Száraz Klára
Szép pillanatok a régmúltból Demecser kulturális élete, 1950–1975
AZ 1950-ES ÉVEK A 40-es és az 50-es években még nem volt olyan lehetőség a kultúrálódásra és az önművelésre. Nyári időszakban nehéz volt összefogni az embereket, mert legtöbben a határban, a földeken dolgoztak. A téli időszak volt azaz időszak, mikor gondtalanul, felszabadultan összejöttek és szórakozhattak tavaszig. TÉLI ELFOGLALTSÁGOK Télen legtöbbször a szomszédok egymásnál jöttek össze, hetente vagy naponta más családok látták vendégül egymást. Itt találkoztak a fiatalok is egymással. Ilyenkor beszélgettek, kártyáztak az idősebbek meséltek a kicsiknek. Szőttek, fontak, tengerit morzsoltak és megvitatták a napi eseményeket, amit hallottak, vagy olvastak az újságban. Másik lehetőség volt a bálok, a szüretei, farsangi, Katalin-, Erzsébet napi összejövetelek, a disznóvágások. Volt olyan időszak, hogy minden hétre jutott egy disznóvágás, amikor 5-6 család összejárt és tartotta egymással a kapcsolatot. A lakodalmakról és a keresztelőkről sem szabad megfeledkezni, mivel ez nagy és felejthetetlen esemény volt a családok életében. Télen szánkózásra is sor került. Sok helyen megvolt a csilingelő szánkó, befogták a lovakat és szánkóztak. Ezeket különösen a gyerekek élvezték. Mire hazaértek megérkezett a fenyőfa és az ajándék, mely örömet és boldogságot okozott a családban. Akkor még nem tartottak olyan nagy és gazdag ünnepeket mint most, de annál nagyobb megértésben, nyugalomban és szeretetben tartották az ünnepeket. A SZÜRET A gondos gazdák korai szőlőtöveket is ültettek, friss fogyasztásra és borszőlőt is, azért, hogy mire kezdődik a nagy szüret, friss borral tudják a vendégeket kínálgatni. Ezen a tájon
októberben van a szüret. Előtte a hordókat, dézsákat kiforrázták, majd a kénrudat égve a hordóba tették, egy dróttal a dugóhoz rögzítve, miközben a kénrúd füstöt árasztott magából. A gazda szeptember végén gondos ellenőrzést végzett a szőlőskertben. Megnézte a szőlőfürtöket, kóstolgatta a szőlőszemeket, s ha szép és jó volt a termés kalapot emelt és azt mondta: „Hála Istennek! Szép és jó értett a szőlő, jöhet a szüret!” Összehívta a rokonokat, barátokat és még több segítséget is hívott. Reggel indult a szekér, hordókkal megrakva. A szüretelők vödörrel a kertjükben mentek szüretelni. Általában a nők szedték kézzel, vagy metszőollóval a szőlőfürtöket, míg a férfiak hordták a megtelt vödröket a hordókba. A gazdasszony ment elől kibélelt kosarával és a gazdával, ők szedték le a legszebb szőlőfürtöket, amit majd a munka elvégzése után szétosztottak, vagy elvitték a szüreti mulatságra, mert szokás volt, mert szokás volt, hogy a szüretelő este kapott egy vödör szép szőlőt, amit hazavihetett. A szőlőt a pincéhez vitték, ahol dézsába rakták, s a lányok mezítláb taposták. A férfiak zsákba rakták a taposott szőlőt, s közben csavarták a zsákot, hogy minden csepp must kicsurranjon. Közben a háziasszony kínálgatta a finom, friss mustot, a töltött káposztát és a kőttes kalácsot. A falu kisbírája kidobolta, hogy szombaton reggel kezdődik a szüreti felvonulás. A lányok sorsoltak, hogy kit öltöztessenek fel menyasszonynak, a fiúk ugyancsak ezt tették, csak ők vőlegénynek öltöztették fel a kisorsolt legényt. A fiúk a lovakat befogták a szekérbe, s az üléseket pokróccal letakarták és mentek a felvonulás színhelyére. A lányok már várták őket, hogy a lovak szerszámait és a szekereket feldíszítsék. A szekérre és a lovak szerszámaira krepp papírt raktak, a kocsis ostorára selyem szalagot, s kis szőlőágakat kötöttek. A lovak nyakába a kocsis kis csengőt kötött, a lányok pedig olyan kis szőlőágat, melyen egy kisebb szőlőfürt volt. Mikor minden szekér indulásra készen állt, akkor előkerült egy szépséges hintó, melybe két szép szürke, majdnem fehér paripa volt befogva, ezen ült a vőlegény, akit az ifjú férfiak öltöztettek fel. Amikor megérkezett megkérdezte: „Lányok, nem akartok a menyasszonyaim lenni?” Erre a lányok mind befutottak a közeli házba. Az ifjú utánuk rohant, de amikor bekopogott a házba, egy gyönyörű lány nyitott ajtót, aki talpig fehérbe volt felöltözve, gyöngykoszorúval a fején. Az ifjú nagyon megörült, hogy ilyen csodálatos széplánnyal büszkélkedhet a felvonulási ünnepségen, s közben azon gondolkodott, hogy milyen jó lenne ezt a szép lányt az oltár elé vinni. Közben megérkezett a falu első embere fekete paripán és megkérte a résztvevőket, hogy mindenki foglalja el a helyét, mert indul a felvonulás. A kisbíró megpergette a dobját, s közölte a jelenlévőkkel, hogy indul a menet. A fekete paripa gazdájával elindult, ezt követte a
hintó, majd a szekerek szép sorjában felsorakozva, aki nem fért fel a szekérre az gyalog ment. Közben még egy szekér érkezett, ami a zenészeket hozta, akik a talpalávalót húzták. Megérkezett a menet a községháza elé, ahol a vezető megköszönte a jelenlévőknek, hogy részt vesznek a hagyományos szüreti felvonuláson. A kisbíró újra verni kezdte a dobját. „Ma este 6 órakor kezdődik a szüreti bál, mindenkit szeretettel várunk!” Egy pár fiatal nősember feleségével együtt elmentek a táncterembe, hogy feldíszítsék a termet. Az volt a szokás, hogy a falakba szöget vertek és a mennyezeti rész alá zsinegeket húzgáltak, melyre jó magasra szőlőfürtöket, almát, körtét dísztököket jó erősen felkötöztek. Ezek a fiatal emberek lettek a mulatságban a csőszök, a feleségeik pedig a csendőrök, akik a bírságot szedték. Végre elkészült a táncterem, jöhettek a mulatni vágyók. Félhat körül gyülekezni kezdtek az emberek, de jöttek még a szomszéd tanyákról és falvakból is fiatalok. Megjöttek a zenészek is, akik bementek a terembe, s elhelyezkedtek a muzsikáláshoz. A kisbíró is megérkezett, megpergette a dobját és így szólt: „Szóljon a zene!”. Erre a zenészek úgy elkezdtek muzsikálni, hogy a terem majd összedőlt a zenétől. A fiatalok már az ajtónál párban táncolva és énekelve mentek be a táncterembe. Tánc közben egy legény felugrott és leszakított egy fürt szőlőt, hogy átadja a párjának, akivel a mulatságba ment. Erre a csősz rögtön ott termett és megfogta a legény vállát, s így szólt: „Barátom, aki lop, az fizessen!” A legény így válaszolt: „És mi lesz, ha nem fizetek?”. Erre a csősz azt válaszolta: „Akkor zálogot kell adni, vagy a párodat!”. Ekkor a legény megkérdezte a csőszné asszonyt: „Mekkora a büntetésem?”. A csőszné tíz forintban büntette meg a legényt, aki a zsebébe nyúlt, kivette a papír tíz forintost, odaadta, de megjegyezte, hogy a piacon ezért két kiló szőlőt tudna venni. A táncosok pörögtek, forogtak, a fiúk pedig nagyokat dobbantottak. A csőszüknek is volt dolguk bőven, mert feleségeik nem győzték kiszabni a büntetéseket és szedni a bírságokat, ugyanis a legények tánc közben lopták a szőlőt és az almát. Az egyik legény olyan szerencsétlenül ugrott, hogy nem az almát, de még nem is a szőlőt, hanem egy dísztököt sikerült leakasztania, amit hamar a párja kezébe nyomott. A többi legény észrevette és elkezdték csúfolni a dísztökkel. A zenészek úgy húzták a talpalávalót, hogy a fiatalok majd kirúgták a terem oldalát. A csőszök nem vették figyelembe, hogy egy nagyon magas legény tánc közben állandóan tapsolt. Csak később jöttek rá, hogy amerre elmegy, minden szőlő, alma eltűnik. Olyan ügyesen szakította le a szőlőfürtöket tánc közben, hogy a leány már az anyja kötényébe hordta a sok szőlőt és almát. De amikor az élelmes csősz és felesége rajtakapta a legény a lopáson, nagyon megbüntették. Száz forint volt a büntetése a legénynek. A legény nem bánkódott , csikkzsebéből kihúzta a papírszázast és nevetve mondta, hogy
