MAROSVÁSÁRHELYI FIÓKEGYESÜLET
BORSOS TAMÁS EGYESÜLET
Maros megye történetéből Emlékkonferencia Marosvásárhely szabad királyi városi rangra való emelésének 400. évfordulójára A Magyar Tudomány Napja Erdélyben 15. fórum
Programfüzet 2016. november 26. Marosvásárhely Kultúrpalota, Kisterem
Program
930 •
Megnyitó (Simon Zsolt, az EME Marosvásárhelyi Fiókegyesületének titkára; László Lóránt, a Borsos Tamás Egyesület elnöke)
945•
Mihály János: Régi székely szimbólumok Maros-
1005•
Simon Zsolt: Újabb adatok a marosvásárhelyi
1025•
Rüsz-Fogarasi Enikő: A Borsos-hagyaték
1045•
Hozzászólások, vita
vásárhely címerében pecsétekről
1100• Szünet 1120•
Szekeres Attila István: Címerek a marosvécsi
1140•
Boér Máté: Cicero, Cellarius, Kovásznai – Egy
református templomban
marosvásárhelyi professzor esete a 18. század végi oktatásügyi reformtörekvésekkel 1200•
Süli Attila: Egy marosszéki forradalmár, Jeney József
1220•
Hozzászólások, vita
honvéd őrnagy életútja
1235•Ebédszünet
1400•
Somogyi Gréta: Egy marosvásárhelyi jogtudor és
1420•
Petelei Klára: Fejezetek a Marosvásárhelyi Önkéntes
politikus, Dósa Elek
Tűzoltóegylet történetéből 1440•
Nemes Gyula: Európai viszonylatban páratlan
1500•
Hozzászólások, vita
nyomda Búzaházán a 19–20. század fordulóján
• 1515 Szünet 1530•
Tamási Zsolt: Az 1913-as zsinat szerepe az erdélyi
1550•
Pál-Antal Sándor: Az 1916-os menekülés és Maros-
1610•
Garda Dezső: Az 1916. augusztus 27-i román katonai
1630•
Hozzászólások, vita
katolikus egyházmegyében. A marosi esperesi kerület előkészítő koronagyűlése vásárhely
támadás és Gyergyó
• 1645 Szünet 1700•
Sebestyén Mihály: Marosvásárhelyi zsidók 1945– 1948-ban
1720•
Lázok
Klára:
1740•
Hozzászólások, vita
1755•
Pál-Antal Sándor: Zárszó
Két tudományos könyvtár Marosvásárhelyen az ötvenes években – hétköznapok és kihívások
Rezümék
Mihály
János (Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Székelyudvarhely): Régi székely szimbólumok Marosvásárhely címerében Az előadó egyrészt a régi székely címerről értekezik, bemutatván annak még fellelhető emlékeit. Másrészt a források alapján nyomon követi azt a folyamatot, ahogyan a szóbanforgó címer Marosvásárhely szabad királyi város címerévé válik. Simon
Zsolt („Gheorghe Şincai” Társadalom- és Bölcsészettudományi Kutatóintézet, Marosvásárhely): Újabb adatok a marosvásárhelyi pecsétekről A marosszéki pecsétekről szóló monográfia 2004. évi megjelenése után néhány újabb adat került elő Marosvásárhely városa, a marosvásárhelyi kovács-, borbély-, csizmadia- és szíjgyártó céhek pecséteire vonatkozóan. Előadásunkban ezeket a 17. századi adatokat ismertetjük. Rüsz-Fogarasi Enikő (Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár): A Borsos-hagyaték Marosvásárhely jeles polgárának és főbírájának, Borsos Tamásnak az életéről viszonylag sokat tudunk, elsősorban önéletírásának köszönhetően, amely Erdély 17. századi történelmének is egyik fontos kordokumentuma. Családja vagyoni viszonyaira vonatkozólag ellenben lányának, Borsos Annának (férje után Balogh Lászlóné) végrendelete tartalmaz több adatot. Előadásunkban ezt a forrást fogjuk bemutatni és elemezni.
