Mentálhigiéné, empátia, altruizmus, kiégés
Buda B.: mentálhigiéné: nem csupán a pszichés megbetegedések és magatartászavarok megelızése, hanem a lelki egészségvédelem is, mégpedig pozitív értelemben: => mindazoknak a folyamatoknak és intézkedéseknek, tevékenységeknek az összessége, amelyek az emberi személyiséget és a közösségi kapcsolatot erısebbé, fejlettebbé, magasabb szervezettségővé teszik. A mentálhigiéné fogalmával kifejezhetı - egy ország, régió, társadalmi réteg vagy közösség lelki egészségének állapota, - az az intézményrendszer és programrendszer, amely ennek javítására hivatott
a mentálhigiéné területe (tág értelemben) - a pszichés betegségek kezelésének hatékonysága (a korai kezelésbevétel, illetve a másodlagos és a harmadlagos prevenció is) - a rehabilitáció hatékonysága, - a lelki funkciók szempontjából fogyatékosok, károsodottak, teljesítmény-, illetve adaptációképtelenek rehabilitációja, ellátása A mentálhigiéné tehát szociológiai értelemben sokféle jelenséget ölel fel, pl.: - gyógyító és megelızı intézmények mőködése; ezek színvonala, hatékonysága, - ismeretek, készségek szintje, a lakosság pszichológiai kulturáltságának mértéke
A mentálhigiénés helyzet a gyakorlatban A mentálhigiénés szervezetek és intézmények hálózatának fejlettsége és munkájának aktivitása és eredményei alapján ítélhetı meg. Ezek fıbb feladatai: - az emberi személyiség fejlıdésének elısegítése (zavarok kiküszöbölése; ártalmak elhárítása; a feltételek javítása; stb. révén) - a személyiség kibontakozását segítı különleges programok - az emberi kapcsolatok kulturáltságának fokozása - a kommunikációs–interakciós viszonyok fokozott humanizálása - a társadalmi részvétel korszerő politikai és társaslélektani kulturáltsága és motiváltsága - a segítés, tolerancia, pluralizmus gyakorlatának kialakítása a deviánsokkal, a fogyatékkal élıkkel, a stigmatizáltakkal és általában a hátrányos helyzetben lévıkkel szemben A feladatok a lelki segítségnyújtás (a pszicho- és szocioterápia) módszereinek terjesztésén és gyakorlatán át valósíthatók meg.
Empátia
köznyelvi meghatározása: beleélı megismerés, beleérzı megismerés, érzelmi együttrezgés (Buda B.) ⇒ fontossága: a másik ember megértését lehetıvé teszi Empátia hiányában => projekció, sémák alkalmazása Ha az érzelmeknek, indulatoknak nagy a szerepe – a dolgok ismerete vagy az általános sémák már nem elegendıek, szükséges az empátia is. Egyes embereknél az empátia képessége boldogulnak különös emberekkel és konfliktushelyzetekkel.
erıs=> jól reakciókkal,
Bizonyos szakmákban (ahol emberekkel kell foglakozni, pl. tanár, szociális munkás, ügyfélszolgálat, eladói munkakörök, stb.) nagy szükség van empátiára => komoly hátrány lehet a beleélési képesség hiánya
Az empátia lélektani természete A fogalom elterjedése C. Rogers nevéhez főzıdik. Bár már Freud felfedezte, hogy az analízis során az analitikus mindegy belehelyezi magát betege élményvilágába, de magát a fogalmat nem használta. Rogers: - személyközpontú terápia => az empátiát a terápia lényeges elemének tekintette (a segítséget kérı személyt a maga egyediségében, érzelmileg is meg kell érteni) - szerinte empátiára mindenki képes; egyeseknél ez a képesség inaktív vagy fejletlen, de gyakorlással, tanulással fejleszthetı.
