MEGJELENT! TARTALOM. Belföldi és nemzetközi ügyletek ÁFA-ja és számlázása. VIII. évfolyam 3. szám, március

VIII. évfolyam 3. szám, 2017. március

A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja

TARTALOM 2 Vira Sándor Engedmények elszámolása a forgalmi adó rendszerében | Az engedmények rendszere | Kedvezmények az adó alapjában | Engedmények (a skontó, a vásárlás mennyiségére tekintettel nyújtott engedmény és az üzletpolitikai célú engedmény) | Természetben nyújtott engedmények | Pénzvisszatérítés

8 Dr. Csátaljay Zsuzsanna Az általános forgalmi adóról szóló törvény 2017-es változásai (3. rész) | Az ingatlan fogalmának jogszabályba iktatása | Az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások általános fogalommeghatározása | Nevesítetten ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások a teljesítési hely tekintetében | Nem ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások a teljesítési hely tekintetében | Adatszolgáltatás a személygépkocsik alvázszámáról | Adatszolgáltatás – online pénztárgép | Az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatár megemelkedése

16 Bonácz Zsolt A közösségi adószám használata | A közösségi adószám funkciója | Az Irányelv a közösségi adószámmal kapcsolatban alaki követelményeket fogalmaz meg | Termék Közösségen belüli beszerzése speciális adóalanyi körnél | Közösségi adószám jogsértő használata láncügyletnél

Belföldi és nemzetközi ügyletek ÁFA-ja és számlázása

MEGJELENT!

VIRA SÁNDOR ROVATA

ENGEDMÉNYEK ELSZÁMOLÁSA A FORGALMI ADÓ RENDSZERÉBEN

A gazdaságban gyakran alkalmazott vásárlásösztönző technika a különböző promóciók, programok keretében biztosított árengedmények rendszere. A marketingakciók költségtervezése során mindig visszatérő kérdéskör a promóció adókötelezettségének meghatározása. Ennek keretében kiemelt vizsgálati szempont a marketingakcióhoz kapcsolódó forgalmiadó-kötelezettség vizsgálata is. A gazdasági szereplők által alkalmazott vásárlásösztönzési technikák áfarendszerbeli kezelését érdemes mindig kiemelt figyelemmel kísérni, mivel egy esetleges adóhatósági ellenőrzés az álláspontunktól eltérő véleményt fogalmazhat meg. A különböző marketingakciók, árengedményes konstrukciók forgalmi adózásban történő kezelésére nincs egységes, kialakult adóhatósági álláspont. Az áfatörvény (a továbbiakban: Áfa tv.) szűkszavúan fogalmazza meg azokat a rendelkezéseket, melyekből az engedményekre vonatkozó adójogi konzekvenciákat levonhatná a jogalkalmazó, így az ügyletek jelentős adókockázatot hordoznak magukban.

Az engedmények rendszere Az áfatörvény az engedményekre vonatkozó szabályokat jellemzően az adóalap meghatározására vonatkozó rendelkezések között említi. Az engedmények különböző típusai az adó alapjára vannak – egyes esetekben lehetnek – kihatással.

Kedvezmények az adó alapjában El kell különíteni az engedmények körét azoktól az esetektől, amikor a felek a vételárat már eleve alacsonyabb ellenértékben határozzák meg. A két kedvezménytípus között az alapvető különbség abban mutatkozik, hogy az engedmények esetében az elérhető „kedvezmények” bizonyos vásárlási feltételek, körülmények bekövetkezéséhez kötöttek, míg a vevő által kialkudott vételár a felek között létrejövő kölcsönös megállapodáson alapul. Gyakran előforduló eset, hogy az autókereskedőnél a vásárló az eladásra kínált új személygépkocsi gyári felszereltségtől függő listaárából alkudni szeretne. Az új autó listaárát úgy kalkulálják ki, hogy a vevő az új autó vásárlásánál jelen-

2

tős kedvezményt tudjon az alku végén realizálni, ami a vevőt vásárlásra ösztönzi. Ebben az esetben nem beszélhetünk árengedménytől, hiszen a kereskedő jellemzően nem határozza meg előre a vevő számára az érvényesíthető maximális engedmény összegét, így a kialkudott vételár, illetve az elért kedvezmény összege vevőnként változhat. A kialkudott nettó ár az Áfa tv. 65. §-ának rendelkezése alapján a személygépkocsi-értékesítés adóalapja. A gyártók vásárlásösztönzés céljából a termékek csomagolásában ajándékot rejtenek el, vagy az általuk kínált termékhez különböző szezonális ajándékokat csomagolnak. A csomagolás egységes szerkezetű, az ajándékokat a csomagolás megbontása nélkül nem lehet leválasztani a termékről. Ebben az esetben nem beszélhetünk az Áfa tv. 71. §-a szerinti azonnali engedményről, illetve kis értékű termékátadás sem történik az értékesítés során. Az ajándék a termék járulékos elemének tekintendő, így a termék adóalapját az ajándék értékével együtt kell meghatározni az Áfa tv. 65. §-ának rendelkezése alapján. A nagyobb üdítőital-gyártók új termékeik bevezetésénél üdítőital-csomagokat állítanak össze, melyekben az eredetileg forgalmazott termékeket a piacra bevezetni szánt új ízű itallal egybecsomagolják. E több darabból álló csomagot kedvezményes áron hirdetik meg a fogyasztóknak, ezzel ösztönözve a vásárlókat az új termék megismerésére, fogyasztására. A csomag szerkezete, ára egységes, így nem beszélhetünk a vásárlónak nyújtott árengedményről, hiszen a kedvezményes ár már az adóalap meghatározása során érvényesül. Továbbá nem beszélhetünk a vásárláshoz kapcsolódó kedvezményről abban az esetben sem, ha a bolthálózatot üzemeltető kiskereskedelmi egység saját márkás termékeiből ajándékkosarat készít. Amenynyiben a fogyasztó saját maga szeretné azonos ter-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

mékösszetétellel megtölteni az ajándékkosarat, magasabb áron tudná megvásárolni a benne lévő termékeket, mint a bolt által kínált ajándékkosár fogyasztói ára. Ebben az esetben sem lehet szó vásárláskor adott árengedményről, hiszen az ajándékosárnak, mint egy darab terméknek kerül meghatározásra az ellenértéke. Ennek okán – a forgalmi adó szempontjából – az ellenérték meghatározására az Áfa tv. 65. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.

Engedmények Az engedményeket többféle módon lehet csoportosítani. A legelterjedtebb módszer alapján megkülönböztethetünk vásárlás során nyújtott, illetve vásárlást követően nyújtott engedményeket. Az azonnali, teljesítésig adott engedményekre az Áfa tv. 71. §-a tartalmaz rendelkezéseket, míg a teljesítést követően, utólagosan adott engedmények szabályait az Áfa tv. 77-78. §-i tartalmazzák. A két típus közötti alapvető különbség, hogy míg az azonnali árengedmények esetében, ha a törvényi feltételek teljesülnek, az árengedmény összege a vásárlás során az adóalapban realizálódik, vagyis az engedmény értéke nem tartozik bele az adott ügylet adóalapjába, addig az utólagos árengedmény esetén az árengedmény alapjául szolgáló ügylet adóalapja utólag, a vásárlást követően korrigálható az engedmény összegével. Az utólagosan adott engedményt az eladó, választása szerint „számlázott”, illetve „nem számlázott” engedmény formájában nyújthatja a vevőnek. Amennyiben az ügylet teljesítését követően válnak ismertté az árengedményre jogosító feltételek, akkor a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapját utólag nem szükséges módosítani. Az utólagos adóalapkorrekció egy opció, a választást a jogalkotó az ügyletben résztvevő felekre bízza. A nem számlázott engedményre rendszerint akkor kerül sor, amikor a számlakorrekciót érintő ügyletek száma nagyobb volument képvisel. Az engedmény összegéről ebben az esetben is készül elszámolási bizonylat, de a módosító bizonylat alaki és tartalmi kellékek hiányában általában számviteli bizonylatként értelmezhető. A bizonylaton „bónusz” vagy „engedmény” címén egy tételként kerül feltüntetésre az előre meghatározott kedvezmény összege. Az árengedményről – legyen az azonnali vagy utólagosan adott árengedmény – az adóhatóság hivatalos jogértelmezéséből adódóan a feleknek előre meg kell állapodniuk, vagy az értékesítőnek az általános szerződési feltételekben meg kell jelenítenie az elérhető engedményre vonatkozó feltételeket. Ugyanakkor nem kifogásolható az a megoldás sem, amikor az eladó nyilvánosan, bárki számára elérhető módon

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

meghirdetett akció keretében teszi közzé az engedményeinek listáját, feltételeit. A kreatív jogalkalmazók gyakran terveznek olyan marketingakciót, amely során az ügylet összes körülményeit figyelembe véve a vevő már a vásárlást megelőzően engedményben részesül. Az engedmények kapcsán fontos megemlíteni, hogy az engedmény az alapügylettel egyidejűleg vagy azt követően nyújtható. Az adóhatóság álláspontja szerint nincs arra lehetőség, hogy az engedmény juttatása az alapügyletet megelőzze. Engedményről csak abban az esetben beszélhetünk, ha ahhoz a felek között az engedmény nyújtásával egyidejűleg vagy azt megelőzően egy olyan ügylet kapcsolódik, amelyre tekintettel az engedményt adják, azaz kell lennie egy olyan ügyletnek, amelyből az engedmény nyújtása történik. Nem beszélhetünk sem azonnali, sem pedig utólag nyújtott engedményről akkor, ha az ügylet az engedmény okán gyakorlatilag ellenérték nélkülivé válik. Az azonnali és az utólag adható engedményeknek is alapvetően három altípusa van: 1) a skontó, 2) a korábbi vásárlás mennyiségére tekintettel nyújtott engedmény, 3) az üzletpolitikai célú engedmény. Az utólag adott engedmények szabályai visszautalnak a teljesítésig adott árengedmények rendelkezéseire. Skontó A skontós értékesítési konstrukcióban a termék értékesítője, illetve a szolgáltatás nyújtója a teljesítésig vagy utólag engedményt nyújt a termék beszerzője, a szolgáltatást igénybe vevő fél részére akkor, ha a vevő a fizetési határidőhöz képest hamarabb kifizeti az ügylet értékének egy részét vagy egészét. A skontó alkalmazása esetében az engedmény megszerzésének alapját biztosító előre fizetés határidejét a szerződésben, megállapodásban kikötik, és rendszerint időintervallumokra osztják, vagy az „előre fizetés” határidejének egyetlen időpontot jelölnek meg. Egyes időintervallumokhoz az eladó meghatározott – rendszerint csökkenő mértékű – kedvezményeket társít. Az adott skontó a forgalmi adó rendszerében azonnali, illetve a teljesítést követően nyújtott engedményként nyújtható. Az áfatörvény a skontó fogalmát nem nevesíti ugyan, de az adó alapjának meghatározása során a tartalmát rögzíti. Az Áfa tv. 71. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nem tartozik az ügylet adóalapjába az olyan ár- és díjengedmény vagy ár- és díjvisszatérítés, amelyet az eredeti esedékességhez képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekin-

