Menny és pokol a barokk kori ember életében: a mindennapoktól a műalkotásokig – tudományos konferencia – Budapest, 2013. április 5–6.
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar és MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport
A Lelkiségtörténeti Műhely VI. konferenciája 2013. április 5–6. Sophianum, Budapest, Mikszáth tér 1.
A címlapon felül: Maiestas Domini a Szent Katalin-oltár predellájáról, Lőcse, Szent Jakab-templom, 15. század eleje A címlapon alul: Giovanni Battista Manni, La prigione eterna dell'Inferno, Velence, 1666, 1. metszet
Részlet a Szent Katalin-oltár predellájáról, Lőcse, Szent Jakab-templom, 15. század eleje
2
P R O G R A M ÁPRILIS 5. ♣ PÉNTEK 900 A konferenciát megnyitja: Vizkelety András, akadémikus, a PPKE BTK professor emeritusa
1. ülésszak, plenáris ülés (209. terem) Elnök: Vizkelety András, akadémikus, a PPKE BTK professor emeritusa 910−930
Madas Edit, egyetemi tanár, Országos Széchényi Könyvtár/PPKE BTK, Budapest/Piliscsaba ♣ „Az égbe bál van, minden este bál van…”: Mennyei metaforák a Sándor-kódexben
930−950
Prokopp Mária, professor emeritus, ELTE BTK, Budapest ♣ Menny- és pokolábrázolás a gömöri és szepességi 14−16. századi falképeken
950−1010 Barna Gábor, egyetemi tanár, SZTE BTK, Szeged ♣ Évszázados tudásrétegek máriaradnai képeken: A tisztítótűz Máriaradna 17. századi kegyképén, valamint a mennyország, a purgatórium és a pokol egy 20. századi naiv képen 1010−1030 Krasznai Gáspár, tanár, doktorandusz, LFZE, Budapest ♣ Harmonia coelestis 1030−1050 Kérdések, vita 1050−1110 Szünet
Ismeretlen mester, Ördögűzés, 1476 után, Főszékesegyházi Könyvtár, Esztergom
3
2. ülésszak, szekcióülés (209. terem)
3. ülésszak, szekcióülés (201. terem)
Elnök: Madas Edit, egyetemi tanár, Országos Széchényi
Elnök: Barna Gábor, egyetemi tanár, SZTE BTK,
Könyvtár/PPKE BTK, Budapest/Piliscsaba
Szeged
1110−1130 Kertész Balázsné Bíró Csilla, könyvtáros, OSZK, Régi Nyomtatványok Tára, Budapest ♣ Angelológia Andreas
Pannonius Énekek énekekommentárjában
1110−1130 Kaposi Krisztina, egy. hallgató, ELTE BTK, Budapest ♣ A Comico-tragoedia túlvilágképe: A háromrétegű pokolképzet, a barokk halálkatalógus és a Nyéki Vörös Mátyás-i allúziók
1130−1150 Deák Zsuzsánna, doktoranda, BBTE 1130−1150 Horváth Sándor, PhD, néprajzkutató, BTK, Kolozsvár ♣ Láthatóvá váló túlvilág Savaria Múzeum, Szombathely/Narda ♣ „mind a késő középkori haldoklási halnak, de sosem hunynak el”: A szövegekben menny és a pokol a 18. században a grádistyei horvátoknál 1150−1210 Korondi Ágnes, doktoranda, BBTE BTK, Kolozsvár ♣ Biztos út a túlvilágra: A késő középkori magyar nyelvű imádságok egy csoportjának mentalitástörténeti értelmezése
1150−1210 Nagy Levente, PhD, egy. docens, ELTE BTK, Budapest ♣ A tűzfolyótól a kolbászból font kerítésig: A pokol és a menny ábrázolása Ioan BudaiDeleanu Cigányiász című eposzában
1210−1230 Farmati Anna, PhD, egy. adjunktus, BBTE BTK, Kolozsvár ♣ „Menyröl szállott uj Jerusalem”: A kolozsvári Szentháromság-társulat mint mennyország
1210−1230 Hegyi Ádám, PhD, egy. tanársegéd, SZTE BTK, Szeged ♣ „Nagy kára a Léleknek, hogy itt Betegek látogatásának tsak híre sintsen…”: A túlvilágról alkotott elképzelések a szentesi református gyülekezetben a 18. század végén
1230−1250 Kérdések, vita
1230−1250 Kérdések, vita
1250−1400 Ebédidő
Wečny pekelný žalar… [Örök pokoli börtön…], Kassa, 1742 (címlap, első és negyedik metszet – részletek)
4
4. ülésszak, szekcióülés (209. terem)
5. ülésszak, szekcióülés (201. terem)
Elnök: Gábor Csilla, egyetemi tanár, BBTE BTK,
Elnök: Hubert Gabriella, PhD, tud. munkatárs,
Kolozsvár
Evangélikus Országos Könyvtár, Budapest
1400−1420 Gelle Katalin, doktoranda, PPKE BTK, Piliscsaba ♣ Melius Juhász Péter mennyés pokolvíziója újszövetségi bibliafordításai, prédikációi, valamint imádságai kontextusában
1400−1420 Petrőczi Éva, habil. egy. docens, a KRE
1420−1440 Koltai András, PhD, levéltárvezető, Központi Piarista Levéltár, Budapest ♣ Purgatórium Privigyén: Szellemjárás egy piarista rendházban 1696-ban
1420−1440 Bretz Annamária, tud. segédmunkatárs,
Puritanizmuskutató Intézetének vezetője, Budapest
♣ A menny és a pokol Pápai Páriz Ferenc Pax sepulchrijában
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet, Budapest ♣ Bod
Péter mennyországa
1440−1500 Hubert Ildikó, irodalomtörténész, Budapest 1440−1500 Bogár Judit, PhD, egy. adjunktus, PPKE BTK, MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség ♣ Gasparóczky Ferenc ref. relkész Kutatócsoport, Piliscsaba/Budapest ♣ Pokol, pokol- és mennyországképe purgatórium és mennyország a Dőri és a Vépi énekeskönyv népénekeiben 1500−1520 Báthory Orsolya, PhD, tud. munkatárs, MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest ♣ Martín de Roa
Taxonyi János, A purgátóriumbeli lelkeknek állapottya 1520−1540 Kérdések, vita 1540−1600 Szünet
−
1500−1520 Frauhammer Krisztina, PhD, néprajzkutató, SZTE BTK Néprajzi Tanszék, Szeged ♣ Ami a Makulából kimaradt:
Martin von Cochem Krisztuséletrajzának pokolról és mennyországról írt fejezetei 1520−1540 Kérdések, vita 1540−1600 Szünet
Az örök boldogság kívánsága Örvendeztem azokba, melyeket hallottam, az Úr házába mégyünk, holott nincs semmi nyavalya, semmi bánat, semmi szomorúság; mert eltörli az Isten könnyhullatásinkat és elkergeti minden fájdalminkat. Miképpen kívánkozik a fáradt szarvas a kútfőhöz, úgy kívánkozik az én lelkem tehozzád, Uram, mert tudom, nincs itt maradandó várasom. Mely gyönyörűségesek Uram a te sátorid, kívánkozik és elbágyad az én lelkem a te hajlékodba. Ki szabadít meg engem e halál tömlöce fogságából? Jaj nékem, mert meghosszabbíttatott az én szarándokságom, kívánom, hogy eloldoztassam és a Krisztussal légyek, mert jobb egy nap a te házadba, Uram, hogysem ezer esztendő e világba…
5
Nyéki Vörös Mátyás, Dialogus, Prága, 1623, címlap: Utolsó ítélet
