MAGYAR VIDÉK. Éled a Tisza. Tavaszi gombacsemegék. Gyenge Józsi, aki erôs. Válaszúton a földpolitika. Villányi sikermaffia. Ára: 180 Ft

Új MAGYAR VIDÉK gazdálkodók és vidékfejlesztôk lapja

Éled a Tisza Tavaszi gombacsemegék Gyenge Józsi, aki erôs Válaszúton a földpolitika Villányi „sikermaffia”

Ára: 180 Ft

2000. 3. szám

TARTALOM

oldal

Hazanézô Kassovitz László: Higgadt érveléssel a heves indulatok ellen

3

Európai növekedés – hazai remények

4

FVM Hazai tükör Mi újság vidéken?

6

Hány hektár a lúci határ?

8

Élôvilág Éled a Tisza

10

Országjárás Vidékfejlesztés – riporter szemmel

11

Falujárás Sarjad-e új élet Alpár mezején?

12

Biogazdálkodás Ökológiai gazdálkodás és vidékfejlesztés Magyar gazdák Gyôr-Moson-Sopron megyében

14 15

Hagyományôrzés A tavaszi hadjárat nyitánya

16–17

Szaktanácsadás A gazdák gondolkodnak

18

Gazdaportré Okleveles magyar gazda

19

Szántóföld Kukorica vetése elôtt (közben)

20

Törvénytár Válaszúton a földpolitika

22

Vendéglátás A villányi „siker-maffia”

24

Ta r t a l o m

Kertészet Borban az igazság

26

Erdei séta Tavaszi gombacsemegék

27

Kultúra Küldetésünk a zene

28

Postabontás Sándor bácsi postája

30

Az Új Magyar Vidék c. folyóiratot kiadja az AGROINFORM Kiadóház • Szerkesztôség és kiadó: 1096 Budapest, Sobieski J. u. 17. • Telefon: 215-9187 • Felelôs kiadó: Bolyki István ISSN 1585-8162 • Szerkesztôbizottság elnöke: dr. Ligetvári Ferenc • Felelôs szerkesztô: dr. Zala Simon Tibor • Rovatszerkesztôk: Kassovitz László, dr. Gyôrffy Sándor Tervezôszerkesztô: Mahr János • Kiadói menedzser: Szlávik István • Hirdetési menedzser: dr. Balázs Klára Tipográfia, nyomdai elôkészítés: AGROFORM Stúdió, Sándor Anna • Nyomdai munka: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. • Felelôs vezetô: Mahr Jánosné

Ú J M AGYAR VIDÉK o 2000. 3. szám

2

Higgadt érveléssel a heves indulatok ellen

C


2 millió liter mennyiségi határig 25 Ft/liter minôsített juhtej-támogatás igényelhetô. A kecsketartás egyre népszerûbb, dinamikusan fejlôdô ágazat. Az állomány meghaladja a 35 ezres nagyságot. Bizakodásra ad okot, hogy az EU korlátlan mennyiségben vesz át kecskehúst és -tejet. A 2000. évben 3 millió liter mennyiségi határig 15 Ft/liter minôsített kecsketej-támogatást kaphatnak a gazdák. A méhészetek a mezôgazdaság termelési értékének 1 százalékát adják. Termelésük több mint 50 százaléka kivitelre kerül, s európai uniós tagságunk után további növekedés várható. Hazánkat 1998 ôszétôl folyamatosan sújtja a rendkívül nagy károkat okozó ár- és belvíz. A tárca jelenlegi vezetésének nem volt ideje a vízkár-elhárítási feladatok megszervezésére, az évtizedek óta elhanyagolt vízelvezetô-hálózat felújítására, mivel csak 1998-ban vette át a mezôgazdasági vízgazdálkodás egyes, korábban a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó feladatait. Az elmúlt évtizedekben erôsen elhanyagolt, 36 000 km belvízelvezetô-hálózat mûködôképességének helyreállításához 6–7 év és 35 Mrd Ft szükséges. A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2000-re 4 Mrd forintot irányzott elô a vízrendezés céljaira. Az árvízveszélyt illetôen az elôrejelzések nem túl bíztatóak. Ilyen tömegû víznek hosszú idôre van szüksége, míg levonul, de talán elegendô lesz arra, hogy a békétlenkedôk is belássák, demonstrációval nem, csak tárgyalással lehet elérni valamit. Kassovitz László szerkesztô

3

Hazanézô

sak az évszázad legnagyobb tiszai árvize hûtötte le átmenetileg az elégedetlenkedôk hevületét, akik ismét közúti demonstrációkkal fenyegetôztek. Az 1999. szeptember 15-én megkötött agrárbéke azt az ígéretet sugallta, hogy a tárgyaló felek aláírásukkal hosszú idôre biztosították az agrárium nyugalmát. Az elégedetlenkedôk mezôgazdaságunk helyzetét katasztrofálisnak állítják be, miáltal nemcsak a szakminisztériumot, de az egész országot lejáratják. Pedig a világpiacon tapasztalható túlkínálat és eddigi jelentôs piacaink összeomlása ellenére a magyar mezôgazdaság stabil. A szükséghelyzetbe került gazdáknak pedig az agrártárca minden alkalommal segítséget nyújtott. Véget nem érô viták helyett – úgy vélem – érdemesebb hazánk mezôgazdasági helyzetét a cáfolhatatlan adatokon keresztül vizsgálni. Ezek a számok az agrárium életképességét a termelôk erôteljes fejlesztési szándékát bizonyítják. A gazdák 1999-ben a rendelkezésre álló 3,5 milliárd Ft-os támogatási keretünket meghaladó 4,9 milliárd Ft támogatási igényt nyújtottak be. Tavaly a támogatások igénybevételével 1100 hektáron telepítettek új szôlôt és 3500 hektáron gyümölcsöst. A mezôgazdasági gépvásárlás céljára 1999-ben 10,7 milliárd Ft támogatást biztosított a tárca, s az idei támogatási keretet 15,5 milliárd Ft-ban állapította meg. A fiatal agrárvállalkozók támoga-

tására 1999-ben 800 millió Ft-ot különített el, amelyre 3 milliárd Ft feletti igény érkezett be. Szépen fejlôdik az ôszi gabona, a határszemlék alapján jó termés várható. A hazai fogyasztás biztosítása mellett külpiaci értékesítésre is lehetôség nyílik. Kukoricát várhatóan több mint 1 millió hektár nagyságú területen vetnek. Az értékesítés biztonságát növeli, hogy a hazai takarmányszükséglet az állatállomány növekedésével arányosan emelkedik. Az ország szarvasmarha-állománya stabilizálódott. Az 1999. december 1-jei adatok szerint a 857 ezres állományból 399 ezer volt a tehén. A tejtermelô állomány egy tehénre jutó laktációs termelése európai összehasonlításban is jó, 5300 liter. A tejfogyasztás növelése és a korszerû táplálkozás elôsegítése érdekében az FVM támogatásával SzabolcsSzatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Somogy, Bács-Kiskun megyében és Székesfehérváron sikeresen folyik az iskolatej akció. A sertésállomány drámai mértékû csökkenése után folyamatosan gyarapodás tapasztalható. Az év közepi adatok szerint 1997-ben 5 millió 35 ezer hízót neveltek, 1999-ben már 5 millió 837 ezret. Az anyakoca-állomány is jelentôs növekedést mutat: az 1997-es 356 ezerrôl 1999-re 408 ezerre gyarapodott. Súlyosan érintette az orosz piaci válság a baromfiágazatot is, de az intenzív agrárdiplomáciának köszönhetôen az 1999. év elején meghirdetett 160 ezer tonnás kiviteli mennyiséget a IV. negyedév során sikerült 20 ezer tonnával megemelni. A pulykahús értékesítési lehetôsége a bel- és a külföldi piacokon egyaránt növekedett. Az eladott mennyiség 10 ezer tonnával emelkedett, amelybôl az export 50 százalékos arányt képviselt. A minisztérium 2000-ben a minôségi támogatásban részesülô vágóbaromfi mennyiségét 350 ezer tonnáról 366 ezer tonnára növelte, s a minôségi támogatás anyagi mértékét 10 százalékkal emelte. Az ország juhállománya 3 százalékkal növekedett, 1999. december 1-jén elérte a 934 ezret, az 1998-ig tapasztalt állománycsökkenés növekedésbe váltott át. Az anyajuhok száma egy év alatt 4 százalékkal, azaz 27 ezerrel nôtt, és elérte a 727 ezres nagyságot. A hazai juhállomány több mint 84 százalékát a magángazdaságokban tartják. A folyamatosan javuló marketingtevékenység eredményeképp Olaszország mellett Görögország és Németország is meghatározó piacunkká vált. A 2000. évben

Brüsszel: második forduló

N

éhány éve még jóformán csak az ellenérzéseket fogalmazták meg az agrárvállalkozók, amikor szóba került hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz. Mára mintha változott volna a hangnem, az agrárberkekbôl a túlzott optimizmus szól. A csatlakozás tényét, szükségességét, az ehhez való alkalmazkodást hirdetô kijelentések helyénvalóak, csak az a gondolkodás nem, hogy minden bajunk forrása elzáródik, minden gondunk megoldódik az uniós tagsággal. Lesz elegendô piac, termelési támogatás. Szánkba repül a sültgalamb. A tények ezzel szemben azt mutatják hogy – noha mindkét oldalon adottak a csatlakozást igenlô ér vek – nem várnak tárt karokkal bennünket, és igen csak meg kell küzdeni minden szinten az egyenjogú taggá választásért. Errôl kérdeztük a legilletékesebbet, Vajda Lászlót a csatlakozási tárgyalások magyar agrárdelegációjának vezetôjét.

Európai növekedés – hazai remények Beszélgetés a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Európai Integrációs Fôosztályának vezetôjével, dr. Vajda Lászlóval idôpontját 2002 január elejére tettük a tárgyalások alapján. Az egyeztetések – különösen a Helsinki csúcsértekezlet – nyomán a dátum 2003-ra módosult a kormány álláspontja alapján. Megállapíthatjuk, hogy Magyarország jól áll a közösségi joganyag átvételének folyamatában. Az állat- és növényegészség-

F

V

M

– Most érkezett haza Brüsszelbôl. Milyen híreket hallott? Aggodalomra vagy megnyugtatásunkra szolgálnak-e a friss információk?

– 1998 március végén kezdôdtek a tárgyalások, amelyeknek elsô szakasza a múlt év novemberében le is zárult. Ezt a részt neveztük helyzetfelmérô tárgyalásoknak, vagyis be kellett mutatnunk, hogy a közös politika átvételével valóban hol tart Magyarország. Az EU megalakulása (1958) óta létezô közös agrárpolitika – folyamatos fejlôdése után – ma már 40 ezer oldalnyi jogszabályban fogalmazódik meg. Például az állat- és növény-egészségügyi elôírások, az élelmiszerek forgalmazását elôíró jogszabályok, az exporttámogatások rendszere, a gabonaintervenció, a kvóták mûködtetése, stb. Magyarország taggá válásának

ügy, az élelmiszerek minôségi ellenôrzése terén például jogszabályaink szinte szó szerint megegyeznek az európaival. A piacszabályozás területén is sok a hasonlóság, gondoljunk csak az agrárrendtartási törvényre. De itt még vannak hiányaink, amelyek a támogatási szint alacsonyabb volta, az elmúlt 40 év szabályozásának átalakítási üteme miatt léteznek. De jól haladunk. – Vajon a jogharmonizációt mennyire követi a gazdálkodók, a vállalkozók tudati felzárkózása? Ismerjük-e ezeket a követelményeket?


– A múlt év végén átadtuk az EU-nak az agrárgazdaság helyzetérôl szóló anyagunkat, az úgynevezett pozíciós papírt, amelyben rögzítettük igényeinket. Kétezer júniusára ígérik a választ. Ezt követôen indulhat a tárgyalások második szakasza, hogy kialakulhassanak a közös álláspontok. A gazdák felkészülése a legfontosabb most, fontosabb, mint tudni: mennyi lesz a tejkvóta, hektáronként hány forint támogatást kap a gabonatermesztésben az ország. Lényeges, hogy ezeket a lehetôségeket ki tudjuk használni. Ezért növeljük a kommunikációs megjelenésünket, több újságban szerepelünk és kiadványokat teszünk közzé. Országszerte elôadásokat tartunk, mint például a gazdanapokon. Úgy érzem: további felvilágosító munkára, több információ közlésére van szükség. Erre törekszik az FVM. Nagy feladat vár a megyei földmûvelésügyi hivatalokra, a falugazdász hálózatra, a terméktanácsokra, a hegyközségekre, és az Agrárkamarára. Jó lenne, ha az EU vezetése is közölné a tagság kezdetének dátumát, mert így jobban tudnánk ütemezni a megismertetési munkánkat, és a tárgyalások elôrehaladtával egyre több kézzelfogható konkrétum születik meg, amelyekbôl jobban értenek a gazdálkodók, mint a mai elvekbôl. Úgy gondolom, hogy jövô év közepére befejezhetôk a tárgyalások. – Jóslásokba nehéz bocsátkozni, de Ön, aki jól ismeri a tárgyalópartnereket, hogy látja: mennyire lesznek szôrös szívûek, mennyire kell félnünk? Szándékainkat mennyire fogadják el?

4

– Az EU közös javaslatát külön-külön megvitatják a tagországok. Bizonyos, hogy nagy lesz az ellenállás. Vitákra számítok a termelési kvótáknál, a költségvetési támogatásnál. A kvótáknál az a gondunk, hogy ezeket általában a csatlakozást megelôzô évek átlaga alapján állapítják meg. A magyar kormány álláspontja pedig az, hogy ezek nem tekinthetôek mérvadónak, mivel a nyolcvanas évek második feléhez képest gyors termelés csökkenésünk volt. (1988– 1993 között 35 százalékkal volt alacsonyabb a mezôgazdaság termékkibocsátása.) Azóta megtörtént a termékstabilizálódás, sôt egyes területeken mérsékelt növekedés is tapasztalható. A gabonatermesztésünk például a mélypont 10 millió tonnás mennyisége helyett 12–13 millió tonna, a sertésállomány pedig 4,5 millió helyett 5–5,6 millió körüli. De nem erre hivatkozunk a pozíciós papírban, hanem, hogy a növekvô fogyasztási szinteket vegyék figyelembe. Ez gazdaságnövelô hatású, amely bôvülés után újból visszahat a fogyasztásra. Ez másfajta logika, mint amivel az EU gondolkodik. Az unió lényegében elfogadta a 2005–2006-os költségvetését. Ebben olyan összeget irányoztak elô a bôvítés költségeire, amely nem fedezi azt az igényt, amely akkor jelentkezne, ha mind a hat felvételre váró ország egyszerre belépne. Elôfordulhat, hogy emiatt lesz eltolódás a tagsággá válás idôpontjában. A belépés ütemezése, idôpontja tehát befolyásolja, hogy mekkora támogatást kap a magyar mezôgazdaság. Mi azt várjuk, hogy a közösségi agrárpolitika egységes, így illessen meg bennünket az a támogatás, amely a jelenlegi tagoknak jár. – Mennyire növekedhet mezôgazdaságunk, ha mi is megkapjuk az EU-gazdák jogait?

– Mi mennyit szeretnénk például a kvóták vagy a termelési támogatások terén elérni?

– A pozíciós papírban konkrétumok szerepelnek. Tejtermelésnél 2,8 millió tonna kvótát kérünk például. Ez több mint a jelenlegi 2 millió tonna. De ezt a magasabb szintet már egyszer négy éven keresztül elértük és el is fogyasztottuk. Beleillik ez az EU programjába, nem zavarjuk meg az ottani piacot A gabonatermô terület nem sokat változott, itt tehát nem lesz gond a mennyiségi elfogadtatás. A termésátlagoknál viszont


– A vidékfejlesztés az EU-ban is szerves része az agrárpolitikának. Az Unió ezen a téren is új egységes jogszabályt alakított ki 2005–2006-ra. A 15 tagországban a közös költségvetésbôl 4,5 milliárd eurót fordítanak vidékfejlesztésre. (Piaci támogatásokra évente 41 milliárd eurót szánnak!) Ebben benne van a kedvezôtlen adottságú térségek, a fiatal gazdák támogatása, az agrárkörnyezetvédelem valamint a vidékfejlesztô tevékenységek integrálása is. Ha a hozzánk hasonló nagyságú országokból – mint például Ausztria Portugália, Finnország – indulunk ki, akkor erre a célra évente 300–400 millió eurót, mai árfolyamon számolva 70–80 milliárd forintot kaphatunk. Ezt a magyar költségvetésnek ugyanekkora összeggel kell majd kiegészítenie. Ez lesz az a segítség, amely lehetôvé teszi, hogy a vidék fejlôdjön, alkalmazkodjon az európai normákhoz. Az uniós tagsággal tehát a hagyományos piaci támogatásokon keresztül elônyöket várunk az agrárgazdaság számára, a vidékfejlesztési támogatásokon keresztül pedig a falvak számára. De az sem elhanyagolható, hogy a belépést követôen Magyarország bekerül az 500 milliós egységes piacra. Ez nagy lehetôség, ha teljesíteni tudjuk a feltételeket. Már eddig is közel háromszor annyi terméket tudtunk exportálni az EU-ba, mint amennyit onnan behoztunk. Tehát a jó minôségû árukkal versenyképesek vagyunk. Ezért talán félnek egy kicsit tôlünk, de gyakran elmondjuk: a uniós agrárimportnak mindössze egy százalékát teszi ki a magyar export, tehát méreteinknél fogva nem okozhatunk piaci zavart. Viszont számunkra jelentôs forrás lehet a csatlakozás a mezôgazdaság és a vidék fejlôdése szempontjából. Zala Simon Tibor

5

M

– A közösségi joganyagban 10–15 olyan paragrafus van, amelyre a belépés idôpontjában nem leszünk felkészülve. Ezért három–nyolc, termôföld esetében tíz esztendô felmentést kérünk az

– Ezek hasonlóak ahhoz, mint amit az elôttünk belépni szándékozók kértek és megkaptak.Nem kérünk tehát lehetetlent. Sajnos, az EU-ban is szigorodtak – az öt-tíz évvel ezelôttihez képest – az elôirások, gondolok itt a szarvasmarha kergekórra, a baromfi dioxin botrányra, vagy a hormonok körüli vitákra, az egyre nagyobb fogyasztói érzékenységre.

– A tárgyalások során vajon milyen mértékben kerül szóba a vidékfejlesztés? E témában, mit írtunk a pozíciós papírba? Összefügg ez a gazdasági adatokkal?

