BUDAPEST
2014 május
A NÉGYES
Más megvilágításban szöveg: Somogyi Krisztina, fotó: Bujnovszky Tamás 2014. március 28-án délelőtt átadták a 4-es metró tíz új állomását. A pénteki ceremóniát követő hétvégén mindenki ingyen használhatta a vonalat, ami fontos döntésnek bizonyult. A megdöbbentő mennyiségű érdeklődő láttán nem túlzás állítani, hogy páratlan várakozás előzte meg az eseményt. Az emberek csak jöttek, jöttek, feltűnően sokan babakocsival, több gyerekkel, akár tolószékben. Talán, mert ez az első vonal, amely akadálymentes, mindenki számára jól bejárható. Ugró halacska, mikromozaikból space invader, átsejlő üveg kéznyomokkal, körbefutó városnevek, egy periszkópszerű, belógó valami, gyerekrajzok – a négyes számos kedves, mókás, okos vagy éppen furcsa elemmel gazdag környezetet kínál, amelyet biztosan sokáig tart majd minden részletében felfedezni. Az általános építészeti kérdés azonban a díszítéseknél sokkal nagyobb léptékű volt, az anyagra, a fényre és a külvilággal való kapcsolattartásra vonatkozott. Éltető természetes fény A kísérleti terep két kisebb, kevésbé ös�szetett budai állomás. A Bikás park és Újbuda-központ megállókat a Palatium Kft. teamje készítette fiatal építészekkel. A Bikás park karakterét a bejárat felett lévő,
Vadvirág motívum a Bikás park állomáson
háromszög alakú panelekből álló, látványos üvegcsarnok adja meg. A parkban úszó organikus formaként, talán halként felbukkanó lényt nem lehet eltéveszteni, messziről jól beazonosítható. A pesti oldalon lévő Bálna építészeti megoldásaihoz hasonlít ez a megálló, nem véletlenül, hiszen ugyanazzal a szerkezettel épült. Amúgy egyidőben tervezték, de amaz hamarabb jelent meg a köztudatban. Az állomás vezető tervezője, Brückner Dóra az alsó tér természetes fénnyel való megvilágítását tartotta a legfontosabbnak, és ez pazar módon sikerült. A lenti tér természetes kapcsolatban van a fenti parkkal, amit erősítenek a dekorációk is: vadvirágokat jelenítenek meg. Az állomástér fényáradata megalapozza sikerét. A változatosságot számos megállónál design elemek sokasá-
ga biztosítja, itt ez a természetes fény-árnyék játékok következménye – egyszerű, de nagyon szép, poétikus megoldás, átlényegíti a hatalmas beton teret. Hideg fény A másik kísérleti hely az Újbuda-központ, amelyet viszont a Fehérvári út alá kellett bepréselni. A megálló építészének, Antal Máténak szűk volt a mozgástere, az adottságokat ismerve mondhatjuk úgy, sötétek voltak a kilátásai. „Mindig az egyes szakember személyes lelkesedésén, szakmai elhivatottságán múlt minden, legyen szó kivitelezésben dolgozó szakmunkásról, építésvezetőről vagy műszaki ellenőrről” – jellemezte a folyamatot a fiatal tervező. A felszín felől a Nagy Tamás építész által korábban tervezett aluljárón át jutunk el a metróhoz: a két világ közötti kontraszt nagy. Míg az aluljárót a mészkő és a melegebb fények jellemezik, addig a jegyellenőrzési kapunál a 4-es metró nyersbeton megoldásaival szembesülünk. „Talán nem is az anyag, hanem a fény eltérő minősége tűnhet fel elsőként. Nagyon fehér, 4000 Kelvin fokos, hideg világítást alkalmaztunk a metró egész területén. Bányai Tamás Jászai-díjas színházi világítástervező dolgozott ezen a legelejétől kezdve, egyértelműen az ő javaslata volt a hideg fény. Volt, aki félt ettől a döntéstől: a meleg fény barátságos, a hideg fény ijesztő, mondogatták. A szerkezetépítés időszakában a Bocskain volt a fénypróba. Összegyűjtöttük a tervezett összes fénytípust, a megbízó által preferált meleg sárga fényt is. Amikor a betondoboz frissen
