MEGHATÁROZÁS PÜNKÖSD A PARKBAN KÉRDÉS. A boldogság: Szeretetbe mártott Jelen pillanatok

²1

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XIII. évf. 1. sz., 2011. április

MEGHATÁROZÁS A boldogság: Szeretetbe mártott Jelen pillanatok.

PÜNKÖSD A PARKBAN Mellém szállt a Szentlélek. Némán nézett, verőfényben. Tollát mutogatta: Szürke lett! Miattunk?

KÉRDÉS Kilöttyent locsolóvizemből Ezüstéket varázsolt A nap. Hibáink is hasznossá válnak Ha áthatja őket A Fény? (Mészáros Éva versei)

A megbocsátó felejtés a gyümölcsöző élet titka (I Mózes 41: 45-57 alapján)

Az Ószövetség személyei közül József személye és élettörténete jelképezi a legjobban Jézus Krisztust. A József történetében is benne van a megaláztatás, a nagypéntek, XIII. évf. 1. sz., és benne van a felemeltetés, a győzelem, a húsvét is. Akik rendszeresen járnak istentiszteletre, azok tudják, hogy 2011. április mostanában Isten éppen a József történetén keresztül is A Marosvásárhelyi X. szól hozzánk, üzen nekünk. Most a Kőlap húsvéti Kövesdombi Református számában hadd szóljon Isten ebből a történetből hozzánk! Gyülekezet lapja József a rabszolgasorsból, a börtönből óriásit emelkedik, Kiadja: A Marosvásárhelyi X. hirtelen megkapja a kinevezését, hogy ő Egyiptomnak, az Kövesdombi Református akkori világ egyik legerősebb leggazdagabb, Gyülekezet legtekintélyesebb országának, második embere. Jézus azt A szerkesztőség címe: mondja feltámadása után „nekem adatott minden hatalom 540366 Marosvásárhely mennyen és földön.” Józsefről azt olvassuk, hogy senki a Suceava u. 41. kezét, vagy lábát sem emelhette fel Egyiptomban, az ő Telefonszámok: engedélye nélkül. Mit tett József Potifár házában vagy a 0265-251848 börtönben vagy most ebben a nagyon magas pozícióban? 0365-410692 Ugyanazt: munkához lát. Jézus azt mondja” Az én Atyám Weboldal: mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (János www.refkovesdomb.ro 5,17) Nem a meggazdagodáson járt az esze Józsefnek, E-mail: nem azon, hogy miként álljon bosszút a főpohárnokon, [email protected] vagy Potifár feleségén. Az új, magas pozíció sokmindent megengedett volna neki, de ő semmit se engedett meg A szerkesztőség: magának, amit Isten nem engedett meg neki. Vajon mi Főszerkesztő ezzel, hogy állunk? Mit engedünk meg magunknak? Mit Grosz Imola engedtünk meg a böjti időben és úgy általában? [email protected] József kapott egy küldetést, tudja, hogy van egy küldője Szerkesztő és ő arra az Istenre néz, aki őt elküldte, aztán azokra tekint, Lőrincz János akikhez elküldetett és így meg tudja engedni azt, hogy [email protected] elfelejtkezzen magáról. Mi ismerünk embereket, akik egy A képekről gondoskodott nagy előrelépés után a legtermészetesebb módon magukra Orbán Tibor gondoltak. A világ embere számára mi sem természetesebb [email protected] annál, hogy élvezze azt, amit a pozíciója megenged. Persze Tördelés szoktuk szidni azokat, akik fenn vannak, de vajon a magunk Szilágyi András helyén mi mit teszünk? Isten gyermeke nem enged meg [email protected] olyat magának, amit Isten nem enged meg neki! Kérdezzük meg mi is magunktól: ténylegesen az az Úr felettem, akinek odaadtam magam? Mondom csupán vagy élem is, hogy mind testestül mind lelkestől akár élek akár halok nem önmagamé, hanem a Jézus Krisztus tulajdona vagyok? Istentől fogadom el a feladatokat, tőle kérem a bölcsességet, tőle kapok erőt, örömöt, békességet?

