Mennybemenetel ünnepe 2012. május 17. Az ünnepről: Ascensio Domini, Analepsis, Episozomene. Jézus Krisztus mennybemenetelének leírása három helyen szerepel az Újszövetségben: Mk 16., Lk 24. és ApCsel 1. fejezetében. Kialakulásához a korai keresztények közeli parúzia-várásának lehet köze. Amint az idő múlásával ez a várakozás nem igazolódott, szimbolikus helyet kapott a keresztény naptárban. Mennybemenetel ünnepe a 2. században szervesen épült be a húsvéti ünnepkörbe oly módon, hogy az ószövetségi aratási hálaadó ünnep mintájára megünnepelt hetek nyolcada, azaz hétszer hét napra következő ötvenedik nap, azaz pünkösd jelentette – a mennybemenetellel együtt – a húsvéti ünneplés csúcspontját. Ez a két ünnep csak a 4. században vált el egymástól. Mennybemenetel a húsvét utáni 40. napra került, a Pünkösd pedig az 5. század végére lett önálló Szentlélek-ünnep. Pünkösd a 7. században, mennybemenetel a 9. században lett 8 napos, később három, majd kétnapos, utóbbi 1 napos ünnep.
Jézus eljön a felhőkön Textus: Jelenések 1,7(1,4−8) 1. Amit a textusról tudni kell – exegetikai/ kortörténeti megértés A kijelölt szakasz a legtöbb exegétánál bevezető formulának számít. Abban azonban már a vélemények között különbség van, hogy ez egy levél1 vagy egy istentiszteleti liturgia bevezetője2 lenne. Nem kivétel, hogy valaki a két lehetőséget együtt látja: levélnek értelmezi, amelyet az apostol istentiszteleten levő felolvasásra szánt.3 Ha ténylegesen levélnek vesszük, több hasonlóságot találunk benne Pál apostol leveleivel: a szerző bemutatkozik, megnevezi levele címzettjeit, köszöntés- vagy áldásformulát használ, és még bizonyos doxológiai jelleget is ad bevezetőjének, amit a könyv végén megismétel.4 Természetesen, az üzenetek itt más megfogalmazásban transzformálódnak. Érdekes, hogy a Jelenések könyvének már ebben a kezdő szakaszában is milyen erősen érvényesül a krisztológia, amely itt több himnusz-részletet is tartalmaz, és amely nyilvánvalóan az akkori egyház „énekeskönyvéből“ való lehet, mint ahogy számtalan más himnusz-részlet az egész Jelenések könyvében.5 4.v. Az író apostol Jánosnak definiálja magát. A korai egyházi hagyomány, amelyet tradicionálisan a mai napig az egyházak többsége ápol, ezt a Jánost Zebedeus Jánossal azonosítja. Református környezetünkben azonban olyan újszövetségesek, mint pl. Bolyki János professzor, aki mélyreható elemzéseket Vö. pl. Erik PETERSON véleményét, aki egyértelműen levélnek gondolja ezt a szakaszt, amelyet pl. az Efezusi levél bevezető formulájával lehet összehasonlítani leginkább: Offenbarung des Johannes und politisch-theologische Texte, 21−22. 2 Korábban főleg Ernst LOHMEYER erősítette ezt a hipotézist, amely szerint ebben a szakaszban több litugiai elem található: himnikus introit (5−6.v.), prófécia (7.v.) és írásolvasás (8.v.): Die Offenbarung des Johannes, 9−10. 3 Vö. pl. KARNER: Apokalipszis, 41. 4 Vö. 22,21; GERÉB: A Jelenések könyvének magyarázata (I−V. Fejezet), 36. 5 Vö. BOLYKI: A Jelenések könyve liturgikus elemei, 201−217. 1
233
Mennybemenetel
végzett a jánosi irodalomban és teológiában, az ireneuszi hagyomány vonalában két szerzőt feltételeznek: Jánost – a szeretett tanítványt és apostolt, és a látnokot – egy efezusi presbitert.6 A címzettek hét ázsiai7 gyülekezet (ejkklhsiva). Később meg is nevezi őket, és külön-külön levelet fogalmaz nekik. A hetes számnak szimbolikus jelentősége van: a teljesség kifejezője. Nyilván, az első század fordulóján már sokkal több gyülekezet létezett Kis-Ázsiában, amelyek főleg a páli missziónak köszönhetően terjedtek el. Igaz, a hét kiemelt gyülekezet bizonyos egységet alkot,8 legalábbis fekvésében és jelentőségében kereskedelmi és stratégiai szempontból, de jelképesen jelentheti az egész egyházat.9 A hét gyülekezetben olyan kiemelt bűnök és nyomorúságok fordulnak elő, amelyek más helyekre is jellemzők. A megnevezett gyülekezetekben viszont tipikusan sajátosak. Elég ez a hét is ahhoz, hogy belső életük lényegében kifejezze az akkori egyház állapotát. A köszöntés alapvető kifejezése: a kegyelem (cavri") és a békesség (eijrhvnh). Ezek a kifejezések az apostoli iratban nem profán tartalmúak, hanem az isteni szeretet közvetítői, amelyet Jézus Krisztus testesített meg és közölt a világgal. A levelet és az üzenetet ugyan a látó apostol írja, de maga mögött tudja azt, aki az egyház Ura. Megnevezés nélkül is Jézus Krisztusra kell gondolnunk, aki az idő felett áll, mint mindig létező: ő van (w[n), volt (h\n) és eljövendő (ejrcovmeno") is.10 Az említett időzónák olyan időfeletti dimenziót jelentenek, amelyet embernek nem lehet átfogni. Így áll Krisztus az idők felett: 11 ő az egyházban nemcsak mint volt történelmi alak ismeretes, akinek földi életét és tanítását lehet ismerni, vizsgálni vagy tanulni, ahogy azt már az akkor meglévő apostoli iratok többsége tartalmazta, hanem mint hit és Lélek által az egyházban mindig jelenlevő élő Úr, aki az eljövendő aiónban tulajdonképpeni alakjában is vissza fog jönni. A görög ige participiumi alakja (ejrcovmeno") jelzi, hogy az Úr érkező státuszban van, de igazán még nem zárult le az eljövetele. Azt az egyház mindig várja, hogy egyszer teljességgel bekövetkezik. „Így lesz eszkatologikus a kijelentés. Isten maga a jövő: nem az ismeretlen jön felénk a történelemben, hanem Ő, Akit ismerünk, hiszen a múltat az ő tettei határozzák meg, és most is
Vö. Euszebiosz: Egyháztörténet, III, 39,6. Ázsia, mint tartomány, római provicia volt (Asia proconsularis). Az elnevezés tehát nem az egész Ázsiára vonatkozik, hanem csak azokra a telepeülésekre, amelyek a római provincián belül voltak. 8 Amolyan „egyházmegye“ Efezus központtal, mint a környék legnagyobb városával és gyülekezetével? 9 Így a Jelenések könyve olyan levél lenne, amely az egész akkori (egyetemes) egyháznak szól: vö. KARRER: Johannesoffenbarung als Brief, 15kk. 10 A kutatók többsége szerint ezt Istenre kellene vonatkoztatni (a 2Móz 3,14 értelmében), amihez sok rabbinikus adalék is van, úgyszintén a hellenisztikus irodalomban is, mint pl. Pausaniasnál (X, 12,10): Zeu;" h\n, Zeu;" e[stin, Zeu;" e[ssetai. Csakhogy az „eljövendő“ (ejrcovmeno") mint eszkatológiai kategória Jézus parúziájához illik igazán (vö. a 7. verset, amely egyértelműen Jézus visszajövetelére utal!), egyébként a mondat logikájához jobban illene a oJ ejsovmeno". Akira SATAKE szerint ebben mutatkozik meg a zsidó és görög gondolkodás különbsége (Die Offenbarung des Johannes, 129). 11 Ez az időtlen zónának a kifejezése más apostoli megfogalmazásban is előjön az egyházban, mint pl. a Zsid 13,8 – „Jézus tegnap, ma és örökké ugyanaz“. 6
7
234
Jelenések 1,4−8
jelen van. A oJ ejrcovmeno" nemcsak az Apokalipszis főszereplője, de főtémája is.“12 Úgy tűnik, hogy az apostol három dimenzionális időben gondolkodik, vagy legalább úgy szemléli a történelmet: ami volt, ami van, és ami lesz. Innen bontakozik ki az aiontológia és az eszkatológia. A jánosi keresztyének számára azonban magától értetődő, hogy Jézus az örökkévalóság Ura, aki mindhárom idő felett uralkodik.13 A pantokravtwr titulus erre is vonatkozik. Lehet azonban, hogy az ő idejükben - vagy akár most is – még ez a valóság nem volt egészen ismeretes vagy elfogadott, de János szerint, amikor Jézus másodszor is megjelenik, kénytelen lesz azt mindenki elfogadni, még ha fogcsikorgatva is. János hivatkozik még „hét lélekre“ (eJpta; pneuvmata), akik a trónus előtt vannak. Itt is a hetes szám egyrészt adekvát a hét gyülekezethez, másrészt pedig ugyanúgy szimbolikus jelentőséget takar.14 A kép talán Zak 4,2-ből15 származhat, ahol főleg a hetes szám az érdekes. A „lelkek“ azonban összetartoznak, és nem lehet őket egymástól függetleníteni, habár a hetes szám a Szentlélek működési variációit is jelentheti: minden kis-ázsiai gyülekezeti problémára nézve megfelelően cselekszik.16 Valójában Isten abszolút ismeretét és jelenlétét jelképezik. A trónus (qrovno") alatt mennyei trónusra kell gondolnunk, amely itt mint Jézus trónusa szerepel (aujtou'), ahol hét lámpás ég és ahonnan villámok törnek elő, ill. ahonnan hangok és mennydörgések jönnek elő.17 Ez a mennyei szentély központja