MCS31
Mészáros Andor
A közép-európai népek kultúrája IV. (Bevezetés a régi cseh irodalomba és kultúrába)
Piliscsaba 2006
1. A szláv betelepedés és a morva állam
A szláv törzsek a Kr. u. 5-6. század folyamán jelentek meg a csehek által ma lakott területeken, a cseh állam megalapítására azonban csak a 9. század folyamán került sor. A térségben élő egyes szláv törzsek már a cseh állam megalakulása előtt nagyobb egységekbe, korai államokba rendeződtek. E korai, szláv államalakulatok, melyekről igen kevés biztos adattal rendelkezünk, fontos szerepet játszottak a cseh művelődésben, történeti hagyományban. Különösen fontos helyet foglalt el ezek között a nagymorva állam, melyben már a cseh etnikumú, morva törzsek is részt vettek.
Az első ismert szláv államalakulat az avar állam nyugati peremén a 7. században létezett törzsszövetség volt, melyet egy Samo nevű frank kereskedő vezetett. Ez az államalakulat az avarok betörései elleni védekezést szolgálta, de sikeresen ellenállt a nyugatról érkező, frank támadásoknak is. Pontos kiterjedése ismeretlen, éppen úgy, mint központjának – a Samo-féle állam történetére vonatkozó egyetlen írásos forrás, a Fridegard krónika által Vogatisburgnak nevezett székhelynek – helye. Az állam Samo 658-as halála után, a 8. század elején felbomlott.
A 9-10. század folyamán állt fenn a nyugati szlávok első, a kora középkori államszervezet jellemző vonásait viselő államalakulata, az ún. Nagymorva Birodalom, mely fontos szerepet töltött be a szláv írásbeliség és egyházi műveltség kialakulásában.
A nagymorva állam pontos földrajzi elhelyezkedéséről viták folynak, az általánosan elismert elmélet szerint az állam magja a mai Szlovákia keleti, Morvaország nyugati határán helyezkedett el. Csehek által lakott területen Staré Městoban, illetve Uherské Hradiště körül tártak fel nagymorva korból származó épületeket. A morvaországi Olomouc, Znojmo és a mai Szlovákia területén található Nyitra, Dévény és Pozsony voltak jelentős morva központok. A nagymorva műveltség bajor, dalmát, illetve pannon mintákon alapult és később Csehország, illetve Lengyelország távolabbi területein is hatással volt a művelődésre.
2
A belső problémák következtében a 10. század elején felbomlott államot vezető uralkodóház, a Mojmiridák utolsó jelentős uralkodója II. Mojmír (903-904) volt. Az állam végleges szétesését általában a honfoglaló magyarokkal vívott 907-es pozsonyi csatához kapcsolják.
A Nagymorva Birodalom kiemelkedő szerepet töltött be a szláv művelődésben. 862-ben Rostislav nagymorva fejedelem III. Mihály bizánci császártól kért keresztény térítőket a nyugati szlávok számára. A nagymorva uralkodó azért fordult ezzel a kéréssel a bizánci udvarhoz, mivel úgy gondolta, hogy az innen érkező térítők kevésbé veszélyeztetik majd a nagymorva állam függetlenségét, mint a nyugatról érkező, frank misszionáriusok. A császár egy Szaloniki városából származó testvérpárt, Konstantint és Metódot küldte a morva államba, akik a Szaloniki környéki macedóniai szláv nyelvjárásból még elindulásuk előtt alkották meg a később ószlávnak, illetve óegyházi szlávnak (csehül: staroslověnština) nevezett nyelvet és a görög kisbetűs ábécé felhasználásával a lejegyzésére szolgáló glagolita (csehül: hlaholice) írást. A bizánci térítők 863-ban érkeztek a Nagymorva Birodalomba és legfontosabb feladatuknak művelt papság képzését és az önálló szláv egyháztartomány megteremtését tartották. Jelentős volt fordítói munkásságuk is. Az általuk ószláv nyelvre átültetett egyházi szövegek között az Újszövetség részletei mellett misekönyvet és breviáriumot is találunk. Az egyik legfontosabb ószláv emlék, a Proglasъ (előhang), a Konstantin által az evangéliumokhoz írott előszó. A testvérpár 867-es római látogatása során a pápa hozzájárult az ószláv liturgia használatához. Rómában Konstantin kolostorba vonult és felvette a Cirill nevet. 869-ben halt meg. Metód visszatért a morva államba és még mintegy két évtizedig ott, illetve a Kocel-féle szláv fejedelemség területén működött. 885-ben halt meg. A bizánci testvérek tanítványai Metód halála után a nagymorva állam elhagyására kényszerültek, ahol ezután kizárólag a nyugati területekről érkezett térítők tevékenykedtek. A mai Horvátország, Bulgária és a Kijevi Rusz területén működtek tovább közösségeik. Nyugati szláv területen a legtovább Csehországban, a Szent Prokop által 1033 körül alapított sázavai kolostorban használták az ószláv nyelvet.
A szaloniki testvérpár működésének emlékét az ún. Pannóniai legendák őrizték meg. A Konstantin (Cirill) életét bemutató legenda még Metód közreműködésével született és az ószláv nyelv kiemelkedő irodalmi emléke. A Metód életét feldolgozó legenda ugyan kisebb 3
irodalmi értéket képvisel, azonban a másik legendánál megbízhatóbb történetiséggel ábrázolja a szláv térítők munkásságát.
2. A cseh állam megszületése és a kora középkori cseh műveltség
A Nagymorva Birodalom lehanyatlása után, a 10. század folyamán a nyugati szláv kultúra központja a cseh törzsek által lakott területen született államalakulatba helyeződött át. A Prága környékén letelepedett, a Přemysl nemzetség által vezetett törzs lakóhelyén alakult ki a cseh műveltség központja.
A szláv etnikumú törzsek érkezése előtt a kelta Boi törzs élt ezen a területen. E kelta törzs emlékét őrizte meg a cseh nép és Csehország latin és később több más idegen nyelvű elnevezése (Bohemi, Bohemia).
A későbbi Prága város területére a 6. század folyamán nyomultak be a szláv törzsek. A Moldva (Vltava) folyó bal partján a csehek, a jobb parton pedig a zlicsanok törzse telepedett le. Központjaikból alakult ki a két prágai erődítmény, a Hradzsin (Hradčany) és a Vyšehrad elődje. Prágát először 928-ban említik írásos források. A korabeli leírások közül a legértékesebb a 965 és 966 között a városban járt arab utazó, Ibrahim ibn Jakub beszámolója. A prágai fejedelmi vár, a Hradzsin már a 9. század második felétől az ország művelődési, politikai központjává vált, a Přemysl dinasztia központja lett. Itt épült fel az első román stílusú rotunda (körtemplom), melyből több is fennmaradt Prága területén (a Szent Longinus és a Szent Kereszt körtemplom). A 930-as években épült fel a Szent Vitus rotunda, melynek helyén 1050-ben már kőbazilikát emeltek. Ennek keleti kriptája máig fennmaradt, ma a cseh uralkodók sírjainak ad helyet. Szintén itt található a román-kori cseh építészet egyik legfontosabb épülete, a Szent György bazilika, mely az 1142-es tűzvész után nyerte el végleges alakját. A Hradzsint az 1170 körül épített Judit híd – mely a regensburgi után a második kőhíd volt Európában az Alpoktól keletre – kötötte össze a Vyšehrad alatt kialakult kereskedővárossal.