Kőlap

2

Kőlap – 2011 április

József nem lép ki a pozícióváltással sem ebből a függésből, nem ad magának szabadságot. Tudja addig lesz boldog, amíg Urának engedelmeskedik. Ez nemcsak őrá áll! Az jellemezte legjobban Jézus küldetését is, hogy ő Atyjának engedelmeskedett, nem azt tette, amit ő akart, hanem azt, amit az Atya akart. Nem magától szólt, hanem azt mondta, amit az Atya adott neki, amit rábízott és így valósult meg a csodálatos terv, a mi megmentésünk, kiszabadításunk a halálból. De ehhez az egyszülött Fiúnak engedelmesnek kellett lennie, nem is akár meddig, hanem a szörnyű kereszthalálig. A mi Urunk egyetlen pillanatra sem függetlenítette magát a mennyei Atyjától, aki őt elküldte, hanem példát adott arra is, hogyan lehet nem élni a jogainkkal. Ha Isten küldetésében járunk, akkor soha nem a jogaink kerülnek az első helyre, hanem a szeretet. József ezen az alapon állva bizonyos dolgokat nem csinált, például nem üzent haza az apjának, hogy ki is lett belőle. Feltehetjük magunkban a kérdést, hogy miért, hisz valahol az is természetes, hogy ha valami jó történik velünk, azt tudatjuk a szeretteinkkel. A börtönből nem tudott volna üzengetni, de most az ország második embereként ezt már simán megtehette volna. Tudja meg a családja, tudja meg az idős apja, a vele csúful elbánó testvérei, ki lett belőle. Nem tette meg, nem tudjuk a pontos okát, hogy miért lehet, hogy nem tartotta fontosnak, vagy, mert nem akart ezzel bajt keverni a családjában. Ki tudja mit indított volna el egy ilyen hír! Hisz Jákób úgy tudta, hogy a kedvenc fia meghalt. Most esetleg derüljön ki, hogy a testvérek csúnyán hazudtak, hogy gyilkosok, hogy néhány ezüstért eladták rabszolgának? Most még nincs itt ennek az ideje. Mindennek rendelt ideje van! Megtanulhatjuk Józseftől, hogy ő mindent rá tudott bízni Istenre, nem akarja siettetni a dolgokat, ahogy sokszor mi. Egyszer majd minden kiderül, minden napvilágra jön. Egyszer majd Jákób is megtudja az igazságot. De most ez nem vált volna senki javára, senki megtérésére. A másik dolog, ami kiderül ebből a történetből, hogy József családot alapít. Elfogadja a fáraó ajánlatát, feleségül veszi Aszenátot, Ón főpapjának a leányát, ami egy óriási megtiszteltetés volt. Érdekes az, hogy hogyan nevezi el gyermekeit. Józsefnek születik két fia: Manassé és Efraim. A Manassé név azt jelenti feledés, elfeledtető, az Efraim jelentése gyümölcsözés, sokasodás. A Bibliában a neveknek különleges jelentősége van, sokkal többet mondanak, mint manapság. Nálunk, amellett hogy tetszett a név a szülőknek, még egy 3


fontos szempont volt régebben, hogy ne lehessen lefordítani a nevet más nyelvre. A bibliai nevekben sokszor benne van az egész élettörténet. A keresztelői beszélgetéseken meg szoktam kérdezni, hogy miért kapta ezt a nevet a gyerek. Érdekes történeteket szoktam válaszként hallani. Amikor József megindokolja, hogy miért pont ezt a nevet adta, akkor Istenre irányítja a figyelmet. „Azért neveztem első gyermekem Manassénak, elfeledtetőnek, mert Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat. Efraimot azért neveztem gyümölcsözőnek, mert Isten megáldotta az életemet itt, a nehéz körülmények között is.” József újból feladja nekünk a leckét, mert ő nem azt veszi számba, amit az emberek tettek vele. Nem azt nézi, hogy a testvérei kútba dobták, ezzel igazából halálos ítéletet mondtak ki felette. Nem azt veszi számba, hogy utána pénzért eladták és nem azt nézi, hogy Potifárné hamis vádakkal börtönbe dugja. Nem azt tartja számon, hogy a főpohárnok jótett helyett elfelejtkezik róla. Nem azt nézi, hogy most emberek magas polcra ültették. Nem, ő mást néz, mégpedig azt, hogy mit tett Isten vele. Egy igemagyarázó, nagyon találóan azt mondja ez ige kapcsán, hogy aki megtanulja a felejtés isteni tudományát annak lesz az élete gyümölcsöző élet. Az ember nehezen felejt, az agyunkban mindent elraktározunk. Igazából semmit se felejtünk el abból, ami velünk történt. József azt mondja Isten elfelejtette velem minden gyötrelmemet, így tudott az ő élete gyümölcsöző élet lenni. Aki nem tud felejteni, aki megjegyez minden sérelmet, bántást, igazságtalanságot annak az élete maga körül forgó élet lesz, és nem tud gyümölcsözni. A kérdés, hogy készek vagyunk-e minden gyötrelmet elfelejteni, vagy őrizgetjük, raktározzuk a gyötrelmeinket. Évek, sőt évtizedek múlva se tudunk felejteni. Igen, a megbocsátás nem könnyű dolog, mert a sérelmek előjönnek nappal és éjszaka, ám leginkább éjszaka. De csak akkor lesz gyümölcsöző az életünk, ha tudunk felejteni. Ha valaki újra és újra feleleveníti, milyen bántásokat kapott, elfolyik minden energiája és meddő élete lesz. Pál apostol nagyon szépen és bölcsen fogalmaz „amik a hátam mögött vannak azokat elfelejtve, ami előttem van annak nékidőlve futok egyenest a cél felé”. Ez jellemzi Isten gyermekeit, ez jellemzi Józsefet. Isten elfeledtette velem nyomorúságomat és ő tette gyümölcsözővé az életemet. Felejtsük el az emberektől kapott bántásokat, de ne felejtsük el, hogy Isten mit tett velünk, mit tett értünk Nagypénteken és Húsvétkor. Ámen. (Lőrincz János lelkipásztor) 4


