MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁR. ELŐMOZDÍTÁSÁRA KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA SZERKESZTI TOLD Y F E R E X CZ. KIZ. TAG ÉS ELŐADÓ. XIII

M A G Y A R

TÖRTÉNELMI TÁR. A TÖRTÉNELMI KÚTFŐK ISMERETÉNEK ELŐMOZDÍTÁSÁRA

KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TÖRTÉNELMI

BIZOTTSÁGA.

SZERKESZTI

T O L D Y F E R E X CZ. KIZ.

TAG

ÉS

ELŐADÓ.

XIII. VAGY

MÁSODIK

FOLYAM ELSŐ

KÖTETE.

PESTEN, E G G R N B E R G E R F E R D I N Á N D , M. A K A D .

KÖNYVÁRUSNÁL

M. D. CCC. LXYII. J

A M. TUDOM.

AKADÉMIA

T Ö R T É N E L M I BIZOTTSÁGA 1867-ben. B. E Ö T V Ö S J Ó Z S E F , bizottm. elnök. CSENGERY ANTAL. É R D Y JÁNOS. HORVÁTH MIHÁLY. NAGY IVÁN. PODHRADCZKY JÓZSEF. SALAMON F E R E N C Z . THALY KÁLMÁN. T O L D Y F E R E N C Z , bizotts. előadó és szerk. W E N Z E L GUSZTÁV.

TARTALOM.

Lap I.

Erdély egyháztörténelméhez. J a k a b

Elektől

.

.

.

.

3

1. Apátságok 3. 1. — 2. Apáczaklastromok II.

Okmányok

az

1 6 0 7 . és

1 6 0 8 . évek

43

történetéhez.

Torma

Károlytól

91

III. Székesfehérvár ferner emlékei, 8 rézmetszettel. E r d y J á n o s t ó l IV. Szíiléjmán naplója 15'29-ki bécsi hadjáratáról. Törökből, tekkel. B u d e n z V.

165

jegyze-

Józseftől

179

Kisebb Közlemények : 1. Magyar

követség

Francziaországban

1 4 8 7 ben.

Simonyi

Ernőtől

215

2. Adalék Magyarország kapuszám-szerinti adózása

ismeretéhez

a török uralom idejében. S z i l á g y i S á n d o r t ó i . 3. Adalék a Rákóczy forradalom történetéhez.

.

Baláss y

. 2 20 Fe-

renc zt ő1

22 7

4. Egy régi zágrábi miséskönyv megismertetése. P o d h r a d c z k y Józseftől

234

5. lveglevich Péter naplója 1 5 9 9 — 1 6 6 1 . Közli D e á k F a r k a s 6. Két érdekes okmány a milmói kir. levéltárból. M i r c s e

Já-

nostól 1. Egy budai levél a Dózsa-pórhad keletkeztéről

238 250

.

.

2. Egy londoni levél Buda visszavételének ( 1 6 8 6 ) hatásáról.

.250 254

I.

ERDÉLY EGYHÁZTÖRTÉNELMÉHEZ. I. APÁTSÁGOK. -

II. APÁCZAKLASTROMOK.

JAKAB ELEKTŐL.

Tört

TAr. XIII

kot.

1

I.

APÁTSÁGOK ERDÉLYBEN. 1 Kolosmonostori. 11. Kerczi. 111. Egerest. IV. Aleszesi. V. Magyar- Gyerömonostori. VI. Brassói. Végül némely kétséges létüek. I. A kolosmonostori apátság. A kolosmonostori (Benedek-rendi) apátság. Kolosvártól nyugatra, emelkedett dombháton, egy kis patak által elválasztva fekszik Kolos-Monostor nevű falu, mely neve első felét a mellette elterülő, s okleveleinkben Clus, Clusa, Clausius, Kolus, Kolos név alatt ismert várról, azaz a régi Ovárról, melyről vette nevét Kolos vármegye és Kolos-akna is, utolsó felét e dombhát nyugati részén alapított monostorról vette. A helyet, hol e monostor épülve volt, éjszakról mély és meredek oldal, nyugatról négy-öt öl magas földhányás, délről és keletről egykor magas kőrakás természetes és egyszersmind mesterséges falai védték; buzgóságnak és tudománynak, valamint világi kincsnek és személybátorságnak egyformán alkalmas menhelyül. Itt alapíttatott meg I. Béla király által 1061 —1063 körül, a magyar királyság és keresztyénség másod félszázada elején, nem sokkal a pannonhegyi után, az első erdélyi apátság és apátsági monostor konventje, (Abbatia, abbatialis Conventus, Ecclesia, Monasterium B. M. V. de Clus, Kulus, Kolos-Monostra, Kolus-Monostura, később KolosMonostor), mely a közelében levő kolos-óvári (mert az új vár és város később épült) várról és mellette a Szamos mentében felnyúló telepről (colonia, villa), kolosi monostornak, vagy az i kihagyásával Kolos-Monostornak lön nevezve, és saját nevét adta a mellette levő falunak is. Nem sok idő teltén díszes egy-

4

JAKAB E L E K .

ház épült itt benn, népes egyházmegye alakúit körülötte. Még 1585-ben is ; midőn Báthori István Monostort a hozzá tartozó falukkal a Jezsuita-rendnek adományozta, az épen azon oszlopig nyúlt ki, melyet a rege II. Rákóczi oszlopának tart, s Fenes és Monostor közös határszélén van az országút mellett. László, az alapító király fia, feles jószágokat adományozott, felügyelőjét ő és utódai az apátsági rang minden tekintélyeivel felruházták, jogokban és számos kedvezményekben részeltették , elannyira, hogy az, Béla király adománylevele szavai szerint, fényben a magyarországi apátságokat is felülmúlta. Azonban a monostor az 1241 -ki mongol pusztításkor feldúlatott, az épületek leromboltattak, a mi éghető volt, s valószínűen az apátsági első korbeli alapító levelek is a tüz martalékivá lettek, a szerzetesek nagyobbára megölettek; szóval a már hatalmas virágzásnak indúlt apátság romba dőlt, s csaknem semmivé lett. Ily állapotban találta, ebből emelte ki azt 1263-n IVBéla király újraalapító adománylevele, visszaadván mások által elfoglalt birtokait és falvait vámmal, dézmákkal együtt, egyszersmind összeiratásukat is elrendelvén. írásjegyeiről itélve, akkor vagy nem sokkal azután készült azon, a hitelesség külformáival ugyan nem bíró, de ódonságánál s a benne levő nevek és tények kor- és dologhüségénél fogva megbecsülhetetlen iromány, t. i. a még akkor fenn volt eredeti adományleveleknek szokásos előzményeik és végök kihagyásával készített kivonatos és sommás leírása B. betű alatt, mely a kolosmonostori apátság hajdani összes birtokainak nevét s szebb és terjedelmesebb falvainak határjárását is mai napig megőrizte, s melyben ím ezen faluk fordúlnak elé : 1. Monostor. 2. Szent-Benedek. 3. Leske nevü erdő és annak havasai más néven Apáthavasa , a Gyalu helysége fölött levő birtokrészekkel. 4. Saasdg. 5. Bdcs. 6. Szent-Iván. 7. Szent-Győr. 8. Máriatheleke. 9. Kajántó. 10. Kis-Bénye. 11. Nagy-Bénye. 12. Erd más néven Szilvástheleke. 13. Apáthida. 14. Egres. 15. Onteleke. 16. Solyomtava. 17. Eperjes. 18. Jegenye. 19. Nádas. 20. Nagy-Sz'ölös. 21. Brád. 22. Nagy-Holdvilág. 23. Dános. 24. Szent-László. 25. Barumlak. 26. Kapus. 27. 28. Két Jeremi. 29. Hollos. 30. Csanád. 31. Szent-Péter. 32. Keresztúr. 33Apát-tava. 34. 35. Két Szász-Kerelö (egyik megyével, másik a

APÁTSÁGUK E R D É L Y B E N .

5

nélkül.) 36. Dátos. 37. Lekenczetö. 38. Csergöcl. 39. Gergelyfája. 40. Péterlaka, — mindezek (a mint az iromány szól) az Ú j Szamos, Gorbópatak, Nádospatak, Maros, Nyárád vize és Kükiillö vidékein, szászok, székelyek és magyarok földein. Ezek közöl ma sok nem létezik, némelynek más neve van, nem egy puszta majorságfölddé (praediummá) lett belőlük, vagy más falvak határiba olvadt be. Csakhamar éré azonban az apátságot a mongolok második dúlása IV. László alatt 1285-ben. A szerzetesek ismét szétoszlottak, lakjok elpusztíttatott, javaikat világiak foglalták el, melyeket Henrik apát — III. Endre udvari papja—1296-ban újból visszaadatott, sőt az apátság azok birtokába tettleg be is lön igtatva. Az ezen beigtatásról készült káptalani jelentésben, a királyi parancs (mandatum) során fordúl elé most elsőben az, hogy ezen apátsági Monostor és Konvent hiteles hely (locus eredi bilis), t. i. jogosúlt arra, hogy az ország és hazafiak gondviselésére bízott becsesb irományait tartsa, őrizze, és azokat, valamint bármi más törvényes okleveleket, bizonyító írásokat és kiadványokat a közhatalom tekintélye és hiteles pecséte alatt kiadhasson. I. Károly azután 1324-ben mind a fennebbi t. i. első adomány-, mind ím ezen viszszaadó kegylevelet átíratta és megerősítette. — Erzsébet királyné még tovább ment, s 1341-ki kegy levelében a kolosmonostori apátságot, —• mint a mely sz. László király alapítása, s ez okból mindig királyi pártfogás alatt állott, — minden javaival és birtokaival együtt saját pártfogása és gyámsága alá vette, s minden bárók és nemesek hatáskörétől elvonta. Követte őt e buzgóságban Zsigmond, s az illető apát kérésére 1417-ben Szent-János határán elfoglalt némely apróbb birtokrészecskéket Csáki Miklós erdélyi vajda által a foglalóktól szintúgy visszavétetett. Es így ez apátság új virágzásnak indii.lt. 1463-n kinevezett Péter apát a monostor körül oly erősséget vont, mely az egész vidék lakóit megfélemlítette, minek következésében a király parancsára 1466-n csakúgy an le kellett rontatnia. Azonban egy század sem telék el, s ez apátságot új és mondhatni halálos csapás érte. Erdélynek Magyarországtól elválása 1526-n és az azt nyomon követő hitújítás fenekestül felforgatta e hazában az egyházi, polgári és birtokjogi állapotokat. I. Zápolya és Martinuzzi halála után

6

JAKAB ELEK.

Duraklini Petrovics Péter helytartó vévén kezébe az özvegy Izabella királyné és kiskorú fia II. János nevében a haza kormányát, 1556-n april 21-én Kolosváron tartott országgyűlésben végzésileg kimondatott: hogy a püspökök , monostorok és egyházak javai azok birtokosaitól elvétetvén, a királyné és fia bejöveteléig hü sáfárok gondviselésére bízassanak, s jövedelmeik szent czélokra és tanodák állítására fordíttassanak. E végzés a királyné által ugyanazon évben november 26-n Kolosvárt tartott országgyűlésben azon módosítással hagyatott helyben : hogy az egyházaktól elvett javak a fejedelmi ház és ország javára és szükségeire (fiscus) legyenek fordítandók, a királyné és tanácsa tetszésére bízatván a további teendők elintézése. Minek következtében a többi zárdai, püspöki és egyházi javakkal ezen apátság birtokai is a fiscus részére elfoglaltatván, részint annak birtokában hagyattak, részint hazafiaknak adományoztattak. Ez esemény Erdély történeteiben S e c u l a r i s a t i o név alatt ismeretes, s teszi az egyházi javak és jövedelmek legnagyobb részének világi vagy polgári kezekbe jutását. E tény véget vetett a k.-monostori apátságnak , ezutánra annak csak puszta czíme maradván fenn. Fejének megalázását s javainak szétoszlását a szerzetesek szétoszlása követte : elbiijdostak ök messze földekre, ott hagyták a szent helyet, melyet félszázadnál tovább laktak; a konvent-épület üresen, az ország és magánosok levelei őrizetlen maradtak. Ez idő után az apátság birtokainak és az itt őrzött országos levéltárnak egyenlő sors jutott: vándorlás egyik helyről a másikra, kézről kézre, gyakran gondatlannál gondatlanabbra jutás. Birtokai közöl jelesen a kolos monostori zárdát (Claustrum) és annak tartozmányait : az udvart és mezővárost (oppidum Kolos-Monostor), Bács, Bogártelke, Jegenye, Kajántó nevű falvakkal és Tyburcz majorsággal (praedium) együtt II. János választott király 1569-ben Forgács Ferencz tanácsosának adományozta, kinek halála után azok ismét a fiscusra szállván, Báthori István azok közöl Kajántót, Tyburczot és Bogártelkét, (melyek közöl Tyburcz egy 1383-beli iromány szerint nem más mint a hajdankorbeli egyik Bénye, Bogártelke pedig 1300-n jött csere útján az apátsági birtokokhoz), Blandrata György orvosának adományozta; ez Kendi Sándornak és Bánffy Farkasnak el-

APÁTSÁGUK

ERDÉLYBEN.

7

adván, Báthori Kristóf fejdelem újból visszaváltotta, s Báthori István 1581-ben mint már akkor lengyel király, a más hárommal, ú. m. Monostor, Bács, Jegenye falvakkal együtt, a kolosvári Jezsuita-atyák általa alapított akadémiájának adományozta. Kiutasíttatván ezek 1588-n országos végzésnél fogva a hazából, javaik a fiscusra szállottak, s kolos-monost ori zárdájok bezáratott. Báthori Zsigmond 1594-ben törvényhozás útján ismét visszabocsátotta őket, s a kolos-monostori uradalmat, 1602-n pedig annak dézmáitis visszaajándékozta. 1606-n megint száműzettek, javaik elvétettek; mely végzés 1607. 1610. 1653-n is megújíttatott. Báthori Gábortól kezdve azután e javak csaknem állandóan világiak kezei közt forogtak. 1609-n a kolos-monostori kastélyt (castellum) fejdelmi adomány útján Kamuthi Farkas bírta; 1633-n ugyanazt (vár, Castrum név alatt) Jegenyével és a Mérában levő részekkel beírás (inscriptio) útján Mikó Ferencz nyerte meg. 1649-ben a k.-monostori jószágok jövedelmeit Kékedi Zsigmond a kolosvári ev. református tanuló ifjak élelmezésére adta. Bírtak továbbá egy és más részt Zólyomi Dávid, Rákóczi Zsigmond, I. Rákóczi Györgyné, s utoljára Apafi Mihály fejdelem adományából 1664-től 1693-ig Gilányi Gergelyné Apafi Anna (a fejdelem testvére). Ez esztendőben, t. i. mindjárt Erdélynek az austriai ház és magyar király oltalma alá menése első idejekor, az ország rendeinek a kolos. monostori uradalomnak világi birtokosaitól 15,000 magyar forinton visszaváltásába és örökösen a róm. kath. egyház és iskolák szükségeire fordításába beleegyezése után , I. Leopold azokat visszaváltván, ismét a Jezsuita-szerzetnek adományozta, VI. Károly pedig 1733-n az ettől 1606-n elszakasztott másik öt falu visszaválthatására is jogot adott; minek következtében a kolosvári Jezsuita-tanoda (Collegium) Bácsot, Jegenyét és Tyburczot gr. Bánffy L Györgytől, Bogártelkét b. Szentkereszti Andrástól, s Kaján tót (még az előtt 1732-ben) Barcsai Gergelyné Naláczi Sárától visszaváltotta. Mely fejedelmi intézkedést 1744-n az ország rendei is helybenhagytak, a Jezsuita-rendet a VII. t. cz. által a hazába bevették, a VIII. t. czikkben pedig a kolos-monostori uradalmat a hozzá tartozó falvakkal együtt a fiscusi javak közöl kitörölték. Eltörölvén azonban 1773-n XIV. Kelemen pápa azon szerzetet, azok kolosvári tanodája is meg-

8

JAKAB ELEK.

szűnt, a k.-monostori uradalom újból a fiscus kezére szállott, s azt Mária Terézia 1776-ban az általa alapított nagy-szebeni katholikus árvanöveidének, később 1799-ben I. Ferencz, Leopold és VI. Károly czéljaikkal egybehangzólag, akatholikus tanítási alapnak (Fundus studiorum) adta, mit az a püspök igazgatói felügyelete alatt a legújabb időkig bírt, s a mondott czélra hiteles kimutatások szerint 1802 óta 1848-ig évenként egyremásra 20—22,000 pftot jövedelmezett. Szintezen változásokon ment át a konventi levéltár is. Idézve volt fennebb azon okirat, melyben az nyilván az ország egyik hiteles helyéül ismertetett el; sőt annak maradt az Nagy Lajos 1351-ki 3. törvényczikke kelése után is, mely a kisebb konventeket örök bevallásokat tárgyazó levelek készítésétől eltiltotta, s pecsétjöket hitelesség nélkülinek nyilvánította; ennek hivatalnokai szinte öt századig bírták az ország és király bizalmát. 1556-ban ez is meg lön ingatva. Ezóta 1729-ig (mikor t. i. a hiteles helyek őrizése azon feltétellel : hogy a meglevő világiak helyökön maradjanak, s jövendőben is, üresség esetében, helyök mindig, tekintettel a vallások egyenjogúságára, töltessék be, VI. Károly által ismét egyházi férfiakra bízatott) egész hosszú sora van törvényeinkben közlevéltárainkat, s jelesen ezen egyik hiteles helyet illető országos intézkedéseknek. 1557. jun. 1-én Tordán az határoztatott, hogy : „négy kitűnő állású nemes férfi választassék, kiknek hatalma legyen a fehérvári és k.-monostori levéltár fölött, a sekrestyében vagy levéltartó helyen (Conservatorium) azokat jól gondviseljék, fejedelmi levélkerestető és parancslevelekre (ad requisitoria et praeceptoria mandata) ä régi szokás szerint másolatokat adjanak ki. a 1558.martius 8-án ismét Tordán végeztetett, hogy : „mind a fej érvári káptalanhoz, mind a k.-monostori konventhez az iménti czélból méltó és emberséges személyek választassanak." 1560. martius 1-én ismét hasonló határozat hozatott: „a leveleknek a k.-monostori levéltartó helyen (in Conservatorio Kolos-monostoriensi) való őrizése tekintetében nehogy a hazafiaknak károk következzék." 1563. jun. 6. Tordán Literátus János Deák a k.-monostori konvent és Kolos megye jegyzője tétetvén levéltárőrré, meghagyatott neki, hogy : „a kinevezett országos biztosok előtt a kolosvári bíró jelenlétében

APÁTSÁGUK ERDÉLYBEN.

9

esküdjék meg, a levélkeivséseken pedig mindig egy kolosvári eskütt polgár is legyen jelen, a keresés díja levén 50 pénz, a leírásé ismét 50 pénz, ha egy ívnél többre megy, minden levélért 10 p." 1565. január 22 én a kolosvári országgyűlésen meghatároztatott, hogy : a „k.-monostori leveleket a fejedelem vitesse Fehérvárra, hogy a káptalan leveleivel együtt legyenek; választassanak gondviselők, vagy a káptalan gondviselői alá adassanak, s a felség nekik fizetést adjon." 1571. nov. 19-én Kolosvárt: „a kolosmonostori konventben a levelek kikeresésére sat. Tolnai Miklós deákot, avagy Csanádi János deákot (tehát kettő közöl egyet) és ismét kolosvári jegyző Miklós deákot választották, s kötelességül tették, hogy a leveleket Monostoron az döbbeni conservatoriumban gondviseljék (tehát ekkor még Monostoron volt a levéltár), és a kiknek kell, másolatban kiadják, a csalást kerüljék; a fejedelem eskesse meg őket s fizesse — ígérete szerint." 1573. máj. 24-én Tordán ily határozat kél: „ 4 kolosmonostori konventet Ítéljük károsnak lenni, hogy ez ideig pusztán állott, a levelek is minden rendtartás nélkül voltak, és végeztük : hogy a fejedelem három méltó személyt válaszszon oda a konventbé, a váradinak példájára, kiknek fizetése hordozását — ígérete szerint — a fejedelemre bíztuk." 1574. január 1-én újból azt végezték a Rendek, hogy : „a k.-monostori konvent és fejérvári káptalanbeli levelekre gondot viseljen a fejedelem, hogy levélkeresöket szerezzen és tárházából fizesse, egyszersmind pedig köszönték a fejedelemnek, hogy a leveleket oly szertelen nem hagyja elveszni." 1575. jul. 25-én Kolosvárt tartott országgyűlésben azon változás történt ez ügyben, hogy : „a kolos-monostori konventhez levélkeresövé Polgári Mihály pap s társakúl Zalánkeméni Miklós deák és Márton deák kolosmegyei jegyző választatott, s meghatároztatott, hogy a fejedelem eskesse meg a hívségre, és adjon nekik pecsétet, s fizetésökröl gondoskodjék." Megjegyzendő, hogy a konventnek, valamint a fejérvári káptalannak is ez időtájt nem volt pecsétje, vagy ha volt is, nem éltek azokkal, hanem amaz a fejedelem neve és pecsétje s a korlátnok ellenőrsége, ez pedig a kolosvári tanács pecsétje alatt bocsátotta kiadványait. 1607. jun. 10-én meghatároztatott, hogy : „a k.-monostori konventet és fejér-

10

JAK ^B FLEK,

vári káptalant a fejedelem építse meg (Mihály Vajda és Básta bitor uralma alatt mindkettő elpusztíttatott vala), salevélkeresök fizetéséről gondoskodjék; de ők is tartsák magokat a kiadványok felöli árszabáshoz (lásd 1563.) Ezen különböző időbeli s különböző intézkedéseit a törvényhozásnak, öszhangzó egészszé öntve látjuk az 1653-ki Approbata, valamint a későbbieket az 1669-ki Compilata Constitutio-kban. Amannak IV. r. XVIII. czíme I. czikkében ide vonatkozólag ím ezek foglaltatnak : „Az egyházi rend kezéből a káptalanok (e név alatt itt és több más helyeken is mindkét erdélyi hiteles hely van értve) kivétetvén, az ország világiakat választott hely ökbe, elégséges fizetést rendelt számukra a fejedelmi tárházból, kik hittel köteleztetnek hivataljokban való igaz eljárásra, fáradságok díja a törvényekben meg levén határozva. Mivel a fejedelmek fizetik, ők is választják, legalább háromból álló jó lelkiismeretű és elégséges tudományú személyeket, kik beálláskor káptalani (és konventi) társaik előtt egy itélőmester vagy korlátnok vagy titoknok előtt kötelesek hitet tenni le hüségök, titoktartásuk, a levelek hü megőrzése, kikeresése és átírása, úgy igazságos végrehajtások tétele iránt, s szokott pecsétjök kezeikbe adatott. A fizetés a levelek kiadásáért megvan ezen törvénykönyv IV. r. utolsó czíme végén, a ki ennél többet vesz, becsületét és hivatalát veszti, pecsételni egyik konventi, vagy káptalani egyénnek is társai híre nélkül nem szabad, a pecsét közhelyen, ne a levélkeresöknél álljon, a mi eskiijökben nyilván megemlítve legyen, ügyvédi bevallásokon kiviil más bevallást csak egy közölük ne fogadjon el, beigtatásokat és elégtételeket más királyi emberekkel (homo regius) tehetnek." A Comp. Const. IV. r. XIII. czíme I. czikkében pedig ide vonatkozólag az van : „hogy a konvent és káptalan férfiai levélkerestető parancsra a kívánt leveleket fölkeresni, articularis büntetés alatt (200 magyar forint, Comp. Const. V. r. I. Edictum) kötelesek, még pedig halogatás nélkül. . . . Ez állapot tartott 1726-ig. Részint a koronkénti különböző intézkedések, s ezek folytán a levéltárnak más meg más világi férfiakra bízatása, részint a k.-monostori konventből a szerzeteseknek kiűzetése s az épületek pusztán maradása azt eredményezte, hogy a levelek előbb ott a konvent conser-

APÁTSÁGUK ERDÉLYBEN.

11

vatoriumában, majd a tanács házánál, majd ismét a levéltárörök szállásain tartatván, annyira elpusztúlni kezdének, hogy az érintett évben a kormánynak azok biztosításáról komolyabban kellett gondoskodni. „Azon indító okoknál fogva — mondatik egy 1726-ki rendeletben — mivel a káptalan és konventbeli leveleknek szerteszét létökban nem kevés fogyatkozások voltak, és a pecsétnek is hol egyik, hol másik kézen megfordiílása tapasztalható károkat okozott, ezért, hogy minden eddigi visszaélések eltöröltessenek, levelek és pecsét azon egy helyen legyenek, tetszett a kormányszéknek egy bátorságos hely iránt gondoskodni, (hol volt az, hitelesen kimutatni nem lehet, valószinüen ekkor tétetett be a k.-monostori levéltár a piaczi székesegyház sekrestyéjébe, a hol mai napig áll,) melyre nézve a k.-monostori konventnek meghagyta: „hogy minden leveleket és irományokat azon levéltári helybe (conservatorium) — szépen rendbe vévén — rakjon be, azok, mint eddig, ágyban, pad alatt ne heverjenek, a pecsét is azon levéltartó helyen tartassék, mikor valami levélkiadás fordul elé, együtt kidolgozván, megírván és pecsételvén, úgy adják k i ; egyebekben az Approbatabeli törvényeket tartván meg. Ez alkalommal a levéltárul rendelt helyiségnek (conservatorium) vasajtóval és vastáblákkal felkészítésére, úgy a levelek jó rendbe hozására nézve szükséges ládák, kihúzó fiókok, polczok, almáriumok, hordozható levéltartók (portatile) csinálta tására az országos jövedelmi alapból 100 r. forint lön utalványozva, meghagyatván a konventbelieknek, hogy az írt kellékeket elkészíttessék, s azután a levelek rendbeszedésének gyorsan utána lássanak : a nemesség, megyék, székek és falvak határleveleit lajstromozván s külön fiókokba külön csomagokba rakván.u Hol volt ezen rendelet kelésekor a kérdéses levéltár) vagy — a mint a mindjárt idézendő iromány szól — levél" tartó hely, felderíti egy 1729-beli hiteles adat, mely szerint a fej érvári káptalan s kolosmonostori konvent levéltárai országgyűlési végzésnél fogva a fejérvári káptalan és kanonokok gondviselésére bízatván, azon káptalan székesegyházának nagyprépostja és kanonokja, valamint Lukács András őrkanonok megismerő írást adnak arról: „hogy azon év april 1-én a kormány rendeletére a k.-monostori konvent levéltartó he-

12

JAKAB ELEK.

lyére (ad locum conservatorii litterarum) menvén , (mely akkor Kolosvári máskép Jövedécsi István házában volt), az ott levő leveleket, pecsétet és kulcsokat a kormány és országgyűlés biztosai előtt kezeikbe vették." Az átadás alkalmával a konventbeli eddigi felügyelők úgy nyilatkozván, hogy a konventnek egy régibb pecsétét még 1557-n egy akkori konventbeli egyén elvesztette volt, de az ország mást, az előbbinél kisebb kerületűt csináltatott, és mindazóta azzal a kisebbel éltek, — ez okból végeztetett: hogy a kiadványok egy formaságáért ezután is a kisebb pecséttel éljenek, az elveszett régibb pecsét pedig, melyet — a mint mondatik — 1721-n a monostori szántóföldeken találtak meg, s melyen 1575. évszám van írva, tétessék skatulyába, s pecsét alatt legyen a főkormányszék örizete alatt. Ezen nyilatkozata az 1729-ki levéltáröröknek nyilvános ellentétben áll a tényekkel. Ezen a kormányszéki levéltárban levő pecséten ugyanis nem 1466, hanem 1575. évszám áll. Hogy lehetett azt 1557-ben elveszteni? megfejteni nem tudjuk. Ugy kell lenni, hogy a mondott időben az 1446-ki lön elvesztve, s 1575-ben, a helyett új — a korábbinál kisebb kerületű — készíttetve, --- mi annál valóban jóval kisebb is; ezen utóbb készült s 1700 körül elveszett 1575. köriratú pecsét megtaláltatván 1721-ben az idők folytán a legelsővel lön kicserélve; így tehát a homályosság az eléadásban s nem a dolog lényegében van. Azonban erről hátrább többet. A mondottak szerint a k.-monostori konvent szintúgy mint a fejérvári káptalan levéltára a XVIII. század elején a k.-fejérvári káptalan felügyelete alatt állott, mely ezen jogát egy ide küldött kanonok által gyakorolta 1743-ig, a mikor az Mária Terézia rendeletéből a káptalanhoz visszahivatván, ezen levéltár a kolosvári rendes plébános gondviselésére, és előbb két, azután három világi egyénre — a vallások egyenjogúsága szerint — bízatott, ki ugyanakkor fej érvári kanonoki czímmel, s a midőn a káptalanban jelen van, üléssel és szózatolási joggal ruháztatott föl. Körülbelül ez időben, vagy — a mint már érintve volt — 1729-ben tétetett be a konvent levéltára a piaczi nagy templom sekrestyéjébe. Ez intézkedéseket 1744-ben a törvényhozás is helyeselte, eltörölvén a VIII. t. czikk által azon korábbi törvényeket, melyek az egyháziakat a közlevéltárak örizésétöl el-

APÁTSÁGUK

ERDÉLYBEN.