Az állomás, mint világító lény
Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara
20
2014 május
BUDAPEST
Az üvegkupolán természetes fény ömlik a mélybe
betetőzött sötétjében beállítottuk a lámpákat, azonnal lehetett érezni, hogy a fehér fénytől a beton precíz lesz, a hibáival együtt is elfogadhatóan részletgazdag, kiemelődnek az élek és az egyenesek. A sárgás fénytől azonban rögtön avultnak, fáradtnak tűnt ugyanaz a felület. Bár új volt, a lakótelepek szomorúságát hozta vissza. Mellbevágó volt a különbség” – tudtuk meg a látszóbeton szépségének egyik titkát. Optikai trükk A szűkösség volt tehát a legnehezebb kérdés: sok fejtörés után végül sikerült a lifteket és a két-két mozgólépcsőt terpesztve, egy oldalon, az Allénál korábban kialakított aluljárónál elhelyezni. A megálló túloldalán azonban nem lett feljárat: ez a hátsó fal megoldásra várt. Antal Máté végül az állomás egészére fogalmazott meg olyan művészeti elképzelést, amellyel fényt lehetett csempészni ebbe a vak térbe. „A metróállomás olyan, mint egy nagy barlang. A természettől elhódított brutális, nagy szerkezet a föld alatt. Nem emberi léptékű tér az. Rideg, akár ijesztő is. Amikor csak a betondoboz állt, úgy érezte benne magát az ember, mint Jónás a cet gyomrában. Ezt a teret kellett átformálni. A hatalmas dobozon belül van egy sziget, ami nem része a beton világnak. Ez a tér mindenhol el van tartva a doboztól. Ahol állnak az emberek, ott emberközelivé válik a helyzet: világosság van, bútorok, finomabb anyagok.” A belső tér élményét három részből álló, sajátos építészeti-szobrászati elemsor teremti meg. Az összképen az építész és a kivitelezők mellett világítástervező, szobrász és egy bevállalós üveggyár dolgozott együtt. „A jegykezelésnél induló oldalfalaink robbantott, edzett biztonsági üvegbőlvannak. Ez a felület érdekes, csillog, felhívja a figyelmet, részletgazdag. Ahogyan elindulnak lefelé, ez az üvegfal kitárul teljes magasságúvá, és végigköveti a mozgólép-
Bikás park megálló (Palatium Kft. projektépítész: Brückner Dóra)
csőket. Ennek az üveghártyának tűzvédelmi funkciói is vannak. A robbantott üveg akkor él, akkor szép, ha hátulról van megvilágítva, de tűzvédelmi fal mögé nem lehet lámpát berakni. Fél évig jártunk a Rákosy üveggyárba éjszakánként kísérletezni – hála a gyár nyitott szemléletének –, míg végül rájöttünk a megoldásra. A robbantott üveg mögé beraktunk egy rozsdamentes, tükröző acéllemezt. Bár a megvilágítás szemből érkezik, a tükröző, hátsó felületet csillogtatja meg, sőt a fémről visszaverődve még az első üveg is becsillan.” A művész érintése... A mennyezeten lévő gyűrtfém tető története is érdekes. Antal Máté és a vele végig együtt dolgozó Bojti Márton szobrászművész úgy gondolták, hogy a gyűrt fémlemezekből álló mennyezet kivitelezése nem okoz majd gondot. Tévedtek: a fővállalkozó sorra fogadta a különböző lakatosműhelyek elutasító leveleit, végül a helyzetet maguk a tervezők oldották meg. „Anyagokkal kísérleteztünk, és eljutottunk oda, hogy ha egy kellően lágy fémet szerzünk, ami végül az alumínium lett, és abból is egy kikönnyített változatot (terpesztett lemez), akkor az akár kézzel is formálható. Végül ez lett a megoldás: a hétszáz négyzetmétert Bojti a