Mátészalka, Kossuth tér, Hithősök nyomában Becseiné Kató Anikó

Mátészalka, Kossuth tér, 2015. 05. 10. Hithősök nyomában – Becseiné Kató Anikó "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya! (Jel 15,3b) Lekció: 1 Mózes 50,15-20: „Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: ’Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened!’ Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” Imádkozzunk Rónay László szavaival! Mennyei Atyám – Jézus Krisztus által! „Járni akartam – kisgyerek – magam, és elindultam. Istenem, de szép volna elmenni egyedül amoda messze! De nagy kövek vannak az útban, nagyobbak nálam, élesek, kemények. Minden lépésnél elbotlottam és megütöttem magam. És ott ültem a földön… Ijedten néztem szét magam körül a nagy komor szobában. Te meg néztél utánam, szelíden mosolyogva. Tudtad, hogy ügyetlen vagyok, és nem bír még el a lábam, hogy majd a földön csúszom vissza Hozzád, s ijedt szemekkel nyúlok újra majd erős kezed után. Most lám, itt vagyok újra, és akarok járni tanulni, és nagyon szépen kérlek, Istenem: fogd meg újra a kezem, még egyszer fogd meg: soha-soha többé el nem eresztlek!” Ámen Textus: Zsidó levél 11,17-29: „Hit által ajánlotta fel ÁBRAHÁM Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: ’Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni’. Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. Hit által áldotta meg IZSÁK is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut. Hit által áldotta meg a haldokló JÓZSEF mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett teteme felől. Hit által rejtegették MÓZESt születése után három hónapig SZÜLEI, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hit által tiltakozott MÓZES, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant. Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek.” Kedves Testvéreim! A zsidó levél írója azt a küldetést kapta Istentől, hogy a HIT témáját vizsgálja meg. Tárja fel, honnan is származik a hit, elemezze, hogy mi a tartalma, hogyan fejeződhet ki a mindennapokban, milyen megélési formái léteztek régen és lehetségesek ma

az ember számára. Felolvasott igénk öt személyes, időrendbe tett történelmi példán keresztül mutatja be számunkra a hitet. Ábrahám az 1. a sorban, aki abban hitt, hogy Istennek SEMMI SEM LEHETETLEN, az Ő számára nincsenek visszafordíthatatlan dolgok, még a halál sem végleges, soha semmi sem lehet reménytelen, Ő legyőz minden akadályt. Ha meghal is Izsák, a róla szóló ígéretek akkor is beteljesednek, mert Isten biztosan vissza tudja őt hozni a halálból is, hogy beteljesítse ígéretét. Ábrahám mindezt már 4000 évvel ezelőtt hitte a mindenható, mindenek felett való Istenről – igénk szerint így ő volt az első feltámadás-hívő. Abban is példát ad, ahogyan Istenről CSAK JÓT feltételez. Még a zavaros helyzetben is titkon reménykedik: nem kell családtagját bántania; mert sejti, Istennél van olyan megoldás, ami mindenkinek épülésére és örömére szolgál. Hogy a szebb jövőnek és a boldogságnak nem lesznek áldozatai, csak élvezői! A legsúlyosabb sérülésünk – amit talán egy élet is kevés begyógyítani – hogy mások boldogságáért és boldogulásáért nagy árat kellett, vagy kell fizetnünk. Nemzedékek sora nőtt fel lelkileg, érzelmileg elhanyagolva, testileg kihasználva; őseik félelemből engedelmeskedő áldozataként – elviselhetetlen megfelelési kényszert, rengeteg sebet és hiányt hordozva. Ők felnőttként vagy másokat büntetnek, vagy magukat továbbra is feláldozzák. Pedig tisztában vagyunk vele, hogy