Szekeres Attila István (Erdélyi Címer- és Zászlótudományi
Egyesület, Sepsiszentgyörgy): Címerek a marosvécsi református templomban Marosvécsen a Kemény-kastély mellett épült református templom belsejét több, a patrónus család tagjai emlékére állított címeres tábla díszíti, továbbá a szószéket és az orgonakarzatot is az építtetők címerével ékesítették. A magyargyerőmonostori Kemény család több címere mellett megjelenik a vajai Vajay, kisrédei Rhédey, hadadi Wesselényi, cegei Wass és homoródszentpáli Szentpáli család címere. Előadásunkban ezeket a címereket ismertetjük.
Boér Máté (Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár):
Cicero, Cellarius, Kovásznai – Egy marosvásárhelyi professzor esete a 18. század végi oktatásügyi reformtörekvésekkel Mikor 1781-ben elkészül a Norma Regia, az átfogó, Erdély-szintű oktatásügyi reformtervezet gyakorlatba ültetése ellen a Református Főkonzisztórium jóformán azonnal fellép, hevesen támadva a tervezetet. Ugyanebben az évben Kovásznai Sándor, a marosvásárhelyi kollégium professzora két fordításkötetet ad ki; ezek egyike Cicero négy munkáját tartalmazza. Előadásom során – ezen kötet(ek) megjelenését a Norma-vita (oktatás)történeti kontextusába helyezve, de figyelembe véve Kovásznainak a vitát megelőző munkásságát is – azt próbálom meg tisztázni, miképpen olvasható ki a kötet(ek) szövegéből egy olyan oktatási koncepció, amely mind a Normát védő katolikus, mind az azt támadó református állásponttól világosan eltér.
Süli Attila (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest):
Egy marosszéki forradalmár, Jeney József honvéd őrnagy életútja Előadásom egy vitatott és nem szokványos személyiség, Jeney József életútját mutatja be. Jeney 1848 őszén Marosszék dulloja, majd nemzetőr őrnagya volt. Részt vett a székely tábor harcaiban, majd Háromszék önvédelmi harcában. 1849 januárjától őrnagyi rangban a marosszéki vadászcsapat szervezője és vezetője, majd a 2. honvéd vadászezred osztályparancsnoka. Túlkapásaiért Józef Bem altábornagy letartóztatta, majd hadbíróság elé állította.
Somogyi
Gréta (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest): Egy marosvásárhelyi jogtudor és politikus, Dósa Elek Dósa Elek, a kiváló marosvásárhelyi polgár 1803. március 15-én született. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte. Édesapja, Dósa Gergely nyomdokaiba lépve a református joggyakorlat egyik legkiválóbb szaktekintélye lett, ugyanakkor a sors politikussá és történelmi személyiséggé is formálta. A politikai helyzet változása következtében résztvett Marosszék közgyűlésein, s 1849 áprilisában elfogadta Csány Lászlótól a kormánybiztosi kinevezést Brassó kerületben. E szerepvállalásáért 1851-ben haditörvényszék elé idézték, majd 1852-ben négy év várfogságra ítélték, és Josephstadtba vitték. Fél év után szabadult, de csak 1862-ben helyezték vissza professzornak Marosvásárhelyre. A szabadulása és tanári katedrájának újbóli elfoglalása közti átmeneti időszakban felállították a Marosvásárhelyi Református Főtanoda ideiglenes Jog- és vagyonügyi igazgatói hivatalát, amelynek vezetője Dósa Elek lett. 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező-, 1865-ben tiszteletbeli tagjának választotta. Segédkezett Deák Ferencnek az 1867-es kiegyezés jogi előkészítésében, de annak eredményét már nem élvezhette, mert novemberben meghalt.
Petelei Klára (Teleki-Bolyai Könyvtár, Marosvásárhely):
Fejezetek a Marosvásárhelyi Önkéntes Tűzoltóegylet történetéből 1901. augusztus 20-án ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a Marosvásárhelyi Önkéntes Tűzoltóegylet. Ez alkalomból a testület parancsnoka, Oroszlány István számára egy különleges emlékalbum készült, amely nem csak egyediségéből kifolyólag számíthat érdeklődésre, de értékes forrásként is szolgál az említett szervezet történetéhez. A szecessziós stílusban, kézzel illusztrált album 17 tűzoltóegyleti tag portréját és aláírását, az egylet rövid történetét és az ünnepségről készített ritka – talán már csak itt megőrzött fényképeket – tartalmazza.
Nemes Gyula (Nagyernye): Európai viszonylatban páratlan
nyomda Búzaházán a 19–20. század fordulóján Dillmont (Széphegyi) Gyula (1873–1921) asztalosmesterként hangszereket (hegedű, harmónium, cimbalom, citera) is készített, amelyeket mesterien meg is szólaltatott, ezenkívül versei, karcolatai jelentek meg különböző országos lapokban. Dillmont ugyanakkor az 1890-es években egy olyan fabetűs nyomdát épített, amely Krizsó Kálmán történész szerint páratlannak számít Európa nyomdatörténetében. A búzaházi ezermester saját kezűleg készítette el a nyomda működtetéséhez szükséges felszerelést. A nyomda létrehozását egy helyi lap sokszorosítása tette szükségessé, de a későbbiek során egyéb kiadványok is napvilágot láttak itt.
Tamási
Zsolt (Római Katolikus Teológiai Líceum, Marosvásárhely): Az 1913-as zsinat szerepe az erdélyi katolikus egyházmegyében. A marosi esperesi kerület előkészítő koronagyűlése A 19. és 20. századi erdélyi római katolikus egyházmegyei zsinatok esetében az 1822-es, az 1848-as, az 1869-es és az 1913as években sorra került zsinati, vagy zsinati jellegű munkálatok jelzik az egyházmegye zsinati törekvéseit. A munkálatok elemzése azt mutatja, hogy egyházjogilag egyértelműen érvényes egyházmegyei zsinat csak 1913-ban volt. Ennek előkészítő jegyzőkönyvei jelzik, hogy folyamatosan hasznosításra kerültek az 1822-es erdélyi Statuta határozatai, amelyek megszövegezésében nem annyira a zsinati keret, sokkal inkább a megyéspüspök egyéni döntése volt a meghatározó. Az akkor megfogalmazott határozatok revideálására történt próbálkozás az 1848-as egyházmegyei zsinaton, amelyen új témák is előkerültek, ugyanakkor a zsinat határozatainak érvényesítése, egy újabb Statuta szerkesztése már elmaradt. 1869-ben egy papi, konzultatív gyűlésen a megyéspüspök az aktuális kérdéskörök mentén röviden tárgyalt papságával, viszont az érdemi, hatályba is lépő rendelkezések ekkor is püspöki körlevelek formájában jelentek meg. Ezek a püspöki körlevelek együtt az 1822-es Statuta revideált határozataival képezték az alapját az 1913-as egyházmegyei zsinati munkálatoknak. Az 1913-as egyházmegyei zsinatot több éves alapos előkészítés előzte meg, az esperesi kerületek véleménye részben beépítésre került az egyházmegyei 1913-as Statutába. Jelen bemutatás során a marosi esperesi kerület 1909-es koronagyűlését vizsgáljuk meg. Az itt megfogalmazott vélemények abba az átfogó egyházi zsinati rendelkezésbe tartoztak, amely a 2000-ben tartott egyházmegyei zsinatig a megváltozott helyzet miatt kiadott püspöki körlevelek mellett az egyházmegye belső életét szabályozó jogalkotás lényegi részét képezte.
Pál-Antal Sándor (a Magyar Tudományos Akadémia külső
tagja, Marosvásárhely): Az 1916-os menekülés és Marosvásárhely 1916 kora őszén, a hadbalépett és Magyarország határát átlépő román csapatok elől menekülők egyik fogadó és továbbító központja Marosvásárhely lett. Az akció felügyeletére és irányítására Bernády György, városi főispán kapott kormánybiztosi felhatalmazást. A váratlanul nagy tömeget megmozdító esemény által kiváltott rendkívüli helyzetet, Bernády intézkedéseit, a menekültek fogadásával, elszállásolásával, ellátásával és továbbirányításával kapcsolatos kérdéseket ismerteti az előadó.
Garda
Dezső (Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Gyergyószentmiklós): Az 1916. augusztus 27-i román katonai támadás és Gyergyó A dolgozat hét gyergyói település vizsgálatán keresztül mutatja be a román katonai betörés előtti hangulatot, a székely gazdák menekülését, a román hadsereg és a hozzájuk csatlakozó lumpen-elemek pusztításait. 1916. október 12-ig a román megszálló csapatokat sikerült kiűzni a térségből. Helyüket az Erdélyt védő német katonai alakulatok foglalták el, akik az épületek lefoglalásával és rekvirálásaikkal szintén megkárosították Gyergyó népességét. A székelység a román katonai betörés előli menekülés és a román hadsereg pusztításai nyomán elvesztette állatállományának és ingó vagyonának jelentős részét. Ezért a világháború utolsó két évében megfogalmazódott a székelység kártérítésének a szükségessége. A gyergyóiak azonban nem hittek a kártérítés megvalósíthatóságában.
Sebestyén
Mihály (A Teleki-Bolyai Könyvtár nyug. osztályvezetője, Marosvásárhely): Marosvásárhelyi zsidók 1945–1948-ban Egy nemrég megtalált, minden jel szerint 1948-ban összeállított hitközségi kimutatás szerint a marosvásárhelyi zsidó hitközség (ortodoxok és status quo ante hívek vegyesen) 366 családja szorult támogatásra a hitközség részéről. Bár a lista nem tekinthető teljesnek, ui. az összeírás vége hiányzik, ennek ellenére reprezentatívan tükrözi a megmaradt, a holokauszt és munkaszolgálat után haza- vagy visszatért közösség tagjainak gazdasági és társadalmi helyzetetét; egyben élniakarását is. A lista különlegességét az adja, hogy azok a családok nyertek felvételt a segélyprogramba (UNRRA, JOINT), amelyeknek 14 éven aluli gyermekeik voltak. Marosvásárhely (Észak-Erdély) utolsó nagy zsidó születési (demográfiai) hulláma 1945-ben kezdődik és kb. 1952/53-ig tart, a szerző számításai és helyismerete alapján. Elvégre kortársairól, barátairól, osztálytársairól van szó, akik a következő évtizedekben kevés kivétellel mind kivándorolnak, másutt alapítanak családot. A kimutatásból megtudjuk az 1934–1948 között született gyerekek nevét egy-egy családon belül, születési helyüket, akkori (1948-as) lakcímüket Marosvásárhelyen, illetve Maros-Torda megyében és a marosvásárhelyi izraelita hitközség körzetében, a szülők nevét, korát, foglalkozását, nyelvtudását. Végül azt is, hogy mi történt velük 1941–1946 között: ha deportálva voltak, ha munkaszolgálatra hívták be őket, ha Besszarábiából és Bukovinából menekültek és telepedtek le ideiglenesen Marosvásárhelyen, ha a magyar hatóságok 1941-ben kitoloncolták őket rendezetlen állampolgárságuk miatt, vagy Dél-Erdélyből és Románia más részéből telepedtek be városunkba, a vissza nem tért rokonok vagyonát „átvenni”. A szerző ezenfelül egy kis személynévvizsgálatot is végzett, az újszülöttek nevének megválasztását vizsgálta a szülők személynevével összevetve. Divat vagy álcázási kísérlet, felejteni akarás vagy integrációs törekvés áll a névadások hátterében?
Lázok Klára (Teleki–Bolyai Könyvtár, Marosvásárhely): Két
tudományos könyvtár Marosvásárhelyen az ötvenes években – hétköznapok és kihívások A dolgozat a két tudományos könyvtár hétköznapjait mutatja be egy teljesen új társadalmi-politikai környezetben, azt, hogy munkatársai hogyan tudják integrálni mindennapi munkájukba az új világ diktálta feladatokat, hogyan válaszolnak egy teljesen új struktúra beolvasztási kísérleteire. Ugyanakkor a korszak a Teleki Téka és a Bolyai Könyvtár szempontjából számos pozitív történéssel is jár – a bemutató ezt is igyekszik körbejárni, beazonosítva azokat a vezetői „stratégiákat”, amelyek lehetővé tették ezeket az előrelépéseket.
Támogatók:
Partnerek:
