Mellékletünk: SPORTMAGAZIN Kellemes, békés karácsonyi ünnepeket és boldog, sikeres új évet kíván minden tolnainak

Mellékletünk: SPORTMAGAZIN 2003

TOLNAI HÍRLAP

Tolna város hivatalos honlapja: www.tolna.hu

XIII. évfolyam 12. szám

Társadalmi havilap

Tolna és Mözs polgárainak lapja

2003. december 10.

Kellemes, békés karácsonyi ünnepeket és boldog, sikeres új évet kíván minden tolnainak Tolna Város Képviselő-testülete

2 TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

„Őszülő föld, aranyló évek” Õszülõ föld, aranyló évek címmel tartott elõadást dr. Iván László professzor no vember 28-án és ezzel zárult idén az Egész-ség Hó nap Tolnán. A professzor úr immár sokadszor tisztelte meg a tolnai közönséget és mindig szívesen tett eleget a meghívásnak. Témája – mint mindig – most is aktuális és sok fontos ismeretet hordoz mindannyiunk számára. Előadása első részében beszélt arról, milyen a nyugdíjas lét Magyarországon és milyen az Európai Unióban, mit mutatnak a számok, adatok. A statisztika tükrében persze egészen másként fest, mint amit a mindennapok embere megél – mondta. Nagyon fontos amikor az ember nyugdíjba vonul, ki van mellette (van-e egyáltalán valaki) család, rokonok és érzelmileg hogy éli meg ezt a nehéz helyzetet, ami nagyban függ az ő személyiségétől. Azokban a társadalmakban, ahol valódi civilközösség alakult már ki, ott más a nyugdíjasok hangulata. Igaz nálunk is elindult valami jó, valami biztató. A fenntartható egészség 40%-a tőlünk függ – ezt a

tényt mindig kihangsúlyozza a professzor úr –, a mi életmódunktól, tehát nem genetikai adottság. Magyarország mindig szegény ország volt a történelem folyamán, ezt azonban igyekszünk elfelejteni. Bölcs emberi magatartással kellene áthidalni a szakadékot ami a nagyon gazdag és nagyon szegény réteg között kialakult. Idén jár a 13. havi nyugdíj egynegyede, jövőre pedig 6,3% nyugdíjemelés, mégis másfélmillió nyugdíjas él a létminimum körül, az emberek elégedetlenek, sok a felgyülemlett sérelem. Miért? Mert ha a vágyakat egyszer felkeltik, akkor semmi sem elég. A vágyak, képességek, lehetőségek között kellene megpróbálni egyensúlyt fenntartani. Az EU-tagországokban felmérések igazolják, hogy 28–58% között mozog azoknak a száma, akik elégedetlenek a nyugdíjas léttel, tehát nemcsak az anyagiaktól függ a közérzetünk. Sokszor inkább az a baj, hogy nincs a valahová tartozás vagy a feleslegesség érzése szüli az elégedetlenséget. Mi, magyarok 8 évvel rövidebb ideig élünk, mint az EU-s tagországokban, ebből 60 évet élünk egészségesen, míg ők 70 évet. Minél hosszabban a magunk sorsának a résztvevőiként próbáljunk meg élni.

Kórusünnep Dombóváron A Tolna Megyei Kulturális Intézet minden év novemberében kórustalálkozót szervez Liszt Ferenc emlékére. Az ez évben ötödik alkalommal megtartott kórustalálkozó házigazdája Dombóvár városa és annak kiváló kórusa a Kapos Kórus volt. A rangos hangversenyen megyénk 9 kórusa lépett színpadra, köztük a Mözsi Bartók Béla Női Kar. Kitűnő hangulatú, igen jól szervezett és színvonalas hangverseny részesei lehettünk november

8-án. Kórusunk elsőként mutatta be műsorát, melyet az Apáczai Csere János Szakközépiskola kiváló akusztikájú dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség nagy tetszéssel fogadott és hatalmas tapssal jutalmazott. Igen pozitívan értékelte produkciónkat a hangversenyen jelenlévő két nemzetközi hírű karnagy, Hollerung Gábor és Lakner Tamás. Színvonalas szereplésünkkel ismét öregbítettük kórusunk és természetesen Tolna város hírnevét.

HORGÁSZ HÍREK A Tolnai Horgász Egyesület értesíti tagjait, hogy a fogási naplókat valamennyi tolnai ÁFÉSZ-üzletben, az ÁFÉSZ irodaházban és a Czakó-féle Multi-Fish horgászboltban lehet leadni. ****** 2004. évi nyitva tartás, jegykiadás Tolna, Árpád u. 16. (Áfész-iroda) Január 7. (szerda) 16–18 óráig Január 9. (péntek) 13.30–17 óráig Ezt követően minden héten a fenti időben.

TOLNAI HÍRLAP

Főszerkesztő: HAZAFI JÓZSEF Felelős kiadó: DR. SZILÁK MIHÁLY polgármester Társadalmi havilap Tolna, Hősök tere 1. Telefon: 74/440-122 ISSN 1215-914x • Laptördelés: SRTypo, Szekszárd Készíti a Szekszárdi Nyomda Kft. 5000 példányban. • Felelős vezető: Vadász József igazgató

Megtudtuk az előadás során, hogy az EU-ban kizárólagossági hatáskörrel minden tagállamnak kötelező végrehajtani egy csomó dolgot, ilyen a népegészségügy és szociálpolitika, szigorúan ellenőrzik ezek betartását. Ez reménykeltő, hiszen akkor életmódjavulásra van esélyünk. Előadása utolsó részében megemlítette azt a szomorú magyarországi tényt, miszerint még mindig élen járunk a depressziós betegségekben és az öngyilkosságokban. Két fontos tényező hiányzik nálunk – mondta: a bizalom és a támaszérzet. Bizalom önmagunkhoz, szomszédhoz, családhoz, bizalom az intézményekhez, az egészségügyhöz stb. Nincs megfelelő támasz, bizalmi rendszer, ami alapja a fejlett kultúráknak, és ami nélkül nem működik jól egy társadalom. A világ átalakult – mindenhol megjelentek a multik, a tőke. Kibír-

tuk az emberi evolúciós eseményeket, kérdés kibírjuk-e a civilizációt? Európa, de az egész világ őszül, csökken a gyarapodás, hosszabbá válik az életkor. Mi magyarok egyszerre öregszünk és csökkenünk. 52 ezer gyermek születik, de ennyien is halnak meg évente. Minél hosszabb az életkor, annál több nemzedék tölti el együtt az időt, ez új stílust kíván, és bölcsességet, hiszen ki kell egyezni velük, mert ha nem alakul ki egy harmonikus kapcsolat, mély szakadék keletkezik a generációk között. Burma További beszámolók az Egészség Hónap előadásairól a 12. oldalon.

BÉLYEGGYŰJTÉS

Jövő évi bélyegkiadás Február 4-én kezdi és november 3án fejezi be a 2004. évi bélyegkibocsátási akcióit a Magyar Posta. Öszszesen 32 alkalmi bélyeget, három blokkot és három kisívet kívánnak kiadni. Az európai csatlakozás több bélyegen is témaként szerepel majd: február végén Európa-bélyeg, április végén blokk és szelvényes bélyeg, május elején az európai parlamenti választást köszöntő bélyeg jön ki, s folytatják az Úton Európába forgalmi sort is, újabb „órás” címletekkel. Valószínűleg közös bélyeget is megjelentetnek a most csatlakozó országok postái. Az európai közös kibocsátás témájául jövőre „a szabadság és a szünidő”-t választották a kontinens postái. A sport szerelmesei sem maradnak újdonságok nélkül, a fedett pályás atlétikai vb-n kívül a FIFA-évfordulóról terveznek kibocsátást, s júliusban háromcímletes sor várható az athéni olimpiáról. A magyar sakk történetéről újfajta megközelítésben adnak ki forgalmi bélyeget. A korábban megkezdett sorozatok közül négy címlettel és blokkal folytatják a hazai állatvilág, két-két bélyeggel a világörökség, a gyógyszállóink és a kisvasútjaink bemutatását, míg a jeles magyarok közül ezúttal Bajza József, Ba-

lassi Bálint és Segner János kerül bélyegképre. Megemlékezés lesz a Bocskaiszabadságharcról, a holokausztról, s lesz még újdonság többek között a magyar tudomány napjáról, a számvevőszékek budapesti világkongresszusáról, a bélyegnapról, kisív a karneválokról, a fiatal bélyeggyűjtők támogatására szolgáló feláras kisíven pedig a hazai kutyafajtákat láthatjuk viszont. A forgalmi bélyegek jövő évi témái: újabb antik bútorok, egészségügy, rendőrség, környezetvédelem, húsvét és karácsony. Aki az összes bélyeget meg akarja vásárolni, annak csak alkalmi bélyegekre 7750 forintot kell félretennie. A forgalmi bélyegek értéke kb. 7–800 forint lehet. Értesítjük tagtársainkat, hogy a Tolna Városi Önkormányzat pályázatán nyert összegből teljes Michel Afrika katalógust vásároltunk, amiért ezúton is köszönetet mondunk. Az országos ifjúsági bizottság pályázatán nyert összegből megvásároltuk a 2004. évi magyar bélyegek katalógusát, melyet szintén köszönünk. Mindkét katalógus – a többiekkel együtt – kölcsönözhető a szokásos módon. Minden tagtársunknak kellemes karácsonyt és boldog új évet kíván a kör vezetősége. S. F.

TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

STEINBACH ZSOLT

HAZAFI JÓZSEF

Melyiket a három közül? vigyorogva állt előttem G onoszul az Ördög, talpig géppisztolyban, a rohamsisakjából csak a két ördögszarv kandikált ki. Egy fogpiszkálóval játszadozott a szájában, meg vakaródzott is, aztán hirtelen toppantott egyet azzal a patás lábával, és feltette a legördögibb kérdést, amit a világon fel lehet tenni egy gyerme(ke)kkel rendelkező személynek. – Kell nekem az egyik porontyod, de azt akarom, hogy te mondd meg: melyiket vigyem el? – Poronty ám a nénikéd – mondtam a mocskos szájú Ördögnek, először fel sem fogva, mit is akar tulajdonképpen – és már lendült a kezem, hogy megragadjam a grabancánál, vagy inkább a fülénél fogva, penderíteni kifelé a szobából, adni át a polgárőrségnek, vagy ilyesmi. De aztán elképzeltem magamat, alma típusú elhízott polgárát a hazának, fehér alsógatyában, barna nejlonzokniban, meg fehér atlétatrikóban, amiből reménytelenül kandikálnak elő megfeszített állapotban is szánalmas kerületű bicepszeim, a derekam köré lerakódott vaskos zsírpárnákról nem is beszélve; mondom elképzeltem magamat, hogy miképpen venné ki magát, ha én ilyesmi habitussal állnék ki csatára az Ördög ellen, aki hacsak a röhögésbe nem pusztulna bele, de attól még csak-csak vinni akarná az egyiket az én gyönyörűim közül. Úgyhogy taktikát változtattam, mint Gellei Imre 1:3 után. Jókai egyszer már különben is megírta, hogy kilenc legdrágább közül nem lehet kiválasztani egy legdrágábbat, így aztán a nekem egyébként is kevésbé fekvő erőszak helyett a meggyőzést gondoltam ki. Nyugodt hangon, szépen artikulálva elmagyaráztam az Ördögnek, hogy ugye, az számára is nyilvánvaló, hogy a legkisebbet nem adhatom, hiszen pici még, védtelen, szegényke még értelmesen beszélni is alig tud, legfeljebb ha hápogni és egy kicsit kukorékolni, ráadásul lány. Természetesen a középső sem jöhet szóba – mondtam –, most hullatja el a tejfogait, esténként szüksége van szülői szaktanácsokra a mozgó fogak vonatkozásában, nem beszélve a rossz álmokról, az égzengésekről, amelyek kapcsán a szülői ágy biztonságos megközelíthetősége számára már-már létkérdés. – És a legidősebb, az elsőszülött fiú? Aki a legjobban hasonlít rám? Nyilván nem gondolhatja komolyan Ön sem! – szögeztem le határozottan. anem az Ördög csak vakaródzott, piszkálta a fogait, és megint csak türelmetlenül toppantott, hogy ne dumáljak már annyit, döntsek! Akkor már tisztán látszott, hogy az ördögi gonoszság ellen csak az ördögi ravaszság segít. Úgyhogy mondtam neki, hogy: na jó. A legjobb lesz, ha viszi mind a hármat!

H

3

(Hoppá! Abbahagyta a fogpiszkálást.) Aztán így folytattam: – De mielőtt viszi őket, néhány adatot kötelességem közölni Önnel. És átadtam neki azt a titkos dossziét, ami a gyermekeimre nézve súlyos terhelő tényeket tartalmazta (arra az esetre, ha esetleg egyszer majd el akarnának indulni a parlamenti választásokon). És az Ördög, aki addigra már abbahagyta a vakaródzást is, elkezdte olvasni a dossziét: „A középső már megint nem akasztotta fel a kabátját a fogasra, összemászkálta a sáros cipőjével a lakást, aztán csak úgy lerúgta a lábáról a cipőt a szoba közepére.” „A legnagyobb már megint úgy evett, hogy tiszta morzsa volt minden a széke alatt, összekecsapozta az arcát, evés után pedig a zsíros kezével összefogdosta a villanykapcsolót.” „A legkisebb újfent négyszer volt fent éjszaka, átáztatta a pelenkáját, és felébresztette az egész házat.” z Ördög szépen sápadt elfele a hiteles dokumentumok olvastán, és határozottan az volt az érzésem, hogy olykor-olykor segélykérően pillant rám. – Gyerünk, gyerünk, csak olvassa tovább! – ütöttem a vasat (ördögi ravaszsággal). És az Ördög kénytelen volt. „Állandóan átrugdalják a focilabdát a szomszédba.” „Idegesítően nyivákolnak, hogy nem akarnak fogat mosni és lefeküdni.” „Újabban mindig földön fekvős hisztirohama van, ha nem engedjük turkálni a WC-kagylóban.” Az Ördögnek akkor már jól láthatóan remegett a keze. Egyszer csak ismerős gyerekhangokat hallottam a hátam mögül. Egy középső-forma hang azt mondta: most mondd azt neki, hogy mindig csak csokit, meg Túró Rudit eszünk, és szanaszét dobáljuk a csokipapírt a lakásban, képtelenek vagyunk beledobni a kukába. Egy elsőszülött-féle hang meg ezt: mondd neki, hogy a csokievést most már a ti ágyatokban is csináljuk, és éjszakánként azon veszed észre magad, hogy csokoládédarabok mázolódnak szét a testeden. – Háp-há-háp – helyeselt egy legkisebb-szerű hangocska. Arra ébredtem, hogy valaki, egy egészen apró láb tulajdonosa rálépett a fejemre. Meg hogy további kettő, valamivel nagyobb lábú egyén viháncol az ágyunkban. Mintha csoki-, meg Túró Rudi papír zörgése is felsejlett volna a háttérben. Már éppen rákezdtem volna a „Mindenségit neki, nem igaz, hogy nem lehet megérteni” kezdetű örökzöldre, amikor a lépkedő, viháncoló, zörgető társaság odabújt hozzám, rám mosolygott, és a sarokba mutatott. Ott füstölgött egy kupac gépfegyver maradék. A halom tetejéből két ördögszarv maradványa kandikált ki. a, hát valahogy így szabadítottuk meg a világot az Ördögtől.