V

– Egyenrangú partnerek szeretnénk lenni, egységes elbírálást kérünk. Mégis: derogációs igényeink vannak. Mit jelent ez?

– Ezeket a kéréseket mennyire fogadják el?

visszaesés volt. Itt várhatóan élesebb lesz a vita. (A nyolcvanas évek végén hektáronként 5–6 tonna volt a gabona termésátlaga, a kilencvenes évek elején 4 tonna, az utóbbi években pedig 4,5 tonna) Más termékeknél, mint például a dohánynál 15 ezer tonnás kvótát kérünk és tavaly ezt a mennyiséget elértük. Vita várható a cukortermelésnél, hiszen az elmúlt években jelentôsen csökkent a fogyasztás. De itt is növekedés várható.

F

– Azzal számolunk, hogy az EU csatlakozás a gazdaságot élénkíti. Ezáltal növekednek a jövedelmek, nô a fogyasztás tejbôl, marhahúsból és gyümölcsbôl. Ennek fedezetét pedig képes lesz megtermelni idehaza a mezôgazdaság. Indokoltnak tartjuk, hogy legalább a belföldi fogyasztásnövekedést fedezô kvótákat kapja meg az ország.

uniós elôírások alkalmazása alól. Ezek részben a magyar sajátosságokkal függnek össze. Például hogy Magyarországon a legelterjedtebb a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej fogyasztása. Ezt viszont az EU nem teszi lehetôvé, a 2,8 százalék az engedélyezett három kategória egyikébe sem fér bele. Viszont egyelôre célszerû még készíteni ezt a tejet. De ilyen például az is, hogy 1993 elôtt még 0,7 literes palackokba is töltöttünk bort és nagy értékû muzeális boraink vannak így palackozva. Ugyanakkor az EU 0,75 literes palackot ír elô, így a 0,7 literes üvegek forgalmazására derogációt kell kérni. Vagy például az állategészségügy területén vannak az EU elôírásoknál szigorúbb elôírásaink, amelyeket fenn kívánunk tartani a csatlakozás után is. Másodszor: ha mindenütt szeretnénk egy csapásra betartani az EU elôírásokat, az jelentôs beruházással járna. Ezért kérünk öt évre felmentést. Ilyen például a vágóhidak üzemkialakítása, hogy milyen padlóburkolót kell használni, vagy az öltözôt hogyan kell kialakítani. Aki az öt év türelmi idôt követôen sem tud felkészülni, annak tudomásul kell vennie, hogy az üzemét bezárják. Ez a termelôk nagy részét érinti. Ezért például már a 2000 évi támogatási rendszerben elsôdlegességet kaptak ezek a szempontok például a sertéstelepek kialakításánál. De ez az elv jellemzi az év második felében induló új EU-s segélyprogramot, a Sapardot. Az ilyen jellegû – a lemaradást felszámolni akaró – beruházások elsôbbséget élveznek.

Hazai tükör

Mi újság vidéken? A LEADER-program elônyei

Százezer hektárnyi erdô

Magyarországon is az uniós gyakorlatnak megfelelôen a vidéki kistérségek fejlesztését kell elôtérbe helyezni – hangoztatta Font Erzsébet, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium témáért felelôs fôosztályának vezetôje egy budapesti sajtótájékoztatóján márciusban. A kistérségek fejlesztésének az ad majd lökést – mutatott rá Font Erzsébet –, hogy várhatóan az idén indul a SAPARD-program Magyarországon. Ez az elsô évben 38 millió eurós (10 milliárd forint) támogatás lehetôségét jelenti, amihez további 3,5–4 milliárd forintot kell biztosítani hazai forrásból. A fôosztályvezetô elmondta, hogy a pénzek elnyerését olyan pályázatokkal kívánják elômozdítani, amelyek már most illeszkednek az uniós gyakorlathoz. Ezért az úgynevezett LEADER-program elveit kívánják alkalmazni a hazai pályázatok elbírálásánál. Ez azért szükséges, mert például Görögország vagy Portugália az uniós csatlakozást követôen ezeket a támogatásokat gyakorlat hiányában nem tudta igénybe venni. A LEADER-program elsôsorban a helyi kezdeményezéseket részesíti elônyben és fôként a vidék megtartó erejét kívánja erôsíteni azzal, hogy a helyi igényeknek megfelelô fejlesztésekre ad pénzt. Font Erzsébet újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy az idén a SAPARD-program keretében rendelkezésre álló pénzbôl 4,7 milliárd forint jut vidékfejlesztésre, 500 millió forint az agrárkörnyezetvédelmet szolgálja, míg 8 milliárd forint a mezôgazdaság céljaira lesz elkülönítve. A fôosztályvezetô kitért arra is, hogy az elôcsatlakozási folyamat végén a jelenlegi arányok várhatóan megfordulnak és a mostani 40 százalékos vidékfejlesztési finanszírozás 60 százalékra növekszik, míg a mezôgazdasági támogatás mértéke 40 százalékra csökken, mivel a direkt támogatások helyett az EU a vidékfejlesztést részesíti elônyben. Magyarországon elsôsorban azok a kistérségek pályázhatnak jó eséllyel a SAPARD-pénzekre, amelyek népessége 120 fô/négyzetkilométer alatt van. Ez azt jelenti, hogy fôként az egymáshoz közel lévô és kötôdô falvak kaphatják a pénzeket, ha társulnak egy-egy cél megvalósítása érdekében.

A megyék közül elsôként – országos területrendezési tervvel párhuzamosan – Szabolcs-Szatmár-Bereg területrendezési terve készült el. Nyíregyháza városatyái szerint a terv jó alapot teremt a hátrányos helyzetû térség felzárkóztatásához. Lényegesnek tartják, hogy a nyíregyházi repülôteret a nemzetközi forgalomba is bevonják. Szóvá tették viszont, hogy a nagyvárosi tömegközlekedés fejlesztésére nincs pénze az önkormányzatoknak, ezt a feladatot csak központi támogatással tudják megoldani. A Felsô-Tisza vidékének turisztikai hasznosítására javasolták külön program elkészítését annak figyelembevételével, hogy erre az Európai Unióból is lehet támogatást szerezni. A területrendezési terv másfél évtized alatt mintegy százezer hektár erdô telepítésével számol a megyében. Az önkormányzat képviselôi helyeslik, hogy a mezôgazdasági mûvelésre kevésbé alkalmas területek erdôsítése mellett a nagyvárosi agglomerációk minél több jóléti erdôvel gyarapodjanak. Egyetértenek azzal is, hogy a város meglévô területének beépítése folytatódjék, az új beruházások miatt ne kelljen kivonni mezôgazdasági mûvelésre alkalmas földeket.

Felzárkózás – ISPA Szeged a csatlakozásra készülô országok felzárkóztatását szolgáló uniós ISPA-támogatással szeretné megvalósítani regionális hulladékgazdálkodási programját, amelyhez együttmûködési megállapodást köt a városkörnyéki településekkel. A Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. kidolgozta a városra és társégére vonatkozó regionális hulladékgazdálkodási programját, amelynek az a célja, hogy megakadályozza, felszámolja a térségben a hulladékok okozta környezetszennyezést. A programról pályázati anyagot készítettek az ISPA januárban indult támogatási rendszerében biztosított európai források elnyerésére. Amennyiben a szegedi pályamunka sikeres lesz, vele akár 75 százalékos viszsza nem térítendô támogatás is elnyerhetô. Ebben az esetben lehetôség lenne arra, hogy a következô három évben kialakítsák a térség európai gyakorlatnak megfelelô hulladékgazdálkodási rendszerét. Tervezik a szelektív hulladékgyûjtést is Szegeden és a városkörnyéki tele-


püléseken, továbbá regionális komposztáló, valamint építési, bontási hulladékot feldolgozó telep kialakítását. Az érintett települések szándéknyilatkozatban fejezték ki együttmûködési készségüket.

Hat község egy albumban Göcsej és az Ôrség találkozásánál fekvô öt zalai és egy vasi község közös turisztikai kalauzt jelentetett meg, bemutatván vendégváró kínálatukat. A kiadvány húsz oldalon, hetvenöt fotó segítségével ad áttekintést a kétezer éves Borostyánkôút és a Királyok útja menti kisrégió érintetlen tájairól, múltjáról, vendégváró kínálatáról. Zalalövôn kívül Kávás, Keménfa, Zalaháshágy, Zalaszentgyörgy és a vasi Szôce mutatkozik be az igényes, kétezer példányban kiadott kisalbumban.

A helyi programokat támogatják Újabb európai uniós támogatási források, nyílhatnak meg a SAPARDprogram keretében a kistérségek számára – hangoztatta Boros Imre tárca nélküli miniszter április elején egy regionális térségi konferencián. A Szombathelyen rendezett Kistérségek a régióért címû tanácskozáson Gyôr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék települési önkormányzatainak, valamint kistérségi társulásainak több mint 200 képviselôje vett részt. Boros Imre nyitóelôadásában kijelentette azt is: A PHARE-program keretében ebben az évben Brüsszel elsôsorban három kelet-magyarországi régió fejlesztési programjait támogatja, de kormányzati forrásokból a fennmaradó másik négy régió is hasonló mértékû támogatást kap. Szegváry Péter, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára elôadásában azt hangsúlyozta, hogy a területfejlesztésben a jövôben hangsúlyeltolódás várható. – Azokat a helyi programokat tudjuk támogatni a jövôben, amelyeknek térségi kihatása van, illeszkednek az elfogadott megyei és regionális fejlesztési programokhoz, valamint megfelelnek a készülô nemzeti fejlesztési program alapvetô célkitûzéseinek – jelentette ki. – Olyan felkészültségû, a megyei és regionális programokat jól ismerô szakemberekre van szükség, akik el tudják készíteni a helyi programokat. Ennek érdekében az idén 500 millió forintot fordítanak a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésébôl térségi menedzserek alkalmazásának támogatására, munkakö-

6

rülményeik megteremtésére – fûzte hozzá. Kósa Ferenc, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára elôadásában kiemelte, hogy tárcája a területfejlesztés alatt elsôsorban vidékfejlesztést ért, amely elválaszthatatlan a mezôgazdaság felemelésétôl. – Mi nem kizárólag a régióközpontok fejlesztését kívánjuk támogatni, ezt jelzi, hogy a tárca által létrehozott Agrár Marketing Centrum (AMC) regionális irodáit sem a régióközpontokban nyitottuk meg – hangoztatta. – Vidékpolitikánk egyik fô célja a magyar falvak megújítása. Ennek fontos segítôi a falugazdászok, akik képesek közvetíteni a helyi igényeket, és ha kell, helyben képviselik a minisztérium akaratát is. A jelenleg 650 fô falugazdász hálózat létszámát az idén 1000 fôre emeljük – közölte.

Kistérségek hálózata

Lehetôségek és gondok A helyzetfelmérés és a stratégiai programalkotás után most az operatív feladatok kidolgozása a Kecskemét és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás legfôbb feladata – mondta a társulás titkára egy kecskeméti tanácskozáson. Hanzáné Lakó Judit az Európai Unió elôcsatlakozási támogatásáról rendezett kecskeméti konferencián elmondta: a kistérségi társulás tizennyolc önkormányzatot foglal magába, és körülbelül 168 ezer embert érint. Az 1996-ban létrejött társulás elsôdleges célja a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési és vidékfejlesztési programok kidolgozása és megvalósítása, illetve e célok érdekében az Európai Unió

elôcsatlakozási támogatásainak (PHARE, ISPA, SAPARD) igénybevétele. Hanzáné Lakó Judit elmondta: ezek megvalósítása elôtt azonban pontosan felmérték a kistérség állapotát, komplex adottságait. Az elemzés nemrég elkészült, és kiderült: a kecskeméti kistérség erôssége többek között a gazdaság sokszínûsége, a máig ôrzött hagyományok, valamint a lakók töretlen tenni akarása. A térség gyengesége a mostanáig elhanyagolt marketing-munka, valamint az infrastruktúra hiányosságai. Ezenkívül a vállalkozások együttmûködésének összehangolása és a jól képzett munkaerô megteremtése is fontos feladat. A települések együttmûködését veszélyeztetô tényezôk között Hanzáné Lakó Judit megemlítette, hogy a térségbôl egyre többen mennek el, nagy a tôkehiány és az itt élôk elvesztik a sikerbe vetett bizalmukat. A térség adottságainak felmérése után a társulás meghatározta a prioritásokat. Ezek: az agrárstruktúra-váltás és az infrastruktúra fejlesztése, valamint a képzési, átképzési programok beindítása.

Földönjáró

emberekbôl vizenjárókká válunk? Ellenségünk lett az ôselem? Azért a békétlenkedô vizek fenyegetésében se feledjük, hogy a víz mégis csak maga az élet. Nélküle lakatlan lenne a Föld, hiányozna a légkör, az állat- és növényvilág, hiszen az élô szervezeteket alkotó sejtek meghatározó részét a víz adja. Az élet bölcsôje, de olykor sajnos a ravatala, temetôje is. Minden azon múlik, hogy mennyi van belôle és ott van-e, ahol éppen szükséges. Azt mondják, hogy egyetlen hajszál a fejen kevés, a levesben sok. Ha a halastóban térdig ér a víz, az bizony kevés – a pincében ugyanennyi már sok. Tudom, elôfordul, amikor az ember már semmit sem tehet. A váratlan, pusztító áradással, felhôszakadással, a konokul felbugyogó talajvízzel nincs mit kezdeni. Legfeljebb a következményeken enyhíthetünk. Sok minden azért rajtunk múlik. Az egymás sarkába taposó vizes tragédiák, amelyek nyomorgatnak bennünket, erre is figyelmeztetnek. A mérhetetlen károkat okozó talajvíz jó része már rég a folyókban csörgedezne, ha rendszeresen mélyített kanálisok, kitisztított csatornák, levezetô árkok fogadták volna. A már-már rendszeressé váló, ezreket földönfutóvá gyalázó árvizek is könnyebben levonulnának, ha a folyók gátjai erôsek és kellô magasságúak lennének, olyanok, amilyeneknek a legendás folyószabályozó, Vásárhelyi Pál megálmodta. Ha nem épülnének házak olyan mélyen fekvô telkekre, amelyeket a józan gondolkodású parasztemberek századokon át legföljebb libalegelônek, vagy kacsaúsztatónak használtak, nem dôlnének sárba az épületek, nem kellene rizstermesztési, vagy kecskebéka tenyésztési szakkönyveket böngészgetni a kiskerttulajdonosoknak. A víz nem ellenségünk, inkább szövetségesünk… csak olykor-olykor ellenfelünk. A nemes ellenfelet azonban a lovagiasság szabályai szerint tisztelni illik. De hol van már a lovagiasság és az illem a mai globalizálódó világban, amikor a pénz, a profit elôbbre való a tisztességnél, a fair play magatartásnál. Ez az Ausztráliában is honos angol kifejezés nem véletlenül jutott eszembe. Élek a gyanúperrel ugyanis, hogy a kenguruk földjén némely vállalat – mondjuk az aranykitermelô Esmeralda – kitörölte a szótárából a fair play-t. Ha otthon nem is, de a gyarmatoknak tekintett kelet-európai országokban, jelesül Romániában mindenképp. Másként nem történhetett volna meg, hogy hanyagul összekotort gátak közé szorított, ülepítônek csúfolt méregtavak átszakítsák a gátat és ciánnal, ólommal, ki tudja miféle kotyvalékokkal legyilkolják folyóinkat. Mi jöhet még ezután? Mi a határa a természet elleni merényleteknek? A szomszédok veszélyeztetésének, a lovagiasság sárba – mérgezô sáriszapba – tiprásának? Ha rábeszélni reménytelen, kényszeríteni hogyan lehet az ökogyarmatosítókat és az ôket befogadó országokat a környezet megóvására? Akár a legkeményebb büntetésekkel meg kellene értetni, hogy ha így folytatjuk, akkor a víz, minden élet eredôje, ellenségünkké válhat. És ha a világ egyik lételeme az emberiség ellen fordul, akkor aligha van esélyünk itt a Földön. És a természet mind gyakrabban ismétlôdô figyelmeztetése nem elméleti, csöppet sem túlzó, nagyon is FÖLDÖNJÁRÓ.


Földvári Géza

7

Hazai tükör

Egy adott földrajzi-igazgatási terület belsô és külsô partnerségi rendszere, s az egymás közti hálózat megteremtése adhatja a kistérségek valódi erejét – hangzott el április elején egy területfejlesztési tanácskozáson, Keszthelyen. Érdemes volna országosan felmérni a kistérségek életképességét, valódi mûködési teljesítményeit és ehhez igazítani mûködési támogatásukat – mondta Gadócziné Fekete Éva, a Magyar Tudományos Akadémia miskolci regionális kutatási központ vezetô munkatársa, a kistérségi szervezetek klubjának elnöke a zalai területfejlesztési mûhely által rendezett eszmecserén. A szakember hangsúlyozta: az európai uniós csatlakozási követelmények tükrében a kistérségi társulásokat a területi döntéshozói rendszer részévé kell tenni. Nem maradhatnak csupán pályázó és feladat végrehajtó szervezetek – jegyezte meg. Egy többlépcsôs támogatási forma részeként kapjanak anyagi ösztönzést a kistérségek a szélesebb hálózat kialakításához – fejtette ki Gadócziné –, mert valódi erejük a térségen belüli és kívüli partnerség, illetve stratégiák megvalósításában van. Elhangzott a fórumon: az elkövetkezô idôszakban munkába álló kistérségi, valamint SAPARD-menedzserek mûködése csak akkor lesz hatékony, ha az adott vidékhez kötôdnek és konkrét programokat menedzselnek. Kérdés, hogy egy évre szóló megbízatásuk elegendô lesz-e az alapos helyismereten és a partnerségen alapuló sikeres munkához. Ez utóbbi kapcsán többen elmondták, hogy feltétlenül meg kell gyorsítani a vidék- és térségfejlesztést közvetlenül

segítô tudásbázis kiépítését. A Veszprémi Egyetem keszthelyi karán ez akkreditált kétéves felsôfokú, gyakorlatias szakképzés, illetve a meglévô szakemberek posztgraduális átképzése keretében képzelhetô el.

Hány hektár a lúci határ?

