MERRE VISZNEK ÚTJAID?

A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja V. évfolyam 2. szám

„Taníts úgy számlálni nap­ jainkat, hogy bölcs szív­ hez  jussunk!  Fordulj hozzánk,  URam!  … Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként,  hogy  vígad­ junk  és  örüljünk  egész  életünkben!  … Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóin­ dulata!  Kezeink  munkáját  tedd  mara­ dandóvá,  kezeink  munkáját  tedd  mara­ dandóvá!” (Zsolt 90,12­14. 17)

2016. március – április

MERRE VISZNEK ÚTJAID?

Tartalom 1   Pap Lászlóné lpt.: Merre visznek útjaid? 3   Hörömpő Gergely lpt.: Mi van mögötte? 4   SZÓL AZ IGE – A feltámadás fénye Nyilas Zoltán esp. igehirdetése 6   „Aki hozzám folyamodik” Felnőtt konfirmáció 7 Szabó István: A felnőtt konfirmációs bizonyságtétel margójára 8   Tatai Ferencné imádsága Képek a felnőtt konfirmációról 10 tanács a Krisztus követésére indulóknak 9   Soós László: Szolgálatom idősek között 10 Soós László: Öregek – öregek? 13 Sné Jáger Orsolya: Életük ajándék 14 Zimányi József: Öregedés ­ érlelődés 15 Orbán Laci bácsi 90 éves, ANNO 16 Ki fontos Istennek? – 2. rész Csere Mátyás lpt. csobánkai evangélizációja 20 Dr. P.Tóth Béla lpt. evangélizációja Pomázon 21 Szántó Lajos: Ki fontos Istennek? 1. 22 Soós Zsófia első önálló koncertje NÁLUNK KERESZTELTÉK 23 KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAK Puskás A.: „És megragadta őt ott az Úr” Látogatóban Kissné Erdélyi Piroskánál 27 Veszélyes tudatlanság 30 Soós László: Kinek mi volt a neve? 2. 32 A világot megszólító teológus: Brunner Emil 34 Hardi Péter: Emlékezés Demeter Józsefre 35 RÉGI HISTÓRIÁK Könczöl Dánielné: Harangszentelés Sebestény­Jáger Orsolya: Versek 36 Dr. Szűcs Ferenc: A pomázi templom 38 Sebestyén József: Hosszú esték (novella) 40 GYERMEKEKNEK Sebestényné Jáger Orsolya: Húsvét után 42 Ételadomány­gyűjtő szekrény Képek gyülekezetünk életéből 43 NAPLÓ 44 Sántha János főgondnok fogadalomtétele Bódis Miklós lpt. evangélizációja lesz Pomázon

Jelenések 13:11-18. Igét ismerő emberként tudjuk, hogy a Sátán jelen van ebben a világban. Hol „ordító oroszlán” képében, hol „vilá­ gosság angyalaként” jelenik meg. Azt állítja magáról, hogy mindent jól tud, sőt jobban tud. Isten képében tetszeleg és hiteti el azokat, akiknek a figyelmét maga felé fordította. Számtalan útja­módja van annak, hogy hogyan közelíti meg az embereket, senki sem tabu előtte –még Jézust is megkísértette. Célja mindig az, hogy Istent hazug színben tüntesse fel.  Célja,  hogy  elszakítsa  Tőle  követőit,  s azokat, akik még nem követői, azokat ne is en­ gedje a közelébe. Az ördög nem a középkor szarvas­patás alakja, nagyon is okos szellemi hatalmasság. Mindig modern, s ezért a XXI. század embere

számára kínálata elfogadható. Megbízza azo­ kat az embereket képviseletével, tanainak hir­ detésével, akik életük folyamán valami olyat cselekedtek,  ami  teljesen  nyitottá  tette  lel­ küket, alkalmassá arra, hogy most már kény­ szerüljenek neki szolgálni, hogy ő uralja és mozgassa őket. Mindenki hallotta már ezt a szót:  okkultizmus.  Azt  jelenti:  titkos  tudo­ mány, rejtett – követői természetfeletti erőkkel tartanak kapcsolatot. Nem tettek mást, mint kaput nyitottak az ördögnek, s az elfoglalta testüket, lelküket, szellemüket. Kicsiben kez­ dődik, babonával folytatódik, talán meditáció­ val,  jógával,  hogy  aztán  spiritizmusba  tor­ kolljon. Ezek kiragadott dolgok, amelyek mel­ lett még számtalan más van és persze más sor­ rendben – de ezekkel az ember tönkreteszi tes­ tét, lelkét, szellemét. Mi az oka annak, hogy az ember csat­ lakozik egy efféle tanításhoz, szellemi áram­ lathoz,  vagy  emberhez,  aki,  ami  az  ördög szolgája? Viszi a kíváncsiság. Bár azt mondja: nem hisz benne! De azért kipróbálja és csi­ nálja  azt,  ami  máris  odakötötte  az  ördög személyéhez. Viszi a saját vagy a más beteg­ sége.  Hall  egy  pazar  ajánlatot,  egy  csodás gyógyszert vagy módszert. Ezreket költ rá, mindegy, hogy milyen eredetű, hogy óvják tőle – kell! Az ár nem számít, csak használjon! Nem kell azonban betegnek lenni. A tes­ tére, egészségére figyelő, azt megóvni akaró embernek is jut az ajánlatokból: a karate, a jóga,  a  meditációk,  a  tisztító  kúrák  és  még rengeteg lehetőség, tökéletesítenek, megvé­ denek, szebbé, jobbá tesznek – mondják. De azt nem, hogy közben lelkileg kifosztanak! Egy statisztika szerint a pszichiátriai bete­ „Útaid, Uram mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem, Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem.” (RÉ 25. Zsoltár 2. vers)

Áldás, békesség! gek kis százaléka valódi beteg, a nagy részének lelki eredetű az állapota. Minden korosztály ki van  téve  ezeknek,  és  nem  látják  azt,  hogy valójában egy csapda van előttük, mely magát álcázva és ezért rejtetten várja az ígéretekkel becsapott embereket. A Biblia számtalan helyen írja, jön a hitető. De már itt van és munkálkodik! Szolgálatában áll az ún. média. Újságok naponta hozzák a horoszkópokat, lehet hozzáigazítani a napi cse­ lekedeteket. A tévé, a rádió az ilyen­olyan, min­ dent megoldó kurzusokat hirdeti. Emberek hív­ nak fel telefonon, hogy beszervezzenek valami csoda iskolába, hogy megtanulhasd, hogyan kell jól élni. A hivatalos orvoslás is egyre több alter­ natív kezelést, gyógymódot kínál, melyek csábí­ tanak, és sokszor alig kikerülhetetlenül, majdnem köteleznek rá, hogy a beteg vegye igénybe. Nem lehet mindenről részletesen írni, de tudnia kell mindenkinek, hogy jelen van az ördög a társas kapcsolatokban is. Egyre jobban terjed:  nem  kell  a  kötöttség,  minek  a  papír, nélküle is lehet együtt élni. Aztán nem kell a

gyermek, csak teher, gátol abban, hogy az em­ ber szabadon követhesse vágyait. Ott van a másság nyílt vállalása, a hivalkodó felvonulá­ sok, a sok meztelenkedés, trágár beszéd, em­ berek közötti durvaságok. Mindezek ma már nem csupán tűrt dolgok, hanem vannak, akik erőszakosan kötelezővé akarják tenni a még tiltakozó többségi társadalomnak, hogy tole­ rálják  és  tekintsék  jogilag  is  mindenképpen normálisnak ezeket az Isten törvényével ellen­ tétes ferdeségeket. Ráadásul – s ez is ördögi – képesek a keresztyéni szeretetet számon kérni. Nagyon leszűkítve, egy­két témát kiemel­ ve remélem beleláttunk abba, hogy az ember milyen veszélynek van kitéve, ha tájékozatlan. Viszont most egy másik, bár az eddigiek­ kel mégiscsak kapcsolatban lévő területre térek rá. Míg az ember, amikor részt vesz – akár aktív, akár passzív módon – az előbbiekben fel­ sorolt dolgokban, tudja, vagy nem tudja, min­ denképpen  az  ördögnek  enged! Az  ő  neve: szétdobáló, romboló – ami az ő igazi lényét fe­ jezi ki. Mert, amit Isten megalkotott, azt rom­ bolja le, teszi a szentet szentségtelenné, s ami élhető, jó volt, élhetetlenné. Amikor az ember elfogadja az általa kínáltakat, azokat megcse­ lekszi, tulajdonképpen a hitét belé helyezi. Még akkor  is,  ha  közben  templomba  járó,  netán imádkozó ember is. Ha hite Istenben és az Ő hatalmában, mindenhatóságában volna, nem venne részt ezekben a tiltott dolgokban, hanem elutasítaná őket. Hiszen tudja, hogy Isten utálja azokat, akik akarata ellenére élnek, amikor az ördög dolgaiban vesznek részt. (V.Mózes 18:10,11.)

2

2016. március – április ECSEDY ALADÁR MEGISMERNI TÉGED Megismerni Téged: ez az örök élet! Ez az igaz, örök boldogság. Téged megtalálni, mindig Veled járni, És Tebenned elrejtőzni: a mennyország! Megismerni jobban, amíg a szív dobban, Megismerni égi lényedet. Isten szent Báránya, ég és föld Királya, Soha, soha el nem múló szent szeretet! Isten áldott Lelke, jöjj bűnös szívembe! Hadd ismerjem Jézust igazán! Merüljek el Benne, a szent végtelenbe, Aki nékem megszerezte égi hazám! Az a másik terület a hit, a vallás területe. Az ún. igazsághoz vezető úton rengeteg hirde­ tőtábla van, mely kínálja a lehetőségeket, kí­ nálja az igazi, a szerinte egyetlen üdvözítő utat. A valamikori sláger azt mondta: „minden em­ ber boldog akar lenni”. Bóklásznak is minden­ felé,  hogy  valahol  rátaláljanak.  Én  viszont hozzáteszem, hogy minden ember a mennybe akar jutni, a béke honába, és valahol hiszi, hogy így is lesz. Vár rá a boldogság, az örök béke, testének­lelkének  –  az  Isten  úgyis  megadja. Nem tudja, vagy nem akarja elfogadni, hogy nincs lehetősége vagy eszköze egyetlen em­ bernek sem az odajutásra. Isten csak „úgy” nem adja: csak Jézus Krisztus által lehetséges. Ez a tévedés is mutatja, hogy Jézust, Isten személyét és tanítását, az Ige igazságán alapuló és általa növekvő hívő életet nem ismerik az emberek, viszont azokat, akik az „igazi” mennybe vivő utat kínálják nekik, elfogadják, mert olyan test­ hez  álló.  A  kínálattevőket  nem  akarom  fel­ sorolni,  de  sokan  vannak.  Vonzó  ezeknek  a csoportoknak  az  összetartása,  egymásra  fi­ gyelése, úgynevezett szeretete. De vigyázat: ez a csapda része! A szeretettel való törődés, a józan élet,  a  puritán  ruházat  és  egyéb  külsőségek mögött Isten, Jézus és a Szentlélek személyének, tanításának tagadása vagy kifordítása áll. Testvérek, csak igei alapon állva érthetjük meg, hogy egy Isten van, Aki három személy­ ben létezik, mint Atya, Fiú és Szentlélek. Isten a Teremtő, Gondviselő és Megváltó Isten. Az üdvösség kegyelemből van, nem érdem vagy cselekedetek szerint. A hívők, megtértek, Jézus­ sal  lesznek  együtt  az  örökkévalóságban,  a mennyben, Isten dicsőségében. Minden egyes mondatom mögött igék sokasága van. „Tolle lege!” – Vedd és olvasd! – hallotta Auguszti­ nusz. Ezt mondom én is. Vegyétek kezetekbe a Bibliát, olvassátok, kérve ég és föld Urát, hogy értsétek  is,  amit  olvastok.  Akkor  a  Lélek, amikor csábító szavakkal közelít felétek valaki, együtt érző ajánlatokkal, majd azonnal meg­ szólal, tudni fogjátok: ez nem jó, hamis, nem az Úrtól, hanem az ördögtől való. Kérlek benneteket, legyetek bölcsek, akik kősziklára építik életük házát, mert akkor jöhet­ nek különböző tanítások szelei, viharok, bele­ ütközhetnek a házba, az állni fog, és semmi meg nem rendítheti! Ehhez pedig az kell, hogy az Igét ne csupán halljátok, hanem meghalljá­ tok és engedelmeskedjetek neki! Pap Lászlóné lelkipásztor                          ■

Közeledünk  Efézus  városához.  Már Kr.e.  1000  évvel  város  volt,  és  Jézus földi  életének  idején  300  000  lakosa volt. Egyike volt Róma, Athén, Alexand­ ria  mellett  a  világ  legnagyobb  váro­ sainak.  Ott  volt  a  híres  Diána­templom, amit az akkori világ hét csodája közé szá­ mítottak. Jó kikötője volt egy folyótorkolat­ nál, és kelet felé három nagy kereskedelmi útvonala. Bár a rómaiak Ázsia tartományá­ nak Pergamon volt a fővárosa, a legnagyobb város mégis Efézus volt. Megyünk a város felé, és csillognak a fe­ hér falak a napsütésben. Házak, paloták, temp­ lomok sokaságát látjuk. Mi van a falak mö­ gött? Mi van az élet külső lármája, mozgalma mögött? Mi van bent a házakban, az efézusi keresztyén  gyülekezetben,  az  emberi  hom­ lokok mögött, az emberi szívekben? Krisztus a  hét  ázsiai  gyülekezethez  és  az  efézusi gyülekezethez írt leveleiben is feltárja ezeket a titkokat. Fényt és árnyékot, jót is, rosszat is. „Tudom a te dolgaidat” – hangzik Jézus sza­ va, és mindenre rávilágít. Tudom a te dolgaidat, és hogy nem szen­ vedheted a gonoszokat. Az megvan benned, hogy  a  nikolaiták  cselekedeteit  gyűlölöd. Hogy kik voltak ezek a nikolaiták, az később, Efézus

a Pergamonhoz és Tiathírához intézett levél­ ből  jobban  kitűnik  majd.  Most  elégedjünk meg annyival, hogy tévelygők voltak, akik a tiszta, hamisítatlan evangélium helyett zavaros dolgokat  tanítottak,  apostoloknak  adták  ki magukat, de az efézusi gyülekezet nem fo­ gadta el a tanításaikat: megkérdezték, meg­ vizsgálták őket, és eltávolították a gyüleke­ zetből. Efézusban ott ragyogott az a jó tulaj­ donság, hogy a Bibliát nem cserélték fel tév­ tanításokkal. Pál három évig munkálkodott ott, aztán Timóteus, János pedig legalább har­ minc esztendeig. Nem szenvedhették a go­ noszt, viszont azt is javukra írja az Úr, hogy képesek voltak türelmesen szenvedni. Ebben az időben sok üldöztetést, hátrányt szenvedett Efézusban  az,  aki  keresztyén  volt.  Nem ijedtek meg egykönnyen. Gyűlölték a nikolaiták cselekedeteit, ami­ ket  Jézus  is  gyűlölt.  Jézus  nem  embereket gyűlölt, hanem a bűnt. Az ember nyomorú­ sága, hogy hajlandó embereket gyűlölni és szeretni a bűnt. Fordítva, mint ahogy kellene. Az emberre az jellemző, hogy nem szereti, ha valaki megszólja, felemlegeti, pellengérre ál­ lítja a hibáit, vagy egyenesen kigúnyolja, de ő maga szívesen megszólja a másikat, felfedi, sőt megnagyítja hibáit, szereti a másikat ki­ csúfolni. Az emberre jellemző, hogy nem sze­ reti, ha kihasználják, mások felhasználják a céljaikra, de ő maga szívesen megteszi ezt má­ sokkal, ha módja van rá. Nem szereti, ha a másik ember önző, önmaga önzését azonban

Áldás, békesség!

2016. március – április

HÖRÖMPŐ GERGELY

MI VAN MÖGÖTTE? természetesnek és indokoltnak tartja. Minél önzőbb,  annál  kevésbé  tűri  ezt  másoktól. Minél jobban haragszik arra, aki vele szem­ ben erőszakos, annál erőszakosabb tud lenni ő  maga  másokkal.  Nem  szereti,  ha  valaki föléje kerül, megelőzi, ő maga azonban meg­ teszi. Az efézusiakban jó volt, hogy maguk voltak készek szenvedni, és nem fáradtak el a terhek hordozásában. Krisztus rámutat a fényre, eredményre, de az árnyékokra is. A mély, sötét árnyékra, ki­ áltó  nyomorúságra  és  hiányra:  „De  az  a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” Ez pedig olyan nagy vétek, hogy­ ha ebből az efézusi gyülekezet meg nem tér, kimozdítja  helyéből  gyertyatartóját,  ami  a gyülekezet  fölötti  ítéletet,  és  a  gyülekezet végét jelenti. Elhagytad az első szeretetedet – mondja Jézus. Azt a forró, lelkes szeretetet, amivel  az  efézusiak  kezdetben  szerették Krisztust. Azt a szeretetet, amivel a gyüle­ kezet,  mely  azelőtt  pogányokból  állott,  a Megváltót, a kereszten vérző Krisztust sze­ rette. Hol ez a régi, igazi szeretet? – kérdezi tőlük Krisztus. Ma is sokaktól kérdezheti. Az esküvői, konfirmációi, a régi szeretet? Szomorú, ha valaki elhagyja az első szeretetét, ha meg­ fárad, elfásul benne. Pedig milyen gyakori! Általános balvélemény, hogy az első, forró szeretet nem is tarthat sokáig. Például a házas­ társak között. Jó, jó, szép dolog a szerelem, mondják  sokszor  a  „bölcs”  öregek,  de  az úgyis elmúlik! Mintha ez olyan törvény lenne, mint a természetben az, hogy a virág elher­ vad, a tavaszból nyár, ősz, tél lesz. A szeretetre nem érvényesek ezek a tör­ vények! Pál azt mondja, hogy a szeretet soha el nem fogy. Persze, hogy elmúlik a szerelem, meg a szeretet, ha csak pil­ lanatnyi láng volt. Csak az múlik el, ami  soha  nem  is  volt  igazi. A  sze­ relem, ha csak tetszett a másik, ha fel­ lobbant  valami  szenvedély,  valami kívánság.  Szerelmen  ma  sokan  ezt értik.  Tetszik  a  másik,  kívánságot ébreszt, és mindez nem egyéb, mint a fajfenntartás  ösztöne,  a  hormonok dolga.  Elmúlik  az  a  gyermeki  sze­ retet, amely csak abból állt, hogy a szülőktől sok mindent várt, kívánt, de nem volt több ennél. Elmúlik a háza­ sok egymás iránti szeretete, ha csak az arc, a termet volt a fontos, vagy az,

„Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, a ki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértet­ ted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondá­ som ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cse­ lekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartó­ dat  kimozdítom  helyéből,  ha  meg  nem  térsz.  De  az  megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, a melyeket én is  gyűlölök.  A  kinek  van  füle,  hallja,  mit  mond  a  Lélek  a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jelenések 2:1,7.)

hogy a házasság általános szokás, elvégre erre is szükség van stb. De ha szereteten azt értjük, hogy  ezek  felett  a  dolgok  felett  van  még valami csodálatos, magasabb rendű titokzatos lelki kapocs is, az összetartozásnak egy olyan erős érzése, ami független a látható dolgoktól, pénztől, érdektől, haszontól és hasonlóktól, ha szereteten az ember legbenső mivoltának, a szívének az átadását értjük, akkor sem a sze­ relem, sem a szeretet, legyen az házastársi, szülői, gyermeki, baráti szeretet, el nem mú­ lik. Legkevésbé múlhat el a szeretet az iránt, aki érettünk és helyettünk ott vérzett a ke­ reszten,  hogy  minket  a  bűntől  és  az  örök haláltól megszabadítson. Tehát egyáltalán nem „törvény”, hogy az első  szeretetnek  el  kell  múlni,  sőt!  Éppen ellenkezőleg. Ha elmúlik, nagy vétek. Sajnos, gyakran  megesett,  hogy  a  pogány  keresz­ tyénné lett, és nagy igyekezettel nekilendült a keresztyén életnek, aztán mindinkább elmúlt a  lelkesedése.  Sok  ilyen  ember  volt  hát Efézusban  is.  Ma  is  megesik  még,  hogy valaki nekilendül az egyházi életnek, sürög­ forog, „nyüzsög”, mint ma mondják, aztán megunja,  vagy  nem  tartja  okos  dolognak, hogy folytassa. Elhagyja a szeretetet. Nem az első  szeretet  hagy  el  minket,  hanem  mi hagyjuk el, ha elhagyjuk. Még a legdrágábbat, a Krisztus iránti szeretetet is. Ne hagyd el! – kiáltja felénk ez az Ige. Ne hagyd el a sze­ retetet, inkább hagyd ott az egyébként értékes dolgokat, csak ezt ott ne hagyd! Ne hagyd el a  Krisztus  iránti  szeretetet,  mert  akkor  az életet hagyod el! Krisztust szeretni: ezt úgy is lehet mon­ dani, hogy szeretni az életet. Hiszen Ő mond­ ta: Én vagyok az élet. Jézus azt ígéri, nemcsak

a régen élt efézusiaknak, hiszen igéje örök érvényű: „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette  van.” Emlékeztetés  ez  a  paradi­ csomra, ahol a teremtés után és a bűnbeesés előtt boldogan élhetett az ember. Ezt a para­ dicsomot  Ádám  elvesztette,  de  a  második Ádám, az Úr, ahogy Pál mondja az 1Korintus 15­ben, visszaszerezte. Enni ad a paradicsom fájáról:  részeltet  az  üdvösségben.  Egykor, odafönt, de már ma is, itt lent is, enni ad úgy, hogy adja az üdvösség bizonyosságát, táplál az Igével. Enélkül éhenhal az emberi lélek. Ez az a táplálék, amire a szívnek szüksége van, hogy bízni, reménykedni, szeretni tudjon. Ki az, aki győz? Nem az, aki letipor má­ sokat, hanem aki győz önmaga fölött, azaz megtér. Az szereti igazán az életet! Az életet az szereti igazán, aki nemcsak a rövid, mu­ landó életet szereti, hanem a teljes, örök éle­ tet. Szeressük és védjük az életet, magunkét is,  embertársainkét  is.  Nem  kell  a  háború, gyűlölet, pusztulás! Kell az öröm, a békesség, a szeretet. Ezért kell nekünk mindenekfelett Jézus Krisztus, mert Ő a szeretet örök királya, aki örök életre, örök üdvösségre tarthat meg minket.  Őhozzá  kell  megtérni,  visszatérni. Tulajdonképpen azt mondja az efézusiaknak: elhagytátok az első szeretetet, gyertek vissza hozzám, ha élni akartok! Ugyanezt mondja nekünk is, és a mai emberiségnek is. Emlékezzél meg, honnét estél ki, és térj meg!  Szörnyű  dolog  lehet  kiesni  a  robogó vonatból, a gyorsan szálló repülőgépből, de legszörnyűbb kiesni a szeretetből. Zuhan az ember lefelé, mikor eltávolodik a Krisztustól. A  robogó  vonatba  talán  nem  tud  valaki visszakapaszkodni,  még  kevésbé  a  repülő­ gépbe, de a legcsodálatosabb vissza­ térés és felemelkedés nincs elzárva az ember  elől:  meg  lehet  térni  Krisz­ tushoz! Vissza hát Krisztushoz, vissza a  szeretetbe,  az  ember  iránti  és  az Isten  iránti  szeretetbe.  Fölfelé,  a Krisztus felé! Aki kész erre, az meg­ érzi, hogy az Ő isteni keze kinyúl felé és emeli, segíti, megtartja az életre. Minket is meg tud tartani, szeressük hát híven és ragaszkodva mindörök­ ké! Ámen. (Részlet Hörömpő Gergely lelkipásztor: Jelenések Könyve – „A mennyei jele­ nésekről írott könyv” teljes egészében prédikációkban című könyvből)             ■

3

Áldás, békesség! William Holman Hunt angol festő fest­ ményén a töviskoszorús Jézus egy ódon ajtó előtt áll. Nagy sötétség van, és egy lámpást  tart  a  kezében.  A  festményen Jézus is egy időre szinte eggyé válik a mögötte lévő sötétséggel. A kezében tartott lámpás  azonban  soha  meg  nem  szűnően világít, jelezvén, hogy a Krisztus által hozott üzenet Isten fényével világít meg mindenkit.  Az ember megpróbál az élet végére pon­ tot tenni azzal, hogy követ hengerít a sír elé, mert nem látja, hogy jöhet még valami a földi elmúlás után. Az életben is sokszor teszünk igen fájdalmas pontokat problémáinkra azzal, hogy  nem  tudjuk  mi  magunk  a  megoldást keresni, és nem hisszük, hogy Isten gyógyírt tud adni a legkeservesebb gondokra is. Sötét­ ben  tapogatózásunkra  mi  sem  jellemzőbb annál, mint ahogyan képesek vagyunk egy sír mélyére bezárni Istent, mert elég hatalmasnak és mindenhatónak képzeljük az embert ahhoz, hogy ennek a világnak a menetét irányítsa és intézze. Isten nem fér bele a világképünkbe. Nagyszombat sokszor azt sugallja, hogy nem csak egy napra vagy egy évre, hanem örökre le akarja az ember zárni a Jézus testét őrző sírt – pedig a feltámadás fénye ma is világít.

W. H. Hunt: A Világ Világossága (1853) Földi életünk minden területét áthatják a halál erői. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az idő előrehaladtával testünk megavul, lelkünk el­ árvul,  idegrendszerünk  kimerül,  s  egyszer csak kimúlunk ebből a világból; hanem a halál erői könyörtelenül ott munkálkodnak az em­ beri kapcsolatok mindenféle színterén, gon­ dolva itt az elfáradt házasságokra, a szétesett családokra, az egymásnak feszülő munkatársi kapcsolatokra, a romló hangulatú közéletre, és bizony gondolva az egyházban, a krisztusi emberek között tapasztalható sok­sok nyo­

4

2016. március – április

SZÓL AZ IGE „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.” (Mt 28,5-6)

A FELTÁMADÁS FÉNYE morúságra, elkeserítő kicsinyességre. A halál erői mutatkoznak meg abban is, hogy sok a beteg ember, nemcsak testileg, hanem még inkább mentálisan, sőt sok a kegyességében beteg ember. A halál erői áthatják életünk min­ den területét, úgy mintha kockacukrot már­ tunk  a  kávéba.  A  kávé  „mily  sunyi­resten szivárog, kúszik fölfelé a kristálytiszta kocka­ testben”. Ilyenek a halál erői az életünkben – pedig a feltámadás fénye ma is világít. Húsvétkor ugyanis egyetlen fontos dolog van, hogy Krisztus feltámadott! Minden erről szól ezen a mai napon. Teremtőnk szeretetéből a szép tavaszi napfény megzsendíti a fűszá­ lakat, s újra éled, ami halottnak tűnt. Ugyanaz a szeretet, ami megalkotta az életet, gondos­ kodik róla, hogy a tavasz jöttével újra éledjen a világ. De erről szól itt, az ünnepi közösség­ ben a terített Úrasztala. Nem volt hiába Jézus áldozata, ma is táplál, életet és erőt ad. Erről szól a dicsőítés, amit az előbb együtt mond­ tuk: „Krisztus feltámadott, kit halál elraga­ dott”, és erről szól az igehirdetés is. Isten sze­ retete nagyobbnak bizonyult mindennél, ami az ember számára valaha is biztosnak tűnt. Nagyobbnak bizonyult az életnél, pedig ez van hozzánk a legközelebb. Ez az, amit is­ merünk, szeretünk, legdrágább kincsünk: és ő nagyobb az életnél. Nagyobb a halálnál is: az emberi  tapasztalat,  tudomány,  meg  nem döntheti azt. Krisztus feltámadott és legyőzte a halált! Az asszonyok nem szemtanúi a feltáma­ dásnak, hanem a mennyei követ szavai szerint az üres sírt láthatják. Tehát nem az történt, hogy ezek az asszonyok látták, hogyan támad fel Jézus, és aztán ezt elmondták a tanítvá­ nyoknak. Ők nem láttak semmit. Jézus már előbb feltámadt. Emberi szemek előtt rejtett módon, minden emberi elképzelést meghala­ dóan, Isten mindenható ereje által Ő már feltá­ madt. Jézus Krisztus tehát észrevétlenül és feltartóztathatatlanul támadt fel. Nem volt sen­ ki, aki megfigyelhette volna ezt a csodát, mint ahogy  Isten  nagy  tetteinek  sincs  tanúja. A teremtésnek sem volt szemtanúja. Senki nem tudta megakadályozni, hogy Isten megvaló­ sítsa a maga terveit. Istennek az ereje támasz­ totta fel Őt a halálból, amely itt az evangéliumi

leírásban mozgásba hozta a láthatatlan világot és a természet erőit is. Ezzel az isteni erővel áll szemben az ember erőtlensége, nyomo­ rúsága,  halandósága,  amely  a  mai  igesza­ kaszunkban is számos helyen elénk tárul: az asszonyok szándéka, ahogy a halott Jézus sír­ ját keresik. A húsvéti történet két részből áll: egy tény közléséből, és ennek a ténynek magyaráza­ tából. Az a tény, amely kősziklaként áll az em­ beriség  történelmében.  Az  a  tagadhatatlan tény, amely a húsvéti evangéliumnak alapját képezi: az üres sír. Jézus sírja húsvét reggelére üres volt. Ezt senki nem tagadhatta, sem a ta­ nítványok, sem Jézus ellenségei sem az őrség, sem a Heródes pártiak, sem a főpapok, sem Pilátus emberei. Senki nem tagadhatta, hogy a sír üres volt. Ám ezt a tényt sokféleképpen lehetett magyarázni. És magyarázták is. Jézus tanítványai megdöbbenve álltak az üres sír mellett, és nem tudták, hogy mi tör­ tént. Tanácstalanok! János evangéliuma rész­ letesen leírja, hogy a Péter betekintve az üres sírba, a látványra teóriákat gyártott.

Egészen másképpen magyarázták az üres sír tényét a nép akkori vezetői, a főpapok és írástudók. Ők úgy magyarázták, hogy Jézus tanítványai  lopták  el,  hogy  aztán  azt  a  hírt kelthessék, hogy Jézus föltámadt. Nem veszik észre,  nem  vették  észre  a  főpapok  és  írás­ tudók, hogy a saját logikájuk kelepcéjébe es­ tek. Ők már korábban is gyanúsították Jézus tanítványait, hogy el fogják lopni Jézus holt­ testét,  és  éppen  ezért  állítottak  oda  őrséget megszegve a szombattörvényt. A főpapok és írástudók nagy sietséggel arra kérték Pilátust,

Áldás, békesség! hogy őrséget állítson Jézus sírja mellé, hogy véletlenül el ne vigyék onnan a holtestet. Az őrség tehát ott állt húsvét reggeléig, és az őrség jelenlétében történt ott valami. Ha az őrség elaludt volna, akkor nem tudta volna, hogy mi történik. Az őrség nem aludt, hanem jelentette a főpapoknak, hogy a holttest eltűnt. Jelentet­ ték talán azt is, hogy egy földrengés is volt, talán az angyalokat is látták. Nem tudjuk rész­ letesen, hogy mi mindent láttak ezekből az őrség tagjai, annyi bizonyos, hogy ébren, ép elmével élték át ezeket a dolgokat. Jelentették a főpapoknak, és a főpapok kínjukban, hogy ezt a rendkívül megdöbbentő, és őket teljesen megsemmisítő tényt, hogy Jézus mégis eltűnt a sírból, hogy ezt valahogy kimagyarázzák, hát éppen azt adják az őrség szájába, amitől féltek. Végül is megvesztegetéssel arra veszik rá az őrséget, hogy azt híresztelje, amitől féltek. De hogy nem ez történt, azt ők is tudták. Íme egy másik magyarázat, másik értelmezés az üres sír ténye körül. Ez azonban egészen más jel­ legű magyarázat és értelmezés, mint a tanít­ ványok tanácstalansága, vagy találgatása. A nép véneinek magatartásában előítélet van. Rosszindulat, a Jézus ügyével szembeni gyűlölet, a Jézus ügyének a lejáratására való eltökélt szándék. Ők nem pártatlanul élik át a tényeket,  és  próbálják  magyarázni,  hanem előre tudják a magyarázatot, és nem érdekli őket, hogy a valóságban mi történt. Ez a másik magyarázat. Végül elhangzik egy harmadik magyará­ zat az üres sír ténye felől. Ez az Isten magya­ rázata. Ezt először angyalok mondják el az asszonyoknak, majd a tanítványoknak: „Mit keresitek  a  holtak  között  az  élőt?  Nincs  itt, hanem feltámadt.” (Lk 24,5­6) Aztán fölhívják az angyalok a figyelmet arra, hogy maga Jézus is megmondta ezt előre. Valóban, Jézus több­ ször szólt, hogy meg kell halnia, de harmad­ napra feltámad. És végül a föltámadt Jézus megjelent a tanítványoknak. Végül is az Isten magyarázta meg ezt a furcsa tényt, hogy a sír üresen tátongott húsvét reggelén. Mit szóljunk ehhez a három magyarázathoz? Testvéreim, az első két magyarázat rend­ kívül érthető, természetes emberi törekvés. A tanítványoké, akik egy darabig tanácstalanul áll­ nak az üres sír ténye mellett, és aztán elkezdenek szabadon találgatni gyanúsítás nélkül. Természe­ tes emberi magatartás ez, nem lehet elítélni; az Isten sem ítélte el, hanem segítségükre jött. Egészen más a főpapok és írástudók hoz­ záállása ehhez a kérdéshez, akik szándékosan ferdítik el a valóságot és próbálják úgy beállítani a dolgot, ahogy az nekik kedvez. Ez is egy ter­ mészetes emberi törekvés, de ezt el kell ítél­ nünk, akárki csinálja. Amikor a tényeket előíté­ letből eleve nem nyitottan a valóság felé, eleve nem nyitottan az élet számtalan lehetősége felé, hanem csak egy szűk rendszerben, csak a ma­ gunk igazának megfelelően magyarázzuk, ez a magatartás mindenféleképpen helytelen. Végül a harmadik magyarázat, amelyet Isten  adott  az  üres  sír  tényéhez,  természet­ fölötti. Igen, ezt ki kell mondanunk, bármilyen távol áll ez a mai embertől, hogy a valóság nagyobb, mint amit látunk, mérünk, műsze­ reinkkel kitapogatunk belőle. A valóságnak csak egy részét tudjuk ér­

2016. március – április zékelni. A  valóságnak  van  egy  másik,  szá­ munkra láthatatlan része. De nem csak annyi a valóság, amennyit az ember lát belőle. Igen, itt  természetfölötti  magyarázat  hangzik  el. Olyan dolog történt, mondja Isten Igéje an­ gyalokon, Biblián, Jézuson keresztül, itt olyan dolog történt, ami nem fér bele az emberiség mindennapos tapasztalataiba, ami nem fér bele az emberek szokásos gondolati rendszereibe; amit ember nem érthet, de hittel elfogadhat. Úgy érzem, testvéreim, hogy ez a háromféle magatartás, amely az üres sír körül megnyil­ vánult,  tehát  az  értetlenség,  tanácstalanság, azután a szándékos beszűkítő magyarázat, és végül az Isten szavának komolyan vétele, ez a háromféle magatartás jellemzi az ember min­ denkori magatartását az Isten ügyével szem­ ben.  Mindig  ez  a  három  lehetőségünk  van Istennel kapcsolatban állást foglalni. Van tehát egy becsületes kereső álláspont: vannak  ezen  a  világon  olyan  tények,  ame­ lyeket nem tudunk megmagyarázni. Ilyen ma­ ga  a  világ  keletkezése.  Ilyen  az  élet  kelet­ kezése, az élet titka egyáltalán. Az egyik lehet­ séges és becsületes álláspont az, hogy elis­ merem,  tele  van  az  élet  olyan  kérdésekkel, amelyekre nincs válaszom. Tele van a törté­ nelem, tele van a világ, a természet, a Biblia, a mindennapi élet tele van olyan dolgokkal, ame­ lyeket nem tudok elhelyezni a gondolkodási rendszeremben. Keresem, hogy mi lehet ennek az oka, magyarázata, mi van mögötte. A másik lehetséges álláspont testvéreim, az, hogy az ember egyszerűen nem veszi tu­ domásul, hogy történnek rendkívüli dolgok a világban. A maga szűk, kis gondolati rendsze­ rébe próbálja belepréselni a határtalan valósá­ got, és ami abba nem fér bele, azt egyszerűen letagadja. Az, hogy Jézus Krisztus olyan cso­ dákat tett, amikre nincs magyarázatunk, le­ hetetlen, mert nem történtek meg a csodák, ezeket kitalálták. Az, hogy Jézus Krisztus feltá­ madt a halálból, lehetetlen, mert ember nem támad föl. Testvéreim, van egy ilyenfajta em­ beri törekvés, mióta ember él a földön, hogy csak azt fogadom el valóságnak, amit a ma­ gam  kis  szűk  gondolati  rendszerében  meg tudok magyarázni. Ami ebből kilóg, az egy­ szerűen nem létezik, nincs olyan.  És lehetséges egy harmadik viszonyulás az Isten­kérdéshez, az hogy ezekre a rendkívüli jelenségekre  van  magyarázat  a  Bibliában. Ezek a jelenségek valakire mutatnak, aki lát­ hatatlanul ott áll az egész világ mögött, hogy valaki ezt az egész világot egyszer megfor­ málta, hogy valaki ennek a világnak a rendjére vigyáz, fönntartja. Valaki tudja, hogy ezt a világot miért te­ remtette, és célja felé terelgeti, valaki van, aki érti a világnak minden titkát, van valaki, aki tudja, hogy mi miért történik ezen a világon, és  az  én  életemben.  És  ezt  a  valakit,  ezt  a láthatatlan  emberfeletti  valakit  mutatta  be nekünk közelről Jézus Krisztus.  Testvéreim,  ezt  bizonyítani  nem  lehet, mint ahogy az első húsvétkor sem lehetett, de ez a bizonyságtétel hangzik ebben a világban. Jézus Krisztus eljött, hogy az Istent közel hoz­ za az emberekhez, hogy a világ érthetetlen dol­ gai fölött ne csak csodálkozzunk, és ne pró­ báljuk  azokat  se  letagadni,  se  beleszorítani

Húsvét hétfőjén Dr. Varga Emese, a KRE­HTK III. évf. hallgatója volt gyülekezetünknél legációban valamiféle szűkös emberi gondolati rendszer­ be, hanem hajoljunk meg hálával és tisztelettel az Alkotó előtt, az Isten előtt, a világ Gazdája előtt, a világ Őre, Fenntartója előtt. Hangzik a bizonyságtétel, mint az első Húsvétkor, lehet­ séges egy ilyen emberi állásfoglalás is. Bizony, nem értem a világ titkát, nem értem az élet titkát, nem értem az ember titkát, nem értem Jézus Krisztus titkát, de hiszem, hogy amit ezekből Ő mondott, az igaz. Végezetül, lássuk meg: Isten értünk való cselekvése mindent megelőz. Erre egyértel­ műen utal Máté evangéliumának húsvéti le­ írása, mindjárt az elején, az időpont megje­ lölésénél.  A  hét  első  napjának  hajnalán,  a szombat elmúltával ajándékozta nekünk Isten a húsvéti örömhírt. Ennek teológiai jelentősége van.  Alapvető  fordulatra  utal  ez  a  tény.  Az ószövetségi törvény szerint hat napon át dolgo­ zunk, teljesítünk, s aztán jön a megérdemelt nyu­ galom, a hetedik nap. Jézus Krisztus feltámadása után egészen más szemlélet érvényesül, amely Isten mindeneket megelőző kegyelmére utal, és amit éppen Jézus Krisztus feltámadásában jelen­ tett ki nekünk; nevezetesen, hogy először talál­ kozunk  Isten  kegyelmével,  már  a  hét  első napjának hajnalán, és aztán egész héten ebből a kegyelemből fogunk élni. Az emberi teljesít­ ményről átkerül a hangsúly az Isten kegyelmére. A tanítványok pedig a maguk tanácstalan­ ságában, találgatásában találkoznak az Isten ki­ jelentésével,  és  ebben  ők  erőt  és  segítséget kaptak egy új élethez. Húsvét egész életüket átformáló döntő esemény volt. Az őrség pén­ zért volt hajlandó híresztelni, hogy Jézust el­ lopták.  Jézus  tanítványai  –  életüket  koc­ káztatva és végül föláldozva – hirdették, hogy Jézus  föltámadt.  Ti  melyik  magyarázatnak hisztek  jobban?  Amit  pénzért  mondtak,  és aminek semmiféle élet átalakító ereje nincs, vagy  annak,  amiért  emberek  az  életüket  is képesek  voltak  föláldozni,  mert  az  életüket újjáteremtette az evangélium.  Az üres sír olyan tény, amit villámló sze­ mű, hófehér ruhás angyali jelenés közepette fedeztek fel az asszonyok, és amit ma is meg­ rendüléssel hallunk. „Nincsen itt, feltámadott!” Az üres sír azt üzeni, hogy ne a holtak között keressük az élőt, a múltban, visszafelé fordul­ va, mert Ő jelen van, él és uralkodik! Ámen! Nyilas Zoltán esperes (Az igehirdetés elhangzott 2016. március 27­én, Húsvét vasárnapján, a pomázi templomban.)      ■

5

Áldás, békesség!

