Márton-harang. Megérinteni a világ sebeit Szeptember 31. szám

Márton-harang 2015 Szeptember • 31. szám

Megérinteni a világ sebeit Miközben egy új tanév kezdetén várjuk, hogy gyermekeink újra elinduljanak az iskola felé, azon tűnődöm, hogy a világ körülöttünk milyen könnyen megváltozhat. Gondoljunk csak arra, hogy pár hónap leforgása alatt milyen sok hírt kaptunk a világsajtón keresztül arról, hogy Európát egy menekültáradat özönlötte el. Vannak, akik a 21. század nagy népvándorlásáról beszélnek. Napról napra egyre több hír jut el hozzánk, hogy az Iszlám Állam diktatúrája alatt szenvedő Szíria és szomszédos országainak lakossága megelégelte a szenvedést, az elnyomást, és egy jobb élet reményében otthagyja otthonát, és elindul a biztonságot, megélhetést és biztos jövőt jelentő Európa felé. A képfel-

vételeken mindenfelé kétségbeesett arcokat, lélekvesztő gumicsónakokból kiszálló és kamionokra felkapaszkodó menekülteket, segítségért nyúló kezeket, rimánkodó édesanyákat, drótkerítésen átmászó férfiakat látunk. Ez idáig közel 130.000-en keresnek maguknak új otthont. Úgy tűnik ennek a menekültáradatnak máig nincs vége. Elborzaszt, amikor hallom a hírt, hogy otthonukat elhagyva milyen sokan odavesznek a tengerben. Miközben ezeket a sorokat írom, a szlovák püspökök testületének nevében nyilatkozó Zvolenský érsek úr szavait olvasom: „a menekültek nem terroristák”. És ahogyan az érsek úr szavai visszacsengenek a fülemben, arra gondo-

2

Mártonharang

lok, hogy neki már sikerült megtisztítania a látását. Mit is jelent ez a különös kijelentés? Mondhatnám, hogy evangéliumi módon látja a helyzetet: Ő már látja a menekült emberek tekintetében feltündökölni az embert, akinek méltósága van és minden migráns tekintetében látja annak a Krisztusnak az arcát, aki azt mondja, hogy „éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, beteg voltam és meglátogattatok, vándor voltam és befogadtatok engem.” Miért fontos, hogy megváltoztassuk látásmódunkat? Mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szemmel nézek a másikra és a világra. Mert ahogyan a másikra nézek, ahogyan gondolkodom róla, úgy is bánok vele. Nagy igazság az, hogy amíg terroristákat, ellenséget és bűnözőket látunk bennük, akik veszélyeztetik vallásunkat, életünket és jólétünket, addig nem fogunk lépéseket tenni értük. Hát, milyen szemmel kellene rápillantanom ezekre a kétségbeesett emberekre? Érdemes lenne Zvolenský érsek úr szemével nézni rájuk. Érdemes lenne az ő evangéliumi látásmódját kimunkálni magunkban. Ha nem a fosztogatót, hanem az éhest látom benne, akkor akár képes lehetek arra is, hogy egy élelmiszercsomagot küldök neki. Ha meglátom bennük a sebzettet és a beteget, akkor még arra is képes lehetek, hogy felhívok egy adományvonalat vagy beállok az önkéntesek közé. Ha meglátom benne a családjáért aggódó édesapát, a jobb élet reményében akár a halál kockázatát is vállaló embert, akkor talán még hellyel is megkínálom őt. Még egy kérdés: hogyan nézzünk Szíriára? Hogyan nézzünk azokra az országokra, amelyek háborútól szenvednek? Ferenc pápa azt mondta erre: „Úgy, mint amelyek nyílt sebhelyként éktelenkednek a teremtett világ arcán. Ezek a sebhelyek valóságosan véreznek. Belőlük áramlanak ki a menekültek. Mi ezekre a sebekre akarjuk az imádság olaját, vagyis szeretetünket önteni, pont úgy, ahogyan az irgalmas szamaritánus olajat és bort öntött a rablók által félholtra vert ember sebeire.” Olykor érezzük annak a kísértését – ezt már valaki más mondta –, hogy olyan keresztények legyünk, akik óvatos

távolságot tartanak az Úr sebeitől. Ám Jézus azt akarja, hogy érintsük meg az emberi nyomorúságot, érintsük meg mások szenvedő testét. El kell felejtenünk, hogy olyan helyre vonuljunk vissza, amely lehetővé teszi számunkra, hogy távol maradjunk az emberi dráma gócpontjától. Az emberi dráma gócpontjai jelenleg a háborúban szenvedő országok. Azok a pályaudvarok és terek, ahol olyan emberek vannak, akik ezekből az országokból jönnek, és sokszor látható és láthatatlan sebek hordozói. Boruljunk le ma este az Úr Jézus sebei előtt, amelyeket láthatunk a világ arcán és a menekültek testén, életén. Közeledjünk hozzájuk ezzel az alázattal és együttérzéssel, és biztosak lehetünk benne, hogy a megsebzett idegenek, jövevények között ott lesz a feltámadás is, tanúi leszünk a feltámadásnak, legalább annak, hogy szívünk elkezd feltámadni a hitetlenségből és a zárkózottságból. Ha ezeket az egyszerű gondolatokat végig elmélkedjük, rádöbbenhetünk arra, hogy nem is olyan kis dolog az, hogy hazánkban béke van, és gyermekeink pedig minden reggel elindulhatnak az iskolába. Hortobágyi Arnold atya

Kép: Internet Jobbra fent Mindenki kapaszkodót keres Jobbra lent Lélekvesztőkön indulnak el sokan. Édesapa a fiát menekíti Balra lent Nem művészkép. Ez a valóság: óvatos távolságban

Mártonharang

3

A keresztvetés Romano Guardini

T

e most keresztet vetsz, mégpedig szépen. Nem olyan elnyomorított, összekapkodott keresztet, amelynél nem lehet tudni, hogy mit akar jelenteni. Nem. Te szépen veted a keresztet, nyugodtan, megadva a módját: a homlokodtól a melledig, egyik válladtól a másikig. Megérezted-e, miként fogja át egész lényedet? Szedd össze magad egészen: minden gondolatodat és egész érzelemvilágodat foglald bele ebbe az egy jelbe, miközben homlokodtól melledig, egyik válladtól a másikig formálod. Akkor majd megtapasztalod, hogy egésze átölel téged, a testedet és lelkedet is: összefog, fölavat, megszentel. Honnan van ez? Onnan, hogy a kereszt mindenünk, a kereszt megváltásunk jele. A kereszten váltott meg minden embert, a mi Urunk. A kereszt által szenteli meg az embert lényének legparányibb ízéig. Imádság előtt azért vetünk ke-

resztet, hogy elrendezzen és összefogjon minket, hogy fogja össze Istenben gondolatainkat, szívünket és akaratunkat. Imádság után pedig azért, hogy megmaradjon bennünk Isten ajándéka. A kísértés idején, hogy megerősítsen. A veszélyben, hogy oltalmazzon. Áldáskor, hogy Isten életének teljességét fogadjuk lelkünkbe, és ez ott mindent megtermékenyítsen és megszenteljen. Gondolj erre, valahányszor keresztet vetsz. Ez a legeslegszebb jel. Éppen ezért vesd szépen, nyugodtan, teljes nagyságában és arra gondolva, amit cselekszel. Akkor azután egész valódat átfogja: külsődet, belsődet, gondolataidat, akaratodat, érzés- és kedélyvilágodat, jártadat-keltedet és mindent megerősít, lefoglal, megszentel Krisztus erejében, a szentháromságú Isten nevében. In: Örökmécs, Bp. SzIT, 1983.