vagy isteni uralom „székhelye“, ami erősen a salamoni templom szcenáriumaira emlékezetet.18 A hét lélek a mennyei trónus előtt azért van, mert Isten velük tökéletesen „figyelteti“ a világ, és főleg a hét gyülekezet életét, amelyek legapróbb belső rezdüléseire majd Jézus levelében fog reagálni. De azért is, hogy figyelje azt a hét dombot, amin Róma állt,19 ahonnan terjedt a hatalom és a bűn, amelytől a gyülekezetek szenvedtek. Isten hét lelke szimbolikusan lehetett akár Isten hét szeme is (vö. Jel 5,7), amivel nemcsak övéit figyelte, hanem az ellenség bűnös vagy ártani akaró mozdulásait is. 5−6.v. János áldásmondása és „jókívánságai“ nemcsak személyesen tőle és a trónus előtt levő lelkektől jön, hanem egyenesen Jézus Krisztustól is. Úgy tűnik, hogy ebben a megfogalmazásban itt János valamilyen őskeresztyén krisztológiai BOLYKI: A Jelenések könyvének magyarázata, 15. Jogos Erik PETERSON sóhaja, hogy az eszkatológia és aiontológia pontos összefüggéseit és meghatározásait eddig nem nagyon vizsgálták át: Offenbarung des Johannes und politisch-theologische Texte, 27. 14 Ha a képet a zsidó intertestamentális irodalomból vesszük, akkor a hét lélek hét arkangyalt vagy angyalt is jelképezhet, ahogy az pl. Tób 12,15-ben jön elő, mivel a zsidó apokaliptika az angyalokat „lelkeknek“ tartja (vö. pl. Jub 1,25; 2,2): KARNER: Apokalipszis, 43. 15 Vö. még Jel 3,1; 4,5; 5,6; valamint Zak 4,5.10 és 5,6. 16 Heinricht KRAFT hajlik arra, hogy a hetes szám alatt Isten Lelkének hét funkcióját lássa, az Ézs 11,2−3 értelmében: „Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének a lelke“ (Die Offenbarung des Johannes, 32). 17 Vö. Jel 4,5; Zak 4,2.10; Ez 1,13; szláv Hen 61,11 stb. 18 Vö. KRAFT: Die Offenbarung des Johannes, 32. 19 HÜLSEN-RAST: Rom, 47−119. 12 13
235
Mennybemenetel
himnuszt értékesít. Ebben részletesebben szól Krisztus lényegéről és felséges szerepéről. Ebben a himnuszban hármas tagolás szerint először is szól arról, kicsoda Krisztus: 1. ő a hű tanú; 2. elsőszülött a halottak közül; 3. a föld királyainak fejedelme. Majd ugyanez megismétlődik a himnusz másik részében is, ahol Krisztusnak a „cselekedeteit és érdemeit“ sorolja fel: 1. szeret minket; 2. vére által megszabadított bűneiktől; 3. országa népévé és papokká tett minket az Isten és Atya előtt. Majd a himnusz megfelelő doxológiával („övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké“) és az Ámen-mondással zárul. Az első jézusi jelző a hű „tanú“ (mavrtu"). Jézusnak ez a titulusa csak itt, a Jelenések könyvében fordul elő. Ő olyan hű tanú, aki nemcsak beszél Isten kegyelméről és ítéletéről, hanem saját halálával is megpecsételte ezt a bizonyságtételt. A „hű“ (pistov") jelző azt jelenti: abszolút hiteles és megbízható.20 A tanúból így vértanú lett (Jn 18,37; 1Tim 6,13; Jel 2,13). Majd Jézust úgy ismerteti, mint aki „elsőszülött a halottak közül“. Ez Jézus feltámadására vonatkozik,21 ami az alvilágból a halottak közül való visszatérésére utal. Az „elsőszülött“ (prwtovtoko") így nemcsak általános első születést jelent valamilyen sorban, hanem abszolút eszkatológiai jellege van: Jézus feltámadásával a halottak elsőszülöttje lett (tw'n nekrw'n), így dimenzionálisan új utat tört a halál zártságából az életre és a jövendőbe. Jézus a „föld királyainak fejedelme“ is, ami erős messiási hátteret feltételez. Ugyanis az a[rcwn értelme lehet fejedelem, király, főuralkodó. Ez a titulusa Jézusnak János korában nagyon bátor megnevezés volt, hiszen ezzel az is kifejezésre került, hogy Jézus felette áll akár a római császárnak vagy a helyi zsidó királyoknak,22 akik a földön állították fel királyságaikat és terjesztették ki hatalmukat.23 Krisztus királysága azonban nemcsak földi, hanem mennyei is, a zsoltári ígéret értelmében (Zsolt 89,28): „Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok közt“.24 Ugyanis eszerint a jelző szerint Jézus felemeltetett a mennybe, így hatalmasabb lett mindenkinél.25 Mégis ez a magasztos Úr és Fejedelem „szeret minket“, az akkori és mindenkori egyházat. Szeretetét azzal pecsételte meg, hogy vérét ontotta – mert a bűnből való szabadulás útja nem lehetett más és olcsóbb (1Kor 15,3; Gal 3,13). Valószínű, hogy János előtt a háttérben az egyiptomi szabadulás képe állhatott, amelyben a szabadulás a páskabárány feláldozását követelte.26
