Magyarország földtana és természetföldrajza gyakorlat Természetvédelmi és vadgazda mérnök BSc szak, nappali tagozat 2010/11-es tanév 1. félév
A Nyugat-magyarországi peremvidék Enyhén-erősebben metamorfizálódott kőzetekből épül fel, amelyre később üledékek rakódtak le. A hegységek előterében a pleisztocén folyamán az Alpokból érkező vízfolyások, az Ős-Duna, Ős-Rába, Ős-Répce és mellékpatakjai kavicstakarókat hoztak létre. A Soproni-hegység: – gránitokból átalakult gneisz, üledékes eredetű kristályos palák – a hegység legmagasabb pontja a Magas-bérc 557 m
A Kőszegi-hegység: – kőzetei óceáni aljzat, illetve üledékeknek a metamorfizációjával keletkeztek: zöldpala, szerpentin, kvarc- és mészfiIlitek – legmagasabb pontja az Írottkő 882 m
A Nyugat-magyarországi peremvidék A Fertőmelléki-dombság: a medencében löszös üledékek találhatóak, a Lajta mészkővel (miocén) fedett térszínein pedig karsztos formák jelennek meg. A Soproni-Vasi-síkság: az Ikva-, Répce-, Gyöngyös-, Rábasíkja és a Rába-völgy tartozik hozzá. Önálló dombságok: – Kemeneshát – Vasi-Hegyhát – Zalai-dombság kistájai: • Felső- Zala-völgy, Alsó-Zala-völgy, Kerka-menti-dombság, Göcsej, Principális-völgy, Letenyei-dombság, Mura-völgy, Kelet-Zalai-dombság
A Nyugat-magyarországi peremvidék A nagytáj éghajlatának sajátosságait alapvetően meghatározza, hogy a legközelebb fekszik az Atlanti-óceánhoz és éghajlatában még a Földközi-tenger hatása is megjelenik: mérsékelt kontinentalitás, csekély évi hőingás és egész évben jelentős csapadék (700-900 mm) jellemzi. Sűrű vízhálózat, a természetes tavak jórészt a Rába holtágai.
A Dunántúli-dombság és a Mecsek Változatos tájtípusok, szubmediterrán jelleg A mezozoikum és harmadidőszak során a mélyebben fekvő területek kivételével szárazulatként fejlődött. A Pannon-beltó a Mecsek kivételével az egész területet beborította és változó vastagságú, homokos, agyagos üledékeket rakott le. A pleisztocénban jellemzően folyóvízi felszínformálás. A holocénban tőzeg és lápföldek képződtek (Kis-Balaton, Nagyberek) Több fázisban kialakult a Balatoni- tómedence. A pleisztocén szárazabb időszakában megindult a futóhomokmozgás (BelsőSomogy), majd lösz képződött (Tolnai-dombság, KülsőSomogy, Szekszárdi-dombság, Marcali-hát).
A Dunántúli-dombság és a Mecsek Belső-Somogy: – Marcali- hát – Kis- Balaton – Dráva- völgy – Nagyberek Külső-Somogy Tolnai-dombság – Zselic – Tolnai-hegyhát – Völgység – Szekszárdi-dombság
Mecsek vidék, Villányi-hegység és a Baranyaidombság Mecsek: – A hegység legmagasabb pontja a Zengő (680 m) – A Nyugati-Mecsek sasbérceinek jellegzetes formái a "Babás szerkövek", amelyek permi konglomerátumból alakultak ki. – Karsztfennsíkjain (Abaligeti-, Orfűi- és Melegmányi-karszt) karsztformák dominálnak (dolinasorok, víznyelők, barlangok pl. Abaligeti-cseppkőbarlang). – A Keleti-Mecsek sasbérceivel a Középső-Mecsek 400 m körüli magasságú, terjedelmes platója köti össze.
Mecsek vidék, Villányi-hegység és a Baranyai-dombság Villányi-hegység: – A hegység legmagasabb pontja a Szársomlyó (442 m). – Szerkezetileg ide tartozik a Beremendi-rög is. – Területén szintén jelen vannak a karsztformák, karrmezők és több kisebb-nagyobb barlang is képződött. – A déli oldal mediterrán flórájának unikális értéke a fokozottan védett magyar kikerics.
Mecsek vidék, Villányi-hegység és a Baranyai-dombság Baranyai-Hegyhát: – Andezit, agyagos, homokos üledékek – Átlagmagassága 250-300 m, területén csuszamlások jellemzőek Baranyai-dombság: – Ny-i részén az óidei képződményekre helyenként közvetlenül lösz települt, a völgyközi hátak vastag lösztakaróján löszdolinák is kialakultak. Pécsi-síkság: – felszíne jelenkori folyóvízi hordalékkal fedett
A Dunántúli-dombság és a Mecsek A nagytáj éghajlatában mind a mediterrán, mind pedig az óceáni hatás érvényesül. Az évi csapadék a dombság DNy-i területein 750-850 mm, ÉK-en viszont 700 mm alá csökken (Balaton környéke). A Mecsek 700-800 mm csapadékot kap évente. A Mecsek csapadékválasztó hegység. A legkevesebb csapadékot (650 mm) a Dél-Baranyai-dombság DK-i területei kapják. A vízfolyások közös jellemzője a kiegyenlített vízjárás. A nagytáj állóvizekben is gazdag, de ezeknek csak egynegyede természetes eredetű. A Belső-Somogy kisebb természetes tavai többnyire a futóhomokos felszín mélyedéseihez kötődnek (Baláta-tó). A Külső-Somogy főleg mesterséges állóvizei közül kiemelkedő a védetté nyilvánított Pacsmagitavak.
A Dunántúli-középhegység A hegységvonulat csapásiránya DNy-ÉK-i, közel 200 km hosszan és 40 km szélességben szeli át a Dunántúl középső részét. Az alapja kristályos ókori röghegység, erre rakódott rá a jóval fiatalabb fedőhegység. Az ókori mélységi alaphegység kőzete mindössze egy helyen, a Velencei-hegységben bukkan a felszínre egy kisebb gránittömb formájában. A Dunántúli-középhegység törésekkel tagolt, kisebb gyűrődésekkel is jellemezhető, viszonylag alacsony magasságú. A legmagasabb pontja a Pilis-tető (757 m).
A Dunántúli-középhegység A Dunántúli-középhegység fontos éghajlati választóvonal a többnyire óceáni hatások alatt álló Kisalföld és a kontinentális Alföld között. A területen a hegységek északi oldala csapadékosabb, hűvösebb. A délkeleti oldalon a kontinentalitás jobban érvényesül. A nagyobb csapadék ellenére a felszíni vízhálózat ritkás, különösen a mészkő, dolomitfennsíkokon, ahol a mészkőkarszt a csapadékvizet elvezeti.
A Dunántúli-középhegység A Bakonyvidék: A középhegység legnagyobb területű hegység együttese. Keszthelyi-hegység: fő tömege a dolomit és a mészkő. A mészkőrögök számos kisebb medencét határolnak. Balaton-felvidék: Tapolcai-medence, bazaltsapkás tanúhegyek (Badacsony, Gulács, Szigliget) - bazaltorgonák (Szentgyörgyhegy, Badacsony). Tihanyi-félsziget: alapja pannon tengeri üledék amelyben még ma is fellehetők az egykori „balatoni kecskekörmök” azaz a Congeria-kagylók héjmaradványai. A félszigeten vulkanikus nyomok is fellelhetők. Az egykori gejzírműködés emlékei a száznál is több gejzírkúp („Aranyház”) maradványok.
A Dunántúli-középhegység Bakony: a területet borító hatalmas kiterjedésű erdőségek miatt sokáig Bakonyerdő volt a hegység neve. Keleti irányban a Bakony a lépcsőzetes süllyedékű Móri-ároknál végződik. – Északi-Bakony (Öreg-Bakony): a Bakony legmagasabbra kiemelkedő része (Kőris-hegy, 704 m). Tipikus karsztos fennsík, erdősült táj. – Bakonyalja: a Kisalföldet határoló dombvidék. Kavics, hordalékkúp és löszös homok borítja. Központi része a Pannonhalmi-dombság (Sokoró) benyúlik a Kisalföldre. – Déli-Bakony: karsztterületén hosszú ideig jelentős bányászati tevékenység folyt (bauxit-, mangán- és barnaszén). Keleti része dolomitplató, a nyugati része bazaltfennsík és kavicstakaróval fedett, erdősült felszín. Fontosabb csúcsai a Kab-hegy (601 m) és az Agár-tető.
A Dunántúli-középhegység Vértes: – Mészkőből és dolomitból álló, lapos fennsík.
Vértesalja: – A Bakonyaljához hasonló hegylábi felszín, átmenet a Kisalföld felé.
Velencei-hegység: – A Dunántúli-középhegység legidősebb képződménye. – Különleges gránitlepusztulási formái az ingókövek („kőzsákok” vagy „gyapjúzsákok”): a puhább málladéktakaró lepusztulása után visszamaradó gránittömbök. – Legmagasabb pontja a Meleg-hegy (351 m).
A Dunántúli-középhegység A Dunazug-hegyvidék: a Vértestől a Tata-bicskei-árokkal elkülönülő Gerecse, Pilis és Budai-hegység alkotja. (A vulkanikus alapú Visegrádi-hegység anyaga és szerkezete alapján is a Börzsöny része, tájföldrajzilag így az Északi-középhegységhez tartozik.)
Gerecse: – – – – – –
mészkő- dolomitrögök sorozatából áll legmagasabb pontja a Gerecse-tető (634 m) gazdag karsztformákban és jelentős a barlangok száma is Ősember leletei miatt különleges a Szelim-barlang süttői vörös mészkő („vörösmárvány”) – ammoniteszes mészkő keleti része dombsági táj, amely szinte átmenet nélkül folytatódik a lösszel fedett Bicske-Zsámbéki medencébe
A Dunántúli-középhegység Budai-hegység: – változatos kőzetanyagi közül a fő hegységképző a mészkő és a dolomit, de van budai márga, hárshegyi homokkő, kiscelli agyag, a pannon üledékek, valamint édesvízi mészkő és lösz is része a kőzettani felépítménynek. – déli előtere a Tétényi-fennsík, amely 100 m-es éles peremmel emelkedik ki a Budaörsi-medencéből. – különleges meleg vizű karsztforrások
Pilis-hegység: – a Dunántúli-középhegység legmagasabbra kiemelkedő része – a meredek sziklás hegyoldalak csak kisebb mértékben erdősültek, sokfelé kopár mészkő és dolomitlejtők jellemzik
Tájföldrajzi vaktérkép anyaga II. Badacsony, Bakony, Bakonyalja, Balaton-felvidék, Baranyai dombság, Baranyai-Hegyhát, Belső-Somogy, Budai-hegység, Dunazug-hegyvidék, Gerecse, Göcsej, Gulács, Írottkő, Kab-hegy, Kemeneshát, Keszthelyihegység, Kis- Balaton, Kőris-hegy, Kőszegi-hegység, Külső-Somogy, Mecsek, Móri-árok, Nagyberek, Pannonhalmi-dombság, Pilis, Principális- völgy, Sokoró, Soproni-hegység, Szársomlyó, Szentgyörgy-hegy, Tapolcaimedence, Tihanyi-félsziget, Vasi-Hegyhát, Vértes, Villányi-hegység, Völgység, Zalai-dombság, Zengő, Zselic