4
Csehország területére a keresztény térítés a szomszédos német területekről, a mainzi egyháztartomány felől érkezett és a 10. század 20-as éveitől a latin liturgiát vették át. Az első cseh törzsfők 895-ben keresztelkedtek meg, Regensburgban. Az ószláv irodalmi nyelv is sokáig megőrződött a cseh állam területén. A középcsehországi sázavai kolostor volt e nyelv nyugati szláv területen történt továbbélésének színtere. Az ószláv nyelv legfontosabb csehországi emlékei a Hospodine, pomiluj ny (Uram, könyörülj rajtunk) kezdetű vallási ének és a 950 körül született első Szent Vencel legenda, mely a testvére, Kegyetlen Boleszláv által 935-ben, más vélemények szerint 929-ben, meggyilkolt, és később szentté avatott, a cseh nemzet patrónusává vált fejedelem életét dolgozza fel. A legenda az első cseh uralkodócsalád, a Přemysl dinasztia hatalmának legitimizációját is szolgálta.
Szent Vencel (Svatý Václav) a Přemysl-ház jelentős uralkodója volt. Fejedelemsége idején indult meg a cseh egyházszervezet kiépítése és a cseh állam betagozódása a keresztény Európába. Testvére, Boleszláv az ellene lázadó pogány főurak élére állt és 935-ben (vagy 929-ben) Mladá Boleslav városában meggyilkolta. A lázadók várakozásaival szemben azonban
Boleszláv
folytatta
Vencel
politikáját
és
testvére
szentté
avatásának
kezdeményezése, holttestének átvitele (transzlációja) a prágai Szent Vitus templomba is az ő kezdeményezésére történt. Vencel kanonizálása a Přemysl dinasztia vetélytársának számító, a zlicsanok törzsét vezető Slavník családból származó Szent Adalbert (Svatý Vojtěch) nevéhez fűződött. Szent Adalbert – a Slavníkok központjának, Libicének 995-ös lerombolása után a dinasztia utolsó sarja – a 992-ben alapított břevnovi, első csehországi bencés kolostor apátja volt, később pedig Prága második püspöke lett, majd – Prágát elhagyva – Magyarországon és Lengyelországban is működött, hatalmas szerepet játszva a közép-európai népek térítésében. 997-ben, a balti poroszok térítése közben szenvedett vértanúhalált.1
A cseh egyház önállóságát 973-ban a térség fejedelmeinek és III. Ottó császár quedlinburgi találkozóján ismerték el, ekkor jött létre a prágai püspökség. Az első cseh területen alapított bencés kolostor a břevnovi apátság volt. Szerzetesei közül néhányan később, Szent Adalbert kezdeményezésére, az első magyar bencés kolostorba, a Szent Márton hegyi (pannonhalmi) apátságba települtek át. 1
Szent Adalbert földi maradványait 1000-ben, III. Ottó császár jelenlétében a lengyel egyházi központban, a középkori lengyel fővárosban, Gnieznoban temették el.
5
A Szent Vencelt meggyilkoló Kegyetlen Boleszláv nevéhez fűződik a középkori cseh állam kiépítése. A fejedelem I. Ottó császár hűbérében harcolt a kalandozó magyarok ellen 955-ben az Augsburg melletti Lech mezőn. A középkori cseh állam Csehország (Čechy), Morvaország (Morava) és Szilézia (Slezsko), illetve a két (Alsó- és Felső-) Luzsica (Lužice/Lausitz) tartományok területén jött létre. Az államot a német-római császár hűbérében álló Přemysl fejedelmek irányították. Először II. Vratislav kapott, még csak személyre szóló koronát 1085-ben a német-római császártól. A cseh állam örökletes királysággá a 13. század elején, az 1212-ben, a II. Frigyes császár által kiadott szicíliai aranybulla rendelkezésével vált.2
A 11. századtól a csehországi műveltségben egyre inkább a latin nyelv vált meghatározóvá. Ezt a folyamatot már a 10. század végén született, második, immár latin nyelvű Gumpold-féle Szent Vencel legenda is jelezte. A latin nyelvű írásbeliség terjedésével párhuzamosan az ószláv írásbeliség lehetőségei fokozatosan szűkültek, 1097-ben pedig II. Břetislav kiűzte az ószláv írásbeliséget ápoló sázavai kolostor szerzeteseit, helyüket bencés szerzetesek vették át. A középkori csehországi latin nyelvű irodalom egyik legfontosabb alkotása az 1125 előtt keletkezett – a cseh történelmet a legendáktól, a mitikus múlttól saját koráig feldolgozó – Chronica Boëmorum című történeti mű volt, mely meghatározóvá vált a későbbi cseh történetírás számára is. A krónika szerzője, Kosmas, Nyugat-Európában, Magdeburgban tanult prágai kanonok volt, akit Esztergomban szenteltek pappá. A csehországi latin írásbeliség központja az 1139-ben a Hradzsin szomszédságában Zdík apát által alapított strahovi kolostor lett.
A 12. század második felében vált jelentőssé Olomouc, Morvaország középkori központja. Az olomouci püspökség szkriptoriumában keletkezett művek, az Olomoucký kolektář (Horologium) és az Opatovický homiliář kiemelkedő értékei a cseh írásbeliségnek. Morvaország területén további fontos kereskedelmi központok is kialakultak, pl. Brno, Znojmo.
A 13. századra a cseh állam már teljes jogú királyságként tagozódott be a korabeli Európába. Szent Ágoston De civitate Dei című művének illusztrációjában a Mennyei 2
A Cseh Királyság a Német-Római Birodalom része volt egészen a birodalom XIX. század eleji megszűnéséig. Ez az államjogi viszony a XV. századtól azonban már csak igen laza, hűbéri kötelezettségeket jelentett.
6
Jeruzsálemben a cseh nemzeti szentek (Boemienses), Szent Vencel, Szent Adalbert, az 1204ben szentté avatott Szent Prokop és Szent Ludmilla3 is megjelentek.
A 13. század elejére Prága városa a közép-európai térség egyik legfőbb központjává vált. A Cseh Királyság székhelye egészen újkori egyesítéséig önálló joggal rendelkező királyi városok halmaza volt. 1230 körül a kereskedővároshoz (Staré Město) csatolták a Szent Gál templom környékét és a várost fallal, illetve árokkal vették körül. Erre utalnak a Na příkopí (árok) és a Můstek (híd) utcanevek, helynevek. A megerősített kereskedőváros a nürnbergi városjogot kapta. A város központja az Óvárosi tér lett, mely mellett létrejött a csehül Týnnek, németül Ungeltnek nevezett piac, a kereskedelmi központ. II. Přemysl Ottokár (1253-1278), az egyik legjelentősebb középkori cseh király uralkodása idején, 1257-ben alakult ki a Hradzsin alatt a később Kisoldalnak (Malá Strana) nevezett újabb város, magdeburgi városjoggal.