13

tiltották, sőt az 1753-1754-1755. III. t. cz. ezen hiteles helyek és személyek minden teljesen törvényes kiadványát az eredetivel egyértékünek nyilvánította, a gyanús okiratoknak a kir. tábla vagy országgyűlés elébe útasítását rendelvén. A levélkiadási külformaságok régi gyakorlata fennállott a legújabb időkig. Azt, hogy az apátság és konventi levéltár sorsát az ott lakó papi méltóságok s más szerzetes férfiak is osztották, nem kell mondanunk. A mint az idők változtak, s a hon kormányzását más meg más vallásfelekezetüek vették á t , a szerint váltották fel egymást itt is ezen fényes papi állomás és tágas hatalomkör birtokosi. Most csaknem mindenható apátok — királyok és királynék papjai , — majd idegen tartományok püspökei, kiknek csak rang és czím (s tán a jövedelem) kellett, egyszer ott lakó szerzetbeli főnökök, máskor világi férfiak váltakoztak egymással, kikre azután nagy időig a Jezsuita rend következett, míg utoljára világi főpapokra maradtak a czímek, a tanítás és nevelés szent ügyének a terjedelmes javak. E konvent kétség kívül legszebb szaka az apátok korára esvén, szükségesnek látjuk, azok névsorát, a mennyire adatink engedték, hitelesen összeállítva ide iktatni. Megjegyzendő , hogy ezek helyét néha kormányzók (Gubernátor), máskor helytartók (Locumtenens), sőt prioi'ok is pótolták, legtöbbnyire azonban szinte félezreden át apátok voltak e monostori konvent igazgatói. IV. Béla koráig a konvent irományai elpusztúlván, az első időszakból csak az egy Pál apátot tudjuk megnevezni 1203-ról, ezután az ott fennlevő adatokból Henrik apát tűnik ki 1296-ról, azután Lázár apát 1297—1313-ig, 1314. Miklós, 1339—1343. János, 1347. Jordán, 1356—56. Bereczk, 1356—1360. László, 1363—1375. Otto, 1390—98. Pál, 1402. Domokos, 1403. Gotliárd, 1404. Pál, 1410—1419. Henrik, 1423. Pál, 1 4 2 4 - 1 4 2 8 . Balázs, 1435—1451. Antal, 1452. Gothárd, 1460. Bertalan, 1462. Pongrácz, 1463—1473. Pécsváradi Péter, 1490 előtt Dengelegi Pongrácz László, 1490. ismét Pécsváradi Péter (?) 1497 —1501. Gábor (bosnyákországi püspök) 1509. Tomori Pál ki valószínűleg csak czímzetes apát volt, 1528. Nagyszombati Márton (Martinus de Tyrnava), 1549—1551. Martinuzzi, 1555. Medgyesi Ferencz. Az ezt követett 1556. évben az apátság

14

JAKAB

ELEK.

javainak a fiscus számára foglalásával csak az apáturi czím maradván fenn, e felöli tudomásunkban nagy hézag támad. Nevez ugyan ki Ferdinánd király — a ki Erdélyhez mint Magyarország királya jogot tartott — mindjárt 1557-ben egy szent Domokos szerzetebelit — neve nincs említve — kolosmonostori apáttá, a ki maga igazolása végett az azon évben tartott esztergomi papi törvényszék elébe idéztetvén, az elébe tett f f

kérdésekre ide vonatkozólag ím ezen feleleteket adta: „Ot — úgy mond — Ferdinánd király nevezte ki, megerősítette a mostani esztergomi érsek, négy hónap múlva megáldatott, 39 éves, szent Domokos szerzetéből való, s mint más szerzetbeli egyén rangczím elfogadhatására engedelmet a pápától nyert;" azonban hogy e czímet a nemzeti fejedelmek korszaka alatt kik viselték, erdélyi kútfejeink iránta el nem útasítnak. 1776-ban Mária Terézia a N.-Szebenben alapított árvanövelde igazgatóját Delpini Theophilt azon nyilatkozattal nevezte ki kolosmonostori apáttá, hogy e czím az ezután egyházi rendből azon állomásra kinevezendő igazgatóknak is megadatik. Mi azonban máskép lett. Delpini halála után ismét hosszú időkig volt az betöltetlen. Mártonfy püspök sürgette ugyan, hogy az apátczím, mint a k.-monostori uradalom igazgatójának, legalább némi tisztességül adassék neki, de siker nélkül. Végre 1819-ben kineveztetett az e napig utólsó k.-monostori czímzetes apát és fejérvári olvasó kanonok Szabó János, ki egyszersmind királyi tanácsos, s az egykori erdélyi főkormánynál a tudomány ügyben eléadó volt, díszes tisztét viselte haláláig 1858. martius 16-ig. Ez idő óta ismét betöltetlen e hely. A kolos-monostori apátság hatósági tekintetben néha egyenesen a pápától függött, mint például 1222-ben III. Honorius pápa alatt; másk o r a m a g y a r királytól, mint 1341-ben Erzsébet királyné uralko dásakor, máskor ismét az erdélyi püspökségtől, mint 1416-ban Zsigmond korában, legtöbbnyire pedig az esztergomi érsektől. A mi onnan jött, hogy ez időben az egyházi és polgári hatalom köre határozottan szabályozva nem volt. Az apáttá létei törvényes formái s innepélyességei voltak : Eleinte választották Nagy Károly 789-ki törvénye nyomán néha a kirá lyok, néha a kánonok értelmében az illető konventbeli társak, máskor önhatalmilag kinevezte a püspök vagy érsek, s meg-

APÁTSÁGOK E R D É L Y B E N .

erősítette mindenik esetben az utósó, kivéve a legutóbbi másfél századot, melyben a kinevezés egészen a fejedelem jogai közé lőn sorozva, miért is 1786-tól fogva rangdíj czím alatt az illető apátok 400, — kinevezési oklevéldíj czíme alatt 30 pfrtot voltak kötelesek a kir. kincstárba fizetni, mely két öszszeget rendesen 100 aranynyal szoktak megváltani. A beigtatás (investitura) joga azonban mindig az egyházé maradván. A k.-monostori apátság jelvényei III. Honorius pápa 1225-ki engedélye folytán süveg és gyürii, többnek nyomát okleveleinkben nem látjuk. Ezen pápai kegylevélben a kolosmonostori apátság így fordúl elé: „Abbas Monasterii Clausiensis de ultrasylvanis partibusmi erősen támogatja azok nézetét, kik állítják, hogy Kolosvár, hajdanta Clausium, Clausa, Clusa, Klus, szlávúl kluts vagy kulcsvárnak neveztetett , értetvén alatta Erdélynek első erősített helye, kapuja és kidcsa. Birtokai tekintetében hogy az apátság is mint a több népes birtokosok polgári hatóság alatt állott, a mennyiben I. Károly és Erzsébet kiváltságai különös kedvezményekben nem részeltették, mutogatni fölösleges. Ez apátsági konvent helyfekvési történeteiből jegyezzük ide a következőket. Ehhez hajdanta — a mint ma is fennlevő feliratok bizo nyitják — nagy kétágú tornyos egyház volt kapcsolva, mely 1508-ban II. Ulászló alatt még nagyobbá tétetett és kijavítta tott; Mária Krisztierna, Báthori Zsigmond neje, újra kijavíttatta 1598-ban. Az erdélyi törvényhozó test még 1653-ban is a katholikusok egyik kitűnő — a törvény szava szerint derék templomának nevezi azt, mely mellett amaz időkben virágzó kath. tanoda és egyházmegye (ecclesia) volt. A mint gyarapodtak azonban a katholikusok száma, tanodái és templomaik a 18-ik század kezdetén benn Kolosvárban, úgy fogytak kün Monostoron híveik, elavúlt iskolájok, romlásnak indúlt egyházok, úgy annyira, hogy 1782-ben a török háborúkor kormányi engedelem mellett katonai raktárnak használták, később az 1791-ki országgyűlés teremébe innét vittek székeket; 1794—95-ben ugyan a templom újra fedetett,és egyik toronyága megigazíttatott, valamint az 1802-ki szélvész okozta romlások is kiigazíttattak: a folytonos romlás vége mégis annak teljes elpusztúlása lett; ilyen — akkor már többé nem központi hely — sem a tovább

16

JAKAB E L E K .

fenntartás, sem gyökeres átalakítás költségeit meg nem érdemelvén. Elhatároztatott tehát püspöki ajánlatra kormányi beleegyezéssel, hogy a templom és tornyok bontassanak le, s anyagja fordíttassék az akkortájban (1818) belső Farkas-utczában építni kezdett lyeeumra, a szentélyből (sanetuarium) azonban a hajdani apátság emléke fentartása végett építtessék egy kis kápolnaszerü templom. A határzatot tett követte. A nagy templom még azon évben lerontatott, köveiből a négyszögre faragottak, a boltozatos ajtó és ablakfelek az új szentegyház homlokfalába rakattak, a többi rendeltetése helyére hordatott, s a következő 1819-ik évben a kis kápolna máihelyre lön állítva, melyet a monda Zsigmond templomának tart. Harang nincs benne, ajtaja csak nagy böjtben nyílik meg, midőn itt a kolosmonostori lelkész szombatnapokon szent beszédet köteles tartani, a hét fájdalmak napján pedig búcsúra Monostorról és Kolosvárról számos nép gyül ki. A dombhát, melyen az apátság feküdt, a bemenetelnél épült kis Calváriáról ma Calvária-hegynek is mondatik. A vár falából csak romok látszanak, a földsáncz végén éjszak felé fennáll még egy kis faldarab, melyhez a templom őrének laka van ragasztva, mit félelmes romnak vagy várüregnek lehet inkább mondani, mint biztos emberi hajléknak. Ez apátsági konventnek és monostornak Erdély múlt történeteiben politikai és jogi tekintetben szint akkora érdeme van, mint volt a keresztyén vallásnak a tartomány-részekben való megszilárdításában. Mint láttuk, ez volt hazánkban az egyik hiteles hely és országos levéltár, hol a magánosok és ország féltettebb irományai a templom sekrestyéjében tartattak. Ide tétettek be a fejedelmek alatt az írott törvények egyik (t. i. az ítélő mesternél levő) eredeti példánya , ide a vámszabályok, tariffák, hogy a kereskedők s harminczadosok ne zsarolhassanak, s a magánosok mindig eredetiben megláthassák azokat, végre az úgynevezett királyi jegyzőkönyvek (Liber Regiusok), melyekbe a fejedelmek adományai s más közintéz vények voltak iktatva, hogy a kinek efféle levelekre szüksége volt, bár mikor megkaphassa. Sőt 1657-ben, midőn I I . Rákóczi György helyett Rhédei Ferencz lön fejedelemmé választva, a Fejérvárt együtt levő törvényhozó test az odavaló

17

APÁTSÁGUK ERDÉLYBEN.

káptalan pecséte alatt közlött végzése által a kolosvári katonai helyőrséget oda útasította, hogy az új fejedelem iránti es kitt a kolos-monostori konvent előtt tegye le. Akkora bizalma volt e konventben az országnak, hogy férfiai levél-kiadásokkai s a hazafiak törvényes ügyeinek igazításával csaknem folyvást meg voltak bízva. Bizonyítják ezt az országban és törvényszékeknél máig fennlevö kiadványaik s törvénykezési eljárásaik felöli jelentéstételeik ; melyek hogy mily mérsékeltek voltak, sőt a mai időkhöz mérve mennyire csekély költségbe kerültek, mutatják a nemzeti fejedelmek alatti fentebb eiésorolt intézkedések, sot még inkább első királyaink törvényei. Ugyanis Nagy Lajos törvénye szerint, ha konventi és káptalani egyén törvényes lépések végrehajtására a maga szekerével ment ki, napi díja volt 2 garas, ha a perlő alkalmatosságával, csak egy garas ; a levelek díja Zsigmond törvényei sze rint (VI. Decr. 8.10. czikk, II. Ulászló I. Decr. 95.96. czikk) a következő volt: idéző, tiltó, tiltakozó, nyitott alakban készült bevallási, eskető, régi levelek fölkeresése iránti, beigtató, ellenmondó stb. levelek díja 24 pénz, s így tovább. Sőt, hogy a hazafiak igényeinek még inkább meg lehessen felelni, törvényleg volt megrendelve (II. Ulászló I. Decr. 44. czikke), hogy a hiteles helyi joggal bíró apátsági konventekben legalább is 10 vagy hét egyházi rendű és fölszentelt papi egyén mindig legyen , a kikkel a szükséges törvényes lépéseket minden időben lehessen gyorsan végrehajtani Ámbár a kolos-monostori konvent legrégibb ismeretes pecsétje 1466ról van, találtatnak mégis hiteles kiadványai már a XIII. század elejéről , miket mind Benedek-rendiek készítettek 1556-ig. Az ekkori országos zavarban pecsétjök valószínűleg elveszett, mert ez idő óta 1575-ig a konventi kiadványoknál a városi tanács pecséte használtatott; ekkor készíttetett azután Báthori fejedelem újat, a mivel mai napig élnek. Némely írók említnek egy 1.700-róli konventi pecsétet is, mely hogy különbözött-e és miben a másiktól, mikor, mely kiadványoknál éltek vele ? előttünk ismeretlen. Láttunk ugyanis mind 1700 előtt négy évvel, tehát 1696-ban, mind azután csakhamar, ú. m. 1 7 2 0 - 1 7 7 0 - 1 7 8 4 — 1 7 9 3 és 1808-n költ, sőt épen mai kelésü lenyomatot is konventi kiadványokon; de azok nagyság, T ö r t . T a r . XIII. küt.

2

18

JAKAB E L E K .

évszám, jelvény vagy czímer tekintetében egymástól mitsein különböznek; gr. Kemény összes pecsétgyüjteményében a k.-monostori konvent kiadványain levő pecsétek között csak két különbség van, 1.) az, hogy a régibb t. i. 1G96 ki pecsétnyomaton az évszám így van kétfelé osztva a czímer fölött 157CJ5, az 1700-an innen valókon pedig így 1 5 • 75, 2.) az, hogy a réginek metszése úgy látszik valamivel tisztább és finomabb, mint "az újé. Mindkettő bizonyítja azon sejtelmünket, hogy a mint fentebb érintettük, 1557-ben elveszettnek régibb pecsét állíttatik, 1721-ben pedig az ugyancsak 1575-ki pecsétnek korábbi (157 (1)5 évszámú) példánya lön megtalálva; csak akkor és így lehetvén egyeztetni a tényállással azon határozatot, hogy: továbbra is az új valamivel kisebb pecséttel éljen a konvent. Az 1446-beli pecsét körirata év• szám nélkül ím ez: S. CONVENTUS B E T E M VI RGINS D E COLOS MONAT. Belül Sz. Mária a kisded Jézust tartván ölében, fejők koronás és fénykörzütt, mindkét felől szárnyas angyal, kezeiket imára emelve. Az 1575-beli régibb pecséten ez a körirat: SIG. CON. MON. BEA. MA • R. VIR. DE COL, MONO 157Q5. az újakban szintén, csak hogy az évszám a fentebbi módon van elosztva. Belül két góth alakú rajz közt Sz. Mária koronás fővel jobbján a kisded Jézust tartván, kinek feje fénykörnyezett. Megjegyzendőnek tartom még a monostorral és konventtel szoros kapcsolatban levő következő történeti tényeket. 1551 ben midőn Izabella Martinuzzi tanácsára Erdélyt s kapcsolt részeit Ferdinándnak átadta, ezért a király Johanna nevű leányát János ifjú királynak Ígérvén, az eljegyzés itt az ország épületében lön megünnepelve mindkét fél biztosai jelenlétük ben. Később, midőn ugyancsak II. János Ferdinánd ellen fejedelmi méltósága elismertetése végett háborút kezdett, anyjának a háború folyama alatti egyik biztos tartózkodáshelyéül Monostor várát jelölte ki. 1594-ben Báthori Zsigmond Erdély kilencz jeles államférfiának kivégeztetését itt az apátság kertében határozta el; végre Kovácsóczi István történetíró és cancellár is itt temettetett el. A mai kis templom vagy kápolna falaiba két újabbkori feliratú kő van berakva, mely a templomnak I. Béla óta 1819 ig történt változásait részletesen

APÁTSÁGUK ERDÉLYBEN.

19

örökíti. Egyébiránt az apát-őr helyébe ma kanonok-őr lépett, a ki — a mint láttuk — mindig a kolosvári plebánus s egyszersmind fejérvári kanonok is ; javalma csak a kulcs-díj (Clavis taxa) 1 magyar forint (50 régi váltó kr.); levélkereső három van, a róm. catli., református és unitárius vallásból, ezek fizetése egyenként 100 magyar forint, s a levélkeresés díja 1 m. forint, mit év végével egyarányban osztnak ; üresség esetében a konvent-őr szokott hármat-hármat kijelölni, abból a vallásból, a melynek helye megürült, felterjesztette eddig a fejérvári káptalannak (ma a kolozsvári főtörvényszéknek), az a kormányszéknek (ma a helytartóságnak),ez azután a felségnek, ki egyet megerősít. A leveleket maisarégi levélkerestető-parancsok modorában szerkesztett törvényszéki rendeletekre adják ki a convent neve és pecséte alatt,mint hajdan,annyi különbséggel, hogy ma a helytartóság által az ottlevő levelek iránt egész lajstromok is kéretnek fel, a mint ez 1857-ben a szász történetnyomozók kérésére történt. A hajdani konvent-ör és levélkeresök hivatalukba lépésökkor a beigtató biztos előtt esküt tettek az iránt: „hogy a koronás felséghez, a hazai főkormányszékhez, és az ország minden rendeihez hívek és igazak lesznek, a kezök alá adott levelekre, jegyzőkönyvekre gondot viselnek, azokat konventi személyeken kivül másnak felhányni, olvasni, elvinni nem engedik, magok azokban kárt vagy igazításokat nem tesznek, meg nem semmisítik, el nem sikkasztják, más nemzetségeket illető leveleket senki kívánságára ki nem adnak, a levélkerestetö-parancsok tartalmára vigyáznak, hogy valami ál- vagy színlett parancs nyomán senkinek kára és jogsérelme ne legyen, tiszttársaik tudtok és jelenlétok nélkül az ország törvényei ellen való bevallásokat el nem fogadnak, egyedül nem pecsételnek, az írás végett kezökbe adott leveleket és bevallásokat, levélkerestető-parancsra kiadandó hiteles másolatokat, az eddig használt mód és irályalak szerint adnak ki, kibocsáttatván igaz és törvényes végrehajtásokat s azok felől a konventnek hü és igaz jelentéseket tesznek, minden ország vagy magánosok által rájok bízandó titkokat megőriznek, senkinek ki nem jelentik, a perlekedőket szerfeletti fizetéssel nem terhelik, el nem árulják, s tiszttársaikkal mindenben egyetértenek." Ez eskü áll ma is csekély módosításokkal. o* Ád

A

20

JAKAB ELEK.

levélkikeresés gyakorlati része ezen konventnél — a mint egy 1814-beli hivatalos jelentés mondja — ősidőktől fogva ebből áll: „Mindenekelőtt a levélkerestető parancsra a levél tár-őr (conservator) felírja a vétel napját, és egy külön jegyzőkönyvbe beíratja. E nélkül sem a levéltárba bemenni, sem a lajstromkönyvekbe (index) belenézni nem lehet. Azután a kulcs kiadatván a levélkeresök valamelyikének, ez a konvent dolgozó szobájában a lajstromokat átnézi, és ha nyomát találja a kivánt levélnek, felkeresi azt a levéltárban, azután helyt a dolgozó szobában leírja, összeolvassa az őrrel, s az idősebb keresővel együtt megpecsétli, az eredetit ezután a levéltárba viszszatevén,az átiratot pedig hitelesítés (signatura) végett az őrhöz, vagy ha az lakhelyén nem lenne, az idősebb levélkeresőhöz viszi. Az átirás előtt a kiadatni kivánt leveleket megtekinteni, sőt átnézni is szabad a dolgozó szobában, minthogy a levelek kivonatából, mely a levéltár tartalmát mutató konventi jegyzökönyvekhez van mellékelve, nem mindig tudhatni meg bi zonyosan, hogy valamely iromány a keresőnek czéljára való-e vagy nem. A kiadvány stylusa ma is ez : Nos conventus B. M. Virgwis de Kolosmonostra, az aláírás is egyszerűen a konvent nevében történik.

II. A kerczi (cisterci-rendi) apátság. *) A kerczi apátság (Abbatia de Candelis vagy de Candela) Fogaras földe és Nagy-Szeben közt az Olt folyam bal partján, a porumbáki postaállomástól 2 % órányira, némelyek szerint csakhamar 1179. után, mások szerint 1205 n, Pázmán szerint 1216-ban alapíttatott, s nevét Keres, németül Kertz, (az oklevelekben Kirch, Kyrcb, Kerch, Kerech, Keirk) nevű falutól vette, mely Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem oklevelében mint mezőváros van említve. Alapítója okiratilag megnem határozható. Azonban valószínűen II. Endre király volt, és pedig 1205 - 1216 között; bizonyítja ezen királynak 1223 ban költ jóváhagyó levele, (litterae consensuales), melyben meg*) Vau Szepesben is egy ily nevű apátság. Pázmán nyilván ezt értette.

APÁTSÁGOK ERDÉLYBEN,

21

erősíti Gocelinus mester azon adományát, mely szerint az, Szent Mihályfalva máskép Kis-Disznód (Michelsberg) nevű falut, mint saját, a királytól ajándékul nyert birtokát, a kerczi apátságnak ajándékozta. Ezen jóváhagyó levelében a király a kerczi apátságot megerősíti egyszersmind azon földnek is birtokában, melyet ö a Vlachok földéből kiszakítván, már azelőtt ezen apátságnak adományozott, s abba — mint az okirat szól — azt Benedek erdélyi vajda által be is igtatta vala, a mely föld, fekvéséből s körülírt határaiból következtetve, nem más mint Kercz. Minthogy pedig a nevezett vajda 1205 —1208-ig bezárólag, volt erdélyi v a j d a : némi joggal állítható, hogy a kérdéses apátság vagy ez idő alatt alapíttatott, vagy akkor csak némi birtokot kapván, tettleg — mint Pázmán írja —- 1216-ban lön megalapítva. Bizonyítja ezt továbbá Honorius pápának egy 1225 ben költ levele, melyben a lilienfeldi, kerczi és egresi apátoknak meghagyja, hogy a Theutók szerzetesrendének Borza (Barcza) nevű birtoka határait nyomozzák k i ; végre II. Endrének egy 1233-ki kegylevele, mely által ő a kerczi apátságnak más apátságok, püspökségek és megyék példájára évenkénti szabad sót (mille zuanos salis), némely esetekben pedig annak árát adományozta. Az első nyilvánosságra jött oklevél azonban I. István erdélyi herczeg kiváltságlevele 1264-ről, melyet ő az 1233 n a mongolok által elpusztított kerczi apátságnak az iránt adott: „hogy sem a vajda, sem más országbárók annak birtokaiban erőszakos szállásadásra a lakosokat ne kényszeríthessék, adót rájok ne vessenek , hanem mindenben a szebeniek szabadságát tartsák, azokkal egy képen adózzanak;" melyet később 1272-ben mint király (c néven V.) újból megerősített, valamint megerötette azt 1299-ben III. Endre, 1305-ben Ottó. A leggyökeresebb intézkedéseket azonban a kerczi apátság megszilárdítására nézve I. Károly tette 1322-ben költ kiváltság-levelében. Ez állapítja meg véglegesen az apátság összes viszonyait, megnevezi birtokait, biztosítja az apátság részére a saját törvényhatóság jogait, s fő pártfogójává teszi magát a királyi hatalmat, elannyira, hogy annak valódi megalapítását méltán ez időre lehetne tenni. A kegylevél főbb pontjai ezek: „Panaszolván Henrik, kerczi apátsági főnök — így szól az — az apát és monostor nevé-

22

JAKAB ELEK.

ben, hogy annak férfiai s a jószágaikban lakóalattvalók rossz emberektől sok méltatlanságot szenvednek, s panaszának orvoslását k é r v é n , a király rendelé és parancsolá: hogy az apátság népei a Szeben tartományiakkal egy szabadságot élvezzenek, s azoktól el ne vonassanak ; ezen monostor és apátság jogainak és szabadságainak ellenére jövendőben annak emberei és birtokai, jogai, törvényszéki bírái, úgy jövedelmei felett senki ne rendelkezzék, ne határozzon ; bíráik is (Comites) azokból legyenek, a kik annak szolgálatiban vannak, ott laknak, s engedelmeskedni készek; ezek tiszte mindenben igaz törvényt szolgáltatni, a mint az apát és konvent nekik rendeli, úgy pedig, hogy mind a bíráknak, mind a jobbágyoknak feljebb folyamodási joguk legyen a monostorhoz; a mi bírság és büntetés lesz, legyen az apáté és konventé, valamint a megkegyelmezés és büntetés-elengedés is — a mint nekik tetszeni fog — senki ellentmondása érvényes nem lévén. Ha pedig valaki az apátnak és konventnek nem engedelmeskednék, vagy őket erőszakosan bántaná, azok felkérésére a Szeben tartományi ispán (Comes) vagy helyettese — szükség esetében a közönséget is segítségül híván — a királyi hatalom tekintélye alatt és nevében az oly eröszaktevöket bántalomtol eltartóztassáh és a mi igaz azt tenni kényszerítsék. Bírák (Comites) és hatalmasok az apátsági falvak lakóit, kijelölten pedig azok papjait erőszakos szállásadásra ne szorítsák, ha a helység öregei abba bele nem egyeznek ; a ki mégis tenné, a király nevében és parancsa szerint fogassék meg, és a Szeben tartományiaknak a közelebbi törvénytétel idejére és helyére küldessék be, s erőszakoskodásáért a király Ítélőszéke elégtételt adjon. Ha nem képesek megfogni, idéztessék törvénybe, s ha meg nem jelenik, pártütőnek tekintessék. Ne is legyen azon apátsági birtokokban nemes telek, sem oly örökség, melyről az apátságnak illetményét meg nem adják vagy nekik nem engedelmeskednek, s a ki mégis ilyeket tenne, a Szeben tartományiak az apát felszólítására segítsenek elfogni és királyi ítélőszék elébe állítni. Az apáttól és konventtől elvett örökséget annak adják vissza, és az ily pártütők javai ezen apátság falvai közt, ú. m. 1) Keres, (Kercz), 2) Szász-Keresztúr (Kreutz vagy Krootz, Kröcz, az oklevelekben Crux vagy villa

APÁTSÁGUK

ERDÉLYBEN.

23

S. crucis), 3) Messe vagy Musna (Meschendorf), 4) Sz. Miklós (villa S. Nicolai, Klosdorf), 5) Apátfalva (Abtsdorf, villa Ab batis), 6) Szent Mihály falva vagy Kis-Disznód, (Michelsberg, Möns S. Michaelis), 7) Földvár, 8) Kolum (colonia), 9) Hannebach (később Glimboka), 10) Otáh-Kercz, vagy Oláh-Újfalu (Kercz Valachorum), úgy osztassanak fel, hogy azoknak % legyen az apáté és konventé, V3 pedig a Szeben tartományi ispáné azon feltét alatt, hogy az vagy helyettese az apát és konvent jogait és szabadságait tartozzék védni, s megkéretvén s a király elémutatandó parancsát látván, gyorsan segedelmére legyen. Az alkorlátnoknak tisztévé tétetik felügyelni, hogy az apátság ezen kiváltságlevele ellenére szóló kegylevél senki által ne kéressék, s kéretvén, ne adassék; a fökorlátnoknak pedig, hogy ezeknek szintúgy megtartója legyen, s ha tudatlanságból vagy feledékenységből az ellenében bárminő kegylevél adatnék ki, az semmitérő legyen . . . ." Azonban ha a kerczi apátság a királyok kedvezményeivel élt, bizonyára a haza balsorsában is bőven osztozott. Ugyanis el lőn pusztítva 1233-ban a mongolok által, 142 l-ben a tatárok, 1430-ban az oláhok, 1453-ban viszont a tatárok által, mely sebeket azután részint királyaink gondoskodása, részint az apátok buzgósága mindig képes volt meggyógyítni. Azonban a XV-ik század utolsó felében a kerczi apátság ügye válpontra jutott. Egyfelől a szászoknak fajuk megerősítésére és mind a polgári mind az egyházi igazgató hatalomnak központjukban Szebenben egyesítésére irányúló folytonos törekvésök, másfelöl pedigakerczi apátok sjelesen ekkor élt Bärenfuss Raymund püspök és kerczi apátnak a vallásos dolgokbanvaló hanyagsága, az apátsági épületek pusztúlni engedése, s javainak czélellenes használása által oda vitték a dolgot,hogy Mátyás 1469-ben az azok feletti kegyúrság jogát (jus Patronatus) számadás terhe mellett a hét szász bírákra ruházta, követvén ebben elvileg az I. Károly nyomdokát, de az apátok jogkörének tetemes összébb vonásával, a szászokénak pedig sokkal tágasabbra terjesztésével. 1474-ben már maga az apátság lön a szebeni egyházhoz csatolva, azonban még folyvást számadás terhével ; 1477-ben végre az imént említett indokokból a szebeni, Sz. Lászlóról nevezett prépostsághoz csatoltatván jogaival, birtokaival, mindennémii javalmaival együtt, eltöridtetése úgyszólván be-

24

JAKAB E L E K .

végzett ténynyé vált. A király azonban ezen hozzá kapcsoláshoz szabályozó feltételül kötötte, hogy a szebeniek arra nézve a pápa megegyezését eszközöljék ki, hogy azon apátságban mindig három erkölcsös és feddhetetlen életű papot tartsanak, kik az isteni szolgálatokat minden nap jó módon és renddel végbe vigyék• a szebeni prépostsági egyházban mindenkor (perpetuis semper successivis temporibus) minden ötödik napon (feria) a király és mindenek üdvéért misét mondjanak. Az apátsági birtokot 1494 elején II. Ulászló, nem tudni mi okból, Nápolyi Mihály püspöknek adományozta : azonban a szászok panaszt emeltek, s a királytól parancsot nyertek ki az erdélyi vajdákhoz intézettet az iránt, hogy az ö Erdélybe jöveteléig ez ügyet eddigi állásában hagyják. Bejövén azután nem sokára, September 8-ki kegylevelében Mátyás kiváltságlevelét azon módosítással erősítette meg : „hogy a szebeni közönség, a szebeni szászok (itt kezdődőleg a szebeni egyház, Szent László prépostsága, szebeni közönség, a hétbírák, szász nemzet egyeteme, melyek mind külön fogalmak s külön dolgok, ez ügynek szinte négyszáz éves folyama alatt egészen napjainkig folyvást összezavartatnak) a kerczi apátságban, t e h á t K e r c z e n, folytonosan három jámbor és jó erkölcsű s magaviseletű barátot vagy világi papot (monachos vei presbyteros) tartsanak, kik ott az egyházi szolgálatokat teljesítsék, a monostor épületeit megújítsák és jó karban tartsák, jövendőre nézve romlástól megvédjék, a Sz. Lászlóról nevezett szebeni prépostsági egyházban minden negyedik napon (feria) szent misét mondjanak." Ezen feltételek némelyikét, mint p. o. a pápa megegyezésének kinyerését, teljesítette ugyan a szebeni közönség: azonban a többit valószínűen nem, mivel ugyanazon király tán ez okból, tán az 1507-ki 13. t. ez. következtében, mely rendeli: „hogy az apátságok és prépostságoktól a fölösleges jószágok elvétessenek, és náluk — tetszés szerinti választás mellett —• csak a főbb birtokok egyike hagyassék meg", — őket 1510-ben a kerczi jószágokhoz való jogaik kimutatására szólította fel, mi teljesíttetvén, biztosíttattak, hogy azok a Sz. László szebeni prépostsági egyháztól el nem szakíttatnak. De ez nem sokáig tartott, mert már 1534-ben a szász nemzeti egyetem (Universitas) a többek között azon feltétel alatt ígér I. Zápolyának hívsé-

APÁTSÁGUK E R D É L Y B E N .

