MÛANYAG- ÉS GUMIHULLADÉKOK
5.3
Műanyagok újrahasznosítása az Egyesült Királyságban Tárgyszavak: hulladékkezelés; hulladékgyűjtés; hulladékfeldolgozás; reciklálás; újrahasznosítás; műanyaghulladék.
Műanyagok újrahasznosításával kapcsolatban készült nemrég felmérés az Egyesült Királyságban. A Hulladék és Erőforrások Akció Program (WRAP) keretében végzett adatgyűjtés a 2002. évre vonatkozott. Mivel a megkérdezett cégeknek csak 47%-a adott választ, és kilétüket különösen a másodlagos nyersanyagok felhasználói kezelték bizalmas adatként, az alábbi információ elsősorban a megkérdezett másodlagos nyersanyag előállítók közül 88%-ban választ is adók körében tekinthető irányadónak. A válaszadók többsége a másodlagos műanyag nyersanyag felhasználást gazdaságossági szempontokkal, illetve speciális piaci szegmensek meglétével indokolta. Az új műanyag ugyanis drága, ami oda vezetett, hogy a gyártók a másodlagos nyersanyagot hovatovább a technológia szerves részének tekintik – feltéve, hogy eleget tesz a minőségi követelményeknek. Piaci szigetek ott alakulhattak ki, ahol a gyártók speciális fejlesztéssel eleve támaszkodnak a műanyagok újrahasznosítására – ilyenek például a műanyag bútorok. Az alacsony nyomású (LDPE) és a lineáris alacsony nyomású (LLDPE) polietilén 101 670 tonnával a 2002-ben újrahasznosított teljes műanyagmennyiség 48 százalékát képezte. Többségében raktárakban és elosztóhelyeken összegyűjtött fóliáról van itt szó. Mivel az újrafeldolgozók jelentős része a háttérben kívánt maradni, ez a mennyiség csak a felmérésben részt vettekre vonatkozik. Az LDPE esetében e másodlagos anyagot főként hordók bélelésére, nedvességtől való szigetelésre, komposzt és hulladék tárolására, fa-műanyag kompozit elemek előállítására használták fel. A háztartásokban összesen felhasznált
mintegy 90 000 tonna LDPE 66%-át másodlagos nyersanyagból készült szemetes zsákok képezték. A piacon tiszta, száraz és papírcímkéket alig tartalmazó LDPE fólia hulladékért tonnánként 250 GBP-t is elkértek, míg a piszkos, színes ragasztásokkal tarkított ilyen hulladékért már csak 25 font volt az ár. Az évente felhasznált LDPE-ből 2–3 ezer tonna importból származott. Polipropilénből (PP) 2002-ben összesen 39 750 tonnát hasznosítottak újra – a teljes felhasználás18%-át. E mennyiség nagyobb része (48%) rekeszekből és más csomagolóanyagokból, 18%-a akkumulátortokokból, 10%-a fóliából, a fennmaradó 24% pedig különféle más forrásokból származott. Ami a fontosabb másodlagos felhasználási területeket illeti, itt távtartók és rögzítő elemek, rekeszek, gépjármű- és villamos alkatrészek, tálcák és edények növények számára, uzsonnaasztalok, kerítések és fa-műanyag kompozit elemek említhetők. A fekete vagy kevert színes hulladékért tonnánként 40 fontot fizettek, míg az öntészeti minőségű, naturális, nem színes hulladék ára 2002-ben tonnánként 200 GBP körül volt. Az előkevert PP hulladék tonnánkénti ára 300–400 font között volt. Az autóiparban felhasznált, jó minőségű keverékek, amelyek 40– 95%-ban szűz műanyagot tartalmaztak, 500 fontért, illetve ennél drágábban keltek el a piacon. Exportról (3500 tonna) egy cég számolt be, mégpedig nem csomagolóanyag PP hulladékokból, importról nem tudnak. A polisztirol (PS) újrahasznosítása – beleértve a polisztirol habot (EPS) és a nagy sűrűségű polisztirolt (HIPS) is – összesen 23 226 tonna volt, a teljes mennyiség 11%-a. E mennyiség körülbelül 41%-a elosztóközpontok csomagolóanyaga volt, míg a ruhaakasztók 20%-ban, a tálcák és edények növények számára 15%-ban, a CD- és kazettatokok 7%ban, elhasznált ivóedények mintegy 3%-ban részesedtek, a fennmaradó 14% pedig különböző területekről származott. Az újrahasznosított PS csomagoló- és bélésanyagként, növények számára tálcák és edények, fa-utánzatok és ruhaakasztók formájában hasznosult. A teljes EPS hulladék-mennyiséget azért nem tudják megadni, mert egy, az adott területen domináns szerepet betöltő cég nem volt hajlandó megadni ezt az információt. Egy viszonylag kis mennyiségben értékesítő újrafeldolgozó vállalkozás kristály EPS-hulladék esetében tonnánként 120 GBP, csupán szárazon feldolgozandó színes hulladéknál pedig 40 GBP-os árat jelzett. Ami a HIPS-hulladék fontosabb forrásait illeti, a ruhaakasztók, a tálcák és edények növények számára, valamint a kereskedelem által használt poharak említhetők. Mivel ez a hulladék mosást is igényel, ára alacsonyabb: tonnánként 30–60 GBP. Számos nagy- és kiskereskedelmi cég,
illetve a halkereskedő láncok az összegyűjtött EPS-hulladékot felaprítják, és az így tömörített hulladékért tonnánként körülbelül 130 GBP-t kérnek. Közvetlen exportról/importról ugyan nincs adat, de köztudott, hogy a szupermarketekben használt műanyag tálcák egy része is PS-ből készül. Nagy sűrűségű polietilénből (HDPE) a teljes felhasználás 12 százalékát, 25 340 tonnát hasznosítottak újra 2002-ben. E mennyiségből a palackok és hordók aránya 29%, a rekeszeké 19%, a fóliáé 2% volt, a fennmaradó 50% pedig más csomagolóanyagokra esett. Ami a hasznosítási területeket illeti, folyékony oldószerek tárolóedényei, lefolyócsövek, hulladék újrahasznosításnál és komposzt készítésénél alkalmazott kannák, vízvezeték toldalékelemek, padok, uzsonnázó asztalok, kerítések és fa-műanyag kompozit elemek készültek másodlagos polietilén alapanyagból. A házi használatú komposztáló edények, lefolyócsövek, újrahasznosításnál és komposzt készítésénél alkalmazott kannák, valamint a járdákon stb. elhelyezett szemétgyűjtő edények 100%-ban újrahasznosított HDPE-ből készülnek. A csupán granulálást és habosítást igénylő hulladék HDPE egy tonnájáért kevert színes vagy fekete anyag esetében 40 GBP, természetes (színtelen), csomagolóanyag hulladékáért pedig körülbelül 220 GBP-t fizettek. Az import mennyisége 3000 tonnára tehető, és közel ugyanennyit szállítottak ki különféle palackok formájában – ez utóbbiból közel 1800 tonna volt HDPE. Mosást igénylő HDPE-hulladék esetében a tonnánkénti ár 30, illetve 160 GBP volt, míg habosított formában 375, illetve 475 GBP-s árat értek el. Polietilén-tereftalátból (PET) összesen 2450 tonnát használtak fel másodlagos nyersanyagként – az összes újrahasznosított műanyag közel 1%-át. E mennyiség 90%-a italos palack, a fennmaradó 10% pedig különféle termék, köztük rögzítőszalag és film volt. Újrahasznosításuk során szálak, tartóedények, palackok, ruházat, bútor, szőnyeg, szigetelő hab, valamint gépjármű és villamos készülék alkatrészek készültek belőlük. Becslés szerint az Európában az újrahasznosított PET mintegy 75%-a szőnyegek töltőanyagaként, illetve a ruházati iparban felhasznált szálak előállítására hasznosult. Az Egyesült Királyságban az összes PET-palackot egy cég hasznosítja, a közvetett import pedig (palackok formájában) csak 100 tonnára tehető. Becslés szerint 2002-ben az ország összesen közel 3000 tonna különféle palackot exportált – ebből 1200 tonna PET volt. A kevert háztartási hulladékba kerülő különféle műanyag palackok közel 40%-a PET. Szelektíven gyűjtött színes PET-palack tonnánkénti ára 30 GBP, a színtelen és a kékszínűé pedig 100 GBP – ha mindez keveredik, úgy az ár 10–50 GBP között változott 2002-ben, míg a habosított PET színétől és viszkozitásától függően 300–450 GBP-be került.
A legfontosabb, nem csomagolási célokat szolgáló műanyag hulladék a poli-(vinil-klorid) (PVC) volt, amiből 2002-ben 12 140 tonnát hasznosítottak másodlagos nyersanyagként – ez az összes újrafelhasznált műanyag közel 6%-a. Főként kábelszigetelésekről van itt szó, míg a felhasználási területeket illetően ideiglenes közlekedési útjelzők, csövek és facsemetéket óvó eszközök említhetők. Kivitelre 200–300 tonna kemény PVC került, importőr egy akadt, évi néhány száz tonnás kábelszigetelés hulladék behozatalával. Az említetteken kívül az Egyesült Királyságban 2002-ben újrahasznosított egyéb műanyag az összes újrahasznosított mennyiség mintegy 6%-át elérő mennyiséget képviselt. A felmérés szerint a műanyagok újrahasznosításával foglalkozó cégek többsége kevesebb mint 50 főt foglalkoztat, közel felerészt kisvállalkozások, és ugyanilyen arányban feldolgozott műanyag termékeket is kibocsátanak. A műanyagok újrahasznosítása Közép-Angliára, valamint az M6-os és az M62-es autópálya körzetére összpontosul – közel a nagy műanyag-feldolgozó kapacitásokhoz, egyben a legnagyobb hulladék kibocsátókhoz. A műanyag hulladékokat újrahasznosító cégek hetven százaléka a Környezetvédelmi Minisztérium engedélyével működik, és részt vehet a műanyag-újrahasznosítási bónok (PRN) kibocsátásában/kereskedelmében is. E társaságok közül 11 csak megfelelési programok révén rendelkezik PRN-ekkel, 6 nyílt piacon szerzett ilyeneket, 8 cég pedig az előbbi két forrást kombinálva jutott hozzájuk. Két cég e bónokat anyagbeszerzésre, 5 pedig az előírásoknak való részbeni megfelelésre használta fel. Egy-egy műanyag-újrahasznosítási PRN ára 1997-ben történt bevezetésük óta 0–160 GBP között változott. A PRN kiadása mellett újrahasznosított műanyag mennyisége az 1998. évi 125 539 tonnáról 2002-ben 395 208 tonnára nőtt. E növekmény nagyobb része LDPE fólia volt. Becslések szerint 2001-ben több mint 1 millió tonna műanyag került a belföldi hulladékáramba, amiből csak 14 000 tonnát válogattak ki újrahasznosításra – főként palackokat. A műanyag hulladék felhasználói csak igen ritkán küldtek vissza beérkező nyersanyagot, hiszen többségük tartós kapcsolatban áll szállítóival, és tudja, hogy mire számíthat. A hulladékba kerülő hűtőgépekből kikerülő, aprított műanyagból jelenleg évi 5000 tonnát exportálnak, de a hazai hasznosítási lehetőségeket már több cég is vizsgálja. Eddig két cég számolt be villamos és elektronikus készülékekből származó akrilnitril-butadién-sztirén (ABS), polikarbonát (PC) és ABS/PC kis mennyiségben történt felhasználásáról.
Az Egyesült Királyságban nemrég emelt hulladéklerakási adó (landfill tax) láthatóan elő fogja segíteni az újrahasznosított műanyagok arányának növekedését. A jelenlegi, tonnánként 30 GBP-s hulladéklerakási adó 2004 folyamán 1 GBP-vel, 2005-ben pedig 31 GBP-vel emelkedni fog. A felmérést értékelő beszámoló egy sor ajánlást is tett a Hulladék és Erőforrások Akció Program irányítóinak: – Segítsék elő az újrahasznosított anyagok minőségét javító szabványok kidolgozását. – Támogassák a nyilvánosság és az ipar oktatását/képzését, melynek kapcsán megismerhetik a másodlagos műanyag hasznosításának előnyeit. – Ösztönözzék és támogassák a szelektív hulladékgyűjtést. – Munkáljanak ki a gyártókkal közösen hazai forrásokra támaszkodó hasznosítási irányszámokat – különösen a PET rögzítő szalagok és szálak esetében. – Nyújtsanak támogatást az üzleti vállalkozásoknak általános piackutatással és esettanulmányok kidolgozásával, rávilágítva a másodlagos nyersanyag felhasználás „legjobb” eredményeire és példáira. A leggyorsabban bővülő felhasználási területek között a közterületen elhelyezett bútorok, az ipari rögzítő szalagok, a műanyag lemezek, csövek és tartályok, ládák és komposztáló edények tekinthetők. A tanulmány a WRAP-tól az interneten, az alábbi címen elérhető: www.warp.org.uk. Összeállította: Dr. Balog Károly Selke, S. E.:Wrap study on recycled plastics in UK. = Reuse Recycle, 33. k. 12. sz. 2003. p. 89–93. Jenkins, R. R.; Martinez, S. A. stb.: The determinants of household recycling: a material-specific analysis of recycling program features and unit pricing. = Journal of Environmental Economics and Management, 45. k. 2. sz. 2003. márc. p. 294–318.
Röviden… Alumínium italos dobozok újrahasznosítása Európában Nemrég tette közzé 2002-re vonatkozó újrahasznosítási jelentését az Európai Italos Doboz Gyártók Szövetsége. Eszerint az újrahasznosítási arány 91% (Norvégia, Svájc és Írország), illetve 25% (Spanyolország) között változott. Svédországban ez az adat 86%, Finnországban 85%, a Benelux országokban 80%, Németországban, Ausztriában és Olaszországban 78%, Törökországban pedig 50% volt. Tovább haladva az „alsóházba”: Egyesült Királyság 42%, Lengyelország 41%, Franciaország 30%, Görögország 36%, Írország 28% és Portugália 27%-ban hasznosított újra alumínium italos dobozokat. További információ: www.bcme.org. (Reuse Recycle, 2003. 33. k. 12. sz. p. 94.)
Törvénysértési eljárást indít Németország ellen az Európai Bizottság Eldobható italos csomagolóeszközök kötelező betétrendszere ügyében indít törvénysértési eljárást Németország ellen az Európai Bizottság. Két korábbi ülésén a Bizottság úgy döntött, hogy ad még időt a német kormánynak arra, hogy előterjessze tájékoztatását arra vonatkozóan, hogy jelenleg alkalmazott betétrendszere megfelel az EK törvényeinek. Félő ugyanis, hogy a hatályos szabályozás „aránytalan mértékben akadályozhatja más tagállamokban gyártott italáruk szabad mozgását, megszegve ezzel a Szerződésnek a belső piacra vonatkozó rendelkezéseit.” Ami a német kormány által a betétrendszer módosítása ügyében tett javaslatot illeti, hét uniós tagállam formálisan is ellenzi azt, mivel véleményük szerint a javasolt módosítások sem küszöbölnék ki a betétdíjrendszer által az importra gyakorolt negatív hatást. Az Európai Acél Csomagolóanyag Gyártók Szövetsége (APEAL) sajtóközleményében üdvözölte a Bizottság döntését. A betétdíjas rendszer bevezetését megelőző időszakban ugyanis a német italdobozpiac 220 000 tonna acélt használt fel, a 2003. január 1-jével hatályos intézkedés következtében viszont több mint 80%-kal visszaesett ez az acéligény. Az italos dobozok gyártói beruházásaikat felfüggesztették, kapacitásaikat csökkentik, sőt Svédországban, Lengyelországban, Franciaországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban gyárbezárásokra is sor került. Ezen kívül a csomagolóanyag iparágban és az italgyártásban mintegy 1000 munkahely megszűnt. Az APAEAL becslése szerint a betétdíjrendszer Németországban mintegy 10 ezer, másutt további 5 ezer munkahely megszűnéséhez vezethet. A szövetség felmérése szerint a fogyasztók 74,8%-a támogatja a betétdíjas rendszer megszüntetését. (Reuse Recycle, 2003. 33. k. 12. sz. p. 94.)