Vö. Zsolt 89,38: „Trónja előttem lesz, mint a Nap, megmarad örökké, mint a Hold, a fellegek közt lakó igaz tanu“. 21 Vö. pl. 1Kor 15,20; Kol 1,12. 22 LENKEYNÉ: A Jelenések könyvének magyarázata I, 50. 23 Persze olyan helyen is, ahol a kis-ázsai gyülekezetek élnek, szenvedve ezeknek az uralkodóknak kénye-kedvétől. Mégis János vigasztalja őket, hogy végsősoron nem a földi királyok kezében vannak Krisztus követői, hanem a Legfelsőbb Fejedelem kezében. 24 Vö. még Róm 8,29; 1Kor 15,20; Zsid 9,12−14. 25 Vö. pl. Mt 28,19; Fil 2,11; Ef 1,20: BOLYKI: A Jelenések könyvének magyarázata, 15. 26 GERÉB: A Jelenések könyvének magyarázata (I−V. Fejezet), 37. Lehet, hogy ezt az asszoiciációt a különös szójáték is ébreszthette az olvasókban: luvw (megszabadítani, megváltani) – louvw (megmos, megtisztít). Ez a gondolat a kritikai apparátusban van rögzítve, némely későbbi kéziratban. 20
236
Jelenések 1,4−8
Az utolsó himnikus megfogalmazás ebben a felsorolásban Jézus további cselekvésére utal: „országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt“. Pontosabb lenne fordítani: királysággá és papokká tett minket. Ugyanis „országa népévé“ némileg elmozdítja és szűkíti a vers értelmét. A „királyság“ (basileiva) valószínűleg az egyházra, ill. a gyülekezetre vonatkozik, ahol elsősorban érvényesül Krisztus uralma, éspedig hármas értelemben: 1. Az egyház az a tér, ahol a megdicsőült Krisztus már most jelen van, mint Úr és „király“, s ebben a tisztségében őt az egyház teljes alázattal és hálával tiszteli. 2. Ugyanakkor Krisztus királyi uralmában az egyház is részt vesz – olyan szolgálatok révén, amelyeket Krisztus általa eszközöl: az üdv-evangéliumhirdetés, a megbékélés, a kegyelemközlés szolgálatával.27 3. Ezt a békéltető szolgálatot további fokozattal toldja meg, amire Krisztus elhívta övéit: hogy papokká (iJerei'") legyenek, és az engesztelés szolgálatában szorgalmatoskodjanak. A világ felé így az egyház minden tagjának papi küldetése is van (1Pt 2,5): hirdeti a megbocsátást, és Krisztus vérében ígéri a megtisztulást, szabadulást. Persze, ezt csak teljes egységben a Krisztussal jogosult hirdetni, és csakis Krisztus vére által, nem saját praktikái által. Ez a himnikus rész doxológiával zárul, amelyben az Istennek és Atyának hódol az egyház örökkön örökké, mert övé a dicsőség (dovxa) és a hatalom (kravto"), amely előtt boldogan hull térdre az imádó nép. Az Ámen ezt az óhajt és kijelentést kellőképpen „liturgusan“ is megerősíti. 7.v. Ez a vers is nagyon himnikusan hangzik. A mondat végén levő Ámen ezt – az előző himnusz-részlethez hasonlóan - meg is erősíti. Itt is három részletben fejti ki a szerző Krisztus eszkatologikus jelenését, amit három igére épít: eljönni – meglátni – siratni. 1. János először is leszögezi, hogy Krisztus eljön (e[rcetai). A jelen idejű ige sejteti, hogy Krisztus érkezésben van, mintha már az egyház elérné elővonulatát, vagy legalább is intenzívebben kommunikál róla, ami a jövőt a hitben és látomásban masszívabban is megjeleníti. Ugyanakkor szokás az Újszövetségben a jövőt jelen idejű igeformával kifejezni. Ez Isten létében rejlik, akiben nincs idő és változás. Nemcsak a régiek léteznek élően benne, hanem a jövőbeli dolgok is, mint már létezők szerepelnek nála. Isten így önmagában átfogja az időt és a történelmet, amelyet a földi egyház napokra osztva - olykor keservesen szenvedve - folyamatosan él meg. Az egyház azonban nincs magára hagyva. Krisztus élő kapcsolatban van vele, és közli vele erejét, akaratát, ahogy a hét gyülekezetnek szánt levelek is bizonyítják. A János által felvetett krisztusi e[rcetai most azt akarja jelezni, hogy Jézus ténylegesen, „testileg“ és láthatóan eljön. Krisztus eljövetelének módja nagyon egyszerűen kerül kifejezésre: eljön a felhőkön (meta; tw'n nefelw'n).28 A felhőkön távozott a 27 Helyesen jegyzi meg KARNER Károly (Apokalipszis, 45), hogy az egyház nem uralkodik világi értelemben és nem gyakorolja a hatalmat a világ felett, hanem példát mutat és békét munkál. 28 Valószínűleg itt a felhőkkel kapcsolatos metav (vö. Dán 7,13; 4Ezsdr 13,3; Mk 14,62 ), ill. ejpiv (Mt 24,30; 26,64; Mk 13,26 /D/; Jel 14,14−16) vagy ejn (Mk 13,26; Lk 21,27) jelzőknek nem látszik pontosabb teológiai jelentősége, hanem inkább nyelvi kifejezési szokásmód, ami a zsidó (masszoréta)