ha valaki boldogságáért egy másiknak súlyos árat kell fizetnie, az nem boldogság; az önzés és értelmetlen mártírság! S ne feledjük, AMI EMBERELLENES – akárcsak egy valaki kárára legyen is – az mind BŰN! Felelős, aki árt a másiknak, s felelős az is, aki hagyja, hogy ezt tegyék vele. Előbbi a másikat, utóbbi viszont magát nem tudja eléggé szeretni, pedig Jézus azt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Máté 22,39) Az olyan családi boldogság vagy család-működés, amelynek ára van: valakinek titkon vagy nyíltan szenvednie kell – hazugság, mely belülről pusztít! Hiszen Jézus már mindenért megfizetett! A boldogság mindig közös öröm. Tiszta, őszinte, mély egymásra hangolódás, törődés, érzelmek és gondolatok szabad áramlása, megosztása; élmények közös átélése: lelkek összeolvadása. A boldogságot és fejlődést hozó párkapcsolat kulcsa tehát, hogy MINDENT MEGOSZTUNK EGYMÁSSAL! Nemcsak az anyagi javakat, nemcsak a pénzkereső munkát, hanem a házimunkát, a gyereknevelést is – s így még a szabadidőnket is együtt élvezhetjük, mint közös pihenést és feltöltődést! Megosztjuk egymással minden gondolatunkat, véleményünket, élményünket; minden érzésünket, a vágyainkat, az álmainkat – vagyis egész lényünket testestől-lelkestől! Csak így marad közös a fejlődésünk és a boldogságunk! Ebben újjászületnek a sérült szívek; míg ha sebeikért másokon állnak bosszút, csak szenvedésüket növelik. Az önző ember sosem boldog igazán, mert fél, hogy mindent elveszíthet. Pedig felhalmoznunk, magunknak megtartanunk ezen a földön semmit sem kell, és semmit sem lehet. Erre a földre adni születtünk, továbbadni! Nem rossz példát, mártírságot, keserűséget, vagy gonoszságot, hanem áldást, és mindent, amit Isten adott! Milyen lehangoló kiszolgáltatottság vélt vagy valós, külső elvárásoknak megfelelni – kényszerből, áldozatként; s tenni, amit kell, kiégve, boldogtalanul, kötelességből! S mennyivel másabb önként, örömmel egyszerűen adni! Adni a lehető legtöbbet, legjobbat, ami éppen tőlünk telik – csupán belső mércénknek, isteni önmagunknak megfelelve, s örülve a legkisebb jónak is, amit adni tudtunk. Ez energiát és önbecsülést ad, nem pedig elvesz! Kúttá lenni: szeretettel, csendesen ontani teljes életünkben a tiszta, friss vizet minden napon. Csak adni, adni, bárkinek, aki szomjazik, s aki a ragyogó víztükörben szeretné meglátni arcát… Mindig csak adni nem teher, hiszen a Forrás nem mi vagyunk. Az áldás és szeretet árad belénk, Krisztustól kapjuk; mi egyszerűen csak továbbadjuk vidáman, csendben és szabadon. Ez viszonzásra késztető, vonzó viselkedés!

(2-3.) Izsák és József igénkben ilyen példa volt. Ők áldást közvetítettek nemcsak szavaikkal, de életükkel is. Szenvedéseik és örömeik révén kiforrott, bölcs személyiséggé fejlődtek. Az egykori fájdalmak nem kőszívű diktátorrá tették őket, hanem másokért égni tudó, mély érzésű emberré. Aki – ha nem is kisgyermekként, de megtanult szeretni, és szeretetet elfogadni! Szerethető és szeretni tudó emberekre vágyik ma is ez a világ. Áldásra, mely – mint régen Izsáké és Józsefé – a szebb jövőről szól, az isteni ígéretek beteljesedéséről: új, igazi, boldog otthonra találásról. Mindenki szeretne OTTHONRA LELNI saját lelkében, egy másik ember lelkében; és Isten karjaiban. Szenvedélyesen bízni az előrehaladásban, az isteni igazságosságban, a reményteljes álmok valóra váltásában. Hinni vágyik ez a föld, ez az ország, ez a város… Elleshetik tőlünk, hogyan érdemes? Bizalmat árasztunk kisugárzásunkkal? Mágikus vonzerejű látványok, illatok, ízek