BEVEZETÉS A VÉDIKUS IRODALOMBA

Gaura K¥¢£a d§sa Dr. Tóth-Soma László

BEVEZETÉS A VÉDIKUS IRODALOMBA

Oktatási segédanyag vaisnava teológus és vaisnava jógamester hallgatók számára

BHAKTIVEDANTA HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA 2009

Köszönet ¼r¦la ¼ivar§ma Sv§m¦ Mah§r§jának és ¼r¦la Bhakti-vidy§-p¡r£a Sv§m¦ Mah§r§jának, akik nélkül ez a jegyzet nem jöhetett volna létre.

Összeállította: Gaura K¥¢£a d§sa (Dr. Tóth-Soma László) Munkatársak: ¼acisuta d§sa, Mañjar¦ dev¦ d§s¦ A kiadásért felelős: Mah§r§£¦ dev¦ d§s¦ Kiadja a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola.

Az oktatási segédanyag bármely részének, vagy egészének sokszorosítására, valamint terjesztésére a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola minden jogot fenntart. © 2009 BHAKTIVEDANTA HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA 2

A VÉDIKUS IRODALOM A veda szanszkrit szó, melynek jelentése „tudás, bölcsesség”, s az a hatalmas irodalom, amely a hinduizmus eszmerendszerét, annak elméleti, valamint gyakorlati aspekusait mehgatározza, védikus irodalom néven ismert. A védikus irodalom kifejezés olyan ismeretanyagra utal, amelynek célja az, hogy információt adjon a világ eredetérõl, felépítésérõl és mûködésérõl, valamint arról, hogy nekünk, embereknek mi a helyzetünk ebben a világban. Honnét származunk, mi a létünk végsô értelme, s hogy mi a kapcsolatunk a létezô világ végsô forrásával, Istennel. A védikus irodalom kifejezés szűkebb értelemben véve elsõsorban a négy Védát jelenti. Ez a négy Véda név szerint: ¹g, Yajur, S§ma és Atharva, amelyekről a vallási hagyomány úgy tartja, hogy „idõtlen természetű” írásokként, a teremtés kezdetén a Legfelsõbb Úr nyilatkoztatta ki őket az emberiség számára. Időtlennek, öröknek tartják őket, mert univerzális igazságokat tartalmaznak, amelyek, amikor szükség van rá, hang, vagy írás formában is megnyilvánulnak az emberi társadalomban. A védikus tudás a hagyomány szerint az ősi korokból a tanítványi láncolatokon keresztül száll alá. A tanítványi láncolatok verbális úton adják tovább e szent szövegeket. Amikor azonban az emberiség elkerülhetetlenül degradálódni kezd, s az emberek több tulajdonságukban (mint például a memóriájukban) is negatívan változnak, akkor szükségessé válik e különleges tudás írásos formában való rögzítése. A vallási hagyomány szerint ötezer évvel ezelõtt, a jelenlegi világtörténeti korszak (Kali-yuga) elején ezért jegyezte le Vy§sadeva az eredeti tanításokat. Idõvel, úgy tartják, ismét megjelenhet egy újabb felhatalmazott személy, aki az adott kor számára ismét aktualizálja és ezáltal megközelíthetôbbé teszi a védikus tanításokat. Az ilyen személyeket a szentírásokban található rájuk vonatkozó leírások, illetve jövenölések alapján fogadják el hitelesnek. Mivel a Védákat eredetileg hallás útján sajátították el, s mert úgy tartják, hogy közvetlenül a Legfellsôbb Úrtól származik, ªrutinak, kinyilatkoztatott szentírásoknak is nevezik ôket1. Ebbe a kategóriába tartozik a négy Véda: a ¹g-veda, a S§ma-veda, a Yajur-veda és az Atharva-veda. E négy Védán kívül a többi szentírás az úgynevezett sm¥ti kategóriájába tartozik. A sm¥ti kifejezés azokra a szentírásokra utal, amelyekre „emlékezni kell” (smara=emlékezés, felidézés). Ezek, úgy tartják, nem közvetlenül isteni kinyilatkozások, hanem szent személyek lejegyzései, lelki megvalósításaik, transzcendentális tapasztalataik írott formában való közlései. Vannak ugyan filozófiai irányzatok, amelyek nem tekintik a sm¥tit szigorú értelemben véve védikus írásnak, mivel azonban a védikus alapelveknek megfelelôen íródtak, a hagyomány mégis hitelesnek tekinti ôket. A sm¥ti legfõbb funkciója az, hogy a ªrutit magyarázza, s emellett ugyanakkor a védikus irodalom szerves részét képezi, hiszen hitelesen értelmezi az eredeti védákat. Teszi ezt olyannyira, hogy a sm¥iti irások bizonyos részeit (Itih§sák és a Pur§£ák) az 5. Védaként említi számos ªruti írás. Ennek megfelelôen a ‘védikus irodalom’ kifejezést könyvünkben a tágabb, az indiai belsõ hagyomány szerinti értelemben fogjuk használni, mely szerint a ªruti és a sm¥ti egyenrangú védikus írások.

1

ªruti = „hallani, fül, elmondott szavak” 3

A VÉDIKUS IRODALOM CSOPORTJAI 1.) Eredet szerinti felosztás A védikus irodalom legismertebb felosztását prasth§na-trayának nevezik. Ez a kifejezés a védikus tudás három forrására utal, melyek sorrendben 1.) a ªruti-prasth§na, vagyis a kinyilatkoztatott szentírások (a ¹g-, a S§ma-, a Yajur- és az Atharva-veda úgynevezett sa°hit§, br§hma£a, §ra£yaka és upani¢ad részei ), 2.) a négy véda kiegészítéseként íródott sm¥tiprasth§na, amelybe többek között a pur§£ák, itih§sák és például a dharma-ª§strák tartoznak valamint 3.) az ún. ny§ya-prasth§na. Ez utóbbi csoportba a védikus tudomány logikai megközelítését tartalmazó írások tartoznak (Pl. a Ved§nta-s¡tra és azok magyarázatai).2 A hindu vallási hagyomány megköveteli, hogy a transzcendensrõl szóló valamennyi autentikus kijelentésnek e három forrásra kell támaszkodnia (1. ábra)3.

2.) Funkció szerinti felosztás A védikus irodalom e három, úgymond „eredet szerinti” megkülönböztetett felosztása mellett, funkció szerint is csoportosítható. Ez a szempont arra utal, hogy egy adott szentírás csoport a lelki fejlôdés mely szintjén ad tanácsot a feléje forduló embereknek, s hogy milyen jellegû elôremutató tanításokkal segíti ôt az önmegvalósításban. A karma-k§£¨a (1) az ún. „gyümölcsözô cselekedetek” leírását tartalmazó szentírások csoportja, amelyek fôleg a félistenek anyagi célokért végzett imádatával, a nekik szánt áldozatokkal és az áldozatok közben énekelt himnuszokkal foglalkoznak. Ide tartoznak a négy Véda sa°hit§ és br§hma£a részei, valamint az §ra£yakák bizonyos százaléka. A jñ§na-k§£¨a (2) kategóriába tartozó mûvek a védikus irodalom transzcendentális tudással foglalkozó részei, amelyek elsôsorban az anyag (m§y§, vagy acit) és a transzcendens (a brahman, és az §tman) közötti különbséget, valamint az Abszolútum, Isten személytelen arculatát taglalja. Ide tartoznak például az §ra£yakák fennmaradó kötetei, valamint az upani¢adok és a Ved§nta-s¡tra. Az up§san§-k§£¨a (3) részek a Legfelsôbb Személy, Isten, valamint a félistenek imádatával foglalkozó írások. Ezek elsôsorban Vi¢£u, illetve K¥¢£a és az Ô inkarnációinak, kiterjedéseinek imádatáról, a nekik végzett odaadó szolgálat (bhakti) folyamatáról szólnak, valamint a félistenek, mint a Legfelsôbb Úr híveinek dicsôítését és imádatát tartalmazzák. Ide tartoznak a négy Véda bizonyos részei, az Upani¢adok egy hányada, valamint az Itih§sák és a Pur§£ák nagy része. A tradicionális hindu gondolkodás szerint a Védák tartalmazzák mindazt a lelki és anyagi tudományt, ami szükséges ahhoz, hogy az ember megfelelôen tudjon élni ebben a világban, gyarapodva lelkileg és anyagilag is, ha erre van igénye. Ezzel együtt azonban felhívják a figyelmet arra is, hogy az embernek meg kell értenie az élet végsô, magasabbrendű célját is, amely az önmegvalósítás folyamatán keresztül érhető el. Ily módon ugyanezen Védák, melyek eligazítanak a mindennapi élet kérdéseiben, arra vonatkozóan is útmutatást adnak, hogy hogyan szabadulhat ki az élőlény a születés és a halál öröknek tűnő körforgásából, s térhet vissza eredeti transzcendentális otthonába, ahonnét származik. Ennek megfelelően a védikus irodalom tanulmányozásakor észben kell tartanunk, hogy azok a legkülönfélébb életcélért tevékenykedô emberekhez, illetve embercsoportokhoz szólnak. Céljának megfelelôen a védi2

A korábbiakban megemlített sm¥ti csoportból kiemelkedik, illetve elkülönül tôle egy harmadik csoport az ún. ny§ya-irodalom. Valójában az ide sorolt Ved§nta-s¡tra is a sm¥tihez tartozik amiatt, mert a négy Véda tömör összefoglalását, magyarázatát tartalmazza, mégis általában külön, a ny§ya kategórában említik, mert a védikus tudomány magyarázatát logikai úton közelíti meg (ny§ya=logika). 3 A védikus irodalom mindezen részeirôl a követjezô „A tradicionális felosztás” címû alfejezetben beszélünk részletesen. 4

kus irodalom úgy lett megszerkesztve, hogy tanításai között mindenki megtalálhassa a neki szóló, a saját anyagi és lelki felemelkedését segítő útmutatást. Ez a megközelítésmód segítséget nyújthat a különbözõ szövegek között felmerülő látszólagos különbségek, sôt ellentmondások feloldásához, valamint ahhoz, hogy a teljes védikus irodalmat egységes egészként legyünk képesek kezelni.

3.) A tradicionális felosztás A fent említett eredet és funkció szerinti hármas felosztások mellett a védikus irodalmat a könnyebb áttekinthetôség és az alkalmazhatóság érdekében (maga a védikus irodalom is) három csoportban 14 területre osztják fel.4 A három csoport elnevezései I.) a veda, II.) a ved§¯ga és III.) az up§¯ga, amelyek egyrészt tartalmazzák a tudás lényegi részét (veda), a legfontosabb fogalmakat (ved§¯ga), valamint a lényeg részleteinek feltárását, illetve alkalmazásának módját (up§¯ga).5 Hasonló ez ahhoz, ahogy a modern oktatási rendszerekben is léteznek a) alapozó, elméleti tanárgyak; b) képességeket fejlesztõ tantárgyak; illetve c) gyakorlati alkalmazást segítõ tantárgyak. A védikus irodalomban egy-egy téma bemutatása több helyen is szerepel, mivel a különbözô tudományterületek koherens egészet alkotnak, és szorosan összefüggnek egymással. Így a különbözô írásokban viszonylag sok átfedés található. Egy adott terület mindig ott van részletesen elmagyarázva, ahol az ténylegesen fontos és hangsúlyos. Így például a szervezéssel, irányítással stb. kapcsolatos kérdések értelemszerûen a kªatriyák vagyis az államvezetôk kötelességeivel kapcsolatban vannak elsôsorban elmagyarázva, s nem a cölibátusban élô tanulókkal (brahmac§ri) kapcslatos részeknél. I.) A veda a teljes védikus tudás alapja. Ez a kinyilatkoztatott szentírás, a ªruti, melyet leginkább hallás útján sajátítanak el. Általánosan a Legfelsôbb Abszolút Igazságról (Istenrõl), a teremtés folyamatáról és az élõlényekrõl ad alapvetô és általános inormációt. Ebbe a kategóriába tartozik a négy Véda: 1. a ¹g-veda, 2. a Yajur-veda, 3. a S§ma-veda, és 4. az Atharvaveda. II.) A ved§¯ga csoport olyan elõzetes ismereteket és alapfogalmakat tartalmaz, melyek segítsége nélkül tulajonképpen nem lehet teljességében megérteni és alkalmazni a Védákat. E kategóriába hat tudáscsoport tartozik, melybõl az elsõ négy a szanszkrit nyelvet, vagyis a Védák nyelvét mutatja be: 1. a hangtan és fonetika (ªik¢§), 2. a versmértékek (chanda¤), 3. a nyelvtan (vy§kara£a), és a 4. a szókincs (nirukta). A maradék kettõ pedig 5. a szertartások (kalpa), és 6. az idô tudománya (jyoti¢a), amelyek a rituálék és áldozatok alkalmazásához nyújtank gyakorlati segítséget. III.) Az up§¯ga a védikus tudományt részleteiben tárgyalja bemutatva annak gyakorlati alkalmazását is a filozófia, a történettudomány, a logika, a társadalomtudományok és a törvénykezés terén. E kategória négy fõ tudáscsoportból áll: 1.) a Védák különféle filozófiai magyarázatai, illetve különbözô világnézetek, amelyeken keresztül meg lehet közelíteni a védákat. (m¦m§°s§), 2.) a különféle történelmi leírások, elbeszélések (pur§£ák), 3.) a törvények (dharma), és 4.) a logika (ny§ya). Az alábbi 1. táblázat áttekintést nyújt a három fõ kategóriáról és a tizennégy csoprtról:

4 5

A 14 könyvet vidhyasth§na-nak is nevezik, vagyis a „valódi tudás és bölcsesség tárházának”. Lásd Bhaktividy§ P¡r£a Sv§m¦, H. H., 2006., K.P. Narasimhan, 2007. 5

I. VEDA

II. VEDݺGA

III. UPݺGA

1. ¹g-veda 2. Yajur-veda 3. S§ma-veda 4. Atharva-veda

5. ªik¢§ 6. chanda¤ 7. vy§kara£a 8. nirukta 9. kalpa 10. jyoti¢a

11. m¦m§°s§ 12. pur§£a 13. dharma 14. ny§ya

1. táblázat E tizennégyes felosztásra való utalást a Vi¢£u-pur§£ában (3.6.28-29) a következôképpen találjuk meg: „A négy veda a hat a¯gával, a m¦m§°s§, valamint a ny§ya, a pur§£a és a dharma-ª§stra szentíráscsoportok a tudás tizennégy ága, amelyek, hogyha az §yur-vedát, a g§ndharva-vedát, a dhanur-vedát és az artha-ª§strát külün említjük, az tizennyolcat tesz ki.” 6 A Garu¨a-pur§£ában (1.223.21) egy hasonló tizennyolcas felosztást találhatunk. 7 Bármelyik felsorolást is nézzük, világosan látszik, hogy a teljes védikus tudományterület megértéséhez mindegyik szentíráscsoportnak nagy jelentôséget tulajdonítanak. A tanulmányozás és megértés folyamatában mindegyiknek megvan a maga sajátos és fontos szerepe. Tekintsük át a három kategóriában felsorolt tizennégy szentíráscsoportot részletesen is, amelyek közül az elsô kategória a veda.

6

a¯g§ni caturo ved§ m¦m§°s§ ny§ya-vistara¤ / pur§£a° dharma-ª§strañ ca vidy§ hy et§ª caturdaªa // §yurvedo dhanurvedo g§ndharvaª caiva te traya¤ / artha-ª§stra° caturthan tu vidy§ hy a¢±§daªaiva t§¤ //

Vi¢£u-pur§£a 3.6.28-29, 243. o.

7

¥k, s§ma, yaju¤, atharva, ªik¢§, chanda¤ / vy§kara£a, nirukta, jyoti¢a, kalpa, m¦m§°s§, pur§£a, ny§ya, dharma-ª§stra, §yurveda / g§ndharva, dhanu¤, artha-ª§stra // Garu¨a-pur§£a 1.223.21, ???. o. E felsorolásban az utolsó öt közül a könyvünkben tárgyalt tiznnégyes felosztásban az §yur-, a g§ndharva- és a dhanurvedát a pur§£áknál, az artha-ª§strát és a dharma-ª§strát pedig együtt, a tágabb értelmben vett dharma-ª§stra csoportban fogjuk bemutatni. 6

VEDA Az ebbe a csoportba tartozó négy Védát (Veda=tudás) a vallási hagyomány „kívánságteljesítô fához” hasonlítja, mert szinte minden olyan tudást tartalmaznak, amely anyagi és lelki szempontból egy emberi társadalom mûködéséhez szükséges akár az egyén, akár a teljes társadalom szintjén. E fizikai világban végzendô cselekedetekkel, felébredô vágyakkal, a természeti törvényekkel és a társadalmi elôírásokkal ugyanúgy foglalkoznak, mint az ezeken túl mutató, s különleges jelentôséggel rendelkezô lelki megvalósítással, a transzcendens igazságok megértésével. A Védák által nyújtott rendszerezett tudás magába foglalja az élôlény fokozatos felemelését a teljesen anyagi gondolkodásmódtól a lélek, a transzcendens szintjéig úgy, hogy közben az ember csupán a számára elôírt kötelességeit végzi és követi a helyzetére vonatkozó erkölcsi elôírásokat a négy társadalmi rendnek (var£a) és a négy lelki osztálynak (§ªrama) megfelelôen.1 A négy Védát (a ¹g-, a S§ma-, a Yajur- és az Atharva-vedát) ahogy korábban már említettük ªrutiként, isteni kinyilatkoztatásként fogadja el a vallási hagyomány, s úgy tarják, hogy Vy§sadeva, Isten „irodalmi inkarnációja” osztotta fel és jegyezte le õket mintegy 5000 évvel ezelôtt, valamikor a jelenlegi ún. Kali-korszak (yuga) kezdetén,.2 A négy Véda részeiként tartják számon 1.) a sa°hit§kat (imák, himnuszok gyûjteményei), 2.) a br§hma£ákat (értekezések, amelyek az imákhoz és a ceremóniákhoz kapcsolódnak), 3.) az §ra£yakákat (a br§hma£ák mellékletei) és 4.) az upani¢adokat (titkos tanok, az §ra£yakák mellékletei). Ily módon mind a négy Véda rendelkezik sa°hit§kkal, br§hma£ákkal, §ra£yakákkal és upani¢adokkal is.3 A sa°hit§k (1) alkotják az adott Véda fõ részét, mivel itt találjuk azokat a himnuszokat (ª¡kták), amelyeket a papok az áldozatok során felajánlásként énekeltek a Legfelsôbb Úrnak, vagy a különbözô félisteneknek végzett áldozatok során. Az egyes sa°hit§kat dalkörökre (ma£¨alákra), osztják fel, s minden egyes ma£¨alában számos himnusz (s¡kta) kap helyet, amelyek végül rövidebb versszakokból, ún. mantrákból állnak. A mantrák, stílusuk, illetve versmrtékük alapján háromfélék lehetnek: a.) ¥k – idõmértékes versek, amelyeket hangosan énekelnek dicsõítésként. b.) yajus – prózai szöveg, amelyet az áldozat során halkan mormolnak, c.) s§man – idõmértékes mantrák, amelyeket az ún. Soma-áldozat (ejsd: Szóma) során énekelnek. A br§hma£ák (2) a mantrák énekléséhez tartozó, prózában írt szabályok (vidhi) és ezek magyarázatainak (arthav§da) a gyûjteménye. A vidhi rész azokat az utasításokat írja le, amelyek meghatározzák, hogy az adott mantrát melyik szertartás alkalmával kell használni, az arthav§da pedig az egyes mantrák magyarázatait és a hozzájuk kapcsolódó történeteket tartalmazza.4 Az Ýra£yakák (3), vagyis az ún “Erdei Könyvek” a családos élettõl visszavonult (v§naprastha) életrend tagjaihoz szólnak, akik feladva a világi tevékenységeket és a családi életet, az erdôbe vonulnak, vagy zarándokhelyeket látogatnak annak érdekében, hogy elmerüljenek a lelki gyakorlataikban. Az upani¢adok (4) fôleg filozófiai jellegû alkotások, ameyek az anyag és a transzcendens közötti különbséget hangsúlyozzák. Elnevezésük (upani¢ad=“közel ülni”) arra utal, hogy a tanítványnak közel kell ülnie a mesteréhez (guru), hogy védikus tudás legbizalmasabb részei1

A négy társadalmi rend (var£a): 1.) a br§hma£ák, 2.) a k¢atriyák, 3.) a vai¢yák és a ª¡drák rendje, illetve a négy lelki osztály (§ªrama): pedig a 1.) brahmac§rik, 2.) a g¥hasthák, 3.) a v§naprasthák és 4.) a sanny§sik. E csoportokról e könyv következô fejezetében részletesen is beszélünk. 2 Lásd a ¼r¦mad-Bh§gavatam (Bh§gavata-pur§£a) 12. énekének 6. fejezetét. 3 Mani, Vettam: Pur§£ic Encyclopaedia, 842. o. 4 Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 1015. o.

nek (avatatlanok számára hozzáférhetetlen) transzcendentális tanításait átadhassa neki. Az upani¢adokról a késôbbiekben még bôvebben is szót ejtünk, most azonban tekintsük át a négy Véda jellemzôit részletesebben is. A modern tudomány a védkus irodalom egyes részei közül általában a négy Védát említik idõrendben elsõként. Ezt maguk a Védák, és a vallási hagyomány is alátámasztják, hisz ez a kinyilatkoztatás jelent meg leghamarabb az emberiség történetében, azonkívül lejegyzésüket tekintve is ez felosztás jött létre leghamarabb. Mindemellett a négy véda közül általában a ¹gvedát tekintik a legõsibbnek. Ezt a véleményt sokan vitatják, hiszen a hindu hagyományok szerint Vy§sa az eredeti, és egy Védát (Ek§yana-sa°hit§t), vagy másnéven az eredeti Yajurvedát osztotta fel négy részre: a ¹k („Himnuszok könyve”), a Yaju¤ („Áldozatok könyve”), a S§ma („Énekek könyve”), és az Atharva („Varázsigék könyve”) részekre. Erre azért volt szükség, mert az áldozatokat végzõ br§hma£ák (papok) funkcióikat tekintve így könnyebben tudják használni a szentírásokat. Egy áldozatnál négy pap mûködött közre. Az elsõ pap (hot§) a felajánlások közben a ¹g-veda mantráit mondja, a második (udg§t§) az áldozathoz illõ imákat énekli a S§ma-vedából, a harmadik (adhvaryu) pusztán a Yajur-veda mantrái segítségével fellobbantja az áldozati tüzet, a negyedik (brahm§) pedig az Atharva-veda segítségével az áldozat helyes végrehajtását felügyeli, illetve kijavítja az esetlegesen bekövetkezô hibákat.5 Az eredeti véda négyes felosztása után Vy§sa tanítványai tovább osztályozták a meglévô anyagot. A K¡rma-pur§£a (P¡rva-ka£¨a, 52.19–20) leírja, hogyan osztották fel Vy§sadeva tanítványai a négy Védát további 1130 ágra: „Hajdanán a ¹g-vedát 21 ágra osztották fel, a Yajur-vedát 100 ágra, a S§ma-vedát 1000 ágra, az Atharva-vedát pedig 9 ágra.”6 Mindezen ágaknak a korábban említetteknek megfelelôen voltak sa°hit§, br§hma£a, §ra£yaka és upani¢ad részei. Így a Védák eredetileg összesen 1130 sa°hit§t, 1130 br§hma£át, 1130 §ra£yakát és 1130 upani¢adot tartalmaztak. Az idõk folyamán azonban sok elveszett ezekbõl. Jelenleg mindössze 11 sa°hit§t, 18 br§hma£át, 7 §ra£yakát és 220 upani¢adot ismerünk. Ez kevesebb, mint a hat százaléka az eredeti kéziratoknak.7

5

Lásd még: V§yu-pur§£a 60.16–18; idézi: Tattvasandarbha Anuccheda 14.1, 52–53. o. Tagare, Ganesh Vasudeo: The K¡rma-pur§£a P¡rva 52.19–20, 331. o. 7 Tattva-sandarbha Anuccheda 12.4 magyarázat, 42–43. o. 6

8

I. VÉDA Információ Istenről, a teremtésről és az élőlényről (Szambamdha/Prajódzsana/Abidhéja – rasza/tattva). Ez a tudás alapja, apauruseya, Sruti