„Legalább három százasra gondoltam!” Egész hajnalig szólt a nóta, és ilyenkor már pár pityókás férfi még csulyogatót is kiabált. „Ez a lábam ez-ez ez, jobban járja, mint emez. Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát!” Elfáradtak a zenészek, a táncosok, lassan elfogyott a sokaság, véget ért a mulatság. Hétfőn megy a beszéd a gyárban, az utcán, a mezőn, hogy talán ez a szüreti mulatság jobban sikerült, mint a tavalyi. Ma mikor hidegre fordul az idő, beburkolózunk a jó meleg szobánkba és nézzük a TV-t, mert hála Istennek nem kell vigyázni, hogy a tűz bealszik és újra kell gyújtani. A lakosság többsége ősszel begyújtja és tavasszal elkapcsolja a fűtést. A családoknak nem egy szoba van, mint régen, hanem több, ezért mindenki saját szobájában nézi a TV-t, a számítógépet, vagy a többi elektromos készüléket. Nincs az a régi családi összetartás, szeretet, beszélgetés, testvéri, rokoni szeretet, sőt szülő-gyermek kapcsolat foszlik szét. ARATÁS Először Péter-Pál napján vágták, aratták az őszi árpát. Július elején kezdték az igazi aratást az időjárástól függően. A kaszára már otthon csapót szereltek, hogy a levágott búzák szépen, sorban feküdjenek az álló búzához. A kaszasuhintásoktól olyan szépen dőltek a búzaszálak, mintha pihenni akarnának. Ekkor következett a marokszedő. Háttal kellett állni a kaszának, és a sarlóval apránként kellett az ölünkbe húzni a markot, és ha jól tele volt az ölünk, oldalra kellett lépni és úgy letenni, hogy szét ne hulljon a marok. Egy marék búzát vettek ki a marokból, ketté véve kötelet csavartak belőle, azzal kötötték össze a kévét, s ha kész volt talpra állították, hogy megnézzék milyen csinos a kéve. Estére a learatott búzatábla közepére két oldalról összehordták a kévéket, majd keresztelték. Ez úgy történt, hogy az első kévét keresztbe hajtották, ez volt a bujtató. Erre azért volt szükség, ha esik az eső nem éri a búzaszemeket és így nem tudnak kicsírázni. Kévénként kereszt alakba rakták. A kereszt közepére egy kévét tettek, amit kántornak neveztek, majd rátettek még egy kévét, amit papnak neveztek. Ebből négy marékkal megfogtak, és a kereszt négy ágával összekötötték, hogy a szél fel ne borítsa. Egy keresztben huszonegy kéve volt. Mikor egy tábla búzát learattak, akkor fa gereblyével csomóra húzták, összekötözték kévékbe, ez volt a zila. Mikor minden táblát learattak, a barátok összefogtak, s több gazda együtt hordta a terményt az udvarra. Minden nap egy gazdának hordták be a terményt, úgy, hogy a szekerekbe vendégoldal rudat helyeztek a guzs segítségével, amire rárakták a kötelet. Egy kocsira 10-12 keresztet raktak,
majd kötéllel átlósan a vendégoldal rúd másik végéhez szorosan odakötötték, s a szekér elindult a gazda udvarára. Egy nagy kerek, kupolás kazlat raktak, hogy védve legyen az időjárástól. EMLÉKKÉPEK A MALOMRÓL Cséplés után a termést a padláson tárolták, ahol szorgalmasan forgatták, hogy jó száraz legyen. Augusztus közepe táján mentek őrölni a malomba. Az új lisztből sütöttek kenyeret huszadikára. A terményt zsákokba szedték, majd szekérre rakták és így vitték a malomba. A garatba öntötték a búzát, majd azt a gép a hántolóba viszi, hántolás után felmegy az őrlőbe, ott megőrli a búzát lisztnek és tartályokba folyik osztályozva. Egy tartályba jött a búzadara, a másikba jött a rétesliszt, a harmadikba jött a finomliszt, majd külön a korpa. HATVAN ÉVES A „KINIZSI” Ki gondolná már, hogy közel hatvan éve alapították meg a Demecseri Kinizsi Sportegyesületet. A most „nyugdíjkorba” lépő egyesület kisebb megszakításokkal
mindig
meghatározó
szerepet
és
természetesen fiatal tehetségeket nyújtott illetve adott a megyének, a magyar labdarúgásnak és a futball szerelmeseinek. Már a II. világháború előtt volt egy csapata a településnek, melynek tagjai a Báboly réten kialakított pályán rúgták a bőrt. Járási mérkőzéseket az úgynevezett Levente bajnokságban vívtak. A háború után, 1948-ban alakult meg az egyesület Demecseri Szikra néven, melyet később a támogatója, a Burgonya-keményítő gyár által névváltozás során Demecseri Kinizsi lett. 1950-ben már NB III-ban szerepelt a csapat, majd volt Megyei I. osztályú és NB II-es is. Jelenleg a Megyei I. osztályban szerepel és reméljük még sokáig is sok örömet szerez szurkolói részére. A negyvenes évektől a legnépszerűbb játék a labdarúgás volt. Utcán, téren, legelőn ment a játék. Kezdetben labdával, szegény gyerekek kótyával (rongyból összegöngyölt, zsineggel átkötött, labdaforma) játszottak, rendszerint mezítláb. Kihívások a versenyek voltak alvég, felvég, utcák között.
A jó labdakezelő játékosokból válogatással megalakult a demecseri csapat. A szomszéd falvak kihívására jó mérkőzéseket játszottak. A mérkőzésekre kivonult a falu apraja-nagyja. A játék valóságos ünnepi hangulatot eredményezett, ünnepi ellátást biztosítottak. Néha viták is voltak, melyek verekedésbe torkollottak. A falu első hivatalos pályája a temető és a Lónyai csatorna közötti legelőn volt. Majd a homokos pálya helyett a gyár területén alakítottak ki homokos pályát. 1965-ben Lengyel Béla sportvezetőségi tag beszámolójában értékelte a sportágak terén elért eredményeket és azokat a hiányosságokat, amelyek éppen gátolják a sporttevékenységet. Elismerését fejezte ki azon tagoknak és vezetőknek, akik támogatták a sportot. 1964-ben
négy
működtettek:
labdarúgás,
szakosztályt kézilabda,
ping-pong és sakk. Javasolta, hogy hozzák létre a közösségi sport tanácsot, mely az egész községben folyó sport munkát irányítja. Nemcsak a futballal kellene foglalkozni a sportvezetőségnek, hanem más sportágakat is felkarolni. A TSZ felajánlotta, hogy tudja támogatni szállítóeszközzel a sportolókat. A fiatalok nemcsak a jó futballmeccs miatt mentek ki a pályára, akkor még nem volt olyan szórakozási lehetőség. Legtöbbször itt ismerkedtek meg, itt beszélték meg az eseményeket, történeteket. Az 1950-es években nagy esemény volt, ha valaki új ruhában jelent meg valamilyen összejövetelen. Így történt ez az 1950-es években a futballpályán. Az akkor kezdő varrónő Márta néni divatos körszoknyát varrt a Mészáros lányoknak, ami nagyon jól állt rajtuk. Mikor kimentek a pályára nagyobb sikere volt a lányoknak és a szoknyának, mint a játéknak. Ilovszky Rudolf az 1960-as évek vége felé a
magyar
labdarúgó
válogatott
21
játékosával barátságos mérkőzést játszott a demecseri csapattal. A község megvendégelte a csapatot és a vezetőket. Ne csak a futballmérkőzéseket hirdessék a sportvezetők, hanem a kézilabda mérkőzéseket is. Kéri a tanácsot és a különféle gazdasági szervezetek vezetőit, hogy anyagilag támogassák a sportkört. Felszerelés kellene és nincs miből vásárolni. A cipők rosszak. A legnagyobb szükség az anyagi támogatásra van. Szervezettebbé kell tenni a sportkörök munkáját. A községi sporttanács létrehozását nem szabad elhamarkodni. Igen népszerű sportág lenne a teke, meg kellene alakítani a szakosztályt. ÉNEKKAR Az általános iskolai és a gimnáziumi énekkar mellet a Művelődési Ház segítségével újjászervezték 1961 és 1962 között a felnőttekből álló énekkart, mely 25 főből állt. Tagok: Kiss Gyula, tanár és felesége Irénke, Fabu Ilona, Maklári
lányok,
László Manyi, Pap Gizi, Balogh Kató, Molnár
Marika,
Molnár
Irén,
Tokárszkyné Zita,
Sós
Hegedűs
Béla, Bernáth Imre, Fabu József Részt vettek a járási versenyeken. A környező községekben Kemecsén, Nyírbogdányban, Nyíregyházán a Szabadtéri színpadon, Jereván kertben léptek fel. Népdalokat énekeltek. A lelkes munkának, a sok próbáknak meg lett az eredménye. A tavaszi seregszemlén 25 fővel a megyei minősítő versenyen 2. helyezést értek el.