Anselm Grün OSB

A keresztre feszített Jézus

A

tanítványok remélték, hogy Jézus „fogja megszabadítani Izraelt“ (Lk 24, 21). De ezt a Jézust a rómaiak keresztre feszítették. A kereszthalál volt a legkegyetlenebb büntetés, amit a rómaiak a bűnözőkre és a zendülőkre kiszabtak. Kegyetlen halál volt: az elítélt a kereszten függve lassan már nem kapott levegőt és a nézők tekintete előtt

kellett meghalnia. Jézus kereszthalála a tanítványok számára keserves csalódást okozott. Összeomlott a Messiásba vetett reményük. Először ezzel a sokkal kellett megbirkózniuk. Első reakciójuk a menekülés volt, ahogyan az emmauszi tanítványok története mutatja. Az idő múlásával az első keresztények elgondolkodtak azon, mi célból és

mi okból halt meg Jézus a kereszten. Kutattak a szent írásokban, hogy kiderítsék, milyen üdvös jelentősége volt Jézus kereszthalálának. A legintenzívebben Pál foglalkozott a Messiás kereszthalálának értelmével. Számára a kereszt saját megváltott és megszabadított létének képévé lett. A kereszt mutatja számára, hogy a világ mértékei már nem érvényesek. A kereszt egy másik világot idéz: a kegyelem világát. Ez nem a mi teljesítményünk függvénye. Jézus keresztje minden arra irányuló törekvésünket, hogy magunkat a magunk erejéből és saját mértékeink szerint tegyük igazzá, „keresztezte“. Most már csak Isten feltétel nélküli szeretete érvényes, amely átfogja bennünk a mélységeket és igazságtalanságokat. Számára a kereszt a kegyelem képe lett, amely megszabadít minket minden teljesítménykényszertől és a vágytól, hogy jót gondoljanak felőlünk. A keresztnek minden evangélistánál más a jelentősége. Máté számára Jézus erőszaknélküliségét jelképezi. Jézus az irgamas próféta, aki nem tör hatalomra, aki ellenállás nélkül engedi, hogy elfog-

4

Mártonharang

Te milyen képzeteket kötsz a kereszthez? Van-e feszület a lakásodban? Mire emlékeztet téged? Mit jelképez számodra? Az üdvösség jele, amely belső békével ajándékoz meg, a remény jele, a hit jele? A szír egyház a keresztvetésnek csodálatos formáját ismeri. Amikor megjelölöd magad a kereszttel a homloktól az alhasig, a baltól a jobb vállig, mondhatod: „Az Atya nevében, aki elgondolt és megteremtett engem. A Fiú nevében, aki alászállt emberségembe, és a Szentlélek nevében, aki a balt jobbra fordítja.“ A „bal“ lehet a tudattalan, a sikertelen, a boldogtalan. De a szív oldalát is jelképezheti: az érzést, a szeretetet, az alkotókészséget. Krisztus az ő keresztje által a tudattalant tudatossá tette, a szerencsétlent megfordította, a kudarcot megváltoztatta. Ha egészen óvatosan megjelölöd magad a kereszt jelével, érezheted azt a gyöngédséget, amelyet ez a gesztus magába foglal. Mindent Isten szeretete érint benned. ják és megöljék. Márk számára a kereszt Jézus győzelmét jelenti a sötétség hatalmai fölött. Lukácsnál a kereszt azoknak a szorongatásoknak a kifejezése, amelyeket nekünk el kell viselnünk, ha be akarunk menni Isten dicsőségébe. János megy a legmesszebbre a kereszt értelmezésében. Számára Jézus a legteljesebben a kereszten mutatta meg

szeretetét. Beavat minket Isten szeretetének titkába, aki Fiát ajándékozta nekünk, hogy őbenne életünk legyen. Ezért jelölték meg magukat a kereszt jelével a korai keresztények. Ezzel mintegy a testükbe vésték Isten szeretetét, amely a legvilágosabban Jézus keresztjében tündökölt. A kereszt egyúttal a világ minden ellentmondásának is a jelképe.

Kifejezi az első keresztények számára azt, hogy Isten szeretete megérintett és meggyógyított bennünk mindent; nincs már bennünk semmi, amit át ne változtatna Jézus szeretete. A kereszt minden értelmezése mellett megmarad a botrány, amit jelképez. Az a botrány, hogy Jézust, a Messiást, az Isten Fiát, akire a népek várakoznak, az ember keresztre feszíti és ő kegyetlen kínhalált szenved. A kereszt sok keresztény számára nagy kihívást jelent istenképük vonatkozásában. A keresztet elég gyakran agresszív és kegyetlen istenképhez kötik. Némelyek úgy gondolják, hogy Isten a mi bűneink engeszteléseként Fiának halálát követelte. Erről azonban a Bibliában soha nincs szó. Jézus a kereszten azt az Istent nyilatkoztatja ki, aki velünk szenved, magára veszi fájdalmunkat, azt a végsőkig átszenvedi és így átváltoztatja. A kereszt két érzést vált ki bennem. Az első érzés az értetlenség. Hogyan engedhette meg Isten, hogy Jézus a kereszten oly kegyetlen véget érjen? Tudva azt, hogy Jézust az emberek feszítették keresztre, a kereszt tiltakozást és értetlenséget vált ki. Kihívást jelent számomra, kérdőre vonja Isten- és Jézusképemet. A másik érzést a szeretet hatja át. Amikor Jézusra nézek, ahogyan ő kiterjesztett karokkal a kereszten függ és meghal, érzem, hogy feltétlenül szeret. Szívem mélyén tudom, hogy végül értem is meghalt. Nem tartotta vissza magát. A kereszten mindent odaadott, egészen megnyitotta magát értem. Kifeszített karjai hívnak, hogy rejtőzzem el szeretetében. Amikor a kereszt előtt térdelek, minden önvád megszűnik, csend lesz a szívemben. Tudom: minden rendben. Mindent az ő szeretete ölel át. Fordította: Nyiredi Maurus OSB Előző oldalon A Szent Benedek gyalogos zarándoklat keresztjét a zarándokok minden év júliusában magukkal viszik Ezen az oldalon fent A ravazdi Szent Márton plébániatemplom körmeneti keresztje Ezen az oldalon lent Krisztus vállára veszi a keresztet. Stáció a Pannonhalmi Apátság kerengőfolyosóján. Stornó Ferenc soproni mester munkája.

Mártonharang

5

SULIPARA Ha fél a gyerek az iskolától Lelki teher az iskolatáska?

