mert nyomorúságos id lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig. DÁNIEL KÖNYVE 12:1

„…mert nyomorúságos id lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig.” DÁNIEL KÖNYVE 12:1 Egy mindaddig megoldatlan probléma megfejtéséhez nyitva kell hagyni az ismeretlenbe táruló ajtót. RICHARD FEYNMAN Nobel-díjas fizikus

Bevezetés Háromezer éve rejt zik egy kód a Bibliában, és most, hogy számítógép segítségével megfejtették, feltárhatja a jöv nket. Öt évvel ezel tt jelent meg az a könyvem, amelyikben megírtam, hogyan fedezte fel egy izraeli matematikus a Biblia kódját. Ez a könyv az egész világgal megismertette a kód létét, én pedig bíztam benne, hogy ezzel véget is ért szerény szerepem. Újságíró vagyok, nem próféta vagy tudós, még csak nem is Biblia-kutató. A Biblia kódjának léte azóta is rejtély számomra. Nem vagyok vallásos, nem hiszek Istenben, úgyhogy fogalmam sincs, miként fedhet fel olyan eseményeket, amelyekre jóval a Biblia megírása után került sor. Ugyanakkor meggy désem, hogy a Biblia kódja nem csupán fikció. Id l id re tanúja lehettem a kódban foglaltak beteljesülésének. Egy ízben egy miniszterelnököt figyelmeztettem, hogy a kód szerint meg akarják gyilkolni, majd elborzadva kellett megtudnom, hogy valóra vált a jóslat: akkor és úgy ölték meg, ahogy az a kódban állt. Ez a háromezer éves szöveg a 2001. szeptember 11-ei terrortámadást is megjövendölte. Neves amerikai és izraeli tudósokkal értekeztem, és az USA katonai hírszerzése részére kódokat készít és fejt USA Nemzetbiztonsági Ügynökség egyik vezet rejtjelfejt jével is ellen riztettem a Biblia kódját. Megtanultam héberül, és egy izraeli fordító segítségével egyt l egyig sikerült meger sítenem az általam talált kódokat. Gyakran találkoztam és hetente beszéltem a kódot felfedez matematikussal, Dr. Elijahu Ripsszel, a kvantumfizika alapját képez csoportelmélet világhír szaktekintélyével. Dr. Ripsszel ellen riztük minden jelent sebb kódüzenet matematikai szignifikanciáját, egy számítógépes program segítségével pedig a kódok el fordulási valószín ségét is kiszámítottuk, mely program létrehozásában kollégája, Dr. Alexander Rotenberg is közrem ködött. Dr. Rips kritikusainak felzúdulását hallva titkon reméltem, hogy valamelyikük végül sikeresen megcáfolja a kód létezését. Félelmetes, számomra cseppet sem kívánatos felel sségt l szabadított volna meg az illet , mely felel sség viseléséhez talán csekély is az er m. A Biblia kódja valótlanságára azonban egyetlen kritikus sem talált bizonyítékot, mi több, egy re bizonyosabbá vált az, hogy igenis létezik a Bibliában egy, a jöv t felfed kód (lásd a Függeléket). Végül a következ három tényez miatt döntöttem a kutatás folytatása mellett: a szeptember 11-ei terrortámadás, amely a maga megrendít módján meger síti a Bibliában kódolt figyelmeztetéseket; a Közel-Keleten futót zként végighullámzó er szak, mely azzal fenyeget, hogy háborúba sodorja az egész világot; valamint a Biblia kódja mögött megbúvó végs igazságot sejtet megdöbbent felfedezés. Ez a könyv egy olyan kutatás kezdetét jelenti, amely teljes mélységében feltárhatja a kódot, és ezzel felfedheti múltunkat és a ránk váró jöv t. Napjainkra különösen fontossá vált a kutatás. A Biblia kódja ugyanis arra int, hogy nincs sok id nk.

1 / A végs id k Robbanásra ébredtem 2001. szeptember 11-én 8:48-kor; ez a robbanás egy csapásra megváltoztatta a világot. Bekapcsoltam a rádiót, ahol bemondták, hogy egy utasszállító repül gép csapódott a Világkereskedelmi Központ egyik tornyába. A tet re rohantam, és még láttam, ahogy a másik toronyba csapódik a következ Boeing 767es, és láng csap fel a nyomában. Kizárt, hogy baleset történt! A két repül t terroristák térítették el. Megtámadták New Yorkot! Több mint egy órán át álldogáltam a tet n, és fokozódó döbbenettel és hitetlenkedéssel figyeltem a Lower Manhattan fölé tornyosuló két ezüstszín , 110 emeletes házóriás kiégett üregeib l el tör narancsszín lángokat és irdatlan fekete füstgomolyokat. Aztán megroggyant és összeomlott az egyik torony. Majd a másik is. És mindkett t elnyelte az utcán egyenesen felém robogó porfelleg. Egyetlen pillanat alatt nyomuk veszett. Bár a szemem látta, az agyam képtelen volt felfogni a legvészjóslóbb bibliai próféciákba ill , irtózatos pusztítást. Lerohantam a tet l, és kikerestem a számítógépben az si kódot, a Biblia kódját. Egyedül itt lelhettem bizonyságot a veszély mértékére, és hogy mi következhet ezután. A híres izraeli matematikus által felfedezett titkos kód a Biblia megírása után több ezer évvel bekövetkezett világrenget eseményekre is fényt vetett. És most megjelent benne mindaz, aminek néhány perce a tanúja voltam. Mindaz, amit a tet l néztem végig, si héber bet kkel bontakozott ki el ttem a számítógép monitorján. Rejtjelezett formában ott állt az „ikertornyok” („iker”, „tornyok”) szó a háromezer éves szövegben! Ugyanott a „repül gép” szóra is rábukkantam. A „repül gép” és a „tornyok” szavakat az „elesését okozza, ledönti” szó keresztezte. Háromezer éve a Bibliába kódolták a 2001. szeptember 11-én a saját szememmel látott eseményt.

Egyetlen gondolat járt az agyamban, és önkéntelenül ki is mondtam: „Úristen, igaz!”

De nem is a terrorista támadás rendített meg leginkább, hanem az, ami a Biblia kódja szerint még vár ránk. A kód el re látta John F. Kennedy és Jichak Rabin meggyilkolását; mindent megjövendölt a II. világháborútól a Watergate-ügyig, a holokauszttól Hirosimáig, a holdra szállástól az Öbölháborúig. El fordult, hogy korábban sikerült rábukkanni a jóslatra, és minden aszerint történt. Most pedig megjelent benne a szeptember 11-ei események minden részlete. A kezemben tartottam a cáfolhatatlan bizonyítékot, hogy a Biblia kódja igaz. Miközben a repül gépek becsapódtak a tornyokba, és dermedten néztem a szemem el tt kibontakozó rettenetet, egy iszonyatos, ám a kódban világosan leírt jöv elevenedett meg el ttem – és egyszerre teljességgel valószín nek t nt. Öt éve igyekszem meggy zni a világ vezet politikusait, hogy egy si prófécia fog beteljesülni; a három világvallás által is megjövendölt apokalipszis rejtjelezve is ott áll a Bibliában, hogy egy évtizeden belül igazi Armageddonnal – egy terrorista cselekménnyel induló, a Közel-Keleten kirobbanó nukleáris világháborúval – kell majd szembenéznünk. De szintén szólva, magam sem hittem benne maradéktalanul. Clinton elnök magával vitte Camp Davidbe a könyvemet és a levelemet, amelyben figyelmeztettem, hogy a Szentföldön az egész világot lángba borító háború készül dik. - Tartózkodom a részletekt l, annyira apokaliptikus az egész – mondtam Clintonnak, minthogy valóban tudatosan elhallgattam bizonyos részeket. Nem tudtam rászánni magam, hogy közöljem az elnökkel, hamarosan elpusztulhat a világ. Aztán az elmúlt egy évben végül csak el kellett mondanom az Egyesült Államok elnökének, Izrael miniszterelnökének és a palesztinok vezet jének, hogy a Biblia kódja szerint már a végveszély id szakát, a napok végét éljük. Leültem Jasszer Arafattal katonáktól nyüzsg rámalláhi f hadiszállásán, majd Simon Peresszel Tel-Avivban és Ariel Saron fiával Jeruzsálemben, aztán Bill Clinton személyzeti nökével a Fehér Házban, és mindnyájukat figyelmeztettem, hogy mindössze öt évünk maradt arra, hogy megmentsük a világot. De senki sem tör dött a mondanivalómmal. Egy nappal a szeptember 11-ei támadás el tt ismét rákérdeztem a Fehér Házban, megkapta-e az új elnök, George W. Bush a levelemet, amelyben a tudtára adom, hogy a hivatali ideje alatt kirobbanhat a III. világháború. A több mint egy hónappal a New Yorkra és Washingtonra mért arab terrorcsapás el tt írtam ezt a levelet: „A Biblia kódja arra figyelmeztet, hogy az Ön hivatali ideje alatt a végs veszéllyel, a KözelKeleten kirobbanó nukleáris világháborúval kell számolnia a világnak. A kód minden kétséget kizáróan jelzi ezt a válságos pillanatot.

A Bibliában egy helyen jelennek meg a >>Bush<<, >>Arafat<< és a >>Saron<< nevek a végveszély id pontjával, melyet mindhárom nagy vallás ’napok vége’-ként jövendölt meg. A Biblia kódja modern fogalmakkal, teljesen egyértelm en fogalmazza meg ezt a veszélyt: az „atomholokauszt” és a >>világháború<< szavak is szerepelnek benne. A kód mindkett t ugyanazon esztend re, 2006-ra jósolja.” Szeptember 11-én maga Bush elnök jelentette be a hadüzenetet: „Ezennel elkezd dött a 21. század els háborúja.” A New York Times egyik f címe pedig így hangzott: KITÖRHET A III. VILÁGHÁBORÚ. Szeptember 11-e el tt azonban magam is csak fél szívvel hittem a kód igazában. Nem vagyok vallásos, nem hiszek Istenben, viszont, mivel oknyomozó újságíró vagyok, mindent kétkedéssel fogadok. Pályámat a Washington Post b nügyi rovatánál kezdtem, majd üzleti híreket szerkesztettem a Wall Street Journal hasábjain, és még mindig van érzékem a valóság sajátos, földhözragadt bájához. Bár könyvemmel világszerte ismertté tettem a Biblia kódját, reggelenként sokáig azzal az érzéssel ébredtem, hogy talán nem is kell olyan komolyan venni a megjövendölt veszélyt. Szeptember 11-e reggele azonban eloszlatta a kételyeket. Immár nemcsak Izraelr l volt szó, hanem az Egyesült Államokról, New Yorkról. A városról, ahol magam is élek. Alig pár háztömbnyire történt, és a tulajdon szememmel néztem végig. A New Yorkot ért támadást, a Világkereskedelmi Központ elleni merényletet nemcsak hogy tartalmazza kódoltan a Biblia, de magam is tudtam, méghozzá jóval korábbna, hogy bekövetkezik. 1993-ban bukkantam rá a kódban, közvetlenül azután, hogy merényletet kíséreltek meg ugyanazon két torony ellen. Az „ikertornyok” szó a „figyelmeztetés, ölés” szavakkal jelenik meg, e szavakat pedig a „terror” keresztezi. Még egy helyen ráakadtam a „terror” szóra, és kétszer a „lezuhan, leomlik” szavakra. De akkor úgy tekintettem, hogy mindez a múltra, nem pedig a jöv re vonatkozik. Fel sem merült bennem, hogy kétszer is becsaphat ugyanoda a villám, hogy nyolc évvel kés bb egy újabb terrorista támadás éri ugyanazt a két épületet, és ezúttal mindkett t sikerül ledönteni. Ahogy az sem jutott eszembe, hogy rákeressek a kódban a „repül gép” szóra. Amint egy CIA-s barátomnak fejtegettem aznap: - Senki sem gondolta volna, hogy így fogják végrehajtani. - Valaki mégis így gondolta – vágta rá. A történtek után méltó súlyt kapott a figyelmeztetés. Háromezer éven át rejt zött a Bibliában. És most a legapróbb részletekig a felszínre emelkedett. Jeruzsálemi otthonában Dr. Elijahu Rips, a Biblia kódját felfedez tudós is rábukkant ugyanerre a kódtáblázatra, és nyomban elküldte nekem e-mailben. Amikor Dr. Ripsszel – aki egyébként a kvantumfizika alapját képez csoportelmélet jeles képvisel je – beszéltem, közölte, hogy kiszámította az el fordulás valószín ségét. Annak valószín sége, hogy a három szó („iker”, „tornyok” és „repül gép”) ugyanazon a helyen bukkanjon fel a Bibliában, egy a tízezerhez. És ez még nem minden. Oszama bin Ladent is megnevezi a Biblia kódja. Rips talált egy kódszekvenciát, amelyik b nösként jelöli meg: „a b n, Bin Laden b ntette”; ez a Teremtés könyvében jelenik meg, „a város és a torony”-ról szóló szövegrészben.

Ugyanitt a Biblia els dleges szövege kijelenti, hogy „íme: úgy száll föl a föld füstje, mint a kemencefüst”. Itt t nik fel a gépeltérít k vezet je, az els ként becsapódó repül gép pilótája, Mohammed Atta neve is.

A „terrorista Atta” és az „egyiptomi férfi” szókapcsolatok is ugyanott jelennek meg a Bibliában. A terrortámadásnak volt egy másik célpontja is, az amerikai hadsereg washingtoni parancsnoksága. A Pentagon épületébe egy harmadik eltérített repül gép csapódott, egy órával az els New York-i támadás után. A kód ezt is megjövendölte. A „Pentagon” szó egyszer fordul el a Bibliában, és a „megrongálódik” szó keresztezi. Ez esetben is pontosnak bizonyult a háromezer éves szöveg: a Pentagon öt oldalának egyike beomlott, maga az épület azonban megmaradt. A „vészhelyzet” szó a „Pentagon” szóval együtt jelenik meg, és az „Arábiából” szó követi. Mint a következ néhány nap során kiderült, a terroristák nagy része szaúd-arábiai származású.

Háromezer éve ott áll a figyelmeztetés rejtjelezve a Bibliában a világtörténelem legnagyobb terrortámadására, amikor a modern korban el ször intéztek támadást idegenek az amerikai földrész ellen. Mi azonban elsiklottunk fölötte, csak akkor figyeltünk fel rá, amikor már kés volt. Most pedig arra int a kód, hogy mindez háborúba torkollik. A „következ háború” a Világkereskedelmi Központ héber nevét, „az ikrek” szót keresztezi, és ugyanott szerepel a „terrorista” szó.

Félelmetes egyezés. A terrortámadás egy új háború kezdetét jelentette, azét a háborúét, amelyet Bush indított a terrorizmus ellen, és amely bizonyára évekig fog tartani. És a kód magába s rítette a pillanat minden rettenetét és lényeges mozzanatát. A „tornyok” és „az ikrek” ismét együtt jelentek meg, ugyanott, ahol a Biblia szövege félreérthetetlenül kijelenti, hogy elkezd dött a „végs id k” visszaszámlálása.

Éveken át próbáltam a kormányf k értésére adni Washingtonban és a Közel-Keleten egyaránt, hogy akkora veszély leselkedik a világra, melynek léptékét csak a bibliai próféciákéval lehet mérni, és most a tulajdon szememmel láttam, hogy alig néhány saroknyira New York-i otthonomtól mindez valósággá válik. Biztosan tudtam, hogy ez még nem maga a vég, hanem egy minden képzeletet meghaladó iszonyat kezdete csupán. „A Mindenható titkosírása”, „Isten feladványa, a múlt és a jöv el re elrendeltetett eseményeinek a rejtvénye.” Ezt Sir Isaac Newton írta a Biblia kódjáról. Háromszáz évvel ezel tt Newton, az els modern értelemben vett tudós, aki felfedezte a gravitáció törvényszer ségeit, és rájött naprendszerünk ködési elvére, aki egymaga kezdte felderíteni a fels bb matematika régióit, azt a Bibliában elrejtett kódot kutatta, amely majd elénk tárja az emberiség jöv jét. Több mint háromezer éve, amióta csak létezik a Biblia, az emberek szent meggy déssel hitték, hogy valamiféle titkokat rejt, melyeknek csak f papok juthattak a birtokába, olyan kinyilatkoztatásokat, melyekre csak mágia vagy újszer tudomány vethet fényt. Ám egy Oroszországból, egy szovjet börtönb l szabadult és Izraelbe kivándorolt matematikusnak, Elijahu Ripsnek jutott osztályréséül az évezredeken át rejt zköd kód felfedezése. Rips azért járt sikerrel, mert – el deivel ellentétben – rendelkezésére állt a legszükségesebb, t nélkülözhetetlen eszköz: a számítógép. A Biblia kódját egyfajta id zárral látták el, hogy a számítógép feltalálásáig ne is lehessen megfejteni. A kódot tervez , jöv be látó intelligenciát nyilvánvalóan az a szándék vezérelte, hogy napjainkban fejtsék meg – ne el bb és ne kés bb. Ehhez kétség sem férhet. Megalkothatták volna úgy is, hogy Newton háromszáz évvel ezel tt megfejthesse. De úgy is, hogy háromszáz vagy háromezer év múlva jöjjenek rá a nyitjára egy csak akkor és nem el bb alkalmazott technikával. Ám ez a jöv be látó intelligencia kifejezetten olyan módszerrel kódolta a Bibliát, hogy az emberiség történetének eben az id szakában kerülhessen sor a megfejtésére. - Ezért nem sikerült Isaac Newtonnak – mondta Rips. – Le volt „pecsételve a végs id kig”. Csakis számítógéppel lehetett kinyitni. Ám amikor Éli Rips csaknem húsz évvel ezel tt a Biblia kódja nyomába eredt, még nem gondolt sem „a napok végére”, sem a „végs id kre”. Csak egy matematikai feladványt akart megfejteni. - Amikor el ször használtam számítógépet, azonnal áttörést értem el – idézte fel Rips. – Sokkal több kódolt szót találtam, mint amennyi statisztikailag indokolt lett volna, és tudtam, hogy valami végtelenül fontosra bukkantam. Rips az Ótestamentum eredeti héber változatában fedezte fel a Biblia kódját: azokban a szavakban, amelyeket a Biblia szerint 3200 évvel ezel tt maga Isten adott át Mózesnek a Sínai-hegyen. Rips kiiktatta a szavakat elválasztó közöket, és az egész Bibliát egy 304 805 bet hosszúságú bet folyammá alakította. Ezzel végül is a Tórának a régi bölcsek szerinti eredeti formáját állította vissza. A legenda szerint így kapta Mózes a Bibliát az Úrtól: „folyamatosan, a szavak törése nélkül”. Rips írt egy olyan számítógép-programot, amelyik képes új információt keresni a teljes bet sorozatban úgy, hogy tetsz leges, de esetenként azonos mennyiség bet kihagyásával olvas össze bet ket.

Ezzel az egyszer bet kihagyásos kóddal mindenki alkothat olyan mondatot, amelyik egészen másról szól, mint amit els olvasásra tartalmaz. Például: „Ahogy azt nekem Rips mondta, ezt a kódot megkapjuk a bet ket elhagyásos sorozattá kiépítve, alapként.” Most olvassák el ugyanezt a mondatot csak minden hetedik bet jét összeolvasva: „Ahogy azt nekem Rips mondta, ezt a kódot megkapjuk a bet ket elhagyásos sorozattá kiépítve alapként.” A rejtjelezett üzenet: A TITOK BESZÉL. De senki, még Newton sem haladhatott végig a teljes Biblián egyenként számolgatva a bet ket, nem ellen rizhetett minden egyes lehetséges variációt, minden egyes bet t a legels l a legutolsóig, el re, aztán visszafelé, a Biblia elejét l a végéig. Ezt csak a számítógép tudja elég gyorsan végrehajtani ahhoz, hogy egyáltalán megvalósítható legyen. A Biblia kódjának bonyolultan összefonódó információit is csak a számítógép képes megtalálni. Id l id re összekapcsolódó szavak, nevek, dátumok, helyek kódolódtak azonos helyre, kizárva a véletlen valószín ségét. A szavak afféle keresztrejtvényt alkotnak. Valahányszor új szót vagy kifejezést fedezünk fel, újabb keresztrejtvény jön létre. Az összekapcsolódó szavak pedig pontos, nemegyszer részletes információt tartalmaznak korunk egyes eseményeir l. Ez avatja egyedivé a Biblia kódját. Másik könyvben is található hasonló módszerrel olyan bet sor, amelyik az „ikertornyok” szót adja ki, de nem a „repül gép” szó társaságában. Talán „bin Laden” neve is fellelhet , de nem „a városé s a torony” sorral együtt. Rábukkanhat valaki „az ikrek” kifejezésre is, de nem a „következ háború” vagy a „napjaink vége” sorokkal azonos helyen. - Csak a Biblia kódja tartalmas következetes, összefügg információt – magyarázta Rips. – Senki egyetlen másik könyvben sem talált ehhez foghatót, semmilyen fordításban, semmilyen eredeti héber szövegben, csak és kizárólag a Bibliában. Amikor Rips egy amerikai matematikai szaklapban közzétette felfedezését, sok tudós adott hangot kételkedésének. Noha nem találtak habár Rips számításaiban, képtelenek voltak hinni az eredményeinek. Egyszer en túl elképeszt nek találták a kijelentéseit: egy olyan kód rejt zik a Bibliában, amely jóval a Biblia megírása után történt eseményeket tár elénk! Amikor az amerikai kormány hírgy jt és -feldolgozó nemzetbiztonsági hivatalának egyik vezet kódfejt je értesült a megdöbbent izraeli felfedezésr l, úgy döntött, maga is utánanéz. Harold Gans egész életében rejtjeleket írt és fejtett az amerikai katonai hírszerzés számára, és biztosra vette, hogy a Biblia-kód „nevetséges és légb l kapott”. Megírta saját számítógépprogramját, és nekilátott bebizonyítani, hogy az egész csak vaklárma – ám Rips kísérletének eredményeire jutott. A jóval a bibliai id k után élt hatvanhat bölcs neve kódolt formában valóban ugyanott szerepelt a Bibliában, ahol a születésük és haláluk id pontja is. Gans hitetlenkedve meredt az eredményre. Úgy vélte, tudatos hamisítással van dolga. Új információt kezdett tehát keresni, olyant, amilyennel Rips nem próbálkozott. Rákeresett hát a városok nevére, ahol a hatvanhat rabbi élt és meghalt, és lefogadta volna, hogy azok bezzeg nem lesznek benne a kódban. Mégis megtalálta. Szándéka szerint Gans a Biblia kódjának leleplezésén munkálkodott, 440 órás kísérlete azonban végül azt bizonyította, hogy a kód igenis létezik. - Végigfutott a hátamon a hideg – emlékezett vissza a kódfejt . Nincs emberfia, aki képes lett volna kódokkal átsz ni a Bibliát évezredekkel a szöveg keletkezése után élt emberekr l és kés bb történt eseményekr l szóló információkkal. Valaki mégis éppen ezt tette. De ha nem ember, akkor kicsoda?

Tíz éve hallottam el ször a Biblia kódjáról. Az izraeli titkosszolgálat f nökével találkoztam, hogy az aktuális háborús kérdésekr l készítsek riportot. Éppen elhagyni készültem a titkosszolgálat parancsnokságának épületét, amikor egy fiatal tiszt lépett hozzám: - Érdemes lenne találkoznia egy jeruzsálemi matematikussal – mondta. – Megtalálta az Öbölháború kirobbanásának id pontját. A Bibliában. - Nem vagyok vallásos – válaszoltam, azzal beszálltam az autóba. - Én sem – felelte a tiszt. – Csakhogy a matematikus felfedezett egy kódot, aminek segítségével a háború kitörése el tt három héttel megtalálta a Bibliában a támadás pontos dátumát. Képtelenségnek hangzott. Biztos voltam benne, hogy rültség. De amikor utánanéztem Ripsnek, megtudtam, hogy valóságos lángelmeként tisztelik a matematika világában, és végül felkerestem. Elijahu Rips, nagy szakállával és jarmülkéjével mintha egyenesen az Ótestamentumból lépett volna el . Akár zseni, akár nem, gondoltam, ezt a matematikus elmét nyilvánvalóan elragadták vallásos nézetei. Megkértem, mutassa meg nekem az Öböl-háborút a Bibliában. Erre bevezetett apró dolgozószobájába, és megmutatta az Öböl-háború jóslatát a számítógépmonitoron. A „Szaddám Huszein” és a „Scud-rakéták” szavak ott álltak a Bibliába kódolva, valamint a pontos dátum is, amikor Irak megtámadta Izraelt: 1991. január 18. - Hány dátumot talált? – kérdeztem. - Csak ezt az egyet, három héttel a háború el tt – válaszolta. De én még hitetlenkedtem. Megkértem, keressen olyan további, korunkra vonatkozó hivatkozásokat, amelyeket eddig még nem talált meg. Így kerültek el a „Kennedy elnök” és a „Dallas” szavak. Azután a „Bill Clinton” és az „elnök” – hat hónappal a megválasztása el tt. Egyik adat a másik után került el a rejtjelezett Bibliából, olyan mozzanatok, amelyekr l Rips nem tudhatta, hogy rá fogok kérdezni. Végül számos, akkor még el ttünk álló eseményt fedeztünk fel, például egy üstökös Jupiternek ütközését, mely esetben az üstökös neve és az ütközés id pontja tárult fel. A Biblia kódja egyre valósabbnak bizonyult. Egy neves amerikai rejtjelfejt is igazolta. Híres izraeli és amerikai matematikusok tanúsították a valóságát a Harvard, a Yale, valamint a Héber Egyetemen. Rips kísérletét három szakért ellen rizte, miel tt leközölték volna egy mértékadó amerikai matematikai szaklapban. Én mégsem tudtam hinni benne. Aztán két évvel kés bb rábukkantam egy kódra, és az a felfedezés engem is meggy zött. 1994. szeptember 1-jén visszautaztam Izraelbe, és Jeruzsálemben találkoztam Jichak Rabin miniszterelnök egyik közeli barátjával, Chaím Gurival. Átadtam neki egy levelet, melyet haladéktalanul eljuttatott a miniszterelnökhöz. „Olyan információt fedeztem fel, amely szerint az Ön élete veszélyben forog – állt a Rabinhoz írt levelemben. – Azon egyetlen alkalommal, amikor a kód megjeleníti az Ön teljes nevét (Jichak Rabin), ezt a nevet a ’gyilkos, aki gyilkolni fog’ szavak keresztezik.”

Egy esztend vel kés bb, 1995. november 4-én került sor a szörny bizonyosságra: egy magát Isten küldöttjének képzel férfi hátba l tte Rabint – megtörtént a gyilkosság, melynek megtörténtét háromezer éve a Bibliába kódolták. Amikor meghallottam a hírt, kifutott a vér az arcomból. Összecsuklottam, és ugyanúgy felkiáltottam, mint kés bb, a Világkereskedelmi Központ összeomlásakor: - Úristen, igaz! Nemcsak az vágott mellbe, hogy Rabin halott, de legalább annyira az is, hogy a Biblia kódja nem tévedett. Hogy a kód valóban létezik. De bármilyen sokkolóan hatott is ez az 1995. november 4-i esemény, a 2001. szeptember 11én történtek még jobban megrendítettek. Mert addigra már tudtam, mit jövendölt még a kód. Ha a Biblia kódja igaz, márpedig ebben immár nem kételkedhettem, akkor egyetlenegy célja van a létének: hogy a világot egy rettenetes, netán végzete veszélyre figyelmeztesse. Márpedig ez a veszélye itt áll a küszöbünkön, ellenkez esetben még most sem tudnánk megfejteni a kódot. Könnyen lehet, hogy valóban most éljük „a napok végét”. A két nagy bibliai apokalipszis, Dániel könyve az Ótestamentumban és a Jelenések könyve az Újtestamentumban példátlan pusztulást jövendöl, amelyet csak akkor fogunk a maga teljességében megismerni, amikor „a napok végén” megnyílik el ttünk egy titkos lepecsételt könyv. A Biblia eredeti öt könyvében, Isten Mózesnek lediktált szavaiban, melyet a zsidók a Tórának neveznek, négy ízben esik szó a jöv beli Végr l. Újra felt nik a jóslat Dániel könyvében. Egy angyal fedi fel a prófétának a végs jöv t, majd így utasítja: „Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, és pecsételd le a könyvet a végs id kig.” Héberül kétféle írásmódja van a „napjaink végé”-nek, és ez a két írásmód egyetlenegyszer fordul el egyazon helyen a Bibliában. A „végs id k” a Második törvénykönyv (Deuteronomium) els dleges szövegében t nik fel, Mózesnek a sivatagban vándorló zsidókhoz intézett szavaiban. Az alábbi táblázatban ezt láthatjuk vízszintesen.

A „végs id k” említése, mely itt függ legesen jelenik meg, Dániel fogalmazása, de kódolva megtalálható a Tórában, pontosan ott, ahol Mózes a jöv ben bekövetkez rettenetes veszedelemre figyelmeztet. Ennek a két kifejezésnek az együttes felbukkanására egy a százhoz vagy még kisebb az esély. De ennél is jóval többre derült fény. A 2000. július 4-e után Clinton elnök bejelentette, hogy Ehud Barak izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat palesztin vezet béketárgyalások céljából Camp Davidben találkoznak egymással és vele. Mindenki tudta, hogy nagy a tét, de még a három politikus sem képzelte volna, mekkora jelent ség ez a Biblia kódja által is el re jelzett pillanat. Az egyetlen helyen, ahol a Biblia szövegében együtt jelenik meg „a napok végén” mindkét bibliai kifejezése, pontosan a „végs id k” alatt, felt nik „Arafat” neve, kihagyások nélkül, hibátlan írásmóddal. „E. Barak” neve is hibátlanul, kihagyások nélkül jelenik meg ugyanott és a második kódszöveget, „a napok végén”-t keresztezi. Több mint két évvel azel tt, 1998-ban megmutattam ezt a kódtáblázatot Eli Ripsnek is, egy évvel azután, hogy Barakot megválasztották miniszterelnöknek, de amikor a jóslat beteljesült, és Barak lett Izrael új vezet je, Ripset Arafat foglalkoztatta. – Arafat öreg és beteg – csóválta a fejét Rips. – Ha is benne van, akkor tényleg napjaink végét járjuk.

Rips számításai szerint annak valószín sége, hogy az izraeliek és a palesztinok vezet i együtt jelenjenek meg a Bibliában, pontosan ott, ahol „a napok végén” és a „végs id k”, legalább százötvenezer az egyhez. Amikor tehát Clinton bejelentette a csúcstalálkozót, nyomban levelet írtam neki: „mellékelten küldök Önnek egy példányt A Biblia kódja cím könyvemb l, mivel mai bejelentése a Camp David-i Barak-Arafat csúcstalálkozóról is igazolja a kód jóslatát. „Sokkal több forog kockán, mint gondolná – folytattam. – Az alternatíva félreérthetetlenül jelenik meg a Biblia kódjában, ez pedig a valóságos Armageddon: a Közel-Keleten kirobbanó nukleáris világháború.” Aztán kudarcba fulladt a Camp David-i tlaálkozó, új intifáda kezd dött, a béketervek ellenz je, Ariel Saron jobboldali tábornok lett Izrael miniszterelnöke, George W. Bush pedig az Egyesült Államok új elnöke – sorra igazolódtak a Biblia-kód jövendölései.

A kód nemcsak megjósolta mindkét választás kimenetelét, de a „Bush” és a „Saron” szavak is kibontakoznak bel le az „Arafat” és a „Barak” nevek társaságában, ugyanott, ahol a „végs id k” és „a napok végén” kifejezések. Dr. Rips is megdöbbent. Ezúttal is ellen rizte a szavak együttes el fordulásának valószín ségét. Annak valószín sége, hogy mind a négy államf – Izrael, Palesztina és az USA vezet inek – neve együtt jelenjék meg a „napok vége” két bibliai kifejezésmódjának kódjával, legalább ötszázezer az egyhez is lehet, de ilyen komplex egyezéssorozatnak lehetetlen pontosan utánaszámolni. - Akárhogy is nézzük – mondta Rips -, messze meghaladja a véletlen egybeesés szintjét. Minden kétséget kizáróan szándékos. Tökéletes táblázat! És teljesen nyilvánvaló, hogy napjainkról szól. És mindez, napjaink vezet politikusainak neve az si próféciával együtt, háromezer éve várja Bibliába kódoltan, hogy megleljük, pontosan akkor, amikor létfontosságú, hogy meghalljuk a figyelmeztetést. A Biblia kódja egyértelm en, minden kétséget kizáróan, a lehet legkisebb valószín ség ellenére állítja, hogy ránk köszöntött a régóta megjövendölt végs veszedelem korszaka. A napok vége, az Apokalipszis már nem valamiféle vallási mítosz vagy valamilyen rémálomba ill látomás, ami sosem következik be, hiszen csak egy si szöveg szavai. Immár nem titokzatos, si sejtelem, és egyáltalán nem is olyan távoli. Hanem itt van. Most. Négy évvel ezel tt, 1998 októberében átadtam Michael Kennedynek, a neves New York-i ügyvédnek egy 2002-ben felnyitandó lezárt borítékot. A levélben ez állt: „Kedves Michael! Meggy désem, hogy: (1) a Biblia kódja igaz; (2) a világ csak az utolsó pillanatban fog hallani a benne foglalt figyelmeztetésekre.” Ugyanígy történt legutóbb is, amikor csaknem az egész világ lángba borult. Senki sem akart szembeszállni Hitlerrel. Amerika majdnem elvesztette a II. világháborút, mert éveket késlekedett a hadba lépéssel. Én most egy még nagyobb veszélyre próbálom figyelmeztetni a világot, márpedig a figyelmeztetés forrása még számomra is túl bizarr: egy Bibliában rejtjelezett kód. „A kód ellentmond a valóság minden nyugaton bevett fogalmának – áll a levelemben -, és bár Newton hitt abban, hogy a jöv a Bibliában megbúvó kód segítségével megismerhet , s t a NASA egyik vezet rejtjelez je is meger síti az izraeli felfedezés valós mivoltát, a kód léte még mindig nem épült be a köztudatba.

Az sem gy zte meg a kételked ket, hogy igazolódott a kódnak a Rabin-merénylettel, az Öbölháborúval és sok más világpolitikai eseménnyel kapcsolatos jóslata. Peresz miniszterelnök és a Moszad f nöke is fogadott, de a kormányf k többnyire hallani sem akarnak a figyelmeztetésr l, amíg nem teljesül be még több jóslat. Írásba foglaltam tehát a legfontosabbakat, hogy majd bizonyíthassam, mindezek megjövendöltettek. A kód legvilágosabban megfogalmazott figyelmeztetései a következ k: a) a világnak ’globális gazdasági összeomlással’ kell majd számolnia a héber id számítás szerinti 5762-ben (a modern naptár szerinti 2002-ben); b) ez soha nem látott vészkorszakhoz fog vezetni, mivel a nukleáris fegyvereket birtokló országok meggyengülnek, a terroristák megvásárolhatják vagy magukhoz ragadhatják a hatalmat, és egész városokat pusztíthatnak el; c) a veszély a héber id számítás szerinti 5766. évben következik be (a mostani modern naptár szerinti 2006-ban); abban az évben, amelyiket a Bibliában egyazon helyre kódolták a ’világháború’ és az ’atomholokauszt’ szavakkal.” 2001. szeptember 11-én, amikor tanúja voltam a Világkereskedelmi Központ ellen intézett támadásnak, és megbizonyosodtam róla, hogy ez az esemény is megtalálható a Bibliába kódoltan, el vettem a fenti levél másolatát. A lélegzetem is elállt. Gazdasági hatalmunk jelképének, a Világkereskedelmi Központnak a led lése és katonai hatalmunk jelképének, a Pentagonnak a megtámadása még valóságosabbnak mutatta az el re jelzett veszedelmeket. Szeptember 17-én, a héber id számítás szerinti 5762. újév estéjén, amelyet a „gazdasági válság” szavakkal kódoltak a Bibliába, szeptember 11-e után el ször nyitott ki a t zsde. 684 pontot esett a Dow Jones részvényindex, és az 1929-es nagy gazdasági világválság óta azon a héten rendült meg legsúlyosabban a t zsdepiac. Bekövetkezett, amire a Biblia kódja figyelmeztetett. Attól tartottam, hogy ez az új válság vezet a III. világháborúhoz, éppen úgy, ahogy az 1930-as gazdaági összeomlás is Hitler felemelkedéséhez és a II. világháborúhoz vezetett. A „világháború”-t, „atomholokauszt”-ot és „végs id k”-et az „5766-ban” szóval kódolták a Bibliába, ez utóbbi a 2006-os esztend héber id számítás szerinti megfelel je. Minden egyes esztend t ellen riztem a következ száz évben, és csak a 2006-os év jelent meg mindhárom intelemmel egy helyen. Egyértelm el rejelzése annak, hogy alig öt év leforgása alatt a III. világháborúba rohanunk. Minderr l beszámoltam Dr. Ripsnek, aki a Héber Egyetem nagyszámítógépén kiszámította a valószín ségét. Százezer véletlenszer szövegben nézte meg, hogy felbukkanhat-e véletlenszer en valamennyi nagy veszedelem egyazon a helyen bárhol másutt, mint a Bibliában. - Ennek valószín sége egy a százezerhez – közölte Rips. – Százezer véletlenszer en összeválogatott szöveget ellen riztem, és ezek a szavak kizárólag a Bibliában fordulnak el együtt. Semmiképpen sem lehet véletlen. Valaki tudatosan helyezte el a Tórában a figyelmeztetést. Kétségkívül így történt. A szokásos vizsgálati kritériumok esetében ez az érték egy a százhoz; a matematikában alkalmazott legszigorúbb feltételek mellett egy az ezerhez. Egy a százezerhez viszont mindent eldönt. A Biblia kódja szerint 2006-ban végzetes veszedelemmel, nukleáris világháborúval kell szembenéznünk.

A II. világháború egy atomcsapással végz dött, a III. azzal kezd dhez. Manapság legalább ötvenezer nukleáris fegyver létezik szerte a világban, a tüzérségi lövedékekt l és táskába épített bombáktól a több robbanófejes, ballisztikus rakétákig, amelyek mindegyike sokkal nagyobb erej a hirosimai bombánál. Az „atomholokauszt”-ot az 1945-ös esztend vel, a Hirosimára dobott bomba esztendejével és a 2006-os évvel együtt kódolták.

Amennyiben igazat szól a Biblia kódja, alig néhány év múlva ki fog törni a III. világháború, amelyet a történelem során még soha nem alkalmazott tömegpusztító fegyverekkel vívnak meg. Pár óra leforgása alatt eltörölheti az egész világot. Szó szerint ez lenne „napjaink vége”. Ám míg a hidegháború idején a világhatalmak közötti nukleáris összecsapás lehet sége tartotta rettegésben az emberiséget, most egy újfajta fenyegetéssel kell szembenézni: atomfegyverekkel felfegyverkezett terroristákkal. A „terrorizmus” a „világháború” szóval, valamint az öngyilkos merényl jelentés , arab „sáhid” szóval jelenik meg ugyanazon a helyen, továbbá a „késhegyre men harc” kifejezéssel. Az apokaliszishív vallásos fanatikusok, tömegpusztító fegyverekkel felfegyverzett terroristák, magukat Isten küldötteinek képzel eszel sök – k testesítik meg a Bibliában a kódoltan megjelen végveszélyt. Ami szeptember 11-én történt, az nem a folyamat vége, hanem éppen hogy a kezdete. Ám az ügyvédemnél 1998-ban elhelyezett levelemben is marad némi remény, én pedig még a 2001. szeptember 11-ei események után sem vesztettem el minden optimizmusomat. A levél így folytatódik:

„A Biblia kódja azonban minden lehetséges jöv t felvázol el ttünk, nem csupán egyetlen, számunkra elrendelt jöv t. Tehát még változtathatunk az irányon, megel zhetjük a végs katasztrófát. Hiszek benne, hogy a Biblia-kód létezésének célja éppen a katasztrófa elkerülése. Hiszek benne, hogy azért fedezhettük fel a Biblia kódját az emberiség történetének ezen pillanatában, hogy még idejében tudomást szerezzünk róla. Ezért hagyom álad most, 1998-ban ezt a ’lezárt id kapszulát’, hogy 2002-ben nyisd fel, és felkészülhessünk 2006-ra.” Amikor megírtam ezt a levelet, egy újabb létfontosságú, az sid kben lepecsételt üzenet nyomában jártam.

2 / A kódkulcs A sivatag hajnali sötétjében hirtelen megremegett a föld, majd rettenetes dörgés morajlott fel. Az emberek kétségbeesve rohantak ki a sátrakból és néztek fel a fölöttük terpeszked hegyre: csúcsát vakító fehér fény öntötte el, mintha maga a hegy égne. Hirtelen egy hang szólalt meg a semmib l: „Mózes, jöjj fel énhozzám a hegyre.” Mindez i.e. 1200-ban történt. Mózes felment a Sínai-hegyre. A Biblia szövege szerint „látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafírkövezet, és fénylett, mint a tiszta ég.” A történet szerint erre a „zafírkövezetre” írta Isten a Biblia eredeti szövegét. Bár a zafírk kemény, mint a gyémánt, fel lehetett tekerni, mint egy papirusztekercset, és noha a kék legmélyebb árnyalatában játszott, egyben áttetsz is volt. A Biblia szerint „fénylett, mint a tiszta ég”. Egyik este éppen ezt a részt olvastam New York-i tet téri lakásomban, amikor el ször tudatosult bennem, hogy a Biblia szavai el ször „zafírra” írodtak. Rögtön azon kezdtem törni a fejem, nem ebben a rejtélyes körülményben rejlik-e a Biblia kódjának titka. Amennyiben – ahogy minden arra utal – tényleg létezik egy jöv t felfed kód a Bibliában, gondoltam, akkor önmagát is meg kell jövendölnie, mégpedig abban a történetben, amikor Isten átadja a Biblia zafírba vésett szavait Mózesnek a Sínai-hegyen. Újra meg újra megvizsgáltam a kérdéses szöveget, és fel is t nt benne egy kapaszkodó. Héberül a „könyv” szó „szefer”. Ugyanazzal a három bet vel írják, mint a „zafír” szót, vélhet leg pontosan azért, mert erre a k re írták az els könyvet, a Bibliát. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a „zafír” azt is jelenti, hogy „megszámlálható”, ami talán éppen azt sugallhatja, hogy már a kezdetekt l létezett a Bibliában egy matematikai kód. Valamilyen komplex numerikus mintázat után kezdtem nyomozni, de ilyesmit, sajnos, nem sikerült találnom. Egyszer csak felfigyeltem egy roppant egyszer dologra. Héberül – a Biblia eredeti nyelvén – a „zafír” szó visszafelé olvasva a „Rips” szót adja.

Elijahu Ripset, a Biblia-kód felfedez jét név szerint említi a Biblia, abban a szakaszban, ahol beszámol Isten alászállásáról a Sínai-hegyre. Elh ltem. Dr. Rips is szerepel az általa felfedezett, a Bibliában rejt és a jöv t feltáró kódban! Ráadásul éppen a „zafír” szó, a mélykék drágak , amelyre eredetileg írták a Bibliát, emlékezik meg a tudósról, aki háromezer év elteltével rátalál a kódra! Nyilvánvalóan nem lehet véletlen, hogy a „zafír” szót visszafelé olvasva „Rips” nevéhez jutunk. A tükörírás si hagyomány. Maga a Biblia is azt állítja, hogy ezen a módon a jöv be láthatunk. Az els próféták egyike, Izajás mondta: „hogy lásd a jöv t, vissza kell tekintened” ugyanezek a héber szavak így is fordíthatok: „Olvasd visszafelé a bet ket.” Nem vonhatjuk kétségbe, hogy nemcsak Ripset nevezi meg a tükörírás, de a tettét is világosan meghatározza. A „zafírk ” visszafelé a „Rips próféciát szól” jelentést kapja.

