Magyarázat az adóregisztrációs eljáráshoz Az adóhatósági ellenőrzések az adózók adókötelezettségei teljesítésének ellenőrzésére irányulnak. Amennyiben a revízió a törvényi szabályozáshoz képest eltérést tapasztal, akkor a cselekmény súlyosságát is figyelembe vevő szankciókat alkalmaz. Ha az adózói magatartás adóhiányt eredményezett, akkor a szankciókon felül természetesen a meg nem fizetett adót is igyekszik a hatóság beszedni. Elméletileg minden rendben is van ezzel az eljárással: ha az ellenőrzés nem tár fel hiányosságot, akkor intézkedés sincs, ha pedig szabálytalanságra derül fény, a hatóság szankcionál, az adózó pedig fizet. Gyakorlatilag azonban nem mindig ez a helyzet. Nagyon sok esetben fordul elő, hogy nem csupán a büntetésként kiszabott összegeket (adóbírság, pótlékok, mulasztási bírság) nem sikerül beszedni a szabálytalankodó adózótól, hanem az adóhiányt sem tudja az adóhatóság behajtani. Vannak esetek, amikor az adózó egyébként jószándékú, de fizetésképtelen (például azért, mert jelentős kintlévőségei vannak) és vannak szép számmal olyan helyzetek is, amikor szándékosság áll az adóhiány kialakulása mögött. A költségvetési bevételek szempontjából mindkét eset egyforma problémát jelent. A bajok abból fakadnak, hogy az ellenőrzésre a cselekményt követően, utólagosan kerülhet csak sor, amikor már többnyire késő. Ha az adóhatóság előre tudná, hogy melyik adózó fog szabálytalanságot elkövetni, azt meg tudná esetleg előzni, de a jövőbelátás képességével még nem rendelkezik. 2012-től azonban új elemmel, az ún. adóregisztrációs eljárással bővül az ellenőrzések tárháza. Ez az eljárás azt célozza, hogy az adhatóság megpróbálja megelőzni azokat a cselekményeket, amelyek a költségvetés bevételeit csorbítanák. Ezt azonban nem úgy teszi, hogy egyes cselekményeket próbál előre jelezni, hanem úgy, hogy megpróbálja kiszűrni azokat az adóalanyokat, akiktől nagy eséllyel volna várható a jogellenes magatartás, és olyan vállalkozásokat nem enged működni, amelyek tulajdonosi körében vagy vezetőségében olyan személyek jelennek meg, amelyek ebből a szempontból az adóhatóság számára kockázatot jelentenek. Mivel az állami adóhatóság számítógépes rendszere már igen sok évre visszamenőlegesen rengeteg információt tartalmaz a korábban adóalanyi minőségben a nyilvántartásokba került személyekről, könnyedén megállapítható, hogy a vizsgált személy adózói magatartása milyen volt a múltban. Az adóhatóság feltételezi, hogy ez a viselkedés a jövőben is hasonló lesz, és ha valaki a múltban szabálytalanságokat követett el, akkor az a jövőben is ezt fogja tenni. Természetesen ez a vélekedés nem minden esetben nyugszik valós alapokon, de a visszaélések visszaszorítására való törekvés jelenleg sokkal erőteljesebb, mint az adózói lélek működése körüli elmélkedés. Ha tehát olyan személy kerülne valamely vállalkozás esetében a vállalkozás döntéseit befolyásoló pozícióba, akit az adóhatóság a korábbi tevékenysége alapján kockázatosnak tart, a vállalkozás nem kap adószámot, illetve a meglévő adószáma törlésre kerül, így a törvényes működés egyik fontos eleme elvonásra kerül tőle. Az adóhatóság figyelme csak azokra az adózókra irányul, akik üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően folytathatnak. Nem minden adózó kerül tehát az adóhatóság fókuszába ebből a szempontból, de mindenképp
elmondható, hogy az adóhatóság ki akarja alakítani azokat a kockázat csökkentő preventív jellegű eljárásokat, amelyek jelentősen megnehezítik a jogellenes adózói magatartásokat. Az előbb említett vállalkozások esetében a következő személyek adóhatóságnál nyilvántartott „előéletét” vizsgálja ebben az eljárásban: vezető tisztségviselő képviseletre jogosult tag korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50%-ot meghaladó mértékű szavazati joggal vagy minősített többségű befolyással rendelkező tag vagy részvényes. Az állami adóhatóság megtagadja az adószám megállapítását a következő esetekben: Az említett személyek valamelyike olyan, cégbejegyzésre kötelezett gazdasági társaság jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselője vagy tagja, amely: o Az adószám-megállapítási kérelem benyújtása napján az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, legalább 180 napot elérő, folyamatosan fennálló, 15 millió forintot (a legnagyobb meghaladó adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió Ft) meghaladó adótartozással rendelkezik, és a vizsgált személy jogviszonya a kérelem benyújtását megelőző 360 napban legalább egy napig fennállt. Az adótartozás mértékét összevontan kell számítani, nem pedig adónemenként külön. o Az adószám-megállapítási kérelem benyújtása napját megelőző 5 éven belül az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott 15 