Forrás: Huták Judit – házipatika.com Sírás reggelente, nyűgösködés indulás előtt vagy éppen folytonos betegeskedés – lehet, hogy a gyerek fél az iskolától? Mit tehet a szülő, hogy a gyermeke ne szorongva, idegesen menjen iskolába, hanem élvezze a tanulást? Lehet, csak azt vesszük észre, hogy addig jókedvű, lelkes iskolásunk egyre hallgatagabb lesz, nem mesél az élményeiről. Egy idő után talán húzódozni kezd, halogatja a feladatait, magába fordul, az iskolába indulás pedig minden nap egyre nagyobb tortúra. Kéthetente megbetegszik, fájlalja a hasát vagy a fejét, és az orvosok nem találnak semmit. Az aggódó szülők pedig végre kiszedik belőle az okot: fél iskolába menni. A háttérben a szorongás áll Ennek a félelemnek, szorongásnak természetesen utána kell járni: nemcsak a mindennapokat keserítheti meg a félelem, illetve az azzal összefüggő stressz, de időnként a gyerekek jövőjére is kihathat, sőt még az egészségüket is veszélyeztetheti. A félelmek egy részének kézzel fogható oka van (például egy másik gyerek, aki gyakran verekszik), más viszont csak szorongásként jelentkezik: a kicsi attól félhet, hogy nem tud megfelelni, teljesíteni. Bizonyos esetekben a félelemmel vegyes idegesség természetes, például egy új iskolába kerülő gyereknél, vagy az első osztályosoknál, hiszen az iskola számukra egy teljesen új, ismeretlen élmény. A háttérben sok minden állhat A szakemberek szerint a legfontosabb, hogy a szülő megnyugtatóan, biztonságot sugallóan álljon a gyerek

mellett: a legrosszabb megoldás, ha a félelmeit nem vesszük tudomásul, lekicsinyelljük vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk. Ne nevezzük gyávának vagy butának a gyereket, hanem inkább próbáljuk megérteni, mit él át! Kérdezzük sokat (de ne zaklassuk a faggatózással) és próbáljuk meg tudatosítani benne, hogy hozzánk, a szüleihez bármivel fordulhat. Ha az új iskola vagy éppen az iskolakezdés áll a háttérben, akkor igyekezzünk több időt kettesben tölteni vele – lehetséges ugyanis, hogy az elválástól, egyedülléttől való félelem okozza nála a rossz érzést. Sok gyereknek az is nehéz, hogy a játékkal, mókázással teli óvodás-évek után a szigorú, napirendhez kötött iskoláskorszakra „átálljon” – éppen ezért engedjük neki, hogy az órák után szaladgáljon, hancúrozzon, játsszon minél többet. Ez a félelem gyorsan elmúlik, és a helyét az izgatottság és a lelkesedés veszi át. Ha az egyébként lelkes, érdeklődő gyereknél egyik napról a másikra veszünk észre változást, annak a hátterében gyakran személyes konfliktus áll: megbántották, megsértették vagy megalázták, esetleg fizikailag is bán-

... kérdezzünk rá,

hogy bántotta-e valaki, veszekedett-e valakivel, vagy van-e olyan személy, aki miatt kényelmetlenül érzi magát.

Fotók: Internet

talmazták. Kérdezzünk rá, hogy bántotta-e valaki, veszekedett-e valakivel, vagy van-e olyan személy, aki miatt kényelmetlenül érzi magát. Ilyen esetekben a szülőnek gyakran össze kell fognia más felnőttekkel, tanárokkal vagy éppen a pszichológussal, iskolai tanácsadóval. A bántalmazásnak mindenképpen legyen következménye, a gyermekünkkel pedig éreztessük, hogy mellette állunk, támogatjuk és igyekszünk megvédeni őt. A 'csapj oda egyet', 'szólj vissza neki' vagy 'ne legyél olyan anyámasszony katonája' egyáltalán nem jó tanácsok! Amikor az érdeklődés hiányzik Az érdeklődés fokozatos elvesztésének, a félelem lassú kialakulásának az oka sokszor a tanulási nehézségekben keresendő: a gyerek azért szorong az iskolától, mert nem tud megfelelően teljesíteni, rosszak a jegyei, megszégyenül a tudatlansága miatt vagy éppen a folyamatos kudarcélmények tántorítják el. Hogy ezt elkerüljük, legyünk folyamatosan kapcsolatban a nevelőkkel, tanárokkal, rendszeresen kérjük ki a véleményüket a gyermekünk fejlődéséről, tanulmányairól. Igyekezzünk a kicsit is gyakran kér-

6

Mártonharang

dezgetni: mi az, amit szeret, amit élvez és mi az, ami talán nehezebben megy neki. Biztassuk, dicsérjük sokat, próbáljuk meg minél élvezetesebbé tenni számára a tanulást és törekedjünk arra, hogy megmutathassa, mit tud! Könnyen előfordulhat, hogy a tanulási nehézségek, viselkedési zavarok hátterében egészségügyi problémák, látás vagy hallászavar áll. Épp ezért mielőtt valami „komolyabb” lépésre szánjuk el magunkat, először vizsgáltassuk meg a gyereket!

AZ ISKOLAFÓBIA Előfordul, hogy a gyermek egyáltalán nem akar iskolába, vagy óvodába menni, mert már a gondolat leküzdhetetlen szorongást ébreszt benne. Ilyenkor kialakulhat úgynevezett iskolafóbia. Ennek számos oka lehet, de a leggyakoribb az, hogy nem akar felnőni, örökre kisfiú, vagy kislány akar maradni. A gyerkőcök tudják, hogy az ovi/suli a felnövekedés kezdetét jelenti, ami azzal jár, hogy fel kell adniuk gyermeki örömük egy részét. Ám ez a kívánság önmagában ritkán elég magyarázat a fóbiára, hacsak nem jár együtt azzal a jóval erősebb szorongással, hogy növekedésével arányosan a kicsi kénytelen eltávolodni a szüleitől, elsősorban anyjától. Ennek hátterében a szeparációs szorongás állhat. A megfelelő életkorban jelentkező szeparációs szorongás nem okoz gondot. Ám ha két éves koron túl is fennáll, akkor attól függően vezet problémákhoz, hogy milyen mértékben befolyásolja a fejlődést. Iskolába kerüléskor normálisan is jelentkezhet félelem, ennek azonban idővel csökkennie kell. Ritkán előfordul, hogy az elválástól való szélsőséges rettegés meggátolja azt, hogy a gyermek iskolába járjon, illetve a vele egykorúakkal játsszon. Az ilyen mértékű szorongás már kóros. Ebben az esetben a szülőknek pszichológushoz kell fordulniuk gyermekükkel.

Mi az a szeparációs szorongás? A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója.

Szalézi Szent Ferenc

A kereszt

Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat, mielőtt elküldte volna hozzád az Úr, mindenható szemével megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette, mindkét kezével méregette, vajon nem nagyobb-e, nem nehezebb-e a te számodra, mint amennyit elbírsz? Aztán megáldotta szent kegyelmével, irgalmával megillatosította, reád és bátorságodra tekintett és így érkezik a mennyből a Kereszt, mint Isten köszöntése, mint a te Istened szeretetének irgalmas ajándéka.

wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww A keresztútról azok elmélkednek szívesen, akik szenvednek, – és akik nagyon közel állnak Krisztushoz. wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww

Mártonharang

Találkozások

7

Sulyok Elemér bencés atya utolsó homíliája (Balatonendréd, 2015. április 19.)

Az Emmauszi tanítványok találkoznak Jézussal. Felismerik a múlandóban a maradandót.