Visszarepültem Izraelbe, hogy felkeressem Eli Ripset. Ekkor találkoztunk el ször az els könyvem megjelenése óta; az egész világ megismerte a Biblia kódját, aminek évén szenvedélyes viták csaptak fel körülöttünk. Valóban létezik egy kód a Bibliában, amely képes feltárni a jöv t? Tényleg megtaláltuk az els bizonyítékát annak, hogy nem vagyunk egyedül a mindenségben? Ez valamiféle új kinyilatkoztatás? Bizonyítja-e Isten létezését? Szerettem volna megszabadulni ett l az egész felhajtástól. Nem vagyok vallásos, nem hiszek Istenben. A Biblia kódja pedig mintha rettenetes veszélyeket jövendölt volna, talán az igazi Apokalipszist, a földi világ kataklizmatikus végét. Ezt pedig, érthet en, egy csöppet sem volt kedvemre való gondolat. Most azonban új bizonyítékok birtokába kerültem, és mindezek a bizonyítékok alátámasztották, hogy a kód nem csupán fikció. Nem lehet továbbra is úgy csinálni, mintha nem létezne. A Biblira megnevezi a kódot felfedez férfiút, ott, ahol Isten átadja Mózesnek a Bibliát, a Bibliának az egyetlen versében, ahol Isten embert l látható. Márpedig, ha a kód valódi, akkor az általa megjövendölt veszélyek is igazak. Fel kellett tehát keresnem a kódot felfedez tudóst, talán az egyetlent, aki segíthet megállítani az Armageddonig tartó végs visszaszámlálást. 1998-ban, közvetlenül a sávuor ünnepe el tt, amikor Istennek i.e. 1200-ban a Sínai-hegyre való alászállását ünneplik, megmutattam Eli Ripsnek, hol szerepel a neve a Bibliában. Rips egyáltalán nem lep dött meg. Úgy fogadta, mint mindent: alázatosan. - Ez semmivel sem döbbenetesebb, mint a kód egésze és mindaz, ami vele kapcsolatos – jelentette ki. – Ha benne van az egész világnak a részletes ismerete, akkor nyilvánvalóan benne kel lennie mindnyájunknak és a világhoz való viszonyunknak is. Rips leemelt egy kötetet a könyvespolcról, és ismét felolvasta a Vilnai Géniuszként ismert, 18. századi bölcs els találkozásunkkor is idézett szavait: „Úgy szól a törvény, hogy mindaz, ami volt, van és lesz az id k végezetéig, az els szótól az utolsó szóig benne foglaltatik a Tórában. És nem csupán általánosságban, hanem minden egyes ember élete, és mindaz percr l percre, ami megesik vele születésének napjától halála pillanatáig.” Azt viszont, hogy próféta lenne, Rips a leghatározottabban tagadta. – A Biblia világosan megmondja, hogy a próféta egyenesen Istent l kapja az információt. Bár nem hiszek Istenben, Ripset olyan aura lengi körül, hogy nem állhattam meg, és nekiszegeztem a kérdést: - Nem lehet, hogy a Biblia kódja pontosan ilyen jelleg kommunikáció? Nem lehet, hogy Isten pontosan a kód révén szól magához? Rips a lehet ségét is elvetette, hogy valamiféle kiválasztott volna, és azt mondta, Isten és a kód mindnyájunkhoz szól. - Az ember csak tartsa szem el tt a HELP gombot – szögezte le Rips. Rips szerénységét l függetlenül, nem férhet kétség ahhoz, hogy háromezer évvel ezel tt a Biblia rejtett szövege is el re jelezte: lesz az, aki felfedezi a kódot. Nemcsak a „zafírk ” szó megfordításából jön ki a „Rips próféciát mond” kifejezés, hanem ugyanott, ahol kódoltan megjelenik a „zafírtábla” szó, egymást keresztezi az „orosz” és a „géppel számol”. Rips 1970-ben vándorolt ki Oroszországból Izraelbe, miután szabadon bocsátották egy szovjet politikai börtönb l, ahová az Amerikai Matematikai Társaság elnöke által indított világméret tiltakozásban való részvétele miatt került.

„Rips” az az „orosz”, aki „géppel számolta” ki a kódot, és ugyanabban a táblázatba kódolva ismét megjelenik a „próféciát szólt”, amit a „gépesítette” szó keresztez. Az viszont mindkett nket meggy zött, ami a „dekódoló” szóval egy helyen jelenik meg. Megnéztük Rips számítógépén.

A „dekódoló”-t ismét a „zafír” és a „k ” szavak keresztezték, pontosan azok a szavak, amelyek visszafelé olvasva a „Rips próféciát mond” jelentést kapják. A „kód” szó pedig a „dekódol” szóval került átfedésbe. Rips egy pillanatig hallgatott. Megvizsgálta a szavakat a számítógépen. Aztán így szólt: - Ha hozzászokunk a gondolathoz, hogy teljes egészében ide kódolták a valóságot, akkor azt is elfogadjuk, hogy mindnyájunknak megvan a helye a kódban. De az ilyen konkrétumok láttán sokkal leny göz bb az élmény, mintha csak elvileg kellene tudomásul venni. Technikailag rendkívül értékes felfedezés – magyarázta. Ez teljesen rá vallott. Mint mindig, most is a dolog matematikai jelent sége izgatta, nem a bámulatos tény, hogy maga is név szerint szerepel a kódban. Végül mégis csak kifejezésre juttatta mindazt az érzést, amit addig magába fojtott: - Mivel tudom, hogy a kód készít je, a „rejtjelez ” a mindenség Teremt je, ez még fokozottabb alázatra int. Amennyiben Elijahu Rips nem is a Biblia kódjának dekódolója, az mégis el re látta az megjelenését. Jeruzsálemi otthonának zsúfolt dolgozószobájában megkérdeztem t le, véleménye szerint megadatik-e nekünk, hogy a maga teljességében láthassuk a kódot. - Nincs meg hozzá a kulcs - mondta Rips. – akkor sem tudjuk megoldani rejtélyét, ha a legújabb és legnagyobb teljesítmény számítógépeket használjuk. Hiszem, hogy a Tóra Isten szava. Minden benne van. De nem tudhatjuk, mi okból vagy célból, amíg meg nem találjuk a kódhoz a kulcsot.

Rips leírása szerint a Biblia kódja olyan, mint egy mérhetetlen kirakós játék, nekünk azonban csak egy maroknyi áll a rendelkezésünkre a szükséges darabkákból. Mint mondta, Isten talán nem is akarja, hogy teljes egészében lássuk a képet – a kód meghatározhatja, mely részét fedhetjük fel, hogy X információt megtudhatjuk bel le, de Y-t vagy Z-t már nem. - De a kód szerint 2006-ban vége lehet a világnak – emlékeztettem. – Most a kirakós minden darabkájára szükségünk van. Most kell lépnünk, miel tt túl kés lenne. - Minden egyes darabka annak az egésznek a része, amit nem láthatunk – intett Rips. Úgyhogy bármilyen beavatkozás elbizakodottság lenne. Felidéztem Ripsnek, hogy a „világháború” és az „atomholokauszt” szavak, valamint a „napjaink vége” egy helyre lettek kódolva a 2006-s évvel, hogy ellen riztük az elkövetkezend évszázad minden egyes esztendejét, és végül minden erre az egyetlen évre mutatott; most meg éppen abban a városban üldögélünk, amelyet célpontként nevez meg a kód: „Jeruzsálemben”. - Mindnyájan Isten kezében vagyunk – felelte jámboran Rips. Tovább gy zködtem: - Gondolja, valaha is megadatik nekünk, hogy teljes egészégben láthassuk a Biblia kódját? - Ha valaha is megkapjuk a kulcsot, akkor igen – mondta. A kulcs. Amíg Izraelben tartózkodtam, mindvégig az agyamban motoszkált, mígnem egy este bekapcsoltam a laptopomat és a Biblia kódjában rákerestem a „kódkulcs” szóra. Négy helyen is megjelent. Kétszer egy rejtélyes, számomra ismeretlen héber szó keresztezte; a szótáromban sem találtam. A héber értelmez szótár szerint a jelentése: „obeliszkek”.

Obeliszkek. Erre végképp nem számítottam. Láttam már obeliszkeket, magas piramishegy csúcsban végz k oszlopokat. Egyiptomban is áll néhány harminc méter magas ilyen oszlop. Aztán Rómában is egy, egy-egy meg Londonban, illetve Párizsban, ezeket a hódítók vitték oda Egyiptomból. New Yorkban is láttam egy 3600 éves obeliszket, amely hieroglifákba vésve rizte egy valahai fáraó tetteit. De arra számítottam, hogy ilyesmi keresztezi majd a „kódkulcs”-ot. Egy matematikai képletet képzeltem el, vagy egy sor utasítást, nem egy fizikailag meghatározható tárgyat – és abszolút nem egy obeliszket. Mindkét helyen egy kifejezés részeként bukkant fel: „obeliszkek szája”. Ez azt sugallta, hogy nem egyszer en k oszlopokról van szó, hanem valamiféle „szólásról”, mondjuk jóslatmondásról, s t talán az obeliszkek beszélnek.

Alig hittem a szememnek. De nem lehetett a véletlen m ve. Az „obeliszkek” kétszer is megjelent a „kódkulcs” szóval együtt, mindkét esetben keresztezte, két olyan tökéletes párosítás, ami kizárja a véletlenszer séget. Rips elkezdte betáplálni a számokat egy nagy teljesítmény számítógépbe a Héber Egyetemen, majd elküldte e-mailben a számítások eredményét: „A ’kódkulcs’ szó és az ’obeliszkek szája’ kifejezés együttes el fordulásának valószín sége egy az egymillióhoz. Gratulálok!” Kés bb Rips elárulta, hogy ez az életében látott legjobb eredmény. - A kódkutatás eddigi történetében még nem került el szópár ilyen rendkívüli statisztikai eredménnyel – mondta. – Két közvetlen kapcsolódású találat nem elhet véletlen, ez matematikailag egészen bizonyos. Ugyanezen a helyen, ugyanebben a Biblia-szövegben, mindkét esetben, ahol az „obeliszkek” szó a „kódkulcs” szót keresztezi, felbukkan egy másik szókapcsolat is: „a Kód Ura”.

A Kód Ura. héberül úgy is értelmezhet , hogy „a Kódoló”, a Biblia megfogalmazója. Ez egyszer en túl tökéletes! Aztán felfedeztem, hogy „a Kód Urá”-t ugyanaz a vers keresztezi a Kivonulás könyvében, ahol Isten alászáll a Sínai-hegyre, hogy átadja Mózesnek a „zafírra” írt Bibliát, vagyis ugyanaz, amelyik megnevezi a kódot felfedez tudóst, Ripset.

Ugyanebben a táblázatban megjelenik az „obeliszkek” szó is, és azt a részt keresztezi az els dleges szövegben, hogy „egy tárgy az Égb l”. Kutatni kezdtem minden olyan si leírás után, amelyb l valamivel többet tudhatnék meg az „obeliszkekr l”, és egy Midrásnak nevezett 1700 éves zsidó szövegben ráleltem a Biblia kódjának közvetlen meger sítésére: „Hogy mik is voltak ezek az ’obeliszkek’? Nem emberkéz csinálta, hanem az Ég m ve.”

Bámulatos kijelentés! A legrégebbi megbízható forrás világosan kijelenti, hogy az „obeliszkek” nem err l a bolygóról valók. De mást is találtam. A Midrás azt is írja, hogy ezek az ismeretlenek is emberszer lények: „Szemük mint ablakok, egyik mintha n , másik meg férfi lenne.” Az si írás nem említi, hogy él lények-e, de arra utal, hogy látnak, és talán beszélni is tudnak. A Midrás szövege mintha azt állítaná, hogy az obeliszkek valamilyen, talán nem is evilági életforma képvisel i lennének. Ismét meglátogattam Eli Ripset, akit természetesen nem lepett meg az obeliszkek nem evilági mivoltának híre, hiszen biztosra vette, hogy a Biblia kódja és maga a Biblia egy másik világból, az él Istent l került hozzánk. Elmeséltem Ripsnek, hogy leginkább valamiféle matematikai képletre számítottam, nem pedig egy k oszlopra, akár evilági, akár másik világból való tárgyakról legyen is szó. - Mindkett lehet – felelte. Tájékoztatott, hogy héberül a „kulcs” azt is jelenti, hogy „bevésve”. Tehát a „kódkulcs” azt is jelentheti, hogy „bevésett kód”. Ezért aztán tökéletesen logikus, hogy éppen az „obeliszkek” szó keresztezi kétszer is. Ami azt jelentheti, hogy az általunk keresett kulcsot k oszlopokba vésve találhatjuk meg. Rips számítógépén rákerestünk a „matematikai kulcs” szókapcsolatra. És ott volt! Aztán valami rendkívülit találtunk: a „matematikai kulcs” szópárosítással együtt ismét ugyanaz a vers jelent meg a Kivonulásból, amelyik Istennek a Sínai-hegyre való alászállását írja le, és amely szerint az eredeti Bibliát „zafírba” vésték (amib l visszafelé „Rips” neve olvasható ki). Rákerestünk a „kód az obeliszken” szókapcsolatra. Egyetlenegyszer jelenik meg a Bibliában, az „Ég” szó társaságában.

Megnéztük a „Biblia kódja” kifejezés eredeti kódolási helyét, ott, ahol maga a Biblia er síti meg az általunk évekkel korábban megtalált kód létezését: és az „obeliszk” szó keresztezte a „Biblia kódja” szókapcsolatot. De ha a Biblia kódjának valóban létezik konkrét bizonyítéka, valamilyen fizikai objektum, mely mindennek a kulcsa, akkor átláthatjuk az egészet, mi több, ez lenne az els tényleges, kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk egyedül a mindenségben.

Ha évezredekkel ezel tt valóban a miénknél jóval fejlettebb tudományt örökítettek meg az obeliszkeken – egy matematikai rejtjelkulcsot -, akkor az csakis egy másik civilizációtól eredhet, nem is az „Égb l”, hanem egyenesen azon túlról! Senki ember fia, sem több ezer évvel ezel tt, sem napjainkban nem lehetett képes a Biblia kódjának megalkotására. A mi tudományunk túl primitív ehhez. Ráadásul egyikünk sem lát a jöv be. Ha tehát el kerülnének az obeliszkek, akkor nemcsak a kód megfejtéséhez lenne meg a kulcs, és láthatnánk a ránk váró jöv t, hanem mind ez idáig rejtett múltunkra is lenne bizonyíték. Talán „a Kód Urának”, a „kódolónak” a kilétére is fény derülne. Talán Isten valódi kilétére is. De hol lehetnek az obeliszkek? 1998-ban, a hálaadás napja el tt visszafelé tartottam Izraelbe, és az „obeliszk” szó által keresztezett „Biblia kódja” megdöbbent párosítást bámultam. És akkor észrevettem, hogy a Biblia szövegében egy pontosan meghatározott hely szerepel, éppen ott, ahol az „obeliszk” keresztezi a „Biblia kódjá”-t: „Sziddim völgyében”.

Eszembe jutott, hogy valahol már láttam ezt a nevet. Megnéztem a laptopomon, és íme: a „kód az obeliszken”-t is keresztezte a „Sziddim völgye”.

Ez a földrajzi név a Biblia szövegében olvasható, Ábrahám történetében. A Teremtés könyve 14:3 verséb l kiderül, hol található a völgy: „a Sziddim völgyében gy ltek össze (ez a Sós-tenger”, azaz a Holt-tenger. A Holt-tenger természetesen jól ismert hely. Izrael és Jordánia között elterül , bels tenger, melynek magas sótartalma miatt nincs benne élet. A Sziddim völgye azonban egyetlen újabb kori térképen sem jelenik meg. Ellen riztem a Bibliai helyszínek térképeiben; egyik sem jelölte meg Sziddim völgyét. A Teremtés könyvében szerepl utalás jelentette az egyetlen nyomot. Ennél többet egyetlen mai kutató sem tudott hozzátenni. Egyesek úgy vélték, hogy a völgy nem a Holt-tenger közelében, hanem a víz alatt fekszik. Annyi bizonyos, hogy a Sziddim völgye már a bibliai id kben si helynek számított, és a jelek szerint feledésbe is merült. Olyan régi hely lehetett, hogy a Teremtés könyvének írása idején az akkor már fölötte hullámzó tengerrel kellett meghatározni a hollétét. Több rabbit és bibliakutatót is kifaggattam. A Sziddim völgyér l említést tesz a kétezer éves bibliamagyarázat, a Midrás. A leghíresebb bibliamagyarázat, a középkori francia zsidó Rási szerint valaha zöldellt, és gyümölcsösök borították, de elöntötte a Földközi-tenger, így jött létre a Holt-tenger.

De egyetlen régi bölcsnek sem volt tudomása, ahogy a mai tudósoknak sincs tudomásuk a völgy pontos elhelyezkedésér l. Felkerestem a Holt-tengerrel foglalkozó legtekintélyesebb szakembert, az izraeli David Neev geológust. - Ez az, amit a Teremtés könyvéb l tudunk – mondta Neev. – A völgyet konkrétan Holttengerként említi a Biblia. Egy si csata helyszíne volt; itt esett menekülés közben „szurokforrásba” Szodoma és Gomorra királya. Neev ebb l arra következtet, hogy Sziddim völgyének Szodoma és Gomorra közelében kell feküdnie. Elmélete szerint több mint négyezer éve egy hatalmas földrengés pusztította el mindkét várost, és a Holt-tenger alá temette ket. Szerinte ez a valóságos esemény áll a Bibliában leírt mítosz hátterében. De senki sem tudta pontosan, hogy hol állt a két balsors sújtotta város. Minden bizonnyal valahol a Holt-tenger színe alatt. De nem adtam fel a reményt. Az eltelt több mint ötezer évben ekkor volt a legalacsonyabb a Holt-tenger vízállása. Most talán felszínre hozható, ha rejt valamit a civilizáció hajnala óta a víz. - A Holt-tenger olyan, mint egy er s lángon ottfelejtett teáskanna – magyarázta Neev. – Még száz esztend , és jelent sen összezsugorodik a tenger területe. Végül nem marad utána más, csak só. A geológus néhány táblázatot is mutatott a vízszint alakulásáról. Az eltelt évtizedben -400 méterig húzódott vissza. Utoljára 5500, illetve 8000 éve volt huzamosabb ideig ennyire alacsony. Vajon si titkok fognak el bukkanni az elt félben lév Holt-tengerb l? Az utolsó kirívóan alacsony vízállás arra a titokzatos id szakra esik, amikor els ízben jelentek meg mindazok a civilizációnkat meghatározó dolgok, amelyek mintha a semmib l keletkeztek volna: az írás, a matematika tudománya, a csillagászat, a mez gazdaság, ekkor sajátította el az ember a fémmegmunkálást is, és jelentek meg az els városok. - Ha a kalkolitikus korban épült, amit keres, amikor egyszerre fellendülésnek indult a civilizáció, akkor könnyen elképzelhet , hogy mindmáig nem került a szemünk elé – fejtegette Neev. – Ám ha több mint ötezer évvel ezel tt emelték ezeket az oszlopokat, akkor több ezer éven át álltak a víz alatt – így, amikor visszavonul a tenger, nem obeliszket fog látni, még csak nem is palotát vagy várost, hanem sarat, törmeléket és sót. A geológus még egy kapaszkodót adott: - A „sziddim” héberül „meszet” jelent, úgyhogy azt hiszem, egy mészköves völgyet kell keresnie. Ami azt illeti, nem egy bibliafordítás mész-völgynek nevezi a Sziddim völgyét. Neev azt javasolta, nézzek körül a Holt-tenger jordániai oldalán. – Van ott egy Liszan nev félsziget – mondta. – Egy sóképz dmény, amelyet mészk borít. maga sosem járt ott. Izrael három háborút is vívott Jordániával. - Vigyázzon magára – intett. – Ellenséges övezet. Idegenvezet m nem értette, miért pont a Liszanfélszigetet néztem ki magamnak. Egyetlen turistával sem találkozott, aki oda vágyott volna.

Ez a különös alakú földnyelv benyúlik a Holt-tengerbe. Olyan, mint egy nyelv, és valóban: „Liszan” héberül is, arabul is annyit tesz, hogy „nyelv”. Amikor odaértünk, olyan érzés fogott el, mintha a Hold sötét oldalára kerültünk volna. Mindenfelé sivár pusztaság terült el, növényzetnek nyoma sem volt. A szikrázó sivatagi napfényben fehéren vakított a csupasz mészk . A Holt-tengernek ez a része akár az si „Sziddim völgyének” vagy „Mész-völgynek” is lehet a maradványa. Mitológiai szempontból nem is lehetne tökéletesebb a helyszín. A Föld köldöke. A Föld legalacsonyabban fekv pontja, úgy négyszáz méter mélyen a tengerszint alatt. Amikor tehát a Liszan-félsziget nemrég felszínre került partján álltam, melyet alig egy évtizede még víz borított, és el tte utoljára ötezer évvel ezel tt volt szárazon, a Föld legmélyebben fekv helyének legalacsonyabb pontján álltam: a világ fenekén. A „világ feneke” is szerepel kódoltan a Bibliában. Ugyanott, ahol a „Liszan”-t keresztezi az si kulcs”.

És hamarosan újra felszínre kerülhet, ami valamikor ezen a száraz földdarabon létezett, majd víz alatt töltötte az emberi civilizáció általunk ismert történetét – és csak homok, agyag, sár és a tenger nyomában maradt vastag sókéreg borítja. Kihalt táj vett körül. Emberi településnek semmi nyoma. Sem most, sem máskor. Az egész félszigeten legfeljebb sót fejt emberek tartózkodtak. Ugyanakkor leny göz ásatásoknak a bibliai id ket felelevenít helyszínei vették körül. A tenger túlpartján, Kumrán barlangjaiból kerültek el a Biblia legrégebbi ismert példányai, a Holt-tengeri tekercsek. Több mint kétezer éven át várakoztak az állatb rb l készült pergamenek, 1947-ig, amikor egy pásztorfiú egy követ dobott az egyik barlangba, és összetör cserepek hangját hallotta. Az eltört edényb l a Biblia egyik könyve került el , teljes épségben. Ugyancsak látótávolságon belül, a tenger izraeli partján fekszik az si Maszada hegyi er d, ahol kétezer évvel ezel tt egy kis csapat zsidó az utolsó emberig védte magát a római légiók ellen. Az eltelt kétezer évben jottányit sem változott sivár fennsíkból még kiemelkednek az er d kövei. A Jordánia fel li oldalon, egy kilométernyire a tengert l egy Bab-Edrah nev , ötezer éves falut ástak ki: az srégi vályogtéglákon alig hagyott nyomot az id . Ez lehetett a bibliai Cóár, ahová a legenda szerint Lót menekül Szodoma és Gomorra pusztulása után. Nem kizárt tehát, hogy talán épp a lábam alatt, ezen a tökéletesen kihalt félszigeten rejt zik egy srégi obeliszk a belevésett „kódkulccsal”.

A Liszan-félsziget kis pötty csupán a térképen, valójában azonban 65 km2, és ahogy ott álltam a végtelennek t mészk - és sómez t bámulva a vakító napfényben, rá kellett döbbennem, hogy ez sokkal nagyobb terület ahhoz, hogy a siker reményében álljak neki egy obeliszk vagy akár egy palota után kutatni a felszíne alatt. Így aztán visszatértem tehát a Bibliához és a kódhoz. Az ótestamentumban egy könyv említi név szerint Liszant. Ez Józsué könyve, a fiatal harcos története, aki Egyiptomból való kivonulásukkor, Mózes halála után állt az izraeliták élére, és Jordániából Izraelbe vezette ket. A „tengernyelv” (Liszan) Józsué 15:5 versében jelenik meg, és ezt keresztezi a „megtalálta a pontos helyszínt, Liszant” kódolt szókapcsolat. A „Liszan, a Holt-tenger nyelve északon” ismét felt nik Józsué könyvében, a 18:19 versben, ami még pontosabban határozza meg a helyszínt. A rejtjelezett „kódoló” szó keresztezi a helyszínt megnevez szöveget. Ugyanebben a táblázatban jelenik meg ötször a „kódolva” szó, a héber nyelvben pedig ugyanez a szó azt is jelenti, hogy „rejtett” és „észak”. Így Józsué könyvének szövege, az egyetlen könyv a Bibliában, amely név szerint említi a Liszant, elárulja a pontos helyet a félszigeten, ahol keresnünk kell – a legészakibb pontján, ahol a félsziget egy ujja a Holt-tengerbe nyúlik, és kis öblöt formáz: „a Holt-tenger nyelvét”.

Megnéztem a Tórában a „Liszan, a tenger nyelve” szókapcsolatot, és egyetlenegyszer bukkant fel, kihagyások nélkül. Az „a Liszan” név kódolása a „tenger nyelve” szókapcsolatot keresztezi, és mindkett t átszeli az „ si kulcs” kifejezés. Eli Rpshez siettem. Megmutattam neki a kódolásokat, és elmeséltem neki, hogy a terepet is szemrevételeztem. Rips tanulmányoztam a számítógépén a kódot, és szinte azon nyomban felfedezett valami rendkívülit. - Ugyanazok a bet k, amelyek az „ si kulcs” héber kifejezést alkotják, „szenzortérkép”-ként is értelmezhet k – magyarázta Rips. – Ez pedig a „tenger nyelve” és „a Liszan” szavakat keresztezi. Dönt jelent ség felfedezés volt. Egy eltemetett „obeliszket” csakis valamiféle „szenzorral” fedezhetünk fel, valamilyen fejlett technikai berendezéssel, amely a víz színe vagy a földfelszín alatt is képes látni és „térképet” alkotni mindarról, ami szabad szemmel nem látható. A minden második bet l összeálló „ si kulcs/szenzortérkép” új kijelentést alkot: „feltárva, látható, felfedezés, felderítés”.

Kés bb felfedeztem, hogy ugyanaz a vers a Bibliából, ahol a rejtett szövegben kihagyások nélkül megjelenik „Liszan, a tenger nyelve”, és az „ si kulcs/szenzortérkép” kódoltan keresztezi, nemcsak a „Liszan” szóval, hanem tíz más jelent s szóval együtt t nik fel, amelyekkel a „kódkulcs” keresése során találkoztam. Az „obeliszk Liszanban” a „tenger nyelve, Liszan”-t keresztezte. Ugyanígy a „rejtekhely térképe”. A „kulcs” három ízben jelenik meg abban a táblázatban, ahol a „szenzortékép” szeli át a „rejtekhely térképét”. Ripsszel rákerestünk a „szenzor jelölte a helyet” szókapcsolatra. Döbbenetes módon ott futott kódoltan az egyetlen helyen a Tórában, ahol kihagyások nélkül jelenik meg „a Liszan”. Ennek az el fordulásnak a valószín sége 2:10 000. Végül, amikor egyik este egyedül üldögéltem a laptopom el tt, megnéztem a Biblia leginkább prófétikusnak mondható könyvét, Dániel könyvét, és a „Liszan” névvel azonos helyre kódoltan ott is megtaláltam a „szenzoros jelölés” szókapcsolatot. A Dániel könyvéb l felbukkanó teljes rejtett állítás még ennél is lélegzetelállítóbb. Így hangzott: „Liszan mint Sziddim.”

A tökéletes bizonysága arra, hogy valóban az si Sziddim völgyét találtam meg. Világosan ott állt Dániel könyvében. A Liszan-félsziget volt a völgy. De még többet is mondott a Dániel könyvében álló rejtett üzenet: a nyitóversek azt beszélik el, hogy Jeruzsálem megszállásakor egy babilóniai király Izrael néhány gyermekét magával vitte a palotájába. Mindent megtanultak, amit csak az ókori világban meg lehetett tanulni: „tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet”, beleértve az els ismert civilizáció nyelvét, a „káldeusok” nyelvét is. Ezek a versek tartalmazták a kutatásom mögött húzódó teljes történetet. Héberül a „káldeusok nyelve” leírva ugyanaz, mint a „Liszan mint Sziddim”. Ahol a Dániel könyvének szövege a „palotában álló” gyermekekr l szól, ugyanazok a szavak héberül az „oszlop a palotában” szavakkal is fordíthatók. Talán ez volt az a bizonyos „obeliszk”, amelynek keresésére vállalkoztam, és amelyre felvéstek minden „tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet”. És ezzel még nincs vége! Ugyanezek a Dániel könyvéb l való versek árulták el nekem, hová tehetem az X jelet a térképemen. Ugyanabban a szövegben jelenik meg a „Mazra” név, ahol a „Liszan mint Sziddim” azonosítás történik.

A Holt-tenger kis öblében, a Liszan-félsziget északi csücskén kiugró „földnyelv” révén kikanyarított „tenger nyelvében”, annak déli partján található a „Mazra” nev falu. Itt találhatnám meg az „oszlopot a palotában”, az „obeliszket”, a „kódkulcsot”. Úgy t nt, hogy a Biblia minden általam ellen rzött könyve ugyanarra a területre mutat, amelyet egykor a Sziddim völgyeként ismertek – manapság a Holt-tenger -, pontosabban a félsziget északi pontján lév öbölre, a Mazra-öbölre, és az öblöt alakító földnyelvre, a Liszan-fokra. A Tórában kódoltan jelen lév „Liszan félsziget” a „Mazra” szót keresztezi. A „Mazra” név a „kódkulcs” szóval együtt szerepel, az „obeliszk” pedig egyaránt keresztezi a „Mazra” és a „kódkulcs” szavakat.

El került tehát a lel hely. Most már csak az a kérdés maradt megválaszolatlanul, miként fogjuk megtalálni a mélyben eltemetett si tárgyat. Ez biztosan nem olyan egyszer , mint a filmekben. Nincsenek Indiana Jones-i képességeim, hogy puszta kézzel félresöprök egy kis homokos földet, és máris el ttem van az elveszett ereklye. Munkagépekkel is túl nagy fáradság lenne az általam behatárolt terület felásása. Még csak nem is sejtettem, mib l készült az obeliszk, milyen mélyen lehet, hogy a szárazföld vagy a tenger alatt kellene-e keresni, de még arról sem lehetettem meggy dve, hogy létezik-e még annyi ezer év elteltével. Dr. Rips ugyan talált egy nyomot, ez azonban nem sok jóval kecsegtetett. Ahol az „obeliszk” a „Biblia kódjá”-t keresztezi, az els dleges szöveg szerint „a föld kitátotta száját, és elnyelte”. Ha az obeliszket elnyelte a föld, talán épp abban a több mint négyezer évvel ezel tti, a vidéket megrázó földrengésben, amelyr l az izraeli geológus, Neev beszélt, akkor nagyon mélyen temet dhetett. Talán el is t nt ugyanolyan nyomtalanul, mint Szodoma és Gomora. Különösen fejlett technikai berendezésre lenne szükség a felkutatásához. Mondjuk a „szenzortérképre”. Ám amikor szakért kkel – a föld alatt olajat, értékes fémeket és olykor ókori leleteket keres geofizikusokkal – ellen riztettem a terepet, további rossz hírekkel szolgáltak. A földön áthatoló radaron, amellyel sikeresen meg lehetett találni a sivatagi homok alá temetett tárgyakat, egyszer en kifogott a Liszan és a Holt-tenger sóval telített talaja. A radarsugár visszapattant, nem tudott a talaj mélyére hatolni. Beszéltem az izraeli kémelhárításnál dolgozó barátaimmal, a Honvédelmi Minisztérium tudományos f munkatársával, ismer seimmel a Pentagonban és a CIA-nél. Egybehangzóan kijelentették, hogy nem létezik olyan titkos m szaki berendezés, amely át tudna hatolni azon a talajon, semmiféle új katonai felszerelés vagy olyan fejlett felderít m hold, amely képes volna rátalálni egy eltemetett obeliszkre a Föld legsósabb helye alatt. Elkeserít pillanat volt. Eddig jutottunk. Az egy az egymillióhoz valószín séggel el forduló, a „kódkulcs” szót kétszer is keresztez „obeliszk” véletlen felfedezését l eljutottam odáig, hogy talán pontosan azon a helyen állhatok, ahol évezredeken át rejt zött a kulcs. Csodával határos módon egyedül a Biblia kódja vezetett idáig lépésr l lépésre. - Mintha kincsvadászaton lennék – mondtam Eli Ripsnek. - Hát persze – bólintott. Tökéletesen magától értet nek tekintette, hogy mindez Isten terve szerint történik, amiben viszont képtelen voltam hinni. - Akkor miért csinálták olyan észveszt en bonyolultra ezt az egészet, hogy bárki nálam normálisabb ember már rég feladta volna? – kérdeztem. - Kérdésében ott a válasz is – mondta Rips. Ismét megnézte a „kódkulcs” eredeti kódolását.

- Ez igazán biztató – mutatott a monitorra. – Itt az áll, hogy „kezünkben megfejteni”; héberül még jobban hangzik: „Kezünkben feltörni”, mint egy kódot, ugye. De ugyanazokat a héber szavakat úgy is lehet fordítani, hogy „kezünkben egy válság miatt”. Márpedig nekem meggy désem, hogy pontosan ilyen válsághelyzetben keressük a kód kulcsát.

A háttérben dübörg közel-keleti háború és a Biblia kódja további er feszítésekre serkentett. A háborús helyzet arra figyelmeztetett, hogy a keres munkánk során valójában versenyt futunk az Apokalipszis el tti visszaszámlálással. A „Liszan-félszigeten” szókapcsolat a „napok végén” szavakkal volt együtt kódolva. A figyelmeztetés világos, de ugyanilyen világos az ígéret is. A pontosan a „napok végén” alatt található „Liszan-félszigeten”-t keresztezve ez áll a Biblia szövegében: „neked és gyermekeidnek teutánad, hogy megsokasodjanak napjaid a Földön.”

3 / Clinton Éppen az elnök vallomását közvetítették a tévében, aki beismerte korábbi hazugságát: „Valóban olyan kapcsolatban álltam Lewinsky kisasszonnyal, ami nem volt helyénvaló.” 1998. augusztus 17. Bill Clinton kijelenti a tévében, hogy félrevezette a feleségét és az amerikai népet. Komoran ünnepélyes, országosan közvetített beszédében gyászos képpel közli, hogy bens séges viszonyba került a Fehér Házban az egyik huszonnégy éves gyakornoklánnyal. Fél szemmel Clinton beszédét néztem, közben inkább a számítógépemen futó Biblia-kódra figyeltem. Barátaim már hónapok óta kértek, hogy nézzek utána a kódban a Monica Lewinskybotránynak, de nem voltam rá kapható. Túlságosan ízléstelen és triviális ügynek tartottam. Most azonban az elnök bukását okozhatja, azét az emberét, aki megszervezte Rabin és Arafat találkozóját, az egyetlen emberét, aki meg tudná valósítani a közel-keleti békét, és ezzel elejét vehetné a kódban megjövendölt szörny ségeknek. Tudtam, hogy „Clinton” szerepel a kódban, mert el ször Bill Clinton nevét kerestem meg. Amikor el ször olvastam 1992 júniusában a Biblia kódjáról, els sikeres ellen rzésem eredményeként a kód hat hónappal az elnökválasztás el tt megjósolta Clinton gy zelmét. A háromezer éves szövegbe kódoltan ott állt „Clinton” neve az „elnök” szóval egy helyen.

1998 augusztusában, miközben vallomást tett a tévéadásban, ismét rákerestem a Biblia kódjában a „Clinton” névre, de ezúttal azért, hogy megjövendöli-e az elnök vád alá helyezését. „Clinton” neve és a „vád alá helyezés” kifejezés egy helyen jelentek meg világosan olvashatóan, ráadásul nagyon kicsi valószín ség mellett.

Ahol a „vád alá helyezés” kifejezés a „Clinton” névvel együtt rejt zik, a Biblia ugyanazon versében megjelenik a Monica Lewinsky-botrány is: „rejtett titok, szolgálólány szeret je.” Ez fantasztikus! Az Ótestamentumtól nem is várhatunk ennél pontosabb megfogalmazást arra, hogy „fiatal gyakornoklány”.

Mire mindezt kikerestem, az elnök befejezte ötperces vallomását, és a m sorvezet k azt feszegették, átvészeli-e Clinton a botrányt. Míg a Biblia kódját néztem, újra meg újra láttam a tévében a Clinton tagadásáról készült filmbejátszást, ahol mutatóujjával dorgálja az országot, és határozottan kijelenti: „Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a n vel, Lewinsky kisasszonnyal.” Aztán újra meg újra bejátszották az alig befejez dött vallomását: „Viszonyom volt Lewinsky kisasszonnyal.” Eddig a pillanatig abszurdumnak t nt, hogy ellen rizzem a botrány kimenetelét abban az si szövegben, amely példa nélküli veszélyre figyelmezteti az emberiséget. Most azonban, amikor az elnök sorsa forog kockán, amikor több mint száz esztendeje nem volt példa rá, hogy felel sségre vonják az amerikai nemzet elnökét, igenis választ kellett keresnem a Bibliában. Amikor azonban alaposabban megszemléltem a „Clinton” név kódolását, rájöttem, hogy egy másik szintje is megjelenik az esetnek. Közvetlenül a „vád alá helyezés” el tt az „ellen” szó áll. A „Clinton” névvel együtt megjelen rejtjelezett üzenet tehát azt mondja, hogy a „nép, nemzet a vád alá helyezés ellen”, azaz, „ellenezni fogjuk a vád alá helyezést”. A „nép, nemzet a vád alá helyezés ellen” szókapcsolattal átfedésben a rejtett szöveg szerint „véleményük megel zve”.

1998. augusztus 17-én, Clinton vallomástételének estéjén, amikor elnöksége minden jel szerint a legnagyobb veszélyben forgott, a Biblia kódja azt jövendölte, hogy Clinton megússza a botrányt.

1999. február 12-én, egy botrányokkal és nyomozással terhes esztend elteltével az Egyesült Államok szenátusa felmentette Clinton elnököt az alkotmányos vádeljárásban megjelölt „hazaárulás vagy vesztegetés és egyéb súlyos b ncselekmény” hatálya alól. A Biblia kódja ismét igazat mondott. Két évvel kés bb, 2000. október 6-án megérkeztem a Fehér Házba, ahol Clinton elnök személyzeti f nökével, John Podestával volt találkozóm, hogy tudassam vele a Biblia kódjának intelmét: immár a „végs id k”-ben járunk. A titkosszolgálat tisztje láthatóan feszülten fogadott a kapunál. A Közel-Keleten újra kitört a háború, ráadásul terrorista riadókészültséget is elrendeltek. Egy órát kellett várnom, míg végre bejutottam. Várakozás közben azon töprengtem, hogyan is tálaljam mondandómat a világ második legnagyobb hatalmú emberének, aki meghatározza, kit fogadjon és mit lásson az elnök, egyáltalán: nagyrészt mindazt, amit az elnök tesz, vagy tenni fog. Podestra már átadta Clintonnak a Biblia kódjáról szóló könyvemet. Tájékoztatása szerint az elnök Camp Davidbe is magával vitte a könyvet a levelemmel együtt, amelyet akkor küldtem neki, amikor bejelentette Ehud Barak izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a palesztin hatóság elnökének csúcstalálkozóját. 2000. július 5-én keltezett levelem így szólt: „Mellékelten küldöm A Biblia kódja cím könyvemet, mivel az Ön mai bejelentése Barak és Arafat Camp David-i csúcstalálkozójáról a kód jóslatait igazolja. A jöv nket tartalmazó kód utalása szerint Önre jelent s szerep vár annak eldöntésében, hogy béke vagy háború lesz-e a Közel-Keleten, és sokkal nagyobb a tét, mint azt esetleg Ön gondolná. Ebben a levélben inkább tartózkodom a részletekt l, annyira apokaliptikus az egész.” Sehogy nem tudtam rászánni magam, hogy elmondjam az Egyesült Államok elnökének: már „napjaink végét” éljük, hogy a Biblia kódja szerint a világra néhány esztend n belül eljön a vég. Én magam sem mertem és nem is akartam elhinni. Ugyanakkor viszont abban is biztos voltam, hogy ha mindezt valóban elmondom, akkor az elnök hivatalában a levelemet els ként elolvasó személy azt fogja gondolni, én is a Fehér Ház el tt naponta megjelen csodabogarak közé tartozom, akik dülöngél ákombákomokkal telerótt táblákkal hirdetik naphosszat: „BÁND MEG B NEID, KÖZEL A VÉG.” Ezért aztán így folytattam a levelem: „Voltaképpen cseppet sem vagyok vallásos, és meggy désem, hogy megel zhet a katasztrófa.” Megírtam az elnöknek, hogy a Biblia kódja tudomány, nem pedig vallás kérdése, hogy a háromezer éves szövegben mai nevek, helyek, dátumok sorakoznak. „A ’Clinton’ név az ’elnök’ szóval együtt lett rejtjelezve az erre kiszámítható rendkívül csekély valószín ség ellenére – írtam az 1992-es, több hónappal az elnökké választása el tti felfedezésemet idézve. – Az Ön választási gy zelme jelentette a kód valóságalapjának els tényleges bizonyítékát. Most azonban felfedeztem, hogy az Ön nevét a Bibliában egy másik állítás is keresztezi: ’visszaállítja, megjavítja’. Ennek héberül mélyebb az értelme: ’visszaállítani, megjavítani, átalakítani a világot’. A Biblia uyancsak félreérthetetlenül megfogalmazza a másik lehet séget, az igazi Armageddont, a nukleáris világháborút, mely a Közel-Keletr l indul majd ki. Amennyiben a kód igazat mond, még mindig van néhány évünk, míg a veszély bekövetkezik.

Ám amit most lépünk, amit Ön most lép, meghatározhatja, mi válik végül valóra. Azt hiszem, pontosan ez a Biblia-kód létezésének a célja. Hogy idejében figyelmeztessen bennünket, és változtathassunk a jöv nkön. Önnek a konfliktusban érintetteknél jóval több az esélye, hogy megszüntesse az arabok és zsidók között több ezer éve dúló er szakot” – zártam levelem. A „Camp David” név kódolását az els dleges szövegben „menedékváros” keresztezi, és ugyanezen helyen jelenik meg a „béke” szó is.