25

get, ha a kerczi apátsághoz tartozó birtokokat azonnal visszaadja. (Furcsa idők, midőn az alattvalók polgári fejők irányában ily állást vesznek maguknak, ily hangon szólani mernek !) Mi azonban akkor, mind két részről teljesületlen maradt. . . . Részint mivel a szászok polgári és vallásos intézetei eleitől fogva szoros kapcsolatban voltak, részint mivel a Kercz és ahhoz tartozó birtokok lakói fölött — a mint már láttuk — a Szeben tartományi bírónak vagy ispánnak kegyúri jog volt bizonyos feltételek szerint a d v a : nem csuda, ha a szebeni prépostság birtokainak kezelése olykor a szebenszéki, olykor tán a szász nemzeti egyetem választotta tisztviselőkre bízatván, maga a közönség sőt az egyetem is a felelősség és számadás mellett gondjára bízott javakat és birtokokat -mint a k i k nek közös vallásos intézete volt a prépostság is — bizonyos értelemben magukénak tekinteni megszokták ; ők kezelvén, hasznát ők és intézeteik vévén, e fogalmakhoz a tulajdonosság eszméjét kötni igenis természetes volt. De az megfoghatatlan, hogy a fogalmak ily összezavarodását sem az élet és gyakorlat, sem a kölcsönös érdekek feletti éber őrködés szelleme , sem végre a jogismerők és itélő bírák meggátolni, vagy miután megtörtént, kitisztázni nem tudták Azt hihetné az olvasó, hogy az 1556-ki országos végzés e dologbeli és fogalomzavarnak véget vetett, s a kerczi apátság, s illetőleg annak a szebeni prépostsághoz csatolt birtokai is, a többi egyházi birtokokkal és azok dézmáival s más járulmányaival együtt, az ország és fejedelem fiscusa birtokába jöttek. Igen, oda jöttek, de alig évekig tartólag. Mindjárt 1576-ban Báthori István a messei, keresztúri és miklósfalvi tizedet a kerczi egyház monostorának fentartása végett a szebenieknek adományozta. Azután 1589-ben Báthori Zsigmond a kerczi apátság birtokait, ú. m. Kercz m e z ő v á r o s t , Szász-Kereszturt,Miklóstelkét, Apátfalvát, Kolum, Földvár és Mihályfalva nevü falvakkal együtt, (mi lett sorsa a többieknek ? okiratainkban nyomát nem láttam, ez idő után mindig csak ezen falvak forognak fenn a kerczi apátság birtokai neve alatt), mint 1556-ban fiscusra szállott birtokokat Báthori Boldizsárnak adományozta, s 1590-ben azok birtokába a szebenszékiek ellenmondása mellett be is igtattatta. Miket azonban a szászoknak s jelesen a szebenieknek ismét

26

JAKAB ELEK.

sikerült visszakerítni, mivel 1646. mártius 23-án bizonyos politikai vétségök miatt azok egy része épen az ö kezökből jött által II. Rákóczi György s illetőleg az erdélyi fiscus birtokába. Ugyanis a szebeni szászok bizonyos Gotzmeister Hermann nevü népszerű várostanácsnoknak, kit a fejedelem törvényes ítélet következésében elfogatott, pártjára keltek, fogságából kiszabadították, a tanácsbelieket letették, s helyökbe önkényesen másokat tettek[; egyik szebeni papjokra — ki a fejedelmi tekintélyt védte — rátámadtak, s kevesen múlt hogy meg nem ölték; miért is a papság a fejedelemhez elégtételért folyamodván, az a szebenieket a közügyi igazgató (Director Fiscalis) által felségsértési jogczímen perbe hivatta az országgyűlésére Azonban a szászok könyörgésére azon okból, hogy ezen pártütés híre országgyűlési tárgyalás által köztudomásra ne jöjön, a fejedelem megegyezett abban, hogy az ügy Medgyesen mindkét részről választandó bírák előtt és által döntessék el. Midőn már a bünvád bebizonyítva, s az ítélet csaknem kimondandó volt, a szászok küldöttei, Szeben városa polgármestere királybírója és székbírája, a tanácsosok, esküttközönség és összes polgárság nevében, az egész szásznemzeti egyetem (Universitas Saxonum) jótállása mellett a büntetés váltságáúl, perközbeni békés kiegyezkedés alapján, egész Kercz nevü birtokukat liozzátartozandóival, iigy szintén Szecsel, Zsina. és Orláth falvakban levő Apa,ffy Lászlótól 1558-ban szerzett részjószágaikkaVegyütt örökösen, minden jogfenhagyás nélkül átadták II. Rákóczy György fejedelemnek s illetőleg afiscusnak, s efölött 10,000 magyar forint fizetésére kötelezték magukat.Kzonban a mint Rákóczy napja 1657-ben hanyatlásnak indúlt, s az erdélyi fejedelmi székért egyfelől Rhédei, Barcsai és Rákóczy, másfelől Kemény János és I. Apafi Mihály a versengést elkezdették, a kerczi birtokok azonnal ismét a szászok kezeibe kerültek. 1659-ben Meitzer András szebeni polgármester rábírván a szebenieket arra, hogy a Rákóczytól zaklatott Barcsai Ákosnak engedjék meg. hogy a telet városukba bezárkózva tölthesse, s a török seregnek tavaszkor segítségére jövését bevárhassa, az szolgálatáért őtet a kerczi apátság birtokaival —melyek addig (az adománylevél szavai szejint) a porumbáki fiscalis uradalomhoz tartoztak — ajándékozta meg, melyet azonban az, úgy látszik, a

APÁTSÁGUK

ERDÉLYBEN.

27

szebeni közönségnek engedett át. Ezután meg a szintúgy megszórúlt Apafi irányában tevén a szászok hasonló szolgálatot, ettől 1660-ban az általuk 1646-ban hütlenségi bíintetésök váltságáúl önként és örökre Rákóczynak s illetőleg a fiscusnak adott Kercznek (melyet csak az előtti évben adott Barcsai Meitzer polgármesternek), valamint az 1558-ban vett Zsina, Szecsel és Orláth nevü faluknak (melyek azelőtt a hét szász bí rákéi voltak) részökre adományozását, s a két utolsónak birtokában való megerösitésöket kérték és nyerték meg, mit az 1662-ben a szebeni közönség részére újból mégis erősített; adománylevelének bevezetése (expositiója) azzal van indokolva: hogy e birtokokat a szászok száz évnél régebben bírták békességesen,, s tőlük II. Rákóczy által minden perfolyam nélkül s a hazai törvények mellőzésével (absque ullo juris processu, consvetisque regni legibus) vétettek el, s azóta különféle kezek által bírattak. Azonban hogy, hogy nem, Apafi mindjárt a következő évben — 1663. — Kerczet Fogarassal együtt nejének írta be, sőt annak birtokába is adatta. Erdélynek az austriai ház ótalma alá menésével 1691-n a magán ügyek évtizedekig háttérbe szorúltak, a több birtokosokéival természetesen a fiscuséi is. 1731-ben azonban a fiscus Kertzre nézve perbe hivatta a szebeni közönséget, de ez — úgy látszik — csak arra volt számítva, hogy a húzamosb évi birtoklás valamely törvényes lépés által meg legyen zavarva, s a hosszas hallgatás időmúlásra hivatkozhatásnak törvényes alapúi ne szolgáljon. Mert a per érdemileg csak 1766. martius 18-kán lőn megindítva, még pedig az 1646-ki egyezmény (Transactio) alapján, Kertznek és az azzal együtt lekötött és átengedett más három falunak, ú. m. Zsina, Szecsel és Orláthnak kibocsátása s a 10,000 forintnak megfizetése végett 1768. apr. 20-án felvétetett a per a szebeni közönség ellen a kérdéses javaknak egészbeni visszaadása iránt (ad restitutionem in integrum), s 1770-ig azon mellékkérdésben folyt: ha a kir. fiscus az 1646-ki egyezményt eredetiben elémutatni köteles-e ? Ekközben az ügy azon második mellékkérdésben: vájjon a fiscus az ezen idő alatt a katonai határőrvidékhez csatolt Orláth és Szecsel falvakért a szebeni közönségnek kárpótlást adni köteles-e? a Productionale forum elébe került. A szebeni kö-

28

JAKAB ELEK.

zönség Báthori Istvánnak egy 1575-beli és Apafinak 1662beli adománylevelével védte ügyét, állítván , hogy ezen fejedelmek azt neki királyi joggal (cum jure regio) adták, tehát nekik jogos tulajdonuk. A fiscus ellenvetette, hogy koronajószág az ország beleegyezése nélkül jogosan a fejedelem sem adhatott, s hogy különösen az Apafi adományának indokolása valótlan, és hogy a szebeniek az 1646-ki kötelezésnek soha eleget nem tettek; felhozták ugyan, hogy Gotzmcister és a többi pártosok javai (az elsőé 30,000, az utolsóké 40,000 for.) elvétettek, s */3 részben a fejedelemnek, a bíráknak kiosztattak, de ez bebizonyítva sehol nem találtatik, s különben is az a magánosok büntetése, az egyezmény pedig a kijelölt összeg megfizetését a közönségnek mint testületnek teszi kötelességévé. A Productionale forum tehát 1771. junius 20-án a felhozott adomány-leveleket (Zsina, Szecsel és Orláthra nézve) a fiscus által idézett okokból érvénytelennek nyilvánította, s a szebeniek kárpótoltatását megtagadta. A szebeni közönség ügy véd-visszahívás mellett újra kezdette perét 1772. jul. 31-én s az előbbeni ítélet másodszor lön megerősítve, s a per felhívás útján az udvarhoz menvén, 1781. octob. 17-én ott is az alsóbb törvényszék öszhangzó ítélete hagyatott helyben. Miután az ítélet következtében Zsina, Szecsel és Orláth (melyekre nézve — a mint látszik — Kerczet is hozzá foglalva, a királyi fiscus 1770-ben a kárpótlás kérdésében pert kezdett vala) tettleg a fiscus birtokába visszamentek: ez okból a fiscus a pert már most csak Kertzre nézve kívánta, és pedig a kerületi táblán folytatni. E végre 1786-ban követelése bebizonyítására beadta az 1646-ki egyezményt káptalani hiteles másolatban, a szebeni közönség pedig joga védelmére a Báthori István, Barcsai Ákos és Apafi Mihály adományleveleit; a fiscusnak pedig egyebek közt azon ellenvetésére nézve, hogy a kérdéses javakban való birtoklásuk nem lenne 100 éves, idézte Mátyás 1477. és Ulászló 1494-ki adományleveleit. A kerületi tábla még azon évben költ ítéletében az 1646-ki egyezményt formasági hiányok miatt érvénytelennek ítélvén, a szebenieket a kereset alól felmentette, mit később a királyi tábla és f'ókormány (Gubernium) is helyben hagyott. A fiscus megtette ugyan ellenvetéseit a kérdéses adománylevelekre nézve,

APÁTSÁGUK

ERDÉLYBEN.

29

hogy t. i. azok nem érvényesek, mivel nem adható clolgok iránt kőitek ; hogy e kérdésben a fiscusnak a Pruductionale forum 1771-ben költ ítélete által már egyszer igazat adván, a királyi tábla mint annak tagja most az ellen nem Ítélhetett volna; végre hogy a Mátyás és Ulászló kegylevelei a szebeni közönségnek s illetőleg a szász ispánnak kegyúri jogon kivül egyebet nem adtak, hanem adtak csakis a prépostságnak, sőt e kegyúri jogot is oly feltételek alatt adták, melyeket a szebeniek nem teljesítettek, sőt ha teljesítettek volna is, ezen jog a mint más apátsági birtokokra, úgy a kerczire nézve is az 1556-ki december 5-ki törvény által megsemmisítetett. Azonban a törvényszékek ez ellenvetéseket nem vették tekintetbe, s — mint érintők — az itélet a fiscus ellen mondatott ki. E közben Gräser Dániel Szeben városi tanácsos feljelentvén az udvarnak, hogy a fiscus a szebeni közönséggel fen forgó perét azért vesztette volna el, mivel az 1646-ki egyezmény eredetijét elé nem tudta mutatni, a melyet a szebeniek a szász nemzeti egyetem levéltárából eltökítettek , és a repertóriumból több leveleket kiszakítottak : a kormány azonnal kinyomozást rendelt, Rosenfeld Márton és Bruckenthal Károly levéltárnokokat hivataluktól felfüggesztette, sőt fiscalis-kereset alá vétette; mi alól azonban felmentettek, de a királyi fiscus Kercz iránti keresetét 1788-ban a m. vásárhelyi kerületi táblánál ismét megújította, azt 1789. május 6-án tárgyalás alá vétette, új védveket hozván fel, s nevezetesen Gräser tanácsos és Conrád György városi jegyző bizonyságtételire hivatkozván, kik eskütétel mellett készeknek nyilatkoztak megvallani, hogy a kérdéses egyezmény eredetije a szász nemzeti egyetem levéltárából sikkasztatott el, megnevezni a számokat, melyek alatt az ott volt; ez okokból tehát, és mivel az oda csatolás által birtok a prépostságnak es nem a szebenieknek adatott, (mit hogy a Secularisatio megsemmisített, bizonyítja a többi erdélyi egyházi javak analógiája, valamint a kerczi birtokoknak koronként más meg másoknak adományozása, mi egyszersmind az időmúlás védvét is megdönti), annálfogva a fiscus az 1646-ki egyezmény teljesedésbe vételének megítélését kéri. A szebeni közönség felvilágosító észrevételeinek megtevése után, melyeknek fő ereje abban állott, hogy ha a

30

JAKAB ELEK.

kérdéses egyezmény a szebeniek levéltárában meg lett volna is (mit el nem ismernek), magok maguk ellen eléadni nem tartoznának — a bizonyítás a felperes tiss-te lévén, — a kerületi tábla 1789. május 6-án a szebeniekre nézve felmentő Ítéletet hozott, azt 1793. május 3-án a királyi tábla, s később a királyi fokormány is helyben hagyta, mindazáltal a per az udvarhoz hatolván fel, onnan 1814-ben visszavettetett azon határozással, hogy a szebeniek a Báthori István adományi eveiét eredetileg adják be. 1817-ben az alsóbb törvényszékek megint a fiscus ellen ítéltek, de nem a dolog jogi ágában s derekas érdemében, hanem inkább formasági hibákért; mert az ügyet nem jó czímen, nem helyes alapon, s nem is illetékes törvényszéken kezdették • a jogczímnek és alapnak a koronajavak elidegeníthetlenségének, nem az Apafi-adomány hamis indokolásának kell vala lenni; törvényszék is ily színű ügyekben egyedül a Productionale forum lehet. Ekkor a birtokjogot tárgyazó perirományok eltévedtek, s a dolog e tekintetben hallgatásban maradt ; de a tized-kérdésben, t. i. Messe, Keresztúr, Miklóstelke, valamint szintúgy a szebeni prépostsághoz tartozott Kis- és Nagy-Ekemezö, Sitve és Bolkács nevü falvak dézmája iránt, folyt, s az 1825-ben meg is lőn nyerve. Az udvari itélet így hangzik: í t é l e t , mely 1825. dec. 3-án a kir. fiscus által a szász nemzet 7 bírái mint alperesek ellen hajdan szent László király prépostságához tartozó javak és jövedelmek iránt Productionale forumokon indított és ellátott s onnan mindkét felek általi felhívás útján a királyi udvarhoz felhatott perfolyta levelek oklevelek és iratások megvizsgálása után, legfensöbb helyen hozatott: Minthogy a kereset alatti javak és jövedelmek a tulajdonosságra nézve nem Szeben városához, hanem az odavaló prépostsághoz tartoztak s az által bír attak mindörökké, és az alperesek birtoklása csak azon javak több terhelő feltételekkel és számadás terhével egybekötött igazgatásában állott, s Zsigmond király 1424-ben Nagy-Boldogasszony napja után való első szombaton költ adomány-, úgy Ferdinánd császár és királynak 1552. martius 20-án költ s az alperesek által beadott megerősítő levelének tiszta tartalmából kijön, hogy ilyszerü — a törvények értelmében időmúlás eléidézésére nem minősített — birtoklás folytatásából a törvényes birtokossal szemben a tettleges bir-

APÁTSÁGUK

ERDÉLYBEN.

31

semmi joga nem szárruazhatik; e fölött az alperes birtoklása, mely a Zsigmond király és császár adományán alapszik, a királyi fiscusnak a szebeni és szent-erzsébeti (Hammersdorf) határokból bejövő tizedek iránt a Productionale forumon folyt perében hozott törvényes itélet után, melyben ezen birtoklást feltételesen adottnak, a feltételek pedig nem teljesíttetvén törvényes erejét elvesztettnek mondatik ki, minden törvényes czím nélkülivé vált. Ez okból tehát a Productionale forum Ítéletének megváltoztatásával, aperbe fogott javakat,—melyek eredeti rendeltetésüknél fogva egyházi alapítványok voltak, és a káptalanok, prépostságok sat. javai országos közvégzésnél fogva törvényileg világiasíttatván (secularisatio) fiscalis javakká lettek, — a felperes kir. fiscusnak ítélni határoztuk, a mint ezennel annak Ítéljük és határozzuk. (Lásd 412. fökorm. szám 1826.) Ebből önként foly , hogy a mellék dologban igaz levén adva a fiscusnak. a főre t. i. a birtokokra nézve is igazának kell lenni; azonban az itélet kihirdetése nem történt meg. 1847-ben az erdélyi kir. kincstár felírt e tárgyban a felsőbb kormányhoz, de a beállott zavarok miatt azt eredményhez vinni nem lehetett. Ennyit a kerczi apátság múlt egyházi és birtok történetéből. Legújabb császári törvények szerint minden productiós perek inegszüntettetvén, a szászok a kerczi birtokoknak jogszerű tulajdonosivá váltak. tokosnak

Egyébiránt a kerczi apátság egyházi tekintetben eleinte a milkoviai püspökséghez tartozott, később az esztergomi érsekség alá ; vannak adatok, melyek arra mutatnak, hogy az a csanádi és fej érvári püspöki megye vagy dioecesis és annak püspökségének hatalma, olykor pedig csak pártfogása alatt állott; később azonban a szebeni prépostsághoz csatoltatván; önállását elvesztette, míg-nem abba végkép bekebeleztetett. Hogy jogosított volt az egyházak birtok-ügyeiben, sőt egyházi férfiak személyes ügyeiben is hiteles irományokat kiállítói, határokat kijárni, Ítéleteket végrehajtani, sőt jogvédelmi tiltakozásokat is elfogadni, számos oklevelek bizonyítják. 1225ben a kerczi apát két társával a német szerzetes-rend (Templarius) bozzai birtoka határait járta ki Erdélyben. 1271-ben András, gyógyi bíróval (comes) a fejérvári káptalan és püspökség Abruth földe nevü birtokát járta ki, mely régen Gyula

32

JAKAB ELEK.

báné, később Zubuslai (Szoboszlai) nevü székelyé volt, s utoljára V. István a mondott káptalannak adományozta. 1366-ban Lajos király parancsolta a kerczi apátnak, hogy Viedenbach Péternek, Mihály fiának s a tyniniai püspök őcscsének Újfalu nevü helység birtokába királyi adománynál fogva beigtatásában segedelmére legyen.1350-ben Conrádpap tiltakozást tesz le ezen apátságnál az iránt, hogy ő a püspök engedélyénél fogva már több napok óta bírta a szentmiklósi egyházat, s most oda tudta s beleegyezése nélkül, az ö jogainak ellenére mást neveztek ki. Ezek azt mutatják, hogy a kerczi apátság konventje a kisebb hitelességű helyek közé tartozott, tehát pecséttel is bírhatott. Mikor pusztultak el az apátság épületei, monostor és templom, — melyről egy tekintélyes szász író (Benigni) azt jegyzette meg, hogy mindkettő pompás góth stylben volt építve, és pedig azon mester által, a ki a brassói templomot is építette, Cornides pedig azt, hogy ott királyi porok is nyugosznak, — meghatározni nem lehet. Némi része még e század elején is fennállott, t. i. a kar (Chorus), hol a lutheránusok tartottak isteni tiszteletet. Azon prépostsági egyház s illetőleg kápolna, mely a Mátyás és Ulászló királyok adománya következtében Szebenben a kis piaczról Medgyes és Vízakna felé levivő út és sötét folyosó felett volt építve, s romjaiban és gyászoló elhagyatottságban a legújabb időkig fennállott, ma egészen más rendeltetésű épületté van átalakítva. Az egykor gazdag apátságnak csak czíme van fenn, melylyel a kath. egyház érdemes férfiait tisztesség és kitüntetés végett szokta felruházni; jelenleg betöltetlen van. A kerczi katholikusokról szint azt írhatjuk , a mit a kolos-monostoriról: megveretvén a pásztor (értvén ezt a mai szelid idők szelíd értelmében), a nyáj juhai is elszéledtek. A régen virágzott anyamegye ma a porumbákinak fiókja. K ú t f ő k : Gr. Kemény gyűjteménye. Mike Sándor gyűjteménye. p „ Not. Capit Alb. Gr. Kemény, Szeredai. „ Litteralia Conv. 13. M. V. de K. Monostor Gr. Kemény, Szeredai. „ Nemzeti Társalkodó. „ Fontes Kerum Austriacarum stb.

33

APÁTSÁGUK E R D É L Y B E N .

III. Egeresi apátság. Az egeresi apátság volt Erdélyben Kolos megyében a Nádas vize völgyén, két s fél órányi távolságban Nagy-Kapus postaállomásos helységtől, hasonló nevü faluban, mely olykor Eghres (hibásan Ezres, Ezeres) név alatt is fordul elé az oklevelekben és íróknál. Pázmán szerint a Benedek-rendi szerzeteseké volt, s eleitől fogva a kolos-monostorival állott kapcsolatban, sőt a falu maga mindig azon apátság falvai és birtokai közé tartozott; miért is hazai íróink rendesen annak fiókjának mondják. Alapítóját és alapítása idejét okiratilag meghatározni nem lehet, mivel a melyeket eddigelé ismerünk, azokban a Magyarországon Csanád megyében fennállott, III. Béla által 1179-n alapított, s II. Endre által 1212-n terjedelmes birtokokkal gazdagított egrisi vagy egresi cistercita rendi apátság van értve, a mint ezt Rogerius Carm. Miserab. czímü korirata X X X V I I . fejezete, pápai bullák és számos oklevelek (összevetendő Fejér Cod. Dipl. Tom. III. V. I. pag. 405. 451452. Tom. III. Vol. II. pag. 41. 201. Tom. VIII. Vol. IV. pag. 620.) bizonyítják, mely helyeken az egrisi vagy egresi apát átalában mindig így van említve: ablas et prior de Egris dioecesis Cenadiensis. Az egeresi apátság létezését állítják Benkő, Bartalits, az erdélyi katholikus egyházállam név- és évkönyvei ; bizonyítja azon körülmény, hogy itt hajdan igen népes és virágzó katholikus egyházmegye volt, hogy a Csanád megyében levő egresi apátság a cistercita-rendieké volt , ez pedig mint a Benedek-rendieké említtetik legrégibb idők óta; már pedig alig hihető, hogy Benedek-rendi apátságnak, minő volt a kolos-monostori , cistercita rendi fiókja lett volna; végre bizonyítja azon történeti tény is, hogy az egeresi apátság czíme a legújabb időkig mindig erdélyi érdemes főpapi egyéneknek (kanonokoknak) szokott adományoztatni. Bartalits (Notitia Parochiae Jegenyensis , Kolosvár 1794. pag. 65.) ennek bizonyítására idéz egy oklevelet is 1340-ről (gr. Kemény 1360-ra teszi ennek kelését, s helyesen, mivel I. Lajos 1342-n lépett trónra), melynek rendén a váradi káptalan hivatalos jelentést tesz a kolos-monostori apát Egeres, BogárTört. Tál' XIII. köt.

3

34

JAKAB ELEK.

telke és Monostor nevü birtokainak Nagy Lajos király paran csa következtében történt kijárásáról, melynek során olyforma kitétel jő elő, mintha a mondott apát Egeres falvát saját monostorának mondaná. A tétel, melyből a bizonyító erősség vonatik, így hangzik: „Dicit nobis religiosus vir páter Ladislaus abbas de Kolos-Monostra, quod quaedam possessiones ipsius sul Monasterii Egres, Bogártelke et Monostor vocatae ac aliae universae possessiones reambulationibus indigere quam maximé " Azonban hogy ez úgy olvasva és értve, a mint kell, a kérdéses föltevést nem bizonyítja, első tekintetre világos. Sokkal több bizonyító erővel bírnak az idéztem írók, a hagyomány adatai, valamint Máté erdélyi vajda és zonuki ispán 1270-beli itéletlevele, melynek rendén az „Inuktheluke (ma. Inaktelke nevü falu Kolos megyében Egereshez közel) földét az erdélyi részekben, mely egykor királyi adományozás útján Endre ispánnak adatott, s ö magtalanúl halván el, és azon föld az ö öcs • cse István (Comes Cephanus, a mint az oklevél nevezi) ispán és az erdélyi részekben levő eghresi apát között per tárgyává válván, azt bíróilag az apátnak itélte oda, s István ispánnak örök hallgatást tett kötelességévé sőt sokat bizonyít egy az Apafi fejedelmi nemzetség levéltárában talált 1532-ki adománylevele I. Zápolya János kii'álynak, melyben az Kolos megyében levő Egeres nevü falut az ott levő hajdani elpusztult Monostor romjaival együtt (totalem possessionem Egeres cum ruderibus desolati ibidem Claustri in Comitatu Kolosiensi existentem) Apafi Miklósnak adományozza . . . . Mikor szűnt meg ezen apátság, okirat nem mutatja ; gr. Kemény ez időt a XIV. század elejére teszi • valamintarról sem bírunk eddigelé adatot, hogy pecséttel s avagy csak kisebb hiteles-helyi joggal bírt volna. Végre homályban vagyunk azon kérdésre nézve is: ha azon négy falu (Monora, Csanád, Holdvilág és Sorostély, az oklevelekben szinte mindig Soristen), melyek az okiratokban az egresi apátság birtokainak s adózási tekintetben a Szeben tartománybeliekhez tartozóknak mondatnak, — vájjon a magyarországi Csanád megyei Egrisen, az erdélyi Kolos megyei Egeresen, vagy tán egy harmadik ily nevü faluban, t. i. Segesvár székhez közel Kiiküllő megyében, a szászok

APÁTSÁGUK E R D É L Y B E N .

35

által lakott földterület közvetlen szomszédságában levő Egrésén (ma Egrestőn) létezett apátság birtokának tekintendő-e, s jelesen a három közöl melyik értendő ? Az eddig ismeretes ide tartozó okiratok közöl lényegesbek a Mátyás királyéi; és pedig az 147Ü. és 1485-ben költ parancslevele, melyben a szászok kérésére meghagyja, hogy az egresi apátság imént említett négy falva, — melyek ekkor János csanádi püspök birtokában voltak bizonyos évi fizetés mellett, — jogi tekintetben és köztéritekre nézve a szászokhoz tartozónak tekintessék; továbbá az 1486-ki, mely által az egresi és kerczi apátságok falvait és birtokait kiveszi a megyei nemesekkel való adózás alól s a szászok területéhez csatolja ; ismét egy másban, mely 1488-n költ, meghagyja Márton egresi apátnak, hogy az apátságához tartozó négy falut szokatlan adózásokkal ne terhelje; nevezetes továbbá Ulászló rendelete 1493-ról, mely által az egresi apátság falvait honvédelmi tekintetben is a szászokhoz tartozóknak határozta. Végre említést érdemel I. Zápolya János király rendelete 1536-ról, — á m b á r akkor már mindkét apátság úgy szólván csak czímben és névleg állott fenn, nevöket birtokaik folyvást viselvén, — melyben parancsolja, hogy mivel a kerczi és egresi apátság falvai a királyi adók (cerisus rega Iis) fizetésében mindig a szászokat segítették, jövendőben is ezen szokás tartassék meg. Ezen adatoknak történeti és földirati viszonyink tekintetbe vétele mellett való összevetéséből igen feltűnő ellentétek származván : némelyek úgy vélték azo kat egyeztethetni, hogy ama négy falut a csanádmegyei egresi apátság birtokainak mondják, nem levén szokatlan egyfelől az, hogy egy vagy más apátságnak és püspökségnek gyakran az ország legtávolabbi tartomány-részeiben adassanak birtokok ; másfelöl pedig állván az is, hogy a kerczi apátság 1260-ki kiváltság-levelének megerősítését 1299-ben III. Endre királytól Egyed, egresi apát kérte és nyerte ki, honnan következtethetni, hogy ennek tán épen a kerczi apátság fölött az egyháziakban való pártfogói joga vagy gyámsági kötelessége fejében volt az említett négy falu adományozva. Mások megint a kérdéses falvakat a kolosmegyei egeresi apátsághoz tartozhatóknak is állítják , részint mivel ezen tekintélyes fiók apátságnak az anyaapátságok példájára az iménti Inaktelkén 3*

36

JAKAB ELEK.

kivül még több birtokai is lehettek, részint pedig, mivel a felebbi adózásra vonatkozó királyi intézkedéseknek helyes értelme így is megvan, valószínű levén, hogy azon időkben Kolosvár lakóinak is egy része szász volt, tehát ezekkel együvé adózhattak. Azon harmadik lehetőséget, hogy tán Egrestőn Küküllő megyében a nagy-kendi postától xj% órára fekvő s fiókjaival együtt 583 kathol. lelket számláló faluban lett volna apátság, melyé volt a sokszor említett négy falu, s közteherviselési tekintetben az apátság falvaival együtt a szászok által lakott földterülethez lettek volna csatolva, — mint a melyről eddigelé adatokkal nem bírunk, —• legyen elég egyszerűen megemlítnem. Annyi a mondottakból mint bizonyosság kitűnik, hogy azon okiratot, mely e kételyt eloszlassa, a mind két részrőli hozzávetések helyébe a tiszta és határozott tudás igazságát állítsa, s azon tényt, vájjon a fennemlített, faluk melyik s hol létezett egresi apátság tulajdonai voltak , kétségtelen világosságra derítse, még ezután kell búvárainknak napfényre hozni Közhit szerint a hajdani egeresi monostor egyháza az volt, melyet ma ugyanott az ev. ref. bírnak. A két részre oszlott monostor-épületet 1790ben a b. Szentkereszti nemzetség bírta, 1839-ben a Mikesek, ma e faluba a Macskásiak is bebírók. Rom, emlék vagy kőfelirat egyetlen egy van fenn az egyházban, mely Bocskai Gábornak 1616-ban élte 21. évébeni megholtát örökíti; a katholikusoknak csak fiók megyéjök van itt, mely a jegenyei anyamegyéhez tartozik. K ú t f ő k : Gr. Kemény J. gyűjteménye. „ Mike Sándor gyűjteménye. „ Fejér Cod. Dipl. „ Szeredai: Series Episc. aat.