saját kezével, egyenként hajtogatta meg. A megoldásokat egy termékben összegeztük, az eljárást levédettük. Egy olcsó, nagyon sokrétűen alkalmazható, a legszigorúbb tűzvédelmi előírásoknak megfelelő, műalkotás igényű anyagot sikerült kikísérletezzünk.” A megálló végében, oltárkép-szerű helyzetben tűnik fel az a rogyasztott üvegfal, amely a legkevésbé funkcionális, annak ellenére, hogy a vak végfal szerencsétlen helyzetét oldja fel és teszi kellemes látván�nyá. „Az effekt lényege, hogy ami közel van az üveghez az élesen látszik, ami távolabb, az mintha sűrű ködbe vagy vízbe veszne, elmosódik. A cél az volt, hogy egy lassan,
a természethez hasonlóan lassan változó szobrászati jellegű felület jöjjön létre, amelyet nem úgy kell nézni, mint egy képet. A rogyasztott üveg felületének kialakításánál strukturális logikákat követtünk, de az alsó, emberközeli részben egyedi gesztusokat is elhelyeztünk. Bojti barátait és családtagjait hívta meg, hogy a gipsz felületen helyezzenek el bármilyen nyomatot. Így került oda a kisfiam kézlenyomata is, avagy egy cipőlenyomat, de az egyik meghívott családtag egy mondatot is felvésett.” Kutyacsont és space invader A Kálvin téri metrómegálló szintén az Erő Zoltán és Csapó Balázs vezette Palatium Kft. tervezési területe volt, az engedélyezési terveken még a teljes fiatal team, így Brückner Dóra, Antal Máté és az a Kosztolányi Zsolt dolgozott, aki végül projektépítésze lett ennek a helyszínnek. A meglévő csatlakozási pontok, így a 3-as metró felől közelítő alagút és a nagyon forgalmas városi környezet átértékelése nagy kihívást jelentett, de az állomástér végül tisztán érvel a szerkezetelvű tervezés mellett. „A formájuk miatt egyszerűen csak kutyacsontnak hívtuk azokat a hatalmas kitámasztó szerkezeteket, amelyek ellentartanak a földnyomásnak” – magyarázta Erő Zoltán az egyik legfontosabb építészeti elemet. Legalább ilyen meghatározó a mozgólépcsők elhelyezkedése: felülről, védőfalakkal kísérve egy galériaszintre lehet érkezni, ott a mozgólépcső irányt vált, így a hatalmas tér nem egyszerre tárul fel. Az utasok számára azonban bizonyosan a bejárat és a galéria pixelgrafikája lesz vonzó, abból két apró spaceinvader figura is kikukucskál. De mi van ezeken a felületeken? Ha hunyorog az ember, már-már olvassa, látni véli.Az elképzelés lényegét itt is a felszínhez való indirekt kapcsolódás igénye teremtette meg. A Kálvin téri református
Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara
21
BUDAPEST
2014 május
Az Újbuda-központ gyűrt aluminium álmennyezete
Az állomás végfala műalkotás igényű kompozíció (szobrász: Bojti Márton)
Újbuda-központ állomás (Palatium Kft. projektépítész: Antal Máté)
templom jelenléte vált fontossá, és a tervezők úgy érezték, a metró terének drámaiságára zenei gesztussal lehetne válaszolni. Az énekkari kultúrához kötődő tervezők végül Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét választották, ennek egy kottadarabja jelenik meg a fogadótérben, a galérián pedig a könyörgés utolsóelőtti versszakából kivett két sor kézírással: „A szegényeket felmagasztalod, a kevélyeket aláhajigálod”. A kotta és a szöveg absztrahált grafikai megjelenítése egy fiatal építész munkája, aki közben grafikusnak is kiképezte magát. Fábry Katalin a nyomdai eljárások során használt színrebontás pixelgrafikáját alkalmazta, ami elsőre úgy tűnt, könnyen illeszkedik a