A

N

Röpülj madárka, röpülj! volt a folyosón. Valami visszafogta az embereket. A halál közelC send sége?, a félelem? vagy a magányosság? A férfit ketten vezették. A felesége és menye. Sápadt volt az arca, a lába még rogyadozott, de már érezte az erőt, ami percről percre növekedett benne. Két napja volt lent a kórteremben. Egyszer már megérte ezt. Tizenhárom évvel fiatalabb volt, s talán kevésbé beteg. Szívműtét?, dörmögte vagy talán sóhajtotta. Aztán hamar felgyógyult, ő maga sem gondolta, hogy ilyen hamar erőre kap. Ez a második műtét már kellemetlenebb volt. Szerencséjére nem félt, akkor sem, most sem. Az segített rajta, hogy bízott a feleségében. Ő majd segít! Mit is segíthetett volna? Az ember lelkét tette rendbe. Az asszony majd mindent elrendez, gondolta. S így is volt. Túlélte. Miért ne élte volna túl?! Hiszen rend volt a lelkében. Lassan lépkedtek a folyosón. Ő inkább csoszogott. Várta már a titkos pillanatot. Tagadták, hogy történni fog valami, de ő tudta. Vágyott rá. Érezte azt, amit huszonéve az édesanyja – csak neki nem volt szerencséje. Édes, mert így szólította az édesanyját, az utolsó előtti napon felkelt az ágyból, kisétált az udvarba és várt. Várt arra, hogy a legkisebbik fiának megszületik a gyereke. Az első. Várt és várt. Másnap reggelre elaludt örökre. Temetésének órájában megszületett a lány, a legkisebbik. A férfi mosolygott vagy csak azt hitte. Azt gondolta, hogy itt van a kicsi gyerek. A fiának az első szülöttje. Nem árulta el, hogy ő már érzi. Legyen a meglepetés csodálatos. S az is lett. A csodával azonban nem számoltak. S egyszer csak megjelentek. A fiuk és a lánya. Mosolygott az egész folyosó. Valami rezgett a levegőben. Ezt még az idegenek is érzékelték. A férfi nyúlt volna a kicsi emberke felé, de az sikított egy nagyot és két kezét a nagyapja felé nyújtotta. Nem az édesanyját vagy a nagyanyját célozta meg, hanem a sápadt embert. Mintha örök idők óta ismernék egymást. A férfinak könnyek szöktek a szemébe. Az unoka pedig csak sikoltozott és nyúlt a férfi felé. soda történt. A család fel sem foghatta. Csak azt látták, hogy a kicsi gyerek röpül és egyre erőteljesebben röpül a nagyapja felé. Az Istentől kapott segítséggel ő röpülni is tudott, mint egy kismadár. Röpült és csak röpült a nagyapja felé. Az nyúlt volna felé, megfogta volna a madarat, de nem tehette. Boldogan nézte, hogy a kicsi kis emberke milyen földöntúli dologra képes. A kismadár röpült és most már mosolygott. Azt várta, hogy a papi a kezébe fogja, s talán elrepülnek ki az ablakon a városba. Bejárták volna a Duna-partot, a Margitszigetet, aztán vissza a budai oldalra. A Városmajorba, föl a hegyekbe. A kettejük repülése hamar megvalósult. A nagyapa érezte, hogy egyre erősebb, s a kicsi gyerek vonzza, egyre följebb emeli, s ők ketten emelkednek felfelé, a többiek csak néznek és csodát emlegetnek. A fiúcska és a nagyapja a decemberi langy melegben csak repült a kék ég alatt. epülj madárka, repülj!, mormogta magában a férfi, ő már tudta, hogy ők ketten a csodák birodalmába jutottak, s ott is maradnak életük végéig. A kisember nyújtotta a karját, az arcát átjárta a boldogság. Ott vele szemben az az idősödő ember az ő papája, akivel csoda történt. Olyan csoda, ami elmesélhetetlen. Csak ők ketten tudják azt, hogy együtt tudnak repülni, úgy, ahogy azt senki más nem tudja. Csak a madárka és az ő nagypapája.

C

R

4 TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

TESTÜLETI ÜLÉS

Mit várhatunk a következő évtől?

A november 24-én lezajlott testületi ülés témái között fontos szerepet kaptak a következõ évi elképzelések. Ekkor zajlott a közmeghallgatás is, elfogadták a 2004-es költségvetési és adókoncepciót. Négy tartózkodással fogadták el a háromnegyed éves költségvetési beszámolót, amelyből kiderül, hogy a bevételek némileg elmaradnak az időarányostól, a kiadások pedig valamivel magasabbak, mint a tervezettek. A könyvvizsgáló szerint a folyamatok nagyjából a költségvetés szerint zajlanak. A polgármester úgy ítélte meg, hogy a város eladósodása nem fog nőni. Év végéig sikerülhet ledolgozni a deficit nagy részét, így működési hitelfelvételre valószínűleg nem kerül sor, fejlesztési célú hitelt azonban fel kell venni. FGFGFGF

A jövő évi költségvetési koncepcióval kapcsolatban dr. Szilák Mihály polgármester többek között azt mondta: minden év végén azt mondjuk, hogy a következő év rosszabb lesz, mint az idei volt. Styaszny László megjegyezte, hogy tetszett neki az előterjesztés, ami azonban komoly kritikája a Medgyessy-kormánynak. Szerinte a tervezett sarokszámok inkább a vágyakat jelentik. Krekó György szerint hosszú folyamat következménye az önkormányzatok rossz helyzete, azt nem lehet csak az elmúlt egy évre fogni. Sterczné Asztalos Zsuzsa szerint a képviselőknek magukba kell nézniük, kötelezettségvállalást csak forrás megjelölésével lehet javasolni. Az 5 tartózkodással elfogadott jövő évi költségvetési koncepció legfontosabb feladatnak tekinti a működőképesség fenntartása mellett a források észszerű felhasználását. Prioritást élvez az intézmények kötelező feladatainak ellátása. Számolni kell mind működési, mind fejlesztési hitel felvételével. Az önkormányzat önként vállalt feladatainak ellátása csak megfelelő források esetén lehetséges. A fejlesztési tartalékok jelentős részét, illetve a civil szervezetek támogatásának 30–40%-át zárolni kell, felhasználásukról az ÖNHIKI támogatás mértékének ismeretében lehet dönteni. A testület indokoltnak tartja többek között az intézményhálózat irányítási rendszerének felül-

vizsgálatát, úgy, hogy a szakmai munka feltételei magasabb színvonalon legyenek biztosíthatók. Két kiegészítéssel is bővítették az eredeti koncepció-tervezetet: bérfejlesztés csak létszámleépítéssel „összekötve” lesz majd megvalósítható, illetve a dologi kiadások meghatározásánál figyelembe kell venni az intézmények létszámát. FGFGFGF

Elfogadták az adórendelet módosításának koncepcióját is. Nő a kommunális adó, 7 ezerről 8 ezer forintra, a jelenlegi méltányossági kedvezmények fenntartásával. Az intézkedés megítéléséhez tudni kell, hogy ezt az adónemet hat éve nem emelte a testület, illetve, hogy a törvényi felső határ 12 ezer forint a kommunális adó esetében. A másik változás a gépjárműadó mértékében következik be. Ez azonban független az önkormányzat szándékától, hiszen a törvény immár kötelezően írja elő az 1200 Ft/100 kg adómértéket. Ez egyébként jelentős, 50%-os emelkedést jelent a városban, hiszen Tolnán eddig 800 forintot kellett fizetni az autók minden „megkezdett” 100 kilogrammja után. Nem változik viszont az iparűzési adó mértéke, az továbbra is az adóalap 1,6%-a marad. (Ennek törvényi felső határa 2%.) A vita során Pirgi József és Styaszny László is azt feszegette, hogyha magasabb lesz a kommunális adó, akkor vajon nem kérnek-e majd többen méltányossági alapon fizetési kedvezményt, azaz végeredményben származik-e ebből számottevő többletbevétele a városnak? A koncepciót 3 tartózkodással fogadta el a testület. FGFGFGF

Wosinsky emlékévvé nyilvánítják a 2004-es esztendőt. A 150 évvel ezelőtt Tolnán született tudós papról méltóképpen kíván megemlékezni a város. A testület által elfogadott rendezvényterv szerint jövőre, március 28-án megkoszorúzzák Wosinsky Kossuth Lajos utcai szülőházán elhelyezett emléktáblát. Március 29-én a Wosinsky iskolában iskolák közötti vetél-

kedőt tartanak a neves személyiségről. Augusztus 15-én, az elszármazottak napján, Wosinsky-emlékkiállítás, valamint iskolatörténeti kiállítás nyílik a helytörténeti múzeumban, valamint Gottvald Károly Tolna 2000. című kiállítását is megtekinthetik az érdeklődők a civil házban. Szeptember 4-én a Tolna Megyei Honismereti Egyesület és a Megyei Város- és Faluvédő Egyesületek találkozójára kerül sor. Ennek keretében Wosinsky-emlékülést tartanak a zeneiskolában. November 1-jén Wosinsky sírhelyét koszorúzzák meg a tolnai temetőben. A rendezvénysorozat 2005. február 22-én zárul, előadással, esetleg filmvetítéssel. Folytatódik a tolna-mözsi vasútállomás melletti, egykori Áfor-telep környezetvédelmi kármentesítése, ami a felszín alatti olajszenynyezés felszámolását jelenti. A részleges kármenetesítés már korábban megtörtént, most új, korszerűbb műtárgyakat helyez el a területen a munkával megbízott társaság. Az ehhez szükséges tulajdonosi hozzájárulást megadta a képviselő-testület. FGFGFGF

A polgármester két ülés közti beszámolójában elmondta, hogy az önkormányzathoz megérkezett az M6-os gyorsforgalmi út nyomvonalterve is. Ez alapján a leendő sztráda a „vörös kereszt”-hez vivő bekötőutat keresztezi majd, nagyjából ott, ahol jelenleg az előzni tilos tábla van. A polgármester szólt arról is, hogy részt vett egy szakmai rendezvényen, amelyen a leendő M6os és az M9-es út környékén fekvő települések vettek részt. Az eseményen elhangzott, hogy ez a környék a befektetők számára vonzóvá válik majd, ugyanakkor megfelelő szakmunkáskínálat nélkül a nagy cégek nem fognak itt letelepedni. A beszámolóban ismét szóba került a leendő szennyvízcsatorna beruházás ügye. Időközben ugyanis a közbeszerzési döntőbizottság megsemmisítette a beruházás közbeszerzési eljárását, és a tolnai önkormányzatot egymillió forintos bírsággal sújtotta. A döntést a tolnai polgármester és a beruházás lebonyolításával megbízott cég, a Hét-Ber Kft. is értetlen-

séggel fogadta. A döntőbizottság határozatából fakadó valamennyi költséget a lebonyolító viseli – hangsúlyozta a polgármester. A téma tárgyalása során Takács István arra emlékeztette képviselőtársait, hogy ő folyamatosan – de hiába – jelezte fenntartásait a lebonyolító céggel kapcsolatban. Szerinte a kft. nem rendelkezett megfelelő referenciákkal, és az eljárás során egy csomó törvénytelenséget követett el. A képviselő ráadásul azt is mondta, hogy megítélése szerint célzatos volt az – egyes szakemberek által fércmunkának titulált – kiírás, ezzel arra utalva, hogy egy meghatározott kivitelezői kört akartak vele előnyben részesíteni. Dr. Szilák Mihály ezt a vélekedést visszautasította. Rámutatott, hogy az előminősítési eljárásban joga van a beruházónak úgymond válogatni, az előminősítésnek éppen ez a feladata. Mint mondta, ha a 12 pályázó cég közül csak egy marad talpon az előminősítés után, akkor az valóban furcsa lenne. Ellenben ha a 12-ből senki nem esik ki, akkor az nem komoly eljárás. A polgármester túlzásnak tartotta a képviselő a Hét-Berrel kapcsolatos „egy csomó törvénysértés” kitételét is. Rámutatott, hogy a döntőbizottság három ilyen konkrétumot talált a kiírásban. A polgármester elismerte: a város is követett el hibát, és őt is terheli felelősség. Takács Istvánnal egyetértettek abban, hogy az új eljárást körültekintőbben kell kiírni. Dr. Szilák Mihály azt is mondta, hogy csatornát szeretnének építeni és nem perelni. Ez alapján úgy tűnik, az önkormányzat vélhetően nem fordul bírósághoz a döntőbizottság határozata ellen. FGFGFGF

A november 24-i testületi ülést követő néhány napon belül – hasonlóan az októberihez – rendkívüli ülést hívtak össze. A november 27-i ülés fő témája a költségvetés módosítása volt. Ahhoz ugyanis, hogy az év folyamán megtakarított bérekből jutalmat, illetve egyéb juttatást lehessen – intézményi hatáskörben – fizetni, a képviselő-testületnek módosítani kellett a büdzsét, amit a könyvvizsgáló jogszerűnek és megalapozottnak minősített. A képviselők közül viszont nem mindenki értett egyet azzal, hogy a város jelenlegi anyagi helyzetében indokoltak a több millió forintos kifizetések. Takács János többek között arra emlékeztette képviselőtársait, hogy ebben az évben mindössze egy 4 milliós beruházásról döntöttek, amelynek összegét a köztisztviselők – a polgár-

TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10. mesteri hivatal bérmegtakarításából finanszírozandó – plusz egy havi keresetüknek megfelelő jutalma jelentősen meghaladná. Takács János ugyanakkor azt is mondta, hogyha a köztisztviselőknek mégiscsak oda lehet adni ezt a pénzt, akkor a közalkalmazottakat sem lehet kihagyni a pluszjuttatásból. Ez utóbbi véleményt osztotta Styaszny László és Bali János is. Krekó György hangsúlyozta, hogy csak olyan kifizetést tud támogatni, ami a ténylegesen megmaradt bérekre terjed ki, plusz pénz elköltését nem. Sterczné Asztalos Zsuzsa azt mondta, hogy a

közalkalmazottaknak elfogadható az is, ha az ÁNK bérmaradványát ruhapénzként osztják szét. Takács István többek között rámutatott, hogy az ÁNK bérmaradványa csak 4,2 millió forint, tehát a köztisztviselőkével nem egyenlő mértékű lenne a juttatás. A polgármester szerint a város valóban nincs jó helyzetben, de tudomása szerint a környező önkormányzatoknál is kifizették a bérmaradványt. A köztisztviselők és a közalkalmazottak munkáját és juttatásait szerinte nem célszerű összehasonlítani, mivel az az alma és a körte összevetéséhez lenne hasonló.