világában érzik-e bennünk az emberek azt az emberfeletti többletet, amit oly sok mindenben hiába keresnek? Szabad vagy arra, hogy eldöntsd: MIT KEZDESZ AZZAL, AMIT ISTENTŐL KAPSZ, de ha tönkremennek kezedben az ajándékok, és elszalasztod a lehetőségeket, akkor vállald a felelősséget boldogtalanságodért! Józseftől meg lehet ezt tanulni. Ha valaki, akkor ő aztán átélte, milyen megajándékozottnak lenni, hatalmas lehetőségek birtokába jutni – és azt is: milyen időről-időre a körülmények, gonosz, önző indulatok áldozatává válni. És mindezzel képes volt helyesen bánni. József élni tudott a „leglehetetlenebb” lehetőségekkel. Elég csak arra gondolunk: mennyi a valószínűsége annak az ókori Egyiptomban, hogy valaki házasságtörés vádjával a nyakában, a börtön mélyéről egyik pillanatról a másikra kikerül, s a fáraó legfőbb bizalmasává, sőt helyettesévé válik egy álomfejtés révén. József FELÜL TUDOTT EMELKEDNI rossz nevelése következményein is, az igazságtalan büntetéseken, rágalmazásokon, ártatlan meghurcoltatásokon, szerettei beszűkült gondolkodásán és ellene elkövetett bűneiken. Tudott MEGBOCSÁTANI 1500 évvel Jézus kereszthalála előtt, és meg tudta találni a jót mindenben, fel tudta azt használni küldetésének teljesítése érdekében. Kimondta: mindennek értelme, haszna volt, minden javukra történt – MINDENKI JAVÁRA! Nem passzív belenyugvás ez, hogy „jöjjön, aminek jönnie kell” – hanem nagyon is kemény munka! Mint ahogy ma is nagyon kemény munka megküzdeni múltunkkal, életünk körülményeivel. Hosszú s nehéz folyamat megtalálni és felhasználni Istentől kapott értékeinket és lehetőségeinket. Kemény harcot kell folytatnunk önértékelésünk megépítéséért, kapcsolataink fejlesztéséért, és életünk értelmének megtalálásáért. Testilelki egyensúlyunkról, harmóniánkról nem is beszélve! József SOSEM ADTA FEL, ne adjuk fel mi sem! (4.) Mózes szülei is szerepelnek a felolvasott igében, mint akik arra adtak példát, hogyan lehet elrejteni, megvédeni az isteni ajándékot a pusztító féltékenység elől – és megőrizni arra az időre, amikor majd küldetését be kell töltenie. Hiszen arra született, hogy egy egész népet megszabadítson, hogy vele egy egész nép kezdhessen teljesen új életet. Igen. Ahol nyilvánvalóvá válik egy isteni ajándék, legyen az bármi, előbb-utóbb felüti fejét az irigység, féltékenység is… Pedig bizony II. Ramszesz fáraó is megtehette volna, hogy EGYÜTT ÖRÜL a zsidó népnek, azok szaporodása láttán, és FELHASZNÁLJA testi erejükön kívül rendkívüli lelki ajándékaikat, bölcsességüket is országa építésére. Hogy saját népe s a zsidó nép érdekeit és céljait egyformán figyelembe vegye és ÖSSZHANGBA HOZZA. Vajon mi lett volna, ha a zsidó egyistenhit beépülhetett volna az egyiptomi vallásba és megváltoztathatta volna a napistenhitet? Vagy ha az egyiptomi kultúra és tudomány nagyobb hatást gyakorolt volna például a zsidó családmodellre, vagy építészetre? Mindkét nép tudott volna tanulni a másiktól… Mi történne, ha emberek, népek, nemzetiségek ma nem rivalizálnának, hanem EGYMÁS MELLÉ TÉVE ÉRTÉKEIKET, összefognának – egy kicsit jobban, jézusibb módon, mint eddig? (5.) Mózes a zsidó levél szerzője szemében az EGYÜTT SZENVEDÉS, a sorsközösségvállalás Jézus előtti megtestesítője. Egyiptomiként felnevelve sem feledi el zsidó szívét –

