MAGYARORSZÁG EURO-ATLANTI KAPCSOLATRENDSZERE
AZ ORSZÁG SZEREPE ÉS HELYE AZ EU-BAN, A NATO-BAN ÉS AZ EBESZ-BEN
Írta: Németh Attila
Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Politológia IV. évfolyam Magyar biztonságpolitika, Kern Tamás 2009. március 19.
1
Magyarország euro-atlanti integrációja a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején ment végbe. Politikai szándék formájában azonban már rögtön a rendszerváltást követıen megfogalmazódott. Azt megelızıen hazánk a Szovjetunió befolyási övezetébe tartozott,
a
szocialista
internacionalizmus
ideológiai,
gazdasági
keretében
elképzelhetetlen volt bármiféle együttmőködés a kapitalista, szabadságelvő Nyugattal. A rendszer azonban a 80-as évek vége felé váratlan gyorsasággal gyengülni kezdett. Elıbb a KGST, majd a Szovjetunió, végül pedig a katonai együttmőködés keretét adó Varsói Szerzıdés szőnt meg, bomlott fel. A korábban szuverenitásától megfosztott Magyarország egyik pillanatról a másikra önálló lett, immáron önmaga határozhatta meg saját politikai orientációját. A 90-es évek elejét és a rendszerváltás pillanatát az útkeresés jellemezte. Az országnak a semmibıl kellett újjászerveznie kül- és biztonságpolitikáját. Azóta is példátlan konszenzussal az újonnan választott magyar parlament három fontos cél távlati megvalósításáról döntött – ezeket a szakirodalom „triádnak” nevezi -, melyek közül a legfontosabb az euro-atlanti csatlakozás mielıbbi megvalósítása volt. Az euro-atlanti csatlakozás elsısorban a NATO-hoz, valamint az Európai Unióhoz történı csatlakozást jelentette. Nem volt nehéz felismerni ugyanis, hogy a megváltozott környezetben az ország egyedül képtelen garantálni önmaga és polgárai biztonságát. Az Unió valamint a NATO szervezetével való együttmőködésünk 1994 óta állt fenn, azonban semmi nem szolgáltatott biztos garanciát arra, hogy társult tagságunk valaha rendes tagsággá is váltható. A fordulat a délszláv háború idején következett be, amikor a NATO arra a felismerésre kényszerült, hogy Magyarország a szervezethez történı tényleges és mielıbbi csatlakozásának stratégiai szerepe van a harcok sikerei szempontjából. Mindez meggyorsította a katonai szövetségbe való integrálódásunk folyamatát. 1994 februárjában csatlakoztunk a NATO Békepartnerség programjához, az 1997-es
madridi
csúcstalálkozón
pedig
Magyarországot
Csehországgal
és
Lengyelországgal együtt meghívták a csatlakozási tárgyalásokra. A csatlakozást megelızı népszavazáson az ország lakosságának 85%-a voksolt az integráció mellett, így 1999-ben a szövetség teljes jogú tagjává váltunk.1 Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk azonban kevésbé önállóan, a Visegrádi Négyekkel való együttmőködésben, a többi három országgal nagyjából azonos ütemben 1
A magyar-NATO kapcsolatok története, Külügyminisztérium (http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Biztonsagpolitika/Magyarorszag_a_NATOban)
2
zajlott. 1991. decemberében váltunk az Európai Közösségek társult tagjává, az 1992-es maastrichti szerzıdéssel létrejött Európai Unióval pedig 1998-ban kezdtük meg a csatlakozási tárgyalásokat. 2002 végén a koppenhágai értekezleten valami fejezet lezárására sor került, így az integrációs folyamat lezárult. Uniós csatlakozási szerzıdésünket a kormány képviselıi 2003-ban Athénban írták alá, melyet azon év júniusában népszavazás erısített meg. A szerzıdés 2004. május 1-jén lépett hatályba.
Az
euro-atlanti
integráció
szükségessége
hazánk
nyitott
helyzetével,
ráutaltságával magyarázható. Központi fekvésünk fontos tranzitútvonalat képez Európában. A történelem számtalan alkalommal bizonyította már ezt, dúltak már fel bennünket rómaiak, tatárok, szálltak már meg törökök. Kihasználatlan természeti és gazdasági adottságaink mások szemében irigységet szülnek, az ország méretét és lélekszámát tekintve azonban kis ország vagyunk, védelmi-katonai potenciálunk gyenge. Ebbıl következik, hogy önerıbıl nem garantálható biztonságunk. Így tényként kezelendı, hogy biztonságpolitikai, védelmi szempontból fontos jelentıségő hazánk betagozódása. Természetesen a védelmi okok mellett politikai, gazdasági elınyökre is szert tehetünk. Az Unióhoz való csatlakozással ugyanis jelentısen megnıtt hazánkban a külföldi tıkeberuházások mértéke. Egy felmérés szerint a külföldi tıke 80%-ban az EU országaiból jön Magyarországra, ezzel párhuzamosan pedig hazánk is új piacokat szerez, mely tıkekihelyezés erısíti külsı politikai mozgásterét. Tény azonban az is, hogy a politikai és gazdasági unió szuverenitásunk bizonyos fokú feladásával is jár, azonban nem elhanyagolható, hogy ezt egy demokratikus keretek között mőködı, többnyire kormányközi megállapodásokon nyugvó szervezetben tesszük, és nem pedig egy diktatúrában. Végül de nem utolsó sorban, az euro-atlanti, szőkebben pedig az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, ha nem is szolgálja a magyarság az unió keretein belül történı újraegyesítését, lehetıvé teszi, hogy demográfiai tartalékként tekintsünk a határon túli magyarságra (GAZDAG, 2007). Az integráció feltétele minden esetben a befogadó szervezet és a csatlakozó állam közötti jogharmonizáció. Magyarország úgy az Európai Unió, mint a NATO jogrendjét beépítette a hazai jogalkalmazásba. A Magyar Köztársaságról elmondható, hogy külpolitikája Európa-centrikus, teljes mértékben azonosul az Európai Unió értékeivel. Fontos és elidegeníthetetlen számára az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia és egyenlıség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok. Hasonlóan
3
elkötelezett hazánk a NATO kitőzött céljai iránt. Az országgyőlés 2002-ben fogadta el az ország Nemzeti Biztonsági Stratégiáját, melyben megerısítést nyert a NATOhadmőveletekben vállalt elkötelezett szerepvállalásunk. A dokumentum – melyet 2005ben átdolgozott a kormány – a nemzetközi békére és biztonság megırzésére, a regionális és államok közötti, valamint az országokon belüli konfliktusok megelızésére és megoldására, továbbá a szervezet bıvítésére, az együttmőködés mélyítésére helyezi a hangsúlyt. Mindezek mellett a szövetségben végzett jelenlegi feladataink fenntartása, a változásokhoz történı alkalmazkodás, kompetenciáink bıvítése, erısítése is szerepel a kitőzött célok és elvek között. A dokumentum hitet tesz a tartós stabilitás garantálása mellett, melynek eszközeiként a terrorizmus elleni harcot, valamint a tömegpusztító fegyverek visszaszorítását említi. Deklarálja a nemzetközi rendszer szereplıinek konstruktív, sokoldalú együttmőködését is. Az országgyőlési határozatokkal kiegészített Nemzeti Biztonsági Stratégia pontjai elemét képezik Magyarország 2008. februárjában elfogadott külpolitikai stratégiájának is. (UO.) Magyarország NATO-ban vállalt szerepe a békefenntartásra koncentrálódik. A Magyar Honvédség 1995 óta vállal szerepet külföldi missziókban, ma már tizenhárom országban vannak jelen magyar katonák a délszláv államoktól kezdve Afganisztánon át egészen Egyiptomig. Magyarország a NATO békefenntartó hadmőveleteiben való részvétele 1996-tól, a balkáni rendezésben való szerepvállalástól kezdıdik. A magyar haderı közel 71%-a vesz részt NATO-békefenntartó mőveletekben, 1999-tıl valamennyi szárazföldi hadmőveletben képviseltették magukat a katonák. Míg 1995ben évi 83 fı vett részt békefenntartásban, addig ez az arány a 2006-ig tartó tíz évben évi 730 fıre nıtt, 2007-ben pedig már 1057 katona teljesített szolgálatot külföldi missziókban. (UO.)2 A magyar-NATO kapcsolatok történetében mérföldkövet jelentett hazánk a szövetséggel
való
együttmőködése
Bosznia-Hercegovina
stabilizálásában.
Magyarország a hadmőveletek 1995. decemberi indulása és 2004. évi lezárása között befogadó támogatást nyújtott a szövetség és a partnerországok kontingenseinek, valamint saját alakulattal is hozzájárult a stabilizáció sikeréhez. Éppen ezért az IFOR/SFOR misszióban való részvétel a magyar sereg egyik legsikeresebb és legmeghatározóbb szerepvállalásának tekinthetı. (SZENES, 2006/3.) Katonáink a mai napig részt vesznek a szarajevói parancsnokság munkájában. A térség más országaiban 2
A számadatok forrása: Szenes, 2006/4.
4
– így Horvátországban és Koszovóban – is partnere voltunk a NATO-nak a KFOR békefenntartó mőveletekben. Koszovóban 2008-ban még kb. 470 magyar katona szolgált, ami nagyságrendileg megközelíti a korábbi boszniai mőveletekben részt vett magyar katonák létszámát. Magyarország felajánlása és szerepvállalása tehát a Balkánra koncentrálódik, ahol fıként ırzési-védelmi, mőszaki feladatokat látnak el honfitársaink. 2003-tól Irakban és a NATO ISAF hadmővelet keretén belül Afganisztánban is szolgálnak magyar erık. Irakban 2004-ig állomásozott a magyar logisztikai zászlóalj, a stabilizációhoz való hozzájárulásunk azóta anyagi támogatásban, valamint a szövetségi kiképzésekben való részvételben nyilvánul meg. (SZENES, 2006/3.) Az afganisztáni szerepvállalásunk 2006-ban átrendezıdött. Azt megelızıen katonáink részesei voltak az olasz vezetéső kabuli zászlóalj harccsoportnak, valamint 50 fıvel egyedi – egészségügyi, törzstiszti, ır- és biztonsági, repülı-mőszaki – beosztásokat láttak el. 2006-ban azonban a magyar kormány döntése értelmében kivonták a szétszórtan elhelyezkedı magyar katonákat az ISAF-bıl, akik átvették Hollandiától a Baghlan tartománybeli újjáépítési csoport (PRT) mőködtetését. A PRTban a külügyminisztérium adatai szerint 210 katona szolgál, akik a katonai feladatok mellett a lakosság életkörülményeit javító – polgári-katonai együttmőködési – projektek végrehajtásában is szerepet vállalnak. Ezeknek a projekteknek a megvalósítására a magyar kormányzat évente 500 millió forintot fordít a minisztériumok és nemkormányzati szervek bevonásával. A projektek olyan fejlesztéseket céloznak meg, mint az
önfenntartó
gazdasági
körülmények
létrehozása,
a munkahelyteremtés,
a
jogállamiság, valamint az oktatási intézmények fejlesztése. A Baghlan tartománybeli újjáéppítési csoport munkáját a magyar kormány által létrehozott Kormánybizottság is segíti.
A
külügy-
és
honvédelmi
minisztert,
a
pénzügyminisztert,
a
kancelláriaminisztert, az igazságügyi- és rendészeti, valamint a nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztert is tömörítı testület a koordinációban, valamint a döntéselıkészítésben játszik fontos szerepet.3 A NATO-ban való szerepvállalásunk természetesen a magyar haderı mőködésére, összetételére is jelentıs hatást gyakorolt. A hadsereg létszáma 1998-ban 75 ezer fı volt, ma ennek alig harmada, 24 ezer fı teljesít szolgálatot. (SZENES, 2006/4.) A honvédség
átszervezésének
köszönhetıen
3
azonban
kvalifikált,
professzionális
Magyar szerepvállalás Afganisztánban (ISAF, PRT), Külügyminisztérium (http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Biztonsagpolitika/Magyarorszag_a_NATOban/magy_ szerep_afganisztanban.htm)
5
állománnyal rendelkezünk, a katonák feladata pedig az országvédelemtıl a nemzetközi válságkezelés irányába mozdult: tevékenységük a külföldi békefenntartói, expedíciós missziókban való szerepvállalásra összpontosul. Az elmúlt idıszakban – részben NATO-tagságunkból eredıen - fontos haditechnikai fejlesztések valósultak meg. Megkezdıdött az új Gripen vadászrepülık beszerzése, valamint a radarrendszer telepítése. Úgy tőnik azonban, hogy a vezetés-irányítás terén még lemaradásaink vannak. Az országgyőlés 2003-ban, majd 2006-ban is módosította az alkotmányt, hogy a kormány a parlament elızetes jóváhagyása nélkül is dönthessen magyar alakulatok külföldi békefenntartói hadmőveletekben való részvételérıl. A katonák szolgálati jogviszonyát szabályozó törvényt pedig úgy módosították, hogy az eddigiekkel ellentétben már nem csak önkéntes alapon választható, hanem parancs alapján is elrendelhetı külföldi missziókban való szerepvállalás. A törvénymódosítással önkéntesek elıtt is megnyílt az út a küldetésekre. Magyarország teljes szervezeti integrációjának megvalósítása azonban még nem ért véget, a hadsereg komoly pénzügyi gondokkal kénytelen szembenézni. A pénzhiány a
katonáknak
juttatott
egyéni
felszerelésekben,
ruházatukban,
lakhatásukban,
járandóságaik kifizetésében is megmutatkozik. Ennek legfıbb oka, hogy a kormányzat a hadsereg átszervezésébıl felhalmozott megtakarításokat elvonta a szakminisztériumtól, így azokat nem tudták a szükséges fejlesztésekre fordítani. Ezáltal a haderı képessége olyan mértékben romlott, ami csak alacsony intenzitású mőveletekben való részvételre teszi azt képessé. A magyar kormány 1998-ban a haderı jelentıs részét felajánlotta a NATO számára. Ezt a vállalását a mai napig nem teljesítette, ahogy az azóta tett vállalhatatlan felajánlásait is görgeti maga elıtt. Komoly problémát jelent tehát a vezetés-irányításban az egyes programok szakmai értékelése, ami elengedhetetlen a szervezetnek tett vállalások költségvetési „beárazásához”. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a tárca döntéseit elavult dokumentumok alapján hozza. A védelmi költségvetési hiányok a fejlesztési tervek instabilitásához vezettek. A tárca ugyanis a haderıtervek folyamatos módosításával, valamint létszámleépítésekkel próbálta fenntartani a költségvetési egyensúlyt. A 2005. évi költségvetés elfogadásával a védelmi költségvetés nagysága – a korábbi vállalások mértékével ellentétben – az 1997es szint alá csökkent. Ehhez nagy mértékben hozzájárultak a NATO kötelékében végzett növekvı nemzetközi védelmi feladataink, melyek magasabb kiadásokat is róttak
6
hazánkra. Ezek fedezetét minden esetben hazai elvonásból kellett garantálni. A finanszírozásban való szerepvállalásunk azonban még így is jóval alulmarad a NATO (2,58%), valamint az EU (1,81%) átlagának.4 Az alábbi ábrán jól látható, hogy 2001 után – a 2002-es statisztikai „szépítés” eredményét leszámítva – a védelmi költségvetés mértéke jelentısen csökkent.
GDP%
Magyarország védelmi kiadásai GDP%-ban 2 1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0
1,65
1,72
1,83 1,67
1,69 1,53 1,28
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
1,17
2006
évszám
1. ábra
Ha pedig megvizsgáljuk, a NATO-nak tett vállalásaink és a tényleges kifizetések viszonyát, azt látjuk, hogy a teljesítések a vállalásokkal nem hogy köszönı viszonyban sincsenek, hanem szöges ellentétben állnak. Magyarország védelmi költségvetési vállalása és teljesítései 2004-2006 2
GDP%
1,5
1,71 1,53
1,76 1,28
1
1,81
1,17
0,5 0 2004
2005
2006 évszám
vállalás
teljesítés
2. ábra 4
A szövegben említett és a grafikonokon feltüntetett számadatok forrása: Szenes, 2006/4.
7
A magyar haderı a NATO-haderıhöz való felzárkóztatásában fontos lépés volt a Honvédelmi Minisztérium 2003-ban elfogadott új integrációs programja, melyben a minimális és a teljes felzárkóztatás szétválasztásáról döntöttek. A hadsereg minimális integrációja 2005-re megvalósult, jól lehet, a katonai szövetség által szabott feltételek teljesítésében Csehország, Lengyelország, és a NATO-hoz csak 2004-ben csatlakozott Szlovénia is megelız már bennünket. (SZENES, 2006/4.) Az integrációs folyamat elsı lépcsıjében azonban 2004-tıl kezdve lezajlottak a fontosabb beszerzések. Így a hadsereg áttért az analóg és digitális térképészeti anyagok használatára, és megkezdıdött a légierı technikai integrációja is. Új ellenség-barát felismerı rendszert telepítettek, automatizált légi vezetésre képes gépeket szereztek be, megvalósult a kecskeméti, a pápai és a veszprémi repülıtér infrastrukturális fejlesztése, a híradó- és informatikai hálózat fejlesztése, 3D-s radarok installálása, valamint elindult a pilóták és mőszaki szakemberek képzése, és megérkeztek az elsı Gripenek is. 2005ben mindez kiegészült a harcászati föld-levegı-föld híradórendszer fejlesztésével. Összességében Magyarország NATO-szerepvállalása pozitívnak mondható. Alig egy-két évvel ezelıtt hazánk mőveleti hozzájárulása a tagországok között a 6-7. helyen állt a szárazföldi haderı százalékos nagyságában kifejezve5, ma pedig már a legjobb négy között vagyunk. Javuló megítélésünk kétségkívül összefügg az elmúlt években tett vállalásainkkal. Országunk nagyságához, hazánk a szervezetben való fontosságához, valamint önmagunk és mások lehetıségeihez, teljesítményéhez mérten is jól teljesítettünk. Kijelenthetı, hogy a békefenntartás a Magyar Honvédség legsikeresebb tevékenysége. (SZENES, 2006/3.) NATO-tagságunk azonban a magától értetıdı elınyök mellett biztonsági kockázatokat is magában rejt. Az észak-atlanti szövetség tagjaként fıként a szervezet egyik legbefolyásosabb szereplıje, az Egyesült Államokkal szemben álló szélsıséges, radikális szervezetek támadásaitól tarthat Magyarország. Esély van arra is, hogy más államok magyarországi képviseletein, vagy hazánk külképviseletein egyesek a NATO mőködésével kapcsolatos információk birtokába próbálnak jutni, továbbá vezetı NATO-országok hazánk területén levı érdekeltségei elleni intéznek támadásokat. Utóbbi szempontból az Egyesült Államok és Nagy-Britannia külképviseletei különös 5
Szenes, 2006/4.
8
biztonsági kockázattal kell számoljanak, valamint Izrael és az izraelita hitközség bizonyos létesítményei is az átlagosnál magasabb fenyegetettségnek vannak kitéve. További veszélyt jelent számunkra hazánk uniós tagságából kifolyólag, hogy földrajzilag az Európai Unió egyik legdélibb országa vagyunk, így problémát jelenthetnek a válságövezetek migrációs hullámai, az illegális bevándorlás, melyek során például oktatási intézményekbe való felvétellel szerezhetnek külföldiek vízumot hazánkban. (URBÁN, 2006)
Magyarország egyéb szervezetekben – EU, ENSZ és EBESZ – való katonai szerepvállalásával csak röviden foglalkozom, tekintve, hogy ezek mindegyike a NATOhoz kötıdve, az észak-atlanti szervezet infrastrukturális hozzájárulásával valósul meg. Az Európai Unió egészen a 90-es évek közepéig nem gondolkodott közös kül-és biztonságpolitika kialakításán. Azonban a délszláv háborúban való sikertelen közvetítı szerepe felhívta a tagállamok figyelmét arra, hogy nem elegendı csupán a NATOkötelékekben való szerepvállalás, az Unió országainak saját haderı szervezésébe kell kezdeniük. Így alakult át az 1997-es amszterdami szerzıdés beiktatásával az EU három pillére, és foglalt el meghatározó pozíciót a második pillérként a közös kül- és biztonságpolitika.6 Az EU nem sokkal késıbb egy nemzeti kontingensekbıl álló európai hadtestet állított fel, mely – mint már említettem – kevéssé a tagállamok önerejére, mint inkább a térség országaiban is meghatározó szerepet betöltı katonai szövetség, a NATO eszközrendszerére támaszkodik. Feladatait tekintve is hasonló az egyes tagállamok európai
hadtestben
betöltött
szerepvállalása,
fıként
béketeremtésben,
békefenntartásban, valamint humanitárius akciókban vesznek részt a katonák. Területileg azonban szélesebb spektrumra koncentrálódik: Szudán, Darfúr, Macedónia, Bosznia mellett például az Afrikai Uniót támogató kongói hadmőveletekre. (SZENES, 2006/3.) Az Unió védelmi politikájáról Bárdos-Féltoronyi Miklós is ír, aki annak közösségi voltát olyanokban látja igazolni, mint: az európai fegyverkezési ügynökség; a Galileo felderítı, megfigyelı és helyzetjelentı mőholdrendszer; az állandóan bıvülı közösségi katonai, stratégiai vezérkar; az elsı uniós katonai egységek felállítása; a
6
forrás: Globális szereplı, Az Európai Unió külkapcsolatai; Európai Bizottság, Sajtó- és Tájékoztatási Fıigazgatóság Kiadványok, Brüsszel, 2004.
9
tagállamok kölcsönös biztosítékai, valamint az európai védelmi és biztonsági kollégium megalapítása. (BÁRDOS-FÉLTORONYI, 125. o.) Hazánk az európai hadtestben való jelenléte szerény, katonáinknak csupán 12%a vesz részt az uniós mőveletekben. Egy katonai rendıri századdal jelen vagyunk a boszniai EUFOR-misszióban, és törzstiszti, szakértıi hozzájárulásunk is van a kongói misszióhoz. Az Európai Unió 2007-ben indított rendırképzési mőveletet (EUPOL) Afganisztánban, melyben hazánk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium révén 5 fıvel7 képviselteti magát. (SZENES, 2006/3.) Az európai hadtest és a NATO földrajzi értelemben vett lefedettsége ugyanakkor nem terjed ki bizonyos térségekre. A legnagyobb regionális szervezet az EBESZ, mely Európán kívül Észak-Amerika, Közép-Ázsia, a Kaukázus valamint az észak-afrikai mediterrán országok területén is meghatározó jelentıséggel bír. Nemcsak katonai, hanem gazdasági és humán dimenzióban is fontos szerepet tölt be. Az EBESZ tulajdonképpen egy egyeztetı fórum, melynek 56 résztvevı állama van. Az egyes országok egymással azonos jogokkal rendelkeznek a szervezetben, közös döntéseik jogilag nem, csak politikai értelemben tekinthetık kötelezınek. Céljaik a béke, a stabilitás megırzése, megteremtése és védelme, valamint az együttmőködés olyan területeken is, mint a környezetvédelem, vagy akár az emberi jogok.8 A szervezetben játszott szerepébıl kifolyólag az EU-nak komoly befolyásoló szerepe van az EBESZ döntéseire, ugyanakkor szüksége is van az EBESZ-re, amennyiben a szervezet biztosítja számára a Brüsszel-Moszkva tengely mőködését. (BÁRDOS-FÉLTORONYI, 117.o.) Magyarország számára az EBESZ azért bír nagy jelentıséggel, mert ez az egyik olyan szervezet, melyen keresztül diplomáciai kapcsolatokat tarthat fenn a déli országokkal. Az EBESZ az 1994-ben tartott budapesti csúcson intézményesült, 1995ben pedig már hazánk töltötte be a már szervezetként mőködı fórum soros elnökségét. Az akkor Kovács László külügyminiszter vezette delegáció kiemelkedı szerepet játszott a csecsenföldi misszió tervének kidolgozásában. Magyarország ma négy megfigyelıvel
7
Magyar szerepvállalás Afganisztánban (ISAF, PRT), Külügyminisztérium (http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Biztonsagpolitika/Magyarorszag_a_NATOban/magy_ szerep_afganisztanban.htm) 8 Az Európai Biztonsági és Együttmőködési Szervezet (EBESZ), Külügyminisztérium (http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/AT_EBESZ/hu/EBESZ/EBESZ.htm)
10
képviselteti magát a szervezetben, Haraszti Miklós személyében pedig hazánk adja az EBESZ sajtószabadság felelısét is.9
Felhasznált irodalom: − GAZDAG Ferenc, dr: Magyarország érdekei és ezek érvényesítésének lehetıségei a nemzetközi szervezetekben (NATO, EU), 2007 (http://www.hunsor.se/dosszie/gazda_huerdekei.pdf) − SZENES Zoltán: A békefenntartás hatása a magyar haderıre. Hadtudomány, 2006./3. szám. − SZENES Zoltán: Magyar Honvédség a NATO-ban. Mit várhatunk Rigától? Hadtudomány, 2006./4. szám. − URBÁN Attila: A Magyar Köztársaság NATO-tagságából fakadó nemzetbiztonsági kihívások. Hadtudomány, 2006./ 4. szám.
Egyéb felhasznált irodalom: − BÁRDOS-FÉLTORONYI Miklós: Bevezetés a geopolitikába, L’Harmattan, Budapest, 2006, pp. 113-141.
9
Fábián Tibor, Az EBESZ, mint nemzetközi szervezet általános bemutatása és hazánk szerepvállalása a szervezetben (http://portal.unicorvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/tanszekek/kozgazdasagtudomanyi/tsz-vilgazd/20082009/Eloadasvazlatok_2008-2009_1/Nemzetkoezi_szervezetek_esti/EBESZ0821011.pdf)
11
