Mentálhigiénés segítő Szakirányú Továbbképzési Szak VISSZAJELZÉSEK A KÉT ÉVRŐL

Mentálhigiénés segítő Szakirányú Továbbképzési Szak VISSZAJELZÉSEK A KÉT ÉVRŐL • • • • • • • • • • •

Illyefalvi I. évfolyam, 2002-2004. Budapesti I. évfolyam, 2003-2005. Budapesti II. évfolyam, 2004-2006. Budapesti V. évfolyam, 2007-2009. Budapesti VI. évfolyam, 2008-2010. Felvidéki I. évfolyam, 2008-2010. Budapesti VII. évfolyam, 2009-2011. Budapesti VIII. évfolyam, 2010-2012. Budapesti IX. évfolyam, 2011-2013. Budapesti X. évfolyam, 2012-2014. Illyefalvi V. évfolyam, 2012-2014. *

Illyefalvi I. évfolyam VISSZAJELZÉSEK AZ UTOLSÓ TANULMÁNYI HÉT VÉGÉN 1. Mit tanultam a héten? 2. Milyen érzésekkel megyek haza? 01/1 A segítőbeszélgetés „tisztázása” feltételeinek megbeszélése hasznos volt. A projekt kezdeti tényezőire oda kell figyelni. 01/2 Megerősödve megyek el. Sok odafigyelést, támogatást kaptam társaimtól. Ismét felébredt az amúgy szunnyadó munkakedvem. 02/1 Arról, hogy mit tanultam, majd később tudok beszélni, még átgondolom. 02/2 Érzéseim: miután megjártam a pokol összes (általam ismert, alig ismert) bugyrát, jól vagyok. Gyakran jutott eszembe Szabó Lőrinc: Különbéke című verse. 03/1 Pár nap múlva tudnék válaszolni, egyelőre lebegnek a tudásdarabok. Időre van szükségem, a rendszerezéshez. Viszont már tudom, hogy ennek meg kell adni a megfelelő időt. 03/2 Felszabadult vagyok, jó kedvű. Megéreztem a partner fontosságát a munkában. Az együtt működés előnyeit, és ez megnyugtat. 04/1 Sikerült tisztáznom a segítőbeszélgetés-, kapcsolat lényegét (az összesített csoport anyagából). Az esettanulmány munkájából megtanultam nemcsak bemutatni, hanem tovább gondolni, továbbvinni. A projektmunkában a strukturálást, a folyamatot, a mások tapasztalatát, az összefüggéseket. 04/2 Vegyes: jó érzés, hogy a képzés nyújtotta jó-rossz, feszült-felszabadult érzések és kellemes-biztató érzéssel indítanak haza. Fáj, hogy elválunk. 05/1 Úgy érzem, minden most kezd kitisztulni, kikristályosodni bennem. Többször rádöbbentem ezen a héten, hogy túl görcsös vagyok, nem látom a fától az erdőt, elveszek a kicsi dolgokban és ez megfoszt egy tágabb rálátástól. 05/2 Túl gyakran hallottam a héten a „lezárás” fogalmát és ez zavar. Nem érzem késznek magam a zárásra, mert ez azt jelentené, hogy megszűnik számomra „Illyefalva”, ami jelképezte a mh. képzést. 06/1 Átfogóbb képet nyertem, a mentálhigiénés segítő munkáról, elmélyültebb lett bennem a segítő beszélgetés – az esetkezelés – a projektmunka megértése. 06/2 Az alapérzéseim most pozitívok, elégedett vagyok, de ez alakalommal valami homály telepedett rám. 07/1 Nem igazán tudom, hogy tanultam-e valami újat ezen a héten. Igazából megerősödtem abban, hogy soha ne dolgozzak egyedül, mert csoportban dolgozni olyan élmény, amely nélkül sokkal szegényebb lennék. 07/2 Jó érzésekkel megyek el innen. Érzem magamban az erőt és tudom, hogy ott van velem, és mellettem a csoport, aki bármikor kész engem támogatni. Békességet is érzek, habár valahol a mélyben már fáj az, hogy kevés idő múlva már Illyefalva nem azt fogja jelenteni számomra, amit eddig és mindent magamban kell zárjak, ahhoz, hogy semmit se veszítsek abból, amit kaptam.

08/1 Azzal megyek el, hogy „táncolni kell, majd megjön a zene is hozzá”, de ugyanakkor nagy felelősség van ebben a táncban. S ez nemcsak a segítőbeszélgetésre vagy segítő kapcsolatra vonatkozik, hanem a projektre is. Felelős vagyok a változásért, amit egy projekt lefuttatásával okoztam. Ezért is gondolom fontosnak, hogy ha lezártam is a projektet, de vannak hosszú távú hatásai, ami mellett nem árt bábáskodni. 08/2 Az az érzésem, hogy a puzzle darabok szépen a helyükre kerülnek, de még így is csak egy kis képet látok az egész tájból. Jó volna még nézelődni ebben a szép tájban. 09/1 A héten megtanultam, hogy nem mindig sikerül egy segítő beszélgetés elérése. Ennek több oka is lehet, de legfőképpen ezek az okok az én hozzáállásomban rejlenek. Ezt jó volt megtanulni. Ha pedig más akadályok vannak, akkor a segítő kapcsolat az amit elérhetünk és megtehetünk. Ez sem elhanyagolható és főleg az, hogy ezt egy mentálhigiénés szemlélettel tesszük. Még azt is tanultam, hogy a segítőbeszélgetésben nem minden a szavak, a beszéd szintjén működik, hiszen sok múlhat a nonverbális jelzéseken, együtt légzéseken, mozdulatokon stb. 09/2 Vegyes érzésekkel megyek el, mert nagy munka áll előttem, de saját magam fejlődése (egyéni és szakmai) érdekében vállalom. 10/1 Nincsenek olyan változások, amelyek nem hatnának ránk. Van értelme a szenvedésnek, mert utána a feltámadás következik, akkor is, ha a kívülálló egy bizonyos ponton túl nem tudja követni. 10/2 Feszült vagyok, ami most csak a szabadság előtti várakozás érzése. 11/1 Ezen a héten sikerült összerakni az eddig tanultakat (néha integrálni néha szétválasztani). Úgy érzem minden a helyére került (mondom ezt én, a kis optimista). 11/2 Nagyon nagy örömmel távozom, de ugyanakkor egy kicsit szomorúan is. De hát, minden vég egy új kezdet! 12/1 Megértettem annak örömét, hogy milyen jó dolog az, amikor egy kisebb közösség érdekében vállalok fel valamilyen munkát. Jó érzéssel tölt el, hogy ennek most merészen neki fogok fogni, eddig ódzkodtam a …től. Jó érzés, hogy magadatott nekem ez a csodálatos lehetőség, hogy van, akivel folytatom, elkezdett munkámat. Szerencsésnek érzem munkámat. 12/2 Olyan jó érzéssel tölt el, hogy megtanulhattam, hogy bizonyos dolgokat hogy kell jól megszervezni. Most érzem, hogy komoly nagyobb méretű munkákat át kell gyúrnom magamon, türelmes kell lennem, magamra kell figyelnem, és mindjárt másképp működik. Azt is megtapasztalhattam, hogy a csoport megtartó ereje otthon is összehozható, csak idejében be kell rögzíteni a találkozás időpontját, ami lehetőleg ne legyen túl távoli. 13/1 Megtanultam hogyan is lehet jelen a segítőbeszélgetés a napi szakmai munkámban, hogyan élhetek vele nap, mint nap és ez nagyon ízletes. Ne akarjam megváltani az egész világot, elég azonnal csak egész aprócska szeletével foglalkozni és ez által minden megváltozik. 13/2 Jó, ha emberként kezelnek – kezelek másokat. Rengeteg energiát visz el, ami remélem hosszú ideig kitart. 14/1 Ez a hét számomra tanulságos volt. Úgy érzem sok minden letisztult a helyére került, Ismét megéreztem azt, hogy micsoda ereje lehet/van a „csopi”-nak, a közösségnek, kapcsolatoknak. Jó volt az „esetben”, segítőbeszélgetésben, projektben lavírozni, és ha kis apró lépésekkel is, de megérkezni valahová. Jó volt azt is megélni, hogy nem vagyok egyedül, vagyunk egymásnak, ez megerősít.

14/2 Picit elszomorít az, hogy már megint egy blokk végéhez értünk, ezzel a héttel ismét véget ért valami, és egyre közelebb kerülünk a képzés végéhez, nem örülök neki. De talán sikerül majd utána is találkozni egymással. Amúgy azt érzem, hogy volt értelme ennek a hétnek és örülök, hogy itt lehettem. 15/1 Újból megerősödtem abban, hogy milyen sokat számít a csoport, milyen erőt ……. És, hogy nagy segítséget jelenthet nehéz helyzetekben. 15/2 Egy kicsit zavar, hogy vége van a képzésnek. Fognak hiányozni a találkozások, a csoport (kis és nagy), a vezetők megtartó ereje. Fáradt vagyok, de pozitív fáradtság, a munka közben való elfáradás. Jó volt dolgozni, jó volt gondolkodni. 16/1 Jó néha letisztáznunk dogokat, hogy tisztábban lássunk … Megerősítés abban, hogy olyannak fogadjanak el amilyen vagy … Korlátaink tudatában, max,. tisztességgel és mély alázattal viseltessünk a pacienseink problémáinak vezetésében. 17/1 Erőt kaptam az elkövetkező munkára, megerősítést a közös munkában … volt aki hiányzott … (aki nem jött el). 17/2 Jó volt újra együtt lenni veletek, együtt gondolkodni közös gondjainkon. 18/1 A számomra legfontosabb dolgok a segítő beszélgetéssel kapcsolatosan maradtak meg. Ennek tisztábban való látása nagyon fontos volt. Főleg az, hogy nem kell megoldanom a kliens problémáit, ez nagy terheket vett le a vállamról. Hogy nem kell a segítő kapcsolatból segítő beszélgetést csinálnom, és nem mindem kliens alkalmas a segítő beszélgetés műfajára. Fontos volt meglátnom, akik nem tudjál elfogadni gyermekeiket, milyen belső konfliktusokkal küzdenek. 18/2 Számomra az egyik legnagyobb élmény, hogy hiteles emberek vagytok. Én gyakran azt látom magam körül, hogy ez az embertípus kihalt vagy legalábbis kihaló félben van. Előttem mindig, vagy majdnem mindig jelesre vizsgáztok és ilyen téren Ibolyával együtt mércét jelentetek számomra. Nagy élmény a csoport, az összetartozás, mindaz az erő, amely közösségünkből árad. Ezt mindig magammal viszem. 19/1 Megtanultam, hogy nem vállalhatok felelősséget más életéért akkor sem, ha segítőjeként fogadott. Megtanultam, hogy a bizalom, önbizalom olyan erő, melyet nincs mi pótoljon. Megtanultam, hogy a tervezés, a projekt aprólékos ugyan, de megéri befektetni szabad energiáimat (már ha van ilyen). 19/2 Ami az érzéseket illeti kettősség jellemző a mostani állapotomra: örülök, hogy végig tudtam csinálni ezt a 2 (?) évet, kicsit büszke vagyok magamra, ugyanakkor nem jön, hogy arra gondoljak, hogy vége. Szerettem itt lenni, pont ezzel a csoporttal, pont ezekkel az oktatókkal, pont így. Szóval sajnálom, hogy már vége van. Még a júniusi találkozás reménye vigasztal. 20/1 Alapvetően az a bajom, ha hiányzom egy napjáról is a képzésnek, úgy érzem vesztettem. Abból a közösségből, tanulásból, hangulatból, ami ott és akkor kialakult. Segítő beszélgetésből ezúton kimaradtam, de az esetmegbeszélés sem nyújtott kellő megelégedést, bár volt esetem, amit a csoporttal együtt feldolgoztunk. Úgy érzem nem voltam elég minőségi. A projektmunka pedig, bármennyire is fontos számomra, úgy látszik, ez nem igazolódik a hozzá való viszonyulásmódomról. 20/2 Úgy érzem magam, mint aki favágás közben saját maga alatt vágta el az ágat: Kissé visszahullóban. Na Pá!

21/1 Tanultam: bármely találkozás átalakítható segítő beszélgetéssé, mihelyt a beszélgetés őróla szól, az eset az, ami kérdést indít el bennem, és nem azonos a segítő beszélgetéssel. A segítő beszélgetés a segítő kapcsolat csak egy része, az esetmunkában használható módszer. megtanultam, hogy a projektmunkában a team elengedhetetlen, és tanulni, haladni leginkább kérdések feltevésével lehet – mind a társaim felé / társaimtól, mind pedig önmagam számára 21/2 Éreztem: a csoport támogató erejét. A legtöbb fáradtságot amióta ez a képzés második fele (a gyakorlati) elkezdődött. Intellektuálisan feltöltődve távozom. 22/1 Azt, hogy a személy a fontos, nem a problémája elsősorban. Mitől specifikus, illetve nem specifikus egy beszélgetés. A projektmunka mégiscsak összeszedettebbé teszi a szárnyaló, lelkes szakemberek gondolatait, ötleteit. 22/2 Nyugodt vagyok, és úgy érzem, hogy sikerült átcsempészni az illyefalvi hangulatot a közvetlen környezetembe, a saját életünkbe. 23/1 Megerősödtem abban, hogy jó, kell az együttműködés. Hogy az ellenvetésekre, kritikákra figyeljek, ne arra, hogy megkritizált vagyok. Megtapasztaltam, hogy a kudarc elengedése új kezdetekre motivál. Megértettem, jobban a bennem és körülöttem zajló folyamatokat. 23/2 Első alkalom, hogy nincs bennem a távozás okozta feszültség. Nem készülök, nem érzem, hogy hamarosan utazom Jó volt itt lenni, nem éreztem az időt. Köszönöm. (Név) 24/1 Azt, hogy mennyire fontosa kiscsoportos konzultáció ebben a mentálhigiénés munkában. Nem kell megijedni a tévedésektől, mert csak akkor van haladás 24/2 Azzal a reménnyel, hogy Az itt kapott fénysugár végég kíséri az elkövetkező napokat, éveket. 25/1 Végre teljesen tisztázódott bennem az „eset” fogalma és mintha kezdeném sejteni, hogy hogyan lehetne integrálni alapvető hivatásszerepemet a segítői szereppel. Azon kívül azt tanultam meg sokadszorra, hogy team nélkül nem hogy nehéz projektet készíteni, de lehetetlen. 25/2 Lelkesen, erőt kapva megyek el, és egyszerűen nem érzem, hogy vége a képzésnek, nem tudom miért … 26/1 Több ember többet lát, avagy több fej többet gondol, szóval megláttam, hogy miért is szükséges, hogy az ember teamben gondolkodjon és dolgozzon. A csoportos tanulás, eset- és segítő beszélgetés megbeszélésének újrakezdése is bennem van. 26/2 Egy kicsit úgy érzem, hogy le vagyok maradva a többiektől, a megértésétől, a tárgyak megértésétől és kezdem ezért kevésnek érezni ezt az ápr. 18 – szept. 10 időt és ez nem kelt jó érzéseket bennem. 27/1 A projekt nem azonos a programmal. 27/2 Érzéseim vegyesek: van bennem öröm, hogy részese vagyok, lehettem a képzésnek, és van bennem fájdalom, hogy ebben a formában le kell zárni. 28/1 Hogy dolgozni csak szépen, ahogy a csillag megy az égen úgy érdemes. Lassan, óvatosan, megfontoltan, ragyogva, értékesen, élvezettel, csapatban, szakaszban, időnként rendszeresen, rendszertelenül, folyamatosan. Nem kell félni, nem fog fájni. Én döntöm el, hogy akarom, nem akarom. Szabadság. 28/2 „Szerelmesen”.

29/1 Meggyőztek, hogy a hosszabb út néha rövidebb. 29/2 Sok jó érzés emlékét viszem magammal, amelyet egy jó csoport adott, és amelyet remélem, hogy én is sok embernek nyújtottam. 30/1 Fontos volt számomra az, hogy megfogalmazódott a segítő beszélgetés kapcsán, hogy az nem „probléma centrikus” hanem „kliens centrikus”! A projekt-tanulmány még egyszer meggyőzött arról, hogy lehet mindig „elölről” kezdeni, a kudarc nem véget jelenti, hanem a tanulás lényeges része. 30/2 Testileg fáradtan, mert betegen jöttem el, de lélekben sokat épültem és újból feltöltött energiával mindaz, amit kaptam. Jó, hogy egy kicsit kirángatott az itt töltött idő a nehézségeimből. (Név) Illyefalva, 2004. április 17.

Budapesti I. évfolyam, 2003-2005. VISSZAJELZÉSEK A KÉT ÉVRŐL 1. Mit tanultam ebben a félévben? 2. Milyen érzésekkel gondolok vissza erre a félévre? 1. Része vagyok egy csoportnak, hasonlóan figyelő emberek közösségének. Sokszínűség az egységben, egység a sokszínűségben. 2. Lassacskán összeáll a kép. Mint egy bábból kinyújtózó, kibújó élőlény, így látom magam. Vannak bennem félelmek, mert a bábban biztonság van. Szűknek sem éreztem, de hamarosan megszűnik a védőburok, és elkezdődik a repülés. ☺ Nehéz összegezni, mert sokkal inkább a folytatás, a másféle életlehetőség és szemlélet kincses volta van előttem, mint a búcsú vagy a lezárás. Úgy érzem, megtelt a tartályom vagy tömlőm. 1. A félévet milyen érzésekkel engedem el? Az esetmegbeszélő csoport utolsó találkozásán átbeszéltük a záró dolgozati témámat. Sok mindenre fölhívták a figyelmemet, összefüggésekre, ellentmondásokra. Bátorítást, megerősítést kaptam. Ezekkel a pozitív érzésekkel zárom magamban a félévet. Nagy lendületet kaptam azon az alkalmon, hogy eddigi munkám új, mentálhigiénés szemlélettel gyarapodik, gazdagodik. Annak az embernek az életébe tudok majd többek között addig nem tapasztalt reagálási módokat hozni, akiről a dolgozat készül. Valamint a saját életemben is. Ez bizakodással, örömmel tölt el. 1. Hogy az érzéseknek igen nagy szerepe van. A lezáratlan dolgok visszaköszönnek. Nem kell mindent, mindig megmagyarázni. 2. Jó érzéssel gondolok rá, sok új felismerést hozott számomra. 1. A csapat-munkáról, az egyénről, a különböző hozzáállásokról kaptam újszerű élményeket, tanulási módokat. 2. Úgy érzem nagyon sokat tanultam, átéltem a csoportmunkák során és így együtt az ÖNISMERETI munkával együtt most nagy kavargó élmény maradt számomra, amire most rápihenés kell, s egyenként, szálanként újra átgondolni, megemészteni, feldolgozni. 1. Sok újdonságot, ötleteket, másfajta látásmódot, sok értékes gondolatot. 2. Nagyon jó volt, kár, hogy vége. Csak pozitívan tudok visszagondolni rá. Mindig örültem az együtt töltött időnek. Érdekesek voltak az előadások és a csoportfoglalkozások. 1. Elmélyültek, rendeződtek, összeálltak az eddigi ismeretek. 2. Csak kellemes, jó érzéseket tudok felidézni. Örömet a találkozásokkor, jóleső szellemi munkát, nyugalmat, az együttgondolkodás élményét és sikerét. 1. Egy – egy feladatot ne akarjak mielőbb megoldani, hanem jól akarjak megoldani. (A lassúság nem feltétel, hogy jó legyen – de nem is akadálya.) 2. Még voltak és vannak bizonytalanságok bennem. Észrevétlenül eltűnt az az érzésem, hogy tehetetlen vagyok. Bizakodóan zárom ezt a félévet.

1. A segítő szerepről tanultakat tartom a legfontosabbnak – többek között azt, hogy vannak olyan esetek, amikor nem biztos, hogy a kliens a segítőt látja bennem, vagy én esem ki ebből a szerepből. Ennek a „veszélyei”-re jöttem rá. A segítő érzéseinek kifejezése a kliens felé a másik fontos dolog, bár ezt még nem tudom eléggé művelni. 2. Ebből a félévből inkább az önismereti csoportbeli érzések ragadtak meg; nagy élmény volt olyan szinten kitárulkozni más emberek előtt. Ez a biztonság a legmeghatározóbb élményem. 1. Megtanultam, hogy a kliensnek megvan a saját ritmusa, előrelépési képessége, míg a segítő az, aki ehhez türelmesen alkalmazkodik. Ehhez az kell, hogy megfigyeljem a klienst a saját helyzetében, elfogadjam és megértsem. Y. T. B. Lett egy komplex képem a szakmáról! 2. Csak és kizárólag pozitív érzések azok, amelyek érzésként megfogalmazódnak bennem. Hálát érzek, így ezekért a jó érzésekért összességében. Köszönöm. 1. Úgy érzem, amit a képzésben tanultunk, erre a félévre állt össze egy egésszé. Lassan a saját munkánkra kell koncentrálnunk, ez töltötte ki a gondolataim egy részét, s azt hiszem itt az idő valóban. 2. Jó volt itt lenni, jó volt havonta köztetek lenni. Sok hasznos, hasznosítható dolgot tanultunk, kifejezetten gazdagodtunk. Szakmaiságomban erősödtem, elsősorban a szemléletem változott. Ismét csak a nosztalgia – szót írhatom le: sajnálom, hogy vége. 1. Aktívan hallgatni. Megtanultam nemet mondani. Meglátni, belátni a határaimat. 2. Derűsen, nyugodtan. Biztonságérzetet adott a havonkénti találkozás. 1. A III. félévhez képest a IV-ben beértek a tanult ismeretek. Bátrabban alkalmaztam a segítő beszélgetések során tanultakat. A projektmunka szenvedéseit is érdemes volt végigjárni. Mostanra integrálódott bennem mindaz a hatás, ami általatok ért. 2. Jó volt részt vennem ebben a képzésben. Olyan társaimhoz kerültem mostanra közelebb, akiktől eleinte idegenkedtem. Ezt jó változásnak élem meg. Folytatnám még. Bennem tovább is tart az a jó, ami itt elkezdődött. 1. Empátiát, nyitottságot. Észrevettem azt, hogy hol van szükség, hol / kinek van problémája. Megértést mások és magam felé. Kitartást. Megerősödött bennem még inkább, hogy a hatalom, a pozíció nem visszaélésre, elnyomásra való, hanem „szolgálatra”, felelőssége van. 2. Sajnálom, hogy most van vége, mert nem érzem a csoportomat, mint támogató teamet. Úgy érzem, hogy igazából most kezdtünk összébb forrni, és még idő kellett volna. Természetesen sajnálom majd az előadásokat, a véleménycsere lehetőségét, a tanáraink bátorítását, de nagy örömmel tölt el az is, hogy vége. A hétvége hétvége lesz, pihenéssel, családdal együtt. Sok volt így az egyetem, és az önismereti csoport. Egy kicsit elfáradtam, jó lesz majd reggel kicsit tovább aludni. 1. Elfogadni a másik embert olyannak, amilyen Ő maga. Nyitottabbá válni. Elmondani az érzéseimet (még sokat kell gyakorolni). Úgy mondani el valamit, hogy a másik ember is meghallja, megértse. 2. * fájdalom * öröm 1. Kitűzött célom a képzés elején: higgadtság, bölcsesség, szeretet. Az utolsó félévben ébredtem rá, hogy az úton lenni kis lépésekkel haladva önmagában a cél, az élet!

Ehhez szenvedések is járnak – mint mindenhez – a munkával együtt. A projektmunka és az esetmegbeszélés gyötrelem és siker eredménye, a jobb segítő beszélgetés?! Ennyi? 2. Sok szélsőséges érzéssel éltem, dolgoztam végig, de remélem a hozadékát élvezni is fogom. 1. Gondolkodni és érezni, belső jeleket észrevenni. Mostanra, úgy érzem, „elsajátítottam” valamit abból, ami a Ti eszköztáratokban szerepel. Egyfajta látásmódot tanultam, ami ebben a félévben szerintem fokozottabban szerepelt a sok szemináriumi órán. 2. Csupa jó érzés van bennem. A csoporton belüli kapcsolatok mélyültek, a tanáraink és a csoport viszonya is egyre közvetlenebb lett, és már fél szavakból értettük egymást. Kicsit hiányérzetem lesz, tudom. Köszönettel gondolok vissza, hálás vagyok mindenkinek. Ugyanis ez a képzés lett eddigi életemen a korona. (Illetve a hozadéka, a további életemre való hatása.) 1. Projekt működtetése (hibák, elágazások, dokumentáció). Tudom a non-direktív technikát, már nem odafigyelve, önkéntelenül is használni. Emberek motivációját, cselekedeteik mozgatórugóját megérteni – erre technikákat. Több „Aha” élményem volt még mindig (gyanítom, még lehetne). 2. Hiányérzet. Úgy érzem, még többet kellene tudnom, tapasztalnom ezután is. Biztonság, másrészről pedig kaptam biztatásokat. 1. A projekttervezésnek egy nagyon sajátos formáját, módszertanát. Nagyon izgalmas, szép feladat volt. Mit tehetek a szakmai munkámban a lelki egészség érdekében? Egyre tisztábbak a lehetőségeim, jobban érzem már a személyes felelősségem határait. Mire szolgál és hogyan az esetelemzés módszere, … hogyan tehető ez által emberibbé a mikrovilágom, … ami kihat majd és szétárad a nagyobb/tágabb világra, … és hogy ebben optimistán hinni és bízni tudok, ehhez kaptam sok-sok emberséget – hitet – hiteles – őszinte – bátorító elfogadást, bizalmat. Köszönöm Mindannyiótoknak! Magdinak, Ferinek, Péternek, Zsuzsának, Lettinek és minden előadónak és Gál Éviéknek is. (Ők is érezhetően mentálhigiénés lelkületűek!) 2. Örömmel, bizakodással, hittel, belső egyensúllyal, tettre készen. 1. Sok hasznos dolgot. Újra tanultam értékelni a kis dolgokat is. Hasznos tapasztalatokat mások szakterületéről, önmagam működéséről. 2. Nagyon gyorsan elszaladt, jól esne, ha még előttünk lenne néhány hétvégi tanulás, konzultáció. Elmélyültek a kapcsolatok, sok élmény a csoportban. 1. Megtanultam, mennyire fontos a csoportmunka, mennyire segít a kliens és önmagam megértésében is. A csoportmunka egy sokkal szélesebb skáláját nyújtja embertársam megértésének, mint kizárólag az egyéni munka. Megtanultam, megértettem, miért fontosak a keretek ebben a munkában, hiszen a keret, a szerződés, a hivatásos segítőként való fellépés egyszerre önreflexióra készteti a klienst. Nem rám figyel, az én gondolataimra, hanem önmagára, a saját folyamataira és így jobban tud magával „dolgozni”. Megértettem, hogy folyamatos tanulásban, fejlődésben vagyunk. A konfliktusnak szinte „örülni kell”, hiszen alkalom a fejlődésre, a továbblépésre. A projektmunka során megértettem, hogy milyen fontos valós célt kitűzni, elérhető, ne túl nagy célt kitűzni, a lépéseket aprólékosan kidolgozni és megállni, értékelni, újra kezdeni, valamint segítőket is bevonni.

2. Nem érzem azt, hogy lezárult egy folyamat, hogy vége van a képzésnek, de hiszen lesz is még folytatás! Hiányozni fog a segítő beszélgetés és az esetcsoport, a közös munka, az együttlét, a csoportvezetők találó megjegyzése, irányítása. 1. Sokat: segítő beszélgetések, esetek, projekt – kivesézését, direkt és indirekt visszajelzések kérését és kapását. Új területekkel ismerkedést (pl. szupervízió), elmélyedést felületesen ismert területekkel (pl. lelki-segély szolgálat). Magamról is sokat. 2. Jó volt, de nekem kevés volt mindenből (ld. fentiek). (Jó lett volna, pl. még a TA-val is foglalkozni, asszertivitással, egészséges történések elemzésével, stb.) De tudom, hogy nem fért bele. Persze, az is igaz, hogy én nem tudtam annyi időt szentelni a kurzusnak, amennyit szerettem volna. Szóval maradt hiányérzetem, de elsősorban magammal szemben. A csoportvezetőknek köszönöm, hogy igazán odafigyeltek ránk és a munkára. A társaimnak, hogy voltak, s hogy őszinték voltak. 1. Fontos és meghatározó a légkör, amelyet körülöttem „teremtek”. Önismeretet. Tervezés, előkészítés nagyon lényeges. Tapasztalatok. 2. Jó volt találkozni és együtt lenni. Jó volt Tőletek tanulni a „szakmát”. 1. ☺ A különböző szerepeimben a szerephatáraimat, a szerepeimhez tartozó főbb kompetenciákat. ☺ Megtanultam a magamutogatás helyett „láthatatlanná” válni, háttérben maradni. ☺Azt, hogy nem biztos, „sőt” inkább nem a tanácsaival segít az ember a legjobban, hanem a jól feltett kérdéseivel, hallgatásával. ☺ Hogy keressem a tünet mögött az okot. Azt, hogy a „hozott anyaggal” kell dolgoznom, és legtöbbször abban is benne van a probléma, még ha az tünet is. ☺ A kliensemnek kell megoldania a problémáját – csak ő tudja, ha tudja. Én tükör vagyok, vagy meghallgató, vagy… 2. ☺Mindig mesteri tanárokra vágytam, - hát megkaptam! Minden szinten. ☺ A képzés befejezése, életem eddigi legnagyobb tárgyvesztései közé tartozik. Nem is szívesen engedem el, még szükségem lenne rá, még folytatnám. ☺ Most a végén érzem azt, hogy még csak az utam elején járok, és egyre bizonytalanabbak lépteim. Sok tanulnivalóm van még, és sok munkám önmagammal. (Teljes név) 1. Ez a félév már annak a jegyében telt el, hogy folyamatosan a projekttel és a záróvizsgára való ráhangolódás megtörténjék. Elsősorban a mások projektjének a tárgyalása foglalkoztatott. Próbáltam „beleélni” magam az ő helyzetükbe, gondjaikba, kétségeikbe, ami számomra is egy bizonyos tanulási folyamat volt. Miközben ezt tettem, magam számára is kezdett világosabbá válni, letisztulni a saját „témám”, illetve annak helyesebb megközelítése. A végeredmény – bízom benne – ezt fogja igazolni. Még szorosabbá vált a szemináriumi csoportokon belül a – nyugodtan mondhatom – barátság, egymás megértése. 2. Kicsit ambivalens érzésekkel, mert egy újabb diploma megszerzésére teszünk lépéseket, de közben nem jó érzés, hogy a 2 év ilyen gyorsan elszállt, eltelt. Bár ezt más egyéb vonatkozásban is érzem az életem folyamán. Ugyanakkor megalapozott az elképzelésünk és a vágyunk, hogy itt azért nem fejeződik be a „képzés”. Így vagy úgy, folytatni kívánjuk. Köszönet a tanárainknak!!! 1. A munkám tudatos megtervezését. A segítő hivatás gyakorlatát. Elméleti ismereteket. Az emberi kapcsolatok kezelését. Egyes emberi kapcsolatok kezelését, átérezni az ő

problémáikat. A közösségi munka, közösségi összetartás fejlesztését. Önismeretem, önkifejezésem fejlesztését. 2. Jó és hasznos volt jelentkeznem, és a képzésben rész vennem. Minden képzési alkalmon részt vettem, és nagyon hasznosnak tartom a félévben tanultakat. Nekem hiányozni fog az közösség, a tanárok segítő munkája, nagy felkészültségű tudása. 1. A projektmunka lényege a változás, a mentálhigiénés projekt az emberek közötti kapcsolatokban bekövetkező pozitív változásban értékelhető. A szakmai személyiség gondozása, önreflexió. 2. Kellemes érzésekkel gondolok vissza az elmúlt félévre, mert találkozásaink mindig tartalmasak voltak. Csoporttársaimmal elmélyültek, gazdagabbak lettek a kapcsolataink. Nyitottabbak, elfogadóbbak és őszinték voltak egymáshoz. A képzés oktatói mindannyian éreztették velem, hogy fontos nekik, hogy én egyre jobb legyek. Köszönöm! 1. „A szeretet áldásos ugyan, de nem gyógyít. A megértés gyógyít. A szeretetet mindig megértésen keresztül kell tálalni! Aki meg van értve, az szeretve is érzi magát”. (Számomra ismeretlen, de ez lett a meghatározó.) Ahhoz, hogy én másokat feltétel nélkül el tudjak fogadni, ezt mástól kell előbb megkapjam. Ezt itt megkaptam a társaimtól is és a tanároktól is. Köszönöm! 2. Voltak nehéz pillanatok. Főleg amikor úgy éreztem, magamra vagyok utalva, találjam meg az utat. Sokszor haragos is voltam. De bevált! Az idő, a gondolkozás meghozta gyümölcsét. Ma már reményteljes, optimista vagyok. Nyugalommal engedem el ezt a félévet. Az elvetett mag tudom, hogy ki fog kelni. 1. Nagyon sok hasznosítható ötletet a segítő kapcsolataimban. Elfogadása a másiknak. A kliens megértése a cél. Ne csak a sikereket hajszoljam, A FOLYAMAT A LÉNYEG! 2. Nagyon szomorúan, hogy itt a vége. Jó volt tudni, hogyha gondom adódott, itt segítő gondolatokkal a jó útra térítettek. 1. Hogy milyen finom, érzékeny és egyben milyen tökéletlen és esendő lény az ember. Nagyobb tudatosságot szereztem saját életemben és a másikkal való kommunikációban. Nagyobb önismeretet! 2. Az egyszeri és megismételhetetlenség élményét, ennek örömét és fájdalmát! Tiszteletem és szeretetem csoporttársaim és tanáraim iránt! Csordultság, furcsa nyugalom, elégedettség, hiány, hála, gyöngédség, mintha kitöltene valami! 1. A projektben gondolkodás megkönnyíti a szakmai tevékenységet. A változás, a folyamat a lényeg (nem az eredmény). A segítő kapcsolatban útitársak vagyunk, az „itt és most” mindig valaminek a lenyomata. Az önreflexió (folyamatos önreflexió) fontosságát mind a szakmai tevékenységem, mind saját életvezetésem során. 2. Kellemes érzésekkel gondolok vissza az együtt eltöltött időre, melegség önti el a szívemet. Hiányozni fog a csapat, a humor, az empátia, az elfogadó légkör. De mindezen érzéseket útravalónak magammal viszem, hogy másnak is átadhassam, más is megérezhesse.

Budapest, 2005. január 15.

Budapesti II. évfolyam, 2004-2006. A KÉPZÉS ZÁRÁSA 1. Mit tanultam ebben a két évben? 2. Milyen érzésekkel távozom? 01/1 Toleranciát, empátiát. Hogy fontos az önértékelés, önismeret, önbizalom. Tanárként, osztályfőnökként sokkal tudatosabban észlelek dolgokat, meg mint „egyszerű” ember is. Talán…Remélem…Biztosan. 01/2 Jókkal. Úgy érzem ez nem valaminek a vége, hanem fordítva, ez valami újnak a kezdete. Tervezem a pedagógusi szakvizsgát és a szupervíziót. Úgy érzem, mint tanár nagy hasznát veszem az itt tanultaknak. Talán bölcsebb is lettem, és nem csak azért, mert öregszem… Szóval jól érzem magam, köszönöm… (Teljes név) 02/1Hallgatni, Toleranciát, a Keretek fontosságát, Elfogadást, Türelmet, egyszerre több mindenre Figyelést, többszintű Értelmezést! 02/2A Folytatás igényével, Örömmel, Barátsággal, Otthonossággal, Megnyugvással, Kíváncsisággal, Szeretettel. (Teljes név) 03/1 Felnőttem! Elvesztettem édesanyámat, megértettem és szembenéztem a halállal és elfogadtam az élet részeként. Elkezdtem élni! Új időszámításként élem az életem! Hitem lett! Nem akarom megmenteni a világot és az embereket, viszont szívesen fogom annak a kezét, aki kéri! Megértettem ki vagyok és elfogadom az utamat, amit választottam! Szeretek élni! 03/2 Olyan érzés most innen távozni, mint mikor a családom elengedett az önálló életre, bízva abban, hogy mindent átadtak, amit tudtak! Jó érzés, most hátamon a hátizsák – megrakva kincsekkel (szomorúsággal, bánattal, rossz érzésekkel is), amit megélve és megtanulva tovább viszek, hogy segítsen utamon! (Teljes név)

04/1 Sikerült az eddigi és az újonnan szerzett tudásomat úgy elmélyíteni, ahogy eddig még soha nem sikerült. Munkahelyemen jobban tisztelnek, mert többet foglalkozom a kollegákkal mentálhigiénés szempontból. Jobban kinyíltam, bátrabban ki merek állni magam és mások érdekében. A segítő beszélgetés csoport nagyon hasznos volt számomra. Megtanultam hallgatni, meghallgatni és nem mindenáron megszólalni. 04/2 Legszívesebben elsírnám magam, de boldogan távozom, köszönöm Nektek ezt az érzést! (Teljes név) 05/1 Milyen a jó segítő. Hogyan segíthetek hatékonyan másokon/másoknak. „C. Rogers módján” meghallgatni másokat, nem adni tanácsot, … Megváltozott a szemléletem ezzel kapcsolatban is. Megtanultam értelmezni számos olyan jelenséget, amelyről korábban csak „érzés” szintjén tudhattam. Sokat tanultam az előadásokból, különösen Fodor Katalin Asszony előadása fogalmazta meg tudományos szinten, melyet korábban többször csak „magamnak magamban” értelmeztem. 05/2 Gazdagodtam általa. Nagyon jó érzéssel, bár mindig fájdalmas a búcsú. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy itt lehettem. (Teljes név) 06/1 Tanultam az előadásokon „leadott” anyagokat, elméletileg, amelyek nagyon érdekes, az életben hasznosítható dolgokat tartalmaztak. Ezeket most nem tudnám, nem akarnám

felsorolni. Nagyon megragadt bennem a Társas támogató rendszer, a Burn-out szindróma, a hivatásszemélyiség kérdése. Ezek az elméleti órák egyfajta eszköztárat adtak a kezembe, aminek a segítségével a mentálhigiénés látásmóddal másként tudok ránézni a körülöttem levő világra, és dolgozni abban a tanult eszközökkel (Projekt, Segítő beszélgetés, „Rogers”, …). Jobban fel merem vállalni önmagam. Jó módszereket a közös munkára. Csoportmunkát. Őszinteséget, kongruenciát. 06/2 Kicsit szomorú vagyok, hogy vége, hiányozni fog a csoport! Öröm van bennem, hogy gazdagabb lettem (tudás, kapcsolatok, gyakorlatok). Kíváncsiság, a tanulás vágya tovább, miközben megírom a záró dolgozatot. Szeretném jól használni az itt tanultakat. 07/1 Rengeteg hasznos, gyakorlati dolgot. Azt, hogy csoportban mennyi segítséget, ötletet, támogatást tudunk adni egymásnak. A csoport segít kívülről ránézni segítő beszélgetésre, esetre, segít objektívebben, sok szemmel látni a problémát. Tanultam új szemléletmódot, találkoztam sok kihívással. 07/2 Vegyes érzéseim vannak. Jó, hogy jelentkeztem a képzésre, rossz, hogy vége. Jó lenne folytatni bizonyos dolgokat, még „felügyelet mellett” gyakorolni. Hiányérzetem van bizonyos tárgyakkal kapcsolatban. Együtt dolgozni, együtt gondolkodni csoportban, megismerni sok új embert jó volt, érdekes, támogató és biztonságot adó. 08/1 Hallgatást. Befogadást. Együttműködést; egy dolognak hány oldala van (amit eddig nem feltételeztem)!!! Lehet másképp is csinálni (vizsga). Kíváncsiság a mögöttesre. Rendszerben való gondolkodás (még csak a kísérlet). Elfogadás (kísérlet). 08/2 Úgy érzem, hogy nincs vége. 09/1 Szakmát tanultam. Megtanultam a rendszerben gondolkodást, a keretek fontosságát. Megtanultam együtt dolgozni másokkal, meghallgatni és elfogadni mások véleményét, ha kell elhagyni a saját kezdeti elképzeléseimet. Megtanultam újrakezdeni, a dolgok mögé nézni, többet és máshogy észrevenni a körülöttem élőkről. 09/2 Hálát, amiért megismerhettelek Benneteket és tanulhattam Tőletek. Szeretetet. (Teljes név) 10/1 Egy teljesen más szemléletet ismertem meg mind az oktatás, mind a szakterületem tekintetében. A szemléleten túl rengeteg új területet és megoldásmódot is megláthatta, amelyeket ez a mentálhigiénés szemlélet át tud hatni. Észrevehettem a különböző hatásokat, amelyeket a korábbi módszer és az „új” mentálhigiénés módszer eredményezett. Lehetőségem volt a gyakorlatban kipróbálni a szemlélet másságát (munkámban) és állandóan konzultálni a folyamatról és értékelni a változást a saját szakmai személyiségemben. Valószínűleg a környezetemre is hatással lehettem. Magánéleti szinten is sok mindent kaptam, különösen a kapcsolataim dinamikája tekintetében. 10/2 Hiányérzet a jövőre nézve. Remény a közös munkára néhány szakmai társsal. Öröm a rengeteg lehetőség, kihívás (projektek) láttán. 11/1 Megtanultam jobban odafigyelni másokra. Megfontoltabb, higgadtabb, fegyelmezettebb lettem. Tudatosan figyelek az arányokra. Konfliktuskezelési stratégiám javult. Kevesebbet aggódom, kiegyensúlyozottabb lettem és ez kisugárzik a környezetemre is. Ezért jobban tudom szolgálni a környezetemet. Tudatosabbá váltam a segítő szakmában, nagyobb önbizalommal és alázattal indulok a segítő pályán. 11/2 Nagyon fog hiányozni a sok beszélgetés, a kialakult barátságok és a jó hangulatú oktatás is. Remélem fogunk találkozni rendszeresen esetmegbeszélések kapcsán.

12/1 Hasznos, és gyakorlatba ültethető pszichológiai ismereteket, mentálhigiénés viselkedést, módszereket, odafigyelést, vizsgáztatási módot a tanáraimtól. Segítő hozzáállást, problémamegoldási módszereket a szemináriumokon. Együttműködést társaimmal a közös feladatok elvégzésekor. Helyzetfelmérést, problémák megfogalmazását, felismerését. Hallgatni, hogy elkerüljem a gúnyos élcelődést. 12/2 Jó volt tartozni egy csapathoz, hiányozni fog a rendszeres együtt töltött képzési idő. Ugyanakkor megkönnyebbülés, hogy valamin túl vagyok. Másként látom a világot, érzékenyebb szemüveget kaptam, ettől sebezhetőbb is lettem. Az önismeretem még nem kielégítő, sokat kell, csiszolódjon. 13/1 Nagyon tömören tudnám csak megfogalmazni: önelfogadást! A többi emberi lény megismerésén keresztül. Ezen kívül hallgatni és meghallgatni, de ha kell, akkor viszont kimondani! 13/2 Vegyes érzésekkel távozom. Egyrészt ismét lezárult a képzés befejeztével egy életszakaszom, másrészt pedig elindult egy következő. Nagyon bizakodó vagyok a tekintetben, hogy az itt megtanultakat az emberi kapcsolataim terén átvihetem gyakorlatba működőképesen. (Olvashatatlan aláírás!) 14/1 RENGETEGET! Egy új világ nyílt meg előttem, ahol igaz, őszinte, önzetlen, segíteni akaró emberek vannak. És a lehetőség belépni közéjük, és a segítő foglalkozást vállalni egy olyan új perspektíva, amiről nem is álmodtam. 14/2 A hitemet az emberi jóságban, és a hitet magamban. 15/1 Elég nehezen emlékszem, hogy miként indultam neki ennek a két évnek. Ezért e „kimutatás” hiányos lesz. Az egyik, amit kiemelek a segítő beszélgetés „technikája”. Abban segíteni, hogy a kliens, a segített értse meg jobban saját magát. Nem nekem kell megoldani a problémát, nem nekem megérteni azt, hanem Ő értse meg jobban. Tehát nem a problémára összpontosítani, hanem a kliensre, az emberre! A másik, bármennyire is furcsán hangzik, a projekt terv. Egy probléma – mentálhigiénés! – megoldásának lépése, keretei. Aztán újragondolás, monitorozás, stb.. Megtanultam, hogy az előkészítésen múlik a megvalósítható projekt. Mostanában folyamatosan jönnek szembe velem ilyen projektek. Munkahelyemen, gyülekezetben. Vagy csak mostanában már így – ezen a szemüvegen keresztül – meglátom ezeket? A látásom változott. 15/2 Még befejezetlenség érzése, mert nincs a kezemben az oklevél. Részben pedig örülök, hogy eltelt a két év, és túl vagyok rajta – bár ez abban az összefüggésben igaz, illetve kiegészítéssel, hogy látom, megfertőztek a fentebb leírtak. (Teljes név) 16/1 Többször volt olyan érzésem: „… minthogyha megértettem volna …”, „aha”, önismereti vonatkozásban is van mit tenni még! 16/2 Több időt szánni az elmélyülésre. Mit viszek magammal? Új ötleteket, sok élményt, felszabadultságot, jó hangulatot. Verbális, non-verbális kommunikáció. (Teljes név) 17/1 Beszélni. Hallgatni. Érteni. Látni. Érezni. Járni. Megállni. Gondolkodni. Figyelni. Szeretni. Élni. Dolgozni. Tanulni. Indulni. Maradni. Elkezdeni. Befejezni. Adni. Elfogadni. Kérni. Megtagadni. Keresni. Találni. Cselekedni. Megpihenni. 17/2 Békesség, jó reménység van bennem. Megelégedés, hiánytalanság érzése. És szeretet azok iránt, akikkel kötelékbe kerültem. (Teljes név) 18/1 Elsősorban magamat. Az a tudás, amivel ide érkeztem kerekebb, egészebb, összefüggőbb és átláthatóbb lett. Megismertem és megszerettem a projektet, amit sose utáltam. Az

esetmegbeszélésen kapott élmények, tudás újra közel vitt a kliensekhez, akikre egy másik szemüvegen keresztül tekintek. A team, a vele való gondolkodás, munka is jól érthető, elengedhetetlen lett. Nem vagyok szomorú. Örülök, hogy idáig jutottunk együtt. Várom, hogy mi vár rám ezután. Hálás vagyok minden alkalomért, társakért. (Teljes név) 19/1 Nagyon sok elméleti ismeretet annak ellenére, hogy elég kevés előadás volt. A pszichopatológia volt a kedvencem, de a fejlődéslélektan is érdekes volt, hiszen a tárgykapcsolat-elmélet nem a legismertebb elmélet. Megtanultam, hogy nem csak előadások segítségével lehet tanítani. Nagyon sok tapasztalatot szereztem a segítő beszélgetésekkel kapcsolatban. Legfontosabb az a szemlélet, amit kaptam, és amit elkezdtem nagy erőkkel képviselni a munkahelyemen is. Sokszor alig bírom magam visszafogni, hogy ne túl gyorsan akarjak nagy változtatásokat. 19/2 Van bennem egy kis csalódottság, mert azt kaptam, amit az elején ígértek. Az ígéret az volt, hogy itt nem egy új szakmát tanulunk meg, hanem a szemlélet megváltoztatásán van a hangsúly. Én titokban reméltem, hogy azért mégiscsak egy új szakmát is megtanulhatok. Valóban nem ezt kaptam. Van bennem elégedettség is, mert amit kaptam, az nagyon hasznos (lásd 1. kérdés). Öröm, hogy sok új barátot nyertem, tisztelet a tanárok iránt. 20/1 Figyelni az érzésekre, önismeretet, toleranciát, odafigyelést másokra, profibb (mentálhigiénés szempontú) segítést. 20/2 Kettős: kicsit sajnálom, hogy vége, de örülök is, mert fárasztó volt, és utáltam nem otthon aludni. Várom a szakvizsgaképzést. 21/1 A legfontosabb, hogy a közös munka gyönyörködtet és eredményesebb, mint az egyéni, embert próbáló megoldáskeresés. 21/2 Szívem tele vegyes érzelmekkel, örvendek, hogy itt lehettem és tanulhattam KÖSZÖNÖM. Úgy érzem, még sokat tudnék, kellene tanulnom Tőletek, és erre úgy tűnik egyelőre nincs lehetőség. Elanyátlanodva érzem magam. De optimizmusom töretlen. Üdv Nektek, (Keresztnév) 22/1 A pszichológia bizonyos területeiről elméleti tudást szereztem, az emberi kapcsolatok terén (családi, munkahelyi, baráti, stb.) konfliktuskezelésre, együttműködésre kaptam olyan „válaszokat”, melyek kapcsolataim milyenségét jelentősen, pozitív irányba vitték. 22/2 Egyszerre gyászolok és ünnepelek, vagyis szomorúság és öröm. 23/1 Ad 1. Az emberi lélekhez való hozzáférés lehetősége végtelen és korlátozott. Az esetek Felügyelet alatt vannak Felülről. A bepillantást megengedi Isten, ha elég alázatosak vagyunk a segítésben és kíváncsiságban. Nincs reménytelen eset, mert minden mögött a Kegyelem reménysége ott kell legyen, mint nekünk és klienseiknek is erőt és lehetőséget adó legfőbb tényező. Csak csatornája lehetek ennek a titoknak, de ez a legtöbb, amire vállalkozhatok. Megtanultam szeretni az embereket, mint engem, saját magamat megcélzó lehetőség és megtiszteltetés. Sok-sok összefüggést találtam fel. 23/2 Ad 2. Saját mentálhigiénés helyem elvesztéseként élem meg. 24/1 Szakmai ismeretekkel. Tapasztalatokat gyűjtöttem. Nagyszerű ajándékok a magam részéről is, hogy eljöhettem. Elfogadást, mások megélését, odafigyelést, megértést. 24/2 Óriási élményekkel, ambivalens érzésekkel, ami a folytatásra vonatkozik. A közösség (főleg a kiscsoport) építő jellegével.

25/1 Megváltozott a szemléletem a segítő kapcsolatok terén. Megtanultam, hogy néha aktív hallgatással nagyobb segítséget adhatok egy hozzám segítségért fordulónak, mint ún. tanácsokkal. 25/2 Nagyon sok, számomra kedves és értékes emberrel ismerkedtem meg, baráti kapcsolatot építettünk ki egymással. Nem lezárásnak tekintem a mai napot, hiszen szupervízióra készülök tovább menni. Kellemes érzések vannak bennem, látom, hogy miben kellene erősödnöm, fejlődnöm. Tudom, hogy még nagyon sok tanulás áll előttem. Ez csak a kezdet volt. 26/1 Itt találkoztam azzal a szemlélettel, amit a magyar pedagógiában is jó lenne megvalósítani, hogy azt „kiszedni” a gyerekből, amit tud, és nem bebizonyítani, hogy mit nem tud. Máshogy látom az emberek viselkedését. Minden esetben felteszem magamnak a kérdést: mi lehet a viselkedése mögött? Biztos oka van annak, hogy mondja, teszi. 27/1 Jó volt ismét diáknak lenni. Vártam a 2 napokat. Élveztem az előadásokat. Sokat tanultam belőle, érdekes volt. Többnek érzem magam ettől, hogy idejárhattam. Hiányozni fog. Jó volt tartozni egy olyan közösséghez, ahol az érzelmek a fontosak. 27/2 Szomorúság, megfontoltabban, derűvel, mélyebben! Empatikusabban. 28/1 Mentálhigiénét. 28/2 Befejezetlennel! Úgy érzem, bennem nem ért véget, nem tudom lezártnak érezni. Szomorúságot is érzek. Hiányt. Tanácstalanságot, de azt is érzem, hogy sokat kaptam Bölcsebbnek érzem magam. Higgadtabbnak. 29/1 Figyelni a magam érzéseire, .. a másokéira. Meghallgatni. Megállni, hogy ne vigyem bele magam az Ő történetébe. Ne akarjam, hogy azt mondja, amit hallani akarok. Megérteni az övét, ami lehet teljesen más, mint az enyém. Budapest, 2006. június 16.