Hazai tükör

L

úcra mindig szívesen költöztek az emberek a környékrôl – mondja Tóth Albert, a Református Gyülekezet lelkipásztora. – 1945 után azonban ez a folyamat megállt. Azóta szinte menekülnek innen. Fôként az értelmiségiek. Gyermekkorom egyik megdöbbentô emléke fûzôdik atyai nagyszüleim Tiszalúcához. A portánk végében, a vásártéren az óriási ponyvákon megbontott kévékbôl kézzel, cséphadaróval verték ki a búzát a gazdák. Azok, akiket kulákká nyilvánított a (helyi) hatalom. Akik nem adták be a derekukat az elsô téeszesítéskor. Mert a gazdáknak a föld itt is, Isten után, a legfontosabb volt. A múlt század közepéig a Tisza a falu alatt kanyarodott dél felé. Tavasszal elöntötte az árteret, utánpótlást adva tónak, mocsárnak. A Tisza, a Takta és a Sajó környékén lakók vízi mesterségeket folytattak: halásztak, csíkásztak, pákásztak. Csak a XVIII. században tért át Tiszalúc népe a földmûvelésre, és egyre több földet hasított ki az északi, felsôlúci löszös területekbôl. A település sok ezer éve lakott terület. A Lúci Pontus – ahogy Anonymus nevezi – fontos átkelôhely volt. A Lengyelországból hazatérô Rákóczit itt várta Bercsényi és a nagyságos fejedelem is itt kelt át a Tiszán. Dr. Patai Pál régész ásatásai során, Krisztus elôtt 2500-ból 150 házból álló kora bronzkori települést talált. Lúc a középkortól kezdve nemcsak jelentôs átkelôhely, hanem úgynevezett porong is volt – olyan zátony, ahol a leúsztatott fát és sót kirakták –, és ahol sólepárló is mûködött. Vásárhelyiék Tiszalúccal átellenben, Tiszadobnál 1851-ben megtett elsô kapavágását követôen megváltozott a helyzet, a folyó élôvize messzebb került a falutól áldásával és átkával együtt. Mert a Tisza elônyei mellett sok-sok bajt és bosszúságot okozott az ittenieknek. A folyószabályozásig számtalanszor sújtotta árvíz a környéket. A XIX. század közepén megépült

Tiszalúc Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolc és Szerencs között fekszik. A 5582 lelket számláló nagyközség a századok során a hajdúvárosi rangig vitte. Nánássy Miklós polgármester legnagyobb gondja napjainkban a nagyközség csatorna hálózatának megépítése. A dolog egyelôre pályázati stádiumban van. Az idô sürget, mert a Holt-Tisza felôli löszfal még ma is omladozik. Ráadásul a mezôvárosi státushoz is elengedhetetlen feltétel. Miskolc-Sátoraljaújhely közötti vasút némileg ellensúlyozta, hogy az addigi kereskedô hajdúvárosi rang elveszett, és a lakosságnak elsôsorban a föld biztosított megélhetést ezután.

A tájház

Lúc határa 45 km2, 7855 kh. A II. világháború elôtt ezen a területen két nagybérlô (473 zsellérrel), 175 kisparaszti és 37 középparaszti család gazdálkodott – mondja Wágner József tanár, aki a falu monográfiáján dolgozik. – A földreform idején 3555 kh-at osztottak ki. Az elsô téeszbe, a Vörös Hajnalba, 16 család 273 kh-at vitt be. 1950ben már 135 család 919 kh-at mûvelt. 195 kh-on néhány egyéni gazda küszködött. Késôbb újabb téeszek – Új Barázda, Béke, Alkotmány, Új Élet, Petôfi és Kossuth – alakultak. Ezek különbözô típusú szövetkezetek voltak, némelyik mai szóhasználattal élve vállalkozásnak volt tekinthetô, hiszen az elnök zsebbôl fizette a tagokat. Mivel a falu földterületének 93 százalékát téeszekben mûvelték, 1951-ben szövetkezeti község lett Tiszalúc. ‘56-ban – a Vörös Hajnal 23 tagját kivéve – feloszlottak a szövetkezetek.


A második téeszesítéskor aztán újraalakultak Tisza, Dózsa, Haladás, Béke és Alkotmány néven. 74 család maradt egyéni gazdálkodó, 109 kh földdel. A munkaegység értéke alacsony volt, a tagság nem találta meg a számítását, így 1962. január 1-vel összevonták a téeszeket: 643 család 671 tagja alkotta a Rákóczi Mgtsz-t. Ám közülük csak 73% volt munkaképes. 4890 kh területen három üzemegységük mûködött. A jelentôs közös állatállományhoz csatlakozott még a majd minden háznál nevelt 1–2 tehén és jó néhány sertés. Este a csorda és a konda érkezése fontos esemény volt a család munkájának szervezésében. (Napjainkban alig tartanak tehenet a faluban, tejfeldolgozó üzem viszont van. A trappista sajtot elôállító üzembe a közelmúltban is távoli szabolcsi falvakból hozták a tejet.) 1964-ben a termesztett növények megegyeztek az Alföldön szokásos kultúrával: kenyérgabonát, takarmánygabonát, kukoricát, burgonyát, cukorrépát, napraforgót, zöldséget, dohányt, lucernát, vörös herét és zöldségféléket vetettek. 492 szarvasmarha, (137 tejelô tehén), 908 sertés (49 tenyészkoca), 587 juh alkotta az állatállományt. Abban az évben 44 ezer db csirkét neveltek föl, és 2009 kacsát értékesítettek. A rendszerváltozáskor a téesz feloszlott, akkortájt az arra járó szomorúan láthatta, hogy nagyon sok föld van parlagon. Az 1991-ben alapított téesz-utód kft azóta bérbe véve mûveli a szántók többségét. A világot látott szakember, Hajdú István 24 társával – azokkal, akiknek volt egy kis megtakarított pénze és akikben megbízott –, viszi tovább a falu mezôgazdaságát. 1999-ben 1437 hektárt béreltek, kevesebbet, mint korábban. – Ma már azok is adnák bérbe a földet, akik kimérették a magukét, hogy megmûveljék – mondja a termelési fômérnök. – Jelenleg 20 kg búzát adunk aranykoronánként a földért. Ez évenként összesen 800 tonna búzát(mintegy 14–15 millió forintot) tesz ki. Az állat-

8

tartással foglalkozók kukoricát vagy árpát is kaphatnak. Tavaly októberig 590 mm csapadék esett. A belvizes földek egyik részén ôszi búzát, a másikon repcét vetettek. 1,6 millió forintot kaptak belvízkár-enyhítésre. Ehhez még hozzá kellett tenniük egy kis pénzt, hogy a földbérletet kifizethessék. Összességében 400–450 ezer forint veszteségük volt 252 hektáron. Szinte minden terményükre kötöttek hosszú távú szerzôdést, anélkül semmit nem termelnek. A Szerencsi Cukorgyárral öt évre állapodtak meg, a Bôcsi Sörgyár is korrekt partner, bármikor átveszi tôlük az árpát. A gépeket a Bábol-

– Kevés volt a földünk, szétment a testvérek között – meséli. – Ráadásul akkoriban nagy szárazság volt. Egész nyáron dolgoztunk a földeken, anyám azt mondta: – Kisfiam, kapol az év végén egy biciklit. De olyan rossz volt a termés, nem hogy biciklit nem kaptam, másra sem tellett. Azt mondtam anyámnak, én itt tovább nem maradok, elmegyek tanulni. Anyám végül bevitte a téeszbe a földet – emlékezik a lúci ezermester. Továbbra is a Holt-Tisza partján lakott, de ô is egyike lett a (fôként) miskolci nagyüzemekben dolgozó 2200 bejárónak.

már leszázalékolt nyugdíjas volt. A mindennapi két mûszak megtette a hatását. Traktort vett, használtat, újra nem volt pénze. Majd pótkocsit, ekét, boronát, sormûvelô ekekapát hozzá. Aztán jöttek a bajok. Két éve a terményt nem lehetett eladni, és melléfogott a sertésekkel is. Nem vették át. Kikészült idegileg. A túlsúlyos disznóknak csak annyit adott enni, hogy fogyjanak, de meg ne dögöljenek. Pedig be volt állítva négy fias kocája is, hogy legyen mit nevelni, hizlalni. Az átvevô végül még 8 százalékot levont, de örült, hogy megszabadult az állatoktól is, meg a kereskedôtôl is. Otthon nézte a számlát, a kompenzáci-

Fekete István A Tisza most, madártávlatból

Közben azért nem szakadt meg a kapcsolata a földdel. A vasúti munka mellett csinált elôször egy kicsi keltetôgépet, majd egyre nagyobbakat. Nevelt 1500 tojót, ezek tojásait keltette. Nappal a felesége, meg a gyerekek bíbelôdtek a csirkékkel. Délután négykor befejezte a munkát, lemosakodott, beült a Trabantjába, és ment maszekolni. Vasárnap értékesítette a csirkét, este tíz-tizenegy órakor tért haza. Vett egy használt Wartburgot, aztán egy újat, de már befizetett egy újra, a régit meg eladta, amennyiért vette. – Így aztán egy kicsit feljebb emelkedtem, mint ahogy egy lusta ember élt – mondja. – A selejt tojást feletettem a malacokkal, és elkezdtem kicsiben foglalkozni sertésekkel. Elôször tízet-húszat, majd ötvenet, százat tartottam. Szemben megvettem a vízparti házat, abban lakik a kisebbik lányom, a kertjét meghagytam gazdasági udvarnak. Ott vannak a hízók, meg a méhek. A rendszerváltás után visszakérte a családi jusst, és hozzáfogott gazdálkodni. Úgy volt vele, hogy miért ne legyen a saját földjén saját takarmánya. Akkor


ós felárat hozzá adták, de pénzt nem. Mondta a lányának, hívja már föl ôket. Azt felelték, örüljenek, hogy el tudták adni. Nevet persze nem mondhat, mert vigyázni kell a maffiától. Mások ugyanígy jártak. Amikor reklamáltak, behívták az irodába, azt mondták, hogy nekik is kell valamit keresni rajta. 160–170 forintot fizettek a 193 helyett. Feljelentést teszek – mondta az illetô. Megteheti – válaszolták –, de gondoljon arra, hogy van magának családja is. Kalandos élet jutott az itt élôknek. A szárazság után jöttek a vizes évek. Fentrôl nézve is szörnyû a látvány: víz önti el a szántókat, réteket. Ki tudja, hány hektárt a lúci határból? Zétényi Zoltán Fotó: 2Z Fotó & Média

Lapzárta után kaptuk a hírt: május 6-án a térségbe látogat dr. Torgyán József FVMminiszter.

9

Hazai tükör

nai IKR-tôl vásárolták, ezen kívül 200 ha búzára és 100 ha repcére szerzôdtek velük. Jó a kapcsolatuk a mályi Agrokerrel is. Az elkövetkezô idôkben változást jelenthet, hogy a cukorrépa területét csökkenteniük kell. Ennek ellenére a cukorgyárral közösen vásároltak egy Hollner betakarítógépet. Ez öt évig biztosítékot jelent a cukorrépa-termelésre. Hogy azután mi lesz, azt még nem tudják. A magyar mezôgazdaság legnagyobb gondjának azt tartja, hogy a hiányos regisztráció miatt nem tudni, mibôl mennyi van. Ha nincs információja egy kormánynak, akkor nem tud döntést hozni. Az EU országokban a számítógépekbôl minden adat megtudható, itt ôk azt sem tudják pontosan, hogy hány hektár a tiszalúci határ. Fekete István elôször a géplakatos szakmát szerezte meg, és a MÁV-hoz szegôdött. Utána az autogén hegesztô, majd a központi fûtés és vízvezeték-szerelô, végül magán úton a villanyszerelô szakmát is kitanulta. Ez ugyebár már majdnem ezer mesterség. Az ötvenes évek végén, a nôsülés után, másodállásban kiváltotta az iparengedélyt. Akkor már nem volt érdemes a mezôgazdaságban maradni.

Valóságos természeti csoda volt az, amikor hazai halászati szakemberek külföldi tanulmányútjuk során elrekesztettek és hallal telepítettek be egy olyan folyómedencét, amelyben egyáltalán nem volt élet. A titok nagyon egyszerû volt: napfény, táplálék és tiszta víz kellett hozzá. Nincs az a folyó, amelyben ne lennének meg a feltételek az élethez. Talán a sok tapasztalat és a bizakodás mondatja ezt dr. Müller Tiborral, aki a Tisza környezetvédelmi kormánybiztosa. Az utóbbi idôben folyamatosan érkezett nehézfém szennyezôdés egyre elszomorítóbb jövôt festett a folyóról, s az elsôdleges nyilatkozatok tíz évet jósoltak, mire normális életkörülmények teremtôdhetnek a folyóban.

Éled a Tisza

A

rendszeres vizsgálatok nem ilyen lehangolóak és a próbahalászatok is azt igazolják, hogy az eltemetett Tisza lassan kezd magához térni. A környezetvédelmi kormánybiztos a legfrissebb eredményekkel kezdte a beszélgetésünket. – Az üledékvizsgálat sok idôt vesz igénybe. A folyó felsô szakaszán van a legtöbb lerakódás továbbra is, viszont a korábban beérkezett lebegôanyag mennyisége viszonylag ugyanannyi volt, mint amennyi az alsó szakaszon elhagyta az országot. Fontos tudni azt is, hogy a felsô részt a cián nem szennyezte és a Tisza-tó is megmenekült a szennyezôdésektôl, tehát a tó fontos szerepet tölt majd be a folyó ökológiai helyreállításában.

Élôvilág

– Most azonban egy újabb katasztrófa, az árvíz fenyegeti a keleti országrészt. Ez a hatalmas mennyiség mennyire segítheti a víz tisztulását?

– Ez a tiszta víz magával ragadhat azokból a lebegô anyagokból, amelyek normális esetben a vízfelületen maradnának. Nincs azonban semmilyen biztosíték arra, hogy nem érkezik újabb szennyezôdés a Borsa bányából. Nincs szakszerûen körülépítve a bánya, ugyanis hiányzik az az övárok, ami a hegyoldalról lefolyó vizet tárolná, ezért ez a víz a nehézfémmel együtt bekerül a folyóba. A nemzetközi nyomásnak köszönhetôen talán a román oldalon is mindet megtesznek azért, hogy újabb káros anyagok ne szennyezhessék a Tiszát. – Ha ez így igaz, akkor is ott marad a folyó alján a káros anyag. Mennyire nehezíti ez meg az élet kialakulását?

– A pusztítást a cián okozta és ahol levonult, mindent kiölt maga után. A 21 ezer hektárból 8 ezer károsodott, de a holtágakból sikerült a vízügynek kizárni a szennyezôdést, a Tisza-tó pedig sértetlen maradt. Mindez annak kö-

szönhetô, hogy akkor nem volt árvíz és a mederben lehetett tartani a káros anyagokat. Sajnos a nehézfém a táplálékláncon keresztül bejuthat a szervezetbe a halak táplálkozása során. Néhány éve a Sajón teljesen kipusztította az élôvilágot a szennyezés, akkor a halakban az ólom négy és ötszörösét is kimutatták, ma pedig már 43 halfajta él a vízben. A megoldás tehát az, hogy a veszélyeztetett halakra halászati tilalmat kell elrendelni, viszont a nehézfém egyre inkább elszivárog és nem lesz szükség erre. – Akkor tehát reménykedhetünk abban, hogy nem kell tíz évet várni az élet beindulására?

tíz év sem lesz elegendô erre. Olyan – a korábbi idôszaknak megfelelô – természeti állapotot kell teremteni, ami jobb, mint a ciánszennyezôdés elôtt. Elsôsorban a nem természetidegen élôlényekre és a bô halállományra gondolok. – Ezek szerint már idôszerû a haltelepítési program beindítása?

– A meleg hatására megjelennek a különbözô táplálékok és kialakulhat egy olyan mennyiség, ami megindíthatja az életet. Ez az, ami nem igényel munkát. Most folynak viszont a felmérések és próbahalászatok, hogy milyen mértékben kell halakat telepíteni. Minderre a nyáron sor is kerülhet.

– Ha arra várunk, hogy önmagától megoldódjon a kérdés, akkor több mint

J. Zs.

ÚJ ATLASZ A TURISTÁKNAK A Cartographia Kft. turistaatlasz-sorozatának legújabb darabja a Pilist és a Visegrádi-hegységet mutatja be. A kiadvány ismerteti a terület földrajzi elhelyezkedését, földtani felépítését, éghajlatát, vízrajzát, történelmét, növény- és állatvilágát, valamint a Duna–Ipoly Nemzeti Parkot. A kerékpárosok részletes útitervet kapnak a hegyek között ajánlott útvonalakról. A szerkesztôk a téli sportok kedvelôi és a sziklamászók részére listát állítottak össze az ajánlott helyekrôl. A vízitúrázók részére a folyamkilométerek pontos megadásával készült két túraajánlat. A gyalogos turisták 28 útvonalat tartalmazó túralehetôség közül válogathatnak, s megtudhatják, mit láthatnak kirándulásaik során. A leírásokat fényképek színesítik. A kisméretû, könnyen kezelhetô könyvecskében kilenc község, illetve város térképe is megtalálható.


k.a.s.

10

Vidékfejlesztés – riporter szemmel

Több mint húsz esztendeje készíti országjáró mûsorait a Kossuth Rádió vezetô szerkesztôje, Szitnyai Jenô. Három éve színesedett a paletta; a szerkesztésében kéthetenként, hétfô este jelentkezô „Régiók” a regionalizmus, a terület- és vidékfejlesztés szakmûsora. „Figyelni kell az elesettekre és a csodatevôkre is…” – Ezzel az öreg terepjáróval járod az országot?

– Igaz, hogy már 14 éves és idônként szétesik alattam, de a göcseji Becsvölgyére vagy a Gömörség falvaiba akkor is el kell jutni, ha egyméteres a hó, vagy tengelyig ér a sár a dûlôutakon. – A példáknál maradva, miért a nehéz sorsú térségekkel foglalkozol elsôsorban?

– Az sem árt, ha a jelenleg hanyatló térségekben is érzékelik a média szolidaritását, de ennél többrôl van szó. Sarkad környékétôl a dunántúli fejlett megyékben is fellelhetô belsô perifériákig, a 150 közül egy olyan kistérséget sem ismerek, ahol az innovációnak, a kitörési pontok megtalálásának ne lenne esélye. A vidékfejlesztés igazi kihívása az, hogy a helyi szereplôk – polgármestertôl a gazdálkodón át a mûvelôdésszervezôig – képesek-e közös programok megfogalmazására, olyan kistérségi erôkoncentrációra, amely versenyképessé teszi ôket. Ennek tanulmányozása sok tanulsággal jár, s persze meg kell mutatni, hogy a felzárkózás kínkeserves folyamatai hogyan hatnak az egyéni sorsokra, figyelni kell az elesettekre és a csodatevôkre is. – Mi lesz azokkal, akik segítség hiányában, vagy saját tehetetlenségük miatt lemaradnak?