SÁRPATAKI VIRÁGZÓ PÁLMAFÁK „A misszió nem passzió!” – kezdte bevezetőjét Dohi Zoltán, aki immár másodjára fordult meg gyülekezetünkben cigánytestvéreivel együtt Sárpatakról. Hogy mit láttunk és hallottunk? Az élet beszédét hirdető és puszta jelenlétükkel is a Lélek gyümölcseitől roskadozó embereket, akik az első zsoltár szerinti víz mellé ültetett virágzó pálmafák Istenünk kertjében. Hogyan került Sárpatakra a Dohi család? Eredetileg Nagyváradon éltek, egy élőhitű közösségbe tartoztak, virágzó gyülekezetbe jártak. Mégis Zoltán erdészmérnök létére nyugtalankodni kezdett amiatt, hogy sokan nemcsak e lelki kincsekben szűkölködnek, hanem anyagiakban is, sőt ezenfelül társadalmilag számkivetettek, mert putrikban élnek és iskolába sem járnak a gyerekeik és a felnőtteknek nincs állandó állásuk. Ekkor Istennek Lelke Sárpatakra irányította lépteit feleségével, Abigéllel együtt, aki civilben reklám grafikus. Két éve kerültek a Marosvásárhelytől 20 km-re levő faluba munkahelyüket és lakásukat feladva, de azóta életük minden része arról szól, hogy szóvalcselekedettel a Sárpatakon élő közel 1500 cigány lakos között a Krisztus Jézusról tegyenek bizonyságot. Jelenleg három szőke fiúgyermekük 1 és 5 év közöttiek, illetve van egy örökbefogadott feketehajú és sötétebb bőrű Dávidkájuk is. Odaköltözésükkor velük bebabakocsizva a cigánytelepre elkezdtek szóba állni a gyerekekkel, majd focizni velük. Erre megjelentek az anyukák is és persze a férfiak, akik furcsállották, hogy fehér emberek merészkednek közéjük, akik szívesen beszélgetnek velük, sőt még a kosárfonást is meg szeretnék tanulni. A beszédet cselekedet követte, Zoltán megtanulta a kosárfonást és fokozatosan alkalma nyílt az evangéliumot hirdetni munka közben, illetve amikor a kocsijával szállították eladásra a kosarakat. De elment a virrasztóba is, ahol szót kért miután imádságban kérte az Istent, hogy együtt tudjon sírni a sírókkal, hiszen nem prédikációra, hanem a fájdalmat átérző szívből szóló 5


evangéliumra volt szükségük a félelmes szívű gyászolóknak. Ennek gyümölcse, hogy a halott ember fia megtért Istenhez és újjászületésének bizonysága az, hogy Zoltán elkísérte őt később azokhoz, akiket valaha megbántott és most megkövette őket. Így csak az tud cselekedni, aki maga is bocsánatot nyert a mi Urunk drága kegyelméből! Fokozatosan szükség lett egy helységre, ahol összegyűlhessenek az emberek Isten igéjének hallgatására. Majd két évig kaptak is bérbe egy épületet, majd mikor ez a bérlés lehetőség megszűnt, egy telket kaptak a falutól, ahol önerőből, sártéglából egy egyszobányi imaházat építettek fel két kezükkel dolgozva. A munkából a gyerekek is kivették részüket, sőt még az olyan apró figyelmességekre is volt gond, mint észrevenni és egy-egy pohár friss vizet nyújtani a megfáradtaknak. Persze az imaházon volna még mit szépíteni, fűtés sincs benne, kívül-belül vakolatlan, de nem a falak egyenessége a döntő, hanem, hogy Istent dicsőíteni gyűlnek ott egybe minden vasárnap azok, akik valóban érzik: az élő víz beszéde nélkül nincs gyümölcsöző életük. Nyaranta sátoros evangelizációk vannak, ahol kb. 100 - 200 gyerek fordul meg, de beülnek kosarat fonva az igét hallgatni a felnőttek is. Ennyi gyermekhez eddig a Mindenható önkéntes munkatársakról is gondoskodott, akik ifisek Marosvásárhelyről, de máshonnan is, így Kárpátaljáról például. Hogy miért e lelkes munka? Mert, aki megfordul a cigánytestvérek között Sárpatakon, az meglátja a sárházak ablakában díszelgő művirágot, mely némán hirdeti a szépség és jóság iránti vágyat és tudatosítja: bár a putri lakók külső és belső nyomorúságokban szenvednek, számukra is a legjobbat, Jézus Krisztust kell elvinni. Így a cigánymisszió itt nem marad pusztán divatos humanitárius felzárkóztatási stratégia, hanem szívből és Lélekből fakadó küldetés. Ezért nem kérdés itt elsősorban az anyagi háttér sem, bár vannak külföldi támogatók, de adományaik csak a közösség javára szolgálnak, nem pedig a munkatársak fizetésére mennek el. Hogy megéri-e ilyen feltételek között szolgálni Sárpatakon? Válaszként hadd idézzem vissza Dohi Zoltán szavait: „Annyi szeretetet kaptam a cigányoktól, hogy negyedét sem teszi ki ennek az, amit a magyar keresztyénektől kaptam. Persze van, aki visszaélne az ajándékokkal, ha viszek, de én leginkább olyanokkal találkoztam, akik az utolsó kenyerüket, hagymájukat és szalonnájukat is megosztják, ők pakolnak tehát fel engem, de nem a feleslegükből, hanem abból, ami nekik is alapszükséglet!” Másrészt hadd villantsam fel csendes vallomásként annak a három gyerekes cigány családnak a képét, akik eljöttek Zoltánnal együtt közénk. Saját szavaikkal megfogalmazott imádságaikkal a gyerekek szüleikkel együtt hitükről tettek vallást, és ennek ízét csak az igazi friss kenyérhez hasonlíthatom, amely táplál és a Krisztus mindnyájunkért megtört testére emlékeztet. (Grosz Imola presbiter) 6


Az ALFA kurzusról Presbiterként és lelkipásztorként kíváncsi voltam az Alfa Kurzusra, felépítésére, tanmenetére, teológiai üzenetére valamint arra is, hogy mennyire használható ez a módszer az evangelizálásban, közösségépítésben. Ezért én is végigjártam az elsőt, amit a kövesdombi gyülekezet szervezett november-január között. A tíz alkalomból álló tanfolyamot Lőrincz János lelkipásztorunk vezette, illetve ő tartotta a legtöbb előadást. Mind ő, mind Müller Lóránd segédlelkész és Póra Zoltán diakónus igeien, építően, reformátori alapokról szólt minden témáról a 40-50 perces előadások folyamán. Az előadáscímek között találunk a keresztyénséggel kapcsolatosat, az Úr Jézus személyéről és megváltásáról szólót, bibliaolvasásra, imádságra összpontosítót, de bizonyságtételről, Isten vezetéséről, a gonosszal szembeni ellenállásról, Egyházról, hívő életvitelről szóló előadást egyaránt. A Szentlélek személyéről, munkájáról, a Lélekkel való betöltekezésről egy csendesnap keretében több előadás is elhangzott. Egyébként hozzánk már a Budapest-gazdagrétiek által adoptált és adaptált, reformált alfakurzus jött át. Az alkalmak közös vacsorával kezdődtek, amit közös éneklés és egy tematikus előadás követett, majd kiscsoportos beszélgetések zártak. Volt tehát asztalközösség finom, önkéntes munkatársak által szeretettel elkészített vacsorákkal és Ige-közösség kijelentéssel, közös énekléssel, rövid filmrészletek megtekintésével, áldott beszélgetésekkel. Mindezeket az alkalmakat felszabadult hangulatban, hol felnevetve, hol könnyek között élhettük meg. Azt tapasztaltam, hogy a 20 évvel ezelőtt Angliából (egy londoni anglikán gyülekezetben) indult Alfa-kurzus egy jól strukturált és világszerte milliók által kipróbált és bevált módszer az evangélium alaptanításának átadására. Ezt a keretet az Ige és a Lélek jól és sokak épülésére, hitrejutására vagy hitmélyítésére, az Egyházba történő beépülése érdekében tud használni. Megmozdulhatnak emberi szívek és az Élet Vizének kútjából meríthetnek szomjazó lelkek. Ennek a valóságát a kövesdombi kurzuson is tapasztalhattam. Nagy élmény volt számomra látni a nagyon lelkes és szeretettel szolgáló munkatársakat, akik korábban érkeztek a terem előkészítésére vagy a vacsora megfőzésére és később mentek el, miután elmosogattak, a termeket helyreállították és még egy rövid kiértékelésre is futotta idejükből. Szeretettel merem ajánlani minden kedves olvasónak, hogy akár munkatársként, akár résztvevőként kóstoljon bele az Alfa-kurzusba, jelentkezzen, iratkozzon fel, vegyen részt. Ugyanakkor ajánlani lehet érdeklődőknek, akik keresik az Urat, a közösséget, életük értelmét. A következő kurzus októberben indul jelentkezni lehet a Lelkészi Hivatalban személyesen vagy telefonon: 0365/410692. (R. Szabó István presbiter) 7