237
Mennybemenetel
mennybe, és ott az Atya jobbjára került. Onnan várja őt az egyház vissza, hogy vele egyesüljön, és örökké zavartalanul az övé legyen, mint menyasszony a vőlegényéé (Jel 19,6−8). Jézus paruziális eljövetele azonban nem lesz mindenki számára örvendetes találkozás. Azon kívül, hogy az eljövetelének természetesen nincs közelebbi időpontja, önmagában is „világesemény“ lesz: tehát mindenki látni fogja (o[yetai) az érkező Krisztust, ami nagyon kellemetlen, sőt fájdalmas lesz azoknak, akik őt átszegezték (ejxekevnthsan). Az emberek régi bűneiktől nem úgy szabadulnak meg, hogy feledésbe hullatják azokat, hanem csak a megbánás és megbocsátás által. A meg nem bánt és meg nem bocsátott bűn él tovább, és János szerint a parúzia és a vele kapcsolatos végítélet az az idő, amikor előkerülnek. Ekkor sírni fog a föld minden nemzetsége (aiJ fulai; th'" gh'"). Nyilván, a föld határa és népek száma nagyobb volt, mint amit János a maga korában beláthatott és ismerhetett, és nem is volt mindenütt jelen a keresztyén egyház, de a látnok számára ez a kifejezésmód sajátos, mert egyetemes érvényűnek (pa'sai) akarja deklarálni mondanivalóját. A siratás (kovptw) itt tulajdonképpen a régi gyász-szertartásos mód szerint történik: mellüket fogják verni, ütlegelni fogják magukat, vagy akár sebesre összevagdalják magukat sajnálat és bánkódás miatt, ahogy szokás volt cselekedni a nagy gyászban. Ez a siratás Jézus miatt lesz, akinek eljövetele itt nem a keresztyénekkel kerül elsősorban kapcsolatba, hanem Jézus ellenségeivel.29 Ugyanis miközben a megváltás már valóság, és az egyház boldog örömmel csatlakozhat a várva várt Krisztushoz, Krisztus még ellenségeivel nem számolt le, ezért a parúzia lesz az az idő, amikor a világ hitetlen nemzetségei az üdvrivalgás helyett fogcsikorgató, önmarcangoló siratásba kezdenek.30 Megdöbbentő ez a kép, de Isten igazsága követeli ezt meg. Ezt megerősíti az ünnepélyes görög (naiv) és a zsidó (ajmhvn) igenlés. 8.v. Ezek után a szerző Krisztus nevében szól, ill. Krisztust idézi, talán régi krisztológiai vallomás alapján, aminek fontos szerepe lehetett a jánosi egyház istentiszteleti gyakorlatában. A jánosi iratokból jól ismert jézusi önprezentációt (ejgwv eijmiv) most az apostol az idő és történelem feletti dimenzióba teszi, amikor Jézust, mint az [Alfa-t és az \W-t szólítja. Ez a kép talán ézsaiási próféciából származik, és a Jelenések könyve szeretettel használja.31 Azt akarja vele kifejezni a szerző, hogy Krisztus ott áll a világtörténelem elején, és ő lesz az, aki annak az utolsó napján is ugyanaz lesz. Ezzel János újra erősíti, hogy Krisztus élő Úr, akit reménységgel kell imádnia és várnia az egyháznak. Ugyanakkor Isten a Mindenható (pantokravtwr),32 ami a római császári hatalommal szemben még inkább mutatja a keresztyén égnek a győzelmi, világirányító jellegét. A Krisztusra és Istenre vonatkozó jelölések láthatóan keverednek nemcsak itt, hanem az egész gondolkodásból eredhet, és amit a zsidó apokaliptika transzformációja variálva használ: BOUSSET: Die Offenbarung Johannis, 189. 29 Ez a kép részletesebben jön elő a Jel 6,16−17-ben, ahol a Bárány haragja elől a barlangokba való menekülés sem segíthet: vö. REICHERT: Ama fényes hajnali csillag, 14. 30 SATAKE: Die Offenbarung des Johannes, 134. 31 Ézs 44,6; 41,4; 48,12 . Vö. még Jel 21,6 és 22,13. 32 Vö. Jel 11,17; Ám 4,13.
238
Jelenések 1,4−8
Jelenések könyvében. Ez nem is lehet másképp, mert az Istenről és Atyáról szóló kijelentéseknek krisztológiai jellegük van,33 és ez végigvonul az Apokalipszis minden isteni önkijelentésén.