2016. március – április

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékban lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézsaiás 57,15)

„AKI HOZZÁM FOLYAMODIK” „AKI FELNŐ TT KONFIRMÁCIÓ KONFIRMÁCIÓ -- 2016. 2016. február február 14. 14. ŐTT FELN

„Megtörve és üresen Adom magam neki, / Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.” (RÉ 459. sz. dicséret)

A konfirmáltak névsora: Beleki Andrea, Czákné Varga Ildikó, Elek  Zsuzsanna,  Győri­Gál  Hajnalka,  Hay  Brigitta,  Koczka István, Kovácsné Ruskó Adrienn, Mátyás Sándorné, Marosszéky Zoltánné, Mesterné Lenkei Julianna, Óváry Ákos, Papp Nimród János,  Rezesné  Rőth  Katalin,  Sajtos  László,  Szabó  István, Szabóné Jordán Krisztina, Tatai Ferencné, Zádor Edina Zsófia Ünnepi istentiszteleten tett fogadalmat Isten színe előtt az a tizennyolc testvérünk,  akik  részt  vettek  a  több  hónapos  felnőtt  konfirmációi felkészítő oktatáson, beszélgető­sorozaton, három testvérünk számára pedig a keresztség kiszolgáltatására is sor került. Tizennyolcan állták körbe  az  Úrasztalát,  hogy  hitükről,  megváltó  Krisztusunk  iránti hűségükről bizonyságot tegyenek, ami különleges és felemelő ke­ gyelme az Úr Istennek, mert nem tudunk arról, hogy gyülekezetünk történetében valaha is egyszerre ennyien adták volna át életüket Jézus Krisztusnak felnőtt konfirmáció alkalmával. Isten iránti hálás szívvel és szeretettel fogadjuk gyülekezetünk úr­ vacsorai és szolgáló közösségébe konfirmált testvéreinket, akik életük legfontosabb és legkomolyabb döntését hozták meg. Elérkeztek életük legfontosabb és legkomolyabb pillanatához, hogy őszinte, belső in­ díttatásból  fakadó  döntést  hozzanak  arról,  hogy  szívükben  az  Úr Jézussal kívánnak élni, az Úr Jézussal szeretnének járni. Ahogy es­ peres úr fogalmazott az igehirdetésében: mert kell, hogy legyen az ember életében egy fordulópont, ami megváltoztat mindent. Ilyen for­ dulópont az ember életében a konfirmáció. Építettük eddig a magunk útjait, építettük a magunk életét, most pedig Isten megszólít: térjetek vissza Hozzám! A visszatérés Istenhez azért lehetséges, mert bár Ő megközelíthetetlen magasságban van, mégis a megtört és alázatos szívű ember mellé áll. Valami réginek véget kell érnie, és valami egészen újnak kell elkezdődnie. Jézus Krisztust küldi Isten szabadítóul ezen az úton. Új szívet ad, új szövetséget és gyógyulást ad Jézus Krisz­ tusban. Új utat készít elő: Jézus követését, a Róla való bizonyságtételt kétkezi munkánkkal, életvitelünkkel, szolgálatunkkal. Ha Jézus építi életünket,  szívünket,  akkor  több  szeretet  fér  bele.  Olyan  emberré válunk, aki maga is szívgyógyító, aki  odalép  a  másikhoz,  segíti  a másikat,  és  építi  azon  az  úton, amelyen elindult. Felnőtt  konfirmandusaink  – Isten szavának engedve – elindul­ tak Hozzá. Áldja és szentelje meg Isten  elhatározásukat.  Imádkoz­ zunk  értük  szüntelen,  hogy  áll­ hatatosan megmaradjanak ezen a közös úton, és hogy soha ne tér­ jenek le róla. „De aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen.” (Ézs 57,13c)

6

NYILAS ZOLTÁN ESPERES ÚR ÜNNEPI KÖSZÖNTŐJE Kedves testvérek, amikor néhány hónappal ezelőtt elindultunk erre az útra, akkor sokan vol­ tunk, sokféle helyről érkeztünk, különböző belső érzéseink és megnyilvánulásaink voltak. Gyüleke­ zetünk  számára  ti  nem  vagytok  ismeretlenek, bennőtöket eljegyzett a mi Urunk Jézus Krisztus. Sokszor megízleltétek az Ő szeretetét és szentségét. A jegyesség ezzel jár. Mint a hétköznapi életben: valaki megfogja a kezünket, valaki csókot ad a mi arcunkra. Kinyilvánítja az ő szeretetét. És el kell jönnie annak a pillanatnak – kinek előbb, kinek pedig ké­ sőbb –, hogy a jegyesség komolyra fordul. Hogy kimondjuk a döntő szót: vele szeretném élni az életemet. Immáron szövetséget kötök vele. Egy új szövetséget kötök vele. Volt a régi, amelyben szeretett és dédelgetett, most pedig kimondom sok tanú előtt, hogy megismertem és követem őt. Azok az igék, amelyeket áldásul választottam és amelyeket majd áldásul kaptok, Jézus Krisztus életéből a legfontosabbak egyikei. Az Új­ szövetségből – mondhatnám úgy is, hogy – a Tízparancsolat, hogyha ez nem nyolc volna: a nyolc boldogmondás. A boldogmondások egy utat jelképeznek. Onnan indul, hogy „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” – hogy az ember beismeri, meglátja, megtapasztalja, valakinek a személyes jelenléte szükséges ahhoz, hogy az élete boldogabb és teljesebb legyen. És utána ezen az úton járva könnyeket töröl, igazságért és szeretetért szomjaz, bátorít, majd eljut a csúcsra. A boldogmondások csúcsa: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” Az ember a csúcson azt gondolja, hogy itt a vég. Innen már nincs tovább. Nem kell mennünk, nem kell harcolnunk, nem kell küzdenünk. És akkor az Isten azt mondja: de igen! Le kell jönni a hegyről, és békességet kell munkálni. „Boldogok, akik békességet teremtenek, mert ők az Isten fiainak neveztetnek.” És a hegyről lejőve pedig az igazságért való szenvedést is vállalnunk kell. Ez Jézus Krisztus útja. Ki­ki ráteszi a lábát egy­egy lépcsőre (őseink úgy mondták, egy­egy grádicsra), és halad, hogy ne csak a legfelsőbb pontra érjen el, hanem visszatérjen a hétköznapok világába. Visszatérjen a gyülekezet világába, mely nem makulátlan közösség, hanem abban az értelemben a szentek közössége,  hogy  elhívta  őket  az  Isten.  A  legutóbbi  alkalmunkon beszéltünk arról, hogy ez a gyülekezet sem makulátlan közösség, hanem ahogyan Luther mondta: „simul justus et peccator” (egyszerre bűnös és megigazított.) És hogy ezen az úton följussunk a csúcsra, majd megérkezzünk em­ bertársainkhoz, barátainkhoz, testvéreinkhez, megérkezzünk ellenfe­ leinkhez, megérkezzünk ellenségeinkhez, legyen bátorítása még a mi konfirmáló csapatunknak Jézus személyes bizonysága, mint aki a földön járt és mint aki feltámadott, az „én vagyok” mondásaival, ahogyan egé­ szen személyesen majd megmutatja számotokra és számunkra az utat. Őrizzen és vezessen bennőtöket a Szentháromság Isten! Ámen!            ■

Áldás, békesség!

2016. március – április

„ISTEN ÉLŐ LELKE JÖJJ, ÁLDVA SZÁLLJ REÁM” A felnőtt konfirmációi bizonyságtétel margójára

A címben jelölt ének a feleségem és a csalá­ dunk  kedvenc  éneke, amely  felhangzott  a konfirmációnkon  is. Véletlen?  –  kérdez­ ném, de nem teszem, csak a gondolataimba mélyedek, és döntse el az olvasó. A  Jóisten  kegyelméből  feleségemmel, Krisztinával együtt február 14­én részesei le­ hettünk az első böjti istentiszteleten megtartott felnőtt  konfirmációnak.  Állítólag  nem  volt még arra példa, hogy tizennyolc felnőtt dönt­ sön így az Úr mellett. Szerintem ez az elha­ tározás nagyon szép dolog, hiszen nincs sem­ mi kényszer, csak a szabad akarat és az őszinte hit. Aki hasonló helyzetben érzi magát, csak bátorítani tudom, hogy ő is részese lehessen ilyen fantasztikus ünnepségnek. Végigjártuk az előkészítő alkalmakat, és esperes úr segítségével felkészülhettünk erre a szép eseményre. Köszönet jár érte, hiszen bízott bennünk, támogatott a szó nemes ér­ telmében, és lelki vezetőnk volt ezen az úton is. Az „út”, mint szó többször előtérbe került, nemcsak azért, mert az előkészítőt végig kel­ lett járnunk, hanem mi már a korunkra tekin­ tettel is bejártunk egyfajta életutat. A „Református hitünk” című tankönyv alapján nagytiszteletű Cseri Kálmán útmu­ tatása szerint egy kirándulást tettünk a teoló­ giai úton. Az alkalmakat szerdán esténként már vártuk, és ezek jó hangulatban, lelki fel­ töltődéssel teltek. A felkészülés vége felé az esperes úr kér­ te, hogy aki szeretné, mondja el bizonyság­ tételét előttünk. Megismertük egymás életé­ nek egy szeletét, indíttatását a konfirmációra, vagy egy katarzis élményét, melyet könnyek és  meghatódottság  nélkül  nem  lehetett meghallgatni. Egy ilyen alkalommal én is sor kerültem, és hoztam egy példát. A 2016. év első prédiká­ ciója inspirált, amely többek között arról is szólt, hogy a Biblia képekben szól hozzánk a

Szabó István jobb érthetőség kedvéért. A lakásunk féltett régi dísze egy faragott kép, amelynek címe: „Út az Isten házába”. Úgy éreztem, beszélnem kell róla, elvittem és bemutattam a többiek­ nek. Rám nagy hatással van ez a durván meg­ faragott alkotás, mert valahol az én utamat is

látom benne. Egy település házsorait látjuk a képen. Házak között egy lépcsősort, mely egy templomhoz  vezet.  Az  első  lépcsőfokok nagyon nagyra lettek faragva – szándékosan, a térhatás érzékeltetése miatt, vagy talán azért is, mert az életben nekünk is azt az első lépést a  legnehezebb  megtenni.  Aztán  számtalan lépcső  következik,  fokozatosan  csökken  a lépcsőfokok  nagysága  is.  Az  egyik  oldalt egyenes  a  házsor, ebből következően, akik  ezen  az  ol­ dalon járnak, azok elméletileg  sze­ rencsések.  De  az élet inkább a másik oldalon jár. A nehéz kanyargós úton, vi­ szont  itt  kapasz­ kodók  is  vannak, valóságosan  meg­ jelenítve  és  elmé­ letben, gondoljunk a Bibliára, valamint a lelkész lelkigon­ dozói  munkájára. Ha feljutunk a lép­ csősor tetejére, még mindig  ott  van  a  templom  kapuja.  Nehéz megállapítani, főleg távolról, nyitva van­e szá­ munkra. Egy biztos, aki elhatározza magát, hogy megmássza ezt a lépcsősort, az szeretne bejutni az ajtón is. Hiszen ott van Isten háza. A mi pomázi református templomunkban is  olyan  szépen  hirdeti  az  elődeink  által  a szószék mögött elhelyezett márványtábla: Ez Hely Isten’ Háza Menyország Kapuja, Hol zeng Szent Nevének örök Hallelúja. Ha hát szent Színedet Isten! itt láthatjuk Szívünk Áldozatit elődbe hozhatjuk: Itt – Tőled nyerhető sok Századok múlva Imád hívő Néped arczra le borúlva: Itt keresünk Uram Mi is meg Tégedet, Kérünk hallgassad meg könyörgő Népedet. Első  gondolatom  az  volt, hogy  egy  bizonyságtétellel együtt  ezt  a  számomra  becses alkotást  bemutatom  a  gyüleke­ zetnek  is,  de  rá  kellett  jönnöm arra,  hogy  az  ünnepség  így  is elég hosszú lesz, erre nem jut idő, hiszen  tizennyolcan  konfir­ málunk úrvacsorai közösségben. Valamint még egy érdekes dolog miatt:  A  képet  közelről  nézve tudja  csak  igazán  átélni  és megérteni  az  ember.  A  laká­ sunkban  a  kelet  felőli  ablakon bejövő reggeli napfény és a nyu­ gati  ablakon  lenyugvó  napfény  más­más képet rajzol az alkotásra, ami számunkra egy gyönyörű jelenség. A templomban a szélső és a hátsó sorokból nem láthatnak belőle csak egy fadarabot. Ezért nem került hát a gyü­ lekezet elé…

Aznap  az  esperes  úr  az  elbeszélésemhez fűzve azt mondta, hogy van egy szép rész a Bib­ liában az „út”­ról. Mivel már késő este volt, nem került rá sor, de a következő felkészítői alkalom előtt tovább foglalkoztatott a kérdés. Lapozgatva a Bibliát, rám talált egy ige. Véletlen vagy sem, a nagytiszteletű úrnak is ez volt felírva: Zsoltárok 25. rész 4­14. versei: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ös­ vényeidre taníts meg engem! Vezess hűsége­ sen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem,  mindig  benned  reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek  öröktől  fogva  vannak.  Ifjúkorom vétkeire  és  bűneimre  ne  emlékezz!  Ke­ gyelmesen  gondolj  rám,  mert  te  jóságos vagy, Uram! Jó és igaz az Úr, ezért megmu­ tatja a vétkeseknek a jó utat. Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövet­ ségét és intelmeit. A te nevedért, ó, Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! Azt az embert,  aki  féli  az  Urat,  oktatja  ő,  hogy melyik utat válassza. Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.” Azt már tudom, hogy nem véletlenül vál­ laltam az ünnepi istentiszteleten ezeknek az igéknek  a  felolvasását.  Be  kell  vallanom, életem során többször álltam már nagyközön­ ség előtt, miniszteri, hivatali ünnepségeken, rendezvényeken,  értekezleteken,  valamint előadásokon. Most viszont megremegett a tér­ dem, amikor kiálltam a gyülekezet elé. Körül­ nézve láttam sok ismerős arcot, a lányomat, aki  már  régen  konfirmált.  Mindenki  vára­ kozással figyelt rám. A tekintetem feltévedt az orgonához, és ott találkozott Erdélyi Piri bá­ torító  mosolyával,  amely  egy  varázsütésre megnyugtatott. Amikor elkezdtem, eszembe jutott a fa­

Szabóné Jordán Krisztina Isten népéhez tartozik liképünk. Azzal a gondolattal indítottam, hogy különböző lépcsőfokokról indultunk a hitben az Úrhoz vezető lépcsősoron, de akkor ott, az Úrasztala köré, mind a tizennyolcan egyszerre érkeztünk meg. Szabó István                                             ■

7

Áldás, békesség!

2016. március – április

KÉPEK A FELNŐTT KONFIRMÁCIÓRÓL

TATAI FERENCNÉ IMÁDSÁGA A FELNŐTT KONFIRMÁCIÓN Örökkévaló Istenünk. Áldunk és magasztalunk. Köszönjük, Urunk, hogy még tart a Te kegyelmi időd, minden reggel megújul a Te nagy irgalmad. Köszönjük,  Urunk,  a  mindennapi  ajándékaidat,  a  végtelen szeretetedet. Köszönjük,  Urunk,  hogy  jöhetünk  Hozzád,  semmit  se  hozva, bűnnel teli, és Te mégis szeretsz bennünket. Hiszen Te mindnyájunkért meghaltál a kereszten, hogy nékünk üdvösségünk legyen. Köszönjük a naponkénti igédet, hogy igéd által szólsz hozzánk és vezetsz bennünket. S add, Urunk, hogy amit megértettünk, azt tovább is tudjuk adni, úgy is éljünk, hogy méltóak legyünk Hozzád. Add, Urunk, hogy az emberek előtt vallást tudjak tenni, és ez a vallomás őszinte legyen. Bocsáss meg vétkeinkért, bocsáss meg, Urunk, amikor eltávolo­ dunk tőled, és Te tárt karokkal vársz vissza, mint tékozló fiút az Atya. Bocsásd meg, Urunk, engedetlenségünket, bocsásd meg alkalmat­ lanságunkat. Bocsásd meg, Urunk, ha nem úgy szeretjük egymást, ahogy Te szeretsz bennünket. Imádkozunk hozzád, Urunk, azokért, akik még messze vannak Tőled, akik még nem ismernek, akik még keresnek Téged, és akik vá­ gyakoznak Hozzád. Imádkozunk Hozzád a betegekért, a gyengékért, az elesettekért, a kórházi ágyon lévőkért, a kicsikért, az idősekért, fiatalokért, minden megszületett  parányi  gyermekedért,  a  terheket  és  fájdalmat  hor­ dozókért. Imádkozunk, Urunk, ezért a gyülekezetért, a gyülekezet lelkipász­ toraiért, családjaikért, mindnyájunkért, ezért a világért és a világban dúló békétlenségért, hozz békét, Urunk, erre a zord világra. Imádkozok  Hozzád,  Uram,  most  a  velem  együtt  konfirmáló testvéreimért, erősítsd mustármagnyi kicsiny hitünket, hogy Benned meggyökerezve jó gyümölcsöt teremjünk. Szólíts meg minket, mint a kis Sámuelt azon az éjszakán. (Sámuel 13,10) Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. S ha méltónak találsz bennünket, hívj szolgálatra minket, hogy  szívvel­lélekkel  tudjunk  neked  szolgálni.  Küld  le  ránk Szentlelkedet. Áldj meg mindnyájunkat. Jézus, kérünk, hallgasd meg imádságunkat.

Beleki Andrea Isten népéhez tartozik

10 tanács a Krisztus követésére indulóknak 1. Mindig nézz Jézusra (Zsid 12,1­2); 2. Mindig kérdezd meg: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9,6); 3. Mindig tudd: nem vagy egyedül – „Íme, én tiveletek vagyok minden nap...” (Máté 28,20); 4. Mindig tudd: Jézus gyűlöli a bűnt (Zsolt 5,6; 45,8; 97,10; Ézs 61,8.); 5. Mindig valld meg aznap bűnödet (1János 1,7­9); 6. Mindig táplálkozz: „naponta tudakozták az írásokat...” (ApCsel 17,11); 7. Mindig lélegezz: „Szüntelen imádkozzatok!” (1Tessz. 5,17); 8. Mindig mozogj: szolgálat Jézusnak, bizonyságtétel Jézusról (ApCsel 4,20); 9. Mindig Isten családjához tartozol: Krisztus testének tagja (1Kor 12,13.kk); 10. Így mindig megtartott ember vagy (János 10,28).

8

Áldás, békesség! Budakalászon a Táncsics Mihály utcában áll egy szép épület, amelyen mindenkinek megakad a szeme, ha arra jár. Nem nagy, de nem is kicsi. Éppen akkora, amekko­ rának most lennie kell ahhoz, hogy ren­ deltetésének megfeleljen. Ajtaja mellet egy egyszerű tábla szerénykedik: Kalászi Idősek Klubja. Ebbe az épületbe, a napjait itt töltő húsz  idős  bácsihoz  és  nénihez  kaptam  egy megtisztelő meghívást március 1­jén a szoká­ sos  délelőtti  foglalkozásukra.  Ide  ugyanis naponta besétál – aki már maga nem tud be­ sétálni, azt az intézet busza beviszi – húsz idős, köztük több úgynevezett szépkorú, társaságra vágyó budakalászi állampolgár, aki ott délben meleg ebédet, ha pedig kéri, napi háromszori étkezést is kap nagyon elviselhető árért. A testi táplálásnál viszont még többet is kapnak ezek az idős emberek. Amíg a kabá­ tomat  levetettem,  és  a  kényelmes  klubszo­ bában elhelyezkedtem, Zelizi Erika, a Klub vezetője elmondta nekem, hogy ez nemcsak olyan egyszerű öregek napközi otthona, mert itt állandó szellemi táplálékról is gondoskod­ nak a klubtagok számára. A Klubnak a napi háromszori étkeztetés mellett még egyéb fel­ adatai is vannak: pihenési, szórakozási, műve­ lődési,  kikapcsolódási  lehetőség  nyújtása. Délelőttönként  gyakran  vannak  a  klubszo­ bában közös foglalkozások. Kéthetente elő­ adást tart Dr. Gál Katalin orvos valamilyen, az időseket érdeklő témáról, naponta végez­ nek izomlazító mozgást, hetente két alkalom­ mal  meditációt  és  relaxációt,  azonkívül  a hónap  egyik  felében  a  római  katolikus,  a másik felében a református lelkipásztor be­ szélget a klubtagokkal. Hetente van felolvasás és  versmondás,  közösen  hallgatnak  rádiót, néznek tv­t, olvasnak a kalászi újságból, és kiértékelik az olvasottakat. Szabad idejüket társasjátékokkal, dominózással, sakkozással töltik, jó idő esetén pedig tesznek egy kis sétát a környéken. Aktívan részt vesznek a városi

2016. március – április

SZOLGÁLATOM IDŐSEK KÖZÖTT 2016. március 1. rendezvényeken  is,  akik  pedig  még  bírják, azokat távolabbi sétákra is elviszik, és évente néhány alkalommal a városon túli kirándulá­ sokat is szerveznek. Ez bizony nem kevés, sőt nagyon is gaz­ dag nappali időtöltés a város egyedülálló, idős polgárai részére. Mindennek a zavartalan mű­ ködéséről  a  városi  önkormányzat  gondos­ kodik, és egy kis létszámú, de annál lelkesebb személyzet  –  amely  mindössze  egy  intéz­ mény­vezetőből,  egy  klubgondozóból,  egy adminisztrátorból, egy technikai dolgozóból és három területi gondozónőből áll – hajtja végre nagyon szakszerűen, lelkiismeretesen és őszinte szeretettel a feladatot. Az intézetnek van egy busza, amellyel reggel összeszedik,

ÁPRILY LAJOS KÉRÉS AZ ÖREGSÉGHEZ Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella­csendben. Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek. Ments meg zuhatag­szájú emberektől, könyvekbe plántált szó­rengetegektől. Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez egy pátosztalan, kurta szó elég lesz, a túlsó partot látó révülésben a ,,Készen vagy?"­ra ezt felelni: ­ Készen.

délután pedig hazaviszik azokat, akik a nap­ jukat még szívesen töltik együtt több hozzájuk hasonló idős ember társaságában. Azokat az időseket pedig, akik egyedül élnek otthonuk­ ban, a területi gondozónők naponta felkeresik és a szükséges ellátásban részesítik. Ebbe  a  Klubba  kaptam  meghívást  egy délelőtti  foglalkozáson  végzett  szolgálatra március  1­jén,  amelyik  napon  történetesen szakadt az eső. Lehet, hogy ez próbatétel volt számomra, hogy ilyen „nedvesen” is lesz­e erőm elmenni erre a szolgálatra. Kaptam rá erőt, és elmentem, bár most az az érdekes eset állt elő, hogy éppen az előadó volt a legroz­ zantabb a megjelent klubtagok között. Már a bejárati ajtón is csak úgy tudtam keresztül­ jutni, hogy ketten húztak, hárman toltak fel a két lépcsőfokon. A pomázi templomunkban is már csak nagyon rövid szolgálatokat merek vállalni, most pedig csodálatos erőt nyertem:

pontosan két óra hosszat tudtam beszélni húsz idős embernek Istennek minden értelmet felül­ haladó gondviselő szeretetéről, amellyel mintegy tenyerén hordozza azokat, akik benne bíznak. Ezek a kedves idős emberek már tudtak rólam,  mert  egy  előző  délelőtti  kulturális foglalkozás keretében a klubgondozónő már beszélt a nyolc kötetben megjelent életrajzom­ ról, és verseimből is olvasott fel nekik. Most erre visszautalva mintegy folytattam az ő sza­ vait azzal a kis kiigazítással, hogy én egyál­ talában  nem  vagyok  az  az  ügyes  ember, aminek „Kalandjaim” alapján talán némelyek elképzelnek.  Én  egy  életképtelen  gyermek voltam, akkor jártam iskolába, amikor éppen nem voltam beteg, feleségem pedig azért ag­ gódott,  nehogy  ő  haljon  meg  hamarabb  – sajnos  mégis  úgy  történt  –,  mert  én  olyan ügyetlen vagyok, hogy akkor egyedül nem tudnék tovább élni. Végül pedig az történt, hogy ez az életképtelen, beteg gyerek, ez az ügyetlen,  kétbalkezes  férfi  élve  került  ki  a háború vérzivatarából, életnagyságban átélte a  fél  évszázados  kommunista  rémuralmat, mégpedig  úgy,  hogy  miközben  bennfentes volt az ateista állam legmagasabb berkeiben, vasárnaponként a budakalászi szószéken hir­ dette Isten Igéjét. Ezt a fantasztikus képtelen­ séget – aki idős testvéreink közül élt akkor, bizonyára érti – nem én ügyeskedtem ki, ha­ nem  az  én  Uram,  aki  szolgálatára  elhívott, vezetett lépésről lépésre, miközben oltalmazó kezével ezer veszélytől óvott. Ő mentett ki a történelem tomboló viharából és a kommu­ nista évtizedek lassan őrlő poklából egyaránt, miközben „nonstop” hirdettem az Igét a kom­ munista  rendszer  ateista  oroszlánvermében ugyanúgy,  mint  a  világ  legkülönbözőbb részein Londontól Jeruzsálemig. Ez volt kétórás bizonyságtételem közpon­ ti mondanivalója. Ennek alátámasztására em­ lítettem példákat a már ismertetett könyveim­ ből, többek között az orosz katonai elhárítás börtönéből történt szabadulásomat, meg azt a nem kevésbé életveszélyes kalandomat, ami­ kor orosz raták géppuskatüzében álltam a ke­ nyérgyár kapuja előtt, hogy a pincében meg­ húzódó gyermekes anyáknak vigyek néhány kukoricakenyeret. Beszéltem a Rákosi­kor­ szak „tüzes kemencéjében” végzett lelkipász­ tori szolgálatomról és a budakalászi szószéken 1964­től 2006­ig elmondott igehirdetéseimről, meg az 1967­ben elszenvedett balesetemről is, amelynek köszönhetően életem alkonyán Isten megajándékozott néhány csendes évvel, amikor már nincs másra erőm, mint könyveim megírására. Ezekből a könyveimből hagytam egy­egy példányt a Klubban azzal a céllal, hogy nézegethessék a kedves klubtagok, s aki bármelyikből szeretne kapni, ajándékba meg­ kaphatja. Életem legcsodálatosabb ajándéká­ ból – mert nem tőlem van, az Úr Lelke veze­ tett megírásakor –, a verses bibliafordításom­ ból egy tiszteletpéldányt a Klubnak ajándé­ koztam,  amelyből  búcsúzóul  felolvastam Ruth hűségesküjét. Ezzel a verssel búcsúztam el a Kalászi Idősek Klubjában kedves szép­ korú barátaimtól. Az  Úr  áldja  meg  további  életüket  és hűséges gondozóikat! Soós László ny. lelkipásztor                    ■

9

Áldás, békesség! Az ember e világi életét a szakem­ berek – én nem tartozom közéjük – bizonyos  korokra  szokták  felosz­ tani.  Van  csecsemőkor,  gyermek­ kor, kamaszkor, ifjúkor, középkor és végül van úgynevezett öregkor is. Ez utóbbi az, amelyiknek többféle neve is van. A Bibliában például vénekről olva­ sunk. Mózes, amikor már nem tudta egye­ dül ellátni a tábor számtalan ügyes­bajos teendőjét a pusztai vándorlás idején, vé­ neket  (zákén)  állított  maga  mellé (IV.Móz. 11:16). Ennek a szónak a köz­ napi használatban van egy olyan mellék­ zöngéje,  hogy  ezek  olyan  öreg  bácsik, akik  már  semmire  sem  használhatók, pedig a pusztában nem valószínű, hogy Mózes ilyeneket választott volna segítőtár­ saiul. Az kétségtelen, hogy tapasztalt, idős embereknek kellett lenniök. Abban az időben ugyanis még nem az iskolai végzettség dön­ tötte el, hogy alkalmas­e valaki egy veze­ tőállás betöltésére, hanem az élettapasztalat. Az első keresztyén gyülekezetekben is vol­

Jacob de Wit: Mózes tak olyan vezetők, akiket véneknek nevez a magyar fordítás (Ap.Csel. 15:2; 20:1), akik nyilván  tiszteletben  álló  idősebb  emberek voltak. Az ilyen „vén” vezető neve a görög nyelvű  Újszövetségben  preszbytész,  ezért nevezzük  ma  a  gyülekezet  vezetőit  pres­ bitereknek,  akiknél  azonban  ma  már  nem követelmény, hogy mögöttük legyen hat­hét évtized,  csupán  az,  hogy  hitben  és  ráter­ mettségben alkalmasak legyenek feladatuk ellátására. Ma már huszonéves „vének” is vannak gyülekezeteink vezetői között. Hogy  sok  évtizedet  megélt  embertár­ sainkat ne sértsük meg vagy ne szomorítsuk el az „öreg” jelzővel, szebb kifejezésekkel is próbálunk  nekik  kedveskedni.  Nem  hat olyan ijesztően, ha valakiről azt mondják az öreg helyett, hogy idős ember, az pedig még kedvesebb megnevezés, ha szépkorú jelzővel tiszteljük meg. Ettől természetesen senki sem lesz fiatalabb, de jobban hangzik, mint az öreg ember, a vén emberről nem is szólva, de azért azon sem szabad megsértődni (és remélhetőleg  senki  sem  fog  megsértődni

10

2016. március – április

ÖREGEK

ÖREGEK? rajta), ha a vénasszonyok nyarát csupa kí­ méletből  nem  fogjuk  a  szépkorú  hölgyek meleg évszakának elnevezni. Indiánnyárnak pedig azért nem szerencsés becézni, mert mi nem Amerikában, hanem Magyarországon élünk, ahol még soha nem láttam a Kossuth utcában indiánokat szaladgálni. Kérdezhetnénk azt, hogy mikor kezdő­ dik és meddig tart ez a bizonyos öregkor, kik nevezhetők  „szépkorúaknak”.  Ezt  bizony nehéz megmondani, mert ez sem a törvény­ ben,  sem  a  természettudományban  nincs meghatározva.  Meddig  szépkorú  valaki? Dobos Károly bácsi 101 éves koráig volt az, akkor hívta magához teremtő ura. A Biblia szerint rajta is túltett egyszer, nagyon régen egy kedves öreg bácsi, Metuselah (I.Móz. 5:27), szép magyaros nevén Matuzsálem. Ő ugyanis 969 évig taposta e Földnek nevezett sárgolyót. Hát bizony az öregkor nagyon is relatív, éspedig nemcsak a befejezése, hanem a kez­ dete is. Ez viszont már törvényben is meg van határozva, bár a mi gyarló emberi szer­ vezetünk ezt sokszor nem hajlandó tudomá­ sul venni. A magyar törvények szerint pél­ dául hosszú ideig 60 év volt a nyugdíjazás időpontja, ami azt jelentette, hogy ekkor kez­ dődik – vagy legalábbis kellene hogy kez­ dődjék – az öregkor. Csakhogy ezt sem tartja be mindenki. Az én édesapám például bi­ zonyos háborús beszámításoknak köszönhe­ tően 50 éves korában nyugdíjba mehetett, és élt is a lehetőséggel. Ő akkor már kezdte öreg embernek  érezni  magát.  Tréfásan  szokta idézni a közmondást: „Hatvan felé hazafelé.” Gimnáziumi osztálytársaim között volt egy zalaegerszegi fiú. Máig is rejtély előt­ tem,  hogy  hogyan  került olyan messziről éppen a kis­ kunhalasi gimnáziumba. Ő élt a törvény adta lehetőség­ gel, és pontosan 60 éves ko­ rában  nyugdíjba  vonult. Amikor  egy  iskolai  talál­ kozón  beszélgettünk,  kije­ lentette: „Én azóta két szal­ maszálat  sem  teszek  ke­ resztbe.”  Ő  tehát  valóban úgy érezte, hogy amikor 60 éves  lett,  elkezdődött  az öregkora. Engem viszont 60 éves  koromban  még  meg­

hívtak Zürichbe lelkésznek, 88 éves ko­ romban pedig ez volt olvasható rólam a Magyarországi Református Egyház 2012. évi jelentésében: „A Zsinat ünnepélyesen búcsúzott Soós Lászlótól, aki 33 éven át vezette a Zsinat jegyzőkönyveit. A nyolc­ vannyolc  éves  lelkipásztor,  gyorsíró, betegsége miatt kérte felmentését szol­ gálata alól.” Pedig az én életemben ez már való­ ban nagyon relatív volt, mert engem egy­ szer már 43 éves koromban is „öregnek” kiáltottak ki és nyugdíjazni akartak. Ami­ kor balesetem és kétéves kórházi keze­ lésem után súlyos rokkantként le akartak százalékolni, én tiltakoztam, hogy még nem  akarok  nyugdíjba  menni,  mert  én még nem vagyok öreg, én még dolgozni akarok. Milyen érdekes, minden mennyire re­ latív! Az apa 50 éves korában kéri, hogy nyil­ vánítsák öregnek, a fia 43 éves korában til­ takozik az ellen, hogy öregnek nyilvánítsák. Az öregkor kezdetét nem lehet papíron, törvénnyel szabályozni, az mindenkinek az életében másképpen alakul. Ferenc József neve közismert, ki így, ki úgy emlékezik meg róla. 18 éves korában lett Európa legnagyobb monarchiájában élet­halál ura. Ízig­vérig ka­ tona volt. Minden reggel négy órakor kelt fel, és jaj lett volna annak a miniszternek, aki hat órakor nem tudta volna az íróasztala előtt el­ mondani a jelentését. Még 1916. november 20­án este is kiadta szolgájának a parancsot, hogy reggel négy órakor ébressze fel, pedig ekkor már 86 éves volt. A szolga teljesítette a parancsot, de a császár ezt az ébresztést már nem hallotta. Ő tehát még ebben a kor­ ban is fiatalembernek érezte magát, és testi erejét tekintve valóban az is volt. Szellemi képességeit  tekintve  viszont  ekkorra  már beszámíthatatlan vénember lett belőle, aki 84 éves korában képtelen volt áttekinteni dön­ tése  következményeit,  és  lángba  borította Európát. A relativitáselmélet tehát annyira igaz, hogy ugyanaz az ember is lehet egyszerre egy daliás fiatalember és egy beszámíthatat­ lan aggastyán. Én több öreg emberrel álltam kapcsolatban, akinél ugyanezt tapasztaltam. Amikor  Magyarországon  is  összeomlott  a kommunista rendszer, és megalakult az első szabadon választott parlament, Kéri Kálmán al­ tábornagyot 88 éves korában választották meg parlamenti képviselőnek. A kedves, akkor bi­ zony már nagyon öreg Kálmán bácsi bizonyos tekintetben  még  másokat  is  megszégyenítő

Áldás, békesség!

SOÓS LÁSZLÓ

SUHANNAK AZ ÉVEK

A kelenföldi evangélikus templomban Suhannak az évek. Ki kergeti őket? Ki hajtja, ki űzi, mint sötét felhőket? Napok űznek napot, évek űznek évet, Észre sem veszed, már elsuhant az élet. Mintha csak most lenne, mikor gyermek voltam, Totyogó léptekkel csetlettem, botlottam. Egyik betegségből a másikba estem; Így telt gyermekkorom: gyengén, elesetten. Az évek suhantak, erős ifjú lettem,  Átviharzott a nagy háború felettem. Sok életveszélyen mindig átsegített Oltalmazó Uram, tőle nyertem hitet. A legdicsőbb Király szolgálatra hívott,  Magam mögött hagytam jólétet, hívságot. Hirdettem az Igét, Uramat szolgáltam. Hogy őt választottam, soha meg nem bántam. Szolgáltam, harcoltam, száműzve bolyongtam, De nem voltam magam küzdelmes napokban, Kaptam küzdőtársat, bátrat, hűségeset: „Betlehemi Ruthot”, drága Irénkémet. Aztán múlt az idő, és eljött egy angyal Az én Irénkémért csendben, nagyon halkan. Elvitte magával az örök hazába, Ahol a Megváltó Ura őt már várta. Hamvaira áldást mélyen összetörten Én mondottam végül kinn a temetőben. Azóta vergődök egyedül, magamban, Hogy ne hallja senki, sírok, de csak halkan. Itt állok betegen, félig már a sírban. Mit Uram rám bízott, azt már mind megírtam. Készülök már oda, ahol nem lesz sírás, Könny és nyomorúság. Uram vár, senki más. Kalandjaim itt a földön véget érnek. Hintettem a magvát az örök Igének. Ama nemes harcot immár megharcoltam, Be kell itt fejeznem, örök hon vár ottan. (2016. február 13.)

