XI. évfolyam 1. szám
2010. április
MEGEMLÉKEZÉS ARTHUR ÉS MARJORIE TROOP-RÓL Az IPA Világszervezete alapítójáról, Arthur Troopról 2000. december 15-e óta minden évben megemlékezik Szervezetünk tagsága. 2006-ig ezt kibővített elnökségi ülésen tettük meg gondolatban. 2006. szeptember 30-án Szervezetünk 15 éves fennállása alkalmával kopjafát állítottunk Tápiószentmártonban, és azóta ott emlékezünk meg, sajnos most már nem csak Arthurról, hanem Marjorie-ról, a feleségéről is. A 2009-es megemlékezésre december 11-én került sor. Arthur Troop 1914. december 14-én Lincolnban született. 1936. július 19-én lépett be a Lincolnshire-i rendőrség kötelékébe, ahol sok területen dolgozott, de végül a közlekedési területre szakosodott. A II. világháborút követően nekilátott a nemzetközi barátság formálásához, mert vallotta, hogy a baráti beszélgetés jobb, mint az egymás ellenfolytatott harc. Abban az időben különcnek számított és a rendőrség vezetői nem nézték jó szemmel ténykedését. Nem adta fel, és 1950. január 1-jén létrehozta a Világszervezetet. A jelmondatát az eszperantó nyelvből vette át „Servo per Amikeco” (Barátsággal szolgálni) és ehhez mindvégig hű maradt.
Feleségével 2000. június 22-én ünnepelték 60. házassági érfordulójukat. Sajnos, az élet könyörtelensége folytán már egyikőjük sincs közöttünk. Aki többet kíván Arthur Troopról és az IPA Alapításáról megtudni, az látogasson el a Világszervezet honlapjára a www.ipa-iac.org –ra. Lovasi József IPA MSZ Pest Megyei Szervezet elnöke
TARTALOM Megemlékezés Arthur és Marjorie Troop-ról. . . . . . . . . . . 1
Beszámoló az V. Tardi Hurkatöltő Fesztiválról . . . . . . . .6
Baráti találkozó az Ukrán Rendőrség Ünnepén. . . . . . . . . 9
Gálaműsor a Fővárosi Nagycirkuszban. . . . . . . . . . . . . . . . . 2
Lőttünk és barátkoztunk . . . . . . 7
Szlovákiában járt az IPA Heves Megyei Szervezete . . . . . . . . . . 2
Beszámoló a Lengyel Rendõrség Évfordulós ünnepségéről . . . . . 8
Az IPA MSZ BRFK Közhasznú Egyesületének Nemzetközi Kapcsolatai. . . . . . . . . . . . . . . . .9
2. oldal
IPAh í r e k
2010. ÁPRILIS
Gálaműsor a Fővárosi Nagycirkuszban A FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ "120 éves jubileumi gála" című előadás sorozatának hatalmas sikere volt 2009-ben. A porondon afrikai elefántok, tevék, láma, zebra, kígyó, majom és kenguru, a magyarés nemzetközi artistaművészek színe-java, bűvészek, kötéltáncosok - szóval minden, ami egy igazán nagysikerű produkcióhoz kell. Henry, a bohócok hercege ezúttal új tréfákkal készült, és sziporkázó ötletekkel vezette végig az előadást, belevonva a nézőket is – gyerekek, felnőttek egyformán nagyszerűen szórakoztak. Immár hagyományosan minden év vége felé a Vám-és Pénzügyőrség Szakszervezete leköt néhány előadást a Fővárosi Nagycirkusz produkciójából, ezzel is támogatva a nagymúltú intézményt. Ez évben a VPFSz-el felvettük a kapcsolatot, és így lehetővé vált, hogy - mint a veszprémi IPA tagjai - mi is részt vehessünk az előadásokon. Így azután december 12-én és 13-án szervezetünk hatvan tagja, illetve hozzátartozóik kedvezményes áron tekinthették meg a produkciót. Az IPA Veszprém saját tagjainak ingyenesen biztosította a belépőket! Ami még külön említést érdemel: megállapodtunk a VPFSz képviselőivel, hogy a jövőben tájékoztatjuk egymást rendezvényeinkről, bővítve a szervezeteink közötti együttműködést, és a tagjainknak nyújtott lehetőségeket. Reiner Ödön IPA Veszprém MSZ titkára
Beszámoló az IPA Heves Megyei Szervezetének 2009.07.12 – 18-ig tartó közép-szlovákiai – felvidéki útjáról. 30 kíváncsi IPA és IPA pártoló tag elhatározta, hogy a Felvidék keleti részének tavalyi megtekintése után, az idén a középső részét veszi szemügyre. Tisztázni kell először azt, hogy mi az az elnevezés, hogy Felvidék? Nem más, mint a történelmi Magyarország többnyire szlovákok által lakott északi területei. Trianon után továbbra is használatban maradt a Felvidék elnevezés, amelyen többnyire az egykori hazánktól elcsatolt területeket értjük. Az utazást a hevesi Hanyi Travel Credo típusú magyar gyártmányú buszával tettük meg, a hegyekben kicsit lassabban, de mindvégig a tervezett időn belül. Az indulás programunk egész időtartama alatt reggel 8 órakor történt és 19 óra körül tértünk vissza a szálláshelyre. Először még magyar területen, a Somoskői vár közelében lévő parkírozóban várakoztattuk buszunkat és gyalogaltunk fel a 750 m magas bazalt kúpra épült várba. A vár maga már Szlovákiához tartozik, így az úton még Magyarországon, míg az utunk végén már Szlovákiában tartózkodtunk. A várat a Kocsics nemzetség építette 1290-ben. A legenda szerint az 1570-es években Balassi Bálint gyakran látogatta itt Losonczy Annát, akihez később az irodalomban is ismert Annaverseket írta. A várromok helyreállításuk után kifejezően mutatták eredeti alakjukat. Remek kilátás nyílt innen, melynek északi részén található világhírű nevezetesség, egy bazalt zuhatag is látható. Ez utóbbi a hegy gyomrából kiömlő bazalt, íves, oszlopos formában való megszilárdulása. Visszafelé már a magyar oldalon kis kunyhószerű épületet találtunk, melyet Petőfi kunyhónak neveztek el a költő 1845. június 12-én tett látogatásának emlékére. Mivel nagyon közel volt a határ, így nem meglepő, hogy buszunkkal 1 óra múlva már a füleki Városi Múzeum előtt állhattunk meg.
2010. ÁPRILIS
A múzeumban a Magyar Rendőrmúzeum Baráti Körének rendvédelmi kiállítása volt látható, melyet jelen élménybes zámoló írója és Dr. Gulyás István a kiállítás anyagának tulajdonosa rendezett be. A kiállítás 2009. június 5-én nyílt meg és a város polgármestere, Agócs József mondta az ünnepi beszédet. A kiállítást Dr. Gulyás István útitársunk nagy szakmai felkés zültséggel tudta bemutatni rés zünkre. A magyar szlovák kiírással is rendelkező kiállítás rengeteg látogatót vonzott és a Cseh Távirati Iroda, valamint egy ors zágos szlovák tévé társaság két hétig folyamatosan adott közvetítést ezen eseményről. Az egyenruhák, fegyverek, dokumentumok, fényképek és egyéb tárgyak látványosan mutatják be a pandúrok, rendőrök, csendőrök életét, történetét. A polgárőrséget bemutató táblák, tárgyak, dokumentumok a közbiztonság társadalmi segítőit mutatja be. Egy adott kors zakra jellem ző történelmi személyiségeket, a bűnmegelőzést bemutató hadtörténeti tárgyakat, valamint az IPA-t (International Police AssociationNemzetközi Rendőrs zövetség) is megismerhetjük különböző relikviákon keres ztül. 1998-tól működtetett két vándorkiállításunk kb. 100 helyen 100 ezer körüli nézősereget vonzott. A kiállításunk nem jöhetett volna létre, ha a füleki Vármúzeum igazgatója, Agócs Attila és Fülek város polgármestere, Agócs József, valamint Bodor Róbert fülekpüspöki és Tóth János füleki vállalkozók nem támogatták volna. A füleki vár megtekintése volt az aznapi utolsó kulturális programunk, a vármúzeum igazgatójának kös zönhetően itt sem kellett belépő díjat fizetnünk. A korábbi évekhez képest feltűnt, hogy a műemlékeket és azok környezetét nagyon szépen felújították és azóta is karban tartják itt. A füleki vár a város közepén, egy alacsony bazaltkúpon áll. A helyreállított várban egy a vár történetét bemutató kiállítást láttunk, melynek lelkes idegenvezetője Palkovics Gyula több olyan háttér anyagot is tudomásunkra hozott, amelyet útikönyvekben nem tudunk megtalálni. Sajnos ezt a várat 1554ben a törökök elfoglalták és csak 40
IPAh í r e k év után szabadult fel a török uralom alól. Megyénket is érintő esemény is történt a 17. században, mivel Pest, Nógrád, Heves vármegyék a gyűléseiket itt tartották. 1682-ben itt kiáltották ki Thököly Imrét Magyarors zág királyává, aki röviddel ezután a várat felrobbantatta, nehogy az a Habsburgok kezére kerüljön. A látnivalók közül kiemelkedett egy 17. századi eredeti módon berendezett török sátor. A füleki polgármesterrel való találkozás arra is jó volt, hogy információkhoz jutottam az ott jól működő önkormányzati rendőrségről. Tehát Szlovákiában az állami rendőrségen kívül városi költségvetésből finans zírozott önkormányzati rendőrség is működik. Füleken 9 hivatásos, önkormányzati státus zban lévő rendőr tevékenykedik egyenruhában, szolgálati lőfegyverrel, két megkülönböztetett jelzésű gépjármű has ználatával. Csak a városban működhetnek, bűnügyekben nem nyomozhatnak és a városban működtetett térfigyelő rends zer figyelése is az ő feladatuk. Talán Szlovákiában egyedül Füleken működik roma polgárőrség is, mely bejegyzett civil szervezet, s a mi polgárőrségi szervezetünkhöz hasonlóan működik. Ezáltal a polgármester és a város lakói is jónak tarjták a város közbiztonságát. E fáras ztó nap után jólesett a Fülektől kb. 40 km-re lévő 740 m magason üzemeltetett Ipoly szállóban fels zolgált meleg vacsora. A Kokavától 12 km-re lévő szálloda tulajdonosa Auxt Ferenc meleg szeretettel fogadott bennünket és ez a szeretet végigkísérte ott tartózkodásunkat. Ezúton is megkös zönöm útitársaim nevében a házigazdánknak, valamint Hanyus Erik idegenvezetőnek a kés zséges, segítőkés z munkáját, valamint azt a finom házi ízeket is tartalmazó ellátást és a tis zta szállást, amit biztosítottak a számunkra. A fent említett körülmények elfelejtették velünk a szerényebb komfortfokozatot. „Napfényes” és bőséges reggeli után a közeli Breznóbányára (Brezno) utaztunk és „lementünk” 480 m-re. Mint majdnem minden bányavárosban, itt is a 13. században
3. oldal
német telepesek telepedtek le ezüst, arany, vas bányás zására. A város híres szülötte Herman Ottó (18351914) termés zettudós. A város főterének szabályos négys zög alaprajza szintén a német alapítókra vall. Alaposan megnéztük a Felsőgarami Múzeumot, amely a régi városháza épületében van, ahol örömmel fedeztük fel a kiállított tárgyak között a rengeteg magyar emléket. Nem kellett hozzányúlnunk a Tóth Valéria útitársunk által összegyűjtött 30 euró/fő belépési összeghez, mivel Dr. Gulyás István, mint tb. múzeumigazgató el tudta intézni az ingyenes belépést. Abban is megállapodtunk a múzeum vezetésével, hogy a vándorkiállításunkat 2010-ben legalább két hónapra szívesen látják. Ezután Bes ztercebánya (Banska Bystrica) következett, amely a Garam folyó első nagy kanyarulatában feks zik. A rézbányás zat központja volt, s attól különbözik az „aranyos” Körmöcbányától és az „ezüstös” Selmecbányától, hogy igazi nagyvárossá tudott válni a bányás zat jelentőségének elves ztése után is. Mielőtt a kulturális emlékeket szemléltük volna meg, a gas ztronómiai ismerets zerzést helyeztük előtérbe. Az euróban fizetett ebéd sem volt drága his z 5 euróból egy komplett menüt és sört is tudtunk fogyas ztani. A város központi, hosszan elnyúló főtere a szlovák nemzeti felkelés tere (Námeste SNP). Mi és sokan mások is Szlovákia legs zebb terének tartjuk, illetve tartják. Tény, hogy Szlovákiában nincsen olyan város, ahol a főtér vagy a főutca ne viselné a felkelés nevét. A kommunista jellegű épületek, emlékek sem kerültek áthelyezésre vagy lebontásra, hanem felújítva, mint történelmi emlékek maradtak a helyükön. A nemzeti felkelésre 1944. augus ztusában, a német megs zállás után került sor, mikor a partizánok a bes ztercebányai rádiójukban bejelentették a felkelés megindítását, amely elbukott. A társaság a szálláshelyen viss zaidézte a látottakat és a bőséges vacsora után ki sétálással, ki pingpongozással, sakkozással, illetve kártyázással töltötte az időt, termés zetesen mindig nagyon finom sör kíséretében.