BEJELENTÉSEK, INTERPELLÁCIÓK Németh István a holtág (Dombori felé vezető) partján kiparcellázott területekkel kapcsolatban érdeklődött. A polgármester azt mondta, hogy építési engedélyt nem adtak ki, a kérdéses telkek mezőgazdasági területen vannak. Mindazonáltal megjegyezte, hogy a nagy Dunánál, Karaszi-foknál, Bóni-foknál a mostanihoz hasonló módon, engedély nélküli építkezés révén alakult ki az üdülőterület. Arra is felhívta a figyelmet, hogy amikor elkezdődik a Tolna– Dombori kerékpárút építése, a vízparti parcelláktól az útra vezető feljárókat kénytelenek lesznek „szétbombázni”. Takács István azt javasolta, hogy meg kéne előzni az ilyen dolgokat, a polgármesteri hivatalnak kellene lépnie az ügyben. A polgármester azt mondta, hogy az építési hatóság el fog járni a témában. Németh István a felnőttképzés (esti gimnázium) az Általános Nevelési Központból (konkrétan a Wosinky iskola) a Sztárai gimnáziumba történő áthelyezéséről kért ismételten tájékoztatást. A polgármester azt mondta, hogy a felnőttképzést végző iskola jogellenesen mondta fel a szerződést, az ÁNK-nak 2004. május végéig járna a bérleti díj. Az esti gimnáziumot szervező cég egyébként megszűnt, de csak papíron, az esti gimnáziumi oktatás továbbra is éppen úgy folyik, mint korábban, csak más iskolai név alatt, és más helyszínen. A polgármester azt mondta, hogy számukra megfejthetetlen a dolog, az ügyet (ami valószínűleg bíróság elé kerül) az ÁNK-ra bízzák. A képviselő azt is megkérdezte, hogy milyen stádiumban van az

intézmények akadálymentesítése. A polgármester szerint némi előrelépés már történt, felmérések, tervek készültek, jó lenne jövőre elkezdeni a kivitelezési munkákat, mert kicsúsznak a határidőből. Németh István szerint ismét szaporodnak az illegális szemétlerakók a polgárok fegyelmezetlensége miatt. A szemetelés témaköréhez több képviselő is hozzászólt. Doszpod Lászlóné szerint nagyon szemetesek az utcák, jó lenne, ha a szemetet a szeméttartóba dobnák az emberek. Takács István szerint viszont több szeméttartót kellene elhelyezni a városban, különösen közintézmények, forgalmasabb helyek környékén, mert az utcákon sok helyen nincs is lehetőség megfelelő helyre tenni a szilárd hulladékot. Krekó György az Alkotmány utcaiak problémáját tolmácsolta, mely szerint a lehullott faleveleket – a „füstölések” elkerülése érdekében – meghatározott időben szállítsa el a Kommunális Kft. A polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy Kommunális Kft. a kuka mellé zsákba tett szemetet, faleveleket eddig is elvitte és ezután is elszállítja. Úgy vélekedett, hogy talán jó lenne egy faapríték-készítő gépet munkába állítani, akkor a gallyakat is megfelelő módon lehetne feldolgozni, eltávolítani. Emlékeztetett arra, hogy az utcákon több szeméttároló van, mint korábban, további tartók elhelyezésének költségvetési kihatása van. Németh István ismét felhívta a figyelmet a Dohány utcában, Akácfa utcában a rossz állapotban levő járdákra, utakra. A polgármester azt mondta, hogy a

5

Volt olyan ötlet, hogy az intézmények összes bérmegtakarítását tegyék egy kalapba, és abból a köztisztviselők és a közalkalmazottak is egy-egy havi bérnek megfelelő juttatást kapjanak. Végül azonban az lett a megoldás, hogy a polgármesteri hivatalban és a gazdálkodási szempontból hozzá tartozó intézményekben, a művelődési központban, a családsegítő központban, az egészségügyi szervezetnél 1 havi pluszjuttatást fizethetnek ki, az ÁNK pedig természetbeni juttatásként oszthatja fel a bérmaradványát, mivel ezt a kifizetést nem terheli járulék. Bár a testület részéről elhangzott olyan

kijelentés, hogy így az ÁNK dolgozói is majdnem egy havi pluszt kapnak, valójában a kifizethető összeg átlagosan kb. 20 ezer forintot jelent számukra nettóban.

Dohány utca útrekonstrukciója a 2004. évi költségvetésben szerepelni fog, bár nem lesz egyszerű a megoldás. A képviselő jelezte, hogy az új mözsi buszvárókban nincs pad. A válasz: lesz bennük pad. A városatya köszönetet mondott a Kommunális Kft.-nek, az önkormányzatnak azért, mert a feltárt, jelzett hibákat igyekeznek kijavítani. Takács János jelezte, hogy a Határ utca–Gém utca sarkán felfagyott az út. A polgármester azt mondta, hogy a javítást még garanciális munkaként el lehet végeztetni. A képviselő érdeklődött a Tompa utcában levő és a gimnázium melletti ledőlt keresztek helyreállításáról. A polgármester elmondta, hogy kértek árajánlatot, a két kereszt helyreállítása több mint egymillió forintba kerülne. A Tompa utcai kereszt restaurálása egyébként meg fog történni, mert egy kőfaragó felajánlotta, hogyha az anyagot biztosítják, ő ingyen elvégzi a munkát. Erre a keresztre egyébként hosszas alkudozás után is csak 180 ezer forintot fizet a biztosító. A gimnázium melletti szakrális tárgyra viszont nem vonatkozik a biztosítás, így annak további sorsa bizonytalan. Takács János felvetésére a polgármester hangsúlyozta: a keresztek nem az egyház, hanem a város tulajdonában vannak. A képviselő Szűcs József gyámság alá helyezésének folyamatáról is tudakozódott. A polgármester azt mondta, hogy ez folyamatban van, ha nem lesz, aki a férfit gondjaiba venné, akkor intézetben helyezik el Szűcs Józsefet, ami ellen egyébként az érintett korábban tiltakozott. Takács János megkérdezte, hogy vannak-e a városban hajléktalanok, és van-e melegedő helyiség. A polgármester azt mondta, hogy hajléktalanok vannak, melegedő nincs, megpróbálják a rászorulókat a szekszárdi, vagy a paksi hajléktalanszállón elhelyezni, nem

túl sok sikerrel. Az önkormányzat mindenesetre igyekszik segíteni a hozzá fordulókon, de lakást nem tud adni nekik. A képviselő tájékoztatott arról, hogy egy, a faddi nevelőotthonból kikerült fiúnak egy tolnai szőlős tanyát vett az intézet, és otthagyták egyedül. A fiú nem érett az önálló életvezetésre, gyakorlatilag hónapokon keresztül éhezett, a szomszéd tanyatulajdonosok próbáltak neki segíteni. A városatya azt kérdezte, hogy joga volt-e az intézetnek itt elhelyezni a fiatalembert, kapott-e lakhatási engedélyt, az intézet egyáltalán értesítette-e a várost. A polgármester elmondta, hogy amikor tudomást szereztek róla, azonnal intézkedtek. A polgármester szerint az a gond, hogy a fiú minden segítséget visszautasít, a családsegítő központ mindenesetre igyekszik gondoskodni róla. A képviselő által felvetett kérdéseknek utána néz – ígérte. Takács János a tolnai patikák új ügyeleti rendjével kapcsolatban bemutatott egy levelet, amely arról tanúskodik, hogy az új rendszer bevezetése előtt tárgyalások, egyeztetések folytak az ügyben, az önkormányzattal is. A képviselő ezt azért tette szóvá, mert a patikusok úgy érezték, igaztalan vádak érték őket. A polgármester azt mondta, hogy a képviselő által bemutatott levél őt elkerülte, de személy szerint az előző testületi ülésen is azt mondta, hogy előzetesen megkeresték a gyógyszerészek, és az álláspontja az volt: ha szakmailag nem indokolt a nonstop patikai ügyelet, akkor tudomásul veszi az ügyeleti rend megváltoztatását. Úgy vélekedett, hogy a gyógyszerellátáson csorba nem esett, a szükséges ideig nyitva vannak a patikák, az orvosok pedig az ügyelet alatt ellátják az esetlegesen éjszakára szükséges gyógyszerrel a betegeket.

FGFGFGF

Az ülésen a képviselő-testület áttekintette a szennyvízberuházással kapcsolatos új közbeszerzési eljárás részvételi felhívástervezetét. Némi hatásköri vita (a közbeszerzési bizottság és a képviselőtestület jogosítványait illetően) után abban maradtak, hogy bizottsági szinten napokon belül visszatérnek a témára, és a javaslatokat beépítik a kiírásba.

(Folytatás a 6. oldalon.)

6 TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

BEJELENTÉSEK, INTERPELLÁCIÓK (Folytatás az 5. oldalról.)

Bali János ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta: az előző testületi ülésen ő tisztázó szándékkal vetette fel az új gyógyszertári ügyelet témáját, semmiféle bántó szándéka nem volt. Doszpod Lászlóné a lakosság nevében örömét fejezte ki a két új mözsi buszváró megépítése felett. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy az egyik váró máris tele van ragasztva plakátokkal. Kérte, hogy mindenki vigyázzon a buszvárókra, és ha valaki plakátragasztókat lát, figyelmeztesse őket, vagy jelezze azt az illetékeseknek. A képviselő asszony a csendőrházzal szembeni vegyesbolt környékének, a kerékpárút ottani szakaszának kátyús, balesetveszélyes állapotára hívta fel a figyelmet. A polgármester azt mondta, hogy az ott parkoló autók minden évben tönkreteszik a kerékpárutat, és a környék esztétikailag is bőven hagy kívánnivalót maga után. Takács István a november eleji rendkívüli ülésen Takács János és közte lezajlott szóváltással kapcsolatban azt mondta, hogy telefonon rendezték az ügyet egymás között, viszont furcsának találta, hogy míg az ülésről készült jegyzőkönyv szűkszavúan tett említést a történtekről, addig az újság-

ban sokkal részletesebben lehetett olvasni róla. (Az ülésről sem televíziós felvétel, sem hangfelvétel nem készült.) Ezerné dr. Huber Éva jegyző azt mondta, hogy a jegyzőkönyv csak a szóváltás tényét rögzítette, mivel szó szerint nem tudták volna visszaadni az elhangzottakat, saját szavaikkal pedig nem akarták. Hozzátette: a jegyzőkönyvnek a döntéshozatal szempontjából a lényeget kell tartalmaznia, és ez a szóváltás ebből a szempontból nem volt lényeges. Hogy az újságíró miért írta meg, azt az újságírótól kell megkérdezni – mondta a jegyző. Ezt követően a polgármester némi iróniával utalt arra, hogy az újságírónak a korábbi „dögunalom” után ez a téma nyilván izgalmasabb lehetett. Elmondta azt is, hogy tanultak az ügyből, a jövőben rendkívüli ülésekről is készítenek legalább hangfelvételt, ami talán visszatartó erőt jelent a képviselők számára (mármint az üléshez nem méltó szóváltásokat illetően). A témához kapcsolódva Németh István azt mondta: ő már korábban is kifogásolta, hogy előbb és más jelenik meg az újságban, mint a testületi ülésen. Hozzátette: néha a zárt ülést azért tartjuk, hogy a közigazgatási hivatalnak megfeleljünk. Sterczné Asztalos Zsuzsa úgy ítélte meg, hogy a Toldi utca lakói

már belefásultak abba, hogy hiába várják a szilárd burkolatú út megvalósulását. Köszönetét fejezte ki ugyanakkor a Toldi utcai járdaépítésért, hozzátéve, hogy az utcában a vízelvezetést meg kéne oldani. A képviselő asszony megkérdezte, hogy mi okozta az Izomix Center előtt kialakult nagy lyukat. A polgármester azt mondta, hogy korábbi csatornaépítés következménye a megsüllyedés. Sterczné a Sport–Mező utca kereszteződésében a kanyarodó sáv építését üdvözölte, de jelezte, hogy a bal oldali részt is ki kellene javítani. Jelezte továbbá, hogy az „éjjel-nappali” bolthoz vivő nagy szintkülönbségű lejárót fel kellene tölteni. Styaszny László immár harmadszor kérdezett rá a Napraforgó utca textilházzal szembeni feljárójának rendbetételére. A válasz: a polgármesteri hivatal már megkereste az ügyben illetékes hatóságot, de még nem kaptak választ. (Egy interneten érkezett kérdésre válaszolva az is elhangzott, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utcában, a gimnázium bejáratával rézsút szemben levő áteresz megerősítésével kapcsolatban szintén várják a hatóság válaszát. Széles Mártonné a nyugdíjasok nevében köszönetét fejezte ki Szakálos Mihálynak a tolnai temetőben megvalósult új emlékműért. Bali János azt mondta, hogy amennyiben a 6-os út fácánkerti bekötőútján kiépített buszmegállók mellé elhelyezne a város egyegy buszvárót, akkor személyes kapcsolatok révén meg lehetne oldani, hogy megálljanak a buda-

KÖZMEGHALLGATÁS Kevés kérdező, sok kérdéssel Összesen öt érdeklõdõ jelent meg az idei közmeghallgatáson. A négy felszólaló viszont sok kérdést, felvetést fogalmazott meg. Marsó László arról érdeklődött, hogy mi a szándéka az önkormányzatnak a Tompa utca–Perczel utca által határolt kertekkel, amelyek már régóta elidegenítési tilalom alatt állnak, holott a tulajdonosok egy része tulajdonképpen már szabadulna ezen ingatlanoktól. Véleménye szerint érdemes lenne a városnak a területeket megvásárolnia, kisajátítania, akár építési telkek céljára is. Dr.

Szilák Mihály polgármester azt mondta, hogy a Tompa–Vörösmarty–Táncsics–Perczel utcák által határolt tömbben szó lehet akár új utca nyitásáról is, hiszen van igény építési telkekre. Az elidegenítési tilalmat megítélése szerint mindenesetre nem lehet már sokáig fenntartani, a város jelenleg átdolgozás alatt álló rendezési tervében erre a helyzetre is hamarosan megoldást kell találni. Marsó László kifogásolta, hogy a Kossuth-díjas tolnai származású, Budapesten élő operatőr, Tóth János a Vörösmarty utcában levő szülői háza előtti területen az ön-

kormányzat nyírja a füvet, a kertet pedig ő, a kertszomszéd kénytelen kaszálni, és a kerítés is átdőlt az ő területére. A felszólaló egyenlő elbírálást kért, azaz, hogy a neves művészt is szólítsa fel a város portája rendben tartására. A polgármester megígérte, hogy lépni fognak az ügyben. Guld Ferenc jelezte, hogy az OTP feletti társas ház tetőterének beépítését szeretnék elérni az ott lakók (a Deák Ferenc utcai épülethez hasonlóan). Ezzel az új lakások létrejötte mellett a lapos tető szigetelési problémái is megoldódnának, és az egész épület

pesti buszok ezeken a helyeken. A polgármester azt mondta, hogy a Gemenc Volán járatai immár hivatalosan is megállnak ezeknél a megállóknál. Két pár járat van, amelyik nem áll meg, ezekkel kapcsolatban viszont kérte a képviselő segítségét. A polgármester emellett emlékeztetett arra, hogy kb. két évvel ezelőtt a közlekedési felügyelet elzárkózott attól, hogy bármiféle építményt állítsanak fel a 6-os úti megállóknál. A képviselő a Tolnai HE kérését is tolmácsolta, nevezetesen, hogy az egyesület szeretne egy környezetbe illő horgászházat építeni a Duna-parton, és ehhez területet vásárolna vagy bérelne az önkormányzattól. A kéréssel a testület a későbbiekben foglalkozik. Rikker Józsefné köszönetet mondott a Kommunális Kft.-nek a mözsi Szent István utcából a galylyak, növényi maradványok elszállításáért. Kérte viszont, hogyha lehet, az idén még egyszer vigyék el ezt a típusú hulladékot. Krekó György azt kérdezte, mibe kerül egy hirdetőtábla. (A buszvárók „összeplakátolásának” megelőzése érdekében.) A polgármester azt mondta, hogy 69 ezer forint+áfa az ár. A képviselő emellett azt kérte, hogy a Kápolna mellett levő üveges, csúnya hirdetőtáblát távolítsák el onnan. A polgármester egyetértett ezzel. Krekó György arra hívta fel a lakosság figyelmét, hogy a csapadékvíz-elvezetési problémák sok utcában abból adódnak, hogy az egyes porták előtt magasított padkákat építenek a polgárok, illetve, hogy gyakran betemetik a vízelvezető árkokat. homlokzatát is rendbe tennék. A polgármester azt mondta, a város részéről ennek nincs különösebb akadálya, az önkormányzat a többi lapos tetős társasház beépítésével is foglalkozni kíván. Guld Ferenc a Jókai utcai útépítés elkezdését megköszönte a testületnek, és személy szerint Krekó Györgynek, továbbá általában üdvözölte a szilárd burkolatú utak építését. Jelezte viszont, hogy a városközpontban a járdák járhatatlanok, hogy a Szent István téren a sétányok szétestek, a padokat elhordták, az 1848-as emlékmű talapzata megrongálódott és piszkos. Érdeklődött a központi buszmegálló áthelyezése felől. Úgy vélte, ha még hosszú ideig marad a mostani helyén az állomás, akkor még egy várótermet kellene elhelyezni a területen. Azt javasolta továbbá, hogy indokolatlanul senki ne vágjon ki fát. A polgármester ez utóbbira azt mondta, hogy indo-

TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10. kolatlan fakivágást nem engedélyeznek, de van olyan fa, amit ki kell vágni. A buszmegálló áthelyezésről szólva úgy fogalmazott, hogy arra egészen rövid távon nem kerül sor, de a ciklus végéig, 2006-ig meg kellene oldani az elhelyezését a készülő rendezési terv alapján. A hozzászóló bővebb információt kért az Orpheus-pályázatról. A polgármester azt mondta, hogy egy nemzetközi (EU-s) pályázatról van szó, amely 90%-os támogatást biztosít a megvalósítandó beruházásokra. Tolna első ütemben három nagy, a volt laktanyához valamilyen módon kapcsolható projektre pályázott: az idősek otthonára, az ipartelepi útra és a laktanya körüli kerékpárútra. A pályázatot februárban fogják elbírálni. Guld Ferenc a Duna-kotrás állására is rákérdezett. A válasz: az idei munkákkal a 2002-re kapott forrásokat merítették ki, mintegy 60 ezer köbméter iszapot termeltek ki. A munka még nem fejeződött be, „köztes állapot” van a Duna-parton. Egyelőre csak ígéret van arra, hogy az illetékes minisztérium a következő években is támogatni fogja ezt a munkát. A hozzászóló nagyon jónak és szépnek tartotta a Tolna és Mözs közötti egy lámpasort, és a villanyoszlopokon elhelyezett muskátlikat. Ugyanakkor azt is javasolta, hogy a karácsonyi díszkivilágítás mellett a tolnai templom és a Szentháromság-szobor díszkivilágítását is meg kellene oldani. A polgármester erre azt mondta, hogy erről korábban tárgyaltak a Pécsi Püspökséggel, de nem valósultak meg az erre vonatkozó tervek. Takács János képviselő ehhez később hozzátette: annak idején az egyház utasította vissza az erre vonatkozó ajánlatot, mondván, hogy majd ők megoldják. A polgármester úgy pontosított: az eredeti DÉDÁSZ-os ajánlatban nem szerepelt a templom díszkivilágítása, de valóban az egyház vállalta fel ennek megoldását. Guld Ferenc végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kinizsi utca–Szedresi utca Fácánkert felőli sarka alkalmas lenne akár ipari terület, akár lakóterület céljára. A polgármester úgy vélte, hogy ennek is a rendezési terv részét kell képeznie. Tófalusi Mihályné jelezte, hogy sokszor nézhetetlen a testületi ülésről készült felvétel a televízióban. A polgármester szerint az utolsó két adással már nem volt probléma, de oda fognak figyelni – ígérte. Tófalusiné jónak tartaná, ha a városházán kulturáltabb kö-

rülmények között lehetne intézni az ügyeket, így megfelelő bútorzat állna rendelkezésre arra, hogy több ember egyszerre le tudjon ülni, és hogy megfelelő módon ki lehessen tölteni egy-egy hivatalos papírt. Úgy vélte, a postán hasonlóak a körülmények, ráadásul ott „mindenki belelát a másik csekkjébe”. Szerinte az OTP-ben a legjobb a helyzet az ügyintézés szempontjából. A polgármester megköszönte a kritikát, és reményét fejezte ki, hogy a városháza 100. évfordulójára (ami 2006-ban lesz) talán sikerül az ügyfelek kényelmét szolgáló tárgyi feltételek megteremtésére is pénzt szerezni. A hozzászóló a posta épületének új helyre költözésével kapcsolatos kérdésére azt válaszolta, hogy tudomása szerint a posta változatlanul tervezi, hogy új hivatalt építtet a városban. Tófalusi Mihályné a helyi tömegközlekedés hiányát is szóvá tette (utalva például a temetőbe való eljutás problémáira). A polgármester arról tájékoztatott: a Volán nem kíván Tolnán helyi járatot üzemeltetni, mert az nem gazdaságos. A helyi járat beindítása legfeljebb akkor lenne elképzelhető, ha az önkormányzat ahhoz anyagilag hozzájárulna. A hozzászóló szerint a járdák egyes helyeken katasztrofális, balesetveszélyes állapotban vannak, szerinte az Alkotmány utcai járdák alkalmatlanok a közlekedésre, ezért sokan a kerékpárúton kénytelenek gyalogolni, ami – ők is tudják – szabálytalan. Kifogásolta, hogy az Újtelepen nincs bekerített játszótér, holott lenne rá szabad terület, és hogy azon a környéken is szabadon lófrálnak kutyák. A polgármester azt mondta, hogy pályáznak játszótérre, ha a város nyer a pályázaton, akkor meg is valósítják. Tófalusiné rákérdezett arra a „rémhírre” is, hogy a 7. óvodát be akarja záratni a város. A polgármester azt mondta, hogy ő erről nem tud. Ami tény, hogy a csökkenő gyermeklétszám miatt végig kell gondolni az intézményhálózat korszerűsítését, és felmerült egy alapítványi óvoda létrehozásának ötlete is. A hozzászóló csapadékvíz elvezetési problémákra is felhívta a figyelmet, amire a polgármester elismerte, hogy a városnak nincs megfelelő csapadékvíz elvezető rendszere. Tófalusiné egy Tóth Árpád utcai hársfa kivágását javasolta, mert az elöregedett és felgyűri a járdát. A felszólaló méltatta, hogy a temető nagyon sokat fejlődött az utóbbi években, de megjegyezte,

hogy sok helyen balesetveszélyes a közlekedés a sírok között, és a temetőben is látni kóbor kutyákat. A polgármester úgy ítélte meg: kezdünk önkényesen beleavatkozni a temető rendjébe. Tófalusi Mihályné arról is érdeklődött, hogy mekkora kár éri a várost a szennyvíz-beruházással kapcsolatos döntőbizottsági döntés kapcsán. A polgármester többek között azt mondta, hogy jövő márciusban elkezdődhet a beruházás, és 2005. első félévében kiépülhet a teljes szennyvíz-csatorna rendszer. (A témával kapcsolatos részletek a testületi ülésről szóló cikkben olvashatóak.) A hozzászóló kritikával illette a központi buszmegálló, a posta és a művelődési ház állapotát. A polgármester a művelődési házról azt mondta, hogy az egyelőre marad a jelenlegi állapotában. Tófalusiné végezetül azt kérdezte, hogy ha elfogy az utolsó gázkötvény, mihez fog nyúlni a város, ha pénzre lesz szüksége. A hozzászóló szorgalmazta a racionális döntéseket. Utalt arra, hogy a gázkötvény eladásából finanszírozza a város a polgármesteri hivatal átvilágítását. A polgármester erre azt válaszolta, hogy tapasztalható bizonyos vagyonfelélés, és az is, hogy fejlesztések megvalósítása érdekében más vagyontárgyat értékesítenek. (Ez viszont nem jelent vagyonfelélést, csak a vagyon átalakulását.) Az átvilágítással kapcsolatban azt mondta, hogy bízik benne, hoz majd eredményt. Takács János képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a gázkötvények értékének csak töredékét fordítja a város a hivatal átvilágítására. Freund György a rossz járdákkal kapcsolatos felszólalásokkal összefüggésben azt mondta, van a városnak olyan része, ahol egyáltalán nincs járda, ilyen például a Lehel köz, ahol különösen nagy hóban balesetveszélyes a közlekedés. A felszólaló szólt még a Pajta tér gyalogos és autós közlekedésének problémáiról. A polgármester azt mondta, hogy foglalkoznak a felvetéssel, a Pajta tér állapotával kapcsolatban hatósági intézkedés lehet szükséges.

***** A város internetes honlapjáról Müller József informatikai szakértő adott tájékoztatást. Ezt követően Herczig Zoltán alpolgármester többek között azt mondta: a városban ki fognak alakítani olyan helyet, ahol a lakosság hozzáférhet az internethez. A Klikkelj, nagyi! mozgalom keretében pedig a téli szünetben a Széchenyi iskolába várják azokat a nagyszülőket, akik – unokáik segítségével – sze-

7

retnének megismerkedni az információs világhálóval.

***** A polgármester is intézett néhány „intelmet” a lakosság felé. Ismét hangsúlyozta, hogy jövő nyártól bevezetésre kerül a környezetterhelési díj. Ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy aki nem köt rá a meglévő szennyvíz-csatornára, illetve szikkasztásos módon kezeli a szennyvizet, az külön, adó típusú díjat fog fizetni a szennyvíz után. Ennek mennyiségét úgy számolják ki, hogy az ivóvíz-felhasználásból kivonják azt a szennyvízmennyiséget, amelyet (számlával igazoltan) szippantott szennyvízként elvitetett a tulajdonos, illetve amennyi víz egy esetleges csőtörés során elfolyt. A fennmaradó mennyiség után kell majd fizetni a környezetterhelési díjat. Emiatt a polgármester mindenkinek azt javasolja, hogy ahol van csatorna, a saját érdekében is kössön rá a rendszerre. A rácsatlakozási díj azon háztartások esetében 74 ezer forint, ahol a csatorna bekötését kompletten, azaz tisztítóidommal együtt elvégezték. Ahol csak egy csővég található a telekhatáron belül (tehát a tisztítóidomot is be kell még építeni) ott 54 ezer forint az egyszeri csatlakozási díj, amit részletekben is ki lehet fizetni, egy év, vagy akár hosszabb idő alatt. Azokban az utcákban, ahol a mostani beruházás során épül csak ki a csatorna, várhatóan 120 ezer forint körüli összeget kell majd fizetni érdekeltségi hozzájárulásként, ám ezt az összeget tíz évig lehet törleszteni. A polgármester felhívta a lakosság figyelmét arra, hogy azokat a fákat, amelyek ágai belógnak az elektromos vezetékek közé, a DÉDÁSZ kosaras autóval megmetszi, ám ebben az esetben nem tudnak tekintettel lenni kertészszakmai elvárásokra, tehát csonkolják a fákat, ami nem esztétikus. Ezért célszerű az utcákon levő fákat még időben, rendszeresen megmetszeni a lakóknak. A járdákkal kapcsolatban azt mondta, hogy mindig azokat a szakaszokat próbálják kijavítani, amelyek a legrosszabb állapotban vannak. Elismerte, hogy nem tudnak mindig annyi járdát felújítani, amennyire szükség lenne. Krekó György azt emelte ki, hogy a város meghatározott terv szerint végzi a járdaépítést, az elsődleges célkitűzés, hogy minden utcában legalább egy oldalon legyen járda. Úgy vélte, hogy az önkormányzat és a Kommunális Kft. az anyagi lehetőségekhez képest mindent megtesz a jobb járdák érdekében.

8 TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

A karácsony nem politikai kategória Képviselőink a szeretet ünnepéről A politikus is ember. Ezzel a mélyenszántó megállapítással csak azt a hitet akartuk kifejezni, hogy legszebb ünnepünk békés ereje mindig erõsebb lesz, mint az emberek közötti szembenállás, ellenségeskedés. Alább a Tolnához kötõdõ két országgyûlési képviselõ, a polgármester és a megyei közgyûlés két tolnai tagja vall a karácsonyról, a következõ kérdések alapján: Melyik kép jut elsõként eszébe a karácsonyról? A feldíszített fenyõfa, a kisded a jászolban, a család, amint körülüli az asztalt, vagy az éjféli mise? Melyik zene áll a legközelebb az Ön karácsony-érzéséhez: a Mennybõl az angyal, a White Christmas, vagy a Kívánj igazi ünnepet? Általában tud-e idõt szakítani a karácsonyra való lelki felkészülésre, vagy úgy „esik bele” az ünnepekbe? Mi kerül az ünnepi asztalra? Kikapcsolja-e a mobiltelefonját karácsonykor? Létezik-e a környezetében olyan szokás, hogy politikai ellenfelek is kívánnak egymásnak boldog karácsonyt ünnep elõtt? Hol tervezi idén a szilvesztert?

Halmai Gáborné

Az én karácsony-képem: a feldíszített karácsonyfa körül a család, békesség, szeretet, fenyőillat. Gyerekkoromban magunk készítettük a karácsonyfadíszeket, általában a jászol is mindig ott volt a fa alatt. Szüleim nagyon vallásosak, nálunk mindig volt éjféli mise. Nagy hidegekre emlékszem, amikor hazaérve bedughattuk a lábunkat a sütőbe és meleg tejeskávét ittunk. Karácsonykor a Mennyből az angyalt mindig elénekeljük, de van egy csodálatos templomi ének, amit az édesanyámtól tanultam, ez a Csillagfényes éjjelen. Huszonhárom évig dolgoztam a közművelődésben, nagyon gyakran benn voltunk karácsonykor is. Nagy szerencsém volt mindaddig, amíg a szülők, nagyszülők egy csomó előkészületet meg tudtak csinálni. A tavalyi volt az első karácsony, hogy mi négyen ünnepeltünk, és emlékeztünk a szülőkre. Ezért sokkal több időt szántam az előkészületekre. Fontos, hogy ilyenkor a család minél több tagjával tudjuk megerősíteni a kötődést, a szeretetet. Apósom kezdte, hogy borlevest csinált karácsonykor. Ezt a szokást meg fogom tartani, mert rá emlékeztet. Egyébként halételek szoktak az asztalra kerülni, változatos formában. Tavaly viszont –

mert hiányoztak a férjem szülei – vadast csináltunk, ami az ő specialitásuk volt. A mobilomat kikapcsolom karácsonykor Szerencsére ma már a jókívánságok megjönnek utólag is. Számomra nemcsak karácsonykor természetes, hogy köszöntöm a más párthoz tartozó politikusokat. Nyilván, ha valaki barát vagy munkatárs, akkor neki nemcsak egy szimpla, hanem baráti jókívánság jár. Azt gondolom, hogy az embereknek ilyenkor végképp, függetlenül minden nézettől valóban tükrözniük kell azt, hogy szükségünk van a szeretetre ebben a világban. Nem szabad, hogy az utóbbi időben kialakult ellentétek a családokban vagy a társadalomban karácsonykor is meglegyenek. Ez az ünnep nem szólhat a politikáról. A szilvesztert valószínűleg Szekszárdon, baráti társaságban töltjük. Nyilvános helyre megyünk, de ott is egymásra figyelünk majd elsősorban.

Dr. Braun Márton

A karácsony az első számú családi ünnep. Az az ünnep, amikor az ember biztosan a családjával tölti az idejét, és kevésbé van „mozgásban”, mint például húsvétkor. Így aztán a karácsonyról nekem a család képe ugrik be először. Sráckoromban a Jethro Tull-t

szoktam hallgatni karácsonykor, ez áll legközelebb hozzám, és mivel sváb gyerek vagyok, az O, Tannenbaum is, amit nagyon sokszor énekeltünk annak idején. Mivel elfoglaltak vagyunk, előre meg kell terveznünk a karácsonyozást. Muszáj hagyni egy ráfutást, nem hagyhatunk az utolsó pillanatra mindent. Ki kell gondolni, milyen ajándékok legyenek, mit fogunk enni. A felkészülés elsősorban a Jézuska feladata, aztán pedig leginkább az enyém. Általában nálunk szokott lenni szentestén a vacsora szüleimmel, öcsémékkel. Nincs fix menü. Általában hidegtálat készítünk, amit előre meg lehet csinálni, mert szenteste délutánján erősen segíteni kell a Jézuskának, például a fadíszítésben is felnőtt segítségére szorul. Délután a gyerekekkel egyikünk elmegy a templomba betlehemes játékra, és mire visszajövünk, a Jézuska is elkészül. Naná, hogy kikapcsolom a mobilomat! De nemcsak karácsonykor, hanem hétvégén is. Azok, akik nem bánom, hogy felhívnak, úgyis tudják a vonalas számomat is. Az ünnepeken magamat is tökéletesen ki tudom kapcsolni, a családnak tudom szentelni ezt az időt. A programjaink karácsonykor időjárásfüggők. A családban rajtam kívül mindenki korcsolyázik, ha van jég, le szoktunk menni a tolnai holtágra, az ottani barátainkkal. Ha nincs nagy locspocs, vagy hóvihar, kirándulunk a környéken. Karácsony előtt üdvözlőlapokat küldünk egymásnak. Én elsősorban azoknak a képviselőtársaknak, akiket a munkám során közelebbről ismerek, akikkel együtt járunk az uniós intézményekbe, akikkel egy bizottságban vagyok. Azt még nem tudom, hol fogok szilveszterezni idén. Messze van még. Két lehetőség van: vagy el-

megyünk a barátokkal valahová, vagy pedig otthon, együtt lesz a család.