2016. március – április fiatalságról tett bizonyságot. A tisztelt Házban arról folyt a vita, hogy legyen­e korona az új címerünkön, amikor Kálmán bácsi egyszer­ csak felugrott, és olyan lendülettel, ahogy én még húszéves koromban sem tudtam volna, futott fel a szószékre: „Most kaptam egy táv­ iratot  Kanadából,  hogy  hol  van  a  Kossuth­ címerről  a  korona!”  A  Ház  megszavazta  a koronát. Kálmán bácsi egyszerűen nem akarta elis­ merni, hogy ő már nem fiatal. Amikor az utcán mentünk, mindig engem utasított a jobb ol­ dalára, mert nem tudtam megmagyarázni neki, hogy én jó pár évvel fiatalabb vagyok. Hiába mondtam ezt el neki többször is udvariasan, másnap már újra a bal oldalamra sompolygott: „Kérlek szépen, engedd meg, a kort tisztelnem kell!” Ő úgy érezte, hogy még fiatal. Egyszer értekezletre mentünk a Honvédelmi Minisz­ térium épületébe. A szolgálatos ezredes a lép­ csőház alján megkérdezte: „Altábornagy úr lifttel vagy lépcsőn óhajt­e felmenni?” Kálmán bácsi megkérdezte: „Hányadik emeletre me­ gyünk?” „A hatodikra” – jelentette az ezredes. Erre ő a világ legtermészetesebb hangján csak ennyit mondott: „Akkor természetesen lépcsőn megyünk.” Ez a nagyon kedves, „szépkorúan” is fiatal ember viszont szellemileg már láthatóan fáradt volt, mint ebben a korban bárki más. Egyszer a Honvédelmi Bizottságban arról folyt a vita, hogy ha a határon váratlanul betörne az ellen­ ség, hogy lehetne feltartóztatni addig, amíg a hadsereg alakulatait átcsoportosítják. Nehéz kérdés. Mindenki csak csendben törte a fejét, amikor  Kálmán  bácsi  hirtelen  felkiáltott: „Megvan! Népfelkelés!” Ez valamikor műkö­ dött, amikor ő még fiatal tüzértiszt volt. Így tartóztatták fel például az első világháború vé­ gén a Balassagyarmatnál betörő cseheket, de Kálmán bácsi azt már nem tudta érzékelni, hogy a haditechnika azóta nem is akármilyen változáson ment keresztül. Az ő öregkori testi fiatalsága csodálatos hivatástudatának volt kö­ szönhető, annak ellenére, amilyen szenvedé­ seket el kellett viselnie élete folyamán, Recsken, meg több, nem éppen egy wellness­szálloda színvonalának megfelelő „üdülőhelyen”. Átéltem  ezzel  ellentétes  élményeket  is. Nagykőrösön az egyik tanyai iskolában, ahova hitoktatásra jártam ki, volt egy angyalian szép, fiatal  tanítónő.  Amikor  elkerültem  onnét, hosszú  évtizedeken  át  nem  is  tudtam  róla. Amikor a hetvenes években Irénkémet keze­ lésre hordtam a tüdőgondozóba, egy alkalom­ mal egy összetöpörödött öreg nénivel együtt jött az autóhoz: „Laci! Marikát is vigyük el!” Néztem, csak néztem a borzalmas állapotban megjelenő hölgyet, de nem tudtam rájönni, honnét  ismerhetem,  míg  meg  nem  szólalt: „Laci! Nem ismer meg? Marika vagyok Nagy­ kőrösről.” Egykorúak voltunk. Rá már az öreg jelző is túl fiatalító lett volna, tehetetlen „vén­ asszony” volt – nem sértő, inkább csak saj­ nálkozó  értelemben  –,  engem  pedig  még néhány évvel azután választottak meg lelkész­ nek New York egyik gyülekezetébe. Lám, lám, mennyire relatív minden! Hogy ne csak közismert személyiségekről szóljak,  hasonló  jelenségekkel  találkoztam egyszerű embereknél is. Egy 70 éves juhászt

hoztak  be  a  kórházba  lábtöréssel.  Nagyon kedves  szobatársnak  bizonyult,  vidáman beszélgetett  mindnyájunkkal,  és  bár  naptár szerint már megillette őt az „öreg” jelző, mind testileg,  mind  szellemileg  ugyancsak  fiatal ember benyomását keltette. A műtét után akkor még  mindenki  rosszul  volt,  keservesen  tért magához, mert akkor még éterrel altattak, ami után erős hányinger gyötörte a szegény éb­ redőket. A mi kedves juhászunk, amint kezdett ébredezni, halkan nyöszörgött: „Az üveget! Az üveget!” Gondoltuk, valamilyen orvosságos üvegét kéri. Találtunk is a fiókjában egy üve­ get,  amiben  volt  valami,  ami  a  közmondás szerint „kismértékben orvosság”. Ezt kérte a bácsi. Nagyot húzott belőle, majd felült az ágy­ ban, s mint akinél gond nincs egy szál sem, vidáman felkiáltott: „No, gyerekek! Ezen is túl vagyunk!” Mi adott neki öreg korára ekkora fiatalságot? Az a józan, nyugodt, mai divatos kifejezéssel stressz­mentes hetven év, amelyet a világ zajától távol a birkák mellett eltöltött. Feküdt egy ugyancsak a hetvenes éveit ta­ posó hegedűművész is a szobánkban. Nagyon súlyos volt az állapota, de egész nap kedélye­ sen lehetett vele beszélgetni. Neki pedig az adott öreg napjaiban fiatal életet, hogy hűséges felesége mindennap bejött hozzá – külön en­ gedéllyel, mert akkor még csak hetenként két­ szer lehetett látogatni –, és szeretetben töltött néhány  órát  mellette.  Neki  ez  a  hűséges szeretet őrizte meg fiatalos erejét. Ha  pedig  már  ilyen  sokat  szóltam  má­ sokról, hadd mondjak valamit magamról is szerényen, ahogy illik, utoljára. 42 éves vol­ tam, amikor kettétört az életem. Hirtelen úgy tűnt, hogy egyik percről a másikra tehetetlen aggastyán lettem. Csak egy figyelmetlen autó­ vezető, és vége az ifjúságomnak. Híres ke­ rékpáros  voltam,  külföldet  is  bejártam  bi­ ciklivel. Merev lábammal már nem tudok töb­ bet kerékpárra ülni. Rengeteg gyakorlás, sok­ sok órai tanulás volt mögöttem, mire végre le tudtam  vizsgázni  orgonajátékból,  aminél tudvalevőleg a pedálozás a legnehezebb. Bár sikerült a lábamat megmenteniök az orvosok­ nak, de a térdemet hajlítani nem tudom, így nem tudok pedálozni, vagyis a rengeteg gya­ korlás kárba veszett. Húsvétkor orgonamuzsikát hallgattam a rádióból a kórházi ágyamon, és hangosan fel­ zokogtam. Az ápolónőm kérdezte, mi történt. „Az,  hogy  én,  aki  oly  boldogan  róttam  az utakat, nem tudok utazni többé, és oly boldo­ gan ültem oda az orgona játékasztalához, töb­ bet nem tudok orgonálni.” Erre az ápolónő megölelt, és ezt mondta: „Én még soha nem voltam templomban, de most hazafelé menet a Rózsák terén bemegyek a templomba, és imádkozni fogok azért, hogy maga még sokat utazzon, és orgonajátékával sokáig dicsérje azt az Istent, akihez én most életemben először fogok imádkozni, mert csodák mindig történ­ hetnek.” Történtek. Ha nem is biciklivel, de fi­ atalosan róttam az utakat Európában, Ázsiá­ ban, Afrikában még akkor is, amikor „hivata­ losan” már öregnek kellett volna lennem, hir­ dettem az Igét nemcsak egy kis magyarországi templomban, de Londontól Jeruzsálemig, és harminckét évig voltam gyülekezeti orgonista, nem fáradtan, nem öreg emberként,

11

Áldás, békesség! rokkantan bár, de töretlen fiatalsággal, a naptár szerinti  koromtól  függetlenül  –  mert  valaki egyszer, életében először imádkozott értem. Még fiatalos erővel dolgoztam és végeztem szolgálataimat 83 éves koromban is, amikor kö­ zölték velem, hogy már operálhatatlan rákos beteg vagyok, majd az eredményes kezelésnek köszönhetően csak öt év múlva, de elérkezett az a  pillanat,  amikor  betegségem  az  utolsó, visszafordíthatatlan állapotába jutott. Ekkor kér­ tem felmentésemet a munka alól e szavakkal:

Laci bácsi a baleset után 1968­ban

2016. március – április „Elnök  Úr!  Jelentem,  elkezdtem  írni  életem utolsó napirendi pontját.” Ekkor egyik napról a másikra  tehetetlen  aggastyánná  változott  az életem. A reménytelen öregek kétségbeesésével feküdtem be a kórházba, és ekkor megint történt valami: Az Úr elküldte angyalát. Ennek a kifi­ camított görög szónak (angelosz) a jelentése: követ, hírnök, valamilyen feladat végrehajtásá­ val megbízott személy. Nem szárnyát suhog­ tatva repül le az égből, hanem itt jár a földön az Úr  küldetésében,  az  Úr  megbízásából,  az  Ő parancsát  hajtja  végre  úgy,  mint  azok  az „angyalok”, akiket az Úr elküldött Ábrahámhoz (I.Móz. 18:3), és elküldött Lóthoz is (I.Móz. 19:1) az ószövetségi időkben. Egyszer csak be­ toltak a műtőbe, majd másfél óra múlva kitoltak a műtőből engem, aki hivatalosan már „operál­ hatatlan” voltam, és utána reménytelen aggas­ tyánból újra fiatal emberré lettem. Pedig az úgy­ nevezett „szépkort” már ugyancsak elértem, de újra beleléptem egy valóban szép korba, mintha megint fiatal ember lennék, visszajött a mun­ kakedvem, visszanyertem testi erőmet, hitemet és  életkedvemet,  folytatom  az  abbahagyott munkámat, sőt még templomi szolgálat vég­ zésére is újra erőt nyertem tőle, az Úrtól, a fia­ talok és az öregek, a reménykedők és az újra szárnyra  keltek  Urától,  aki  megígérte,  hogy „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárny­ ra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak

WASS ALBERT AZT ÜZENTE… 25 ÓRÁS FELOLVASÁS WASS ALBERT MŰVEIBŐL 2016. február 26-27. „... azt vallom, amit a Szentírás tanít: kétféle ember van csupán, jó ember és rossz ember. [...] Egy idegen nevű tisztességes ember többet ér nekem ebben a hazában, mint egy magyar nevű gazember.” (A kastély árnyékában) * Pomáz február 26 és 27 között 25 órán keresztül – péntek este 6 órától szombat este 7 óráig – a világ ama 67 településéhez tartozott, ahol Wass Albert műveiből olvastak fel. Városunkban Izsó Ildikó kezdeményezésére és főszervezésében erre már második alkalom­ mal került sor. Körülbelül százan olvastak fel az erdélyi író prózá­ jából, verseiből, meséiből. Az eseménynek református gyülekezeti termünk adott otthont. Köszönet a felolvasóknak, köszönet a hallgatóságnak, és nagyon nagy köszönet a szervezőknek. (Facebook ­ Hardi Péter ­ Pomázért)

Óváryné Herpai Dóra

12

Hardi Péter

meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézs. 40:31). Ha pedig valaki azt kérdezi, hogyan érhet­ nek meg ilyen szép kort a szépkorúak, arra egy kedves énekünk sorával tudok válaszolni: „Is­ tennel járni, lakozni.” (474. dicséret) Ennyi a csoda titka, ilyen egyszerű. „Csak” ennyit kell tenned – de ennyit kell tenned –, és „megújul ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt. 103:5). Öreg, idős, szépkorú Testvéreim! Az ígéret nektek is szól, higgyétek el egy öreg, de mégis fiatal, szépkorú, ugyanakkor nagyon szép korú test­ véretek bizonyságtételét! Isten minden bűnödet megbocsátja, Beteg testedet gyógyírral ellátja. Életed megváltja a haláltól, Irgalommal megkoronázza fejed, Jósága áraszt feléd szeretetet. Kegyelmet soha ne remélj mástól! Gazdag áldás kíséri minden napod, Mint a sasé, megújul ifjúságod, Mert az Úr vigyáz az életedre. Törvénye gondol az elnyomottakra, A gyengéket óvja ő erős karja. Uram, szálljon áldás szent nevedre! (Részlet a 103. Zsoltárból – Soós László verses bibliafordítása.) Soós László lelkipásztor                              ■

TISZTELET A HŐSÖKNEK A POMÁZI '48-AS HONVÉDEK SÍRJAINÁL JÁRTUNK 2016. március 14.

Takáts Mihály, szentandrási Andreánszky Zsigmond, Mares István, Göböl László. Íme a négy honvéd, aki a pomázi református te­ metőben alussza örök álmát. A gyülekezet természetjáró köre évről évre elzarándokol a sír­ jukhoz, hogy egy­egy verssel, imával emlékezzen rájuk. Ha a temetőben járunk, s a sír, amely mellett elvezet az utunk, nemzeti színű szalaggal van megjelölve, tudnunk kell, hogy ott olyan ember nyugszik, aki a magyar szabadságért harcolt. Tisztelet az emlékük előtt! (Facebook ­ Hardi Péter ­ Pomázért)

Áldás, békesség!

ÉLETÜK

2016. március – április

AJÁNDÉK

„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten! Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (90. Zsoltár verseiből) Milyen  sokat  tanulhatunk  az  idős emberektől! Milyen sokat adnak ők nekünk!  Milyen  jó,  ha  ennek  tuda­ tában vannak és életüket áldottnak, hasznosnak érzik, még akkor is, ami­ kor már gyengül a szem, fáj a hát, vagy nehezebben emlékeznek vissza a tegnapi napra. Istentől kapott ajándék, kincs az ő jelenlétük, vagy emlékük. Ahogy telnek az évek, úgy merítek egyre többet  nagyszüleim  emlékéből. Az  Úrnak hála,  hogy  egyikük  még  mindig  él  –  anyai nagymamám, ha Isten élteti, idén lesz 94 éves. A Szentendrei Református Gimnázium tanulói sok szeretettel, hálával írtak idős em­ berekről, többnyire nagyszüleikről. Gondo­ lataikból szemezgettem:

fotó: Hörömpő Gergely Vasárnap volt, az egész család hivatalos volt a vidéki házba, nagymamámhoz. Ő reg­ gel óta meg sem állt. Már a sütő sem győzte a sok ételt elkészíteni. Ekkora kitartást még nem sok embernél láttam. Várta, hogy együtt legyen  a  család,  a  gyermekek,  unokák,  és amikor megjött az egész rokonság, örömmel, mindig vidáman köszöntötte őket. Soha nem látszott  rajta,  hogy  fáradt,  soha  nem  pa­ naszkodott. Szerintem egy ember életében nagy sze­ repet töltenek be az idősebbek. Kitől mástól kaphatnánk  jobb  tanácsot,  tanítást  éle­ tünkben,  mint  attól,  aki  már  maga  átélte, tapasztalta azt? Egy fiatal gyakran kerülhet

olyan élethelyzetbe, amivel kapcsolatban a döntése meghatározza majd életét a jövőben. Ilyenkor én mindig a nagymamámhoz fordu­ lok tanácsért, kikérem véleményét. Nyitott­ nak kell lennünk arra, amit ők mondanak. Sok  érdekességet  megtudhatunk  fiatalko­ rukról is. Döntéseinkben segítséget jelent a bölcsességük. Ki másról is írhatnék, mint nagypapám­ ról?  Sajnos  elég  kicsi  voltam,  amikor  el­ veszítettük, de a jó emlékek megmaradnak. Nagyon várt minket, amikor mentünk hozzá. Bevallom,  kicsit  féltem  tőle,  de  ennek  el­ lenére  nagyon  szerettem.  A  sakk  volt  a legkedvesebb játéka, sokat sakkozott velünk. Természetesen  a  legtöbbször  ő  nyert,  de olykor  előfordult,  hogy  hagyott  minket nyerni. Apukám nélkül nőttem fel, de mégis tel­ jes családom volt, és ezt a nagyszüleimnek köszönhetem. Mindig támogattak. A nagypa­ pám apám helyett szinte apukám volt. Min­ den  emlékem  velük  kapcsolatban  a  tiszta, őszinte családi szeretet. Mindig számíthattam a nagymamámra is. A legtöbb délutánt vele töltöttem.  Nagyon  szerettem  vele  lenni. Valamiféle felszabadult öröm volt vele lenni az  iskolai  terhek  után.  Velük  mindig  meg­ beszélhettem  mindazt,  amit  esetleg  otthon nem mertem elmondani. Mindig számíthat­ tam tanácsukra és a szeretetükre. Sajnos tíz éves koromban egy baleset miatt mindketten eltávoztak.

Van a gyülekezetünkben egy idős néni. Mindig Angyalnak vagy Tündérnek hívtam otthon. Eddigi életemben rengeteg mindent köszönhetek egyszerű, de fontos tanácsainak. Fiatalosan  friss  még  mindig.  Én  is  olyan szeretnék majd lenni, mint ő. Nagyon tisztelem az olyan idős embe­ reket, akik bár nehéz korokat éltek át, mégis hűek  maradtak  elveikhez  és  becsületesen éltek, Istent követve. Tőlük nagyon sokat ta­ nulhatunk, erősíthetik hitünket, ezért nagyon jó velük lenni, hallgatni történeteiket. A 6.A. osztályos hittanosaim így írnak: Köszönöm a nagyszüleimnek, hogy ha bármi van, ők ott vannak mindig és mindig számíthatok rájuk. Köszönöm, hogy mindig szeretnek  és  vigyáznak  ránk.  Köszönöm, hogy megosztják velem a tapasztalataikat.

Kovács Margit: Anyám Köszönöm,  Nagymama,  hogy  hitben, szeretetben neveltél, vigyáztál rám, ha kel­ lett.  Óvtál,  védtél,  kitartottál  mellettem. Köszönök mindent, amit tettél. Köszönöm, hogy a nagymamám vagy. Köszönöm, hogy vagy nekem. Köszönöm nektek, Nagymama és Nagy­ papa,  a  sok  bátorítást  és  segítséget.  Kö­ szönöm, hogy fogtátok a kezem, mikor féltem, mindig ott voltatok, bátorítottatok és szünte­ lenül  szerettek.  Nagyon­nagyon  szeretlek benneteket. Én a nagyszüleimnek többek között azt köszönhetem, hogy létezem, mert ha ők nin­ csenek, akkor a szüleim sincsenek és akkor én sem lennék, és ezért hálát adok Istennek. Nagy hálával és köszönettel tartozom a nagyszüleimnek,  hogy  mindig  kitartottak mellettem, bármilyen butaságot is csináltam. Remélem  sokáig  fognak  élni,  mert  még sokáig szükségem lesz rájuk. Köszönöm  szépen  a  nagyszüleimnek  a velem eltöltött sok időt és értem tett fáradhatat­ lan munkájukat. Sokat jelentenek nekem ők. Mindig ott voltak mellettem, amikor szükségem volt rájuk. Nagyon szeretem őket.

13

Áldás, békesség! Köszönöm nagyszüleimnek, hogy megszü­ lethetett apukám és anyukám. Köszönöm, hogy kis korom óta vigyáznak rám. Ha náluk vagyok, jól érzem magam. Mindig fel tudnak vidítani. Köszönöm a nagyszüleimet, hiszen nél­

külük mi sem lennénk. Meg annyi finomságot is kihagynánk, ha nem lennének. Köszönöm, Istenem, a nagyszüleimet! Én nagyon köszönöm Istennek a nagy­ szüleimet, mert szeretek velük lenni és érzem, hogy szeretnek! Nagyon  köszönöm  a  nagyszüleimnek, hogy  mindig  mellettem  állnak,  hogy  fel­ hívhatom őket, és meghallgatnak. Köszönöm, hogy mesélnek a gyermekkorukról és meg­ osztják  velem  tapasztalataikat.  Szeretem őket, az egész nyugodt lényüket! Köszönöm  Istennek,  hogy  élnek  a  nagy­ szüleim és hogy egészségesek. Köszönöm, hogy találkozhatok  velük,  megfoghatom  a  kezüket, megölelhetem őket, hallgathatom a történeteiket. Amikor kicsi voltam, ők vidítottak fel en­ gem, és amikor elutaztunk (Rómában élnek) mindig  nagyon  izgatott  voltam  és  vidám. Nagymamáimmal mindig együtt főztünk, sü­

2016. március – április töttünk és ezért tudok most egy fajta nagyon finom sütit egyedül is megcsinálni. Köszönjük,  hogy  az  idősebbek  megala­ pozták a mi életünket és jövőnket. A múltat és a jövőt, mindkettőt ezek az emberek alkották és tervezték ki. Hálásak vagyunk nekik érte. Köszönöm a nagyszüleimnek, hogy sze­ retnek engem, és hogy életet adtak anyukám­ nak, apukámnak, hogy megszülessenek. Köszönöm a sok törődést, a megértést! Köszönöm, hogy ha szomorú voltam, felvidí­ tottatok, ha mérges voltam, megértettetek, és a sok finom palacsintát is köszönöm! Köszönöm a nagyszüleimnek, hogy vál­ laltak gyermeket a nehéz időben, mert külön­ ben mi sem lehetnénk. Nem érzem túlzásnak: az életünket kaptuk tőlük, a szüleinken át. Ők mindig szeretnek minket, mellénk állnak és támogatnak minket. Segítenek a nagymamák a  sütikkel,  hogy  átsegítsenek  a  rosszon,  a nagypapák pedig a tanácsaikkal. Ha rájuk gondolok, csak egy szó jut az eszembe: Hála! S  végezetül  hadd  szóljon  hozzánk Túrmezei Erzsébet versének részlete: S lángoló szívvel, égő hittel mint aki semmit nem veszít el kincseiből, ha évek telnek, boldog holnapról énekelnek... át próbákon és szenvedéseken, át meredek, rögös ösvényeken, mégis, mint akiket győzelmes szárnyak hordoznak, mint akiket hazavárnak... hiszen előremutat minden óra Krisztusukkal a szent találkozóra... Mégis – hiszen szívükben ifjúság van! – helytállva igaz hűséggel a mában, erő fogytán is lankadatlan szeretetben és szolgálatban... ajkukon el nem némuló dalok.... Öregen is milyen fiatalok! Sebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor        ■

IDŐSEK IMÁJA Te adj erőt, hogy bízni tudjak Ha megbántanak, ne zokogjak. Te add meg, hogy eltűrjenek, Hogy hibáimmal is szeressenek. Te erősítsd meg erőtlenségem, Hogy hősként vigyem a keresztem. Te légy árvaságom erős támasza, Tudom, Te vagy a gyöngék gyámola. Te őrizd meg gyengülő eszem, Hogy életem nagy teher ne legyen. Ó, adj azoknak szeretetet, Akiknek én adtam életet. Legyen szívükben jóság, irgalom, Öregségemet értő szánalom. Áldd, őrizd őket, édes Jézusom, Hogy találkozzunk Nálad egykoron. Vezess, erősíts, oltalmazz, A végső órában irgalmazz!  Ámen

ZIMÁNYI JÓZSEF: ÖREGEDÉS – ÉRLELŐ ŐDÉS

„ ... amikor fiatal voltál, felövezted magadat, és oda  mentél,  ahova  akartál;  de  amikor  meg­ öregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod” (Jn 21,18).

Vannak bibliai helyek, amelyekben a fiatalság jelképezi az erőt, az Istenben való egészséges életet,  de  vannak  helyek,  ahol  az  öregedés jelképezi az Istenben meggyarapodott erőt. Így beszélt most Jézus Péter megöregedéséről. A lelki életben áldott az ilyen öregedés, ahol mindig kevesebb már az én makacskodásom, saját tervezésem, és inkább engedem magam vitetni mások által. Vitetni szenvedésre, meg­ töretésre, szégyen és gyalázat elfogadására. A korintusi  pereskedő  felek  a  hitben  nagyon gyermekek voltak, de a Zsidókhoz írt levélben azok,  akik  vagyonuk  elrablását  is  örömmel szenvedték, valóban eljutottak a Péternek ígért öregségre. A hitben való ilyen öregség mégis a használhatóság kora. Ez a kor alkalmas arra, hogy Isten Fiának életét kifejezze benne. Péter is  keresztre  ment,  mint  a  Mestere,  de  nagy­ csütörtökön erre még nem volt alkalmas. Az Ezsdrás 5,5­ben azt olvassuk, hogy az

14

Úr szeme a zsidók vénein volt, és így minden ellenségeskedés között is folytathatták az építést. Ma  is  azokat  tekinthetjük  véneknek,  akikről látjuk, hogy Istennek szeme rajtuk van, ezek által folytatja az Úr annak építését, amit az ítélet lerombolt. Ilyen öregségért imádkozzál, ennek nehéz áldásait kívánjad saját veszendő kis terveid helyett. Boldog öregek azok, akikhez Isten maga küldi népét, hogy tudakozzék tőlük. Ezt mondja az Ige: „...Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják” (5Móz 32,7). A múltat helye­ sen értékelni, helyesen a jövőbe nézni az ilyen ál­ dott öregek tudnak, mert ők Istentől tanultak. Jézus azt mondta Péternek, hogy ebben az öregségben majd kinyújtja kezét…, s akkor a bilincs – a fogság idején – a korábban oly gyor­ san cselekvő péteri kezeknél sokkal erősebb lesz, mert emberi tehetetlensége szabad utat nyit Isten ereje számára. Milyen erőtelen volt Pál, akit egy római kato­ nához láncoltak, és mégis milyen erős ez a kis megláncolt zsidó ott a császár udvarában! Nemso­ kára már gyülekezete van a Fenevad palotájában. Érzed­e már, Testvér, az öregedésnek ilyen áldott  jeleit  életedben?  Tested  öregedésének

megvannak a csalhatatlan jelei, de hitéletednek is el kell érnie ezeket, amikor az erőd egyre gyengül, de Istennek hatalma egyre inkább erőt vesz rajtad. Nem védekezel már, nem húzod keresztül mások terveit, nincs már igazad; és hol van már a régi tekintély, már csak emlék, amit Jób említ, hogy amikor szavát hallotta, min­ denki elnémult. Most ők némítanak el téged, de mégsem jársz duzzogva, nincs ítéleted az em­ berek ellen, de nincsen panaszod Istened ellen sem; boldogan tapasztalod, hogy egészségesen, egészen megöregszel. Az öregedés természetes vége a halál. Mi­ nél  becsületesebben  öregszel,  annál  inkább meghalsz, és betelik rajtad a Kolossé 3,3­nak most még messze tetsző ígérete: „Mert meghal­ tatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.” Őrizzen meg Isten, hogy az teljék be öregséged felett, amiről Jézus így beszélt, szenvedéseit jövendölve: „ ...sokat kell szenvednie a vénektől,...” (Mt 16,21). Ne ilyen öregséget adj, ne ilyet, Istenem! Péter megöregedett egészen a fejjel lefelé történt megfeszíttetéséig. Hol tart a te öregséged? Vagy még mindig nagyon fiatal vagy Uradnak szomorúságára?

Áldás, békesség!

2016. március – április

N LACI BÁCSI ORBÁ 90 ÉVES Talán hihetetlennek tűnik – látva frisses­ ségét, derűjét és jó kedélyét –, Laci bácsi betöltötte  a  90.  életévét.  Pedig  nem  az években rejlik a hosszú élet titka: Laci bácsi Istentől kapott személyre szóló ígé­ retet, hogy hosszú életű lesz ezen a földön, ezért semmi hihetetlen nincs abban, hogy az igéből valóság lett. Nem érdem ez – mondja ő –, mert nincs semmi, amivel rászolgált vol­ na, de hálás érte Istennek, Aki megtartotta sza­ vát és megajándékozta napjainak sokaságával. A Psalmus kórus tenorjaként zengi, énekli az Úr dicséretét, amíg erővel és hanggal bírja. Sokáig éltesse az Úr Laci bácsit, adjon továbbra is örvendező szívet, békességet, az Úr erejéből táplálkozó és meg­megújuló élet­ erőt. Kívánunk Laci bácsinak jó egészséget, és  valahány  esztendőt  ad  még  számára  az Isten, minden időben szeretetet.

ORBÁN LÁSZLÓ MEGJÖTTEK A FECSKÉK Laci bácsi köszöntése az ünnepi istentiszteleten * Orbán Laci bácsi 90. születésnapja alkal­ mából a budakalászi református gyülekezet Budakalász  Város  Önkormányzata  anyagi segítségével kiadta Laci bácsi válogatott ver­ seit. A  kötet  címe:  „Megjöttek  a  fecskék”. Dr. Kulin Sándor bevezető soraiban így ajánl­ ja a verseket az olvasóknak: „Hívjuk a vándort – az olvasót – egy rövid pihenőre; hogy a mindennapi élet eseményeit, örömeit, bánatát; ismerőseit és barátait egy tapasztalt öreg kortársunk szemüvegén át is láthassa. Ez a szemüveg lehetőséget ad arra, hogy akinek van szeme a látásra, az ne csak nézzen, hanem lásson is. Öreg  kortársunk,  Orbán  Laci  bácsi  90 éves. Versei évtizedek óta kísérőink. Helyi, de főleg egyházi periodikákban jelennek meg. Orbán László hűséges krónikás, de a hűsége elsősorban  nem  eseményekhez  és  szemé­ lyekhez, hanem Urához, a hitéhez és a hazá­ jához köti. Az aktualitások lehetőséget adnak, hogy ezt újra és újra megvallja. E  jeles  évfordulóra  szélesebb  körben kívántuk közkinccsé tenni a verseit és ezért határoztuk el e válogatás közreadását. Isten áldását és további termékeny éveket kívánunk szeretettel Laci bácsinak!”

ANNO

Vége lett a hideg téli hónapoknak, Mikor az emberek fáztak és vacogtak. Most eljött végre az áhított kikelet, S egy fecskepár kis fészkébe megérkezett. Már nagyon vártunk, hozott Isten bennetek, Hosszú volt az út, Afrikából jöttetek. Budakalászon lesz újra a tanyátok, Magyarország oly szép, ez a ti hazátok! Kezdjetek el megint újra csak csevegni, Bajt, szomorúságot így könnyebb feledni. Ha már „eltemettük” azt a hosszú telet, Legyünk – mint a fecskék – örvendő emberek. (2002. április 22.)

ITT VANNAK A FECSKÉK Vége lett a ködös téli hónapoknak, Mikor az emberek házukba húzódtak. Most eljött végre az áhított kikelet, S egy fecskepár kis fészkébe megérkezett. Már nagyon vártunk, Isten hozott bennetek, A hosszú útról, Afrikából jöttetek. Nálunk lesz Kalászon újra a tanyátok, Magyarország oly szép, ez a ti hazátok. * Kies szép magyar föld, vonzó sok mindenben, De majd a fecskékkel költöznünk kell innen. Mert egyszer véget ér földi vándorutunk, És mi „jobb hazába, égi honba vágyunk”. Adjunk mi hálát megtartó Istenünknek: Jézus üdvöt szerzett az Őt szeretőknek. „És akik sokakat igazságra visznek, Azok, mint csillagok, örökké fénylenek.” (Dániel 12,3)

Orbán Laci bácsi köszönti Réz Lászlót és feleségét, házasságkötésük 50. évfordulóján, a budakalászi imaházban

(2015. április 22.)

15

Áldás, békesség!

2016. március – április

KI FONTOS ISTENNEK? CSERE MÁTYÁS budakalászi református lelkipásztor evangélizációja Csobánkán 2015. november 23 – 27. 2. KINEK A SZAVÁT LESED? 2015. november 24. Textus: ApCsel 16,11­15 A történet folytatásában Jézus Krisztus megkezdi  világhódító  terveinek  újabb fejezetét, és Igéjét elterjeszti abban a tar­ tományban, később pedig az egész föld­ részen is. Hol és hogyan kezdi? Mi lenne a nagy műhöz illő kezdet? Mi emberek biztosan nem úgy képzel­ nénk, ahogy a valóságban történt. Nem Fi­ lippiben,  a  kormányzó  fogadótermeiben kezdte el Pál a munkát, nem a Fórumon, nem a zsinagógában, mint ahogy sok más város­ ban. Nem is egy tekintélyes előkelő házá­ ban, még csak nem is házban, hanem a vá­ roskapun kívül, egy folyóparton. Talán ott, ahol  az  asszonyok  mosni  szoktak.  Úgy olvassuk, hogy van ott néhány istenkereső asszony, akik kijárnak a városkapun kívül, és szombatonként imádkozni szoktak. Ez elég Istennek?  Hogy  lesz  ebből  világmissziós nagy történet? Úgy látjuk, hogy Isten ter­ veinek éppen elég, ha van valahol egy­két őszintén Őt kereső ember, akik még nem is­ merik Őt közelről, csak egyszerűen éhesek és szomjasak az Ő igazságára.

lene. Akkor hogyan lehetne? Ki segít ebben? És ki van mellettem, amikor én magányos vagyok? És amikor mindenkiben csalódom, és nem bízhatok igazán a másik emberben sem, talán magamban sem, akkor van még valami esély? Ki van a láthatár mögött? Ezeket a kérdéseket fogalmazgatják, és valahonnan hallanak a zsidók Istenéről, Aki egészen más, mint a többi isten – láthatatlan. Nincsen bálványszobra. Nem kell neki kü­ lönféle áldozatokat bemutatni, úgy, ahogy a római oltárokon szokás. Egész mást kínál, és egész mást ígér. Egy láthatatlan Isten, Aki igazságos. Aki szeret. Aki nem személyválo­ gató. Aki mindenre választ akar adni. És ezek az asszonyok elkezdik megosztani egymás­ sal a keresésüket, imádságaikat.

lyek nem engedelmeskednének is az Igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is meg­ nyerje őket, ha látják a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. Akiknek ékessége ne legyen  külső,  hajuknak  fonogatásából  és aranynak  felrakásából  vagy  öltözékek  fel­ vevéséből való; hanem a szívnek elrejtett em­ bere, a szelíd és csendes szellem romolha­ tatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Mert  így  ékesítették  magukat  hajdan  ama szent  asszonyok  is,  akik  Istenben  remény­ kedtek, és alárendelték magukat az ő férjük­ nek.  Miként  Sára  engedelmeskedett  Ábra­ hámnak, urának nevezvén őt, akinek gyer­ mekei lettetek, ha jót cselekszetek, és semmi félelemtől nem rettegtek.” (1Pét 3,1­6) Testvérek, ott van ez a néhány asszony Filippi folyópartján. Kijárnak, szinte lopva, titokban  szombatonként.  Isten  azt  állítja ebben az igében, hogy neki nagyon fontos ez a  néhány  asszony. Az  Úr  ismeri  őket.  És ismer minket is. És hogy ha valakire vélet­ lenül  igaz  volt  néhány  szó,  amit  az  előbb mondtam, akkor vegye komolyan, hogy neki is azt üzeni most Isten, ami az egész hetünk tartalma: az Úrnak fontos az Ő munkájához a te személyed, a te családod, a te mostani ál­ lapotod is. A kereső

A láthatatlan Isten Filippi római kolónia Görögország te­ rületén,  a  császár  a  veterán,  kiszolgált  lé­ gionáriusokat telepítette le ilyen kolóniák­ ban. Nagyon tiszteletben tartják a római val­ lást, a római jogot, mindazt, ami Rómához köti őket – ez a vallásuk igazából. Filippiben nem volt zsinagóga sem. Ahhoz, hogy zsi­ nagóga legyen, legalább tíz hívő férfi kellett volna, de úgy látszik, nem volt tíz nagykorú hívő zsidó férfi. Pál nem ijed meg ettől, és nem megy tovább, hanem megkeresi az Is­ tent keresőket. Ezt a néhány asszonyt, akik ki szoktak járni minden szombaton a városon kívül a folyópartra. Milyen lehetett az életük? Ez a néhány asszony  nem  tudja  komolyan  venni  egyik bálványkultuszt  sem,  amelyik  körülöttük dívik. Nem talál a lelkük nyugalmat és valódi táplálékot abban, ami körülveszi őket. Sze­ retnék tudni, hogy hol lenne helyén az életük. Szeretnék tudni, hogy mi lesz a halál után. Szeretnék  tudni,  hogy  ha  tele  vagyunk  jó szándékokkal és törekvésekkel, akkor miért nem sikerül mégis úgy élnünk, ahogy kel­

16

Ki fontos Istennek? Nem ismerem az itt levő gyülekezetet, de úgy sejtem, hogy talán nem lehetetlen, hogy itt is vannak ilyen asz­ szonyok vagy férfiak. Évek óta hitben élsz, és nem tudod meggyőzni a férjedet, felesé­ gedet. Egyedül vagy talán ezzel a családban. Neki mindenféle más értékei és érvei van­ nak, már nem is érdemes erről vitatkozni, és nem is kerül ez már nagyon szóba otthon, esetleg a házastárs csendesen eltűri, hogy ide­ jöjjünk. Lenézően, elnézően viselkedik. Mit csináljak, hogy feszüljek meg, hogy őt isten­ hitre térítsem? Hogyan magyarázhatnám el, hogy így veszélyben van, hogy nem lesz jó, ha így folytatódik az élete? Jól ismerjük az igét: „Hasonlóképpen az asszonyok rendeljék magukat alá az ő férjüknek, hogyha néme­

Mi történik Lídiával és társaival ebben a történetben? Istennek fontos Lídia, mint Is­ tent  kereső,  az  igazságot  kereső  asszony. Fontos Istennek, hogy Lídia az Igére figyelő asszony,  és  ugyanilyen  fontos  az  is,  hogy Lídiából engedelmeskedő asszony legyen. Kereső – Igére figyelő – engedelmeskedő: ugyanannak az útnak három lépése. Először: kereső. Mit tehet egy kereső? Az első, amit tehet: hogy nem nyugszik. Ha vannak itt olyanok, akik keresik azt az igaz­ ságot, ami maradandó, ami valódi, amiben nem csalódunk, nekik üzeni az Isten Igéje, hogy az első, amit egy kereső tehet, az, hogy nem nyugszik. Nem nyugszik bele, ha hiány­ érzete van. Kevés az, amivel mások meg­ próbálják egyszerű dolgokkal megnyugtatni magukat, elterelni saját figyelmüket az élet legnehezebb  kérdéseiről.  Ha  lelkileg  éhes vagyok, ha több kell, mint a kézzel fogható világ,  ha  olyan  kérdéseim  vannak,  amiket nem tudok megválaszolni: mitől lesz helyén az  életem,  mi  az  igazi  értelme,  célja,  mit akarok hosszú távon; ha ilyen nyugtalanító kérdések merülnek fel, akkor ne féljünk ettől!

Áldás, békesség!

2016. március – április

Ne  nyugtassuk  meg  magunkat  hamis  pót­ szerekkel! Halálos veszély, ha az ember meg­ nyugtatja magát a keresésben. Az  első,  amit  Lídia  és  társai  tesznek, hogy nem nyugszanak. Kijárnak a folyópartra szombatonként, keresik az Istent, és többet akarnak tudni erről az Istenről.

nyitotta Lídia szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál  mond.  Hát  ez  csoda!  Nem  magától értetődő,  hogy  az  Ige  felhangzik,  megre­ zegteti a levegő hullámait, elér a fülemig, én pedig ezt megértem, hitre jutok, és a hitem erősödik – ez nem így megy. Az Isten mun­ kálkodik a szívekben. Vannak, akik egy éle­ ten át ülnek a templomban, és min­ dent tudnak az értelmükkel, ám az életük  nem  Jézus  Krisztusé. Van­ nak, akik nem jutnak túl a vallásos kereteken, a betanult, begyakorolt fogalmakon,  iskolás  válaszokon. Testvérek, különleges ajándék az, ha  Isten  megnyitja  valakinek  a szívét. Mit tehetek én ezért? A ma­ gam módján annyit tehetek, hogy figyelek. Hogy tudom, kell nekem az a valami. Hogy zörgetek, jövök, keresek, kérdezek, és az Úr meg­ nyitja a szívét az ilyen embernek.