4. oldal
Ez utóbbi programok minden nap megismétlődtek, de az utolsó két napon fürdőzésre is volt lehetőségünk (ugyanis ekkor tudtuk meg!). Harmadik nap a Bajmóci (Bojnice) várkastély impozáns látványossága adta az első élményt. Bajmóczról az első írásbeli anyag 1113-ból származik. A vár és az uradalom mindig királyi birtok volt. A király ezt hűséges főurainak zálogba vagy örökös tulajdonba adta. Így lett tulajdonos Csák Máté, Mátyás király, Corvin János, Szapolyai János, Thurzó Elek. Pálffy János Ferenc gróf volt, aki szenvedélyes műgyűjtőként rengeteg műremeket halmozott fel és Hubert József budapesti építés z tervei szerint a francia Loire menti gótikus várkastély mintára építette át. Végrendeletében rögzítette, hogy halála után (1908) az ott őrzött műtárgyak, és az egés z vár nyilvánosan látogatható legyen. Ez csak 1950-től vált valóra. A vár első rés zében a grófi lakrés z található. Legs zebb helyiség a várban az aranyterem, nevét az erdélyi fenyőből kés zült és aranyfüsttel dís zített mennyezetről kapta. Az első emeleti termek közül berendezésével kitűnik a kék szalon. A Pálffy család szarkofágját őrző kriptát a vár kápolnája alatt találtuk meg. Az örökké zöld francia parkon keres ztül jutunk el a barlanghoz, amelynek átmérője 22 m, magassága 6 m. A traver domb belsejében 26 m-rel a negyedik várudvar szintje alatt van, az ide torkolló várkúttal együtt. A régés zeti leletek bizonyítják, hogy a várhegy már az őskorban is lakott volt. A szép látnivalókat kicsit elhalványította egy olyan teremőr, aki nem engedélyezte, hogy a szlovák nyelvű idegenvezetést a mi idegenvezetőnk lefordítsa magyarra. De itt is kaptunk magyar nyelű ismertetőt, amely lehetővé tette a pontos tájékozódást. A „mesebeli” vár után következett a múlts zázad egyik legirigyeltebb bányavárosa Körmöcbánya (Kremnica). A hegyeiben bányás zott és a városban vert körmöci ezüst és arany pénz tette európai hírűvé. A német telepesek megjelenése után nem sokkal Károly Róbert pénzverőt alapított itt és szabad királyi várossá nyilvánította (1328). Utoljára 1970-ben
IPAh í r e k bányás ztak itt aranyat. Utána már nem, mert nem volt gazdaságos. A nagyon szépen felújított Szent Katalin templomból festői látványt nyújtott a város. A templomot a 14-15. században építették gótikus stílusban. A 18. században barokkosították, végül a 19. század végén neogótikus átalakításokat végeztek. Kiváló akus ztikája miatt nyaranta orgona hangversenyeket rendeznek. A szentélytől balra látható neogótikus oltáron az 1500 körüli évekből származó Mária szobor volt látható, ami igen értékes. Szent Katalin mögött álló román stílusú Szent András körtemplom a 13. századból származik. A középkori hangulatot áras ztó főtér ámulatba ejtett bennünket. A téren álló 20 m magas Szentháromság szobor az 1710-es pestis járvány 3000 áldozata emlékére kés zült. A csoportunk egy rés ze a kilátásban, másik rés ze a pénzérméket bemutató múzeumban gyönyörködött. Az utóbbi az év múzeuma is volt és a bajmóciakat meghazudtoló módon voltak kedvesek hozzánk. Most és a későbbi napokon is Béres Gábor útitársunk birs és barack pálinkája, valamint hideg söre segített jókedvre deríteni a társaságot. A már említett szokásos programok után a negyedik napon most is napsütéses időben értük el Zólyom (Zvolen) várát. Legnagyobb meglepetésünkre a bejárat után mindjárt jobbra Kő Pál, Kossuth díjas hevesi szobrás zművés z és Baráti Kör tag Balassi Bálintról (1554-1594) kés zült emléktábláját láthattuk. A legjelentősebb magyar renes záns z költő itt született a várban és itt töltötte gyermekkora egy rés zét is. A várat az 1370-80-as években Nagy Lajos király építtette és a környékbeli vadás zatok alkalmával királyi várként has ználta. Zólyom után a Selmecbányától néhány kilométerre fekvő Szent Antalon (Svity Anton) néztünk szét. A mai formájában a 18. század közepe óta álló Koháry-Couburg kastély egy nagys zabású bútor és vadás z kiállítással büs zkélkedhet. Az épület eredetileg a Koháry család birtokában volt a Couburgok házasság révén jutottak hozzá 1826-ban. A barokk kastély megalkotói a naptári év
2010. ÁPRILIS
elemeire utaló szimbólumokat has ználtak. Az építménynek ennek megfelelően eredetileg 4 bejárata, 2 bejárati boltíve, 12 kéménye, 52 szobája és 365 ablaka volt. A bútorok közül ki kell emelni az aranys zalon ülőgarnitúráját. A kastély legnevesebb tulajdonosa Couburg Ferdinánd a bolgár dinasztia megalapítója volt, akinek a tárgyait láthattuk. Ezután következett a leglátványosabb bányaváros, Selmecbánya (Banska Stiavnica). A világörökség rés ze lett 1993-ban. Hangulatos zegzugos kis utcái szabálytalanul kanyarodnak a domboldalakon, amikor pedig a Szent Katalin templom tornyából felcsendült a harangjáték teljessé vált a meseszerű középkori hangulat. A városnak a bányás zatban betöltött vezető szerepét ismerte el Mária Terézia, amikor 1763-ban Bányás zati Akadémiát alapított, amely az akkori világ első felsőfokú végzettséget nyújtó műszaki főiskolájának számított. A 18. században a történelmi Magyarors zág 3. legnagyobb városa volt és akkor alakult ki a város mai képe is, amelyben az épületek nagy rés ze barokk külsőt kaptak. A 20. század viharainak eredményeként ma már gyakorlatilag nem hallani magyar szót Selmecbányán pedig a múlt század elején a lakosság 40 százaléka magyar volt. A főtér végén láttuk a líceum épületét, ahol Petőfi Sándor, majd Miks záth Kálmán is tanult. A főtér felett kis kerülővel – Bodnár Béla útitársunk, pót-idegenvezetőnek kös zönhetően – megnéztük az óvárat. A 16. században a törökök elleni védekezésként a templomot renes záns z erődítménnyé építették át. A vár épületében különböző kiállításokat, barokk szobor alakokat, régi fegyvereket, selmeci pipákat, régés zeti leleteket láthattunk. A programunk gazdagsága miatt kevesebb ebédidőt tartottunk, de megérte. A sok bus zos program után az ötödik napon beiktattunk egy kirándulást az Ipoly forrásához. A műúton 5 km-t haladtunk a bus zunkkal, amelynek a felénél és zrevettük, hogy Dr. Harangozó főorvos és neje nincs a bus zon.
2010. ÁPRILIS
Ezért visszafordultunk és a sikeresen felvett utasokkal eljutottunk a piros-fehér jelzésű út közelébe. Az Ipoly 1058 m magasan ered a Vepor-hegységben. Az idegenvezetőnk itt magunkra hagyott azzal, hogy lakhelyén Rimaszombaton találkozunk délután. Így több csoportra oszlott a társaságunk, voltak, akik nagyon gyorsan mentek, voltak, akik lassabban, és voltak, akik az út háromnegyed része után visszafordultak. Mindenkinek egyértelmű volt a véleménye, hogy a csodálatos erdei séta üdítőleg hatott rá, sokan gombát és növényeket gyűjtöttek és sokat beszélgettek. Maga az Ipoly forrása egy kis fedett kunyhóval volt kiegészítve, ahová eső esetén be lehet bújni. Az Ipoly forrásától nem messze lévő fennsíkon, Luda Miklós útitársammal, körülnéztünk, ahol több hektár bevetett lucernát találtunk, amely valószínű, hogy a vadak etetését szolgálja. Ezt a feltételezést megerősítették a több helyen előforduló vadász lesek. A visszaútnál egy kis záporeső is segítette a hűsölésünket, de a magunkkal vitt védőeszközök nem engedték, hogy elázzunk. Sajnos az út során az egyik útitársunk megcsúszott és ezért a délutáni városnézést a társával együtt ki kellett hagyniuk. De azért vannak csodák, mert a délutáni séta során Herczeg János a járásban segítő botját széles ívben eldobta, amikor Polacsek Anna mellé érkezett. Herczeg János így az útját Annába belekarolva fiatalos lendülettel folytatta tovább. Délután Rimaszombat (Rimavská Sobota) nevezetességének megnézése következett. Itt találkoztunk idegenvezetőnkkel és közkívánatra az Arany Bika étterembe mentünk ebédelni. S anélkül, hogy összebeszéltünk volna mindenki kivétel nélkül juhtúrós sztrapacskát rendelt. Itt, is mint minden általunk látott szlovák városban az elvégzett felújításoknak köszönhetően az épületek ismét eredeti szépségükben mutatkoznak. A főteret szép díszburkolattal látták el korhű kandelábereket helyeztek el, és nem hiányzik természetesen a harangjáték sem. A város lakosságának jelenleg több mint 40 százaléka magyar, de a szlovákok közül is sokan beszélnek magyarul. A főtéren egy katolikus és egy református templomot láthattunk. A református templom oldalán láttuk a 19. század eleji klasszicizmus legnagyobb szobrászának Ferenczy Istvánnak (17921856) a mellszobrát. A városban született szobrász a templom kriptájában van eltemetve. A katolikus templom mellett a város másik szülöttjének, Blaha Lujzának (18501926) mellszobra áll. Blaha Lujza, a „nemzet csalogánya” a 19. század végének egyik legnépszerűbb színésze volt. A rimaszombati utunknak még egy sikere volt, ugyanis