Styaszny László

Elsőként a család jut eszembe a karácsonyról, aztán a kisded a jászolban. Az én kibocsátó családomban a vallás nem volt elhanyagolt, de a családi szempontok mindig előrébb voltak. A nagyszüleim viszont mindig megemlítették, hogy Jézus születésnapját ünnepeljük. Nekem, mint minden gyereknek, a család összegyűlését és az ajándékozást jelentette a szenteste. Mint a legtöbb magyar emberhez, hozzám is a Mennyből az angyal áll a legközelebb. Gyermekkoromban még énekelni is tudtam ezt a dalt. A lelki felkészülés nekem inkább fizikai formában ölt testet. Hivatalosan én vagyok a szentestei vacsora elkészítője, úgy, hogy a hozzávalókat nagyrészt előkészítik nekem. Ez kora délután kezdődik. Amikorra elkészül, ünneplőbe öltözök, nyakkendőt öltök, addigra fizikailag és lelkileg is felkészülök. Addigra összegyűlik a családunk is. Hal vagy pulyka kerül az asztalra szentestén. A pulyka sörös pulyka, amit úgy készítek, hogy a pulykamellet beirdalom, füstölt szalonnával megtűzdelem, kacsasütőbe teszem, alá sört öntök, és nem is kell hozzá más. Ez egy pompás étel. Ezenkívül rácpontyot szoktam még készíteni vagy halászlevet, amit viszont én egy kicsit másképp főzök, mint ahogy Tolnán szokás. De azért finom. A mobilomat kikapcsolom, de csak abban a kegyelmi időszakban, ami Ádám, Éva napján kora délutántól a család esti elnyugvásáig tart. Én csak az ülésteremben vagyok ellenzéki politikus, a szembenállás oda való. Az ajtón kívül már megfelelő viszonyban vagyok mindenkivel. Szeretek le-

TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10. ülni, elbeszélgetni a többséghez tartozó politikusokkal is. A jókívánságok ideje viszont nálam a szilveszter, ilyenkor fel szoktam hívni a politikai ellenfeleimet is, azokat, akiket én nagyra becsülök. Idén biztosan otthon fogok szilveszterezni. Nagyon nehéz néhány év van mögöttem. Nemrégiben újraházasodtam, újrakezdtem mindent. Fáradtak vagyunk, nem vágyunk igazán nagy közösségbe, de otthon is jól fogunk szórakozni. Talán kipihenjük magunkat és a jövő szilvesztert már közösségben akarjuk tölteni.

Néber Tibor

eszébe jut egy SMS küldése vagy egy jókívánság, hát tudják elküldeni, átadni. Mivel a karácsony családi ünnep, ilyenkor a családtagok köszöntik egymást, nem a politikusok. Szilveszterkor viszont nagyon komoly „SMS-áradat” van. Azt gondolom, ez így van jól, az év végén illik megállni egy pillanatra, ekkor lehet és illik a másik oldalon lévőkkel leülni beszélgetni, vagy koccintani, és minden jót kívánni a következő évre. Még nem tudjuk hol szilveszterezünk, de nagyon örültem egy meghívásnak a szekszárdi Gemencbe. Még nem tudtunk egyeztetni a baráti társasággal, azért még van egy kis időnk dönteni.

Dr. Szilák Mihály

lefont. Ha nagyon zavar, és nem akarom felvenni, de a hívásokat kontrollálni akarom, akkor egy távoli szobában leteszem, és néha megnézem, keresett-e valaki. Nálam a karácsony és az az előtti üdvözlés nem politikai kategória. A velem munkakapcsolatban álló képviselőket, intézményvezetőket, az intézményben dolgozó kollégákat, gazdálkodó szervezetek, civil szervezetek vezetőit általában képeslapon szoktam üdvö-

Nekem a karácsonyt a kellemes perceket, órákat együtt töltő család jelenti elsősorban. Azt hiszem, ez mind a vallásos, mind az ateista megközelítésben nagyon fontos. A karácsonyt a család, a szeretet ünnepének tartom, ahol nem az ajándékozás, a gazdagság a domináns, hanem az egymás kölcsönös megbecsülése és a meghitt percek. Miután én egy alapvetően vallásos neveltetésű ember vagyok, számomra az a természetes, hogy hozzám a legközelebb a Mennyből az angyal áll. Hozzáteszem: lehet a karácsonyt katolikus ünnepnek tartani akkor is, ha az ember nem énekel hangosan, felállva vallásos énekeket. Az ember a hitet belül éli meg, a vallás magánügy. Hiszem, hogy kell időt szakítani a felkészülésre. A karácsony ünnep, arra készülni kell, annak vannak szertartásai. Ez nálunk mindig is így volt. Miután Tolnán élünk, ha összejön a család, mi általában halat szoktunk főzni, valamilyen süteménnyel, leginkább rétessel párosítva. Szenteste is ragaszkodunk a halhoz és a réteshez. A mobiltelefonomat legtöbbször szívesen kikapcsolnám, de soha nem lehet tudni, hogy milyen váratlan esemény, esetleg veszélyhelyzet miatt hívnának. Ezért én nem szoktam kikapcsolni a te-

zölni. Engem ebben a szituációban abszolút nem érdekel, hogy ki melyik politikai párthoz tartozik. Szilveszterkor valószínűleg otthon maradunk. Bennünket is elért a nagymama, nagypapa kor és miután gyermekeink szívesen elmennének valahová, a nagyszülők kötelessége, hogy az unokákról gondoskodjanak. Úgyhogy, ha jól tudom, az unokáink társaságában fogunk szilveszterezni.

Álmok és valóság: lesz népi szövőműhely

Mözsi Szabó István otthonra talált Tolnán Egy kiállításról hazafelé tartva kukkantottam be hozzá, ahonnan is többen hiányolták, mert ismerték elõzetes szándékát, hogy ott lesz.

A karácsony nekem a család, az összetartozás, a szeretet ünnepe. Ez a három legfontosabb összetevő, ami szerintem egy átlag állampolgárnak eszébe jut erről az ünnepről. Az én karácsony-képemhez leginkább a White Christmas hangulata kapcsolódik. A második a sorban a Mennyből az angyal. Nálunk speciális a helyzet, hiszen szentestén az Évákat is köszöntjük. A lelki felkészülésre általában a karácsonyfa a tartóba való beszabása, díszítése idején van alkalmam. Ez egy kicsit időigényes, ilyenkor van idő gondolkodni. A felkészüléshez persze hozzátartozik a karácsonyi ünnepi várakozás, a felfokozott izgalom, a kíváncsiság, amit érezni lehet a levegőben. Ádám, Éva napján az ünnepi fogás nálunk délben van. És karácsonyi ebéd természetesen nem lehet hal nélkül. Évek óta halászlét eszünk, amit én főzök. Hagyomány, hogy a szenteste elejét nálunk töltjük, később elmegyünk a szülőkhöz, megnézni, hogy mi került az ő karácsonyfájuk alá a gyerekek részére. A karácsonyhoz nálunk is hozzátartozik az ajándékozás, ez egy sajátos hangulatot ad az ünnepnek, örömet jelent annak, aki kapja és annak is, aki adja. Az a helyzet, hogy jó pár éve megvan a mobilom, de nem kapcsoltam ki még az ünnepek alatt. Vannak távolabb élő családtagok, unokatestvérek, keresztszülők. Ha valamelyiküknek bármikor

9

– A vacak idő miatt nem jöttem. Hál’ Istennek semmi mást nem tudok mentségemre felhozni. De az én koromban már ez is igazolt távollét. – Hát ahogy ezt a szépen berendezett, újra belakott házikót és kertet elnézem, azért az nem a karba-tettkezűség és a tétlenségre ítéltség benyomását kelti bennem... – Ezt jól látod. Örömömet lelem ebben a házban. Sokkal könnyebben beilleszkedtem ide, mintsem gondoltam volna. De tennivaló akad még bőven. No, nem a lakással, az úgy ahogy készen van, hanem régi szerelmemet várom ide, a népi szövést, annak készül egy kicsit lassan a nyoszolyája, berendezett lakrésze. – Mihez képest? – Hát nem a lehetőségekhez képest, mert a város már így is nagyon sokat segített. Az új kapu mögött az egykori buszgarázson belül sok minden történt már, de van is még hátra. Soroljam? Új padozat kell, egy vizesblokk és egy sokkal nagyobb ablak, aztán még vakolni is kéne, hogy csak a leg-

fontosabbakat mondjam. És persze még egy tucat szövőszék is kelletik. Ezek állítólag már (még) megvannak Szekszárdon, egykori munkahelyemen, hamarosan készülök is megnézni (és talán átvenni) őket. – Akkor belátható távolságba került ez a dédelgetett álom? – Mindig is ott volt, a valóság talaján állva lehetetlent sose terveztem, de most tényleg mintha itt lenne a következő kanyarban. A tavasszal indulni kéne neki. Hogy mi van e feltételes mód mögött? Vagy inkább, hogy mi nincs? Elegendő pénz. De ezzel sem várjuk a sült galambot. Már formálódik az alapítványunk, bejegyzés előtt áll és ha nem is nyújtjuk ki a kezünket, de minden jó szándékú adományt vagy segítséget már most is elfogadunk. – Mi vinné előre a leghatékonyabban ennek a dolognak a szekerét? – Talán, ha mindennap becsengetne egy asszony, hogy jönne már szőni tanulni, hogy mikor leszünk már végre kész?! De félre a tréfával, valóban jó lenne tudni, hogy örül-e ennek a város, én bízom benne, hogy igen, de jó lenne érezni is ebből már valamit. És tényleg ott van a csengő a kapu mellett... KÁ

10 T OLNAI HÍRLAP

Imaházat avattak

2003. DECEMBER 10.

Német mise

A Krisztus Kegyelme Gyülekezet imaházát avatták, szentelték november 22én, délelõtt. A gyülekezet a tolnai piactéren vásárolta meg a város ingatlanát, amelyet egykor az áfész bérelt, majd a Vöröskereszt használt. Az épület felújításával-átalakításával rövid idõ alatt, kívül-belül esztétikus imaházat alakítottak ki.

Az avatásra mintegy kétszáz résztvevő előtt került sor, gyermekműsorral, dicsőítő énekekkel, prédikációval. A gyülekezet felekezetre való tekintet nélkül hívta meg az eseményre a vendégeit, akik között jelen volt dr. Szilák Mihály polgármester és felesége, Lendvai István apátplébános és az Egyesült Államokból érkezett hittestvérek is. A Krisztus Kegyelme Gyülekezet az országban nyolc helyen hirdeti a szeretetet, Tolnán tíz éve szolgálnak. Istentiszteleteiket korábban az Alimentál étteremben rendezték, november végétől vasárnap délutánonként az új imaházban imádják Istent.

Szeretettel kérünk, hogy adományoddal támogass bennünket, 14 év alatti gyerekeket. Szociális helyzetünk miatt karácsonyunk szegény lesz. Szeretnénk mi is ajándékot kapni. Használt játékot, édességet, gyümölcsöt és valami mást. Elfogadunk mindenféle tárgyi és anyagi támogatást. Adományaid felhívási helyeinken, gyűjtőhelyeinken átveszszük, de házhoz is érte megyünk. Elérhetőségünk: 74/441-078, 441-179, 440-235. Adományok átadhatók: Nyugdíjas Érdekszövetség, Tolna, kedden 10–12 óráig (Civil Ház) • Család Barát Alapítvány, Tolna, Deák f. u. 69. egész nap • Pitypang Óvoda, Tolna, Bartók B. u. 40. egész nap • Tem. Alapítvány, Tolna, Mező u. 45. a hét minden napján, szombaton és vasárnap is, telefon: 06-30/395-44-29.

SEGÍTS!

Ma már nemcsak a keresztények ünnepre készülése az adventi négy hét. Szinte minden családnál meggyújtották november 30án az első gyertyát az adventi koszorún. Ezen a napon tartottak Tolnán 59 év után először német nyelven misét. Régi vágya ez a német kisebbségnek. A padsorok mind sűrűbben teltek meg emberekkel és a kórusban lévőkkel együtt közel kilencvenen voltunk. A lengyeli német kisebbségi önkormányzat tagjai és szekszárdi résztvevői is voltak a misének. Az

egyre bővülő kórusunk tagjai a rövid felkészülési idő ellenére aktív résztvevői lehettek a szertartásnak. A mise után többen könnyes szemmel mondták, hogy a mise alatt sok fájdalmat megélt ősikre emlékeztek. Hogy mindez létrejöhetett, köszönet illeti a Német Kisebbségi Önkormányzatot, elsősorban Hoós Ernőt, úgy is mint a Tolnai Német Nemzetiségi Baráti Kör vezetőjét. Igény szerint, negyedévente, esetleg havonta lenne ezután német nyelvű mise.

Ünnepvárás

vendégeltük a lelkes kis csapatot. Ezután a Széchenyi Általános Iskola német nemzetiségi tánccsoportja adott műsort Himmelné irányításával. A karácsonyt idéző dalokat az iskolások és a baráti kör kórusa együtt énekelte gyertyák és csillagszórók fénye mellett. A Baráti Kör tagjai boldog, békés karácsonyt kívánt egymásnak és ezúton minden kedves tolnai és mözsi embertársunknak. Lugó

December 3-án a Baráti Kör összejövetele – gyertyákkal, fenyõágakkal díszített asztalok – karácsonyi hangulatú volt. A Wosinsky Általános Iskola 2/A osztályos tanulói sok szép verset mondtak a télapóról és a karácsonyról. A nagyzsákos Télapó – Májikné – szaloncukorral jutalmazta őket, no és mi is meg-

TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

Újtelepi fórum Sterczné Asztalos Zsuzsa önkormányzati képviselõ asszonynak nincs fogadónapja. Egész nap fogad. Mindennek ellenére jó pár éve már mûködõ gyakorlattá vált az az ötlete, hogy legyen évente legalább két regionális lakossági fórum. A mostani fórumot 2003. december elsején, hétfő estére hívta össze, amire – ahogyan máskor is szokott – most is megtelt az óvoda nagyterme, és ahova hamarosan dr. Szilák Mihály polgármester is megérkezett. A város vezetői közül itt volt Váli László, a Kommunális Kft. vezetője, Takáts Anikó, a tolnai vízmű megbízott igazgatója, és Széles Mártonné, a nyugdíjas érdekszövetség elnöke is. A köszöntők és a rövid, ráhangoló bevezető után azonnal a tárgyra tértek, vagyis sorra vették azt, hogy mi valósult meg és mi maradt el abból, amit a képviselőasszony (és vele a bizakodó lakosság) az év elején teljesíthetőnek vélt. Itt három téma került terítékre. Az utak, a szennyvízcsatornázás és a csapadékvíz-elvezetés problémáját. És

mindjárt szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a körzet két utcája (a Toldi és a Kisfaludy) még mindig földes, hogy egyes helyeken még mindig nagy gond a csapadékvíz elvezetése, és hogy egy sor újtelepi utca még mindig csatornázásra vár. Ez mind igaz – ismerte el a képviselő – de mindjárt hozzá is tette, hogy e fajta burkolatlan utakból nem is olyan rég még kilenc volt, amiből a maradék kettő egyikének csupán egy oldala van, ám mind a kettő csatornázás előtt, vagyis útfelbontás előtt áll. A csatornázás késéséről pedig elmondta, hogy a késedelem rendkívüli, nem tervezett oka a pályázati eredményhirdetés megóvása, amiről ezen a szinten senki sem tehet. Hogy a víz nem arra folyik, amerre kéne? Ez a dolog az árkok és vízelvezetők hiányára vezethető vissza, amely problémára majd Váli László válaszol. Ezután a polgármester vette át a szót. – Közhely – mondta –, de nem mondhatok mást, mint azt, hogy

Nagycsaládosok Télapó-ünnepe Az év utolsó előtti programjára telt meg csillogó szemű gyerekekkel a művelődési ház terme. A nem kis izgalom oka pedig a jó öreg Télapó érkezése volt. A szép műsorról és a jó hangulatról a Széchenyi Iskola Táltos csoportjának színészei és táncosai gondoskodtak. Ezután már „csak” a csomagokat kellett átadnia, pontosan 150-et a Télapónak kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt. Köszönet mindenkinek, aki segített e szép ünnep létrejöttében. Találkozó 2003. december 13-án (szombaton) a Civil Házban 9–12 óráig tartandó karácsonyi játszáskor.

Békés, boldog karácsonyt és még békésebb új évet kíván a Nagycsaládosok Tolnai Egyesülete a Tolnai Hírlap minden olvasójának a lap szerkesztőinek és a város minden lakójának!

pénzügyileg nagyon-nagyon nehéz évünk volt. És a 2004-es sem lesz könnyű. Egyetlen egy új utat tudtunk az idénre bevállalni, ez a most megvalósulás alatt álló Jókai utca volt. És jövőre is csak egy lesz. Azt azonban itt megígérhetem, hogy akkor az a Toldi fog lenni. A szennyvízcsatornázással kapcsolatban pedig mindenkit biztosíthatok, hogy már rég folyna a munka (és talán már a szennyvíz is), ha a pályázó vállalkozói kör egyik tagja váratlanul és szerintem teljesen indokolatlanul, nem nyújtott volna be óvást, pályázati döntésünk ellen. Ezután a város előtt álló újabb tervekről is szó esett. A polgármester elmondta, hogy folytatódik a Duna-holtág rekonstrukciója, készül a központi orvosi rendelő épületében egy új, utcáról nyíló ügyeleti rendelő, megszépül és megújul a tolnai idősek klubja és hogy egy nagy összegre adtak be pályázatot, az egykori laktanya egyik épületének idősek otthonává alakítása ügyében. Szó esett arról is, hogy a tolnai vezetékes ivóvíz minősége egyre több kívánnivalót hagy maga után, ami egy vas- és mangántalanító műtárgy megépítését teszi mihamarabb szükségessé. Ezután lakossági hozzászólások következtek. Egy lakó a Duna kotrásának mostani állapotát bírálta, abbéli aggodalmának adva hangot, hogy a parton deponált iszapot vissza fogja mosni az eső. Ugyanő kifogásolta azt is, hogy a Kápolnától (de mondhatta volna a vásártéri ABC-t is, szerz.) nincs egyetlen gyalogátkelő sem a főúton, egészen a vasútállomásig. Kérdéseire mind a képviselő, mind a polgármester reagált. Elmondták, hogy a gyalogátkelő problémája már szakállas kérdés, évek óta terítéken van, és azért, hogy ez az ügy még mindig itt tart, az egyedül az út tulajdonosán, a közútkezelőn kérhető számon. De ha lesz is, az legelőször a vasútállomásnál fog megvalósulni. Az iszap tárolása pedig – mondta Szilák Mihály – jelenlegi formájá-

11

ban még átmeneti. A munkálatok következő fázisában mindez időtálló, rácsos hálóval és egy part menti védművel lesz majd a medertől elválasztva. Ezután a csapadékvíz-elvezető árkok problémája került terítékre. Ez a kérdés is akut, de mint Váli László elmondta, orvosolható lenne, ha a reggel kiásott árkokat estére, a lakosság egy része nem temetné vissza. Ez innen már nem pénz, sem városi jó szándék, hanem állampolgári fegyelem kérdése. E téma körül élénk vita alakult ki. Ezután egy lakó a Katona József utca országútjának állapotát kifogásolta, ami – ahogy fogalmazott – már méterenként kezd szétesni. Ez az út kísérleti technológiával készült – vallotta be a polgármester – és a tanulópénzt, a be nem vált eljárás után, most a városnak kell megfizetni. Vagyis javítani fogják. Ezután Szakálos Mihály kért szót. Felszólalásában egy, a közelmúltban elhunyt és közszeretetnek örvendett idős néni – Németh Lajosné – emlékét idézte fel kegyelettel, majd javaslatot tett az óvoda előtti (Bartók Béla u-i) 56-os árvízi emlékmű parkjának elnevezésére. E szerint a még névtelen parkocska a néhai Rosmayer József nevét kaphatná, aki hajdan sokat tett Tolnáért. A polgármester az ötletet megfontolásra érdemesnek tartotta. Ezután több minden más mellett szó esett még a (felső) Víztorony utca országútjának közepén magasodó villanyoszlopról, amit – ahogy elhangzott – a DÉDÁSZ hálózatrekonstrukciója, várhatóan és hamarosan máshová telepít. Amit nagyon várunk, mondták a lakók. Körülbelül ötven ember volt itt. A körzet csaknem minden zegzugából egy-egy. Hogy hasznos-e egy ilyen fórum? A puding próbája az evés – mondja az angol – ők pedig, innen az Újtelepről, már hoszszú évek óta ideülnek ehhez az asztalhoz. Ha nem is egy tálból cseresznyézni, de a mondott szóból érteni. Ká

Jézusvárás A karácsonyra való készülõdés, a Jézusvárás idõszaka az advent, melynek elsõ vasárnapja az idén november 30-ára esett. Ekkor tartották szokásos adventi műsorukat a Szent Mór Katolikus Általános Iskola tanulói. Először az intézmény énekkara lépett a közönség elé – Schmidt Józsefné vezényletével –, majd az igazgatónő Kleinné Hága Györgyi köszöntötte a vendégeket. Két jelenet következett a negyedikesek előadásában: a Decemberi népszokások, és a Melyiket a kilenc közül? – című Jókai-feldolgozás. A gyerekeket három pedagógus, Mezősiné Szebényi Zita, Hochsteigerné Vida

Beáta és Molnár Gréta készítette fel. A jeleneteket még más helyszíneken – a polgármesteri hivatalban és a művelődési házban – is előadják, decemberben. A műsor után kiállítás nyílt az iskola folyosóján, melyen a tanulók kézműves munkái tekinthették meg a szülők, rokonok, barátok. – Wy –

12 T OLNAI HÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

„Életünk kiteljesedése a munka által” Az Egész-ség Hónap kapcsán tartott elõadást dr. Brebán Valéria a Tolna Megyei Munkaügyi Központ igazgatója november 14-én a mûvelõdési házban. Előadásában szó esett – tragikus adatok szemléltetésével – a rendszerváltás során hazánkban bekövetkezett negatív változásokról: „A magyar ember még a gondoskodás rendszerében nőtt fel, anyagi és létbiztonságot nyújtó munkahelyeken dolgozhatott, óriási változás következett be, amikor a rendszerváltás után egymillió munkahely szűnt meg és mintegy 800 ezer ember vált munkanélkülivé. A 2003. év hosszú idő után mégis az első olyan időszak

az eltelt 14 év során, amikor emelkedett a foglalkoztatottak száma.” Ezután az előadó rátért megyénk, azon belül városunk helyzetére: „Tolna megyében 19 ezer körüli volt a legtöbb munkanélküli, a mai napig lassan csökkenő ez a szám. Ez azonban nem mindig jelenti azt, hogy sikerült újra elhelyezkedniük, hanem legtöbbször az ellátó rendszerben következett be változás (gyes, ápolási segély, előnyugdíj, stb.). Tolnán 1000 fő a regisztrált munkanélküli, Tamási után sajnos itt a legsúlyosabb a helyzet.” Előadása további részében dr. Brebán Valéria szólt arról, hogy egyáltalán mit jelent a munkanélküliség, mint hat ki az egészségre? „Sajnos az iskolából kikerülő fiatalok többsége kezdi így az életét, súlyos hátrányokat szenvedve és komoly erkölcsi károkkal in-

A szerelem élete Az Egész-ség Hónap rendezvénye kapcsán hallhattuk Tolnán, a mûvelõdési házban dr. Koltai Mária pszichiáter remek elõadását, melynek címe: „A szerelem élete – holtomiglan-holtodiglan? A rendkívül izgalmas és örökzöld téma sokakat vonzott és mindenkinek épülésére szolgált. Milyen a jó párkapcsolat, mire kell ügyelni, merre célszerű haladni ahhoz, hogy meg tudjunk őrizni a tűzből, egyáltalán van-e holtomiglan-holtodiglan kapcsolat? Ezeket a témákat járta körül az előadó, aki munkája során a szerelem pszichiátriai vonatkozásait vizsgálja, párkapcsolatokat elemez. „...Az emberi lét, mint minden élő jelenség, változó, mozgó, fejlődő. Az örök szerelem mítosz, mivel a szerelem nem marad meg örökre, kemény, rögös, nagy munkát igénylő fázisai vannak, ahol el lehet akadni, megtorpanni, de ki is lehet javítani. Legtöbbet a költők, művészek tudnak a szerelemről, olyan szépen írnak róla, hogy a lelkünk beleremeg. Hogy csináljuk, hogy jó legyen?

A párkapcsolat alkalmazkodással, tűréssel, önmagunk korlátozásával, haraggal, fájdalommal jár együtt. Amikor indul rózsaszínű köd ereszkedik ránk, boldogító érzés. Nem tudjuk mért pont ő, mért pont akkor, ésszel, pszichikai törvényekkel nem lehet megérteni a szerelmet. Valahonnan az istenektől jön, kapjuk ajándékba vagy büntetésből. Agykutatók vizsgálják, hogy az agyban milyen kémiai változások

dulnak az életbe. Elvesztik a hitüket, nem tudják az egyéni karrierjüket elkezdeni. Ha középosztálybeli veszíti el a munkahelyét, ahol már családot kell eltartani, az még komolyabb presztízsveszteséggel jár, következményeként felbomlanak a családok. 45 év felett már nem vonzó a munkaerő, fáradtság, betegségek, elöregszik a szaktudása, nem mobil, új szakmát nem igazán akar megtanulni. A nők helyzete pedig még hátrányosabb, a munkavállaló veszélyesnek érzi foglalkoztatni; szülés, kisgyermek, nem tud teljesen a munkára koncentrálni. Rontotta a helyzetet, hogy a 90es évektől folyamatosan leépült a szolgáltató rendszer, ami sok nőnek adott munkát. Még súlyosabb a helyzet a megváltozott munkaképesség esetén, ezek az emberek komoly hátrányt szenvednek. A munkáltatók az állandóan

rendelkezésre álló friss, mobil, képzett munkavállalókat keresik, aztán kerülhet sor béralkura. A halmozott hátránnyal indulók számára: alacsony iskolai végzettség, egészségkárosodás, etnikumhoz tartozók, de a kistelepülésen élők is idetartoznak, szinte reménytelen a munkaerőpiacra történő bejutás.” Szó esett arról, hogy a munkahely elvesztése mennyire hat ki az egészségre. Negatív reakciók sora indul meg, gyászérzése, depreszszió, pszichológiai betegségek, öngyilkosság, alkoholizmus, drogfüggés, szorongás. Ha nem kapnak segítséget ezek az emberek, egyszerűen nem tudnak továbbhaladni. Minden esetben nagy szükségük van a környezet, főleg a család megértésére és a szakemberek támogatására, hogy újból visszakerülhessen a munkaerőpiacra.

játszódnak le, azt találták, hogy a hormonszint, az endogén opiátok, örömhormonok nagyobb mennyiségben vannak jelen a szerelmesek agyában, majd 3 év után csökkennek. Az örök klasszikus szerelmespárt a Rómeó és Júlia című Zefirelli filmben tetten érhetjük, ahogy egymásra pillantanak, na most született meg; Nádas Péter író úgy nevezi „ezüst pillantás”, holdfény, csillagfény, amikor felfedezik egymás pillantásában önmagukat, társukat, kettejük között kialakul a híd. Első fázis a boldog összeolvadás; egy szív–egy lélek–egy akarat, amikor elköteleződnek egymás felé, majd házasság jön létre. A szerelmespárból házaspár lesz, melynek gyümölcse a gyermek, a jövő, ketten folytatódnak benne és az őseik.

gos szó, a jó asszony tűr, nyel. Nem kell elválni, lehet egyezkedni, a vita, veszekedés, harc, törekedés egy egészséges kompromiszszumra. Az emberek történetében, hogy együtt mit éltek át, pl. a szerelmet, az táplálja a tüzet, nagy erő egy életen át. Ha szétpattan az aranybuborék, általában a 7. év során, akkor legtöbbször válásra kerül sor.

Második fázis, amikor észreveszik a hibákat és szégyenkezést vált ki, hogy most is szeretni kéne, de szabad kiábrándulni is! Mert istennel, istennővel nem lehet együtt élni, az élet kemény munka, nem lehet idealizálni. Ebben a fázisban elkezdjük rendezni az énhatárainkat! Minden ember legyen autonóm, legyen saját gondolata, akarata, ne függjön mástól, legyenek meg az énhatárai. A párok kiveszekednek valamiféle kompromisszumot, az a jó veszekedés, amire szükség van. A hiedelmek nem igazak, hogy a jó házasságban nincs egy han-

Mindegyik fázis válásveszélyes. Sajnos ma nem biztat a világ arra, hogy ápold a párkapcsolatot, nem bíztat a pszichikailag nehezen bejárható útra. Egoizmusra biztat, hogy gyorsan éljünk, maradj egyedül, akkor nem csalódsz.

A következő fázis (ha nem váltak el közben) az eltávolodás, differenciálódás, hátat fordítanak egymásnak. Egyiknek fontos a karrier, hogy szép legyen, a hivatás, fontosabb mint a „mi ketten”, ahol harmóniában tudunk együtt élni. Kidolgozták már a módszereket, átmentek a fejlődési fokokon és érett párkapcsolattá fejlődve megőrizték a közös utat.

Minden híresztelés ellenére, nincs válságban a család! A legfontosabb ma is a család, nincs helyette más, az érték, a támogató erő, akire számíthatsz, amire az anyám tanított nagyon fontos. Tanítani kellene a fiataloknak, sok kudarctól óvhatnánk meg őket.”

Az Egész-ség Hónap rendezvényeiről a tudósításokat írta, az oldalt szerkesztette Baranyai Istvánné

TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

A Tolnai Mûvelõdési Központ és Könyvtár programjai December 11. csütörtök 16–18 Néptánc 18–19 Asszonytorna December 12. péntek 17–18.30 Karate 18.30–20 Székely néptánc 16 Magyar Agrárkamara Az elõadás témája: Mezõgazdasági parcellaazonosító rendszer gabonaintervenció December 13. szombat Német Klub December 15. hétfõ 16–18 Néptánc 18–19 Asszonytorna December 16. kedd 16–17 Nyugdíjaskórus December 17. szerda 9–10.30 Terhestorna 17–18.30 Karate 18 Német kórus

December 18. csütörtök 16–18 Néptánc 18–19 Asszonytorna December 19. péntek 17–18.30 Karate 18–19 Székely néptánc Január 5. hétfõ 16 Nyugdíjasklub 16–18 Néptánc 18–19 Asszonytorna Január 6. kedd 16–17 Nyugdíjaskórus Január 7. szerda 9–10.30 Terhestorna 14–20 Nyugdíjas egészségvédõ klub 17–18.30 Karate 18 Német kórus Január 8. csütörtök 16–18 Néptánc 18–19 Asszonytorna

Január 9. péntek 17–18.30 Karate 18.30–20 Székely néptánc Január 12. hétfõ 16–18 Néptánc 18–19 Asszonytorna Január 13. kedd 16–17 Nyugdíjaskórus Január 14. szerda 9–10.30 Terhestorna 17–18.30 Karate 18 Német kórus Január 15. csütörtök 16–18 Néptánc 18–19 Asszonytorna Január 16. péntek 17–18.30 Karate 18.30–20 Székely néptánc

A MŰVELŐDÉSI KÖZPONT ÉS KÖNYVTÁR DOLGOZÓI

kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánnak a város minden lakójának? A TOLNAI VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET ELNÖKSÉGE

békés, boldog új évet kíván a város minden polgárának és civil szervezetének!

Békés, örömteli ünnepeket és boldog új esztendőt kíván minden mözsi és tolnai polgárnak a SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE TOLNAI CSOPORTJA

APRÓHIRDETÉSEK SAVANYÚ káposzta fejesen és szeletelve is kapható. Konyhákat és közületeket is kiszolgálok. Koncz Ádám, Tolna Bajcsy-Zsilinszky u. 85. Telefon: 74/440-766. TÁRSASÁGOK könyvelése: 74/540-785. EGY önhibáján kívül nehéz helyzetbe jutott asszony hálás köszönettel fogad na egy akármilyen öreg, de még mû ködõ tárcsás mosógépet és egy valamire való szenes kályhát. Címe Koncz Ádámnál a 440-766-os telefonon. IGÉNY szerint üzletnek, irodának kialakítható helyiség Tolna központjában ki adó. Telefon: 20/967-78-17.

KISÁLLATKIÁLLÍTÁS A Tolnai Galamb- és Kisállattenyésztõk Egyesülete 2004. január 16–17–18-án kisállatés természetvédelmi kiállítást rendez Mözsön, a mûvelõdési házban. Az óvodák és iskolák január 16án pénteken, csoportosan térítés nélkül megtekinthetik a rendezvényt, melyen várhatóan a harmincfajta galambon kívül egzotikus díszmadarakat, díszbaromfikat, kisrágcsálókat, védett kisállatokat láthatnak az érdeklődők. Szeretettel várjuk a pedagógusok és gyermekek, valamint a lakosság megtisztelő látogatását.

13

Tolnai kornyika

Együttlét Lassan odáig jutunk, hogy ünnepnek számít, ha együtt a család. Az apa Pesten, az anya Szekszárdon, a gyerek az iskola mellett keresi a(z egyéni) boldogulást. Van egyáltalán család, együttlét? Léteznek közös örömök? A munkahelyi közösségek is szétestek, mindenki önállóan vág neki a nagy kalandnak: a demokráciának. A pedagógus, aki korábban egy tantestülethez tartozott, most négy-öt helyen ad órát. A kőműves, az újságíró és az orvos is szanaszét dolgozik. Ilyenkor, karácsony közeledtével ugyan felerősödik az összetartozás, a fészekmeleg hiánya, de néhány korty jégbe hűtött szilveszteri pezsgő után már újra azt kiáltjuk a tévé show-szólójável: „Te is lehetsz sztár!”. Csak radírozz le mindenkit! És imádni fognak. Amíg sztár vagy... Johnny Weissmüller – a bálványozott Tarzan – magányosan halt meg egy szeretetotthonban. Jézust viszont soha nem hagyták el a tanítványai, mert nem fölöttük, hanem köztük élt. Ebben áll a nagy titok. Az együttlét, a közös sors vállalása, a gyengébbek bevárása, a képességeinknél szolidabb előmenetel persze nem akkora buli, mint a tündöklés, a győzelem, a diadal, de sokkal mélyebb érzelmeket szül, mint a felszínes csápolás, sztárolás. A rivalda szólistái elmagányosodnak, elhervadnak a rajongók színpadra dobált rózsacsokrai. Lényegesen időállóbbak az egyenrangú emberek egymásnak adott ajándékai: a barátság, a szeretet, a szerelem. Wessely

Karácsonyi ünnepségek az iskolákban és óvodákban Kijelölt Általános Iskola Az intézmény december 19-én, délután tartja hagyományos Fenyõünnepét, mely nek keretében közös fadíszítésre kerül sor, majd a napközis diákok rövid mûsort adnak. A mûsor után patronálók jóvoltából ajándékcsomagot kapnak a gyerekek. Az ünnepséget Fenyõbál zárja. I. István Általános Iskola, Mözs December 19-én, az utolsó tanítási órában tartja az iskola a karácsonyi ünnepséget, rövid mûsorral és közös fadíszítéssel egybekötve. Az utolsó tanítási héten a Táltos Tehetséggondozó Általános Iskola növen dékeinek alkotásaiból és az Adventi Alkotóhéten készült munkákból kiállítást rendeznek az iskolában. Széchenyi István Általános Iskola December 19-én, délelõtt 10 órától lesz a karácsonyi mûsor az iskola tornacsarnokában. Szent Mór Katolikus Általános Iskola A karácsonyi készülõdés osztályonként zajlik, közös iskolai karácsonyi ünnepséget nem tartanak. November 30-án tartottak adventi megemlékezést. – December 12-én délelõtt 9.30 órától a mûvelõdési központ ban az iskola diákjai adventi mûsorral vár ják a város óvodásait és a nyugdíjasokat.

A Takács virágboltok valamennyi dolgozója nevében békés karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok a város valamennyi lakójának! TAKÁCS JÁNOSNÉ (ÉVI)

Wosinsky Mór Általános Iskola December 12-én, délelõtt 10 órától tartják az iskolai karácsonyi ünnepséget a Városi Sportcsarnokban. Aprajafalva Óvoda December 18-án ünnepi hangulatú, zenés mûsort láthatnak a gyerekek, amit közös fadíszítés és ajándékozás követ. Gesztenyéskert Óvoda December 18-án az óvónõk hangulatos karácsonyváró mûsort adnak a gyerekeknek. Pitypang Óvoda December 11-én délután ünnepváró bábelõadást láthatnak az ovisok. Az óvoda de cember 18-án tartja Fenyõünnepét, amely nek keretében az óvónõk bábozással lepik meg a gyerekeket, akik egy kis ajándékot is kapnak. Selyem Óvoda December 18-án tartják az óvodai ünnep séget, melynek keretében a nagycsoportosok betlehemes mûsorát láthatják az ovisok. Zöldkert Óvoda December 19-én délelõtt tartják az óvodai Fenyõünnepséget, melyet zenés mulatság követ.

Kellemes karácsonyi ünnepeket és biztonságos új évet kívánok minden ügyfelemnek TAKÁCS JÁNOS az UNIQA Biztosító Rt. helyi képviselõje

14 T OLNAI HÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

A védőnői szolgálat Lapunk elõzõ számaiban már bemutatásra került a Családsegítõ Központ és annak egyik szakmai egysége, a Területi Gondozási Központ és az Idõsek Klubja. Nagyon fontos szakmai egysége még a védõnõi szolgálat. A családok – különösen a nők – életének fontos állomásainál, mint az anyaság vagy a csecsemőgondozás, szükség van arra, hogy gondos kezek óvják, figyeljenek rá, folyamatosan törődjenek velük és lássák el jó tanáccsal. A társadalom alappillére nyugszik azon, hogy a nők egészségüket megőrizve gyermeküket is ebben a szellemben neveljék. Beszélgetőtársam Tóth Annamária védőnő. 1998-ban végzett a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Főiskola karának védőnői szakán, majd 2000-ben Államigazgatási Főiskolán szociális szakigazgatás szervezői végzettséget szerzett. Öt éve dolgozik Mözsön védőnőként. – Tolna és Mözs területén összesen öt védőnő látja el a munkát: négy fő körzeti védőnő, egy fő pedig iskolavédőnő. Helyileg Tolna központjában (Bajcsy-Zsilinszky utcában), az Alkotmány utcában, Mözsön pedig a Szent István utcában lehet felkeresni őket. Az iskolavédőnő, Kovácsné Szabó Lívia 2003 szeptemberétől dolgozik Tolnán, hozzá tartozik a város öszszes iskolája. Feladata a szűrővizsgálatok, oltások megszervezése, önállóan végez szűrővizsgálatokat, továbbá feladatai közé fog tartozni egészségnevelő programok, szakkörök szervezése. Fiatal kolléganőnk lelkes, igyekszik színvonalasan végezni munkáját. Minden védőnőnek van fogadóórája, amikor bárki felkeresheti őket gondjával, bajával. A körzeti védőnő munkája során a 0–16 éves korosztály egészségi állapotát, fejlődését kíséri figyelemmel, gondozza a várandós édesanyákat. Legfontosabb tennivaló – amit időben kell elkezdeni –, a kismamákat felkészíteni a szülésre, anyaságra, csecsemőgondozásra, gyerekágyas teendőkre, ehhez társul a különféle vizsgálatok, szűrések szervezése. – Rendszeresen látogatjuk otthonukban a leendő anyukákat és ellátjuk tanácsokkal, fogadjuk a kismamákat a védőnői tanácsadásokon, ahol szűrővizsgálatok végzünk, megbeszéljük az aktuális tennivalókat, problémákat. Mindezt azért, hogy mindvégig megőrizzék egészségüket és egészséges újszülöttet hozzanak világra. Amikor pedig világra jön az újszülött, folytatódik a védőnő munkája, a teendők sora kibővül a csecsemőellátással kapcsolatos kérdések és a felmerülő nehézségek megbeszélésével, gyakorlati segítségnyújtással. A csecsemőgondozás része a havonkénti – szükség esetén sűrűbb – személyes látogatás. Fontos feladat a tanácsadások,

oltások, különböző vizsgálatok elvégzése. Gondozói munkánk 16 éves korig folytatódik. A védőnői munkába beletartozik, annak igen fontos része a nővédelem: a fogamzásgátlással kapcsolatos tanácsadás, rákszűrés, az önvizsgálatok megtanítása. Rendszeresen pályázunk, reménykedve a sikerben, a cél: programjaink színvonalának emelése, új foglalkozások szervezése. Kutatómunkát végzünk, és ha időnk engedi, részt veszünk továbbképzéseken, konferenciákon. Munkaidőnk 8–16 óráig tart, melynek nagy részét a rendszeres családlátogatások teszik ki. Ekkora területet csak kerékpárral tudunk bejárni, mert naponta több családhoz kell eljutnunk és bizony több kilométert biciklizünk télen-nyáron, szakadó esőben, jeles úton. – Mennyire fogadják el tanácsaikat a családok? – Legfontosabb az egyénre szabott gondozás, minden család külön törődést érdemel! Ám más és más módszerrel kell ezt elérnünk. A családok többsége örömmel fogad, bizalommal vannak irántunk és elfogadják javaslatainkat, hallgatnak ránk. Öt éve vagyok már ezen a pályán, azt kell mondanom a múlt tél, a 2002–03-as az utóbbi évek legkeményebb, leghidegebb tele volt és bizony a családok zöme, pláne a nehéz szociális helyzetben lévő családok nagyon megérezték, nem mindig tudtak fűteni, világítani. Ennek a szakmának is megvan a maga szépsége, ám a nehézsége is. Küszködő, nehéz helyzetben élő családok sorsában kell osztoznunk nap mint nap és amikor segíteni tudunk, az jó érzéssel tölt el bennünket. – Mi az, ami még a munkátokhoz tartozik és nem szóltunk róla? – A védőnői munka Tolnán több éve párosul egy sor jól bevált programmal, így Hoin Jánosné és Wiesner Mihályné vezetésével hetente egyszer kedden, délelőtt 8 órától Baba-Mama játszóházra (Tolna, Bajcsy-Zsilinszky u.) kerül sor, Mözsön ugyanez egy éve indult el, Fekete Mária és Tóth Annamária vezetésével, ott hétfőnként 9.30–11.30 óráig tart a közös játék, beszélgetéssel. Ezen kívül csecsemőmasszázsra is hozhatják az anyukák kisbabáikat. Igény szerint szervezünk csoportokat 3 és 10 hónap közötti csecsemők és szüleik részére. A foglalkozás teljes testmozgást, játékos tornát, mozgásfejlesztést jelent, aminek lényege mindig a közös együttlét, mert legfontosabb az anya és gyermek közötti kötődés erősítése. Évek óta népszerű program a kismamatorna, melyet Fekete Mária irányít és helyszíne a tolnai művelődési ház, most változott az időpontja, ezentúl szerdán délelőtt 9–10 óráig várjuk szeretettel a kismamákat. Burma

BURLÁSZ MAGDOLNA

Karácsonyi történet felől hideg levegő zúA hegyek dult a városra, az erdő fái di-

deregve nyújtogatták zúzmarás karjukat az ég felé. Hideget lehelt a föld, korán sötétedett. A város az ünnep előtti mámoros pillanatokat élte, a terek feldíszítve várakoztak, az ablakokba színes égők, az üzletek fényei hívogatóan csábították a nyüzsgő embertömeget. A nagy áruház fényárban úszott, a fenyőfákon óriási szaloncukrok függeszkedtek, színes lampionfüzérek, műhó, arany-ezüst csillogás amerre a szem ellát. Ámuló felnőttek és bámész, elvarázsolt gyerkőcök hada között mikulások, krampuszok dobálták zsákból a kifogyhatatlan ajándékokat. Az áruház pénztárosát nem igazán lelkesítette a látnivaló, fárasztotta a véget nem érő tülekedés a polcoknál és a pénztárnál. Soha nem lesz vége már ennek a napnak, sóhajtotta. Az ajándékozási őrület, a pompa egyet szolgált, egyről szólt: az Úrjézus születése körüli misztériumról, ami a szeretet középpontba helyezésével teljesedett ki évről évre. Nincs gyerekjáték, konyhagép, műszaki cikk, ami most ne találna gazdára. A pénztáros arca gyűrött, sápadtan mered maga elé. Soha nem fogy el a tömeg, gondolja, sőt percenként más és más arcok sodródnak eléje, ő meg csak rakja az áruhalmokat, már sajog a karja, zsibbad a háta és üti, csak üti az árakat, színtiszta őrület. Vajon honnan jön ez a sok ember? Mind most akar vásárolni az utolsó pillanatban? Hé, emberek! Kiáltaná legszívesebben, nekem is van ám családom és még jóformán ajándékot sem vettem. Utálja az adventi időszakot. Áhítat, csodavárás? Ugyan, miféle csoda történhet vele, Szabóné Kiss Juliannával? Évek óta ilyenkor dolgozza halálra magát az áruházban, szinte éjjel-nappal, minden szombaton és vasárnap. Jó, jó, a kereset is több egy kicsivel, ám otthon meg csak gyűlik hetek óta a szennyes, a lakás elhanyagolt, bántóan koszos. De amikor hullafáradtan hazaér, csak berogy egy kád forró vízbe, aztán az ágyba és másnap kezdődik minden elölről. A gyerekek tanulnak, főiskola, egyetem, elég szegényeknek a maguk baja, majd belerokkannak, annyi a tanulnivaló, nem várhatja el tőlük a házimunkát. A férje meg két infarktus után leamortizált állapotban még a porszívót sem emelheti fel, belerokkant ebbe a keserves életbe. A szülei pedig, akikkel közös háztartásban élnek 80 éves, beteg, tehetetlen emberek, neki kellene rajtuk segíteni törődéssel, jó szóval, de m i k o r és h o g y a n?

A lelkiismerete örökké feszíti belülről, mert nincs ideje szeretteire, nincs kedve hozzájuk, folyamatosan idegesítik. Aznap is nyolc körül végzett, kimerülve keresgélt a polcokon. Igaz már napok óta kinézte, most csak becsomagoltatta és kifizette, de még hátravolt a vacsoravásárlás. Nem sokat teketóriázott, a másnapon gondolkodott, hogy mire a Jézuska megszületik, addig ragyognia kell a lakásnak. A háta beleborsózott, amint eszébe jutott a rengeteg házimunka, mosás, takarítás, sütés, főzés. Legszívesebben az egész másnapot ágyban vagy kényelmes fotelben töltötte volna, úgy várta volna a Jézuska megszületését, a csodát, a c s o d á t, amit megérdemelne egyszer az életben, egyszer vele is megtörténhetne már. Ahogy lakásuk ajtaja elé ért, a kilincs felett karácsonyi koszorút talált felaggatva. A fenyőágak között kis ezüstcsengettyű bújt meg, ami finoman csilingelő hangot adott, giling-galang, amint lenyomta a kilincset. A nappaliból kiszűrődött a tv hangja, a levegőbe szimatolva pedig azonnal érezte a frissen mosott, öblített ruha illatát, amint keveredett finom sült illatokkal. Elcsodálkozott. Mi történhetett távollétében? Ki? Felkattintotta a villanyt, aztán a csodálkozástól tátva maradt a szája, egyik szobától a másikig szaladgált tapsolva. Minden ragyogott a lakásban. Az ablakok, ajtók girlandokkal feldíszítve, a fürdőben szárítón a seregnyi ruha, az asztalon friss vacsora várta. Csoda történt, valóságos csoda, pedig még nincs is karácsony! Ki volt ez a karácsonyi angyal? Kérdezte mosolyogva. Talán kik? Jelent meg Andi lánya az ajtóban és az egész arca nevetett, mellette Csaba fia állt kamaszos vigyorgással, mögöttük pedig férje feje kandikált ki, majd ősz édesanyja tipegett elébe a botjára támaszkodva. Drága kislányom, egész évben annyit dolgozol értünk, a családodért, gondoltuk, meglepünk egy kicsit. Ekkor már nem bírta tovább, a szemében örömkönnyek gyűltek, gyülekeztek és lefutni készültek. hozzájuk, átnyaláO daszaladt bolt mindenkit egyszerre és jó szorosan fogva tartotta ezt az érzést, várt míg szíve legrejtettebb csücskébe is befészkelte magát a meleg puhaság és belülről fénylett valami erős, nagy fényesség. Istenem, mennyire szeretlek benneteket, most már megszülethet a Megváltó.

TOLNAI H ÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

A

hír a döbbenet erejével hatott. Édesanyja elájult a rendelő küszöbén, apja percekig némán nézett maga elé. A folyosón ott tolongott a rokonság. Mindenki segíteni akart. Lehet-e műteni? Kell-e pénz? Csodadoktorok, természetgyógyászok nevei kerültek elő. Nem igaz, hogy nincs segítség! Egy hétéves gyerek nem halhat meg! Merre induljanak? Mit válasszanak? Csak az osztályvezető főorvos hallgatott széttárt karokkal, amikor rázúdították a fuldoklók eme utolsó szalmaszálaiból összehordott reménykazlat. Ez a doktor különben sem volt bőbeszédű. Most is percekig nézte a CTfelvételt, amely egy borítékban volt előtte a szövettani eredménnyel, látszott rajta, hogy átlát a papíron, csak keresi a szavakat, mire megszólalt.

– Nos – mondta láthatólag elszorult torokkal –, mindegy mit választanak, attól tartok. Ez a fajta daganatos betegség sajnos gyors lefolyású, műteni pedig lehetetlen. Most kéne még hazavinni a gyermeket, amíg szállítható és – itt elhallgatott egy pillanatra – aztán nagyon kéne szeretni, ha lehet, amíg lehet. Ez a legtöbb, amit megtehetnek. A szülők kétségbeesve néztek rá és egymásra, de az orvos itt felállt, részvéttel kezet nyújtott nekik, jelezvén, hogy innentől minden szó teljesen felesleges már. És mivel tényleg nem volt a szavak embere, ettől aztán különös súlyt kapott minden mondata. – A helyi gyermekorvosnak mi mindent megírunk, amiben csak tud, a segítségükre lesz. A kisfiú innentől már nem járhatott iskolába, de már nem is tudott volna. – Nagyon megviselt az út kisfiam, pihenned kell – mondták a szülei. – Játsszál, olvass, számítógépezz. És szedd be szépen az orvosságokat, amiket a doktor bácsi írt. Ettől a naptól fogva mindennap várt rá egy meglepetés. Hol egy új könyvet kapott, hol egy új számítógépes játékot, néhanap kettőt is, máskor más játékok érkeztek. Minden nap az ő kedvére főzték az ebédet, anyu már egyáltalán nem járt dolgozni. Kistesója a nagyihoz költözött a szomszéd utcába, csak az oviból hazafelé jöttek be naponta, egy-két órát együtt játszani. Anya a hugi heverőjén aludt a gyerekszobában, miután apa éjszakára egyedül ment fel a nagy hálóba. Neki reggel dolgozni kellett menni, de azért azt minden este megvárta, míg a lefekvés előtt bevett tablettácskától elnyomta őt az álom. És minden reggel megkérdezték tőle: – Minek örülnél ma kisfiam? Eleinte még voltak ötletei. Nem voltak kimondottan jómódúak a szülei – bár szegények sem – mindenesetre a gazdagabb szülők gyerekeihez képest volt még mit behozni. Ezen nem múlott. Mindent megvettek neki, amit csak lehetett, amire csak vágyott és ami kapható volt. De ahogy nőtt a játékhalom, úgy lanyhult a játszási kedv. Ezekben a napokban már legtöbbször csak hallgatott, amikor megkérdezték tőle, hogy minek örülne. Csak bújt az anyja ölébe, egyre véznább kis kezével, görcsösen szorítva annak karját. Egy ilyen reggelen történt – már apu sem járt dolgozni – amikor az elmaradhatatlan kérdésre, ahogy simogatták a kis fejét, szemét az ablakon túl látható szomszédos hegyoldal havas fenyőire emelte, majd váratlanul és csendben azt mondta: – Azt szeretném, ha karácsony lenne. Ha minél előbb az lenne. November utolsó napjaiban jártak. A két szülő szomorúan nézett egymásra. Csak a nagy cserépkályhában pattogott halkan a tűz. Apu ment ki először. Elgondolkodva a dolgozószobájába

ballagott, majd felemelte a telefont. Sokáig várt mire kapcsolták, akit keresett. A gyermekklinikával beszélt. – Nem. Sajnos nem – hangzott a válasz. – A múlt heti véreredmény alapján talán egy hét, legfeljebb tíz nap... Még mondtak valamit, de ezt már nem hallotta. Az ő ablaka is a hegyoldalra nézett. Halkan koppant a telefon az asztalon, de ő csak a fenyőket nézte a behavazott hegyoldalon. A nap éppen ekkor bukkant elő az egyik közeli csúcs mögül, aranyló sugarai gyémántként csillogtak a havas fenyők ezüstjén, káprázatos pompába öltöztetve a zúzmarás hegyoldalt. – Ott már karácsony van – mondta csak úgy magának, ezután vette a kabátját, szőrmesapkáját és elsietett otthonról.

KONCZ ÁDÁM

Kiért volt karácsony?

E

lőször a katolikus plébániára ment. Hosszasan beszélt az atyával, aki azt mondta amikor kikísérte: – Hívjon vissza, hogy mit válaszolt a református tiszteletes úr. Ez az egész falu dolga. A férfi mindenkit ismert a faluban és bár katolikus volt, szívélyes viszonyban volt a református lelkésszel is. – Van egy kis ideje? – szólította meg a parókia udvarán, ahogy az épp a kocsijához igyekezett. Volt. A férfi röviden előadta, hogy honnan jön éppen és hogy mit szeretne. A tiszteletes hosszasan nézett maga elé. Ő is családapa volt, hat gyermeket nevelt. – Hm – ráncolta homlokát –, végül is meg tudom érteni. Nagyon meg tudom érteni, bár ez a kérés első hallásra nagyon szokatlan. Nagyonnagyon szokatlan, hogy így mondjam. Azt hiszem nem is dönthetek ebben egyedül, sőt biztosan nem. Ehhez össze kéne hívni a presbitereket, de azután talán még az egész gyülekezetet is. De sebaj. Tudja mit? Úgy is az egyházgondnok úrhoz készültem, mielőtt a szomszéd faluba indulnék. Talán össze tudja szedni őket délutánra. Én a magam részéről támogatni fogom. Kérem, jöjjön ide hétre, este hétre. Ez pénteken reggel volt. Vasárnap a falu mindkét templomában a következő, nem mindennapos hír lett közzétéve: „Az idén nyomós és méltányolandó helyi okok miatt – itt mindkét lelkész hosszasan ecsetelte a konkrét helyzetet – a falu egyházi vezetői és tanácskozó testületei úgy döntöttek, hogy ebben az évben, két héttel korábban, vagyis a jövő vasárnap, december 10-én lesz karácsony.” Mindkét helyen fölmorajlott a templom. Hogyan? Két héttel korábban? Már a jövő hét végén?! Lehet ez? Hallatlan! Legjobban a kereskedők és a vendéglátásból élők háborogtak. A lakosság nem fog tudni bevásárolni – mondták –, hisz még csak alig kezdődött el az ünnep előtti bevásárlási idény. Nekünk meg itt a rengeteg áru. Tönkremegyünk! Ki tologathatja ide-oda a karácsonyt?! Másnap számos panaszos beadvány érkezett a polgármesteri hivatalba. Az önkormányzat rendkívüli ülése a késő éjszakába nyúlt. Nem sokra mentek.

15

– A karácsony vallási ünnep – szögezte le a polgármester. – Ha jövőre júliusban tartják, abba sem szólhatunk bele. A mi dolgunk itt csak annyi, hogy ügyeljünk arra, hogy ne legyen fejetlenség és pánik. Mindenesetre egyeztetni kéne az egyházi főhatóságokkal. Az idő azonban rövid volt és mint tudjuk Isten malmai… Eközben vita ide vagy oda, de az utcákon karácsony lett. Nagy sietve átrendeződtek a kirakatok, villanyégő füzérek kerültek a fákra. A boltok homlokzatán öles betűk hirdették „karácsonyi vásár – hét végéig”. Rákapcsoltak a pékségek, a mészárszékek, az édességboltok. Az amúgy csendes falucska felzaklatott hangyabolyhoz hasonlított. Csak a nagybeteg kisfiúék házában volt csend. – Talán – mondta a doktor bácsi kifelé menet. – Talán a hét végéig – és megszorította a kapuban zokogásban kitört asszony karját. – Legyen erős és hívjanak bármi történik is. Az asszony letörölte könnyeit és visszaballagott. Csak ült egész nap a kisfiú ágya mellett, aki már nem tudott egyedül felkelni. Imádkozni próbált, de nem tudott. Kislány korában kapott imakönyvében összefutottak a sorok. Egy mondatot sem tudott végigolvasni. Minden leírt szó mögül valami egészen más kandikált ki. Zavarodott képek zakatoltak az agyában. Imája csak ennyi volt: Jaj Istenem, jaj Istenem, de ebben minden benne volt. A kisfiú szinte átaludta a napokat, erős gyógyszereket kapott, csak hajnalonta volt egy kicsit éber, mint ezen a reggelen is. – Karácsony lesz kisfiam. Hamarosan karácsony – suttogta a föléje hajoló anyja. – Tudom – mondta a kisfiú. – Apa is megígérte, meg álmodtam is róla. – Mit álmodtál kicsikém? – Nagy karácsonyfát a szobában, és ti mind ott ültetek körülötte. Te, apa, a hugi, a mama, a papa, a dédiék és még sokan-sokan, akiknek nem tudom a nevét, de ismerem őket. És énekeltünk. Én is. Olyan jó volt! – De drágám, a papa meg a dédiék már nem élnek, ők már nem lehetnek itt. – De itt lesznek. Tudom, hogy itt lesznek, meg a többiek is. Mind megígérték – suttogta a kisfiú. És valóban ott voltak. A család talán már vagy száz éve is, hogy nagyjából egy helyre temetkezett. A hatalmas fenyőfákkal övezett kis hegyoldali temetőben, a kiásott sírocska mellett, ott volt a papáé, fölötte eggyel a dédiéké, körülötte elszórtan a többi rokonoké. Szenteste délutánja volt. Sűrű pelyhekben hullt a hó, ami belepte a fákat, a bokrokat, a sírköveket és a tömeget is. Mert nagy tömeg volt. Mindenki eljött. Jól tudta a fiúcska. Az egész falu ott tolongott. És mindenki énekelt. A kisfiú is. Nem, nem lent a gödörben, ahová hangos koppanással hullottak a fagyos göröngyök, hanem fent a fenyők felett – mert ugye nagy fenyőkről álmodott –, ahol már az angyalok készülődtek énekelve, immár a kisfiúval együtt, hogy ezen az éjszakán leszálljanak újra a földre.

J

anuárban hivatalos levél érkezett az egyik lelkészi hivatalba (az ügy szempontjából immár teljesen mindegy hogy melyikbe) magyarázatot kérve, hogy x-ben miért december 10-én volt karácsony? A válasz rövid volt. „Egyházunk karácsonyát annak idején egy gyermek kedvéért tették eleink ünnepnappá. Ez most sem történt másképp.”

16 T OLNAI HÍRLAP

2003. DECEMBER 10.

FÉSZEK ÁRUHÁZ Tolna, Deák Ferenc u. 82. • Telefon: 74/440-728

Valamennyi vásárlónknak és minden tolnai lakosnak békés, áldott karácsonyt és boldog új évet kívánunk! FÉSZEK ÁRUHÁZ ÚJ ÉS HASZNÁLT SZÁMÍTÓGÉPEK összeállítása, tartozékok forgalmazása Nyomtatópatronok, festékkazetták Tintapatronok és lézernyomtató-kazetták töltése

• FÉSZEK ÁRUHÁZ

Otthon Bútorbolt MINŐSÉGI HASZNÁLT BÚTOR TOLNA, PAJTA TÉR 5.

FILMHÍVÁS, KÉPKIDOLGOZÁS,

DIGITÁLIS fényképezõgéppel készült képek kidolgozása is. Mûsoros és üres audio-, illetve videokazetták, DVD-lemezek TOLNA, ÁRPÁD U. 7. Telefon: 74/442-583 és 20/924-59-89 *******

„Shimano, Dam, Eurostar” horgászorsók és horgászbotok

20–50% engedmény. Korcsolyák, korcsolyaélezés Szánkók, hokibotok

KARÁCSONYI AKCIÓ! A TELJES ÁRUKÉSZLETRE

TOLNA, DEÁK F. U. 12. • Tel. 74/440-692

10% árengedményt biztosítunk.

Minden kedves jelenlegi és leendő vásárlónknak

Ezzel kívánunk minden kedves vásárlónknak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!

kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánnak üzleteink dolgozói!

Nyitva: hétfőtől péntekig: 9–17, szombaton: 9–12 óráig

Telefon: 30/411-26-67