Alfa kurzus egy résztvevő szemével Most is csodálattal gondolok vissza arra, hogyan készítette elő az Úr, hogy részt vehessek a 2010 Novemberében kezdődő Alfa kurzuson. Egy evangelizációs héten találkoztam egy kedves ismerősömmel, aki egy másik református gyülekezet tagja, ezért megkérdezett, hogy tudom-e, mikor kezdődik az Alfa kurzus és egyáltalán hol, kinél lehet iratkozni, mert ő szívesen feliratkozna. E célból fordultam a lelkészünk feleségéhez, aki érdeklődésemet konkrét jelentkezésnek vette és így kerültem fel a résztvevők listájára. Miután értesültem arról, hogy az én nevem is szerepel a névsorban, elég sok vívódás volt bennem, hogy hogyan és miként fogok én megjelenni ezeken a szerda esti alkalmakon. Első sorban munkám miatt, mivel elég sűrű az időbeosztásom, vagy legalábbis ezt próbálta elhitetni velem a hazugság atyja, másrészt pedig „minek nekem ez az egész Alfa kurzus...hiszen régóta Isten megváltott gyermeke vagyok”. A kurzus nevéből indultam ki, hogy „Alfa”...az első betű, ...első lépések a hit útján, hát én ezen már rég túl vagyok. Isten csodálatosan gondoskodott arról, hogy aprólékosan megismerjem tetteit, szeretetét, megismerjem, mint az Élet Urát. Már egész fiatalon gondja volt, hogy nagyon közel kerüljek hozzá. Szülőfalumban csak ketten konfirmáltunk abban az évben és konfirmandus társam sehogy sem tudta megjegyezni a kérdéseket, illetve énekeket. Így nekem kellett szinte mindent felmondani, ezért elég korán beavatott lettem a hit dolgaiba és azóta is rendszeresen jelen vagyok az istentiszteleti alkalmakon, illetve Biblia órákon. Ezek fényében úgy gondoltam, hogy egy ilyenszerű kurzuson nem sok újat kaphatok, de Istennek hála, ez a kedves ismerősöm, aki miatt felkerültem erre a névsorra, úgy gondolta, hogy együtt veszünk részt ezeken az alkalmakon. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy Isten rám bízta őt, hogy a hit dolgaiba bevezessem. De ekkor még nem sejtettem, hogy számomra is készített az Úr ajándékot! Így indultunk neki szerdáról-szerdára, mindig magammal hozva az ismerősömet, de nem nagy várakozással a szívemben. Ahogy teltek a hetek, történt valami, amit nem tudtam volna megmagyarázni, csak azt éreztem, hogy akármilyen sok a munkám, bármilyen nehezek a külső körülményeim, nekem ott kell lenni, már nem másért, hanem önmagamért és azért, Akihez újra nagyon közel kerültem. Kaptam Istentől egy még nem ismert ajándékot, egy lelki családot, ahol Isten gyermekei együtt keresik, kutatják az Ő akaratát az életükre nézve, ahol biztatást, reményt és szeretetet kaptam. Előtte soha nem volt ilyenben részem, rögtön az Úr Jézussal való első találkozásom után elköltöztem a szülőfalumból. Később a Szétdobálónak volt gondja arra, hogy csordultig töltse életem minden pillanatát (iskola, munka, család, gyerekek, vállalkozás), hogy se időm, se energiám ne legyen más keresztyének társaságát keresni. Ezért beértem azzal, hogy rutinosan eljárogattam az 8


istentiszteletekre, ami oda vezetett, hogy kezdtem lassan kiégni, belefáradni a hitéletbe és feltenni a kérdéseimet: Vajon Isten megváltott gyermeke vagyok, és valóban szeret Isten úgy, ahogy vagyok? Igen! Most már tudom, biztos vagyok ebben! Hála legyen Megváltómnak, aki úgymond „szelíden kényszerített” arra, hogy feliratkozzak és elmenjek ezekre az alkalmakra. Vágyat adott a szívembe, hogy mindig ott legyek, közel Hozzá és azokhoz, akik szintén az ő gyermekei. Hálás vagyok mindazokért, akik meghallották az Ő szavát és a kritikák ellenére is nekivágtak az Alfa kurzus megszervezésének, a sok munkatársnak, akik mind azon munkálkodtak, hogy újra élő kapcsolatom lehessen Istennel. Dicsőség Istennek a nagy lelki családért! (Szabó Erika gyülekezeti tag)

MIT TUDOK MAGAMBÓL TOVÁBBADNI? Rendkívül fontos, hogy elinduljunk a megtisztulás útján, hiszen azt mondta az Úr Jézus, hogy „boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Máté 5,8). Tehát minél tisztább az ember szíve, annál messzebbre lát, annál többet fedez fel Isten végtelen csodáiból. Mindenkinek meg kell tisztulnia? Igen, mindenkinek! Miért? Azért, mert rengeteg minden ránk rakódott és ránk rakódik az emberiség meg a személyes történelmünk folyamán. Hogyan is kezdődött? Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Eszerint tehát mindannyiunkban ott él valamiféleképpen, csodálatos módon maga az Isten! Akik pedig megkeresztelkedtek, azoknak lelkébe ontológiailag is beköltözött. Bátran állíthatjuk tehát, hogy velünk van az Isten, bennünk él, köztünk van. Igen ám, de a gőg lényege mindig az, hogy az ember Isten helyébe akar állni: Én tudom a legjobban, hogy mit akarok csinálni! Az a helyes, amit én akarok! Egyáltalán nincs szükségem segítségre! A bűn lényege éppen ez: önmagamat állítom Isten helyére. Csodálatos az emberi lélek mélysége! Egészen a végtelenig kell visszamennünk, és előre ugyancsak a végtelenig vezet az út, ha valóban meg akarjuk érteni önmagunkat. Ha pedig belehelyezkedünk Isten nagy erőterébe, akkor lehetünk igazán boldogok, s a fejlődés végtelen távlatai nyílnak meg előttünk. Mire figyeljünk tehát zarándokutunk első szakaszában? „Egy istenarc van eltemetve bennem, ásót, kapát, csákányt ragadok. Testvéreim, jertek, segítsetek! Egy kapavágást ti is tegyetek.” Ki akarom bányászni önmagamat a világszenny alól! Ez a szennyár az örökségül kapott bűnök súlya, amit őseim valaha elkövettek. Ezek genetikusan belém rögzültek, mint rossz hajlamok. Mindenki továbbadja önmagát lelkileg, pszichológiailag is, ez a pszichogenetika. Mindenkinek van kisugárzása. Ha én kibírhatatlan, mérges, 9