VÉDÁK

RIG 10 mandala, 1000 himnusz 10522 vers

1. SZAMHITÁ Mantrák az áldozatokhoz 2. BRÁHMANA - a mantrák alkalmazásáról, - hogy kell bemutatni egy áldozatot - grihasztháknak (srauta-yajna) védikus tûzáldozat 3. ÁRANYAKA A mantrák és a rítusok metafizikája (vanaprastháknak) 4. UPANISAD Megmutatja, hogyan mozdulj a világban. Benne vagy, de nem vagy a része. Puru¢§rtha ( a képviselt emberi érték) Áldozati pap

Fô tanító (Vjásza):

Rig (mandala/sukta/mantra)

JADZSUR Kb. 8000 vers Jadzsur (mandala/sukta/mantra)

Aitaréja, Kausitaki , Tándja (Csásvalájana) bráhmanák

Kathaka, Satapatha és Taittiríja bráhmanák

Aitaréja, Kausitaki és, Sankhajána áranyakák

Taittiríja, Katha, Maitrajaníja (Csáraka), Brihad, Kathaka áranyakák Taittiríja, Ísa, Katha, Svetásvatara, Brihadáranyakaupanisadok

Aitaréja, Kausitaki- upanisadok

Artha (anyagi gyarapodás)

Dharma (erkölcsös élet)

Hotá – meghívja az áldozathoz istent és az Ô képviselôit, felajánlja az áldozatot,

Advaryu – elôkészíti az áldozatot és meggyújtja a tüzet (mantrákkal)

Paila Risi

Vaisampájana Muni

A pancama/parama-puru¢§rthát szolgálják

SZÁMA Kb. 1300-1500 vers Száma (mandala/sukta/mantra)

ATHARVA 20 mandala Atharva (mandala/sukta/mantra)

Jajminíja, Tándjamahá Gópatha Bráhmana (Pancsavimsa), Sadvimsa, Sámavidhána, Arséja, Dévatadhjája (Daivata), Mantra (Csándogja), Samhitopanisad, Vamsa, Arséja, Jajminiya-upanisad bráhmanák Talavakara áranyaka, -

Kéna, Csándógjaupanisadok

Gópatha, Prasna, Mandúkhja, Dzsabála, Kaivalja, Gópálatápániupanisadok

Káma (érzékkielgítés)

Móksa (felszabadulás)

Udgat§ – énekli az elmondandó imákat, s dicsôíti az áldozat élvezôjét (Istent) Dzsaimini Risi

Brahmá – felügyeli az áldozatot, javítja azt. Az áldozat társadalmi aspektusaival is ô foglalkozik. Szumantu Muni

¹G-VEDA Vy§sa a Védák összeállítása és lejegyzése után a sa°hitákat négy tanítványának adta tovább. Errôl és a ¹g-veda további történetérôl a Bh§gavata Pur§£ában (¼B 12.6.51-60) található részletes leírás: “A legerôsebb és legintelligensebb Vy§sadeva négy tanítványát hívta, óh, br§hma£a, és mindegyikôjükre rábízta e négy sa°hit§ egyikét. ¼r¦la Vy§sadeva Pailának tanította meg az elsô sa°hit§t, a ¹g-vedát, és a Bahv¥ca nevet adta ennek a gyûjteménynek. A Vaiªamp§yana nevû bölcsnek a Nigada nevû, Yajur-mantrákból álló gyûjteményt tanította meg. A S§ma-veda mantrákat, amelyeket Ch§ndogya-sa°hit§nak neveznek, Jaimininek tanította meg, az Atharva-vedát pedig kedves tanítványának, Sumantunak mondta el. Miután sa°hit§ját két részre osztotta, a bölcs Paila Indrapramitinek és B§¢kalának mondta el ôket. B§¢kala tovább osztotta gyûjteményét négy részre, óh, Bh§rgava, és átadta tanítványainak, Bodhyának, Y§jñavalkyának, Par§ªarának és Agnimitrának. Indrapramiti, a szigorú lemondásban élô bölcs, M§£¨¡keyának a tanult misztikusnak tanította meg a sa°hit§ját, akinek a tanítványa, Devamitra késôbb továbbadta a ¹g-veda részeit Saubharinak és másoknak. M§£¨¡keya fia, akit ¼§kalyának hívtak, saját gyûjteményét öt részre osztotta, egyet-egyet rábízva V§tsyára, Mudgalára, ¼§l¦yára, Gokhalyára és ¼iªirára. A J§t¡kar£ya nevû bölcs szintén ¼§kalya tanítványa volt, és miután felosztotta a tôle kapott sa°hit§t három részre, hozzátett egy negyediket, egy védikus szójegyzéket (Nirukti). E négy részbôl egyet-egyet megtanított négy tanítványának – Bal§kának, a második Pailának, J§b§lának és Virajának. B§¢kali összeállította a V§lakhilya-sa°hit§t, amely a ¹g-veda ágaiból készült összeállítás. Ezt a gyûjteményt V§l§yani, Bhajya és K§ª§ra kapta meg. Így maradtak fenn a ¹g-veda különbözô sa°hit§i a tanítványi láncolaton keresztül e szent br§hma£ák által. Egyszerûen hallva a védikus himnuszok e felosztásáról az ember felszabadulhat minden bûn alól.”

A ¥k szó dicsõítést jelent. A ¹g-veda tíz könyve (ma£¨alája) 1017 himnuszt (s¡ktát) tartalmaz – a v§lakhilyákkal együtt 1028-at –, amiket különféle devatáknak1 (többnyire Agninak a tûz félistenének és Indrának a mennyek királyának) ajánlanak fel az áldozatok során.2 Ez a több mint ezer himnusz összesen 10522 fôleg négysoros versbõl (mantrából) áll. A tizedik ma£¨alában található a híres puru¢a-s¡kta (teremtéshimnusz), melyben az Úr Vi¢£ut, a legfelsô teremtõt dicsõítik. A ¹g-veda himnuszait a szövegben található csillagászati utalások alapján és az asztronómiai számítások segítségével i.e. 4000 – i.e. 2500 közé helyezik.3 A himnuszok által dicsôített félistenek közül megemlíthetnénk S¡ryát, a napistent, V§yut, a szél istenét, Varu£át, a vizek istenét, Candrát, a hold istenét, Rudrát a harag és a pusztítás istenét — aki máshol ¼ivaként szerepel —, Yamát, a halál urát, vagy éppen P¥thv¦t, a Föld istennôjét és Ǫ§t, a hajnal istennôjét. Egyes források háromszor 33, mások 3339, megint mások 33 millióra teszik a különbözô félistenek számát. A veda-sa°hit§kban olvasható imák mindegyike szinte a legfelsôbbként dicsôíti az imádott személyt, ezzel úgymond lehetetlenné téve azt, hogy a lelkes kutató bármiféle hierarchiát is fel tudjon állítani közöttük. Max Müller ezek alapján azt a kézenfekvônek tûnô következtetést vonta le, hogy a védikus pantheon valóban minden rendszert nélkülöz. Így csupán a természeti erôk primitív imádóinak hízelgéseiként fogta fel a ¹g-veda himnuszait, a félisteneknek szánt áldozatokat pedig puszta rituális hókuszpókuszként. Ennek megfelelôen a hinduizmust felületesen tanulmányozóknak többnyire a politeizmusként értékelik a védák vallásos hitét. A védikus írásokban jártasabb szakértõk viszont inkább henoteizmusról beszélnek abban az értelemben, hogy valójában egy Istenrõl szólnak a Védák, akinek sok más megnyilvánulása is létezik egyidejûleg. Vitatkozva Max Müllerrel, a Védák teológiájával és vallásfilozófiájával kapcsolatban nagyon fontos megemlítenünk Vi¢£u (a mindent átható legfelsôbb Úr) kitüntetett szerepét. A 1

devata=félisten Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 225. o. 3 Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 225. o. 2

¹g-veda Puru¢a-s¡kta himnusza szerint ô az, aki „az áldozat (yajña) megtestesítôje és legfelsôbb élvezôje". Mindezek mellett az elsô ma£¨alában található Vi¢£u-s¡kta (1.155), valamint az ötödik ma£¨alában található ¼r¦-s¡kta egyaránt a legfelsôbbként említi minden más istenség (a félistenek) felett. Az elsô mandala egyik leghíresebb himnusza így ír: „Ahogy a közönséges látással rendelkezõ emberek a nap fényét látják az égen, ugyanúgy a bölcs és tanult transzcendentalisták is állandóan látják az Úr Vi¢£u legfelsõbb hajlékát. Ezen imádatra méltó és lelki szempontból éber br§hma£ák képesek megpillantani azt a hajlékot és mások számára is fel tudják azt fedni.” (¹g-veda-sa°hit§ 1.22.20)4 A ¹g-veda sa°hit§ e véleményét többek között az Upani¢adok is alátámasztják. (Sub§la Up.6.1). Ennek kijelentések értelmében a félistenek, mint például ¼iva, Agni, S¡rya, Ga£eªa, Candi stb. tulajdonképpen Vi¢£u felhatalmazott ügynökei, akik az anyagi világ megfelelô mûködéséért felelôsek, s akiknek e szolgálatukért cserébe yajñákkal, vagyis áldozatokkal kell a kedvükben járni. A ¹g-vedához kapcsolódó szentírások az Aitareya Br§hma£a és a Kau¢¦taki Br§hma£a, valamint a két ugyanilyen nevû Ýra£yaka és Upani¢ad.

YAJUR­VEDA A yajus szó áldozatot jelent.5 A ¼r¦mad-Bh§gavatam leírása szerint a Yajur-vedának két gyûjteménye jött létre, amelyeknek a történetérôl az alábbiakban olvashatunk.6 “Vaiªamp§yana tanítványai váltak a Yajur-veda hiteles tudósaivá. Ôk Carakákként voltak ismertek, mert szigorú fogadalmakat követtek annak érdekében, hogy felszabadítsák gurujukat a br§hma£agyilkosság bûne alól. Egyszer Y§jñavalkya, Vaiªamp§yana egyik tanítványa azt mondta: “Óh, Mester, vajon mennyi haszon fog származni gyenge tanítványaid jelentéktelen erôfeszítéseibôl? Én személyesen valamilyen rendkívüli lemondást fogok végezni.” Így megszólítva, Vaiªamp§yana, a lelki tanítómester haragra gerjedt, és azt mondta: “Tûnj el innen br§hma£ákat sértegetô tanítvány! Adj vissza mindent, amit megtanítottam neked!” Y§jñavalkya, Devar§ta fia akkor kihányta a Yajur-veda mantráit, és elhagyta mesterét. Az összegyûlt tanítványok, mohón nézve ezeket a yajur-himnuszokat, fogolymadarak formáját öltötték fel, és mindet felcsipegették. A Yajur-vedának ezek a részei így a leggyönyörûbb Taittir¦ya-sa°hit§ként, vagyis olyan himnuszokként váltak ismertté, amelyeket a foglyok (tittir§¤) gyûjtöttek össze. Kedves ¼aunaka br§hma£a, Y§jñavalkya akkor arra vágyott, hogy újabb yajur-mantrákat találjon, olyanokat, amelyeket még a lelki tanítómestere sem ismer. Ezzel a gondolattal az elméjében figyelmes imádatot ajánlott fel a Nap hatalmas urának …”7 „…Ezért, óh, Uram, imádkozva közelítem meg lótuszlábaidat, amelyeket a három világ lelki tanítómestere imád, mert abban reménykedem, hogy a Yajur-veda senki más elôtt nem ismert mantráit fogom megkapni tôled. S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Ezen imáktól elégedetten a hatalmalmas napisten egy ló formáját vette fel, és az emberi társadalomban azelôtt ismeretlen yajur-mantrákat átadta a nagy bölcsnek, Y§jñavalkyának. A Yajur-veda e megszámlálhatatlanul sok száz és száz mantrájából a hatalmas bölcs a védikus irodalom tizenöt új ágát állította össze. Ezek a V§jasaneyi-sa°hit§ként váltak ismertté, mert a ló sörényének szálaiból keletkeztek, és K§£va, M§dhyandina és más ¥¢ik követôi a tanítványi láncolatban elfogadták ôket.”

4

(o°) tad vi¢£o¤ parama° pada° sad§ paªyanti s¡raya div¦va cak¢ur-§tatam tad vipr§so vipanyavo j§g¥va° sa¤ samindhate vi¢£or yat parama° padam (¹g-veda-sa°hit§ 1.22.20; idézi: Pañcar§tra-prad¦pa, Volume One, 175. o.) 5 Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 839. o. 6 Bh§g. 12.6.62–66 és 72–74., 189–192. és 197-198. o. 7 A félistenekhez intézett imákban rendszeresen a legfelsôbbként dicsôítik mindegyiküket, holott a ª§strák szerint (ahogy már utaltunk erre, s ahogy majd a késôbbiekben is látni fogjuk) mindnyájan alárendelt helyzetet foglalnak el Vi¢£uval szemben. A jelen korszakban a szentírások szerint (SB. 5.7.13) a Nap irányító istenségének szerepét maga Vi¢£u (N§r§ya£a) látja el, így a fenti ima magához a legfelsôbbhöz, a Védák kinyilatkoztatójához szóló fohász. 11

A fenti részlet szerint tehát a Yajur-vedának két különbözô gyûjteménye keletkezett. Az egyik a V§jasaneyi-sa°hit§, amelynek két szövegváltozata maradt fenn, a K§£va-ªruti és a M§dhyandina-ªruti, amelyeket másképpen ¼ukla-yajur-vedának is neveznek (a ªukla szó jelentése: “fehér”, s ez találó, hiszen ezek a yajur-mantrák az elbeszélések szerint Vivasv§ntól, a napistentôl származnak). A másik gyûjtemény, amely Vaiªamp§yanától ered, a K¥¢£a-yajur-veda nevet kapta, hiszen eredetileg Vy§sától jön, akit, mint elôzôleg említettük, sötét bôrszíne miatt néha K¥¢£ának is neveztek. A Y§jñavalkya által kiokádott mantrákból (amiket az istentestvérei fogolymadarak formájában felszedegettek) alakult ki a Taittir¦ya-sa°hit§. Whitney a Fekete Yajur-vedához sorolja még a Maitr§ya£¦-sa°hit§t, a Kapi¢±hala-samhit§t és a K§±hakasa°hit§t. A ¼ukla-yajur-vedához tartozik még a ¼atapatha Br§hma£a, a B¥had-§ra£yaka, valamint két Upani¢ad, az ¾ªa és a B¥had-§ra£yaka Upani¢adok. Radhakrishnan ide sorolja még a Sub§la és a Pai¯gala Upani¢adokat is. A K¥¢£a-yajur-vedához négy Br§hma£a tartozik, köztük a Taittir¦ya Br§hma£a, és valószínûleg még egy-egy a másik három sa°hit§hoz, két Ýra£yaka, a Taittir¦ya és egy másik, valamint két Upani¢ad, a ¼vet§ªvatara és a Ka±ha Upani¢adok. A Pravargya Br§hma£a a Taittir¦ya Ýra£yaka részeként van megemlítve. Héjjas a Yajur-vedához sorolja még a Taittir¦ya, a Mah§-N§r§ya£a és a Maitr¦ vagy Maitr§ya£a Upani¢adokat is. A fekete Yajurveda mantra-részeiben felbukkannak az úgynevezett ªrauta-s¡trák. A Taittir¦ya-sa°hit§ban található a Baudh§ya£a és Apastambha ªrauta-s¡tra, a Maitr§ya£¦-samhit§ban pedig a M§nava ¼rauta-s¡tra.

SÝMA­VEDA A s§man szó éneket jelent. A S§ma-veda gyakorlatilag a ¹g-veda himnuszait ismétli el, de azt is elmagyarázza, hogyan kell azokat énekelni. A S§ma-veda történetét a Bh§gavata Pur§£a (SB.12.6.75-80) a következôképpen írja le: “Jaimini ¹¢inek, a S§ma-veda tanítójának volt egy Sumantu nevû fia, Sumantu fia pedig Sutv§n volt. A Jaimini nevû bölcs mindkettôjüknek a S§ma-veda-sa°hit§ más-más részét mondta el. Sukarm§, Jaimini egy másik tanítványa nagy tudós volt. Ô ezer sa°hit§ra osztotta a S§ma-veda erôs fáját. Aztán, óh, br§hma£a, Sukarm§ három tanítványa – Hira£yan§bha, Kuªala fia, Pau¢yañji és Ývantya, akik nagyon fejlettek voltak a lelki megvalósításban – vállaltak felelôsséget a s§ma-mantrákért. Pau¢yañji és Ývantya ötszáz tanítványa a S§ma-veda északi énekeseiként váltak ismertté, a késôbbiekben pedig néhányan közülük keleti énekesekként lettek számontartva. Pau¢yañji öt másik tanítványa, vagyis Laug§k¢i, M§¯gali, Kulya, Kuª¦da és Kuk¢i kapott egyenként száz sa°hit§t. K¥ta, Hira£yan§bha tanítványa huszonnégy sa°hit§t mondott el a tanítványainak, a többi gyûjteményt pedig az önmegvalósított bölcs, Ývantya adta tovább.”

A S§ma-veda gyönyörû énekekkel van teli, melyeket különféle félistenek adnak elô. A Bh§gavata Pur§£a szerint a S§ma-veda himnuszait Garu¨a, Vi¢£u szárnyas hordozója hozza létre szárnycsapkodásaival. Ezeknek a himnuszokat jó részét éjfélkor szokták énekelni. A himnuszokban g§nák, csodálatos zenei dallamok is le vannak írva. Ennek a Védának másféle felosztása is ismert. Némely szerzô elsô strófagyûjteményre (§rcik§) és második strófagyûjteményre (uttara-§rcik§ra) osztja (Wojtilla, 1988). A S§ma-veda himnuszai elsôsorban a soma-yajña végzésével kapcsolatosak. Ennek az áldozatnak az a célja, hogy a végzôi ugyanazt a nektárt (am¥ta) ízlelhessék meg, mint a mennyek lakói, a félistenek, amikor soma-rasa italt fogyasztanak. Sastvarupa (1990) szerint a S§ma-veda 1549, Wojtilla (1988) szerint pedig 1810 verset tartalmaz, melyek 78 kivételével a ¹g-vedából származnak. Hozzá tartoznak a Þadvi°ªa és a Pañcavi°ªa Br§hma£ák, valamint a Burnell által felfedezett Jaimin¦ya- vagy Talavak§ra12

Br§hma£a, valamint a Ta£dya-Mah§br§hma£a. Ezenkívül két Upani¢ad, a Ch§ndogya, valamint a Kena, vagy Talavak§ra Upani¢ad. Radhakrishnan (1978) ide sorolja még a Vajras¡cika Upani¢adot is.

ATHARVA­VEDA Az Atharva-veda kiegészítô gyûjtemény, amely az elsô három Védához kapcsolódik. Öszszesen 20 könyvben 731 himnuszt tartalmaz. Ezek nagy része ugyanúgy, mint a S§ma-veda esetében, a ¹g-vedából származik. Mint fentebb említettük, ezek a himnuszok nem játszottak közvetlen szerepet az áldozat végzése során, hanem a folyamatot ellenôrzô br§hma£a kézikönyveként szolgáltak. Emellett az Atharva-veda számos “varázsigét” is tartalmaz, amelyeket természetfeletti, mágikus erôk megidézéséhez lehetett használni. Léteznek gyógyító és rontó hatású varázsigék, szerelmi ráolvasások és más varázslatok. Az Atharva-veda kiegészítéseként ismert a Gopatha Br§hma£a. Ezenkívül hozzá kapcsolódnak a következô Upani¢adok: Mu£¨aka, Praªna, M§nd¡kya, J§b§la, Kaivalya, valamint a Gop§la-t§pan¦. A Bh§gavata Pur§£a a következôképpen részletezi az Atharva-veda bölcseinek névsorát (12.7.1-4): “S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Sumantu ¹¢i, az Atharva Veda bölcse Kabandha nevû tanítványának tanította meg sa°hit§ját, aki pedig Pathyának és Vedadarªának mondta azt el. ¼aukl§yani, Brahmabali, Modo¢a és Pippal§yani Vedadarªa tanítványai voltak. Halld most tôlem Pathya tanítványainak névsorát is! Kedves br§hma£ám, ôk Kumuda, ¼unaka és J§jali, akik mindannyian nagyon jól ismerték az Atharva-vedát. Babhru és Saindhav§yana, ¼unaka tanítványai tanulmányozták lelki tanítómesterük Atharva-veda öszszeállításának két részét. Saindhav§yana tanítványa, S§var£a és más nagy bölcsek tanítványai szintén tanulmányozták az Atharva-vedának ezt a változatát. Nak¢atrakalpa, ¼§ntikalpa, Kaªyapa, ݯgirasa és mások szintén az Atharva-veda §c§ryái között voltak.”

Habár a Védák gyümölcsözô, anyagi cselekedetekkel foglalkozó részei (karma-k§£¨a) utasításokat adnak arra vonatkozólag, hogyan lehet mind az egyén, mind a társadalom egyre gazdagabb, s anyagi értelemben egyre fejlettebb, valójában azt a célt szolgálják, hogy segítséget nyújtsanak a transzcendentális életben való fejlôdéshez. Amikor a karma-k§£¨a érzékkielégítést célzó tettei befejezôdnek, s a védák felé forduló ember megérti, hogy számtalan vágyát kielégítve, még számottevô anyagi fejlôdés után sem teljes és boldog az élete, akkor a védikus irodalom a lelki önmegvalósításra való esélyt ajánlja fel az Upani¢adok formájában.