6. ülésszak, plenáris ülés (209. terem) Elnök: Szelestei N. László, egyetemi tanár, PPKE BTK, Piliscsaba 1600−1620 Voigt Vilmos, professor emeritus, ELTE BTK, Budapest ♣ Evilág és túlvilág a magyar protestáns meditációs irodalomban a 17. század elején 1620−1640 Szigeti Jenő, professor emeritus, ME BTK, Miskolc ♣ Menny és pokol a 18. századi népi látomásokban 1640−1700 Imre Mihály, egy. tanár, DE BTK, Debrecen ♣ A négy végső dolog barokk költői értelmezése Szőnyi Benjámin műveiben 1700−1720 Tóth Sándor, költő, irodalomtörténész, Piliscsaba ♣ A látomás Tar Lőrinc történetében és a Júlia szépleány népballadában 1720−1740 Szádoczki Vera, tud. segédmunkatárs, MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest ♣ Menny és pokol képe Kájoni János Cantionale catholicumában 1740−1800 Kérdések, vita
6
ÁPRILIS 6. ♣ SZOMBAT 7. ülésszak, szekcióülés (209. terem)
8. ülésszak, szekcióülés (201. terem)
Elnök: Imre Mihály, egyetemi tanár, DE BTK, Debrecen
Elnök: Bitskey István, akadémikus, professor emeritus, DE BTK, Debrecen
900−920 Medgyesy Norbert, PhD, egy. adjunktus, PPKE BTK, Piliscsaba ♣ Ismeretlen színielőadás az utolsó ítéletről Csíksomlyón, 1742-ben
900−920 Fazakas Gergely Tamás, PhD, egyetemi adjunktus, DE BTK, Debrecen ♣ A mennybe kerül, aki jól hal meg: Felekezeti küzdelem a haldokló testéért Bethlen Kata környezetében
920−940 Déri Eszter, doktoranda, tud. segédmunka-
920−940 Ivancsó Mária, egyetemi hallgató, DE BTK, Debrecen ♣ A haldoklás rítusainak különbségei és a 18. századi katolikus prédikációirodalom
társ, PPKE BTK/MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Piliscsaba/Budapest ♣
A halott Esterházy Sándor üzenete a mennyből? 940−1000 Maczák Ibolya, PhD, tud. munkatárs, MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest ♣ Mennyország
két hangon
940−1000 Szelestei N. László, egyetemi tanár, PPKE –
BTK /MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Piliscsaba/Budapest ♣ Roberto
Bellarmino mennyországa Ágoston Péter fordításában (1674)
1000−1020 Mercs István, PhD, tanár, Nyíregyháza ♣ 1000−1020 Száraz Orsolya, PhD, tud. munkatárs, „…beszédjek az ordítás; idejek az DE BTK, Debrecen ♣ Pokoli színház: Az örökkévalóság”: Pokol és mennyelrettentés eszközei és módszerei a ország a késő barokk prédikációjezsuita penitenciális népmissziókban irodalomban 1020−1040 Kérdések, vita 1040−1100 Szünet
1020−1040 Kérdések, vita 1040−1100 Szünet
…Örvendezz ó én lelkem, mert az Úr házába mégy, melyben semmi kísírtet, semmi hadakozás, semmi félelem nincsen, hanem csendesz és bátorságos öröm: holott nincs semmi irigység, semmi visszavonás, semmi gonosz kívánság. Ó áldott óra, melybe vígan éneklem én is Szent Dáviddal: Uram, a tűzön és vízen általvittél minket és íme nyugodalomra jutottunk, a mi Istenünk királyokká tött minket, és uralkodunk örökkön örökké, nem ezen a földön, melyen rövid, és mint az árnyék, mulandó minden öröm, hanem amaz élők földén, holott sem tudatlanságnak setétsége nem lészen, mint ez egyiptombéli homályba, mert az Isten és a Bárány igaz világossága annak a várasnak; sem nyughatatlan kívánságok nem találtatnak, mert az Úr mindenekbe minden és megrészegít minket az ő házának gyönyörűségével, mely annyira feljülhaladja a mi kívánságunkat, hogy az a vigasság csak szűvébe sem ütközhetik embernek, melyet az Úr készített az ő híveinek… 7
9. ülésszak, plenáris ülés (209. terem) Elnök: Hargittay Emil, egyetemi tanár, PPKE BTK, Piliscsaba 1100−1120 Szabó Ferenc, teológus, író, a Távlatok főszerkesztője, Budapest ♣ Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvének elmélkedései a bűnről és a pokolról 1120−1140 Bitskey István, akadémikus, professor emeritus, DE BTK, Debrecen ♣ Menny és pokol Pázmány prédikációiban 1140−1200 Bajáki Rita, PhD, tud. munkatárs, MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest ♣ Ördög és pokol az imákban, avagy túlvilág-ábrázolás az 1620-ig megjelent imakönyveinkben 1200−1220 Réger Ádám, doktorandusz, PPKE BTK, Piliscsaba ♣ A Dialogus és Tintinnabulum forrásainak pokolábrázolása 1220−1240 Kérdések, vita 1240
Zárszó
Wečny pekelný žalar… [Örök pokoli börtön…], Kassa, 1742 (19. metszet – részlet)
8
Rezümék
Bajáki Rita, Ördög és pokol az imákban, avagy túlvilág-ábrázolás az 1620-ig megjelent imakönyveinkben Arra a kérdésre keresem a választ, hogy abban az időben, amikor az imakönyvek megjelenése már nem számított elszigetelt jelenségnek, és azok összeállítói úgy hitték, hogy kiadványaikkal lefedhetik az általános emberi igényeket a kegyességgyakorlásra vonatkozóan, de az egyes részletek, mint például – esetünkben – a túlvilág konkrét megfogalmazása (elképzelése) még jellemzően nem tematizálódott önálló történetek, saját műfajok kialakulásában úgy, hogy azok önálló kiadványként megjelentek volna, vagyis hogy a 17. század első felében a lelkiségi műfajok ezen szűkebb területén kimutatható-e eme az embert érdeklő, számára azonban kézzelfoghatóan meg nem ismerhető, ennélfogva annál izgalmasabbnak tűnő témának a megfogalmazása, vajon fellelhetőek-e a későbbi, akár historikus elemekkel is tarkított műfajok előzményei, s ha igen, milyen kontextusban, illetve rendelkeznek-e sajátos retorikai jegyekkel, továbbá hogyan illeszkednek az egyes imakönyv egészéhez, hogyan erősítik, netán gyengítik annak célját, az üdvösségre vezető út megtalálását, és az azon való haladás segítését. Barna Gábor, Évszázados tudásrétegek máriaradnai képeken: A tisztítótűz Máriaradna 17. századi kegyképén, valamint a mennyország, a purgatórium és a pokol egy 20. századi naiv képen A búcsújáró helyek felkeresésének elsődleges indítéka, hogy ott az ember az előírt feltételeknek megfelelően búcsúkegyelmekben (indulgentia) részesüljön, hogy kegyelmet nyerjen nemcsak maga, hanem elhunyt hozzátartozói számára is, azaz biztosítsa magának az üdvözülés lehetőségét. A dél-keleti Alföld legnagyobb kegyhelye Máriaradna. Kegyképe, egy 17. századi itáliai színezett fametszet a Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja a skapuláréval és a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel. A számos imameghallgatás és gyógyulás − ezek a kegyhelyek felkeresésének másik fontos, ám az evilági életre irányuló indítékai − jele itt a sok száz fogadalmi kép és tárgy. Ezek között található Nagy István pécskai naiv festő 1935–1937 között festett hatalmas méretű képe, amely a jó és rossz halált, a mennyországot, a pokol tornácát és a poklot festette meg, folytatva ezzel a kegyképben is ábrázolt gondolatot: a tisztítótűzből Mária közbenjárásával szabadulhatunk meg. Ez a kép nyitja a radnai képgalériát, mindenkit emlékeztetve és figyelmeztetve a halálunk után ránk váró, életünk minőségétől függő sorsunkra. Előadásom a máriaradnai barokk kegykép és a naiv kép purgatórium-, mennyország- és pokolábrázolását elemzi az ikonográfia és a népi vallásosság összetett szempontrendszere alapján. A naiv kép sok évszázados tudás kompendiumának tekinthető. Báthory Orsolya, Martín de Roa – Taxonyi János, A purgátóriumbeli lelkeknek állapottya A spanyol jezsuita Martin de Roa (1560 k.