IPAh í r e k meghívást kapott a Hevesi Táncegyesület egy 2009. novemberi kulturális programra. Visszafelé pár útitársunk ellenkezését legyőzve megálltunk Rimabányánál (Rimavská Bana). A rimabányai evangélikus templom már zárva volt, ezért a szlovákul tudó Bodnár Béla segítségével felkutatva a papot, mégis meg tudtuk nézni. A templomban egy közel 10 m hosszú mesekönyvbe illő Szent László legendaábrázolás (14. század) jelentette a legfőbb látnivalót. A freskó időrendben ábrázolja a cserhalmi csata emlékeit. A gazdag program után a szokásos esti program következett. A gyaloglást buszozással kiváltva, a szokásos reggeli után Kistapolcsány (Topolccianky) felé utaztunk a város látnivalóit megtekinteni. A kistapolcsányi kastély a környék legimpozánsabb kastélya gyönyörű loggiás belső udvarral. Utolsó főúri tulajdonosa József főherceg volt, majd 19231951 között a csehszlovák köztársasági elnökök nyári rezidenciájaként szolgált. A kastélyt szépen rendbetett arborétum veszi körül. A közelben lévő lótenyésztő telepet is körbejártuk, de a lovakat idő hiánya miatt nem néztük meg. A lovak megtekintését csak csoportokra bontva tudtuk volna megnézni. Kistapolcsányban is megkóstoltuk a finom szlovák sört és buszunkkal folytattuk utunkat a közeli Aranyosmarótra (Zlaté Moravce). A Heveshez hasonló nagyságú várost morva aranybányászok alapították 1050 körül. A reneszánsz volt vármegyeházát alig találtuk meg, de megérte. Bars vármegye egykori vármegyeháza 1700-ban épült. A város másik látványossága a volt Migazzi kastély, ahol most Honismereti Múzeum működik. Itt szintén a múzeum vezetői kijelentették, hogy szívesen látnák a Rendőrmúzeum vándorkiállítását. Garamszentbenedekre (Hronsky Benadik) is ellátogattunk. Magyarország egyik legrégibb bencés apátságának templomát még a 11. században emelték román stílusban, majd a 14. században gótikus elemek felhasználásával alakították ki a templom mai három hajós formáját. Legutoljára egy 1881es tűzvész után kellett szinte teljesen újjáépíteni. Ennek ellenére ma is őrzi ódon hangulatát, amit a gyönyörű festett üvegablakok tesznek teljessé. A hajó bal oldali falát egy 14. századi Szent Györgyöt ábrázoló freskó díszíti. A szentély háló boltozatának egyik zárókövén pedig Nagy Lajos címerét láthattuk. A főhajó alatt a Koháry család kriptája, az oldalhajóban Koháry István síremléke van. Az apátság évszázadokon át hiteles helynek számított: szellemi és gazdasági hatása messzire kisugárzott. Az idő előre haladtával éhségünket szendvicsekkel oltottuk, s indultunk Lévára (Levice). A város az alacsony várdomb tetején
5. oldal
alakult ki, amelyen korábban kelta erődítmény állott. A ma is meglévő várromok az akkori idők emlékét őrzik. A 12. században ez a vár volt Bars vármegye királyi központja. A török magyar háborúk ideje alatt volt jelentősége a várnak. A lassan kialakuló királyi végvárrendszerben fontos vadászati szerepet kapott. Kapitánysága élére mindig nemes főurak kerültek, pl. Dobó István is (1546-1548) Egerbe kerülése előtt itt volt várkapitány. A kurucok és a labancok közti háborúban többször is felgyújtották a várat, így az lepusztult. A vár megtekintése után a város központjában sétálgattunk a szépen felújított házak között. Hazafelé sietnünk kellett (mert egy hosszú buszút állt előttünk), hogy időben megérkezzünk az esti vacsorára. Másnap a házigazdánktól elbúcsúzva, csomagjainkat a buszba téve indultunk a korábbi programból kimaradt Újbányára (Nová Bana). Ez a bányaváros a korábbiaktól kisebb jelentőségű, de szintén szabad királyi város volt. A katolikus templom előtti Szűz Mária szobor szinte csodával határos módon lett a helyére téve, amikor is a kiterjesztett kezű öntöttvas Mária több mázsa súlyával az elhelyezésekor a tartókötelektől megszabadulva több méter magasról pontosan a helyére esett. Dr. Gulyás István a helyi múzeumban gyönyörködött, ahol csodálatos régészeti anyagot talált, s a múzeum vezetőjétől ajándékba egy, a települést bemutató vaskos könyvet kapott. Itt is ígéretet kaptunk a kiállításunk jövőbeni fogadására. Újbánya után Kékkő (Modry Kamen) következett. A dombtetőn álló kékkői vár önmagában is elég mutatós, a falai között pedig egy 90-es években megnyitott játék és baba kiállítás látható. A többség a kiállítás megtekintésétől eltekintett, ezért csak a várat, illetve a vár történetét leíró táblát nézte meg. A vár évszázadokon át a Balassa család birtokában volt és itt töltötte gyermekkorának egy részét Balassi Bálint is. A várat a törökök többször lerombolták, majd a 19. század közepén a vár romjaiból egy barokk kastélyt építettek. Igazi irodalmi emlékhely következett Szklabonya (Sklabiná). Megkerestük azt az épületet, amelyben a legnagyobb felvidéki író Mikszáth Kálmán (1847-1910) fiatal korában élt. Az épületben az író munkásságát bemutató kiállítást láttunk. A lelkes tárlatvezetőnket figyelmeztetni kellett az idő múlására. Az épület előtt lévő Mikszáth emlékműnél csoportunk koszorúzott és közösen elénekeltük a magyar Himnuszt. Kicsit meghatódva mentünk tovább, egy pillanatra megállva a falu központjában lévő emléktáblánál, amely mutatta, hogy a tábla helyén lévő épületben született Mikszáth Kálmán.