– A tét, szerintem, minden eddiginél nagyobb. Beláthatatlan idôre leszakad, aki most a periférián marad. – Hogyan nézne ki szerinted egy ideális kistérség?

– Ez már szinte álom…

– A „nagy” régiók mellett ezért „kisrégió-elfogult” a mûsorod?

– A kicsiben meg kell látni az egészet. A regionalizmus rendszere felülrôl épült ki, de a gazdasági és kulturális revitalizálás csak alulról építkezhet. Hinnünk kell abban, hogy a vidék általános felértékelôdése az európai minták szerint alakul. Nemcsak a fenntartható gazdálkodásban, hanem a kulturális, épített örökség megôrzésében, a hagyományos újjáélesztésében – mindenben, ami a térségi önazonosságot és belsô kohéziót erôsíti. A vidékfejlesztés számomra legalább annyira kulturális-közösségépítési kérdés, mint amennyire gazdasági. Hogy aztán a „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” jelmondatból ne csupán a vidékfejlesztés professzionális szereplôi, hanem az egyes országlakosok is megértsék, mi ott helyben a teendôjük –, nos ebben a médiának is segítenie kell. – Sok ezer kilométeres útjaid gyakran vezetnek a határokon túlra.

– Az európai térfolyamatok nem állnak meg a határoknál. Hogy a Nyugat-Pannon Eurégióban a zalai ember hogyan tud együttmûködni a burgerlandival, az Ipoly és Vág menti szlovák vállalkozó a magyarral, a Temes megyei civil szervezet a csongrádival, annak a gazdaságon túlmutató jelentôsége is van. Egyébként is azt gondolom, hogy a tudományos és politikai felismeréseket nyomban a média „terepbejárásának” kell követnie, ha éppen nem megelôznie. Ha felsejlik egy Kassa–Miskolc tengely, vagy Debrecen–Nyíregyháza– Beregszász–Marosvásárhely fejlesztési folyosó körvonala, azonnal tanulmányozni kell, mi gátolja vagy mozdítja elô a térségi együttmûködést! – Ebbe a sorba illeszkednek be az erdélyi riportutak is?

utat kell bejárniuk, ezért nagyon fontos, hogy a mi itthon kikínlódott, modellértékû megoldásainkat széles körben megismerjék. Szomorúan látom, hogy ezen a téren az anyaország csekély segítséget nyújt. Pedig a Székelyudvarhely melletti Oroszhegy község sorsa azon is eldôlhet, hogy Bálint Elemér polgármester ki tudja-e tölteni a Sapard-pályázat ûrlapjait. A közös felzárkózás érdekében a médiának ezen a téren is mintákat kell közvetítenie. – Milyen média alkalmas erre?

– A lokálist perifériálisnak tekintô, átpolitizált, negatívizmusba fulladt és kommercializálódó média nem alkalmas erre. Csak az értékközpontú, ország- és társadalomismerettel rendelkezô, elkötelezett média! – Megszállott emberek kellenek hozzá?

– Lehet. Vagy csak olyanok, akik munkájuk legnagyobb elismerésének azt tartják, hogy az ország sok pontján nyitott kapukkal és nyitott szívvel várják ôket. Ez elég, nem?

– Az erdélyi regionalizáció súlyosabb helyzetbôl indul, de ugyanazt az


Juhász Zsolt

11

Országjárás

– Vegyük csak „szellemi központját”. Képzelj el egy olyan irodát, ahol néhány számítógéppel olyan menedzserek dolgoznak, akik koordinálják a gazdaságfejlesztési, vállalkozásélénkítési programokat, vagy az ökológiai tájközpont építését. Van kulturális menedzser, aki „tudásházakká” segít átformálni a halódó mûvelôdési házakat és megteremti falun is az információs társadalom alapintézményeit, de található itt ifjúsági menedzser, aki összefogja, ösztönzi a fiatalok civil szervezeteit, s van turisztikai menedzser, aki képzést szervez a falusi vendéglátóknak, de dolga a kisrégiós arculat kialakítása, a településmarketing…

– Én pedig azt remélem: jövôkép. Néhány hónapon belül azokban a kistérségekben is megjelennek a terület- és vidékfejlesztési menedzserek, ahol eddig nem voltak. Ha a pályázat alapján jól sikerül kiválasztásuk, az egész rendszer kulcsszereplôi lehetnek.

Próbatétel: a templomépítés

A Tisza, amely féktelen áradásaival, mérgezô szennyezôdéseivel több keserûséget hoz mostanában a partján élôk mindennapjaiba, mint örömet, mégiscsak része, sôt még meggyötörtségében, eltorzítottságában is szépsége, büszkesége – avagy inkább csak nosztalgiája? – a lokálpatrióta érzületnek. A ma holtágakkal, erdôkkel körülölelt Csongrád melletti Bokros-puszta már eleink számára is kedves hely lehetett, hisz a krónikák szerint a Pusztaszerrel egybefüggô Alpár mezején telepedtek le a honfoglaló vezérek. A mai szôlészek, borászok büszkék arra is, hogy ôseik már az 1075-bôl származó feljegyzések Templomot építenek a bokrosiak szerint szôlôt telepítettek erre a vidékre. S ha innen számítjuk – márpedig az itt élôk ragaszkodnak hozzá – bizony, hamisítatlan történelmi borvidéknek kell tekinteni Bokros-pusztát. Még ha a fensôbbségük tudatában tetszelgô hegyvidékek hajlamosak is elvitatni az Alföldtôl a borászkodás ôsi jussát… De hagyjuk a borász-vitát másra és másokra, pásztázzon inkább még az emlékezet Alpár mezejének valamikori idilli tájain!

Sarjad-e új élet Alpár mezején?

Falujárás

Beteljesíteni az ôsök küldetését – A hajdani bokrosi pusztát leginkább a Hortobágyhoz tudnám hasonlítani, olyan szép és hangulatos volt eredeti, érintetlen állapotában, gulyákkal, csikósokkal – idézi fel gyermekkori élményeit Kiss Dezsô vállalkozó, akivel emlékeivel képest jóval sivárabb helyen, egy fóliasátras, zsúfolt libafarm mellett beszélgetünk. – Bizony, ma több lábon kell állni, ha meg akarunk maradni ôseink lakóhelyén. Mi is a családdal szôlészkedünk, kertészkedünk, a kft-ben pedig libázunk, de még így is keserves és küzdelmes az élet. – Akit gyermekkorában a családi szüretek élménye megérintett, az nem tud elszakadni sem a tájtól, sem a szôlészkedéstôl – veszi át a szót Gulyás Ferenc, a Csongrádi Hegyközség elnöke. – Anyai és apai részrôl is nagyszülôi örökségem a szôlô szeretete, az iskolában is ezt a hivatást tanultam és ezt is szeretném csinálni, amíg élek. Rettenetesen szegények voltunk mindig – mint ezen a vidéken mindenki -, fôként az 50-es években, de egy-két hold szôlônk mindig volt, és én elmondhatom, hogy a lovak, a kocsik, a szôlôtôkék között nôttem fel és boldog gyermekkorom volt. Késôbb, persze, meg kellett tapasz-

talnom a szülôk fájdalmát is a kolhozosítás miatt. És úgy érzem, nekem kell beteljesítenem az ôsök derékba tört küldetését… A munkára termett, szikár, jóarcú 50-es férfi szemében könnycseppek jelennek meg: a földjéhez, gyökereihez, legszentebb emlékeihez ragaszkodó, a legnehezebb idôkben is azokból töltekezô ember ôszintén vállalt könnyei… – Nagyon híres volt ám ez a borvidék, fôleg kadárkájáról! – használja ki az elérzékenyülés csöndjét mondandójára a már nyugdíjas Kacziba János bácsi. – Azután a téeszben megkezdôdött a nagyüzemi fajtaváltás, s ez bizony tönkretette a csongrádi bor jó hírét. A rendszerváltás után pedig hiába kaptuk-vettük birtokba a szôlôket, – nincs is család Bokrosan, ahol ne foglalkoznának a mûvelésével –, az értékesítési bizonytalanság felôrli a munkakedvet. Nem beszélve a borhamisítók, pancsolók “boszorkánykonyháinak” áldatlan hatásáról…

sak – kapcsolódik újra a beszélgetésbe a hegyközségi elnök. – Micsoda boldogság volt az elsô saját szüret, majd az elsô borfejtés! Nekibátorodtam, s a következô évben újabb fél holdat vettem, s így, apránként növeltem a területet. Majd, amikor a téesznek befellegzett, nagyobb ültetvényhez sikerült hozzájutnom gazdatársaimhoz hasonlóan.

Megélni kevés, hobbinak drága – A termelôszövetkezeti mûvelés mellett 1972-ben telepítettem az elsô félholdnyi saját szôlômet, s ezt bizony nem jó szemmel nézték akkoriban a szocialista gazdálkodást irányító elvtár-


Kézi fúróval ültetik, illetve pótolják az elpusztult szôlôtôkéket

12


13

Falujárás

Úgy 20 hektárnál szeretnék megállkori tanyaközpontot – , ahol ha szegéTorony a pusztában ni, ebbôl talán meg lehetne élni tisztesnyesen is, de öntudatos gazdaszemléletBokros rendszerváltó népe ugyanis ségesen, ha a támogatási rendszer erôsítel éltek, dolgoztak az emberek - az 50templomot álmodott az egykori tése mellett a piaci értékesítés is javulna, es évek betelepítési politikája mesterséösszedôlt kápolna helyére. Az ötlet a és ha a törvénykezés egyszer s mindengesen tette faluvá, kitépve a gyökereket. Bokrosi baráti kör tagjaitól született, és a korra fel tudná számolni a borhamisító Majd a 70-es években egyetlen tollvohívek adományaiból, valamint a Szemaffiákat. Igaz, ez az osztrákoknak is 15 nással Csongrád részévé tették Bokrost. ged-Csanád megyei püspökség és a váévbe tellett! A következmény: kipusztult, letarolt virosi, önkormányzat támogatásából épíBodor Istvánt úgy tartják számon dék, düledezô tanyákkal, s valaha szép tették fel, hosszú szünetekkel, a kis Csongrád-Bokroson, mint az elsô igazi napokat látott, elárvult Klebelsberg istemplomot. Csakhogy, minden erôfevállalkozót. Szôlôszaporító-anyag elôálkolákkal… szítés ellenére kevés lett a pénz, a lítással kezdte 1988-ban, s ment is az – Ahogyan országosan is nagyobb belsôépítészeti munkákra már nem fuüzlet úgy ’94-ig, hiszen a rendszerváltás erôpróba az erkölcsi rendet visszaállítatotta. Így tovább pályáznak, kilincselitt is a gazdálkodás újraindításával, a teni, mint a gazdasági fellendülést elérni, nek, gyûjtenek és adakoznak a bokrosilepítési kedv növekedésével járt. Igen úgy egy-egy településen is nehezebb az ak. Már amennyire még tudnak. Minám, de mindinkább kiderült, hogy a ôsi gazdaszellemet visszahozni, meggyödenesetre, fôként az idôsebbek, szeretszôlészkedésbôl, borászkodásból nem kereztetni, mint például a földeket benék végleg letörölni a falu arcáról a múlt lehet megélni, hobbinak pedig kissé vetni, a magángazdálkodást újraindítani egyik szégyenfoltját. Azt, hogy egyszer költséges idôtöltés ebben az elszegénye– fogalmaz Gyovai Gáspár önkormánymár az 50-es évek elején összegyûlt az dett faluban. zati képviselô. – A tanyák elnéptelenedépítôanyag egy új kápolna építésére, ám – Ma két és fél millió forint körül tek, a falvak „elvárosiasodtak”, a fiatalok jött az erôszakos körzetesítés, a “területvan egy hektár szôlô telepítése, s bizony eljárnak, vagy végleges elköltöznek. Az fejlesztés”, és a rákosista haehhez képest igen csekély talom szocialista falut kreált a támogatás mértéke – a nyugalmas tanyaközpontmagyarázza. – A termelô ból. Ahová ugye végképp nem is tudja eldönteni, nem illett a templom. Így mit termeljen, hisz minegyfajta szocialista „ótéteden eladhatatlannak, biményként”, ami valójában zonytalannak látszik. arculcsapásként hatott: a – Talán, ha szövetkeztemplomra összehordott nének valamiféle új típusú építôanyagból építették fel társulásban – vetem közbe az elsô házsort… a már szinte klasszikusnak – Ha most végre sikerül számító legújabbkori a tervünk és Szent László „bûvszót”. ünnepére – merthogy ô a – Hát elôször is – névadó – felszentelhetjük mondja Bodor István – a templomunkat, az a millen„szövetkezet” szónak, niumi év legcsodálatosabb fôként a termelôszövetkeeseménye lesz számunkra és zetekbôl letarolt, lerabolt egyúttal szép jelképe a falu vidékeken, még ma is igen Balogh Antalné 30 éve saját maga gondozza gyümölcsösét, élniakarásának! – fogalmaz a rossz a csengése, inkább riszôlôjét (1400 c) Bokrosi Baráti Kör nevében asztó, mint hívogató. A máGulyás Ferenc. sik: az emberek félnek az új– Egészen más egy falu már külsôleg fajta társulásoktól, féltik a kis pénzüket, idôsek elszegényednek, elmagányosodis, ha temploma van. Fôleg itt a síksátartalékaikat, újonnan visszaszerzett nak. Szétesett a hajdan összetartó, gon, ahol már messzirôl feltûnik a karföldjeiket, hiszen nem látják tisztán a mondhatjuk nemzetmegtartó paraszticsú torony, amely mintha csak az embejövôt, hogy gazdaszövetkezetben tényfalusi társadalom. És sajnos, a ma beterek összetartozását fejezné ki, egyetlen, leg könnyebb lesz-e az értékesítés, azlepülô multicégek –, mert van már ilyen az ég felé törô közös akaratban – teszi után hogy egyáltalán szükség lesz-e ráBokrosan is – ugyanúgy elidegenítik hozzá Kiss Dezsô. juk az Unióban? egymástól az embereket, mint a volt – Arról pedig már nekünk, neszocialista nagyüzemek… velôknek kell gondoskodnunk a plébáSzerencsére valami végre elindult. nos úrral együtt, hogy fiatalodjon a Düledezô tanyák, elárvult Most jó kormányzati szándékot látok a templomba járók köre, hogy a hitoktahátrányos helyzetû térségek felzárkóztaiskolák tásnak, az erkölcsi nevelésnek háttere, tására, és remélem, az ún. vidékfejlesztészilárd bázisa legyen az Isten háza – si támogatásból Bokrosnak is jut majd. Kételyeiket nemcsak egymás között mondja Kökényné Lantos Ildikó taHacsak nem veszi el a pénzt a gátak fogalmazzák meg a gazdák, Bokros önnárnô –, mert csakis így: hittel, ererôsítése, az összedôlt házak újjáépítése, kormányzati képviselôjét is gyakran kölccsel, példamutatással, az ôsök haaz újabb természeti katasztrófa nyomegszólítják, felkeresik egy kis beszélgegyományainak tiszteletével, a szülôföldmán… Persze saját erôinket is egyesítetésre, hogy továbbítaná panaszaikat a höz való ragaszkodással sarjadhat új élet ni kell. És ennek az összefogásnak elsô testületbe: hátha több jutna ennek a – Alpár mezején. igazi próbatétele, szép, de küzdelmes hátrányos helyzetû városrésznek. Persze, példája: a templomépítés kálváriája. – sokan még évtizedek távolából is felháJurányi Anna Mutat karcsú tornyú büszkeségükre a borítónak tartják, ahogy Bokrost annak Fotó: Medgyasszay Gy. Béla képviselô. idején Csongrádhoz csatolták. Az egy-

Ökológiai gazdálkodás és vidékfejlesztés

A Kormány 2253/1999/X. 7. határozata – a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról – kimondja: az ökológiai termelési módszerekkel magas minôségû, egészséges, jól eladható termékek állíthatók elô, egyszersmind hozzájárulunk így a talaj, a víz és a biodiverzitás védelméhez.

Biogazdálkodás

A

z országot járva –, amikor az elmúlt évben Tokajnál a Tisza vize kereste meg a régi medrét – elgondolkoztam. A rendezéssel kialakított gátak közé szorított folyó jelez valamit. A XIX. században megkezdett ármentesítési munkák elôtt az országnak mintegy 25%-a volt árvízjárta vagy vízzel borított terület. Az ökológiai gazdálkodás a természet törvényeit tiszteletben tartja, ezért megpróbáljuk feltárni a múlt gazdálkodási módszereit, a használható megoldásokat alkalmazni a jelen körülményekhez igazítva. Ez évben Békés megyében a belvizekkel szembesültem. Ott, ahol az elmúlt esztendôk csapadékszegénysége miatt csak öntözéssel lehetett biztosítani az elvárt termésmennyiséget, víz veszi körül a szigetre szorult öntözô berendezést. A magasabbra épített kukoricagóréba kényszerült a tanyasi tehén. Az ötvenes évek elején a Talajjavító Vállalat Sáncoló Csoportjánál dolgozva a rétegvonalak mentén lánctalpas traktorokkal, öt ekefejjel fellazított földbôl, Kund-eke háromszögével sáncokat készítettünk. Ezek a sáncok voltak hivatottak arra, hogy a csapadékot felfogva, megakadályozzák a lemosódást, és a vizet is megfogják az adott területen. (Volt úgy, hogy a frissen készített legelôsáncokat a herceghalmi halmokon gyakorlatozó páncélosok törték át, hiábavalóvá téve munkánkat.) A föld- és vízgazdálkodást nem lehet különválasztani. Az egyéni, pillanatnyi érdek érvényesülését – ha az az átgondolt, jövôbe látó gondoskodást veszélyezteti – korlátozni szükséges. A vízelvezetést, a vízzel való gazdálkodást nem lehet különválasztani. Amikor öntözésre rendezkedtünk be – állami segítséggel – a Holt-

Berettyó mellett a malomzugi öt holdas területen, a csurgalékvíz elvezetésérôl is gondoskodni kellett már a tervezésnél, amit a kivitelezés után ellenôriztek. Az öntözésre hasznát természetes vízforrás tulajdonjogilag a meder középpontjáig a földhöz tartozott, de a szolgalmi jogot a Vízügyi Társaság gyakorolta. Megegyezéssel az ártérbe nemes-fûzvesszôt telepítve, a kertészeti termékekhez a kosarak alapanyagát termeltük meg. Késôbb – már állami munkahelyeimen is – szorgalmaztam a fûztelepítést, mert igen alkalmas téli elfoglaltságot jelentett a mezôgazdaságban dolgozók részére. A jó minôségû, hántolt vesszôbôl készített kosarak, bútorok, használati tárgyak mindig vevôre találtak. Az árterületek legelô-gyep gazdálkodásra alkalmas részei az ökológiai állattartáshoz illeszkednek. A mangalica szabadtartására a tiszacsegei vállalkozás jó példa. A Szilágyi-tanya mangalicái a drótkerítéssel körített területen szabadtartásban nevelkednek. A mangalicahús iránti kereslet – különösen a minôsített ökológiai termesztésbôl származókat elônyben részesítve – fizetôképes piacokon növekedik. Az ökológiai gazdálkodásban hektáronként 14 sertés tartható, biztosítva ezzel a takarmánytermô és legelô területet, valamint a szervestrágya-termelés 170 kg N/ha/év egyensúlyát. A Nagykunsági Krónikában Györffy István azt írja: “Kezembe került egy 1699-ben készült határleírás, melybôl kiderült, hogy náddal, sással, gyékénnyel felvert rétség volt ez az egész táj… mégsem panaszkodtak a kunok”. Szülôvárosom, Túrkeve tanácsa például 1780-ban úgy határozott, hogy „a víznek megtartásáért instálni kell, mivel a víz mind el mégyen, sok helyen alig vagyon térdig való víz, és ha ez a kevés árvíz sem lett volna, a militia számára szénát sem lehetett volna kaszálni és barmaink most is egyedül ott él-


hetnek, ahol a víz a földeket megfutotta.” A fehértói határrész már csak a nevében utalt a vízre, és a mélyebb részeken kiirthatatlanul növô nád nyûgöt jelentett a kaszának-kapának. Pedig a nád valamikor mindenre jó volt. A házat náddal fedték, a szélárnyékot adó karám a “vasaló” is ebbôl készült. Falat is húztak belôle, nem mosta el a víz. Az apraja tüzelôül szolgált. Jelenleg Magyarországon negyvenezer hektár nádas mûvelési ágú terület van, ez az ország területének 0,4%-a. A mesterséges víztározóknál, a mûvelésben nem részesült vizes területeken megtelepülô náddal egyre nô a nádas terület. A természetvédelmi szerepükön kívül a nád szakszerû, minôséget biztosító kitermelése, feldolgozása is hozhat hasznot. Az építésnél használható nádpalló, a mennyezetet borító „stukatúr” nád, tájjellegû építészetnél a tetôfedô nádkévék iránt nô a kereslet. (Példának említhetô a Pirtó környékén már évek óta mûködô sikeres vállalkozás.) A sás, a gyékény feldolgozása a fûzvesszôhöz hasonlóan – kiegészítôje lehet a mezôgazdasági munkának, más szabadföldi munkára nem alkalmas idôpontban. A Nagykunsági Krónikából idézve: „Régi úriházak asztaláról, ha nagykanállal ettek, nem igen hiányzott a teknôsbéka. A békákat pedig a pákászok békászattal foglalkozó felekezete teremtette elô a réten. A régi Sárrét csodálatos hatású gyógyfüveket termett, melyek lelôhelyét csak a pákász tudta.” dr. Gyôrffy Sándor

kertészmérnök

14

Magyar gazdák Gyôr-Moson-Sopron megyében

A magyar mezôgazdaság szereplôi sorsdöntô éveket élnek át. Senki nem tudja biztosan, hogy az elônyök vagy a hátrányok lesznek a meghatározók számára. De az élet nem állhat meg, szántani, vetni, aratni, a számos állatot pedig gondozni kell. Nem mindegy azonban, hogy mit vetnek és hány állatot tartanak.

K


kell oktatni, hogyha egy hallgató máshol szándékozik folytatni a tanulmányait, azt minden nehézség nélkül megtehesse. Az intézmény 1300 hallgatója három szakon folytatja tanulmányait: agrármérnöki, gazdasági- és élelmiszerbiztosító-mérnöki oklevelet szerezhet. A rektorhelyettes elmondta, hogy a hallgatók mintegy ötöde vállalkozóként kezdi gyakorolni a szakmát, családi gazdaságban, bérlôként vagy más keretek között. Nagy Endre hivatalvezetô elmondta, hogy a megyében mintegy 135 olyan község van, ahol kizárólag a mezôgazdaság jelenti a lakosság számára a megélhetést. Csupán 40 településen van egyéb munkalehetôség is. Az ország földterületének csak 4,4 százaléka, ám a mezôgazdasági terület 5,5 százaléka található a megyében. A 225 081 hektár szántó 52 százalékát egyéni vállalkozók és ôstermelôk, a többit társas vállalkozások mûvelik. A megye a kisalföldi sík vidékein és a peremterületek dombvidékein egyaránt folyik növénytermesztés. Ez utóbbiakon a szôlômûvelés jelentôs. – Bár sokan irigyelnek bennünket a nyugati határ közelsége miatt, nálunk is van „sivatag” és rossz minôségû cseri talaj – fogalmazott a hivatalvezetô. Bár a megye mindig az ország legnagyobb tejtermelô vidéke volt – korábban 50 ezer volt, ma közel 30 ezer a tehenek száma –, a MIZO-csôddel kapcsolatos tôkekivonás közel 50 ezer ember életét érintette. – Volt olyan fiatal gazdálkodó, aki az életét tette föl a tejtermelésre, és sírva panaszolta, hogy 8 millió forint veszteség érte – érzékeltette a megyében sem ritka tragédiákat Nagy Endre. GyôrMoson-Sopron megyében az érintettek 80 százaléka tett eleget a földhasználati bejelentkezési kötelezettségének. A hivatalvezetô szerint ebben szerepe van a jó mûködô falugazdász hálózatnak.

15

Zétényi Zoltán

Fotó: 2Z fotó & Média

Biogazdálkodás

özismert, hogy a magyar agrárium tal vezetôje fogadta és kalauzolta. A meis megszenvedte a rendszerváltogyei gazdák szavazatai és a zsûri döntése zást. A mezôgazdasági termelés alapján Horváth László rábapatonai gazcsökkent, s ez nagymértékben meghatádálkodónak ítélték oda a Magyar Gazda rozza a csatlakozási kilátásainkat. Ha kitüntetô címet, ami pénzjutalommal és nem adható el a gabona, ha a gazdák remekbe faragott szoborral jár. Az nyakán marad a vágóállat, ha felvásárló nem fizet az átvett termékért, a kör bezárul. A vesztes a gazda marad. A tárca új vezetése ebbôl az ördögi körbôl való kijutást tûzte ki céljául a kormányváltáskor. Az elképzelések megvalósításához azonban nemcsak pénz szükségeltetik, hanem a fejekben is „rendet” kell teremteni. Ezt a tisztánlátást igyekszik elôsegíteni a Magyar Gazda rendezvénysorozat. A találkozók alkalmával a falugazdászok elsô kézbôl kaphatnak információkat többek között a különbözô támogatási formákról, a legújabb intézkedésekrôl és a tervezett változtatásokról. Ez a fórum lehetôséget ad arra is, hogy a gazDr. Torgyán József gratulál Horváth Lászlónak dák megismerjék az EU csatlakozás meglehetôsen bonyolult feltételrendszerét is. Ezeken a találkozókon Aranykoszorús gazda címmel már renszóba kerülnek a vidékfejlesztés szertedelkezô kiváló szakembernek a földmûágazó témaköre is, melyeket együtt kell velésügyi és vidékfejlesztési miniszter tárgyalni az agrárium ügyeivel, az EU adta át a díjat az egyetem aulájában. egységes szemléletébe illeszkedve. Ezzel A mintaszerû vegyes gazdaságot üzemelegyenrangú kérdéskör a mezôgazdasági tetô mezôgazdász korszerû kocanevelôt termékek értékesítése. Napjainkban a létesített, évente 300 hízót értékesít és hagyományok már nem írhatják elô a komoly beruházásokat valósított meg. termékszerkezetet, hanem a termôhelyi Az Ifjú Gazda díjat Tóth Lajos adottságok és a piaci igények egyeztetégyôrújfalui gazdálkodónak Nagy Endre se alapján kell meghozni a döntéseket. a megyei földmûvelésügyi hivatal veEbben a soktényezôs rendszerben zetôje adta át. Az 50 jószágot számláló nem könnyû eligazodni, ezért is fontos, tehenészetét édesapja alapozta meg, és hogy minden segítséget megadjon a napjainkban is sikeresen folytatja a csaföldmûvelésügyi és vidékfejlesztési tárca ládi hagyományokat. a magyar gazdatársadalomnak. – A Super Institutum OeconomiA mosonmagyaróvári várban szécum Theoretico Practicum Magyaróvákelô egykori agrárakadémia – ma a riense Európában az elsô felsôfokú Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezômezôgazdasági szakemberképzô intézgazdaság-tudományi Kara – méltó körmény volt – tájékoztatott dr. Iváncsics nyezetet biztosított az immáron hagyoJános. – Az 1818. október 25-én kelt mányossá váló Magyar Gazda rendezvéalapító levelet I. Ferenc császár írta alá, nyek márciusi programjainak. miszerint a városban gazdasági, elméleti Dr. Torgyán József minisztert a és gyakorlati felsôfokú intézményt kell házigazda dr. Iváncsics János, az egyealapítani, amelyben a bölcsészettudotem rektor-helyettese, valamint Nagy mányi tárgyakat is olyan színvonalon Endre, a megyei földmûvelésügyi hiva-

A Bács-Kiskun megyében élô gazdák mindig igyekeznek újat teremteni, hiszen az ország e területét nem kényeztette el a teremtô. A Duna–Tisza köze természeti, ökológiai adottságai igen változatosak. Nagy kiterjedésû, rossz termôképességû, humuszban szegény homokbuckáktól a kiváló mezôségi talajokig csaknem minden talajtípus megtalálható. A természetes csapadék ellátottsága igen kevés és rossz eloszlású. Ugyanakkor a több mint 2000 napsütéses óra óriási lehetôséget ad és lehetôvé teszi olyan termékek elôállítását, ami méltán híressé teszi e megyét.

A gazdák gondolkodnak

Gondolkodnak a termelôk? Igen, hiszen csaknem minden szaktanácsadási foglalkozás számolással, kalkulációval, értékesítési lehetôségek mérlegelésével zárul. A gazdák továbbképzése alapvetôen fontos, mert segítséggel ugyan, képesek dönteni a saját gazdaságuk szervezésében, növény és állatfajok, gépi eszközök kiválasztásában.

Szaktanácsadás

A

megye mezôgazdasági termelésének sokszínûsége, a szerteágazó lehetôségek és igények a szaktanácsadás szervezését, programját már második éve alapvetôen meghatározzák. A Kertészeti Fôiskolai Kar (Kecskeméti Fôiskola) mint megbízott, teljes mértékben figyelembe veszi a termelôk által kért szakmai, marketing, informatikai igényeket, vagyis a lehetôségekhez mérten a szaktanácsadói munkánkban az aktualitás a döntô tényezô. A múlt évben a Fôiskolai Kar szervezésében a falugazdászok segítségével 148 szakmai képzést tartottunk. A foglalkozásokat mindig az esti órákban, kulturált körülmények között végeztük. A gazdák nagy hányada regisztrált termelô volt. A közvetlen kapcsolatteremtésnek igen nagy jelentôséget tulajdonítunk, mert csak így lehet olyan hangulatot létrehozni, hogy a termelôk a tényleges szakmai és egyéb problémájukat nyíltan elmondják majd megvitassák. A szaktanácsadás sikerét az elôadás, a konzultáció jó szervezése, a szemléltetés, a közvetlen emberi kapcsolt alapvetôen meghatározza. Ismerve e követelményeket nagy körültekintéssel választjuk ki a szaktanácsadó személyét. Tagadhatatlan, hogy az elsô foglalkozások nehezebben indultak, de a falugazdászok által készített jelentések szerint e módszernek már kézzel fogható eredményei jelentkeztek. A 2000. évben ugyanis számtalan növény, különösen a jól értékesíthetô Hungaricumok körébôl ismételt, sôt több egymást követô foglalkozást kérnek a termelôk.

ható. Jelentôs a selyemkóró, a napraforgó virágjából nyert méz is, amit külön néven értékesítenek a méhészek. Tervünk szerint külön gondot fordítunk arra, hogy a termelôket minél jobban és széles körben felkészítsük az EU-ban elvárt szakmai elvárásokra, ezért a szaktanácsadás témáit és gyakoriságát tovább bôvítjük. A Fôiskolai Kar

Szaktanácsadásban résztvevô gazdák havonkénti megoszlása 1999 fô 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0

fô

05.

06.

07.

08.

Nagy az igényük az olyan információkra, amelyek foglalkoznak az elkövetkezô évek kihívásaival. A megyében négy településen tartottunk a szôlôtermelôknek vincellérképzést, ahol az alapvetô szôlôápolási eljárásokon kívül a termelôi borkezelés legfontosabb tudnivalóit is elsajátították a résztvevôk. A záró foglalkozásokon a termelôk borainak bírálatára került sor. A borbírálat után szembesült a gazda saját borának minôsítésével. A homoktalajokon jövedelmezôen termeszthetô spárga iránt is több településen jelentkezett igény, ahol fôleg a fajta termôképessége és az EU szabvány igényeinek megfelelô árutermelésen volt a hangsúly. Az integrált növényvédelem, a biotermesztés, a környezetkímélô termesztési eljárások szintén a szaktanácsadás fontos részét képezték. Nagy az igény a méhészek szaktanácsadása terén is, hiszen a megyében az akác mint másodlagos flóraelem nagy területen megtalál-


09.

10.

11.

12.

Tangazdaságával 8 szakmai bemutatót, szakmai utat szervezünk. Idén 180 foglalkozást tartunk. A termelôk szakmai képzés iránti igénye tükrözi a megye termelési szerkezetét. A növénytermesztés és állattenyésztés mellett a kertészeti ágazatok iránt jelentôs az érdeklôdés. A növényvédelem minden termesztéssel foglalkozó szaktanácsban is jelen van, azon kívül, hogy önálló programként is kérik a termelôk. Az év második felében is elkészítjük a marketing tervet. Az elôkészítését az FVM Megyei Hivatala és a falugazdászok segítségével már megkezdtük. A kiadvány az FVM támogatásával készül, amelyet a megye minden településének polgármestere, falugazdásza, hegybírója is megkap, annak érdekében, hogy munkánkat még hatékonyabban, eredményesebben tudjuk szervezni. Lévai Péter fôigazgató

18

Fehér Béláné szaktanácsadó központ vezetô

Gyenge Józsi, aki erôs Apátfalván mindenki tudja, hol lakik a Gyenge család. Amikor a kis parasztházhoz érünk, épp egy traktor elôtt nyílik a kapu: két gyönyörû, barátságos kuvasz ugrik elô. Idôsebb gazda jön elénk, próbálja féken tartani a kutyákat. Közben a fiatal, szôke, gyerekarcú fiú korát meghazudtoló határozottsággal intézkedik. Fuvart rendez, eligazít, tárgyal. Melegítôben, gumicsizmában, természetes közvetlenséggel. Majd mosolyogva hozzánk siet. Ô a múlt év Okleveles Magyar Gazdája: Gyenge József.

Okleveles magyar gazda

A

vette a földrészét meg én is a téeszbôl, azután közösen gyarapítottuk és mûveltük tovább. A gyerekek pedig szép sorjában belenôttek a családi gazdaságba. – Hogy osztják meg a munkát?

– Mi úgy mondjuk, hogy ez a családi gazdaság tulajdonképpen öt lábon áll – magyarázza ismét az ifjú gazda. – Édesanyám és a nevelôapám fôként az Apátfalvára jellemzô, több évtizedes kultúrával, a gyökérzöldséggel és a vöröshagymával foglalkozik. Jancsi bátyám a gépekhez ért kiválóan, ez a szakmája is, tehát övé a gépmûhely, a földek bemûvelése. Zsuzsi a húgom, hamarosan a könyvelônk, ügyintézônk, afféle „pénzügyminiszterünk” lesz, tavaly érettségizett és levelezôn tanul tovább közgazdaságtant. Persze, ô is ért mindenhez a ház körül, most épp gyökérzöldséget válogat, amit az édesanyám hord a piacra, most is ott van.

„Külföldmajmolás” helyett magyar minta – Hogy mi az én reszortom? Hát az, ami mindig is a legkedvesebb volt számomra, az állatgondozás. És persze minden egyéb, ami a gazdasággal összefügg, de természetesen nálunk mindenki ért mindenhez. – Sokat halljuk, látjuk mostanában, hogy külföldön is a családi farmergazdaságok a sikeresek. Mi is megtapasztaltuk már, hogy csak így, összefogva tudunk elôbbre jutni. Anélkül persze, hogy utánoznánk, majmolnánk a külföldieket. Hiszen nekünk is megvannak a régi gazdagyökereink, csak a szocialista nagyüzem évtizedei után nehezen tér viszsza a hagyományos szemlélet a gazdaságba. Igaz, az átállás nehézségei miatt nálunk több a buktató is. Fôként az értéke-


sítéssel vannak gondok: hiába állítunk elô minôségi árut, nyomott árakkal kell számolnunk. Talán ha az Unió tagjává válunk, könynyebb lesz, hisz kvóták lesznek, nagyobb lehet a támogatás és ezeket a termékeinket akár dupla áron is eladhatjuk. – Ez a díj kötelez – forgatja büszkén a gabonát vetô gazdát ábrázoló bronz szobrocskát Gyenge Józsi –, mégpedig arra, hogy tovább építsük, gyarapítsuk a családi gazdaságot úgy, hogy a fiataloknak példát mutathassunk: igenis érdemes itt maradni a faluban és folytatni az ôsök hagyományos életmódját. – Persze, tudom, sokat kell még tanulnom, képeznem magam, hogy még korszerûbb legyen a termelésünk. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül, nemcsak a család áll mögöttem, alakul, formálódik már Apátfalván is a gazdák önkéntes társulása. Van gazdakörünk, és tagja vagyok két újtípusú szövetkezésnek is: egyik a sertéságazatot próbálja összefogni, a másik a zöldségtermesztést. Ugyanakkor a kormányzat részérôl is komoly biztatást látok a családi gazdaságok segítésére és az elmaradott térségek fejlesztésére – mondja búcsúzásképpen 1999 Okleveles Magyar Gazdája, majd siet vissza az istállóba. A két kuvasz hûségesen követi minden lépését… Jurányi Anna Fotó: Gyenes Kálmán

19

Gazdaportré

hhoz, hogy beljebb kerüljünk a portára, nekünk is gumicsizmát kell húznunk, mert vendégmarasztaló az apátfalvai sár. A ház végében tehénistálló, az udvar közepén géppark, odébb korszerû sertéstelep, takarmánytárolóval. A szomszédos telek is a családé. Hátul gyökérzöldség pihen a fólia alatt, jó ára van most, hiszen a belvíz miatt országosan gyenge volt a termés. Elôl befejezésre vár egy ikerház, a két Gyenge-fiú leendô otthona. – Már gyermekkoromban az állatok között, a földeken éreztem jól magam. Sokat segítettem szüleimnek – meséli indulását Gyenge József. – Azután mégis –, talán hogy egy „rendes” szakmám legyen? – kômûves tanulónak mentem Makóra. Tisztességgel elvégeztem, ma is hasznát veszem az itthoni építkezéseknél, de amikor leszereltem, szögre akasztottam a kômûves tarisznyát, és anyám elé álltam, hogy én is gazdálkodni szeretnék. Ez pont a rendszerváltás idején volt, amikor a család kivette a téeszbôl a részaránytulajdont, összesen 17 hektár földet. Pályázatok, hitelek segítségével vettünk egy MTZ traktort és több más munkagépet, beállítottuk a sertésállományt és a szarvasmarhatelepet és dolgoztunk, dolgoztunk… – Ma összesen 80 hektárnyi földet mûvelünk – veszi át a szót a nevelôapa. Mátó András, aki beavat a család életébe. – Úgy történt, hogy Józsi édesapja korán meghalt. Késôbb összeházasodtam az édesanyjával, Bözsikével. Ô is ki-

Idôszerû gondolatok

A termesztô gazda 1999-ben 247 minôsített hibridbôl választhatott. A nemesítôi munka eredményeként a köztermesztésben szereplô kukorica hibridek a jó tulajdonságaiknak köszönhetôen a velük szemben támasztott igényeknek magas szinten megfelelnek: -- termôképességük nagy (11,0–17,0 t/ha), – száruk szilárd, – betegségekkel szemben a legtöbbjük ellenálló, -- az éréskori vízleadásuk jó vagy kiváló.

