelen világot jelenti – az anyagot és annak törvényeit. Merünk-e ráhagyatkozni erre teljes egzisztenciánkkal? A reneszánsz óta óriásit fejlődött az ember fabrikáló értelme, és egyre meglepőbb eredményeket ér el. Az utóbbi száz év során mesébe illő dolgokat alkotott az európai ember. Az utolsó húsz esztendő fejlődése pedig már szinte követhetetlen. Mindennek ellenére az ember a saját életét, legbensőbb életét – úgy is mondhatnám, a „de hát énvelem mi lesz?” világát – nem valamire építi, hanem valakire. Csak műholdjainkat építjük a matematika nyelvén beszélő tudományokra, de saját, személyes életünket egy másik személy szeretetére bízzuk. Ezért lehet a ragyogó technikai civilizációban élő emberiség elkeseredett és reményvesztett, ha nem talál szeretetre. Személy csak másik személyre építhet személyes életet. S végső soron hinni is csak egy személyes Istenben lehet; személytelen létezőben hinni, mint amilyen a sors, a majd-valahogylesz, a világenergia és az ezekhez hasonlók, fatalizmus. Esztelen az, aki személyes életét személytelen erőkre bízza. Bálványimádó, aki végül maga is hasonlóvá válik bálványaihoz: géppé lesz, élő halottá, szuperlény helyett szánalmas torzóvá. Másrészt ebből az üres mondásból: „Mindenki hisz valamiben” azért előragyog egy vitathatatlan tény: mindenki bízik abban, hogy egykor minden rendbe jön, minden egészen jó lesz. Ez az ősbizalom minden emberben benne van, ez éltet és mozgat mindenkit. Öngyilkos lesz az, akiből ez a bizalom kihal. Az emberiségnek tehát az a konok közmeggyőződése, hogy érdemes ráhagyatkozni arra az értelem előtti, meg sem fogalmazott bizonyosságra, hogy egyszer minden jól lesz. Ez mutatkozik egyedül helyes emberi cselekvésnek. Aki hisz, éspedig nem valamiben, hanem a személyes, élő Istenben, az a leghelyesebben áll hozzá a létezés egészéhez. Az ateizmust nem lehet az élő, személyes Istenbe vetett hit mellé mint intelligens alternatívát odaállí-

7

tani, sem azt a fajta hitet, amely valamiben hisz. Az ateista és a valamiben hívő emberségében, személyében ugyanolyan értékes, mint az Istenben hívő, mert élete még nincs lezárva – ahogy a hívőé sincs –, s erkölcsi cselekvése sem okvetlenül rosszabb a hívőénél, de maga a tény, hogy valaki egyáltalán nem hisz vagy valamiben hisz, nem tehető értékben a mellé a felfogás mellé, amely egy személyes, élő Istenben hisz. Mert aki semmiben sem hisz, az a benne lévő ősbizalom ellen döntött. Lélekben öngyilkos – legfeljebb az öngyilkosság helyett a felületes megoldást választja: úgy tesz, mintha a „végső kérdés” nem is léteznék. Ez viszont gyalázatos önbecsapás, hiszen a „végső kérdés” létezik! Aki pedig valamiben hisz, pl. a tudományokban, vagyis az ősbizalom által sugallt végső, pozitív bizakodását a tudományokba veti, az saját értelmének mondott ellent, mert a tudományokat művelő értelem elismeri, hogy az ősbizalomnak ő nem tud alapot szolgáltatni. Elutasítva a panteizmust, mely a materializmus spiritualizált változata, hinni az egy, élő, személyes, örökkévaló Istenben, aki a mindenséget teremtette – a legemberibb, legintelligensebb és legegészségesebb döntés. A hit döntés amellett, hogy azért van értelme a létezésnek, mert az Istentől jön. Szabad döntés, mégis szükségszerű, hisz a végső igazsággal szemben csak egyetlen helyes álláspont létezik: ha elfogadjuk. Az I. vatikáni zsinat a Római levél alapján dogmaként hirdeti, hogy az emberi értelem minden külön kegyelmi segítség nélkül is képes felismerni Isten létezését. A mai ateistának egyébként sem Isten létezésével van baja, hanem az kínozza, milyen is ez az Isten. Barsi Balázs OFM

Családi rejtvény

A rejtvény megfejtésének leadási ideje 2012 október 30. A helyes megfejtők között értékes ajándékot sorsolunk ki Mindenszentek ünnepén! 1

2

3

5

4

6

7

8

9

Vízszintes

Függőleges

EclipseCrossword.com

1. 2. 3.

2. 5. 7. 9.

Szeptember 12-én ünnepeljük A második isteni Személy Ez évi zarándoklatunk egyik helyszíne A 10. parancsolat

4.

Az előző szám rejtvényének helyes megfejtői közül kisorsolt szerencsés nyertes: Fazekas Levente. Gratulálunk a nyereményéhez!

6. 8.

Szűz Mária ... Csillaga Szűz Mária édesanyja Szűz Mária utolsó lakóhelye és Szent Pál egyik levelének városa Hiszek az egy Szent, Katolikus és .... Anyaszentegyházban Róla nevezték el a régi katolikus naptárban szeptember hónapot Októberben kezdődő, pápa által meghirdetett év

Mária Hírharang–

ÉLET A LÉLEKBEN Szentlélek szeminárium Solton! Október 18-től

időszakos kiadvány

Nyolc csütörtök este Földvári József diakónussal és feleségével, Tündével! Különleges alkalom, különleges lehetőség! Várjuk a jelentkezőket legkésőbb szeptember 30-ig! Jelentkezés a +3630 961 7560 mobilszámon vagy személyesen Fazekas Lászlónál!

8

Kiadó: Czár Iván plébános Szerkesztő: Fazekas László és ifj. Hoffmann Ferenc Web: www.marianeve.hu email: [email protected]