1T. A meszesi apátság. A meszesi (Benedek-rendi) apátság volt a Középszolnok megyéből Kraszna megyéig nyúló Meszes-hegyláncznak azon pontján, hol az Erdélyből Szilágyságba vivő út a hegysort átmetszvén, a két országnak mintegy véd- és végőrhelyét, úgyszólván határát képezte, vagyis a hajdani Meszes kapu (p orta

APÁTSÁGOK EKDÉLYBKN

37

íneszesina) táján. Fridvaldszky 2767-ben kiadott mineralogiája élőbeszédében azt írja, hogy e monostornak az ő idejében már csak némi homályos nyomai látszottak. Alapítója Almus herczeg, Kálmán király testvére. Alapítása idejét 1105—1113-ra tehetni, mint a mely időközre esik Almusnak súlyos politikai okokból, Horváth- és Dalmátország kormányáról el- és viszszahivatása, s a helyett a Tisza vidéki néhány megyék fölött herczegi czímmel földi szesítése. A király ellenébeni titkolt boszúérzete öt arra bírta, hogy magának mind Magyarhonban, mind Gácsországban pártot csináljon, s az országot részére megnyerje, minek azon időkben egyik leghatalmasabb eszköze volt a vallásos ügyeknek buzgó pártolása. Innen vehette származását a kérdéses apátságnak alapítása. H ogy az alapító nem más mint a mondott herczeg volt, bizonyítja azon 1165ben költ oklevél (1. Fejér C. D. Tom. II. p. 170.), melyben III. István az Almus herczeg által alapított meszesi Szent-Margitmonostornak az Erdélyből Magyarországra vitetni szokott sók bizonyos részét ajándékozza, s mely kivonat ilag így hangzik : „István, Geyza király fia, ön és testvérei üdvére az Almus herczeg által Szent Margit tiszteletére a Meszesen (in Meches) alapított monostornak a következő alamizsnát teszem : Minden sósszekér, mely a Meszes kapuján átmegy, egy szekértől egy kősót adjon; ha pedig úgy történnék, hogy a só valamikor pénzfizetéssel (denariis) cseréltetnék fel, minden szekértől egy kősónak árát fizessék a monostornak." Ezen apátság létezését bizonyítja továbbá Erzsébet királyné 1281-ben költ adománylevele, mely szerint István apát kérésére, a zilahi évi dézma (tributi de Ziloh) ötödrészét, melyet a meszesi apátságnak (Monasterio de Mezes) Anna királyné, a jó emlékű III. Béla király neje (1173—1174 körül) adományozott, s ezen adományát azután a jeles emlékű Mária királyné, IV. Béla neje is megerősítette, úgy a mint az eldődeitől adva volt, ezen apátságnak adományozván,annak birtokában új ból megerősítet te" ; bizonyítja továbbá a meszesi apátság priora által 1248-ban kiadott oklevél, melyben : „Mocsolyai Bened ek (Benedictus de Mocholia) tiltakozványt tesz le a meszesi monostornál az iránt, hogy mivel testvére Péter, az anyjok által tett osztályt megvetve, az ö Meszes kapuján túl Szigetben, Sámsonon és Erke-

38

JAKAB ELEK.

den levő tulajdon fekvő javait erőszakkal elfoglalta, s midőn ő védelemért Urbán erdélyi vajdához folyamodott, attól azon feleletet nyerte, hogy a kérdéses jók a Meszes-kapun túl, következőleg az ő hatalomkörén kivül esnek, tehát ő azon ügybe nem avatkozhatik: ez okból nevezett Mocsolyai Benedek addig is, mig orvoslásért a királyhoz folyamodhatnék, a nevezett monostorhoz javainak erőszakos elfoglalása ellenében formaszerü óvását tette be." E létezést bizonyítja még azon tény is, hogy a meszesi apátság czíme jeles erdélyi egyházi férfiaknak a legújabb időkig adományoztatni szokott. Egyébiránt, hogy a kisebb konventekhez tartozott, mutatja az emlékét örökítő konventi kiadványok szerfeletti ritkasága, terjedelmes birtokok helyett csak kisebbszerü javalmakban részesíttetése, valamint igen korai elenyészése is, melynek idejét eddig felmerült adatokból meghatározni nem lehet. Megkívánom jegyezni, hogy a meszesi apátság itt csak annyiban van mint erdélyi tárgyalva, a mennyiben a fejedelmi korszak alatt, sőt tettleg a legújabb időkig ez országrész is Erdélyhez tartozott; a midőn másfelől igen nyilván áll, hogy a kérdéses vidék az egyháziakban a nagy-váradi püspökséghez, politikailag pedig a fennforgó apátság létezése egész ideje alatt az anyaországhoz tartozott. Tartozzék oda vagy ide, mindegy, egyképen szeretjük, egyképen érdekeltetünk történetei által, a fő dolog az, hogy e történeteket lehető kimerítően ismerjük. K ú t f ő k : gr. Kemény gyűjt. „ Mike Sándor gyűjt. „ Fridvaldszky : Mineralog. stb.

V. Gyerömoiiostori apátság. Bánífy-Hunyad mezővárostól (három órai távolságban a Kapus vize mellett, a kalotaszegi hegyek közt fekszik MagyarGy eromonostor (hajdan Gry erőfalva) nevü falu, hol hogy egykor monostor és apátság volt, mutatja már maga a név, említi Pázmán (in App. 22. ad Synod. Dioeces. p. 106), és Szegedi, s jelesen ez utolsó azt írja róla (Synopsis vitae Belae IV. pag. 351. j, hogy azt a híres Gryerő (később Gyerőfy) nemzetség valamely őse, még pedig a kolos-monostori után ala-

APÁTSÁGOK

ERDÉLYBEN,

39

pította. Bartalits (Notitia Parochiae Jegenyensis czímü könyvében a 15. lapon) azt állítja, hogy az evang. reformátusok birtokában levő ódonszeríí egyház megett, az ö idejében még látszottak a monostor romjai, s hogy azt a nevezett Gyerő nemzetség a Benedek-rendi atyáknak alapította. E vélemény ben van gr. Kemény is, kinek ősei épen innen veszik származásukat, itt van törzsökös birtokuk, s innen íratják az utódok ma is magukat. Az ev. reformát. egyház ajtaja felett — írja ugyanott Bartalits •— némi esztendő-számok vannak írva, a bolthajtás mennyezetén két faragott kő, egy név és a Kabos nemzetség czímere. Hogy a kolos-monostori apátság tatárok általi elpusztulása veszedelmében ezen apátság is részesült, s romjaiból félig-meddig egy Kemény nevü birtokos adományozása emelte ki, bizonyítja egy eredetileg a Kemény nemzetség levéltárában levő 1275-beli oklevél, melyben a kolos-monostori konvent bizonyságot teszen arról : „Hogy elébe jővén Kemény (Keminus) Kalotai Mikola fia, jelentette és vallomást tett a felől, hogy mivel neki magzata nincs, és mivel az őseinek (a Gyerőfi és Kemény, valamint a Mikola, Radó és Kabós nemzetségek mind egy törzsről származó rokonvérágak) kegyes adakozásából Gyerő-Monostoron épült monostor (Monosterium in Gewru Munustra) a tatárok berontása és kizsákmányolása által ezelőtti időkben egészen elpusztíttatott^ sőt — a mint tudja — drága ékességeiből is egészen kivetkőztetett : ez okból hogy a mi kegyesen alapíttatott, Isten dicsőségére ismét növekedésnek indúljon, a Szamoson (Zumus) levő malmát hasznaival és javalmaival együtt, valamint az országúthoz közel fekvő két halastavát azon monostornak ajándékozta. " (C. J. Kemény Diplom. Transsilv. Suppl. Tom. I. p. 85). Mikor szűnt meg ? Bírt-e pecséttel és hiteles helyi joggal ? Volt-e valamely más fekvő birtoka? mindezeket okiratilag kiderítni a későbbi történetnyomozás feladata. Uttörésnek - - úgy véljük — enynyi is elég. A katholikusoknak itt ma csak fiókmegy éj ök van, mely a zentelki anyamegyéhez tartozik. K ú t f ő k : gr. Kemény gyüjtem. „ Pázmán apud Péterffy stb. „ Bartalits : Notitia Parochiae Jegenyens.

40

JAKAB ELÜK.

VI. Brassói apátság-. A brassai apátság (Abbatia de Brassovia) alapíttatott Szent Katalin szűz és vértanú tiszteletére; alapítóját és alapítási idejét nem tudhatni, Pázmán még említést sem tesz felőle. Hogy a cziszterczi-rendieké sakerczinek fiókja lehetett, gyaníttatja Mátyás király 1477-ki azon kegylevele, melynél fogva ezen évben a kertzi apátságot a szebeni prépostsághoz csatolván, egyszersmind annak Brassóban levő szent Katalinról nevezett kápolnáját a brassaiaknak ajándékozta oly feltétellel, hogy annak számára főnököt és papot állítsanak (ut rectorem et Sacerdotem pro eadem Capella constituant). Egyébiránt valószínű, hogy az valamelyik buzgó kertzi apát vagy Arpádházi király alapítványa volt. Fennállott még 1512-n is, a mint bizonyítja azon évbeli fölebbezési oklevél, melyben (1. Milkovia I. p. 200) a brassai káptalan plébánosai a magok és egész környéki egyházmegyék nevében tiltakoznak a magok és vidékök papságának — mely emberi emlékezetet meghaladó idők óta a milkoviai püspökséghez tartozott — az esztergomi érsek hatósága alá rendeltetése s illetőleg azzal egyesítése ellen, s e tekintetben mint legfelsőbb hatósághoz a pápához folyamodnak; e tiltakozvány elhatározásán jelen volt a töb bek között Pál, brassói Sz. Katalin apátsági apát is (praesenti bus Plebanis — Altarista — et Paulo Abbaie ad S. Catharinam, Brassoviae residentibus ); söt czímben ma is fenn áll ezen apátság, és rendesen a brassai plebánusoknak szokott adományoztatni. Jelenleg betöltetlen van. Tudtomra ezen apátságnak semmi hiteles kiadványa nincs.

VII. Hátra van még megemlítnem azon apátságokat, melyeknek czímben vagy tettleg létezésöket eddigelé ismeretes adatainkból megállapítni, sőt némi valószínűséggel állítni is alig lehet; ilyenek p. o. a beszterczei (Abbatia de Bisztrica), melynek létezését Kieger Jurisprudentia Ecelesiastica czímü, 1773-

APÁTSÁGOK K KD ÉLTBEN.

41

ban Bécsben megjelent könyvében állítja, de a moly hihetően a Pázmán szerint 1222-n virágzott magyarországi Bisztria nevűvel van fölcserélve (Péterffy S. C. II. p. 275) ; továbbá a hévízi (Abbatia de Heuviz, de calida aqua, de aquis calidis), állítólag Felső Fehér megyében. Azonban hogy ez nem Erdélyben, hanem Magyarországon, Buda környékén volt, bizonyítják a (Fejér Cod. Dipl. Tom. V. Volum. II. p. 474. Tom. VII. Vol. V. pag. 118. látható oklevelek, úgy az 1500. 31. és 1567. 17. t. czikkek, melyek közöl az első Hévíz alatt határozottan a budai meleg fürdőket állítja értendőknek ; az utolsó pedig a hévízi prépostsdgot az esztergomi érsekség fiókjának mondja lenni. Szint ezen kétely forog fenn eddigelé a salamoni apátság hollétét illetőleg is. Péterffy ugyanis (Sacra Conc. II. pag. 275.) Salamont mint bizonytalan rendi apátságot említvén, de hollétét meg nem határozván, a köz hiedelem azon okból, hogy Erdélyben B.-Szolnok megyében ily nevü falu létezett, önkénytelenül jött azon gondolatra, hogy annak szükségkép ott kellett lenni. Támogatta e véleményt azon tény is, hogy a salamoni apátság czíme nem egyszer erdélyi katholikus fő egyházi férfiaknak adományoztatott, sőt jelenleg is azt a kolosvári plebánus, k.-monostori konvent levéltárőre és k.-fejérvári kanonok főtiszt. Kedves István úr bírja. Azonban mindezen ellentétek megszűnnek, ha a Péterffy idéz vényét annak valódi értelme, s a fennforgó kérdésbeni egész belső értéke szerint méltányoljuk. Ott ugyanis ez van írva: (Salamon, S. Seraphim Monasterium, alias de Lekeer.) Ezen faluról Vályi Magyarország leírása czímü könyvében (Budán 1799. II. kötet 504. lapon) ezt í r j a : Lekér, magyar falu Bars vármegyében, földesura a Lekéri apátság stb. Azt hiszem, hogy itt mind az tisztán ki van mondva, hogy a salamoni és lekeeri apátság egy, mind az, hogy nem Erdélyben volt, nem volt még azon megyék egyikében sem, melyek egykor Erdélyhez tartoztak. Mi ért is azon tény, hogy máig erdélyi egyházi férfiak viselik ez apátság czímét, azon anomaliák közé tartozik, minőkre a múlt idők történeteiben gyakran találunk, melyekből semmi rossz nem háramlik egy részre is, sőt a két ország magyar részének és intézvényeinek benső rokonságát, s a múltban a mostaninál szorosb és szerencsésb kapcsolatban létét bizonyít-

42

JAKAB ELÜK.

ják. — Végre ma is fenn van czímleg a Fagaras földi apátság (Abbatia de Terra Fogaras); azonban hogy ez vájjon önállólag és tettleg létezett-e, vagy csak a kertzinek volt fiókja, vagy pedig épen puszta czím volt, — eddig ismeretes adatainkból elútasodnunk nem lehet. Itt is szükséges a folytonos tovább nyomozás. Kútfők: „ p ,, n

Gróf Kemény gyűjteménye. Mike Sándor gyűjteménye, A kolos-monostori konvent levéltára. Az erdélyi főkormányszék levéltára. Erdélyi Nemzeti Társalkodó stb. stb

II.

APÁCZA-KLAST.ROMOK ERDÉLYBEN. I. A nagy-szebeni Orsolya-szüzek klastroma. E klastromban úgy szólván új életre ébredt azon hajdankori Orsolya-klastrom, mely Kolosvártt a Belső Farkasútezában ott, hol ma a reformáltak első papi telke és háza van, (szembe a templommal és nyomdával, melynek helyén a Ferencz-szerzetüek klastroma volt), még az Árpád-házbeli királyok alatt épült, s egészen a vallás-újításnak Erdélyben megerősödéséig fenállott. 1588-ban Báthori Zsigmond azt a Jezsuitáknak adván, midőn tanításra alkalmas-voltát e végre kiküldött biztosok megvizsgálták, abban csak egy vak apácza volt, ki rendkívül örvendett, s mondta, hogy ő rég megálmodta, hogy azon épület idővel katholikus tanodává fog válni. Nem sokára meghalt, s a Kolos-Monostoron tanuló katholikus ifjúság oda aprilisben beköltözött. Nyomai még a múlt század elején is látszottak mind a két klastromnak. (Lásd : Ortus et Progressus Coll. Acad. sat. 1736. Claudiop. 15—16. 11.) Azonban ez állapot nem sokáig tartott. Bocskai és Bethlen Gábor uralkodása diadalmaskodtatá a reformatio ügyét, Erdély csaknem összes katholikus intéz vényei protestáns kezekbe jutottak, természetesen az Orsolya-szüzek ezen klastroma is. Megerősítik ezt III. Károly 1722 -25—29-ben és 1733-n, Mária Therézia 1771-n költ azon királyi leiratai és ala pító levelei (Diploma Fundationale) , melyekben a nagy-szebeni, hajdan Ferencz-szerzetbeliek klastroma az oda telepítendő Orsolya-szüzeknek egyenesen a kolosvári Farkas-útczabeli klastrom helyett adottnak iratik. A dolog történeti menete ez: A katholikus hívek panaszolván 1722-ben III. Károlynak,

44

JAKAH EliKK.

hogy Erdélyből a lefolyt idők viszontagságai között mindenféle apáczák kirekesztetvén, jelenleg ott semmi ilyes szerzet nincs, kérték, engedné meg valamely nő-szerzetnek ottan al kalmas helyen megalapítását. A király jóváhagyta a szándékot, a folyamodókat helyadás iránt a szebeni tanácscsal és főhadvezérséggel értekezésre utasította, a megalapítás valódi érdemét, t. i. az alaptőke szerzését pedig a Nagy-Szebenben február 19-én egybegyűlve volt országgyűlés elébe terjesztette, mely gr. Virmont Húgó Demjén erdélyi főhadvezér kivánsá gára abba nem csak beleegyezett, hanem három nemzet pecsétével megerősített oklevélben, köztekintély alatt 20,000 vénem forint alaptökét is ajánlott, öt ezer forintonként négy ízben leüzetendőt, oly czélból—így szól az 1733. május 31-én a főkormányszékhez küldött kir. rendelet - „hogy Isten nagyobb dicsőségére, a serdülő leá)iy ifjúság nevelése végett a szomszéd Magyarország Pozsony királyi városából Erdélybe, jelesen Nagy Szeben városába, mint legalkalmasb he lyre, a szent Orsolyaszüzek rendéből bizonyos számú egyének hozattassanak be, s ott megtelepüljenek, átadatván nekik a sós torony (Turris Salium) melletti klastrom és az azon elül és hátúi levő négyszög tér lak- és telephelyül, nemkülönben a Sarkantyil-útczabeli úgynevezett nklastromi egyházu (Templum monasteriale), melyet Szeben városa tanácsa, szász esküdtei, és a város egyeteme ezen czélra úgy engedtek át, hogy azok a nevezett apáczáknak és következőiknek örök időkön birtokukban maradjanak." Ezen országos alapítványhoz a királyi felség az erdélyi fiscalitások jövedelméből (itt csak átalános említés van, de 1725. április 6-án az erdélyi katholikus státushoz intézett királyi adománylevélben egyenesen a fiscusi szász dézmák jelöltettek ki örök alapítványként) évenkénti 500 rftot ajándékozott azon kikötéssel, hogy az az érintett 20,000 fttal együtt biztos helyre kamatra adatván, az évi kamat ezen vallásos szüzek javára szolgáló örök alapítványúl szolgáljon, „kik Istennek éljenek, a hazai ifjúságot a jó erkölcsökben, erényekben és őket illető tudományokban szerzetök eredeti szabályai szerint oktathassák és gyakorolhassák•" (Lásd magát a szerzetnek alapítvány-levelét 1729. aug. 18-ról, mely az 1734. dec. 15-én tartott országos ülésben minden ellentmondás nélkül kihirdettetett, az országgyü-

APACZAKLASTROMOK ERDÉLYBEN.

45

lés formaszeríí beleegyezését pedig az 1722. febr. 19-ki jegyzőkönyvben). Az imént említett május 31-ki királyi rendelet az alapító-levél tartalmát egész terjedelmében eléadván és megerősítvén, így végződik: „Ez úttal tehát az elül említett Orsolya-szerzeti szüzek, a nekik átadott kir. alapítvány-levél értelmében galanthai gr. Eszterházi Imre esztergomi érsek sat. mint főfelügyelő hírével és beleegyezésével, gróf Kéri Mária Jozefa tiszteletreméltó szűz főnöksége alatt nevezett Pozson városából Erdélyben kijelölt helyökre elindúlván, meghagyatik a kir. főkormányszéknek, tegyen oly intézkedést, hogy az említett szüzek ne csak szívesen fogadtassanak, lakhelyök és annak tartozmányai átadassanak , sőt a királyi alapító-levélben levő minden jogaik és javalmaik tettleges birtokába helyheződjenek; hanem ottan jövendőben is bizton, nyugodtan és háborítatlanúl lakhassanak, a magok kényelmökre építtethessenek, alapítványaik évi jövedékét vehessék , rendök minden tisztét és kötelességeit gyakorolhassák." Már julius 10-ről Demeter Márton károly-fehérvári nagyprépost egy főrangú úrnak így ír felőlük: „Az Orsolya-szüzek Kolosvár felől ma érkeztek meg, 11-én indúlnak Szebenbe; Nagyságod kívánságának, hogy őket kastélyában fogadhassa, eleget nem tehetnek — úgy mondják ; Szebenbe én fogom őket elkísérni, ott beigtatom és bezárom; hetenként lesz egy szabad napjok (dies recreationis), az alatt férfiak is meglátogathatják ; kétségkívül teendik is, a mint ezt Kolosvárt is tették az arianusok és calvinisták; mindenütt a legnagyobb szívességgel fogadták őket; nem kétkedem abban, — így végződik a levél, — hogy a fővárosban, hol lakhelyök lesz, ünnepélyesen fogják fogadni." Megérkezésök körülményeiről, úgy az első évtizedek alatti élményeikről, nevezetes adatok vannak Pettauer Antal Jezsuita-főnöknek (Superior) egy 1768. május 10-kén a főkormányhoz azon szerzet vagyoni állásáról felsőbb rendelet következtében tett felterjesztésében. „Julius 13-án érkezett meg Szebenbe — írja a nevezett főnök — hét Orsolya-szüz a pozsonyi szent Orsolya nevet viselő klastromból, s még azon nap a templom és klastrom birtokába beigtattattak ; de minthogy azon ámbár elég tágas, de már száz év óta felhagyott és ennélfogva romladozott klastromban nem találtak alkalmas lak-

46

JAKAB ELEK.

helyet, a tanács az avval szomszédos sós-útczabeli. toronyban engedeti számukra lakást, a hol 14 évig laktak a legnagyobb szorosságban, 3—4-enogy helyt, míg kitatarozott klastromukba 1747-ben átköltözhettek, kosztosaikat (convictrices) a to ronyhoz költöztetvén á t , s máig ott hagyván. Azonban itt is nemsokára pórul jártak, mert a régi falakra felvitt új építések nem sokára összeomlottak, mit csak a kamarától járó 500 ftjoknak öt évre előlegezése által tehettek j ó v á , egészen új építéseket tétetvén; ez által, valamint az ország által tett 20,000 r. f. alaptőkének ugyanannyi magyar forintra apadása által, miből tőkéjének 3314 rfttal megapadása következett, több évekig a legnagyobb szegénységre jutottak ; nem csuda; hogy ezek és a csaknem folytonos javítások miatt nyomorúlt állapotjokból ki nem vergődhettek ; igen, mert az 500 évet felülhaladó régi épület szinte 190 évig lévén más vallásúak által elfoglalva és lakatlan , kivettetvén onnan a szerzetesek, nagyon el volt hagyatva és szinte semmire sem volt használ ható, s magok és társaik azon ódon falak között szinte mindennapi életveszélynek voltak kitéve " A szerzet ezen első megalapítási korszakáról nincsen több adatom; az épen most érintett fölterjesztés azonban sejtetni hagyja azon általános tapasztalatnak itt is teljesedését, hogy új intézetek ú j földön későre vertek gyökeret, valamint azt is,hogy ezen szerzet élete Erdélybeni megtelepedése első tizedeiben a hányatás, szenvedés és megpróbáltatás évei voltak inkább, mintsem a nemes czélja felé látható sikerrel való haladásé. Egyébiránt működési körének kiterjedésére, vallásos és erkölcsi irányá nak mivoltára, szintúgy vet némi világot az imént idézett felterjesztés másik, t. i. vagyonkimutatási része, melyben indo kolásáúl a szerzet felsőbb helyre tett abbeli folyamodásának, hogy sorsa nagyobb alaptőke adása által jobban biztosíttassék, a nevezett szerzet összes személyzete s annak szükségei elé vannak terjesztve: „Az eredeti kir. alapítvány — így szól az — 16,366 rf. — kr. Egyes apáczáktól örökölt alaptöke . . . 9,493 „ — „ Az évenként kapni szokott tized-illetöség . 500 „ — „ Együtt ad vagy gyümölcsöz évenként . . 1,632 „ 10 „ kamatot. Ebből a most élő 15 apáczának (3 a közelebbi két

APACZAKLASTROMOK

ERDÉLYBEN.

47

év alatt elhalt), úgy az egész klastromszemélyzetnek élelmét, mindennemű zárdaépületi és templomi istentiszteleti költségeket fedezni kell, jelesen a) a Ferencz-rendi atyáknak a naponkénti isteni tisztelet kiszolgáltatásáért évenként kell . . . . 100 ft — kr. 58 „ 40 b) orvosnak és sebésznek . . . 30 „ c) két szolgálónak d) a benn lakó lányok mosónéjának 38 „ e) kéményseprőnek 8 „ együtt 244 ft 40 kr. E felett régibb időkből volt 379 ft. adó&sága. Mindezt kevés kamatjövedelmükből kell fedezniük ; mert a mit növendékeiktől kapnak, melyeknek száma ritkán megy felül 10-n, az majd mind elmegy azoknak élelmére és ruházatára, továbbá fára, gyertyára sat. (kivévén a tehénhúst, a honnan az látszik, hogy ez időben az intézet azt valahonnan kapta) ; most jelen leg csak épen hat növendék van: I-ső asztalú, a ki 100 frtot fizet, egy; I l d i k asztalú, kik 80 forintot fizetnek, öt." Ily szűk anyagi körülmények között lehetlen volt a szerzetnek fennállani; folyamodtak tehát a királynéhoz segedelemért; az megkérdezte a főkormányszéket, az esztergomi érseknek Erdélybeni helytartóját Pettauer Antalt, kinek említett felterjesztése az udvarhoz jutván, az ottani legfőbb számvevő hivatal saját levéltára ide vonatkozó irományai között megtalálta Mária Rozália apáczafőnöknek egy 1743. junius 18-án Ehrenbergi Ábrahám Jakab által készített és saját aláírásával és pecsétével is megerősített vagyonkimutatását, melyből az tűnik ki, hogy az ország által 1722-ben alapított 20,000 for. rénens, és nem magyar forint volt, és az valósággal kifizettetett. Kérdést tett tehát ezen két adat közötti különbség oka iránt. A főkormány szék kikérdezte Pettauert, meghagyván neki, hogy a klastrom irományaiból nyomozza ki hitelesen: rénens vagy magyar forint volt-e azon eredeti 20,000 ft. alapítvány ? kinek, mikor, hány részletben fizettetett be ? ki nyugtatványozta ? 1743-ig, mint a mikor az a kamara kezelése alá jutott, ki kezelte ? Nemkülönben kihallgattatott a tartományi és kamarai pénztárhivatal is. Azonban az adott felvilágosítások a létező kétsége ; nem oszlatták el. Pettauer azt jelentette, hogy azon alapít

48

JAKAB ELÜK.

ványt nem egyszerre, s nem is a klastromnak fizette ki az ország; hogy csak 1743-ban Demeter nevü fejérvári prépost útján kapták meg, de akkor az már a kamattal egybe volt vegyülve, s nem tudták, az átvett pénzből mi tőke és mi kamat; egyébiránt a most élő apáczák — mondja a jelentés —• úgy emlékeznek, hogy azon alapítvány magyar és nem rénens forintban volt téve. A kamara, saját jelentése szerint, ezen pénzt akkorig nem kezelvén, nem adhatott róla felvilágosítást; úgy szintén a tartományi pénztár sem, nem levén ott is ezt illetőleg jegyzések. Erre a főkormányszék felírt, s részéről kijelentette : hogy akármit jelentett fel Pettauer, azon alapítványnak r. forintban kellett történni, mert a R. R. határozata nyíl ván arról szól, az 1725-ki apr. 26-ki kir. leiratban is az mondatik, hogy az ország által tett 20,000 rf. immár ki is fizettetett, sőt az 1743-ban apácza-főnök Mária Rozália által készített vagyon-kimutatás is elismeri, hogy az egész 20,000 ftot felvették. A buzgó királyné nem fürkészte tovább a különbség okát, hanem püspök Bajtai Antal, kormányszéki elnök gr. O'Donnel, és kamarai tanácsos Fritz hathatós ajánlatára, 1771. febr. 18-án kelt alapítvány-levelében, a folyamodó zárdának a kamarai pénztárból új és állandó építésekre 32,780 rftot útalványozott, a Károly alatt (ország által) alapított, de azóta tetemesen megapadt 20,000 ftot az eredeti összegre kipótolta, sőt a mellé még újabb 20,000 együtt 40,000 rforintot alapított, a Sarkantyús-út cza végén levő klastromot, mely hajdan a prédikáns-barátoké volt, de II. Lajos halála után az új hittanok követői által a katholikus anyaszentegyháztól elvétetett, és sok esztendőn keresztül világi czélokra magtárnak használtatott, mígnem ismét visszakerült, minden klastromi jogokkal és kiváltságokkal a Szent Orsolya nevet, viselő 12 szűz számára másodszor is meg-, s úgy szólván újra alapította oly végre, hogy abban rendjök szabályai szerint Istennek éljenek, szolgáljanak, és a kegyességet a leány-ifjúságban terjeszszék ,• a tőke a bécsi réz hivatalnál (officium Cupri) 4 rft. kamatra betétetni rendeltetett, a kamat 1771. május 13-tól fogván folyni. Az alapító és adománylevelet maga a kincstár elnöke és Fritz udvari tanácsos adták át a szerzetnek ; a régi 20,000 ftról szóló megigazított okmányt, valamint az új alapítványról a bécsi

APACZAKLASTROMOK

49

ERDÉLYBEN.

udvari kamara elismerő irását augustus 29-én kézbesítették, megrendeltetvén egyszersmind 567 f. k. szám alatt, hogy minden kün levő tőkéiket gyűjtsék be, s adják át a kamarai pénztárnak, mint a honnan már sorsuk eléggé biztosítva van. Ezzel a klastromi-élet tetemes lendületet kapott, a hallgatás és ima a hajlékaiban tanítás és áhítatoskodás emelkedésnek indúlt. A királyné a zárda-szüzek kérésére 1772. mart. 25-ki leirata által megengedte, hogy ezentúl klastromuk „cs. kir. Therézzárda" nevet viselhessen. Azonban az eddigi apáczák — úgy látszik — a királyné óhajtásainak nem feleltek meg. 1772. apr. 30-án kelt leiratnál fogva a zárdában levő ifjúság jobb és magasabb nevelése végett Prágából 150 fr. évi fizetés mellett öt apáczát küldöttek, eleinte oly föltétellel, hogy fizetésöket a felség saját titkos pénztárából fedezi, azután pedig, a mint a 12-ből vagy egy elhal, a prágaiak lépnek helyökbe, s a királyi magánkincstár a tett költségekre nézve kárpótoltatik ; de ez már május 27-ki rendelet által úgy módosúlt, hogy e költséget is az erdélyi kamarai pénztár hordozza. 1778. máj. 12. és nov. 4 én kérdést intézett a királyné az erdélyi kormányszékhez, hogy miután a figyermekek neveléséről több évek óta már elegendőleg van gondoskodva: nem lehetne-e néhány oly árván maradt leánykát, kik vagy sokan vannak testvérekül, vagy az életben levő szülő nem katholikus, ezen zárdába fölvenni, s meghatározott évi segély-pénz (stipendium) mellett kormányi költségen tartatni és neveltetni ? S ha igen, mi lenne czélszerübb, három főbb rangút venni föl az 1-sö asztal mellé 120 fttal, vagy 6 középsorsút 96 fttal a 2-ik asztalhoz? A főkormányszék, úgy látszik, késett véleménye beadásával, mert az udvar april 14-én 1779-ben újra megsürgette, minek következésében aztán az megtévén, junius 2-án erre költ kir. rendeletben kimondatott, hogy jövendőben a klastromban három főrangú születésü leánygyerek 120 fttal az első, négy közép és alsóbb rendű 90 fttal a második asztalhoz, együtt 720 fttal örök alapítvány tétetik; a fölveendő gyerekek korára nézve kimondatott állandó törvény-szabályúl, hogy azok legalább is hét évesek legyenek, és legfeljebb 15 éves korukban haza bocsáttassanak. A legelsőbben kinevezett segély díjazottak voltak: az 1-ső asztalhoz b. Huszár Sándor, aranyosszéki királybíró leáTört. Tár. XIII. köt.

4

50

JAKAB ELEK.

nya, b. Naláczi Elek kir. táblai ülnöké, és gróf Ferratié, a 2-hoz Székely Eleké, Torma Mihályé, Gyulai István kolosmegyei alispáné, és Adlershausen Senator leányai; segélydíjok aug. 1-től számíttatott; a klastrom fél évi illetményt vehetett föl előre a tartományi pénztárból, a szülők személy szerint értesíttettek felőle. Ezen fizetési terűh azonban még azon év sept. 9-ki rendelet által a kamarai pénztárra tétetett át. Alig lön meg a kihirdetés, Mária Orsolya apáczafőnök jul. 10-röl jelentvén a főkormányszéknek, hogy a meghatározott tartási díjon kívül még a mosónénak, úgyszintén öltözetre, fára, ágyés asztalneműre, kézimunkához való eszközökre, minden növendéktől bizonyos díjfizetés elkeriilhetlenül szükséges: meghatároztatott, hogy e szükségeket fedezzék maguk a szülök, mi az illetőknek meg is íratott. Ezen királyi 7 alapítványhoz még később kettő járult, mit tárgyrokonságnál fogva e helyen említek m e g ; az egyiket Kozma József kormányszéki levéltárnok 1770-ben két ízbeni végrendelete 21 és 45 pontjaiban egy nemes leány részéve tette, oly formán, hogy azt, a míg apáczává öltözik, vegye, akkor adódjék m á s n a k ; a másik csík-tusnádi Kovács Miklós erdélyi katholikus püspöknek 1841-ben tett alapítványa. Az első sok viszontagságon ment át. Eleinte 4000 forint lön alapítva, de különböző adóssági kötlevelekben, melyek némelyikében kamat nem volt kikötve, másikában a kamat mennyisége nem volt meghatározva, harmadiknak adósa nem fizette kamatilletöségét; ezen különböző okok miatt, mikhez az illető kezelök hanyagsága is járúit, ezen töke nemcsak hogy nem növekedett, de sőt lassanként szinte elenyészett. 1784-ben püspök gr. Battyáni számba vétette volt ugyan az alapítványt képező adósokat, de sem a tőkét, sem kamatokat fölhajtani nem sikerülvén, ezen végrendeleti alapítványt életbe léptetni nem lehetett. 1807-ben 4987 f. k. szám alatt másodszor lön megkísérlve annak fölvétetése; az udvar írt a főkormányszéknek, és a fejérvári káptalant feleletre szólította, s akkor lön fölfejtve azoknak 1784 óta a fennebbiek szerint elhanyagolt állapota. Ekkor a közügyek igazgatóságának az egész ügyfolyam átadatott, meghagyatván, hogy az adósokat a töke és kamatok befizetésére szoríts;;. Ez alkalommal az eredetileg alapított, de 37 évig hanyagúl kezelt 4000 ftból két adós, ú.

APACZAKLASTROMOK E R D É L Y B E N .

51

m. Toldi László és Eva utódi által 763 ft. és 20 kr. a kamarai pénztárba befizetödött, a többi fölhajthatatlannak bizonyulván be. A kamarai pénztárhívatal kérdezte a főkormányszék et, mittevő legyen ezen pénzzel, mivel azt ott soha sem kezelték, továbbá mennyi azon összegből tőke, mennyi kamat, valamint hogy minő rendeltetése van, nem tudják ? A főkormányszék azt felelte, hogy az egészet írja a szebeni Orsolyaszüzek alapítványai közé, s azokkal együtt kezelje és kamatra adja ki, mint a kiknél t. i. Kozma József egy növendék segélyezésére alapítványt szándékozott volt tenni, de a mely különbféle régi és fölvehetetlen adósságokból állván, egészben teljesedésbe nem vétethetett, s eddigelé a közalapítványok között nem is kezelődött. Ezek 1807-től 1816-ig való kamatja 110 ft22 kr. kiadatván, 1822-ig jött belőle 38 ft. 1 kr., az eredeti összegből pedig 1822-ig 143 ft., ezek együtt 1822-ig tettek 1054 ftot. Ekkor a kamarai pénztár megkérdezte a főkormányszéket : teljesedésbe vegyék-e máv — a mennyiben lehet — a végrendelkező akaratát? vagy ezt az újonnan gyűlt 181 ft. kamatot is kiadják ? A kormányszék azt rendelte, hogy a végrendeleti Összeg most sem levén elég egy növendék segélyezésére, egészítse ki ezen 181 ftot is 200 ftra, más kamatokból leendő későbbi visszafizetés mellett, és folytassa a tőke gyarapítását. Mi történt azóta ez alapítványnyal ? Felnövekedett-e már az eredeti 4000 ftra vagy n e m ? E z - e a m a tettleg létező két nem-királyi alapítványok egyike ? meghatározó adataim nincsenek. A második magán-alapítvány története ím ez. Néhai Kovács Miklós közkedvességü erdélyi püspök 1840. octob. 27-én 5000 v. r. ftot alapított egy Orsolyaklastromban növekedő leányka élelmére és tanítására, öltözetére pedig 1000 ftot, ily feltételek alatt: 1) hogy a CsíkGyergyó és Kászon egyesült székely székek lovas- és első gyalogezredében, úgy polgári hivatalban szolgáló született székely tisztviselők leányai közöl fölváltólag, egyszer a katonatisztek, máskor polgári tiszt leányai közöl választassák; a mikor egyik között sem volna alkalmas egyén, akkor a lovas és gyalog székelyek leányai közöl, az árváknak mindig elsősége levén; 2) a növendék 8—16 évig legyen a klastromban, ha a körülmények egyebet nem tanácsolnak; 3) a kine4*

52

JAKAB ELEK.

vezés joga legyen a püspöké, ez állomás betöltetlenül levén, a fejérvári káptalané; 4) nagyobb biztosság okáért a töke kezelésére ügyeljen a főkormányszék. Ezen tökéhez 1841-ben kisebb szükségek fedezésére még 250 ft. lön csatolva, az egész összeg pedig szebeni polgár Schneider Sámuelnek adatott ki, azon évi febr. 10-én, melyről szóló kötlevél a főkormányszékhez felküldetett. A kormányszék azt az apáczafőnökhöz tette át, hogy azt megőrizze, a kamatot vegye, a feltételeket pedig, különösen azt, hogy az alapítványra mindig székely leányka vétessék föl, pontosan teljesítse; mit ugyanez évben az udvar is helybenhagyott Alapítottak volt még egy leányka növelésére gr. Bethlen Miklósné 1000, gr. Haller János kettőre bizonyos összeget, de a kamatot törvényes eszköz használása után is egyik sem fizetvén, azok életbe nem léptek, a mint azt a klastrom mai állapotjára vonatkoáó s alább közlendő hiteles adat bizonyítja. 1779-től 1786-ig némi hézag van e klastromot illető adataimban. Ez évről azonban két igen nevezetes tényt jegyezhetek meg, mi annak sorsára lényegesen folyt be : egyik az udvar azon rendelete, hogy ügyeit jövendőben a kir. kormányszék mellett levő tudományügyi katholikus bízottság (Commissio Litteraria) intézze, másik egy febr. 28-ki rendelet, mely azon kéi'désre nézve : kik vannak jogosítva a klastrom javalmaival élni ? — új szabályokat állít meg. En nek idevágó intézkedése ím ez : „Tapasztaltatván, hogy részint oly elöregedett és egészségtelen egyének szoktak nőklastromokba vonúlni, kik nevelési kötelességek teljesítésére koruknál fogva nem képesek, részint oly férjeiktől elváltak, kik ki- s bejárásukkal a bennlevőknek rossz példát adnak, benkosztozásukkal pedig ifjú növendékek helyét foglalják el: rendeltetik, hogy jövőben csak 20 éven alóli egészséges egyének vétessenek föl, kik, vagy mint apáczák, képesek másokat nevelni, vagy mint növendékeknek nevelésre szükségök van • ezen feljül levő életkorúak sem kosztra, sem másképen föl ne vétessenek. Kötelességévé tétetett egyszersmind a főkormányszéknek, hogy az ily egyénektől legtovább Sz. Mihály napig a klastromok megtisztíttassanak, s helyettük nagyobbszámú növelést igénylő polgári leánykák mérsékelt kosztpénzfizetés mellett vétessenek föl." Ugyanez évben lön elrendelve az is:

APACZAKLASTROMOK E R D É L Y B E N .

53

hogy a klastromi segély díj ázott helyek betöltésénél tekintet legyen oly leánykákra, kik különben is valamely nyugdíjt vesznek; a kik a 20 évet kitöltvén, apáczákká lesznek, azok vétessenek föl a rendszeresített állomásokra, s kapják az ezután járó nyugdíjt a nyugdíjalapból, ha pedig kilépni akarnak, kapjanak egy évi segélydíjt, s ez alatt benn maradván a klastromban, jövendő állapotjokról gondoskodni igyekezzenek. 1787-ben templomuk-és klastromukban romlások esvén, azok megigazítására főnökük Mária Jozefa a kormánytól költséget k é r t ; az, mielőtt a szükséges összeget utalványozta volna, a klastrom vagyoni állásáról hiteles kimutatást kért föl, melyet, mint azon intézet ezen korszakbeli egyetemes viszonyait fölvilágosító adatot, ide iktatni szükségesnek látok. Bevételeink — így szól amaz iromány - a következők : 1) Mária Therézia 40,000 ft. alapítványa után 4 p. c. kamat 160 ft.; 2) a klastromba fölvett növendékektől gyűlt 3500 ft. tőke, részint 5, részint 4 peentes kamat 165 ft.; 3) államorvos Stocker 100 ft. véghagyományából, mely a bécsi rézhívatalnál van 3'/a pc. kamatra, 3 ft. 30 kr.; 4) Mária Ther. alapítványa két növendék számára 720 ft ; 5) kosztos és nevelés alatti leánykáktól 580 ft., együtt 3068 ft. 50 kr. Kiadásaink : 1) Istentiszteletre, jelesen a) a Ferencz-szerzeteseknek a naponkénti rendes két miséért 200 ft., b) ünnepi zenékért 42 ft., c) gyertya, olaj, tömjény, áldozati bor 200 ft.; d) alamizsna 12 ft., együtt 395 ft.; 2) 8 klastrombeli apácza és 5 világi testvér kosztja, öltözete, mosása 100 íjával 1300 ft.; 3) két szolgáló, két darabant étellel, bérrel 340 ft.; 4) 14 kosztos növendék 1300 ft.; 5) fa 350 ft.; 6) Épületjavítás 90 ft.; 7) orvosi fizetés 100 ft., együtt 3875 ft. Különbség 806 ft. 30 kr. Adósok voltak termesztményekért 230 fttal. Követelésök volt gr. Bethlennével szemben 1000 ft. alapítványa kamatáért 193 ft.; a gr. Haller-utódokkal szemben hasonló czímen, de két alapítványért 408 ft.; levonván egyiket a másikból, fedezhetlen terhök 325 ft. Ezen kimutatás következésében a kijelölt templombeli javításokra szükséges költség meg lőn adva; de ez a klastrom mélyebben gyökerező bajain, mik a rendes jövedelem elégtelenségéből származtak , nem segített; s minthogy a jövedelem más úton gyarapítására kilátás nem volt, egy egészen eredeti gondolatra tértek. A szebeni

54

JAKAB ELEK.

normális iskolának t. i. újra kellett épülni, s a tanuló iíjúság nak az építés ideje alatt nem volt tanuló helye; ajánlat tétetett tehát az iránt, hogy az apácza-klastrom világi részében (im weltlichem Tract) egy külön följáró csináltatván, némely ajtók és ablakok berakatván, egy kis válaszfal által bizonyos helyiségek különíttessenek el, melyeket a szerzet nélkülözhet, maradván még ezeken kívül 47 lakszobájok, érette kapjon bizo nyos összeget, s az által bajain is segítve lesz, a klastromban a rend meg nem zavarodik, s a normális iskolák tanítása sem akad fenn. A normális iskola fölügyelője melegen írt fel e tárgyban, kérte a püspökséget és kath. nevelési bizottságot, hogy e tervbe egyezzék belé, s a klastromnak legalább 200 ft. évi házbért az így átalakítandó helyiségért utalványozzon. Az indokok közt, melyekkel e fölterjesztés támogatva van, nevezetesek ezek : ); az apácza-klastromnak jelenleg alig van 2000 ft. jövedelme, ebből fizetnek a miséért 200 ftot, tartanak a főnökön (Abbatissa, Priorissa, Superiorissa) kivül két kartestvért, 5 világi testvért, 4 szolgálót, együtt 17 személyt. A terv elfogadásán kivül az is kérve van a fölterjesztésben, hogy a püspökség és kath. bízottság eszközölje ki, hogy a mint az szinte minden ekklézsiák- és szerzeteknél van, itt is legalább a templomi és isteni tiszteletre tartozó költségeket vegye át az egyházi állam; emberiességi kötelesség — így végződik a fölterjesztés — oly egyének nevében, kik a világtól elvonulva, falak közé zárva, a legnagyobb szükség nyomása alatt is azokat el nem hagyják, pártoló szót, s esedező kérést emelni." Az udvar még azon évben elfogadta a tervet, az ajánlott öszszeget utalványozta, s az ifjúság abba a kijelölt igazítandók bevégzése után beköltözött. Meddig maradt ott, nem tudom megmondani; hogy 1821—29-ben még ott volt, bizonyítja Mária Augusta klastromi főnök két rendbeli kérése, melyek elsőjében a házbér megkettőzését s múltra nézve 500 ft. kárpótlást kért, s meg is nyerte, az utolsóban a tanuló iíjúság onnan kiszállásolását kérvén, mivel az új iskola még nem volt készen, nem nyerte meg, hanem a rendes 200 ft. házbér tovább fizetése elrendeltetett. Említendőnek látom a klastrom szüzeinek három rendbeli felsőbb helyre folyamodását, melyek annak történetében megannyi momentumokat képeznek. Az első

APACZAKLASTROMOK

ERDÉLYBEN.

55

1819-ben történt; indító okuk az volt, hogy a kamara a 40,000 forint alaptökének az adományban kijelölt 4 száztóli kamata helyett csak 2 száztólit, tehát felét kezdvén űzetni, kijelentet, ték, hogy ők abból meg nem élhetnek, házukat fenn nem tarthatják, kérték tehát a kormányt segélyadásért. A püspök kedvezően fogadta, s ajánlatba hozta 1) hogy a felség a kamatot emelje föl 4 száztólira; 2) ajánl a püspöki erdőkből 20 öl fát a fej érvári katonai raktárba, hogy azok helyett Szerdahely szék az ide beszolgáltatni szokott illetményéből ugyanannyi ölet szállítson az Orsolya-szüzek klastromához; 3) legyen számukra országszerte kéregetés; 4) adjon a kormány 12 mázsa sót; 5) a szebeni polgári faraktárból adjanak nekik is (1 ft. 45 kr. szabályos áron), mint adnak a lutheránus papok-, iskolák* és tanároknak bizonyos számú (p. o. 30) öl fát. A felség az első ajánlatot, mivel az rossz példát adna más hitelezőknek is, egyenesen elvetvén, a 2-ik igazítását az erdélyi kormányszékre bizta, a 3-kat megengedte, a 4-ikre később ígért választ, az 5-diket mellőzte. A fökormány megkérdvén a tartományi biztosságot a 2-ik pont alatti kérdésben, ez azt felelte : hogy mivel most a törvényhatóságok fatartozásait bizonyos alapból szerzik meg s szállítják be: jobb lenne, hogy azon 20 öl fát cserébe adja a szebeni polgári faraktár: mit mindkét fél elfogadván, teljesedésbe is vétetett; egyszersmind püspök Rudnay is megkérdeztetett, ha ezen 20 öl fát hivatali utódai is adandják-e? Az erre adott felelet ugyan nekem nincs tudomásomra, de hogy a klastromnak fája ma is van, valamint hogy később a só iránti kérésöknek is elég tétetett, látom a jelenlegi viszonyok alább eléadandó hiteles rajzából. Második folyamodásuk volt 1822-ben, melyben hálával jelentvén a főnök, hogy azon évi november 1-től fogva a növendékek tartására tett 720 ft. segély-alapítványt (Stipendium) ismét pengő pénzben fizeti a kamara (mikor kezdette váltóban fizetni, nincs tudomásomra, ha nem 1819-ben ?), az uralkodó drágaság tekintetéből azért folyamodott, hogy mivel az első asztalhoz tartozó növendékekre 120, a másodikhoz tartozókra 100 forint megy el : a segélyzettek száma szállíttassék hatra, s 3 vétessék föl az első, 3 a második asztalhoz. A kormányszék azt felelte : Középsorsú leánynak 100 forint elég, jobb

56

JAKAB ELEK.

sorsút pedig nincs miért segítni, maradjon az első alapításkori létszám, egyszersmind az ürességben levő helyek közül hármat be is töltött, egyre alkalmas egyén nem akadván. Harmadik folyamodásuk az 1827-ki, melynek pontjai voltak 1) a VI. Károly adományozta 500 forint fiseális dézsma -jövedelem (mi 1817-től fogva nem járt) tovább is fizettessék; 2) a 40,000 forinttól fizettessék legalább is 4 száztóli kamat és ez pengő pénzben (innen látszik, hogy az alapítványozó által szabott törvény a közalapok kölcsönzésénél az idők során erőn kívülivé tétetett); 3) a templomokból elvitt ezüstért a megígért 3 száztóli kamat adassék. (Innen meg az látszik, hogy e szerzet vagyonai sem lőnek megkímélve, és hogy az elvett jókért kamatfizetés ígértetett); 4) hogy a templom hajója a vallási alapból, vagy a normális iskola vagy végre az árvaház alapjából igazíttassék meg ; 5) az úgynevezett barátok udvara nevü tér, melyet VI. Károly a klastromnak adományozott volt, de ma polgárok lakják, adassék vissza: 6) a normális iskola ifjúsága vitessék ki onnan; 7) a Ferencz-szerzetesek minden másod vasárnap tartsanak egyházi beszédet náluk ; 8) Imádkozhassanak németül; 9) Pozsonyból hozassék megint három apácza, mivel az ittvalók részint elöregedtek, részint egészségtelenek. Az udvar a kérés első ágát teljesíttetni, s a kívánt dézsmát 3 évre megadatni rendelte; a 2. 3. pontra nézve válaszolta, hogy a közönséges rendszabálytól egyes hitelezők kedvéért eltérni nem lehet; a 4-dikre általános kéregetésre Magyar- és Erdélyországban engedély adatott; az 5-dikre nézve törvény útjára útasíttattak, fiscalis segítség (assistentia) ígértetvén, a 6. 7. 8. pontok az újonnan kinevezett püspök intézkedésére bízattak. (Ez később 1829-ben a püspök által 6006. f. k. sz. alatt megengedtetett). A 9-dikre nézve, mivel időközileg Insbruckból 3 apácza már érkezett, intézkedésre szükség nem volt. Megemlítendőnek látom még e helyen a klastrom némely rendkívüli jövedelemforrását. Egyik volt az alamizsna-kéregetés; ez tudtomra — három szor volt engedélyezve : 1-ször 1811-ben a klastrom szüzei helyzetének könnyebbítésére, gyűlt 1712 ft. 51 3 / 4 kr.; 2-or a klastrom kútjának megigazítására gyűlt 305 ft. 3 5 % kr. bécsi értékben; 3-szor a templom kijavítására 1827-ben

APÁCZAK LASTROMOK ERDÉLYBEN.

57

Erdélyből gyűlt 496 ft. 7 kr. bécsi ért. Magyarországról 2 pengő ft. és 126 váltó ft. Másodszor akadtam egy 1810-belj 8535. f. k. sz. alatt levő adatra, melynek értelmében Háromszék tisztsége felírt a kir. kormányszékhez az iránt, hogy közép-ajtai református pap Józsa János, mint haszonbérlője azon zalánpataki kisbirtokrésznek, melyet a kamara 1800-ban a gr. Kálnoky Lajos örököseitől elfoglalt, és a melyért ő évenkénti haszonbérül 14 rf. s 54 krt fizet, s jelenleg már 179 f ft. 86 kr. hátralék levén nála: kérdezte, hová fizesse be nevezett adós azon összeget? A kormányszék visszaírt, hogy a háromszéki kir. pénztárnok vegye át,s évnegyedenkénti számvevés (Computus) alkalmával a szebeni apácza-főnökhöz szolgáltassa be. Végre láttam egy hivatalos irományt 1790-ből, mely szerint ezen klastromnak 40 köböl tized gabonája járt, ez valószínűen a fennebb említett fiscalis dézmából termesztményileg vétetett ki. Végre végrendeletet is tehettek számukra. így hagyott nekik 1781-ben Stockei' főorvos 100 forintot, mit a bécsi rézhívatal kamatozott hosszas időkön át. Nevezetes kérdések gyanánt tűnnek föl e klastrom történetének rendén a következők : Honnan vette fizetését a klastromi szerzet ? Hogyan vétettek föl tagjai ? Minő rend szabályai szerint éltek ? Mi lett sorsuk, ha elvénültek? Az elsőre nézve különböző adatokat láttam. Kaptak segítséget egyszer-máskor templom javításra, stipendiumokra, apáczák nyugdíjaira sat. a tartományi pénztár, jelesen a testőrségi alap, a vallás, a normális iskolák, az árvanövelde alapjából, valamint az uralkodók magánkincstárából is; de a mint az alaptőkék kamatát, úgy a segélydíjakat is rendesen és szabály szerint a kamarai p é n z t á r (Cameralis cassa) hordozta, következőleg az sajátképen véve kormányi és nem specifice katholikus közalapokból állított és fentartott intézet. Apácza-szüzeket, valamint segélydíjas növendékeket is fölvenni a kir. kormányszék joga volt, azonban az udvar mind a kettőnek kinevezésére kezdeményezési joggal is bírt, a tagokat pedig a honnan tetszett onnan vették, kivévén a segélydíjas növendékeket, mert ezek közöl a hét királyi alapítványozottnak részint (3) a főnemesi, részint (4) a közép nemesi (ordo equestris), (Megjegyzem, hogy e különbséget a 791—2-ki XVII. t. czikk eltörölte : az erdélyi nemes, alkot-

58

JAKAB ELEK.

mány szerint, valamennyi egyenlő volt,) a Kozma-alapítványon tanulóknak nemesnek, a püspök Kovács Miklós alapítványon levőnek született székelynek, mindeniknek e r d é l y i n e k kellett lenni. E föltételhez voltak kötve magok az alapítványok. Mikor hely üresült meg, folyamodtak érette kérlevéllel az apáczafőnökhöz, ez följelentette az erdélyi főkormányszékhez, s az betöltötte. Kosztos és benlakó növendékeket tetszésök szerint vehettek föl, de hogy azok milyenek legyenek, az 1780—86-beli szabályok határozzák meg. Elv volt, hogy a ki ott benn lakik, nevelésre szüksége vagy arra képes legyen. Törvényök az Agostoniaké. H a elöregedtek, nyugdíjt kaptak, így kapott nyugdíjt 1772-ben Nepomucena apácza s mások. A kik ez életre magukat elszánván, mint 24 évet töltöttek, a szerzetbe fölvétettek, onnan távozniok szabad nem volt. Fogadástételük holtig tartó kötelezésü volt. Azon a katholikus egyház tekintélye alatt készült és kinyomtatott gyűjteményben, melynek neve : Statuta Almae Dioecesis Transilvanicae Anno 1822. die 17-a április in Synodo Dioecesana publicata et concordibus votis approbata, a XI. fejezet 1—4 §-ban a 73— 74. lapon e négy rendszabály van fölvéve, s törvény nyé szentesítve az Orsolya-szüzekre nézve: Az előzmény azon elvet mondja ki, hogy a Magyarországon e szerzetre nézve hozott törvények Erdélyben is kötelezők. Az 1. §. (1774diki 3524. sz.) rendelet azt tartja: „Szem előtt tartandó, hogy az alapítványozott állomásokra a növendékek ingyen vétessenek föl, hogy kiadott tőkéiket az illető politikai főhívatal (Erdélyben a főkormányszék) híre nélkül föl ne mondják; minden klastrom activ és passiv állásáról s gazdasági ügyeiről a kir. felséghez felterjesztéseket tegyenek." 2. §. (1790. 11. 13. sz. alatti rendelet sept. 21-ről) azt tartja : „a felség megengedte, hogy az apácza-klastromok 5 újonczot (Novitius) az 1780-ki szokás szerint vehessenek föl." A 3. §. (febr. 6. 1804. 1106. sz. alatti rendelet, mely egy 1774-beli rendeleten alapúi) azt tartja: „hogy 24. év előtt apáczává fölszentelni senkit nem szabad." „A mely klastrom korábban esketi föl, (mond egy más udvari rendelet), 3000 ftra büntettetik, mi a kolduló szegényeknek adatik." Megjegyzem e §-ról, hogy a pozsonyi klastrom ugyanez évben kérte, hogy 21 éves korukban fölesket-

APÁCZAK LASTROMOK ERDÉLYBEN.

59

hessék testvéreiket, de nem engedtetett meg. A 4. §. rendeli : „A szebeni Orsolya-szüzek német ima-könyvet (Breviárium) használhatnak, világi férfiaknak a klastromba menni semmi szín alatt nem szabad, sőt papok és tisztes állású nők sem mehetnek be másképen , ha csak a helybeli plebánustól a klastrom főnökéhez intézett fölhatalmazó levelkét nem visznek. A püspök addig, míg nevelési kötelességeiket lelkiismeretesen teljesítik és rendjök szabályait megtartják, évenként 40 Öl tűzi fát ad." Ennyi codificált törvényt láttam összes nyomozásim alatt e szerzetet illetőleg. A történeti igazságnak tartozom azon tény megemlítésével is, hogy az 1848—49-ki események oly erős hatást gyakoroltak e klastrom lakóira, hogy annak tagjai a helybeli forradalmi hadparancsnokságtól két követök s írásbeli folyamodás által szerzetük vildgiasítását kívánták. E czikk írója maga írta mint hadparancsnoki segédtiszt az e tárgyban költ rendeletet; minek a törvényes rend visszaállítása után az akkor benn volt és irányadó apáczaszüzekre nézve szomorú következményei lettek. En elhallgatom, a közvélemény tudalmában amúgy is elevenen él; a ki majd e tárgy körül még búvárkodni fog, tán kedvezőbb viszonyok közt lesz, s e hézagot pótolhatja. Eddig kísérem saját nyomozódásim útján e rám nézve nemcsak történeti, de más szempontból is nevezetes klastrom történetét. Midőn a forradalom után a dolgok új rende állott be, s én közel 300 tiszttársammal a szebeni Ferencz-klastromba fogságba jutottam, a vasárnaponként tartott isteni tiszteletre engedély mellett a klastrom templomába jártunk — katholikus és protestáns együtt. Soha el nem felejtem a ha tást, a mit rám e szent asszonyoknak áhítatos éneke minden ott létünkkor tett. Midőn a Magyarország védasszonyához intézett szent mise-ének dallama elzengett: Boldog-Asszony anyánk, régi nagy Patrónánk ! Sok ínségben levén, így szólít meg hazánk : Erdélyországról, romlott hazánkról El ne feledkezzél; árva magyarokról!

Szívünk összeszorúlt, szemeink megteltek könynyel,imádkoztunk és sírtunk. Oh e szent szüzek oly lélekből énekelték e dallamokat! Sokan voltunk protestánsok, de azért nekünk

60

JAKAB ELEK.

égi enyhülést adott e templomban való áhítatoskodásunk. Fogságom legszomorúbb napja az volt, midőn e klastromból elvittek. Történetem fonala itt kiesik kezemből. Mik történtek közügyeink körül, mi sors érte intézeteinket ama szerencsétlenül végződött idők óta, magamféle embernek tudni nehéz. Egy nemeslelkü asszonynak, a ki csupa szivből és jóságból van alkotva, a ki magát az erényt szebbé teszi nemes alkatában — szíves kéréseimre — sikerült e klastromra vonatkozólag illetékes helyről az alább kővetkező tudósítást kieszközölni. En azt adom azonképen, a mint kezeimbe jött, a legkisebb változtatás nélkül, megköszönve mindkettőnek, hogy czikkem teljességére ily hathatósan befolytak. Ha különbség lesz az én pragmatieai hüségggel írt előadásom és e közlés vagyis a régi és mai állapot között, a szíves olvasó meg fogja gondolni, hogy annak oka amaz és a mostani idők közötti nagy különbözésben van. 1854. május havában Nagytisztelendőségü Haynald Lajos erdélyi püspök úr a klastrom szabályszerű működésének szükségessé lett folyamatba indíthatása végett Bajorország Landshut nevü városabeli Orsolya-szüzek klastromából Obendorfer Rafaellát főnökül, Schuller Borgiát segédül behívta. 1855-ben Insbruckból behívta Therézia és Juliánná apáczákat, az utolsó egy évre meghalt. 1856-ban Glück Ágnes és Pfab Magdolna világi testvéreket. 1857-ben viszont a landshuti klastromból Oberndorfer Alfonsa, Zieglern Izabella apáczákat és Wimmer Mechtild (így!) világi testvért. 1854-től fogva ezeken kivül a szerzet köntösét felöltötték egy karaszszony és 3 testvér, kik közöl kettő a két újoncz-év (Novitiatus) kitölte után az Ágoston-szerzet rendszabályai szerint örök fogadást tett le. E klastrom hatása ma kettőre terjed : 1) a nagy-szebeni katholikus nyilvános leányiskolát felügyeli; ez két osztályra oszlik, 200 növendéke van, négy karasszony (Chorfrau) viszi a tanítást a fennálló országos rendszabályok szerint, Saumüller gyóntató atya közreműködésével és vezetése alatt; 2) a klastrommal egybekötött leánynöveldét szintúgy felügyeli. Ebben főbb tantárgyak a) német, b) magyar c) franczia nyelv, d) zongorajátszás, e) ének, f) rajztan, g)

APÁCZAK LASTROMOK ERDÉLYBEN.

61

minden szokott finomabb nöi kézimunkák, mit hat apácza két világi segéddel tanít, szintúgy a gyóntató atya felügyelete alatt; a növeldei ifjúság számra 90; — négy német, három franczia, és két magyar osztályra oszlik, kik közöl 52 mint világi növendék a klastromon kivüli intézeti helyiségekben lakik és évente fejenként 200 ftot fizet. Ezek közt 7 cs. kir. alapítvány 720 fttal, 2 urasági 266 fttal, egy püspöki 150 fttal o. ért. Vannak többen, kiket az intézet vagy csekély díjért, vagy díj nélkül részesít a nevelés javalmában. Az alapítványi helyek három évenként töltetnek be a püspök ajánlata alapján a Helytartóság által Van az egyházi klastromban 15 apácza (Matres), 8 világi testvér és két újoncz; mint egyházi intézet a püspök^hatósága alatt áll, mint testületnek az államhoz való viszonya olyan mint egy családé. Belső szervezete nyugszik a szent Ágoston rendje szabályain, hivatása a leányifjúságnak tanítása, keresztény nevelése és kiképzése. Az itteni apáczák névszerint a következők : Rafaella anya (főnök), származási helye Landshut, Engelmaier Szerafina (Csík-Sz.Márton), Schuller Borgia (Laufen), Matzgeller Philippina (Flaurling), Lechleitner Angela (Servaus), Pohlitz Rozália (N.Szeben), Schultz Ignatzia (Lemberg), Reichmaier Nicola (Prága), Dachsenbüchler Francziska (Schwoich) Hofer Therézia (Kessen), Gábor Augustina (Brassó), Ragerer Salezia (Stephanusboschingj, Oberndorfer Alphonsa (München), Zieglern Izabella (Regen), Herr din Ludovica (Troppau). Világi testvérek (Laienschwester) Wagner Tekla (Nathschlag), Wagner Józefa (Nathschlag), Dolaia Floriana (Vresch), Glück Ágnes (Wolnzack), Foclitmann Klára (N.-Szeben), Pfab Magdolna (Wolnzack), Wimmer Mechtild (Miltich), Meindle Orsolya (Holzkirchen), Kraus Petronilla (Freising), Jaeger Cordula (Eichendorf). Együtt 25. A klastromnak a klastromon, templomon és egy szép veteményes és gyümölcsös kerten kivül semmi fekvő birtoka nincs. A kincstárból kap két tanítóné és a nyilvános iskola számára 260 ftot conv. p., s hét alapítványi díj fejében 720 ftot, a vízaknai sóakna hivataltól évenként 12 mázsa sót, s a városi községtől 30 öl fát 1 ft. 45 krért conv. p. 1848 előtt volt a fiscális dézmákból évenként 40 köböl gabonája, a miért még eddig semmi kárpótlást nem kapott. Kiváltságai nincse-

62

JAKAB ELEK.

nek. A klastromot illető ügyek külön ágairól a főnök jegyzőkönyvet visz, lajstromozza, de ezek a klastrom kebli ügyei, a melyek semmi ellenőrség alá vetve nincsenek.

II. Kolosvári, Szent-Erzsébet nevéről nevezett, harmad rendű apácza-klastrom. (Sorores Tertii ordinis sanctae Elisabethae , egy szóval Tertiariae.) Kezdeményezője, sőt alapítója Harasztosi Felvinczi Klára özv. Nápolyi Györgyné buzgó katholikus nő. Úgy látszik, az ö fejében egy kolos vári magyar apácza-klastrom alapításának gondolata épen akkor fogant meg, midőn az egyetemes katholikus status és III. Károly a Nagy-Szebenben alapítandó német-katholikus irányú klastromra nézve az első lépéseket tették. 1727-ben julius 19-én költ ugyanis Rómában a bíbornoki tanács azon engedélye, melynél fogva Felvinczi Klára és társai felhatalmaztatnak a r r a , hogy a Tertiariák öltözetét felvehessék, s hogy az első e végre a maga Farkas-útczában levő udvarában Kolosvárott Conservatoriumot alakíthasson, melyben a szent életre szövetkező testvérek X. Leo szabályai szerint éljenek, csak akkor fogván bezáratni, mikor épületeik elkészülnek. 1732-ben május 8-án költ végrendeletében úgy intézkedett volt a nevezett kegyes n ő , „hogy azon szerzet a Sz. Háromság tiszteletére alakúljon, három egyénnek tiszte leendvén mások tanítása, s fejők maga az alapító ; vegyenek be három ügyefogyott árva leánykát, kiket tanítsanak kézi munkákra és isteni félelemre, megint három ügyefogyott szegény asszonyt (koldusnőt) ápolásuk alá, s ezen 9 egyén tartassék az alapító kolosvári javaiból; ha többen akarnának fölvétetni, legyen szabad, — de azok magok gondoskodjanak magokról; végre kikötötte, hogy a három első egyén, halálakor temettessék a Ferencz-rendüek óvári templomkriptájába." Azonban ezen végrendeletét megsemmisítvén, dologértő egyénektől nyert felvilágosítás után 1733-ki febr. 8-án a következő új végrendeletet tette: 1. „Elete hátra levő ré szét szerzetesi életre szenteli. 2. minden javaiban, (melyeknek értékét egykorú adatok 10,000 rftra teszik), örökösévé nevezi a Kolosváron fölállítandó Conservatoriumot, az ezekről készí-

APÁCZAK LASTROMOK ERDÉLYBEN.

33

tett leltár szerint, melynek egy példányát a fej érvári káptalanhoz , egyet a Ferencz-rendiek provinciája levéltárába tett be. 3. rendelte, hogy ha valahogy azon szerzetes-ház fel nem állíttathatnék, ezen jók a provinciára szálljanak. 4. mivel e házat ő alapította, utána következő leányainak rendeli, hogy tehetségök szerint az ügyefogyott szegényeknek étellel, ital lal s sorsukhoz illő gúnyácskával is alamizsnálkodjanak, hogy előbbeni végrendelete legalább ennyiben teljesedjék. 5. meghagyta (e pontot szó szerint iktatom ide), hogy az asszonyi gyarlóbb nemből álló s főként örökké berekesztve élő személyek között nehezen lenne mind testi, mind lelki kívánatos egyesség, ha különb-különb nemzetből állók lennének a nén é k ; azért — úgymond — bizonyságúl híván az Istent, lelkemismeretemre állítom, — hogy sem rendetlen, s legkevesebbé is megfeddendő indulattól nem viseltetve, hagyom erős kötelezettség és átok alatt, hogy semmi nemzetből való személyt igaz született magyarnál egyebet abba be ne vegyenek." E végrendelet levén alapja a kolosvári apácza-szerzetnek, s az idők során többszöri kérdések, panaszok, s kormányi, mint egyházi intézkedések tárgyát képezvén az, az olvasó különös figyelmét érdemli meg. Mielőtt tovább mennénk, visszatérőleg egy előbbi eseményt kell megjegyeznem, t. i. Páter Pál Ferencz-rendi atyának az alapítóhoz 1732-ben dec. 16-ról intézett azon értesítését, melyben tudatja, hogy a következő ú j év elején őt és egy vagy két társát a próba-esztendőre az óvári templom nagyobb oltára előtt mindenek szemeláttára felfogja öltöztetni; lássa azért, hogy az ú j köntösökön kivül a háznak s holminek fából vagy vasból építésére legyen meg a szükséges pénz. Úgy is lett, Felvinczi Klára már januárius 17-én reversalist adott maga és társai (mint az okmány szól: az ő szerzetes leányai) nevében arról, hogy a szerzet szabályait megtartják, az elébe adott törvényeknek, az erdélyi püspöknek sat. engedelmeskednek. Nem sokára egyenesen arra kértek engedélyt Rómából, hogy klastromot képezhessenek, s meg is nyerték február 28-án azon hozzáadással, hogy próbaévöket mostani köntösükben tölthessék k i , s szent köntöst csak a fogadástételkor öltsenek. A mint az engedély megérkezett, a kegyes nő april 24-én Farkas-útczai házát elcserélte

64

JAKAB ELEK. r

az Óvárban a Ferencz-rendiek klastromával átellenben levő szegeletházzal, s abban három kis czellácskát állíttatván, a rég óhajtott ekklézsiát vagy oratoriumot megalapította, abba ünnepélyesen és hivatalosan bevezettetett (introducáltatott), senki ellent nem mondván, május 8-án harmad magával felöltözött az Erzsébet nevet viselő harmad rendűek öltönyébe, 11-én szerzetesnői fogadást tett oly föltétellel, hogy mihelyt lehetséges lesz, Sz. Klára szabályait fogadják el szabályúl, azonban mielőtt újonczi évét kitöltötte volna, meghalt május 17-én, eltemettetett 18-án. A zsenge intézetet igen korán érte a szerencsétlenség. Az illetők két úton kívántak rajta segítni; egyik volt az, ha maguknak valamely hírneves nőszerzetböl nyernek főnököt, másik, ha örökségöket kezökbe s birtokukba venni sikerül. A sors úgy akarta, hogy egyik se sikerüljön. Folyamodásukra kétszer lőn megengedve a római bíbornoki tanács által, hogy hozzájok más klastromból felügyelő és tanító apáczák menjenek, jelesen 1733-ban sept. 12-én költ rendeletben báró Haller Klára és b. Bánffy Columba Magyarországon levő apáczákra nézve, azonban ez meghiúsúlt; legalább a szerzet levéltárában annak semmi nyoma. Mi volt oka, nem tudhatni, hacsak nem az, hogy az itt alakúit szerzethez hasonló klastrom Magyarországon nem volt, vagy olyannál nyomozódás nem tétetett. Legalább 1734-ben február 25-én bizonyos nagy-szombati szerzetes főnőktől egy erdélyi Ferenczrendi atyához írott levél ezt látszik'gyaníttatni. Ez t.i. puhatolózván az apácza-szerzetek ottani szervezetéről, amattól a következő felvilágosítást kapta. „Az egyházi és világi (clerica et laica) apáczák közt, tisztelendő atyám, — így hangzik a levél — az a különbség, hogy a világiak egész életökben fejér fátyolt viselnek, de az egyháziak csak újonczi (novitiatusi) idejök alatt, s a mikor aztán fogadást tesznek, fekete fátyolba öltöznek. Ha Kolosvártt nem Clarissa szerzetet alapítnak, innen apáczák nem mehetnek; ha pedig ezt, tán azon esetben lehetne kapni, a ki lemenjen. Mire úgy látszik rá is állottak. Ennek következtében második folyamodásukra 1736-ban a szentszéki tanács martius 23-án Barbenius bibornok aláírása alatt költ határozatában megengedte, hogy a nagy-szombati Claris 6ák klastromából Ordódi Constantia és Hagymási Czeczilia

65

APÁCZAK LASTROMOK ERDÉLYBEN.

Kolosvárra az óvárba átmehessenek és ott mind a szerzet számára újonczokat képezhessenek, mind pedig a leány ifjúságot taníthassák. Egyúttal elbocsáttatott a rendelés az esztergomi érsekhez az iránt, hogy ha mind a két klastrom és fejérvári püspök is beleegyezik, mi az elsőnél titkos szavazással és káptalani úton kitudandó, a fenforgó ügyben tetszése szerint intézkedjék, s engedélyét adja meg; úgy azonban, hogy az átszállítás egyenes úton, kitérés nélkül legyen, az átmenőket tisztes asszonyok kísérjék, ha lehet közeli rokonaik, a szekér legyen fedett, hintó-féle, arczuk befátyolozva, ha útközben meghálnak vagy étkeznek, valamely jó hírnevű házban és nem közvendéglőben tegyék. Azonban ebből sem lett semmi, mivel később 1743-ban jun. 24-én Ambrus Erzsébet (10 éves újoncz) Thordai Mária (7 éves várakozó) Matis Sára (4 éves várakozó) a medgyesi Diffinitoriumtól (egyházi hatóság) bár annyi alapítvány kieszközlését k é r t é k , miből egy vagy két apácza elélhessen, a ki a kérelmeseket a szerzetesi életre tanítná; 2) hogy szerezhessenek földeket, miből magukat fentarthassák; 3) oltáruk megigazíttatását kérték ; 4) hogy bár csak még kettőt engedjenek közéjök fölvétetni, mert együtt jobban elhordozzák nehéz sorsukat. Innen kitetszik, hogy sem ama kiképzett apáczák el nem jöttek, vagy ha eljöttek ismét visszamentek, sem hármuknál többen nem voltak. Második czéljok szintúgy meghiúsúlt. Alapítójok halálával a végrendeletet rokonai megtámadták, ebből per lett, a per a káptalan elébe vitetett, ez 1733. dec. 2-án költ ítéletében a valódi örökösök jogigényét az apáczaklastrom szüzeivel szemben elismerte, s a végrendeletet csak annyiban hagyta helyben, a mennyiben a követelők a klastrom által kielégíttetnek, minek következtében egy szerzetesfőnöki hivatalos iromány szerint az egész Felvinczi Klára-féle alapítvány 1666 rfra s 40 krra, egy főkormányszéki hivatalos fölterjesztés szerint 2000 rftra olvadt le. Azonban daczára e kedvezőtlen viszonyoknak, ez intézet valóban még az 1733-ik évben életbe lépett. Olvastam provinciális Györffi Pálnak ez évi september 29-ről költ egy rendeletét, melyben ily intézkedések vannak téve: 1) Két szűz avattassék be nov. 19-én a szokott újonczságba (Novitiatus) próbaévre a maguk szokott köntösükben; 2) mezítelen Tört, Tár, XIII. köt.

5

66

JAKAB ELEK.

lábakkal nem fognak j á r n i ; 3) felvétetésük alkalmával minden egyháziak jelenlétében legyen magyar beszéd; 4) nevök cserélődjék meg, Erzsébet neve legyen Klára, ezé Erzsébet (kitűnik innen, hogy az iménti folyamodó, Ambrus Erzsébet, egyike volt az alapító első testvéreinek, ki volt a másik — t. i. Klára — nincs tudomásomra) ; 5) a harmadik testvér szolgálja a kettőt egy évig, s akkor ha jól viselte magát, vétessék az is fel; 6) naponként hallgassanak egy miséfc határozott időben, mikor kevesebben járják a templomot; 7) a lehetőségig üljenek otthon szerzetes-házuknál; 8) se egyházi se világi férfit (kivévén az orvost és gyóntató atyát, ki mindig az orvossal legyen) ne bocsássanak be, se ne beszéljenek velők a hallgató (auscultatrix) és gyóntató nélkül, sem közelről sem távolról; ha mi igazítni valójok lesz, eligazítja a szerzet nőcseléde ; 9) nővel is csak olyannal beszélhetnek, a ki magasabb rangú vagy kegyesség hírében áll, itt is a gyóntató atya jelenlétében. Később Mária Therézia nem csak megerősítette őket alapítójok által hagyott házuk birtokában, hanem azt mentségessé tette a közterhektől, s mindazon javalmakban részeltette, melyeket más hasonló intézetek élveztek. Ennek köszönhették, hogy 1740-ben majorságbirtokaiktól adófizetésre szoríttatván, panaszt emeltek a tanácsnál, ez annak jogtalanságát elis merte, s az illető adóbehajtókat jövendőre nézve hasonló el járástól eltiltotta. Az intézet beldolgaira nevezetes világot vet Mikházi, Ferencz-szerzeti provinciális Jucundianus Ambrus egy 1766-ban költ kinevezési oklevele, melynél fogva a kolosvári Tertiariák (e korban már mindig e néven jönek elé) kívánságára, a Sz. Ferencz szerzet azon szabálya szerint, mely azt tartja, hogy az elöljáróság terhes tiszte örökösen egyet se nyomjon, hanem abban mások is részesedjenek : Matis Therézia előljáró helyett, Kezdi Borbarát négy szavazattal a több testvérek tetszése és választása szerint azon háznak elöljárójává nevezte, (Bakó Erzsébet egy szózatot kapván), kinek mindnyájan engedelmeskedni tartoznak mindenekben, melyek lélek ellen nincsenek; melléje pedig tanácsosoknak (Discretáknak) rendelte Klára és Therézia testvéreket, kiktől nevezetesebb dolgokban tanácsot kérdeni tartozzék ; ha pedig vala miben meg nem egyeznének, P. Director intézze el. Vagyoni

APÁCZAK LASTROMOK E R D É L Y B E N .

67

állapotjok azonban folyvást nyomorult maradt. Az államtól semmi segélyt nem k a p t a k , a kéregetés több ízben ú. m, 1745—48-ban—1760 bannem nagy sikert eredményezett, alapítójoktól nyert vagyonuk nagy részét elvesztették. Ezeknél fogva 1768-ban e klastrom főnöke hat társával együtt, hivatkozván részint tanításuk által szerzett érdemeikre, részint arra, hogy kevés jövedelmokből s kézi munkájokkal magokat fen tartani nem képesek, az erdélyi királyi kincstárhoz segélyért folyamodott; ez az udvarhoz utasította őket, kijelentvén, hogy ha onnan vélemény kéretnék, kedvezően fogná ügyöket ajánlani. Úgy is lőn. Kérelmokkel 1769-ben a királyné elébe járultak, könyörögvén, hogy részint azon okból, hogy a növendék leány-ifjúságnak a keresztény vallásban , olvasás- és Írásban való oktatás végett fennálló nyilvános oskola-házuk az annak szomszédjában levő ház megvétele által tanításra alkalmasabbá váljék, részint hogy az ö fennállhatásuk is biztosíttassák, rendeljen számukra valami segélyt adatni; a királyné az erdélyi kormányszékhez küldötte le a kérést, mely ugyanazon évi május 9-ről tett jelentésében a többek között így í r : „Azon szerzetesnök évenként feles számú leánykákat tanítnak, kik közöl néhányat mérsékelt díj mellett magoknál tartnak; mostani házuk szomszédságában valóban van egy eladó telek, melyen két romladozó ház áll, s melyet ők megvenni akarnak ; mostani lakjok szerfelett szük, kivált előkelőbb leánykák nevelésére nem alkalmas; ha a kérdéses telket megvehetné^ ott két tanuló szobát lehetne állítni, egyiket az előkelőbb, másikat a kisebb sorsú leánynövendékek számára, mely utolsóban az írást és kötést is lehetne tanítni; alapítójok Nápolyi Györgynétől kapott javaikat a meghalt rokonai erőhatalom mai elfoglalták, s a püspöki tanácsülés előtt (káptalan) folyt egyezkedés következésében abból csak 2000 ftot kaptak; egyéb alapítványuk nincs, élelmöket tanítással s kézi-munkájokkal keresik; — segedelemre valóban méltók." Ezen felterjesztés következtében az udvar 1770-ben formaszerü terv felküldését tette a főkormányszék kötelességévé az iránt, miképen kellene a Tertiariák ügyén segítni ? Azonban a dolog 1772-ig függőben maradt. Ekkor dec. 9-én költ leirata által gr, Auersperg József erdélyi kormányzó átírt gr. Bánffi Dénes 5*

68

JAKAB E L E K .

Kolos megyei főispánhoz, tudtára adván, hogy a királyné a Tertiariák szerzetének 4 vagy 5 ezer forint segélyt akarván adni, e végre tudni kivánja azok lakhelyének jelenlegi állapotát, s az annak jó karba állítására szükséges mennyiséget; kéri tehát: járjon végére a fennforgó épületek állapotának, s arról, a mibe kerülne azok helyreállítása, vagy szükség esetében újra építése, küldjön fel szakértő által készült tervrajzot és költségvetést, de a mely akijelölt összeget felül ne haladja, valamint felvilágosítást az iránt is : hány néne van jelenleg ott? hogy vannak adományozva? mely czírnek alatt minő segélyt vesznek ? és az épület kibővítése vagy helyreállítása után a nemes születésü leánygyerekektöl élelem és tandíj czím alatt az eddig kapni szokott bevétel arányához képest jövedelmök mennyivel gyarapodnék ? . . . Az ügy megint hallgatásba merült. E közben 1770-ben februárius 26-án báró Perényi Borbára kisasszony kivánván magát — így szól az illető iromány — e mulandó világtól elvonni, és Istenét magános életben holtig tisztelni s neki szolgálni, kéré a Tertiariák szerzetét, hogy a maguk residentiájokban engednének annyi helyet, melyen két kis házat és egy kamarácskát építhessen, s ott lakhassék míg él. A szerzet a kivánt helyet átengedte az úteza mellett levő új tractus felett, hogy oda a második emeletbe maga költségén építhessen ezen föltételek alatt: 1) Férfi cselédet semmi szolgálatra ne tartson; 2) azon épületet se életében (ha szándékát változtatná), se halála utánra senkinek el ne adhassa, hanem az maradjon azon nénék örök birtokában; 3) ha a nénéknek építésre módjok lenne, s a kisasszony házának bomlása lenne, tartozzanak számára illő lakást rendelni. Ez esemény egyfelől emeloleg hatott e klastrom hírnevére, de másfelől a telek kibővítését is halaszthatlanná tette. Nem várván tehát ügyöknek az udvarnál eldülését, 1773-ban sept. 6-án költ kötlevélnél fogva megvették a városnak az ö házuk és Ecsedi Sámuel háza közötti telkét 1000 rfton, fenntartván a város kiváltságai értelmében lappangó jogon netalán megnyílható örökösödési jogát. Végre gr. Bánffi Dénes a még 1772-ben kivánt jelentést e klastrom jövendőjére vonatkozólag 1775-ben január 30-án a kormányszékhez felküldötte, mellékelvén ahhoz 1) Péterffi Márton apácza-ház-igazga-

APÁCZAK LASTROMOK ERDÉLYBEN.

69

tónak január 15-én költ jelentését annak jelenlegi állapotáról; 2) tervet a háznak jelenlegi alakjában leendő kijavításáról, s egy mást annak valóságos klastrommá átalakításáról; 3) a költségvetést. Átláthatni innen — írja a jelentő gróf — azon apáczák szánandó állapotát, kik ha magokon koldulással nem segítnének, étlen vesznének el, s csak az isteni gondviselés dolga, hogy eddig is, szinte minden segítség nélkül, fennállottak. Egyúttal pedig azt is ajánlotta, hogy egyelőre bár 12 nénének élelméről és szállásáról tétetnék gondoskodás, ahhoz képest az ajánlott 5000 ft. építésre fordíttatnék, a még netalán adandó s itt Erdélyben kamatoztatandó más 5000 ft, kamatából pedig addig évenként bejövő 300 ftjokkal együtt a koldulástól megmentetnének. Ezek szerint — így végződik a jelentés — ha számukra a felmenő terv szerint klastrom épülne, kétségkívül számosan akadnának a nemesi rendből is, kik a szerzetbe lépnének; a kathol. anyák pedig leányaikat nagy számban fognák nevelőbe ide adni, és így az apáczák bevételeit tetemesen gyarapítnák. Hallotta — úgymond — számos főrangú anyáktól és leányoktól, hogy ha klastrom épülne, készek volnának bemenni s életöket ott eltölteni. Az imént említett Péterffi-féle jelentésből némely a történteket felvilágosító adatot ide iktatni jónak látok. Annak elején a klastrom alapítása első korszaka leíratván, az 5-ik pontban az íratik, hogy az alapító halála után a rokonokkal történt kiegyezés után a klastrom csak 1666 ft. 40 krt. kapott, miből a város házát megvevén, csak 666 ft. 40 krja maradt, ezen kivül (7. pont) gr. Csáki István véghagyományozott 166 ft. 40 krt., Gyulai Anna kisasszony 166 ft. 40 krt., néhány buzgó özvegy 416 ft. 40 krt., együtt 1416 ft. 40 krt. Ezeken kivül van a külvárosban egy majorjok, néhány szántóföldjök, fordulónként 40 véka férőü. Ezek kevés jövedelméből (7. pont) él jelenleg 7 néni; a miben szükséget látnak, kézi munkával pótolják. Tanították kezdettől fogva nem csak polgárok, de előkelő városi és megyei nemesek leány gyerekeit vallásra, olvasni, írni, kötni; tanítványaik száma néha 46, néha annak fele volt; ma azon polgári születésü leányokon kivül, kik szülőik házánál kosztoznak, hét leány van velők egy són és kenyeren, kikért a szülőktől havonként 4 forint, vagy annyi ér-

70

JAKAB E L E K .

tékií élelmi czikk adatik, de a csupa tanításért, olyanoktól, kik nem esznek ben, semmit el nem vesznek. Ezen jelentéseket a főkormányszék 1774-ki sept. 24-ki rendelet értelmében mártius 20-án költ jelentése mellett az udvarhoz küldötte, megjegyezvén, hogy a kérdéses szerzetnek csak 1416 ft. 40 kr. tökéje levén, lakhelyök kijavítására pedig 5756 rft. 52 kr., valóságos klastrommá alakítására 11,126 rft. kelletvén: kérte az udvart, hogy a már ajánlott összegen kivül még 5000 ft. alapítványt tökéül adni kegyeskedjék, hogy a koldulástól azon szegény nők megmenekedjenek. Erre az udvar 1778-ban május 12-én azon kérdést tette: 1) vájjon a kolosvári Tertiarianénék bírnak-e oly tulajdonokkal, hogy az ifjúságot illően kiképezhessék ? Továbbá 2) meghagyta a kormányszéknek, hogy az általuk most lakott romladozó épületet vizsgáltassa meg, s tegyen az eredményről jelentést; 3) a terv-adásnál ne legyen tekintet az apáczák számának nevekedésére, az épületek bővítésére, hanem egyedül a romladozó résznek kiigazítására, s egy 12 —15 bennlakó egyént befogadni képes alvó szobának, mint szintén egy Muzeum vagy hali-teremnek az állandóúl ott lakók számára felállítására; 4) készíttessen számítást arról, hogy ha egy leánykának 60 ftjával alapítvány tétetnék, azon kivül a mit most 7 leánykától tartásdíjúi vesznek, és a tandíjakon kivül, jövendőre nézve mintegy menynyi összeg kellene a klastrom lakói fenállásának biztosítására. A kormányszék ismét gr. Bánffihoz és a helybeli plebánushoz írt át, s ezek octob. 3-ról felelték : 1) Ezen iskolában levő gyerekek a Catechesisen kivül tanulnak magyarúl írni, olvasni, kötni, hímezni, s mindenikben szép eléhaladást tettek ; erkölcsi tekintetben pedig elé nem haladtak, mivel egyen kivül az apáczák mind alsóbb születésűek; 2) a meglevő épületekben a kivánt alvó-termet, muzeumot és köz iskolaházat, kevéssel ki lehetne állítni reparatio által is, mire 3) kellene 1781 rft. 47 kr., maguk az apáczák fentartására, ételre, italra, fára, gyertyára kell 478 rft. 6 kr., orvosnak és orvosságra 80 rft., öltözetre 20 rft., együtt a most meglevő hatnak kellene mintegy 600 ft."; kapnak pedig 1600 ft. tőkéjükből 80 ftot, szántóföldjükből (195 véka a 3 fordulón) kertjökből stb. megint koronként több-kevesebb összeget, mit a 600 ftból levonva, ma -

APÁCZAKLAÍSTROMOK

ERDÉLYBEN.

71

rad a fennebb szükségesnek mondott 478 ft. 6 kr. Ez összegből azon esetre, ha 6 gyereknek alapíttatnék hely, nem lehetne levonni, mivel az mind rajok menne; ha pedig nyilvános iskola állíttatnék, s a mostaniaknál derekabb apáczák jőnének ide, kik a kor kivánsága szerint tudnának nevelni, minthogy Kolosvárt a tanács jelentése szerént egy gyerek tandíja 83 rft., hatnak tandíját egybe vetve, maradna pótlandó 395 ft. 6 kr. Az épületek — iratik a jelentésben — oly állapotban vannak, hogy az elmenők szánakoznak r a j t u k : a zsendelyezés elrothadt, szél és eső szabadon megy be a falakra és boltokra, sőt a verebek is bejárnak a fedélbe, gerendák, padlás, szarvazat alig ha tűzre is jók lennének, úgy megrongálta a régiség, a falak oly gyengék, hogy életveszélyes a köztök lakás." Ennek következtében 1779-ben april 14-ki udvari leiratban a Tertiariák háza kijavítására utalványoztatok 1781 rft. 47 kr., az apáczák sorsa javítására pedig 200 ft., együtt 1981 ft. 47 kr., melyek közöl az első összeg május 20-ki külön rendeletnél fogva építési felügyelő Pál Sámuelnek két ízben, és pedig most elsőben 800 ft., az utolsó — május 1 - teil számítván •— r észletenként Benkő Mihály kolosvári plébánusnak rendeltetett kiadatni. így lőn szerencsés ezen apácza-szerzet szinte fél századig tartott kérés és könyörgés után a magas udvartól 200 ftnyi segélyt nyerni. Azonban ezt is drága áron, mert még ez esztendőben rendeltetett felsőbb helyről, hogy a birodalom többi részeiben divatozó szokás szerint Kolosvárt a Tertiariákhoz is hozassék be a normális tanrendszer, s az elemi iskolákat végzett leány gyerekek utasíttassanak a Tertiariákhoz járásra és tanulások tovább folytatására; a vallást pedig tanulják mindnyájan az Akadémia templomában, hová a gyerekeket mindannyiszor kísérje el s ügyeljen rájok egy öregebb apácza, ott pedig oktassa egy barát, a ki magyarúl és németül is tud. E rendszer behozása a Tei'tiariákra nézve az egykori feloszlás csiráját rejté magában. Eddig sem sok kegyben részesültek, mert p. o. 1778-ban azon kérésök, hogy nekik is — szebeni testvéreik példájára — ingyen só adassék, 4492 sz. alatt egyenesen megtagadtatott; ezen túl pedig azon egyen kivül, hogy 1783-ban a gyerekek tanuló szobája fűtésére fára 30 ftot nyertek, a sorsnak csak mostoha pillantásait tapasz-

72

JAKAB ELEK.

talták. 1781-ben ugyanis csekély (200 ft.) bizonyos jövedel mokből mindjárt egy rendes német nyelv tanítót kellett fogadniok. Ez év májusa 20-ról olvastam egy nyugtát Anna Benigna Dollinger (Fejesin) aláírással, melyben azon nő elismeri, hogy a Tertiariáktól németnyelv-tanítási évi díjának felét (15 rft.) felvette; tartott ez 1785-ig; már ekkor nem elégedtek meg ez összeggel; olvastam Lostainer Lenardnak a Tertiariáknál normális tanítónak ez évben az udvarhoz az iránt beadott kérelmét, hogy a kamarai pénztárból ezen 30 ft. mellé még más 30 forint is utalványoztassék. Később 1786-ban Barbasathin Erzsébet új németnyelv-tanítóné még tovább ment; ö bepanaszolván a Tertiariákat, hogy azok németül nem tudnak, hogy kosztjok rossz, szállásuk kényelmetlen, neki azokkal élnie lehetetlen: kérte a kormányt, emelné fizetését 100 ftra, más szóval, hogy a Tertiariáknak adott alapítvány felét azoktól, mint a kik az intézet czélját elémozdítni nem képesek, vegye el, s adja neki. Ezen'kérvény hát-lapjára a segédtanító (Catecheta) ily bizonyítványt írt: Ita est et ego propter lnurhanitat.es praedictarum Tertiariarum jam nauseo frequentare scholas. F. Camillus Stödlein, praedictae Seholae catliegeta. Minek következése elvégre is az lett, hogy az 1782-ben kiadott azon kir. rendelet, mely a klastromon kivül magánosan élő Tertiariák feloszlatását parancsolta, ámbár akkor azon okból, hogy 'ók együtt vagyonközösségben, bezárva éltek, s tanítás által a köznek javára vannak, el nem töröltettek, mindazáltal most ezen panaszok, úgy a kormányszéknek korábbi feljelentéseiben tett azon észrevétele alapján, hogy ők az ifjúság magasb erkölcsi kiképezésére alkalmatlanok, ezen 1787-il? év elején rájok is kitérjesztetett, — feloszlatásuk, javaiknak a kolosvári tanács általi lefoglalása, megbecsültetése és eladatása, az ott tanult ifjúságnak a városi plébániai oskolába átszállítása s továbbra ott tanítatása, 907 ft. k. sz. alatt hatáa

/

rozottan kimondatott, s hogy a kamarai fizető hivatal martius 15-től kezdve minden apáczának havonként 10 —10 forintot fizessen, az általuk vett 230 forint pedig fizettessék a most beállított német és magyar tanítónénak, véglegesen elrendeltetett. Erre a kamarai fizető hivatal visszaírt a fökormányszéknek , hogy nincs tudtára: kik és hányan vannak ezen

APÁCZAK LASTROMOK ERDÉLYBEN.

73

apáczák ; de egyszersmind azt is jelentette, hogy e változást előre nem tudván, eddigi szokás szerint már a kolosvári 30 di hivatalt felhatalmazta az egész 230 ft. évi járandóságnak a volt apácza-szerzetnek leendő kifizetésére; utasítást kér tehát arra nézve, mit tegyen ezen előre kifizetni rendelt összeggel ? visszavegye-e vagy ne ? Részéről ajánlaná, hogy az hagyatnék az illetőknél, mivel javaik amúgy is a tanítási alapé lesznek. Ennek következtében a kormányszék abba bele is egyezett, a 200 ftot pedig (mivel a télnek vége levén, a volt apáczák a fára utalványozott 30 ftot jogosan vették el) az ú j két tanítónak ismét kifizettetni rendelte. Érdekesnek látom a feloszlási bizottság eljárásáról tett jelentését, mint a dolog részleteit nagyon híven elétüntető adatot, terjedelmesebben érinteni. „Bertalan János város főbírája és Kolosvári Miklós föharminczados — így hangzik azon jelentés —- mint a főkormányszék részéről kinevezett biztosok jelentik mártius 26-ról, hogy azelőtti napon a kolosmonostori uradalom gondviselője mint a püspök biztosa jelenlétében a Tertiariákhoz menvén, felolvasták a feloszlató kir. rendeletet, előkérték a kulcsokat, megeskették az apáczafőnököt (Békési Juliána volt) vagyonaik igaz bevallására, elé kérték irományaikat és okleveleiket, s azokat a fiscalis provisornak átadták; javaikat leltárba foglalták, mely alkalommal b. Perényi Borbára és Karácsonyi Kristóf tiltakozást adtak be, egyik az ő általa a maga számára maga költségén épített bizonyos szobáknak, a másik az ö általa egy Tertiaria-növendéknek tanítására és tartására alapított 500 forintos kötelezvénynek inventálása ellen; maguknak az apáczáknak meghagyták, hogy hónaponként 10 ft. nyugdíjjal további rendelésig még együtt maradhatnak, magán holmijöket feljegyezve átadták nekik, templomi holmijöket ellenben a fiscalis provisornak (ki azt később megőrzés végett a szebeni plébánushoz küldötte át); a tanítás folytatását ideig-óráig náluk hagyták, azonban kötelességökké tették, hogy rendi öltönyüket 14 nap alatt levessék." Erre a főkormányszéktől a Litteraria Comissio közbejövetelével a következő határozatok tétettek: 1) a fiscalis provisor vegye magához a külsőket tárgyazó leveleket, azokat becsültesse meg, s árverés útján adja el; 2) 45 forintot 2 4 % krt. tevő'adósságukat fizesse k i ; Pe-

74

JAKAB ELEK.

rényi Borbára báró kisasszonynak további rendelésig szállást engedjen; a kamarai íizetö hivatalnak megíratott, hogy a szétoszlatott apáczák közöl név szerint és bizonyosan csak fonok Békési Juliánná lön bejelentve, a többiét a 30-di hivataltól megtudhatja; én egy 1787-ki dec. 26-án költ hivatalos jelentésben e szerint láttam följegyezve: „az öregbik volt néne 74 éves (neve itt sincs kitéve), a második Juliánná néne 44, Ágnes néne 46, Andrási Euphrasia 40 éves". így tehát a 10 forint nyugdíj ötnek rendeltetett kiadatni, mivel a hatodik, t. i. a priorissa Békési Júlia, még ezúttal az iskolánál maradván mint ilyen, az egyik rendes tanítói díjt 115 ftot vette Az ekkor készült leltár szerint az apáczák lefoglalt javai közt volt 1 ezüst húszas, egy ezüst 17 kros, egy ezüst 7 kros, ezüst garasban 1 ft 15 kr. rézben 1 ft. 3 kr. átadatott 15 d. közalapokban levő tőkékről szóló eredeti oklevél. Ezeken kivül volt a Felszegi Klára-féle töke 1000 mfor. 5 száztólira kiadva magánosoknak, Karácsonyi Kristófnál 500 ft., melyet az 1772-ben martius 12-én alapított és 6 száztólival kamatoz, együtt 1253 rft. és 42 kr., leánykák tartási és tandíjáért volt kün 163 ft. 8 3 / 4 kr., egy major volt becsülve 500 ftra, volt 10 d. szántóföld, szőlő és r é t , az Óvárban 315 szám alatt egy ház, mit 6602 ft. 44 kra becsültek; a b. Perényi k. assz. által épített lakrész becsültetett 563 ft. 55 kra, gabona volt 3 ft. 6 kr. árú, efelett szalmás gabona, két ló becsülve 60 ftra, egy istálló 10 ftra 30 kra, széna 22 ftra, szalma 1 ftra, együtt 83 ftra 30 kra, bútor és konyhaféle 26 ft. 11 kra, efelett a templomi díszletek stb. Adósság: a szolgának, kocsisnak, majorosnak, kéményseprőnek, lovásznak, boltosnak, adóba, volt 45 ft. 24'/ 2 kr. Eladott bútorok árából bejött 130 ft. 9 % kr. Felterjesztetvén az udvarhoz ezen feloszlatásról készült jegyzőkönyvi jelentés? onnan ismét és már most másodszor tétetett azon határozat, hogy a Karácsonyi-féle alapítványt illető irományokat küldjék föl, a passiv adósságokat fizessék ki, az activ adósságokat szedjék fel, a fekvő javakat árverés útján adják el, b. Perényi Borbára k. a. szállását hagyják meg, mivel halála után úgy is csak az intézeté lesz, s ha valamely vásár következnék, 563 ft. 55 krig elégítsék k i ; ha a két tanítónak való helyiségek alkalmasak, maradjanak meg, ha nem, fogadjanak

APÁCZAK LASTROMOK

ERDÉLYBEN.

75

mást számukra. Ez alkalommal az előbbi 10—10 ft. havi díji rendelet módosításával minden apáczának 100 ft. évi nyugdíjadatni határoztatott, ha pedig a szükséges két tanító valamikor a most élő Tertiariák közöl választatnék, s azoknak azon 230 forintot is húzni kellene, melyet eddig a testőrségi alapból vettek : ez esetben az azok részére a kamarai pénztárból utalványozott 100 —100 forint bentartandó. Ez lön vége e szerzetnek. Ezen túl kezdik őket Ex-Ter tiar iáknak, feloszlatott szerzetes nőknek nevezni; házuk átalakíttatván, hosszas ideig szolgált a tartományi számvevőség hivatali helyéül, a lakdíjt érette az ország fizette a vallás-alapnak, mint a mely az apáczák nyugdíját fedezni köteleztetett. 1812-ben vették át a város nevében a tartományi exactoratustól Ágoston István és Streicher senatorok, miután mindent összeirattak. 1816-ban eladták az alapítandó országos kórház számára 7001 pfton, s egy része (5480 ft.) Keresztes Antalnak, más része (1521 ft.) Bartsai Jánosnak adódott ki 6 p. c. kamatra, s az itt volt iskola tettleg ekkor ültettetett át a parochialis iskola kebelébe. E szerzet activ tőkéire vonatkozólag különböző időkben a következő hiteles adatokat láttam : 1753-ki hivatalos iromány szerint Medgyes szék tartozott a Clarissáknak 2000 rfttal; egy 1808.'octob. 31-kén költ hivatalos kimutatásban a kolosvári Ex-Tertiariáknak a 17. tételszám alatt volt 40,771 számú kötelezvénye a bécsi udvari kamaránál, szólott 1120 ft. tökéről, mely kamatozott 3V a pctet, ugyanazoknak a 18. tételszám alatt volt egy más 40,770 számú kötelezvényök 20 ftról 20 krról szóló, kamatozott pctet. Magán helyen volt a 4. tételszám alatt Telman András és Kolosvári Józsefnél 833 ft. 20 kr. 5 pctre kiadva. Meg kell még e helyen említnem egy 1710-ben május 8-ról költ elismerő és kötelező írását a nagyszombati Clarissa-szerzetnek, melyben kötelezik magokat arra, hogy azon 3000 mftból, melyet Apor István 1698. mart. 9-én költ végrendeletében az Erdélyben legelőbb felállítandó apácza-szerzetnek hagyott oly föltétellel, hogy addig annak kamatát a pozsonyi és n.-szombati nöszerzetek vegyék, felvettek 1000 ftot, úgy, hogy mihelyt egy klastrom Erdélyben megalapúl, azt rögtön átadják ; mire nézve le is kötik mindennemű bárhol találtató javaikat. Hogy került ide ez iromány? Fel-

76

JAKAB ELEK.

vette-e valamelyik erdélyi nő-szerzet? Kinél volt az Aporféle másik 2000 ft. ? oly kérdések, mikre nézve utasító adatokat sehol felfödözni nem tudtam. Megemlítni — úgy vélem — nem volt helyén kivül. Feloszlatásuk körülményeit jellemzően festi azon kérlevél, melyet az 1790-ki országgyűlésre sérelmeik orvosoltatása végett adtak be, s melyben egyebek közt így szólnak: „A mi alapítónk — igy hangzik az — Felvinczi Klára asszony 1733-ban minden ingó és ingatlan javait, óvári házát, szántóit, kaszálóit, majorját, felkelhetőit, s e felett 1000 mftot hagyott nekünk Erzsébet-apáczáknak, oly föltétellel, hogy klastromi fenyíték alatt élnénk, s a gyarlóbb renden levő leánygyermekeket számokra nyitott oskolákban isteni félelemre és kézi munkára tanítanék. Mi a város és vármegye tudtára ezen klastromi életre s ahhoz rendelt jószágocskákba még azon, 1733-ik évben beigtattattunk, s tanítási tisztünket buzgón és a vallások különbsége nélkül egész szerencsétlen eloszlatásunkig véghez vittük ; klastromi életünket az erdélyi püspök megerősítette, Mária Therézia fejedelmi asszonyunk nemcsak meghagyott, de sőt klastromunk jobb karba vétetésére s a mi felsegíttetésiinkre bizonyos fizetést rendelt. II. József császár is minden Tertiariákat eltörlő rendeletében minket eleinte megkímélt, azért, mivel munkásságunkat hasznosnak találta. De azután nem sokára a német nyelv tanítása klastromunkba behozatván, az élelmünkre rendelt 200 for. ez úton kezünkből kivétetett, idegen német mestereknek adatott, miből két rossz következett ránk : először az, hogy az ilyen fenyítéken kivül élő személyek klastromunkban a fenyítéket megtágították ; másodszor, a kiszabott fizetéssel meg nem elégedvén , minden esztendőben többet kivántak , melyet, mivel magunkat többnyire kézi munkánkkal tápláló szegény fejünk meg nem adhatott, elárultattunk, mintha a német nyelvet nem szeretvén, sem őket tartani, sem tanítni nem akarnánk. Innen következett az, hogy a tanítás levén előbbi megmaradásunk főbb oka, II. József előbbi rendelését megmásolta, s minket 1787-ik martius 15-én eloszlatott, vagyonainkat részint a fiscus kezébe, részint kótyavetyére bocsátotta. Szerzetes házunk, majorunk, szántó földeink, kaszálóink, kevés capitalisunk elfog-

APÁCZAK LASTROMOK E R D É L Y B E N .

77

laltattak , templomunk megfosztatott, az oltárok lehúzatván, oltári — 1000 mftot érő — készületeink elvitettek, mi holnapszámra kiszakasztott 10 r. ft. pensióval hajdani csendességünkből kizavartattunk, s nyugalmunktól erőszakosan megfosztatván, egy ismeretlen polgári életmódjára szoríttattunk. Bizonyságul hívjuk mind a várost, mind a vármegyét, mind az egész fejedelemség azon tagjait, kik a mi életünk folytatását látták, tapasztalták, hogy soha oly tetemes hibát mibennünk nem tapasztaltak, melyért ezen romlásunkat megérdemelhettük volna. A mi életünk folytatása együgyű volt, szegény volt, foglalatosságunk szerzetesi szertartásainkon kivül olyan kézi munka volt, mely gyarlóbb nemet illet, és a mely minden rendeknek hasznára czélzott s egyszersmind jövedelmeink fogyatkozását pótolhatta, — fövebbek pedig, a leánygyermekeknek isteni félelemre, olvasásra, írásra, kézi munkára való tanítása Szükségen kivül talán nem volt helyes bennünket romlásunkra ezélzó vádolással veszíteni el, annál is inkább, mivel a német nyelv tanítását sem klastromi házunk felállítója nem kívánta, sem az ország nem várhatta azt a magyar hazában született és neveltetett magyar leányoktól, hogy németül tanítsanak, vagy taníttassanak, sem vékony tehetségünk nem engedte, hogy a külső német mesternéknek esztendőnként növekedő kívánságukat teljesítsük. Kérjük tehát — így végződik a folyamodás — a nemes ország rendeit, eszközöljék k i , hogy 1000 for. tőkénk, szerzetesi házunk, templomunk, templomi készületeink, külső Farkas-útezai majorságunk volt állapotjukban, szántó földeink, kaszálóink, házi portékáink, templomunk, oltáraink árra pénzül adassék vissza," Azonban e folyamodványnak eredményét az országgyűlési irományok között nem láttam. így tengődtek ők árvák gyanánt halálukig. Egyikök, Járai Teréz, 1809-ben lön eltemetve a helybeli barátok kriptájában, Békéssy Julianna nyugdíjas apácza 1818-ban april 26-án 80 éves korában; a többinek hol létéről s halála helyéről és idejéről nincsenek adataim. Egy „Mányi" néni nevűről ma élő öreg urak is emlékeznek. Kolozsvárt élt, buzgóbb házakhoz bejáratos volt, szerény, kedves társalgású nő volt. Minő rangú apácza volt ? mikor ? hol halt meg ? nincs tudomásomra , . . , ,

78

JAKAB ELEK.

Hogy az olvasónak e tárgyról bevégzett ismerete legyen, saját levéltáruk adatai után még meg kell említnem, miként vétettek föl e klastromba az apáczák, jelesen miként öltöztek fel, s állották ki a próba évet ? Minő volt belső szervezetők? Mik szabályaik ? A beöltözés így történt: A lelki anya, egy e végre határozott ének eléneklése után, melyet a Tertiariák is énekeltek, az e végre egy padon előre letérdelt új menyasszonyhoz járult, szentelt vízzel megfecskendette, kezébe keresztet adott, és ismét más éneket énekelt; ezután kezébe égő viaszgyertyát adott, megint új éneket kezdett, mit a Tertiariák is háromszor énekeltek el; ezután rövid mise mondatott, s erre a lelki-atya kérdezte a menyasszonytól: Mit kivánsz? Amaz felelte: Tisztelendő atyám, testvérek és nénék! Az Isten szerelmére kérem Sz. Ferencz harmadik rendének öltönyét, hogy jobban szolgálhassak Istennek, megtarthassam szabályait és Isten parancsolatit; ezután rövid beszéd tartatott, ismét megkérdezték : Megmaradsz-e kérésed mellett ? mire az felelvén, a lelki atya azonnal imádságra hívta fel a jelenlevőket Istenhez, hogy az illetőt szándékában erősítse meg; ezután az oltár elé térdelvén, több rendbeli litániákat énekelt el, ezután újból imádkozott, kérte a felavatandóra Krisztus kegyelmét, a ráadandó öltönyt és övzsinórt szentelt vízzel befecskendette, s levetvén palástját áldó szavak s buzgó kérések között új öltönyébe öltöztette fel, körülövezte, kezébe keresztet és viaszgyertyát adott, s térdre borúla, a szent Lélekhez imádkozott, úri vacsorával éltette, s ezzel vége lett a beöltöztetésnek. Kitelvén az év, s kiösmertetvén a növendéknek élete, hajlamai, erkölcse sat. fogadás-tételre az illető főnök vagy pap adott engedélyt. Az szintúgy ment véghez, mint a másik, hasonló énekek és imák között kérdezték meg: mit kiván, s erre az illető felelte, hogy fogadástételre akar kéredzni; erre rövid beszédet intézett hozzá a lelki atya, s így tovább csaknem mint az előtt, megáldotta az övet, gyűrűt é3 öltönyt, mindeniket megfecskendette szentelt vízzel, s különböző áldások között felöltöztetvén belé, újból imádkozott érette, végre a fő lelki atya előtt térdre borúivá, ím e fogadást tette: vÉrt N. N. Isten parancsolatai iránt örök engedelmességet, életemben örök szüzességet, e szerzet szabályainak megtartá-

APÁCZAK LASTROMOK ERDÉLYBEN.

79

sát ígérem és fogadom, Erre a lelki atya az örök élet ígérete mellett a menyasszony ujjába húzta a gyürüt, e szókat mondv á n : „Eljegyezlek téged Jézus Krisztusnak, az Atya fiának, ki téged sértetlenül őrizzen meg. Vedd a hit gyiíriljét, a sz. lélek jelét, hogy Isten menyasszonyának hivassál, s örök koronát végy. Atya, fiú, sz. lélek nevében." Ismét ének, és végre egy buzgó imádság és mise-hallgatás után a fogadást tevő úri vacsorát vett, ezután neve a nénék névlajstromába íratott, ha maga írástudó, önmaga, ha nem, más által, oda írván a fogadástétel évét, hónapját és napját. A mi belső szerkezetöket illeti ez kilencz fő ponton sarkallik : I.) Leo pápa szabályainak ötödik pontja szerint: ez atyafiság-liázának elöljáró fejének kell lenni ; e szerzetnek tehát elöljárója, egy anya (mater) legyen, annak az alatta való nénék (soror) engedelmeskedjenek. II.) A különzés visszavonást és romlást okoz, akárminemü rendek között is, annál inkább szerzetes házaknál; egy asztaluk, egy konyhájuk legyen tehát mindnyájoknak, külön magának étket vagy egyebet egyik se készíttessen; a ki elégséges ok nélkül a közebédről elmarad, az nap böjtöljön kenyeren és vizén > az itt tanuló leányok nem értetnek ide. III.) a betegek e szabályok alól kivétetnek, ezeket mint testvérét ápolni és mindenkép segítni mindenik köteles. IV.) Reggeli és östeli könyörgésen mindnyájon jelen legyenek, reggel öt órától x/tl hatig, úgy östve is a maga idejében. V.) a kapu mindenkor álljon bezárva, kivált férfi be ne bocsáttassék; a ki beszélni akar valakivel, az elöljáró hírével csak az ajtónál vagy az első házban az előljáró vagy arra rendelt személy jelenlétében beszélhet. a ben való dolgok titokban maradjanak, ki senki ne vigye. VI.) Munkálkodni kötelesek az előljáró rendelése, nem a magok akaratja szerint; ajándékokat csak az egész klastrom javára lehet elfogadni és felhasználni. VII.) Valamelyiknek maga számára különösen tanítványt venni fel nem szabad. VIII.) Az elöljáró híre nélkül egy is városra ki nem mehet; mikor a tanulók misére a templomba vagy vallástanulásra mennek, mindig legyen egy velők a nénék közöl. A klastromban levő atyákkal sem szabad beszélgetni a gyóntatón kivül senkinek. IX.) Ha fogyatkozást vesznek észre az elöljáróban, azt szeretettől, nem gyillölségtöl vezéreltetve, megjelenthetik ; ők ellen-

80

JAKAB ELEK.

ben egészen a matertől függnek. Szabályaik nevezetesbjei ezek voltak: a) Ezen harmadik Rendbe beveendő nénéknek a római keresztény anyaszentegyház rendithetlen híveinek kellett lenni, az eretnekségről nem gyanúsoknak, nem házasoknak, adósságtól menteknek, testben egésségeseknek, lélekben készeknek, semmi nyilván való rossz névvel be nem mocskoltak nak, megbántódott felebarátjokkal megbékélteknek. Mindezekről a bevétetni kivánkozót ki kellett kérdezni; b) miután a próba-köntöst valamely klastromban esztendeig viselték (minek közönséges posztóból kell lennie) s jól viselték magokat, annak a klastromnak ajánlására vallomástételre felvétetnek, hármat levén kötelesek megigérni: Istennek és elöljáróinak engedelmességet, vagyonközösséget és szüzességet• c) böjtölni bizonyos napokon kötelesek, útonjár ók, betegek, erőtlenek szükség idein megszeghetik ; d) misére mindennap elmenjenek ; e) elöljárójuk anyá-nak mondatik, választatik a klastrom által, de úgy, hogy örökös ne legyen , hanem bizonyos ideig való; f) ruházatjok felettébb gondos és furcsa ne legyen, a hiúságot és testi ékességet ne tekintsék, hanem egyedül csak a testnek alázatos és szükséges befedező ruházatját; a fejedelmek, nagy urak és asszonyok házaitól vonják el magokat, a hol az Ur mondása szerint a világ puhasági vannak ; tánczos játékok, tréfák, komédiás és alakos játékok nézésére ne menjenek ; g) ha valamely néne megbetegszik, az anya mindennap egyszer maga vagy más által látogassa meg s szükségeit fedezze ; h) egy vizsgáló főpapi személy minden esztendőben egyszer vizsgálja meg a szerzetbelieket; i) ha valamelyik meghal, temetési tisztességének pompásan véghez viteléről az anya gondoskodjék, melyen minden néne jelen legyen, és senki addig el ne menjen, míg a test el nem temettetik, a temetés végén énekeljék el ez éneket: Adj örök nyugodalmat uram! és az örök világosság fényeskedjék neki! Végre e három fogadástétel a fő teendőjök : 1) szegénységi fogadástétel, nem lehetvén semmi magántulajdonuk. 2) Szüzesség vagy özvegyi tiszta élet, mert a fogadás után férjhez nem mehetnek. 3) A berekeszkedés. (Azon példánynak eredetije, melyből én e szabályokat kivontam, 1521-ben költ Romában, megvan a volt Tertiariák levéltárában Kolosváron a Ferencz-rendiek klas-

81

APÁCZAK LASTROMOK E R D É L Y B E N .

tromában, kiknek szabadelvű közlékenységökért legszívesb köszönetet mondok.)