–1637) számos nyelvre lefordított és több mint húsz kiadást megért munkáját (Estado de las almas en el Purgatorio, Sevilla, 1619) a szintén Jézus Társaságbeli Taxonyi János ültette át magyar nyelvre a mű latin verziója alapján. Az írás A purgátóriumbeli lelkeknek állapottya. S azoknak az ő jó-tévőjökhöz-való hala-adása címmel jelent meg Nagyszombatban (1718). Taxonyi a művet Viczay Teréziának ajánlotta, aki nemcsak ezen könyv kiadási költségeit finanszírozta, de két évvel később unokahúgának, a klarissza Viczay Rozália Annának (1692–1768) is segített megjelentetni Elmélkedések című művét. A purgátóriumbeli lelkeknek állapottya a tisztítóhelyre vonatkozó katolikus egyházi tanok olvasmányos összefoglalása, melyet a műben több mint nyolcvan szemléletes példa támaszt alá. A szöveget hat elmélkedés követi, melyek a „Purgátóriumbéli lelkekhez való ájtatosságnak felindítására” szolgálnak. Taxonyi (lévén a győri Agonia-társulat vezetője) a kötet végére illesztette Jászberényi Tamás fordításában Nádasi János Maria agonisantium mater című példagyűjteményét, amely a „jó halálra” való készületet tanítja az olvasónak. 9
Bitskey István, Menny és pokol Pázmány prédikációiban Pázmány önálló prédikációt szentelt mindkét témának. Az előbbit A mennyei boldogságrúl, az utóbbit A pokolnak örök kínnyárúl címmel szerepeltette gyűjteményes kötetében. A két beszéd retorikai elemzése a célunk. Döntő mértékben forrása a Biblia, de helyenként antik szerzőket, mitológiai motívumokat is bevon szövegének argumentációs alakzatai közé. Jelöletlenül, de a sorok mögött a loyolai exercitia hatását is érzékelhetőnek látjuk. Magyar nyelven ennél gazdagabb szókinccsel és árnyaltabb retorikával aligha írta le bárki is a túlvilág-képzeteket a barokk korban. Bogár Judit, Pokol, purgatórium és mennyország a Dőri és a Vépi énekeskönyv népénekeiben Előadásom témája két 18. századi nyugat-dunántúli kéziratos énekgyűjtemény, a Dőri (1763– 1774) és a Vépi énekeskönyv (1731) népénekeinek pokol-, purgatórium- és mennyország-ábrázolása. Az egyes énekek, illetve a bennük megjelenő képek mellett ezeknek más énekekkel és énekeskönyvekkel, illetve a menny-, pokol- és purgatóriumábrázolások általában jellemző motívumaival való összefüggéseit, a párhuzamokat és az esetleges egyedi vonásokat vizsgálom. Bretz Annamária, Bod Péter mennyországa Bod Péter írásaiban két szövegtípusban olvashatunk a mennyországról: a Szent Hilárius utolsó, a számadásról és az örökkévalóságról szóló fejezetének kérdés-feleleteiben, illetve néhány helyen a kéziratban fennmaradt halotti beszédekben, különösen a Mennyei társalkodásról címűben (Kolozsvár, Protestáns Teológiai Intézet Könyvtára). A dolgozat azt vizsgálja, hogy a kétféle, műfajában, stílusában, célkitűzésében különböző szövegtípusban milyen, a leírás feladatát sokszor elkerülni próbáló retorikai megoldások fordulnak elő a mennyország ábrázolásában, illetve hogy vannak-e egyáltalán ezek között valódi állítások a túlvilágról. Deák Zsuzsánna, Láthatóvá váló túlvilág a késő középkori haldoklási szövegekben Előadásomban egy 1466-os, latin nyelvű, képes Ars moriendi kiadvány egyik fejezetéből kiindulva olyan, a haldoklás limináris állapotát leíró vagy ahhoz kapcsolódó szövegeket vizsgálok, amelyekben a túlvilági látomások sajátos, azaz a rossz vagy a jó halált példázó elbeszélési formáival találkozhatunk. A szövegek, illusztratív fametszetek, képi ábrázolások összefüggéseiben a halál előtti túlviláglátás narratív motívumaira kérdezek rá. Déri Eszter, A halott Esterházy Sándor üzenete a mennyből? Sienai Szent Katalin Dialógusa szerint „a lélek már a halál pillanatában, mielőtt még elszakadna a testtől, látja és ízleli a helyet, ahová menni fog, azaz a dicsőséget vagy büntetést, amelyet kapnia kell”. Ez a gondolat jelzi a négy végső dologról alkotott elképzelések alapelvét, és ez adhat magyarázatot arra az egyszereplős „drámai játékra”, amelyben a halott felett prédikáló 17. századi szerzetes a halott szerepét veszi magára, ezáltal nem más, mint maga a halott ad tanácsot a temetésen résztvevőknek arra vonatkozóan, hogy hogyan juthatnak a végső órán a mennybe. Megjelenhetnek-e egy szövegben a prédikáló szerzetes konfliktusai, milyen szöveges és képi hagyománya van a halálból visszatérő lelkek üzeneteinek, és mit sugalmaznak a döntésről, amelynek eredményeképpen a barokk ember a mennybe vagy a pokolba kerül? Előadásom e kérdésekre keresi a válaszokat Kiss Imre SJ 1681-ben, Esterházy Sándor felett mondott beszédén keresztül. Farmati Anna, „Menyröl szállott uj Jerusalem” − A kolozsvári Szentháromság-társulat mint mennyország A kolozsvári Szent Mihály templom 1751-ben alakult Szentháromság-társulatának kézikönyvét vizsgáljuk abból a szempontból, hogy ennek szövegei – hasonló kiadványok kontextusában természetesen – milyen képet rajzolnak és milyen eszközökkel a mennyországról mint a Szentháromság alapvető lételeméről. A vizsgálódásnak lesz egy teológiai és egy pragmatikai összetevője: keressük a szövegekben felismerhető és a szöveg mögötti hittani tanításokat a korabeli 10