13

AZ UPANIÞADOK Habár az upani¢adokról a négy Véda részeiként már szót ejtettünk, mégis érdemes bôvebben is betekinteni e szentíráscsoportba, tekintve, hogy a legtöbb hindu vallási és filozófiai iskola lelki tanításainak alapját e szentírások képezik. Az upani¢ad szó titkos tanokat jelent.8 E kifejezés arra is utal, hogy ezeket a tanításokat kizárólag egy lelki tanítómester (guru) „közelében ülve” (upa-ni¢ad) bizalmas szóbeli közlés és hallás útján szerezhetjük meg. Az Upani¢adok gyûjteménye a Védák részeként 108 filozófiai tanulmányt foglal magába, amelyek tulajdonképpen szent, önmegvalósított lelkek és tanítványaik között zajló, az Abszolút Igazságról folytatott beszélgetések.9 Így az Upani¢adok bölcsessége az azokat tanulmányozó személy számára az anyagi gondolkodás szintjérôl fölemelkedve a transzcendentális tudás megismerését és egy transzcendentális élet kezdetét jelentette. Ezek az írások a Védák által említett tudás minden fontos folyamatáról, valamint azok gyakorlatban való alkalmazásáról is szót ejtenek. Leírásaik egészen a Legfelsôbb Személyig minden dolog anyagi felfogásának többé-kevésbé a tagadását tartalmazzák. A valóság lelki, abszolút, transzcendentális megközelítését tartják az egyedül célravezetô útnak. Az Upani¢adok a Legfelsôbb Brahmant (irányítót, Istent) egy örök megnyilvánulatlan valóságként írják le, amelybôl minden más megnyilvánulás kiárad, és amelyen mindez nyugszik. Mivel az anyagi érzékszervek számára felfoghatatlan, a Brahmant anyagi tulajdonságok és anyagi forma nélkülinek (nir-gu£a és ar¡pa) tekintik. A B¥had-§ra£yaka-upani¢ad (3.9.26) úgy utal rá, hogy a Brahman megfoghatatlan, mivel senki sem érti. Az Upani¢adok bölcsessége így nyilvánvalóan fölötte áll a Védák gyümölcsözô cselekedetekkel (karma-k§£¨a), anyagi fejlôdéssel foglalkozó részeinek, mivel a vallásos cél ezentúl nem a földi vagy mennyei bolygókon10 való boldogság elérése a különbözô félisteneknek végzett áldozatok révén, hanem a transzcendentális tudás eredményeként bekövetkezô, anyagi kötöttségek alól való felszabadulás. Habár az Upani¢adok hangsúlyozzák a személytelen Brahmanról szóló meditációt, e tudáson túlmutatva itt-ott felvillantják az Abszolút Igazság magasabb szintû, személyes arculatát is.11 Céljuk valójában annak filozófiai kijelentése, hogy az Abszolút Igazság személyes aspektusa transzcendentális az anyagi nevekhez, formákhoz és tulajdonságokhoz képest. Az Upani¢adok filozófiájának különbözô felfogásaiból fejlôdött ki a hinduizmus rendkívül összetett filozófiai rendszere, amelyben hat fontos nézetet (darªant) különböztetünk meg.12

8

Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 201. o. A Muktika Upani¢ad a 30-39. verseiben fel sorolja a általánosan elfogadott 108 fô Upani¢adot. Ezek közül a legfontosabbak: (1) ¾ªopani¢ad, (2) Kenopani¢ad, (3) Ka±hopani¢ad, (4) Praªnopani¢ad, (5) Mu£¨aka Upani¢ad, (6) M§£¨¡kyopani¢ad, (7) Taittir¦yopani¢ad, (8) Aitareyopani¢ad, (9) Ch§ndogyopani¢ad, (10) B¥had-§ra£yakopani¢ad, (11) ¼vet§ªvataropani¢ad. 10 A védikus szentírások szerint a mennyei bolygók az univerzum magasabb bolygórendszereiben találhatók, melyek az anyagi teremtés részei lévén ideiglenesen megnyilvánulók. Rajtuk élet, s az anyagi formák létezése a Földhöz hasonlóan ideiglenes. 11 hira£mayena patrena satyasyapihita° mukha° tat tva° puªann apav¥nu satya-dharmaya d¥ªtaye „Óh, Uram, minden élôlény fenntartója! Valódi arcodat kápráztató sugárzás fedi. Kérlek távolítsd el e fényburkot, és tárd fel Magad tiszta híved elôtt!” 12 E téma részletes feldolgozását lásd „A védikus filozófia irányzatai Indiában” címû fejezetben. 9

14

FORRÁSOK I. PURUSA-SZÚKTA (RIG-VEDA X.90) 1. Istennek Virát Purusa formájában ezer feje, ezer szeme és ezer lába van. Teljesen áthatja és fenntartja az univerzumot, s tíz újjal ’fölé is nyúlik’. 2. Most megérthetjük, hogy Isten az univerzum. Ő volt a múltban és Ő lesz majd a jövőben is. Ő valójában hallhatatlan, de elfogadta a múlandó világ formáit, az élőlények tetteinek köszönhetően, s azért, hogy élvezhessék annak gyümölcseit. 3. Mindez a ragyogó univerzum (a múltban, jelenben és jövőben) az ő egynegyed része, míg háromnegyed része a hallhatatlan világ a saját kisugárzásában. 4. A Purusa háromnegyede felemelkedve eltávozott – az univerzum és az avidyá (tudatlanság), máyá fölé, amit a szamszára eredményez –, s az ¼-ed Purusa nyilvánul meg újra és újra az univerzumként, s árad szét minden irányba, létrehozva a táplálkozó és táplálkozás nélkül létező dolgok változatos formáit. 5. Az egynegyed részéből létrejött az anyagi univerzum, s benne megnyilvánult az Úr (Ádhi Purusa – az univerzum Felsőlelke), aki létrehozta a földet és az élőlények testét. 6. Amikor a dévák, az első (fél) istenek megnyilvánultak, úgy érezték, hogy be kell fejezniük a teremtést, amit a Purusa elkezdett. Ennek érdekében mentális/belső áldozatot végeztek, amelyhez magát a Virát-Purusát (az univerzum durva anyagi elemeit) használták. Ebben az áldozatban a tavasz volt a tisztított vaj, a nyár a száraz tüzifa, s az ősz az étel (havis), amit felajánlanak. 7. Így a Virát Purusa minden lény és dolog előtt született. Az istenek, a szádhják és a risik szent fűre helyezték, és szent vízzel lelocsolták/megtisztították, s feláldozták az áldozati tűzben. Íly módon végezték el az áldozatot. 8. Ebből a szarva-hútah áldozatból joghurt, ghee és tápláló ételek, valamint levegőben, erdőben és településeken (házi) élő állatok jöttek létre. 9. Ebből a sarva-hutah áldozatból születtek a Rig-, Száma-, Jadzsúr részei a Védáknak és a versmértékek. 10. Ebből az áldozatból keletkeztek a lovak, s más két fogsorú állat, Bikák, tehenek, kecskék és juhok. 11. Amikor az istenek és mások a teremtés áldozatát végezték, hány részre vágták Őt? Mi lett az arcából, karjaiból, combjából és lábából? 12. A Virát-Purusa arcából lettek a Bráhmanák, a karjaiból a Ksatriják, a combjaiból a Vaisják, a lábaiból a Súdrák. 13. A Virát Purusa elméjéből született a Hold, szemeiből a Nap, szájából Indra és Agni félistenek, s életlevegőjéből a szél. 14. A Virát Purusa köldökéből az antariksam űr keletkezett, amely a menye bolygók és a föld között helyezkedik el, fejéből a mennyek, lábából a Föld, s füléből a négy égtáj született. Így teremtették újjá a világot.

15

15. Az áldozatban hét szál paridhi-t (szent kusafű) helyeztek a tűz köré, Szamid (egy fajta tűzifa) huszonegy volt. Az istenek, akik az áldozatot végezték, hozzákötötték a VirátPurusát az áldozati rúdhoz. 16. Íly módon végezték el az áldozatot az elsődleges félistenek a Virát Purusával fogadalmi felajánlásként. Ebből jött létre a legfőbb, és legfontosabb dharma (vallásos kötelesség). S a Legfelsőbb minden nemes lelkű imádója a későbbiekben ugyanazt a célt éri majd el, mint azok az ősi szádhják és istenek, akik először ezt végrehajtották. A következô részlet már a Pur§£ákból (Up§£ga) származik, és segítségével rávilágítunk arra, hogy milyen módon magyarázza meg az védikus irodalom Up§£ga része a Ved§t

II. BHÁGAVATA-PURÁNA (SRÍMAD-BHÁGAVATAM 2.1.24-38) 24. Az érzékekkel felfogható anyagi világ egészének gigantikus megnyilvánulása az Abszolút Igazság személyes teste, amelyben az anyagi idõt az univerzum teljes múltja, jelene és jövõje formájában tapasztalhatjuk. 25. A vir§± felfogás tárgya nem más, mint az Istenség Személyiségének gigantikus univerzális formája (vair§ja¤ puru¢a¤) az univerzum kagylójának testében, amelyet az anyagi elemek hét rétege borít. 26. Akik tanulmányozták, jól tudják, hogy a P§t§laként ismert bolygók alkotják az univerzális Úr talpát, a Ras§tala bolygók pedig a sarkait és a lábujjait. A Mah§tala bolygók a bokái, a Tal§tala bolygók a lábszárai. 27. Az univerzális forma térde a Sutalának nevezett bolygórendszer, a két comb a Vitala és az Atala bolygórendszer. A csípõ a Mah¦tala, köldökének mélyedése pedig a világûr. 28. A gigantikus forma Eredeti Személyiségének mellkasa a világító égitestek bolygórendszere, nyaka a Mahar bolygók, szája a Janas bolygók, homloka pedig a Tapas bolygórendszer. A legfelsõ bolygórendszer, amelyet Satyalokaként ismerünk, a feje az Úrnak, akinek ezer feje van. 29. Karjai az Indra vezette félistenek, a tíz égtáj a fülei, a fizikai hang a hallása. Orrlyukai a két Aªvin¦-kum§ra, az anyagi illat a szaglása. A szája a lángoló tûz. 30. A világûr szférája alkotja szemgödreit, a nap pedig a látóképessége. Szemhéjai a nappal és az éjszaka, szemöldökének mozgásában pedig Brahm§ és a hozzá hasonló magasrangú személyiségek lakoznak. Szájpadlása a víz ura, Varu£a, nyelve pedig mindennek a nektárja, azaz lényege. 31. Azt mondják, a védikus himnuszok az Úr agytekervényei, állkapcsa Yama, a halál istene, aki megbünteti a bûnösöket, az érzelmek mûvészete a fogsora, a legcsábítóbb illuzórikus anyagi energia pedig a mosolya. Az anyagi teremtés e hatalmas óceánja nem más, mint ránk vetett pillantása. 32. Az erényesség az Úr felsõ ajka, a vágyakozás az álla, a vallás a melle, a vallástalanság pedig a háta. Brahm§j¦, az anyagi világ minden élõlényének teremtõje a nemi szerve, a Mitr§-varu£ák a két heréje. Az óceán a dereka, a dombok és a hegyek pedig a csontjai. 33. Óh, király! A folyók a gigantikus test vénái, a fák testének szõrszálai, s a mindenható levegõ a légzése. A múló korok a mozdulatai, tettei pedig az anyagi természet három kötõerejének visszahatásai.

16

34. Óh, Kuruk legjobbja! Az esõfelhõk az Úr haja, a nappalok vagy éjszakák vége a ruhája, az anyagi teremtés legfelsõbb oka pedig az intelligenciája. Elméje a hold, minden változás kútfeje. 35. Az anyagi princípium [mahat-tattva] a mindenütt jelen lévõ Úr tudata, ahogyan azt a hozzáértõk megerõsítik, s Rudradeva az egója. A ló, az öszvér, a teve és az elefánt a körmei, a vadállatok és a többi négylábú állat pedig az Úr övének tájékán helyezkednek el. 36. A különféle madarak az Úr mesteri mûvészi érzékét jelölik. Manu, az emberiség apja intelligenciájának jelképe, az emberiség pedig a lakhelye. Az emberi lények mennyei fajai, a gandharvák, a vidy§dharák, a c§ra£ák és az angyalok zenei ritmusérzékének, a démon harcosok pedig csodálatos bátorságának képviselõi. 37. A vir§±-puru¢a arca a br§hma£ák, karjai a k¢atriyák, combjai a vaiªyák. A ª¡drák lába védelme alatt állnak. Õ az imádandó félisteneket is mind felülmúlja, és mindenkinek kötelessége, hogy méltó javak felajánlásával áldozatokat mutasson be Neki s elégedetté tegye. 38. Elmagyaráztam hát neked az Istenség Személyiségének durva anyagi, gigantikus formáját. Aki komolyan vágyik a felszabadulásra, elméjét az Úr e formájára rögzíti, mert ezen kívül nincs semmi más ebben az anyagi világban.

III. HIMNUSZ AGNIHOZ (RIG-VEDA I.1) (Forrás: Szanszkrit Líra – fordította Vekerdi József Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988) A Tűzistent magasztalom, áldozat bőkezű urát, a kincset osztó főpapot. A Tüzet ősi látnokok imádták, most utódaik. Isteneket ő hoz közénk. Tűz által élvezünk vagyont és napi táplálékot is; hírt és utódokat adó. Az áldozatot, Tűz, ha te megöleled mindenfelől, az istenekhez érkezik. A bölcs tudós főpap, a Tűz, igaz, dicső, csodálatos, az isteneket hozza el. Mit áldozóktól elfogadsz, ó tiszta Tűz, kegyelmesen: igazságod szolgálata. Tűz, éj világossága te, naponta hozzád járulunk, áhitat, tisztelet neked. Az áldozás királya vagy, 17

igazság fénylő pásztora, önnön házadban felnövő. Te légy segítségünkre, Tűz, miként fiának jó atya. Maradj velünk, és üdvöt adj.

IV. HIMNUSZ INDRÁHOZ (RIG-VEDA II.12) (Forrás: Szanszkrit Líra – fordította Vekerdi József Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988) A bölcs isten, ki megszületve, máris / erősebb lett a többi isteneknél, kinek súlyától megremeg az ég, s föld ,/ hatalma oly nagy: emberek, ez Indra! A rengő földet megszilárditotta, / féket vetett a tomboló hegyekre, a mennyet, s a tág levegőt kimérte, / égboltot dúcolt: emberek, ez Indra. Sárkányt ölt, hét folyót kiszabadított, / Vala odvából gulyát kieresztett, két kő között ő nemzette a szikrát, / háborúk hőse: emberek, ez Indra. A mindenséget reszketteti, rázza, / eleinket jól bereteszelte, s mint nyertes kártyás a letétet, vitte / az ellen kincsét: emberek, ez Indra. Akiről kérdik: Ugyan merre, hol van? / Akiről mondják: Hát semerre, nincs is! Ő megtöri az ellenség hatalmát, / higgyetek benne: emberek, ez Indra. Ő segíti a hívőt s az erőtlent, / segítség-kérő papot és poétát, és ő jutalmaz szóma-sajtolókat / szép ajkával: emberek, ez Indra. Ő tereli a gulyát és a ménest, / a falvakat s a szekereket, mindent, aki a Napot nemzette s a Hajnalt, / habok vezére: emberek, ez Indra. Összecsapó hadrendek őt kiáltják, / két ellenfél, az erősebb s a gyengébb, harckocsin harcos és harckocsihajtó / őt hívja, kéri: emberek, ez Indra. Aki nélkül nem győznek a halandók, / akit vitézek segítségre kérnek, ki megrendíti a rendíthetetlent, / többet ér mindnél: emberek, ez Indra. Aki nagy bűnök nagy gonosztevőit, / mikor nem várják, lesújtja nyilával, aki dölyfösek dölyfét sose tűri, / Daszjut megölte: emberek, ez Indra. A hegyekben rejtőző Sambarának / negyven ősz után akadt nyomára; földön csúszó Dánu kígyót megölte, / hiába kűzdött: emberek, ez Indra. Bikaisten, hét gyeplő markolója, / hét bennrekedt folyam kiengedője, gőgös Rauhina villámmal-ütője, / mert égbe hágott: emberek, ez Indra. Ég, föld, mindenség meghajol előtte, / támadásától rettegnek a bércek, szóma-ivót, villám-karút, dícsérik, / kezében villám: emberek, ez Indra. Az ital-, étel-áldozat hozóját, / hívét, magasztalóját megsegíti; 18

kit áldozat erősít és a szóma, / kié az áldás: emberek, ez Indra. Aki az áldozat véghezvívőjét / erővel áldod: te vagy, igazságos, legyünk mindenkor kedvesek előtted, / vezethessünk hős harcosokat, Indra

V. HÍMNUSZ ÚSASZHOZ (RIG-VEDA I.124) (Forrás: Szanszkrit Líra – fordította Vekerdi József Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988) Pír az égen, reggeli tűzrakáskor / kelő nap fényét ime szétteríti. kétlábút, négylábút Szavitar isten / útjára indít, hogy folytassa dolgát. Nem hágva át az istenek parancsát, / a nemzedékek idejét kiszabva, ragyog a hajnal, múlt napot lezárva, / éj múltán megjött új napot kinyitva. Keleten feltűnt magas ég leánya, / rögtön fény-köntöst öltve termetére, elindul szépen a kiszabott pályán, / az utat tudja, s az irányt se veszti. Sugaras keblét szerte megmutatja, / a pillantásnak szépségét kitárja, felébreszti, mint érkező az alvót, / az érkezők közt mindig ő az első. A sötét mennybolt keleti szegélyén / zászlót emel a felhőnyájak anyja, folyton messzibbre, szélesebbre terjed, / örök szülőinek terét betöltve. Mindannyi szemnek magát megmutatja, / el nem kerül rokont sem, idegent sem, makulátlan test ragyogó csodája, / meg nem ijed picinytől, se nagytól. Mint fivértelen lány, megy férfiakhoz; / mint harckocsival, megy zsákmányt szerezni; mint férjét vágyó szépköntösű asszony, / mosollyal bontja ki nagy égi báját. Nénje átengedi helyét hugának, / hamar eltávozik tekintetétől. A napsugárban fürdik, kenekedve, / mint talákára siető menyasszony. A két nővér közül naponta mindig / a második lép az első nyomába. Az új hajnalok, miként az előzők, / hozzanak ránk víg napot számolatlan. Hajnal, ébreszd fel az adakozókat, / s adj a fösvénynek ébredetlen álmot. Gazdagon süss a bőkezűre, gazdag, / gazdagon a dalnokra, bőkezű te!

V. HIMNUSZ A TEREMTÉS URÁHOZ (RIG-VEDA X.121) (Forrás: Szanszkrit Líra – fordította Vekerdi József Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988) Őskezdetben, mint aranycsíra kelt ki, / majd lett a világ egyetlen urává, helyére tette a földet, s a mennyet: / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Lélekzet, s erő adományozója, / parancsait az istenek elfogadják, árnya öröklét, övé a halálunk; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Mind e világnak egyetlen királya, / ha lélekzik, ha szemeit lehúnyja, kétlábúak, négylábúak vezére; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? 19

Övé hófödte hegyek sokasága, / övé az óceán, mindenki mondja, karjai égtájak, akárki tudja; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? A magas mennyet s tartóját, a földet, / aki a fényt s égboltot elhelyezte, a levegőben a teret kimérte; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? A segítségre váró csatarendek / szorongó szívvel tekintenek őrá, kitől a felkelő nap fénye árad; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Mikor a nagy hullámok útrakeltek, / minden csírát hordva, tüzet vajúdva, akkor fakadt ő az isteni lélek; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Ki végiglát az áldozat szülőjén / az ajándékot osztó óceánon, az istenek fölött egyetlen Isten; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Ne tegyen kárt bennünk a föld-teremtő, / az ég-szülő, az igaz törvénytartó, a tündöklő nagy víz létrehozója; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Teremtés ura, senki más, csakis te, / nem uralkodhat más a sokaságon. Amire vágyón áldozunk tenéked, / az legyen a miénk, mindannyi jószág.

20

VEDݺGA A védikus irodalom második csoportjának, a ved§¯gáknak a célja az, hogy segítsék eredeti, hiteles formájában megõrizni a védikus tudományt. A Br§hma£ák (vagyis a papok) aki ezeknek az ismerteknek a tárházai, tudósai voltak, kizárólag e „segédtudományok” ismeretében voltak képesek a Védákat megfelelôen tanulmányozni, elsajátítani és alkalmazni. Magától értetôdô, hogy ha valaki a négy védát, illetve annak filozófiai-teológiai végkövetkeztetéseit csupán nyelvészeti kutatásokon keresztül akarja megérteni, anélkül, hogy e segédtudományokat ne ismerné, s ne lenne tisztába magának a védikus kultúrának a szellemiségével, minden bizonnyal kudarcra van ítélve. Eltekintve attól, hogy az eredeti négy Véda 94%-a mostanra már elveszett, a tanulmányozóknak a következõ feltételeknek kell eleget tenniük: a) Alaposan ismerniük kell a szanszkrit nyelvet, amelynek elsajátítása a hagyomány szerint is legalább tizenkilenc évig tart. Ezt a ved§¯ga elsõ négy könyve, s azok közül is elsõsorban a vy§kara£a írja le részletesen. b) Kifogástalan bráhma£áknak kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben (a cselekedetek, a beszéd és a gondolatok szintjén is) a jóság minõségében (sattva-gu£a) kell elhelyezkedniük. Röviden szólva ez azt jelenti, hogy tökéletesen uralkodniuk kell magukon, s nem kerülhetnek az érzékeik irányítása alá. c) Egy hiteles tanítványi láncolat tagjává kell válniuk abból a vélból, hogy egy hiteles lelki tanítómester (guru) segítségével a transzcendenssel kapcsolatos tanulmányokat folytathassanak. Ennek a három feltételnek a teljesülése biztosítja azt, hogy a Védákat õszintén tanulmányozók helyes megértésre jussanak a védikus szentírások konklúzióját illetõen. A ved§¯gában három fõ területet találunk: a kommunikációt (bh§¢ya), az asztrológiát és a kozmológiát (jyoti¢a), valamint a vallásos szertatásokat és rítusokat (kalpa). Ezek közül a bh§¢ya elsõsorban a szanszkrit nyelv leírását jelenti, amely a nyelvtanon (vy§kara£a) túl magába foglalja a helyes kiejtést (ªik¢§), az etimológiát (nirukta) és a versmértékek tudományát (chanda¤) is. Összefoglalva a ved§¯ga három területe a következõ hat részbõl áll:1 1) ¼ik¢§ – a hangtan, vagyis a helyes kiejtés és az artikuláció, valamint a betûk, a hangsúly, a fonetika stb. tudománya, 2) Chanda¤ – a versmértékek tudománya, 3) Vy§kara£a – a nyelvtan tudománya, 4) Nirukta – a bonyolult szanszkrit szavak magyarázata, 5) Jyoti¢a – az asztrológia tudománya, és a 6) Kalpa – a különféle szertartások idõpontjának gyûjteménye. A ªik¢§ és a chanda¤ a Védák helyes olvasását és hangos elismétlését, a vy§kara£a és a nirukta a helyes megértést, a jyoti¢a és a kalpa pedig az áldozatok megfelelõ végzését, a körülmények megfelelô kiválasztását biztosítja.2

¼IKÞÝ – HANGTAN A ªik¢§, hangtant, fonetikát jelent, amely a védikus himnuszok, mantrák éneklésének helyes kiejtését írja le. Ezen túl a következõ specifikus jellemzõkkel is foglalkozik: 1 2

Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 1016. o. Ua.

1.) A magánhangzók kiejtésének hossza, melyet m§tr§nak neveznek, rendkívül fontos. Így a magánhangzók lehetnek: a) rövidek (hrasva), b) hosszúak (d¦rgha) és c) nyújtottak (pluta). Ezek sorra egy, két és három m§tr§ hosszúak. 2.) A kiejtés szempontjából kétféle hangot különböztetnek meg: a) szájhang (mukha) és b) nazális hang vagy orrhang (n§sika). 3.) Az intonációt tekintve három fõ kategória létezik: a) magas (ud§tta), b) mély (anud§tta) és c) ereszkedõ (svarita). 4.) A nyelv és a szájpadlás különbözõ részeinek találkozásakor keletkeznek a mássalhangzók. A képzés helye szerint öt fõcsoport van: veláris (ka, kha, ga, gha, ¯a, ¤, ha), palatális (ca, cha, ja, jha, ña, ya, ªa), cerebrális (±a, ±ha, ¨a, ¨ha, £a, ra, ¢a), dentális (ta, tha, da, dha, na, la, sa) és labiális (pa, pha, ba, bha, ma, va). A betûk helyes kiejtése is nagy jelentôségû, hiszen ha rosszul képzik és ejtik, akkor a szó értelmetlenné válhat, sôt teljesen más jelentést is nyerhet. Ezek a szanszkrit nyelv fõbb jellemzõi ateljesség igénye nélkül a ªik¢§-ved§£ga szerint. A felsoroltak közül az intonáció három fajtájának kizárólag a védikus szanszkrit esetében, a négy veda himnuszainak éneklése során van jelentõsége. A klasszikus szanszkrit szövegeknél, vagyis a pur§£ák verseinél azonban ezt nem kell figyelembe venni. A védikus himnuszokat az áldozatok során énekelték. Ezek kiejtésének minôsége, a „keletkezô hangvibráció” ereje úgy tartják, attól is függöt, hogy a védát elismétlô bölcs br§hma£a, testileg, lelkileg és szellemileg mennyire volt tiszta. Egy védikus áldozatot kizárólag egy teljesen tiszta tuatú pap celebrálhatta eredményesen. Azt mondják, hogy a mai úgynevezett Kali-korban már nem élnek ilyen tökéletesen tiszta személyek, akik hibátlanul lennének képesek e mantra-recitálásra. Így ennek köszönhetôen a mai korban az ilyen védikus áldozatok végzése tilos. A ªik¢§ szabályrendszerét több könyv foglalja össze, melyeket Pr§tiª§khyáknak neveznek. Ezek közül a mai korra mindössze öt maradt fenn: egy tartozik a ¹g-vedához, kettõ a Yajurvedához, egy az Atharva-vedához, és még egy különálló mû, amelyet egyik Védával sem kapcsolnak össze.

CHANDAµ – VERSMÉRTÉK A védikus írások mantráinak mindegyike nagyszerû költõi alkotások, s ezért verseknek is nevezik õket. Ezek az idõmértékes verselés szigorú szabályai szerint íródtak, melyeket a versmértékek tudománya (chanda¤) mutatja be. A legismertebb védikus versmértékek nevei a g§yatr¦, az u¢£ik, az anu¢±ubh, a b¥hat¦, a pa¯kti, a tri¢±ubh, a jagat¦, az aticchanda, az atya¢±i, az atijagat¦ és az ativir§±.3 Ezeka kifejezések a védikus (vaidika) verselés szabálya szerint általában három-, négy-, hat- vagy többsoros verseket jelölnek. A pur§£ák szövegeinél viszont nem a védikus hanem az ún. klasszikus (laukika) versmértékeket alkalmazták, melyek szinte kivétel nélkül mind négysorosak. A versmértékeket feldolgozó leghíresebb mû a Pi¯gala-chanda¤-ª§stra, amely mind a kétféle versmértéket bemutatja. A késõbbi irodalom viszont szinte kizárólag a klasszikus versmértékek bemutatására szorítkozik. A legismertebb ilyen írások a ¼rutabodha K§l¦d§sától, a V¥ttaratn§kara Ked§rabha±±ától, a Chandomañjar¦ Ga¯g§d§sától valamint a Chanda¤-kaustubha R§dh§ D§modara Prabhup§dától.