hogy honnan jött. Bár egészen gyökeret eresztett és otthonra talált a fáraó családjában is, hercegi megbecsülés helyett mégis inkább közösséget vállal azokkal, akik vér szerinti őseivel együtt – az Egy Isten szemszögéből értelmeznek mindent, és úgy élnek, hogy ezzel az Istennel szüntelen kapcsolatban vannak. Vegyes gyökerekkel NEM VISSZANÉZ, HANEM ELŐRE, A KÜLDETÉSÉRE, a gyümölcsre, amelyet neki kell beérlelnie népe életében. Istenre néz – az Ő hangját meghallja magában, jelzéseit meglátja a külvilágban is, és követi azokat. Mózes a példa arra, hogy LEHET LÁTNI A LÁTHATATLANT, lehet kitartani, semmitőI és senkitől nem félni! Bár otthon volt az egyiptomi lélekben, s hamar kiismerte magát a zsidó lélekben, mégis sokszor magányosnak, számkivetettnek érezte magát, mint aki SENKIÉ; S ÉPP ÍGY LETT MINDENKIÉ. Minden emberé, aki elfogadta Isten általa küldött tanácsát, szeretetét és szabadítását. Mindenkit nem tudott megmenteni. Egyiptomi szeretteinek nem kellett Mózes Istene, ők saját isteneikhez, életmódjukhoz, meggyőződésükhöz ragaszkodtak, nem akartak változtatni; így rajtuk nem segíthetett. Az egész világ megváltása, az egyetemes szabadítás Jézusig még várat magára… Tudjuk, hogy Mózes a kivonulás előtti éjjelen BÁRÁNYVÉRREL jelölteti meg a zsidó nép házainak bejáratait. Ezzel az őt hordozó Isteni Lélek védelmét átsugározza, kiterjeszti népére. Ezt az áldást úgy közvetíti, hogy alkalmazkodik az akkori gondolkodáshoz, miszerint a vér a lélek hordozója. A bárány, melyet Isten bocsánatának, szabadításának elnyeréséért áldoztak fel – vérével megvéd a pusztulástól, vagyis a megmentő lélek bizonyítéka. Emellett előre vetíti a szabadító JÉZUS ÖRÖKÉRVÉNYŰ ÁLDOZATÁT is. Mózes ilyen hittel; ISTENBE, NÉPÉBE, ÉS SAJÁT ÉRTÉKEIBE VETETT BIZALOMMAL vág bele küldetése teljesítésébe. Újra és újra leküzdi önmaga belső kételyeit, népe fiainak bizonytalankodását, ellenállását, s így legyőzi a lehetetlen akadályokat is. Hite hegyeket képes megmozgatni. Adjon Isten mindannyiunknak ilyen győzelmet önmagunk és körülményeink felett! Ámen Imádkozzunk! Hű barátunk, Jézus Krisztus! Nem tudjuk eléggé megköszönni azokat a csodálatos embereket, akikben Te, mint földi valóság, közel jössz hozzánk! Áldott légy minden szívért, akinek nem kell magyarázkodnunk, hanem egyszerűen szeret. Mindenkiért, aki bízik bennünk, s akiben bízhatunk. Mindenkiért, aki fogja kezünk, s mellettünk marad akkor is, amikor még magunk elől is menekülnénk. Ha megmozdult valami bennünk: hála Neked! Ha felépült valami bennünk: hála Neked! Ha kimozdultunk, szerettünk és építettünk: hála Neked! Kérünk, áldd meg kitartással, és növekvő világossággal azokat, akik belátták, hogy változtatniuk kell, és új útra indultak. Bátoríts, hogy minden adódó alkalommal felvállalhassuk az igazságot, és jó szándékúan úgy tudjunk arra rámutatni, hogy mindenki számára kedves és építő legyen! Segíts átgondolnunk, mi az az életünkben, ami még mindig emberellenes, ezért Tőled és egymástól eltávolít! Könyörgünk azokért, akik mást ültettek a Te helyedre: emberek, cselekvések, vagy materiális dolgok foglyaiért; akik a saját életükről is lemaradnak, miközben tévutakon járnak boldogtalanul. Segíts rámutatni nekik, hogy egyedül Tőled érdemes függeni, s isteni önmagunkat kiteljesíteni. Öleld át a magányosokat és ébressz bennük vágyat, hogy új társakra találjanak. Áraszd gyógyító erődet a betegekre és mindazokra, akiket veszteség, vagy gyász ért; mutasd meg, mi hogyan segíthetünk nekik, hogy könnyebben viselhessék a nehéz időket. Köszönjük, hogy mind arra hívattunk, hogy Veled együtt vezessük embertársainkat a teljes élet felé, és érvényre juttassuk a földön végtelen és bölcs szeretetedet! Ámen

Áldás: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása!” (Jakab 1,17)