II. Přemysl Ottokár uralkodása a gótika megjelenését hozta Prágában. A legkorábbi gótikus épület azonban már II. Ottokár uralkodását megelőzően, 1230-1235 között megépült, a mai Szent Ágnes kolostor. E kolostorban élt az 1989-ben szentté avatott Szent Ágnes, aki I. Přemysl Ottokár király lánya volt. Szent Ágnest II. Frigyes császár fiához, Györgyhöz akarták feleségül adni, ő viszont 1233-ban kolostorba vonult, és megalapította a vöröscsillagos kereszteslovagok rendjét (Ordo Militaris Cruciferorum cum Stella Rubra). A rendet 1237-ben ismerte el IX. Gergely pápa és Szent Ágoston életszabályát írta elő a tagjai számára. A prágai Judit híd mellett kaptak a rendházat.4 Szent Ágnes nevéhez fűződik még a ferencesek és a klarisszák rendjének betelepítése is Csehországba. Szent Klárával állt bensőséges kapcsolatban.
A Prágát alkotó települések közül utolsóként a prágai várat körülvevő település, a királyi vár szolgálónépének lakhelye, a Hradzsin kapta meg a királyi város rangot. 1598-ig – amikor II. Rudolf királyi várossá emelte – a Burggraf (várgróf) igazgatása alatt állt.
3
Szent Ludmilla Szent Vencel nagyanyja volt. Vencel német származású anyjának normann katonái gyilkolták meg, a legenda szerint azért, hogy ne nevelhesse németellenes szellemben Vencelt. 4 A rend címere ívelttalpú, háromszögű pajzs fekete mezejében vörös máltai kereszt, alatta hatágú vörös csillag. A rend tagjainak ruhája, habitusa fekete, bal oldalán vörös kereszttel. Magyarországon Egerben volt a rendnek rendháza.
7
A 13. század közepe, II. Přemysl Ottokár uralkodása a középkori cseh állam virágkorát jelentette. A cseh király hatalma meghatározó volt egész Közép-Európában. II. Ottokár nevéhez az egész térségben jelentős világi és egyházi alapítások fűződnek.5 Csehországban fontos királyi városok jöttek létre (Písek, Domažlice), és királyi várak reprezentatív kiépítésére is sor került. Felépült Křivoklát, illetve Bezděz vára. Jelentős számú német etnikumú hospest (telepest) is hozott az uralkodó az országba. A német területekről érkező lakosság az ország addig gyéren lakott részeit népesítette be, elsősorban a Cseh Királyság nyugati, dél-nyugati és észak-nyugati peremvidékén, illetve Morvaország középső területein és Sziléziában. A telepítési folyamat oka a német területeken mutatkozó földínség volt, ami elvándorlásra késztette az ottani lakosságot. E népességet a cseh uralkodó és a cseh főnemesség különböző gazdasági kiváltságokkal (pl. adómentesség) csábította az országba, ahol addig mezőgazdasági termelés alá nem vont területeket tettek gazdálkodásra alkalmassá, erdőt irtottak, mocsarakat csapoltak le. A telepítések eredményeként a német elem meghatározóvá vált a cseh államban. Sok teljes egészében német etnikumú terület, város jött létre. A Cseh Királyság gyakorlatilag kétnemzetiségű országgá vált egészen 1945-ig, amikor sor került a német nemzetiségű lakosság kitelepítésére.
Az utak fejlesztésével a Cseh királyság fontos kereskedelmi központtá is vált, elsősorban a Baltikum felé irányuló kereskedelemben. A Baltikum térsége II. Ottokár terjeszkedési terveiben is szerepelt, a még pogány baltikumi poroszok megtérítésére alapította meg a vratislavi (Wrocław) püspökséget és kereskedővárost is létrehozott a térségben, a mai Kalinyingrádot.
A cseh király döntő politikai szerepet is kapott Európában, a német-római császárt megválasztó hét választófejedelem (négy világi – a cseh király, a brandenburgi őrgróf, a szász herceg, a rajnai palotagróf, három egyházi – a kölni, a mainzi és a trieri érsek) közül 1273ban, a Habsburg Rudolf által kiadott aranybulla rendelkezései alapján a legfontosabb világi választófejedelem lett.
1276-ban kihalt az osztrák őrgrófságban addig uralkodó Babenberg dinasztia és versengés indult a térség hatalmai között az Osztrák Őrgrófság örökségéért. II. Ottokár kezdetben sikerrel hódította meg az osztrák tartományokat és eljutott az Adriáig, 1278-ban azonban a 5
Többek között a kremsi dominikánus templom és a gráci Leechkirche. 8
morvamezei csatában vereséget szenvedett Habsburg Rudolftól és IV. László magyar uralkodótól. Maga II. Přemysl Ottokár is elesett a csatában. Az Osztrák Őrgrófság pedig a Habsburgok kezébe került.
II. Ottokárt Záviš z Falkenštejna rövid régensségének időszaka, nemesi királyság követte, majd, a 13. század végén, II. Vencel uralkodásával, az utolsó Přemysl királyok kora. A 13. század utolsó éveiben sikerült helyreállítani a királyi hatalom függetlenségét és kísérlet történt a rendi állam kiépítésére is. A királyi tanács is szerepet kapott az állam irányításában.
Ekkoriban emelkedett fel az ezüstbányászatából hatalmas gazdagságra szert tett Kutná Hora városa. A város rövid időre Prága vetélytársává vált a királyság székhelyének címéért. Gazdagságát jól szemlélteti a bányászat védőszentjének Szent Borbálának szentelt gótikus székesegyháza. Itt született meg a Ius regale montanorum, Közép-Európa meghatározó bányavárosi törvénykönyve és 1300 körül itáliai pénzverők itt kezdték verni a Közép-Európa fontos fizetőeszközévé vált prágai garast.
II. Vencel, a Přemysl dinasztia utolsó jelentős uralkodója, ugyan – elődjeitől eltérően - nem végzett jelentős tanulmányokat, nagy érdeklődést mutatott a tudományok, a filozófia, jogtudomány és a teológia iránt. A Pireneusi félszigetről kódexeket hozatott udvarába és uralkodása alatt merült fel először egyetem alapításának gondolata.
9
3. Az ócseh korszak művelődése
A 13. század végétől ismét a cseh (ócseh) nyelv vált az irodalom meghatározó nyelvévé. Ezt a korszakot tekintjük az ócseh irodalom korának. A 13. századból származik a harmadik, immár cseh nyelven született Szent Vencel legenda és a Svatý Václave, vévodo české země (Szent Vencel, Csehország fejedelme) kezdetű egyházi ének, mely - a Hospodine, pomiluj ny énekkel együtt – a középkori cseh himnusz lett. Ebben a korszakban jelent meg az országban a lovagi kultúra elsősorban Kunhuta, I. Vencel felesége, Sváb Fülöp lányának közvetítésével. A gótikus építészet is újabb fejlődésnek indult, melynek legfontosabb képviselői az ekkor megerősödő, elsősorban német etnikumú nemesek, a Šternberkek, Rožmberkek, Lemberkek által emelt várak voltak. A gótika jelentős alkotásai közé tartozott még a české budějovicei domonkos kolostor, a jindřichův hradeci vár és a prágai Régiúj zsinagóga6 is.