A

feltámadás és a mennybemenetel közötti negyven nap történetében az a legkülönösebb, hogy soha nem tudjuk, tulajdonképpen hol van Jézus. Halála előtt Názáretben vagy Jeruzsálemben, Jerikóban, Szamariában, valahol mindig „van”. Valahonnan valahová megy, és a tanítványok követik őt. De a feltámadás után minden mintha másképpen, fordítva történnék. Jézus nem valahol „van”, hanem odaáll, eljön, megjelenik, váratlanul megáll középen, hozzájuk megy. És jelenti magát – ez annyit tesz, mint jeleníti magát, azaz jelt ad magáról, jelenvalóvá teszi magát, mégpedig személyes találkozásokban. Csakhogy e találkozások nem menetrendhez igazodnak, hanem váratlan – azt is mondhatnám birtokolhatatlan – ajándékként hatnak. Gondoljunk kapcsolatainkra. Ha felebarátomnak titkolnivalója van, azaz olyasmit birtokol, amit nem oszt meg velem, az nyugtalanít. De hogy ő maga titok, misztérium, az boldogít. Megismételhetetlen, egyéni titkunk pedig a találkozásban tárulhat fel, nyilatkozhat meg. Jézus jelenti magát, jeleníti magát, „megjelenik” (1Kor 15,3) és találkozik övéivel: szavakkal és gesztusokkal. Szól, félelmet oszlató szavakkal: „Békesség nektek!” (Jn 20,21), „Üdv nektek!” (Mt 28,9). Cselekszik, szeretettel: „’Van itt valami ennivalótok?’ Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.” (Lk 24,41). Lukács evangélista is megjegyezhette volna, akárcsak János a Tibériás tavi reggeli alkalmából: „A tanítványok közül senki nem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr az” (Jn 21,12). E találkozásoknak nemcsak az alkalmára érdemes figyelni, hanem a módjára is. Arra, hogy az evangéliumok szerint a föltámadt és megjelent Jézus „emelt szinten” azt teszi, mint életében is tett: „kiszolgáltatta önmagát”. És ezekben a találkozásokban az ember válaszadási lehetősége is ugyanaz, mint előtte: elfogadás vagy netán elutasítás. A kozmosz erőit maga alá parancsoló Jézus húsvét után sem kíván többet, mint földi életében: hitet s bizalmat! Jézus „oda-adja” önmagát, de már nem a halálnak, hanem esetleges szavainknak és tétova mozdulatainknak.

E föltámadás után vállalt jelrendszerrel, úgy látszik, Jézus még mélyebbre akar alámerülni történelmünkbe, élettörténetünkbe. Vagy talán épp így kívánja beteljesíteni azt, amit emberi mivoltunk elfogadásával elkezdett. Aki kereszthalála után oly magasba emeltetett, hogy nevére minden térdnek meg kell hajolnia „a mennyben, a földön és alvilágban” (Fil 2,10), az megjelenései után oly mélyen alászáll kifejezéskészletünknek „szub-kultúrájá”-ba, hogy „Békesség nektek!” szavakkal és „Nézzétek meg kezemet és lábamat. Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok!” invitálással szól. Ha Jézus életének értelme a kereszt volt, akkor csak megrendülve vehetjük tudomásul a föltámadt Jézus örvendetes alázatát. Vállalta ugyanis, hogy keresztjének titkát a mi földhöz tapadt szavainkra és mozdulatainkra bízza. Nekünk, húsvét után járó keresztényeknek legnagyobb boldogságunk, hogy egymás szavaiban és gesztusaiban felismerhetjük a keresztre feszített és föltámadt Jézus bennünket elfogadó tapintatát: a mulandóban a maradandót, az időlegesben az örök szeretetet.

DR. SULYOK ÁKOS ELEMÉR O.S.B. életének 74., szerzetességének 55., áldozópapságának 50. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2015. május 23-án hazatért Mennyei Atyjához. wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww

„Ha idős vagyok is, a magam módján mégis megpróbálok másokon is segíteni, másokra is gondolni, másokért is imádkozni. Igaz, hogy a halál felé ballagok, mégis nagyon ″életes életet″ élek”. wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww

8

Mártonharang

Esküvőnk Ravazd mindig is közel állt a szívünkhöz. A környéknek, a templomnak és az abból áradó szeretetnek hála mindig is biztosak voltunk benne, hogy a ravazdi Szent Márton templomban kérjük Isten áldását a házasságkötésünkre. A megelőző hónapokban Pannonhalmára jártunk jegyesoktatásra. Sokat jelentett számunkra, ahogy a házasságra készülő fiatal jegyespárok az egymás iránti szeretetről és tiszteletről nyíltan beszéltek. De nemcsak beszéltek, hanem ki is nyilvánították érzéseiket a másik iránt. Már házasok vagyunk, nagyon boldog házasok. Igazán megható volt

a szentmise, mert értünk szólt, de ugyanakkor szólt mindenkihez. Ünnepélyes volt, de mégis vidám. Nagyon izgultunk, de Arnold atya prédikációja megnyugtatott bennünket, és könnyeink is örömkönnyek voltak. Amikor felcsendült Székely Szilvia előadásában az Ave Maria, mindkettőnknek potyogtak a könnyei, csodálatos érzés volt. Végül, de nem utolsósorban hálásak vagyunk szüleinknek, hogy az életünk során mindig mellettünk álltak és a szeretetre neveltek. Mi egymásban megtaláltuk a szeretetet, mely elkísér bennünket a házasság útján. Ravazd, 2015. augusztus 1. Némethné Székely Nikolett és Németh Márton

Az új kenyér ünnepén S

zent István király ünnepén egyházközségeinkben – hagyományainkhoz híven – ünnepi szentmisét mutattunk be és kenyérszentelést végeztünk. Az ünnepen Szent István államalapító királyunk arra tanított bennünket, hogy a reménytelennek látszó élethelyzeteinkben bátran vessük reményünket Istenbe és keressük meg azokat a sziklaszilárd alapokat, amelyekre érdemes építeni. Az idei búzából készített új kenyér megáldása mindig arra indít bennünket, hogy az emberi munkának nagy értéke van, de szükségünk van arra is, hogy munkánkon, jó szándékú törekvéseinken és

Kép: Kovács István (Pannonhalma)

életünkön Isten áldása nyugodjon. Ezen az ünnepen köszönetet mondunk Teremtőnknek, hogy gondviselésével mellettünk áll, de arra is kérjük, hogy meglegyen családjaink asztalán a mindennapi kenyét. Köszönetet mondunk Sipák Zoltánnak és feleségének, akik idén is gondoskodtak arról, hogy templomunkban ízes új kenyér kerüljön az oltárra, amelyet megáldhattunk. Az ünnepi szentmise befejezéseként a magasra emelt nemzeti színű lobogó, Ravazd Község zászlaja és a pápai zászló alatt énekeltük el nemzeti imádságunkat, a himnuszt. Arnold atya

Mártonharang

A forrás, amely összegyűjt minket

A

ugusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén évről évre összegyűlnek helybéliek és a szomszédban élők Ravazdon, Béla király kútjánál. A mennybe felvett Boldogasszony ünnepének elengedhetetlen része az együtt ünnepelt szentmise és az azt követő szeretetvendégség. Idén megadatott, hogy a veszprémvarsányi Életmód Klub tagjai is velünk ünnepelhettek. Ennek köszönhetően egy népes ünneplő közösség foglalt helyet a Kút mellett álló fák hűsítő árnyékot adó lombjai alatt. Az idei nyár különösen is forró volt. Heteken keresztül vártuk az esőt, de még sem érkezett. Ebben a kimerítő, tikkasztó forróságban mi sem esett jobban, mint a behűtött ravazdi ásványvíz, amely Feketéné Varga Mária polgármesterasszony jóvoltából került az asztalra. A résztvevők Polgármester asszony jóvoltából haza is vihettek az ásványvízből. Köszönetemet fejezem ki Mária Polgármester asszonynak, az Önkormányzat munkatársainak, Bajnai Sándor kán-

torunknak és a plébánia munkatársainak, a szentmisében szolgálatot teljesítő testvéreknek, hogy előkészítették ezt a gyönyörű ünnepet. Az idei ünnep különlegessége abban állt, hogy a szabadtéri szentmisében megkereszteltük Tóth Béla és Klárika unokáját, Boglárkát, akit szülei elhoztak erre az alkalomra. Szívből kívánjuk a megkeresztelt kislánynak, Boglárkának, hogy a Jó Isten hordozza őt a tenyerén. Arnold atya a szentmisében arról beszélt, hogy a keresztény embernek ugyanaz a kettő küldetése van, mint Máriának Krisztust közvetíti az emberek felé és Krisztusra mutatva, hozzá vezet mindenkit. Ahhoz a Krisztushoz, akiből egy egész emberi életen át meríthetünk, mert ő egy kiapadhatatlan, életet adó forrás. Ezek a gondolatok éppen akkor szólaltak meg, amikor megálltunk Béla király forrásánál. Jó itt megállni, mert tudjuk, hogy van Ravazdon egy forrásunk, amely nem csak a szomjunkat oltja, hanem összegyűjt és közösséggé formál bennünket.