3

tettel a teljesítésig adnak. Az Áfa tv. 77. § (3) bekezdése alapján az adó alapja utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a szerződés módosulása vagy megszűnése nélkül az Áfa tv. 71. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti árengedményt. Amennyiben a skontó adását az eladó az ügylet teljesítési időpontját megelőző fizetéshez köti, akkor kérdésként merülhet fel, hogy a kifizetés időpontjában előleg jogcímen keletkezhet-e adókötelezettség. Egy adott ügylet adójogi megítélését a felek által létrejövő szerződés valós tartalma, illetve az ügylet összes körülménye alapján kell vizsgálni. A skontó megszerzésének alapját biztosító előre fizetés során a teljesítést megelőzően, jellemzően pénz, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz átadása történik, mely az ügylet ellenértékének kiegyenlítését szolgálja. Ugyanakkor az Áfa tv. 59. § (1) bekezdése szerinti előleg tényállása csak abban az esetben valósul meg, ha az ügylet teljesítése előtti fizetés egy kétoldalú megállapodáson alapul, vagyis az eladónak előre kérnie kell az ellenérték egy részének/egészének a teljesítést megelőzően történő kiegyenlítését. Skontós értékesítésnél a vevő teljesítést megelőzően történő fizetése nem kötelező, hanem opcionális jellegű. A fizetés a vevő egyoldalú magatartásával valósul meg, melynek célja a fizetéshez kapcsolódó árengedmény megszerzése. Amenynyiben a vevő saját akaratából a teljesítést megelőzően az ügylet ellenértékének egy részét/egészét kiegyenlíti, akkor az Áfa tv. 59. §-ának rendelkezéséből adódóan nem beszélhetünk előlegről, csupán előre fizetésről. Alapvetően a skontó a gyakorlatban utólagos számlamódosítás formájában érvényesül, de lehetősége van az eladónak, hogy már az értékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kiállított számlában érvényesítse azt. A terméket értékesítő a vállalkozás likviditási helyzetének megszilárdítása érdekében minden üzleti partnerének 5%-os mértékű engedményt biztosít a termék árából abban az esetben, ha a vételárat a vevő a teljesítés időpontját követő harminc napon belül maradéktalanul kiegyenlíti. Az értékesítőnek két lehetséges módja van a skontó számlában történő megjelenítésére. 1. A gyakorlatban jellemző módon a termék értékesítője az ügyletről kiállított számlában nem tünteti fel a skontó összegét, mivel még a számla kibocsátásának időpontjában a vevő nem teljesítette a skontó megszerzésének a feltételét, vagyis a vételárat maradéktalanul nem egyenlítette ki. A termékértékesítés adóalapja a termék skontó nélküli ellenértéke lesz. Amennyiben a vételár a teljesítési időpontot követő harminc napon belül maradék-

4

talanul kiegyenlítésre kerül, akkor az eladó módosító számlát állít ki a vevő részére, mely alapján a termék adóalapja utólagosan csökken. 2. Amennyiben a vevő a teljesítést követően, de a számla kibocsátását megelőzően elutalja a vételár teljes egészét, akkor az értékesítő az ügyletről kiállított számlában érvényesíteni tudja az engedmény összegét, így nincs szükség utólagos számlamódosításra, mivel az engedményre vonatkozó feltételek már teljesültek. 3. Lehetőség van arra is, hogy az eladó a vételár kiegyenlítése nélkül az ügyletről kiállított számlán feltüntesse a skontó értékét. Ebben az esetben az eladó megelőlegezi a bizalmat a vevőnek, és az engedménnyel csökkentett adóalappal állítja ki az ügyletről a számlát. Amennyiben a vevő harminc napon belül a vételárat kiegyenlíti, akkor a kedvezmény véglegessé válik, számlakorrekcióra nincs szükség. Ha azonban a vevő az előre fizetésre nyitva álló határidőt megelőzően nem fizet, akkor az eladónak az eredetileg kiállított számlát módosítania kell. A számlamódosítás okán a termékértékesítés adóalapja növekszik, így az értékesítőnek (fő szabály szerint) az ügylet teljesítési időpontját magában foglaló bevallási időszakra vonatkozóan önellenőrzést kell végrehajtania, illetve ehhez kapcsolódóan az általános szabályok szerint önellenőrzési pótlék megállapítási és fizetési kötelezettsége keletkezik. A vásárlás mennyiségére tekintettel nyújtott engedmény Az engedmények másik körét a vásárlás mennyiségére tekintettel nyújtott engedmények alkotják. Az áfatörvény rendelkezése értelmében nem tartozik bele az adó alapjába a korábban beszerzett termék, igénybevett szolgáltatás mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény vagy más üzletpolitikai célú teljesítési időpontig adott árengedmény. A rendelkezés két külön engedménytípust nevesít, melyet szét kell választani. A vásárlás mennyiségére tekintettel nyújtott engedmény a teljesítéssel egyidejűleg, illetve utólag is nyújtható. A vásárlás mennyiségére tekintettel nyújtott engedménynek két feltétele van, melyeknek csak az együttes teljesülése okozhat azonnali vagy utólagos adóalap-csökkenést. Az adóalap-csökkentés érvényesíthetőségének egyik feltétele, hogy legyen olyan korábbi termékvásárlás, szolgáltatás-igénybevétel, melyhez az engedmény kapcsolódik, másrészt előre meg kell határozni azt a mennyiséget, mely után az engedmény biztosított.

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

A vásárlás mennyiségére tekintettel nyújtott engedmény esetében nem kell alkalmazni az üzleti célú engedmény többletfeltételeit. Nem szükséges minden üzleti partnernek azonos feltételek szerint biztosítani a vásárolt mennyiségre tekintettel érvényesíthető engedményt. Továbbá nincs tiltó rendelkezés arra vonatkozóan sem, hogy egy előre meghatározott termékmennyiség vásárlása esetén az üzleti partnereknél egyedi mennyiségi kedvezményt alkalmazzon a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója. Azonnali engedmény nyújtása alapvetően abban az esetben valósulhat meg, ha a vevő a korábbi időszak vásárlásaival az előre meghatározott mennyiséget elérte, és az újabb vásárlás során a következő terméket, szolgáltatást már kedvezményesen kapja. A számlában a termékértékesítés, a szolgáltatásnyújtás adóalapja az árengedmény összegével csökken, így nincs szükség számlahelyesbítésre. Kérdésként merül fel, hogy mit tekintünk „korábbi” vásárlásnak. Az adóhatóság tudomásom szerint hivatalos álláspontot nem fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy mit lehet korábbi vásárlásnak tekinteni. A törvény nem tartalmaz arra vonatkozó megfogalmazást, hogy melyik az az engedmény nyújtásának időpontjához legközelebb álló vásárlás, melyre tekintettel az árengedmény nyújtható. Így – a törvény pusztán grammatikai értelmezése alapján – teljesülhet a „korábbi vásárlás” feltétele abban az esetben is, ha az engedmény alapjául szolgáló mennyiség értékesítése és az engedmény juttatása egy ügylet keretében valósul meg. Ide sorolhatók azok az akciók is, melyek során a vevő két raklap árut megvásárol, a harmadik raklap termékhez pedig féláron jut. A vevőnek a vásárlása során minimum három raklap árut kell megvásárolnia ahhoz, hogy a kedvezményt érvényesítse. Kettő raklap terméknél a teljes ellenértéket, míg az áfatörvény vásárlás mennyiségére tekintettel nyújtott engedmény összegével a harmadik termék adóalapja csökkenthető. Ugyanezen rendező elv szerint kell eljárni abban az esetben, ha a termék egységára 127 Ft (100 Ft + 27 Ft áfa), de az egyedi megállapodás alapján ezer darab vásárlása esetén az egységár 108 Ft (85 Ft + 23 Ft áfa). Ekkor is a vásárlás mennyiségére tekintettel nyújtott engedményről beszélünk, mivel teljesül az a törvényi feltétel, hogy a kedvezményes egységár eléréséhez a „korábbi” vásárlásoknak el kell érnie az előre meghatározott darabszámot. Vásárlás mennyiségére tekintettel utólag adott engedményről abban az esetben beszélhetünk, ha a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője az előre meghatározott vásárlási volument elérte, és az eredeti számla(k) kiállítását követően történik az en-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

gedmény nyújtása. Amennyiben az eladó, döntése alapján utólag a kedvezmény alapjául szolgáló értékesítés adóalapját csökkenti, akkor ahhoz számla módosítása szükséges. A helyesbítő számla kibocsátásánál azonban figyelemmel kell lenni a korrekciós bizonylat kötelező tartalmi elemeire. Ha a módosítás több számlát érint, akkor a számlák módosítása – az Áfa tv. 170. §-ának rendelkezéseit figyelembe véve – elvégezhető egy bizonylattal, vagy akár számlánként kiállított módosító bizonylattal is. Üzletpolitikai célú engedmény Amennyiben az engedmény elszámolásának alapjául szolgáló feltétel nem kötődik az ügylet fizetési határidejét megelőzően történő fizetéshez, illetve az engedmény megszerzése nem a vásárolt mennyiségéhez kapcsolódik, akkor az engedmény összegét csak akkor lehet adóalapba nem tartozó tételként figyelembe venni, illetve az engedmény alapja utólag csak abban az esetben csökkenthető, ha az engedmény üzleti célúnak minősül. Az Áfa tv. 71. § (2) bekezdése alapján üzleti célúnak minősül az árengedmény abban az esetben, ha  az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is – azonos feltételek mellett – észszerűen elérhető, vagy  az árengedmény nyújtójától független féllel is – azonos feltételek mellett – köthető, és számára észszerűen elérhető, megállapodásban előre rögzített, vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben kifejezett – adó nélkül számított – összesített összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett – adó nélkül számított – összesített ellenértéke. A leírtak alapján az üzleti célú engedmény nyújtásának forgalmi adó szempontjából három feltétele van. 1. Az engedménynek független fél számára is észszerűen elérhetőnek kell lennie. Az üzleti célú engedmény adóalap-csökkentésének egyik kritériuma, hogy az értékesítő által biztosított engedmény feltételrendszerét úgy kell kialakítani, hogy a vállalkozástól független felek számára is észszerű keretek között elérhető legyen. Amenynyiben a vállalkozás nem független felek (például kapcsolt vállalkozás, a vállalkozás dolgozói) részére árengedményt nyújt, akkor az árengedmény megszerzését más független fél számára is elérhetővé kell tenni ahhoz, hogy a kedvezmény összege az adóalap meghatározása során, illetve utólag érvényesüljön.

5

Amennyiben a dolgozóknak bizonyos termékfajtákra 20%-os mértékű engedményt biztosítanak a karácsonyi ünnepek alkalmával, akkor az árengedményre vonatkozó szabályokat úgy kell kialakítani, hogy más vásárlói csoportok számára is elérhető legyen a kedvezmény mértéke. Ebben az esetben a dolgozóknak értékesített termékre jutó engedmény összegével a termék adóalapja csökkenthető. Független feleknek nyújtott árengedmény esetében is meg kell teremteni annak a feltételét, hogy az árengedményre több üzleti partner is jogosulttá válhasson. Az eladónak nem szükséges független féllel kötött megállapodással rendelkeznie ahhoz, hogy az árengedmény üzleti célúnak minősüljön, de a lehetőséget meg kell teremteni a független felek által történő eléréshez. Nem beszélhetünk üzleti célú engedményről akkor, ha az ügyletben szereplő felek közötti árengedmény nyújtása egyedi megállapodáson alapul, vagy más üzleti partner azonos tartalmú megállapodást az árengedmény feltételéül szabott körülményekből adódóan eleve nem köthet. Álláspontom szerint az üzleti célú árengedmény adóalapban történő érvényesítésének nem feltétele, hogy bárki számára azonos feltételek alapján történjen az árengedmény nyújtása, mivel az áfatörvény ilyen feltételt nem támaszt. Amennyiben az értékesítő valamilyen objektív rendezőelv szerint kategorizálja a vásárlóit, és e kategóriákra vonatkozóan eltérő árengedményt alkalmaz, akkor e szelektálási módszer elegendő a fent említett feltétel teljesítéséhez. 2. Az árengedmény feltételeit megállapodásban rögzítsék. Az üzleti célú árengedmény nyújtásának feltétele, hogy a felek az árengedmény megszerzésének körülményeit megállapodásban előre rögzítsék. A megállapodásban történő rögzítésnek elfogadható formája lehet, ha a felek az ügyletről írásban megkötött szerződésben az árengedmény feltételeit rögzítik. Ugyanakkor nem kifogásolható az a megoldás sem, ha az eladó a potenciális üzleti partner számára nyilvános módon elérhető általános szerződési feltételek között közzéteszi az árengedmény megszerzésének feltételeit. 3. Az engedmény összege kisebb legyen, mint az engedmény alapjául szolgáló ügyletek ellenértéke. Üzleti célú árengedmény csak abban az esetben valósulhat meg az áfatörvény fogalomrendszerében, ha az árengedmény alapjául szolgáló ügyletek összesített értéke nagyobb, mint a vevő számára nyújtott árengedmény adó nélküli összege. Amennyiben a ter-