A másik, amit egy kereső tehet: odamegy, ahol a lehető legjobb hatások érhetik. Ha én Isten  igazságát  keresem,  az  életem  legna­ gyobb kérdéseire a választ keresem, akkor menjek oda, ahol a lehető legjobb hatások érhetnek. Ha azt akarom, hogy Isten Igéjéből válaszokat kapjak, akkor a legjobb, hogyha minél többet ott vagyok Isten Igéje közelé­ ben. Ugye triviálisan egyszerű, testvérek, és mégis milyen nehezen megy sokunknak. Lídiáék  ezt  csinálják,  ezért  vannak  jó úton. Megkeresik a kapcsolatot egy­két ha­ sonló asszonnyal, és azt a keveset, ami van, rendszeresen megosszák egymással a nyuga­ lom napján. Milyen jó úton vannak! És mi történik? Megérkezik hozzájuk Jézus Krisz­ tus a követein keresztül. Az asszonyok imád­ koznak,  de  ha  nagyon  szigorúan  nézzük, igazából még nem is tudják pontosan, kihez imádkoznak. Hallottak Izrael Istenéről, töb­ bet­kevesebbet tudnak Róla, de még semmit sem hallottak Jézus Krisztusról. De nem baj! Imádkozz úgy, ahogy most tudsz! Mondd el, ami most feszít! Szólítsd meg azt az Istent, Akit most ismersz! „Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok.” Jézus is mondja: „zörgessetek és ajtó nyittatik néktek”. Megérkezik az apostol, és mindenkinek lesz valami dolga: Pálnak az a dolga, hogy beszéljen, Lídiának az a dolga, hogy figyel­ jen, és az Úr is tesz valamit – megnyitja Lídia szívét. Hárman is cselekszenek itt. Pál beszél – az Isten nagyságos dolgait. Farizeus korában, néhány évvel azelőtt, talán nem gondolta volna, hogy egyszer majd egy római provincia városa mellett egy folyópar­ ton  néhány egyszerű pogány asszonnyal az Isten legnagyobb dolgairól fog beszélni. Hiszen ő ígéretes fiatal farizeus­növendék volt, komoly iskolákat végzett, rabbinak készült! Mi köze egy tanult rabbinak néhány tanulatlan pogány asszonyhoz? És Pál mégis beszél. Jézus Krisz­ tus odaküldte, odavitte, ezt bízta rá. Lídia  pedig  figyel.  Milyen  sok  múlik azon,  hogy  meg  akarom  ragadni?  Tovább akarok  menni!  Mélyre  akarok  ásni  abban, amit Isten Igéjében készen megkapok! Hiába van előttem, nekem is dolgom van abban. Azt olvassuk az igében, hogy az Úr meg­

Az Igére figyelő Mi az Isten eszköze ettől kezdve? Az Ige – az Ő beszéde. Nem történik varázslat, sem­ miféle hókuszpókusz, nem kell elvégezni egy tréninget,  vagy  letenni  valamilyen  esküt. Egyetlen egy dolog történik, Istennek az egy­ szerű Igéje hangzik, és attól Lídia szíve, élete, jövője átalakul. Sok­sok ígéretet fűz Isten az Ő Igéjéhez. Éppen csak címszavakban fel­ sorolok néhányat. Ahogy az eső és a hó lehull az égből, és nem megy oda vissza, megöntözi a földet, megitatja a növényeket, azt mondja Isten: Ilyen lesz az Én Igém is. Biz­ tos, hogy ahova elküldtem, ott életet fog  teremteni.  Más  helyen  azt mondja az Igéről, hogy mennyei ke­ nyér. Megint más helyen azt mond­ ja, hogy világosság. Egy sötét szo­ bában  csak  tapogatózunk,  fogal­ munk  sincs,  hogy  mi  merre  van, fölgyújtják a villanyt, és egyszerre áttekinthetővé  válnak  a  dolgok. Ilyen az Isten Igéje. És tükör. Bele­ nézek, és végre látom magam úgy, ahogy Isten lát engem. És tűz, ami felgyújt. És sziklazúzó pöröly, ami szétveri az én hamis meggyőződé­ seimet és hamis reménységeimet. És lehet újat építeni jó alapokon. És mag, ami kicsírázik. Az Isten Igéje hasznos. Ahogy a Timóteus második levelében olvassuk: hasz­ nos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere. Testvérek,  ha  az  Isten  Igéje  mindez, akkor azt is kérdezi ma tőlünk, hogy meny­ nyire  jellemző  a  mi  életünkre  az,  hogy  fi­ gyelek, mint Lídia. Mennyire figyelsz? Meg­ ragadjuk­e  a  lehetőségeket?  És  hogyha  az Isten  Igéje  hasznos,  akkor  használjuk­e? Használ­e nekünk? Ott van­e életünk dönté­ seiben, hétköznapjaiban? Az engedelmeskedő Az Ige által érkezik el Lídia a harmadik lépéshez:  ez  pedig  az  engedelmesség.  Így olvassuk, hogy megkeresztelkedett háza né­

pével együtt. Mi volt az ő számukra a kereszt­ ség? Egész biztos, hogy nem volt megszokott úgy, mint nálunk. Nem egy hivatalos helyen történt, nem egy lelkész végezte, hanem fel­ sorakoztatta a családját, a szolgáit a folyópart­ ra, és egy pillanatra szimbolikusan aláme­ rültek a vízbe, ami azt jelenti, hogy ha Isten igazsága érvényesülne, nekem a bűneimben meg kellene halnom, hogy az életem zsák­ utca, az halál, majd amikor a megkeresztelt felemelkedik  a  vízből,  megáldják  Isten nevében,  mert  Jézus  Krisztus  vérében  új életet kaptam. Újra följövök, újra élek, nem én, hanem él bennem a Krisztus. Megkeresztelkedik háza népével együtt, és  utána  megnyitja  a  házát.  Először  az  Úr megnyitotta a szívét, és utána ez az asszony mondja azt: Gyertek a házamba! Pálékat és a gyülekezetet hívja. Ettől kezdve az a ház lett a kicsi, formálódó filippi gyülekezet bázisa. Amíg  nincs  más  istentiszteleti  hely,  addig Lídia  háza.  Miért? Azért,  mert  a  megtérés nemcsak  azt  jelenti,  hogy  valahol  egészen belül  megváltoztam,  nemcsak  azt  jelenti, hogy most már tudom, mi lesz velem a földi halálom után, hogy az Úr Jézushoz kerülök, és örök életem van. Természetesen ezek is benne vannak, de a megtérés ennél még töb­ bet jelent. Minden megváltozik. Új tag lépett Jézus Krisztus gyülekezetébe, új hang lépett az Őt dicsőítő kórusba, új ember van az Ő asztala körül. Elkezdődött valami, ami addig nem  volt.  Megtörténik  ez  akár  évek,  év­ tizedek  óta  templomban  ülő  emberekkel. Egyszer­egyszer  láthattam  –  hálás  vagyok

érte Istennek –, elkezd valóban élni, aki addig is rendesen mindig ott volt, tisztelettudó és kedves volt, elkezdi az életét abból a szem­ szögből látni, hogy Isten használ engem, visz engem,  akar  velem  valami  jót,  és  én  Neki akarok élni. Lídia azt mondja, hogy: Gyertek a há­ zamba! Az ő háza lehetett Európában az első gyülekezeti  hely.  Micsoda  ehhez  képest  a kölni  dóm,  vagy  a  párizsi  Notre­Dame!? Eltörpül, jelentéktelen, szóra sem érdemes. De Lídia háza... Kár lett volna Lídiának ezt kihagyni. És  most  nézzünk  így  magunkra!  Isten életmentő munkálkodása itt folyik körülöt­ tünk. Kiválasztja, akiket akar, és megmenti, akiket akar, akármilyen mélyről. És építi az Ő országát. Nélkülünk is kiválóan meg tudja tenni,  de  milyen  jó,  ha  benne  lehetünk! Milyen jó, ha ott lehetünk, mint Lídia, 

17

Áldás, békesség! nemcsak  keresőként,  nemcsak  imádkozó­ ként, nemcsak figyelőként, hanem engedel­ mes emberként! Lehet, hogy ez azt jelenti a mi életünkben: hívjam föl azt a valakit, láto­ gassam  meg,  fejezzem  ki  a  szeretetemet! Vagy menjek a lelkipásztoromhoz, és rágjam egy kicsit a fülét, amíg nem ad valamilyen szolgálatot  a  gyülekezetben!  Biztos  ki  tud találni nekem is valamit! Kapcsolódjak be valahova, amihez több idő, több erő kell, amit eddig  halogattam,  de  ott  lenne  a  helyem. Mindenekelőtt pedig kérdezzem meg Istent, hol akar engem szolgálatban látni. Testvérek, láttuk ma, hogy Istennek külö­ nösen  fontos  ez  a  kicsi  imaközösség,  ez  a néhány kereső, akik nem nyugosznak, keresik az igazit, akik figyelni tudnak Isten Igéjére, és akik ezt kérdezik: Mit akarsz, hogy cse­ lekedjem? 3. KÉRJ SZABADÍTÁST! 2015. november 25. Textus: ApCsel 16,16­18 Mai alapigénk egy olyan eset, amikor a Sátán sokkal nyíltabban megmutatja magát, szemben állva az evangélium szolgáival, akik Jézus Krisztus hatalma által egyetlen mon­ dattal  elérik,  hogy  egy  megszállott  ember megszabaduljon. Miért és hogyan szól ne­ künk ez a történet? Egy kicsit menjünk vissza az előző napi történetünkhöz, vegyük föl ott újra a fonalat. Örvendetes,  de  –  magunk  között  szólva  – eléggé  csekély  kezdetet  adott  Isten  Filippi városában. Örvendetes, hiszen ott, ahol zsi­ nagóga se volt, és ahol következetesen ellene álltak az egy igaz Isten hitének, mégis csak akadt néhány egyszerű asszony, akik a váro­ son kívül, a folyóparton imádkoztak és ke­ resték az Istent. Őket találja meg Pál, hirdeti nekik Jézus Krisztust, melynek nyomán új élet támad. Most már van „imádkozás helye”. Így kezdődött a mai szakaszunk: „egyszer, amikor az imádkozás helyére mentünk”. Ez most már Lídia háza. De ez még mindig csak egy maroknyi asszony. Hogyan fog terjedni Filippiben az Úr Jézus hatalma? Vajon alkalmasak lesznek ők arra, hogy másokat is bevonjanak? Nincs­ e Lídia házának négy fala közé szorítva ez a dolog? Ez lehet talán a mi kérdésünk is, eb­ ben a nagyon otthonos, barátságos imaházban ülve. Hogyan tud terjedni az a hit, az a győ­ zelem, amit mi ismerünk, ami nekünk, őszin­ te hitű, örvendező keresztyéneknek adatott? Vajon  hogyan  folytatja  az  Úr  Jézus?  Erre keresünk válaszokat, de nem úgy folytatódik, ahogy mi azt elképzelnénk. Itt, a történetben, egészen váratlan úton folytatódik. Jézus Filippiben kiszemelt még valakit.  Ha  nekik  kellett  volna  kérdőívet kitölteni arról, hogy kinek mondanák el leg­ szívesebben az örömhírt, vagy hogy kit hív­ nának ide, egész biztos, hogy ez a valaki nem szerepelt volna a gondolataik között. Ez a va­ laki ugyanis a társadalom legalsó szintjén áll: egy rabszolgalány. Embertelen állapotban él, tulajdonosai  minden  szempontból  kihasz­ nálják,  tárgynak  tekintik,  akivel  akármit

18

2016. március – április

csinálhatnak. De nemcsak testileg használják ki,  hanem  egészen  borzasztó  módon  azt használják ki a gazdái, hogy a Sátán meg­ kötözte. Ennek a kislánynak ugyanis van egy kivételes  képessége:  jövendőmondó  lélek lakik benne. Fordítsuk ezt le a Biblia nyel­ vére: az a lélek uralkodik benne, amely sötét, gonosz, embergyilkos hatalom, és amelynek természetfölötti képességei vannak. Mi történik? A rabszolgatartók, amikor felfedezték,  hogy  a  kislány  tud  jósolni,  és rájöttek, hogy a jóslatai beteljesednek, tehát tényleg természetfölötti képességgel rendel­ kezik, elhatározták, hogy erre üzletet építe­ nek. Mire Pál és munkatársai Filippibe érnek, a rabszolgatartók már a kislányból éltek. Nem volt fontos a számukra, hogy mi lesz vele. A gonosz lélek megkötözte, már nem a maga akaratát  cselekszi,  hanem  a  gonosz  lélek bábja.  Nem  tud  szabadulni,  pedig  tudom, hogy  minden  ilyen  ember  szabadulni  akar ebből, mert szörnyű, borzalmas állapot, de nincs ereje hozzá. Az a lélek erősebb, mint az ember. A rabszolgatartóknak azonban csak a pénz a fontos.

Ám akkor egyszer csak egymással szem­ be jönnek a piacon. Pál, Lukács, Szilász és talán még néhányan istentiszteletre mennek, és szembejön velük ez a kislány. Egy olyan kislány, akinek a szemébe is rossz belenézni, mert sötétség sugárzik a szeméből. És a kis­ lány  elkezd  kiabálni:  „Ezek  az  emberek  a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Az emberek fölkapják a fejüket. Mindenki néma csendben bámul. Talán van, aki fölismeri a kiáltozót, behúzza a  nyakát,  és  gyors  léptekkel  odébb  megy. Nem érti, mi történik itt, de nem jó egy ilyen zűrös ember közelében lenni. Nem lennék meglepve, ha magának az apostolnak és mun­ katársainak is ugyanez jutott volna először az eszébe. Zűrös ember, akin úgyse nagyon lehet segíteni, aki minden szempontból túl nehéz eset. Szegény, sajnáljuk őt, de inkább mesz­ sziről. És azt olvassuk itt (az én számomra döbbenetesen őszinte a Biblia minden lapja,

ez is), hogy Pál először azt érezte, hogy őt ez a kislány s a kiáltozása – zavarja. A szent Pál apostolról ilyet olvasunk? Hát igen, testvérek. Isten szolgái emberek. Nem volt ott a fejében azonnal a nagy ötlet, hogy mit fogok én most ezzel kezdeni, hanem a maga emberi módján azt érezte, hogy ez egy zavaró állapot. Több napon át járt a sarkukban és kiáltozott. A kiál­ tozásával csődületet, feltűnést támasztott, és Pál egyre tehetetlenebb és idegesebb. Testvé­ rek, ne próbáljuk eltakarni és magunk előtt is tagadni  a  zavarunkat,  a  tehetetlenségünket, esetleg azt, ha valamire indulatosak vagyunk. Azt  hiszem,  hogy  sokkal  rosszabbul  járunk, hogyha szent pózunkban tagadjuk az ilyeneket. Pál apostol zavarából, idegességéből jó végkifejlet  lesz.  Nyilván  azért,  mert  ezt  is őszintén az Isten elé vitte. De még mielőtt folytatnám, hadd térjek ki a történetnek arra a részére is, ami szintén nagyon hangsúlyos. Miért ne lett volna jó az, hogy ez a kislány el­ mondja az igazságot? „Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek” – ennek a mondatnak minden szava igaz. Ki tudta ezt Filippiben? Gyakorlatilag senki. Lídia és talán még né­ hányan. Ott vannak a római veteránok a csa­ ládjaikkal, sose hallottak semmiről, ami Is­ tennel kapcsolatos; hát nem jó, hogy végre el­ hangzik a tökéletes igazság? Pál akár hálás is lehetett volna, nem? Testvérek, egy fontos dolgot szögezzünk itt le. Hiába igaz ez a mondat – rossz helyről jön. Szeretném, ha szembenéznénk ezzel a kérdéssel, és fontos lenne a számunkra: Sem­ mit nem fogad el az Isten szolgája abból az irányból! Még akkor sem, hogyha egyébként ez a mondat teljesen igaz. Hiába lenne reklám akár az ő számukra, fel lehetne vele kelteni az emberek figyelmét, talán ki lehetne állni a térre  prédikálni,  és  azt  mondani,  igen,  így van, akkor halljátok az üdvösség útját, biztos lenne ott jó pár érdeklődő, de Pál nem játszik el ezzel a gondolattal, nem megy bele, mert semmit nem fogad el a Sátántól. Miért? Jézus elég  egyszerűen  fogalmazza  meg  ennek  a lényegét: a Sátán az, akinek ismerjük a szán­ dékait,  és  aki  „embergyilkos  volt  kezdettől fogva”. Vagyis hiába ad valamit, ami látszólag igaz, valamit, ami látszólag akár segítség is lehet, azzal nekünk nincsen dolgunk. Miért hangsúlyozom ezt ennyire? Azért, mert  az  a  tapasztalatom,  hogy  sokan  ka­ cérkodnak ezekkel a dolgokkal. Akár kicsi­ ben, akár nagyban, sokféle színezetben ki­ próbálnak ezt­azt, amiről talán nem is tudják, hogy milyen irányból jön. Tele van a világunk ezzel most is. Hogyha egyszer sorra vennénk precízen, megdöbbennénk, milyen sok film bátorít minket erre. Misztikus filmeknek ne­ vezik,  sorozatok  is  vannak  szép  számmal. Egy kis misztika, egy kis természetfölötti erő segít a nyomozónak, vagy valaki másnak, és milyen izgi dolog ez – mondják a fiataljaink –, és anélkül, hogy tudatosan akarnák ezt, be­ leszüremlik a tévénéző fiatalok gondolatainak alapjaiba. Természetessé válik, mert a csapból is ez folyik. De nem csak a tévénézőket és nem csak a fiatalokat veszélyezteti. Rengeteg köntösbe bújtatják, és ártalmat­ lan dolgoknak tűnnek. Bugyuta, egyszerű kis

Áldás, békesség! babonás szokások: lekopogom; kabalát tartok magamnál;  megnézem  a  horoszkópom.  Jé, érdekes, ma is bejött! És lehetne még tovább sorolni. Babonás szokások, amiket úgy meg­ szoktunk,  hogy  talán  már  el  se  mernénk hagyni. Bár ártatlannak tűnnek, de ezek mö­ gött is az a sötét hatalom van, aki szeretné, hogy mi természetfölötti erőt használjunk az életünk megsegítéséhez. Kínálja is ezt a ter­ mészetfölötti erőt, akár úgy, mint régen abban a  rabszolgakislányban,  akár  a  modern  for­ máiban, sokféle köntösben. Aztán ott van a természetgyógyászatnak a nagyobbik fele. Azt mondják, hogy külön­ féle segítő energiák léteznek. Nincsen rá tu­ dományos magyarázat, ne is keressük, ez nem tudományos, ez más, kozmikus energiák és egyebek, fölsorolni se lehet. Aztán biztosí­ tanak: nem is kell hinned benne, ez anélkül is működik. De azért higgyél benne, azért csi­ náld meg! Vedd meg azt a szert, tartsd be azt a kúrát stb. stb. És ott van a homeopátia, aminek ha utána olvasunk, akkor fehéren­feketén látni lehet, hogy hatóanyag nincsen, kémiai reakció nin­ csen, de mégis azt állítják, hogy hat, és ha még inkább  utána  olvasunk,  azt  is  látjuk,  hogy miért: Mert misztikus szertartások állnak mö­ götte, legalábbis az eredeti elmélete mögött. Nem  is  tudom  az  összes  köntösét  föl­ sorolni ennek a dolognak, inkább mondom a lényegét: Akár így, akár úgy, az a célja, hogy te, testvérem, higgyél benne. Hogy a hitedet, vagy – másképpen fogalmazva – a bizalmadat vesd egy olyan dologba, ami segíthet neked valami természetfölötti módon. Ezért mondja Jézus, hogy az ember életére tör, hogy gyilkos. Az ártatlannak tűnő formáitól kezdve minden formája. Miért? Azért mert a hitünk kizárólag egyetlen egy dologra adatott. Az ember azt a képességét, hogy hinni tud, arra kapta, hogy a mi Édesatyánkhoz, Istenhez kössön bennün­ ket. És mindaz a dolog, akár természetgyó­ gyászatnak, akár jóslásnak, akár babonának hívjuk, bármi, ami az én hitemet akarja, ami el akarja venni, el akarja téríteni más irányba, csak  hogy  ne  az  Istenhez  kössön  engem, hanem bármi máshoz – a Sátánnak mindegy –,  arra  való,  hogy  a  hitem  ne  az  Istenhez kössön. Azt látom a körülöttünk élő fiatalokon, de idősebbeken is, hogy sokszor egyáltalán nem tudják, mivel játszanak. Ezért jó, ha valaki az Igén  tájékozódik,  sokat  lehet  erről  olvasni. Isten már az Ószövetségben, a prófétáin ke­ resztül  újra  és  újra  keményen  megmondja: Utálatos Őelőtte a halottakról tudakozódás, a jövendőmondás, idegen vallások elméleteinek követése és minden hasonló dolog. Az ilyet gyökerestül irtsátok ki magatok közül – mondja Isten, mert annyira félti a mi életünket. Ettől az oldaltól, a Sátán irányából tehát nem fogadunk el semmit. Akkor sem, ha lát­ szólag, vagy nem is csak látszólag, segítene. És utána Pál egész biztos, hogy gondol erre a lányra, őrlődik, így olvastuk, hogy napokon keresztül zajlik ez a történet. Újra és újra men­ nek, jönnek keresztül a városon, mögöttük a kislány kiáltoz. Gondoljunk bele egy kicsit! Akit  a  Sátán  meg  akar  kötözni,  aki  az  ő hatalmába  kerül,  annak  semmi  lehetősége

2016. március – április nem maradt? Annak kész, vége? Nem! Megy a  rabszolgalány  Pál  apostolék  nyomában. Neki nincsen lehetősége megszabadulni, nem küldheti ki az életéből a Sátánt: Távozz innen! Ő ehhez gyenge. Meg van kötözve lelki érte­ lemben. Mi sem szabadulhatunk a saját erőnk­ ből a gonosztól. De valamit megtehetünk: Jár­ hatunk oda, ahol szabadulás helye van. Ezt csinálja  ez  a  kislány.  Döntően  fontos  a történetben. Nem lehet őt levakarni – ha sza­ bad ezt a szót használni. És akkor Pál néhány nap alatt kapcsol. Mire kaptunk kiküldetést a mi Urunktól, Jé­ zustól?  Tisztítsatok  betegeket,  poklosokat, nyissátok meg a vakok szemét, és szabadítsá­ tok meg a megkötözötteket! Az Úr Jézus több­ ször, többféle formában elmondja ezt, és azt is világossá teszi, hogy az Ő hatalma fog ott működni. Nem Pálnak kell olyan erősnek és szupernek lenni, nem Pál ereje fogja megsza­ badítani a megkötözötteket. Nem az Úr szol­ gái lesznek olyan ügyesek és olyan erősek, és egész biztos, hogy nem mi magunk – hanem az Úr Jézus Krisztus jelenlévő ereje. Ennek a lánynak szabadulásra van szüksége. Nem arra, hogy néha megnyugtassa magát, nem arra, hogy belenyugodjon az állapotába, egyetlen egy dologra van szüksége, arra, hogy az Úr Jézus őt megszabadítsa. Ha ezt nem is tudja tisztán, tudatosan átlátni, legalább érzi, és ezért ott jár Pálék nyomában. És Pál egyszer megáll, megfordul, és el­ mond egy mondatot, amit nekünk is szabad használnunk és mondanunk, szabad azt kér­ nünk, hogy mondhassuk, hogy erre a mi gyü­ lekezetünk alkalmas legyen: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” Testvérek, senkit nem az ördögűzésre akarok bátorítani. Közöttünk nem ördögűzés folyik, hanem az, amire az Úr Jézus felhatal­ mazott: az Ő Igéjét hirdetve, az Ő Szent Lel­ két segítségül hívva, Ő jelen van közöttünk, hogyha Benne hiszünk és Őt keressük. Az Ő jelenléte tudja megszabadítani a megkötözött életűeket. Ezt néhány alkalommal az életem­ ben  közelről  láthattam.  Ez  itt,  amit  Pál  el­ mond, nem egy varázsige, nem egy ráolvasás, ez  az  Úr  Jézusnak  a  segítségül  hívása.  És ugyanez közöttünk is megtörténhet. Csak két gyakorlati dolgot hadd tegyek ehhez hozzá. Az egyik, hogyha, testvérem, te a Sátán hatalmát érzed, azt a hatalmat, amiről az előbb mondtam – és így van –, hogy sokkal nagyobb, mint a mi erőnk, akkor nem az a mi dolgunk, hogy egyedül próbálkozzunk ellene, hogy megacélozva magunkat megpróbáljunk kizárni  az  életünkből  minden  kísértést,  ez nekünk nem megy. Ezt csak kérni lehet. Jézus Krisztus képes rá, de ahhoz Őt kell segítségül hívni. Egy gyakorlati tanács ehhez: ne pró­ báljuk egyedül! Ilyenkor – gondolom nem tő­ lem hallják először a testvérek, de azért hadd mondjam én is – keressük meg a lelkipász­ torunkat,  vagy  azt  az  embert,  aki  hitben előttünk jár, akiben megbízunk, akire merjük rábízni a belső dolgainkat, és együtt boruljunk az Úr Jézus elé. Ilyenkor az egyetlen szabály a teljes őszinteség. Mondjam el azt, ami ben­ nem van, mondjam el azt, ami terhel, ahol tar­ tok,  és  öntsük  ki  Jézus  Krisztus  előtt,  erre bátorít Ő minket.

HÖRÖMPŐ GERGELY

TŰZ ÉS VÍZ Csipkerózsika álmát alussza az ezredévi nyüzsgő, hangos sereg, ma is, mint Noé idejében esznek, dolgoznak, házasodnak az emberek. Nem jön többé özönvíz. Tűz lesz. Elégnek mind, hatalmak, világok. Majd helyretételt, üdvösséget kapnak, kiknek a szívük Isten által áldott. Teljes mélységét, magasságát a teremtésnek megértjük ott, és fölmelegszik dermedt szívünk, mi bűn miatt itt megfagyott.

A másik, talán még lényegesebb gyakor­ lati hozzáfűzés: Az zsákutca, hogyha csak az én problémámtól akarok megszabadulni. Pél­ dául rabja vagyok az alkoholnak, ez is a Sátán egyfajta rabsága, és felfogtam, megértettem, hogy  az  Úr  Jézus  szabadító,  nosza,  akkor keresek segítséget, és őszintén imádkozok, és őszintén akarom is, szabadítson meg engem az alkoholtól, hadd tegyem le a poharat, csak Neki van ehhez hatalma. Tegyük fel, hogy meghallgatja az imát és megteszi. De, test­ vérek, ezzel még nincs készen. Nem ez a cél! Nem egyfajta dologtól szabadulás a cél. Mit mutat ez a történet? Egész mást. Azt, hogy valaki, aki az ellenségnek a karmaiban volt, átkerül Jézus Krisztusnak a fennhatósága alá, Jézus Krisztus szeretett gyermekei közé. Nem írja a folytatást ez a történet, mert másra tér, de én egész biztos vagyok benne, hogy ebből a kislányból a gyülekezet követ­ kező tagja lett. Jézus népének az egyik tagja. Mi  a  cél?  Nem  a  szabadulás  a  pohártól,  a drogtól, az erőszakosságtól, vagy bármitől, hanem az elsődleges cél az, hogy Jézus Krisz­ tusé legyek. Hiszen Övé az életem, magának teremtette, Ő ismeri, hogy mire való vagyok, Ő tudja, hogy hogyan leszek én teljes és sza­ bad.  Ő  tud  engem  a  nagy  terveibe  építeni, ráadásul  örökké,  és  csak  Ő  elég  nekem. Egyébként is, hol máshol lenne helyem, mint Őnála, szóval legyek én az Övé mindenestül. Közben természetesen nagyon fontos emel­ lett, hogy kérjem az Ő konkrét szabadítását is. De ezen az „is”­en hangsúly van. Testvérek, olyan  rossz  látni,  ha  valaki  elkerül  az Iszákosmentő Misszióba, vagy valahova, ahol megoldják a problémáját, hála legyen Isten­ nek, de megy vissza, és él, ahogy akar. Ez szörnyűséges alternatíva. Ezt nem kívánom senkinek.

19

Áldás, békesség! Ez a történet rólunk is szól. Nem tudom – én itt csak távolról jött vendég vagyok –, de az Úr Jézus tudja, hogy pontosan miképpen és hogyan. Tudja, hogy mi az az életünkben, amit az ellenség akart oda becsempészni, az ellen­ ség  akar  ott  megtartani,  talán  komolytalan apróságként, talán egyfajta mézesmadzagként. Az ő célja mindig az, hogy a hitünk legyen megosztott. Másba is vessem a hitemet. És hogyha felfedezem ezt az Úr Jézus Igéjének a fényében, hogyha belátom, hogy szabadulásra van szükségem, tehetem ezt, mint ez a kiszol­ gáltatott,  megalázott  kislány.  Mehetek  oda, ahol a szabadulás van. Fizikailag is, ide az Isten házába, meg hívő testvérek közé, meg annak az embernek a nyomában, akin látom Jézus Krisztus munkáját. Lehetek én is ilyen levakarhatatlan. Sőt az a cél, hogy legyek az. És Isten elkészíti a szabadulást. A tegnap több­ ször ismételt ige erre is vonatkozik. „Keresse­ tek és találtok! Zörgessetek és megnyittatik!” Nem egyedül, nem csak a problémámra koncentrálva jöhetek az én Uramhoz, azért, hogy valóban Ő legyen a hatalmas Úr. Amikor a tanítványoknak erről kétségeik voltak, Jézus, hogy egészen világossá tegye, elmondta nekik azt a nagyon egyszerű példabeszédet: Hogyan szabadíthatna ki valaki egy túszt, egy erős, állig felfegyverzett terroristának a házából? Mai  szavakkal  mondom  Jézus  példázatát. Úgy, hogyha Ő még erősebb. Még nagyobb erővel odamegy, legyőzi azt a terroristát, és ki­ hozza azt a túszt. Ez én vagyok – mondta ma­ gáról  Jézus  Krisztus.  Nyugodjatok  meg  és bízzatok bennem, én vagyok az a legyőzhe­ tetlen erő. Más alkalommal pedig így beszélt erről: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Ján 3,8) Aggó­ dunk az ördög munkái fölött? Mennyi félel­ met, mennyi zavart, mennyi félresiklott dolgot tud támasztani az életünkben és körülöttünk? Igen, valóban tud, de azért jött az Embernek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Testvéreim, ilyen egészen egyszerű dolgot bíz ránk Isten Igéje. Otthon a csendünkben szánjunk erre időt, és álljunk az Úr elé: Mi az, ami  az  ördög  munkája  az  én  életemben? Lehet, hogy már sok ideje, lehet, hogy már évek óta az Úr Jézusé vagyok, az is lehet, hogy még nem tudom biztosan, de akár így, akár úgy, hogyha látok valamit, ha az Ige fényében világossá válik, hogy ezt nem én akarom, ez nem az én hasznomra van, akkor ez az ellen­ ség munkája az életemben. Azért jött Jézus Krisztus, hogy ezt a munkát lerontsa. Tárjam Elé, mondjam ki Neki, ne féljek semmitől. Szabadítóul jött mihozzánk. Ámen! ■

2016. március – április

DR. P. TÓTH BÉLA LELKIPÁSZTOR EVANGÉLIZÁCIÓJA POMÁZON 2016. február 8-12. Pomázi gyülekezetünk a hagyományaihoz híven az idén is megszervezte evangélizációs hetét február hónapban. A gyülekezeti házban öt estén keresztül hirdette Isten igéjét DR. P. TÓTH BÉLA nyugalmazott szentendrei lelkipásztor a következő címekkel: 1. Örömtelen keresztyénség? – Alapige: Mt 9,14­17. 2. A lehúzó erők fogságában – Alapige: 1Móz 3,8­19; Jn 5,14. 3. Eddig hallomásból ismertelek – Alapige: Jób 38,1­7; 42,1­10. 3. Névre szóló tiszteletjegy – Alapige: Luk 14,15­24. 4. A menyegző páratlan öröme – Alapige: Ján 2,1­11. Az evangélizációs alkalmakon a szolgáló lelkipásztor az új kezdet lehetőségét hirdette, amit Isten az Ő nagy kegyelméből megad a könyörgő, a megtérő bűnös számára. Csak Hozzá fordulhatunk, csak Ő adja meg az indítást, amire szükségünk van, hogy valósággal újjászü­ lessünk az Ő Szent Lelke által. Az Úr tisztítja meg életünket, és ez a megtisztított élet a forrása minden életörömnek, mert Jézus személyes jelenlétéből fakad. Menyegzőre vár minket a mi Megváltó Urunk, de nemcsak odavár, hanem külön és személyesen hív bennünket. Ezt a meghívót „kézbesítette” számunkra a nagytiszteletű úr. Istené érte a dicsőség és a hála. Gyülekezetünk presbitériuma az evangélizáció teljes szövegét szeretné füzetes kiad­ ványként olvasható formában is megjelentetni, amely Isten segítségével őszre várható. Az igehirdetések meghallgathatók gyülekezetünk honlapján is:  http://www.parokia.hu/lap/pomaz­csobankai­reformatus­ tarsegyhazkozseg/letoltes/lista/evangelizacio­2016­februar/

FELHÍVÁS Csobánkai gyülekezetünkben szeretnénk megújítani imatermünk székeit. Istennek legyen hála, az első székek a kisterembe már megérkeztek. Kérjük gyülekezeti tagjainkat, hogy segítsék adományaikkal célunk megvalósítását. Köszönjük!

20

Áldás, békesség!

2016. március – április

KI FONTOS ISTENNEK?

GONDOLATOK A CSOBÁNKAI EVANGÉLIZÁCIÓ UTÁN A csobánkai gyülekezet evangelizációs hetén CSERE MÁTYÁS budakalászi református lelkipásztor hirdette Isten Igéjét az Apostolok Cselekedetei 16. fe­ jezete alapján. SZÁNTÓ LAJOS bácsi az  evangélizációs  igehirdetések  alapján minden  nap  feljegyezte  azokat  a  gondo­ latait, amelyeket Isten kegyelme a szívébe oltott, és amelyeket most szeretne megosz­ tani  újságunk  olvasóival  is.  Ez  az  isteni kijelentésről szóló rövid összefoglaló legyen áldásul  gyülekezeteinknek,  hogy  az  Ige magvai ezen keresztül is termékeny talajra találjanak mindnyájunkban. November 23. Hétfő – ApCsel. 16:5­10. Pál apostol munkájának megismeréséhez, megértéséhez  egy  kis  történelmi  áttekintés szükséges: több városban hirdeti az evangéli­ umot, munkája során több helyre kellene men­ nie, de Jézus lelke nem engedi. Álmában egy macedón férfi állt elé és kéri: Jöjj hozzánk és légy segítségünkre! Pál értékeli ezt és sok fe­ ladatát szüneteltetve elindul második útján. Ez esemény idejében Biblia sem volt, az Ige hirdetése csak személyes kapcsolatok szerint történt: igényelték a megváltás, a kegyelem üzenetét hallani. Ha lett volna statisztika, tíz em­ berből tíz hallott a világ teremtéséről, ismerte Jézus csodáit. Macedónia Eu­ rópa  déli  részén  még  nyitott,  tiszta szívvel várta Pált: Jöjj, légy segítségül! Ezt  a  mai  időnkre  vonatkoztatva, összehasonlítva: Európa elhagyta Is­ tent, üzeneteit elfelejtette, ma már tíz emberből jó, ha legfeljebb három em­ ber ismeri a világ Teremtőjét, és hogy ki e világ Megváltója, ki ad nyugalmat életedben. Ma is érvényes e több ezer éves hívás: Jöjj hozzánk segítségül! November 24. Kedd – ApCsel. 16:11­15. Pál megérkezik a Macedónia déli részén lévő Filippibe. (Ez már egy európai város.) Pál előtt  ismeretlen  terület:  nincs  zsinagógája, nincs  egy  „vallásilag”  értékelhető  központi hely; hova menjen hirdetni az evangéliumot? Megtudja, hogy szombatonként a városon kívül, a folyóparton asszonyok – munkájuk végzése  révén  –  találkoznak,  beszélgetnek,

imádkoznak.  Lelkükben  igénylik,  szinte vágyják  e  találkozásokat,  ahol  érzik,  hogy életükben megnyugvást kapnak. Hol  vannak  a  férfiak?  Nincs  említés róluk (pedig Pált egy macedón férfi hívta álmában).  Ez  is  mutatja,  hogy  a  nők  fo­ gékonyabbak,  érzékenyebbek  a  lelkiekre ható információkra. Nincs említve, hányan voltak, de ahányan egybegyűltek az imádkozásra, Istennek fontos volt e kicsiny lelkes csoport, ahol Pál megje­ lenése és Jézus Krisztusról tett bizonyságtétele, nagy hatással volt rájuk. Értékelése e helyzetnek: 1) Istennek fontos mindenki, aki közeledik Hozzá. Nincs létszám feltétel. Fontosak va­ gyunk egyenként, személy szerint. Nem hiába olvassuk Jakab apostolnál: „Közeledj Istenhez, és Ő is közeledik hozzád!” 2)  Isten  hatalmának  nagysága,  és  sze­ retetének, fiának, Jézusnak értünk való felál­ dozása, megismerése, hatásának eredménye: megnyílott szívük az Ige befogadására. 3) Az evangélium hallására, befogadására

megkeresztelkedtek. Példaként említve Lídiát, egy bíborárus asszonyt, aki szíve szerint cse­ lekedett, egész háza népe (családja, szolgái, és akik  neki  dolgoztak  a  házában)  megke­ resztelkedett. Meghívta Pálékat a házába, ahol lelki egységben örültek a megváltásnak. Ez volt  a  történelemben  az  első  európai  gyü­ lekezet megalakulása. Végezetül mai tanulságul: Közeledj Jé­ zus Krisztushoz, és Ő is közeledik hozzád! Szíved ajtaja előtt áll, és zörgetésére nyisd meg szíved ajtaját. Ki fontos Istennek? Lídia.

Szántó Lajos bácsi November 25. Szerda – ApCsel. 16:16­18. Pál Filippiben tölti napjait és a kis csoport­ tal együtt imádkozik, hirdeti Jézus életét, ha­ lálát, Isten nagyságát és az üdvösséget. Minden nap találkoznak, naponként mentek át a váro­ son az emberek között. Most, ez alkalommal is mennek az imád­ kozás helyére, és egy szolgáló lány jön szembe velük, aki jövendőmondó lélekkel volt „meg­ áldva”, és e tevékenységével nagy hasznot hozott gazdáinak. Állandóan követte Pálékat, és ezt kiál­ tozta: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.” Ez teljesen új volt az embereknek, hiszen ilyet  még  sohasem  hallottak.  E  naponkénti zaklatást Pál megsokallta és bosszantotta is. Mai szemmel, mai ismereteinkkel minket is bosszantana, ha a dolgainkat valaki mindig kikiabálná körülöttünk. Például ezek olyan hit­ ben  élnek,  amit  az  emberek  többsége  nem ismer; ezek szenvedélyben élnek: alkoholisták, drogosok, horoszkópfüggők… Mindez az ör­ dög  munkája,  aki  hatalmával  állandóan  tá­ mad, uralkodni akar azokon, akik Isten szol­ gálatában munkálkodnak. A Pálék után kiabáló lány igazat kiabált. Amit mondott, igaz volt. So­ kan  hallották  és  ki  ne  örülne  ilyen hirdetésnek. De Pál tanult ember volt, ismerte  Mózes  törvényéből,  hogy Isten tiltja az emberi jövendölést. „Ne találtassék  te  közötted  …  jövendő­ mondó” (V.Móz.  18:10.).  „Amely ember … jövendőmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is  kiontom  haragomat” (III.Móz. 20:6.).  „Ne  hallgass  efféle  jöven­ dőmondónak  beszédeire”  (V.Móz. 13:3.). Jézussal való találkozása után életét Krisztus töltötte be, és tudta, mindez a Sátán munkája. Jézusi lelkületének ere­ jével, a lánykához fordult, és azt mondta a léleknek, mely a lányt uralta: „Parancso­ lom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle.” És még abban az órában ki­ ment belőle. Így  mutatkozott  meg  az  igazi  krisztusi lélekerő. Az „igazat” kiáltozó mondat ördögi forrását Pál felismerte, és krisztusi lelkierővel elnémította. Ki fontos Istennek? Mai válasza: ez a lányka. (Folytatjuk) Szántó Lajos  ■

21

Áldás, békesség!

2016. március – április

2016. február 13­án zenés áhítatot tar­ tottunk a kelenföldi evangélikus temp­ lomban. Egy éve terveztem egy önálló koncert megszervezését, amelynek idő­ pontjául nagypapám, Soós László 92. születésnapját választottam. A nagyrészt ze­ neakadémistákból alkalmilag összeállt ka­ marakórussal Heinrich Schütz 17. századi német zeneszerző műveit adtuk elő. Ezek között mintegy mottóként vonult végig az 59. Zsoltár, amelynek hat versszakát énekeltük el korálfeldolgozásban.  Az  igehirdetés  szol­ gálatát  Máthé  Zoltán pomázi  református lelkipásztor végezte az 59. Zsoltár 11. verse alapján: „Szeretetével jön felém Istenem”. A  műsor  koncepciója  szerint  az  első művekben,  amelyek  –  a  korálverseket leszámítva  –  a  szerző  korai,  latin  nyelvű kompozíciói közül kerültek ki, a bűneitől szabadulni nem tudó emberként kiáltottunk Istenhez,  kértük  a  segítségét,  kerestük  és vártuk.  Az  igehirdetés  előtt  utolsóként éppen a korál, s azon belül is a prédikáció alapját szolgáltató versszak csendült fel.

„SZERETETÉVEL JÖN FELÉM ISTENEM” SOÓS ZSÓFIA ELSŐ ÖNÁLLÓ KONCERTJE

A  műsor  második  felében  a  kései, német nyelvű darabok közül válogattunk, amelyek  sorát  az  úrvacsora  szereztetési igéjének négyszólamú változatával kezdtük. Ez  a  mű,  amely  Jézus  Krisztus  áldozatát vetítette  elénk,  vezetett  át  bennünket  az

örvendező dicsőítésre, hálaadásra. Isten  határtalan  dicsőítésével  zártuk első,  zenés  áhítat  formájában  megtartott koncertemet: Dicsőség Istennek a magas­ ságban! Soós Zsófia                                           ■

NÁLUNK KERESZTELTÉK

Bacsadi Milla Viola Isten népéhez tartozik

Fetter Orsolya Dorka Isten népéhez tartozik

Berta Flóra Isten népéhez tartozik Takács­ Dúcz Júlia Isten népéhez tartozik

Máthé Melinda és Máthé Andriska

22

Máthé András Isten népéhez tartozik

Fetter Orsolya Dóri

Áldás, békesség! KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAK

„ÉS MEGRAGADTA ŐT OTT AZ ÚR” LÁTOGATÓBAN KISS ÁRPÁDNÉ ERDÉLYI PIROSKÁNÁL Kántorcsaládból  származom,  abból  a családból, amelynek 114 éve a kezében van  a  pomázi  református  egyház  or­ gonája. Akkor került ide Nagykőrösről kántortanítónak nagyapám, Erdélyi Ká­ roly. Akkor Kuchenbaueréknál azt mondták neki, hogy „tanító úr, itt kosztot, kvártélyt, sőt  még  asszonyt  is  kaphat”.  Így  került  a koszt  és  kvártély  mellé  asszony  is,  nagy­ anyám: Kuchenbauer Mária. 1903­tól nagy­ apám  ült  a  pomázi  templom  orgonájánál. Később – miután 1933­ban lediplomázott – édesapám,  Erdélyi  Sándor vette  át  a  sta­ fétabotot Nagyapától. Közben 1945. május 9­ én Édesapa orosz fogságba esett, és három év, három hónapig volt idegenben. Az alatt az én keresztanyám,  Köri,  az  ő  testvére,  Erdélyi Mária (később  Regius  Lajosné)  helyette­ sítette, de amikor Édesapa 1964­ben meghalt, onnantól kezdve 1986­ig ő orgonált. Én egy hívő családban nevelkedtem fel. A templom mellett, a parókia szomszédsá­ gában laktunk. Szombat délben volt a hittan, minden vasárnap délelőtt istentisztelet, dél­ után vasárnapi iskola. Akkor még Demeter Jóska bácsi felesége, Györgyi néni tartotta. Ilyen légkörben nőttem fel, így nem csoda, hogy  amikor  Pomázra  kerültem  tanítani, egyáltalán nem értettem, hogy az egyik kol­ léganőm miért mondja nekem, hogy min­ denkinek meg kell térni. Miért kéne nekem megtérni? – kérdeztem. Hiszen gyerekko­ romtól fogva az Úr közelében éltem, hiszek Istenben, és egész életemben a tenyerén hor­ dott az Úr. Öt éves lehettem például, amikor a nyári szünetben mind a hárman otthon voltunk a testvéreimmel. Én még csak óvodás voltam. Édesapa elment valahova, mi pedig fölmen­ tünk a padlásra, amit nem lett volna szabad. Egyszer csak nyílott a kapu, megérkezett, és halljuk,  hogy  kiabál,  hogy  „gyerekek,  hol vagytok?” Nagyon megijedtünk, rohantunk le a padlásról. Ahogy indultam lefelé a lép­ csőn, valahogy rosszul léptem, és lezuhan­ tam a kövezetre. Nagyot puffantam, de sem­ mi bajom nem történt. Kilenc  éves  voltam,  amikor  Édesapa meghalt. Két hónap múlva édesanyám meg­ kapta valakitől a fényképeket a temetésről,

2016. március – április A „Közöttünk szolgálnak” sorozatunk minden egyes részének tulajdonképpen egyetlen igevers lehetne a mottója, amit az  Úr  Jézus  mondott  a  dicsvágyó  ta­ nítványoknak: „Mint ahogy az Emberfia sem  azért  jött,  hogy  neki  szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28) Amikor az ember élete Isten kegyel­ méből újjászületik, és megtapasztalja az Úr irgalmas szeretetét, Aki vérét adta a bűnök bocsánatára, személyesen talál­ kozik azzal az Úrral, Aki életét áldozta helyette, miatta és érette, és amikor az összetört szívű ember végre térdre hull Jézus  Krisztus  keresztje  alatt,  akkor biztos, hogy „megragadta őt ott az Úr” (Ez  1,3).  Akkor  az  ember  életében helyreáll a rend, és Isten visszakerül az Őt megillető helyre, a királyi trónra, és Krisztus  által  Isten  kerül  az  ember életének középpontjába. Életünk az ÉN trónfosztása után már nem a magunk dicsőségét, hanem Isten dicsőségét szol­ gálja, az önmagunkat szolgáló uralom helyét  Krisztus  uralma  alatt  mások szolgálata váltja fel. Így történt ez ERDÉLYI PIRIVEL is,  gyülekezetünk  kántorával  is,  akit egyszer  csak  megragadott  a  kereszt alatt az Úr, és életét azóta a másokért végzett  szolgálat  tölti  be,  nemcsak  az orgona vagy a harmónium mellett. Az Úrral való találkozásáról tesz most bi­ zonyságot, ahogyan megragadta az Úr és a markába metszette, ahonnan már nem ragadhatja ki őt senki sem.