VYÝKARAºA – NYELVTAN A vy§kara£a a szanszkrit nyelv összetett nyelvtani szabályrendszerét írja le. Meghatározza, hogy mik azok a sa°dhik (szóilleszkedések), hogyan kell ragozni a különbözõ szófajú szavakat, valamint azt, miként kell egymás után helyezni a szavakat ahhoz, hogy az ily módon kapott mondatokon keresztül helyes információt adjunk át. A bölcs Pi¯gala bátyja, P§£ini állította össze híres nyelvtankönyvét, az A¢±§dhy§y¦t. Emellett a vai¢£ava szentek közül J¦va Gosv§m¦ írt még egy 3

53 Bh§g. 11.21.41, Part Two, 412. o. 22

hasonló mûvet Harin§m§m¥ta-vy§kara£a címmel, amelyben K¥¢£a és inkarnációi neveit használja fel a nyelvtani szabályok szemléltetésére.

NIRUKTA – ETIMOLÓGIA ÉS ÉRTELMEZÉS E tudomány a szavak etimológiai, metafizikai és lelki jelentéseit magyarázza el. Megközelítôleg 2000 gyökszó létezik a szanszkritban, s ezekbõl gyakorlatilag korlátlan számú szót lehet képezni. A legismertebb értelmezõ szótárak: Nirukti, Viªva-koªa, Amara-koªa. E háromból idéznek leggyakrabban a szentírások magyarázói. Ezeken kívül léteznek még más szótárak is, de azokat ritkábban használják: Kaumud¦, Viªva-prak§ªa, ¼abda-koªa, Medin¦.

JYOTIÞA – AZ IDÔ TUDOMÁNYA A jyoti¤ szó ragyogót jelent, amely kifejezés az égitestekre utal. Valójában az idõ tudományát foglalja össze, s meghatározza a különféle idõegységek – napszakok, napok, hónapok stb. – hosszát. Gyakorlati szempontból pedig azt szabályozza, hogy mikor kell egy vallásos rítust vagy akár bármilyen hétköznapi tettet végrehajtani a mindennapok során. A jyoti¢a hat részbõl áll: 1.) matematika (ga£it§), 2.) a szûkebb értelemben vett csillagászat (jyoti¢a)4, 3.) az asztrológia (j§tika), 4.) a fiziognómia (s§mudrika), 5.) az ómenek (nimitta), és 6.) a kérdezés és válaszadás tudománya (praªna). A felsorolásból az elsõ kettõ (ga£it§, jyoti¢a) leíró, deskriptív természettudomány, a másik négy pedig (j§tika, s§mudrika, nimitta, praªna) magyarázó tudomány. Ez a különbségtétel arra utal, hogy míg a természettudományokban csak egzakt állításokat találunk, amelyek függetlenek a mi megértésünktõl, addig a magyarázó tudományok következtetései nem függetlenek attól. Emiatt az utóbbi négy tudomány esetén mindig szükség van interpretációkra. 1.) A Ga£it§ – a matematika különféle ágai (algebra, geometria, trigonometria stb.) elsõsorban a bolygók helyzetének pontos meghatározása során használatosak. 2) A Jyoti¢a – vagyis a csillagászat a bolygók egy adott idõpontban való helyzetével foglalkozik. E két tudomány adataira támazkodva, azokat használva, illetva magyarázatokat fûve hozzájuk alkalmazzák a kovetkezô négy tudományt: 3) A J§tika – vagy asztrológia leírja, hogy miként befolyásolják a bolygók születéskor jellemzô állása egy ember sorsát. 4) A S§mudrika – vagyis a fiziognómia az ember születésekor jellemzô bolygóállás test alakjára gyakorolt hatását írja le. Az a tudós, aki ismeri a fiziognómia tudományát, egy ember testének alakjából és egyéb jellemzõibõl fel tudja mérni a személyiségét, illetve a sorsát. 5) A Nimitta – az ómenek tudománya a bolygók helyzetének környezetre gyakorolt hatását mutatja be. A leírások szerint a bolygók különféle szituációkat teremtenek elõzõ tetteink alapján, ugyanakkor ezzel együtt a környezetünkben is specifikus változásokat idéznek elô, amelyekbôl elôre következtetni lehet bizonyos jövôbeni életeseményekre. Ezek specifikus jelek az úgynevezett ómenek. 6) A Praªna – a kérdések tudománya a bolygók helyzetének szóbeli kérdésekre gyakorolt hatásával foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy ha valaki Indiában, vagy valahol a „nagyvilágban” meglátogat egy hiteles és tanult asztrológust, akkor az általa feltett kérdés megszületése pillanatában az asztrológus megállapítja a bolygóállásokat, és ebbõl fogja kiolvasni a választ. A legismertebb jyoti¢a-ª§strák azok, melyek elsõsorban a csillagászat témakörét dolgozzák fel. Ilyen például a S¡rya-siddh§nta, és a Siddh§£ta-ªiroma£i. Az asztrológiát teljességében az ún. Hora-ª§strák mutatják be, de a B¥gu-sa°hit§t is komoly tekintély övezi.

KALPA – A SZENT RÍTUSOK TANA 4

Azért jyoti¢a a neve, mivel ez a legfontosabb része a jyoti¢a elnevezésû ved§¯gának. 23

A kalpa a Védák megértésébõl eredõ megfelelô cselekvést írja le. Ide tartoznak a családi és a társadalmi rítusok, valamint a különféle szintû imádati rendszerek. Ez az imádati rendszereket és szertartásokat összefoglaló irodalom a Védák br§hma£a részeibõl származó rítusokra, és a sa°hiták verseire alapozva tárgyalja e tudományterületet. Összefoglalóan §gamáknak nevezzük ôket, amelyek olyan témákat írnak le részletesen, mint a templomi istenszobrok (m¡rtik) imádata, vagy a gyümölcsözõ (anyagi) eredményekért végzett áldozatok (yajñák) végrehajtása. Háromféle §gamát tartanak számon: a Vi¢£u hívei által elônyben részesítet ún. vai¢£ava§gamák, a fôként ¼iva követôi által használt ªaiva-§gamák és az isteni energia imádói által tanulmányozott ún. ª§kta-§gamákat.5 1) A vai¢£ava-§gamáknak négy csoportja van: pañcar§trák, vijñ§nalaliták, vaikh§nasák és prati¢±h§sarák. Ezek közül a pañcar§trákat további hét részre osztják: N§rad¦ya, Gautam¦ya, Brahma, ¼aiva, Kaum§ra, Vasi¢±h§, Kapil§. A vallási hagyomány szerint a Pañcar§tra-rendszer (templomi imádati formák és szabályok) a Bhagavad-g¦t§hoz hasonló kinyilatkoztatott, isteni eredetû szentírásokon alapul, amelyek a Kali-kor emberei számára megfelelô eszközt jelentenek a felszabadulásra. A tradició száznyolc Pañcar§tról tesz említést, melyekben a Legfelsôbb Úrnak végzett odaadó szolgálat (bhakti) alapelvei, s gyakorlati vonatkozásai vannak lefektetve a m¡rti imádat folyamatának leírásán keresztül. A m¡rti a hindu hagyományok szerint Isten szobor formája, amely mint a meditáció, és mint pedig a templomi vallásos imádat tárgya, rendkívül fontos helyet foglalt el s foglal el még ma is India kultúrájában.6 A Pañcar§trák közül a Padma-pañcar§tra, a N§rada-pañcar§tra, a Haya¢¦rªa-pañcar§tra, a Maheªa-pañcar§tra és a Lak¢m¦-tantra a legfontosabbak, amelyek K¥¢£a és Vi¢£u odaadó szolgálatának és imádatának módszertanát mutatják be. A szentírások szerint a Kali-kor hatására az emberi társadalom erôsen degradálódik, s az emberek alkalmatlanná válnak a védák rituliaztikus folyamatainak megfelelô gyakorlására, amelyek által magasabbrendû tudatszintre emelkedhetnének. Így e korszak jellegzetessége, hogy az ember a Pañcar§tra-rendszer segítségével válik képesítetté arra, hogy beavatást kapjon Isten odaadó szolgálatának folyamatába, és hogy elnyerje a felszabadulást. Ebben Isten m¡rti-formájának templomi imádata kiemelkedôen nagy hangsúlyt kap. A Pañcar§trák részletes leírásokat tartalmaznak Isten különféle kiterjedéseirôl, inkarnációiról, különösen a m¡rti-inkarnációkról s azok imádatának részleteirôl, az imádatot végzô személy megtisztításának, illetve megtusztulásának folyamatáról és a meditáció gyakorlati szabályairól stb. 2) A ªaivita-§gamák fõként az Úr ¼iva imádatára összpontosítanak, és huszonnyolc csoportja létezik ezeknek az írásoknak. 3) A ª§kta-§gamák elsõsorban ¼akti vagy Durg§dev¦ imádatát írják le, és huszonhét águk van. Az §gamák arra tanítják a követõiket, hogy egy bizonyos cél elérése érdekében melyik felsõbb irányítót kell imádniuk. Ily módon öt csoportba is szokták osztani az §gamákat aszerint, hogy az univerzum melyik irányítójának imádatát szorgalmazzák:7 a) ¼akti (az Úr anyagi energiájának a személyisége) – ª§kta-§gamák b) S¡rya (a napisten) – soura-§gamák c) Ga£apati (¼iva fia, a nehézségek elhárítója) – ga£apatya-§gamák d) ¼iva (a pusztítás félistene) – ªaiva-§gamák 5

A hinduizmus e három fô vallási irányzatáról bôvebben is beszélünk majd a 15 fejezetben. A templomi istenszobor szerepéről udnunk kell, hogy azt azonosnak tekintik az Úrral, s ennek megfelelő tiszteletben részesítik. Formáját a védikus szentírások nagyon pontos leírásai szerint készítik el, s úgy tartják, hogy mivel e világban minden Isten energiája (az anyag is), így a Legfelsőbb Úr sSzámára semmi nehézséget nem okozhat a híveinek az imádatát, odaadását egy ilyen anyagi elemekbôl létrehoott formán keresztül elfogadni. 7 Bh¡rijana d§sa, Unveiling His Lotus Feet, Appendix 1, 1010–1011. o. 6

24

e) Vi¢£u (a fenntartó, mindennek a végsõ forrása) – vaikh§nasa-§gamák A kalpához sorolják még a tantrákat is, amelyek a védikus mantrák prózai feldolgozásai. Olyan gyakorlati témákat dolgoznak fel, mint a különféle yoga-technikák; a félistennõimádat, feketemágia, yantrák, ma£¨alák és mantrák használata stb.8 A védikus hagyományok szerint azok számára, akik a védikus tisztító folyamatok standardjét nem érik el, ¼iva a Tantra-ª§strákat adta, amelyeknek “jobb” és “bal” részeit különböztetjük meg. A „jobb aspektus” azok számára tartalmaz tisztító elveket, akik mélyen elmerültek a Védák által tisztátalannak és bûnösnek tartott olyan cselekedetekben, mint a húsevés, a kábítószer-élvezet és a törvénytelen szexuális élet. A tantrák „baloldali aspektusa” olyan alacsony rendû kötôerôkben tartozó cselekedeteket tartalmaz, mint például a fekete mágia. A tantrikus irodalomhoz tartozik még az ún. Gautam¦ya-tantra is, azzal a különbséggel, hogy ez anyagi célok helyett a Legfelsõbb Úr transzcendentális szolgálatának, illetve imádatának módszertanával foglalkozik.

8

U.a. 1013. o 25

II. VÉDÁNGA A Védák alkalmazásának kulcsai. Kiegészítők, szükséges előzetes tananyagok a Vedák tanulmányozásához

5. ÞIK¼A

Fonetika: Hogyan kell énekelni a Védákat . Hogyan kell kiejteni az igéket és főneveket. Helyesnek kell lenniük a szótagoknak, a hangszínnek, a szótag hosszának, a hangsúlynak, és a hang minőségnek, az éneklésnek folyamatosnak kell lenni (különben más eredményt adnak).

6. CAºÐA

Versmérték: A Védák minden verse költői alkotás.

7. VYÝKARANA

Nyelvtan: Hogy kell az igéket és főneveket úgy kombinálni, hogy azt közöljék, amit mondani akarsz.

8. NIRUKTA

9. KALPA

10. JYOTI¼A

Szókincs. Nem csak a szavak általános jelentésének ismerete, de a rejtettebb értelemé is. Mivel a sa°hitákat az §ra£yakák és az upani¢adok szerint is elmagyarázzák, minden szónak van metafizikai és lelki jelentése is. 2000 gyökszó van, ezekből korlátlan számú szót lehet alkotni. (Y§ska teljes szótára 100 oldal) A Védák megértéséből 1. Tisztán védikus szövegek, a sa°hiták mantráit és a br§hmanákrítusait használja. Átmeneti rítusok, a származó cselekvés. Családi rítusok, társa- m¡rtik imádata, és a gyümölcsöző eredményekért dalmi rítusok. A szemé- végzett áldozatok. Vaikan§sa - Vi¢£u imádata. lyes felemelkedést szol- 2. Tantra, a védikus mantrák prózai átdolgozása. A gáló adományozás, ve- hangsúly nem a mantrákon, hanem a rítusokon van. zeklés, áldozatok, az Általában átmeneti anyagi haszonért végzik. A imádat fajtái. Az imádati Gautam¦ya-tantra viszont magasabb rendű, csak a rendszerek a Legfelsőbb Úr imádatára van. br§hmanákból származnak és a Legfelsőbb Úr imádatára vannak. A 3. Pañcar§tra, a fenti kettő kombinációja. Csak a br§hmanákból származó Legfelsőbb Úr imádatával foglalkozik. rituálékat §gamánakhívják. 1.Ga£it§ - matematika (számtan, algebra, geometria, trigonometria). Hogyan kell természet számításokat végezni a bolygók helyzetudomány, tével kapcsolatban. konkrét tények 2. Jyotiªa - csillagászat, a bolygók helyzete egy adott időben. Az idő tudománya. Meghatározza, hogy 3.J§tika - asztrológia, hogyan befolyásolmikor kell egy cseleke- ják a bolygók a születés pillanatát. detet elvégezni a magyarázó mindennnapi életben. 4. S§mudrika - fiziognómia, a bolygók tudomány, Napszakok, napok, he- helyzetének hatása a kinézetedre. a tudásod tek, hónapok, évszakok, mértékétől évek meghatározása. függ, hogy 5. Nimita - ómenek, a bolygók helyzetémilyen nek hatása a környezetre. megértést kapsz 6. Praªna - a bolygók helyzetének hatása a kérdésekre.

UPÝ¿GA Ahogyan azt korábban említettük, a védikus szentírások ún. up§¯ga csoportja az eredeti védikus tudományt annak részleteiben tárgyalja, bemutatva azok gyakorlati alkalmazását is a filozófia, a logika, a társadalmi jelenségek és a törvénykezés területén. E kategória négy fõ tudáscsoportot foglal magába: 1.) a Védák különféle filozófiai magyarázatait, illetve különbözô világnézeteket, amelyeken keresztül meg lehet közelíteni a védikus tudást (m¦m§°s§); 2.) a különféle történelmi leírásokat, elbeszéléseket (pur§£ák), amelyek azon kívül, hogy az emberiség jelentôsebb és legrégebbi történelmi eseményeit taglalja, részletesen bemutatja a védikus irodalom lelki tanításainak alkalmazát is; 3.) a tásadalom megfelelô mûködését biztosító törvénygyüjteményeket (dharma-ª§stra); és a 4.) a logika tudományát (ny§ya).

M¾MݽSÝ - A VÉDIKUS FILOZÓFIA MAGYARÁZATAI A m¦m§°s§ interpretációs módszerek csoportját jelenti, melyek segítségével az Abszolút Igazság után kutató ember, különbözô szinteken megpróbálja megérteni a transzcendenssel kapcsolatos tanításokat. A Védák természetüket tekintve alapvetôen teista írások, és ennélfogva Isten valamely aspektusával – Bhagav§n (Istenség Személyisége), Param§tm§ (Isten mindenki szívében és minden atomban is jelen lévõ formája) és Brahman (Bhagav§n testének személytelen kisugárzása, a személytelen Abszolút) – foglalkoznak. Habár a Védákat magyarázó filozófiai iskolák ugyanazokat a forrásanyagokat értelmezik, végkövetkeztetéseiket tekintve mégis sok szempontból eltérnek egymástól. Ennek a legfõbb oka az, hogy a különbözô szempontokból történô vizsgálódás egykoron összefüggô iskolái az évezredek során egymástól többnyire elszigetelten, önállóan fejlôdtek tovább, és ennek köszönhetôen ma már teljesen önálló irányzatokként, a kiindulási, ún. „védikus” gyökeiktôl némileg eltávolodva képviselik tanításaikat. Vannak olyan filozófusok, akiknek a célja a transzcendentális birodalom, a lelki világ megértése és megtapasztalása és Istennel való elfeledett kapcsolatuk felelevenítése. Közülük azok, akik Istent, mint a Legfelsôbb Személyt (Bhagav§n) kutatják és az Ô szeretetteljes szolgálatát áhítozzák, õk a vai¢£avák, akik az odaadás (bhakti) útját járják. Mások Param§tm§t, a Legfelsõbb Személy mindent átható, s mindenki szívében jelenlévô aspektusát szeretnék elérni – õk a yog¦k, akik a meditációs jóga ösvényén haladnak elõre. Megint mások bele szeretnének olvadni, eggyé szeretnének válni a Legfelsõbb Személy mindent átható ragyogásába (brahman). Ôk az ún jñ§n¦k, akik a transzcendentális tudás tanulmányozása által (jñ§na) remélik elérni céljukat. Nem meglepô ugyan, de rajtuk kívül vannak mások, akik annak ellenére, hogy hinduk és sok szempontból a védákat követik, nem akarnak kikerülni ebbõl az anyagi világból, hanem életrôl-életre itt szeretnék élvezni tetteik gyümölcseit. Ôket nevezik karm¦knak, akik a gyümölcsözõ tettekhez (karma) ragaszkodva tevékenykednek minden transzcendentális cél nélkül. A m¦m§°s§ kategóriában 6 iskolát kell megemlítenünk: 1.) a Ved§nta vagy Uttaram¦m§°s§, 2.) a P¡rva-m¦m§°s§, 3.) a Yoga vagy A¢±§¯ga-yoga rendszere, 4.) a S§¯khya, 5.) a Ny§ya és 6.) a Vaiªe¢ika iskolák. A következô néhány oldalon csak érintôlegesen beszélünk róluk, hiszen a „Védikus filozófia irányzatai Indiában” címû fejezetben részletesen is kitérünk ezeknek az iskoláknak a tanításaira.

1.) Ved§nta (Uttara-m¦m§°s§)1 1

veda-anta = a vedák végkövetkeztetése; ezt írják le az upani¢adok

Az ide tartozó magyarázatok elsõsorban az §ra£yakákon és az upani¢adokon alapulnak. Tanításaikban hangsúlyozzák a létezô világ valamennyi aspektusának Istennel, a végsô forrással való kapcsolatát. E filozófia célja, hogy az azt kövtô lelki gyakorló kiszabaduljon az anyag-világból, és elérje az örök lelkivilágot. Az ide tartozó legismertebb iskolák közül négy vai¢£ava, tehát Vi¢£u felsőbbrendűségét tanító, és egy pedig a személytelen Abszolút után kutató irányzat. E filozófiai iskolák mindegyike részletes magyarázatot fûzött Vy§sadeva (a Védák szerkesztôje), híres mûvéhez, a Ved§nta-s¡trához, amely a Ved§nta filozófia legfontosabb alapmûve. A Ved§nta-s¡tra, melyet több néven is ismernek (Brahma-s¡tra, ¼ar¦raka-s¡tra, Vy§sas¡tra, B§dar§ya£a-s¡tra, Uttara-mim§msa, Ved§nta-darªana), olyan aforizmákat tartalmaz, amelyek a védikus tudomány alapvetô tanításait foglalja össze és magyarázza azok jelentését. Ez a védikus irodalom mondanivalójának legtömörebb formában való megfogalmazása. A V§yu és a Ska£¨a-pur§£a szerint a “s¡tra” egy olyan szabálygyûjtemény vagy törvénykönyv, mely minimális számú szóval fejezi ki a teljes tudás lényegét. Univerzálisan alkalmazhatónak és hibátlannak kell lennie (Macdonell, 1952). A Ved§nta-s¡trát úgy is ismerik mint ñy§yaprasthana, azaz szabályszerû logikai és érvrendszer az okra és az okozatra vonatkozóan, mely a kinyilatkoztatott szentírások upani¢ad és br§hma£a részeinek konkluzív megértését adja (Raychaudhuri, 1975). Kezdô szavai is ezen írásokkal való filozófiai rokonságát jelzik.2. A szentírások szerint az emberi életforma különösképpen erre a célra való, s ezért a Ved§ntas¡tra nagyon pontosan elmagyarázza az emberi élet valódi küldetését. Négy fejezetbôl áll. Az elsô két fejezet megmagyarázza az élôlény kapcsolatát az Istenség Személyiségével. Ezt sambandha-jñ§nának, vagyis a kapcsolat tudományának nevezik. A harmadik fejezet azt írja le, hogyan cselekedhet az ember az Istennel fennálló kapcsolatában, hogyan gyakorolhatja a Vele való kapcsolatot. Ezt abhideya-jñ§nának hívják. Az utolsó, negyedik fejezet pedig az ilyen jellegû cselekedet eredményét fejti ki. Ennek neve prayojana-jñ§na. Tematikáját tekintve alapvetôen a védikus irodalom öt legfontosabb alapigazságát (tattva) fejti ki, amelyekrôl a késôbbiek során részletesen is beszélünk. Ezek a témák 1. az Istenség Legfelsôbb Személyisége (¾ªvara); 2. az egyéni élôlény vagy lélek (j¦va); 3. az anyagi teremtés (prak¥ti); 4. az örök idô (k§la) és 5. a cselekedetek és azok visszahatásai (karma).

2.) P¡rva-m¦m§°s§ (karma-m¦m§°s§) E filozófiai irányzat tanításai fôként a sa°hit§kon és a br§hma£ákon alapulnak. Gyakorlatilag fókuszpontjában a fizikai világ, illetve e világban végezhetô jámbor tettek állnak. Célja nem más, mit a lehetô legnagyobb anyagi élvezet elérése. E filozófiai irányzat szerint az univerzum legfõbb hatalma a karma, vagyis a cselekedetek és azok visszahatásai. Úgy tatartják, hogy ha valaki hûen végrehajtja a kötelességét, és rendszeresen áldozatokat mutat be, akkor Isten köteles teljesíteni a vágyait. Éppen ezért, úgy gondolják, hogy nincs szükség Isten külön imádatára, hanem jámbor és erkölcsös tetteik eredményeképpen (amelyre külön erôfszítést tesznek) automatikusan jó anyagi körülményeket és lehetôleg kedvezô ujjászületést nyernek valamelyik mennyei bolygón. Az iskola fõ képviselõje Jaimini ¹¢i, aki a M¦m§°s§-s¡tra címû mûvében összegezte a tanításait.

3.) A¢±§¯ga-yoga rendszer E misztikus yoga-rendszer elsõdleges célja a Legfelsõbb Személy mindenhol jelen lévõ Felsõlélek (Param§tm§) formájának a megértése, megvalósítása. Ha a yog¦ szolgálatot akar Param§tm§nak végezni, akkor teista, ha viszont csupán eszközként használja a felszabadulásához és a Brahmanba való beleolvasásához, akkor végsõsoron ateistának tekinthetô. Nyolc 2

ath§to brahma jijñ§sa - “Itt az idô, hogy érdeklôdjünk az Abszolút Igazságról” 28

lépcsõbõl (a¢±a-a¯ga) álló folyamat részei a y§ma, niy§ma, §sana, pr§£§y§ma, praty§h§ra, dh§ra£§, dhy§na és sam§dhi. E rendszer kidolgozója Patañjali nevû bölcs, aki a Yogas¡trában foglalta össze tanításait.