Szántóföld

Kukorica vetése elôtt (közben) gen korai érésû (FAO 240-319) hibrideket (pl.: Sze TC 259) az ország nyugati és északi részeire fôvetésként, az ország melegebb részére másodvetésként lehet javasolni. Sajnálatos, hogy a belvíz napjainkban az igen korai érésû hibrideknek kiemelt jelentôséget ad. Ha a vetést csak késôn (május második és harmadik dekádjában) tudjuk elvégezni, akkor csak az igen korai érésû hibrid beérésével számolhatunk biztonsággal. A korai és a középérésû hibridek (FAO 320–499) vetésterülete adja Magyarországon a legnagyobb részarányt. (A minôsített hibridek mintegy 75%-a a korai és a középérésû kategóriába tartozik.) A késôi érésû (FAO 500-tól) hibridek jelentôsége Magyarországon a szárítási költség növekedése miatt csökken. Az újabb korai és a középérésû

I

lását nemcsak az átlagon felüli csapadék mennyisége és a belvízelvezetô csatornák elhanyagolt állapota okozzák, hanem a felszín alatti tömörödött rétegek is. A tömörödött rétegek kialakulását altalaj lazítózással és változó mélységû talajmûveléssel tudjuk megelôzni. A vetésidô jó megválasztása esetén lehet nagy termésre számítani és így csökkenthetjük a szárítási költséget. A fémzárolt vetômag garantálja a hibridazonosságot és a vetômag jó minôségét. (A góréból morzsolt kukoricából történô vetéssel 10–30%-os terméscsökkenést okozunk.) Kevés a szervestrágya, ezért a kukorica tápanyag utánpótlását elsôdlegesen a mûtrágyára alapozzuk. A kilencvenes években a termesztôk rossz pénzügyi helyzetük miatt csökkentették a mûtrágya felhasználá-

kukorica termés tervezése esetén – becsült adatok szerint – a Nitrogén hatóanyag szükséglet 175 kg/ha, amely kijuttatható 500 kg Ammonnitráttal. A Foszfor hatóanyag szükséglet 91 kg, amely kijuttatható 500 kg Szuperfoszfáttal. A Kálium hatóanyag szükséglet 91 kg, amely kijuttatható 230 kg Kálisóval. Egyre többet adnak ki mûtrágyát a vetéssel egy menetben (starter mûtrágya). A vetéssel egy menetben végzett mûtrágyázás csak akkor eredményes, ha a kukorica a tenyészidejének késôbbi szakaszaiban sem „éhezik”. Kis és nagy táblákon egyaránt a tenyészidôben is mind többen éppen ezért juttatnak ki mûtrágyát. A kultivátorozással egy menetben végezve (tápkultivátorozás) ez a módszer könnyen kivitelezhetô.

hibridek termésátlaga alig marad el a késôiektôl. Termésbiztonságuk viszont jobb. Szemes kukoricánál elsôrendû követelmény az erôs szár és a jó vízleadás. A silókukoricánál a szárszilárdsággal szembeni igény már mérsékeltebb. Követelmény a közepes vízleadás, hogy a növényállományt hosszabb ideig lehessen betakarítani. Nagyon lényeges viszont a jó szemarány az összes szárazanyag-tartalmon belül. Hátrányos az emészthetetlen anyagok magas részaránya.

sát. Ha a jövônket nem akarjuk tönkretenni, akkor a talajainkat tovább már nem zsarolhatjuk. Ennek figyelembevételével a közepesen jó talajon a kukorica tápanyag igényét évente ki kell elégítenünk. Ez azt jelenti, hogy 7,0 t/ha-os májusi morzsolt

Magyarországon elenyészô nagyságú az a terület, amelyen csak mechanikai úton végzik a gyomirtást. A vegyszeres gyomirtás terén kedvezôtlen, hogy a kezdô gazdák egyrészt nincsenek birtokában a gyomirtáshoz szükséges szakismereteknek, másrészt a gyomirtó szer kínálattal nagyon sokszor csak üzleti és nem szakmai alapon találkoznak. A gyomirtó szerek választéka olyan nagy, hogy annak alapján nem szabadna az országban gyomos területnek lenni. A kukorica gyomirtásánál megnôtt a kelés után végzett (posztemergens) permetezés területi részaránya. Ha a gyomok már kikeltek, csak ezzel a módszerrel végezhetjük a gyomirtást. A posztemergens permetezéskor a kukorica 2–3 leveles korában tartamhatású gyomirtó szert is permetezünk kombinációs partner formájában. Jó, ha az újragyomosodást kultivátorozással szüntetjük, illetve akadályozzuk meg.

Termesztési mûveletek A kukorica csak akkor tudja a talaj mélyebb rétegeinek víz- és tápanyag készletét hasznosítani, ha a jól végzett talajmûveléssel elôsegítjük gyökérzetének akadálytalan növekedését. Napjainkban a pénzhiány, továbbá a túlzásba vitt energiatakarékos mûvelési módszerek alkalmazása miatt a talaj felszíne alatt tömörödött rétegek (tárcsatalp, illetve eketalp réteg) alakultak ki. A jelenlegi belvizek kialaku-


Dr. Széll Endre Gabonatermesztési Kutató Kht. Szeged

20

Válaszúton a földpolitika

A magyar politikai döntéshozó a XX. században a föld sorsát érintô kihívásokra többnyire rossz választ adott, még ha a tét a polgári modernizáció is volt. Legutóbb a rendszerváltás után. KGST sorstársaink, amint kiszabadulhattak a szovjet gyarmatbirodalomból, polgári értékmintájú földreformba kezdtek. A pártállam által elvett földet természetben visszaadták régi gazdájának vagy leszármazóinak, a támogatás- és hitelpolitika pedig áttért a családi gazdálkodás erôsítésére. Nem így a „különutas” magyar földpolitika. Ez nem élt a reform történelmi esélyével, ami helyett a részleges kárpótlással a földalap 83%-át privatizálta. (Az ÁPV Rt. kezelésébe került 17% arányú állami földtulajdon még eladásra vár.) Az állam ezzel a földtôke megszerezéséhez szabad mozgásteret adott azoknak a piaci szereplôknek, akik az addig szerzett elsajátítási pozíciójukat gazdasági-politikai hatalommá tudták átformálni.

Tör vénytár

E

gy évtized múltán nyilvánvaló, hogy a földreform elmaradása mind a földbirtok-szerkezetre, mind az agrártermelés üzemtípusaira, munkaszervezetére, piaci szervezôdésére tartós hátrányokkal jár. A bérmunkán alapuló, tôkés nagyüzem a Közép-keleteurópai országok egyikében sem maradt fenn a mezôgazdaságot uraló arányban, mint nálunk. A földprivatizáció nem oldotta fel a nagy- és kisüzem félévszázada rögzôdött, szélsôséges ellentétét, nem változtatott a középüzem hiányán, ugyanakkor kiterjedt birtoktagoltságot okozott. Az ésszerû földhasznosításnak súlyos gátja lett, hogy a magángazdák földjei országosan 2,5 millió parcellában szóródnak. 1998 második felétôl az agrár- és földpolitikában minôségi fordulatot hozott, hogy az Orbán-kabinet felvállalta a családi gazdaságok megkülönböztetett állami támogatását. Ennek a már mûködô (részben most alakuló) intézményei azzal együtt jelentôsek, hogy összehangolt mûködtetésüktôl sem várható rövidtávon a birtok- és üzemi-szerkezet látványos megújulása. (Például földalapú támogatás, a fiatal agrárvállalkozók családi gazdasági üzemhez segítése, a polgári szövetkezés és az agrár-szakoktatás felkarolása, az általános birtokrendezés, a Nemzeti Földalapnak állami földkészlet-gazdálkodási célokra és a birtokszerkezet javítására létrehozása stb.) A megindult változási folyamat sikere döntôen attól függ, milyen választ ad Magyarország az uniós integráció újabb kihívásaira. A Világbank a volt szocialista tömb (a KKE országok és a FÁK) mezôgazdaságának korszerûsítésére a bármely korlátozástól és az állami beavatkozástól mentes, szabad földpiac megnyitását sürgeti. Az errôl szóló, 1999. IV. 26-ai szakmai jelentés – mint „javasolt cselek-

véseket” – a következô stratégiát tûzi a magyar földpolitika elé: “földtulajdonjogot kell biztosítani a jogi személyek (a vállalkozások és társaságok) részére; meg kell szüntetni a földtulajdonszerzés birtokmaximumát; a termôföld tulajdonának megszerzését biztosítani kell a kül-

Tanka Endre könyve az idei tavaszon jelent meg Kiadónknál

földi állampolgárok részére.” E célkitûzés nem egyedülálló, hiszen a WTO új rendszere és az EU által a tagjelöltekkel szemben támasztott földpolitikai követelmények egy tôrôl fakadnak a neoliberális földpiac-tan világbanki igényeivel. Túl ezeken, a Magyar Köztársaság már korábban olyan nemzetközi jogi kötelezettségeket vállalt, melyek nemcsak a külföldiek itteni földtulajdonosi és földbérlôi jogállását szabják meg, hanem – a hátrányos megkülönböztetés tilalmának kiterjesztô értelmezésével – behatárolják, hogy a jogalkotó a szabályozást milyen feltételek mellett változ-


tathatja meg a belföldi jogalanyokkal szemben. Az utóbbi jogforrások közül az 1992-tôl hatályos Európai Megállapodás (az EU-val kötött Társulási Szerzôdés: EM) és az OECD Egyezmény a legfontosabb, amelyhez 1996. március 20-án csatlakoztunk. Az EM a nálunk letelepedett közösségi állampolgárok és cégek földtulajdonszerzésére a nemzeti elbánást csak EU tagságunk esetén teszi kötelezôvé, míg ugyanezt a földbérletnél számunkra már 1996-tól biztosítanunk kell. Az OEC tagságból eredô kötelezettségünk ettôl annyiban tér el, hogy az kizárólag a külföldi vállalatokra vonatkozik. Eszerint a külföldi magánszemélyek földtulajdonszerzését EU taggá válásunkig jogszerûen kizárhatjuk. A külföldi cégeket megilletô nemzeti elbánás igénye viszont azt jelenti, hogy ha a magyar (belföldi) jogi személynek a törvény megadja a földtulajdonszerzés jogát, az többé a külföldi cégektôl sem tagadható meg, mivel az Alkotmány 7. §-a a nemzetközi jogi kötelezettséget a vele ellentétes belföldi jogszabállyal szemben kikényszeríthetôvé teszi. Az EU-val a felvételünkrôl megkezdett érdemi tárgyalások a földkérdésre is kiterjednek. A magyar fél ennek során kérte, hogy a külföldiek földtulajdonszerzését kizáró jogszabályait EU taggá válása után még tízévi átmeneti idôre tarthassa fenn. Brüsszel e kérelemrôl még nem döntött. A tárgyalási vitában viszont az EU-tagság olyan földjogi elôírásait tárta elénk, amelyek az eddig fennállt feltételeknél nemcsak jóval szigorúbbak, hanem minôségi többlet-követelményt támasztanak a külföldi tôkének a hazai földpiacra való beengedésére. A dolog jogi lényege az, hogy a magyar derogációs kérelem a Római Szerzôdés (EUSZ) letelepedési jogról szóló elôírásain alapult, amelyek a külföldi

22

szerzésre és a földhaszonbérletre kiterjedô, differenciált szabályozó elemeket kell bevezetni, amelyek a fejlett agrártérségekben évtizedek óta hatékonyan szolgálják az életképes üzemek földellátását. (Például: Franciaország, Dánia, Hollandia stb.) A koalíciós pártok egyik törvényjavaslata alapján egy ilyen célú tervezet épp napjainkban van születô-

ben. (Az agrárüzemnek cégprofilhoz, szakképzettséghez, letelepedettséghez kötése stb.) A földpolitika tehát az EU csatlakozásig nem juthat nyugvópontra. József Attilával szólva: „nem én kiáltok, a föld dübörög…” Tanka Endre

az MTA doktora, tudományos tanácsadó

Újabb harmincöt

Kiváló Magyar Élelmiszer Kezdetben volt a Kiváló Áruk Fóruma. A háromszögletû áruvédjegy, vagy inkább minôségtanúsítvány elsôsorban az iparcikkekre került rá, de jónéhány élelmiszer is viselhette. Késôbb jött egy téglalap alakú védjegy, amely azt volt hivatva tanúsítani, hogy a termék magyar. Itt minôségrôl szó sem esett. Az FVM Agrármarketing Centrum Kht. három évvel ezelôtt ítélte oda elôször azt a minôséget és származást egyaránt jelzô védjegyet, amely garantálja, hogy a termék itthon készült, hazai alapanyagokból és kiváló a minôsége. Március 22-én újabb harmincöt élelmiszerre került rá a Kiváló Magyar Élelmiszer embléma. Ezek az élelmiszerek bárhol a világon megállják a helyüket – mondta Tamás Károly, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára azon a rendezvényen, ahol a gyártók átvették a tanúsítványokat. A nemzeti színû, négyszögletes védjegy azt jelenti, hogy az az áru, amelyen megtaláljuk kiváló minôségû. Ez persze nem csak annyit tesz, hogy mindenben megfelel a magyar élelmiszerkönyv elôírásainak, és az ISO szabvány követelményeinek. A kiváló magyar élelmiszernek valamely paraméterében többet kell nyújtania. Ez lehet csomagolás, lehet beltartalmi érték, lehet íz. Tamás Károly államtitkár elmondta, ma a világpiacon elsôsorban a támogatások versenyeznek. Itt Magyarország – finoman fogalmazva – labdába sem rúghat. Anyagi lehetôségeink ugyanis szûkösek és az exporttámogatási versenyben mindenképpen lemaradunk. A minôségi versenyben azonban a magyar termékek nagyon könnyen az élre kerülhetnek. Az ilyen, kiváló minôségû élelmiszer a világpiacon keresett, aránylag könnyen eladható, mint ahogy az államtitkár


fogalmazott – ez a magyar mezôgazdaság tartaléka. A rendszerváltás óta folyamatosan változnak a fogyasztási szokások. Ez részben összefügg azzal, hogy egy aránylag szûk réteg meg tudja fizetni a kiváló minôséget, és keresi is ezt a termékkört. Azonban még ma is szívesebben veszik le a polcokról a tetszetôsebb, ám esetenként nem olyan jó minôségû külföldi terméket. Tamás Károly ezt annak tulajdonítja, hogy még ma is él az a régi beidegzôdés, hogy a kiváló áru mindig külföldre kerül, és itthon csak a silányabb élelmiszer marad. Ez az állítás ma már egyre kevéssé igaz. A hazai termékek minôsége vetekszik az importáruéval, sôt, a Kiváló magyar élelmiszer védjegyet viselô áru jobb, mint a hasonló külországbeli. Jelenleg százharminchárom termék viselheti az Agrármarketing Centrum Kht. Megkülönböztetô védjegyét. Csak néhány közülük: Hajdu nagymokka kockacukor, Tibi tejcsokoládé, Dr. Torok keménycukrok, Gyorsfagyasztott félkész palócleves, Szatmári kisüsti szilvapálinka, Valdor aranyfalatok, Tihany Camamber család, bábolnai Hirös kacsamáj, vagy például Benedek László friss csomagolt szamócája Nagyrédérôl. Az Agrármarketing Centrum Kht az idén kilencvenmillió forintot fordít a kiváló magyar élelmiszerek népszerûsítésére. A pálya mindenki elôtt nyitott, a verseny szabad, a beérkezett pályázatok elbírálása folyamatos. T. A.