Az Erdélyi család 1956 tavaszán és kaptunk egy kis epret is. Megkért minket a nővéremmel, Ildivel, hogy cukrozzuk le az epret, mi le is akartuk hűteni. Hűtőszekrény akkor  még  nem  volt,  azt  láttuk,  hogy  ha valamit le akarnak hűteni, akkor leeresztik a kútba. Este nyolc, fél kilenc felé járt az idő. Hátramentünk a kúthoz, és Ildi felhúzott egy tele vödör vizet. Én rátettem a tálat a tetejére, de az kiborult. Utánakaptam, és beleestem a kútba.  Kilenc  méter  mély  kút  volt. Akkor még mélyebben állt a víz szintje, hat méter

Erdélyi Piri levegő, három méter víz. Lent voltam a leg­ alján. Ildi ijedtében persze eleresztette a kút kerekét, a vödör majdnem hogy előbb ért le, mint én. Mire én kapálózva följöttem a víz tetejére, addigra már a lánc ott volt, és bele tudtam kapaszkodni. Ildi közben elsikoltotta magát: Édesanya, Piri a kútban! Mire kijött a zseblámpával, addigra én már a kút kiálló terméskövein  álltam,  és  fogtam  a  láncot. Édesanya azt mondta, hogy másszak, aztán felhúzott. A ruhámból keresztanyám, Marcsa néni, három lavór iszapos vizet csavart ki. Semmi bajom nem lett, még csak egy köhin­ tés se volt. A kútban a gyűrű egyharmad ré­ szénél egy húsz centi átmérőjű vascső volt, de nem vágtam bele a fejemet. Csak annyit érzékeltem  a  veszély  nagyságából,  ahogy hallottam keresztanyámat imádkozni és há­ lákat  adni  Istennek.  Persze  az  életemre visszagondolva ma már tudom, hogy akkor is az Úr volt velem. Egy isteni csoda, hogy ezt így megúsztam. Aztán később a nyolcvanas években is volt egy kaszkadőr mutatványom, akkor a Zsigulinkkal.  Nem  volt  Pomázon  gáz,  és gázpalackot akartunk cserélni. Ez megint az isteni gondviselés, hogy a két gyereket, akik lehettek olyan három és öt évesek, Körinél hagytam, és Édesanyával mentem át gázért Budakalászra. Akkor még nem volt ennyire kiépítve az a hátsó elkanyarodó út. Hirtelen elsőbbségadás  kötelező  tábla,  amire  nem számítottam. Átszáguldoztam az úton, és egy három  méter  mély  árok  túloldalán  álltam meg a kukoricásban. A balesetben úgy össze­ tört az autó, hogy le kellett vágni a Zsiguli elejét, de nekem semmi bajom nem történt. Édesanya  kifejelte  a  szélvédőt,  egy  nagy pukli nőtt a fején. Az első autós, aki jött, egy ismerős volt, akinek férjem, Árpi szerelte az autóját. Meg­ állt, kérdezte tud­e valamiben segíteni? Meg­ kértem, hogy édesanyámat vigye el, menjen föl hozzánk, szóljon Árpinak, hogy jöjjön ide. Mikor Árpi meglátta Édesanyát vérző puklival a fején, azt kérdezte: És a gyerekek? Ők ott voltak keresztanyámmal. Ez is az is­ teni gondviselés. Rögtön utána, hogy beér­ tem az árokba, jött egy darus Zil.

23

Áldás, békesség!

2016. március – április

kor reggeli áhítat, és este kilenc óráig folya­ matosan foglalkozások, közben az étkezések. Utána pedig jöttek az éjszakai beszélgetések, úgyhogy éjjel egy óra, fél kettő előtt sose kerültünk  ágyba.  Fantasztikus  volt.  Ráéb­ redtem  arra,  hogy  mennyire  kis porszem vagyok és tehetetlen Nél­ küle. Én akkor úgy összetörtem, egész  nap  csak  sírtam,  de  min­ denkin azt láttam, hogy mennyire örülnek, hogy én sírok. Ekkor már értettem, hogy nekem is meg kel­ lett térnem. A  foglalkozások  kiscsopor­ tokban  folytak,  a  mi  csoportunk 1974. július 28­án Szűcs vezetője Ablonczy Margit (Mitka) Ferenc beiktatásakor Piri volt. Kaptam tőle egy képeslapot, köszöntötte az új lelkipász­ amire  az  volt  írva,  hogy:  „Légy tort az ifi nevében bátor és erős! Ne félj, és ne rettegj, kerültek  ki  élve!”  Akkor  mondtam  neki, mert veled lesz az Úr, a te Istened, minden­ hogy ezt én vezettem. Hát azt ő nem hiszi el! ben, amiben jársz.” (Józsué 1,9) Azóta min­ Egy körömnyi lyuk keletkezett a nadrágo­ dig ott van a szekrényemen. Ez az ige nem mon, mert letörtem a kormányt, ahogy kitá­ egyszer adott erőt, ha netalán megfeledkez­ masztottam, és Édesanya megnyomta a fejé­ tem volna arról, kitől kell segítséget kérni. Egyik  este  mindenkitől  megkérdezték, vel a szélvédőt, de ezen kívül semmi bajunk nem történt. Újfent azt éreztem, és akkor már hogy ki mit hisz arról, hova kerül a halála után. elgondolkoztam rajta, hogy Isten angyalai vi­ Én azt válaszoltam, hogy szeretném azt hinni, hogy a mennyországba, de hát annyi bűnöm gyáznak rám. Volt olyan is, hogy a gyerekekkel Sziget­ van. Miért, hát te nem tudod biztosan, hogy monostorra mentünk órarendkészítő progra­ Jézus Krisztus érted halt meg a kereszten? – mért, amikor a számítógép használat bein­ szegezték  nekem  a  kérdést.  Elszégyelltem dult. A Trabant útközben a Szigeten leállt, magam.  Igen,  Jézus  értem  halt  meg  a  ke­ nem ment tovább. Kint a prérin sehol senki, reszten, az én bűneimért adta az életét. Az  után,  hogy  megtértem,  több  ízben akkor még nem volt mobiltelefon. Megpró­ báltam  az  akkumlátorsarut  megpiszkálni, semmi. Azt mondja Árpi fiam: Anya, imád­ kozzunk!  Beültem  az  autóba  és  imádkoz­ tunk. Utána még egyszer körbejártam az au­ tót, megnéztem, hogy mit tudok megpisz­ kálni, visszaültem az autóba és csodák cso­ dája: elindult az autó. Akkor hálát adtunk a Jóistennek. Ez megint az Úr segítsége volt. 1992­ben Pap Laci bácsi invitált egy ke­ resztyén  pedagógus  konferenciára,  amit  a nyári szünetben tartottak Kecskeméten, a re­ formátus  gimnáziumban.  Gondoltam  ma­ gamban, ó de jó, elmegyek egy hétre pihenni, kikapcsolódok egy kicsit. Egy kis szabadság nem árt nekem se. Akkor a gyerekek már ti­ zenévesek voltak, tehát nyugodtan itt hagy­ hattam őket Édesanyára és a férjemre. De a pihenésből nem lett semmi. Reggel fél nyolc­ Még észhez se tértem, már kihúzta a kocsit az útra. Egy vadidegen. Még csak meg se tudtam igazán köszönni. Utána én ott vigyáz­ tam  az  autóra. Valaki  megállt,  hogy  meg­ nézze és azt mondta, hogy „na, ebből sem

A GÖDÖR

24

Egyszer egy ember igen csak mély gödörbe zuhant és sehogyan sem bírt onnan kimászni. Történetesen arra járt egy SZUBJEKTÍVEN gondolkodó és így szólt hozzá: ­ Nagyon együtt érzek veled, annyira mélyre estél... te szegény. Majd arra járt az OBJEKTÍVEN gondolkodó és megál­ lapította: ­ Ez teljesen logikus, hogy valaki oda lepottyant... már várható volt. Jött a FARIZEUS és lekiabált a gödör mélyére: ­ Kizárólag rossz ember pottyanhat csak bele egy ilyen gödörbe... A MATEMATIKUS is arra járt, és alaposan kiszámolta, vajon milyen mély lehet ez a bizonyos gödör. A RIPORTER meg egy exkluzív interjút akart írni a gödör­sztoriról...

voltam I.A.R.F.A. konferencián (Református Hit és Cselekedet Nemzetközi Egyesülete – a szerk.). 1993­ban Kassán, aztán volt, hogy Csillebércen. Számomra minden ilyen alka­ lom csodálatos feltöltődést adott, nagyon sok mindent kaptam lelkileg. Aztán voltam az ACSI  Europe  keresztyén  alapítványnál  az Óhuta utcában egy háromnapos pedagógus továbbképzésen, amit kifejezetten éneksza­ kosoknak tartottak. Valami fantasztikus volt.

Piri és Ildikó A  bibliai  igéken  keresztül  számtalan szívhez szóló támogatást kaptam az életem során. Amikor 1997­ben Ildi, a testvérem be­ teg lett, és egy nagyon ritka betegséget, szív­ rákot  állapítottak  meg  nála,  az  azt  követő vasárnap vettem meg a következő évi Bib­ liaolvasó Kalauzt, melynek a könyvjelzőjén ez állt: „Embereknél ez lehetetlen, de Isten­ nél minden lehetséges.” Mikor erről az igéről és  az  üdvösségről  beszélgettünk,  Ildi  azt mondta: Tudod, lehet, hogy nekem a Jóisten azért nem adott férjet, gyerekeket, hogy ne kelljen itthagyni őket. A betegségével való tusakodása alatt végig tudta, hogy ő jó helyre megy. Ez is csodálatos kegyelme az Úrnak. Megműtötték, kivágták a szíve egyharmad részét. Azt mondták, sikerült eltávolítani a daganatot, aztán mégse…

A FUNDAMENTALISTA megállapította:  ­ Bizony, bizony, te nagyon is megérdemled a göd­ rödet!... Az adóhivatali ellenőr kérdőre vonta, hogy befizetett­e minden adót és járulékot az általa használt gödör után.  Az ÖNSAJNÁLAT BAJNOKA megjegyezte: ­ Á..., te semmit sem tudsz a gödörről, amíg az enyémet nem láttad! A KARIZMATIKUS felszólította: ­ Egyszerűen valld meg, hogy nem is vagy lent a gödörben!... Az OPTIMISTA felsóhajtott: ­ A dolgok állhatnának sokkal rosszabbul is!... A PESSZIMISTA mormolt magában: ­ Nem is sejted, mennyivel rosszabb lesz ez még! JÉZUS  látva  az  embert,  megfogta  a  kezét  és KIEMELTE a gödörből...

Áldás, békesség! Altatónővér volt a Baross utcai 1­es női klinikán. Már tolószékben tolták a műtőasztal mellé, hogy altasson, mert nem volt bent em­ ber. Másnap vitték át a kardiológiára. Amikor fölnyitották,  akkor  derült  ki,  hogy  rákos. Megkérdeztük  az  orvostól,  hogy  mennyi ideje van még, azt mondta, hogy a statisztikák szerint fél év. Ehhez képest másfél évet kap­ tunk  az  Úrtól  ajándékba.  Nem  szenvedett, mert ez a fajta rák nem fáj, de amikor az első kemót  megkapta,  és  vasárnap  kijöttünk  a templomból, megsimította a fejét, és marék­ számra  maradt  a  kezében  a  haja,  azért  az megdöbbentő volt. Keddre se haja, se szem­ öldöke nem maradt. Jópofán próbálta meg felfogni, soha nem panaszkodott. Nagyon jó testvérek voltunk. Két nappal a halála előtt éjjel fél kettőkor beszólt Édesanya, hogy gyere le, mert Ildi nagyon  rosszul  van.  Ott  töltöttem  vele  az éjszakát, az egész élete lepörgött előtte. Úr­ asztalát terített álmában, a gyerekeket vitte kirándulni, szülésnél ott volt. Reggel úgy jöt­ tem haza, hogy édes jó Istenem, ne gyötörd tovább, mert ha ez így megy tovább, két héten belül még édesanyánk is rámegy. És az Úr meghallgatta  az  imámat.  Másnap  minden­ kitől,  aki  számít  a  baráti  körből,  vagy  a rokonok közül, el tudott búcsúzni. Ő is tudta, hogy elérkezett az idő. A ruháját, amiben te­ mettük kikészítette a szekrény oldalára Akkor megkérdeztem tőle: Krampika, félsz? Nem sírt egyikünk se. Azt mondta: Nem. Engem az Úr és Édesapa odaát vár. Vigyázz Édes­ anyára és a törpékre! Ezek a „törpék” az én fiaim voltak: Balázs érettségi előtt állt, Árpika másodikos gimnazista volt. Ez volt az utolsó alkalom, amikor beszélgettünk. Aznap éjjel aludt el végleg. Lementem,

H. STOWELL A KEGYELEM KIRÁLYI SZÉKE A körülöttem zúgó viharból, mielőtt az ár érne, nekem biztos a menedékem: a kegyelem királyi széke! Ahol fejünkre, mint olaj csordul Urunk kezéből a béke, ahol teljes lesz a nyugalom, az a kegyelem királyi széke! Ahol a lelkek egyesülhetnek, tiszta barátság szövedéke, s a szívek újra találkoznak, az a kegyelem királyi széke! Ahol mindig kész a segítség magány, rosszkedv ellenére, ahonnan az ördög is elfut, az a kegyelem királyi széke! Lelkünk sasszárnyán odaszállnánk, ahol időtlen a béke, ahol a föld már mennyet érint, és teljes az Úr dicsősége, ott a kegyelem királyi széke!

2016. március – április kőrösön úgy telt el a négy év, hogy nem lát­ tam belülről a református templomot, ami a gimnázium mellett volt. Volt egy kis neszesz­ szer félém, amibe beletettem a Bibliámat és a Bibliaolvasó Kalauzt. Este villanyoltás után titokban kimentem a WC­be, és ott olvastam, mert másképp nem lehetett. A  Jóisten  csodálatos  szervezése,  hogy Szombathelyen, a főiskolán tizenegyen vol­ tunk a csoportban, és ebből kilencen hívők, úgyhogy mi minden vasárnap együtt jártunk Esküvői kép a  szombathelyi  székesegyházba,  mert  úgy odatérdeltem mellé, és hálát adtam a Jóisten­ voltunk  vele,  ha  netalán  meglátnak,  azt nek, hogy volt egy ilyen testvérem, és hogy mondjuk, hogy ez egy kultúrprogram. Meg­ meghallgatta az Úr az imámat, nem hagyta nézzük a székesegyházat. A református temp­ tovább szenvedni. Nem sírtam. Azt éreztem, lom szemben volt a tanárképző főiskolával, ha ott megláttak volna, ideológiailag alkal­ hogy nagyon erősnek kell lenni. Szűcs Ferenc professzor úr búcsúztatta. matlannak találtak volna. Für Éva néni volt a csoportvezető taná­ A temetésen azt mondta, hogy egy katolikus pappal beszélgetett Ildiről, aki azt mondta, runk, magánéneket tanított. Mi nem tudtunk hogy így csak a szentek képesek elmenni. Az arról, hogy ő milyen világnézetű, ez akkor olyan ember, aki igazán hitben járt. Olyan nem  derülhetett  ki.  Már  elvégeztem  a  fő­ borzasztó lehet annak, aki hit nélkül él, és nincs iskolát, és eltelt vagy három­négy év, amikor kibe kapaszkodnia. Én naponta érzem az Úr Szűcs  Ferenc  meséli  nekem,  hogy  Pirike, képzelje el, ma vizsgáztattam: Für Éva tanár­ kegyelmét, szeretetét. Nagyon jó tudni ezt. Édesapámat a tizenötödik agyvérzés vitte nőt. Miután befejezte a vizsgát, azt kérdezte: el. ’54­ben érte először, amikor én három hó­ „Ne haragudjon professzor úr, de úgy tudom, napos voltam, Akkor azt mondta Brezanóczy hogy a professzor úr pomázi.” „Igen.” „Nem János doktor bácsi Édesanyának, hogy Pi­ ismeri  véletlenül  az  Erdélyi  Piroskát?” roska, úgy éljenek, hogy tíz évnél többet nem „Egészen  véletlenül  a  szomszédunk.”  Azt adok Sanyinak. Így is lett, édesapám 49 éves már csak utólag rakja össze az ember, hogy volt, amikor 1964­ben meghalt. A boncolás­ az nem volt véletlen, hogy mi négy évig nem buktunk le. Mert hogy Éva néni volt a csoportvezető tanárnőnk, és ő is istenhívő. A kántori szolgálatot testvérem­ mel, Sanyival ketten látjuk el. Büsz­ ke vagyok erre, mert nem túl sokan mondhatják el, hogy ennyi idő óta egy család kezében lenne az orgona. Én nem jártam kántoriskolába, de ti­ zenkét  évig  tanultam  zongorázni. Matematika­ének szakos tanár va­ gyok. Amikor Köri 1986­ban meg­ halt, egy­két hónap elteltével Deme­ ter  Miklós orgonista  rábeszélésére Az Erdélyi család Édesanya 65. születésnapján elvállaltuk a kántorságot. Gyerekko­ nál derült ki, hogy összesen tizenöt agyvérzés romban volt olyan, hogy keresztanyám oda­ érte. Amikor az utolsónál elvitték, akkor volt ültetett  az  orgona  mellé  egy­egy  vizsga­ a templomban a konfirmációi vizsga. Édes­ darabbal, hogy kijövőre játsszak valamit, de apa nem jelent meg, nem volt ott a vizsgán. egyébként meg se fordult a fejemben, hogy A végén átjött Demeter Jóska bácsi érdek­ kántor legyek. Azóta pedig szolgálatnak te­ lődni, hogy mi az oka. Édesapa akkor már kintjük. Egyik alkalommal kimenőre a Hallelu­ lebénult, és egyfolytában csak a templomot nézte. Az utcai szobában volt az ágya, és csak jah­ból játszottam az „Ott a messze földön, nézte, nézte a templomot. Édesanya megkérte árván,  hontalan”  című  éneket. Amikor  le­ Jóska bácsit, hogy borotválja már meg, ne így mentem az orgonától, odajött hozzám Réz vigye el a mentő. Amikor vitték ki, az mond­ Laci  bácsi,  hogy  tudom­e,  mit  játszottam. ta, hogy kislányok, jók legyetek, fogadjatok Mondtam, persze, hogy tudom, Édesapának szót  Édesanyának.  Ez  volt  az  utolsó,  amit volt kedvenc éneke. Ismertem a sztorit, hogy keresztanyám,  amikor  Édesapa  fogságban mondott nekünk. Jóska bácsiékkal, a Demeter családdal na­ volt, egy tábori lapra lekottázta és leírta a szö­ gyon jó kapcsolatban voltunk. Jutka, a lányuk vegét, és elküldte Édesapának, aki két­három­ volt a pótmamánk. Ő vigyázott ránk, amikor ezer kilométerre volt innen. Azt viszont már Laci bácsitól tudtam meg, hogy ő is orosz ha­ Édesanyáék és Köriék nem voltak itthon. Gimis  éveim  alatt  nem  voltam  itthon, difogságban volt, de egészen máshol. Mivel a mert én Nagykőrösön jártam gimnáziumba, tábori posta táborról táborra járt, előbb az ő majd Szombathelyen tanárképző főiskolára. táborukban keresték a címzettet. Így történt, Büszke vagyok rá, hogy Arany diák voltam, hogy  Laci  bácsi  kezébe  került  ez  a  leve­ tehát az Arany János Gimnáziumba jártam, lezőlap,  és  látta,  hogy  Erdélyi  Sándornak nagyon jó tanáraink voltak. Viszont Nagy­ megy, és csak annyit írt rá, hogy Marcsa. 

25

Áldás, békesség!

2016. március – április

A pomázi gyülekezet kántorai De  ő  tudta,  hogy  kitől  kinek  megy.  Azt mondta Laci bácsi, hogy sírva énekelték a táborban. Mindenki megtanulta, és úgy ment tovább a tábori lap. Micsoda érzés lehetett! Micsoda kegyelme az Úr Istennek! Egyébként Réz Laci bácsi lányával, Er­ zsivel együtt konfirmáltam 1968. május 26­ án. Velünk konfirmáltak Soós Laci bácsi fiai, Laci  és  Feri  is,  és  Soós  Laci  későbbi  fe­ lesége, Fehér Ilonka. Abban az évben hu­ szonnégyen konfirmáltunk, bár akkor még Budakalász is hozzánk tartozott. Ma már bi­ zony csak a társaim felére emlékszem név szerint,  néhányan  pedig  már  elmentek közülünk. Most volt egy éve, hogy Édesanya is el­ ment.  Előtte  való  héten  volt  itt  Sebestyén Győző fóti lelkipásztor evangélizáción, és hétfő  délután  temettünk  Nyilas  Zoltán tiszteletes úrral. Mondom neki, hogy azt mondták  a  nővérek,  hogy  Édesanyának egy hétnél több nincs hátra. Este volt az evangélizációs  alkalom,  én  orgonáltam. Nyilas tiszteletes úr visszajött, hogy szól­ jon nekem, hogy volt kint délután Édes­ anyánál. Elsírtam magam, és azt mondtam magamban, jó, akkor most már mehet. Én egyébként nem kértem a tiszteletes úrtól, hogy  menjen  be.  Sőt  külön  tortúra  volt neki  meglátogatni  őt,  mert  influenza­

járvány miatt zárlat volt. Nem engedték be az embereket. A kapuban le akarták beszélni, hogy  ne  menjen,  tiszteletes  úr,  a  saját érdekében,  de  azt  mondta,  hogy  neki  ez fontosabb. A főorvos a zárlat miatt nekünk, a gyer­ mekeinek  is  úgy  adott  engedélyt  a  láto­ gatásra, hogy egy napon csak egyszer és csak az egyikünk mehet be. Szombaton délben én mentem ki, és láttam, hogy Édesanya már készül elmenni, nem lehetett megetetni. Kér­ deztem a nővérektől, hogy nem szólhatnék­ e a testvéremnek, hogy jöjjön. Azt mondták, hogy már ők is gondoltak rá, hogy telefonál­ nak. Akkor bejött Sanyi is, és egész délután fogtuk Édesanya kezét. Imádkoztunk, éne­ keltünk neki estig. Másnap reggel éneket kellett tanítanom a templomban az istentisztelet előtt. Amikor bementem, határozottan emlékszem, hogy lehalkítottam a telefonomat, levettem a han­ got.  Utána  indultam  fel  az  orgonához,  és megszólalt a zsebemben a telefon. Ezek sze­ rint mégsem halkítottam le teljesen, nem vol­ tam elég figyelmes. Tudtam, hogy engem va­ sárnap,  ilyen  időpontban  senki  nem  hív, tudtam, hogy baj van. Fölveszem a telefont, az ügyeletes orvos volt az. Értesített, hogy édesanyám  negyed  tizenegykor  elhunyt. Hívtam Demeter Mikit, hogy ha tud, jöjjön

2016. január 24­én Piri bizonyságot tett a Biblia­staféta alkalmával

Piri az orgonánál korábban, de nem tudtam elérni. Elkezdődött az istentisztelet. Máskor Miklós mindig ti­ zenegy óra után jön, aznap azonban három­ negyed  tizenegyre  ott  volt  a  templomban. Miki odaült az orgonához, mi Sanyival meg mentünk ki, hogy még az ágyon lássuk Édes­ anyát. A Jóisten mindent úgy elrendezett. 2002. december 15­én, amikor az orgo­ nán elhelyeztük az emléktáblát abból az al­ kalomból, hogy nagyapám száz éve érkezett kántortanítónak Pomázra, Regius Feri bácsi főgondnok a következőket mondta ünnepi beszédében: „A kántorokat adó Erdélyi csa­ ládtagok mellett nem szabad elfeledkeznünk édesanyjukról, Erdélyi Sándornéról sem. Ő az, aki évtizedeken át segítőtársa volt a min­ denkori lelkészeknek. A lelkész távollétében készségesen intézte a gyülekezet ügyes­bajos dolgait,  a  háttérben  segédkezett  úrvacso­ raosztás  alkalmával  –  őt  mindig  meg lehetett találni a parókia szomszédságá­ ban. Ebben a szolgálatban volt segítőtársa lánya, Ildikó, akit fiatalon hívott haza a Teremtő, akire mindig büszkén emlékez­ hetünk. Az elköltözöttekre hálával emlé­ kezünk,  az  élőket  Isten  áldása  kísérje szolgálatukban!” Ők  már  jó  helyen  vannak:  megváltó Urunknál, az Ő országában. Ott fogunk ta­ lálkozni, és együtt leszünk örökkön örökké. Puskás Attila                                        ■

„AZ ÚRNAK SZOLGÁI MINDNYÁJAN”

Rezesné Rőth Katalin

Kurfis Géza

26

LEKCIÓ OLVASÁS AZ ISTENTISZTELETEINKEN Örömmel hirdetjük, hogy Nyilas Zoltán esperes úr kezdeményezésére, a presbitérium jóváhagyásával, márciustól elindult gyülekezetünkben az igeolvasói szolgálat, melynek keretében istentiszteleteinken a lekciót gyülekezeti tagjaink olvassák fel.  A kezdeményezés népszerűségét jelzi, hogy kihirdetése óta egyre többen jelentkeznek felolvasónak. Volt, aki családi alkalomhoz igazítva kérte az igeolvasási időpontot, ezzel is emelve az ünnep fényét. Bátorítjuk a testvéreket a szolgálatra való jelentkezésre, hiszen örömteli dolog felolvasni az Úr igéjét. Nem kell aggódnunk az – esetleg – ismeretlen szöveg felolvasása miatt, hiszen lelkipásztoraink előzőleg elküldik az aktuális igeszakaszt, hogy időben meg tudjunk ismerkedni vele. Jelentkezni  lehet  személyesen,  az  istentiszteletek  után,  valamint  telefonos  és  e­mailes elérhetőségeinken. Testvéri szeretettel, az igeolvasói szolgálat szervezői: • Szabó István – Tel: +36­30­587­3084, e­mail: [email protected] • Óváry Ákos – Tel: +36­20­931­7977, e­mail: [email protected]

Áldás, békesség!

2016. március – április

VESZÉLYES TUDATLANSÁG Szabadulás a babonából és a varázslásból A könyvpiacot manapság feltűnően sok babonás, okkultista és varázslással fog­ lalkozó irodalom árasztja el. Ezek többek között asztrológiával, magnetizmussal, hipnózissal és spiritizmussal foglalkoz­ nak. Ha az emberek tudnák, hogy mi rejtőzik a babona meg a varázslás mögött, iszonyodva fordulnának  el  tőle.  E  veszélyes  területet illetőleg nagy a tudatlanság. Nagy és bizo­ nyos esetben jóvátehetetlen kár, ha egy ember a  gonosz  szellemek,  a  démonok  hatalmába kerül. Sokan lehetnének ismét vidám, boldog és egészséges emberek, ha felismernék, hogy nyo­ morúságuk oka az, hogy könnyelműen vagy tu­ datlanul valami okkult dologba keveredtek. „Ahol a hit előtt bezárják az ajtót, a babona az ablakon lép be.” Aki az Isten angyalait elűzi, azt a Sátán kísértetei kínozzák majd.  Aki  a  kártyavetőnőhöz megy, vagy sorsát horoszkóp ál­ tal kutatja, egészségét ráolvasás útján keresi, vagy baráti körben asztalt táncoltat és szellemeket kérdez meg, az a gonosz szelle­ mekkel  lép  kapcsolatba  és  a Sátán igézete alá kerül. Sokan  csak  tréfának  gon­ dolják, nevetnek rajta és mond­ ják,  hogy  nem  hisznek  benne. Mások  kíváncsiságból,  alkal­ mazkodásból, társaságot keresve sodródnak bele. E tudatlanság következménye: igézet alá kerülnek, vagy a gonosz szellem meg­ szállja  őket.  Különféle  betegségek  tünetei léphetnek fel, szenvedélyük rabjává lehet az ember,  búskomorság  áll  be,  sőt  néha  ön­ gyilkosságba is kergetnek ezek a bűnök. Min­ denképpen azonban nagyon nehezen tudnak az ilyen megkötözöttek hitre jutni. Mi a lelki élet ezen beteges jelenségeinek a magyarázata az egyébként épeszű embe­ reknél? A babona és a varázslás a pokol haj­ tásai; a Sátán, a gonosz szellemek, a démo­ nok, a sötétség fejedelmeinek és hatalmassá­ gainak  munkája  ez. A  jósok,  varázslók  és szellemidézők az embereket ezzel tudva vagy tudatlanul Istentől vonják el, éspedig nem­ csak erre az életre, hanem az örökéletre nézve

is. Hogyan lehetséges mindez ma, a felvilá­ gosultság korában, a tudomány nagy szerepe mellett?! Korunk igazi problémái nem a tu­ dományos felismerések, nem az életbölcse­ letek, nem a gazdasági és társadalmi ered­ mények, hanem a bűn területén rejlenek. A bűn elválaszt Istentől! Minden baj, gond és nyomorúság oka a bűn! Isten igéje világosan beszél a démoni erők működéséről és a bűn hatalmáról. (Jn 8,44; Róm 7 7,11) A babona: Istentől elszakadt hitbeli ma­ gatartás, világnézeti, igyekezet az életet Isten

nélkül kormányozni. Teljesen mindegy, hogy valaki gazdag vagy szegény, képzett vagy tu­ datlan, egészséges vagy beteg, – az előírt uta­ sítások  és  szokások  követése  által  a  Sátán megkötözöttje lesz és ki van szolgáltatva a gonosz szellemeknek. A veszedelmes babonák irtózatos lajstro­ mából  most  a  következő  megnyilvánulási formákat soroljuk fel: JELEK  MAGYARÁZÁSA:  Bizonyos dolgoknak  szerencsét  vagy  szerencsétlen­ séget tulajdonítanak, például: szerencsepénz – szerencsemalac – bolondgomba – szeren­ csecserép – szerencsegyűrű – szerencsepatkó – négylevelű lóhere – katicabogár – kémény­ seprő – talizmán – szerencsebábu; keresztben kezet fogni – fülcsengés – fekete macska – szerencsepók – és így tovább.

SZÁMOKRA  VALÓ  FIGYELÉS:  Bi­ zonyos számoknak szerencsét vagy szeren­ csétlenséget tulajdonítanak. Félelem a tizen­ hármas számtól: tizenhárman ülnek az asztal­ nál – péntek tizenharmadika; hármas tüsszen­ tés – három kereszt az ajtó felett. NAPOK  MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE: Bizonyos napokon, órákban vagy időben va­ lamit tenni vagy nem tenni. Ilyen babonás szokás  pl.  bizonyos  napokon  nem  utazni, nem házasodni, nem vetni, nem mosni, hajat és körmöt nem vágni. MADÁRSZÓRA FIGYELNI: Ha pl. a kuvik kiált, a szarka csörög, a varjú károg, a kakukk szól, számolják, hány évig fognak még élni. VARÁZSSZAVAK által szerencsét hívni vagy  szerencsétlenséget  távol  tartani;  hü­ velykujjat szorítani; halpikkely a pénztárcában, gesztenye a zsebben, valamint lekopogni. CSILLAGJÓSLÁS: A  születési  hónap állatköre  szerint  csillagászati  naptárt  hasz­ nálni, vetésnél és ültetésnél, üzletkötésnél, or­ vosság  szedésnél;  teli­,  növekvő­,  fogyó­ vagy újholdat figyelni; újhold felé pénzt mu­ tatni „Apád­anyád idejöjjön” mondással. VARÁZSLÁS: Van aki nyíltan megvall­ ja, hogy a varázslat a gonosz hatalmak által végzi, ­ az ilyet „fekete” mágiának vagy va­ rázslásnak nevezik. Ahol azonban a varázs­ lást  jámbor  és  nem  egyszer  tudományos köntösbe burkolják, „fehér” varázslásról be­ szélünk. Ez utóbbi sokkal veszélyesebb, mert a tudatlant megtéveszti! JÓSLÁS:  Kártyavető  cigányasszony vagy látnok által a múltat kutatni, jövendőt mondatni  kártyából,  tenyérből,  kávéaljból. Horoszkóp, planétahúzás, pénz­ dobás, ólomöntés, álomfejtés ál­ moskönyv által. ASZTROLÓGIA: A csillag­ jóslás művészete a Sátán egyik legnagyobb  szemfényvesztése. „Megjövendöli” egy ember, sőt egész népek sorsát és jövőjét. A csillagok  állásából  vélik  a  ho­ roszkópot  felállítani  és  ma­ gyarázni. RÁOLVASÁS betegségben embereknél és állatoknál: Javas­ asszony és kuruzsló, varázsige és szuggesztió,  a  „három  legfőbb névben”  szentelt  amulett,  va­ rázscédula, bibliai mondások, áldáskoszorúk által. INGA  (ördögi  inga)  alkalmazása  által valakinek a betegségét és annak gyógymódját meghatározni,  fénykép,  ruhadarab,  zseb­ kendő, térkép felett tartva megtudni, hogy az illető él­e és hol tartózkodik. ÖRDÖGI GYÓGYMÓDOK: szemdiag­ nózis spiritiszta erők által – telepátia – táv­ gyógyítások – hipnózis – szuggesztió – szim­ pátia – magnetopátia. FEKETE  MÁGIA:  „Mózes  6.  és  7. könyve” (egy varázskönyv, melynek semmi köze sincs a Bibliához); „a hét égizár” – „égi­ levelek” – „a bölcsesség könyve” – „a ben­ nünk lévő mágikus erők”. VARÁZSÁLDÁS: Imádságos mondá­ sok vérzés elállításához, tűzoltásnál,

27

Áldás, békesség! összekapcsolva  titokzatos  cselekedetekkel éjfélkor, keresztútnál, temetőben, látatlanul hallgatva sötét helyeken, Isten nevével való visszaéléssel. ENGEDETLENSÉG: Isten igéjével és akaratával  szemben  tudatosan  ellenállni. Isten igéje ezt mondja: „Mert mint a varázs­ lásnak  bűne,  olyan  az  engedetlenség.” (1Sám 15,23). „Mivel nem voltak hajlandók szeretni az igazságot, ezért Isten erős tévely­ gést küld rájuk, hogy higgyenek a hazugság­ nak.” (2Thessz 2,10­11). Pogány  életbölcselet,  babonás  TÉV­ TANOK: „… hamis tanítók, akik veszedel­ mes eretnekségeket fognak becsempészni és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadják, önmagukra pedig hirtelen való veszedelmet hoznak.” (2Pt 2,1­2). AKI NYOMORÚSÁGÁVAL ÉS TER­ HÉVEL nem az élő Istennél és az Ő igéjénél keres  menedéket,  hanem  ezekhez  az  esz­ közökhöz és tévtanításokhoz fordul, az az ördöggel lép bizalmas kapcsolatba. Mindegy, hogy  ezt  akarja­e  vagy  sem,  tudja­e  vagy sem, szövetséget köt vele! Ezt természetesen senki nem akarja, nem is gondol arra, hogy rossz következménye is lehetne. Az emberek meggondolatlanok, keresik a segítség bármi­ lyen lehetőségét, és úgy gondolják: mindegy, hogy Isten vagy Sátán, csak segítsen rajtam! Nem tudják, hogy a Sátán ezért a segítségért nagy árat kér. A legnagyobb baj az, hogy az ember  nem  tud  többé  abban  az  Istenben hinni,  aki  jó  és  segíteni  kész,  s  aki  Jézus Krisztusban minden embernek a szabadulást és üdvösséget megszerezte. Melyek e súlyos bűnöknek következményei? Egynéhány, amelyek ellen minden or­

2016. március – április Senki se gondolja, hogy mindez túlzás, mondván: „Jámbor édesanyám is ilyeneket csinált és semmi baja nem lett. Csupán ártat­ lan háziszerekről van szó, amelyek ha nem segítenek, nem is árthatnak. Sőt, ezek bibliai gyógymódok, amelyeket Istentől kaptunk.” – Ez a Sátán merő hazugsága! Nem bibliai gyógymód  az,  ahol  Isten  nevét  varázs­ szerként használják. Ez visszaélés és bűn! Útálatos bűnök ezek! vosi segítség hiábavalónak bizonyult: nyug­ talanság, félelemérzet, búskomorság, kísértés önsgyilkosságra, erős érzékiség, természet­ ellenes bujaság, fösvénység; harag, dühki­ törés,  gonosztettek;  megmagyarázhatatlan eredetű görcsök, szívszorongás, lidércnyo­ más; kényszerképzetek, szennyes gondola­ tok, istenkáromlás; ellenkezés az Isten Igé­ jével; képtelen imádkozni, nem tud hinni; lá­ tomások, hangok hallása, vallásos téboly. Nagyon sok beteg szenved e bűnök kö­ vetkezményei alatt anélkül, hogy okát tudná s  az  igazságot  felismerte  volna. Az  orvos nem érti a betegségét. Persze, hiszen nem is szervi  megbetegedésről  van  szó,  hanem  a varázslás  és  babona  bűnös  következmé­ nyeiről, amikor az ember semmit sem gon­ dolt,  csak  mindenáron  segítséget  keresett magának. Ijesztő komolyan figyelmezteti Isten az embert:  „Ne  találtassék  közötted  …  se jövendőmondó, se igéző, se jelmagyarázó, se varázsló, se bűbájos, se ördöngőstől tuda­ kozó, se titokfejtő, se halottidéző. Mert mind útálja  az  ÚR,  aki  ezeket  műveli.”  (5Móz 18,10­12). Tudja meg ezért mindenki, hogy mi Isten véleménye felőle, – az, aki ezeket cselekszi,  de  az  is,  aki  ilyen  szolgálatot igénybe vesz.

Akkor hát nem szabadulhat meg az, aki ilyenekbe keveredett? De igen! Örülj, mert van teljes szabadulás! Áldott legyen az Isten, aki kiszabadított bennünket a sötétség hatalma alól, hogy a bűn fölöttünk többé ne uralkodjék. Benne vagy ezekben a dolgokban? Mások követték el helyetted? Sötét gondolatok, rejté­ lyes félelmek és kényszerképzetek kínoznak? Bár  felismernéd:  mindezek  a  varázslás  és  a babona bűneinek következményei! Senki  sem  szabadíthatja  meg  magát  a Sátán igézetéből. Csak egy van, aki erősebb, aki ezt a hatalmat legyőzte: JÉZUS KRISZ­ TUS, Isten Fia. Az  evangélium  csodálatos,  szabadító, győzelmi üzenete ez: „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Jn 3,8). „…  hogy  a  halál  által  megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt és megszabadítsa azokat, akik a halálból való félelem miatt teljes életükben rabok voltak.” (Zsid 2,14­15). „A fejedelemségeket és a hatalmassá­ gokat lefegyverezte, őket nyilvánosan meg­ szégyenítette, mert diadalmaskodott rajtuk a keresztfa által.” Kol 2,15).

A POSZTMODERN EMBER SZOMJÚSÁGA ÉS GYANÚTLANSÁGA Az okkultizmus olyan régi, mint maga az em­ beriség. Minden időben létezett az okkult praktikák szinte valamennyi válfaja. Ám napjaink okkult robbanása messze meghalad minden eddigit. ● Szinte mindenütt találkozunk vele: a napi­ lapokban és a televízióban, hétköznapi beszél­ getésekben. ● Állandó téma a horoszkóp, az aura, a stressz oldására kínált pszichotechnikák. ● Virágzanak a régi babonaságok is: a leko­ pogás (nincs olyan nap, hogy rá ne kérdezzek egy­két betegre, vajon miért is kopogtatja az íróasztalom lapját alulról felfelé!), az „el ne ki­ abáljam”,  a  lópatkó,  a  négylevelű  lóhere,  a fekete macska vagy a péntek 13. ● Beözönlött az okkultizmus az óvodákba és iskolákba, komolyan és játékos formában, leple­ zetlenül vagy népi hagyományőrzésnek öltözve. ● A sci­fi és fantasy­filmek előtörése a mágiát nép­ szerűsíti és azt sugallja, próbáld ki, működni fog! ● Az okkultizmus hatásos hordozója a rock­ zene, hiszen a kemény, monoton ritmus meg­ változtatja az ember észlelési képességét, kábu­ lathoz vezet és utat nyit a démoni kapcsolatok­ hoz. Nem véletlen, hogy sok rockzenész sá­ tánista  lett,  és  a  lemezborítók  tele  vannak  a sátánizmus szimbólumaival.