6

mékértékesítések, szolgáltatásnyújtások összesített ellenértéke megegyezik az engedmény összegével, akkor az ügylet ingyenessé válik, és az ingyenes termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabályok alkalmazandók. Egy gépjármű-bérbeadással foglalkozó vállalkozás a saját tulajdonában lévő személygépkocsiját hosszú távra bérbeadja egy másik vállalkozásnak. Amennyiben a bérleti szerződés a naptári év egészében fennáll, akkor az év utolsó hónapjára jutó bérleti díjat nem kell megfizetnie a bérlőnek. A bérbeadó az utolsó hónapról elkészíti a számlát, melyen feltünteti a bérleti díj összegét, de árengedmény jogcímen a bérleti díjjal azonos összeget ír jóvá a számlában, így a számla végösszege nulla forint lesz. Kérdésként merül fel, hogy a decemberi bérleti díj összege üzleti célból adott árengedménynek minősül-e vagy az ügyletre az ingyenes szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabályok az irányadóak. Az Áfa tv. 71. § (2) bekezdése kimondja, hogy az érvényesített árengedmény pénzben kifejezett összegének kisebbnek kell lennie, mint az árengedmény alapjául szolgáló ügyletek összesített értéke. Az árengedmény alapjául szolgáló ügyletek összesített értékénél a januártól decemberig tartó bérleti díjak összegét kell figyelembe venni. Az 1–12. hónap bérleti díjának összege – minden hónapban azonos bérleti díjat feltételezve – meghaladja az árengedmény összegének alapját képező utolsó hónap bérleti díját. A nyújtott árengedmény összegét nem lehet pusztán az év utolsó hónapjának bérleti díjával összevetni, hiszen a felek által előre rögzített megállapodás alapján a bérlő az árengedményt az egész évben fennálló bérleti jogviszonyra tekintettel kapja. Ugyanakkor nincs az áfatörvénynek olyan rendelkezése, mely szerint a korábbi időszakra tekintettel megszerzett árengedmény összegét a következő ügyletben, teljesítésig adott engedményként ne lehessen érvényesíteni, még akkor sem, ha az árengedmény összegének érvényesítésével a következő időszaki számla végösszege nulla lesz. Ennek okán a 12. hónapban nem beszélhetünk ingyenes szolgáltatásnyújtásról, mivel egy korábbi időszakra tekintettel adott árengedmény érvényesül a következő időszakra vonatkozó bérleti díj számlázása során. Az árengedmény juttatásának feltételei megfeleltethetők az üzleti célú árengedményre vonatkozó törvényi feltételeknek.

Természetben nyújtott engedmények A teljesítésig, illetve a teljesítést követően, utólag nyújtott engedmények szabályai között külön figyelmet érdemel, ha az engedmény nem pénzben, ha-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

nem termékben vagy szolgáltatásban testesül meg. A természetben nyújtott engedmény nyújtható korábbi vásárlásra tekintettel, illetve üzletpolitikai célú kedvezményként is. A természetben nyújtott engedménynek egyik triviális formája, amikor az értékesítő a vásárlással egyidejűleg a vásárolt mennyiségre tekintettel egy plusz termékre jogosult. A természetben nyújtott engedménynek tipikus esete a „kettőt fizet, hármat vihet” akció. Amennyiben a vevő kettő terméket megvásárol, akkor a harmadik terméket „ingyen” kapja. Az eladó a teljesítéssel egyidejűleg ad a vevőnek természetben árengedményt. Az eladó a számlán kétféle módon tüntetheti fel a kedvezményt. Az eladónak lehetősége van a számlán feltüntetni a három termék teljes ellenértékét, majd kedvezmény címén a harmadik termék értékét negatív előjellel jelenítheti meg. Azonban az értékesítőnek lehetősége van a számlán a harmadik termék 0 forint ellenértékkel történő feltüntetésére is. Az ingyenes termékátadás szabályai ezen ügyletre nem alkalmazhatók, hiszen a harmadik termék „ingyenes” átadása az előző két termék megvásárlásán alapul, mely – a jogszabályi rendelkezések egyéb feltételeit nem vizsgálva – megfelel az Áfa tv. 71. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Sajátos megítélés alá esik az engedmény forgalmi adó szerinti megítélése akkor, ha a természetben nyújtott engedményt a korábbi vásárlásokra tekintettel utólag biztosítja az eladó. A korábbi vásárlásra tekintettel nyújtott engedmények esetében a felek a megállapodásukban előre rögzítik, hogy a korábbi időszakban teljesített termékmennyiség vásárlása után a vevő meghatározott termékre jogosult. A termék átadása történhet a vevő következő vásárlásával egyidejűleg vagy egyéb más termék vásárlásától függetlenül. A természetben nyújtott engedményeknél nem lehet a teljesítést követően, utólag adott engedmény szabályait alkalmazni, mivel az engedményként szolgáló termék átadása is teljesítésként értelmezhető. A teljesítéssel egyidejűleg nyújtott engedmények esetében pedig az Áfa tv. 71. § (1) bekezdés b) pontja az irányadó. Egy édesipari nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozás kiskereskedelmi partnerei részére olyan akciót hirdet, hogy az a vevő, aki hat hónap alatt legalább 5 millió forint értékben vásárol, egy 150 ezer forint értékű kávéfőzőt kap ajándékba. A kávéfőző átadása a korábbi vásárlás mennyiségére tekintettel történik, így az Áfa tv. 71. § (1) bekezdés b) pontjának megfelel. Ha a kávéfőző átadása egy újabb vásárlás során valósul meg, akkor a vásárolt termékek mellett az eladó a számlán feltüntetheti a kávéfőző teljes ellenér-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

tékét, majd engedmény címén ugyanazon összeget negatív előjellel. Ugyanakkor lehetőség van a számlán a kávéfőzőt nulla forintértéken feltüntetni, de a számlán javasolt megjegyezni, hogy a kávéfőző átadása a korábbi vásárlás értékére tekintettel történik ingyenesen. Amennyiben a kávéfőző átadása nem kapcsolódik más egyéb termék vásárlásához, akkor javasolható, hogy az átadáshoz kapcsolódóan az értékesítő számlát állítson ki. A számlán tüntesse fel a kávéfőző árát, majd a kávéfőző árával megegyező mértékű árengedményt jelenítsen meg. A számlán meg kell jeleníteni az engedmény okát. A termékértékesítés ekkor „látszólag” ellenérték nélkülivé válik, de ebben az esetben az ingyenes termékátadás szóba sem jöhet, mivel az árengedmény nyújtása a korábbi vásárlások menynyiségére tekintettel történik.

Pénzvisszatérítés 2014. január 1-jétől az Áfa tv. 77. § (4) bekezdése alapján, ha az adóalany a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését követően az üzletpolitikájában részletesen rögzített feltételek szerint vásárlásösztönzési célból pénzt térít vissza olyan adóalany vagy nem adóalany részére, aki (amely) azt a terméket, szolgáltatást, amelynek beszerzése, igénybevétele pénzvisszatérítésre jogosít, nem közvetlenül tőle szerezte be, vette igénybe, a pénzt visszatérítő adóalany utólag csökkentheti azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása adóalapját, amelyre vonatkozóan a pénzt visszatéríti. Az eddig ismertetett ügyletek esetében az engedményt az eladó minden esetben a közvetlenül vele szerződéses kapcsolatban álló vevőjének nyújtotta. E konstrukció viszont egy olyan háromszereplős ügyletet takar, ahol az árengedmény összegét az értékesítő olyan adóalanynak téríti vissza, aki közvetlenül nem tőle vásárolt. Az árengedmény összege nem fut keresztül az értékesítési láncon, a közbenső szereplők számláiban a vásárlást követően nyújtott árengedmény összege nem jelenik meg. Az árengedmény nyújtója közvetlenül az akcióban szereplő végső vevőnek juttatja az árengedmény összegét, illetve az utólagos adóalap-korrekció rendezése is e két szereplő között történik. E konstrukció alkalmazásának egyik feltétele, hogy a pénzvisszatérítésre jogosult részére teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési helye belföld legyen, illetve a visszatérítendő összegnek kisebbnek kell lennie, mint a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet mennyiségi adatának és az adott vásárlásösztönzési program keretében, bármely adóalap

7

csökkentésre jogosító ügylet vonatkozásában az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás legalacsonyabb, adóval növelt egységárának szorzataként adódó öszszeg. A visszatérített összeget úgy kell tekinteni, mint amely az áfa összegét is tartalmazza. A pénzt visszatérítő vállalkozás a visszatérítés időpontját magában foglaló bevallási időszakban csökkentheti az adó alapját. Amennyiben a vevő adóalany, és a pénzvisszatérítéshez kapcsolódó ügyletre tekintettel adólevonási joga volt, akkor a pénzvisszatérítésre jogosultnak pótlólagosan áfafizetési kötelezettsége keletkezik. A pénzvisszafizetésre kötelezettnél az adó alapja abban az esetben csökkenthető, ha az alábbi bizonylatok a rendelkezésére állnak:  a pénzvisszatérítésre jogosult nevére szóló, a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet teljesítését tanúsító számla másolati példánya, amely egyértelműen igazolja, hogy az adott ügylet belföldön teljesített

adóköteles ügylet, valamint  a pénz átutalásáról vagy a készpénz kifizetéséről szóló bizonylat, amely egyértelműen igazolja, hogy a pénzt visszatérítő adóalany a pénzvisszatérítés jogosultja részére az üzletpolitikájában rögzített összeget megtérítette. A kifizetést igazoló bizonylaton meg kell jeleníteni a pénzvisszatérítésre jogosult nevét, lakcímét és – adóalany esetén – adószámát. Továbbá a pénzvisszatérítésre jogosultnak nyilatkoznia kell, hogy az árengedményre jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás vonatkozásában jogosult volt-e adólevonásra. E konstrukciót csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az árengedmény pénz. Természetben adott engedményekre a leírt szabályok nem vonatkoznak.

Vira Sándor

igazgatóhelyettes, Saldo Zrt.

DR. CSÁTALJAY ZSUZSANNA ROVATA

AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY 2017-ES VÁLTOZÁSAI (3. RÉSZ)

Cikksorozatunkban az áfatörvény és a kapcsolódó jogszabályok 2017-től hatályos változásait mutatjuk be. A harmadik részben az ingatlanokat érintő módosításokat és az egyéb, vegyes rendelkezéseket ismertetjük. Az ingatlan fogalmának jogszabályba iktatása 2017. január 1-jétől a közösségi jogalkotó bevezetett egy egységes ingatlanfogalmat, amelyet Magyarországon is kötelezően alkalmazni kell az Áfa tv.-be való külön implementáció nélkül is. A 1042/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet által módosított 282/2011/ EU tanácsi végrehajtási rendelet 2017. január 1-jétől hatályos ingatlanfogalma (13b. cikk) leszögezi, hogy a Héa-irányelv tekintetében mindenhol – és nemcsak a teljesítési hely vonatkozásában – ezt az ingatlanfogalmat kell alkalmazni. Ez az új fogalom várhatóan Magyarországon is módosítani fogja az eddigi ingatlanfogalmat a szolgáltatások teljesítési helye, az ingatlanbérbeadás adómentessége és a fordított adózás tekintetében is.