4.) S§¯khya Ez a filozófiai irányzat a létezô világ elemzô tanulmányozását tûzte ki célul. Tanításainak lényege az anyag és a transzcendens (a lelki lét) közti különbség kinyilvánítása és megtapasztalása. A s§¯khya filozófiának két változata létezik. Az elsô a pur§£ákban fellelhetô eredeti ún. teista-s§£khya. Ennek képviselôje az Úr Kapila (Isten inkarnációja) aki a tanításait édesanyjának, Devah¡tinak adta át, s amelynek célja a fenti különbségtételen túl az élôlények Istenhez vezetô útját kijelölni.3 Ezzel szemben a másik, az ún. ateista-s§¯khya nem beszél Istenrõl, csak az anyag-világról (prak¥t¦) és a transzcendentális élôlényekrôl (puruªa). Érdekes megemlíteni, hogy ennek az irányzatnak a képviselôjét is Kapilának hívják.4 Ez utóbbi s§¯khya nem más, mint tiszta tudás, amelynek követésével a lélek el akarja hagyni az anyagi világot, de nem jelöli ki célul Isten elérését. Célja a brahman-ragyogásba való beleolvadás.

5.) Ny§ya E tudomány mûvelõi mindent a logika útján akarnak megérteni. Alapjában véve ateista filozófia, de a teista iskolák is használják a tanításaikat, mint módszert arra, hogy megértsék: a lélek nem ennek a világnak a szülötte, hanem a lelki világból való. Fô képviselôje és újrarendszerezôje Gautama ¹¢i, szútrairodalmuk pedig a Ny§ya-s¡tra.

6.) Vaiªe¢ika Ezt az irányzatot nevezhetjük atomelméletnek (param§nu-v§da), amely mondhatni a mai modern materialista filozófia és életfelfogás eredete. E szerint a tanítás szerint minden létezô atomokból, az anyag végsõ építõelemeibõl áll, s nem létezik semmi más az anyagi energián kívül. Az atomot ezért így definiálja: nitya° parima£¨alam – „Az atom, amely a legparányibb és örök.”5 Az iskola tanításait követôk csupán arra törekednek, hogy az anyagi világ változásai ne zavarják õket túlzottan. Természetes, hogy ebbe a filozófiába nem fél bene egy Legfelsõbb Lény imádata. Az iránzat fô képviselôje Kan§da ¹¢i, aki a Vaiªe¢ika-s¡trában fejtette ki nézeteit.

3

Lásd a Bh§gavatam harmadik énekének 25–33. fejezeteit. Rá úgynevezett nir¦ªvara (nem Isten) Kapilaként utal a hagyomány. 5 Bh§g. 10.87.25 Purport, Part Four, 653. o. 4

29

III. UPÁNGA / MÍMÁMSZA A Véda életben való alkalmazása

Az §ra£yakákon és upani¢adokon alapszik, a Védák metafizikája és filozófiája. Mindent Istennel kapcsoUttara-m¦m§°s§ latban magyarázol, a célja, hogy ki/Ved§nta/ kerüljünk az anyagi világból és elérjük a lelki világot / bhakti / A¢±§vakra és Vy§sa Interpretációs módszer, a szempont, amiből megközelítjük a Védákat, hogy elérjük az általunk kívánt 11. M¾MݽSÝ eredményt (pl. Isten-tudatos, gyümölcsöző tettekre törekvő, materialista)

acintya-bhed§bheda-tattva (Baladeva) visit§dvaita (R§m§nuj§c§rya) visuddh§dvaita (Visnusv§m¦) dvait§dvaita (Nimbark§c§rya) dvaita (Madhv§c§rya) advaita (¼ankar§c§rya)

Purva (Karma)- A sa°hitákon és br§hmanákon alapszik. Mindent a jámborsággal kapcsolatban m¦m§°s§ magyarázol, a cél az anyagi világ élvezete / karma / Jaimini Yoga

S§nkhya

Ny§ya

Vaiªe¢ika

A¢±§¯ga-yoga rendszer. A cél a Felsőlélek megvalósítása vagy azért, hogy szolgáld Őt (teista), vagy azért, hogy beleolvadj (ateista) / yoga / Patañjali Az univerzum elemeinek elemzése a filozófiai lebontás eszközével, az anyag és lélek közötti különbség megértése. A teista el akarja juttatni a lelket Istenhez, az ateista csak el akarja hagyni az anyagi világot, de nem akarja elérni a lelkit. / jñ§na / ateista Kapila A logika folyamata, mindent a logika szemszögéből szemlél, próbál megbizonyosodni róla, hogy kik vagyunk. Nem teista, de teisták is használhatják, hogy megértsék, hogy nem ebből a világból, hanem a lelki világból valók vagyunk, az általános eredmény a világban maradás / jñ§na / Gautama Atomrészecske elmélet. Minden atomokból áll, nincs más, mint az anyagi energia. Csupán arra törekszünk, hogy az anyagi világ változásai ne zavarjanak bennünket. Az eredmény a világban maradás / jñ§na / Kan§da

FORRÁSOK I. ¾¼VARA K¹ÞºA: SݽKHYA-KÝRIKÝ 26-37.1 A SZERVEKRŐL 26.

Látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás az érzékelő képességek, cselekvő képességeknek mondják a beszédet, a megfogást, a járást, az ürítést és a szaporodást.

27.

Kettős lényegű az ész. Összeilleszt és hasonló képességekhez is. A képességek és a külső tárgyak azért eltérőek, mert változó bennük a minőségek aránya. Magyarázat: A felsorolt tíz képességet az eszméletből és az énképzetből a tapasztalás során kialakuló ész vezérli. Eme tulajdonsága alapján az Eszmélethez hasonlít. Ugyanakkor az észnek érzékelő jellege van, mivel a gondolkodás folyamatában érzékszervi tapasztalás nélkül is is megismerésre juthat. Így hát egyszerre akarati és befogadó természetű. Ezek alapján az ész egyfajta irányító-központként működik, ami az Eszmélet felé közvetíti az észleleteket, illetve a cselekvő képességhez irányítja az Eszmélet parancsait. Az ily módon kialakult emberi struktúra tapasztalni és cselekedni kezd, ennek során kibomlik az anyagi világ bonyolult szövete.

A REZDÜLÉSEKRŐL 28

Az első Öt csak arra rezdül, hogy érzékelje a hangot és a többi érzékletet. Beszéd, magához vétel, mozgás, kibocsátás, kéj a rezdülése a másik ötnek. Magyarázat: A test és a tudat működését a szánkhja „rezgéseknek” fogja fel. Az öt érzékelő képesség feladata az érzékletek, azaz az érzékterületek megragadása. Ez lesz majd a kiindulópontja a magasabb tudati folyamatoknak. A cselekvőképességnek végső soron a tapasztalási, megismerési tér tágítására és a testi működések fenntartására irányulnak.

29

A Hármat rezdülése határozza meg. Ezek nem ugyanazok. Együtt rezdülnek viszont a szerek, az öt szél, vagyis a belélegzés és a többi esetén

30

Bár egy időben rezdül a Négyes mégis sorrendben mutatjuk be őket: a Hármas rezdülésének úgy tapasztaláskor, mint nem tapasztaláskor érzékelés a feltétele. Magyarázat: A testi és tudati folyamatok részben egybeesnek, részben nem. A tapasztalás pillanatában a „Négyes” szerv alkotóelemei egymás felé mozdulnak: az érzékelő képesség az ész felé közvetíti az érzékletet, innen jut tovább az énképzethez és az Eszmélethez. Ha a folyamatból hiányzik az érzékszervi tapasztalás, akkor a „Hármas” működéséről van szó, ezek együttes rezdülése alkotja a fogalmi gondolkodást, ennek folyamata azonban mindig korábbi érzékszervi tapasztalások emlékén alapul. Az anyagcsere-folyamatok az „öt szél” esetében mindig együtt rezdül az „öt érzékelés”. A belélegzést szükségszerűen kilélegzés követi,

1 Fordította és magyarázatokkal ellátta: Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László. © A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, 1994.

eközben a belélegzett levegő vagy elfogyasztott a „szétlélekzés” (keringés) áramába, majd az „összelélekzés” (megkötés) és a „fellélekzés” (elsajátítás, átalakítás) folyamata következik. A 29. káriká ezen kívül arra is rámutat, hogy nem szabad összekevernünk a három legbeklső tudatelem működését. Az Eszmélet csak felfogja az érzékletez („alma”), az énképzet már magára is vonatkoztatja („látok egy almát”), az ész pedig elhatároz („ezt az almát megeszem”) 31

Mindegyik azért rezdül, mert a többi készteti. Ennek egyetlen okaaz, hogy az Emberért valók. Bár ő nem cselekszik, őérte sarkalltak működésre a szervek.

32

Megragadnak, fenntartanak és láttatnak a Tizenhárom szervek. Megragadó, fenntartó és láttató teendőjük tíz van. Magyarázat: A tapasztalás aktív elemeit az előbb említett tizenhárom tudatelem képezi. A passzív elem az öt érzékterületből és az öt lételemből tevődik össze. Ez a tízféle teendő. Az érzékelő képességek az érzékterületeken keresztül nyúlnak ki a lételemekbe, a cselekvőképességek pedig közvetlenül a lételemekhez kapcsolódnak. Az ész az énképzet, és az Eszmélet feladata az értelmi megismerés. Mint majd a 3536. kárikából kiderül, a szervek nem önmagukért, hanem egymást késztetve, az emberért lépnek működésbe. Céljuk – és egyben a lét végső célja – az, hogy az Ember megismerésre jusson.

A SZERVEZETRŐL 33

Háromságos belső szervezet. Tízrészes külső, ami a belső három érzékvilágát megalkotja. Jelenidős külső, három idős a belső szervezet.

34

A külsőből öt érzékelő képesség. Megkülönböztetett és meg nem különböztetett a tárgyuk. A beszéd tárgya csak a hang. A többi cselekvőképességé pedig mind az öt érzéktárgy Magyarázat: A tudatelemek és a képességek együttes működése létrehozza az emberi elme szervezetét. A külső szervezet az öt érzékelő és az öt cselekvő képességből épül fel. Az Eszmélet, az énképzet és az ész alkotja a tudat belső szervezetét. A tíz képesség a tapasztalás és a cselekvés során mindig egyidejűen működik, ezzel szemben az elme már képes arra is, hogy emlékezzen és elképzeljen, kialakítva ezzel a múlt és jövő képzetét. Az érzékelő képességek tárgya részben az alanytól „megkülönböztetett”, az az érzékszervektől független, külső értelemből tevődik össze. A „meg nem különböztetett” tárgybeliség az érzéktárgy tapasztalható minőségét (színét, szagát, és így tovább) jelenti, amiket nem lehet az azokat érzékelő szerv működésétől megkülönböztetve, elválasztva szemlélni.

35

Mivel az Eszmélet a belső szervezet többi tagjával minden tárgyba alámerül, ezért a hármas szervezet a Kapus, a többiek pedig a kapuk. Magyarázat: A tudat kapuja hol kifelé nyílik (érzékszervi tapasztalás), hol pedig befelé tárul (képzeletműködés). Az Eszmélet által vezérelt tudat hol ebbe, hol abba a világba merül bele, így szerez tapasztalatokat.

36

A különféle minőségű és eltérő jellegű szervek az Eszméletben láttatnak meg és ajánlanak fel az Embernek minden célt, miként a mécses. 32

37

Mivel az Eszmélet szolgáltatja az Embernek az összes élményt, ő az is, aki az Ember és az Ősanyag közti finom különbségeket feltárja. Magyarázat: A megismerés, a tapasztalatok „megélése” végső soron azt a célt szolgálja, hogy a tudat önmagára lásson (itt Ísvarakrisna visszautal a 13. kárikában említett mécses hasonlatra), az összekeveredett személyes és tárgyi létezés szétváljon, az Ember ne a kibomlott anyagi világon, ne is egy elképzelt „személyiségen”, hanem tisztán önmagán alapuljon. A megkülönböztetés legmegesabb szintje az Ember és a psziché megkülönböztetése. Minden , ami tudható, a Természethez tartozik, így a Természet legfinomabb síkján kialakult elme is. Vizsgáljunk meg egy érzékelési és cselekvési mozzanatot a fenti rendszer alapján.

33

PURݺA - TÖRTÉNELMI LEÍRÁSOK, ELBESZÉLÉSEK Ebbe a történelmi leírásokat, elbeszéléseket tartalmazó kategóriába tartoznak (1) a szûkebb értelemben vett pur§£ák1, vagy ôsi történetek, (2) az itih§sák, vagy epikus mûvek, (3) a társadalomtudomány bizonyos ágaival foglalkozó upavedák, valamint (4) a hatvannégy kala¤, vagyis mûvészet és egyéb tudományok. Az elsô két csoportot (pur§£ák és itih§s§k) a védikus irodalom maga, például a Ch§ndogya-upani¢ad (7.1.4) ötödik Védaként említi, hangsúlyozva ezzel jelentôségüket.

1.) Pur§£ák - ôsi történetek A pur§£a szó alapvetõ jelentése az, hogy õsi.2 Ez a kifejezés a szentírásokra vonatkoztatva azt jelenti, hogy a „régmúlt események feljegyzései”.3 A Pur§£ákról a ¼r¦mad-Bh§gavatam (vagy másnéven a Bh§gavata Pur§£a a következõ felsorolást adja: „A tizennyolc nagy pur§£a a következõ: a Brahm§-, a Padma-, a Vi¢£u-, a ¼iva-, a Li¯ga-, a Garu¨a-, a N§rada[vagy N§rad¦ya-], a Bh§gavata-, az Agni-, a Skanda-, a Bhavi¢ya-, a Brahma-vaivarta-, a M§rka£¨eya-, a V§mana-, a Var§ha-, a Matsya-, a K¡rma- és a Brahm§£¨a-pur§£a.”4 E felsorolást a Var§ha-pur§£a, a ¼iva-pur§£a és a Matsya-pur§£a is megerõsítik.5 Vijay Nath a pur§£ákról szóló könyvében, hasonló felsorolást közöl azzal a különbséggel, hogy a ¼iva-pur§£a helyett a V§yu-pur§£át említi. Ezt a látszólagos eltérést a Skanda-pur§£a (5.3.1.33-34) magyarázza meg, ahol azt találjuk, hogy a kérdéses pur§£át azért hívják V§yav¦ya-pur§£ának (vagyis V§yu-pur§£ának), mert V§yu, a szél félistene mondta el, s azért nevezik ¼iva-pur§£ának is, mert kapcsolatban van a ªiva-bhaktival.6 A tizennyolc mah§pur§£a mellett tizennyolc ún. másodlagos pur§£a (upapur§£a) is létezik, melyek a következõk: Sanat-kum§ra-, Narasi°ha-, N§rad¦ya-, ¼iva-dharma-, Durv§sa-, Kapila-, M§nava-, Uªanasa-, Varu£a-, Kalki-, S§mba-, Nandi-, Saura-, Par§ªara-, Ýditya-, Maheªvara-, Dev¦bh§gavata- és a Vasi¢±ha-pur§£ák.7 Más források a Kalki, a Nandi és a Par§ªara helyett a K§lika-, Vi¢£udharmottara-, és N¦lamata pur§£ákat említik.8 Ezek a Védák négy fô témája (dharma, artha, k§ma, mok¢a) mellett az Istenség Személyiségének transzcendentális tetteivel valamint a hinduizmus mitológiai körébôl oly jól ismert, különbözô korokban megjelenô inkarnációival foglalkoznak részletesen. A szentírások (ª§strák) szerint az emberi társadalomban élô egyéneknek képsségeik, gondolkodásuk, élethelyzetük stb. miatt nincsenek egyenlô esélyeik a lelki tökéletesség elérésére. Az érzékeik kielégítéséhez való ragaszkodásuk mértéke és minôsége szerint vannak, akiket a jóság kötôereje irányít, míg mások a szenvedély illetve a tudatlanság kötôerejének irányítása alatt állnak9. A Pur§£ákat úgy osztályozták, hogy az emberek bármely csoportja, fejlettségi szint1

Ez esetben is a szûkebb értelemben vett pur§£a szentírások a legfontosabb részei a pur§£a nevû up§¯gának. Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 635. o. 3 Tagare, Ganesh Vasudeo: The Bh§gavata-pur§£a, Introduction, vii. o. 4 br§hma° p§dma° vai¢£ava° ca ªaiva° lai¯ga° sa-g§ru¨a° n§rad¦ya° bh§gavatam §gneya° sk§nda-sa°jñitam bhavi¢ya° brahma-vaivarta° m§rka£¨eya° sa-v§manam v§r§ha° m§tsya° kaurma° ca brahm§£¨§khyam iti tri-¢a± Bh§g. 12.7.23–24, 219–220. o. 5 Bh§g. 12.7.24 Purport, 220. o. 6 Rocher, Ludo: The Pur§£as, 33. o.; Itt az egyik lábjegyzetben megtaláljuk a hivatkozás eredeti versét: caturtha° v§yun§ prokta° v§yav¦yam iti sm¥tam / ªivabhaktisam§yog§c chaiva° tac c§par§khyay§. Vannak aki azt mondják, hogy a V§yu-pur§£a a Brahm§£¨a-pur§£ával azonos, csak késõbb különváltak (Rocher, Ludo: The Pur§£as, 33. o.), mivel azonba több pur§£ában is ugyanez a lista szerepel, ezért a Bh§gavatam listáját helyesnek fogadhatjuk el. 7 Mani, Vettam: Pur§£ic Encyclopaedia, 619. o. 8 Bh¡rijana d§sa, Unveiling His Lotus Feet, Appendix 1, 1013. o. 9 A kötőerők filozófiájáról az anyagi energiáról szóló fejezetben beszélünk részletesen. 2

jüknek megfelelôen hasznukat vehette, fokozatosan visszanyerve általuk eredeti, tiszta, lelki tudatukat és helyzetüket. E folyamat során megtisztulva s az élet végsô célját elérve megszabadulhattak az ismétlôdô születés és halál körforgásából (sams§ra). Az anyagi természet három kötôereje szerint csoportosítva a már felsorolt Pur§£ákat, a következô csoportokat különböztetjük meg: 1.) a tudatlanság kötôerejének hatása alatt álló emberek számára íródott t§masika-pur§£ákat, köztük a Matsya-, a K¡rma-, a Li¯ga-, a ¼iva-, a Ska£¨a- és az Agni-pur§£át; 2.) a szenvedély kötôerejének befolyása alatt cselekvôknek lejegyzett r§jasika-pur§£ákat, mint a Brahm§nda-, a M§rka£¨eya-, a Bhavi¢ya-, a Brahma-vaivarta-, a V§mana- és a Brahma-pur§£át; valamint 3.) a jóság kötôerejébe tartozó s§ttvika-pur§£ákat, mint a Vi¢£u-, a B¥han-n§rad¦ya-, a Garu¨a-, a Padma- és a Var§ha-pur§£át. Az itt felsorolt Pur§£ákban fôként a vallásos kötelességekrôl, az anyagi gyarapodásról, az érzékkielégítésrôl és a felszabadulásról esik szó. Az e témákon messze túlmutató transzcendentális élet tökéletességérôl, a Legfelsôbb iránti tiszta odaadásról a tizennyolcadik Bhágavata-pur§£ában ír Vy§sadeva, amelyre a tiszta transzcendentális jóság minôsége jellemzô. Ez a Pur§£a a védikus elvek szerint az elôbb felsorolt anyagi kötôerôk felett áll, s mentes minden anyagi szennyezôdéstôl. Amala-pur§£aként is említik, ami transzcendentálisan tiszta jellegére utal (amala=tiszta, tökéletes, hibátlan).

2.) Itih§sák – epikus irodalom Az Itih§sák történelmi eseményeket leíró irodalmi mûvek, melyek egy hôsrôl vagy néhány, azonos családfán található kiváló személyiségrôl (legfôképpen isteni inkarnációkról) szólnak. A R§m§ya£a ¼r¦ R§macandra kedvteléseit írja le, a Mah§bh§rata (amely közel százezer négysoros versével a világirodalom legterjedelmesebb alkotása) pedig a Kuruk családjába tartozó P§£¨avák cselekedeteirôl szól. Ezekben a könyvekben a világi témák mellett transzcendentális igazságokról is találhatunk leírást. A Bhagavad-g¦t§ a Mah§bh§rata tizennyolc fejezete, mely az egész hindu eposz végkövetkeztetéseként a K¥¢£ának, mint a Legfelsôbb Személyének való szeretetteljes odaadást és meghódolást tanítja. A R§m§ya£a A R§m§ya£a (R§ma király vándorlása) a két nagy indiai eposz (itih§sa) egyike. A mûnek számos változata ismert, de néhány apróbb részlettõl eltekintve a történet fõ vonala mindegyikben ugyanaz.10 A R§m§ya£ának két érdekes vonását kell megemlítenünk. Az egyik az, hogy a védikus hagyomány e mû keletkezését teszi a legrégebbre, a másik pedig az, hogy a szerzôje nem Vy§sa, hanem V§lm¦ki, a nem kevésbé legendás, rablóvezérbôl lett költô és szent. A R§m§ya£a szövege szerint V§lm¦ki, a híres bölcs, R§ma király kortársa volt, akivel S¦t§, R§ma és Lak¢ma£a találkoztak számûzetésük során. V§lm¦ki §ªramája (lakhelye) a Citrak¡ta hegy tövében volt, amely nem messze feküdt Pray§gától (a mai Allahabad), a két szent folyó, a Gangesz és a Yamun§ összefolyásától. R§ma V§lm¦kivel való találkozását a R§m§ya£a harmadik könyve, az Ýra£ya-k§£¨a írja le. A védikus hagyomány szerint R§ma királyfi a második világkorszakban (Tret§-yuga) jelent meg a Földön, vagyis legalább 870 000 évvel ezelôtt. Mivel V§lm¦ki R§ma kortársa volt, a hindu hagyomány úgy tartja, hogy a mû is lehet ennyi idôs. A R§m§ya£a ôsiségét alátámasztja még az is, hogy a feljegyzések V§lm¦kit nevezik az elsô költônek (§dikavi), az általa költött eposzt pedig §dik§vyának, az elsô költeménynek. A négy véda szövegei, amelyeket – úgy tartják – a teremtés kezdete óta használtak, jóval régebbi keletkezésûek, általában prózai formában íródtak. Csak néha fordulnak elô bennük ôsi versformák. A V§lm¦ki által használt