A nemesi, lovagi irodalom egyik legfontosabb és nyelvileg is legértékesebb alkotása a XIV. század elején született, 8-9000 soros cseh nyelvű Alexandreis (Alexandreida), Nagy Sándor-ének, mely a megerősödő királyi hatalommal szemben a nemesi hegemónia igazolására törekedett. (“své šlechtice jměj v svéj radě”) A mű, melynek 3450 sora maradt fenn, elsősorban Gualtier de Castilione 13. századi művén alapul és a lovagi kor mintaképének, Nagy Sándor macedón uralkodó életét dolgozza fel. Az ismeretlen szerző, a kor szokásainak megfelelően helyi környezetbe helyezi a művet és Arisztotelész tanácsaiba a cseh nemesség kívánságait, az uralkodónak szánt tanácsait szőtte bele.7 A 14. század elején, az utolsó Přemysl királyok alatt felvirágzott a recitatív lovagi költészet. Európa szerte ismert lovagköltők, minnesängerek – többek között Ulrich von Etzenbach és Heinrich von Meissen – éltek a cseh udvarban. A lovagi kultúra csehországi népszerűvé válását a pogány poroszok elleni keresztes hadjáratok is elősegítették.
6
A zsinagóga elnevezése a héber altenáj elnevezés téves német értelmezéséből (altneu) származik. A prágai zsidó településhez több ismert legenda is fűződik (Gólem, Lőw rabbi).
10
Az ócseh irodalom másik jelentős alkotása a téves azonosítással Dalimil-krónikának nevezett történeti munka. A 14. század elején keletkezett krónika Kosmas prágai kanonok korábbi művének anyagát dolgozza fel, de az események elbeszélésében már eljut 1314-ig, a Přemysl-ház kihalása utáni korszakig. A középnemesi törekvéseket támogató mű kiáll a cseh nemesség jogaiért és erősen németellenes szemléletű. A Dalimil-krónika, Kosmas művéhez hasonlóan nagy hatással volt a cseh történeti irodalomra, egészen a 19. század közepéig merítettek belőle.
A korszak történeti művei közül kiemelkedik még a latin nyelvű Zbraslavská kronika is, melyet Ota apát, a zbraslavi kolostor első apátja kezdett írni, az alapító, II. Vencel emlékének megörökítésére. A később gyakran felhasznált krónikát Petr Žitavský fejezte be a 14. században.
A korszakban a cseh nyelvű vallásos költészetnek is fontos művei születtek, többek között a Píseň ostrovská és a Vítaj králu všemohúcí című csehnyelvű vallásos költemények. A prágai udvarban, a Szent György kolostorban, ahol hagyományosan a Přemysl dinasztia nőtagjai nevelkedtek, született a gazdag illuminálással és heraldikai ábrázolásokkal díszített Pasionál abatyše Kunhuty.
A gótikus építészet jelentőségét Prága városának fejlődése jelzi a legjobban, ahol az utolsó Přemysl királyok korában már gótikus stílusban épült, tornyos nemesi lakóházak álltak.
7
Az Alexandreis több töredékben maradt fenn. Egy részlete Magyarországon került elő, Király Péter talált rá
11
4. IV. Károly és kora
1306-ban, III. Vencel halálával kihalt a Přemysl-ház. A Cseh Királyság a Habsburgok és Karintiai Henrik rövid vetélkedése után a Luxemburg dinasztia uralma alá került. Az első Luxemburg uralkodó az 1310-től trónra lépő Luxemburgi János volt. Luxemburgi János 1346-ban, a Crécy csatában vesztette életét, a százéves háborúban a francia uralkodó oldalán az angolokkal vívott ütközetben. Uralkodása idején sikerült megnyernie a cseh főnemesség támogatását és visszaszerezni az elveszett királyi birtokokat. 1344-ben elérte a prágai püspökség érsekséggé emelését, ezzel sikerült függetlenítenie a cseh egyházszervezetet a mainzi érsekségtől. Az első prágai érsek Arnošt z Pardubic lett. Uralkodása idején került sor a litomyšli püspökség alapítására is.
Luxemburgi Jánost fia, a legnagyobb cseh uralkodóvá vált IV. Károly követte a trónon, 1346-ban. A cseh királyként I., német-római császárként IV. Károly 1378-ig uralkodott Csehországban és Prágát a német-római birodalom központjává tette. A Franciaországban nevelkedett király egész uralkodását a cseh hagyományok iránti elkötelezettség, bohemocentrizmus jellemezte, hiszen anyai ágon a Přemysl-házból származott. Gondoskodott Szent Vencel kultuszának ápolásáról. A szent uralkodó újabb legendája született meg uralkodása idején, megépült a Szent Vitus székesegyházban a Szent Vencel kápolna. A Luxemburgi Károly által alapított prágai egyetem pecsétjén is Szent Vencelnek ajánlja fel az intézményt az uralkodó. Ekkor készültek a cseh koronázási ékszerek, köztük a Szent Vencel koronájának nevezett cseh királyi korona is. A cseh történeti hagyományok részeként megkísérelte megújítani a sázavai kolostorban az ószláv írásbeliséget is.
A cseh hagyományok ápolása mellett rendkívül jelentős fejlődés jellemezte IV. Károly uralkodásának időszakát. 1956-ban, Esztergomban. (Ostříhomský zlomek staročeské Alexandreidy)
12
1348. április 7-én alapította IV. Károly Prágában a Német-római Birodalom és egyben Közép-Európa első egyetemét, mely szellemi központtá emelte a cseh fővárost és meghatározó hatással volt a környező népek művelődésére is. Az egyetem mellé, uralkodói adományból a Karolinum nevű kollégium is csatlakozott. Az egyetem létrehozásában döntő szerepet játszott az intézmény kancellárja Arnošt z Pardubic, prágai érsek. IV. Károly uralkodása a cseh gótika fénykorát is jelentette. A kiemelkedő művészek közé tartozott Magister Theodoricus, a karlštejni Szent Kereszt kápolna táblaképeinek alkotója és Arrasi Mátyás, illetve Peter Parler építészek. A kézművesség is felvirágzott, olyan remekművek születtek, mint a prágai Orloj (Horologium). IV. Károly nevéhez jelentős prágai építkezések fűződnek. 1348-ban a Vyšehrad és a Staré Město közötti területen megalapította az Újvárost (Nové Město). Ekkor alakították ki a mai nagy prágai terek elődjeit, a Marhavásár teret (a mai Károly teret) és a Lóvásár teret (a mai Vencel teret). A Judit híd helyén új kőhidat emeltek, a ma is álló Károly hidat, mely Peter Parler tervei szerint épült. Prága közelében pedig ekkor épült fel gótikus stílusban Karlštejn vára. Az uralkodói székhelyként szolgáló vár kápolnájában, a Magister Theodoricus táblaképeivel díszített, drágakövekkel kirakott Szent Kereszt kápolnában őrizték a koronázási ékszereket.
A gótika mellett Csehországban megjelent a reneszánsz udvari kultúra is, a prágai császári udvarba kiemelkedő itáliai művészek látogattak, köztük Petrarca is.
A Luxemburg dinasztia első uralkodóinak korszaka politikai szempontból is jelentős. Még Luxemburgi János uralkodása alatt, 1344-ben jött létre a prágai érsekség. IV. Károly 1348-ban használta először a Cseh korona országai (Zemí koruny české) megnevezést a Cseh Királyság (České království), a Morva Őrgrófság (Markrabství moravské), a Sziléziai Hercegség (Slezsko) és Alsó-, illetve Felső-Luzsica (Dolní-, HorníLužice) - és Brandenburg (Braniborsko) - által alkotott területre. Az 1350-es évek elején született – a Cseh korona országainak belső viszonyait szabályozó – Majestas Carolina elnevezésű joggyűjtemény már egy írott alkotmány előképe volt.