8

A Vhr. módosítása eredményeképpen a 13b. cikk a következőképpen határozza meg az ingatlan fogalmát. (Figyelemre méltó, hogy a meghatározás a Héairányelvnek nemcsak a teljesítésihely-szabályaira utal, hanem általános jelleggel mondja ki, hogy a Héa-irányelv alkalmazásában az alábbiak tekintendők ingatlannak.) „Az ingatlan fogalma: a) a föld bármely meghatározott területe, akár a földfelszínen vagy a földfelszín alatt, amely tulajdonjog tárgyát képezheti és amely birtokba vehető; b) bármely épület vagy építmény, amely tengerszint fölött vagy alatt a földhöz vagy a földbe rögzített, és amelyet nem lehet könnyen lebontani vagy elmozdítani; c) az épület vagy építmény szerves részét alkotó bármely olyan alkotóelem, amelyet már beépítettek, és amely nélkül az épület vagy építmény nincs befejezve, mint például az ajtók, ablakok, tetők, lépcsők és liftek;

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

d) az épületbe vagy építménybe állandó jelleggel beépített bármely olyan alkotóelem, felszerelés vagy gép, amely az épület vagy építmény lerombolása vagy megváltoztatása nélkül nem távolítható el.” E fogalom magyarázatára az Európai Bizottság – a tagállamok közreműködésével – 2015. október 24-én „Az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozóan a héa tekintetében 2017-ben hatálybalépő uniós szabályok magyarázata” címmel megjegyzéseket (a továbbiakban: Magyarázat) adott ki, amelyek ugyan formálisan nem kötelező érvényűek, de nyilvánvalóan a jövőben majd mindenki által követett és irányadó értelmezéseket tartalmaznak. A Magyarázat értelmezi az ingatlan fogalmát is. Egyértelműsíti, hogy a fogalom tulajdonképpen négy kategóriát takar, s amennyiben az egyikbe beletartozik egy termék, akkor már ingatlannak minősül. Vannak olyan termékek, amelyek két kategóriába is beletartoznak, de attól még az azokra irányuló szolgáltatásra is igaz az, hogy csak akkor lesz ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás, ha az ingatlannal való kapcsolat kellően közvetlen. [A konyhabútor és a márványlépcső például mind a c) mind a d) pont alá tartozhat.] Ugyanakkor az is fontos, hogy a lista kimerítő: nincsen ezeken kívül más ingatlannak tekinthető dolog, termék. Leszögezi, hogy léteznek olyan termékek amelyek nem mozognak és nem is mozdíthatók el könnyen (például fák, földterület, épületek), ezek mindenképpen önmagukban („saját jogukon”) ingatlannak minősülnek. [Ez a kategória szerepel a definíció a)-b) pontjában.] De ezen kívül léteznek olyanok, amelyek mozognak és elmozdíthatók, de mégis ingatlannak minősülnek azért, mert az a)-b) pont szerinti ingatlanhoz szorosan kapcsolódnak, vagy abba be vannak építve (pl. liftek, ajtók, ablakok) [Ez a c)-d) pontban szereplő meghatározás.] Ahhoz, hogy egy termék az a) pont szerint ingatlan legyen, kettős feltételnek kell megfelelnie:  a föld meghatározott területe legyen, akár a földfelszínen, akár az alatt, és  tulajdonjog tárgyát képezhesse és birtokba vehető legyen. A föld magában foglalja a talajt és az altalajt, tehát mindent, ami alatta van. Lehet olyan föld is, amit víz borít, vagy például lehet út is. De nem minden talajon álló termék minősül ingatlannak, ehhez a földbe bele kell épülniük, bele kell gyökerezniük. A növények csak addig minősülnek ingatlannak, amíg a földben vannak, ha kivágják őket, akkor már nem. A víz is addig tekinthető ingatlannak, amíg a mederben, medencében van, ha kimerik, már nem az. Az olaj, az ásványok, a föld alatti erőforrások, a víz alatti föld ingatlannak tekinten-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

dő mindaddig, amíg ki nem termelik. E helyütt is ki kell azonban emelni, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden az itt felsorolt dolgokhoz kapcsolódó szolgáltatást ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak kell tekinteni, hanem csak akkor, ha kellően közvetlen a kapcsolat. A tulajdonjog és a birtoklás fogalma egységes közösségi értelmezést igényel, a nemzeti polgári jog rendelkezéseit nem lehet figyelembe venni. Még akkor is megtörténhet a tulajdonoskénti rendelkezési jog átruházása, így tulajdonjog tárgya lehet az a dolog, ha a tulajdonjog polgári jogi értelemben nem kerül át. Ezért első körben azt kell megvizsgálni, hogy az ingatlan felett tulajdonjoggal rendelkeznek-e, ami túlmutat az egyszerű tulajdonjogon, egyfajta ellenőrzési és használati jogot jelent. Elegendő az is, ha potenciálisan tulajdonba és birtokba vehető az a termék, annak nincs jelnetősége, hogy az ügylet időpontjában rendelkezik-e valaki felette. A tulajdoni lapon kívül más is figyelembe vehető, meg kell határozni anélkül is, hogy létrehozható-e azon tulajdonjog vagy birtokjog. A b) pont az épületeket, építményeket nevesíti ingatlanként. A Magyarázat szerint az épület falakkal és tetővel rendelkező, ember alkotta szerkezet, például ház, gyár, azaz minden földhöz rögzített vagy földön létesített építmény épületnek tekintendő. Az építmény fogalma ennél tágabb fogalom. Olyan ember alkotta szerkezetek minősülnek építménynek, amelyek nem épületek (pl. út, híd stb.). Az építmény és az épület minden alkotóelemükkel együtt ingatlannak minősülnek. Az ingatlanná minősítésnél annak nincs jelentősége, hogy ténylegesen befejezett-e vagy romos; tehát a félkész épület is ingatlan. Az sem számít, hogy rendeltetésszerűen nem használható. (Például a már csak a puszta falakból álló műemlékek is idetartoznak.) Lényeges, hogy az ember alkotta szerkezetek közül az épület és az építmény kimerítő felsorolás, más ezen kívüli saját jogán ingatlan nem lehet. Az ingatlanná minősítésnek kettős feltétele van az épületeknél és az építményeknél:  földbe vagy földhöz rögzítettnek kell lennie (akár a tengerszint alatt, akár afelett);  nem lehet könnyen elbontani vagy elmozdítani. A földbe rögzítettség mint kritérium nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak a teljesen fix rögzítés felel meg ennek, hiszen például a Leichenich-ügyben étteremdiszkóként használt lakóhajó kapcsán is arra jutott az EUB, hogy ingatlannak minősül, annak ellenére, hogy kötelekkel, horgokkal stb. volt rögzítve. Ehhez hasonlóan a Maierhofer-ügyben is nem teljesen fixen rögzített, hanem előre gyártott elemekből máshol újra felépíthető mobilházakat tekintett ingatlannak az EUB.

9

A másik kritérium az, hogy könnyen el lehet-e bontani vagy mozdítani. A könnyű elmozdíthatóságnak van egy fizikai és egy gazdasági oldala, ugyanis azt jelenti, hogy fizikai erőfeszítések és nem elhanyagolható költségek nélkül elmozdítható-e. A mobilházak, hajók is ingatlannak minősülhetnek tehát akkor, ha nem lehet könnyen, erőfeszítések, költségek nélkül elmozdítani őket. Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy könynyen elbontható-e a dolog, a következő szempontokat kell vizsgálni:  kell-e az elbontáshoz szakmai alkalmasság (például daru, teherautó, vontató stb.);  a bontási művelet költsége összevetve a dolog értékével milyen arányt mutat;  a bontáshoz mennyi idő szükséges;  a bontás az építmény lerombolását vagy jelentős értékcsökkenését eredményezi-e. Fontos lehet továbbá az ügylet időpontjában a tényleges használati cél és szándék, az, hogy a tevékenység állandó helyszíneként tervezik-e használni. A c) pont szerinti fogalomnál a következő szempontokat kell mérlegelni. Először is meghatározza a Magyarázat az alkotóelem fogalmát: minden olyan többlet szerkezeti elem, ami szerves részét képezi az ingagtlannak, azért, mert be van építve állandó jelleggel, és az épülettel annyiban szerves egységet alkot, hogy nélküle az ingatlan nem lenne befejezve vagy integritása megváltozna. Kérdés, hogy mit jelent az olyan szerves részét képező alkotóelem, amit beépítenek, ami nélkül az ingatlan nincs befejezve. Beépítés során előre elkészített részeket, elemet építenek hozzá az ingatlanhoz. Az, hogy ez a beépített elem az épület szerves részét képezi-e, mindig az épület célja határozza meg, más szükséges például egy lakóháznál, egy hídnál vagy egy gyárnál. Az a lényeg, hogy az eltávolításával nem lenne az ingatlan a rendeltetési célnak megfelelően használható. Azonban azok az elemek, amelyeket ugyan beépítenek, de nem veszítik el integritásukat, amelyek nélkül is használható az épület, nem tartoznak ide, mert ezek nélkül is teljes marad az ingatlan. Ugyanakkor ezek közül azok az elemek mégis idetartoznak, amelyek eltávolításával az épület lerombolódna. Ez ugyanis a d) pont szerinti fogalom alá tartozik, és már tisztáztuk, hogy elég, ha egyetlen pontnak megfelel az adott termék. Azoknál a befejező alkotóelemeknél, amelyek nem az épület stabilitását, szilárdságát adják meg, az a döntő szempont, és akkor részei az ingatlan fogalmának, ha ezek hiányában az ingatlan nem használható rendeltetésszerűen. Az is ingatlanná minősíti ezeket az elemeket, ha szükségesek ahhoz, hogy az építmény a

10

megfelelő besorolást kapja. Például a szigetelés, közfalak, burkolatok fűtőrendszer, elektromos vezetékek stb. akkor tartoznak ide, ha ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy az épület a rendeltetésének megfelelően befejezett legyen. Az alkotóelemek kapcsán le kell szögezni, hogy ezek beépítése előtt és beépítése nélkül is ingatlan volt az a) és b) pont szerinti föld, épület, építmény, de azzal, hogy beépítésre kerülnek, ezek az elemek is ingatlannak minősülnek. A d) pont szerinti alkotóelemek akkor minősülnek ingatlannak, ha lerombolás vagy megváltoztatás nélkül nem távolíthatók el. Vizsgáljuk meg ezt a fogalmat is. A jogszabályban a felszerelés, gép van nevesítve, de ezen kívül bármilyen alkotóelem lehet. Az állandó jelleggel beépítettséget mint feltételt azok az alkotóelemek valósítják meg, amelyeket konkrét, hosszú távra és változatlan használatra terveztek, de legalábbis tartósan bizonyos ideig arra használják, amire beépítették. Az is vizsgálat tárgya kell legyen, hogy az alkotóelemek eltávolíthatók-e anélkül, hogy az épületet lerombolnák vagy megváltoztatnák. A lerombolás nem igényel különösebb magyarázatot, azonban a megváltoztatásról el kell mondani, hogy megváltoztatásnak minősül bármi, amit hozzákapcsoltak, majd eltávolítanak. (Ugyanakkor, ha apró vagy jelentéktelen károkat vagy változásokat okoz az eltávolítás, akkor az ingatlanná minősítést nem lehet alkalmazni.) Azt, hogy mi minősül jelentős munkának az eltávolítás kapcsán, az ahhoz szükséges idő és a költségek szempontjából kell megítélni, továbbá aszerint, hogy használhatatlan lesz-e az alkotóelem. Lényeges, hogy az ingatlanhoz való hozzákapcsolódásnak elég erősnek kell lennie. Az elhatároláshoz szempont a c) és a d) pontnál is, hogy a beépített alkotóelem az épület fő szerkezetének része: pl. falak, gerenda, padló, tartószerkezet, szennyvízcsatorna, az épület fő hűtő- és fűtőrendszere, ugyanakkor a beszerelt nem része a szerkezetének. Támpont lehet, hogy az alkotóelemet csak akkor kell ingatlannak tekinteni, ha az eltávolítása befolyásolja az ingatlan integritását.