Camp David az amerikai elnökök menedéke, az Egyiptom és Izrael közötti történelmi jelent ség békekötés színhelye, most ide hívja találkozóra Clinton a két háborús felet, Barakot és Arafatot. Nagyon is helyénvaló, hogy a „Camp David” nevet éppen oda kódolták, ahol a Biblia szövege lehet vé teszi a gyilkosoknak, hogy „b nbánatot, feloldozást” nyerjenek. A Camp David-i találkozó azonban nem járt sikerrel. Clinton is, Barka is úgy gondolták, hogy olyan ajánlatot tesznek Arafatnak, amelyet az nem utasíthat vissza. Majdnem mindenki azt hitte, hogy napok, legfeljebb hetek elteltével Arafat beleegyezik, hogy a palesztin állam megkapja Ciszjordánia és a Gázai övezet 90%-át, hogy minden bizonnyal elfogadja KeletJeruzsálem nagy részét és az Óváros felét. Arafat azonban válaszra sem méltatta az ajánlatot. A világ nem értette, miért. Csak kevesen értették meg a vallás hatalmát. A béketárgyalásokat a vallás ítélte kudarcra. A Biblia kódja ezt is megjósolta. A megjövendölt összecsapás helyszíne: a „Templom-hegy”.,

Ez a Salamon által építtetett régi zsidó templom helye, ahol most az aranykupolás mecset áll. A 14 hektáros fennsík Jeruzsálemben olyan szent hely, amelyr l senki nem mondana le. A zsidók sázmára a Templom maradványai, a Siratófal a legszentebb szentély. A moszlimok számára a hegy tetején álló Harám-al-Sárif-mecset a Mekka utáni második legszentebb hely. Évezredeken át a Templom-hegy volt a vallásháborúk központja, a Szent Város fölötti uralomért folytatott örökös háborúskodás f anyaga – és Camp Davidben is az egyetlen áthidalhatatlan kérdés maradt. A rejtjelezett „Templom-hegy” a Bibliában együtt jelenik meg a csúcstalálkozón részt vev három politikai vezet , „Clinton”, „Arafat” és „Barak” neve a „Templom-hegy” szót keresztezi, és a Biblia els dleges szövege a „végs id k”-re figyelmeztet.

Igazán bámulatos, hogy a béketárgyalásokban érintett mindhárom fél neve együtt szerepel a tárgyalásokat zátonyra futtató szent hely nevével, és ezzel mintha a kód azt sugallná, hogy küszöbön áll a Templom-hegyre mért csapás.

Amikor júliusban meghiúsultak a béketárgyalások, majd augusztusban, szeptemberben és októberben is cs döt mondtak a felújításokra tett kísérletek, mindvégig igyekeztem elérni Clintont, Barakot és Arafatot. 2000. augusztus elején érkeztem Izraelbe. Akkor fulladt kudarcba a Camp David-i csúcstalálkozó, és az izraeli kormány az összeomlás szélén állt. Barak miniszterelnök kétségbeesetten próbálta meg rizni pozícióját, miközben egymás után mondtak le miniszterei, és az izraeli nép kezdte elveszteni minden reményét, hogy valaha is vége szaka a palesztinokkal vívott küzdelmüknek. A ma visszavonultan él Barak nem hallgatta végig a Biblia kódjában megfogalmazott végzetes figyelmeztetést. El ször a megválasztása el tti évben próbáltam meg kapcsolatba lépni vele. 1998. május 17-én, amikor még fogalma sem volt arról, hogy indulni fog a miniszterelnöki szék megszerzéséért, a következ levelet írtam neki: „A Biblia kódjában el került legújabb információk szerint Ön lesz a miniszterelnök egy olyan id szakban, amikor hazájára nagy veszély leselkedik. Úgy vélem, hogy Ön lesz Izraeli következ vezet je, és remélem, sikerül találkoznunk.” A kód az évszámot is megadta, a héber id számítás szerinti „5759”-et, azaz a modern naptár szerinti 1999-et. Ezt nem találtam valószín nek, minthogy 2000-re t zték ki a következ választások id pontját, úgyhogy nem is tettem róla említést a levélben. Pontosan egy év múlva, 1999. május 17-én Ehud Barak váratlanul megnyerte az el rehozott választásokat, és Izrael miniszterelnöke lett. Ám nem éreztem elégtételt, hanem rettenetes balsejtelmek gyötörtek. A Biblia kódja, mely az id pont tekintetében is pontosnak bizonyult Barak választási gy zelmének el rejelzésében, hatalmas veszélyre is figyelmeztet, ami viszont rossz és nagyon is konkrét el jel.

Az „E. Barak miniszterelnök” egyetlen kódmátrixban jelenik meg, ahol a „válság és halál” szókapcsolat követi. A figyelmeztetés világos: a válság Jeruzsálem szent helyén fog kitörni, amelyet a moszlimok is, a zsidók is maguknak követelnek, a Templom-helyen. Az „E. Barak miniszterelnök” szókapcsolatot keresztezve a rejtett szöveg szerint „lecsapnak Templom-hegyen”. Amikor tehát Barakot megválasztották, ahogy az a jövendölésben áll, és akkor, amikor z a jövendölésben áll, azonnal sürg s üzeneteket küldtem a legközelebbi tanácsadóinak, arra kérve ket, hogy figyelmeztessék Barakot a veszélyre.

Küldtem egy faxot Isaac Ben-Israel tábornoknak, a honvédelmi minisztérium vezet tudósának: „Az aggaszt, hogy ha a kód igazat mondott, amikor megjósolta választási gy zelmét, akkor abban is igaza lehet, hogy a legnagyobb veszély id szakában Barak lesz az Izraelt irányító politikus.” Ám a teljes háborús készültségben él Barak ez id tájt még a hozzá legközelebb állókkal sem igen találkozott. Újabb levelet küldtem. Ebben ez állt: „A ’lecsapnak Templom-hegyen’ ugyanolyan egyértelm en jelenik meg az ’E. Barak miniszterelnök’ szókapcsolattal együtt, ahogy korábban a merényletre utaló jelzések ’Jichak Rabin’ nevével.” Barka pontosan tudta, hogy a Biblia kódjában foglaltak egyre inkább beteljesülni látszanak. Rabin meggyilkolása napján legjobb barátja (aki kézbesítette Rabinnak figyelmeztet üzenetemet) felhívta Barakot, és közölte vele: „Az amerikai riporter már egy éve tudott róla, és elmondtam a miniszterelnöknek is. Ott áll a Bibliában.” Maga Barak is utánanézett a Biblia kódjának. Ben-Israel tábornok tájékoztatott, hogy erre a Rabin elleni merénylet után az új miniszterelnök, Simon Peresz utasította az akkor miniszterként tényked Barakot. - Magának is utánanézett – mondta Ben-Israel. – Kinyomoztatta, lehetett-e köze a merénylethez. Elh ltem, de végül is logikus lépés volt. Baraknak könnyebb volt azt feltételeznie, hogy azért lehetett tudomásom egy évvel korábban a merényletr l, mert én magam is részt vettem benne, mint azt elfogadnia, hogy a Bibliába rejtett háromezer éves kód felfedi a jöv t. - De kiderült, hogy maga tiszta – nyugtatott meg Ben-Israel. Barak tehát mindent tudott a Biblia kódjáról. Tudta, hogy megjósolta a Rabin-gyilkosságot és a miniszterelnökké választását egy-egy évvel az eseteket megel en. Mindezek ellenére sem fogadott. - Ne vegye a szívére – tanácsolta Ben-Israel tábornok. – Most senkivel sem áll szóba, még velem sem. Mindenkit l elzárkózik. Én azonban képtelen voltam megfeledkezni a veszedelemr l. A „Templom-hegy” nemcsak hogy keresztezte „Barak miniszterelnök”-öt, hanem a „Templom-hegy megrongálva” is együtt jelenik meg az „Ehud Barak”-kal és az „5760”-nal (ez utóbbi a 2000. évet jelenti). A veszélyt mintha szintén egy dátummal együtt rejtjelezték volna: „Áv. 9. napja”. A legenda szerint i.e. 586-ban ezen a napon rombolták le a babilóniaiak az els és i.sz. 70-ben a rómaiak ugyanezen a napon rombolták le a második templomot. Így tehát 2000. Áv. 9. napján, azaz augusztus 10-én felkerestem Barak kabinetf nökét, Isaac Herzogot, Izrael korábbi elnökének fiát, aki szintén megkapta a levelemet, és továbbította a miniszterelnöknek. - Barak személyesen adott utasítást a biztonsági szolgálat meger sítésére – igyekezett megnyugtatni Herzog. – A miniszterelnök tudomásul vette a veszélyt. Ennél többet nem tehetünk. Elmondta továbbá, hogy el nap magához kérette a jeruzsálemi rend rség parancsnokát, és felhívta a figyelmét a megjövendölt támadásra, valamint az elhárítás vezet it is figyelmeztette az Áv. 9. napján esetlegesen bekövetkez veszélyre. Izraelben mindenki tudta, hogy a Templom-hegyre mért támadás szent háborút, dzsihádot indítana el. A múltban vallási megszállottak sokasága szövögetett ilyen terveket, hátha ezzel kiválthatják az Apokalipszist. A 2000. évet a végveszély évének tartották. A New York Times egyik cikke a következ kérdést tette fel: „A következ esztend ben, az ezredfordulón, melynek során egyes keresztények reményei szerint újból eljön Krisztus, megpróbálja-e lerombolni valaki a Szikla-dómot, illetve a közeli Al-Aksza-mecsetet, csak hogy véget vessen a béketárgyalásoknak, vagy hogy a ’végs id ket’ siettesse, netán ezért is, azért is?”

A palesztin terroristaszervezet, a Hamasz vezet je, Ahmed Jasszín sejk így nyilatkozott: „Ez Izrael végét jelentené.” Megmutattam tehát Barak jobbkezének, Herzognak, hogy mind „Barak”, mind „Arafat” neve a „végs id k”-kel azonos helyen jelenik meg a Biblia kódjában. - És mi err l Dr. Rips véleménye? – tudakolta Herzog. - Szerinte nem lehet véletlen, hogy az „Arafat” és „Barak” szavak pontosan ugyanarra a helyre legyenek kódolva, ahol egyszerre jelenik meg a „végs id k”-re használatos mindkét bibliai kifejezés. Áv. 9. napján azonban nem történt semmi. Senki nem intézett támadást a Templom-hegy ellen. Sem vallási fanatikus, sem terrorista nem csapott le aznap. Attól féltem, farkast kiáltottam, és többé senki sem fog hallgatni rám. Mégis megkértem Herzogot, intézze el, hogy találkozhassak a miniszterelnökkel. - Barak senkit sem fogad – mondta. – Úgyhogy lehetetlent kíván. Így aztán Arafatra ordítottam figyelmem. 2000. augusztus 13-án találkoztam Abu Alával, a palesztin parlament vezet jével, az Arafat utáni talán legbefolyásosabb személyiséggel. Az alacsony, kopasz, testes férfi éppen szivarozott, és úgy festett, mint egy amerikai kampányvezér arab kiadásban. A ciszjordániai Rámalláh városában berendezett irodáját a jeruzsálemi Templom-hegyen álló aranykupolás mecsetr l készült hatalmas kép uralta. Átadtam Abu Alának egy Arafatnak szóló levelet. Neki is elmondtam, hogy a Bibliába kódolt figyelmeztetésr l szól, egy olyan próféciáról, amelyet feltétlenül látnia kell ARafatnak. Figyelmesen végigolvasta. Látszott rajta, hogy mélyen megrázta. Arra számítottam, kételkedni fog, vagy egyenesen ellenségesen viszonyul az ügyhöz. Végtére is az ellenségei szent könyvében elhelyezett héber nyelv kódról szól. Abu Ala azonban azon elmélkedett fennhangon, hogy még aznap utánaküldje-e a hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Arafatnak. - Ilyesmi a mi Koránunkban is van – mondta elgondolkozva. – Arafat hív ember, azt hiszem, komolyan fogja venni. Komolyabban, mint Rabin. Aztán teltek-múltak a hónapok, és Abu Ala nem továbbította a levelem. Sehogy nem tudtam elérni Arafatot; nem sikerült Barak közelébe jutnom. Így ismét Clintonnál próbálkoztam. Szeptember vége felé, amikor reménytelenül megrekedtek a béketárgyalások, üzenetet küldtem az elnök személyzeti f nökének, Podestának: el fordulhat, hogy a Barak és Arafat közötti patthelyzetb l nincs racionális politikai kiút, és akkor a probléma a maga öntörvény szabályait fogja követni. A vallás jelenti a nehézséget, és a Biblia kódja lehet a megoldás. Mire választ kaptam a Fehér Házból, és Podesta fogadott volna, én megint Izraelben tartózkodtam, és már túl kés volt. Aznap elkezd dött az intifáda. Az izraeliek és palesztinok közötti nyílt harc a Templom-hegyen tört ki, pontosan ott, ahol a Biblia kódja megjövendölte. A megérkezésem el tti napon, szeptember 28-án, Izrael jobboldali vezet je, a tábornok, aki megesküdött, hogy eltiporja Arafatot, Ariel Saron ezer felfegyverzett rohamrend rt és katonát vezényelt a Templom-hegyre. Másnap, 2000. szeptember 29-én, miután a mecsetben véget ért a

pénteki ima, elkezd dött az új palesztin felkelés, és izraeli katonák megöltek a Templomhegyen négy k dobáló fiút. A Templom-hegyen végül nem vallási megállottak vagy széls ségesek indítottak támadást, hanem az izraeli politikai élet egyik központi alakja, aki ezzel az er szak végtelennek tetsz áradatát szabadította el. „Saron” neve a „Templom-hegy”-gyel együtt lett rejtjelezve. A több mint két évvel korábban Barak miniszterelnöknek küldött levelemben leírt, a Biblia kódjában jelzett események minden részletükben valóra váltak. Így lett az „E. Barak miniszterelnök” szókapcsolatot keresztez „lecsapnak a Templomhegyen” és a „válság és halál” intelem immár kézzelfogható, keser valóság. Barak mindennek ellenére sem óhajtott találkozni velem. Felkerestem azon kevesek egyikét, akikben az elfoglalt miniszterelnök még mindig bízott: sógorát, Doron Cohen tel-avivi ügyvédet, és átadtam neki egy Baraknak szóló levelet. Miel tt elolvasta volna, telefonhívást kapott a miniszterelnök irodájából. - Ma nem találkozhatunk vele – közölte Cohen, amikor letette a kagylót. – Rámalláhban most lincseltek meg két izraeli katonát. Rettenetes képsorokat sugárzott az izraeli tévé: dühös tömeg vesz körül egy ciszjordániai rend rségi épületet, el rángatnak két palesztin területre tévedt fiatal izraeli katonát, halálra verik ket, holttestüket megcsonkítják, aztán kihajítják ket az ablakon. Az egyik gyilkos a magasba emeli véres kezét, mire az ablak alatt összegy lt tömeg lelkes éljenzésbe kezd. Bosszúgól izraeli harci helikopterek Rámalláhban és a Gázai övezetben porig rombolták a Palesztin Hatóság f hadiszállását. Ez volta legsúlyosabb er szakhullám, mióta 1993-ban Arafat és Rabin kezet ráztak a Fehér Ház el tti gyepen. Ez már háború. Alig két nappal korábban magam is Gázában jártam, az egyik most bombázott épületben, ahol Arafat külügyminiszterével, Nabil Saáttal volt találkozóm. Sof röm kitett a határ izraeli oldalán, én pedig két futballpályányi távolságot tettem meg a Gázáig húzódó senkiföldjén. Mindez az akkor már majdnem száz emberéletet követel zavargások tizenkettedik napján történt. Éppen el ttem érkezett Kofi Annan ENSZ-f titkár, Szergej Ivanon orosz külügyminiszter pedig már úton volt, úgyhogy az én találkozóm csúszott. - Mondja, mi ez a könyv, csupa héber bet kkel? – kérdezte Dr. Saát kezében a Biblia kódjáról szóló könyvemmel, amikor végre fogadni tudott. „Megmutattam neki a kódtáblázatot a boríton, ahol a „gyilkos, aki gyilkolni fog” szavak keresztezik „Jichak Rabin” nevét. Mondtam, hogy Arafatot jöttem figyelmeztetni egy még nagyobb veszélyre. - Arafat elnök hisz a próféciákban – mondta Saát, és egy csapásra elpárolgott minden ellenségessége. – Biztosan érdekelni fogja. 1997-ben jöv be látó emberek figyelmeztették, hogy veszélyben forog az élete, és ez hónapokra feldúlta Arafatot. Remegett az ajka; azt hitték, beteg. De nem, a jóslat tette. Úgyhogy át is adom neki, amit hozott, de ki kell várnom a megfelel pillanatot, talán ha elülnek a zavargások. - Lehet, hogy addigra már kés lesz – gy zködtem. – Nem hinném, hogy egyhamar befejez dnek a zavargások. Ha igaz a kód, akkor most már nem a béke és utcai zavargások között kell választanunk, hanem a béke és a teljes pusztulás között. Saát kijelentette, hogy szerinte béke lesz. Két nap múlva egy izraeli helikopterb l kil tt rakéta porig rombolta az épületet, ahol fogadott. És két hónappal Camp David-i találkozó kudarca után, mikor az egykor biztosra vett béke reményének maradékát is t zharcok foszlatták szét, mindössze két héttel azután, hogy az elnök személyzeti f nöke hajlandónak mutatkozott fogadni, amikorra gyökeresen

megváltozott körülöttünk a világ, ismét ott álltam a Fehér Ház kapujában, és vártam a pillanatot, hogy Clinton tudomására hozzam legsötétebb kilátásainkat. 2000. október 16-án, 14:30-kor végül átjutottam a biztonsági szolgálaton, és az elnök személyzeti f nökének színe elé kerültem. John Podesta, ez a csendes, de szikár, tartózkodó férfi megnyugtatott, hogy személyesen adta át Clintonnak a könyvemet a levéllel együtt, és ismét fel fogja hívni az elnök figyelmét a Biblia kódjára, amint hazaér Arafat és Barak egyiptomi csúcstalálkozójáról, ahol minden erejével igyekszik a fegyverszünetet tet alá hozni. - Már beszéltem az elnökkel – mondta a személyzeti f nök -, de szólok neki újra. - Van valami hír Egyiptomból? – érdekl dtem. Podesta megrázta a fejét. - Semmi – motyogta. – Semmi jó. Elhatároztam, hogy elmondom neki a teljes igazságot, mert most már sokkal valóságosabbnak látszott a veszély, mint két hónappal korábban, a Camp David-i csúcstalálkozó reménykelt bejelentésekor. Kertelés nélkül el adtam Podestának, hogy a Biblia kódja er sen valószín síthet értelmezése szerint a három nagy vallásban el revetített végs veszély idejét, napjaink végét éljük. Megmutattam neki a könyvemben azt a kódtáblázatot, ahol együtt jelenik meg a „napjaink vége” mindkét bibliai kifejezése. Majd bekarikáztam az ugyanott kiolvasható „Arafat” és „Barak” neveket.

Podesta figyelmesen tanulmányozta a táblázatot. Megszemlélte a háromezer éves szövegben a két politikus bet kihagyások nélkül, a végs id k figyelmeztetésével együtt megjelen nevét. - És ez mit jelent? – kérdezte végül. - Nem tudom pontosan, mit jelent a „végs id ”, de minden bizonnyal valami elképzelhetetlen veszély id szakát. Dániel könyvében ez áll: „mert nyomorúságos id lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig.” - Ha ez Izraelre vonatkozik, akkor súlyos kijelentés – bólogatott Podesta. Tisztában volt a „napok vége” bibliai jelentésével. – Én arra vagyok kíváncsi, mit jelent mindez a mai világunk számára. Újabb táblázatot tettem elé. Azt, ahol „Arafat” neve a „végs id k” szókapcsolat alatt jelenik meg, a palesztin vezet neve pedig egy kifejezés részeként: „Arafat makacs ember.” – Ez tökéletesen talál – állapította meg fanyarul Podesta.

Majd megmutattam, hogy ahol „Barak” neve a „végs id k” másik megfogalmazását keresztezi, a rejtett szövegben a következ szavak haladnak át a néven: „országod egy háborújában”.

- Jó híre is van? – érdekl dött Podesta. Megmutattam, hogy a „béké”-t pontosan a „végs id k” fölé kódolták; ugyanakkor a „béke” szóval a „terror” fonódik össze.

- Ez a legjobb híre? – kérdezte Podesta. - Gondolom, ez a valóság – feleltem. – A legjobb, amiben bízhatunk,. Hogy miként alakul a béke és a terrorizmus harca. Ha Clinton csodát is tesz, és békét kötnek a felek, azzal nem oszlik el a veszély, éppen hogy a tet fokára hág. A veszélyre int , dönt kijelentés egyértelm en a jelenlegi pillanatra vonatkozik, matematikailag ugyanis lehetetlen, hogy „Arafat”, „Barak” és a „végs id k” teljesen véletlenszer en kerüljön egyazon helyre. Lélegzetvételnyi szünet után hozzátettem: - A Biblia szerint a „végs id k”-et éljük. - Most? – kérdezett Podesta. - Ha a kód igaz, akkor ez csak a kezdet. A végs veszély az „atomholokauszt”, egy lehetséges „világháború”, ami a Közel-Keleten fog kirobbanni. Podesta rám meredt. - Mikor? És hol? - A kódból az olvasható ki, hogy egy terrorcselekmény indítja el a III. világháborút – mondtam -, és csak Jeruzsálemr l tesz említést. Végezetül elmondtam, hogy a kód évszámot is rendel a veszélyhez, méghozzá félreérthetetlenül, ugyanis a „világháború” és „atomholokauszt” szavak kizárólag a 2006-os évszámmal együtt jelennek meg. - Öt éven belül? – kérdezte Podesta. Vállat vontam. – Mit sem tudok a holnapról. De biztos vagyok benne, hogy a kód nem csupán fikció, akkor pedig a figyelmeztetéseinek is igazaknak kell lenniük. Úgy láttam, Podesta kell komolysággal kezeli az ügyet. Nem sokat szólt, de nagyon figyelt, és tárgyalásunk egyórás id tartama alatt hívásokat sem fogadott. Elmeséltem, hogy most jöttem vissza a Közel-Keletr l, és nagyon aggasztónak találom az ott zajló eseményeket; hogy sokakkal találkoztam Barak és Arafat környezetéb l, és egyetlen esélyt látok az áttörésre. - Abu Alával is beszéltem Rámalláhban, és Nabil Saáttal Gázában. Mindketten biztosítottak: ARafat nem fog elsiklani a figyelmeztetés fölött – folytattam. – Hisz a próféciákban. Azt hiszem, ebben az irányban nyithatnánk. Podesta mintha erre jobban felfigyelt volna, nyilván azért, mert a Fehér Ház szemében Arafat jelentette az els számú problémát. Clinton többet udvarolt Arafatnak, mint a világ bármely más vezet politikusa, és megdöbbent, amikor Arafat mégsem volt hajlandó Camp Davidben aláírni a békét. Közöltem Podestával a meglátásomat, miszerint az elnök abban téved, hogy úgy próbál tárgyalni Aafattal, mint Barakkal, Rabinnal vagy Peresszel.

- Arafat szerintem misztikára hajló személyiség – mondtam. – Hisz az elrendeltetésében. Hisz benne, hogy egy magasabb hatalmat szolgál. Ezért bízom benne, hogy eljuthat hozzá a Biblia kódjába foglalt figyelmeztetés. Podesta bólintott. – Hívjon fel, ha beszélt Arafattal. A találkozónk végén megkérdeztem Podestától, hogy vallásos-e. - Igen – felelte. Mire megkérdeztem, tud-e hinni a Bibliába rejtett kód létezésében. - Hogyne. - Akkor ön mindezt valószín leg sokkal könnyebben éli meg, mint én – mondtam. Podesta elnevette magát. – Clinton is vallásos. Nem tudom, hisz-e a próféciákban, de az biztos, hogy vallásos, és jól ismeri a Bibliát. - Déli politikusként ismernie is kell – jegyeztem meg. Podesta megint felnevetett. – De tényleg vallásos. - El tudja intézni, hogy fogadjon az elnök? – kérdeztem. - Minden elkövetek. Majd értesítem. – Felálltam. – Tudom, hogy mindazok után, amit elmondott, elég nevetségesen hangzik, de id pontot kell találnom rá. Nehéz id k járnak az elnökre. Már csak néhány hónapot tölt el a hivatalában, és még embertelenül sok tennivaló vár rá. Csak a Fehér Ház kapuja felé ballagva fogtam fel teljes súlyával az alkalom, az elhangzottak, és a világban zajló események jelent ségét. Talán a helyszín tette – a Fehér Ház, napjaink világhatalmának székhelye -, vagy talán a tény, hogy az Izraelben tomboló er szak két hetét tudtam a hátam mögött; azét az er szakét, amely megrengette a hét évvel ezel tt, ugyanitt, Arafat és Rabin kézfogásával megpecsételt békét. Felmerült azonban egy mozzanat, ami a legutóbbi találkozásomat alapvet en megkülönböztette a korábbiaktól, és ez aggodalommal töltött el. Podesta, aki talán mindenkinél közelebb áll az elnökhöz, a jelek szerint készségesen és már a megérkezésem el tt elfogadta a Biblia kódjának valós mivoltát, ez pedig azt jelezte, hogy Clinton is hasonlóképp viszonyulhat hozzá. Mindaz, amir l alig mertem beszámolni neki, mert attól tartottam, hogy eszel snek tartana – a „végs id k” -, láthatóan egy csöppet sem lepte meg, és mintha minden további nélkül elfogadta volna. Belém hasított a felismerés, hogy egy jól elhatárolható kisebbséget képviselek. Szinte mindenki vallásos, vagy legalábbis hisz Istenben. Az elnökhöz és a személyzeti f nökéhez hasonló emberek úgy n ttek fel, hogy a „végs id k”-r l olvasgattak a Bibliában, a „napjaink végé”-r l beszélt nekik a pap a templomban, úgyhogy egyszer en ezt is a valóság részeként fogadták el. Elképeszt nek találtam a helyzetet. Itt álltam a Fehér Házban, és az elnök legfontosabb munkatársának magyarázom, hogy talán már a küszöbünkön áll a régóta megjövendölt végveszély, mire a legkomolyabban veszi az egészet, és közli, hogy már beszélt err l az elnökkel, de újra szól neki. Miközben távoztam a Fehér Házból, egyre súlyosabban telepedett rám, amit az imént mondtam Podestának – hogy nemsokára elérkezhet a végzetes pillanat, amelyet háromezer éve el re láttak. És nem teszünk semmit az elhárításáért.

4 / Létezik! A Camp David-i csúcstalálkozó nyitónapján megtaláltam a dönt bizonyítékot arra, hogy a legjobb helyen láttam hozzá a „kódkulcs” kereséséhez. „Létezik Liszanban” – jelent meg a „Biblia kódjá”-val párhuzamosan.

És ez többet jelentett annak bizonyítékánál, hogy a megfelel helyen kutakodtam. Héberül a „Liszan”-félsziget neve azt is jelenti, hogy „nyelv”. A „Biblia kódjá”-val megjelen teljes kódmátrix tehát így is olvasható: „létezik az ember nyelvében”. „Létezik az ember nyelvében” – azaz a Biblia kódja számunkra készült, azért, hogy megfejtsük. Felhívtam Eli Ripset; mindaz, amire rábukkantam, a számítógépes programozója, Dr. Alex Rotenberg felfedezésének köszönhet .

A „Biblia kódja” szavak nagyon kis kihagyással kódolódtak, sokkal kisebbel, mint amennyit a valószín ség véletlenszer en lehet vé tenne. Rips számára ez újabb jelent s matematikai bizonyítéknak számított. - Nagyon jó, egyszer bizonyíték – állapította meg Rips -, mert ugyanaz a hosszú kifejezés, a „Biblia kódja” kétszer is el fordul, kis kihagyásokkal. Ehhez hasonló egyetlen másik könyvben sem jelenhet így meg, csakis a Bibliában. Ez azért volt különösen fontos, mivel minden lehetséges kódolás közül a „Biblia kódja” kifejezés számít a legalapvet bb rejtjelezett szókapcsolatnak. Dr. Rips az új felfedezésemnek is nagyon örült. - Semmi kétség, gyönyör ! – mondta. – Azt jelenti, hogy a biblia kódja a mi nyelvünkön íródott, ilyenformán érthet számunkra, nem kell hozzá emberfölötti tudás vagy képesség. Annak valószín sége, hogy a „Biblia kódja” szókapcsolat ugyanott jelenjen meg, ahol a kis kihagyásos „létezik Liszanban / létezik az ember nyelvében” szókapcsolat, a szó szoros értelmében kiszámíthatatlanul kicsi. Megdöbbentett, hogy éppen olyankor kerül sor a „Biblia kódjának” legújabb meger sítésére és a „kódkulcs” utáni kutatásomra, amikor Izrael ilyen válságos id szakát éli, és amikor Camp David-i csúcstalálkozón az egész nép és az egész világ sorsa a tét. Az sem lehet véletlen, hogy miközben a régészeti kalandozásomból igyekeztem visszatérni a Bibliába kódolt veszélyekhez, és azon voltam, hogy figyelmeztessem az elnököt a „végs id k”-re, maga a Biblia kódja terelt vissza a „kódkulcs” felkutatásához. És most talán ez a legfontosabb: dönt bizonyítékot találni a kód létezésére, hogy tökéletesen megértsük a benne foglalt intelmeket, és azok szerint járjunk el. Talán ez az a pillanat, amikor el kell ásni az si kulcsot, ami „létezik Liszanban”, nemkülönben „létezik az ember nyelvében”. Rips és Rotenberg felfedezése, valamint a tény, hogy megtaláltam a „Biblia kódja” kifejezéssel párhuzamos „létezik Liszanban / létezik az ember nyelvében” kódolást, egyértelm en jelezte, hogy a helyes úton járunk. Emlékeztettem Ripset egy korábbi esetre, amikor a rejtett szövegben találtunk rá egy nagyon hasonló, a „kódkulcs” szót keresztez kijelentésre, ráadásul ugyanott, ahol az „obeliszkek” szó is megjelenik: „kezünkben megfejteni”. Ez azt a benyomást keltette, mintha a kódoló kifejezetten keresésre buzdítana. Az új kódtáblázat ennél is többet ígért. A Biblia els dleges szövegében a „két k tábla” a „létezik Liszanban / létezik az ember nyelvében” szókapcsolatot keresztezte. A „palota/templom írásnak/írónak” ugyancsak keresztezi a „létezik Liszanban” sort. Mindez azt sugallta, hogy nem csupán egy obeliszket találhatunk, hanem hogy az obeliszkek egy palotához vagy templomhoz tartoznak, amelyet vagy a kódkulcsnak, netán magának a Kódolónak építettek.

Felötlött bennem, hogy a Kódoló apránként felfedi magát. Amikor a kód közli, hogy „létezik az ember nyelvében”, nem csupán azt árulja el nekünk, hogy el tudnánk olvasni, hanem arra is utal, hogy az embert l eltér lényekt l származik, valamilyen idegen intelligenciától, amely kommunikálni akar velünk. Ugyanebben a táblázatban található az obeliszkre használt másik szó, a „t ” is, úgy, hogy keresztezi az „ rávéste, te felnyitod” szókapcsolat. Mintha ez a bámulatos mátrix keres munkám minden egyes alapelemét meger sítette volna. t azt is sugallta, hogy a keresés még ezen túlmen en is feltár majd valamit. A helyszínt („létezik Liszanban”) és a kód megfejthet ségét („létezik az ember nyelvében”) eláruló héber bet k egy harmadik lehet séget is kínálnak. Héberül ugyanezek a szavak úgy is értelmezhet k, hogy „létezik egy férfi Liszanban”. Ezt mintha azt jelentené, hogy ugyanezen a Holt-tengerbe kinyúló félszigeten nem csupán a Biblia kódjának, hanem az egész emberiségnek, vagy legalábbis a modern embernek, az eredetére is rábukkanhatunk. Kutatásom kezdetét l éreztem, hogy az, hogy a hely neve – egyébként nagyon is ill en egy Bibliába elrejtett kódhoz – „nyelvet” is jelent, több mint véletlen. Ugyanakkor a „nyelv” az emberi kultúra alapja. Ez a képesség különbözteti meg az embert a többi földi él lényt l. A második helynév, a félsziget nyugati részén fekv öböl neve, mely helyszín kijelöli kincskeres térképünkön azt a bizonyos X pontot, a „Mazra”, ugyancsak fontos jelentést hordoz a héber nyelvben: „magjára lel”. A „magjára lel” és a „nyelv” szó együttesen pedig mintha egy magasabb szint jelentéstartalmat hordozna. A „Biblia kódja” szókapcsolattal párhuzamos kódolt szöveg, a „létezik egy férfi Liszanban” harmadik fordítása talán arra a pillanatra utal, amikor a modern ember „magjára lel”, amikor szert tett a többi él lényt l megkülönböztet különleges képességére: amikor megtanulta a „nyelvet”. Ugyanennek a bet sorozatnak egy negyedik olvasata is létezik: „egy férfi visszatér majd Liszanba”. Bármennyire is nehezemre esik elhinni, de a kód mintha a mi expedíciónkról szólna!

Amikor visszatértem New Yorkba, egy újabb kódtáblázatot találtam, amely újra meger sítette, hogy a keresett helyszín minden kétséget kizáróan a Liszan, és ismét a nyelv eredetével kötötte össze a Liszant, a kódkulcs helyszínét. A „kódolva” szót a „Liszani Biblia” vagy „Liszani Tóra” kifejezés keresztezte, ami héberül azt is jelenti, hogy „a nyelv szabályai”, „nyelvészet”. Figyelemre méltó továbbá, hogy a félszigeten a pontos helyszínt meghatározó egyetlen bibliai vers („Liszan, tenger nyelve”) keresztezi a „Liszani Tórá”-t. Ugyanebben a versben, a Mózes negyedik könyve (Számok könyve) 26:15 versében az „ si kulcs” kódolása a „Liszan, tenger nyelve” szókapcsolatot keresztezi. Héberül ugyanezek a bet k a „szenzortérkép” szavakat is alkothatják.

A „Liszani Tóra” kifejezést keresztez „kódolva” kétszer is megjelenik ebben a versben, és héberül azt is jelenti, hogy „rejtett” és „észak”, ami szintén helyszín, a félsziget északi csücskér l a Holt-tengerbe nyúló foknak a pontos leírása. A kulcskifejezések kett s és egyaránt logikusan a képbe illeszthet értelme túlságosan hibátlan volt ahhoz, hogy mer véletlenségb l bukkanjon fel. A „nyelv szabályai” az eredeti héber Bibliába rejtjelezve t nik fel, ami nem más, mint a „Liszani Tóra”, vagyis egyrészt a nyelv eredetét fedi fel, másrészt pedig a Biblia kódjának a „kulcsa” is. Az „eredeti nyelv” ugyancsak kódoltan szerepel, ráadásul héberül azt is jelenti, hogy „Liszan az eredet”. Ugyanott felt nik a „kód” szó.

Mi más ez, ha nem a bizonyság, hogy a legmegfelel bb helyen keressük a Biblia kódját? És immár az is bizonyosnak látszott, hogy egyúttal annak az adottságunknak a kialakulására is

választ kapunk, amelyik megkülönböztet bennünket más él lényekt l, vagyis a nyelv eredetére. Bizonyos szempontból mindez a nyelvr l szól. Nem lehet véletlen, hogy a félsziget neve, „Liszan” héberül azt is jelenti, hogy „nyelv”. Következ izraeli utam alkalmával megmutattam Dr. Ripsnek, hogy a „Biblia kódjá”-t a rejtett szövegben a „szótár” szó keresztezi, és hogy ugyanott megtalálható a „Liszan” név is.

- Nézze csak, mit mond itt a Tóra szövege – mondta Rips, és a Teremtés könyve 10:5 versére mutatott, ahol a „Liszan” és a „szótár” szó kódolása is a „Biblia kódja” kifejezést keresztezi. „Ezekb l váltak ki a szigetlakó népek az országaikban, mindegyik a maga nyelve […] szerint” – olvashattam, kétségkívül a világ els népeinek eredetér l. Ugyanezek a héber bet k visszafelé olvasva a következ t jelentik: „Keresni fogod a szótárt, valamiféle ellopott tárgyat, az igazság ajándékát.” Ekkor Rips megint észrevett valamit. A Biblia egy másik, kifejezetten a nyelvvel foglalkozó verse szintén keresztezte a „Biblia kódja” kifejezést, ugyanott, ahol a „Liszan” névvel együtt jelenik meg, pontosan a „szótár” alatt. Ez pedig a Bábel tornyának híres története, a Teremtés könyve 11:7 versében: „Nosza, szálljunk alá, zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.” A Bibliának mindkét olyan verse, amelyik kimondottan a nyelvr l szól, ott keresztezi a „Biblia kódja” kifejezést, ahol azt átszeli a „szótár”, és ahol a „nyelv” jelentéssel is bíró „Liszan” névvel kódolták együtt. Ugyanebben a táblázatban jelenik meg a „kulcs” szó, amit a „számítógépprogram” keresztez. Ismét ellen riztem a „kódkulcs” szó rejtjelezéseit, és ekkor vettem észre, hogy a „szótár” a „kódkulcs”-ot is keresztezi. Így meg egészen rendkívüli a rejtett szövegben olvasható kib vített kijelentés: „a szótár, amit felnyitottak”.

„Az obeliszkek szótára” is megjelent kódoltan. „Tábla kelti életre az obeliszket”- áll ugyanazon a helyen. Ez azt jelentheti, hogy amit keresek, az nem egyszer en egy oszlop, nem holmi k be vésett szótár, inkább olyasmi, amit életre lehet kelteni, m ködésbe lehet hozni, a mesterséges intelligencia valamilyen formája, mondjuk valamilyen számítógép-féleség. Végül felfedeztem, hogy a „Kódoló” és a „Dekódoló” szavakat egyenként keresztezi a „szótár”. A „szótár” átszeli mint a négy legfontosabb kifejezést, a „Biblia kódja”, a „kódkulcs”, a „Kódoló” és a „Dekódoló” szavakat. Ez semmiképp sem lehet a véletlen m ve! Teljesen világos tehát, hogy Liszanban, azon a félszigeten, amelynek annyit tesz a neve, hogy „nyelv”, létezik a kódot meghatározó egyfajta lexikon, egyfajta „szótár”.

De héber nyelv -e? Vagy valamilyen más nyelven íródott? A kód maga csak annyit árult el róla, hogy „létezik az ember nyelvében”. Vagy talán az emberiség régóta kutatott eredeti nyelvér l lenne szó?

Lehet, hogy ez a „szótár” olyasmi, mint a rosette-i k , a kétszáz évvel ezel tt a Nílus torkolatánál talált k tábla, amelynek segítségével sikerült megfejteni az ókori egyiptomi hieroglifákat, a fáraók korából származó, a piramisokban és obeliszkeken látható képírást. A rosette-i kövön együtt jelen lév hieroglif írásból és görög írásjelekb l derült ki, hogy itt a titokzatos képek egy nyelvet képviselnek. Lehet, hogy az a bizonyos „liszani szótár” az egész emberiség snyelvét, „az ember nyelvét” tárja majd fel? Ripst l is megkérdeztem, értelmezhetjük-e ezt utalásként arra, hogy a „kódkulcs” nem héberül, hanem más nyelven íródott, talán az emberiség eredeti nyelvén. - Az emberiség eredeti nyelve a héber – jelentette ki magabiztosan Rips. – A héber a Tóra nyelve, és Isten el bb a Tórát teremtette, csak azután a világot. Isten is héberül szólt Ádámhoz. Tapintatosan céloztam rá, hogy Ádám és Isten társalgása azért maradt fenn héberül, mert a Tóra nyelve héber, és nem feltétlenül azért, mert ezen a nyelven beszéltek. Rips határozottan megrázta a fejét: - Nem. Kétségkívül héberül beszélgettek. De ennél jóval mélyebb összefüggésr l van szó – folytatta. – Maguk a bet k, a szótövek nemcsak szimbólumok, hanem önálló jelentéssel bírnak, és mindegyik az általa megnevezett dologhoz köt dik. Rips a Talmud és a Midrás si bibliamagyarázataival hozakodott el . Minden vallásos zsidó hisz abban, hogy Isten el bb teremtette a Tórát, mint magát a világot, és hogy a héber nem csak hogy az eredeti nyelv, de a héber nyelv minden egyes szava megtestesíti annak a dolognak a lényegét, amit megnevez, és hogy a héber minden egyes bet je a Teremtés egyegy épít köve. - A nyelv a világ tervezésének része – magyarázta Rips. – A nyelv el bb létezett a világnál, mert a Tóra is el bb létezett a világnál. Mivel pedig a kódé s a Tóra egyidej leg teremt dött, a kód is el bb létezett a világnál. Rips a legtekintélyesebb elmét, a leghíresebb tóramagyarázat szerz jét, a bölcs Rásit idézte, majd megmutatta, hogy ahol a Teremtés könyve szerint „Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala”, Rási azt mondja, hogy „egy nyelvet, a szent nyelvet (a héber nyelvet) beszélték”.

Csak csodálni tudtam Rips rendíthetetlenségét. De cseppet sem lep dnék meg, ha a „kódkulcs” valamilyen számunkra teljesen ismeretlen nyelven íródott volna. Senki sem tudja mikor, vagy hol kezdett létezni a nyelv. A Bibliának a kódra vonatkozó állítása, miszerint „létezik az ember nyelvében”, mindaddig rejtély volt számomra, míg be nem jelentettek egy tudományos felfedezést. „Genetikusok és nyelvészek egy csoportja azt állítja, hogy rábukkantak a beszédért és a nyelvért felel s génre” – olvastam egyszer csak a kutatás kell s közepén a New York Times hasábjain. Az új felfedezés, ha igaznak bizonyul, fantasztikus kérdést vet fel: mikor jött létre ez az egyedi emberi adottság? Kifejl dött? Vagy egy csapásra bukkant fel? És ha igen, hogyan? A „nyelv génje” kifejezés kódoltan megjelenik a Bibliában, ráadásul egy olyan rejtett szöveg keresztezi, amelyik mintha rögtön meg is adná rá a választ: „Isten génje”. A kód szerint „Isten” adta a nyelv adottságát. Mintha egyfajta „génjavítás” eredménye lett volna. A Biblia egyértelm en összeköti a „nyelv” és a „kód” savakat, mintha ez a két fogalom mindig is összefonódott volna, mintha egyik felölelné a másikat.

A „gén a nyelvhez” olyan szavak társaságában jelenik meg, amelyeket a „kódkulcs” szóval találtam egy helyen: „obeliszkek szája” és „a Kód Ura”.

A „nyelv génje2 kifejezés harmadszor is megjelenik kódoltan az „obeliszkek”, „ si kulcs” és „Liszan, tenger nyelve” szókapcsolatokkal.

Immár semmiféle kétség nem férhetett a helyszínhez! A Bibliának a régészeti kutatásunk pontos helyszínét leíró egyetlen könyvében, Józsué könyvében a „nyelv génje” a határokat leíró verset keresztezi (Józsué 15:5): „az északi rész határa pedig a Liszantól (a Jordán végét l) kezd dik”.

A félsziget északi csücskén található fok, a Mazra-öböl vidékének tökéletes leírása. Ugyanabban a táblázatban a kód azt állítja, hogy még mindig itt található a „nyelvi kód” – „Tökéletes állapotban mindmáig”. A „nyelv génjé”-nek talán legérdekesebb kódolása azonban a Biblia másik könyvében, Ezékielnél található. A „géniusz” szó keresztezi a „nyelv génje” szókapcsolatot, közvetlenül alatta pedig „az embernél” kifejezés szeli át.