Az irodalom nyelvében a latin elvesztette domináns szerepét, egyre több mű született a cseh tartományok nemzeti nyelvein, a csehül és a németül, de a birodalom más nyelvein, így olasz, spanyol és francia nyelven írott alkotásokkal is találkozhatunk a korban. 13
Virágzott az udvari, nemesi irodalom, verses lovagi eposzok születtek, kalandos tartalommal, illetve szerelmi témával. A lírai alkotások közül a Tristan a Izalda (Trisztán és Izolda) című művet kell megemlíteni. A század második felében született jelentős prózai művek közül pedig az antik legendák középkori feldolgozásai emelkednek ki, mint például a trójai háború történetét feldolgozó Trojanská kronika, illetve a Štilfrid a Bruncvík lovagi témájú mű. Jelentős volt a szerelmi költészet is. Híres minnesängerek éltek a prágai udvarban, illetve a nemesi székhelyeken. (Luxemburgi János udvarában például Guillaume de Machant, IV. Károly udvarában pedig Heinrich von Mügeln.) A minnesang mellett, a városok fejlődésével megszületett a meistersang is, a városi polgári irodalom műfaja. Az egyetem alapítása után természetesen megjelentek a középkori egyetemekhez kötődő irodalmi műfajok is, a vágánsköltészet, illetve az egyetemi disputák irodalma. A podkoni a žák (A lovászmester és a diák) vagy az Ackermann aus Böhmen ( A csehországi szántóvető) és a Hradeci kódex szatírái a korszak cseh társadalmát mutatják be. Fontos megemlíteni még a korszakban született drámai műveket. Ilyenek voltak a Desatero kázanie Božie (Tízparancsolat) és a Mastičkář (Kenőcsárus) című drámai játék, egy latin húsvéti játék átdolgozása, mely szatirikusan ábrázolta a középkori városok lakóit. A korszak jelentős alkotásai közé tartoznak még az útleírások, például a Mandevill utazásai.
IV. Károly maga is folytatott irodalmi tevékenységet, elsősorban jogi műveket írt, de latin nyelvű önéletrajza, a Vita Caroli szintén jelentős alkotás.
IV. Károly uralkodásának időszaka a középkori cseh állam virágkorát jelentette. E fejlődés különösen a következő időszak eseményeinek tükrében (pestisjárvány, huszita háborúk) tűnt aranykornak. Luxemburgi IV. Károly, a középkor legkiemelkedőbb csehországi uralkodója a Haza atyja (Pater Patriae – Otec vlasti) állandó jelzőt kapta.8
8
E kifejezést a király temetési beszédében használták először és valójában szinte minden uralkodó temetésekor elhangzott a középkori Európában, ám IV. Károly nevétől elválaszthatatlan maradt.
14
5. A huszita korszak
Luxemburgi IV. Károly uralkodásának virágzó korszakát a 14. század végén hirtelen hanyatlás követte. Nem csupán utóda, IV. Vencel uralkodói képességei bizonyultak szerényebbnek apjáénál, de többször söpört végig az országon pestisjárvány is (1380, 1390, 1403-1406, 1414-1415).9 Ez az időszak új korszak kezdetét jelentette a cseh művelődésben. A hanyatlás és a járvány elsősorban az egyházon belül indított el alapvető változásokat. Az egyetem diákjai és tanárai kapcsolatba kerültek az eretnekké nyilvánított angol hitújító, John Wyclif tanításaival. Wyclif írásai elterjedtek Prágában, melyek hatására erőteljesen jelentkezett Csehországban a népi vallásosságra, nemzeti nyelvre építő hitújító irányzat. Ennek képviselői elsősorban az erkölcsi hanyatlást tekintették az országot sújtó csapások okának. 1391-ben Prágában Hanuš z Mühlheimu városi polgár felépítette a Betlehem kápolnát, mely a cseh nyelvű prédikáció legfontosabb színhelyévé vált. Az egyetem tagjait Wyclif nézeteinek terjedése jelentősen megosztotta. A német nemzetekhez tartozó egyetemi polgárok szembefordultak az egyetem csehországi tagjai között terjedő hitújító nézetekkel. E folyamat következménye az 1409-ben kiadott kutna horai dekrétum volt, mely a cseh nemzet szavazattöbbségét mondta ki a prágai egyetemen, ahol addig a német nemzetek túlsúlya uralkodott.10 A német tanárok és diákok ezután elhagyták a prágai egyetemet és más, nyugat-európai egyetemeken folytatták tovább működésüket, vagy csatlakoztak az ekkor alapított lipcsei egyetemhez. A prágai egyetemre ez a változás rendkívül kedvezőtlen hatással volt, történetében jelentős törés következett be, az addigi nemzetek feletti intézmény az első nemzeti egyetemmé vált Európában és lassan elvesztette kapcsolatát a világgal.
Szorosan kötődött a prágai egyetemhez a cseh nyelvű prédikáció legfontosabb képviselője Husz János (Jan Hus) is, aki a Betlehem kápolnában működött. Husz 1409-ben a prágai 9
A pestis már a 14. század derekán (1348) hatalmas pusztítást végzett Európában, de ekkor még cseh területeken nem jelentkezett. Egyes vélemények szerint ez is egyik oka volt a császári udvar Prágába helyezésének, hiszen a nemzetközi kereskedelmi útvonalak által ekkor már alig érintett Csehország megfelelő védelmet biztosíthatott az udvar számára a járvány terjedése elől.
15
egyetem rektora lett és a prédikációk mellett az egyház megújítását célzó irodalmi műveket is írt. Legfontosabb művei között meg kell említeni a De Ecclesia című traktátus gyűjteményt, Postilláit11, illetve Konstanzból írott leveleit. Nyelvészeti szempontból a cseh helyesírás megreformálása fűződik Husz nevéhez, az általa – a prágai dialektusra – megalkotott diakritikus, mellékjeles helyesírás maradandónak bizonyult.
Husz János kezdetben az uralkodó támogatását élvezte, 1412-ben mégis el kellett hagynia Prágát és az őt pártoló cseh főurak vidéki udvaraiban élt. 1415-ben a konstanzi zsinatra ment, hogy kifejtse tanait az egyház megújulásáról és bizonyítsa, hogy azok nem állnak ellentétben az egyház tanításával. A zsinat Husz tanait eretnekké nyilvánította és felszólította Husz Jánost azok visszavonására. Miután erre nem volt hajlandó, átadták a világi hatóságoknak, melyek halálra ítélték és máglyán megégették.12
Az ezt követő néhány évben egyre inkább fokozódott a feszültség a cseh tartományokban. A Huszt pártoló főurak nem nyugodtak bele Husz János tanainak eretnek voltába. Mind többen követelték az egyház megújítását, a visszatérést az őskeresztény elvekhez, bár ennek módját igen sokféleképpen képzelték. A huszita felkelés végül 1419-ben robbant ki, amikor a prágaiak Jan Želivský prédikátor vezetésével az újvárosi városházához vonultak és kidobták az ablakon a városi tanácsnokokat. Ez volt az első prágai defenesztráció.