Az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások általános fogalommeghatározása A Vhr. először is általánosságban meghatározza az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások minősítési szempontjait és fogalmát a 31a. cikkében. E szerint az „ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások csak azokat a szolgáltatásokat foglalhatják magukban, amelyek kellőképpen közvetlen kapcsolatban állnak az adott ingatlannal. A szolgáltatás az alábbi esetekben te-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

kintendő az ingatlannal kellőképpen közvetlen kapcsolatban állónak: a) a szolgáltatás az ingatlanból ered és az ingatlan a szolgáltatás alkotóeleme, valamint a nyújtott szolgáltatás szempontjából központi és nélkülözhetetlen szerepet tölt be; b) a szolgáltatást az ingatlan érdekében vagy arra irányulva nyújtják, és célja az ingatlan fizikai vagy jogi helyzetének megváltoztatása”. A Magyarázat is kiemeli, hogy egy szolgáltatás ingatlanhoz való minősítésének az az alapfeltétele, hogy kellően közvetlen kapcsolatban álljon az ingatlannal, amely tényt objektív szempontok alapján kell minősíteni. A fenti meghatározásban szereplő a) pont azokat a szolgáltatásokat jelöli, amelyeknél a szolgáltatás eredménye az ingatlanból származik (például halászati jog, ingatlanlízing stb.), a b) pontba pedig azok a szolgáltatások tartoznak, amelyeknél az ingatlan van a szolgáltatás középpontjában (például épületjavítás). Hangsúlyozza a Magyarázat, hogy annak nincs jelentősége, hogy kinek nyújtják, akár a tulajdonosnak, akár bérlőnek, fővállalkozónak, a szolgáltatás tartalma a döntő. Ingatlanból akkor ered a szolgáltatás [a) pont], ha az ingatlant használják a szolgáltatás nyújtására, az ingatlan képezi a szolgáltatás fő és meghatározó elemét. Ha ide nem sorolandó, akkor a szolgáltatásnak az ingatlan fizikai vagy jogi helyzetének megváktoztatására kell irányulnia [b) pont], azaz az ingatlan jogállásának vagy fizikai jellemzőinek megváltoztatására kell irányulnia. A fizikai változás lehet bármilyen jelentéktelen, apró. Lényeges, hogy az a) és b) pont nem kettős feltétel, az is ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás, amelyik csak az egyiket valósítja meg. Ugyanakkor a fentiek szerinti értékelést csak azoknál a szolgáltatásoknál kell elvégezni, amelyek nincsenek külön nevesítve mint ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások.

Nevesítetten ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások a teljesítési hely tekintetében A teljesítési hely tekintetében az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások minősítésének feltételrendszerén túlmenően felsorol néhány – legtipikusabb – ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatást a Vhr. Lényeges, hogy ez a lista nem kimerítő felsorolás, tehát vannak még természetesen itt nem említett ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások, csak az alábbi szolgáltatásoknál nem kell elvégezni az általános feltételeknek megfele-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

lő minősítést, ugyanis ezek a jogszabály erejénél fogva ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak minősülnek. (Hangsúlyozzuk, hogy ez a lista viszont csak az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások teljesítési helye tekintetében mérvadó.) A következő szolgáltatások tehát mindenképpen ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak minősülnek a teljesítési hely tekintetében: a) egy meghatározott telekre szánt épület vagy épület részei terveinek elkészítése, tekintet nélkül arra, hogy az épület megépül-e; b) építésfelügyeleti vagy biztonsági szolgáltatások nyújtása; (Ha az ingatlan egy ingóságát őrzik, például egy gépet, akkor is idetartozik, s akkor is idesorolandó, ha távolról nyújtják.); c) épület adott földterületen történő megépítése, valamint épületen vagy épület részein végzett építési és bontási munkák; d) adott földterületen állandó szerkezetek építése, valamint állandó szerkezeteken, például gáz-, víz-, szennyvíz- és hasonló csővezeték-rendszeren végzett építési és bontási munkák; e) földmunkák, ideértve a mezőgazdasági szolgáltatásokat is, például a szántást, vetést, öntözést és trágyázást; (De a mezőgazdasági szolgáltatások csak akkor sorolhatók ide, ha ingatlanhoz kapcsolódnak, például az állattartás, az aratás utáni csomagolás, címkézés, válogatás, szállítás stb. nem tartozik ide.) f) az ingatlan állapotának és kockázatainak felmérése és értékelése; g) az ingatlan értékbecslése, ideértve azt az esetet is, amikor a szolgáltatásra biztosítási célokból van szükség, a hitel biztosítékaként szolgáló ingatlan értékének megállapítása vagy viták esetén a kockázatok és károk felmérése érdekében; h) a (3) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozó esetek kivételével ingatlan bérbe vagy haszonbérbe adása, ideértve azt az esetet is, amikor a termékek tárolására az ingatlan meghatározott részét az igénybevevő kizárólagos használatára jelölik ki; (Ez azt jelenti, hogy akkor tartozik ide, ha meghatározott ideig használja az ingatlant a bérlő oly módon, hogy az ingatlan használatából más személy ki van zárva. A raktározási, tárolási szolgáltatás akkor tartozik csak ide, ha az ingatlan meghatározott részét kizárólagos használatra jelölik ki, és az ingatlan a szolgáltatásban központi és nélkülözhetetlen elem. Az összetett raktározási szolgáltatások akkor minősülnek az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás járulékának, ha szorosan kapcsolódnak a raktározáshoz, azzal objektíve oszthatatlan szolgáltatást képezve, és a kiegészítő szolgáltatásokat

11

csak a raktározás jobb megvalósulása érdekében nyújtják.) i) szállásnyújtás a szállodaiparban vagy hasonló funkciót betöltő ágazatban, például nyári táborhelyeken vagy kemping céljára kialakított területeken, ideértve az időben megosztott használati jogok és hasonlók beváltásából eredő, meghatározott helyen való tartózkodás jogát; j) a h) és i) pontok hatálya alá tartozó esetek kivételével ingatlan egészének vagy részeinek használatához való jogok átengedése vagy átruházása, ideértve az ingatlan részének használatára szóló engedélyt, mint például halászati vagy vadászati jog, repülőterek váróiba történő belépéshez való jog, vagy díjköteles infrastruktúra, például híd vagy alagút használatának biztosítása; (Idetartozik például az autópályadíj is.) k) épület vagy épület részeinek karbantartása, felújítása és javítása, ideértve az olyan munkákat is, mint a takarítás, csempézés, tapétázás és parkettázás; l) állandó szerkezetek, mint például gáz-, víz-, szennyvíz- és hasonló csővezeték-rendszerek karbantartása, felújítása és javítása; m) olyan gépek vagy berendezések beépítése vagy összeszerelése, amelyek a beépítést vagy összeszerelést követően ingatlannak minősülnek; n) gépek vagy berendezések karbantartása és javítása, ellenőrzése és felügyelete, amennyiben a gépek vagy berendezések ingatlannak minősülnek; o) kereskedelmi, ipari vagy lakóingatlan működtetésére irányuló, az ingatlan tulajdonosa által vagy megbízásából végzett ingatlankezelés, a (3) bekezdés g) pontjának hatálya alá tartozó, ingatlanba történt befektetésekre vonatkozó portfóliókezelés kivételével; p) ingatlan értékesítése, bérbe vagy haszonbérbe adása, valamint ingatlannal kapcsolatos bizonyos jogok vagy dologi jogok (függetlenül attól, hogy birtokba vehető dolognak minősülnek-e vagy sem) létesítése vagy átruházása tekintetében végzett közvetítés, a (3) bekezdés d) pontjának hatálya alá tartozó közvetítés kivételével; q) ingatlanon fennálló jog átruházásához, ingatlannal kapcsolatos bizonyos jogok vagy dologi jogok (függetlenül attól, hogy birtokba vehető dolognak minősülnek-e vagy sem) létesítéséhez vagy átruházásához kapcsolódó jogi szolgáltatások, mint például közjegyzői szolgáltatások vagy ingatlan adásvételére irányuló szerződés elkészítéséhez kapcsolódó jogi szolgáltatások, abban az esetben is, ha az ingatlan jogi helyzetének megváltoztatását eredményező alapul szolgáló ügylet nem valósul meg;

12

Nem ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások a teljesítési hely tekintetében A Vhr. azokról a szolgáltatásokról is összeállított egy listát, amelyek semmiképpen nem tekinthetők ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak a teljesítési hely tekintetében. Ezek a következők: a) épület vagy épület részei terveinek elkészítése, amennyiben azokat nem meghatározott telekre szánják; b) termék ingatlanban történő tárolása, amennyiben az ingatlan meghatározott részét nem jelölik ki az igénybevevő kizárólagos használatára; c) hirdetési szolgáltatás nyújtása, abban az esetben is, ha ez ingatlan használatával jár; d) a szállodaiparban vagy hasonló funkciót betöltő ágazatban, mint például nyári táborhelyeken vagy kemping céljára kialakított területeken történő szállásnyújtás tekintetében végzett közvetítés, amenynyiben a közvetítő más nevében és javára jár el; e) kiállítási stand helyének biztosítása vásárok vagy kiállítások helyszínén, a kiállító számára tárgyak bemutatását lehetővé tevő egyéb kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt, mint például a kiállítási stand megtervezése, a tárgyak fuvarozása és tárolása, gépek rendelkezésre bocsátása, kábelfektetés, biztosítás és reklámozás; f) gépek vagy berendezések beépítése vagy összeszerelése, karbantartása és javítása, ellenőrzése vagy felügyelete, amennyiben a gép vagy berendezés nem képezi az ingatlan részét vagy nem válik az ingatlan részévé; g) ingatlanba történt befektetésekre vonatkozó portfóliókezelés; h) a (2) bekezdés q) pontjának hatálya alá tartozó esetek kivételével a szerződésekhez kapcsolódó jogi szolgáltatások, ideértve az ingatlan adásvételi szerződés feltételeire, az ilyen szerződés végrehajtására vagy létezésének bizonyítására vonatkozó tanácsadást, amennyiben e szolgáltatások nem kifejezetten valamely ingatlanon fennálló jog átruházására vonatkoznak. Kimondja Vhr. azt is, hogy amennyiben az igénybevevőnek ingatlanon végzendő munka céljából berendezéseket bocsátanak a rendelkezésre, úgy ez az ügylet csak akkor tekintendő ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtásnak, ha a szolgáltatásnyújtó felelősséget vállal a munka kivitelezéséért. Ha a szolgáltatásnyújtó a berendezést a működtetéséhez elegendő személyzettel együtt bocsátja az igénybevevő rendelkezésére munka végzése céljából, azt kell vélelmezni, hogy a szolgáltatásnyújtó felelősséget vállal a munka kivite-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

lezéséért. Az a vélelem, hogy a szolgáltatásnyújtó felelős a munka kivitelezéséért, bármely releváns ténybeli vagy jogi eszközzel megdönthető. (Megjegyzendő, hogy a Magyarázat azt is a munka kivitelezéséért való felelősségvállalás kérdésétől teszi függővé, ha építési munkához embereket adnak át illetve vesznek fel.) A saját nevében eljáró adóalany által a szállodaiparban vagy hasonló funkciót betöltő ágazatban, mint például nyári táborhelyeken vagy kemping céljára kialakított területeken való szállásnyújtással összefüggésben nyújtott távközlési, műsor- vagy elektronikus úton nyújtott szolgáltatások teljesítési helyének meghatározása céljából e szolgáltatásokat az adott helyszíneken nyújtott szolgáltatásnak kell tekinteni.





Adatszolgáltatás a személygépkocsik alvázszámáról Bővül az áfabevallás adattartalma 2017. január 1-től, ugyanis ettől kezdve nyilatkozatot kell benyújtani a személygépkocsik alvázszámáról (Art. 31/C. §, Módtv1 175. §)  Közösségen belüli termékbeszerzés,  termékimport esetén. Belföldi értékesítés esetén nem kell a nyilatkozatot megtenni.