Budapesti V. évfolyam, 2007-2009. A KÉPZÉS ZÁRÁSA (4. félév végén) 1. Mit tanultam ebben a félévben? 2. Milyen érzésekkel köszönök el ettől a félévtől? 1. Mit tanultam ebben a félévben? • Azt tudom mondani, hogy szakmailag sokat segített ez a félév. Sok dolgot tanultam a projekttel kapcsolatban. • A mentálhigiénés előadáson sok elméleti tudást kaptam, ami nagyon hasznos lesz munkám során. A többi szemináriumon viszont a gyakorlati tudásom bővült. Majdnem megtanultam projektet készíteni és rájöttem, hogy az iskolában esetmegbeszélő csoportokat kell(ene) szerveznem, és ez nagyban segítené a munkánkat. • Megtanultam, ill. elkezdtem tanulni a közelség – távolság változtatását. Tanultam a társfüggőség kiváltó okairól, a krízisről, a segítő motivációiról. Tanultam a projekt gyakorlati megvalósításáról, tanultam néhány korábban megtanult dolgot felismerni a valóságban. Ezek által mélyebben rálátni önmagamra. (Teljes név) • „Nékem üres fecsegőt Fest az üres fecsegés” /J.A./ • Hogy mindenkinek megvan az oka, ami miatt azt teszi, amit és ennek a megértésével kezdődik a mi munkánk. A szimbólumok, asszociációk, érzések sokszor nagymértékben tudják segíteni a munkánkat. • Mindenképpen a legtöbbet a projektből tanultam, mivel ezt még sosem csináltam, így teljesen új volt. A többi tantárgy mindegyikéről itt-ott már hallottam, illetve tanultam, de a tudásomhoz mindenhol még kaptam. Sok volt az „AHA” élményem, és sok megerősítést is kaptam. Teljes név) • Közösségi együttműködés, önreflexió, másokra figyelés, hallgatás, kontroll, határok. • Konkrét szakmai ismereteket. • Önismeret, projektmunka. • Alázatot – körvonalazódott a szakmai kompetenciám, és tudásom, képességem határa – ez megkönnyebbítő is, persze megalázó is volt, de most már biztonságot ad. Gyökeret ad. Tisztelet – magam iránt először, és többször kihangsúlyoztátok, hogy a kliens felé is. Köszönöm Nekik is! Elfogadást – magam felé – kliensek felé – kollégák felé. Realitást – és valóságot, igazit. • Hogy hogyan lehetek vidám (mert hajlamos voltam a pesszimizmusra). • Megtanultam, hogy milyen fontos tudatában lenni annak, hogy épp milyen szerepben vagyok. Megtanultam, hogy milyen fontos mindig tisztában lenni az aktuális érzéseimmel. Megtanultam, hogy milyen fontos az együttműködés, a viszonyulás és az önreflexió. Megtapasztaltam a csoportmunka lehetőségeit, szépségeit, nehézségeit. Összeállt a kép: mi is az a mentálhigiéné. • Hogy a két év alatt elsajátított módszerek működnek! • Azt, hogy ami fent az lent is. Valamint azt, hogy az emberi kapcsolatok és a benne lévő érzések olyanok, mint egy nagy háló csomópontjai. • Elemzően átgondolni az eseteket, „irányítani?!”, hogy úgy haladjon a beszélgetés, munka szituáció, ahogy a másik félnek kedvező, de mégis az én munkám. • Átélésen alapuló tanulást.

• • • • • • • • • •

• • • • • •

•

Új ismeret – megértés (végre) – új szemlélet. Amit én segítségnek gondolok, nem biztos, hogy segítség annak is, aki támogatásra szorul. A csend értéke. Esetmegbeszélés és szupervízió közötti különbség. Ebben a félévben ismét sok elméleti, gyakorlati és főképp magamat tanultam. Másikra figyelést. Türelmet. A képzés ráépült és ráigazodott az előző félévre. Sok dolog a helyére került bennem, a lexikális és gyakorlati tudásom is bővült. Önmagam megfigyelése, a mentálhigiénés munkám közben. A mentálhigiénés jelenségekről egy átfogó képet kaptam. A szakdolgozat kapcsán egy összeszedettebb munkát. Megtanultam, hogy nem mondhatom meg a „tutit”, hanem türelemmel, alázattal kell vezetnem a másik embert önmaga felé, és ez sokkal nagyobb boldogság mindkettőnknek, de megéri. Ebben a félévben egyszerre tanultam bátorságot és óvatosságot. Sokat tanultam a szerepek jelentőségéről. ESETMEGBESZÉLÉSEN: Az emberi sorsok egyszeriek, de mégis hasonlók. Mélyek, szépek és csúnyák egyszerre, de mindent összevetve szerethetőek vagyunk. ELŐADÁS: A tanár személyes tapasztalata, döntése nagyon motiváló, szemléletes. Krízis, ÖNGYILKOSSÁG. Bagdy Emőke remek előadásából az egészségről, hozzáállásról, pihenésről. Azt, hogy személyiségemben fejlődtem leginkább. Hogy team-ben dolgozni hatékony. Azt, hogy szakmailag fejlődhessek csinálni, művelni kell, amit itt megtanultam. A félév során megismerhettem az esetmunkázás örömét. Variálható, kreatív módszereket; kaptam új ismereteket; elfogadást adni és kapni; könnyeden, humorral kezelni nehéznek látszó helyzeteket; több nézőpontból megközelíteni eseményeket. Gondolkodásmódot / látásmódot, elmélyülést. Szakmai információkat. Határok ismeretét, tartását. Elkötelezettséget, elengedést, módszereket. Tartást, rugalmasságot, lassulást, gyorsulást, alkalmazkodást, asszertivitást, akarást, elengedést, bátorságot, tiszteletet, elfogadást. A munka, amit itt lefektettem, nem mindig látványosan hozza meg gyümölcsét. Az elkeseredések ellenére is valós a változás, amit létre hoz. Nem vesz el belőlem semmit, hanem gazdagít és rajtam keresztül a környezetemet is. A legtöbbet egymástól tanulhatjuk. Szakmailag úgy érzem sosem elég, amit tanultam. Magamról viszont felfedeztem 1 újdonságot, és megtanultam azt, hogy még ha az utolsó pillanatban is, de tudok segítséget kérni, tudok élni a lehetőséggel.

2. Milyen érzésekkel gondolok vissza erre a két évre? • Nagyon hamar elment ez a két év, ami rengeteget segített abban, hogy megértsem önmagam és másokat. Rengeteget tanultam, és sok jó embert ismertem meg. Barátokra is szert tettem. Megértem sok szempontból. • Mint minden búcsú, ez is nehéz, hiányozni fog a csoport, a suli. Ez egy kis szomorúsággal tölt el. Ugyanakkor egy kis drukk is van bennem a még előttem álló feladatok miatt. Sok társamat, tanáromat nagyon megkedveltem, nehéz

• • •

• • •

•

• • •

• • • • • • • • • • •

elengedni őket. Jó, hogy még azért találkozni fogunk, így mégsem ez az utolsó alkalom. Nem akarok elmenni érzéssel, hálával, fájdalommal, szomorúsággal, félelemmel, reménnyel, szeretettel. (Teljes név) Továbbra is irritál a butaság, viszont nagyon tisztelem az észt. Nagyon élveztem, mikor az utóbbi áldásában részesültem. Hálás vagyok a sok mindenért, amit kaptam (tudást, tapasztalatot, élményt), de elfáradtam. Úgy érzem, eljött az ideje a lezárásnak, ezért nem érzem olyan nehéznek a búcsúzást. Kíváncsian várom, merre vezet az az út, amelyen elindultam, és amelyen most egy új szakaszba lépek. Ezt a félévet ambivalens érzésekkel fejezem be, hiszen egyrészt jó, hogy valami befejeződik, azért, hogy jöjjön egy új, de szerettem ide járni, nagyon szeretettem tanáraimat és csoporttársaimat, ezért viszont szomorú, hogy vége. (Teljes név) Hosszú még az út és valamit tenni kell. Tényleg ilyen vagyok, v. a környezet befolyásol? Bizonytalanság. Nagyobb szakmai önbizalommal, tervekkel. Eddigi életem során nem volt részem hosszú távon ilyen érzelem dús légkörben fürödni. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen lenni egy empatikus, elfogadó, hiteles környezetben. Jó volt, köszönöm. Szomorúan búcsúzom a félévtől. Szerettem ide járni, megkedveltem a csoporttársakat, jó érzés volt beszélgetni velük. Megoszthattuk egymással örömeinket, bánatunkat, átsegíthettük egymást nehéz helyzeteken. Hiányozni fognak ezek a napok. Arra gondoltam, jó lenne otthon is kialakítani ilyen csoportot, s a szellemiségét tovább adni. Elfáradtam. Stabilabbnak érzem magam – egyéni, magánéletemben, szakmai szerepemben. Szomorú vagyok és boldog, hogy itt lehettem! Köszönöm Nektek! Jó lesz tartani a kapcsolatot a tanárokkal és diáktársaimmal. megerősödve, tervekkel telve, kíváncsian, milyen lesz iskola nélkül helyt állni a segítő hivatásban. Előre tekintve és várakozással telve a szeptemberben induló szupervízori képzés vonatkozásában. Az írásomból is láthatóan remegő kézzel, sok szeretettel és egyelőre elfojtva a félelmet. Hittel, reménnyel, szeretettel! Elfáradtam. Megengedtem, hogy mélyen átéljem a fájdalmat és örömöt. Egy kicsit elfáradtam. és még sok mindennek ülepednie kell. Most indul a saját „projektem” vagyis, amit tanultam, amivé váltam, építsem be az életembe. Sok területen már benne is van, észrevétlenül ott van. Ambivalens. Félelemmel és várakozással. Nagyon várom a kóspallagi találkozót. Sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt a 2 év. Megerősödés, empátia mások iránt, remény, hogy fogom alkalmazni tudni a szakmámban. Várakozással teli feszültség. A félévtől jó hangulatban búcsúzom. Nem vagyok szomorú, inkább idejét érzem a zárásnak. Elengedni még nem tudom, és nem is akarom, mert vannak még feladatok. Kicsit nehéz, kicsit felszabadulás. Köszönöm a felém mutatott toleranciát és szeretetet, remélem, meghálálhatom valamikor. Jó volt Veletek, jó volt itt lenni. Jókedv.

• • • • • • • • • •

Kincset találtam és nem áshatom el, akárhová megyek, kell, hogy vigyem. A búcsú érzése mindig nehéz. Ambivalens. Úgy érzem, hogy megéltem ezt a két évet, és ez megelégedettséggel tölt el. Ugyanakkor nehéz elengedni, már most is hiányzik. VEGYES: VÁRTAM A FELADATHALMAZ VÉGÉT (ÖRÖM), (MEGKÖNNYEBBÜLÉS), HÁLA A SOK TÖRTÉNÉSÉRT. HIÁNYÉRZET: Jegyzetek, egyes tanárokkal sose voltam szemináriumban. Elégedettség, megnyugvás, telítettség (+), megértettség, vidámság. Úgy megyek el, mint egy vízzel megszívott szivacs, aki most vágyik egy kicsit arra, hogy kicsavarják és megszáríthassa a Nap. Szeretet és elismerés a Tanárok felé. Szeretet és elfogadás a Társak irányában. Gyengéd érzés támadt bennem néhány társam iránt, akik korábban taszítottak viselkedésükkel – a lelkemben értettem meg őket. Öröm, megelégedettség, gyász, bizalom, hit, nyitottság mások felé. Izgatottság, büszkeség, nyitottság, megnyugvás. Bizakodással, hogy nem kell rögtön tökéletesnek lennem, hanem elég úton lenni. Azzal a bizonyossággal, hogy új közösségnek váltam tagjává. Reménységgel, hogy az elkezdődött folyamat folytatódik bennem és körülöttem. Szomorúság. Hitetlenkedés, hogy milyen gyorsan eltelt ez a két év. Sajnálom, hogy nem tudtam úgy élvezni ezt a képzést, ahogyan/amennyire lehetett volna, nem tudtam annyit tanulni, amennyit lehetett volna. Sajnálom, hogy nem találkoztam minden tanárral eleget/többet. Szeretnék olyan lenni, mint Ti.

Budapest, 2009. június 5.

Budapesti VI. évfolyam, 2008-2010. VISSZAJELZÉSEK A KÉT ÉVRŐL 1. MIT TANULTAM EBBEN A KÉT ÉVBEN? 2. MILYEN ÉRZÉSEKEL ZÁROM A KÉT ÉVET? 1. A lexikális ismeretanyag mellett komoly prioritást kapott a saját élmény, tapasztalat. Ennek hatékonyságát, a benne rejlő lehetőségeket viszem magammal. Tanultam ön- és általánosságba véve emberismeretet, csoportdinamikát. Hogy a segítő kapcsolatba való támogató jelenléthez milyen elengedhetetlenül fontos az önismeret, -reflexió. Milyen sokat jelent, ha hasonló gondolkodású, beállítódású egyénekkel megoszthatjuk élményinket, a szupervízió fontosságát is kiemelték. Az önfejlesztés, önnön erőm, mint potenciál, felelősség és egyéni döntés – szabadság jelentőségét. 2. Azon kellemes élménnyel gazdagodva, hogy van egy olyan közösség, amihez szükség esetén kapcsolódhatok. 1. Türelem, elfogadás, építő módon megfogalmazni a kritikát. Empátia. Ki kell állni a meggyőződésünk mellett. Segítséget elfogadni. Hit abban, hogy semmi sem történik véletlenül. 2. Szomorúság az elválás miatt. öröm az új kapcsolatok miatt. Jövőbeni találkozások reménye. 1. Türelmet, önuralmat, más szemléletmódot, rálátást a kapcsolataimra, nem csak a klienskapcsolataimat értem alatta. 2. Az érzések kavarognak bennem, egyrészt „felszabadít” az, hogy kevesebb feladatom lesz. Másrészt pedig nagyon fognak hiányozni a különböző gondolkodásunk, a szeretetteljes, elfogadó légkör. Az, hogy olyan társakkal lehettem együtt 2 évig, akik hasonlóan gondolkodnak. Az együttgondolkodás, megértés, elfogadás fog hiányozni számomra. Szeretném, ha folytatódna a közös munkánk még valamilyen formában. 1. Hogy az én kulcsommal nem lehet kinyitni mások zárját. Hogy nem elég, ha nem erőltetem rá az én akaratomat másokra (remélem, egyre kevésbé fogom), figyelnem kell az ő tempójára. Hatékony módszereket. Kezdenek körvonalazódni a kompetencia határaim. Nem tudok mindenkinek segíteni. Elméleti tudást is. Új közösséget, barátokat. 1. Önmagam megismerésében fejlődtem. Önmagamra jobban figyelek. Bátrabban megnyilvánulok. Korábban nem tudtam, hogy hogyan segítsek másokon. Megtanultam, hogy a másikra odafigyelni, elfogadni, „lelki tükröt” tartani neki – ez a segítség a kliens számára. Bízni benne, hogy meg tudja oldani saját problémáját. Nem kell az „észt osztani”. 2. Felszabadult érzéssel. 1. A „tananyagon” kívül: egymásra figyelni, az érzéseimre figyelni, megfogalmazni, a történetek mögé látni, hallgatni, több síkon gondolkodni (ez még nem teljesen sikerül). 2. Nagyon sokat kaptam tőletek, nagyon hálás vagyok érte. Kedves, jó hangulatú, meleg, baráti (sőt családias) érzéseket, emlékeket viszek magammal. 1. Tanultam egy új minőségű gondolkodásmódot és szemléletet, ami mind a munkámban, mind a magánéletemben előre visz, segít az érzések, helyzetek

értelmezésében és kezelésében. Higgadtabb, meggondoltabb és megértőbb lettem, az elméleti háttér gyakorlati megvalósításában is fejlődtem. 2. Öröm – baráti, meleg légkörben, humorral fűszerezve, egymást támogatva töltöttük együtt ezt az időt. Üröm – sajnos vége. 1. A több-szempontúság fontosságát. A szempontok egyenrangúságát. A megoldás, megfejtés elengedését, helyette a figyelem fontosságát. Az intuíció jelentőségét – integrált szemléletet. Az önreflexió fontosságát a segítő és egyéb kapcsolatokban. Az önismeret végtelen útjának fontosságát. A kapcsolatok „fényűzését”. A késések jelentőségét a segítő kapcsolatban. Egy új identitást kaptam! 2. Kíváncsisággal, Nyitottsággal, kis félelemmel, a hogyan tovább egyedül. Kis identitászavarral, mert eddig nem dolgoztam segítőként. Új barátok felett érzett örömmel. 1. Elsősorban azt tanultam, láttam / tapasztaltam, hogy „így” is lehet. Magamról néhány új dolgot is megtudtam, kellemetlent és jót is, olyat, amit már tudtam / tudtam, de nem akartam tudomásul venni. Megtanultam, hogy rajtam keresztül mi minden változás indulhat a környezetemben. A másokkal való együtt dolgozás / eredmény fontos. 2. Még nem érzem a végét, csak tudom, hogy lezárult a tanulás. Sajnálom, hogy már nem leszünk így együtt a csoportban és az évfolyamban. Örülök, hogy itt voltam, és ezekkel a társakkal, segítőkkel dolgozhattam. 1. Magamról sokat. Érzésekre figyelést. Másság elfogadása – alkoholista, drogos. Hit a kapcsolatban – gyógyít, ezért vagyok felelős (sejtés már volt bennem). 2. Hogy ez csak a kezdet. Kicsit önmagamra találtam. Útravalót kaptam. Veszteségérzés. Remény, hogy lehet tovább folytatni. 1. Sok „tárgyi ismeretet” szereztem, de a leglényegesebbnek a bennem lezajló átalakulást tartom: szemléletmód változás, hozzáállás a klienshez, jobban ráérzek bizonyos dolgokra, felfogom (időnként) az egyéb jelzéseket. 2. Búcsúzom, és ez fáj. Örülök, hogy ide tartozhattam 2 évig. Reménykedek, hogy jól fogom a dolgaimat végezni. Kíváncsian a jövő feladataira. 1. Egy egészen más szemléletmódot, életfelfogást mind magam, mind mások életére nézve. Életszemléletem, programom, terveim, céljaim kereteket kapott. 2. Nagyon sokat kaphattam nemcsak szellemileg, hanem lelkileg, érzelmi szinten is, mind a képzéstől, mind az évfolyamtársaimtól. 1. Empátiát, türelmet, egy új szemléletet, nyitottságot, elindulást az önismeret útján, megerősödést a hitemben. 2. Kettős érzések vannak bennem, mert egyrészt nagyon örülök, hogy ennyi új barátot, általuk kedvességet, örömöt és bánatot (bizonytalanságot) kaptam, melyek hozzájárultak az én fejlődésemhez, másrészt pedig nagyon sajnálom, hogy vége. Nehéz megfogalmazni – öröm és bánat keveredése. 1. Hogy az emberi kapcsolatok a legnagyobb kincs a földi életben. Megszilárdult a hitem a család fontosságáról. A szeretet gyógyít. 2. Tudatosabb lehetek, ha szeretni és szolgálni akarok – ez örömmel tölt el. Új eszközrendszerrel rendelkezem emberi kapcsolataimhoz – ez is jó érzés.

1. „Megtanultam” még inkább figyelni az érzésemre, megnyitni magam az emberek előtt, kimutatni a szeretetem, figyelni az emberekre. 2. Elégedettséggel, büszkeséggel. Kis szomorúsággal, de tudva, hogy valami ÚJ kezdődik. Nyitott szívvel, szeretettel. 1. Az emberi személyiség mélységeire kaptam rálátást. Az elakadás, a kudarc lehet jó barát, ha ebből tanulok és keresem a választ. Egy kérdést, amire válaszolni kell: Mi volt a kérdés? 2. Éreztem mások közelségét. Közös tapasztalatok adta összedolgozási hangulatot – ua. érezzük, látjuk, tapasztaltuk. 1. Teljesen új szemléletmódot. Egy új módszert. Elfogadást. Az önismeretnek soha nincs vége! Egy nézőpont nem nézőpont. 2. Vegyes érzésekkel zárom ezt a 2 évet, egyrészt szomorú vagyok, hogy vége van, másrészt örülök, hogy ide járhattam. 1. Elengedést, önismeretet. Odafigyelést a másikra, tudni meghallgatni. Azt is tanultam, hogy nem rólam szól mindig az élet. Nem kell mindig okos dolgokat mondani, vagy csinálni. Néha a kevesebb több. 2. Szeretet és öröm van bennem. Szeretetet érzek nemcsak a társaim, tanáraim felé, hanem az emberek felé is. 1. Sok mindent. Tanultam ránézni ítélet nélkül a saját érzéseimre. Megtanultam, hogy mankó lehet és nem ellenség oly sok dolog, amit eddig ellenségesen fogadtam. 2. Az az érzésem van, hogy ez így most jó. Ez így most elég. Nincs bennem hiányérzet, hacsaknem a tanárok felé … szívesen hallgatnám még őket. 1. Hallgatni, kérdezni, kételkedni az első megérzésemben. 2. Örülök, hogy a végére értünk/értem. Kíváncsisággal vágok neki a következő időszaknak. 1. A határaimat. A szakma határait. Egy remek attitűdöt. 2. Veszteség, hiányérzet, kíváncsiság. 1. Komoly önismeretet, türelmet, toleranciát, elfogadást, egy új hivatást. 2. Félszegen, aggódva. Örömmel, mert sok új barátom lett. 1. A gondolkodásmódom, szemléletem változott nagymértékben. Sokat tanultam magamról. Tanultam arról, hogy minden pici részletben egy világ rejlik. Figyelni a részletekre. Megértettem, hogy mindig lesz mit tanulni. 2. Nyugalom, hála. 1. Azt tanultam, hogy értsem meg magamat is sokkal jobban. Sokkal tudatosabban tudom csinálni a kliensekkel való kapcsolatomat. 2. Olyan jó érzésekkel megyek el, hogy sokat kaptam itt. De sok megválaszolatlan kérdés maradt még bennem, amin még tovább kell gondolkodnom. 1. Türelmet, pozitív szemléletet, visszaigazolást, ha kell, bátran változtassak, merjem kimondani, amit érzek, fogadjam el magamat és másokat olyannak, amilyen. Köszönöm, hogy itt lehettem.

2. Örömmel, hogy itt lehettem, de rossz, hogy vége. 1. Elsősorban önismeretet, megerősítést és hitet, hogy a szeretet, elfogadás önmagában is gyógyít. Másodsorban konkrét válaszokat, módszereket szakmai kétségeimre. 2. Az uralkodó érzés az elválás szomorúsága, amit enyhít néhány időtállónak tűnő kapcsolat létrejötte. 1. Emberséget, hitelességet, szeretetet, megtartást, bizalmat, hitet. 2. Szomorú, örülök. 1. Megismertem magamat. Mindenkinek van oka arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy azt teszi. Új technikákat, módszereket. kitartást, hogy keressem a megoldást, megoldhatatlannak tűnő helyzetekben. Hogy lassan is lehet haladni. Nem kell félni a Takács Péter típustól  . 2. Szomorú vagyok, mert búcsúzom a csoporttól, mert félbe marad egy intenzív tanulás. Örülök, mert magamhoz viszonyítva sokat tanultam, s mert sok új embert ismertem meg, akikre később is lehet számítani. 1. Sokkal magabiztosabb lettem. Megtanultam jobban szóban kifejezni különböző érzéseimet. Gátlástalanabbá váltam. Helye van az örömnek is és a szomorúságnak is. 2. Nagyon jól éreztem magam ebben a nagy csapatban. Életre való barátságok alakultak ki. Nagyon fogtok nekem hiányozni. 1. Rálátást a pszichoszomatikus tünetek valószínűsíthető okára. Megpróbálni látni a másik embert, a szavak mögé látni. Elfogadást, egymás elfogadását. Projektet tervezni, írni, véghezvinni. 2. Elégedettség. Új szemléletmód az eszemben, szívemben. Öröm, az első perctől az utolsóig örömmel jártam ide. 1. Az emberi kapcsolatok életet mentenek. Minél több jó közösségnek tagja egy ember, mentálisan annál egészségesebb. Vannak még csodák. Érzelmeink vállalása hősies feladat. Negatív érzéseinknek is teret adhatunk. Ítéletmentességre való törekvés. 2. Köszönet, hála, tisztelet, öröm, egy kis betöltetlen űr. 1. Fontos az önállóság. Hogy belül vannak a kapaszkodók. Mindenki képes a fejlődésre, akárhonnan indul is. A szigorú keretek hiánya, vagy a kereten belüli szabadság a kreativitás felé hat, s nem iktatja ki a felelősségtudatot. 2. Hálás vagyok. Sokat kaptam emberségből, s elismerésből. 1. Árnyalatokat. Önismeretet / emberismeretet. Hallgatni jobban a belső érzésekre. Spontaneitás megerősítését. Gyakorlati szempontból nagyon sokat. Szemlélet megerősítését. Hit megerősítés, önbizalom. 2. Jó érzésekkel. Szerettem ezt a két évet, bármilyen fájdalmas is volt néha, olyan örömteli is bennem. Jó sokat dolgoztam ez alatt a két év alatt (külső/belső munka) és ennek érzem a gyümölcseit, s ez baromi jó. 1. Más látásmódot. Megerősödött bennem, hogy segíteni kell, segíteni jó. Az érzések fontossága, a „kibeszélés” jelentősége. Elfogadásom sokat fejlődött. Tanáraimtól: hogy nem kell szigorúnak lenni egy tanárnak, vannak más módszerek is. Hogy mennyire fontos az önismeret, hitelesség.

2. Nagyon szerettem ide járni. Hiányozni fog (a képzés is és a közösség is). Szeretnék ezzel foglalkozni. Félek attól, hogy a munkahelyemen „kilógok a sorból”. Öröm: vannak még emberek, akik önzetlenül akarnak segíteni. 1. Megtanultam: nyitottan fordulni az emberek felé; mit jelent elfogadónak lenni (de még nem tudom mindig alkalmazni); valósan, mélyen magamba nézni (van még mozi ); mikor kell szakemberhez fordulni. 2. Hálával – köszönöm az új szemléletmódot, az új lehetőséget, amivel egy másik emberhez közeledhetek. Zavarral – a „mentálhigiénés szakember” identitásomat még keresem. Tele vagyok kétellyel, hogy valaha képes leszek-e erre, de érzem, hogy ez a szemléletmód a helyes. 1. Bele láttam számos ismeretlen társ. csoportok életébe. Számtalan összefüggést. Megtanultam az egymástól tanulás nagy - nagy lehetőségét. Még többet tanultam arról, hogy mi lényeges, mi nem. Megtanultam jobban összehozni a dolgokat – ebben még sok fejlődni valóm van. Az önismereti tanulás nem záródott le 150 órával, itt folytatódott. A mentálhigiénés szakma elméleti tanulása mellett a segítő kapcsolat légkörét, emellett más ember miért is olyan, amilyen. 2. Fáj a búcsú, nagyon örülök, hogy elvégeztem. Nagyon megváltoztam, úgy érzem előnyömre. Nagyon szerettem ide járni. 1. Azt, hogyha most nem írok semmit erre a papírra, azt nyugodtan beadhatom így, mert ez is elfogadható. Szerettem ide járni, megtanultam, éreztem az elfogadást és az otthonosság értékét. Budapest, 2010. június 11.

