Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei

Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei

2014 július 08. Flag

0

Értékelés kiválasztása Még értékelve Givenincs Mérges gáz, tank, Give Mérges gáz, tank, Mérték Give Mérges gáz, tank, Give Mérges gáz, tank, Give Mérges gáz, tank,

zeppelin, zeppelin, zeppelin, zeppelin, zeppelin,

U-boot U-boot U-boot U-boot U-boot

-

az az az az az

1. 1. 1. 1. 1.

világháború világháború világháború világháború világháború

új új új új új

fegyverei fegyverei fegyverei fegyverei fegyverei

1/5 2/5 3/5 4/5 5/5

A 20. század első nagy világégése számos újítást hozott a háborúk addigi történetéhez képest.

A „nagy háború”-nak is nevezett első világháború évei alatt az áldozatok kirívóan magas száma következménye volt annak, hogy a hadviselő felek földön, vízen és levegőben egyaránt arra törekedtek, hogy új, hatékony fegyverekkel törjék meg az ellenség állásait.

1. oldal (összes: 7)

Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Tankok, vegyi fegyverek, tengeralattjárók és repülőgépek gondoskodtak arról, hogy taktikai, stratégiai előnyhöz juttatva használóit az ellenfél megsemmisítésével győzelemre vezessék országukat, vagy egyszerűen csak tartani tudják pozícióikat. A korábban nem, vagy nem háborús célra használt eszközök, fegyverek használata, valamint a haditervekkel való összhangba hozásuk gyakran komoly nehézségeket okozott a hadviselő felek számára. Az új harci kellékek alkalmazása tehát még gyerekcipőben járt, és tökéletesítésük csak a második világháborúra történt meg, bevetésük mégis korszakalkotó volt a hadtörténet szempontjából.

Új haditechnika – elavult tervek A 15 millió áldozatot szedő első világháború egyik jellemző vonása az volt, hogy új, eddig élesben egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben használt fegyvereket vetettek be, amelyekhez alkalmazkodnia kellett a hadviselő feleknek. Szükség volt az újonnan alkalmazott technikai eszközökhöz társítani és ezáltal megújítani a hadi elveket, elképzeléseket, taktikát. A lövészárokhadviselés és az ebből is fakadó állóháború arra késztette a hadsereg erre hivatott tagjait, hogy új támadófegyverek alkalmazásával próbáljanak az ellenséges vonalak mögé jutni, de ez magában hordozta erre való reakcióként a védelem lehetőségeinek teljes feltérképezését és kiaknázását is. Hiába ígérte II. Vilmos német császár a háború elején, hogy „Mire lehullanak a falevelek, már haza is térnek a katonák”, az Alfred von Schlieffen által kidolgozott és róla elnevezett villámháborús tervről hamar kiderült, hogy az nem életképes. Az eredeti cél szerint a német csapatok néhány hét alatt lerohanják Franciaországot, majd ezt követően az Osztrák-Magyar Monarchia által addig feltartóztatott és az elképzelés szerint lassan mozgósító orosz cári egységek ellen vonulnak és győzelmet aratnak. A német előretörés az első hetekben ugyan sikeres volt, de szeptember elején a francia-brit csapatok a marne-i csatában sikerrel törték meg a császári erők előrenyomulását, amivel az addigi mozgóháború átalakult állóháborúvá. Ez azt is jelentette, hogy egy anyagcsata vette kezdetét; e szerint győzelmet az remélhetett, aki jobban bírta utánpótlással (emberrel, hadianyaggal és fegyverekkel).


Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Az állóháború fontos eleme volt a korábban már említett lövészárokrendszer, valamint a drótakadályok kiépítése, amelyek a védelemnek kedveztek, csakúgy, mint az azok mögül érkező géppuskalövések is. Ez gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá tette a rohamozó egységeket, így meg kellett találni annak a módját, hogy az említett akadályokat miként tudnák a támadók áttörni, felszámolni. Az említettek oda vezettek, hogy egy négy évig tartó, pusztító vérontás indult el, amely nemcsak a frontokon harcolókra kényszerített egyre nagyobb és idegőrlőbb aktív részvételt, hanem a hátország számára is fokozott terhet rakott.

Gázfelhő a lövészárok felett „A harc első napján, 1915. április 22-én a brit lövészárkokban lapuló katonák nem is sejtették, milyen borzalom vár rájuk, ezen a napon ugyanis sor került a hadviselés történetének egyik legvisszataszítóbb eseményére. Az őrszemek puskájuk felett kikémlelve várták a német gyalogságot, amely a jelentések szerint bármikor megindíthatta támadását. Helyette azonban zöldessárga ködfelhőt láttak gomolyogni az ellenséges árkok irányából.”