Adatszolgáltatás – online pénztárgép Az online pénztárgép használatára kötelezett adóalanyi kör bővül 2017. január 1-jétől. A 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet, valamint az azt módosító 9/2016. (III. 25.) NGM rendelet 36/2016. (IX. 27.) NGM rendelet 1. számú melléklet szabályai alapján a következő tevékenységi körbe tartozó adóalanyoknak kötelező a nyugtaadási kötelezettségüket online pénztárgéppel teljesíteni:  45.20 szerinti gépjárműjavítási, -karbantartási tevékenységet végző adóalanyok Ide tartozik a gépjárművek javítása és karbantartása [mechanikai javítás; villamossági javítás; elektronikus befecskendező rendszer (injektor) javítása; általános szerviz; karosszériajavítás; gépjármű-alkatrészek javítása, beleértve a gépjármű motorját; mosás, fényezés stb.; festés, szórásos lakkozás; szélvédő, autóablak, -ajtó, -zár javítása; gépjárműülések javítása] a gumiabroncs és a gumibelső javítása, felszerelése vagy cseréje, centírozás, kerékbeállítás; a korrózióvédelem; az alkatrészek és tartozékok felszerelése (nem az autógyártás részeként).  45.32 szerinti gépjárműalkatrész-kiskereskedelmi tevékenységet végző adóalanyok

ÁFA & SZÁMLÁZÁS









Ide sorolandó a gépjármű-alkatrészek, -tartozékok, -felszerelések (gumiabroncs és gumibelső; gyújtógyertyák, akkumulátorok, járművilágítás, elektromos alkatrészek stb.) kiskereskedelme. 45.40 szerinti motorkerékpár, -alkatrész kiskereskedelmi, javítási, karbantartási tevékenységet végző adóalanyok Ide tartozik az új és használt motorkerékpárok (beleértve a mopedet is) kiskereskedelme; a motorkerékpár-alkatrész és -tartozék kiskereskedelme; a motorkerékpár karbantartása és javítása. 86.10 szerinti fekvőbeteg-ellátási tevékenységből kizárólag a plasztikai sebészeti tevékenységet végző adóalanyok Ide sorolandó a rövid és a hosszú távú kórházi ellátás, azaz a kórházak gyógyító, diagnosztikai, kezelési tevékenysége, az elsősorban fekvőbetegek ellátására irányuló, közvetlen orvosi felügyelet alatt végzett tevékenységek, mint az orvosi és egészségügyi szakszolgáltatás. Ezek közül azonban kizárólag a plasztikai sebészeti tevékenység tartozik a kötelezetti körbe. 93.13 szerinti testedzési szolgáltatási tevékenységet végző adóalanyok Ide tartozik a fitnesz- és testépítő klubok és létesítmények szolgáltatása.  93.29 szerinti máshova nem sorolt egyéb szórakoztatási, szabadidős tevékenységből a kizárólag tánctermi, diszkóműködtetési tevékenységet végző adóalanyok Ide sorolandó a tánctermi, diszkóműködtetési tevékenység. 96.01 szerinti textil-, szőrmemosási, -tisztítási tevékenységből kizárólag mindenfajta ruházat (beleértve a szőrmét) és textil géppel, kézzel mosási és vegytisztítási, vasalási tevékenységet végző adóalanyok Ide tartozik mindenfajta ruházat (beleértve a szőrmét) és textil mosása és vegytisztítása, vasalása stb. géppel vagy kézzel. 96.04 szerinti fizikai közérzetet javító szolgáltatási tevékenységet végző adóalanyok Ide sorolandó a törökfürdők, szaunák és gőzfürdők, szoláriumok, gyógyfürdők, fogyasztó- és karcsúsítószalonok, masszázsszalonok stb. tevékenysége. 49.32 szerinti taxis személyszállítási tevékenységet végző adóalanyok Ide tartozik a személyszállítás taxival és a személygépjármű bérbeadása vezetővel együtt. 66.12 szerinti értékpapír-, árutőzsdei ügynöki tevékenységből kizárólag a pénzváltási tevékenységet végző adóalanyok Ide sorolandó a pénzváltó irodák tevékenysége.

13

Az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatár megemelkedése Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 78. §-ában foglalt rendelkezés értelmében 2017. január 1-jével változik az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatár. Az Áfa tv. 188. §-ának 2016. december 31-ig hatályos (1)-(2) bekezdései szerint alanyi adómentesség abban az esetben választható, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, sem a tárgy naptári évben észszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen nem haladja meg a 6 millió forintnak megfelelő pénzösszeget. A Mód. tv. 78. §-a 2017. január 1-jével az alanyi adómentesség választására jogosító 6  millió forintos felső értékhatárt 8 millió forintra emeli. A Mód. tv. 77. §-a az Áfa tv.-t egy új átmeneti rendelkezéssel (310. §) egészítette ki 2016. november 26-i hatálybalépéssel.  Az Áfa tv. ezen új 310. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az adóalany – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – az alanyi adómentességet 2017. naptári évre abban az esetben választhatja, ha a 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege sem a 2016. naptári évben ténylegesen, sem a 2017. naptári évben észszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 8 millió forintnak megfelelő pénzösszeget. Az előző bekezdésben ismertetett törvényi rendelkezés alapján azon adóalanyoknak, akik/amelyek a gazdasági tevékenységüket 2017. január 1-jét megelőzően kezdték, azonban nem alkalmazták, nem alkalmazhatták az alanyi adómentesség szabályait, az alanyi adómentesség 2017. évre vonatkozó választásakor az Áfa tv. 310. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeket kell vizsgálniuk, azaz akkor jogosultak az alanyi adómentesség választására, ha bevételük sem a 2016. naptári évben ténylegesen, sem a 2017. naptári évben észszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 8 millió forintnak megfelelő pénzösszeget. Ennek megfelelően az ilyen adóalanyok közül azok számára is lehetőség nyílhat az alanyi adómentesség alkalmazására, akiknek/amelyeknek 2016. évi bevétele a 6 millió forintot túllépte ugyan, de a 8 millió forintot nem haladta meg. Ez esetben is fennáll, hogy az alanyi adómentesség választását

14

az Art. 22. §-ának (1)-(2) bekezdései alapján 2016. december 31-ig kell az adóhatósághoz bejelenteni. Az Áfa tv. 191. §-ának (3) bekezdése értelmében, abban az esetben, ha az alanyi adómentesség azért szűnik meg, mert a tárgy naptári évben a tényadatok alapján az adóalany bevétele ténylegesen meghaladja az alanyi adómentesség választásának feltételeként meghatározott összeget, az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó joggal a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet. Az Áfa tv. 310. §-ának (2) bekezdése a fenti szabály alól ad felmentést, amikor úgy rendelkezik, hogy a 310. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén az adóalany az alanyi adómentességet a 2017. naptári évre abban az esetben is választhatja, ha a 191. § (3) bekezdésében rögzített időtartam még nem telt el. E törvényi szabályozás alapján azon adóalanyok, akik/amelyek 2015-ben vagy 2016-ban a 6 millió forintos értékhatár túllépése miatt alanyi adómentes státuszukat elvesztették, de a bevételük a 2016. évben ténylegesen, valamint a 2017. évben észszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 8 millió forintot, szintén jogosultak alanyi adómentességet választani, függetlenül attól, hogy az Áfa tv. 191. §-ának (3) bekezdése értelmében viszszatérési tilalom alatt állnak. Ebben az esetben az adóalany alanyi adómentesség választására vonatkozó, az Art. 22. §-ának (2) bekezdésében előírt bejelentését meg kell (meg kellett), hogy előzze az értékhatár átlépésére vonatkozó bejelentése, amely bejelentést az Art. 23. §-ának (3) bekezdése alapján az értékhatár átlépésétől számított 15 napon belül kell (kellett) megtennie az adóhatósághoz. Például abban az esetben, ha az adóalany alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárba beszámító értékesítéseinek ellenértéke 2016. december 6-án meghaladja a 6 millió forintos értékhatárt, amely miatt az alanyi adómentesség megszűnést 15 napon belül be kell jelentenie az adóhatósághoz, e bejelentést követően tehet – a 8 millió forintos értékhatárfeltétel teljesülése esetén – a 2017. évre vonatkozóan az alanyi adómentesség választására bejelentést. A tevékenységüket 2017-ben, év közben kezdő adóalanyok az alanyi adómentesség választását az adóalanyként történő bejelentkezéssel egyidejűleg tehetik meg. Esetükben a 8 millió forintos, naptári évre vonatkozó (várható) bevételnek az adóalanyiság időszakára időarányosan eső részét kell figyelembe venni bevételi értékhatárként. Nem kell bejelentést tenniük az alanyi adómentesség választására vonatkozóan azoknak az adó-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

alanyoknak, akik/amelyek a 2016. évben is alanyi adómentesek voltak és a 2017. évben is alanyi adómentesként kívánnak eljárni, feltéve, hogy a 2017. évre észszerűen várható bevételük nem haladja meg a 8 millió forintot. (Az olyan adóalanyoknak, akik/ amelyek a 2016. évben alanyi adómentesek voltak, de a 2017. évben – bármilyen okból – nem kívánnak alanyi adómentességet alkalmazni, erről a 2017. évre alkalmazandó új adózási módjuk megjelölésével kell bejelentést tenniük az adóhatósághoz 2016. december 31-ig.) Fontos megjegyezni, hogy az Áfa tv. 188. §-ának (2) bekezdésében rögzített értékhatár meghatározása során minden alkalommal az általános forgalmi adó nélküli ellenértéket kell alapul venni. Emellett figyelemmel kell lenni arra is, hogy az Áfa tv. 188. §-ának (3) bekezdésében felsorolt ügyletek ellenértéke a 188. § (2) bekezdése szerinti értékhatárba nem számítandó bele.

Bővül a fordított adózású hulladékok köre Az Áfa tv. 142. § (1) bek. d) pontja és 6. sz. melléklete alapján bővül a fordítottan adózó hulladékok köre. A szokásos módon, vámtarifaszámmal határozza meg a jogalkotó az újonnan fordítottan adózó termékkört is. E szerint a következő termékek is fordítottan adóznak:  30. Krómhulladék és -törmelék (811222 vtsz.)  31. Vanádiumhulladék és -törmelék (8112 40 19 vtsz.) A változás hatálybalépése 2017. január 1. [Módtv. 75. § e) pont, 10. melléklet]. Az átmeneti rendelkezések szerint azon értékesítésekre kell először a fordított adózást alkalmazni, amelyek teljesítési időpontja 2017. január 1-jére vagy azt követő időpontra esik. Még a 2016-ban hatályos szabályokat kell alkalmazni, azaz egyenes adózású az értékesítés, ha a teljesítési dátum már 2017-ra esik, azonban a vevőnek a 60. § (1)-(3) bekezdése szerint a fizetendő adót 2017. január 1-jét megelőzően kellene megállapítani. Ez azt jelenti, hogy ha az értékesítésről előre kiállítják a számlát és még 2016-ban kézhez veszi a vevő, akkor még egyenes adózással kell számlázni, függetlenül attól, hogy a teljesítés időpontja már 2017. évi. A 2016. december 31-ét követő teljesítési időpontra tekintettel fordított adózás alá tartozó olyan, fent említett termékértékesítés esetében pedig, amelyek után az Áfa tv. 2016. december 31-ig hatályos előírásai alapján az adót a termékértékesítőnek kellett fizetnie (azaz az értékesítés egyenesen adózott), és amelyhez kapcsolódóan 2017. január 1-jét megelőzően előleg kapcsolódott (előleget írtak jóvá, vettek kézhez, szereztek meg), a

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

fordított adózás csak az adóalapnak az előleg adót nem tartalmazó összegével csökkentett részére alkalmazandó. Arra természetesen ezen értékesítéseknél is figyelemmel kell lenni, hogy a fordított adózás alkalmazásának személyi feltételei fennállnak-e, az adófizetésre ugyanis csak ebben az esetben lehet kötelezett a szolgáltatást igénybevevő. Az Áfa tv. 142. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a fordított adózás alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike (tehát mind az eladó, mind a vevő) belföldön nyilvántartásba vett általános forgalmi adóalany legyen, és az érintett felek egyikének se legyen olyan (az Áfa tv.-ben szabályozott) jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. Ilyen jogállásnak minősül például az alanyi adómentesség: így az alanyi adómentes adóalany akár eladóként, akár vevőként jelenik meg az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés d) pontja alá tartozó ügyletben, a fordított adózás nem alkalmazható. Ugyanakkor a kizárólag közérdekű vagy egyéb sajátos jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végző adóalanytól az adó egyebekben követelhető, tehát a fordított adózás alkalmazásának személyi feltételét az ilyen adóalany teljesíti. Az Áfa tv. 142. § (4) bekezdése rögzíti továbbá, hogy az előzőek alkalmazásában belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak tekintendő az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (Eva tv.) hatálya alá tartozó adóalany is.