Rogers után a fogalom több úton fejlıdött: 1. A pszichoterápiás gyakorlatban – használták az empátiát Az empátia használatát megkönnyítette a páciens által szolgáltatott információk széles köre és a terapeuta megfigyelései. ⇒ minden irányzatnak megvoltak a „mőfogásai” az empátia alkalmazásához (pl. pszichoanalízis – „dívány-helyzet” – a páciens nem látja az analitikust, ez megkönnyíti a rezonanciát) A pszichoterápiában az empátia pontosságát több körülmény igazolja: maga a terápiás folyamat az ismétlıdı jelenségek a szupervízió (egyes irányzatoknál a módszert tanulók a kliens érzelmi állapotainak empátiás megfogalmazását összehasonlítják)
2. A kognitív és a kísérletes lélektanban: kutatták - az együttérzés - a proszociális viselkedés - a másik személlyel kapcsolatos attitődök - a személyközi motívumtulajdonítási sémák kérdéskörével kapcsolatban, kísérleti úton, vagy kérdıívek, skálák segítségével. 3. A kommunikációs kutatásban: A nonverbális viselkedés tanulmányozása: => a mimika, a hang, a gesztusok, a testtartás – kódolása nagyrészt velünk született A másik ember mimikája mimikai együttrezgést vált ki (ezt megtanuljuk elfojtani, de reaktiválható); sok nonverbális kódelem a kultúrából ered => erre is ráirányítható a figyelem => e megközelítésben az empátia úgy is értelmezhetı, mint a másik személy nonverbális megnyilvánulásainak dekódolása, megértése
Az empátia fejlesztése Az emberi személyiség jelentısen fejleszthetı még felnıtt korban is, különösen, ha ı maga is akarja, és a fejlesztı hatásokkal együttmőködik. ⇒ az empátia is fejleszthetı A nyugati civilizáció embere a saját céljaira figyel, belsı energiáit a saját viselkedési és kommunikációs teljesítményének ellenırzése köti le. A másik személytıl felénk áramló információtömeg felfogásához, belsı nyomainak magunkban való felismeréséhez ezt ki kell kapcsolni => ellazultabb önmegfigyelést kell végezni. Elsajátítható - autodidakta módon, gyakorlással - különbözı csoportmódszerek alkalmazásával
Altruizmus
Mind az altruizmus, mind az agresszió olyan képességek, melyek az evolúció során épültek be az emberi viselkedésmódok közé, mivel mindkettı elısegítheti az egyed és a faj túlélését, fennmaradását. (de mivel kulturális normák alakítják, és az ember képes arra, hogy az általa helyesnek tartott módon viselkedjen => egyik sem elkerülhetetlen) A segítı és az agresszív viselkedésre egyaránt igaz: - a személyek észlelései és értelmezései vezérlik - idınként konkrét jutalommal járnak (pl. szociális elismerés a segítségnyújtónak) - mások példáját követik - társas normák szabályozzák
Miért segítünk? 1. Szociobiológiai magyarázat (akkor segít az egyed másokat, ha ez saját génjei továbbörökítését mozdítja elı) 2. Csereelméleti modell (szimbolikus javak, melyek kiegyenlítik az áldozatvállalás okozta hátrányokat: baj észlelése => feszültség (alapja az empátia) => együttérzés és szánalom => segítségnyújtás) 3. Altruista modell (a proszociális viselkedés önmagában jutalmazó hatású - fokozódik az önbecsülés) 4. Segítségnyújtás belesodródás eredménye is lehet (az egyén úgy látja, hogy még mindig kisebb veszteség részt venni a helyzetben, mint abból kilépve "szívtelennek" minısülni) 5. Reciprocitás normája (a ma segítıjébıl a holnap rászorultja lehet - hosszú távon jó befektetés) 6. Felelısségelmélet (a segítségnyújtás által az egyén részt vehet az általa okozott kár jóvátételében, és enyhítheti a belsı feszültségét) 7. Etikai igény (az irgalmas szamaritárius normája)
proszociális viselkedés: viselkedés
mások
megsegítésére
irányuló
altruizmus: mások megsegítése a személyes jutalomra való tekintet nélkül Mások megsegítése: Attól függıen, hogy kinek és miért van szüksége segítségre, az emberek segíteni akarnak (attitőd) úgy érzik, hogy segíteniük kellene (normák) Az alábbi tényezık fontos szerepet játszanak: 1. a segítségre szoruló személy észlelése 2. a költségek és nyereségek 3. az empátia 4. normák
1.