világkép függvényében, ugyanakkor a kézikönyv címéből kiindulva (mely egyébként különbözik a többi hasonló társulatokétól) próbáljuk felvázolni azt a spirituális jellegzetességet, amely meghatározó lehetett egy ilyen konfraternitás tagjai számára. Fazakas Gergely / Ivancsó Mária, A mennybe kerül, aki jól hal meg: Felekezeti küzdelem a haldokló testéért Bethlen Kata környezetében / A haldoklás rítusainak különbségei és a 18. századi katolikus prédikációirodalom A reformációt követő évtizedektől kezdve a halálos ágy is jelentős terepe volt a felekezeti küzdelmeknek. A katolikus és a református felekezetek közötti hatalmi harcban fontos volt, hogy az adott vallásos hit szerint mennybe jut-e majd a haldokló lelke, vagyis mely felekezet temetheti el az elhunytat. Így aztán mindent megtettek azért, hogy legalább a halálos ágyán váljon az egyedül igaznak beállított hit követőjévé. Katolikusként a szentgyónás, a szentáldozás és az utolsó kenet felvételével, protestánsként leginkább ezek távol tartásával, valamint úrvacsorázással, megfelelő protestáns könyv szerinti haldoklással, elmélkedéssel, imádkozással. Bethlen Kata Önéletírásában, imádságaiban, vallástételeiben és végrendeleteiben elemezzük azokat a szöveghelyeket, ahol újra és újra a felekezeti hovatartozás szempontjából jelenítődnek meg a nagyasszony vallásos gesztusai, annak bizonyítékaként, hogy ő református. Aki egyrészt azért nem akarja, hogy katolikus gyermekei jelen legyenek haldoklásakor, hogy nehogy ők vagy a velük lévő katolikus páterek akarata teljesüljön a kiszolgáltatott haldoklón, másrészt azért bizonygatja, hogy ő nem katolikus, hogy majd az esetleg mégis ilyen környezetben bekövetkező haldoklása és az utolsó kenet erőszakos feladása esetén is tudhassa mindenki: kényszer alatt fogadta el a katolikus rítusokat. A 18. század első évtizedeiben megjelent halotti prédikációkban fontossá vált, hogy a haldokló megtett-e mindent életében az üdvössége elnyeréséért, valamint, hogy a temetett személy haldoklásának rítusai is szerepelhetnek-e jó példaként a beszédet hallgatók/olvasók előtt. A prédikációk mintaadó jellegéből viszont az következik, hogy az argumentatív szöveg csupán elvárást, előírást közvetít: ezen keresztül nincs közvetlen hozzáférésünk a tényleges vallásos gesztusokhoz. A két előadás tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeket, különösen például az utolsó kenet feladásának elterjedését kiterjedt interdiszciplináris kutatások vizsgálhatják. A történeti antropológiai látásmód mellett a könyvtörténet, a retorikai és tropológiai vizsgálatok, illetve az egyháztörténeti összefüggések értelmezése fontos, a különböző műfajú és regiszterű szövegek közül pedig az önéletírásokon és imádságokon, a végrendeleteken és vallástételeken, valamint a prédikációirodalmon túl például az ars moriendi-irodalmat, a canonica visitatiókat és a leveleket is be kell vonni a vizsgálatokba. Frauhammer Krisztina, Ami a Makulából kimaradt: Martin von Cochem Krisztuséletrajzának pokolról és mennyországról írt fejezetei Ma már sokak számára ismert, hogy Ujfalussi Judit híres Makula nélkül való tükre Martin von Cochem Krisztus-életrajzának magyar fordítása. A mű hatástörténetének vizsgálatai arra is rámutattak, hogy a klarissza apáca számos ponton eltért az eredeti műtől. Jó néhány fejezetet, bevezető elmélkedést, egyházi ünnepekhez kötődő leírást, imát stb. elhagyott a magyar szöveg megalkotásakor. A kihagyott részek között találjuk a halálról, a végítéletről szóló fejezeteket és az azokat követő közel 100 oldalt is, amelyben az eredeti mű szerzője részletesen bemutatja olvasójának a pokol és a mennyország világát. A memento mori fogalmát juttatja eszünkbe ez a tematika, különösen, ha meggondoljuk: a harmincéves háborúból eszmélő Németország adja e mű történelmi kontextusát. Víziószerű elmélkedéseiben milyen képet fest a túlvilágról, és hogy készíti fel arra olvasóját a híres barokk szerző? Előadásomban ezekre a kérdésekre kívánok választ adni. Gelle Katalin, Melius Juhász Péter menny- és pokolvíziója újszövetségi bibliafordításai, prédikációi, valamint imádságai kontextusában Előadásom bevezetéseként röviden összefoglalom, mit mond a mennyről és a pokolról a világkereszténység Szentírása. Ezt követően a reformátor-püspök biblikus látomását mutatom be 11
életműve három területének (bibliafordítás, prédikációk, imádságok) válogatott anyagai alapján, majd irodalmi és teológiai szempontok szerint elemzem a meliusi menny- és pokolképet. Hegyi Ádám, „Nagy kára a Léleknek, hogy itt Betegek látogatásának tsak híre sintsen…”: A túlvilágról alkotott elképzelések a szentesi református gyülekezetben a 18. század végén Előadásomban arra keresem a választ, hogy a szentesi lelkészek milyen képet alakítottak ki a gyülekezetben a mennyről és a pokolról, és ez mennyire szilárdult meg az egyháztagok elképzeléseiben. Fontos forrás ehhez Szalay Pál szentesi prédikátor nyomtatásban megjelent bibliamagyarázata (Jakab és Péter szent apostolok közönséges leveleiknek […] világosítása) és más, az 1780as és 1790-es években Szentesen használt nyomtatott prédikációk, az egyházi krónika, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek és a végrendeletek. Akad olyan személy is, aki a lelkek purgatóriumból való szabadulásáért adományozott nagyobb összeget a katolikus egyháznak, miközben a református gyülekezetet is jelentősen támogatta. A testamentumából nem dönthető el egyértelműen, hogy melyik felekezethez tartozott, de végakarata jól mutatja, hogyan keveredett a túlvilágról alkotott kép a szentesiek körében. Horváth Sándor, „mind halnak, de sosem hunynak el”: A menny és a pokol a 18. században a grádistyei horvátoknál A szervita Eberhard Maria Kragel 1763-ban Sopronban kiadott könyve, a Csetvero-versztni Duhovni Persztan, ki sztoji va marlyivom Premislyavanyu Csetiri Poszlidnyi Dugovanyih (Négyfajta Lelki Gyűrű, amely a Négy Végső Dologról való szorgalmatos Elmélkedésből áll) című könyve – amely a négy végső dolog 17–18. században különösen kedvelt taglalásának grádistyei horvát változata – mennyről és pokolról szóló fejezetének elemzésével kísérletet teszünk a történeti NyugatMagyarországon és a környezetében a 16. század közepétől itt élő horvátok lelkiségének menny- és pokolértelmezésére rávilágítani. Hubert Ildikó, Gasparóczky Ferenc ref. relkész pokol- és mennyországképe Gasparóczky Ferenc református lelkész az örökkévalóságra felkészítő tizenhárom