Megnyílt a lehetőség a Norvég Királyságban letelepedett adóalanyok különös szabályok szerinti áfa-visszatérítésére Az Áfa tv. 2016. június 16-ától hatályba lépett új rendelkezései alapján a Norvég Királyságban letelepedett adóalanyok részére is adható a különös szabályok szerinti áfa-visszatérítés, amit azon beszerzéseik esetében kell először alkalmazni, amelyek teljesítési időpontja 2014. január 1. napjára esik vagy azt követi. Ennek keretében sor került a különös áfa-visszatérítési szabályok alkalmazása szempontjából elismert harmadik államok körét meghatározó melléklet módosítására. A 2016. évi LXVI. törvény 75. § f) pontja alapján az Áfa tv. 8/A. számú melléklete a módosító törvény 11. számú melléklete szerint kiegészült egy 3. ponttal, amely alapján az Áfa tv. 244. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az elismert harmadik államok körébe tartozik a Norvég Királyság is. Ebből következően az ott gazdasági céllal letelepedett, vagy annak hiányában ott lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező adóalany is jogosult lehet az Áfa tv. XVIII. fejezete szerinti, a belföldön nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítésre.

15

Tekintettel arra, hogy a külföldi adóalanyokra vonatkozó áfa-visszatérítési szabályok szerint a 2014. évi beszerzésekkel kapcsolatos visszatérítési kérelmeket egyébként 2015. szeptember 30-áig kellett volna benyújtani, átmeneti rendelkezés szabályozza, hogy a különös visszatérítési szabályok feltételeinek megfelelő norvég adóalanyok a 2014. évre vonatkozó kérelmeiket – az erre vonatkozóan az Áfa tv.-ben általánosan meghatározott időponttól eltérően – még 2016. szeptember 30-áig benyújthatták. A könyv megjelenésének időpontjában azonban nemcsak a 2014-re, hanem a 2015-re vonatkozó visszatérítési

kérelmek benyújtásának határideje is letelt. A 2015. naptári évre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelmek benyújtására is ugyanis – mivel a tárgy naptári évre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelmeket az Áfa tv. alapján a tárgy naptári évet követő év szeptember 30-áig kell benyújtani – a 2016. szeptember 30-ai határidő vonatkozott. A 2016-ra vonatkozó kérelmeket majd 2017. szeptember 30-ig kell benyújtani, azonban ez az a határidő, ameddig a kérelemnek be is kell érkeznie az adóhatósághoz.

Dr. Csátaljay Zsuzsanna

BONÁCZ ZSOLT ROVATA

A KÖZÖSSÉGI ADÓSZÁM HASZNÁLATA

Amennyiben belföldi adóalany más tagállambeli adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot (termék értékesítése vagy beszerzése, illetve szolgáltatás nyújtása vagy igénybevétele) létesít, akkor a NAV-tól közösségi adószámot köteles kérni. A cikkben ismertetjük a közösségi adószám funkcióját, valamint azt, hogy mely esetben von maga után adójogi következményt a közösségi adószám használata. A cikkben azt is tárgyaljuk, hogy a magyar adóhatóság által kiadott közösségi adószám jogalap nélküli (az ügylet során nem járhatott volna el belföldi adóalanyisága alatt) felhasználása önmagában járhat-e adózási következménnyel. A közösségi adószám funkciója A közösségi adószám alapvetően nyilvántartási célokat szolgál, tekintettel arra, hogy a 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 214. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint a tagállamoknak egyedi adószám alatt kell nyilvántartaniuk valamennyi Közösségen belüli termékbeszerzést végző adóalanyt. A közösségi adószám ezen túl mutatja az adóalany adójogi helyzetét az általános forgalmi adó alkalmazása szempontjából, azaz azt, hogy a közösségi adószámot kiadó tagállamban a más tagállamból beszerzett termék után áfát köteles fizetni. Továbbá a közösségi adószám által a vállalkozás beazonosítható más tagállamok vállalkozásai számára. Ezen túl a közösségi adószám alapján az adott vállalkozás más tagállamok adóhatóságai számára is beazonosítható, amely jelentősen megkönnyíti, hogy a Közösségen belüli ügyleteket ellenőrizhessék.

16

Az Irányelv a közösségi adószámmal kapcsolatban alaki követelményeket fogalmaz meg Nagyon lényeges, hogy az Irányelv a közösségi adószámmal kapcsolatban alaki követelményeket fogalmaz meg. Ebből adódóan, ha az ügylet során közösségi adószám használata nem történt, vagy annak használatára jogtalanul került sor, akkor ez a körülmény az ügylet adójogi megítélését önmagában nem befolyásolja. Az Irányelv 226. cikkének 4. pontja szerint a közösségi termékértékesítésről kiállítandó számlának tartalmaznia kell a vevő közösségi adószámát, amelynek felhasználásával az Irányelv 138. cikk (1) bekezdése értelmében értékesítettek számára termékeket. Az áfatörvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 169. § d) pont db) alpontja az Irányelv 138. cikk (1) bekezdésével összhangban úgy rendelkezik, hogy a számlán fel kell tün-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

A Kúria Kfv. V. 35.053/2015/8. számú ítéletében leszögezte, hogy alaki követelmény hiánya nem befolyásolja a Közösségen belüli termékértékesítés adómentességét, ha az Áfa tv. 89. §-ában foglalt tartalmi feltételek teljesültek.

Az Áfa tv. 2. §-a szerint e törvény alapján adót kell fizetni a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása, b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és c) termék importja után. A Közösségi beszerzés tényállását az Áfa tv. 19. §-a fogalmazza meg. Az Áfa tv. 50. §-a szerint termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van. A két jogszabályi rendelkezés összevetéséből az következik, hogy termék Közösségen belüli beszerzése akkor valósul meg, ha az ügylet következtében annak tárgyát képező termék egyik tagállamból a másik tagállamba kerül elfuvarozásra vagy más módon eljuttatásra. Amennyiben termék Közösségen belüli beszerzésére került sor, és annak teljesítési helye belföld, akkor a terméket beszerző belföldi adóalany köteles adót fizetni, még akkor is, ha a NAV-tól a közösségi adószámot nem, vagy csak az ügylet lebonyolítását követően kérte meg. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az eladó nem rendelkezik közösségi adószámmal. Az Áfa tv. 140. §-a értelmében abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő – a 36. § értelmében vett – adóalany, b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön. Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtója más tagállambeli adóalany, amely belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, akkor az áfát a szolgáltatást igénybe vevő belföldi adóalany köteles megfizetni, még akkor is, ha a NAV-nál nem kért közösségi adószámot, vagy azt csak a szolgáltatás igénybevételét követően kérte meg. Ugyanez igaz akkor is, ha a nyújtó nem rendelkezik közösségi adószámmal.

Termék Közösségen belüli beszerzése speciális adóalanyi körnél Alanyi adómentes adózó, mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany [197. § (1) bekezdése], kizárólag adólevonásra nem jogosító termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást teljesítő adóalany és nem adóalany jogi személy esetében speciális szabályok vonatkoznak a termék Közösségen belüli beszerzésére. Amennyiben az adott naptári évben termékek [ide nem értve az Áfa tv. 19. § b) és c), valamint 20. § (1) bekezdés a-c) pontjaiban említetteket] Közösségen belüli beszerzése ellenértékének – adó nélkül számított és éves szinten göngyölített – összege nem haladja meg a 10 000 eurónak megfelelő pénzösszeget, és ez a helyzet az adott naptári évet megelőző naptári évben is fennállt (feltéve, hogy ilyen beszerzések ténylegesen történtek), akkor a beszerzés után belföldön nem kell áfát fizetnie. Ez a szabály azt is jelenti, hogy például az alanyi adómentes adózó felé az eladó a beszerzés helye szerinti tagállamban hatályos szabályok szerinti áfát felszámítja. A közösségi adószám hiánya azt mutatja az eladó számára, hogy a beszerzett termék után a beszerző saját tagállamában (azaz Magyarországon, ahová a beszerzett termék elfuvarozása megtörtént) nem köteles áfát fizetni, tehát viselnie kell a beszerzés helye szerinti tagállamban fizetendő áfát. Ugyanis az áfa összfázisú adó, tehát minden ügyletet terhelnie kell.

Tipp

Tipp

tetni a termék beszerzőjének adószámát, amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették. Amennyiben az Áfa tv. 89. §-ában foglalt feltételek teljesülnek az ügyletnél, de az eladó és/vagy a vevő nem rendelkezik közösségi adószámmal, akkor az ettől függetlenül még adómentességet élvez.

Az áfa összfázisú jellege nem azt jelenti, hogy bármely tagállam adóhatósága a fizetendő adót az ügyletben résztvevő bármelyik féltől beszedheti. Az áfát kizárólag az köteles megfizetni, akit erre az adott tagállamban hatályos áfatörvény kötelez.

Speciális adóalanyi körbe tartozó adózó köteles áfát fizetni azon Közösségen belüli termékbeszerzése

17

18

Ha belföldi adóalany láncügyletben vett részt, akkor megeshet, hogy a NAV által kiadott közösségi adószámra állítja ki részére a szállítója a számlát, és/vagy az értékesítés során a számlán ezt tünteti fel, miközben a szállítója által felé teljesített termékértékesítés teljesítési helye a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállam, és az általa teljesített termékértékesítés teljesítésének helye is a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállam. Ez a helyzet például akkor fordulhat elő, ha belföldi adóalany a Közösség területén bonyolított, de belföldet nem érintő (a fuvarozás megkezdésének helye nem belföld, hanem más tagállam területe, valamint a rendeltetés helye sem belföld, hanem egy másik tagállam területe) háromszereplős láncügylet közbenső szereplője, és ebbéli minőségében eladóként járt el, de tévesen vevői minőségben eljárónak tekintette magát, s a háromszögügylet szabályait alkalmazta. Ebből következően az első szereplő magyar közösségi adószámára áfamentesen számlázott, a végső beszerzőnek számláját áfa felszámítása nélkül, magyar közösségi adószámán állította ki.

Tipp

A szóban forgó jogszabályi rendelkezés csak akkor irányadó, ha termék Közösségen belüli beszerzése valósul meg. E tényállás hiányában a speciális adóalanyi körbe tartozó adózónak nem keletkezhet beszerzői minőségében adófizetési kötelezettsége, még akkor sem, ha a beszerzés során közösségi adószámát használta. Tegyük fel, hogy alanyi adómentes adózó terméket vásárol egy román cégtől, de a terméket nem fuvarozza ki Romániából, hanem ingyen átadja egy román magánszemély részére. Ebben az esetben a belföldi alanyi adómentes adózó részéről nem került sor termék Közösségen belüli beszerzésére, tehát a román cégnek azért kell áfát felszámítania, mert értékesítése nem minősül adómentesnek. Ha ezt a magyar közösségi adószám közlésére való tekintettel nem tette meg, akkor ez a beszerző részére nem keletkeztethet belföldön adófizetési kötelezettséget, hiszen termék Közösségen belüli beszerzése nem valósult meg. Az Áfa tv. 20. § (7) bekezdése ennek megfelelően úgy rendelkezik, hogy a beszerzőnek akkor keletkezik adófizetési kötelezettsége, ha termék Közösségen belüli beszerzése során használta fel közösségi adószámát, amelyet a NAV-tól nem termék Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódóan kért. Tehát a magyar adóhatóság által kiadott közösségi adószám felhasználása (amely a leírt esetben nem lenne lehetséges) önmagában adófizetési kötelezettséget nem vonhat maga után.

Közösségi adószám jogsértő használata láncügyletnél

Amennyiben a belföldi adóalany a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamban adóalanyként regisztráltatta magát az ügyletet megelőzően, akkor feltétlenül úgy kell tekinteni, hogy a láncügyletben eladóként vett részt. Ugyanis ennek alapján saját maga döntötte meg azt az Áfa tv. 27. § (2) bekezdésében foglalt törvényi vélelmet, amely szerint a láncügyletben vevői minőségben vett részt.