Felvidéki I. évfolyam, 2008-2010. VISSZAJELZÉSEK A KÉT ÉVRŐL 1. kérdés: Mit tanultam ebben a két évben? 2. kérdés: Milyen érzésekkel zárom a két évet? 01/1 Megtanultam a dolgok mögé látni, jobban figyelni a saját és mások érzéseire is. Elfogadni a másságot, a másik értékrendszerét is. Türelmet, csendben maradni, ha szükséges. Minősítés nélkül meghallgatni a számomra elfogadhatatlan dolgokat is. KÖSZÖNÖM! 01/2 Olyan érzésem van, hogy több megelőző diploma után is igazából csak most váltam felnőtté, éretten gondolkodóvá. Sokáig azt hittem, hogy nagyon nehéz lesz megválnom ettől a közösségtől. Ez elmúlt. Kezdem úgy látni, hogy most kezdődik, ill. folytatódik a java az efféle életnek. Csak tőlünk függ, hogy hányszor, mikor találkozunk még. Többször azt írtam, hogy úton levőnek érzem magam, és nem akarom, hogy vége szakadjon. Most már tudom, hogy nem lesz vége, csak az életem végén. Abból meg örökkel rendelkezem KÖSZÖNÖM! 02/1 Új szemléletet. Emberekhez, kapcsolatokhoz, viselkedéshez való másfajta, számomra új hozzáállást. Megtörtént az internalizáció, s ha nem is tudatosan, de a mentálhigiénés szemlélettel élők csoportjába tartozónak érzem magam. Megtanultam a nézésen túl látni is, legalábbis megismertem a látás szükségességét, ami az odafigyelésből adódik. A kezdetben számomra nehéz hozzáállás egyre könnyebbült, majd kissé talán túl is értékelődött (legalábbis számomra), de most már helyén van. KÖSZÖNÖM! 02/2 Bár erről kellene írnom, de ez a nehezebb. A két év folyamán különböző mértékű el-, befogadással és elutasítással álltam a képzéshez, de most már – a képzésből adódóan -, mások felé vagyok elfogadó. Remélem. Bízom abban, hogy nem volt hiábavaló ez a 2 esztendő, s biztos vagyok abban, hogy a hatás, ha csak személyes életemben is, de akár az általam „befolyásolható” közösség életében is érzékelhető lesz. 03/1 A két év folyamán elsősorban azt tanultam, hogy próbáljak mindig a dolgok mögé nézni, keressem a mögöttes üzeneteket. Az érzések a legfontosabbak, és a kliens érzéseinek elfogadására kell törekednem. Elfogadást, alázatot tanultam, más látásmódot. 03/2 Örömöt és kihívást érzek egyben. Kihívást a jövőre nézve, mint „segítő”. Szomorúság is van bennem azért, hogy ilyen felállásban már nem találkozunk. 04/1 „Fecseg a felszín, hallgat a mély”. Nem a sztori a lényeg. Az érzésekkel kell foglalkozni. A közös tudás többlete. A dolgok menetét az én hozzáállásom, attitűdöm döntően befolyásolja (poz. Pygm. eff.!). Az üzenetek érzelmi hátterének felismerése, v. legalább megpróbálása. A mentálhigiénés szemlélet alapjait. Önismeret is volt a javából. 04/2 Általában nehezen, fáradtan indultam a foglalkozásokra, nyűg is volt. De a kezdő kör megszólalásai alatt sikerült megérkeznem, ráhangolódnom a munkára. Még nem érzem a képzés végét, furcsa belegondolnom, hogy már nem találkozom ebben a körben „osztálytársaimmal”. Új kapcsolatok szövődtek itt. 05/1 Emlékezetes volt mikor Feri azt mondta a képzés elején: alapjaiban meg fog változni a szemléletetek, másként fogtok gondolkodni, ez 1 teljes szemléletváltást jelent. Ezen akkor cinikusan mosolyogtam, ócska reklámszövegnek tartottam. De igaza volt. Döbbenetes ez számomra. Miben változtam? Érzékenyebb lettem az emberek, körülöttem élők felé. Másként látom az időseket, eddig nehezen viseltem őket, most megértőbbé

lettem. Meglátom és ki is tudom mondani mások pozitív tulajdonságait. Nyugodtabban reagálok emberi attitűdökre, már nem idegeskedem rajta napokat. Elfogadóbb lettem. Figyelem önmagam reakcióit, s megnézem, megvizsgálom, adott helyzetre miért úgy reagálok, ahogy. Ha valakivel leülök beszélgetni, már nemcsak a szavaira figyelek, hanem a mögöttes tartalomra, keresem a háttér infókat, megtanultam figyelni a magam reagálását. Soroljam még?? Nem teszem. Egyszerűen csak: KÖSZÖNÖM!!! 05/2 1 részt jó érzés, hogy 1 feladattal (teherrel??) kevesebb. Uakkor 2 éves csoda országból távozom, ahová – tudom – időről időre visszavágyom majd. S félek. Nagyon félek, hogy az itt szerzett tudás, állandó konzultáció, aktivizálás nélkül, elveszik, hogy elfelejtem, hogy nem marad bennem. S ezt nem akarom elveszíteni!!! S hát köszönet és tisztelet és hála van bennem. Isten iránt, tanáraim iránt és társaim iránt. Kár lett volna kihagyni ezt a képzési alkalmat! 06/1 Amikor azt mondtátok szemléletváltozás, mindenre más szemmel fogok nézni, arra gondoltam, mese. Most már hiszek nektek, és bár ne lett volna bennem kétely, mert akkor többre vihettem volna a fejlődésben, értékváltozásban. Máshogy nézek kisgyerekre és gyászolóra, alkoholistára és társfüggőre. Felelősségtudatom megerősödött. Fel vagyok világosítva, ezt a fényt nem tehetem véka alá, ha megteszem, akkor tékozlok. Ajándék, áldás, lehetőség. Kapcsolataim, hozzáállásom változtak. Tetszik ez a szemléletmód. 06/2 Szükségem van rá, és szüksége van azoknak rá, akiket az Úr rám bízott. Az érzéseimről is írok, a „mit tanultál?”-ban. Ezt megtanultam. 2 in 1 07/1 Lassan rácsodálkozom önmagamra, hogy nem nézem a Barátok közt-et és nem hiányzik, hogy nem vitatkozok annyit a férjemmel, mert elfogadom a nézetét…. és még sorolhatnám!! Rengeteget tanultam!!! A segítő beszélgetéseken elsősorban önismeretet. Eset órán – klienssel való nézőpontok sokszínűségét. Projekten – ötletek tömkelegét hallottam. 07/2 Szomorúság, fájdalom, hogy nincs többé iskola Hanván! Nagyon szerettem ide járni, itt otthon éreztem magamat! Jó volt érezni a tanárok részéről, hogy egyek vagyunk, magyarok vagyunk! Kellett ez a megerősítés, igaz ettől még nacionalistábbá váltam! Azt tanulhattam, amiről mindig is tanulni akartam. Külön köszönet Zsókának! Hálás köszönet tanároknak, diáktársaimnak, hogy együtt lehettünk! 08/1 A lefolyt két esztendő alatt megtanultam a segítő foglalkozás legalapvetőbb követelményeit. Sikeresen indítottam el egy projekt tervet, amelynek során módom nyílt a team-munka megvalósítására (hála csoporttársaim megértésének). Remélem, hogy a megkezdett munkát a záró dolgozat sikeres megírása és megvédéséig folytathatom. 08/2 Ambivalens érzésekkel távozom. „Az egyik szemem sír, a másik meg nevet.” Szomorúsággal tölt el, hogy ez a két röpke esztendő, miként az álom, úgy elszállt. Másrészről örömmel tölt el, hogy sok szép emberi kapcsolat szövődött a tanárok, az évfolyam – és csoporttársak között, és ez a találkozás lehetőségét csillantja föl. (Teljes név) 09/1 Kapcsolatok fontossága. Sok minden múlik az egyén hozzáállásán. Nem csupán a cél a lényeg, hanem a folyamat. Érdemes a felszínen túl a mélyebb dolgokkal is foglalkozni. 09/2 Több önbizalommal, de félelemmel is. Biztonságérzettel és felelősséggel. 10/1 Azt tanultam, hogy az emberi lélek olyan, mint egy labirintus, nagyon kusza és szövevényes, de csodálatos dolgokra képes. Megtanultam jobban figyelni a másikra, arra, amit mond. Megtanultam azt, hogy nem kell mindig karmesternek lenni.

10/2 Felemelő érzésekkel. Azon kívül, hogy önmagamat jobban megismertem, más látásmódot sajátítottam el. Megnyugtató, megerősítő érzés, hogy olyan kapcsolatok születtek ezen a képzésen, olyan szerep lett betöltve az életemben, ami mindig is hiányzott. Olyan érzésem van, hogy ha ezek után bármilyen gondom lesz, mindig lesz olyan ember, akit segítségül hívhatok a csoportból. 11/1 Szakmai tapasztalatokon kívül történet mögé látását. 11/2 Érzés: Bátorság – Kitartás – Elszántság. 12/1 Ebben a két évben önismeretet és emberismeretet tanultam. Tudtam ugyan, de …. nincs tökéletes ember – sem segítő, sem pedig kliens. 12/2 Örülök, hogy már vége van – ugyanakkor szomorú is vagyok – időnként hiányozni fog a közösség. 13/1 Emberismeretet, jobban odafigyelek az emberekre. Nem csak én vagyok a közösségi munkában a mozgatórugó, hanem csak az 1. impulzus. 13/2 Nem tudom elképzelni, hogy itt érjen véget a mentálos tanulás. Nagyon gyászolós érzés, mert nem tudom, mit hoz a jövő, lesz-e valamilyen lehetőségem. „A semmi ágán ül szívem”- és jól megnézte a fát is, melyhez az ágak tartoznak. A semmi az égben van. Ezt is láttatja a mentálos képzés. 14/1 Másképpen szemlélni környezetemet, (újra) értelmezni önmagamat – jobban elfogadni. Jobban odafigyelni. Rendszerességre törekedni. Megtanultam egy kicsit csak egyszerű (nem lelkész) ember lenni. 14/2 Vegyes érzésekkel – de általában pozitívokkal. A közösség balzsam volt a lelkemnek. A tanulnivalók motiválók voltak. A gondolkodás, az átgondolások számtalan helyzetben segítettek (mentálhigiénés jellegű gondolkodás). Sajnálom, hogy lassan vége. 15/1 Mennyire fontosak a részletek, a szimbólumok, a ráérzések az élet forgatagában. Ember – exegézist! Más formában, mint azt eddig tanultam. Új látásmód, új … megújulást! Gratulálok: szeretettel, (Keresztnév) 15/2 Az értelmi és érzelmi tankom feltöltődött olyan „üzemanyaggal” melyről csupán hírből hallottam, ám ez idáig nem éltem át, meg! Rendkívülinek és pótolhatatlannak tartom a 2 évet. Pazar, felemelő érzés, hogy részese lehettem. Kiváló szakemberek vezettek be a Mentálhigiéné tanulmányainak rejtelmeibe. Folytatnám a projektet! Ölellek: Keresztnév) 16/1 Nagyon sokat, amit most még talán nem is érzek át igazán. A gyakorlatban derül majd ki a tanultaknak a hasznossága. A két év során kiderült az is, milyen jó és könnyed a csoportos munka. A „görcsölés” sem vezet semmi jóra. Megtanultam, hogy a tények barátaink. Fogadjam el! Éljem az életemet sokkal lazábban! 16/2 Az érzések kavarognak bennem. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy vége. A kitűzött feladatok közül teljesítettem egyet. Szomorú vagyok, mert ilyen összetételben már nem találkozunk. Hiányozni fognak a társak. A társaságtól nagyon sok erőt, energiát kaptam a betegségem idején, amiből töltekezhettem. Köszönöm 17/1 Sokat! Tanultam az emberi kapcsolatokról, érzésekről és ezek jelentőségéről. Tanultam empátiát, toleranciát, türelmet. Emlékeztettek itt rá, hogy a világ nem csak

fekete és fehér, hanem valóban sokszínű! És még rengeteg mindent tanultam, aminek felsorolására ez a kis papír nem elég! 17/2 „Hanva” egy különleges hely volt számomra. Olyan képzésen vettem részt, amihez hasonlón még soha. Nehéz ettől a helytől, képzéstől és az itt kapott különös érzésektől elbúcsúzni. Nagyon fog hiányozni! 18/1 Azt, hogy igazán felnőtt vagyok. A probléma kinek a problémája? A beszélgetés, problémamegoldás fontosabb, mint a tananyag. Kísérő vagyok, nem a mindentudó megoldó. Alázatot a másikkal szemben. 18/2 Üresség van már most bennem. Jó helyen voltam – érzés. Felelősségtudat megerősödése. Kicsit úgy érzem magam, mint egy gyermek, akinek elengedték a kezét, menjen most egyedül: sok mindenre már megtanították, bíznak abban, hogy biztosan tud egyedül járni; neki mégsem egyszerű! 19/1 Ezen a képzésen megtanultam, mi mindenre kell figyelnem ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen az életem és fokozottabban hasznára legyek a közösségeknek, amelyekhez tartozom. Az emberek közötti kapcsolatok mintha kicsit új dimenzióba kerültek volna azóta, beleértve a kapcsolatomat saját magammal is. 19/2 A két évet örömteli érzésekkel – de nem szívesen – zárom. Örülök az alkalomnak, hogy megadatott, az értékeim átértékelődésének, a közösségnek, amelybe e képzés által kerültem. Örülök a lelki erőnek, amit ezekből – szerintem már ezentúl bármikor – meríthetek. Örülök a példaadó tanároknak, akiknek nagysága előtt meghajlok. 20/1 Ez alatt a két év alatt megváltozott a világra való rálátásom. Jobban odafigyelek a körülöttem lévő emberek érzéseire is. Vigyázok arra is, hogy ne én akarjak mindent és mindenkit irányítani. Engedjek szabadteret a környezetemben élő embereknek. Ne mindenki gondját, s baját vállaljam át. kicsit talán azt is megtanultam, hogy magamra is figyeljek oda, kevesebbet vállaljak át más munkájából. Közösen többre haladunk. Saját érzéseimet se nyomja el. 20/2 Hiányozni fog, hogy az esetleges bennem felmerülő kételyeket, kérdéseket már nem tudom úgy megbeszélni. Sok olyan emberrel találkoztam, akiket nem ismertem volna meg, ha ez a képzés nem lett volna. Szegényebb lennék. Sok biztatást és odafigyelést kaptam a csoporttársaimtól és tanáraimtól a betegségem kezdetén. Nagyon jó érzés volt látni, hogy gondolnak rám, aggódnak értem. Most talán nehéz itt hagyni (abbahagyni). 21/1 Ez a képzés nagyon sokat adott nekem. Elsősorban megtanított arra, hogy önmagamra jobban odafigyeljek, mert ha saját magam olyannak fogadom el, amilyen valójában vagyok, más embereket is könnyebben értek meg, fogadok el. Nyitottabb szemmel, nyitottabb füllel kell járnom, jobban odafigyelek másokra. 21/2 Elégedett, felszabadult vagyok. Talán jó érzés, hogy valamit befejeztünk, de hiányozni fog. Boldog vagyok, hogy ezeket az embereket megismerhettem, mindenképp szegényebb lennék nélkülük. 22/1 Nagyon sok mindent tanultam, de elsősorban empátiát, odafigyelést, megértést. Azt, hogy még jobban figyeljünk oda másokra, mondataikra, reakcióikra. Legyünk nyitottak mindenki felé. Ha valaki problémájával akar felém fordulni, akkor merjek beszélgetni vele.

22/2 Nagyon fognak hiányozni a többiek. Nagyon fognak hiányozni az elhangzott és még el nem hangzott azon gondolatok, amiket itt kaptunk, és még kaphattunk volna. 23/1 Nagyon sok újat! Kitartást, önismeretet. Sok szakmai ismeretet szereztem. Elméleti tudást szereztem olyan területen, amelyen eddig nem voltam jártas, de mindig érdekelt. 23/2 Vegyes érzésekkel. Megkönnyebbülés – bizonyos kötelezettségek elmaradnak. A végéhez közeledek valaminek, amit elkezdtem – befejeződik. Szomorúság – hiányozni fognak a csoport tagjai, a vezetők. Megszűnik a közösség rendszeres támogatása. 24/1 Önismeretet, empátiát. Kompetenciám határait, fejlődés lehetőségét. Szemléletet (humanisztikus). Egy másik „szakmát”. Bizalmat egy szakmai csapat felé. 24/2 Gyász – veszteség, remény a jobb szakmai munkára, önbizalom, közösségi kohézió. 25/1 Önismeret, csoportmunka, emberismeret, elfogadás, szakmai hozzáállás, percepcióváltás, a hitelesség fontossága, a fejlődés iránya, a lehetőségek felismerése, a más vélemény elfogadása, a szó hatalma. 25/2 Ambivalens, elégedettség, hiányérzet, öröm, szomorúság, tudás, tudatlanság, testi fáradtság, lelki feltöltődés, a bejárt út öröme, az ismeretlen félelme. (Teljes név) 26/1 Másképpen odafigyelni az emberekre. Önkontrollt. 26/2 Gazdagodtam – önismerettel, eszköztárral, kapcsolatokkal. 27/1 Ha végig kellene sorolnom, hogy mi mindent tanultam, félek, nem lenne elég ez a papír. Sok segítséget kaptam a szakmai szerepemre nézve, és rengeteg mindent tudtam meg magamról is. Bár lehet, hogy elcsépeltnek fog tűnni, „látni” tanultam meg. Másképp szemlélni és nézni a problémákra, az emberekre. Sőt rengeteg eszközre találtam ebben a képzésben, ami segíti, és láthatóan javította a munkámat. Köszönöm ezt minden egyes oktatónak. Köszönöm szeretetetek, s hogy sokat adtatok – magatokból, a tudásotokból. Szeretettel: Keresztnév) 27/2 Jelen pillanatban nagyon fáradt vagyok, és vegyes érzésekkel zárom a programot. Örülök, hogy részese voltam ennek a programnak, mert sok mindent tanultam és kaptam, és éppen ezért szomorú is vagyok, hogy most valami jó véget ér. Úgy érzem, hogy szeptemberben hiányozni fog, hogy nem jövök, de remélem, hogy azok a kapcsolatok, melyek itt születtek, megmaradnak és megerősödnek. 28/1 Érzékenyebb viszonyulást a másik ember, környezetem, családtagjaim, népem és önmagam iránt. Bővebben: nagyobb empátiát, türelmet, önbecsülést, határaimat, gyengéimet, erősségeimet. 28/2 Reménység és bizakodás, hogy van változás, gyógyulás, összetartozás, összefogás, és ennek van „gyümölcse”, hatása. 29/1 Mindhárom tantárgyból elsajátítottam elméletet (a gyakorlaton keresztül). A MH projekt megtanított arra, hogy „aminek egy oka van, az nem történhet meg” (Takács Péter). Rátaláltam a problémára, sikeresen megvalósult a projektem. Segítő beszélgetésen, valamint esetmegbeszélésen megtanultam, hogy sokkal fontosabb a „történet”-ből az, ami mögötte húzódik. Fontos a JELEN!!! 29/2 Szomorúság zakatol bennem amiatt, hogy hosszú hónapokon keresztül leszünk távol egymástól. De mindenkiről viszek valamit, ugyanis a csoport minden tagja megajándékozott lénye egy-egy darabjával. Köszönöm! (Teljes név)

30/1 Tárgyi tudás mellett nyitottság, tudatos szemlélődés. 30/2 „Ambivalens” érzések. Könnyebb lesz, de hiányozni fog. Örülök és szomorúság is van bennem. (Teljes név) 31/1 A programban elsősorban emberséget, pozitív hozzáállást tapasztaltam, tanultam. Mivel előző egyetemi tanulmányaimat szlovák nyelven végeztem, nagyon jó érzés volt magyar nyelven tanulni. Sok mindent tanultam, amit fel is használok a munkám során, és a magánéletben is. Megbizonyosodtam arról, amit eddig is sejtettem, hogy mindig a történések, cselekedetek mögé kell látni. 31/2 A képzést fáradtan zárom. Sok ismerőst, barátot szereztem, akikkel sajnos ilyen formában már nem találkozom. 32/1 Önismeretet. Nagyon mélyen bevéstem a tudatomba a „vágyak kielégítésének a késleltetését” – ennek a fontosságát. A mondanivaló mögé látást. Más szemüvegen keresztül nézem a világot. Elfogadóbb lettem. 32/2 Valójában én még nem zárom, mert a munka dandárja csak ezután jön. Ez egyre inkább nyilvánvaló számomra. Vegyes érzések – van bennem elégedettség. Azt kaptam, amit vártam. Sőt! Sajnálom, hogy vége. Hiány, veszteség érzetem is van. Hanva, 2010. július 7.

Budapesti VII. évfolyam, 2009-2011. VISSZAJELZÉSEK A KÉT ÉVRŐL 1. Mit tanultam ebben a két évben? 2. Milyen érzésekkel köszönök el ettől a két évtől? 1. Mit tanultam eben a 2 évben? • Ebben a két évben megtanultam sokkal, de sokkal jobban hallgatni a belső hangra. Megtanultam felvállalni a hibáimat, gyengeségeimet, és sikereimet, erősségeimet is. Megtanultam igazán, jobban talán jól figyelni másokra, és saját magamra is. Megtanultam, hogyan vegyek észre apró csodákat, hogyan csodálkozzak rá arra, ami eddig természetes volt számomra. (És még sok mindent, de már látom, Péter elindult beszedni a lapokat …) • Csendet; Figyelmet; Elfogadást; Tartást; Új világnézetet; Szélesebb spektrumot. • Gondolkodásmódot. Másfajta hozzáállást magamhoz, mint segítőhöz, és a segítettekhez. Avval segíthetek, ha a kliens a saját erőforrásait találja meg. Értő figyelő hallgatást. Visszatükrözést, érzékenységet, csapatmunkát. Műhelymunkát – mester – tanítványok – együttgondolkodás – fejlődés. Nézőpontváltást. Idők, keretek fontosságát. Tervezést, értékelést. Önismereti munkát. Emberséget, bánásmódot, egyenrangú kapcsolatot. Tanultam egészen másképpen, mint eddig, SZORONGÁS NÉLKÜL! • Kézzel foghatóvá vált a szeretet, az őszinte nyíltság és az elfogadás ereje, amely egy ekkora közösséget is megváltoztat (áthatja azt). Nagyon sok gyakorlatban használható tudást. Azt, hogy mi fontos a segítő hivatás során igazán, és hogy mire kell figyelni mind a kliens, mind a magam, mint segítő szempontjából. Bizonyosságot, biztonságot, amivel útnak indulhattam. • A legtöbbet önmagamról tanultam, illetve arról, hogyan lehet JÓL segíteni. Vagyis a szemléletem változott sokat, (ki)alakult a szakmai identitásom és kaptam használható eszközöket. A csapdákra is ráláttam. (Olvasni még nagyon sokat kell majd …) (Teljes név) • Nem nekem kell megoldanom a kliens problémáit, én csak katalizátor vagyok. Annál jobb, minél nagyobb a kád, amiből meríthetek – nem a módszer, hanem a kapcsolat a fontos. • Kapcsolatokban eligazodást, toleranciát. Kísérés hogyanját, a hallgatás fontosságát, „mentális KRESZT”, saját magamat megismerni még jobban. • Másképp nézni és látni. Hogyan kell a klienst kísérni. (Teljes név) • Megtanultam bízni magamban és hinni abban, ami belülről szól. Megtanultam megfelelés kényszer helyett szabadon, kíváncsian tanulni, fejlődni. Megtanultam, hogy bízni az emberben, mekkora erőt ad. Megtanultam, hogy az egyszerű több. A tökéletes helyett az elég jó, megfelelő. (Teljes név) • Önismeretet, szeretetet, türelmet, elfogadást, megértést, kitartást. • Megértést, elfogadást, nyitottságot, odafigyelést, alázatot. Megtanultam újra bízni és örülni. Elfogadni saját magam, bízni magamban, bízni a másikban. Segítséget nyújtani és elfogadni a segítő kezet. (Teljes név) • Egymástól lehet tanulni. Másfajta tanárszerep. Csapatmunka fontossága. Mindenki fontos – záró körök, mindenkit meghallgatni. A tanítás minden percben folyik, a szünetben is. Kapcsolatalakítás – folyamat része. emberi kapcsolatok fontossága. önismeret. Jó együtt lenni – szeretve leni – így is lehet.

•

•

• •

• •

•

• •

• • • • • •

Azt, hogyan tudok segíteni annak, aki hozzám fordul, azt is, hogy én vagyok-e a kompetens ebben, azt is, hogy mikor ne segítsek, és azt is, hogy egy jó segítő hogyan „működik”. Muníciót kaptam a szerepeim, határaim kezeléséhez, hogy merjek csapatban működni, hogy hogyan dolgozzak a saját személyiségemmel a hivatásomban. Tanultam elméletet és kipróbáltam a gyakorlatot. Ez így volt jó. Segíteni jó (megerősítés). Meg kell szabni és be kell tartani – tartatni a határokat. Lehet (kell) nem-et mondani. Nincs lehetetlen helyzet! Lehet nagyokat álmodni! El kell fogadni a felkínált segítséget, sőt KÉRNI IS SZABAD! Mi (segítő) is fontosak vagyunk! Nem bűn (néha) magunkkal is törődni, foglalkozni! Nyitottságot. Sok igazság él egymás mellett. Elfogadást, új hozzáállást. Csapatban működés örömét. Megtanultam: az embereket jobban megérteni; új szemléletet – ami középpontjában az elfogadás áll + empátia; jobban bízni magamban; készen álljak minden esetre; értékelni minden esetet – nincs kicsi és nagy; még nagyobb önreflexiót; összekötni a pszichológiát a gyakorlattal, munkámmal; másként gondolkodni; kreativitást – hogyan lehet még? mankókat használni. Elfogadást, kliens érzéseit tiszteletben tartani, odaadó szeretetet. Hallgatást (értőt és nem kényszerű kínosat). Szót, mely megtalált: keret, tanulási folyamat, szerep, önreflexió, nyitottság, sok ismeret, szemlélet. Láttam: sokszínűséget, fájdalmat, csodát, „születést”, kínt – kaptam ezekből sok információt. Néhány technikát, praktikus fogást. Odafigyelést, elfogadást, „előítélet-mentes” viszonyulást. Annak fontosságát, hogy a szerepeket, kereteket egy segítő helyzetben tisztázzam. NEM MINŐSÍTÜNK! A visszajelzés, valamint az önreflexió fontosságát. Önismeretet. Az elfogadó, bizalmi légkör fontosságát. A szeretet erejét, azt, hogy egy csapat milyen csodálatos tud lenni és mennyire fantasztikus a sokszínűség. Elfogadni a másik embert. Megérteni a másik embert. Önmagamat merjem adni. Találkozni a másik emberrel. Együtt gondolkozni csapatban. Hitelesnek lenni. A másik ember fejlődésének útja, a sajátja. A feltétel nélküli elfogadást, az őszinte és nyílt kommunikációt. Az „itt-és-most” fontosságát, a határok betartását. Elfogadni olyannak a másikat, amilyen és nem tanácsokkal irányítani, útmutatást adni, hanem a meghallgatás, megértés segítségével javítani állapotán. Örömmel és elégedettséggel, mert a tanulás mellett nagyon sok értékes és fontos ember barátságát is megkaptam. Hálával, köszönettel!!! Megtanultam, hogy minden embernek a saját baja a legnagyobb, és ezt aszerint is kell kezelnem. Kellő empátiával és türelemmel kell őt segíteni és megvárni, amíg a saját ritmusával eléri a célját, vagy legalább afelé halad. Az elmúlt két évben az önismereti fejlődéssel párhuzamosan új látásmódokat, elfogadást, empátiát, nyitottságot tanultam. Az elméleti tudáson túl az érzelmi folyamatok jellegéhez kerültem közelebb, szereztem tapasztalatokat. Mindent, amit eddig is tudtam: hallgatni, szólni, odafigyelni, érezni! De! Mindezt másként: meghallgatni, megszólalni, ráfigyelni, átérezni. HUMOR – SZERETET – NYITOTT … TANULTAM A MÁSIK EMBERT. A társat, a klienst tanultam megismerni, megérteni és rájöttem, először magamat kell megismerni, ill. elfogadni saját korlátaimat. Tanultam örülni magamnak és a másiknak. Tanultam a szolgálatot. Tanultam az elfogadó szeretetet.

•

• • •

• • •

•

•

•

• •

HOGY MI IS AZ A MENTÁLHIGIÉNÉ (DE NEM ÁRULOM EL ☺). Hogy nem „csak” a családi háttér fontos a kliens történetében, hanem a környezet, a kultúra, a hagyományok, az ország, stb. is. Hogy bizonyos esetekben tényleg működik a nondirektivitás. Hogy mitől eset az eset. Hogy fontosabb a kapcsolat, mint az eset! Interaktivitás fontosságát. Folyamatelemzést. Érzések felismerését, megfogalmazását, fókuszálását. Együttgondolkodás szerepét. Kompetenciahatárok megtartását. (Teljes név) Tanultam figyelni magamra, másokra. Tanultam hallgatni, feltétel nélkül elfogadni. Tanultam nem ítélkezni. Tanultam csoportban dolgozni, megosztani, elmondani. Tanultam kérni és elfogadni, s várni. Elkerültem a kiégést, megtanultam jobban az érzelmeimet kifejezni, és ezt észrevenni a kliensekben is. Tényleg összeadódott a kör ereje, és igaz a Rogers-i megállapítás, saját magmagunkban tapasztaltuk, hogy változások kezdődtek el életünkben. A csend is érték. Elfogadást. Hogy ne ítélkezzem. Mások meghallgatását, értő figyelmet. Önmagam megismerését, (a szavak) pontos fogalmazás szükségességét. Hogy merjek önmagam lenni, az érzéseimet vállalni, vállalni a hitemet. Kicsit áthelyezni a hangsúlyt a rideg racionalitásról az élmény megélésére; az adott szituációt értékelni. Türelmet, csendet, odafigyelést, befigyelést, magamat, visszatükrözést, kísérést, elfogadást. A közlekedési mérnökök bölcsességét. A cukrászok bölcsességét (elég egy mignon). Bízni a kliensben. Együttműködést, nyitottságot, magabiztosságot, önbizalmat. Hogyan állapítsuk meg, milyen a jó pálinka. A szerepekről. Hogy hogyan integráljam mindezt a hivatásomban. Szerető törődést. Hibázhatunk, tévedhetünk. Emberséget. Sok mindent. Magamról, a segítő kapcsolatról, mi benne a szerepem, lehetőségeim, korlátaim. Az eset értelmezésének jobb megértéséhez használható technikákat. Projekt-szervezést, vezetést. Nyitottságot, bizalmat, őszinteséget, reményt, hogy bízhatok magamban és a kliensben is. Lehetek önmagam a segítő kapcsolatban is. A hitelességem az egyik legfontosabb és a jelenlétem, amit adhatok a környezetemnek. Empátia, a viselkedésnek mindig van oka. A környezetét, nem a szemléletét lehet a kliensnek változtatni (vagyis ő tud ezen változtatni, ebben segíthetek). (Ki merhetem-e jelenteni:) Mélységeket. Magasságot. Teljesedés felé igyekvést. Egymásra figyelést, önmagamról és érzések szintjén beszélni. Összetartozást a különbözőségek mentén, sírni és nevetni együtt, újraelevenedni, rengeteg csoportmódszert, kapcsolatba lépni – most meg búcsúzni. (És hát segítő beszélgetést, projektkészítést, esetmegbeszélést, miegymást.) Alázatot, önismeretet, másfajta gondolkodást, a saját képességeimet, hogy sokfélék vagyunk, és ez így jó, így izgalmas. Hogy mindig van remény, hogy minden valódi krízis identitáskrízis, hogy bízzam az intuíciómban, sajátoméban és máséban, fejlődési potenciáljában, hogy mindenkiben ott lapul a bölcsesség. Toleranciát, nyitottságot, a közösség erejét, szeretetet. Nagyon sok gyakorlati tudást (esetmegbeszélés, helyzetgyakorlatok) kaptam. Izgalmas, színes órákon vettem részt. Érdekes, és nem száraz elméleti képzés volt. Tanultam: figyelni a társaimra, figyelni a kliensre, figyelni magamra. Egy közösségbe beilleszkedni, rendszerezetten dolgozni, jól feltenni kérdéseket, véleményemet felülvizsgálni.

•

•

•

Nem kell mindig kérdezni; milyen gazdag hozadéka van annak, ha nem egyedül old meg egy problémát valaki, hanem csoportban! A kliens nem tehetetlen, hanem gyenge; nem vagyok Isten. Hogy az embert teljes egészében átlássam, megértsem; képes vagyok segíteni valakinek rátalálni a saját útjára; milyen fontos a segítői szerephez a jó önismeret; a szerepek tisztázásának fontossága; mennyire fontos magamat adni. együttműködés, nyitottság, tolerancia, csapatszellem, humor. rávilágítás arra, hogy hogyan váljunk segítővé. Non-direktivitásra való ráébredés. Játékosan, humorosan is is hozzá lehet állni dolgokhoz – a humor átsegít a nehézségeken is. A játékos szellem sose maradt el. eseteket, segítő beszélgetéseket, projekteket hogyan kezdjük - folytassuk, ill. fejezzünk e. Emberismeretet, önismeretet, alázatot, odaadást, segíteni tudást, lemondani arról, hogy valakit minden áron megmentsek, elfogadást. Még sorolhatnám a végtelenségig, ha Péter nem gyűjtené be lassan az összes papírt … (Teljes név)

2. Milyen érzésekkel zárom ezt a képzést? • Hálával gondolok vissza Rátok, a társaimra. Hálás vagyok, mert ez a képzés megerősített abban, hogy jó úton vagyok. És megerősödtem arra, abban, hogy felvállaljam az utam! köszönök mindent! • Mikor ide érkeztem, szorongtam, hisz voltak iskolai tapasztalataim. Míg itt voltam, saját érzéseimhez közelebb kerültem, bátrabb lettem. Szívet melengető, biztonság, amit itt találtam. Egy olyan kontrollal, tükörrel, ami kellett a fejlődésemhez. Az érzés jó, szabad, Emberséges. (Teljes név) • Gazdag lettem. minden alkalommal több. Jó érzés volt itt lenni. Intellektuális élmény. Összetartozás, együtt fejlődés, új élmény. • Két különböző évfolyammal ismerkedtem meg a képzés során, halasztásom miatt. Az első elengedésével azt gondoltam, minden más lesz. Így is lett, de az új évfolyam befogadott és jelen tudtam lenni köztük teljes lényemmel. Nagyon jó érzésekkel gondolok vissza mindarra, ami itt történt, és amit itt kaptam. köszönöm azt is, hogy itt Mestert (Emőke szavaival élve) találtam. Humánus, megértő szeretetteljes embereket, tanárokat ismertem meg. Nagyon sokat kaptam a tárgyi tudáson túl! Köszönök Mindent!! • CSUPA JÓ! Ennél jobb medre/kerete/iránya az életközépi válságtól hangos/terhes/sebes életszakaszomnak nem is lehetett volna! Hazaértem …(vagy legalábbis azon az úton járok!) Öleléssel, köszönettel, szeretettel: (Teljes név) • „Valami” történt – valami véget ért – valami elkezdődik. • Vegyes érzések. • Szeretettel, elégedettséggel. (Teljes név) • Érzem honnan indultam, és azt is, most hol vagyok. Érzem a helyemet az „itt-ésmost”-ban, és Élem. Hiszem, hogy ez egy fontos lépcső volt, és már látni vélem a következőt, érzem. Bízom, és megyek Előre az úton. Köszönöm azt, hogy az utam ezen részén útitársaim voltatok. Velem maradtok bennem. (Teljes név) • Szeretet érzésével gondolok erre a 2 évre. Nagyon szép két évet zárok le a mai nappal. Nem találok szavakat azokra a jó érzésekre, amelyekre szívesen fogok visszagondolni. • Öröm van bennem, amiért részese lehettem ennek a 2 évnek. Erőt adott nekem újrakezdeni az életemet. Sok ajtó bezáródott és sok nyílt helyette. Erősnek, bizakodónak, reménnyel telinek érzem magam. Hálás vagyok, hogy

• • • • • • • • • •

•

• • • • • • • • •

megismerhettem a tanáraimat, csoporttársaimat. Szeretem ezt az új ÖNMAGAMAT! Köszönöm! (Teljes név) Jól éreztem magam, feltöltődtem, mindig örömmel jöttem. Lehetett volna rosszabb is ez a képzés, mert most nagyon nehéz itt hagyni! Voltak döccenők, hullámvölgyek, de összességében pozitív a mérlegem, mert kaptam elfogadást, támogatást, át- és körülölelést lelki és szellemi értelemben (sőt olykor valóságban) is. Ennél többet pedig nem kaphattam volna. Főleg + érzéseim vannak a képzéssel kapcsolatban: meghittség, szeretet, őszinteség, odafigyelés, törődés. Hálával, letisztultsággal, elégedetten. Hála, szeretet, öröm. Támasz és Vár! Bármikor építhetek rá. Vidámság, küzdés, siker. Öröm – 90%, szomorúság 10% Otthonosság, bizalom, elfogadás, komfortosság – kiscsoportokban. Néha kellemetlen kényszerű érzés – nagycsoportban. Nyitottság, kinyílási lehetőség. Boldog vagyok, hogy részese lehettem. Szeretettel! Szomorúsággal, mert vége. Hálával. Örömmel, mély érzelmekkel, szeretettel. Vegyes érésekkel. Sok mindent megtudtam magamról, ami nem feltétlenül jó. Valamiért biztos szembesülnöm kellett vele, hogy megértsem a saját működésem a klienssel szemben. Alázattal, tisztelettel gondolok a képzőinkre. Nagyon-nagyon régen találkoztam ilyen emberekkel, akik a nagyságukat nem a hatalmaskodásukkal érték és érik el. Ezt úgy szeretném elsajátítani. Remélem, ezen az úton haladok. Nagy örömmel gondolok vissza erre a két évre, úgy gondolom, óriási utakat járhattam be, ezáltal rengeteg tapasztalat megszerzésének forrása volt. Szívesen emlékszem vissza ezekre az alkalmakra. Azért is emlékszem vissza majd örömmel, mert néhány olyan emberrel ismerkedhettem meg, akikkel nagyon jó lesz leülni, beszélgetni. Örömmel és könnyekkel! HITELESSÉG – BEFOGADÁS – INSPIRÁCIÓ …. ÖRÖM, HÁLA, VALAMI ÚJ KEZDETE KÖVETKEZIK – Jó adag felfrissülés a lelkemnek. Melegség van a szívemben. Megszerettem jó pár embert a csapatban. Az agyamból lejjebb szálltam a szívem felé, és ez kellemes, felszabadító. Kíváncsiságot, mikor elkezdődött. Örömöt, mert jó helyen, biztonságban éreztem magam. Közösségi munkák után elégedettséget. Kihívást a feladatoknál. Szomorúságot a búcsúnál. KÖSZÖNÖM! (Teljes név) Örömmel, kíváncsisággal telve vettem részt a képzésen. Pozitív érzésekkel, kicsit szomorúan írok most. Sajnálom, hogy vége, de már vannak terveim! Öröm tölt el, ha bármikor már csak a feljövetelre gondolok az úton. Voltak benne nagyon meglepődött pillanatok is. A saját önismeretemre vonatkozóan, voltak dühös, elkeseredett pillanataim is. Öröm és egyben szomorúság is. Hiány, hogy ilyen formában már többször nem leszünk együtt. Némi színfolt, más légkör, kiszakadás a mindennapok szürkeségéből. Bizalom, több szemléletmód találkozása, még ha távoli is, akkor is megfontolandó értékrend. Hiányozni fog önmagam „elengedése”.

• • • • •

• • •

•

Több lettem. Teljesebbnek érzem magam. Hálát érzek. Szeretettel gondolok rátok. Önbizalmat adtatok. Vegyes. Felszabadító az, hogy önmagam lehetek, megélhetem az érzéseimet. Fájdalmas a hiányosságaimmal szembesülni. Mindkettőt megéltem itt. Jó visszagondolni a támogató, bizalmat adó légkörre. KÖSZÖNÖM! Nagyon jó érzésekkel, s hiányát fájlalva … Szeretet, hála, öröm, a felismerés izgalma, megelégedettség. Ez a közösség nagyon sokat segített nekem abban, hogy másképp lássak dolgokat, másképp reagáljak helyzetekre, megéljem, átéljem, ne elkerüljem a fájdalmas, nehéz szituációkat. ÉS közben elindulhattam, elindultam a segítségükkel a fejlődés útján. Támaszt kaptam. köszönöm Nektek! Örülök, hogy itt voltam, és részt vettem a közös munkában. Igyekeztem vállalni magam, és legtöbbet tapasztalni ebből. Barátságokat viszek, és azt a jó érzést, hogy elfogadtak, örültek nekem, figyeltek rám. Erősebb lettem, mégis lágyabb! Alázat, belső erő, bizalom, remény, némi szomorúság, meghatottság. Jól éreztem magam ezzel a januári kollektívával és ezzel a nagy csoporttal. nyitottság, humor, együttműködés, csapatszellem, egymásnak segítés. Kár, hogy ilyen „hamar” véget ért. Lenne még mit „tanulni”, ellesni egymástól és a szakmai vezetéstől. Mikor találkozunk legközelebb? Egy olyan önismereti munka végéhez érve jutottam a döntésre, hogy továbbképzem magam, amely előtt életem legnehezebb időszakát éltem meg, és zártam le. Talán az, hogy végre egészséges, nyitott lélekkel tudtam a jövőbe nézni is segítette a döntést, amely nyugodt szívvel mondhatom: eddigi tanulmányaim közül a legjobb választás volt. Amit itt kaptam, azt nem lehet egy ekkora lapra leírni, így nem is próbálkozom vele. csak annyit mondanék: KÖSZÖNÖM! Csupa nagybetűvel, Mindannyitoknak! (Teljes név)

Budapesti VIII. évfolyam, 2010-2012. VISSZAJELZÉSEK A KÉT ÉVRŐL 1. Mit tanultam ebben a két évben? 2. Milyen érzésekkel köszönök el ettől a két évtől? 1. Mit tanultam ebben a két évben? • Sok elméleti anyagot; új megközelítéseket; új technikát, amit korábban elképzelni sem tudtam, hogy hatékony lehet. Ha úgy érzem, hogy nincs megoldás, akkor legtöbbször van, csak új szemszögből érdemes újra megközelíteni. Bepillanthattam függő betegek gondolkodásába élőben, bepillanthattam búcsúlevelekbe, melyek sok tanulsággal szolgáltak. Megtanultam, hogy nem kell mindennek keményen strukturáltnak lenni ahhoz, hogy tanulni lehessen belőle. • (Meg)hallgatást, elfogadást, megértést, türelmet, Figyelni és megfigyelni tanultam, önreflexiót. • Azt, hogy vezetés és felelősségvállalás mind a szakmai, mind a magánéletem során nélkülözhetetlen. Empátiát, türelmet tanultam! • Elfogadást. Megtanultam az együttérzést. Együtt érzek a klienssel. Sokat tanultam önmagamról, a segítő munkáról. Csapatban dolgozni, figyelni a csapattagokra. Érzésekre figyelni, mind a saját, mind a kliens érzéseire. • Megtanultam hallgatni, meghallgatni. Azt, hogy jó néha csöndben várni. Azt, hogy amit a kliens problémájának gondolok, az nem is biztos, hogy az Ő problémája, hanem az enyém. Hogy mire vagyok képes, milyen rejtett tartalékokat tudok kihozni magamból. Hogyan tudom használni a non-direktivitást. Egy problémát, helyzetet hányféleképpen lehet értelmezni. Elfogadni, befogadni olyan dolgokat, amik eddig távol álltak tőlem. • Új szemléletet, nagyobb empátiát, tiszteletet a szakma és a kliens iránt. • Érzéseim kifejezését, szemléletet, néha jó hallgatni, megértést, empátiát, elfogadást, nem a „lexikális tudás” a fontos. • Tanultam MAGAMAT belül: A belső érzéseimet, gondolataimat, fantáziáimat, reakcióimat, figyelmemet. Tanultam MAGAM kívül: Hogyan kapcsolódom másokhoz? Hogyan látom a másikat? Mit gondolok másokról? Mit adok és kapok a kapcsolataimban? Tanultam MAGAM, szerepeimben: Segítői, kliens, tanár, kapcsolat … szinten. … és SOKAT TANULTAM TŐLETEK, AKIK INFORMÁCIÓT, TÁMASZT, SEGÍTSÉGET ADTATOK MINDEHHEZ! KÖSZÖNÖM! Zsóka • Megtanultam elfogadóbb lenni, több önreflexiót alkalmazni. Többet hallgatni és kevesebbet okoskodni. Kicsit strukturáltabban gondolkodni. A visszajelzéseken elgondolkodni. Visszajelzéseket adni. Aktívan és passzívan részese lenni az „ittés-most”-nak. Tisztelni valakit azért, mert más, mint én. (Teljes név) • Figyelmet, odafigyelést; azt, hogy más szempontból is rálássak, rátekintsek a történésekre. Megtanultam értékelni és időnként már értelmezni is a csendet. Megtapasztaltam a közös együttgondolkodás fantasztikus hatékonyságát. Megtapasztaltam a szeretet erejét. Megtanultam azt, hogy a szavak, tettek valódi jelentését észrevegyem. (Teljes név) • Türelmet, jó úton járok, jó csapatban dolgozni, csoportösszetartást, a csoport elkezd egy idő után magától működni, más nézőpontot is nézzek meg, a segítés jó, elfogadjam az érzéseimet, hogyan legyek hiteles ember, én is csak olyan vagyok, mint más!

• • •

•

• •

•

•

• •

•

•

Megtaláltam magamat. Önismeretet, megtanultam „kezelni” a csendet, átérezni a másikat, odafigyelni a másikra. Elfogadást, önismeretet. A non-direktív beszélgetés eszköztárát. Bátorságot. Hogy erősebb vagyok, mint gondoltam. A kapcsolatok óriási fontosságát. Hogy a kimondott szónak ereje van. Minőségi jelenlétet. A szavak valódi jelentését. Hogy mi a különbség a hallgatás – meghallgatás között. Nehézség LEHETŐSÉG. Tudatosabb jelenlétet. Elfogadást önmagam „szeplőivel” és mások „szeplőivel” kapcsolatban. Tanulni a nehéz helyzetekből. Elfogadni a más nézőpontokat. Elfogadni a kritikákat (ez még folyamatban). A kliensekkel való munkámhoz rengeteg segítséget kaptam. (És egyáltalán a tanultaknak köszönhetem, hogy lett munkám!) Figyelemmel hallgatni. Jól kérdezni. Vállalni a véleményemet. Megszólalni sok ember előtt. Vállalni a negatív érzéseimet is és kifejezni megfelelő módon. Szervezni egy projektet. (Teljes név) Jobban érzem a határaimat. Elengedtem régi szorongásaimat. Én én vagyok. Együttérzés, odaadás, megértés, figyelem, elfogadás. Szemléletet, újfajta módszereket, projektet írni és létrehozni, nem kell minden ajtót kinyitni, non-direktív segítő beszélgetést, figyelni, jelen lenni, kísérni, a siker fogalmát önmagamban átértékelni, kimondani az érzéseim, csoportban együtt dolgozni, saját magamban új képességeket kimunkálni, teljesen elfogadni, a másikra figyelni – nem az előfeltevéseimmel foglalkozni. (Teljes név) A két év során nem tudok az iskolapadról beszélni, ebbe aktívan beletartozik a lelkem. A képzés a lelkem aktív része volt. Nagyon sok pozitív megerősítést kaptam. Rálátást összefüggésekre. Az gondolom, hogy a szemlélet, amit át szeretettek volna adni, úgy érzem, átjött. A maga tempójában fogadta a lelkem. Már készen ált rá. Köszönöm. Egy másfajta szemléletet, amellyel a környezetemben lévő emberekre rátekintek – nem csak a kliensekre. Egy másfajta gondolkodásmódot, amely abban segít, hogy a kliensek által mondottak mögé tekintsek. Türelmet, hogy kivárjam, hogy az itt folyó munkának mi lesz az eredménye. Mekkora ereje van az elfogadásnak, milyen tápláló a csend, szerethető a tökéletlenség és mennyire élvezetes lehet az út – még akkor is, ha máshová értem, mint amerre indultam. (Teljes név) A csoportmunka nagy élmény volt. Megtanultam ezen belül elfogadni és tisztelni azokat a hozzászólásokat, amiket korábban elutasítottam volna. Megéltem a határaimat, jobban ráláttam arra, hogy segítő munkámban mi akadályozott korábban. Az itt-és-most fontossága átformálta/ja a szemléletemet. (Teljes név) Rengeteg mindent tanultam az emberi érzésekről, ezek működéséről, megjelenéséről, önmagamról. Csoportmunkáról, a csendről, türelemről, megértésről, egymásra hangolódásról. Egy egészen másfajta látásmódot mutattak meg nekem. Magáról a tanulásról alkotott elképzelésem is gyökeresen megváltozott. Köszönöm a két évet. Bár az utóbbi napokban eszembe jutott a kérdés, most nehéz választ adni, ennyi idő alatt nehéz volna mindent felsorolni, de sok dolgot már az előző félévek folyamán is elmondtam. Köszönöm, hogy türelmet, elfogadást tapasztaltam és tanulhattam, tárgyi tudással is, de sok-sok gyakorlati ismerettel bővítettem tudásomat. Változott a szemléletmódom, a környezetemre irányuló attitűdöm. Köszönöm, hogy úgy fordultatok felénk, hogy szorongások, feszengések nélkül

•

•

• • •

•

•

valóban élvezhettük az elmúlt két évet. Köszönöm a sok nevetést, könnyeket, a rengeteg érzelmet. Elfogadás, empátia → más látószögből is tudom látni a dolgokat, nem csak a sajátomból. Sok minden átrendeződött bennem, rájöttem, hogy Anyám szeret, csak nem úgy, ahogy én szeretném, de ez nem baj. Már nem bánt annyira, ha semmibe vesznek. Jobban el tudom fogadni porszemségemet, jobban el tudom fogadni, hogy „kis” dolgokat is jó csinálni, nem kell mindig sikerre törekedni, sikert elérni. Sokat változtam, tanultam elsősorban saját magamról. Jobban szeretem magam, mint két éve. Ugyanakkor érzem, hogy tovább akarok tanulni.

(Teljes név) Önmagamról nagyon sokat, néha sokkolóan sokat. Voltak olyan felismeréseim, amiket csak nagyon nehezen, hosszú idő alatt tudtam beépíteni az életembe. Vannak, amivel még most is dolgozom, de megtanultam tudatosan kezelni a problémákat. Korábban éreztem dolgokat, az érzéseim irányítottak, most tudatosan kezelem ezeket, és igyekszem értelmezni mi, miért történik. Megtanultam figyelni. Tudom mivel és hogyan segíthetek másoknak, de megtaláltam a határaimat is. Megtanultam, hogy az emberi kapcsolatoknál nincs bonyolultabb dolog a világon. (Teljes név) Megtanultam új módszereket: drámapedagógiai, művészetterápiás módszereket, melyek segítik az eset feldolgozását. Főleg megtanultam: hallgatni! Megtanultam új módszereket: drámapedagógiai, művészetterápiás módszereket, melyek segítik az eset feldolgozását. Főleg megtanultam: hallgatni! A személyes figyelem gyógyító, erőt adó hatását. A személyes figyelem hiányának frusztráló hatását. A hitelesség erejét. Hogy bátran lehetek önmagam. Hogy mennyire csodálatos találkozni magammal és megélni a mély találkozásokat másokkal. (Teljes név) Önmagam lenni; a kapcsolatok fontosságát és értékét; megújulni; alapos felkészültség nélkül előadni valamiről ☺; csapatmunkával járó kreativitást, felszabadult örömöt. Együtt alkotást. Mások elvárásainak nem tudok megfelelni – túl sokan vannak ☺. Érzések fontosságát, kifejezését. És még nagyon sok mindent. … Köszönöm! (Teljes név) Önálló, felnőtt férfiként gondolkodni, cselekedni, létezni. Másoknak támaszt adni, jelen lenni, figyelni, meghallgatni, megengedni és határokat húzni. Jól érezni magam egy társaságban, őszintének lenni, önmagamat szabadon kifejezni. Megtanultam, hogy nehezen létesítek kapcsolatot és nehezen lépek ki. Megtanultam, hogy mindenről még sok tanulni valóm van. (Teljes név)

2. Milyen érzésekkel köszönök el ettől a két évtől?

• • • • •

• • • • •

• • • • • • • •

Boldog érzéssel, feltöltődve és olyan érzéssel, hogy még el sem tudom képzelni, hogy itt most vége van. Tudom, hogy később fogom bánni, most még nem tudom elhinni. Melegség érzéssel, baráti érzéssel, kiteljesedett érzéssel, elégedett érzéssel. Önbizalommal, nyitottan és hálásan a tanáraimnak. Felemeltség, szeretet, öröm, hála, hiányozni fogtok! Elégedettség. Örülök, hogy a társaim olyan tulajdonságokat fedeztek fel bennem, amikről én tudtam, hogy vannak, de eddig mások nem látták meg, és végre … ☺ Boldog vagyok, hogy sok új, érdekes és jó embert ismerhettem meg, barátságok szövődtek, kapcsolatok, melyek a jövőben is folytatódnak remélhetőleg. picit annak is örülök, hogy már csak 1, de annál nagyobb dolgozatot kell megírni. Bármennyire is fáradt voltam/vagyok, mégis igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból. Rossz érzés az, hogy többet ebben a körben nem találkozunk és nem lesz alkalmam megélni ezt a meleg, elfogadó légkört. Hiányozni fog a rendszeres szakmai plusz, amit munkám során hasznosítani tudtam. Szeretet; humor; lazaság; szomorúság, mert nem folytatódik tovább. Reggel sírtam, délben nevettem, délután nyomott voltam, aztán megkönnyebbültem, és most jól érzem magam, és együttérzés van bennem. Jó itt lenni! Köszönöm! Keresztnév) Hálával az itt kapott tapasztalatokért, az örömért, amit az okozott, hogy megismertem számomra értékes embereket. (Teljes név) Most kicsit megérintett az elválás. De az elsődleges érzésem a HÁLA. Hálás vagyok, hogy itt lehettem. Szerencsésnek tartom magam, kiválasztottnak. Köszönöm társaimnak az együttgondolkodást, együttműködést. Köszönöm tanáraimnak az egyenrangúság érzését, a partnerséget. Bizton állíthatom más ember lettem. Az étteremben azt rendelem meg, amit enni szeretnék. ☺ (Teljes név) Elégedettség, tisztaság, őszinteség, bizalom, megnyugvás, felfokozottság, libabőrös a hátam érzése, biztonság, nyitottság, befogadás, érdeklődés, továbbfejlődés lehetőségének érzése. A búcsúzás érzésénél sokkal erősebb bennem az öröm és a hála érzése. Számomra nagyon fontos emberi kapcsolatokkal gazdagodva. Szomorúság, reményteliség, hála, szeretet. Hála. Megerősödés és bizonytalanság. Várakozás. Már vártam, hogy befejeződjön a képzés, mert mégis egyre nehezebbnek érzem az elengedést, a búcsúzást. Nyugalom van bennem. Vágy, hogy minél többet tanuljak, fejlődjek. Befejezettség érzése, de a továbbképzés vágya is. Hálát érzek. Nehéz szívvel, de örömmel, sokkal gazdagabban. Nagy hálával, örömmel, fájdalmak emlékével, szeretettel, csodálkozással, megújulással, hittel, baráti érzésekkel, vágyakozással, spiritualitással. (Teljes név) A két év alatt nagyon szépen megtanultuk kifejezni az érzéseinket. Az egyik érzés az a szomorúság. Ehhez kapcsolódik a hiány érzése. Véget ér a képzés hivatalosan, nem lesznek előadásaink, szemináriumaink. Ugyanakkor jó, hogy mégis van még egy fél évünk arra, hogy felkészüljünk, hogy valóban véget ér. Így nem ér majd bennünket váratlanul, a lélekben elindulhat a valós elengedés folyamata. Ha most teljesen elköszönnénk, elvágnánk a zsinórt, amit össze akarnánk kötni, erőltetve, de hogy ez önmaga válik ketté, ebbe benne van a ti elengedésetek is. Köszönöm ezt a csodálatos két évet.

• • •

•

•

•

• • •

• • •

Kellemes befejezetlenség érzésével, hiszen most végződik, de épp most kezdődik is valami. Gazdagabb lettem. Jó volt sok különböző embert megismerni. Úgy érzem, nem töltöttem itt az időt hiába! Annak a reményében, hogy a mentál klubban még látlak titeket, és folytathatjuk, ami itt elkezdődött! (Teljes név) Örömmel, mert mindaz, amit tapasztaltam és átéltem, hasznosítható és alkalmazható a napi munkámban, beépült a személyiségembe – remélem ☺. Szerettem ide járni, és nagyon fognak hiányozni ezek a beszélgetések, és azok az emberek, akik itt „barátaimmá” lettek. (Teljes név) Sajnálom, hogy nem siethetek reggelente többet a dugóban türelmetlenkedve. Hiányozni fognak a feladatok, a körbe-ülések, minden, ami ehhez a képzéshez tartozott. Leginkább, ami hiányozni fog, az emberek. Barátságokat találtam itt. Nagyon jól döntöttem, hogy eljöttem ide, és jó érzésekkel távozom. Mondhatnám, hogy szomorúan, de a MK reményt ad ahhoz, hogy kapcsolatban maradjunk, ezért azzal a jó érzéssel búcsúzom, hogy megérte a befektetést. Elégedett vagyok azzal, hogy megoldottam a feladataimat, minimális hiányzással jele voltam az órák túlnyomó többségén. Élményekkel, tapasztalatokkal, sok tudással gazdagabban fejezem be az intézmény rendszeres látogatását. Köszönöm! ☺ Jóérzésekkel, főként, de van egy kis bánat is bennem.

(Teljes név) Biztonságban érzem magam. Másrészt: öröm, bizakodás, remény, kíváncsiság. Sok terv (projekt) a jövőre nézve. Nem vég, inkább kezdet, az igazi munka kezdete. Meg van a szikla, amire házat lehet építeni. (Teljes név) Ambivalens érzésekkel. Egyrészt örülök, hogy sok munkahelyi és magánéleti probléma ellenére be tudtam fejezni a képzést. Másrészt fájdalommal tölt el, hogy vége a „diákéletnek”. Hiányozni fognak a szünetbeli csacsogások, tréfálkozások. Hiányozni fog az „egyetemi élet”. Boldogan és feltöltődve a megtapasztaltaktól. Szomorúan, hogy ez így ilyen formában véget ért. Bizakodóan arra nézve, hogy más formában folytatjuk. (Teljes név) Hála, öröm, elégedettség, bizalom, remény. (Teljes név) Öröm, teljesség, kíváncsiság. Előre tekintek, érettnek érzem magam, hogy önállóan is dolgozzak, tapasztalatot gyűjtsek, és abból tanuljak. Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a képzésnek, és úgy érzem, hogy ami itt fontossá vált számomra, azt magammal tudom vinni, vagy bármikor vissza tudok hozzá térni. Köszönöm! (Teljes név) Budapest, 2012. május 20.

Budapesti IX. évfolyam, 2011-2013. VISSZAJELZÉSEK A KÉT ÉVRŐL 1. Mit tanultam ebben a két évben? 2. Milyen érzésekkel köszönök el ettől a két évtől? 01/1 Nyitottságot, elfogadást, a „tanulás” és fejlődés új módozatait, a hitelesség fontosságát és erejét, a közösség biztonságot adó erejét, azt hogy mennyi féle emberi probléma van és, hogy milyen „kevés” kell ahhoz, hogy ezek a problémák oldódjanak és / vagy könnyebb legyen elfogadni, elviselni azokat, amik nem oldhatók meg. 01/2 Magabiztosság, bizalom és remény abba, hogy jó a világ és én is jó vagyok benne. Ez utóbbiakból meglehetősen mélyről jövök fel gyermekkorom óta és sokat kaptam ettől a 2 évtől ehhez az úthoz. Jó csapatban (is). 02/1 Elfogadást, bízni saját magamban, szakmailag sokféle módon nézni egy helyzetre. 02/2 Vegyes érzésekkel. Kaptam sokat szakmailag és emberileg is a tanároktól, kaptam kapcsolatokat is. De hiányérzettel is köszönök el, hiszen ha a felvételin megszűrik az embereket, jobb és hatékonyabb közös munkát lehetett volna végezni. 03/1 … hogy nem lehet hátat fordítani annak, ami elől menekülni próbálunk és, ha rákényszerülök, mindenben megtalálom az értelmet, a szépet stb. …hogy nem zárul le valami, hanem kinyílik sok/egy lehetőség (a folytatásban)… 03/2 - megtalálom a helyemet egy vadonatúj közegben (előbb-utóbb, így vagy úgy – az új kapcsolatok óriási értékűek, sok mindent sose hittem volna  - rengeteg dolog világosodott meg, elsősorban magamról. Igyekszem a következő negyven évben hasznomra fordítani, illetve hasznosítani általában is… 04/1 Melegséget érzek most, egy kellemes nyugodtság, jó érzés van bennem. Rossz érzés, hogy többet nem érkezek meg reggel 10-kor csütörtökön és szorgosan lesem, miről fog beszélni Feri. Nagyon sokat adtak ezek az előadások. Szemléletet, tudást, látást a világra, egy tapasztalt, sokat látott ember világlátását. Hiányozni fog Péter vesébe néző pillantása, az a néhány mondat, amin azóta órákat rágódhatok magamban (nehezen olvasható). Vaski Feri humora és életkedve és a hitelesség, amit érzek benne, azok után, hogy tudom, hogy dolgozik. A segítő beszélgetések oldott hangulata. 04/2 Szemléletet (nehezen olvasható), empátiát, együttérzést, türelmet, megértését, az előítélet leküzdését, azt, hogy az első benyomás nem az utolsó. Nagyon sokat! 05/1 A szaktárgyakon kívül önismeretet, elfogadást, szeretetet, csoportmunkát, önállóságot. 05/2 Én mindig szerettem diák lenni, így kár hogy befejeződött a képzés. Nagyon megszerettem a KRE-t, a tanárainkat, oktatóinkat, hiányozni fognak, de remélem a mentál (nehezen olvasható) segítenek majd mindannyiunknak. 06/1 Olyan tárgyi tudást is szereztünk, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy jól végezhessük majd munkánkat. Legfontosabbnak a projektmunkát és a segítő beszélgetést tartom. 06/2 Kereknek érzem a képzést a második év végén, majd a szakdolgozat megírásával és a záróvizsgával együtt válik teljessé! A jövőben azonban tovább kell képeznünk magunkat, hogy minél jobb szakemberré válhassunk. 07/1 Leginkább a másik ember végighallgatását. Ez nagyon nehéz. Különösen úgy, hogy TÉNYLEG hallgassam. Tanultam (megtanultam?) a hallgatást is. Ez talán még nehezebb. Megtanultam egy szemléletet is, izgalmas okságok (nehezen olvasható) várnak rám. Játszani is engedtek-várom, hogy jómagam is, ha így alakul, csoportot vezetve kipróbálhassam az itt tanultakat. Megtanultam vagy inkább elkezdtem megtanulni, miképpen működnek a családi kapcsolatok, hogyan találja meg vagy veszíti el a helyét egy ember a családjában, milyen szerepek várnak rá.

07/2 Olyan érzés távozni, mintha most volna a képzés első napja. Ez a történet, s ezért vigyázni kell, sok mindenen át NYÚL!:) 08/1 Megtanultam, mit jelent a jelenlét, a kísérés és hogy mennyire különbözőek vagyunk, mi segítők. Azt, hogy milyen sokszínűek vagyunk és sokféleképpen tudjuk megkülönböztetni a problémákat, ezáltal rengeteg megoldásunk is van. Megtanultam hallgatni a csendet. 08/2 Meghatódottság, szeretet, megkönnyebbülés, biztonság, öröm. 09/1 Önismeretet, elfogadást, toleranciát. Sokat fejlődött a családommal való kapcsolatom. A képzés segített megerősödnöm abban, hogy mi a dolgom, hol a helyem a világban. 09/2 Szomorúsággal, felszabadultság-érzéssel. 10/1 Azt tanultam, hogy soha, semmi sem történik véletlenül, illetve ahhoz, hogy valami megszülessen, ahhoz vállalni kell a fájdalmakat is, mert fájdalom nélkül nincs születés. 10/2 Úgy érzem megszületett valami bennem, ami még nem teljes, de folyton fejlődik és növekszik, ha engedem. 11/1 Partneri viszonyt, nagy gonddal összeállított és átadott tudásanyagot. 11/2 Bocs, de kiüresedtem egy kissé így a hétvége végére. 12/1 Magabiztosabb szakmai hozzáállást. A kríziskezelés és öngyilkosság kezelésének, fontosságának hangsúlyozását!! Különbözőségeink egymásba simulását! 12/2Felszabadultan. Kedves Emlékek melegségével. Jó lesz a szakmai (képző) csoportra visszagondolni. 13/1 Másokkal együtt, csoportban dolgozni. Felfedezni, észrevenni, kivárni, elfogadni. Meghallgatni, hallgatni. Örülni mások örömének, osztozni mások bánatában. Türelmesnek lenni. Vállalni önmagamat. 13/2 Jókkal . Azzal, hogy indítást kaptam, nem búcsúzást. Hálával. Szeretettel. 14/1 Önismeretet, belső békét, a külső kapkodásban; árnyalt másokra figyelést; elfogadást. 14/2 Nekem nyílik talán egy új terület a képzésnek köszönhetően, ezért nem valaminek a végét látom, hanem valaminek a kezdetét. Hamar elmúlt a két év, még nem érzem, hogy vége van. 15/1 A csoporttöbblet erejét, az együttgondolkodás örömét. 15/2 Vegyes: egyrészt öröm volt találkozni emberekkel, sokat tanultam. Másrészt hiányérzetek maradtak, mennyi minden nem történt meg. De ez mindig így van. 16/1 Önismereti utam folytatódott. Megtanultam figyelni magamra és másokra minőségibb módon. Empátiás készségeim fejlődtek. Rájöttem arra, hogy jó dolog és fejlesztő hatású a hallgatás, csöndben maradás. Mozaikszerűen összeálltak a képek bennem. Különböző étegek alakultak és rendeződtek. Lezárt a képzés bizonyos dolgokat, megnyitott újabb területeket. Alázatot, tiszteletet. Érzések sokszínűségét. 16/2 Kis veszteségérzés. Öröm. Nyugalom-nyugtalanság. Tisztaság. Átláthatóság. 17/1 Ebben a két évben elfogadást, türelmet, empátiát, együtt gondolkodást tanultam. 17/2 Bizalommal, több önbizalommal köszönök el ettől a két évtől. 18/1 A lényeget: élni ezen a bolygón. 18/2 Teljesség érzésével. 19/1 Szeretetet, elfogadást KAPNI. 19/2 Hálával. 20/1 Nem tudom röviden összefoglalni, hogy mi mindent tanultam. Rengeteg újdonságot kaptam, ami a szakmát illeti. Ennél is sokkal többet jelentett azonban nekem az a hitelesség és szeretet, amit Grezsa Feritől tanultam, kaptam. Az a védőháló, amit a segítő beszélgetésen a csoportom nyújtott, megmarad sokáig. 21/1 Önreflexiót: klienssel való kapcsolatban is és magánéltben. Elfogadást. Hogy nem kell mindenkinek minden áron segíteni. A csend értékes. Hogyan kell úgy a másikra figyelni, hogy nem a magam érzéseire, gondolataira reagálok. A csoportos tapasztalat tovább megmarad, mint az elméleti előadás.

21/2 Hála, visszavágyás, hasonló értékek keresése. 22/1 Hogy semmi sem fekete vagy fehér, hogy semmit sem egyfajta módon lehet megérteni. 22/2 A fejlődés lehetőségének érzésével búcsúzom. 23/1 Türelmet, kitartást, kitekintést, önazonosságot. 23/2 Várakozás. Fáradtság, öröm. 24/1 Rugalmasságot, spontanitást, együttérző, empátiás képességet, non-direktivitást… stb. 24/1 Pozitív érzésekkel távozom: - derűsen , felszabadultan, értve ezt azon, hogy a saját utam járhatom. 25/1 Önismeretre való nyitottságot, a legabszurdabb emberi problémákra is az elfogadás, beleérzés képességének megnyitását. És megértettem Woyczeket! 25/2 Nem távozom; biztosan jövök még. De most valami azért fáj; mint általában a búcsúzások. 26/1 A kevesebb, néha több. Azt hiszem megtanultam, hogyha valamit nem tudok szavakba önteni, hallgatok. Hát most ezt teszem. Köszönöm, hogy megtanulhattam hallgatni. 26/2 Hálával, szeretettel, félelemmel, aggodalommal, bizalommal, optimistán és pesszimistán egyaránt, gyengén és erősen egyszerre. Köszönöm Nektek, hogy sok olyan érzést fedeztem fel magamban, amiről eddig nem tudtam, hogy birtokában vagyok. 27/1 Szavakat kaptam a tapasztalataimhoz, Tapasztalást a kérdéseimhez. Keretet a rendetlenséghez, erőt az elviseléséhez. Bizalmat a klienshez és önbizalmat a jelenléthez. Hálásan köszönöm! 27/2 Nagyon hálás vagyok, hogy mindezt lehetővé tettétek! 28/1 A jót meglátni mindenkiben, mert mindenkiben megvan, lehet, hogy nem látszik. Meg lehet találni. 28/2 Köszönet és hála. 29/1 Igényességet, bizalmat, a környezetemmel és önmagammal szemben. Új érzés, hogy rájöttem, hogy nyugodtan támaszkodhatok saját magamra. A többi már megy magától!  29/2 Úgy érzem, új erő került hozzám, megkaptam az igazi barátságot az egyik csoporttársnőmtől. 30/1 Valamit, amit nem is tudok megfogalmazni pontosan! A zártságomból kinyíltam és türelmesebb lettem. Elfogadóbb lettem és tudok szeretni és hagyom, hogy engem is szeressenek. 30/2 Legszívesebben újra megismételném a két évet, hogy mélyüljön el az, amit befogadtam. Várom, hogy a következő hónapokban-években belém épüljön az itt kapott információ, tudás, érzelem és még sok minden. Vannak még falaim, amit felépítettem a hat évtized alatt, ezeket elkezdtem bontani. Jól haladok . Köszönöm. 31/1 Odafigyelést, ember számba venni a klienst, bármi is a problémája, ne akarjak tanácsokat adni, magamra reflektálni. 31/2 Megint valami lezárult, de remélem tudom tartani a kapcsolatot azokkal, akikkel közel kerültünk egymáshoz. 32/1 Magamra figyelni, a másikra figyelni, miért veszélyes a nyúl, a csoport ereje, vannak olyan keretek, amelyek segítenek, szorongás nélkül is lehet élni, egy segítő, támogató tanárdiák kapcsolat. 32/2 Vidáman, hálával és egy új élet kezdetével. Köszönöm! 33/1 Tapasztalattal, és ez adott a legtöbbet. Többet, mint amit most ide tudnék írni, és tudom, hogy lesz olyan tudás, amit csak később fedezek fel magamban. 33/2 Szomorúság, felszabadultság, fáradtság, túltelítődés, csalódás, remény. 34/1 Elfogadást tanultam elsősorban. Nagyon sok ítélkezés volt bennem kezdetben az emberek iránt. Ezzel tudtam, hogy dolgom van. A képzésben az elfogadás központi volt számomra. Mind egymást, mind a klienseket illetően nagyon nagy mértékben került elő ez, és végig kísérte a két évemet. Úgy érzem, sikeresen fejlődtem ezen a téren. A tükör, amit mások

tartottak nekem, élesen megmutatta azt, amivel dolgoznom kellett. Ma elfogadóbb vagyok az emberekkel, fogékonyabb és nyitottabb a másik emberre. És ezt az itt létemnek is köszönhetem. 34/2 Szeretettel és tisztelettel köszönök el a két év után. Van bennem egy alázat a másik ember iránt. Ennek örülök, hogy idáig eljutottam ezen az úton, mely még tart. 35/1 Együttműködés. A közösség erejét. 35/2 Hálával. 36/1 Magamat, a reakcióimat, a viszonyaimat. Az emberi kapcsolatokat, szemléletet, elfogadást. 36/2 Meghatódottsággal, hiányokkal, emberi kapcsolatokkal, félelmekkel, bizonytalansággal, hálával 37/1 Tanultam embernek lenni, csoportban dolgozni, érzésből jelen lenni és abból dolgozni. Feloldódott bennem a teljesítmény kényszere, ami meghatározta a működésemet. Tanultam elfogadni elsőször magam, illetve az osztálytársakon át magam és magamon keresztül őket! 37/2 Nem köszönök el. A szakmai identitásom alapja és meghatározója, hogy mentálhigiénés vagyok, leszek. Most elképzelhetetlen számomra, hogy nem jövünk ide szeptemberben. Melegséget, barátságot érzek, irányotokba, a társaság felé. S kívánom magamnak, hogy képes legyek hasonló légkört találni, alakítani magam számára a munkámban. Mivel a helyem a szakmában, annak kialakítása előttem van. 38/1 Kívülről ránézni az esetre, a kliensemre. Nemcsak kérdezni, de hallgatni is. A nonverbális kommunikáció működőképességét, fontosságát. Ha valami nem történik meg, vagy éppen megtörténik, annak oka van. (Ebben megerősödtem.) Nem kell „túl jól” csinálni. Az „elég jó” is bőven jó, ha teljesen rá vagyok hangolódva. Erősödnöm kell a segítői szerepemben. 38/2 Újra jelentkeznék, ha lehetne. Önismeretemben megerősödtem. (Jelen pillanatban kissé feszült vagyok a szakdolgozat és a szigorlat miatt.) 39/1 Önismeretet. jobban szeretni másokat; a tárgyi tudás segített ráeszmélni az emberi sokféleségre, és arra, milyen sokféle szenvedés, sérülés és apróság képes befolyásolni egész életeket. Ez a rálátás segített és segít az emberek jobb elfogadásában, és abban, hogy szeretettel tudjak feléjük fordulni. Az elmúlt két év egy új út is volt számomra: a sok év teológia után szerettem volna az Emberről tanulni, és a képzés elvezetett oda, hogy merjek magammal foglalkozni. Ezt is köszönöm. 39/2 Hála. Szomorúság. Sírva-vigadás. 40/1 Odafigyelést, biztonságot, örömöt, párbeszédek fontosságát. 40/2 Belső biztonságérzetem van, amire a felelősségérzetem csatlakozik. A hitem kiszélesedett. 41/1 Azt, hogy az igazán fontos kapcsolatok nem zárulnak le egy képzés végeztével. Megtanultam meghallani, amit a csend mond. Az önismeret mindenekfelett álló jelentőségét. A csoport élményét. 41/2 Szeretettel, hálával, várakozással… . A „tartani valahova” örömét élem meg. 42/1 A bekötött szemes gyakorlatot. Azt, hogy férfiként viszonyultak a tanárok. A bizalmat. Útravaló mondatokat. pl. aminek 1 oka van, az nem történik meg. Szakmai közösséget. Önismereti fejlődést. Új baráti és szakmai kapcsolatokat. Egy új és szuper állást, ahol életemben először hozzám méltón kezelnek és méltó feladat és fizetés járul. Egy kisbabát (3,3 kg, 54 cm, 2013. 04. 10. teljes név) Építő csendet. Megfigyelési képességet. Önuralmat. És még sok minden mást, ami most nem jut eszembe. 43/1 Megtanultam másképp látni az embereket, megértést, elfogadást, együttműködést tanultam. Kaptam egy új látásmódot- így nézve még nagyszerűbb az ember. Sokat tanultam magamról és megtanultam, hogy folyamatosan tanulnom kell magamat (nehezen olvasható) még tovább, hogy minél szeretetteljesebben fordulhassak az emberek felé.

43/2 Hálával köszönök el, a folytatás reményével és igényével, és persze sok szeretettel. Sok szeretetet, elfogadást kaptam itt. Valamiféle teljesség-érzést is elviszek magammal, kaptam a két év alatt valamit, ami hiányzott az életemből, és amitől teljesebbnek érzem magam és az életem. Weöres Sándorral szólva: „Az ember akkor lesz ember, ha átvilágítva mélyéig önmagát, s a benső világosságból környezetére sugarat bocsát.” 44/1 Megtanultam elfogadni, hogy mindannyiunknak más a „jó” és más a „rossz”. Toleranciát, hallgatást, meghallgatást, elfogadást, elfogadottságot, az érzelmeket átélni, megélni, sírni, felszabadultnak lenni, empátiás készséget- mások bőrébe belebújni- onnan kijönni-, átélni az érzéseiket, ezáltal megtisztulni, mélyre menni, felszínen úszni, majd ismét lemerülni, úszni víz alatt és felett… 44/2 Nehéz szívvel hagyom el a képzést, a sok élményt, a társaimat. Az vígasztal, hogy az önismeretnek nincs vége, azt folytatni lehet, az itt kialakult barátságokat is magammal viszem és a mentál klub pedig az iskola folytatása lehet, ahol újra átélhetjük azokat a csodás perceket, miket ezalatt a két év alatt- kicsit másképp hiszen ugyanabba a (vízbe) folyóban nem lehet lépni, de azért ott lesz… 45/1 Lelassulni, másra figyelni, hallgatni és meghallgatni, jelen lenni, elengedni… sokat tanultam, köszönöm a lehetőséget és, hogy részese lehettem. Viszem tovább. 45/2 Hála, szomorúság, öröm, boldogság és sok tettvágy. 46/1 Megtanultam befelé is figyelni, miközben a másikra is figyelek. Megtanultam, hogy miközben a kliensem érzéseire figyelek, észrevegyem a sajátjaim is. Megtanultam kérdéseket feltenni magamban és a klienst nem kérdezni, hanem követni. 46/2 Hálás vagyok! Mindenkinek!  47/1 Sokat tanultam az elfogadásról, a sokszínűségről, a segítésről. Sokat az alázatról, az összetartozásról, a közös alkotásról, és annak öröméről. Annyi mindent tanultam, de Péter majd itt áll felettem és lesi (nehezen olvasható) a papíromat. Ja és a NYÚL-ról nagyon sokat tanultam!:) 47/2 Elégedett és örömteli érzésekkel zárom ezt a két évet. Meghitt a búcsú, de hiszem és remélem, hogy ami közöttünk megszületett, nem vész el. „ Ami voltam vagyok, de ami lettem nem voltam mindig”- Hamvas Béla. Növekedtem, gazdagodtam a Veletek együtt töltött időben. Úgy érzem, a két év folyamata …képpen (nehezen olvasható) teljesedik ki bennem, és ez jó érzésekkel tölt el. Azt is érzem, valami fontos itt született meg bennem, és valami még fontosabb most kezdődik az életemben. Hálával tartozom azért, hogy ennél a születésnél olyan gyengédek, figyelmesek voltatok. Hiába, jó helyre tudni kell születni… . Köszönöm Nektek! Köszönöm, hogy vagytok, és hogy olyanok vagytok, amilyenek vagytok! Budapest, 2013. május 17.

