Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány
MAGYARORSZÁG EUCSATLAKOZÁSA OSZTRÁK SZEMMEL AGGÁLYOK ÉS REMÉNYEK AUSZTRIA KÖZÉLETÉBEN
Készítette: Paulics Enikő
Budapest, 2006.
TARTALOMJEGYZÉK 1. ELŐSZÓ .......................................................................................... 4 1.1 KÖZÖS TÖRTÉNELMÜNK GYÖKEREI ..............................................................5 1.1.1 A ZSÁKMÁNYSZERZŐ MAGYAROKTÓL MÁRIA TERÉZIÁIG .............................5 1.1.2 ÚTBAN A MONARCHIA FELÉ ..........................................................................6 1.1.3 ELVÁLNAK ÚTJAINK......................................................................................7 1.2
KAPCSOLATAINK ALAKULÁSA A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN ...........................8
2. AUSZTRIA ÉS AZ EU .....................................................................13 3. MAGYARORSZÁG EU-CSATLAKOZÁSA AUSZTRIA SZEMSZÖGÉBŐL17 3.1 AUSZTRIA POLITIKAI ÉLETÉNEK JELLEMZŐI ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE .....17 3.1.1 INTEGRÁCIÓS-BELPOLITIKAI KITÉRŐ – AZ AUSZTRIA ELLENI SZANKCIÓK JELENTŐSÉGE ..............................................................................................19
3.2 A GAZDASÁGI ÉLET PROMINENS SZEREPLŐI ...............................................22 3.2.1 GAZDASÁGI KAMARÁK ...............................................................................22 3.2.2 SZAKSZERVEZETEK .....................................................................................23 3.2.2.1 MUNKÁSKAMARA ............................................................................23 3.2.2.2 GYÁRIPAROSOK SZÖVETSÉGE (INDUSTRIELLENVEREINIGUNG)........24 3.2.2.3 AZ OSZTRÁK SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE (ÖSTERREICHISCHER GEWERKSCHAFTSBUND) ..................................................................................24 3.3 ÉRVEK MAGYARORSZÁG EU-CSATLAKOZÁSA MELLETT............................24 3.3.1 A KERESKEDELMI AKADÁLYOK MEGSZŰNÉSE .............................................25 3.3.2 VERSENYFELTÉTELEK KIEGYENLÍTÉSE........................................................26 3.3.3 A KELETI NYITÁS POZITÍV MÉRLEGE ............................................................27 3.3.4 BIZTONSÁGPOLITIKAI MEGFONTOLÁSOK .....................................................28 3.3.5 ÚJ PIACOK PERSPEKTÍVÁJA ..........................................................................31 3.3.6 ESÉLY AZ EU ÁLTAL FINANSZÍROZOTT PROJEKTEKBEN VALÓ RÉSZVÉTELRE32 3.3.7 AUSZTRIA, MINT TELEPHELY .......................................................................32 3.3.8 A MUNKAERŐ ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK SZABAD ÁRAMLÁSÁNAK KORLÁTOZÁSA ............................................................................................33
2
3.3.9 KÖRNYEZETI MEGFONTOLÁSOK ..................................................................35 3.3.10A VÁSÁRLÓERŐ-ELSZÍVÁS MÉRSÉKLŐDÉSE .................................................36 3.3.11A BŐVÍTÉS KÖLTSÉGEI SZEMBEN A NEM-BŐVÍTÉS KÖLTSÉGEIVEL ...............36 3.4 ÉRVEK MAGYARORSZÁG EU-CSATLAKOZÁSA ELLEN ................................37 3.4.1 MUNKAERŐPIAC ÉRZÉKENYSÉGE, A MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA .........38 3.4.2 AZ AGRÁRIUM HELYZETÉVEL KAPCSOLATOS AGGODALMAK ......................39 3.4.3 BIZTONSÁGPOLITIKAI MEGFONTOLÁSOK .....................................................42 3.4.4 A DÖNTÉSHOZATAL NEHÉZKESSÉGE............................................................42 3.5
A LAKOSSÁG VÉLEMÉNYÉNEK FORMÁLÓDÁSA ...........................................43
4. ÖSSZEGZÉS ...................................................................................52 5. IRODALOMJEGYZÉK ......................................................................61 MELLÉKLETEK ..................................................................................67
3
1. ELŐSZÓ A neve Österreich, azaz „Keleti Birodalom". Az Osztrák Köztársaság földrajzi helyzetéből adódóan az Európát politikai és ideológiai síkon kettéválasztó határvonal mentén helyezkedik el; fennállása során egészen mostanáig Nyugat-Európa legkeletibb államának számított, s ennek megfelelően Magyarország nyugati határvonala és a tőle keletre fekvő területek már Kelet-Európa részét képezték. Egészen addig tartott ez a megosztottság, míg 1989. június 27-én Alois Mock osztrák, és Horn Gyula magyar külügyminiszter együttesen vágták át Sopron és Ödenburg között a kelet és nyugat közé ékelődő vasfüggönyt reprezentáló szögesdrót-kerítést. Sokak szerint ettől az időponttól számítható a hidegháború, azaz kelet és nyugat ideológiai szembenállásának vége, az egységes Európa felé vezető út első lépése. Az osztrák külügyminiszter később egyenesen „élete legszebb napjának” 1 nevezte a dátumot. Erre a napra tette fel a koronát 2004. május 1-je, amikor Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává vált. Releváns kérdés, hogy nyugati szomszédunk, akivel történelmünk oly hosszú éveken át szinte teljesen egybefonódott, hogyan értékelte országunk európai integrációját. A szakdolgozat célkitűzése, hogy bemutassa a különböző nézőpontokat, aggályokat és reményeket, melyek az Európai Unió 2004-es bővítési körét övezték Ausztriában. Hogy megérthessük az osztrák nép motivációit a támogatottságot illetően,
célszerű
megvizsgálnunk
Magyarország
és
Ausztria
eddigi
kapcsolatrendszerét, mind politikai, mind gazdasági síkon; Ausztria tapasztalatait az EU-val kapcsolatosan 1995-ös csatlakozása óta; valamint fontos látnunk, hogy milyen sajátosságokat hordoz az osztrák állam és társadalom felépítése, mik azok az intézmények és kik azok a személyiségek, akiknek hatása lehet az osztrák közvéleményre. Jelen dolgozat az előbbiekben felvázolt irányvonalat követi, azzal kiegészülve, hogy az egyes közéleti szereplők, meghatározó jelentőségű intézmények állásfoglalásait a magyar csatlakozással kapcsolatban támogatók, és ellenzők táborára bontja, majd összefoglalja indokaikat, illetve érvrendszereik megalapozottságát. Kutatásom időszaka alapvetően 1998-tól 2004-ig terjed, az összefoglaló részben pedig sort kerítek arra is, hogy a magyar csatlakozás óta eltelt egy év tapasztalatairól szóljak. 1
http://ma.hu/page/cikk/aa/o/91596/1 2005.11.25. 14:15
4
A kutatás kezdetekor abból indultam ki, hogy az osztrák közhangulat a magyar EU-csatlakozást bizonyára örömmel üdvözölte, ám már a legelső, Dr. Peter Rejtövel, az Osztrák Nagykövetség Kereskedelmi Osztályának kereskedelmi tanácsosával folytatott beszélgetés során kiderült, hogy Ausztriában egyes politikai körökben egyfajta keleti-bővítés-ellenesség bontakozott ki a csatlakozásunk előtti években, aminek jelentékeny befolyása volt az osztrák közvélemény alakulására. A munka során az is megállapítást nyert, hogy a nyilvánvaló történelmi és kulturális kötődés mellett gazdasági és biztonságpolitikai várakozások is sok esetben pozitívba fordították az osztrák megítélés mérlegét. Amint azt látni fogjuk, az egyik leglényegesebb ellenünk szóló érv viszont a munkaerőpiac érzékenységéből, és a munkabérek alacsony szintjéből fakad. Mielőtt azonban ezt részletesebben is belátnánk, szükséges, hogy a két ország kapcsolatrendszerének kialakulását és fejlődését is nyomon kövessük, egészen a kezdetektől.
1.1 KÖZÖS TÖRTÉNELMÜNK GYÖKEREI 1.1.1
A ZSÁKMÁNYSZERZŐ MAGYAROKTÓL MÁRIA TERÉZIÁIG A két állam közötti kapcsolatok már csak a szomszéd-létből adódóan is
folyamatosan, a magyarok Kárpát-medencébe való megérkezésétől kezdve fennálltak. Az első példája a történelemben annak, hogy kapcsolatba kerültek egymással, már jóval a két állam voltaképpeni megalakulása előtt zajlott le, amikor a Pannóniáig előrehatolt magyar harcosok fizetett katonákként, illetve egyénileg is részt vettek a frankok és morvák közötti küzdelmekben. A honfoglalás lezajlása után, az akkor még a Frank Birodalom határmezsgyéjéhez tartozó délkeleti őrgrófságoknak kellőképpen meggyűlt a baja a portyázó magyarokkal, és kalandozásaik sorscsapásként maradtak meg a határ menti népek emlékezetében. Géza fejedelem uralmától kezdődően a magyarok nem folytattak többé zsákmányszerző harcokat; a háborúskodások egyetlen célja a terület-, illetve befolyásszerzésre irányult. István és követői hosszú évszázadokon át harcoltak valamilyen formában a német-római császárokkal, osztrák őrgrófokkal, később hercegekkel, hogy hatalmukat kiterjesszék, illetve megvédjék. Az osztrákok dolgát később nehezítette az Árpádház királyai által kiépített és megerősített határvédelmi rendszer.
5
A csatamezei hadműveleteket idővel felváltották a politikai taktikázások. Az osztrák uralkodók előszeretettel használták ki a magyar belpolitikai viszályokat arra, hogy befolyásukat erősítsék a térségben. Amikor IV. László magyar király meghalt, apja (Habsburg) Albert hercegnek ígérte a Szent Koronát, a magyar nemesek azonban magyar királyt választottak: III. Andrást. Az új király gyorsan szert tett szövetségesekre, mire Albert inkább békét kötött, és lemondott azon jogairól, melyet amúgy is képtelen lett volna érvényesíteni. Uralkodóházak összefonódásai is gyakoriak voltak abban az időben, az okos vezetők sokszor inkább nászra léptek egy szomszédos fejedelem vagy király lányával, mintsem hogy katonai erőt vessenek be politikai súlyuk növelésére. (V. Albert 1421-ben feleségül vette Luxemburgi Zsigmond magyar és cseh király leányát, Erzsébetet.) A 15. század közepén a délkeleti határokon megjelent az évszázad legnagyobb fenyegetése, a török; a Fertő-tótól keletre pedig a keménykezű Korvin Mátyás uralma kezdődött, melyet háborúk és egyezségek sora tarkított. Mátyás Bécset is elfoglalta 1485-ben, ám halála után I. Miksa könnyűszerrel foglalta azt vissza. A pozsonyi béke zárja le ezt az időszakot, ez elismerte Miksa igényét a magyar koronára, amennyiben Ulászló, illetve leszármazottai örökös nélkül halnának meg. A magyar rendek nem hosszan aggályoskodtak, elég volt a királyválasztó joguk megvonásának lehetőségét felvonultatni előttük. A szórványos összekapcsolódások ideje az ország három részre szakadásával lejárt: innentől kezdve a törekvések egyértelműen arra irányulnak, hogy Magyarország minél teljesebben olvadjon bele a Habsburg birodalomba. Közben a bécsi udvar abszolutista törekvéseinek következtében időről időre fellángolt a magyarok szabadulási vágya, a Pragmatica Sanctio alapján trónra került Mária Teréziának azonban sikerült megnyernie magának a magyar nemeseket. 1.1.2
ÚTBAN A MONARCHIA FELÉ A VI. Károly által kiadott Pragmatica Sanctio nem csupán örökösödési
kérdéseket rendezett, hanem azt is tartalmazta, hogy az osztrák örökös tartományok oszthatatlanul és szétválaszthatatlanul összetartoznak, ami alapjául szolgált a Monarchia megalapításának s fél évszázados fennállásának. Mária Terézia abszolutisztikus uralkodását sikeres oktatási törvénye és a jobbágyok terheinek szabályozása mellett merkantilista szemlélete jellemezte, mellyel felvirágoztatta birodalma gazdaságát. 1754-ben kettős vámhatárt vezetett be, egyet a Magyar 6
Királyság területe köré, egy másikat pedig az egész Habsburg Birodalom köré helyezett el. A külső magas (30 százalékos) vámmal elérte, hogy a magyarok által előállított mezőgazdasági termékek a birodalom területén maradtak, míg nem érte meg nekünk sem máshonnan, mint az osztrák örökös tartományokból beszerezni a szükséges ipari termékeket. Sajátos munkamegosztás alakult ki az örökös tartományok, Magyarország és Csehország között, amiből számunkra az agrárország szerepköre jutott. Ezen intézkedések meg is indították a fejlődést Magyarországon, de ugyanakkor hermetikusan el is zárták a külvilágtól. Magyarország alapvetően elnyomottként élte meg a (mégoly sikeres) közös történelem időszakát, ezt mutatják a magyar nép Habsburg uralom alóli elkeseredett szabadulási kísérletei. 1867-et követően sokan bírálták a magyar politikát, amiért engedett a nyomásnak, és a Kiegyezéssel életre hívta az Osztrák-Magyar Monarchiát. Ebben az államalakulatban közös volt az uralkodó személye, aki Ausztria császára és Magyarország királya volt, s ezen kívül együtt irányították a három kulcsfontosságú területet: a hadügyet, a külügyet, és a pénzügyet.(Láthatjuk tehát, hogy kezdetleges formája volt ez az EU mai képének, annyiban, hogy gazdaságilag és külpolitikailag minél inkább egységesíteni kívánt, ugyanakkor a főbb belpolitikai kérdéseket meghagyta nemzeti hatáskörben.) 1.1.3
ELVÁLNAK ÚTJAINK... Az első világháborúban még együtt harcoltak a Monarchia katonái a központi
hatalmak oldalán, majd annak vesztes kimenetelét követően az antant feldarabolta Közép-Európát: a Monarchia megszűnt létezni. IV. Károly, az utolsó magyar király 1921-ben még kétszer is megpróbált visszatérni a magyar trónra, de Horthy kormányzó „lebeszélte” nagyszabású tervéről. A háborút lezáró béketárgyalások Ausztria számára sem zajlottak éppen fájdalommentesen. Burgenland és a Fertő-tó vidékének német lakói között felkelés tört ki az Ausztriához való csatlakozás érdekében, amit a magyar katonaság erőszakkal torolt meg. A trianoni békeszerződés értelmében végül Ausztria területén maradtak Nyugat-Magyarország németajkú területei, a Fertő-tó vidékének jelentős része azonban magyar fennhatóság alá került. (A legfőbb indok erre az volt, hogy a Pozsony-Zágráb vasútvonalnak magyar területen kell haladnia.) A Tanácsköztársaság bukását követően, ha egyebet nem is, annyit sikerült Magyarországnak elérnie, hogy
7
Sopron lakói népszavazással dönthettek arról, hogy melyik országhoz kívánnak tartozni. A két világháború közötti időszakot mindkét oldalról a sebek nyalogatása és az útkeresés jellemezte. Egymástól függetlenül mindketten a náci Németország barátságában véltük felfedezni a megváltót, ami fatális lépésnek bizonyult. Az osztrák nemzetiszocialisták hatalomra jutása után Hitler bevonult Bécsbe, és annektálta Ausztriát. Az 1938-as Anschlusst követően Magyarország is egyre csak sodródott a második világháború szörnyű gépezete felé, amit nem motivált más, csupán a sértett büszkeség, s a remény, hogy az erős Németország kebelén visszaszerezhetők a megcsonkított Magyarország kulcsfontosságú területei. Ez csak azért nem történhetett meg, mert a Führernek más tervei voltak. A második világháborút követően a bipoláris világrend kialakulása már nem tette lehetővé, hogy kapcsolatainkat széles körűen fenntartsuk. Ausztria 1945-ben felszabadult a náci rendszertől, 1955-ben sikerült felállítania a Második Köztársaságot s annak alkotmányát, elkötelezte magát a semlegesség (nem vesznek részt katonai alakulatban), de nem az ideológiai semlegesség politikája mellett. Magyarország pedig mindeközben csendben várt és reménykedett a Vasfüggöny mögött, egészen 1991-ig.2
1.2 KAPCSOLATAINK ALAKULÁSA A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN A Szovjetunió 1991-es felbomlását, a keleti blokk összeomlását követően Magyarország politikailag és gazdaságilag nyitott a Nyugat felé; szocialista irányultságú gazdasági kapcsolatait átértékelve hirtelen az EU vált első számú kereskedelmi partnerévé. Lépésről-lépésre importliberalizációt hajtott végre, mely a behozatal 90 százalékára terjedt ki: a külkereskedelem megszűnt állami monopóliumnak lenni. Az Európai Közösségekkel kötött megállapodások elkezdték felszámolni az áruforgalom akadályait, aminek következtében Ausztria gazdasága egyre jobban összefonódott Magyarországéval. Ezt jól példázza, hogy 1991 első hét hónapjában a magyar kivitel 12 százaléka irányult keleti szomszédja felé. (Ami nem is tűnik olyan soknak, ha azt is hozzátesszük, hogy Németországot kivitelünk 25 százaléka, a volt Szovjetunió utódállamait pedig 10,5 százaléka érintette, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az egy lakosra jutó átlagos forgalmat tekintve Ausztria az
2
Zöllner, Erich. Ausztria története
8
első helyen áll!) Érdekes adalék még, hogy Ausztria a második legnagyobb kereskedelmi partnerünk volt a rendszerváltást követően Németország után, de a németekkel folytatott kereskedelemnek sem a kiviteli, sem a behozatali oldala nem érte el az osztrákokkal folytatott kereskedelem kétszeresét!3 Pontosabb adatokkal alátámasztva az elmondottakat: Magyarország 1995-ben mintegy 1,724 milliárd USD értékben exportált Ausztriába, ebből 400 millió az osztrák tranzitkereskedelem részét képezte; onnan pedig 2,515 milliárd USD értékben importáltunk termékeket, az osztrákok 850 millió USD behozatalában játszottak közvetítő szerepet.4 (Nagy jelentősége van az osztrák közvetítő kereskedelem pozitív egyenlegének abban, hogy Ausztria negatív kereskedelmi mérleg szaldóját kompenzálni
tudja.)
Az
osztrák
cégek
kiemelkedő
szerepet
játszottak
a
magyarországi privatizáció beindításában, 1991-ben a tízezer Magyarországon működő vegyes vállalatnak 25 százaléka már osztrák érdekeltséggel rendelkezett.5A működőtőke-befektetéseket tekintve Ausztria 1995 végéig mintegy 1,56 milliárd USD-t hozott Magyarországra. Ekkor a legnagyobb befektetők között a Julius Meinlt, az Austria Tabakot, a Billát, a Schlumbergert, illetve az Eduschót tartották számon. 2003-as adatok szerint Ausztria egy 3 milliárd eurós befektetési volumennel a harmadik legfontosabb befektetőnek számít Magyarországon, követve Németországot és az USA-t. Táblázat: A Magyarországgal való gazdasági kapcsolatok hozadéka Ausztria számára 1991 és 1994 között (millió ATS, a működő tőke hozadéka nélkül)
Kereskedelmi
Tranzitkereskedelem
Idegenforgalmi
Összes
mérleg szaldó +31 328
szaldója +14 703
szaldó -12 197
szaldó +23 834
Forrás: Törzsök (2002), 187. o.
Az árucserénk globalizált jelleget öltött: érvényesültek a fejlettebb és fejletlenebb országok közötti munkamegosztás elvei. Eszerint Ausztriában a kutatásfejlesztési tevékenységek, míg Magyarországon inkább a munkaigényes iparágak domináltak. A klasszikusnak számító zöldség- és gyümölcs-kereskedelem veszített a
3
Fordulat a magyar-osztrák kapcsolatokban: Ausztria második partnerünk. Ausztria, az ISB melléklete a Világgazdaságban, 1991. szeptember, 1.o., 7.o. 4 Törzsök, É: Ausztria agrárgazdasága az Európai Unióban Egy integráció pillanatképei, 2002. 187. o. 5 Schwarz, Josef, Dr. Ausztria és Magyarország gazdasági kapcsolatainak jelenlegi helyzete. Ausztria, az ISB melléklete a Világgazdaságban, 1991. szeptember, 11-13.o.
9
jelentőségéből. A rendszerváltás után az áruösszetétel 75 százalékban gépekből, járművekből, feldolgozott árukból és egyéb késztermékekből állt. Kulturális és tudományos területen is számottevő együttműködés valósult meg országaink között, amit méltóképpen képvisel az Osztrák-Magyar Tudományos és Kooperációs Akcióprogram, mely hat éven át (1990 és 1996 között) szolgált közös tudományos és oktatási célokat. Ausztria 10 millió, Magyarország pedig 3,3 millió schillinget adott évente a közös kasszába, amiből ösztöndíjakat, kutatóutakat, vendégelőadásokat, közös szimpóziumokat és kutatási projekteket finanszíroztak. Ennek keretében vett részt 45 osztrák lektor magyar egyetemek és főiskolák munkájában.6 A két ország kapcsolatait feltárva fentieken kívül mindenképpen említést érdemel a hazánk és Ausztria közötti interregionális együttműködés, mely 1995-től a Nyugat-Pannónia nevű eurorégió keretében valósult meg a csatlakozás előtt, és máig élő összefogást jelöl. Ez annál is inkább lényeges, mert az unión belül egyre nagyobb prioritás a szubszidiaritás elve, azaz hogy a problémák megoldása nem kell, hogy feltétlenül a legmagasabb szintre korlátozódjon. (A regionális kapcsolatok ápolása érdekében már a 80-as évek végén jöttek létre keretprogramok Burgenland tartomány, valamint Győr-Moson-Sopron és Vas megye között, melyek a kooperációt voltak hivatottak elősegíteni. 7 1992-ben Szombathely, Győr és Sopron városa is bekapcsolódott a közös munkába: megalakították a Regionális Fejlesztési Tanácsot, mely új dimenzióba helyezte az együttműködést. A megalakult új fórum közös célja, hogy a határokon átnyúló együttműködés erősítésének és mélyítésének olyan eszközei kerüljenek előtérbe, amelyek a partnerek jószomszédi kapcsolatait mélyítik.) Az eurorégió összlakossága körülbelül 1.3 millió, ennek négyötöd része a NyugatDunántúlon, egyötöd része Burgenlandban él. Az együttműködés prioritásai közé tartozik a határon átnyúló gazdasági együttműködés, az elérhetőség (infrastruktúra) javítása, az emberi erőforrás-fejlesztés, valamint a fenntartható terület-, és környezetfejlesztés. Ezeken a fő területeken belül kiemelhető a régió gazdasági egységeinek és infrastruktúrájának fejlesztése, a kis- és középvállalkozások támogatása
(ne
feledjük,
hogy
Ausztria
vállalkozásainak
körülbelül
fele,
Magyarországénak mintegy hatvan százaléka a kis- és középvállalkozások közé 6
Osztrák-Magyar Tudományos és Kooperációs Akcióprogram. Ausztria, az ISB melléklete a Világgazdaságban, 1993. október, 11.o. 7 www.burgenland.at/euservice/Images/Raumordung_tcm13-110970.pdf 2005.10.18. 12:35
10
tartozik!), a határon átnyúló gazdasági tevékenységek figyelemmel kísérése, a turizmusfejlesztés, a munkapiac fejlesztése (beleértve az oktatás, képzés, és tudomány területét), a megújuló energiák kutatása, fejlesztése, nemzeti parkok és természetvédelmi területek fenntartása, valamint általános regionális fejlesztés. Az West-Pannónia eurorégió sikeres együttműködésnek számít, kiemelkedő szerepe volt Magyarország EU-csatlakozásának előkészítésében regionális szinten.8 A városok közötti együttműködések már jóval a szocializmus bukása előtt is teret nyertek. Magyarországon kísérleti nyúlnak számítottak a hetvenes évektől az egyes finn városokkal ápolt kapcsolatok. A rendszer nem torolta meg ezeket a kezdeményezéseket, ami ösztökélte a többi próbálkozást.
9
A testvérvárosi
kapcsolatokat szinte mozgalomnak tekinthetjük, a népi diplomácia részének. Ezek által ablak nyílt számunkra a Nyugat felé, alkalmunk adódott egy más rendszer megismerésére. A testvérvárosi kapcsolatok felülről és alulról is létrejöhetnek; polgármesteri, illetve önkormányzati képviselői kezdeményezésre, vagy akár énekkarok, iskolák, kisebb közösségek között. Ausztriával először tartományi szinten valósult meg Burgenland és Győr-Moson-Sopron megye között; az első városok, akik szorosabb kapcsolatokat ápoltak, Pécs és Graz voltak. Magyarország és Ausztria gazdasági és egyéb kapcsolatainak rendszerváltás utáni kibontakozását több tényezőre lehet visszavezetni. Ezek közül elsőként említhető és talán legfontosabb a földrajzi közelség, mely a gazdasági kapcsolatok elmélyítésében jelenthet előnyt (például a szállítási költségek alacsony voltát tekintve). Emellett a közös történelem, s az ebből kialakult közös hagyományok, az egymás iránti szolidáris viselkedés is szerepet játszhatnak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Ausztria Magyarország egyetlen olyan szomszédja, mellyel szemben nincsenek etnikai és történelmi okokra visszavezethető és máig fennálló problémái. A két ország közötti kifogástalan személy- és vállalatközi kapcsolódások azt is lehetővé tették, hogy egy kétoldalú bizalmi tőke jött létre, ami számottevően megkönnyíti az együttműködést. Rendkívül érdekes megállapításokat olvashatunk a téma szakirodalmában Ausztria szerepéről a kelet-közép európai országok integrációjában, érdemes ezek közül egyet idézni: „Ismerve a számokat, nem lehet nem tudomásul venni, hogy – 8
www.at-hu.net, 2005.10.04. 11:05 Krausz, György. Städtepartnerschaft im 21. Jahrhundert. Österreich und Ungarn auf dem Weg ins 3. Jahrtausend, 2001. 13-14.o. 9
11
keleti szomszédaival megvalósult gazdasági összefonódottsága, hosszú távú elkötelezettségei okán – ezek az országok Ausztria EU-tagságával voltaképpen már 1995-ben egy spontán EU-integrálódási folyamat részeivé váltak. Az „egyetértünk-e az EU keleti kibővülésével?” kérdés nagy iróniája és nagy csapdája ez Ausztriában, hiszen éppen saját EU-tagsága következtében a kelet-európai integrálódási folyamat már megállíthatatlan és elháríthatatlan. Ausztria de facto is akaratlanul is magával vitte-viszi ezeket az országokat az Európai Unióba.”
10
Tagadhatatlan, hogy
Magyarországnak lényegileg hasonló elvárásai voltak. Azt remélte, hogy az Európai Közösséghez csatlakozni készülő Ausztria biztosítja majd a kaput európai integrálódásához. 11 Ez pedig elkerülhetetlennek tűnt, hiszen Dr. Inotai András szavaival élve, Európának hatékony és tartós választ kell adnia a globalizációra.12 Hosszas előkészítés előzte meg a csatlakozás dátumát: a tíz újonnan belépő állammal különösen elhúzódtak a csatlakozási tárgyalások, amiben nemcsak a jövendőbeli tagországok felkészületlenségének volt szerepe, hanem azoknak az alkufolyamatoknak is, melyek az uniós szabályozás egyes területein az átmeneti időszakok meghatározását célozták. Magyarország 1991. december 16-án társulási szerződést írt alá az akkori Európai Közösséggel (Európa-szerződések), ami európai integrációjának alapja lett. A dokumentum preambulumában Magyarország kifejezte abbéli szándékát, miszerint az EK teljes jogú tagja kíván lenni. Csatlakozási kérelmének az EU Bizottságához való benyújtása után, Magyarországgal 1998. március 31-én kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások. 1995-ig Ausztria közvéleményében érthető módon saját belépése kapta a főszerepet, csak ez után irányult az érdeklődés a magyar (és közép-kelet-európai) csatlakozás felé. Mindeközben beindult a közvélemény tájékoztatása annak érdekében, hogy a tagállamok is tisztában legyenek azokkal az előnyökkel és hátrányokkal, melyek a bővítés kapcsán vártak az unióra. Számos nyilatkozat született, a lakosságnak pedig folyamatosan formálódott a véleménye a bővítés kérdésében.
10
Törzsök (2002), 188. o. Dr. Gárdos, László: Ausztria, Magyarország kapuja az európai integrációhoz. Ausztria, az ISB melléklete a Világgazdaságban, 1992. szeptember, 8.o. 12 Dr. Inotai András: Vorwort. Österreich und Ungarn auf dem Weg ins 3. Jahrtausend, 4.o. 11
12
2. AUSZTRIA ÉS AZ EU Átfogóbb képet kaphatunk az osztrák nép motivációiról az újabb bővítés támogatottságát illetően, ha megvizsgáljuk addigi tapasztalataikat saját EUtagságukkal kapcsolatban. Egy 2002-es felmérés 13 szerint az osztrák lakosság fele úgy érezte, hogy az EU-tagság előnyére vált Ausztriának, ellenben negatívumokat csupán a megkérdezettek negyede látott. Ausztria 1995. január 1-jén csatlakozott az európai integrációhoz, azt követően, hogy az 1994. június 12-ei népszavazáson a szavazók 66,64 százaléka fejezte ki abbéli óhaját, hogy Ausztria váljon az Európai Unió tagjává. Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet (WIFO) felmérése alapján a gazdaság növekedése a csatlakozást követően nem szolgált különösebb meglepetésekkel: a fejlődés üteme nem változott.14 Az elemzők várakozásával megegyezően egy kezdeti stagnálás után hat év alatt összességében 2,8 százalékkal nőtt az osztrák gazdaság. Azt viszont, hogy a növekedésben a csatlakozásnak volt-e döntő szerepe, már nagyon nehéz meghatározni. Más tényezők, mint például a világgazdaság konjunkturális változásai is jelentősen befolyásolhatták ugyanis az újonnan csatlakozott Ausztria gazdasági növekedését. A növekedéssel minőségi változást jelző fejlődés is párosult, tekintettel arra, hogy az integrálódás hatására megnőtt a verseny az osztrák piacon. Elmondható az is, hogy a csatlakozás következtében Ausztria vonzóbb telephely lett a működő tőke számára, nőttek ugyanis a külföldiek közvetlen beruházásai. (Nem szabad viszont azt sem elfelejteni, hogy Ausztria eleve igen kedvelt volt a befektetők körében a csatlakozást megelőzően is, amiben szerepet játszhatott geopolitikai helyzete, valamint a keleti országok közelsége és ismerete is.) 1995 és 2004 között 41,05 milliárd eurót fektettek be külföldiek az országban, évente mintegy négyszer annyit, mint a csatlakozást megelőző években. Amellett, hogy Ausztria tőkevonzó képessége megnőtt, az ország maga is egyre több külföldi beruházást eszközölt. (Amit nem célszerű csupán abból a szempontból megítélni, hogy tőkét vonnak ki adott országból, hanem el kell fogadni azt a tényt is, hogy ez pótlólagos munkahelyek
13
Eurobarometer 56.3 / Textbericht. Eurobarometer “Special Bureaux” (2002) http://europa.eu.int/comm/public_opinion/archives/ebs/ebs_166_en.htm 2005.10.05. 10:25 14 Szászi Júlia: Ausztria nyert az EU-csatlakozással. Beszélgetés dr. Fritz Breuss professzorral, Ausztria – az ISB melléklete a Világgazdaságban, 2005. március, 10.o.
13
teremtését jelenti az anyaország gazdasága számára.) (Ld. a Mellékletek 1. és 2. számú táblázatait.) A
határellenőrzések,
illetve
a
várakozási
idők
megszűntek,
és
megvalósulhatott nemcsak a személyek, de az áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlása is az Európai Gazdasági Térség államainak viszonylatában. Az 1972-es szabadkereskedelmi egyezmény kitételei nem vonatkoztak az agrár-, és az erre alapuló élelmiszeripari termékekre, illetve a várakozási idők hosszát sem lehetett előre látni, ami érezhető versenyhátrányt jelentett az EU (EGK) piacán a „hazai” vállalatokkal szemben. 1995 után azonban a közös piac annak minden előnyével Ausztriára is kiterjedt, s ezáltal a Just-in-time-szállítmányok is időben célba érkezhettek. A Bizottság számításait alapul véve az áruk értékének 2-5 százaléka a határátlépés költségeire vezethető vissza. Ezt átszámítva Ausztria exportjának értékére az Európai Unió államaiba, ez évente 500 millió-1 milliárd euróba kerülhetett az országnak, és ebben az összegben még nincsenek is beleszámítva azon üzleteknek a költségei, melyek az előre látható hátrányok miatt létre sem jöttek.15 Az élelmiszeripar kivételével (az EU agrártermékeinek beáramlása az osztrák piacra nagy mértékben megnőtt a csatlakozás következtében) a gazdasági ágazatok többsége egyértelműen profitált az integrálódásból, mely 1995-ig a külső hatásoktól erősen védett hazai piacnak számított. Mára azonban az osztrákok büszkék arra, hogy az osztrák agrárbiztos, Dr. Franz Fischler áldozatos munkájának is köszönhetően sikerült az unió Közös Agrárpolitikájának nagyobb problémáktól mentesen részévé válniuk. Pozitívumként említhető, hogy a várttal ellentétben a munkaerőpiac megnyitása nem járt a külföldi munkavállalók tömeges beáramlásával. Sajnálatos módon viszont (ám ez előre látható volt), az addig monopolhelyzetben levő vállalatok rendre csődbe mentek, mivel a verseny következtében jelentősen mérséklődtek az árak. Ugyan az ország nettó befizetőnek számít az unió költségvetését tekintve, örvendetes tény, hogy az utóbbi időben csökkent ennek mértéke. Idegenforgalmában előnyös változásokat hozott az eurózónához való csatlakozása. Az elemzők arra számítottak, hogy a csatlakozás következtében jóval nagyobb mértékben fog csökkenni a munkanélküliség. A csatlakozást követő években mérsékelten nőtt (4,3-4,4-4,5%), 1999 és 2001 között enyhén csökkent, majd újra
15
10 Jahre Österreich in der EU – Auswirkungen auf die österreichische Wirtschaft., 2.o.
14
növekedett a munkanélküliségi ráta; 2004-ben 4,8 százaléknál állapodott meg, a 2005-ös első negyedévi adatok szerint a ráta 5,3 százalékos.16 A folytatódó romló tendencia a lakosságot kellőképpen elkedvetlenítette, és amint a későbbiekben látni fogjuk, nem kedvezett az újabb EU-bővítés általános megítélésének sem. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy Ausztriában a munkanélküliség mérése jóval szigorúbb szabályok szerint történik, mint amit az EU-definíció indokolna. Náluk ugyanis a munkanélküliséget nem a munkaképes korú lakossághoz, hanem a nem önálló keresőkhöz viszonyítják, ami által a hányados szükségszerűen magasabb értéket vesz fel.17 A kutatási projektek uniós finanszírozása kapcsán óriási előnyökre tett szert Ausztria. 1994 és 1998 között 1444 sikeres projektben vettek részt osztrákok, és 73 százalékosan voltak képesek kihasználni a nekik megítélt kereteket, 1999 és 2003 között azonban már száz százalékosan!18 Az egyes régiók felzárkóztatása alapvető fontosságú az unióban, s ennek keretében Ausztria hátrányos helyzetű térségei a csatlakozást követő négy évben körülbelül 22 milliárd schillinget kaptak. 2006-ig várhatóan Burgenland tartomány képes lehet megtartani 1. célterület státuszát, ami ezt követően vélhetőleg az újonnan csatlakozók felé fog eltolódni, nem csupán a belépés ténye miatt, hanem azért is, mert Burgenland szépen fejlődik a közösen finanszírozott projektek hatására. A maastrichti kritériumok teljesítése előfeltétele a monetáris unióhoz való csatlakozásnak. A kritériumok betartása rákényszeríti a nemzetgazdaságokat, hogy meglévő forrásaikkal takarékosan gazdálkodjanak és konszolidálják költségvetésüket, valamint próbálják kordában tartani az inflációt és a munkanélküliséget. Ausztria államháztartási hiánya 1995-ben volt a legmagasabb; 5,2 százalék (a GDP százalékában), amit először 2001-re sikerült 0,3 százalékos többletté feltornáznia. Az államadósság mértéke ezzel párhuzamosan enyhe mértékben csökkent, az 1995-ös 69,2 százalékról a 2004-es 65,2 százalékra. (Ld. a Mellékletek 3. számú táblázatát.) A fogyasztói árak növekedési ütemének lassítása is a maastrichti kritériumok által felállított követelmény. Az inflációs ráta 1993-ban még 3,6 százalékos volt, a következő évben azonban már 0,6 százalékkal sikerült is csökkenteni az értékét. 1995-ben 2 százalékos volt, 1999-ben pedig 0,6. (Ld. a Mellékletek 4. számú 16
www.statistik.at/statistische_uebersichten/deutsch/pdf/indikato.pdf 2005.10.11. 18:00 Kőrösi István, Ausztria az Európai Unióban – Érdekeltsége a kibővítésben – Az osztrák gazdaság helyzete a XXI. század elején. Kihívások, 170. szám. 2003. december. 18 10 Jahre Österreich in der EU – Auswirkungen auf die österreichische Wirtschaft., 4.o. 17
15
táblázatát.) A Gazdaságkutató Intézet becslése szerint a csatlakozás elmaradása esetén az inflációs ráta ennél magasabb értéket venne fel.19 A külkereskedelmi forgalom jelentősen megnövekedett, mióta Ausztria is tagja az uniónak. Az export több mint megkétszereződött 1994 és 2003 között, az import esetében pedig 80 százalékos növekedés figyelhető meg. (Ld. a Mellékletek 5. számú táblázatát.) A munka termelékenységére is pozitív hatása volt a belépésnek, 2003-ra sikerült 3 helyet előrelépnie, s 8. helyen landolnia az EU rangsorában, a foglalkoztatottankénti értékteremtést tekintve, amiben nemcsak a munkaerőköltségek csökkenése, de az Ausztriára nem jellemző sztrájkok hiánya is számottevően közrejátszott. Csupán gazdasági szempontokat vizsgálva tehát egyértelmű, hogy Ausztria nyert az EU-csatlakozással. Ennek ellenére azonban vegyül némi csalódottság az általános közérzetbe, de ez mégsem határozza meg döntően az osztrákok beállítódását: a lakosság kétharmada ugyanis nem szeretne kilépni az EU-ból.20
19 20
10 Jahre Österreich in der EU – Auswirkungen auf die österreichische Wirtschaft., 7.o. 10 Jahre Österreich in der EU – Auswirkungen auf die österreichische Wirtschaft., 8-11.o.
16
3. MAGYARORSZÁG EU-CSATLAKOZÁSA AUSZTRIA SZEMSZÖGÉBŐL A bevezető részben láthattuk, hogy Magyarország EU-csatlakozása az osztrákok szemében földrajzi, történelmi, és gazdasági indokok alapján talán evidensnek is tűnhetett volna. Ez azonban természetesen a valóságban nem ennyire egyszerű. Számos érdek feszül egymásnak egy társadalmon belül, és az alapvető motivációkat néha árnyalják egyéb megfontolások is. A fejezet célja annak bemutatása, hogy Ausztria lakossága általában, valamint egyes társadalmi intézmények, fontos személyiségek (a közélet szereplői) miképpen vélekedtek Magyarország uniós csatlakozásáról. A támogatók táborával kezdődik a nézőpontok bemutatása, majd azok véleménye következik, akik bizonyos fenntartásokkal éltek a bővítéssel kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a lakosság mindig a társadalmi lét alakítóinak, illetve a véleményformáló személyiségeknek nézeteit veszi át, teszi magáévá; először a politikusok, közjogi méltóságok, illetve a gazdasági élet szereplőinek megnyilvánulásait mutatjuk be, végül pedig előbbiek tükrében foglaljuk össze, mint hatottak ezek a tényezők az ország lakosságára.
3.1 AUSZTRIA POLITIKAI ÉLETÉNEK JELLEMZŐI ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE
Ausztria államszervezetét tekintve Németország illetve Svájc föderalista szemléletéhez igazodik: közigazgatási egységei a tartományok. Ezekből kilenc található az alpesi köztársaságban, nyugat felől keletre haladva a következők: Burgenland, Bécs, Karintia, Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria, Salzburg, Stájerország, Tirol, és Vorarlberg. Az Osztrák Köztársaság államformája parlamentáris demokrácia. A politikai élet legfőbb szerveit kétkamarás felosztásban a Szövetségi Tanács (Bundesrat, felsőház) és az Országos Tanács (Nationalrat, alsóház) alkotják. A Szövetségi Tanács a tartományok képviseleti szerve, ám a legtöbb esetben funkciója jelképes, lévén, hogy vétójoga az Országos Tanáccsal szemben csupán halasztó hatályú. Tartományonként 3-12 képviselő vesz benne részt, pontos számukat aktuális népszámlálási adatok alapján állapítják meg. Az Országos Tanács neve (Nationalrat) az Osztrák-Magyar Monarchia korabeli Rat der Nationen („Nemzetek Tanácsa”) névre vezethető vissza. Az Országos Tanács 183 képviselőből áll, mely az ország 17
legnagyobb politikai pártjainak tagjait tömöríti. Ausztria legjelentősebb pártjai az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), a Zöldpárt (Die Grünen), az Osztrák Néppárt (ÖVP), az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ). Az ÖVP, azaz az Osztrák Néppárt 1945-ben alakult, 1991 és 1995 között első embere Erhard Busek volt, azóta pedig Wolfgang Schüssel. Kereszténydemokrata pártnak tartja magát, melynek politikai tevékenysége az egyénre, s annak társadalomba való bekapcsolására irányul. A liberális jogállam és az ökoszociális piacgazdaság az elsődleges prioritásai.21 Az SPÖ-t, azaz az Osztrák Szociáldemokrata Pártot 1945-ben alakították újra (előde az 1888-ban alapított Osztrák Szociáldemokrata Munkáspárt). Prominens pártelnökei 1988-1997 Franz Vranitzky, 1997-2000 Viktor Klima, 2000-től kezdve pedig Alfred Gusenbauer. Heinz Fischer, aki 2004 óta szövetségi elnök, az SPÖ tagja. A párt fókuszba állítja az innovációt, a magas életszínvonalat emberi környezetben, illetve a nemek egyenlőségét.22 Az FPÖ-t, azaz az Osztrák Szabadságpártot 1956-ban alapították elődéből, az 1949-ben létre hozott Függetlenek Szövetségéből. Leghírhedtebb pártelnöke Jörg Haider 1986-2000, 2000 és 2002 között Susanne Riess-Passer töltötte be ezt a pozíciót. Alapprogramjában többek között amellett foglal állást, hogy a szabadság a legnagyobb érték, az emberi méltóság sérthetetlen, a kereszténység Európa alapja, és az európaiak sorsközösségben élnek egymással. Ellene van annak, hogy Ausztria EUköltségvetéshez való hozzájárulását megnöveljék, ellenzi az Európai Alkotmány számos pontját, és Törökországot nem tekinti európai államnak, s mint olyat, méltatlannak tartja az EU-hoz való csatlakozásra.23 A ’Die Grünen’ 1983-ban alakult, legfontosabb prioritásai közé tartozik az ökológiai egyensúly megőrzése mellett a kisebbségi jogok védelme, illetve az ökoszociális adóreform. Ezeken felül a fenntartható fejlődés, a munka- és létbiztonság, valamint a nyílt és szolidáris társadalom is fontos szerepet kap olvasatában. Alapprogramjában kimondja, hogy az EU gyors bővítése amiatt szükséges, hogy az évtizedek során felépített határokat – nemcsak a térképen, hanem
21
www.oevp.at/download/000298.pdf 2005.09.10. 18:30 www.spoe.at/ireds3/page.php?P=36 2005.09.10. 11:00 23 www.fpoe.at 2005.09.10 10:50 22
18
a fejekben is – le lehessen rombolni, és közös Európát lehessen építeni, ahol a demokrácia, az emberi jogok, és a szociális-ökológiai irányvonal az elsődlegesek.24 A kormányzó párt feje a kancellár (Bundeskanzler), ezt a posztot 1997-2000 a szabaddemokrata Viktor Klima töltötte be, 2000-től napjainkig pedig a néppárti Wolfgang Schüssel áll az élén. Az államfő (Bundespräsident) korábban csupán reprezentatív szerepe az 1929-es alaptörvény-módosítást követően jelentősen erősödött. Feladatai többek között a kormány és a kancellár kinevezése, a parlament által elfogadott törvények ellenjegyzése, ő a szövetségi hadsereg főparancsnoka, valamint ő látja el az ország képviseletét más országokkal szemben. 1992-2004-ig Thomas Klestil volt, 2004 óta pedig Heinz Fischer Ausztria államfője. 3.1.1
INTEGRÁCIÓS-BELPOLITIKAI KITÉRŐ – AZ AUSZTRIA ELLENI SZANKCIÓK JELENTŐSÉGE
Az osztrák politikusok idejekorán felismerték azt a tényt, hogy nagyon is előnyükre válik, ha támogatják az EU keleti bővítését. Mégpedig azért, mert ha sikerül önmagukat „az EU Kelet-Európa-szakértőjeként” 25 elfogadtatni, az sokat segíthet unión belüli megítélésük javításában, illetve önazonosságuk kialakításában, hiszen így végre kivívhatják a többi tagállam megbecsülését, s nagyobb befolyással lehetnek bizonyos EU-döntésekre. Ezzel elsősorban az Ausztria elleni uniós szankciókra szeretnék utalni, amiket az 1999. októberi osztrák parlamenti választások eredménye alapján vetettek ki rá. Bár az Európai Unióról köztudott, hogy a folyamatosan elmélyített és a Közösség alapját adó 1. pillértől, és a csupán felületesen szabályozott 2. és 3. pillértől eltekintve nem kíván beavatkozni tagállamainak belügyeibe, alig öt évvel Ausztria csatlakozása után azonban mégis megtette. Az említett választásokon ugyanis kiderült, hogy a nacionalizmusa és idegengyűlölete alapján szélsőjobboldalinak tartott FPÖ kifejezetten megerősödött az utolsó megmérettetés óta. Olyannyira, hogy 26,9 százalékos támogatottságával az ország második legerősebb pártjává nőtte ki magát az SPÖ mögött. Az EU ekkor megrettent, különösen olyan nyilatkozatok hallatán, ahol az FPÖ-vezér Jörg Haider Adolf Hitler foglalkoztatáspolitikáját dicsőítette. Haider európai körútra indult, hogy a tagországok vezetőivel elfogadtassa pártját, kiállt amellett, hogy nyilatkozatait félremagyarázzák, és hangsúlyozta, hogy sosem volt
24 25
www.gruene.at/uploads/media/grundsatzprogramm2001.pdf 2005.09.11. 19:20 Törzsök (2002), 186.o.
19
náci szimpatizáns. A pártot végül még Viktor Klima kancellár (SPÖ) is védelmébe vette, kiemelvén, hogy nem Európa-ellenes, radikális nézetek jellemzők Haiderékre, és szavazóik sem neonácik. Ekkorra viszont a kialakult kormányalakítási válság egyetlen stabil politikai erejének a Szabadságpárt tűnt, amelyet azonban külföldön „szalonképtelennek” tekintettek. Az Európai Unió 2000. január 31-én közleményt adott ki arról, hogy a tizennégy tagállam „nem kezdeményez és nem fogad el semmilyen kétoldalú, hivatalos, politikai szintű kapcsolatfelvételt olyan osztrák kormánnyal, amelyben részt vesz a Jörg Haider vezette Szabadságpárt”26. Szorosabb felügyeletet helyeztek kilátásba arra az esetre, ha Ausztria vétene az EU-szerződések ellen. További szankcióként az is szóba került, hogy az EU többi tagja nem támogatja az osztrák képviselők nemzetközi szervezetekben való tisztség-viselését, ezen túlmenően pedig az osztrák nagyköveteket csak szakmai szinteken fogadják, politikain nem. Ez azonban gyakorlatilag a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztését jelenti, egy integráción belül! Haider vitathatóan, ámde alapjában véve megalapozottan ítélkezett úgy, hogy az EU semmibe veszi a demokrácia alapjait. Az FPÖ végül bekerült a Néppárt mellé a kormányba, hiába a nemzetközi tiltakozás, vagy a több ezres bécsi tüntetések. A kilátásba helyezett szankciók válaszul életbe léptek Ausztria ellen. 2000. februárjában az Amerikai Egyesült Államok visszahívta bécsi nagykövetét, a walesi herceg lemondta ausztriai útját. Ausztria népe ekkor ahelyett, hogy sebeit nyalogatta volna, és hazafias érzülettől fűtve kikérte volna magának a külföld beavatkozását, óriási tüntetést szervezett a kormány ellen a bécsi Hősök terén. A szankciók akkor kezdtek igazán parázs vitákat eredményezni, amikor valójában
alkalmazni
kezdték
őket.
Ilyen
volt
például,
amikor
Ausztria
képviselőjének jelenlététét nem tartották kívánatosnak az "Európai kultúrváros Brüsszel 2000" rendezvény szervezői. A helyzet odáig fajult, hogy Ausztria Európai Unióból való kilépése is szóba került, Jörg Haider pedig kancellári törekvéseiről kezdte azt hinni, hogy valóra válhatnak. A megbékélést Haider február 28-ai lemondása hozta meg, aki megelégelte az „árnyékkancellárságot”, és túlterheltnek érezte magát a pártelnöki és tartományi főnöki feladatai mellett (Karintia vezetése került az FPÖ kezébe). Ugyanakkor meghagyta annak a lehetőségét, hogy a
26
http://index.hu/politika/kulfold/ausztria 2005.09.03. 11:20
20
következő választásokon kancellár-jelöltként induljon, ugyanakkor hangoztatta, hogy nem a külföld nyomására mondott le, hiszen az FPÖ nem hagyja befolyásolni a döntéseit. Az alkancellári posztot Susanne Riess-Passer vette át, Haider pedig megtartotta befolyását a párt elnökségi tagjaként. 2000. májusában az osztrák kormány tudatosítani próbálta az EU14-ekkel, hogy az általa alkalmazott szankciók akkori formájukban nem maradhatnak fenn. Akciójukba bevonták a közvélemény erejét, és azt a médiumot, amelyikkel lassanként az egész világ lakossága elérhető, az Internetet. Aktív diplomáciai erőfeszítések jellemzik a kiútkeresés időszakát. Ausztria kilátásba helyezte, hogy ha a portugál elnökség végéig nem készül konkrét terv arra, hogy a szankciókat feloldják, az országban népszavazást tartanak az Európai Unió melletti elkötelezettségről és a szankciók feloldásával kapcsolatos követelésről. A kérdéses referendumot mindaddig a Szabadságpárt erőltette, míg a Néppárt felesleges pénzkidobásnak minősítette, és mint olyat, elutasította. Portugália elnökségének végén, Santa Maria da Feirában EU-csúcstalálkozót tartottak, ahol a szankciók érvénytelenítésének dátumát a következő év januárjára tették. Ennek alapjául a „három bölcs”, Marcelino Oreja, volt spanyol külügyminiszter, Martti Ahtisaari, volt finn elnök, és Jochen Frowein, az Európai Emberi Jogok Bizottságának korábbi alelnöke által készített jelentés szolgált, mely a kétoldalú kapcsolatokban alkalmazott büntető intézkedések megszüntetését javasolja Ausztria ellen, azon az alapon, hogy azok kezdenek károssá válni, hiszen máris nacionalista érzelmeket idéztek elő az országban. Az osztrák állampolgárok úgy értelmezték a szankciókat, mintha azok személy szerint ellenük irányultak volna. A szakértők kimondták, hogy a Szabadságpárt választási kampányában ugyan megjelent az idegengyűlölet, de a kormány az európai uniós kívánalmaknak megfelelően működik: a kisebbségek, a menekültek és a bevándorlók jogai nem szenvednek csorbát. A három szakértő értékelése kínosan érinthette az uniót, hiszen a szankciók megszüntetése már akkor indokolttá vált, amikor kivetésük oka még nem szűnt meg: a Szabadságpárt még mindig a kormány tagja volt. 2000. szeptemberében megtörtént ugyan a szankciók feloldása, de az egész huzavonát nem lehetett meg nem történtté tenni. Ez a rövidnek nem nevezhető kitérő rávilágít, hogy az a keserű szájíz, amit az Ausztria ellen az ezredfordulón alkalmazott szankciók okoztak, még élénken élt (élhetett) az osztrák közvélemény emlékezetében az EU 2004-es bővítési hajrájában. 21
Ilyen körülmények között érthető talán, hogy a politikai élet képviselői nem akartak (mertek?) olyan nyíltan állást foglalni a kelet-közép-európai országok csatlakozása mellett, mint ahogy az múltbeli kapcsolataink alapján elvárható lett volna. (Hozzá kell azonban tennünk, hogy fenti kérdést az IDM 27 merőben másképpen látta, megítélése szerint ugyanis az osztrák lakosság véleményét a keleti bővítés kapcsán nem befolyásolták az EU14-ek szankciói, az általános, EU-val kapcsolatos kérdések iránt azonban ezt követően erősebb érdeklődés mutatkozott. 28 ) Meglehet, hogy a politikusok nyilatkozatait az egyes érdekcsoportok megnyilvánulásai is visszafogták. Az osztrák parasztszövetség például megjegyezte, hogy a problémák megoldása jóval hatékonyabban valósulhatna meg abban az esetben, ha kevesebb politikai lelkesedés, de annál több pragmatizmus és realizmus jellemezné az ország hozzáállását.29
3.2 A GAZDASÁGI ÉLET PROMINENS SZEREPLŐI 3.2.1
GAZDASÁGI KAMARÁK Az Ausztria gazdasági életét összefogó, az osztrák gazdasági szereplők
tevékenységét
segítő
intézmények
az
Osztrák
Gazdasági
Kamara
(Wirtschaftskammer Österreich, WKÖ) és ennek az egyes tartományokért felelős szervei, mint például a Wirtschaftskammer Tirol, stb. Ezen intézetek konkrét feladatai az érdekvédelem, a képzés és továbbképzés, a jogi segítség, a vállalatvezetés és a gazdaság támogatása, illetve a külgazdaság segítése. Az érdekvédelmi funkción belül tagjainak érdekeit képviseli az állammal, a munkajogi ellenérdekű felekkel szemben; a törvények és rendeletek tervezeteihez szakvéleményeket fűz; tárgyalásokat folytat a kollektív szerződésről. A
kamarák
szemináriumokat
a
kínálnak
gazdaság a
cégek
kívánalmainak és dolgozóik
megfelelő számára,
programokat, melyen
belül
szakképzéseket, ágazatspecifikus képzéseket szerveznek, valamint átfogó szakmai információkat nyújtanak. A WKÖ segít eligazodni a jog folyamatosan módosuló útvesztőiben, különös tekintettel a társadalmi- és munkajogra, szakmai képzési jogra, az adózásra és a bérletre vonatkozó jogszabályokra, a környezeti jogra, a társasági- és versenyjogra, a kereskedelmi- és külkereskedelmi jogra. 27
Institut für den Donauraum und Mitteleuropa Österreich und die Osterweiterung der Europäischen Union – Argumente und Fakten. www.idm.at/publikationen/argumentarium.doc 2005.11.20. 17:50 29 Törzsök (2002), 196.o. 28
22
A vállalatvezetés és a gazdasági tevékenységek támogatása a WIFI-ken (Wirtschaftsförderungsinstituten, gazdaságsegítő intézetek) keresztül valósul meg; és általános gazdaságot támogató intézkedésekből (PR-akciók, vásárlók tájékoztatása), új, minőséget növelő technológiák, kezdő vállalkozások oltalmazásából, szakmai továbbképzésből, továbbá know-how-transzferből áll.30 A külgazdaság támogatására a WKÖ a szervezetén belül működő Aussenwirtschaftsorganisation-on
(azaz
Külgazdasági
Szervezeten)
keresztül
partnerországokba külkereskedelmi kirendeltségeket (Aussenhandelsstelle) telepít, melyek élén kereskedelmi tanácsosok állnak. Feladatuk, hogy adott országba az osztrák termékexportot illetve tőkebefektetéseket segítsék azáltal, hogy a fogadó ország piaci viszonyairól informálják az osztrák piaci szereplőket; kiállításokat, vásárokat, szakmai konferenciákat szerveznek, s ezáltal elősegítik a gazdasági kapcsolatok kialakulását. Amennyiben adott cég tagja a WKÖ-nek (tehát éves tagdíjat fizet), ingyenesen juthat értékes információkhoz. 3.2.2
SZAKSZERVEZETEK Egyes
nézetek
szerint
Ausztria
sikerének
egyik
kulcsa
társadalmi
berendezkedéséhez kapcsolható. Az ország rendkívül kiforrott érdekegyeztetési rendszert épített ki, melyben a szociális partnerek mellett a szakszervezetek játsszák a fő szerepet. Képviselettel rendelkeznek a munkavállalók, valamint az egyes gazdasági ágak is: a kereskedelem, az ipar, valamint a mező-, és erdőgazdaság. Ennek intézményi keretét a kamarák, a szakszervezetek, és az Osztrák Szakszervezeti Szövetség adja. Az egyes csúcsszervek számos területen együttműködnek egymással. A rendszer életében nagy kihívást jelentett Ausztria EU-csatlakozása, mivel a társadalmi
rétegek
addig
hagyományosan
magas
részvételi
lehetősége
a
gazdaságpolitikai feladatokban számottevően leredukálódott: azok a szupranacionális szervek hatáskörébe kerültek át. 3.2.2.1 MUNKÁSKAMARA Az Arbeiterkammer, azaz a Munkáskamara mintegy 2,7 millió dolgozó és alkalmazott érdekképviseleti szerve, munkája során fő hangsúlyt kap a munkavállalók foglalkoztatásának, tovább-, és szakképzésének, valamint a munkapiacra való újbóli beilleszkedésének 30
kérdésköre,
emellett
http://wko.at/org/aufgaben_01.htm 2005.08.30. 14:00
23
pedig
munkajogi,
szociális
és
fogyasztóvédelmi témákban is illetékes. Működését az Arbeiterkammergesetz, azaz a Munkáskamaráról szóló törvény szabályozza. GYÁRIPAROSOK SZÖVETSÉGE (INDUSTRIELLENVEREINIGUNG)
3.2.2.2
A Gyáriparosok Szövetsége önkéntes alapú érdekképviseleti szerv, tagjainak száma jelenleg 3447. A szervezet kitűnő összeköttetésekkel rendelkezik politikusok és főbb véleményformálók felé, és szerteágazó kapcsolatrendszert mondhat magáénak. Főleg lobbi-tevékenységet folytat tagjainak érdekében, aminek keretében élénk figyelemmel kíséri Európa politikai napirendjét. 3.2.2.3 AZ OSZTRÁK SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE (ÖSTERREICHISCHER GEWERKSCHAFTSBUND) A párton kívüli szervezet fogja össze a 13 osztrák szakszervezetet, tagjainak száma eléri az 1,4 millió főt. Szakszervezete van Ausztriában többek között a köztisztviselőknek, a vasutasoknak, az újságíróknak, a nyomdászoknak, vagy éppen a vendéglátóiparban dolgozóknak, melyek a munkavállalók gazdasági, politikai, szociális, és kulturális érdekeit védik a munkaadókkal, a pártokkal, illetve az állammal szemben, valamint munkajogi kérdések megválaszolásával is támogatják tagjaikat.
3.3 ÉRVEK MAGYARORSZÁG EU-CSATLAKOZÁSA MELLETT Tradicionálisan
Magyarország
és
Ausztria
sokrétű
összefonódását
geopolitikai, gazdasági, és történelmi okokkal szokás alátámasztani. A bevezető részek rávilágítottak arra, hogy szomszédos országokként gazdasági irracionalitásnak tűnhetne, ha nem használtuk volna ki már a kezdetektől az ebben rejlő lehetőségeket. A sors bonyolult szövevénye úgy hozta, hogy történelmünk, hagyományaink már a korai időktől kezdve közös alapot kaptak. Ennek a kapcsolatrendszernek a kialakulása tehát szükségszerű volt, és ennek létezése az egyik legmeggyőzőbb indok Magyarország csatlakozásának támogatására. Ebben a részben részletesen is megvizsgáljuk az egyes indokokat, melyek sorrendje jelen dolgozatban inkább követi a fontosság sorrendjét, mintsem különválasztaná a gazdasági, illetve politikai érdekeket.
24
A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy az integrációs megállapodások jótékony hatást gyakorolnak a kereskedelemre. 31 A gazdasági élet aktív részesei számára az Osztrák Gazdasági Kamara hatékony eszközrendszerrel próbálta világossá tenni egyes esetekben, hogy az osztrák vállalatoknak kitűnő esélyeik vannak a bővítés kapcsán. Más alkalmakkor arra került a hangsúly, hogy bár valóban fennállnak bizonyos veszélyek egyes témaköröket illetően, alapvetően van kiút: nem zúdul minden negatívum egyből az osztrák nép fejére, hiszen egy átmeneti időszakban lesz idejük felkészülni az új államok fogadására. A
Zöldpárt
az
egyedüli
politikai
képződmény,
mely
mindenféle
korlátozásoktól mentesen egyértelműen a bővítés mellett foglalt állást. A párt szóvivője, Dr. Alexander van der Bellen szerint csupán feltételek nélküli igen létezik. Egy hónappal a csatlakozás előtt is még azt nyilatkozta, hogy szinte már szégyellnivaló, hogy mindig csak a költségekről hallani, amikor Ausztria az az állam, mely a legnagyobb hasznot húzza a bővítésből.32 3.3.1
A KERESKEDELMI AKADÁLYOK MEGSZŰNÉSE Az egységes belső piac megteremtődése az egyik legfontosabb előny, mely
Ausztria számára különösen nagy jelentőséggel bír. A két ország külkereskedelmének intenzitása indokolja, hogy az egyes bilaterális egyezmények, illetve az EGK-val aláírt társulási szerződés rendelkezéseit kiterjesszék, amivel a kereskedelem mindennemű akadálya megszűnik. (Az Európa Megállapodásokkal az agrártermékek és a mezőgazdasági feldolgozóipari termékek kivételével teljes körű vámleépítés valósult meg. Az azonban nem volt még így sem ritka, hogy Magyarország meglepetésszerűen vezetett be vámokat, illetve vámjellegű intézkedéseket hozott, mellyel a kereskedelmi forgalmat nagymértékben akadályozta.). A WKÖ egyértelműen pozitívan állt Magyarország (és vele a közép-kelet-európai országok) uniós csatlakozásához, hiszen az országaink közötti rendkívül szoros gazdasági kapcsolatok
(1999-ben
Ausztria
40,8
Milliárd
ATS
értékben
exportált
Magyarországra, amivel számára országunk a 4. legfontosabb felvevőpiaccá avanzsált) elmélyülésének illetve további kiterjesztésének megvalósulása csakis egy közös integráción belül képzelhető el. Számára a bővítés költségei nagyságrendekkel
31
Schwarz, Josef, Dr. Dinamikusan fejlődnek a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok. Ausztria, az Internationale Sonderbeilagen melléklete a Világgazdaságban, 1992. szeptember, 1-3.o. 32 www.fh-steyr.at/news_und_presse.401+M5bc35d809d7.0.html 2005.10.15. 20:30
25
nagyobbak, mint a nem-bővítés költségei. Nagy hangsúlyt kapott az az örvendetes tény is a kamara elemzéseiben, hogy a 2004-es bővítés kapcsán egy 455 milliós lakosú gazdasági tér jött létre, ami jelentős fejlődési potenciált jelent.33 Az Osztrák Gazdasági Kamara elemzése szerint a bővítés leglényegesebb előnye Ausztria számára a kereskedelmi akadályok elhárulása. 2004. májusától kezdve Magyarországnak el kellett törölnie mindennemű tarifális (mint például a különböző vámpótlékok és díjak), és nemtarifális kereskedelmi korlátozását (egészség- és szabványügyi előírások), amik az importárukat sújtották, s egyúttal nehezítették az azokkal való kereskedelmet. Ennek a kereskedési szabadságnak igen jelentős a költségcsökkentési vonzata Ausztria számára, egy WIFO-tanulmány tanúsága szerint ugyanis éves szinten 470 millió eurót lehet vele megtakarítani a kelet-közép-európai országok viszonylatában 34 . Az említetteken túlmenően sokat nyom a latba az a tény is, hogy Magyarország vámunióba való belépése miatt a vámkezelési és várakozási idők megszűnnek, ami megkönnyíti az országhatárok között a Just-In-Time szállítmányok (például a frissáruk szállításakor) időbeni célba érkezését. 3.3.2
VERSENYFELTÉTELEK KIEGYENLÍTÉSE Ez az érv nyilvánvalóan a kereskedelmi akadályok megszűnéséből
táplálkozik, és szorosan összefügg azzal. A csatlakozás kapcsán a magyar versenyelőnyök eltűntek, bár bizonyos területeken, indokolt esetekben sikerült az újonnan csatlakozóknak átmeneti időszakokat kieszközölni. (Ilyenek Magyarország esetében például a szabad szolgáltatáskereskedelem területén a magyar szövetkezeti bankok alaptőke-minimumának megemelésére 2007-ig kapott haladék, illetve, hogy 2011. végéig nem magyar EU állampolgárok nem vásárolhatnak mező-, illetve erdőgazdaságokat, kivéve azokat az önálló parasztgazdákat, akik adott területen ténylegesen gazdálkodnak. További példa, hogy Magyarországnak csak 2011 végéig kell megszüntetnie kis- és középvállalkozásai számára nyújtott - az EU törvénykezése alapján jogszerűtlen és versenyt torzító hatású – támogatásait. Ide tartoznak még a különböző állattenyésztéssel, élelmiszeripari szabályozással kapcsolatos határidők, mint például a tojós tyúkok ketrecének méretezésével kapcsolatos 2009-ig tartó
33 34
1 Jahr EU-Erweiterung – Zwischenbilanz aus Sicht der Österreichischen Wirtschaft, 5.o. EU-Erweiterung, Chancen und Risiken, 3.o.
26
haladék.)35 Magyarországnak a fogyasztási adók mértékét le kellene csökkentenie a versenyfeltételek kiegyenlítése érdekében, illetve 2005-től az úgynevezett „offshore” cégeknek adható adókedvezmények lehetősége is megszűnik, amivel előnyökhöz lehetett eddig juttatni a telephelyet kereső külföldi működő tőkét. 36 Ezeken túl minden csatlakozó államnak magáévá kellett tennie az EU környezeti-, biztonsági-, és szociális szabványait, az EU támogatási és versenypolitikáját, melynek következtében a versenytorzulások kiegyenlítésre kerülhetnek. Ezen a ponton a fentebb már említett kiadvány kiemelten jegyzi meg, hogy a WKÖ síkra száll azért, hogy még a csatlakozás előtt megtörténjen az újonnan belépő országokban az acquis communautaire lehető legteljesebb mértékben történő átvétele. 3.3.3
A KELETI NYITÁS POZITÍV MÉRLEGE Nem szabad azt sem elfelejtenünk, milyen tapasztalatokat szerzett Ausztria a
szocializmus bukása után. Ausztria volt az az európai állam, amely a kelet-középeurópai országok felé történő nyitásból a legtöbbet profitálta 1989 és 1997 között. Ebben az időszakban csupán a nyitás ténye 3,3 százalékos GDP-növekedést indukált az országban, és 57 ezer fővel többet tudott a gazdaság foglalkoztatni, mint azelőtt. Ha ennek analógiájára alakul az EU-bővítés mérlege is, az a nemzetgazdasági hasznot tekintve igencsak jövedelmező üzletnek számít majd az alpesi ország életében. Várhatóan a 2004-es bővítés 2005-ig további 9000, 2010-ig pedig még ezen felül 27 500 munkahely létrejöttét indukálja majd.37 Ausztriának a keleti blokk államaiba (Bulgáriába, a Cseh Köztársaságba, Észtországba,
Lengyelországba,
Lettországba,
Litvániába,
Magyarországra,
Romániába, Szlovákiába, és Szlovéniába) irányuló exportja összkivitelének 13 százalékát, körülbelül 10 millió eurót tett ki 2002-ben. Mint azt a bevezető részben Magyarország esetében már láthattuk, a rendszerváltást követően mindezekkel az országokkal szemben (Szlovákia kivételével) Ausztriának kereskedelmi mérleg többlete volt! (Ld. a Mellékletek 1. számú ábráját.) Ez a tény amiatt is figyelemre méltó, hogy az Európa Megállapodásokban egy aszimmetrikus vámleépítést
35
EU-Erweiterung 2004 – Übergangsfristen. WKÖ, 2003. Mizik Tamás: Magyarország és az Európai Unió adórendszere - különös tekintettel a mezőgazdaságra. www.akii.hu/kiadvany/intezeti_kiadvanyok/magyar/AKII_TANULMANYOSSZEFOGLALOK/ 2003-7_Mizik_adozas.htm 2005.10.30. 10:15 37 EU-Erweiterung, Chancen und Risiken, 4.o. 36
27
irányoztak elő a kelet-közép-európai államok javára, aminek következtében a ’90-es évek elejétől azok már vámmentesen exportálhatták ipari termékeiket Ausztriába. Elmondható továbbá Ausztria külkereskedelméről, hogy bár lakossága csupán az EU 2 százalékát adja, az említett országokkal folytatott EU-kereskedelem 8 százalékának ő a kiindulópontja, illetve célországa. A közvetlen befektetések tekintetében megfigyelhető, hogy Ausztria itt is élen jár az uniós államok között. 2002 első félévében az osztrák FDI fele (1,6 milliárd euró) Kelet- és Közép-Európába irányult. Magyarországra osztrák vállalkozók 170 millió eurót fektettek be közvetlenül, amivel harmadik helyen áll Szlovénia és Szlovákia után.38 3.3.4
BIZTONSÁGPOLITIKAI MEGFONTOLÁSOK Örök igazság, hogy a jólét biztonságot szül, s ennek jegyében kívánatos a
kelet-közép-európai (és az újabb prioritások alapján a balkáni) régió felzárkóztatása, illetve befogadása. A kilencvenes évek keserű tapasztalatokat hoztak az európaiak számára. A balkáni háborúk megmutatták, hogy fél évszázaddal a kíméletlenül pusztító, milliók életét kioltó második világháború lezárása után is maradtak még feszültséggócok Európában. A nyugat-balkáni krízis Ausztriában is éreztette hatását: a kereskedelmi utak összeomlottak, a valuták leértékelődtek, és a piacok elszigetelődtek. Az EU fontos motivációja, hogy a régióban megelőzze a fegyveres konfliktusokat, melynek egyik eszköze a közös célok megteremtése a térség országai számára. Ennek jegyében írt már alá többek között Horvátországgal és Macedóniával Stabilizációs és Társulási Megállapodást (2002-ben), melyek egy szabadkereskedelmi övezet létrehozását célozzák, valamint további megállapodások várhatók SzerbiaMontenegróval, Bosznia-Hercegovinával, illetve Albániával is, melyek máig nem léptek túl az előkészítési fázison.39 A demokratikus jogállam megléte a csatlakozni kívánó országokban alapvető kitétel a belépéshez. Az a folyamat, aminek során a jelölt országok jogrendszerei egyre több ponton kapcsolódnak az unióéhoz, és annak munkájában egyre szervesebben vesznek részt, még tovább mélyíti a jogbiztonságot. Erre mindenekelőtt a magántulajdon védelmének területén, a megbízható telekkönyvi és cégjegyzéki
38
EU-Erweiterung, Chancen und Risiken, 4.o. www.euractiv.com/Article?tcmuri=tcm:31-130585-16&type=LinksDossier&textlg=DE, 2005.11.10. 16:50
39
28
rendszerek működtetése kapcsán, a bírák és bíróságok függetlenségével kapcsolatban, az osztrák bíróságok ítéleteinek elfogadásában és végrehajtásában, valamint a közösségi jog átvétele terén van szükség. Franz Vranitzky kancellár Armin Thurnher interjúkötetében azt nyilatkozta az unió bővítésével kapcsolatban, hogy Európa nem lehet annyira szeszélyes, illetve hanyag, hogy lemondjon a Kelet-Európa által kínált kreatív lehetőségekről. A reformállamokkal való együttműködés Nyugat-Európa érdeke is az ő olvasatában. A szabad piacgazdaság kialakulását érdemesebb elősegíteni, nem pedig megvárni, hogy majd önerőből létrehozzák azt a volt szocialista államok, hosszú folyamat eredményeképpen. A nyugatnak szerinte stratégiát kell kidolgoznia a csatlakozási folyamat elősegítésére, aminek nem szabad kimerülnie abban, hogy csupán pénzügyi segítséget nyújt. Úgy gondolta, hogy nem csak Ausztria felelőssége, hanem az összes jómódú nyugati államé, hogy Kelet-Európa újjá tudjon épülni. Göncz Árpád akkori magyar államelnöknek arra hívta fel a figyelmét, hogy friss EU-tagként ő arra kívánja helyezni a hangsúlyt, hogy „a közösség bővítésénél az elsődleges szempont az európai béke és stabilitás biztosítása, a határokon átnyúló együttműködés elmélyítése”40. Thomas Klestil államfő hosszú éveken át síkra szállt a keleti bővítés érdekében, mint azt a diplomáciai testület 2001-es újévi fogadásán is hangoztatta. Az EU keleti bővítését feltétlenül szükségesnek tartotta, olyasvalaminek, ami a legtartósabban képes hozzájárulni Európa stabilitásához és biztonságához. 41 Az államfő azt is kezdeményezte, hogy Közép-Európa államfőivel rendszeres időközönként találkozzon, aminek keretében folyamatos párbeszéd jöhessen létre közöttük a csatlakozással kapcsolatosan. Benita Ferrero Waldner osztrák külügyminiszter 2003. április 24-én Budapesten, magyar kollégája, Kovács László felé kinyilvánította, hogy teljes szívéből örül annak, hogy a magyarok az EU-csatlakozásról szóló népszavazáson a belépés mellett foglaltak állást, hiszen ezzel azt mutatják, hogy részesei kívánnak lenni az európai békefolyamatnak.42
40
Ausztria aktív szerepet vállal Európa egységesítésében. Ausztria, az ISB melléklete a Világgazdaságban, 1995. május, 1.o. 41 Österreich und die Osterweiterung der Europäischen Union – Argumente und Fakten. 2001. www.idm.at/publikationen/argumentarium.doc 2005.11.20. 17:50 42 www.aussenministerium.at/view.php3?f_id=714&LNG=de&version= 2005.11.10. 10:00
29
A biztonságpolitikai kérdések elemzésekor nem mehetünk el szó nélkül az egyik legnagyobb jelentőségű európai egyezmény rendelkezései mellett, ami a külső határvédelemre irányul. Természetesen a Schengeni Egyezményről van szó, melynek értelmében a csatlakozók és Ausztria között (tehát a belső határokon) megszűnne a személyi ellenőrzés. 1985. június 14-én kötötték meg a Schengeni Megállapodást, öt évvel később pedig ennek végrehajtására a Schengeni Egyezményt. Ezt az 1997-es Amszterdami Szerződés illesztette be az EU joganyagába, hogy az unió 3. pillérének részét képezze. Lényege, hogy az egyes tagállamok közös államhatáraikon megszüntetik az ellenőrzéseket, ezzel párhuzamosan azonban a külső határokon megerősített vizsgálatot vezetnek be. Az 1990. június 19-én aláírt Schengeni Egyezmény, mely a megállapodás kiegészítőjeként funkcionált, az együttműködés új formájaként a rendőri szervek kooperációját is tartalmazta. Ezen túlmenően a Schengeni Információs Rendszer (SIS) kiépítéséről is intézkedett (mely a személyes adatok lehívására szolgál), kikötötte a repterek és hajókikötők intenzív megfigyelését és ellenőrzését, az egységes schengeni vízum bevezetését, közös kritériumokat állított fel a menedékkérőkkel szembeni eljárásra, valamint a drogcsempészekkel szembeni egységes fellépésre. Sok esetben mutattak rá a 2004-es csatlakozási forduló előtt, hogy Ausztriának elvitathatatlan érdeke, hogy ne legyen sokáig schengeni határ, hiszen a rendkívül költséges schengeni-kritériumok hiánytalan teljesítéséhez neki is három évre volt szüksége (1998. április 1-je óta van teljes mértékben érvényben az egyezmény), és a rendszer fenntartása sok forrást emészt fel. Az EU keleti határmezsgyéjén lévő Ausztriának természetes törekvése, hogy kikerüljön az unión belüli sajátos peremhelyzetből, és a tőle keletebbre fekvő országok az unió tagjává váljanak. Ausztriának Szlovénia, Magyarország, Szlovákia és Csehország révén mintegy 1300 km hosszú keleti határa volt egészen a bővítésig, amikor mentesült a Schengeni Egyezmény előírásai alól, és mivel már nem az unió külső határa, nem ő bonyolítja le a meglehetősen bürokratikus (tehát munkaigényes) vám- és egészségügyi eljárást, illetve a személyi ellenőrzéseket. Magyarország már 2001-ben megkezdte a felkészülést ahhoz, hogy schengeni határrá válhasson: az Európai Bizottságnál benyújtotta az ennek elérésére vonatkozó Schengeni Akciótervet. A dokumentum bemutatta, hogy Magyarország mennyire felkészült a Schengen-tagságra, illetve tartalmazta azokat a fejlesztéseket, amelyeket a határellenőrzés, vízumpolitika, migráció, rendőrségi és igazságügyi együttműködés 30
területén, a kábítószerek elleni fellépés, a lőfegyverek, lőszerek, a Schengeni Információs Rendszer működtetése és használata, illetve a személyes adatok kezelése területén végre kell hajtani. A Schengeni térséghez való csatlakozás érdekében az Európai Unió a Csatlakozási Szerződés 35. cikkével létrehozta a Schengen Alapot, melyből jelentős pénzügyi támogatás jut Magyarország számára, ami lehetővé teszi a schengeni vívmányok mielőbbi alkalmazását.43 A Zöldpárt véleménye szerint Ausztria a keleti bővítés eredményeképpen 2008 illetve 2010 tájékán megszabadul a keleti határ védelmének feladatától. Ez a katonák számát első lépésben évi 15 ezerre (30 ezerről) fogja csökkenteni, amiből 14 400 személyre lesz szükség a határ őrzésére. 44 Amikor azonban az újonnan csatlakozók felelőssége lesz a határvédelem, a katonaság fenntartása értelmét veszti. Azonban a zöldek arra is felhívták a figyelmet, hogy ekkora körültekintően fel kell készülni arra az esetre, ha valamikor szükségállapotot kell elrendelni az országban, előrelátó, szolidáris külpolitikával, és aktív nemzetközi szerepvállalással. 3.3.5
ÚJ PIACOK PERSPEKTÍVÁJA A bővítés során várható, hogy a nyersanyagok árai csökkenni fognak, ami az
osztrák feldolgozóipar számára kifejezetten előnyös. Emellett pedig az új államok, köztük Magyarország csatlakozása további felvevőpiacot biztosít az osztrák termékeknek. Ebben kiemelkedő szerepe van annak a ténynek, hogy a kelet-középeurópai országok bekapcsolása az EU vérkeringésébe, annak struktúra-, és támogatási politikájába vélhetőleg tartós és erőteljes gazdasági növekedést fog indukálni. Sőt, gazdaságkutatók szerint ez a növekedés messze meghaladja majd az EU15-ök átlagát, sőt az egyes EU országok gazdasági növekedését is. Ennek következménye pedig az lesz, hogy ezekben az országokban a vásárlőerő számottevően nőni fog. A csatlakozni kívánó országokban a belépési követelmények teljesítésének kapcsán óriási beruházási igény lép fel, különösképpen a környezetvédelmi-, az energia-, és a közlekedési infrastruktúra területén. A vállalkozásoknak és hivataloknak modernizációra van ahhoz szüksége, hogy megfeleljenek az EU színvonalának. Ennek a megújulásnak a leglényegesebb területei a közigazgatásban az információs technológia kiépítése; a határállomásoknál azok megfelelő felszerelése; a környezetvédelmi hatóságok, valamint a minőség-, állat-, és 43 44
www.nfh.gov.hu; CsatlOkm_35.doc 2005.10.29. 18:50 www.ooe.gruene.at/themen.php?tid=28962 2005.11.20. 11:18
31
növényvédelmi ellenőrzések számára alkalmas mérő- és vizsgálólaboratóriumok létrehozása; a termelőeszközök modernizálása; és az élelmiszerek minőségbiztosítása. Az osztrák vállalkozások esélye itt abban áll, hogy ezeken a területeken szaktudás, know-how tekintetében nekik számottevő előnyük van. 3.3.6
ESÉLY AZ EU ÁLTAL FINANSZÍROZOTT PROJEKTEKBEN VALÓ RÉSZVÉTELRE Magyarország a felzárkózás jegyében jelentős pénzügyi támogatásban
részesült már a csatlakozást megelőzően is, a Phare, ISPA, és SAPARD programokon keresztül. A 2000-től 2006-ig terjedő időszakban 1999-hez képest a támogatások mértéke több mint megkétszereződött. Ez pedig az osztrák vállalatok számára is kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy vállalati részesedéseik révén támogatásokat nyerjenek el magyarországi projektjeikhez. Ez a helyzet ugyanakkor a csatlakozást követően is fennáll, mert az addigi programok helyét átveszik a strukturális és kohéziós alapok. A 2004-től 2006-ig terjedő időszakban várhatóan a kohéziós alapok forrásainak (mintegy 21,7 milliárd euró) 13 százaléka jut majd el Magyarországra. Ennek jelentős hányadát nagy infrastrukturális és környezetvédelmi projektekre fordítják majd, mindenekelőtt a szennyvíz-, hulladék-, és ivóvíz-gazdálkodás területein. A strukturális támogatásokból a tagállamok csak társfinanszírozás útján képesek meríteni. Erre a célra adott periódusra 14,15 milliárd eurót elkülönítettek el, amiből Magyarország a következőképpen részesedik: az 1. célterületre - azaz azokba a régiókba, amik gazdasági mutatóikat tekintve nem ütik meg az EU mércéjét (a beruházások szintje rendkívül alacsony, magas a munkanélküliség, a vállalatok, és egyének számára hiányoznak az alapvető szolgáltatások, valamint szegényes az alapvető infrastruktúra) - vonatkozó támogatások lehetséges értéke 1,7654 milliárd euró; a régiók közötti kooperációra (Interreg) 60,9 millió eurót,
a munkapiaci
anomáliák megszüntetésére (Equal) pedig 26,8 millió eurót szántak.45 3.3.7
AUSZTRIA, MINT TELEPHELY A közép-európai országok csatlakozása előtt Ausztria Burgenland tartománya
volt az a régió, mely a strukturális és kohéziós alapok támogatásából részesült. A WKÖ belátja, hogy a bővítéssel ez megváltozik, és ennek, valamint a szolgáltatáspiaci liberalizációnak köszönhetően a közvetlen befektetők előnyben 45
http://europa.eu.int/comm/regional_policy/funds/prord/sf_en.htm 2005.09.02. 17:30
32
részesíthetik az újonnan csatlakozókat. Ennek ellensúlyozására a WKÖ jóval nagyobb hangsúlyt fektet a burgenlandi vállalatok segítésére. Ezen túlmenően létrejött az ARGE28 nevű szervezet is, mely 28 gazdasági kamarát tömörít Olasz-, Görög-, Németországból, valamint Ausztriából, hogy a kis- és középvállalkozásokat tájékoztassa
az
együttműködési
lehetőségekről,
gyümölcsöző
vállalkozási
stratégiákról. A gazdasági kamara kiemeli, hogy a versenyfeltételek kiegyenlítése után már nem lesznek az újonnan csatlakozóknak olyan előnyeik, melyekért a befektetőknek érdemes lenne kivonniuk tőkéjüket Ausztriából. Fontos érvük még, hogy az Ausztriában már meglevő technológiák egyelőre még behozhatatlan előnynek bizonyulnak, számos multinacionális cég ugyanis ez alapján telepedett le náluk. A
Gyáriparosok
Szövetsége
csaknem
feltétel
nélkül
támogatta
a
csatlakozásunkat, olyannyira, hogy már 1991-ben összekötő irodát nyitottak Budapesten, hogy a két ország vállalatai közötti kapcsolatokat előmozdítsák. Előadásokat, konzultációkat, tanfolyamokat is szerveztek a nemes cél érdekében, és felvirágoztatták a kétoldalú kapcsolatokat. Úgy látták, hogy Ausztria csatlakozása után kölcsönös előnyöket jelenthetnek egymásnak; Magyarország az Európai Közösség területén Ausztria révén közelebbi telephelyekhez juthat, Ausztria versenyképessége pedig a munkaigényes termelési folyamatok Magyarországra telepítésével javulhat. Az EU 2004-es bővítését minden fenntartás nélkül üdvözölték, első helyen kiemelve az ezáltal megteremthető termelési biztonságot.46 Az érem másik oldala, hogy 1999 óta Magyarország számít az osztrák tőkekivitel első számú célországának, ez a partnerség pedig a csatlakozás következtében akadálymentesebben érvényesülhet, az osztrák vállalatok még nagyobb költségelőnyökhöz juthatnak, és ezáltal nemzetközi versenyképességük még inkább megnövekedhet. 3.3.8
A MUNKAERŐ ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK SZABAD ÁRAMLÁSÁNAK KORLÁTOZÁSA Ausztria egyik legerősebb félelmének (az olcsó kelet-európai munkaerő
elözönli a nyugati piacot, ami által a hazai munkaerő hátrányba kerül) az alapja az volt, hogy a bérköltségek a csatlakozó országokban a töredékei Ausztriáénak. Magyarország esetében ez az érték 27,13 százalékot tett ki 2000-ben, ami fele 46
Törzsök (2002), 187.o.
33
Szlovéniáénak, Csehországéval szinte egy szinten van, Lengyelországban pedig fele akkora a bérszínvonal, mint Ausztriában.47 (Ld. a Mellékletek 2. számú ábráját.) Mivel azonban nyilvánvaló volt, hogy jókora társadalmi feszültségekhez vezetne, ha a félelmek valóra válnának; a WKÖ a csatlakozási tárgyalások során képes volt elérni, hogy a munkavállalók szabad áramlása csak egy hét éves átmeneti időszak után valósulhasson meg. Azokban az esetekben azonban, amikor bebizonyosodik, hogy a munkaerőpiac képes ténylegesen felszívni a pótlólagos munkaerőt (gondoljunk itt azokra az ágazatokra, ahol jelentős munkaerőhiány mutatkozik), az újonnan csatlakozók is vállalhatnak munkát. Ily módon fokozatosan Ausztria is előkészíti munkaerőpiacát a liberalizációra. (Ezt regionális szinten, bilaterális foglalkoztatási megállapodások keretében képzelték el, amik lehetővé tennék ingázók munkavállalását a bevándorlási kvóta feletti számban.) A szolgáltatásnyújtás szabadsága témakörében engedélyezett az egyéni vállalkozó számára, hogy ipari, kereskedelmi, kézműipari, illetve szabadfoglalkozású tevékenységét a szolgáltatás nyújtásának helyén letelepedés nélkül fejthesse ki. Ezen belül a
takarítási tevékenység, a szociális segítségnyújtási, az őrző-védő, és az
építőipari szolgáltatások területén Ausztriának jogában állt ezt korlátozni. Mindezek mellett látni kell azonban azt is, hogy Ausztria kis ország, melynek elöregedő a társadalma. Vannak olyan foglalkozások, mely külföldi munkaerő bevonása nélkül elképzelhetetlen lenne. Ilyenek többek között a borászati és turisztikai ágazatok, ahol a szezonális magyar (valamint cseh, és szlovák) szezonális munkaerő bevonása elengedhetetlen. A migráció mértéktelen növekedésétől való félelem egyébként is nagyrészt indokolatlan, hiszen egy WIFO-tanulmány kimutatta, hogy 2009-re évi 13 ezer bevándorló fog Ausztriában munkát keresni, 2001-re ez a szám várhatóan 9 ezer munkakeresőre csökken majd, ami messze van a tömeges bevándorlás fogalmától, s ami miatt az átmeneti időszak bevezetése is teljesen szükségtelen. A bevándorlás következtében a munkanélküliség Ausztriában várhatóan csak egy marginális értékkel, 0,1 százalékkal fog növekedni.48 A kételkedők megnyugtatására azt is felvetette a Kurier című napilap, hogy a közép-kelet-európai államok lakosainak mobilitása különösen csekély mértékű, főleg annak köszönhetően, hogy a családhoz, illetve a megszokott környezethez való kötődés ezekben az államokban jóval erőteljesebb, mint az nyugatabbra megszokott. 47 48
1 Jahr EU-Erweiterung – Zwischenbilanz aus Sicht der österreichischen Wirtschaft. 7.o. http://kurier.at/schwerpunkt/osterweiterung/601372.php 2005.11.02. 17:15
34
Arról nem is beszélve, hogy a magas létfenntartási költségek Ausztriában relatív igencsak csökkentik a magasabb munkabér attraktivitását. A WKÖ arra is felhívja a figyelmet, hogy természetesen nem csak a magyar (és többi közép-kelet-európai) állampolgár fejtheti ki profitorientált tevékenységét Ausztriában, hanem osztrák állampolgárok is azonos feltételekkel vállalhatnak majd munkát az új tagállamok területén. Sőt, Ausztriában várhatóan negyvenezer munkahely keletkezik majd a bővítés hatására.49 3.3.9
KÖRNYEZETI MEGFONTOLÁSOK Az ökológiai károk eredetének közös ellenőrzése és korlátok közé szorítása a
csatlakozás következtében olcsóbb és hatékonyabb lehet, mint a szétforgácsolt Európa államainak egyoldalú küzdelme. A határokon átnyúló szennyezések visszaszorítására különösen érvényes az összefogás szükségessége, főként, ha KözépKelet-Európából Ausztriába irányuló szennyeződésről van szó. Arról nem is beszélve, hogy Magyarország uniós környezeti normákhoz való felzárkózásához még jelentős beruházásokra van szükség, ami zöld utat jelent az osztrák vállalatoknak a környezetvédelem-technika területén. Öt csatlakozó országban (Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában, és Magyarországon) vizsgálták az ide vonatkozó adatokat, amiből kiderült, hogy a környezeti befektetések volumene ezekben az országokban évente elérheti a 10-20 milliárd eurót. 50 Arra is fény derült, hogy Magyarország esetében a környezeti előírásoknak való megfelelés összességében minimálisan 4,1 millió euróba, maximálisan pedig 13,7 milliárd euróba fog kerülni az országnak.51 Ausztria sok ágazatban piacvezető Európában, például a megújuló energiák, és az ezekhez kapcsolódó létesítmények kiépítése területén, s Magyarországhoz való földrajzi közelsége még inkább predesztinálja arra, hogy profitáljon az itt adódó piaci lehetőségekből. A keleti környezetvédelmi piac akár motorja is lehet Ausztria jövőbeni exportnövekedésének és gazdasági sikereinek.52
49
Kőrösi István, Ausztria az Európai Unióban – Érdekeltsége a kibővítésben – Az osztrák gazdaság helyzete a XXI. század elején. Kihívások, 170. szám. 2003. december. 50 http://portal.wko.at/dst_SZ_Details.asp?SNID=30511 2005.11.20. 16:10 51 www.oekomanagement-club.at/newsletter6/chancen-im-osten.pdf 2005.11.20. 15:45 52 www.oekomanagement-club.at/newsletter6/newsletter-6.html 2005.11.20. 14:55
35
3.3.10 A VÁSÁRLÓERŐ-ELSZÍVÁS MÉRSÉKLŐDÉSE A szolgáltatások terén már jó ideje erős versenynek vannak kitéve az osztrák vállalatok, hiszen a határmenti területekről számos osztrák állampolgár veszi igénybe a drága hazai szolgáltatások helyett a szomszédos országok fogorvosait, fodrászait, illetve az újonnan csatlakozó országokba járnak át egyéb fogyasztási szükségleteiket kielégíteni. Hasznos lenne tehát az osztrák gazdaság fejlődése szempontjából, ha a határmenti régiók árszínvonala elkezdené megközelíteni Ausztriáét, ami pedig csak a csatlakozás következtében képzelhető el. (Itt megjegyzendő, hogy az egyén nem egyértelműen győzhető meg hasonló érvekkel arról, hogy pozitív változás az, ha egyes szolgáltatások csak drágábban vehetők majd igénybe. Mindenesetre makrogazdasági megfontolásból a csatlakozásunk mindenképpen előnyökkel jár.) 3.3.11 A BŐVÍTÉS KÖLTSÉGEI SZEMBEN A NEM-BŐVÍTÉS KÖLTSÉGEIVEL Az Osztrák Gazdasági Kamara elemzése szerint Ausztria az EU-költségvetést tekintve nettó befizetőnek számít (hatodik legnagyobb az EU nettó befizetőinek sorában), és az újonnan csatlakozó elmaradottabb országok perspektívája sem változtat ezen a tényen. Az is eléggé valószínű, hogy Magyarország a csatlakozása után egy jó darabig még rá fog szorulni a strukturális alapok támogatásaira. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az EU-források ellenőrzött keretek között kerülnek odaítélésre, és hosszú távon egyértelműen értékteremtő, konjunktúraélénkítő hatásuk van, hiszen nyugat-európai országokból származó import finanszírozására (is) felhasználják őket. (Egy Portugáliáról szóló tanulmány keretében kimutatták, hogy a strukturális alapokból merített források 40 százalékát utána más EU-tagállamok gazdasági szereplői felé irányuló megbízások formájában költötték el.53) A WKÖ arra is felhívja a figyelmet, a nem-bővítés ugyanúgy pénzbe kerülne, mint a bővítés. Ennek tanulmányozásával a WIFO-t bízta meg, aminek során kiderült, hogy ha a bővítés késlekedne, akkor az elkövetkező hat évben Ausztria gazdasága 0,8 százalékkal kevésbé nőne (1,66 milliárd euró), és 8000 munkahely szűnne meg ezáltal. A bővítés elmaradása jóval negatívabban hatna a közép-kelet-európai államok gazdaságára, mint az Európai Unióéra, viszont az olyan kicsi tagországok, mint például Ausztria, elöl járnának a vesztesek között. Elegendő, ha csupán a határátlépés
53
EU-Erweiterung, Chancen und Risiken, 24.o.
36
formaságainak megszűnésére és a várakozási idők lecsökkenésére utalunk, mely hat év leforgása alatt önmagában 470 millió eurót (az áruk értékének öt százalékát) jelenti az exportőröknek minden évben. Ezen túlmenően a tanulmány azt is megállapította, hogy a nem-bővítés Ausztriában azt okozná, hogy a pénzromlás mértéke évente 0,33 százalékkal magasabb lenne. A Munkáskamara 2001-ben azt sérelmezte, hogy a következő uniós költségvetési időszak csupán 2006-ig szabályozza a bevételek és kiadások tételeit, aminek következtében a 2006. utáni időszakra nem kalkulálhatók a bővítés várható költségei. A kamara saját számításai alapján úgy ítélte meg, hogy a kiadások várható növekedése az egész EU-költségvetés felével lesz egyenlő.
3.4 ÉRVEK MAGYARORSZÁG EU-CSATLAKOZÁSA ELLEN A
továbbiakban
összefoglalom
azokat
a
legfőbb
érveket,
melyek
Magyarország csatlakozása ellen merültek fel az osztrák közvéleményben. Látni fogjuk, hogy számukat tekintve eleve kisebb jelentőségűnek tűnnek, mint a mellettünk szóló érvek. Azonban súlyukat tekintve még így sem lebecsülendők. Az évek során folyamatosan nyilvánosságot kaptak olyan hangok is, melyek a negatív érveket próbálták cáfolni, több-kevesebb sikerrel, mint például a munkapiaccal kapcsolatos félelmek esetében. Ha ellenérv nem volt kéznél, megtette az is, ha megoldási javaslatokat vázoltak fel a probléma kialakulását megelőzendő, mint például az agrárpiaci aggályok kapcsán. Az azonban tagadhatatlan, hogy szkeptikusok így is maradtak szép számmal az osztrák társadalomban. Az osztrák belpolitikai hatalmi harcok mentén folyamatosan változtak az aktuálisan fennen hangoztatott ellenérvek a keleti kibővítés kapcsán. Szászi Júlia írta a Népszabadság 2001. augusztus 27-i számában, hogy ekkortájt a munkaerő-rohamot felvázoló
retorika
háttérbe
szorult,
és
helyet
adott
a
tranzitforgalom
megnövekedéséről szóló híradásoknak. Egy WIFO-tanulmány tanúsága szerint a belépés
utáni
időszakban
mintegy
hatszorosára
emelkedne
az
átmenő
szállítójárművek által generált forgalom, 2015-ben pedig évente 34,8 millió tonnányi teherszállítmány haladna át az országon, ami 1994-ben még csak hárommillió tonnányi volt. 54 Az pedig könnyen belátható, hogy a környezetükre oly igényes osztrákok számára ez milyen hatásos érv a bővítés ellen. A következő részben 54
Szászi Júlia: Te csak szavazz, Ausztria! www.ofakht.hu/eufelk/szemle/sajto/sajto200108/nszb20010827.htm, 2005. 11.30. 12:00
37
megvizsgáljuk azokat a további főbb területeket, melyek említésével előszeretettel borzolták az osztrák lakosság kedélyeit az abban érdekelt csoportok. 3.4.1
MUNKAERŐPIAC ÉRZÉKENYSÉGE, A MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA A Zöldpárt igen sajátosan értékelte a munkaerő szabad áramlása kapcsán
fellépő alternatívákat. A gyakran emlegetett bevándorlás kérdésével kapcsolatban úgy érezte, az csak előnyére válhat Ausztriának, tekintettel arra, hogy leginkább a fiatal, nyelveket beszélő, képzett munkaerő beáramlásától kell „tartani”, ami nem az osztrákok, hanem a kelet-közép-európai országok problémája.55 Jörg Haider, a Szabadságpárt elnöke 2000. februárjában kijelentette, hogy nézetei szerint új tagok csak akkor léphetnek be az EU-ba, ha elérték a tizenötök átlagbér-színvonalát.
56
Válaszként azonban a külügyminiszter asszony, Benita
Ferrero-Waldner magyar újságírók jelenlétében úgy nyilatkozott, bármit mond is Jörg Haider, a jövedelmek színvonalának kérdése nem lehet feltétele a felvételnek, és Ausztria nem fogja ettől függővé tenni a bővítéshez való hozzájárulását. Az Osztrák Szakszervezetek Szövetségének hozzáállását mindvégig erőteljes szkepticizmus jellemezte, azt szerették volna elérni, hogy csak akkor történjen meg a bővítés, ha a csatlakozni kívánók bérszínvonala már elérte az EU-átlag 80 százalékát! Ez elveit tekintve megegyezik Jörg Haider fentebb már bemutatott álláspontjával, amire Ausztria külügyminisztere később elutasítóan reagált. Az IDM elemzése szerint ilyen feltételek mellett még a legfejlettebb kelet-közép-európai országoknak is legalább 30-40 évbe telt volna, hogy képesek legyenek részt venni az integrációban. (Amennyiben az integráción kívül képesek lettek volna egyáltalán a felkészülésre és a megfelelő gazdasági növekedésre.) A Munkáskamara álláspontja nem sok változáson ment keresztül a csatlakozási folyamat során, hiszen lényegéből és célkitűzéseiből adódóan elsődlegesen az osztrák munkavállalók érdekei sérülésének lehetősége határozta meg a bővítéshez való hozzáállásukat. Nem a bővítés ellen foglaltak állást elsősorban, hanem a megfelelő védelemre helyezték a hangsúlyt, a kormánytól azonnali intézkedést követelve.
57
A tradicionálisan erős befolyással rendelkező kamara
ténykedésének csak félsikerét mutatja, hogy Ausztria munkaerőpiacát először csupán
55
www.fh-steyr.at/news_und_presse.401+M5bc35d809d7.0.html 2005.10.15. 20:30 http://index.hu/politika/kulfold/kulugymin/ 2005.09.03. 11:36 57 www.arbeiterkammer.at/www-579-IP-4356.html 2005.10.30. 12:50 56
38
2011-ben, egy hét éves átmeneti időszak után nyitja meg a magyar munkavállalók előtt. A kamara szerint ez csupán időben késlelteti a probléma megjelenését, nem pedig megoldja azt. A munkaerőpiac védelme mellett prioritást kapott még megnyilvánulásaikban a társadalom hátrányosabb helyzetű rétegeinek (idősebbek, nők, bevándorlók, illetve kevésbé magas iskolázottságúak) képzése és továbbképzése, lévén
ezek
azok
veszélyeztetettebbek.
a
rétegek, Emellett
melyek az
a
illegális
bővítés
kapcsán
munkavállalás
a
leginkább
intézményének
felszámolása mellett foglaltak állást. 3.4.2
AZ AGRÁRIUM HELYZETÉVEL KAPCSOLATOS AGGODALMAK A mezőgazdasági szereplők álláspontja nem térhet el Ausztria hivatalos
álláspontjától, ennélfogva alapvetően támogatták az EU minél előbbi keleti kibővülését. Ugyanakkor megfogalmazták azokat a kérdésköröket is, melyeket szerintük az uniónak még meg kell fontolnia a csatlakozás előtt. Két fontos tényező említhető az agráriumhoz tartozó gazdasági szereplők motivációit illetően; egyrészről a félelem a magyarországi vetélytársaktól, másrészről pedig az azzal kapcsolatos aggodalom, hogy az EU struktúrapolitikáját a csatlakozás hatására nem az osztrák érdekeknek megfelelően alakítják át. Franz Fischler osztrák agrárbiztos kérésére több tanulmányt is készítettek a csatlakozni kívánók mezőgazdaságáról, hiszen már Ausztria csatlakozásának hatására az addig erőteljesen védett hazai piac az átmeneti időszakok ellenére is sokat vesztett addigi pozíciójából, s így érthetőek voltak a mezőgazdák aggodalmai. Az értékelésekből kiderült, hogy az újonnan csatlakozók magas exportlehetőségei strukturális
problémáik
miatt
kihasználatlanok
fognak
maradni.
(Ebben
közrejátszanak az EU-színvonal alatti termékminőségek, azok csomagolása, illetve feldolgozása, melyeknek növelése szükségszerűen árnövekedéssel jár majd együtt az újonnan csatlakozó országokban.) Megállapították azt is, hogy Magyarország kivételével nem várható a belépők nettó importőri pozíciójának változása az EU-val folytatott agrárkereskedelemben. A kelet-európai országok csatlakozása előtt Ausztria hátrányos helyzetűnek minősült a strukturális támogatásokra való jogosultság tekintetében, a csatlakozás következtében azonban nála jóval szegényebb országok kerülnek integráción belülre, s könnyen belátható, hogy az újonnan csatlakozók egésze az 1-es célterülethez fog majd tartozni, aminek következtében az addig támogatott Burgenland tartomány 39
elveszthetné a strukturális alapokból kapott dotációit. Az mindenesetre világosan látszott, hogy ha a strukturális támogatásokat csupán mechanikusan kiterjesztik, az elviselhetetlen terheket ró majd az EU költségvetésére. Az EU közös mezőgazdasági politikájának egyik pillérét, a közvetlen kifizetések rendszerét az agrárium véleménye szerint indokolatlan azonnal kiterjeszteni az új tagállamokra, hiszen a magasabb EU árszint egyébként is jótékony hatással lesz a mezőgazdaságukra, és ezáltal a költségvetés is mentesíthető egy számottevő nyomás alól. Nyilvánosságot kapott az a meglátásuk is, miszerint a várható többlettermékek értékesítése feltehetőleg egy nem könnyen megoldható kihívás elé állítja majd az EU-t, ennek megoldása érdekében az újonnan belépő országokban javasolták a kvótarendszer bevezetését. Fő jelszavuk a kölcsönös jó szándék, és az átmeneti idő.58 A mezőgazdasági kamarák alapvető prioritásként fogalmazták meg a hosszú átmeneti időszakok megállapítását, és előtérbe helyezték volna annak megállapítását, hogy az unió agrárköltségvetése elégséges pénzügyi forrásokkal rendelkezik-e egyáltalán a bővítés megvalósításához oly módon, hogy a parasztok jövője az elvárt minőségben garantálható legyen. Szerintük az EU struktúrapolitikája a fejlett iparú országok előnytelen helyzetben levő mezőgazdaságaira lett kitalálva, ezért nem is indokolt azt az újakra kiterjeszteni. Sajátságos hozzáállást mutat az európai integráció eszméjéhez, hogy a strukturális problémák megoldására azt javaslatot tették, hogy hozzanak létre az EU-n belül egy kelet-európai strukturális politikát, mely előtérbe helyezi a képzést és az adekvát mezőgazdasági infrastruktúra kialakítását, erősíti az élelmiszeripart, s nem utolsó sorban fogyasztásbővülést eredményez. Tették mindezt azzal a nem leplezett céllal, hogy Kelet-Európa teremtse meg saját termékei számára a megfelelő keresletet. Az Osztrák Parasztszövetség szemlélete előbbieknél jóval több perspektívát kínált, hiszen a mezőgazdaságon túlmenően nagyobb hangsúlyt szerettek
volna
helyezni
a
közlekedés,
környezetvédelem,
infrastrukturális
fejlesztések, illetve a regionális politika kérdéseinek. Petschke elemzése 59 szerint az EU keleti kibővülésével az egy főre jutó átlagos GDP csökkenése miatt az addigi 1. célterülethez tartozó országok már nem tartoznak majd többé ebbe a körbe, hiszen relatív jóval gazdagabbnak tűnnek. Azonban nem tartja valószínűnek, hogy Magyarország a neki megítélhető összes 58 59
Törzsök (2002), 193.o. Törzsök, (2002), 198.o.
40
KAP-támogatást igénybe fogja venni, hiszen ehhez bruttó hazai termékének 10 százalékát kellene befizetésre fordítania, amire nem tartja képesnek a magyar gazdaságot. A kutató felvázolt egy lehetséges sémát arra, miként érintené a magyar agrárgazdaságot a csatlakozás ténye. Eszerint tekintettel arra, hogy az EUtámogatások mértéke több mint kétszerese a magyar nemzeti támogatásoknak, a mezőgazdasági termelés költségszintje azonban csupán a fele az EU átlagának, a csatlakozás a következő folyamatokat indítaná el: A magyar termelőket fenti okok magasabb termelési szint elérésére motiválnák, ami emelné a Közös Agrárpolitika támogatási igényeit. A magyar termelői árak kis idő múltán megközelítenék az Európai Unió átlagát, ami miatt a fogyasztói árak is jelentősen növekednének. A fogyasztói és termelői árak együttes növekedése csak akkor lehetséges, ha közben a bérszínvonal is emelkedik, ami azonban nem tenne kifejezetten jót Magyarország külföldi tőkevonzó képességének. Az osztrák parasztsággal ellentétben tehát a magyar termelők nem szembesülnének a termelői árak csökkenésével, ami miatt bevételtöbbletük sem keletkezne. Fentiek alapján a KAP reformját az osztrák kutató elengedhetetlennek tartja; és nem kevés humorral fűzi hozzá, hogy Magyarországnak nem átmeneti időt kellene kérnie az EUtól, hanem neki kellene azt nyújtania az uniónak, legalábbis míg saját agrárpolitikáját megreformálja. Az agrárpolitika reformjánál azonban lényeges szempont, hogy differenciáltan menjen végbe, és a jövedelmi viszonyok méltányosságból való kiegyenlítése is megtörténjen, mert ellenkező esetben a következmények beláthatatlanok, és visszafordíthatatlanok lesznek. Ilyenek lehetnének például a parasztság kihalása, a talajpusztulás, a minőségi nyersanyagok háttérbe szorulása, valamint a természeti környezet
terhelése,
ami
az
intenzív
mezőgazdasági
termelés
támogatása
következtében alakulna ki.60 Fenti problémákra az Agenda 2000 programcsomaggal válaszolt az unió, mely a 2000-től 2006-ig terjedő költségvetési periódust már a bővítés fényében kezelte. Alapkoncepciója a mezőgazdasági kifizetések tekintetében az, hogy a gazdáknak ez kompenzációként jár, amiért le kell mondaniuk a korábban garantált, magasabb szintű közösségi árak által garantált profitról. E logika szerint azonban a magyar termelőknek nem járna támogatás, hiszen annak okán, hogy eddig még nem
60
Irány az EU, 6. szám. – Osztrák érdekképviseletek álláspontja az EU keleti kibővítéséről. 24.o.
41
voltak tagjai az integrációnak, nincs is miért kompenzálni őket. Ez az elképzelés jogos felháborodást váltott ki a magyarokból, tekintettel a versenyfeltételek csorbulására, ezért ez a koncepció egy átmeneti periódus után az újonnan csatlakozó országokban is bevezetésre fog kerülni. Ebből következően a pénzügyi előirányzat egyelőre csak átmeneti megoldást kínál a gondokra. 3.4.3
BIZTONSÁGPOLITIKAI MEGFONTOLÁSOK Ahogy Bajorföldön a német határ őrei is több alkalommal panaszkodtak
Ausztria Schengeni Egyezményhez való csatlakozásakor amiatt, hogy az osztrákok nem végzik megfelelően a határvédelemmel kapcsolatos feladataikat, nem lenne meglepő, ha majd az osztrákok is hasonló módon ítélnék meg a magyar hatóságok munkáját. Lélektanilag ez úgy is megmagyarázható talán, hogy etalonnak mindig a saját munkánk számít, de szerepet játszhatnak a tradicionálisan beidegződött előítéletek is a keleti szomszédokkal kapcsolatban. A Dr. Rejtö Péter kereskedelmi tanácsossal folytatott beszélgetésem során kiderült, hogy ennek a helyzetnek az elkerülése, illetve minimálisra redukálása érdekében már javában folyik az osztrák és magyar hatóságok közötti együttműködés.
Berndt
Körner,
az
osztrák
belügyminisztérium
illetékes
főosztályának munkatársa, a határvédelemért felelős hatóság első embere szinte heti rendszerességgel jár Budapestre, hogy segítse a magyar határőrség felkészülését a várható kihívásokra. 3.4.4
A DÖNTÉSHOZATAL NEHÉZKESSÉGE Az alfejezet címében szereplő ellenérv ugyan nem konkrétan Magyarország
ellen szól, de megítélésem szerint hiba lenne, ha nem ejtenénk róla pár szót e dolgozat keretén belül. Ennek kapcsán még az örömmámorban úszó Zöldpárt is aggodalmát fejezte ki, nevezetesen amiatt, hogy a bővülés az EU döntés-, illetve határozatképességét fogja majd csökkenteni.61 Az egész bővítési kört negatív színben tüntetik fel azon vádak, amik szerint az EU döntéshozatali rendszere nem hatékony, viszont igazságtalan. El tudjuk képzelni, mi történhet egy 25 tagú, óriási diverzitást és számos érdekellentétet felvonultató unió döntéshozásával, ha számos kérdésben nem oldják fel az egyhangú döntésre vonatkozó követelményt. Az eredmény bizonyára óriási káosz lenne. 61
www.fh-steyr.at/news_und_presse.401+M5bc35d809d7.0.html 2005.10.15. 20:30
42
Ugyancsak anomáliákkal volt terhelt az addigi unióban a szavazati súlyok elosztása. A tanácsi döntéshozatalban már a bővítés előtt is megfigyelhető volt, hogy az a kis államoknak kedvezett, népességszámukhoz képest magas szavazati arányokhoz juttatva őket. Ez természetesen Ausztria számára nem akkora probléma, de belátható, hogy az ilyen feszültséghez vezető források nem kívánatosak egy integráción belül, hiszen annak egészére nincsenek jó hatással. Ezek tehát mind megoldásra váró problémák voltak, amik kapcsán az unió nem várhatott a csatlakozó országokból jövő reformra; önmagának kellett a változást előidézni. Az Amszterdami Szerződés által eszközölt változás erősítette az Európai Parlament szerepét az unió döntéshozatalában, nagyobb befolyást biztosítva a tagállamok lakosságának. 2000-re a megoldandó feladatok közé a szavazati súlyok újraelosztása, a Bizottság méretének és összetételének meghatározása, és a minősített többségi döntéshozatal kiterjesztése tartozott.
Ezek képezték az úgynevezett
„amszterdami maradékokat” 62 , melyekre megoldást a Nizzai Szerződés kínált. Megtörtént a szavazatok újrasúlyozása, a Bizottság esetében azonban nem sikerült átütő eredményt elérni: az apparátus megnövekedését nem lehetett érdekek sérülése nélkül megoldani, ezért megmaradt az egy ország-egy biztos elve.
3.5 A LAKOSSÁG VÉLEMÉNYÉNEK FORMÁLÓDÁSA 1998. novemberében a megkérdezett osztrákok 44 százaléka utasította el teljesen, 40 százalékuk pedig helyeselte az EU keleti bővítését. 2000. végén még riasztóbbak lettek az eredmények, csak 32 százalékuk ítélt pozitívan, 50 százalékuk teljes mértékben ellene volt az új országok belépésének. 63 2001-es felmérések szerint 64 Ausztria közvéleményében még mindig nagy adag szkepszis és elutasítás övezte EU-ba való felvételünket, oly mértékben, hogy Ausztria számított az Európai Unión belül a leginkább kételkedő tagállamnak. (Összehasonlításképpen: ekkor a bővítés átlagos EU-támogatottsága 43 százalék, elutasító magatartás pedig csupán a megkérdezettek 23 százalékára jellemző.) Az IDM szerint ez kisebb mértékben annak volt köszönhető, hogy a lakosság tájékoztatására szolgáló információk csekély mértékben álltak rendelkezésre, és ezen kívül a hagyományos előítéletek is jelentős 62
Horváth, Zoltán. (2002) Kézikönyv az Európai Unióról, 450.o. Megjegyzendő, hogy ezek az adatok az Európai Bizottság megbízásából az Eurobarometer által készültek. Az Institut Fessel Gfk közvéleménykutató által számolt eredmények ellenben azt mutatják, hogy a támogatottság 51 százalékos, az ellenzők aránya pedig 43 százalék volt. 64 Österreich und die Osterweiterung der Europäische Union - Argumente und Fakten www.idm.at/publikationen/argumentarium.doc 2005.11.20. 17:50 63
43
szerepet játszhattak. A világgazdasági, illetve világpolitikai környezet (a rubelválság Oroszországban, az ázsiai gazdasági válság, illetve a koszovói válság) sem teremtett feltétlenül kedvező légkört a merész lépésekhez és változásokhoz.65 Végül pedig nem könnyített az a tény sem a lakosság véleményformálásán, hogy mértékadó osztrák politikusok és érdekképviselők mind-mind különbözőképpen foglaltak állást a kérdésben. A közvélemény helyzetét tehát megnehezítették a politikusok egymásnak ellentmondó nyilatkozatai, melyekkel csak a lakosság bizonytalanságát fokozták. Már a koalíciós pártokban sem volt egység; az FPÖ-n belül például a negatív beállítódású bejelentések mellett a párt gazdasági szárnya kifejezetten a pozitívumokat hangsúlyozta. (Például Karl-Heinz Grasser pénzügyminiszter, aki 2002-ben ki is lépett a pártból.) Az ÖVP kormánytagjai és egyes tartományi politikusok között véleménykülönbségek alakultak ki több témát érintően is, a kormánykoalíció két résztvevője (ÖVP és FPÖ) pedig képtelen volt egyetértésre jutni abban a tekintetben, hogy a bővítés kérdésében Ausztriában népszavazást kell-e tartani. Amikor a hágai konferencián nyilvánossá vált a csatlakozás időpontja, tetszetős jelszavak, köszöntések hangzottak el Magyarország felé a kormánytagok szájából is. Dr. Martin Bartenstein gazdasági és munkaügyi miniszter 2003. november 22-én Budapesten járt, ahol Dr. Csillag István gazdasági és közlekedésügyi miniszterrel közösen nyitottak meg egy előadást, melynek mottójául az „Isten hozott az EU-ban, sógor!” – hangzatos mondatot választották. A jelszó még az Osztrák Magyar Monarchiabeli hagyományokra vezethető vissza, amikor az osztrákok sógornak hívták a magyarokat.66 Nem elhanyagolható a hatása annak a közjátéknak sem, amit fejezetünk elején már részletesen ismertettünk, nevezetesen az Ausztria-ellenes EU-szankcióknak, melyek számottevően befolyásolhatták az osztrák lakosság véleményét, nem kimondottan csak a csatlakozást illetően, hanem az unióban betöltött szerepüket tekintve is. A lakosság érdeklődése a téma iránt aszerint lankadt illetve élénkült a csatlakozási tárgyalások folyamán, hogy éppen egy bonyolultabb, nagyobb kompromisszumokat igénylő területet tárgyaltak-e a partnerek, vagy pedig rutinjellegű döntések voltak-e éppen a porondon. A félelmek is változtak ennek 65
Winkler, Egon. Die österreichisch-ungarischen Wirtschaftsbeziehungen – Perspektiven und Möglichkeiten der Zusammenarbeit. Österreich und Ungarn auf dem Weg ins 3. Jahrtausend. 2001. 67.o. 66 www.bmwa.gv.at/BMWA/Presse/Archiv2003/20031122_01.htm 2005.09.21. 15:35
44
megfelelően; kezdetben a legszámottevőbb ellenérzést a külföldi munkavállalók érkezése váltotta ki osztrák részről, később azonban már a belbiztonság és a bűnözés elterjedése számított az aggodalmak fő forrásának.67 Egy ország adott témakörben alkotott véleménye több tényező együttes eredménye. Le kell szögeznünk, hogy az egyén nem mindig képes önálló vélemény kialakítására; sokszor csupán a véleményformálók (presztízzsel rendelkező személyek, egyéb médiumok) nézeteit veszik át. Ezzel együtt abból az okból tárgyaljuk utolsóként a lakosság meggyőződésének bemutatását, mert azt feltehetőleg nagyrészt
az
előző
alpontokban
bemutatott
személyek
és
szervezetek
megnyilvánulásai alakították ki bennük, másrészt pedig ez az a csoport, melyben mind a politikai, mind a gazdasági megfontolások erőteljesen működnek. A politikai élet grémiumának vélekedése kiemelkedően fontos a lakosság véleményének
kialakításában,
hiszen
a
csoportpszichológiai
vizsgálatok
eredményeiből tudjuk, hogy az egyén hajlamos szinte elvakultan hinni azokban az eszmékben, ami az általa elfogadott csoport a nézeteit tükrözi. Ha ez a csoport még egy szuggesztív vezéregyéniséggel is kiegészül, máris tömegek mozgathatók meg egy ügy érdekében. Magyarország EU-csatlakozásának támogatottságát illetően jelentős tömegek mozgósítására ugyan nem került sor Ausztriában, de ennek ellenére érdekes megfigyelni, hogyan változott a politikai vezetők véleménye a szocializmus magyarországi bukása, illetve Ausztria uniós csatlakozása után. Az 1991-es évet követően a figyelem elsősorban Ausztria saját csatlakozására irányult. Magyarország belépésének kérdése ekkor még legfeljebb a magyar oldalon merült fel, az unió az 1995-ös bővítéssel volt elfoglalva. Ennek ellenére azért Ausztria nem feledte gyökereit, és már akkor gondot fordított arra, hogy szárnyai alá vegye a keleti rokont. Erre példa Wolfgang Schüssel, az akkor még a gazdasági ügyek szövetségi minisztere és magyar részről Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok
miniszterének
párbeszéde,
mely
országaik
kapcsolatainak
továbbfejlesztésére és a stratégiai jellegű feladatok megtárgyalására irányult. Ennek köszönhető, hogy 1991. szeptember 13-14-én Salzburgban tartották a már hagyományos német-osztrák-svájci gazdasági miniszterek eszmecseréjét, amire egyedülálló módon a magyar külgazdasági miniszter is meghívást kapott. Schüssel
67
Österreich und die Osterweiterung der Europäische Union - Argumente und Fakten www.idm.at/publikationen/argumentarium.doc 2005.11.20. 17:50.
45
1991. őszén tett nyilatkozata szerint68 Ausztria üdvözölte a tényt, hogy a kelet-középeurópai
országok
„természetellenes
elszigeteltsége”
végre
felbomlott,
és
Magyarország integrációja megkezdődött az EK-, és EFTA-szerződésekkel. Példaértékűnek minősítette a határon átnyúló együttműködéseinket, amit az akkor létező több mint 2000 osztrák-magyar közös vállalat jelképezett. A miniszter kiemelte,
hogy
történelmi
összefonódásunk
miatt
rokonszenvvel
figyelték
újraéledésünket, s mint a történelemben oly sokszor, most is a kelet és nyugat közötti híd szerepét kívánták felvállalni. Az osztrák EU-csatlakozást követően érthető módon a prioritások eltolódtak, és előtérbe került az unió keleti bővítése. Amikor a csatlakozási tárgyalások hivatalosan is elkezdődtek az újonnan csatlakozó államokkal, Benita Ferrero-Waldner külügyminiszter az EU keleti bővítését a legfontosabb osztrák prioritásnak nevezte. 69 Ugyanakkor a kormányt példának okáért a Munkáskamara is támadta hozzáállása miatt, s amellett szállt síkra, hogy a kormánynak nem szabad az eseményeket védőpajzs mögül, defenzív módon kivárnia, hanem a csatlakozási folyamatban aktívan részt kell vennie, és együtt kell alakítania a feltételeket a többi tagállammal együtt. Hiszen az Ausztria célja, hogy a bővítés hosszú távú gazdasági érdekeinek szolgálatába álljon. A kormány álláspontját a kérdésben híven tükrözi a 2000. február 9-én kiadott nyilatkozata, aminek Kül- és Biztonságpolitika című fejezetében a közös Európa eszméjét hangoztatja, s azon vágyát, hogy végérvényesen szűnjön meg az európai kontinens megosztottsága. Igyekezett a kelet-közép-európai államok csatlakozását segíteni, nem tévesztve szem elől az osztrák törekvéseket és a versenyhez kapcsolódó érdekeket, úgy, mint a munkapiaccal, a környezetvédelemmel, atomenergiabiztonsággal, mezőgazdasággal, közlekedéssel kapcsolatos problémákat. Annak érdekében, hogy a mindkét oldalon jelentkező alkalmazkodási és átállási nehézségeket megkönnyítse, megfontolja az átmeneti időszakok, illetve egyéb kikötések szükségességét, hogy ezáltal megfelelő rugalmasságot biztosítson. Fenti kijelentések kemény próba elé állították az FPÖ-t, hiszen a nyilatkozat az FPÖ-ÖVP koalíció megfogalmazásában éppen a 2000-es helyhatósági választások előtti hónapra esett, s ekkor történt, hogy a párt eredménye Stájerország, Burgenland
68
Ausztria és Magyarország modell egy új Európa számára. Ausztria – Az Internationale Sonderbeilagen melléklete a Világgazdaságban, 1991. szeptember, 3. o. 69 Österreich und die Osterweiterung der Europäische Union - Argumente und Fakten www.idm.at/publikationen/argumentarium.doc 2005.11.20. 17:50
46
és Bécs tartományokban lényegesen visszaesett. Ekkorra már nem volt tehát annyira pozitív a választópolgárok viszonyulása az új tagok felvételével kapcsolatban. A WKÖ számos kiadványt készít évente, hiszen egyik alapvető funkciója a kommunikáció és az információ-nyújtás: az álláspontok közvetítése a közvélemény és a gazdaság szereplői felé. Véleményem szerint a kamara közérthető és meggyőző módon végezte feladatát. A már említett kiadványok (EU-Bővítés – Siker minden téren; és az Esélyek és veszélyek) rendkívül hangzatos szlogenekkel (Sok lehetőség – Egy Európa), és bíztató, együttműködést sugalló illusztrációkkal tájékoztatják az érdeklődőt. Figyelemre méltó az a szójáték, amit a kamara helyezett el a kiadványon, a amely plusz jelentést kölcsönzött a bővítésnek: az ErWEITERung (bővítés) szóban a ’weiter’ szócskát kiemelték, ami a német nyelvben azt jelenti, ’tovább’, de hordozza az ’előre’ jelentésárnyalatát is. Ez azt sugallja, hogy az új államok csatlakozása előreviszi az integrációt, nem pedig hátráltatja azt. Elöljáróban megjegyezném, hogy az osztrák lakosság véleménye a kérdésben fentebbi okok miatt kifejezetten sokrétűen árnyalt. Számos oldal, illetve szociális partner álláspontja megjelenik benne, ami még módosul az egyén személyes érzelmei tükrében. Nyilvánvaló, hogy egy jobboldali beállítódású, erősen hazafias érzületű, netán egzisztenciálisan potenciálisan érintett osztrák parasztember kevésbé örül az unió bővítésének, mint az esetlegesen távolról magyar felmenőkkel rendelkező, sokat utazó értelmiségi, aki boldog, hogy végre közös integrációban egyesülhet a magyarokkal. (Ennek felderítésére jelen dolgozat sajnos nem tudott vállalkozni, lévén, hogy a téma ilyen mélységű feltárásával kapcsolatban még nem készült tanulmány.) Az Österreichische Gesellschaft für Europapolitik (a szociális partnerek által életre hívott lobbista szervezet, mely az Európai Unió gondolatának népszerűsítésére jött létre) 2001. márciusában végzett közvélemény-kutatásának eredménye alapján a megkérdezett osztrákok 66 százaléka üdvözölte Magyarország belépését az EU-ba. Jelen dolgozat Ausztria lakosságának általános véleményét a European Opinion Research Group Eurobarometer „Special Bureaux” (2002) című kiadványa alapján mutatja be, mely felmérés az Európai Bizottság Osztrák Képviselete számára készült. A tájékozódás forrásai tekintetében az alábbiakat állapították meg: az osztrák lakosság 56 százaléka az unióval kapcsolatos információit a televízión keresztül szerezte, 42 százaléka a napilapokat vette igénybe, 28 százaléka rádiót hallgatott, egyötöde egyéb újságokat olvasott, 13 százaléka családtagoktól és barátoktól szerezte 47
értesüléseit, 6 százalékuk pedig az Interneten keresztül. Ausztria kormánya 2001-ben (egyesek szerint kissé késve) felismerte a közvélemény megfelelő tájékoztatásának szükségességét, aminek eredményeképpen az osztrák alkancellár, Susanne RiessPasser és Benita Ferrero-Waldner külügyminiszter bemutatta a kormány által újonnan létrehozott "Österreich-Plattform"-ot. Eddig az időpontig azonban nem mondható el a kormányról, hogy aktív tájékoztatási politikát folytatott volna. A program törekvése az volt, hogy egy olyan fórumot hozzon létre, ahova a lakosság kérdéseivel fordulhat, ahol minden társadalmi réteget a részletekről és kényes kérdésekről is megfelelőképpen lehet informálni, valamint tanácsokat ad és a felmerülő kételyeket megfelelő tájékoztatás nyújtásával el tudja oszlatni. Az információs kampányra 30 millió schillinget fordítottak, mely egyenlő arányban oszlott meg az osztrák nemzeti költségvetés és az EU Bizottsága között. Hasonló kampány kormányszinten egyáltalán nem volt jellemző az EU-ra. (Az IDM70 úttörő volt abban az értelemben, hogy már 1998-ban megalkotta „Argumentarium”-át s ezzel a lakosság irányába magára vállalta az objektív felvilágosítás és információ-átadás feladatát.) Volt egy jelentős réteg, (a lakosság 19 százaléka) mely egyáltalán nem érdeklődött az EU-val kapcsolatos információk iránt (ezek főként az alsóbb, kevésbé képzett, esetleg idősebb társadalmi rétegekből kerültek ki); a fiatal, szakképzett lakosság azonban differenciáltabb képet mutatott a forrásválasztás tekintetében, ezen réteg erre a célra az Internetet, az EU információs pontokat, a szórólapokat, illetve a különböző rendezvényeket is használta. A kormány igyekezete ellenére a lakosságnak csupán 38 százaléka tekintette magát nagyon jól, illetve jól informáltnak a bővítés kérdéseiben. A következő megállapítások a 2004-es bővítés egészére vonatkoznak: az osztrákok 18 százaléka utasította el a 2001-es év végén teljes mértékben a további bővítést, 20 százaléka helyeselte, hogy az összes jelölt csatlakozik, 44 százaléka pedig úgy gondolta, hogy a csatlakozni kívánók közül csak egyes országok nyerjenek felvételt. A csatlakozáspártiak kétharmada nem gondolta, hogy az új államok csatlakozásának őrá személyesen hatása lesz. 17 százalékuk úgy érezte, hogy negatív következménye lesz az újak belépésének, 7 százalékuk pedig úgy vélte, számára előnyöket tartogat az újabb bővítési forduló. Nézzük meg a továbbiakban azt, mi
70
Institut für den Donauraum und Mitteleuropa, a Duna-menti térség és Közép-Európa ügyeiért felállított intézet
48
rejlett az optimizmus mögött, illetve mi adott okot aggodalmakra az osztrák lakosság számára. Azok, akik inkább a negatívumokat helyezték előtérbe, elsősorban a munkanélküliségtől tartottak; a bevándorlók magas számától, akik Ausztriában vélhetőleg munkavállalási szándékkal telepednek majd le. Sokak tartottak attól, hogy az újak támogatása nagyon sok forrást fog felemészteni. A drogcsempészet és bűnözés növekedése is sokakat megrémített, csakúgy, mint az árak és az adók emelkedése, valamint a nem EU-tagországokból illegális bevándorlási szándékkal érkezők gyarapodásának lehetősége. Nagy részük attól is tartott, hogy az élelmiszerek minősége csökkenni fog, a környezetre károsító hatással lesz, az euró veszíteni fog értékéből, illetve magának az EU-nak pénzügyi veszteségeket kell majd elkönyvelnie az újak csatlakozásából kifolyólag. Némelyek az EU-n belül növekvő különbségeket és számos újabb konfliktust sejtettek, mások féltek, hogy a tisztességtelen verseny be fog gyűrűzni az EU-n belülre. A nemzeti identitás és kultúra sérülésének lehetősége többekben felmerült, valamint az is, hogy Ausztria kis országként veszíteni fog súlyából, vagy hogy korlátozódni fognak a szociális jogok, illetve hogy a német nyelv használata háttérbe szorul majd. A pozitívumok között említették, hogy az új piacok bekapcsolásával nagyobb egységes piac létrejötte várható, ami feltétlenül gazdasági előny, mert pótlólagos termelési potenciállal jár együtt. Ezen kívül az egyszerűbb utazási lehetőségekre, az útlevél szükségtelenségére hivatkoztak, s indokaik között szerepeltek a további foglalkoztatási lehetőségek, a gazdagabb és változatosabb kulturális élet, az EU külvilág felé történő megerősödése, a szervezett bűnözéssel szembeni hatékonyabb fellépés, a turizmus fejlődése, valamint az Európán belüli fegyveres konfliktusok kitörési valószínűségének csökkenése is. Kevesebben ugyan, de egyértelműen fontosnak tartották, hogy a bővítés által képesek lesznek szomszédjaikat jobban megismerni; az EU-n kívüliek bevándorlását így majd egyszerűbb lesz kivédeni; a drogcsempészet így talán visszaszorítható; és a környezetvédelemnek is nagyobb hatékonysággal lehet ezután érvényt szerezni. Még kevésbé volt jellemző, de egyes osztrákok úgy látták, hogy a személyes pénzügyi helyzetük javulni fog, illetve, hogy adócsökkenés várható. Ha külön vizsgáljuk csupán a bevándorlás kérdéskörét, megállapítható, hogy az osztrák közvélemény még ebben is merőben ellentétes motivációkkal ítélt pozitívan illetve negatívan. Azoknak döntő többsége (80 százaléka), akik úgy érezték, 49
hogy növekedni fog az új tagországokból a bevándorlók száma, ezt negatív változásnak fogták fel. Ennek okai abban keresendők, hogy ők attól tartanak, ezáltal növekedni fog a bűnözés mértéke, nő majd a munkanélküliség, a feketemunka, illetve aggodalomra adhat okot az is, hogy az alacsonyabb jövedelmi szintű kelet-középeurópai országok Ausztriában alacsonyabb jövedelemért vállalnak majd munkát. Az osztrákok egy része úgy vélte, hogy e nélkül is már elég bevándorló van az országban, mások a szociális háló kizsákmányolásától tartottak. Mindezek a félelmek alapot adhattak arra, amire egyesek már a csatlakozás előtt is gondoltak, nevezetesen, hogy a bevándorlás kapcsán nem lehet majd gátat szabni a rasszizmus és az intolerancia előretörésének. Belátható, hogy ha Ausztriát ellepnék az új tagországok állampolgárai, az hamar lakásgondokhoz vezetne, illetve gyors ütemben növelné a naponta ingázók számát is. Néhányan ezeken túlmenően saját kulturális identitásukat is féltik, egybehangzóan az egész Európában sokat hangoztatott aggodalmakkal. Vannak azonban olyanok is, akik a bevándorlók lehetséges érkezését örömmel fogadnák, olyan indokokkal például, hogy ez pozitív hatással lenne a gazdaságra (újabb impulzusokkal gazdagítaná), illetve az elöregedő társadalom előnyöket kovácsolhatna abból, hogy egyre több gyerek születik. Érdekesek azok a meglátások, amik arra vonatkoznak, hogy a megnövekedő betelepedések nyomán azokba a munkakörökbe is egyszerűbb lenne munkaerőt találni, amikre osztrák munkások nem szívesen pályáznak; illetve szóba került az is, hogy a csatlakozás eredőjeként nő majd a képzett és motivált munkaerő rendelkezésre állása. Ez utóbbira reflektálva: Csakugyan valós a probléma, hiszen az osztrák sajtóban manapság olyan interjúk is napvilágot látnak, amik arról számolnak be, hogy bizonyos cégek nem a költségvonzatok miatt (és valóban egyre kevésbé a miatt) telepítik Magyarországra termelésüket, mert Ausztriában nem áll rendelkezésre olyan munkaerő, mely kiismerné magát adott termék gyártásának területén.71 Arról is készült felmérés a lakosság körében, hogy véleményük szerint hogyan alakul majd az egyes gazdasági szektorok helyzete a csatlakozás következtében. Az eredmény nem meglepő: a tradicionálisan érzékeny mezőgazdasági ágazatban a megkérdezettek csaknem fele úgy gondolta, hogy rosszabbodás várható (a mezőgazdasági kérdések az alpesi államban szokásosan felnagyítódnak, és a mintegy 8 milliós népességű Ausztriában a kevesebb, mint 200 ezer mezőgazdasági termelő
71
Eska: Mit Handschuhen nach Ungarn,Wirtschaftsblatt, 2005.09.23. 10.o.
50
megnyilvánulásai mindig nagy társadalmi visszhangot kapnak72), 34 százalékuk nem várt változást, és 8 százalékuk számított tisztán pozitív változásokra. A kereskedelem és a turizmus esetében szinte azonos módon, a lakosság fele javulást várt, a pénzügyi szektorban pedig egyharmaduk javulást, több mint egyharmaduk semmilyen változást nem remélt. A magyar csatlakozás dátuma előtt nem sokkal a Kurier című lapban napvilágot látott egy közvélemény-kutatás eredménye, melyben az osztrákokat arról kérdezték, hogy mit gondolnak a szomszédos államok lakóiról. Ennek keretében fény derült arra, hogy az osztrákok úgy érzik, a magyarokkal kapcsolatosan rendelkeznek a legmélyebb ismeretekkel, és különösen szimpatikusnak tartották a magyarokat (nálunk csak a svájciakat övezte nagyobb rokonszenv). Azok a fogalmak, amiket spontán módon asszociáltak a magyarokkal, a következők voltak: kedvesség, őszinteség, bensőséges kapcsolat, turizmus.
73
Ezek alapján levonható az a
következtetés, hogy az osztrák nép általában nagyon is szimpatizál a magyarokkal, szívesen is látja az EU-ban, és ha a történelem folyamán néha meg is ingott a bővítés támogatottságát illetően, ez csupán belpolitikai, illetve integrációs belpolitikai nyomásnak volt köszönhető, nem pedig a magyarokkal összekapcsolható, alapvetően negatív beállítódásnak.
72 73
Törzsök (2002): 192.o. http://kurier.at/schwerpunkt/osterweiterung/585962.php 2005.11.19. 15:25
51
4. ÖSSZEGZÉS Tanúi lehetünk, hogy egy integrációban ugyanaz a gondolat egyesekben félelmet kelt, míg mások pozitívan élik meg. Van, aki attól tart, hogy az egyes tagországok elvesztik kulturális identitásukat, mások a sokszínűséget és gazdagodást magasztalják. Nincs olyan ügy, mellyel minden érdekcsoportnak kedvére lehetne tenni, annyi különböző akarat feszül egymásnak, hogy még a leginkább kompromisszumképes,
legtehetségesebb
politikus
sem
lehet
képes
minden
résztvevőnek a legteljesebben megfelelni. Csatlakozásunk támogatottságának kérdése 1995 után, Ausztria Európai Uniós csatlakozásakor merült fel először. A folyamat azonban még csak nem is a rendszerváltás hajnalán kezdett meggyökerezni, amikor a kapcsolatok újrafelvétele hivatalosan is megtörtént a két állam között, hanem annál jóval előbb. A dolgozat során feltártam közös történelmünk kezdeteit is, hogy világossá váljon, hogy a szomszédlét valahol szükségszerűen hozta magával azt a mintegy két évezredes kapcsolatrendszert, ami országaink között épült ki és áll fenn. Ennek hatása a csatlakozásunk támogatottságára vitathatatlan. A magyar rendszerváltás után kezdtek gazdaságaink a majd’ száz éves kényszerszünet után újra összefonódni. A források elemzése során kiderült, hogy Ausztriáról nem állítható egyértelműen, hogy nem támogatta a magyar EU-csatlakozást, de ugyanígy az ellenkezője sem igaz. Az emberi kapcsolatokban mára már alapigazságnak számít, hogy a megértés és elfogadás egyik alapfeltétele a megfelelő kommunikáció, ami sokak megítélése szerint Ausztriában ellentmondásosan, és nem alkalmas mértékben valósult meg. Alapvető probléma lehetett, hogy a lakosság egy részének nem is volt tudomása a tájékozódási lehetőségekről, bár a kormány előszeretettel hangsúlyozta az általa létrehozott információs fórumok jelentőségét. Ausztria alapvetően érdekelt volt Magyarország uniós csatlakozásában, amiben a dolgozat során kifejtett számos várhatóan pozitív következmény játszott lényeges szerepet. Politikai érdekeltségének fő mozgatója az a tény, hogy Ausztria szomszédsága révén nem késlekedett, hogy a maga hasznára is fordítsa a szocializmus tespedtségéből előbukkanó Magyarországban rejlő lehetőségeket. A rendszerváltás révén a két Európa újra összekapcsolódott, amiben Ausztria főszerepet kapott: a közép-európai térség központjává avanzsált, s ez a funkció felértékelte
52
Európán belüli politikai súlyát. Az is kifejezetten kedvező fejlemény, hogy Magyarország belépésével Ausztria tradicionális partnere is szerepet kap az európai ügyek alakításában, ami, ha ügyesek, mindkettejük hasznára válhat, hiszen a Benita Ferrero Waldner által emlegetett stratégiai partnerség megvalósulása erősítheti érdekérvényesítő képességüket. Politikai szempontból Ausztria tehát kedvezően viszonyult Magyarország csatlakozásához, főleg ami az osztrák kormányköröket illeti. Fenntartásai a regionális szinteknek voltak inkább, lévén közelebb helyezkednek el a mindennapi politikához, a lakosság sérelmeihez. Burgenlandra volt erősebben jellemző az ellenkező magatartás, és ha nem is megakadályozni, de szerette volna időben elhúzni a bővítést. Biztonságpolitikai
szempontból
felesleges
is
hangsúlyozni:
Ausztria
érdekeltsége egyértelmű. Neki volt a leghosszabb keleti határa az újonnan csatlakozókkal, és az új államok belépése során peremhelyzetéből egy jóval előnyösebb, unión belüli helyzetre tett szert, és jelentős tehertől mentesült. Gazdasági téren fedezhető fel a legtöbb, legsúlyosabb érv Magyarország csatlakozása mellett, amik megmutatták, hogy Ausztria gazdaságilag is nyertesként fog kikerülni a bővítési körből. A várható befizetési terhet meghaladja a piacbővítésből származó haszon, mely mind az erőforrások beszerzésének piacára, mind a késztermékek felvevőpiacának kibővülésére vonatkozik. Az ezt lehetővé tevő háttér pedig nem más, mint Magyarország elkötelezettsége amellett, hogy átvegye az uniós szabályozások kitételeit. Csak a csatlakozással, azaz a teljes integrációval képzelhető el az, hogy a piacra jutási- és versenyfeltételek azonosak legyenek az osztrák vállalatok számára Magyarországon, és csak így szűnhetnek meg végérvényesen a két ország közötti kereskedelmi akadályok. Fontos leszögezni, hogy a bővítés Ausztria számára egy jelentős fejlődési potenciállal rendelkező térség központjának perspektíváját vázolta fel, aminek kihasználása természetes érdeke volt. Az SPÖ a keleti bővítést Európa legnagyobb kihívásaként értékelte a második világháború lezárása óta. Ezen túlmenően leszögezte, hogy az EU bővítése a legfontosabb politikai projekt, s ezért oly módon kell előkészíteni, hogy az osztrák lakosság tiszta lelkiismerettel és nyugodtan tudjon rá igent mondani, és közben ne kelljen attól félnie, hogy emiatt őt személyesen hátrány érheti. Szerintük vitathatatlan, hogy a bővítésnek nyertesei és vesztesei is lesznek, ám éppen emiatt emelték ki azon
53
intézkedések fontosságát, amik az egyenlőtlenségek kiküszöbölését szolgálják. 74 A párt Magyarország csatlakozását teljesen magától értetődőnek tartotta, s úgy vélte, hogy pontosan emiatt nem is kísérte a csatlakozási folyamatot semmilyen ellentmondásokkal terhelt szóváltás. Ha ellentmondásos szóváltások nem is, de negatívumok merültek fel Magyarország csatlakozásával kapcsolatosan. Ezek közül a legnagyobb aggodalomra az olcsó magyar munkaerő osztrák piacra való beáramlása adott okot. Az ez irányú félelmeknek továbbá az a tény biztosított kellő alapot, hogy a magyar munkabérek színvonala jóval az osztrákoké alatt van. A félelmek elcsitítására a kormány ugyan átmeneti időszakot kért munkaerőpiacának teljes megnyitására, de ez sok érdekképviseleti szervet nem nyugtatott meg. Számos médium fűzött magyarázatot a kérdéshez az osztrák közvélemény alakításának érdekében, hangsúlyozva a keletközép-európai munkaerő csekély mobilitását, illetve a migráció egyes esetekben való szükségességét, de érthető módon a nyugtalanságot nem sikerült elaltatniuk. A lakosság jellemzően ugyanis leginkább a saját létbiztonságát félti. A mezőgazdaság helyzete mindenképpen aggasztó volt, hiszen már Ausztria csatlakozásakor is – kikerülve a védett burokból, ami az osztrák állam támogatásainak kapcsán körülvette – ez volt az a terület, mely a legtöbb negatív hatást szenvedte el. Érthető módon az osztrák agrártársadalom érdekei védelmének biztosítására hosszú átmeneti időszakok bevezetését szorgalmazta, amellett, hogy a Közös Agrárpolitikán belüli strukturális támogatások rendszere reformjának szükségességére hívták fel a figyelmet. Nem különben hangzottak el kételyek az unió döntéshozatalának reformjával kapcsolatosan is. A bővítéssel szembenálló érdekek felmerülése azt jelzi, hogy az osztrákok féltették azt, amit elértek az európai integrációban, nem kívántak lejjebb adni a már megszerzett pozíciójukból. Féltek kimozdulni abból az egyensúlyi helyzetből, ami akkortájt az uniót jellemezte. Mindebben nincs is semmi különleges. Éppen ezért nem szabadott, hogy a várható előnyökhöz mérten túlzott anyagi terhelés érje az országot, sem politikai, sem gazdasági téren. Ezért kapott nagy hangsúlyt, hogy reformokra van szükség az unión belül, mindenekelőtt intézményi, költségvetési, és mezőgazdasági területeken, hogy az képes legyen befogadni a tíz újonnan csatlakozót.
74
Österreich und die Osterweiterung der Europäische Union - Argumente und Fakten www.idm.at/publikationen/argumentarium.doc 2005.11.20. 17:50
54
Az
egyes
érdekcsoportok,
valamint
politikai
ellenérdekű
szereplők
szembenállásának eredőjeként, sok esetben az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, számtalan hangzatos jelszó és frázisgyűjtemény hatására formálódott az osztrák lakosság hozzáállása a bővítés kérdéséhez. Ki-ki forrásanyaghoz való hozzájutásának, pártállásának,
befolyásolhatóságának
fényében
alakította
ki
véleményét
a
rendelkezésre álló, szükségszerűen féligazságok halmazából. Ennek alapján a lakosság mintegy kétharmada támogatta unióba való belépésünket. Minden ellenérzés dacára azonban az osztrákok képzeletében mindvégig nem szűnt meg a pozitív magyarságkép. A Kurier című lap írása75 arról számol be, hogy szinte minden közvélemény-kutatás azt hozza eredményül, hogy az unió lakossága a magyarokat látná legszívesebben az unióban, a lengyelek, a csehek, és a szlovákok előtt; Magyarország sorra nyeri a szimpátiaszavazásokat. A szlovéneken kívül őket tartják a legérettebbnek a csatlakozásra, és régóta a jelöltek közötti iskolapéldának tartják azon okból, hogy a rendszerváltást követően a külföldi befektetők előtt azonnal és korlátozásmentesen megnyitották határaikat. A magyarság általános pozitív megítélésén az sem tudott változtatni, hogy az egészségügyi rendszere katasztrofális állapotban van, vagy hogy hűségnyilatkozatot tett az amerikai kormány Irak-politikája mellett. Ennek talán az lehet az oka, hogy a külföld szemében a tipikus magyar még mindig a melankolikusan a pusztába révedő, nagybajuszú lovas, aki sírva vigad a cigányprímás muzsikájára. Másfél év telt el Magyarország EU-csatlakozása óta. Az Osztrák Gazdasági Kamara pozitívan ítéli meg a bővítés óta eltelt időt, annál is inkább, mert a tizek belépése óta az EU gazdasága újra növekedésnek indult, amiben alapvető szerep jutott az európai „tigriseknek”. 76 Az újonnan csatlakozó 10 állam kétszer akkora növekedést ért el az elmúlt évben, mint az EU15-ök (2,3 %). Sőt, mi több, Ausztria még mindig egyértelműen profitál a már kiépített kapcsolatokból: kereskedelmi mérlege a kelet-közép-európai államokkal töretlenül pozitív. A kamara gazdasági ágazatok szerinti értékelést77 készített, amelyből kiderül, hogy a határrégió kisvállalatainak a csatlakozás óta számos előnye származott már a határellenőrzések, a vámoltatással kapcsolatos formaságok elmaradásából. Azok a félelmek, melyek a vásárlóerő elszívásával voltak kapcsolatosak, nem látszanak 75
http://kurier.at/schwerpunkt/osterweiterung/585962.php 2005.11.19. 15:25 1 Jahr EU-Erweiterung – Zwischenbilanz aus Sicht der Österreichischen Wirtschaft, 2.o. 77 1 Jahr EU-Erweiterung – Zwischenbilanz aus Sicht der Österreichischen Wirtschaft 76
55
beigazolódni. A kiskereskedések valójában már a bővítés előtt erős nyomásnak voltak kitéve a versenytársak jelenléte kapcsán, és a Magyarországnak felróható vásárlóerőelszívás csekély a többi szomszédos országgal való összehasonlításban. (Az újonnan csatlakozók is csupán 25 százalékáért tehetők felelőssé.) A csekély ez irányú veszteségek mellett az osztrák kiskereskedelmi forgalom számottevő növekedési potenciállal rendelkezik a határon túli régiókból származó fogyasztók megszerzése terén. Nem véletlen tehát, hogy a határ mentén elhelyezkedő kis kereskedőcégek mindvégig támogatták az EU keleti irányú kibővítését. Sok ágazatban várható az előbbiek alapján, hogy megerősödnek az eddig is élénk határon átnyúló kereskedelmi és népszerűsítő együttműködések. A hangsúlyt azonban egyértelműen új termékek kifejlesztésére, a minőség javítására, a vevőszolgálatok tökéletesítésére, a költségek lehetőség szerinti csökkentésére kell helyezni az elkövetkező években. A vesztesek egy csoportját az osztrák trafik-üzemeltetők alkotják, mivel egyre nehezebb megakadályozni az olcsó csempészett cigaretta árusítását Ausztriában. Az ipar egyes területein észrevehető a termelés áthelyezése, ilyen például a fémipar. Ez viszont abban viszi előre Ausztriát, hogy az olcsóbb termelés által a világpiacon versenyképes tudjon maradni, következésképpen nem érdemes negatívumként kezelni. Az élelmiszeripar egyértelműen pozitív fejlődéséhez az is hozzájárult, hogy az újonnan csatlakozó országokból kedvezőbb áron tudott nyersanyagokat beszerezni, mint a bővítés előtt, arról nem is beszélve, hogy az exportlehetőségek korlátozása teljes mértékben megszűnt. Annak köszönhetően, hogy az új tagállamok szállító- és fuvarozó vállalatai megkötések nélkül szállítanak az unió területén belül, a kibővült Európa új gazdasági összefonódásokkal gazdagodott. Ennek kapcsán egyes osztrák vállalatok telephelyei ugyan változtak, de a központok szükségszerűen megmaradtak Ausztriában. Előreláthatólag azonban a tizenötök és a tizek között jelenleg fennálló költségolló idővel záródni fog. A határellenőrzések megszűnése számos előnyt hozott többek között a fuvarozóknak, hiszen ezáltal az árucsere folyamata leegyszerűsödött. A magyar fuvarozók egyelőre nem is tűnnek vetélytársnak, tekintettel arra, hogy még nem rendelkeznek azzal a know-how-val, ami az osztrák vállalatoknak már sajátja. A csatlakozás óta eltelt időben a vasúti szállítás is fellendült, főként, ami a termékforgalmat illeti.
56
A jövedelmek, illetve a vásárlóerő átlagon felüli növekedésével, valamint a határok megnyílásával és a határátlépés egyszerűsödésével Magyarország egyre nagyobb keresletet támaszt az osztrák turisztikai szolgáltatásokkal szemben, amiből a turisztikai ágazat várhatóan az elkövetkező években is erőteljesen profitálni fog. A WIFO számításai szerint az Ausztriában eltöltött vendégéjszakák száma évente várhatóan 10-15 százalékkal fog növekedni (2004-ben a magyar vendégek száma 13,9 százalékkal nőtt)78, s tekintetbe véve azt a tényt, hogy az összes vendégforgalom eddig csupán mintegy 3 százaléka származott a tagországokból, ez igen örvendetes tény az ágazat számára. A munkaerőpiac szezonális csúcsainak kielégítéséhez (elsősorban a turizmus ágazatában annak biztosításához, hogy a szolgáltatások minőségét meg lehessen őrizni) szükséges lenne, hogy az átmeneti időszakok első fázisának lejárta után ne hosszabbítsák meg a munkaerő szabad áramlásának korlátozását. Ez hatását nem csupán a munkaerő beáramlására fejtené ki, hanem abban is segítene, hogy Magyarország bérszínvonala elkezdje megközelíteni a régebbi tagállamok által képviselt szintet, aminek az osztrák cégek versenyképességére tartósan gyakorolt jótékony hatását feleslegesnek is tűnik hangsúlyozni. (Ez annál is inkább lényeges, mivel az idegenforgalmi ágazat nem képes telephelyet változtatni, és szolgáltatásokat alacsonyabb költségszínvonalat képviselő országokba kihelyezni.) Az információs technológia területéről elmondható, hogy Magyarország várhatóan Lengyelország és a Cseh Köztársaság mellett az egyik legfontosabb szoftverpiaccá fog avanzsálni. Az Internet-használók uniós átlaga 41 százalékos, Magyarországon egy 2003. szeptemberi TÁRKI-felmérés szerint79 minden harmadik háztartásban található számítógép, 12 százalékuk (a számítógéppel rendelkezők 40 százaléka) pedig rendelkezik Internet-hozzáféréssel. Ezen a téren tehát bőven van még mit fejlődni. Tagadhatatlan, hogy alapvetően a Távol-Kelet, ezen belül pedig India az az ország, mely az információs technológiai szektor termelés-kihelyezésének központja, Európában azonban megjelent egy trend, aminek során talán az új EUtagállamok is rövidesen azzá válhatnak. Ehhez hozzájárul az ilyen irányú oktatás színvonalának folyamatos emelkedése, illetve az IT-infrastruktúra egyre szélesebb körű és magasabb színvonalú kiépítése.
78 79
1 Jahr EU-Erweiterung – Zwischenbilanz aus Sicht der Österreichischen Wirtschaft, 16.o. www.ihm.gov.hu/data/33502/IT_gyorsjelentes_2003_9.pdf, 2005.10.08. 15:55
57
Nem kedvező, de annál inkább előre látott fejlemény, hogy Ausztriában 2005. októberében rekordméretet ért el a munkanélküliség. 237 ezer állástalant regisztráltak, mely a férfiak körében 4,7; a nőknél pedig 6,9 százalékos rátának felel meg.80 A Munkáskamara elnöke, Herbert Tumpel a bővítés első évfordulóján a hazai munkaerőpiac megnyitásával kapcsolatos átmeneti időszak meghosszabbítását követelte szemben egyes gazdasági szereplők azon megnyilvánulásaival, melyek éppen a kérdéses időszak lerövidítése mellett kardoskodtak. 81 (Az EU15-öknek legkésőbb 2006. április 30-ig kell azügyben állást foglalniuk, hogy meg kívánják-e három évvel hosszabbítani a megállapított átmeneti időszakokat.) Kimutatták azt is, hogy az újonnan csatlakozó országokból érvényes munkavállalási engedéllyel érkezők száma 25 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Emellett számottevő azok száma, akik szezonálisan vállalnak munkát, illetve egyszemélyes cégként szolgáltatásokat kínálnak fel az osztrák piacon. A csupán Magyarországról naponta ingázók, illetve gyakornokok száma 3900. (Az EUcsatlakozás után nem vesztette érvényét a két ország által 1998-ban megkötött ingázói és gyakornoki egyezmény.) Ez azért fordulhat elő, mert a magyar munkavállalók az átmeneti időszak alatt sincsenek teljes mértékben kizárva az osztrák munkapiacról: jelenleg kizárólag munkavállalási engedély birtokában kerülhetnek alkalmazásba, és akkor is csak fenntartásokkal. Ilyenek, hogy a munkavállalónak be kell tartania az osztrák fizetési és munkafeltételeket, adott pozícióra nem állhat rendelkezésre osztrák munkaerő, adott vállalat maga kell, hogy igénybe vegye a dolgozó szolgáltatásait (a munkaerő-kölcsönzés tehát nem megengedett), és kizáró ok az is, ha adott személy korábban már volt illegális munkavállaló. Egyszerűbb a helyzet a tipikusan hiányszakmák (IT-, egészségügyi-, és az újabban divatos „wellness” területei), valamint a mezőgazdasági és vendéglátóipari szezonális munkások esetében, ők szinte gyorsított eljárásban juthatnak a szükséges engedélyhez.82 (Ld. a Mellékletek 6. és 7. számú táblázatát.) Fentiek ismeretében nem különleges talán, hogy Ausztria-szerte a magyar munkavállalókat okolják a magas munkanélküliségi adatok miatt. Belátható azonban, hogy fenti adatok már csak azért sem adhatnak okot csodálkozásra, mivel Magyarország bérszínvonala 2005. januárjától augusztusig nemzetgazdasági szinten 80
Rekordméretű munkanélküliség Ausztriában. Világgazdaság, 2005.11.04., 6.o. www.arbeiterkammer.at/www-192-IP-21585.html 2005.10.27. 19:50 82 Munkavállalási feltételek az EU régi tagállamaiban, HVG, 2005.11.05. 44. szám, 62. o. 81
58
155 179 forint83, azaz körülbelül 620 euró volt fejenként, míg Ausztriában ugyanez az érték 2004-ben 2190 eurót tett ki84. Dr. Peter Rejtö, az Osztrák Nagykövetség, és egyben az Osztrák Gazdasági Kamara budapesti kereskedelmi tanácsosa kérésemre egy interjú keretében összefoglalta személyes szerepét az osztrák közvélemény alakításában, valamint kitért a 2004-es csatlakozás általa fontosnak tartott konzekvenciára. Tekintettel arra, hogy a leginkább kételyektől gyötört társadalmi réteg a szerényebb jövedelmi viszonyokkal rendelkező, kevésbé iskolázott lakosság köréből került ki, a személyes meggyőzés eszközéhez nem volt alkalma folyamodni. Annál többet járt viszont a különböző intézetek, mint például a dolgozat során több ízben citált IDM, a Gyáriparosok Szövetsége, az Österreichische Gesellschaft für Europapolitik, vagy maga az Osztrák Gazdasági Kamara meghívására előadásokat tartani, számos konferencián vett részt, melyben a csatlakozás gazdasági előnyeit hangoztatta, felhasználva a Magyarországon jelen lévő osztrák vállalatok itteni tapasztalatait is. Véleménye szerint Ausztria 1990 óta folyamatosan profitál Magyarország gazdasági fejlődéséből, sőt, megkockáztatja, hogy sokuk a termelés áthelyezése nélkül nem is lett volna képes fennmaradni az éles versenyben. Sok osztrák cég Magyarországot „kibővített hazai piacnak” tekinti, s nem is alaptalanul, hiszen a hazai piac egyes szektorokban már telített (mint például a már említett környezettechnikai ágazat, mely összforgalmának mintegy 75 százalékát már Magyarországon generálja). A különböző ágazatokban tevékeny termelő vállalatok gyártásuk kihelyezésével rentábilis növekedést képesek elérni, s az így megszerzett többletjövedelmet otthoni fejlesztésekre, egyéb vállalati működéshez kapcsolódó tevékenységekre (például marketing, illetve kommunikáció) tudják fordítani. A magyar származású, osztrák állampolgárságú kereskedelmi tanácsos úgy látja, három kulcsfontosságú területen hozott sokat az osztrákoknak a bővítésnek ez a köre. Az első lényeges változás, mely az osztrák lakosság számára is kifejezetten szembetűnő, a személyi ellenőrzések megszűnése a határátkelőknél. Nincsenek vámok, sem kilométeres teherautósorok. Gazdasági szempontból a belső piac teljes mértékű kiépülése is nagyon jelentős lépés, hiszen 2004. májusától kezdve már nem csak az ipari termékek vámmentesek a két ország kereskedelmében, hanem a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek is. A harmadik fontos terület pedig a 83 84
http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/stadat/load2_01_01_02.html 2005.09.10. 12:15 www.arbeiterkammer.at/www-192-IP-21585.html 2005.10.27. 19:50
59
kohéziós és strukturális alapok forrásainak kihasználása, melynek előnyeiből Magyarország révén számos osztrák vállalatnak is juthat. A globalizáció szempontjából vizsgálva a kérdést tagadhatatlan, hogy a bővítésnek nyertesei és vesztesei egyaránt vannak, azonban az egész eredőjét tekintve Ausztria egészen biztosan nyert először a nyitás kapcsán, majd azzal, hogy tagja lett az Európai Uniónak, végül pedig amiatt, hogy Magyarország is belépett az integrált Európa tagjainak sorába. 2004 végén Ursula Plassnik osztrák külügyminiszter Bécsben fogadta Somogyi Ferenc magyar külügyminisztert, és örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a két ország példaként lenne felhozható a jószomszédi kapcsolatok tekintetében. Pozitívan értékelte, hogy Magyarország EU-csatlakozásával végre egy további közös alapja van az együttműködésnek.85 Ezzel a gesztussal a Benita Ferrero-Waldner által elkezdett
irányvonalat
próbálja
követni,
ami
a
belpolitikai
zavargások
következményeképpen sajnálatos módon elhalt. A stratégiai partnerség eszméje az ezredforduló táján amiatt nem bontakozhatott ki, mert a Szabadságpárt által kreált bővítés-ellenes hangulat és belpolitikai nyomás ellehetetlenítette az együttműködést. Kis országok vagyunk, alacsony népességszámmal egy nagy Unión belül, érdekeink a döntések meghozatalánál nagyon kis súllyal esnek tehát a latba. Közös érdekünk lenne tehát, hogy összefogjunk, és közelítsük álláspontjainkat az unión belüli pozíciónk erősítésére.86 (Példának ott áll előttünk a skandináv-modell, amihez azonban még a megfelelő intézményrendszer sem áll készen.) Ezek a célok nem megvalósíthatatlanok, amennyiben megoldott a kormány- illetve hivatalnokszintű rendszeres kapcsolattartás. Dr. Peter Rejtö kereskedelmi tanácsos véleménye szerint azonban a stratégiai együttműködések előkövetelménye a közös kiindulási alap, amit Magyarország és Ausztria esetében nagyon nehéz megtalálni, tekintettel arra a prózai indokra, hogy Magyarország szegény, Ausztria pedig gazdag ország, s ezért érdekeik szükségképpen eltérőek. Tekintettel azonban a kölcsönös, szinte már függőségi viszonyra, mely országaink között gazdasági téren fennáll, és egyre bővül, elkerülhetetlen, hogy az együttműködés igénye még hosszasan fennmaradjon.
85 86
www.bmaa.gv.at/view.php3?f_id=7184&LNG=de&version= 2005.10.09. 10:15 Plattform Politik. Österreich und Ungarn auf dem Weg ins 3. Jahrtausend, 2001. 24.o.
60
5. IRODALOMJEGYZÉK 1.
50 éves az osztrák államszerződés. Európai Szemle, tavasz, 2005. Európai Szemle Alapítvány.
2.
Ausztria aktív szerepet vállal Európa egységesítésében. Ausztria, az Internationale Sonderbeilagen melléklete a Világgazdaságban, 1995. május, 1.o.
3.
Ausztria és Magyarország modell egy új Európa számára. Ausztria – Az Internationale Sonderbeilagen melléklete a Világgazdaságban, 1991. szeptember, 3. o.
4.
Eska: Mit Handschuhen nach Ungarn,Wirtschaftsblatt, 2005.09.23. 10.o.
5.
EU-Erweiterung – Chancen und Risiken. (EU-bővítés – Esélyek és veszélyek.) WKÖ Stabsabteilung EU-Koordination, 6. überarbeitete Auflage.
6.
Europa der 25 – Chancen und Risiken. Europäische Rundschau, Sondernummer, 2004. Verein Europäische Rundschau. (A huszonötök Európája – Esélyek és veszélyek. Európai Szemle, 2004. különkiadás. Európai Szemle Egyesület.)
7.
Fordulat a magyar-osztrák kapcsolatokban: Ausztria második partnerünk. Ausztria, az Internationale Sonderbeilagen melléklete a Világgazdaságban, 1991. szeptember, 1.o., 7.o
8.
Dr.
Gárdos,
László.
Ausztria,
Magyarország
kapuja
az
európai
integrációhoz. Ausztria, az Internationale Sonderbeilagen melléklete a Világgazdaságban, 1992. szeptember, 8.o. 9.
Horváth, Zoltán. Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés, 2002.
10.
Irány az EU, 6. szám. – Osztrák érdekképviseletek álláspontja az EU keleti kibővítéséről. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, és az Euroinformációs és Dokumentációs Szolgáltató Központ közös kiadványa.
61
11.
Kőrösi, István. Ausztria az Európai Unióban – Érdekeltsége a kibővítésben – Az osztrák gazdaság helyzete a XXI. század elején. Kihívások, 170. szám. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2003. december.
12.
Krausz, György. Städtepartnerschaft im 21. Jahrhundert. Österreich und Ungarn auf dem Weg ins 3. Jahrtausend. (Városi partnerség a 21. században. Ausztria és Magyarország úton a 3. évezredbe.) IDM, 6/2001. 13-14.o.
13.
Majoros,
Pál.
Magyarország
a
világkereskedelemben.
Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest, 2001. 14.
Munkavállalási feltételek az EU régi tagállamaiban, Heti Világgazdaság, 2005.11.05. 44. szám, 62. o.
15.
Osterweiterung der Europäischen Union – Europainformation Nr. 41/1995. Industriellenvereinigung. (Az Európai Unió keleti bővítése – Európai Információk, 41/1995. szám.)
16.
Österreich und die EU-Osterweiterung – Argumente und Fakten. (Ausztria és az EU keleti bővítése – Érvek és tények.) IDM, August 2001.
17.
Österreich und Ungarn auf dem Weg ins 3. Jahrtausend. (Ausztria és Magyarország úton a 3. évezredbe.) IDM, 6/2001.
18.
Osztrák-Magyar Tudományos és Kooperációs Akcióprogram. Ausztria, az ISB melléklete a Világgazdaságban, 1993. október, 11.o.
19.
Plattform Politik. Österreich und Ungarn auf dem Weg ins 3. Jahrtausend, 2001. 24.o.
20.
Rekordméretű munkanélküliség Ausztriában. Világgazdaság, 2005.11.04. 6.o.
21.
Schwarz, Josef, Dr. Ausztria és Magyarország gazdasági kapcsolatainak jelenlegi helyzete. Ausztria, az Internationale Sonderbeilagen melléklete a Világgazdaságban, 1991. szeptember, 11-13.o.
22.
Schwarz, Josef, Dr. Dinamikusan fejlődnek a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok. Ausztria, az Internationale Sonderbeilagen melléklete a Világgazdaságban, 1992. szeptember, 1-3.o.
62
23.
Szászi, Júlia: Ausztria nyert az EU-csatlakozással. Beszélgetés dr. Fritz Breuss professzorral, Ausztria – az Internationale Sonderbeilagen melléklete a Világgazdaságban, 2005. március, 10.o.
24.
Törzsök, Éva. Ausztria agrárgazdasága az Európai Unióban – Egy integráció pillanatképei. A Budapesti Agrárkamara és a Mezőgazda Kiadó közös kiadása, 2002.
25.
Winkler, Egon. Die österreichisch-ungarischen Wirtschaftsbeziehungen – Perspektiven und Möglichkeiten der Zusammenarbeit. (Az osztrák-magyar gazdasági kapcsolatok. – Az együttműködés perspektívái és lehetőségei.) Österreich und Ungarn auf dem Weg ins 3. Jahrtausend. 6-7.o. IDM, 6/2001.
26.
Zöllner, Erich. Ausztria története. Osiris Kiadó. Budapest, 2000.
TANULMÁNYOK, EGYÉB KIADVÁNYOK (ELEKTRONIKUS FORMÁTUMBAN)
27.
10 Jahre Österreich in der EU – Auswirkungen auf die österreichische Wirtschaft. (Ausztria 10 éve az EU-ban – Hatásai az osztrák gazdaságra.) EU Aktuell, Dezember 2004. Nr. 8/2004. Wirtschaftskammer Österreich Stabsabteilung EU-Koordination.
28.
1 Jahr EU-Erweiterung – Zwischenbilanz aus Sicht der österreichischen Wirtschaft. (Egy éve EU-bővítés – Időközi mérleg az osztrák gazdaság szemszögéből.) EU Aktuell, Nr. 04/2005. Wirtschaftskammer Österreich Stabsabteilung EU-Koordination.
29.
EU-Erweiterung 2004 – Übergangsfristen. (EU-bővítés 2004 – Átmeneti időszakok.) WKÖ, 2003.
30.
Eurobarometer 63.4 – Die Öffentliche Meinung in der Europäischen Union. Frühjahr 2005. – Nationaler Bericht Österreich. Europäische Kommission. (Az Európai Unió közvéleménye. 2005 eleje. – Osztrák nemzeti jelentés. Európai Bizottság.) http://europa.eu.int/comm/public_opinion/archives/eb/eb63/eb63_nat_at.pdf 2005.10.05. 10:30
63
31.
Eurobarometer 56.3 / Textbericht. Eurobarometer “Special Bureaux” (2002), European Opinion Research Group http://europa.eu.int/comm/public_opinion/archives/ebs/ebs_166_en.htm 2005.10.05. 10:25
32.
Österreich und die Osterweiterung der Europäischen Union – Argumente und Fakten. (Ausztria és az Európai Unió keleti bővítése – Érvek és tények) Institut für den Donauraum und Mitteleuropa (IDM), August 2001. www.idm.at/publikationen/argumentarium.doc
33.
2005.11.20. 17:50
Az információs társadalommal kapcsolatos alapvető mutatók és aktuális kérdések vizsgálata 2003. szeptemberében – Kutatásjelentés az Informatikai és Hírközlési Minisztérium megrendelésére. Társadalomkutatási Intézet Rt., 2003. www.ihm.gov.hu/data/33502/IT_gyorsjelentes_2003_9.pdf,
2005.10.08.
15:55 34.
EU-Osterweiterung: Chancen für Österreich, für MOE und für die Banken. (EU keleti bővítése: Ausztria, KKE és a bankok esélyei) Bank Austria Kreditanstalt,
2002.
http://wko.at/eu/erw/oesterreich/BA-Studie.pdf
2005.09.12. 20:25
INTERNETRŐL SZÁRMAZÓ IRODALOM: 35.
http://index.hu/politika/kulfold/ausztria 2005.09.03. 11:20
36.
http://index.hu/politika/kulfold/ausztria3/ 2005.09.03. 11:22
37.
http://index.hu/politika/kulfold/au_kormany/ 2005.09.03. 11:24
38.
http://index.hu/politika/kulfold/osztrak/ 2005.09.03. 11:26
39.
http://index.hu/politika/kulfold/orbanausztri/ 2005.09.03. 11:28
40.
http://index.hu/politika/kulfold/schussel/ 2005.09.03. 11:30
41.
http://index.hu/politika/kulfold/ausztria2/ 2005.09.03. 11:32
42.
http://index.hu/politika/kulfold/becs/ 2005.09.03. 11:34
43.
http://index.hu/politika/kulfold/kulugymin/ 2005.09.03. 11:36
44.
http://index.hu/politika/kulfold/haider1/ 2005.09.03. 11:38
64
45.
http://index.hu/politika/kulfold/haiderlemond/ 2005.09.03. 11:40
46.
http://index.hu/politika/kulfold/strategia/ 2005.09.03. 11:42
47.
http://index.hu/politika/kulfold/eu2csucs/ 2005.09.03. 11:44
48.
http://index.hu/politika/kulfold/bolcsjel/ 2005.09.03. 11:46
49.
http://index.hu/politika/kulfold/haideraus/ 2005.09.03. 11:48
50.
http://index.hu/politika/kulfold/felold/ 2005.09.03. 11:50
51.
http://index.hu/politika/kulfold/ausztfelolde/ 2005.09.03. 11:52
52.
http://infofrosch.info/p/po/portal_a_sterreich.html 2005.09.01. 9:45
53.
http://kurier.at/schwerpunkt/osterweiterung/585962.php 2005.11.19. 15:25
54.
http://kurier.at/schwerpunkt/osterweiterung/601372.php 2005.11.02. 17:15
55.
http://ma.hu/page/cikk/aa/o/91596/1 2005.11.25. 14:15
56.
http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/stadat/load2_01_01_02.html 2005.09.10. 12:15
57.
http://portal.wko.at/dst_SZ_Details.asp?SNID=30511 2005.11.20. 16:10
58.
http://wko.at/org/aufgaben_01.htm 2005.08.30. 14:00
59.
Szászi Júlia: Te csak szavazz, Ausztria! www.ofakht.hu/eufelk/szemle/sajto/sajto200108/nszb20010827.htm 2005. 11.30. 12:00
60.
www.akii.hu/kiadvany/intezeti_kiadvanyok/magyar/AKII_TANULMANY OSSZEFOGLALOK/ 2003-7_Mizik_adozas.htm 2005.10.30. 10:15
61.
www.arbeiterkammer.at/www-192-IP-21585.html 2005.10.27. 19:50
62.
www.arbeiterkammer.at/www-579-IP-4356.html
63.
www.at-hu.net 2005.10.04. 11:05
64.
www.aussenministerium.at/view.php3?f_id=714&LNG=de&version=
2005.10.30. 12:50
2005.11.10. 10:00 65.
www.bmaa.gv.at/view.php3?f_id=7184&LNG=de&version= 2005.10.09. 10:15
65
66.
www.bmwa.gv.at/BMWA/Presse/Archiv2003/20031122_01.htm 2005.09.21. 15:35
67.
www.burgenland.at/euservice/Images/Raumordung_tcm13-110970.pdf 2005.10.18. 12:35
68.
www.euractiv.com/Article?tcmuri=tcm:31-13058516&type=LinksDossier&textlg=DE 2005.11.10. 16:50
69.
www.europainfo.at/hm_a/detail.asp?show=27
2005.11.01. 17:40
70.
www.fh-steyr.at/news_und_presse.401+M5bc35d809d7.0.html 2005.10.15. 20:30
71.
www.fpoe.at 2005.09.10. 10:50
72.
www.gruene.at/uploads/media/grundsatzprogramm2001.pdf 2005.09.11. 19:20
73.
www.nfh.gov.hu; CsatlOkm_35.doc
2005.10.29. 18:50
74.
www.oecd.org/dataoecd/27/37/27564861.pdf
75.
www.oekomanagement-club.at/newsletter6/chancen-im-osten.pdf
2005.10.21. 17:30
2005.11.20. 15:45 76.
www.oekomanagement-club.at/newsletter6/newsletter-6.html 2005.11.20. 14:55
77.
www.oesterreich.com/deutsch/staat/ 2005.09.02. 11:15
78.
www.oevp.at/download/000298.pdf 2005.09.10. 18:30
79.
www.ooe.gruene.at/themen.php?tid=28962 2005.11.20. 11:18
80.
www.spoe.at/ireds3/page.php?P=36 2005.09.10. 11:00
81.
www.statistik.at/statistische_uebersichten/deutsch/pdf/indikato.pdf 2005.10.11. 18:00
82.
www.statistik.at/statistische_uebersichten/deutsch/pdf/k15t12.pdf 2005.10.15. 14:10
83.
www.statistik.at/statistische_uebersichten/deutsch/pdf/k15t_9.pdf 2005. 10.15. 15:35
66
MELLÉKLETEK 1. számú táblázat: Az Ausztriába irányuló működőtőke-áramlás 1992-2004 (Forrás: 10 Jahre Österreich in der EU, 2004., 3.o.)
Év
FDI (milliárd EUR)
EU15ökből
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
1,144 0,961 1,745 1,395 3,405 2,354 4,078 2,792 9,595 6,615 0,379 6,514
2004
3,018
Svájcból
USA-ból
0,738 0,693 1,006 0,804 2,948 1,492 4,372 2,093 7,747 5,705 0,252 4,473
0,029 0,187 0,201 0,136 0,063 0,380 0,318 1,172 0,462 0,282 0,335
0,082 0,192 0,208 0,208 0,35 0,036 0,275 0,475 0,475 0,241 0,796
2,82
0,103
0,306
2. számú táblázat: Az osztrák nettó működőtőke-befektetések külföldön 1992-2004 (Forrás: 10 Jahre Österreich in der EU, 2004., 4.o.)
Év
FDI (milliárd EUR)
EU15-ökbe
KözépKeletEurópába
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
1,356 1,006 1,043 0,828 1,488 1,762 2,469 3,098 6,23 3,506 6,17 6,004
0,656 0,18 0,364 0,312 0,487 0,817 1,338 1,013 3,068 -0,855 0,868 2,353
0,414 0,369 0,401 0,416 0,942 0,777 1,035 2,522 3,075 4,388 2,894
2004
5,77
1,858
3,126
67
3. számú táblázat: Az osztrák államháztartási hiány a GDP százalékában 1991-2004 (Forrás: 10 Jahre Österreich in der EU, 2004., 7.o.) Év
Államháztartási hiány
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
2,4% 3% 2% 4,2% 5% 5,2% 3,8% 1,9% 2,4% 2,3% 1,5% 0,3% 0,2% 1,1%
2004
1,3%
4. számú táblázat: A fogyasztói árak növekedése Ausztriában 1990-2004 (Forrás: 10 Jahre Österreich in der EU, 2004., 8.o.)
Év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Inflációs ráta 3,3% 3,3% 4,1% 3,6% 3,0% 2,2% 1,9% 1,3% 0,9% 0,6% 2,0% 2,3% 1,8% 1,3%
2004
2,1%
68
5. számú táblázat: Ausztria külkereskedelmi forgalmának alakulása 1994-2004 (Forrás: 10 Jahre Österreich in der EU, 2004., 9.o.)
Év
Kivitel (millió EUR)
Kivitel változása százalékban
Behozatal (millió EUR)
Behozatal változása százalékban
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
37.246 42.151 44.490 51.962 56.302 60.266 69.160 74.251 77.400 78.903
9,7% 13,2% 5,5% 16,8% 7,8% 7,04% 14,8% 7,4% 4,2% 1,9%
45.702 48.548 51.798 57.430 61.200 65.316 74.270 78.691 77.104 80.993
11,3% 6,6% 6,7% 10,9% 6,8% 6,7% 3,7% 5,95% -2% 5%
2004
89.131
13,00%
89421
10,4%
6. számú táblázat: Külföldi munkaerő foglalkoztatottsági adatai Ausztriában (Forrás: http://www.statistik.at/statistische_uebersichten/deutsch/pdf/k15t12.pdf 14:10) Év 2002 2003 2004 2005
Hónap
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.
Összes külföldi foglalkoztatott (1000 fő)
Magyar foglalkoztatottak száma
334,1 349,6 361,8 355,4 357,3 365,7 364,2 375,7 384,6 391,2 390,5 387,9 379,2
11.935 12.617 13.567 13.787 13.897 14.370 13.960 14.753 15.299 15.612 15.656 15.562 14.577
69
2005.10.15.
7. számú táblázat: A munkanélküliségi ráta Ausztriában, tartományok szerinti megoszlásban (Forrás: http://www.statistik.at/statistische_uebersichten/deutsch/pdf/k15t_9.pdf 2005. 10.15. 15:35)
Év
Ausztria egészére vetített Hónap munkanélküliségi ráta
Tartományi adatok Burgenland
KarinAlsótia Ausztria
Felső- SalzAusztria burg
VorarlStájerBécs Tirol berg ország
2002
6,9
8,6
8,2
6,9
4,7
4,9
7,2
5,3
5,1
9
2003
7
8,6
8,1
7
4,5
5
7,3
5,4
5,7
9,5
2004
7,1
8,7
7,9
7,1
4,5
5,1
7
5,6
6,1
9,8
2005 I.
9,1
14,2
12,1
9,9
6,5
6,1
10,1
6,3
7,1 10,8
II.
8,9
14,2
11,4
9,8
6,5
6
9,9
6
7 10,6
III.
7,9
11,1
9,4
8,4
5,3
5,1
8,5
5,3
6,6 10,3
IV.
7,1
7,5
7,9
6,5
4,2
6,2
6,8
7,8
7,4
9,5
V.
6,5
6,5
6,2
6,1
3,8
5,1
6,1
6,5
6,8
9,2
VI.
6,1
6,5
5,4
6,1
3,7
4
5,8
4,8
6,2
9,2
6
6,9
5,4
6,2
3,8
3,6
5,9
3,7
5,6
9
VIII.
6,2
6,9
5,7
6,5
4
3,8
5,9
4
6,1
9,3
IX.
6,3
6,5
6,4
6,2
3,9
4,3
6
5,1
6,3
9,2
X.
6,8
6,8
7,8
6,4
4
5,5
6,3
7,3
7,2
9,2
VII.
1. számú ábra: Ausztria és a középkelet-európai államok kereskedelme (Forrás: EUErweiterung – Chancen und Risiken. 5. oldal)
Mrd. euró
Ausztria kereskedelmi mérleg többlete a 10 középkelet-európai országgal 1993-2002 2,5 2 1,5 1 0,5 0 1993
1995
Magyarországgal
1997
1999
2000
2001
2002
A tíz középkelet-európai állammal
70
2. számú ábra: A bérek színvonala (Forrás: EU-Erweiterung – Chancen und Risiken. 19. oldal) Bérszínvonal Ausztriában és KeletEurópában, 2000 100 100 80 60 40 20 0
54,55 50,05 19,7
Bulgária
Románia
Szlovákia
Magyarország
Csehország
Lengyelország
Szlovénia
Ausztria
31,75 27,13 23,56 22,11
3. számú ábra: Az osztrák lakosság véleménye a 2004-es keleti bővítéssel kapcsolatosan. (Forrás: Eurobarometer 56.3 / Textbericht. Eurobarometer “Special Bureaux” 2002.) Lesz-e a bővítésnek közvetlen hatása az Ön életére? 65
7 Jobb lesz
17
Romlik
11
Ugyanolyan Nem tudja marad
4. számú ábra: Az osztrák lakosság véleménye a bevándorlás kérdésével kapcsolatosan. (Forrás: Eurobarometer 56.3 / Textbericht. Eurobarometer “Special Bureaux” 2002.) Változik-e az új tagországokból a bevándorlás m értéke a csatlakozás után? 42
45
13
Növekszik
Nem nagyon növekszik
Nem tudja
71