IPAh í r e k
6. oldal
Utolsó állomásunk Alsósztregova (Dolná Strehová) volt. Itt található a Madách kastély, melyben Madách Imre (1823-1864) született. A tornyos épület hat szobáját Madách halálának 100. évfordulóján irodalmi múzeumnak rendezték be. Itt írta többek között Az ember tragédiáját. A kastélytól jobbra eső parkban találtuk az író síremlékét, amelyen Az ember tragédiájára utaló Ádám szobra áll. A síremléknél kos zorúzással és a Szózat eléneklésével róttuk le kegyeletünket. A szlovákiai programot Dr. Misi Lás zló
útitársunk állította össze, amelyet az útitársak nevében is megköszönök. Egy kis késéssel ugyan, de megérkeztünk a Füleken élő Tóth János, Baráti Kör tagunk, éttermébe. Itt fantasztikus magyaros jellegű ételekkel és italokkal fogadtak bennünket, melynek költségeit a vendéglátónk állta. A hangulat olyan fokúra emelkedett, hogy a csoport minden tagja az étteremben lévő zenegép hangjára táncra perdült. Az akkori hangulatban elhatároztuk, hogy mindenképpen kicseréljük az élményeinket
2010. ÁPRILIS
egy meghatározott helyen, amelynek anyagi alapját a belépőkre szedett, de el nem költött pénz képezi. Az élményekkel teli gazdag program után a hazautat énekszó és esővel kísért kopogás tette teljessé. Az út végére már megállapodtunk, hogy szeptember 12-én az egri Arany Trófea étteremben találkozunk.
Beszámoló az V. Tardi Hurkatöltő Fesztiválról Szervezetünk csapata a Tápiószentmártoni Hurkafesztiválon elért eredménye alapján meghívást nyert Csetneki Lászlótól, az MNGSZ Észak-Bükki régió elnökétől az V. Tardi Hurkafesztiválra. Eddig csak látogatói voltunk a rendezvénynek és kóstolgattuk a finomságokat. Mivel a meghívás kötelez, felkészültünk a versenyre és nem csak hurka készítésre, hanem a fesztivál részét képező szalonna-, házi savanyúság és forralt bor versenyre is. A helyszínre elsők között érkeztünk, még attól sem féltünk, hogy egy ismert szólás esetleg beigazolódhat – „elsőkből lesznek az utolsók”. A csapat tagjai: Lovasi József, Polyák Péter, Füri István, Kovács Géza és Bencs Lajos ( mint vendég, az IPA Köztársasági Őrezred Szervezetétől ), Sengel Tibor, valamint a támogatóink, az Asszonyok : Romhányi Adrienne, Füriné Erika, Polyákné Csilla, Sengel Enikő. A jól előkészített anyagainkat és látványos bemutatónkat nyugodt körülmények között rendezhettük el, és készülhettünk a megmérettetésre. A savanyúságokat tartalmazó vödröcskéinket és a szalonnákat elhelyeztük a zsűri asztalnál, majd nekifogtunk a fő feladathoz a hurkakészítéshez. A munka közben a zsűri tagjai gyakori vendégek voltak nálunk. Kóstolgatták a finom disznótoros előételeinket, a hagymásvért és a kemencében sült pecsenyét. Azonban ez csak álca volt, valójában arra voltak kíváncsiak, milyen a környezetünk, hogyan készítjük elő a hurka alapanyagot, majd a folyamat többi részét ellenőrizték. Három hurkát készítettünk elő. Májas, véres és a brassói aprópecsenyés hurkát. A recepteket nem tesszük közzé, nehogy mások is elkészítsék ugyanazt, amit mi sikeresen készítünk. Munkaközben Ihos József, alias „Kató néni” készített riportot a csapat tagjaival és jelezte, hogy szívesen fellépne a Szent György napi bálunkon. A töltés követően jöhetett az abálás és sütés. Ez is zökkenőmentesen sikerült, és 13.00 órakor a zsűri elé vittük a készítményeinket bírálatra. A szöveges bevezető és a Petőfi Sándortól idézett „Disznótor” című vers is sikert aratott, mert a zsűri elnöke Németh József úr, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Amatőr tagozatának elnöke - aki itt a zsűri elnöke is volt -, azonnal elkérte a kéziratot. Ezután már csak az eredményhirdetésre kellett várjunk, mert a közönség gyorsan széthordta a kóstolókat, alig tudtunk magunknak megmenteni egy keveset. Az eredményhirdetésre is sor került. A forralt bor kategóriával kezdődött, itt nem voltunk érdekeltek. Következett a házi savanyúság kategória, ahol érdekeltek voltunk, de díjat nem kaptunk. A szalonna versenyben már nagyobb reményekkel vártuk az eredmény, melynek a végén nagyon örülhettünk, mert a leadott 6 féle szalonna kompozícióval az egyéni legjobbnak járó rubindiplomával jutalmazott a zsűri. Következett a fő attrakció, a hurkakészítés eredményhirdetése. Itt is nagyon sokáig kellett várni, már azt hittük, hogy valamit elszúrtunk, mert csak nem akartak szólítani bennünket. Ekkor már csak két díj volt látható az asztalon, ebből az egyiket, az Aranydiplomát kaptuk a májas hurkánkért, illetve az összteljesítményért, amit az egész nap során látott a zsűri a mi csapatunknál. Ezen eredmények alapján Németh József úr meghívta csapatunkat a szeptemberben sorra kerülő Kalocsai Paprikás ételek fesztiváljára. A versenyszervezők részére erre az alkalomra címkéztetett borral kedveskedtünk. Néhány képet mellékelünk a fesztiválról. A folytatás a jó csapatmunka gyümölcse lehet.