A huszita korszak kezdetét Husz János 1415-ös, konstanzi máglyahalálától, illetve az 1419-es huszita felkelés kirobbanásától számíthatjuk. A felkelés kirobbanása után a husziták több ága harcolt az ellenük indított keresztes hadjáratokkal és gyakran egymással is. A legfontosabb huszita irányzatok közül a kelyhesek
10
Az egyetem tagjai több nemzethez, nációhoz tartoztak, ez nem jelentett nemzetiségi származást, inkább származási irányt. A prágai egyetemet négy nemzet alkotta, a cseh, a bajor, a lengyel és a szász. 11 A postilla a prédikációgyűjtemények általános elnevezése, a cím a prédikáció kezdőszavaira, post illa verba, utal. 12 A mai Németország déli határán, a Bódeni tó partján fekvő Konstanzban (cseh neve Kostnice) tartott zsinat elsősorban a nagy nyugati egyházszakadás megszüntetése miatt ült össze és sikeresen állította helyre a katolikus egyház egységét. A cseh történelemben nagy jelentőségű esemény, Husz János pere, csupán egyik epizódja volt a zsinatnak.
16
(utraquisták13) a mérsékelt nézeteket képviselték, a radikális szárnyat pedig a táboriták és az árvák alkották. 1420-ban az egyes irányzatok megállapodtak a mindegyikük által elfogadható huszita alapelvekben, a prágai cikkelyekben, melyek, többek között, kimondták a két szín alatti áldozást és az egyház világi hatalmának megszűntetését. A huszita14 háborúk korszaka több évtizedre meghatározta Csehország fejlődését. A több ágra szakadt husziták harca a keresztes hadjáratokat vezető Luxemburgi Zsigmonddal évekig tartott. A harc jelentősebb epizódjai közé tartozott az 1420-as vitkov hegyi csatában a Jan Žižka által vezetett huszita seregek győzelme, melyet Tábor városának alapítása követett. A háború lezárását a husziták mérsékeltebb szárnya, a kelyhesek és Zsigmond megegyezése hozta el, 1434-ben a lipany-i csatában a husziták radikális szárnya vereséget szenvedett. A huszitizmus tanai azonban tovább éltek a később jelentős szerepet játszott csehtestvérek vallási mozgalmában.
A huszita háborúk korszaka jelentősen átalakította a cseh társadalmat. A hadjáratok hatalmas pusztítással jártak és ezzel párhuzamosan felemelkedtek a harcok által nem, vagy kevésbé érintett területek, Morvaország, České Budějovice, Plzeň. A legfontosabb változás egyrészt a városok cseh nemzeti jellegűvé válása volt, hiszen az addig többséget alkotó német elem a harcok miatt elhagyta a csehországi városokat és a helyükre vidékről cseh lakosság költözött. Másrészt az egyházi tulajdon nagymértékű csökkenése, mivel a huszita követelések között előkelő helyen szerepelt az egyház gazdagságának korlátozása. Ennek következtében az egyházi vagyon a huszita főurak kezére került és a huszita korszak végeztével sem jutottak vissza az egyházhoz. E folyamat azt eredményezte, hogy egészen a 17. század derekáig az ekkor meggazdagodott, elsősorban kelyhes érzelmű főnemesek határozták meg az ország helyzetét. A 15. század első felében élénkült meg a külföldi egyetemekre irányuló cseh egyetemjárás is, hiszen a prágai egyetem teljesen huszita befolyás alá került és az oktatás a legtöbb karon szünetelt. A katolikus értelmiség elsősorban Bologna, Padova egyetemét látogatta, vagy a német jezsuita akadémiák felé tájékozódott. A 16. században pedig a luteránusok és a novoutraquisták Wittemberg és Lipcse egyetemeit látogatták, a kálvinisták pedig Heidelbergbe, Herbornba és Genfbe jártak. Ez a képzett protestáns réteg teremtette meg az 1618-20-as nemesi mozgalmak eszmei alapját. 13
Az utraquista (utrakvista) elnevezés a két szín alatti áldozás követelésére utal és a latin uterque, utraque, utrumque, mindkettő jelentésű szóra utal. 14 A huszita elnevezés kezdetben Husz követőinek gúnyneve volt, mivel Husz János vezetékneve csehül libát jelent. Husz hívei egymást testvéreknek (bratr), illetve isten katonáinak (boží bojovníci) szólították.
17
A cseh irodalomban már IV. Károly idején megfigyelhettünk humanista, reneszánsz vonásokat, e fejlődést azonban a huszita korszak háborús időszaka megszakította. Emiatt a 15. század derekán a Cseh Királyság művelődése elszakadt Európa más részeitől. Egyfajta bezárkózást figyelhetünk meg, melynek következtében nem születtek új művek, csupán korábbi irodalmi alkotások – pl. lovagi eposzok – átdolgozásai. Az irodalom egyetlen válfaja, a vallási témájú irodalom virágzott. Sok érdekes prédikáció, traktátus, illetve vitairat származik ebből az időszakból. A korszak legfontosabb művei közé a hitviták tartoznak. Katolikus részről a Václav, Havel a Tábor (Szent Vencel, Szent Gál és a táboriták vitája), huszita részről pedig Prága és Kutna Hora városának vitája című mű. Fontosak a prédikációgyűjtemények is, mint Husz János Postillái és Jan Želivský vagy Jan Rokycany cseh nyelvű prédikációinak gyűjteményei. A 15. század második felében indult meg a könyvnyomtatás a cseh területeken, az első nyomda Plzeňben, a katolikusok fontos központjában jött létre, de rövidesen huszita munkák is megjelentek nyomtatásban. A huszita tanok összegzője Petr Chelčický volt, Siet' viery prawé (Az igaz hit hálója) című munkájában a hitelvek erőszakos terjesztését viszont elvetette. Tanai alapján szerveződött meg később, 1467-ben a Csehtestvérek Szövetsége (Jednota bratrská), a huszita tanokat a 17. századig továbbvivő cseh egyház.
18
6. Humanizmus, reneszánsz
A huszita harcok lezárultával, a 15-16. század fordulóján, a huszita érzelmű Podjebrád György (Jiří z Poděbrad) uralkodása alatt újjáéledt a csehországi humanizmus. Ez elsősorban az itáliai mintákat másolni kívánó katolikus szerzőknek volt köszönhető. Megjelentek a legfontosabb humanista műfajok, az episztolák, alkalmi költemények, természetesen időmértékes, antik verselésben. A reneszánsz történetírás alapvető jelentőségű munkája Václav Hájek z Libočan Kronika česká című műve, mely, bár elsősorban kitalált történeti tényeken alapszik, a nemzeti ébredés koráig befolyásolta a cseh történeti tudatot. A legjelentősebb cseh humanista költő, a már a Jagelló korban élő Bohuslav Hasištejnský z Lobkovic volt, allegorikus versek, episztolák szerzője. Lobkovic a királyi kancellária és a Sodalitas Litteraria Danubiana humanista akadémia tagjaként Budán is megfordult.
A humanizmus rövid idő alatt a kelyhes egyház tagjai között is népszerűvé vált, azonban, mivel úgy tartották, hogy az irodalmat széles körben meg kell ismertetni, nem latinul, hanem csehül alkottak. A kelyhes humanista szerzők jelentős antik műveket ültettek át cseh nyelvre, elsősorban a városi olvasóközönség számára. Az egyik legfontosabb fordító Viktorin Kornel ze Všherd volt, aki jelentős jogi munkákat is alkotott (O práviech - A törvényekről), illetve a király fia, Hynek z Poděbrad, többek között Boccaccio Dekameronjának cseh fordítója.
