MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKÁJA AZ EU-CSATLAKOZÁS TÜKRÉBEN

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelező tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány

MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKÁJA AZ EU-CSATLAKOZÁS TÜKRÉBEN

Készítette: Nagy Viktor

Budapest, 2003

3


1. Az Európai Unió energiapolitikája.......................................................................................... 8 1.1 Az Európai Unió energiapolitikájának alapja ................................................................... 8 1.2 Az EU energiapolitikájának általános kerete .................................................................... 9 1.2.1 A kőolaj .................................................................................................................... 10 1.2.2 Földgáz ..................................................................................................................... 12 1.2.3 Szén .......................................................................................................................... 14 1.2.4 Nukleáris energia...................................................................................................... 16 1.2.5 Villamos energia ...................................................................................................... 21 1.2.6 Megújuló energiaforrások ........................................................................................ 22 1.2.6.1 A megújuló energiaforrások fajtái, jelenlegi helyzetük .................................... 24 1.2.6.2 Szélenergia ........................................................................................................ 27 1.2.6.3 Napenergia......................................................................................................... 27 1.2.6.4 Biomassza.......................................................................................................... 28 1.2.6.5 Geotermikus energia.......................................................................................... 29 1.2.6.6 Vízenergia ......................................................................................................... 30 1.2.6.7 A fejlődés akadálya ........................................................................................... 31 1.3 Az energiapiac távlati koncepciója.................................................................................. 32 1.3.1 Az energiapolitika megvalósításának teendői .......................................................... 32 1.3.2 Az energiaellátás kihívásai....................................................................................... 36 1.3.3 A jövő kilátásai......................................................................................................... 36 2. A magyar energiapolitika ...................................................................................................... 38 2.1 Privatizáció...................................................................................................................... 39 2.2 Legfontosabb célkitűzések .............................................................................................. 40 2.3 Ellátásbiztonság............................................................................................................... 41 2.3.1 Diverzifikáció........................................................................................................... 41 2.3.2 Stratégiai tartalékkapacitások................................................................................... 45 2.4 Piacliberalizáció .............................................................................................................. 48 2.4.1 A villamosenergia-piac megnyitása ......................................................................... 48 2.4.2 A piacnyitás előtti rendszer jellemzői ...................................................................... 49 2.4.3 A villamosenergia-piac működése a piacnyitás után ............................................... 50 2.4.4 A tevékenységek szervezeti, számviteli szétválasztása............................................ 52 2.4.5 A teljes piacnyitás lehetőségei ................................................................................. 53 2.4.6 A piacnyitás eddigi eredményei ............................................................................... 54 2.4.7 A földgázpiac megnyitása ........................................................................................ 55 4


2.5 Energiahatékonyság......................................................................................................... 59 2.6 Környezetvédelmi követelmények .................................................................................. 60 2.7 Megújuló energiaforrások, a szélenergia- és napenergia-piac jellemzése ...................... 61 2.8 Szélenergia ...................................................................................................................... 63 2.8.1 A hazai szélenergia hasznosítás lehetőségei ............................................................ 65 2.8.1.1 A szélerőmű gazdaságossági és telepítési feltételei, állami szerepvállalás....... 67 2.8.1.2 Szélerőművek telepítésének engedélyeztetése .................................................. 68 2.8.1.3 Beruházások ...................................................................................................... 69 2.8.2 Kulcs......................................................................................................................... 70 2.8.3 A kulcsi beruházás jellemzői.................................................................................... 70 2.8.4 Kitekintés az EU szélenergia-piacára, kezdeményezések a jövőre nézve................ 71 2.9 Napenergia....................................................................................................................... 73 2.9.1 A rendelkezésre álló napenergia............................................................................... 74 2.9.2 A napenergia-hasznosítás módjai............................................................................. 75 2.9.2.1 A napenergia passzív hasznosítása.................................................................... 76 2.9.2.2 Aktív napenergia-hasznosítás............................................................................ 77 2.9.2.3 Naperőművek .................................................................................................... 79 2.9.2.4 Fotovillamos átalakítás...................................................................................... 80 2.9.3 Az energia tárolása ................................................................................................... 82 2.9.4 Az EU napenergia termelésének jelenlegi helyzete ................................................. 83 2.9.5 A hazai napenergia viszonyok.................................................................................. 84 2.9.6 A napenergia-felhasználás növekedésének piaci korlátai és lehetőségei................. 86 2.10 Nyilvánosság ................................................................................................................. 87 2.11 Jogi környezet................................................................................................................ 88 2.12 Energiaárak.................................................................................................................... 89 2.12.1 A hazai üzemanyagárösszetevői............................................................................. 91 2.12.2 A földgázár hatása .................................................................................................. 92 2.12.3 Villamosenergia-ár meghatározása ........................................................................ 94 Irodalomjegyzék........................................................................................................................ 98 Mellékletek.............................................................................................................................. 101

5


Földünk lakossága a jelenlegi tendencia alapján 6,5 milliárdról várhatóan 10 milliárdra nő az elkövetkező 50 évben. Egyebek között ennek a nyilvánvaló következménye az energiafelhasználás rohamos emelkedése lesz, hiszen az egyének megélhetésének (lakás, élelmiszer, stb.) biztosítása energiahasználattal jár. A világ energiaszükséglete az elmúlt száz év alatt többszörösére nőtt. Az igényeket mindig az adott korban ismert legmegfelelőbbnek, leghatékonyabbnak és legkényelmesebbnek vélt energiahordozóval igyekeztek kielégíteni, amelyek részaránya az energiamérlegben az idők során változott. Az egyes energiahordozók felhasználása eddig sohasem azok potenciáljának kimerülése miatt csökkent, hanem azért mert egy másikét az adott időben műszakilag, valamint gazdaságilag indokoltnak gondolták. A középkortól főként a biomassza, valamint csekélyebb mértékben a szél- és napenergia számított a legfontosabb energiahordozónak. Az ipari forradalom és a technológia rohamos fejlődése azonban a fosszilis tüzelőanyagok széleskörű felhasználásának elterjedésében játszott fontos szerepet. A természet a fosszilis energiahordozókat egyenlőtlenül osztotta el, ennek következtében ezek birtoklása állandó feszültségek forrása. A helyzetet súlyosbítja, hogy ezen energiaforrások nagy része politikailag instabil országok területén összpontosul. Tekintettel

arra,

hogy

az

energiaellátás

a

gazdaság

megfelelő

működésének

és

versenyképességének meghatározója, rendelkezésre állása, valamint ára minden gazdasági tevékenységet befolyásol. A ’70-es évek nagy olajválsága idején ennek figyelembe vételével kezdtek a fejlett országok egyéb források után kutatni, amelynek eredményeképpen – a technológia fejlődésének felhasználásával – a nukleáris energia tűnt megfelelő alternatívának. Az ezidáig bekövetkezett egyetlen, igen súlyos nukleáris erőműbaleset azonban megváltoztatta ebbe az energiaforrásba vetett hitet. Az emberi tevékenység (erdőirtás, talajerózió, stb.) és a fosszilis energiahordozók mind nagyobb mennyiségű felhasználása következtében a Föld légkörének üvegházhatása megnőtt, ami globális felmelegedés folyamatát indította el. E hatás csökkentése érdekében a fejlett országok

akcióprogramot

határoztak

el,

amely

minden

országtól

az

erőforrások

felhasználásának újragondolását, valamint erőfeszítéseket igényel. Az Európai Unió energiapolitikájának létrehozásakor a fenti folyamatok hatásai, valamint az USA-t és Japánt meghaladó gazdasági versenyképesség elérése voltak meghatározóak. Ebből következően az energiapolitika vezérfonala a versenyképesség, környezetvédelem és ellátásbiztonság hármas köré csoportosítható. Ezen célok megvalósítására a megújuló energiaforrások (biomassza, szél-, napenergia, geotermia, stb.) nagyarányú használata és ezek alkalmazásának támogatása tűnik kézenfekvőnek. A megújulók, amelyek az elmúlt

6


évtizedekben-évszázadokban méltánytalanul feledésbe merültek – elég csak a napenergiára gondolni –, hatalmas potenciállal rendelkeznek. Hazánk a rendszerváltást követő időszakban kinyilvánította, valamint elkötelezte magát annak érdekében, hogy a fejlett Európa gazdasági szempontból vett integráns része legyen. Ezen szándék számos olyan feladatot fogalmazott meg, amelynek teljesítése nagy erőfeszítéseket követelt meg a hazai politika és nemzetgazdaság egésze számára. Elég csak arra gondolni, hogy a korábbi szocialista rendszerre berendezkedett tulajdonosi szerkezet átalakítása, az energiahatékonyság növelése, az árak mesterséges – a tényleges piaci szinttől eltérő – fenntartásának megszüntetése milyen hosszú, konfliktusoktól sem mentes folyamat eredménye, ami jelenleg is zajlik. Mindenesetre az elmondható, hogy hazánk a követelményeknek eddig megfelelően eleget tett, hiszen az energetikában (is) nagyrészt lezajlott a privatizáció, a piacnyitás mértéke is az előzetesen vártakat tükrözi. Természetesen minden területen lehetőség és szükséges is van a további fejlődésre, különösen igaz ez a megújuló energiaforrások terén. Ez azért kiemelendő, mert számos energiahordozó – főként a geotermikus, valamint a napenergia – tekintetében hazánk potenciálja azonos, vagy meghaladja az Unióét. A szakdolgozat első fejezetében az Európai Unió energiapolitikájának alapját vázolom, ahol az egyes energiahordozók, ezek jelentősége és jövőbeli várható alakulása külön kerülnek bemutatásra. Részletesebben a nukleáris energiával – amely véleményem szerint továbbra is meghatározó kell, hogy legyen a villamosenergia-termelésben, azonban társadalmi megítélése jelenleg megosztott –, valamint a megújulókkal, ezek jelenlegi helyzetével, valamint növekedésük esélyeivel foglalkozom. A második fejezetben a hazai energiapolitikát taglalom, amely az EU politikájával összhangban iránymutatást ad a privatizációval, ellátásbiztonsággal, energiahatékonysággal, liberalizációval, jogi környezettel, környezetvédelemmel és nyilvánossággal kapcsolatban. A megújuló energiaforrások részben a szélenergia, valamint napenergia jellemzése, hazai lehetőségei kerülnek részletezésre. A szélenergia-piac annak ellenére fejlődik, hogy a hazai potenciál kedvezőtlenebb az európai országok nagy részénél. A hazánkban elsőként telepített szélerőmű sikerét látva a befektetők érdeklődése megnőtt, további projektek vannak folyamatban, valamint előkészületben. A napenergia Magyarországon jelentős lehetőségekkel rendelkezik, és a megfelelő ösztönzők eredményeképpen a beépített napkollektorok és napelemek összterülete is fokozatosan nő. A dolgozat utolsó része a hazai energiaárak összetevőinek, és a piaci viszonyok következtében létrejött új árszerkezet bemutatásáról szól. 7


1. Az Európai Unió energiapolitikája 1.1 Az Európai Unió energiapolitikájának alapja Az EU energiapolitikáját azoknak az általános gazdaságpolitikai céloknak a figyelembe vételével készítették el, amelyek a piaci integráción, dereguláción, fenntartható fejlődésen, az állami beavatkozások korlátozásán, valamint a gazdasági és szociális kohézión alapulnak. A fenti célokon kívül azonban a versenyképességet, az ellátásbiztonságot és a környezetvédelmet, mint alapvető célokat is meghatároztak, amelyek számos feltétel meglétét, valamint feladat elvégzését kívánják meg: •

Biztonságos és hatékony energiaellátás

•

Az energia termelésével, szállításával és felhasználásával kapcsolatos környezetvédelem figyelembevételét biztosító beruházási költségeknek az energia árában való megjelenítése

•

Együttműködés az EU tagországok között, valamint a szomszédos országokkal

•

Áttekinthető törvényalkotás a liberalizált kereskedelem érdekében

•

A belső piac kialakítása érdekében az információs rendszer, a szabványosítás, és az adózás egységesítése, a belső piac ellenőrizhetővé és átláthatóvá tétele

•

A beruházási kedv ösztönzése, a hálózatfejlesztések és egyéb energetikai beruházások egyre nagyobb arányban magánforrásokból való biztosítása

Az energiapiac integrációja (a belső piac létrehozása) megteremti az alapot a társaságok közötti együttműködéshez, amelyek megvalósítása a Szerződésen alapul. Külön cikkelyek foglalkoznak a mennyiségi korlátozások kiküszöbölésével, a diszkriminációmentességgel, az energetikai társaságok alapításának és a szolgáltatások szabad áramlásának jogával, valamint a versenyszabályokkal. A tagországok társaságainak úgy kell működniük, hogy a Szerződésben foglalt jogszabályoknak megfeleljenek. A különböző energiaforrások szempontjából az európai integráció nem minden tagország esetében azonos kiinduló helyzetből teljesül, ebből következően eltérő módon megy végbe. Ezek legfontosabb jellemzői az alábbiak: •

Az olajpiacon az árakat a verseny határozza meg, amelynek működését befolyásolja az országonként eltérő szabályozás

•

Az Európa parlament által elfogadott villamosenergia-piacot szabályozó irányelv 1999. februártól 25 %, míg a földgáz számára 2000-től 20 % arányban teszik a piacnyitás

8


mértékét kötelezővé. Mindkét területen a már végrehajtott piacnyitás a kötelező szintet lényegesen meghaladja. •

A nukleáris fűtőanyag piacának funkcióit az EURATOM Ellátási Ügynökség integráltan kezeli és a Közösségen belüli kereskedelem a hatáskörébe tartozik.

Az Európai Unió külső energiafüggősége igen magas, az igény mintegy 50%-a importból származik. A jelenlegi viszonyokkal számolva ez az érték 2030-ra a 70%-ot is elérheti1. Tekintettel arra, hogy a társadalom, valamint a gazdaság energiaellátásának biztosítása elsőbbséget élvez, az Unió ennek problémamentes megvalósulását tűzte ki célul. Ahhoz, hogy az ellátás jelentőségét felmérhessék, valamint szükséges lépések mértékét meghatározhassák a következő kérdéseket kellett figyelembe venni: •

Megengedhető, hogy az OPEC országokból származó olaj importfüggősége a 40%-ot meghaladja?

•

Elfogadható a gazdasági fejlődés akadályát jelenthető kőolaj, valamint földgáz árának szabálytalan emelkedése?

•

Elfogadható, hogy a kőolaj, valamint földgáz hálózata mai formájában az ellátás bizonytalanságát tegye lehetővé?

Az évtized energetikai befektetéseinek feladata a fent említett kérdések megfelelő rendezéséhez szükséges elavult infrastruktúra helyettesítése, valamint a növekvő igény kielégítésének biztosítása. A tagállamok jelenleg egymással kölcsönös függőségi viszonyban vannak a globális felmelegedés elleni küzdelem, valamint az egységes piac kiépítésének folyamata miatt. Bármely állam energiapolitikájának megváltozása a többi állam energiapiacára is hatással van. 1.2 Az EU energiapolitikájának általános kerete2 Az energiapolitikai célkitűzéseket az általános célok figyelembevételén túl további fontos elemek befolyásolták: a globalizáció, a környezetvédelem, a technológiafejlesztés, valamint az EU intézményi rendszerének felelőssége. A világgazdaságban az informatika, szállítás, technológia, stb. fejlődése a piacok globalizációjához vezet. E több területen megnyilvánuló jelenség az energetikára is hatással van, többek között Európa energiafüggősége és potenciális energiatechnológia-exportja miatt, 1

Green Paper: Com 2000/769, p. 12.

2

Szergényi István: A legfontosabb tudnivalók az európai energiapolitikáról, Gazdasági Minisztérium, 1999.

9


melynek

következtében

övezetekkel

szemben.

versenyképességének Vonatkozik

ez

mind

növelésére a

kényszerül

harmadik

más

gazdasági

országokkal

folytatott

energiakereskedelemre, mind az energetikai kutatási és termelő tevékenységekre, mind pedig az energiatermelő és felhasználó berendezések szállítási feltételeinek a megteremtésére, megtartására. A fenntartható fejlődés érdekében az energetika és a környezet koordinációját meg kell teremteni. Meg kell találni a módot arra, hogy az egységes energiapiac legyen az a legfontosabb tényező, amely a környezeti kérdéseket megnyugtató módon befolyásolja. A technológia fejlődése az energiaforrásokhoz való hozzáférést, a megújuló energiaforrások arányának növelését, valamint az energiahatékonyság javítását segíti elő. Mivel az energetikai társaságok az utóbbi kettőben nem feltétlenül érdekeltek, ezért a technológiai kutatástfejlesztést állami eszközökkel is szükséges támogatni, ugyanakkor a társaságok ösztönzése is elengedhetetlen. Egyidejűleg az információtechnológia támogatása is fontos szerepet kell, hogy kapjon, mert e nélkül az energetikában elért eredmények lassabban hasznosulhatnak. A dereguláció elősegíti a források optimalizálását, a szabályozást csak ott szükséges fenntartani, ahol feltétlenül szükséges. Az első olajkrízis óta Európa gazdasága energiafogyasztásánál nagyobb mértékben nőtt. A modernizációs erőfeszítések eredményeképpen az energiaszükséglet relatív értelemben csökkent. Mindemellett a Közösség jelenlegi energiaforrása alacsony szintű és a tartalékok hozzáférése költséges. A jövőben a tagállamok rendelkezésére álló források erőteljes csökkenése várható. 1.2.1 A kőolaj3 A kőolaj 2020-ig a világ energiafelhasználásában meghatározó marad. Az igény növekedése 0,5-1%/év érték között várható, amely - a többi energiafajtához viszonyítva - lassabb felhasználási ütemet jelent. Ennek eredményeképpen az olaj részaránya az energiamérlegen belül a jelenlegi 37%-ról 2020-ra 30%-os szintre süllyed4, azonban vezető szerepe így is valószínűleg fennmarad. A világ ismert és bizonyított kőolajvagyona összességében mintegy 45 éves ellátást tesz lehetővé a felhasználás jelenlegi szintjén, ami több mint az elmúlt évtizedekben volt. Ez annak 3

Az energiaforrásokról szóló bekezdések alapjául a „Green Paper: Com 2000/769” szolgált

4

Green Paper, p. 24.

10


tulajdonítható, hogy a lelőhelyek megtalálása gyorsabb ütemben zajlik, mint azok kitermeléséé. A vagyon megoszlása egyenlőtlen, melyből az Unió csak kis mértékben részesedik. Ezzel szemben az OPEC5országok részesedése a 70%-ot is meghaladja és 2020-ra az Unió szükségletének 50%-át ezen országok csoportja fogja fedezni. Az Unió kőolaj-importjának tekintetében a megelőző évhez képest 2002-ben mintegy 1,3%-os csökkenés figyelhető meg (500 millió t-ról 493 millió t-ra)6. Ezen belül a legjelentősebb térségként a közel-keleti országok maradtak, amelyek részesedése a 2001-es 27,5%-ról 2002re 24,6%-ra mérséklődött. Az Afrikából származó import is mintegy 2%-kal csökkent, ezzel 2002-re 20,5%-ot érve el. Jelentős növekedés volt tapasztalható azonban a kelet-európai térségből érkező kőolajmennyiség tekintetében, ahol az energiahordozó részaránya 22%-ról egy év alatt 2002-re 27,5%-ra változott.

4,5% 19,9%

24,6% Közel- és Távol-kelet Afrika Kelet-Európa

3,0%

Egyéb Norvégia Mexikó és Venezuela 20,5%

27,5%

Forrás: EUROSTAT 2003

1. ábra Az Európai Unió kőolajimportjának megoszlása7

A fent említett 1,3%-os éves importnövekedés azonban meghaladja a 2020-ra előre jelzett átlagos éves emelkedés mértékét, melynek eredményeképpen a kőolaj részaránya a primerenergia-mérlegben tovább nőtt. Ez EU részére további ösztönzést jelent a megújuló energiaforrások használatának támogatására, részarányuk növelésére. A jelenlegi felhasználás mellett az Uniónak nyolc évre elegendő tartalék áll rendelkezésére. Ennek túlnyomó része az Északi-tengeren található, amely a világ kőolajkészletének mintegy 4%-át teszi ki. Az európai hordónkénti kitermelési költség 7-11 USD közötti, szemben a közel-keleti 1-3 USD értékkel.

5

OPEC: Kőolajexportáló Országok Szervezete

6

EUROSTAT: Statistical aspects of the oil economy in 2002, 2003. p. 2.

7

EUROSTAT: Statistical aspects of the oil economy in 2002, 2003. p. 1.

11


Az EU-országok olajfelhasználása alacsony ütemben fog nőni, függősége a mostani 85%-ról mégis várhatóan körülbelül 95%-ra emelkedik 2020-ig8. A világtendenciáknak megfelelően a kőolaj klasszikus felhasználási területe Európában az egyelőre kevéssé helyettesíthető közlekedési és vegyi alapanyagként való alkalmazás marad. Az európai motorhajtóanyagfelhasználás évente 1-1,5%-al emelkedik, a várhatóan javuló üzemanyag-hatékonyság, a sűrített és cseppfolyós gázt, a villamos energiát felhasználó gépkocsik, valamint a hidrogén és bioüzemanyag megjelenése ellenére. Ez azonban azt igényli, hogy az ennél kisebb ütemben növekvő kőolajból egyre nagyobb hányadot nyerjenek ki benzin és gázolaj formájában. Az EU-ban 2000 és 2020 között 10-15 milliárd eurót ruháznak be a kőolaj-finomító iparba, még többet a bioüzemanyag- és a hidrogéngyártásba együttesen. A kőolajipari beruházásokban azonban a kutatásra és a kitermelésre fordított összeg a meghatározó. Ez utóbbiak együttesen a finomítói fejlesztési ráfordításnak a négy-ötszörösét is kitehetik. A kőolajszektor kiváltására – ezen belül főként a szállításra vonatkozóan – tett erőfeszítések hiányában az unió kőolajfüggősége 2020-ra a 90%-ot is elérheti. Ennek elkerülése érdekében nagyobb hangsúlyt kell egyéb, alternatív energiaforrások keresésére, valamint a szállítás kőolajfogyasztásának csökkentésére fektetni, ahol a felhasználás mértéke az 1973-as év 18%ához viszonyítva mára az 50%-ot is meghaladja. A megfelelő olajhelyettesítők hiánya a jövőben súlyos, elhúzódó olajválságot idézhet elő. 1.2.2 Földgáz Az EU-ban a primerenergia-hordozók közül az elmúlt években a földgáz fogyasztása nőtt a legjelentősebben. Az előrejelzések szerint 2030-ra a jelenlegi igény megkétszereződésére lehet számítani9. Ez az évi átlag 2-3%-os növekedés eredménye, amely várhatóan 2010 után erőteljesen mérséklődik. A viszonylag kismértékű növekedés ellenére a földgáz – a szélenergia után – a második leggyorsabban fejlődő primerenergia-forrás. A földgáz iránt megnyilvánuló kereslet magyarázatául szolgál, hogy elégetése valamennyi fosszilis energiahordozóéhoz képest a legkisebb környezetszennyezéssel jár. Előnyös az is, hogy viszonylag kedvezőek a vagyonadatai. A világnak nagyjából 164 ezer milliárd m³

8 9

Green Paper, p. 23. WETO – World Energy, Technology and Climate Policy Outlook 2030, European Commission, 2003, p. 83.

12

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 10

bizonyított földgázvagyona van , ami a jelenlegi felhasználási szinten mintegy 65-70 évig elegendő. A földgázvagyon tekintetében a megoszlás – a kőolajhoz viszonyítva - egyenletesebbnek mondható, melyből az Unió mintegy 2%-al, vagy a jelenlegi fogyasztással számolva 20 évre elegendő mennyiséggel rendelkezik. Az európai tartalék nagy része Hollandiában (56%), valamint az Egyesült Királyságban (24%), míg a világvagyon túlnyomó része a volt Szovjetunió tagállamaiban és a Közel-Keleten található. A világ tartalékának 70%-a ebbe a két régióba összpontosul, míg Nyugat-Európában 5% és Észak-Amerikában mindössze 4% az arány.

34%

36%

volt Szovjetunió Nyugat-Európa Észak-Amerika Egyéb

5% 7% 14%

Afrika Közel-Kelet

4%

Forrás: WETO p.88.

2. ábra A világ földgázvagyonának megoszlása

A jelenlegi mintegy 200 millió európai fogyasztó évi kb. 320-330 Mrd m³ földgázigényének kielégítése 60%-ig saját termelésből történik. Az unió gázenergia importjának tekintetében Oroszország 41%-al meghatározó szerepet játszik, emellett az észak-afrikai térség szintén jelentős. Az Unió földgáz-kitermelése 2002-ben mintegy 1,2%-kal elmaradt az előző évihez képest11, amely a fő termelők kitermelésének csökkenésével magyarázható: Nagy-Britanniában 2,4%kal, Németországban 1,5%-kal csökkent. A kitermelés csökkenésének, valamint a fogyasztás növekedésének következtében az EU földgázimportja tovább nőtt, 2001-hez viszonyítva 10,7%-kal12 2002-ben. Az energiahordozó behozatalában legfontosabb partnerek: Oroszország 41%, Afrika (ezen belül is Algéria) 30%, Norvégia 25%. 10

WETO – World Energy, Technology and Climate Policy Outlook 2030, European Commission, 2003, p. 88.

11

EUROSTAT: Statistical aspects of the natural gas economy in 2002, 2003, p. 1.

13


A földgáz iránti igény folyamatosan nő, amely a világátlagnak megfelel, tehát magasabb, mint bármely más energiahordozóé. Ennek oka a földgáztüzelésű erőművek várhatóan gyors terjedése (5-7 %/év), amelynek következtében az 1992. évi 45 Mrd m³-es villamosenergiatermelési célú földgázfelhasználás 2020-ra elérheti a 260 Mrd m³-t. Az európai termelés ezzel a gyors igénynövekedéssel nem tud lépést tartani, és a termelés a folyamatban levő fellendülés után valószínűen hanyatlani kezd, amennyiben újabb jelentős mennyiségű vagyonra nem találnak. Ezután 2020-ra ismét eléri a jelenlegi szintet (200 Mrd m³), de akkorra az igények az 500-700 Mrd m³-t is elérhetik. A várható hiány mérséklése azt kívánja meg, hogy a földgázforrások birtokosaival – kínálati piac lesz – mielőbb felvegyék a kapcsolatot, és a cseppfolyós gázszállítási láncok (cseppfolyósító, tankhajó, visszagázosító üzem), valamint a transzkontinentális vezetékek szállító kapacitását legalább megkettőzzék. A földgázszállítás megfelelő infrastruktúrájának kiépítésénél, azonban figyelembe kell venni a hálózat kiépítésének költségességét, amely elsődlegesen a távolság függvénye. A számításba vehető partnerek mindenek előtt Oroszország, a Közel-Kelet és a Mediterrán térség országai, valamint Nigéria lehetnek, de cseppfolyós gázszállítások érkezhetnek még Latin-Amerikából, továbbá vezetékes szállítások Közép-Ázsiából. Megállapítható, hogy hosszú távon az európai földgáz-ellátásban a függőségi viszony módosulásának

kockázatával

kell

számolni.

Az

egyre

növekvő

gázfelhasználás

eredményeképpen az árak emelkedésnek indulnak, amely az EU energiaellátására tett erőfeszítéseit akadályozhatja. Mindaddig, amíg az Unió külső földgázellátása túlnyomó részben oroszországi, valamint afrikai importból származik, az ellátás diverzifikációjának biztosítása szükséges – a kőolaj-, valamint a szénellátás nagyobb mértékben diverzifikált -, különös tekintettel a cseppfolyós gázra. A legfontosabb ellátókkal való hosszú távú kapcsolatok fejlesztései ezen megfontolásból elengedhetetlenek. 1.2.3 Szén A világ szénkészletének eloszlása, a kőolajéhoz és a földgázéhoz viszonyítva jóval egyenletesebbnek mondható. A készletek becslések szerint mintegy 200 évre elegendőek, amelyből jelentős mennyiség található Észak-Amerikában, Ázsiában, valamint Afrikában.

12

EUROSTAT: Statistical aspects of the natural gas economy in 2002, 2003, p. 2.

14


A világ széntermelése az 1990. évi 2,2 Mrd toe -ről várhatóan 3,0 Mrd toe-re (a World Coal Institute szerint ennél is többre) nő 2020-ig14. A növekmény egyrészt elsősorban Kína, Afrika és az amerikai kontinens többlet-termelése, másrészt Európa, és a volt Szovjetunió országai termeléscsökkenése egyenlegeként adódik. A szénfelhasználás évente 1,5%-kal bővül, elsősorban a fejlődő országok növekvő igénye miatt,

de

részaránya

az

összes

energiában

kissé

mérséklődik.

Az

EU-országok

szénfelhasználása csökkenő tendenciájú, bár szerepe fontos marad a villamosenergiatermelésben. Az uniós kitermelés 2002-ben az azt megelőző évhez viszonyítva 7,9%-kal (6,3 millió t) visszaesett, amelyhez legjelentősebb mértékben Nagy-Britannia 9,2%-os (3 millió t), Németország 6,5%-os (2 millió t) és Franciaország 24,7%-os (0,5 millió t) csökkenéssel járult hozzá. A szénfogyasztásban nagyjából azonos mértékű, mintegy 7,8%-os csökkenés tapasztalható15. Az elkövetkező néhány évtizedben az EU-ban az importált szén aránya várhatóan egyharmadról kétharmadra nő. A szükséglet az 1990. évi 310 millió toe-ről 2020-ig jelentősen mérséklődik. A csökkenő igények és a növekvő importrészesedés az európai széntermelés visszaesését jelenti. A felhasználás és a termelés visszafogásának hátterében mindenekelőtt a környezetvédelem és a gazdaságosság áll. A környezetvédelmi szempontot az üvegházhatású gázok (CO2, NOx16, SO2) csökkentésére tett erőfeszítések indokolják, míg a gazdaságosságit az, hogy az európai szén drágább az importáltnál. Ez a térség geológiai adottságaiból adódik, amely miatt a nemzetközi piaci árnál az európai 3-4-szer kerül többe. Az olyan fontosabb szénimportáló országokkal, mint az USA, Ausztrália, Dél-Afrika, vagy Kolumbia Európa nem versenyképes. A szénkitermeléssel foglalkozó európai országok emiatt a termelés beszüntetése (Portugália, Belgium, Franciaország 2005-ig), az ipar átalakítása és kitermelő kapacitás fokozatos csökkentése (Németország, Spanyolország), vagy az importszénnel való versenyképes kitermelés (Egyesült Királyság) mellett döntöttek. Noha az ellátással kapcsolatban rövid- és hosszú távon ellátási problémák nem várhatóak, a szén jövője a könnyebb felhasználást elősegítő technológiák kifejlesztésén, valamint a környezetre gyakorolt hatások jelentős csökkentésének lehetőségén múlik.

13

toe (tonne of oil equivalent): egy tonna kőolajjal egyenértékű

14

Green Paper p. 36.

15

EUROSTAT: The European Union coal industry in 2002, 2003, p.1.

16

NOx: A NO és NO2 gázok összessége

15


1.2.4 Nukleáris energia Az 1970-es évektől, a szén mellett a nukleáris energia volt az, amelyről azt gondolták, hogy a kőolaj helyettesítő energiaforrásává válhat. Ennek megfelelően az EURATOM 1957-es létrejötte után – amelynek célja az akkori Európai Közösség közel-keleti olajfüggőségének mérséklése volt – lehetővé vált a nukleáris energia technológiai fejlődésének

és

civil

hasznosításának

előmozdítása. Az ezt követő évtizedekben Európa számos országában nagyarányú erőműépítések kezdődtek el. Ennek eredményeképpen az Európai Unió országainak nagy részében a nukleáris energia a villamosenergia-ellátás meghatározó összetevőjévé vált. Az energiahordozó uniós szinten a primerenergia 22%-át, a termelt villamos energia 35%-át adja17. Az 1986-ban bekövetkezett csernobili katasztrófa hiába volt az egyetlen komoly következményekkel járó erőműbaleset, gyakorlatilag közrejátszott az atomenergia rossz társadalmi megítélésébe, és ennek következtében a hanyatlásába. Az USA-ban régóta nem terveznek újabb erőműépítést, a német kormány az atomerőműveket minél hamarabb le kívánja állítani, valamint Svédországban is beszüntettek egy jó állapotban levő blokkot a népszavazás eredményeképpen. Számos országban atomerőmű építési tilalmat hirdettek ki, és csak néhány ország tart ki következetesen programja mellett. A téma megosztja a közvéleményt, feltéve a kérdést szükség van-e továbbra is atomerőművekre, van-e jövője ennek az energiafajtának. Meggyőződésem szerint van, amit az árstabilitás, a versenyképesen előállítható energia, az üvegházgázok csökkentésében vállalt szerep, valamint az ígéretes technológiák igazolnak. Jelentőségüket tekintve mindezek mellett eltörpülnek a hulladék-elhelyezéssel, az erőművek biztonságával kapcsolatos kételyek. Mindezek rövid összefoglalását teszem ebben az alfejezetben. A nukleáris energia az elmúlt évtizedekben bebizonyította, hogy az energiarendszerben gazdaságos és versenyképes elem. Az energia-előállításhoz szükséges üzemanyag készletek stabil áron, politikailag stabil országokban állnak rendelkezésre, ezáltal a szénhidrogénekhez hasonló kiszámíthatatlan árváltozásokkal nem kell számolni. A villamosenergia-termelés 17

Czibolya László – Zarándy Pál: Az EU nukleáris politikájának alakulása, és helyzetkép egyes európai

országokról, Magyar Energetika 2003/1. sz. 3.o.

16


szempontjából további fontos előny, hogy az üzemanyag költség mindössze 10-15%-át teszi ki a villamos energia árának, így az uránár jelentősebb változása is csak kis mértékben változtatná az atomerőművi áram árát18. Ez a körülmény hosszú távú árstabilitást, valamint tervezhetőséget biztosít egy ország, valamint az egész EU villamosenergia-rendszerében. Az atomerőművekben, valamint a más típusú erőművekben termelt villamos energia átlagos önköltsége között nincs nagy különbség, a fajlagos beruházási költségekben ez azonban jelentősebb, aminek csökkentése a nukleáris energiaforrás versenyképességének fontos eleme19. Tekintettel arra, hogy a legtöbb fejlett ország – köztük hazánk is – a villamosenergiarendszerek liberalizálására törekszik a beruházási költség jelentős kérdéssé válik, hiszen az erőműépítés a magántőke feladatává válik. A magántőke azonban a befektetések gyorsan megtérülő, olcsó megoldásait részesíti előnyben és tartózkodik az olyan hosszú idő – általában 20-30 év – alatt kifizetődő projektektől, mint jelenleg az atomerőműi beruházás. Ezen fajlagos, létesítési

költségek

csökkentésére

megoldást

jelenthet

az

engedélyezési

folyamat

lerövidítése20, a blokkok sorozatos létesítése, valamint a számítástechnikai lehetőségek szélesebb körű alkalmazása21 is. A versenyképesség növelésének másik módja az atomerőművek élettartamának megnövelése. Az új konstrukciókat már eleve 50-60 éves időtartamú üzemelésre tervezik, az üzemben levők nagy részének élettartama pedig viszonylag kis ráfordítással meghosszabbítható a biztonságosság megtartásával. Mivel ezek az erőművek az alapberuházást már leírták és a további időszakban az energiatermelési költségek összegei az eredeti önköltség felét is alig érik el, így a növelt élettartam időszakában minden más erőműnél olcsóbban állítják elő a villamos energiát. Ezt a megoldást kezdetben az USA-ban alkalmazták, majd azóta több országban – köztük hazánkban – is végrehajtották. Európában a társadalmi támogatás megszerzése nehezebb, mint az USA-ban, mert az atomenergia elvetése több országban politikai döntés eredménye. Ezen döntések problémája, hogy nem vizsgálatokon alapulnak, hanem társadalmi nyomás eredményei. A nukleáris energia ellenzőinek érvei három téma köré csoportosíthatók: 18

Az urán árának megduplázódása a villamos energia árában csak mintegy 20%-os árnövekedést generálna.

19

Fajlagos költségek tekintetében az atomerőmű mintegy 2,5-szer annyiba kerül, mint egy földgázerőmű. Vajda

György: Az atomerőművek kilátásai, Fizikai Szemle, 2000/1 sz. 8.o. 20

Az engedélyezési folyamatot lerövidítheti az atomerőművek tipizálása, ami egyúttal a gyártást, valamint a

kivitelezést is olcsóbbá teszi. Ennek következtében az üzembe helyezésig jelentkező kamatterhek is csökkenhetnek, ami a teljes létesítési költség akár 25-30%-a is lehet. 21

Ezáltal a bonyolult vezérlési és védelmi rendszerek egyszerűbbé válhatnak a biztonság csökkenése nélkül.

17


•

Biztonságos üzemelés: nem zárható ki egy Csernobilihez hasonló újabb katasztrófa. A csernobili és egyéb tapasztalatokat felhasználva az atomerőművek biztonságát világszerte megnövelték, hogy hasonlóan súlyos baleset kizárható legyen. A radioaktivitás kijutásával járó kisebb balesetek nem lehetetlenek, azonban ennek kockázata az erőművek környékén élőkre nem nagyobb, mint egyéb veszélyes üzemek környezetében.

•

Radioaktív hulladékok tárolása: A kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezése szakmailag megoldott – csupán a telephely kijelölését akadályozza egyes országokban, köztük hazánkban is társadalmi ellenállás. A nagyaktivitású hulladékok elhelyezésére elképzelés szerint néhány száz méteres mélységben kerülhetne sor, azonban a társadalom nem bízik a hosszú idejű felügyelet végrehajthatóságában. Emiatt ilyen tárolók eddig sehol sem létesültek, annak ellenére, hogy a helyét néhány országban (USA, Svédország, Finnország) már kijelölték. Jelenleg a fűtőelemek 50-100 éves átmeneti tárolása megoldott, ami remélhetőleg elegendő idő a megfelelő megoldás megtalálására. Egy másik ígéretes lehetőség a transzmutáció22, ami hulladékok sorsát megnyugtatóan elrendezheti.

•

Az atomerőművek elősegíthetik a nukleáris fegyverek elterjedését: Ezt nem az erőművek betiltásával, hanem politikai megállapodásokkal (pl. atomsorompó egyezmény), és azok rendszeres ellenőrzésével lehet megakadályozni.

A fenti érvek a társadalmi kétségek eloszlatását szolgálhatják, de ehhez hosszú idő szükséges. A közvélemény megnyerése érdekében a színvonalas ismeretterjesztés, és a nukleáris létesítményekről adott őszinte és nyílt tájékoztatás elengedhetetlen. Azokban az országokban, ahol a gazdasági és környezetvédelmi szempontok felülemelkednek a politikaiak felett, a nukleáris energia megítélése is elfogulatlan. Erre jó példa többek között Svájc, valamint Finnország esete is. Svájcban sem a társadalom, sem a kormány nem támogatta az atomerőművek üzemidejének korlátozását. Finnországban a meglevő atomerőművek élettartamának meghosszabbítása és teljesítményének növelése mellett új blokkot is építenek. Annak érdekében, hogy a nukleáris energetika nyitott kérdéseire mihamarabb megoldást találjanak az Európai Unió nukleáris fejlesztési keretprogramot fogadott el, melyben 2006-ig több mint 1000 millió eurót szánnak új, föld alatti kutatóbázisra. Ennek

keretében

választ

keresnek

az

atomhulladék

kezelésének

megoldására,

a

biztonságtechnika javítására, valamint a sugárvédelem fokozására. 22

Transzmutáció az a folyamat, melynek során neutron-besugárzással a hosszú felezési idejű izotópokból rövid

felezési idejű, vagy stabil izotópokat hoznak létre.

18


Ma a nukleáris energiarendszer kevesebb, mint 1%-os üzemanyag hasznosítási hatásfokkal működik, amelyet figyelembe véve a gazdaságosan felhasználható készletek mintegy 80 évre elegendőek23. Az energiaforrás jobb felhasználására számos biztató kísérlet történt, ezek az újgenerációs reaktortípusok24, melyek a jövőben megfelelő megoldást jelenthetnek, azonban további fejlesztést igényelnek. Ígéretes megoldásnak tűnik még az atomerőművek urán üzemanyagának helyettesítése tórium alapúval is, amely elem a Földön nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre. Az utóbbi időben az atomerőművek építésének nyugat-európai visszaesése főként három okra vezethető vissza: •

Az első, hogy Európa általános villamos energiai kapacitásfelesleggel rendelkezik, ezért jelenleg nincs szüksége plusz energiára.

•

Ahol mégis szükség jelentkezik energiaforrásra, ott a befektetési döntések az előnyben részesített, olcsó gázenergia felé mutatnak.

•

Természetesen nagy jelentőséggel rendelkezik a korábbi atomerőmű-balesetek negatív társadalmi megítélése is a döntéshozókra.

Mindezek ellenére véleményem szerint a nukleáris energia elemzésekor fontos figyelembe venni a gazdasági, biztonsági, megbízhatósági, valamint környezeti szempontokat, amelynek egy részéről korábban szó volt. A nukleáris energia fontos része a klímaváltozás elleni

23

Aszódi Attila: Mitől függ az atomenergetika jövője, Fizikai Szemle 2002/12 sz., 352.o.

24

2002. szeptemberben megállapodás született a 10 fejlett ipari országot tömörítő Generation IV International

Forum találkozóján arról, hogy még 2030 előtt hat újgenerációs reaktortípus technológiáját fejlesztik ki. A hat elfogadott technológia a következő: Gázhűtésű gyorsreaktor: a keletkező hosszú felezési idejű radioaktív hulladék mennyisége minimális, a reaktor kiégett üzemanyag-feldolgozóval integrálható. Ólomhűtésű gyorsreaktor: kisméretű hálózatokhoz készül majd, magas kilépési hőmérséklet jellemzi, így hidrogén-termelésre is használható lesz. Sóolvadékos reaktor: áramló sóolvadékban oldott üzemanyagban szabadul fel a hasadási energia. A sóolvadék termikus jellemzői nagyon jók, a reaktor egyúttal hosszú felezési idejű radioaktív hulladékok átalakítására (transzmutációra) is alkalmas. Nátriumhűtésű gyorsreaktor: használható nagy aktivitású hulladékok átalakítására, alacsonyabb költségek jellemzik, kereskedelmi alkalmazása is lehetséges. Vízhűtésű szuperkritikus nyomású reaktor: magas hatásfok jellemzi Nagyon magas hőmérsékletű reaktor: urán és plutónium üzemanyaggal működik, alacsonyabb a keletkező hulladék mennyisége.

19


harcnak, és szabadon kell biztosítani a lehetőséget, hogy az egyes országok ezt ezen energiahordozó segítségével vigyék véghez. A fosszilis energiahordozókkal összehasonlítva a nukleáris energia kedvezőbb adottságokkal rendelkezik az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében. Az energiafajta jelenlegi arányának a villamos energia termelésében való fenntartása esetén a szektor CO2 kibocsátása az 1990-es mértékkel azonos nagyságú maradhatna. Azonban ennek feltétele, hogy 2025-ig a hozzávetőlegesen 100 GW energiát adó, mintegy 70 reaktor kieső kapacitásának pótlását, vagy ezek élettartamának meghosszabbítását elvégezzék. Amennyiben a jelenleg működésben levő erőműveket leállítanák és ezeket hagyományos energiaforrással működő erőművel helyettesítenék, akkor a Kiotói Megállapodásban25tett vállalásokat az Unió nem tudná teljesíteni. 300 250 200 150 100 50 0 1990

2000

2010

2020

2030

Forrás: Green Paper p.31 3. ábra Az EU nukleáris energia termelésének várható alakulása (millió toe)

25

1992-ben, a Rióban tartott Földcsúcs konferencián, az ott résztvevő országok a globális felmelegedés elleni

küzdelem érdekében – az ENSZ égisze alatt – célkitűzéseket fogalmaztak meg és fogadtak el. Ennek folytatásaként 1997-ben, Kiotóban az üvegházhatású gázok csökkentése érdekében a résztvevők a korábbinál részletesebb kötelezettségvállalást tettek, amely a ratifikációk megtörténte után lép hatályba. Az Európai Unió ebben vállalta, hogy az 1990-es évet alapul véve 2000-re stabilizálja az CO2 kibocsátását, majd ezután 8%-al csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2008-2012 közötti periódusban. Ez mintegy 346 millió tonna CO2 kibocsátásának csökkentését jelenti. Az Unión belüli megoszlásban Németország 21%-os, az Egyesült Királyság 12,5%-os csökkentést, míg Franciaország és Finnország a kibocsátás stabilizálását vállalta.

20


Néhány tagállam (Olaszország, Svédország, Németország és Belgium) az erőművek leállításáról döntött, míg más országokban (Franciaország, Egyesült Királyság és Finnország) az energiaforrás továbbra is meghatározó marad. Tekintettel a globális felmelegedés miatti aggodalmakra az energiaellátással kapcsolatos felfogás változására lehet számítani a nukleáris energia esetében is, amely mentesíti az Uniót mintegy 300 millió tonna CO2 kibocsátásától évente26. Ez a mennyiség a teljes üvegházhatású gázkibocsátás 7%-át teszi ki, és megközelítőleg 100 millió gépkocsi kibocsátásának felel meg.

Uniós becslések szerint a nukleáris energia 2000 és 2010 között évi 1,9%-os növekedéssel járul hozzá a primerenergia felhasználásába27. A kapacitások növekedésében főként Japán, valamint a fejlődő országok játszanak szerepet, míg a fejlettek esetében lassú csökkenés várható. Ennek következtében a nukleáris energia részesedése a teljes villamosenergiatermelésben a 2000-es 18%-ról 2030-ra 10%-ra mérséklődik28. 1.2.5 Villamos energia Az elmúlt néhány év során a villamos energia iránti igény gyorsabban nőtt, mint egyéb energiaforrásoké. Az Európai Unió úgy becsüli, hogy 1995 és 2020 között évente átlagosan 1,5%-kal növekedő villamosenergia-felhasználással alapozza meg évi 2,0%-kal bővülő GDP előállítását. Leggyorsabban (4-5 %/év) nő majd a közlekedés és a szállítás igénye. Az iparban 1-2%-os, a lakosságnál és szolgáltatási szektorban 1% körüli villamosenergia-felhasználás növekedési ütem várható. A villamosenergia-felhasználás 2020-ra várhatóan 3,2 ezer milliárd kW lesz, az egy főre jutó fajlagos pedig 8000 kW/fő fölé emelkedik. A szükségletnövekedés kielégítése érdekében az EU – az időközbeni selejtezések miatt – 450 GW erőművi kapacitást létesít. Különösen jelentős lesz a szén és olajerőművek leállítása. Áttörést jelentő technológia hiányában a megnövekedett igény a rendelkezésre álló energiaforrásokból elégíthető ki: kőolaj, földgáz, szén, nukleáris és megújuló energiaforrások. Ezen források a villamos energia termeléséhez a következő arányban járulnak hozzá29: 26

Czibolya László – Zarándy Pál: Az EU nukleáris politikájának alakulása, és helyzetkép egyes európai

országokról, Magyar Energetika 2003/1. sz. 2.o. 27

European Energy and Transport – Trends to 2030, January 2003, p 29.

28

European Energy and Transport – Trends to 2030, January 2003, p 30.

29

Green Paper p. 18.

21


•

Nukleáris energia 35%

•

Szén 27%

•

Földgáz 16%

•

Vízenergia és megújulók 15%

•

Kőolaj 8%

A villamosenergia-termelés töretlenül fejlődik, az összenergiából mintegy 25%-kal részesedik30. A termelés nagysága évente 3%-kal nő, az előállított villamos energia felét 2030ra várhatóan a megújuló energiaforrások, gázturbinák és egyéb korszerű berendezések szolgáltatják. A szénerőművekben előállított villamos energia részaránya – a szénhasználat relatív csökkenésének következtében – 2030-ra mintegy 19%-ra mérséklődik, míg a megújulók a jelenlegi 6%-ról 8-12%-ra növekedhetnek (az előrejelzés az aktív, támogató politika hatását nem veszi figyelembe, hiszen a megújulókra vonatkozó EU direktíva 2010-re 22%-os részarányt ír elő az Unió egészére nézve). A nukleáris energia hozzájárulása a villamos energia termeléséhez 2030-ra várhatóan mintegy 25%-ra esik vissza, tekintettel a folyamatosan elöregedő erőművekre. A leállított erőművek pótlására, valamint az új igények kielégítésére dinamikus ütemben épülnek majd a földgázbázisú erőművek, főként a kombinált ciklusú egységek. Így a földgáz felhasználása ezen a területen 2020-ig akár meg is ötszöröződhet. A jó hatásfokú, kombinált ciklusú erőművek részaránya a termikus erőműveken belül a 30%-ot is elérheti, ezzel összefüggésben a villamosenergia-termelés hatásfoka a jelenlegi átlagos 36%-ról 45%-ra nőhet. 1.2.6 Megújuló energiaforrások31 Megújuló energiaforrásoknak nevezzük azokat az energiaforrásokat, amelyek folyamatosan újratermelődnek,

ebből

következően

kimeríthetetlenek. Ezek a szél-, a víz-, a nap-, a geotermikus energia, valamint a biomassza. Az EU-ban,

valamint

az

egész

világon

30

WETO 2003, p. 12.

31

A fejezet kidolgozásának alapjául az International Energy Agency (IEA): Renewables information (2003) c.

kiadványa szolgált

22


elterjedésük, térhódításuk egyre nagyobb méreteket ölt. Ez a technikai fejlődés, a hagyományos energiahordozók mennyiségének a csökkenése, a környezetvédelem nagyobb szerepének és a megújulók egyéb kedvező tulajdonságának az eredménye. Mindezek, valamint a nemzetközi politikai törekvések hatására a megújuló energiaforrások egyre nagyobb szerepet kapnak az energiaellátás rendszerében, amely a szélesebb körű alkalmazásukat, illetve a létesítési költségek csökkenését vetítik előre. Az energiaforrások közös tulajdonsága, hogy nagyjából egyenletes eloszlásban, szinte mindenhol jelen vannak a Földön. Ezen kívül jellemző rájuk, hogy energiasűrűségük a hagyományoshoz

képest

kisebb,

azonban

felhasználásuk

számos

előnyt

jelent

alkalmazójuknak. A hosszú idő alatt megszokottól eltérően a megújulók felhasználása más típusú és szemléletű energiatermelést és hasznosítási módszereket kíván meg. Előnyük is ebből ered, hiszen a helyi adottságok kihasználásával az adott helyen fellelhető erőforrásokra támaszkodnak, ezáltal az energiát – a hagyományos hatalmas, központosított erőműrendszerekkel eltérően – decentralizált rendszerben képesek előállítani. Megújuló energiaforrások

Főbb villamosenergia-termelési technológiák

Egyéb alkalmazások

Szélturbinák (egyedi, országos hálózatra Szélmotorok vízpumpálásra, Szélenergia

kapcsolt)

levegőztetésre

Szélfarmok (szárazföldi, tengeri)

Napenergia

Napelemek

Fűtési rendszerek

Naperőművek

Háztartási és ipari melegvíz-

Szolármotorok

készítő rendszerek Távfűtés geotermikus

Geotermikus energia

Geotermikus erőművek

energiával Kertészeti alkalmazások

Tárolós erőművek Vízenergia

Átfolyós erőművek Szivattyús-tározós erőművek

Vízkiemelés, öntözés

Árapályerőművek Biomassza

Biomassza tüzelésű erőművek

Bioüzemanyagok

Biogáz hasznosítású gázmotorok

Távfűtési alkalmazások

1. táblázat Megújuló energiaforrások

Mindezek optimális alkalmazásával az energiaellátáson kívül politikai, környezeti, gazdasági és társadalmi előnyökre is szert lehet tenni.

23


•

A környezetszennyezés csökkenése: A megújulók energiatermelésük során egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben bocsátanak ki a környezetre káros anyagokat. Ezzel jelentősen hozzájárulnak a légszennyezés mértékének csökkentésében, ami a lakosság általános egészségi állapotának javulását eredményezi. A hagyományos olaj- és szénalapú fűtési, valamint villamosenergia-termelő rendszerek kéntartalmú gázkibocsátása igen magas. Ez a földekre savas eső formájában kerül vissza, ami rontja a mezőgazdasági termelés hatékonyságát és az erdőkben is károkat okoz. Noha ezen költségek pénzben nehezen

kifejezhetők,

a

szennyezés

csökkentésével

a

veszteségek

jelentősen

csökkenthetők. •

Munkahelyteremtés: A helyi energiaforrások felhasználása és az itt történő energiatermelés új munkahelyek létrejöttét eredményezi termelő, karbantartó, szerelő munkaerő formájában. A helyi szinten megtermelt energia és az ehhez kapcsolódó munkahelyek javítják a helyi gazdasági helyzetet, valamint beruházásokat is vonzanak. Ezáltal újabb, az energiatermelésre épülő vállalkozások jönnek létre, ezáltal az infrastruktúra is fejlődésnek indulhat.

•

Politikai stabilitás: Az EU, valamint minden állam elemi érdeke, hogy gazdasága minél kisebb mértékben legyen más országoknak kiszolgáltatva, azonban a jelenlegi energiahordozó-import nagy részaránya igen kiszolgáltatott helyzetet teremt. Az ilyen nagymértékű kockázatvállalás nem célszerű, a helyzet stabilizálásában nagy szerepet játszhat a saját forrásokon alapuló energiaellátás. A helyi termelés alkalmazása által az ellátás nagy része saját forrásokból biztosítható lehet, amely független a világpiaci hatásoktól.

•

Ellátásbiztonság: A vezetékes energiahordozók végpontján elhelyezkedő fogyasztók műszaki hiba, vagy természeti csapás esetén könnyen kerülhetnek nehéz helyzetbe. Ezesetben az ellátásbiztonság fontos szerepet kap, amelynek megoldását a megújuló energiaforrások használata jelentheti.

1.2.6.1 A megújuló energiaforrások fajtái, jelenlegi helyzetük A megújulók által kínált lehetőségekhez képest az EU-ban az energiahordozó kihasználása meglehetősen szerény, a teljes primerenergia-felhasználás mintegy 6%-át teszi ki – ugyanakkor a szén 16%, a kőolaj 41%, a földgáz 22% és a nukleáris energia 15% részesedéssel rendelkezik32. A megújulókon belüli részesedést a következő ábra mutatja: 32

EUROSTAT 2002

24


Biomassza 63,6%

Nap 0,4%

Víz 31,0%

Szél Geotermikus 1,4% 3,6% Forrás: EUROSTAT 2002

4. ábra Az energiafajták megoszlása a megújuló energián belül

Az Európai Bizottság Fehér könyvében33a megújuló energiaforrások összenergiához viszonyított részesedésének megduplázását tűzte ki célul, az 1999-es 6%-ról 2010-re 12%-ra. A világon jelenleg az Unióban használják ki legnagyobb mértékben a megújulókból származó lehetőségeket. A megújulók részaránya a teljes primerenergia-felhasználásban megközelítőleg az 1995-ös szintnek felel meg, amely az energiafelhasználás folyamatos növekedésével magyarázható. A villamosenergia-termelésben részarányuk 2000-re 14,4%-ra nőtt (ez mintegy évi átlag 0,7%-os növekedésnek felel meg)34. A Fehér Könyvben előírt célkitűzésben az 1999 évi 12%-ról 2010-re 24% „zöldenergia” megtermelése a cél, amelynek teljesítése a villamos energia szektorban különösen nagy erőfeszítéseket igényel.

33

Fehér Könyv: Az EU Bizottság által 1997 novemberében kiadott Energia a jövőért – Megújuló energiaforrások

c. kiadványa, amely 2010-re irányelveket határoz meg a megújuló energiaforrások részarányára vonatkozóan 34

EurObserv’ER: The 2002 Overwiev of Renewable Energies, 2003, p. 59.

25


200 175 150 125 100 75 50 25 0 1990

2000

2010

2020

2030

Forrás: Green Paper p. 43. 5. ábra A megújuló energiaforrások termelésének várható alakulása (millió toe)

A fent megfogalmazottak teljesítése nehéz feladat, mivel a jelenlegi megújuló energiaforrások 1/3-a vízenergiából származik, azonban új erőművek építése – az erre kijelölt helyek erős társadalmi ellenállása miatt – gyakorlatilag lehetetlen. Következésképpen a szükséges növekedés nagyságát az egyéb energiaforrásoknak kell biztosítaniuk: biomassza, szélenergia, napenergia, geotermikus energia. Ennek megoldására, az energiatermelés nagyságának megkétszerezése helyett, inkább az energiafajták közötti aránybeli különbségek csökkentésére kellene felkészülni. Erre jó példaként a szélenergia kiaknázása szolgálhat, ahol a szektor 10 év alatt több mint 2000%-al növelte a villamosenergia-termelését. A célkitűzést kb. 30 milliárd euró befektetéssel tervezik elérni. Ez az összeg egyenként hozzávetőleg egyharmad-egyharmad arányban oszlik meg az alábbi három területen: napenergia (15 millió napkollektor és 1 millió napelem), biomassza (1 millió lakás fűtése, 10 ezer MW kogeneráció és ezer MW villamos energia termelése), valamint szélenergia (10 ezer MW villamosenergia-termelés). Természetesen további megújuló energiafajták is léteznek, amelyek az egyes országok adottságaitól függően eltérő jelentőséggel rendelkeznek. Az EUban ezen kívül el kívánják érni, hogy 100 településen (egyes régiókban, településeken és szigeteken stb.) az energiaellátás 100%-ban megújuló energiaforrásból történjen.

26


1.2.6.2 Szélenergia A legígéretesebb energiaforrás a megújulók között, amely főként a kellő uniós támogatási politika eredménye. Ezáltal lehetővé válik a szélenergia általi gazdaságosabb elektromos energia előállítása. A szélenergia felhasználása két csoportra osztható. Az elsőbe olyan gépek tartoznak, amelyek a szélenergiát mechanikusan hasznosítják. Ilyen berendezések a szélmotorok, amelyek alkalmasak vízkiemelésre, öntözésre, valamint egyéb mezőgazdasági feladatok ellátására. A másik csoportot a villamos energiát előállító szélgenerátorok alkotják, amelyek fejlődése a ’70-es évek olajválsága után indult el. Jelenleg a néhány száztól a megawattos teljesítményig készítenek ilyen gépeket. A legjelentősebb szélenergia-termelő országok: Németország, USA, Dánia. A szélenergiáról, ezen belül ennek hazai helyzetéről részletesen a 2.8 fejezetben írok. 1.2.6.3 Napenergia A napsugárzásból nyerhető energiából évente az egyes országok energia-szükségleteinél több százszor több energia jut. A Nap energiája nagy méretben egyelőre csak az évmilliók alatt összegyűlt fosszilis tüzelőanyagok, a biomassza, vagy közvetett módon a geotermikus energia formájában hasznosul. A napkollektorok, napelemek alkalmazása az elmúlt évtizedekben indult rohamos fejlődésnek.

Forrás: www.xsany.com 6. ábra A napenergia-hasznosítás potenciális területei

A fenti ábrán a Föld azon területei láthatók, ahol a napenergia hasznosítás feltételei kedvezőek. A technológia fejlődésének, és minél szélesebb körű elterjedésének, valamint az 27


állami támogatások növekedésének köszönhetően mind a napkollektoros, mind a napelemes termelésben élénk felfutás várható a 2010-es periódusban. A napenergia helyzetéről további részletek a 2.9 Napenergia fejezetében találhatók. 1.2.6.4 Biomassza A biomassza, mint energiaforrás az emberiség történetét végigkísérte. Modern kori alkalmazása kis energiasűrűsége miatt azonban nem volt jelentős a fejlett országok energiatermelésében. Emiatt hasznosításának technológiája sem fejlődött megfelelő ütemben. Mára a megújulók előtérbe kerülésével olyan eljárásokat és berendezéseket fejlesztettek ki, amelyek képesek a biomassza energiatartalmának 85-95%-át is hasznosítani. A technikai fejlődés megindulásának, valamint az energiahordozók árarányának eltolódása következtében a biomasszából előállított energia versenyképessé vált a fosszilis vagy a nukleáris energiával. A biomassza energetikai célú felhasználására többféle lehetőség van az alapanyag, valamint az energiahordozó formája szerint. Ezek alapján az energiaforrás a következők alapján csoportosítható: •

Szilárd biomassza: erdészeti hulladék, faipari hulladék, mezőgazdasági melléktermékek, energiaültetvények35, kommunális hulladék elégetése

•

Folyékony biomassza36: növényi olajok, alkoholok

•

Gáznemű biomassza: szeméttelepi biogáz, biogáz szennyvíziszapból, ipari hulladékból, kommunális szemétből

A biomassza – a szélenergia után – a második legjelentősebb növekedést produkáló energiaforrás, amelytől az EU tagállamok jelentős szerepet várnak el a megújulókból származó energiatermelés növekedésében. Ennek megfelelően a biomassza kellő EU támogatottságnak is örvend, azonban ez nem elegendő a Fehér Könyvben előirányzott 135 Mtoe teljesítéséhez. További támogatás szükséges annak érdekében, hogy a teljes (benzin és

35

Ebben az esetben az energetikai területen gyorsan növő, nagy hozamú növényeket termelnek (nyár, fűz, akác és

kínai nád fajok). Ebből a növényfajtából tapasztalatok szerint 15-25 tonna termelhető hektáronként, azonban a termelés speciális fajokat és technikát igényel. A nagy tősűrűséggel ültetett, intenzíven növő fajtákat átlag háromévenként takarítják be, majd újabb három évig hagyják nőni. 36

Előnye, hogy így nagyobb energiasűrűségű anyag keletkezik, amelynek nagy szerepe van a közlekedésben és

szállításban. Az üzemanyagként felhasznált folyékony biomassza sokszor a benzinhez, vagy a gázolajhoz hasonló energiasűrűségű és tulajdonságú. Ez a helyettesítésükre nyújt lehetőséget, amely a környezetbarát, független energiaellátást kínálja.

28


dízel) üzemanyag-felhasználásból a bioüzemanyag elérje a kívánt 5,75%-os részarányt (jelenlegi ütemmel számolva ez 2010-re mintegy 1%-ot érhet el)37. 1.2.6.5 Geotermikus energia Geotermikus energiának nevezik a Föld középpontja felől a felszín felé áramló hőenergiát. A középpontból induló hőmennyiség vulkanikus területeken, üledékes medencékben természetes úton, gyorsan tör a felszínre – hazánk geotermikus adottságai igen jónak tekinthetők, mivel nagy része üledékes medencében terül el38. A geotermikus energia technológiájuk és alkalmazásuk szerint két részre bontható: hő-, valamint villamosenergia-termelésre. A geotermikus hőhasznosításnak több módszere is ismert. Legegyszerűbb fűtési célokra felhasználni. Ezesetben fűtésre 100oC alatti geotermikus folyadékot használnak. A korrózió elkerülése érdekében általánosan alkalmazott a hőcserélőkkel való hőhasznosítás. A másik, gyakran alkalmazott módszer a hőszivattyú használata. Ez olyan termikus folyamatokat kihasználó gép, amely alacsony, egyébként hőhasznosítási célra nem alkalmazható hőt magasabb hőmérsékletre emeli, így gazdaságosan felhasználhatóvá teszi. A hőszivattyúk leginkább ott gazdaságosak, ahol nagy mennyiségben áll olyan hőforrás rendelkezésre, amelynek hőmérséklete már túl alacsony közvetlen hasznosításhoz. Ezek a berendezések igen népszerűek Németországban, Ausztriában, Svájcban, ahol a háztartások napkollektoros energiaellátását egészítik ki. A fűtési megoldásokon kívül a geotermikus energia villamosenergia-termelésre is hasznosítható. Ezesetben az erőmű a több mint 100oC-os vízgőzt felhasználva termel energiát. Az EU-tagállamokban 2002-ben a geotermikus energiából származó teljes villamosenergiakapacitás elérte a 883 MWe39-t, valamint a hőtermelésből származó összkapacitás a 4332 MWth40-t (a 2001-es évben ez 805MWe, valamint 3870 MWth volt)41. Villamosenergia-termelés tekintetében a világ 8356 MWe termeléséből az EU 883 MWe-vel részesedett42. Az unión belül a legjelentősebb, mintegy 98%-kal Olaszország. Ezen kívül 37

PRETIR – Implementation of Renewable Energy in the European Union until 2010, 2003, p.48.

38

A magyarországi geotermikus grádiens 5-7oC közötti, amely a világátlag mintegy 1,5-2-szerese. Ez azt jelenti,

hogy hazánk területén a föld belseje felé haladva 100 méterenként 5-7 oC-kal emelkedik a hőmérséklet. 39

MWe: villamos teljesítmény

40

MWth: hőteljesítmény (hőenergia-felhasználással termelt energia)

41

EurObserv’ER: Geothermal Energy Barometer – The Right Pace for 2010, 2003, p.11

42


29


jelentős kapacitással rendelkezik még Portugália, Franciaország, valamint Ausztria. Ezen országok a jövőben a további kapacitásnövelés lehetőségeit kutatják, annak érdekében, hogy a termelés a Fehér Könyvben 2010-re meghatározott 1000 MWe szintet elérje. Jelenleg ennek teljesítése előzetes becslések alapján valószínűnek látszik (lásd 7. ábra).

Forrás: EurObserv’ER 2003 7. ábra Geotermikus energia felhasználása villamosenergia- (MWe), és hőtermelésre (MWth)

A hőtermelésből származó energia tekintetében a 2010-re előirányzott 5000 MWth teljesítményt az EU túlteljesíti. A jelenlegi mintegy évi 10%-os növekedés esetén a teljes hőenergia kapacitásnak 2010-re 8480 MWth várható43 (lásd 7. ábra). 1.2.6.6 Vízenergia A vízenergia hasznosításnál megkülönböztethető nagy – 10 MW-nál nagyobb teljesítményű –, valamint kis vízerőmű. A nagy erőművek jelenleg a világ legnagyobb erőművei közé tartoznak, olykor a több ezer MW teljesítményt is elérhetik. Ilyen hatalmas létesítmények kiszolgálásához nagy folyami víztárolókra, gátakra van szükség, amelyek azonban megváltoztatják a folyók biológiai egyensúlyát, illetve természetes ökoszisztémáját. A kisméretű vízerőműveknél ilyen méretű környezeti beavatkozás nem szükséges. Ezesetben megoldható, hogy az erőmű a folyók természetes vízjárásának megfelelően termeljen villamos energiát. Ez jelentősen csökkenti az adott erőmű gazdaságosságát, azonban így lehetőség van a környezetkárosítás elkerülésére. Ezek a rendszerek a helyi áramellátási rendszerbe megfelelően illeszthetők. Mindemellett a kisebb folyók, patakok vízenergiájának hasznosítása viszonylag alacsony beruházási költséggel, a helyi adottságok figyelembe vételével jól kihasználhatók. 43


30


A jövőben az EU-ban jelentős beruházások nem várhatók. A nagy vízerőműi kapacitásokat szinte teljesen kiaknázták, a kis vízerőművek esetében szerény növekedés lehetséges tekintettel arra, hogy jelenleg ezt kevés tagország támogatja politikájával. Mindazonáltal kellő többlettámogatás szükséges annak érdekében, hogy a Fehér Könyv által 2010-re kitűzött mintegy 91 MWe teljesítményt a nagy, valamint 14 GWe-t a kis vízerőművek által állítsanak elő44. 1.2.6.7 A fejlődés akadálya A megújuló energiaforrások növelési lehetőségeinek vizsgálatakor figyelembe kell venni azok széleskörű elterjedését akadályozó tényezőket: •

A jelenlegi gazdasági és szociális rendszer a hagyományos energiaforrások (szén, kőolaj, földgáz,

nukleáris

energia),

valamint

a

villamosenergia-termelés

központosított

fejlesztésén alapul, míg a megújuló energiák főként a helyi, lokális megoldások eredményeképpen fejlődhetnek. •

A legjelentősebb kérdés az energiaforrások finanszírozása, hiszen a fejlődés elindításához jelentős kezdőberuházás szükséges csakúgy, mint korábban a szén, kőolaj, valamint a nukleáris energia esetében. Az egyik lehetséges megoldásnak a jelenleg jövedelmező erőforrások – nukleáris energia, kőolaj, földgáz – hozzájárulása a megújulók támogatásában, például regionális, vagy nemzeti adóból létrehozott alap a beruházások beindításhoz. Tekintettel arra, hogy a beruházás megtérülése a jelenlegi technológiai háttérrel csak hosszútávon képzelhető el, ezért ezek viszonylag hosszú támogatásra szorulnak. Néhány tagállamban ezt a megújulókból származó energia fix támogatásával, vagy a termelt energia kötelező, emeltáras átvételével oldották meg.

•

Az adminisztrációs és környezetvédelmi akadályok – amelyek jelenleg nagyobb mértékűek, mint a hagyományos energiaforrások esetében – mérséklésével a beruházások egyéb költségei, valamint időtartama csökkenthető lenne.

Megállapítható, hogy a megújuló energiaforrások rövid-, közepes- és hosszútávon megfelelő potenciállal

rendelkeznek

Európa

hosszú

távú,

gazdaságos

és

környezetvédelmi

szempontokból is megfelelő energiaellátásának biztosításában. Mindehhez azonban a tagállamok elkötelezettsége szükséges, hogy az energiaforrások fejlesztéséhez, kutatásához, valamint a társadalom jobb megítélését elősegítő információs rendszer megteremtéséhez megfelelő támogatást nyújtsanak. 44

PRETIR – Implementation of Renewable Energy in the European Union until 2010, 2003, p.48.

31


1.3 Az energiapiac távlati koncepciója 1.3.1 Az energiapolitika megvalósításának teendői A tárgyalt fő célok eléréséhez számos tennivaló van a piaci integráció kialakítása, a külső függőség kezelése, a technológiai fejlesztés és általában a fenntartható fejlődés érdekében. Piaci integráció. A „belső energiapiac” kiépítése keretében az első célkitűzés a vezetékes energiafajták (földgáz, villamos energia) piacának liberalizálása. Ennek egyaránt vannak feltételei és kötelezettségei. Feltétel például, hogy a liberalizáció alkalmazása a fogyasztók számára előnyt nyújtson. A kötelezettségek közé tartozik, hogy a szolgáltató az energiát megfelelő minőségben biztosítsa, továbbá, hogy az ipari és a háztartási berendezések technikai jellemzőit a gyártók a készülékeken tüntessék fel. A gazdasági szereplők bizalmának megnyerése és megtartása érdekében alkalmazni kell – a versenyszabályok alkalmazásakor – az átláthatóság elvét. Az Unióban 1997-ben fogadták el az árampiaci nyitásra vonatkozó rendelkezést, majd 2000ben ugyanezt a földgáz esetében is megtették. A piacok liberalizálásának mértéke jócskán megnőtt, az Európai Bizottság 2002. októberében közzétett összegzése szerint a villamosenergia-piac jelenleg 70 %-a szabad, és 2005-ben az arány 82%-ra emelkedik. A földgáznál az összes gázmennyiség négyötöde a szabadpiacon kel el és 2005-ben ez az arány már 90%-os is lehet. Villamosenergia-piacinyitás az EU-ban Ország Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Portugália Spanyolország

A piac mai A teljes nyitás nyitottsága % dátuma 100 2001 52 2003-2007 35 2003 100 1997 30 100 1999 34 40 2005 45 2004 57 63 2003 45 2003 55 2003

Gázpiaci nyitás az EU-ban Ország Ausztria Belgium Dánia Franciaország Németország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Spanyolország Svédország Egyesült Királyság

32

A piac mai nyitottsága % 100 59 35 20 100 82 96 72 60 79 47 100

A teljes nyitás dátuma 2002 2003-2006 2004 2000 2005 2003 2003 2003 2006 1998


Svédország Egyesült Királyság

100 100

Forrás: EU-évkönyv 200345

1998 1998

2. táblázat Az EU villamosenergia-, és gázpiaci liberalizációjának mértéke

Az energiahordozók közötti versenyben az egyensúly kialakulásában a piac válik meghatározóvá. Belátható, hogy a piaci egyensúly csak akkor lesz reális, ha az egyes energiaféleségek

árában

az

externális46költségek

is

megjelennek.

A

szállítási,

környezetvédelmi stb. költségeket tehát a piaci verseny érdekében az energia árába bele kell foglalni. A földgáz és a villamos energia esetében biztosítani kell a vezetékekhez való szabad hozzáférést. Az irányelvekben a jogi szabályozás már megtörtént, ennek megfelelően az EU földgáz-irányelv a következőket tartalmazza: „Az Irányelv hatályba lépése után megkötendő vagy megújítandó take-or-pay47(TOP) szerződést körültekintően kell megkötni, hogy ne akadályozza a számszerűen előírt piacnyitást”.

Ugyanakkor a közösségi jogrend azt is

tartalmazza, hogy amennyiben a földgázipari vállalkozások számára a TOP-szerződések teljesítésének ellehetetlenülése súlyos gazdasági következménnyel járna, kérelmet nyújthatnak be kormányaikhoz a hozzáférés megadása alóli ideiglenes felmentésért. A kormányok a kérelemhez benyújtott indoklás mérlegelése után dönthetnek úgy, hogy elfogadják a kérelmet, és döntésüket megküldik az Európai Közösség Bizottságának. Ezt követően a Bizottság dönt a kérés elfogadásáról. Biztosítani kell azt is, hogy jogszabályok tegyék lehetővé – ésszerűen kialakított díjakkal – a hálózatilag összekapcsolt országok együttműködését, beleértve a tranzitot is. Az EU-nak – figyelemmel az energetikai beruházások nagyságára – aktívan részt kell vennie a fejlesztések alakításában, minthogy az EU pénzügyileg is segíti a közösségi energetikát. Arra kell törekednie, hogy biztosítsa a környezetvédelmet, általában az EU energiapolitikájának érvényesülését, és a transznacionális szempontokat. Ha az EU nem aktív az Unión túli hálózatfejlesztésben, esetleg a tárolókapacitások bővítésében, e fejlesztésekben az Unió egészét érintő késedelem jelentkezhet. A Közel-Kelet, a Mediterrán térség, a közép- és keleteurópai országok bekapcsolása az EU vérkeringésbe, és a velük való együttműködés fokozása részben politikai kérdés, tehát jelentős mértékben EU-feladat.

45

B. Horváth Lilla: Energia: szabad a vásár, EU-évkönyv, 2003, 54-55.o.

46

Externális vagy járulékos költségek azok a költségelemek, amelyek az energiahordozó árába nem épülnek bele,

pl. környezeti károkozás, természet rombolás, egészség károsítás, stb. 47

Take-or-pay szerződés: olyan hosszú távú szállítási szerződés, ahol a meghatározott időközönként esedékes

fizetések nagysága független attól, hogy az adott időszakban ténylegesen mekkora szállításra került sor

33


A külső függőség kezelése. A jelenlegi ellátási helyzet nem igényli új krízisintézkedések bevezetését, de azt igen, hogy – különös tekintettel az energiafüggőség fokozódására – az ellátásbiztonság állandóan a figyelem középpontjában legyen. A közösség kb. 25 év óta alkalmaz szabályokat válságok kezelésére. Ezek újraértékelésekor arra kell törekedni, hogy az EU és a Nemzetközi Energia Ügynökség között minél nagyobb legyen az összhang. Fontos cél, hogy adott helyzetben az Európai Unión belül legyen megfelelő a koordináció a biztonsági tartalékok hasznosítására. Általában gondoskodni kell arról, hogy a biztonsági intézkedések költsége minimális, de az olajkészletek kezelése mégis hatékony legyen. A földgáz tekintetében az EU jövőbeni ellátására együttműködési folyamat indult meg. Ennek első feladata egy koordinációs csoport létrehozásával a földgáz irányelv beépítése a tagországok jogrendszerébe. A szén esetében nem látszik körvonalazódni semmilyen ellátási probléma. Az energiafüggőség negatív hatását csökkenti a diverzifikáció, éspedig nemcsak a beszerzési források földrajzi megoszlása tekintetében, hanem a fűtőanyagok fajtáinak a megoszlása szerint is. Azt az elvet kell érvényesíteni, amely szerint a jövőben minden jelenleg használt energiaféleségnek egyenlő eséllyel kell szerepelnie az energiamérlegek alakulásában. Ehhez azonban a szén esetében a „clean coal48” technológiát, a nukleáris energia esetében – a társadalom részéről nagyobb bizalmat élvező – műszaki megoldásokat kell előtérbe helyezni. Nemcsak EU-hozzájárulással, hanem jelentős, az országok részéről végrehajtott erőfeszítéssel is támogatni kell a megújuló energiaforrások igénybevételét. Ez ugyanis szintén az energiafüggőség mérsékléséhez járul hozzá, hiszen a helyileg előállított megújuló energiának megfelelő hőértékű energiahordozót nem kell beszerezni az EU-n kívülről. A közlekedési és szállítási stratégiát szintén az energiafüggőség mérséklésének a figyelembevételével alakítják ki. Ugyanis a gépkocsik káros kibocsátásának lehetséges visszafogása, a gépjármű-motorok technológiai korszerűsítése a közlekedés hatékonyságának növeléséhez járul hozzá. Az így megtakarítható üzemanyag ugyancsak kevesebb behozatalt tesz szükségessé az EU-n kívüli térségből. Az EU energiafüggőségének kezelésében fontos szerepe van – és még inkább lesz – a nemzetközi politikai tevékenységnek. Minél szélesebb és stabilabb a kapcsolat például a Közel-Kelettel, az EU energiafüggősége annál jobban kezelhető. Az Unió a fejlődő országok általános fejlesztésében jelentős szerepet játszhat. A cél az, hogy ezen országokkal kölcsönös, ne pedig egyoldalú legyen a függőség. A mediterrán országokkal már van ilyen kapcsolat, 48

Clean coal technológia: lignit és kőszén kéntelenítés és Hg/Cl eltávolítás, preventív szenesítési előkezeléssel

34


ugyanez a megfontolás érvényes lehet a közel-keleti és egyes latin-amerikai országokra is. A kölcsönösség azt jelenti, hogy az EU a fejlődő országok felé versenytársaival szemben olyan viszonylag előnyös szállításokat, szolgáltatásokat és együttműködéseket tudjon ajánlani, amelyeket azok nem nélkülözhetnek. A fejlődő országokba irányuló technológia-exportban ugyanis más gazdasági övezetekkel nagy versengés várható. E versengésben az európai országoknak EU-szinten megjelenni sok esetben nagyobb esélyt jelenthet a piaci sikerek elérésében, mintha külön-külön lépnének fel. A fenntartható fejlődés szolgálata. A fenntartható fejlődés érdekében figyelembe veendő legfontosabb tényezők a környezetvédelem, a technológiák fejlesztése, az energiahatékonyság (energiatakarékosság) növelése, a megújuló energiák fokozott hasznosítása. Fontos kiemelni, hogy a környezetvédelem és a versenyképesség – mint ahogy az könnyen feltételezhető volna – nem feltétlen összeférhetetlen fogalmak. A környezet érdekében teendő intézkedések azokat a szereplőket nem fogják versenyképességükben kedvezően érinteni, amelyek az új helyzet környezetvédelmi kihívásaihoz alkalmazkodnak. Ugyanis a környezetvédelmi intézkedések az életképes stratégiával rendelkező vállalatokat új, kevésbé energiaigényes technológiák kikísérletezésére és bevezetésére ösztönzik, és ezzel – végső soron – versenyképesség és minőség szempontjából egyaránt inkább kedvező, mint hátrányos hatásokat okozhatnak. Technológiafejlesztés és kutatás. Az EU a technológia- és kutatásfejlesztést mindenekelőtt különböző

programokon

energiaracionalizálást

és

keresztül az

mozdíthatja

elő.

A

energiaigényesség-csökkentést

THERMIE műszaki

program

az

fejlesztéssel

és

energotechnológiai módszerek alkalmazásával segíti. A SAVE II. program célja az energiahatékonyság javítása, valamint az energiatakarékosság fokozása, az ALTENER programé az alternatív energiahordozók hasznosítása, valamint az, hogy megfelelő jogi, társadalmi és adminisztratív keretet teremtsen a technológiai programok eredményeinek a piacra juttatására. A SYNERGY program energiapolitikai és energiahatékonysági programok kidolgozását támogatja. Az alapvető Uniós törekvés az információtechnológia eredményeinek hasznosítása az energetikán belül is jelen van, az ESPRIT-program keretében. A fissziós és a fúziós nukleáris energia kutatására az EURATOM Egyezménynek van programja. Az előbbi célja elsősorban a nukleáris biztonság növelése és az atomenergia lakossági elfogadhatóság előmozdítása, az utóbbié – ITER-program – az európai kísérleti fúziós reaktor tervének a kidolgozása. A technológiafejlesztés látványos eredménye lehet a kőolaj- és a gépkocsi-szektor (EUROPIA-ACEA) együttműködésében a jövő autójának a kifejlesztése. Ebben ugyan az 35


alapvető célkitűzés a levegő minőségének a javítása, de az eredményeknek minden bizonnyal kedvező energetikai kihatása is lesz. Az EU előirányozza a tömegközlekedés korszerűsítését is. Különleges jelentőségre tehet szert a gépkocsiipar beszállása a mikro/mini kogenerációs berendezések gyártásába. Ezen túlmenően számos terület van, ahol EU-összefogással kell és lehetséges további kedvező eredményeket elérni. Ide tartozik például: európai energetikai adatbázis létrehozása, egy „energetikai technológiai atlasz” szerkesztése, továbbá az országok közötti rendszeres energetikai információszolgáltatás megszervezése. 1.3.2 Az energiaellátás kihívásai Az energiaellátásnak számos, a megfelelő működést akadályozó kihívással kell szembenéznie, melynek megoldása, hatásainak csökkentése a jövő feladata. •

Fizikai: Az Unió hamarosan kifogy a gazdaságosan kitermelhető földgáz- és kőolajforrásaiból. Emellett, környezetvédelmi szempontból, nagy valószínűséggel a szénkitermelés beszüntetéséről, valamint a nukleáris erőművek kivonásáról fog dönteni. Ezek következményeként, a piac problémamentes működése érdekében, ezen igények egyéb energiahordozókkal való pótlásáról kell gondoskodni.

•

Gazdasági: Ennek oka az európai, valamint a világpiac energiaárainak szabálytalan ingadozása. Ez mind pénzügyi, mind kereskedelmi instabilitás előidézője, amely az Unió gazdasági fejlődésére káros hatással van.

•

Környezetvédelmi: Az energiahordozók által okozott káros tevékenységek - legyen az környezetszennyezés (olajszennyezés, nukleáris baleset, stb.), vagy szennyező anyagok kibocsátásának (üvegházhatású gázok) eredménye – nagy hatással vannak környezetünkre. Mára a mindennapi tevékenységek során egyre nagyobb figyelmet kap a környezet megóvása, de a globális felmelegedés elleni küzdelem speciális erőfeszítést igényel.

1.3.3 A jövő kilátásai49 Az 1998-2030 közötti időszakra vonatkozó előrejelzés szerint az Unió GDP-je várhatóan 90%al fog nőni. A gazdasági és energiaszükséglet iránti igény legfontosabb tényezői a következők: •

A technológia folyamatos fejlődése hozzájárul az energiahatékonyság javításához

•

A versenyképesség fokozása érdekében az EU energiapiac-nyitás folytatása, mely 2010-re teljesül

49

Az alfejezet kidolgozása a Green Paper alapján

36


•

A gazdaság fokozatos átalakítása az energia-intenzív termelés érdekében

•

A

villamosenergia-termelő

szektor

átalakítása

hatékonyabb

földgáz-hasznosító

technológiák bevonásával •

A megújuló energiaforrások támogatásának folytatása a hálózatokhoz való hozzáférés, valamint a kedvező átvételi ár biztosításával

•

A nukleáris energia tekintetében feltételezhető, hogy a tagállamok a korábban kifejtett szándékaiknak megfelelően, az erőműveket technikai és gazdaságossági élettartamuk lejárta után, egyéb – főként megújulókból származó – energiaforrásokkal helyettesítik

Az EU összenergia igénye 2030-ra mintegy 11%-al lesz az 1998. évinél magasabb, amely a GDP növekedésénél lassabb mértékben emelkedik. Az energiafogyasztás szerkezetében jelentős változás várható. A legnagyobb igény a földgáz iránt mutatkozik, mely 45%-al lesz magasabb 2030-ra. A szerény növekedés ellenére a kőolaj megőrzi vezető szerepét, részesedése 2030-ra 38-ról 42%-ra emelkedik. A szénfelhasználásban 2010-ig csökkenő tendencia látszik, de ezután – határozott környezetváltozás elleni politika hiányában – az energiahordozó iránti kereslet újra növekedésnek indul. Ennek eredményeképpen a felhasználás 1/3-dal emelkedik az 1998-as évhez viszonyítva. A nukleáris energia hozzájárulása 2010-re éri el a csúcsot és kibocsátása 2020-ra mintegy 4%al lesz kevesebb, mint 1998-ban volt. Az erőművek sorozatos leselejtezésének köszönhetően az energiatermelés 50%-al csökken 2020 és 2030 között. A megújuló energiahordozók által termelt energia 2030-ig mintegy 45%-al haladja meg relatív értelemben az 1998-as év mértékét. Ennek ellenére részaránya nem lesz meghatározó, 2010-re 6,7%, míg 2030-ra 7,7% várható. Az EU követelményekben korábban megfogalmazott 12% elérésének teljesítése további intézkedéseket igényel. Az Unió energiatermelése maximumát várhatóan 2010-re éri el. Tekintettel erre, valamint a folyamatosan növekvő igényekre az importfüggőség jelentősen megemelkedik, az 1998-as 50%-ról 71%-ra. A megnövekedett energiafogyasztás nagyobb arányú CO2 kibocsátást eredményez, amely 2010-re – a Kiotói Megállapodásban meghatározott időszak félidejénél – 5%-os emelkedést okoz. Ez elmarad az energiaigény növekedésének értékétől, amely a földgáz, a nukleáris energia, valamint megújuló energiák nagy együttes részarányával magyarázható. A szénről földgázra való átállás üteme 2010 után is folytatódik ezzel hozzájárulva a kibocsátás mérsékléséhez. Ennek ellenére a nukleáris erőművek leselejtezése, és a megújulók támogatásának jelenlegi gyakorlata miatt, valamint további elkötelezett környezetvédelmi 37


politika hiányában a CO2 kibocsátás tovább emelkedik, 2020-ra 12%-ot, majd 2030-ra 22-ot érve el.

2. A magyar energiapolitika A rendszerváltás előtt az energiaellátás kiemelt állami feladat volt. Azokat az állami tulajdonú vállalatokat, amelyek ebben szerepet játszottak az állami szervek irányították és fejlesztették, valamint a feladatokat és a gazdálkodásukat is ezek jelölték ki. Az energetikai iparágak legfontosabb termelési mutatóit törvényekben határozták meg. Ebben az időben elsősorban különböző energetikai programok jelentették az „energiapolitikát”, amelyek közül jelenlegi viszonyok között eredményesnek csak a lakosság és az ipar gázfogyasztásba kapcsolása nevezhető, valamint az energiaracionalizálási program hozott csekély eredményt. A programok azonban még nem álltak össze az ország valódi érdekeit képviselő, független energiapolitikává, mert éppen a politikai feltételek hiányoztak hozzá. Ez az igény mindvégig jelen volt, amely a rendszerváltozás után előtérbe is kerülhetett. Az 1990-es években a fejlett országok jogszabályalkotása az energetika területén a liberalizált verseny kialakítását célozta, amitől az energiaárak csökkenését és az ellátás minőségének javulását várták. Ennek érdekében a szabályozás csökkentésével az állami befolyás minimalizálását,

valamint

a

nagyvállalatok

felbontásával

és

az

állami

tulajdon

privatizációjával a monopolhelyzet visszaszorítását akarták elérni. Ilyen irányú átalakulásra törekszik az Európai Unió politikájával összhangban Magyarország is. Az ország alapvető érdeke, hogy már a csatlakozást megelőzően, illetve azzal egyidőben az európai térség versenyképességéhez nélkülözhetetlen belső energiapiac mechanizmusába, műszaki feltételrendszerébe és nemzeti kapcsolataiba beilleszkedjen. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban 1992-ben kidolgozott, majd az Országgyűlés által 1993-ben elfogadott „A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje” az összhang megteremtését, valamint hazánk jövőbeli energiapolitikájának kereteit hozta létre. A legfőbb alapelvek a következők voltak: •

Az energiaellátás biztonságának megőrzése, fokozása

•

Az energiatakarékosság szerepének fontossága, az energiahatékonyság növelése, ezáltal a magyar gazdaság versenyképességének fokozása

•

A környezetvédelmi szempontok érvényesítése az energiatermelő- és fogyasztó berendezéseknél, valamint a jövőbeni fejlesztéseknél 38


•

A legkisebb költség elvének érvényesítése az energiarendszer fejlesztésénél és működtetésénél

•

Piackonform szervezeti, tulajdonosi és jogi szabályozási környezet megteremtése az energiafogyasztók védelme és a majdani egységes európai energiapiachoz való megfelelő alkalmazkodás érdekében

•

A szénbányászat helyzetének rendezése a nemzetgazdasági szempontok előtérbe helyezésével

•

Az energetikai döntéseknél és az ehhez kapcsolódó államigazgatási eljárásoknál a nyilvánosság szerepének fokozása, az adott döntésekben, eljárásokban közvetlenül érintett társadalmi környezet véleményének figyelembe vétele

A piaci alapokon működő tulajdonosi szerkezet kialakításának egyik előfeltétele a szervezeti átalakítás volt. Ennek keretében a villamosenergia-iparban és a földgáz-ellátásban többszintű rendszert hoztak létre. 2.1 Privatizáció A gazdasági átalakulás fontos kérdése az állami vállalatok magántulajdonba adása volt. Az Unió legtöbb tagállamában az energetikai társaságok privatizációját a piac felszabadítása után hajtották végre. Ezzel szemben hazánk a stabil befektetői környezet kialakítását tűzte ki célul és a piacnyitást megelőzően a privatizáció mellett döntött. A Kormány 1994-ben határozatot hozott a villamosenergia-ipari társaságok, a gáz- és áramszolgáltatók, valamint a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. (MOL Rt.) privatizációjáról, ennek feltételrendszeréről. Ennek következtében a társaságok nagy részének irányítása is külföldi kézbe került. Mind az energiaipari vállalatok értékesítésére vonatkozó állami elképzelések, mind a gyakorlati megvalósítás nagy politikai visszhangot keltett, melyek hatására az értékesíthető vagyon jellegét és nagyságát, valamint az állami tulajdon arányát és funkcióját szabályozó törvényeket és rendeleteket időnként módosították. A véleménykülönbségek főként olyan kérdéseket érintettek, mint az ország lehetséges kiszolgáltatott helyzete a külföldi tulajdonosok nagy aránya miatt, az értékesítés reális áron történt-e, vagy biztosítva lesz-e az energiaellátás optimális fejlesztése. Ezekre a kérdésekre a választ az ellátás árának, minőségének és biztonságának jövőbeli alakulása adja majd meg. Említésre méltó, hogy az eladás előkészítését és lebonyolítását külföldi cégek végezték, akik a magyar körülményeket nem teljesen jól ismerhették. Ezen kívül a vállalatok működési 39


feltételei (amortizáció módja, energiaárak, környezetvédelmi kárfelelősség, stb.) sem voltak előzetesen megszabva és az ország fizetési mérlegének javítása érdekében a vevők kiválasztása nagyon gyorsan történt. A gyors privatizáció másik indoka, hogy az állami beruházások megszűnésével a fejlesztéseket az állami vállalatok önerőből nem tudták volna finanszírozni, csak a külföldi tőke bevonásával. A kedvező környezetnek köszönhetően a tőkebevonás megfelelő mértékben megvalósult, a tőkeerős multinacionális vállalatok hazánkban is megjelentek (Németország: RWE, Bayernwerk, Ruhrgas; Franciaország: EdF, GdF; Olaszország: Italgas, stb. – lásd 1.sz. melléklet: A tulajdon megoszlása a villamosenergia-iparban és földgáz-szolgáltatóknál). A környező

országokkal

összehasonlításban

Magyarország

élenjár

az

energiaszektor

privatizációjában. 2.2 Legfontosabb célkitűzések A magyar energiapolitika kidolgozásakor az Uniós csatlakozási esélyek messze nem voltak egyértelműek, azonban az elmúlt években a csatlakozás realitássá vált. Ennek következtében szükségessé vált az európai energiapolitika megismerése, valamint az irányelvek megjelenése következtében a hazai célok újrafogalmazása. Ezek a következők: •

Az

energiaellátási

biztonság

megőrzése,

az

energia

beszerzés

diverzifikálása

(többirányúvá tétele) az egyoldalú energiaimport-függőség mérséklése érdekében, valamint az EU-n kívülről származó energiaimportok részarányának meghatározása, a stratégiai készletezés folytatása, a hazai energiaforrások igénybevételének ütemezése. •

A liberalizáció fokozatos megvalósítása a vezetékes energiahordozók esetében is. Olyan energiapiac kialakítása, amely – a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve – az egységes európai energiapiac részeként hatékonyan képes működni.

•

Az energiahatékonyság növelése és az energiatakarékosság fokozása, amely az ország és a gazdasági szereplők versenyképességét biztosítja.

•

A környezetvédelmi követelmények érvényesítése a fenntartható fejlődés érdekében, mind a jövőbeni fejlesztésekkel, mind az energiatermelő és –fogyasztó berendezések működésével kapcsolatban, valamint a megújuló energiaforrások arányának növelése.

•

A nyilvánosság érdekében korrekt tájékoztatás. A jelentősebb energetikai döntések előkészítésében a lakosság véleményének figyelembe vétele. 40


•

Megfelelő jogi környezet kialakítása, hogy a magyar energiagazdaság képessé váljon az EU jogi elvárásainak, a piaci feltételek kialakulásának és a monopolhelyzet kezelésének megfelelni.

2.3 Ellátásbiztonság Az energiapolitika egyik legfontosabb célkitűzése az ország energiaellátási biztonságának a növelése, az EU törekvéseivel összhangban. Alapelve, hogy az energia megfelelő minőségben és választékban, valamint elfogadható áron mindig rendelkezésre álljon. Az energiaellátás biztonságát növeli, ha a magyar energiapiac az egységes európai piac részévé válik. A méreteiben jóval nagyobb piacba integrálódás kisebb hazai tartalékkapacitást igényel, ami költségcsökkentő hatású, azonos biztonság mellett. Az egységes energiapiachoz való kapcsolódás előkészületei mellett az energiapolitikai elvek bevezetésénél figyelembe kell venni: •

Az energiaellátás biztonsága átmenetileg sem csökkenhet

•

Az energiaimport diverzifikációjának feltételei középtávon megteremtődjenek, és hosszú távon létrejöjjenek

•

A fogyasztókra a piacnyitás ne rójon túl nagy terheket

•

A biztonsági készletek és optimális tartalékkapacitások rendelkezésre álljanak

A piacgazdaságban az állam tulajdonosként maximális ellátásbiztonságra törekszik, ami a szükséges kapacitások túlbiztosításával jár együtt. Ezzel szemben a magántulajdonosok a gazdasági optimum elérésére törekednek és csak a feltétlenül szükséges beruházásokban érdekeltek, ami a túlbiztosítást kiküszöböli, ugyanakkor az ellátás hiányának kockázatát növeli. A megfelelő ellátásbiztonság feltételeinek megteremtése a piacgazdaságban is az állam feladata, azonban a közvetlen intézkedéseket közvetett eszközök – jogi és gazdasági szabályozás – veszik át. A biztonságot növeli az energiaszerkezet diverzifikálása, melynek érdekében a bizonytalanabbul beszerezhető primer energiahordozók használatát az állam adó – import esetében vám – növelésével mérsékelheti, vagy kedvezményekkel ösztönzi a felhasználókat a kívánt energia felhasználása érdekében. 2.3.1 Diverzifikáció

41


A világ kőolajellátásának stabilitását az egyenlőtlen eloszlás veszélyezteti, mivel annak mintegy kétharmad része Közel- és Közép-Keleten található. Ezt ellensúlyozza, hogy az e térségen kívüli olajtermelők szerepe megnőtt és amennyiben hiánypótlás szükséges a nagy olajexportőrök könnyen növelni tudják termelésüket. Magyarország kőolajszükségletének túlnyomó többségét importálja, míg a szerény hazai termelés fokozatosan csökken. Az ellátás keletről, Oroszország felől a Barátság-vezetéken (évi 12 millió tonna kapacitással50), délről, az Adria tengerről az Adria-vezetéken (évi 10 millió tonna kapacitással51) lehetséges (lásd az ábrát).

Forrás: GKM honlap

8. ábra Magyarország kőolajvezetékei

Az import főképpen Oroszországból származik, ahonnan a beszerzés és szállítás olcsó, azonban ennek következtében az ellátás egyoldalúsága sebezhető. A kőolaj békeidőben könnyen beszerezhető, de nagy mennyiség behozatala szállítási infrastruktúrát igényel. Az ellátás tengeri beszállítással is megoldható a fent említett Adria-vezetéken, azonban ez az 1990-es években a jugoszláviai háború ideje alatt hosszú ideig használhatatlan volt. Ebből kiindulva célszerűnek látszik hazánk nyugat-európai kőolajvezeték-hálózatba történő csatlakozása, valamint hasznos lenne valamelyik politikailag és társadalmilag stabil országgal is megállapodást kötni. Mindemellett az együttes vezetéki kapacitás a hazai importigényt meghaladja, így további vezeték létesítése jelenleg nem indokolt. A földgázellátás a hazai energiahelyzet meghatározó feladata. A földgázvagyon eloszlása egyenetlen, a források nagy része a FÁK52 területére esik, ahonnan az oroszországi 50

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM)

51

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

52

FÁK: Független Államok Közössége

42


infrastruktúra romlása és a szállítási kockázatok terhelik a behozatalt. A világ földgázfelhasználásának gyors növekedése miatt az árak előrejelzése bizonytalan és egy nagymértékű drágulás a felhasználás szerkezetében lényeges módosulást idézhetne elő. Ezért ez a jelenlegi energiapolitika legnagyobb kockázati tényezője. A hazai földgáztermelés csökken, és jelentős készletnövekedésre a kutatások ellenére sem lehet számítani. Az 1980-as években még 7-7,5 milliárd m³ volt az éves magyar termelés53, mára ez kevesebb mint a felére mérséklődött. Az ország egyre nagyobb mértékű importbehozatalra szorul, amelynek részaránya a felhasználás 75%-át is meghaladta. Az import legfőbb forrása Oroszország és sokáig csak az orosz földgázmezőkről induló Testvériség-vezeték volt az egyetlen szállítási lehetőség. Hazánk alapvető gazdasági és ellátásbiztonsági érdeke, hogy e vezetéket hosszabb távon is használja. A diverzifikációs politika és a gázkereskedelemi liberalizációs előkészítés érdekében megépült és 1996-ban üzembe helyezésre került a HAG-vezeték54, Baumgarten és Győr között, évi 4,5 milliárd m³ kapacitással (lásd az ábrát).

Forrás: GKM honlap 9. ábra A közép, és kelet-európai régió tranzit gázvezetékei

A HAG-vezeték jelenleg műszaki tartaléka az orosz szállításnak, mivel Nyugat-Európa keleti területei is ugyanabból a térségből importálják a földgázt, ezáltal a nyugati cégektől is orosz földgázt kap hazánk. Erre a hazai ellátásbiztonság növelése céljából van szükség, ugyanis a beszerzés diverzifikálása – aminek költsége a drágább szállítás miatt meghaladja az oroszét – 53

Dr. Magyari Dániel: A gázellátás stratégiai kérdései, Energiafogyasztók lapja, 2003/1. sz.

54

Hungarian – Austrian Gasleitung: Magyar – Osztrák Gázvezeték

43


segít a monopolhelyzet feloldásában egyúttal javítva a magyar ártárgyalási pozíciót is. Ezen kívül célszerűnek tűnik a más forrásra (pl. norvég, észak-afrikai) támaszkodó, valódi diverzifikáció megvalósítása is. Ellátásbiztonsági

szempontból

a

hazai

termelésű

szén

tekinthető

a

legstabilabb

energiaforrásnak. A legnagyobb tartalékot a bányák szénvagyona képviseli, amely kitermelése szükség esetén könnyen növelhető, akár 20-30%-al is. A szénellátás helyzete zavarmentesnek mondható, mely részben a lakossági energiafelhasználáson belüli részarány csökkenésével, részben pedig az új típusú – környezet szempontjából előnyösebb – import szenekre való áttéréssel magyarázható. Tekintettel arra, hogy a világ szénvagyona több száz évre képes az igényeket fedezni, valamint arra, hogy az üvegházgáz kibocsátás mérséklésére tett erőfeszítések miatt a szénfelhasználás iránti igény – a fejlett országokban – fokozatosan csökken, a szénimport működésében jelentősebb fennakadás nem várható. A biztonságos energiaellátás feltétele a vezetékes rendszereknél az, hogy egyrészt a betáplált energia a fogyasztói terheléseket fedezze, valamint az energiafolyamatot üzemzavarok ne szakítsák meg. Ez különösen jelentős a villamosenergia-ellátás esetében, ahol az erőművek termelését és esetenként a hálózati feszültséget is folyamatosan szabályozni kell. Az összehangolt üzemvitel és üzemzavar-elhárítás biztosítja a villamosenergia-szolgáltatás optimumát, valamint jó minőségét. A szolgáltatás annál biztonságosabb, minél nagyobb a rendszer, ennek következtében a villamosenergia-hálózatok mára az országhatárokon is túlnyúlnak. A hálózatok nemzetközi távvezetéki összeköttetéseinek létrehozásával a szomszédos rendszerektől segítséget lehet kérni az üzemzavarok megszüntetésére, és az import is lehetővé válik megállapodások alapján. Korábban a hazai villamosenergia-rendszer nagymértékben támaszkodott a nemzetközi együttműködésre, az import esetenként a teljes fogyasztás 25%-át is elérte. Az ellátásbiztonság érdekében a Kormány a villamosenergia-behozatalt az ország éves felhasználásának 5%-ra korlátozta, azonban ezt a csatlakozás során meg kell szüntetni, mert ez az EU piaci működésével nem egyeztethető össze. A KGST55-kapcsolatok felbomlását követően – a fogyasztás nagymértékű visszaesése lehetőséget teremtett az import jelentős mérséklésére – az importfüggőség jelentősen csökkent. Hazánk európai integrációs törekvéseivel összhangban szükségessé vált a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez (UCTE56) történő csatlakozás. Ennek első lépéseként 1992-ben 55

KGST: Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa

56

UCTE: Union for the Coordination of Transmission of Electricity

44


létrejött a Magyarországot, Csehországot, Lengyelországot és Szlovákiát összekötő CENTREL57hálózata. Mivel a hálózat megfelelő a kisebb üzemzavarok átvészelésére, azonban tartósaknak ellenállni nem tud, ezért sürgető volt egy nagyobb rendszerrel való kapcsolat mielőbbi kialakítása. 1995-ben hazánk, a CENTREL többi országával párhuzamos üzembe lépett az UCTE-vel, majd 1999 óta társult taggá vált (lásd 2. sz. melléklet: Európai villamosenergia-rendszeregyesülések). A csatlakozás nemcsak gazdasági és jogi, hanem komoly műszaki feltételeket is támasztott. Ennek célja, hogy a hazai üzemzavarok a többi tag ellátásának biztonságát és minőségét ne veszélyeztessék. 2.3.2 Stratégiai tartalékkapacitások Kőolajtermékekből a legtöbb felhasználó csak akkora mennyiséget tárol, amely képes a rövid idejű ellátási zavarokat áthidalni és csupán a nagyfogyasztóknál vannak jelentősebb készletek (erőművek, termékforgalmazók, kőolaj-finomítók). 1996-ban lépett hatályba a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL. törvény., melynek értelmében a készletezést egy, az összes importőrt tömörítő elkülönült szervezet – a Kőolaj- és Kőolajtermék Készletező Szövetség (KKKSZ) – végzi. A törvény előírása alapján az előző évi nettó importra vetítetten 90 napos szintre kell növelni a stratégiai készletet. Ez a készlet független a felhasználók saját készletétől, nagysága mintegy 1,1-1,2 millió tonna évente58, amely teljes egészében hitelből van finanszírozva. Ezek fenntartási költségei az üzemanyag árában tükröződnek, amit a fogyasztók fizetnek meg. A tárolt készletekre akkor lehet szükség, ha az energiaellátás egyensúlya felbomlik. A hazai készletezési gyakorlat az EU, valamint a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) – amelynek hazánk 1996 óta tagja – követelményeinek megfelel. Magyarország e szervezet tagjaként annak a védelmi rendszernek a részese, amely az olajellátás regionális vagy általános csökkenése esetén is megőrzi a tagországok gazdaságainak működőképességét. A földgázellátás jelenlegi egyoldalúsága és az árat terhelő kockázat miatt az igények nagymértékű növelése óvatosságot követel meg. Az elmúlt tíz évben a felhasználás közel egyharmadával mintegy 14 milliárd m³-re növekedett. Mindazonáltal nem az évi földgázellátás látszik a jövő gondjának, hanem a nagy idényjellegű fogyasztói igények

57

CENTREL: A lengyel, cseh, szlovák és magyar villamos-energetikai társaságokat tömörítő szervezet.

58

Csernák Józsefnek (a KKKSZ elnökének) az Infórádióban 2003. 01.27-én elhangzott interjúja alapján

45


kielégítése. A napi csúcsfogyasztás megfelelő ellátása tartós és erős teljesítményigényeknél már jelentős tárolókapacitást és ellátási infrastruktúrát igényel. A napi csúcsigények korábban a 70 millió m³-t közelítették, tavaly már 90 millió m³ körüli érték biztosítására készültek a szolgáltatók fel. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez az érték néhány éven belül a 100 millió m³-t is eléri. Ez csak a fogyasztói térségekben létesített és létesítendő földalatti gáztárolókból elégíthető ki (folyamatos import és hazai termelés mellett). Ehhez a tároló kapacitásokat a mai 4 milliárd m³-es szintről mintegy 4,4 milliárd m³-re59 kellene fejleszteni. Elengedhetetlenül szükséges lenne tehát a gáztárolók teljesítőképességének megnövelésére, valamint a szállítási infrastruktúra biztonságának megőrzésére. Ez azonban több tízmilliárd forint értékű beruházást igényel, amit a jelenlegi veszteséges gázüzletág esetében senki sem hajlandó támogatni. A tárolók jelentősége abból is jól látszik, hogy míg a napi csúcsfogyasztásból ezek korábban 30%-kal részesedtek mára ez az arány meghaladja az 50%-ot60. A kőolajéhoz hasonló szigorúságú nemzetközi előírások a földgáz esetében még nincsenek, de az EU a fogyasztás mintegy 25%-ának tárolását ajánlja. A szén esetében a hazai jogszabályok a hagyományos hőerőművekben az átlagos termelést figyelembe véve 8 napos üzemviteli és további 8 napos biztonsági tüzelőanyag-készlet tárolását követelik meg. A

villamosenergia-fogyasztók

villamosenergia-rendszerhez

biztonságos

történő

ellátása,

csatlakozás

valamint

megkövetelte,

a

nyugat-európai

hogy

szekunder

tartalékkapacitással rendelkezzen a hazai rendszer. A magyar rendszer UCTE csatlakozásakor előírt alapelvek 20-25% nagyságrendű tartalékigényt rögzítettek. A tényleges tartalék nagysága a rendelkezésre álló gépek egyedi megbízhatóságától is függ, melyből adódott, hogy a hazai rendszerben az átlagosan 22% csúcsidei fogyasztói igényre számított tartalék61 elégséges volt az előbbi hiányvalószínűség teljesítéséhez. Az egyenletes tartalék színvonal fenntartása érdekében kiegyenlített karbantartás-tervezés folyik, melyben egyéves időszakra az egyes erőművek karbantartási időszaka külön ki van jelölve. A tartalék nagyságának meghatározását az igény, valamint a forrásoldali változások is befolyásolják. Ebben egyik tényezőként a rövid- (időjárás-változás, társadalmi, gazdasági események), valamint hosszú távú (gazdasági szerkezet, fogyasztói viselkedés megváltozása) 59

Forrás: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

60

Dr. Magyari Dániel: A gázellátás stratégiai kérdései, Energiafogyasztók lapja, 2003/1. sz.

61

Dr. Gerse Károly: Ellátásbiztonság, Az MVM közleményei, 2002/1-2

46


bizonytalansággal egyaránt számolnak. A másik tényező az erőművi gépegységek rendelkezésre állása. Az UCTE által elfogadott szabályozás nemcsak a tartalék nagyságára, hanem annak összetételére, igénybevételi idejére is pontos előírásokat ad, melyben meghatározza – egy erőművi kiesést feltételezve – az eredeti állapot helyreállításának folyamatát. A folyamat megfelelő lebonyolítása az ellátásbiztonsághoz szükséges tartalék különféle, különböző hozzáférési idejű és különböző időtartamig rendelkezésre álló források meglétét feltételezi, melyek hozzáférési idejüket tekintve lehetnek: •

Másodperces tartalékok (néhány másodperc alatt teljes mértékben, de csak korlátozott ideig állnak rendelkezésre)

•

Perces tartalékok (néhány percen belül rendelkezésre áll, de működése nagyon drága, ezért rövid időn belül célszerű kiváltani)

•

Órás tartalékok (hidegen álló, de üzemkész berendezések)

•

Napos tartalékok (hidegen álló, nem üzemkész berendezések)

•

Hetes tartalékok (karbantartás alatt álló nem üzemkész berendezések)

A csatlakozás további feltétele az n-1 elv elfogadása és betartása. Eszerint a rendszer még akkor is üzemképes marad, ha n számú egységből egy meghibásodik. Az erőművekre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy akár a legnagyobb generátor pótlására is elegendő tartalékkal kell rendelkezni. Távvezeték esetén a hálózat bármelyik vezetékének kikapcsolásakor is a megfelelő energiaáramlás fenntartására képes a többi vezetéken keresztül. Tekintettel arra, hogy nálunk a nagy erőművek teljesítőképessége eléri az 1-2 GW-ot, a legnagyobb egységeké 0,2-0,4 GW, a hazai tartalékkapacitás nagysága 0,4 GW-ot ér el. Az üzemben, illetve a tartalékban levő gépek ésszerű kiválasztásával a villamosenergiatermelés gazdaságossága is javítható. Ennek érdekében például a nyári időszakban, az osztrák vízerőművekben olcsón termelt villamos energiát importál hazánk, s a tartalékot saját, rossz hatásfokú, régi erőművekkel fedezi. Télen azonban, amikor a vízerőművek teljesítménye a fagy miatt csökken, Ausztria szorul rá a magyar hőerőművekből származó, drágább villamos energiára. Bizonyos fokig növeli az ellátásbiztonságot a decentralizált ellátás elterjedése, ha az együttműködő rendszerhez kapcsolódik, például üzemi erőművek, vagy helyi ellátás esetében.

47


2.4 Piacliberalizáció Az EU stratégiai célkitűzése a gyártóipar versenyképességének biztosítása érdekében az energetika minden szektorában a monopóliumok megszüntetése és a piaci viszonyok kialakítása a cél, beleértve a vezetékes ellátási módokat (villamos energia, földgáz) is. Ennek következtében hazánk csatlakozása számos kérdésben az energiapolitikai gyakorlat felülvizsgálatát követelte meg, mivel nem volt tovább fenntartható a földgáz- és villamosenergia-import meglevő monopóliuma, a villamosenergia-behozatal mértékének állami korlátozása, a szénbányászat támogatása, valamint a keresztfinanszírozás62a vezetékes ellátási módoknál. Az energiahordozók piacai közül a szén és szénféleségek, valamint a kőolajtermékek (benzin, gázolaj, fűtőolaj, stb.), továbbá a PB gáz piaca liberalizált, míg a vezetékes energiahordozóké 1994 óta szabályozott. 2.4.1 A villamosenergia-piac megnyitása63 Magyarországon a piacnyitásig a villamosenergia-ipar átalakulása a monopóliumok lebontása, a reguláció, a privatizáció, a dereguláció, valamint a liberalizáció folyamatain ment keresztül. A rendszerváltozás előtt az ipar vertikálisan szervezett állami tulajdonú monopóliumra, a Magyar Villamos Művek Trösztre (MVMT) épült, melynek keretében működtek az erőművek, az áramszolgáltatók, valamint az iparág egyes cégei. Ezt az időszakot az egyszereplős állami piac jellemezte, ahol a piacralépés nem volt lehetséges, a végfelhasználói ár a hatósági ár volt. 1992-ben a tröszt lebontása megtörtént, és az MVMT vállalatai önálló társaságokká alakultak. Az Országgyűlés 1994-ben elfogadta a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. (VET) törvényt. Emellett a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI törvény alapján létrejött a Magyar Energia Hivatal (MEH), melynek feladatait, hatásköreit a fent említett két törvény határozta meg. 2001 végén elfogadásra került a villamos energiáról szóló 2001. évi CX törvény, amely lehetővé tette a piacnyitást. Ennek eredményeképpen 2002-ben a törvény végrehajtásához szükséges Kormány- és miniszteri rendeletek elkészültek, valamint a MEH megkezdte a működési engedélyek kiadását, illetve a rendszerirányítási, átviteli, valamint az elosztási tarifák előkészítését. 62

Az alacsonyabb kisfogyasztói tarifa kompenzálása a magasabb nagyfogyasztóival

63

A fejezet kidolgozásának alapjául Bartha Tibor – Barka Ernő: A villamosenergia-piac új működési modellje,

Energiafogyasztók lapja, 2002/3 című cikke szolgált

48


2.4.2 A piacnyitás előtti rendszer jellemzői A piacon az energiaellátást biztosító tevékenységek egymástól nem különülnek el. Az MVM Rt., mint szállító végzi a nagykereskedelmet, a külkereskedelmet, a rendszerirányítást, valamint az átvitelt. Az áramszolgáltatók a kiskereskedelmi szolgáltatást és az elosztást végzik. A nagykereskedelem és külkereskedelem jogi monopóliumok64, az átvitel természetes monopólium, míg az elosztás és szolgáltatás természetes monopólium és egyben területi jogi monopólium65. Az erőművek (termelők) kevés szereplős, versenypiacon működnek. A szabályozott piac szereplői: a termelők, a szállító, az áramszolgáltatók, valamint a fogyasztók.

Forrás: MEH honlap 10. ábra A piacnyitás előtti villamosenergia-rendszer felépítése

Tekintettel arra, hogy a villamosenergia-szolgáltatás közszolgáltatásnak minősül, ezért a szolgáltatók – közszolgáltatási jogviszony alapján – a fogyasztók felé ellátási kötelezettséggel, valamint a szállító kínálatszabályozó szereppel rendelkeznek. A villamosenergia-piac két eleme tartalmaz korlátozott versenyelemet. Egyrészt bárki szabadon építhet erőművet, amennyiben az engedélyezési feltételeknek megfelel, másrészt a szállító kötelezve van a legolcsóbb villamos energia árvételére. Villamos energiát alapvetően a szállítótól vásárolhat a szolgáltató, kereskedelmi szerződés keretében kivéve, ha szállító az erőmű kapacitás-lekötési szerződés jogát a szolgáltatónak

64

A jogi monopólium törvény által garantált olyan monopolhelyzet, amely az engedélyes számára egy adott

tevékenységre, ellátási kötelezettség mellett, kizárólagos jogot biztosít. 65

Az adott ellátási területen kizárólagos szolgáltatási és kereskedelmi joggal rendelkező engedélyes

49


átengedi. Ezen kívül átvételi kötelezettség terheli a megújuló – 0,1 MW-nál nagyobb – erőműben megtermelt energia esetén is. A szolgáltató a fogyasztóval közüzemi szerződést köt. A MEH elsőfokú hatóságként látja el az ágazati szabályozást és felügyeletet. A szabályozás kiterjed az erőművek piaci belépésének engedélyezésére, valamint az iparág szereplőinek működési engedélyezésére és felügyeletére, továbbá az üzemi és az üzletszabályzatok jóváhagyására. Mindezek mellett kiterjed a termelői, a nagykereskedelmi, valamint a végfelhasználói ár hatósági szabályozására és a fogyasztóvédelemre is. 2.4.3 A villamosenergia-piac működése a piacnyitás után A piacot 2003. január 1-jével megnyitották, amelyre jellemző, hogy párhuzamosan tartalmazza a verseny- és közüzemi piacot is. A versenypiac bevezetése fokozatosan történik, melynek lényege, hogy az ún. feljogosított fogyasztók66megválaszthatják, hogy kitől vásárolnak villamos energiát. A kezdeti nyitásnál csak ezen fogyasztói kör számára van a vásárlás szabadsága biztosítva. Ez mintegy 300-350 nagyfogyasztót jelent, akik a piac megközelítőleg 30-35%-át teszik ki. Amennyiben a feljogosított fogyasztók nem élnek jogukkal, akkor csakúgy, mint a többi közüzemi fogyasztó továbbra is a közüzemi szolgáltatáson belül vételeznek a szolgáltatótól. A piacnyitás folyamatának előrehaladtával egyre több fogyasztónak nyílik lehetősége a szabad választásra, azaz egyre többen válnak feljogosított fogyasztóvá. Tekintettel arra, hogy a feljogosított fogyasztó bármely – közüzemi célra le nem kötött kapacitással rendelkező – erőműtől közvetlenül vásárolhat, ezért biztosítani kell a vezetékekhez való hozzáférés lehetőségét, amelyet meghatározott díj ellenében bárki igénybe vehet. A villamosenergia-piac ezen modelljének egyrészt meg kell felelni a közüzemi,

66

Feljogosított fogyasztó lehet: •

a közüzemi fogyasztó, amelynek az előző 12 hónapban egy fogyasztási helyen mért éves villamos energia fogyasztása meghaladja a 6,5 GWh-t,

•

új fogyasztó, amelynek éves várható fogyasztása egy fogyasztási helyre meghaladja a 6,5 GWh-t és a csatlakozási szerződésben szereplő rendelkezésre álló teljesítmény értéke legalább 1,3 MVA,

•

a települési önkormányzat a területén lévő közvilágítás villamosenergia-fogyasztásának mértékéig,

•

a települési önkormányzat, amely a kötelező feladatai ellátása érdekében fenntartott intézményei éves fogyasztása meghaladja a 6,5 GWh-t.

50


másrészt a versenypiaci jogviszonynak is úgy, hogy egyik szempont sem sérülhet. Ezen kívül biztosítani kell, hogy az átjárás zökkenőmentes legyen a két fogyasztói kör között. A megnyitott piacot továbbra is egységesnek kell tekinteni a feljogosított fogyasztók átjárási lehetősége, a feljogosított kör fokozatos bővülése, valamint a piac közös szereplői miatt. Ugyanakkor működési és szabályozási szempontból a versenypiaci és közüzemi réteg megkülönböztetett. Közös szereplőnek a rendszerirányító, az átviteli, valamint az elosztó hálózatokat működtető társaságok minősülnek. Ezek a teljes piacnyitás után is megtartják teljes monopolhelyzetüket, ezért szabályozásuk továbbra is szükséges. A piacnyitás folyamatában a közös piaci szereplők változatlanok, s a versenypiaci szereplők számának és súlyának növekedésével arányban számuk és részarányuk csökken. A teljes piacnyitás után a közüzemi szereplők versenypiaci szereplőkké válhatnak.

Forrás: MEH honlap 11. ábra A villamosenergia-piac működési modellje

A feljogosított fogyasztó közvetlenül a termelőtől, határon keresztül történő szállítással, az áramkereskedőtől, illetve a szervezett villamosenergia-piacon vásárolhat kereskedelmi szerződés alapján. Lényeges átmeneti előírás, amely szerint az igények minimum felét hazai forrásokból kell beszerezni, vagyis az import nagysága nem haladhatja meg az 50%-ot. A közüzemi fogyasztók továbbra is csak az áramszolgáltatóból létrejövő közüzemi szolgáltatótól vásárolhatnak közüzemi szerződés keretében a szolgáltató ellátási kötelezettsége mellett. A közüzemi szolgáltató csak a közüzemi nagykereskedőtől vásárolhat. A közüzemi nagykereskedő a közüzemi fogyasztók igényeinek kielégítésére a villamos energiát az 51


erőművekkel a közüzemi célra megkötött szerződései keretében, illetve az e fölötti igény esetében a versenypiacon szerezheti be. A feleslegét kereskedőnél és a szervezett villamosenergia-piacon

értékesítheti.

A

villamosenergia-piacon

az

erőmű

(szabad

kapacitásával), a kereskedő, a rendszerirányító és a feljogosított fogyasztó kereskedhet. Megszűnik az erőműépítési-tervben való szerepelés és a hosszú távú áramvásárlási szerződés meglétének feltétele. Erőművet ezentúl, a szükséges hatósági engedélyek beszerzése után, mindenki saját üzleti kockázatára építhet. Az erőművekkel már korábban megkötött jelentős mértékű leszerződött kapacitások felmondása csak kártérítés fejében tehető meg. Ez az ún. átállási költség, melynek forrása a rendszerirányítási díjba kerül beépítésre, ezáltal azt minden fogyasztó megfizeti. A rendszerben a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR Rt.) feladata elsősorban a villamosenergia-rendszer üzemeltetése. Az MVM által szerződésben biztosított erőművi és import kapacitások igénybevételével a rendszerirányítónak kell gondoskodni a villamosenergia-rendszer biztonságos működtetéséhez elegendő energia és teljesítmény mindenkori rendelkezésre állásáról, és arról, hogy a villamos energia zavartalanul és jó minőségben el is jusson az áramszolgáltató társaságokhoz. 2.4.4 A tevékenységek szervezeti, számviteli szétválasztása Az integrált villamosenergia-ipari vállalkozás lehet vertikálisan67 és horizontálisan68integrált, amely tevékenységeit köteles számvitelileg elkülöníteni, az engedélyköteles tevékenységre önálló kimutatást készíteni. A piacon a termelő és a kereskedő van tiszta versenyhelyzetben, ezért a két tevékenységre kapott engedélyes tevékenység akár egy szervezeten belül is végezhető. Ennek eredményeképpen az iparági szereplők szervezet is megváltozott. Az MVM Rt. szervezetéből az Országos Villamos Teherelosztót leválasztották MAVIR elnevezéssel, a fent említett feladattal. Az MVM Rt. közüzemi nagykereskedői és átviteli működési, valamint a volt Áramszolgáltató Rt-k közüzemi szolgáltatói és elosztói engedéllyel is rendelkezhetnek. Ez esetben csak számvitelileg kell szétválasztani az engedélyes tevékenységeket egymástól. Ugyanez a termelői és villamosenergia-kereskedői engedélyesre is vonatkozik, amennyiben ezzel egy szervezet rendelkezik. A többi esetben a tevékenységek szétválasztását meg kell tenni, például a rendszerirányítás, a szervezett villamosenergia-piac esetében.

67

Vertikálisan az a vállalkozás integrált, amely két tevékenységre engedéllyel rendelkezik

68

Horizontálisan integrált, ha egy engedéllyel rendelkezik és más, nem villamos-ipari tevékenységet is folytat

52


Az ágazati szabályozás és felügyelet első fokú hatósági feladatait a MEH látja el, melyek a következők69: •

az

erőművek

létesítésének,

valamint

a

versenypiaci

szereplők

(termelők,

villamosenergia-kereskedők) működésének engedélyezése, felügyelete, a verseny elősegítése és a villamosenergia-piac felügyelete; •

az átmenetileg monopol, illetve természetes monopolhelyzetben lévő közüzemi szereplők (közüzemi nagykereskedői, közüzemi szolgáltatói engedélyes) működésének szabályozása és hatósági felügyelete;

•

a tartósan monopol (rendszerirányítói, átviteli engedélyes), illetve természetes monopolhelyzetben (elosztói engedélyesek) lévő piaci szereplők működésének szabályozása és hatósági felügyelete, továbbá

•

a fogyasztóvédelem.

2.4.5 A teljes piacnyitás lehetőségei A 2003. január 1-től érvényben levő modell alkalmas arra, hogy a nyitás fokozatait kezelje, akár a teljes piacnyitásig, amelynek az EU előírásoknak megfelelően 2007-ig meg kell történnie. Több megoldás tűnik lehetségesnek. Az egyik, amikor az összes fogyasztó feljogosítottá válik és a közüzemi jogviszony megszűnik. Ezzel a közüzemi nagykereskedő és szolgáltató engedélye is megszűnik, s a társaságok vagy megszűnnek, vagy tovább működnek és kereskedelmi engedélyt kérnek. A másik megoldás szerint minden fogyasztó eldöntheti, hogy feljogosított fogyasztóvá kíván válni, vagy marad közüzemi. Ez esetben a szabad választás csak lehetőség, de a közüzemi nagykereskedés és szolgáltatás megmarad. Ekkor bizonyos fokig versenyhelyzetbe kerül a közüzemi szolgáltatás is, mert fogyasztóit csak legalább a kereskedőkkel azonos minőségű és díjú szolgáltatást biztosítva tudná megtartani. Mivel a fogyasztói ár a közüzemi szolgáltatásnál hatóságilag meghatározott, vagy az árszabályozás követi a piacot, vagy a közüzemi szolgáltató a hatósági ár alá megy. Ugyanakkor valószínűsíthető a piaci árnál valamivel magasabb árküszöb, amikor a fogyasztó még nem változtat, nem megy át a közüzemi szolgáltatójától más kereskedőhöz.

69

Forrás: MEH honlapja

53


A teljes piacnyitásra csak akkor lenne szabad áttérni, de főleg a közüzemi szolgáltatás választásának lehetőségét megszűntetni, ha a kereskedők versenye a fogyasztókért lényegesen jobb, olcsóbb és biztonságosabb villamosenergia-szolgáltatást eredményezne. 2.4.6 A piacnyitás eddigi eredményei A piacnyitás megkezdése óta eltelt néhány hónap alatt számos nagyfogyasztó lépett ki a szabadpiacra. A liberalizációt kihasználva elsőként a BorsodChem kötött importszerződést, melynek értelmében 2003. februártól mintegy 11%-kal olcsóbban juthat villamos energiához. A társaságot a Magyar Alumíniumipari Rt. (Mal Rt.), valamint a General Electric (GE) vállalatok követték, akik szintén a szabadpiacról szerzik be a szükséges energiájuk 50%-át. A fenti cégekkel együtt idáig 51 nagyfogyasztó választotta a szabadpiacot. Ezek éves fogyasztása a magyar árampiac mintegy 18-20%-át teszi ki. Ezzel a piacnyitás még nemzetközi szinten is gyors, intenzív mértékben valósult meg. Becslések szerint a piacra kilépett fogyasztók legalább 6-12%-kal tudnak olcsóbban vásárolni, ami számottevő költségcsökkenést, hozzávetőlegesen 6 Mrd Ft költségoldali versenyképességjavulást jelent. Mindemellett ez a megtakarítás segít részben kiegyenlíteni a február elsejével életbe lépett, számukra 13%-os áremelkedés kedvezőtlen hatását. A piacnyitás további növelésének akadálya lehet az ajánlati kapacitás várt mértékének elmaradása. A jelenlegi helyzet az, hogy hiába nyílt meg a piac 30%-a, mert nincs kínálati piac, ahol valódi verseny ki tudna alakulni. Ennek következtében nagy a várakozás a további, pótlólagos kapacitások iránt. A kívánt piacnyitás mértékének hiánya egyrészt technikai, másrészt kereskedelmi korlátokra vezethető vissza. Az egyik technikai korlát, hogy az európai többletenergiával rendelkező rendszerekkel ellentétben, a hazai rendszerben a túlkínálat hiányzik, melynek következtében a villamos energia árcsökkenése elmaradt, jelenleg a külföldinek majdnem kétszerese. A másik technikai korlát az, hogy hazánk nemzetközi hálózati kapacitásai alapvetően túlterheltek. Ez különösen azokra a régiókra igaz, ahol a versenyképes többletkapacitások rendelkezésre állnának, főként szlovákiai határmenti kapacitások. A kereskedelmi korlát jellemzője, hogy a meglevő hazai kapacitások egy kézben, az MVM Rt kezében összpontosulnak. A technikai korlátok kiküszöbölésében megoldást az erőmű, valamint a hálózatépítés jelenthetne. Erőművet eddig tisztán piaci alapon sehol nem építettek, ennek kockázatai magasak. A távvezeték-építés kevésbé kockázatos megoldás lehetne, azonban a jelenlegi 54


árszabályozás ennek nem kedvez. A hálózati használati díjak alacsonyak, ezért a beruházás nagyon lassan térülhet csak meg. Mindkét megoldás esetében az eredményekkel csak néhány év múlva lehet számolni. Ezek, valamint a kapacitás hiánya miatt várható, hogy a piacon az árak felfelé fognak elmozdulni és idővel a szabadpiaci és közüzemi árak kiegyenlítődnek. Emiatt nem az ár, hanem a szolgáltatások fogják meghatározni azt, hogy a fogyasztók melyik villamosenergiaszolgáltatótól vásárolnak. A versenyelőny a szolgáltatások magasabb színvonalában fog jelentkezni.

2.4.7 A földgázpiac megnyitása Tekintettel az évek óta tartó gázáremelés körüli bizonytalanságokra a piacnyitást nagy várakozás előzi meg. Ennek oka, hogy a gázárak alakulása jelenleg nem közelíti meg a piacgazdaságra jellemző reális árakat, azonban a lakosság nagymértékű áremeléstől való megóvása fontos politikai eszköznek bizonyult. A piacnyitáshoz szükséges előírásokat tartalmazó gáztörvény tervezetét az Országgyűlés a közelmúltban fogadta el, melyre azért van szükség, mert hazánkban is – az Európai Unióhoz hasonlóan – a fogyasztók egy része szabadon döntheti el, honnan kívánja a földgázt megvásárolni. A jelenlegi rendszerben valamennyi fogyasztó vagy a MOL-tól közvetlenül, vagy a gázszolgáltatóktól vásárolja a földgázt, hatóságilag szabott árakon. A piacot kétszintű rendszer jellemzi, ahol a MOL kizárólagos szereplő a földgáz termelésében, szállításában, a földgázszolgáltatók, egyes nagyipari felhasználók ellátásában, valamint az elosztásban is, míg a gázszolgáltató pedig a fogyasztók kiszolgálásáért felel. Termelő, Importőr, Szállító

MOL Rt

Nagykereskedő DDGÁZ

DÉGÁZ

ÉGÁZ

FŐGÁZ

KÖGÁZ

TIGÁZ

Gázszolgáltatók

12. ábra A földgáz-ipar két szintje

Az átlátható piac létrehozása érdekében a társaság esetében is szükséges a termelés – szállítás - szolgáltatás funkcióinak szétválasztása. Az új helyzetben a legnagyobb ipari fogyasztók, illetve a gáztüzelésű erőművek maradhatnak jelenlegi szállítójuknál, vagy mást keresnek, aki 55


jobb feltételeket kínál a szabadpiacon. Ebbe a feljogosított fogyasztói körbe a hazai fogyasztás mintegy 40%-át kitevő cégek tartoznak, az erőműveken kívül főleg a vegyipar, a kohászat és a műtrágyagyártás cégei. A piacot 2004. január 1-től tervezik megnyitni, amely a kisfogyasztókat, valamint a lakosságot nem érinti, ők továbbra is az eddigi szolgáltatóktól, hatóságilag meghatározott áron kapják a földgázt. Ez az ún. közüzemi fogyasztói kör. A gáztörvény nagyon hasonló elveket követ, mint a 2003. januártól életbe lépett villamosenergia-törvény. Mindkettő a piacnyitás kereteit határozza meg. A gáztörvény, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően rögzíti, hogy a szabadpiac szereplőinek szabadon kell a gázszállítási, -tárolói és -elosztói kapacitásokhoz hozzáférniük, meghatározott díjak ellenében. Ezzel a MOL monopolhelyzete megszűnik, de továbbra is a vezetékek és tárolók tulajdonosa marad.

Forrás: MEH honlap

13. ábra A földgázpiac a piacnyitás után

Szintén a MOL keretei között marad – jogilag elkülönülve – a gázrendszer irányítása is. Ezen kívül a társaság fogja ellátni a közüzemi nagykereskedő feladatát, de kereskedhet a szabadpiacon is csakúgy, mint ahogy az egyes gázszolgáltatók is létrehozhatják kereskedőcégeiket. A piac árszempontból is kettéválik, a feljogosított fogyasztók a versenypiacról vásárolhatnak, de megmaradhatnak a hatósági árakon vásároló közüzemi fogyasztói körben is. A hatósági árakat a MEH számításai alapján a gazdasági miniszter hirdeti meg, ugyanúgy, mint eddig. Az 70

Azok a társaságok, amelyek fogyasztása az óránkénti 500 m³-t meghaladja, valamint minden villamosenergia-

termelő erőmű

56


árképzés elve azonban megváltozik, alapja a vezető piaci ár – hazánk esetében ez az importárat jelenti – lesz. A földgáz körüli viták fő oka mindig az, hogy ára évtizedeken át viszonylag alacsony volt, korábban azért, mert még bőven volt hazai forrás, valamint az importhoz is olcsóbban lehetett hozzájutni. Az elmúlt évtizedben egyik kormány sem merte teljes mértékben érvényesíteni a piacgazdaság szabályait, kisebb-nagyobb áremeléseket életbe léptettek, de mindig súlyos konfliktusok árán. A helyzet különösen az elmúlt években éleződött ki, amikor a világpiaci árak megnőttek és a lakosságot a kormány a MOL veszteségének árán tehermentesítette. Ahhoz, hogy a földgáz kitermelésével és kereskedelmével foglalkozó cégek minden költsége megtérüljön és törvényben garantált tőkearányos nyereséget is elérjék, mintegy 20-30% közötti átlagos áremelésre lett volna szükség már 2003. elejétől. A kormány döntése alapján 2003. május 15-től a földgáz kiskereskedelmi bruttó ára a lakossági fogyasztók körében 12%-al, az egyéb fogyasztókéban 15%-al nőtt. Ez a teljes gázfogyasztás 70%-át érinti. Az áremelés a nagyfogyasztókra nem vonatkozik, mert az utóbbi két áremelés 42%-al, majd pedig 5,2%-al ezt a kört sújtotta. A lakosság mintegy 90%-a részére azonban az áremelés hatása – a kidolgozott és márciusban elfogadott támogatás értelmében – az inflációnál kisebb mértékű lesz. A támogatás a lakossági fogyasztók számára évi 1500 m³-ig hat, 1500 és 3000 m³ között négy százalékos mértékű lesz. A fogyasztás alapján az első csoportba a lakosság mintegy fele tartozik bele, akik számára az áremelés éves szinten 4%-ot ér el. A kedvezmény jár a közvetlen földgáz felhasználásra, a földgázalapú távfűtésre és a vezetékes PB-gáz felhasználóknak is. Az állam részére a tehermentesítésre várhatóan 30-40 milliárd forint fog rendelkezésre állni. Ezt a MOL-tól bányajáradék formájában vonják el, ami a hazai kitermelt földgáz költségeinek és az import földgáz árának különbözetéből adódik. A tehermentesítés árkiegészítés formájában fog működni, amelyet a szolgáltatók a fogyasztás arányában hívhatnak le a költségvetésből. Ebből következően az infláció feletti árnövekmény a lakosság számára nem kerül kiszámlázásra. A módszer lehetővé teszi, hogy a lakosság mentesüljön az importárak szélsőséges mozgásaitól, és csak az inflációt követő árváltozások érintsék. Ezzel elérhetővé válhat az árak tényleges piaci szinthez való többéves, megrázkódtatások nélküli felzárkózása. Az áremelés a MOL veszteségeinek egy részét kompenzálja, azonban nem teszi lehetővé a megnövekedett importárak fedezését71, ezzel a vállalat nullszaldó körüli eredményt érhet el a gázüzletágon. 71

Peredi Ágnes: Enyhíti az emelést a gázár kiegészítés, Népszabadság 2003. 01. 13

57


Az áremelések kapcsán felmerült, hogy az egyéb, tehát nem lakossági fogyasztói körben – amely a fogyasztás mintegy 40%-át alkotja -, miért csak 15%-ban határozta meg a kormány az emelés mértékét, hiszen ez nem biztosítja a MOL-nak a törvényben garantált megtérülést72. Mindemellett ez a kör kevesebbet fizet a földgázért, mint a nagyfogyasztók, ami a piacgazdasági elvekkel ellentétes. 2004. január 1-től a földgázpiac mintegy 40%-a nyílhat meg. Eddig összesen hat nagyfogyasztó jelezte, hogy a piacra kíván kilépni, az a piac kb. 5%-nak felel meg73. Rövidtávon a piaci verseny kialakulásának egyik akadálya a hosszú, 6 hónapos felmondási idő. Jelenleg a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium dolgozik azon a törvénymódosításon, amely a piaci kilépést meggyorsíthatná. A 2004-től életbe lépő rendeletek megfelelő szabályozási keretet biztosítanak a versenypiac kialakulásához. A jövőben az eddigi egységes közüzemi díj helyett a költségelemeket jobban különválasztott tételek fogják a kialakult árakat jellemezni: az egységnyi gázmennyiség költségén túl a rendszerhasználati díjak elemei is szerepelnek majd a számlán. Ilyen a szállítási díj, amelyet a vezeték igénybevétele után fizet a közüzemi nagykereskedő, a feljogosított fogyasztó, a termelő, a kereskedő, valamint a rendszerirányító is. Az elosztási díjak szintén ide tartoznak, céljuk, hogy az értékcsökkenésre és a működési költségekre fedezetet nyújtsanak. Hatóságilag megszabott tárolási díj csak a nagykereskedőt és a rendszerirányítót terheli, a szabadpiaci fogyasztók a saját kereskedőjükkel megállapodott árat fizetik meg. Ezen költségelemek rendezésével kiegyensúlyozott és jövedelmező módon lesz működtethető a szállítási és tárolási tevékenység. Ez pedig az ellátásbiztonság fontos szempontja. A földgázpiac megnyitásánál alapvetően figyelembe kell venni, hogy míg a villamos energia esetében

az

importenergia

–

tekintettel

az

európai

rendelkezésre

álló

nagy

kapacitásmennyiségre – beszerzése, az olcsóbb ár miatt vonzó, addig gázpiacon nagyarányú árcsökkenés nem várható. Ez azzal magyarázható, hogy hazánk teljes földgázhasználatának nagyjából háromnegyede importból származik és ez az arány egyre növekszik. Ebből következik, hogy a hazai földgáz ára az importárat követi. Ezen kívül a piacra nem jellemző a túlkínálat, mert az új kutakat mindig a biztos felhasználás ismeretében tárják fel, tehát a túlkínálat miatti árcsökkenés sem valószínűsíthető. Ma még nem lehet megbecsülni, hogy hányan fognak jövőre szabadpiacra kilépni és azt sem, hogy melyik kereskedőtől fogják feljogosított fogyasztóként a földgázt vásárolni. A jelenlegi 72

Berger Zsolt: Gázárszabályozás, Figyelő 2003/3. sz.

73

Az Infórádió Energiainfó c. 2003. 11.24-i műsora alapján

58


egyetlen földgáz-értékesítő mellett továbbiak is megjelenhetnek növelve a kínálatot. Fel kell készülni, hogy a nagyfogyasztók nem csak a jelenlegi értékesítőtől, hanem egy másiktól is fognak vásárolni. Ebben az esetben törekedni kell arra, hogy a MOL-nak – mint korábbi gázértékesítőnek – és a gázszolgáltatóknak ne kelljen a hosszú távú szerződésben foglalt kötelezettségeiknek eleget tenniük, miközben a földgázt nem tudják értékesíteni. Hazánk a földgázpiac esetében is az uniós irányelveket kívánja követni, melynek értelmében 2004. júliustól a nem lakossági fogyasztók teljes körének (a fogyasztók további 30 %-a), majd 2007. július 1-től a lakossági fogyasztóknak is lehetővé kell tenni a szabadpiaci földgázbeszerzést.

2.5 Energiahatékonyság A

rendszerváltozás

előtti

gazdaságpolitika

nem

kedvezett

annak,

hogy

hazánk

energiahatékonysága megfeleljen a fejlett országokénak. A magyar gazdaság GDP-re vetített energiaigényessége74az EU átlagának összenergiában 2,5-3-szorosa, a villamos energiában pedig 2-2,5-szöröse75. Ez alapvetően, az utóbbi évek változásai ellenére, a termelési szerkezet még ma is meglevő elmaradottságára vezethető vissza76. Tekintettel arra, hogy hazánk nemzetgazdasági szinten az energiára 1000 milliárd forintot meghaladó összeget költ, az energiahatékonyság javítása rendkívüli fontossággal rendelkezik. Ezt tovább fokozza az energiafelhasználás és ezen belül az importarány folyamatos növekedése, valamint az, hogy az energiafelhasználás csökkenése a környezetvédelmi problémák megoldásában is segít. Az EU a következő évtizedekre évi 1,7% összenergia-igényesség csökkenését irányozza elő77. Hazánkban a korszerűsítés eredményeképpen 1997 óta az összenergia esetében évi 5%, míg a villamos energiánál évi 3% javulás volt jellemző. A magyar gazdaság energiahatékonyságának közelítenie kell az Unió tagállamait jellemző színvonalhoz. Ennek érdekében az utóbbi évek javulásának mértékének fenntartása és további javítása szükséges. Ennek megvalósítása esetén

74

Az energiaigényesség és az energiahatékonyság egymással reciprok fogalmak

75

Szergényi István: Felzárkózásunk az energiahatékonyság területén és ennek tükrében néhány jövőbeni

energiafelhasználási változat elemzése, Energiagazdálkodás, 2002/3. sz. 76

Az energiaigényes alapanyaggyártó ágazatok felhasználása mintegy 10-15-ször nagyobb, mint a

feldolgozóiparban és a szolgáltatásban, amelyek részaránya szerény a hazai gazdaságban 77

Green paper, p. 50.

59


az uniós szint körülbelül 20 év alatt érhető el, amennyiben az EU előirányzatai a tervnek megfelelően alakulnak. Ehhez a GDP-termelésnek egyre nagyobb hányadát kell tudatosan olyan gazdasági területekről előteremteni, mint a kis energiaigényű, de nagy hozzáadott értéket képviselő turizmus, informatika, kereskedelem, könnyűipar, stb., valamint az energiaigényes fejlesztéseket el kell kerülni. Tehát a felzárkózás a modernizáció megvalósításának függvénye. Az intézkedések eredményei a gazdasági szereplők és az állam szintjén egyaránt megjelennek. A hatékonyság növelése a termelést olcsóbbá teszi és növeli a termékek versenyképességét. Ennek elérése érdekében az energiaigényesség csökkentésére ösztönző eszközöket kell találni a magánszférában is, hiszen ennek versenyképessége az állam számára is előnyös mind az adóbevételek növekedése, mind a gazdaság modernizálása révén. Ezeknek az eszközöknek a piacgazdaság megfelelő működése érdekében közvetetteknek kell lenniük, mint például az adó-, vám- és hitelpolitika. Az energiaigényesség-csökkentési lehetőségek során figyelembe kell venni, hogy minél nagyobb a GDP növekedése, annál gyorsabb lehet a modernizáció és ezzel szoros összefüggésben az energiaigényesség csökkenésének átlagos évi üteme. A szerkezeti korszerűsítés mellett fontos az energiatakarékosság is. Ezen törekvések sikeres megvalósításának kulcsa az energiatakarékosságot segítő hazai és külföldi pénzeszközök (a SAVE, az ALTENER, a THERMIE, a SYNERGIE, stb.) kormányzati koordinációval történő felhasználása. Támogatni kell az energiaveszteség-feltáró tevékenységet, a mezőgazdaság energiatechnológiai korszerűsítését, az alternatív tüzelési rendszerek elterjesztését, valamint a távhővel fűtött lakások egyedi mérésének megvalósítását. Továbbá javítani kell az energiafogyasztó készülékek hatásfokát. Az energiatermelés és -átalakítás hatékonyságát a „legkisebb költség elve” alapján megvalósuló beruházásokkal kell növelni. Ebbe az irányba hatnak az energia-előállítás költségeit tükröző árak is, mivel a hatékonyságot javító beruházások megtérülési idejét lerövidítik és ezáltal az ilyen jellegű befektetéseket ösztönzik. A megfelelő árak ugyanakkor az energia-hatékony termelési szerkezet kialakulását is elősegítik. 2.6 Környezetvédelmi követelmények Az energetika a környezetre legnagyobb hatást gyakorló ágazatok egyike. A hőerőművek a SO2 kibocsátás közel 60%-át adják, jelentős kibocsátói a NOx-oknak, a CO2-nak, valamint a szilárd szennyező anyagoknak is. Az ágazat által okozott környezeti problémák regionálisan 60


(savasodással), és globális szinten (üvegházhatású gázok kibocsátásával) jelentkeznek. Hazánkban az egy főre jutó CO2-kibocsátás az EU értékének csupán kétharmada, azonban a GDP-re jutóénak a többszöröse. Ez utóbbi a hazai GDP-termelés alacsony voltának tulajdonítható. A hazai energiapolitika törekvése az európai normák bevezetése annak tudatában, hogy az ország és az energetikai társaságok anyagi lehetőségei, valamint az energiaellátás biztonsága ezen a területen csak lassabb felzárkózást tesz lehetővé. Erre tekintettel a meglevő erőműpark számára az alkalmazásig többéves átmenet betervezése javasolt. Az új erőműveket csak a szigorú előírásoknak megfelelő környezetvédelmi berendezésekkel ellátva szabad üzembe helyezni. A fenntartható fejlődés a környezetvédelem és az energiagazdaság érdekeit egyaránt figyelembe vevő hosszú távú stratégia alkalmazását igényli. Az ezt szolgáló energia- és környezetvédelmi politika legfontosabb elemei (legkisebb költségre tervezés, környezeti hatásvizsgálatok, bizonyos gazdasági ösztönzők, stb.) a jogszabályokban már megjelentek. Az energiapolitikai döntések meghozatalakor a környezetvédelem miatt felmerülő költségeket a fejlesztés részének kell tekinteni. Ezeket a költségeket elsősorban az EU-konform jogszabályok teljesítési igénye határozza meg, és azok betartása a már meglevő létesítményekre meghatározott idő után, az újonnan létesülőknél pedig azonnal érvényesek. A költségek árban történő megjelenítésének mértéke nem veszélyeztetheti sem a társadalom tűrőképességét, sem a gazdaság nemzetközi versenyképességét. Hazánk uniós csatlakozása szempontjából szintén fontos feladat a regionális és globális környezetterhelés mérséklésében vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítése. A kiotói konferencián Magyarország az 1985 és 1987 közötti évek átlagának megfelelő szinthez viszonyítva 2008-ig 6%-os üvegházgáz-kibocsátási mértéket vállalt. A környezetvédelmi követelmények érvényesítése az energetikai társaságok szempontjából is fontos, mert versenyképességüket csak a követelményeket kielégítő termékkínálattal tudják a piacokon megtartani. Mindemellett lényeges annak elérése, hogy az energiahatékonyság növelésével összefüggő környezetvédelmi célokat hazánk polgárai szintén magukénak érezzék. 2.7 Megújuló energiaforrások, a szélenergia- és napenergia-piac jellemzése

61


Hazánk EU-csatlakozási szándéka és az ehhez elvárt megújuló energiaforrás felhasználási részarány, valamint a Kiotói Egyezményben vállalt CO2 kibocsátás csökkentése szükségessé teszi ezen energiaforrások hasznosításának jelentős emelését. Az Unió a tagországokhoz hasonló elvárásokat támasztja a csatlakozó országok felé is, tehát az összenergia felhasználáson belül a megújulók arányát 2010-re 6%-ról 12%-ra kell növelni. Ez jelenleg Magyarországon belül közel 4% (lásd az ábrát) és az energiapolitika elvárása ennek megduplázása 2010-re.

Atomenergia 15%

Megújuló és egyéb 4%

Szén 16% Kőolaj 27%

Földgáz 38% Forrás:GKM

14. ábra Magyarország primerenergia felhasználása

A megújulókból termelt villamos energia terén a helyzet kedvezőtlenebb, jelenleg a megtermelt villamos energia mintegy 0,5%-á származik megújuló energiaforrásból és ez becslések szerint sem éri el az 5%-ot 2010-re. Ezt az EU is figyelembe vette és 3,5%-ban határozta meg az elérendő értéket az eredetileg tervezett 11,5%-kal szemben. Hazánk földrajzi fekvésének köszönhetően abban a helyzetben van, hogy a megújuló energiaforrások – a több évszázados hagyományt folytatva – jelentős szerepet játszhatnak az ország energiaellátásának biztonságosabb kielégítésében.

62


70 60

58 50

50 40 30 20

Potenciálisan felhasználható Jelenleg hasznosított

28 5

0.7

a

ap

ia

Bi

G

eo

om

as

N

rm te

7.2 0.006

4 0.01

3.2

sz

10 0

Forrás:GKM

15. ábra Megújuló energiaforrások Magyarországon (PJ/év)

A különféle megújuló energiaforrások (vízenergia, szélenergia, napenergia, biomassza, geotermikus) hasznosításának lehetőségei függnek a forrás mennyiségétől, a rendelkezésre állás rendszerességétől és gyakoriságától, tárolhatóság lehetőségeitől, valamint a hasznosítás gazdaságossági feltételeitől. A fosszilis tüzelőanyagok kedvező ára, az elérhetőségük, a nagyobb fajlagos energiatartalmuk, korszerű felhasználási technológiájuk megnehezíti a megújulók hasznosításának gyors növekedését. Ennek következtében az összenergia fogyasztásban arányuk nem változik jelentősen. Ez jelentős mértékben javítható az áramátvételi kötelezettség előírásával, kedvező pályázati lehetőségekkel, támogatási rendszerrel

(kamat-,

beruházás-,

ártámogatás),

adó-visszaigénylési

lehetőséggel,

tudatformálással, valamint meggyőzéssel. Világviszonylatban a nap- és szélenergia technológiák költséghatékonysága a legjobb, ezért ezek fejlődnek a leggyorsabban. A szélenergia-hasznosítás egyre jobban növekszik, hazánkban az első nagy beruházás komoly szakmai vitái után az erőforrás mind erőteljesebb elterjedésének lehetünk részesei. 2.8 Szélenergia78 Eltekintve a XX. századot megelőző időszaktól, amikor a megújuló energiahordozók döntő szerepet játszottak a mindennapi életben, a múlt század

78

A külföldi vonatkozású részek alapjául Munkácsy Béla: Új tendenciák Európa szélenergia szektorában

(Energiagazdálkodás 2002/4 szám) publikációjának feldolgozása szolgált

63


második felében ismét előtérbe kerültek. Ez főként a globális felmelegedést okozó, üvegházhatást keltő gázok csökkentésére tett erőfeszítések eredménye. A megújulókon belül a szélenergia, mint energiaforrás felbukkanása különösen a második világháború utáni időszakban, a nagy energiahiány, valamint az ezt követő 1970-es évek olajválsága idején indult meg. Napjainkban éljük a szélenergia–ipar forradalmának időszakát. A szélenergia az egyik legígéretesebb a megújuló energia technológiák közül. A technológia előzetes várakozásokon felüli térhódítása az egész világban érzékelhető. A modern szélturbinák a ’80-as évek elején váltak népszerűvé. A kezdeti fejlődés főként az USA területén koncentrálódott, azonban 1998 óta Európa lett a szélenergia ipar leggyorsabban fejlődő piaca. A megvalósított szélenergia beruházások jelen szintje messze felülmúlja a szakmai szervezetek rövid távú előrejelzéseit is: az Európai Szélenergia Szövetség (EWEA) 1998-as előrejelzése 8000 MW-ra becsülte az egész kontinens 2000. évi szélturbina-kapacitását, ezzel szemben ezt maga Németország túlszárnyalta 2001-ben. Szintén a technológia igen gyors fejlődését mutatja, hogy a kilencvenes évek elején a legnagyobb berendezés 0,5 MW, az évtized közepén már 1,65 MW teljesítményű volt, 2000-ben pedig már munkába állt az első 3 MW-os gép, de fejlesztés alatt áll és nemsokára megjelenik az 5 MW-os változat is. A szélgenerátorok telepítése elsősorban a természeti adottságok függvényében valósítható meg, melynek során két fontos tényezőt kell figyelembe venni: •

a szél intenzitását (szélsebesség) és

•

megbízhatóságát,

vagyis

a

gazdaságos

üzemeltetéshez

szükséges

szélsebesség

gyakoriságát A fent említettek miatt a szélenergia felhasználása hagyományosan a kontinensek partmenti sávjába koncentrálódik. Napjainkban azonban a berendezések időjárással szembeni ellenállósága, illetve a gépek hatékonysága olyan mértékű, hogy lehetővé vált a szárazföld belseje felé való terjeszkedés is. Napjainkban a szélenergia területén a természetföldrajzi tényezők mellett a politikai akarat szerepe is felértékelődött. Ennek eredményeképpen a következők figyelembe vétele szükséges: •

Fontos, hogy a fosszilis energiahordozók gazdaságosan kitermelhető készletei milyen mennyiségben és minőségben állnak rendelkezésre. Ezzel hozható kapcsolatba ennek a szektornak a politikai ereje, amely többek között a megújulók alkalmazásával szembeni 64


lobbizás során válik fontossá. Nagy-Britannia esete szolgál e tekintetben példaként, amely igen jelentős kőolaj és földgáz vagyon birtokosa, és bár Európa legnagyobb szélenergia potenciáljával rendelkezik, mégis elhanyagolható szélturbináinak kapacitása. •

Ugyancsak fontos szempont az energiaszektor szerkezete, vagyis például az, hogy az adott országban mekkora az atomenergetika súlya, mennyire diverz a villamosenergia-szektor forrásoldala.

•

Mindezek mellett a demokratikus hagyományokat ápoló országokban fontos szempont a társadalom környezeti tudatossága is, hiszen a lakosság és a társadalmi szervezetek véleménye szerencsére egyre fontosabb döntésformáló tényező.

Mindezek együtt alakítják a politikai döntéseket, amelyek leginkább jogi és gazdasági szabályozásként jelennek meg. Mivel nincsen a világon olyan ország, ahol megvalósulna a „szennyező fizet” hangzatos alapelv, így a fosszilis energia ára mindenhol nagyon alacsony, ezért a megújuló energiahordozók egyelőre támogatásra szorulnak. A szélenergia-potenciál tekintetében az országokat 3 nagy csoportra lehet osztani. Az első csoportba azok tartoznak, amelyek már eddig is viszonylag jól kihasználták a szélenergiában rejlő lehetőségeket (Hollandia, Németország, Dánia). Nyilván ezek a telepítéseket illetően nehezebb helyzetben vannak, hiszen az erre legalkalmasabb területek már foglaltak. A második országcsoport tagjai (Spanyolország, Görögország, Luxemburg stb.) vagy már eddig is komolyan beruháztak a technológia elterjesztésébe (Luxemburg, Spanyolország), de az adottságokhoz képest még rendelkeznek tartalékokkal, vagy az első lépéseket megtették ugyan (Olaszország, Ausztria), de készleteik nem túlzottan jelentősek. Ezek a jövőben az első csoporthoz képest némileg több szélenergia-projektet fognak megvalósítani. Az országok harmadik csoportja (Nagy-Britannia, Írország, Norvégia stb.) nagy szélenergia-készletekkel rendelkezik, de még csak kóstolgatja a szélturbinákban rejlő lehetőségeket. Az elkövetkező 20 esztendőben a fejlesztések súlypontja várhatóan ezekbe az országokba tolódik át. Az átmenet fokozatosan történik majd, de elkerülhetetlensége nyilvánvaló, mert Európa lakóinak hosszú távú érdeke a környezet állapotának megóvása. 2.8.1 A hazai szélenergia hasznosítás lehetőségei79

79

A bekezdés kidolgozásának alapja a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján (www.gm.hu) található

„Alternatív (megújuló) energiaforrások európai és hazai alkalmazása” című cikke (2-7. oldal)

65


Az Alpokkal és a Kárpátokkal jól védett Magyarországon a szélenergia viszonylag kicsi, az átlagos szélsebesség 2-6 m/s tartományban van. Jelenleg az ország területére kiterjedő, részletes szélenergia térkép még nem áll rendelkezésre, így csak a meteorológiai szélmérések, vagy helyi szélenergia mérések alapján lehet meghatározni, hogy hová lehet vagy érdemes szélturbinát telepíteni. A meteorológiai szélmérések a 10 m-es magasságban lévő szél sebességét és irányát mérik. A különböző statisztikai kiadványokban szereplő szélmérési adatok ugyan jó tájékoztatást adnak az ország különböző területeinek légmozgásáról, de általában nem alkalmasak arra, hogy azok alapján

szélerőgépek

kiválasztását,

vagy

akár

ezek

méretezését,

megtermelhető

energiamennyiségét meghatározzák. Zavaró körülmény lehet, hogy a földfelszín közelében végzett méréseknél az épületek, fák, domborzati viszonyok által képzett természetes akadályok jelentősen módosítják a szél sebességét. Ugyanakkor ezek a mérések nem tájékoztatnak a szélirányok változásának gyakoriságáról, a szélsebesség egyenlőtlenségéről. Szintén figyelembe kell venni, hogy a szél sebessége a talaj felszíne feletti magassággal jelentősen megváltozik. Ebből adódik az, hogy a magyarországi energetikai szélviszonyok csak részben ismeretesek, eddig az energetikai szélméréseket 15-75 m közötti magasságban végezték. A kiemelt helyszíneken, 35 m magasságban, 5,5 m/s-os éves átlagos szélsebességek is jelentkezetek. Az energetikai szélmérést a feltételezett szélturbina telepítési helyszínén legalább 12 hónapig 30 m, 50 m, vagy esetenként 75 m magasságban kell elvégezni ahhoz, hogy megfelelő biztonsággal el lehessen határozni az adott területnek a szélenergia mennyiségét. Az előző mérési magasságszint mellett ajánlott egy alacsonyabb (pl. 15 m) mérőponti mérés is. E két mérőpont segítségével a helyi széljárásról pontosabb képet lehet kapni a szélprofilról és jobban meghatározható az optimális toronymagasság. A

meteorológiai

szélmérés

alapján

az

Alföldön

70-100

W/m²

év,

Északnyugat

Magyarországon 160-200 W/m² év szélpotenciállal lehet számolni. A nagy szélenergiahasznosító, tengerparttal rendelkező európai országokban (Hollandia, Dánia, Németország) a hasznosítható szél potenciálja majdnem egy nagyságrenddel nagyobb: 600-800 W/m² év. A szélmotoros formában biztonságos hasznosítás feltétele az évi lineáris 6 m/s átlagsebesség felett ajánlott. Hazánk adottságai ennél kedvezőtlenebbek.

66


16. ábra Magyarország széltérképe

A szélenergia hasznosításának lehetőségét korlátozza, hogy hazánkra a kis szélsebesség jellemző. Szélerőmű-láncolat – több szélmotoros egység – építésére legfeljebb néhány vízparti, tóparti lejtő volna alkalmas, de nagyobb erőmű létesítése korábban szinte sehol sem tűnt gazdaságosnak. Azonban az utóbbi időben történt – feltételezett szélturbina telepítési helyen és magasságban végzett – szélmérések azt mutatták, hogy Magyarországon is lehetséges nagyteljesítményű, villamos energiát hálózatra tápláló szélerőműveket telepíteni. Ennek, valamint a korszerű technológiák elterjedésének eredményeként az elfogadható áron való villamosenergia-termelés hazánkban is egyre inkább lehetővé válik. 2.8.1.1 A szélerőmű gazdaságossági és telepítési feltételei, állami szerepvállalás A külföldi szélerőművek működési tapasztalatainak felhasználása alapján, a hazai szélerőműberuházások egyszerű megtérülési ideje kb. 10-12 évre tehető. Ahhoz, hogy a magyarországi lehetőségek kellő mértékben kiaknázhatóak legyenek, és közgazdaságilag megfelelő szabályozás alakuljon ki, rendszerszemléleti változásnak kellett lezajlania az árrendszerek tekintetében, valamint az állami szerepvállalás növekedésének kellett megtörténnie. Az állami szerepvállalás esetében nagy szerep hárul az egyes minisztériumok tevékenységére, amelyek az anyagi ösztönzésen túl a társadalom tájékoztatásával az energiahordozó megítélését javíthatják. A Gazdasági Minisztérium szerepe a megújuló energiaforrásból – köztük a szélenergiából – nyert villamos áram átvételi árának meghatározásában, egyéb piacteremtő és támogató beavatkozással a beruházási kedv felkeltésében van.

67


Az EU országokban sokféle módszert alkalmaztak a piacteremtés érdekében. Ilyenek az áram kedvező áron való visszavásárlása, kedvezményes hitelek folyósítása, a vissza nem térítendő támogatások biztosítása, az EU által támogatott projektek nemzeti támogatása, valamint a széndioxid adó visszatérítése. Ezek közül a legsikeresebbnek a szélenergiával termelt áram kiemelt áron való megvásárlása bizonyult. Az első szélerőmű megvalósulásával a tapasztalatok szerint a beruházási kedv ugrásszerűen megnövekedik. Ennek beigazolódása látszik a hazai szélerőművek elterjedésében is. A 2000. év végi inotai, valamint a 2001 év közepén, Kulcson végrehajtott telepítések után 2002-ben Mosonszolnokon (2 db 600 kW-os) épült új erőmű, és további beruházások, projektek vannak előkészületben Sárbogárdon, Tésen, Polgárdiban, Vépen, Alsószentivánon, Csongrádban, Zámolynál, valamint Nyíregyháza térségében80. 2.8.1.2 Szélerőművek telepítésének engedélyeztetése81 A hosszú hónapokon keresztül tartó szélmérések, a pénzügyi források, hitelek megszerzése és gazdaságossági számítások mellett az erőművek létesítésének nem elhanyagolható részét képezi a telepítéshez szükséges engedélyek megszerzése. A területileg illetékes Építési Hatóság – mint fő döntéshozó, aki a létesítési engedélyt kiadja – mellett számos hatóságtól és szervezettől kell engedélyt, illetve egyetértési nyilatkozatot beszerezni. Ezek: •

Honvédelmi Minisztérium

•

Területileg illetékes Távközlési Vállalat

•

Tűzoltóság

•

Polgárvédelmi Parancsnokság

•

Regionális Hírközlési Felügyelet

•

Regionális Környezetvédelmi Felügyelőség, stb.

Ezen kívül egyeztetni szükséges megállapodás-kötés céljából a területileg illetékes áramszolgáltatóval, mint a termelt villamos energia egyedüli lehetséges átvevőjével. A megállapodásnak tartalmaznia kell az átvételi feltételekhez kapcsolódó összes műszaki paramétert, az átvételt szabályozó törvényekben, rendeletekben, szabványokban előírtakat.

80

A Napóra magazin 4-5. oldali aprócikkei alapján, 2003/2. sz. 4-5.o.

81

A bekezdés kidolgozásának alapja a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján (www.gm.hu) található

„Alternatív (megújuló) energiaforrások európai és hazai alkalmazása” című cikke (2-7. oldal)

68


Nagyon fontos, hogy lakossági fórum keretében a lakosság tájékoztatást kapjon a szélerőmű technikai adatairól, valamint arról, hogy a létesítmény megépüléséből a településnek milyen haszna származik. Hosszú távú megállapodást kell kötni a földterület tulajdonosával, ha nem a beruházó tulajdonában van a szélerőmű telepítési területe. Ha a közelben szomszédok vannak, a későbbi problémák elkerülése érdekében szintén érdemes megállapodást kötni. A helyi, vagy regionális civil szervezeteket meg kell győzni arról, hogy az általuk óvott terület nem, vagy csak kismértékben károsodhat, ha a létesítmény felépült és áramot termel. Biztosítani kell mindenkit, hogy az így termelt villamos energia környezetvédelmi szempontból igen előnyös, tiszta energiaforrás, amely nem szennyezi a környezetet és máshol rossz hatásfokkal, fosszilis tüzelőanyaggal, környezetszennyező módon termelt áramot vált ki. A fentebb felsorolt engedélyek, egyetértési nyilatkozatok beszerzése, szerződések megkötése 6-10 hónapot is igénybe vehet. 2.8.1.3 Beruházások A beruházók a rendelkezésre álló tőke, valamint a stratégiai célok alapján lehetnek egyéni befektetők, társaságok, vagy állami szervezetek, amelyek a beruházás megkezdése előtt különböző szempontok alapján döntik el a szélerőmű-telepítés változóit. Ezek: •

A beruházás várható hozama, gazdaságossága

•

A berendezés élettartama

•

A beruházás teljes költsége

•

A telepítés helyszíne

•

Az erőmű típusa, mérete82

•

Az erőmű gyártója

Hazánkban az első szélerőmű építési beruházás 2001. végén, Inotán valósult meg a Bakonyi Erőmű Rt. kezdeményezésére. Az áramtermelő teljesítménye 250 kW, azonban kizárólag az rt. inotai erőműve számára termel, kiváltva ezzel a költséges szenet. Ezután 2001. május végén

82

Az erőművek méretük alapján megkülönböztethetők:

- kicsi 30-80 kW, átlagos magassága 20-30 m - közepes 100-500 kW, átlagos magassága 40-65 m - nagy 1 MW- , átlagos magassága 60-90 m

69


Kulcs községben lépett üzembe az első magyar, közcélú áramszolgáltatási hálózatba integrált szélerőmű. 2.8.2 Kulcs A Budapesttől 59 km-re délre elhelyezkedő településen felállított erőmű 600 kW névleges teljesítményű. A beruházás megvalósítója az Első Magyar Szélerőmű Kft. A projekt az 1999-es év márciusától kezdődő szélméréssel indult meg, amit 35 m magasságban, egy víztorony tetején elhelyezett mérőműszerrel végeztek. A mért értékek alapján 6,2 m/s-os átlag szélsebesség adódott. Ennek eredményeképpen választották ki egy német cég által gyártott 600 kW teljesítményű berendezését, amelyből több mint 2500 darabot telepítettek világszerte. Ennek jellemzője,

hogy

szemben

a

régebbi

kéttengelyes

típusokkal, a generátor és a lapátkerék egy tengelyen helyezkedik el. Ezzel a berendezés zaj, kopásállóság és hatásfok tekintetében a versenytársak termékeit megelőzi. A villamos energia termelése 2,5 m/s szélsebességnél indul és 25 m/s-nál áll le biztonsági okokból. A termelt energiát a DÉDÁSZ 20 kV-os hálózatába táplálják. 2.8.3 A kulcsi beruházás jellemzői A projektfejlesztés a szélméréstől az üzembe helyezésig alig több mint két évet vett igénybe: 1999 áprilisától – 2001. júniusig. A szélerőmű összeszerelése, és üzembe helyezése mindössze öt napot vett igénybe. A leginkább időigényes fázisokat az egyéves szélmérés és a pályázási eljárás jelentette. Kulcskérdés volt a pénzügyi támogatás megszerzése, mert e nélkül a jelenlegi kötelező átvételi árakon, gazdaságossági alapon, a beruházás nem lett volna megvalósítható. A szélerőmű teljes beruházási költsége 200 millió Ft, melyből támogatás: •

Gazdasági Minisztériumtól83 32,5 millió Ft

•

Környezetvédelmi Minisztériumtól84 16,25 millió Ft

83

Jelenlegi megnevezése: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

84

Jelenlegi megnevezése: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

70


•

Környezetvédelmi Minisztériumtól 16,25 millió Ft kamatmentes hitel

Környezetvédelmi szempontból meg kell említeni, hogy hanghatások szempontjából minden tekintetben megfelel mind az európai és a hazai előírásoknak. A hatósági zajkibocsátási mérések azt mutatják, hogy az erőmű által okozott zajterhelés egyrészt határérték alatti, másrészt a környezet alapzajától nem elválasztható. Ezenkívül a lapátkerék a madarakat sem veszélyezteti mivel lassú forgású. A szélerőmű az üzembe helyezés óta kifogástalanul működik, a legizgalmasabb kérdés azonban, hogy meg tudja-e termelni az előzetes szélmérések alapján számított villamos energiát. Az első év eredménye azt bizonyítja, hogy a megtermelt energia az előzetes szélmérési adatoknak megfelel. Az érvényben levő rendelet alapján a megtermelt áram mindenkori – átvételi kötelezettség alá eső – árát rendelet határozza meg. Jelenleg a kötelező átvételi ár: •

Csúcsidőben: 20,90 Ft/kWh

•

Völgyidőben: 13,10 Ft/kWh

A változó szélviszonyok napi alakulásától függően ebből 14-15 Ft/kWh közötti átlagár jön ki. Az adott kulcsi helyszínen és az adott magasságban (166 m) kb. 2000 h/év csúcskihasználási óraszám érhető el. A jelenlegi hatósági villamos energia árakon nem lehet a szélerőműveket vállalkozási alapon, gazdaságosan építeni. A beruházás várható megtérülési idejét (10-12 év) figyelembe véve egy elfogadható megtérülés csak vissza nem térítendő támogatással, vagy magasabb átvételi árral képzelhető el. Becslések szerint az erőmű által megtermelt villamos energia mintegy 750 család ellátásához elegendő. Egy hagyományos áramtermelő üzemmel összehasonlítva a kulcsi szélerőmű működése során lényegesen kevesebb mennyiségű energiát használ fel. Éves szinten a megtermelt energia 1200000 kWh-t tesz ki, ugyanakkor a működéséhez csak 2000 kWh energia szükséges (0.16%). A 600 kW-os erőmű által termelt villamos energia a környezetet mintegy 7.1 t kéndioxidtól, 2.8 t nitrogéndioxidtól, 1200 t széndioxidtól, 0.9 t szénmonoxidtól és 0.18 t portól mentesíti. 2.8.4 Kitekintés az EU szélenergia-piacára, kezdeményezések a jövőre nézve A fent említett hazai példák, valamint az európai szélenergia-potenciál kihasználására irányult és irányuló befektetések növekedése igazolják, hogy a piac megélénkült. Ezt bizonyítja, hogy 71


az Európai Unió szélenergia kihasználására vonatkozó célkitűzéseit időről-időre módosította. Míg 1997-ben villamosenergia-termelésre 40 ezer MW-ot irányzott elő 2010-re és 100 ezer MW-ot 2020-ra, addig ezt 2000-ben 60 ezer MW-ra módosította 2010-re, valamint 150 ezer MW-ra 2020-ra. A növekedés jelenlegi üteméből kiindulva a megtermelt energiamennyiség 2003-ban meghaladhatja a 28 ezer MW-ot és 2010-re elérheti a 90 ezer MW-ot is85.

Forrás: EurObserv’ER 2003 17. ábra Az EU szélenergia termelése (MW)

A növekedés örömteli velejárója, hogy egyre több szélturbina gyártó jelenik meg a piacon, amelynek eredménye a verseny erősödése és az árak csökkenése. Ez a folyamat hazánkban is érezhetővé válik, mind több és több multinacionális gyártóvállalat jelezte szándékát magyarországi befektetésbe. A csökkenő költségek ellenére a szélenergia még mindig drágább, mint a hagyományos energiahordozókból nyert energia. A szélenergia hasznosítás további terjedésének egyik legnagyobb akadálya az, hogy túl magasak a létesítés költségei. Így rövid és középtávon a szélenergia ipar továbbra is függ a társadalom támogatásától. A másik legnagyobb probléma talán az, hogy a társadalom nehezen fogadja el a szélturbinák látványát. Annak érdekében, hogy minél olcsóbb legyen a szélturbinák által termelt elektromos áram, a szélturbina tulajdonosok magas fekvésű, nyílt területekre telepítik gépeiket, mivel ott a legoptimálisabbak a szélviszonyok. A szél sebessége nagyobb, iránya egyenletesebb, azonban a szélturbinák sokkal messzebbről is láthatóak. Probléma lehet a szélturbinák okozta zaj is, ha a turbinákat lakott területekhez közel helyezik el. 85

EurObserv’ER: Wind Energy Barometer, 2003, p. 29.

72


Az európai szélenergia ipar jelenlegi helyzete lehetővé teszi, hogy sikeres fejlesztő tevékenységét tovább fojtassa az Európai Unióban. Fontos azonban arra is koncentrálni, hogy az EU-n kívüli piacokon is egyre nagyobb szerephez jusson a szélenergia. Ez azt jelenti, hogy tanulmányozni kell az EU-n kívüli országok szélenergia potenciálját, és a különböző piaci feltételeket. Az EU-n belüli és az azon kívüli további eredményes piaci szereplés eléréséhez a következőkre kell külön hangsúlyt fektetni: •

olcsó gyártási folyamatok kifejlesztése

•

módszerek kidolgozása a helyi közösségek bevonására és a helyhatóságok támogatásának megnyerésére

•

technikai és pénzügyi segítség biztosítása a kis-, és közepes méretű berendezések fejlesztéséhez

•

tengeri szélfarmok kialakítása

•

szélsőséges időjárási viszonyok között működő alkalmazások fejlesztése

•

szél-, és napenergiás hibrid rendszerek, autonóm rendszerek tervezése

•

fejlesztések a hosszú távú költségcsökkentések érdekében

•

az elektromos hálózathoz való kapcsolódás feltételeinek biztosítása

•

a szélmotorok környezetbe illő elhelyezése méretre való tekintet nélkül, továbbá az összes gép együttes hatásának figyelembe vétele.

A szélenergia egyike a leginkább költségtakarékos megújuló energiaforrásnak a globális felmelegedést csökkentő energiaforrások közül, mert kevesebb, mint 1%-át eredményezi a szállított elektromos áram egységére vetített hagyományos széndioxid kibocsátásnak. Az energiahordozó képes arra, hogy az Európai Unió energiaszektorának széndioxid kibocsátását 11%-nál nagyobb mértékben csökkentse 2040-re.

2.9 Napenergia A

Nap

sugárzásából

származó

közvetlen

energiafelhasználás már régóta ismert az emberiség számára. Elég csak az ókoriak által már használt építészeti megoldásra gondolni, ahol az épület déli oldalát magasabbra

73


építették a téli napsugárzás hasznosítása miatt. Ma már köztudott, hogy a Földön az életet a Nap melege, valamint sugárzása teszi lehetővé. A növényekben elraktározott szerves vegyületek létüket szintén ennek az energiának köszönhetik. A kőolaj, a földgáz és a szén létrejötte is a Nap melegére vezethető vissza. A napenergia az, amely a folyók, tengerek, tavak vizét felmelegíti és a felhők közé juttatja, ahonnan csapadék formájában visszajut a hegyekbe és a hegyekből lezúduló víz energiát ad. A napsugárzásra vezethető vissza energiaforrásaink jelentős része. 2.9.1 A rendelkezésre álló napenergia A Nap sugárzásából adódóan a földi élet számára a fény, mint elektromágneses sugárzás a legfontosabb. A Nap sugárzó teljesítménye 1023 kW nagyságrendű, amely a földfelszínre érve mintegy 173·1012 kW-ra csökken86. A Föld légkörének határán a sugárzás intenzitása 13101400 W/m2, azonban a számításokban ezek átlagát, az ún. napállandót veszik figyelembe, melynek értéke: 1353 W/m2. A napenergia intenzitása a légkörön való áthaladáskor csökken: a légkör alkotórészei részben elnyelik, részben visszaverik és megtörik a sugárzást. A légkör határáig párhuzamosnak tekinthető sugárnyalábok egy része szórt sugárzássá alakul. A napenergia hasznosító berendezéseknél általában a légkörön áthaladó közvetlen sugárzás és a szórt sugárzás összegével, a teljes sugárzással számolnak. A valódi légkörben azonban a természetes és civilizációs szennyeződésnek tulajdoníthatóan a direkt sugárzás mértéke tovább csökken. A ténylegesen a földfelszínre jutó napsugárzást befolyásolja a levegő nedvességtartalma, a felhőzet mennyisége és az ún. homályosság. A homályosságot az adott terület környezetszennyeződési viszonyai határozzák meg. Kialakulását főképpen az adott területen folyó ipari tevékenység füst-, valamint gázkibocsátása okozza. A homályosság számszerűsítésére alkalmazott tapasztalati, tájékoztató értékek a következők87: •

Tiszta idő, derült nap

2

•

Hegyvidéki területek

2,8

•

Falu

3,5

•

Város

4

•

Ipari területek

5

86

Farkas István: Napenergia a mezőgazdaságban, Mezőgazda kiadó, 2003, 39.o.

74


A gyakorlatban a napenergia-hasznosító rendszerek nem vízszintes síkon és nem déli irányban helyezkednek el. A különböző dőlésszögű falfelületekre délben érkező sugár intenzitását a következő ábra szemlélteti (ideális légköri viszonyok esetén):

88

Forrás: Energiahatékonysági kézikönyv

18. ábra Különböző dőlésszögű falakon mérhető sugárintenzitás

2.9.2 A napenergia-hasznosítás módjai A rendelkezésre álló napenergia hasznosításának legismertebb módja az aktív és passzív hasznosítás. Passzív hasznosítás az, amikor a napenergia külön kiegészítő eszköz, berendezés nélkül – megfelelő tájolás, célszerű üvegezés, hatékony szigetelés és alkalmas szigetelő anyagok megválasztásával – az épületek fűtésére kerül felhasználásra. A másik megoldás az aktív hasznosítás, amikor valamilyen, külön erre a célra készített eszköz (kollektor, napelem) segítségével alakítják át a Nap sugárzási energiáját hővé, vagy villamos energiává (fotovillamos átalakítás). A különböző hasznosítási formák – a technika ma ismert szintjén – lehetséges hatásfokának határai a következők89: •

aktív napenergia hasznosítás, hővé

30 – 60%

•

passzív napenergia hasznosítás

15 – 40%

•

fotovillamos átalakítás

8 – 25%

Tágabb értelemben a biomassza energetikai célú felhasználása is napenergia-hasznosításnak fogható fel, hiszen a növények a napsugárzás segítségével alakítják át a szervetlen anyagokat szerves vegyületekké. Tehát a növények a napenergiát kémiailag kötik meg, ami aztán a növények elégetése során hőenergiaként hasznosítható.

87


88

Stumphauser T. és Dr. Csiszár A.: Energiahatékonysági kézikönyv, 2001, 3.o.

89

Lukács Gábor: A napenergia a környezetvédelem szolgálatában, 2002, 15.o.

75


A napenergia hasznosításának a legnagyobb hagyománya a mezőgazdaság területén van. A kezdetben üvegezett, majd később műanyag borítású üvegházakat régóta használják, főleg zöldségfélék és virágok termesztésére. Magyarországon több vidéken is igen elterjedt a fóliás termesztés, ami a hazai éghajlati viszonyok között is lehetővé teszi egyes zöldségfélék korai előállítását. A takarmányszárítás is igen fontos terület, ahol a környezet hőmérsékleténél mintegy néhány fokkal melegebb levegőre van csak szükség. A napenergia-hasznosító berendezések alkalmazására azok a területek a legelőnyösebbek, ahol alacsony hőmérsékletű levegőre, vagy vízre van szükség. Ilyen terület lehet az uszodák hőellátása, ahol a használat időszaka egybeesik azzal az évszakkal, amelyben a nap sugaraival a legtöbb energia érkezik a föld felületére. 2.9.2.1 A napenergia passzív hasznosítása Ezen a területen a legjelentősebb a különféle építészeti eszközök alkalmazása. Amennyiben a külső hőmérséklet alacsony, az épületeket fűteni kell. Az őszi, valamint tavaszi átmeneti időszakban a napsugárzás még elég erős ahhoz, hogy a fűtés energiaszükségletének egy részét fedezze. Ezen energiaszükséglet csökkenthető a passzív sugárzás hasznosításával, vagyis a napsugárzást

fokozottan

felhasználó

épületszerkezetek

alkalmazásával.

A

passzív

hasznosításkor azonban fontos figyelembe venni: •

a külső hőmérséklet és a napsugárzás intenzitása csak részben függ össze, tehát jelentős sugárzás nagy hidegben, tiszta időben is érkezhet

•

az épület üvegfelületei hőveszteség szempontjából jelentős szerepet játszanak, azonban a napsugárzás hasznosításával hőnyereséget is adhatnak.

A passzív szolár épülettervezés során néhány fontosabb szempontot érdemes megfontolni a fűtési energiaszükséglet csökkentése céljából: •

Az épület tájolása, a homlokzat kialakítása a hőnyereséget befolyásolja. A nyílászárók legjobban a délkeleti-déli-délnyugati homlokzaton hasznosítják a napsugárzást, valamint a homlokzat tagoltsága, színe és anyaga szintén befolyásolja az elérhető hőnyereséget

•

Üvegezett nyílászárók esetén azok függőleges, vagy ferde síkú elhelyezésével és a felület növelésével elérhető, hogy a fűtési idényben az általuk okozott hőveszteség kisebb legyen, mint a napsugárzásból származó hőnyereség.

76


•

Árnyékolók alkalmazásával az üvegezett nyílászárókat nyáron jelentősen el lehet takarni. Az árnyékolókat úgy kell elhelyezni, hogy a téli évszakokban alacsony napsugárzást még átengedjék, azonban a nyári magasabbat már nem (lásd ábra)

19. ábra Passzív napenergia-hasznosítás

•

A télikert építése a passzív hasznosítás egyik leghatékonyabb módja, hiszen üvegezett felületeivel alkalmas a napenergia befogadására, ugyanakkor az épület belsejét jól hőszigeteli.

•

A hőtárolók alkalmazásával az energiatakarékos megoldások tovább bővíthetők. Az épület alatt, mellett, vagy belsejében közvetlen hőtárolásra nagyméretű tároló is létesíthető, amelyben akár a nyáron begyűjtött energia is tárolható a fűtési idényre.

•

A napenergia passzív hasznosításában korszerű megoldás az ún. transzparens hőszigetelés, amely berendezést az épületek napsütötte oldalfalán alkalmazzák. Fényáteresztő, ugyanakkor jó hőszigetelő is, így csökkenti a hőveszteséget.

2.9.2.2 Aktív napenergia-hasznosítás A napenergia aktív termikus hasznosításához erre a célra kialakított speciális szerkezeteket, napkollektorokat alkalmaznak. Ezek közös tulajdonsága, hogy az összegyűjtött napenergiát egy hordozó közegen keresztül juttatja el a felhasználóhoz. Ez lehet víz, olaj, fagyálló folyadék, vagy levegő is. A napenergia összegyűjtése egy ún. abszorber réteg segítségével történik, amely elnyeli majd a továbbító közegnek átadja az energiát. A réteg lényeges tulajdonsága, hogy a napsugarak lehető legnagyobb mennyiségét elnyelje. Emellett fontos tényező, hogy az abszorber réteg jó hővezetőn helyezkedjen el a lehető legjobb energiaátadás érdekében. Az aktív termikus napenergia-hasznosító berendezés legjellegzetesebb eleme a napkollektor, amelynek szerkezete, kivitele és alkalmazási módja sokféle lehet. A különböző 77


napkollektorokat a meteorológiai feltételekhez és alkalmazási célokhoz igazítva fejlesztették ki. Ezeknek főként két típusa ismert: a tükrös, valamint a síkkollektorok. A tükrös kollektorok a direkt napsugárzást tükrözés révén nyalábként fókuszálják az abszorberre, amely vagy hővé (naptűzhely90), vagy elektromos energiává alakítja. A síkkollektoroknál az abszorberre nemcsak a direkt, hanem a szórt sugárzás is eljut, amit hasznosíthatnak

91

Forrás: Energiahatékonysági kézikönyv 20. ábra A síkkollektor felépítése

A tájolásra és dőlésszögre kevésbé érzékenyek, napkövető berendezések alkalmazására nincs szükség. Magyarországon szinte csak ezt a kollektor-típust alkalmazzák a közvetlen és szórt sugárzás nagyjából megegyező aránya miatt. A síkkollektorok különböző felépítésűek lehetnek. A fedetlen elnyelők viszonylag kis hőmérséklet-különbség mellett, jelentős sugárintenzitás esetén használhatók. Az üvegezett, vagy műanyaggal fedett kollektorokban a fényáteresztő fedés csökkenti a hőveszteséget. Ezek egész évben működőképesek, az elérhető hőmérsékletszint magasabb a fedett elnyelőkéhez képest. A kollektoros aktív napenergia-felhasználás egyik fontos problémája az energiatárolás. A nyári hőigény mindig kisebb, mint a téli, azonban a rendelkezésre álló napenergia mennyisége ezzel fordított. A legjobb megoldásnak a téli időszakra tárolt nyári napenergia tűnik, azonban ez a megoldás jelenleg még drága. Ennek ellenére Dániában szezonális tárolók felhasználásával üzemelő napenergiás rendszerek is léteznek92. 90

A naptűzhely egy olyan rendszer, melynek legfontosabb része a Nap járását követő visszaverő felület, pl.

homorú gömbtükör. Ennek az optikai rendszernek a gyújtópontjában helyezkedik el a melegítendő test, pl. sötétre festett, vízzel telt fazék. Mivel a sugárzási teljesítményt a nap biztosítja, a tűzhely csak napsütésben használható. 91

Stumphauser T. és Dr. Csiszár A.: Energiahatékonysági kézikönyv, 2001, 10.o.

92

Érdekes

megoldás

született

Dániában,

Koppenhágától

északra,

Tubberupvenge

faluban.

A 96 házat ellátó rendszer építésekor egyedülálló volt Dániában. Az új technológia jól szigetelt, passzív

78


2.9.2.3 Naperőművek A napenergia nagyobb méretekben történő felhasználásának példája a naperőmű, amely a jövőt tekintve igen ígéretes megoldásnak tűnik. A legtöbb naperőműben a napenergiából, két lépésben villamos energiát állítanak elő. Először nagy teljesítményű koncentrátormezőkkel magas hőmérsékletű hőhordozó közeget állítanak elő, ezzel turbinát hajtanak meg, amely áramot termel. Ezen az elven működő erőműtípusok: napteknő, naptorony és naptányér. Ezen kívül létezik még napkémény és naptó is. A fejlett ipari országokban ma már komoly naperőművek működnek. 1. Napteknő: Ennél az erőmű típusnál teknő alakú tükrök követik a Nap mozgását és a tükrök fókuszában egy cső található, amelyben hőátadó folyadék kering és veszi fel a hőt. Ilyen erőművek számos országban működnek, valamint projektek folyamatban vannak, mint pl. Görögország, Spanyolország, India és Egyiptom (3. sz. melléklet). 2. Naptorony: Itt a visszavert fényt koncentrikus körökbe telepített nagy felületű és napkövető síklap tükrök irányítják a középpontban álló torony tetejére. A hőt egy tartályban található a hőátadó folyadék veszi fel. Megvalósult és folyamatban levő projektek: USA (Kalifornia), Spanyolország, Marokkó és Egyiptom (4. sz. melléklet).

napenergia-hasznosító kis energiaigényű házakhoz készült. Ez a rendszer időszakos melegvíztárolóval, alacsony hőmérsékletű távfűtéssel, valamint több kisebb helyi és egy nagy központi kollektormezővel készült. A rendszer olyan sikeres, hogy a hazánknál jóval északabbra lévő településen mindössze 35 kW/lakásnégyzetméter az a többlet energiaigény, amelyet egy földgáz üzemű kazán szolgáltat. Ez az érték Magyarországon egy átlagos családi ház esetén egy év alatt 160-220 kWh körül alakul négyzetméterenként. A rendszer működése: •

A központi kollektormező felülete 1025 m2, ami a nyári időszakban 80oC-ra melegíti föl az időszaki tároló vizét.

•

Az időszaki tároló térfogata 3000 m3, földbe ásott, szigetelt tartály.

•

A rendszerhez kapcsolt hőszivattyú akkor kapcsol be, ha a tartályban lévő víz hőmérséklete 45oC-ra lehűl. Ekkor a hőszivattyú 55oC-os hőmérsékletet állít elő, és mindezt addig folytatja, amíg a víz hőmérséklete 10oC-ra esik. A tárolt folyadék ezt a hőmérsékletet általában a fűtési szezon végére éri el.

•

A hőszivattyú üzemeltetéséhez szükséges villamos energiát egy kis gázmotor hajtotta generátor szolgáltatja. A gázmotor által termelt hőt pedig a fűtési rendszerbe vezetik.

•

A nyári időszakban a melegvíz-ellátásról a házakra szerelt egyéni kollektor rendszerek gondoskodnak. A 96 lakás 8 tömbben helyezkedik el. Minden tömbhöz 45 m2 felületű kollektor és egy 2500 literes tartály tartozik.

79


3. Naptányér: Ez esetben a napkövető állványzat egyszerre több korong alakú, homorú tükröt mozgat. A tükrök közös fókuszpontjában veszi át a hőt a hőátadó folyadék (5. sz. melléklet). 4. A napkémény megvalósításakor nagy földterületet borítanak kör alakú üveg, vagy műanyagszerkezettel, ami a kör közepe felé magasodik. A kör és a földfelszín között levegő tud áramlani. Napsütés hatására az üveg alatti levegő felmelegszik és a torony irányába áramlik, helyét átadva a perem felől érkező hidegebb levegőnek. A meleg levegő a toronyban felszáll, ahol a turbinát működésbe hozza. Egy erőmű létrehozásához nagy kollektorfelület, valamint egy magas kémény szükséges. Prototípusát Spanyolországban építették fel, 1986-ban. A kollektor átmérője 240 méter, felülete 46 ezer m2 és a kémény magassága 195 méter. Teljesítményének csúcsértéke 50 kW. Egy olyan erőmű, melynek átmérője 7000 m, egy év alatt nagyjából egy nukleáris erőművel azonos mennyiségű energiát képes termelni. Jelenleg Ausztráliában van egy erőműépítés folyamatban. (6. sz. melléklet). 5. A naptó a napenergiából keletkező hőt tárolja úgy, hogy akadályozza a felmelegített vizet a felszínre jutásban. Az alsó rétegében oldott só található, így ez a víz túl nehéz ahhoz, hogy a felszínre áramolhasson. Naptavat elvileg bárhol lehet telepíteni, fontos azonban, hogy az adott helyen a só olcsón beszerezhető, az elpárolgó víz - lehetőség szerint tengervízzel - könnyen utántölthető, a napsugárzás pedig intenzív legyen. Jelenleg a legnagyobb működő naptó Indiában, Bhuj-ban található93. (7. sz. melléklet). 2.9.2.4 Fotovillamos átalakítás A napenergia fotovillamos hasznosításának a Nap sugárzási energiájának közvetlenül villamos energiává történő alakítását, és ennek hasznosítását értik. Az átalakító szerkezetet napelemnek, vagy napcellának nevezik. A napelemek anyaga félvezető, amelyben az energiaátalakítás lejátszódik. A napelemek széles körű földi alkalmazása az 1970-es években indult meg és a növekedés azóta is folyamatos. Napjainkban évente több mint 100 MW teljesítményt előállító napelemmennyiség területileg a következőképpen oszlik meg94: 93

A Bhuj naptó egy kutatási és demonstrációs projekt. Területe 6000 m2, 1987-ben hozták létre. A tó 100 méter

hosszú, 60 m széles és 3,5 m mély. A vízbe 4000 tonna sót oldottak fel. Átlagos hőfoka a víznek egész évben 75°C. Jelenleg ez a legnagyobb működő naptó. 94


80


Dél- és KözépAmerika 6% Többi ország 2%

Kína, India 7%

Afrika 10% Észak-Amerika 19%

Ázsia, Óceánia, Japán 29%

Európa 27%

Forrás: Napenergia a mezőgazdaságban 21. ábra A világ napelem-gyártásának területi megoszlása

A legelterjedtebb napelem alapanyag a szilícium, amely általában egykristályos, polikristályos, valamint amorf változatban készítenek. A szilícium mellett megemlítendő a kadmium-szulfid, valamint gallium-arzenid alapanyagú elemek is. A napelemek által termelhető villamos energia az alkalmazási helyen levő sugárzás függvénye. Alkalmazásuk kezdetben inkább a szakmai felhasználókat érdekelte, így először országúti segélykérő telefonok, mikrohullámú átjátszó-adók működtek napelemről. A napelemek wattonkénti ára rohamosan csökken, hatásfokuk pedig folyamatosan nő, az új technológiák és az egyre szélesebb körben való alkalmazás hatására. A megoldás jelenleg a vezetékes árammal ellátott épületek számára még drága, azonban sok olyan terület van, ahol már gazdaságos. Ezek közül kiemelendőek a villamos energiával el nem látott tanyák, ahol bizonyos feltételekkel már most

távolság az elektromos hálózattól (m)

is olcsóbb a napelemes berendezések használata, mint a hálózat kiépítése. 1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0 0

100

200

300

400

500

600

700

800

900

1000

Éves villamosenergia-igény (kWh)

Forrás: Pálfy Miklós, Solart System kft.

81


22. ábra Napelemes autonóm áramforrások gazdaságossági határgörbéje

A 22. ábra azt mutatja be az éves villamosenergia-mennyiség és az elektromos hálózattól való távolság függvényében, hogy mely esetekben azonos a fotovillamos berendezések alkalmazása a hálózati villamos energia felhasználásával. Az ábrán látható vonal fölötti terület azokat a pontokat jelöli, amelyeknél olcsóbb a fotovillamos berendezések alkalmazása, mint a villamos hálózatra csatlakozva az áram megvásárlása. A napelemek alkalmazása rendkívül sokrétű, főbb felhasználási területei a következők: •

Villamos hálózattól távol eső lakóházak, üdülők, gazdasági épületek, létesítmények áramellátása

•

Villamos hálózattól távol eső települések áramellátása

•

Hírközlő

berendezések

(mikrohullámú-átjátszóállomás,

nyilvános

telefonállomás,

segélykérő telefon, stb.) áramellátása •

Vízszivattyúzás áramellátása

•

Szabadtéri, köztéri világítótestek áramellátása

•

Biztonsági, vagyonvédelmi berendezések áramellátása

•

Stb.

2.9.3 Az energia tárolása A napenergiából nyert hő-, valamint villamos energia – tekintettel arra, hogy a napsütés időtartama az időjárástól függően változik, és ez általában nem esik egybe a fogyasztás idejével – egy későbbi időpontban való felhasználására tárolókat alkalmaznak. A tárolókat általában napi mennyiségre szokás méretezni, de nagyobb rendszereknél hosszabb időre is alkalmaznak nagyméretű tárolókat. A napelemek által termelt villamos energia tárolására szolgáló eszközök az akkumulátorok. Ezek széles körben elterjedtek és nagy választékban állnak rendelkezésre. Ezekkel szembeni igény a jó energiatárolási hatásfok, a széles működési hőmérséklet-tartomány, a karbantartásmentesség, valamint a hosszú élettartam. A hőtárolók legfőbb töltőanyagai a víz, különböző kőzetek, a talaj és különböző vegyi anyagok95. 95

Egy családi ház egész éves fűtési hőigénye a hőszigeteléstől függően 50-100 GJ. Egy köbméter víz miközben

90°C-ról 5°C-ra hűl le 378 MJ hőt ad le, tehát a szükséges 100 GJ energiát 264 m3 térfogatú, (gyakorlatilag a lakóház méretét közelítő) tárolóból nyerhetjük ki. Feltéve hogy nincs közben hőveszteség és nagyon jó

82


2.9.4 Az EU napenergia termelésének jelenlegi helyzete A napenergiából származó hőenergia-termelésben az előző évtől eltérően 2002-ben csökkenés volt tapasztalható. Mindezek ellenére tavaly a szektorban több, mint 1 millió m2-es növekedést regisztráltak96(lásd 23. ábra). Míg az európai piac 1993 óta évente átlagosan kb. 10%-kal növekedett, 2002-ben az előző évhez képest mintegy 24%-os csökkenés figyelhető meg. Az EU-ban telepített kollektorok összfelülete 2002-re elérte a 12,8 millió m2-t. A csökkenés ellenére Németország 574 ezer m2 napkollektor telepítésével megőrizte első helyét az Unión belül. Németország mellett jelentős kollektor-telepítési potenciállal Ausztria, valamint Görögország említhető meg.

hőszivattyút alkalmazunk. Ez az ideális eset azonban sajnos nem létezik, de nem is lehet cél a teljes hőmennyiség raktározása. A fagymentes időszakokban a napi használati-melegvíz igények kielégítésére többnyire bőven elegendő egy 150-200 literes forróvíztároló is, mely fűtését a bele szerelt csőkígyó teszi lehetővé. A napkollektorban felmelegedett hőhordozót a csőkígyóban keringtetve a tároló hőmérséklete is megemelkedik. Kisebb tárolókat a házak pincéjében, vagy földbe süllyesztve lehet kialakítani. Jóval kisebb helyet és beruházást igényelnek az úgynevezett látens vagy fázisváltós hőtárolók, melyek töltőanyaga hő felvétele közben halmazállapot-változáson megy át, majd később a megfordított folyamatban a felvett hőt leadva visszakristályosodik. Ebben az esetben kb. 33 m3-es (családi házak széntárolója szokott ekkora lenni) tároló elég lehet. A napenergia segítségével nyert energia tárolásának másik lehetősége a vízbontásos hidrogéntermelés. Az így nyert hidrogén nagynyomású tartályokban, vagy fémekben fém-hidrid formájában tárolható, onnan kivonható és csővezetéken a felhasználás helyére továbbítható. További lehetőség a naperőműben koncentrált fény hatására lezajló folyamat, amelynek során metán és széndioxid reakciójában szintézisgáz (szénmonoxid és hidrogén keveréke) jön létre, ami már tartályokban tárolható, csővezetéken szállítható. Egy úgynevezett metánreaktorban visszaalakítva a kiinduló anyagokká, a korábban felvett hő a folyamatból kivonható. Egy ilyen naperőmű működik az Izraeli sivatagban. 96

EurObserv’ER: Solar Thermal Barometer, 2003, p. 43.

83


Forrás: EurObserv’ER 2003 23. ábra Az EU-ban éves szinten telepített kollektorfelület (ezer m2)

A növekedés mérséklődésének eredményeképpen az EU-ban 2003-ra 14,2 millió m2-re becsülhető a teljes telepített kollektorfelület. A jelenlegi növekedési adatok tükrében a 2010-re kitűzött 100 millió m2 teljesítése valószínűtlennek tűnik. A tervezett időszak végére 56 millió m2 teljesíthető, és a cél 2015-re elérhető97. A világ napelemes energiatermelése 2002-ben 33,3%-kal, ezen belül az Unióban 37,7%-kal nőtt98. Az EU-tagállamok közül kiemelkedik Németország, amely a megelőző évhez képest 2002-ben energiatermelésében 80%-os növekedést ért el. Ezzel jóval megelőzte a második helyen álló, 20%-os termeléssel növekedő Spanyolországot99. A jelenlegi fejlődési ütemmel számolva 2010-re is csak az előirányzott energiamennyiség mintegy felének előállítására lesz képes az Unió. A felhasználás folyamatos növekedésből eredő versenyképesség javulása ellenére az energiaforrás kellő támogatására irányuló programok hiányában a napelemes energiatermelés részesedése a várakozástól jelentősen elmarad. 2.9.5 A hazai napenergia viszonyok Magyarországon a napsugárzásra és a napsütés időtartamának megállapítására a századforduló óta végeznek rendszeres megfigyeléseket. A napenergia hasznosításával kapcsolatos műszaki tervező munkához ezek az adatok fontosak, hiszen ebből kiindulva lehet a berendezésekből kinyerhető energiamennyiséget meghatározni. 97

EurObserv’ER

98

EurObserv’ER: Photovoltaic Barometer, 2003, p. 41.

99

EurObserv’ER: Photovoltaic Barometer, 2003, p. 43.

84


Hazánk természeti adottságai nem szabnak határt a napenergia felhasználásának, hiszen a primer energiafelhasználás többszöröse érkezik napsugárzás formájában az ország területére100. A magyarországi napsugárzás energiasűrűségének átlagértéke 1760 kWh/m2/év, ami azt jelenti, hogy egy kb. 25 km2 területre hazánk energiaszükségletével megegyező mennyiségű energia érkezik101. A napos órák száma, földrajzi fekvéstől függően 1900-2150 óraév.

24. ábra A napsugárzás időtartama Magyarországon102

Hazánkban a tavasztól őszig terjedő időszakban 1 m2 kollektorfelülettel mintegy 200-600 kWh nagyságú hőenergia termelhető, melynek egész éves értéke 1200-1450 kWh értékek között ingadozik. A napsugárzás éves értéke az ország egész területén belül nem változik. Becslések szerint

ma

Magyarországon

30

ezer

m2

kollektorfelület

üzemel

kisebb-nagyobb

rendszerekben103. Egy négytagú család éves melegvíz szükségletének több mint a fele egy kb. 5 m2-es hagyományos síkkollektorral kielégíthető. Tekintettel arra, hogy a napenergiás berendezések ára jelenleg magas, a lakásonkénti beruházási összeg 30 %-át (maximum 500 ezer forintot) vissza nem térítendő támogatás formájában az állam, az Energiatakarékossági Program keretéből biztosítja. Ahhoz, hogy a teljes belföldi szükségletet a jelenlegi technológiával fedezni lehessen, hazánk területének csupán 0,24 %-át kellene napelemekkel befedni104. Európai Uniós mintára hazánkban is elindult a „20 000 napkollektoros tető 2010” program, melynek célja az intézmények és lakóházak hő- és melegvízellátása. Mindemellett

100

Hazánk területére évente kb. 1,21·1014 kWh érkezik a Napból. Ez a hazai villamosenergia-fogyasztás kb.

3500-szorosa. Farkas István: Napenergia a mezőgazdaságban, Mezőgazda kiadó, 2003, 122.o. 101

Gyöngyösi István: Fellendülőben a napenergia hasznosítása, Hetek, 2000.04.08, 5.o.

102

Forrás: Stumphauser T. és Dr. Csiszár A.: Energiahatékonysági kézikönyv, 2001, 6.o.

103

Vass Zoltán: A megújuló energiák hasznosítása, Energia Központ, 1999, 20.o.

104

Lukács Gábor: A napenergia a környezetvédelem szolgálatában, 2002, 16.o.

85


tervek között szerepel, hogy a villamosenergia-termelésből 2010-re mintegy 2-3 GWh nagyságú részt fotovillamos berendezésekben előállított energiával biztosítják. 2.9.6 A napenergia-felhasználás növekedésének piaci korlátai és lehetőségei A napenergia-hasznosítás széles körű alkalmazásának legfőbb akadálya a nagy induló tőkeköltség. A gyakorlatban a napenergiás berendezések drágák, valamint megtérülési idejük is hosszú. A nagy tőkeköltség a piac méretének következménye. Ahhoz, hogy ez a fajta energia megfelelő piaci részesedést elérhessen, a napenergia egységköltségének csökkennie kell, azonban a nagyobb egységköltség elérése nagyobb piacot igényel. Annak érdekében, hogy a napenergia felhasználás ebből az ördögi körből kijusson, az ebből származó energiát az államnak támogatnia kell, valamint olyan piacot kell létrehozni, amelynek segítségével az árak versenyképes szintre hozhatók. A nyugati országokban erre számos példa létezik. A megfelelő piaci ár a termelés növelését ösztönzi, valamint a kutatásra és fejlesztésre is nagyobb forrást biztosíthat. Ez a berendezések hatásfokának javulását eredményezi, így az előállított energia egységköltsége lényegesen csökkenhet. A napenergia-hasznosítás területén a tagországok és a csatlakozók is jelentős anyagi forrásokhoz juthatnak a JOULE, THERMIE, PHARE-programok keretében. A napenergiába fektetett állami segítségnyújtások azonban később megtérülhetnek, hiszen ezen rendszerek alacsony működési költsége később jövedelmezővé teheti a termelést, növelheti az adóköteles jövedelmet, ezáltal az állami támogatás egy része megtérülhet. A napenergiás berendezések gyártása, alkalmazása egyéb gazdasági előnyöket is magába foglal. Azon ország napenergiás rendszereket gyártó vállalatai válnak vezetővé a világpiacon, amelyek induláskor minél előbb és minél nagyobb támogatást kapnak. A már kialakult piacra való belépés költsége jóval magasabb. A napenergia-ipar kialakítása, munkahelyek megteremtésével a munkanélküliség mértékét csökkentheti, ezáltal hozzájárulhat az ország gazdaságának fellendüléséhez. Lehetővé teszi távoli területek energiaellátását, valamint hozzájárul a vidék fejlesztéséhez is. A beruházási költségek csökkentéséhez szükséges támogatások mellett fontos a napenergiás eszközök marketingjének támogatása, valamint az oktatás szerepének növelése az ismeretek terjesztésében.

86


2.10 Nyilvánosság Az energetika fejlődésének sosem volt egyszerű az útja. Mindig érvényesültek visszatartó erők, a megszokotthoz való ragaszkodás, az újtól és a járatlan utak kockázatától való félelem. Bonyolítja a viszonyokat, hogy a túlhaladott technológia háttérbe szorulása érdekek sérülésével együtt járó folyamat, ahol az intézmények pusztulása, vállalkozások bukása, munkahelyek

tömeges

elvesztése

kísérik

a

technika

váltását.

Az

energiaellátás

hatékonyságának feltétele a társadalmi együttműködés, nemcsak a fogyasztói szerepben, hanem a működéshez szükséges körülmények biztosításában. Ennek fontos eleme a támogató közvélemény, mivel a demokratikus társadalmakban az érintettek egyetértése elengedhetetlen az energetikai létesítmények telepítéséhez és működtetéséhez. A társadalom jelentős része eleve bizalmatlan az energiaellátásban szereplő vállalatokkal szemben, azok túlereje miatt. Hazánkban az utóbbi években ezt a hangulatot az állami vállalatok privatizációját kísérő botrányok felerősítették, valamint az a félelem, hogy az új tulajdonosok a társadalom érdekeit háttérbe fogják szorítani. Az ellenérzés nemcsak az új berendezések létesítését akadályozhatja, hanem a már működők üzemben tartását is, ha a lakosság osztja az aggodalmakat és támogatja a fellépést a létesítmény ellen. Ezek a vélemények többnyire nem szakmai tényeken alapulnak, hanem szubjektív nézetekre és hangulatokra. Egy demokratikus társadalomban a lakosság ellenzését nem lehet adminisztratív vagy jogi eszközökkel közömbösíteni, egyedül a meggyőzés általi megnyerés vezethet célhoz. Ehhez őszinte, nyílt és tárgyszerű tájékoztatás szükséges a vitatott létesítmények jellegéről és a működésükkel együtt járó kockázatokról. Az 1990-es évek magyar jogalkotásának egyik fejleménye, hogy villamosmű létesítése, átalakítása, illetve bővítése esetén a beruházónak tájékoztatnia kell az érintett közösséget a tervezett tevékenységéről és annak környezeti, gazdasági és társadalmi hatásairól. A hazai jogszabály előírja, hogy a 20 MW-os vagy azt meghaladó teljesítményű közcélú, valamint az 50 MW-os és azt meghaladó teljesítményű saját használatú erőmű létesítése, illetve üzembe helyezése esetén – az engedélyezési folyamatba illeszkedve – kötelező egyrészt az adott közösség tájékoztatása (a beruházó részéről), másrészt e tájékoztatás pontosságának szakértői bizottsági leellenőrzése. A bizottság ellenőrzi a tájékoztatást, és – a lakossági észrevételek megismerése érdekében – közmeghallgatást folytat le, majd a tapasztalatokat figyelembe véve kialakítja végleges állásfoglalását, melynek során eldönti, hogy az engedélyezési folyamat továbbvihető-e. 87


Az érintett közösségek véleményének érvényesítését szolgálja, hogy a helyi ügyekben az önkormányzatoknak is van engedélyezési hatásköre a létesítéssel, operatív kérdésekkel kapcsolatban, valamint tagokat delegálnak a közmeghallgatást végző szakértői bizottságba is. A döntések erejét esetenként helyi, vagy a helyinél nagyobb körben rendezett népszavazásokkal is alátámasztják. 2.11 Jogi környezet A kiszámítható és hiteles energiapolitika legfontosabb feltétele a megfelelő jogi környezet. Ennek biztosítása azonban nem korlátozódik jogszabályok alkotására, hanem betartásukat felhatalmazással rendelkező hatóságok ellenőrzik. Ezen kívül a jogalkotás nem egyszeri tevékenység, hanem a jogszabályokat időnként az élet változó körülményeihez kell igazítani. Az energiaellátás jogi környezetének kialakítását nagymértékben befolyásolta az áttérés a piacgazdaságra, az állami vállalatok döntő többségének magántulajdonba kerülése és az állami szerepvállalás nagyfokú megváltozása. Az állam tulajdonosi és igazgatási jogai legnagyobb részei megszűntek, amely rendezetlen helyzeteket is eredményezett (például megoldatlan, hogy az ellátásbiztonságért, vagy a távlati tervezésért ki a felelős). Mindezek mellett sok jogszabály módosítását követeli meg a jogharmonizáció az EU-val. Az energiaszektor új jogi és intézményi alapjai az 1990-es években fokozatosan épültek ki. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény célja az ásványi nyersanyagok bányászatának, a geotermikus energia kitermelésének, a szénhidrogén-szállító vezetékek létesítésének és üzemeltetésének szabályozása. Az éghető gázok biztonságos és gazdaságos szolgáltatásának szabályait az 1994. évi XLI. törvény és az ehhez csatlakozó végrehajtási utasítás tartalmazza. A gáztörvény a verseny előmozdítására előírta a földgázgáz-szolgáltató szervezetek elválasztását a termelést, importálást, tárolást és az országos hálózatot üzemeltető értékesítő vállalattól. A gáztörvény rendelkezett a Magyar Energia Hivatal létrehozásáról is. A villamosenergia-piac kérdéseit is törvény – az 1994. évi XLVIII. törvény a villamosenergiatermelésről, -szállításról és szolgáltatásról, VET –, valamint kormányrendelet szabályozza, kitérve az erőművek és hálózatok legfontosabb jogi, műszaki és engedélyezési kérdéseire. Az 1994-es VET a villamosenergia-piac területére is kiterjesztette a MEH hatáskörét. A jogszabályoknak az is feladata, hogy fokozatosan oldják a természetes monopóliumokat és rendezzék az áttérés útját a piaci viszonyokra. Ezek érdekében 2001 végére elfogadásra került a 2001. évi CX. törvény (új VET). A törvény a független magánerőművek kivételével kötelezően előírja az erőművek és hálózatok együttműködését, és a vállalatok egységes, 88


összekapcsolt

rendszerben

történő

üzemeltetését.

Emellett

rendezi

a

szolgáltatók

kötelezettségét és annak feltételeit is, a távolabbi cél a villamosenergia-piac teljes liberalizálása. Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény az atomerőmű működési feltételeivel foglalkozik. Alapvető követelménye, hogy e veszélyes technológiánál ne következhessen be szabálytalan láncreakció és a lakosságot ne érhesse megengedhetetlen mértékű sugárzás. A törvény részletesen meghatározza az állami szervek, valamint az üzemeltetők kötelezettségeit. A törvényhez nagyszámú kormány- és miniszteri rendelet tartozik, amelyek a hatósági követelményeket, valamint az engedélyezési és ellenőrzési eljárásokat rendezik. A távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény a támogatás megszűnésével tarthatatlanná vált panellakások távfűtésének rendezésére született. Célja egyrészt a költségek reális megosztása, másrészt a lakossági fogyasztóknál az átalánydíjas elszámolás helyett a mérések elterjesztése. A gazdasági átalakulás eredményeképpen kialakult helyzet miatt számos jogszabály foglalkozott az energetika privatizálásának módjával és feltételeivel. Ennek során az értékesíthető vagyon jellegét és mértékét, az állami tulajdon arányát és szerepét szabályozó törvényeket és rendeleteket időnként módosították is. Az új helyzetben a társadalmi érdek érvényesítésére sokat várnak az állam tulajdonában maradó, szavazatelsőbbséget biztosító „aranyrészvény”-től. Annak, hogy az alapvető vállalati döntéseknél egy ilyen részvény jogilag és gazdaságilag elegendő súllyal rendelkezik-e a kormányzat akaratának érvényesítésére kétséges. A közérdek képviseletében többet lehet remélni az energiapolitikai kérdésekben szabályozási ás felügyeleti hatáskörrel megbízott MEH szerepétől. A piaci verseny általános elvei (1993. évi LVII. törvény) az energetikára is érvényesek, valamint sok további jogszabály vonatkozik az energiaellátás feltételeire és követelményeire (biztonság, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, stb.). 2.12 Energiaárak Az energia ára minden termék vagy szolgáltatás költségét befolyásolja. Napjainkban az energiahordozók ára nagy figyelmet kap, mert az emberek anyagi helyzetét érinti és a vásárolt javak árára is hatással van. Az energiaipari társaságok természetes törekvése, hogy termékeiket a lehető legdrágábban értékesítse, megfelelő nyereséget biztosítva ezzel a 89


tulajdonosoknak. Ezzel szemben a társadalom általános érdeke, hogy az energia olcsó legyen, hiszen ennek ára nemcsak a lakosság életszínvonalát, hanem a gazdaság hatékonyságát és az ország versenyképességét is befolyásolja. Az ellentétes érdekek kezelését a piacgazdaságban sokáig az állam feladatának tartották, azonban ennek megoldását mára a piaci verseny kialakításától várják. Az energiahordozók piaci értékítéletét használati értékük szabja meg, amely egyrészt a hasznosítási tulajdonságtól, másrészt a lelőhely és felhasználás közötti szállítási lehetőségtől függ. A primerenergiák árát elvileg az adott kereslet melletti legkedvezőtlenebb előfordulás költsége, vagyis a határköltség szabja meg. A valós árak azonban a politikai és gazdasági befolyások eredményeképpen alakulnak ki. Az energiaellátás minden fázisa eszközigényes, emiatt az árban a tőkeköltségek – amortizáció, beruházási hitel kamata – szerepe jelentős mértékű. A kitermelés, felkutatás és feltárás szintén költséges beruházások, amik az energiahordozók árában kell jelennek meg. A költségek másik nagy csoportja az üzemvitelt és karbantartást fedezi. A szekunder energiák előállítása általában költséges, akár fosszilis, akár megújuló energiahordozókon alapul. Ezek árában két jelentősebb tényező az átalakítóművek tőketerhe és az energiaköltség. A nagyjából világpiaci árakhoz igazodó kitermelési áraktól eltérően a fogyasztói energiaárakra a helyi körülmények jelentős hatással vannak. Jelentős az egyes országok költségvetési és szociális politikájának szerepe, valamint a fogyasztói szokások is. Az energiaárakkal kapcsolatos állami magatartás az energiapolitika fontos eszköze. Az adók mértékével ugyanis befolyásolni lehet a fogyasztói energiaárakat és ezen keresztül az energiaszerkezetet, valamint az energiatakarékosságot is. A magyar adórendszer a gáznemű energiahordozókat, a villamos energiát és a hőszolgáltatást a minimális forgalmi adón kívül egyéb

elvonásokkal

nem

terheli,

míg

az

üzemanyagként

használt

cseppfolyós

energiahordozókat magasabb kulcsú forgalmi adó és további jelentős elvonások terhelik (jövedéki adó, készletezési hozzájárulás). Ezek az ár 60-70%-át is meghaladhatják. Hazánkban az infláció mérséklése érdekében a vezetékes energiaellátások területén az árak emelkedése jelentős mértékben korlátozott. Ez a piac deformálásának kialakulásához vezet, különböző nem kívánt következményekkel (beruházások visszafogása, hamis fogyasztói értékítélet, energiavállalatok vagyonfelélése, stb.). Az energiaárak alakulása a hazai átmenet időszakának fontos kérdésévé vált, ami politikai, gazdasági konfliktusokat és szociális feszültségeket eredményezett. A piacgazdaságra történő átállás következtében az árak

90


megsokszorozódtak, de a vezetékes energiahordozók esetében még mindig jelentős az elmaradás. Tekintettel hazánk EU-csatlakozására és az ebből következő – a vezetékes energiahordozók terén is megvalósuló – versenypiaci környezet létrejöttére a jövőben a valós árakat megfelelően tükröző energiaárak kialakulására lehet számítani. 2.12.1 A hazai üzemanyagár105összetevői A hazai üzemanyagárak kialakulásában három fő szempont játszik szerepet. Egyik az importár, amelyre 2002 egészét tekintve növekedés volt jellemző. A másik a forint dollárhoz (USD) viszonyított árfolyama, ami a hazai valuta tavalyi évi mintegy 10%-os erősödését figyelembe véve kedvezőnek tekinthető. A harmadik tényező az adó, amely jelentősen befolyásolja az üzemanyag forgalmát. Az állam 2002. július elsejével megemelte az energiahordozó jövedéki adóját, a motorbenzinnél 10%-al és a gázolajnál 5%-al. Ennek következtében, a környező országokhoz viszonyítva az üzemanyag hazánkban a legdrágábbá vált. A drágulás erős külföldre terelő hatást váltott ki, és a hazai üzemanyag forgalom csökkent. A forgalomban kimutathatóan a 2002 első félévi 6-8%-os forgalomnövekedéshez képest a második félév forgalma stagnált. Összességében a 2002. évi forgalom 3-3,5%-al emelkedett. Tekintettel arra, hogy a forgalom nem változott, valószínűsíthető, hogy a hiányzó 3%-ot a fogyasztók külföldön szerezték be. Ez az állam számára hozzávetőleg 10 milliárd Ft bevételkiesést jelentett. Az Európai Unió a jövedéki adóra vonatkozóan minimumértéket határoz meg. Hazánk e tekintetben az Unió átlagába tartozik, melynek közel 10 éves bevezetése óta az adóterhelés mintegy 3-szorosára növekedett, mind a motorbenzin, mind a gázolaj esetében. A jelenlegi adóterhelés meghaladja a környező országok értékét. Összehasonlításként a Magyarországhoz adó szempontjából közel álló Ausztriában ez árban 5-10%-al alacsonyabb. Mindemellett az ÁFA különbséget is figyelembe véve – ami hazánkban 25%, Ausztriában 20% megállapítható, hogy az osztrák üzemanyag adóterhelése (motorbenzin esetében 20, gázolaj esetében 30 Ft-tal) olcsóbb. A környező többi ország tekintetében az eltérés jelentősebb.

105

A bekezdés kidolgozásának alapját az Infórádió Energiainfó 2003. 03. 03-i adása szolgáltatta

91


2.12.2 A földgázár hatása A földgázpiac kialakítása során az egyik legfontosabb feladat az árképzési alapelvek kidolgozása volt. Ezeknek ugyanis tükrözniük kell a szolgáltatás költségeit, valamint fedezetet kell nyújtaniuk a tárolók és nagynyomású vezetékek felújítására és bővítésére. A 2000 és 2001. évek folyamán a földgáz importárak több mint kétszeresére nőttek. Ennek hatását a forinterősödés némiképp enyhítette, de a gázüzletág mai helyzetében jelentősen alulfinanszírozott. Az energiahordozó iránti igény folyamatosan növekszik, a villamosenergiaszektorban a termelés átállt földgázalapúra, valamint az új lakások is szinte kizárólag gázfűtést használnak. Ennek következtében a téli földgázkereslet is fokozatosan nő. Ezzel az infrastruktúra fejlesztése azonban nem tudott lépést tartani az alulfinanszírozottság miatt. Jelenleg a csővezetékek és tárolók fejlesztésére hiányoznak a források. A MOL évente mintegy 3 milliárd Ft-ot fordít a gázvezeték-hálózat és a gáztárolók karbantartására, azonban ez a felújítási és karbantartási igények csak töredékét fedezi. Ki kell hangsúlyozni, hogy nem csak felújításokat, hanem kapacitásbővítést is meg kell tenni. Ennek következményeként az új csővezetékek és gáztárolók megépítéséhez több tízmilliárd Ft-ra lenne évente szükség, amit előbb vagy utóbb támogatni kell. Ennek lehetséges módja az áremelés. Ezek a beruházások az ország megfelelő földgázellátása szempontjából fontosak, ezért ez az áremelési kényszer a piacnyitástól független. Hiszen amennyiben a földgázárak mesterségesen alacsony szinten tartása érdekében alapvető beruházásokat nem végeznek el, annak hosszú távú ellátás-biztonsági következményei lehetnek. Tekintettel a 2-3 éves átfutási időre, a beruházásokat minél hamarabb el kell kezdeni annak érdekében, hogy a folyamatosan növekedő igények megfelelő biztonsággal a jövőben is kielégíthetőek lehessenek. A 2003.márciusban elfogadott gáztörvény árképzésének alapja, hogy nem tesz különbséget a nyersanyag eredete szerint - hazai olcsóbb kitermeléssel vagy importból kerül a rendszerbe -, hanem Európára érvényes, egységes nemzetközi nyersanyagárat vesz figyelembe. Ez a földgáz alapára. Az alapár mellett az árban kifejezésre kerül az átértékelt eszközérték (és az ennek megfelelő amortizációs költség), a tőkeköltség, valamint a megállapított nyereség. A törvény értelmében 2003. május 15-től a lakossági árak 12%-al, míg az egyéb fogyasztói körbe tartozó árak 15%-al emelkednek. A lakosság 90%-a, fogyasztástól függően támogatásban részesül, amelynek következtében az átlagos áremelés éves szinten a 4,3%-ot éri el. A támogatáshoz szükséges forrást a hazai földgázkitermelésből származó, bányajáradékból összegyűjtött alapból finanszírozzák. A lakosság gázszámláján a többletköltség nem jelenik meg, ezt a szolgáltató, a fogyasztás arányában az alapból hívhatja le. Az eddig mesterségesen 92


leszorított árszínvonal évente mintegy 150 milliárd Ft-ba került a nemzetgazdaságnak, míg az új ármechanizmus alkalmazása várhatóan 40-60 milliárd Ft terhet jelent.

93


2.12.3 Villamosenergia-ár meghatározása Hazánkban a fogyasztók a GDP közel 4%-át használják fel villamos energiára, az állam által szabályozott monopol környezetben. A rendszerben az államnak fontos feladata, a társadalmi érdekek figyelembe vételével, az áremeléseket úgy szabályozni, hogy az a vállalatok számára megfelelő ösztönzést biztosítson a szolgáltatás fenntartásához elengedhetetlen beruházások végrehajtása érdekében. A piacnyitásig érvényben levő szabályozás szerint a fogyasztók a villamos energia igényüket a területileg illetékes szolgáltatótól szerezhették be. Az áramszolgáltatók a fogyasztók igényeinek kielégítéséért feleltek. A villamos energia ára tartalmazta az előállítás, a hálózat használata és a rendszer szolgáltatásai által felmerült költségeket is. A piacnyitás a különböző tevékenységek szükségszerű elkülönítését hozta létre. A verseny megteremtése érdekében a szabad és diszkriminációmentes hálózati hozzáférést mindenki részére biztosítani szükséges. Ennek következtében a hálózat használatával összefüggő elosztói, átviteli és rendszerirányítási szolgáltatásokat minden használó szabályozott árakon veheti igénybe. Az elosztás és a közüzemi szolgáltatás továbbra is hatóságilag lesz megszabva, azonban pontosan el kell különíteni, hogy melyik funkció melyik tevékenységhez tartozik. Az áramszolgáltatóknak, valamint az MVM-nek lehetősége nyílik arra is, hogy feljogosított fogyasztókat lásson el önálló fogyasztóként, amelyet várhatóan többen kihasználnak. Ebben a helyzetben fontos, hogy a hatóságilag szabályozott tevékenységek költségei pontosan meg legyenek határozva, mert versenyelőnyt jelenthet, amennyiben a szabályozott árak az indokoltnál nagyobb költségekre nyújtanak fedezetet. Az elosztó hálózat használatáért valamennyi csatlakozó rendszerhasználónak díjat kell fizetnie. Kezdetben csak a fogyasztóknak lesz a díjfizetés meghatározva, a termelőknek nem. A díjakat minden hálózatra csatlakozónak meg kell fizetnie, de a közüzemi fogyasztók számára semmi változás nem történik, hiszen ők továbbra is a közüzemi árak alapján vételezhetnek. A közüzemi fogyasztók által fizetett tarifa nyújt fedezetet arra, hogy a szolgáltató a közüzemi fogyasztók után a hálózathasználattal összefüggő elosztói-, átviteli- és rendszerirányítási díjakat kiegyenlítse. Az elosztói díjak meghatározására szolgáló rendszer alapja az 1997-ben hatályba lépő, négyéves árszabályozási rendszer. Ebben az induló árakat az energetikai társaságoknál elvégzett költség-felülvizsgálatok képezték, ahol a társaságok elismert működési költségei, az értékcsökkenési leírás, az elismert tőkeköltség, valamint a nyereség került meghatározásra. 94


Ezután az árak évenkénti karbantartása történik meg, amit az évi infláció, valamint elvárt hatékonyságjavulási tényező korrekciójával igazítanak ki. A szabályozás lényeges eleme, hogy miközben az induló árakat költségalapon számítják, az éves árkiigazítások során az árak a vállalatok tényleges költségeitől különbözhetnek. Ezzel a szabályozás célja a vállalatok költséghatékonyság-javulásának ösztönzése. A jelenleg érvényes árszabályozási időszak 2001. január 1-től 2004. december 31-ig tart. A rendszerhasználati díjakon belül a rendszerirányítási díj tartalmazza a villamosenergiarendszer tartalékolásának, az átviteli veszteség pótlásának költségeit. A rendszerirányítási díjba beépül a megújuló energiából és kapcsoltan termelt villamos energia támogatásából származó, valamint az „átállási költség” is, amelyet a rendszerirányító az MVM-nek fizeti ki. Az átviteli díj az átviteli hálózat, illetve az átviteli célú hálózati elemek amortizációjára, működési- és tőkeköltségeire nyújt fedezetet. A szabályozás támogatja a megújuló és kapcsolt106energiatermelést, ami kötelező és rendeletben előre meghatározott – az egyéb villamosenergia-forrásokhoz képest magasabb – áron kerül a termelőtől átvételre.

A képen látható szénerőműre tekintve, valamint ezen tevékenység lehetséges hatásait végiggondolva nem kétséges, hogy a világ energiafelhasználásának terén nagyfokú szemléletváltásnak kell bekövetkeznie. Ez számos – főként fejlett ipari – országban megtörtént, azonban fontos, hogy mindenhol belássák a változtatás szükségességét gazdasági helyzettől függetlenül. A szénhidrogének felhasználása folyamatosan nő, importarányuk egyre nagyobb lesz az energiamérlegben, ami az EU-t ellátásbiztonság szempontjából kiszolgáltatottá teheti. Mindemellett a világ műrevaló vagyona egyre fogy, mennyiségük várhatóan néhány évtizedig lesz csak elegendő. Ez árstabilitás, következésképpen gazdasági stabilitás szempontjából olyan kiszámíthatatlanságot, kockázatokat rejt, amit egy fejlett közösség sem engedhet meg magának. 106

Kapcsolt villamosenergia-termelésről akkor beszélünk, ha egy folyamattal primer energiát hővé és villamos

energiává alakítanak

95


Az Európai Unió célja, hogy energiafelhasználását minél nagyobb arányban megújuló energiaforrásokból fedezze, ezért ezek támogatásban részesülnek, melynek hatására egyesek – pl. a szélenergia – tekintetében a növekedés a korábban elképzelt szintet jóval meghaladta. Napjainkban a nukleáris energia potenciáljához, valamint kismértékű környezetterheléséhez képest méltatlanul csökkenő részarányt és társadalmi támogatottságot élvez. Biztos azonban, hogy jelenleg fontos energiaforrásnak számít és annak is kell a jövőben maradnia, hiszen hatalmas tartalékok rejlenek benne. Ebben segíthetnek az erőművek élettartamának meghosszabbítására és az új reaktortípusok kifejlesztésére tett kísérletek. A lehetőségek mind jobb kihasználása a figyelmet a tudományra és technológiára irányítja, melytől a kutatás újabb eredményei és hatékonyabb energiafelhasználási megoldások várhatók. Az uniós csatlakozás nyomán hazánkban is érvényesül a liberalizált piaci modell, amelyben a – egyelőre csak a feljogosított – fogyasztók szabadon dönthetik el honnan szerzik be az energiát. Mint általában, kezdetben itt is mutatkoznak hiányosságok (kínálatoldali kapacitáshiány, importkorlátozás), azonban ezek kellő politikai akarattal kiküszöbölhetők. Az új rendszer eredményeképpen új árszabályozás jön létre, amely nem politikailag meghatározott, hanem a piaci viszonyok alakítják. Annak ellenére, hogy ez a lakosság számára kezdetben kedvezőtlen hatással jár (áremelkedés), a piaci szereplők számára átlátható viszonyokat teremt, így a jövőre vonatkozó beruházási döntéseket biztosabban meg lehet hozni. Ez előnyös a nemzetgazdaság egészére nézve. Magyarországon a megújulók tekintetében legjobb projektnek a kulcsi szélerőművet tartom. Már az első év működése során bebizonyosodott, hogy az energiaforrás hazánkban – ahol főként a kis szélerősség jellemző – is életképes, az elvárásokat igazolja, valamint emellett további befektetéseket ösztönöz. A hazai szélenergia-termelés növekedése ellenére a jövő ígéretes megújuló energiaforrásának a napenergiát tekintem, amelyben jelentős tartalékok találhatóak, azonban optimális felhasználásuk hatékonyabb támogatást igényel. Sajnálatos, hogy az idei napenergiahasznosítási program kellő forrás hiányában már az év közepétől leállt, ami a napenergiás beruházások növekedését visszavetheti. A szükséges növekedés elmaradása miatt az árak magasak maradnak, így az energiahordozó lassabban válhat csak szélesebb kör számára elérhetővé. Ahhoz, hogy hazánk az uniós követelményeknek, valamint az energiatermelés és felhasználás terén

a

jövőt

tükröző

elvárásoknak

megfeleljen 96

jól

átgondolt

energiapolitikára,


ösztönzőrendszerre, forrásokra és társadalmi támogatottságra van szükség. Ennek sikeres végrehajtásához az állam, és mindenki tartós elkötelezettsége szükséges.

97


Irodalomjegyzék Könyvek, folyóiratok: 1. Aszódi Attila: Mitől függ az atomenergetika jövője, Fizikai Szemle, 2002/12.sz. 2. Bálint Viktor: Végszóra – Gázpiaci rendeletek, Figyelő, 2003/45.sz. 3. Bartha

Tibor

–

Barka

Ernő:

A

villamosenergia-piac

új

működési

modellje,

Energiafogyasztók lapja, 2002/3. sz. 4. Berger Zsolt: Gázárszabályozás, Figyelő, 2003/3. sz. 5. Berger Zsolt: Sikeres kapcsolás, Figyelő, 2003/8. sz. 6. Czibolya László – Zarándy Pál: Az EU nukleáris politikájának alakulása, és helyzetkép egyes európai országokról, Magyar Energetika 2003/1. sz. 7. European Union Energy Outlook to 2020, EU DG XVII. 1999. november 8. Farkas István: Napenergia a mezőgazdaságban, Mezőgazda kiadó, 2003 9. Dr. Gerse Károly: Ellátásbiztonság, Az MVM közleményei, 2002/1-2 10. Green Paper(Zöld Könyv): Com 2000/769 final, 2000. november 11. Gyöngyösi István: Fellendülőben a napenergia hasznosítása, Hetek, 2000.04.08 12. Horváth Gábor – Tóth Gábor – Dr. Tóth László: Szélerőművek létrehozásának magyarországi feltételei, http://mgk.gau.hu, 2003.03.05.07 13. B. Horváth Lilla: Energia: szabad a vásár, EU-évkönyv, 2003 14. Dr. Imre László: A megújuló energetika fejlesztési programjairól, Magyar Energetika, 2001/5. sz. 15. Kubik Pál: Energiapolitika: verseny, árrendezés, kompenzáció, www.magyarhirlap.hu, 2003.04.26 16. Litvai

Péter:

Az

áramszolgáltatók

és

a

villamosenergia-piac

liberalizációja,

Energiafogyasztók lapja, 2002/3. sz. 17. Lukács Gábor: A napenergia a környezetvédelem szolgálatában, 2002. 18. Dr. Magyari Dániel: A gázellátás stratégiai kérdései, Energiafogyasztók lapja, 2003/1 19. Mink Mária: Rázós verseny, HVG, 2002.11.30. 20. Munkácsy Béla: Új tendenciák Európa szélenergia szektorában, Energiagazdálkodás 2002/4.sz. 21. Peredi Ágnes: Enyhíti az emelést a gázár-kompenzáció, Népszabadság, 2003.01.13. 22. Peredi Ágnes: Gázáremelés kompenzációval, Népszabadság, 2003.03.20. 23. Peredi Ágnes: A piacnyitástól sem lesz olcsóbb a gáz, Népszabadság, 2003.02.06 24. Stumphauser T. és Dr. Csiszár A.: Energiahatékonysági kézikönyv, 2001. 98


25. Szergényi István: A legfontosabb tudnivalók az európai energiapolitikáról, Gazdasági Minisztérium, 1999. 26. Szergényi István: Felzárkózásunk az energiahatékonyság területén és ennek tükrében néhány jövőbeni energiafelhasználási változat elemzése, Energiagazdálkodás, 2002/3. sz. 27. Szergényi István: Új szempontok az európai energiapolitikában, Energiagazdálkodás, 2001/5-6. sz. 28. Szergényi István: Gondolatok a magyar energiapolitikáról, Fizikai szemle, 1999/9.sz. 29. Vajda György: Energiapolitika, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 2001 30. Vajda György: A nukleáris energetika kilátásai, Fizikai Szemle, 2002/12.sz. 31. Varró László: Privatizált áramszolgáltatók Magyarországon, MEH, 2001. április 32. Vass Zoltán: Csináljunk jól! – A megújuló energiák hasznosítása, Energia Központ, 1999. 33. Dr. Zala Katalin - Kamarás Zoltán: Az új villamosenergia-törvény alkalmazásának egyes kérdései, MVM közleményei, 2002/1-2. Kiadványok, egyéb: 34. Alternatív (megújuló) energiaforrások európai és hazai alkalmazása, www.gm.hu, 2003.03.27 35. European Energy and Transport – Trends to 2030, January 2003 36. EurObserv’ER: Geothermal Energy Barometer – The Rigth Pace for 2010, 2003 37. EurObserv’ER: Photovoltaic Barometer, 2003 38. EurObserv’ER: Solar Thermal Barometer, 2003 39. EurObserv’ER: The 2002 Overwiev of Renewable Energies, 2003 40. EurObserv’ER: Wind Energy Barometer, 2003 41. EUROSTAT: Statistical aspects of the oil economy in 2002, 2003 42. EUROSTAT: Statistical aspects of the natural gas economy in 2002, 2003 43. EUROSTAT: The European Union coal industry in 2002, 2003 44. Infórádió 2003. 01.27., 03.03. és 11.24-i adásai 45. International Energy Agency (IEA): Renewables information, 2003 46. Megújuló energiák - Napenergia kereskedelmi hasznosítása, 2003.07.07. www.xsany.hu 47. MOL Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság – Éves jelentés, 2001 48. Napóra magazin, 2003/1. sz., 2003. július-augusztus 49. Napóra magazin, 2003/2. sz., 2003. szeptember-október 50. Nincs pénz a gáztárolókra, www.fn.hu, 2003.03.24 99


51. PRETIR – Implementation of Renewable Energy in the European Union until 2010, 2003 52. Stelczer Balázs: A Kulcsi szélerőmű esettanulmánya, Első Magyar Szélenergia Társaság 53. Tavasszal megszületik a gáztörvény, www.fn.hu, 2003.03.24. 54. WETO – World Energy, Technology and Climate Policy Outlook 2030, European Commission, 2003

100


Mellékletek 1. Melléklet: A tulajdon megoszlása a villamosenergia-iparban és földgázszolgáltatóknál – Forrás: MEH honlap (www.eh.gov.hu) a) Villamosenergia-ipar

b) Földgáz-szolgáltatók

Szolgáltató Ddgáz Rt Dégáz Rt Égáz Rt Főgáz Rt Kögáz Rt Tigáz Rt

Főbb tulajdonosok (%) RWE Gas GmbH 41,4

Ruhrgas AG 41,4 Gaz de France 72,6 Gaz de France 63,9 Ruhrgas Hungária kft RWE Gas GmbH 16,4 32,7 EVN 31,6 WFG Hungária kft RWE Energie AG 14,5 29,7

101

Összes külföldi tulajdon 82,8 % 72,6% 63,9% 49,1% 31,6% Italgas 40%

94,2%


2. Melléklet:

Az európai villamosenergia-rendszeregyesülések

Forrás: Magyar Villamos Művek közleményei, 2002/3

102


3. Melléklet:

Napteknő - Forrás: www.xsany.com

103


4. Melléklet:

Naptorony - Forrás: www.xsany.com

104


5. Melléklet:

Naptányér - Forrás: www.xsany.com

6. Melléklet:

Napkémény - Forrás: www.xsany.com

105


7. Melléklet:

Naptó - Forrás: www.xsany.com

106


107

MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKÁJA AZ EU-CSATLAKOZÁS TÜKRÉBEN

Recommend Documents