prédikációjában és imáiban (Kassa, 1793) megmutatja hallgatójának (olvasójának) a mennyország örömeit és a pokol szenvedéseit. Szorosan a bibliai szöveget értelmezi a túlvilági lét bemutatásakor, kerüli a fantáziában tovább gondolható barokkos képiséget, mégis igen szemléletes, ahogy a pokolbéli setétséget, fogcsikorgatást, férgeket, kínokat stb. avagy a mennyországbéli szem-, száj-, fül- stb. gyönyörködtetést értelmezi. Hogy mindezt hogyan éri el? Előadásomban erről fogok szólni. Imre Mihály, A négy végső dolog barokk költői értelmezése Szőnyi Benjámin műveiben 1790-ben jelent meg Budán Szőnyi Benjámin az Istennek Trombitája, mellyet az Ur fuvall és harsogat az örökké való evangéliomban közönségesen e’ rövid életbé-álló ÖRÖKKÉ - VALÓSÁGRÓL. című műve. 1792-ben jelenik meg Pozsonyban az Uj Testamentomi Énekek Éneke, avagy az Ur Jézus Kristus körül lett: és maga által is végben vitt [...] Tsuda tételekről írott Uj énekek című Szőnyi-mű. Szőnyi korábbi műveit a magyar protestáns gyülekezeti célú és magánáhitatra szánt énekeskönyv kritériumai szabták meg a pietizmus és fiziko-teologizmus egyensúlyát megteremtve. E két utolsó műve az ítélet, mennyország és pokol hármasságát tárgyalja, a versek többsége is ezt jeleníti meg, de negyedikként állandóan jelen van a halál: vagyis a négy végső dolog. A hangsúly az „evilágon” kívülire tolódik el. E versek többsége ezért a barokk epikus költészet, poézis formakultúrájához tér vissza, a 17. századi – elsősorban katolikus – barokk (Nyéki Vörös Mátyás, Malomfalvi Gergely, Szentgyörgyi Gergely, Madarász Márton) vizionárius látásmódját, monumentális arányú képeinek zuhatagát látjuk megelevenedni Az utolsó Itéletről című vers strófáiban. Több versben is jelen van, de két vers a pokolról, a kárhozat színhelyéről szól terjedelmesen: A’ Gonoszok meg Itéltetéséről, és a Pokolról, Az el-kárhozottaknak bóldogtalan állapottyokról. A’ Mennyei Ditsőségről, A’ mennyei Bóldogságról az üdvösség látomása hosszasan kibontott eszkatologikus szerkezetével, az üdvözülés víziójának példátlanul gazdag poéticitású ábrázolásával, a magyar költészetben ennek a tematikának talán a legutolsó jelentős költői kifejezése. A klasszikus, szoros értelemben vett protestáns gyülekezeti 12
énekeskönyvek a 18. században kerülik e témakör bemutatását, a szekularizálódó költészet pedig ugyancsak távol kerül ennek az ábrázolásától. (Legfeljebb mindez valamely metafizikus tartalommá válva él tovább az irodalomban, de fokozatosan elveszíti szoros biblikus-teológiai meghatározottságát.) Kaposi Krisztina, A Comico-tragoedia túlvilágképe: A háromrétegű pokolképzet, a barokk halálkatalógus és a Nyéki Vörös Mátyás-i allúziók Az ismeretlen szerzőtől származó, 1646 körülre datálható Comico-tragoedia a 17. század legnépszerűbb alkotásai közé tartozott. A négy felvonásból álló, „rész szerint víg, rész szerint szomorú história” három bibliai történet (1. a gazdag ember és a szegény Lázár: Lk, 16,19–31; 2. a lator katona: Mt 27; 3. a kegyetlen tiszttartó ApCsel 22,30–24,26) dramatizált változatát adja, amelyet az erények és bűnök megszemélyesített küzdelmének, a Psychomachiának az allegorikus kerete fog közre. E középkori és reneszánsz-manierista motívumokat egyaránt magában foglaló barokk dráma egy rendkívül komplex, háromrétegű pokolképzetet jelenít meg: az antik-mitológiai alvilág; a bibliai, zsidó-keresztény inferno, valamint a barokk népi pokolleírások szerveződnek itt szintézissé. A Comico-tragoedia túlvilágképe természetesen a 17. században kedvelt halálkatalógusokat sem mellőzi, ezáltal adva költőileg is súlyos nyomatékot a memento mori gondolatának. Ám az ismeretlen barokk szerző pokolvízióját mindezeken túl egyfelől a minden gyötrelmet magában egyesítő tűz motívuma, valamint az apokalipszis történetéből merített elemek és figurák szimbolikája; másfelől a különböző irodalmi-kultúrtörténeti reminiszcenciák – legfőképp Nyéki Vörös Mátyás Dialógusának és Tintinnabulumának allúziói – teszik igazán teljessé. Előadásomban a Comico-tragoedia e komplex túlvilágképét igyekszem bemutatni: Kísérletet teszek a háromrétegű pokolképzet felfejtésére, kitérek a mű barokk halálkatalógusának legfontosabb jellemzőire, majd rámutatok a legreprezentánsabb irodalmi allúziókra és párhuzamokra. Kertész Balázsné Bíró Csilla, Angelológia Andreas Pannonius Énekek éneke-kommentárjában A 15. századi magyar származású karthauzi szerzetes, Andreas Pannonius Itáliában, a bolognai San Girolamo di Casara rendházban írta Expositio super Cantica canticorum című kommentárját a 15. század második felében. Művében az Énekek éneke cselekményét az angyali üdvözlet eseményeivel állítja párhuzamba, a szereplőket ennek megfelelően változtatja meg: a vőlegény Krisztus, a menyasszony Mária, az ifjak és a hajadonok kórusa pedig az angyalok kara az értelmezése szerint. Kifejezetten az angyalok lényével, tevékenységével, kinyilatkoztatásaikkal, külalakjukkal és attribútumaikkal az Énekek éneke 3,7–8; 5,7, valamint a 6,11 verseit hozza összefüggésbe, fő forrása Dionysios Areopagita De caelesti hierarchia című műve. Előadásomban elsősorban ezeket a kommentárrészleteket szeretném részletesen elemezni. Koltai András, Purgatórium Privigyén: Szellemjárás egy piarista rendházban 1696-ban A privigyei piarista rendház lakóit 1696 tavaszán két héten át egy szellem tartotta izgalomban. Először Herchel József (Joseph a S. Gabriele) testvér álmában jelent meg, lángoktól körülvéve március 28-án, majd a következő éjszakákon ajtókat zörgetett, és különféle raktárhelyiségekből hallották zaját, míg végül április 10-én, hajnaltájban Herchel előtt megnyilatkozott, miszerint ő az elhunyt és a tisztítótűzben szenvedő Kada István erdélyi püspök szelleme, és azt kéri, hogy mondjanak el érte három misét Máriacellben. Jelet is hagyott: beleégette tenyerét az asztalon fekvő cseh nyelvű posztilláskönyvbe. Hasonló, kendőre vagy könyvre „égetett kezek” máshol is fönnmaradtak Közép-Európa katolikus vidékein, és a kortársak számára materializált módon is bizonyították a tisztítótűz létezését. Korondi Ágnes, Biztos út a túlvilágra: A késő középkori magyar nyelvű imádságok egy csoportjának mentalitástörténeti értelmezése Előadásomban a késő középkori magyar nyelvű kódexirodalom imádságszövegeinek azon csoportjával foglalkoznék, amelyek az imádkozó túlvilági sorsával kapcsolatosan fogalmaznak meg 13