A csehtestvérek tagjai kezdetben, mivel a véleményük szerint ellentétben állt volna az őskeresztény elvek szerinti élettel, elutasították a magasabb műveltséget, zárt közösségekben éltek az őket befogadó nemesi uradalmakban és elsősorban kézművességgel foglalkoztak. Rövidesen azonban a Szentírás tanulmányozásához szükséges legműveltebb, a görög és latin nyelvekre alapozó, filológiai humanizmus nyert teret közöttük. Jan Blahoslav, a Cseh Testvériség első püspöke már azt vallotta, hogy a műveltség a vallásosság magasabb szintjére vezet. Blahoslav fordította az Újszövetséget cseh nyelvre. A Biblia fordítás munkálatainak megkezdéséhez először a cseh nyelvtan rendszerezésére volt szükség. E célból született Blahoslav legfontosabb tudományos műve a Gramatika česká (1571), mely szótáron és
19
nyelvtani összefoglalón túl a cseh nyelvjárások első leírását is tartalmazta. Mivel Blahoslav nem tudott tökéletesen görögül és héberül, a teljes bibliafordítás feladatát utódaira bízta. Ebből a kezdeményezésből született a Králicei biblia, melynek elnevezése a Cseh Testvériség nyomdájának helyére utal. A Králicei biblia nem csupán a Szentírás nemzeti nyelvre fordításában jelentett nagy eredményt, mely a protestáns egyházak egyik fő célja volt, hanem nyelvileg is rendkívül értékes. A fordítás a korabeli beszélt nyelv állapotát tükrözi, és hasznosítja a cseh protestantizmus nyelvészeti eredményeit is (Husztól Blahoslavig). A Králicei biblia nyelve a bibličtina elnevezést kapta és a 17. század derekától a szlovákság irodalmi nyelveként is szolgált, a legtovább, a 19. század derekáig a szlovák evangélikusok körében.
7. Barokk
A 16. század közepétől a cseh nyelvű kultúra helyzete jelentősen megváltozott. A német nyelv használata szinte megállíthatatlanul előretört a cseh tartományokban. Ennek oka elsősorban a lutheri reformáció hatása volt, illetve az, hogy a Cseh Királyság trónjára 1526-tól az osztrák tartományokban is uralkodó Habsburg dinasztia került.15 A cseh trónt a Jagellóktól megöröklő Habsburgok uralkodásának egyik legfontosabb vonása az ellenreformáció megerősödése volt. Az ellenreformációhoz kötődően a 16. század közepén telepedett le Csehországban a jezsuita rend. A rend főként a középkori oktatási rendszer megújításán munkálkodott. Iskoláik – elsősorban a huszita jellegű prágai egyetemmel versengő akadémiáik – magas színvonalat képviseltek. Sikeres oktatási módszereik, melyekből Comenius is sokat merített, a nem katolikus környezetre is vonzóan hatottak. A legjelentősebb jezsuita akadémia a prágai Klementinum volt, melyet 1556-ban alapítottak gimnáziumként és 1562-től működött mint akadémia. Jezsuita alapítású volt még az 1573-tól főiskolaként a morva székhelyen, Olomoucban működő iskola is. Olomouc így 15
A cseh trón a magyar trónnal egyidőben került a Habsburgokhoz. A mohácsi csatában meghalt Jagelló Lajos ugyanis cseh és magyar király is volt. A Cseh Királyság és a Magyar Királyság a Jagellók és a Habsburgok jogara alatt 1918-ig, mintegy 300 éven át egy monarchiába tartozott. A király halála és a csatában harcolt csehországiak miatt a mohácsi csata a cseh hagyományban is fontos helyet foglal el.
20
Prága mellett a második felsőfokú képzési hellyé vált a Cseh Királyságban. Fontosak voltak a rend középiskolái is, melyek közül talán az 1588-ban alapított český krumlovit kell kiemelni, ahol díszes színházat is emeltek az iskoladrámák előadására. Eközben az utraquista prágai egyetem folyamatosan hanyatlott, kis, városi egyetemmé vált, melyen csak a bölcsészeti kar működött.
A 16. század folyamán a művelődésben meghatározóvá vált a humanista irányzat. A humanista gondolkodás elsősorban az akadémiákon keresztül hatott, melyek az athéni akadémia mintájára alapított 15. századi firenzei újplatonista akadémiát tekintették példaképüknek. A reneszánsszal összekapcsolódó humanizmus az antik hagyományok felidézése mellett a természettudományok művelését is fontosnak tartotta. A prágai akadémia cseh tanárai itáliai természettudományos műveket fordítottak. Ekkor kezdett működni Prágában az a tudós generáció, melynek legismertebb tagjai a híres dán csillagász Tycho de Brahe és tanítványa, a német Johannes Kepler, illetve Jan Jesenský-Jesenius, magyarországi, felföldi származású orvos voltak.
A reneszánsz építészet virágkora az első Habsburg uralkodóhoz, I. Ferdinándhoz kötődik Csehországban. A reneszánsz legkorábbi emléke azonban a prágai vár Ulászló termének 1493-as ablaka. A 16. század derekán született prágai reneszánsz épületek közül jelentősek a prágai várban álló, Paolo della Stella itáliai építész által tervezett Belvedere, illetve az előtte álló díszes kút, a sgraffittókkal díszített Labdaház és az óvárosi U Minuty ház.
A 16. század végén, a 17. század elején a Habsburg birodalom központja Prága lett. II. Rudolf uralkodása ismét a korabeli Európa központjává tette Prágát. A különc uralkodó udvarába egész Európából érkeztek tudósok, alkímisták, akiket bőkezűen támogatott. Jelentős volt művészetpártoló tevékenysége is, elsősorban a manierista alkotók támogatása.
A 17. század azonban már a barokk korszaka volt. Elsősorban Prágában születtek jelentős barokk alkotások, ahol a gótika mellett a barokk vált uralkodó stílussá. Az első barokk épületet 1611-ben emelték a városban, de az 1620-1750 közötti időszakra helyezhetjük a barokk fénykorát. E stílus teljesen megváltoztatta a város addigi arculatát. Meghatározó prágai barokk épületek a jezsuita akadémia központi épülete, a Klementinum, mely a legnagyobb közép-európai barokk épületkomplexum és a malá stranai Szent Miklós templom. A barokk alkotók közül kiemelkednek Christoph Dientzenhofer és fia, Ignaz építészek, akik 21
egész Közép-Európa területén, így Magyarországon is alkottak, illetve Ferdinand Brokoff szobrász, akinek szobrai a Károly hídon is megtalálhatók.