Lovasi József IPA MSZ Pest Megyei elnök
Dr. Francsics Ottó IPA Heves Megyei Szervezet elnöke
2010. ÁPRILIS
IPAh í r e k
7. oldal
Lőttünk és barátkoztunk Négyen keltünk útra szeptember 25-én délelőtt, hogy eleget tegyünk a Trieszti rendőrkapitányság IPA szervezetétől kapott meghívásnak, ami egy nemzetközi szituációs lőversenyre szólt. A Szlovéniában megrendezett versenyen rajtunk kívül olasz, szlovén, horvát, és amerikai rendőrök vettek részt, szám szerint 121-en. A meghívás nem csak a 26-i versenyre szólt, mert bennünket már előző nap vártak, hogy egy kicsit megismerhessük egymást, ami alapja lehet egy esetleges későbbi kapcsolat kialakításának. Ennek megfelelően pénteken délután érkeztünk az olasz-szlovén határ melletti lőtérre, ahol nagyon szívélyes fogadtatásban volt részünk. Vendéglátóink részletesen bemutatták a lőteret, valamint nagyvonalakban ismertették a másnapi lőfeladatokat. Ezt követően baráti beszélgetés következett egyik házigazdánk étterménél, ahol természetesen előkerültek a hazulról hozott különböző ízesítésű pálinkák, amihez a házigazdák rögtön friss kenyeret, egy kis sonkát és szalonnát tettek az asztalra. Ehhez már az olasz vörösbor is jól csúszott. Rövid időn belül megoldódtak a nyelvi nehézségek is, egész jól elboldogultunk az angol és német nyelvvel. A beszélgetés során mindkét részről kifejezésre juttattuk, hogy a jövőben meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyek révén szélesebb körben is találkozhatnak az érintett IPA szervezetek tagjai. Azt, hogy ez milyen formában valósulhat meg, közösen fogjuk kidolgozni. Természetesen ez nem megy máról holnapra, de a cél természetesen a mielőbbi megvalósítás. Addig is egyegy rendezvényre nagy valószínűség szerint kölcsönös meghívások várhatók az elkövetkező időben. Kisházi Gábor IPA MSZ Zala Megyei Egyesület elnöke
8. oldal
IPAh í r e k
2010. ÁPRILIS
Beszámoló a Lengyel Rendőrség évfordulós ünnepségéről Lengyelország, Legionowo 2009.július 22-26. Az IPA Magyar Szekció kéttagú delegációjaként 2009. július 22. és 26. között - Tótpál Ágnes IEC Delegátus és Dr. Beálló Vera a Kecskeméti IPA Szervezet tagja – vettünk részt a Lengyel Rendőrség fennállásának 90. évfordulójára rendezett ünnepségsorozaton. A nagyszabású rendezvényen 22 ország delegációja képviseltette magát: Németország, Ausztria, Észtország, Belgium, Hollandia, Magyarország, Málta, Lettország, Litvánia, Szlovákia, Nagy-Britannia, Norvégia, Finnország, Pakisztán, Ciprus, Izrael, San Marino, Csehország, Írország, Szlovénia, Ukrajna és természetesen a házigazda, Lengyelország. A vendégek a Legionowo-i Kiképző Központ vendégszobáiban kerültek elhelyezésre. Július 23-án Plonsk városában kezdődött a hivatalos program. A város színháztermében a város polgármestere, rendőrkapitánya, a helyi IPA vezetője mondtak beszédet, majd a rendőrkórus műsorát követően az IPA nemzetközi elnöke, Michael Odysseos Úr köszöntötte a 90 éves Lengyel Rendőrséget. A megnyitó után a 22 ország delegáltjai egyenruhában, zeneszóra vonultak a város főterére. Szívmelengető érzés volt, amikor a város lakói vidám tapssal köszöntötték az egyes országok képviselőit; külön üdvrivalgás köszöntötte a Magyarországot jelző táblát, és kéttagú delegációnkat. A szervezők ezen nap délutánjára kellemes szabadidős programot szerveztek: egy lovas farmon, majd egy szabadtéri grill partin pihentük ki a felvonulás fáradalmait. A házigazdák az érdeklődők számára lehetővé tettek egy helikopteres sétarepülést is. Július 24-én, pénteken, az ünnepségsorozat Varsó főterén folytatódott, ahol a dísztribünön magas rangú állami és rendőri vezetők foglaltak helyet. Az esemény egyúttal tisztavatás is volt. A jelenlevő IPA delegációk egyenruhás felvonulása érdekes színfoltja volt a rangos eseménynek. A délután folyamán a Legionowo-i Központban került sor arra az ünnepségre, ahol nemzeti zászlókkal a kezükben vonultak fel a külföldi egyenruhás vendégek. A megemlékezést követően elismeréseket, kitüntetéseket adtak át a kiemelkedő munkát végző munkatársaknak. Az ünnepség végén Michael Odysseos Úr is beszédet mondott. Az esti program a Kiképző Központ területén megrendezett kerti piknik volt, melyre nem csak a külföldi delegációk, hanem az iskola munkatársai is meghívást kaptak. Július 25-én szombaton, a házigazdák kulturális programot szerveztek: a meghívottak ellátogattak Varsóba, hajókáztak a Visztulán, és ellátogattak a csodálatos festményekkel, bútorokkal berendezett Wilanow palotába. A program zárásaként egy helyi étteremben került sor a búcsúvacsorára. A hivatalos záró program során az IPA Magyar Szekció nevében megköszöntük a meghívást, a kiváló szervezést, és átadtuk ajándékainkat az IPA Lengyel Szekció elnökének, és a Szervező Bizottság tagjainak. A program szervezése, lebonyolítása nagyon igényes volt, vendéglátóink mindent megtettek annak érdekében, hogy a meghívott vendégek jól érezzék magukat. Köszönjük nekik!