„az élő fába is belekötő” ember vagyok, akkor mérgezem a környezetemet. A körülöttem élőkben pedig rögzül a félelem, a pánik vagy a dac, és láncreakcióként kétszer annyi dühöt kaphatok vissza a végén. Aztán minden kezdődik elölről! Vigyázat, mert nagyon meg lehet rontani ezt a világot, de lehet gyönyörűvé is tenni. Óriási a felelősségünk! (Kerényi Lajos atya tollából)

AJÁNDÉK KONFIRMANDUSAINKNAK Lehet, hogy vallásos családba születtél, És természetes volt nálatok a krisztushit gyakorlása. Lehet, hogy kisgyermekkorodtól fogva jártál vallásórára, És vallástanáraid valamennyien képzett és lelkes emberek voltak. Lehet, hogy jó közösségbe kerültél és sok istenes élményben volt részed. Hitet tanítani azonban egyetlen embernek sem volt hatalma.

Lehet, hogy szüleid nem voltak vallásosak, És otthon egyszer sem imádkoztatok. Lehet, hogy visszataszító élményeid voltak az istentiszteletekről, Illetve egyházi gyakorlatoktól. Lehet, hogy olyan közösségbe pottyantál, Ahol botrányok és kudarcok mételyezték lelkedet. Meglévő hitedet megszüntetni azonban egyetlen embernek sem volt hatalma. Hited ajándék. Törékeny cserépedényben kaptad, Ezért a körülményeken sok múlik. Mégse félj! Hiszen olyan Atyánk van, Aki nemcsak hajunk szálát, hanem könnyeinket is számon tartja! (Hegyi Bálint) 10


Kedves 18+, azaz „másképpen” barátaim! (18 - 30 közötti fiatalok figyelmébe) Azt hiszem mindannyiunk életében egy fontos mérföldkő a 18. életév betöltése. Általában ezt nagy lelkesedéssel várjuk, de amikor betöltjük azt a bizonyosat, úgy tűnik, nem sok minden változott. Nem történt semmilyen nagy csízió, minden megy a régi kerékvágásban. Pedig sok minden változik! Másképpen tekint ránk az állam, másképpen tekint ránk a társadalom, és másképpen tekint ránk az egyház is. Nem mindig szeretjük ezt a „másképpen”-t. Sőt, meg is szoktunk rémülni a „másképpen”-től, de azért a szívünk legmélyén mégis jó ez a „másképpen”. Jó másképpen élni, mint a gyermekek, a kamaszok. Jó, hogy másképpen tekintenek ránk, mint egy évvel, vagy évekkel ezelőtt. Sok előnye van ennek. Elmehetsz oda, ahova régebben nem, hozzájutsz dolgokhoz, amikhez régebben nem (amik nem biztos, hogy jók – gondoljátok jól meg). Felnőtt vagy! Olyan ember, akinek számít a véleménye, aki dönthet magától is, aki... Azonban felnőttnek lenni azt is jelenti, hogy terheket is kell hordozni. Felelősséged van! Nem könnyű ehhez hozzá szokni. Igen, a változás sok mindent hoz. Barátaim, másképpen tekint rátok a gyülekezet is. Ti most már nem gyermekek vagytok, hanem közénk tartozó felnőttek. Számít a véleményetek, számít a jelenlétetek, számít a döntésetek. Szeretünk benneteket, és szeretnénk minél többet hallani rólatok, minél többet találkozni veletek a templomban, mert számít az, hogy kik vagytok, hogy hogyan érzitek magatokat, mikkel küszködtök, és mit csináltok. Számítotok nekünk, de mi is számítunk rátok, sőt Isten számít rátok! Istent több módon tisztelhetjük, és tisztelnünk is kell. Én most az egyik formájára szeretném felhívni a figyelmeteket, amit a leginkább el szoktunk hanyagolni. Ez pedig nem más, mint az adakozás, még közelebbről az egyházfenntartói járulék. A Romániai Református Egyház Statútuma szerint minden 18 évet betöltött, megkonfirmált fiatal egyházfenntartói járulékot kell fizessen. Amikor konfirmációi fogadalmat tettetek, megfogadtátok Istennek, hogy adományaitokkal fenntartjátok az egyházat. Szeretném nagyon kihangsúlyozni, hogy ez az adomán/ járulék nem a papnak, vagy a presbitériumnak megy. Ez az Istené, azután a mienk, azaz a gyülekezeté. A járulék a jövedelem 1%-a, abban az esetben, ha már dolgoztok valahol, ha még diákok vagytok, akkor ez csak egy töredéke az 1%-nak. Erről érdeklődni a hivatalban lehet. A gyülekezet számít rátok! Ne értsétek félre, nem kunyerálunk! Amit adsz, szívből add, önként, szabadon! Csak egy fogadalomra akartalak emlékeztetni, és Istenre, aki mindent ad nekünk. Gondoljátok meg! Szívleljétek meg! (Müller Lóránd slp.) 11