a segítségre szoruló személy észlelése:
-
a szükséghelyzet tudatosulása – egyes emberek jobban észreveszik, mint mások (pl. a boldogabb ember hamarabb észreveszi, hogy más segítségre szorul, mert jobban odafigyelnek másokra; a + érzések gyakran + tettekben nyilvánulnak meg)
-
megérdemeltség kontrollálhatósággal kapcsolatos attribúció (vélekedésünk szerint a segítségre szoruló önhibáján kívül került-e abba a helyzetbe?) - ha kontrollálhatatlan az ok, motiváltabbak vagyunk a segítésre
-
hasonlóság – a kötıdés érzése; közös csoporttagság és értékek => motiválja a segítı viselkedést DE! már minimális szociális kapcsolat is elegendı
2. költségek és nyereségek a segítségnyújtást akadályozza: -
a túl magas költségek - még akkor is, ha a rászorultság nyilvánvaló, és az áldozat meg is érdemli a segítséget (ktg. lehet pl.: elveszett idı, erıfeszítés, zavar, pénz, a környezet rosszallása, fizikai veszély)
-
a képességek hiánya - a képességek befolyásolják a segítségnyújtás ktg-eit és hatékonyságát (fontos: a segítı bízzon önmagában, függetlennek, dominánsnak, erısnek lássa magát)
a segítségnyújtást segíti: -
-
-
emocionális nyereség: - belsı jutalom – pl. az áldozat hálája, a segítség viszonzása stb. jó érzéssel tölt el - jó hangulat megırzése, fenntartása a segítségnyújtás nyomán bőntudat – a proszoc. viselkedés segít csökkenteni (kís.: katolikusoktól kértek adományt => gyónásra készülık többel járultak hozzá, mint akik már meggyóntak)
rossz hangulat – a segítı viselkedés eltereli figyelmet a rossz hangulatról, csökkenti a bőntudatot, szomorúságot DE!!! rossz hangulatban nehezebb észlelni, hogy valakinek segítségre van szüksége => énre irányuló figyelem
3. az empátia szerepe: - negatívállapot-enyhítés modell (Schaller és Cialdini) – az
emberek azért segítenek, hogy csökkentsék az áldozat szenvedésébıl fakadó rossz érzésüket
- empátia-altruizmus
modell (Batson) - az áldozat szenvedése iránti aggodalom motiválja az embereket arra, hogy segítsenek, még akkor is, ha ezért nem várnak jutalmat Ha látjuk, h. valaki segítségre szorul - 2féle érzelem: - személyes aggodalom (óvatosság, szorongás, féltés) – motiválhat egoisztikus segítségnyújtást – a cél a más szenvedésébıl fakadó rossz érzést megszüntetése, a helyzetbıl való menekülés - empátiás aggodalom (szimpátia, szánalom, féltés) – altruista reakcióhoz vezet; segítés olyan helyzetben is, melybıl könnyen el tudna menekülni; a cél a másik szenvedésének enyhítése
4. normák szerepe: A segítı viselkedést támogató normák: - a viszonosság normája – viszonoznunk kell azokat a segítségeket, melyeket másoktól kapunk - az elosztás normája – a rendelkezésre álló források elosztása a közösség tagjai között; alapulhat a méltányosság, igazságosság normáján (pl. aki úgy érzi, a megérdemeltnél többel rendelkezik, gyakran értékes erıforráshoz juttat másokat), vagy akár a közösségi elosztás normáján (az erıforrások egyenlı elosztása) - a társas felelısség normája (segíteni kell azon, aki magán képtelen) Akadályozó normák: - a családi élet szentségének normája (pl. családon belüli erıszakba aló beavatkozás esetében)