A 16. század folyamán a jelentős hatalmi pozíciókkal rendelkező cseh protestáns nemesség és polgárság erőteljes küzdelmet folytatott a vallásszabadság eléréséért, a protestáns egyházak elismeréséért. Az első nyílt lázadás 1546-ban tört ki, melyet azonban gyorsan sikerült leverni. Ekkor indult meg a cseh protestánsok első emigrációs hulláma, elsősorban a német protestáns fejedelemségek irányába. A második protestáns felkelés a harmincéves háború kezdetét jelentő, a csehországi társadalmi viszonyokat gyökeresen megváltoztató, 1618-as felkelés volt. A protestáns cseh rendek a II. Rudolf császárral kötött, vallásszabadságot biztosító megállapodás megsértése miatt felkelést indítottak. A Habsburg helytartókat a felkelők kidobták a prágai vár ablakából. Ez volt a második prágai defenesztráció.16 A felkelt cseh rendek a protestáns Pfalzi Frigyest választották királlyá és az Erdélyi Fejedelemséggel, Bethlen Gáborral is megkíséreltek szövetséget kötni. A Habsburg csapatok azonban 1620. november 8-án, a Prága melletti Fehérhegyen legyőzték a cseh protestáns rendi sereget. Pfalzi Frigyes röviddel a vereség után a felkelés vezetőivel elhagyta az országot. Rövid uralkodása miatt téli királynak is nevezik.
Az 1620-as fehérhegyi vereség hatalmas törést jelentett a cseh művelődésben. A csatavesztés helye a cseh történeti hagyományban a mohácsi csata jelentőségével vethető össze, és a cseh állami, nemzeti önállóság elvesztése kapcsolódik hozzá. A Cseh Királyságban erős rekatolizációs hullám vette kezdetét. A felkelés egyes vezetőit 1621-ben a prágai Óvárosi téren kivégezték. A protestáns jobbágyok, polgárok, főurak, művészek az ország elhagyására kényszerültek, mivel az 1627-ben kiadott Megújított Tartományi Rendtartás csak a katolikus vallást ismerte el törvényes vallásként. A Rendtartás emellett a cseh rendi gyűlés jogait is jelentősen korlátozta. A felkelésben részt vett, kivégzett, vagy az országból elmenekült protestáns főnemesek vagyonát elkobozták és más Habsburg tartományokból beköltöző, német, itáliai, spanyol, udvarhű nemeseknek adományozták.17
16
Slavata és Martinic helytartókkal együtt Fabricius nevű írnokukat is kidobták az ablakon, azonban mindannyian túlélték, mivel a vár alatt felhalmozott szemétre estek. 17 A legismertebb, leghatalmasabb vagyont felhalmozó betelepülő főúr a harmincéves háború legendás hadvezére Wallenstein (Valdštejn) volt.
22
A fehérhegyi csatavesztést követő intézkedések azonban mégsem jelentették a cseh protestáns művelődés teljes megszakadását, hiszen a cseh tartományokkal szomszédos területekre, a Magyar Királyságba, Lengyelországba és a protestáns német tartományokba, menekült csehországi protestáns írók, nyomdászok új lakóhelyükön is folytatták tevékenységüket. A fehérhegyi csatát követően a cseh tartományokat elhagyó menekülteket exulánsoknak nevezzük. Egyes becslések szerint számuk elérhette e kétszázezret és e menekülthullámot tekintik Európa első politikai emigrációs mozgalmának. Fő exuláns központok a magyarországi felföld mellett, ahol elsősorban a cseh protestáns nyomdák működtek, a lengyelországi Leszno (Lešno) városa és a német protestáns területek (Szászország, Poroszország), illetve Németalföld, Amszterdam voltak. Lesznoban működött a csehtestvérek püspöksége, gimnáziuma és az átmenekített králicei nyomda. A magyarországi, felföldi nyomdák (Puhó, Trencsén) sok cseh exuláns alkotó munkáját adták ki. A legnagyobb hatású exuláns alkotónak Jiřík Třanovskýt (Tranosciust) tekinthetjük, akinek Cithara sanctorum című, máig használatos evangélikus énekeskönyvét Lőcsén adták ki.18 Jakub Jakobeus Gentis Slavonicae lacrumae című epikus költeménye, mely az exulánsok szenvedéseit beszéli el, szintén jelentős alkotása a cseh irodalomnak. A cseh protestáns emigráció legmeghatározóbb személyisége mindazonáltal a cseh művelődés világszerte ismert alakja, Jan Amos Komenský (Comenius) volt, a Cseh Testvériség utolsó püspöke, író, teológus, filozófus, pedagógus. 1628-ban hagyta el a Cseh királyságot. Emigrációja előtt született, barokk vonásokat viselő műve allegorikus regény a korabeli társadalomról A világ útvesztője és a szív paradicsoma (Labyrint světa a ráj srdce, 1623). Legjelentősebb pedagógiai munkássága volt, több jelentős pedagógiai mű alkotója (Janua linguarum reserata, Orbis sensualium pictus, Didactica magna). Az 1650-es években a Rákócziak meghívására Sárospatakon töltött négy évet, ahol megindította pánszofikus iskoláját. Lesznoban a Cseh Testvériség (Jednota bratrská) utolsó püspökévé választották. Leszno pusztulása után Amszterdamba ment és ott halt meg 1670-ben.
A fehérhegyi csata után a csehországi kultúrát erőteljesen meghatározta a katolikus megújulás. Új püspökségeket szerveztek (Litoměřice, Hradec Králové), meghatározóvá vált a
18
A több mint 250 kiadást megélt evangélikus énekeskönyvet általában réz borítóval díszítették (rézveretes Tranoscius), melyből a szlovák népművészet önálló ága fejlődött ki.
23
Mária-kultusz19 és 1729-ben szentté avatták Nepomuki Szent Jánost (Svatý Jan Nepomucký), aki a cseh barokk nemzeti szentje lett. A prágai egyetem 1622-ben jezsuita intézménnyé vált. Kiépült a teljes, négy fakultású egyetem, külföldi tanárokkal. A csehországi barokk katolikus irodalom a kor színvonalát képviselte, és a cseh hagyomány más irányát valósította meg, mint az emigráns protestáns irodalom. A korszak legjelentősebb, Comenius-szal összemérhető hatású alkotója Bohuslav Balbín volt, aki történészként, földrajztudósként, íróként és hagiografikus iratok szerzőjeként a csehországi barokk erősen nemzeti elkötelezettségű képviselője. Fontos történeti műve az Epitome rerum Bohemicarum, nyelvészeti munkája a cseh nyelv védelmében a halála után Dissertatio apologetica pro lingua Slavonica, praecipue Bohemica címmel kiadott értekezését. A 17. század második felében a csehországi katolikus megújulás fő képviselőinek, a jezsuita rend tagjainak zöme már a cseh korona országaiból származott, így a kor művelődésében jelentős szerepet kapott a cseh nemzethez tartozás, a cseh patriotizmus tudata. A jezsuita szerzők ismerték és részletesen feldolgozták a cseh múltat. A cseh barokk költészet világszínvonalú, kimagasló képviselője Bedřich Bridel volt, legfontosabb költeménye a Co Bůh? Člověk? (Micsoda az Isten? Micsoda az ember?) A barokk kori cseh művelődés fontos eleme volt a színjátszás. A színielőadás a jezsuita iskolákban az oktatás kötelező része volt. A jezsuita gimnáziumokban elsősorban a népszerű szentek életéről, leginkább Szent Vencelről szóló drámákat adtak elő. A színház idővel azonban a nemesi udvarokban is nagy népszerűségre tett szert, ahol már világi, elsősorban antik témájú drámákat is bemutattak.
19
A barokk kori vallásosság meghatározó elemei voltak a Mária társulatok és a búcsújáróhelyek látogatása. Fontos búcsújáróhely volt Csehországban a Příbram városa melletti Svatá Hora és a Sázava folyó mentén épült Zelená Hora, Morvaországban pedig az Olomouc melletti Svatý Kopeček.
24