Látogassa meg a Bencés Ásványvízpalackozó honlapját:

vis-vitalis.hu

9

10

Mártonharang

A 2015-ös levendulaaratás

„arca”: Holdinger Anna

Levendulaaratás 2015, Veszprémvarsány

A

z idei évben is elérkezett a papkerti levendula aratásának ideje. Ahhoz, hogy az aratás zökkenőmentes legyen, évközben elengedhetetlen a levendulasorok közt szárba szökkent gyomnövények lekaszálása. A Főapátság lepárló üzemével történt egyeztetés után, július 15-én elkezdődött a nagy munka. Reggel 7 órakor érkeztek meg az első aratók. Mi magunk sem gondoltunk még akkor arra, hogy annak ellenére, hogy óriási lesz a hőség, egy nap alatt végzünk majd a feladattal. Ahhoz, hogy bírjuk a nap terhét és hevét, Volf Mónika és a legkisebbek le s föl jártak a sorok közt üdítőt és védőitalt kínálva a szomjas és dolgos aratóknak. Az ebéd előtt kb. fél óra pihenőt tartottunk, de azt sem töltöttük tétlenül. Amíg Arnold atya elkezdte sütni a tárcsán az előre bepácolt csirkehúst, addig is nekiláttunk a levendula buzogány készítéséhez. A levendulás előtti területen, padok és asztalok köré ülve fogyasztottuk el a finom ebédet, a sült csirkefalatokat sok folyadékkal. Délután 3 órakor a nagy meleg ellenére folytattuk a munkát, hogy minél előbb elszállíthassák a learatott termést az apátság lepárlójába. A délutáni munkába sok helybéli kisgyermek eljött a szüleivel. Gyermekek,

fiatalok, idősebbek, minden korosztály részt vett a munkában, kb. 40-en voltunk. A kisgyermekek alig bírták el, de nagy lelkesedéssel cipelték a learatott levendulavirággal teli ládákat. Az összefogás eredményeként sikerült egy nap alatt elvégezni a kitűzött feladatot. Este 7 órára végeztünk. Senki sem sietett haza, hanem egy kicsit megpihentünk, megvacsoráztunk és elbeszélgettünk. Jó volt a közös munka és

a közösségformáló együttlét. A gyermekek is sok élménnyel gazdagodva tértek haza, hogy ők is segíthettek. Jó érzés volt együtt látni a korosztályokat, abban a tudatban, hogy ha már az idősebbek nem tudnak aktívan részt venni, akkor is lesz erő, aki folytatni tudja a következő években is a levendula gondozását az egyházközség javára. Németh Gyuláné

Mártonharang

11

az aratás egy élmény

12

Mártonharang

Hittanos tábor Szentgyörgyvölgyben Július 20 és 24-e között a négy bencés plébánia hittanosai részére tábort szerveztünk az Őrség gyönyörű dombjai által közrefogott Szentgyörgyvölgyben. Így a tábor helyszínét az idei évben nem a Balatonpart, hanem a GÓ-NA szabadidőközpont biztosította. Köszönetemet szeretném kifejezni munkatársaimnak a tábor megszervezéséért: az utazás, a foglalkozások, programok, a pénzügyek és számos feladat lebonyolításáért. A szervezésben részt vett munkatársaim: Tóth Katalin hitoktatónő (Pannonhalma), Székely Szilvia (Ravazd), Viszló Andrea óvodapedagógus (Nyalka), Sághi Éva hitoktatónő (Lázi), Horváth-

Élménybeszámoló a hittantáborról Holdinger Ádám – Veszprémvarsány Idén a hittantábor helyszíne Szentgyörgyvölgy volt. A tábornyitó szentmisét szombaton tartottuk Ravazdon. Ezután Bejczi Kati néni jóvoltából palacsintázhattak a leendő táborozók. Vasárnap az összepakolt táskákat, bőröndöket leszállítottuk a gyűjtőhelyekre. Hétfő reggel a hittanosokkal teli vonat elindult az úti cél felé. Gyönyörű helyre mentünk! Elfoglaltuk a szobákat, kipakoltunk, ismerkedtünk. Egységes kitűzőt készítettünk a négy plébánia logójával. Te-

né Volf Mónika tanárnő (Veszprémvarsány), Elischer Balázs (Ravazd), Nochta Barbara (Bakonypéterd), Horváth Zsolt (Veszprémvarsány). Szeretnék köszönetet mondani Heizer Ferencnek (Veszprémvarsány) és feleségének Natáliának, akik a gyerekek csomagjainak szállításában voltak segítségünkre. Nem utolsó sorban Bejczi Katalinnak (Pannonhalma), aki száz palacsintát sütött a tábornyitó szentmisére a gyerekeknek. Kérem kedves Olvasóinkat, olvassák figyelemmel a táborban részt vett gyerekek élménybeszámolóit. A gyerekek számára pedig legyen felelevenítése a hittanos tábor emlékeinek. – Arnold atya

niszezni, focizni, és pingpongozni is lehetett, majd takarodót fújtak. Másnap a csapat gyalogtúrára indult Velemérre. Ott szentmisét tartott Arnold atya a nagytemplomban. Szerdán kézműveskedtünk: pólót és miseruhát festettünk, makraméztunk, tarisznyát varrtunk, agyagoztunk. A dolgos napot kókuszgolyó evéssel zártuk, amit Éva nénivel együtt mi magunk készítettünk. Csütörtökön busszal kirándultunk Őriszentpéterre, Atya az új miseruhát viselte. A ministránsi-felolvasási teendőket közülünk végezték néhányan. Este a felnőttek

akadályversenyeket szerveztek. Voltak történelmi, ügyességi és táncos feladatok. Utolsó nap reggeli után becsomagoltunk, és a maradék időt az utolsó másodpercig kihasználtuk a medencézésre. Délután a tábor zárásaként díjkiosztás volt. Díjat kaptak a legbátrabb, a legtisztább szoba, a legfiatalabb, a legszebben olvasó, a csomagszállító címek tulajdonosai. Ezután hátizsákjainkkal vonatra ültünk és hazaindultunk. Örülök, hogy első táborozásomon ilyen jól éreztem magam. Jövőre is szívesen veszek részt rajta!

Hittan-tábor Lidvin Bence – Pannonhalma Nagyon vártam már a tábort. Izgatottan készültem rá, hogy vajon milyen lesz, hisz most mentem először. Az Örségbe mentünk, és az utat vonattal tettük meg. A vonatút nagyon tetszett, mert sokat nevettünk és vidámak voltunk. Amikor odaértünk, megláttam, hogy nagyon szép a tábor, ami erdős terepen volt. Nagyon jók voltak a programok, sok mindent csináltunk, korongoztunk, fontunk, akadályversenyeztünk, énekeltünk. Szuper volt a reggeli torna. Sokat tú-

ráztunk és a túra után, mivel nagy volt a hőség, beugrottunk a medencébe. Esténként mindenki hálát adhatott Istennek azért, ami neki fontos volt. Sok barátot szereztem és csínyeket is csináltunk. Titokban elmentünk Arnold atyával inni egy kis alkoholmentes sört. Az utolsó napon kivetítettük azokat a fényképeket, amiket Arnold atya csinált és mindenkinek nagyon tetszettek. Sok barátom lett, sokat tanultam, és sok mindent kipróbálhattam. A tábor végén már nagyon vártam, hogy hazamenjek. Amikor hazaértem nagyon örültem a szüleimnek és a testvéreimnek.