28

● A kábítószerezés terjedése is segíti az okkul­ tizmus előretörését, hiszen a szer­okozta meg­ változott  tudatállapot  hozzáférhetővé  teszi áldozatait a démoni hatásoknak. Napjainkban valami hihetetlen szomjúság van  az  emberekben  minden  iránt,  ami  irra­ cionális, ami ésszel át nem látható, ami titok­ zatos, és ami vallásos. Bátran mondhatjuk, a természetfeletti új reneszánszát éli. A mai ember szomjúsága a természetfeletti élmények, meg­ tapasztalások iránt ráadásul valami félelmetes gyanútlansággal és jóhiszeműséggel párosul. Úgy  tűnik,  mintha  a  mai  ember  egészen  el­ vesztette volna az okkult dolgokkal szembeni egészséges  fenntartásait.  Túlzás  nélkül  állít­ hatjuk, hogy korunk emberét halálos immun­ gyengeség,  egyfajta  lelki­szellemi  AIDS támadta meg. Mi ennek a szomjúságnak és gyanútlanság­ nak az oka? A hatás­ellenhatás érvényesül itt. A felvilá­ gosodás korában a modern ember az értelmet ültette Isten helyére, a trónra – az emberi értelem mindenek felett –, az ész nem ismer határokat, korlátokat, mindent képes megérteni, megol­ dani. Erről a tőről fakadt az ateizmus és a mate­ rializmus.  Ám  az  elmúlt  századok  bebizo­

nyították, hogy ez zsákutca. A 20. század végére a modern ember rádöbbent egzisztenciájának súlyos  hiányosságára,  hite  megrendült  a  tu­ dományos gondolkodásban, a társadalmi hala­ dásban, az intézményesített vallásban, és tulaj­ donképpen önmagában is: képességeiben, de legfőképpen a maga jóságában. A tudomány és a technika fejlődése a 20. század folyamán messzebb jutott, mint ahogyan azt a legmerészebb álmainkban képzeltük vol­ na. Ám e hihetetlen fejlődés ellenére az ember lelkileg képtelen volt áttörni saját korlátait: az ellenségeskedés, a gyűlölet, az önzés mit sem változott. Így a tudomány és a technika vívmá­ nyai  csak  még  kiszolgáltatottabbá  tették.  A posztmodern gondolkodás forrása ebben a csa­ lódásban keresendő. Megkezdődött az ellenhatás, az „ész”, a „természet­tudomány” trónfosztása. A poszt­ modern ember mindenben kételkedik. Nem az a fontos a számára, hogy valami igaz­e vagy nem, hanem hogy működik­e, és tetszik­e. Az élmény, a tapasztalat, az élvezet vált fontossá. Megjelent az új pogányság tarka képe. Dr. Erdélyi Judit (Részlet „Az okkultizmus – Tudomány vagy val­ lás” című kiadványból.)                                    ■

Áldás, békesség!

2016. március – április

Mit tehetsz, hogy megszabadulj? Vedd nagyon komolyan ezt a bűnt. En­ gedd, hogy Isten Lelke felfedje előtted, ha a legkisebb  mértékben  is  valaha  elkövetted. Isten  színe  előtt  vizsgáld  meg  életedet, egészen kora ifjúságodtól fogva. Bánd meg, amit tettél. Mondd igazán szívedből, hogy a varázslás  bűneinek  elkövetését  bánod,  saj­ nálod, és a jövőben a Sátánnal és a gonosz szellemekkel semmilyen kapcsolatban nem akarsz állani. Higgy  Jézus  kiontott  vérében,  amely megtisztít  minden  bűntől.  Isten  Igéje  nem hazudik! Jézus Krisztus a babona és a varázs­ lás bűneiért is meghalt, és eleget tett a ke­ reszten. Vére erősebb és hatalmasabb minden bűnnél. Teljesen eltörli a bűnt és megtöri a sötétség hatalmát feletted. Higgy az Igének, mely ezt mondja neked: „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7).

REMÉNYIK SÁNDOR SÓHAJ A MINDENSÉGÉRT

enyém vagy. Drága neved vésd mélyen szí­ vembe. Segíts mindent Veled kezdeni. Ben­ ned éljek, Benned haljak – utolsó órámig ez legyen jelszavam, Tiéd az életem!” Naponta olvasd a Bibliát! Legyen erre min­ dig időd, ne engedj a benned ilyenkor feltámadó fáradtságnak, ellenszenvnek. Akkor is olvasd, ha nem értesz meg azonnal mindent. Imádkozz a Szentlélek  világosságáért,  s  szüntelenül  hívd segítségül Jézus nevét. Ő megsegít!

Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy  Mellettem. A harangszóra megáll.  Összeteszi kezét, fohászkodik  Az utcán elmenőben: „Uram Jézus  A rosszakon is könyörülj!” –  A rosszakon is könyörülj:  Ennyi egy­vers­soros imája.  Az asszony kendős, falusi  És amit mond, magának mondja,  S a láthatatlan csillagoknak.  Már megy tovább.  Mi fakasztotta  E furcsa, percnyi, falusi imát  Itt, a városban, közelemben?  Igen, épp az én közelemben –  S miért, hogy elfeledni nem tudom,  S gondolok rá újuló gondolattal,  Újuló kínnal s enyhüléssel?  Mi fakasztotta e furcsa imát?  Mint egy könnycsepp, mint egy villámcsapás, Mint morajló s meginduló föld,  Mint megnyíló föld a lábam alatt:  Olyan volt.  Mi fakaszotta: részvét, bűntudat,  Az utcán, harangszóra, éppen ott?  Sejthette­e, hogy az egész  Lángbaborult  Mindenségért imádkozott??! Isten Igéjének ezt az igazságát naponta meg­ tapasztalod: HÁLA AZ ISTENNEK, AKI A DIADALMAT ADJA NEKÜNK A MI URUNK JÉZUS KRISZ­ TUS ÁLTAL! (1 Kor 15,57)

„Békességünk büntetése rajta van és az ő sebeivel gyógyultatok meg.” (Ézs 53,5). Fogadd  el  a  felkínált  kegyelmet  és  kö­ szönd meg még ma az Úr Jézus Krisztusnak, hogy megfizetett bűneidért a kereszten. Még néhány gyakorlati tanács Gondosan kutasd át az életedet, házadat, lakásodat. Égess el minden könyvet, írást, le­ velet, naptárt, tárgyat, amulettet, ­ mindent, ami ezekhez a bűnökhöz köt téged. Ezek a dolgok sokszor – éppen kegyes színezetük miatt – nehezen ismerhetők fel. Keress fel egy olyan hívő embert, ­ lelki­ pásztort vagy lelkigondozót – akinek erre a szolgálatra nézve világossága van, és Istentől hatalmat kapott, hogy imádkozzék a sátáni bűnök rabjaiért, szabadulásukért. Isten előtt mondd el a következő imádságot: „Megtagadom az ördögöt és minden sötét üzel­ mét, és átadom magam Teneked, Uram Jézus, hitben  engedelmeskedem,  és  hűséges  akarok maradni Hozzád egész életemben. Ámen.” Lépj  erős  szövetségre  Jézussal:  „Tiéd vagyok! Mondj rá áment, hűséges Jézusom,

Csatlakozzál Isten élőhitű gyermekeihez! Ha közeledben  nem  találsz  élőhitű  közösséget, szerezz be és olvass jó, építő irodalmat. Imádkozz sokat és kérd meg a hívő testvéreket, hogy imád­ kozzanak veled és érted. Jézus Krisztus a bűnt nemcsak megbo­ csátja, hanem meg is szabadít a bűn hatalma és a Sátán köteléke, igézete alól. Odaadta életét. Saját vérével vásárolt meg. Nagy  árat  fizetett  azért,  hogy  szabad  légy! Kezedben van a szabadságlevél és az így szól: „Azért  ha  a  Fiú  megszabadít  titeket, valósággal szabadok lesztek” (Jn 8,36) „Áron vétettetek meg” (1Kor 6,20) Teljesen szabad! Az ördögnek nincs többé joga hozzád, mert ő legyőzött ellenség, meg kell futamodnia a Jézus Krisztus neve előtt. A lelked, tested egész lényed igazi, jogos tu­ lajdonosa Jézus Krisztus. Urad Ő, aki átveszi a vezetést: felelősséget vállal egész életedért. Helyezd életedet egészen Jézus uralma alá, ne tarts vissza egyetlen területet, zugot sem! Csak amit Jézus Krisztus ural, ahhoz nem térhet az ellenség. Aki Nála marad, élete biztos erősségben menedéket talált, ­ nem árt­ hat neki az ördög, bármennyire ijesztgeti is. S

Bús, sötét éjből, börtönömből, Jézus jövök, Jézus jövök; Nálad szabadság, fény tündököl,  Jézus jövök Hozzád. Szent kezed gyógyít, éltet és áld,  Koldusélet helyett gazdagot ád,  Bűn ha jő, megvéd mindenen át,  Jézus jövök Hozzád! Csúf vereségből száz bukásból, Jézus jövök, Jézus jövök;  Győzelem árad Golgotáról,  Jézus jövök Hozzád! Összetört szívem enyhe Te légy,  Tomboló vészben, viharban Te védj,  Gond ha reám tör, nyújts Te reményt,  Jézus jövök Hozzád! Nyugtalan, gőgös büszkeségből, Jézus, jövök, Jézus, jövök; Így adod békéd fenn az égből, Jézus, jövök Hozzád! Csüggve Terajtad, nem magamon, Járhatok egyre a keskeny úton, Részem a bátor, szent bizalom: Jézus, jövök Hozzád! Elhagyok sírt és sok rettegést, Jézus, jövök, Jézus, jövök; Drága hazádban adj pihenést, Jézus, jövök Hozzád! Elhagyom éltem csúf romjait, Várnak egedben Te szent karjaid, Láthatom orcád s angyalaid, Jézus, jövök Hozzád! (Az Evangéliumi Kiadó kiadványa)         ■

29

Áldás, békesség!

2016. március – április

Más  evangélista  is  volt  Jézus tanítványai  között,  mégpedig olyan, akinek valóban két neve volt, egy zsidó és egy görög név. MÁTÉ – LÉVI

átvették Szymeón vagy rövidebben Szimón  alakban.  Ő  valószínűleg Béthsaida  (Halak  Háza)  zsidó részében  lakott,  akkor  még  nem együtt a testvérével, ezért nem viselt görög nevet, és a mindennapos utcai kifejezések kivételével valószínűleg nem is beszélt görögül, sőt az Apos­ tolok Cselekedetei szerint írástudat­ lan volt (Ap.Csel. 4:13). Erre utal, hogy  később  Márk  segített  neki tolmácsolni,  amikor  csak  görögül beszélő zsidókkal érintkezett. Ará­ mul is annyira jellegzetesen galileai dialektusban beszélt, hogy a főpap udvarában galileai tájszólásáról is felismerték (Mt. 26:73). Pál szerint Simon családos ember volt (IKor. 9:8).  Jézus minden bizonnyal a Cézárea Filip­ pibe vezető úton nevezte el Simont kőszik­ lának. Ahogy János leírja, úgy még nagyon korán lett volna. János valószínűleg erősen összevonva írta le az eseményeket, hiszen ő inkább Jézus beszédeire összpontosított. Az időbeli hűség Máté és Márk leírásában ke­ resendő, vagyis Jézus akkor találkozott elő­ ször Simonnal, amikor a tó partján odament testvéréhez, Andráshoz, akit már ismert. Lu­ kács még részletesebben írja le ezt a történetet. Jézus  beszállt  Simon  csónakjába,  és  onnét beszélt a néphez, aztán megkérte őket, hogy vessék ki hálójukat. Bár egész éjjel semmit sem fogtak, Jézus szavára kivetették (Lk. 5:5), és szokatlanul sok hallal tértek vissza. Simon ekkor  megijedt,  és  kérte  Jézust:  „Menj  el tőlem,  mert  bűnös  ember  vagyok,  Uram!” (Lk. 5:8). Ekkor mondta neki Jézus: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel” (Lk. 5:10).  Miután Jézust Názáretből elűzték, Kaper­ naumba ment, ahol Simon és András házában tartózkodott.  Simon  hitére  jellemző,  hogy amikor Jézus a viharban a vízen ment feléjük, Simon elindult hozzá (Mt. 14:27,28). Jóval később, amikor Jézus tanítványaival a Jordán forrása felé tartott, megkérdezte tanítványait, hogy kinek tartják őt, és ekkor hangzott el Simon  vallomása:  „Te  vagy  a  Krisztus”  (a megígért Messiás), mire Jézus így válaszolt: „Te  Kőszikla  vagy” (Mt.  16:17,18).  Ettől kezdve hívták Simont a tanítványok maguk között Kősziklának (kéfa), amiből később a Jézusról szóló görög nyelvű irodalomban Pet­ rosz (Péter) ragadványnév lett. Időrendiség szempontjából nyilván Máté leírását kell elfo­ gadnunk, hiszen ő is szemtanúként írja le az eseményeket. János az eseményeket nagyon összevontan, rövidítve írta le, nem időrend­ ben. Ezért került Jézus kijelentése nála annyira előre,  hogy  akkor  még  semmiképpen  nem hangozhatott el, hiszen ez a kijelentés válasz Simon vallástételére, az pedig később történt, tehát a rá mondott választ sem adhatta meg még akkor Jézus.  Simon, Jakab és János volt a három kivá­ lasztott tanítvány. Őket vitte magával Jézus a megdicsőülés hegyére (Mt. 17:1), és velük ment imádkozni a Gecsemáné­kertben (Mt. 26:37). Amikor Jézus arról beszélt, hogy meg fognak benne botránkozni, Simon hevesen tiltakozott: „Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha  meg  nem    botránkozom” (Mt.  26:34),

KINEK MI VOLT A NEVE?

Béthsaida és Kapernaum két zsi­ dó negyedes fejedelemség határvárosa volt, ami azt jelenti, hogy ott bizony nagyon  szigorúan  vámot  szedtek  az áthaladó kereskedőktől, éspedig min­ denkitől annyit, amennyit csak ki le­ hetett  veszekedni,  mert  a  vámszedő egy bizonyos fix összegért kibérelte a rómaiaktól  a  vámot,  a  bevétel  pedig  teljes egészében az övé volt. Ezért a zsidók minden vámszedőt utáltak, és a legmegvetettebb bű­ nösök közé soroltak. Ennek a fejedelemségi határnak a vámszedő asztalánál ült egy zsidó vámszedő, aki két néven szerepel a Bibliában. Becsületes zsidó neve Lévi volt, ami közis­ mert ószövetségi név, és valószínűleg lévita

2. rész bius  és  Irenaeus  (~130­200)  is  megerősíti. Szerintem  még  valószínűbb,  hogy  görögül írta, hiszen mint béthsaidai lakos nyilván jól beszélt görögül, és így mind zsidók, mind po­ gányok megértik, az viszont nem biztos, hogy arámul minden zsidó megértette volna, mert – különösen a diaszpórában élő zsidók – akkor már inkább csak görögül beszéltek. Annyit tudunk még róla, hogy később Antiochiában élt. Ennyi biztos. Minden, ami ezen túl van, később kitalált legenda. SIMON (a Kőszikla)

Máté evangélista származására utal. Emellett volt egy görög neve  is,  részben  azért,  mert  Béthsaida  két­ nyelvű város volt, részben pedig nyilván azért is, mert neki mint római tisztviselőnek kellett hogy legyen egy görög vagy latin neve. Márk és Lukács evangéliumában héber nevén olva­ sunk róla (Mk. 9:9; Lk. 5:27), a római hivatal­ nokként használt görög neve pedig Mattha­ josz – magyarosított formájában Máté – volt, ami eredetileg szintén zsidó név: Matitjáhú = Jahve ajándéka, a köznapi beszédben használt arám  formájában  pedig  Mattaj.  A  tizenkét apostolnak mind a négy felsorolásában (Mt., Mk., Lk., Ap.Csel.) szerepel a neve. Máté még közelebbről  is  megnevezi,  a  sémi  nyelvek gyakorlata szerint az apja említésével: Alfeus fia  (Mk.  2:14).  Akkor  viszont  lehet,  hogy testvére volt az Alfeus fia Jakab tanítványnak. Őt a vámszedő asztal mellől hívta el Jé­ zus tanítványának, és házába is bement, ami a farizeusokat felháborította, hogy vámsze­ dőkkel – tehát elvetemült bűnösökkel – ül egy asztalhoz (Mt. 9:10). Nagy valószínűséggel ő írta a róla elnevezett evangéliumot. Papiász szerint héberül írta le Jézus szavait, bár ezt nem tartom valószínűnek, hiszen akkor né­ hány írástudón kívül senki sem tudta volna elolvasni. Ha nem görögül, akkor nyilván ará­ mul írta, hogy minden zsidó értse. Ezt Euse­

30

János szerint András Kereszelő János által ismerte meg Jézust, és testvérét, Simont is ő vitte el hozzá. Ekkor mondta neki Jézus: „Te Simon vagy, Jóna fia. Téged Kéfásnak fognak hívni” (Jn. 1:42). Ez a beszélgetés arámul zaj­ lott le, ezért nevezte Jézus Simont kősziklá­ nak, ami arámul kéfa. János, aki még nagyon korán írta meg evangéliumát, arámul idézi ezt a beszélgetést, Máté viszont, aki jóval később írta le az evangéliumot, éspedig nagyon va­ lószínű, hogy görögül, ugyanezt a beszélgetést – későbbi időpontra téve – görögül idézi: „Te Péter vagy” (Mt. 16:18). A kőszikla ugyanis görögül petra. Így ragadt rá Simonra, egyelőre természetesen csak a tanítványok között, hogy ő Kőszikla (kéfa vagy petra). Ez nem tulaj­ donnév, ilyen görög név addig nem létezett, ez ragadványnév, mint a Szent, Nagy, Rőt­ szakállú stb. Simont a tanítványokon kívül más nem szólította Kősziklának, csak később, a róla szóló írásokban jelent meg a Kőszikla tulajdonnévként. Ekkor viszont egy kis gond volt vele, mert a petra nőnemű szó, ebben az alakban nem lehet egy férfi neve, ezért át­ alakították hímneműre: Petrosz. Ez tehát ép­ púgy  nem  tulajdonneve  Simonnak,  mint ahogy Krisztus nem tulajdonneve Jézusnak, csak mi már annak érezzük. A Kőszikla szó olyan szép és kifejező, hogy a későbbi írók már többször csak így említik Simont, vagy legalábbis a két névvel együtt, aminek pontos jelentése: Simon, a Kőszikla. Jézus viszont soha nem szólította így. Ő, mivel arámul be­ széltek,  akkor  a  kéfa  =  kőszikla  ragad­ ványnévvel  ajándékozta  meg,  de  beszél­ getéseik közben mindig Simonnak szólította (Jn. 21:15). Máté evangéliumából azt is megtudjuk, hogy apjának János volt a neve, arámul: Jóna (Mt.  16:17).  Egyetlen  tulajdonneve  tehát Simon, ószövetségi formájában Simöón, ará­ mul Simón. Ezt az arám nevet a görögök is

Áldás, békesség! sőt még így is fogadkozott: „Ha meg kell hal­ nom  veled,  akkor  sem  tagadlak  meg” (Mt. 26:35). Ezután a Gecsemáné­kertben levágta a főpap egyik szolgájának a fülét (Mt. 26:51), de Annás főpap udvarában háromszor megtagadta Mesterét (Mt. 26:69­75). Simon a feltámadott Jézussal is többször találkozott, legutoljára a Genezáreti­tónál (Jn. 21:7­11). Itt hangzott el közöttük az az emlékezetes beszélgetés, amely­ ben Jézus háromszor mondta Simonnak: „Le­ geltesd az én juhaimat!” (Jn. 21:15­17).  Ennyit írnak Simonról az evangéliumok. Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk, hogy a Szentlélek  kitöltetése  után  Simon  beszédére háromezer ember megkeresztelkedett (Ap.Csel. 2:41). Ugyancsak ott olvassuk, hogy Jánossal együtt meggyógyított egy sánta koldust (Ap. Csel. 3:1­10), aztán ugyancsak Jánossal együtt börtönbe vetették (Ap.Csel. 5:17­32). Simon sokáig  úgy  gondolta,  hogy  a  pogányoknak előbb zsidóvá kell lenniök, csak azután csat­ lakozhatnak Jézus követőihez, de amikor Jop­ péban Simon tímár házában tartózkodott, Isten látomásban tudatta vele, hogy a pogányok köz­ vetlenül is lehetnek Jézus követői. Ezután ment el Caesareába Cornelius pogány századoshoz (Ap.Csel. 10). Simon sokfelé hirdette Jézust Pontusban, Galáciában, Kappadóciában, Kis­ ázsiában  és  Bitíniában  is  (IPét.  1:1).  Levele végén Babilonból küldött üdvözletet: „Köszönt titeket  a  veletek  együtt  kiválasztott  babiloni gyülekezet” (IPét. 5:13), ahol ezek szerint akkor minden  bizonnyal  az  ottani  zsidó  közösség megkeresztelkedett tagjaiból alakult keresztyén csoport vezetője volt. Simon Jeruzsálemben találkozott Pállal az úgynevezett apostoli zsinaton, ahol beszámo­ lójának a hatására eldöntötte a zsinat, hogy a po­ gányok anélkül is megkeresztelkedhetnek, hogy előbb zsidóvá lennének. Ekkor olyan határoza­ tot is hozott a zsinat, hogy Simon elsősorban a zsidók, Pál pedig a pogányok között folytassa missziói tevékenységét (Ap.Csel. 15:22­35). Amikor I. Heródes Agrippa Jakabot az evan­ gélium hirdetéséért lefejeztette, Pétert börtönbe vetette  (Ap.Csel.  12:1­5).  Innen  megsza­ badulva  eltávozott  Jeruzsálemből  (Ap.Csel. 12:17),  és  Jézus  testvére,  Jakab  vette  át  a gyülekezet vezetését, már az apostoli zsinatot is  ő  vezette,  tehát  akkor  már  Jakab  volt  a gyülekezet vezetője. Ezt erősíti meg Pál is, aki a galatákhoz írt levelében Jakabot nevezi meg az első helyen (Gal. 2:9). Papiász történetíró szerint Márk fordítóként és tolmácsként szol­ gálta  Simont,  és  evangéliuma  megírásához sokat merített Simon elbeszéléseiből. Eddig tartanak a Simonról szóló hiteles források. Ami  ezen  túl  van,  az  mese  vagy tudatos  félrevezetés.  Simon  római  tartóz­ kodására  sehol  semmi  sem  utal.  Nyilván megtartotta a megállapodást, és csak a zsidók között  folytatott  missziói  tevékenységet, hatáskörét  nem  terjesztette  ki  Pál  missziói területére. Római haláláról csak a II. század­ ban  kezdtek  el  legendák  keringeni.  Sien­ kiewicz lengyel író Quo vadis című regénye csodálatosan szép, de történelmi forrásértéke nincs. Ezeket a legendákat annak érdekében erősítette fel a nyugati egyház, hogy Róma primátusságát bizonyítsa Konstantinápollyal szemben.

2016. március – április SIMON (a kananeus vagy zélóta) Jézusnak volt egy másik Simon nevű tanít­ ványa is. Neki is csak egy neve volt, az ószövet­ ségi Simöón névből rövidült arám Simón név. Lukács az apostolok felsorolásánál megkülön­ böztetésül hozzáteszi a nevéhez: „akit Zélótának neveztek”(Lk. 6:15). A zélóták egy radikális zsidó nacionalista csoport tagjai voltak, akik akár fegy­ veres  ellenállásra  is  kaphatók  lettek  volna  a megszálló rómaiak ellen. Mozgalmukat a galileai Júdás  indította  el  Kr.  u.  6­ban. A  zsidók  nem egységesen viszonyultak a római megszálláshoz, a zélóták heves ellenállást tanúsítottak, a béth­ saidai Lévi, meg a jerikói Zákeus viszont vám­ szedői hivatalt vállalt – íme, a két véglet. A zélóta Simonról nincs több forrásunk sem a Bibliából, se a Biblián kívüli irodalomból. Máté és Márk kananeusnak nevezi (Mt. 10:4; Mk. 3:18), ami lehet, hogy a zélóták egyik megjelölése volt. TAMÁS Tamásnak is csak egy arám neve volt: To­ ma, amelyet az evangéliumokban görögös for­ mában olvashatunk: Thómasz. Jelentése: iker. A szinoptikusok csak a nevét említik az apos­ tolok felsorolásánál, János ír róla bővebben. Amikor Jézus a hanuka (a jeruzsálemi templom felszentelésének ünnepe) alkalmával mondott beszédei miatt kénytelen volt a Jordánon túlra menekülni, mert Jeruzsálemben meg akarták kövezni, de Lázár betegsége miatt visszahívták Betániába, mindenki le akarta beszélni az útról, csak Tamás mondta: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele!” (Jn. 11:16). Amikor Jézus bejelentette  tanítványainak,  hogy  nemsokára visszatér Atyja házába, „ahova pedig én me­ gyek, oda tudjátok az utat”, akkor Tamás kér­ dezte meg: „Uram! Nem tudjuk, hova mégy, honnan tudnánk akkor az utat?” Ekkor mondta Jézus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn  14:4­6). Amikor  feltámadása  után  Jézus megjelent tanítványai között, Tamás éppen nem volt velük, ezért nem hitt nekik, csak ha meg­ érintheti ujjaival Jézus sebeit. Amikor Jézus újra megjelent  közöttük,  megmutatta  Tamásnak megsebzett testét, aki ekkor így kiáltott fel: „Én Uram és én Istenem!” Ekkor mondta Jézus: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn. 20:27­29). Hatszáz évvel később Nagy Gergely pápa (~540­604) ezt mondta: „Tamás hitetlen­ sége többet tett a mi hitünkért, mint azoknak a tanítványoknak a hite, akik nem kételkedtek.” Tamás akkor is ott volt, amikor Jézus feltáma­ dása  után  a  Genezáreti­tó  partján  megjelent tanítványainak, majd mennybemenetele után Tamás is együtt imádkozott a többi tanítvánnyal. Eddig a Biblia tudósítása Tamásról. Később több legenda keletkezett róla, kü­ lönböző térítő útjairól, indiai tevékenységéről és mártírhaláláról,  ezeket  azonban  óvatosan  kell kezelni. Az indiai tamáskeresztyének őt vallják egyházuk alapítójának, ami elképzelhető. A II. század végéről ránk maradt egy elbeszélés, amely­ ben Tamás állítólag Jézus gyermekkori csodáiról ír, az viszont nem tekinthető történeti forrásnak, tudunk  továbbá  egy  „Tamás  evangéliumáról”, amely egy hitelesnek nem tekinthető gnosztikus irat az I. századból.  (Folytatjuk) Soós László lelkipásztor                             ■

BÓDÁS JÁNOS

HÚSVÉTI HIT Bármit beszéltek, hitetlen Tamások, a húsvéti hit győzelmes marad. – Az Úr feltámadt – vallja millió szív, s nem roskad össze semmi súly alatt. Én sem hajlok a hitető beszédre, nagyképű bölcseknek nem hódolok, de, – tördelvén a titkok néma zárát, – csak azt hiszem, mit megtapasztalok, De mit nem érzek vak, süket kezemmel, s hová nem ér el káprázó szemem, Lelkemmel látom azt, melynek ha szárnyal, nem ér nyomába gyarló értelem. Én hallom, mit súg virág a virágnak, bár hangjának fülemben nincs nyoma, értem a tavasz illatos beszédét, s érzem Istent, bár nem láttam soha. S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről lelket mosva hullt alá a vér, mégis hiszem a Krisztus diadalmát, s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él! Ő áll mellettem könnyben és mosolyban, amíg az élet rögeit töröm, s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd egy új élet, s benn mennyei öröm. E hit vigasztal minden megtiportat, özvegyet, árvát, sír felé menőt, gyermeket vesztett zokogó anyákat, s aki beteg is, ebből nyer erőt. – Az Úr feltámadt! – vallja millió szív s nem roskad össze semmi súly alatt… – Bármit beszéltek, hitetlen Tamások, a húsvéti hit győzelmes marad!

31

2016. március – április Emil Brunner és Karl Barth

Áldás, békesség!

A VILÁGOT MEGSZÓLÍTÓ TEOLÓGUS 50 ÉVE HUNYT EL BRUNNER EMIL Ötven éve, 1966. április 6­án Zürich­ Ö ben halt meg EMIL BRUNNER pro­ testáns  teológus,  akit  magyarosan Brunner Emilként ismerünk, elsősor­ ban „A mi hitünk” című, Magyaror­ szágon  1935­ben  kiadott  kis  könyve alapján. Ezt a laikusok számára készített rövid kis dogmatikai művet tartotta élete legkedvesebb művének. Brunner  Emil  1889.  december  23­án született a svájci Winterthurban, tanító fia­ ként.  Ifjúságát  Zürichben  töltötte,  s  egész élete folyamán ez maradt az otthona, amely­ hez erős gyökerekkel kötődött. Gondolko­ dására  serkentő  hatással  volt  a  szülői  ház pietista légköre. Zürichben és New Yorkban tanult teológiát, 1912­ben a svájci nemzeti (zwingliánus)  egyház  lelkipásztora  lett. Mielőtt egyházi szolgálatba állt volna, Ang­ liába ment, ahol két évig középiskolai tanár, majd  1916­ban  visszatért,  és  két  éven  át lelkész egy kis hegyi faluban. Későbbi egye­ temi tevékenységének egyik különös ismer­ tetőjegye, hogy teológiai munkássága min­ dig szoros kapcsolatban volt a gyakorlattal, ami  elképzelhetetlen  lett  volna  az  egyház hétköznapi életével való találkozás nélkül. A  tehetséges  teológus  vonzódott  az egyetemi oktató tevékenységhez. Erre két­ ségkívül ösztönözte őt a svájci teológia akko­ riban bekövetkezett látványos fellendülése is, amelynek kezdetét Barth Károly „Római levél” című műve jelentette; a könyv első át­ fogó  méltatását  éppen  Brunner  Emil  írta 1919­ben. Brunner 1921­ben habilitált a zü­ richi  egyetem  teológiai  karán,  három  év múlva pedig meghívták a rendszeres teológia rendes tanárának. Emellett gyakorlati teoló­ giával is foglalkozott, ami megfelelt az egy­ ház iránti szenvedélyes elkötelezettségének, és rányomta bélyegét a rendszeres teológia területén kifejtett munkásságára is: bármit írt és mondott, mindig ott állt előtte szükség­ leteivel és gondjaival a gyülekezet. Rendsze­ resen prédikált belföldön és külföldön, de főként kedves zürichi templomában, a Frau­ münsterben. Lelkigondozást is végzett egye­ temi hallgatók, lelkészek, egyetemi kollégák és művelt világi hívek között. A harmincas években egyik fő szószó­ lója volt az úgynevezett „oxfordi csoport­ mozgalom”­nak, és ezzel erősen hatott a köz­

32

életre. 1935­ben ellátogatott Magyarországra is. 1937­ben tevékenyen részt vett az egy­ házak  világkonferenciáján  Oxfordban,  és ezzel  az  ökumenikus  mozgalom  egyik atyjává lett. Röviddel a háború előtt vendég­ professzorként működött az Egyesült Álla­ mokban (Princetonban), hogy elősegítse a teológia  és  az  egyházi  élet  újjáalakulását Amerikában. A második világháború előtti években a svájci politikában fáradhatatlanul hallatta intő és figyelmeztető szavát, híven ahhoz  a  zürichi  hagyományhoz,  amelyet Zwingli és Bullinger neve fémjelez. 1942­től 1944­ig a rá jellemző megfontoltsággal és határozottsággal irányította rektorként a zü­ richi  egyetemet. Alapítója  volt  a  bolderni protestáns otthonnak. 1949­ben Kelet­Ázsiában tartott előadá­ sokat, hogy kivegye részét a súlyos megráz­ kódtatáson keresztülment Japán újjáépítésé­ ből. Ez után az utazás után kötelességének érezte, hogy Japánban szolgáljon, s ezért be­ szüntette zürichi tevékenységét, hogy az In­ ternational Christian University­n, valamint

A zürichi Fraumünster az  egykori  császári  egyetemen  dolgozzon Tokióban. Keresztyén és egyházi körökön messze túlmenően is megpróbált ösztönzést adni ahhoz, hogy a háború utáni Japán kilá­ baljon  a  szellemi  káoszból.  Egyúttal  pedig megtanulta a keleti kultúra szemszögéből új fényben látni az európai egyházak problémáit. A hatalmas munka, amelybe Japánban belevetette magát, túlzottan megerőltető volt

számára: hazafelé tartva Európába, útközben megbetegedett, s a betegségtől életerői meg­ fogyatkoztak. Ám pihenést nem engedélye­ zett  magának.  Továbbra  is  figyelemmel kísérte az egyházi és politikai mozgalmakat, Japánban szerzett tapasztalatait pedig elő­ adásokban  és  cikkekben  tárta  a  szélesebb nyilvánosság elé. Még megadatott neki, hogy dogmatikájának harmadik kötetével feltegye a koronát életművére (1960). Gazdag életpá­ lyáját bevégezve 1966­ban halt meg. Brunner  Emilt  Barth  Károly  mellett  – akivel nagy vitái is voltak – a dialektikus teo­ lógia egyik megalapítójaként tartják számon, amely a teológiai liberalizmus és a megme­ revedett ortodoxia közötti irányzatnak tekint­ hető.  Brunner  számára  az  a  hit  a  fontos, amely meghajol Isten előtt és egyúttal mene­ déket is talál az Isten iránti bizalomban. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy érvényre juttassa a teológia legsajátosabb témáját, a Krisztusban történt kinyilatkoztatást. Ennek szentelte „A Közvetítő” című művét (1927). Későbbi fejlődése szempontjából jellemző, hogy a Krisztusban történt kinyilatkoztatást élesen megkülönbözteti ugyan az általános kinyilatkoztatástól, de mégsem akarja ezt tel­ jesen kiiktatni. Hangsúlyozza viszont a ki­ nyilatkoztatás két formája közötti „kibékíthe­ tetlen,  áthidalhatatlan,  halálos  ellentétet”, „mert keresztyénnek lenni annyi, mint hinni a Közvetítőben”. A XIX. és XX. század „Jé­ zus­tiszteletével”  lényegében  az  óegyházi krisztológiát állítja szembe. Krisztuson kívül nem csak istenismeret nem lehetséges, ha­ nem  önismeret  és  üdvösség  sem:  „Csak Krisztusban, a Közvetítőben ismerjük meg magunkat valóban annak, amik vagyunk”. „Csak  a  Közvetítőben  ismerjük  fel  Isten akaratát, tehát a jót, mint szeretetet”, mert a szeretet nem emberi lehetőség: „Csak a hit által vétetik fel az ember a szeretetbe, és csak Krisztusban,  a  Közvetítőben  látja  meg  és szereti felebarátját”. Az ősbűn az, hogy az ember „olyan akar lenni, mint Isten, fel akar szabadulni az isteni kegyelem alól”. Ezért: „Csak a megigazulást adó hit változtatja a jót követelményből valósággá”. Aki Krisztus­ ban van, az valóban új teremtmény. Ebben a könyvben Brunner már teljes egészében a di­ alektikus  kinyilatkoztatás­teológia  képvi­ selője, és nála még Barthnál is határozottabb e teológia Krisztusra­irányulása. Hamarosan  megmutatkozott  azonban, hogy Brunner kész volt a dialektikus teológián belül a maga útját járni. Már „A protestáns teológia vallásfilozófiája” (1927) című mun­ kájában megjelenik az, amit később „a teoló­ gia másik feladatának ” nevezett. A Krisztus­ hit, mivel választ kell adnia az ember prob­ lémáira és gondjaira, tud a filozófiai megismerés kérdésességéről,  és  ezért  lehetséges,  hogy  a kinyilatkoztatás oldaláról párbeszédet kezdjen vele. Ezzel megjelenik a „kapcsolódási pont” fogalma, amely ettől kezdve központi jelen­ tőségű Brunner gondolkodásában. „A teológia másik feladata” lett azután a cí­ me is egyik dolgozatának (1929). Brunner sze­ rint a teológia legfontosabb feladata természete­ sen továbbra is az, „hogy felszólítson az Isten igéjén való gondolkodásra”. De foglalkoznia

Áldás, békesség! kell a megszólítandó ember önértelmezésével is, annak mindenkori történelmi horizontján. Ezzel Brunner visszatér ahhoz, amit a teológia egyébként „polemikának” nevez. Ő viszont ennek helyébe az „erisztika” (a vita művé­ szete) fogalmát tette: a hitnek nem kell vé­ dekeznie, sem polemizálnia, de a teológiának ott kell felkeresnie az embert, ahol van, hogy úgy tudja kimondani a Krisztusról, az Úrról és Megváltóról szóló igét, hogy az valóban eljusson hozzá. Brunner szerint a teológiai etikának ahhoz kell kapcsolódnia, amit a természetes ember a jó cselekvéséről tud és gyakorol. Minden egyes  ember  élete  eleve  adott  létrendeken belül játszódik le, ha ezek végső értelme csak Krisztus felől nézve válik is világossá. Ezek közé tartozik a házasság és a család, a mun­ katársi  közösség,  ahol  gazdasági  problé­ mákról van szó, azután a jogi közösség, az állam, amelyben a keresztyén embernek fel kell ismernie felelősségét, továbbá a kultúra, vagyis a tudomány, a művészet és a műve­ lődés, végül a „szabad társulási formák”, mint amilyenek az egyesületek és baráti társaságok, amelyekben a keresztyénnek együtt lehet és kell dolgoznia nem keresztyénekkel. Ezek a létrendek a keresztyén ember számára eleve adottak, és így semmiképpen sem csak teoló­ giailag kell azokat megalapozni. De csak a hit ismeri fel, hogy bennük a világ Teremtője és Fenntartója terjeszti ki oltalmazó kezét az em­ beriség fölé, tehát nem csak a keresztyének fölé, hanem egyáltalán az emberek fölé. Látnunk kell, hogy ezeket a létrendeket bizonyos öntörvényűség jellemzi. A keresz­ tyénnek ezt figyelembe kell vennie, de óva­ kodnia  kell  attól  is,  hogy  megváltoz­ tathatatlan adottságoknak tekintse őket. Az evangéliumból kiindulva állandóan küzde­ nie kell azért, hogy ezek a létrendek jobbak, igazságosabbak legyenek, és jobban meg­ feleljenek  a  szeretet  megvalósításának. Ámde közben meg kell maradnia a realitá­ sok  talaján:  Isten  országát  nem  lehet  elő­ legezni. Így például Brunner élesen bírálja a kapitalizmust, de tudatában van annak is, hogy  egy  új,  „forradalmi”  rend,  de  sem­ miféle rend sem lenne mentes igazságtalan­ ságoktól.  Brunner  itt  szemmel  láthatóan közel  áll  Luthernak  a  „két  birodalomról” szóló tanításához. 1937­ben jelent meg terjedelmes műve: „A meghasonlott ember”. Ez a könyv a brun­ neri erisztika mintapéldája. Nem csupán teo­ lógiai antropológiát dolgoz ki, hanem vitába száll az emberi önértelmezés legkülönbözőbb formáival, a pozitivista, a naturalista, a mate­ rialista, az agnosztikus és az ateista önértel­ mezéssel, és kimutatja, hogy egyik sem ki­ elégítő. Nem megfelelő a humanista­idealista emberkép sem, habár ennek megvan az az előnye, hogy tudja: a tökéletlent a tökéletes, a változót az örökérvényű határozza meg. Sőt ami az emberre vonatkozó mondanivalójukat illeti, a vallások sem hatolnak elég mélyre, azaz nem jutnak el a nyers emberi valóságig; figyelemre méltó dolgokat mondanak ugyan az  emberről,  de  nem  veszik  valóban  ko­ molyan azt, hogy mi a bűn. Csak „az emberről szóló keresztyén tanításban van szó a felelős

2016. március – április

Emil Brunner létezés igazi megismeréséről”. Brunner számára az „imago Dei”, az is­ tenképűség helyes értelmezése az alapvető. El kell vetni a katolikus felfogást, mely szerint a bűnbeesés ellenére is megmaradt az emberi természet szabadsága és értelmessége, és csak a hasonlóság, a „iustitia originális” semmi­ sült meg. Luther joggal rombolta le ezt a „két­ emeletes építményt”, hiszen az ember egység, és épp az Istennel való kapcsolat az emberség magva. Brunner ugyanakkor elveti a reformá­ toroknak „az istenképűség maradványa” fo­ galmát is. Az Istennel való kapcsolatot, amely az ember egész lényegét meghatározza, Brun­ ner szerint a bűn nem szünteti meg, hanem csak visszájára fordítja, ezért beszélhetünk az istenkép nyomairól, és ha idézőjelben is, az ember „nagyságáról”. Az ember szubjektum, akárcsak Isten. Megismerésében átéli, hogy felette áll a világnak. A feltétlen igazság esz­ méje nem hagyja nyugton, megalkotja az is­ teneszmét. Teremtő lény, kiváltképp a művé­ szetben. Tökéletességre törekszik, és tud be­ szélni, ami a legvilágosabb jele annak, hogy Isten igéje által teremtetett, és legjobb kife­ jezése közösségi voltának. Ám az ember nyil­ vánvalóan meghasonlottságban van saját lé­ nyegével, s ennek sok jele van: a szorongás, a vágy, a kétely, a kétségbeesés és végül a leta­ gadhatatlan  rossz  lelkiismeret.  Erre  vonat­ kozólag Pascalt idézi: „Mily lehetetlen lény az ember! Micsoda újdonság, micsoda szörnye­ teg, micsoda káosz, mily ellentmondásos lény, mily csodás tünemény!” Bár ezt a meghason­ lottságot csak a hitben ismerhetjük fel vilá­ gosan, Brunner meg akarta mutatni, hogy a hittől függetlenül is tud róla valamit az ember, mert csak így lehetséges, hogy felszólítható legyen a hitre, amelyben megszűnik a megha­ sonlottság. Az ember olyan lény, akinek az a sajá­ tossága, hogy Isten megszólítja, és ő válaszol rá, vagyis hogy Isten személyére és egyúttal embertársának személyére van vonatkoztatva. Végül is a hit nem valamiben való hit, hanem „személyes találkozás, bizalom, engedelmes­ ség és szeretet” – bár Brunner természetesen tisztában van vele, hogy ez a személyes ese­ mény elválaszthatatlan kapcsolatban van va­ lamilyen fogalmi, gondolati tartalommal. A keresztyén  dogmatika  tételeit  egytől  egyig ebből  a  nézőpontból  lehet  megfelelően  ér­

telmezni. A  krisztológiában  például  így  jut érvényre  Melanchthon  tétele:  „Krisztust megismerni annyi, mint jótetteit megismerni.” Személyes  eseményként  kell  értelmezni  a kiengesztelődés  eseményét  is:  a  kiengesz­ telődés csak akkor válik teljessé, ha az ember a hitben választ ad Isten ajánlatára. Brunner etikai koncepcióját az „Igazsá­ gosság” (1943) című fontos munkájában vitte tovább. A mű alcíme: „A társadalmi rend alap­ törvényeinek elmélete”. Az állam és a gaz­ daság a teremtés ama létrendjei közé tartozik, amelyeket határozottan el kell különíteni az ekklézia szférájától. Ott az igazságosságról van szó és a törvény a szabály, itt viszont az újszövetségi agapé értelmében vett szeretetről. Világosan meg kell különböztetni egymástól a két szférát, ha elválasztani nem is szabad őket.  Bár  a  keresztyén  ember  polgárjoga  a mennyben van (Fil 3,20), egyidejűleg beletar­ tozik egy földi államba is. Brunner – noha kri­ tikai  fenntartásokkal  –  nyilvánvalóan  a természetjogról szóló egyházi tanításhoz nyúl vissza,  és  határozottan  elutasítja  az  állam kizárólagosan krisztológiai felfogását: az ál­ lamot  és  a  társadalmat  nem  lehet  a  Hegyi Beszéd „parancsolatai” szerint kormányozni. Brunner felrója a protestantizmusnak, hogy háromszáz év óta nem volt képes kidolgozni az igazságosság tanát, és társadalmi kérdések­ ben nem tudott eszményképet adni, aminek az az oka, hogy teológiailag nem határolták el egymástól világosan a két területet. Ez nem azt jelenti, hogy Brunner a saját törvényeire akarta bízni az államot és a gazdaságot. Így például óvott a meggondolatlan pacifizmustól, amely  csak  féktelen  erőszakhoz  vezetne  a népek között; hangsúlyozza viszont, hogy a keresztyén ember nem adhatja fel a reményt a háború kiküszöbölésére. A legélesebben elu­ tasítja a totális államot, de tudatában van an­ nak,  hogy  a  népszuverenitás  Rousseau­i felfogása is veszélyeket rejt magában. A könyvet keményen bírálták, mivel – ál­ lítólag – túl nagy teret enged az állam és a gaz­ daság öntörvényűségének. Az igazságosság és a szeretet megkülönböztetése azonban elvileg helyes,  és  megóvja  az  egyházat  a  naiv  ra­ jongástól. Azt viszont el kell ismerni, hogy a történelem  folyamán  mindig  végzetesen visszaéltek  a  „két  birodalom  ”  tanával. Az igazságosság minden fajtáját makacsul meg kell kérdőjelezni a szeretet alapján, Isten or­ szágának reményéből kiindulva pedig mindig újból ki kell igazítani minden állami és gaz­ dasági rendet. Izgalmas  dolog  végigkövetni  az  utat, amelyet  Brunner  Emil  bejárt.  Ha  látunk  is benne  ingadozásokat  és  hangsúlyeltolódá­ sokat, életművét egészében véve lenyűgöző következetesség és zártság jellemzi, ami akkor válik igazán bámulatra méltóvá, ha meggon­ doljuk, milyen széles volt az a horizont, ame­ lyet áttekintett. Halálának jubileuma remél­ hetőleg  újból  felkelti  majd  az  érdeklődést Brunner  munkásságának  elmélyült  tanul­ mányozása iránt. (Hans  Wildberger:  „Kortárs  teológusok  – Brunner  Emil,  a  világot  megszólító”  című írása alapján.) ■

33

Áldás, békesség!

