MAGYARORSZÁG NEMZETI HALÁSZATI STRATÉGIAI TERVE a 2007-2013-as tervezési idıszakra
1. verzió Társadalmi vitára 2006. július 17.
2006 Szarvas 1
TARTALOMJEGYZÉK 0.
BEVEZETÉS...................................................................................................................................................4 0.1.
A NEMZETI HALÁSZATI STRATÉGIAI TERV KERETEI............................................................................................4
0.2.
A NEMZETI HALÁSZATI STRATÉGIAI TERV EX-ANTE ÉRTÉKELÉSE ......................................................................4
0.3.
A NEMZETI HALÁSZATI STRATÉGIAI TERV KIDOLGOZÁSA ÉS TÁRSADALMI EGYEZTETÉSE .................................5
1.
A MAGYAR HALÁSZATI SZEKTOR KÜLDETÉSNYILATKOZATA ................................................5
2.
ÁGAZATI VÍZIÓ ...........................................................................................................................................7
3.
AZ ÁGAZAT ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA ............................................................................................8 3.1.
A HALÁSZATI ÁGAZAT NEMZETGAZDASÁGI JELENTİSÉGE.................................................................................8
3.2.
AZ ÁGAZAT ÁLTALÁNOS LEÍRÁSA ÉS JELLEMZÉSE AZ EHA RENDELET PRIORITÁSI TENGELYEI SZERINT ...........9
3.2.1. I. Prioritási tengely: Intézkedések a közösségi halászflotta szabályozására ........................ 9 3.2.2.
II. Prioritási tengely: Akvakultúra, belvízi halászat, halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása és forgalmazása ............................................................................................... 9
3.2.2.1.
Tógazdasági haltermelés.......................................................................................................................................... 9
3.2.2.2.
Intenzív üzemi haltermelés .................................................................................................................................... 10
3.2.2.3.
Természetes vízi halászat ...................................................................................................................................... 11
3.2.2.4.
Horgászat ................................................................................................................................................................ 11
3.2.2.5.
Halfeldolgozás és marketing ................................................................................................................................. 12
3.2.3. III. Prioritási tengely: Közös érdekeket célzó intézkedések .............................................. 14 3.2.3.1.
Halászati kutatás..................................................................................................................................................... 14
3.2.3.2.
Promóció és piacfejlesztés..................................................................................................................................... 14
3.2.3.3.
A humán erıforrás helyzete a halászati ágazatban .............................................................................................. 15
3.2.4. IV. Prioritási tengely: Halászati területek fenntartható fejlesztése .................................... 15 3.2.5. V. Prioritási tengely: Technikai segítségnyújtás ................................................................ 15 4.
ÁGAZATI ELEMZÉS..................................................................................................................................16 4.1.
ÁGAZATI SWOT ELEMZÉS ÉS FEJLESZTÉSI LEHETİSÉGEK...............................................................................16
4.2.
PROBLÉMAELEMZÉS ........................................................................................................................................18
4.2.1. Problémák és kihívások az akvakultúra területén .............................................................. 22 4.2.2. Problémák és kihívások a természetesvízi halászat területén ............................................ 23 4.2.3. Problémák és kihívások a halfeldolgozás, a halfogyasztás és a piac területén .................. 23 4.2.4. Horizontális jellegő problémák és kihívások ..................................................................... 24 4.2.4.1.
Oktatás, kutatás-fejlesztés, szaktanácsadás .......................................................................................................... 24
4.2.4.2.
Élelmiszerbiztonság és -minıség .......................................................................................................................... 24
4.2.4.3.
Állatjólét, állategészségügy ................................................................................................................................... 25
2
5.
A NEMZETI HALÁSZATI STRATÉGIAI TERV (NHST) CÉLJAI .....................................................25 5.1.
AZ ÁGAZAT KÍVÁNATOS ÁLLAPOTA 2013-BAN ................................................................................................27
5.2.
A Z NHST ILLESZKEDÉSE A KÖZÖS HALÁSZATI POLITIKÁHOZ (KHP) ............................................................28
5.3.
AZ AKVAKULTÚRA FENNTARTHATÓ FEJLESZTÉSE ...........................................................................................29
5.4.
KAPCSOLÓDÁS MÁS KÖZÖSSÉGI POLITIKÁKHOZ ..............................................................................................29
5.5.
A GLOBÁLIS KIHÍVÁSOKHOZ VALÓ IGAZODÁS .................................................................................................30
6.
RÉSZLETES CÉLOK ÉS PRIORITÁSOK...............................................................................................31 6.1.
HALTERMELÉS, HALFOGÁS ÉS HALFELDOLGOZÁS............................................................................................31
6.2.
ÁLLATJÓLÉT ....................................................................................................................................................32
6.3.
FOGYASZTÁS, PIAC ..........................................................................................................................................32
6.4.
ÉLELMISZERBIZTONSÁG ..................................................................................................................................34
6.5.
OKTATÁS .........................................................................................................................................................34
6.6.
KUTATÁS-FEJLESZTÉS .....................................................................................................................................34
6.7.
KÖRNYEZET ÉS TÁJ, TERMÉSZET ......................................................................................................................35
7.
A NEMZETI TÁMOGATÁSOK SZEREPE A FENNTARTHATÓSÁGBAN.......................................37 7.1.
A HALÁSZATI ERİFORRÁSOK FENNTARTHATÓSÁGA ........................................................................................37
7.1.1. Csak nemzeti forrásból biztosított támogatások rendszere ................................................ 37 7.1.2. Társfinanszírozott támogatások rendszere ......................................................................... 37 7.1.3. Egyéb, a halászat számára igénybe vehetı támogatások rendszere ................................... 38 7.2.
A HALÁSZAT JELENTİSÉGE A NEMZETI STRATÉGIÁBAN ...................................................................................38
7.3.
NHST STRATÉGIAI INDIKÁTOROK ÉS CÉLPARAMÉTEREK ................................................................................39
8.
AZ NHST MEGVALÓSÍTÁSÁNAK SZÁZALÉKOS FORRÁSTÉRKÉPE..........................................40
9.
AZ NHST VÉGREHAJTÁSA ÉS MONITORINGJA ..............................................................................41 9.1.
VÉGREHAJTÁS .................................................................................................................................................41
9.2.
MONITORING ...................................................................................................................................................41
10.
KÜLSİ MELLÉKLETEK ..........................................................................................................................42
MELLÉKLET 1.
TERMELÉSI ADATOK ...........................................................................................................43
MELLÉKLET 2.
TÓGAZDASÁGOK NEMZETI TÉRKÉPE ...........................................................................45
MELLÉKLET 3.
TECHNIKAI INDIKÁTOROK .................................................................................................46
MELLÉKLET 4.
A TÁRSADALMI EGYEZTETÉS NEVESÍTETT RÉSZTVEVİI .....................................47
3
0.
BEVEZETÉS
Az Európai Tanács 10529/06 számú dokumentuma az Európai Halászati Alapról (EHA) elıírja, hogy minden tagállamnak a Közös Halászati Politikával (KHP) összhangban lévı Nemzeti Halászati Stratégiai Tervet (NHST) kell készítenie a 2007-2013-as programozási idıszakra szoros partnerség alapján mind a társadalmi, mind a közigazgatási szereplıkkel, valamint a Bizottsággal. Az EHA-ról szóló rendelet alapján minden tagállamnak el kell készítenie az NHST-ét és a Halászati Operatív Programot (HOP), amely az adott tagállam társfinanszírozott támogatási rendszerét részletezi. A tagállam meghatározza az EHA tevékenységének specifikus céljait és prioritásait, a Közösségnek a KHP számára felállított stratégiai irányelveire figyelemmel. Ez a stratégiai terv, amely megjelöli a beavatkozásokat, valamint az EHA-ból és az egyéb forrásokból szükséges pénzügyi hozzájárulást, ugyanakkor hivatkozási keretként szolgál a HOP kialakításához. A magyar NHST kidolgozása során figyelembe lett véve a KHP minden releváns szempontja (kivéve a zárt kontinentális elhelyezkedésbıl és a tengeri halászat hiányából adódó specifikumokat) és az EHA-ban felállított prioritási tengelyek és célkitőzések alapján lett csoportosítva az NHST tartalma. Az EHA Rendelet, a hozzá kapcsolódó iránymutatások, és a halászatról és a horgászatról szóló nemzeti törvény, valamint a kapcsolódó jogszabályok alapján Magyarország megalkotta a NHST-t, melyet az alábbiakban részletezünk. 0.1.
A nemzeti halászati stratégiai terv keretei
Az NHST tartalmazza mindazokat a célkitőzéseket, amelyeket a halászatban érdekeltek ország szerte szeretnének elérni a II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között a 2007-2013-as idıszakban. A stratégia megfogalmazásában csak azokat a célokat és az azokhoz segítségül rendelt támogatásokat fogalmazzuk meg, amelyekben érdekelt és érintett a halászati ágazat. A stratégia támogatási rendszere tartalmazza a társfinanszírozott és tisztán nemzeti forrásból biztosított támogatásokat, melyek nagyságrendjét és támogatási intenzitását a támogatási forrás térkép tartalmazza. 0.2.
A nemzeti halászati stratégiai terv ex-ante értékelése
Az EHA Rendelet részletesen nem rendelkezik az NHST ex-ante értékelésének szabályozásáról, de a stratégiai tervvel és a Rendelettel összhangban kidolgozott HOP-ot elızetes, idıközi és utólagos értékelésnek kell alávetni. Az értékelések célja az, hogy javítsák az Alapból nyújtott támogatás minıségét és hatékonyságát, valamint az operatív program végrehajtását. Értékelik továbbá ezek hatását a 18a. cikkben meghatározott irányadó elvek, a nemzeti stratégiai tervek megfelelı része és a tagállamokat érintı konkrét problémák vonatkozásában, miközben figyelembe veszik a fenntartható fejlıdés igényeit a halászati ágazatban, valamint a környezeti hatást. Az elızetes értékelés célja az összhang biztosítása a meghatározott irányadó elvek, a nemzeti stratégiai terv megfelelı része és az operatív program között, valamint a költségvetési források operatív program szerinti felosztásának optimalizálása, és a programozás minıségének javítása. Az idıközi értékelés célja az operatív program egészének vagy részének hatékonyságvizsgálata, a stratégiai tervvel való megfeleltetése a támogatás és a végrehajtás minıségének javítására és a szükséges módosítások végrehajtására. Az utólagos értékelés keretében értékelik az operatív programban és a stratégiai tervben lefektetett célok elérését, a módosulások okait és a következı tervidıszak megalapozásának irányait. A stratégiai vita keretében a tagállam a benyújtott dokumentumok alapján 2011. december 31-ig vitát kell lefolytatnia a Bizottsággal a nemzeti stratégiai tervek tartalmáról és a végrehajtásuk terén elért eredményekrıl.
4
0.3.
A nemzeti halászati stratégiai terv kidolgozása és társadalmi egyeztetése
Az NHST kidolgozása során alapkövetelményként kellett figyelembe venni a partnerség és az átláthatóság elvét. Ennek biztosítására speciális eljárás mechanizmus került kialakításra. -
-
-
-
1.
A 2004-2006-os tervezési idıszak HOPE felhasználását irányító, Irányító Hatóság (IH) szerzıdést kötött a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézettel (HAKI) az NHST és a HOP kidolgozására. Ennek segítésére megalakult a Halászati Stratégia Koordináló Bizottság (HSKB), melynek tagjai az FVM Vadászati, Halászati és Vízgazdálkodási Fıosztály, a Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), a HAKI, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, és az országos halászati érdekvédelmi szervezet – Haltermelık Országos Szövetsége és Terméktanácsa (HALTERMOSZ) képviselıi. A tagokra jellemzı, hogy széleskörő halászati, közgazdasági és szakigazgatási ismeretekkel rendelkeznek. A HSKB a HOPE, a nemzeti támogatások tapasztalatai és az elızetes széleskörő szakmai konzultációk alapján elkészítették az NHST munkaanyagát. A munkaanyag elızetesen egyeztetésre került egy halászati szakmai fórumon, majd a partnerség keretében egyeztetett módosítások után elkészült az 1. számú változat. Az 1. számú verzió széleskörő társadalmi egyeztetésre kerül. Ennek keretében címzetten kerülnek felkérésre és véleménynyilvánításra az Európa Terv Felzárkózó Vidék (agrár szerkezetváltás) Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Tematikus Munkacsoportjának tagjai, a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztetı Tanács Vadászati, Halászati és Vízgazdálkodási Ágazati Tanácsának tagjai, Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program Monitoring Bizottságának halászatban érintett, vagy esetlegesen érintett és az elızı felsorolásokban nem szereplı tagjai és az elızıekben nem szereplı, de a halászat szempontjából fontos szervezetek tagjai. A nem nevesített vélemény nyilvánítók bevonására az NHST 1. számú változatot a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján helyezzük el egy felhívással egyetemben. A Bizottsággal való párbeszéd keretében az 1. számú változatot megküldjük véleményezésre a Halászati Fıigazgatóságnak is. A beérkezett véleményeket összesítjük és egy széleskörő szakmai fórumon, egyeztetjük, majd az egyeztetett módosításokat beépítetjük a végleges, számjelzés nélküli változatba és megküldjük a Bizottságnak.
A MAGYAR HALÁSZATI SZEKTOR KÜLDETÉSNYILATKOZATA
A halgazdálkodás, kiemelten a Magyarországon meghatározó tógazdasági haltermelés, a mezıgazdaság, a környezet- és természetvédelem, valamint a vidékfejlesztés szorosan egymásra utalt területek, mindamellett, hogy a vidéki térség és benne a halastó a termelés színhelye és egyben biológiai és társadalmi élettér is. Magyarországon a tógazdasági haltermelés a mezıgazdaság sajátságos szereplıje, mivel egyaránt magán viseli az állattenyésztési és a növénytermesztési ágazatok sajátosságait, mindamellett hogy jelentıs a természetvédelmi és a szocio-ökonómiai meghatározottsága is. Ezen körülmények miatt az ágazat küldetése összetett, melyet a következık szerint fogaltunk össze: „A változó társadalmi és gazdasági környezetben a természeti értékek, különösen a vizes élıhelyek fenntartása, fejlesztése és a halászati hagyományok megırzése, valamint az ágazat rendeltetésének való megfelelés, melyek: -
gazdasági, azaz termelési funkció (termelés), 5
-
természeti- és környezeti állapot megóvása és javítása (természetvédelem), jóléti funkció, azaz a pihenés és kikapcsolódás szolgálata (turizmus, rekreáció) az egészséges táplálkozásra való nevelés, a halfogyasztás növelése érdekében.”
A fenntartható tógazdasági haltermelés legfontosabb kritériuma az, hogy alábbi feladatait úgy lássa el, a változó gazdasági, társadalmi és természeti környezetben, hogy mőködéséhez szükséges erıforrások hosszabb távon fennmaradjanak. A halászati ágazat specifikus feladatai: - a környezetileg, gazdaságilag és társadalmilag fenntartható termelés, - munka és megélhetési lehetıség biztosítása a vidéki térségekben, - a hazai és export fogyasztói igények kielégítése, biztonságos élelmiszer elıállításán keresztül, - hozzájárulás a vizes élıhelyek és a biodiverzitás fenntartásához, - horgász-rekreációs igények kielégítése. A fenntarthatóságot a környezetvédelem, a természetvédelem és a bıvített újratermelés területén szükséges értelmezni. Ennek megfelelıen az ágazatnak meg kell felelnie a fenntarthatóság követelményeinek, azaz legyen jövedelmezı és finanszírozható, társadalmilag elfogadott és környezet, illetve erıforrás kímélı. Az ágazatnak a tógazdasági és felszíni vízi környezet természeti értékeivel gazdálkodnia szükséges és azokat óvnia kell, mindamellett, hogy termelı a tevékenységet, mint az elsıdleges tevékenységet is folytatnia kell. Ezeken túlmenıen járuljon hozzá a vízi erıforrások ésszerő hasznosításához. A gazdasági funkciót a tógazdasági és intenzív üzemi haltermelés, a halfeldolgozás, a természetesvízi halászat, a kereskedelem és a halászati szolgáltatások területén értelmezzük. Ezek között kiemelkedı fontosságú az elsısorban hazai és ezen túlmenıen az export élelmezési célú árualap biztosítása, melynek biztonságosnak és nyomonkövethetınek kell lenni a termelıtıl a fogyasztóig. Az integrációs kapcsolatok viszont több területen és mélységben alakuljanak ki. A tógazdasági haltermelés legfontosabb jóléti vonatkozása, hogy szolgálja ki a vízhez, illetve halhoz kapcsolódó szabadidıs programok igényeit. Mindezek közül kiemelkedik a horgászat, mint a szabadidı aktív eltöltésének egyik közkedvelt módja. A horgászatot a vonatkozó törvényi elıírásoknak megfelelı kifogható hal (faj, méret stb.) biztosításával és kultúrált horgászati lehetıségek nyújtásával kell szolgálnia. Ágazati szinten fel kell készülni vízszennyezések okozta halpusztulások rehabilitációjára, és elı kell segítenie a vizes élıhelyek, illetve a biodiverzitás fenntartását és fejlesztését. A magyar halászatban és haltermelésben dolgozók elsıdleges célja a fogyasztó egészséges és biztonságos élelmiszerrel történı ellátása. Az ágazat jelentıs szerepet tud vállalni a környezettudatos fogyasztói szemlélet kialakításában is, mely fontos társadalmi jelentıséggel bír. Bizonyított tény, hogy a környezettudatos fogyasztó egyben jobban ügyel a saját és családja egészségére is, mely az egészséges táplálkozásban is megmutatkozik. Ezáltal közvetve növekedhet a halfogyasztás is ebben a fogyasztói szegmensben. Külön kiemelendı, hogy a tógazdasági tevékenység szinte kizárólag a vidéki térségekben, gyakran leszakadó és halmozottan hátrányos helyzető térségekben valósul meg, ahol sok esetben szinte ez az egyetlen munkaalkalom az ott élı lakosságnak. A halászati és a haltermelési ágazat biztonságos és kiszámítható munkahelyek teremtésével ismeri el a helyi társadalomban játszott felelıs szerepét. A hazai tógazdaságok többsége nem felel meg mindegyik funkciónak, de a jövıben növekedni fog azon gazdaságok száma, amelyek a multifunkcionalitás teljes kihasználására törekednek a vállalkozás szintjén. A multifunkciós halgazdálkodás szerint a termelésen túlmenıen kiemelt szereppel bír az élelmezésbiztonság, a kultúrtáj ápolása, a társadalmi és biológiai élettér megırzése, az ökológiai és mőszaki infrastruktúra fenntartása, ökológiai stabilitás, népességmegtartás és 6
munkaerı kiegyenlítés, a vendégfogadás és idegenforgalom alapjainak biztosítása valamint a halászati értékek és akvakultúra hagyományok ápolása. Mivel a halászat, a haltermelés és a halfeldolgozás egyre nagyobb jelentısséggel bíró tevékenység, ezért az ágazatnak fel kell vállalnia az ebbıl adódó társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi kötelezettségeket. A komoly fejlıdés elıtt álló intenzív haltermelés szintén szerepet kap a halászati ágazat feladatainak végrehajtásában. A magasabb értéket képviselı halak elıállításával bıvíti a halválasztékot. Elmaradt térségékbe telepítve munkahelyeket hoz létre és hozzájárul a vidék felzárkóztatásához. A természetesvízi halászat fenntartása is mindenképpen indokolt Magyarországon, az Európában is egyedülálló halászati kultúrára és hagyományokra alapozva, de természetesen a kor igényeinek megfelelı technológiai színvonalon. A természetesvízi halászatnak a vízi ökoszisztémák természeti erıforrás-gazdálkodásában kiemelkedı szerepe volt és van, amely sajátosságai, és kultúrája alapján képes az adott ökoszisztémába ágyazottan, rendszerszemlélető – ún. „bölcs használat” – mőködésre.
2.
ÁGAZATI VÍZIÓ
A magyar halászati ágazat víziója szerint, az elkövetkezı idıszakban a magyar halászati ágazat folyamatosan fejlıdik és megújul, növekszik a vizes élıhelyek területe és fajgazdagsága. Megvalósul a korszerő és egyben környezetbarát termelési módszerek széleskörő használata, egyre gyakrabban alkalmazzák a megújuló és alternatív energiaforrásokat (szél, nap, energianövények, stb.) a fosszilis energiahordozók kiváltására, illetve az ágazat energia igényének kielégítésére. Az ágazatban kialakul, és hatékonyan mőködik a vertikális integráció a termelıi szervezıdésekre (termelıi csoportok) alapozva. Ez az önszervezıdés kiszámítható és ellenırzött piacot jelent az ágazati szereplık részére, így az ágazat versenyképes azon európai uniós országokkal szemben, ahol szintén meghatározó a tógazdaságokra alapozott pontyfélék termelése. A hazai húsfogyasztási szerkezetben a halhús relatív részesedése növekszik, mind több fogyasztó számára elérhetıek a feldolgozott, nagy hozzáadott értékő, egészséges, biztonságos és egyben ízletes haltermékek, melyek között megtalálhatóak az ökológiai gazdálkodásból származó biotermékek és az egészségvédı hatású funkcionális halhús alapú élelmiszerek is. A horgászlétszám fenntartása mellett – mely napjainkban meghaladja a háromszázezer fıt (a magyar lakosság mintegy 3,2%-a, de kiterjesztve családi szintre, kijelenthetjük, hogy a rekreáció ezen tipusában az ország lakosságának mintegy 10 %-a érintett) - javul és bıvül a horgászati kínálat, a természetes vizek tehermentesítése érdekében egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a rekreációs célú mesterséges horgász tavak. Ennek eredményeképpen egyre több ember tölti szabad idejét a vízparti környezetben. A természetes vizekbe történı halkihelyezés bıvül, és a kihelyezett állomány szerkezet a környezeti adottságnak megfelelı. A természetes vizek halállományának fenntartását és fejlesztését már meghatározóan a horgászbevételekbıl finanszírozzák a hasznosítók. A horgászható vizek halasítási igénye magyar tógazdasági termelésbıl kerül kielégítésre. A horgászat, illetve a horgászturizmus szerepe a vidékfejlesztésben felértékelıdik. Az oktatás megfelelı létszámú és képzettségő (közép- és felsıfokú) szakembert biztosít az ágazati vertikum számára. A kutatás-fejlesztés finanszírozási gondja megoldódik, az új alkalmazott kutatási eredmények gyorsan bevezetésre kerülnek a mindennapi gazdálkodási gyakorlatba is. Az oktató-kutató szféra folyamatos kapcsolatot ápol a termeléssel, megvalósul a viszonossági alapokon nyugvó szaktanácsadási rendszer, mely számára naprakész és megbízható adatok állnak rendelkezésre a szektor vonatkozásában. Egészében véve javul az ágazat társadalmi elismertsége.
7
3.
AZ ÁGAZAT ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA
3.1.
A halászati ágazat nemzetgazdasági jelentısége
A hazai haltermelést több mint kilencven százalékban a tógazdasági haltermelést jelenti, amely során elsısorban pontyot, busát, amurt és néhány ragadozó fajt (harcsa, süllı, csuka) állítanak elı. Magyarország vízrajzi és klimatikus adottságai kedvezıek a tógazdasági halhús termeléséhez, mely alapvetıen a klasszikus halastavi technológiák alkalmazását jelenti. Sajátossága a regionalitás: az ország egyes térségeiben jellemzı gazdálkodási tevékenység, míg másutt szinte teljesen hiányzik (1. ábra). 1. ábra
A jelentısebb halászati termelıhelyek Magyarországon
Az ágazat nemzetgazdasági súlyának megítélésekor az egyik leggyakrabban használt „nyers” mutató a kibocsátáshoz, illetve a GDP-hez való hozzájárulás. A magyar halászat (termelés + természetesvízi halfogás) éves bruttó termelési értéke (13-15 millárd Ft), a hazai állattenyésztés bruttó termelési értékének (585,8 milliárd Ft, 2004) mintegy 2,5%-át adja. Jelentısége azonban ezen túlmutat, mivel számos ellátó és kiszolgáló ágazat léte, valamint a teljes rekreációs célú halászat és horgászat, illetve ezek gazdasági teljesítménye ezen szektoron alapszik. Külön kiemelendı a természeti környezet megırzéséhez és a vidéki megélhetési lehetıségekhez való hozzájárulásának társadalmi értéke. Mindezeken túlmenıen kijelenthetı, hogy a hazai tógazdasági haltermelés gabona alapú ágazat, amely csökkenteni tudja a felhalmozott gabona feleslegeket és javítani tud a jelenlegi egészségtelen arányokon. 8
3.2.
Az ágazat általános leírása és jellemzése az EHA rendelet prioritási tengelyei szerint
3.2.1. I. Prioritási tengely: Intézkedések a közösségi halászflotta szabályozására Magyarország kontinentális zárt földrajzi elhelyezkedése miatt nem rendelkezik tengerrel, és nem rendelkezik tengeri halász flottával sem. Ezért ezen prioritási tengely intézkedései nem érintik az országot. 3.2.2.
II. Prioritási tengely: Akvakultúra, belvízi halászat, halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása és forgalmazása
Az ágazat általános leírásában a 2005-ös hivatalos statisztikai adatokat használjuk, melyek közül a tógazdasági haltermelés adatainak forrása az Agrárgazdasági Kutató Intézet, míg a természetes vizekre vonatkozó adatok forrása az Országos Halászati Adattár (HAKI). A gazdasági és kereskedelmi adatok forrása a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nyilt adatbázisai. A tendenciák érzékeltetésére az utóbbi hat év adatait a mellékletetek között mutatjuk be. Magyarország 2005. évi összes halfogása, azaz bruttó termelése 28633 tonna volt, melybıl 20977 tonna az étkezési célú végtermék (a különbség az anyaállomány és a következı év népesítı anyagának továbbnevelésébıl adódik). A domborzati, vízrajzi és éghajlati viszonyok mellett az ıshonos halfauna összetételének is tulajdonítható, hogy a pontyos tógazdálkodás vált Magyarországon a haltermelés legfontosabb területévé. A tógazdasági és természetesvízi halgazdálkodáson kívül egyre nagyobb szerep jut az iparszerő, vagy intenzív haltermelésnek is. Hazánk gazdaságilag legfontosabb halfaja a ponty, mely az éves haltermelésünkbıl és fogásból mintegy 66%-kal részesedik. Szerepe nem csak a tógazdaságokban meghatározó, hanem a víztározók és a holtágak, illetve egyéb élıvizek halgazdálkodásában is. A ponty után tógazdaságainkban a második legjelentısebb halfaj csoport a növényevık (amur, fehér- és pettyes busa), melyek részesedése 14%, a harmadik nagy halfaj csoport a ragadozók (csuka, harcsa, süllı), melyek részesedése 4% (mely a torzítás miatt nem tartalmazza az 1800 tonnás intenzívüzemi afrikai harcsa termelést), a maradék 16%-ot a keszegfélék és egyéb halfajok alkotják. 3.2.2.1.
Tógazdasági haltermelés
A statisztikai adatok szerint Magyarországon 2005-ben 338 tógazdaság mőködött. A teljes tóterület 25846 hektár, melybıl az üzemelı tóterület 23078 hektár volt. A különbség a szükséges szárazon tartásból, valamint rekonstrukciós munkálatokból adódik. 63 hektár volt a termelésbe lépett új tavak és 241 hektár a rekonstrukció után termelésbe vont tavak területe. 2005-ben az összes lehalászott hal 19103tonna volt, amelybıl az étkezési hal mennyisége12189 tonna volt. A tógazdaságokban horgásztatással értékesített hal mennyisége 599 tonna volt. Az 1 hektárra jutó szaporulat 519 kg-ot ért el. Az étkezési hal döntı többségét a ponty tette ki 9739 tonnával, ami 80%-nak felel meg. A 1700 tonna növényevı hal részesedése 14%, míg a 215 tonna ragadozó halé 2%, míg az egyéb vadhal és nemes hal aránya 535 tonnával 4 % -ot tett ki. A fogyasztási szokásokhoz igazodó étkezési ponty átlagsúlya 1,6kg volt. A tógazdasági haltermelés jelentıs szerepet játszik a természetes vizek halállománypótlásának telepítı anyagának biztosításában is, továbbá a horgásztavak mennyiségi és minıségi haligényének kielégítésében. A rendelkezésre álló adatok szerint Magyarországon az üzemelı halastavak mintegy 68%-át étkezési hal, 17%-át növendék hal elıállítására, 10%-át ivadéknevelésre és a maradék 5%-ot pedig
9
egyéb célra, például horgásztatással történı halértékesítésre hasznosítják egy termelési perióduson belül. Megállapítható, hogy a halastavak mintegy 40%-a elöregedett, és általában korszerősítésre és/vagy felújításra szorul (2. ábra). Az elmúlt évtizedben a támogatási rendszer következtében a halastó felújítások a korábbinál nagyobb mértékőek voltak ugyan, de nem elegendıek a több évtizedes, elhanyagolt mőszaki állapotú tavak megmentéséhez. A stratégiai célkitőzések eléréséhez, az árualap biztosításához és a választék bıvítéséhez a felújítások mellett új tavak építésére is lehetıséget kell biztosítani. 2. ábra
A magyarországi halastavak építési idı szerinti megoszlása 20 % 16 %
9% 39 % 16 %
1700 - 1919
1920 - 1944
1945 - 1959
1960 - 1979
1980 - napjainkig
Forrás: HALTERMOSZ, 2000
A tógazdasági haltermelésben az utóbbi években megjelent és egyre nagyobb teret nyer a természet közeli módon és meghatározott feltételek betartásával nevelt étkezési hal termelés. A magyar szakmai szóhasználattal biohaltermelés a 2092/91/EGK rendelet értelmében az organikus akvakultúra körébe tartozik. A hazai tógazdaságok egyre nagyobb számban kapcsolódnak be az Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) agrárkörnyezet gazdálkodási intézkedésének vizes élıhely célprogram csoportjaiba (D1. extenzív halastavak fenntartása, D2. vizes élıhelyek létrehozása, D3. zsombékosok, mocsarak, lápok gondozása, D4. nádgazdálkodás). Ez a program biztosítja a fenntartható környezetbarát gazdálkodási gyakorlat napi alkalmazását. 3.2.2.2.
Intenzív üzemi haltermelés
2005-ben 10 intenzív haltermelı üzem mőködött Magyarországon, melyek többsége geotermikus energiát hasznosító rendszer. Az intenzív rendszerekben elıállított halmennyiség 1921 tonna, ebbıl az étkezési célra elıállított mennyiség 1471 tonna volt. Az intenzív üzemek összes termelése az utóbbi években folyamatosan növekszik. 2004-hez viszonyítva a teljes termelés 8 %-kal, a végtermék kibocsátás pedig 14 %-kal nıtt egyetlen év alatt, jól bizonyítva a piaci kereslet „húzóerejét”,. E számok jól igazolják a halászati termékek iránti kereslet növekedését, amire leggyorsabban, legrugalmasabban a viszonylag rövid termelési ciklusú intenzív üzemek tudnak reagálni. Intenzív üzemi haltermelésünk meghatározó jelentıségő halfaja továbbra is az afrikai harcsa, amelynek hazai piaci bevezetése az utóbbi években a magyar halászat valódi sikertörténete. E halfajból a termelık 2005-ben mintegy 15 %-kal többet értékesítettek mint 10
a megelızı évben, amikoris közel 30 %-os volt a növekedés 2003-hoz képest.- . Az afrikai harcsa az intenzív rendszerben nevelt hal mennyiségének mintegy 95%-át adja. 3.2.2.3.
Természetesvízi halászat
A halászati ágazat másik termelı bázisa a természetes vizek közvetlen hasznosítása. Ez alapvetıen kétirányú: kereskedelmi halászat és a „rekreációs célú hasznosítás. A rekreációs célú hasznosítás nagyobbik fele a horgászat (több mint háromszázezer fı) és a kisebbik fele a kisszerszámos ún. „hobby halászat” (kb. 3000 fı). 2005. évben a két, illetve három szereplı együttes zsákmánya 7609 tonna volt, melybıl 7317 tonna az étkezési célú. A kereskedelmi célú halászat 2005-ben 3051 tonna halat zsákmányolt – a teljes fogás mintegy 40%-át - , melynek kb. 33%-a ponty, 38%-a növényevı hal, 7%-a ragadozó és 22%-a egyéb hal. A természetes vizek területe közel 1.500 adminisztratív egységre, úgynevezett halászati vízterületre tagolódik, melyek halászati jogát általában 15 éves idıtartamra pályázat útján nyerhetik el a hasznosítók, amely rekreációs hasznosítás lehetıségét is jelenti A halászati vízterületek (az állam halászati joga érvényesül) nagysága mintegy 141 ezer hektár. Az üzemi halászat nagyobb és kisebb szereplıinek eszközállománya elöregedett, pótlásuk a munkahely megırzés és a tradíciók fennmaradása szempontjából is indokolt. Magyarországon természetes vízterületen és víztározón folyik kereskedelmi célú halászat, részben a hagyományos halászati módszerekkel, részben a tógazdasági haltenyésztés bizonyos elemeinek átvételével (elsısorban víztározókon és néhány holtágon). Ez utóbbi területek kivételével a vizek döntı többségén egyszerre folyik kereskedelmi célú és rekreációs halászat. A természetesvízi halászatot folytató vállalkozások egy része tógazdasági tevékenységet is folytat és a halászati engedélyt kiváltók egy része nem fıállásban végzi tevékenységét. A részfoglalkozású halászok száma a kiadott engedélyek alapján közel háromezer fı. A tógazdasági haltermelés fontos szerepet tölt be a természetes vizek halasításához szükséges tenyészanyag (közöttük védett és veszélyeztetett fajok) elıállításában. 3.2.2.4.
Horgászat
A természetesvizek hasznosításában egyre meghatározóbb a horgászat rekreációs tevékenysége. A horgászok létszáma az 1960-as évek ötvenezres létszámáról mára háromszázezer fı fölé emelkedett. Ez a lakosság mintegy 3,2%-a, és ezzel az adattal Európában a 13. helyen állunk. Magyarország legnagyobb civil társadalmi szervezete a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ), mely 25 megyei illetve területi szövetséget és 1.079 egyesületet fog össze. A horgászok 2005-ben 4534 tonna halat fogtak, mely a természetes vízi zsákmány 60%-a, vagyis a horgászzsákmány a kereskedelmi halászatnak közel másfélszerese volt. A horgászzsákmányban 55%-ban a 2473 tonna ponty volt a meghatározó. Fontos zsákmányi kör a ragadozó halak csoportja 480 tonnával, ami az összes fogás 11%-a volt. Fontos és kiemelendı horgászhal a növényevı halak közül az amur, melynek részesedése 307 tonnás fogással 7 %. A fennmaradó 27 % döntı többségét a keszegfélék adták. Jelentısen emelkedett a tógazdaságokban horgásztatással értékesített halmennyiség, így a természetes vizek mellett a tógazdaságok is jelentıs szerepet kezdenek betölteni a rekreációs igények közvetlen kielégítésében. A tógazdaságok jelentısége a horgászzsákmány biztosításában kulcsszerepet játszó haltelepítések területén is megfigyelhetı. A 2004-es közel 6 ezer tonnás telepítésbıl a ponty önmagában 5 ezer tonnát tett ki. A ragadózó hal telepített mennyisége mintegy 130 tonna volt, míg a fennmaradó halak többségét ebben az esetben is a keszegfélék adták.
11
3.2.2.5.
Halfeldolgozás és marketing
Magyarországon jelenleg 24 jelentısebb halfeldolgozó üzem mőködik, melybıl 18 fıleg elsıdleges halfeldolgozással foglalkozik, további 6 üzem a halfeldolgozás különbözı specializált formáit (pácolt hal gyártás, halfüstölés) végzi (3. ábra). Az üzemek többségében importhal átcsomagolással is foglalkoznak. Az elsıdleges halfeldolgozási kapacitás a legnagyobb üzemben 5,2 tonna/8 órás mőszak. A legkisebb kapacitású üzem 0,4 tonna/mőszak élıhal feldolgozására alkalmas. Az évente feldolgozott halmennyiség körülbelül 5000 tonna, melynek kb. 45-50%-a a hazai édesvízi hal (ebbıl kb. 1400 tonna afrikai harcsa) és a maradék az import eredető hal. A hazai feldolgozó üzemek által elıállított termékek közül legjelentısebb a csomagolt, fagyasztott és az elıhőtött haltörzs. További termékek: halszelet, halfilé friss és fagyasztott formában, halkonzerv, halászléalap és kocka, pácolt hal, füstölt hal, halpép, valamint hidegkonyhai készítmények, úgymint különbözı pástétomok és halsaláták. 3. ábra
A magyarországi jelentısebb halfeldolgozó üzemek és a halforgalmazás szempontjából fontosabb üzletláncok területi elhelyezkedése
A hazai halforgalmazásra jellemzı, hogy a legfontosabb termékpálya szereplık minıségükben nem változtak, azonban a gazdasági jelentıségük és az általuk forgalmazott hal és halászati termékek mennyisége viszont igen. Ez a termékpálya az elmúlt 10 évben alaposan átrendezıdött. Sajátos helyzet Magyarországon, hogy a haltermeléssel, illetve halászattal foglalkozó vállalkozások azok, akik meghatározóak a halfeldolgozásban is annak ellenére, hogy megtalálhatók önálló, csak halfeldolgozással (konzerv, pácoló, füstölı stb.) és halforgalmazással foglalkozó üzemek is (4. ábra). Az export tevékenységet fıleg a haltermelık és halkereskedık bonyolítják, mivel annak 12
elsıdleges formája az élıhal. Az importban - mely fıleg feldolgozott, vagy elsıdleges feldolgozáson átesett halak forgalmazását jelenti – megjelennek a szupermarket hálózatok is. Az élıhal importot – mely mennyiségében ugyan nem jelentıs – elsıdlegesen a haltermelık és közvetítıi kereskedık bonyolítják. Ez a hal szinte kizárólag étkezési célú felhasználásra kerül. Az országban halászati aukciós központok nincsenek, és a jövıben sem valószínősíthetı a létrejöttük. 4. ábra A magyarországi halforgalmazás fıbb irányai Export / Import
Haltermelı
Horgász szervezet
Halfeldolgozó
Halfeldolgozó Halfeldolgozó
Szupermarket
Fogyasztó Fogyasztó
Vendé Vendéglá glátóipar
Halkereskedı (kis(kis- és kö közvetí zvetítıi kereskedelem)
Export / Import
Export / Import
A változások, illetve átrendezıdések jelenleg is folyamatban vannak, melyek fıbb elemei az alábbiak: -
csökken az élıhal exportunk, és jelentısen nem növekszik a feldolgozott halászati termékeink kivitele, a horgászpiac jelentısége folyamatosan növekszik, csökken a halkereskedık forgalomban betöltött szerepe és a kiskereskedelmi egységek száma is folyamatosan csökken; a szupermarketek szerepe folyamatosan növekszik, mind az élıhal és mind a feldolgozott termékek vonatkozásában, a halfeldolgozó üzemek kibocsátása mind mennyiségben és mind választékban ugyan csak kismértékben, de növekszik, direkt módon a fogyasztók felé közvetlenül történı értékesítés jelentısége nem számottevı, a vendéglátóipar szerepe stagnál a halforgalmazásban, de egyes térségekben szinte nulla szerepe, míg másutt számottevı.
13
Az utóbbi hat év export-import adatai a hal és halászati termékek import arányának növekedését szemlélteti az alábbi táblázat. 1. táblázat Magyarország hal- és halászati termék export-importja 2000-2005-ben 2000 Nettó súly tonna
Export Import
Érték ezer USD
2001 Nettó súly tonna
Érték ezer USD
2002 Nettó súly tonna
Érték ezer USD
2003 Nettó súly tonna
Érték ezer EUR
2004 Nettó súly tonna
2005
Érték ezer EUR
Nettó súly tonna
Érték ezer EUR
3 454 4 886 3 376 4 876 2 544 4 162 2 704 4 991 1 964 3 325 1 000 2 367 14 601 24 423 15 402 27 872 16 413 31 309 17 437 32 669 18 836 36 536 17 507 43 068
Export/Import 23,6 %
20,0
21,7
17,5
15,5
13,3
15,5
15,3
10,4
9,1
5,7
5,5
3.2.3. III. Prioritási tengely: Közös érdekeket célzó intézkedések 3.2.3.1.
Halászati kutatás
A magyar halászati kutatás komoly múltra tekint vissza: 2006-ban ünnepelte intézményes fennállásának 100. évfordulóját. A magyar halászati kutatások célja és feladatai összhangban vannak a nemzeti halászati stratégiai célokkal és azok megvalósítását segítik el. A kutatás-fejlesztésnek az oktatással és szaktanácsadással együttmőködve vízi erıforrásaink felelısségteljes hasznosítására és védelmére kell összpontosítania, az egészséges táplálkozás fejlesztése és az életminıség javítása érdekében. Jelentısebb halászati kutatások a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézetben, valamint egyetemi tanszékeken, egyes magánvállalkozásoknál és nemzeti parkokhoz kapcsolódóan folynak. A közöttük kialakult szoros együttmőködést folytatni kell a nemzeti és nemzetközi projektek mentén szervezıdı konzorciumok formájában, ahol a termelık (kiemelten a kis és középvállalkozók) elengedhetetlen szereplık. A kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását a már meglévı és a jövıben még szorosabban megvalósuló hosszú távú partnerség ösztönzésével kívánjuk elérni a kutatók és a halászati ágazat szereplıi között. A halászati kutatás és gyakorlat kapcsolata innovatív fejlesztések keretében is megvalósul. Az innováció és technológiatranszfer szerepe az intenzív technológiák és az integrált technológiák megvalósításában különösen jelentıs. Kiemelt együttmőködésre van szükség a halászati ágazat és az alapjait jelentı vízi környezet viszonyának kutatásában és a kapcsolat rendszer harmonizálásában. 3.2.3.2.
Promóció és piacfejlesztés
A magyar általános fogyasztói szokások lassú változása következtében a halfogyasztási szokások is változóban vannak. A többéves promóciós akcióknak valamint a folyamatos árukínálat biztosításának köszönhetıen az ünnepekhez, kiemelten a Karácsonyhoz és a Húsvéthoz, kötött fogyasztási csúcson kívül a rendszeres halfogyasztás jelei is mutatkoznak. A fogyasztásösztönzı kampányok támogatásán kívül jelentıs a fogyasztók részére széles választékot biztosító termékfejlesztés támogatása is. A halfogyasztást növelı kampányok szervezéséhez és eredményességének méréséhez elengedhetetlen a fogyasztók visszajelzéseinek elemzése. Ezt a fogyasztói szokások felmérésével és elemzésével érhetjük el. 14
3.2.3.3.
A humán erıforrás helyzete a halászati ágazatban
Az ágazat méretébıl következıen a foglalkoztatottak száma is alacsony a mezıgazdaságban foglalkoztatottakhoz képest. Mivel többnyire a statisztikai küszöb alatt van az egyes egységekben foglalkoztatottak létszáma, statisztikai nyilvántartásuk nem teljes körően megoldott. Gyakori a foglalkoztatási átfedés, például ugyanaz a dolgozó foglalkoztatható a gazdasági egység akvakultúrás létesítményében és halfeldolgozójában egyaránt, vagy egyazon dolgozó alkalmazottja a vállalkozás tógazdaságának, de ugyanakkor természetesvízi halász is. A jelenleg elérhetı adatok szerint 2005. évben 1 404 fı teljes munkaidıs és 422 részmunkaidıs foglalkoztatott (összesen 1 826 fı) dolgozott közvetlenül a haltermelésben. Azonban felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy a haltermelésben, mint alaptevékenységben dolgozók mellet, még továbbiak számára biztosítanak munkalehetıséget a az input és output oldalhoz kapcsolódóan, így az „aqua-business” tényleges foglalkoztatotti létszáma jelentısen meghaladja az alaptevékenységben foglalkoztatottakét. Az alkalmazotti struktúra felmérésére elindult egy program, de kiterjesztése az NHST tervidıszakában, míg megvalósítása a tervezési idıszak elsı negyedében szükséges. A foglalkoztatottsági helyzetrıl reprezentatív felméréssel kapott adatok alapján alkothatunk képet. A feldolgozóiparban dolgozók kor és végzettség szerinti struktúráját a késıbbiekben tervezzük részletesen felmérni és elemezni. 3.2.4. IV. Prioritási tengely: Halászati területek fenntartható fejlesztése Ehhez a tengelyhez kapcsolódó intézkedések a Magyarországi viszonyokat alapul véve csak nagyon nehezen lennének alkalmazhatóak, mivel az országban nem találhatunk olyan területeket ahol egyszerre jellemzı az alacsony népsőrőség, a hanyatló halászat mely a településen lévı halászközösségek létét veszélyezteti. A potenciálisan önszervezıdı akciócsoport sehol sem érné el a szükséges kritikus tömeget. Mindezek miatt a hazai döntéshozók az ágazati képviselettel egyeztetve úgy ítélték meg, hogy ezen prioritási tengely mentén nem fogalmazunk meg célkitőzéseket és támogatandó intézkedéscsomagokat. 3.2.5. V. Prioritási tengely: Technikai segítségnyújtás A 2000-2006-os Középtávú Halászatfejlesztési Program tervezési idıszakából a 2004. május elsejei csatlakozásunkat követıen az elızetesen elkészített, és a Bizottság által elfogadott Operatív Programnak megfelelıen a HOPE (Halászati Operatív Pénzügyi Eszköz) keretében társfinanszírozott támogatások rendszerét az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) tartalmazza. Ennek megfelelıen a Technikai Segítségnyújtás (TS) a halászati program adminisztratív megvalósításában is az AVOP keretében történt. Mivel a 2007-2013 idıszakra önálló program kidolgozása és megvalósítása szükséges, a TS keretei és támogatási irányai is önállóan kerülnek kidolgozásra. A technikai segítségnyújtás keretében kívánjuk megvalósítani a halászati ágazat statisztikai adatainak felmérését és az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatási feladatokat. A természetesvízek hasznosítói, területi, telepítési és lehalászási adatait az Országos Halászati Adattár, a tógazdaságokra vonatkozó hasonló adatokat az Agrárgazdasági Kutató Intézet tartja nyilván az adatszolgáltatóktól beérkezı adatok alapján. A két adatbázis alapján évente elkészített összesítı jelentések képezik az alapját a különbözı szervezeteknek megküldendı ország statisztikának (EUROSTAT, FAO, OECD). A teljes áttekinthetıség miatt a két adatbázis egységes kezelése szükséges és az adatbázis kezelésének forrását folyamatosan biztosítani kell.
15
4.
ÁGAZATI ELEMZÉS
A magyarországi halászati ágazat a kedvezı ökológiai adottságok és a vidéki térségekben fellelhetı erıforrások kihasználásában alapvetı szerepet játszik. A hazai agrárgazdaság egyik nagy múltú és a jövıben is mindenképpen fenntartandó, illetve fejlesztendı ágazata. Mivel a magyar halászati ágazat esetében a halfeldolgozás és a termelés élesen nem válik el, ezért a halfeldolgozó szakágazat kérdéseit is ehelyütt tárgyaljuk. A teljes ágazati vertikum szereplıi közül a halforgalmazás és értékesítés szinte teljesen, míg a horgászat részlegesen elválik a termelı egységektıl. 4.1.
Ágazati SWOT elemzés és fejlesztési lehetıségek
Az ágazati SWOT elemzést a három meghatározó alágazatra bontva végeztük el, melyek a következık: akvakultúra (2. táblázat), természetesvízi halászat (3. táblázat) valamint halfeldolgozás és marketing (4. táblázat).
16
2. táblázat
A magyar akvakultúra (tógazdasági és intenzív üzemi termelés) alágazat SWOT analízise
Strengths – Erısségek -
Kedvezı klimatikus viszonyok Jó minıségő tenyészanyag elıállítás A halastó vizes élıhelyként funkcionál Polikultúrás termelési lehetıség Magasabb szintő élelmiszerbiztonság a termelt, mint a fogott halak esetében A víztakarékos és környezetbarát haltermelés technológiai alapjai ismertek A biohal termelés technológiai alapjai adottak a tógazdaságokban Bevezetett minıségbiztosítási rendszerek
Weaknesses – Gyengeségek -
Opportunities – Lehetıségek -
-
A magyar lakosság életminıségének javítása egészséges hal ellátással Horgász halpiac folyamatos bıvülése A gabona-alapú állattenyészési ágazatok kiemelt fejlesztése Növekvı igény az akvakultúrákban termelt halak kihelyezésére szabad vizekbe (természetvédelem, rekreáció) Öko- és horgászturizmus töretlen népszerősége Alternatív földhasználati módok térnyerése Technológiatranszfer igény a fejlıdı országok részérıl
3. táblázat
-
-
Megfelelı klimatikus és vízrajzi viszonyok (Balaton, Duna és a Tisza és ezek vízrendszere) Halászati hagyományok Mőködı termelıi csoportok Az értékesítésben integrált halászok
Weaknesses – Gyengeségek -
Opportunities – Lehetıségek -
Fokozódó madárkártétel (pl. kormorán) Termelési költségek (víz, energia, takarmány) növekedése Koi herpesz vírus megjelenése Környezetterhelési díj Vízszennyezések Konfliktusok a természetvédelem, a vízgazdálkodás és a halászat között Szigorodó állatvédelmi, környezet- és természetvédelmi elıírások betartásának többlet költsége
A magyar természetesvízi halászat SWOT analízise
Strengths – Erısségek -
Degradálódott halastavak Alacsony mőszaki színvonal a termelésben Nem kellıen képzett és kiöregedı munkaerı Jelentıs regionális különbségek a termelés feltételrendszerében Konzervatív termelıi szemlélet Innovatív szemlélet alacsony szintje Magas kallódás és egyéb veszteségek Integrációs kapcsolatok hiánya Alacsony színvonalú termelıi szervezıdések Intenzív üzemi termelés alacsony energetikai hatékonysága Hazai haltápok alacsony felhasználási szintje Threats – Korlátok, Fenyegetettségek
Rekreációs célú halgazdálkodási tevékenység folyamatos bıvülése Szelektív halászat szükségessége a természetes víztereken Horgász halpiac bıvülése
-
Vízminıség kockázatok Kiegyenlítetlen és idıszakosan bizonytalan árualap Alacsony fogástechnikai színvonal a halászatban (mőszaki, technikai és informatikai) Nem kellıen kidolgozott és alkalmazott szelektív halászati módok Halırzés alacsony színvonala (személyi, tech.-i) Hiányos adatgyőjtés és adatszolgáltatás Threats – Korlátok, Fenyegetettségek Szigorodó állatvédelmi, környezet- és természetvédelmi elıírások Fokozódó madárkártétel A horgásztársadalom ellenérzései Fogyasztói félelem a vízszennyezések hatásainak kitett halakkal szemben
17
4. táblázat
A magyar halfeldolgozás és marketing SWOT analízise
Strengths – Erısségek -
Bıvülı feldolgozott termékskála Bevezetett minıségbiztosítási rendszerek (HACCP, ISO) Nyomonkövethetıség (tótól a tányérig) esetenként megvalósul a nagy üzletláncoknál Bio-halfeldolgozás Mőködı marketingkommunikációs program
Weaknesses – Gyengeségek -
Opportunities – Lehetıségek -
Lassan, de növekvı mértékő kereslet Közétkeztetés növekvı gazdasági súlya Ellátatlan területek (fehér foltok) a halértékesítésben
-
-
4.2.
Alacsony mőszaki technikai színvonal feldolgozásban A tógazdasági termelés túlzottan ponty-centrikus Az elsıdleges feldolgozás túlsúlya Alacsony feldolgozottsági szint - alacsony hozzáadott érték A halfeldolgozók humán erıforrása zömmel a halászatból került ki, nem pedig az élelmiszeriparból Az innovatív szemlélet hiánya Termelık gyenge alkupozíciója a hipermarket piacon Az együttmőködés hiánya az értékesítés területén Threats – Korlátok, Fenyegetettségek Rövid idın belül a magyar halhús fogyasztási szokások nem fognak megváltozni Az export-import arány értékben még inkább eltolódik az import felé, mely fıleg feldolgozott termékeket foglal magában Szigorodó állatvédelmi, élelmiszerbiztonsági elıírások betartásának többlet költsége A cseh és lengyel konkurencia erısödése Helytelen fajnév használat a kereskedelemben A „sütıhalak” piacán a tengeri halfajoknak versenyelınyük van Fogyasztói idegenkedés az új halfajokkal szemben
Problémaelemzés
Az ágazati problémaelemzést problémafa segítségével három fı alágazatra bontva végeztük el, melyek: az akvakultúra (5. ábra), a természetes vízi halászat (6. ábra) és a halfeldolgozás és marketing (7. ábra). A késıbbiekben megfogalmazott célkitőzések a problémákból lettek levezetve, illetve ezek alapján lettek meghatározva.
18
5. ábra A hazai akvakultúra problémafája ÁGAZATI VERSENYKÉPESSÉG ROMLIK ÉS A FENNTARTHATÓSÁGI SZEMPONTOK HÁTTÉRBE SZORULNAK HATÁS
HATÁS
HATÁS
HATÁS
HATÁS
A GAZDASÁGI ÉS KÖRNYEZETI JELLEGŐ FEJLESZTÉSEKET NEM BIZTOSÍTÓ ÖSSZÁGAZATI JÖVEDELEMTERMELİ KÉPESSÉG
I. Akvakultúra (tógazdaság, intenzív üzemi) termelés nem kielégítı jövedelmezısége
A potenciális szinthez képest alacsony színvonalú hozamok és szolgáltatások
Degradálódott halastavak
Elöregedett és nem kellıen képzett munkaerı
Tórekonstrukció Túlzottan bevételekhez alacsony képest munkabérek túl magas költsége Informatikai rendszerek fejletlensége
Alacsony mőszaki színvonal
Magas kallódás
Alacsony innovatív készség
Jelentıs mértékő hallopás
Konzervatív technológiai szemlélet
Enyhe szankcionálás
Kutatás és gyakorlat kapcsolatának nem megfelelı szintje
Értékesítési és piaci problémák A növekvı rekreációs igények kiszolgálásának alacsony színvonala Nem kellıen diverzifikált gazdaságok
Hektikus áralakulás
Import ponty dömping áron
Természetvédelmi korlátozások Pályázati források bonyolult elérhetısége
Vertikális és horizontális integráció alacsony szintje Alacsony fokú termelıi szervezıdés Nem megfelelı együttmőködési készség
A szabályzó rendszer és környezet bonyolultsága és ellentmondásai Szegényes halfaj szortiment
Relatíve magas költségek Energia hasznosítás alacsony hatásfoka
Export piacok túlzott távolsága miatt magas szállítási költségek
Jelentıs kompenzálatlan madárés vadkártétel
A konkurenciához képest magas vízgazdálkodási költségek
Konfliktusok más erıforrás felhasználókkal
Koi-herpesz fenyegetettség
Kedvezıtlen export import struktúra
K+F alul finanszírozottsága
19
6. ábra A hazai természetesvízi halászat problémafája
ÁGAZATI VERSENYKÉPESSÉG ROMLIK ÉS A FENNTARTHATÓSÁGI SZEMPONTOK HÁTTÉRBE SZORULNAK HATÁS
HATÁS
HATÁS
HATÁS
HATÁS
A GAZDASÁGI ÉS KÖRNYEZETI JELLEGŐ FEJLESZTÉSEKET NEM BIZTOSÍTÓ ÖSSZÁGAZATI JÖVEDELEMTERMELİ KÉPESSÉG
II. Természetes vízi halászat leépülése
Nem az élıhelynek megfelelı faji és korosztályi összetételő haltelepítések
Kiszámíthatatlan vízszennyezések
Csökkenı nemeshal fogások
Értékesítési problémák
Relatíve értéktelen invazív halfajok agresszív terjeszkedése
Idıben változékony árualap (mennyiség, minıség, faj)
Élıhely degradáció, feliszapolódás
Rendkívüli árvizek
Ívóhelyek degradációja
Tavak, vízterek, holtmedrek nem megfelelı vízutánpótlása
Halbölcsık számának csökkenése
Fokgazdálkodás megszőnése
Nincs „rend” a vízpartokon
Jelentıs mértékő hallopás
Jelentıs mértékő madárkártétel
Alacsony színvonalú halırzés
Relatív adat és információ hiány
Kötelezı adat és információszolgáltatás nehézségei
Nem egységes adat kezelés
Adatgyőjtés és adatfeldolgozás forrásszőkössége
Horgász/halász ellentétek
Társadalmi elfogadottság alacsony szintje
20
7. ábra A hazai halfeldolgozás és halkereskedelem problémafája ÁGAZATI VERSENYKÉPESSÉG ROMLIK ÉS A FENNTARTHATÓSÁGI SZEMPONTOK HÁTTÉRBE SZORULNAK HATÁS
HATÁS
HATÁS
HATÁS
HATÁS
A GAZDASÁGI ÉS KÖRNYEZETI JELLEGŐ FEJLESZTÉSEKET NEM BIZTOSÍTÓ ÖSSZÁGAZATI JÖVEDELEMTERMELİ KÉPESSÉG
III. Halfeldolgozás alacsony jövedelmezısége
Kicsi az értékesített volumen A halfogyasztáson belül alacsony a hazai termékek aránya
Szegényes termékskála
Alacsony színvonalú elsıdleges halfeldolgozás
Fogyasztói tájékozatlanság
Szinte teljesen hiányzik a másodlagos halfeldolgozás
A szükséges fejlesztések alulfinanszírozottak
Alacsony és területileg kiegyenlítetlen hazai halfogyasztási színvonal Nehezen változó táplálkozási szokások
Külföldi tapasztalatokra nem épít a termékfejlesztés
A feldolgozási költségekhez képest alacsony értékesítési árak Közösségi és vállalati marketing alacsony színvonala Marketing ismeretek alacsony színvonala
Magas feldolgozási és üzemelési költségek
Kereskedelmi információk szőkössége
Alacsony a feldolgozó kapacitások kihasználtsága
Külföldi tapasztalatokra nem épít az értékesítés
A tógazdasági termelés szezonalítását nem ellensúlyozza kellı képen a bér- vagy vásárolt alapanyag-feldolgozás
Nem termelı járulékos beruházások és technológiai elemek (pl. veszélyes hulladék kezelés) költségnövelı hatása
Magas energia, karbantartási és bér költségek
Alacsony és elavult mőszaki színvonal
Magas az élımunka aránya
Vevık hosszú fizetési határideje
A fejlesztések pénzügyi terhei magasak (pl. kamatok, stb.)
21
4.2.1. Problémák és kihívások az akvakultúra területén A halászati ágazat egyik sarkalatos kérdése a víz minısége és ára. A környezı országokban a halászati termelıknek - akik konkurenseink az európai és hazai halpiacokon – nem a magyarországival azonos nagyságrendő vízzel kapcsolatos költséget kell elviselniük, így ez jelentısen rontja a realizálható jövedelem-, illetve árpozícióinkat. A jövıben mindenképpen el kell mozdulni az ún. víztakarékos technológiák bevezetésének irányába is. Az iparszerő termelési rendszerek esetében különösen a geotermikus energiára alapozott üzemek fejlesztését kell kiemelni, annak ellenére, hogy a geotermikus energia halászati hasznosításának legnagyobb akadálya jelenleg az igen magas víz- és vízkezelési költség. A víz minısége számos problémát vet fel, különös tekintettel arra, hogy az Európai Uniós csatlakozásunk során Magyarország aláírta a 2000-ben hozott Víz Keretirányelv (EU-VKI) egyezményt. Ennek lényege, hogy rövid idıtávlatban az EU országok a felszíni vizeiket jó ökológiai állapotba hozzák, vagy azok jó ökológiai állapotát fenntartják. Ennek az irányelvnek a betartása feltétlenül a környezetvédelmi elıírások szigorodásával jár, mely plusz ráfordításokat és költségeket jelent a gazdálkodók számára. Korábban is jelentıs feszültségeket okozott, hogy a víz ára a minıségétıl teljes mértékben független volt. Egyértelmő, hogy a haltermelı csak azzal a vízzel tud gazdálkodni, amit a vízszolgáltató biztosít számára, de a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a tógazdaságokba érkezı vizek minısége gyakran sem fizikai, sem kémiai paramétereiben nem felel meg a halastavi táplálóvízzel szemben támasztott követelményeknek. A jelenlegi szabályozás fı problémája, hogy a halastavak esetében nem rendelkezik arról, hogy mi a teendı, ha a gazdaság (adott paraméterre) eleve határérték feletti minıségő vizet kap, melyet csupán átenged a rendszerén. A magyar tógazdasági haltermelés alapja a ponty és ez középtávon nem fog megváltozni, viszont lényeges, hogy ezt az arányt mennyire tudjuk olyan halfajok javára eltolni (harcsa, süllı, csuka, compó, aranykárász) amelyek rövidtávon szinte korlátok nélküli értékesítési lehetıségekkel bírnak. Az termelésbiológiai-ökológiai és ökonómiai szempontoknak egyaránt megfelelı polikultúrás termelési szerkezet kialakítása szakmai kihívás a halastavi gazdálkodók számára. Az ágazat egyik gyenge pontja a technikai színvonal: a földmővek, mőtárgyak, gépek, mőszaki berendezések általános állapota. Az ágazatban, más mezıgazdasági ágazatokhoz képest, a termelési folyamatok csak kis részben vannak gépesítve, így a technikai hatékonyság rendkívül alacsony. A magyar haltermelık jelentıs része nem rendelkezik megfelelı minıségő és kapacitású haltárolókkal, ennek következtében az ıszi lehalászás során értékesítési problémái adódnak, kiszolgáltatottá válik a kereskedık felé melynek eredménye a kialakult potenciális piaci áron aluli értékesítés. Ez közvetlenül kárt okoz a termelınek, de közvetve az egész ágazatnak, mivel „lenyomja” az értékesítési árakat és így piaci zavarokat okoz. A tógazdaságokban a tárolókapacitás minıségi és mennyiségi bıvülése jelentısen csökkentené az ún. kényszerértékesítéseket, és kezelné az idıszakos piaci többlet. Az itthoni gazdag madárfauna és a vonuló fajok sokasága egyedülálló természeti értéket jelent hazánknak és Európának. Ennek a változatos élıvilágnak a fenntartása össznemzeti érdek. A tógazdasági halgazdálkodás és ennek a madárpopulációnak a megóvása, viszont konfliktusokkal terhelt. A halasgazda a tavakon halat szeretne termelni, míg a madár élıhelyet és élelmet lát a különbözı vizes élıhelyeken. Ma a vizes élıhelyekhez kapcsolódó hazai madárvédelem költségeinek jelentıs részét a tótulajdonosok fedezik azáltal, hogy a termelı tavaikról közvetve „etetik” a madarakat, viszont az államtól, illetve más természetvédelmi szervezettıl ezért kompenzációt nem kapnak. Az ország egyes területein a madárkár okozta hozamkiesés, elérheti a 20-30%-t, mely érték már magát a gazdaságosságot fenyegeti. A legtöbb kárt okozó madárfajok a kormorán, a szürke gém és a nagy kócsag. Ezek közül is a termelıknek a tenyészidıszak alatt a 22
legtöbb kárt a kormorán okozza (elsısorban a fiatal halkorosztályok és a nemes halak között). A madarak mellett a vidra kártétel okoz még gondot. Megoldást a „kényszerő együttélés” jobb ismerete (együttmőködés a természetvédelmi szervezetekkel) és a közös adatokra alapozott kártérítés, vagy a jelenleg még nem létezı, de a túzok mintájára szervezett vidra és védett vízimadár élıhely-fenntartási program jelenthetné az agrár-környezetgazdálkodás keretei között. Mindezek alapján az akvakultúra támogatásának keretében a biztonságos termelés minél magasabb szintjének eléréséhez szükséges támogatni olyan eszközök beszerzését, amelyek a haltermelı területek vadon élı ragadozóktól való védelmét szolgálják. 4.2.2. Problémák és kihívások a természetesvízi halászat területén A legfontosabb problémák ezen a területen az élıhelyek degradációjával kapcsolatosak, aminek következtében abszolút értékben is csökkennek a fogások és azon belül az értékesebb halfajok aránya is egyre kisebb. A legfontosabb negatívan befolyásoló tényezık az ívóhelyek és halbölcsık megszőnése, a vízterek feliszapolódása, a kiszámíthatatlan vízszennyezések és a kizárólag mőszaki szempontokon alapuló vízrendezések tekinthetık. A természetesvízi halászatból származó halfogás nehezen tervezhetı, mennyisége és ütemezése nagymértékben múlik a halászszerencsén is, ezért idınként értékesítési és elhelyezési nehézségek lépnek fel. Az értékesítési lehetıségeket tovább rontja az a tény, hogy egy esetleges vízszennyezés okozta „pánik hangulat” akár évekre is megakadályozhatja a fogott halak értékesítését. Jelentıs gond az ágazatban, hogy a lakosság jelentıs része úgy érzi, hogy „nincs rend a vízparton”, azaz az intenzíven kezelt horgászvizek kivételével jelentıs mértékőek a hallopások, és a vízparti szemetelés is példátlan méreteket ölt. A jelentısebb vizeinken általában alacsony színvonalú és hatékonyságú a halırzés. A legfontosabb kihívás a természetesvízi halászat számára olyan halászati módok kialakítása, melyek szelektívek és egyben a vízi környezetet és a horgászatot a lehetı legkisebb mértékben zavarják és károsítják. A másik fontos kihívás, a természetesvízi halgazdálkodás területén az adott élıhelynek megfelelı faji összetételő halállomány kialakítása, rehabilitációja és fenntartása, valamint az invazív és tájidegen halfajok háttérbe szorítása. 4.2.3. Problémák és kihívások a halfeldolgozás, a halfogyasztás és a piac területén A hazai halfeldolgozó üzemek többségének szegényes a termékskálája, jellemzıen kis hozzáadott értékő termékek dominálnak. A kapacitáskihasználás kritikusan alacsony, és a mőszaki és technikai színvonalról is ugyanez mondható el, mely szinte minden esetben relatíve magas energetikai költségvonzatot jelent. A más országokban, széles körben elterjedt technológiákat, gépeket jellemzıen nem használjuk, meghatározó a kézi munkaerı használata a feldolgozás minden fázisában. Ezen tényezık miatt nagyon magasak a termelési költségek, melyek alacsony hozzáadott értékkel párosulnak. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a feldolgozók szennyvízkezelése sok helyütt nem kielégítı színvonalú és az ezek megoldására létrehozott járulékos beruházások terheit az alaptevékenység nehezen tudja fedezni. A fogyasztói oldalról nézve kiemelkedı probléma, hogy a magyar haltermékek ismertségének a szintje nagyon alacsony. A fogyasztók többsége még mindig nem ismer a hagyományos halételeken kívül semmiféle más elkészítési módot. A promóció fontossága ezen a téren felbecsülhetetlen. Az igényes marketing munka hiánya nemcsak országos viszonylatban szembetőnı, de regionális szinten is, amelyért a termékpálya összes helyi szereplıje is felelıs.
23
A szektorral szemben kihívás, hogy a hazánkba irányuló feldolgozott haltermékek és friss hal beszállítása várhatóan tovább fog növekedni. A hazai kereskedelemben a tengeri halak és azokból elıállított haltermékek mennyiségének és választékának további növekedésével kell számolni. Bár ez a hazai elsıdlegesen feldolgozott friss hal és a tovább feldolgozott haltermékekkel szembeni konkurencia erısödését jelenti, de egyidejőleg a halhús és haltermék kínálatának bıvülésével a fogyasztás növekedését is szolgálja. A termelık közötti összefogás értékesítési szinten nem kielégítı, minek következtében kiszolgáltatottak a piac többi szereplıjének. Mindenki maga próbálja értékesíteni a megtermelt halát, így a kereskedık, horgászegyesületek és nagy üzletláncok esetenként „kijátsszák” a termelıket egymás ellen. A piacon való egységesebb fellépés (pl. termelıi csoport) mindenképpen jobb alkupozíciót eredményezne a termelık számára. A nagyobb termelési kapacitással rendelkezı gazdák már felismerték a folyamatos halellátás („nyári hal”) fontosságát, de még mindig nincs elegendı hal a májustól augusztusig tartó nyári szezonban, ami nemcsak nyári bevételt eredményezne a termelıknek, de az ıszi- téli dömpinget is csökkentené. A folyamatos halellátás igénye csak az utóbbi években merült fel. Ennek két oka volt: az egyik a hipermarketek megjelenése, amelyek folyamatos halellátást igényelnek, a másik pedig a különbözı horgászegyesületek és horgásztatással foglalkozó vállalkozások megerısödése. Ezek a szervezetek már nem elégednek meg az évente egyszeri telepítésekkel, folyamatosan kívánják frissíteni a tavaik halállományát. Ebbıl kifolyólag azoknak a termelıknek, akik meg szeretnék tartani a vevıiket, vagy be szeretnének törni erre a speciális piacra fel kell készülniük az egész éven keresztül történı folyamatos halellátás biztosítására. 4.2.4. Horizontális jellegő problémák és kihívások 4.2.4.1.
Oktatás, kutatás-fejlesztés, szaktanácsadás
A magyar középfokú halász-szakemberképzés vegetál. Egyre kevesebben választják hivatásszerően a halász szakmát, ezért a gazdaságokban a képzett halászmesterek és halászszakmunkások száma folyamatosan csökken. Ez természetesen nagymértékben kihat a termelésre is. A halászmester állomány kiöregszik és nincsen mögötte új generáció. A legfontosabb kihívás az ágazatban dolgozók folyamatos továbbképzésének megszervezése és a más területekrıl érkezık szakirányú képzése. A felsıfokú képzésnél is kihívás az ágazat számára az MSc. szintő graduális oktatás kialakítása és eredményes akkreditációjának biztosítása, az érintett felsıoktatási intézmények szoros együttmőködésére alapozva. A kutatóintézmények megfeszített pályázati munkával és különféle szolgáltatások biztosításával folyamatosan fejlesztik kutatási értékeiket, az állami kutatásfinanszírozás alacsony szintje veszélyezteti a nemzetközi porondon való versenyképességet. A kutatás és a gyakorlat kapcsolatának erısítésére, illetve a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítására irányulóan történnek erıfeszítések, azonban Európa más régióihoz hasonlóan hazánkban is gondot jelent a kutatás, fejlesztés és szaktanácsadás alulfinanszírozottsága, illetve a kis és közepes mérető vállalkozások innovációs készségének alacsony szintje. 4.2.4.2.
Élelmiszerbiztonság és -minıség
A halászati ágazatnak alapvetıen a többi élelmiszer termelı ágazat élelmiszer-biztonsági kihívásaihoz hasonló kihívásokkal kell szembenézni. Teljes körően meg kell határozni, és csökkenteni kell a hal termelés és feldolgozás során elıállított élelmi-anyagok, élelmiszerek felhasználásának, fogyasztásának kockázati tényezıit, hogy a fogyasztók számára a táplálkozástani 24
szempontból elınyös tulajdonságait megırzı, a kémiai és mikrobiológiai szempontból kifogástalan, a genetikailag módosított szervezetektıl mentes egészséges élelmiszer álljon rendelkezésre. A vízi környezet, nyitottsága révén azonban érzékenyebb más ágazatok tevékenységére és a természeti folyamatokra, s emiatt a termelés egyes részfolyamatait nehezebb ellenırizni és kontrollált körülmények között tartani. A halak nevelésére szolgáló vízbe ipari, mezıgazdasági és kommunális eredető szennyezı anyagok juthatnak, ezek az üledékben felhalmozódhatnak. Jelenlétükre esetenként csak a végtermék vizsgálatakor derül fény. Az intenzív körülmények között tartott halak esetében a takarmányok egyes komponensei, vagy a tartás során alkalmazott állatgyógyászati készítmények jelenthetnek élelmiszerbiztonsági kockázatot a felhasználást korlátozó elıírások betartása és a kötelezı rendszeres ellenırzések mellett is. A szabályok betartásával elıállított halhús az egyik legegészségesebb élelmiszer, mely számos olyan tápanyagot tartalmaz (pl. esszenciális aminosavak, omega-3 zsírsavak, foszfor, mikroelemek stb.), amelyek rendszeres fogyasztása a hazánkban gyakori, illetve túlzottan gyakori betegségek (pl. szív- és érrendszeri betegségek, egyes daganatos betegségek, Alzheimer-kór, stb.) megelızésében, továbbá a magzati, csecsemı- és fiatalkori fejlıdéshez, az egészség megtartásához szükségesek. Ezeken a területeken szorosabb együttmőködésre van szükség az orvosokkal, dietetikusokkal a felvilágosítás, tájékoztatás területén. Az ország régióin belüli eltéréseket a beltartalmi érték és ízvilág tekintetében vizsgálni kellene minıségi paraméterek alapján. Az állandó minıség és annak folyamatos nyomon követése, illetve mérése egységes mérető, egészséges, jó vágóértékő állatokat eredményezne, mely elengedhetetlen a piaci versenyben. 4.2.4.3.
Állatjólét, állategészségügy
A halak jó közérzetének biztosításához jó minıségő, magas oxigén telítettségő, szennyezı anyagoktól, anyagcsere termékeket alacsony szinten tartalmazó víz szükséges. A halak tartási körülményei gyakran nem felelnek meg a halak természetes viselkedési igényeinek. A management (emberi kezelések) gyakran nem veszik figyelembe a haljólét igényeit. A technológiák kialakításánál és végrehajtásánál azt az elvet kell követni, hogy „a jól tartott hal jó minıségő terméket eredményez”.
5.
A NEMZETI HALÁSZATI STRATÉGIAI TERV (NHST) CÉLJAI
A NHST a magyar halászati ágazat egészére vonatkozó elképzeléseket tartalmazza, illeszkedve a KHP-hoz. A stratégia egyik pillére (I.) az EU-hoz történt csatlakozás elıtt már megfogalmazott és Magyarország 2004-2006-os Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) felhasználásának keretében is meghatározott célkitőzés, mely szerint az EU-s és a világátlaggal való összehasonlítással mérve igen alacsony halfogyasztásunkat növelni kell. Ezt a célt a kereslet ösztönzésével érhetjük el, törekedve arra, hogy a keresletnövekedést az import növekedése mellett a saját termelés növekedésébıl érjük el. Ehhez szükséges még a minıségi félkész és késztermékek iránti igény termékfejlesztéssel való biztosítása, valamint az ezt megalapozó feldolgozói háttérfejlesztése. A kereslet növekedését a halfogyasztást ösztönzı promócióval, a termelés növekedést pedig a gazdaságok tóépítéseivel, az elöregedett tavak rekonstrukciójával és infrastruktúrájuknak fejlesztésével, az iparszerő intenzív üzemek bıvítésével és korszerősítésével és új halfeldolgozók építésével, valamint kapacitás kihasználtságot növelı korszerősítésekkel kívánjuk elérni. A stratégia másik pillére (II.) a természetes vizeink produktivításának és biodiverzitásának megırzése az egyre növekvı rekreációs igények kielégítése mellett és a természetesvizi halászat 25
tradíciójának megırzése az ebbıl élık támogatásával. Tényként kezelendı, hogy a vizes élıhelyekhez kötıdı természeti értékek létrehozásában és fenntartásában a jelenlegi vízgazdálkodási szituációban a halastavak szerepe kiemelkedı, ugyanakkor a halastavi ökoszisztémához köthetı természeti értékek fenntartásában a halastavi ökoszisztéma fenntartása, vagyis a jó tógazdálkodási gyakorlat az alapvetı. A stratégia fontos eleme a halállományok mennyiségi és minıségi fenntarthatóságának folyamatos monitorozása, a szükséges beavatkozások tudományos megalapozása a halászati ágazat szereplıinek és a halászati kutató intézmények kapcsolatának támogatásával. Ez vonatkozik a halgazdálkodás területén az innovatív fejlesztésekre. Az akvakultúra és a halfeldolgozás területén a beruházásoknak garanciát kell nyújtani az élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és –jólétet területén, valamint tekintettel kell lenniük a környezeti hatásokra is. A fenti célok szervesen illeszkednek a Közös Halászati Politikához és más közösségi célkitőzésekhez, mely szerint: -
kiemelt fontosságot kell tulajdonítani a legnagyobb hozzáadott értéket adó fejlesztési területeknek, ösztönözni kell a fenntartható fejlıdést (Göteborgi Megállapodás, Kyotói Egyezmény), biztosítani kell a versenyképesség növelését, a foglalkoztatottság megırzését és annak növelését (Lisszaboni Megállapodás), segíteni kell a versenyképes és piacorientált termelést és az ehhez szükséges szerkezetátalakítást.
A fentiek figyelembevételével az NHST célrendszerét az alábbiakban fogalmazzuk meg: Általános célok: -
a magyar lakosság egészséges táplálkozásának elısegítése minıségi és egészséges halhús elıállításával; az alacsony hazai halfogyasztás növelése; a kereslet/kínálat összhangjának biztosítása; munkahelyek megırzése és létrehozása a halászati szektorban; a szektor fenntartható fejlıdésének biztosítása; a jövedelmi helyzet javítása a halászati szektorban; a magyar halászati ágazat hosszú távú versenyképességének biztosítása; a horgászat növekvı rekreációs szerepének biztosítása.
Specifikus célok: -
a termelékenység és a hatékonyság növelése elsısorban a technikai és technológiai színvonal javításán keresztül a halászati szektorban; a halászati termékek biztonságosságának és a nyomon-követhetıségének garantálása és általános minıségi színvonalának javítása; a halfeldolgozó egységekben és a haltermelı gazdaságokban a hozzáadott érték növelése; megalapozott környezetbarát termelési módszerek elterjesztése az ökológiai gazdálkodás ösztönzése; a halgazdálkodás, a halászati oktatás és a halászati kutatás kapcsolatának erısítése; a halászat társadalmi elfogadottsága és a tógazdálkodás természeti érték létrehozó és fenntartó szerepének tudatosítása érdekében végzendı társadalmi tudatformálás; sokszínő és gazdag hagyományokkal rendelkezı halászati szektor fenntartása;
26
-
a változó gazdasági és társadalmi környezet kihívásaira reagáló struktúra váltás megalapozása a halászati szektorban.
Operatív célok: 5.1.
a tógazdaságok halastavainak, keltetı-házainak és azok berendezéseinek, mőszaki, technológiai korszerősítése; iparszerő haltermelı rendszerek építése, korszerősítése és felújítása; a halászati termékek feldolgozásának, marketingjének és promóciójának fejlesztése; termelıi szervezıdések létrejöttének és mőködésének ösztönzése; a bio minısítéső hal és halászati termék elıállítást célzó fejlesztések ösztönzése; a megbízható adatgyőjtés és adatfeldolgozás rendszerének bıvítése és korszerősítése; a halászati kutatás-fejlesztési tevékenység eredményeinek alkalmazása. Az ágazat kívánatos állapota 2013-ban
A Nemzeti Halászati Stratégia végrehajtásának eredményeképpen az várható, hogy a magyar halászati ágazat a hazai élelmiszergazdaság olyan a kormányzati szervek és a közvélemény által elismert speciális szektora lesz, amely az egészséges élelmiszertermelési funkcióján kívül hozzájárul a biodiverzitás fenntartásához, a vízhez kötıdı rekreációs igények kielégítéséhez, a hatékonyabb vízgazdálkodáshoz, a természeti környezet és táj értékeinek növeléséhez, a vidéki élet minıségének javításához, valamint a hagyományok és kulturális értékek megırzéséhez. E funkciók már ma is jelen vannak hazai haltermelési szektor meghatározó részét képezı tógazdálkodásban, kívánatos azonban azoknak célszerő és arányos beintegrálása a tógazdálkodásba minél szélesebb körben, illetve kívánatos a tógazdálkodás sajátosságainak és multifunkcionalitásának politikai és társadalmi elismertetése. A szektor ökonómiai fenntarthatóságának alapvetı feltétele a termelési és értékesítési tevékenységek összehangolása és megszervezése. A haltermelés kiemelt feladata lesz a hazai piac friss haltermékkel való ellátása. A tógazdaságokból származó termékek között megkülönböztetett szerepe lesz a környezetbarát technológiákkal elıállított, illetve a minısített biohal termékeknek. A tógazdaságok az élelmiszertermelés mellett különbözı halfajokat állítanak elı a horgászigények kielégítésére, a természetes vizek népesítésére (beleértve a védett és veszélyeztetett fajokat is), illetve akváriumok és dísztavak számára. A tógazdaságok ugyanakkor adottságaiknak megfelelıen különféle szolgáltatásokat nyújtanak (pl. ökológiai, vízgazdálkodási, turisztikai), amelyek növelik a tógazdálkodás ökonómiai fenntarthatóságát. A tavi haltermelés fejlesztésénél tehát nem csak a termelés volumenének, illetve termelı területnek a növelése a cél, hanem a tógazdálkodás diverzifikációja, a tevékenység sokszínővé tétele is. A hazai tógazdasági haltermelés teljes szerkezetváltása hosszabb idıt vesz igénybe, azonban az elkövetkezendı idıszak meghatározó lesz a multifunkcionális tógazdálkodás alapjainak megteremtésében, illetve megszilárdításában. A szerkezetváltás innovációt és invesztíciót igényel, szükséges azonban a „támogató politikai, intézményi és társadalmi környezet”. A tógazdaságoknak elsısorban a hazai igények kielégítésére kell koncentrálni. A növekvı fogyasztói (minıségi és élelmiszerbiztonsági) elvárásoknak a Jó Tógazdálkodási Gyakorlat alkalmazásával, minısített termékekkel és technológiákkal, illetve a nyomon követhetıség biztosításával kell eleget tenni. Az intenzív üzemi haltermelésnek továbbra is a geotermikus energia ésszerő hasznosításán kell alapulnia, azonban e területen is elsıdleges feladat a hazai lakosság friss hallal való ellátása. Az intenzív haltermelı telepeknek ugyanakkor jobban ki kell használni azon adottságát, hogy azokban különleges termékek állíthatók elı, mint például egzotikus fajok (nemcsak halak), illetve kaviár. Bár az intenzív telepek mőködtetése során korlátozottabb a multifunkcionális hasznosítás, a díszhal 27
elıállítás, bemutató és oktatási tevékenység, mint szolgáltatás, illetve az intenzív telep és a tógazdálkodás kombinációja olyan lehetıségeket kínál, amelyek javíthatják e haltermelési forma fenntarthatóságát. A természetesvízi halgazdálkodás a halászati hagyományainkon alapul, elterjednek a szelektív környezetkímélı halászati módok, és a vízterek halállományának összetétele igazodik annak jellegéhez és általánosságban növekszik a biodiverzitás. Az invazív halfajok visszaszorulnak, míg az ıshonos fajok szaporodási sikere növekszik. Általánosságban javul a hazai vízterek ökológiai és mőszaki állapota és haleltartó képessége. Az akvakultúra versenyképességének változatlanul kritikus eleme a feldolgozás, mely minıségi fejlesztése nélkül az ágazat fenntarthatósága veszélybe kerül. A halfeldolgozás nem a termelés része, hanem sajátságos iparág. A feldolgozási technológia- és a termékfejlesztés élelmiszeripari szakembereket és speciális technikai hátteret igényel (lásd baromfi ipar). A marketing kommunikációs programot tovább kell folytatni. Áttörés szükséges azonban a termelési és értékesítési szervezet(ek), illetve termelıi csoportok létrehozásában. Az ágazat kis mérete miatt speciális halászati gépek, berendezések és gyógyszerek hazai gyártása nem valósul meg, de a hazai haltápgyártás mennyiségben és minıségben kielégíti a hazai igényeket, azonban a megnövekedett minıségi igények miatt folyamatos innováció szükséges. Állategészségügyi szolgáltatásokat (beleértve a gyors figyelmeztetı rendszert is) hazai szervezetek végzik. 5.2.
Az NHST illeszkedése a Közös Halászati Politikához (KHP)
AZ EU Közös Halászati Politikája által meghatározott európai halászat sajátságos szegmense az akvakultúra, amelynek az Európai Parlament által elfogadott önálló stratégiája van (COM (2002) 511). Az „Európai Akvakultúra Fenntartható Fejlesztésének Stratégiája” három alappilléren nyugszik a következık szerint: -
a szektor gazdaságosságának elısegítése az élelmiszerbiztonságnak, az állatok egészségének és jólétének garantálása a környezeti hatások figyelembe vétele
A magyar Nemzeti Halászati Stratégiai Terv (NHST) teljes összhangban van a Közös Halászati Politikával, illetve az Európai Akvakultúra Fenntartható Fejlesztésének Stratégiájával, amit az NHST alábbiakban ismertetett fıbb célja is jól tükröznek: -
a lakosság biztonságos és egészséges hal élelmiszerrel történı ellátásnak fejlesztése, a halfogyasztás növelése és a táplálkozási szerkezet javítása érdekében; olyan környezetbarát és víztakarékos haltermelési technológiák fejlesztése, amelyek megfelelnek állatjóléti kritériumoknak is; a haltermelık versenyképességének biztosítása a hazai és az EU tagországok piacain, illetve annak elısegítése, hogy a szektor fenntartható legyen a jövı generációja számára; hozzájárulás a természetes vizek biológiai állapotának és halgazdálkodásának javításához állományszabályozással és haltelepítéssel, különös tekintettel a horgász igényekre; hozzájárulás a vidéki lakosság foglalkoztatásának, a vidéki élet minıségének javításához, a halászati hagyományok megırzéséhez.
A Közös Halászati Politikában, illetve az Európai Akvakultúra Fenntartható Fejlesztésének Stratégiájában megfogalmazottakkal való összhang megteremtésének az ad megbízható alapot, hogy a magyar haltermelés bázisa a nagy hagyományokon alapuló extenzív, illetve fél-intenzív 28
tógazdálkodás. Ez a gazdálkodási forma olyan hagyományos akvakultúra tevékenység, amely magába foglalja a környezet, a természetes erıforrások, a genetikai sokféleség javítását, valamint a táj és az akvakultúra területek hagyományos tulajdonságainak kezelését. A tógazdálkodás ugyanakkor kiváló feltételeket kínál környezetgazdálkodási és ellenırzési rendszerekben való részvételre és a bio-akvakultúra bevezetésére. 5.3.
Az akvakultúra fenntartható fejlesztése
Magyarországon meghatározó a tógazdasági haltermelés, amely során elsısorban hagyományos extenzív és fél-intenzív technológiákat alkalmaznak. E technológiák alapvetıen megfelelnek a környezeti fenntarthatóság kritériumainak, hiszen a mezıgazdasági célokra nem, vagy korlátozottan alkalmas földterületeken épült halastavakban természet közeli gazdálkodás folyik elsısorban ıshonos halak természetes takarmánybázison történı nevelésével. A környezeti fenntarthatóság még tovább növelhetı az NVT, a HOPE, illetve az EHA kínálta lehetıségek kihasználásával, a tógazdaságok technikai színvonalának emelésével, a halgazdálkodás és a természeti környezet közötti kölcsönhatások szabályozhatóságának növelésével. A magyarországi akvakultúra minıségi fejlesztése azonban elsısorban a tógazdálkodás ökonómiai és társadalmi fenntarthatóságának növelésén keresztül valósulhat meg. Az ökonómiai fenntarthatóságnak növelésére jó lehetıség a halfajok és a kapcsolódó technológiák diverzifikációja, illetve a multifunkcionális gazdálkodás adta lehetıségek kihasználása. A tavi gazdálkodás jelenleg még alapvetıen jövedelmezı, egyre nagyobbak azonban azok a terhek, amelyek ökológiai és társadalmi célokat szolgálnak (védett állatok állományainak fenntartása, vízés tájgazdálkodás, állatjóléti kritériumok biztosítása stb.) de azok költségét a gazdálkodók fizetik. A tógazdálkodás ökonómiai fenntarthatóságát illetıen kulcskérdés a feldolgozott hal mennyiségének növelése, a feldolgozás színvonalának javítása, illetve a termelés és értékesítés szervezettségének minıségi fejlesztése. A szociális fenntarthatóságnak alapvetıen két dimenziója van, egyik a gazdálkodási forma társadalmi elfogadottsága az akvakultúrában közvetve nem érdekeltek által, másik a gazdálkodás átadása a jövı generációjának, vagyis a tógazdálkodásnak, mint vállalkozásnak a vonzóvá tétele. Az elıbbit nagymértékben segítheti a multifunkcionalitás terjedése, míg az utóbbi szoros összefüggésben van az ökonómiai fenntarthatósággal. A magyar akvakultúra szektor társadalmi elfogadottságának érdekében tovább kell folytatni a Haltermelık Országos Szövetsége és Terméktanácsa által koordinált marketing kommunikációs programot, illetve az EU Consensus projektje által is inspirált társadalmi érdekegyeztetést. 5.4.
Kapcsolódás más közösségi politikákhoz
Az akvakultúra fejlesztésének stratégiája alapvetıen a Közösségi Agrárpolitikának a vidék felzárkóztatására irányuló programjához kapcsolódik. Az akvakultúra fejlesztés stratégiája összhangban van az EU vidékfejlesztési prioritásaival, amelyek a következık: -
a mezıgazdasági és erdıgazdálkodási ágazat versenyképességének javítása; a környezet és a vidék állapotának javítása; az életminıség javítása a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzése; a helyi kapacitás kiépítése a foglalkoztatottság és a diverzifikáció érdekében.
Az akvakultúra versenyképessége olyan intézkedésekkel javítható, amelyek alapvetıen azonosak a mezıgazdasági és erdıgazdálkodási ágazatéval (ismeretátadás, humán erıforrás fejlesztés, innováció, tıkebefektetés). Ezt figyelembe véve ezen intézkedések közös, vagy koordinált 29
végrehajtása, illetve a tapasztalatok cseréje kívánatos. Megjegyzendı azonban, hogy a magyar akvakultúra ágazatban nincs szükség olyan mértékő struktúraváltásra, mint mezıgazdaságban. A környezet és a vidék állapotának javítására irányuló programokhoz az akvakultúra, illetve kiemelten a tógazdálkodás szorosan kapcsolódik, biztosítva a Natura 2000 hálózat fenntartását, a Göteborgban a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kötelezettségvállalás teljesítését, az EU Víz Keretirányelv célkitőzéseinek és a Kyotói Egyezmény kötelezettségeinek teljesítését. Az életminıség javításához a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzéséhez az akvakultúra a maga sajátságos eszközeivel hozzájárul (foglalkoztatás, a rekreációs halászat és a turizmus feltételeinek javítása stb.), de adott esetben lehetıség rejlik a mezı- illetve erdıgazdálkodás és az akvakultúra integrálásában is.a helyi kapacitás kiépítése a foglalkoztatottság és a diverzifikáció érdekében alapvetıen a vidéki élet minıségének javításához járul hozzá. 5.5.
A globális kihívásokhoz való igazodás
A XXI. század elején a világ számos olyan kihívással néz szembe, amely közvetlenül, illetve közvetve befolyásolja az akvakultúra fejlesztését a világ minden régiójában, így Magyarországon is. Ezek a kihívások közvetve hatással vannak az akvakultúra fejlesztésre. Vannak azonban olyan globális kihívások is, amelyek hatása közvetlen és, amelyekkel komolyan számolni kell akvakultúra fejlesztési stratégiák kidolgozásánál. Ilyenek a globális klímaváltozás, az édesvíz készletek korlátozottsága, a meg nem újuló energiakészletek rohamos csökkenése, a kereskedelem globalizációja, az információs és kommunikációs technológiák globalizációja stb.. Az akvakultúra elıtt álló közvetlen kihívás az, hogy miképpen elégíthetı ki a növekvı népesség hal iránti igénye a fenntarthatóság keretein belül. A FAO becslése szerint, ha a világ halfogyasztását minimálisan a jelenlegi szinten kívánjuk tartani, a világ akvakultúra termelésének 80 millió tonnára kell növekedni 2050-re, ami a jelenlegi termelés (vízinövényeket nem számítva) megduplázását jelenti. A célok eléréséhez szükség van tudományos kutatásra és technológiai fejlesztésre, illetve azok eredményeinek alkalmazására, különös tekintettel a halegészségügyre, a hal genomikára, illetve a takarmányozásra, azon belül az alternatív állati fehérje források feltárására. Szükség van továbbá a termelékenység fokozására és a tisztességes kereskedelem fejlesztésére. A magyarországi akvakultúra fejlesztés stratégiája, a szektor azon sajátosságánál fogva, miszerint tevékenységében meghatározó a tavi haltermelés, alapvetıen jól alkalmazkodik a globális kihívásokhoz. A magyar akvakultúra termelés elsısorban a megújuló erıforrások hasznosításán alapul, hiszen a termelés döntı hányadát a táplálék lánc alacsony szintjén táplálkozó fajok (pl. ponty, növényevık) teszik ki. Állati fehérjehordozók (pl. halliszt) takarmány alapanyagként történı alkalmazása intenzív telepeken igen kis mértékő, ugyanakkor erıfeszítések kezdıdtek az állati fehérjehordozók kiváltására, illetve halfeldolgozói hulladékok újrahasznosítására. Bár a halastavi gazdálkodás nem minısül víztakarékos haltermelési módszernek, a multifunkcionális tógazdálkodás fejlıdésével a halastavak vízhasznosítása is többcélúvá válik, sıt a halastó elısegíti a felszíni vizekkel való hatékonyabb gazdálkodást (víztározás, tápanyag visszatartás stb.), elısegíti a vizes élıhelyek fennmaradását és bıvítését, illetve a biodiverzitás gazdagítását. Magyarországon olyan kutató háttér szolgálja az akvakultúra fejlesztését, amely nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. A kutató intézmény hálózat széleskörő nemzetközi kapcsolatrendszere, illetve aktív hazai gyakorlati kapcsolatai révén segíti a szektornak a globális kihívásokhoz való alkalmazkodását is. Ennek jó példái a víztakarékos és környezetbarát tavi haltermelési technológiák fejlesztése terén elért eredmények, beleértve a multifunkcionális tógazdálkodást és a biohaltermelést is. A globális kihívásokhoz való igazodást a magyar akvakultúra nem szőkíti a hazai haltermelési szektorra, de aktívan közremőködik az európai és a globális problémák megoldására irányuló 30
nemzetközi projektekben a világ jó néhány fejlıdı országában, oktatással, továbbképzéssel és szakértıi munkával.
6.
RÉSZLETES CÉLOK ÉS PRIORITÁSOK
6.1.
Halgazdálkodás és halfeldolgozás
Számos európai országtól elmaradva, a hazai halászati ágazatban a termelıi, feldolgozói és kereskedıi integráció napjainkban még nem terjedt el, azonban a fejlıdés mindenképp az import hal és egyéb „nem hal” élelmiszerekkel szembeni versenyképesség növelése, a fogyasztói igények minél magasabb szinten történı kielégítése, a termelık, a feldolgozók és a kereskedık közötti kapcsolat szorosabbá válása felé mutat, ehhez pedig vertikális és horizontális integrációra van szükség. A versenyképesség szempontjából mindez nagyon fontos feladat és elırelépési lehetıség. Az ágazat termeléssel és halászattal összefüggı középtávú céljait az alábbiakban foglaltuk össze: - Bıvüljenek és korszerősödjenek a mőködı termelési alapok (1000 ha új halastóterület, 4000 hektár halastó terület felújítása, korszerősítése és a kapcsolódó telephelyen belüli mőszaki berendezések és infrastruktúra) az elkövetkezı idıszakban. - Javuljanak a természetes vizekben a halak általános életkörülményei. - A multi-funkciós gazdaságok (haltermelés, természetvédelem, öko-turizmus, horgászturizmus) száma növekedjen, ezzel párhuzamosan fejlıdjenek a halászati szolgáltatások és minél több helyen legyen bemutatható a termelés (látványhalászat). - Minél több helyen valósuljon meg az integrált tógazdasági termelés és legyen összhangban az adott agro-ökoszisztémábval. - Javuljon a tógazdasági haltermelés munkafolyamatainak gépesítettsége, és ezzel párhuzamosan csökkenjen az élımunka felhasználása a különösen nehéz fizikai munkák esetében. - Több helyen valósuljon meg a feltárt, de használatba nem vett geotermikus energiára alapozott halászati célú hasznosítás. - Növekedjen a intenzív üzemi termelésbıl származó értékesített étkezési hal mennyisége, mely ne csak az afrikai harcsa termelésének bıvülését jelentse, hanem új halfajokét is (pl. a tilápia és tokfélék). 2013-ra a termelésbıvülést alapozza meg egy országos szintő kapacitásbıvülés, mely érje el a 700 tonna/év nagyságrendet. - Szélesedjen ki a foszilis energiát részben, vagy teljesen kiváltó alternatív energiaforrások felhasználása. - Az árvízvédelemmel kapcsolatos beruházások és fejlesztések megvalósításakor kiemelt figyelmet szenteljenek a halgazdálkodásnak (pl. többfunkciós létesítmények). - Javuljon a termelık és kereskedık körében a statisztikai adatszolgáltatással kapcsolatos fegyelem. - A halászat és a horgászturizmus legyen a vidék fejlesztésére irányuló regionális programok szerves része. - Az akvakulturát érintı Natura 2000 területeknek a 92/43/EGK irányelvvel összhangban kompenzációt kell biztosítani. Az ágazat egyik kulcskérdése a megtermelt hal feldolgozottsági szintje. Jelenleg a hazai halmennyiség mindössze 10-15%-át dolgozzák fel üzemi keretek között, melynél a hozzáadott érték általában nagyon kicsi. Lényeges feladat, hogy a feldolgozókból kikerülı termékek, minél magasabb 31
feldolgozottsági szintőek legyenek, így nagy hozzáadott értékkel bírjanak. Nyilvánvaló: ahhoz, hogy a feldolgozók ilyen termékeket állíthassanak elı korszerősítésre és termékfejlesztésre van szükség, melynek támogatása elengedhetetlen annak érdekében, hogy megfelelı mennyiségő és minıségő magyar halat is találjon a hazai vásárló a pultokon. Az ágazat halfeldolgozással összefüggı középtávú céljait az alábbiakban foglaljuk össze: - A hazai haltermelés minél nagyobb hányada feldolgozott formában kerüljön elsısorban a hazai másodsorban, pedig a külföldi fogyasztókhoz. - Növekedjen a feldolgozott termékek esetében a hozzáadott érték, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben ezt a piac is elismeri az értékesítési árakban. - A halfeldolgozók biztonságos élelmiszert állítsanak elı, és az dokumentáltan nyomon követhetı legyen a teljes termékpályán keresztül. - Növekedjen a nık foglalkoztatása a hazai halfeldolgozó szakágazatban. 6.2.
Állatjólét
A haltenyésztési feladatokat úgy kell szervezni és megvalósítani, hogy a halak jó növekedése és egészsége mellett a környezet védelme is biztosítva legyen: - A halastavak vízellátása a népesítési sőrőségnek megfelelıen legyen méretezve, és a népesítési sőrőséget úgy kell korlátozni, hogy a halfaj igényének megfelelı oxigén szint biztosítva legyen. A levegıztetı berendezésekkel kapcsolatos mőszaki fejlesztéseket kiemelten kell kezelni. - Az intenzív halnevelı rendszerek vízellátáshoz tartalék berendezéseket, áram kimaradáskor automatikusan induló generátorokat, tartalék szivattyúkat és vész-levegıztetési rendszert célszerő kialakítani. - A keltetıházi szaporítást megfelelı képzettségő és gyakorlattal rendelkezı személyzet végezze. - Az általában ısszel és kora téli idıszakban végzett lehalászások során az alkalmazott halászati eszközöknek, eljárásoknak olyanoknak olyannak kell lenniük, amelyek kíméletesek a halakhoz és a stresszt a minimálisra csökkentik. A nyári idıszakban az állatok zsúfoltsági és zavarási stressze különösen súlyos lehet, ezért a fenti szempontokra kiemelten kell figyelni. - A szállításnál a halak tömegének megfelelı térfogatú és vízfeltöltéső szállító tartályt kell alkalmazni, a levegıztetést megfelelı porlasztóval kell biztosítani. - Az állatokat megölés elıtt el kell kábítani, leölésnél elvéreztetéssel járó módszert kell elsısorban alkalmazni. 6.3.
Fogyasztás, piac
A magyar halfogyasztás európai és világ viszonylatban is nagyon alacsony. A magyar ember évente élıtömegre vetítve mintegy 4,4 kg/fı halat eszik meg, míg az európai uniós átlag 22,7 kg/fı (2005). Ezzel az értékkel, mely az uniós átlag 20%-át sem éri el, az Európai Unión belül utolsó helyen állunk. Szeretnénk, ha öt éven belül a magyar halfogyasztás élıtömegre vetítve elérné a 6,0 kg/fı-s értéket. Ennek reális esélye csak akkor lehet, ha javul az általános életszínvonal, egyre inkább elıtérbe kerül az egészséges táplálkozás, könnyen elérhetıvé válnak a halászati termékek, és a feldolgozott haltermékek mennyiségi és minıségi színvonala is tovább növekszik. Várható azonban, hogy a fogyasztási színvonal növekedése elsısorban az import eredető zömében tengeri 32
eredető halászati termékek forgalmának növekedése miatt fog bekövetkezni. A legfontosabb célkitőzések és prioritások a halfogyasztás és a kereskedelem területén az alábbiak: - Hazánkban halhúsból mintegy 6 kg/fı (élısúlyra korrigálva) éves fogyasztási színvonal elérése az ágazat középtávú célkitőzése, de még ennél is magasabb érték lenne megfelelı táplálkozás-élettani szempontból, amely reálisan csak hosszabb távon látszik elérhetınek. A jövıbeni tervek szerint, ennek a kívánatos mennyiségnek is legalább a 20%-át hazai termelı bázisainknak kellene biztosítani. - Az ágazatnak mindenképpen célja kell, hogy legyen a stabil, kiszámítható és egyben jól tervezhetı hazai belsı piac kialakítása, amely az alapja a hosszútávú exportpiaci pozíciónk fenntartásának. - A vidéki települések és különösen a kisvárosok lakosságának is elérhetıvé tenni a színvonalas hal és halászati termékeket (pl. mobil halelárusító helyek). - Bıvüljön az exportunk és ezen belül növekedjen a feldolgozott termékek, a ragadozó halak és a természetes vizek halasítására szánt ıshonos és védett halfajok aránya. - Legyenek mőködı termelıi csoportok az ágazatban, melyek közösen végzik a tagok által elıállított árualap értékesítését és elsıdleges feldolgozását. 5 táblázat
Az egy fıre jutó halfogyasztás alakulása és megoszlása termék típusonként Me.: kg/fı/év
Évek
Élıhal
Friss, hőtött, fagyasztott
Elkészített, vagy konzervált
Összesen
2000 2001 2002 2003 2004 2005
1,68 1,61 1,64 1,61 1,98 2,02
0,26 0,23 0,31 0,31 0.23 0,27
1,13 1,22 1,19 1,31 1,41 1,43
3,07 3,06 3,14 3,23 3,60 3,72
Az adatokat a „vegyes” számítási módszer alkalmazásával adtuk meg. E módszer lényege, hogy a külkereskedelmi forgalomban szereplı feldolgozott, emberi fogyasztást szolgáló termékek nettó súlyban, míg a magyar haltermelés produktuma élısúlyban kerül felvételre. Mivel hazánkban évtizedek óta ezzel a módszerrel történik a fejenkénti halfogyasztás kalkulációja, az adatok jól tükrözik a bekövetkezett változásokat. Más kérdés, hogy a nemzetközi gyakorlatban általánosabb az a módszer, amely minden terméket élısúlyra számít vissza. A fogyasztási adatok tartalmazzák a nem halból készült halászati termékeket is. Ezért viszonyításként megjegyezzük, hogy az EU által élısúlyra korrigált 2005-ös összesen adat 3,72 kg helyett 4,4 kg. Az adatok az AKI, az Országos Halászati Adattár és a KSH által közölt adatok alapján kerültek meghatározásra. A haltermelésnek is szembe kell néznie azzal a veszéllyel, hogy más élelmiszertermelı ágazatokhoz hasonlóan megjelenhetnek olyan hatások, amelyek az ágazatban rövid idı alatt okozhatnak drasztikus károkat. A károknak közvetlenül két oka lehet, amelyek együttesen is jelentkezhetnek:
33
-
nagy mértékő fogyasztói bizalomvesztés valós, vagy vélt élelmiszerbiztonsági kockázat miatt (lásd baromfiipar-madárinfluenza,); a termelést közvetlenül veszélyeztetı külsı hatások. (betegségek, szennyezések);
Ezekre a hatásokra az ágazat a következık szerint készülhet fel: -
6.4.
összhangban az NHST-vel a támogatási programok prioritásként kezelik a megelızı intézkedéseket, mind a termelés, mind pedig az ágazati marketing vonatkozásában. Élelmiszerbiztonság
Az élelmiszer-biztonsági szempontból nem kifogásolható, egészséges haltermékek elıállításának és fogyasztásuk növelése érdekében a következı célkitőzéseket kell megvalósítani: -
-
-
6.5.
A halastavak és a halnevelı rendszerek vízellátását toxikus anyagoktól mentes, de legalább a megengedett koncentrációknál alacsonyabb szennyezettségő vízzel kell biztosítani olyan környezetben, ahol a perzisztens szennyezı anyagok elıfordulása nem vezethet a szennyezı anyagok káros mértékő felhalmozódásához. A természetes táplálék kialakulását és a takarmányozás színvonalát úgy összehangolni, az intenzíven tartott halaknál olyan takarmányt kell alkalmazni, hogy a haltermelés fenntartható minıségő terméket állítson elı és ökológiai szempontból a környezet-terhelése minimális legyen. Olyan termelés technológiákat kell kifejleszteni és alkalmazni, amelyekben az élvezeti értéket csökkentı kellemetlen íz- és szagrontó anyagok termelıdése minimális. Oktatás
Mivel a magyar halgazdálkodás elméleti és gyakorlati eredményei nemzetközileg is ismertek és elismertek, ezért meglévı tudásunkat nagyobb mértékben volna érdemes „exportálni” azokba az országokba, ahol erre igény mutatkozik. A hazai halgazdálkodók középfokú szakemberhiánnyal küszködnek, így egyre élesebben fogalmazódik meg az igény ennek a képzési formának a megmentésére és színvonalának emelésére. A különbözı szakmai továbbképzések igénye is rendszeresen megfogalmazódik, így célunk a folyamatos továbbképzések megszervezése közép- és felsıfokon egyaránt. 6.6.
Kutatás-fejlesztés
A hazai halászati ágazat fejlıdését segítı kutató, fejlesztı intézményi háttér némileg erısödött az EU csatlakozást követıen. Az EU kutatási pályázatain az EU tagországok intézményeivel elvileg azonos feltételek mellett pályázhatnak hazai kutatóintézmények, és jelenleg is több olyan program fut az EU támogatásával (pl. Eurocarp, Aquamax), amelyek nemzetközi kooperációban foglalkoznak a gyakorlat által felvetett problémák megoldásával. A hazai kutatóintézmények várhatóan integráns részei lesznek az Európai Kutatási Térségnek, amely létrehozásának fı célja az európai kutatás versenyképességének növelése. Másik fontos cél a kutatási eredmények mielıbbi alkalmazásának elısegítése. Meg kell jegyezni, hogy az EU kutatási prioritásai között nem szerepelnek az akvakultúra fejlesztéséhez közvetlenül kötıdı kutatások, szerepel azonban többek között a környezetvédelem és az élelmiszerbiztonság, amely területen végzett kutatások eredményei, illetve azok alkalmazása segíti a halászati ágazat versenyképességének növelését. A hazai halászati 34
K+F tevékenység az eddigieknél nagyobb mértékben kell, hogy hozzájáruljon az ágazat európai összehasonlításban igen gyenge mőszaki színvonalának és feldolgozói hátterének jelentıs fejlesztéséhez. A hazai kutatóintézmények kiemelt feladata kell, hogy legyen a hazai halászat komparatív elınyeinek kihasználását segítı, a magyar specifikumokat szem elıtt tartó kutatások végzése, kiemelten az alábbiak: - a magyar ponty minıségének javítására irányuló genetikai-szelekciós kutatómunka; - a természetbarát állategészségi technológiák fejlesztése, vegyszer és gyógyszer mentes tenyésztés; - a magyar pontyfajták genetikai állományának megırzése élı és mélyhőtött génbankokkal; - az ökológiai alapú tógazdálkodás fejlesztése (pl. víztakarékos és környezetbarát tavi rendszerek; polikultúrás technológiák; biohal-elıállítási technológiák); - geotermikus energiát hasznosító intenzív rendszerek és termelési technológiák fejlesztése (pl. energiatakarékos recirkulációs rendszerek; elfolyó-víz kezelés, új értékes fajok termelésbe vonása); - a hazai természetes vízi halászati erıforrások védelme és fejlesztése; - az ıshonos veszélyeztetett halfajok tenyésztésének támogatása, - innovatív fejlesztések támogatása. A fenntartható halászat fejlesztéséhez szükséges elméleti alapok megismerésére irányuló kutatások során azt is szem elıtt kell tartani, hogy a kutatásnak egyre inkább feladata tudományos alapok biztosítása a halászati tevékenységet szabályozó törvények és rendeletek kidolgozásához. A halászati kutatásnak, nemzetközi kutatásaik által, továbbra is elı kell segítenie a hazai halászat nemzetközi kapcsolatainak fejlesztését, illetve azt, hogy a fejlıdı országoknak nyújtott fejlesztési támogatásokban az eddigiekhez hasonlóan kiemelten szerepeljen a halászatfejlesztés. 6.7.
Környezet és táj, természet
A haltermelıknek, a vízügyi, valamint a környezet- és természetvédelemi szervezetekkel való konfliktus kezelésében sok olyan helyzet adódik, amikor a haltenyésztık érdekei hol egyik, hol másik szervezet érdekeivel egybeesnek. Ezeket a kapcsolódási pontokat feltétlenül fel kell tárni és az ágazat fejlıdésének szolgálatába kell állítani. Magyarországon, a vizes élıhellyel kapcsolatos természetvédelemre a tógazdák igen jelentıs összegeket költenek, a halfogyasztó állatok kártételének kompenzálását szabályozó törvény végrehajtási utasításának hiánya miatt, illetve amiatt, hogy kompenzáció a törvény szerint csak indokolatlan természetvédelmi korlátozás után jár. Általában a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos ráfordítások rontják a jövedelmezıséget és ezért megfelelı ösztönzı rendszer hiányában a termelık igyekeznek kibújni alóla. Ezért fontosnak tarjuk, hogy a környezet- és természetvédelemmel keressük azokat a közös nevezıket, amelyek mindkét fél számára elfogadható és elıremutató módon rendezik a jelenlegi konfliktusokkal terhelt helyzetet. Az ágazat környezet- és természetvédelemmel összefüggı középtávú céljait az alábbiakban foglaltuk össze: - A megfelelı mennyiségő és minıségő víz biztosítása terén a vízügyi szervezetekkel és a természetvédelemmel közösen kell munkálkodni azon, hogy a vizes élıhelyek fenntartása, valamint a talajvíz megfelelı szintjének fenntartása, ill. a nyári rendszeres légköri aszály 35
-
-
-
csökkentése céljából növelni lehessen az ár- és belvízmentes idıszakokban tárolható víz mennyiségét. El kell érni, hogy minden gazdaságban korrekt vízfogyasztást mérı rendszer mőködjön, s ösztönözni kell a termelıket a víztakarékos technológiák bevezetésére. Ismertessük el a vízügyi szervekkel, hogy a halgazdaságok vízzel való ellátása – minden egyes gazdaságban differenciált módon ugyan, de – olyan ökológiai vízigény kielégítését jelenti, ami szükséges az adott vizes élıhely fenntartásához, s ez nem csupán halgazdasági, hanem természetvédelmi érdek is. A környezetterhelési díj vonatkozásában el kell érni, hogy csak olyan vízszennyezésért kelljen bírságot fizetni, ami valóban a haltermelı gazdaság tevékenységéhez köthetı. Fel kell vetni, hogy a környezetterhelési díjként kiszabott bírság legyen 100%-ban visszaigényelhetı a gazdaságok számára, amit környezet- és természetvédelmi célú beruházásokra lehetne költeni. Kerüljön elıtérbe a víztisztító rendszerek fejlesztése és elterjesztése. Az agrár-környezetgazdálkodásban kapjon hangsúlyosabb szerepet a vizes élıhely célprogram. A jövı halászati szakemberei az oktatásának minden szintjén kapjanak alapvetı ökológiai, természet- és környezetvédelmi ismereteket, hogy vitás kérdésekben partnerei tudjanak lenni a környezet- és természetvédelmi hatóságok szakembereinek.
A jelenlegi AKG programban az extenzív tógazdasági haltermelés támogatása szerepel, ami mint jellemzıen inkább földhasználati forma a továbbiakban az EMVA-ból kapjon hasonló rendszerben támogatást. Vannak azonban olyan akvakultúra formák is hazánkban, amelyek jelenleg is jelentıs szerepet játszanak haltermelésünkben, illetve jelentıségük a jövıben várhatóan növekedni fog. Ilyen, a természeti környezettel szabályozott kapcsolatban lévı rendszerek: -
felszíni vizet, vagy geotermikus vizet hasznosító intenzív átfolyó vizes rendszerek, intenzív nevelést folytató tavi recirkulációs rendszerek.
Ezek az akvakultúra rendszerek is mőködhetnek olyan módon, hogy azok a társadalom számára is fontos természeti értéket hozzanak létre (pl. wetland rendszerő elfolyó vízkezelés). Az ilyen természeti értékek létrehozása költségekkel jár, amelynek megtérítése mindenképpen szükséges.
36
7.
A NEMZETI TÁMOGATÁSOK SZEREPE A FENNTARTHATÓSÁGBAN
7.1.
A halászati erıforrások fenntarthatósága
A fenntartható tógazdasági termelés egyik döntı alapelve a természeti erıforrások hosszú távú védelmének biztosítása. Ez nemcsak a nemzetközi egyezményekbıl (Agenda 21), az Európa Tanács, OECD és WTO tagságunkból, valamint a vonatkozó EU szabályozások harmonizációs feladataiból és a környezet, a természet védelmérıl szóló törvényekbıl származó kötelezettségek, hanem piaci versenyképességünk növelésének egyik fontos tényezıje. A magyar tógazdasági haltermelés fejlesztésénél komparatív elınyként és piaci tényezıként kell figyelembe venni, hogy a termelés, a feldolgozás, a raktározás és az értékesítés során a tógazdák környezetkímélı eljárásokat alkalmazzanak, így az egész ágazatban érvényesüljenek az agrár-környezetvédelem szigorodó nemzetközi elıírásai. Ellenkezı esetben hosszabb távon romlani fog a magyar haltermelés és halfeldolgozás piaci pozíciója. A versenyképesség biztosítása érdekében számos támogatási lehetıség áll a halászatban érintettek rendelkezésére, de az egységes verseny biztosítása érdekében az Európai Unió semmiféle versenytorzító támogatáshoz, még a csak nemzeti forrásból biztosítottakhoz sem járul hozzá. Ebbıl következik, hogy csak olyan támogatások jöhettek szóba, amelyek a termelés körülményeit és az értékesítés lehetıségeit javítják. 7.1.1. Csak nemzeti forrásból biztosított támogatások rendszere A notifikált két támogatás közül a minıségi hal tenyészanyag telepítésének támogatása a tógazdasági haltermelıket szolgálja. A támogatás elısegíti, hogy csak kiváló genetikai tulajdonságokkal rendelkezı szülıktıl származó és jó - gazdasági szempontból optimális növekedési eréllyel rendelkezı állomány kerüljön étkezési hallá nevelésre. Évente 80 millió forint támogatás áll rendelkezésre, melyet átlagban 100 millió forintra kívánunk emelni. A másik ilyen típusú támogatási forma a természetes vizek esetében igénybe vehetı halgazdálkodási tevékenységek támogatása. A támogatáshoz fedezetet biztosítanak a halászattal és horgászattal foglalkozók kötelezı befizetései, bár a jelenlegi költségvetési szabályozásszerintnincs közvetlen összefüggés a bwfizetések és a felhasználás között. Pályázatos formában támogatható a természetes vizek kötelezı telepítéseken felüli kihelyezése, a halállományok védelme és az élıhely fejlesztés 50%-ban és a halászattal kapcsolatos kutatás és ismeretterjesztés 75%-os mértékben. A rendelkezésre álló támogatási keret évente 260 millió forint, amit átlagban évi 300 millióra kívánunk emelni. Az uniós források a rekreációs célú halászat közvetlen támogatását nem teszik lehetıvé, ezért – és a jelentıs társadalmi igény miatt – indokolt a jelenlegi halgazdálkodási támogatási rendszer fenntartása nemzeti támogatásként, a magyar halászati törvény elıírásainak megfelelıen, a természetesvízi halászatból, horgászatból keletkezı költségvetési bevételek mértékéig. Mivel a pályázati úton elnyerhetı támogatások nem termelési jellegőek, az ismételt uniós notifikáció nem okozhat nehézséget. 7.1.2. Társfinanszírozott támogatások rendszere Az Európai Unió által társfinanszírozott támogatások az önálló strukturális alapot képezı HOPE keretében kerültek kidolgozásra, melyeket a fıleg tengeri halászat orientált EU-s szabályozáshoz kellett kialakítanunk. Azonban megtaláltuk azokat a lehetıségeket, amelyek a halászat területén a folytonosságot biztosítják, sıt új elemekkel gazdagítják. A támogatási rendszer kidolgozása során az érdekvédelmi szervezetre szorosan támaszkodva az alacsony hazai halfogyasztás növelését céloztuk 37
meg. Az ehhez szükséges árú alap biztosítását, a választékbıvítést, promóciós tevékenységeket és innovatív fejlesztéseket öleli fel a támogatási rendszer. A támogatás fı elemei az eddigi támogatási rendszerben is megtalálhatók voltak, nagyon hasonló feltételekkel. Fontos hangsúlyozni, hogy a beruházás jellegő támogatások mértéke a csatlakozás elıtti mértékhez képest magasabb és a nemzeti résszel együtt eléri a 46 %-ot, míg a promóciós jellegő és innovatív fejlesztések támogatása eléri a 75%-ot. Az uniós szabályozás nagyon korlátozott mértékben, de lehetıvé teszi a természetesvízi halászat támogatását is. Ez a támogatás meghatározott beszerzésekben valósul meg. 7.1.3. Egyéb, a halászat számára igénybe vehetı támogatások rendszere A támogatások harmadik körében az egyéb támogatások közül kiemeljük a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv keretében az agrárkörnyezet gazdálkodási támogatások vizes élıhelyekre vonatkozó programjait, amelyek a HOPE-ból nem támogathatóak, de közvetlenül a halászathoz kapcsolódnak. Ez a támogatás halastavak esetében 52 ezer forint hektáronkénti támogatást jelent. Mivel a tógazdaságok többsége kapcsolatban van a természetvédelemmel, meghatározott feltételek szerzıdéses formában való teljesítése esetén többségük igénybe veheti ezt a típusú támogatást. A KHP többi politikához való kapcsolatának jegyében kiemeljük, hogy a fenti támogatási forma az Európai Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Alapjához (EMVA) kapcsolódó Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégiában kap helyet. Feltételezzük, hogy a gazdálkodók 90%-a igénybe fogja venni ezt a támogatást és az idıszakban átlagban feltételezhetıen évente 100 ezer forint/hektár támogatást fog jelenteni a programban résztvevıknek. A felsorolás végén megemlítjük a támogatások azon nagy csoportját, amelyek nem nevesítetten halászati célúak, de a halászatban tevékenykedık, mint egyébként jogosultak igénybe vehetnek. 7.2.
A halászat jelentısége a nemzeti stratégiában
Magyarország 2007. január1-én fordulóponthoz érkezik. Ezt a fordulópontot a Nemzeti Stratégiai Referenciakeretben megállapított prioritások és fejlesztési irányok alapján eddig nem látott fejlıdésre használhassuk. Lehetıségünk nyílik arra, hogy az Európai Unió 22,4 milliárd eurós fejlesztési forrását jól felhasználva megerısítsük azokat a fejlıdési irányokat, amik az elmúlt 15 év alatt sikeresnek bizonyultak, és szembe nézzünk az elırelépésünket akadályozó problémákkal. Ezek hatására egy soha nem látott fejlıdés indulhat meg az országban, aminek eredményeként 2013-ra elérhetjük az unió átlagos fejlettségi szintjét. Ez alól a halászati ágazat sem kivétel. Az Európai Halászati Alapból a magyar halászati ágazat 30,9 millió euró támogatási kerethez juthat, ami a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret teljes összegéhez képest alacsony összeg, de a halászati ágazat szempontjából meghatározó. Az NSRK a 2007-2013 közötti idıszakra a halászati ágazatra nagyságára való tekintettel nem tér ki, de az illeszkedve az Európai Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Alaphoz kapcsolódó stratégiához, valamint a Regionális Alaphoz eleget tesz a NSRK-ban megfogalmazott és a magyar halászati ágazatra is vonatkoztatható követelményeknek.. Halászati stratégiánk megfogalmazásakor teljes mértékben követtük a NSRK-ban megfogalmazottakat és az az Európai Unió lisszaboni céljaival összhangban a növekedésre és a foglalkoztatottság növelésére irányul, s figyelembe veszi a Göteborgban megfogalmazott fenntarthatóság és növekedés elvét is. A növekedést nem tekintjük öncélnak. A göteborgi elvárások alapján tudjuk, hogy a fenntartható fejlıdés három dimenziójának (gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok) összhangban történı fejlesztése nem csupán ezen szempontok együttes érvényesítését teszi lehetıvé, hanem a halászati ágazat versenyképességének kiszélesítését és fenntarthatóságát is segíti.
38
7.3.
NHST stratégiai indikátorok és célparaméterek
Az NHST megvalósításának monitorozása szempontjából két indikátor csoportot határozunk meg. Az elsı csoportban a prioritások megvalósulásának stratégiai indikátorai tartoznak, melyeket elızetesen az összevethetıség érdekében az iránymutatás tartalmazza. Az alkalmazott indikátorok közül kötelezıen választandó bázis indikátorok és kiegészítı indikátorok közül kell kijelölni a tagállam szempontjából relevánsakat. Ezen indikátorokat a következıkben adjuk meg. Az indikátorok technikai csoportját a mellékletek között adjuk meg. II. Prioritás. A halászati szektor fejlettsége és versenyképessége Bázis indikátor • •
A hazai halfogyasztás alakulása (kg/fı/év halélısúlyban számítva, induló érték 4,4 kg célérték 6 kg A halfogyasztáson belül a hazai termeléső termékek mennyisége és részaránya.
Kiegészítı indikátor: • •
Tógazdasági és intenzív üzemi haltermelés (akvakultúra) termelési volumene mennyiségileg és értékben. Tógazdasági és intenzív üzemi haltermelés (akvakultúra) termelési volumene mennyiségileg és értékben fı halfajonként
III. Prioritás. Emberi erıforrás és közösségi politika Bázis indikátor: •
Munkaerı a halászati szektorban, nık és férfiak aránya.
Kiegészítı indikátor: •
A halászati szektorban foglalkoztatottak szakmai szintő megoszlása.
V. Prioritás. A KHP megvalósításának irányítása Bázis indikátor: •
A nemzeti támogatások alakulása
39
8.
AZ NHST MEGVALÓSÍTÁSÁNAK SZÁZALÉKOS FORRÁSTÉRKÉPE
Prioritások
EHA+Nemzeti+Privát NHST-n belül EHA forrás %-a a teljes NHSTtámogatási keretbıl % ben
PT II. Halastó építés (1000 ha)
13,4
22,1
26,8 1,9 12,3,9
44,2 5,2
Intenzív rendszerek (+700 tonna kapacitás) Halfeldolgozás (+2000 tonna kapacitás) Biohal promóció, egyéni
0,5 1 0,5
0,8 1,7 0,8
Halgazdálkodás nemzeti támogatása (Telepítés,védelem, élıhely)
9,4
Általános promóció egyéni
0,5
0,8
1 1
1,5 1,5
Együttmőködés a Kutatás területén
2,1
5,8
Halgazdálkodás nemzeti támogatása (kutatás, ismeretterjesztés)
1,2
Halastó felújítás (4500 ha) Natura 2000 kompenzáció Minıségi ponty-tenyészanyag telepítése
Pilot projekt Belvízi halászat PT III.
Oktatás
0,5
1,3
Termelıi szervezetek Általános promóció és piacfejlesztés kollektív Kollektív biohal promóció
0,1 1,4 0,7
0,3 3,9 1,9
Pilot projekt kollektív Agrárkörnygazdálkodási extenzív halastó program 20e ha Agrárkörnygazdálkodási egyéb program 200 ha
1,2 32,5 0,2
3,2
Technikai segítségnyújtás
1,8
5
Mindösszesen
100
100
PT V.
40
9.
AZ NHST VÉGREHAJTÁSA ÉS MONITORINGJA
9.1.
Végrehajtás
Az NHST és az EHA alapján elkészült HOP tartalmazza azokat az irányelveket, amelyek alapján a pályázati felhívásokat el lehet készíteni. A meghirdetett pályázatok elbírált és nyertes pályázatai a prioritásokkal összhangban valósítják meg a stratégia elemeinek többségét. A stratégia elemeinek másik csoportja a csak nemzeti támogatások pályázatos felhasználásán keresztül valósul meg. A stratégia harmadik csoportja a más forrásokból támogatott intézkedéseken és a nem támogatott tevékenységeken keresztül valósul meg. 9.2.
Monitoring
A HSKB feladata és tevékenysége az NHST és a HOP elfogadásával nem ér véget, hanem folytatódik az NHST monitoringjának segítésével. A HSKB az NHST megvalósulását folyamatosan figyelemmel kíséri és segíti az éves elırehaladási jelentés elkészítését. Az éves elırehaladási jelentést az IH bemutatja a HOP Monitoring Bizottságnak. A 2010-es NHST felülvizsgálat során az EHA-rendelet alapján biztosított társfinanszírozott támogatások és a nemzeti támogatások hatásait a technikai és a stratégiai indikátorok segítségével felülvizsgáljuk. Az EHA rendelet 16. cikke alapján a Bizottságnak a tagállamok által benyújtott írásbeli információk alapján 2011. december 31-ig vitát kell lefolytatnia a tagállamokkal a nemzeti stratégiai tervek tartalmáról és a végrehajtásuk terén elért eredményekrıl.
41
10.
KÜLSİ MELLÉKLETEK Melléklet 1: Termelési adatok Melléklet 2: Tógazdaságok nemzeti térképe Melléklet 3: Technikai indikátorok Melléklet 4: A társadalmi egyeztetés nevesített résztvevıi
42
MELLÉKLET 1. TERMELÉSI ADATOK
Magyarország halászatának adatai 2000-2005 1. Magyarország teljes haltermelése 2000-2005
Év
2000 2001 2002 2003 2004 2005
Tógazdasági haltermelés
Intenzív üzemi haltermelés
Természetesvízi zsákmány
Összesen
(tonna)
(tonna)
(tonna)
(tonna)
bruttó 19 216 18 147 17 831 17 754 18 729 19 103
étkezé si 12 170 11 933 10 616 10 818 11 457 12 189
bruttó 688 1 295 1 285 1 249 1 784 1 921
étkezési 682 1 117 958 1 050 1 287 1 471
bruttó 7 101 6 638 6 750 6 536 7 242 7 609
étkezési 6 810 6 138 6 438 6 118 6 817 7 317
bruttó 27 005 26 080 25 866 25 539 27 755 28 633
étkezési 19 662 19 188 18 012 17 896 19 561 20 977
2. A tógazdasági haltermelés fıbb mutatói 2000-2005-ben Behelyezett hal (tonna)
Lehalászott hal (tonna)
Egy étkezési hektárra Üzemelı lehaláhalból jutó tóterület NövényNövényszott horgász- szaporuPonty Egyéb Összes Ponty Egyéb Összes /ha/ evı evı étkezési tatással lat értékesí- /kg/ha hal tett 2000
22 547
5 532
1 170
337
7 039
13 990
3 899
1 327
19 216
12 170
no data
571
2001 2002
22 462 21 090
5 553 5 001
1 662 1 115
395 203
7 611 6 319
12 945 13 780
4 182 3 150
1 020 901
18 147 17 831
11 933 10 616
313 368
469 546
2003 2004
22 750 22 850
5 513 5 753
993 993
256 273
6 762 7 019
13 559 14 831
2 966 2 782
1 229 1 116
17 754 18 729
10 818 11 457
401 477
483 513
2005
23 078
6 094
750
270
7 114
15 326
2 644
1 133
19 103
12 189
599
519
43
3. A természetes vizek és víztározók halzsákmánya 2000-2005-ben Zsákmány megoszlása (tonna)
Zsákmány (tonna) Adatszolgáltatott vízterület (hektár) Nemes hal 2000 2001 2002 2003 2004 2005
139 756 131 305 134 225 135 474 136 456 136 180
4 728 4 406 4 337 4 480 5 314 5 725
Fehér hal
Ebbıl Üzemi Horgász Összesen étkezési halászat fogás célra
2 372 2 232 2 413 2 056 1 928 1 884
7 101 6 638 6 750 6 536 7 242 7 609
6 810 6 138 6 438 6 118 6 817 7 316
no data no data no data 2 296 2 871 3 075
no data no data no data 4 240 4 371 4 534
4. A leggyakoribb halfajok mennyisége a természetes vizek és víztározók 2000-2005. év halzsákmányában (halászat és horgászat együttesen)
Halfaj (tonna) Ponty Amúr Busa Fogassüllı Kısüllı Harcsa Csuka Angolna Balin Kecsege Márna Egyéb halfajok Teljes zsákmány
2000
2001
2002
2003
2004
2005
3 212 356 365 199 10 104 280 76 38 12 30 2 419
2 470 309 997 197 10 120 191 27 21 11 52 2 233
2 788 400 525 190 15 134 190 18 20 12 41 2 417
2 929 372 534 197 14 136 183 10 38 11 44 2 068
3 502 356 767 196 13 155 197 13 43 13 45 1 942
3 474 359 1 144 194 12 160 199 74 44 11 38 1 900
7 101
6 638
6 750
6 536
7 242
7 609
44
MELLÉKLET 2. TÓGAZDASÁGOK NEMZETI TÉRKÉPE
45
MELLÉKLET 3. TECHNIKAI INDIKÁTOROK
Prioritások
Kiindulási állapot
Célállapot
PT II. Új halastó a bruttó tóterületben (ha)
25.846 hektár
26.846 hektár
Új halastó a nettó tóterületben (ha)
23.078 hektár
23.578 hektár
0 0
4500 hektár 80 MFt/év
80 MFt/év
100 MFt/év
1921 tonna/év
+700 tonna
Halfeldolgozás kapacitás növekedése (tonna)
0
+ 2000 tonna
Biohal promóció támogatása Halgazdálkodás nemzeti támogatása (Telepítés,védelem, élıhely) Általános promóció támogatása
0
20 MFt támogatás/év
252 MFt/év
400 MFt/év
0
20 MFt támogatás/év
Pilot projektek támogatása
0
40 MFt támogatás/év
Természetesvízi halászat támogatása PT III. Együttmőködés támogatása a kutatás területén Halgazdálkodás nemzeti támogatása (kutatás, ismeretterjesztés) Oktatás támogatása
0
40 MFt támogatás/év
0
90 MFt támogatás/év
30 MFt támogatás/év
50 MFt támogatás/év
0
20 MFt támogatás/év
Termelıi szervezetek támogatása
0
30 MFt támogatás/7év
Általános promóció és piacfejlesztés kollektív
0
60 MFt támogatás/év
Kollektív biohal promóció támogatása
0
30 MFt támogatás/év
Pilot projekt kollektív támogatása Agrárkörnygazdálkodási extenzív halastó program 20e ha támogatása Agrárkörnygazdálkodási egyéb program 200 ha támogatása PT V.
0
50 MFt támogatás/év
52eFt/ha támogatás
100eFt/ha támogatás
0
50eFt/ha támogatás
0
EHA 5%-nak felhasználása 7 év alatt
Felújított halastó (ha) Natura 2000 kompenzáció Minıségi ponty-tenyészanyag telepítésének támogatása Intenzív rendszerek kapacitás növekedése (tonna)
Technikai segítségnyújtás
46
MELLÉKLET 4. A TÁRSADALMI EGYEZTETÉS NEVESÍTETT RÉSZTVEVİI
Az Európa Terv Felzárkózó vidék (agrár szerkezetváltás) Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Tematikus Munkacsoportjának tagjai:
1. 2. 3.
4. 5. 6.
7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.
FVM - Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Miniszterelnöki Hivatal - Nemzeti Fejlesztési Hivatal A társminisztériumok képviselıi: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a. b. Belügyminisztérium Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium c. Informatikai és Hírközlési Minisztérium d. e. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Pénzügyminisztérium f. g. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium h. Ifjúsági Családügyi Szociális és Egészségügyi Minisztérium Területpolitikai Kormányzati Hivatal Esélyegyenlıségi Kormányhivatal A Regionális Fejlesztési Tanácsok delegáltjai: a. Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács b. Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács c. Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács d. Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács e. Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács f. Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács VÁTI Országos Vidékfejlesztési Iroda Magyar Terület –és Regionális Fejlesztési Hivatal Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) Magyar Agrárkamara Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Agrárgazdasági Tanács Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége Vidék Parlamentje és a Falusi Turizmus Országos Szövetsége Országos Romaügyi Tanács Nıképviseleti Tanács Magyar Öntözési Egyesület Mezıgazdasági Garancia Alap Magyar Természetvédık Szövetsége Magyar Natúrpark Szövetség Környezet- és Természetvédı Társadalmi Szervezetek Országos Találkozója Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
47
Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztetı Tanács Vadászati, Halászati és Vízgazdálkodási Ágazati Tanácsának tagjai:
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
AMSZ - Agrár Munkaadói Szövetség AIOSZ - Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége FAGOSZ - Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség HALTERMOSZ - Haltermelık Országos Szövetsége és Terméktanácsa MEGOSZ - Magán Erdıtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége MAFOSZ - Magyar Földbirtokosok Országos Szövetsége MEDOSZ - Mezıgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége METÁSZ - Mezıgazdasági Gazdasági Társaságok Szövetsége VTOSZ - Vízgazdálkodási Társulások Országos Szövetsége OMVV – Országos Magyar Vadászati Védegylet
Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program Monitoring Bizottságának halászatban érintett, vagy esetlegesen érintett és az elızı felsorolásokban nem szereplı tagjai:
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.
Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatósága Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulása Agrár Munkaadói Szövetség Országos Érdekegyeztetı Tanács Munkaadói Oldala Országos Érdekegyeztetı Tanács Munkavállalói Oldala Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (ÉDOSZ) Magyarországi Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (MAGOSZ) AGRYA Országos Szövetsége (fiatal gazdák érdekképviselete) Mezıgazdasági Szövetkezık és Termelık Országos Szövetsége (MOSZ) Magyar Paraszt Szövetség Agrár Dékánok és Fıigazgatók Kollégiuma (ADFK) Országos Fogyatékosügyi Tanács Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fıigazgatóság
A fenti felsorolásokban nem szereplı, de véleménynyilvánításra nevesítetten felkért szervezetek:
1. 2. 3. 4. 5.
Szent István Egyetem Debreceni Egyetem Kaposvári Egyetem Veszprémi Egyetem, Keszthelyi Kar Nyugat-Magyarországi Egyetem
48