2. A perikópa megértése − teológiai összefüggések feltárása A Jelenések könyve akkor íródik, amikor Krisztus egyháza nagy nyomás alatt él a római birodalom politikai-hatalmi cselekvései miatt. A kommunikáció az egyházban apokaliptikus formát öltött, ami abban az időben elterjedt lett a zsidó közösségek és teológusok között is. Párhuzamosan a Jelenések könyvével keletkezik 4.Ezsdrás vagy Báruk apokalipszise is. A mediterrán térségben élő népek ekkor általában új eszkatológia felé fordulnak, és a jövőtől jobb életet, változott életkörülményeket várnak. A maguk nehéz, fájdalmas történelmével nincsenek megelégedve, ezért az eszkatológia válik számukra kényszermegoldássá, s egyben menekülési távlattá.34 Innen már csak egy lépés volt az apokaliptikához, amely akkor szintén felerősödött, talán második vagy már harmadik hullámban. Az apokaliptika az egyháznak is amolyan köznyelve lett. Eközben főleg a kisázsiai gyülekezetek, amelyek legnagyobb részben a páli missziói és teológiai működésnek az örökösei voltak, erősen eszkatologizálódnak. Ennek több oka volt, többek között a késésben levő parúzia, a külső politikai nyomás, az üldözés, a hamis áltestvérek felbukkanása és az új világ létrejöttének a vágya is. Számtalan, ezzel kapcsolatos korábbi teológiai tétel, utalás, ígéret és koncepció átértékelődik, és tisztul. Ugyanakkor masszívabb apokaliptikus méreteket ölt a remény, hogy Krisztus nemsoká vissza fog jönni, és eljövetelével igazságot szolgáltat nemcsak az egyháznak, hanem a világnak is. Ahogy tehát elment, úgy visszajön. A teológiai érvelésekben sok konfrontációs vallástörténeti anyag köszön vissza. A jánosi keresztyénség nem tudott teológiailag steril környezetben élni. Ezért a kor és környezet gondolkodása és kifejezésmódja rányomta bélyegét gondolkodására és kifejezésformájára. Így figyelhetjük ezt meg az áldozócsütörtök ünnepével kapcsolatos Krisztus mennybemenetelénél és a parúzia várásánál is, ahol a 7. vers szerint döntő szerepet játszik a felhőkön való „közlekedés“. Ugyanis a felhők szerepe előtérbe kerül pl. a görög vallástörténetben is, mert maga a felső mennyei szféra, ahol az istenek lakoznak, felhőkkel van körülvéve, ahogy azt Homérosz is ecseteli.35 Emellett pl. Plátó36 vagy más ókori filozófus vagy vizionárus azt képzelte, hogy a mennyei felhővárosban (Wolkenstadt) egy boldogabb városi létforma lesz lehetséges.37 A naturalisztikus GERÉB: A Jelenések könyvének magyarázata (I−V. Fejezet), 37. PERES: Az új teremtés reménye, 5−7. 35 Vö. Homérosz, Ill. 15,190-194: PERES: Griechische Grabinschriften und neutestamentliche Eschatologie, 43. 36 Plátó, Resp. 592 B; Origenész, Contra Cels. V 43. Vö. AlexKelem, Strom. IV 172,3. 37 O’F LAHERTY Die Wolkenstadt im Himmel, in: H. P. D UERR (Hrsg.), Sehnsucht nach dem Ursprung, Frankfurt a. M., 1983, 406−421; vö. Mircea ELIADE, Himmlische Archetypen von Ländern, Tempeln und Städten, in: Der Mythus der ewigen Wiederkehr, Düsseldorf, 1953, 16−18; PERES: Griechische Grabinschriften und neutestamentliche Eschatologie, 141. 33 34
239
Mennybemenetel
képzetek szerint a felső (felhő)világba leginkább a lépcsőkön,38 a szelek szárnyán vagy kimondottan a felhőkön lehet eljutni. Az ókori ún. mennyei utazások (Himmelfahrt) ennek az égközi mozgásnak számtalan változatát ismerik,39 amit különböző igékkel fejeznek ki, mint pl. trevcw (sietve felszállni), baivnw (emelkedni), ai[rw (felemelkedni), aJrpavzw (elrabolni, elragad/tat/ni), lambavnw (átvinni), komivzw (elköltözni, elutazni), stb. Mindegyik ige valamilyen sajátosabb feljutási jellegzetességet tartalmaz. Az antik „felszállás“ vagy „mennybejutás“ képzeteinek vizsgálatánál általában két mozzanatot különböztetünk meg: 1. Ha a lélek (pl. a halál után) egyedül abszolválja az utat felfelé a boldoglét állapotába, minden segítség vagy befolyás nélkül, ezt mint felemelkedést definiáljuk. 2. Ha a lélek nem egyedül teszi meg ezt az utat felfelé, hanem valamilyen segítséget kap, vagy kimondottan az istenség viszi véghez a „szállítást“,40 akkor ezt elragadtatásnak mondjuk.41 Az Újszövetség Jézus mennybemenetelét nagyon sokszínűen, gazdag igei alakokkal fejezi ki.42 Az Újszövetségben a felhők jelenthetnek tényleges feljutási „utazóeszközt“, amely magától emelkedik az éter és ég felső szférái felé. De jelenthet csak olyan lépcsőzetes felhőalakulatot, amely lehetővé teszi a lábon való feljutást, ahogy ezt a legtöbb ókori egyházi freskó, relief és dombormű is megjeleníti.43 Ugyanakkor a felhők jelenléte Jézus mennybemenetelénél és második eljövetelénél az isteni szféra titokzatosságát is hivatott képviselni, ahogy az pl. Jézus elváltozásánál is előfordult (Mk 9,7). Az Isten titkainak világából nem mindent láthat az emberi