Hittantábor Szentgyörgyvölgyben ifj. Jankovics Imre – Lázi Először is nagyon köszönöm Sághi Éva néninek, és a Mártonharangnak, hogy engem is jelöltek erre a megtisztelő feladatra, hogy fogalmazást írjak a táborról. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Reggel, amikor elindultunk Móni nénivel, a falubusszal, hatot ütött az óra. Varsányból vonattal mentünk tovább. Útközben felvettük a többieket is. Izgultunk. Megérkeztünk a táborhelyre, ahol megmutatták nekünk, mit, hol találunk. Aznap grilleztünk és lehetett játszani, fürdeni a medencében. Másnap túra volt, megnéztünk egy Árpád-kori templomot Veleméren, ahol az Arnold atya tartott egy misét is. Visszaérve a táborba elfáradtunk, de egy élmény volt, és hamar ágyba is bújtunk.

Harmadnap kézműveskedtünk: agyagtálakat készítettünk Csótár Rezső bácsinál, amit haza is hozhattunk. Kókuszgolyókat gyúrtunk Éva nénivel, karkötőket fontunk Kati nénivel, és egyen-pólókat is festettünk Andi és Szilvi nénivel, amelyet hazafelé mindenki felvett. Délután játszottunk és szintén fürdéssel, a vacsora után közös beszélgetésekkel, éneklésekkel záródott a nap. Csütörtökön megint túra volt. Egy másik Árpád-kori templomot néztünk meg (Őriszentpéter - a szerk.). Pénteken játék és fürdés után készülődtünk haza. Nagyon szépen köszönjük: Merci, Mira, Flóra, Luca, Lili, Martin, Adrián és az én nevemben Kajtár Alex bácsinak, és a lázi egyházközösségnek, hogy segített minket adománnyal, így eljuthattunk erre a nagyon szép helyre. Köszönjük még Éva néninek és Arnold atyának a lehetőséget, a munkájukat, és mindenkinek, aki segített. Egy élmény volt!

14

Mártonharang

Első hittantáboros kirándulásom Szabó Péter – Bakonypéterd Az első szentgyörgyvölgyi hittantáboros kirándulásom nagyon tetszett. Első nap megismerhettem sok embert, és lettek új barátaim is. Csapatokat is szerveztünk és még csapatversenyek is voltak mindenféle téren. A csapatoknak még neveket is adtunk, úgy, mint a házaknak. A táborban szinte mindenre volt lehetőség. Lehetett focizni, teniszezni, kosárlabdázni, tollasozni de még medencézni is. Állatok is voltak. Volt ló, nyúl, tyúk, kecske, vaddisznó és még kutyák is. A kirándulásokat is kedveltük, amiken jókat szórakoztunk és beszélgettünk, de

Szentgyörgyvölgyi hittanos tábor Pirgi Patrik és Dávid – Ravazd Nagyon nagy örömmel és készülődéssel vártuk a tábort. Minden évben gazdag élményekkel térhettünk haza. Megérkezésünkkor beosztottak bennünket a szobánkba. Ahol találkozhattunk osztálytársainkkal, barátainkkal vagy éppen új barátokat szerezhettünk. Patrik számára meglepetés volt a környékben lévő állatok is: a birka, a kecske, a vaddisznó, a ló és a tehén. Szereti a kis jószágokat. Élmény volt számunkra a templomok látogatása Veleméren, Őriszentpéteren, ahol Arnold atya tarthatta a szentmisét. Kézműves foglalkozásokon készíthettünk

legfőképpen gyalogoltunk, amit nem bántunk meg. Ugyanis a túrák végén mindig olyan helyre lyukadtunk ki, ami alkalomhoz illő volt. Arnold atya az első szentmisét még hófehér ruhában tartotta meg. Azt a ruhát viszont kifestettük és az utolsó szentmisét a szépen feldíszített miseruhában tartotta. Az a nap nem csak azért volt különleges, mert az új ruhában tartotta Arnold atya a misét, hanem azért is, mert azon a napon szereztem az új barátaim nagy részét is. Hazafelé a vonaton sem unatkoztunk. Játszottunk és beszélgettünk. Ezt a tábort csak ajánlani tudom mindenkinek, mert ez nekem nagyon tetszet! Remélem, jövőre is mindenki így fogja élvezni, mint én.

saját kezűleg süteményt Sághi Éva nénivel, magunknak pólót a 4 plébánia emblémával, Andi és Szilvi nénivel. Kipróbálhattuk a makramézást. Tóth Kati nénivel, és a korongozást Rezső bácsi segítségével. Esténként szívesen fejeztük be a napot a hálaadással, ha már fáradtak voltunk, akkor is. A táborozás ideje alatt sokat játszhattunk, túrázhattunk, énekelhettünk és fürödhettünk. Utolsó nap eredményhirdetésnél mindenki átvehette a jutalmát. Utána kíváncsian hallgattuk végig a „kici ocó kínai” – Elischer Balázs személyében – meséjét is. Szeretnénk megköszönni a felnőtt kísérőinknek, hogy türelemmel, kitartással és szeretetet adva gondoskodtak rólunk. Jövőre is szívesen csatlakozunk a táborba és mindenkit várunk ebbe a jó kis közösségbe.

Hittanosok és kísérőik a négy bencés plébániáról (Veszprémvarsány, Lázi, Bakonypéterd és Ravazd) valamit Pannonhalmáról a szentgyörgyvölgyi GÓ-Na szabadidőparkban.

Mártonharang

SZENTMISE A CSOLLÁNOSBAN Cserháti Péter által szervezett 3 napos program részeként Augusztus 9-én vasárnap a szentmise nem a veszprémvarsányi templomban volt, hanem szabadtéren, a falu határában az un. „Csollánosban”. Egy kis fenntartással indultunk el, arra gondolva biztosan nagyon melegünk lesz. Nem így történt! Ha Isten mindenütt jelen van, itt is itt volt. Talán még többen is voltunk mint egy átlagos szentmisén. Úgy gondolom a Lélek ereje itt is jelen volt. Mindenki meghatódva és felemelő érzéssel távozott erről a rendhagyó szentmiséről. Németh Gyuláné Magdika – Veszprémvarsány

15

16

Mártonharang

„Isten zenéből és szeretetből gyúrt engem!” Hegedűs Endre és felesége, Hegedűs Katalin koncertje Veszprémvarsányban

Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén volt az idei, immár hagyományos nyár végi koncert Bajnai Sándor szervezésében Veszprémvarsányban.

A

közvetlen és barátságos Hegedűs Endrét és Hegedűs Katalint már a koncert előtt a szívünkbe zártuk. A keresztény hittel átitatott fantasztikus zongorajáték, bölcs gondolatok és boldog kapcsolatban élő házaspár hármassága pedig ezen az estén felejthetetlen élményt nyújtott nekünk.