23

Tör vénytár

természetes és jogi személyek földtulajdoni igényeinél csak a nemzeti alapú hátrányos megkülönböztetést tiltják. Az EU Bizottsága viszont ezt az igényt az EUSZ 56. cikkelyére alapozza, mely szerint „a tôke áramlásának minden korlátozása tilos, mind a tagállamok között, mind a tagállamok és harmadik országok viszonylatában”. A Bizottság közleménye –, amely mint jogforrás a tagállamokra nem kötelezô – kimondja: „tiltott minden, mind a diszkriminatív, mind a nem diszkriminatív jellegû korlátozás”. A közösségi jognak e vívmánya úgy érvényesül, hogy ha Brüsszel szerint a nemzeti földjog bármely elôírása sérti a tôkemozgás szabadságát, úgy azt a tagállamnak e címen, jogharmonizációs kötelességét teljesítve törölni kell. A Világbank szorgalmazta, korlátlanul liberális földpiac e pontnál találkozik a tôke szabad áramoltatásának minden gátat áttörô uniós követelményével. A tôke terjeszkedési igényének közösségi vívmánnyá (acquis communautaire) és jogi kategóriává avatása nem tûrheti a jogi személy vállalkozó földtulajdonszerzésének kizárását, a tulajdonszerzés alanyi és tárgyi korlátjait (köztük a birtokmaximumot), a földhaszonbérlet állami szabályozását, a földhasználatba és a földvédelembe való állami beavatkozást. Az évek óta megtorpant hazai földpolitika ezzel lépéskényszerbe került. A tétlen várakozás helyett az egyik vagy másik irányba mozdulnia kell. A nemzetközi igények és az azokat teljesítô magyar kötelezettségek elôtérbe állítása a liberális földpiac megnyitása mellett voksol. Ezt teszi például az SZDSZ földtörvény javaslata, amely a birtokmaximum eltörlésével, továbbá az rt., a kft. és a szövetkezet mint jogi személyek földtulajdonossá tételével gyakorlatilag általános hatállyal elismeri a bel- és külföldi szerzôképességét. A javaslat ettôl eltérô indokai jogilag nem vehetôk figyelembe, mert nem számolnak azzal, hogy Magyarország OECD-tagként vállalt kötelezettségei miatt a hazai jogi személyek szerzôképességét – nemzeti elbánás címén – a külföldiekre is ki kell terjeszteni. Az elôvásárlási jog sorrendjében elsô földhaszonbérlô pedig – az EM kötelezô normái alapján – akár a globális cég, mint külföldi társaság. Bárki más így csak ahhoz a földhöz jutna, amely a külföldi tôkének nem kell. A továbblépés másik útja a földjog olyan „nemzeti önvédelmi eszköztárának” kialakítása, amely a hazai termelôk földszükségletei kielégítésének ad elsôbbséget. Ehhez a természetes és a jogi személyeknél egyaránt a földtulajdon-

„A sikeres ember arról ismerhetô fel, hogy sok az irigye.” Nem tudni, hogy ez a szólás mennyire egyetemes érvényû, de Magyarországra feltétlenül igaz. A nevezetes villányi borvidék hírneves, sokak szerint világhírûvé lett.

A villányi „sikermaffia”

Itt nyerték el a legtöbben „Az év borásza” kitüntetô címet. Az itteni minôségi boroknak legjobb az ára. Patinás szállodák, híres nemzetközi cégek és személyiségek tartoznak a megrendelôik közé.

Itt mûködik a legjobban a térségfejlesztô „borút” mozgalom, és úgy tûnik: róluk esik a legtöbb szó a médiában, ezen belül a szaksajtóban is.

N

em csoda hát, hogy a villányi borászoknak is felettébb sok irigye van. „Persze, mert az ottani borászmaffia magának szerez meg minden támogatást és dicsôséget” – hallottam már többektôl és többször is, hol dühösen, hol irigyen, hol mosolyogva. Íme néhány apró adalék a villányi „sikermaffia” természetrajzához. Tessék: lehet utánozni!

Vendéglátás

Borász bál A farsang már rég elmúlt, de az akkori est hangulata máig megmaradt bennem. Protokollvendég talán nem is volt az Oportó Vendéglôben, a villányi borászok maguk között mulattak, és nagyon jóízûen. Volt az egésznek valami különösen bensôséges-, családias melegáramlása. A vendéglôst, Kovács Lászlót szólítottam meg elsôként, mert neki igazán nem áll érdekében jót vagy rosszat mondani a villányi „borbárókról”. – Azt mondjuk róluk, hogy bárók. Legyen! Nagyon megdolgoztak ezért a címért. Ha tudná, hogy milyen kemény, tíz-tizenöt éves munka van mögöttük… És most sem ülnek a babérjaikon, hanem elsô szolgáik is a pincészetüknek, szôlôjüknek, borozójuknak vagy panziójuknak. Ne feledje: ôk egymásnak is konkurensei a borpiacon, de nem ellenségei. Ha jól emlékszem, Tiffán Ede volt, aki annak idején megértette velünk: vetélkedni is csak összefogva érdemes. Nézze: én azt nem állítom, hogy nincs közöttünk vita, vagy olykor veszekedés. (Melyik családban nem fordul ez elô?) De nem ez a jellemzô, hanem az együttmûködés. Elárulom magának: a „borbárók” minden vasárnap este itt söröznek az Oportóban. Ez a kaszinójuk. Van itt ilyenkor ugratás, élcelôdés, de olyan mégis az egész, mint egy munkaértekezlet, de szónoklatok nélkül, mert ezek fél szavakból is értik egymást. Hát

hogyne tudnának akkor szépen együtt mulatni is? Jekl Béla nem tartozik a leghíresebb villányi borászok közé – már csak szôlôterületének nagysága miatt sem – de a leglelkesebbek sorában ott a helye. Azt mondják: enélkül az igazi minôségi bor csak álom. Vajon, hogyan sikerült az 1999-es esztendô a magyar mediterrániumban? – Sok szôlôt elvitt ez az esôs nyár, de azután volt két gyönyörû hónapunk, így a megmaradt termés extra minôségû lett. Eddig az 1997-es esztendôt emlegetik a borbarátok. Érdemes lesz megjegyezni az 1999-es évjáratot is. – Önt itt a másodvonalba sorolják. Nem bántja ez a megkülönböztetés?

– Egy cseppet sem. Ami itt a másodvonal – az országos szinten az elsô. De tréfán kívül: nekem, nekünk nagy húzóerôt jelent a kialakult helyzet. Bennünket is felértékel a Tiffán-Gere-Bock-Polgár-nemzedék, meg nemes versengésre is késztet. Nagy öröm és nagy kihívás is velük egy borvidéken termelni. Nekem jelenleg hat hektár szôlôm van, de tíznél többre nem akarom felfejleszteni. „Családi vállalkozás” szeretnék maradni, és elsô osztályú minôséget termelni. Ezért fektettünk be most sokat a palkonyai feldolgozónk fejlesztésébe. Természetesen mi

is az elsô vonalba szeretnénk kerülni – a minôség révén. – Cabernet, Merlot vagy Kékoportó és Kadarka? Világdivat vagy helyi hagyományok?

– A szakma korábban – szerintem helyesen – a világdivat mellett döntött. Nekem is van Cabernet-em, Pinot Noirom is, nem is rossz, de meggyôzôdésem, hogy a hagyományos magyar és közép-európai fajták jelentenek igazi különlegességet a világpiacon. Én Kékoportót telepítettem, meg Kadarkát – a legjobb oldalakba. – Azt mondják, a Kadarka tíz évenként egyszer ha meghozza azt a minôséget, ami miatt tisztelik.

Tavaszi hangulat a Jammertálban


24

– Miért? Így kisebb a konkurencia?

Villányi pincesor

– A Kadarka egy fûszeres klónját telepítettem, kitûnô helyekre, az Ördögárok felsô részére, ahol régen a Kadarka 26–35 mustfokig, aszúsodásig érett. Ilyen években nagy vörösbort készítek majd belôle, a gyengébbekben rosét, schillert. Jóval tíz tonna alatti mennyiségbôl lehet csak nagy minôséget elôállítani. Tizenöt éve intenzíven foglalkozom növényvédelemmel. Ez nagy elôny, mert a kis mennyiség mellett az egészséges alapanyag a minôségi bor titka. Ha ez a kettô megvan, akkor a borász már csak elronthatja a bort. Én egyébként a hagyományos vörösborerjesztés híve vagyok, mert ettôl van a villányi boroknak egy nagyon sajátságos aromája, ami aranyat ér. Dr. Máthé János, Siklós polgármestere 1994 óta elnöke az egyesületnek.

Elégedettek lehetnek a munkájával, mert már másodszor választották ôt erre a posztra. Ô viszont elégedetlen.

Villányi-Siklósi Borút Egyesület – Sajnos még mindig kevés helyen veszik komolyan a borút-mozgalomban rejlô turisztikai és vidékfejlesztési lehetôségeket. Megalakulnak nagy lelkesen, azután várják a sült galambot. Ezért azután még ma is egyes pincészetek, nem pedig borúthálózatok biztosítanak országszerte gasztronómiai és szórakozási lehetôségeket. Egy fecske nem csinál nyarat. Ha mások nem veszik komolyan a mozgalmat, az nekünk, az úttörôknek is árt.

– Bár nagyobb lenne! Mert így bennünket sem vesznek komolyan. A verseny nélkülözhetetlen e téren is. Ez a fejlôdés motorja. Egyben a térségfejlesztés záloga is, hiszen 1994-ben ennek érdekében álltak össze a régió önkormányzatai, vállalkozói és cégei. Ebben is élen jártak azok, akiket ön borbáróknak nevez. Tudták, hogy térségfejlesztés nélkül ôk sem lesznek képesek igazán fejlôdni. Tizenhat fôvel kezdtük – ma már több mint százan vagyunk, és tíz település tartozik hozzánk – Harkánytól-Palkonyáig -, de még nagyon az elején vagyunk. Ez egy hosszú menetelés. Az volt Ausztriában, Franciaországban is. Nálunk is meg fogja érni az idôt és a fáradozást. – Maradjunk itt, a legjobb magyar borászok fôvárosában. Ehhez képest Villány meglehetôsen csapzott, poros kis fészek. Szép a rubint, de gyenge a foglalat.

– A fejlôdés természetes velejáróit látja. Hiszen az elmúlt két évben fektették le a csatornákat és a gázvezetékeket. Ettôl annyira poros és gödrös most az utca. De a házak már csinosodnak. Ez éppen a borút mozgalom célja, hogy az alvó, poros, unalmas kis falvakból csináljon egy olyan „foglalatot” az itteni kincs, a bor köré, ami igazi hazai és nemzetközi turisztikai vonzerôt jelent. Mindenekelôtt az infrastruktúrát kell felhozni a borok színvonalára. Nem könnyû dolog: az önkormányzatok pénzét szinte teljesen felemésztik a mûködési költségek, a fejlesztésre alig marad valami. – Mit kíván elérni idén a VillánySiklósi Borút Egyesület? Egyáltalán: mire van pénze?

Kôszegi Ábel Fotók: Dékány Tibor

A borbárók: gyakran tesztelik egymás borait...


25

Vendéglátás

– 1999-ben 84 millió forintot nyertünk a PHARE-program pályázatán a dél-dunántúli borút hálózat kialakítására. Ez rajtunk kívül felölelné nagyjából a zalai borösvényeket, a Balatontól délre esô területeket, Tolna megyét és a mohácsi fehérbor-utat. Az oktatással kezdjük, ez mindennek az alapja. Nyolc-tíz elôadást hallgattak meg a csatlakozott községekben, városokban. Új jelzôtáblák, prospektusok és információs rendszer készül. Nagy munka, de a kezdeteket nagyon megkönnyíti az elnyert támogatás. Még néhány év – és a turista el sem akar szabadulni majd a dél-dunántúli borúthálózat bûvkörébôl.

A

Kertészet

szôlôágazat vezetôi az ültetvényterület jelentôs mennyiségi és minôségi növelését tûzték ki célul az EU-csatlakozásig. Évente legalább 5000 hektárral kellene többet telepítenünk, így lehetne megvalósítani a megfelelô fajtaváltást és elérni azt a többletet, amely alapot adna a késôbbi telepítési kvótákhoz. Ma sajnos évi 1000 hektár alatti a „telepítési kedv”, noha 50%-os állami támogatást nyújt ehhez a földmûvelésügyi kormányzat. Mi akadályozza a telepítéseket? Sôt, egyes térségekben vajon miért vágják ki a szôlôket a kistermelôk, miért hagyják mûveletlenül a még használható szôlôsorokat? A szakemberek elsôsroban a jövedelem csökkenésével magyarázzák ezt a jelenséget, másodsorban pedig a jövedéki törvény szigorúsággal, a regisztrációs kényszerrel, kötelességgel. A csúcsborokat leszámítva valóban igaz: csökkent a jövedelem az ágazatban. Különösen a fehérborokra jellemzô ez. (Világdivat lett a vörösbor vagy a rozé fogyasztása.)

Exportunkat sem tudtuk teljesíteni. Sem mennyiségben, sem pedig az árak növelésében. Új piacokat kell tehát keresni, javítva a minôséget. Ehhez borászati beruházások kellenek és fajtaváltás, amely szintén pénzbe kerül. A termelôk több támogatást várnának és szeretnék ennek elérését könnyíteni. A jövedéki törvényben, illetve a végrehajtási rendeletben jelentôs könynyítések történtek a napokban. A szôlô- és bortermelôk aggodalmaira reagálva az Országgyûlés a közel-

Borban az igazság múltban módosította a vámtörvény jövedéki törvény borra vonatkozó néhány passzusát. A jogszabályt a múlt év végén fogadta el a parlament, mi indokolta annak ilyen gyors utókozmetikázását? – kérdeztük dr. Urbán Andrástól, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának fôtitkárától. – Olyan elôírások kerültek a jövedéki törvénybe – mondta HNT képviselôje –, amelyek nehezítik annak végrehajthatóságát, illetve indokolatlanul gátolnak egyes tevékenységeket a szôlô- és borágazatban. Ez indokolta a jogszabály „ésszerûsítését” olymódon, hogy nem nyit kiskapukat a hamisítók elôtt. Urbán elmondta: a törvénymódosítás nyomán 500 négyzetméterrôl 1500 négyzetméterre emelkedett a jövedéki törvény alá nem esô szôlôtermô terület nagysága. Ezzel összefüggésben családonként évente 1000 literre növekedett a saját fogyasztásra felhasználható bor mennyisége is. Azoknak a termelôknek akik egyszerûsített adóraktári engedéllyel rendelkeznek saját borukat pincéjükbôl kimérhetik két liter palackban, illetve 25 liter kannákban, de meg kell fizetni utána az 5 forintos jövedéki adót. Urbán szerint túl szigorúra, bürokratikusra sikeredett a regisztrációval kapcsolatos végrehajtási rendelet is. A nyilvántartásba vételhez kötelezôvé tett tulajdoni lapok becsatolása például milliárdos kiadást jelentett volna az amúgyis jövedelmezôségi gondokkal küszködô termelôknek, sokhelyen pedig – mutatott rá – lehetetlen is lett volna benyújtani tényleges, a mai helyzetet tükrözô földnyilvántartási lapokat. A fôtitkár elmondta: ennek megváltoztatásához nincs szükség parlamenti jóváhagyásra, elegendô a PM rendeletnek a módosítása, amelyre a HNT ígéretet kapott. Eszerint eltekintenek a tulajdoni lapok becsatolásától, a kisebb termelôk büntetôjogi nyilatkozat ellenében jelenthetik be, hogy hol és mekkora szô-


lôterületet használnak. A nagyobb gazdálkodónak pedig március 31-ig kellett bejelenteniük a földhasználatot, ennek adatait a vámhatóságok automatikusan megkapják a földhivataloktól. Könynyebbséget jelent majd a gazdáknak az is, hogy várhatóan nem kell majd közjegyzô elôtt eredeti hiteles másolatot készíteni az ôstermelôi és vállalkozói igazolványról, elegendô lesz ezeknek a dokumentumoknak a bemutatása a pénzügyôrségnél. Várhatóan 1 millió forintra csökken a csak borkereskedelemmel foglalkozó kereskedôk által fizetendô jövedéki biztosítéknak a mértéke. A jelenlegi rendeletben megállapított 2 millió forint ugyanis sokszorosát tette ki az ásványolaj, cigaretta vagy szeszforgalmazók által fizetendô jövedéki biztosítéknak. U.G.

Erdélyi Szerencse Ödön

Borra váltom (Borének)

Aranyok smaragdok gyémántos fehérek kik könnyed táncolásban égnek csodákon át csordulásig szépek Pirosak, rozék, rubinálmok különös kellemeket csöppentett szerelmet, libbenô huncutságot ti mennyire kívántok Bordák között doboló széprevágyó élet porból borrá éled borral teli fénylô pohár a fakadó ízbimbóknak mennyei dícséret Amim van még borra váltom de csakis az igazszépre a mértéktartó élre a sujtásos nemességre vágyom Anyát családot gyermeket szerelmet feleséget bölcseletet búzát békességet vízzel keresztelô de borral élô életet ti adjatok nékem kristálytûzô szûrt csodái az Isteni tôkének 1999. augusztus

26

A

hosszú tél után, ha tehetjük egyre többet vagyunk kint a természetben. A kiskertekben szorgoskodunk, igyekszünk a tavaszi munkákat idejében elvégezni, ha az idô engedi, vagy kirándulunk, túrázunk. S ha az erdôt, mezôt járjuk egészen biztos, hogy találkozunk gombákkal is, melyek felkeltik a legtöbb ember érdeklôdését változatos formájukkal, szépségükkel, színükkel, s nem utolsó sorban azért, mert az ehetô gombák kitûnô csemegék. E rövid cikkünkben a koratavaszi–tavaszi gombákból ismertetjük a legkedveltebbeket. Itt csak felsoroljuk ezen idôszak különösen finom ehetô gombáinak ismertetô jegyeit, s azt, hogy hol gyûjthetôk és hogyan érdemes ételként ezeket elkészíteni. Az itt közreadott leírás alapján és a meglévô gombahatározó könyvekbôl ha sikerül is felismerni a szedett gombát, még ekkor is minden esetben mutassuk meg vizsgázott gombaszakértônek, csak ezután fogyasszuk el, mert ez a biztos! Az elfogyasztani kívánt gomba meghatározásánál (ehetô–nem ehetô) nem szabad tévedni, mert ez tragédiához vezethet! Ezek után megemlítünk néhányat a leggyakoribb, legszebb és legfinomabb tavaszi gombáink közül.

Tavaszi gombacsemegék faanyagán, bükk, szil, galagonya, kökény, vadcseresznye alatt terem áprilisig. Talajon fekvô elhalt faágakon ebben az idôszakban gyakran találkozhatunk velük. Bár ehetô gomba, a húsa vékony, ezért sem érdemes gyûjteni, s azért sem, mert a tavaszi hóvirágos erdôben a természet csodálatos ékessége. Gyönyörködjünk bennük. Vörösbarna papsapkagomba, mérgezô!

látható az egyetlen tönkkel összefüggô üreg, a papsapkagombáknál több egymástól elkülönült üreget figyelhetünk meg. Igen finom gomba, mindenféle étel elkésztésére alkalmas. Ha hosszában kettévágjuk, különféle töltelékekkel megtöltve kisütjük, csodálatos ízû ételt tálalhatunk, mely nem egyszer szerepelt már híres személyek fogadásakor, vagy éppen uralkodók lakodalmi asztalán is. Alkalmas még levesek, mártások és egyéb ételféleségek készítésére, ízesítésére is.