2016. március – április

AMA NEMES HARCOT MEGHARCOLTA Emlékezés a 40 éve elhunyt DEMETER JÓZSEFRE Tenyérnyi nagyságú noteszt forgatok. Kék színű borítóján egyetlen szó: Le­ bensbrot.  Életnek  kenyere.  És  egy évszám:  1973.  DEMETER  JÓZSEF egykori  pomázi  lelkész  feljegyzései találhatóak benne. Egy évvel azelőtt, hogy a gyülekezet éléről nyugdíjba távozott. És három évvel azelőtt, hogy végképp eltávo­ zott volna a minden élők útján, az Úr elé. Forgatom a német nyelvű noteszt. Benne a lelkész mindennapjai: temetés, hittan, ima­ hét. Rövidítések: P. = Pomáz. Bk. = Buda­ kalász.  Cs.  =  Csobánka.  És  számok  hétről

Demeter József lelkipásztor hétre: 9 – ½ 11 – 2 – 4 – ½ 7. Mindig a Sonn­ tagnál. Vagyis a vasárnapnál. A számok az öt vasárnapi istentisztelet kezdő időpontját jelöli. Február  4­én  a  személyes  bejegyzés: „Alig bírtam beszélni.” 9­én, pénteken „Dr. Mihály Dezső gégész­főorvosnál: Nagy baj van.”  Majd  alatta  szombaton:  „Hittan  P. Készülés.” Másnap, vasárnap már csak három szám: 9 – ½ 11 – 2. És egy megjegyzés: „többet nem bírt a torkom.” Így kezdődött Demeter József betegsége. Hamarosan kórházi bejegyzések, nevek, a láto­ gatóké: Györgyi – a feleség – Levi, Miklós, Judit – a gyerekek. És számok, ezúttal római számok: a kórházban töltött napoké. A notesz szikár hang­ vétele továbbra sem változott. „Levi hozott egy köpenyt”. „Rossz éjszaka után elmúlt a veszély.” „A professzor és adjunktusa szabadságon.” Március 30: „Délután haza!” De csak né­ hány napra. Hétfőn már „Este vissza Györgyivel a kórházba.” Aztán április 10­én ismét itthon. És  a  következő  nap  már  bibliaóra.

34

Aztán megint gyengeség. Látogatók,  helyettesítők.  Bolyki  János, Juhász Zsófia, Ecsedy Aladár. És ismét kórház. Május közepén már a XXXVIII. nap. Aztán ismét „hazaengedtek!” Június ele­ jén konfirmáció. A prédikációt Ecsedy Aladár tartotta. Kímélnie kell még magát. Délután Regius Ferencéknél. És június 17­én, vasárnap ismét az isten­ tiszteletek időpontjait jelölő arab számok, igaz „csak” három, de akkor is: 9 – ½ 11 – 2. Az is­ tentiszteleteket ismét ő tarthatta! Egészen július közepéig – amikor nem érezte jól magát. Közben július 21­én „megszületett Zsolt. 4,1 kgr, 59 cm.” És még egy kis nyaralás is: július  24:  Balatonban. Amolyan  egynapos, mert közben a gyülekezeti szolgálatot el kel­ lett látni, másnap délután már temetés, vasár­ nap istentiszteletek. Hétről hétre egészen au­ gusztus végéig, amikor egy vasárnapra „telje­ sen berekedtem.” És még almaszedés, látogatások. Aztán már helyettesítések, Göbölyös Lajos. Ősztől már ritkulnak a bejegyzések. Az istentiszteleteken  általában  Ecsedy  Aladár helyettesít. Hétköznapokon pedig: „Juditka minden nap itt tanul. Zoli este érte jön.” Október 7­én pedig: „Szűcs Ferenc h.l. Ma mindenhol vele voltam, bemutattam.” Október 16. „Kontroll. Jó!” November 4. „Harangok villamosítása.” November 7. „Nagy nap nálunk. Körzeti találkozó – igen jól sikerült.” November 10. „Evangélizáció: Horsai Ede.” A vasárnapi istentiszteleteket ekkor már rendszeresen Szűcs Ferenc tartotta – ám a hit­ tanórákat, bibliaórákat továbbra is ő. És néha új erőre is kapott: november 16­ i bejegyzése például: „Favágás! Szép idő.” November  24­én:  „Juditkánk  doktorrá avatása. Nagyon szép napunk volt.” Ez volt az utolsó bejegyzése. * Demeter József a következő évben, 1974­ ben ment nyugdíjba. Pesthidegkútra költözött egy egyházi tulajdonú lakásba. Második fe­ lesége, Györgyi és gyermekei ápolták, s rend­ szeresen látogatták a gyülekezeteinek a tagjai is. 1976. április 13­án hunyt el. Immár negy­ ven esztendeje. Pomázra  Szigetmonostorról  került.  Az volt az első szolgálati helye. A teológiát Sá­ rospatakon kezdte 1928­ban, majd a követ­ kező  évtől  Budapesten  folytatta,  és  Edin­ burghban fejezte be 1933­ban. S hogy még néhányat lépjünk vissza az időben: gimnáziumba az egri ciszterekhez járt, mivel  református  középiskola  nem  volt  a városban. Viszont gyülekezet igen, a kántor­

tanító az édesapja volt. Ő maga 1910­ben szü­ letett, húga egy évre rá. Édesanyja, Marton Ida ekkor halt meg, gyermekágyi lázban. Édes­ apja tíz évre rá házasodott meg ismét. Mosto­ haanyjával  kezdetben  nem  volt  felhőtlen  a kapcsolata, ám ez csak átmenet volt: amikor Demeter József Pesthidegkúton élete utolsó éveit töltötte, nem győzte a gyermekei lelkére kötni, hogy halála után ne feledkezzenek meg nagyanyjukról sem. Demeter Józsefet 1944 nyarán választotta meg a pomázi gyülekezet. Nehéz évek követ­ keztek a gyülekezetre. A front, az újjászer­ vezés, a kemény, majd a puha diktatúra idő­ szaka. Demeter József pedig nem győzte a lelket önteni a gyülekezetek tagjaiba. Igen, így többes számban, hiszen szerveződtek a refor­ mátusok Budakalászon is, Csobánkán is. Sok református költözött akkoriban is a pilisi fal­ vakba. Voltak, akik önként, másokat kénysze­ rített  a  történelem.  Budakalászon  templom épült, Csobánkán imaház. A több gyülekezet több istentiszteletet is jelentett. Ahogy Demeter József noteszéből kiderült, vasárnaponként ötöt is tartott. Nem volt könnyű eljutni sem egyik helyről a má­ sikra: autó akkoriban egyáltalán nem volt Po­ mázon,  járt  hát  gyalog,  HÉV­vel  vagy  ke­ rékpárral. De ő tartotta a hittanórákat és készí­ tette fel a konfirmandusokat is. Az asszony­ kört viszont a felesége, Szabó Júlia vezette, akivel  1937­ben  kötött  házasságot.  Három gyermekük született, Levente, Miklós és Judit. Nem sokáig élhettek együtt, felesége 1955­ ben meghalt, így gyermekeit egyedül nevelte – négy évig, amikor ismét megházasodott. Demeter József a katolikus és szerb lel­ késztársával  kitűnő  kapcsolatot  ápolt.  Oly­ annyira, hogy az országban elsőként Pomázon tartottak ökumenikus istentiszteletet. Egyébként is nagyon érdekelte a település története: már betegen, halála előtt egy évvel megírta Pomáz levéltári kutatásain alapuló történetét a Rákóczi­ szabadságharc leveréséig. A folytatásban be­ tegsége akadályozta meg. A lelkészre amúgy jó kedélyű emberként emlékeznek. Gyakran előfordult, hogy bará­ tai, lelkésztársai, színészismerősei megláto­ gatták,  s  ilyenkor  zongorához  ült,  s  vidám énekléssel, nótázással múlatták az idejüket. Ha pedig rengeteg elfoglaltsága mellett ideje jutott rá, kihasználta az alkalmat és kiugrott a közeli erdőkbe gombászni. * Demeter  József  harminc  évig  állt  a pomázi gyülekezet élén. Ahogy írtam, nehéz időkben  –  de  mindig  hűségesen  a  hitéhez, gyülekezeteihez. Ama nemes harcot meghar­ colta… Hardi Péter                                              ■

Áldás, békesség!

2016. március – április

RÉGI HISTÓRIÁK

HARANGSZENTELÉS 1926. szeptember 19.

Presbiteri jegyzőkönyvi bejegyzés a templomszenteléssel egybekötött ha­ rangszentelésről:

éneke után Mocsy Mihály espereshelyettes Isten nevében megáldotta harangjainkat. A harangoknak  toronyba  elhelyezése  után, hívószavukra Istentiszteletre gyülekeztünk, melyen  Vajda  István  szentendrei  lelkész gyönyörű templomszentelési imájával ve­ zette lelkünket az Örökkévaló elé. Élénken változatossá és lelket gyönyörködtetővé tette ünnepünket a Pápay László vezetésével sze­ repelő Vegyeskar hatásosan előadott négy énekszáma. Istentisztelet után Bakos Berta­ lan főjegyző a politikai község üdvözletét és jókívánatait  tolmácsolta  nagy  küldöttség élén espereshelyettes úr és egyházunk veze­ tősége előtt.”

„A harang beszerzésénél a meglévő 120 kilogrammos súlyú harangunkhoz nem ké­ szíttethettünk  szép  összhangzású  haran­ gokat,  mert  ha  a  meglévőt  középsőnek hagyjuk,  akkor  kicsinyek  lettek  volna,  ha meg kisharangnak tartjuk meg, nagyon na­ gyokat kellett volna öntetnünk, ami pedig már a gyülekezet áldozatkészségének teher­ bírását haladta volna túl. Ezért úgy kellett határoznunk, hogy a most meglévő harangunkat eladva Szlezák László cégénél három újat öntetünk. Ilyen értelemben is kötöttük meg az egyezséget az A jegyzőkönyv név szerint felsorolja az említett céggel. adakozókat – mintegy 150 családot –, s a A  nagyharangunk  „H”  hangú,  súlya felajánlott harangérc nagyságát 10 dkg­tól 304,5  kg,  felirata  „Hősök  harangja.  Az 30 kg­ig. Az adakozók minden kilogramm 1914­18­iki világháborúban hősi halált halt harangércért 80.000 korona átszámított ér­ egyháztagjainknak emlékére, közadakozás­ téket  fizettek.  Erre  a  rendkívüli  mértékű ból öntette a pomázi ref. egyház 1926­ban. pénzromlás  miatt  volt  szükség. A  gyűjtés Paczolay Péter lelkészsége, Verebes Lajos során Verebes Lajos gondnok és Erdélyi Ká­ gondnoksága  és  Erdélyi  Károly  orgonista roly énekvezér valamennyi református csa­ énekvezérsége idejében.” ládhoz ellátogatott, s a gyűjtés során 450 kg A középső harangunk „E” hangú, súlya ércre történt jegyzés. 130,5 kg, felirata: „Béke harangja. Figyel­ Említést  érdemel  a  Verebes  családok meztessen arra a békére, amit Isten ad. Köz­ buzgósága. A mintegy öt család összérték­ adakozásból öntette a pomázi ref. egyház ben  130  kg  harangérc  jegyzését  vállalta. 1926­ban.” A  kisharang  „G” hangú, súlya 75,6 kg, fe­ lirata: „Isten dicsőségére közadakozásból öntette a  pomázi  ref.  egyház 1926­ban.” A  régi  haranglába­ kat  leszerelve,  teljesen új vasállványt készíttet­ tünk.  A  harangok  a vasállvánnyal  együtt összesen 47.059.500 ko­ ronába  kerültek  (a  ko­ rona inflációs pénz volt – a szerk.). A beszolgál­ tatott  régi  harangért A kis­ és nagyharang a pomázi 4.800.000 koronát kap­ református templom tornyában tunk. Az  1917  február  1­én  leszerelt  és Gr. Teleki József 21 kg­mal járult hozzá a beszolgáltatott harang 227 kg súlyú volt, a költségekhez.  A  budakalászi  szórványból budapesti  katonai  parancsnokság  908  ko­ 105. 000 korona hozzájárulás érkezett. rona kártalanítást fizetett. Ezt az összeget a Ebben a nehéz gazdasági helyzetben a helyi takarékpénztárnál külön betétkönyvbe mintegy 400 lelket számláló gyülekezet a helyezték el, s ez gyarapodott az inflációs templom renoválására és a harangok pót­ szorzókkal  és  kamatokkal  4.800.000  ko­ lására 85 millió korona kiadás terhét vál­ ronára. lalta,  s  nagyrészt  fedezte  is  azt.  Az Lélekemelő ünnepségek keretében szen­ egyháztanács Isten iránti mélységes hálával teltük fel szeptember hó 19­én újonnan szer­ emlékezett meg erről a korszakalkotó ese­ zett három harangunkat és megújított temp­ ményről. lomunkat. Harangjainkat előző nap délután A sors fintora, hogy a középső „Béke négy órakor fogadtuk a község határában, és harangja” csak alig két évtizedig szolgált, egy  hatalmas  örvendező  tömeg  kísérte  a mert ismét háborúba ment. A béke Istentől templom elé. Az ünnepség vasárnap délelőtt való, de a háborút az emberek csinálják. 10 órakor kezdődött, amikor a Vegyeskar Könczöl Dánielné                                ■

SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA

VIRÁGVASÁRNAPI PARADOXON Talán a legszebb ünnep, mert virágba borulnak a fák, s mert egy pillanatra mégis: Eléd térdepel a világ.  Te, ki mást sem teszel, csak adsz, most ballagó szamáron haladsz, mintha Te lennél a teher. S míg a hullámzó tömeg szótlan áll, vagy bőszen ünnepel. úgy hiszem: ama egyszerű kis szamár többet tud mindannyiuknál.

HOVA TARTASZ? (Minden áldozat emlékére) Hova tartasz, teremtett szép világ? Hova tartasz édes otthonunk?  Talpad alól kicsúszik a föld, ha nem állsz meg időben ­ lezuhanunk. Mondd, itt leszel­e még gyermekeinknek, hogy lábuk lógassák folyóid fölött, magukban dúdolva: ez a hazám ­   a legapróbb rezdülésig minden ideköt. Leszel­e otthon unokáinknak is,  fölénk boruló legszebb templomunk? Csöndes nyári reggelen, mint az ég, ha csupán jelenlétedtől boldogok vagyunk? Háború csak háborút fog szülni, szenvedés csak újabb szenvedést. Hova tartasz? Merre mész világ? Mert Párizs vagy, Brüsszel, Bagdad, és Drezda,  s mindez együtt zokog, sír és kiált.

SÁRA (1Móz 19) Gyermeket adnál? Ugyan – Uram, s fogatlan szájával Sára hangtalan nevet. Te ajándékozod a múló időt,  maholnap száz esztendős leszek. Arcomon, mint temetetlen árkok, letérdelnek a Tőled kapott ráncok, éveim szemcséi lassan peregnek. A szívem megszakad. S Te azt mondod: egy gyermek? S az Úr szólt szelíden: Legyen. (S hozzátette még, csak úgy magában: ne félj, nem Izsák áldoztatik fel a Morijá hegyen.)

35

Áldás, békesség!

2016. március – április

DR. SZŰCS FERENC

A POMÁZI REFORMÁTUS TEMPLOM ÉS MŰTÁRGYAI

A  pomázi  református  templom  tör­ ténetének és műtárgyainak ismertetése a Helytörténeti Klub látogatása alkal­ mával 1978. április 12­én. A református egyház történetéről az első írásos feljegyzés 1873­ból származik. Turós Péter  óbudai  prédikátor  sajátkezű  króni­ kaírása beszámol arról, hogy az első isten­ tiszteletet 1783­ban, szeptember 12­én tar­ tották a Wattay család kúriájában. A prédiká­ tor  „szent  elmélkedésének  matériája  volt Efes. V.1,2.” Alig egy hónappal vagyunk II. József türelmi rendeletének kihirdetése után. Csak őszinte elismeréssel adózhatunk Turós Péter  és  utódai  részletes  és  gondos  törté­ netírásának, mert nemcsak a pomázi reformá­ tus egyház történetét ismerhetjük meg belőle, hanem  hű  tükre  is  egyben  Pomáz  község XIX. századi gazdasági, társadalmi életének. Még az első istentisztelet napján gond­ viselőkké (gondnokokká) választattak Kapor­ nai András és Kapornai János, „akik egész betsülettel és hűséggel viselvén hivataljokat, Kapornai  János  önként  lemondván  hi­ vataljáról, választatott helyébe ao. 1787. 29. Ápr. Ágoston István.” A „censuralis Ur szék­ nek  alkalmatosságával  determináltatott”  a prédikátornak készpénzül 30 Ft, 12 posonyi mérő búza és 12 akó bor évi járandóság. 1787.  pünkösd  másodnapján  lép  hi­ vatalába a leányegyház második lelkipász­ tora, Dobos István, aki „elsőben Ketskeméti tanító, azután a Pesti Egyház vidéknek Al, majd Fő Esperestje.”

36

Sokáig maga a lelkipásztor „vitte a kán­ torságot is”, míg 1788­ban a Magyar György uradalmi inspektor mellé „preczeptorként” került Szilvási Mihály lett a kántor, aki „az eklésia  tagjainak  gyermekeit  is  tanította”. 1792­ig a jobbágygyermekek is a kastélyba jártak. 1793­ban fundusért folyamodnak, mivel a kastély télen és sáros időben nehezen érhető el.  Ezen  a  telken  építettek  egy  kis  házat, melynek első részét 25 évig „oratorium”­nak (imaháznak),  hátsó  részét  rektorlakásnak használják.  A  gyülekezet  hamarosan  „ki­ nőtte” ezt az imaházat, „sátoros ünnepeken csaknem egymás hátán ült benne a nép.” 1814. május 30­án hagyta jóvá az egy­ háztanács a templom építésének tervét. Mivel a Wattay família , majd egy bizonyos Maj­ tényi Károly „konzillárius úr” (nagy tekin­ télynek örvendő – a szerk.) tekintélyes segít­ séget  ígért  az  építkezéshez,  a  gyülekezet nyomban hozzákezdett. A família direktora ekkor ifj. Wattay György, tiszttartója pedig nemzetes Mares Vencel. Ez utóbbi neveztetett ki a munka „végrehajtójának” (irányítójának) is.  Feljegyzi  a  krónika,  hogya  kövek  hor­ dásában „ttes Familiának mind nagykovácsi, kalázi, csobánkai és pomázi jobbágyai val­ láskülönbség  nélkül  önként  segítségül voltak”. Felvetődik a kérdés: Miért épült 14 esz­ tendeig a templom? Első feltevésünk az lehet, hogy a gyülekezet akkori lélekszámához vi­ szonyítva ekkora építkezés nagy vállalkozás volt.  De  sokkal  valószínűbb  a  kor  ismere­ tében az 1800­as évek elejének inflációjában keresni a magyarázatot. A napóleoni háborúk konjunktúrája csak a gabonatermelő nagybir­ tokosok, pénzemberek és spekulánsok szá­ mára jelentett fellendülést. A nép helyzetéről Dobos István feljegyzése ad hiteles képet: „a szegény  embernek  napról­napra  sem  volt kenyere s éhen dolgozott az Isten dicsősége mellett,  sokan  pedig korpakenyeret ettek”. 1819. január 24­én a  templom  egy  részét már  használatba  ve­ szik, de a torony még nincs kész, az egyetlen harang az „oskolaház” udvarán  szól  harang­ lábon. 1817. karácsony óta bizony kissé tom­ pán, mert ekkor meg­ repedt.  1825­ben  egy nagyobb,  339  fontos haranggá öntetik újjá, és ez szól az iskolaud­

varon 1828­ig. Ekkorra elkészül a torony is, és az eklézsia szerez egy másik, 135 fontos kisharangot. Nincs tehát semmi akadálya már a templom felszentelésének. Erre 1828. ok­ tóber 17­én kerül sor, az „időnek mostohán fuvalló  szele”  közben.  Báthory  Gábor, a neves  tudós  dunamelléki  püspök  mondott felszentelő beszédet, a „szomszéd ekklésia­ beli Rektor Uraknak harmóniás éneklése is díszesítvén az ünnepet”. 1858­ban  (nyilván  már  anyagilag  is erősebb a gyülekezet) a templom fa­meny­ nyezetét stukatúrozták, „ezáltal akusztikája is megjobbíttatott”. Tetejét újrazsindelyezték. A századforduló  táján  cementcserép  került  a tetejére, amelyet 1926­ban váltott fel a ma is (1978­ban – a szerk.) meglévő palatető. A templom homlokzata a klasszicista stí­ lus jegyeit hordozza, belül pedig a református templomokra jellemző paraszt­barokk sajá­ tosságot (díszes, festett szószék, fehér falak). A szószék mögött a templommal egykorú fe­ lirat van ezzel a versikével:

Áldás, békesség!

2016. március – április Műtárgyaink

A  vers  kis  változtatással  a verőcei ref. templom szószéke mö­ gött ugyancsak megtalálható. Né­ melyek  a  református  papköltő, Tompa  Mihály  versének  tulajdo­ nítják (nem bizonyított). Harangok Sajnos a templommal egyidős harangjaink nincsenek. A nagyob­ bik  harang  1835­ben  megrepedt, Schantz András öntötte újjá Pesten. Az első világháború alatt azonban ezt a harangot elvitték. 1926­ban a megma­ radt kisharang mellé szeretett volna még két harangot öntetni az egyházközség, de az az út tűnt járhatónak, hogy ezt a meglévő ha­ rangot adják el, és Schlezák László budapesti harangöntővel öntessenek három új haran­ got.  Ez  meg  is  történt.  A  nagyharang  H­ hangú,  304,5  kg  súlyú,  a  középső  harang

E­hangú,  súlya  130,5  kg,  a  kisharang  G­ hangú, súlya 76,5 kg. A nagyharang felirata: Hősök harangja, a  középsőé:  Béke  harangja,  a  kisharangé: Isten dicsőségére közadakozásból öntette a pomázi ref. egyház”. A sors iróniája, hogy a „Béke harangját” 1944­ben elvitte a II. vi­ lágháború. Így két harangunk maradt, ame­ lyet 1973 óta elektromágneses meghajtással működtetünk. Orgonánk 1898­99­ben épült Szalay Gyula székes­ fehérvári  orgonaépítő  műhelyében,  1100 forintokért. Az orgona nyolc­regiszteres, egy manuálos, mechanikus rendszerű. 1964 óta elektromos ventilátor fújtatású. * Az önálló, anyagyülekezetté vált pomázi eklézsia  első  lelkipásztora  Göböl  Gáspár volt. Valójában az ő idekerülése miatt került sor  Pomáznak  Óbudától  történő  elszaka­ dására. Amikor  is  1844­ben  Dobos  János (István fia) Kömlődre hívatván meg rendes lelkésznek, elmenetelével megüresedett az óbudai és pomázi lelkészi állás, a pomáziak –  megelőzve  Óbuda  választását  –  kérték, hogy  a  már  itt  szolgáló  segédlelkészt  vá­ laszthassák meg, illetve meg is választották.

Óbuda  ezt  sérelmesnek  tartotta,  s  mivel Ó békésen  nem  tudtak  megegyezni,  Pomáz kérte az egyházmegyétől anyaegyházzá nyil­ vánítását. Ez meg is történt 1845­ben. Göböl Gáspár nőtlenül, édesanyjával élt itt, s itt is halt meg, sírja a temetőnkben van. Róla a híres Fáy András többször igen elismerően nyilatkozott,  pomázi  kapcsolata  révén  jó barátságban voltak. Szánthó Ödön volt a lelkész  1871­ig,  aki  in­ nen  Bugyira  került  lel­ késznek.  Őt  követte  S. Kovács  Dániel (1871­ 1915),  aki  eddig  a  leg­ hosszabb  ideig  volt  po­ mázi  lelkész.  Paczolay Péter 1915­43­ig volt itt lelkész. Lelkészsége alatt történt  1926­ban,  majd 1938­ban  a  templom nagyszabású renoválása. 1944­74­ig Demeter Jó­ zsef volt  a  lelkipásztor, 1973 óta pedig előbb he­ lyettesként, majd egy év múlva rendes lel­ készként Szűcs Ferenc szolgál itt. A tanítók közül megemlíti a krónikás: Szilvássy Mihály, Takaró István, Bujdosó Mi­ hály, Gyarmathy Károly, Ódor József, Nyikos József, László Lajos, Komonyi Orbán, Hajnal Imre,  Bodri  János neveit.  Utánuk  1903­ban Erdélyi Károly következett, de már az állami iskola tanítójaként, mint kántor, mert az egyház 1902­ben átadta iskoláját (a róm. kat. egyházzal együtt) az államnak. Egyházi anyakönyvezés 1784 óta van Pomázon; először latin, majd magyar nyel­ ven. A jegyzőkönyvi feljegyzések közül fi­ gyelemre méltó az 1849. január  14­én  kelt  ha­ tározat, amelyben a job­ bágyfelszabadítás  ha­ tásait  ki  lehet  mutatni. Tiszttartó Takách Mihály úr indítványára ekkor fo­ gadja  el  egyhangúlag  a presbitérium, hogy nincs szükség  két  gondnok­ ra,  hisz  mindnyájan „egyenlő polgárok” va­ gyunk. Addig ugyanis – úgy  látszik  –  külön gondnokot választottak a nemesség, s külön gond­ nokot a jobbágyság so­ raiból.

Belül: ► Aranyozott ezüst úrvacsorai kehely 1806­ ból. Felirata: Eccl.Helv.Confess.Pomáz. Sub­ tibus  Inc.Fam.  Wattay,  curavit  Andreas Sypos de Dobfenek. ► Ezüst úrvacsorai kehely 1874­ből. Fel­ irata: Takách Mihály és neje a pomázi ref. egyháznak. ► Ezüst kenyérosztó tálca, ötvösmunka, özv. Molitorisz Vilmosné adománya szülei em­ lékére, 1914­ben. ►  Ón  úrvacsorai  kanna  (kora:  XVIII.  sz. vége, XIX. sz. eleje lehet). ► Ezüstfedelű porcelán keresztelési kancsó (számozott ötvösmunka), 1855­ben Gyurit Janka adományozta. ► Viaszpecsételő 1852­ből. ► Nagyméretű Zsolnay kancsó. ► Ezüst úrasztali kenyérosztó tálca (évszám nélkül). ► Rézkarcos biblia­illusztrációk 1810­ből. Egy  apa  és  fia  két  emberöltős  munkája. Értéke 100.000 Ft körül van. ► Két kötet piros bőrkötéses Goldene Bibel aranylap nyomással. ► Két kötet milleniumi aranybiblia. ► Indiai hímzésű úrasztali terítő 1894­ből. Özv. Mocsáry Béláné sz. Fáy Mária ajándéka. Érdekes feljegyzése még pénztárköny­ vünknek Görgey Arthurné neve, aki 1907­ ben 3 korona 60 fillér egyházi adót fizetett. Eddig  nem  sikerült  kideríteni,  hogy  élt­e Pomázon  a  visegrádi  Görgey  tábornok (elvált) felesége. Terveink Az idei jubileumi évben (150 éves évfor­ duló – a szerk.) csaknem 70.000 Ft­os költ­ séggel elkészül a templom belső renoválása, festése. Ugyancsak az idén szeretnénk temetőnk régi,  történeti  értékű  sírköveit  „cinterem­ szerűen” a templom Kossuth utcai kertjében el­ helyezni, és ezzel az elkallódástól megóvni. Megemlítendő még a régi levéltári anya­ gunk, amely kb. 2 fm­t tesz ki. Szűcs Ferenc református lelkipásztor Pomáz, 1978. április 12. (Közreadja Könczöl Dánielné)             ■

37

Áldás, békesség! A  suhanc  megállt  a  kerítés  mellett  és bekiáltott. Hogy mit, azt csak a Jóisten tudja. Érdes hangját felkapta a szél, és a hegyek felé fújta. Az öreg épp egy karó fölé hajolt, azt kötözgette. Ugyan látta a kerítés mögül kirajzolódó alakot, valami kur­ jantás félére is emlékezett, de nemigen fog­ lalkozott vele. Még bírták a lábai az állást. Ezt az érté­ kes, fájdalomnélküli állapotot ki kellett hasz­ nálnia. Egy kis idő után égető érzés marta mindkét térdét. Le kéne ülni egy kicsit – gon­ dolta magában. De vajon fel tud­e állni újra? Nem. Döntötte el határozottan. Majd otthon. Onnan már úgy sem kell menni reggelig se­ hova. Otthon majd kipiheni magát és holnap újra eljön. Az alak megint kiáltott felé: ­  Jó  estét,  bátyám!  –  Az  öreg  fénylő homlokát a kapu felé szegezte. Nézte, ki le­ het az, bár szinte semmit nem látott az izzad­ ság maró vakságától. Már jóval nyolcvanon felül volt. Hogy mennyivel, azt már ő maga sem  tudta.  Nem  figyelte  az  évek  múlását, azzal nem törődött. Az estékkel annál inkább. Félt  az  egyhangú  magányosságtól.  Ha­ marosan  beköszönt  a  tél.  Több  hónapnyi egyedüllét, amikor kopott emlékek bújnak elő a falak mögül. Bátyám  –  ismételte  magában  az  öreg. Bárcsak ne mondta volna ezt. Csak úgy oda­ veti neki, mintha már soha nem várhatna más megszólítást  senkitől.  Ahhoz  ál­ modni  kell.  Újraélni  az  életet. Csendben  figyelni,  ahogy  rátör  a múlt  és  magával  szippantja,  mint egy  örvény,  abba  az  ismerős  vi­ lágba, melynek részese volt. Az em­ lékek  maradtak  és  a  bögre  véko­ nyan cukrozott langyos tea. Főzni már nem szeretett, már el is felej­ tette a hozzávalókat. Némelykor a sót összecserélte a cukorral, és nem egy  esetben,  csak  úgy  forralta  a vizet, mintha telis­tele lenne zöld­ séggel. Már szinte semmit nem őr­ zött meg a fejében. A kert, ahova nap mint nap át­ járt, szemben volt az ő portájával. Olyan  hosszú  ideje  járt  ide,  hogy már nem is az akarat, mint inkább a rossz lábai  vitték  be  a  kapun.  Kétszáz  forint  fi­ zetséget kapott minden egyes napért. A pénzt egy kulcsra járó dobozba tette. Majd jó lesz valamire. Bárki is talál meg egyszer, ebből majd eltemetnek – gondolta el minden este, amikor újabb bankót tett a régiekhez. Ezen kívül nem járt sehova. Istennek  legyen  hála,  minden  utcában van egy jó szándékú ember. Így volt ez itt is, a Rezeda utcában. Olyan messze volt ez a várostól, hogy még a zaj és a füst is elfáradt, és félúton a tóba estek. Ezt a jó szándékú em­ bert  hívjuk:  Pálnak.  Azért  nem  nevezem meg, mert felesleges a jót névvel illetni. Va­ lakiben benne van, és csak úgy másnak adja, némely ember meg őrzi, és rideg közönnyel rejtegeti melegségét. A műszakos busz jöt­ téig tartott a munka. Pál, hazafelé a gyárból, bevásárolt neki, majd a táska két fülét a ka­ pura akasztotta.

38

2016. március – április

HOSSZÚ ESTÉK Írta: Sebestyén József ­ Adj Isten, Boldi bácsi! – köszönt oda az öregnek. A férfi valamivel szikárabb volt nála. De lehetett is. A munka élteti az izmokat. Nem hagyja tunyulni a kart. Erős, mély tekintete volt. Szája felett vastag bajuszt viselt, alatta fogak ültek, itt­ott rések feketéllettek. ­ Adj Isten, Pál! – felelte kihúzott derék­ kal  az  öreg.  Még  odamormolt  egy  köszö­ nömfélét, és minden erejével arra koncent­ rált, mit is mond neki a másik. Nem hallotta. Látta  ugyan  hogy  mozog  a  szája  és  hogy egyszer csak felkacag. Biztosan vidítani sze­ retné. Bátorságot adni a hosszú este előtt. De a fülei már érzéketlenek voltak a jó szóra is. Az emberek végigvonultak az utcán, kö­

szöngettek neki. Egyiket­másikat hallotta is, ha azt erőből kiáltották felé. ­ Aztán estére kapja össze magát, öreg! – vetette oda nevetve az az ismerős asszony, akinek a nevét már nem tudta, de abban biz­ tos  volt,  hogy  a  régi  időkben,  mikor  még csepp lány volt, a térdén lovagoltatta. ­ Aztán minek? – kérdezte az öreg, és megkapaszkodott a sűrű drótkerítésben. ­ Hát megyünk a bálba – kiáltotta menté­ ben hátra, az öreg felé. Meg sem állt beszélgetni vele – szomo­ rodott el az öreg tekintete, és fájdalmat érzett a szemében, pedig csak egy izzadságcsepp csordult össze egy könnycseppel. Csak pár percre állt volna meg, aztán mehetett volna a dolgára. Igaz: tán a felét sem értette volna, de hát mégis. Egyedül van, jól esett volna, ha emberszámba veszik. Ellépett a kerítéstől, összeszedte a szer­ számokat és a sufniba zárta. Bezárta a kaput

és a hegyre nézett. Istenem, de sokat jártam ott Nálad! – mondta halkan. – Te talán még emlékszel rám. De sokszor pihentem meg karjaid között! Aztán eszébe jutott Miska, a legkisebb öccse, és hogy mennyire szeretett ebédet vinni bátyjának. Délidőben ott várta a kis faház ajtajában, és figyelte a fiút, aki már messziről integetett. Leültek az asztal­ hoz, kicsomagolták a kis fazekat, a kenyeret és  az  almát,  végül  falatozni  kezdtek.  Di­ csérték és magasztalták az Urat, Aki adta, és édesanyjuk két kezét, mellyel megfőzte az olykor csak egyszerű krumplilevest. Ebéd után Miska elővette a gyűrött füzetet, amely tele volt írva mindenféle matematikai felad­ vánnyal. Boldizsárnak valahogy stimmelt a matematika. Sokat segített a kissé gyengécs­ kének tűnő öccsének. Majd mikor mindent megfejtettek, a fiú hazasietett. Ugyanabba a házba tértek be mindketten. Azon a kapun léptek be, ahová most Pál a táskát akasztotta. Az öreg le sem vette a szemét a hegyről. Már nem látta tisztán, csak egy elmosódott valamit, színeit és formáját emlékeiből rakta össze. Folyamatosan beszélt Hozzá. Halkan. Olyan halkan, amit csak ő értett. A szél úgyis elviszi  az  Úr  felé  minden  sóhaját.  Milyen óriás  vagy,  Istenem!  Mint  ez  a  hegy.  Már nem tudnám bejárni lejtőidet. Már lábadat sem  érném  el,  hogy  ott  összeessek.  Vala­ mikor azt hittem, én is hatalmas vagyok, ta­ lán még Nálad is hatalmasabb. De Te meg­ mutattad  Magad,  és  megmutattad nekem,  milyen  kicsi  vagyok.  Hát csak őrizd meg lábaim nyomát, és emlékezzél meg énrólam, Istenem! Beszélt volna még, de egy lát­ hatatlan  kéz  érintése  elnémította. Küzdött egy darabig, végül feladta. Kinyitotta a kaput, majd leakasztotta a dróton függő kulcsot és bezárta. Végighaladt a vékony, téglából ki­ rakott járdán, keresztül a rég elhalt virágok között. Még Bélával, a só­ gorával rakták ki a ház felé vezető utat. Forró nyári nap volt akkor. A téglákat  Béla  szerezte.  Előtte  egy ház magaslott belőlük, a falu köze­ pén.  Azt  összedöntötték,  és  most szépen kirakva útként szolgált. Lám, itt a földön még a tégla is meg tud újulni, de ha az ember sátorháza összedől, eltemetik olyan mélyre, hogy még csak egy név sem marad utána. Mert azok is elmúlnak mind, akik emlékezhetnek rá. A hegyen volna jó, Őt hallgatni, mint régen. A rózsák magvait már elhordta a szél. Elkergette a színeket és az  illatokat.  Minden  kopár  lett,  ahogy  el­ vesztek a körülötte élők, egyik a másik után. Bárcsak hazavinne ez az út, Hozzád, Uram! –  sóhajtotta  mélyről,  és  a  lábait  figyelte, ahogy csosszangatva viszik lassacskán előre. A táskát a foszlott támlájú székre tette. Kivette belőle a cukrot, a papírba csomagolt kenyeret.  Tejet  nem  hozatott  most  Pállal, mert a hét elejéről megmaradt. Bántotta a gyomrát valami, és vagy két napig nem ivott belőle. A spejz szinte üresen állt. Egy­egy vég  maradt  mindenből.  Fogott  egy  darab sonkát és a stelázsira tette. Ellépett a kályha felé, majd megállt. Elfelejtette mit is akart.