Egyetemista ifi, nem csak egyetemistáknak! Korosztály: 18+ Időpont: minden csütörtökön 19,30-tól Helyszín: Kövesdombi Református Templom Ifjúsági háza Hatodik éve dolgozom a Kövesdombi Református Gyülekezetben gyerek és ifjúsági munkásként, és rég az a vágya a szívemnek, hogy minden korosztály megtalálhassa helyét a gyülekezet életében. 2010. augusztusában már nagyon úgy láttam, hogy szükség lenne egy 18 – 25 év közötti fiataloknak szóló csoportra. Eddig is hiányzott ez a korosztály a gyülekezetünk aktív életéből, de most azzal szembesültem, hogy az eddigi középifisek (középiskolások) felnőttek és más igények merülnek fel. A nehéz az volt, hogy hiába akartam én az új csoportot, ha nem akarták ők teljes szívükből. Egy csoport nem attól működik, ha egy ember húzza maga után, hanem azért, mert tagjai együtt szeretnének lenni Istennel és egymással, együtt húzva az igát. Szeptembertől intenzíven imádkoztam és időközönként böjtöltem, hogy Isten adjon olyan hívő fiatalt, fiatalokat, akik akarják ezt a csoportot. Isten jó és hatalma van! Megadta szívem kérését és immár vannak ilyen fiatalok és van ilyen csoport. Soli Deo Gloria! (Póra Zoltán, ifjúsági munkás) Miután megtértem, elkezdtem komolyabban olvasni és tanulmányozni a Bibliát, hogy mit akar Isten mondani. Fontosabb szerepe lett a közösségnek is az életemben, elkezdtem járni nagyifire és középifire is. Annak ellenére, hogy ezek nagyon jó alkalmak, és a közösség is jó, egy kicsit „kakukktojásnak éreztem magam”. Középifire 14-18 évesek járnak, nagyifire pedig 25 év fölöttiek. Hiányoltam azt, hogy nincs egy 18 pluszos, egyetemista közösség, ahol többet beszélgethetünk olyan témákról, amelyek minket érintenek. Elkezdtem imádkozni, és kértem az Úrtól, hogy mit tegyek, milyen közösségbe járhatnék még. Ekkor ezt az igét kaptam: „Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” És az Úr azt mondta, hogy „miért akarsz te máshova menni, mikor itt is vannak fiatalok. Hozzatok létre egy ilyen közösséget és Én majd megáldom azt!”. Három hete, mióta ez beindult, folyamatosan ezt az áldást tapasztaljuk, és ezért áldott legyen az Úr neve. Mikor csak tervezgettük ezt az ifit 5-6 embert számoltunk össze, akik bekapcsolódnának ebbe a közösségbe. Ehhez képest hétről-hétre 12 – 15 fiatal jön el ezzel a lelkülettel: „Alig vártam már a csütörtököt!!!”. Ifiken mindig valaki más tart egy rövidebb bevezetőt egy előre megbeszélt témáról, ezt követően tovább boncolgatjuk a témát közösen. Általában ilyenkor egy nagyon nyitott és családias légkör szokott kialakulni és ez az, aminek én nagyon örülök. Fél évvel ezelőtt gondolni sem mertem volna, hogy lesz egy ilyen közösség, és most mégis itt van. Az Úr csodákra képes! (Antal Norbert, egyetemista) 12


Gyökössy Endre:

A SZERETET SZÍNEI

Hadd kíséreljem meg legalább elsorjázni a szerelem-szeretet egységének színeit: 1. TAPINTAT: a meglátás és a meg nem látás művészete. 2. TÜRELEM: ő más, másként reagál, én mégis szeretem. 3. FIGYELEM: nem figyelem hol hagyta fedetlenül a szívét, hogy odanyilazzak. Egy-egy szál virág, de nem a sírjára, hanem még életében. 4. ÁLDOZAT: egész lényemből, időmből, pénzemből a másikért igyekszem lenni. 5. ÁTLÁTSZÓSÁG: nincs mit takargatnom, vállalom önmagam (De ez nem „én már ilyen vagyok, vedd tudomásul”, ami a totális elmeszesedés jele) 6. MEGBOCSÁTÁS: a felejtés és az elfelejtés készsége, nincs összegyűjtött harag, mert az már ölhet. 7. DERŰ ÉS HUMOR: távolságot teremtenek attól, ami fáj és feszültséget oldanak. Jogosan felvetheti valaki a kérdést: Van-e ilyen szerelem-szeretet a valóságban? Nos: VAN! De ahogy a boldog népeknek nincs történetük, úgy a boldog párkapcsolatoknak sincs. 13