A művészek Bach, Schubert, Liszt Ferenc, Beethoven egy-egy művét adták elő olyan átéléssel, hogy mindannyiunkat magával ragadott. Ezt néma csenddel, vagy felállva tapsolva jeleztük is számukra. Hegedűs Endre a darabok között sok értékes gondolatot osztott meg velünk hitről, zenéről, emberi kapcsolatokról, házasságról. A házaspár egymás iránt érzett mély szeretetét négykezes zongorajátékuk is hűen tükrözte. Minden mozdulatukban visszatükröződött az az összhang, amit egymás közt megéltek. A koncert meghitt pillanata volt, amikor Katalin megigazította férje félrecsúszott ingét. A koncert végén Hegedűs Endre Chopin darabbal köszöntötte pappá szentelésének 4. évfordulóját ünneplő Arnold atyát. A hangversenyt kellemes hangulatú beszélgetés követte a Templom-dombon. Köszönjük a Hegedűs házaspárnak a koncertet, amelynek végén igazolva láttuk a megfogalmazott jelmondatot: „Isten zenéből és szeretetből gyúrt engem.” Valamint Arnold atyának, Bajnai Sándornak is köszönjük a szervezést. És természetesen mindenkinek, aki bármivel hozzájárult ehhez a szép estéhez. Horváthné Volf Mónika Veszprémvarsány

Mártonharang

17

Ps.: Hallottam a szememmel, és láttam a fülemmel...

A

ugusztus 2-án, vasárnap este egy egészen egyedülálló élménnyel lettünk gazdagabbak Bakonypéterden. A Szent Péter és Pál templom padjai – mondhatni – zsúfolásig megteltek művészetek iránt érdeklődőkkel. A levegőben érezni lehetett, hogy itt nem mindennapi élményben lesz részünk. Az oltár előtt egy hatalmas fehér vásznon Borbély Károly festőművész képeit vetítettük ki, Elischer Balázs orgonaművész a képekhez válogatott orgonaműveket játszotta el. A két művész, valamint a zene és a festészet tökéletes harmóniában voltak, hirtelen nem tudtam, hogy hallgató vagy szemlélő vagyok, csak azt vettem észre, hogy mindegy, a zenét hallgatom, vagy a képeket nézem, a művészet végtelen ereje folyik át rajtam, ami egészen különleges érzésekkel ajándékoz meg. A művészek az előkészítő munkálatokban meglátásom szerint tökéletesen hangolták egymáshoz a két művészeti ág alkotásait, mint pl.: Életfa – J.

S. Bach: G-dúr concerto vagy HajókVierne: Finale az első orgonaszimfóniából. A két művész alkotásai így egy komplex művészeti élményt adtak át a nézőknek és a hallgatóknak egyaránt. A koncert után Borbély Károly alkotásaiból egy válogatást élőben is megtekinthettünk a nemrégiben felújított plébánia épület tereiben, valamint a művészekkel egy pohár bor és sütemény mellett az élményeinket is meg tudtuk osztani. Köszönöm a résztvevők nevében a két nagy helyi művészünknek, barátunknak hogy megajándékoztak minket ezzel az élménnyel, egyben felkérem őket, hogy ha idejük és energiájuk engedi, folytassák a közös munkát, hogy a jövő évadban is legyen egy második majd harmadik felvonása ennek a komplex művészeti „kísérletnek”. Köszönöm továbbá az elő és utómunkálatokban aktívan résztvevő híveknek, hogy segítették a koncert létrejöttét. Bajnai Sándor

Következő kulturális programunk: SIMPLICISSIMUS Ravazd, 2015. szeptember 5. szombat, 18.00 (szabadtéri)

ministránstalálkozón

Rómában N

em számít, milyen nyelven beszélünk, mindannyian Isten gyermekei vagyunk.” – Ezt a mondatot a ministráns találkozón hallottuk a Szent Péter téren. És milyen igaz. Hiszen Európa különböző országaiból látogattak Rómába fiatalok, főként azért, hogy láthassák Ferenc pápát. Ez számunkra is hatalmas élmény volt. Persze az is, hogy a saját országunkat képviselhettük, a határon túli magyarokkal és az ország többi részéről érkező egyházmegyével együtt. A harmadik legnagyobb csoport voltunk mi, magyarok. Jó volt látni, hogy Magyarországon belül is rengeteg ember tette meg ezt a zarándokutat Rómába, ugyanis, ahogy a mondás tartja, „minden út Rómába vezet”. Pannonhalmi és győri bencés szervezéssel rengeteg mindent láttunk, nem csak Rómában, hanem jártunk a környező városokban is. A látnivalók közé tartozott például: a Colosseum, Szent Péter tér, a Vatikáni Múzeum, Cinecitta Filmstúdió, a Galleria Borghese világhírű kiállítása, különböző bazilikák, templomok. A városnézés is a programok közé tartozott. Köszönjük mindazoknak akik lehetővé tették ezt az utat, és azt, hogy mi is eljuthassunk ezekre a helyekre. Németh Daniella, Üveges Katinka – Ravazd

N

A római ministránszarándoklat képei letölthetők innen: https://plus.google.com/ photos/107533292987039899817/ albums/6181695896690528897

agy meglepetés és öröm volt számomra, mikor Arnold Atya közölte velem, hogy részt vehetek Rómában a ministráns találkozón. A találkozót ötévente rendezik meg, ahol különböző ország gyermekei ismerhetik meg egymást, és tesznek tanúságtételt a Szent Péter téren. Izgatottan vártam az utazást. A Pannonhalmi Apátság elől indultunk útnak augusztus 2-án, vasárnap este 9 órakor egy 80 fős emeletes busszal. Nagyon hosszú út állt előttünk, a buszban pihentünk és aludtunk a megérkezésig, kisebb megállásokkal. Több száz kilométer megtétele után érkeztünk meg Ravennába, ahol a város megtekintése után indultunk tovább Rómába. Ott elfoglaltuk a szálláshelyünket, ami külön volt a lányoknak és a fiúknak. Kísérőink Villányi Rita tanárnő, Bánk testvér, Szalai Zsolt tanár úr és Sárai Szabó Kelemen atya mindennapra megtervezték a programokat. Voltak programok, melyek közül magunk választottuk ki, hogy melyiken szeretnénk részt venni,

és volt olyan, amin közösen vettünk részt. Néhány ezek közül: Vatikáni Múzeum, Priscilla katakombája, Szent Péter Bazilika, Colosseum, Forum Romanum, Galleria Borghese kiállítás, Szent Benedek barlangja megnézése, Ferenc pápával való találkozás, közös magyar szentmise a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági ministránsokkal. Nagyon sok és tartalmas programok voltak ezek, rengeteg látnivalóval. Ezek közül számomra a legmeghatóbb élményem a Szent Péter téren történő találkozás volt Ferenc pápával. A téren több ezer emberrel együtt énekeltünk és imádkoztunk közösen a pápával. Az egyik legjobb élményem még Ostiában, a tengerben való fürdés volt. Nagyon jó volt benne megmártózni a 40 fokos hőségben, szaladgálni a forró homokban. Az egy hét nagyon gyorsan elrepült. Nagyon jó hangulatban, jó társaságban, és rengeteg, feledhetetlen élményben telt el, melyre mindig örömmel fogok visszaemlékezni. Pleszinger Laura – Lázi

Mártonharang

19

Önkénteshét Ipolytölgyesen

Azért mentem oda, hogy segítsek és örömet okozzak nekik, de úgy érzem ők sokkal több mindent tudtak adni nekem, mint én nekik. Varga Nikolett – Győrújbarát