Kés bb, Ezékiel könyvének els dleges szövegében, ugyanabban a kódtáblázatban a Biblia rejtett szavai közlik, hogy „gént tervezni, Isten az embernek”. A Biblia kódja a jelek szerint félreérthetetlenül azt állítja, hogy az embert tudatosan ruházták fel a nyelv egyedülálló képességével. Mintha azt akarná meger síteni, amire Noam Chomsky nyelvész már negyven évvel ezel tt utalt, vagyis hogy a nyelv az ember veleszületett adottsága, hogy bizonyos idegpályák erre a célra vannak az agyunkba „kötve”. Ez az adottság teszi emberré az embert. A kódban a beszéd egyedi emberi képessége újra meg újra a Biblia kódjához kapcsolódik, mintha csak azt akarná közölni, hogy a nyelv és akód egy és ugyanaz. Nemcsak arról van itt szó, hogy „a Kód Ura” keresztezi a „gén a nyelvhez” szósorozatot, vagy hogy id l id re a kutatásunk helyszínéhez kapcsolódik. Ennél sokkal mélyebb a jelentése, a héber nyelv lényegéig és a teremtésünkr l szóló legrégebbi történetekig hatol. Héberül a „nyelv génje” „Liszan kertje”-ként is olvasható. Ahol kódoltan megjelenik a „Liszan kertje”, a Biblia els dleges szavai szerint „minekel tte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát (…) olyan vala az, mint az Úr kertje”.

A kódban következetes utalást találhatunk arra, hogy ez a napjainkban kopár félsziget valamikor valóságos édenkertként pompázott, és hogy ez a tény valamilyen módon talán összeköthet a mai ember eredetével.

Az emberi beszéd tudatos genetikai tervez munka eredménye volt; efel l a kód nem hagy kétséget. „Elhelyezem a nyelv génjét” áll rejtjelezve a Bibliában, és az „intelligensre fogom csinálni” szókapcsolt keresztez. Így tehát ez a nagy jelent ség kódolás, ahol a „Biblia kódja” a „létezik Liszanban”-nal együtt jelenik meg, és amely kés bb kijelenti, hogy „létezik az ember nyelvében”, többet jelent a helyszín meger sítésénél, többet annak bizonyságánál, hogy a kódot valóban nekünk szánták, többet az ígéretnél, hogy a kódot megfejtheti az ember. Egyedi génállományunk kinyilatkoztatása is: megemlékezés arról a különleges pillanatról, amikor az ember a többi teremtmény fölé emelkedett.

„A nyelv szülési fájdalmai” egyszer jelenik meg kódoltan a Bibliában, annak a pillanatnak a megragadásaként, amikor az ember beszélni kezdett. „Kulcs”, „obeliszk” és „kód” – ugyanott jelennek meg, és a rejtett szöveg ismét valami elképeszt kijelentéssel lep meg: „táblája életre keltette az obeliszket”.

A „Liszan” név kódolása a „nyelv szülési fájdalmai”-t keresztezi, ismét meger sítve a helyszínt és a „nyelvvel” való kapcsolatát. Ez a hihetetlen kódtáblázat régészeti tapogatózásom összes kulcselemét tartalmazza. Ugyanennek a héber kifejezésnek legalább három jelentésszintje van. A legmagasabb szint talán a nyelv teremtésének története egy rég elfeledett korban: „a nyelv szülési fájdalmai”. Lehet, hogy éppen ez a hely, a félsziget északi foka áll valamilyen összefüggésben a nyelv eredetével. Ugyanazok a héber szavak azonban egy olyan kifejezést is alkotnak, amelyik annyit tesz, hogy „egy nyelv megtanulásának nehézségei”. Ami viszont megint csak azt sugallja, hogy a „kódkulcs” nem héberül, hanem más, mára elfelejtett nyelven íródott. Végül – egy mondhatni „földhözragadt szinten – ugyanezek a héber szavak egy harmadik jelentést is hordoznak: „Liszan mér vonalai”. Ez annak a módszernek a tökéletes leírása, amelyet kutatócsoportomnak majd alkalmaznia kell, az els lépést, amelyet minden földmér alkalmazna: kifeszített kötelekkel négyzetekre osztani a terepet. Az ezt az oly sok jelentést hordozó kifejezést egy rejtett szöveg keresztezi, mely mintha mindegyik jelentésszintet meger sítené: „Az kódja, látni fogja eredetét, mert ez a terület a bevésett bet k területe.” Felhívtam Dr. Ripset. Eli legalább annyira fellelkesült, mint jómagam. – Ha csak magát a megoldást nézzük, akkori s fantasztikus felfedezés! Nem vitás, hogy tudatos tevékenység eredménye! - Most sem tudok mást mondani – folytatta -, mint hogy technikai szempontból is leny göz , hogy a „kód”, az „obeliszk” és a „kulcs” szavak egyazon helyre lettek kódolva, és hogy a „Liszan” név a „nyelv szülési fájdalmai” kifejezést keresztezi, ami persze azt is jelenti, hogy „Liszan”. Ez minden kétséget kizáróan a kód közlése, hogy mindezt egy tudatos akarat rendezte így.

Erre megint bevallottam Ripsnek, hogy úgy érzem, mintha egyik nyomot a másik után elém helyezve vezetnének végig egy kincskeres kalandon. - Kézenfekv – vágta rá. Elmondtam Elinek, hogy ha arra akar kilyukadni, hogy egyetlen pillanatig sem hittem, hogy nem csak a véletlen sodor ide-oda, még ha most el is hiszem, hogy létezik valamilyen az id t átívelve velünk kommunikálni képes intelligencia, nos, azt semmiképp se fogadhatom el. - Miért nem tudja elfogadni, hogy ennek az intelligenciának érdekében áll kommunikálni magával? – kérdezte. Ismét kifejtettem Ripsnek, hogy bár hiszek a Biblia kódjának létezésében, nem hiszek Istenben. Még ha hinnék is egy mindent, még a kódot is teremt Istenben, azt végképp nem hihetem, hogy bármiféle érdeke f dne ahhoz, hogy éppen velem lépjen kapcsolatba. Elismételtem neki, hogy valahányszor úgy t nt, mintha a kód vagy „Isten” személyesen hozzám szólna, ez igencsak kínosan érintett. - Nem maga az els – nyugtatott Rips. – Ádám is így volt vele. Akadt azonban valami, ami ennél is inkább zavarba ejtett. A jordániai Turisztikai és Régészeti Minisztérium, ahonnan már kaptam egy írásos engedélyt a régészeti expedícióra, egyszer csak minden magyarázat nélkül megtiltotta, hogy tovább kutassunk. Ugyanakkor az egyik jordániai újság – nyilvánvalóan a minisztériumi kiszivárogtatásra épített – zsidóellenes kirohanásokkal f szerezet vezércikke azzal állt el , hogy az én non-profit alapítványom, az Ark Izrael állam szolgálatában áll. „Milyen tény húzódik meg az Ark Foundationnek az Al Lisan területen végzett munkája mögött? Miért kap engedélyt egy zsidó alapítvány, hogy jordániai területen zsidó emlékek után kutatva ásatásokat végezzen?” felhívtam az amerikai nagykövetet, William Burns urat. Mint mondta, komolyan kell vennünk ezt a hamis cikket, mert híven tükrözi a Jordániában uralkodó helyzetet. - Meg kell értenie ezt a kultúrát – tette hozzá. - Ennek az újságcikknek ocsmány vallás- és fajgy löl i felhangjai vannak, amit mi, amerikaiak nem t rhetünk szó nélkül! – mondtam élesen. - Márpedig ezek nagyon er s tényez k Jordániában – mondta a nagykövet. – Azok, akik bármilyen kapcsolatban állnak a zsidókkal, feketelistára kerülnek, és az Izraellel való békekötésnek is harsány ellenzéke van. Ez az id nem alkalmas újabb kapcsolatok létesítésére. - Márpedig egyetlen amerikai tisztségvisel sem t rhet ilyen bigott magatartást – közöltem Burnsszel. – Azt üzenem a miniszternek, hogy remélhet leg nem az álláspontját tükrözi. De ha mégis, azzal én Jordániában és Washingtonban egyaránt szembeszállok! Tudtam, hogy Jordánia új királya, II. Abdullah is nyíltan felszólalt az említett feketelista ellen, és az Izraellel kötend béke ellenz i közül is letartóztattatott néhányat. Burns azonban arra intett, hogy e pillanatban óvakodjak kapcsolatba lépni a királlyal. - Nagyon nehéz helyzetben van – magyarázta a nagykövet. – A lakosság többsége palesztin. Nehezemre esett várni. Rá kellett jönnöm, hogy akár halaszthatatlan is lehet a „kódkulcs” megtalálása. A Biblia kódja ismételten figyelmeztetett rá, hogy a kulcs, az obeliszk valamilyen rettenetes szörny séget fedhet fel: a végs veszélyt, amellyel szembe kell néznünk – talán meger sítené, amit a Biblia kódja már a tudomásunkra hozott, ezúttal azonban olyan formában, hogy többé senki sem fordíthatja el a fejét a bizonyság el l. Ami pedig a jelent illeti: a Szentföldön háború dúl.

5 / Arafat 2001. április 12-én éjfélkor, jó hét hónappal az új intifáda kezdete után, egy jelzés nélküli autó jött a Jeruzsálem keleti és nyugati részét elválasztó határon álló szállodámhoz, hogy elvigye a levelemet Jasszer Arafatnak. „Információm van arról, hogy veszély fenyegetheti az életét” – állt a palesztin vezet höz írt levelemben. „A figyelmeztetés ugyanabból a forrásból származik, amelyik egy évvel azel tt megjósolta a Jichak Rabin elleni merényletet. Ez a Bibliában található kód a jelek szerint a jöv nket írja – egyszersmind figyelmeztet is a veszélyekre, hogy megel zhessük.” Nem számítottam rá, hogy Arafat hajlandó lesz fogadni. Nem hittem, hogy a palesztin vezér kíváncsi lenne holmi, az ellenség Szent Könyvében található kódra, az Ótestamentumból való héber nyelv intésekre, különösen nem ebben a válságos helyzetben. Izrael és a palesztinok közel álltak hozzá, hogy ismét háború törjön ki közöttük. Ariel Saron, az újonnan megválasztott miniszterelnök megesküdött, hogy mindenáron elfojtja Arafat lázadását, amely már több mint négyszázötven ember halálát követelte. Arafat azonban hitt a próféciákban. Egy éve kísérleteztem a kapcsolatfelvétellel, és a legközelebbi tanácsadói ezt állították. - Arafatot érdekelni fogja – biztosított a nemzetközi együttm ködési minisztere, Nabil Saát, amikor Gázában találkoztam vele az intifáda elején, néhány nappal azel tt, hogy izraeli helikopterek lerombolták az épületet. – Igazi hív . A palesztin parlament elnöke, Abu Ala ugyanígy nyilatkozott, amikor közvetlenül a Camp David-i béketárgyalások kudarca után találkoztam vele. És azt is elfogadta, hogy Arafat sorsa meg van pecsételve. – Hát, ha ez Isten akarata… - De megígérte, hogy eljuttatja levelemet Arafathoz, és riasztotta a ciszjordániai biztonsági szolgálat f nökét. Ám sem Saát, sem Abu Ala nem adta át Arafatnak a levelet. Hónapról hónapra ígérgették, de nem tették meg. Saát végül elárulta az okát. - Arafat hinni fog magának – mondta bizalmasan. – Meg fog rémülni. De most, egy év elteltével, végre Arafat kezébe került a levél – éjfél után, amikor éppen csomagoltam, hogy reggel elutazzam Izraelb l. Éjjel 1:15-kor csengett a telefon; ekkor tudatták, hogy Arafat másnap tud fogadni. - Az elnök elolvasta a levelét, és találkozni kíván önnel – mondta idegesen Arafat tanácsadója. – Ugye, nem utazik el? Vagy egy órán át ébren feküdtem. Arafat valószín leg azonnal látni akart, amikor elolvasta a levelet. Néhány óra múlva közölnöm kell vele szemt l szembe, hogy meg akarják gyilkolni. Egyszerre közel sem voltam olyan biztos benne, hogy ez a találkozó lenne életem legjobb ötlete. Újságíró vagyok, nem próféta. Arafat azonban nem a hivatásom miatt akar találkozni velem, nem azért, mert éveken át a Washington Postnak és a Wall Street Journalnak dolgoztam. Legalább tíz éve egyetlen újságírót sem fogadott. Arafat prófétát lát bennem. Az Arafatnak írt levelemhez csatoltam egy hasonló tartalmú levelet, mint amilyent az 1995. november 4-i merénylet el tt egy évvel Jichak Rabin izraeli miniszterelnöknek írtam. Így kezd dött az 1994. szeptember 1-jén Rabinnak címzett levelem: „Egy izraeli matematikus rejtett kódot fedezett fel a Bibliában, mely a jelek szerint több ezer évvel a Biblia megírása utáni eseményekr l számol be. Azért írok Önnek, mert azon egyetlen alkalommal, amikor a kód megjeleníti az Ön teljes nevét (Jichak Rabin), ezt a nevet a ’gyilkos, aki gyilkolni fog’ szavak keresztezik.”

Útban Arafatnak a ciszjordániai Rámalláhban álló f hadiszállása felé, izraeli ellen rz pontok során haladt át a gépkocsi, egy olyan úton, ahol nemegyszer orvlövészek tüzelnek az autókra, és egy olyan város felé tartottunk, ahol tízesével öltek meg palesztinokat, és ahol a tömeg meglincselt és megcsonkított két izraeli katonát a helyi rend rségi épület el tt. Felrémlett bennem a pillanat, amikor Rabin és Arafat 1993-ban kezet rázott a Fehér Ház el tti gyepen, és akkor úgy t nt, alig karnyújtásnyira van a béke. Rabin azóta meghalt, ahogy azt a Biblia kódja megjövendölte, és ha hinni lehet a kódnak, nemsokára Arafat is gyilkosság áldozata lesz. 2001. április 13-án, péntek este 9-kor érkeztem meg Arafat jól rzött, magas fallal övezett hadiszállására. Sietve áttereltek a nagy fémkapun, és feszült, állig felfegyverzett palesztin rök csoportjai mellett egy kis tárgyalóba vezettek. Fél órával korábban érkeztem, de csaknem azonnal belépett Arafat. Pontosan tudta, miért akarok vele találkozni. A híres fekete-fehér kockás fejkend t, a kefijehet és terepszín katonai egyenruhát visel Arafat alig egyméternyire ült le t lem. Megmutattam neki azt a levelet, amelyiket a meggyilkolt Rabin izraeli miniszterelnöknek írtam, és a kódot, ahol a „gyilkos, aki gyilkolni fog” szavak keresztezik „Jichak Rabin” nevét.

- Mindennap meggyászolom – mondta Arafat. Angolul intézte hozzám a szavait. Szemében valódi bánat fénylett. Ezután megmutattam Arafatnak a Bibliának azt a kódtáblázatát, ahol a neve, „Jasszer Arafat” ugyanabból a versb l származó, ugyanazon szavakkal együtt szerepel: „gyilkos, aki gyilkolni fog”. Arafat alaposan megnézte, megrándult a szája széle, keze megremegett, de nem látszott különösebben meglepettnek. Tudtam, elhitte, hogy veszélyben az élete, és ezt már ki is játszotta az alku részeként a Camp David-i tárgyaláson. Amikor Clinton elnök sürgette, hogy adja fel Jeruzsálem palesztin ellen rzését, Arafat megkérdezte: „Szeretne részt venni a temetésemen?”

Mégsem könny egy ember tudomására hozni, hogy meg akarják ölni, még nehezebb ebb l a közelségb l. Tovább nehezítette a dolgomat, hogy Arafat készségesen hitt nekem. - Három világos figyelmeztetés áll itt az ön nevével – kezdtem, és sorra megmutattam ezeket a kódtáblázatban, miközben angolra fordítottam neki a héber szavakat, míg Saeb Erekat, aki a béketárgyaláson is a segítségére volt, továbbfordította arabra. - Gyilkos, aki gyilkolni fog – olvastam a kódolt szavakat -, aztán „a támadó megöli”, ami a „Jasszer Arafat lelöv i”-t keresztezi. Erekat mindezt elismételte arabul. Arafat kérd n pillantott rám. - Mikor történik mindez? - Nem tudom – válaszoltam. – Nem találtunk dátumot a kódban, én pedig csak riporter vagyok. Semmit sem tudok a holnapról, csak azt, ami a kódban áll. Arafat mélyen a szemembe nézett, mintha azt szeretné megállapítani, nem titkolok-e valamit. Az a benyomásom támadt, hogy többet vár t lem, mintha én a jöv be látnék.

- Azt sem tudom megmondani, mennyire valóságos a veszély – magyaráztam. – De nem hinném, hogy figyelmen kívül hagyhatnánk. Rabint akkor és ott gyilkolták meg, amikor és

ahol a Biblia kódja mondta, és az Anvar Szadat és John F. Kennedy ellen elkövetett merényletek is részletesen megjelennek a Bibliába kódoltan. - Önnek sem mondhatok hát mást, mint annak idején Rabinnak. Szerintem veszély fenyegeti az életét, de hiszek benne, hogy ha megértjük a figyelmeztetés részleteit, akkor kivédhet . - De mit tehetnék, ha egyszer így van megírva? – kérdezte Arafat. - Úgy gondolom, ez csak figyelmeztetés, nem jóslat – mondtam. – Nem hiszem, hogy k be lenne vésve. – Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ezzel az iszlám egyik alapvet tanításának mondok ellent, mely szerint az ember sorsa meg van pecsételve, egész élete a már a születése el tt meghatározott mederben folyik. Többek között ezért is tanakodtam, érdemes-e beszélnem Arafattal. Nemzetközi együttm ködési minisztere, Saát említette Arafat egyik gyakorta hangoztatott mondását: „Isten majd eldönti, mi a szándéka velem.” – Hisz benne, hogy el re meg van írva a sorsunk – mesélte Saát. – Egyetlen nappal sem élhetünk tovább, mint amennyi rendeltett nekünk. Én meg éppen azt magyarázom Arafatnak, hogy ez a számítógépes kód egészen más természet , pontosan azért létezik, hogy változtathassunk a sorsunkon. - A Biblia kódja nem csupán egyetlen jöv t tár elénk, hanem minden lehetséges jöv t – mondtam. – Az szabja meg, milyen jöv vár ránk, hogy mit teszünk. Arafat mosolygott. Nem válaszolt. Azon gondolkoztam, egyetértést fejez-e ki a mosolya, vagy meggy dést, hogy jobban tudja, és b ven lenne még tanulnivalóm. De további ok is közrejátszott abban, hogy er s kételyekkel jöttem el erre a találkozóra, és szintén be is vallottam: - Vannak barátaim Izraelben és Amerikában is, akik sosem bocsátanák meg nekem, ha tudnák, hogy eljöttem megmenteni az életét. Zsidó vagyok. És Arafat sok, talán a legtöbb zsidó szemében terrorista és gyilkos. Ahogy Saron miniszterelnök nemrégiben nyilvánosan gyilkosnak is nevezte. Aznap reggel, amikor elárultam neki, hogy Arafathoz készülök, Dr. Rips izraeli tudós és a Biblia kódjának felfedez je, Hitlerhez és Szaddám Huszeinhez hasonlította a palesztin vezet t. Én másként láttam. Elismerem, hogy Arafat rettenetes fenyegetést jelenthet Izrael számára, ugyanakkor hittem abban, hogy az meggyilkolása a béke leghalványabb reményét is egyszer és mindenkorra eloszlatná. Mindenesetre kötelességemnek éreztem tájékoztatni, hátha ezzel sikerül megakadályozni egy merényletet. - Azért jöttem el ide, mert újságíró vagyok, és legalább annyira kötelességem önt figyelmeztetni, mint amennyire Rabin figyelmeztetését is kötelességemnek éreztem. Bólintott. – Igen. Egy újságíró nem foglalhat állást. - Továbbá – folytattam – meggy désem, hogy az ön meggyilkolása katasztrófa lenne mind Izraelre, mind az ön hazájára, és meggy désem, hogy ezt a katasztrófát el lehet kerülni. Megmutattam Arafatnak ugyanazon kódtáblázat egy másik változatát, amelyben a „terrorista” szó a „Hamasz” szóval kerül átfedésbe, ez a szókombináció Arafat nevét keresztezi, pontosabban a „Jasszer Arafat lelöv i” szófüzért. Eszerint a kód világosan figyelmeztet, hogy az Izraellel kötend békét ellenz széls séges, a terrorista merényletek többségét elkövet palesztin csoport a saját vezet jük, Arafat megölésére is kísérletet tehetnek. A Hamasz – ismételte elgondolkozva Arafat.

Egy harmadik táblázatot is Arafat elé tártam, amelyre aznap reggel bukkant Dr. Rips. „Lel tték Arafatot” – olvasni egy helyen, amit az „ismáeliták” szó keresztez, a bibliai szó az arabokra, Ismáel fiaira.

- Arabok, nem zsidók – mondtam. Arafat rám nézett, aztán Erekatra, majd a f tanácsadójára, Abu Rudainára, és lassan bólintott. Mindnyájan bólintottak. Megértették, hogy ha Arafat veszélyben forog, akkor a saját népe fenyegeti, hogy egy arab lenne gyilkosa, ahogy Rabint egy zsidó ölte meg. - Khomeini egyszer vérdíjat t zött a fejemre, amiért békét kötöttem Rabinnal – szólalt meg Arafat. Az iráni ajatollah rendelte el az amerikai követség bevételét és az amerikaiak túszul ejtését. Aggasztott, hátha Arafat ürügyként használja fel a figyelmeztetésemet, hogy ne kössön békét. Természetesen tisztában volt vele, hogy sokkal nagyobb valószín séggel kerül sor a

meggyilkolására, ha békét köt, mint az ellenkez esetben. Szadatot egy egyiptomi ölte meg, mert békét kötött Izraellel, és Rabint egy izraeli, mert békét kötött Arafattal. - Ha békét köt – mondtam -, azzal veszélybe sodorja magát. De ha nem, akkor az egész népe forog veszélyben. Voltaképpen ez volta legfontosabb, amit el akartam mondani. Nem csak annyit, hogy valaki megölheti – ennél sokkal fontosabbakat. Azért jöttem, hogy megosszam vele, amit már elmondtam Clintonnak és Baraknak, és el fogok mondani Saronnak és Bushnak is, a rettenetes intelmet a Biblia kódjából, hogy mindnyájan elveszhetünk. Belevágtam. - A Biblia kódja szerint a világ a végveszély id szakát éli. Talán nagyobb a veszély, mint korábban bármikor, ez az az id szak, amelyet már rég megjövendölt a három nagy vallás. Felütöttem a könyvemet azon az oldalon, ahol együtt kódoltan található a „végs id k” mindkét bibliai kifejezése, és megmutattam Arafatnak a héber bet k mátrixát. - Hogy kell ezeket a szavakat kimondani? – kérdezte. Nem tudott héberül olvasni, és érdekelte, hogy hangzanak a szavak. Az els t, a Dániel könyvéb l vett kifejezést nem ismerte fel, ám amikor a Tóra szavait mondtam, azonnal ráismert. - Arabul is ugyanígy szól – kiáltott fel meglepetten, és újra közvetlenül, angolul szólt hozzám. – Pontosan ugyanígy! - Az Ítélet Napja – biccentett Rudaina. - A Vég – tette hozzá Erekat is. - A Végs Id k – zárta le Arafat. Igen, ezért kellett elmennem hozzá, hogy elmondjam, mostanában éljük a napok végét, most azonban az járt a fejemben, nem merészkedtem-e túl messzire. Kezdtem egyre kevésbé újságírónak érezni magam; mintha valami ószövetségi próféta b rébe bújtam volna, aki eljött a nagy király udvarába, hogy tolmácsolja Isten int szavát. Emiatt ugyan kár volt aggódnom. Arafat pontosan így fogta fel a figyelmeztetést. A lelkét sikerült megszólítanom. - Jó ideje biztos vagyok benne, hogy válságos id ket élünk – mondta lassan Arafat. – Mohamed megmondta, hogy ezer esztend nk van a földön, nem kétezer. Megértettem, mit akar ezzel mondani. A moszlim naptár szerint 1422- t írunk, négyszáz év pergett már el a második évezredb l, abból az ezer évb l, melynek végét – mint Mohamed mondta – nem fogjuk megérni. Aztán olyasmit mutattam Arafatnak, ami nem volt benne a könyvemben, a megjelenésekor ugyanis még nem tudtam róla. Bekarikáztam a „végs id k” alatt sorakozó héber bet ket: „A-R-A-F-A-T”.

Arafat azonnal felismerte a nevét. Nyilván gyakran látta izraeli újságok címoldalán. A lapra mutatott, és intett Erekatnak és Rudainának, hogy nézzék meg k is. Eleinte azonban sem meglepetés, sem zaklatottság nem látszott rajta. A legtöbb ember megdöbbenne, ha saját nevét látná leírva a Biblia rejtett szövegében, pontosan azon a helyen, ahol az Apokalipszis, a világvége jóslata áll. Arafat azonban úgy viselkedett, mintha el re tudta volna. Aztán bekarikáztam az „E. Barak” nevet kiadó bet ket, a korábbi izraeli miniszterelnök nevét, aki kísérletet tett rá, hogy Camp Davidben békét kössön Arafattal. Az neve „a napok végén”-t keresztezte. Aztán bekarikáztam az új izraeli miniszterelnök, „Saron” nevét, végül a „Bush” nevét alkotó bet ket is. Arafat a kódtáblázatra meredt. Ezúttal tényleg megrendült, megremegett az ajka, szeme tágra nyílt. Ez sokkal jobban feldúlta, mint a személye elleni merényletre int figyelmeztetés. Egy pillanatra mindenki magába mélyedt, mintha a Bibliába kódolt veszély minden képzeletet felülmúló méretét próbálnák felfogni. Nem utolsósorban pedig azt a döbbenetes tényt, hogy Arafat, az izraeli vezet k és az Egyesült Államok elnöke kivétel nélkül név szerint jelennek meg a kódban, éspedig ugyanott, ahol a „végs id k” két bibliai kifejezése is. - Jó hírt is hozott? – törte meg a csendet Erekat, mire bekarikáztam a „béke” szót alkotó héber bet ket.

- A Biblia kódja szerint – fordultam a mélyen a szemembe néz Arafathoz – nem béke és utcai zavargások között kell választanunk, nem is béke és háború között, hanem béke és a teljes pusztulás között. További két kódtáblázatot terítettem Arafat elé. „Világháború” és „atomholokauszt”, mindkét szó ugyanazzal a héber évvel kódolva: „5766-ban”. - A modern naptár szerint ez 2006-ot jelent – magyaráztam. – A kód szerint öt esztend nk maradt. Ismét csend támadt. Elmondtam Arafatnak, hogy minden esztend t ellen riztem az elkövetkez évszázadra, és csak a 2006-os év jelenik meg a „világháború” és az „atomholokauszt” szavakkal. Arról is tájékoztattam, hogy annak valószín sége, hogy ezek véletlenszer en együtt forduljanak el , legalább százezer az egyhez. Elmondtam neki, hogy a neve együttes el fordulásának valószín sége az izraeli vezet kével és az Egyesült Államok elnökével, valamint a „végs id k” kifejezéssel, egymillió az egyhez.

Arafatot láthatóan nem érdekelték a számok. Igyekeztem elmagyarázni, hogy mindezt egy nagy tudó számolta ki számítógépen, az az ember, aki felfedezte a Biblia kódját, de Arafatot sem a tudomány, sem a számítógépek világa nem izgatta. Meghallgatta, megértette, de mit sem jelentett számára. Éppen a végs , kétségbevonhatatlan matematikai bizonyítékot vázoltam fel, ám Arafat, aki mindeddig úgy viselkedett, mint akit nem kellett különösebben gy zködni, meg sem rezdült. Megkérdeztem, hiszi-e, hogy a Biblia kódja igaz, és a figyelmeztetései is igazak. - Persze hogy elhiszem – vágta rá gondolkodás nélkül. – A Korán is tartalmaz ilyesmit. Arafat habozás nélkül elhitte, hogy igaz a Biblia kódjának jövendölése, de nem azért, mert egy számítógép kimutatta, vagy mert statisztikai adatok igazolják, hanem azért, mert prófécia volt. - De mit tehetnénk, ha egyszer így van megírva? – kérdezte újfent. Mondtam Arafatnak, hogy ez olyasmi, mintha egy üstököst pillantanánk meg a Földbe csapódás el tt. Ha öt ével korábban vesszük észre, talán módosítani tudjuk a pályáját, vagy sikerül felrobbantani, így elkerüljük a becsapódását, és életben maradunk. De ha csak egy héttel látjuk meg korábban, akkor kénytelenek lennénk tehetetlenül várni a halálunkat. - Egy héttel korábban olyan hatalmas és fényes lenne, mint a Hold – jegyezte meg Arafat. – Túl kés lenne. - Véleményem szerint pontosan azért létezik a Biblia kódja, hogy a figyelmeztetés tudatában legyen elég id nk megmenekülni – folytattam. – Viszont nem várhatunk öt évet, hogy hátha akkor majd tehetünk valamit. Amit ma teszünk, amit ön ma tesz, az határozza meg, mi történik öt év múlva. - Most kell cselekednünk – bólintott Arafat. Elmeséltem Arafatnak, mit beszéltem Clintonnal az utolsó hivatali napjaiban: - Nem hiszem, hogy addig létrejön békeszerz dés vagy tartós béke, amíg mindegyik fél fel nem fogja, hogy a béke vagy a teljes pusztulás a tét. A békének elég er snek kell lennie ahhoz, hogy elviselje a következ öngyilkos bombamerényletet, a következ , bármelyik mecsetre vagy zsinagógára leadott sortüzet, a következ terrorcselekményt. A békének elég er snek kell lennie ahhoz, hogy elviselje a következ izraeli miniszterelnök elleni merényletet vagy a palesztin vezet meggyilkolását is. - Ezt Saronnak is elmondja? – kérdezte Arafat. Közöltem vele, hogy reményeim szerint találkozni fogok az új izraeli miniszterelnökkel, és már küldtem is Saronnak egy levelet, amelyben ugyanerr l tájékoztattam: hogy a Biblia kódja szerint nincs más választási lehet ségünk, csak a béke, vagy a teljes pusztulás. De nem hallgattam el Arafat el l azt sem, hogy a Saronnal való békekötéssel sem hárítja el feltétlenül a veszélyt. - Úgy értelmezem a kódot, hogy támadást intézhet egy harmadik fél nem hagyományos fegyverekkel is, és az egyaránt fog gyilkolni izraelieket és palesztinokat. - Kicsoda? – csapott fel Arafat. - Ha megkötik Saronnal a békét, eljövök és megmondom – feleltem. - Jövet bármikor – nevetett Arafat. – Ide bármikor jó barátként jöhet. Amikor menni készültem, Arafat megrázta a kezem, átölelt, és két oldalról arcon csókolt. Aztán ismét megragadta a kezem, és hosszan szorongatta. Hiába hangsúlyoztam számtalanszor, hogy csak újságíró vagyok, és mit sem tudok a jöv l azon kívül, ami a Biblia kódjában áll, Arafat nyilvánvalóan prófétaként kezelt. Addig szorongatta a kezem, amíg a lifthez nem értünk, aztán nagyon barátságosan integetett, miközben becsukódott a lift ajtaja. Ismertem a múltját. Tudtam, hogy vér tapad a kezéhez. De azt is tudtam, hogy Arafat hisz a Biblia kódjának jövendölésében, és a legvalószín bb, talán az egyetlen esélye annak, hogy valaha béke legyen ezen a földön.

6 / Acélbárka Két hatalmas oszlopot láttam, talán valamilyen templom vagy palota kapuját, talán egy si város ikertornyait. Aztán elt nt a látomás. Egyedül maradtam a sivár Liszan-félszigeten, körös-körül a Holttenger, én pedig megpróbáltam elképzelni az „obeliszkeket”, amelyek itt állhattak egykoron. Ám nem láttam mást, csak a kilométereken át elterül , vakítóan fehér mészsivatagot, az egykori partvonalat jelz homokk sziklákat és a visszahúzódó tenger nyomán visszamaradt sóréteget. Bejártam a környez zátonyt is, a Föld legalacsonyabb pontját, a világ fenekét, ahonnan visszavonult a víz; az így keletkezett szárazföld ötezer éven keresztül, az emberi civilizáció kezdete óta rejt zött a Holt-tenger alatt. Nekem pedig az járt az eszemben, hogy ha valóban álltak itt „obeliszkek”, akkor léteznek-e még? Vagy elvásta ket az id , és rég eltüntette ket a tenger? Csupán egy rég let nt világ kísérteteti-e az obeliszkek, vagy napjainkban is fellelhet a „kódkulcs”? Rákerestem a Biblia kódjában a „kulcs ma” szókapcsolatra. A Teremtés könyvének azon versében jelent meg, ahol a „Biblia kódja” és a ”kód az obeliszken” kifejezések is, amelyek els ízben adták hírül a helyszínt: „a Sziddim völgyében… (ez a Sós-tenger)”. A „kulcs ma” kifejezés a korunk térképein szerepl két földrajzi névvel együtt is megjelent: a „Mazra” nev falu és öböl a „Liszan” nev félsziget északi csücskében. De még ha ténylegesen a megfelel helyen járok is, ha azon a helyen állok, ahol a föld alá temetve várakoznak az obeliszkek, ha akár pontosan a lábam alatt is lennének – a leghalványabb elképzelésem sem volt, hogyan találhatnám meg a „kulcsot”. A kód tanácsa szerint egy „szenzor”-ra lenne szükségem, valamilyen fejlett technikai eszközre, amellyel meg tudom találni a föld alatt. Azt azonban homály fedi, milyen eszközt kellene használnom, ha egyszer fogalmam sincs, milyen anyagból készült a „kulcs”, milyen l vagy ásványból faragták az „obeliszkeket”. Megnéztem Dániel könyvében, amelynek a rejtett szövege már meger sítette a „Liszan mint Sziddim” helyszínt, és a „Mazra” nev helyet jelölte meg helyszínként a kincskeres térképemen, egy olyan bekezdésben, ahol megjelenik az „oszlop a palotában”, rajta az ókori világ „minden bölcsességével”. Dániel könyvében t nt fel a „kulcs ma” kifejezés. De nem a „márvány”, nem is a „gránit” szavakkal, nem is valamilyen k zetfélével. Hanem a „vas” szó keresztezte. „Egy titkot, mit nem talált ki, én felfedem majd” – jelent meg a rejtett szövegben a „vas”-sal átfedésben, ott, ahol az a „kulcs”-ot szelte át. A „kulcs má”-val párhuzamosan, ugyanazzal a kihagyásos kóddal jelent meg Dániel könyvében az „acélbárka” szó.

„Ád bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek”, mondja a próféta abban a sorban, amely pontosan a „vas” szó fölött megjelen „kulcs ma” kifejezést keresztezi. jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat”, közli Dániel könyve, és ezen szavak héberül is azt jelenthetik, hogy „tárolója mély, az a rejtekhely”. És mindez pontosan az „acélbárka” fölött olvasható. A Dániel könyvének els dleges szavai mintha csak meger sítenék a kódkulcs ígéretét, a rejtett szöveg pedig valóban egy általam nem sejtett titkot fedett fel: hogy az anyaga „vas”, vagy hogy egy „acélbárka” rzi. Megnéztem a „kódkulcs” szót Dániel könyvében. Megint csak pontosan ugyanott szerepelt az „acél”, és a „Liszan” név keresztezte; a „kód” még kétszer jelent meg, és a „kovácsolt” szó keresztezte. Dániel könyvének els dleges szavai pedig ismét mintha azt er sítenék meg, amit a kód ígért: „megjelentem néked, ami fel van jegyezve az igazság írásában”.

Megnéztem a Tórában, ahol eredetileg megtaláltam a „kódkulcs” szót, és ahol kétszer is keresztezi az „obeliszkek” szó. Most ugyanitt kétszer is a kódolt „acél” szót pillantottam meg. Ez hihetetlen!

Nagyjából akkor, amikor Isten a Sínai-hegyen átadta Mózesnek a Bibliát, mindössze háromezer évvel ezel tt történt, hogy az emberi civilizációra új korszak virradt, a vaskor. A „vaskohó” szó voltaképpen meg is jelenik a Biblia els dleges szövegében. Egyiptom és Kis-Ázsia területén a régészek ebb l a korból származó vaseszközöket találtak, de csak kisebb tárgyakat, késeket, ékszereket, amelyeket elnagyoltan kiásott gödrökben, szénnel hevített vasércb l készítettek.

Az acélt is ismerték az ókorban. A Bibliában is történik róla említés: „a harci szekerek csillogtak az acéltól”, de egy kés bbi, talán ezer évvel Mózes után íródott könyvben. Korunkat megel en nem áll rendelkezésünkre bizonyíték egy er s „acélbárka” építésére, egészen a 18. században kezd dött ipari forradalomig. A régészek szerint egy „vas”-ból vagy „acél”-ból készült jelent s méret tárgy egyszer en nem is létezhetett több ezer évvel ezel tt. Ám az „acélbárka” ugyancsak ott szerepel a Tórába kódolva, mégpedig a „Liszan” névvel együtt. A „Liszan” szóval átfedésben megjelen szöveg az els dleges szövegben szintén mindent eldöntött: „a megfejtés ez”. Amennyiben a „kódkulcs”, az „obeliszkek” valóban egy „acélbárkában” találhatók, akkor nyilván ez a megfejtés. Egy acélból vagy vasból készült tárgyat már meg lehet találni. Talán semmilyen más tárgyat nem lehetne megtalálni a Föld legnagyobb sómez jének számító Liszan talajába temetve, ahol a radar sugara sem tud áthatolni a talajon. Ám minden fémb l készült tárgy mágneses. Egy magnetométer nagyon nagy mélységig érzékelné, a Liszan vastag sórétegén vagy a Holt-tenger vizén át is. Ezenkívül semmilyen más vasból vagy acélból készült tárgy nem létezhetne egy olyan helyen, ahol bibliai id k óta nem lakott ember.

Ugyanakkor, ha egy több ezer éves, jelent sebb méret acéltárgyat találnánk, az csaknem feloldhatatlan anakronizmushoz vezetne. Ha nincs is belevésve a Biblia kódja, ha nem is feltételez a miénknél fejlettebb civilizációt, a puszta léte is nehezen megválaszolható kérdéseket vetne fel. Akárcsak maga a profetikus kód, akárcsak az obeliszkek, amelyeket a legenda szerint az égben készítettek, egy ókori acéltárgy nem e világi eredetet sejtetne. Márpedig ha létezik, akkor meg is fogjuk találni. Felkerestem Eli Ripset. Beszámoltam neki róla, hogy a „kódkulcs” esetleg egy „acélbárka” rejtekében nyugszik. Hogy ellen rizzük ezt az érdekfeszít , ám hihetetlen felfedezést, Rips javaslatára a „vasbárka” szóra is rákerestünk. Meg is találtuk a Tórába kódolva. És ekkor mindketten különleges jelenségre figyeltünk fel. Az „acélbárka” szóval megjelent szavak a „vasbárka” szót is keresztezték: „Liszan”, a félsziget neve, átfedésbe került az „a megfejtés ez”-zel! A „Mazra” név pontosan a „Liszan” szó fölött t nt fel. Kétség sem férhetett hozzá, hogy a Biblia kódja világosan kifejezésre juttatja, hogy valamilyen „vas” vagy „acél” bárka, vagy mondjuk tárló létezik azon a helyen, ahol a kódkulcsot, az obeliszkeket keresem.

Rips kételkedett ebben a megfejtésben. Most viszont el kellett ismernie, hogy egyszer en elképeszt , hogy ugyanaz a sajátos bibliai kifejezés, ugyanazok a helynevek ugyanúgy megjelennek a „vasbárká”-val, mint az „acélbárká”-val. - Van erre egy matematikai kifejezés – magyarázta. – A „rekombináció”. Végy egy bizonyos szókészletet, és minden lehetséges kombinációban jelenítsd meg, akkor a szavak közötti szokatlan fokú korrelációhoz jutsz. Ez kiváló kísérlet. - Rendkívül figyelemreméltó – folytatta Rips. – Nem tagadhatom, biztos, hogy tudatos, hát persze hogy az, de mivel lehetne megmagyarázni? Mit jelent? Nem tudom. Csak a következetességet tudom megfigyelni, és csak annyi mondhatok, hogy matematikailag cseppet sem véletlenszer . - Miért vezetne ennyire következetesen, ennyire szándékosan ehhez a helyhez a kód, miért irányítana kincskeres utamon, ha nem létezne a kincs? – vetettem fel. Rips, mint mindig, ezúttal sem volt hajlandó feltételezésekbe bocsátkozni. - Nem tudom megmondani, hogy amit a kódban találunk, az azt tükrözi-e, vagy azt jósolja-e meg, amit a való világban is megtalálunk – mondta -, de a kódolás következetessége roppant érdekes és sokat sejtet , akár megtaláljuk az obeliszket, akár nem. Na persze, egy matematikusnak bizonyosan. Lehet, hogy egy vallásos embernek is. De én kézzelfogható bizonyítékra vágytam, és úgy éreztem, egy lépéssel közelebb kerültem hozzá. „A megfejtés ez.” Biztos voltam benne, hogy nem különös véletlen folytán jelennek meg ezek a szavak a „Liszan” szóval átfedésben ugyanott, ahol a kódolt „acélbárka” és „vasbárka” szavak. „Bárka.” Héberül többjelentés a szó. Jelenthet valamiféle ládát, amelyben talán szent dolgot tartanak, de alapjában véve mégis csak egy doboz. Ha viszont a „bárka” értelmét nézzük, e min ségében a legismertebb kétségkívül Noé bárkája, vagyis egy járm . Utánanéztem a Biblia kódjában az „acél járm ”-nek. Meg is találtam, és az azt keresztez els dleges szöveg a következ képp hangzott: „járm vét a tengerbe veté”.

Ez a Kivonulás könyvéb l való, ahol Isten megmenti Izrael fiait, amikor kettéválasztja el ttük a Vörös-tenger vizét, és az ket üldöz egyiptomiakat meg a tengerbe veszejti.

Elt dtem. Talán valamilyen si járm l lehet szó, és ha igen, most is ott van-e a Holttenger alatt, és lehetséges-e, hogy ez az általam keresett „acélbárka”? Még kétszer t nt fel az „acél” szó az „oszlop”-pal átfedésben, az „acél járm ” szót keresztezve. A kódolt „vas járm ” szót szintén megtaláltam, és a Biblia ezt keresztez eredeti szavai mintha egy teljesen eltér történetr l szólnának. Az els dleges szöveg hagyományos fordítása a szent hajlék vagy szent sátor megépítésér l szól, hordozható templomnak a megalkotásáról, amelyet Izrael népe Egyiptomból való kivonulásuk idején használt. „És betöltötte t Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterségben” – áll a Kivonulás könyvében a szent sátrat készít kézm vesr l – „és minden mesterséges munkát végezni”. Ám ahol ezek a szavak a „vas járm ” szót keresztezik, a héber bet k azt a kifejezést is alkották, hogy „kovácsoltvas, a számítógép minden munkája”. A „Liszan” név a rejtett szövegben pontosan a „vas járm ” szó fölött jelenik meg, és a „fok, hegesztett” a „vas” szót keresztezi.

A „vas járm ” kétszer jelenik meg Józsué könyvének els dleges szövegében. Az si szavaknak ebben az esetben is két jelentésük van. „A Kananeusoknak pedig, akik a völgyi síkon laknak, mindnek vasszekerök van” – olvasható a hagyományos fordításban, ahol az ígéret földjén lakó nép erejére figyelmeztet. Józsué, az izraeliták vezére pedig így önt bátorságot népébe: „ki zöd a Kananeust, noha vasszekere van néki.” Mindkét esetben, ahol a „vasszekér” szó megjelenik Józsuénál, a kódolt „obeliszkek halma” szókapcsolattal együtt t nik fel. A „halom” régészeti lel hely, az ókori romok maradványait borító földhalom. A „megtalálta a pontos helyet, Liszant” szintén a „vasszekér” szóval egy helyre lett kódolva, ez pedig pontosan ugyanott jelenik meg, ahol a Józsué könyvének els dleges szövege megadja a helyszínt: „Liszan, a tengernyelv.”