Cseh kucsmagomba

Ízletes kucsmagomba vagy közönséges kucsmagomba Legkorábban megjelenô gombáink egyike. Március végétôl május közepéig gyûjthetjük. Gyakran tömegesen jelenik meg füves erdôszéleken, ligetek, cserjések tisztásain, patakok partján, általában nedves, agyagos és homokos talajokon. A kifejlett gomba sárgásokker, barnásokker színû, süvege 4–8 cm magas, szabálytalanul elhelyezkedô kamrácskákból áll. Tönkje 3–8 cm magas, 1–3 cm széles, alsó részén megvastagodik, fehéres, sárgásfehér, szemcsés. Belseje a süveggel összefüggôen együregû. A mérgezô papsapkagombáktól könynyen elkülöníthetjük, hiszen ha kettévágjuk

Ízletes kucsmagomba, ehetô

Elôfordul még több ehetô kucsmagomba faj is, mint például: a fattyú kucsmagomba, a hegyes kucsmagomba, simasüvegû kucsmagomba, de ezek ritkábban, így ezekrôl részletes tájékoztatást nem adunk. A simasüvegû kucsmagomba ritka kevésbé ismert, védendô faj.

Piros csészegomba Kis testû, lehet szabályos kör, ovális vagy vese alakú. Széle hullámos, belsô oldalának színe élénk cinóbervörös, felülete sima. Külsô oldala okkeres színû. Már február végétôl megjelenik, elsô tavaszi gombáink talán legszebb képviselôje. Lombos fák elhalt

Április, májusban réteken, legelôkön, kertekben utak szélén, erdôkben, cserjésekben találkozhatunk evvel a nagyon ízletes és sokoldalúan felhasználható gombával. Mivel György nap tájékán jelenik meg „Szentgyörgy” gombának is nevezik. Sûrû lemezeirôl, világos színérôl, lisztszagáról, korai megjelenésérôl felismerhetô. Kalapja 4–10 cm széles, fiatalon domború, széle kissé aláhajló. Felülete csupasz, sima, fehéres vagy krémszínû, néha világos okker vagy barna árnyalatú. Lényeges ismérv, hogy a kalaphús vastag és tömör. Lemezei keskenyek és sûrûn állóak, fehéres vagy krémszínûek. Tönk 4–8 cm hosszú, 1–3 cm vastag, hengeres formájú, tömör és kemény, fehéres vagy sárgás árnyalatú. Megfigyelések szerint galagonya bokor közelében gyakrabban fordul elô mint máshol. Ugyanazon a helyen évtizedekig gyûjthetô. Felhasználható pörköltnek, rántva, levesnek, salátának, tölteléknek, szárítva és ôrölve gombapornak. Volt már, aki a májusban megjelenô súlyosan mérgezô téglavörös susulykával tévesztette össze, a részben hasonló termôhely és idô miatt. Ez utóbbi húsa törékeny, kellemetlen szagú, nyomásra vörösödik, idôsebb korában téglavörös lesz. Egyenként terem, s nem csoportosan. Ajánlás: aki saját részére gombát kíván szedni, elôször vegyen egy jó gombahatározó könyvet, s olvasgassa, mélyedjen el benne, tanulmányozza ennek képanyagát is. Vigye el terepre is határozókönyvét, s a gyûjtött gombát próbálja beazonosítani a leírás és a kép segítségével. Amit nagy válószínûséggel sikerült meghatározni tegye a kosarába és vigye el, de ne haza! Hanem, elôször a vizsgázott gombaszakellenôrhöz, a piaci gombavizsgálóhoz. Itt kiderül, hogy helyesen határozta meg a gombát, vagy sem. Lehet, hogy elôször a gombavizsgáló a szedett és bemutatott gombák nagyobbik felét a szemétbe önti, mivel nem volt tökéletes a meghatározás. Azonban nem szabad elcsüggedni, hanem okulni kell a történetekbôl. Figyeljük meg hol tévedtünk, mire nem terjedt ki figyelmünk. Legközelebb már ugyanazt a hibát nem követjük el, sikeresebbek, eredményesebbek leszünk. Dr. Estók Bertalan gombaszakértô

Piros csészegomba


27

Erdei séta

Leghamarabb, néha a hóvirággal egyidôben megjelenô tavaszi gombák. Március-április hónapokban szedhetô. 7–15 cm magas gomba, tönkje 1–2 cm széles. A 2–4 cm magas süvege erôsen bordás, harang vagy kúp alakú, széle szabad, s csak a felsô részén kapcsolódik a tönkhöz. Színe sárga, sötétbarna, felszínén található bordák hosszúkásak és erôsen mélyek. Húsa vékony és törékeny, tönkje fehéres, finoman szemcsézett, belseje fehéres. Jelentôs mennyiségben teremhet egyes vidékeken, lomberdôkben, ligetekben, folyóparti erdôkben, nedves cserjésekben, különösen rezgônyár, kökény és galagonya, valamint vadcseresznyéhez kötôdik megjelenésük. Elkészíthetô levesnek, pörköltnek, töltelékek ízesítésére is kiválóan alkalmas. Konyhai elkészítés elôtt ajánlott leforrázása, a húsa így is ropogós marad.

Májusi pereszke

Küldetésünk a zene Kettôs portré

A történet úgy kezdôdött, hogy a Czermann család egy szép napon, miként egy polgári otthonba illik, zongorát vett, s ha már volt zongora, hát megkérdezték a nyolcéves Cilikét, akar-e játszani rajta. Cilike rábólintott, s akkor még senki sem sejtette, hogy az életét döntötte el azzal a fejbiccentéssel. – Elég különös módja a tanításnak. Másképp nem találkoztak?

– A zeneiskola eseményszámba menô rendezvényei a képzômûvészeti kiállítások megnyitásakor tartott koncertek. Honnan fakadt az ötlet?

– Magától kínálkozott. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy növendékeink úgy kerüljenek ki innen, hogy ne hallhattak volna tanulmányi idejük alatt koncertet. Amelyik gyerek szüleinek nincs autója, nem biztos, hogy vállalja az utazást, esetleg anyagi körülményeik nem teszik lehetôvé. Úgy gondoltuk,

K u l t ú r a

– Szorgalmas voltam, mert nem is lehettem más – emlékszik vissza a hôskorra a Dunakeszi Zeneiskola igazgatónôje, Ruszinkóné Czermann Cecília –, hiszen elsô tanárnôm, Domoszlai Erzsike néni nem foglalkozott lusta gyerekekkel. Minden versenyen elindultam, s amelyikre beneveztek, meg is nyertem. Azt mondhatom, egyenes út vezetett a konzervatóriumba, ahol Fischer Magda tanított. Gondolom, a Fischer név nem ismeretlen a zenerajongók számára. Magda a magyar zenemûvészet nem kisebb hírességének, mint Fischer Annie-nak volt a húga. Ôvele egészen különös módon ismerkedtem meg. Magda néni szeretett volna eldicsekedni velem és a nôvére véleményére is kíváncsi volt, ezért fölhívta telefonon, én játszottam, ô meg a kagylót a zongorához tartva mutatta meg, mit tudok.

– De igen, késôbb tanított is. A fôiskolán viszont már Fülöp Tamáshoz kerültem. Majd a diploma megszerzése után visszajöttem anyaiskolámhoz, ahol a hangjegyekkel, a zenével ismerkedtem meg pár évtizeddel korábban. Megszakítanám életem történetét, hogy elmondhassam, iskolánk tanári karában szinte családias a légkör. Ennek egyik jellemzôje, hogy nincs fluktuáció. Küldetésnek tekintjük a zene szeretetének továbbörökítését. Soha nem zavart bennünket, hogy körülményeink nem a legideálisabbak. Most gyönyörû épületben van az iskola, de az 1967-es alapítás óta sokat vándoroltunk. Tanítottunk a Petôfi Sándor Mûvelôdési Házban, az iparitanuló-otthonban, majd egy faházban 13 hosszú esztendôt töltöttünk. Szinte minden alapító most is itt tanít. Tanártársaink közé tartozik Pege Aladár, akit nem hiszem, hogy be kellene mutatnom.

miért ne rendezhetnénk mi, tanárok és diákok koncertet. Dicsekvés nélkül állíthatom, mindig telt ház elôtt játszunk. A képzômûvészet gondolata úgy fogant meg bennünk, hogy miért kellene üres falak között játszanunk, hívjuk meg más mûvészetek kiváló mûvelôit. Vendégünk volt többek között Gross Arnold festômûvész, Somogyi Gábor tûzzománc-készítô, Madarassy István ötvös-szobrászmûvész, – Számomra az épület fekvése azt sugallja, hogy az iskola itt a városban a zene oázisa. Az említett koncerteken kívül sikerül-e betagozódniuk a város kulturális életébe?

– Ebben a tanévben újdonságként indítottuk el az általános iskolásoknak a rendkívüli énekórákat. Ez azt jelenti, hogy a város összes 3-ik és 7-ik osztályosát egyszer-egyszer vendégül látjuk, s amit ôk a hagyományos ének-zeneórákon tanultak, azt mi eljátszuk nekik. Például a hetedikesek az idén a romantikusokkal ismerkedtek meg, nálunk meghallgathatták Schumann Álmodozását, Muszorgszkijtól az Egy kiállítás képeit. A gyerekek láthatólag nagyon kedvelik jó hangulatú kis koncertjeinket, s abban reménykedünk, hogy a zenerajongók táborát növeljük.


28

Az iskola fúvós és ütôs tanulóiból alakult Fúvószenekari Egyesület épp az idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Hagyományosan ôk adnak koncertet a Magyar Kultúra Napja tiszteletére a József Attila Mûvelôdési Központban.

Rajtuk kívül nagy sikereket értek el zongoristáink is. Amerikában ötzongorás, tízkezes koncertjükkel elsô lettek. Most egy balassagyarmati versenyre egyedülálló produkcióval készülnek, öten játszanak egy zongorán tízkezest. A szakmai felkészültségen, a mûvészet iránti alázaton kívül bizonyos vagyok abban, hogy sikerünk titka az önkormányzattal kialakított és hagyományosan jónak mondható kapcsolat. Érezzük, szeretnek bennünket az emberek, megbecsül a város minket. Csupán egy híját ismerjük maradéktalan boldogságunknak: egy, az iskola eredményeihez, nemzetközi híréhez méltó hangversenyteremrôl álmodunk. Mert érezzük: küldetésünk a zene.

– Az iskola színvonalát mégiscsak a megmérettetéseket jelentô versenyek, nyilvános koncertek eredményei fémjelzik.

Az fúvószenekar Veszprémben 1993-ban elnyerte a legjobb szólistának és kísérô zenekarnak adományozott oklevelet, ugyanebben az évben Aranydiplomával tértek haza a fúvószenekarok országos minôsítô fesztiváljáról. A belgiumi Neerpelt nemzetközi versenyén ugyancsak az elsô helyen végeztek. Rendszeres résztvevôi a német városokban rendezett fesztiváloknak.

(kassovitz)

Felhívás magyar élelmiszer-elôállítóknak Ingyenes nemzetközi kiállítási lehetôség Párizsban! Az FVM Agrármarketing Centrum Kht. 2000. október 22. és 26. között részt vesz a Párizsban megrendezésre kerülô SIAL Nemzetközi Élelmiszeripari Szakkiállításon. Az AMC kiváló minôségû magyar élelmiszerek piacra jutását kívánja segíteni azzal, hogy a kiállításon 10 m2-en ingyenes részvételi lehetôséget biztosít egy gyártónak. A magyar élelmiszer-elôállítóknak a 200 m2-es közösségi standon lehetôségük nyílik élelmiszeripari termékeik kiállítására, kapcsolatfelvételre, üzletkötésre.

Pályázati feltételek: A gyôztes azon gyártók között kerül kisorsolásra, akik 2000. augusztus 30-ig megpályázzák és elnyerik a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegyet.

●

A társaság Magyarországon bejegyzett, és a késztermék több mint 50% magyarországi hozzáadott értéket tartalmaz.

A Kiváló Magyar Éelmiszer védjegy pályázati dokumentációja beszerezhetô az FVM Agrármarketing Centrum Védjegy Irodáján 1055 Budapest, Kossuth L. tér 11. V. em. 578. Tel.: 301-4037, Fax: 301-4820 • Interneten: www.amc.hu. e-mail:[email protected]

Adjon esélyt termékének!


29

K u l t ú r a

●

Sándor bácsi postája Dobozról Tóth Sándorné gondja másokat is érinthet, ezért, ha valami miatt nem tudták kiszedni ôsszel a magról vetett vöröshagymát és tavaszodván már ki is hajtott, kettôt tehetnek: még mielôtt magszárba menne, zöldhagymaként elfogyasztani! Igyekezni kell a kihúzással és a tisztításával –, ami elég nagy veszteséget is jelent – mert ha a magszár már elindult, kemény, nem élvezhetô a hagyma fehér része. A zöldjét még nem igen hasznosítjuk. Nem annyira alkalmas, mint a póréhagyma zöldje, amit még száríthatunk is. Szárítva, fûszerezésre, finomfôzelék adalékaként használhatjuk. Ha már magszárba ment, vetômagot ugyan nem forgalmazhatunk származási bizonyítvány nélkül, de a csíráztatott hagymamag kiváló és díszítô értékû csemege, salátákhoz, túróhoz, kefirhez.

Kollár Gézáné Tökrôl a lepényfa Gleditsia szaporításával kapcsolatban tette fel kérdését. Nálunk az Alföldön Krisztus-tövisként emlegettük ezt az ágtöviseivel áthatolhatatlan sövényt képezô ÉszakAmerikából származó bokrot-fát. Megtévesztô név, mert amerikai származásánál fogva nem lehetett azonos a bibliai tövises növénnyel. A Mediterrán vidéken igen gyakori Palurius spina-christi a valóban Krisztus koronájaként több mûvészi alkotásban is szereplô növény. A hüvelyesek családjába (Fabaceae) tartozó lepényfa kemény, barna, fényes magvait barna hüvely borítja. Ez a gyakran csavarodott hüvelytermés a 30–40 cm hosszat is eléri. A kemény magvak nehezen csíráznak. Ismertem olyan sövényt telepíteni szándékozó biogazdát, aki a magokat citromlében áztatta, hogy a külsô burok fellazuljon, és azt tapasztalta: az elvetett magvak szinte teljes mértékben kicsíráztak.

A lepényfa talajban nem válogatós, a szárazságot is tûri, 8–10 éves korában is jelentkeznek a hüvelyek. Ez nemcsak a magról való szaporítás miatt érdekes, de a forróvízbe tett mag, 2–3-szorosára duzzadva, a kemény buroktól megszabadítva fogyasztható is. Az olajtök magjához hasonlóan, pörkölve, sózva csemegének kínálható. dr. Györffy Sándor

A sokhasznú lucerna telepítése

Postabontás

A

lucerna magas takarmányértéke és termôképessége miatt a legértékesebb szálastakarmány-növényünk. A lucernatermesztés elsôrendû feladata bôséges, nagy tápértékû takarmány biztosítása. Közvetett jelentôsége az, hogy a talaj termékenységét növeli. Beltartalmát illetôen bôségesen tartalmaz ásványi sókat, mészben gazdag. A B12 vitamin kivételével vitaminokat is tartalmaz, különösen gazdag A-provitaminban, karotinban. Felhasználható szénának, szilázsnak. Lucernalisztnek ôrölve kitûnô takarmány. Közvetlenül kaszálva zölden is etethetô, puffasztó hatása miatt kissé fonnyasztva, más takarmánnyal is keverhetô. A lucerna talajigénye: tápanyagokban gazdag, magas humusztartalmú, mély rétegû, jó vízgazdálkodású 4–5 mes talajvízszintû, meszes, közömbös, középkötött talajokat kedveli. A lucerna legjobb elôveteménye az istállótrágyázott kapásnövény. Fontos, hogy jó kultúrállapotú növény után kerüljön telepítésre a lucerna. Cukorrépa után kiváló termésre számíthatunk, mert gyommentes talajba vethetünk.

A lucerna telepítésekor a mûtrágyázásnak óriási jelentôsége van. Nitrogénbôl 40–50 kg hatóanyagot, foszforból 90–100 kg-ot, káliumból 110–120 kg hatóanyagot célszerû hektáronként a talajba bevinni. A sikeres lucernatermesztés fontos feltétele a kifogástalan magágy biztosítása. Tavasszal a talaj állapotától és a gyomosodástól függôen a talajnedvességet gondosan megôrizve, simítóval és fogassal, esetleg kombinátorral a vetés elôtt közvetlenül simahengerrel készítsük elô a tömött kertszerû magágyat. A lucerna legmegfelelôbb vetésideje kora tavasszal, március második fele, április elsô hete. Nagyon fontos a vetésidô betartása, bár a lucerna csírázásához min. 1 ºC, ideális esetben a 17–20 ºC szükséges. A tavaszi vetés hátránya, a gyomosodás nagyobb veszélye és általában az, hogy az elsô évben még nem teljes az állomány. A belterjes gazdálkodásban általában a lucernát 3–4 éves használatra telepítjük. A takarmányozásra hasznosított lucernát rendszerint gabonasor távolságra, 10, 5–12 cm-re vetjük. Vetômagból hektáronként 25 kg-ot használunk


fel, amely folyóméterenként 240 db magnak felel meg. A megfelelôen tömött vetôágyba 1,5–2,5 cm a kívánatos vetésmélység. 3 cm-nél mélyebben nem szabad vetni, mert a szík alatti szár a mag kevés tápanyaga következtében gyenge, elvékonyodott lesz és a csíranövény elpusztul. A lucernát telepíthetjük nyár végén is, melynek sok elônye is van. Az ôsszel megerôsödött növényzet a következô évben közel teljes értékû termést ad. Ezenkívül a nyár végi nyomok a tél folyamán kipusztulnak. A legkedvezôbb vetésidô augusztus hava. A késôbbi vetés bizonytalan, mert a rizóma és gyökérfejlôdéshez legkevesebb két hónapra van szükség. Telepítésre a legalkalmasabb „magyar lucerna” ökotípusára jellemzô a jó alkalmazkodóképesség, az igénytelenség, a kiváló télállóság és a szárazságtûrés, a jó sarjadzóképesség, a hosszú élettartam. E tulajdonságokat hordozó tájfajták: a Szarvasi, a Bánkúti, a Békésszentandrási, a Nagyszénási, az Óvári és a Kisvárdai fajták. Bánhidi János mezôgazdasági szaktanácsadó

30

MAGYAR VIDÉK. Éled a Tisza. Tavaszi gombacsemegék. Gyenge Józsi, aki erôs. Válaszúton a földpolitika. Villányi sikermaffia. Ára: 180 Ft

Recommend Documents