Budapesti X. évfolyam, 2012-2014. VISSZAJELZÉSEK A KÉT ÉVRŐL 1. Mit tanultam ebben a két évben? 2. Milyen érzésekkel köszönök el? 01./1. Mi az, hogy segíteni és mi a segítő szakma. A hitnek, a szeretetnek, az önmagunkra és másokra figyelésnek, elfogadásnak, őszinteségnek, bátorságnak milyen ereje és jótékony hatása van. Minden emberben megvan az esély saját útjának megtalálására. 01./2. Szeretet, alázat, hála, megkönnyebbülés, szorongás, béke, kíváncsiság. 02./1. A panelek feltörése a legnagyobb ajándék. Minden félre-értés kioldása gyógyító. Az érzések kimondása felszabadít. Az az ajándék, ha megtanulunk csendesen figyelni a másikra és Jelen lenni vele. 02./2. Megszakad a szívem, hogy ebben a formában vége van. Felvillanyozottan, mert a mai napban összesűrűsödik az elmúlt két évem minden élménye, emléke, érzése és „belém költözik”, engem táplál. Telve hálával és örömmel mindazért, amit kaptam tőletek, és amit adhattam. & Még hogyan? Szomorú-vidáman, édes-búsan, keserédesen, meghatottan, fájón szépen. Olyan valódian! 03./1. Hú…, - sok mindent; nem is könnyű összeszedni: Megtanultam, hogy a felnőttképzés lehet MÁS is, olyan hely, ahol tényleg felnőttként kezelnek. Mit jelent hitelesnek lenni, és ez mennyire fontos a segítő szakmában. Különbözőek vagyunk, de ez így van rendjén. Megtanultam: tükrözni (- na, nem gyomrot!!!), összefoglalni; elmélyíteni; engedni a csendet, hogy dolgozzon; elfogadni; meglátni a problémát; együttműködni. 03./2. Elfogadás van bennem, az a keserédes fajta: ami elkezdődött, be is fejeződik, és ez így jó. Remény is van bennem, hogy azáltal, hogy ez a képzés befejeződik, valami más elkezdődik, vagy más terepen folytathatom az itt megkezdett munkát. Öröm van bennem, hogy a magokat elvetettem itt, és bízom abban, jó termést hoz. Hát így vagyok. Vegyesen örömmel, bánattal… 04./1. Nagyobb empátiát. Másokhoz és dolgokhoz való viszonyulást pozitívabb szinten. Módszereket, technikákat. Hogyan mutassam meg bátran magam! Köszönöm. 04./2. Sajnálom, hogy vége van. Ahogy délelőtt a kiscsoportomban mondtam: Már vége van, hiszen még minden csak most kezdődik! Pozitív érzésekkel köszönök el, még ha voltak is nehézségeim a gyakorlati munkában! Örülök, hogy megismertelek benneteket és részese lehettem a képzésnek. Vannak terveim, amit a Károliban képzelek el. És ez a felőletek jött pozitív hozzáállás eredménye. Egy kicsit bonyolult voltam, de az érzés, ami bennem van egyszerű: SZERETET. 05./1. Én sem vagyok rendben, te sem vagy rendben, senki sincs rendben és ez így van rendben. De azért még dolgozhatunk azon, hogy jobban legyünk. Én is, a kliensem is és közösen is. Egy orgona elpusztul a fagyban, a jégvirág pedig csak 0 fok alatt virágzik: a növekedéshez, fejlődéshez legfontosabb az éltető légkör megtalálása, ami pont az adott kliensnek jó, majd annak a légkörnek a megteremtése, ahol ő meg tud szépülni. A személyiségemmel dolgozom, azért nekem is dolgoznom kell a személyiségemen, mert magától csak a gyom nő, magától csak gazossá válik. 05./2. Megajándékozottan, gazdagabban. Mint a vitorlás a kikötőben, aki várja, hogy újtára bocsássák, kifeszítsék a „lepedőket” és hasítsa a vizet.

06./1. Alázatot a kliensek felé, a munkatársaim felé, a családom és magam felé. Minden ember egy csoda + a kísérés egy csoda = a mentálhigiéné csodálatos. Bátran lehetek az, aki vagyok, tehát én is egy csoda vagyok  06./2. Fájdalommal, örömmel, reménnyel, békességgel. 07./1. Jó megállni és figyelni az érzéseimet, megélni azokat és továbbvinni. 07./2. Sajnálom, hogy vége van, fáj a búcsú, de jó lesz megállni, az „itt és most”-tal foglalkozni. Szeretni a szeretteimet és élni az életemet. 08./1. Egészen mást, mint amit elképzeltem… Vártam sok elméletet, szakirodalmat és definíciót; helyette kaptam feltétel nélküli szeretetet, mély barátságokat, hitet és fogódzókat. Azt gondoltam majd sokat és többet fogok tudni kérdezni, és e helyett élvezem és gyakorlom a teremtő csendet. Két szemem helyett mára több lett, kapcsolódásaim erősebbek, tettrekészségem újdonság. Megtanultam várni és figyelni, tisztábban fogalmazni, kevesebb „én”-nel élni. Köszönök mindent! 08./2. Áldott érzésben, hogy az emberi kapcsolatoknál nincs izgalmasabb és szebb dolog a világon. 09./1. Megtanultam küzdeni. Saját magammal, az érzéseimmel. Megtanultam leküzdeni a saját félelmeimet. Megtanultam „máshogyan szeretni”. Más minőségben szeretem saját magamat, a kliensemet, a társaimat. Több elfogadással tudok lenni a szeretetkapcsolataimban, amelyek ettől lettek igaziak. 09./2. Leghangsúlyosabb a hála érzése: hálás vagyok a tanultakért, de leginkább azokért a pillanatokért, amikor valaki közel került; hallgatótársam, oktatóm. Ti vagytok az IGAZI kollégáim. Szeretet is van bennem és várakozás, hogy kiteljesedhessek ebben az egészben, amit mentálhigiénének nevezünk. Puszi és ölelés mindenkinek. 10./1. Türelmet, toleranciát. Ne félj kimondani, ha valamit gondolsz. A józan eszemre hallgassak és ne a sok betanult dologra figyeljek. Ne siettessem a klienst, mert a türelem sokszor többet segíthet mint az időfaktor. 10./2. Vegyes érzéssel köszönök el, mert jó túl lenni rajta. Másrészt egy hiányérzettel, hogy még többet kellett volna kivennem belőle. De azt is tudom, hogy ez egy út eleje és még minden előttem áll, sokat kell tapasztalnom, hogy jó segítő legyek. 11./1. Konkrétan? Sorolhatnám… Ami számomra fontosabb az az, hogy mit éltem át, mit tapasztaltam meg ebben a két évben. Ja, hogy ez is tanulás? Tényleg… Megtanultam gazdagítani magam. Tudatosan használni a bennem meglévő erőket. Tisztábban látni. Őszintén/őszintébben megélni dolgokat – aztán ebből meríteni. Megtanultam úgy nyitottnak lenni mások felé, hogy az ne szívja le az erőimet. És felrobbantottam a paneljeimet! Falakat bontottam, most több a hely… 11./2. Kicsit olyan érzés, mint hátrahagyni az első szerelmet. Csodálatos tapasztalás, felemelő új világ, és nehéz hinni, hogy valami hasonlót még átélhetek. A búcsúzás fájdalmát gyógyítja a tettvágy és az erős motiváció, ami visz tovább ezen az úton. Innentől már csak egy út van, tovább képződni! Köszönöm! 12./1. Azt, hogy milyen fontos, hogy az ember körül kik vannak. Ha olyanok, akik felfelé törekednek, mások megértésére, elfogadására az kihat minden pozitívumával a másik emberre is és segíti a személyiség fejlődését. Többek között emiatt jöttem ide és nem csalódtam (Péter!  ). Tanultam egy új attitűdöt, amit szeretnék fejleszteni, csiszolgatni.

12./2. Jó érzésekkel búcsúzom többnyire. Voltak jó dolgok és néhány kevésbé jó, de a jó van többségben. Még idő kell, míg leülepednek a dolgok, mert egyelőre még nem is fogtam fel, hogy búcsúzunk. 13./1. Rengeteg mindent tanultam, felsorolni nem lehet. A tárgyi tudásom is gyarapodott, de ami fontosabb, hogy átéltem a tapasztalati tanulást, megtanultam magamra figyelni, az érzéseimre, a testem jelzéseire… Tudatosabb lettem a kapcsolataimban; erősebb, ütésállóbb, rugalmasabb lettem. Azt hiszem sokkal több energiát fordítottam ebben a két évben a tanulásra, mint eddig az összes iskolaévemben együtt! 13./2. Hálatelt szívvel köszönök meg mindent Nektek! 14./1. A mások és magam elfogadását, hogy mit jelent aktívan hallgatni, hogy a csend milyen sokatmondó lehet. Megtanultam „átülni mások létébe”. Megtanultam, hogy nem hozhatok döntéseket mások helyett és nem sürgethetek senkit, eljön minden a maga idejében. És ezt most gyakorlom  14./2. Elégedetten, a jövőt várva, hálával búcsúzok. 15./1.Sok élményt, tapasztalatot szereztem magamról és rengeteget az együttdolgozás öröméből, a csoportmunkából. Megtanultam az itt szerzett tapasztalataimból és segítő beszélgetéseimből, hogy nyitott szívvel a jelenben tudjak lenni: ne az eszemmel, a prekoncepcióimmal, saját régebbi élményeimmel legyek jelen, hanem a másikhoz tudjak lenni nyitottabb, elfogadóbb; csendesen, türelemmel megtapasztaljam a bizalmat, a másik önerejét, ami ha jelen vagyok és látom a másikat aktívabbá válik. 15./2. Jó érzéssel, megelégedéssel, nyugalommal. 16./1. Nyitottságot, érdeklődést megtapasztalni, tapasztalatokból tanulni és épülni, érezni, érzéseket megfogalmazni, csoporttaggá válni, felelősen kérdezni, választ adni. Figyelni kifelé és befelé. Mások nézőpontját, meglátását megfontolni, közel engedni. Kapcsolatokat kötni, fenntartani. Saját dolgaim érdekében lépéseket tenni, tanulni. 16./2. Feltöltődve, szomorúan, kis nyugtalanság érzésével zárom ezt a két évet. Érzem, hogy útravalót kaptam. 17./1. Egy szemléletmódot – lehet másként csinálni. Szakmai ismereteket. A tapasztalati úton való tanulás hatékonyságát. Önreflexiót, empátiát, bátorságot, hitelességet. 17./2. Örülök, hogy belevágtam a képzésbe. Volt benne öröm, bánat, nehézség, felszabadultság, hála. 18./1. Hitelesség -> jó, fontos, vállalható, megvalósítható. Empátia -> fejleszthető. Alkoholfüggőség, szerfüggőség -> betegség. 18./2. Megkönnyebbülés, szomorúság, erő, fáradtság, várakozás, kiszakítottság, hiány, szeretet. 19./1. A lényeget, ami a szemnek láthatatlan. 19./2.Azzal az érzéssel köszönök el, hogy folytatódhat bennem, közöttünk, Szóval a reménnyel és bizonyossággal. 20./1. Megtanultam mi a kísérés. Megtanultam, hogy mások egészen máshogy gondolnak valamit, és halljam meg, amit mondanak, mert más nézőpontból nézik, amire lehet én nem is gondoltam. Megtanultam csoportban dolgozni. Rengeteg önismeretre tettem szert. Megtanultam merni szerepelni.

20./2. Azt gondolom, hogy életem legjobb képzése. Hálás vagyok, hogy itt lehettem. Annyi érzést kaptam két év alatt, amit mások egész életükben sem. A szemináriumi előadások nagyon sokat adtak. 21./1. Megtanultam háttérbe szorítani önmagam, értő figyelemmel észrevenni a másik elrejtett arcát. Ebben felfedezni az emberi szépséget. A szakma iránti alázatot és hogy miben rejlik a hitelesség! 21./2. Azzal a felszabadult reménnyel, hogy képes vagyok változni, és saját változásommal a világ nekem eső részét pozitívabbá varázsolni (megváltoztatni). „Megerősítelek, hogy megerősödvén Te is megerősíts másokat” (Újszövetség) 22./2. Elfogadást, szeretet, odafigyelést, szimbólumokkal való munkát… De az „itt és most”ban csak üresség van. Fájdalmas, szomorú, örömteli üresség. 22./2. Örömmel. S talán a szemlélet-váltás mellett, ami a legfontosabb számomra, hogy hat emberrel is életre szóló, mély emberi kapcsolatom alakult ki. Gyöngyszemek, ajándékok, csillagok. 23./1. Élet szeretetét (elfogadás, szeretet, elmélet, non-direktivitás, paradigmaváltás). 23./2. Itt és most: szomorúság, szeretet. Változás érzése van bennem. 24./1. – önismeretet, elfogadást, erőt, identitásom megszilárdulását, út kezdete, empátiát, tiszteletet, rálátást, szeretet gyakorlását, segítési technikákat, önbecsülést, érzéseim megélését az „itt és most”-ban, mások érzéseinek elfogadását. 24./2. Hiányérzetem lesz, mégis egy kellemes melegség járja át a szívemet. Picit szomorú vagyok, mert idehoztam valamit a lelkemből, melynek egy részét most itt kell, hogy hagyjam… 25./1. Meg tanultam látni és szükség esetén nézőpontot váltani. Megtanultam magam megmutatni és érteni, jó így. Mindenki más és mindenki jó így. 25./2. Hitetlenkedve veszem tudomásul, hogy ilyen formában már nem találkozunk egymással. És van bennem egy öröm, hogy meg mertem magam mutatni ennyi ember előtt. Azt a „szemüveget”, amelyet itt kaptam, nem veszem le soha… 26./1. Nagyon szép folyamat volt. Nekem erősen önismereti is. Talán életemben először éreztem, hogy milyen közösséghez tartozni. Az is egyre jobban kirajzolódott bennem, hogy ezen az úton fogok haladni. 26./2. Most az utóbbi időben úgy érzem az elmúlás megélésének szomorúsága megfogott. Most üresség van bennem. 27./1. Tanultam az érzéseimmel foglalkozni; másokhoz kapcsolódni; csendességet, harmóniát keresni; bízni magamban és támaszkodni másokra; változni. 27./2. Érzéseim: melegség, könnyedség, elégedettség. 28./1. Paradigmaváltást, figyelmet, tiszteletet, hallgatást, türelmet, módszereket, technikákat, együtt gondolkodást. 28./2. Hálával, szeretettel, tisztelettel, valahová tartozás érzésével, nyitottsággal, egy új kezdet lehetőségének érzésével köszönök el. 29./1. Elfogadást, nyitottságot, örömöt, reményt. 29./2. Talán minden benne van: HÁLA.

30./1. Figyelmet, türelmet, jelenlétet. Együtt munkálkodást, hogyan lehet közösen együtt dolgozni! 30./2. Azzal a jóféle nyitottsággal, hogy lehet változni, nyílni, fejlődni, átrendeződni és magamban, másban hinni. 31./1. Az érzelmek fontosságát, a sokféleség jogát és szerepét. 31./2. Mintha most tudnék annyit, hogy elkezdhessem ezt a képzést; jobban érteném, amit át akart adni a képzés. 32./1. Fontos a keretek betartása, empátia. 32./2. Vegyes, mert jó, hogy vége, de néhány ember nagyon közel került hozzám és sajnálom, hogy velük így kevesebb időt tölthetek a jövőben. 33./1. Figyelmet, türelmet, jelenlétet, új fókuszt, elfogadást, rejtett igazságok feltárását, őszinteséget, bizalmat, valóságos kapcsolódást. 33./2. Hálával, szeretettel, biztonsággal, kíváncsisággal, bizonytalansággal, csalódottsággal, várakozással, elengedéssel, bizalommal. 34./1. Közelebb kerültem a határaimhoz, azokhoz a határokhoz, amelyeket itt a két évben sikerült tágítani. Ütésállóbb lettem, az biztos.  34./2. Öröm van bennem, és tenni vágyás. Ezt a kapott lendületet szeretném a jövőben szolgálatba állítani. 35./1. Sokat, de nem eleget. Türelmet, figyelmet, szeretetet, megértést, alázatot. Kezdem tanulni, hogy csak hallgassak, mert sokszor az is elég, ha azt teszem. Ne kérdezzetek – ami nagyon nehéz. Ne a megszólított szerepem válaszoljon vagy ítélkezzen. Azt is megtanultam, hogy van igény és szükséglet és azok mellett a „nagyon jó ötleteim” labdába se rúgnak. 35./2. Hiány 36./1. Elfelejtettem mindent, ami nem kell. 36./2. Nem távozom. 37./1. Figyelni, odafigyelni, ráfigyelni, hallgatni, meghallgatni, őt hallgatni, jelen lenni, vele lenni, elengedni, embernek lenni. 37./2. Megnyugvás, elégedettség, öröm, szomorúság. 38./1. Jelen lenni, figyelni. Tanultam hitelesnek lenni. Megengedni megélni érzéseket és ezeket az érzéseket kimondani. Tanultam az érzések jogosságáról más szempontból. 38./2. Olyan érzésekkel, hogy most állok úgy, hogy innen kellene kezdenem. 39./1. Szemléletet, készségeket, konkrét tudásanyagok, információkat; tudatosítottam bizonyos dolgokat magamban, a környezetemben, a hivatásomban; új megközelítési módokat és eszközöket a munkámban, a segítésben és még a magánéletben is. 39./2. Nyugalom, szeretet, öröm, büszkeség, várakozás, fáradtság, egység, mégis önállóság, kíváncsiság. 40./1. Elfogadást, nyitottságot, non-direktivitást. 

40./2. „Öröm-üröm” kettőséggel: örülök, hogy már nem lesznek „kötelező” beadandó feladatok, és szomorúsággal, mert nagyon jó volt bejárni, elfogadó, szerető, hasonló gondolkodású emberek társaságában lenni. 41./1. Feltétel nélküli elfogadás. Megtanultam a negatívumot szeretettel elengedni. 41./2. Vegyes. Olyan karizmatikus embereket ismertem meg, akikkel nem találkozhattam volna a saját világomban. 42./1. Toleranciát, elfogadást és türelmet. 42./2. A befejezés szomorúságával és az új kezdet örömével. 43./1. Csoportmunka örömét, újfajta látásmódot, önismeretet. 43./2. Elégedettség, nyugalom, feltöltődés. 44./1. Önismeretet, szakmai alázatot, hitelességet, egy jó módszert, a sokféleség elfogadását. 44./2. Elégedettséggel, feltöltődve, szomorúsággal, hogy vége; várakozással a jövő felé. 45./1. Tudatosan, tudatosabban élek, élek meg élethelyzeteket, kommunikálok. Pl. elgondolkodom a reakcióimon, mintákon, amiket hozok, szerepeimen., stb. Empatikusabb lettem ezáltal, közelebb kerültem magamhoz is, az érzéseimhez. Nemcsak a segítő szerepben fejlődtem. Sőt. Ez csak egy kezdeti lépés. 45./2. Megnyugvás, öröm (a csoportom kiváló volt, öröm volt ide jönni), megkönnyebbülés. 46./1.Új szemlélet, empátia, elfogadás, ki vagyok én?, mindenki más, mindenki ugyanaz, kiüresedés, non-dierektivitás, szivárvány, önismereti út, saját élmény. 46./2. Újrakezdés: újrakezdeném a már megszerzett tapasztalatokkal. Kíváncsiság, nyitottság, gondterheltség, „hova tovább?” érzéssel kevés vagyok (még)!?!?, elég leszek valaha?, tudásszomj, tapasztalásszomj. 47./1. Az előző félévek mentek tovább bennem: elfogadás, nyitottság, őszintén megmutatni az érzelmeket. 47./2. Van bennem egy fura bizonytalanság, hogy mit kezdek ezzel a képzéssel. Azt érzem, hogy nagyon jó helyen voltam 2 évig. Most rajtam a sor, hogy ilyen környezetet teremtsek magam körül. 48./1. Új szemléletmódot, toleranciát, empátiát, mélyült az önismeretem, magabiztosabban lépkedek az utamon, sok szép és hasznos gondolatot, amelyek a mindennapokban is segítenek. 48./2. Sajnálom, hogy vége lett. Jó szívvel ajánlom ismerőseimnek. Tudom, hogy már „mindörökre” más leszek, mint azelőtt voltam. Úgy fogok gondolni erre a képzésre, mint egy olyan állomása az életemnek, ahová majd vissza-visszatérek. 49./1. Alázatot, elfogadást, türelmet, figyelmet, még több empátiát, bizalmat, a csend jelentéseit. 49./2. Jó mulatság, férfimunka volt. 50./1. El-lenni a bőrömben, és egy csomó szakmai dolgot. 50./2. Szeretettel.

51./1. Megtanultam lelassulni, türelmes lenni, élvezni a csendet, egy picit belemerülni a kliens érzéseibe, leszokni a kérdezgetésről,, indirekt mondásokról. Picit tudok már a lényegre és a gondolatok helyett a bennem lévő érzésekre figyelni, belül lenni. 52./2. Félbehagyottság érzéssel, a még több tanulás iránti vággyal. 53./1. Megtanultam odafigyelni, értőn figyelni, hallgatni, nem magamra figyelni, fókuszálni, magamra is figyelni, részletekben és madártávlatból látni, elfogadni, befogadni, csönd nyelven beszélni. 53./2. Békével és a teljesség érzésével zárom ezt a képzést annak biztos tudatásban, hogy az ÚT eme fontos szakasza után nem állok meg, hanem szépen lassan, békével haladok tovább. 54./1. Emberséget, szeretet, elfogadást, alázatot, „valamivé válni”, együttlátást, összegezni tudást, pontosítást. 54./2. Egyfelől fájdalommal, mert ez így többé már nem lesz. Másrészt azzal a felemelő érzéssel, hogy mindazt, amit itt kaptam, tanultam, magamban tovább viszem és igyekszem tovább adni. 55./1. Megtanultam új szemmel nézni és látni saját magam és a többi embert. Megbocsátást és alázatot. Pont akkor vagyok hiteles, ha önmagam adom és elengedem a tökéletes segítő mítoszát. A felelősségemnek határai vannak. Nem vagyok mindenért és mindenkiért felelős. Azt, hogy elég jó szülő vagyok. 55./2. Öröm és szomorúság, megérkezés és elindulás, jin és jang, szeretet -> Harmónia 56./1. Mentálhigiénés szemléletet (megértést, megérteni, elfogadást, elfogadni, hogyan kell figyelni a másik emberre, nézzünk a dolgok mélyére, minden mindennel összefügg), önismeretet, önreflexiót, tapasztalati tanítás, tanulás, hitelesség fontossága, közösség fontossága. 56./2. Ambivalens érzésekkel: örülök, hogy itt lehettem, szomorú vagyok, hogy vége. 57./1. „Az élet szent okokból élni akar” (Ady Endre). Röviden ezt. És ilyesmiket: virág vagyok, kertész leszek és mindkettő gazdag, beláthatatlan tárlatokat kínál. Mindezt ráadásul virágoskertben, más kertészekkel együtt. Hitelesen, ha nehéz, akkor is. Egy együtt, együttműködés. Ami most foglalkoztat: hová vezet az a szó végi „és”… 57./2. Hálával, fájdalommal a lenyűgözöttség állapotában, szorongással, meghatottsággal. ÖNAZONOSABBAN Budapest, 2014. május 16. Illyefalvi V. évfolyam, 2012-2014. VISSZAJELZÉSEK A KÉT ÉVRŐL Mit tanultam a képzés alatt? 1. Hogy Illyefalva a világ közepe. Megtanultam magamat szeretni és az embereket még. Megtanultam, hogy mit jelent a közösség ereje. Megtanultam “másképpen” gondolkodni - ez valami olyan, amit már örökre magunkkal viszünk, mert mindenben benne van, a hétköznapokban a munkában, otthon - az enyém lett, és hálás vagyok érte. Megtanultam összefüggéseiben figyelni az embereket, dolgokat. Illyefalva volt az a hely, ahol igazán

mertem önmagam lenni, mert lehettem. Ilyen mértékű elfogadást soha nem tapasztaltam. Illyefalva mérföldkő, mindent összegyűjtöttem, amiből kiindulhatok, visszatérhetek, merítkezhetek. Annyi minden van, amit kaptam és nehéz megfogni egyenként, megfogalmazni. 2. Kaptam egy csoportot. 3. Nagyon nehéz ezt így most megfogalmazni, összeszedni... úgy gondolom, hogy az itteni munka, tanulás eredménye hosszútávon fog megmutatkozni. Nagyon sokat tanultam elsősorban önmagamról, a kapcsolataimról, újra- és átértékelem az életem, sokszor éreztem azt egy-egy tömb után, hogy újjászületve megyek haza. Türelmet tanultam, nyugalmat, szeretetet, egymással való törődést; azt, hogy a sokféleségünk ellenére, ha a leplek, mázak, héjak lehullnak, legbelül ugyanazt érezzük, ugyanazokat az értékeket képviseljük. Jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül. 4. Olyan kérdés ez, amire nehéz válaszolni, nehéz néhány szóban összefoglalni mindazt, amit kaptam. Hiszen már egészen másképp látok dolgokat, mint amikor idejöttem, most valahogy szebb az egész világ. Rengeteget tanultam magamról s másokról, arról, hogy mennyire sokszínűek vagyunk, és alázattal gondolok a különböző életutakra, sorsokra, melyekkel segítői vagy egyszerűen emberi minőségemben összehozott, összehoz az élet. Megerősödtem magamban és szakmailag, hivatástudatomban egyaránt. Boldog vagyok, hogy új szemléletmód nemcsak önmagam, de szakmám szempontjából is meghozta és meghozza azt a többletet, melyet e pozitív nézőpont jelent. Akár magamra, akár hivatásomra gondolok, óriási pozitív elmozdulást tapasztalok, mely hangulatban, közérzetben, problémamegoldásban, kapcsolatokban és szakmai szinten egyaránt megnyilvánul. Külön örömmel tölt el, hogy bátorságot és kellő tudást szereztem ahhoz, hogy – egyébként laikusként – olyan beszélgetést folytassak egy emberrel – adott esetben – mely csupán a meghallgatás, ráfigyelés által segíthet. Azzal segítek, hogy odafigyelek, észreveszek, megértek, meghallgatok. Úgy érzem nagyon sokáig folytathatnám, hogy mi az, amit itt tanultam. Zárszóként azonban csupán annyit: rengeteget. Fantasztikus élmény volt. Köszönöm! 5. Hogy a legnagyobb ajándék elfogadást és szeretetet adni és kapni. Hogy ez leglább olyan fontos, mint a levegő. Itt tanultam meg a mélylégzést - és hogy a belégzés és a kilégzés együtt léteznek – mely feltölt, felszabadít. Megtanultam, hogy a leggyönyörűbb csodák az együtt-ből születnek. Az egyéni szépségek megszázszorozódnak. 6. Olyan dolgokat fedeztem fel magamról, amelyeket eddig csak sejtettem volt, vagy amiről még azt sem. Itt tanultam meg azt is, hogy nem kell tökéletesnek lenni, de jó, ha teljes nyitottsággal, odafordulással jelen tudok lenni. Megtapasztaltam, hogy milyen érzés hasonló gondolkodású emberekkel egy hullámhosszon lenni, együtt dolgozni. Jó volt megélni ennek a megtartó, felemelő erejét. Másképp látom a világot, másképp gondolkodom, másképpen érzek... amolyan mentálosan... rengeteg használható tudást kaptam, jó volt megtapasztalni is mindazt, amit tanultunk. 7. Megtanultam szeretni magam. Megértettem, hogy egy különleges, egyedi, kis csoda vagyok. Megerősödtem és merem vállalni a véleményemet. Kiállok magamért. Jó ember lettem. Kinyílott a harmadik szemem, így nemcsak nézek, hanem látok is. Megértettem, hogy soha nem az a fontos, hogy milyen sikereket érünk el a célunk érdekében, hanem amivé válunk az út során. Megtanultam, hogy bárki változhat és bármilyen mélységből fel lehet állni. Rút kiskacsként érkeztem és hattyúként távozom! Megszépült a lelkem!