Vajon az általam keresett vas járm egy emberkéz alkotta tárgy a bibliai id kb l? Nagyon valószín tlennek t nt, hogy bármilyen „szekér” nagyságú tárgy egy „obeliszket” tartalmazhatna. Ha valóban volt valamilyen több ezer éves járm féle vasból vagy acélból a Holt-tengerbe kinyúló félszigeten, akkor arra a legkisebb az esély, hogy ez a tárgy a mi világunkból eredne. Mi ez az „acélbárka”? Honnan származik? És ami még ennél is fontosabb: létezik-e még? Megmarad-e több ezer éven át egy ókori vas- vagy acéltárgy? Ismét megnéztem a keresésem helyszínét meger sít kódtáblát, ahol a „Biblia kódja” együtt jelenik meg a „létezik Liszanban” szókapcsolattal. Ekkor azt vettem észre, hogy a „Biblia kódjá”-t keresztez rejtett szöveg szerint „egy járm ben, ott, mindmáig” megvan. A Bibliának ugyanazon versében szerepel rejtjelezve az „acél” szó is. Továbbá, ha a kód igaz, akkor a „járm ” még mindig megtalálható a föld alatt a nyelv alakú félszigeten. Amikor azonban visszatértem a Liszanra egy jordániai régészeti minisztérium régészével, az illet kétségbe vonta, hogy még mindig létezhetne egy vastárgy, különösen ebben a sóval átitatott földben, vagy éppen a Holt-tengerben. Beszéltem egy neves izraeli fizikussal is, a fémek föld alatti felkutatásának szakért jével, aki úgy vélekedett, ha netán meg is maradt valami a tárgyból, amennyiben oxidálódott, akkor a magnetométer sem fogja érzékelni. Mintha az egész kutatómunkám zsákutcába jutott volna. Nyilvánvalónak t nt, hogy ha az „acélbárka” víz alatt van, akkor ellepte a rozsda. Ha mindmáig sós vízben ázott, akkor még gyorsabban korrodeálódott. Lehetett akár a föld alatt is, ebben a nedves és sós talajban már rég szétmállhatott.

Márpedig a Liszan-félsziget talajának a legnagyobb sókoncentrációja a világon, egy több mérföldnyi mélység sódomb, körös-körül pedig egy olyan tenger, amelynek sós vizében semmi sem él meg, nemhiába hívják Holt-tengernek. Felhívtam minden szakért t, akit csak elérhettem. Egybehangzóan kijelentették, hogy bármilyen vastárgyról is legyen szó, minden bizonnyal évezredekkel ezel tt porrá mállott a rozsdától. Régésztek, fémipari szakemberek és múzeumi kurátorok adták sorra a tudatomra, hogy szinte minden feltárt ókori vastárgy a rozsda martalékává lett, ráadásul a só is jelent sen fokozza a rozsdásodást. A legtöbb vastárgy néhány esztend alatt egyszer en elt nik. Egyik sem ér meg több évszázadot. Elcsüggedtem. Féltem, hogy ezzel egyszerre vége szakad a kutatásnak. De nem adhattam fel. Még felhívtam valakit. Ronald Latanision, a MIT munkatársa, a korrózió, illetve a vas és acél fennmaradásának legkiválóbb szakért je. Megkérdeztem, hogy fennmaradhat-e víz alatt egy vasból készült tárgy több ezer éven át. - Attól függ, mekkora a sókoncentráció – mondta Latanision. El ször nem akartam elárulni, hogy a Holt-tengerr l van szó, ahol az egész földkerekségen a legnagyobb a sókoncentráció, de mégsem hallgathattam el. - Akkor elképzelhet , hogy megvan – állapította meg Latanision. A Liszn és a Holt-tenger egészen különleges környezetében minden szabálynak az ellenkez je érvényes. Ez jelentette az egyetlen kivételt az alól, amit a többi szakért mondott. - Igaz, hogy víz hatására rozsdásodnak a fémek, és hogy a só fokozza ezt a folyamatot – magyarázta Latanision -, de ha a só koncentrációja nagyon magas, akkor éppenséggel megakadályozhatja a korróziót. Ha a víz sókoncentrációja eléri a harmincöt százalékot, hirtelen lecsökken az oxigéntartalom. Márpedig oxigén nélkül rozsdásodás sincs.

Felhívtam Izraelben David Neevet, a Holt-tenger legelismertebb kutatóját is. Megkérdeztem a geológust, hogy a Holt-tenger sókoncentrációja magasabb vagy alacsonyabb harmincöt százaléknál. - Magasabb – felelte Neev. – Különleges hely, egyedülálló a Földön! Neev meger sítette, amit az MIT szakért je mondott. A Holt-tenger mélyére süllyedt vastárgy szinte teljesen biztosan fennmaradhat, mert a víz nem tartalmaz szabad oxigént, ami kiváltaná a rozsdásodást. Hogy áll a helyzet akkor, ha az „acélbárka” a föld alatt van, kérdeztem Neevt l. Nagy a valószín sége, hogy a Liszan földjébe, az iszapba vagy agyagba temetett vastárgy ugyancsak fennmarad, mert a talajt szinte egyáltalán nem tudja átjárni a leveg , közölte Neev. A Liszan-félsziget alatti k sórétegbe ágyazódott vastárgy pedig akár a végtelenségig épségben maradhat, tájékoztatott Latanision. - A sós üregek vonzzák a nedvességet – magyarázta az MIT professzora. – Nedvesség nélkül nincs rozsda. Oxigén nélkül sincs rozsda. Bármilyen leveg mentes vagy vízmentes barlang, pince vagy üreg sértetlenül meg riz minden acél- vagy vastárgyat. Azon az egyetlen helyen kutattam tehát, ahol egy „acélbárka” akár több ezer éven át is fennmaradhat. A Biblia kódjához fordultam végs meger sítésre. „Acél, mi nem rozsdásodott” – t nik fel egy ízben kódolt formában. Ugyanott jelentek meg a „megmaradt” és a „keresés, megnyilatkozás” szavak.

El fordulhat tehát, hogy még mindig létezik a kódkulcs, acél rzi az örökkévalóság számára. Felbukkant viszont a Biblia kódjában egy következetes utalás arra vonatkozóan is, hogy talán nem is szükséges egy egész expedíció, magnetométerrel felszerelt geofizikusok hadát indítanom az obeliszkek keresésére. Az „acél meg rizte” szintén együtt lett kódolva a helyszínnel, „túl a tengeren, Moáb határán”, ez pedig Jordánia bibliai neve. És ugyanott azt mondja a rejtett szöveg: „onnan látni fogod egy kicsiny csücskét.” Mindez azt jelenthette, hogy könnyen megtalálom a kódkulcsot, talán éppen véletlenül botlom majd bele, esetleg az obeliszk ki is áll a földb l.

„Kiálló obeliszk, nyilvánvaló” – láttam meg a „Mazra” és a „Liszan” nevekkel együtt rejtjelezve. „Liszan fel l kiállt” – jelenik meg ugyanazokkal a szavakkal együtt a Biblia els dleges szövegében, ami az „acélbárka” és a „vasbárka” szavakat keresztezi, az „a megfejtés ez” pedig ugyanitt átfedésben jelenik meg a „Liszan” névvel.

A félsziget különleges földrajzi helyzete mindezt lehetségessé is teszi. Olyan helyen kerestem a kódkulcsot, amelyet ötezer éven át víz borított. Az emberi civilizáció hajnala óta most a legalacsonyabb a Holt-tenger vízszintje, és még mindig apadóban volt. Az újonnan el bukkant földdarab pedig szintén nagyon gyorsan süllyedt. Egy izraeli geológus nemrég közzétett írása szerint: „A Föld legalacsonyabb pontja egyre mélyebbre kerül.” Az persze aligha volt lehetséges, hogy egy több ezer éve föld alá temetett tárgy csak úgy magától felbukkanjon. Adódott azonban egy nehézség. Egy vas- vagy acéltárgy, amely több ezer éven át épségben maradt a föld vagy a tenger mélyén, abban a pillanatban elporlad, hogy a felszínre emelik. Amint leveg , azaz oxigén éri, az évezredeket átvészelt tárgy néhány nap vagy akár néhány óra leforgása alatt elenyészik. A keresés egyszerre még sürg sebbé vált.

2000. október 5-én a jordániai Ammanba repültem, hogy beszéljek az amerikai nagykövettel, William Burnsszel. Megígérte, hogy felveszi a kapcsolatot befolyásos jordániai személyekkel, t az új királyt, II. Abdullahot is megpróbálja meggy zni, hogy késedelem nélkül engedélyezzék régészeti terepszemlénket. Amikor azonban megérkeztem, az amerikai követséget húszezer rjöng , Izrael- és Amerikaellenes szlogeneket skandáló tüntet vette körül. A határ túloldalán, Izraelben, csaknem száz palesztint öltek meg a jeruzsálemi Templomhegyen egy héttel azel tt elkezd dött új intifáda során. Izraeli tankok és helikopterek támadták Ciszjordániát és Gázát. A követség el tt sokan tüntettek egy tizenkét éves palesztin kisfiú fényképét rázva, akit izraeli katonák l ttek le. A zendülés az Amman szélén álló menekülttáborokban terjedt tovább, majd átcsapott az egyetemekre, és most már azzal fenyegetett, hogy a jordániai kormányt is megdönti. Az amerikai követségen Burns nagykövet megrendülten fogadott. Közölte, hogy a dolgok jelenlegi állása mellett a lehetetlenséggel határos vállalkozás lenne engedélyt kicsikarni a jordániai kormánytól a régészeti kutatások folytatására a Liszanon, pont a tengerparton, Izraellel átellenben. - Egyel re szóba hozni sem érdemes – mondta. Három nap múlva találkoztam a jordániai turisztikai és régészeti miniszterrel és a miniszterelnök-helyettessel, akik biztosítottak róla, hogy természetesen folytathatom a kutatást. De nem most. Az izraeli háborús helyzet alakulása azzal fenyegetett, hogy végül nem találjuk meg a „kódkulcsot”, éppen akkor, amikor sorra kezdtek igazolódni a Biblia kódjának jövendölései, amikor az egész Közel-Keleten robbanásig feszült a helyzet, mintha a III. világháború készülne kitörni.

7 / Saron - Jobban szót értek az arabokkal, mint a zsidókkal – mondtam a miniszterelnök fiának, Omri Saronnak. Omri felnevetett. Nemrég találkoztam Jasszer Arafattal, aki fenntartás nélkül elfogadta a héber Bibliában elrejtett kód létezését, ám azt képtelen voltam elérni, hogy Omri apja, Izrael új miniszterelnöke, Ariel Saron fogadjon. 2001. április 17-e, kedd volt. El éjszaka az 1993-as oslói békeegyezmény óta el ször hatoltak be izraeli tankok palesztin területre, Gázába. Így némiképp meglepett, hogy Omri ebben a válsághelyzetben hajlandó volt id t szakítani rám. Azonnal felismertem. Az izraeli napilapok nemrégiben a címoldalukon közölték a fényképét, amikor kiderült, hogy a miniszterelnök harminchat éves fiát küldte titkos követként Arafathoz. A baloldal fortyogott a düht l, mert Saron megkerülte külügyminiszterét, Simon Pereszt. A jobboldal azért dühöngött mert Saron megígérte, hogy amíg dúl az er szak, nem bocsátkozik semmiféle alkudozásba. Omri mindamellett apja legbizalmasabb tanácsadója volt. Sokak szerint Izraeli második legnagyobb hatalmú emberévé emelkedett, afféle szürke eminenciásként mozgatta a szálakat. A Dávid Király Hotel óvárosra néz verandáján ültünk; ráláttunk a bibliai Jeruzsálem – pillanatnyilag izraeli-palesztin csatatér – k falaira. Hetedik hónapja tartott, és már csaknem ötszáz emberéletet követelt az új intifáda, és hogy tankokat küldött Gázába, Saron mintha elszánta volna magát egy minden er t mozgósító háborúra. Saront sokan vádolták a felkelés elindításával, mert közvetlenül a kudarcba fulladt Camp David-i béketárgyalások után ezer felfegyverzett katonával és rohamrend rrel vonult a Templom-hegyre, az egyetlen olyan helyre Izraelben, amely az arabok és zsidók számára egyaránt szent. És a vérontást kiváltó jobboldali tábornok lett Izrael új miniszterelnöke. Senki, maga Saron sem hitte volna, hogy ilyesmi megtörténhet. A Biblia kódja azonban megjövendölte. - Amiikor még senki sem gondolta volna, hogy az édesapja indulni fog a választásokon, a kód megjövendölte, hogy lesz a miniszterelnök – mondtam Omrinak, miközben átadtam neki a 20001. február 6-i választásokat el re jelz kódtáblázatot. – A „Saron” név a héber dátummal, „Sevát 13”-mal együtt lett kódolva, a „Saron miniszterelnök” szavak pedig egy helyen szerepelnek a héber évvel: „5761-ben”. Ez 2001. február 6-ának felel meg.

Omri kételkedve vizsgálgatta a táblázatot. - Én nem hiszek az ilyesmiben – közölte. – Az ember azt talál benne, amit akar.

- Csakhogy ezt két hónappal korábban találtuk – mondtam Omrinak. – És mindaz, amit itt találunk, sorra beteljesül. A Biblia kódja el re megmondta az utóbbi három izraeli választás eredményét, miközben egyetlen közvéleménykutató sem találta el. Omri nem hatódott meg. – Hiszem, ha látom. És az apám is így van vele. Ariel Saron nem egyszer en realista, hanem határozottan földhözragadt is. Egy gazdaságban tt fel, és mondhatni, kihívóan vallástalan. Nyomokban sincs érzéke az élet misztikus oldalához. Intellektuális lénynek sem mondható, mint mondjuk Peresz. Elvont fogalmakkal nem tud, nem is akar mit kezdeni, ellentétbe például Barakkal. És rendíthetetlenül ateista, ellentétben Arafattal. A világ nagyrészt nem vesz tudomást róla, hogy Izrael nem teokratikus állam; a lakosság legalább fele nem vallásos, ahogy nem volt vallásos az ország egyetlen miniszterelnöke sem. Ha Saronnak egyáltalán van valamilyen hitvallása, akkor az Izrael földjének védelme bármilyen áron. Egyszer alapelvekben hisz: hogy az arabok gy lölik a zsidókat, és ez mindig így is lesz, amíg világ a világ. Amikor még sem Saronban, sem másban fel sem merült, hogy akár miniszterelnök is lehet, világosan megfogalmazta a békével kapcsolatos nézeteit: „Tudják, mi err l a véleményem. Egyszer en megvalósíthatatlan.” - Az arabok nem akarják, hogy a zsidók itt legyenek – jelentette ki abban a bizonyos választások el tti interjúban. – Err l szól az egész történet. Er szakkal el akarják venni t lünk ezt a földet. - Meg fogom védeni az izraeli állampolgárok életét – folytatta Saron. – Nem hinném, hogy ezt vebben ki kellene fejtenem. Az arabok ismernek. Én is ismerem ket. Ezzel nagyjából össze is foglaltuk Saron hitvallását. Tudtam, hogy Saronnak nem egykönnyen fogom el adni a Biblia kódját. De azt is tudtam, hogy Omri a miniszterelnökhöz vezet legbiztosabb hátsó ajtó, hogy állást foglalt apja Templom-hegyi kivonulása ellen, tárgyalásban állt a vele egyívású arab vezet kkel, és hogy békét akar. - Na, ezt mutassa meg nekem – bökött a levélnek arra a sorára ahol ezt írom Rabinnak: „azon egyetlen alkalommal, amikor a kód megjeleníti az ön teljes nevét (Jichak Rabin), ezt a nevet a ’gyilkos, aki gyilkolni fog’ szavak keresztezik.” Átnyújtottam Omrinak egy példányt a könyvemb l, a borítóján ezzel a kódtáblázattal. - És elküldte Rabinnak ezt a levelet 1994-ben? – kérdezte. – Egy évvel a meggyilkolása el tt? Omri most el ször tanúsított érdekl dést a dolog iránt. - Igen – válaszoltam. – A kód nemcsak azt jövendölte meg, hogy Rabint meg fogják gyilkolni, hanem azt is, hogy melyik évben hal meg, kés bb pedig a gyilkosa nevét is megtaláltuk ugyanott. Rabin elolvasta a levelet, de nem vett tudomást a figyelmeztetésr l. Omri egy ideig szótlanul tanulmányozta a táblázatot. - Nos, miért akart velem találkozni? – kérdezte végül. Megmutattam neki ugyanazt a kódtáblát, amelyiket Arafatnak is, ahol együtt jelenik meg a „végs id k” mindkét bibliai alakja „Arafat”, „Bush” és „Saron” nevével.

- Annak valószín sége, hogy ez véletlenül forduljon el , legalább egymillió az egyhez – ztem hozzá. - Ez csak statisztika – legyintett Omri. – Statisztikai adatokba bármit bele tud magyarázni az ember. -- Ha ön nem is hiszi el, hogy van a Bibliában egy, a jöv nket elénk táró kód, és még ha az édesapja sem hinne nekem akkor is fontos lenne találkoznom vele, mert Arafat teljes mértékben hisz a kódnak – mondtam. Omri tudott róla, hogy néhány nappal az Arafattal történt találkozása után engem is fogadott a palesztin vezet . - Nem akarom megbántani, de azt hiszem, Arafat komolyabban vette a Biblia kódját, mint bármit, amit ön mondott neki, mert hisz a próféciákban. Ezzel közelebb lehet jutni hozzá. - Tudom, hogy kell az arabokkal tárgyalni – hárította el Omri. - De Arafat nyugati ember. - Én sem – válaszolta. – Közel-keleti ember vagyok, és ismerem Arafat észjárását. - Nem hinném, hogy Barak vagy Clinton értett a nyelvén – mutattam rá. Omri bólintott – Ez igaz. Átnyújtottam Omrinak a miniszterelnökhöz írt levelemet. - Lehet, hogy az édesapja nyitottabb lesz erre a témára, mert er s a sorstudata – tettem hozzá. - Bárcsak gyengébb lenne – mondta Omri. – Sokkal könnyebb lenne az élete. Lassan és figyelmesen megint elolvasta a levelemet, majd feltett egy kérdést: - Én itt semmi mást nem látok, csak veszélyt. Hol a megoldás? - A Biblia kódja csak információt ad – mondtam neki. – Nem árulja el, mi a teend . De mintha azt mondaná, hogy az ön édesapja békét köthet. Megmutattam neki azt, ahol a „Saron” név a „végs napok”-kal lett együtt kódolva, és ahol a kódolt „béke” szó is megjelenik. Az „atomholokauszt” szót is megmutattam, és azt is, ahol a „Saron” név a „békeszerz dés” szóval egy táblázatban szerepel. Omri újraolvasott néhány bekezdést a levelemb l, és amikor befejezte, közölte, hogy még aznap átadja az apjának. A Saronnak írt levelemben ez állt: „Megkértem a fiát, Omrit, hogy adja át Önnek ezt a levelet, és intézze el, hogy találkozhassam Önnel, mivel a kód arra figyelmeztet, hogy Izrael végzetes veszélyben forog.

Izrael történelmének ezt a válságos pillanatát minden kétséget kizáróan megjövendölték. A ’Saron’, ’Arafat’ és ’Bush’ nevek egyazon helyre lettek kódolva a Tórában a végs vészhelyzet, a ’végs napok’ mindkét bibliai kifejezésével.

Míg a ’végs napok’ kifejezésnek számos értelmezése lehet, abban minden kutató egyetért, hogy legalább akkora veszélyt takar, mint amilyen Dániel könyvének els dleges szövege leír: ’És nyomorúságos id lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig.’” - Ha ez Izraelre vonatkozik, akkor igencsak sokat sejtet – állapított meg végül Omri, azzal felállt. Azt hiszem, nem is az a probléma, hogy Saron nem hisz majd a Biblia kódjában, hanem az, hogy nem akar békét kötni. Err l nem is a fiával való találkozásom gy zött meg, hanem egy másik találkozás, melyre a védelmi minisztériumban került sor barátommal, Isaac Ben-Israel tábornokkal. Ekkor már jó tíz éve ismertem Isaacot. Akkor figyelmeztettem, hogy a Biblia kódja szerint Rabint meg fogják gyilkolni, amikor magát Rabint is tájékoztattam, egy évvel a merénylet el tt. Dr. Ripset is elvittem a tel-avivi Kirjat katonai parancsnokságra, hogy találkozzon vele. Isaac fizikus, rajta múlik, milyen fegyvereket gyártson és vásároljon Izrael; az izraeli

kormányban egyedül rendelkezik elegend tudományos ismerettel ahhoz, hogy Rips magyarázatainak szintjén megérthesse a Biblia kódját. Minthogy megértette, ráadásul tanúja volt a Rabinra vonatkozó jóslat valóra válásának, Isaac továbbadta a t lem hallott figyelmeztetést, tábornokoknak, titkosszolgálati tiszteknek és legalább egy miniszterelnöknek. Ám amikor 2001 áprilisában Tel-Avivban találkoztunk, Isaac határozottan rám ilyesztett. Mindeddig nemigen beszéltünk politikáról. Én gépiesen úgy fogtam fel, hogy baloldali érzelm , aki Rabin, Peresz és Barak oldalán áll. Ezúttal azonban Ben-Israel tábornok mintha az új Saron-kormány nézeteit visszhangozta volna. Tudtam, hogy hetente tanácskozik a többi magas rangú személyiséggel, olykor a miniszterelnökkel is, és hogy meger södött a pozíciója. Megmutattam Isaacnak ugyanazokat a kódtáblázatokat, amelyeket Omrinak, és amelyeket reményeim szerint Saronnak is sikerül majd megmutatnom. Külön felhívtam a figyelmét arra a táblázatra, ahol együttesen jelenik meg „Saron”, „Arafat” és „Bush” neve a „végs id k” kifejezéssel. Elmondtam neki, amit mindenkinek, akivel találkoztam, hogy a kód szerint csak a béke és a teljes pusztulás között lesz választásunk. - Mi esélye lehet Arafatnak velünk szemben? – kérdezte Ben-Israel. – Nem tud nekünk ártani. - Persze, katonailag le lehet gy zni – mondtam. – De ha ezt megteszitek, akkor az egész világ elítél titeket, és rakétával és nem hagyományos fegyverekkel felszerelt iszlám rültek fogják elözönleni az országot. - Nem hinném, hogy a világ elítélne bennünket – mondta Ben-Israel – ha például mindez egy jelent sebb terroristatámadás után történne. - Mit nevezel jelent sebbnek? - Nem három ember életét követel terrorcselekményt, hanem háromszázét – fejtegette Isaac. – Már sokszor megállítottuk ket, amikor Tel-Avivban irodaépületek felrobbantását tervezték. Ilyesmi. - És akkor mit tesz majd Izrael? – kérdeztem. - Pusztító csapást mérünk rájuk – mondta Isaac. Nem akart részletekbe bocsátkozni. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy olyan terveket ismételget, amelyeket a legmagasabb katonai és titkosszolgálati körökben beszéltek meg. És abban a pillanatban tudtam, hogy Saron csak a megfelel ürügyre vár, hogy sorsdönt katonai lépéseket tehessen a palesztinok ellen. Már mindent eltervezett. Megosztottam Isaackel az aggodalmamat, hogy katasztrófát jelentene Izrael számára, és elkerülhetetlenül ahhoz a válaszhoz vezetne, amire a Biblia kódja figyelmeztet: a végs csapáshoz, amelyr l azt állítja a kód, hogy az elkövetkez öt évben eléri Izraelt. - Túlélünk egy vegyi támadást – jelentette ki Ben-Israel. – Ezt már átgondoltuk. Talán ha tizenkétezren halnának meg, tragikus lenne, persze, de nem végzetes. Átnyújtottam Isaacnek egy kódtáblázatot. „Arafat” nevét a „csapás” szó keresztezte, a Biblia els dleges szövegében pedig a következ t mondta az érintett vers: „megholtak vala e csapás alatt, tizennégyezer-hétszázan”.

- És mi a helyzet egy atomtámadás esetén? – kérdeztem. - Az bizony végzetes lehet – mondta Isaac. Ez a találkozás sokkal inkább letaglózott, mint a más izraeli tisztségvisel kkel történt megbeszéléseim. Az elkövetkez néhány nap eseményei – Izrael bombázta a libanoni szír radarállomást, bevonulás Gázába – egyt l egyig olyan id zítés szerint következtek, hogy Jordánia ne állhasson el békeajánlattal, és egyre világosabbá vált számomra, hogy a miniszterelnök csak arra a pillanatra vár, amikor beteljesítheti sorsát, és minden katonai erejével lecsaphat a palesztinokra. Soha nem láttam igazabbnak a Biblia-kódba foglaltakat, mint most. Nem elég, hogy Arafat hajlandónak mutatkozott elfogadni a kód jelzéseit. El kellett jutnom Saronhoz. Ugyanúgy rá kell ijesztenem, mint Arafatra, ugyanúgy szembesítenem kell a kóddal. Meg kellett gy znöm, hogy valóban ezek a „végs id k”. Amikor elbúcsúztam Isaac barátomtól, megkérdeztem, szerinte ki tudna Saron színe elé juttatni. Egy nyugalmazott tábornokot ajánlott, akit a miniszterelnök a Moszad új f nökévé készül kinevezni. - Úgy hallottam, ön lesz a Moszad következ f nöke – mondtam Mair Dagan tábornoknak, amikor lakóhelyén, az észak-izraeli Rós Pina városában találkoztunk. - Én is hallottam ilyen pletykákat – felelte Dagan. Azért jöttem északra, mert Omri után ez a jobboldali tábornok számított a miniszterelnök legbizalmasabb emberének. Miután Saron lerohanta a Templom-hegyet, egy jeruzsálemi békeellenes tüntetésen Dagan volt az egyik szónok. „A háborúra háborúval felelünk – tüzelte Dagan a tömeget. – Eljött az ideje, hogy Jasszer Arafatot visszaküldjük Tunéziába!” Arafat ebben az észak-afrikai államban töltötte szám zetését. Ezt az embert kellett tehát meggy znöm, hogy Izraelnek nincs más választása, mint békét kötni, különben a teljes pusztulás vár rá. Megmutattam Dagannak ugyanazokat a kódtáblázatokat, melyeket Omrinak is, ahol „Saron” és „Arafat” neve a „végs id k” kifejezéssel együtt jelenik meg, és azt is, ahol „atomholokauszt”-ot és a „világháború”-t jósol a 2006-os évre. - És mit jelent mindez? – kérdezte Dagan. – Mit tehetünk? - Szerintem azt jelenti, hogy Izraelt végzetes veszély fenyegeti, és mindössze öt évük van, hogy megtalálják az életben maradás módját. De biztos vagyok benne, hogy a jöv megváltoztatható. Ezért kerestem fel. Tudtam, hogy Dagan cseppet sem vallásos. Megkérdeztem, komolyan tudja-e venni a Biblia kódját. Bólintott. – Igen. Ha a veszély valóságos, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Amikor legutóbb a jobboldal volt hatalmon, és Bibi Netanjahu ült a miniszterelnöki székben, Dagan felelt a terrorizmus-elhárításért. Közöltem vele, hogy megfigyeléseim szerint azok, akik titkosszolgálati múlttal rendelkeznek, nyitottabbak a Biblia kódjára, akkor is, ha amúgy nem vallásosak. - Ahogy mondja – mondta. – Nekünk aztán nyitottnak kell lennünk. A legapróbb jelre is oda kell figyelnünk. De volt még valami, amir l Dagan hallgatott, csak hónapokkal kés bb árulta el, amikor ismét találkoztunk. 2001 decemberében történt. Saron akkoriban nevezte ki Dagant a palesztinokkal t zszüneti tárgyalásokat folytató izraeli küldöttség vezet jének, amely tárgyalásokon az amerikai Anthony Zinni tábornok különmegbízott közvetített. Mindenki tudta, hogy Saron azért jelölte ki Dagant a feladatra, hogy ne záruljon egyezménnyel a tárgyalás. Dagan azonban meglepett, mert kész volt meggy zni a miniszterelnököt, hogy találkozzék velem, és beszéljünk a Biblia kódjában álló figyelmeztetésekr l. Megmutattam Dagannak a Biblia-kód azon táblázatait, amelyek megjövendölik a szeptember 11-ei eseményeket, az „Ikertornyok” elleni támadást, mely a „repül gép” szóval együtt jelenik meg, és elmondtam, hogy a kód figyelmeztetése könnyen értelmezhet az Izraelre váró, ám nagyságrendekkel súlyosabb terrorista csapásra irányuló figyelmeztetésként. - Beszélek a miniszterelnökkel és Omrival is – mondta Dagan -, de az biztos, hogy Saron most nem tudja fogadni. Az izraeli válság egyre súlyosbodott. Csak az elmúlt néhány napban huszonöt életet követelt három terrortámadás, most pedig izraeli vadászrepül k támadták Gázát és Ciszjordániát. - Megértem a helyzetet – biztosítottam Dagant. – De a jelenlegi események csak epizódok. Igen, huszonöt halott kétségkívül tragédia, de ha a kód igazat mond, akkor az igazi veszély csak ezután jön, ezrek fognak elpusztulni, majd tízezrek, aztán az országuk elt nik a föld színér l. Dagan nem szólt. Tudtam róla, hogy sokat tapasztalt, harcedzett tábornok, de most azon dtem, hátha máshogy kellett volna tálalnom ezt az egészet. - Higgye el, nekem sem szolgál örömömre ilyen nyersen kimondani – folytattam. – Ha több id nk lenne, jobban kipárnázhatnám a mondandómat. De már hónapok óta próbálok eljutni a miniszterelnökhöz, és szeretném, ha megértené a dolog jelent ségét, és megmondaná neki, hogy az országuk fennmaradásáról van szó. - Már megígértem, hogy beszélek Saronnal, és meg is fogom tenni – felelte csendesen Dagan. – Nem vagyok vallásos, de hiszek a természetfeletti er kben, amelyek mifelénk az eseményeket irányítják. Elképedtem. Az els pillanattól éreztem, hogy Dagan nyitottan viszonyul a Biblia kódjához; most kiderült, hogy miért. - Személyes tapasztalatából beszél? – tudakoltam. - Igen – felelte, de nem f zött hozzá magyarázatot. Úgy döntöttem, nem kísérletezem tovább. De elgondolkodtam, mit élhetett át ez a harcedzett katona, ami arra készteti, hogy higgyen a természetfeletti er kben, és ezért kész elfogadni egy Bibliában rejt és a jöv eseményeit feltáró kód lehet ségét. - Pontosan tudom, hogy az ilyesmi nagyon is valóságos lehet – jelentette ki Dagan, és be is értem ennyivel. Nekem az volt a célom, hogy szemt l szembe üljek Ariel Saronnal, mint ahogy szemt l szembe ültem Jasszer Arafattal is. Tájékoztattam Dagant, hogy esetleg megint felkeresem Arafatot. - Inkább ne menjen oda az elkövetkez néhány napban – javasolta. - Nem félek – mondtam.

- Akkor se menjen oda – ismételte meg. Néhány nappal kés bb, egy újabb terrorista támadás után izraeli katonai helikopterek támadták meg Arafat f hadiszállását a ciszjordániai Rámalláhban, és izraeli tankok vették körül a hivatalát. Ezután több hónapon át gyakorlatilag fogva tartották a palesztin vezet t. Meir Dagant végül 2002 szeptemberében nevezte ki a Moszad f nökének barátja, Ariel Saron miniszterelnök. A kép a falon úgy hatott, mint egy id kapszula: Jasszer Arafat kezet ráz Jichak Rabinnal a Fehér Ház kertjében, fölöttük Bill Clinton mosolyog. Simon Peresz Rabin oldalán áll. A tel-avivi külügyminisztériumban, Peresz irodájában tárult a szemem elé ez a látvány. A béke azonban, amelyet annyira szorgalmazott, immár távoli emlékké lett. Rögtön bevezettek Pereszhez. volt az utolsó reménységem, de öregnek, fáradtnak és szomorúnak látszott. Mintha mindenkinél jobban érzékelné a veszteséget, talán mert vállalta magára a legtöbbet azért, amit a fénykép megörökített. Utoljára miniszterelnökként láttam, 1996 január végén, alig néhány hónappal a Rabingyilkosság után. Most eresz jelentette a baloldali ellenpólust a Saron által vezetett koalíciós kormányban. Megmutattam neki ugyanazokat a kódtáblázatokat, amelyeket Omrinak és Dagannak, ahol a „végs id k”, a „világháború” és az „atomholokauszt” a 2006-os évszámmal együtt jelennek meg. - Amikor el ször találkoztunk – mondta Peresz -, még tíz év választott el a veszélyt l. Már csak öt évre van, és korántsem olyan valószín tlen. A Camp David-i kudarc, az új intifáda hét hónapja, Saron megválasztása után a leghétköznapibb valóságot idézte mindaz, amit miniszterelnök korában féltem elmondani Peresznek, mert túlságosan apokaliptikusan hangzott. Ennek ellenére Peresznek is csak azt mondhattam, hogy talán még van remény. - Nemrég találkoztam Arafattal, és minden jel szerint fenntartások nélkül elfogadja a Biblia kódjának figyelmeztetéseit – mondtam. Minden részletet tudni akart. – Mit mondott neki, és hogy reagált Arafat? - Elmondtam, hogy a kód szerint valójában nem a béke és az utcai zavargások között kell választania, hanem a béke és a teljes pusztulás között. Úgy láttam, el is fogadta. Ismét felütöttem a könyvemet annál az ábránál, ahol a „végs napok” két kifejezése jelenik meg, és bekarikáztam az „A-R-A-F-A-T” nevét alkotó héber bet ket. - És mit szólt? – tudakolta eresz. - Nem volt meglepve – mondtam. – Azt mondta, hisz benne, hogy kritikus id szakot élünk, de amikor felfedezte, hogy a héber kifejezés ugyanaz, mint arabul, hogy a „végs id k” ugyanúgy hangzik mindkét nyelvben, az láthatóan megrázta. - Mit tehetnénk, ha egyszer így van megjövendölve? – tárta szét a karját Peresz. - Arafat is ezt kérdezte – mondtam -, csak úgy fogalmazott, hogy „ha így van megírva, akkor mit tehetünk?” - Az arabok így mondják – jegyezte meg Peresz. – „Meg van írva.” Hisznek benne, hogy minden el re elrendeltetett. - Megpróbáltam meggy zni, hogy a jöv megváltoztatható, és a Biblia kódja csak figyelmeztetéseket tartalmaz, nem pedig az elkerülhetetlen végzetet. Amit ma teszünk, amit ma önök tesznek, és amit is tesz, az fogja megszabni a jöv menetét.

Arról is beszámoltam Peresznek, hogy Saronnal a fián, Omrin keresztül tartom a kapcsolatot, de nem hiszem, hogy békét akarna. Persze nem tiltakozott. Egyetlene szóval sem kelt Saron védelmére. Csak annyit mondott: - Én már jó ideje úgy gondolom, hogy nincs más választásunk, mint békét kötni, akkor most miért mondja el nekem mindezt? - Mert Arafat fenntartás nélkül hisz a Biblia kódjában. A Biblia figyelmeztetésébe vetett hite egy alapvet en új nyitási lehet séget kínál maguknak, még akkor is, ha nem osztják ezt a hitet. - Arafat és én két különböz világot képviselünk – fejtegette Peresz. – Arafat primitív, mindmáig dönt en mez gazdasági kultúrából származik, én tudományra épít , demokratikus kultúrából. Ég és föld a különbség. Nagyon nehéz így kommunikálni. Persze egy pillanatra elhallgatott. Valósággal tapintható volt a lehangoltsága. Kétségkívül Peresz a legokosabb izraeli politikus, akivel volt szerencsém találkozni. Általában csak legyintettek rá, mondván, hogy álmodozó, bezzeg Saron igazi realista. Én egészen más nézetet vallottam. Szerintem Saron álmodozó. Még mindig hitt abban, hogy katonai gy zelmet tud aratni, és egy tankcsatával mindent helyre tud hozni. Peresz a realista. Tudja, hogy a kód igazat szól, az arabok hamarosan atomfegyverekre tesznek szert, Izraelnek pedig öt éve maradt, hogy megtalálja a túlélés módját.

8 / Az élet kódja Bolygónkon egy kódból ered minden élet. Egyetlen DNS-molekulába volt bevésve. Ennek a kódnak az eredetér l azonban mit sem tudunk. Könnyen lehet, hogy a Biblia-kód kulcsának keresése közben rábukkantam az élet kódjának kulcsára is. A genetikai kód titkára a Teremtés könyvében derül fény, ahol Isten így szól Ábrahámhoz: „megáldván megáldalak tégedet, és b ségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövenyt, mely a tenger partján van (…) megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei.” Ezekben a híres szavakban elrejtve olvasható teremtésünk igaz története. A Biblia kódja szerint a „DNS-t járm ben hozták”.

„A te magod” a „DNS-t járm ben hozták” szavakat keresztezi. „Egy járm ben, a te magod, a Földnek minden népe” ismét megjelenik a Biblia rejtett szövegében, ahol Isten azt mondja: „megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei”. Amikor megtaláltam ezt a Bibliába kódoltan, nem hittem a szememnek. Olyan volt, mint valami sci-fi. A DNS-t, az élet molekuláját, rhajóban hozták a Földre. Azon t dtem, akad-e jelentékeny tudós, aki egyáltalán elgondolkodna-e egy ilyen fantasztikus ötleten. Felhívtam a kérdés világszerte ismert szakért jét, Francis Cricket, a Nobel-díjas biológust, a kett s spirál, a DNS szerkezetének egyik felfedez jét. Ez minden id k egyik legnagyobb tudományos felfedezése. Mint azt maga Crcik kijelentette az els felismerés pillanatában: „Felfedeztük az élet titkák!” - Lehetséges – kérdeztem Crickt l, amikor sikerült elérnem a San Diegó-i Salk Institute-ban -, hogy egy másik bolygóról került ide a DNS-ünk? - Huszonöt évvel ezel tt írtam azt a tanulmányt – mondta Crick. – Irányított pánspermia elméletnek neveztem. - Gondolja, hogy egy meteorral vagy üstökössel érkezett? Tudakoltam. - Nem. Egy ilyen véletlenszer rutazás során minden él lény elpusztult volna. - Azt állítja tehát, hogy a DNS-ünket valamilyen járm vön hozták ide? - Ez az egyetlen lehet ség – szögezte le Crick. Ezzel meger sítette mindazt, amit a Biblia kódja a földi élet eredetér l állít. Én azonban nem tettem említést a Biblia kódjáról. Crick közismerten nem vallásos. Inkább megkértem, magyarázza el a DNS eredetér l szóló elméletét.

- A DNS-molekula – magyarázta Crick – sokkal összetettebb annál, mintsem spontán módon fejl djék ki a Földön bolygónk 4 milliárd évvel ezel tti kialakulása és az élet els jeleinek 3,8 milliárd évvel ezel ttre tehet megjelenése között eltelt rövid id alatt. Nagyon valószín tlen viszont, hogy él szervezetek egy másik csillagról spóra formájában, vagy akár egy meteoritba ágyazódva eljuthattak a Földre. Crick szerint tehát egyetlenegy lehet ség maradt: - Egy fejlettebb civilizáció valamilyen másik bolygóról valamilyen primitív életformát telepített a Földre, mégpedig tudatosan. Hihetetlen! Crick csaknem szó szerint megismételte a Biblia-kód közlését a „DNS-t járm ben hozták”! Crick szerint tehát a DNS-ünket szándékosan hozták ide egy „ rhajóban”, és „a Föld minden életformája egyetlen földön kívüli organizmusból származó klónt reprezentál”. Ezt világosan kijelenti 1973-ban, az elmélete els publikálásakor. Megkérdeztem t le, hisz-e még az „irányított pánspermia elméleté”-ben? - Nagyon keveset tudunk az élet eredetér l – mondta Crick -, de minden újabb tudományos felfedezés alátámasztja az elméletem els megjelenése óta. Ma már biztosan tudjuk, hogy más csillagoknak is vannak bolygóik. Akkor meg persze hogy lehetséges, hogy már a Föld kialakulása el tt létezett valahol a galaxisban egy fejlett technikai civilizáció. Crick ebben a kérdésben végtelenül magabiztosan nyilatkozott. - A DNS-t járm ben hozták ide – ismételte meg. – Földön kívüliek. A Teremtés könyvében nem éppen ez áll, viszont a Biblia kódja is világosan ezt a változatot adja el . Eszembe jutott, mit szólna a kód felfedez je, Eli Rips eredetünknek ehhez az igazi történetéhez? Ellentmondana-e vallási nézeteinek, a Biblia bet ibe vetett hitével, ami persze azt állítja, hogy az embert és minden él lényt Isten teremtett? 1998 novemberében, amikor megérkeztem a Közel-Keletre, hogy elkezdjek kutatni az obeliszkek, a Biblia kódjának rejtett kulcsa után, megmutattam Ripsnek, mit állít a Biblia kódja az élet kódjáról: a „DNS-t járm ben hozták”. - Fantasztikus egyezés! – állapította meg Rips. „A ’DNS-t járm ben hozták’ s az ’egy járm ben a te magod’… egyszer en tökéletes, önmagáért beszél! Beszámoltam Ripsnek a Crickkel folytatott beszélgetésemr l és a tudós huszonöt éve kidolgozott elméletér l. - Egyetlen pontban tér el a teremtés elméletét l: másképp nevezi a teremtés m vét elvégz intelligenciát – mondta Rips. – Az, hogy a DNS a földön alakult ki, nem reális elképzelés, tehát szükségszer en egy kívülálló lény hozta ide. Dr. Crick egyszer en ódzkodik megnevezni történetünk h sét. Rips, aki sosem hajlandó észrevenni a tudomány és a vallás közötti ellentmondásokat, aki hisz abban, hogy ez is, az is a végs igazságot keresi, és ugyanoda vezet, roppant izgatott lett ett l a felfedezést l. Ezen felbátorodva további megtalált kódolt szavakkal is el álltam. A „génkódolás” szó egy helyen jelent meg a „génjét örökölni fogod” szókapcsolattal. Ugyanott pedig Rips talált rá az „embert el re viszi” szavakra.

A „DNS-spirál” is megjelenik a kódban, és ezt keresztezi a rejtett szövegben az „Ádámban a modell, a sablon”. Ugyanabban a táblázatban jelenik meg a „kódból” szó.

- Kiváló példája a kódolt üzenet világos és egyszer kijelentésének – mondta Rips -, és a ’DNS-spirál’ összetett megjelenésének valószín sége egy a háromszázhoz. Megkérdeztem Ripst l, lehetségesnek tartja-e, hogy mind a Biblia kódjának, mind a DNS kódjának ugyanaz a kett s spirál szerkezete legyen – hogy mindkett t két egymás köré tekered spirál alkossa –, vagyis hogy talán csak egyetlen univerzális kód létezik. Végül megmutattam neki, hogy a két kód – a „DNS-kód” és a „Biblia kódja” – a legkisebb valószín sége ellenére együtt jelenik meg, és mindkett a Bibliának ugyanazon részében szerepel.