MOZI 1960 szeptemberében a Moziüzemi Vállalat erőfeszítései a helyzet javítására Balatonbogláron megrendezett III. Filmkonferencián megyénk moziüzemi vállalat vezetői is részt vettek. Mind több faluba mozit! A megyében kevés hely van, ahol nem működik vándor, vagy kis körzeti mozi. Ebből adódik a feladat, lehető legtöbb helyen állandó filmszínház. A meglévőket otthonosabbá tenni és újakat építeni. Javítani a propagandát, felhívni a figyelmet 1-1 filmre. Feltűnő helyen ízléses és megkapó plakátokkal, fotó részletekkel. 1960-ban Demecserben már üzemelt a mozi. Lucza János gépész megnyitotta moziját az 1940-es évek elején. A vetítőgépet saját áramfejlesztővel működtette. A vetítéseken mindig teltház volt. Később a háborús eseményekről a híradók tájékoztatták a lakosságot. A filmek inkább a győzelemről szóltak, a híradókban a harcterekről mutatott képek igen elszomorítóak voltak. A mozi épület már ekkor is elég régi volt. Két nagy részből állt. Elől volt az úgynevezett várórész, ahol a nézők gyülekeztek a filmkezdéshez és a szünetben itt tartózkodtak, akik kijöttek. Középen volt egy ablak, ahol adták a jegyeket, az ablaktól balra volt a bejárat, ahol alacsony termetű zsidóasszony – Klánné – szedte a jegyeket. Fabu bácsi volt fent a vetítőben, ő vetítette a filmet. A másik terem volt a nézőtér, ahol 300-350 szék volt elhelyezve. Középen egy része üres volt, így a nézőtér két részből állt. Később Luczáné Etelka néni és Demeterné Rózsika néni került oda. Fabu bácsitól Rózsika néni vette át később a filmvetítést, addig a nézőtéren felügyelt. Általában kér előadás volt – 6-8-ig és 8-10-ig – vasárnap délelőtt matiné, ahol a gyermek- és ifjúsági filmeket játszottak. A filmeket mindig aznap hozták el egy fém dobozban és mikor itt befejezték a vetítést, utána küldték tovább. Egy filmet általában 3-4
napig, vagy 1 hétig vetítettek. A nagyfilm előtt mindig híradó volt, utána következett a film. Egy 2 órás filmhez 600 m filmanyagot használtak el. Először keskeny, fekete-fehér filmet forgattak, majd később szélesvásznú és színes filmeket vetítettek. A mozi bejáratánál két oldalt volt 1-1 üveges rész, ahol a vetített filmből és a következő filmből 1-1 kép volt kitéve. Középen volt a havi műsor. A 60-as évek végén már olyan szovjet filmújdonságokat nézhettünk meg, mint Ballada a katonáról, amely a Cannes-i Filmfesztiválon nagydíjat nyert. Szintén szovjet film volt a Sztyeppék csendje, vagy Mikszáth Kálmán: Noszty fiú esete Tóth Marival (Páger Antal, Fónay Márta, Krencsei Mariann, Pécsi Sándor, a fiatal Petényi Ilona, Mécs Károly). Később láthattuk A kőszívű ember fiait, a Fekete gyémántokat, a híres Tenkes kapitányát, amelynek a zenéje is sikert aratott. Később sem panaszkodhattunk a filmgyártásra, olyan filmeket forgattak, melyeket öröm volt megnézni. Volt miről beszélgetni. Már akkor feltűntek a színész egyéniségek, akiknek a neve garancia volt, hogy a film sikeres lesz. Volt olyan film, amelyet kétszer is megnéztünk, a zenéjét pedig fütyültük. 1965. Dumas regényéből készült francia film a Fekete tulipán 1972. Berkeszi András: 13. ügynök, Nyomorultak I-II. 1974. Abba Regina, Valahol Európában, Budapesti Tavasz, Szegény gazdagok, Törökfejes kopja: színes nagy ifjúsági kalandfilm (Vas Zoltán, Szerencsi Éva, Benkő Gyula, Tolnay Klári, Benkő Péter, Bessenyei Ferenc), Apacsok (Gojko Mitic, NDK film) 1975. Mézga család története Balczó
András
többszörös
világ
és
olimpiai
bajnok
pályafutásáról
filmalkotás.
Élménybeszámoló és a film vetítése először Nyíregyházán, 1975 január 13-án szombaton 18 órakor a Mezőgazdasági Főiskolán. Teltházas siker. A mozi nemcsak a kultúra terjesztője volt, hanem nevelő hatású is. Mint akkor minden moziba, legtöbben maggal érkeztek és végigmagolták az egész filmet és a szünetet. Ez nem is lett volna baj, de a maghajakat szétköpködték és elég nagy szemetet hagytak maguk után. Egyszer Rózsika néni kért a Kepics fiúktól magot és a körmével bontotta szét és a maghéjat a kezébe vagy a zsebébe tette. Látjátok így is lehet magolni és nem lesz szemét utánatok –
mondta. Legközelebb már ők szóltak a többiekre. Ugyanezt csinálta azokkal is akik beszélgettek a film alatt, figyelmeztette őket, hogy a többieket hagyják nyugodtan nézni és hallgatni a filmet. Én rendszeresen jártam moziba az iskolával a matinéra és a nagyfilmeket is megnéztem, különösen azokat, amelyeket már olvastam. Izgalmas volt várni a filmet, hogy milyen lesz a hatás, mikor már olvastam a történetet. Ha a család közösen ment moziba, akkor már Lucza néni tudta, hogy a Száraz családnak a 8. sor 5-6-7-8-as szék a törzshelye. 1960-as évek közepén a mozi átköltözött a Kultúrházba. Ott már sokkal jobb körülmények fogadták a mozirajongókat és a dolgozókat. 1960 augusztusában ez a cikk jelent meg a Kelet-Magyarország lapjain: Kultúrház épül Demecserben. Nem mindennapi eseményt fognak rövidesen ünnepelni a demecseriek. A község első kultúrháza munkálatai rövidesen befejeződnek és a község dolgozói már télen élvezhetik a kultúra nevelő hatását. (Dororgi M.) 1960. október 02-án adták át a kultúrházat, amelyben a könyvtár és a mozi is helyet kapott. Első előadás „Déryné Színház” Csárdás királynő. Demecserben élt és tanított Pál Gyula festőművész. 1960. december 11-én nyílt meg a nyíregyházi Jósa András Múzeumban Berki Nándor, Berecz András, Pál Gyula megyei képzőművészek gyűjteményes kiállítása a Hazafias Népfront és a JAM rendezésében. SZÍNJÁTSZÓKÖR 1952-1953 között kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan működött. Részt vettek a kulturális seregszemlén, amelyen legtöbbször az első helyezést érték el, és amikor a demecseriek léptek színpadra, mindig telt ház volt. A kulturális seregszemlét Nyírbogdány és Rakamaz rendezte. Nemcsak a próbákon és az előadásokon találkozhattak, hanem közösen szerveztek kirándulásokat is. Egy ilyen élményekben gazdag kirándulás volt télen az ómassai is. A Déryné színház műsorait is együtt nézték meg annál is inkább, mert a Kultúrház erkélyén lévő első sor a színjátszó kör törzshelye volt és ingyenes. A színjátszó kör darabjai: A bolondok grófja: a főszerepet Pénzes Kati játszotta.
A falu rossza: betanítását Kiss Lajosné a református esperes felesége kezdte el, de költözés miatt a Szűcs család – Magdi néni és Mityu bácsi – folytatta a munkát. Mityu bácsi, azaz Szűcs Mihály, a Kultúrház megbízott vezetője is volt. Karácsonyra Tamási Áron Énekes madár című három felvonásos vígjátékát mutatták be, melynek díszletét a debreceni Csokonai Színháztól, eredeti székely jelmezeket a debreceni kölcsönzőből
hoztak.