mikromozaikhoz. A lépték azonban más, így fejtörést okozott a kétféle rács összeegyeztetése. A kézírás és a zenei motívum pontosan mutatja, hogy a metró tervezői keresték az emberi gesztusok és a kulturális utalások lehetőségét, de ezeket nem akarták közvetlenül megjeleníteni, a helyet mesékkel vagy személyes jelekkel feldíszíteni. Ősfák tövében A Rákóczi téri megálló világára is jellemző a stilizált kapcsolat a tér alatti és tér feletti világ között. Itt sem volt ez egyszerű. „A nyomvonal nem volt jó, a Rákóczi térnek van egy saját tengelye, ettől a metró egy kicsit eltér. Ez okozott feszültséget, hiszen a felszínnek és a föld alatti térnek a kapcsolata sokkal direktebb, mint azt a mérnökök gondolták. A két koordináta egyeztetése nem volt könnyű. A felszíni létesítmény az alul lévő világot követi, de a csarnok tengelye pont a tér sarkához vezet, így az épület egyik oldala kijelöli a tengelyt” – magyarázza Dévényi Tamás Ybl-díjas építész, aki a 2004-es építészeti pályázat II. díjas tervét is készítette, és abban az utasok érzékelését, tájékozódását, illetve a kint és bent közötti összefüggéseket tartotta elsőrendűnek. Építészeti szempontból három fontos elem jellemzi a Rákóczi megállót: egyrészt az állomás részben fúrt, tehát alagútszerűen is megjelenik. Ez piros és zöld mikromozaik borítást kapott, a középső alagút halványszürke. Bár a színezés a tájékoztatást szolgálta, magyar trikolórként való értelmezése nem idegen a Rákóczi nevével megjelölt helyszínen. A másik jellegzetesség a roncsoltbeton felületek megjelenése, ami aztán más állomásokon is visszaköszön. Erre a rusztikus jellegű betonra már az 1910-es évek-
Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara
22
2014 május
Kottamotívum
BE?) l kirakva (EGY
mikrocsempébő
A kotta motívum mikrocsempéből kirakva
ből is van budapesti példa, de látványos alkalmazása Paul Rudolf amerikai építész nevéhez fűződik. Speciális zsalu készítésével és az élek visszakalapácsolásával is előállítható ez az érdekes tapintású felület, de a metróépítésnél végül matricás megoldást választottak. A betonnak ez a régiúj minősége talán újra érdekes építészeti eszközzé válhat. A kultúra begyűrűzése A mozgólépcsőkből érkezve a meghatározó látvány azonban egy hatalmas, kettős gyűrű, amelyen nevek sorjáznak. Sárospatak, Lednice, Borsi, Regéc, Kistapolcsány, Munkács, Szerencs... A Rákóczi-birtokok neveinek áttételességét két megoldás hivatott támogatni: egyfelől a feliratok nem kaptak megvilágítást, nincsenek kiemelve. Másfelől sajátos a feliratok tipográfiai megoldása. Az Univers Light betűtípusból szedett, de a betűszemeket kitöltő „besatírozott” hatású betűkép hangsúlyozza a feliratok esztétikai jellegét. „Az volt a
BUDAPEST
A Kálvin téri állomás összetett tere
legfontosabb, hogy a nevek foglalkoztassák az embereket, de a helyzet ne legyen megtévesztő. Mondhatni csoda, hogy a felirat egyáltalán elkészülhetett, de ez csak az építés folyamata felől érthető meg. A metróberuházás ugyanis szét volt vágva két munkafázisra: magára a szerkezetépítésre és a belső terekre. Az első etapot durva, elnagyolt munka jellemzi, a feliratoknak azonban magában a szerkezetben kellett megjelenniük. Tehát a munka durva fázisában kértem finom munkát, amely aprólékos odafigyelést igényelt. Először nagy volt az ellenállás, de amint a munkások nekiálltak a kivitelezésnek, büszkévé tette őket, hogy ezt a nehéz feladatot is meg tudják csinálni. Onnantól kezdve egészen máshogy álltak a munkához. Tervezőként lehet is, és kell is számolni a kivitelezők önbecsülésével. Építésznek lenni bizonyos értelemben pszichológusi feladat is.” Dévényi Tamás erről a képességről hitelesen beszélhet, hiszen a Rákóczi téri állomás kapcsán volt a legsikeresebb a közös