szem, és nem mindent érthet az emberi értelem. Ezért az Ószövetségben is ott, ahol Isten titokzatos jelenléte és cselekvése áll a háttérben (2Krón 5,13−14,), a fürkésző emberi szemet felhő homályosítja el. János a parúziával kapcsolatban visszautal még Jézus szenvedésére és halálára, ami még az ő korában és egyházában is eléggé élénk (és még mindig fájdalmas) emlék lehetett. Itt csak sejteni lehet azt a passiói hagyományt, amit a jánosi iskola Efezusban ápolt. Az átszegezés (ejkkentevw) korabeli „bűnösei“, akik a brutális keresztre feszítést végrehajtották vagy hajtatták, már valószínűleg nem élhettek. Az apostol mégis azt mondja, hogy meglátják őt ők is (kai; oi{tine"). Ez vagy úgy értendő, hogy Krisztus parúziális megjelenésénél Isten Az egyik ókori görög sírfelirat azt mondja, hogy az eltemetett embernek a lelke a sírból a létrán (klivmax) siet fel az égbe, miközben a teste a sírban marad: BECKBY: Anthologia Graeca VII, 610, 748. jegyzet; PERES: Griechische Grabinschriften und neutestamentliche Eschatologie, 185. 39 LOHFINK: Die Himmelfahrt Jesu, 74−79, stb. 40 A görög mitológiában ezt a műveletet Hermész szokta végezni, mert ő a „lélekszállító“ (yucopompov"). 41 Vannak olyan görög sírfeliratok is, ahol a két momentum kombináltan jön elő, vagyis hogy a lélek a ködfelhőkön száll fel, aztán Hermész vezeti a lelket tovább a mennybe, az istenek társaságába: vö. pl. PEEK, Griechische Grabgedichte, n 391; PERES: Griechische Grabinschriften und neutestamentliche Eschatologie, 184. 42 FRIEDRICH: Lk 9,51 und die Entrückungschristologie des Lukas, in: Paul HOFFMANN (ed.), Orientierung an Jesus: Zur Theologie der Synoptiker, FS Josef Schmid, Freiburg-Basel-Wien, Herder, 1973, 48−77. 43 Vö. a mellékelt ábrát. 38
240
Jelenések 1,4−8
feltámasztja a halottakat, és megjeleníti régi cselekedeteiket, hogy ítéletet tarthasson rajtuk, vagy a kijelentés általában a zsidókra vonatkozik, akiket kollektív bűnösség terhel Krisztus halála miatt, s hogy ide az ítélet alá a hitetlen pogányok is egyetemesen tartozni fognak.44 Mindenképpen Jézus visszajövetele a végítélettel párosul.
3. Prédikációvázlat 3.1. Az egyháznak számolnia kell azzal, hogy Krisztus vissza fog jönni. János szerint úgy, ahogy felment a mennybe a felhőkkel (ApCsel 1,8). De Krisztus most már nem szelíd alakjában jelenik meg, hanem kozmikus nagyságában, teljes istenségében, mint világtörténelem Ura.45 3.2. Az egyház fél a szorongattatásoktól és az üldöztetéstől. Pedig nagy szorongások idején születnek a nagy látomások, és tisztulnak le Isten üzenetei – így Patmosznak is lehetnek nagy áldásai. 3.3. Krisztus felment a mennybe, hogy az Atya jobbján foglalja el helyét. Nem „pihenni“ ment oda Krisztus, hanem uralkodni, és elkészíteni a helyet azoknak, akik az Atya házának hajlékaiba (Jn 14,2) kerülnek megváltása árán. 3.4. Ahogy az ókori egyház a kor nyelve és gondolkodása szintjén fejezte ki hitét Jézus mennybemenetelében és paruziális visszajövetelében, így a mindenkori egyház a maga korának gondolkodása és nyelve függvényében fejezi ki ugyanazokat a teológiai vagy hitbeli valóságokat. Sőt feladata is, hogy a megfelelő érthető szinten fejezze ki magát és tolmácsolja az evangélium üzenetét. 3.5. Hogy most Krisztus a mennyben van, az honvágyat és sóvárgást szül földi hívei szívében, mintha túl távolinak tűnne egyházához. Ugyanakkor ez biztatás is, hogy bár a földi egyház küzd és a földi uralkodók kezében töredezik, Krisztus fölötte áll a földi hatalmasoknak, akikkel ha egyszer szembesül, siratni fogják őt – az egyházon elkövetett erőszak miatt is. 3.6. Hogy Krisztus az Atya jobbján van most, ez több képet és üzenetet jelent az egyháznak: Amikor ülve látja őt (Jel 14,14), ez azt jelenti, hogy „uralkodik“, azaz kezében tartja a hatalmat és irányítja a történelmet, az egyház sorsát is, és ítél. Amikor „állni“ látja őt (ApCsel 7,56), ez azt a reményt adhatja neki, hogy közbenjár az Atyánál, és kegyelmet, időt és kitartást kér a földi egyház számára. Amikor pedig fehér lovon látja Krisztust (Jel 19,11−16), fegyverbe öltözve, bizakodhat, mert cselekvésre kész, és hogy máris indul kiragadni az egyházat a nyomorúságból, és megbosszulni a rajta elkövetett szenvedést. Amikor pedig ünnepélyes vőlegény ruhába öltözve látja őt (Jel 19,7−9), örülhet, mert eljött a Bárány vacsorájának ideje, amikor az egyház is felöltözik fényes tiszta gyolcsba, mennyasszonyi ruhába: letelt a szenvedés ideje, és a vőlegény indul mennyasz-
44 45
Vö. BOUSSET: Die Offenbarung Johannis, 190. LÁSZLÓ: Bibliamagyarázatok János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve alapján, 17.
241
Mennybemenetel
szonyáért, hogy magához emelje, és vele legyen örökké. Ezért bízhat benne minden időben.