kéréseket. Ezeknek a szövegeknek az elemzésén keresztül arra világítanék rá, hogy ezek a magánáhítati célra másolt imádságok milyen túlvilági élettel kapcsolatos aggodalmakat és félelmeket tükröznek. Krasznai Gáspár, Harmonia coelestis A 17–18. század fordulója legkiemelkedőbb zeneművészeti alkotásának magyar földön kétség kívül Esterházy Pál Harmonia Caelestis című kantátagyűjteményét tekinthetjük. A sokoldalú herceg, nádor és kiváló hadvezér költői és zeneszerzői vénáját egyaránt tükrözi e barokk stílusú kompozíció, melynek latin nyelvű verses szövegeit is nagyrészt ő maga írta. A karácsonyi és húsvéti ünnepkörhöz tartozó, Szűz Mária tiszteletét célzó, vagy akár a halottak napi liturgiához kapcsolódó kantátáiban Esterházy művészien használja a 17. században elterjedt, mennyei hangulatot idéző zenei kontúrokat. Maczák Ibolya, Mennyország – két hangon Előadásomban Stankovátsi Lipót minorita szerzetes Pázmány Péter hasonló témájú beszédéből kompilált mennyország-prédikációját elemzem. A szöveg-összehasonlítást célzó filológiai elemzésen túl vizsgálati szempontjaim a használat (felhasználás) kérdéseit érintik. Főként arra keresem a választ, hogy milyen szövegrészeket vett át Pázmánytól Stankovátsi, mennyiben és milyen eszközökkel igyekezett a prédikációt a hallgatósághoz alkalmaztatni – illetve arra is, hogy milyen módon dolgozta fel a téma teológiáját saját beszédében a minorita hitszónok. Madas Edit, „Az égbe bál van, minden este bál van…”: Mennyei metaforák a Sándor-
kódexben A 16. század első negyedében készült nyelvemlék kódex egy 20 oldalas traktátust tartalmaz a mennyországról. A mű két nagy metaforából áll. Az első önálló szerzemény lehet: az illatozó húsvéti kalács után sóvárgó egér a mennyország után vágyakozó ember jelképe, a legapróbb részletekig kidolgozva. A második metafora egy nagy zenés táncmulatságé, mely magát a mennyországot jelképezi. Ehhez egy közeli párhuzamot találtam Sziénai Szent Bernardin egyik sermójában. Az előadás a fentiek kapcsán röviden összefoglalja a zenének és a táncnak a mennyországhoz kapcsolódó középkori képzeteit is. Medgyesy Norbert, Ismeretlen színielőadás az utolsó ítéletről Csíksomlyón, 1742-ben Előadásunkban Potyó Bonaventura Mundus redargutus et ex parte Consolatus című, a Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtárában, kéziratban fennmaradt, latin-magyar nyelvű, 1742. május 12-én, pünkösd szombatján előadott iskoladrámáját mutatjuk be. A misztériumdráma témája az utolsó ítélet: Mundus a Lélekkel (Spiritusszal) szemben a Test (Caro) mellett dönt, majd Mors hirtelen megjelenik, és lekaszabolja az összes ott lévő emberrel együtt. A megholtakat Rhadamantus ítéli meg, minek folytán négyen üdvözülnek, a többiek pokolra jutnak. A zárójelenetekből és az Argumentum magyarázatából megtudjuk: Rhadamantus jelenti Andropatert, a Biblia Atyaistenét, aki igazságos bíróként ítéli meg az emberiséget. A darab Potyó Bonaventura egyéni invenciója. Az 1725-ös csíksomlyói végítélet-játékkal az 1742-es darabban csak sejthető kővendég- (Don Juan-) toposz rokonítható. Az 1742-es utolsóítélet-játék egyik fő jelensége az Andropater-allegória, aki az ugyanabban az esztendőben, 1742-ben előadott nagypénteki passiójátéknak is fő szereplője, és – az 1741-es passiójáték variánsaként – az 1761-ben bemutatott szenvedéstörténeti misztériumban is döntő szereplő. Az 1742-es pünkösdi előadást énekelt részek tették színesebbé, az angyalok ajkáról az utolsó ítélet harsonája szólt. Mercs István, „…beszédjek az ordítás; idejek az örökkévalóság”: Pokol és mennyország a késő barokk prédikációirodalomban A 17−18. század jeles késő barokk katolikus hitszónokai vehemens hangnemben kívánták elmozdítani – Csúzy Zsigmond szavaival – „a gonosz sátán túlajdon irégységébül, az eredendő vétek által megférgeséttetett” emberi természetet az üdvözülés irányába. Koltay-Kastner Jenő 14
szerint „Pázmány Péter erkölcstanító és dogmatikusan fejtegető prédikációs típusa teljesen háttérbe szorul, a poklot és a mennyországot festő, Szűz Máriát, szenteket, mártírokat dicsérő beleélő prédikációkkal szemben. Landovics István, Illyés András és öccse István, Baranyai Pál, Csúzy Zsigmond, Bertalanffy Pál, s főleg Padányi Biró Márton veszprémi püspök, mind többé-kevésbé ennek az iránynak a követői, mit már prédikációgyűjteményeik hamisítatlan barokk címei is világosan hirdetnek.” A citátum, amely Bán Imre és Lukácsy Sándor alapkutatásainak is egyik kiindulópontját jelenti, bár sokat finomodott – pl. a retorikatörténeti és a kompilációkutatás eredményeinek köszönhetően –, alapjaiban mai napig tartja magát. Az utóbbi két évtizedben megélénkülő vizsgálatok a kijelentéselemek túlnyomó többségét igazolták, míg a „dogmatikus és erkölcstanító” jelleg elvetemedéséről alkotott álláspontot jelentősen felülírták. A poklot és mennyországot említő részletet viszont – mivel a felsorolás többi részlete hitelesítette – eddig alapvetően nem vette nagyító alá a kutatás (bár Kelemen Didák esetében Tasi Réka affektusvizsgálat szemszögéből tett erről értékes megállapításokat). Előadásomban a konferencia tematikájához csatlakozva rekonstruálni kívánom az igehirdetők pokolról, limbusról és mennyországról alkotott képzetének mibenlétét avagy nem létét. Ehhez elsősorban olyan, a túlvilág képzetéhez kapcsolódó ünnepekre írott hitszónoklatokat kívánok áttekinteni, mint a Szűz Mária mennybemenetelére vagy a Mindenszentekre szerzett prédikációk. Nagy Levente, A tűzfolyótól a kolbászból font kerítésig: A pokol és a menny ábrázolása Ioan Budai-Deleanu Cigányiász című eposzában A 16–17. században nagy népszerűségnek örvendtek az erdélyi és a magyarországi románság körében az ún. „apokaliptikus népkönyvek,” melyek különböző keresztény apokrif iratok román fordításait tartalmazták: A Szűzanya pokoljárása, Pál apostol apokalipszise, Ábrahám