Szilveszterkor
három,
Csehov
egyfelvonásos
vígjátékával
szórakoztatták a község dolgozóit. Húsvétkor mutatták be a Somlay: Bikaviadal című három felvonásos vígjátékát. A Vár tanyai iskola beköltözése után, az államosított zsidó iskolában, a Lenin úton a Szűcs család hozta össze a fiatalokat. Előadások betanulásával, néptánc tanításával várták a fiatalokat. Sikeres előadás volt a Csimm-bumm cirkusz, Hajnal József szereplésével. A fiatalok a környező településeken szerepeltek különböző rendezvényeken egyfelvonásos darabokkal. Sikeres volt a képzelt beteg, Jáki a jó katona és más egyfelvonásosok. Nagykéri Fedorné méltóságos asszony tanította be az angol keringőt. Tagok: Dr. Nagykéri Fedor, Éles Ferenc, Tóth László, Varju Erzsébet, Hajnal József, Hajnal Sándor, Bernáth Imre, Molnár Júlia, Pénzes Kati A jól összeszokott és több éve rendszeresen együttműködő színjátszó csoport szakszerűen dolgozik. Anyagilag ez az, amelyik a legjobban segíti a Művelődési Otthont, mert látogatottsága, tagjainak népszerűsége a legnagyobb bevételt biztosítja. A szakkör tagjain érezhető a sok munka, mert beszédkészségük és műveltségi szintjük határozottan javult. CUKRÁSZDA – SÖRKERT Demecserben a főtéren cukrászda épült. A cukrász házaspár süteménnyel és tortával látta el az egyes vendéglátó egységeket. A cukrászda nyáron a sütemények mellett különleges és jó fagylalttal kedveskedett a gyerekeknek. A községben mozgó fagylaltárus segítségével növelték a forgalmat. A vendéglő és a cukrászda közé épült a sörkert. Körben bokszok asztalokkal, középen tánctér betonnal a szökőkút körül. Esténként szerződtetett népi zenekar játszott Mocsár Sándor vezetésével. Vasárnaponként valamilyen
színi előadás volt, így láthatták a budapesti művészek előadását is pl.: A kőszívű ember fiait Major Tamás rendezésében és szereplésével. Demecser művelődési központ lett. A környék fiataljai esténként, de különösen vasárnap Demecserben találkoztak. Az asztalokhoz egyik oldalról a vendéglő, másik oldalról a cukrászda szolgált fel. 1965-66-ban élőzene és táncest volt a cukrászdában, ahol Fabu József zongorázott. Demecserbe az 1800-as évek végén jutott el egy zenész család. A Mocsár család a község északi részén, a felvégen telepedett le. Igen jól zenéltek, a lakosság megkedvelte zenéjüket. A községi
összejöveteleken,
rendezvényeken,
különösen
a
lakodalmakban
igényelték
fellépésüket. Később divatba jött az éjjeli zene adása a lányos házaknál. A család egyre bővült és a gyerekek örökölték a zenei tehetséget. A prímást, a kontrás, a brácsás kíséretén kívül a cimbalmos is követte. Demecseren kívül a környező községek is igényelték zenéjüket. A családi zenekar a vendéglőben vállalt munkát. Zenéjükkel hangos és hangulatos lett a vendéglő és növekedett a forgalom. Nőtt a zenedélutánok, táncesték, teaesték, zenés rendezvények száma. Hétvégeken a községben, vagy a környéken vállaltak lakodalmi zenélést. A családban több generáció nőtt fel, így a banda utánpótlása nem volt problémás. A gyerekek közül Gyuszi középiskolát, majd zeneiskolát végzett. Kisvárdán már saját zenekara volt. Sándor is tanult, zeneiskolát végzett hegedű szakon. Tanított és játszott a Szabolcs Szinfónikus Zenekarban. Gyakran besegített a családnak a demecseri rendezvényeken. Még nyugdíjasként is gyakran hallottuk hegedűjének szép hangját. Sajnos a többi gyerek nem követte példájukat. Egyedül Sándor lánya végezte el a zeneiskolát. Apját követve játszik a Szabolcs Szinfónikus Zenekarban. NÉPITÁNC Az 1964-es aranyérmes tánccsoport kötelez bennünket a jó eredmény megtartására, illetve annak fokozására. A tánccsoport munkáját rendszeres, lelkes munka jellemzi. Új számok betanulásával készülnek a tavaszi seregszemlére és aktuális ünnepségek színvonalának emelésére. Az utánpótlás érdekében három csoport is működik (úttörő, gimnázium, KISZ). A tánccsoport is eredményesen szerepelt különböző kulturális rendezvényeken. A tánccsoport, mely a megyei minősítő versenyen első helyezést ért el, így részt vehet a Sárospataki Diáknapokon. Vezetője Bódis Rudolf. 1965. A táncosok egész estét betöltő műsorral készülnek.
FÚVÓSZENEKAR Fáky László tanító vezetésével 1969. január 16-án megalakult a községben a fúvószenekar. Nemzeti ünnepeken, rendezvényeken, felvonulásokon emelték az ünnepi hangulatot. Felléptek katona-avatáson, szoboravatáson, társadalmi temetéseken, koszorúzáson. A csoport 27 főből állt: Hajnal Sándor, Hajnal Gábor, Csadek János, Kiss Gyula, Papik Péter, Csadek István, Peres István, Gelegonya Mihály, Csadek László, Székely József, Teremi József. Fáky László, Jakab Ferenc, Teremi Gusztáv, ifj. Fáky László, Bernáth Imre, Szabó Antal, Marosvári János, Kövér László, Szabd József, Fuziák Attila, Bartha József, Lengyel József, Vasenszki István. Először Korányi Dezső a katonazenekar karmestere vezényelt, aki Nyíregyházáról járt ki. Utána Peres István vette át és vezényelte a zenekart. Heti két alkalommal találkoztak és próbáltak. Közlekedési eszközük autóbusz volt. Fellépéskor egyenruhát viseltek. Sötétszürke öltöny, fekete nyakkendő, sapka és dzseki. Sötétbarna ruha és dzseki. 1989. december 31-én támogatás hiánya miatt megszünt. 20 évig működött, zenélt, szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. 1972 Január 30. – Petőfi vándorkiállítás Nagykállóból indult útjára a vándorkiállítás melyet a KISZ szervezett. A vándorkiállítás április 30-ig megyénk szinte valamennyi községében megtekinthető volt. A kiállított képek, tárgyak, valamint a vetítésre kerülő filmek Petőfi életét és munkásságát mutatták be. A demecseri iskolások csoportosan nézték meg. Május elején Demecserben lépett fel Sas József és Kovács Kati. Úttörő olimpiát rendeztek Demecserben. Demecser – Nyírgelse döntő mérkőzés végeredménye 0:0. Június 7. Móricz Virág írónő, Móricz Zsigmond leánya három napig tartózkodott megyénkben az ünnepi könyvhét alkalmából Porcsalmán, Vásárosnaményban, Nyíregyházán és találkozott az olvasókkal. Útját arra is felhasználta, hogy a megyében Móricz Zsigmond emlékek után kutasson.
Nagy izgalommal vártuk az írónőt, mivel Móricz Zsigmondtól már több könyvet is olvastunk. Kiváncsiak voltunk a nagy író leányára és ami fontos, hogy ők is Szabolcsból indultak. Az író-olvasó talákozó kora este kezdődött. Akinek már volt Móricz könyve az hozta magával, hogy dedikáltassa. Hogy néz ki az az író-olvasó találkozó ahol nincs könyv amit az írónő írt, hiába a könyvtárban voltunk. Szerencsére ott volt Gaga Ilona, aki akkor az áruházban dolgozott, így visszament az üzletbe és hozott Móricz által írt könyvet. „Apám regénye” Ezt a könyvet 2007-ig őriztem. Nyíregyházán ekkor már a Móricz Zsigmond könyvtár keretén belül működött a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület és én csatlakoztam az egyesülethez, amelynek azóta is tagja vagyok. Úgy döntöttem, hogy a könyvtár helytörténeti részlegének ajándékozom a könyvet Tiszacsécse emlékház irodalmi kiállítás vezetője kíséretében. Április 12. Megkezdődtek megyénkben a Röpülj páva körök járási bemutatói. Az első nagyszabású eseményre április 9-én Tunyogmatolcson került sor, ahol 10 csoport és 1 szólóénekes mutatkozott be nagy sikerrel, a 67 éves Farkas Endre népi énekes. Páva köreink bemutatója április 15-én lesz Dombrádon, ahol a demecseri Páva kör tagjai is fellépnek. 1974 Május 17-én, szerdán Béke hónap kiemelkedő eseménye volt az országszerte ismert katona együttes nyíregyházi szereplése. Száztagú ének és táncegyüttes. A táncosok magyar és orosz táncokat mutattak be. Pár napig itt tartózkodtak a megyében és így a környező településekre is eljutottak és bemutatták fantasztikus ének és tánctudásukat. Igaz nem az egész csoport jött (25-30 fő), így is nagyon élvezetes volt az előadás. A többiek más faluba mentek, a 100 tagú csoportot nem is tudták volna kényelmesen fogadni a vendéglátók, mert nem volt nagy a kultúrház sem, más nagyobb épület pedig nem volt. Maga a színpad is kicsi. Június 5. Szerdán folytatódik a könyv heti író olvasó találkozó de. 11 órakor Demecserbe Galambos Lajos és Jobbágy Károly lesz a vendégünk.
