Margaréta. program JAVASLAT

Margaréta program

ST R A T É G I A I K E R E T P R O G R A M JAVASLAT

gondolatkísérlet

2002-2003

MARGARÉTA ALAPELKÉPZELÉS

TARTALOM q FELVEZETÉS

2

M UNKACSOPORT

2

?

q BUDAPEST FEJLODÉSÉNEK,

PROSPERÁLÁSÁ-NAK TÁMOGATÁSA

? ? ?

A LEHETSÉGES , KÜSZÖBÖN ÁLLÓ JÖVO B UDAPEST- RÉGIÓ KERESZTÚTON B UDAPEST POZÍCIONÁLÁS A: EGY TÖBBPÓLUSÚ NAGYTÉRSÉG ORSZÁG PLUSZ ) N U K L E U S A

4 4 12 13

q EURO-VÁROSSÁ FEJLESZ TÉS, INTEGRÁLT URBÁNUS CENTRUM

?

B UDAPEST LEGYEN 21. SZÁZADI NEMZETKÖZI KULTURÁLIS - ÉS TUDÁS ( TUDOMÁNYOS ) VÁROS

25 27

q B U D A P E S T Ú J I D E N T I T ÁS A – K U L T Ú R A - É S T U D Á S VÁROS 28 ?

M AGAS - FOKÚ TUDOMÁNYOS ÉS TECHNOLÓGIAI VÁROS SZÁMOS KULTURÁ L I S VONZEROVEL 32

q INTELLIGENS VÁROS, TECHNOPOL / CAMPUS VÁROS ? ?

A „MARGARÉTA” KONCEPCIÓ: A JAVASOLT MEGOLDÁS IRÁNY A METROPOLIS, AVAGY VÁROSRÉGIÓ: VÁLASZTHATÓ JÖVO

36 42 43


A P ROGRAM KÉSZÍTOI Gauder Péter

ECORYS Magyarország Kft.

szerkesztés,

Bitskey Kata


Struktúra rajzok szerkesztése térképi változatok kidolgozása

Lelkes Nóra


Lektorálás (szerkesztés)

Rigler Zsófi


Felelos tervezo Témavezeto, arculat

Valkó Dávid

A K ONZULTÁCIÓS M UNKACSOPORT

TAGJAI

/ S ZAKÉRTOK

Molnár László

FOMTERV Rt.

Fleischer Tamás

Világgazdasági Kutatóintézet

Kovács Katalin

MTA RKK

Fogarasi Gyula

PRO Régió Kht.

0


0

1


q

FELVEZETÉS ....................................................................................................................................................2

? MUNKACSOPORT ..................................................................................................... 2 q

BUDAPEST FEJLODÉSÉNEK, PROSPERÁLÁSÁ-NAK TÁMOGATÁSA.................................................4

? A LEHETSÉGES, KÜSZÖBÖN ÁLLÓ JÖVO .................................................................. 4 ? BUDAPEST -RÉGIÓ KERESZTÚTON .........................................................................12 ? BUDAPEST POZÍCIONÁLÁSA: EGY TÖBBPÓLUSÚ NAGYT ÉRSÉG (ORSZÁG PLUSZ ) NUKLEUSA ....................................................................................................................13 q

EURO-VÁROSSÁ FEJLESZ TÉS, INTEGRÁLT URBÁNUS CENTRUM ...................................................25

1

2


q

FELVEZETÉS

2003,még másfél év az európai közösségbe vezeto úton: olyan új tapasztalat, melyet a honfoglalás óta hazánk másodszor élhet át. Történelmünknek ez a markáns pillanata minden intellektus számára kihívást jelent. Az itt bemutatásra kerülo – Margaréta Program munkacímet viselo – régiófejlesztési és intézményesítési program a mi hozzájárulásunk egy új, európai urbánus centrum, egy Európa-város, egy dinamikus fejlodési pólus létrehozásához, melyhez az Európai Unióhoz való csatlakozás teremti meg a történelmi alkalmat. Ezzel a programmal – az intellektusnak ezen a kristályosodási pontján – a következo ezer (száz) évre szólóan jönnek létre értékek, az ország prosperitását meghatározó struktúrák. Mi, mint a munkacsoport tagjai, a talentis program támogatásával (részérol) alkotó módon részt kívánunk venni ebben a jelentos tevékenységben, és rendelkezésre kívánjuk bocsátani erofeszítéseinket és együttmuködésünket. Vágyunk, hogy az „újkor” létrejöttéhez és ez által a metropolis-térség, illetve közvetetten az ország dinamikus fejlodéséhez hozzájárulhassunk.

? MUNKACSOPORT Az elozo évben a munkacsoport kreatív megbeszéléseket és konstruktív vitákat folytatott a „Budapest Metropolis fejlesztése” témában, amelyeknek eredményeként kialakult gondolatvázlatot az itt olvasható munkadokumentumban be szeretnénk mutatni. Ez a koncepcionális javaslat, a „Margaréta program” elkészítése nem jelenti azt, hogy azt hinnénk: a Metropolis-fejlesztés tervét kidolgoztuk, illetve hogy a programot egyedül kívánnánk elkészíteni, továbbérlelni, részleteiben megformálni. A korábban elkészült koncepcionális anyagok értékelését és a csoportos értékválasztást követoen sokkal inkább – a nagyobbrészt a Quo Vadis Consulting-tól származó – ideát szerettük volna mások számára hozzáférhetové tenni, és ezzel a nagyvárosi tér, a Metropolis-térség fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseinket egy szabad / független szempontból bemutatni. (Mindezt 1996 óta már több alkalommal, több részletben megtettük, de nem ilyen átfogóan és nem programként, pusztán gondolatkísérletként.) Bár javaslatunk kidolgozásánál igyekeztünk nagy körültekintéssel eljárni és a nagyon összetett szempontok mindegyikét beépíteni az egészbe, de minden bizonnyal maradtak elképzelésünknek kiérleletlen pontjai. Mégis azt reméljük, hogy munkánk, térségfejlesztési, térszerkezeti értékválasztásunk és intézményi javaslatunk a régió, a Metropolis-térség struktúráinak meghatározása, a további tervek készítése során mindenki számára haszonnal bírhat. Hasznosnak tartanánk, ha mindazon nagyváros-környéki tervek, koncepciók – amelyek immár nagy számban rendelkezésre állnak – összehasonlító értékelése, hatáselemzése megtörténne és az intézményesítési javaslat eredményeként létrejött (vagy a meglévo szétforgácsolt) intézményi struktúrában ennek az értékelésnek az alapján a policy-készítok meghatároznák a Metropolis-térség fejlesztésének egységes (integrált) követendo struktúráját, meghatározó hosszú távú térszerkezetét.

2

3


Tudjuk, hogy ez az elképzelés is csak egy opció azon számtalan lehetoségbol, melyeket egy ilyen összetett tér elemeinek újra-összerakása, újra-kitalálása során létre lehet(ne) hozni. Éppen ezért nem hisszük, hogy ezzel megoldottuk a feladatunkat, sokkal inkább úgy gondoljuk, hogy ez és a többi, már elkészült Tanulmány csak a kezdetet jelentik. Szeretnénk é l o vitát kezdeményezni annak érdekében, hogy ki lehessen alakítani azt az alapelgondolást, amely aztán alapja lehet az akcióknak, programoknak és projekteknek. Az élo vita célja, hogy minél szélesebb nyilvánosság bevonásával, minél inkább elkötelezett lakosság tudja a Metropolis fejlesztését megvalósítani, minél többen tudjanak tudatosan részt venni, szerepet vállalni egy új társadalmi-fizikai térbe való átmenetben. 2003. január

3

4


q

BUDAPEST FEJLODÉSÉNEK, NAK TÁMOGATÁSA

?

A

1.

2.

3.

PROSPERÁLÁSÁ-

LEHETSÉGES, KÜSZÖBÖN ÁLLÓ JÖVO

Budapestnek és az általa befolyásolt térnek (nem csak a hinterlandnak, hanem egy egész „szerves városrégiónak”), KIHÍVÁS-sal kell szembenéznie. A „ KIHÍVÁS” alatt itt azt értjük, hogy a „kívánatos” és a jelenlegi állapot között szakadék van, amelyen át kellene „ugrani”, ehhez a városkörzetnek új dinamikára kellene szert tennie, új irányok felé kellene fordulnia. A városkörzet – az egész országhoz hasonlóan – szervesen hozzákapcsolódik az Európai Unió egységes belso piacához. Az országnak és a gondolkodási terünkbe bevont szerves központi térségnek / nagyrégiónak elkerülhetetlenül egy nagyobb európai tér részeként kell boldogulnia, egyre egységesebb világpiacon, egyre globálisabb versenyben. A versenyképesség azon múlik, hogy a legjobb rendszerekkel és intézményi környezettel rendelkezik-e a tér. A társadalmi-gazdasági liberalizáció (rendszerváltás) óta, az átalakulás eddigi szakaszaiban a várostér nem újította meg rendszereit, nem hozta létre a kívánatos struktúrákat, nem tudott olyan folyamatokat elindítani, amelyek átvezetnék a tér társadalmát, gazdaságát egy új, versenyképesebb társadalmi-gazdasági térbe. a.

A nagyobb bajt az okozza, hogy az elmúlt évtizedben nem sikerült létrehozni azt az intézményi környezetet, amely a szükséges megújító, térség-innováló folyamatokat meg tudta volna indítani.1 A siker éppen azon áll vagy bukik, hogy rendelkezésre áll-e egy olyan (intézményi) környezet, amelyben a gondolatokat meg lehet álmodni, ki lehet próbálni, át lehet alakítani és végül: pénzre lehet váltani. Az intézmények feladata a dolgok egyszerusítésének elosegítése. A kétsebességuvé vált térben a gazdaság „nadrágtartója” beleakadt az irányítás képtelenségeibe. Minél jobban dinamizálódik, annál nagyobbá válik a visszahúzó ero.

b.

Jelen koncepció azért foglalkozik az intézményi környezet megteremtésével is, mert e nélkül – az átalakulásnak 15 hónap múlva induló (minden bizonnyal utolsó) szakaszában, az EU csatlakozással létrejövo impulzus kioltódásával – a közeljövoben már nem lesz a térnek, a Budapest régiónak ilyen lehetosége megújítani, illetve létrehozni a szükséges új, versenyképes 21. századi struktúrákat.

4.

Ebben a környezetben az gyoz, akinek jobb a receptje. Az az egyén, vállalat, az a szervezet és az a régió lesz a legsikeresebb, amelyik a legjobb innovatív ötletekkel áll elo az adottságok kombinálására és újrakombinálására. Olyan receptre van szükség, amely elég egyedi ahhoz, hogy felkeltse a túlkínálatban tespedo (gondoljuk végig, hogy Lisszabontól Heidelbergig, Bécstol Monte Carlo-ig, Mallorcától Berlinig mennyi vonzó város, térség gyakorol vonzást az új európai polgárra) és közben folyton hedonisztikusan követelodzo (egyre jobb életminoséget / környezetminoséget elváró) „város-fogyasztók” érdeklodését. Egy olyan receptre, amely valódi értékeket tartalmaz, és nem egy visszakívánkozó, sosemvolt, romantikus Budapest újrateremtését tartalmazó receptre.

1 (Amely a korábbi „totális irányítás” továbbvitele változást; azaz az oktrojáló („felülrol” meghatározó), volna a proaktív irányítás eszközeire, irányítási tereire.)

4

helyett menedzselte volna az igényelt korlátozó, reaktív technikákat lecserélte

5


A bürokratikus, az „örök” város halott. A változások közepette, ahogy embereknek, vállalkozásoknak, úgy sok városnak is újra ki kell találnia önmagát. Ez az ”újra-kitalálás” nem abból áll, hogy átalakítgatják a már létezot, hanem abból, hogy létrehozzák, ami nincs! Az a megközelítés, amely ma a város részérol felismerheto, olyan opció, amely nem biztosítja a kívánatos átalakulást, struktúraváltást. Egy város, éppúgy, mint egy ember, vagy egy cég, amelynek jövoje van – függetlenül életkorától – inkább energikus, semmint „örök”. Amennyiben Corbusier „lakógép” fogalmának a városra való kiterjesztésével úgy tekintünk a városra, mint egy élemód-gyárra, ahol a korszellem által diktált életmód-terméket kell tudni folyamatosan eloállítani, hatékonyan muködtetni, az „életmód-szoftvert” problémamentesen futtatni, akkor láthatóvá válik a hasonlatosság egy gyár vállalkozás szerkezetváltási szükségszerusége és a város-gyárhardver szorító transzformációs igénye között.

Mi a probléma? Gyorsan és dinamikusan változó szocio-ökonómiai struktúra (ebben a térben) A területfejlesztés szabályzata reaktív tulajdonságának visszatartó ereje Az ido mint a változás hajtó-ereje A kormányzás újrastrukturálása és adaptálása a fovárosi régióban

TÚL LASSÚ

Menedzsment =

határozatlanság

• reakciók • restrikciók

Bizonytalan „Planungstelle” a munkaero és hozzáértés

TÚL LASSÚ

NEM LÉTEZIK

nem megfelelo elosztása

tervezés és irányelvkészítés

kezdeményezés és facilitáció

Irreális „Polemikus” viták

Okok:

nem megfelelo tervezés / döntés elokészítés / alkalmatlan eszközök és kormányzási módszerek (a korábbi direkt-kontroll módszerek túlélése)

Következmények: a szükséges új struktúrák késnek vagy

nem alakulnak ki (spontán, nem ellenorzött növekedés és térfogyasztás)

A gazdasági szektor (lakók/befektetok) Független célok

a hit elvesztése a kormányzásban (emiatt) kettéváló FOVÁROSI RÉGIÓ

Töredékes projektek / strukturálatlan fejlodésnövekedés

profit

Fejlodés – (foleg) NÖVEKEDÉS és terjeszkedésFejlodés

A GAZDASÁGI SZERKTOR ÉRDEKEINEK MEGFELELOEN „a profit hibája” METROPOLIS RÉGIÓ

Foly tatás: térbeli következmény…

5

6


Mi az oka? a tervezés TÁRGYA megváltozott miközben a FINANSZÍROZÁS is megváltozott

A várost és a környezetét a polgárok építik Ehhez kapcsolódik

T ÉR

HATALOM Változás: o Direkt kontroll / központi finanszírozás o Plurális érdekek / piaci finanszírozás

HATÁSKÖR

Nem fenntartható A status quo fenntartása: térstruktúra: A korábbi restriktív / instruktív Töredékes önálló projektek, o módszerek, a struktúra hiánya o eszközök és o készségek

A

kommunikáció hiánya A reaktív CÉL-TRANSZMISSZIÓ modell (nem) muködik “ A k u t y a u g a t, a k a r a v á n h a l a d ”

Ezt kellene F e l i s me r n i , a zu t á n EL I S MER N I

A STATUS QUO HELYREÁLLÍTÁSA: A tekintély HATALMÁNAK növelése (a központban, állam, stb.) Ld. pl.: Széchenyi terv / moratórium, stb.

6

Új Módszerek: Üzleti modell alapján való menedzselés: • Az „ügyfél” rögeszme • Lapos / kereszt-funkcionális szervezetek építése • Együttmuködo, kommunikatív tervezés

7


5.

Nem az európai szuperállam, vagy a nemzetállam fogja eldönteni, hogy a „Budapest Régió” vagy a „Gyuruvárosok” tere milyen szerepet fog betölteni Európában, az egységesülo európai (illetve a globális) gazdaságban. Ugyancsak nem lehet megjósolni, hogy milyen lesz Budapest és az általa befolyásolt tér az EU csatlakozáskor, vagy annak hatására 7 év múlva, a piacgazdasági transzformáció, az átalakulás utolsó szakaszának lejártával, vagy akár 15–20 év múlva, immár egy európai kontextusba illeszkedve. A kihívást éppen az jelenti, hogy felismerve a kereslet tendenciáit, a várossal szemben megnyilvánuló és felkeltheto igényeket, szükségleteket, meghatározzuk, elore kituzzük, megálmodjuk a várostér „kívánatos” és egyben lehetséges pozícióját, és a tér szereploi számára irányelvvé, politikává (policy) érleljük azt. Egyre inkább tapasztalható, hogy a nemzetállam nem képes – vagy néha nem akar – megoldást találni a tér problémáira. Az állam által kezdeményezett Agglomerációs terv sem módszerében, sem tartalmában nem alkalmas arra, hogy az újjáalakuló európai térben versenyhelyzetbe katapultálja a szerves központi régiót és benne annak magjaként a Metropolis-teret. Mindeközben olyan méretu globalizáción megyünk keresztül, amelyhez foghatót eddig még nem tapasztalhattunk. Olyan szuperstruktúrákat (EU) építünk2, amelyhez kapcsolódó ügyekben a nemzetállam túl kis egység ahhoz, hogy képes legyen megfelelo döntéseket hozni (befolyásolni). Az állam befelé forduló szegmens-logikával, nyílt társadalmi párbeszéd nélkül dolgoz ki a térre köldöknézo, a tér versenyképességét hátrányosan befolyásoló, oktrojáló, korlátozó tervet (Agglo terv) 3. Úgy tunik, a nemzetállamot megbénítja „középszerusége”, túl kicsi ahhoz, hogy hatással legyen a nagy problémákra, ugyanakkor túl nagy, hogy képes legyen a „kis problémák” (az ország lakosságának közel fele lakik a szerves (nagy)-régióban és harmada a Metropolis-térben) kezelésére.

6.

A liberalizációval megjelent kereslet-, igény- és érték-változás olyan hajtóeroket hoz mozgásba, amelyek az európai kontextusba integrálódó Budapest-régió (Metropolis-térség) számára dinamikus fejlodési lehetoséget teremtenek. A változások által biztosított impulzus mindaddig fennmarad, amíg a változás folytatódik. Ez várhatóan a nagytérség transzformációjával, azaz a kelet-közép-európai térrészeknek az EU-térbe való integrálásával, ezzel egyidoben létrejövo átalakulásával megtörténik, illetve lezárul. Ezért ez az idoszak fogja meghatározni, hogy a több szakaszban lefolyt transzformációs periódust követoen a rendszerváltás után kb. 20 évvel milyen helyzetbe tudta hozni, pozícionálni magát a várostér. Ezt követoen az átalakulás, szerkezetváltás sokkal lassabb, kisebb dinamikájú lesz, egy új fejlodési szakasz, amelyben az elfoglalt startpozíciót a ma és az elkövetkezo 7-10 év erofeszítései határozzák meg.

2

Legpregnánsabb a „korridorok” meghatározása, a magisztrális hálózatok agendája. 3 Úgy látszik, hogy a nemzetállam túl nagy ahhoz, hogy párbeszédet folyta(tha)sson a központi tér, régió szereploivel és így azok problémáit, törekvéseit helyesen határozza meg.

7

8


7.

A konurbanizálódó „nagy-budapesti” avagy „Metropolis-tér”, illetve az általa befolyásolt szerves nagyrégió európai legitimációval, nemzetközi vonzerovel rendelkezo térség, kitüntetett „növekedési” pólus. Azok az érték-, életmód- és technológiai (mobilitás, telekommunikáció, telematika) változások, amelyek meghatározzák a korszellemet és egyben megteremtik a térség fejlodésének hajtóerejét, a keresletváltozást jelentik, azokat a lehetoségeket, amelyeket a Metropolis-tér GLOBÁLIS VONZÁS-a jelez. (Budapest, mint vonzó élettér, elokelo (4.) helyet foglalhat el az európai rangsorban.)

8.

A Metropolis-tér nemzeti legitimációja ugyanakkor nagyon „sovány”, illetoleg az elmúlt idoszakban jellemzoen negatív. A viszonylag jó adottsággal rendelkezo, nemzeti szövegkörnyezetben (belülrol, „geocentrikus” világnézetbol) szemlélve „nyero” tér rosszul értelmezett kiegyenlíto logika / politika mentén nemzeti szinten „hátrányos” szerepre kárhoztatott. Az állam kiterjedt felelosséggel rendelkezik az ország társadalom-, gazdaság- és térfejlesztésében, mégis vajmi kevés egyértelmu állami politika, stratégia van kidolgozva és foként legitimálva a központi tér szerepével, fejlesztésével kapcsolatban. (Ha az egyetlen ilyen térfejlesztési politikának felfogható Agglo tervet ilyennek tekintenénk, akkor a helyezet még rosszabb lenne, mert az negatívan viszonyul a Metropolis-tér integrált fejlesztéséhez, térszerkezeti átalakulásához.)

EURÓPAI Átalakulás

Kárpát-medencei Információ cseretér

Új trendek

Magyarország - Budapest információs cseretér

verseny a jövobeli potenciális stratégiai pólusok között (Bécs-Budapest)

igényteremtés Új, v onzó, egy edi ar culatú alközpontok, póluspontok kialakítása

TUDÁS-völgy INNOVÁCIÓS központ

8

Budapest Metropolis 21. századi víziója innovatív, gazdasági, pénzügyi, kulturális központtá válás

9


9.

Budapest város-irányítása nem tudott mindezidáig meghatározni egy, a várostér prosperitását elomozdító víziót és ezen alapuló munkaprogramot, illetve ilyet nem legitimált. A legitim fizikai terv „gondolkodási tere”, éppúgy, mint a késobb, mára kidolgozott fejlesztési koncepció szakmai anyaga, csupán a város maga, annak adminisztratív tere, így nem tudhatta innoválni a tér (hinterlanddal együttélo) struktúráját. Feltehetoen ez nem is volt szándéka. Megorizte, konzerválta a monocentrikus városmodellt, nem definiált új térbeli struktúrát. A város ezen tervekbol kiolvasható célja sokkal inkább a „megújítás, minoségjavítás”, semmint az „elorehaladás”. Nem új társadalmi térbe kívánja átvezetni a várost és vele egyre jobban szervesülo, ám minoségben lényegesen különbözo konurbán térség településeit, nem új keresletek kielégítésére hoz létre „intelligens terek”-et, hanem a korábbi kínálatot igyekszik megorizni, újraéleszteni. Egy pillangó nem nevezheto hernyónak (sem egy jobb, vagy egy „továbbfejlesztett” hernyónak). A pillangó új teremtmény. 10. Az egyetlen, ámbár nem legitim politika, koncepció az agglomerációs koncepció, amely törekszik egy átfogó, rendszerelvu fejlesztési programot megalapozni a „metropolizálódó” tér egészére. Ez feltehetoen annak köszönheto, hogy egy olyan szakmai legitimációt tartalmazó terv készülhetett el az „Agglo koncepció” égisze alatt, amely magába ötvözi a megyei koncepció elhatározásait és Budapest elvárásait. A megyei koncepció továbbgondolásával kidolgozott terv a maga hiányosságaival, szuk „gondolkodási terével” együtt iniciálója számos, azóta kibontakozó elgondolásnak.

9

10


Az ábra azt is szemlélteti, hogy mekkora a kooperáció-hiány, hogy milyen parciális toldott-foldott a térre vonatkozó gondolati struktúra. Nem látható, de talán elhiheto, hogy a tervek egymással való összhangja esetleges, „balesetszeru”. 11. A Metropolis-térségnek, mint a kelet-közép-európai országokban általában minden fováros-környéki térségnek, eros gazdasági pozíciója, gravitációs vonzereje van. Az 1990-ben restaurált „szocializmus utáni” gazdaságban, a relatíve jó infrastruktúrával és az igényelt humán-átalakulási képességekkel rendelkezo, kitüntetetten innovatív térnek kezdetben gyorsan nott a pozíciója (éppen a „puha” faktorok megléte okán). Budapest olyan innovációs és gazdasági bázis, amely jelentos szerepet játszott a modernizáció, átalakulás eddigi szakaszaiban. A város és térsége ki tudta aknázni az elozo idoszakokban akkumulált vonzerejét. Képes volt a befektetoi igényeknek megfelelo keresletorientált területkínálatot biztosítani (privatizációs szakasz). Elsosorban a termelési struktúra megújításával, iparterületek felhagyásával, privatizációval, irodafejlesztésekkel, szolgáltatás és kereskedelem-fejlesztéssel a tér prosperitása fenntartható volt, de nem vált valódi növekedési helyszínné. 12. Ironikus, mi több, negatív jelenség, hogy a várost polgárai elhagyják, nem találnak igényeiknek, az új életmódkeresletnek megfelelo lakókörnyezetet. A város késve reagált, így nem tudta idoben megteremteni a robbanásszeruen megváltozott keresletet kielégíteni képes terület-kínálatát. Inkább megkérdojelezte számos új „élettechnológia” létjogosultságát (bevásárlás, exkluzív lakóterület, szabadido, tematikus parkok), semmint, hogy kielégítette volna a szükségleteket, biztosította volna a szükséges / keresett ingatlankínálatot. (Hogy is tehette volna egy olyan korlátozó fizikai (terület-felhasználási) tervvel, amely fejlesztési koncepció és stratégia nélkül készült!?) 13. A „lakásprivatizációs katasztrófa” okozta csendes migrációs forradalom fényében a lakáscélú ingatlankínálat megújítása túl lassú volt4. Ennek következtében a lakosokból tulajdonosokká (és polgárokká5) avanzsált népesség a város környékén, a konurbán térrészeken kereste az igényének megfelelo lakóterületeket6, a befektetok a kereskedelmi területeket, szabadido-területeket. A város így spontán szétterült, a városi szövet strukturálatlanul terjed(t), burjánzik. Ezek, valamint a motorizáció növekedése, a mobilitás iránti megnövekedett igény, a személygépkocsik „tömegközlekedési eszközzé” válása, a környezetszennyezés, stb. együttesen gyengítik a város általános pozitív imázsát, globális vonzerejét. Azok az intézkedések (féloldalas parkolási megoldások, infrastruktúrafejlesztési elmaradások, stb.), amelyeket ezeknek a problémáknak a kezelésére a város és körzete megtett, nem tudták eloremutatóan / konstruktívan kezelni a problémákat, tovább görgették a megoldatlanságokat, gyengítették a város és környéke hatékonyságát (muködési elégtelenségek).

4

(Nincs megfelelo lakóhelykínálat Budapesten.) önálló döntéseket meghozni képes és tudó szuverén piaci szereplokké, fogyasztókká, vevokké. 6 Olcsó, nem közmuvesített földterületek /kárpótlás/ versenyeznek urbanizált telkekkel, gerjesztik a széttelepülést. 5

10

11


14. Mindez együtt lerontja a város és környéke attraktivitását, ezzel üzleti vonzerejét. Az elozoekben jelzett globális vonzástól lényegesen elmarad, azzal nem egyenszilárdságú a városkörzet üzleti vonzása (14. helyre csúszik vissza a hivatkozott 22-es skálájú rangsorban). 15. Budapest az átalakulás eddigi szakaszai alatt megorizte prosperitását: a város és körzetének gazdasága a szükséges transzformáción sikerrel – nagyobb megtorpanás nélkül – túljutott. A város új „társadalmi rendje”, a város létének, muködésmódjának új „szoftverje” nagy vonalakban kialakult, a piacgazdasági átalakulás az elvárható mértékben megtörtént. Ugyanakkor a város és környéke még messze nem kész (ahogy az ország sem) igazi piaci körülmények között prosperitását fenntartani. Hiába van a városkörzet fiziológiailag jó állapotban, hiába tunik esetleg „daimon”-ja, lelke is egy pillanatfelvételen egészséges, kielégíto állapotúnak, minden diagnoszta, sot egyszeru megfigyelo számára is jól kiveheto, hogy anatómiailag „megbetegedett”. A gyors társadalmi-gazdasági átalakulás nem járt együtt a szükséges struktúrák létrejöttével, a térnek, befogadó „testnek” az új igényeknek megfelelo átalakulásával. Tekintve, hogy a város „társadalmi rendje” és „formai rendje” elválaszthatatlan, ma már a „lemaradt” anatómia, a „sár” visszahúzza, akadályozza a „lélek”, a „daimon” fejlodését. Az értékváltozások, életmódváltozás és technológiai változások együttesen igénylik a „forma”, az anatómia változását. A városkörzet fizikai terében, a tér anatómiájában tapasztalható rákos burjánzás felfalja a meglévo struktúrákat. Ezáltal a változás, növekedés impulzusait kihasználva a tér nem tudja bovítetten újratermelni korábbi struktúráit, nem tudja pótolni a tér muködéséhez hiányzó elemeket (minoségjavítás) és foként nem tudja az új igényeknek megfelelo struktúrák létesítésével kezdeményezni, iniciálni a városfejlodést (elorehaladást). Eljött a pillanat, amikor a fizikai tér, a „formai rend” hiányosságai, az anatómia problémái a fejlodés korlátját képezik. A Városkörzet társadalmi-gazdasági fejlodése elválaszthatatlan, a tér anatómiai, formai struktúráinak fejlodésével szoros kölcsönhatásban tud csak fejlodni. Az elorehaladást, fejlodést a térbeli szerkezet helyes innoválásával, a fejlodés inspirálásával lehet elomozdítani. A spontán növekedés, terjedés, szétterülés és véletlenszeru (random) szerkezeti átalakulás helyett a jövo céljait elosegíto fejlodést kell megtervezni és menedzselni. A város problémáit a kölcsönhatások figyelembe vételével a közeljövoben a fizikai, „a „sár” oldaláról kell és lehet megoldani fenntartható, azaz a meglévo kihasználásával és magasabb szinten való újratermelése által többletértéket létrehozó fejlodést (nem növekedést) irányítani, gerjeszteni és alakítani. A térség anatómiájának, struktúráinak, fizikai terének fejlesztésével lehet a globális vonzás mellett a városkörzet üzleti vonzását is pozícióba hozni. (Metaforával élve: mintha a valaha daliás fiatal város egykori deltái középkorúvá válva deréktáji hájgyuruvé alakultak volna és most már kevésbé volna kívánatos, még ha oly szép is a lelke egy EU bálban, ahol sokan tömörülnek a majomszigeten.)

11

12


?

BUDAPEST -RÉGIÓ

KERESZTÚTON7

A térség fejlodésének folyamata számos fo- és mellék-szcenárióval rendelkezik. 1.

2.

3.

4.

A város és térsége az újjászervezodo EU-térben való fekvése okán elsosorban közvetíto-, liaison-, „kapcsolati tér” szerepébol adódóan kitüntetett szerepet játszhat a nagytérségi evolúcióban. Növelnie, fokoznia kell a kapcsolati-, liaison-, „találka-hely”-alkalmasságát, transzfer-képességét, a világból az innovációs impulzusoknak a térségbe vonzását és szétterítését (fordított tölcsér). Egy valódi nemzetközi innovációs térré váláshoz a tudásgazdaság erosítésére, ennek érdekben liaisonközponttá való átalakulásra, ilyen minoség létrehozására van szükség. Elsosorban nem az áruk transzferközpontjává válás, az „atomok” mozgatására alkalmassá tétel, a logisztika fejlesztése kell legyen a fo transzformációs célkituzés, hanem a „bitek” központjává, gyujto, átalakító- és elosztó-helyévé történo kiépítés teremtheti meg azt a „szökési energiát”, amely a térség képességeinek megfelelo új jövobe katapultálhatja a körzetet. A városkörzet vonzerejét kihasználva (növelve és kommunikálva) Budapestre és a konurbanizálódó térszegmensbe (Metropolis-térbe) települnek stratégiai döntéshozók, nemzetközi cégek regionális központjai, nemzetközi liaison-központok, tudás- és információ-csereterek (vonzero, gravitációs hatás). A gyártási, termelési funkciók, manufaktúra telephelyek a nagyvárosi térség tágabb vonzáskörzetébe (városgyuru / csapágyvárosi gyuru8 / gyuruvárosok / Randstadt modell) települnek, szétterülnek (átadó, terjeszto, transzfer, „vízesés” hatás). A megyei koncepcióban megjelent „csapágymodell” megjelenése óta eltelt években számos helyen és alkalommal kicifráztuk az eredeti egyszeru gondolatot, például a regionális koncepció kidolgozása során formálódott ki és azóta használatos a „Sátor-koncepció”9 metafora, illetve a „Gumilepedo analógia”, amelyet a térido görbület magyarázatokból átvéve használunk a javasolt transzfer logika illusztrálására.

7

Kettos értelemben; elsodleges: választania kell jövot, AKARAT-tá formálni valamilyen koncepciót a tér egészére; másodlagos: fizikailag. 8 Gauder (1996) 9 Gauder-Pallai(1999)

12

kell

13


? BUDAPEST POZÍCIONÁLÁSA: (ORSZÁG PLUSZ ) NUKLEUSA 1.

2.

3.

10

EGY TÖBBPÓLUSÚ NAGYT ÉRSÉG

Az eddigiekben felvázolt „fölérendelt céllal” az elkészült szakmai tanulmányok „grosso-modo” (nagyjábólegészébol) egyetértenek, többé-kevésbé hasonló tartalmú célok kerülnek megfogalmazásra. Eltérésék lehetnek kisebb-nagyobb mértékben a lehetséges átfogó funkció meghatározásakor (pénzügyi központ, kapuváros (?), világváros (?) innováció-központ, kultúr-központ, kárpát-medencei központ, stb.), illetve a polémia is nagyrészt arról folyik, hogy melyik célkituzés reális, felvállalható vagy éppen nevetséges, nem megvalósítható. Vita folyik arról is, hogy mindezen célokat milyen módon kellene elérni. Budapest saját energiájának növelését elsosorban – az E=mc 2 összefüggésnek a háromdimenziós tér és egydimenziós ido (fejlodés, elorehaladás) területére való alkalmazásával – saját tömegének, növelésével (és nem „sebességének”, dinamikájának növelésével) („én-kultúra”), míg a városkörnyék, a megye és a régió, valamint a szerves régió sokkal inkább a térbeli munkamegosztás újraszervezésével, a város vonzására épített transzfer / szétosztó hatás („mi-kultúra”) növelésével kívánja elérni. Ez egy, az einsteini világképhez közelebbi modell-opciót eredményez, a tömeg és az energia másfajta elosztásával kiterjeszti Budapest gravitációs terét, vonzerejének hatását. Ezen a dilemmán belül nem kiérlelt az a kérdés sem, hogy vajon az ország átfogó fejlodésének érdekében a korlátos fejlesztési forrásokat vajon miként kell bevetni. Vannak − és foleg a kormányzat – akik úgy gondolják, hogy a „vidék”, pontosabban a rurális térrészek felzárkóztatásával kell „helyzetbe hozni” az ország „társadalmi rend”-jét és ennek érdekében szembeállítják a „vidék” és a „fováros” fejlesztését. Mások ebben a hamis szembeállításon belül a város támogatásáért lobbiznak, fenntartva a versus logikát és ezzel a szembenállást. Holott a problémafelvetés maga hamis, hiszen nem egyideju, statikus helyzetbe helyezve kell vizsgálni ezt a fejlesztés-hatékonysági kérdést, hanem idobelileg, evolutívan. Egyfajta vízesés effektus figyelembe vételével világos, egymástól elválaszthatatlan, szoros kölcsönhatásban, egymást kölcsönösen feltételezve kellene a kérdést kezelni. Ehhez fel kell(ene) ismerni, hogy az 1990-es években megindult újfajta városiasodás, a városi központok újjászületése mutatta meg, hogy a gazdaságnak városokra van szüksége, s ez az elgondolás ráadásul egyben a fenntarthatóság paradigmájának is teljesen megfelel. Ráadásul egyre nyilvánvalóbban központiváros stratégiák muködnek, új városhierarchiák jönnek létre a technológiák és az életelvárások (hedonista) megváltozásával. Ugyanakkor a városoknak környezetre van szükségük, vidéki terekre, térrészekre. A megoldás éppen nem a szembeállítás, hanem az integrált fejlesztés. Fel kell hagyni a rosszul interpretált ellentétpárokban való sematikus gondolkozást. Egyre összetettebb, gazdag szemantikájú tereket kell tudnunk alkotni, komplex összefüggésekben, munkamegosztásban kell formálni a városkörzeteket. Újra kell értelmeznünk a „városállam” fogalmainkat, azok szerepét. Az európai regionalizáció újratermelheti a középkor városhálózatait, struktúráit10, más, új szinten. Új high-tech „Belle Époque” elott állunk. Végül, harmadik vitatémát jelent az ido és a tér viszonyának meghatározása a tér egészében, azaz milyen struktúrát volna hasznos milyen lépések, evolutív folyamat során létrehozni ahhoz, hogy a magasabb szintu célokat a leheto leghatékonyabban elérhessük, a kívánatos transzformáció, a kívánt új állapot megvalósulhasson. A térbeli struktúra alapvetoen fogja meghatározni a közeljövoben az átalakulás ányát és egy jövobeli fejlodési dinamika létrejöttét.

Elobb volt Pécsett (13??) egyetem, mint Budán (13??).

13

14


§ R e k o n s t r u k c i ó , a z I n f o r má c i ó s T á r s a d a l o m i g é n y e i n e k v a l ó me g f e l e l é s s e l

A Budapesten és régiója „társadalmi rendjében” folyó átalakulás óriási lehetoség, amely komoly kihívás elé állítja a térség térbeli, urbánus struktúráinak átalakulását irányítókat, a térség „formai rendjének” meghatározóit. Sosemvolt lehetoség kínálkozik arra, hogy a térség urbanizációjában − a II. világháború után keletkezett − relatív lemaradását (nem szerves megújulást) kihasználva egy új társadalmi-gazdasági környezet igényeinek megfelelo városi teret, struktúrát hozzunk létre. Az itt élo emberek elvárásai, az itt muködo / muködtetheto gazdaság igényei olyan fejleszto impulzust jelentenek a térbeli struktúrák jövobetekinto átalakításához, amely ritkán eloforduló lehetoséget kínál. Amennyiben az irányítás nem visszatekintoen reagál, azaz nem az elmaradt „fordista” fejlodési szakasz hiányainak bepótlására fordítja korlátosan rendelkezésre álló iniciáló energiáit, hanem egy új gazdaságitársadalmi rend muködtetéséhez szükséges városi (Metropolis) tér / struktúrák, szövet létrehozására irányítja erofeszítéseit, olyan elonyre tehet szert, amelyet éppen a korábbi hiányok, az elmaradt fejlodés tesz lehetové. A liberalizáció után a fováros-körzetben megindult spontán átalakulás olyan városi struktúrákat hoz létre, amelyek sem a korábbi kor által támasztott igényeket, sem a jövo társadalmának igényeit nem képesek kielégíteni. E felismerés fényében két lehetoség áll az irányítás elott: a városi tér integrált rekonstrukcióját a korábban elmaradt fejlesztések utólagos végrehajtásával kezdeményezni, az ipari társadalom hiányzó struktúráit bepótolni, avagy elokészteni egy információorientált városi tér kialakítását, rekonstrukcióját, amely megfelel annak az átalakulásnak, melyet az „atom” (anyag)-alapú iparból, termelésbol a tudás-intenzív parba, i termelésbe való átmenet igényel. ÉRTÉKEK társadalmi összetevok

14

gazdasági összetevok

alkalmazkodás „SZAKÉRTOI JÖVO” F határozott szerkezeti döntések F közösségi/egyéni érdek F a helyi viszonyokhoz szabott mértékek

szokásos üzletmenet „POLITIKAI JÖVO” F reaktív akciók F rövid távú tervezés F verseny F központi finanszírozási mechanizmus

konszolidáció FENNTARTHATÓ FEJLODÉS F ökológiai megfontolások F tájorientált fejlesztések F életminoség orientált fejlesztés F konszenzuson alapuló választások F növekedés orientált fejlesztések

átalakítás KISZÁMÍTOTT JÖVO F a fejlodés anticipálása F facilitáló elvek F hatásos / hatékony döntési alternatívák F gyors döntéshozási folyamatok

helyi

LÉPTÉK

regionális

15


A Metropolis-tér „információ orientált” térként történo elokészítése, a város és környéke (hinterlandja, vele funkcionálisan együttmuködo tere) „formai rendjének” az információs társadalomba vezeto rekonstrukciója erosítheti a térség „társadalmi rendjének” gyors átalakulását, hiszen a két „rend” egymást kölcsönösen inspirálva fejlodik. E kölcsönhatások jegyében kell törekednünk megoldani a városi tér (városrégió, funkcionális város) rekonstrukcióját. Gondolkodásunkban meg kell haladnunk a város visszatekinto rekonstrukcióját, a historizáló, vagy egyszeruen csak technokrata megújítást. A városrégiónak új identitásával együttesen kell létrejönnie, újra kitalálnia és újra alkotnia urbánus tereit, struktúráit. Ma ez elott a kihívás elott áll a város és térsége irányítása, a térség szereploi. Az eddig volt fragmentált megközelítés helyett integrált megközelítésre van szükség. Az eddigi bunbakkeresés, egymásra mutogatás helyett vagy a fontos témák (globális népesség-, struktúraváltozás és népvándorlás, hatékony integrált térhasználat, infrastruktúra-használat, vidék joga, környezet, politikák, princípiumok, stb.) negligálása helyett közös politikára van szükség. Az értelmiség, illetve a professzionalisták, szakemberek feladata – különösen az ilyen nagy hordereju változások közepette, amelyek destabilizálják a közösségeket –, hogy érzékennyé tegye a szereploket, politikacsinálókat a változásokban rejlo óriási lehetoségekre, az alkalomban lévo kihívásra11. A város, éppúgy, mint az ember, „sárból” és „daimonból”, lélekbol / szellembol van összegyúrva. A városok szépsége, rendje, struktúrája az élet princípiumának, az emberek viselkedésének, várakozásainak és cselekvéseinek következménye. A város energiahordozói, forrásai mindig is az emberek, az emberi törekvések voltak. A városokban koncentrálódó viselkedésmódok, élet-elvárás-minták adták a város szellemét, lelkét, társadalmi struktúráját –rendjét (fiziológia, tartalom), amely a városi környezetben, épített struktúrákban jelent meg térben is (anatómia, forma). Ezzel a mentális energiával tudott az ember újra és újra úrrá lenni a káoszon, és sárral, matériával olyan struktúrákat megformálni, amelyek ellene hatottak az entrópiának. Ezáltal tudtak aztán a városok oly régóta vonzást gyakorolni az emberekre, lakosaikra, tudták a város szellemét „lelkét” és gazdaságát fejleszteni. Lássuk eloször, hogy milyen lelket; szellemet, avagy más képzettársítással élve, milyen „szoftvert” kívánunk szolgálni, milyet volna kívánatos adni (?), illetve milyet lenne kív ánatos használnia, kiformálnia a városnak. Mindezt azon filozófia alapján, hogy „a jövot nem megjósolnunk, hanem alakítanunk kell!” Vagy minden világos? Semmi sem világos, minden komplikált, kaotikus és mégis cselekednünk kell. Ehhez a „management by objective” (MBO) eszközrendszere vezethet el, ha elobb feloldjuk a célkonfliktusokat, azaz tudjuk, hogy milyen jövot akarunk alakítani. Egydimenziós receptekkel a tér komplexitása már rég nem kezelheto, többokozatú, önszervezo, evolutív folyamatokat figyelembe véve kell válaszokat keresni és ilyen folyamatokat kell indukálni.

11

Eddig ennek felismerése elmaradt, barkácsolás, konszolidálás, kozmetikázás nem tudott választ kínálni a társadalom által feltett kérdésekre.

15

16


A megújításhoz, fejlesztéshez döntenünk kell arról, hogy a korlátozást, a megorzést választjuk-e értéknek, vagy éppen a fejlodést és növekedést? Tisztáznunk kell, hogy az oktrojáló irányítást éltetjük tovább vagy a demokratikus / liberális önszervezodést preferáljuk? Mely trendekre építünk; a „kiszállásra”, az új materializmusra, azaz a vagyonfelhalmozásra, vagy az új hedonizmusra, a mindent felélünk, csak a ma számít elgondolására? Míg az értékvesztés idoszakában az új értékek meghatározására, társadalmasítására sor kerül, az értelemre alapozhatjuk elképzeléseinket. Az érték vagy értelemválasztás, amellyel a célkonfliktust feloldani kívánjuk, evolutív értékválasztással érheto el. Az életminoség javítását a „gazdasági környezet javításá”-val kívánjuk biztosítani, amit a környezet javítása követ és ezután a „harmadik fordulat”-nál érjük el a fiziológiailag és anatómiailag egyaránt fejlesztett térben az életminoség javítását, kibovítését, komplexebbé válását.

16

17


A PROSPERITÁS, gazdasági teljesítoképesség és az ÉLETMINOSÉG a fejlodési folyamat elején – egy ideig – korrelál és csak késobb válik szét. A megegyezéshez vezeto úton a legnagyobb akadályt az okozza, hogy a minket körülvevo „értéktáj” diffúz; nehezen egyezünk meg abban, hogy mi érték és mi elsodleges. Egyfajta gondolkodási blokád akadályozza a mai kor érték-meghatározását. Az értékek nem vezethetok le sem a vallásból, sem az evolúcióból (szociáldarwinizmusból) és immár a natúrcsapda is világos. Ezért aztán sokkal inkább egyfajta katasztrófamenedzseléshez hasonlatos az rányítás, i mert nem tudjuk még, hogy honnan vegyünk értékeket és mert nincs az értékeknek, kultúrának iránya (sokféleség irányít). A kor „philosofia universalisa” még várat magára. Még az sem világos, hogy mivel hatékonyabb kormányozni: „okossággal vagy vérrel”! (Sok jel arra mutat, hogy sokan úgy gondolják, vérrel, konfrontációval, versengéssel!) A Metropolis-tér fejlesztésének lényege alapvetoen semmiben sem különbözik más térfejlesztésektol. A cél alapvetoen a felhalmozott eroforrások kibovítése és növelése a (többlet)értékek pozícióba hozásával és a települések piacán történo realizálásával. Éppen a komparatív elonyök kihasználása és egyben új komparatív elonyök kiépítése, létrehozása a fo cél (nem pedig a kiegyenlítés!12). Ha a jelen elonyeit nem használjuk ki, nem tudjuk megteremteni a jövobeli elonyeinket, nem tudjuk megteremteni más fejlesztési források helyzetbe hozását, ezzel a mai versenyelonyünket elveszítjük. Tudnunk kell, hogy nincs abszolút elonyünk, ahogy nincs Bécsnek sem! Milyen eroforrásaink vannak, melyekre építhetünk, milyen komparatív elonyünk ajánlható ki, kínálható a települési piacokon? Humán eroforrás: A Metropolis-térben, mint elsodleges erocentrumban jelen van, meghatározó (nem csak viszonylagosan, hanem abszolút értékben is) ennek a fontos eroforrásnak mind a minoségi, mind a mennyiségi összetevoje. A számunkra fontos, a programban fókuszba helyezett, kihasználható és egyben fejlesztendo elem a minoségi összetevo, amit a kultúra, a társadalmi innováció, szakképzés stb. testesít meg. Ez az egyének, a gazdaság és a kormányzat kulturális politikájának, intervenciójának összhangjaként jön létre és hosszútávon ható, meghatározó elem. Ebben a térben lehet rá építeni már rövidtávon is, ám ezzel lehet a leginkább költségkíméloen újratermelni a jövobeni versenyképességet, versenyelonyt és egyben identitást. A Margaréta program fo, illetve fölérendelt célkituzése éppen ennek a komparatív versenyelonynek a dinamikus újratermelése. A város egyik legmeghatározóbb folyamata a „munkamigráció”, azaz a munkapiacba történo beintegrálódás. A városkörnyék, mint lakótelepülések (alvóváros) tartják pozícióikat, mivel a foglalkoztatást a város monopolizálja (újabban az M0 lesz egy újkori iparterület, a felszámolni kívánt körvasúti barnamezo helyére lépo új foglalkoztatási zóna). A migráció integrációs kérdés, amely az „idegenek” megjelenésével újabb kihívások elé állítja a várost és városkörnyéket egyaránt. A népességfejlodés, a térbe való beköltözés, a városi térbe, illetve annak településeibe való „beépülés” tanulást igényel. Évi 300 ezer „beépülo” (bevándorló és migráló), a multikulturális népességfejlodés menedzselést igényel. Ehhez új gondolkodási modellre, népességfejlesztési-bevándorlási és migrációs politikára lenne szükség. Integrációs alapot kellene létrehozni, meg kellene elozni a konfliktusokat és megorizni a „nyugalmat” a tér településein.

12

(Ha támogatták volna anno a dinókat, ma nem lenne majom.)

17

18


Toke eroforrás: alapvetoen a piac, a vállalkozói szféra rövid (legfeljebb közép-)távú érdekei alapján muködik. Középtávú programok terepe, nem a hosszú távú koncepciót meghatározó eroforrás. A Metropolis-tér kedvezo pozíciókkal rendelkezik a tokekoncentráció szempontjából. A probléma a toke helyzetbe hozásával kapcsolatos. A közhatalom, bár idolegesen kedvezményekkel ösztönözheti a tokét, komparatív elonyt teremthet a piacon, azonban hosszútávon csak a területileg szelektív piacfejlesztés, föld és ingatlanfejlesztés, „befektetési helyszínné válás” hozhat eredményt. Mivel a toke nem korlátos eroforrás, nem meghatározó a koncepció a Margaréta program szempontjából. Meg kell teremteni azt a komparatív elonyt, ami miatt ide gravitál a toke.13 Terület, föld, ingatlan eroforrás: a Metropolis-tér szempontjából ma a legfontosabb eroforrás. Mindannyian láthattuk, hogy az ebben lévo elonyök kihasználásával folyt a tér fejlesztése az elmúlt évtizedben. A terület- és földkínálat sokkal inkább volt meghatározó (egyben a toke számára az extraprofit miatt vonzó), semmint „befektetési helyszín”-kínálat, megfejlesztett ingatlankínálat. (A profit így a befektetohöz és nem a tér fejlesztoihez került.) A spontán, strukturálatlan, direkt földértékesítés nem tudta a földingatlan-eroforrás kibovítését, növelését elérni, sot a struktúrák elhasználásával rontotta a tér komparatív elonyét. Direkt, rövid távú kereslet-kielégítés történt és nem új, fenntartható struktúrák létrehozása a kereslethez való alkalmazkodás hosszú távú feltételeinek megteremtése, a struktúrákban felhalmozott többletérték realizálása által. A tér szerkezetének, anatómiájának romlása a „helyszínné válás” esélyeit rontja. Vagyis a legfontosabb ennek az eroforrásnak, azaz a terület- és ingatlankínálatnak, a befektetési helyszín-kínálatnak a helyzetbe hozása, a jelen elonyök kihasználásával a jövo új, versenyképes térstruktúrájának, s ezzel az új, hatékony és muködoképes területkínálatnak, a Metropolis-tér egészséges, a fiziológiai igénybevételhez alkalmazkodó szerkezetének a kialakítása. A térség versenyképességét, versenyelonyét a tér szerkezetének jó meghatározásával és hatékony alakításával lehet biztosítani. A jelenleg tapasztalható diffúz, spontán szétterülés folyamatai helyébe a struktúrafejlesztést célnak tekinto, települések feletti tervezésre, koordinációra lenne szükség. Egy muködoképes és hatékony, decentralizált koncentráció létrejöttéhez „fogatlan”, a településközi, illetve feletti tervezés, koordináció szükséges és így a fejlodés diffúz. A területpolitika hiánya egyben társadalmi konfliktusok melegágya is (lásd a településekre beköltözo új és a régi elit közötti konfliktusokat, a belso problémákat, feszültségeket). A munkaeropiacba való integrálódás „egyszeruségével” szemben a lakókörnyezetbe, társadalmi környezetbe, a lokalitásba történo integráció „komplikált” kulturális értékkérdés, amit menedzselni kell. A lokalitás minoségét a társadalmi milio is meghatározza, ezáltal mint puha helyszíntényezo egyre nagyobb jelentoséggel bír. A multikulturális környezet elony, de kialakulását támogatni szükséges, az együttmuködést a kultúrák között buzdítani, jutalmazni, politikailag szponzorálni szükséges. A kultúra, a társadalmi nyugalom így válik fontos „helyszíntényezové”. 13

A pénz is áru, melyet el kell tudni „adni”. A pénzt, tokét jó, kockázatmentes és profitábilis projektek vehetik meg kedvezo „áron”. Ráadásul egy gazdasági dekonjunktúra idoszakában a „jó projekt” megítélése is változik, kedvezobb feltételekkel lehet venni „pénzt”, tokét. És végezetül a pénz „mint a pelyva”. Másként: korlátlan eroforrás, az olaj elfogyhat, a Nap kialudhat, de pénz mindig rendelkezésre áll! A kérdés csak az, milyen áron?

18

19


Kínálati modell: A Metropolis-tér fejlesztési stratégiájának a komparatív elonyök kínálatára kell épülnie. Amennyiben a célkonfliktusokat sikerült demokratikus konzultatív módszerekkel kezelni és kialakítani a kívánatos jövoképet, fel kell mérni a lehetoségek adta keresleti igényeket, és egyrészt meg kell határozni egy reális és a piacgazdaságon keresztül megvalósítható célrendszert, másrészt meg kell teremteni a keresleti igényekhez való alkalmazkodás feltételeit. A közhatalomnak nem feladata a célok megvalósítása, ezt a privát szféra szereploinek kell rövid távú céljaik kielégítése során megtenniük, azonban az irányítóknak hosszú távú célok érdekében kell tudni befolyásolniuk, kezdeményezniük a reálfolyamatokat. Nem totális tervekre van tehát szükség, hanem jól értheto hosszú távú célok kituzésére szélesköru nyilvánosságmunka eredményeként, majd azon eszközök megteremtésére, melyekkel a rövid távú részcélok, közvetlen piaci célok befolyásolhatóak, a folyamatok szervezhetoek és irányíthatóak.

19

20


§ M i l y e n g o n d o l a t k í s é r l e t e k / mo d e l l e k k é s z ü l t e k e d d i g Szinte kivétel nélkül mindegyik javaslatban a települések feletti tervezés „fogatlan”, nincs megfelelo eszközrendszer a kistérségi, megyei vagy / és regionális szintu koordináció muvelésére. Ennek érdekében az intézményesítés (lásd ott) megkerülhetetlen a Metropolis-tér sikere, jövoje, versenyképessége érdekében. Nem megfelelo (inadekvát) megoldások / válaszok • Radiocentrikus város (ami ma folyik) A korábbi XIX. századi struktúra nagytérségi kiterjesztésében bízva hoznak létre egyre inkább centralizáló struktúrákat. A gyuru (húr) irányú utakkal tovább koncentrálódik a fejlesztés, melynek ideológiája a „kompakt” város. A radiocentrikus rendszerben az M0 illetv e a többi gyuru „beöleli” a fejlesztéseket, míg a szétterülésnek nem tud gátat szabni. • Bolygó-városok („csapágyvárosok” 60 km sugarú körben ) A nagyváros gravitációs szegélyén elhelyezkedo középnagyságú városok nem tudják megoldani a köztes tér szervezését. Nincs elég önálló dinamikájuk ahhoz, hogy az amúgy centralizált infrastruktúrák mellett hathassanak a körzetükben, hinterlandjukban. Csupán velük egyedül nem lehet megteremteni a térbeli munkamegosztást. Nincs kello impulzus (Székesfehérvár és Tatabánya enyhe kivételével) helyben ahhoz, hogy egyéb támogatás híján új nagyregionális struktúrában kialakuljon egy új típusú együttmuködés az itt élo ötmillió ember javára. • Elszigetelt pontok Egy egy kitüntetett helyen létrehozni kívánt fejlesztés, nem tud szervesülni a tér egészébe, környezetébe és ezért fejlodése megtorpan. Gettóként, különösen torzóként létrejove nem képes a Metropolis struktúra javítására. Ilyen típusú nagyvonalú kezdeményezések nem voltak sokkal inkább mozaikszeru kisléptéku fejlesztések a „business as usual” módján, települések szintjén. Hatásuk negatív, inkább a szétterülést gerjesztik (Budajeno), semmint valódi új, fenntartható struktúrák létrejöttét iniciálják.

•

Utópikus megoldások, valószínutlen vagy kisszeru javaslatok Városépíto nagy manifesztumok mentén Az állam és részben a nagyváros kezdeményezett nagyvonalú koncepciókat, többnyire nagy városépíto manifesztumokhoz kapcsolva. Így az állam a fovárossal karöltve meghirdette a szuburbanizáció „meggátlására” a „moratóriumot” a hinterland településein történo építés korlátozására. Nem hozott ezzel párhuzamosan jó döntést a metropolis hatékony és fenntartható struktúrájára vonatkozóan. Az Agglomerációs Rendezési Terv egy centralizáló, korábbi térbeli munkamegosztást rögzíteni kívánó idejétmúlt manifesztum. Hasonlóan az Olimpia meghirdetése is egy városfejlesztési építési manifesztum, amely hivatott lenne a tér valamely (felülrol) kitüntetett részét elonyös helyzetbe hozni és egyfajta „pszeudo városfejlesztés” akcióval helyettesíteni a valódi átfogó struktúra-megújítást. A probléma újfent a XIX. századi struktúra megújításával kapcsolatos bizonytalanság, a városmagot körülvevo nem piacgazdasági körülmények között kialakult / fejlodött gyenge színvonalú és alacsony suruségi alul-urbanizált területekkel szembeni bizonytalanság, policy hiánya.

20

21

MARGARÉTA ALAPELKÉPZELÉS •

Építészeti megoldások mentén A városmegújítással kapcsolatos polémiának az a terepe, ahol a laikusok, a lakosság a politikusok is a leginkább otthon vannak, és amely éppen a XIX. századi struktúrák megóvásával, a korábbi kort követoen az identitáskeresésnek a legkiérettebb terepe. Itt érzi magát a „rendezo” szakma is leginkább otthon, a legkevésbé „politika érzékeny” Valódi pszeudo viták bonyolíthatóak le, miközben mindenki involválódhat a sajtó figyel, ugyanakkor a fontos struktúrákról, a várospolitikáról szinte egyetlen szó sem esik. Általában „imperialista” karakteru megoldások kerülnek a dialógus fókuszába. Ezek közül kiemelkedik a „Magasház” vita, a Panelvita, a Duna-part vita, a Nemzeti Színház vita (az egyetem csak úgy fu alatt megépült ugyanakkor), stb. A „nem kielégíto megoldások” mellett röviden vessünk egy pillantást azokra a lehetséges modellekre amelyeket a városfejlesztések során (i) mások már „felfedeztek”, amelyek (ii) megalapozták gondolkodásunkat, illetve amely modellek rendszerbe szervezése (iii) logikus kereséssé „egyszerusítik” a problémamegoldó tevékenységünket. A koncentrikus (pontszeru) város fejlodésének négy (4) lehetséges modellje Kompakt

város

központi zónával

Homogén

Szatelit

(bolygó)

elrendezodés

struktúra szóródás

Agglomerálódó lépcsoscentrumok struktúra szóródás

valamint a szalag- város négy (4) lehetséges és 2 figyelembe vett modellje

kompakt

város

szalagformájú

fésus város

Szalag

kiemelt

helyszínekkel

Kompakt

város

központi zónával

Gerd Albers alapján Mindezek figyelembe vételével (számos más forgatókönyvet is elemezve) a következo integrált és evolutív struktúrában kerestük a megoldást, a javasolt Margaréta struktúrát:

21

22


A jelenlegi Budapest

A jelenlegi status

M3 / M0

Budaörsi, etc

koncepció

quo

reálfolyamat

reálfolyamat

pont

szalag

Hierarchizált agglomerálódás Alregionális súlypontok

Közvetíto

„beoltás” / „nemesítés”

városgyuru

integrált modellé formálás

1

2 .

3 .

4 .

Hogy a pólusképzodés a korridorokon ne legyen kiszolgáltatva csupán önszervezodésnek, a mikroagglomerálódást menedzselni szükséges

Gauder Péter 2002 Ecorys / Quo Vadis Consulting

22

23


A városi folyamatok igencsak stabil folyamatok, egyben lassú folyamatok. A változásokat, amelyeket érzékelünk és amelyrol oly sok szó esik, sokkal inkább a (i) gyors folyamatokkal, így pl. a (ki)költözéssel, migrációval kapcsolatosak, semmint a (ii) közepes-sebességu folyamatok - mint pl. a gazdasági struktúra változása, vagy a demográfiai változások-, vagy még kevésbé (iii) a lassú változásokkal, amilyenek a technológiai ciklusok, vagy konjunktúraciklusok, illetve az útépítés, az ipartelepítés, vagy központok kialakulása, létrejötte. Ráadásul, éppen a lassú folyamatok nem lineáris folyamatok. Ezek többnyire instabil és önszervezo folyamatok. Meghökkentonek, sot provokatívnak tunhet az állítás, miszerint a kompakt város hívei okozzák a szétterülést a szuburbanizálódást. Mielott megfelelo vonzó parkolási lehetoséget hoztak volna létre a (mono) centrumba érkezok számára, mielott a tömegközledést információs-kori értelemben elérhetové és vonzóvá formálták volna, mielott a belvárosi tereket, azok láncolatát helyzetbe hozták volna nagymértékben megemelték a parkolási díjakat. A centrum elérése nem csak nem attraktív, de nem is hatékony. Mindezek együttes hatására a centrum perifériáin és a perifériákon helyzetbe hoztak számos helyszínt, új centrumok kezdetek kialakulni (Váci út )a monocentrumból kiszorított munkahelyek energiáját használva fel az önszervezodés során. Miközben harcoltak a lakások kitelepülése ellen, aközben „kilökték” a munkahelyeket, a kereskedelmet, csupáncsak a gépkocsik parkolásának, állóhelyben való tárolásának korlátozásával. Ezek együttes eredménye olyan helyek, helyszínek degradálódása mint a Rákóczi út vagy a Vigadó tér és olyanok felemelkedése, mint a Kálvin tér, vagy Liszt Ferenc tér a centrum perifériáján. Ez annak a következménye, hogy hibásan ítélték meg a keresletet, a gépkocsihasználat iránti igényt, vagy / és emocionálisan közelítettek mind a gépkocsihoz, mind a XIX. századi szövethez. Az eredmény éppen ellenkezoje lett mint a kívánatos, azaz a ikmpaktság helyett kiürül a központ és erosödik

a

szegély!

Hát

ez

van,

ha

a

nem

megfelelo

eszközöket vagy nem megfelelo idoben,

egymásutániságban használjuk. Az önszervezo folyamatok teóriája ennyiben más mint a lineáris folyamatok teóriája. Érdemes figyelembe venni a voluntarista tervezés elveitol eltéro, egyre inkább meghatározó káosztervezési / akciókutatási, menedzselési elveket is.

Különösen instabil az információs társadalom építése / épülése, hiszen az információ magában hordozza a „meglepetés” effektusát, ez éppen az értéke, a kreativitás lényege, szemben az ipari társadalommal, ami repetitív, így a városi struktúra szempontjából is stabil struktúra. A munkahelyek (boltok, irodák) jobban koncentrálódnak, mint a lakások és ezek jelölik ki a súlypontok, centrumok helyét. A kitüntetett helyek létrejötte, azaz a térben súlypontok, a centrumok, alcentrumok, kereskedelmi, gazdasági pólusok létrejötte kitüntetetten önszervezo folyamatok eredménye. A centrumképzo folyamatokat nehéz tervezni, mivel önszervezo instabil folyamat. Mégis a komplexitás - ami egy város különösen egy metropolizálódó térben megtestesül - nagy / sok szabadságfokot eredményez. Azt a problémát kell tudni áthidalni, amit az elozoekben vázoltaknak megfeleloen az önszervezodés bizonytalansága különösen az információs korban okoz. Meg kell tudni oldani, hogy ne legyen kiszolgáltatva csak az önszervezodésnek a térbeli polarizáció. „Fel kell fedezni” a térben a potenciális polarizációs „fészkeket”, a kitüntetett helyeket és menedzselni kell a „mikro-agglomerálódást”. Az információs társadalom új funkciói, „élettechnológiái” közül egypár már jól meghatározható és ezekkel a mikroagglomerálódás jól szervezheto.

23

24


A Margaréta programban az elozoekben felvázolt városmodelleket egymással „nemesítettük”, egymásba oltottuk, mint egy „városi Mitshurin”. Önszervezodésnek, evolúciónak nem tesszük ki teljesen, hanem a mikroszervezodést eroteljesen menedzselni kívánjuk, kvázi inkubátorban segítve az új struktúra gyors kialakulását. A felvázolt modell jelentosége két felismerésben van: (i) nem a stabil, ipari struktúrákhoz alkalmazkodó, jelenlegi mono-centrum újrafejlesztéshez szükséges infrastruktúrafejlesztésekre van szükség, hanem a jelenlegi, korábbi térfejlesztési koncepciók átfogó felülvizsgálatára, bírálatára és az információs társadalom „áramló” igényeinek megfelelo poláris, policentrikus nagyvárosi struktúra kialakításához szükséges polarizáció elosegítésére, funkcióknak „kihelyezésére”, azaz az integrált nagyvárosi tér átfogó átalakítása szükséges. (ii) a város valamikori (az akkori léptéknek megfelelo, mára azonban meghaladott) szerkezetének lassú, lépésenkénti átalakításához olyan módon kell a ma tervezheto struktúrákat meghatározni, hogy az a „síkvidéken” a koncentrikus városszerkezetnek raszteres, négyzethálós térszervezésbe történo átmenetét elokészítse, egy lényegesen nagyobb térben történo együttmuködés lehetoségét, illetve az ehhez szükséges infrastruktúraszerkezetet elokészítse és lehetové tegye. A távlatban hatékony struktúrákat az átalakulás mai impulzusát, az EU csatlakozás alkalmát kihasználva kell elokészíteni, ehhez a korábbi idok törekvéseit rögzíto, kimerevíto így már most láthatóan meghaladott lassú folyamatokat befolyásoló terveket hezitálás nélkül ki kell tudni dobni, a múlt gazdasági és társadalmi struktúráival együtt el kell felejteni. Ehhez fel kell tudni oldani a mai megmerevedett gondolkodásmódot, újra kell értékelni a jövo céljait és a merev centralizáló gyurus rendszert, a mindent „beölelni kívánó” beszukíto struktúrákat fel kell tudni váltani egy nyitott és valóban „méltányos” térbeli struktúrával. Ehhez a korábbi kor nagyvárosának szerkezetét és területhasználatát egyaránt át kell gondolni, a fenntartható urbanizáció jegyében a szükséges mértékben elsosorban a „belso szuburbanizációs zóná”-ban újra kell a területeket és a térszerkezetet pozícionálni. Monocentrikus és kompakt várost, mint monolit el kell tudni felejteni. Az egyébként helyes kompaktságra való törekvést transzformálni kell a mikroagglomerálódások ra, ahol az urbanizálódást célnak kell tekinteni, a jelenlegi „belso falu”- kat kell - a polarizációt segítségül hívva városi térré átalakítani.

24

25


q

EURO-VÁROSSÁ FEJLESZ TÉS, URBÁNUS CENTRUM

INTEGRÁLT

Budapest elott még számos lehetséges jövo nyitott. A jelen jövokoncepcióban javasolt multinukleusú, avagy mono-policentrikus városfejlesztés alapvetoen szakít azokkal az elképzelésekkel, amelyek a város konszolidálásával, a kialakult problémák rövidtávon való megoldásával, „elvágásával”, vagy kozmetikázással keresték a megoldást. Szakít azzal is, hogy adminisztratívan lehatárolt terek külön-külön entitásként határozzanak meg célokat és célhoz vezeto utakat, stratégiákat. A jelen elképzelés a tér egységes, összeillesztett „metropolizációjának”, a budapesti térség (eddig elmaradt) „struktúraváltásának” koncepciója, amelyet az európai szupertérbe történo integráció tesz igazán aktuálissá. A koncepciónak számos eleme megtalálható korábbi anyagokban, javaslatokban és tanulmányokban, feltehetoen elhangzottak hasonló elképzelések szakmai és politikai beszélgetések során is. Itt csupán az eddigi légnemu és cseppfolyós gondolatainkat igyekeztünk egyfajta koherens rendszerbe rendezve közreadni, annak érdekében, hogy tanulmányozni, továbbgondolni (vagy elutasítani) lehessen azokat. Tudjuk, hogy jelen munkaanyag sok tekintetben más megfontolásokat tartalmaz, mint olyan tanulmányok, javaslatok, amelyek sokkal inkább a konszolidációra, rövid távú akciók meghatározására, a meglévo értékek visszatekinto orzésére, nem pedig azok figyelembe vételével a tér átfogó újra-kitalálására (reinventing), egy távlatos jövo felvázolásával a holnap tennivalói kontextusának meghatározására, és ebben a tegnap és a ma értékeinek bovített újratermelésére irányulnak. A koncepció javasolja a 21. századi városi funkciók, a metropolitán funkciók decentralizálását a Metropolistérségben (agglomeráció), ezzel új nukleusokat, fejlodési pólusokat hozva létre a térben. A történeti város, a 19. századi struktúrák, és a vele nem szervesült szocialista struktúrák14 nem képesek befogadni a kor (és a belátható jövo) igényeinek, szükségleteinek kielégítését szolgálni hivatott funkciókat, tereket, létesítményeket és infrastruktúrákat. A történetileg kialakított radiocentrikus térstruktúra az elozo évszázad második felében a piacgazdaságot nélkülözni kénytelen környezetben nem fejlodött, az elmúlt tíz évben pedig nem tudott (az elmaradt motorizáció által is hajtott) gyors konurbanizáció kihívásaira megfelelo választ találni. A városi növekedés / terjedés a korábbi pontszeru szocialista fejlesztésekhez hasonlóan nem hozott létre „idotlen” struktúrákat, csupán a környék települései reagáltak – még nem kapitalista ingatlan-logikával – a városi lakosság viselkedésére, várakozásaira, a belso szuburbanizációra és a szétterülésre. A továbbra is pontszeru fejlesztések ellepték a teret, nem szervesültek egy jól definiált struktúra mentén fenntartható, minoségi szövetté. A gépkocsiknak a történeti városban logikusnak tuno elutasítása a tér egészére kiterjesztve hibás következtetésekhez – gyalogos / kerékpáros Metropolis kialakításának igényéhez – vezetett.

14

Meglepo módon hozott létre.

mindketto

„nem

autós”

emberekhez

„szóló”

fizikai

tereket

25

26


Egy olyan struktúra, amelyben „kivisszük a centrumot”, ahol a térbe kiáramlás energiáját nem a lakóhelyekre szukítjük (fenntartva ezzel a függoséget és így a centralizációt, azaz a bejárást, mobilitást a központba), hanem az új, illetve megújuló funkciók egy részét kiáramoltatjuk a Metropolis-térbe, azaz a funkcionális nagyvárosi-térségben kitüntetett pontokra, pólusokat, policentrumokat képez. Ezáltal a Metropolis-térben a pólusok körül „kisvárosok”-at hozunk létre, amelyeket a kor igényeinek megfeleloen tudunk kialakítani. A decentralizált koncentráció elvének megfeleloen ezek a policentrumok fontos szerepet fognak játszani a nagyváros (és ezzel a nagyvárosi tér) rekonstrukciójában, a struktúrák eloretekinto átalakításában, a tér átfogó és integrált struktúraváltásában. A tér összetett módon fogja erosíteni pozícióit az európai városversenyben, a régió (a Nagy-Pannon tér) egészének fejlodésében, mint fontos új mono-policentrikus várostérség. Ezáltal a várostérség ki tudja használni kaleidoszkópszeruen sokszínu környezetének összetett elonyeit, és Metropolistérré való fejlesztésével az eddigi kiáramlási energiákat struktúrafejleszto energiává alakítja, a ma romboló konfliktust építo / konstruktív konfliktussá formálja át. Csökken a városon belüli (lassú) mobilitás, fontossá válnak viszont mindazok a terek, helyek, amelyek valamilyen potenciállal rendelkeznek (helyek, ahol egyetemek és kollégiumok vannak, mint Piliscsaba / Zsámbék / Gödöllo, vagy nemzetközi és regionális repterek, vonzó lakókörzetek, rekreációs térrészek, stb.). A színes természeti környezet, a hegyek, a csodaszép Park-Erdo, a dombok kellemes vidéke, a lapályok és a történeti specialitások, vonzó kistelepülések, tradicionális rurális térrészek, vízfolyások és a Duna-folyam mind vonzó arculati összetevoi a Budapesti Metropolis-térnek. Ha kitekintünk a szuk várostérségen kívülre, olyan városok, mint a történeti háttérrel is rendelkezo Székesfehérvár és Esztergom, vagy az ipari karakterrel bíró Tatabánya és Dunaújváros, vagy olyan alföldi városok, mint Kecskemét és Szolnok, valamint Gyöngyös és az Ipolyság egymást kiegészíto urbánus funkciókkal rendelkezve egyrészt önálló városok, ám ugyanakkor kapcsolódnak a Metropolishoz és vele egy „gyuru-városi” (Randstadt) minoséget is létrehozhatnak. Ezzel a „Budapest-régió”, mint Metropolis egy közel ötmilliós gyuruvárosi térben közel hárommilliós népességgel rendelkezo mono-policentrikus urbánus szövet, összetett, ugyanakkor egyéni identitással, szélesköru vonzerovel és ugyancsak összetett, prosperáló gazdasági alapokkal, sokszínu, vonzó élettérháttérrel. Ehhez új városszervezésre van szükség, a 19. századi városi szövetnek eloretekinto kiterjesztésére, kiegyensúlyozott (kevert) policentrikus térrendszer innoválására, új 21. századi struktúrák lehetoségének kialakítására. A központi − gyuruvárosi − tér egészének innovációjába illesztve kell a város és városkörnyék összehangolt, összefüggésekbe illesztett, integrált strukturális innovációját meghatározni, a térbeli növekedésben rejtezo impulzust polarizációval új típusú strukturális központosítássá, nagytérségi fejlodéssé átalakítani. Az EU csatlakozással létrejövo alkalmat, a piacgazdasági átmenet utolsó fejlodési szakaszának kihívásait, lehetoségeit a társadalom új igényeinek kielégítése érdekében hatékonyan és eredményesen kell kihasználni, ezért szükséges egy ilyen koncepciót meghatározni és megvalósulását elosegíteni, menedzselni. A Margaréta Program, a policentrikus fejlesztés forgatókönyve, egy erre vonatkozó alapelképzelés.

26

26


? BUDAPEST LEGYEN 21. SZÁZADI NEMZETKÖZI KULTURÁLIS- ÉS TUDÁS (TUDOMÁNYOS) VÁROS ................................................................................................27 q

BUDAPEST ÚJ IDENTITÁSA = KULTÚRA- ÉS TUDÁS-VÁROS .............................................................28

? MAGAS-FOKÚ TUDOMÁNYOS ÉS T ECHNOLÓGIAI VÁROS SZÁMOS KULTURÁLIS VONZEROVEL ................................................................................................................32 q

INTELLIGENS VÁROS, TECHNOPOL / CAMPUS VÁROS .......................................................................36

? A „M ARGARÉTA” KONCEPCIÓ : A JAVASOLT MEGOLDÁS ........................................42 ? IRÁNY A METROPOLIS, AVAGY VÁROSRÉGIÓ : V ÁLASZTHATÓ JÖVO ......................43

26

27


?

BUDAPEST LEGYEN 21. T U D Á S - ( T U D O M Á N Y O S)

S Z Á Z A D I N E M Z E T K Ö Z I KU L T U R Á L I S - É S VÁROS

Korunk talán legjellemzobb folyamata az INTELLEKTUALIZÁCIÓ. Ez talán kézenfekvonek tunhet az információs társadalom kialakulásának fényében, mégis a legtöbb várostérség még mindig a korábbi ipari kor fordista logikájának megfelelo struktúrák pótlására koncentrál. A világban sikeres terek az „atom-korszak”, azaz a materiális-manufakturális korral szemben sokkal inkább a „bit-korszak” építésében jeleskednek1. Ha alaposan megfigyeljük, ugyancsak feltunhet, hogy éppen a transzformációval összhangban, az igényelt releváns szakértelem, a szükséges kompetencia iránt van olthatatlan igény a mi térségünkben, de talán nyugodtan állítható, hogy világszerte. Ma csak a legjobb gyozhet, annak van esélye, aki a legmegfelelobb ismeretekkel rendelkezik, a legjobb kézségeket tudhatja magáénak, tapasztalata és kapcsolatai az elérheto legjobbak. Ehhez naprakész információkra van szükség a piacról, a világról, az emberi vágyakról, viselkedésekrol, várakozásokról, konkurenciáról, technológiákról, módszerekrol, stb. A fiatalok azokat a helyeket keresik, oda vándorolnak, ahol ilyen ismeretekhez, tapasztalatokhoz juthatnak, ahol megszerzett képességeiket fejleszthetik, kihívásokkal találkozhatnak. Az adaptív, narratív rendszereknek bealkonyul, az innovatív, vállalkozó tereknek van ma piaca. Végül észrevehetjük, hogy a gazdaság gyenge lábakon áll, nemzetközi recessziók követik rendre egymást, a termékciklus olyan sebességgel változik, hogy tokeigényét már csak kevesen tudják újra és újra rendelkezésre állítani. Egyre több elemzo van azon a véleményen, hogy az igazi energiákat, azaz amikre a megújulást, új dinamikát lehet építeni, nem a tokében, a gazdaság utóbbi idoben jellemzo hajtóerejében, hanem a TUDOMÁNYBAN és a KULTÚRÁBAN kell keresni, ezekre kell a jövobeli fejlodést építeni. A kultúra, amit Stefan Zweig „A legnagyszerubb feleslegesség”-nek aposztrofált, lesz / lehet a jövo nagy eroforrása. A mezogazdaság (föld), az ipar és a toke után az ember a maga tudásával, ismereteivel, viselkedésmódjával, általános kultúrájával lesz a legfontosabb eroforrássá. Az információs és tudáskorszak beköszönésével Budapest prosperitását a Kelet Párizsaként teremtheti meg. Ehhez kell a struktúráit alakítania, létrehoznia. Egy új high tech „Belle Époque”, egy második millenniumi fellendülés elott állunk, ha jól tuzünk ki célokat, ha feloldjuk a magterület Budapest és a környezete (hinterlandja) közötti célkonfliktusokat.

1

Az „atom”, illetve könyvbol kölcsönöztem hardver helyett.

„bit” szemléletes fogalmakat a Funky az eddig korábban általam használt

Business szoftver

c. és

27

28


q

BUDAPEST ÚJ TUDÁS-VÁROS

I D E N T I T ÁS A

=

KULTÚRA-

§

( K u l t u r p o l i s , s c i e n t o - p o l i s , t e c h n o p o l i s , In t e l l i g e n t C i t y , C a m p u s C i t y )

ÉS

A gazdaság, társadalom és környezet hármasában az elmúlt idoszakban a környezet kapott különös hangsúlyt. Többen vannak, akik az utóbbi idoben azt javasolják, hogy a hangsúlyt inkább a társadalomra, a társadalmi innovációra, a polgári „engagement”-re (elkötelezettségre) kellene helyezni. A problémát többen abban látják, hogy a társadalom hívószava alatt eddig elsikkadt, másodlagos alrendszerré degradálódott a kultúra és a tudomány és ezáltal nem került kello megvilágításba ezek fontossága, kitüntetett szerepe a fejlodésben, megújulásban, az átalakuláshoz nélkülözhetetlen innovációban. A „társadalom” rendszer alá betagozva mind a tudomány, mind a kultúra csupán egy alrendszerré vált a többi között, míg a „környezet” mindent domináló „ász” lehetett. Ahhoz, hogy a gazdasági recesszióból, a korábban volt ismeretek adaptálásának, vagy újrakombinálásának csapdájából kikeveredjünk, gyújtópontba kell helyezni a tudomány, a tudás, az innováció és ezzel összhangban a kultúra rendszereit, struktúráit. Általános az értékválság. Deficit van világosan követheto értékekben, ezzel összhangban identitásban, kulturális2 identitásban. A környezo versenyzo városok (Bécs) beletespedtek a „magas-kultúrába”, az idoskultúrába, kevéssé kísérleteznek. „Bécs nett, kellemes, de nem túl fontos” − mondják. Budapestnek erre kellene építenie: fontossá kell válnia a térben, nagyrégióban. Nem morzsákra, hanem egy mindent átitató, mindent meghatározó új ideára van szükség. A TUDÁST, az INTELLEKTUST, a KULTÚRÁT kell itt tudni „termelni” és értékesíteni. Mindez kitunoen illeszkedik az információs társadalom trendjéhez, a kreatív társadalom ideájához. A „magas-kultúra”, a színházak, a muvészet, a múzeumok és kiállítások megfelelo hátteret teremtenek a koncepció kifejlesztésére, a kulturális identitás megteremtésére. Hiányzik a versenyképes magas szintu oktatás, az elitképzés, azaz az az egyre inkább keresett „csúcstechnológia” (MBA és PhD képzés), amelyre ma a világon minden fiatal vadászik, hogy a leheto legjobb állásokhoz belépot kaphasson. A felsoszintu tudáshoz jutás helyeit kell megteremteni, hogy a város fiatalokat és intellektust / intelligenciát vonzzon. De a „magas-kultúra” nem elég. Éppen a „lassú népvándorlás” korában (szemben a baby-boom korszakban volt elvárásokkal) fontossá válik az interkulturalitás és az ezzel összefüggo intézmények jelentos szerepet kapnak. A kulturális sokszínuség, éppúgy, mint a „kultúra-suruség” fontos vonzerot és egyben a fejlodéshez hátteret, a kreativitásnak, innovációnak megfelelo elegyet képeznek. A nagyváros elvándorlásból eredo népességveszteségét visszanyeri − ahogy az utóbbi egy-két évtizedben München vagy Bécs is visszanyerte – elsosorban (külföldi) bevándorlókból. A vidéki lakosság nagyobb „városturo-képességét” jelzik azok az adatok, amelyek a Budapest környéki agglomerációs települések gravitációs vonzását mutatják, szemben a vidéki terek elvándorlási adataival. 2

A kultúrát kiterjesztjük.

28

szélesen

értelmezzük,

a

társadalom

gondolkodási

mintáira

is

29


Az innováció közelsége, az új élettechnikák elérhetosége és a magasabb kereseti lehetoségek, a jobb életkilátások is nagy konurbanizációs vonzerot gyakorolnak a funkcionális várostérségen kívül, sot az országhatárokon túl is. Amennyiben Budapest világos és vonzó kulturális identitást tud felmutatni, a város öndinamikája képes „feltölteni” azt a népesség-lyukat, ami az átalakulás elso egy-két szakaszában (privatizáció / kárpótlás), a „szabad költözködés jogának” érvényesíthetové válásával keletkezett (visszanyerni, amit „elvesztett”)3. A ma „észrevétlenül” csökkeno népességu nagyvárosban ez a bekövetkezo népességmozgás hatalmas hajtóero, energia lehet, amennyiben pozitívan közelítjük meg és megfelelo multikulturális és interkulturális identitásfejlesztéssel és intézményesüléssel elorelátón, tudatosan szervezzük, menedzseljük a bevándorlást, „újra-feltöltést” 4. Ez a dinamika, impulzus csak a következo években fog igazán kibontakozni, amikor a szabad helyválasztás és az életminoség jelentos javulása (vagy az arról alkotott elképzelések), az EU-csatlakozás tovább növelik a város pozitív identitását. A városkörnyék identitásához szorosan kapcsolódik a településstruktúra, amely hosszútávon meghatározza a város arculatát, lenyomatot képez a Metropolis „arcán”, mint szépségtapasz, vonzero vagy éppen ellenkezoleg (ahogy ma folyik), mint undok bibircsók, vagy zsíros toka. Számunkra egyértelmu, hogy a történeti város 19. századi arcának – aminek magának is megújulásra van szüksége – és a környezet modernizációjának összhangban kellene lennie, nem csak tartalmilag, társadalmi rend szempontjából, hanem a formai rend szempontjai szerint is. Ez nem azonosat és egységeset jelent, hanem a kulturális sokszínuség megtartásával a közös többszörös, a kulturális identitás megtalálását (lásd a Pilis-Dunakanyar Kultúrpark kísérletet is).

A fiatalok, „tornaciposök” kultúrája meghatározóvá válik. Ez azt jelenti, hogy az egyre értékesebbé (mert kevés lesz belole) váló ifjúság olyan szubkultúrákkal gazdagítja a teret, amelynek dinamizáló ereje van (Pepsi Sziget, Tilos az Á). Támogatni kell, sot gyújtópontba helyezni a kísérletezést, a diverzifikálást. A multikulturalitás, az interkulturalitás szélesen értelmezve vitalizálja a város kulturális és tudományos életét, vonzóvá, attraktívvá teszi (Kelet Párizsa). Az experimentális kultúra egyben az experimentális tudomány identitását is építi, ami az innováció, a kreativitás szükségszeru hátterét képezi. Mindez megkönnyíti az emigránsok, bevándorlók beilleszkedését. A várost − és ez alatt a Metropolis-teret, a funkcionális várost értjük − „rendezni” kell. Rendezvények, események fogják belülrol „milliós falu”-vá kovácsolni a térséget választókat, illetve kifelé közvetíteni, „eladni” a várost és összetett kultúráját. A tömegkultúra, az elitkultúra, az experimentális kultúra ezáltal mind szerepet játszik a tudásváros-identitás megteremtésében, a város átfogó vonzerejének kialakításában.

3

Valójában csak nagyon kevesen hagyták el a Metropolis-teret. A statisztikai megközelítés, ami az adminisztratív városra vonatkozik, nem mutatja a funkcionális város valós képét, azaz a belso átrendezodést, a foként gazdasági elonyöket kihasználó, illetve minoségi életteret kereso kiköltözo hullámok motivációs és térbeli eltéréseit. 4 Ha jól végiggondoljuk, a város népességének, sot az elitnek nagy része sem a Mayflowerrel jött Budapestre. Sokkal inkább vidéki beköltözo, „gyüttment” képezi ma is a város népességének jelentos részét (csak a születési hely adatokat kellene statisztikailag ismerni).

29

30


(Gondoljuk csak meg a mai szponzorok /Shell/ milyen módon „adják el”, identifikálják magukat és ezáltal termékeiket. Figyeljük meg Barcelonát, milyen rendezvények sorozatával helyezte el magát a befektetok és városhasználók mentális térképén? Milyen arculatot hozott létre épített környezetének alakításával. És a példák számosak lehetnek, akár sikeres hazai modelleket (Kapolcs, Muvészete völgye) említve is jól érzékelhetové válik a gondolat egyszerusége.)

Különösen egy „kulturális sivatagban” van annak óriási esélye, aki ilyen koncepcióval kíván „oázist” teremteni. Budapestnek minden esélye, képessége és adottsága megvan arra, hogy kivegye részét a globális intellektualizációból, és erre építse megújulásának vezérlo logikáját. Nem kiegyenlítésre, nivellálásra, hanem éppen a dinamizálásra kell építeni. Eleddig nyugatra irányult a figyelem, holott esetleg éppen északra, délre és keletre figyelve kellene kompetenciáinkat helyzetbe hozni, illetve ezekre tekintettel fejleszteni (intermediátor szerep). Ha a „funky” értelemben „atom-korszak” materiális alapú iparának átalakításakor elsosorban nem az anyagi / technikai elosztásra, logisztikai „híd”-szerepre, hanem egy valódi transzformációs ugrással „bit-korszakba”, tudás-intenzív információ-elosztó és eloállító szerepre készítjük elo a Metropolis-térséget, Budapest funkcionális régióját, akkor – javaslatunk szerint – a kultúrára és tudományra kell építenünk. Ekkor Budapest „design város”, „média város”, „könyvkiadó város”, avagy még inkább „konferencia-város”, információcsere-város, „kreatív Metropolis”, innováció-intenzív Eurováros, „K+ F és tudás-város”, stb. funkciókra törekedve és az ezekhez szükséges struktúrákat kiépítve fogja identitását felépíteni és intellektualizálni a régióban a terek sokaságát. Ezzel pedig vonzani fogja a befolyásolt térségben a bit-intenzív technológiákat, a bit-függo ipart, ami viszont vonzza az intellektusokat, akiket képezve bovítetten újratermelhetoek az információk, tudások és fejleszthetok a kézségek, amelyeket a várostér „eloszthat”, megoszthat a nagyrégióval. Ezt az intermediáló szerepet a tér a város kulturális identitásával megalapozva, experimentáló, avantgard, kreatív imázsát erosítve tudja helyzetbe hozni. Egy információ-orientált intermediáló szerepre kell felkészíteni azt az urbánus teret, amely már nem csak maga a történeti város, hanem az a funkcionális tér, amelynek még nevet kell adnunk: pl. „Budapest Metropolis” vagy „Budapest-Régió” esetleg „Nagy-Budapest”. (Két alapveto okból is kerüljük az Agglomeráció megnevezést: (i) adminisztratív értelemben a fogalom már „foglalt”, (ii) szubordinált fogalomként eltér attól a „világnézettol”, amelyben mi szemléljük a városi teret. Azaz számunkra a város tere az a funkcionál tér, amelyet a térség lakói használnak, azaz egyetlen entitás, még ha különbözo

súlyú

elemekbol

rakódik

is

egyetlen

elemmé

össze,

szemben

az

agglomeráció

eddigi

gondolatiságával, ami Budapest primátusára épülve az agglomerálódó teret „szolgáló”-ként, függoségben hagyott térként szemlélte. Már az 1998-as Agglomerációs koncepcióban sikerült ettol eltávolodni, de térbelileg az agglomerációs rendezési tervjavaslat még messze nem tette magáévá ezt a felfogást, filozófiát. Ebben a dolgozatban viszont alapvetoen ez az a többletérték, amit kommunikálni szeretnénk, hogy a tervezett / tervezendo térstruktúra alapvetoen vissza fog hatni a tér szereploinek viselkedésmódjára, a tervezett rendszerstruktúra hosszútávon meg fogja határozni a város (itt a ki nem mondott „Nagy-Budapest”, budapesti funkcionális régió) versenyképességét, fejlodésének irányát, lehetoségeit.)

30

31


Budapest Régiónak, mint egyetlen entitásnak, fel kell készülnie egy 21. századi „város-reneszánszra”. Nem a 19. századi struktúrák konszolidációjával, kozmetikázásával kell tehát meghatározni a jövobe vezeto távlatos Budapest Régió struktúráit, hanem transzformációs logika mentén, egy egyre dinamikusabbá váló, egyre szellemibbé alakuló és egyre hedonisztikusabbá váló kor igényeire figyelemmel. Korszakváltás folyik a világban, amelyhez való felzárkózáshoz most esélyt kapott Budapest és térsége, csak fel kell ismerni az esélyt (gazdasági-társadalmi korszakváltás), amint azt tették a millennium korában, a kiegyezést (politikai változás) követoen eleink. A városrégió − immár stabilnak tekintheto gazdasági − fejlodése olyan periódusba érkezett, ami lehetové teszi egyben egy új minoségi szakaszba való átlépést5. Informatizáció, internacionalizáció, individualizáció, dezindusztrializáció együttesen határozzák meg és egyben igénylik az innováció intenzívebbé tételét és ezáltal a város új struktúráinak és identitásának meghatározását. Mindehhez innovációs bátorságra van szükség és „nyomtöro”, „nyomtaposó” projektekre. Több mint egy évtizedig tartó nyomkeresés után itt az ideje a gyakorlati lépések megtételének: a városrégióvá való átalakulás megszervezésének.

5

Ezzel együtt az irányításnak egy határozottabb, összehangoltabb menedzselési rendszerre való áttérését, ilyennek az intézményesítését.

31

32


? MAGAS-FOKÚ

TUDOMÁNYOS ÉS TECHNOLÓGIAI VÁROS SZ ÁMOS KULTURÁLIS VONZEROVE L

Mint azt eddig már többször is hangsúlyoztuk, a struktúrák – a társadalmi és gazdasági elvárásoknak és viselkedésmódoknak, azaz a tartós keresletnek – megfelelo attraktív átalakítására van szükség ahhoz, hogy azok a társadalom egyedeinek, szereploinek egyéni viselkedésmódját befolyásolva az egész térszövetben átalakulást idézzenek elo. Vagyis nem kell mindennel foglalkozni, csupán meg kell jelölni azokat az akupunktúra-pontokat (Achilles sarokpontokat), ahol az egészre hatással lehetünk. Mielott a térségre vonatkozó fizikai-, térbeli koncepciót, a munkanevén „Margaréta programot” felvázolnánk, járjuk körül együtt a Budapest Régió egy lehetséges, „újrakitalált” identitását, illetve az ezt alkotó elemeket!

§ K e l l e me s , v o n z ó , h u ma n i z á l t v á r o s r é g i ó : a s t r u k t ú r a ú j r a k i t a l á l á s a , r evit alizáció ja és szép ít ése

Külön kell választanunk a városrégió-fejlesztés funkcionális és esztétikai dimenzióit. Idáig foként a funkcionális dimenziókról szóltunk, megemlítve, hogy a városrégió identitásának megformálásában a fizikai környezetkultúra (az épített és természeti környezet) „milyensége” is meghatározó. Budapest vonzerejéhez nagyban hozzájárul az az épített és táji környezet, amely a korábbi korok lenyomataként a várost jellemzi, meghatározza. Az elmúlt idoszakban a városrégióban folyó fejlodés tükrözte a változások mögött folyó kulturális struktúraváltást, ami szabadjára engedve jól definiált struktúrák és irányítás, menedzselés híján minoségromláshoz, identitásmódosuláshoz vezet. A magasabb szempontok érvényesítésében, a társadalmi közösségi érdekek menedzselésében meglévo deficit, a döntéshozók belso vitái, a nem fontos kérdésekben folyó terméketlen viták nem tudták a gazdaság dinamikus energiáit irányítani, keretek közé szorítani. Budapest a belvárosra koncentrált, miközben a város a peremeken fejlodött. A megye, szerepvesztésével nem tudva megbirkózni, nem irányított, a települések pedig a gazdasági törekvésekre reagálva ingatlanpiaci olcsó szereplokként egymással versenyeztek a befektetok csábításában. A városrégió pechje, hogy az átalakulás dinamikája „szegény” korban érte, így „kitett” a gazdaság energiáinak. Mindezek következtében a tér fejlesztése mozaikszeruen történt, vajmi kevés struktúrát tudott létrehozni a jól látható növekedés. A fo feladat eloször a városrégió infrastruktúrájának megvalósítása, amivel a városrégió terének hatékony használata lesz biztosított. Ennek legfontosabb elve egy mono-policentrikus városrégió-szerkezet megalapozása. Ki kell dolgozni egy Budapest városrégió 2020 tervet, amely a városrégió „szoftverjének” és „hardverjének” fejlesztését egymással összhangban meghatározza, elsosorban az elozoekben vázolt „szoftver” szempontoknak megfeleloen feldolgozza az ötletet.

32

33


Nehéz tovább kiterjeszteni, a meglévo városszövetben kiépíteni a szükséges városi infrastruktúrákat, hiányzó és keresett funkciókat. Mégis a városrégió revitalizációja, vonzerejének megorzése, illetve növelése igényli, hogy diverzifikáljuk és szofisztikáljuk a városrégió élettereit, az összetett városi környezetet, a különbözo keresett lakókultúrákat és alapveto, hogy kiépítsünk új, keresett élettechnológiákat, funkciókat az élet, üzlet, muvészet, kultúra, adminisztráció, oktatás, egészség, életstílus, stb. számára. Ehhez azonban elsodleges a városrégió alapstruktúrájának innoválása, az elöregedett városi szövet adaptálása a társadalom elozoekben felvázolt új igényei szerint, az új kihívásoknak megfeleloen. Megújító ideánk szerint a városi életet a mai monocentrikus struktúra szorításából ki kell szabadítani, egy új, funkcionális, decentralizált koncentrációt kell „policentrumok” helyzetbe hozásával, kialakításával megvalósítani. Az új pólusok meghatározása és helyzetbe hozása innoválja környezetüket, új csomópontokat, illetve ezek hálózatát hozva létre. Egyfajta szomszédsági egységekbol álló struktúrát javaslunk kialakítani, melyek nukleusa az a pólus lesz, amely a tér policentrumát képezheti. Célszeruen a „gyors tengelyek” mentén kialakuló fejlodési, gazdasági folyosók, innovációs korridorok mentén, azokra csatlakozva határozhatóak meg azok a kitüntetett helyek, ahol a polarizáció nukleusait kívánjuk helyzetbe hozni. Az itt kialakított városi körzetközpontok, a bennük kiépülo városi terek strukturálják a városrégiót. Ezeken az identitásszigetekként kialakított pólusokon elérhetokké válnak azok az igényelt városi szolgáltatások, keresett élettechnológiák, funkciók, amelyeket már a monocentrum régen nem tud kiszolgálni, amelyek a város régi szövetében már nem, vagy csak komoly áldozatokkal valósíthatóak meg. A pólusok a város „intelligens terei”, a városi ideghálózat csomópontjai, speciális és általános funkcióikkal, identitásukkal a térszervezés fontos akupunktúra-pontjai is egyben. Ezekkel a magisztrális gyorshálózatokra szervezett policentrumokkal egy intelligens térháló jön létre, amely a multifunkcionális, mai értékeket és történeti struktúrákat egyaránt felmutatva, a helyi szolgáltatásokat bekapcsolja egy nagyvárosi hálóba ezzel közelebb viszi a városi minoséget a lakókörzetekhez, szomszédsági bokrokhoz. Természetesen a lakókörzet meglévo szociális infrastruktúráit ebbe a rendszerbe kapcsolva hatékonyabbá lehet tenni, növelni lehet a körzetek lakóértékét, megkezdheto a diverzifikáció és minoségjavítás is a lakókörzetekben, szabadidos lehetoségekkel, szabadterületek közösségi célú hasznosításával, stb. Egyszóval a „nagyszerkezeti” (policentrum) fejlesztésen, illetve a pólusok, intelligens központok hardverfejlesztésén túl a körzetek minoségjavítása, „szépítése”, az életminoség-elvárásoknak megfelelo alulról épülo - „óvatos megújítása” is megindul. Ezáltal a városrégió számos identitás-szigetre, körzetre, szomszédsági egységre oszlik, mégis ezek nem mozaikjai lesznek a térnek, hanem egy egybeszott, egybekapcsolt hálózat csomópontjai köré szervezodött elemekbol szervesült egész részei. A városrégió kapcsolt rendszerré válik a jelen egymás mellé rakott struktúrája helyett.

33

34


Az egyes pólusok fejlesztik önmagukat, kihasználva a város általános és a pólus saját identitásának lehetséges összjátékát (lásd IX. kerületi minta). A pólusok lesznek egyben a multikulturalitás csomópontjai, a városi szubkultúrák boitópjai is. Budapest belvárosának és egyes turisztikai attraktivitást felmutatni képes policentrumoknak a formálása kitüntetett feladat lehet. A belvárosnak, a Várnegyednek, a turisztikai „témaparkoknak” fontos szerepe van a városrégió identitás-építésében, ahogy a Dunakanyar Kultúrparknak, vagy más nemzetközi vonzerovel rendelkezo helyeknek, attraktivitásoknak. Ezen örökséghelyeknek az új struktúrákkal történo összehangolása különös figyelmet − egyaránt történeti és reális szempontok mérlegelését – igényli. A legfontosabb szempont az új életmódnak, élettechnológiáknak az elrendezése a városrégió történeti szövetében oly módon, hogy az hatékonyan muködtetheto, új, tartós struktúrák kifejlodését segítse elo. Nem az egyes mozaikdarabok, hanem az általuk kirakható összkép az elsodleges. Erre kell most törekedni. A város mely szépségének érvényesülését kell elosegíteni? Milyen élettechnológiákat kellene támogatni? Hol legyenek a High Tech folyosók, hol a pólusok-policentrumok, hol legyenek és milyen intelligenciájúak legyenek a terek? Milyen szépséget képzelünk a városrégiónak, milyet a körzeteknek? Milyen célt szolgál a város szépsége? Hogyan függ ez össze az utcák mikroarchitektúrájával, vagy éppen a város-sziluettel, a felhokarcolókkal? Mit tanultunk olyan pólusok hibáiból, mint pl. az Örs vezér tere, amit felhasználhatunk a gyors és a lassú zónák közötti átadóhelyek kialakításához? Miként vonjuk be a lakosokat a körzetközpontok funkcionális tervezésébe? Elo kell készíteni jó válaszokat, amelyeket meg lehet osztani a városrégió lakosaival, reálissá téve a policentrikus fejlesztés programját, a belso identitásfejlesztést, valamint meghatározandó a relatív szerepeket a struktúrafejlesztés és szépítés, a szoftverfejlesztés és a hardverfejlesztés során, a funkcionális és az esztétikai dimenziókban. Budapest városrégió gazdasági fejlesztésének stratégiája világosan az innováció és információ irányába orientálódik és fókuszál a 4-5 high tech folyosó forrásaira. A gyors tengelyek környezetében kialakuló innovációs folyosókon a pólusok (policentrumok) környezetében koncentrálódik a fejlesztés. Decentralizált „Intelligens Pólusokban”, tudomány- és elme-parkokban, innovációs és high tech parkokban, technoportokban koncentrálódik az innováció, a tudás és termelés. Ezek hálózata alkotja a külvilág számára Budapestet, mint globális „technopolt”. Az egész városrégió intelligens terekbol, csomópontokból komponált struktúra, többszintu hálózat.

34

35

MARGARÉTA ALAPELKÉPZELÉS PEST MEGYE KÖZLEKEDÉSI KAPCSOLATI STRUKTÚRÁJA

KÖZLEKEDÉSI KAPCSOLATOK TÁJSZERKEZET

• TECHNOLÓGIAI ÉS URBANIZÁCIÓS KAPCSOLATOK

• PÓLUSOK

35

36


q

INTELLIGENS VÁROS, TECHNOPOL / CAMPUS VÁROS

A városrégió újrapozícionálása két fo logikai tengelyre szervezve történik: 1. A „Humanizált város” tengelyen kerül kifejtésre és meghatározásra: hogy hozzunk létre „egy csodaszép és hatékonyan muködo városrégiót, a tér renoválásával, minoségjavításával és a várostérség struktúrafejlesztésével, egy nemzetközi (multikulturális) kultúrváros-identitás kifejlesztésével”, amelyhez szükséges azt célul kituzni, hogy könnyu legyen a lakosoknak megérteni (befelé), és a városhasználóknak, helyszínválasztóknak is kelloen vonzó legyen (kifelé). Cél legyen, hogy egy olyan gyakorlati fejlesztési stratégiát dolgozzunk ki, amelyik minden várospolgár számára lehetové teszi a részvételt (nem nekik, hanem velük). 2. Az „Intelligens város” tengelyre szervezzük azokat a fo identitásfejleszto elemeket, amelyek Budapest városrégióját, mint kulturális és tudomány-várost, technopolt pozícionálják. A városnak meg kell felelnie az intellektualizáció kihívásainak, a térség lakosai, a nagytérség, illetve az ország intellektuális szükségleteinek, technológiai, tudásgazdasági (kutatás-fejlesztési, egyetemfejlesztési), információgazdasági és természetesen kulturális központtal szemben támasztott igényeknek. Nem lenne praktikus, hogy a technopol létrejöttét egyetlen intelligens pólusra koncentráljuk. Éppen ezért sokkal reálisabb, ha több különbözo funkciójú pólust ruházunk fel intelligens funkciókkal és e decentralizált intelligens tereket, technoportokat, technoparkokat, science parkokat, egyetemi campusokat és „high tech plazá”-kat, illetve az ezeket kiszolgáló térrészeket kapcsoljuk hálózatba, kihasználva az információs társadalom nyújtotta lehetoségeket. Ezek együttese, összessége fogja jelenteni Budapest városrégió integrált intelligens (tudás-)város identitását, és lesz képes ezáltal teljes mértékben kihasználni a városba integrált számos akadémiai funkciót, információt és tudást. Budapest városrégió fejlesztésének stratégiai iránya inkább azokra a lehetoségekre épül, amelyek a térség prosperitását az innováció-vezérelt struktúrák kiépítésében és az ezekkel összehangolt kisméretu kísérleti akciókra alapozzák (szemben nagyméretu drága fizikai infrastruktúrák kiépítésével). Egyetem és ipar együttmuködése, ipari klaszterek, public-private partnerségek (PPP) és a vállalkozói kultúra szétterítése a térben, illetve a tudáshoz való hozzáférés feltételeinek megteremtése a tér fejlesztésének kulcsa. A meglévo magisztrális fizikai infrastruktúrák, „gyors” folyosóra felfuzve, azok mentén, a „lassú” térszegmensekben a meglévo térstruktúra nyújtotta lehetoségeket, megújítási esélyeket kihasználva fejlesztik a kis, komplex innováció- és technológia-orientált akciókat, ezek tereit, a térszövet intelligens tereit hozva helyzetbe. A régió innovációjának terjesztését a hálózatba kapcsolás teszi lehetové, ennek tereit, eszközeit kell kialakítani és helyzetbe hozni. Ez kisméretu akciók sokaságát jelenti, a tér „újraberendezését”, egy sokkal aktívabb városi környezet megteremtését. (Gondolj bele, kedves olvasó, hogy Rákos…., vagy a többi „falu” a városban mennyire eleven? Nem kellene legalább a kisvárosi aktivitás lehetoségét biztosítani ezekben a pazarló „városi” terekben?)

36

37


Gondolatmenetünkben egy lépéssel elorelépve: a város polgárai, vállalkozásai, illetve a városhasználók (turisták, üzletemberek) számára a tudáshoz, ismeretekhez, információkhoz férést − a négy-öt nagy „intelligens parkon” (science parkon, technopol(us)on, tudás / egyetem-ipar kooperációt biztosító kitüntetett helyen) kívül − lehetové tudjuk / fogjuk tenni a meglévo / megújuló, helyi „genius loci”-centrumokban. Mint „intelligens plazákban”, hozzáférhetové tesszük mindazon tudást, információt, amelyre a tér használóinak szüksége lehet, illetve a technopolokban meglévo tudást is hozzáférhetové tehetjük ezekben a lokális pólusokban, lakossági információ-csereterekben, intelligencia alrendszerekben. Ezzel a fragmentált tér szövetté szervesül, kitüntetett pontjai találkozóhelyekké, csereterekké formálódnak. Ahogy a városokban fókuszálódik a kreativitás, a kultúra és a termelés / vállalkozás, ugyanúgy fog koncentrálódni az egymással hálózatba kapcsolt és hierarchikusan, a lokálistól a globálisig szervezett intelligens terekben a kreativitás, innováció, kultúra és szolgáltatás. Ezáltal az újraaktivált kitüntetett közösségi terek, a városrégió számos intelligens pólusa egy szövetté szervesül össze, és fog elevenséget, vonzó életlehetoségeket, jómódot kínálni a térrészek lakóinak, használóinak. A polgároknak aktív szereplové kell válni a problémák megoldásában, közösen, public-private partnerségben kell kialakítani a térrészek identitását, a belso kohéziót és egyben a polgári büszkeséget, ami további sikereket szül. A közösségi terek újraaktiválása, a gyalogos forgalom elotérbe helyezése ezen pólusokon (lassú zóna) eleven, lükteto várost teremt. Az egyes pólusok különbözo identitása lehetoséget kínál experimentálásra, egyben a helyi lakosok aktív szerepvállalására a tér „intelligenciájának” funkcionális és esztétikai definiálására, formálására.

M o me n t u m / ré s z l e t A jó városterv és építészet muködteti a városokat, a kisvárosokból (szomszédsági egységekbol) összerakott / szervesült Metropolis-teret. A jómódú emberek vonzó helyeket választanak. A vitális eleven központok revitalizálják környezetüket. A város „intelligencia pontjai”, intellektusa muködésének helyei azok a terek, ahol a komplex tevékenységek együtt muködhetnek. A városrégió „elhaló” szövetének egyfajta „plaza logikával” történo újra-kitalálására van szükség. Ebben minden intellektus, kultúra részt vehet. A városi területek degradációja, amint az ezzel párhuzamosan folyó szuburbanizáció sem nem történelmi, sem nem földrajzi, sem nem technológiai, sem nem kulturális szükségszeruség, hanem sokkal inkább az irányítás, a kormányzás (várospolitika) terméke.

37

38


§ I n t e l l i g e n s Pó l u s o k ( i n t e l l e k t u á l i s k ö z p o n t o k ) H á l ó z a t a Csodaszép városrégióban csodaszép városi terek, intelligens plazák, campusok miriádjai lehetnek. Budapest városrégiójának imázsát, mint nemzetközi tudományos és kulturális város, eroteljes identitással, az intelligens terek hálózatával teremthetjük meg. Ez az idea már ma is muködtetheto 6, hiszen a városrégiónak számos alkalmas terét, számos köz- és egynémely magán-épületét, azok egyes részeit / elocsarnokát már ma információcsere-térként lehetne használni, mint egyfajta „feldarabolt” campust keresztül-kasul a metropoliszon, közel férkozve ezáltal az emberekhez. Kialakíthatók, illetve azonnal muködtethetok a város vonzó múzeumnegyedei, fesztivál-negyede, színház-negyede (Budapesti Brodway), stb.

F o n i x p ro g ra m: mi k ro t e re k h á l ó z a t a Kicsit többet áldozva, jobban a fókuszba helyezve a közösségi tereket (itt nem csak a szabad terek, hanem a középületek, nyilvános helyek is értendok) és kulturális aktivitásokat, a társadalmi innováció helyzetbe hozható, szomszédsági egységek szintjén és összvárosi szinten egyaránt. Ehhez csupán meg kell könnyíteni a meglévo közösségi terekhez, középületekhez, való hozzáférést és magas szintu közszolgáltatásokat kell biztosítani, illetve az ezekhez való hozzáférést lehetové tenni, szükséges mértékben javítani. E szolgáltatások számára alkalmas kitüntetett helyeket kell felfedezni, kifejleszteni, helyzetbe hozni, támogatni.

6

Amint azt a megfogalmaztuk.

38

Fõnix

programban

az

EXPO-val

összhangban

’92-ben

már

39


A városrégió körzetei kifejlesztik saját „kisvárosi” körzetidentitásukat, amelyek együtt megteremtik a Metropolis-tér összetett identitását. A térnek ezzel egyfajta „homogén heterogenitása” is kialakul, a jó közszolgáltatások, a mikrokörnyezeti ellátottság biztosítása megteremti a homogén minoséget, viszont a sokszínuséget az egyes körzetek identitása fenntartja. Sikeres ötletekre van szükség, amelyek elosegítik a „belso szomszédság” megteremtését. A szükségletek, elvárások mikrokörnyezeti kielégítése, az ezzel elérheto siker egyrészt megelozi a közösségek felbomlását, a kiáramlást, a várakozásokat nem teljesíto (XV. kerület) és a degradálódó területekrol, másrészt vonzza a jómódú embereket (akik vonzó, sikeres helyeket választanak élohelyként), ami viszont helyreállítja a feltételeket és a vállalkozásokat, megmenti a szolgáltatásokat és újabb lakókat vonz, magasabb általános népsuruséget eredményez, s mindez visszahat a közszolgáltatások, tömegközlekedés, stb. jobb kihasználására, azaz általában a város hatékonyságára. Nem a homogén alacsony laksuruség biztosítja a vonzó életkörnyezetet, hanem a lüktetés, a surusödés és ritkulás, a vegyes (mixed use) fejlesztés, „rugalmas zónázás”, a használati módok vegyítése, az átalakulás (surítés) bátorítása, integrált közlekedésfejlesztés, stb. Budapest eddig negligált várostervezési témája a nagykiterjedésu, terjengos, rossz minoségu családiházas területek stratégiai kezelése. Az alacsony suruség, mint a minoség záloga nem muködik. Részben oka a szétterjedésnek, a szuburbanizációnak. A város rossz lelkiismeretét mutatja, hogy ahelyett, hogy e degradálódott családiházas városi zónákat revitalizálná, inkább a szuburbanizációt jelöli meg bunbaknak a városi fogyás okaként. A fentiek felvázolják a fogyás valós okait, és egyben a javasolt terápiát is. Hol van a város ezekben a családiházas zónákban? Egy faluban több a közösségi tér, mint Budapest nagyobb részét kitevo családiházas területein.

39

40


E l s o l é p é s a t u d á s v á r o s ( In t e l l i g e n s C i t y ) f e l é : P o l i c e n t r u m s c e n á r i ó A monocentrikus városmodellrol át kell térni egy mono-policentrikus városstruktúrára. Meg kell kezdeni az egész városrégiónak egy kompozit-várossá történo kifejlesztését. A struktúra-megújítás, újra kitalálás következo szintjén össz-városi, illetve városrégiós szinten meg kell teremteni, illetve hatékonyan szervezni kell a Metropolis központjában, a monocentrumban (legmagasabb szintu urbánus központ) és a policentrumokban − az elozoekben vázolt logikának megfeleloen − azokat a magasabb szintu városi szolgáltatásokat, amelyek sokkal attraktívabb (és egyben hatékonyabb) városi / urbánus környezetet teremtenek. Az új életelvárások elhelyezésére a policentrumok, - mint a Metropolis-tér kitüntetett helyei, - alkalmasak, míg a monocentrum a Metropolis-térnek egyfajta nemzetközi kirakatává lesz, „kulturális belváros” formájában „Budapest témapark”ká alakul. Motiváló eroként jelentkezik a város megújulásának, új tudomány- és kultúrváros szerepének bemutatására. Fesztivál- és kiállítás-városként a város egésze, intelligens terei szinte egész évben attraktív alkalmakat kínálnak a világnak történo bemutatkozásra. Az aktív, eleven városi lét sokkal aktívabb városi környezetet igényel. A prosperáló városnak szüksége van városi szabadterületekre, körzetenként nyílt zöldterületekre. Nem elég csak a Margitsziget és Városliget, ennél szofisztikáltabb szabadterületi rendszerre van szükség. Városi szövetbe illesztett szabadterületek és nem csupán városon kívüli „zöld” területek kellenek (zöld gyuru vagy/és ék nem megoldás). A városrégiónak szüksége van jó minoségu, intenzív tömegközlekedésre a minél kompaktabb élet támogatására, hatékony gyalogos térrészekre, olyan közösségi terekre, amelyek gépkocsival is elérhetoek. Annak érdekében, hogy a kiterjedt térben (kb. 30 km-es sugarú körben) hozzáférhetoek legyenek a magasabb szintu szolgáltatások és a város teljes intelligencia-kapacitásai, nem a szétterült lakosságot kell hatékonyan a központba juttatni (ami a „tölcsérstruktúra”7 okán technikailag szinte megoldhatatlan feladat), hanem az új technológiák felhasználásával éppen fordítva, az információt, a tudást, kultúrát és szolgáltatásokat, stb. kell tudni hatékonyan eljuttatni a térben élokhöz. Olyan struktúrát kell létrehozni, amely a viselkedésmódoknak, a várossal szemben támasztott életelvárásoknak megfeleloen a városi intelligenciát a leheto leghatékonyabban juttatja el a városkörzetben élokhöz. Nem kell a városközpontba utazni a munkahelyre, épp ellenkezoleg, a munkahelyeket, irodákat kell kivinni a térben kifejlesztheto kitüntetett helyekre, pólusokba. Ugyanígy az információkat, kultúrát is el lehet juttatni az emberekhez közeli térrészekbe.

7

A város központja, mint történetileg kialakult tér, tartalmazza a legvékonyabb közlekedési nyomvonalakat és ugyanakkor ez a legsurubben beépült városrész. A város központjától távolodva egyre szélesebb, nagyobb kapacitású utakat találunk és egyre kevésbé intenzív a terület beépítése. Ezért úgy tunik, mintha a központ felé egyre szukülo hálózaton, mint egy tölcséren akarnánk bejuttatni az ott lelhetõ funkciókhoz a használókat.

40

41


A használati módoknak nem kell elkülönülniük, ellenkezoleg, a zónázás helyett integrált vegyes funkcionális terek jönnek létre. A munkahelyek, otthonok és szabadidos terek nem különülnek el egymástól. Ezek a komplex tevékenységeket magukban foglaló integrált pólusok, vonzó urbánus helyek szervezik a körzetüket, hatékonnyá teszik a városon belüli munkamegosztást, kommunikációt. Ma a „kisváros a nagyvárosban” modell megvalósulásához hiányoznak a kisvárosi központok, az információ-újraelosztás szigetei, póluspontjai. Ezek, ha megtalálhatóak is, többnyire hiányos funkciójúak, alulfejlettek, hiszen az eddigi városfejlesztés a monocentrum fejlesztésére, rehabilitációjára koncentrált, negligálta a decentrumok intenzív helyzetbe kerüléséhez szükséges funkciómegosztást. Amennyiben elore akarunk lépni a Budapest régióban, decentralizált „intelligens pólusok” rendszerét kell létrehoznunk, erre kell a közeli jövoben koncentrálnunk. Mindezek a fejlesztések nem csak hogy a jelenleg meglévo struktúrákban szinte azonnal megvalósíthatóak (ezért neveztük a programot Fonix programnak), de nem is túl költségesek. Ezek a fejlesztések elsosorban a városi élet minoségének javításához járulnak hozzá, egy olyan környezet megteremtéséhez, ahol vonzó helyek alakulnak ki: közösségi terek, gyalogos utcák, intenzív tömegközlekedés, stb., amelyet jómódú emberek választanak, és amely a sikeres vállalkozásokat vonzza. A meglévo közösségi létesítmények kihasználásával, funkcionális reorganizációjával, hálózatba kapcsolásával szinte azonnal hozzáférést lehet biztosítani a lakosok számára közvetlen életkörnyezetükben. Elozetes becsléseink szerint mintegy 18 intelligens pólust lehetne kialakítani a Metropolis-térben, amely a városi élet alapstruktúráját jelentené. Ezek közül jó pár új pólus lenne. A Metropolis-tér intelligens terei magukba foglalnák a rekonstruált, revitalizált, meglévo alközpontoknak azokat a darabjait, amelyek valódi körzetközpontként tudnának a jövoben funkcionálni és megfelelnek az új életelvárásoknak. Ehhez világos politikára, akaratra van szükség, mivel az átalakulás egyes emberek, kisebb közösségek érdekeit sértheti. Ezért olyan döntési háttér szükséges, amely a város komplex identitásfejlesztésébe illesztve egyértelmuen, nyíltan kommunikálhatóvá teszi a nagyobb közösség, illetve a kisebb közösség érdekkonfliktusát és az ezekre adható válaszokat. A nyílt párbeszéd lehetoséget kínál a konszenzus kialakítására a nagyobb és a kisebb közösség érdeke között. Mindezek együtt megteremtik egy élheto, vonzó városi élettér alapjait, s ezzel Budapest városrégió prosperitásának kereteit. A valódi áttöréshez azonban ennél többre van szükség. Elsosorban fel kell ismerni, hogy a megoldásra váró probléma nem elsosorban technikai / muszaki / anyagi, másrészt, hogy lényeges átalakításra, struktúraváltásra van szükség. Olyan struktúrák létrejöttét kell kezdeményezni és támogatni, amelyek más helyszínek pozícióba kerülését is elosegítik. Így a „nagyregionális”, „Budapest plusz” gondolkodási térbe szükséges beilleszteni a tervezett Metropolissá alakulást. Ezzel az egymást feltételezo, egymást kiegészíto és támogató térfejlesztést kell összehangolni. A nagyregionális, avagy „csapágyvárosi” modellt itt nem ismertetjük, Az ezzel kapcsolatos gondolatainkat a Budapest plusz címu tanulmány 8 tartalmazza vázlatosan.

8

Megjelent a stúdió, 2002.

Mi

Budapestünk

2020

városvíziók

/

Kossuth

nyomda,

Pallas

41

42


?

A „MARGARÉTA”

KONCEPCIÓ: A JAVASOLT MEGOLDÁS

A gazdaságnak muködo, prosperáló városokra van szüksége. A gazdaság, illetve annak szereploi jól kiszámítható − városfejlesztési jövoképpel rendelkezo − sikeres városokban telepednek meg. A gazdaság „becsábításához” a városoknak sokkal aktívabb városi környezetre, jó közszolgáltatásokra, azaz vonzó, attraktív hellyé válásra van szükségük. Társadalmi szükségszeruség, hogy a városok versenyében a vesztesek lemaradnak. Ma kiélezett verseny van kibontakozóban a keleti piacok feletti stratégiai irányítás „fohadiszállásának” szerepéért Budapest és Bécs / Bratislava között. A sikerhez Budapestnek „központi város-stratégiára” van szüksége. Valódi Metropolis stratégiára, növekedési-fejlodési-átalakulási stratégiára, nem csupán egyszeru város-konszolidálásra. A korábbiakban felvázolt nem megfelelo (inadekvát) megoldások tanulságait is figyelembe véve dolgoztuk ki az általunk javasolt megoldást: a szerves fejlodés, az „evolutív város” tervét, felvázoltuk a „város akcióban” komplex menedzselési program elvi alapját. A megújítás, minoségjavítás csupán az alapokat, a hátteret teremti meg. Az elorehaladáshoz több, valami új szükséges, valami, ami kitüntetett befektetési helyszínné teszi a Budapesti városrégiót. Az „evolutív város”-ban való gondolkodás szükségszeruvé teszi, hogy szerves funkcionális térben gondolkozzunk, keressük a problémák megoldását, illetve az új jövobemutató dinamikát teremto célfüggvényt. Ehhez 2x3 speciális princípiumot kiemeltünk értékválasztásunk egyéb általános princípiumai közül: q Új alregionális súlypontokat / Metropolis-központokat (pólusokat) kreálni, q A Metropolis-fejlesztés súlypontjainak kedvezményezése közlekedési tengelyek, korridorok mentén egyesíteni a városrégiót. ebbol részben következnek: • Rendszerelvuség (az egész több, mint a részek összege); • Decentralizált koncentráció (megosztott központosítás, valódi térbeli munkamegosztás); • Homogén heterogenitás (azonos sokszínuség, a térrészek közötti belso egyenloség). Mindezt − a választott fejlesztési paradigmának megfeleloen − oly módon, hogy eloször hatékony beruházásokkal − komparatív elonyeit kihasználva − a Metropolis-térnek, illetve a nagyrégiónak (Budapest plusz) kell pozícióba kerülnie, aztán egy következo lépésben lehet „kiegyenlíteni” (vízesés hatás). A többi alkalmazott princípium, a korszellemnek megfelelo általános értéksor: • Kölcsönös függoség (ellentéte: imperialista, kizsákmányoló) princípiuma • Fenntarthatóság (társadalom, gazdaság és környezet „szentháromságának”) princípiuma • A „jó kormányzás” (részvétel, nyilvánosság, partnerség) princípiuma

42

43


?

IRÁNY

A

M E T R O P O L I S,

AVAGY VÁROSRÉGIÓ:

VÁLASZTHATÓ

JÖVO

Általában minden tanulmány közel megegyezik, jobbára a javasolt terápiák különböznek és különösen az anatómiában nincs kialakult jövokép. A továbbiakban a XIX. századi struktúra nem tartható fenn, azt mai tudásunkkal meg kell haladni. Egy szélesebb kontextusba, országos városhálózatba illesztve kell Budapesten a struktúrákat fejleszteni. Új város-clusterekre és a nagyváros környezetében nagyobb pólusokra van szükség. A pólusok a „gyors tengelyekre”, axisokra szervezodnek, azokról elérhetoek és ni tenzív kapcsolatban vannak a háttérterületek „lassú”, nyugodt térrészeivel. A „high tech” korridorokra szervezett pólusokban koncentrálódnak a város új funkciói, a science parkok, inkubátor pólusok, innováció- és transzferközpontok, a technopolok, mint pl. Tudásváros, Médiaváros, Kultúrváros, Kiállítás- és vásárváros, stb. Budapest városrégióban a növekedésben lévo térség a gyors közlekedési folyosókon nagyobb pólusokra, policentrumokra szervezodik. A gépkocsival és tömegközlekedéssel – jól kiszámíthatóan 30-40 percen belül – megközelítheto policentrumok a város XIX. századi belvárosával (City) vitális kapcsolatban egy monopolicentrikus térstruktúrába szervesülnek kb. 30 km-es körzetben. Az egyes pólusok, policentrumok különbözo funkcióval, arculattal jönnek létre és együttesen alakítják Budapest Technopol identitását, magasfokú tudományos, kulturális és technológiai arculatát. Ezek az egyébként vegyes (mixed use) zónák, „több mint tudománypark” terek megóvják a jelenlegi konurbán zónákat az urbánus szétterüléstol, a környezet „terrorizálásától”, a termelés mellé vonzanak kutató intézeteket és kulturális létesítményeket (lásd pl. Graphisoft Park) és elosegítenék speciális intelligens funkcióikkal a környezetük, vonzásterük helyzetbe hozását. Budapest Technopollá, 4-5 intelligens pólussal /plusz természetesen a city, a jelenlegi monopol(us)/ rendelkezo valódi nagyregionális innováció-központtá válhat, melyek a városi növekedés káros szétterülésével szemben hatva a decentralizált koncentráció elvét valósítják meg. Az alregionális súlypontokat képezo technoparkok a városi alközpontokkal összehangoltan kialakítva az intelligens terek, pólusok, centrumok több szintjét képezik majd és több réteguen szövik egybe a kb. 30 km-es sugarú teret. Konurbán lakóterületek, modell lakóterületek, meglévo városi alközpontok, történeti városközpont (a Metropolis szimbóluma) és új városi központok, „kapuk” és „kikötok” (légi, vasúti, vízi), ipari és tudományterek, kulturális és oktatási központok, Campus-terek, újrahasznosított volt ipari területek, urbánus mezogazdasági terek, stb. szövete fogja alkotni azt az intelligens-pólus hálót, policentrum-hálózatot, amely egybeszövi a Metropolis-térséget. Megkülönböztethetünk olyan „térfedvényeket”, amelyek tematizálják (és önmagukon belül hierarchizálják) a Metropolis munkamegosztásában részt vevo egyes térhálókat, térösszetevoket. A 4-5 legfontosabb technopark szervezi leginkább az axisok, korridorok mentén elhelyezve a pólusok „hinterlandját”. Ezzel az ipari és science parkok, technoparkok nem szóródnak szét a térben, hanem hasonlóan a kereskedelmi koncentrációhoz - létrehoznak ipari, technológiai koncentrációkat.

43

44


§ Pé l d á k a p ó l u s k é p z é s r e é s i d e n t i t á s é p í t é s r e A Médiaváros, amely a városrégió északi szegmensében jöhet létre (Fót volt Mafilm „Intelligens Plaza”) szervezheti azokat a környéken már atomizáltan muködo szolgáltatásokat, amelyek a jövo egyik nagy üzletágához, a vizuális kommunikációhoz kapcsolódnak és a szentendrei muvészeti háttérrel éppúgy egybekapcsolhatók, mint a zenei vagy nyomdai stúdiókkal. A meglévo városi szövet, volt iparterületek újrastrukturálása az észak-keleti térrészben jól kötheto a Médiaváros kialakításához, szinergiák hozhatóak létre a szórakoztatással való összekapcsolás révén. A Pepsi Sziget és a Kalászi tavak körzete is alkalmas a városi szövet megújításával új Médiaváros-szolgáltatások letelepítésére. Ezáltal a Médiapolis identitás a már ma meglévo szolgáltatások integrálásával, egy médiacentrum helyzetbe hozásával kialakítható, a térben szétszórt akciók rendszerré, struktúrává szervezhetoek. A városi infrastruktúra újraszervezése mellett kituno lehetoségek mutatkoznak a konurbán térben megvalósítható új urbánus centrumok, intelligens pólusok létesítésére is. Az egészségmegorzés, amely a közeljövoben egyre erosödo gazdasági összetevoként is meg fog jelenni és az életminoség fejlesztése szempontjából kitüntetett jelentoséggel bír majd, szintén fontos szereplojévé válhat a térszervezésnek, különösen egy termálvizekkel gazdagon ellátott térben, fürdovárosban. Mindazon tereket, helyeket, amelyek az egészség-identitást hordozhatják, amelyek a fizikai és mentális egészség megorzésének, illetve építésének hordozói, hálózatba szervezhetjük és egy erre alkalmas policentrumból, Medical Intelligens Pólusból alakíthatjuk. Lehet ezt egy Környezeti Intelligens Pólussal is összekapcsolni, és ezzel egy még szofisztikáltabb rendszert létrehozni. A Gödöllo térségében lévo urbánus agrártelepüléseken kialakulóban van már egy szellemi és anyagi koncentráció. Egyetemek, Campusok csoportja szervezheto egy olyan Oktatási Intelligens Pólusból, amely a tér egy magasszintu tudomány és technológiai központjaként új identitást adhat a városrégió egyik szegmensének. Budapest Nyugati Kapujában, azaz a Zsámbéki-medencében már létrejött a science parkoknak, egyetemeknek és foiskoláknak egy olyan koncentrációja, amelyre alapozva, nemzetközi vonzású science pólus kialakításával egy, a jövoben nagy jelentoségu „ipar” lenne helyzetbe hozható. A többi korridoron is „felfedezhetoek” azok a termelési koncentrációk, amelyek kijelölhetik a térrész jövobeli funkcióit. A lényeges eltérés a korábbi javaslatoktól az, hogy nem a gyuru irányú szervezodéseket – lényegében a szétterülésnek az iparosítás korában volt módját, az infrastruktúrára koncentrált helyszínfejlesztést (lásd most barnamezoként visszamaradt ipari gyuruket a város peremén) – preferálja, hanem centralizáltan, akupunktúra-szeruen fejleszt egyes térrészeket, illetve intelligens terek hálózatait „szövi”.

44

45


Az intelligens terek finom hálója az a második szint, amely az új, vagy megújított Technopolisok durva hálóját kiegészítve, a „high tech”-et, a információt és tudást, valamint a kultúrát és a szórakoztatást a városrégióban szétterítve új gazdasági és életminoség struktúrát hoz létre. A technopol piramisát a finom intelligens térhálóra alapozott technoparkok rendszerével tudjuk felépíteni. A késobbiekben látható lesz, hogy a javasolt intelligens terek, pólusok szinte kivétel nélkül a „templom” funkciókhoz tartozóak, azaz a szellemi tevékenységekkel kapcsolatosak. A „Palota” és a „Piac” funkciók feltehetoen nagyrészt megvannak a térben. Természetesen a logisztika, mint piac-funkció erosen teret keres magának, jól kijelölheto, hogy az M5-ös korridor körzetében keresendo a policentrum, mely ezzel a funkcióval rendelkezhet; a Palota funkció pedig feltehetoen a monocentrumban olyan pozíciókat tart kézben, hogy nem valószínu, hogy ezzel versenybe szállhat más térrész. Technopol piramis

Budapest TECHNOPOL Monocentrum + 4-5 policentrum / Technopark Intelligens városrégió szintu terek, tércsoportok

Mindennapi élet Intelligens szomszédsági szintu terek

egység

A techno-parkok a korridorok mentén koncentrálják a termelési szolgáltatásokat, nem hagyva szétterülni sem axiálisan, sem gyuru irányban a beruházásokat. 9 Kvázi termelési elovárosokat hozva létre a meglévo urbánus szövet újrakitalálásával, újrahasznosításával

9

Mind az ipari parkok, mind a kereskedelmi parkok az axisokat ma „alagutakká” alakítják, elzárva a gyors folyosókkal elérheto háttérterületeket a használattól, ezzel rossz, gazdaságtalan földhasználatot eredményezve. Ehhez hasonló eredményre vezet, ha a gyuruutak (M0) mentén épülnek fel.

45

46


§

B u d a p e s t- V á r o s r é g i ó / M e tr o p o l i s , m i n t n y íl t r e n d s z e r

A város elozo fejlodési szakaszának tanulsága (valamint az elmúlt évszázad második felének nemzetközi piacgazdasági városfejlodési tapasztalata), hogy nemcsak a tradicionális város, hanem egyre inkább a város perifériája, az „agglomeráció” kap mind nagyobb szerepet a város gazdaságának és egyben „szellemének”, daimonjának fejlesztésében. Technikai struktúrák, közlekedési rendszerek markolnak bele a városszerkezetbe, de egyben a környezetbe. Az elozo korokban létrejött városorganizmus elég helyet kínál az embereknek, azonban nem nyújt elég teret az autósoknak. Az autósok autóikkal „megnyitják” a város határait, helyet keresve maguknak kiterjesztik a muködés határait. A város adminisztratív, vagy hivatalos határát meghaladva már rég egy új minoséget, egy „funkcionális határt” jelölnek ki a város aktivitásai, a város autós lakói / használói. Ez a kiterjedés egy dinamikusan növekedo „funkcionális várost”, funkcionális Budapestet (Metropolist) eredményez. Nem a város és annak agglomerációja, szuburbanizált körzete, hanem egy konurbán tér létezik immár, ami más minoséget jelent, új struktúrák létrejöttét igényli. Egy lehetséges recept az összekapcsolás. Az összekapcsolás, ha jól hajtjuk végre, nem összeadást, hanem szorzást jelent. A keletkezett érték nagyobb lesz, mint a részek összege. Azonban új módon kell a dolgokat, tereket, helyeket összekapcsolni. Szétválaszthatatlanul, mint a gin-tonik, vagy a tejeskávé. Fel kell hagynunk a korábbi képzetekkel, fogalmainkkal, mint „agglomerációs gyuru”, „szuburbanizáció”, ha mégoly eretneknek, városellenesnek is tunik ez az elképzelés. Csak egy nyílt városi struktúra képes megfelelni az új emberi elvárásoknak, viselkedési mintáknak. A visszatekinto, idealizált, vagy historikus megoldások nem vezetnek eredményre, mert az emberi szükségletek kielégítésének módja megváltozott. A modern korban a technika lehetové tette, hogy már nem a tér a fontos, hanem az ido. Új értékmezobe kerültünk, ahol új kihívásokra új válaszokat kell találnunk. Át kell gondolnunk eddigi képzeteinket a „városról”, újra kell értelmeznünk a „város” fogalmát, egy határok nélküli szövetet, hálózatot kell leképeznünk. Hiszen ha jól végiggondoljuk, ezt a dinamikus / dramatikus fejlodést / átalakulást tetten érhetjük a város(ok) környékén, de különösen Budapest környékén. Más perspektívából: Bár a város (a korábbi korokban létrejött struktúra, azaz a tradicionális városszövet szerint), mint gazdasági helyszín, még mindig attraktív, az egyre inkább vonzó elérési, hozzáférési potenciálokat produkáló városkörnyék egyre több befektetést, azaz gazdaságot vonz. Többnyire azzal a szabadsággal élve, amelyet a hozzáférést (ido, tér) megteremto hálózatok biztosítanak. Napjainkban „környéknek”, agglomerációnak tekintett tér a város forrásait, korábban kiépített / megteremtett attraktivitását használja. A kérdés csak az, hogy a város mai vonzerejét kihasználva a város kiterjesztésével megteremtett új struktúrával létrehozzuk-e a jövo vonzerejét?

46

47


A fejlodés éppen az kellene legyen, hogy bovítetten termeljük újra a múltban megteremtett jelenben még meglévo vonzerot, mint gazdasági helyszín, keresett élettér. A városevolúció szempontjából az ember számára éppúgy, mint a város számára – az elsosorban az „idot összenyomni” képes, nagysebességu10, magisztrális - technikai közlekedési rendszerek „új” innovációt jelentenek. Ezek még nem tudtak igazán beépülni a korábbi struktúrába, és még az ezekkel elérheto térbeli innováció is bizonytalan. Sem a vasúti hálózatok városi és városkörnyéki szakaszainak mai kornak megfelelo újra kitalálása, sem más zártpályás - illetve idoben jól tervezheto - tömegközlekedési rendszereknek (metró, villamos, repülo) nincs jól megfontolt térségi struktúrák fejlodésével összehangolt stratégiája. Ahogy nincs az áramlásból kivont „tároló” rendszereknek sem („parkoló” gépkocsik, emberek, áruk, tárgyak, atomok, gondolatok, bitek). Egyelore még jobbára a gépkocsik elleni küzdelem határozza meg a város (adminisztratív Budapest) struktúrafejlesztését, az emberek új várakozásainak, viselkedésének az elutasítása. Ugyanakkor amikor Budapest bejáratainál az autópályák (gyors zónák) mentén szakáruházak és bevásárlóközpontok (carborn shopping) települtek és azzal a ténnyel (veszéllyel?) kell szembenézzen, hogy az általa annyira szorgalmazott autópálya-gyuru a gazdaság-fejleszto-nagystruktúrák nagy részét magához vonzza. A város, illetve térség-irányítás még nem ismerte el az új szükséglet kielégítési módoknak a létjogosultságát, az egyéni viselkedési minták által meghatározott új rendszerstruktúra igényt és még nem ismerte fel az új viselkedési mintákban rejlo energiákat. Az irányítók még nem ismerték fel hogy a városok tovább élnek int az emberek, és az emberek is tovább élnek mint az irányítók / politikusok. A mobilitás, a város és környezete közötti többletutazás nem az egészséges fejlodés, a város prosperitásának, hanem a betegség jele. A kulcs és a megoldás éppen abban rejlik, hogy hogyan kezeljük az áramlást. Mivel a város éppen megállító-hely, tér és nem folyam, lassú pont, intelligens tér, ahol interakciókra van lehetoség ilyen lokalitásokra van szükség. Az áramlás struktúrái helyett parkoló, megálló-találkozó-zónákat kell a térben létrehozni. A megoldás nem az áramlás növelése az egyetlen pontba, ahol az interakciók létrejötte tradicionálisan létrejött, azaz a centrumba (ahol mellesleg, ha sikerülne gyorsan odaérnie, nem engedjük megállni), hanem a centrum kivitele oda, ahol meg tud állni. A gyors utak és a centralizáció egy torol fakadnak, egymást erosítik. A megoldás a megállásban, a parkoló-terek megteremtésében új centrumok, pólusok kialakításában van amelyeket a Metropolistérben megfeleloen attraktív helyeken kialakítva, a kóros áramlás is csökkentheto. Pontosabban a megfelelo arányokon múlik, hogy a gyors rendszerrel párhuzamosan, jöjjenek létre a lassú terek, a megálló és találkozóhelyek. A város a terek, a pólusok összessége, szorzata, a hálózat és csomópontjai, ezt kell tudnunk egy más technológia11 figyelembe vételével létrehozni.

10

és egyre nagyobb sebességu: „zártpályás” gépkocsi, nagysebességu vasút, repülo, növekvo számú interregionális kapcsolat, regionális reptér stb. 11 feltehetoen egy kentaurnak tervezett város is másként nézne ki, mint egy gyalogos város. Egymással összekapcsolt gyalogos városokból álló térben, mind a 60x60cm-es mind az 100x250cm-es (kentaur, lovas), mind a 140x400 cmes autós megtalálhatja a saját struktúráit. Kisvárosok hálózatává alakítva egy sokpólusú, sokteru város gyalogos maradhat. Szemben Prágával vagy Béccsel, Budapest nem gyalogos, de nem is autós.

47

48


Megint csak másik perspektívában szemlélve: Az egyetlen (mono) központ gyors elérését lehetové tevo új közlekedési technológiák, rendszerek egyben lehetové teszik a tradicionális város „lopakodó” kiürülését is, ami hosszú ideje tart. Az egyre jobban kiépülo infrastruktúrák, közlekedési struktúrák ezt a folyamatot a jövoben felgyorsíthatják, különösen, mivel a városon kívüli gazdasági dinamika masszív vonzerot gyakorol a tradicionális városi szöveten (ahol már se gyalogosan se autósan nem lehet jól élni / megélni) kívüli megtelepedésre. Tehát összefoglalva, nagy a rizikó, hogy a jelenlegi koncepciók mentén nem tudjuk az agglomerálódás negatív hatásait kiküszöbölni és a város korábban volt vonzereje csökken. Tekintve, hogy a jövobeli fejlodést a ma létrehozott struktúrák fogják meghatározni, és mivel ezek egyben a fejlodési irányokat, útvonalakat is egyben meghatározzák, helyesen kell tudnunk felismerni a jelen technológiákban, várakozásokban, viselkedésekben rejlo hajtóeroket. Annak érdekében, hogy „domesztikálni” tudjuk az autót, mint az emberi szükségletek kielégítésének egy technikai orgánumát, olyan struktúrákat kell tudnunk kialakítani, amelyek megfelelo dózisban tartalmazzák a gyalogos városok összetett rendszerét és az ezeket hálózatba szervezo gyors szállítási, közlekedési struktúrákat. A „határok nélküli” város, a funkcionális város a technikai hozzáféréssel determináltan hálózatba szervezett tér, ahol nem a mobilitás elosegítése, hanem éppen a lelassulás, a „helyek”, terek megteremtése a közeljövo nagy kihívása. A fováros Milleniumi vonzerejének, az új XXI. századi Budapest (ekkor immár Metropolis) attraktivitását, versenyképességét, illetve az ehhez szükséges helyesen meghatározott új struktúrák fenntartására, megújítására akkor van esély, ha sikerül a város jövobeli „szervezetét”, anatómiáját (a korábban vázolt fiziológiájával összhangban) orgánumait oly módon kialakítani, hogy: è abban az alapveto városi struktúráknak, a megállító helyeknek – úgymint a „Palota” (intézményigazgatás), a „Piac” (kereskedelem) és a „Templom” (tudomány) tereinek - a technikai orgánumok (amelyek az embert autóssá, utassá gyors helyváltoztatóvá tették) is megfeleloen alárendelodjenek, è amelyben az új élettechnológiák, új igényelt élet- funkciók helyet kapnak, és amelyben az innovált technikai infrastruktúrák „domesztikálják” az autót, a gyalogos terek összekötésére szolgáló a gyors helyváltoztatás eszközét.

48

49


§ Bu d a p e s t – r é g ió „k e r e s zt ú t o n ” S p i r i tu sz („ l él ek” )

LEHETOSÉGEK Kihívások Igény- / Keresletváltozás Mint közép-európai fejlodési központ

Ko r p u s z („ te s t” )

Szolgáltatási, tudás- és toke-központtá, stratégiai döntési helyszínné válni

KÉPESSÉGEK Elégtelenségek A tér muködoképessége, hatékonysága elmarad a kereslet igényeitol

stratégiai döntési helyszínné válni Növekedési Helyszínné válni Keresletorientált területkínálat megteremtése • o • •

Technológia-változás Információtechnológia Érték-változás Életmód-változás

Használói / lakossági igény / kereslet-változás ! GLOBÁLIS VONZÁS 4. az európai rangsorban ÜZLETI VONZÁS A korpusz lerontja: 15. az európai városversenyben Strukturális polarizáció

„intelligens terek” helyzetbe hozása, gazdaságilag elonyös helyszínek hálózatának megerosítése

Be kell fektetni az épített környezetbe

Kis- és közvetíto városok hálózatbakapcsolása

• Ipari hanyatlás • Pénzügyi spekuláció • Atomizált projektek • Szimbolikus (szabadido, szórakoztatás)

gazdaság

Gazdaság (rövidtáv) irányít !

Az infrastrukturális hiányok, a monostrukturális korpusz elégtelenségei lerontják a város üzleti vonzerejét

Térbeli polarizáció: Urbánus pólusok mono-policentrikus struktúra

49

50


§ A p ó l u s k é p z é s l e h e t o s é g e ( a z i n f o r má c i ó s k o r s t r u k t ú r a - a l a k í t ó h ajtó er eje)

A térségnek szüksége van lényegesen kifinomultabb struktúrára, mint amilyen a mai monocentrikus (központosító) rendszer. Egy policentrikus rendszer létrehozásával átalakítható az elégtelenségekkel küzdo XIX. századi struktúra. A jelenleg folyó fejlesztések egy egydimenziós szupergravitáció létrehozására irányulnak, tekintve, hogy a városmag muködésképtelenségeire olyan problémamegoldó választ adnak ami tovább koncentrálja az energiákat a centrumba. Ez a „fekete luk” létrejöttének irányába ható törekvés meglepo módon építészeti, esztétikai megfontolások mentén eredményez inadekvát megoldást. Azok az éppen csak polgárjogot nyert javaslatok, amelyek a Pest megyei koncepcióban fogalmazódtak meg eloször (majd kis átértelmezéssel az Agglomerációs koncepcióban kezdték meg szakmai pályafutásukat), amelyekben a konceptorok a „közvetíto városi” gyuruben látták annak lehetoségét, hogy policentrikussá tegyék a központi régiót, nem tudtak valódi megoldást kínálni a nagyváros problémájára, illetve céljainak teljesítésére. Az egymástól független, különálló, egymással kapcsolatokat nem ápoló és a mag-térségtol is távol a vonzástávolság határán lévo, a nagytérség különálló pontjai nem tudtak adekvát megoldást kínálni, nem jutottak lényegesen jelentosebb szerepbe, nem hoztak létre decentralizációs potenciált. (Persze nem mellékes, hogy senki nem is menedzselte a Jövokonfernciák során éppen csak felvillantott modellt.) A megoldást az jelentheti, ha a különálló elemek önszervezodése helyett az M-elmélet12 egyetlen rendszerbe (totális sémába) egyesíti azokat a potenciális pólusokat, kitüntetett urbanizációs helyeket, amelyek így egy policentrikus rendszerré szervesülhetnek. Ezzel a szupergravitáció helyett a munkamegosztásban résztvevo policentrumok sajátos identitásukat használják ki a térségi munkamegosztás létrehozására és új rendszerbe szervezésére. A Margaréta program egy EGYESÍTETT RENDSZER-re vonatkozó propozíció. A rendszer elemei azok az új pólusok, al-regionális súlypontok, amelyek a fo infrastruktúra és technológiai korridorok mentén egyrészt gátjai a korlátlan kiterjedésnek, szétterülésnek, másrészt a környezetüket szervezo térségközpontok, parapólusok. Ez az új típusú centralizáció a modális csomópontokban új „fészkekbe” delegálja azokat a funkciókat amelyeket nem kell hogy a városközpont megtartson vagy / és amelyeket már a XIX. századi struktúrában nem képes hatékonyan muködtetni. Ehhez hajtóerokent felhasználható az az átalakulás, ami a gazdaságban és a társadalomban most párhuzamosan zajlik. A tudásgazdasági átmenet és az életminoség iránti igény együtt létrehozta azt az impulzust, amely lehetové teszi a korábbinál merészebb, nagyobb léptéku struktúrafejlesztést, átalakítást. Az új élettechnológiák, az új kor technológiai lehetoségei és egyben a technológia által kiváltott igények és lehetoségek együtt megteremtik az átalakulás feltételeit és lehetoségeit.

12

50

Margaréta

51


„Az új technológiák következtében új csomópontok válnak fontossá. Amikor a hajózás volt a kompetitív elonyök teremtésének fontos eszköze, Velence vagy Lisszabon virágkorukat élték. A vasútnak köszönhetoen új csomópontok váltak fontossá. Az autó, majd a repülogép megint kiirtott és teremtett néhány új csomópontot, várost. Amikor a földmuvelés, az ipar vagy a pénz volt a kompetitív elony melegágya, a maitól eltéro kombinációk, hálózatok jöttek létre. A digitalizáció új csomópontok létrejöttét segítheti elo. Az új technológia nem csak a teret zsugorítja össze, hanem az idot is (amire a hajó, a vasút, a gépkocsi, sot még a repülo is csak korlátozottan képes) A ritmus változott, a tempó nem lassul, a lendület fékezhetetlen. A változás megállíthatatlan és ellenállhatatlan és gyorsabban megy végbe, mint ahogy bármelyik kormányrendeletet tudna kiadni ellenorzésére. ” (Funky business)

Ezért a Margaréta koncepció magába ötvözi, és épít az új informatikai és kommunikációs rendszerekre, mint az újjáformálódó város megkerülhetetlen, új infrastruktúrájára. A program célja többek között oly módon strukturálni a kommunikációs / információs hálózatot (az ahhoz férés csomópontjait / központjait), hogy a közösség, a tér társadalma potenciáljait a leheto leghatékonyabban lehessen kihasználni. Nem a hálózat önmagában hozza létre a struktúrát, hanem éppen annak hozzáférési pontjai. Új információs-csomópontokra van szükség, ezek az új „tudásipar” központjai / templomai, amelyekkel (és a velük kapcsolatos új élettechnológiákkal) egyben a tér maga is strukturálható. Ezek a mai kor „állomásai”, egyben az új urbánus pólusok nukleusai. Ilyen új nukleusok, fejlodési fészkek lehetnek mindazok a helyszínek, terek, térrészek, amelyek a technológiai korridorokon a gyors és a lassú zónák közötti kapcsolatot megteremtik és speciális identitásukkal a Metropolistér általános pozíciószerzésében jelentoséggel bírnak. Így meghatározóak lesznek olyan policentrumok, mint a repülotér és hozzá kapcsolódó funkciók, vagy a tudásipar, amely a vonzó budai térrészen hozhatja létre az általa igényelt kellemes és hatékony pólust. Szinte mindegyik magisztrális közlekedési korridor mentén meghatározható valamely adekvát funkció. Jelen tanulmánynak nem célja ilyen pólusoknak sem a kijelölése sem a meghatározása. Amennyiben az elméletet megvitatva elfogadhatónak találják az irányítók egy következo tervezési fázisban nyílik rá lehetoség, hogy elmélyítve és konkretizálva a mono-policentrikus Metropolisstruktúra kialakítására vonatkozó ideát, meg lehessen határozni azokat a kitüntetett funkciókat és ezekkel összhangba állítható helyeket, amelyek már meglévo komparatív elonyeiket kihasználva magukat és ezáltal az egész „egyesített rendszert” EU nagyvárosi szerepbe tudják katapultáni, ezáltal a térben élo közel 5 millió ember számára az életminoség javításának lehetoségét tudják kínálni.

51

52


§ E g y p o l i c e n t r u m , p ó l u s á l t a l á n o s f e j l e s z t é s é t m e g h a t á r o z ó e l v e k és g o n d o lato k

A következokben felvázoltuk azokat a gondolatokat, megfontolásokat és elveket, amelyeket egy pólus kialakítása során fontosnak tartunk. Szerettük volna érzékeltetni, hogy a metropolistérségi munkamegosztásban felvállalt funkció és szerep biztosítása, a gazdasági identitás szerencsés és a tér adottságainak megfelelo meghatározása mellett mennyire fontos az élettér kialakítása, a jó, sot minoségi életkörnyezet komplex formálása. Reményeink szerint lehetoség fog nyílni a térségben a javasolt 4-5 policentrum funkcionális meghatározására, kidolgozására és ez által egy sikeres XXI. századi nagyvárosi struktúra megalapozására. Meg kell tudnunk haladni a XIX. században sikeres városszerkezetet és egy új dinamika felé fordulva, az új igényeknek, technológiáknak megfelelo jövobeli városszerkezetet kell meghatározni és ennek építését megkezdeni. Mindennapi élet • A polgárok (szuverén lakók) belso intellektuális vágya az urbánus vitalitás forrása; • Közösségek (szomszédsági egységek lakói) akkor válnak jó polgárokká, ha felelosséget vállalnak a város(rész) alakításában; • Az információhoz jutás lehetosége növeli a résztvevo polgárok számát; • A polgárok információcseréje, a posztmodern kor „kávéházaiban” folyik és egyben a tér információcsere-hatékonyságát aktivizálható tudásalapját, valamint kreativitását növeli. F Funkciók felsorolása (szomszédsági körzetek) o Lakókörzetek / kerületek/ otthonok o Nevelési központ / gimnázium o Gyerek kultúr-központ; Életmód Központ o Egészségközpont / klinika o Idosek, korlátozottak kommunikációs központja o Civil Stúdió o Környezet-figyelo Központ / rendorség / tuzoltóság o Kórház / sürgosségi, stb. Kultúra / Szabadido-turizmus • Magas-szintu helyi (lokális) információra van szükség a helyi kultúra jó megértéséhez; • A tudáshoz, információhoz férés tereinek (az egyetemeknek!) nyitva kell lenniük minden polgár számára, minden idoben. F Funkciók felsorolása o Hotelek o Konferenciaközpont o Nemzetközi Találkozó- (Kapcsolati-) Központ o Könyvtárak o Civil-központok o Elektronikus (Tele-) Plazák o Intelligens Parkok o Egyetemek o Élmény-orientált bevásárlás, stb.

52

53


§

V á l l a l k o zá s / g a zd a s á g • A Budapest-régióban számos kiváló kis és közepes vállalkozás van különféle speciális üzleti / szolgáltatási területeken; kutatóintézetek is szép számmal találhatóak a térségben és nagyvállalatok is, sokan high technológiára specializálódva. Emellett feltételezheto, hogy az EU csatlakozással a befektetés (venture business) növekedni fog a körzetben az információ(hálózat) javulásával. • A vásárlás (kereskedelem) is egyre nagyobb jelentoséggel fog bírni (funky business). Funkciók felsorolása o Irodák o Egyetemek, kutatóintézetek o Üzleti (vállalkozói) Kapcsolati Központ (Plaza) o Bankok o Üzemek, gyárak o Üzletek / bevásárlóközpontok o Információ-orientált bevásárlás Általános információ-csereterek a térben o Reptér(ek) o Tömegközlekedési állomások (átszállók) o Nemzetközi információközpont o Városház(ák) o Adminisztratív intelligens központ o Templomok o Múzeumok

Az információtechnológia képessé tesz minket és egyben rá is kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk a technológiákat, köztük a logisztikát. Új trend került elotérbe: a „virtuális integráció”. A raktárkészleteket információra cserélhetjük. A Wal-Martban (gigantikus amerikai hypermarketlánc) az áruk 97%-a sosem lát raktárt. Az áruk közvetlenül kerülnek a gyártóktól a polcokra. A kibertér, mint „hetedik kontinens” a raktárházak helyett.

53

ECORYS

w w w . e c o r y s . h u

Margaréta. program JAVASLAT

Recommend Documents