A releváns normák csak akkor befolyásolják a viselkedésünket, ha hozzáférhetıvé válnak: - közvetlen felszólítás - modellek (mások megfigyelése) - éntudatosság (felszínre hozza a személyes és csoportnormákat és erısíti a viselkedésre kifejtett hatásukat) A normákat hatástalanítja a felelısség megoszlása (ld. Kitty Genovese-eset)
A cselekvés vagy távozás közötti választás függ a feldolgozás szintjétıl: - segítségnyújtás vészhelyzetben – felületes feldolgozás stresszreakciók jelentkeznek; mások szenvedése fájdalmat, szomorúságot, empátiát ébreszt => az emberek a leginkább hozzáférhetı motívumok, normák alapján döntenek - hosszú távú segítségnyújtás – szisztematikus feldolgozás a potenciális segítı mérlegelheti a rendelkezésére álló információkat (szükséges-e a segítség; költségek, veszélyek mértéke; személyes felelıssége, képességei); megváltozhat a kezdeti gondolat; az ismételt segítségnyújtás alakítja ki az énhatékonyság észlelését is
a proszociális viselkedésformák növelése: - a félreérthetıség csökkentése (a szükséglet egyértelmővé tétele) - a segítıkész énkép erısítése - a rászorulttal való azonosulás elısegítése - a segítı viselkedésformákat támogató normák oktatása - a segítségnyújtás normáinak aktiválása - a felelısség összpontosítása
Kiégés
Freundenberger (1974): Burnout-szindróma Az egyik legnehezebben kezelhetı, legveszélyesebb teljesítménykrízis Maslach értelmezése szerint: tartós érzelmi megterhelés, interperszonális stressz hatására alakul ki (túlhajszoltság és monotónia egyaránt okozhatja) Három vezetı tünete: (1) érzelmi kimerülés, (2) elszemélytelenedés, (3) teljesítmény csökkenése. Leggyakoribb tünetei: - reménytelenség - kimerültség - inkompetencia érzése - célok elveszítése - csökkent produktivitás - negatív önértékelés - az empátiás készség beszőkülése -
emocionális kiürültség
Kezdetben úgy vélték, a segítı foglalkozásúaknál fordul elı, de az utóbbi években egyre több munkakörben megfigyelhetı. A teljesítményt komolyan veszélyezteti, súlyos stádiumban már nem visszafordítható. Veszélyeztetettek: az olyan pozíciót betöltık, ahol - nagy frusztráció és az érzelmi megterhelés - túlzottak az elvárások, irreálisak a célok - hiányoznak a teljesítmény mérésének objektív kritériumai vagy a visszajelzés - alacsony a jövedelem, elégtelen a megbecsülés - túl hosszú a munkaidı, monoton a munka - bizonytalan a feladat társadalmi presztízse - az ügyfelek megbecsülése kérdéses - a karrier lehetısége korlátozott
A burnout szakaszai 1,
kezdeti lelkesedés túlazonosulás)
(irreális
idealisztikus
elvárások;
2, realizmus és egyensúlyteremtési kísérletek 3, stagnálás, kiábrándulás 4,
frusztráció, szkepszis (megkérdıjelezıdik a hatékonysága; a célok újrafogalmazása megsemmisülése történhet meg)
hivatás vagy
5, apátia (a kihívások kerülése, erıfeszítés minimalizálása)
A burnout leghatékonyabb terápiája a megelızés: - a munkával, ügyféllel való azonosulás és távolságtartás finom beállítása - a megküzdési stratégiák fejlesztése - a túlzott involválódás kerülése - a munka változatossá tétele - átmeneti visszavonulás a terhet jelentı munkaterülettıl - a védı, terheket megosztani képes team - lehetıség a szupervízióra Súlyosabb burnout esetén a megoldás: a pályaelhagyás