4. Példák, képek, szemelvények
Krisztus siratása, feltámadása es mennybemenetele egy 4. századi relief ábrázolásában (Bajor Nemzeti Múzeum, München) 5. További szempontok az istentisztelet alakításához Lekció: Jel 1,4−8 (Ebből az 1,7 lehet a textus) Énekek: RÉ 24; 358; 367; 468. Záróimádság Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy mennybemeneteleddel megnyílt az út: kijutni ebből a földi világból, és remélni az új, mennyei világ elérését. Kérünk, ne hagyj minket a sírban és halálban, hanem hadd lehessünk mi is azok között a tieid között, aki242
Jelenések 1,4−8
ket elragadsz, és amikor visszajössz, hadd mehessünk eléd a levegőbe, hogy ezután mindenkor veled legyünk! Köszönjük, hogy számolhatunk visszajöveteleddel, és készülhetünk az elragadtatásra. Hadd legyen ez mindennapi reményünk, és várakozásunkban erőnk. Kérünk, add megértenünk, hogy amíg itt vagyunk, addig csak a hit, látás és remény marad mindennapi támaszunk! Ne engedd, hogy rajongó módra hátat fordítsunk az életnek és kötelességeinknek, és csak az eljövendő világról való álmodozással foglalkozzunk! Taníts megértenünk, hogy a földi élethez most hozzátartozik a napi küzdelem, olykor a szenvedés és üldöztetés is! Amikor ránk szakadnak a gondok, ne hagyj el, hogy ne keseredjünk el, hanem a szorongattatásokban inkább a lelki üzenet mélyebb megértésére törekedjünk! Taníts arra is, hogy a mennybemenetel távlatát saját reményünk vonatkozásában is lássuk, értsük és higgyük! Alázatos hittel kérünk: hadd legyen bölcsességünk bizonyságot tenni a mennyei üdvlétről, mennybemeneteledről és visszajöveteledről a magunk ismerete és mai korunk nyelve alapján! Amíg nem jössz el értünk, hadd lássunk Téged az Atya jobbján, hogy uralkodsz, és esedezel értünk! Hadd bizakodhassunk, hogy harcba szállsz értünk, és egy napon eljössz, hogy mint megváltod néped, egyházad és mennyasszonyod legyünk a mennyei Bárány-menyegző boldog részesei! Kegyelmedből kérünk, hallgass meg! Ámen.
6. Felhasznált és ajánlott irodalom BECKBY, HERMANN: Anthologia Graeca VII, München, Artemis, 1965. BOLYKI JÁNOS: A Jelenések könyve liturgikus elemei, in: Peres Imre (szerk.): Kezdetben volt az Ige, Tanulmánykötet L. Semsey Klára tiszteletére, ATD 1, Debrecen, 2011, 201−217. BOLYKI JÁNOS: A Jelenések könyvének magyarázata (1−5.f.), Budapest, 1983. BOUSSET, WILHELM: Die Offenbarung Johannis, KEK 17, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1906. ELIADE, MIRCEA: Himmlische Archetypen von Ländern, Tempeln und Städten, in: Der Mythus der ewigen Wiederkehr, Düsseldorf, 1953, 16−18. FRIEDRICH, GERHARD: Lk 9,51 und die Entrückungschristologie des Lukas, in: Paul HOFFMANN (ed.), Orientierung an Jesus: Zur Theologie der Synoptiker, FS Josef Schmid, FreiburgBasel-Wien, Herder, 1973, 48−77. GERÉB ZSOLT: A Jelenések könyvének magyarázata (I-V. Fejezet), in: uő, Újszövetségi tanulmányok (1969−2004), Oradea-Nagyvárad, Partium Kiadó, 2005, 33−82. HÜLSEN, HANS VON – RAST, JOSEF: Rom, Olten und Freiburg im Breisgau, Walter-Verlag, 1982. KARNER KÁROLY: Apokalipszis, Budapest, Evangélikus Sajtóosztály, 1990. KARRER, MARTIN: Die Johannesoffenbarung als Brief, FRLANT 140, Göttingen, Vandehoeck & Ruprecht, 1986, LÁSZLÓ DEZSŐ: Bibliamagyarázatok János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve alapján, Erdélyi Ref. Egyházkerület, 1995. LENKEYNÉ SEMSEY KLÁRA: A Jelenések könyvének magyarázata I, Debrecen, Doktorok Kollégiuma, 2011. LOHFINK, GERHARD: Die Himmelfahrt Jesu. Untersuchungen zu den Himmelfahrts- und Erhöhungstexten bei Lukas, SANT 26, München, Kösel-Verlag, 1972. LOHMEYER, ERNST: Die Offenbarung des Johannes, HNT 16, Tübingen, Mohr Siebeck, 1953. 243
Mennybemenetel O’FLAHERTY, W. D.: Die Wolkenstadt im Himmel, in: H. P. Duerr (Hrsg.), Sehnsucht nach dem Ursprung, Frankfurt a. M., 1983, 406−421. PEEK, WERNER: Griechische Grabgedichte, Akademie Verlag, Berlin, 1960. PERES IMRE: Griechische Grabinschriften und neutestamentliche Eschatologie, WUNT 175, Tübingen, Mohr Siebeck, 2003. PERES IMRE: Az új teremtés reménye, in: Studia Theologica Debrecinensis 4 (2011/2), 5−17. PETERSON, ERICH: Offenbarung des Johannes und politisch-theologische Texte, ASch 4, Würzburg, Echter Verlag, 2004. REICHERT GYULA: Ama fényes hajnalcsillag - Jelenések könyvének magyarázata. Budapest, 1939. SATAKE, AKKIRA: Die Offenbarung des Johannes, KEK 16, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 2008.
Dr. Peres Imre (Debrecen)
244