FOTÓ SZAKKÖR A járás és a megye segítségével komoly felszerelés áll a szakköri tagok rendelkezésére. A kisterem miatt csak megszabott létszámmal tud működni, de a munka eredménye így is mutatkozik. Jelenleg a tavaszi megyei kiállításra készül a szakkör. BÁB SZAKKÖR Megkezdte munkáját a Művelődési Otthonon belül a bábszakkör is. Vasárnap délelőttönként szórakoztatja a gyerekeket. A Megyei Művelődési Háztól kölcsön kapott bábokkal mutatták be a Hamupipőke című mesejátékot, ez volt az első bemutatkozásuk. KLUBMUNKA A népművelési munkának új és igen jól bevált területe a klub. A járás területén legként emlegették az Arany János Ifjúsági Klubot, mely rövid szünet után ismét folytatja munkáját. 1964. február 19-én járási bemutató klubfoglalkozást tartottunk, melyen Jókai Mór Kőszívű ember fiai című regényét dolgoztuk fel dramatizálva. Ezen a klubfoglalkozáson a járás vezetői és a járás községeinek kultúrotthon igazgatói is részt vettek. Azóta tartottunk egy Radnóti estet és illemtan foglalkozást, melynek tárgya volt: köszönés, bemutatkozás, tegezés, viselkedés az utcán, vonaton, buszon. A népművelési munka fő ideje a téli időszak, de nálunk ez áttevődött a tavaszra, mivel a nagytermet képtelenek vagyunk felfűteni a rossz fűtésnek köszönhetően. Déryné színház is emiatt mondta le a januári és februári előadásokat. Így csak néhányat említsek: áprilisi ünnepség este Déryné előadásában János Vitéz, 12-én ingyenes költészet napja, 19-én járási kultúrverseny, 25-én a Fóti Gyermekváros műsoros estje, 28-án Déryné Beszélő köntös előadás. TÁNCZENEKAROK Demecserben 1958-tól három zenekar szórakoztatta hétvégenként az idősebbeket és a fiatalokat. A demecseri Vidám fiúk 1958-ban alakult,
az
akkori
kedvelt
és
ismerős tánczenével szórakoztatta a társaságot,
akik
önfeledten
táncoltak zenéjükre. A hangszerük sajátjuk volt. Egyenruhájuk az akkor divatos öltöny csokornyakkendővel. Tagok: Balogh József, Mártha Sándor, Tatos Tibor és Fabu József. Itt említem meg, hogy Fabu József tangóharmonikán játszott és zongorázott hétvégeken a cukrászdában, élőzenét szolgáltatott és az ÁFÉSZ alkalmazta. A második zenekar 1965-ben alakult: Kerekes László, Lengyel József, Sipos János és Kovács László közreműködésével. A hangszer itt is saját és az akkori zenéket játszották. A kép, az 1965-ös próbán készült. A zenekart az ÁFÉSZ alkalmazta hétvégeken a vendéglőben és a cukrászdában játszottak. A zenekar 1968-ban átalakult. Kerekes László mellé csatlakozott Marosvári Jószef, Bernáth Imre, Fabu József, majd később csak hárman maradtak Fabu József halála után. Ők már nemcsak hétvégeken léptek fel a cukrászdában, hanem lakodalmakban is vállaltak fellépést. Mivel támogató nem volt, maguk intéztek minden fellépést, a hangszereket is ők szállították. Bernáth Imrének volt egy öreg Lada és az volt a közlekedési eszközük. Nemcsak este játszottak, de ha kellett násznépet is kísértek, felkérésre éjjeli zenét adtak. Jó kedélyük, humoruk és jó zenéjük miatt közkedveltek voltak. Egyenruhájuk fekete nadrág, királykék zakó, fekete nyakkendő és fehér zsebkendő volt. A 80-as évek közepén szűnt meg a zenekar. 1964 Elsősorban az ismeretterjesztő munkáról kívánok szólni, mivel a népművelési munka a legutóbbi időben a művészeti munka helyett – gondolok itt a színjátszás, tánc, énekkar, zenekar – főleg az új ismereteket nyújtó előadásokra, a tudatformálásra, a szocialista gondokodásmódra tevődött át. ISMERETTERJESZTŐ MUNKA Örvendetes jelenség, hogy az előadások megtartására már külső járási előadókat is igénybe vesznek. Így történt ez többek között a termelőszövetkezetben, az FMSZ-ben és a pedagógiai előadásoknál is. Ezek az előadások látogatottabbak, mint amelyeket helyi előadóval
szervezünk. Gondolom azért van így, mert ilyen esetekben a szervezetek vezetői nagyobb súlyt fektetnek a szervezésre. 31 előadás lett megtartva. Ez jónak mondható, különösen ha hozzá vesszük a felnőttoktatás különböző formáit, melyek szintén az ismeretterjesztéshez tartoznak. Eredményesen vizsgáztak az országosan egyedüli Népművelési Akadémia hallgatói és az eredmény kötelez bennünket arra, hogy a hagyományos dolgozók iskolájának módszereit megreformáljuk. Szintén eredményes munkáról tettek bizonyságot a 3-8. osztály tanulói, összesen 60 fő. Nem tudtuk tervünket megvalósítani az analfabetizmus felszámolása érdekében. Beindult ugyan a munka, de vizsgáig csak kevesen jutottak el. Itt is sok mellékes körülmény játszott közre pl.: nevelők sokoldalú elfoglaltsága, a hideg idő, a legtöbb esetben a hallgatók szégyenérzete. A termelőszövetkezetekben nem volt szakmai ismereteket nyújtó, szervezett előadássorozat, pedig szakemberhiány megszüntetése és a terméshozam emelése érdekében ez feltétlenül fontos. De még azért fontos, hogy a 8 általánost végzetteknek az a csoportja, akik továbbtanulásban nem vesznek részt, így a téli munka hiányában tétlenséggel töltik el idejüket, pedig ez idő alatt jó szakembereket lehetne belőlük képezni. Az elmúlt ősszel beindítottuk a szakszerű zongora és szolfézsoktatást a Művelődési Otthonban. Ez azóta is folyik, igen szép eredménnyel, ami egyébként a zongora tanárnő érdeme is, aki a téli hidegben mindent elkövetett, hogy kötelességének eleget tegyen. Jelenleg a tavaszi hangversenyre készülnek, hogy a község lakossága előtt is bemutassák munkájuk eredményét. Rajtunk kívülálló okok miatt kénytelenek voltunk a balettoktatást későbbi időpontra halasztani. Így az első foglalkozás április 5-én lesz, amely eddig 23-an jelentkeztek az érdeklődők. A népművelő munka igen gyenge és ebben a tanácstagok tudnának jó példával elől járni, ami eredményesebb lenne, mintha havi fizetéses dolgozók végzik azt. A dolgozó parasztok gyakorlat után tudnának népművelő munkát végezni.
1955. május 6. A fiatalok nevelése, a kulturális munka igen le van maradva a községben, ami szintén a tanács feladata. 1955. június 23. Beszámoló a népművelési munkák állásáról Előadó: Szűcs Mihály, népművelési ügyvezető Jelen van Batári Mária, könyvtáros Ismeretterjesztő előadás csak a DISZ taggyűlésen volt legutóbb. Az ifjúság viselkedése jó. A felnőtteknek a kultúrmunkába való bevonása nehéz és eddig eredménytelen volt. Az ünnepi könyvhéten szép eredmények voltak, azonban inkább az ifjúság olvas, a felnőttek csak keveset. A termelőszövetkezetekben és az egyénileg dolgozó parasztok közül kevesen olvasnak, különösen tudományos könyvet. A nyári munkák elősegítésére a terv az, hogy az élenjárókat a helyszínen a munkahelyen köszöntjük dallal és tánccal. A végrehajtó bizottságtól elsősorban anyagi segítséget várnánk, mert nem tudnak semmit sem tenni pénz és felszerelés nélkül. 1965. Január A kultúrház igazgató figyelmét felhívtuk arra, hogy főző tanfolyam, szőnyegkészítő, hímző szakkörök beindítására kérjen támogatást a háziipari szövetkezettől. Kulturális téren az üzem vezetősége igyekszik a munkásokat a továbbtanulásra és továbbképzésre serkenteni minden esetben hangsúlyozva azt, hogy a közeljövőben a keményítőgyár olyan fejlődés előtt áll, mely megköveteli a dolgozók általános és szakmai műveltségének fokozását. Ebből eredően az üzemnél 11 fő jár technikumba műveltségének fokozására, illetve 10 fő van beiskolázva az általános iskolák különböző osztályaiba. Könyvtár: Községünkben működő önálló könyvtár működésével kapcsolatos összes személyi és dologi kiadásokra volt tervezve 36648 Ft kiadást teljesítettük, ebből 10367 Ft könyvbeszerzés volt.