10

Anderson, Kenneth: Rámájana, Utószó, 523–524. o. 35

versformát viszont tôle származtatják. A versforma neve ªloka, amely a hagyomány szerint a ªoka (bánat) szóból ered. Létrejöttérôl a következô történet beszél. V§lm¦ki eredeti foglalkozását tekintve rabló volt, aki fôként gyilkossággal és útonállásal foglalkozott. Egyszer találkozott a legendás szenttel, N§rada Munival, akitôl tanácsot kért, hogyan válhatna tökéletessé a garázdaság tudományában. N§rada azt tanácsolta neki, hogy mindig ismételgesse a mar§, mar§ (“halál, halál”) szavakat, és így majd tökéletességre tesz szert az ölés tudományában. Amikor V§lm¦ki elkezdte ismételgetni az említett szavakat, azok egymásutániságából hamarosan a „R§ma, R§ma” isteni nevek kezdtek kihallatszani. E transzcendentális nevek hatására a rabló szíve megtisztult, és felhagyott bûnös szokásaival, s még az állatok elpusztítását is kerülte és elítélte. Egyszer, amikor a folyóparton ülve csendes elmélkedésbe mélyedt, hirtelen arra riadt fel, hogy egy vadász célba veszi és leteríti a folyóparton éppen nászát végzô kócsagpár hímjét. Az élôlények védelmezôje, V§lm¦ki ekkor önkéntelenül felemelkedett és zengô hangon átokkal sújtotta a vadászt (R§m.1.2.14): “Ne találj nyugalmat, vadász, az idôk végezetéig, mert a szerelemtôl ittas kócsagpár hímjét megölted!”11 Késôbb egy “égi hang” megparancsolta neki, hogy ebben az új versformában fogalmazza meg R§macandra, az isteni inkarnáció történetét. Mah§bh§rata és a Bhagavad-G¦t§ A védikus írásokat eredetileg csak magasabb rendû intelligenciával rendelkezô úgynevezett „kétszer születettek” (br§hma£ák, k¢atriyák és a vai¢y§k) tanulmányozhatták. A társadalom alacsonyabb rétegeihez tartozó emberek nem rendelkeztek azokkal a képességekkel és képzettséggel, amelyek a transzcendentális védikus tudomány céljainak megértéséhez szükségesek voltak. Igy van ezzel a mai degradálódott kor emberi társadalma is. Számukra, az ô oktatásuk érdekében készült a Mah§bh§rata, amely a bonyolult védikus tudományt egy történelmi keretben, rendszerbe foglalva mutatja be.12 Terjedelmét tekintve a Mah§bh§rata kb. 110 000 négysoros versbõl áll. Ha összevetjük a két leghíresebb görög hõskölteménnyel, akkor azt találjuk, hogy kb. nyolcszor hosszabb, mint az Odüsszeia és az Iliász együttesen.13 Ez a tény a Mah§bh§ratát Földünk leghosszabb eposzának rangjára emeli. A Mah§bh§rata elsõsorban P§£¨u fiainak, a P§£¨aváknak az élettörténetét írja le, amelynek olvasása közben számos erkölcsi, etikai tanításra is rálelhetünk. A mû legfontosabb része (18 fejezete) a már említett Bhagavad-g¦t§, amelyet a hagyomány szerint ¼r¦ K¥¢£a beszélt el ötezer évvel ezelôtt. Úgy tartják hogy a Bhagavad-g¦t§ minden védikus tudás lényege, a lelki értékek elsô könyve, akárcsak az Upani¢adok. Noha a Bhagavad-g¦t§ világszerte számtalan kiadást megélt már, és rendkívül széles körben olvassák önálló könyvként is, eredetileg — ahogy már említettük — a Mah§bh§rata, az óind, szanszkrit nyelven íródott történelmi eposz része. A Mah§bh§rata egészen a mai Kaliyugáig14 felöleli az eseményeket. E kor kezdetén, a hagyomány szerint mintegy öt évezreddel ezelôtt történt, hogy K¥¢£a elbeszélte a Bhagavad-g¦t§t barátjának és hívének, Arjunának. Párbeszédük, amely minden idôk egyik legnagyszerûbb filozófiai és vallási dialógusa, egy csata, egy hatalmas testvérháború kezdete elôtt hangzott el. Az ütközetben Dh¥tar§¢±ra száz fia és ellenfeleik, unokatestvéreik, a P§£¨avák, azaz P§£¨u fiai álltak szemben egymással. Dh¥tar§¢±ra és P§£¨u fivérek voltak, mindketten a híres Kuru-dinasztia sarjai. A dinasztia Bharata királytól szállt alá, a Föld hajdani uralkodójától, akinek a nevébôl a Mah§bh§rata elnevezés származik. Dh¥tar§¢±ra az idôsebb testvér vakon született, ezért a trón, amely 11

m§ ni¢§da prati¢±h§° tvamagama¤ ª§ªvat¦¤ sam§¤/ yat krauñcamithun§dekam avadh¦¤ k§mamohitam

12

lásd: Bh§g. 1.4.21–23, 177–178. o. Dev§m¥ta Swami: Searching for Vedic India, 28. o. 14 A már ismert catur-yuga negyedik, utolsó korszaka. 13

36

egyébként ôt illette volna meg, öccsére, P§£¨ura szállt. P§£¨u fiatalon meghalt, s öt gyermekét (Yudhi¢±hirát, Bh¦mát, Arjunát, Nakulát és Sahadevát) Dh¥tar§¢±ra vette gondjaiba, akit ideiglenesen a trónra ültettek. Így aztán Dh¥tar§¢±ra és P§£¨u fiai együtt nôttek fel a királyi palotában. Mindannyiukat a kiváló Dro£a tanította a hadászat tudományára, s a dinasztia rendkívüli tiszteletnek örvendô „nagyatyja”, Bh¦ªma látta el ôket tanácsokkal. Dh¥tar§¢±ra fiai azonban (különösen a legidôsebb, Duryodhana) gyûlölték a P§£¨avákat, és irigykedtek rájuk, s velük együtt apjuk a vak és befolyásolható Dh¥tar§¢±ra is azt akarta, hogy ne P§£¨u gyermekei, hanem saját fiai örököljék a királyságot. Duryodhana Dh¥tar§¢±ra jóváhagyásával kitervelte, hogy megöli P§£¨u fiait, akik csakis nagybátyjuk, Vidura, és unokatestvérük, K¥¢£a körültekintô gondoskodásának köszönhetôen élték túl az ôket érô megannyi támadást. A védikus koncepció szerint ¼r¦ K¥¢£a nem közönséges ember volt, hanem Maga az Istenség Legfelsôbb Személyisége, aki alászállt a Földre, s egy virágzó dinasztia (Yadu) hercegének szerepét játszotta. Ebben a szerepben P§£¨u feleségének, Kunt¦nak az unokaöccse is volt. A ravasz Duryodhana azonban végül szerencsejátékra hívta ki a P§£¨avákat. A végzetes viadalok során Duryodhana és fivérei megkaparintották Draupad¦t, a P§£¨avák erényes és odaadó feleségét, és sértô módon megpróbálták megalázni, levetkôztetni ôt a hercegek és a királyok egész gyülekezete elôtt. K¥¢£a isteni beavatkozása megmentette Draupad¦t, de a szerencsejáték során – amely elôre kitervelt gonosztett volt –, a P§£¨avákat megfosztották királyságuktól, és 13 évre számûzték ôket. Számûzetésükbôl visszatérve a P§£¨avák, az ôket jogosan megilletô királyságot követelték Duryodhanától, aki nyíltan visszautasította a kérést. Mivel a hercegeknek kötelességük volt a nép vezetése, az öt P§£¨ava csupán öt falut kért, hogy k¢atriya kötelességüket gyakorolni tudják. Az öntelt Duryodhana azonban kijelentette, hogy még annyi földet sem ad nekik, amennyi egy tû hegye alatt elfér. A P§£¨avák mindvégig türelmesek és béketûrôek voltak, most azonban úgy tûnt, hogy a háború elkerülhetetlen. A jámbor P§£¨avák az Istenség Személyiségének fogadták el K¥¢£át, ám Dh¥tar§¢±ra fiai nem így tekintettek Rá. K¥¢£a mégis felajánlotta, hogy a szemben álló felek kívánsága szerint vesz részt a harcban. Mint Isten, személyesen nem akart harcolni, de az egyik fél (kívánságának megfelelôen) megkaphatta K¥¢£a hadseregét, a másik pedig Magát K¥¢£át mint tanácsadót és segítôt. Duryodhana, aki kiválóan értett a politikához, azon nyomban lecsapott K¥¢£a hadseregére, míg a P§£¨avák ugyanennyire vágytak arra, hogy Maga K¥¢£a álljon az oldalukon. K¥¢£ából így Arjuna kocsihajtója lett, vállalva, hogy vezeti a híres íjász harci szekerét. A Kuruk¢etra15 nevû szent zarándokhelyen zajló csata ideje alatt a vak Dh¥tar§¢±ra a palotájában tartózkodott, és személyi titkárától, Sañjayától érdeklôdött a csatatéren történtekrôl. Sañjaya lelki tanítómestere (Vy§sa) áldásából a szívén keresztül láthatta a kuruk¢etrai eseményeket, s így tudta tájékoztatni Dh¥tar§¢±rát. Kettejük párbeszédével kezdôdik el a Bhagavadg¦t§ (1.1), mely a védikus irodalom legmagasztosabb, s ugyanakkor a legbensôségesebb része: dharma-k¢etre kuru-k¢etre samavet§ yuyutsava¤ m§mak§¤ p§£¨av§s caiva kim akurvata sañjaya „Óh, Sañjaya, mit tettek fiaim és P§£¨u fiai, miután harcra vágyva összegyûltek a kuruk¢etrai zarándokhelyen?” A dharma-k¢etra (vallási rítusok helye) szónak nagy jelentôsége van, mert a védikus írások szerint a kuruk¢etrai csatamezôn az Istenség Személyisége is jelen volt Arjuna oldalán. Dh¥tar§¢±ra erôsen kételkedett fiai végsô gyôzelmében. Bizonytalanságában Sañjayától, ta15

1994 tavaszán kuruk¢etrai látogatásom alkalmával én magam is számos zarándokkal, különféle áldozatokat, vezekléseket stb. végzô hindu emberrel találkoztam e helyen. A hinduizmus legkülönfélébb vallási irányzatait követô emberek közül leginkább a vai¢£avák kultiválják e zarándokhelyet. 37

nácsosától érdeklôdött: „Mi történt?” Abban biztos volt, hogy fiai, valamint öccse, P§£¨u fiai azért gyûltek össze a kuruk¢etrai harctéren, hogy döntô csatát vívjanak egymással. Kérdése mégis jelentôs. Nem akart egyezkedést az unokatestvérek és testvérek között, s tudni akarta, mi vár a csatamezôn felsorakozott fiaira. A csata színhelyéül Kuruk¢etrát választották — amirôl a Védák azt írják, e helyen Istent kell imádniuk még a mennyei bolygók félisteneinek is —, ezért Dh¥tar§¢±ra attól tartott, hogy a szent hely befolyásolhatja a csata kimenetelét. Nagyon jól tudta, hogy ez Arjunának és P§£¨u többi fiának kedvez majd, akik természetüknél fogva igen erényesek voltak.

3.) Upavedák – kiegészítô védius irodalom Az upavedákat a Bh§gavata-pur§£a sorolja fel a harmadik ének tizenkettedik fejezetében.16 E szerint a vers szerint e szentíráscsoport négy fontos mûbõl áll: az Ýyur-veda, a Dhanurveda, a G§ndharva-veda és a Sth§patya-veda. Az Ýyur-veda az orvostudományt, a pszichológiát, valamint a fizikai, mentális és intellektuális egészség fenntartását, illetve visszaszerzésének módszereit írja le. Alapvetôen holisztikus szemléletû, tehát az egyént az univerzummal és Istennel kapcsolatban szemléli. A hagyomány szerint az eredeti Ýyur-vedát az isteni inkarnáció Dhanvantari állította össze, de ez a gyüjtmény úgy tartják, hogy elveszett. Jelenleg két fontos munka alkotja e tudomány gerincét, amelyek ma is elérhetõek. Ezek az ún. Caraka-sa°hit§ és a Suªruta-sa°hit§. Az Ýyur-veda tematikusan a Yajur-vedához kapcsolódik, mert a védikus rituálék elõkészületeiként ez a veda foglalkozik az áldozatokhoz szükséges gyógynövények gyûjtésérõl. A Dhanur-veda a hadviselésrõl és általában a hadtudományokról szól. Eredetileg különleges ún. mantra-fegyverek leírását is tartalmazta, ez a rész azonban napjainkban már nem, vagy csak részben elérhetõ. E fegyverekre, például egy brahm§stra nevû atomfegyverhez hasonló hatású mantra-fegyverre számos utalást találhatunk a védikus irodalomban. 17 A Dhanur-veda tematikusan az Atharva-vedához kapcsolódik. A G§ndharva-veda a zene, a színjátszás, és a táncmûvészet tudományának tárháza, s többek között azért is különleges, mert mindezeket a területeket Istennel, illetve Isten szolgálatával kapcsolatban tanítja. Tematikusan a S§ma-vedához kapcsolódik. A Sth§patya-veda az építészettel foglalkozik, melyben helyet kap az épülettervezés és kivitelezés, a mérnöki tudományok rejtelmei, a várostervezés, a templomi Isten-szobrok (m¡rti) faragása. Tematikusan a ¹g-vedához kapcsolódik.

4.) A hatvannégy mûvészet (kala¤) A védikus szentírások e csoportjába tartozik a társadalomban jelenlévô valamennyi mûvészet, illetve szabályokhoz kötött interakció, amelyek az emberi kapcsolatok megfelelô szintû fenntartásához szükségesek. Két fõ csoportba sorolhatók: a.) képzõmûvészetek (elõadó mûvészetek és vizuális mûvészet) és b.) egyéb (esztétika, kikapcsolódás, kertészet, álattan, ékszerészet stb.). E hatvannégy mûvészet az upavedák alkalmazásának mûvészete. Míg például a G§ndharva-veda elsõsorban a zene tudományát mutatja be, addig a hatvannégy mûvészet ágait leíró mûvek magát a gyakorlatot tanítják, mint például az éneket (g¦tam), vagy bizonyos hangszerek használatát (v§dyam). Így a zene mûvészetének tudományágaiban a hangképzéstõl a zeneszerszámok elkészítésén keresztül minden technikai részlet szerepel.

16 17

lásd: Bh§g. 3.12.38, 427. o. lásd: Bh§g. 1.7.19–32, 288–297. o. 38

A hatvannégy mûvészet vagy kala¤ a következõ18: 1.) az ének, 2.) a hangszertudás, 3.) a táncmûvészet, 4.) a színjátszás, 5.) a festészet, 6.) az arc és a test színes kenõcsökkel és kozmetikumokkal történô festése, 7.) kedvezõ ábrák készítése a földön rizsbõl és virágokból, 8.) virágágy készítés, 9.) a fogak, a ruha és a test különféle részeinek színezése, 10.) intarziakészítés ékkövekbõl, 11.) az ágy lefedése, 12.) vizesedényekkel való harangozás19, 13.) fröcskölés vízzel, 14.) a színek keverése, 15.) a koszorúfonás20, 16.) a sisak felhelyezése a fejre, 17.) a színészek felöltöztetése és a színdarab bemutatása, 18.) a fülcimpa felékesítése, 19.) parfümök készítése és használata, 20.) a test felékszerezése, 21.) a zsonglõrködés, 22.) az álcázás mûvészete21, 23.) a bûvészkedés; 24.) saláták, kenyérfélék, sütemények és egyéb csemegék készítése, 25.) ízletes italok készítése, 26.) a varrás és a hímzés, 27.) bábok mozgatása vékony zsinegekkel, 28.) lanton és kicsi, homokóra-alakú dobon játszani, 29.) rejtvények készítése és megoldása és verspárbaj22, 30.) olyan kérdések feltevése, melyeket nehéz megválaszolni, 31.) könyvek tartalmának felmondása, 32.) rövid színdarabok elõadása és anekdoták írása, 33.) titokzatos versek megfejtése, 34.) íj készítése vászoncsíkból és egy botból, 35.) rokkával fonni, 36.) az ácsmesterség, 37.) az építészet, 38.) a drágakövek felismerése, 39.) a fémek ismerete, 40.) ékszerek színezése, 41.) az ásványtan, 42.) a gyógyfüvek ismerete, 43.) a kosok, kakasok és fürjek betanítása viadalokra, 44.) a hím és nõstény papagáj megtanítása beszédre és arra, hogy válaszoljanak az ember kérdéseire, 45.) gyógyítás balzsamokkal, 46.) frizura készítése, 47.) megmondani, hogy mi van leírva egy könyvben, anélkül, hogy belenéznénk, vagy kitalálni, hogy mi van a másik ember összezárt markában, 48.) barbár vagy idegen okoskodásokat kitalálni, 49.) a különbözô tájszólások ismerete, 50.) játékszekerek készítése virágból, 51.) bûvös négyzet készítése, amelyben a számok összege minden sorban ugyanannyi, 52.) az amulettek tudománya, 53.) a társalgás tudománya, 54.) költemények alkotása fejbõl, 55.) egy irodalmi mû, vagy valamilyen gyógyír megalkotása, 56.) kegyhelyek építése, 57.) szótártudomány, valamint a versmértékek ismerete, 58.) álruha használata, 59.) a szerencsejáték különféle fajtáinak ismerete, 60.) a kockázás, 61.) gyerekjátékokkal játszani, 62.) misztikus erõvel megfegyelmezni másokat, 63.) a gyõzelem tudománya, 64.) hajnalban zenével ébreszteni a mestert.

18

Bh§g. 10.45.35–36 Purport, 27–29. o.; kiegészítések: K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, 44. fejezete, valamint Bhaktividy§ P¡r£a Sv§m¦ négy Védáról szóló elõadása alapján. 19 Ennek az a lényege, hogy a zenész más-más szintig megtöltött és más-más hangon megszólaló vizesedényeken játszik, s ha egyszerre többet is megszólaltat, csodálatos hangzatok jönnek létre. 20 „A virágokkal való díszítés tudományát, amit phulla-b§¨inak is neveznek, a mai napig is alkalmazzák India számos templomában. A templom oltárát, a papi emelvényeket, a trónust, a falakat és a mennyezetet virágokkal borítják be. Néha ezt kiegészítve a templom közepén egy illatos virágokból épült kicsiny szökõkút áll. E virágdekorációknak rendkívül üdítõ hatása van a templomba betérõ, a nyári hõségben kitikkadt emberek sámára. 21 „A varázslásnak van egy olyan ága, amelyet bah¡-r¡p¦nak neveznek, s aki ismeri ezt a tudományt, úgy tud felöltözni, hogy még barátai sem ismernek rá.” (K¥¢£a, 367. o.) 22 E mûvészet gyakorlása során a memóriát és az ügyességet teszik próbára költemények versszakról versszakra való elismétlésével. 39

III. UPÁNGA / PURÁNA A Véda életben való alkalmazása

A Védák követőinek története és az általuk elért eredmények (a teremtéstől máig, és a jövő). Történelem, tár12. PURÝNA sadalomtudományok, földrajz, természettudományok, művészetek, vagyis a védikus tudás alkalmazása a társadalmi környezeten belül.

Pur§£a

Irodalmi stílus, párbeszédek dokumentációja. A köevtkező témákkal foglalkozik: 1. elsődleges teremtés, 2. másodlagos teremtés, 3. Praj§patik, a fajok megnyilvánulása, 4. Manuk, az emberiség törvényhozói, 5. a Nap és Hold dinasztia királyainak története. 400 ezer vers, 18 van, kötőerők szerint 3x6. Ellentmondásosnak tűnnek, de mind az Isten-tudat felélesztésére íródott, csak más közönséget céloznak.Az összes Pur§£alényege a Bh§gavata Pur§£a,ami utoljára íródott.

Itih§sa

Egy-egy személy története. 2 fő a Mah§bh§rata / 100 ezer vers (Pañcama-veda, a Védikus írások lényege társadalmi szempontból, míg filozófiai szempontból a Ved§nta-s¡tra az. Tartalmazza a Bhagavad-g¦t§t, ami a filozófiai lényeg, Gitopanisad) és a R§m§yana

Upa-pur§na / Upaveda (Társadalom tudományok, melyek ismeretében az emberek tudják, hogyan kell viszonyulniuk egymáshoz. A művészetek tudománya)

64 művészet Minden társadalmi művészet, ami a kapcsolatokhoz szükséges. A művészetek konkrét alkalmazása

Gandharva-veda: zene, színművészet, tánc Istennel kapcsolatban. A S§ma-vedához kapcsolódik, mivelaz énekekből ered a zene, a színművészet és a tánc. Ýyur-veda: orvostudomány, pszichológia, fizikai, mentális és intellektuális egészség. Összekapcsol az univerzummal és Istennel. A Yajur-vedához kapcsolódik, mert a Yajur ír az előkészületekről, a gyógynövények gyűjtéséről. Sth§pana-veda: építészet, mérnöki tudományok, város tervezés, m¡rti faragás. Hogyan kell olyan lakóhelyeket, templomokat, városokat építeni, melyekben az emberek megfelelően tudnak viszonyulni egymáshoz társadalmi és vallási szinten. A ¹g-vedához kapcsolódik (ami a himnuszokat használja az imádathoz az áldozatokban). Dhanur-veda: hadviselés, hadtudományok. Hogyan tudja a király megvédeni a polgárait azoktól, akik nem megfelelően vallásosak. Az Atharva-vedához kapcsolódik, ami vegyes témákkal foglalkozik. Képzőművészetek / zene, színészet, tánc, vizuális művészetek, főzés, esztétika (tisztítás, díszítés, beszélgetés), kikapcsolódás (pl.úszás, játszás a vízben, sakk), ékszerészet (ékszer készítés, kövek csiszolása, foglalása), állattartás (gondoskodás róluk, beszéd tanítás a madaraknak), zoológia, kertészkedés, mezőgazdaság, a diplomácia alkalmazása, pszichológia, építésművészet, orvosi művészetek (gyógynövények szedése, elkészítése, masszázs)

FORRÁS I. ¼R¦MAD-BHÝGAVATAM (BHÝGAVATA PURݺA) I. ÉNEK 2. FEJEZET 1-34 VERSEK. ISTENI TERMÉSZET ÉS ISTENI SZOLGÁLAT

1. Ugraªrav§t, Romahar¢a£a fiát [S¡ta Gosv§m¦t] teljesen elégedetté tették a br§hma£ák tökéletes kérdései. Megköszönte nekik, s megpróbált választ adni rájuk. 2. ¼r¦la S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat a nagy bölcsnek [¼ukadeva Gosv§m¦nak], aki képes behatolni mindenki szívébe. Amikor elindult, hogy elfogadja a lemondott életrendet [sanny§sát], otthonát anélkül hagyta el, hogy keresztülment volna a szent zsinór általi megújhodás ceremóniáján vagy azokon a szertartásokon, amelyeket az elõkelõ kasztok tagjai végeznek el. Apja, Vy§sadeva az elválástól félve felkiáltott: „Óh, fiam!” De választ csak a fák, amelyek a távollét ugyanazon érzésében merültek el, visszhangoztak a szomorú atyának. 3. Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki [¼ukának], minden bölcs lelki tanítómesterének, Vy§sadeva fiának, aki az anyagi lét legsötétebb régiói átszeléséért küzdõ, rendkívül materialista felfogású emberek iránti mélységes együttérzésébõl elbeszélte a védikus tudás legjavának e bensõséges kiegészítését, miután tapasztalati úton õ maga is elsajátította. 4. Mielõtt bárki elbeszélné e ¼r¦mad-Bh§gavatamot, mely a gyõzelem legjobb eszköze, ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát az Istenség Személyiségének, N§r§ya£ának, Nara-n§r§ya£a ¹¢inek, a legkiválóbb emberi lénynek, Sarasvat¦ anyának, a tudás istennõjének és ¼r¦la Vy§sadevának, a szerzõnek. 5. Óh, bölcsek, helyesen kérdeztetek! Kérdéseitek értékesek, mert az Úr K¥¢£ára vonatkoznak, s lényegesek, mert a világ érdekét szolgálják. Csakis az ilyen kérdések tudják elégedetté tenni az önvalót. 6. Az emberiség legmagasabb rendû hivatása [dharmája] az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak. 7. Az Istenség Személyiségének, ¼r¦ K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat által az ember azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, s eltávolodik a világtól. 8. A kötelesség, melyet az ember saját helyzetének megfelelõen hajt végre, csupán tengernyi haszontalan munka, ha nem ébreszt vonzódást az Istenség Személyiségének üzenete iránt. 9. A dharma minden fajtája a végsõ felszabadulást szolgálja, és sohasem szabad anyagi haszon érdekében végezni. A bölcsek szerint annak, aki alapvetõ kötelessége szerint végez szolgálatot, sohasem szabad az anyagi nyereséget érzékkielégítésre használnia. 10. Az élet során felmerülõ vágyak soha ne irányuljanak az érzékkielégítésre. Az embernek csupán egészséges életre, önmaga fenntartására kell vágynia, mert feladata az, hogy tudakozódjon az Abszolút Igazságról. Ne legyen semmi más célja munkájának. 11. A bölcs transzcendentalisták, akik ismerik az Abszolút Igazságot, e kettõsségtõl mentes szubsztanciát Brahmannak, Param§tm§nak vagy Bhagav§nnak hívják. 12. A komolyan érdeklõdõ tanítvány vagy bölcs, kellõ tudással és lemondással felvértezve, odaadó szolgálata által ismerheti fel az Abszolút Igazságot úgy, ahogyan azt a Ved§ntaªrutiból hallotta.

