Megvalósultak a Start által nem garantált uniós támogatást nyert projektek? A Start Zrt. górcső alá vette a 2007-2013-as pályázati ciklus első hat évének projektjeit, amelyekre vonatkozóan a Start Zrt. pályázati kezességvállalását szerették volna igénybe venni, azonban a projektek és az azokat megvalósítani szándékozó társaságok magas kockázata vagy kizáró tényező fennállása miatt a Start Zrt. végül nem vállalt kezességet vagy az igénylésről született pozitív döntés ellenére az igénylő visszalépett a szerződéskötéstől. A 2007 januárja és a 2012 decembere közti időszakban elutasított pályázati garanciakérelmekkel kapcsolatos projektek 42,7%-a különböző okokból nem valósult meg. Az összes elutasított ügylet 22,9%-a esetében a projektgazda vállalkozásokkal szemben időközben felszámolási, csőd- vagy végelszámolási eljárás indult, ami igazolni látszik, hogy indokolt volt a Start elutasítása.
Az elutasított kérelmekkel kapcsolatos projektek 44,3%-a a Start garanciájának hiányában is megvalósult. A magas megvalósulási arány arra enged következtetni, hogy a Start Zrt. túl szigorúan ítélte meg a projektek és vállalkozások kockázatát. A 2008. évi pénzügyi válság következtében a Start Zrt. valóban szigorított a bírálati szempontokon, miután több korábbi ügyfele nehéz pénzügyi helyzetbe került és megtörténtek az első garancia beváltások is.
megvalósult
0,8%
felszámolás/ csőd/ megszűnés
19,8% 44,3%
12,3%
megvalósítás folyamatban nem valósult meg
22,9% megvalósult a későbbiekben a Start ügyfeleként
A Start által elutasított projektek megvalósulási aránya
A képet torzítja, hogy a felmérés azokra az igénylésekre is kiterjedt, amelyek esetében maga a pályázó állt el a garanciaigényléstől vagy még a bírálati folyamat közben, vagy a kérelem Start általi jóváhagyását követően. A magas megvalósulási arány másik oka, hogy az évek során megjelentek olyan új biztosítéki formák, mint például a tulajdonosi, ügyvezetői készfizető kezességvállalás, amelynek segítségével a megfelelő értékű tehermentes magánvagyon esetén azok a cégek is lehívhatták az elnyert támogatást, amelyek egyébként kedvezőtlen elbírálásban részesültek a pénzintézetek,
garanciaszervezetek részéről. Néhány kivételes esetben a pályázó társaság a sikertelen igénylést követően ismét garanciakérelmet nyújtott be, melyet a Start pozitívan bírált el és kezességet vállalt, így a projekt megvalósulhatott. Az elutasításban részesült projektek 12,3%-a esetében a Miniszterelnökség honlapja szerint még folyamatban van a beruházás megvalósítása.
1
A negatívan elbírált projektek naptári évek szerint bontásából megállapítható, hogy a 2009. évet leszámítva egyetlen évben sem érte el az 50%-ot a megvalósulás aránya. A 2007-ben elutasított valamennyi pályázó ellen időközben felszámolási eljárás indult. A felszámolás alá kerülő cégek aránya 2008-tól folyamatosan csökken. Ez részben annak tudható be, hogy a Starthoz a célzott marketingtevékenységnek is köszönhetően egyre nagyobb számban érkeznek stabil pénzügyi hátterű cégek reálisan kivitelezhető és fenntartható beruházásaival, fejlesztéseivel kapcsolatos
garanciaigénylései, de összefüggés feltételezhető az EU-s források hazai pályáztatási rendszerének folyamatos racionalizálásával is. Érdemes megemlíteni, hogy bár a támogatási szabályok értelmében a projektgazdáknak a szerződés megkötésétől számítva 24 hónapjuk áll rendelkezésre projektjeik fizikai kivitelezésére, a 2010-ben elutasított projektek 8%-a jelenleg is csak a megvalósulás stádiumában van. Ugyanez ez az arány a 2012-ben elutasított kérelmek esetében már jóval magasabb, mintegy 36%, melyek egy része valószínűleg a jövőben sem valósul meg.
megvalósult
100% 90%
felszámolás / csőd / megszűnés
80% 70% 56%
60%
48%
50%
43%
megvalósítás folyamatban
44%
40%
33%
30%
nem valósult meg
20% 10%
0%
0% 2007
2008
2009
2010
2011
2012
megvalósult, későbbiekben szerződött ügyfél
A Start által elutasított igénylésekkel kapcsolatos projektek évek szerinti megvalósulási aránya.
A Start megvizsgálta az előző pályázati ciklus alatt megjelent Nemzeti Fejlesztési Terv, Új Magyarország Fejlesztési Terv és Új Széchenyi Terv elnevezésű hazai fejlesztési programok regionális (ROP), környezet és energia (KEOP), valamint gazdasági versenyképességi (GVOP) és gazdaságfejlesztési (GOP) operatív programjai szerint is az elutasított kérelmekkel kapcsolatos pályázatok utóéletét. A megvalósulási arány a régiók tekintetében erős szórást mutat. A legmagasabb arányban, 60%-ban a Közép-Dunántúlon tervezett beruházások valósultak meg, míg a közép-magyarországiak 54%-ban. A felszámolás alá került cégek legnagyobb számban a GVOP-GOP pályázatok nyertesei közül kerültek ki. Érdekesség, hogy a KEOP pályázatokra vonatkozóan a Start kezességét sikertelenül igényelt társaságok egyike ellen sem indult még végelszámolási, felszámolási vagy csődeljárás, ugyanakkor az is igaz, hogy a Start csak néhány KEOP-os projekthez vállalt garanciát. A már biztosan meg nem valósított projektek aránya az észak- magyarországi 2
régióban a legmagasabb, míg a már biztosan megvalósított projektek aránya messze Dél-Magyarországon a legalacsonyabb: a DAOP esetében 23%-os, míg a DDOP esetében mindössze 15%-os a sikeres kivitelezési ráta.
100% 80%
nem valósult meg
43% 32%
60% 38%
40% 60%
felszámolás / csőd / megszűnés folyamatban
20% megvalósult
0%
A Start által elutasított projektek alakulása az egyes operatív programok szerint.
www.startgarancia.hu
3
Kockázati tőke: mennyi az elvárt hozam? A tőkebefektetési piac szereplői általában arra hívják fel a kezdeti vagy növekedési stádiumban lévő cégek figyelmét, hogy érdemes felkészülni a befektetők által elvárt magas hozamra. Bár a különböző források eltérő arányhatárokat neveznek meg (http://www.vg.hu/penzugy/mikorvalasszuk-a-kockazati-toket-422433, http://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/barki-lehetcelpont-de-megeri/, http://www.vallalkozoinegyed.hu/20120827/kkv-finanszirozas-a-kockazatitoke-felertekelodik, http://www.vg.hu/penzugy/a-kockazati-tokes-nem-25-szazalekos-kamatraad-hitelt-426144), az jól látszik, hogy átlagosan évi 20-30 százalékos hozamelvárásra készítik fel a tőkebefektetőket kereső vállalkozókat. Ezek az arányok még a magas kockázatú befektetési alapok elvárt hozamai közt is magasnak számítanak, így nem véletlen, hogy több cégvezető is lemond a tőkebefektetésről. Pedig van olcsóbb megoldás. Azt fontos megjegyezni, hogy a 20-30 százalékos hozamszint leginkább az induló, startup vállalkozások esetén reális, a már legalább két éves múlttal rendelkező cégek alacsonyabb arányokkal is számolhatnak. A kezdeti stádiumban lévő fiatal cégekre specializálódott alapok (ilyen a JEREMIEprogram is) tisztában vannak azzal, hogy a magas kockázat miatt a befektetések jelentős része bedőlhet, így egy-egy sikeres projekttel igyekeznek a veszteséget ellensúlyozni. A megtérülést pedig leginkább a magas hozammal tudják biztosítani.