Áldás, békesség!

A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET A legnagyobb művészet tudod mi? Derűs szívvel megöregedni. Pihenni ott, hol tenni vágyol, szó nélkül tűrni, ha van ki vádol. Nem lenni bús reményvesztett, csendben viselni a keresztet. Irigység nélkül nézni végig mások erős, tevékeny éltit. Kezed betenni az öledbe s hagyni, hogy gondod más viselje. Ahol segíteni tudtál régen, bevallani nyugodtan, szépen, hogy erre most már nincs erőd, nem vagy olyan, mint azelőtt. S járni amellett vidáman Istentől rádszabott igádban. De ezt a békét honnan vesszük? Onnan, ha azt erősen hisszük. hogy a teher, mit vinni kell, az égi honra készít el. Ez csak a végső simítás a régi szíven – semmi  más. Ez old fel minden köteléket, ha a világ még fogna téged. Az Úr nem szűnik meg tanítni, ezért kell sok harcot vívni idősen is – míg csendesen a szív az Úrban megpihen, s kész vagy az Ő kezéből venni, hogy minden Ő – s te nem vagy semmi. Németből fordította: Vargha Gyuláné

Csak nézte azt a koromtól és kosztól szür­ kéllő valamit, de nem tudta mitévő legyen vele. A  nap  már  szinte  teljesen  lebukott  a hegy mögé. Az öreg lehelete látszott a fél­ homályban. A stelázsi végig volt rakva meg­ sárgult képekkel, képeslapokkal. Rokonok, barátok írtak néhány kedves gondolatot, néha egy­egy  bátorító  igét  is.  Még  a  felesége rakosgatta ki őket. Nagyon szeretett az Úrral járni. Olykor­olykor  elnézegette  őket,  külö­ nösen az egyiket. Az volt a legfájóbb mind­ közül. Akik ezeket írták, mára mind halottak. Csak ő maradt meg, hogy emlékezzen rájuk. Levette azt az egyet, amelynek még a tapin­ tására is beleremegett. Egy havas fenyőág csillogott rajta. Megfordította, de az írást már nem tudta elolvasni. Csak emlékezett rá. Arra

2016. március – április a két szóra: Karácsonykor jövök! És az alá­ írás: Pityu. De nem jött többé. Az öreg rá­ nézett a székre, és szinte hallotta az asszony sírását. Mindig ezen a széken üldögélt es­ ténként  és  Igét  olvasott. Aztán  ő  is  haza­ menni kívánkozott. Így  maradt  magára  Sós  Boldizsár,  aki mostanra már az égető hideget sem érezte. Tejet öntött a csorba bögrébe, kenyeret aprí­ tott bele, és szürcsölve kanalazni kezdte. De alig evett egy keveset, tekintetét ráemelte az ágy  feletti  képre,  mely  egyre  nagyobbnak mutatta magát. Krisztus volt, a Megfeszített. Fájdalmas  arccal  nézett  az  öregre,  mintha csak mondani akarna valamit, de nem szólt semmit. Az öreg lassan leeresztette a bögrét, kezeit összekulcsolta és lehajtotta a fejét. Az asszony  kedves  igéje  jutott  eszébe:  „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én­ bennem, ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal.” Nézte a bögrét, egyre csak figyelte. Vala­ mikor  Pityu  bögréje  volt.  Mindent  meg­ őrzött, amit a gyerek használt, szeretett. Az ember egy idő után már semmit nem dob ki. Ragaszkodik hozzájuk. Ahogy az emlékek ragaszkodnak az emberhez. Pityu most hat­ van év körül lehetne. Az egy szem unokája is elment, abba a messzi Amerikába. Menyé­ vel azután már nem tartotta a kapcsolatot. Tíz éve jött egy lap, amin megírták, ő is meghalt, rákban. Azóta semmi. Egyetlen ember nem írt neki. A postás jár hozzá havonta és Pál. De ők sem jönnek be. Azt mondják, sietnek. Ha mondaná, ami a szívét nyomja, az órá­ jukra néznek, ők sietnek. Mit meg nem adna, ha  csak  egy  percig  hallgathatná megint  az  asszonyt,  ahogy  a  Bib­ liából olvas neki! Milyen szép lány volt!  Hosszú  gesztenyebarna  haja egész a derekáig ért. Versenyt futot­ tak  a  hegy  felé.  Nevettek  és  csak nevettek, mint akik harcba szállnak az idővel. A  szobai  nagytükör  elé  lépett. Már  olyan  sötét  volt  a  szobában, hogy alig látott valamit. A tükör sar­ kába egy kép volt tűzve, a tetején felirattal: „Majos, 1923”. Már sem­ mi nem emlékeztette arra a férfira. Sűrű fekete haja elkopott, és olyan vékonnyá vált, mint a szita. Büszke tekintetét  most  a  földre  szegezte. Leült ismét az asztalhoz. Beszélgetett. Csak úgy,  önmagával.  Többször  is  eszébe  jutott, hogy villanyt kapcsoljon, de még felállni sem volt kedve, sem ereje. Ott ült a sötétben és az eltűnő bögrét nézte. Végül csak úgy, a sötétet. Úgy tűnt neki, mintha aludt volna így egy keveset. Valaki lámpát gyújtott. Jó mé­ lyen aludhattam – riadt fel –, mert közben kimeszelték a szobát. A kályhába is begyúj­ tottak. És olyan tisztaság van, mint utoljára húsz éve. Aztán egyszer csak megjelent az asszony. Egy nagy tál gőzölgő levest tett a hófehér abroszra. Milyen szép! – csodálko­ zott az öreg. Többet kellett volna dicsérjem –  gondolta  elérzékenyülten.  A  haját  bár kontyba fogta, amit ő nem szeretett, de így is gyönyörű volt. Zöld szoknyát viselt, felette gombos kiskabátot. Aztán befutott Pityu! Az

öreg szíve majd megszakadt, mikor látta a bögrével berohanó gyereket. A tej kilöttyent a  küszöbnél.  A  gyerek  és  az  asszony  az öregre nézett. De nem szidta le, mert hiszen meg se tudott szólalni. Aztán sorra mindenki belépett a szobába, akik már elmentek. Az asztal finomabbnál finomabb ételekkel, sü­ teményekkel volt megterítve.

Hirtelen csend lett. Mindenki az öregre nézett.  Felé  emelték  poharaikat.  Édesapja mellett  az  édesanyja  és  az  öccse,  Miska. Aztán Béláék és a többiek. Tizenhatan ültek köré. Végül Béla megszólalt: ­ Hát kedves sógor, az Isten éltessen ezen a nagy napon. Azt hiszem, mindenki nevé­ ben mondhatom, köszönjük, hogy megőriz­ tél minket. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy mindannyiunk nevében köszöntselek. – De ekkor már nem hallott az öreg semmit. Látta, ahogy beszélgetnek, vidámak, nevet­ nek és énekelnek. Vajon miért jöttek? Hajnalodott. Egyre másra felálltak és az ajtóhoz léptek. Az öreg is követte őket. Még betekintett a szobába, ahol egy élettelen test ült  az  asztal  mögött,  fejével  az  asztalra bukva. A bögre felborult, kiöntve az életadó tejet a holtak birodalmára. Majd a Megfe­ szített átkarolta az öreg vállát, rámosolygott és becsukta maguk után az ajtót. ■

39

Áldás, békesség! Kedves testvéreim! Néhány nappal ez­ előtt egy egyszerű kis játékra kértem fel néhányatokat. Játéknak mondom, pedig valahol ez sokkal kevesebb és több, mint egy  játék.  Az  volt  a  kérésem,  hogy együtt  hozzunk  létre  mondatokat, melyek ezzel a szóval kezdődnek: NINCS. Semmi más feladatunk nem volt, csak hogy a  megkezdett  gondolat  ránk  nézve  igaz legyen. Kis lapokra név nélkül írtátok le a megkezdett „nincs” utáni folytatást, azután felolvastam a gondolataitokat.  Most erre nincs lehetőség, viszont arra igen, hogy gondolatban mindenki befejez­ hesse ezt a mondatot, mely ezzel a szóval kezdődik: nincs. Semmi más feltétel nincs, csak hogy vedd komolyan és legyen igaz. Talán  érdekel  benneteket  –  anélkül,  hogy bárki is sejtené, ki is írta le ezeket a vála­ szokat –, milyen mondatok születtek a leg­ gyakrabban: ► nincs időm / szabadidőm; ► nincs bátorságom/önbizalmam; ► nincs erőm/kedvem; ► nincs/ emberem – barátom, barátnőm; ►  nincs  pénzem,  sikerem  –  nincs  ered­ ményem. Nagyon  köszönöm  mindenkinek  ezeket  a válaszokat, mert ez azt jelenti, hogy őszinték mertetek lenni. Sokszor és sokféleképpen éljük meg a NINCS­einket. A  20.  század  egyik  német gondolkodója, az ún. filozófiai antropológia képviselője, Arnold Gehlen találóan így fo­ galmazta  ezt  meg:  az  ember  hiány­lény  – vagyis  hiányokkal  küzdő  lény,  akár  csak időnként, vagy egy életen át.  Nézzük meg most kicsit részletesebben ezeket a nincseket: Nincs erőm, nincs kedvem semmihez – legszívesebben semmit sem tennék, csak ott­ hon ülnék a gép előtt –, hagyjanak békén. Nincs önbizalmam, pedig heteken át alig eszem, hogy leadjak pár kilót, vagy nyomom a fekvőtámaszokat, vagy a legjobb arckrémet kenem magamra. Mégis amikor mások közé megyek,  akkor  úgy  érzem,  béna  vagyok, nem merek olyan lenni, amilyen szeretnék. Nincs hozzá önbizalmam, nincs hozzá bá­ torságom. Nincs időm / sokszor úgy érzem sem­ mire nincs időm. Az idő, mint a víz, átfolyik az  ujjaim  között,  napjaim  üresen  telnek, nincs időm magamra; nincs időm arra, amit tenni  szeretnék,  folyton  csak  tanulok  és készülök,  sokszor  úgy  érzem,  ettől  kiké­ szülök. Nincs emberem – nincs barátom, nincs barátnőm,  társam,  akiről  tudom,  hogy  én vagyok neki a legfontosabb, valaki, akinek mindent elmondhatnék. Nincs  pénzem,  nincs  meg,  amit  venni szeretnék – nincs meg, ami másoknak meg­ van, nekem miért nem lehet meg?  Tele vagyok hiányokkal. Emiatt sokszor vagyok feszült, vagy szomorú, sokszor nem is merem bevallani még önmagamnak sem, sokszor emiatt vagyok rossz másokhoz is. Pedig küzdeni próbálok, hogy ne így legyen, de nem tudom átlépni a korlátaimat. Üres a hálóm. Üres a hálónk.

40

2016. március – április

GYERMEKEKNEK

HÚSVÉT HÚSVÉT UTÁN UTÁN János 21,1-14 „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” (Jn 21,5) Kedves  barátom,  köszönöm,  ha  most egy percre megálltál, elgondolkodtál és talán magadra ismertél. Köszönöm, mert az azt je­ lenti, hogy őszinte voltál. Mindenekelőtt tud­ ni kell: a nagy változásokhoz mindig elég csak egy kis lépés. Egyetlen lépés. Amit egy másik és egy harmadik követ majd. A legelső lépés az őszinteség. Látnunk kell, hogy prob­ lémáinkkal nem vagyunk egyedül. Nem te vagy az egyetlen ember a föld hátán, aki hiá­ nyában van időnek, erőnek, barátságnak, sze­ relemnek, társnak, önbizalomnak, sikernek, nem én vagyok az egyetlen ember, aki szem­ besül a NINCS­csel. Isten  nagyon  jól  látja  és  ismeri  a  mi nincs­einket. Tudja, ha szorongunk emiatt, látja, ha tele vagyunk keserűséggel, és azt is hallja, ha csak a szívünk mélyén panaszko­ dunk. Ezért is akar segíteni. Ő a legáldottabb és legjobb orvos a világmindenségben. Nemcsak  azért,  mert  Ő  te­ remtett, és mindenkinél job­ ban  ismer,  hanem  azért  is, mert hűséges, és soha sem­ milyen  körülmény  között nem mond le rólunk. Ezért ad elénk annyi hasonló élet­ utat: emberekről, akik ugyan más  korokban  éltek,  más ruhát viseltek, más éghajlat alatt sütött rájuk a Nap, más munkát, más feladatot láttak el, mint mi most, de ugyanolyan emberek voltak,  ugyanúgy  örültek,  szomorkodtak, vagy szorongtak, mint te vagy én. Ez  az  igeszakasz  pont  erről  szól:  hiá­ nyokról, melyek feszültséget, szomorúságot és  bosszúságot  okoztak  emberi  szívekben. Érthetetlen hiányokról – tegyük hozzá –, mert ezek az emberek mindent megtettek az ügy érdekében. Emberileg mindent megtettek. Mert mi is történt? A nagyhangú tanít­ vány, Simon Péter kezdeményezésére a ta­ nítványok  kimentek  éjjel  halászni.  Miért tették? A legelementárisabb hiány miatt: éhe­ sek voltak. Meg hogy a családnak legyen mit enni, mert nyilván ők is éhesek. Tették a dol­ gukat. Ráadásul jó szakemberek is voltak. Értettek  a  halászathoz. A  kisujjukban  volt annak minden csínja­bínja. Tudták, hogy éj­ jel kell halászni, akkor jönnek fel leginkább a halak. Közösen kell halászni, erőt és fizikai állhatatosságot igénylő feladat.  Mégis kudarc éri őket. Nincs hal. Egyet­ len darab sem. Üres a háló. Van ez így velünk

is? Amikor tanultunk a versenyre. Mégsem jutunk tovább. Vagy bízunk abban, hogy az a lány is felfigyelt ránk. Mégsem jön el a randira. Vagy amikor a legmenőbbek pró­ bálunk lenni az osztályban, mégis elhúzód­ nak tőlünk. Nincs sikerem, nincs erőm, nincs bátorságom, nincs emberem, üres a hálóm. Van azonban egy nagyon fontos dolog, amibe  esetleg  bele  sem  gondolunk,  pedig talán pont EZ A LEGFONTOSABB. Mikor is történik ez a sikertelen éjszakai halászat? Minden, amiről most hallottunk néhány nap­ pal azután történt, hogy Jézus feltámadt. A világtörténelem,  az  üdvtörténelem  legna­ gyobb  csodája  után  történt,  amit  ráadásul ezek az emberek saját szemükkel láthattak is. Jézus feltámadt, ahogy előre megígérte: üres volt a sír, a barlang, elől pedig el volt hengerítve a hatalmas kő. Nemcsak a sírbolt volt üres, de a leplek is, mellyel Jézus testét bebugyolálták, nem volt benne az Úr Jézus teste. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus megjelent a magdalai Máriának, megjelenik később a tanítványoknak, külön megjelenik a kételkedő Tamásnak, látják Őt, beszélnek Vele, együtt esznek Vele, megérintik kezét. A legnagyobb csodát élik meg, amit ember megélhet: Jézus valóban a megígért Küldött, a  Messiás,  aki  azért  jött,  hogy  legyőzze  a halált. Húsvét  után  jártak.  Úgy  ahogyan  mi most. A feltámadás után. Az emberi törté­

nelem legnagyobb eseménye után. Mégis a legnagyobb reménytelenség van bennük. El­ mennek  szomorúan,  csüggedten,  éjszaka halászni, mintha mi sem történt volna. Egész éjjel halásznak és semmit sem fognak. Tud­ játok,  engem  ez  nagyon  emlékeztet  arra, amikor vasárnap ülök a templomban, vagy egy  csöndes  órán  Istennel  beszélek,  vagy egyszerűen csak átélem, hogy Ő tényleg ott van  és  segít,  már  megint  segített,  mert meghallgatta az imámat és megmutatta, hogy minden gyermeke fontos számára, és más­ nap  megint  csüggedten  szembesülök  saját korlátaimmal.  Azzal,  hogy  NINCS,  hogy üres a hálóm. A feltámadott Jézus azonban megáll a parton. Nem azért áll meg, hogy messziről figyelje a tanítványokat, azután továbbmen­ jen. Azért áll meg ott, hogy újból és újból fi­ gyelmeztesse őket, bennünket is: a húsvéti történet nem ért véget. Folytatódik. A te éle­ tedben  is  folytatódik.  A  hétköznapokban. Minden pillanatodban. Ha egyszer komolyan 

Áldás, békesség!

2016. március – április

vetted  feltámadásának  valóságát.  Nem  ér véget azzal a történet, hogy Jézus követője let­ tél.  Ő  ott  van  veled  a  hétköznapokban  is. Amikor  kilátástalannak  látod  a  minden­ napokat. Amikor nincs kedved, erőd, barátod, sikered, Ő akkor is van, csupa nagybetűvel: Ő VAN. (Ugye emlékeztet bennünket ez arra, hogy Isten már sok ezer évvel korábban is így mutatkozott  be  Mózesnek  az  égő  csipke­ bokorból: én vagyok a VAGYOK – a mindig, mindenütt jelenlévő. Ott vagyok a jelenedben. Nemcsak az ünnepnapokon. Ő jelen van. Jelen akar lenni a mindennap­ jaidban,  hogy  ne  a  hiányok  nyomasszanak, hanem Őbenne teljességre juss: Ővele meg­ értsd, milyen sok mindened van – Őtőle van. Hogy is olvastuk János evangéliumában? Jézus a parton áll, és megszólítja barátait. Az ember határainak peremén áll és szól hozzánk az Isten. Van József Attilának egy csodálatos verssora, biztosan ismeritek: „Az Isten itt állt a hátam mögött és én megkerültem érte a vilá­ got.” Sokszor így vagyunk ám mi is. Elhisz­ szük  hittanórán,  vagy  az  áhítaton,  vagy  a templomban, hogy igen – Isten van. De nem hisszük el, hogy Ő ott áll a szürkének látszó hétköznapokban  is  a  hátunk  mögött,  hogy segítsen.

Hogy segít a mi NINCS­telenségünkön az Úr? Úgy, hogy látszólag nem segít mindig és azonnal. Jézus végignézi ezeknek az egy­ szerű embereknek a fáradozását, a kilátásta­ lannak  tűnő  fáradozását  és  nem  avatkozik közbe. Jézus látja a mi próbálkozásainkat arra, hogyan próbáljuk betölteni hiányainkat. Látja emberi  erőfeszítéseinket  arra,  hogyan  pró­ bálunk boldogabbak lenni. Hogyan keressük a  megoldást  arra,  hogy  legyen  több  sza­

badidőnk, legyen több önbizalmunk, legyenek barátaink, hogy szeressen bennünket valaki – és látja sikertelenségeinket. Látja és vár. Mert nekünk  kell  eljutnunk  arra  a  pontra,  hogy megértsük és kimondjuk: nincsen. Nélküled nem megy, Uram. Ezután szól így Jézus csendesen: „Ves­ sétek ki a hálót a hajó jobboldalán és találtok. Kivetették azért, de kivonni már nem tudták a rengeteg  hal  miatt.” (Jn  21,6).  Mit  kellett ebből megtanulniuk a tanítványoknak? Mire tanít bennünket az Úr? Úgy gondolom, leg­ főképpen arra, hogy Jézus nélkül semmit sem fogunk eredményesen, jól véghezvinni. Nél­ küle csak a nincs­einket szaporítjuk az életünk folyamán. Üres marad a hálónk. A legegy­ szerűbb hétköznapi dolgokban is az Úrra kel­ lene hagyatkoznunk. Aki jelen akar lenni az életünkben,  a  hétköznapjainkban  is.  Csak akkor lesz áldás az életünkben, ha Ő lesz az Úr mindenben: emberi kapcsolatokban, ma­ gánéletünkben, időbeosztásban, tanulásban és pihenésben, egyszóval mindenben, nemcsak a vallásos és hitet érintő kérdésekben. Isten úgy segít, hogy ad. Újra és újra ad. Ha komolyan merjük venni jelenlétét, akkor mindig  megtölti  az  életünket.  Szeretettel, békével, elégedettséggel, hálával, örömmel tölti meg. Ez az Ő válasza a mi nincseinkre. Megtölti hálónkat halakkal, ha elmerjük hinni: ott áll a szívünk partján, hogy segítsen. Nincs erőd? Elfáradtál, elcsüggedtél, ki­ égtél? Jézus ad neked. Ő erőt ad a megfárad­ taknak  és  az  erőtlent  nagyon  erőssé  teszi. Lehet, hogy csak annyi erőt ad, hogy a kö­ vetkező lépést éppen hogy meg tudd tenni, de azt biztosan megadja. Nincs önbizalmad, bátorságod? Jézus azt mondja,  hogy  mindenkinél  jobban  szeret téged,  hogy  becsesnek  és  kedvesnek  tart, különlegesnek,  egyedinek,  nincs  és  nem  is lesz  soha  senki  olyan,  mint  te,  különleges vagy számára, pótolhatatlan. Tudjátok, amikor annyi idős voltam, mint ti most, akkor annyira féltem  a  nyilvánosságtól,  hogy  még  egy verssort sem mertem volna elmondani a szín­ padra állva. Istennel azonban most már nem félek. Nincs embered? Társad, barátod, szerel­ med? Lehet, hogy csak nem jött még el az ideje, vagy nem merted még elkérni imádság­ ban? A  legszebb  házasságok  és  barátságok mindig úgy köttetnek, hogy akik hittek, el­ merték kérni a társat Istentől. Nincs időd? Mindennek rendelt ideje van. Lehet, hogy csak még nem találtál rá a helyes időbeosztásra? Ő segít abban, hogy legyőzd a

NEM-MOSAKODÁSOM NEM-MOSAKODÁSOM 10 10 FŐ FŐ OKA OKA Mielőtt elmondanád, hogy miért nem jársz a gyülekezetbe, olvasd el nem­mosakodásom 10 fő okát: 1. Gyerekkoromban rám erőltet­ ték a mosakodást. 2. Azok, akik mosakszanak, mind képmutatók, mert azt hiszik, hogy ők tisztábbak, mint a többiek. 3. Olyan sokféle szappan van for­ galomban, hogy még nem tudtam eldönteni,  melyik  is  a  legjobb  a számomra.

4. Régebben mosakodtam, de be­ leuntam, és abbahagytam. 5. Csak olyan különleges alkalom­ mal mosakszom, mint karácsony és húsvét. 6.  Egyébként  egyetlen  barátom sem mosakszik. 7. Azt hiszem, ha öregebb és ko­ szosabb leszek, elkezdem a mos­ dást. 8.  Nincs  nekem  időm  a  mosa­ kodásra!

9. A  fürdőszobánk  télen  nagyon hideg, nyáron pedig nagyon meleg. 10.  Az  összes  szappangyáros pénzhajhász, csak az üzlet érdekli.

lustaságot, hogy legyőzd a halogatást, hogy legyőzd a határozatlanságot. A legszebb mun­ kák, legértékesebb feladatok akkor születnek meg,  amikor  Istenhez  fohászkodva  mégis belekezdesz, mégis leülsz, pedig semmi ked­ ved nincsen hozzá. 

Hiszem  és  vallom,  hogy  minden  félel­ med,  szorongásod,  küzdelmed  és  kétséged felett győzhetsz, ha megérted: az Úr azért akar jelen lenni az életedben, mert győzelemre akar vinni téged. Jézus közelében elcsendesedve végül azt is megértjük: Uram, Istenem, nekem volt szükségem arra, hogy átéljek hiányokat, kudarcokat, NINCS­eket, hogy még inkább megértsem: VELED és ÁLTALAD minde­ nem megvan és meg is lesz, ami az életemben igazán szükséges. Mert nincs fontosabb szá­ momra a TE jelenlétednél. Ámen! Sebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor

■

SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA

HÚSVÉT UTÁN – A HALÁSZOK (Jn 21,1-14) Hálójuk fakó résein át a víz monoton dobog,  nehéz karokkal ismételik a fáradt mozdulatot: Kivetik, s bevonják újra, görnyed a test és zsibbad a láb.  Látom a réseken át a semmit: csak a vizet sodorja tovább. A kelő nap fényében végül a csend térdre ereszkedik, Ő hosszan nézi a partról  eltévedt halászait, kik ködöt kergettek mind a kéretlen éjszakán,  „Vessétek ki a hálót  a csónak jobb oldalán.” Hát legyen úgy, ahogy kéri, bár küzdöttek egész éjjel. S az Úr megtölti szívüket jelenlétével.

41

Áldás, békesség!

2016. március – április „Oszd meg kenyeredet az éhezővel.” (Ézsaiás 58,7)

ÉTELADOMÁNY-GYŰJTŐ SZEKRÉNY A RÁSZORULÓK MEGSEGÍTÉSÉRE Évtizedek óta gondot jelent a városokban, közterületeken, hogy az arra rászoruló emberek a szemetes­kukákból szedik ki a napi megél­ hetésükhöz  szükséges  ennivalót.  Hazai  és  nemzetközi  példák alapján, a Pomázon élő rászorulók megsegítésére Hardi Péter test­ vérünk javasolta a presbitériumnak, hogy gyülekezetünk helyezzen ki  kültéri  ételadomány­gyűjtő  ládát,  amelyből  kulturált  módon juthatnak hozzá ezek a szegénységben élő emberek a napi táplá­ lékukhoz. A presbitérium egyelőre ideiglenes jelleggel, pünkösdig engedélyezte egy ilyen láda kihelyezését, azzal, hogy majd a tapasz­ talatok összegzése után dönt a kezdeményezés véglegesítéséről. Diakóniai csoportunk elindította a szervezőmunkát és vállalta az adománygyűjtés működtetését. Felkértük Beleki Ferenc asz­ talosmestert a tervek elkészítésére, majd annak jóváhagyása után a kivitelezésre. A költségek fele részét a Demeter család, másik felét

Nyilas Zoltán esperes és Beleki Ferenc

pedig maga az asztalosmester vállalta. Köszönjük önzetlenségüket, áldozatvállalásukat. Istennek adva hálát, a míves munkával elkészített szekrénykét végül 2016. március 17­én, az egyházkerület által megvásárolt régi takarékszövetkezeti épület melletti kerítésre szereltettük fel, azóta folyamatosan találhatnak benne ételadományokat a rászorulók. Te­ kintettel arra, hogy ez napi szükségletek kielégítését szolgálja, a feltöltést folyamatosan kell biztosítanunk. A szekrénykében tartós élelmiszert – például cukrot, lisztet, ola­ jat, sót, száraztésztát, kekszet, konzervet stb. – helyezhetünk el azok számára, akiknek ezek megvásárlása gondot okozhat. Kérjük ked­ ves testvéreinket, ha tehetik, támogassák a kezdeményezést azzal, hogy tartós élelmiszer adományokat helyeznek el a szekrénykében. P.A.                                                                                              ■

KÉPEK Missziói vasárna­ punkon március 13­ án Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó igaz­ gatója hirdette az igét és ajánlotta a kiadó könyveit

GYÜLEKEZETÜNK

ÉLETÉBŐL Április 1­jén elhunyt vitéz Joó Sándor

A március 13­i böjti istentiszteletünkön a gyermekek szolgáltak közöttünk

Biblia­staféta ­ Az Osváth házaspár bizonyságtétele

42

Húsvét vasárnap Csobánkán szolgált a Psalmus Kórus

Áldás, békesség!

2016. március – április

1+1%

NAPLÓ ALKALMAINK VOLTAK: 2016. február 26­27. ■ 25 órás felolvasás Wass Albert műveiből. 2016. február 28. ■ A Szent Cecília Kórus szolgálata a pomázi isten­ tiszteleten. 2016. március 13. ■ Missziói vasárnap Galsi Árpád lpt. szolgálatával, gyermekek szolgálata a pomázi istentiszteleten. Az alkalom után ked­ vezményes könyvvásár a Kálvin Kiadó könyveiből. Gyermekdélután. Presbiteri gyűlés. 2016.  március  14.  ■  A  Kiránduló  kör  megemlékezése  Pomáz temetőiben az 1848­49­es szabadságharcban elhunyt hőseink sírjánál. 2016. április 1­3. ■ A Psalmus kórus szolgálata Zilahon. 2016. április 17. ■ Gyermekdélután. Presbiteri gyűlés. 2016. április 23. ■ A Kiránduló kör túrája a Hoffmann vadászházhoz. TERVEZETT ALKALMAINK: 2016. április 24. ■ Psalmus kórus szolgálata a tahitótfalui református templomban, az egyházmegyei énekkari találkozón. 2016. május 1. ■ Édesanyák, nagymamák, dédnagymamák köszöntése istentiszteleteinken. 2016. május 5. ■ Áldozócsütörtöki istentisztelet 9 órakor Csobánkán, 18 órakor Pomázon. 2016. május 7. ■ 15.00 konfirmációi vizsga, majd presbiteri gyűlés. 2016. május 8. ■ 10.30 konfirmációi fogadalomtétel. Gyermekdélután. 2016. május 9­13. ■ 18.00 bűnbánati alkalmak. 2016. május 14. ■ Gyermekkirándulás. 2016.  május  15­16.  ■  Pünkösdi  ünnepi  istentisztelet  úrvacsorai közösségben. 2016. május 21. ■ REFISZ ifjúsági missziós nap Pomázon. 2016. május 29. ■ 15.00 presbiteri továbbképzés Pócsmegyeren. 2016. május 31­június 3. ■ Evangelizáció Pomázon Bódis Miklós hát­ szegi lelkipásztor szolgálatával. 2016. június 5. ■ A Psalmus kórus évadzáró hangversenye pomázi templomunkban. KERESZTELŐ: 2016. február 21. ■ Fetter Orsolya Dorka. 2016. március 6. ■ Takács­Dúcz Júlia. 2016. március 20. ■ Máthé András. 2016. április 17. ■ Berta Flóra, Bacsadi Milla Viola. HALÁLOZÁS, TEMETÉSEK: 2016. február 3­án elhunyt Vesszős István (†86) testvérünk, temetése 2016. február 26­án volt a pomázi ravatalozóból. 2016. február 10­én elhunyt Rézműves Lászlóné (†75) testvérünk, temetése 2016. február 15­én volt a pomázi református temetőkertben. 2016. február 12­én elhunyt Szalai Sándor (†75) testvérünk, temetése 2016. február 19­én volt a pomázi református temetőkertben. 2016.  február  15­én  elhunyt  Csesznek  Emilné (†88)  testvérünk, temetése 2016. március 4­én volt a pomázi ravatalozóból. 2016. február 15­én elhunyt Dósa Elek Lajosné (†67) testvérünk, temetése 2016. február 29­én volt a pomázi ravatalozóból. 2016. február 21­én elhunyt Bárány József (†79) testvérünk, temetése 2016. március 8­án volt a pomázi ravatalozóból. 2016. február 29­én elhunyt Bíró Jánosné (†76) testvérünk, temetése 2016. március 16­án volt a pomázi ravatalozóból. 2016. március 15­én elhunyt Billein József (†57) testvérünk, temetése 2016. április 9­én volt Pomázon. 2016. március 16­án elhunyt Turán Jánosné (†71) testvérünk, teme­ tése 2016. március 21­én volt a szentistvántelepi temetőben. 2016. április 1­jén elhunyt vitéz Joó Sándor (†96) testvérünk, teme­ tése 2016. április 12­én volt a dömsödi református temető ravata­ lozójából. 2016. április 2­án elhunyt Dombi István (†77) testvérünk, temetése 2016. április 14­én volt a pomázi ravatalozóból. 2016. április 3­án elhunyt Rácz József (†62) testvérünk, temetése 2016. április 22­én volt a pomázi református temetőkertünkben.

Gyülekezeti Gyülekezeti újságunk következő száma várhatóan várhatóan 2016. 2016. június 26-án jelenik meg.

Kérjük, hogy adója első 1%­ával támogassa Ön is a Magyarországi Református Egyház értékteremtő társadalmi szolgálatát!

Technikai szám: 0066 Bővebb információ: http://www.reformatus.hu/egyszazalek/ Az adóbevallásunk során lehetőségünk van az adónk további 1 %­áról is rendelkezni. Társegyházközségünk megsegítésére is köszönettel fogadjuk az adó 1 %­át, amit a gyülekezetünk teljes körű hitéletének, istentiszteletének otthont adó templom védelmére, a közösségi életnek teret biztosító intézményeink fejlesztése fordítunk. KÖSZÖNJÜK. Pomázi Református Gyülekezetért Alapítvány

Adószám: 18693829­1­13 Kérjük, hogy alapítványunkat adományaival is támogassa. Az alapítvány számlaszáma: Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet Pomázi Fiókja 65700055­10140114

ISTENESNÉ VEREBES GIZI ELŐADÁSA A POVEK-NÁL

Március 10­én “Gyógyító kertünk” címmel tartott nagy sikerű előadást Istenesné Verebes Gizi Pomáz Város Egészség Klubjában.

GYÜLEKEZETÜNK RENDSZERES ALKALMAI Hétfő:

9.30 baba­mama kör Pomázon (hónap első és harmadik hétfőjén) 17.00 imaóra (páratlan heteken) Pomázon Kedd: 18.00 kékkereszt alkalom Pomázon 18.00 bibliaóra Csobánkán Szerda: 18.00 bibliaóra Pomázon Csütörtök: 18.00 imaóra (páratlan heteken) Csobánkán Péntek: 19.00 ifjúsági bibliaóra Pomázon Vasárnap: 9.00 istentisztelet és gyermekistentisztelet  Csobánkán az imaházban 10.30 istentisztelet és gyermekistentisztelet Pomázon  a templomban, illetve a gyülekezeti házban

ÁLDÁS, BÉKESSÉG! A Pomáz­Csobánkai Református Társegyházközség lapja Cím: 2013 Pomáz, Hősök tere 1.; – Telefon: 06­26­325­297 Csobánkai Gyülekezeti Ház: 2014 Csobánka, Béke u. 19. E­mail cím: pomaz­[email protected] Honlapcím: http://www.pomaz.reformatus.hu Gyülekezetünk számlaszámai: Pomáz: 10918001­00000034­47170002 Csobánka: 10918001­00000034­47170019 Felelős kiadó: Nyilas Zoltán lelkipásztor (e­mail: [email protected]) Szerkesztőbizottság: Nyilas Zoltán, Hardi Péter, Mazaray Sándor,  Görbe Ferenc, Dr. Puskás Attila. Szerkesztő: Dr. Puskás Attila (e­mail: dr.puskas.attila@t­online.hu;Tel.: +36­20­9355­362) Terjesztési felelős: Erdélyi Sándor (e­mail: erkuchenbauer @gmail.com;Tel.: +36­20­9325­110) Megjelenik kéthavonta 400 példányban, ingyenes terjesztésben. Adományokat köszönettel elfogadunk.

43

Áldás, békesség!

SÁNTHA JÁNOS FŐGONDNOK FOGADALOMTÉTELE 2016. február 28. A február 28­ai istentiszteleten tett fogadalmat SÁNTHA JÁNOS, akit az Isten elhívott, a gyülekezet pedig megválasztott főgondnoknak, hogy őrállója és vezetője legyen társegyházközségünknek, és hogy segítője legyen lelkipásztorunknak az ő szolgálatában. Esperes úr igei köszöntésében Jézus Krisztus és Péter apostol párbeszédét idézte föl a János evangéliumából, amikor az Úr három­ szor is megkérdezte Pétertől: „Szeretsz­e engem?” Erre a kérdésre válaszolva Sántha János testvérünk már többször bizonyságot tett a gyülekezet előtt Jézus Krisztus iránti szeretetéről: Amit emberként megtehetek a szeretetben, én úgy szeretlek Téged. Péter apostolnak Jézus azt a feladatot adta, hogy őrizze és le­ geltesse a nyáját. Ez a feladata a gondnoknak is, hogy védje és vezesse a gyülekezetet. A gyülekezet vezetőjének lenni a szolgálatba való beál­ lást jelenti. Ebben azonban nincs egyedül, mert körülveszik a pres­ bitertársak, a gyülekezet és legfőképpen maga az Úr Isten. Az Úr Isten áldja és őrizze meg főgondnok testvérünk életét, egészségét, szerettei körében és a mi gyülekezetünk közösségében. A presbitertársak a közös imádság után kézfogással köszöntötték új főgondnokunkat.

2016. március – április

KÖSZÖNTŐ SZAVAK A GYÜLEKEZETHEZ Pál apostol Timóteushoz írott első levelének 1,12 verséből így szól hozzánk Istenünk igéje: „Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunk­ nak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szol­ gálatra rendelt.” Magam is ezért szolgálhatok a gyülekezetben, a presbitériumban és a kórusunkban egyaránt. Az Úr Isten gondviselésének köszönöm, hogy múlt év szeptem­ berében betöltöttem a hetvenedik életévemet.  Ha az Isten megőriz és megsegít bennünket, feleségemmel márciusban a 47. házassági évfor­ dulónkat élhetjük meg. Két fiúnk és két unokánk van. Isten segítségével van otthonunk, van fedél a fejünk fölött. Feleségem könyvelő, én nyugdíjas vállalkozó vagyok. Negyvenkét éve élünk Pomázon. Érdemeink nincsenek, hiszen Jézus Krisztus kegyelmi ajándéká­ nak köszönhetjük, hogy még ma is élünk. Hogy ki is vagyok, azzal az Úr  nem  törődik,  Őt  az  érdekli,  hogy  milyen  a  kapcsolatom Vele. Megtörtént­e már az uralomváltás a szívemben, átadtam­e már Neki, hogy ahol Ő van, a szívem is ott legyen. A gyülekezetben is egész hátralevő életemben Őt szeretném szolgálni. Befejezésül újra Pál apostolt hívom segítségül a Timóteushoz írott első levele 1,15 versével, amit magam is így gondolok: „Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.” Köszönöm, hogy meghallgattak.

SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA

AZ ANYÁK IMÁJA (Gyermekeimnek) Ha majd csöndjeim szemezgetem, mint szőlőfürtöket az őszi Nap, gyermek valótok él tovább szívemben: emlékek, színek és szavak. Tanítsd Uram tudnom s tudatnom: ha fájt is olykor – begyógyult a seb, tanítsd magam margóra írni,  hadd legyek, ha kell, mind mellékesebb, hogy nélkülem is tudjanak élni tovább, mint tőről lemetszett nyurga fűzfaág, mint mélyből a mag, ha felszínre tör, mint a legszebb arc, ha eltörik a tükör. Tanítsd Uram tudnom: így van ez rendben, az örök körforgás apró része lettem, s mint patak vize feltartóztathatatlan, továbbcsorogva mindenemet adtam, de egykor én voltam a párna, őr az álmotok felett,  én voltam az étel, s a játékszeretek.

Szeretettel köszöntjük az édesanyákat és a nagymamákat! 44

BÓDIS MIKLÓS EVANGÉLIZÁCIÓJA POMÁZON 2016. május 31. – június 3. Örömmel hirdetjük, hogy lelkipásztorunk és a presbitérium meghívá­ sára Pomázra látogat BÓDIS MIKLÓS református lelkipásztor az erdélyi Hátszegről, és 2016. május 31. és június 3­a között evangéli­ zációs hetet tart. Az evangélizációs istentiszteletek keddtől péntekig tartanak esténként; a pontos időpontok, a helyszín és a program je­ lenleg még egyeztetés alatt állnak. Jelentkezni lehet majd lelkigon­ dozói beszélgetésekre is. Kérjük testvéreinket, vegyünk részt az alkalmakon, és hívogas­ sunk az evangélizációra másokat is, a gyülekezettől / Istentől távol lévő szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket is. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk!