TÁRSADALOM Megatrendek, amelyek megváltoztatják a világ arculatát Tárgyszavak: globalizáció; megatrend; információhasznosítás; szabadkereskedelem. Melyek azok az irányzatok, amelyek meghatározó módon befolyásolják a jövőben az emberek gondolkodását és magatartását? Ilyen megatrend, többdimenziós, katalitikus változás a kulturális modernizáció, a gazdasági globalizáció, a korlátlan kommunikációs lehetőség, az ügyletek átláthatósága és a társadalmi alkalmazkodás. Ezek a globális folyamatok a világrendszer egészét átfogó fejleményeket ölelnek fel, amelyek több, egyidejűleg jelentkező demográfiai, gazdasági és technológiai irányzatból erednek.
Kulturális modernizáció Az előző generáció élete során az egyenlőség, a személyes szabadság és az önmegvalósítás alapelveit valló modern kultúrák szemléletmódja, nézetei világszerte erodálták a hagyományos kultúrák értékeit: a tudáson alapuló tekintélyt, a gyermeki engedelmességet és az önfegyelmet. A hagyománytisztelő társadalmat a nyugati (liberális) etika, kultúra és gondolkodásmód alakítja át. Az amerikai emberek többsége nem érzékeli a kultúrák harcát, olyannyira távol él a „harcvonalaktól”. A nyugati kultúrák képviselői a modernizáció alapintézményeit, köztük az oktatás általánossá válását, az egyén érdemei, rátermettsége szerinti előmenetelt és a polgári jogokat a társadalmi előrehaladás mérföldköveinek és meghatározó jellegzetességeinek tekintik. A nemzet kulturális modernsége többféle mutatóval jellemezhető. Ilyen pl. az iskolázottság, a foglalkoztatottság és az urbanizáció szintje, ill. mértéke. További mutatószám a bérből és fizetésből élőknek az önálló vállalkozók számához viszonyított aránya vagy a társadalombiztosítási
és szociális kiadások aránya a GDP-n belül. A gyakorlatban azonban minél magasabbak ezek a mutatók, annál alacsonyabb a születési arányszám. Amilyen mértékben javult az elmúlt 20 évben (a fejlődő országokban is) az oktatás minősége, nőtt az általános képzettségi szint, fokozódott az urbanizáció és épült ki az intézményi hálózat, úgy csökkent a születési ráta. 1988-ban az ENSZ azt vetítette előre, hogy 2100ra a világ népessége 12 Mrd főre nő, az 1992-es becslés már „csak” 10 Mrd főről szólt, míg a legújabb előrejelzések szerint a XXI. század végére 9 Mrd körüli népességszám várható. Ezt követően megfordul a trend, lassú népességfogyás kezdődik, amelynek jelei Európában és Japánban már ma is láthatók. A kulturális modernizáció hatásai egyértelműen tükröződnek a születési statisztikákban. India városiasodott körzeteiben a születési arányszámok az USA-éhoz hasonlatosak, míg falusi vidékein továbbra is kezelhetetlenül magasak. A gazdasági globalizáció és a gyorsan terjedő, vezeték nélküli informatikai hálózatok által felgyorsított kulturális modernizáció erői még jóval a század vége előtt marginalizálják, kiszorítják a hagyományos kultúrákat. A modernizáció forrásai – a fejlett ipari társadalmak – vitathatatlanul hatalmas erőt képviselnek, a hagyományos kultúrák védelmezői esetenként szélsőséges (sőt terrorista) eszközöket vetnek be tradicionális értékeik és életmódjuk védelmében. Nem kizárt, hogy a közeljövőben az érvényben lévő biztonsági intézkedések ellenére újabb terrorcselekményekre kerül sor. Az állandósuló globális kulturális háború szemmel látható, erőszakos fázisainak feltételezhető intenzitását és időtartamát illetően csak találgatásokba lehet bocsátkozni, akárcsak az USA-t ért terrortámadás (09/11), hosszú távú következményeit illetően. Néhány változás azonban már ma is érzékelhető: 2001 szeptemberét követően az amerikaiakat erősebben motiválja mindaz, aminek belső értéke van – a gyerekek, a család, a barátok, a természet, az önmegvalósítás – és egyre többen lépnek fel jó ügyek szószólóiként a köz szolgálatában. A médiában (tv, film, videojátékok stb.) az agresszió, az indokolatlan erőszak mennyisége nem csökkent, az amerikaiak érdeklődése a külpolitika iránt nem nőtt, az átlag amerikai ma kevesebb nemzetközi híranyagot olvas, mint 2001 szeptember 11-e előtt. Úgy tűnik, hogy a rendkívüli események hatása csak átmeneti. Izraelben egyes felmérések szerint az ország állampolgárai „hozzászoktak” a terrortámadásokhoz. Folytatják megszokott életvitelüket, és a véletlenszerűen bekövetkező terrorcselekményeket olyan erőszakos akcióknak tekintik, amelyekkel szemben a legnagyobb elővigyázatosság sem csökkenti a kockázatot.
A kulturális modernizáció a világ hagyományos kultúráit fenyegeti, politikai zavargásokat, pszichológiai stresszhatást és szociális feszültséget okoz. A fejlett országokat véletlenszerű, erőszakos támadások fenyegetik. A hagyomány és a modernizáció szembenállása – úgy tűnik – elkerülhetetlenné teszi biztonsági intézkedések bevezetését, amelyek kényelmetlenek ugyan, ám csak kevéssé képesek megváltoztatni az egyének döntéshozását, az általuk vallott értékeket, illetve megszokott életvitelüket. Valószínűtlen, hogy a fejlett országok komolyan megkísérelnék korlátok közé szorítani a kulturális modernizáció elterjedését és annak mozgatórugóját, a gazdasági téren megnyilvánuló globalizációt.
Gazdasági globalizáció Elvben a globalizáció magában hordozza annak távlati lehetőségét, hogy növekedjen az életszínvonal és csökkenjen a javak és szolgáltatások előállításának költsége. A szabadkereskedelem rövid távú piaci következményei azonban mind a fejlett, mind a fejlődő országokban sok embert és vállalkozást fenyegetnek a leküzdhetetlen versennyel. A vállalkozók többsége a külföldi versenytársak támasztotta fenyegetést sokkal súlyosabbnak tekinti, mint a külföldi terroristák jelentette veszélyt. A fejlődő világban a létezés, illetve a létfenntartás kockázata és bizonytalansága jellemző módon nagy. A fejlett gazdaságokban viszont, ahol a hivatalos intézmények fenntartják a rendet és az előreláthatóságot, a kereskedelem liberalizálása sok vállalkozás számára szokatlan kockázatokat és bizonytalanságot hordoz magában. Úgy tűnik, egyaránt kihat az ún. fehér és az ún. kék galléros munkaerő kollektív tudatára – főként a férfiakéra –, akik egyre kevésbé hajlandók olyan szakmai területeken elkötelezni magukat, olyan pályát választani, ahol valószínűsíthetően az olcsó külföldi versenytársak konkurenciájával kell megküzdeniük. Meglepő, hogy a fiatal amerikaiak körében végzett felmérések az idegengyűlöletnek csekély jelét mutatják ki azoknak a bevándorlóknak a millióival kapcsolatban, akikkel a hazai munkaerőpiacon kell versenyezniük. Ellenséges érzületet táplálnak viszont és tehetetlennek érzik magukat, amikor azzal a perspektívával kénytelenek szembesülni, hogy kínai gyári munkásokkal és indiai programozókkal kell megmérettetniük magukat külföldön. A gazdaságtörténet tanúbizonysága szerint joggal aggódnak. Azokon a munkaerőpiacokon, amelyek humán erőforrással látják el azokat a nemzetközi iparágakat, amelyek nem ismerik a munka
szigorú elvek szerint rögzített összegű díjazását, világszerte várható a „hasonló munkáért bárhol a világon fizetett azonos bér” megjelenése az egymással összevethető munkafajtákra nézve. Hatására a fejlődő országokban növekszik majd a kereskedelmi egyezményekkel nem szabályozott, vagyis szabadon értékesíthető árukat és szolgáltatásokat előállító dolgozók bére, miközben az iparilag fejlett, érett gazdaságokban e körülmény mérséklően hat a hasonló munkát végzők javadalmazására. A fejlett országok gazdaságai eddig még nem fogtak hozzá a magas hozzáadott érték előállítására képes, közepes szintű kereseti lehetőséget biztosító állások új generációjának tömeges méretű megteremtéséhez. Az okozott rövid távú gazdasági kényelmetlenség ellenére ennek hátterében a folytatódó globalizáció hatalmas ereje fedezhető fel. A II. világháború óta a külkereskedelemi forgalom a világméretekben előállított GDP 6%-áról több mint 22%-ára nőtt. E növekedési trend a hidegháború időszakában is töretlen maradt, majd 1990 óta üteme felgyorsult. Az árutermelés világméretűvé válása, valamint a kőolaj, a földgáz és a többi kritikus fontosságú ásványi nyersanyag készleteinek egyenlőtlen eloszlása következtében alapvető gazdasági realitássá vált a kölcsönös nemzetközi függőség, és a testületként működő vállalatok kénytelenek e realitásra alapozni. Mindennemű késlekedés a globalizációban, mint amilyen a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) 2003 szeptemberében a mexikói Cancunban tartott konferenciájának váratlanul szerencsétlen kimenetele volt, hátráltatja a még megoldatlan és politikailag érzékeny kérdések rendezését, beleértve az agrártermékek, a szakmai és a pénzügyi szolgáltatások nemzetközi kereskedelmét, továbbá a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának szükségességét. Miközben hosszú távon mind a fejlett, mind a fejlődő országoknak óriási előnyei származnak a globalizációból, a helyi, azaz a belföldi foglalkoztatásban rövid távon emiatt bekövetkező zavarok okán a szabadkereskedelem állandósuló politikai kérdéssé válik, ami csak addig kezelhető eredményesen, amíg folytatódik a nemzetgazdaságok növekedése.
Korlátlan komunikációs kapcsolat Miközben az IT fejlődése töretlen, egyelőre csak egyetlen, a kollektív magatartásra jelentősen kiható, új képességgel látta el az embereket: a korlátlan kommunikáció lehetőségével. A mobiltelefon megszüntette, illetve módosította a munka és a társasági élet, illetve a magán- és a közélet közti határvonalakat. Az azonnali, közvetlen – akár mobiltelefo-
non, akár számítógépes online kapcsolat révén küldött – üzeneteknek még jelentősebb a társadalmi hatásuk. Első lépésben a közvetlen üzenetváltás kezdeményezése arról tájékoztat, vajon a felhívni kívánt személy „jelen van-e” az informatikai térben, az adott időpontban elérhető-e számítógépes vagy mobiltelefon kapcsolat révén. Az elektronikus üzenet a cyber-térnek fizikai realitást kölcsönöz. Új dimenzióval gazdagítja az életet: valaki ma már lehet „közel”, „távol”, vagy elektronikai úton „a cyber-térben elérhető”. A közvetlen videoüzenet – ami ma már használható lehetőség és három éven belül széles körben is hozzáférhetővé válik – segítségével teljes lehet az illúzió. Az összeköttetés teremtés, a kapcsolatba lépés univerzális lehetőségét tovább növeli a vezetékes és a mobiltelefon, illetve más vezeték nélküli távközlési média integrálása az internetbe. 2010-re a távolsági telefonhívások túlnyomórésze, továbbá a helyi hívások 1/3-a az interneten bonyolódik majd le, miközben az összes internet-hozzáférés 80– 90%-a a mobiltelefonok, PDA-k (zsebben elférő, tenyérnyi méretű számítógépek) és laptopok segítségével valósul meg. Alig egy évtized múlva a világ összlakosságának harmada – 2 milliárd fő – rendelkezik majd internetkapcsolattal. Az internet „információs sztrádává”, azaz a számítógépek korának infra- vagy infostruktúrájává válik. Az utóbbi máris felgyorsítja a nem állandó, hanem változó helyen foglalkoztatás elterjedését és csökkenti az üzleti célú utazások mennyiségét, miközben fokozódó mértékben teremt lehetőséget a térben egymástól távol tevékenykedők közti együttműködésre, bizonyos tevékenységek kihelyezésére, kiszervezésére (outsourcing), off-shore vállalkozások keretében külföldi munkavégzésre. Mint valóban világszerte hozzáférhető közelségbe kerülő, elsőszámú marketingeszköz, az internet globális fogyasztói kultúrát alakít ki. Egy globális, azaz világméretű faluban él majd az emberiség, és az informatikai tér válik annak központi találkozóhelyévé.
Az ügyletek átláthatósága Már jóval az Enron, a Tyco és a WorldCom nagyméretű vállalati csalásainak, üzleti visszaéléseinek ismertté válása előtt egyre erőteljesebb globális mozgalom volt megfigyelhető, ami a magán- és az állami vállalatok tevékenységének a korábbinál nagyobb mérvű átláthatóságát (transzparenciáját) követelte. Az eredetileg Afrika és a volt szovjet államok korrupt rendszereinek felszámolására irányuló mozgalom napjainkra általánossá vált, és szigorúbb számviteli normák bevezetésével, a vál-
lalatok felügyeletének és könyvelésének, adatnyilvántartásának átfogóbb szabályai alkalmazásával, illetve a közületi szektor korrupciójának megszüntetését célzó új ENSZ egyezmény tető alá hozásával jár együtt. Mivel a titkosság a korrupció és a hozzá nem értés melegágya, világméretekben növekvő az egyetértés a tekintetben, hogy minden vállalat főbb ügyleteit és döntéseit tegyék nyilvános vizsgálat tárgyává. Olyan világban azonban, ahol a vállalatvezetés tudományát oktató iskolák zömében felhagytak az etika mint tantárgy tanításával, és az üzleti tantárgyak tanárai rutinszerűen hirdetik a katedráról, hogy a kormányok által bevezetett rendszabályok torzítják a piac, illetve a verseny hatékonyságát, a vállalatok és a kormányok vezető személyiségei világszerte keményen lobbiznak a magánszektor transzparenciájának lehetővé tétele ellen. Azzal érvelnek, hogy az átláthatóság „megköti a kezüket”, „felfedi üzleti titkaikat versenytársaik előtt” és „megakadályozza őket abban, hogy részvényeseiknek tisztes hozamot biztosítsanak”. A legtöbb vállalat menedzsmentje határozottan elkötelezett azt a nézetet illetően, hogy a titkosság a vezetés velejárója. Az általánosan elterjedt, mindenütt jelenlévő elektronikus számbavételi és átfogó dokumentációs rendszer azonban végül is mindent átláthatóvá tesz, és e nyilvánosság miatt sok vezető és döntéshozó kényelmetlenül érezheti magát. Miközben a legtöbb fogyasztóvédelmi és a közérdek érvényre jutásán őrködő csoport a nagy üzleti vállalkozások még szigorúbb szabályozásáért száll síkra, egyes vállalati reformerek azzal érvelnek: a szabályok gyakran éppen az ellenkező hatást váltják ki és mindig kijátszhatóak. Abban bíznak, hogy csak a 100%-os átláthatóság képes biztosítani az intézményesített akciók integritását és kompetenciáját. A nemzetközi bíróságokon – és a közvélemény ítélőszéke előtt – az átláthatóság ügyét a nem kormányzati szervezetek egyre inkább felkarolják majd. Ezek ugyanis előnyt húznak abból a világméretű infostruktúrából, amely képes mind a magán-, mind a közületi vállalatok a környezetre és a társadalomra káros magatartását dokumentálni és nyilvánosságra hozni. Az intézményi és a szocio-ökológiai parancsoló szükségszerűségek közti szünet nélküli csata a világhálón hozzáférhető híranyag, a Netpress kiadványai és a Weblogs – amely a fiatal felnőttek körében világszerte kezdi kiszorítani a hagyományos médiahálózatokat és újságláncokat – központi témájává válik. E fiatalok közül sokan csatlakoznak majd a nem kormányzati szervezetekhez abban a titkos háborúban, ami a feltételezett vállalati bűnözők ellen folyik.
A globális piacokon, ahol a vállalati hírnév és a márkanév integritása, sértetlensége dollármilliárdokat ér, az üzleti körök válasza e tüzetes gerilla vizsgálódásra érthető módon ellenséges lesz. A fogyasztók többsége egyéni képességét kívánja érvényesíteni azoknak a cégeknek a megbüntetésére, amelyek nem osztják az ő értékeiket. A teljes átláthatóság, amely alapvetően fontos a modern világgazdaság biztonsága és fenntarthatósága szempontjából, 15–20 év távlatában válhat nemzetközi törvényben rögzített előírássá.