Emellett az árat az inkubálási költségek is jelentősen megemelik, ami akár 30 százalék fölé is tornászhatja a hozamszintet. A több éve működő cégek esetében azonban némileg eltérőek lehetnek a megcélzott hozamok. A Széchenyi Tőkebefektetési Alap pedig kiváltképp ilyen cégekre specializálódott, így az átlagos hozamelvárási szint egy, a core tevékenységéhez illeszkedő vállalkozás esetében 12-15 százalék között mozog.
Hogy lehet ilyen olcsó az SZTA befektetése? Az Alap kitűzött célja, hogy a valós növekedési potenciált kihasználva minden egyes befektetési projektet sikeressé tegyen, így a nagy sikertörténetek helyett inkább a hagyományos iparágakban jellemző, relatíve szerényebb eredményekben és a biztosabb növekedésben bízik. A célvállalkozással közösen meghatározott üzleti és pénzügyi célok a vállalkozások hosszabb előéletére alapozva jobban értékelhetők, mint a csak ötlet, vagy épp még piacra lépés előtti fázisban lévő cégek esetében. Egy, már évek óta piaccal és termékkel bíró vállalkozástól nem az árbevétel és cégérték jelentős növekedését várják, hanem egy, az iparági növekedést némileg meghaladó teljesítményt. A hozamelvárási szintek közti különbségek (http://blog.szta.hu/?p=365) viszonylag pontos mutatóul szolgálnak azt illetően is, hogy a befektető milyen mértékben vesz részt a cég irányításában. A szakmai (és sokszor a pénzügyi) befektetők nemcsak a cég monitorozását végzik, de részt vesznek a cég napi működésében: korábbi piaci tapasztalataikkal, ágazati szakértelmükkel és akár nemzetközi 4
kapcsolatrendszerükkel a céget inkubálják. Tevékenységükkel aktívan hozzájárulnak a vállalkozás piaci sikeréhez. Ennek ellenértékét a legtöbb esetben nem saját fizetésükben, hanem – az ennél jóval több pénzt jelentő – cég exitjekor kívánják viszontlátni. Így az inkubálást végző befektető joggal kér magasabb hozamot, mint a csendestársi szerepet betöltő partner. Ha viszont mérsékeltebbek az elvárások, a kisebbségi tulajdonos csak szükség esetén vesz részt a döntéshozatalban, a projekt sikerét pedig leginkább a menedzsmenthez fűződő megalapozott bizalmi viszonyra és a folyamatos pénzügyi monitoringra építi. A kockázat alacsonyabb, így nem indokolt a napi vagy heti felügyelet, a fontos kérdésekben azonban döntő-, illetve vétójoga is van.
Összefoglalva: az SZTA alacsonyabb elvárt hozam szintjét alapvetően három fő tényező határozza meg: 1. Alacsonyabb azon vállalkozások iparágainak növekedési benchmarkja, ahol befektet. 2. A múlttal és piaccal rendelkező cégek az igazolható múltbéli teljesítmény miatt kisebb kockázattal bírnak és jobban értékelhetők, mint az ötletek vagy prototípusok. 3. Az SZTA nem inkubál, nem épít piacot, nem vesz részt a társaságok építésében, így ennek költségei nem épülnek be az árazásba.
Még egyszer jelezzük azonban, hogy ez az árazás csak a core tevékenységre igaz. Az innovatívabb vagy korai fázisú cégekkel való megállapodás ennél jóval magasabb hozamot is megcélozhat, de egy vérbeli befektető még ilyet sem mondana: számára nincs elvárt hozam, maximális cégértéken akar kiszállni.
Az Alap tulajdonosi jogairól és kötelezettségeiről itt írtunk bővebben: http://blog.szta.hu/?p=1264.