Önkéntesnek jelentkeztem Ipolytölgyesre. Akkor még nem igazán fogalmazódott meg bennem, hogy vajon mit nyújthatok segítségképpen, vagy milyen élményekben és benyomásokban lehet részem. Megérkezésünk első pillanatában már éreztem, hogy egy teljesen másik világba csöppentem. Merészen állítom, hogy nem túlzás másik világnak nevezni. Lenyűgöző volt az ott lakók kedvessége és feltétlen szeretete. Olyan környezetben voltam, ahol nem voltak előítéletek. Nem számított, hogy ki vagy és honnan jössz, mert az ott élők nap, mint nap éreztették veled, hogy fontos vagy és úgy szeretnek, ahogy vagy. Manapság rengeteg embernek jelent gondot, hogy kifejezze érzéseit, néha még egy szeretlek kimondása is nehezünkre esik, pedig ennek nem szabadna így lennie. Ipolytölgyes lakói megmutatták, hogy a szeretet kimutatása sose szabad, hogy problémát okozzon, hiszen ez a világon az egyik legszebb és legtisztább dolog. Ők ezt tudják és érzik. Számomra az egyik legmeglepőbb élmény az volt, hogy milyen apró dolgoknak képesek örülni, amik felett mi szimplán átsiklunk és hétköznapinak bélyegzünk. Ilyen például a köszönés. Sose láttam még senkit, hogy ennyire fülig ért volna a szája egy „egyszerű” köszönéstől. Miért örülnek ennyire a köszönésnek is? Azért, mert ők látják azt a mögöttes tartalmat, amire mi a felgyorsult világban már fel sem figyelünk. Ők a köszönésben a gondoskodást látják, azt, hogy törődünk velük. Közöttük vettem észre igazán azt is, hogy milyen sokat jelent egy apró mosoly, mert ez az apró mosoly, ténylegesen bearanyozza társaink napját. Ipolytölgyesi látogatásom előtt is fontosnak tartottam a mosolygást, de most értettem meg valójában, hogy milyen egy igazi, őszinte mosoly. Elgondolkodtató, hogy mi lenne, ha

mi is képesek lennénk ennyire örülni minden apró gesztusnak… És arról még nem is beszéltem, hogy milyen figyelmesek a lakók. Az egyik ott töltött nap alkalmával kicsit szomorkásabb hangulatom volt. Az egyik lakócsoportos észrevette, hogy rossz kedvem van, odajött hozzám, majd megkérdezte: – Mi a baj? Látszott rajta, hogy átveszi a hangulatom, és neki is rossz kedve van, amiért nekem is. Mondtam neki, hogy semmi komoly baj nincsen, csak egy kicsit fáradt vagyok. – Biztos? – fogta meg a kezem. – Biztos – mosolyogtam rá. – Akkor jó. Szeretlek téged. – mondta, majd elhívott, hogy megmutassa, melyik képen van rajta azok közül, melyek a folyosón voltak elhelyezve. Úgy éreztem, azok a nehézségek, amik a hétköznapokon értek, ezek itt eltörpültek, és a helyén szeretet jelent meg. Rájöttem, hogy a rohanó világban képesek vagyunk felesleges dolgokon aggódni, amik miatt nem ves�szük észre az igazi értékeket. A mondás szerint jobb adni, mint kapni. Ipolytölgyesre azért mentem, hogy adjak, és azért, hogy segédkezzek, de az igazat megvallva többet adtak, mint amennyit adhattam. Megtapasztaltam az igaz szeretetet, az őszinteséget, azt, hogy milyen feltételek nélkül elfogadni a másik embert olyannak, amilyen. Úgy gondolom, mindenkinek szüksége van ilyen tapasztalatokra, és bátran állíthatom, hogy a hazaérkezéskor olyan élményekben lesz gazdagabb, amiket szavakban a legnehezebb kifejezni. Érezni könnyebb, és erre tanítottak meg a lakók is. Molnár Evelin – Győrasszonyfa Köszönöm Sághi Évának, hogy újra visszamehettem a szeretetből álló világba. Nochta Barbara – Bpéterd

Naptár szeptember hónapra

Simplicissimus

komolyzenei szabadtéri koncert

a naptárban a névnapokat dölt betűvel szedtük

1 k Szent Egyed Egyed, Egon 2 sz Rebeka, Dorina 3 cs Nagy Szent Gergely, Hilda 4 p Szent Rozália, Rozália 5 sz Kalkuttai Boldog Teréz Viktor, Lőrinc 6 v Évközi 23. vasárnap (Mk 7,31-37), Zakariás 7 h Szent Kőrösi Márk, Pongrácz István és Grodecz Menyhért kassai vértanúk, Regina 8 k Szűz Mária születése, Kisboldogasszony, Mária, Adrienn, Adorján 9 sz Claver Szent Péter, Ádám 10 cs Nikolett, Hunor 11 p Teodóra 12 sz Szűz Mária Szent Neve, Mária 13 v Évközi 24. vasárnap (Mk 8,27-35) Aranyszájú Szent János, Kornél 14 h A Szent Kereszt feltalálásának ünnepe Szeréna, Roxána 15 k A Fájdalmas Szűz Enikő, Melitta 16 sz Szent Kornél és Szent Ciprián Edit, Ciprián 17 cs Bingeni Szent Hildegárd Zsófia, Hildegárd 18 p Szent Lambert, Copertinói Szent József, Diána, Lambert 19 sz Szent Januáriusz, Vilhelmina 20 v Évközi 25. vasárnap (Mk 9,30-37), Kim Taegon Szent András és koreai vértanútársai, Friderika 21 h Szent Máté apostol, Máté, Mirella 22 k Szent Mauríciusz és vértanútársai, Móric 23 sz Pietrelcinai Szent Pio atya, Tekla, Pió 24 cs Szent Gellért és vértanútársai, Gellért, Mercédesz 25 p Eufrozina, Kende 26 sz Szent Kozma és Damján, Jusztina, Damján 27 v Évközi 26. vasárnap (Mk 9,38-43.45.47-48) Szentírás vasárnapja, Páli Szent Vince, Adalbert 28 h Szent Vencel, Vencel 29 k Szent Mihály, Gábor és Ráfael főangyalok, Mihály, Ráfael 30 sz Szent Jeromos, Jeromos

Ravazd – szeptember 5. szombat – 18:00

Ezen a napon esti szentmise nem lesz Szeretettel várjuk Önt és családját!

Szeretettel hívjuk az iskolásokat Tanévkezdő szentmisére, tolltartó- és Tankönyvmegáldásra Ravazd: szept. 13., 9.00 Péterd: szept. 13., 11.00 Lázi: szept. 20., 9.00 Varsány: szept. 20., 11.00

Bibliamegáldás

Szent Jeromos ünnepét megelőző vasárnapon, szeptember hónap utolsó vasárnapján, templomainkban Szentírás megáldás lesz. Hozza el magával Szentírását!

Imádság

a bencés szerzetesekkel Pannonhalmán Szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén szeretettel hívunk mindenkit a 18.30-kor kezdődő szentmisére és zsolozsmára a pannonhalmi bazilikába. Indulás a templom elől 17.30-kor. Feliratkozni lehet a sekrestyés munkatársaknál.

Zarándoklat Máriabesnyőre Október 10-én szombaton

a magyarok megújult nemzeti kegyhelyére Jelenkezni október 5-ig lehetséges. Utazás autóbusszal, étkezés tarisznyából. Kérjük, figyelje a templomi hirdetéseket. Információ: Bajnai Sándortól! A résztvevőket gazdag program várja!

Mártonharang A ravazdi, bakonypéterdi, lázi és veszprémvarsányi római katolikus egyházközségek lelkiségi- és információs lapja. • Megjelenik havonta 1200 példányban. • Felelős szerkesztő: Hortobágyi P. Arnold OSB plébános • Elérhetőség: 9090 Pannonhalma, Vár 1. • Telefon: (+36) 30/920 22 46 és (36) 96/570 143 • E.mail: [email protected] • Ezúton mondunk köszönetet Lázi Község Önkormányzatának, Nochta Barbarának, valamint a Ravazdi és Veszprémvarsányi Postahivatalnak a terjesztésben nyújtott segítségért. • Nyomtatás: Palatia Nyomda (Győr)