A BORNEMISZA PÉTER TÁRSASÁG Új sorozat, V. évfolyam, 3. (36.) szám
KULTURÁLIS
ÉRTESÍTŐJE Bécs, 2010 március
Szépfalusi István
Magyarok a mai Ausztriában (1971)
A tartalomból:
Csoóri Sándornak ajánlom
Hatodik kerületi bécsi lakásomból kilépve, 150 méteres körzetben, magyarul köszönthetem lakóházunk két családját, a szomszédház két lakóját és házmesterét, a legközelebbi panzió bérlőjét, a sarki trafikost, csomagpostásomat, a rádió- és televízióüzlet vezetőjét és munkásait, a képkereskedőüzlet vezetőjét, a lakberendező és tervezőiroda vezető mérnökét, a Meinl élelmiszerüzlet főelárusítóját, a zeneműkiadó és három rövidáru (turista) üzlet tulajdonosát... Többször felvetettem már a kérdést önmagamnak, sokszor megkérdezték már tőlem, hányan vagyunk magyarok Bécsben, mennyien élünk a mai Ausztriában? Móricz Zsigmond "Úri muri"-jában, 1927-ben a következőképpen válaszolt: "Bécsben többen élnek magyarok, mint Szegeden, Debrecenben s Hódmezővásárhelyen együttvéve, de ez a kétszázezer magyar kétszázezer élőhalott, aki elvesztette tetterejének javát. Semmi szervezkedésre nem bírható, idegen szervezetbe nem lép, mert lenézi az idegen világot, melyben van, magyar szervezetbe nem lép, mert a magyar ember csak elnök tud lenni, közkatona soha." Az elmúlt két esztendőben baráti látogatásként becsöngettem 272 bécsi, 52 grazi és 22 salzburgi magyar otthonba. Az összesen 346 lakásban 769 személlyel találkoztam, akik közül 594 bécsi, 123 grazi és 52 salzburgi volt. Hivatásomnál fogva túlnyomó többségük az evangélikus vagy más protestáns egyházhoz tarozott, de akadt közöttük, Németh László szavával élve, "katolikusnak keresztelt protestáns színű magyar (mert ilyenek is vannak)". A szülő-, lakó-, vagy munkahelyét a legkülönbözőbb egyéni, családi, gazdasági, politikai, faji és egyéb okból önkéntesen vagy kényszerítő körülmények hatására elhagyó és a mai Ausztriában élő magyarul beszélő személyeket állampolgárságukra való tekintet nélkül, határátlépésük időpontjának figyelembe vételével csoportosítottam. Nem voltam tekintettel a határátlépés körülményeire és arra sem, hogy amikor Ausztriába kerültek, állandó, ideiglenes, kivándorló, letelepedő, visszatelepülő, menekülési, munkavállalási, hivatalos, turista vagy egyéb szándékkal érkeztek-e.
MEGHÍVÓ: MENGYÁN ANDRÁS A harmadik dimenzión innen és túl április 11-én, 17:30 (3. oldal) FITZ PÉTER Mengyán – Terek a templomtérben (4. oldal) LÁSZLÓFFY ALADÁR Keresztalja (vers) (5. oldal) SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA Janus Pannonius Nápoly veszedelméről (6.-7. oldal) GYERMEKEK OLDALA: TERSÁNSZKY J. JENŐ Misi Mókus kalandjai (8.-9. oldal) FIGYELŐ: Előzetes, kiállítások, impresszum
(10. oldal)
Mióta élnek Ausztriában? Az így elkészített és az alábbiakban természetesen csak vázlatosan ismertetett kimutatás legelején az az 1905ben Bécsben élő magyar szülők itt született gyermeke áll, akinek családja részese volt a múlt századvégi nagy, elsősorban gazdasági előjelű kivándorlási hullámnak. A századforduló óta működő bécsi - akkoriban florisdorfi - Magyar Munkás Egyesület és a Grazi Magyar Egyesület ezekben az években soraikból alakult. Az első világháború éveiben katonaként, a Tanácsköztársaság kikiáltása után, majd annak leverését követően menekültként érkeztek nagyobb számban Ausztriába, megelőzve a trianoni békeszerződés határrendezése következtében kivándorlókat. Burgenland Ausztriához történő csatolása hozta létre az úgynevezett "ausztrómagyarok" csoportját, akik - néhai Oskar Helmer kedves szavajárását idézve - a mai "magyar ausztriai"-ak (ungarische Österreicher) között sajátos színt jelentenek. A 30-as években ismét megnövekedett az USA-ba kivándorlók száma, közülük többen Ausztriában rekedtek. A nemzetszocializmus uralomra jutása után - még a megszállás évei előtt - több, elsősorban zsidó vallású magyar vándorolt be Ausztriába, majd kényszerült innen továbbmenekülni. A második világháború végén, a front előtt haladva katonai alakulatok, hivatalok,
2.
V./3. 2010 március
nagyszámban elmagyarosodott népi németek, vagy magyarul is beszélő vagy értő németek és erdélyi szászok érkeztek az országba. E kivándorlási hullámban több háborús bűnös is akadt. A háború következtében Ausztriába került magyarok száma minden bizonnyal 250.000-nél több volt, de 1948 január 1.-én már csak kerek 30.000 személyt tartottak közülük nyilván. A fordulat éve után és a hidegháborús években évente átlagosan kétezer magyar érkezett Ausztriába. Az 1956-57-es esztendőben 211.726 magyar kért Ausztriában menedékjogot. Közülük körülbelül 15 százalék visszatért Magyarországra. (Túlnyomó többségük azonnal, a kijövetelt követő hetekben, míg kisebbik részük az elkövetkező 10-15 esztendő leforgása alatt, elsősorban tengerentúli országokból tért vissza Magyarországra.) Az 1958 óta érkező úgynevezett "új-menekültek" állandóan növekvő száma az elmúlt három esztendőben évente meghaladta az ezret. Az 1968-as augusztusi csehszlovákiai események és az 1970ben megindult romániai turistalátogatások több szlovákiai és erdélyi megérkezését jelentették. A szlovákiai magyarok érdekes és váratlan tapasztalata szerint a "cseh hivatalnok-város" hírében álló Bécsben könnyebben és többször boldogultak a magyar nyelvvel, mint a szlovákkal! Évszámokhoz nehezen rögzíthető, osztrák szempontból sajátos, új betelepedési csoportokat különböztethetünk még meg. Közöttük nagyságrendben az első helyen a Jugoszláviából, elsősorban a Vajdaságból, de Horvátországból és a Muraközből is érkező idegenmunkások állanak. Nyugati országokból főleg nyugdíjas, amerikás magyarok jönnek vissza a szülőföldhöz közel fekvő Ausztriába. Bécs, Graz, Salzburg, Kismarton és Felsőőr idősebb éveikben könnyebb megélhetést biztosít. Jelentős csoportot alkotnak a csak magyar állampolgársággal és magyar hatósági megbízással Ausztriában dolgozók. A magyar nagykövetség, az IBUSZ, az MTI, a Collegium Hungaricum, a MALÉV, a hajózás, a kereskedelmi vállalatok, stb. szervek megbízottjaira és vidéki kirendeltségeire gondolok elsősorban. Ebben az összefüggésben kell megemlíteni az Ausztriában tanuló magyar diákokat és ösztöndíjasokat, a kutatókat, az átutazókat, a keletről nyugatra és nyugatról keletre utazó turistákat, a turistaforgalom következtében létrejött házasságok "bevándorlóit". Nyelvi szempontból megemlítendők azok, akik a magyar nyelvet értik, de nem használják. A K. u. K. idők utolsó szemtanúik ők, akik valamilyen oknál fogva tudatosan nem akarják vagy szégyellik használni a magyar nyelvet. Velük ellentétben sajátos helyet foglalnak el a magyar nyelvet megtanultak és így magyar érzelműekké válók. A nemzetiségi vegyes házasságoknál több esetben ők az "idegen", vagyis a magyar nyelvű kultúra hordozói. Nem jelentéktelen azok száma sem, akik Kelet-Európában népi németeknek számítottak vagy annak vallották magukat, de Ausztriában magyarokká váltak. (folytatása lapunk következő számában)
A BPT alapítójának és több mint négy évtizeden át a Társaság "lelkének-mindenesének" számító Szépfalusi István írása eredetileg a Magyar Híradó 1971. május 1.-i számában jelent meg és a BPT közelgő, 50. jubileuma alkalmából közöljük újra.
Mengyán András: Megszakított folytonosság, 2003
V./3. 2010 március
3.
MEGHÍVÓ a Bornemisza Péter Társaság márciusi rendezvényére
Meghívottunk:
Mengyán András Munkácsy díjas designer, festő, grafikus
"A harmadik dimenzión innen és túl” (kiállítással egybekötött, vetítettképes előadás) 2010. április 11.-én, a hónap második vasárnapján, d.u. 17:30 órakor A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15
Mengyán András 1945-ben született Békéscsabán. További életútja: 1964-68 Magyar Iparművészeti Főőiskola – Budapest , Diploma – Mesterfokozat 1974. Díj. 3. Internationale Grafikbiennale, Frechen (BRD) 1976. Díj.4. Internationale Grafikbiennale, Frechen (BRD) 1978. Díj. Krakan 7. Miedzynarodowe Biennale, Krakkó 1974- Magyar Képző és Iparműűvészeti Szövetség tagja 1974 -1981 Alapító tagja a “BUDAPEST MŰHELY” - nek. Tagjai: Bak Imre, Fajó János, Hencze Tamás, Keserű Ilona, Mengyán, András, Nádler István.) 1976. Egyéni kiállítás. Józsefvárosi Kiállítóterem, Budapest 1973-81. Tanársegéd a Magyar Iparművészeti Főiskola Formaervező Tanszékén, Budapest. 1981-82. Ösztöndíjasa a Fellow of the American Council of Learned Societies (.ACLS), New York 1982 IBM fellow. International Design Conference, Aspen (Colorado) (USA) 1983. Díj.8th International Exhibition of Original Drawings, Rijeka 1984. Egyéni kiállítás. Csók István Képtár Székesfehérvár 1982-89. Docense és igazgatója a Magyar Iparművészeti Főiskola Alapképzési Intézetének 1985-86. Egyéni kiállítás. Műcsarnok Budapest 1986-87. Pratt Institute (USA) tanácsadója. New York 1990. Egyéni kiállítás.Attaturk Kultur Merkezi (Ankara) 1990 - 1996. Professzora és igazgatója a Bergeni Iparművészeti Főiskola Alapképzési Intézetének. Bergen (Norvégia) 1992. Egyéni kiállítás. Bergen Kunstforening Bergen 1989-1992 ICSID (International Council of Societies of Industrial Design) vezetőségi tagja. 1992- Tagja a Norvég Képzőművészeti Szövetségének. 1995. Egyéni kiállítás. Henie - Onstad Kunstsenter (Høvikodden, (Oslo) Norvégia) 1995. Egyéni kiállítás. Műcsarnok (Budapest H) 1996-2006. Professzora a Bergeni Képző és Iparművészeti Főiskolának.Bergen 2001.Egyéni kiállítás. IKM (Internasjonalt Kultursenter og Museum) Oslo 2003. Egyéni kiállítás. Kiscelli Múzeum, Budapest 2003- Vezetőségi tagja a Nemzetközi Kepes Társaságnak. 2007- Tagja a Magyar Széchényi Művészeti Akadémiának 2007. Egyéni kiállítás. Eger 2006. Díj. Rózsa Farkas Formatervezői Díj Budapest 2006. Díj.Festészeti Különdíj. (Mosonmagyaróvár) 2007. Munkácsi Mihály Állami kitüntetés Budapest 2008. Alapítója az A22 Galériának (Budapest) 2009. Egyéni kiállítás. Galérii Mesta Bratislavy-Mirbachov Palác, Pozsony (Bratislava) 2009. Visuelle Raum-Polyphonie. Üblacker Hausl, München
4.
V./3. 2010 március
Fitz Péter
Mengyán - Terek a templomtérben Mengyán András: 17D. Ikertér (2003) Mengyán András művészete a magyar képzőművészetben különálló eset. Bár meglehetősen régen van a pályán, s dolgozik itthon és külföldön, mindig a kívülállás volt rá jellemző. Ez nem a személyéből vagy a művészetéből fakad, hanem a dolgok és körülállások alakultak így. Rendkívül következetes életpályát tudhat maga mögött: érdeklődésének fókuszában mindig a tér értelmezése, konkrét megfogalmazása áll. Műveinek alapelve az ismétlés nélküli permutáció, tér és idő, a különféle dimenziók megjelenítése. A formák önálló élete, egymáshoz való viszonyuk foglalkoztatja egész pályafutása során, függetlenül attól, hogy éppen „figurális”, vagy szeriális művet hoz létre. A síkban – grafika, festmény, film, videó –, a térben – szobor, installáció – vagy esetleg a kettő kombinációja a megjelenési forma. A kiscelli kiállítás a maga nemében összefoglaló is, mert visszautal Mengyán összetett tevékenységének szinte minden elemére, másrészt a hol tartok? a jelen állapot bemutatása is egyben. A tér három, határozottan elkülönülő egységre bomlik: az első, a szentély-részben a 17 dimenziós ikertér, amelynek elő- vagy ősképe a Hatdimenziós tört vonal 1988-ból. Az a mű, mint alapidea, vászonra, azaz síkban készült, míg itt monumentális méretben lebeg a térben. Annak a geometriai gondolkodásmódnak a szemléletes megtestesüléseként, melyet Mengyán egész pályafutása során végzett: a térbeli formák összes vizuális alapelemének rendszerezését. A térben lebegő színes rudak – a láthatatlan feszítő rendszer, a szinte észrevehetetlen damil-rengeteg révén – sokdimenziós konstrukciót alkotnak. A kvázi „száraz” geometriai térmodell olyan pigmentű festékkel készült, amely az ultraviolett világításnál különös mélységet teremt. A második egység az Utca I–III. Mengyán populárisabb, szinte figurális munkáinak vonulatába tartozik. Egy korábbi nyilatkozatában említette, hogy a vizuális alapelemek rendszerezésénél eljutott arra a pontra, amikor számára és közönsége részére is egyre fontosabbá vált a környezet, természet és külvilág és a művészet kapcsolata. A programozható tér címet viselő environment 1988-ban már hasonló gondolat jegyében született, de ott a rávetített film játszotta az „ornamentika” szerepét. Ez a műegyüttes a városi környezet vizuális ingereit, jeleit foglalja rendszerbe; a lüktető reklámfeliratok, neoncégérek rengetege jelenik meg üvegre festve, s alkot átlátható, átjárható installációt. Az installáció eredeti értelmében van jelen: térberendezés, térmeghatározás történik. Hármas tagolása pedig a rend-káosz-rend, avagy a konstrukciódekonstrukció-rekonstrukció elvére épül. A harmadik egység is munkásságának régebbi periódusához kapcsolható. A Megszakított folytonosság térspiráljai olyan korai munkáihoz vezethetők vissza, mint például a Formák logikája sorozat 1974-ben. A különbség azonban nem csak annyi, hogy a síkbeli konstrukció átlép a térbeliség dimenziójába, hanem minőségbeli is. Egy raszterhálóval határolt téglalap alakú síkon az egyik sarokból elindul egy színes spirál, amely megszakítás nélkül végigkövethető az egész mezőn az átellenben lévő sarokig. A spirál beleemelkedik a térbe, színes, s a megszakítások – a folytonosság – csak optikai. Ez a mű is a fekete fény hatására épül, amely a „hétköznapi használatban” kétségkívül triviális megoldás, azonban Mengyán esetében a térberendezéseknél éppúgy, mint a festményeknél egyértelműen más dimenzióba emeli a kompozíciókat. Mindez a teljesen új táblaképekre is vonatkozik. A folyamat, ami jószerivel több mint három évtizede kezdődött, töretlenül képes megújulva, átalakulva új minőségeket teremteni.
V./3. 2010 március
5.
Lászlóffy Aladár
Keresztalja Előbb a hegyi kápolnáig, aztán a falu templomáig, kéttorony örök irányáig, hollóéveken által máig, néha Nagyenyed zárkájáig, Don-kanyarig, Szibériáig, s vissza az alvadt városokba, meghagyott kicsi otthonokba, rongyszőttes-tiszta tájromokba, vissza a hajnal-vereckéken, tűzön-vízen keresztül épen, mert nem test szerint, csak egy képen, de makacsul, de mindenképpen, keresztülszületve egy házon, keresztülszármazva egy népen, Uram, nem a te láncod tépem, nem a gonosznak táncát lépem, hinni egyedül is hihettem,
de ha már így lett - néped lettem, ömlök dunákba, csermelyekben, ösvények medréből csepegve eljövök mindig ligetedbe, ott, ahol vagy, te Örök Máshol, megérkezni a búcsúzásból, hogy elfogadj és látva lássad: használlak kortynak és falásnak, és csak te tudd, hogy ennyi mennyi... Netán a sors mindent feléget, a lenti földön, fellegeken s a visszanövő rengetegen már senki nem tud megjelenni májusi eső verte bókkal, szél szalagozta lobogókkal a meg-megújítása végett Te ne feledd e szövetséget!
Kerek esztendeje, hogy utoljára vettünk búcsút a jeles költőtől, írótól és gondolkodótól, Lászlóffy Aladártól, a BPT kedves barátjától és szellemi mentorától. Emlékét továbbra is elevenen őrizzük.
Mengyán András: Figure 1
6.
V./3. 2010 március
Szentmártoni Szabó Géza Janus Pannonius újonnan megkerült Renatus-panegyricusa
Nápoly veszedelméről (folytatás előző lapszámunkból)
2009. május 26-án történt, amikor éjfél körül a Renatuspanegyricushoz az interneten keresgéltem információkat, hogy az egyik beírt kérdésemre a Google betűfelismerő keresője rátalált a Correspondance Historique et Archéologique című francia tudományos folyóirat 1898. évi kötetének egyik lapjára. A képileg megjelenített lapon „Un poème inédit sur René d’Anjou” című, az alábbiakban magyarra fordított sorokra esett a tekintetem: „Kiadatlan vers Anjou Renéről — A Nápolyi Nemzeti Könyvtár kéziratai között (X,B,63 jelzeten) őrzi ismeretlen latin szerző versének modern kópiáját: «De laudibus Renati Siciliae regis libri tres», dedikálva «ad clarissimum equitem Iacobum Antonium Marcellum, patricium Venetum, publici tunc exercitus praetorem». Íme a dedikáció első sorai, amely szerint a verset Marcello rendelte meg:
választ: JANUS PANNONIUS! Felugrottam a helyemről, olyannyira nagy öröm fogott el. Azonnal felismertem a felfedezés jelentőségét. A francia cikkből ugyanis teljesen nyilvánvaló volt, hogy a nápolyi kézirattárban a költő teljes műve olvasható. Hihetetlen dolog, de az internetnek, és a Google Book Search nevű
O qui Romani genus alto a sanguine ducis Marcelli, o Venetae maxima fama togae, Accipe magnanimi laudes, Jacobe, Renati, Accipe mandatis carmina facta tuis, Et si mandabis, majora volumina condam Smyrnaeum numero praeteritura senem…” Kerényi Grácia fordításában: Ó, ki a római nagy Marcellust vallod a törzsed Őséül, s büszkén áldja Velence neved! Íme, fogadd, Jacopo: zengem hőslelkü Renatust, Melyre te biztattál, íme, fogadd dalomat, Túlszárnyalva akár Smyrna dicső öregét. S nemcsak e versekkel tartoznék néked adózni … Nem akartam hinni a szememnek. A francia szövegben a szerző megnevezése nélkül idézett címből, és az ajánlás kezdősoraiból azonnal ráismertem, hogy a cikkben Janus Pannonius Renatuspanegyricusáról van szó. A folyóirat kérdéseket tárgyaló rovatában megjelent cikk írója, aki magát csupán P. szignóval jelölte, a továbbiakban még idézgetett az általa fellelt szövegből, majd megadta a mű mindhárom részének kezdő és záró sorait, végül pedig ezekkel a szavakkal zárta írását: „Hogyhogy kiadatlan maradt ez a megverselt krónika, amely igen fontos René király történetét és itáliai hadjáratát illetően? Úgy látszik, hogy Lecoy de la Marche úr, aki oly kiválóan ismeri Anjou René történetét, sem nem használta, sem nem tudott róla. Vajon ez a tény önmagában feljogosít-e olyan komoly feltételezésre, hogy a verset még sosem adták ki? Másrészt viszont: hol lehetne megtalálni ennek a krónikának az eredeti kéziratát? A Marcello-család levéltára vajon mennyire állt ellen az időnek? S ha nem, maradt-e belőle mégis valahol valami? Végül pedig: mit tudunk magáról az érdekes vers ismeretlen szerzőjéről? P.” Szobám sarkában, a számítógép képernyője előtt hangosan kiáltva adtam meg a 111 esztendős kérdésre a
keresőprogramnak köszönhetően immár otthonról is meg lehet találni fontos dolgokat. Kíváncsi lettem arra is, hogy ki lehetett az a P. szignójú tudós, aki 1898-ban kihalászta a kéziratok tengeréből azt a kolligátumot, amely Janus panegyricusát rejtette magában. Újabb, hosszas internetes böngészés után arra jutottam, hogy az a személy, akinek holta után egy évszázaddal is hálával tartozunk, feltehetőleg Léon-Gabriel Pélissier (Marseille, 1863. március 24. − Montpellier, 1912. november 9.) francia történésszel azonos. Ő az egész életét kéziratok felkutatásával és azok lemásolásával töltötte, s kiváltképpen az olasz könyvtárakat járta be. Éppen 1898-ban jelent meg egy ismertetése a Bulletin du Bibliophile et du Bibliothécaire című folyóiratban a svéd Krisztina királynő egyik kéziratos bejegyzéseket tartalmazó könyvéről, amelyet ugyancsak a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban talált.
V./3. 2010 március Ekkor már csupán az volt a kérdés, hogy a fontos kézirat ma is megvan-e, illetve a jelzete is ugyanaz-e? Jó lett volna azonnal Nápolyba utaznom, de erre nem volt módom. Ismerem ezt a gyönyörű várost, többször is jártam ott. Tíz éve, amikor az ottani nemzeti könyvtárat is felkerestem, egy utcai árustól vásároltam egy a XV. századi Nápolyt ábrázoló képet, amelyet felkasírozva, azóta is a számítógépem mögött tartok. Végül is a nápolyi egyetem magyar lektorát, Tóth Máriát hívtam segítségül, aki a Pélissier által megadott pontos jelzet alapján, június 11-én vette kézbe először a kéziratot, amelyről digitális felvételt készíttetett. Ezek után június 18-án estéről virradóra, e-mail útján küldte el nekem Budapestre a kézirat 42 lapjának digitális képét. Ekkor újabb meglepetés ért. Pélissier cikkében nem említette meg, hogy a panegyricus vége után, egy üres lapot követően, a cím és a szerző megnevezése nélkül, Janus Pannoniusnak 1458. június 5-én Narniban írt, Feronia nimfa forrását dicsérő, jól ismert elégiáját is odaírta az egykori másoló. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a forrást tavaly, a vers írásának 550. évfordulóján felkerestem. Mindaddig titokban tartottam a felfedezést, míg az új szövegrész szöveggondozását el nem készítettem — és folytatván Kerényi Grácia munkáját, le nem fordítottam azt magyar hexameterekben. Júniusban, a nyári napforduló után kezdtem el — és szeptemberben, az őszi napéjegyenlőség után fejeztem be a munkát. Jankovics Józseffel tudattam a felfedezést, aki 2009. szeptember 30-ára tűzte ki előadásomat. A szakmai közönség az MTA Irodalomtudományi Intézetében ismerhette meg a felfedezést, és hallhatta egyúttal a társfelfedező, az internet dicséretét is (Válasz egy 111 esztendős kérdésre — In laudem internetis). A most előkerült De laudibus Renati Siciliae regis libri tres, azaz Renatusnak, Szicília királyának dicséretéről való három könyv című dicsőítő költemény csonkasága volt eddig Janus Pannonius életművének legfájóbb hiánya. A most megkerült teljes szöveg 1043 hexametersort tartalmaz. Az eddig ismeretlen 546 sornyi rész a hosszú laudációnak a harci eseményeket elbeszélő része, amely Nápolynak Aragóniai V. Alfonz általi, 1442-ben történt elfoglalásával záródik. A felfedezés legnagyobb jelentősége tehát az, hogy a most készülő Janus Pannoniuskritikai kiadás immár a teljes életművet adhatja közre. A dicsőítő költemény két elégikus formájú ajánlással kezdődik. Az első, a fentiekben részben idézett szöveg, Marcellót szólítja meg, a második pedig Anjou Renét. Ennek elejét Kerényi Grácia így fordította 1972-ben: Vedd szivesen gyarló versem, nagyhírü királyom, Mit Múzsánk a neved tiszteletére dalolt. Ám nem azért, hogy a régi sebet föltépje e dallal, Mely az idők múltán már bizonyára beforrt, Hisz Phoebus tucat évet vitt már körbe azóta, Hogy birodalmadat elvette csalárd, gaz erő, – Ám hogy visszasietni szivedben gyúljon elég hév, Hogy mit csel ragadott el, vegye vissza a kard. …
7. Az epikus formájú, azaz hexameterekben folyó főszöveg első, eddig is meglévő fele Renét, apját és felesége felmenőit mutatja be igen részletesen. A most előkerült rész mozgalmasabb, hiszen René Nápoly megtartásáért folytatott, ám kudarccal végződő harcait beszéli el. Új arcát ismerhetjük meg Janus Pannoniusnak. Korábban azt tudtuk róla, hogy betegeskedett a táborban és a katonai dolgokat kevéssé szerette. Csupán a Marcelluspanegyricusban esett több szó harcokról. Meglepő módon, az újonnan megtalált részben, élvezettel és nagyon mozgalmasan írja le a hadműveleteket. Érzékeltetésül saját fordításomban idézem a harmadik könyv azon részletét, ahol az ellenség, egy áruló útmutatása alapján, a föld alatti barlangokban futó ókori vízvezetéken keresztül jut be a városba (184–199. sorok): Jártasan, ím, odaért a falakhoz közben az ellen, Ujjongó hadait végső küzdésre szorítva. Jókedvvel gyülekeznek. A harcra a trombita szólít. Itt a sok egybekötött fedeles pajzzsal cipekednek; Őket deszka fölé helyezett héjak fedezik be; Ott szurkos fáklyát hajigálnak tornyos oromra. Nyílt egeken szaladó csillag módján hasogatja Széjjel a párolgó levegőt lobogón a szövétnek. Szinte Renatus is úgy, a falakról védi magát meg, Mászókat letaszít, vizet öntöz a fáklyatüzekre. Már ama visszavetett ellent is hosszasan űzte. Hirtelen, íme, sötét rejtekből mind kirohantak, Ők, kik az elzárt föld tág keble alatt meneteltek. Így görögök csapatát furfangos epéusi kézzel Ácsolt ló ontotta, amint katonát viselő telt Bendőjét az ügyes kezü, csalfa Sinon kinyitotta. Nem olyan ez a költemény, mint Janus többi panegyricusa, hanem egy változatos eseménytörténeti elbeszélés, amely mint olvasmány is izgalmas, s tele van a költő műveltségének csillogtatásával. Janus minden irodalmi eszközt megmozgatott azért, hogy Anjou René erkölcsi és hadi erényeit fölöttébb magasztalhassa. Nehéz feladat volt ez, hiszen a dicsőítő költeményt nem egy nagy győzelemről kellett megírnia, hanem arról, hogy az egykori király tíz évvel korábban elvesztette Parthenopét, azaz Nápoly városát. Éppen ezért az ifjú költő szeme előtt, Claudianus panegyricusain kívül, Lucanus Pharsaliája lebegett példaként. Janus ebben a dicsénekében Anjou René ellenfelét, a végig ibérnek nevezett Aragóniai Alfonzot rossz színben mutatta be. Néhány évvel később azonban Alfonz nápolyi királyról, a humanisták és reneszánsz művészet nagy pártolójáról, érdemeit elismerő epigrammával emlékezett meg. Janus Pannonius azt már nem érte meg, hogy 1476-ban Mátyás király éppen ennek az Alfonznak az unokáját, Aragóniai Beatrixot (1457–1508) vette feleségül. (Jelenkor, Pécs, 2010. február)
8.
V./3. 2010 március
Gyermekek oldala - Gyermekek oldala - Gyermekek oldala Tersánszky J. Jenő
Misi mókus kalandjai Misi Mókus az erdő egyik hatalmas fájának tágas, kényelmes odvában született négy kistestvérével együtt. Ő volt közöttük a legvirgoncabb, a legnagyobb. Azonkívül volt még egy különös ismertetőjele: a farkincája fekete volt. Van ugyan mókusfajta, amelyiknek fekete színű a bundája, ám Misi családja a vörös mókusokhoz tartozott. Azoknak pedig legfeljebb a ragyogó, élelmes szemük fekete, minden tagjukat szép, rozsdavörös szőrzet fedi. Mókus anyó gyöngéden, szeretettel táplálta, babusgatta kicsinyeit. Hogyha nagyon nyűgösködtek, Mókus anyó buzgón fújta nekik az ősrégi mókusaltatódalt: Törve jó a dió, mogyoró, Terem itt az erdőn millió, Azért terem olyan sok, Hízzanak a mókusok. Mókus apó is ott sürgött az odúban az újszülöttek körül. Így vette észre Misi fia fekete színű farkát. Bizony elhűlt kissé. - Ejnye, hát ez micsoda? - kérdezte Mókus anyót. - Ennek a kölyöknek nem olyan a farka, mint a többinek. - Hát aztán! Mi bajod van vele? Így született az édeském - felelte Mókus anyó. - Ez bizony nem olyan egyszerű! - vitatta Mókus apó. - Vörös mókusnak vörös a farka. Ha fekete, akkor azt valami rossz varázslat okozza. - Ugyan már! Mit képzelődsz mindjárt? - válaszolta Mókus anyó. - Nézd csak meg, milyen erős, milyen virgonc ez a mi kisgyermekünk! A legkülönb magzatom. Ez csakis jó varázslat lehet! - De hát arra nem gondolsz, hogy ki fogják nevetni, az összes mókus a fekete farka miatt? És bennünket is! pattogott most már ingerülten Mókus apó. - Én ezt nem tűröm el. Vagy levágom ennek a kölyöknek a farkát, vagy befestem vörösre! - Hogyisne! - sikoltozott Mókus anyó. - Nem engedem bántani legaranyosabb kicsikémet. Aki kineveti, vagy éppen hozzányúl, azt úgy megharapom, hogy egész életében megemlegeti. Tudni való, hogy minden édesanya körömszakadtáig védi a kicsinyét. Hát erre Mókus apó is meghunyászkodott kissé. - De valamit mégiscsak ki kell találnunk, hogy elhárítsuk e miatt a hibás farkszín miatt a kellemetlenséget a gyerkőcről és magunkról. Gondolkozz csak! - Ez igaz - hagyta helyben Mókus anyó, aztán töprenkedésbe merült egy darabig. Ám az édesanya szerető szíve találékonyabb mindennél, ha arról van szó, hogy kedves kicsikéje útjából elhárítson valami akadályt. Hirtelen fölkiáltott: - Megvan! - Mi van meg? Ki van meg? A baj van meg! - dünnyögte hitetlenkedve Mókus apó. - Az van meg éppen, aki a bajon a leginkább segíthet! - szólt Mókus anyó. - Hát mire való az erdő tudós mókusa, Rókus Mókus bácsi? Hívjuk ide, és folyamodjunk hozzá tanácsért. - Ez már okos beszéd! - hagyta rá feleségére Mókus apó. Azzal rögtön intézkedett, hogy az erdő tudós mókusát, Rókus Mókust kerítsék elő. Rókus Mókus bácsi a legöregebb és legtapasztaltabb tagja volt a mókusok társadalmának. Így hát esze is olyan sok volt, hogy minden tudománya már el sem fért a fejében. A tudósok könyvekbe jegyzik föl a tudományt, Rókus Mókus bácsinak pedig egy óriási üres diója volt, abba karcolta bele éles fogával a sok tudnivalót, hogy az el ne felejtődjék. A diót mindig magával hordta. Most is ott lógott a nyakában, amikor megjelent. - Hívtatok! Itt vagyok! Mivel szolgálhatok? - Csakhogy itt van, Rókus bácsi! - fogadta az üdvözlést Mókus apó. Azzal mindjárt rámutatott a kis Misi farkára. - Mondja csak, Rókus bácsi: mit jelent ez, hogy ennek a kölyöknek fekete a farka? Rókus bácsi megszemlélte Misi farkát. Aztán így felelt: - Üm! Hát ez sokat jelenthet!
V./3. 2010 március
9.
- Csakugyan? De ennyiből még semmit sem okoskodhatunk ki! - vágta rá Mókus apó. - Az igaz! - hagyta rá Rókus bácsi, de mindjárt hozzáfűzte: - Várjatok csak, mindjárt belenézek a bűvös diómba, és kiolvasom onnan a jóslatot töviről hegyire. - Hát csak gyorsan olvassa ki azokat a bűvigéket! Ne emésztessen soká bennünket a kíváncsisággal! - kérte Mókus anyó. - Ó, hát ezt azonnal megtehetem! - mondta Rókus bácsi. - Csak azután lesz egy kis bökkenő, ha a bűvigéket kiolvastam. - Hogyhogy? - kérdezte Mókus apó. - Mert hát ha elkántáltam a bűvigéket, akkor következik a jóslat kinyilatkoztatása. Abból aztán megtudjuk, hogy milyen jövő vár arra a mókusra, amelyik fekete farokkal született. De viszont... Mókus apó türelmetlenül vágott Rókus bácsi beszédébe: - Kezdje el máris! - Nem kezdem el addig, míg be nem fejeztem a mondókámat - válaszolta Rókus bácsi rendületlen nyugalommal. - Nos hát fejezze be - biztatta Mókus apó. - Tehát tudnotok kell okvetlenül, hogy a kinyilatkoztatott jóslat csak úgy érvényes, ha utána rögtön minden bűvigére egy diót és egy mogyorót kapok, s azt békével elfogyasztom. - Ajjajaj! - legyintett Mókus apó. - Kezdhette volna mindjárt azzal, hogy diót és mogyorót kér a bűvölésért. Halljuk hát, hogy mennyit! - Hát ha kevés bűvigét kell elkántálnom, kevesebb dió és mogyoró kell; ha többet kell kántálnom, akkor több. Kerekítsük ki mindenképpen száz dióra, mogyoróra az összeget! - alkudozott fondorlatosan Rókus Mókus. - Jól van! Megkapja, Rókus bácsi, csak halljuk már azt a bűvölést! - egyeztek bele a háziak. Erre aztán Rókus bácsi kiakasztotta nyakából a bűvös diót, és kettényitotta maga előtt a földön. Körüljárta néhányszor, s a végén egyre gyorsabban futotta körül. Végül hirtelen mellékuporodott, és befújt a dióba. Sűrű füst kavargott föl a dióból, úgyhogy Rókus bácsi alig látszott ki belőle. Mókus anyóék megilletődve várták, mi lesz ebből. Csak a kis Mókus csecsemők sivalkodtak a nagy csöndben. Rókus bácsi pedig a füstfellegben hol fölugrott, hol visszaguggolt a dió mellé. Közben ezt hajtogatta: Hókuszpókusz, Csidri-mókusz, Fekete farkú nagyapám Tótágast lógott a fán. Így folyt jó ideig. Mókus apóék az ismétlődő bűvigék minden újabb szakaszára megremegtek. Aztán egyszerre eloszlott a füst, és Rókus bácsi felkelt. Csak ennyit szólt: - Kész! - Micsoda? Micsoda kész? Nem értjük! - izgultak Mókus anyóék. - Persze, hogy nem értitek! - szólt Rókus bácsi. - Csak akkor fogjátok megérteni, ha a bűvölés eredményét érthető szavakba foglalom. - Bökje már ki, ha nem akarja, hogy megrepesszen bennünket a kíváncsiság! - kiáltotta türelmetlenül Mókus apó. Rókus bácsi tehát kihirdette: - Ha a vörös mókus fekete farokkal születik, az a legnagyobb szerencse. A fekete farkú mókus mind ügyes, mind erős, mind eszes, mind agyafúrt. Mindből a mókusnép vezére lesz, ha ugyan ügyesebb, eszesebb, erősebb, agyafúrtabb nem akad nála. Diktum, faktum, punktum! - Nagyszerű! - sikoltotta Mókus anyó. - Látod, apókám, én éreztem, hogy Misike fekete farka nem hozhat ránk rosszat! Mikor ezt kimondta Mókus anyó, éppen Misike fekete farkincáját látta, amint nagyokat csapkod erre is, arra is szundikáló testvérei között; visít, ficánkol, egyszerre fölriasztja a társaságot, és olyan sivalkodás kerekedik az odúban, mint egy kis szélvész. Míg Mókus anyó odaugrott, hogy lecsitítsa kicsinyei zenebonáját, Mókus apó ezt dörmögte: - Én úgy nézem, hogy ez a fekete farkú kölyök karmester lesz valaha. Mert nem elég, hogy ő maga hadarász és bömböl, de a többit is ő bőgeti... No de mindegy! - fűzte hozzá. - Jöjjön, Rókus bácsi, hadd folyósítsam magának a bűvölés fáradságáért a bérét! Így egyelőre le is zárult az első hercehurca a kis Misi Mókus körül, de nem az utolsó. Ezt mindjárt megmondhatjuk.
10.
V./3. 2010 március
˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜ ELŐZETES Szavalóest A BPT következő, májusi meghívottja: Nemes Levente, Jászai Mari és Kaszás Attila díjas színész, rendező, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház volt igazgatója. Időpont: 2010. május 2., d.u. 17:30-kor. Helyszín: Bécs 6., Capistrangasse 2/15. KIÁLLÍTÁSOK KORBINIANALTAR (A KORBINIÁN OLTÁR) Április 16-tól lesz látható a bécsi Belvedere palota dísztermében az 1480-ból származó, kalandos történetű, frissen helyreállított, értékes gótikus szárnyas oltár. Az oltárkép Friedrich Pacher műhelyében készült az Assling-i (Kelettirol) Szent Korbinián zarándoktemplom számára. Az oltárképet 150 évvel ezelőtt, több darabban értékesítették. 1940-ben a németek a képeket egy amszterdami műkereskedőtől Göring számára elkobozták. 2006-ban a képeket visszaszolgáltatták az örökösöknek. 2007-ben Tirol egy aukción megvásárolta majd Bécsben helyreállíttatta az oltárképet. A kiállítás július 18-án zár. Utána a kép visszakerül eredeti helyére, a Szent Korbinián templomba. BILDER ÜBER BILDER (KÉP KÉP HÁTÁN) Diskurisve Malerei von Albers bis Zobernig (Diszkurzív festészet Alberstől Zobernigig) A bécsi MUMOK (Modern művészetek múzeuma) március 26-án nyíló kiállítása a Daimler cég műgyűjteményéből válogatott és 75 művész alkotásait mutatja be. Az 1977-ben alapított jelentős magángyűjtemény elsősorban a 20-ik század absztrakt festészetére helyezi a hangsúlyt, kezdve a Bauhaus-zal, folytatva a konkrét és konstruktív tendenciákkal, a minimalizmussal, el egészen a kortárs irányzatokig. A kiállítás június 27-ig tekinthető meg. PAULA MODERSOHN-BECKER Az alsóausztriai Krems kiállítócsarnokában, a Kunsthalle-ban látható július 4.ig a modern festészet egyik jeles német úttörőjének számító festőnő, Paula ModersohnBecker (1876-1907) első ausztriai retrospektív kiállítása. Alkotásai formavilágára jellemző a komplex témák tudatosan leegyszerűsített ábrázolása. Gazdag életműve (kb. 700 festmény, 1000 rajz ) rövid, tízévnyi alkotói munkássága idején született. Absender: P.b.b. Péter Bornemisza Gesellschaft A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15.
Österreichische Post AG Info.Mail Entgelt bezahlt
www.bornemisza.at “Wiener Post“ Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung. Erscheinungsort: Wien Verlagspostamt: A-1060 Wien Medieninhaber und Herausgeber: Péter Bornemisza Gesellschaft, A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. Tel.: +43/6767196330. E-Mail:
[email protected] Redaktion: Zoltán Kászoni /// Bankverbindung: Creditanstalt Bankverein, A-1011 Wien, Schottengasse 6 BLZ: 11000. Konto Nr. 00207578600, IBAN: AT581100000207578600; SWIFT (BIC): BKAUATWW
Lapunk letölthető a BPT honlapjáról: www.bornemisza.at