8. Sírni, nevetni, önmagam lenni. Végigjárni egy utat bölcsőtől koporsóig tartót. Megtanultam meglátni az Embert, a Férfit, a Nőt. Az élet finom rezdüléseit, árnyalatait, a lélek táncát, játékait érezhettem. Útlevelet kaptam Embertől Emberig, Lélektől Lélekig eljutni. Megtanultam a csodában és varázslatban hinni. 9. Emberséget, hitelességet, segítőkészséget, megértést. Megtanultam még jobban figyelni magamra, az érzéseimre. Tanultam a másokkal való együttműködést. Megtanultam segítséget kérni és elfogadni. Köszönöm. 10. Nagyon sok módszert tanultam, sok-sok fogódzót a munkámhoz. Nagyon sok mintát láttam, hogyan lehet emberséggel, szeretettel odafordulni, akár sok év után is a hozzánk forduló személyekhez. Sokat tanultam a barátságról, a segítségnyújtásról és főleg a kérésről, az elfogadásról. Nagy önismereti út volt ez nekem, nekünk, a családomnak. :-) 11. Megtanultam elfogadni magam és másokat, s a helyzetet. Megtanultam, s még tanulom, hogy a dolgok változnak, így hát a magam rugalmas hozzáállása szükséges. Tanulom értékelni a jelen adta lehetőségeket. Alázattal és hálával a lelkemben élni jó. 12. Ezen a két év képzésen meganultam még türelmesebb és megértőbb lenni másokkal. Erősödtem és állandóan erősödöm. Megéreztem és tapasztaltam azt, hogy milyen az, amikor megértésre és elfogadásra talál az ember. Az az út, amíg idáig eljutottam fájdalmas is volt, kellemes is, de tudom, ennek így kellett történnie. 13. Minden ember a maga sajátosságaival egy-egy külön érték, amit észre kell venni. A jelen állapota ( betegség, káros szokásai) egy hosszas folyamat összetevője, ami megértésre szorul. És amíg nem értem, nem ismerem nem tudok rajta segíteni. Itt megtaláltam, megtapasztaltam, hogy az előítéletet hagyjam mindig az ajtón kívűl, és a szembejövő embernek adjak egy minimális időt legalább az ismerkedésre, kibontakozásra. Továbbá nagyon fontosnak tartom az empátiát, ami segít a másik embernek a megértésében még mielőtt bármiben is segítségére lehettem volna. Bennem mindenez e képzés alatt tudatosult igazán, amit természetesen meg is tapasztalhattam. 14. Túl a tárgyi ismereteken, amire föltétlen szükség volt és van, azon a területen, ahol épp dolgozom, tanultam egy olyan szemléletmódot, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy átstruktúráljam rálátásomat a különféle dolgokra, élményekre, különösképpen azokra a megoldandó feladatokra, problémákra, melyekkel szemközt találom magam. Embertársaimhoz való viszonyomban új, eddig nem ismert utakat láttam, találtam! 15. Szakmailag egy komplekt képzés volt, amelyben benne volt minden, amire szükség lehet. Megtanultam, hogy bízzak magamban, megismertem magamat olyan oldalakról, amelyekről nem tudtam, hogy léteznek :-) (és nemcsak a bulira meg a viccekre gondolok:-)) Meganultam, hogy legyek merész, neki tudok fogni olyan dolgoknak, amiknek azelőtt nem. Megszerettem a projektet :-) ...és talán egy kicsit élni is megtanultam. 16. Tanultam az embert, a sorsot, a lelket, de főképp magamat. 17. Hogy hál' istennek sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, hogy lehet másként, s ehhez a máskénthoz eszközöket, fogódzókat, utakat????? Ggazdálkodni valamelyest azzal, ami vagyok, hatékonyabban, mint korábban. Érzékenyedni arra is, hogy segítséget kérjek - bízni abban, hogy lehet, hogy érdemes. Bizonyosságot, hogy rendben van az is, ami nem

látszik rendben lenni. Újra meg újra azt, hogy így együtt lenni nagyon jó. 18. Hm..., ez most így egy nehéz kérdés. Tanultam “mindent, ami számomra fontos”. Másként nézni Önmagamra, másként nézni a Családomra, Rokonokra, Barátokra, a Közösségeimre. És másként viszonyulni az Embertársaimhoz. Kaptam Tőletek egy “életcélt”. - a fentieket minél jobban mélyíteni és megélni a mindennapokban. Ez minden napra egy 24 órás projekt. Szép, teljes napok. 19. Amit itt tanultam, szerintem nem lehet mind leírni. Számomra a legfontosabb, hogy megtanultam érzéseimet valamelyest kimondani, együttérezni, jobb embernek lenni. Megtanítottatok, hogy mik a legfontosabb értékek az életben, más szemmel nézni embertársaimat és a világot. Hála van bennem irántatok és a képzés lehetősége iránt. Annyi kedves, szerető embert ismertem meg általatok és társaim által, hogy úgy érzem nem vagyok egyedül, lelkemben vagytok mind. Megtanultam beszélni és ha kell meghallgatni, valahogy másképp hallom az embereket, érézseikkel együtt és ami mögötte van. Azontúl, hogy rengeteg ismeretet tudtam meg, tanultam meg, mégis a legfontosabb amit magammal viszek a többiek és a ti empátiátok, szeretetetek, kedvességetek. Köszönöm szépen mindenkinek, Isten áldjon mindannyiatokat! 20. Szeretetet, még több szeretetet, sokkal több szeretetet, empátiát, még több empátiát, sokkal több empátiát. Megtanultam: soha nem késő ezeket újra és újra feleleveníteni, egy más dimenzióba áthelyezni. Nekem minden óra – képzés – önismeretbe ment át. Mélységek és magasságok kozott mozgatott 220 fölött. Jó vol újra diáknak lenni. Köszönöm a munkátokat professzionaliatásotokat. 21. Olyan voltam az első találkozáson, mint a partra vetett hal. Nem tudtam megszólalni, csak tátogtam. Sokszor rácsodálkoztam arra, hogy mit is keresek én itt. Többször megfordult a fejemben az önismeret alatt, hogy feladom, egyszerűen csak fogom magam és hazamegyek ... de úgy látszik itt volt a helyem, nem véletlenül kerültem ide, ezek közé az emberek közé. Mindig volt valami kapaszkodó, ami biztonságot nyújtott és továbblendített, amikor elbizonytalanodtam. Az együtttöltött idő és a közös munka új színt hozott a mindenapjaimba, a munkámba. Szakmai téren is megerősödtem, fel tudom vállalni a másságomat ott is. Talán másképp működök nemcsak Illyefalván, hanem kint is... 22. Fantasztikus, hogy ez nem egyszerűen egy képzés, hanem sokkal több annál. Megtanultam: odafigyelni az emberekre. Megtanultam, hogy értékesek vagyunk és kimeríthetetlen források vannak bennünk. Megtanultam az “itt és most” értelmét és jelentőségét. A legfontosabb, amit kaptam, nem az ismeretek, hanem a szeretet. Ezt viszem magammal és próbálom őrizni és gyümölcsöztetni. 23. Az elmúlt két évben annyi szeretetet és megértő, együttérző jóbarátot kaptam, ami betöltött minden űrt, amennyi nem volt eddigi életem során. A képzés teljesen átnevelt szakmai szempontból, értelmi és érzelmi síkon egyaránt. A gyakorlati tömbök megtanítottak bátrabbnak, nyitottabbnak lenni, kreatív megoldásokat keresni és megismerni, megérteni önmagam elsősorban, valamint a körülöttem levőket. Jó volt megtapasztalni, hogynem vagyok egyedül, hogy jó emberek vesznek körül ls azt, hogy jó tervezni, segíteni problémákat keresni és azokat mentálhigiénés szemlélettel a célhoz vinni. Köszönök mindent mindenkinek! 24. Készen állok a leválásra! Megerősödtem! Elengedhettek kedves Lányok! Köszönöm,

hogy újra megszülethettem, hogy más emberként, segítőként, anyaként, feleségként nézhetek a világra. Köszönöm, hogy tükröt tartottatok, s hogy bennetek magamat kicsiben megláthattam, mindannyiotokban , lélektársaim! Köszönöm, hogy buzdítottatok, önértékelésemet egy kicsit megerősítettétek, magabiztosabb vagyok abban, ami rám van bízva. Köszönöm, hogy mindennapjaim, és hátralévő életemhez lendületet adtatok, hogy az “ember ezen a Földön csak egyszer él”, és megéreztettétek azt, hogy mégsem mindegy, hogy ezt hogy élem le. És persze az utat, amelybe beleállítottatok s haladni akarok. A kezeteket ... fogom láthatatlanul, s ha úgy érzem ...lélekben visszatérek hozzátok ... ISTEN ÁLDJON! És áldja mindannyiunk életét és munkáját. Köszönöm. 25. Nehéz szavakba önteni mindazt, ami átjárja a lelkem, és azt, ami meghatározta ezt a 2 évet, mégis megpróbálom. Itt tanultam meg igazán figyelni másokra (addig leginkább magamra tudtam), itt fedeztem fel, hogy milyen értékekkel rendelkezem, és milyen értékesek azok, akik körülvesznek, hogy mindenkiben van valami szép és szeretnivaló. Megtanultam elfogadni és tanulgatnom levetkőzni előítéleteimet. Rájöttem arra, hogy én is tehetek egy kicsit a világ alakulásáért, részem van a teremtésben, a megváltásban. ÉLNI tanultam itt a szó szoros értelmében, megélni, hogy az élet szép, minden csalódás ellenére is. Fontossá váltal számomra az emberek, a kapcsolatok, másképp, mint eddig. Tanultam odaadni magam és sorolhatnám tovább ... Köszönöm nektek, hogy érzékenyebbé tettetek a életre és a csodákra. KÖSZÖNÖM. (név) 26. Megtanultam magam a kliens bőrébe juttatni, és megélni az ő valóságát.Ezáltal rájöttem valós szükségleteire, hogy nem arra vágyik, hogy én oldjam meg a problémáit, nem sámánnőként tekint reám, nem tanácsokra van szüksége, hanem arra, hogy jelen legyek. Megtanultam, hogy a kliens az első, az én érzéseim másodlagosak. Megtanultam nem belefolyni az esetbe, leválasztani a saját érzéseimet, emlékeimet. Megtanultam elengedni. Számomra ez nagyon fontos. Nem azt mondom, hogy tökéletesen sikerül, de jobban csinálom, mint 2 évvel ezelőtt. Megtanultam újra beszélni mély érzésekről egy csoport előtt Megtanultam, hogy a pszichodráma ismereteimet egyéni munkámban is jól tudom alkalmazni. Megtanultam, hogy segítséget kérni nem csak szakmai gyengeség jele, hanem a bizalomé – bízom a kollégáimban, és abban, hogy együtt erősebbek vagyunk. Megtanultam jobban rendszerezni a gondolataimat. Megtanultam, hogy a pontos megfogalmazás mennyire fontos. A keretek kellenek – engem segítenek. És azt is, hogy a keret nem feltétlenül merev – lehet rugalmas is. Megtanultam megszeretni a projektírást. Látom a jó oldalait is végre. :-) MEGTANULTAM, HOGY NEM VAGYOK EGYEDÜL!!! Megtanultam leromboni a saját falaimat. Nem mindent, de éppen eleget. :-) Megtanultam más szemmel nézni a világra. Ezeket mind magammal viszem, a kicsi piros mentálhigiénés batyumban. KÖSZÖNÖM NEKTEK! (Teljes név) 27. Elsősorban megtanultam a segítő beszélgetés, esettanulmány, projekt rejtelmeit, szépségeit. Megtanultam az ember működését, elsősorban a lelki működését. Átélhettem egy csomó olyan dolgot, amit magammal viszek, és amit máshol nem találok meg csak itt. Kaptam egy olyan szerető és megértő, elfogadó csoportot, mely életem végéig elkísér a szívemben. Lelkem mélyén mindig visszavágyom Illyefalvára. 28. Szeretném most kezdeni. Jónak tartanám az elméleti részt aktívabbá tenni. Több személyes tapasztalatot vigyetek be az elméleti részbe. Jó embereket ismertem meg, jólesett a társaságuk, bízom benne, hogy képes leszek ápolni a velük való kapcsolataimat. Bekerültem a mentálhigiénésesk csoportjába (kasztjába), és ez azt jelenti, hogy bárhol találok megbízható segítőket, akikre magamat vagy másokat bízhatok. Ezáltal élhetőbb lett ez a társadalom

számomra. 29. Két év hosszú, és mégis elrohant. Elrohant volna a MH-s képzés nélkül is. De így érzelmekben, szellemiekben gyarapodva léphetünk tovább. Számomra egy megtartó háló volt, adta annak a biztonságát annak az érzésnek, hogy hála Istennek vannak még földi lények, akiknek nem a pénz utáni sóvárgás osztja meg a mindenapjait. Hitet adtatok, hogy van még emberség, hogy van még érték, amiért küzdhetek, kiállhatok a küzdőtérre, nem kell megkeseredve csalódottan élni tovább napjaimat. A szakmai hitelességetek őszinte csodálatot váltott ki belőlem, és nagy örömmel fogadtam minden cseppjét az átadott tudásnak. Köszönöm őszintén, és Áldjon meg a Fennvaló mindnyájatokat minden ténykedésetekben, az élhetőbb élet felé terelgetésetekben is. Én is bennt érzem magam “a nyájban”. Ez nekem jó, gondolom nektek is jó a tudás, hogy a bárányok ott vannak körülöttetek. 30. Kognitív szinten bizton állíthatom, hogy többet tanultam, mint 5 év Babeș-Bolyai Egyetem alatt. Emocionális szinten a legfontosabb, hogy megtanultam érezni is a munkám, nem csak érteni. Lett színe, formája, illata, hangulata, íze a munkámnak s ez ahétköznapjaimat is megszépíti. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az életem 180 fokos fordulatot vett, s ezt a környezetem is szüntelenül visszajelzi. Könnyűnek, szabadnak, bátornak érzem magam. Köszönöm. 31. Nagyon vártam, hogy elkezdődjön ez a képzés, mert sok szépet hallottam róla. Elkezdődött és már le is járt. Megtanultam figyelni, élezni a fülem, szemem, ráfigyelni a kliensre, megérezni a problémáját. Kinyíltak a mentálhigiénés csatornáim, jobban elfogadom az embereket, megtanultam teljes mértékben jelen lenni. Hálával, köszönettel, szomorúsággal, visszavágyódással távozom. Magammal viszek nagon sok új információt, gyakorlatot, megtapasztalást, arcokat, mosolyokat, barátokat, nevetést, sírást. Hálás vagyok mindenért! 32. Azt érzem, hogy képtelenség leírni azt a sok jót és megerősítést, amit ez a képzés és a résztvevő embereket adtak számomra. Emlékszem, hogy szó volt arról, hogy ha elmész Illyefalváról a világot is másképpen látod. Nem értettem. De mostmár én is érzem a mindennapokban, és annyira jó az, hogy van akinek elmondjam ezeket, aki valóban meg is ért. Illyefalvát nem lehet elmesélni, meg kell élni. Úgy érzem egy teljesebb, jobb ember lettem nektek köszönhetően. Hordozzon tenyerén az Isten mindannyiotokat! Milyen érzésekkel megyek el? 1. HÁLA és SZERETET. Szomorúság, nehéz elválni és arra gondolni, hogy találkozunk-e még, lesz még alkalom úgy együtt lenni, hogy azt érezzem, hogy a FÖLD egy hatalmas SZERETET BOMBA, ELFOGADÁS, ha “fejre állok is” szeretnek. Ezt megtapasztalni a legnagyobb ajándék az életemben. 2. Az elmúlt két év fantasztikus volt, ha a képzésre gondolok és az itteni hangulatra, légkörre. Nagyon sok megerősítést kaptam a csoporttól és természetesen a “lányoktól”. Sokszor lehet, hogy nem voltam témában, badarságokat beszéltem, lehet párhuzamos is voltam magammal, de itt ennek is helye volt. Gyakran kivetkőztem magamból, megnyíltam és sikerült mindezt gátlások nélkül megtenni. Sok módszert, technikát tanultam megbízom benne, hogy alkalmazni is fogom majd tudni az évek során. Abban is bízok, hogy amik még számomra, vagy nekem hiányosságaim az itt szerzett tapasztalat, tanultak segítségével orvosolni tudom. Köszönöm a sok időt és energiát, amit értünk áldoztatok fel! : -)

3. Egyik szemem sír, a másik nevet...örülök, hogy itt lehettem, részese lehettem ennek az illyefalvi CSODÁNAK, CSALÁDNAK. Meggyőződésem, hogyha (Isten őrizz) csak 20 év múlva találkoznánk legközelebb, ugyanazt éreznénk akkor is, amit most, ebben a pillanatban. Sírok az örömtől és a bánattól is, mert tudom, hogy így, ebben a térben és ebben a formában ezek az utolsó perceink együtt, és szeretnék magamba zárni minden egyes pillanatot, elhagyott szót, elkapott tekintetet, egy nagy batyuba kötni és ezentúl mindenhova vinni magammal az életem során. Köszönök mindent, mindenkinek, nagyon, nagyon szeretlek titeket!!! 4. A legerősebb bennem a köszönet és a hála. Most nagyon vegyesek az érzelmeim, hiszen mindannak öröme mellett, amit itt kaptam - értve ezalatt a kapcsolatokat s a szerzett tudást egyaránt – szomorúság van bennem. 5. Testvérekkel társakkal gazdagodva, akikkel közösen megtanítottuk egymást arra, hogy csodálatosak vagyunk.. és hogy ezt ki kell vinni, másoknak is megmutatni, megosztani, megéreztetni. 6. Hatalmas hála van bennem. Nagyszerű érzés, hogy egy ilyen csapatnak a részese lehettem. Rengeteg élményt viszek magammal, és remélem, hogy azok a szálak, amik itt fonódtak tartósak lesznek. 7. HÁLA és KÖSZÖNET!!!!! Nagyon szerencsés emberkének érzem magam, hogy ennek a CSODÁNAK a része lehettem! Szomorúság van bennem, hogy itt hagyom a “béke szigetemet.” Szívembe, lelkembe zárok minden apró kis rezdülést és ezekből táplálkozom, ezekkel erősítem magam, amíg újra találkozunk. 8. Kiválasztottnak, szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehettem Veletek. Hálás vagyok, és boldog. Azt a szomorúságot érzem, amikor valami szépet és jót elengedünk. 9. Bennem a gyászfolymat januárban lezajlott, így sikerült elfogadnom a képzés végét. Meghatottság van bennem, szeretet, barátság és annak az öröme, hogy mindennek a részese lehettem. Köszönöm. 10. Hála van bennem mindenért, de főleg azért, hogy megismerhettem ennyi fantasztikus embert és tudom, hogy nem vagyok egyedül az emberi jóságba vetett hitemmel, hogy bármikor bárkihez fordulhatok segítségért. Hála, öröm, szeretetet, az elválás fájdalma, magabiztosság és bizonytalanság egyszerre... ...és egy kicsi felszusszanás is. 11. Kettősség van bennem. Vége a képzésnek, ami helyet ad egy új, másfajta fejlődésnek. Nehéz elmenni, a jól megtömött “puttonyom” húzza a vállam, s éppen ez könnyíti meg a dolgom a további utamon, hisz van miből táplálkozni, erőt meríteni. Hála és köszönet van lelkemben az itt tapasztaltak iránt. 12. Vegyes érzésekkel megyek el innen, hiszen tudom, hogy vége, de még a lelkem nem hiszi. Erőt érzek magamban. 13. Nagyon nehéz a búcsú szavati kimondani, leírni, hiszen a két év alatt barátságok szövődtek. Mindannyiunk élete egymás előtt egy nyitott könyvvé vált. De a közös munkák, élettörténetek által is sokat gazdagodtunk. Most pedig nehéz szívvel mondok búcsút az illyefalvi békeszigetnek. Köszönöm.

14. Nem szívesen veszek búcsút, főként olyan csoporttól, hol jól éreztem magam! Távozni számomra fele???? érzés, igazából nem szívesen írok erről. 15. Az érzéseket nehéz most megfogni, megfogalmazni. Nagyon hálás vagyok és nagyon köszönök mindent, az odaadó munkát, a figyelmet, a bátorítást, a vigasztalást ... nagyon megszerettelek Titeket, Lányok, és nagyon fogtok hiányozni! Furcsa volt ma reggel úgy kelni, hogy szeptemberben nem jövök vissza... Hiányozni fognak a barátok az esték, a szünetek, az esetek, az esbék, a projekt nevetéssel teli órái... A jól végzett munka örömével távozom, és ezt KÖSZÖNÖM MINDANNYIOTOKNAK! 16. Elindulok az óperenciás tenger kellős közepén álló varázslatos iskolából, Illyefalváról, hátamon aranyszállal szőtt batyuval, olyan értékekkel és kincsekkel, amelyeket csak a szíveddel láthatsz. Ez a batyu csodabatyu, tele van varázslatostudománnyal, amit csodálatos tündérek varázsoltak oda, szeretetettel, sok-sok pici fénylő szívecskék csillogásával. Ezzel a batyuval járom kerek e világot, és szétszórom kincseim azoknak, akikkel az út során találkozni fogok. Szeretlek titeket! 17. Számos pozitív érzést tapasztalok meg újra meg újra. Kint is (az érzéseim) mintha többen lennének, érzékenyebb vagyok rájuk, inkább észreveszem és értem őket. Jobban figyelek a pozitív megérzéseimre. Ajándék, hogy itt lehetek, lehettem. HÁLA, BÉKE VAN BENNEM. 18. Hálát mindenki iránt. Türelmet, melyet tanultam itt Tőletek, a Csoporttól. Arra vágyom, hogy képes legyek ezt a Hálát és Türelmet a mindennapjaimban megélni. Képes legyek az itt kialakult “felületre” naponta “rácsatlakozni.” Köszönöm szépen! 19. Úgy érzem, mintha nem is lenne vége, nem jön, hogy vége van. Felfoghatatlan, ez egy életforma lett nekem. Hová megyek ezután? Mi lesz velem nélkületek, a többiek nélkül? Remélem, hogy az erő, amit itt kaptam elkísér és velem marad. Annyira csodálatos emberek vagytok, az önzetlenségetekkel, a szeretetetekkel, a kedves szavaitokkal vagy éppen azzal, hogy meghallgattatok. Itt elfogadott mindenki, kicsit félek, hogy ez az óvó-szerető közeget nem tapasztalom meg többet. Nem tudok búcsúzkodni, de egy nagy-nagy ölelés mindenkinek, még ha nehezen is ment ez nekem, még valamikor nem is olyan rég. Szerencsés vagyok, hogy részese lehettem mindennek. 20. Boldogan – felszabadultan – elégedetten, megnyugodva. Egy kicsit fájdalommal veszteség érzettel. Arcokat – neveket – mosolyokat – könnyeket viszek magammal. És sok ölelést. Ez energiát ad!!!