Művelődési Otthon: Támogatásként volt biztosítva 15400 Ft, de mivel 1964. február 1-től kiemelt kultúrotthon és annak független igazgatója lett, így póthitelt kaptunk 48400 Ft-ot, így a módosított évi költségvetési előirányzat 63800 Ft lett. Kiadást teljesítettünk 63800 Ft-ot, melyet a kultúrotthon részére az általa vezetett betétkönyvre kiutaltunk. Könyvtári tagsági díj címen helyesbített előírás 1137 Ft befolyt. A fiataloknál ott van nagy kiesés, ahol az ifjúságot az általános iskola és a munka kezdet előtt nem lehet összefogni. Vagy akik nem tanulnak tovább. 1965. A községi sportköri munkáról tájékoztató. Előadó: Lengyel Béla sportvezetőségi tag Ismertette az 1964. évben a sportágak terén elért eredményeket és azokat a hiányosságokat, amelyek éppen gátolják a spottevékenységet. Elismerését fejezte ki azon tanácstagoknak és vezetőknek, akik támogatták a sportot. Az elmúlt évben 4 szakosztály működött. A labdarúgó, a kézilabda, a ping-pong és a sakk szakosztály. Az elmúlt évben 719 Ft bevételből jelenleg csak 90 Ft van a pénztárban. Kéri a gazdasági szervek támogatását, hogy a különböző szakosztályok további működtetését biztosítani tudják. Javasolta, hogy hozzák létre a közösségi sporttanácsot, mely az egész községben folyó sportmunkát irányítja. Jakab Ferenc tanácstag felvetette, hogy a beszámolóból csak a futball csapattal való törődés csendült ki. Az lenne a helyes, ha a sportvezetőség más sportágakat is felkarolna. Soknak tartja a hűsítő italokra kifizetett összeget. Jobban takarékoskodjanak a befolyt pénzzel. Enyedi József javasolja a községi sporttanács létrehozását. A sportkör nevének megváltoztatását javasolja és akkor a TSZ-ek is jobban tudják támogatni a sportkört. Lucza László TSZ elnök elmondja, hogy a TSZ tudja támogatni szállítóeszközzel a sportolókat. Nem kérnek fuvardíjat, csak esetleg a gépkocsi vezetőinek fizessék ki a napidíjat. Balogh László: Miért nem egyszerre viszi az autó a röplabdásokat és a futballistákat? Kevesebb költséggel lehetne a szállítást eszközölni. Veres Júlia: Ne csak a futballmérkőzéseket hirdessék a sportvezetők, hanem a kézilabda mérkőzéseket is. Annak a sportágnak is meg van a maga tábora és szívesen néznek végig egy mérkőzést.
Lancsák József: Kéri a tanácsot és a különféle gazdasági szervezetek vezetőit, hogy anyagilag támogassák a sportköröket. Felszerelés kellene és nincs miből vásárolni. A cipők rosszak. Az italokra kifizetett összeg csupán teára, cukorra és hűsítő italokra történt. Németh Ferenc: Legnagyobb szükség az anyagi támogatásra van. Ezért kéri a KTSZ, TSZ, FMSZ és a Malom vezetőjét, hogy ha csak 500 Ft-ot is, adjanak a sport támogatására. Szervezettebbé kell tenni a sportköri munkát. A községi sporttanács létrehozását nem szabad elhamarkodni. Balogh István: Igen népszerű sportág lenne a teke szakosztály. Meg kellene alakítani. A gimnázium építéséhez kérni kell a környező községek anyagi hozzájárulását. Jakab Ferenc: Nagy eredmény az, hogy a község gimnáziumot kap. A gimnázium a községben marad és a községet emeli ki. A gimnázium nagyon szép és korszerű lesz. Megye szinten is megállja a helyét. Ez történelmi esemény a község életében. Báthori Barna a gimnázium megnyitójának kezdeményezője. Említést kell tennem a tanulók, nevelők kulturális, társadalmi és sportmunkájáról is. Működik egy tánccsoport, mely a megyei minősítő versenyen első helyezést ért el. Az énekkart is 25 fővel a megyei minősítő versenyen második helyezést ért el. Elég szépen megállják helyüket lányaink, fiaink is kézilabda bajnokságban a nagy gimnáziumokkal szemben 5-6. helyezés. Ezen kívül a KISZ szervezet irányításával a szocialista kultúra szabályain belül táncos klubdélutánt tartottak, de szépen sikerült a jelmezbál is. Az irodalmi önképző körben növelhetik, gyarapíthatják tudásukat, öntevékeny, aktív munkára nevelhetik magukat a tanulókat. November 8. A művelődési otthon tevékenysége 4 csoportba sorolható: -
gyermekfoglalkozás
-
ismeretterjesztés
-
klubmunka
-
művészeti munka
-
szakköri munka
Gyermekfoglalkozások: -
rendszeressé tesszük és biztosítjuk az iskola TV adásának megtekintését
-
biztosítjuk a vasárnap délelőtti ifjúsági TV műsorok nézésének lehetőségét
-
általános iskolai tanulók részére társasági tánctanfolyamot szervezünk
-
lehetőséget biztosítunk 40 gyermek zongoratanulásához
-
a
községi
könyvtáros
vezetésével
az
iskola
alsó
tagozatos
nevelőinek
közreműködésével, minden vasárnap délelőtt Mesedélelőttöket szervezünk, melyen mesék dramatizálásával és diafilmek vetítésével szórakoztatjuk a gyermekeket. A fenti foglalkozások tárgyi és személyi feltételei teljes egészében biztosítva vannak. Ezen a téren egyedül gondot a zongorahiány okozza, mivel egy zongorára ennyi tanulót szinte lehetetlen beosztani. A sakk és a ping-pong verseny a kultúrházban beindult december 12-én lesz a verseny. A szakosztály a szakmaközi bizottság működteti. Vállalta, hogy az iskolánál és a tanácsnál a sportköri tagokat beszervezi. A sportrendezvényeknél diák jegyszedőket lehet alkalmazni. 1964. A kultúrházban működik a fotó szakkör, annak tagjai a termelőszövetkezetben dolgozó emberek életéről sok képet tudnak készíteni. A kultúrház parkosítása, szépítése A kint lévő szerszámok leltár szerint számba legyenek véve és annak megóvásáról gondoskodjanak. Elő kell segíteni egy szórakoztató zenekar létrehozását. Ismeretterjesztő előadásokat szerveztünk: -
növénytermesztés
-
gyümölcstermesztés
-
állattenyésztés
-
filozófiai
-
pedagógiai
-
egészségügyi
-
felnőttek akadémiája
-
ifjúsági akadémia
Több éve működik községünkben – jelenleg 47 fővel – az Arany János Ifjúsági Klub. Munkájukat előre elkészített munkaterv szerint végzik. Hetente találkoznak. Négy művészeti csoportunk működik: 1. színjátszó csoport 2. Tánccsoport 3. Báb csoport 4. Művészeti torna Valamennyi csoportot a Népművelődési Intézet működési engedélyével rendelkező szakemberek vezetik. A csoportok jelenleg fellépésre készülnek. A színjátszók egy Kellér estre. A táncosok egy egész estét betöltő műsorra. A bábosok Télapó előadásra. A művészi torna is végzi a feladatát. Működik honismereti szakkör is, melynek munkája a község múltjának és hagyományainak felkutatása és feldolgozása. Az összegyűjtött anyagról és a területről fényképeket készíteni. Az összegyűjtött szokásokból és hagyományokból a színjátszó és tánccsoporttal közös estét rendezünk.
BALLAG MÁR Volt egy szombat minden év májusában és júniusában, amikor a felnőtt társadalomnak egy kicsit, néhány édesbús dal idejére, valahány útravalónak szánt gondolat idejére, néhány könnyes, mosolygós, virágszomorgatós puszi idejére összeszorul a szíve. Elsősorban persze azoké, akiknek fiúk vagy lányuk lép az élet bizonytalanságoktól kiismerhetetlen mezsgyéjére, de távolabbról szemlélik a szelíden kanyargó sorokat, vagy csak a készülődésből, meg este a TV híradóból értesülnek róla, hogy aznap volt az általános, vagy középiskolások ballagása. Ez csupán felhőnyi borongás, ami ilyenkor mindenkit megérint egy kicsit, azért jelenik meg hangulatunk egén, mert egy tűnő pillanatra felidézi bennünk saját reményeink hajdani nyiladozását, meg azért, hogy legalább a fele sikerüljön annak, amit az életbe most kilépők jövőként elterveztek maguknak. BALLAGÁS TÖRTÉNETE Minden diák életében eljön egy különleges nap, a ballagás. Ballagás kifejezés a latin valetaus, búcsúzó szóból ered. Minden tanév végén a végzősöket ballagáson búcsúztatják, a középiskolában még szalagot is tűznek. Eléneklik a Gaudeamus igitur-t, de vajon tudják-e honnan származnak ezek a szokások? A XVIII. század közepén alapították meg a selmecbányai Akadémia elődintézményét, a Bányászati Kohászati Tanintézetet. Ezután rohamos fejlődésnek indult az intézmény és elérte a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola címet. Miközben kialakultak a mégis létező diákhagyományok. A ballagás szokása az 1870-es években alakult ki Selmecbányán, ahol a diákok a „Ballag már a vén diák…” című énekkel búcsúztak el iskolájuktól és tanulmányaiktól. Hamarosan a ballagási szokás az egész országban elterjedt, s a 20. század elejére már széles körben általánossá vált. Az évek múlásával újabb és újabb hagyományok jelentek meg a ballagás ünnepköréhez kapcsolódóan, úgy mint a szerenád, amikor a diákok felkeresik a tanáraikat otthonukban, és
énekkel köszöntik őket, valamint az iskolában a folyosókon, vállon tarisznyával való „ballagás”. Az 1950-es években betiltották a ballagási szokásokat. Ma már nem csak a középiskolákban, hanem az általános iskolákban és az óvodákban is rendeznek ballagási ünnepséget. AZ 50-es ÉVEK BALLAGÁSA 1948-ban államosították az iskolát. 1950-től folyt 8 általános tanítás. 1959-60 között megépült az új emeletes iskola 5 tanteremmel, szolgálati lakással. Az Elek kastélyban, ami műemlék jellegű épület, beindult a napközi otthonos étkeztetés. Homolainé: Az általános iskolát 1948-ban kezdtem és 1955-ben fejeztem be. Osztályfőnök Vaskó Sándor volt. Tanáraim: Szabó László matematika szakos tanár, Minya Margit és Gulyás László kántor. Két osztályban 50-es voltunk. Egyenruha fekete szoknya és fehér blúz. Az 50-es években nagy szó volt, ha valaki új ruhát kapott. Akkor sokat kellett otthon segíteni és így volt, aki 2-3 napot hiányzott egy héten. A ballagással nem nagyon foglalkoztunk akkor, mert sok gyerek csak azt nézte, hogy minél hamarabb befejezi a nyolcadikat és utána el tud menni dolgozni és segíti a családokat, vagy ha olyan szerencsés volt, akkor továbbtanulhatott. Utolsó nap felmentünk az iskolába, kiosztották a bizonyítványt, körbesétáltunk a tanteremben és az udvaron. Az osztályfőnök mondott egy pár búcsúzó mondatot. Utána felsétáltunk a Szövetkezeti irodába és a telepre, itt volt a gyár, ahol készítették már az országosan híres krumpli cukrot és megkínáltak bennünket. Visszafele menet az áruház mellett jöttünk el. A testvérem már akkor ott dolgozott és kiszaladt, hogy ide adjon egy szelet csokoládét. A szülők nem voltak jelen a ballagáson, hanem otthon vártak. Ballagási dalokat nem énekeltünk, akkor még nem is nagyon ismertük és hallottuk. Bernáthné Molnár Júlia: Mivel a Borzsován élten, ott is jártam az iskolát, ami 5 km-re található Demecser központjától. A felső tagozat elvégzése 1953-1958-ig tartott. Délelőtt az alsó tagozat járt 1-4. osztály, melyet Nagy Nándor tanított. A felső tagozatot Szulik Jenő tanította. Akkor még itt nem volt ballagás és kötelező egyenruha. A tanítás utolsó napján megkaptuk a bizonyítványt, beszélgettünk és haza mentünk. Akkor még minden gyerek besegített az otthoni munkába és nem nagyon volt idő beszélgetésre és játékra. Volt olyan gyerek, aki e miatt hol járt, hol nem iskolába.
EGÉSZSÉGÜGYI
SZAKISKOLA
NYÍREGYHÁZA
CSECSEMŐ
ÉS
GYERMEKGONDOZÓNŐ KÉPZŐ ÉVFOLYMÁNAK BALLAGÁSA Anyu szerette a gyerekeket és bölcsődében vagy óvodában szeretett volna dolgozni. Sajnos ehhez való szakképzettsége és gyakorlata nem volt, így majdnem lemondott terveiről. A véletlen és a szerencse is úgy hozta, hogy akkor jelent meg egy hirdetés az újságban. CSECSEMŐGONDOZÓNŐI TANFOLYAM A szakképzettség megszerzésére Demecserből ketten jelentkeztek, Molnár Júlia és anyu Száraz Józsefné Koós Erzsébet. Akkor még elég volt a nyolc általános iskolai végzettség, így mind a ketten jelentkezhettek. A felvételi vizsga biológia, egészségtan és felvételi elbeszélgetés volt. Költözés közben, vagy egyéb események során anyumnak elveszett a bizonyítványa,
amit
mellékelni
kellett
a
felvételi
papírhoz. Így egy nap, vonatra ülve elmentünk Napkorra és kértünk egy másolatot a bizonyítványról, legalábbis csak szerettünk volna. Az akkori iskolaigazgató közölte, hogy nem áll módjában kiadni a bizonyítványt, mivel sok anyag eltűnt vagy ellopták. Javasolta, hogy keressünk két tanút, akivel együtt végeztek és igazolják, hogy befejezte a nyolcadikat. Eléggé csodálkoztak mikor felkerestük őket, mivel anyu már régen elkerült napkorról és 32 évesen tagozaton
nappali akar
tanulni, ez elég megdöbbentő és furcsa volt egy akkor még kis községben. Szerencsére volt két ember, aki igazolta aláírásával, hogy együtt végeztek és bíztatták őt. Kiderült, hogy ők is tanulnak, vagy tanulás előtt állnak. Mindketten a jövőre gondoltak, hogy csak tanulással lehet előre jutni. Ez még nem volt elég. Később kiderült, hogy csak 32. éves korig lehet. Ő már akkor betöltötte, így nagyon kétséges volt az iskola elkezdése. Szerencsére az egyik főorvos emberségén és jóindulatán múlt a továbbtanulás, aki látta, hogy mennyire szeretne továbbtanulni és céljai vannak, így engedélyt adtak az iskola elkezdésére.
1962. május 14-én elkezdődött a mindennapi bejárás és tanulás, jegyzetelés, olvasás. Ehhez az is kellett, hogy mi ott álltunk mögötte. Az iskola a Jósa András kórházban volt, abban az épületben, amely a nagykapuval van szemben. Ugyanazon a folyosón volt régen a kórház könyvtára is. A következő tárgyak voltak: -
személyi egészségtan
-
gondozástan
-
fizika
-
kémia
-
elsősegélynyújtás
-
élelmezéstan
-
egészséges csecsemő
-
közegészségügy
-
neveléstan
-
biológia
-
anatómia
-
szervezéstan
-
gyermekgyógyászat
A gyakorlati időt – amely 2-3 hét volt – a Tejkonyhán a Gyermekosztályon, az Újszülött osztályon, Gégészeten töltötték. A Honvéd utcai és a Bessenyei téri bölcsődében, amelyek még a mai napig is működnek. Igazgató Toldi Zoltánné, nevelő Panyik Jánosné. Orvosok és főnővérek voltak az előadók. Végre elérkezett a vizsga ideje, amely 1963. május 11-én volt. Mindenkinek sikerült a vizsga, évközben csak 1-2 ember morzsolódott le. Előtte egy héttel volt az a bizonyos nagy
nap, a ballagás. Elég furcsa volt, hogy anyu ugyanolyan ballagásra készül és vizsgázik, mint én két év múlva. Egyenruhájuk kék egészruha, fehér kötő, fehér fityula, fehér magasszárú cipő, ezt akkor hordták, mikor a korházban, vagy a bölcsődében voltak gyakorlaton. Fényképet, tablót, meghívót készítettek. A meghívó mottója: „Célunk a szabad haza Hol vidám a gyermek, Boldog az anya A földön drágább kincs nem lehet, Mint hazád, s gyermeked!” (Gorkij) A meghívóban fénykép, valamint az előadók és a hallgatók névsora. Azt hiszen nemcsak anyu, hanem az egész család izgult. Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődött. Fél 10-kor már a családtagok, meghívott vendégek ott várakoztak az udvaron, ahol el fognak ballagni. Az osztály már 9 órakor gyülekezett a teremben, amely 2 évig állandó helyük volt. Nekem sikerült bemenni és belestem az ajtón, a terem fel volt díszítve, a padon virág, ugyanúgy, mint bármely általános iskolában, és ugyanúgy meg voltak hatódva, mint a gyerekek. 10 órakor megszólalt az ének, amely jelezte, hogy elindult útjára 50 könnyes szemű, boldog ember, akiknek sikerült, amit 1962. május 11-én elkezdett. Nagyon sok fényképet készítettek. Mindenki a saját rokonát és ismerősét kereste. Integettünk és virágot adtunk át nekik.
Az
osztályt
körbementek bementek
1-2
az
elhagyva
udvaron épületbe,
és ahol
gyakorlaton voltak, de csak a földszintre, hogy a betegeket ne
zavarják. Elől Toldi Zoltánné két tanítványával, a többiek libasorban, egyesével utánuk. Majd az iskola vezetői köszöntötték a diákokat. Ünnepi beszéd. A hallgatók közül is 1-2 ember szólalt meg, akik elbúcsúztak társaiktól, tanáraiktól, az iskolától. Az ünnepség után fényképezés, rövid beszélgetés, majd mindenki igyekezett haza. Ebéd után, délután az Anna cukrászdában fejeztük be ezt a szép, emlékezetes napot. 2 nap múlva a vizsga mindenkinek sikerült. Utólag megtudtuk, hogy ez volt a legsikeresebb osztály az utóbbi időben. Az első találkozón mindenki ott volt és megtalálta helyét az életben. Nagyon büszke voltam anyukámra, hogy ezt sikeresen végigcsinálta. CSECSEMŐGONDOZÓNŐI TANFOLYAM A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB Egészségügyi osztálya csecsemőgondozónő képző évfolyamot indít. A képzés helye: Nyíregyháza, Egészségügyi Szakiskola. A képzés egy éves, egész napos elfoglaltsággal. A végzett hallgatók, csecsemőgondozónői oklevelet kapnak, amely bölcsődei, csecsemőotthoni gondozónői munkára jogosít. A hallgatók szolgálati ruhát az iskolától kölcsön, egész napos élelmezést díjtalanul kapnak. Szállásról az 1 év alatt saját költségükön gondoskodnak. Felvételi feltétel: A betöltött 17. évtől 32. éves korig, legalább 8 általános iskolai végzettséggel. Érettségizettek előnyben. Felvételi iránti kérelmet 1962. január 31-ig kell megküldeni a Megyei Tanács VB Egészségügyi Osztálya Nyíregyháza címére. Kérvényhez csatolandó: önéletrajz, születési anyakönyvi kivonat, utolsó iskolai bizonyítvány, szülők kereseti kimutatása, ha már dolgozik, munkahelyi javaslat, igazolvány méretű fénykép, orvosi bizonyítvány, egészségügyi pályára való alkalmasság. BALLAGÁSOM A Rétköz és a Nyírség érintkezési vonalán létesült, a homokhátságon álló település legrégebbi része,
a
mai
református
templom
környéke.