munka mérnökök, önkormányzat, természetvédők és árusok között. Így a metróállomás azért készült részben alagútfúrással, hogy a téren lévő ősfákat ne kelljen kivágni. Megmaradtak. Reméljük, túlélik. A kutyacsontnak hívott betonmerevítő
Idézet pixelgrafikaként megjelenítve a Kálvin téren (Palatium Kft. projektépítész: Kosztolányi Zsolt)
Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara
23
BUDAPEST
2014 május
fotó: Sebestyén László
A Rákóczi téri megálló főbejárata (Budapesti Műhely, Dévényi Tamás)
Az állomás fúrt tere színes mikormozaik borítással A betongyűrűn a Rákoczi-birtokok nevei futnak körbe
A tervezés elnyúló folyamata lehetőséget adott a helyi önkormányzattal való érdemi egyeztetésre, így át tudott futni a szabályozás módosítása is: a vásárcsarnok és a tér közötti, parkolásra használt utcácska megszűnhetett. Helyette mélygarázst alakítottak ki, részben a csarnok alatt lévő kihasználatlan pinceszinten, részben a tér oldalán. A lejáratokat a metróépítéssel összehangoltan lehetett megépíteni. A tér egyben maradt, és az élet ott remélhetőleg fellendül. Hely van rá. A tér közepére medence is került, ami párásítja a levegőt, javítja a klímát. A vízfelület optikailag is fontos: finoman tükröz, és egységbe rendezi a felszínen lévő elemeket. Budapesten ilyen medencékben nem szabad fürödni, ezért andezit kövekkel rakták tele. Fénycsapda Lent és fönt összefüggését hivatott szolgálni az a két periszkópszerű cső is, ami a föld mélyére természetes fényt vezet, ez Dévényi Tamásék alapkoncepciójához illeszkedik. A fénycsapda magyar innovációval valósult meg, bár létezik hasonló svájci termék is. „A felszíni primér tükrök követik a nap járását, rávetítik a fényt egy szekunder tükörre, majd a fény bejut egy csőrendszerbe, ami körbe van véve mikrobordás fóliával, így optimalizálja a verődéseket. Lent a mélyben érzékelhető, hogy mi történik a felszínen, hogy milyen idő van fenn. Alapvető szempont a felszín és a metró kapcsolatának erősítése. A legfontosabb. Mert bár a metróberuházás önmagában is fontos a tömegközlekedés szempontjából, de a most elkészült beruházások egyben 10 tér megújulását is jelentik. A közterek pedig meghatározó felületei a város életének. Az építészeknek a szerepe itt nagyon fontos. Sokat gondolkodom az építészet hatékonyságáról, és ebben a metró nagyon előkelő helyen áll. Mert ha egy családi házat tervezek, akkor csak egy családnak és a környéken lakóknak változik meg az élete, de aki metrót tervez, az milliók életére van hatással. Itt építészetről beszélni sokkal erősebb, nagyobb hatású. Minden nehézség ellenére ezért nagyon örülök az eredménynek” – foglalta össze tapasztalatait a tervező. Személyes véleménye egyben általánosabb érvényű is: a 4-es metróban részt vevő építészek egyetértenek abban, hogy ilyen léptékű és hatású építészeti alkotást létrehozni hatalmas lehetőség és izgalmas vállalkozás volt. Nagy és pozitív hatású is – remélhetőleg ezt a városlakók is megtapasztalják. l
Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara
24