Rips nagyon izgatott lett. Néhány pillanatra elt nt a dolgozószobájában, és egy fóliára nyomtatott kódtáblázattal tért vissza. Ugyanott jelent meg kódoltan az „Isten ítélete” és az „Isten irgalma” kifejezés. Azzal Rips fogta a fóliát, és henger alakúra hajtotta. És egymásba fonódott az „ítélete” és az „irgalma” szó sávja. - Mindvégig egy háromdimenziós hengert néztünk – magyarázta Rips. – Csak azért hajtjuk szét, hogy a számítógép kétdimenziós képerny jén megjelenítsük a kódtáblázatot, mint amikor egy rétképet kiterítünk, és nem a földgömbön nézzük meg. De lám, ez történik, ha ismét hengerré hajtjuk. Az „Isten irgalma” világosan az „Isten ítélete” köré fonódott: a Mindenható két arca pontosan ugyanolyan alakzatot formázott, mint a DNS két fonala. - A kett s spirál – állapította meg Rips. – Logikus lenne, ha mindkét kódnak, az élet kódjának és a Tóra kódjának is ugyanolyan lenne a struktúrája. És az az igazság, hogy egyik sem itt a Földön keletkezett.

„Életformánk gyökerei az univerzum egy másik pontjára, szinte teljesen bizonyos, hogy egy másik bolygóra vezetnek – írja Crick az irányított pánspermia elméletének kifejtésében. – Ahol már jóval azel tt, hogy itt bármi figyelemre méltó elkezd dött volna, nagyon fejlett életforma alakult ki. És itt olyan mikroorganizmusok indították útjára az életet, amelyeket egy fejlett civilizáció küldött ide egyfajta rhajóban.” Igazolásként Crick két tényez re hivatkozik: 1. „A genetikai kód minden él lényben azonos”; 2. „A legkorábbi organizmusok hirtelen, az egyszer bb földi el zmények legcsekélyebb nyoma nélkül jelentek meg.” „Felvetésünk értelmében egy távoli bolygón, mintegy 4 milliárd évvel ezel tt kialakult egy fejlett létforma, amely hozzánk hasonlóan felfedezte a tudományokat és a technikát, és sokkal magasabb szintre emelte, mint ahová mi idáig eljutottunk” – írja Crick. „Tudhatták, hogy hosszú távon pusztulásra ítéltetett a civilizációjuk. Természetesen annak feltételezésére is lehetett okuk, hogy rövid távon sem maradhat fenn. Kétségkívül megfordulhatott a fejükben, hogy gyarmatosítsák a környez bolygókat.” „Miután a galaxisunk méretei és jellege felbecsülhet ek, t rhetetlen, hogy nem tudjuk, mi vagyunk-e az egyedüli lakói – jelenti ki Crick – S t, súlyos veszélyt hordozna, ha nem is tudnánk meg.” Végül Crick felteszi a mindmáig kísért nagy kérdést: „Élnek-e még a ’feladók’ vagy leszármazottaik? Netán túlságosan soknak bizonyultak számukra az eltelt 4 milliárd év viszontagságai?” A DNS egy négy bet vel íródott nyelv. „A DNS-szál információ, vegyületek kódjával írt üzenet, minden egyes bet egy-egy vegyület – magyarázza Matt Ridley a Génjeink cím könyvében, amelyben az ember nemrégiben dekódolt tervrajzának történetér l számol be. „Már-már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – jegyzi meg Ridley -, de a kódról kiderült, hogy úgy íródott, hogy mi is megértsük. Akárcsak az írott angol nyelv, a genetikai kód is lineáris, egyenes vonal mentén írt nyelv.” Ez a leírás ugyanazt a megdöbbent felfedezést ismételte meg, mint amit Dr. Rips is észrevett a Biblia kódjával kapcsolatban. Nekünk szánták, olyan nyelven írták, amelyet képesek vagyunk megérteni – ahogy maga a kód megfogalmazta a „kódkulcs” megjelenési helyén „a kezünkben, megfejteni”. A DNS kódja, akárcsak a Biblia kódja, „létezik az ember nyelvében”. Lehetséges-e, hogy a „kódkulcs” megtalálása valamilyen univerzális kódhoz is elvezet majd, az élet kódjához, a mindenség teremtésének kódjához? Felfedeztem, hogy abban az eredeti kódtáblázatban, amelyik a kulcs keresésére ösztönzött, ahol az „obeliszkek szája” a „kódkulcs”-ot keresztezte, egy másik rendkívüli kijelentés is áll. Ugyanezen a helyen szerepelt kódoltan a „családfa Liszanban” összetétel, ami úgy is fordítható, hogy 2felkutatja az el dök eredetét Liszanban”.

Ez félreérthetetlenül a genetikai kóddal hozza összefüggésbe a Biblia kódját, és mindkett t ugyanazzal a hellyel, és azt sugallja, hogy a „Kód Ura” nem csupán a Kódoló, hanem egyszersmind a Teremt nk is. A „Liszanban DNS” szavak ugyancsak megtalálhatók a Bibliába kódoltan. Hébeürl a „Liszan” azt is jelenti, hogy „nyelv”, tehát ugyanez a következ képp is lefordítható: „a DNS nyelvén”. Ezt pedig a „mindenb l érkezett másolatot” keresztezi.

Mint egy hipermodern Noé bárkája, ahol minden életformát DNS-kódban riztek meg. A „Liszanban DNS” szókapcsolat egy második alkalommal is megjelenik, és ugyanott a „Mazra” szó is.

Héberül a „Mazra” szó azt is jelenti, hogy „magjára lelt”, ami újabb tökéletes leírása annak, amit Crick és a Biblia kódja is állít az életnek bolygónkra kerülésekor. Ugyanezen a helyen jelenik meg a Teremtés könyvének az a verse, amelyik a „DNS-t járm ben hozták” szókapcsolattal együtt jelenik meg, és Isten ígérete Ábrahámnak: „megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait”. Ugyancsak felbukkan a kódban az „élet kódja”, és ezúttal is a „Mazra” és a „magjára lelt” szavakkal.

A kincskeres térképemen szerepl X jel, a „Mazra” és a „Liszan” újra meg újra a „DNS”-sel együtt jelenik meg, ugyanúgy, ahogy a két helyszín megjelent a „Biblia kódjával” kapcsolatos minden szóval. A „DNS-spirál” kifejezés a „Mazra” és „Liszan, tengernyelv” szavakkal lett együtt kódolva. A kód ezzel ismételten azt állítja, hogy a genetikai kód is egy „obeliszken” található. A „DNS-kód”-ot az „obeliszken” szó keresztezi. Az „emberi DNS” is felt nik az „obeliszk”-kel, a rejtett szövegben pedig ez áll: „másolat egy oszlopon”. Az „ember teremtése” kétszer lett kódolva, egyszer a „Liszan”, egyszer pedig a „Mazra” névvel egyazon helyen. „A megfejtés ez” – jelenik meg a Biblia els dleges szövegében, a „Liszan”-nal átfedésben, ahol a helyszín az „ember teremtésé”-vel lett együtt kódolva. „Örökségül adtam neked, én vagyok az Isten”, áll az els dleges szövegben, mely az „ember teremtésé”-t keresztezi, ott, ahol a „Mazra” névvel áll együtt.

Bámulatosan egyenes megfogalmazása annak, hogy az élet kódjához, ahogy a Biblia kódjához is, szükséges kulcsot annak a félszigetnek a talaja rejti, amelynek neve „nyelv”-et jelent, annak az öbölnek a partjainál, amelynek neve annyit tesz: „magjára lelt”. Valamint annak is nagyon világos megfogalmazása, hogy a Biblia kódjának és a genetikai kódnak szükségszer en közös az eredete, és hogy mindkett t ugyanaz a földön kívüli lény hozta ide.

9 / Megszállás Ahányszor csak visszatértem a Közel-Keletre, az egyre inkább a „végs id k”-re emlékeztetett. 2002. március 29-én, nagypénteken, a szentföldi húsvét és pészah ünnepén, Ariel Saron izraeli miniszterelnök egy teljes héten át tartó öngyilkos merényletsorozat megtorlásaként 60 tankot, 200 felfegyverzett csapatszállítót és 2500 katonát küldött Arafat rámalláhi hadiszállására. Katonai bulldózerek törték át a palesztin vezet f hadiszállásának falait, és néhány szoba kivételével izraeli katonák szállták meg az épületegyüttest; Arafat így fogoly lett ugyanott, ahol egy évvel azel tt még engem fogadott. Ebben az 1967-es hatnapos háború óta a legnagyobb hadm veletében Izrael szinte minden nagyobb ciszjordániai várost megszállt. És mindez a jövendölésnek megfelel en történt. A biblia kódjában a „Saron megszállta” szavak „Arafat” nevét keresztezik.

Ezt a jóslatot csaknem egy évvel a támadás el tt találtam, és még az id pontot is megjósolta. A „Saron megszállta” ismét megjelenik a kódban és a „pészah” szót keresztezi.

Még baljóslatúbb, hogy a „Saron megszállta” újra megjelenik, ezúttal a „háború” és „a napok végén” szavakkal.

És most mindez beteljesül. Arafat és Saron egymás sorsát teljesítik be. Arafat segítette hivatalba Saront, amikor Camp Davidben elutasította Barak és clinton békeajánlatát. Saron pedig azzal, hogy megszállja Palesztinát és bekeríti Arafat rámalláhi f hadiszállását, mártírrá, az egész arab világ h sévé avatja Arafatot. Mialatt a háború végigvonult Ciszjordánián, Eli Ripsszel jeruzsálemi otthonában üldögéltünk, és a kódokat vizsgáltuk. Rips begépelte az izraeli katonai hadm velet nevét: „Véd fal”. Egyszer jelent meg a Biblia kódjában, és az akkor éppen egy menekülttábort fenyeget ádáz harc színhelye, „Dzsenín” város neve keresztezte. Pontosan alatta a „Kasbah” név jelent meg: ez Nablúsz óvárosa, ahol ugyancsak heves harcok dúltak.

A „Véd fal”-at keresztez els dleges szöveg a „városok megdöntése” olvasatot adta, fölötte pedig a „harcok” szó bukkant el . Ugyanitt a Biblia els dleges szövege pontosan érzékeltette a helyzetet: „Gy lölködtek, és nem tudtak békér l beszélni.” Ugyanolyan részletes és pontos volt ez a beszámoló, mint a CNN híradója, mint a Jerusalem Post és a New York Times f címei – mindez egy háromezer éves szövegbe kódoltan! Rips kiszámította ennek az el fordulási valószín ségét. Csak a városok és a katonai hadm velet neve elenyész en csekély, egy a több százezerhez esély mellett jelent meg együtt. - Ugyanezt a tudósítást láttam tegnap este a tévében – mondtam Ripsnek. – Mit gondol, mi lesz ennek a vége? - Azt hiszem, Izrael ismét háttal lesz a tengernek, mint annak idején Izrael népe a Vöröstenger partján – mondta sötéten a matematikus. Értettem a célzást. Rips arról a Bibliában feljegyzett pillanatról beszélt, amikor a háromezerkétszáz évvel ezel tti els pészah ünnepen az Egyiptomból menekül zsidók megrekedtek a fáraó üldöz serege és a Vörös-tenger között, és a biztosnak látszó pusztulással néztek szembe. - Most isteni beavatkozásra lesz szükségünk – tette hozzá Rips. Rips pontosan értette, hogy bár a csatában pillanatnyilag Izrael áll jobban, még alig kezd dött el a háború. Tartottam t le, hogy igaza van, de elképzelni sem tudtam, hogy valaki megint kettéválasztaná a vizet. Ha ezúttal bármilyen csodára számíthattunk is, ez pontosan az a csoda, amelyiknek a tanúi voltunk: hogy korunk eseményei megjelennek egy si szövegben, ahogy a figyelmeztetés is mindarra, ami még vár ránk. - Higgye el, ami most folyik, az csak egy epizód- mondtam a Saron legközelebbi bizalmasának tartott Meir Dagan tábornoknak, a katonai hírszerzés korábbi vezet jének, akit a miniszterelnök éppen a Moszad f nökévé készült kinevezni. Megmutattam Dagannak a háború figyelemre méltóan pontos el rejelzését, és közöltem vele, figyelmeztetnie kellene Saront, hogy a kód szerint a szó legszorosabb értelmében a „végs id ket” éljük, és Izraeli a teljes pusztulással néz szembe. - Már átadtam a miniszterelnöknek a levelét – igyekezett lecsillapítani Dagan. – arról viszont nincs tudomásom, hogy elolvasta-e. - Feltétlenül tájékoztatnia kell róla, hogy sorra minden jövendölés valóra válik! - Maga Homérosz görög költ egyik történetét juttatja eszembe – jegyezte meg Dagan. – Kasszandráról szól, akit az az átok sújtott, hogy el re látta a jöv t, de senki sem hitt neki.

Átadtam neki az újabb Saronnak címzett levelet. Ugyanazt a figyelmeztetést tartalmazta, amit idestova egy esztendeje próbáltam eljuttatni hozzá. „Izrael történelmének ezt a válságos pillanatát minden kétséget kizáróan megjövendölték. – állt a levelemben. – A ’Saron’, ’Arafat’ és ’Bush’ nevek egyazon helyre lettek kódolva a Tórában a végs vészhelyzet, a ’végs napok’ mindkét bibliai kifejezésével.” Ezúttal további figyelmeztetéssel egészítettem ki a levelem: „Ha a kód igazat szól, akkor mindaz, ami most történik, csak a kezdetet jelenti. Az igazi veszély még el ttünk áll. El ször egy ’csapás’ következik, egy vegyi vagy biológiai fegyverekkel végrehajtott támadás, amelynek során több tízezren fognak meghalni. Végül pedig eljön az „atomholokauszt’.” Dagan megígérte, hogy a miniszterelnök kabinetf nöke, Uri Sanin közvetítésével ezt a levelemet is eljuttatja Saronhoz. - Végül is naponta beszélnek, még Omrinál is közelebb áll hozzá – magyarázta Dagan; a miniszterelnök fiára utalt, akivel egy évvel azel tt magam is találkoztam. Pár nap múlva Saron kabinetf nöke üzent, hogy fogad, de csak azután, hogy a miniszterelnök befejezi tárgyalását az USA külügyminiszterével, Colin Powellel, aki éppen akkor érkezett Izraelbe, hogy fegyverszünetet eszközöljön az izraeliek és a palesztinok között. Addig felkerestem az egyetlen palesztin vezet t, aki nem ostromzár alatt élt, az egyetlen még meg nem szállt ciszjordániai városban, egyúttal a világ legrégebbi városában, Jerikóban. Szaeb Erekat, a béketárgyalásokon részt vett palesztin küldöttség vezet je emlékezett az egy évvel korábbi találkozásunkra. tolmácsolt, amikor Arafattal találkoztam abban a rámalláhi épületegyüttesben, amely most romokban és tankok gy jében állt. Átadtam Erekatnak egy Arafatnak szóló újabb levelet, de miel tt elolvasta volna, telefonált a palesztin elnök. Arafat beszámolt róla, hogy fázik, fogytán van az élelmiszere és orvossága, és tart t le, hogy Powell nem megy el hozzá, mert Jeruzsálemben újabb öngyilkos robbantás történt. Az amerikai követséggel lebonyolított rövid telefonbeszélgetés után aztán Erekat elolvasta a levelemet. Így hangzott: „Ismét itt vagyok a Közel-Keleten, hogy figyelmeztessem Önöket és az izraelieket is, hogy most éljük azt az id szakot, amelyet mindhárom nagy nyugati vallás megjövendölt: a ’végs id ket’, azaz egy olyan veszély id szakát, amelynél hatalmasabbat még nem látott a világ. Lehet, hogy ez az utolsó esélyük arra, hogy békét kössenek, és így elkerüljék az ezután következ iszonyatot. Egy az izraeliek és a palesztinok sorsa. Ha nem kötnek békét, együtt fogják elszenvedni a ’végs id ket’. Most kell cselekednünk. Eljött az id .” Erekat figyelmesen elolvasta, majd közölte, hogy továbbítja Arafatnak, miután találkozott Colin Powell-lel. - Mikorra vannak megírva ezek a „végs id k”? – kérdezte. – Most? - Most. Már elkezd dött. - Amit az izraeliek m velnek, az az egész világ végét okozhatja? – kérdezte Erekat. - Amit önök egymással m velnek – helyesbítettem. Megmutattam neki a kódtáblázatokat, amelyeket Dagannak is, ahol a „Saron megszállja” keresztezi „Arafat” nevét, és újra felt nik „a napok végén” kifejezés. El vettem egy újabb táblázatot is, ahol a „világháború” a „terrorizmus”-sal jelenik meg, és ugyanott található az „öngyilkos merényl ” kifejezés arab megfelel je, a „sáhid” is. - Itt tényleg az áll, hogy „sáhid”? – kérdezte Erekat a héber bet ket szemlélve. A szóra mutattam, és elismételtem neki az Arafathoz írt levelem egy részét: - Ezért üzenem Arafatnak, hogy „felül kell emelkednie a Saronnal vívott harcon. Mindkett jük közös ellenségei a terroristák, és ha k meger södnek, akkor mindkett jüket megölik, elpusztítják mindkett jük népét és végül az egész emberiséget”.

Erekat újfent megígérte, hogy feltétlenül átadja a levelet Arafatnak, és elintéz vele egy találkozót is – amennyiben Colin Powellnek sikerül rávennie Izraelt az ostromzár feloldására. Miközben visszafelé áthajtottam az izraeli katonai ellen rz ponton, ismét azon rágódtam, nem mentem-e túlságosan messzire. Erekat láthatóan megszívlelte a mondanivalómat, Arafat fenntartás nélkül hitt nekem, Dagan pedig tényleg igyekezett figyelmeztetni Saront, hogy a bibliai kód szerint nyakunkon az Apokalipszis. Csakhogy lényem egyik része még mindig valószer tlennek tartotta mindezt. Másfel l a Biblia kódjának figyelmeztetése, amely miatt olykor feltámadó kételyeim ellenére is évek óta kongatom a vészharangot a világ vezet politikusainak fülébe, mostanra világunk része lett. Még az egy hónapon át tartó és százötven izraeli polgár életét követel öngyilkos merényletek el tt, még ezel tt, hogy Saron nyílt háborút indított volna a palesztinok ellen, Tom Friedman, a New York Times rovatvezet je szinte szóról szóra ugyanezt a figyelmeztetést hangoztatta. Friedman ugyanazoknak a gondolatoknak adott hangot a Times hasábjain, amelyeket én próbáltam meg tudatni minden izraeli miniszterelnökkel Raibn lelövése óta, amit Camp David óta próbáltam elmondani a Fehér Házban, hogy a közel-keleti konfliktus „egyre inkább egy civilizációk közötti hatalmas háború kirobbanásához vezet , füstölg gyújtózsinórra emlékeztet”. Figyelmeztetett rá, ahogy én is megkíséreltem figyelmeztetni Saront, hogy a terroristák vagy széls séges arab országok kerébe került „tömegpusztító fegyverek eltörölhetik Izraelt a föld színér l”. A nukleáris és biológiai fegyverek elterjedése, bin Laden meger södése, a vallási fanatikusok és a terroristák között egyre szorosabbra f kapcsolat következménye az a helyzet, mely néhány éve még paranoiás apokaliptikus lázálomnak számított, manapság azonban a legmindennapibb tények sorába tartozik. A világ lépés tart a Biblia kódjával. Azóta, hogy láttam összeomlani a Világkereskedelmi Központot, sosem t nt ennyire nyilvánvalónak ez a tény, mint most, ahogy Jerikóból jövet áthaladtam a katonai ellen rz ponton. Sorra minden valóra vált a szemem el tt, mióta megölték Jichak Rabint. Ahol a „gyilkos, aki gyilkolni fog” „Jichak Rabin” nevét keresztezi, ott áll fölötte a figyelmeztetés: „minden népét háborúba”. Az Arafattal kibékül miniszterelnök meggyilkolása nem csupán Izrael sorsában jelentett fordulópontot, hanem az egész világéban. Legutóbbi izraeli utam során találkoztam Rabin lányával, Daliával. - Elkezd dött – mondta, mikor leültünk beszélgetni az izraeli parlament, a Knesszet é épületében. – Próbáltam megakadályozni, de senki sem hallgatott rám. És már csinálja is.

Nem értettem. - Saron – magyarázta. – Megindult a támadás. Kés bb láttam a CNN hírm sorában, mire gondolt: Saron F-16-osokat, harci helikoptereket és tankokat küldött a Gázai övezetbe és Ciszjordániába, és ezzel a legkiterjedtebb izraeli támadásra került sor ezeken a területeken azóta, hogy az 1993-as oslói egyezmény után Rabin és Arafat egymás kezébe csaptak. Dalia Rabin világosan látta, hogy a béke, melyért apja küzött, halott. maga a védelmi miniszterhelyettesi posztot töltötte be, és éppen egy kormányülésr l érkezett. - Meg akartam állítani – ismételte -, de senki sem hallgatott rám. Odaadtam neki egy másolatot a levélb l, amelyet 1995 novemberében, több mint egy évvel a merénylet el tt küldtem az apjának, hogy figyelmeztessem a Biblia kódjában jelzett veszélyre. Némán végigolvasta. Láthatóan mélyen megrendült. Annak a rettenetes pillanatnak az emléke egy pillanatra felváltotta arcán a jelen félelmeit. Szívem szerint már hagytam volna az egészet, Dalia azonban nemcsak Rabin lánya, hanem befolyásos kormányzatit tisztségvisel is, és azt akartam, hogy megértse, mennyivel súlyosabb veszélyek várnak ezután Izraelre. - Ha igazat szól a kód, akkor mindaz, ami eddig történt, illetve ami jelen pillanatban is történik, csak a kezdet – mondtam. Saron négy hónappal kés bb teljes erejével benyomult Ciszjordániába. Tudtam, hogy a támadást megjövendöli a Biblia, ezúttal azonban súlyosabb intelmek indítottak cselekvésre: a 2005-ös évvel összekódolt „csapás” veszélye, valamint a 2006. évre kódolt „világháború” és „atomholokauszt”. - A kód nélkül is elhiszem, hogy valóságos a veszély – biztosított róla Dalia Rabin. – Megpróbálom visszafogni Saront, és felkészülünk a vegyi, biológiai és nukleáris támadásokra. Elhallgatott. - Mit tehetnék, ha egyszer így szól a jóslat? – sóhajtota végül. - Peresz és Arafat is ugyanezt kérdezte – mondtam. – De nem hinnem, hogy jóslat lenne, inkább figyelmeztetés, és csakis a mi lépéseink döntik el, mi válik bel le valóra. Az asztalon hever könyvem felé intett, az apja halálának jóslatát tartalmazó kóddal a borítóján, alatta az egy évvel korábban a miniszterelnöknek írt levelemmel. – Azt sem tudta megakadályozni. - Biztos vagyok benne, hogy megakadályozhattuk volna – jelentettem ki. – Az édesapja megkapta a figyelmeztetést, de nem hitt benne. Egy pillanatra megint magába süppedt, felülkerekedett rajta a fáradtság és a szomorúság.

- Most bombázzák Gázát – mondta szárazon. – Mit tehetnénk? - Megmondom, mir l tájékoztattam Arafatot, és hogy mit próbálok Saron értésére adni: nem hiszem, hogy béke lesz, amíg mindkét fél meg nem érti, hogy nincs más lehet ség, különben mindenkire pusztulás vár. Úgy látom, Arafat hisz nekem, de Saronnal mindeddig nem nyílt alkalmam beszélgetni. Dalia megrázta a fejét. – Nem fog hallgatni magára. Hallani sem akar az egészr l. Lehet, hogy még tovább kell súlyosbodnia a helyzetnek, akkor talán végre hajlandók lesznek odafigyelni az embernek. Miközben vártam, hátha sikerül bejutnom Saronhoz, és hogy engedélyezi-e, hogy felkeressem a foglyát, Arafatot, meglátogattam az izraeli katonai titkosszolgálat egyik legfontosabb posztját elfoglaló tábornokát. Josszi Kuperwasser tábornok vezette az információk elemzését. Az asztalán kötött ki Izrael minden titkosügynökségér l, minden kémt l, minden m holdtól, amerikaiaktól és európaiaktól összegy jtött információ. 2002. április 15-én, hétf n találkoztam vele a Kiryában, a fallal övezett, szigorúan rzött izraeli katonai parancsnokság épületében, Tel-Aviv központjában. - Levágatta a szakállát. – Kupperwasser tábornok ezzel a kijelentéssel lepett meg, amikor beléptem az irodájába. Fogalmam sem volt, mir l beszél. Aztán rájöttem, hogy már találkoztunk, mégpedig a tíz évvel azel tti els izraeli utamon, amikor az Öböl-háború jöv jér l beszélgettem az izraeli katonai titkosszolgálat f nökével. Kupperwasser akkoriban a szolgálatot vezet tábornok közvetlen beosztottja volt. Csak annyit tudtam róla, hogy Joszinnak hívják. A kör tehát bezárult: arról a tíz évvel ezel tti megbeszélésr l távozóban hallottam el ször teljesen véletlenül a Biblia kódjáról. Kupperwassert nem kellett gy zködnöm. Bár szintén nem vallotta hív nek magát, eleve kell súllyal kezelte a Biblia kódját. - Évekkel ezel tt valami olvasnivalót kerestem a repül téren, amikor észrevettem a könyvét – mesélte. – Nekünk minden figyelmeztet jelre oda kell figyelnünk. Közös barátunk, a védelmi minisztérium vezet tudósa, Isaac Ben-Israel tábornok pedig már értesítette a Biblia kódjában felbukkant újabb int részletekr l. El vettem a kódtáblázatokat. - A „himl ” szót a 2005-ös évvel kódolták – mutattam a tábornoknak.

Szemügyre vette a kódtáblázatot, ahol megjelenik az évszám, és látta, hogy a „himl ” szót keresztez els dleges szöveg szerint „megholtak vala e csapás alatt, tizennégyezerhétszázan”. - Ezek a Tóra szavai – állapította meg Kupperwasser. – Ez a szám nagyon közel áll az esetleges halálos áldozatok általunk becsült számához. - A „Jeruzsálem”, és a „Tel-Aviv is együtt található a „himl ” szóval, valamint „a napok végén” kifejezéssel – tettem elé a számítógépes nyomatokat.

Kupperwasser tábornok közölte, hogy komolyan veszi a 2006-os „atomholokauszt” fenyegetését. - Egybevág az elemzésünkkel arról, hogy melyik szomszédunk mikor tesz szert nukleáris fegyverekre – mondta. – Az amerikaiaknak Irak a mániájuk. Mi inkább Iránra figyelünk. - Lehet, hogy Líbiát is érdemes volna szemmel tartani – f ztem hozzá. – A Biblia kódja nagyon következetesen azt sugallja, hogy Líbia lesz majd a kérdéses fegyver forrása, noha a tényleges támadást terroristák hajtják végre. Hónapokkal kés bb, 2002. szeptember 4-én Saron miniszterelnök a következ kijelentést tette az izraeli televízióban: „Líbia talán kezd veszélyesebb lenni, mint gondoltuk. Líbia lehet az els tömegpusztító fegyverekkel rendelkez arab ország.” Nem tudom, hogy végül a Kupperwasser tábornoknak mondottak jutottak-e el a miniszterelnökhöz, de tény, hogy az izraeli tisztségvisel khöz eljuttatott, a Biblia kódjából merített figyelmeztetéseim gyakran megjelentek a médiában és a hírszerzésnek tulajdonították az információt. Megmutattam Kupperwassernek egy lehetséges terrorista bázist Jemenben vagy Iránban. A település neve a Bibliába kódoltan együtt szerepelt minden nagyobb Izraelre leselked veszéllyel: a „himl ”-vel, az „atomholokauszt”-tal és „bin Laden” nevével. Csakhogy két azonos nev település létezik, az egyik Jemenben, a másik Iránban, és bármelyik kapcsolatba hozható a terroristákkal. - Isaac megadta nekem a koordinátákat – mondta Kuppperwasser. – Utánanéztünk. Jemenben semmi. Iránban észleltünk bizonyos aktivitást, de semmi komoly. Lehet, hogy túl korán néztünk körül. Lehet, hogy 2005-ben vagy 2006-ban kell jobban odafigyelnünk. Nem fogjuk elfelejteni. Rendszeresen vetünk arra egy-egy pillantást. Kupperwasser a lehet legkomolyabban vette a Biblia-kód jelzéseit. Megkérdeztem, el tudnáe intézni, hogy beszélhessek az izraeli tankokkal körülvett, romos épületegyüttesben rekedt Arafattal. - Egy éve találkoztam Arafattal – mondtam. – Hisz a Biblia kódjában, érzésem szerint valamiféle prófétának néz. Elmondtam neki, hogy a kód értelmében nincs más választás, csak béke vagy a teljes pusztulás.

- Lehet, hogy Arafat hisz magának – biccentett Kupperwasser -, de ez nem jelenti azt, hogy a szemléletmódja is hasonló. Lehet, hogy a pusztulást választja. Tudtam, hogy Kupperwasser enyhén szólva sem rokonszenvezik Arafattal. Nemrég tért vissza Washingtonból, ahol Saron megbízásából arról gy zködte a Fehér Házat, hogy Arafat javíthatatlan terrorista, és semmi remény a megváltozására. Mindenesetre Kupperwasser kijelentette, hogy semmit nem tehet az ügy érdekében. - Csak a miniszterelnök engedélyezheti – tette hozzá. Jeruzsálemben a Holokauszt Emléknapon találkoztam Dan Meridor izraeli miniszterrel, akinek a vegyi, biológiai és nukleáris fegyverekkel elkövetett terrorista támadásokra való felkészülés, illetve azok megel zése tartozik a feladatkörébe. Megmutattam Meridornak a Biblia-kód két végs figyelmeztetését. Hogy Izraelt „csapás” – „himl ” – fogja sújtani 5765-benb, ami a 2005-ös esztend héber naptár szerinti megfelel je. Aztán elé tártam az egy évre rá, 2006-ra jövendölt „atomholokauszt”-ot. - Gondoltunk erre az eshet ségre- mondta Meridor. – Ezeket az évszámokat is ismertük már, a 2005-öst és a 2006-ost. Meridor mindezt teljesen tényszer en közölte. Semmiféle érzelem nem látszott rajta. Úgy beszélt, mint egy könyvel , aki ellen rzött egy sor számot, aztán nyugtázza, hogy jó az összeadás. Mintha semmilyen hatással nem lett volna rá, hogy két végzetes eseményr l beszélgetünk, hogy a valószín síthet célpontban ülünk, és a Bibliában található háromezer éves kód mindkét évszámot helyesen adta meg. Ugyanakkor figyelemre méltóan igazolta a Biblia kódjában megjelen intelmeket, méghozzá Izrael egyik felel s személyisége részér l, aki pontosan ismerte a számok rideg valóságát. A CIA és az izraeli hírszerzés egymástól függetlenül jutottak ugyanarra a következtetésre: hogy 2005 és 2007 között lesz a legnagyobb nukleáris terrorizmus veszélye. Izrael védelmi minisztere, Benjamin Ben-Eliézer nemrégiben nyilvánosan bejelentette, hogy „2005 körül Irán olyan nukleáris üt képességgel fog rendelkezni, amivel bennünket, a régiót és feltehet leg az egész világot fenyegetni fogja.” Meridor nem sokkal szeptember 11-e után egy nemzetbiztonsági bizottságot vezetett, amely figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy Izraelnek els sorban nem a hagyományos fenyegetést l kell tartania, hanem a himl l. Szeptember 11-én Meridor éppen befejezte az Izraeli Nemzetbiztonsági F iskolán a „nem konvencionális terrorizmus” témájáról tartott el adását, amikor megérkezett az els híradás az ikertornyok ellen intézett támadásról. - Ez a támadás, sajnos, csak a kezdet – jegyezte meg. Bár a Biblia kódjába foglalt figyelmeztetések megegyeztek a z izraeli hírszerzés által felbecsült veszélyekkel, amelyeket a miniszter meg is er sített, úgy mondta mindet, mintha nem érdekelné az el rejelzés. - Már tudunk róla – ismételte meg. – Ehhez nincs szükségünk valami bibliai kódra. - Lehet – válaszoltam -, de a kód ugyanezeket a veszélyeket jövendölte meg, ugyanezekkel az évszámokkal, háromezer évvel azel tt, hogy az önök hírszerzése ugyanerre a következtetésre jutott volna. - Racionális ember vagyok – közölte Meridor. – Nem hiszek az ilyesmiben. - Mégis sorra beteljesül a kód minden jóslata – folytattam. – Simon Peresz a megmondhatója, hogy 1996-ban, miniszterelnöksége idején, amikor közvetlenül Rabin meggyilkolása után tlaálkoztam vele, már figyelmeztette egy 2006-ban esedékes „atomholokausztra”. És egy évvel a gyilkosság el tt természetesen Rabint is figyelmeztettem, hogy meg akarják ölni. Átadtam Meridornak a Rabinnak küldött levelem másolatát. Türelmetlenül átfutotta. - Tegyük fel, hogy hiszek magának – mondta végül. – És mit tehetünk?

Ugyanezt a kérdést kérdezte legutóbbi találkozásunk során Omri Saron is, a miniszterelnök fia. Többé-kevésbé mindenki ugyanezt kérdezte, függetlenül attól, hogy hitt-e a Biblia kódjában, vagy sem. És nem tudtam mit válaszolni. - Vegye komolyan az évszámokat – mondtam. - Komolyan veszem, elhiheti – jelentette ki. Ezen túlmen en nem ajánlhattam semmiféle megoldást, szerepem arra a figyelmeztetésre korlátozódott, amit már elmondtam Arafatnak, amivel megpróbáltam elérni Saront, eljuttattam már Clintonnak, és azon voltam, hogy Bushnak is elmondjam: hogy valójában nem a béke és a háború között kell majd választani, hanem a béke és totális pusztulás között, és amíg ezt nem fogja fel mindenki, addig a béke, ha meg is kötik, nem lehet tartós. Mindenképpen találkoznom kell Saronnal. Miel tt elindultam volna Izraelbe, meg is jegyeztem magamnak: „Saron a kulcsember. Rá kell ijeszteni, ahogy Arafatra.” Az a béke egyetlen esélye, ha ez a két régi ellenség is tudomásul veszi, hogy nincs más választásuk. Kupperwasser, Ben-Israel és Dagan, ez a három jelent s beosztású, hírszerz i múlttal rendelkez tábornok komolyan vette a Biblia kódjának figyelmeztetéseit. A hírszerzés információ-elemz részlegének vezet je, a tudományos elemz k f nöke és a kémelhárítás korábbi, a Moszad következ f nöke nem kételkedtek benne, hogy egy háromezer éves kód el re jelezheti a jöv t. Izrael politikai vezetését azonban képtelen voltam meggy zni. Sehogy sem sikerült eljutnom ahhoz az emberhez, akinek a döntését l Izrael végs sorsa függ. Ariel Saron miniszterelnök elzárkózott. A kabinetf nöke a kit zött napon lemondta a találkozót, és senki máshoz nem fordulhattam, nem akadt senki, akinél ne próbálkoztam volna. Elutazásom el tt ellátogattam Eli Ripshez. Újra megnéztük az évekkel korábban, közvetlenül a Rabin elleni merénylet utána Bibliában kódoltan talált szavakat: „Izrael holokausztja”. Megmutattam Ripsnek, hogy ugyanott „Saron” neve is felbukkan. Ugyanabban a táblázatban kétszer is megjelenik az „annektálva” szó. Világos figyelmeztetés, hogy Izrael katonai gy zelme, az arab földek elfoglalása egy új holokauszthoz vezethet. Eszembe jutottak Izrael egykori miniszterelnökének, Lévi Eskolnak az akkor még fiatalember Saronhoz intézett szavai a tábornok 1967-es háborúban elért elsöpr gy zelme után, melynek révén Izrael megszerezte a ciszjordániai területeket és a Gázai övezetet.

- A katonai gy zelem semmit sem old meg – mondta Eskol Saronnak. – Az arabok még mindig itt lesznek. Harmincöt évvel kés bb, 2002- júniusában Saron újra bevonult Ciszjordániába, és ismét beszorította Arafatot a f hadiszállására. Saron ezúttal kijelentette, hogy akár évekig is tarthat Palesztina megszállása.

2002 nyarán tehát, amikor ismét izraeli tankok foglalták el Palesztinát, nagyon is valóságosnak t nt a Bibliába kódolt „holokauszt” fenyegetése.

10 / Az idegen Képzeletünkben rhajó ereszkedik le a Földre, és kiszáll bel le egy idegen. Az értelmes életformákat kutató tudósok viszont a földön kívülieknek épen az ilyen jelleg földre szállását tartják a legvalószín tlenebbnek. A csillagközi utazással járó irtózatos, több száz, ezer vagy millió fényévnyi távolságok minden bizonnyal lehetetlenné teszik. A SETI, azaz a Földön Kívüli Intelligencia Kutatásának programja tehát azt figyeli hosszú évek óta, érkeznek-e rádiójelzések ötszáz közeli, Naphoz hasonló csillagról. Egy hatalmas parabolatükör-rendszer, huszonhét, harmincöt kilométer szélesre nyíló, Y alakzatban elrendezett antenna szegez dik az égre az új-mexikói sivatag egyik kiszáradt tómedréb l. Eddig nem kaptunk üzenetet. Miközben el készültem, hogy a „kódkulcs” és az „obeliszkek” keresésére elindítsam régészeti kutatásomat a Liszanon, a National Aeronautics and Space Administration (Nemzeti Légügyi és rhajózási Igazgatóság) bejelentette, hogy az emberek nélküli rhajók új generációját fogja bevetni a kozmosz felderítésére földön kívüli élet után. Ám csak a mi galaxisunk, a Tejút is százmilliárd csillagból áll, és több milliárd galaxis létezik. Akad azonban más lehet ség is. A tudósok többnyire az ilyen jelleg kapcsolatot valószín sítik: hogy egy földön kívüli eredet mesterséges tárgyat fedezünk fel a Földön vagy a közelében. És ha már nagyon régen lejátszódott a árva várt kapcsolatfelvétel egy másik intelligenciával? Ha a Biblia kódja pontosan egy ilyen kapcsolatot képvisel? Mióta el ször találkoztam vele, sejtettem, hogy a Biblia kódját valami nem e világi lengi körül. Egyetlen emberi lény sem lett volna képes ara, hogy három ezer évvel el re lásson eseményeket, és napjaink részleteit bekódolja a Bibliába. Egy ilyen si kód puszta léte is arra utal, hogy sok ezer évvel ezel tt valaki itt a Földön jóval magasabb szint tudománnyal rendelkezett, mint amilyen szinten mi állunk. Paul Davies ausztrál fizikus Egyedül vagyunk a világegyetemben? cím könyvében egy földön kívüliek által itt hagyott tárgyat ír le: ezt „úgy programozták be, hogy csak akkor adjon hírt magáról, ha a földi civilizáció fejl dése elért egy meghatározott szintet. (…) Egy ilyen szerkezet – amely valójában egy Földön kívülr l érkezett id -palackposta – óriási mennyiség , és számunkra rendkívül fontos információt tartalmazhat.” Akár a kódkulcs tökéletes leírása is lehetne. Carl Sagan csillagász jegyzi meg, hogy ha van rajtunk kívül intelligens élet az univerzumban, akkor az részben jóval korábban jött létre a miénknél, és több ezer, több százezer, millió vagy több százmillió éve is lehetett arra, hogy olyan fejlett technikát hozzon létre, amilyennek itt a Földön legfeljebb az els lépéseit tesszük meg. „Ami számunkra technikailag még nehezen vagy egyáltalán nem valósítható meg – írja Sagan -, ami számunkra varázslatnak t nik, az nekik pofonegyszer lehet.” És ha tényleg létezik valamilyen b vös kódkulcs? Ha az obeliszkeket valamilyen ismeretlen fejlettebb civilizáció ásta el itt a Földön? Ha valóban más bolygóról érkeztek? Ha igaz az si írás: „Nem emberkéz csinálta, hanem az Ég m ve”? Ez lenne az els bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk egyedül. Nem tudtam megállni, hogy el ne képzeljem a pillanatot, amikor el ássuk a nyilvánvalóan nem e világból származó, de ezen a világon fellelt monolitot. Ezzel választ kapnánk arra a kérdésre, amit az id k kezdete óta feltesz magának minden ember: megtudnánk, hogy rajtunk kívül is van élet az univerzumban, és valamikor itt járt egy képvisel je. Mindamellett nem tudtam szabadulni a kételyeimt l. Minél leny göz bbé terebélyesedett az esetleges felfedezés, annál kevésbé tudtam hinni benne.

Még az a tény sem tudott teljesen meggy zni, hogy a Biblia-kód kijelentése szerint az obeliszkek, bár sok ezer évesek, egy „acélbárkában” maradtak fenn, ami pedig nyilvánvalóan egy fejlettebb civilizációra mutat. Amikor azonban a Nobel-díjas Francis Crick meger sítette a kód állítását, hogy a „DNS-t járm ben hozták”, hogy az élet kódját „ rhajóban” küldték hozzánk, végül csak rákerestem a Biblia kódjában arra a szóra, amelyiket mindeddig igyekeztem messze elkerülni: „idegen”.

A „liszani idegen” kódolása Józsué könyvében jelenik meg, a Biblia egyetlen könyvében, ahol az eredeti szöveg megjelöli a kutatás pontos helyszínét. És pontosan Józsué könyvének ez a verse keresztezi a „liszani idegen” szókapcsolatot. Megjelöli a félszigetnek a Holt-tengerbe nyúló ujjszer végét, ahol öblöt alkot: „Liszantól északra, tenger nyelve”.

A „liszani idegen” ugyancsak megjelenik kódoltan a Tórában, és az els dleges szövegben Jordánia bibliai neve keresztezi: „Moáb mez ségén a hegy tetején”.

Ebb l világosan kibontakozik egy helyszín a Liszanon, mégpedig a szikla a félsziget északi csücskén. És valóban, ugyanitt a „fok” szó is felt nik. Alatta a Biblia els dleges szövege közli, hogy „szobrot csinált néktek minden égi formára”. De további adalékok is arra utaltak a kódban, hogy a kódkulcs valóban egy másik bolygóról került hozzánk. Az „idegen kód” kifejezés a Bibliában a „Mazra” név társaságában jelenik meg. Ugyanott látható a „detektor” szó. Ugyanazon a táblázaton t nik fel az „obeliszk és a „kulcs” is

A „kód az idegent l” együtt szerepel a „vaskohó”-val, és ugyanott felt nik a „liszani” szó is.

A „liszani idegen” szavak kódolását, mely kifejezés héberül azt is jelentheti, hogy „idegen nyelve, szintén a „Mazra” név keresztezi.

A „Mazra” szó héberül azt jelenti, hogy „maggal bevetett terület”, és pont fölötte áll kódoltan a „DNS”, ami ismét azt sugallja, hogy az élet kódja, valamint a Biblia kódja „idegen nyelven” íródott. Igaza lenne Cricknek? A genetikai kód és a Biblia kódja egyaránt „járm ben” érkezett hozzánk? Újra megvizsgáltam azt a kódtáblázatot, ahol az „acél járm ” a „Mazra” és a „Liszan” nevekkel együtt jelenik meg. Észrevettem, hogy pont az „acél járm ” fölött a rejtett szövegben az áll: „lekényszerítve, feltartóztatva”.