millió forintot (a legnagyobb meghaladó adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió Ft) meghaladó adótartozással jogutód nélkül szűnt meg (felszámolták), ha a vizsgált személy jogviszonya a felszámolt társaságban a felszámolás kezdőnapját megelőző 180. napon vagy azt követően akárcsak egyetlen napig fennállt. o Adószámát az állami adóhatóság az adószám-megállapítási kérelem benyújtása napját megelőző 5 éven belül jogellenes működés megállapítását kimondó határozattal jogerősen törölte, és a fent jelölt jogviszony az adószám törlését elrendelő jogerős határozat meghozatala napján, vagy azt követően akárcsak egyetlen napig fennállt. Tehát nem a határozat jogerőre emelkedésének napja, mégcsak nem is a kézhezvétel napja, hanem a meghozatal napja a döntő. Az említett személyek valamelyike az adószám-megállapítási kérelem benyújtása napján az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, legalább 180 napot elérő, folyamatosan fennálló, 15 millió forintot (a legnagyobb meghaladó adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió Ft) meghaladó adótartozással rendelkezik. Az adótartozás mértékét ebben az esetben is összevontan kell számítani, nem pedig adónemenként külön. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben valamely adónemben túlfizetés mutatkozik, annak összege az adótartozás nagyságát csökkenti. A vizsgált körülmények tükrében már érthetővé válik az eljárás mögött húzódó logika. Ha egy személy egy vállalkozás működésében akkora befolyással bír, hogy a cég döntéseit
irányíthatja, akkor feltételezhetően tehetett volna valamit a nagy adótartozás kialakulása ellen, illetve intézkedhetett volna a tartozás rendezése érdekében, továbbá megszüntethette volna azokat a jogellenes körülményeket, amelyek az adószám törléséhez vezettek. Ha pedig a vizsgált személy nem tette meg a szükséges intézkedéseket, akkor feltételezhetően ő maga idézte elő ezeket a körülményeket, de legalábbis egyetértett azokkal, ebben az esetben pedig indokolt a gazdasági társaságokban betöltött szerepét csökkenteni. Mit tehet ugyanis az a gazdasági társaság, akinek tagja/részvényese vagy tisztségviselője a fenti szűrőn „fennakad”? Nem alkalmazza az illetőt vezető tisztségviselőként, a tag/részvényes befolyását pedig csökkenti. Az azonban, hogy a törvény csak a fenti körülményeket nevesíti, és az adószám-megállapítás megtagadását ezen feltételekhez köti, nem jelenti azt, hogy az adóhatóság ne figyelhetne fel valamely cégre akkor is, ha a fenti körülmények nem állnak fenn teljes mértékben, de a társaságban részt vevő valamely személy adózáshoz kapcsolódó múltja nem egészen tiszta. Természetesen a tisztségviselő/képviselő a megválasztásakor, illetve a tag/részvényes a megfelelő mértékű befolyás megszerzésekor „örökölhetett” olyan körülményeket, amelyek a fent írt feltételeknek megfelelnek, és azok kialakulásában nem feltétlen áll fenn a felelőssége. A törvényalkotó is érezte a feltételrendszer megfogalmazásakor, hogy adótartozást nem csak szándékosan lehet felhalmozni, és a legnagyobb jószándék esetén sem mindig sikerül azt rendezni. Ezért lehetőséget biztosított arra, hogy megfelelő bizonyítékok esetén az érintett személy tisztázhassa magát. Így amennyiben az állami adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, az a személy, akire a megtagadásról szóló határozat hivatkozik, a határozat közlésétől (tehát nem a kézhezvétel napjától) számított 8 napon belül kimentési kérelmet terjeszthet elő. A kimentési kérelem arról szól, hogy: Az érintett személy bizonyítani kívánja, hogy a megtagadás alapját képező adótartozással kapcsolatban úgy járt el, ahogy az ő pozíciójában az elvárható, vagyis az adótartozás kiegyenlítésére azért nem kerülhetett sor, mert az adózó által teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás igénybevevője/igénybevevői az ellenértéket nem egyenlítették ki, és ezen tartozások beszedésére az elvárható intézkedéseket megtette. Természetesen fontos bemutatni azt is, hogy a ki nem egyenlített követelések összege az adótartozás összegét eléri vagy meghaladja. Nem fogadható el tehát az, hogy azért van valamely adózónak például 16 millió forintos adótartozása, mert a vevők nem fizettek meg neki mondjuk 5 millió forintot. Az érintett személy bizonyítani kívánja, hogy a megtagadás alapját képező adószámtörléssel kapcsolatban a pozíciójában általában elvárható gondossággal járt el. A törléssel érintett adózóban nem rendelkezett tagi jogviszonnyal, és vezető tisztségviselőként igyekezett a törvényes működést helyreállítani, például igazolhatóan kezdeményezte a taggyűlés összehívását. A bizonyítási teher azon a személyen van, akire való hivatkozással az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadta.
Az adószám megállapításának megtagadása nem feltétlen jelenti azonban azt, hogy az adózó nem kezdheti meg a működését. A cégbejegyzési kérelem benyújtását követően az állami adóhatóság elvégzi a fentiekben leírt ellenőrzéseket, ha nem tapasztal problémát, akkor megállapítja az adószámot. Ha azonban a bejegyzést kérelmező adózóval kapcsolatban valamely fent írt vizsgálat alapján probléma merül fel, és az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, akkor technikai azonosítószámot állapít meg, melynek birtokában a tevékenység folytatható addig, amíg: A határozat jogerőre emelkedik és ezt követően a tevékenységet be kell fejezni, a technikai azonosítószám pedig törlésre kerül. Eddig az időpontig az adózó az adókötelezettségét a technikai azonosító használatával köteles teljesíteni. Az adókötelezettségek teljesítéséért az adózó tagjai egyetemlegesen felelnek, ami azt jelenti, hogy az adóhatóság az esetleg nem teljesített adófizetési kötelezettség összegét egyidőben próbálja a tagokon behajtani, akik később bírósági eljárás keretein belül egymás közt rendezhetik a tartozás rendezését. A határozat nem emelkedik jogerőre, és az adószám-megállapítás elől elhárul az akadály. Ekkor a tevékenység a kiadott adószám birtokában tovább folytatható. Az adóhatóság az adóregisztrációs eljárást nem csupán az adózó adószámért folyamodásakor vizsgálja meg. Ugyanezt az eljárást folytatja le abban az esetben is, ha az említett személyek tekintetében valamilyen változás következik be, például személycsere, vagy új személy megjelenése a társaságban. Amennyiben a változásban érintett új személy esetében olyan kifogás merül fel, amely új adózó esetén az adószám megállapításának megtagadását eredményezné, az adóhatóság felszólítja az adózót, hogy 15 napon belül szüntesse meg ezt az akadályt. Ha az akadály megszüntetése nem történik meg, az adóhatóság az adózó adószámát törli. Az adóhatóság által kifogásolt személy az előbb említettek szerint kifogást terjeszthet elő a felszólítás kézbesítésétől számított 8 napon belül (a folyamat a korábban írtak szerint zajlik). Ez azt jelenti, hogy nem csupán megalapítani nehéz egy vállalkozást olyan személyek részvételével, akik a törvényben foglalt feltételeknek megfelelnek, hanem a vállalkozásból „kiszállni” is körülményes lehet adott esetben. Korábban sok esetben előfordult, hogy nagy adótartozást felhalmozott céget a tulajdonosok „kiürítettek”, majd az üzletrészt átruházták egy strómanra, aki alkalmas volt arra, hogy a következmények alól mentesítse a korábbi tulajdonosokat és tisztségviselőket. Ez a stróman többnyire külföldi vagy hajléktalan személy volt. A törvény új rendelkezései következtében csak olyan személyek „jöhetnek szóba” ilyen téren, akik nem keltik fel az adóhatóság figyelmét, tehát vagy nincs „rossz múltjuk”, vagy ez a múlt kívül esik a megfelelő időtávokon (például 5 évnél régebbi). Előfordulhat olyan eset, hogy a cégbejegyzést kezdeményező vállalkozás annak ellenére kap adószámot, hogy a fenti kifogásokra okot adó körülmények fennállnak, ha valamilyen okból kifolyólag a „terhelő információk” nem álltak az adóhatóság rendelkezésére, vagy valamilyen okból az elkerülte az adóhatóság figyelmét. A törvényalkotó erre az esetre is kidolgozott megoldást. Amennyiben az adószám megállapítását követő egy éven belül az állami
adóhatóság tudomására jut, hogy valamely adózó esetében a kifogásolható körülmények fennálltak, de ennek ellenére az adószáma megállapításra került, akkor az eljárás úgy folytatódik le, mintha valamely személyi változás következett volna be. Múltban megtörtént eseményeket meg nem történtté tenni nem lehet. Aki tehát szerepel az adóhatóság nyilvántartásában mint a fenti feltételeknek megfelelő személy, az egy jó ideig jobb, ha nem próbálkozik cégalapítással vagy üzletrész szerzéssel, és a cégek is jobban járnak, ha nem bíznak rá vezető tisztségviselői pozíciót. Akinek a múltja ebből a szempontból „tiszta”, az pedig körültekintően kell eljárjon az adójogviszonyok kezelése terén, mert ha akarva-akaratlan olyan helyzetbe kerül, amely az adóregisztrációs eljárásban foglalt feltételeknek megfelel, a következő évek tekintetében jelentősen beszűkíti a lehetőségeit akár a cégalapítást, akár a vezető tisztségek betöltését tekintve.