13. Óh, kétszer születettek legkiválóbbjai! A végkövetkeztetés ezért az, hogy a tökéletesség legmagasabb szintje, amelyet az ember az életrendek és kasztok szerinti felosztás alapján saját dharmájának elõírt kötelességét végezve érhet el, nem más, mint örömet okozni az Istenség Személyiségének. 14. Ezért az embernek tántoríthatatlan figyelemmel állandóan hallania kell az Istenség Személyiségérõl, emlékeznie kell Rá, valamint dicsõítenie és imádnia kell Õt, aki a bhakták védelmezõje. 15. Az intelligens emberek karddal a kezükben, az Istenség Személyiségére emlékezve vágják át a visszahatást eredményezõ tettek [a karma] csomóit. Ki ne figyelne hát az Õ üzenetére? 16. Óh, kétszer született bölcsek! Ha valaki olyan bhaktákat szolgál, akik teljesen mentesek minden bûntõl, nagy szolgálatot végez. Az ilyen szolgálat által az emberben vonzódás ébred V§sudeva üzenetének hallgatása iránt. 17. ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége, aki Param§tm§ [a Felsõlélek] mindenki szívében, s aki az õszinte bhakta jótevõje, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól annak a bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja az Õ üzenetét, melynek megfelelõ hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett. 18. A Bh§gavatamról szóló elõadások rendszeres látogatásával és a tiszta bhakták szolgálatával minden, ami a szívben bajt okoz, szinte teljesen elpusztul, s a transzcendentális dalokkal dicsõített Istenség Személyiségének végzett szeretõ szolgálat visszavonhatatlan tényként szilárdul meg. 19. Amint a szeretõ szolgálat visszavonhatatlanul megszilárdul a szívben, a természet kötõerõi, a szenvedély és a tudatlanság okozta kéj, vágy és sóvárgás eltûnnek a szívbõl. Ekkor a bhakta a jóság minõségében állapodik meg, s tökéletes boldogságot ér el. 20. A tiszta jóság kötõerejében ekképpen megszilárdult ember, akinek elméje az Úrnak végzett odaadó szolgálattal kapcsolatba kerülve újjáéledt, az anyagi társulástól megszabadulva alapos, tudományos megértésre tesz szert az Istenség Személyiségét illetõen. 21. Ezzel a szívben lévõ csomót keresztülvágja, s minden kétsége nyomtalanul szertefoszlik. A gyümölcsözõ cselekedetek láncolata megszûnik, amint az ember az önvalót tekinti a mesternek. 22. Ezért idõtlen idõk óta minden transzcendentalista nagy örömmel végez odaadó szolgálatot az Úr K¥¢£ának, az Istenség Személyiségének, mert az ilyen odaadó szolgálat felderíti az önvalót.

42

23. A transzcendentális Istenség Személyisége közvetve kapcsolatban áll az anyagi természet három kötõerejével, a szenvedéllyel, a jósággal és a tudatlansággal. Az anyagi világ megteremtése, fenntartása és elpusztítása érdekében elfogadja a három minõség-formát: Brahm§ét, Vi¢£uét és ¼iváét. Hármójuk közül Vi¢£u, a jóság minõségének alakja az, akitõl az emberek a végsõ áldást kaphatják meg. 24. A tûzifa átalakult föld, de a füst jobb a nyers fánál, a tûz pedig még ennél is jobb, mert a tûz révén elnyerhetjük a felsõbbrendû tudás áldásait [a védikus áldozatokon keresztül]. Éppen így a szenvedély [rajas] jobb a tudatlanságnál [tamas], de a jóság [sattva] a legjobb, mert a jósággal az ember eljuthat az Abszolút Igazság felismeréséig. 25. Korábban minden nagy szent szolgálta az Istenség Személyiségét (Bhagav§nt), mert Õ az anyagi természet három kötõereje fölött áll. Azért imádták, hogy megszabaduljanak az anyagi feltételektõl, s így a végsõ áldásban részesüljenek. Bárki, aki követi e nagy szenteket, szintén képessé válik arra, hogy megszabaduljon az anyagi világtól. 26. Azok, akik komolyan törekszenek a felszabadulásra, kétségkívül mentesek az irigységtõl, s tisztelnek mindenkit. Mégis elutasítják a félistenek szörnyû, irtózatos formáit, és csak az Úr Vi¢£u teljes részeit és tökéletes boldogsággal teli formáit imádják. 27. Azok, akikre a szenvedély és a tudatlanság kötõerõi hatnak, az õsatyákat, más élõlényeket és a világmindenségben végbemenõ tevékenységekért felelõs félisteneket imádják, mert az a vágy ösztönzi õket, hogy nõkkel, vagyonnal, hatalommal és utódokkal járó anyagi áldásban részesüljenek. 28. A kinyilatkoztatott írásokban a tudás végsõ célja ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége. Az áldozat bemutatásának az Õ elégedettségét kell szolgálnia, a yoga célja az Õ felismerése, s végsõ soron minden gyümölcsözõ cselekedetet egyedül Õ jutalmaz. 29. Õ a legmagasabb rendû tudás, és a szigorú lemondásokat az Õ megismerése érdekében hajtják végre. A vallás [dharma] nem más, mint a Neki végzett szeretõ szolgálat. Õ az élet legfõbb célja. 30. Az anyagi teremtés kezdetén az Abszolút Istenség Személyisége [V§sudeva] transzcendentális helyzetében, saját belsõ energiája által megteremtette az ok és okozat energiáit. 31. Az anyagi szubsztancia megteremtése után az Úr [V§sudeva] kiterjeszti Magát és belehatol, s habár Õ a természet anyagi kötõerõin belül helyezkedik el, és úgy tûnik, mintha egyike lenne a teremtett lényeknek, transzcendentális helyzetében mégis örökké, teljes mértékben megvilágosodott. 32. Az Úr Felsõlélekként mindent áthat, ahogyan a tûz járja át a fát, ezért sokfélének tûnik, noha Õ az abszolút, az egyetlen. 33. A Felsõlélek behatol a teremtett lények testébe, akik az anyagi természet kötõerõinek hatása alatt állnak, s akik így az Õ akaratából élvezik e kötõerõk hatásait a finom fizikai elmével. 34. Így tartja fenn az univerzumok Ura a félistenek, emberek és alacsonyabb rendû állatok lakta megannyi bolygót. Inkarnációk szerepét Magára öltve élvezi kedvteléseit, hogy visszahívja azokat, akik a tiszta jóság kötõerejében vannak.

DHARMA – TÖRVÉNYEK, KÖTELESSÉGEK A Dharma-ª§stra kategóriába tartozó írások három fõ csoportja 1.) a szûkebb értelemben vett Dharma-ª§stra, vagy törvénykönyvek 2.) az Artha-ª§stra vagyis a politika-tudomány és vezetés és 3.) a Niti-ª§stra vagyis a morál és erkölcs tudománya.

1.) Dharma-ª§stra - törvénykönyvek A szûkebb értelemben vett dharma-ª§stra irodalomban találjuk meg a társadalmi rendek és kapcsolatok törvényeit, szabályait. Ezek alapjaiban határozzák meg a társadalom szerkezetét, célját és mûködésének szabályait. Ide tartoznak a négy lelki osztállyal (§ªrama) kapcsolatos szabályok: a tanulókra (brahmac§r¦) vonatkozó törvények, a családos élet (g¥hastha) szabályai, a visszavonult (v§naprasthák) és a lemondott életet élõk (sanny§s¦k) elvei. Mindezek az írások elsôsorban az élet lelki aspektusával kapcsolatosak. Ezt követi a társadalmi rendek (var£a) és kapcsolatok gazdasági aspektusainak jellemzô elvei: az intellektuális rétegre (br§hma£ák), a vezetõkre (k¢atriyák), a gazdasággal foglalkozókra (vaiªy§k) és a munkásosztályra (ª¡drák) vonatkozó szabályok. A br§hma£ák közé tartoznak a papok, a tudósok, a jogászok, az orvosok és a tanárok. Õk nem foglalkoztak üzlettel, csak a saját szakterületük ápolásával és gyakorlásával, tevékenységükért adományokat és nem fizetést kaptak. Fõ tevékenységük emellett még a tanulás és a tanítás. A k¢atriyák biztosítják azt, hogy az emberek békében, békésen élhessenek. Számukra a védelem és a menedéknyújtás a legfontosabb elv és kötelesség. A vezetõknek ezért olyan atmoszférát kell létrehozniuk az államukban, hogy a polgárok érezzék, védelem alatt állnak. Ha ez az atmoszféra jelen van a társadalomba, akkor az virágzó gazdasági és társadalmi életet teremt. A k¢atriyák adókból tartják fenn magukat és egyben a rendszert is, amit mûködtetnek. A vaiªyák a közösség gazdasági alapját biztosítják. Fõ területeik a mezõgazdaság, a kereskedelem és a banki tevékenység. E csoport felelõsségek, hogy az ország gazdaságilag egyensúlyban maradjon. Õk fizetik az adókat és alkalmazzák a munkásokat. Míg a vezetõk esetében az adók egy része arra megy el, hogy önmagukat és a br§hma£ákat tartsák fenn belõle, addig a vaiªyák – az adók befizetésén és a munkások (ª¡drák) alkalmazásán keresztül – tulajdonképpen a társadalom mindhárom másik réteget eltartják. A szûkebb értelemben vett dharma-ª§stra irodalom tehát elmagyarázza, miképpen mûködjenek együtt a különbözõ szintû társadalmi rendek (var£a) és lelki osztályok (§ªrama). Ez az együttmûködés az ún. var£§ªrama-társadalmi rendszer. Tartozzék valaki e társadalmi rendek bármelyikébe, az érzékek szabályozása, a tisztaság, az erõszakmentesség és a tanulás mindenki számára alapvetô jelentôségû. A tanítások konklúziója azonban annak megértése, hogy hogyan lehetségez az ember anyag-világhoz fûzôdô erôs ragaszkodásának felszámolása. A Y§jñavalkya-sm¥ti (14.5) e szentírás-csoportban húsz sa°hit§t sorol fel: Manu-, Atri-, Vi¢£u-, H§r¦ta-, Y§jñavalkya-, Uªana-, A¯gira-, Yama-, Apastambha-, Sa°vart§-, K§ty§yana, B¥haspat¦-, Par§ªara-, Vy§sa-, ¼a¯kha-, Likhit§-, Dak¢a-, Gautamau-, ¼§t§tapa-, és Vasi¢±ha-sm¥ti.

2.) Artha-ª§stra – politikatudomány és vezetés Ez az adminisztratív tudományokat leíró szentíráscsoport rendkívüli alapossággal oktatja a királyi rend tagjait arra, hogyan irányítsák az országot gazdasági szempontból úgy, hogy ne csak a királyság (vagy az állam) mûködésére legyen elegendô pénz, hanem arra is, hogy az

átlagemberek is gyarapodhassanak általa. Különös hangsúlyt fektetnek a bürokráciában dolgozók ellenõrzésére is, nehogy azok saját hasznukat szem elôtt tartva megkárosítsanak másokat. Az állami diplomáciáról szóló tanítások abban segítik az adott állam uralkodóját, hogy miként viselkedjen más királyokkal szemben, s ha szükség van rá, miként alkalmazza a hadviselés tudományát. A védikus elveken alapuló politikatudományra és vezetésre vonatkozó ismeretek összefoglalásait Kautilya and Vi¢£ugupta nevéhez kötik, akik az idôszámításunk elôtti 4.-3. században éltek.

3.) Niti-ª§stra – az erkölcs elôírások A Niti-ª§stra fõ témái a morál és az erkölcs. E tanítások célja, hogy a társadalom a sokfélesége mellett is képes legyen kiegyensúlyozottan mûködni azáltal, hogy tagjai, az egyének jó hangulatban élnek és dolgoznak együtt. Ennek érdekében a bolond és az ostoba ember természetének bemutatásától a személyes kapcsolatokban elôforduló nehézségek elkerüléséig számos hasznos témát részleteznek. Az egyik legismertebb ilyen mû C§nakya nevû bölcs Nitiª§strája.

NYÝYA – A LOGIKA TUDOMÁNYA A ny§ya tudáscsoport azt mutatja be, hogyan tanulmányozhatjuk a világot és a benne zajló eseményeket úgy, hogy megfelelô tudást szerezzünk? Milyen módszerei vannak a valós tudás megszerzésének, s hogy hogyan mutassuk be azokat hitelesen? Alapvetõen a logika tudományáról szól, amely a gondolkodás módszereinek egész rendszerét mutatja be. Az ide tartozó Ny§ya-s¡trákat Ak¢ap§da Gautama nevû bölcs alkotta. Ô úgy tartotta, hogy a logika tudományának is a végsô célja az anyag-világból való felszabadulás (mok¢a).

45

III. UPÁNGA / DHARMA ÉS NYÁJA A Véda életben való alkalmazása

13. DHARMA

14. NYÝYA

Az emberi természetet, az emberek társa- Dharma-ª§stra dalmi, gazdasági és lelki viszonyait irányító törvények (melyek célja, hogy az egyének kifinomul- Artha-ª§stra tabbá váljanak és fejlődjenek minden szinten, fizikai, mentális, intellektuális, és N¦ti-ª§stra lelki) logikai rendszer, ami alapján bármit lehet elemezni, megérteni és tanítani

Törvénykönyvek, amelyek alapján az emberi társadalom működik. Gazdasági törvények (az intellektuális erőfeszítéseket, vezetői, üzleti és művészeti törekvéseket irányítják), és lelki törvények (a tanuló, a családos, a visszavonult és a lemondott élet területeit szabályozzák). A vezetés részletes tudománya. Hogyan kell a királyoknak úgy vezetni az országukat, hogy jómód legyen. Hogyan kell adót szedni, hogyan kell használni a diplomáciát, hogyan kell felügyelni az adminisztrátorokat, hogyan kell felépíteni a vezetési struktúrát. Hadviselés. Erkölcs - mi áll összhangban a természettel. Gyakorlati pszichológia, hogyan kell viszonyulni a körülöttünk lévő személyekhez úgy, hogy ne keltsünk zavart számukra és ők se zavarjanak minket. Mi a józan ész a társadalami viszonyokban és mi nem.

FORRÁS I.A MANU-SZA½HITÝ V. FEJEZET (RÉSZLET)1 — MEGENGEDETT ÉS TILTOTT ÉTELEK; A TISZTÁTALANSÁG OKAI; A MEGTISZTULÁS MÓDJAI; A NŐK KÖTELESSÉGEI. Megengedett és tiltott ételek. A bölcsek tudomásul véve Bh¥gu kijelentéseit Manu törvényérõl, ezt a kérdést intézik hozzá: Hogyha a bráhmanok, akik ismerik a védák törvényeit, úgy teljesítik azokat, mint ahogyan előadtad, hogyan tud mégis erőt venni rajtuk a halál?2 Erre Bh¥gu, Manu fia, az igazságszerető, kijelenti a nagybölcseknek, hogy ennek okai a védák tanulásának elhanyagolása, a jámbor életmódtól való eltérés, de főleg az étkezésben elkövetett hibák. Ezért tehát részletesen felsorolja mindazokat az álatokat, fákat, melyeknek húsát, illetve gyümölcsét kerülni kell. Elmondja, milyennek kell lennie a tejből, lisztből stb. készült ételeknek. A halak közül csak két fajtát szabad enni, a többinek evése által akkora bűnt követ el az ember, mintha az összes tiltott álatok húsából evett volna. Az a bráhman, aki szentszándékkal evett gombát, szelíd sertést, hagymát, házi kakast: elveszti a kasztját. Minden esztendőben egyszer k¥cchra-vezeklést kell végeznie azon célból, hogy megtisztuljon ama vétkeitől, melyeket tiltott ételek akaratlanul való elfogyasztása által szerzett. Húst szabad enni az áldozatoknál, vagy ha az ember élete veszedelemben forog. Mert hát Praj§pati az életerő (szellem) táplálékául rendelte az egész mindenséget. A mozgóknak eledelül szolgálnak a nem mozgók; az agyarral vagy foggal bíróknak pedig az agyarral vagy foggal nem bírók; a kéznélküliek a kézzel ellátottaknak; a bátraknak pedig a gyávák. Aki húst eszik a megengedett módon, az nem vétkezik, mert a Teremtő hozta létre úgy az eledelül rendelt élőlényeket, mint pedig azt, aki megeszi ezeket. Viszont: „Áldozat céljára való a húsevés” – így szól a hagyomány (sm¥ti); az ettől való eltérés a r§k¢asa nevű gonosz szellemekhez méltó eljárás. 3 Aki kényszerítő ok nélkül áldozaton kívül eszik húst, azt halála után azok az állatok eszik meg amelyeknek húsát elfogyasztotta. Ellenben az, aki az áldozatnál nem eszi meg a húst az előírt módon, halála után huszonegy léten keresztül barommá változik. A bráhman sohase egyék mantrákkal meg nem szentelt húst. Ha áldozaton kívül támad erős vágya húst enni, faragjon vajból, vagy készítsen tésztából éppen olyan állatot és azt egye meg. Ha tiltott módon eszik húst, létről-létre ugyanannyi hasonló halál fogja érni őt, mint ahány szőrszála van a megölt állatnak. Azok a növények és álatok, melyeket az áldozat kedvéért ért a halál, jutalmul magasabbrangú születésben részesülnek a következő létben. Aki a fogság vagy megölés kínját nem kívánja okozni egyetlen élőlénynek sem, az végtelen boldogságban fog részesülni, mert az egész világnak üdvét kívánja. Amit csak gondol, amire csak törekszik, amire csak irányítja a vágyát, mindazt fáradság nélkül éri el az, aki egyáltalában nem öl meg semmit. Aki nem eszik húst, azt az egész világ megszereti és betegségek nem gyötrik. Aki az engedélyt megadja, aki levágja az állatot, aki eladja a húst s aki elkészíti azt: ezek mind egyformán megölői az állatnak. Nincs nagyobb gonosztevő az olyan embernél, aki a maga húsát más élőlény húsával kívánja gyarapítani. Aki száz esztendőn keresztül évrőlévre bemutatja az aªvamedha (lóáldozat) nevű legnagyobb áldozatot és az, aki nem eszik húst: mindketten ugyanazon jutalmat nyerik vallásos érdemeikért. A m§msa (hús) szónak éppen az az értelme, hogy „engem” (m§m) fog megenni „íz” (sa), vagyis a megölt állat a következő létben meg fogja enni azt, aki kivégezte. (1-56.)

1 2 3

Bühler Pál fordítása A védák szerint ugyanis az embernél az életkor száz év. Ezen ellentétes törvény szerint tehát csakis áldozat alkalmával szabad húst enni.

I.B MANU-SZA½HIT§ III. FEJEZET (RÉSZLET)4 — A CSALÁDFŐ; A HÁZASSÁG; MINDENNAPI SZERTARTÁSOK; A HALOTTI ÁLDOZAT (¼RÝDDHA) A családalapítás. A bráhman fogadalom a védák tanulására nézve szólhat 36, 24 vagy 12 esztendőre aszerint, hogy a ¥g-, yajur-, és s§ma-védák közül hányat akar megtanulni. Ha a tanulás ideje letelt, elvégzi a sam§vartana- (hazatérési) szertartást s a tanítójától egy tehenet kap ajándékul. Ezután elbúcsúzik, hazatérése után pedig megnősül, házasember (g¥hastha) lesz, s ezáltal belép a második fokozatba, sn§taka lesz. S mikor megházasodik, olyan nőt vegyen házastársul, aki vele egyenlőkasztú és szerencsét jelentő külső jelekkel van ellátva, aki nem vérrokona, aki vallásos és egészséges családból származik. Olyan családból valót ne válasszon, amelyben örökölhető betegségek vannak, vagy amelyben nem születik fiúgyermek. Vereshajú vagy kevéshajú, veresszemű és fecsegő nőt ne válasszon, sem olyat, amelyiknek kellemetlen neve van. A választottjának legyen kellemes neve, szép haja és foga s olyan legyen a járása, mint a hamsa-lúdnak, vagy az elefántnak. A legelső felesége legyen egyenlőkasztú, a többi a három alsó kaszthoz is tartozhatik. A feleségének a többi kasztnál sem szabad magasabb kaszthoz tartoznia, mint amilyen a férjé. (1-19.) A házasságkötés formái. Nyolcféle módon vagy szertartás szerint lehet házasságot kötni. 1. Az atya az ünnepélyesen feldíszített leányát maga adja oda egy derékviseletű s a védákban jártas férfiúnak; ez a brahma-szertartás szerint való házasság. 2. Az atya a leányát akkor adja egy paphoz, mikor ez az áldozatot végzi; ez a daivaszertartás szerint kötött házasság. 3. A vőlegény egy tehenet vagy egy bikát ad ajándékul az atyának, mikor ez a leányát hozzáadja; ez az §r¢a-szertartás szerint kötött házasság. 4. Az atya az előírt szöveg elmondása közben adja oda a leányát; ez a prajapatyaházasság. 5. A vőlegény gazdag ajándékokat ad a menyasszonynak és a rokonainak; ez az §suraházasság. 6. A jegyeseknek önkéntes egyesülése szerelemből eredményezi a gandharva-házasságot. 7. A leány erőszakos elrablása annak akarata ellenére adja a r§k¢asa házasságot. 8. Egy alvó, részeg vagy elmebajos leánynak megrontása és elcsábítása adja a paiª§caházasságot, mely a leghitványabb a nyolc közül. Az első hat forma szerint kössön házasságot a bráhman, a négy utolsó a ksatrijának való, a vájsának és a súdrának az ötödik, hatodik és nyolcadik. Vagy mások szerint a négy első való a a bráhmannak, a r§k¢asa-házasság a ksatrijához, az §sura a vájsához és a súdrához illő. Manu törvénye szerint az öt utolsó közül a nyolcadik és ötödik sohasem használandó, a másik három ellenben törvényes; a ksatrijához a hatodik és hetedik illő. (20-35)

4

Bühler Pál fordítása 48

II. KAUTILYA: ARTHA-¼ÝSTRA (RÉSZLETEK)5 A hadseregparancsnok A fővezérnek nagy gyakorlattal kell rendelkeznie a fegyverek minden fajtája felhasználásában, jártasnak kell lennie a hadimesterség minden ágában, és tudnia kell, hogy hogyan irányítsa és vezesse a négy fegyvernemből álló hadsereget, s jártasnak kell lennie az elefántok, a harci szekerek és a lovak tevékenységére vonatkozó dolgokban is. Tudnia kell, hogy milyen terep előnyös a saját serege számára, hogy mikor kedvező az időpont az ütközetbe bocsátkozásra, s ismernie kell az ellenség erejét. Bizonytalanságot kell tudnia kelteni az ellenség soraiban, tudnia kell azt, hogy hogyan gyűjtse össze a saját szétszórt csapatait, hogy hogyan bontsa meg az ellenség harcrendjének zárt sorait, s hogy hogyan semmisítse meg ezeket. Ismernie kell az ellenséges erődök lerombolásának módját, s el kell tudnia dönteni, hogy mely időpont alkalmas a hadjáratra. Gondoskodnia kell a hadsereg fegyelméről nemcsak a táborozás és a menet alatt, hanem a csatában is, s irányítani kell tudnia a harcrendeket jelek révén a trombiták, a zászlókés a lobogók segítségével. A hadsereg A hadsereg színe-javának a királyra apjától és nagyapjától kell maradnia, mindig erősnek, engedelmesnek. Elégedetteknek kell lenniük mind a harcosoknak, mind pedig feleségeiknek és gyermekeiknek. A harcosnak szívósnak kell lennie a hosszú hadjáratok alkalmával is, mindig és mindenben legyőzhetetlennek, képesnek mindennemű szenvedés eltűrésére, tapasztaltnak a harc mindenféle fajtájában, ügyesnek minden fegyver kezelésében. Osztoznia kell az uralkodóval jólétében és bajában is. A sereg színe-javát ksatriják kell, hogy alkossák. Az ütközet előkészítése Ütközet alkalmával a király kötelessége tudatában hívja össze hadait és - megjelölve a csata helyét és idejét - így beszéljen hozzájuk: "Engem éppúgy ez az ország tart el, mint titeket. Ezt az országot veletek együtt kell megvédenem. Az általam megjelölt ellenség megsemmisítése a feladat." Minisztere és főpapja a következő szavakkal buzdítsa a hadsereget: "A Védák is azt mondják, hogy ugyanaz a mennybe vezető út tárul fel a hősök előtt, mint a nagy áldozat befejezésének végrehajtásakor az áldozatot bemutatók előtt: Erről szól a vers is: Mit bráhmanák csak, kik a mennybe vágynak, sok áldozattal s vezekléssel kapnak, egy pillanat azt megadá a hősnek, lelkét ha bátran lehelé ki harcban." Emeljék a hangulatot az asztrológusok és az uralkodó más kísérői is a csapatoknál, mindenütt elhíresztelve, hogy a király hadserege legyőzhetetlenül erős és hogy az istenek mindenható pártfogását is élvezi. Ugyanakkor az ellenség soraiban rémületet kell kelteni. A csata előtti nap a király böjtöljön, s a harci szekéren tartózkodjék fegyveresen. Az Atharvavéda varázsmondásai közepette mutattasson be áldozatot is, s mondasson imát a győzelemért és azokért, akik a csatában elesve a mennybe jutnak. Saját magát a bráhmanák gondjaira bízza. 5