apokalipszise stb. Különböző kéziratos gyűjteményekben terjedtek (az OSZK-ban is található egy ilyen 17. századi kódex), és sikerüket főleg a plasztikus pokol- és mennyország-leírásoknak köszönhetik, melyek a korabeli román templomok freskókészítőit is megihlették. Erre a hagyományra alapozta az egyetlen román barokk vígeposz szerzője, Ioan Budai-Deleanu (1760–1820) is a Cigányiászban szereplő pokol- és mennyország-leírásokat, melyeknek azonban számos magyar vonatkozása is van. BudaiDeleanu szövege egyrészt Tar Lőrinc pokoljárásával mutat hasonlóságokat, másrészt a mennyország bemutatása Pázmány Péter „mohamedán mennyországára” hajaz. Emellett némi magyarellenes éle is van az egész eposzbeli pokoljárásnak, mert a magyarok őseit, a hunokat szintén a pokolban helyezi el a román szerző, ironikusan polemizálva a Kézai Simonig visszavezethető magyar historiográfiai hagyománnyal. Előadásomban ezeket a témaköröket szeretném részletesebben is körüljárni. Petrőczi Éva, A menny és a pokol Pápai Páriz Ferenc Pax sepulchrijában Pápai Páriz Ferenc Pax sepulchri című traktátusa klasszikus értelemben vett ars bene moriendi, azaz halálra felkészítő munkácska. Forrása Martin Moller görlitzi elsőpap (1547–1606), a jeles himnuszszerző írása volt: Heilsame und sehr nützliche Betrachtung wie ein Mensch christlich leben und Seliglich sterben soll (1593). Pápai Páriz érdeklődését fokozhatta egy korábbi Moller-fordító, Zólyomi Perinna Boldizsár 1614-ben, Lőcsén megjelent Manuale az az Kézben hordozható könyvecskéje. Pápai Páriz könyvének „A léleknek helyéről ez élet után” című, a túlvilágra, különösen a pokol kínjaira és a mennybejutás esélyeire összpontosító fejezetében bemutatja a bűnösökre váró gyötrelmeket, büntetéseket, de írásának nyugodt, logikus hangneme, a vergődő lelkek számára is felcsillantott szabadulás-remény nagyon jellemző rá, az egész (a korban átlagos életkorhoz képest hosszú) életét a lélek és a test doktoraként végigszolgáló férfiúra. Szövege a barokk ars bene moriendik zöménél sokkal kevésbé ijesztő, nem esik túlzásokba, kerüli a látványos, tobzódó képeket, inkább kevésbé metafora-gazdag, de alapos fejtegetésekkel, filozófiai eszmefuttatásokkal írja le az emberi nemre váró másvilági megpróbáltatásokat.
15
Prokopp Mária, Menny- és pokolábrázolás a gömöri és szepességi 14–16. századi falképeken A keresztény tanítás, a Szentírás szerint az ember földi életének a célja, hogy Isten parancsainak megtartásával a halál után eljusson az Ő országába, az örök boldogságba. Amennyiben szabad akaratával megszegi Isten parancsait, örök kín lesz az osztályrésze. A képzőművészet ezt vizuálisan állítja az emberek elé, minden korban más megfogalmazásban. A bizánci művészet és ezt követően a romanika a 12–13. században a templom leghangsúlyosabb, legjobban látható helyén, a hajóban, ahol a hívek tartózkodnak, jeleníti meg a végítéletet. Többnyire a nyugati főkapu fölött, a külső vagy a belső oldalon, vagy a belépővel szemközti falon, a templom diadalíve felett, vagy a déli bejárattal szemközti északi falon. A 14. században a ferences rend tanításának széles körű elterjedése révén Isten igazságossága mellett nagyobb szerepet kap Isten irgalmasságának bemutatása a végítéleten: Köpönyeges Mária. S eltűnik a nagy falfelületen felvonultatott ítéletábrázolás, az üdvözültek és elkárhozottak panorámája. S amennyiben a megrendelő ennek a bemutatását is fontosnak tartotta, úgy fokozódtak a késő gótika szellemében a realitásukkal, életképi valóságukkal meghökkentő pokolábrázolások. Az előadásban ezen ábrázolások egyes példáit mutatom be a kis gömöri és szepességi községek templomainak falképein. Tehát nem püspöki székhelyek és megyeközpontok városi plébániáit mutatom be, mert azok festészeti díszei a török hódoltságtól kevesebbet szenvedett országrészeken sem maradtak fenn eredeti együttesükben. A bemutatott képek: 1. Sokalakos Ítélet-ábrázolás a templom diadalívén: Poprád, Zsegra, a templom északi falán: Rákos, Kiéte, – redukált ítélet-kép: Szent Mihály mérlegén küzdenek a lélekért az angyalok és az ördögök: Karaszkó. 2. A Menny-ábrázolása a szentélyben: Ábrahám kebele: Zsegra, Karaszkó, − Köpönyeges Mária a diadalíven: Karaszkó. 3. Az öt okos és az öt balga szűz a diadalíven (Hizsnyó) az üdvözülteket és az elkárhozókat jeleníti meg. 4. Az irgalmasság hét cselekedete és a hét főbűn párhuzamos ábrázolása (Lőcse, Szt. Jakab templom) a földi életben megkezdődő Menny és Pokol létére utal (Isten országa bennetek van, mondja Jézus). Réger Ádám, A Dialogus és Tintinnabulum forrásainak pokolábrázolása Nyéki Vörös Mátyás Dialogusa és Kecskeméti István Tintinnabuluma számos közös kiadást ért meg, így talán nem teljesen indokolatlan a két költemény fő forrásainak együttes vizsgálata: a közismert test és lélek vetélkedéséről szóló középkori eredetű víziónak és Carolus Scribanius művének pokolra, illetve ördögökre vonatkozó szövegrészleteinek bemutatásán túl azonban szeretném ráirányítani a figyelmet két kevésbé közismert szövegre is: Kájoni János mindkét művet bemásolta Latin–magyar versgyűjteményébe, a Hymnariumba, s ezek mellett nyomtatásban nem közölt fordításokat is ad. A művek pokolábrázolásainak ismertetése mellett így lehetőség adódhat bemutatni az egyes szerzők forráshasználatának hasonlóságait és különbségeit is. Szabó Ferenc, Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvének elmélkedései a bűnről és a pokolról Az üdvözülés és a kárhozat teológiája (kegyelem és szabadság viszonya) a barokk korban. A protestánsokkal folytatott hitvitákban az örök üdvösség és örök kárhozat, illetve a predestináció kálvini felfogása kerül előtérbe. Szent Ignác a katolikus egyház (Trentói zsinat) tanítását vallja. A lelkigyakorlatozót a bűnbánatra és a hálaadásra buzdítja: Colloquium misericordiae. A keresztre feszített Jézus előtt: Mit tettem, mit teszek, és mit kell tennem Krisztusért? (Lgy 53). De ha „hibáim miatt meg is feledkezném az örökkévaló Úr szeretetéről, legalább a büntetéstől való félelem késztessen arra, hogy ne vétkezzem.” Ez a célja tehát a pokolról szóló elmélkedésnek, az érzékek alkalmazásával (Lgy 65–72). Ez az ignáci gyakorlat és szemlélet a jezsuita prédikátorok és lelki vezetők révén nagyon elterjedt a barokk korban. Szádoczki Vera, Menny és pokol képe Kájoni János Cantionale catholicumában Minden kor emberét foglalkoztatja, mi lesz vele a halál után, hova kerül, hogy fog az a hely kinézni, mi történik majd ott vele. Nem volt ez másképp a barokk ember életében sem, ezek a 16
kérdések az élet minden területére beszűrődtek, így a népénekek közt is találhatunk több olyat, mely érzékletes képekkel, hasonlatokkal mutatja be a túlvilági életet. Előadásomban sorra veszem Kájoni János Cantionale catholicumának (Csík, 1676) azon énekeit, melyekben a menny és a pokol jelennek meg. Bemutatom, milyen képekkel ábrázolják a mennyet, és miket kell kiállnia annak, aki a pokolra kerül. Igyekszem feltárni e képek eredetét, hol, kik írták le hasonló módon a túlvilági boldogságot vagy épp az örökké tartó szenvedést, és milyen változatai maradtak fenn ezeknek az énekeknek. Választ keresek továbbá arra, hogy milyen alkalmakon szólalhattak meg a nép ajkán e dallamok. Száraz Orsolya, Pokoli színház: Az elrettentés eszközei és módszerei a jezsuita penitenciális népmissziókban A 17–18. századi népmissziókat a misszionáriusok gyakran határozták meg a bűnök ellen indított háborúként. Az előadásban a jezsuita penitenciális népmissziók fegyvertárát mutatjuk be, amelyben a pokolbéli kínokkal való elrettentésnek változatos módozatai lelhetők fel. A népmissziók a tisztulás útjának feleltethetők meg, amelyhez Loyolai Szent Ignác a pokolról való elmélkedést írja elő. A misszionáriusok prédikációik során – verbális és nem verbális elemeket egyaránt használva – állították a hallgatóság elé a pokol képét. Mivel a penitenciális, ezen belül segneriánus missziók bölcsője Itália, de a módszert a Kárpát-medencében is alkalmazták, az előadás során elsősorban ezen a két területen tartott missziókkal foglalkozunk – missziós prédikációk, jelentések és előírások alapján. Szelestei N. László, Roberto Bellarmino mennyországa Ágoston Péter fordításában (1674) A Magyar Királyságban a katolikus egyház többségi helyzetbe csak hosszan elnyúló restaurációs folyamatban jutott. A tridenti zsinatot követő évtizedek sikeres európai szerzőinek és műveinek ismételt megjelentetése anyanyelvű fordításokban is szerepelt a kínálatban. A katolikusok létszámának növekedésével a 17. század utolsó negyedében (különösen a gyászévtized után) már nemcsak a hitélethez feltétlenül szükséges anyanyelvi könyvek, a papok és szerzetesek számára nyomtatott, többnyire latin kötetek iránti érdeklődés biztosított kelendőséget vallásos tárgyú könyveknek, hanem az ugyancsak a hitélet szolgálatában álló ún. épületes olvasmányok is. Ezen olvasmányok funkciója a hitben való megerősítés, a nemrég áttértek protestantizmuson nevelkedett tudatának átformálása és gyakran a gyönyörködtetés. Roberto Bellarminótól ebben az időszakban Ágoston Péter és Tarnóczi István is magyarra fordított egy-egy művet. Előadásomban a Mennyei dicsőség leírását elemzem. A bibliai képes ábrázolások egybeillesztésével és barokk stíluselemek alkalmazásával olvasmányosan (ugyanakkor szigorú rendben) bomlik ki előttünk a kimondhatatlan szépségű és fényességű „Gyönyörűség paradicsoma”. Szigeti Jenő, Menny és pokol a 18. századi népi látomásokban A 18. századi népi vallásosság jellegzetes emlékcsoportjai a protestáns népi látomások. Ezeknek számos kéziratos, egymástól eltérő, egymást kiegészítő szövege maradt ránk. Legfontosabb emlékei: Schultz György Hetedik trombita című irata, Gál József látása, Szentpéteri Juhász János hét látása. Ezek a szövegek jól tükrözik a barokk kor emberének mennyről és pokolról alkotott képét, ami visszhangja a prédikációs irodalomban megjelenő tanításoknak. Az előadás a barokk ember mennyre és pokolra vonatkozó népies hiedelmeit összegzi a kéziratos irodalom alapján. Tóth Sándor, A látomás Tar Lőrinc történetében és a Júlia szépleány népballadában Korábbi századok látomásirodalmának sajátságos toposzait figyelembe kell venni a barokk spiritualitásban és a modern költészet lélektani- esztétikai indulataiban is. Tar Lőrinc pokolvíziója, szürrealista érzékenysége rokonítható az egyetlen vallásos népballada menyország-látomásával. Lőrinc történetéhez képzőművészeti emlék is társul: a Nógrád megyei Tar község templomának 15. századi falképsora – különös rejtélyekkel. A templomot Szent Mihály patrociniumaként jegyzik. A főangyal elválaszthatatlan a halottkultusztól… 17
Voigt Vilmos, Evilág és túlvilág a magyar protestáns meditációs irodalomban a 17. század elején Pár évtizeddel ezelőtt megkezdődött a 18. századi ún. protestáns látomások kutatása. A nagy lendület később alábbhagyott, és csak néhányan folytatták e rendkívül érdekes jelenség időigényes vizsgálatát. Ahhoz azonban, hogy jobban megértsük az ide sorolt (kéziratban, ám sok változatban) ránk maradt látomásokat, érdemes figyelembe venni, milyen volt a kor általános vallási felfogása. Az ún. protestáns meditációs irodalomból Johannes Bocatius, Báthory István és Prágai András műveinek ilyen vonásait veszem sorra.
Jerome Nadal, Evangelicae Historiae Imagines, Antwerpen, 1593, 134. tábla
…Örülj te is, ó én testem, mely az halál által, mint jó mag, földbe hintetel, hogy kikeletkor sokkal ékesben kizsendülj, mert most rothadandó vagy, de akkor rothadatlan lészesz; most gyarló és undok vagy, akkor hatalmas és dücsőséges lészesz; most testi vagy, akkor lelki lészesz, mert a léleknek fényessége, gyorsasága, hathatósága és megsérthetetlen volta tereád is származik. Kezeidbe ajánlom, én Istenem, lelkemet: te váltottál meg engemet, igazságnak Istene. Tudom, hogy az én Megváltóm él, és az utolsó napon a földből feltámadok, és ismét bőrömbe öltözvén, meglátom az én üdvözítő Istenemet. Ez a reménység elrejtetett az én szívembe és ezzel mégyek az én Uram eleibe. Amen. Pázmány Péter, Imádságos könyv, Bécs, 1606, 104. (Imakönyveink gyakori tétele) 18
Jerome Nadal, Evangelicae Historiae Imagines, Antwerpen, 1593, 98. tábla
A füzetet összeállította: Bajáki Rita és Déri Eszter. 19