Héberül csak egy jelentése van a szónak: egy repül járm elfogását jelenti. Késztudományos-fantasztikus regény, nem is a legvisszafogottabb fajtából. Egyszer en nem lehet igaz. Hogyan is létezhetett volna rhajó azokban az id kben? Csakis úgy, hogy máshonnan jött. A Bibliában egyszer szerepel kódolva az „idegen a földön”, és az is a „Mazra” névvel együtt. Ismét utalás történik arra, hogy nem szándékosan kerültek a Földre: a „tévedésb l, hiba folytán” keresztezte az „idegen a Földön” szókapcsolatot. A Biblia legegyértelm bb rhajóleírása Ezékiel könyvének eredeti szövegében olvasható, a „szekér látomása” néven is ismeretes:

„És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felh egymást ér villámlással, amely körül fényesség vala, közepéb l pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéb l. És bel le négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala.”

Ezékiel könyvében ugyanezen a helyen az „emberi idegen” kifejezés volt kódolva. A „Liszan” név kihagyások nélkül jelenik meg ugyanezen a helyen, és visszafelé olvasva a következ rejtett szöveg fedi át: „Ember a közelben, egy kriptában.”

Egy másik kódolást is találtam a Tórában, ami mintha azt er sítette volna meg, hogy egy emberszer lény jött ide nagyon régen, és itt hagyta nekünk a Biblia kódját. „Az idegen ember” áll egy helyütt a Bibliában.

Ugyanezen a helyen a Biblia els dleges szövegében jelenik meg az a két kifejezés, amely eredetileg a „kódkulcs” szóval szerepel együtt: az „obeliszkek szája” és a „Kód Ura”. Ez mintha a lehet legvilágosabban azt adná tudtunkra, hogy a Kódoló emberi lény, de nem közülünk való. Ugyanazon a helyen a kód ismét kijelenti: „elfogták, lekényszerítették t”. Mi agy ki tudott oly módon beavatkozni, hogy s- rhajósunknak kényszerleszállást kelljen végrehajtania? Ehhez semmilyen fogódzót nem adott a kód. Ám kétségkívül az áll benne, hogy a kódkulcs egy rhajóban érkezett a Földre. Az „acélbárka” tehát egy idegen járm lenne? Minél kikezdhetetlenebbé kristályosodott a bizonyság a kódban, annál er sebb kételyek ébredtek bennem. Azt még minden további nélkül hajlandó voltam elhinni, hogy a Biblia kódjához tartozó kulcsot egy obeliszkre vésték, és hogy az obeliszk egy bibliai id k óta lakatlan, kopár félsziget talajában rejt zik. De hogy egy rhajó fedélzetén került volna hozzánk, azt nehezemre esett elhinni. Crick, a DNS szerkezetének felfedez je viszont éppen azt állítja, hogy a DNS-ünk egy földön kívüli rhajón került a Földre. Ha ez történt a genetikai kóddal, akkor miért ne történhetett volna hasonlóképp a Biblia kódjával is? Maga a tény, hogy a Bibliában létezik egy jöv belátó kód, azt bizonyítja, hogy nem vagyunk egyedül. Minthogy mi nem látunk át az id síkokon, csakis valamilyen földön kívüli intelligencia m ködhetett közre ebben a világban, legalábbis az id tájt, amikor el ször jegyezték le a Bibliát. Ezt a hiedelmet lényegében minden vallás osztja. A Biblia a felszínen egy földön kívüli életformával való találkozás története. Nem látható, de gyakran hallani a szavát. Minden si mítoszban, minden vallásban el fordulnak történetek járm vekr l és égi lényekr l, más világokból érkezett félelmetes látogatókról, „égi csónakokról”. Mikor Isten alászáll a Sínai-hegyre, füst és t z kíséri a jövetelét. Csakhogy én nem hiszek Istenben. És bár mostanság a tudósok egyetértenek abban, hogy szinte bizonyosan léteznek rajtunk kívül értelmes él lények a világegyetemben, én nem hiszek a kis zöld emberkék létében, amíg le nem szállnak az udvaromban. Újságíró vagyok, nekem rideg tények kellenek.

Sávuor ünnepén, amikor azt ünneplik, hogy Mózes a Sínai-hegyen megkapta a Tórát, megtaláltam a Biblia kódjában a végs bizonyítékot, hogy a kódkulcs valóban acélba zárt oszlopokon található. Ugyanebben a rejtjelben találtam rá az „Isten” szóra. A kódolt „acélban, obeliszkek”-et az emberiség teremtését el adó vers keresztezi a Teremtés könyvéb l: „Isten képmására teremtette t, férfinek és n nek teremtette ket.” Az „obeliszkek” tehát minden kétséget kizáróan valamiféle „acélbárkában” vannak. A Teremtés könyvének szavai mintha ugyancsak meger sítenék az egyetlen ismert si említését az „obeliszkek” létér l, a Midrás azon megjegyzését, miszerint a két obeliszk ember alakú, méghozzá „n , a másik meg férfi”.

t, mintha az obeliszkeket a mi megteremtésünkhöz kapcsolná, a Teremt nkhöz: „Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta.” A teljes bekezdés a Teremtés könyvének 5:1 verse, amely az „acélban, obeliszkek”-et keresztezi, ami mintha meger sítené, hogy az obeliszkek jelentik a kód kulcsát, és hogy felfedhetik a számunkra homályos múltunkat és egész jöv nket. A feltevés valahogy úgy hangzik, hogy megteremtésünk pillanatában ismert volt a jöv nk, és már azel tt megíródott az egész emberiség története, hogy lejátszódott volna: ha tehát most olvashatnánk, nemcsak mindazt láthatnánk meg benne, ami ezidáig történt, hanem azt is, ami ezután vár az emberiségre. Ugyanaz a kódtáblázat ismét meger sítette az obeliszkek” lel helyét. Ugyanezen a helyen jelenik meg ugyanis az „oszlop Liszan, tengernyelv” szósorozat.

„Az acélban” nem csupán az „obeliszkeket” találjuk, hanem a mi igazi eredetünket is. A teljes kódmátrix szerint „az Úr, acélban ismerszik meg a gazda, obeliszkek”. Mintha arról lenne szó, hogy az obeliszkek a teremt jük képére készültek, és ez a teremt a kár a mi Teremt nk is lehet.

Miközben felkészültem, hogy elkezdjem kutatásomat a Liszanon, feljegyeztem a naplómba: „Kénytelen vagyok azt a következtetést levonni, hogy az ’obeliszk’ mellett, ami egyben a ’kódkulcs’ is, azt az ’idegent’ is keresem, aki teremtette, vagy legalábbis idehozta, és a ’járm vet’, amelynek fedélzetén érkezett.”

11 / Bush 2001. augusztus 3-án küldtem George W. Bush elnöknek egy levelet amelyben megírtam neki: „A Biblia kódja arra figyelmeztet, hogy az Ön hivatali ideje alatt a végs veszéllyel, a Közel-Keleten kirobbanó nukleáris világháborúval kell számolnia a világnak.” Levelem akkor érkezett meg a Fehér Ház személyzeti f nökéhez, Andrew Cardhoz, amikor Bush egy hónapos szabadságára a Texas állambeli Crawfordba utazott. Card az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának, Condoleezza Ricenak továbbította a levelet, amely azonban sosem jutott el az elnökhöz. Szeptember 10-én, miután Bush visszatért a szabadságáról Washingtonba, felhívtam a Fehér Házat, hogy megsürgessem Cardot, adja át a levelet az elnöknek, és intézze el, hogy beszélhessek vele. - Mr. Card Dr. Rice-nak adta át a levelét – közölte Card titkárságvezet je. – Elolvasta az itteni két legmagasabb beosztású személy, és úgy határoztak, hogy nem adják oda az elnöknek. Másnap, 2001. szeptember 11-én arab terroristák intéztek támadást New York és Washington ellen, lerombolták a Világkereskedelmi Központot, és megrongálták a Pentagon épületét. A Fehér Ház csak azért úszta meg a támadást, mert a negyedik utasszállító repül gépet utasai még azel tt leszállásra kényszerítették, hogy elérték volna Washingtont. Nem az egy hónappal szeptember 11-e el tt Bushnak küldött levelem volt az egyetlen mell zött figyelmeztetés. Kés bb kiderült, hogy augusztus 6-án, szinte az én levelem Fehér Házba érkezésével egyid ben a CIA jelentette a szabadságát tölt elnöknek, hogy nem kizárt, hogy Oszama bin Laden Al-Kaida szervezetének tagjai utasszállító repül gépeket térítenek majd el. Egy FBI-jelentés, ami sosem jutott el Bushhoz, arra figyelmeztetett, hogy bin Laden, terrortámadásokra készülve, esetleg amerikai pilótaiskolákban képeztet ki ügynököket. Augusztus közepén aztán letartóztatták az egyiküket, aki gyaníthatón a huszadik géprabló lett volna. Az FBI-nak azonban nem sikerült megtalálnia a dönt nyomot a laptopján: azt a nevet, amelyik elvezethette volna a szeptember 11-ei merénylet vezet jéhez, Mohamed Attához. 201. szeptember 10-én a Nemzetbiztonsági Ügynökség elfogott egy arab nyelv üzenetet: „A zéró óra: holnap.” Csakhogy szeptember 12-ig nem fordították le angolra. Tudtam, hogy a szeptember 11-ét követ rült napokban hiábavaló próbálkozás lenne elérni az elnököt. Október 1-jén aztán újabb levelet küldtem neki a személyzeti f nökén, Cardon és a nemzetbiztonsági tanácsadóján, Rice-on át. Mindkett jüknek ugyanazt mondtam: - Ha a szeptember 11-ei események fényében újra elolvassák a levelemet, azt hiszem, most már átadják az elnöknek. És ha végre elolvassa, akkor bizonyosan találkozni kíván velem. Tudassák az elnökkel, hogy a New York elleni támadást, melynek magam is a szemtanúja voltam, háromezer éve kódolták a Bibliában. A Bush elnöknek október 1-jén küldött levelemben ez állt még: „Nem vagyok vallásos, így nem tudok magyarázatot adni rá, hogyan és miért rejtjelezték a Bibliába a jöv nket. Ám az ’ikertornyok’-at együtt kódolták a ’repül gép’-pel, és ugyanott jelenik meg azzal, hogy ’ledöntötte’. A ’Pentagon’-hoz a ’megrongálódik’ szó kapcsolódik, ’bin Ladenhez’ meg ’a város és a torony’.” Közöltem az elnökkel, hogy még nem múlt el a veszély: „A Biblia kódja egyértelm en mai értelemben vett végveszélyre int: az ’atomholokauszt’ és a ’világháború’ ugyanazzal az évvel, 2006-tal lett együtt kódolva.” A levelet menteget zéssel zártam: „Sajnálom, hogy nem figyelmeztettem a New Yorkot és Washingtont ért terrortámadás el tt. Háromezer éve a Bibliába kódolták mindkét eseményt, ám szeptember 11-ig nem vettük észre. Amennyiben igaz a Biblia kódja, ez még nem a veszély vége, hanem a kezdete. Nem láthatunk el re minden veszedelmet, megel zhetjük azonban azokat, amelyeket látunk.

Életbevágóan fontos lehet, hogy találkozzunk, mert a végveszély valószín síthet en nagyon is valóságos: akkor pedig öt év múlva atomháborúval kell szembenéznünk.” A ’Bush elnök’-öt együtt rejtjelezték a ’második’-kal, és több hónappal a 2000. novemberi választás el tt bukkantunk rá.

A háromezer esztend s Biblia-kód annak a választásnak a kimenetelét is pontosan megjövendölte, melynek szoros eredménye miatt a Legfels Bíróság egy hónappal kés bb hozott döntéséig ismeretlen volt a gy ztese. A kód áradásul Bushé s demokrata párti ellenfele, Al Gore végtelenül izgalmas küzdelmét is megörökítette. Már azel tt figyelemmel követhettem vetélkedésüket, hogy egyáltalán elnökjelöltnek választották volna ket. Tíz hónappal az Amerika történetének legszorosabb eredményét hozó választás el tt Tennessee-be utaztam, hogy meglátogassam Dr. Ripset Nashville-ben, ahol vendégprofesszorként tartott el adásokat a Vanderbilt Egyetemen. Ripst elmondta, hogy a Biblia kódjáról is tartott el adást, és a hallgatóságtól kapott egyik kérdésre utánanézett a kódban a helyi kedvencnek, Clinton alelnökének, Al Gore-nak. Megmutatta a kódtáblázatot. ’Al Gore’-t együtt rejtjelezték a Teremtés könyvében az ’elnök’ szóval.

Közöltem Ripsszel, hogy Al Gore elnöksége nagyon valószín tlen. Bush minden felmérés szerint utcahosszal vezet. Még az sem bizonyos, hogy egyáltalán lesz a demokraták elnökjelöltje. Úgyhogy utánakerestünk ’Bush elnök’-nek, melyet az ’elnök’-öt keresztez ’elnök’-kel kódoltak együtt. - Nem világos a jelentése – csóválta a fejét Rips -, hiszen maguknak már volt egy Bush elnökük. Ekkor megmutattam Ripsnek, hogy a „Bush elnök” a ’második’-kal is együtt jelenik meg. - Ehhez mit szól? – kérdeztem. - Nem tudom. Talán mindkettejük valószín ségét jelzi, hogy bármelyikükb l lehet elnök. Az ezt követ tíz hónap során tanúi lehettünk, hogy Bush és Gore is elindult az elnökségért, majd hogy miként vált egyre szorosabbá a korábban egyoldalú versenyfutás. A választás utáni napon beszélgettünk megint. Elképeszt éjszaka állt mögöttünk. Gore el ször felhívta Busht, és elismerte a vereségét. Aztán visszavonta. A végeredményt végül egyetlen állam, Florida pár száz szavazata döntötte el. - Most már tudjuk, miért valószín sítette a kód Busht és Gore-t is – mondta Rips. Öt héten át húzódtak az újraszámlálások és a bírósági küzdelmek. Ismét belenéztem a Biblia kódjába, tlaálok-e utalást a végeredményre. Észrevettem, hogy ahol „Al Gore” együtt kódolódott az „elnök”-kel, a nevét követ héber bet kb l egy egészen más végeredmény bontakozik ki: „Ítélet dönt most, gonosz tétetik veletek.” 2000. december 12-én, éjfél el tt két órával a floridai újraszámlálásának leállításával az Egyesült Államok Legfels Bírósága elvette a népszavazást megnyer Al Gore-tól a gy zelmet. George W. Busht az öt republikánus konzervatív bíró támogatása jóvoltából az Egyesült Államok új elnökévé nyilvánították. Aznap éjjel ismét megnéztem a Bibliának azt a kódtáblázatát, amelyik Bush gy zelmét jósolta. Az els dleges szövegben a „Bush elnök” fölött az jelent meg, hogy „tévedésb l, hiba folytán”.

Ám a legfontosabb rejtjelezés el re látta a világtörténelemnek azt a dönt pillanatát, mellyel az új elnöknek szembe kellett néznie. A „G. W. Bush” ott t nt fel az „elnök”-kel együtt, ahol a Biblia el dleges szövege „a napok végén”-t említi.

Tudtam, hogy a Biblia kódja jóval szeptember 11-ét megel en figyelmeztetett bin Ladenre. 1998 tavaszán, amikor meglátogattam Dr. Ripset Izraelben, mutatott egy kódtáblázatot, mely szerinte feltárja Isten igaz természetét: „Isten ítélete” egybefonódik az „Isten irgalmá”-val. - A Midrás úgy tartja – mondta Rips -, hogy kétszer teremtették a világot. El ször az abszolút ítélet néz pontjából, jónak és rossznak. Akkor Isten látta, hogy nem létezhet úgy a világ, ha nincs benne hely az emberi tökéletlenségnek, és hozzáadta az irgalmat. De ezt nem úgy kell elképzelni, mintha hideg és meleg vizet összekeverve langyosat kapnánk. Inkább olyan,

mintha tüzet és havat egyesítenénk úgy, hogy közben mindkett meg rzi önálló létét. Ez lehet a két fonat a Biblia-kódban. Ám ahogy Rips elém terítette a kódtáblázatot, valami máson akadt meg a tekintetem. „Bin Laden” kihagyások nélkül, tökéletes helyesírással írt nevén, amint az „Isten ítéleté”-t keresztezi.

Nem szóltam Ripsnek. Nem tudtam, mit váltana ki bel le. De megrendültem. Úgy hangzott, mintha a lehet legbiblikusabb értelemben, bin Laden lenne pusztulásunk választott eszköze, ahogy a bibliai id kben más ellenségek lettek Isten haragjának választott eszközei. Ezt a felfedezésemet csak szeptember 11-e után mutattam meg Ripsnek. Az értelmezése azonban egészen másként szólt. – Világos. Isten ítéletet mond bin Laden fölött – mondta. Elmesélte, hogy az egyik izraeli barátja hasonló kódolásra bukkant. – Legyen átkozott bin Laden, és a Megváltóé a bosszú. Ellene vetettem, hogy szerintem nekünk, a való világ igazi embereinek kell foglalkozniuk bin Ladennel, akármilyen végs büntetés vár is rá egy elkövetkez világban. Ripset azonban nem lehetett kizökkenteni vallásos szemléletéb l. És ekkor rádöbbentem, miért is olyan fontos ez: mert a terrorizmus is vallássá lett, és bin Laden a f papja. Rips újabb felfedezést is mutatott abban a kódtáblázatban, amelyik megnevezte a szeptember 11-ei támadás vezet jét. A „terrorista Atta” a Biblia egyik els dleges szövegét keresztezte, mely így szólt: „Elvágák el ttem az lelkét, én vagyok az Úr.” - Ez szöges ellentétben áll Atta és bin Laden hitével, hogy a haláluk után jutalomban részesülnek tetteikért – mondta Rips. – Lám, a Biblia pontosan az ellenkez jét bizonyítja, azt, hogy megbüntetik ket a haláluk után! Rips ugyanazon a síkon és ugyanolyan szóhasználattal foglalkozott a veszéllyel, mint a terroristák. Els dlegesen, ha nem kizárólagosan, vallási szemszögb l nézték a világot. Szeptember 11-e után az FBI egy terjedelmes kézzel írt naplót talált, melyet Atta hagyott maga után, és amelyb l egyértelm en kiderül, hogy hite szerint egy Istent l rábízott küldetést hajtott végre. Ami engem illet, én pusztán információnak tekintettem a Biblia kódját, egy korai riasztórendszernek, az pedig rajtunk áll, hogyan fordítjuk a figyelmeztetéseket a megjövendölt veszedelmek elhárítására. Els feladatként meg kellett találni bin Ladent. Mikor az Egyesült Államok 2001. október 7-én Afganisztánban támadást indított bin Laden és tálib szövetségesei ellen, és a CIA arról tájékoztatta a kongresszust, hogy „százszázalékos” bizonyossággal újabb súlyos terrorcselekmény várható, a Biblia kódjában utánanéztem bin Ladennek.

„bin Laden – közölte a kód – hadiszállásról hadiszállásra” menekül.

A Biblia els dleges szövegében kétszer jelenik meg a „menedékváros”, ahová a „gyilkos” szökhet a megtorlás el l, és egyetlen módon lehet csak megölni, ha elhagyja a menedékét. Végül talán éppen így fogják majd el bin Ladent. Az „elfogva” szó párhuzamosan t nik fel a „bin Laden”-nel, ami arra utal, hogy végül rátalálnak. És valóban, ahol a „bin Laden” a „következ terroristá”-val lett együtt kódolva, ott a rejtett szöveg szerint „elment és megölték”.

De az is kiderül a Biblia kódjából, hogy bin Ladent nem Afganisztánban fogják megölni vagy foglyul ejteni. Ezek szerint elmenekült a kiképz táborai és barlangjai ellen intézett amerikai támadások el l, és egy másik közel-keleti bázisról újjáépítette terrorista szervezetét. A Biblia kódja a helyszínt is megnevezte. Ez a név átszelte a „bin Laden” mindkét héber írásmódját, egyértelm en a „f hadiszállásának” nevezte az adott földrajzi helyet, mely jól láthatóan kapcsolatban állt az összes végs veszedelemmel, az „atomfegyver”-rel és „atomholokauszt”-tal, valamint a „vegyi támadás”-sal és a „következ háború”-val. Ugyanezt a – soha egyetlen titkosszolgálati jelentésben sem említett – sivatagi helyszínt együtt kódolták a legvalószín bb célpontokkal: „New York”-kal és „Jeruzsálem”-mel. Átadtam az információt az amerikai és izraeli katonai titkosszolgálat magas rangú tisztjeinek, azzal a megjegyzéssel, hogy „kapcsolatban állhat bin Ladennel vagy szervezetének, az AlKaidának a maradványaival”. Arról is tájékoztattam ket, hogy ott „nem hagyományos fegyvereket is tárolhatnak, talán ez jelenti az Izraelre és az Egyesült Államokra leselked végs veszély forrását”. Nem hallgattam el, hogy semmiféle megcáfolhatatlan bizonyíték nem támasztja alá a Biblia kódjába foglaltakat, és hogy évszámot sem rejtjeleztek egyértelm en. Minthogy a Biblia kódja a jöv l beszél, nem tudni, hogy már ide menekült-e bin Laden, vagy kés bb települ ide, esetlegesen a terrorista szervezetével együtt. „Nem tudom, aktív-e jelenleg a bázis – közöltem. – De érdemes kideríteni, és egészen bizonyos, hogy jobb el bb, mint túl kés n.” Mást is elárultam az amerikaiaknak és az izraelieknek: azt, hogy valahányszor a Biblia kódjában megjelent ennek a terroristabázisnak a neve, a „líbiai fegyver” szavak keresztezték.

Ez pedig arra utalt, hogy Líbiának sikerül szert tennie valamilyen veszélyes fegyverre, melyet a terroristák vetnek be a Nyugat megtámadására. Hónapokkal kés bb a következ hír jelent meg Izraelben: „Az atomfegyverek szerzésére irányuló líbiai er feszítések egyre jobban aggasztják az izraeli és amerikai hivatalos köröket. A múlt héten a két ország között Washingtonban tartott stratégiai megbeszéléseken b vebben is tárgyalták a líbiai fenyegetést.” A Háárec beszámolója szerint: „Bár Líbiát George Bush elnök nem sorolta a ’gonosz tengelyéhez’ tartozó országok közé, az amerikai körök tömegpusztító fegyverek létrehozásán fáradozó, a tengely ’küszöbén álló’ államnak tekintik.” Ugyanerre figyelmeztettem öt éve Simon Pereszt, Izrael akkori miniszterelnökét: hogy „Líbia” az „atomholokauszt”-tal együtt jelenik meg a kódban, az igazi veszély azonban a nukleáris terrorizmus. Néhány nap múlva egyik jeruzsálemi beszédében Peresz a Biblia-kód említése nélkül nyilvánosságra hozta ezt a figyelmeztetést. – A világra leselked legnagyobb veszély – mondotta Peresz -, hogy felel tlen országok atomfegyverhez jutnak, és azokat fanatikusok fogják használni. És most a kód megadta a fanatikusok nevét. Oszaba bin Laden és terrorista szervezete, az AlKaida. És reményeim szerint azt is pontosan megadta, hogy hol találhatók. 2001 májusában, amikor a Közel-Keleten elszabadult az er szak, levelet küldtem Colin Powell külügyminiszter virginiai otthonába. Nem volt igazán ínyemre, hogy így lépjek kapcsolatba Powell-lel, de el akartam érni, miel tt elindul európai diplomáciai körútjára, mert szárnyra kapott a híresztelés, hogy útja során els alkalommal fog találkozni Jasszer Arafat palesztin vezet vel. Egy öngyilkos merénylet megtorlásaként az 1967-es hatnapos háború ót el ször izraeli F-16os vadászrepül k csapást mértek Ciszjordániára és a Gázai övezetre. Az ösztönöm azt súgta, hogy valami rettenetes dolog készül dik, és most, a válságos pillanatban, közvetlenül azután, hogy találkoztam Arafattal és Simon Peresszel; bízom benne, hogy beszélhetek Saron miniszterelnökkel is. A következ ket tartalmazza május 19-én kelt, Powellnek címzett levelem: „Most tértem haza a Közel-Keletr l, ahol találkoztam Jasszer Arafattal és Simon Peresszel; bízom benne, hogy beszélhetek Saron miniszterelnökkel is. Esély nyílna az áttörésre, hogy új megközelítéssel lehetne leültetni a feleket a béketárgyalásra. Ezért írtam Önnek az otthonába, noha szokásos körülmények között a hivatalos csatornákat venném igénybe, ám a mai New York Timesban olvastam az Ön nyilatkozatát: >>Ha létezne valamilyen megoldás, amivel el állhatnék, amivel ebben a pillanatban sikerülne megszervezni egy konferenciát vagy találkozót, kapva kapnék rajta.<< Nos, létezik ilyen megoldás, legalábbis egy új lehet ség. Arafat hisz a próféciákban. Valamivel több mint egy órán át tárgyaltam vele a Bibliában felfedezett jövendölésekr l. Végül minden jel szerint sikerült meggy znöm, hogy csak a béke vagy a megsemmisülés között választhatunk. Ezen a síkon még senki nem próbált közeledni hozzá, pedig éppen ez jelentheti a megoldást.” A levélben ismertettem a Bibliába rejtett, vélhet leg a jöv t feltáró kódot. Bizakodtam, hogy még elutazása el tt kézhez kapja a levelet; az önéletrajzából tudtam, hogy hív ember, valamikor vasárnapi iskolában is tanított, és hisz a „régimódi vallásban”. Megírtam tehát Powellnek, amit Bushnak is: „A Biblia kódja arra figyelmeztet, hogy a KözelKeleten kirobbanó nukleáris világháborúval kell számolnia a világnak. Meglehet, hihetetlennek tartja, hogy létezik a Bibliában egy jöv t el rejelz kód, mégis életbevágóan fontos lehet, hogy találkozzunk, mert Arafat a leghatározottabban hisz benne.

Ha Saron is elfogadja, hogy csakis a béke és a teljes megsemmisülés között választhatunk, akkor jó esély nyílik a békére. De tökéletesen mindegy, hogy hírszerzési jelentések vagy próféciák gy zik meg Saront, amennyiben megérti, hogy a világ fennmaradása forog kockán.” Powel végül úgy tért haza az Egyesült Államokba, hogy nem találkozott Arafattal, a levelemre pedig egyáltalán nem válaszolt. Egy hónap múlva azonban Bush utasította, hogy hozzon tet alá fegyverszüneti megállapodást Saron és Arafat között. Ez a kísérlet aztán a következ évben és azután is folytatódott, de nem koronázta siker. A Biblia kódjában azonban felcsillant némi remény. A „C. Powell”-t együtt kódolták „a találkozó vezet jé”-vel, amit úgy értelmezhetünk, hogy a külügyminiszternek sikerül tárgyalásra bírnia a feleket. Ám ugyanott, ahol felt nik a „C. Powell”, félreérthetetlenül megjelenik a veszély is, ugyanazokban a szavakban, amelyek a „G. W. Bush”-t, és „a napok végén”-t keresztezték. Miközben folytatódott a visszaszámlálás 2006-ig, attól tartottam, nem sikerül elérnem az elnököt, noha láthatóan maga is vallásos alapon folytatott keresztes hadjáratként fogta fel a terrorizmus ellen indított háborúját. Azt olvastam ki a Biblia kódjából, hogy Bush terrorizmus ellen hirdetett háborúja, mely már ténylegesen folyt is Afganisztánban, megrekedhet, és – háttérben a szabadlábon szervezked bin Ladennel – szörny véget érhet. A „Bush háborúja” a Biblia kódjában együtt jelent meg a végs figyelmeztetéssel: „a veszedelem, mely a napok végén ér”. Az els dleges szövegben a „Bush háborújá”-t keresztez szavak megvilágítják a veszedelem globális jellegét: „az egész ég alatt lev országok”. „A következ terroristá”-t azzal a veszéllyel kódolták együtt, amelyikt l a legjobban tartunk manapság: „atom”.

„A következ terrortámadás” „bin Laden”-nel jelenik meg és az egyetlen várossal, amelyet az „atomholokauszt”-tal és a „világháború”-val is összeköttetésbe hoztak: „Jeruzsálem”-mel. A Biblia kódja azonban arra int, hogy globális méret csapástól kell tartanunk. A „terrorizmus”-sal és az „öngyilkos merényl ” arab megfelel jével – „sáhid” – együtt kódolt „világháború” pontosan ugyanott látható.

Attól féltem, hogy éppen ez jelenti a Biblia-kód minden figyelmeztetésének összegzését: vagyis hogy az el ttünk álló öt évben szüntelen hadiállapotban lesz a világ, de nem hagyományos háború fog dúlni, hanem tömegpusztító fegyvereket bevet terroristák egyre súlyosabb akciókat hajtanak végre, amelyekre a nyugati világ arányos ellencsapásokkal válaszol. Ez a háború, bármennyire igyekszik is mindenki tagadni, köztünk és a harcos iszlám között, a nyugati civilizáció és az elpusztítására tör vallásos fanatikusok között folyna. Az ütközet már elkezd dött. Mindaz, amire megpróbáltam felhívni az illetékesek figyelmét, mindaz, amit kiolvastam a Biblia kódjából, egyre valóságosabban bontakozott ki a jöv nem is oly távoli horizontján. És nem tudtam, mit tehetnék még.

A Biblia kódja által jelzett valamennyi veszély, amelyek oly apokaliptikusnak t ntek, amikor öt éve közzétettem, de még akkor is, amikor egy hónappal a szeptember 11-ei események el tt kapcsolatot kerestem Bush elnökhöz, mára beépült a köztudatba, vezet ink elfogadták a valóságunk részeként, netán egyenesen elkerülhetetlennek tartják, és fél , hogy nem képesek megakadályozni. A Bush-kormányzat vezet tisztségvisel i az elnökkel az élen kijelentették, hogy szinte biztosra vehet egy újabb terrorakció, akár egy atomfegyverrel Amerikára mért csapás is. - Szinte bizonyos, hogy az Egyesült Államokat újabb támadás éri – jelentette ki Dick Cheney alelnök. – Csak az a kérdés, hogy mikor. Donald Rumsfeld védelmi miniszter úgy tájékoztatta a szenátusi biztosságot, hogy a terroristák hozzájuthatnak tömegpusztító fegyverekhez. – Vannak vegyi fegyvereik, biológiai fegyvereik, és rövidesen egészen biztosan atomfegyvereik is lesznek, márpedig egyetlen pillanatig sem fognak habozni, hogy használják is ezeket. - Bizonyos, hogy további terrorista fenyegetésekkel kell szembenéznünk – tette hozzá. – Nem is az a kérdés, hogy igen vagy nem, hanem hogy mikor, hol és hogyan. - Elkerülhetetlen – mondta Robert Mueller, az FBI igazgatója. – Lesz másik támadás. Nem leszünk képesek megállítani. Bárcsak optimistább lehetnék! Korábban az jelentette a legnagyobb nehézséget, hogy a világ vezet i nem voltak hajlandók komolyan venni a Bibliába rejtett iszonyatos veszélyeket. Most meg azt nem hajlandók komolyan venni, hogy elkerülhetjük mindezeket a veszedelmeket, ha odafigyelünk a kódba foglalt figyelmeztetésekre.

12 / A h s útja Egyes reggeleken, amikor újabb és újabb terrorista fenyegetések hírére ébredtem, úgy éreztem mintha csupán álom lett volna a kódkulcs utáni kutatásom. Bin Ladennek és a szeptember 11-ei tragédia emlékének örökre elmémbe vés dött képéve, miközben tudtam, hogy sem New York, sem a világ nem sejti, mi vár rá, igencsak lényegtelennek t nt a sivatagi kalandom. Ugyanakkor határozottan éreztem, hogy ez lesz a megoldás, talán az egyetlen lehetséges megoldás. Ha valamikor, most a csoda segíthet, gondoltam, a csoda, amelyik választ ad egy mitikus nagyságrend iszonyathoz mérhet veszedelemre. Ez pedig mitikus cselekedetet kíván: „Egy h s lép el a hétköznapok világából a természetfeletti csodák birodalmába: csodás er kkel ütközik meg, és sorsdönt diadalt arat – a s immár azzal a hatalommal felruházva tér vissza misztikus útjáról, mellyel megáldja embertársai életét.” Ez „a h s útjának” klasszikus alaphelyzete. Ugyanerr l a kalandról számol be minden ókori kultúra. Ennek az alapvet történetnek adta Joseph Campbell Az ezerarcú h s címet. Ez Prométeusz története, aki ellopta az istenekt l a tüzet az ember számára. Jászon története, aki hajóra szállt, hogy megszerezze az aranygyapjút. A legrégebbi történet pedig a legendás sumer királyról, Gilgamesr l szól, aki hatezer évvel ezel tt kalandok során verekedte át magát a világot övez tengerig, leszállt a mélyére, és leszakította az örök élet füvét. Ám a fényes küzdelemben elnyert természetfölötti hatalom elkerülhetetlenül elvész, amikor a s visszatér ebbe a világba. Ellopják, szertefoszlik, vagy egyszer en elt nik. A történetek tanulsága is minden esetben ugyanaz: az igazi jutalom nem a keresett varázserej tárgy, hanem a megtett út. Mint Campbell is mondja: „Az annyira keresett és elnyert isteni hatalomról végül kiderül, hogy mindvégig a h s szíve mélyén lakozott.” Az utazás, a kaland nem más, mint a már a lelkében rejl adottság felfedezéséhez vezet út. Miközben a „kódkulcs, az „obeliszkek”, az elfeledett múltunkat és jöv nk egészét feltáró, egy másik világból származó mágikus talizmán nyomába eredtem, nemegyszer éreztem úgy, hogy jómagam is a h sök útját járom. Csakhogy nem vagyok h s. Nem vagyok mitológiai alak. Ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmir l, legfeljebb antih s vagyok, cinikus riporter, aki srégi titokba botlott a mai világban. Talán igaza van Campbellnek: mindnyájunkban megtalálható, amire szükségünk van, a válasz minden végs titokra, csak fel kell fedeznünk önmagunkban. A Bibliában is ugyanez áll. Mózes a halála el tt mondott beszédében világosan népe tudomására hozza: „… nem megfoghatatlan el tted, sem távol nincs t led. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa velünk, hogy teljesítsük azt? S t felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.” Lehet. Meglehet, az utazás és a keresés csak az odabent rejl titok felnyitására szolgál. Ahogy azonban a Biblia ezen híres szavait olvasom, mintha valóságos reményt keltenének, hogy egyszer rátalálunk a „kódkulcsra”, kiássuk az „obeliszkeket”, mert itt vannak a Földön, közel, talán ha karnyújtásnyira. Ahol a Bibliában Mózes idézett szavait olvashatjuk – „Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe?” – a kódolt „Liszanban” és „Mazra” szavak jelennek meg.

Hogy a keresés csupán az odabent rejt titkok felnyitásának módja, az nem csak egyszer metafizikai kijelentés. Annak a világos megfogalmazása, hogy pontosan itt egy fizikai tárgy rejt zik. Bármennyire is hihetetlennek t nt, hogy egyszer még rátalálhatok a kincsre, mindig is meggy désem volt, hogy a Biblia kódja nem képletesen, hanem konkrétumokban beszél. A „Liszan” és „Mazra” igazi földrajzi hely, az a bizonyos X pont a kincskeres térképemen. Dr. Rips egyetértett velem, hogy a „Liszan” és a „Mazra” nevek véletlenszer en nem fordulhatnának el következetesen, ahogy az sem lehet mer véletlen, hogy az „obeliszkek” kétszer is keresztezi a „kódkulcs” szót. De ahogy máskor sem, ezúttal sem volt hajlandó találgatásokba bocsátkozni, hogy mit jelenthet mindez a gyakorlatban.

- Elképzelni sem tudnék izgalmasabbat, mint hogy találunk valamilyen igazi tárgyat, történelmi leletet úgy, hogy a Biblia vezet a nyomára – fejtegette Rips -, de én csak a következetességet tudom meger síteni, csak annyit jelenthetek ki, hogy matematikailag semmi esetre sem a véletlen m ve ez az egyezés. Arról azonban nem nyilatkozhatok, hogy ténylegesen léteznek-e az obeliszkek. Bármennyire is valószín tlennek t nt, hogy egy talpaló riporter valamilyen végs titokra bukkanjon, hittem benne, hogy valami rendkívüli, nem e világból való, ám ide tartozó tárgy fog el kerülni ennek a kopár félszigetnek a földjéb l. Talán még az Armageddonig való visszaszámlálást is megállíthatjuk. A Bibliában teljesen meggy nek, minden kétséget kizárónak t nik a bizonyíték. A Biblia legismertebb látnoka, József mondja ki. Szavai határozottak: „A megfejtés ez.” Meger síti tehát, hogy a rég feledésbe merült múltban valamilyen varázslatos dolog jött a Földre, pontosan ott, ahol én is keresgélek, és ott is maradt, hogy megtaláljuk. József történetében ott legteljesebb bizonyság a kódkulcs létezésére és lel helyére. Miután féltékeny testvérei eladták rabszolgának, József gyakorlatilag Egyiptom urává emelkedik, amikor közli a fáraóval, milyen jöv vár rá és népére. Az éhínség megjövendölésével megmentette Egyiptomot az éhhaláltól. A fáraó kinevezte Józsefet

helytartójának, arany nyakláncot akasztott a nyakába, és új nevet adott neki: „CofnátPaneach”. Évezredeken át vitatkoztak a bölcsek a név a jelentésén. Egyesek szerint az egyiptomi hieroglif írás héber fordítása, és azt jelenti: „titkok felfed je”. Mások szerint az eredeti, madarakat és kígyókat ábrázoló képírás jelentése „Isten beszél és él”. A névnek azonban nagyon is világos a héber jelentése: „A kód megfejt je”. Vagyis a Biblia jöv t el rejelz kódja a magas valóságában jelenik meg a Biblia eredeti szövegében. „A kód megfejt je” kifejezést keresztezve pedig felfedeztem a kutatásom tárgyát jelöl „kulcs” szó rejtjelezett alakját. Az „acél a fokon” kifejezéssel együtt t nik fel.

„A megfejtés ez”, mondja József, amikor két ízben felfedi a jöv t. Ugyanott mindkét esetben megjelenik a kódkulcs lel helye, a „Liszan” szó is. „A megfejtés ez.” Mintha az egykori próféta a lehet legközvetlenebbül közölné velünk, hol keressük pontosan a „kulcsot”, „a kód megfejt je”: a Holt-tengerbe nyúló félszigeten, a „Liszan”-on. Az „Isten kódja” ott lett rejtjelezve, ahol a „Liszan” „a megfejtés ez” szókapcsolatot keresztezi. Ennél egyértelm bb nem is lehetne. Egy másik kódmátrix szerint „megtalálta a pontos helyet, Mazrát”, és ez ugyancsak a „Liszan” névvel, valamint „a megfejtés ez” szókapcsolattal együtt szerepel.

Az egykori látnok története bizonysággal szolgált keresésem minden lényeges részletére. Az „acélbárka”, „vasbárka”, „DNS az obeliszken”, „Ember teremtette” és az „Isten kódja” mind József szavaival – „a megfejtés ez” – és a helyszín nevével, a „Liszan” szóval lett együtt kódolva. A „kulcs”, azaz „a kód megfejt je” valamilyen fémtartályban található, és egyaránt felfedi majd el ttünk a Biblia kódját és az élet kódját. A bizonyítékot nem csak a Tóra, hanem a Biblia kés bbi könyvei is tartalmazzák. Jób könyvében is elrejtették a „kódkulcs” szót, egy rejtett szöveggel, amely szerint „a Liszan ostorvégszer nyúlványán”.

Újabb pontos meghatározása a helyszínnek, annak a földnyelvnek, amely a félsziget északi csücskér l a Holt-tengerbe nyúlik, és a Mazra-öblöt alkotja. „Megtalálta a pontos helyet, Liszant” áll Józsué könyvébe kódolva, ahol az eredeti szöveg egyik verse ugyanazt a helyszínt említi: „Liszan, tengernyelv, a Jordán szélét l.”

A Biblia egy kincskeres térképet rejt. Meger síti, hogy jó helyen keresgélünk. Közli továbbá, hogy a keresett tárgy mindmáig létezik. Ha megtaláljuk a kódkulcsot, ha megtaláljuk az obeliszkeket, akkor a Kódolót is azonosíthatjuk. Ki a Kódoló? A kódot felfedez tudos, Dr. Ripsnek, kész válasza van rá: a kód, akárcsak a Biblia, Istent l való. - Olyan intelligenciától ered, amelyik nemcsak magasabb rend a miénknél, hanem különbözik is t lünk – mondta Rips. – Átlátja az id k egészét, id síkokon átívelve létezik. El re tudott mindent, amit csak gondolunk és teszünk. Én azonban nem abból indulok ki, hogy a Teremt nk volna a Kódoló. Számomra a kód létezése nem Isten létezését, hanem a Kódoló létezését bizonyítja. A kód újra és újra céloz rá, hogy a Kódoló valamilyen módon még életben lehet. A „Kódoló” szó héberül így is olvasható: „ kódol”. Megkérdeztem Dr. Ripset, lehetségesnek tartja-e, hogy a Biblia kódja egyfajta folyamatos párbeszéd az emberiséggel. Lehetséges-e, hogy a Bibliát valós id ben kódolják, hogy abban a pillanatban kapjuk meg a válaszokat a kérdéseinkre, amikor azokat feltesszük, nem egy régesrég élt intelligenciától, hanem most, a mindenkori adott pillanatban? - El tudok képzelni olyan, id síkokat átívelve létez intelligenciát, akinek egynek számít a múlt, a jelen és a jöv – elmélkedett Rips. – Tehát ha „most” tesszük fel a kérdéseket, a Bibliát viszont a távoli „múltban” rejtjelezték, a Kódoló szempontjából mindez egyszerre történik, és ugyanígy a kód révén elénk táruló jöv is. Nem csak Rips, ez az Istenben rendíthetetlenül hív ember vallja ilyen anomália lehetségességét, Einstein is hasonlóképp nyilatkozott: „A múlt a jelen és a jöv közötti különbség csupán illúzió, bármennyire valóságosnak látszik is.” Nekem azonban ennyi nem volt elég. Metafizikai fogalmakkal nincs mit kezdeni. Megfogható bizonyítékot akartam. Embert l, istent l vagy földön kívülit l származik a Biblia kódja? A Biblia els dleges szövege egyetlen fogódzót ad. Az eredeti szöveg világosan leszögezi, hogy Isten alászállt a Sínai-hegyre, és átadta Mózesnek a Tórát. A rejtett szövegben a „Mózes kódjai” szókapcsolat együtt kódolva jelenik meg a „Kódoló” szóval.

„Mózes kódjai” ismét megjelenik a „kulcs” és a „vashajó” szóval.

Mivel a Biblia szerint Mózes maga jegyezte fel a Biblia szavait, tudtán kívül akár maga is belefoglalhatta volna a kódot. Mózes azonban, mint ember, aki nem láthatott a jöv be, nem hozatta maga létre a kódot. Úgy vélem, a Biblia és a kódja is egy általunk elképzelhetetlen információformától ered. A szavakat el ször állatb rökre írták és kövekbe vésték, kés bb pergamentekercsekre és könyvekké f zték. Ám a Biblia számítógépes program is volt, ellenkez esetben most nem lehetne az. Miféle más információforma lehetne? Olyan, amilyenr l nem tudunk pontosabb elképzelést alkotni, ahogy a háromezer évvel ezel tti nomád népek sem tudták volna elképzelni a számítógépes programokat; olyan információforma, amelynek megfejtéséhez még nincs kell ismeretünk, olyasmi, amit majd leszármazottaink fejthetnek meg háromezer év múlva. Ez Stanley Kubrick a 2001 rodüsszeia cím filmjének fekete monolitjára emlékeztet – arra a titokzatos tudásforrásra, amely mintha újra és újra megjelenne az emberiség különböz fejlettségi fokain, valahányszor a következ szintre lépésünk esedékessé válik. Az „id gép”-et is belefoglalták a Biblia kódjába. A „minden id ben eljön” kifejezés az „id gép”-et keresztezi a rejtett szövegben. Mintha az örökös visszatérést ígérné. Héberül ugyanezek a szavak azt is jelentik, hogy „bármikor eljöhet”. Ez meg inkább egyfajta figyelmeztetés, hogy akár a legközelebbi jöv ben is sor kerülhet a következ találkozásra.