Neve
személynévből származik. Rétközi szalagtelkes település. A református templom gótikus eredetű, átépített. A XVIII. század második felében bővítették és magasították. 1910-től műemlék jellegű épület.
A hozzá tartozó telken volt az úgynevezett Református iskola ahol 1957-ben kezdtem el az első osztályt. Az 1980-as évekig folyt itt tanítás, az első négy évet itt végeztem el. Azért is volt jó, mert 5 percre laktunk az iskolától, és így előfordult, hogy az utolsó percben értem oda, amikor már csengettek. Itt tanított és tőle hallottam az első művészettörténeti előadást, Pál Gyula festő. Mi tátott szájjal hallgattuk a meséit és néztük a rajzait, ahogy leült a szabadba, felvázolja a vázlatot és a tanteremben befejezi a képet. Festményei megtalálhatóak a Városi Galériában és a Múzeumban. 1957-ben a Református iskolában kezdtem Trapai Anna és Szokolai Olga tanárnéninél. Négy tanterem volt és két tanári lakás. 5-6 percre laktam az iskolától. Néha a nagyszünetben hazaszöktem tízóraizni. Délután, vagy estefelé is előfordult, hogy visszamentünk, mivel a szomszédom ott takarított és mentünk vele öten-hatan. Mi addig ott játszottunk, vagy bementünk az irodába és azt képzeltük, hogy mi vagyunk a tanárok. Ha véletlenül kint maradt a napló, akkor belenéztünk és a többi osztály naplóit is megnéztük. Egyszer-kétszer le is buktunk, mivel a fúrott kút az iroda ablakánál volt szemben és ha ment a kútra vízért a tanárnéni, pont belátott és úgy bejött, hogy észre sem vettük. Nem lett semmi baj, de igencsak szigorúan ránk szólt. Én szerettem oda járni, mindkét tanító fiatal és kedves volt, nekünk akkor minden új és érdekes volt. Nekem már otthon is sokat meséltek és alig vártam, hogy megtanuljunk olvasni és én olvassam a meséket. Első év végén egy zsebszámológépet kaptam a bizonyítvány mellé. Fából készült és színes golyók voltak rajta, ezt kellett tologatni, ugyanilyen volt nagyban az osztályteremben. Napközibe jártam, amely az Elek kastélyban működött. Kaptunk tízórait, ebédet és uzsonnát. Egy hétig végig annak kellett elhozni a tízórait, akire éppen sor került és ki kellett osztani a többi napközis gyereknek. A felső tagozatot már az új emeletes iskolában kezdtem, ahol 5 tanterem és tanári lakás volt. Itt már új tanárokat is kaptunk. Hetedikben már terveztük a ballagást és irigykedve néztük az előttünk járó osztályt, akik jókedvűen ballagnak. Ekkor kaptunk kistanárt, aki gyakorlaton volt nálunk és Egerből jött. Nyári szünetben az iskola odaszervezett kirándulást és ő volt az idegenvezetőnk és örömmel találkoztunk vele. Végre eljött az a bizonyos nyolcadik is, amit annyira vártunk. Kezdtük gyűjteni az osztálypénzt, de most már többet adtunk be, mint eddig. Ősszel almát és szőlőt szüreteltünk a
TSZ-ben és ezt a keveset is a közösbe tettük. Pénzt, vagy autóbuszt adtak a kirándulásunkhoz. Akkor még kötelező volt az egyen köpeny, amit nem nagyon szerettünk. Az anyaga és szabása nem volt valami szívderítő. Ebből következik, hogy a ballagási ruha és cipő is kötelezően egyforma volt. Fekete rakott szoknya, fekete cipő, matrózblúz. Már ez is öröm volt, hogy új ruhát kaptunk, nemcsak a ballagás. De sajnos volt olyan is, hogy a fényképet megcsináltattuk a kölcsön blúzban, de a sajátot már a szülők nem tudták megvenni és így nem volt ott a ballagáson. Január végén, február elején a félévi bizonyítvány kiosztáskor csináltattuk meg a fényképet. Volt aki erre az alkalomra új frizurát csináltatott a fodrásszal, vagy egymásnak csináltuk meg. Ekkor festettük magunkat ki, hogy mutasson is a fénykép, még akkor is, ha fekete-fehér volt a fénykép. Egy volt a fodrász, másik a kozmetikus, mindenki ott segített, ahol tudott. Több felvételt is készített Kovács Ferenc és a felesége a fényképész és a legjobbat választottuk ki a tablóra. A tablón csak az volt rajta, hogy mikor végeztünk és mikor találkozunk. Akkor még nem volt divat a felirat. Meghívót
nem
készítettünk,
hanem
fényképünket
küldtük
el
volt
és
azon
meghívás.
a
Június
közepén került sor a ballagásra. Előtte egy héttel már tanultunk és gyakoroltuk a dalokat. A
ballagás
reggel
nyolc
szombat órakor
kezdődött, legalábbis a ballagóknak. A tanterem már fel volt díszítve mire felmentünk az évszaknak megfelelő virágokkal, amit a hetedikesek csináltak. Úgy emlékszem, nagyon jó idő volt. A padon ott várt a virágcsokor, amellyel ballagtunk. Tarisznya akkor még nem volt divat. Igazi ünnepélyes hangulatban fejeztük be a nyolc évet, egy életszakasz – 15-16 év – lezárult, kezdődik egy új, ismeretlen életszakasz. Gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző, itt helyben, Nyíregyházán vagy a környéken. Igen csak meg voltunk hatódva. 9 órakor indultunk az osztályteremből, körbesétáltuk a három másik termet, majd az udvart, közben énekeltünk.
Akkor három osztály ballagott egyszerre. Az osztályfőnök Papp Klára és két legmagasabb lány és fiú ment elől, a többiek kettesével, mivel páratlan volt a társaság, így leghátul hárman, karonfogva ballagtunk. Ezután sétáltunk el a Református és a Katolikus iskolákhoz, ott is bementünk az osztályterembe és az udvaron körbe és elbúcsúztunk a régi iskolánktól, ahol valamikor kezdtük az iskolai pályafutásunkat. Majd visszasétáltunk az emeletes iskolába. Ezzel a sétával a falut is körbejártuk. Mikor meghallották az énekünket, kijöttek a kapuba és integettek, a szomszédjaim is kint voltak, viszont ők tudták, hogy ballagok és 1-1 szál virágot és kabalababát kaptam tőlük. Az ünnepség és a búcsúzás az emeletes iskolában volt megtartva. Az ünnepi beszédet Vaskó Sándor igazgató tartotta, a hetedikesek verset mondtak és énekeltek. A három osztályból egy-egy ember mondott búcsút és köszönte meg a tanárok munkáját. A tanároknak 1-1 csokor virágot és könyvet adtunk át. Én Bodnár tanárnéninek adtam át az ajándékot és köszöntem meg a munkáját az osztály nevében. A ballagásunk elég hangosra sikeredett, mivel a három osztályban tanultak zenét és volt hangszerük is. Végül a tangóharmonikára esett a választás. Zele József, Peres István Pál, Kovács Ilona személyében. Sajnos a negyediknek nem emlékszem a nevére. Az ünnepség végén még visszamentünk a tanterembe, ahol várt bennünket a család virága és ajándéka, amit közben becsempésztek. A napközisek még felmentek a kastélyba és elbúcsúztak a napközis nevelőtől Tokárszky Gyuláné Zita nénitől és Bálint Andrástól, valamint a többi diáktól. Közben megköszöntük a konyhások munkáját és a sok finom ebédet és repetát. Utána siettünk haza és családi körben ünnepeltük meg az örömteli napot. Ez a nap egyben az öröm és a szomorúság napja volt. Öröm, mert befejeztük a nyolc évet. Szomorúság, mert el kellett válni egy jól összeszokott társaságnak. Legközelebb a bizonyítványosztásnál találkoztunk. Egy páran itt maradtunk a gimnáziumban, a többiek szétszéledtek. Száraz Klára 1965. június