Brit géppuskások gázmaszkban a somme-i csatában

Peter I. Bosco leírása a második yperni csata kezdetéről és egy új szárazföldi fegyver, a harci gáz bevetéséről szólt. A németek az ütközet elején a kedvező széljárást kihasználva hat kilométeres szélességben mintegy 180 tonna klórgázt engedtek a frontra. A gáz elérte a lövészárkokat, az ott lévők egy része menekülőre fogta, de a mérgező vegyszer útjával egy irányban szaladtak, így egyre többen lélegezték be az anyagot. A katonák közül többen úgy élték túl a támadást, hogy vizeletükkel átitatott zsebkendőjükön keresztül lélegeztek, ez ugyanis semlegesítette a mérgező gázt. A klórgázzal való érintkezés nem járt automatikusan halállal - ez nagyban függött a belélegzett mennyiségtől -, de súlyos károsodást okozott, szemirritációval, hányással, köhögéssel és légzési nehézségekkel járt együtt. Nagyobb adagban belélegezve azonban az áldozat tüdeje megtelt folyadékkal és lassú, fulladásos halált okozott.


Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) A klórgáz után kezdtek el használni az ütközetekben egy hatékonyabb légzésbénítót, a foszgént, majd a háború végére bevetették a mustárgázt is. A vegyi fegyverek elleni védekezéshez rövid időn belül rendszeresítették a gázálarcot. E fegyverek bevetése nem csak emiatt volt problémás: használatuk ugyanis a csatatéren tárolótartályok megnyitásával történt, a szelepek kinyitása után azonban előfordult, hogy az azt megelőzően kedvezőnek vélt széljárási viszonyok ellenkezőjükre fordultak, a mérges gáz így a támadókra lett veszélyes. A vegyi fegyverek - amelyeket a háborúban mindkét fél használt, és amelyek alkalmazása az előbb taglaltak miatt inkább pszichológiai természetű volt - bevetésének következtében rengeteg (több mint egymillió) katona szenvedett súlyos egészségkárosodást, és mintegy 90 ezer fegyveres halt meg a fronton.

Háború a szárazföldön – bevetésen a folyadékszállító tartálykocsi Az álcázás miatt tanknak nevezett páncélozott járműveket 1916-ban a britek használták először. Ezen új eszközök bevetésének tervei már két évvel azt megelőzően megszülettek, előállításuk pedig teljes titokban zajlott - a munkások is úgy tudták, hogy folyadékot szállító tartályokat („tank”) készítenek. A brit katonai vezetés a megmerevedett frontvonalak áttörésére alkalmasnak tartotta az amerikai farmokon használt lánctalpas traktorok páncélozott és azokat gépfegyverrel ellátott változatát. Az első alkalmazott darabok 30 tonnát nyomtak és mindössze 6 km/h sebességgel üzemanyagtöltés nélkül maximum 25 km-t - tudtak haladni. A nyolc- és négyfős harci kocsik lassúságuk miatt eleinte csekély harci értékkel bírtak, szerepük azonban fontos volt a nyugati fronton felhúzott szögesdrótakadályok áttörésében, ami jelentős eredménynek számított az állóháború időszakában. Használatukra először 1916 őszén került sor a Somme folyó menti csatában, a tankok közül azonban ekkor még több elakadt, vagy műszaki problémák következtében leállt a fronton.

Egy Mark I tank balról jobbra halad. Rombusz alakja lehetővé tette, hogy a lövészárkokon is átkeljen

A háborúban több olyan fegyvert is alkalmaztak, amelyeket már korábban létrehoztak és amelyeket 4. oldal (összes: 7)

Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) már mindkét oldal ismert, de nagymértékben történő előállításuk és felhasználásuk csak ekkor kezdődött. Így fontos megemlíteni a korszakban már egyre inkább a mozsarak helyére lépő aknavetőket, amelyek elődjéhez hasonló rombolóerővel bírtak, viszont azoknál könnyebben mozgatható lövegek voltak. A katonák a háború alatt ismerkedtek meg a kézigránát hatásával, alkalmazásának előnyeiről és hátrányairól. Az évek alatt egyre újabb és újabb típusú gránátokat fejlesztettek ki, olyannyira, hogy az állóháború egyik legnépszerűbb fegyverének számító harci eszközök - egyes hadosztályok akár napi 30 ezer gránátot is felhasználtak - 23 típusa volt ismert a háborúban. Német oldalon jelent meg először a lángszóró alkalmazása, de használatát hamar átvette az antant is. A harci gázhoz hasonlóan kezelésük nehéz volt és olykor kontraproduktív, gyakran nagyobb veszélyt jelentett az használójára. A lángszóró „feladata” az volt, hogy a lövészárokba magát beásó ellenséget kifüstölje helyéről. A géppuskák tűzerejének növelése a védelem szempontjából volt jelentős: amíg a hagyományos gyalogsági fegyverekkel percenként csak 14 lövést tudtak leadni, addig az új fegyverekkel hasonló idő alatt 600-at is képesek voltak. A nehéz géppuskák kezelése, a szállítás, az összeszerelés, a lőszerutánpótlás akár nyolc ember munkáját is megkövetelte, de bevetése olyan hatékonynak bizonyult, hogy jelentősen hozzájárult a frontvonalak mozdulatlanságához.