Vizsgáljuk meg ezt a helyzetet alaposabban! Tekintettel arra, hogy a belföldi adóalany eladóként járt el, ezért a teljesítés helyére az Áfa tv. 27. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt szabály irányadó, azaz a teljesítése helye a fuvarozás megkezdésének helye. A láncügylet első szereplője által a belföldi adóalany felé teljesített termékértékesítés teljesítési helyére is az Áfa tv. 27. § (3) bekezdés a) pontja vonatkozik. Tehát leszögezhető, hogy az első szereplő és a belföldi adóalany, valamint a belföldi adóalany és a végső beszerző közötti ügylet nem esik az áfatörvény hatálya alá, tehát azt a NAV nem adóztathatja. Tipp

Tipp

után, amelynek ellenértékével az említett értékhatárt először átlépi. Speciális adóalanyi körbe tartozó adózó a NAV-nál tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy termék Közösségen belüli beszerzése után az általános szabályok szerint fizeti meg az áfát, azzal, hogy a választása bejelentésének évét követő második naptári év végéig választásától nem térhet el. Előfordulhat, hogy a szóban forgó bejelentést a speciális adóalanyi körbe tartozó adózó nem tette meg, de rendelkezik más tagállambeli adóalany felé, más tagállamban teljesítettnek minősülő szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan kért közösségi adószámmal, s azt a termék Közösségen belüli beszerzésénél megadta a termék értékesítőjének, és az erre való tekintettel az áfát nem számította fel. Ekkor e beszerzésnél és az ennek megvalósulását követő második naptári év végéig minden Közösségen belüli termékbeszerzésnél az általános szabályok szerint adófizetésre kötelezett.

Felmerül a kérdés, hogy az a körülmény, miszerint az első szereplő áfát nem számított fel és a belföldi adóalany magyar adóhatóság által ki-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

Vizsgáljuk meg, hogy a belföldi adóalany beszerzésére milyen szabályok vonatkoznak! Az első szereplőnek a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamban hatályos szabályok alapján áfát kellett volna felszámítania a belföldi adóalany részére, tekintettel arra, hogy értékesítése következtében a termék más tagállam területére nem került elfuvarozásra. Ugyanis a belföldi adóalany a láncügyletben eladóként járt el, tehát az ő értékesítése eredményezte a termék elfuvarozását más tagállamba, így a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamban az adómentesség is őt illetheti meg. A korábban tárgyalt 50. §-ban megfogalmazott általános szabálytól eltérő szabályt fogalmaz meg az Áfa tv. 51 §-a a következők szerint: „51. § (1) Az 50. § sérelme nélkül a 19. § a) pontjában említett esetben a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, amely a beszerzőnek adószámot adott, és a beszerző a termék Közösségen belüli beszerzésekor ezt az adószámot használta, amennyiben a beszerző nem igazolja, hogy ilyen személyként a Közösség azon másik

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült, az adót – az utóbb említett tagállam joga szerint – megfizette. (2) Ha a beszerző a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült, köteles adót fizetni az adott tagállam joga szerint, és az (1) bekezdés értelmében belföldön is fizetett adót a termék Közösségen belüli beszerzése után, az adó alapját a 79. § (2) bekezdése szerint csökkentheti.” Az Áfa tv. 51. §-a a termék közösségi beszerzésének adóztatását azon az alapon teszi lehetővé, hogy a belföldi adóalany beszerző a rendeltetés helye szerinti tagállamban áfát nem fizetett.

Tipp

adott közösségi adószámára számlázott, befolyásolja-e az ügylet teljesítési helyét. A közösségi adószám számlán történő feltüntetése téves számlaadatnak minősül, amelynek nincs adójogi következménye, ezáltal a teljesítés helyére nem lehet hatással. Ilyen értelmű rendelkezést sem az Irányelv, sem az áfatörvény nem fogalmaz meg. Az Irányelv és az áfatörvény objektív szabályokat ír elő. Ha az adóztatás joga azt a tagállamot illetné meg, amely által kiadott közösségi adószám szerepel a számlán, akkor ezáltal az adóalanyok tetszőleges tagállamba helyezhetnék át az adóztatás jogát, függetlenül a teljesítés helyétől. Ekkor egy belföldi adóalany is adózhatna belföldön teljesített termékértékesítése után más tagállamban oly módon, hogy ott közösségi adószámot igényel és a szállítójától erre a közösségi adószámra kéri kiállítani a számlát. Véleményem szerint ilyen szabályok az Európai Unióban nem érvényesülhetnek. Olyan jogértelmezés sem állja meg a helyét, hogy a NAV mint a közösségi adószámot kiadó tagállam adóhatósága azon az alapon jogosult adóztatni az értékesítést, mert a belföldi adóalany nem jelentkezett be adóalanyként a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamba. A számla alaki tartalma alapján a magyar adóhatóság nem vonhatja el más tagállamnak az ügylet adóztatásához fűződő jogát, amely az Irányelv rendelkezésein alapul.

Az Áfa tv. 51. §-a kizárólag akkor lehet irányadó, ha termék Közösségen belüli beszerzése valósul meg. Tehát a közösségi adószám jogsértő felhasználása belföldi adóalany részéről (termék Közösségen belüli beszerzését nem valósította meg, de ennek ellenére közösségi adószámát használta fel a beszerzésnél) nem nyitja meg a magyar adóhatóság adóztatási jogát. Ha a láncügylet tárgyát képező termék fuvarozása más tagállamba indult meg és a belföldi adóalany a láncügyletben eladóként járt el, akkor Közösségen belüli beszerzést nem hajtott végre, ezáltal beszerzésénél az Áfa tv. 51. §-a nem alkalmazható. Az Áfa tv. 51. §-a két feltétel együttes fennállásához köti az adófizetési kötelezettséget: első a közösségi beszerzés tényállásának megvalósulása, második a magyar közösségi adószám „használata”. A második feltétel teljesülése önmagában adófizetési kötelezettséget nem keletkeztet. Az Áfa tv. 51. §-a alapján a magyar adóhatóság nem adóztathatja az első szereplő értékesítését a belföldi adóalanynál. Ugyanis ez valósulna meg, ha a magyar adóhatóság termék Közösségen belüli beszerzésének hiányában a belföldi adóalany terhére az Áfa tv. 51. §-a alapján fizetendő adót írna elő. Az első szereplő a belföldi adóalany részére a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamban nem teljesít adómentesnek minősülő közösségi értékesítést, így a belföldi adóalany terhére termék Közösségen belüli beszerzése jogcímén adófizetési kötelezettség nem merülhet fel. Tehát az adóztatás joga kizárólag a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamot illetheti meg, amelyet a magyar adóhatóság semmiféle indokkal (pl. arra hivatkozva, hogy adóalanyként nem jelentkezett be a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamban) nem vonhat magához.

19

Amennyiben a belföldi adóalany a rendeltetés helyén ilyen jogcímén nem kötelezett adófizetésre, akkor a magyar közösségi adószám használata alapján adófizetési kötelezettség nem terhelheti, hiszen az adóztatás előfeltétele nem áll fenn.

Az Áfa tv. 79. § (2) bekezdése értelmében az 51. § (2) bekezdésben említett esetben a termék Közösségen belüli beszerzésének adóalapja csökkenthető azzal az igazolt pénzösszeggel, amely az adó alapjául szolgált a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült. Az Áfa tv. 79. § (2) bekezdésének értelmezése útján is belátható, hogy az Áfa tv. 51. §-a nem alkalmazható, ha a láncügylet tárgyát képező termék fuvarozása más tagállamba indult meg és a belföldi adóalany a láncügyletben eladóként járt el. Az Áfa tv. 79. § (2) bekezdése visszahivatkozik az Áfa tv. 50. §-ára. Tehát a belföldi adóalanynak akkor lenne módja az Áfa tv. 51. §-a alapján megállapított fizetendő adót csökkenteni, ha a rendeltetés helye szerinti tagállamban termék Közösségen belüli beszerzése jogcímén adófizetésre kötelezett. Azonban ilyen kötelezettsége nem keletkezhet, hiszen termékértékesítését a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamban teljesítette. Amennyiben ott adómentes közösségi termékértékesítést teljesített, akkor a rendeltetés helye szerinti tagállamban nem ő, hanem vevője kötelezett ezen a jogcímen adófizetésre.

Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 E-mail: [email protected] www.vezinfo.hu

Abban az esetben, ha a fuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamban értékesítése nem élvez adómentességet, akkor át kell hárítani az ottani adómérték szerinti adót vevőjére. Ennek következtében viszont az ügylettel összefüggésben a vevőjének sincs ilyen jogcímen adófizetési kötelezettsége saját tagállamában vagy más tagállamában, mivel az ügylet következtében oda a termék nem került elfuvarozásra. Amennyiben az ügyletet követően a vevő vagyonáthelyezést végez más tagállamba, akkor erre való tekintettel merül fel ezen a jogcímen adófizetési kötelezettsége. Felmerülhet az a jogértelmezés, hogy az Áfa tv. 79. § (2) bekezdése alapján a szállító által felszámított általános forgalmi adó vehető figyelembe fizetendő adót csökkentő tételként. Azonban ez a jogértelmezés nem lehet helytálló, ugyanis az áfatörvény kizárólag a belföldi adóalany által áthárított áfa vagy a belföldi adóalany által megállapított fizetendő adó levonását teszi lehetővé. Viszont az áfabevallásban nem lehetséges fizetendő adót csökkentő tételként figyelembe venni más tagállambeli adóalany által áthárított áfát. Nyilvánvalóan nem állapítható meg az Áfa tv. 51. §-a alapján fizetendő adó a belföldi adóalany terhére, ha az Áfa tv. 79. § (2) bekezdése alapján annak csökkentésére nem nyílhat lehetősége.

Tipp

Tipp

Most tisztázzuk azt is, miként kell értelmezni a „50. § sérelme nélkül” kitételt! Ez azt jelenti, a rendeltetés helye szerinti tagállam adóztatási joga nem szűnik meg azzal, hogy a fizetendő adót a közösségi adószámot kiadó tagállam adóhatósága megállapíthatja. A következő kérdés az, hogy az Áfa tv. 51. §-a milyen adóztatási funkcióval rendelkezik. Az Áfa tv. 51. §-a azt biztosítja, hogy termék Közösségen belüli beszerzése valamely tagállamban (a rendeltetés helyén, vagy a beszerzésnél felhasznált közösségi adószám szerinti tagállamban) adófizetéssel járjon. Azonban a beszerzésnél felhasznált közösségi adószámot kiadó tagállam adóztatási joga feltételes, csak akkor áll fenn, ha a rendeltetés helye szerinti tagállamban termék Közösségen belüli beszerzése jogcímén adófizetés nem történt.

A magyar közösségi adószám használatánál mindenképpen javasolt kellő körültekintéssel eljárni. Amennyiben áfakörbe tartozó belföldi adóalany nem valósít meg Közösségen belüli termékbeszerzést, vagy speciális adóalanyi körbe tartozó adóalanyként nem kötelezett áfafizetésre a termék Közösségen belüli beszerzésénél, de egyébként rendelkezik közösségi adószámmal, akkor azt a beszerzésnél ne használja, az eladó számára ne adja meg, az eladónak magyar adóalanyiságát más módon igazolja. Ugyanis az adóhatóság részéről felmerülhet az a jogértelmezés (amely véleményem szerint téves), hogy a közösségi adószám használata önmagában adófizetést von maga után.

Bonácz Zsolt adószakértő

Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóth Csaba Szakmai szerkesztő: Horváth Géza Szerzők, szerkesztők: Bonácz Zsolt, Dr. Csátaljay Zsuzsanna, Dr. Kelemen László, Vira Sándor

Kiadói szerkesztő: Koczka Erika Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2010–2016 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-7275 (nyomtatott) ISSN 2062-543X (online)

Minden jog fenntartva! Az Áfa&Számlázás szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzétett cikkek, hírek, információk másolása, sokszorosítása, fordítása, közreadása és publikációs célokra történő felhasználása csak a kiadó, illetve a szerző írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenőrizzük; a megjelenés időpontjában fennálló köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelősséget nem vállalunk.