- Ez tökéletesen kifejezi, amit a kódról mondtam – állapította meg Rips. –A kód szempontjából, vagy inkább a Kódoló szempontjából nincs tényleges különbség a most vagy akármelyik másik id sík között. Elképzelhet , hogy mindkett nknek igazunk van, és a kód egy olyan intelligenciától származik, amely id síkokat átfogva létezik, a „kódkulcs” azonban fizikai tárgy, amelyet egy fizikai lény, egy id utazó hozott a Földre. Neves tudósok, köztük korunk vezet fizikusa, Stephen Hawking is úgy gondolja, hogy az ember el bb-utóbb képes lesz id ben utazni. „Az id utazás – jelenti ki Hawking – a jöv ben elérhet vé válhat a számunkra.” Az id utazás bármilyen fejlett formája, bármilyen csillagközi vagy intergalaktikus utazás olyan hatalmas távolságokat tételez fel, hogy ahhoz a fénynél is gyorsabban kellene haladnunk. Ennek megvalósításához pedig meg kell görbítenünk a térid t. A legtöbb fizikus szerint ez magától értet en azt jelenti, hogy egyszerre tudnánk id ben is, térben is utazni, mindenekel tt a múltba tudnánk visszatérni. Vajon amikor nagyon régen idejött hozzánk egy rutazó, nem csupán egy másik helyr l, hanem másik id l is érkezett? Valójában mindig is a Kódolót magát kerestem. Azóta, hogy tudomást szereztem a Bibliába rejtett, a jöv t felfed kódról, mindenekel tt az foglalkoztat, kit l származik. A Biblia kódjának létezése az els tudományos bizonyíték arra, hogy nem vagyunk egyedül, mivel nincs ember, aki képes lenne áthatolni az id n. A Kódolót nem tudjuk azonosítani. maga viszont lépésr l lépésre el tudna vezetni magához. Lehet, hogy a kódkulcs keresésével olyan utat kell bejárnom, amely a valóság számomra máskülönben soha fel nem táruló szintjeire vezérelt, kizárólag Biblia kódja késztetett életemben korábban soha fel nem tett kozmikus kérdések feltevésére, és talán még az élet eredetének rejtélyéhez is elvezetett. De továbbra is meggy désem, hogy meg fogom találni a kódkulcsot, az obeliszkeket, és nem kizárt, hogy a Kódoló arcát is megpillanthatom majd. - Semmi kétségem nincs, hogy minden kódtáblázat mögött valamilyen valóság áll – t dött Rips. – Azt azonban nem tudhatom, hogy fizikai vagy valamilyen metafizikai valóság. Ezt a kérdést rég feltettem már magamnak. E világi-e a kódkulcs, vagy egy másik világhoz tartozik?

- Ha metafizikai, akkor valóságosabb, és közelebb áll minden valóság végs forrásához – folytatta Rips. – De könnyen lehet, hogy csak spirituális eszközökkel közelíthet meg, amit keres, mivel egy másik világgal akar kapcsolatba lépni. Megkérdeztem Ripset, ugyan miért vezetne következetesen a Biblia tudatosan hamis információkkal egy olyan helyszínre, ahol nincsen semmi. - Az információ nem hamis, de el fordulhat, hogy csupán egy másik szinten létezik – válaszolta. gyakorlatiasan közelítette meg a kérdést. Egyetértett azzal az ösztönös megérzésemmel, hogy a „Liszan” a Liszant jelenti, a „Mazra” pedig a Mazr nev települést, és hogy az „obeliszk” egy fizikailag létez tárgyat jelöl, amelyre a „kulcsot” kódolták. - A magnetométer, az alacsony frekvenciájú radar az a napjainkban is létez eszköz, amivel el ször próbálkozhatna – tanácsolta Rips -, de lehet, hogy a megfelel helyen áll, és mégsem veszi észre, mert a mai eszközeinkkel nem érzékelhet egy eltemetett tárgy. A kérdés voltaképpen nem is az, hogy igazat mond-e a Biblia kódja, vagy hogy helyesen értelmeztük-e, hanem az, hogy elég fejlett-e a technikai felkészültségünk ahhoz, hogy megtaláljuk, aminek ott kell lennie. El fordulhat, hogy legalább annyira értelmezhetetlen számunkra a kódkulcs, mint amennyire értelmezhetetlen volt a Biblia kódja azok számára, akiknek háromezer éve átadták. Elképzelhet , hogy valamilyen egyel re fel nem talált szaki berendezést vagy egy ma még ismeretlen tudományágat igényelhet. Addig mindenesetre nem fogjuk megkapni a választ, amíg nem kapunk engedélyt a liszani ásatásra. Mit fogunk találni? Az els bizonyítékot arra, hogy nem agyunk egyedül a világegyetemben? és ez a kinyilatkoztatás véget vet majd a Közel-Keleten dúló végeláthatatlan er szaknak? Vagy a háború fog megakadályozni, hogy megtaláljuk a kódkulcsot? Id ben rálelünk-e, hogy megkaphassuk az életben maradáshoz szükséges figyelmeztetést? De ki aggódik értünk ennyire, hogy az id k homályán áthatolva igyekszik megmenteni bennünket valamilyen általa el re látott pusztulástól? Nem lehet véletlen, hogy ez a jöv t ismer intelligencia létrehozott egy kódot, amelyet úgy terveztek, hogy az emberi történelem jelen pillanatában fedezhessük fel. Az alkalmazott id zár jóvoltából csak akkor juthatott a tudomásunkra a léte, amikor már feltaláltuk a számítógépet. Egyetlen oka lehet: most van szükség az információra. „Atomtámadás” – áll a Bibliába kódoltan a kódkulcs lel helyéve, a „Liszan” névvel és „a megfejtés ez” kifejezéssel együtt. Az „atomtámadás” a 2006-os esztend vel együtt is megjelenik, amely a kód szerint az „atomholokauszt”, a „világháború” és „végs id k” vége. Ha a Biblia kódja igazat szól, akkor a végs iszonyat vár ránk. Nem valamiféle vallásos megnyilatkozás, hanem az egész emberiség megsemmisülése, a halál és pusztulás minden képzeletet felülmúló lidércnyomása, melynek során a Föld minden lakója halálnak halálával hal.

Akik a Vég eljöveteléért imádkoznak, nem értik a valóságot. Akik ezt áhítják, a vallási megszállottak, akik az Apokalipszis eljöveteléért buzgólkodnak, a halált imádják. Bin Laden maga mondta: „Az amerikaiak szeretik az életet, ez a gyengéjük. Mi a halált szeretjük, és ez az er sségünk.” A Biblia kódjában megjövendölt végs veszély az, hogy vallási fanatikusok tömegpusztító fegyverek birtokába jutnak, és beteljesítik a próféciát. Már elkezd dött a visszaszámlálás. Csak akkor állíthatjuk le, ha idejében megtaláljuk az si figyelmeztetést. Talán a jöv nket teljes egészében elénk táró kulcs az az üzenet, amelyre oly éget szüksége van az emberiségnek, hogy elhiggye, és ezzel elháríthassa a lesújtani készül veszedelmet.

13 / Visszaszámlálás Meglehet, azért kellett elszenvednünk a 2001. szeptember 11-ei tragédiát, hogy a világ hallgasson végre a figyelmeztetésre, felismerje a veszélyt a maga nagyságában, miel tt túl kés lenne – hogy megértse, valóban a „végs id ket” éljük. Amikor a szeptember 11-ét követ napokban beszéltem Dr. Ripsszel, és mindketten rábukkantunk a Biblia kódjában az „ikertornyok” elleni támadás tökéletes leírására, azt mondtam neki, hogy ezek után a hozzám hasonlóan legkevésbé sem vallásos emberek is hajlamosak elhinni, hogy a mindhárom nagy nyugati vallás által megjósolt végveszély korát éljük. Újra ellen riztük a Biblia-kód legriasztóbb jóslatát, mégpedig azon az egyetlenhelyen, ahol „a napok végén” a „végs id k” kifejezéssel párban jelenik meg. „Bush”, „Arafat” és „Saron” neve is ugyanoda lett kódolva, ami minden kétséget kizáróan a jelenünkre vonatkoztatja a kód intelmét. Az Ószövetség és az Újszövetség els dleges szövegében egyaránt felt nik ugyanez a jóslat, mely szerint egy „végs csata” kezd dik a Közel-Keleten, és végül elárasztja az egész világot. A Jelenések könyve így fogalmaz: „… a sátán kiszabadul börtönéb l, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza ket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És t z szállt le az égb l, és elemésztette ket.” A Biblia kódjában ugyanaz a régi prófécia hangzik el megdöbbent en jelenkori szóhasználattal: a „világháború” és „atomholokauszt” szavak „Jeuzsálem” nevével, és a 2006os esztend vel szerepelnek együtt. Ráadásul a Biblia kódjában világunk politikai vezet inek neve is ott áll tökéletes helyesírással. És egyszerre mindezt nagyon is reálisnak találtam. Szeptember 11-én, miközben dermedten figyeltem a Világkereskedelmi Központ tornyainak összeomlását, borzongva idéztem fel Izajás próféta szavait: „Hát az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat? Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta?” Ez Lucifer-mítosz els változata az égb l a Földre szállt ördögr l. Ám abban a pillanatban, szeptember 11-én világossá vált, hogy valamilyen rettenetes új gonosz szabadult el a világban, hogy nemcsak a háborúzó nemzetek, hanem egyes rült emberek is képesek egész városokat elpusztítani. Izajás próféta szavaiban mindig is pontosan azt találtam olyan vérfagyasztónak, hogy a legelvetemültebb gonoszság végül mindig az ember sajátja. Nem valami lebírhatatlanul hatalmas er é, hanem hús-vér emberé, akit könny szerrel le lehetett volna gy zni. Ha Hitlert soha senki nem pillantja meg a II. világháború idején, és végül csak a bunkerje mélyén találtak volna rá, ugyanakkora lett volna a döbbenet: „Hát ez az az ember, akit l úgy reszketett az egész világ?” Irtózatos, gonosz er , egy teljhatalmú lény helyett itt ez a nyomorúságos kis ember, aki csaknem pusztasággá tette a földkerekséget. Ha a világban manapság zajló események a III. világháborúhoz vezetnek, minden bizonnyal ugyanezt a kérdést fogja feltenni a világ, amikor Oszama bin Ladent kirángatják a barlangjából. Hogy t rhettük, hogy világunk ki legyen szolgáltatva egy ilyen bin Laden-féle vallási rült kénye-kedvére, aki az általa megvetett civilizáció fejlett technikáját felhasználva akarta elpusztítani ugyanazt a civilizációt? Hogy is t rhettük, hogy a tömegpusztító fegyverekhez jusson ez a futóbolond?

Ha ez most történik meg velünk, miután felnyílt a szemünk, annak az lesz az oka, hogy nem vettünk tudomást az apokaliptikus vallási fanatizmus veszélyének nagyságáról egy olyanvilágban, amelynek kicsúszott a kezéb l a haditechnikája, beleértve a nukleáris fegyverek fölötti ellen rzést is. De ha a technika adja is a terroristák erejét, a vallás vezérli ket. Ha viszont a vallás jelenti a problémát, akkor a Biblia kódja lehet a megoldás. A „terrorizmus” szó a „béke” szóval fonódik össze, ahol a „napok végén” két bibliai kifejezése együtt jelenik meg Izrael, Palesztina és az Egyesült Államok vezet inek nevével.

Megmutattam Dr. Ripsnek, aki roppant izgatott lett, és a tudtomra adta, hogy a „terrorizmus” szótövének van egy második jelentése is. - Ez egyszer en tökéletes – áradozott Rips. – A Talmudban, a Midrásban pontosan ugyanez a kifejezés jelenik meg a „végs id k” kifejezéssel. Azt jelenti, hogy „a napok végén szenvedése”, de azt is, hogy „a végs id k szülési fájdalmai”, mivel a Messiás eljövetelét megel id szaknak tekintik. Ugyanakkor err l a pillanatról is szól, amelyet most él meg Izrael, ahol, akárcsak a kódban, terrorcselekmények szövik át a békekötésre tett er feszítéseket, és talán éppen ezek „a végs id k szülési fájdalmai”. Nemegyszer a kétségbeesés kerülgetett. A Biblia kódja mintha arra intene, hogy a békekötés után várnak ránk a legnagyobb csapások, hogy maga a béke nem megoldás, legalábbis nem a Közel-Keleten. Rabint meggyilkolták, mert békét kötött Arafattal. Szadatot megölték, mert békét kötött Izraellel. Arafatnak már megmondtam, hogy megölhetik, ha békét köt Saronnal. És nyilvánvaló volt számomra, ahogy talán már az egész világ számára az, hogy a bin Ladenfélék, az apokaliptikus végs harcra áhítozó vallási fanatikusok sosem a békét fogják választani, illetve minden er vel azon lesznek, hogy megtorpedózzák, valahányszor elérhet közelségbe kerülne. Az ortodox zsidó Rips valamiféle áhítatos örömmel fogadta, hogy a Messiás eljövetele el tti id szakban élünk. A kereszténységben és az iszlámban is megvan ugyanez a hiedelem, hogy rettenetes szenvedések id szaka következik, az Antikrisztus, a Dadsal uralkodásának ideje, miel tt eljönne a Megváltó. A három nagy nyugati vallásnak alapjában véve ugyanaz a felfogása a világról és annak végér l, azzal a különbséggel, hogy az isteni megváltás más és más forrását jelölik meg.

Miközben tehát nehezemre esett megérteni, miként lehetséges, hogy Dr. Rips, ez a ragyogó elme és zseniális matematikus, aki felfedezte a Biblia kódját, hisz ebben a számomra primitívnek t agyszüleményben, el kellett fogadnom, hogy a világ nagy része hisz benne, és az általam figyelmeztetni kívánt politikai vezet k többsége a három nagy nyugati vallás ugyanazon alapvet világnézetét vallja. Számomra ennyi megnyugvás sem adatott: csak a régóta megjósolt és lassan beköszönt végveszély rettenete, mert tudtam, hogy semmiféle megváltó nem fog lejönni miattunk az égb l. Márpedig olyan felfoghatatlan nagyságrend veszéllyel kell szembenéznünk, amilyent csak a bibliai próféciák nyelve képes valamelyest érzékeltetni. Az ügyvédemnek 1998-ban átadott levelemben a Biblia-kód három jóslatát vetettem papírra azzal a meghagyással, hogy 2002-ben bontsák fel. „a) a világnak ’globális gazdasági összeomlással kell adj számolnia a héber id számítás szerinti 5762-ben (a modern naptár szerinti 2002-ben); b) ez soha nem látott vészkorszakhoz fog vezetni, mivel a nukleáris fegyvereket birtokló országok meggyengülnek, terroristák megvásárolhatják vagy magukhoz ragadhatják a hatalmat, és egész városokat pusztíthatnak el; c) a veszély a héber id számítás szerinti 5766. évben következik be (a modern naptár szerinti 2006-ban), abban az évben, amelyiket a Bibliában egyazon helyre kódolták a ’világháború’ és az ’atomholokauszt’ szavakkal.” 2001. szeptember 11-én, miután végignéztem a Világkereskedelmi Központra mért csapást, el kerestem e levelem másolatát. Két nappal kés bb, 2001. szeptember 13-án ismét levelet küldtem Alan Greenspannek, az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve elnökének. A Greenspannek írt levélben ez állt: „A ’gazdasági válság’ és az 1929-nek és 2002-nek megfelel héber naptár szerinti évek a ’válságok’ szóval együtt t nnek fel a Bibliában. A Biblia kódját felfedez híres izraeli matematikus kiszámította annak valószín ségét, hogy ezek a szavak egy helyen jelenjenek meg, és ez az érték majdnem egy a húszezerhez. Évekkel ezel tt bukkantunk rá el ször a figyelmeztetésre, a gazdasági fellendülés csúcsán – írtam a világon a globális gazdaságra legnagyobb hatást gyakorló embernek. – Azért hívom fel rá az Ön figyelmét, mert könnyen lehet, hogy éppen most kerül sor a megjövendölt válságra, amit az e heti események tovább valószín sítenek.” Levelem szeptember 17-én jutott el Greenspanhez Washingtonba, a héber naptár szerinti 5762-es esztend hajnalán; ezt az esztend t kódolták egy helyre a „gazdasági válság”-gal. A szeptember 11-ei események után aznap nyitottak ki el ször a t zsdék, és a Dow Jones részvényindex 684 pontot, fennállása óta a legnagyobbat zuhant, és ezután – az 1929-es világválságot nem számítva – a legsúlyosabb t zsdepiaci válság hete következett. Két hónappal kés bb a kormány hivatalosan is bejelentette, hogy „recesszióban” vagyunk. A New York Times így fogalmazott: „A küszköd amerikai gazdaság recesszióba váltott át, hirtelen véget vetve egy példátlan hosszúságú, tíz évig tartó növekedésnek.” Ahogy, jelentette ki a Times, két évtizedes stabilitás után az egész világ az els recessziót éli meg. Egy ideig úgy t nt, sikerül átvészelni ezeket a nehéz id ket. 2002 nyarán azonban az egy emberölt n belüli legsúlyosabb áresés során az összes jelent sebb részvényindex a szeptember 11-ét követ legalacsonyabb szint alá zuhant. A Dow részvényindex 8000 alá esett, 1500 pontot veszített az elnök Wall Street-i látogatása óta eltelt tíz nap alatt. A Standard & Poor index öt év óta el ször zuhant 800 alá, a Nasdaq 75 százalékot veszített az értékéb l, és a piac mindössze két év alatt több mint hétbillió dollárt veszített.

A t zsdepiac 2002. szeptember 6-án a héber naptár szerinti 5762-es esztend t úgy zárta, hogy az utolsó nyolc kereskedelmi napból hatot, az utolsó öt hónapból pedig ötöt zárt veszteséggel. Az 1981-es recesszió óta el ször fordult el , hogy a Dow egymás után öt hónapon át alacsonyan maradjon. A Times szerint „nagyon valószín nek t nik, hogy most három egymást követ évben esni fog, ami a nagy gazdasági válság óta a leghosszabb ilyen id tartam.” A Biblia-kód els jövendölése beteljesült, a héber naptár szerinti 5762es esztend ben gazdasági válság kezd dött. Már csak az a kérdés, milyen mély ez a válsághelyzet, hogy a 2002ben bekövetkezett recesszió valódi „depressziónak” bizonyul-e a rá következ években. Nem a nehéz id kt l tartottam. Az ilyesmivel meg tudunk küzdeni. Attól féltem, hogy a Biblia-kód következ két jóslata is beteljesül. Attól féltem, hogy ha a kód négy évvel hamarabb megjövendölt egy 2002-ben kezd „gazdasági válságot”, akkor abban is igaza lehet, hogy 2006-ban a „végs id kkel” fogunk szembenézni. Szeptember 11-e óta mindenesetre nyilvánvalóvá vált, hogy a világ mindeddig példa nélkül álló veszélyben forog. 2002 nyarán – miközben a gazdaság hanyatlóban, a Közel-Kelet a háború szélén, bin Laden pedig még mindig szabadlábon volt – ismét beleástam magam a Biblia kódjába, mivel biztosra vettem, hogy az igazi veszélyek még hátravannak. Az „atomtámadás”-t a „rakéta” szóval együtt találtam.

A „vegyi támadás” ugyancsak a „rakéta” szóval került egy helyre.

A két legvalószín bb célpontként „New York” és „Jeruzsálem” t nt fel. A Biblia kódja mintha azt akarta volna mondani, hogy a New Yorkra mért igazi nagy támadás csak ezután következik. A „rakéta” és az „irányított” szó „New York” nevével került egy táblázatba, mintha a Világkereskedelmi Központ tornyaira mért csapás csak a terrorista háború kezdetét jelentette volna, közel sem a legsúlyosabb és legkevésbé sem az utolsó epizódját.

Két esztend jelenik meg világosan „New York” nevével együtt: „5761-ben” (2001), amikor a szeptember 11-ei támadás történt, és „5764-ben” (2004). A 2004-es esztend t a „rakéta tüzét l” kifejezés keresztezi. „Jeruzsálem” neve egy helyen t nik fel az „atomholokauszt” és a „világháború” szavakkal, valamint „bin Laden” nevével is.

A Biblia kódja világosan arra utal, hogy a világ egészen más nagyságrend terrorizmussal fog szembesülni, mint amilyent eddig megtapasztalt: olyan eseményekkel, amelyek az izraeli öngyilkos merényleteket, de még a New York-i ikertornyokra mért támadást is csak ennek a nagyon hosszú háborúnak a kezd lövéseivé min sítik át, amely háború során egész városokat vesznek majd célba, és végveszélybe sodorják az egész emberi civilizációt. Ez a háború eltér majd minden korábbi háborútól. Nem országok meghódításáról vagy er források megszerzésér l fog szólni, hanem hogy „hitetleneket” gyilkolnak olyan emberek, akik azt hiszik, isteni küldetést teljesítenek, amikor a világvégét siettetik. A dzsihád, bin Ladennel vagy nélküle, folytatódni fog. A Biblia kódja világosan kijelenti, hogy az Al-Kaida terroristahálózat „bin Laden után” is tovább m ködik. A „terrorizmust” egy közel-keleti bázisról fogják irányítani „a napok végén”.

Minden jel szerint egyetlen mód nyílik a kiterjedtebb terrorcselekmények megakadályozásának: ha a forrásuknál fojtják el. Csak reménykedhettem, hogy a Biblia kódja pontosan nevezi meg a titkos terrorista bázist. Már megadtam a helyszín nevét az izraeli és amerikai hírszerzésnek. A fanatikusokat és vegyi, biológiai és nukleáris fegyverraktáraikat még azel tt kell megtalálni, hogy egész sor bibliai csapást szabadítanának a világra. Az egyik csapást, a „pestis”-t egyértelm en a „napok végén” kifejezéssel kódolták együtt.

Amikor Izrael miniszterelnöke megkérdezte biztonsági tanácsadóit, milyen veszély fenyegeti leginkább Izraelt, azt a választ kapta, hogy a himl . Minden biológiai fegyver közül a himl mindenki rémálma. Miel tt 1980-ban végérvényesen kiirtották volna, több száz millió embert ölt meg a kór, többet, mint minden háború együttvéve. De hogy már nem létezik, az csak annyit jelent, hogy mindnyájan kiszolgáltatottabbak leszünk, ha egyszer csak újból megjelenik. Egyikünk sem immunis. Áldozatainak egyharmada meghal, a túlél k is rettenetes szöv dményekt l szenvednek. Félelmetesen fert , a leveg ben és emberr l emberre terjed, egyszer en nem lehet megállítani. Úgy fog végigsöpörni a Földön, mint fékevesztett t z a kiszáradt bozótban.

Tudomásunk szerint csak Oroszország és az Egyesült Államok tart szigorúan rzött himl mintákat a katonai biológiai laboratóriumaiban, de titokban más országok, például Irak vagy Líbia is beszerezhették. „New York”, „Jeruzsálem” és „Tel-Aviv” neve együtt jelenik meg a „himl ” szóval. Az Egyesült Államok félmillió egészségügyi dolgozónak írta el , hogy oltassák be magukat a vírus ellen – k lesznek egy esetleges bioterrorista támadás frontharcosai. Izrael az egész lakosság részére elegend himl elleni oltást tartalékol. Izrael el ször több mint tíz éve, az Öböl-háború idején gondolt a himl re, mint a zsidó államot veszélyeztet fegyverre. Isaac Ben-Israel tábornok vezet katonai kutató szerint egyöntet volt a vélemény, hogy még Szaddám Huszein sem annyira rült, hogy elszabadítsa a himl t. Ha Izraelt megtámadják, az olyan lenne, mintha a palesztinokat, Jordániát, Libanont, Szíriát, Egyiptomot, végül az egész Közel-Keletet megtámadnák, és a járvány Irakot sem kímélné. - Így aztán arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs közvetlen veszély – mesélte BenIsrael. – Most viszont itt van Oszama bin Laden. Egy „öngyilkos vírusgazda” felszállhat egy repül gépre Karacsiban vagy Kabulban, elröpül New Yorkba vagy Tel-Avivba, és olyan csapást indíthat, amelyben a világ lakosságának egyharmada elpusztul. Nyilvánvaló, hogy dönt pillanathoz érkeztünk az emberiség történetében: az általunk készített fegyverek kicsúsztak az ellen rzésünk alól, és hamarosan – ha ugyan még nem történt meg – kalandor államok és futóbolondok kezébe kerülnek. Ezért t nik annyira valóságosnak most a „végs id k”. Évek óta erre próbálom felhívni a világ vezet inek figyelmét. „Amennyiben helytálló a Biblia-kód, akkor atomterroristák robbantják ki a következ világháborút- írtam ezel tt öt évvel a kód jövendöléseir l írt könyvemben. – A szuperhatalmak közötti nukleáris háború lehet ségét napjainkban újabb fenyegetés váltotta fel: a nukleáris fegyverekkel rendelkez terroristák.” „A II. világháború egy atomtámadással végz dött. A III. világháború azzal kezd dhet.” Jó tíz éven át, a Szovjetunió óta kapjuk a nagyon is világos figyelmeztetéseket. Amint egy szenátusi jelentésben írták annak idején: „a történelem során mindeddig nem hullott darabokra egy harmincezer atomfegyver birtokában lév birodalom.” A volt Szovjetunió „a vegyi, biológiai és nukleáris fegyverek hatalmas potenciális bevásárlóközpontjának” nevez szenátusi jelentés arra figyelmeztet, hogy „megn tt a valószín sége, hogy egy, két vagy egy tucat tömegpusztító fegyver robban fel Oroszországban, Európában, a Közel-Keleten, vagy akár az Egyesült Államokban.” A korábbi csak egymaroknyi szuperhatalom számára elérhet tömegpusztító fegyverek egyszerre megjelentek a feketepiacon, akárki megvásárolhatta, akinek volt rá pénze, mi pedig szinte semmit sem tettünk ennek a nagy kiárusításnak a megfékezésére. t, Bush elnök egyik els elnöki utasításaként százmillió dollárral megkurtította azt a programot, amelyet Clinton az orosz fegyverek és nukleáris anyagok felvásárlására hozott létre, a Kongresszus pedig elutasította a munkanélküli szovjet haditudósok számára fizetett juttatások megszavazását. Manapság kiszámíthatatlan harmadik világbeli országok – például Pakisztán – is rendelkeznek atomfegyverekkel, amelyek maholnap iszlám széls ségesek kezébe kerülhetnek, hamarosan pedig olyan kalandorállamok, mint Irak, Irán és Líbia is jelent s vásárlásokba kezdhetnek, vagy maguk állíthatják el ezeket a fegyvereket. Ismeretes, hogy bin Laden is megkísérelt nukleáris fegyverekhez jutni, és nem kizárt, hogy az Al-Kaidának sikerült építenie egy „piszkos2 bombát, ami nem klasszikus értelemben vett

atomfegyver, hanem radioaktív anyagokkal megtöltött hagyományos bomba, amelynek hatására lakhatatlanná válhat az érintett nagyváros. Nemrég még úgy tettünk, mintha sosem következhetne be ez a rémálom. Mint a New York Times egyik cikke írta: „Annak a hitnek, hogy nem kerülhet sor nukleáris terrorista támadásra, mindössze annyi az alapja, hogy még nem volt példa rá, márpedig ez igencsak ijeszt logika.” A 2002 májusában Bill Keller f munkatárs tollából megjelent cikk vérfagyasztó f címe így hangzott: „El bb vagy utóbb bekövetkezik a támadás.” Vízválasztó volt ez a pillanat az amerikai újságírás történetében, bár a cikk tíz évet késett: tíz évvel azután jelent meg, hogy már szembeötl jelei voltak ennek a veszélynek. A szeptember 11-ei események utáni napokban a Times végül hangot adott annak, amit kimondatlanul már mindenki tudott: „szeptember 11-ével egy elméleti lehet ség kézzelfogható veszéllyé változott.” Példaként számítógépes modellel illusztrálta, mi történne akkor, ha egy egy kilotonnás nukleáris szerkezet robbanna fel a Times Square-en. Nem egy ötszáz kilotonnás robbanófej, hanem egyfajta „nukleáris akna”, amelyet egyetlen ember is elvisz a hátán. Igen, egy ember, hátizsákjában egy ilyen fegyverrel, bármelyik város központját elpusztíthatja. Ha az illet New Yorkot szemeli ki, a következ történne: Az els pár másodpercben húszezren halnának meg. A még életben maradtak az epicentrum körüli fél kilométer sugarú körben egy napon belül szörny kínok között kiszenvednének. Negyedmillióan élnek ebben az övezetben. A gombafelh több mint három kilométer magasra emelkedne, majd halálosan mérgez csapadék kezdene hullani tizenöt kilométeres körzetben. Ha egy egy megatonnás bombát dobnának New Yorkra, az porig rombolná Manhattan valamennyi épületét. Jonathan Schell így ír a The Fate of the Earth (A Föld sorsa) cím könyvében: „A város fizikai összeomlása minden bizonnyal több millió embert pusztítana el. A robbanás epicentrumától számított három kilométeres övezeten belül tomboló viharok sebessége elérné az óránkénti 600-700 kilométert. A t zgolyó két kilométeres átmér re duzzadna, felperzselné a város alatta elterül részét. Hamarosan s por- és füstfelh k borítanák a helyszínt, miközben hozzávet leg húsz kilométer átmér vé kibomló gombafelh teljesen eltakarná a nap fényét.” De sokkal valószín bbnek tekinthet , hogy ha New Yorkot támadás érné, azt húsz megatonnás bombával követnék el: „A t zgolyó körülbelül hét kilométer átmér lenne. Az epicentrumtól számított harminchét kilométeres körzetben tartózkodó emberek azonnal halálra égnének. New York City és a környez kerületek pár másodpercleforgása alatt izzó sivataggá változnának.” Ilyen következményekkel járna, ha a leveg ben robbanna a bomba. Ám az a legvalószín bb, hogy az atomterroristák a földön robbantanának. Ismét adjuk át a szót Jonathan Schellnek: „Ha egy húsz megatonnás bombát robbantanának a földön, akkor a t zgolyó átmér je elérné a tíz kilométert, és ebben az övezetben mindenki azonnal meghalna, többségük fizikailag a szó szoros értelemben elpárologna. New York City és lakossága radioaktív porként szállna fel a gombafelh vel, majd visszahullana a földre.” Félek, egy reggel arra a hírre ébredünk, hogy az egész város megsemmisült – nem csak két nagy épülete, hanem az egész város, hogy New York, Tel-Aviv vagy Jeruzsálem egyszer en nincs többé. És akkor szeptember 11-e egyszeriben távoli emlékké halványul. A közvéleményt megváltoztató esemény azonnal feledésbe merül, amint ismét fordul egyet a Föld. Immár ebben az új világban élünk, és úgy teszünk, mintha nem hinnénk benne, mégis várjuk, mikor következik be. „Bush elnök szerint a szeptember 11-én az Egyesült Államok ellen intézett támadás újszer háborút jelent- írta a szeptember 11-ei események után két héttel a Timesban Robert Wright, a

terrorizmus szakért je. – Ez a kijelentés bizonyos értelemben tökéletesen igaz, de az csak a hátborzongató igazán, amelyik értelmében nem igaz. A terroristák ugyanis nem vetettek be biológiai vagy nukleáris fegyvereket, legközelebb azonban megtehetik. Egy eljövend támadás nem hatezer embert fog megölni amerikai földön, hanem hatszázezret. A Biblia kódjának intelme, a „végs id kre” való végs figyelmeztetés nem úgy lett kódolva, hogy jelezte volna a szeptember 11-én történteket. Talán éppen azért került sor erre a megrázó napra, hogy felkészítsen bennünket a „napok végére”. Minél alaposabban elemeztük a Biblia kódjának jövendölését, annál inkább kiviláglott, hogy 2006. a végs veszély éve. Ennek az évnek a kódolását rendelték a legnyilvánvalóbban az „atomholokauszt” és a „világháború” szavakhoz, valamint a „napok végén” kifejezéshez. Ha 2001. szeptember 11-én kezd dött a visszaszámlálás, akkor ett l az id ponttól számítva van még öt évünk, hogy megtaláljuk a túlélés lehet ségét. Nézzük csak meg ismét, mi áll a Bibliában kódoltan: „atomholokauszt” együtt jelenik meg az „5766-ban” szóval, az id számításunk szerinti 2006-os esztend vel. A „világháború” ugyancsak az „5766-ban” szóval, a 2006-os esztend vel azonos helyre lett kódolva. Hallgassuk csak meg a Biblia-kód felfedez jét, Dr. Ripset, aki szerint az „atomholokauszt”, a „világháború” és „a napok végén” szavak véletlenszer együttes el fordulásának matematikai valószín sége ugyanazzal az évvel, a 2006-os esztend vel, „legalább egy a százezerhez”.

Rips ugyanakkor reményt is ébreszt: mint megjegyezte, a héber naptár szerinti év, „5766-ban” pontosan ott jelenik meg egy helyen a „napok végén” kifejezéssel, ahol Mózes arra figyelmeztet, hogy „a napok végén utolér benneteket a nyomorúság”.

Felütötte a Bibliát, és felolvasta azt a hosszú bekezdést a Második Törvénykönyvb l, ahol Mózes a halála el tti utolsó szavait mondja, és el revetíti a két eshet séget: a gonosz útját és az igazak útját. - Nem jóslat ez – jelentette ki Rips -, hanem figyelmeztetés arra, ami a mostani cselekedeteink függvényében történhet. Pontosan ugyanezt mondtam minden Bibliai vonatkozás nélkül a politikai vezet knek. A Biblia kódja, közöltem minden esetben, lehet ségeket jelenít meg, nem el re elrendelt eseményeket. Az határozza meg, mi történik ténylegesen, hogy mit teszünk itt és most. A Biblia kódja nem arról szóló jövendölés, hogy 2006-ban mindnyájan meghalunk. Figyelmeztetés, hogy 2006-ban mindnyájan meghalhatunk, amennyiben nem változtatunk a jöv nkön. Az dönti el a sorsunkat, hogy mit teszünk itt és most.

Zárszó A valaha élt legnagyobb tudós, aki egymaga vetette meg a modern tudomány alapjait, Sir Isaac Newton meggy déssel hitte, hogy nemcsak a Biblia, hanem az egész univerzum „a Mindenható titkosírása”, Isten feladványa, amelyet nekünk kell megoldanunk. Minthogy Newton mindenki másnál el bbre jutott a feladvány megoldásában, talán igaza is volt. A modern tudomány azonban nem bizonyult elegend nek. Newton rájött, hogy a végs titkok megfejtéséhez nem nélkülözhetjük az si bölcsességet. Háromszáz évvel ezel tt bekövetkezett halála több ezer lapnyi kéziratát zárta el; amikor a nagy gazdaságkutató, John Maynard Keynes felfedezte Cambridge-ben ezeket a kéziratokat, arra számított, hogy Newton gravitációval, differenciál- és integrálszámítással kapcsolatos feljegyzései kerültek el . Ehelyett azonban réges-rég let nt civilizációkról, a Biblia kódjáról és az apokalipszisr l szóló írásokat talált. „Newton nem a racionalitás korának els alakja – írta Keynes -, hanem az utolsó mágus, az utolsó babilóniai és sumer, az utolsó nagy elme, aki ugyanazzal a szemlélettel tekintett ki a látható és intellektuális világra, amelynek jegyében megteremtette intellektuális örökségünket.” Newton bizonyosan látni szerette volna az obeliszkekre vésett szavakat. Egyszer bb, e világibb megfogalmazásban újságíróként ugyanez a hitvallásom: minden feladványt meg lehet oldani. Egyáltalán nem találtam véletlenszer en, hogy a Biblia-kód megfejtésével egyid ben a tudósok megfejtették a genetikai kódot, hogy az emberiség feltérképezi a saját DNS-ét, miközben talán éppen az eredetünket és végs jöv nket tartalmazó kinyilatkoztatást olvassuk ki a Bibliából. Ugyanakkor a Hubble- rteleszkóp Földre küldött képei egyre közelebb kerülnek az univerzum kezdeteir l, az elméleti „Nagy Bumm” pillanatáról tudósító fényhez. Napjainkban pedig akadnak tudósok, akik szerint a Teremtés pillanatában bevés dött néhány matematikai utasítás, talán mindössze hat szám, határozta meg mindennek a menetét. Mint Sir Martin Rees brit csillagász kijelentette, ez a néhány szám megmagyarázhatja, miként teremtett „egyetlen ’genezis-esemény’ több milliárd galaxist, fekete lyukat, megszámlálhatatlan csillagot és bolygót, és miként állhattak össze atomok – itt a Földön és talán más világokban is – olyan él lényekké, amelyek elég bonyolultak ahhoz, hogy önnön eredetükr l elmélkedjenek”. És mindez már fel is sejlik el ttünk. Alig hatezer év alatt az emberi civilizáció a végs rejtélyek megválaszolásának küszöbére ért. De ha a Biblia kódja igazat szól, hiába kerültünk karnyújtásnyira a válaszoktól, mert megsemmisüléssel kell szembenéznünk. Mintha valamilyen jó er mindent fel akarna fedni el ttünk, miközben egy gonosz er azon igyekezne, hogy elpusztítson bennünket, miel tt bevégezhetnénk sorsunkat a világban. Annyi mindenesetre bizonyosnak t nik, hogy az életben maradásunkhoz és a végs igazság felfedezéséhez szükséges tárgy a Liszanon eltemetett „kódkulcs”.

Jegyzetek Dr. Rips a Biblia Textus Receptusként ismert standard héber szövegét használta a Biblia-kód programban, mely az e könyvben hivatkozott kódkutatás alapja. Az általam használt szoftvert Dr. Rips és számítógép-programozója, Dr. Rotenberg fejlesztette ki. Minden napjainkban létez Tóra – a Biblia els öt könyve héberül – bet megegyezik, és ha csak egyetlen bet je is eltér, akkor már nem szabad használni. E szövegnek legismertebb kiadása, a Jeruzsálemi Biblia (Koren Publishin Co., 1992) tartalmazza az Ótestamentum legszélesebb körben elfogadott angol fordítását, és többnyire ez az els dleges szöveg idézeteinek a forrása. A némely Biblia-kutató által szívesebben használt Biblia-fordítást, Arye Kaplan Rabbi fordítását, a The Living Torah (Maznaim, 1981) cím t is gyakran felhasználtuk. Az Újszövetségb l vett idézetek els sorban a King James Version l valók, bár a New International Version címmel ismert modern fordítást is meg-megnéztem. Dr. Ripsnek e könyvben idézett kijelentései az öt év alatt vele folytatott személyes beszélgetéseinkben és több száz telefonbeszélgetésben hangzottak el; a beszélgetésekre els sorban jeruzsálemi otthonában és a Héber Egyetemen lev irodájában került sor. Az ebben a könyvben leírt események nagy részének magam is tanúja voltam. Más eseményekr l szóló beszámolók az illet eseményekben közvetlenül érintett személyekkel készített interjúkon alapulnak, vagy újságcikkek er sítették meg a megtörténtüket. A Bibliába kódolt nevek és események a Biblia els dleges szövegében is használatos héber nyelven, illetve az Izraelben napjainkban is használt héber nyelven íródtak. A személyek és helyek nevét elfogadott referenciaforrásból, például a Héber Enciklopédiából merítettem. A jelenkori események és fogalmak héber írása megegyezik az izraeli újságokban alkalmazott írásmóddal. A kódok fordítását az R. Alcalay-féle Héber-angol szótár (Massada, 1990) és a A. EvenShoshan-féle héber nagyszótár (Kiryat-Sefer Press, 1985) er síti meg. A Bibliába kódolt évszámok a régi héber naptár dátumai, amely id számítás a bibliai id kben kezd dik, 3760 évvel korábban a mi Gergely-naptárunknál. A jelenlegi esztend , a 2002-es, nagyjából megegyezik a héber id számítás szerinti 5762-vel. A héber esztend azonban szeptemberben, illetve októberben kezd dik – a holdnaptártól függ en -, és a következ év szeptemberéig, illetve októberéig tart. A Biblia-kód e könyvben megjelen minden egyes számítógépes nyomatáról elmondható, hogy statisztikailag kizárható a véletlenszer rendez désük. A statisztikát a Rips-Rotenberg számítógépes program számítja ki. A program két teszt elvégzése során pontozza a szavak közötti megfelelést, vizsgálja, hogy milyen közel fordulnak el egymáshoz az egyes szavak, és hogy a keresett szó bet i közötti kihagyások a Bibliában el forduló legrövidebb kihagyások-e. Minden kódolt szó meghatározza, hogy hogyan jeleníti meg a számítógép a Biblia szövegét, hogy milyen „keresztrejtvényt” alkot. A bet k eredeti sorrendje sosem változik. Próbáljuk ki a keresést a „végs id k” kifejezéssel. A Dániel könyvében szerepl kifejezés 7551 bet s kihagyással lett kódolva. A számítógép tehát az egész eredeti Bibliát – a 304 805 bet l álló folyamot – negyven, 7551 bet l álló sorra osztja fel. A Biblia-kód nyomata ennek a táblázatnak a közepét mutatja. Ha a „végs id k” szókapcsolat százas kihagyásokkal áll össze, akkor a sorok is százbet sek. Ha az ugrás 1000 bet , akkor a sorok is 1000 bet hosszúak. És a sorok minden esetben egymás fölé vannak rendezve, az eredeti sorrend soha nem változik. Háromezer éve a Bibliát úgy kódolták, hogy Dánielnek a „végs id ket” megjövendöl szavai pontosan ugyanott jelenjenek meg, ahol Mózes megjövendöli, mi történik „a napok végén”.

Háromezer évvel ezel tt úgy kódolták a Bibliát, hogy ugyanitt jelenjen meg napjaink politikai vezet inek neve. A Richard Feynman Nobel-díjas fizikustól származó idézet a könyv elején egy 1963áprilisában, a Washingtoni Egyetemen tartott el adásából való, mely el adás a The Meaning of It All (Helix/Addison-Wesley, 1998) cím kiadványban jelent meg. Feynman, akit sokan Einstein után a legjelent sebb fizikusnak tartanak, azt is kijelenti, hogy „Csak a különböz események valószín ségére tehetünk jóslatokat.” (Six Easy Pieces, Helix, 1995, 135. o.) A Talmudnak nevezett régi Biblia-magyarázat nagyon hasonlóan fogalmaz: „Mindent el re lehet látni, de adott a cselekvés szabadsága.” Csaknem kétezer éven át vitáztak a bölcsek ezen az ellentmondáson: hogyan rendelkezhetne az ember szabad akarattal, ha Isten mindent el re tud? A Biblia kódja ugyanezt a kérdést veti fel, még a nem hív k számára is. A válasz mintha ugyanaz lenne, mint amit a tudomány is ad: csupán valószín ségek vannak, nem egyetlen jöv létezik, hanem számos lehetséges jöv . Csak rajtunk múlik az eredmény.