Töttössy Csaba fordítása. Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

49

A derékhadat olyanokból állítsa össze, akik kitűnnek bátorságukkal, ügyességükkel, előkelő származásukkal és odaadó hűségük révén, s akikben nincsen elégedetlenség a jutalmak és kitüntetések következtében. A király a hadseregnek annál a részénél foglalja el helyét, amely apjából, fiaiból, fivéreiből és olyan embereiből áll, akik a fegyverforgatáshoz jól értenek. Ne legyen itt se zászló, se fejdísz. Elefántra vagy harci szekérre szálljon, ha a hadsereg főképp lovasokból áll. A hadsereg többségét alkotó vagy leggyakorlottabb fegyvernemnél tartózkodjék. A hadsereg felállítását valaki más végezze el helyette királynak öltözve. A költők és dalnokok énekeljenek a mennyországról, ahová a hősök jutnak és a pokolról, ahová a gyávák kerülnek, s magasztalják a harcosok kasztját, a csoportjaikat, a családjukat, valamint a tetteiket és a vitézségüket. A főpap emberei híreszteljék el a mágikus szertartások kedvező előjeleit. Az ügynökök, és az asztrológusok szintén a saját erők sikereit és az ellenség kudarcát hirdessék. A hadseregparancsnok, miután jutalmak és kitüntetések osztásával a hadseregben megfelelő hangulatot teremtett, beszéljen így a harcosokhoz: "Százezer pana jár az ellenség királya megöléséért, ötvenezer a hadseregparancsok és a trónörökös megöléséért, tízezer a harcosok vezetőjének megöléséért, ötezer egy elefánt vagy harci szekér elpusztításáért, ezer egy ló megöléséért, száz a gyalogság vezérének megöléséért, húsz a harcosok fejéért, s kétszeres fizetség a zsákmányért." Gondoskodni kell afelől, hogy erről értesüljenek a tizedparancsnokok. Az orvosok a sebészeti eszközökkel, a gyógykenőcsökkel és a kötszerekkel, az asszonyok pedig az elkészített ételekkel és italokkal a férfiak felüdítésére: hátul álljanak. A hadsereget előnyös állásban kell felállítani, arccal nem dél felé, hanem úgy, hogy hátba kapja a napot és hogy a szél is kedvező irányú legyen. Ha a harcrend kedvezőtlen terepen kerül felállításra, a lovasság működése előtérbe lép. A kedvezőtlen állásban felállított hadsereg, akár ott marad, akár pedig visszavonulásra kényszerül az ellenség miatt, alulmarad mind a helyén maradás esetén, mind pedig a visszavonulás során. Az ellenkező esetben viszont a helyben maradás és a visszavonulás során is győzelmet arat. A terepet elöl, oldalt és hátul is meg kell vizsgálni, hogy milyen: sík-e, vagy egyenetlen, vagy pedig vegyes. Sík terepen a bot alakú vagy kör alakú, egyenlőtlen terepen pedig vagy tagolt, vagy zárt harcrendet kell alkalmazni. A főerőre mért vereség után békére kell törekedni. Ha a hadseregek hasonló erejűek, békét kell kötni, ha arra felhívnak. Ha az ellenség ereje gyengébb, meg kell kísérelni a megsemmisítését, kivéve ha a kedvező helyzet biztonságot nyújt neki, vagy ha végsőkig elszánt.

III. B¹HASPATI-NITISÝRA 109. 1.108-115)

FEJEZET

(GARUDA PURݺA, ACHARA-KÝNDA

Suta így szólt: 1. A pénzedet szükséghelyzetekre tedd félre, feleségedet azzal védelmezd, hogy sok pénzt költesz rá, önvalódat azonban még vagyonod és feleséged kockáztatásával is védd meg.

50

2. Áldozd fel magadat családod megmentésére, áldozd fel családodat falvad megmentésére, áldozd fel falvadat országod megmentésére, országodat pedig lelked megmentésére. 3. Jobb a pokolban lakni, mint olyan házban, melyben gonoszul élnek. Az előbbiben megtisztulsz bûneidtől, az utóbbiból azonban nincs megváltás. 4. Az okos ember szilárdan megveti egyik lábát, mielőtt megmozdítja a másikat. Soha ne hagyd el régi lakhelyedet anélkül, hogy alaposan szemügyre nem vetted az újat. 5. Habozás nélkül hagyd magad mögött azt az országot, melyet gonosz emberek özönlöttek el, azt a lakhelyet, mely zavaró környezetben van, azt a királyt, aki felelôtlen természetû, és azt a barátot, aki becsap. 6. Mire jó a fösvény vagyona? Mi haszna annak a tudásnak, melyet gonoszság homályosít el? Mi haszna a szépségnek, ha nem társulnak hozzá jó tulajdonságok és erények? S mi haszna az olyan barátnak, aki balszerencse idején elfordítja arcát? 7. Sokan lesznek barátaid és segítőid, ha magas tisztségbe kerülsz. A szerencse fordultával azonban, ha vagyonodat és tisztségedet elveszíted, még rokonaid is ellenségeiddé válnak. 8. Barátod őszinteségét a veszélyes idők teszik próbára, bátorságodat a csatatér, tisztaságodat pedig az, hogyan viselkedsz, amikor senki sem lát. Vagyonod elvesztése teszi próbára hitvesed hûségét, azt éhínség pedig azt, hogy szívesen látod-e vendégeidet. 9. A madarak elhagyják a fát, amikor gyümölcsei leérnek; a sarasa-madár elhagyja a tavat, ha az kiszárad; a kurtizán kidobja a férfit, ha nincs pénz zsebeiben; a miniszterek búcsút intenek a trónfosztott királynak; a méhek meg sem érintik a fonnyadt virágot; az őzek elfutnak, ha az erdőt tûz emészti fel – egyértelmû tehát, hogy az emberek is abban lelik örömüket, ami boldogságot okoz nekik. Másképpen hogyan is érdekelhetnék őket mások? 10. A mohó embert csak pénzzel tudod kiengesztelni, a dícséretreméltó embert összetett kézzel, a bolondot azzal, hogy hagyod, tegyen, amit akar, a bölcset pedig a tények világos ismertetésével. 11. A devákat (félisteneket), a jó embereket és a brahmanákat az őszinte, jó természeteddel teheted elégedetté, a közönséges embereket étel és ital felajánlásával, a bölcs tudósokat pedig nekik járó tisztelettel és illendő jutalommal. 12. A nemesszívûeket alázatossággal és meghódolással nyerheted meg magadnak, a bûnözőket fenyegetéssel, a közönséges embereket apró ajándékokkal és engedményekkel, a veled egyenrangúakat pedig erőd és bátorságod kimutatásával. 13. Az okos ember mindenkinek szíve mélyére hatol, természetüknek és hajlamuknak megfelelően beszél és viselkedik másokkal, így nyeri meg magának az embereket. 14. Soha ne bízz folyókban, karmokkal vagy szarvakkal rendelkező állatokban, felfegyverzett emberekben, nőkben és királyi családok leszármazottaiban. 15. Az okos ember mások előtt soha nem beszél vagyonának elvesztéséről, elméjének aggodalmáról, a házában történő tiltott cselekedetekről, és arról, hogy csalás vagy tiszteletlenség áldozatává vált. 16. A nő tisztességének és erkölcsösségének pusztulását a következő tettek okozzák: ha hitvány és gonosz emberek társaságába keveredik, ha férje hosszú időre magára hagyja, ha

51

jövendőbelije túl sok törődést és szeretetet mutat iránta, és ha egy másik férfi házában tartózkodik. 17. Mely családban nincsenek hibák? Ki az, akit soha nem sújt betegség? Ki az, akivel soha nem történik gonoszság vagy szerencsétlenség? És ki az, aki szakadatlanul élvezi a szerencse istennőjének áldásait? 18. Ki az az ember széles e világban, akit nem tesz dölyfössé, ha vagyonra tesz szert? Ki az, akit elkerülnek az élet nyomorúságai? Ki az, akinek elméjét nem ragadja el fiatal lányok látványa? Ki az, aki örökké a királyok kedvence? Mely koldus kap tiszteletet és megbecsülést? S ki az a szerencsés fickó, aki egy karcolás nélkül menekül meg a gonoszok fortélyos csapdájából? 19. Akinek nincsenek barátai vagy rokonai, akik tanácsot adhatnának neki, vagy akinek nincsen meg a magához való esze, az minden bizonnyal sokat szenved. Hogyan is fogna az okos ember olyan cselekedetbe, amely még akkor sem hoz kézzelfogható gyümölcsöt, ha sikeresen véghezviszik, viszont nagy szenvedést okoz, ha félbenhagyják? 20. Hagyd el a földet, ahol senki sem becsül vagy szeret, ahol nincs rokonod, és ahol nincsen lehetőség magasabb rendû dolgok tanulására. 21. Azt a gazdagságot keresd, mely nem forog veszélyben királyoktól és rablóktól, és amely még halálod után sem hagy el. 22. A vagyont, melyet életed kockáztatásával szerzel, halálod után utódaid fogják felosztani maguk között. Csupán a bûnök, melyeket vagyonod szerzése során követtél el, maradnak kizárólag a tieid. 23. A fösvényt egerekhez hasonló élőlények fosztják meg felhalmozott és féltve őrzött vagyonától, s az végül keserûséget okoz neki. 24. Az utcákat rovó, ruhátlan, nyomorúság sújtotta, eldurvult koldusok törött edényekkel felfegyverkezve hirdetik a világnak, hogy ilyen gyümölcsöket aratnak azok, akik nem hajlandók másoknak adományt adni. 25. Óh, fösvények! A koldusok, aki így szólnak hozzátok: “Kérlek, adj”, valójában azt tanítják nejtek, hogy ez az eredménye annak, ha valaki nem ad másoknak. Ne váljatok olyanokká, mint ők. 26. A fösvények felhalmozott vagyonát soha nem használják fel nemes cselekdetek végrehajtására, adományként sem kerül az a rászorulókhoz, a végén azonban rablók költik el azt saját magukra, vagy a király kincstárába kerül. 27. A fösvény vagyona nem a templomokhoz, a brahmanákhoz, rokonaihoz vagy saját magához kerül, hanem a rablókhoz, a királyokhoz, vagy a tûz emészti fel. 28. A gazdagság, melyet sok-sok erőfeszítés árán szereztél, az erényesség szabályait áthágva, vagy ellenséged lábához borulva, soha ne legyen a tiéd. 29. Ha nem gyakorolsz, elveszted tudásodat; ha rongyokat viselsz, a gazdagság istennőjét hívod magadhoz; ha emésztés után eszel, betegséget idézel magadra; ravaszságoddal pedig ellenségedet hívod. 30. A tolvaj méltó büntetése a halál; a hamis barát legjobb büntetése, ha elzárkózol előle; a feleség büntetése, ha férjétől külön kell aludnia; s a brahmana büntetése, ha nem hívják meg egy áldozatra. 52

A ¼RUTI ÉS A SM¹TI KAPCSOLATA Az eddigi ismeretek alapján tekintsük át, hogy a sm¥ti írások egyes ágai (tehát a ved§¯ga és az up§¯ga) a négy Véda (ªruti) mely részeit magyarázzák, illetve melyik részéhez kapcsolódnak szorosabban. A ved§¯gából a bh§¢ya (szanszkrit nyelvtudomány)1 a sa°hitákhoz, a kalpa (rítusok tudománya) és a jyoti¢a (az idõ tudománya) pedig a br§hma£ákhoz kapcsolódik. Habár a szanszkrit nyelv segítségünkre van abban, hogy értelmezni tudjuk a sa°hitákban található mantrákat, ez a tudás azonban mégsem elegendõ, mivel a gyakorlatban (kalpa) alkalmaznunk is kell ezeket a mantrákat a megfelelõ idõpontban (jyoti¢a). A négy Védában a mantrák gyakorlati alkalmazásáról a br§hma£ák szólnak, s ezért a kalpa és a jyoti¢a a br§hma£ákat magyarázzák részletesebben. Az up§¯gából az elsô ág a m¦m§ms§ (interpretációs módszerek) p¡rva- vagy anyagi ága (karma-m¦m§ms§) a sa°hitákhoz és a br§hma£ákhoz, az uttara- vagy transzcendentális ága (a ved§nta) pedig az §ra£yakákhoz és az upani¢adokhoz kapcsolódnak.2 A sa°hitákban és a br§hma£ákban található utasítások célja az anyagi jólét megteremtése, azaz annak leírása, hogy miként lehet elégedetté tenni a félisteneket (vagy Vi¢£ut) annak érdekében, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt. Ezek evilági célok, ezért a m¦m§ms§ ’p¡rva’ ága kapcsolódik ide. Az uttara ág viszont már a transzcendenst írja le, s ezzel elsõsorban az anyagi élettõl viszszavonult emberek foglalkoznak, akikhez a Védákból az §ra£yakák és az upani¢adok szólnak. Láthatjuk tehát, hogy attól függetlenül, hogy a védikus ismeretek alkalmazójának mi a célja, illetve a motívációja a védikus irodalom mindenki számára kínál „védikus” megoldást. Ez biztosítja azt, hogy az ember e végsôsoron transzcendens célú hagyományon belûl maradva még anyagi célokat dédelgetve is találkozik valamikor e tanításrendszer lényegével, amely így vagy úgy, de hatást gyakorol rá. Az up§¯ga második ága, a pur§£a (ami történelemmel, társadalomtudománnyal, földrajzzal és más, hasonló természettudományokkal foglalkozik) ahogy láttuk valójában az ötödik Véda, mivel a négy Véda mindennapi életben való alkalmazását tanítja. Az up§¯ga harmadik ága, a dharma-ª§stra olyan törvényeket ír le, amelyek irányítják az emberi természetet, illetve az emberi társadalom gazdasági és lelki viszonyait. A dharmaª§stra tulajdonképpen a br§hma£ák kiterjesztése, mivel a br§hma£ák két fõ kategóriáját részletezi: a g¥ha-s¡trákat és a dharma-s¡trákat. A g¥ha-s¡trák az átmeneti rítusokkal (pl.: az ember életében elvégzendô tisztító ceremóniák (sa°sk§rák), a dharmas¡trák pedig az elvekkel (pl.: szociológia) foglalkoznak. Az up§¯ga negyedik ága a ny§ya pedig, olyan logikai rendszer, amelyen keresztül bármilyen témát lehet elemezni, tanulmányozni és tanítani. Mivel a Védák §ra£yaka és upani¢ad részei elemzik az anyagi világot, ezért a ny§ya e részekhez kapcsolódik. A fentiek összefoglalását a következô táblázat szemlélteti. VEDA

VEDÝ¿GA

sa°hit§

bh§¢ya

br§hma£a

kalpa és jyoti¢a

§ra£yaka

UPÝ¿GA p¡rvam¦m§ms§ dharmaª§stra

pur§£a uttaram¦m§ms§

ny§ya

upani¢ad

1

Ide tartozik az elsô négy ved§¯ga, a nyelvtan (vy§kara£a), a hangtan (ªik¢§), az etimológia (nirukta) és a versmértékek (chanda¤) 2 A ved§nta mellett a többi, maradék interpretációs módszer is ide sorolható

Ezek tehát a védikus irodalom fontosabb részei. A négy eredeti Véda, mint láttuk, a négy legnagyobb érdeklôdésre számot tartó témával foglalkozik. A ª§strák leírják az erkölcsös élet (dharma), az anyagi gyarapodás (artha), az érzékkielégítés (k§ma) és a felszabadulás (mok¢a) társadalomban jelenlévô folyamatait, bizonyos, a Védák által fontosnak tartott szabályok figyelembevételével. Ezen írások szerint egy társadalmat nem lehet civilizáltnak tekinteni, ha nem törekedik célként a szabályozottságra (SB.4.22.33).3 A fent említett folyamatok az anyagi vágyak teljes skáláját felölelik, s a Védák instrukcióit követô ember tökéletes útmutatást kapott bármely anyagi vágya kielégítésére. Az eredmény a lehetôségekhez mérten mindig a legmegfelelôbb volt. A Ved§nta-filozófia szerint a probléma csak abból az alapvetô ténybôl adódik (ami valójában az anyagi világ eredeti természetébôl fakad), hogy az anyagi vágyak gyakorlatilag kielégíthetetlenek. Ennek ellenére a védikus útmutatások mindig tudtak újat és jobbat nyújtani a mind többre és többre vágyó embernek, annak ellenére, hogy bizonyos kötöttségeket, szabályozottságot is adtak az érzékek elégedetté tételében. Az anyagi beállítottságú élet elôrehaladtával, amikor az ember megértést szerez az anyagi vágyak kielégíthetetlen természetérôl, elkezd sóvárogni ezen vágyak alól való felszabadulásra (mok¢a). Közben teljes hitet fejleszt ki a — “kalpa taru”-nak (kívánságteljesítô fának) is nevezett — védikus írásokban, mert belátja, hogy utasításaik követése gyümölcsözô. Ilyen háttérrel már hitelt ad azoknak a kijelentéseknek is, amelyek felfedik, hogy az élôlények valódi énje nem azonos az anyagi testükkel. Ez a test, annak ellenére, hogy az ember egész életében próbálja kielégíteni, nem az élôlény eredeti önvalója, hanem csak az ebben lakozó örök, változatlan szellemi lélek ideiglenes, mulandó burkolata. A ª§strák említést tesznek arról is, hogy létezik egy transzcendentális világ, amely valójában a feltételekhez kötött lélek eredeti otthona. Az anyagi világ ideiglenességérôl és szenvedést okozó természetérôl tapasztalatot szerzett ember már nem anyagi gyönyöröket, hanem felszabadulást akar4. Hogy mi lesz ezután, arról az ötödik Véda ír. Ezek az írások feltárják, hogy van egy legfelsôbb személy (Isten), minden ok oka és eredete (sarva-k§ra£a-k§ra£am), akivel a testet öltött lelkek örök kapcsolatban állnak. Ez a kapcsolat itt az anyagi világban az olthatatlan vágyak és azok kielégítésének hatására feledésbe merült. E koncepció szerint az emberi élet végsô célja és tökéletessége ennek az elfelejtett örök kapcsolatnak a felelevenítése. A felszabadulás után tehát egy transzcendentális lét következik, amelyre az Istennel való személyes kapcsolat jellemzô. Ahogy már említettük, a védikus társadalomban minden tevékenység a Védák utasításait követte, s mind az anyagi, mind a lelki folyamatokat is az ezek által adott instrukciók irányították. Ennek eredményeként korának egy rendkívül fejlett társadalmát képviselte. India népe tehát (még ma is, amikor a védikus civilizáció már szinte teljesen felbomlott) a Védák tanításait követi, s ebbôl adódik az, hogy míg a hinduizmus kifejezés eredetileg egy földrajzi elnevezés volt, az indiai kultúra belsô szerkezetének köszönhetôen tulajdonképpen egy lelki hagyományt is meghatározott. Erre a hinduk san§tana-dharmaként utalnak.

3

na kury§t karhicit sa¯ga° tamas t¦vra° tit¦ri¢u¤dharm§rtha-k§ma-mok¢§£§m yad atyanta-vig§takam “Azoknak, akikben erôs vágy él arra, hogy átszeljék a tudatlanság óceánját, nem szabad a tudatlanság kötôerejével kapcsolatot tartaniuk, mert a vallásos elvek megvalósításának, az anyagi gyarapodásnak, a szabályokhoz kötött érzékkielégítésnek és végül a felszabadulásnak az élvhajhász cselekedetek a legnagyobb akadályai.” 4 Az anyagi világ háromféle szenvedése: adhy§tmika (a test és az elme okozta), §dhibautika (más élôlények okozta), §dhidaivika (a félistenek által okozott) szenvedések. 54

Függelék

55

KÖVETELMÉNYRENDSZER A VÉDIKUS IRODALOM ÉS A JÓGASZENTÍRÁSOK I. ELŐADÁSOKHOZ I. ÉVFOLYAM 1. FÉLÉV

Gaura K¥¢£a d§sa (Dr. Tóth-Soma László) Kötelező irodalom: Gaura Krsna das (Dr. Tóth-Soma László): Bevezetés a védikus irodalomba (Oktatási segédanyag vaisnava teológus és vaisnava jógamester hallgatók számára) Tóth-Soma László: Egyszerűen és érthetően a hinduizmusról. — Egyházfórum Kiadó 2000. (85141. oldalig az alapfogalmak definícióit kell elsajátítani). Ajánlott olvasmány: O’Flaherty, W.D. (Ford.): Rig-Véda (angolból magyarra fordította Pék Zoltán) -- Farkas Lőrinc Imre Kiadó. Budapest, 2000. (X. 90, 129, 121; I.1, 154; II.12 himnuszok) A himnuszokat felismerés szintjén kell elsajátítani. Lakatos István, Szabó Lőrinc, Tellér Gyula, Weöres Sándor: Szanszkrít líra. – Jegyzeteket írta Vekerdi József. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994 (I.1, 124; II.12; X.124) Nappali tagozaton 1 zárthelyi dolgozatot írnak a hallgatók a november 2.-i órán. A dolgozatkérdések a kötelező irodalommal és az órai jegyzettel kapcsolatosak. Vizsgakövetelmények: A tantárgyból vizsgajegy szerezhető. Ez nappali tagozaton szóbeli vizsgát jelent, ahova a beugró feladat egy az órán elemzett forrásolvasmány felismerése lesz. A vizsgatételek az oktatási segédanyag függelékében találhatók, amelyeket a kötelező olvasmányok és az előadáson elhangzott ismeretek alapján kell kidolgozni. Minta vizsgakérdések: 1.) A védikus irodalom felosztása eredet és funkció szerint. 2.) A védikus irodalom tradicionális felosztása (a 3 fő csoport jellemzése és a 14 ’könyv’ felsorolása szanszkritul és magyarul). 3.) Sorold fel a védikus áldozat végzésénél közreműködő papokat 4.) Mi a célja a védikus irodalomban leírt univerzális forma megismerésének (függelék 35-36. oldal)? 5.) Sorolj fel ötöt az univerzális forma testrészei közül (függelék 35-36. oldal). 6.) Értelmezd a Virat(visva)-rúpa kifejezést. 7.) Hogyan épül fel a Védák samhitá részei egyes köteteinek szerkezete 8.) Milyen más részei vannak a Védáknak a samhitákon kívül? 9.) Miről szólnak az Áranyakák, a Bráhmanák és az Upanisadok (3-3 mondat mindegyikről)? 10.) Jellemezd részletesen az Upanisadokat. 11.) Írd le, hogy melyik Védához mely Upanisadok kapcsolódnak szorosabban. 12.) Vyása után ki a tanítványi láncolat első tagja a Rig Véda, a Yajur Véda, a Sama Véda és az Atharva Véda láncolatának?

56

13.) Mi a témája a négy Védának külön-külön? 14.) Értelmezd a mono-, poli- és heno-teizmus fogalmait. 15.) Jellemezd a védángák közül a szanszkrit nyelvvel kapcsolatosakat (4). 16.) Jellemezd a védángák közül azokat, amelyek az áldozatok megfelelő végzését biztosították (2). 17.) Jellemezd a Mimámsza tudáscsoport hat ágát. 18.) Jellemezd a Puránákat. 19.) Jellemezd az Itihászákat. 20.) Jellemezd az Upavédákat. 21.) A hatvannégy művészet. 22.) Jellemezd a törvénykönyvek három típusát. 23.) A négy Véda és a szmriti kapcsolata. 24.) A tanult Rig Véda himnuszok felismerése. 25.) Az „Egyszerűen és érthetően a hinduizmusról” című könyvben tárgyalt valamennyi alapfogalom. (85-141. oldal) Jó felkészülést kívánok! Tóth-Soma László

57

58

59

60