Társadalmi alkalmazkodás Mind a fejlett világban, mind a fejlődő országokban a kulturális modernizáció erői – az oktatás, az urbanizáció és az intézményesített rend – társadalmi változást idéznek elő. A modern ipari társadalmakban csökken az állam és az egyház szerepe, a lakosság kisebb jelentőséget tulajdonít az egyházi és az állami intézményeknek. Az emberek autonóm módon döntenek és előnyben részesítik az önszabályozás elvét. A kulturális modernizáció a fejlett ipari országok lakossága számára nagyobb szabadságot és önállóságot biztosít. A munkahelyeken az elektronikus adatfeldolgozás és több más ITalkalmazás csökkenti a papírmunkát, létrejöhet a papírmentes iroda. Bizonyos tevékenységek kiszervezése (outsourcing) és off-shore vállalkozássá alakítása az USA-ban a közepesen fizetett állások millióit szünteti meg. A távmunka jelenleg 10%-os aránya várhatóan tovább nő. Meghosszabbodik az aktív életkor, egyre többen dolgoznak tovább a nyugdíjkorhatár elérése után. Kitolódik az ifjúkor határa, a fiatalok tovább élnek együtt szüleikkel, később fejezik be tanulmányaikat és később alapítanak családot. Az informatikai forradalom és az érett ipari társadalmak elöregedése aligha átmeneti jelenség. Az USA-ban a ’90-es években vált mind általánosabbá a későbbre halasztott nyugdíjazás. Ennek magyarázata inkább az átlagéletkor növekedése, mintsem a pénzügyi rászorultság. Az Amerikai Nyugdíjasok Szövetségének (AARP) tanulmánya szerint az ún. baby boom korosztályhoz tartozók több mint 75%-a gazdasági körülményeitől függetlenül még 70–80 éves korában is dolgozni szeretne. A technológiai forradalom jelentős társadalmi változásokat idézett elő. A gőzmozdony és az elektromos energia feltalálása előtt a lakosság 70%-a falusi környezetben élt. Az ipari forradalom előtt a legtöbb háztartásban két vagy három felnőtt generáció élt együtt, míg jelenleg a háztartások többsége egyetlen felnőtt generációból és gyermekeiből áll. A
trend azonban változik, egyre gyakoribbak az ún. szendvics háztartások, amelyek hasonlítanak azokra a többgenerációs, kiterjedt, nagy létszámú családokra, amelyek az ipari forradalom előtti időkben biztonsági hálóként szolgáltak a társadalomban.
Vezetés a változó időkben Az USA-ban jelenleg tapasztalható irányzatokból tehát arra lehet következtetni, hogy az iparosodás három nagy kulturális következménye – a társadalom urbanizálódása, a munka intézményesítetté válása és a család atomizálódása – egytől egyig az ellenkezőjébe csaphat át, mivel az emberek alkalmazkodnak változó életkörülményeikhez. A ’90-es években az amerikai családok tömegesen kezdtek kiköltözni a városokból és a kertvárosokból vidékre. Egyidejűleg az informatikai tevékenység is kezdett áthelyeződni az irodák falai közül az otthonokba. Gyorsuló ütemben terjed a távmunka és az önfoglalkoztatás. A felsorolt megatrendek nem az egyedüli vízválasztót jelentő fejlemények, amelyek a következő évtizedekben átformálják az emberiség mindennapjait. A társadalom alkalmazkodása az új realitásokhoz további változások kiváltó okává válik az intézményi környezetben, a fogyasztók, a versenytársak és azok alkotóelemei, összetevői körében. Alaptalan feltételezni, hogy az informatikai forradalom kevésbé változtat meg minket, mint az ipari forradalom. Összeállította: Nagy Károlyné Snyder, D. P.: Five meta-trends changing the world. = The Futurist, 38. k. 4. sz. 2004. júl./aug. p. 22–27. Ayres, R.; Williams, E.: The digital economy: where do we stand? = Technological Forecasting and Social Change, 71. k. 4. sz. 2004. p. 315–339. Gabrielsson, P.; Gabrielsson, M.: Globalizing internationals: business portfolio and marketing strategies in the ICT field. = International Business Review, 13. k. 6. sz. 2004. dec. p. 661–684.