Bankok és a tőkebefektetők Milyen hatással bír az erős tőkehelyzet a hitelnyújtásra? A kockázati tőke ugyanolyan mértékben erősíti a cég tőkehelyzetét, mint a belső forrásból származó tőkeemelés, a különbségek elsősorban a tulajdonosi szerkezetből, illetve az exit lehetőségből fakadnak. A legfontosabb azonban a bank számára, hogy a cégbe friss pénz kerül és ez kerül tőkeelemként a mérlegébe. Egy tőkeerős cég számára, a tartós működés és a kedvezőbb pénzügyi helyzet következtében szélesebb a hitellehetőségek közötti választás lehetősége. Így a bankok ajánlatai közül olyan csomagok közül is választhat, amelyek feltételei nehezebben, vagy nem teljesíthetők egy olyan cég számára, amely nem tud stabil tőkehátteret és jó eredményeket felmutatni. 5
Milyen hatással van a tőkebefektető jelenléte a hitelnyújtásra? A tőkebefektető azért dönt a tőkebevonás mellett, mert jelentős növekedési potenciált lát a célvállalatban. Természetesen nem hasra ütésre, vagy becslés alapján tekint lehetőségként a cégre. A szerződés egyes pontjaiban való megállapodás előtt a tőkebefektető átvilágítja a céget (http://blog.szta.hu/?p=206), amelynek során áttekinti az üzleti stratégiáját, szerződéseit, jogi helyzetét, tulajdonosi szerkezetét és megvizsgálja a piaci lehetőségeit. Ha a cég megfelel a szakmai, piaci és jogi feltételeknek, a megállapodás létrejöhet. Az átvilágítás (http://blog.szta.hu/?p=270) tehát a bank számára is egy megbízhatósági, hitelességi mutatóként szolgál. A tőkebefektető pedig – aki fedezet hiányában ugyanolyan kockázatot fut, mint a tulajdonosok – egy újabb bizonyosság arra, hogy a működés kontrolállt lesz. Azáltal, hogy a tőkebefektető a tulajdonosi szerkezet részévé válik, tulajdonosi címet kap, így ekképpen fog gondolkodni és tervezni is. A céget nem csupán külső szemlélőként látja, döntéshelyzetben szavazati-, illetve vétójoga is van, és akár operatív szinten is tisztában van a cég működésével, rendelkezik mindazokkal az információkkal, amelyek az alapító tulajdonosok birtokában van. A befektető személye garanciát jelent arra, hogy a cég elsődleges érdeke a folyamatos működés és a profit elérése. A banknak tehát nem kell attól tartania, hogy a hitelszerződés megkötése után a cég hirtelen változtat stratégiáján, működésén. A befektető ugyanakkor sokkal többet lát a cégből, mint a bank, így a hitelező biztos lehet abban, hogy a befektető a negatív eseményekre sokkal gyorsabban reagál. Ez jelentősen csökkentheti kockázatát. A tőkebefektető jelenléte természetesen a fedezeti oldalt nem veszélyezteti, tekintettel a tőke természetére. A hiteligénylés a befektető beleegyezésével történik, így a hitelszerződésben foglalt feltételekre is rálátása van. Azzal, hogy tulajdonossá vált, ő is ugyanúgy vállalja a kockázatot. A bank így ezen a téren sem észlelhet veszélyt.
Miért érdemes tőkeerős vállalatoknak hitelt nyújtani? A 2008-ban kezdődő válság rendkívüli mértékben gyengítette a vállalatok jövedelemtermelő képességét, ezzel párhuzamosan a hitelfelvevő képességük is jelentős mértékben romlott. Ilyen helyzetben a cégek a hitel helyett más finanszírozási források után néztek, amely lökést adhatott a kockázati tőke- piacnak is. Azonban a kockázati tőke, mint már korábban is írtuk (http://blog.szta.hu/?p=1460), nem zárja ki, középtávon inkább segíti a többi finanszírozási módot. A hitel iránti igény nem feltétlenül tűnik el a tőkebevonás után, sőt a tőke felhasználása új távlatokat, fejlődési ívet nyit a cégek előtt. Ezért ismét visszakerülhetnek a hitelintézetek horizontjára azon cégek is, amelyek már sikeresen igényeltek forrást korábban, de átmenetileg túlfeszítetté vált volna hiteloldali finanszírozásuk egy újabb hitelfelvétellel, most azonban újra képesek ezen források hatékony felhasználására és visszafizetésére is.
www.szta.hu
6