Tótpál Ágnes IEC delegátus Dr. Beálló Vera IPA MSZ Kecskeméti Szervezet tagja
2010. ÁPRILIS
IPAh í r e k
9. oldal
Baráti találkozó az Ukrán Rendőrség Ünnepén 2009. december 17-19. az IPA Kárpátaljai Szervezetnél Az IPA Ukrán Szekció Kárpátaljai Szervezettel közel 10 éves kapcsolatunk van. Azóta rendszeresen találkozunk rendezvényeken ukrán IPA barátainkkal. Most is kaptunk egy meghívást, invitálást az ünnepi sorozatra, melynek örömmel tettünk eleget. A látogatást megerősítette egy adomány, melyet a Kárpát Medencében Élő Magyarokért Alapítvány ajánlott fel. 4000 üveg bodzaszörp, mely teljesen egészséges, mert nem tartalmaz édesítő- és tartósító szert. Az alapítvány vezetőjével, Földes István úrral úgy döntöttünk, hogy ezen adománynak Kárpátalján van a legjobb helye. Levélben értesítettük az IPA Szervezet vezetőségét, hogy fel tudjanak készülni az adomány fogadására. A kivitelhez szükséges okmányokat az Alapítvány elkészítette és rendezte az illetékes hatóságokkal. Miután megtudták ismerőseim és IPA barátaink, hogy mire készülünk, 5 zsák ruhaneműt és egy zsák cipőt is összegyűjtöttek, hogy a rászorulók részére juttassuk el. A szállítmány és a mi eljuttatásunkhoz a Duna Televízió adott egy kisbuszt. A kiutazók: Lovasi József elnök, Földes István alapítvány elnöke és egybe szervezetünk tagja is (ny. rendőrezredes), valamint Ivanics István gépkocsivezető, aki a Baráti körünk tagja. A kiutazás idejére egy kicsit zordra fordult az időjárás, és egy kis késéssel indultunk és jelentős késéssel érkeztünk meg a találkozás és a szálláshelyre. Ott már vártak bennünket vendéglátóink, Viktor Vishovan elnök és Tatiana Ulyganiych titkár, valamint Szilágyi Attila főtitkár és Paukert Tamás alelnök úr, az IPA Magyar Szekció elnökségének tagjai, valamint az IPA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezet tagjai is. A vodkás köszöngetés után következett a vacsora és a beszélgetés, az adomány elhelyezésének egyeztetése és a nyelvek vodka és egyéb italokkal való pörgősebbé tétele. Másnap reggel erős havazással jött el. Az adomány átrakása egy kis reggeli tornaként hatott a társaságra. A napi további programhoz érkezett buszba kellett elhelyezni a kis buszban megbúvó adományt. Sajnos a két kiutazó társamnak vissza kellett indulni, mert Ivanics István előtt még hosszú út állt, mert péntek este még Rotterdamba kellett a kisbusszal utasokat szállítani. A program további részében egy kis hegyi hasa tájjal való ismerkedés és egy szabadtéri fürdőzés várt. A táj szép volt, a fürdőzés előtt egy kicsit még fanyargott a társaság, de végén nehezen hagyta ott „Lucifer-katlanját” és a sebes hegyi patak medencéjét. A melegedés és ebédet követően indultunk vissza a szálláshelyre, ahol egy ki pihenő várt ránk, hogy felkészülhessünk az ünnepi estre. Az est alkalmával a rendőrségen kívül az IPA tagok tevékenységéről is megemlékeztek, illetve a munkájuk elismeréseképpen kitüntetéseket adományoztak.A vendéglátóink részére mi is átadtunk ajándékainkat, melyeket ezen ünnepre szántunk. A találkozók folytatódnak hamarosan nálunk az Orosz Gyula labdarúgó emléktorna alkalmával. Lovasi József IPA MSZ Pest Megyei Szervezet elnöke
Az IPA MSZ BRFK Közhasznú Egyesülete nemzetközi kapcsolatai Az IPA MSZ BRFK Közhasznú Egyesülete vezetőségének évek óta folyamatos az a törekvése és tevékenysége, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön a szomszédos országok fővárosainak IPA szervezeteivel. Először az IPA Bécsi Egyesület elnökségének tartottunk közös elnökségi ülést a Bécsi IPA Klubban, és beszéltük meg a jövő közös programjait; közös labdarugó-tornán való részvételt, közös sütő-főző verseny megrendezését, a szervezetek tagjainak 1-1-napos bécsi illetve budapesti látogatását. Az elmúlt években többször találkozott a két szervezet vezetősége hol Bécsben, hol Budapesten. A nagy múlttal rendelkező és méltán híres szervezet vezetőitől hasznos tanácsokat is kaptunk. Ezt követte a romániai, Maros Megyei IPA Szervezet vezetőségével való találkozás Budapesten és Marosvásárhelyen. Kiemelkedő közös rendezvényünk volt a mindkét városban megrendezésre került Bűnmegelőzési Konferencia. A román és az osztrák kollégák mellett magyar rendőrök is prezentáltak szakmai témájú előadásokat. Kiváló előadóktól hallgattunk előadást – többek között – az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése esetén fellépő büntetőjogi felelősségről, a halálos közlekedési balesetek megelőzésére irányuló intézkedésekről, a veszélyeztetett gyermekek helyzetéről stb. Külföldi kollégáinktól információkat kaptunk bűnmegelőzésről, családon belüli erőszakról, rendőrségi kommunikációról, valamint a szegénység és a biztonság kölcsönhatásáról. Folyamatban van a dániai (viborgi) IPA Szervezettel és a Zágrábi IPA Szervezettel együttműködési megállapodás megkötése. Az Együttműködési Megállapodás alapján az IPA BRFK Közhasznú Egyesülete előadást tart Zágrábban az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz szükséges rendőri felkészülés feladatairól; szakmai programok keretében megszervezi különböző rendőri egységek meglátogatását, valamint a budapesti rendőri munka sajátosságainak bemutatását; évente egy-egy alkalommal közös elnökségi ülés megtartását Zágrábban illetve Budapesten. Kispályás labdarúgó tornára is hívtuk a Zágrábi IPA Szervezet tagjait. Újabb külföldi IPA szervezetekkel való kapcsolatfelvétel szerepel 2010-évi munkatervünkben is (szlovén, francia).
Dr. Horváth Józsefné IPA MSZ BRFK Közhasznú Egyesület alelnöke
IPA Hírek az IPA Magyar Szekció lapja Szerkeszti: IPA Magyar Nemzeti Iroda, 8002 Székesfehérvár, Pf. 938. Tel. és fax: +3622/515-679 IRM tel.: 22-29-18 IRM fax: 22-29-13 Felelős szerkesztő: Németh Lajos Szerkesztõ: dr. Bõdi Judit Honlap: www.ipa-hungary.hu e-mail:
[email protected]