ESEMÉNYNAPTÁR • 2010 december 28-án Alfa csendesnapot tartottunk, a Szentlélek munkájáról beszélgettünk. • 2011 január 23 és 30 között tartottuk gyülekezetünkben az egyetemes imahetet vendég igehirdetőkkel. Így Ambrus András csekelaki, Kántor Csaba parajdi, Fekete Márton mezőméhesi, Buzogány Emese kolozsvári, Bíró István segesvári és Barabás Ferenc marosvásárhelyi lelkipásztorok szolgáltak, külön meghívott volt a Worship-team. • Januárban befejeztük az első Alfa kurzust gyülekezetünkben, amelyen közel negyvenen vettek részt. • Február 9-én elkezdődött a második Alfa kurzus, amely jelenleg is tart. • A téli vakációban megtartottuk a konfirmándus csendesnapot, ahol immár hagyományosan részt vettek a cserealji valamint az alsóvárosi konfirmandusok is. • Február 26-án Zarkóczy Zenóbia színművésznő istenes verseket adott elő gyülekezetünkben. • Februárban elkezdődött a Béta kurzus is azok számára, akik az Alfa kurzuson részt vettek már. • A böjti időszakban imádsággal egybekötött bűnbánatra és bőjtre is kértük a gyülekezetet a telek üggyel és a missziói évvel kapcsolatban. • Március 12-én vendégünk volt Dohi Zoltán Sárpatakon szolgáló cigánymisszionárius, amiről részletes beszámolót is találhatnak ebben a lapszámban.

14


HÍREK: - Ezúton szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani a gyülekezetünk honlapján a www.refkovesdomb.ro-n meghallgatható istentiszteleteket valamint egyéb olvasnivalókat. - A 11 órától kezdődő vasárnapi istentiszteletek élőben is meghallgathatók. - Csak szeretnénk emlékeztetni, hogy az idén is lehetséges átutalniuk adójuk 2%-át a munkahellyel rendelkezőknek és amennyiben szeretnék ezt a gyülekezetünk számára felajánlani a szükséges nyomtatványokat le lehet tölteni a már fent említett honlapról (230 sz. típusnyomtatvány). Egyúttal ismételten szeretnénk megköszönni minden adományukat, legyen az perselyes vagy rendkívüli és kívánjuk az Úr gazdag áldását életükre. KERESZTELÉS 2010. XI. 14. - 2011. III. 26. között: Szabadi Balázs Budai Andrea Krisztina Butuk Réka Jánosi Örs Páll Orsolya Tímea Hegedűs Imre Bakó Evelyn Iordache Rudolf Codoi Antónia Demeter Csaba Doma Henrietta Gríz Zsuzsa Grosz Sára Aksza Imre Hunor Jánosi Örs Kádár Kinga Kelemen Sándor Máthé István

KONFIRMANDUSOK 2011: Mihály Péter Trifan Dóra Miklea Csongor Varga Hunor Moldovan István Dobai Mihály Moldovan Szabolcs Achim Tímea Kinga Molnár Csongor Bartha Bernadett Ogleja Laura Oltean Renáta Orbán Orsolya Daki Attila Pádár Zsuzsa Varga Zoltán Sepsi Norbert Szakács Róbert Szabó János Szilárd Márton Evelyn Szigeti Botond Szőlősi Norbert

TEMETÉS 2010. XI. 15 – 2010. III. 17. között: Fodor István 88 éves Szatmári Csaba 61 éves Vale Sándor 74 éves Bernád Béla 38 éves Porkoláb Jenőné szül. Saszet Piroska 88 éves Bucur Ionelné szül. Borbély Rozália 78 Nagy Józsefné szül. Papp Anna 67 éves Barabás Mihályné szül. Hamza Vilma 67 éves éves Szabó Géza Levente 56 éves Szakács Pál 84 éves Fogarasi Dénes 67 éves Debreceni Gyula 66 éves

A Kőlap továbbra is adományokból tartja fenn magát! Köszönjük az anyagi támogatásokat, sőt véleményeket is lehet leadni az irodán róla. 15


A HÁROM SZŰRŐ A bölcs Szókratészhez rohanva érkezett egy ember, és megszólította: - Hallgass meg, Szókratész, feltétlenül el kell mesélnem neked valamit! - Várj csak! – szakította félbe a bölcs. –Megszűrted három szűrőn a mondanivalódat? - Három szűrőn? - Igen, kedves barátom! Vajon átjut a mondanivalód a három szűrőn? Az első az IGAZSÁG. Megvizsgáltad, hogy biztosan igaz-e, amit el akarsz mesélni? - Nem, ezt csak úgy hallottam másoktól és… - De a JÓSÁG szűrőjén bizonyára átszűrted. Jó az, amiről most szólni fogsz? A kérdezett vonakodva válaszolta: - Nem, ellenkezőleg. - Hm – szakította félbe a bölcs -, akkor lássuk a harmadik szűrőt: SZÜKSÉGES, hogy mindezt a tudtomra add? - Hát éppenséggel nem szükséges… - Ha tehát a történet sem nem igaz, sem nem jó, de még csak nem is fontos, akkor felejtsük el, ne terheljen se téged, se engem!

16


MEGHATÁROZÁS PÜNKÖSD A PARKBAN KÉRDÉS. A boldogság: Szeretetbe mártott Jelen pillanatok

Recommend Documents