Áramszünet a zeppelin ellen

A hadviselő felek a szárazföld mellett igénybe vették a légteret is. A légi hadviselés fontos elemei voltak a léghajók, közülük is a németek által kifejlesztett zeppelin volt a leghíresebb. Ez a magasan szálló légi jármű felderítésre kevésbé volt alkalmas - nagy teste és lassúsága miatt könnyű célpontnak számított volna, ha a földközelben közlekedik - így inkább bombavetésre alkalmazták. A németek használták is őket a háború első éveiben, London és Párizs bombázásánál is igénybe vették a léghajót. Védekezésül több helyen áramszünetet rendeltek el annak érdekében, hogy a zeppelinek pilótái nehezebben tudják bemérni a célt. A harci repülőgépeket mindkét ellenséges fél ismerte és használta. Feladatuk eleinte kimerült abban, hogy felderítsék az ellenség állásait, csapatmozgásait, valamint üzeneteket, parancsokat továbbítsanak. Funkciójuk azonban a háború évei alatt kiegészült, átalakult. A háború második évében már repülőről bombázták az ellenséget, de bevetették őket egyes célpontok tűz alá vételekor is. 5. oldal (összes: 7)


A repülők rövid időn belül már egymással is légi harcot vívtak, a pilóták - akik csekély számuk okán gyakran ismerték egymást - eleinte revolverrel vagy karabéllyal lövöldöztek egymásra. Később egy francia pilóta - Roland Garros - döntött úgy, hogy gépét gépfegyverrel szereli fel, amit aztán átvett, és tökéletesített a másik oldal is.

Háború a víz(b)en – a tengeralattjáró-hadviselés A szárazföld és a légtér birtokba vétele mellett a háborúzók nélkülözhetetlennek látták, hogy a tengereken is gyengítsék ellenfelüket. Komoly anyagi áldozatokat sem kímélve fejlesztették a háború előtt flottájukat, mind a németek, mind a britek. Ennek köszönhetően létrehozták a páncélozott, nehézfegyverekkel is felszerelt csatahajókat, valamint a háborúk történetében viszonylag új eszköznek számító - az észak-amerikai polgárháborúban korábban már alkalmazott tengeralattjárókat. Ez utóbbiakat, az ún. búvárhajókat (U-boat, U-Boot) mindenekelőtt a németek alkalmazták nagy számban, azzal a céllal, hogy a kereskedelmi hajók elsüllyesztésével gazdaságilag lehetetlenítsék el ellenfeleiket, továbbá hogy sikerüljön szétzúzniuk a már a háború elején a britek által létrehozott blokádot. Az 1917-ben meghirdetett korlátlan tengeralattjáró-háború - amely szerint minden, a brit szigetek felé tartó hajót felszólítás nélkül elsüllyesztettek - aztán ürügyként szolgált az USA háborúba lépéséhez. A torpedóval és gyakran ágyúval is felszerelt tengeralattjárók ellen eleinte aknákat használtak, majd a 1917-től a hatékonyabb mélyvízi bombával próbálták a búvárhajókat megsemmisíteni. A tengeri ütközetekben részt vevő csatahajók közti összehangolt hadmozdulatokat eleinte kommunikációs nehézségek gyengítették. A hajókat ugyanis vezeték nélküli rádiókészülékekkel szerelték fel; az általuk küldött jeleket ugyan könnyen lehetett fogni, de az üzenetek megfejtése és a kapitányhoz való eljuttatása akár tíz percet is igénybe vehetett. Ütközetekben a hajók közti üzenetátvitelt így továbbra is zászlójelzésekkel oldották meg. mult-kor.hu - Németh Máté Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését! Köszönettel és barátsággal! www.flagmagazin.hu

Tweet



(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

Ajánló


Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei

Recommend Documents