III. Csík-somlyói Ferencz-szerzetü Tertiariák. E szerzetes nők szent Ferenczről neveztettek, az emberek társaságától elvonúlt, magokat istenes életben gyakorló, s munkájok gyümölcséből élő asszonyok voltak; a nép, derékuk kötőjéről kordás leányoknak hívta őket; lakhelyök Csík-Somlyó volt; nem éltek klastromban, hanem kettő-három együtt, bérelt házban s vagyon-köz ősségben, Tertiaria-öltözetet viseltek, a somlyói templom és búcsújárások körül szolgálatokat tettek, szegényebb rendű katona leánykákat írni, olvasni tanítottak, sat. házat részint a Ferencz-szerzetüektől vettek ki templomi szolgálatjokért, részint pártfogó földes uraktól bizonyos házbér mellett. A történetírás ott kezd róluk tudomást venni, a hol fennállásuk végződik. En legalább azelőtti életökrol, viszontagságaikról sehol semmit nem olvastam. Megjelenvén 1782-ben martius 20-án (az erdélyi főkormányszék april 11-én hirdette ki) azon udvari rendelet, melyben a klastromon kivül élő Ferencz- és Clarissa-rendü Tertiariák eltöröltettek, s ruhájokból kivetközés, javaiknak a kincstár számára bevonása parancsoltatott, Gr. Batthyáni Ignácz katholikus püspök 1785 ben jul. 24-én panaszolt a kormánynál, hogy a csík-somlyói Tertiariák ugyan rendi öltözetöket levetették; de még mind együtt élnek. O tehát — úgymond — meghagyta az odavaló papnak, hogy azok házait adja el, s árrukat a lehető alapítványokkal együtt küldje föl a vallási pénzalap számára ; de azon asszonyok különböző kifogásokat tesznek, tett költségeikkel mentegetődznek, a katonai kormányra hivatkoznak, mely az ő házaikat, mint katonák birtokát, saját hatósága alá tartozónak állítja, és onnan pártfogást kértek s nyertek is; egyúttal fölküldötte az ott levő Tertiaria-asszonyok névlajstromát, melyből kitűnt, hogy a Somlyó hegye alatt, Jerikó nevü helyen, a Ferencz-szerzetüek helyén laktak : Bothár Anna és Simon Anna két kis házban, Dénes Ágnes, Nagy Kata és Bodó Anna más három kis házban, melyeket magok építtettek, Sándor Anna és Gothár Éva ketten egy, külön, ál Tört

Tár

XIII. köt.

^

82

JAKAB ELEK.

táluk kijavított házban, együtt tehát heten. A klastromon alól Lázár István telkén inagok építette házban laktak : Jankó Anna és Péter Judith, földes urok házában : Antal Mártha, Tamás Kata, Márton Klára, Tamás Ilona, együtt tehát öten. A seminarium telkén ketten önmagok építette házban laktak, ú. m. Sárosi Sára és Gergely Katalin, Vítos Anna pedig a Salamon István székely katona házát építtette meg, együtt tehát voltak 15-en. Mindezekről a püspök azt jegyzi meg, hogy némelyeket közölök a Ferencz-rendüek tartottak egyházi és isteni tisztelet körüli szolgálataikért, mások házi munkájok után éltek; semmi közsegedelmet nem kaptak, az egyházi államhoz nem testületként tartoztak, hanem csak mint magánosak, 42—66 évesek voltak. A főkormányszék a panaszra átírt a föhadvezérségnek, s ez ugyanazon évi october 13-ról felelte, hogy a kir. rendelet csak azon Tertiaría-épületekre terjedhet ki, a melyek közalapítványokból épültek, nem pedig azokra is, melyeket ők a magokéból építtettek ; egyébiránt azt a felvilágosítást adja, hogy Gothár Évát és Sándor Annát gr. Mikes vette oltalmába, hogy ezek az általuk lakott telket egy Tertiana elődüktől véghagyományilag bírták, s magok építettek rá házat; némelyek közölök a somlyói templom körül szolgáltak, az ottani egyház és egyházi eszközök tisztán tartására ügyeltek, mások a netalán hozzájok küldött határőrök gyerekeit tanították; egyébiránt pedig valamennyien kézi munkájokból éltek, házaik közöl négy katonai, három polgári, kettő papi telken van, havi bérök együtt 30 ft., összes költségük — mi szétoszlatásuk miatt megtérítendő — az általuk tett építményekre 85 ft. 20 kr. Egyébiránt a katonai hatóság alá tartozók közöl három már üresen hagyta helyét, a negyedikre nézve is intézkedés van téve; a seminarium helyén levöket , a kik egyébiránt szerzetesi öltönyeiket levetették, a helybeli pap meghagyta. E két hivatalos iromány közötti különbség kiegyenlítésére a polgári és katonai kormány vegyes bízottságot rendelt, s az 1786-ban január 25-én ily felvilágosítást adott : Először a Jerikó nevü helyen lakó Tertiaria-leányok kettőn kivül mind külön kerítésü házakban laktak, csak Bothár Anna és Simon Anna laktak együtt, s ezek már el is távoztak, a plébánns eladta házukat; ezt a Ferencz-szerzetüek

APÁCZAK LASTROMOK ERDÉLYBEN.

89

zálogban bírták, de most kiváltotta egy Csíszér János nevü székely katona; Dénes Ágnes, Péter máskép Nagy Kata és Boda Anna hárman laktak együtt, ezt is Csíszér J. kiváltotta a szerzettől, Gothár Éva és Sándor Éva viszont együtt laktak, zálogos telken, mit a szerzettől kiváltott Bartalis nevü székely huszár. A falu más részében Jankó Anna és Péter Judith, Lázár Pál telkén két házban laktak, kézi munkájokkal fizették házbéröket. Antal Mártha is ott lakott, s nem koldulásból, hanem kézi munkájából építette házát, aratott, font, szőtt, sat., mint zsellér úgy nézetett. Sárosi Sára és Gergely Kata a seminarium telkén laktak, mindkettőt Lázár Pál vette meg. Harmadik részében a falunak laknak Vitos Anna, Salamon gyalog katona telkén, Tamás Kata, Márton Klára és Beteg Péter özvegye ismét Lázár Pál telkén, magános nem alapítványi telkeken lakván, meg nem becsültethettek. Innen látszik — mondja a bizottság — hogy azok nem együtt, egy helyen, hanem kölönféle helyeken laktak, nem koldulásból, hanem szövéssel, fonással, s mezei munkájok után éltek, egyéb világi gondoktól magokat elvonván; a Ferencz-szerzet templomát gyakorolták, parochiákon nem levén az isteni tiszteletre oly módjok, magok viselete egyen kivül kifogás nélkül való volt. Ezeknek eléterjesztése után azt is jelentette a bizottság, hogy azon Tertiariák hozzá folyamodást adtak b e , melyet ő a kormányszékhez felterjeszteni kötelességének tart, és a melyben kérték, hogy szerzetesi köntös nélkül engedtessék meg nekik zsellérkepen Somlyóra visszamenni, mert ily vén korukban atyjokfiai nem jó kedvvel fogadják házukhoz. A fő kormányszék átírt a kath. püspökhöz, a főhadivezérséghez, a dolog kiegyenlítődött, a kérelmes nőknek a fő kormányszék részéről ily tartalmú rendelet adatott k i : 0 felsége akarata csak az volt, hogy a vallás színe alatt koldulással és a többi honlakók terhelésével él'ó haszontalan emberek száma az államban ne szaporodjék; ennélfogva megengedtetik, hogy a folyamodók magoknak szállásról gondoskodhassanak, csak hogy azok a falu sorában legyenek, ök pedig polgári köntöst öltve munkával éljenek, s koldulástól tartózkodjanak. így lőnek a magános buzgólkodók a társaságnak ismét visszaadva ; klastromot ugyan nem képeztek, sem valami külön szerzeti rendszabályokhoz 6*

84

J A K A B ELEK.

nem tartották magukat, azonban öltüzetök, foglalkozásuk, erkölcseik, nevök mind megannyi indok arra, hogy e helyen megemlítsem, és a mennyire lehetett, ismertetésöket adjam.

IY. Karoly-fejérvári irgalmas íiónék klastroma. Alapította erdélyi kathol. püspök Haynald Lajos 1858ban. Lakásuk van az alsó városban a piaczon. Eddigelé vannak négyen; tartoznak a szent Yincze által alapított rendhez; a szerzet eredeti rendeltetése a betegápolás és leánynevelés • jelenben van 230 növendékök; tanítnak magyarul és németül ; ruházatuk fekete öltöny, fehér föveggel; örökös fogadalom által nincsenek lekötve, a mikor tetszik, kiléphetnek , de a rend is elküldheti, mikor kötelességeiknek nem felelnek meg, míg benn vannak, a szabályokat megtartani kötelesek ; még eddig egy sem hagyta el állomását; egész nap el vannak foglalva — írja egy dologismerő — kitől ez adatokat nyertem , s mégis jó kedvűek. „Nagy befolyással van, erre — úgymond — szabadságuk érzete, és a katholicismus felséges szelleme /" Alaptőkéje a következőkből áll: 1) Erdély felejthetlen katholikus püspöke Csik-Tusnádi Kovács Miklósnak egy hátrahagyott fekvő birtoka, az úgynevezett „Nemesek réteu , ennek értéke 3040 pf. 2) Ugyanazon köztiszteletben élt és boldogúlt főpásztornak egy leány nevelésére hagyott 800 pftja. 3) Haynald Lajos erdélyi katholikus püspök által egy katecheta számára tett 2000 ft., építésre és teleknagyobbításra adott 13,000 pf., az apáczák fizetése alapjáúl úrbéri papírban tett 7000 pf., a tőkék épen fentartása czéljára adott 500 ft., együtt 22,500 pft alapítványa. 4) Ráduly János prépost által ajándékozott fekvők értéke 4200, együtt pénzben 23,500, fekvőkben 7240 f., együtt 30,740 f. Minthogy lesznek olvasóim között, kik az érintett szerzet rendeltetésével annyira nem ismeretesek, hogy a mondottakból magoknak a dologról tiszta fogalmat képezhesse nek, szükségesnek látom némely részleteket ide jegyzeni. Az irgalmas nők szerzete az ezelőtt épen 200 évvel 1660-ban meghalt Szent Vincze által s az ő nevére alapíttattak. Az indokok voltak , hogy a nőnem átalában [érzékenyebb, részve-

APÁCZAK LASTROMOK E R D É L Y B E N .

85

vöbb, kezefogása gyöngédebb, betegekkel bánási modora szívélyesebb, mint a férfié. Innen származott a gondolat, a betegápolásra is képezni szerzetet a gyöngédebb nemből. Eleinte csak szegényebb sorsnak alakítottak társulatokat a falusi szegény betegek ápolására, majd a főrangúak is pártolni kezdették. Legelső betegápolók voltak azon 1633-ban Legras asszonyság által fölvett három falusi paraszt leány, kiket e nemes szívű asszony a betegápolásra betanított, hogy tudományukat majd később szenvedő embertársaikra alkalmazzák. Az eszme legelsőben Francziaországban terjedett el, azután Németországban. Hogy pedig annak még nagyobb kiterjedést adjanak, munkakörűkbe vonák 1) a szegény leánykák tanítását, 2) árva, talált gyerekek nevelését, 3) több városi kórodákban a felügyeletet, 4) az elitélt gályarabok javítását. Törvényeiket az emberi szeretet kútfejére, az isteni szeretetre alapították, mert abból származik —• úgymond sz. Vincze — a felebaráti szeretet; rendelték tehát, hogy gyámolítsák Isten nevében a vénséget, részesítsék a gyermeket, beteget, foglyot felebaráti szeretetök jótéteményeiben. „El lesznek ők szórva a világon, — így szólt nemes alapítójok, — épen azért sokkal nagyobb tökéletességre törekedjenek, mint a minőt apáczaklastromi élet igényel; ők nem apáczák, kik elzárkózva klastromaikba, kevesebbé vannak veszélynek kitéve, az ő klastromuk a betegek háza, czellájok egy kibérlett szobácska, kápolnájok a plébánia, keresztútjok a város útczái, a betegek szobái, clausurájok az engedelmesség, világtól elzáró rostélyuk az Istenfélelem, fátyoluk a szemérmetesség." „Öltönyük ne legyen durva szőrből, — mond tovább ugyan ő, — se ne óvja őket klastromi szigor, kötelességeik teljesítése legyen a miben magokat ezek helyett gyakorolják; télben-nyárban felkelési idő 4 óra, többször napjában imádság és elmélkedés, borital csak betegségben szabados, a betegtől semmi szolgálatot nem szabad megtagadni, ha kell éjeken át virasztani, nyavalyától nem irtózni, testi fájdalom mellett a lelkit is enyhítni . . . . Továbbá ifjúi hiúságoktól óvják magokat, időtöltésekben részt ne vegyenek, a henyélést kerüljék: az úr házában nem elég, hogy csak térdeiket hajtsák meg, szívöket kell buzgóság és jó cselekedetek által arra érdemessé tenni, hogy könyörgé-

86

JAKAB E L E K .

sok meghallgattassák . . . 20 évig pontosan teljesítvén e társulatok Sz. Vincze szabályait, elébb a párizsi érsek, azután IX. Kelemen pápa, végre XIV. Lajos is megerősítette, gazdagon adományozta, minek következtében már Sz. Vincze életében csak Párizsban 28 ily szerzetes ház létezett; a franczia legelső forradalom feloszlatta volt őket, de I. Napoleon 1807ben sept. 30-án ismét visszaállította, s azóta már 300-nál több irgalmas szerzet virágzik Francziaországban mintegy 3000 egyénnel, gyakoroltatva szenvedő embertársaikon a legnemesb emberi kötelességet. Bécsben 1774-ben alapúit a legelső, 1832-ben a másik, Magyarországon 1845 körül Szaihmáron Hám József püspök által, hol már az első években 250 kisdednél több kapott nevelést és oktatást; azonban az intézet munkássága a betegápolásra még ekkor nem terjesztethetett ki Az irgalmasok köz szabályai szerént e szerzet beteg-ápolással foglalkodó asszonyai közé fölvétetnek a 18 és 24 év közötti életkorú hölgyek úgy, ha kitünö erényüek, épek, egészségesek , tudományos előkészültséggel bírnak, aszszonyi házi dolgokban jártasok, nem félékenyek, nem kényesek, szelíd engedelmes jellemüek. A fölveendő egyén előbb bizonyos ideig jelölt lesz (candidata), azután újoncz évekre bocsátják (novitiatus), a három évi tüzpróbát kiállókat pedig a valódi szerzetesi állomásra, akkor leteszi a klastromi hitet, de a mely nem felbonthatlan, se a belépő, sem a szerzet részéről. (Lásd bővebben: Az Irgalmas Nénék szerzetének eredete és szabályai. Bécs 1849. Magyarra fordította Kolosvárt 1845-ben gr. Csáki József. 8-adr. 1 — 311.) Vájjon a fejérvári irgalmas szerzet figyelmét a betegápolásra is kiterjeszti-e, vagy tagjai csak tanítással foglalkoznak ? nincs tudomásomra. A mint értesültem, idővel Kolos várt és Székely-Udvarhelyen is alapíttatnék ily klastrom.

V. Brassói apácza-klastrom. Itt is voltak Szent-Domokos rendű apáczák, volt klastromuk, szép nagy templomuk, de a lutheránus vallás elterjedése alkalmával, midőn a katholikusok 1530-ban Brassóból eltávozni kényszerültek, a klastrom a templommal együtt el

APÁCZAKLAS I IíOMOK ERDÉLYBEN.

87

vétetett, s az apáczák többnyire férjhez mentek. (Historica Rdatio de origine et progressu Missionis Coronensis societatis Jesu in Trans'dvania ab Anno 1688. usque 1720. gr. Kemény, Collect. Manuscriptr. XXII. kötet 1696-ik évre.) VI. Volt még apácza-klastrom Tordán és Ugrán (Rieger, Jurisprudentia Ecclesiastica stb.), de hogy ezek m e l j i k rendhez tartoztak, nincs feljegyezve ; továbbá : Alsó-Rákoson és Havaiban székely földön. E két utolsó pont alattiakról többet kinyomozni nem tudtam. Kiknek alkalmuk van, fordítsák erre figyelmöket, s derítsék föl. Tőlem, dilettánstól, a századokig homályban állott nem könnyű tárgyról ennyi legyen elég.

II.

OKMÁNYOK AZ 1607, ÉS 1608. ÉVEK TÖRTÉNETÉHEZ.

KÖZLI

TORMA KÁROLY.

Bocskai Istvánnak 1606-ban december 29-én történt halálát fontos események követék legottan. A fejedelmi utódúl Bocskaitól végrendeletileg ajánlott Homonnai Bálint fellépte; ennek a porta részéről történt elismertetése ; Bocskai hü s a töröktől izgatott hajdúinak zendülése; Rákóczi Zsigmondnak erdélyi fejedelemmé választatása ; ennek lemondása; a hajdúzendülés lecsendesítése; végül Báthori Gábor Erdély fejedelmévé lett megválasztása : nyomon követék egymást. E korszakot, Illésházi korát, kitünőleg az egyezkedések korszakának lehetne nevezni. Minden adat tehát, mely e fontos korszakot, e korszaknak küzdelmeit felvilágosítni képes, mely az egyezkedések bonyolult csomójának egyes szálait kezünkre juttatja, nyereség kutató-történetirodalmunkra nézve. A kedvező véletlen lehetségessé tevé, hogy 43 darab e korszak történelmét nagy mértékben felvilágosító, sőt annak egyes részleteit kitisztázó oklevelet juttathatok kutató történészeink tárczájába, illetőleg feldolgozása alá. Az 1607— 1608. év történetének peripetiáihoz mindannyia becses adatot szolgáltat. Csaknem azt mondhatnók, hogy nincs e kornak egyetlen nevezetes személyisége, a kitől közleményünk jellemző sorokat ne hozna, a kinek nevével abban nem találkoznánk. E levelek nagyobbára derzsi Petki Jánoshoz valának intézve, ki Báthori Zsigmond idejében kincstárnok, Bocskai alatt Udvarhelyszék főkapitánya és főtisztje, tanácsos, a székelység tábornok-kapitánya (kineveztetett azzá 1605-ben), végül Rákóczi Zsigmond fejedelem idejében Erdély korlátnoka vala. E férfiú az erdélyi főrendek között esze s szónoki te-

92

TOKilá

KÁROLY.

hetsége miatt nagy tekintélyben állott, főképen Rákóczi Zsigmond idejében, a kinek megválasztásában ő volt, mint a Rudolfhoz szító felekezet egyik feje, a fő munkás. Jutalma Rákóczitól a korlátnokság elnyerése lön. Magas állása, melyet akkoron Erdélyben elfoglalt, s befolyása érthetővé teszik, hogy Báthori Grábor fejedelmi trónra juthatására az ő segédkezését igyekezett főképen megnyerni. Jószágadományokon kívüli jutalma — melyek által Báthori uralkodásának elején háladatosnak mutatá magát iránta — később az lön, hogy az 1612. május 25-én tartott szebeni országgyűlésen nótáztatta. PetJci korlátnoki állása érthetővé teszi, hogy mint olyan, többféle államirat birtokába jutott; a mely iratok azután időfolytán kezénél maradtak, s melyek -— hála a kedvező véletlennek — íme reánk is lejöhetének. Ezek az okmányok jelenleg nagyobbára a Komis grófok oklevéltárában léteznek ; s azok is, a melyek e közlemény darabjai közöl jelenleg abban fel nem találhatók, s más tulajdonos birtokában lenni említtetnek, gyaníthatólag ugyanazon levéltárból jutottak mai birtokosaik kezébe. A Komis grófok említett levéltára különösen a Petkijogon reájok jutott levelekben szerfelett gazdag; s mint az átlapozott registrumokból kivehetém, épen azon kor történetére nyújthat még több fontos adatot, a melyre e közlemény maga is kiterjed. Okom van remélni, hogy időfolytán átnézve e levéltárt, abból ez oklevélsorozatot még más, becsesbnél becsesb adattal tudandom szaporítni. Nem kívánván azon események taglalgatásába ereszkedni, a melyekre ez oklevélsorozat világot derít; még kevésbbé akarván a közlött okleveleket történetirati szempontból bonczolgatni: egyszerűen adom azokat időszaki rendben. Jegyzetekkel — egy pár mellőzhetetlent kivévén — sem kívánom nehezítni az olvasást. Miután e közlemény adatai úgy is eléggé egybe vannak fűzve , s miután bennök az időszaki egymásután is esetlegesen szinte minden hiány nélküli, a jegyzetek alkalmazása amúgy is felesleges volna. Mielőtt azonban közleményem kezdetét venné, szükségesnek vélem még azt megjegyezni, hogy én ez okleveleket mai írásmóddal kívántam adni, helyeselvén azt a nézetet,

93

OKMÁNYOK,

hogy a helyesírási hü másolat a XVI. századon innen kelt oklevelek olvasását még az avatott előtt is szerfelett nehezíti*). Ama kornak azonban szólásformákban, mondatfüzésben és szavakbani sajátságait mindenben és mindenütt megtartám. Csicsó- Keresztúron, Januarius elején, 1863. Torma

Károly.

1 Generose domine, amice nobis observandissime, servitiorum nostrorum paratissimam commendationem. Adjon Isten minden jókat kegyelmednek ez új esztendőben. Az mi kegyelmes urunk ö felsége állapotját mind Dobai Tamás uramtól, s mind az levelek páriáiból megértheti kegyelmed. Kívántuk volna szivünk szerint ha örvendetesb hirt irhattunk volna ő felsége felől, de az mit az közönséges emberi életnek folyása magával hozott arról nem tehetünk, ha az Úristen az ő felsége életének végétigy rendelte volt; most vagyon csak gondunk az előttünk álló dolgokra, és az mit ő felsége mi reánk méltatlan híveire bízott. Minthogy penig az dolgok felette nagyok, hazánknak és nemzetségünknek örökös javában járnak, mi reánk penig ő felségétől felette nagy és erős kötél alatt bízatott, tudjuk, hogy kegyelmed is igaz magyar, és hazájaszerető, az mi kegyelmes urunknak penig '") A történetkedvelök helyeslését fogná bizonynyal megnyerni egy, az Akadémia álfal a régi oklevelek másolására nézve olyformán felállítandó szabály, mely szerint ezután az 1600-on innen kelt oklevelek mai helyesírással — meghagyva azonban a nyelvészeti specialitásokat, — az azelőtt kelt oklevelek pedig az akkori helyesíráshoz mindenben híven lennének másolandók. Nyelvészetünk — hála az égnek — a kifejlettség azon fokára jutott; a régi szólamok, mondatfűzések stb. annyira ismerve s ennek folytán méltatva is vannak általa ez idö szerint, hogy a XVI. századon inneni kor helyesirási-specimeneire nyelvészeinknek többé immár szükségök nincs. Minek következtében tehát a fentebbi értelemben elfogadandó szabály teljesen indokolt volna. *'•'•) E levélre adott válaszát Körösinek lásd a VIII, szám alatt.

94

TOKilá

KÁROLY.

nem csak életében, hanem holta után is hagyományának jó őrzője, —• itt sem bizhattuk az dolgot Dobai Tamásra külömben, sot meg sem akartuk neki jelenteni, hogy addig ki ne tudodhassék, hanem azon esküttük meg, hogy valami az levelekben leszen, és ott kegyelmeddel együtt megérti, abban minden tehetsége szerint híven és igazán eljár, szolgál; titokban is tartja valameddig titoknak kell tartani; kegyelmednek sem az levelet, kiben az derék dolog vagyon addig meg nem adhatja, sem semmiről nem tractálhat, hanem elsőben arra» az mit az levelekben talál mint ő felségének utolsó dispositióját és testamentumát kegyelmed teljes tehetségével segíti, és az mely követséget az levelek által Dobai Tamással együtt most mi kegyelmedre bizunk, abban híven, igazán és szorgalmatosan eljár; melyre kegyelmed tiszti, és mostani hivatalja szerint köteles, hogy ez szerint cselekedjék ; egész nemzetünk javára penig magátul kellene reámenni. Más az, hogy mikor ezt az dolgot az más levelünkből fundamentumig megérti, egy szava sem leszen, hogy kegyelmed nem javallaná, — mert ezt Isten így rendelte, és véghez kell menni. Az dolognak penig erős, és bizonyos ratioit az másik levelünkből kegyelmed megértheti bővebben; de azt minthogy hüttel való kötelesség nélkül meg nem jelenthetjük, ez levelünk csak arra való, hogy először a mire mi itt kötelesek vagyunk, kegyelmed is azonra hüttel legyen köteles; mert az uraknak jobb részek noha nem értik az dolgot, de tudván ő felségét hogy igaz magyar, és hazájaszerető ember volt, inkább mind megesküttek, — kegyelmed is higyjen mi nekünk, Isten velünk lévén mindnyájunkal, bizony nem kicsin előmenetelire leszen kegyelmednek, melyben nekünk is módunk vagyon,, és leszen ; és csak az más levelünket megolvassa is hiti letétele után, mindjárást jobb reménségben lehet; mi kegyelmednek igaz jóakarói vagyunk, úgy irtunk bízvást, mint barátunknak ilyen nagy ügyében az országnak ; az magad javáért, és az közönséges megmaradásért ne vond meg magadat se az hüttel való kötelességtől, mert ez külömben nem lehet, — se az közönséges jóra való szolgálattól; nem hálaadatlan emberekkel leszen dolga kegyelmednek, mint erről Dobai Tamás bőségesben szólhat, hegyelmed higyje meg szavát. Tartsa meg Isten

95

OKMÁNYOK,

kegyelmedet jó egésségben. Datum Cassoviae, die 2 mensis Januarii, anno Domini 1606. (1607 helyett). Kegyelmednek jóakaró baráti, és szeretettel szolgálnak Péter pap*), kassai főpraedikátor. Örvendi Pál, ő felsége tanácsa, kincstartója. Pécsi Simon, secretarius. Király ő felsége testamentumosi. Czímzet: „Generoso domino Stephano Kőrözsi aulae serenissimi principis familiari, et ad inclitam potentissimi ac invictissimi imperatoris turcarum portám oratori designato e. c. t. domino amico nobis observandissimo." Körösi portai követ másolata. Keresztesi Papp Miklósnál.

II. Generose ac magnifice domine, et amice nobis observandissime; servitiorum nostrorum paratissimam commendationem. Mostani utában betérvén hozzám Bethlen Gábor uram, néminémő dolgokrúl beszélgetvén ő kegyelmével, mely dolgokról kegyelmednek is ugyan ö kegyelme által szóval izentünk. Kérjük annakokáért kegyelmedet szeretettel mint jóakaró bizodalmas uramat, barátomat, legyen hiteles, és foganatos az ő kegyelme szava kegyelmednél, az mit én szómmal kegyelmednek megmond, kegyelmed bocsássa jó válaszszal, kegyelmednek megszolgálom. In reliquo generosam ac magnificarn dominationem Vestram foeliciter valere optamus. Datae ex arce nostra Ecsed, die 10 Januarii, anno 1607. Gen. ac magnifice Do. Vestrae amicus et servitor Comes Gabriel Báthori de Somlyó, m. k. *) Alvinczi Péter.

96

TOKilá

KÁROLY.

Czímzet: Generoso ac magnifico domino Joanni Petki militum siculorum generali capitaneo e. c. t. Domino et amico nobis observandissime (sic) e. c. t." Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál.

III. Generose domine et amice nobis observandissime • servitiorum nostrorum paratissimam commendationem. Jó egé§séges boldog élettel látogassa Isten kegyelmedet. Az mely panaszokkal még éltében az mi kegyelmes üd vezült urunkat az egész székelységnek megbántódása felöl az közöttek levő tisztviselőktől megtalálták volt *), azokról való mentséggel, kit mostan kegyelmetek irt volt: ő Felségét életben nem találták. Minekünk penig nincs immár abban módunk hogy most ilyen állapotban eféle controversiákat eligazíthassunk ; csak intünk minden rendeket az szép egyességre és csendességre, és hogy meglássa minden ember ez változásb a n , és minden időben olyat cselekedjék, kinek ezután is jó okát adhassa; kire kegyelmednek, mint fő generálisnak, és ő Felsége tanácsának igen szükség vigyázásának lenni. Most mi kegyelmedet szeretettel csak arra kérjük , és ő Felségétől reánk hagyatott authoritásból intjük is, egynehány dolgok felöl találtuk meg most az időnek állapotához képest az egész székelységet, azokra való szorgalmatos gondviselést, és mindeneknek jó exitusát mi csak kegyelmedtől tartjuk ; az Úristen kegyelmedet oly ítélettel szerette, hogy mind az üdvezült urunk méltóságát, s mind az maga becsületes hivatalát *) A székely tisztviselők által a néptől szedett pénz- és élelembeli zsarolásoknak megszüntetéséről Bocskai többszörösen intézkedett ugyan, — de úgy látszik,^ siker nélkül. L. az „Erdélyi történelmi adatok" IV-ik kötete, „SzékeZy adatok" czímü közleményének III—V—VI ik darabját; hasonlókép igyekezett ugyan ö a székelységnek abbeli sérelmeit is, hogy a nemes urak a székely kiváltságok ellenére senkit jobbágygyá ne tehessenek, orvosolni (L. ^u. o. az I—II—IV-ik darabot); úgy látszik azonban, hogy ebben sem ért teljesleg czélt; mert mint e levélből látható, a székelység Bocskainak újólag panaszolt sérelmei felöl, — V. ö. még e közlemény IV—V ik darabjaival.

97

OKMÁNYOK,

szeme előtt tudja viselni ; most mutathatja meg, hogy igaz magyar, és igaz hazafia, s hazájának nem haszontalan szolgája. — Az dolgokat, melyekről irtunk az székelységnek, megérti kegyelmed az közönségesen írt levélből, melyek mind igen szükségesek, hogy azokban kegyelmed igen szorgalmatos legyen, mind az vigyázásban, és annak az nemzetségnek csendesen való tartásában; mind az élésnek félének most az temetésre Fejérvárra való szállitatásában, s mind penig haddal az ő Felsége becsületes testének az ország szélében elönkben való kijövetelében. Ezekben szükség, hogy kegyelmed minden jó industriáját az szükségnek idején most mutassa meg, kit kegyelmedtől mind az haza, és egész nemzetségünk jövendőben háládatossággal vehessen, és mi is megszolgálhassunk. Tartsa meg Isten kegyelmedet sokáig jó egésségben. Datum Cassoviae die 22 Jannar. Anno Domini 1607. Ejusdem gen. dorn, vestrae servitores et amici Nyári Pál manu p. Petrus P. Alvinczi m. k. Szécsi György m. k. Paulus Örvendi m. k. udvari fő-kapitány. thesaur. Simon Pécsi m. k. secretarius suae Seren, testamentar. Czímzet: „Generoso domino Joanni Petki de Ders, Sei\ quondam Principis consiliario, ac universitatí (sic) siculorum generali, et sedis Udvarhely capitaneo, amico nobis observando." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

IV. Generosif egregii, ac nobiles, et agiles domini, amici nobis observandi, servitiorum nostrorum paratissimam commendationem. Az szent (Isten) kegyelmeteket kívánsága szerint való sok jókkal áldja meg. Még éltében az szent Istenben üdvezült kegyelmes urunk fejedelmünk, az mely panaszok felől irt vala az egész Tört, Tár. XIII. köt,

7

98

TOKilá

KÁROLY.

székelységre, azon dolgokbul, miképpen mentse magát kegyelmetek , az ö felségének küldött levelébül megértettük. De minthogy ö felségét az kegyelmetek levele elevenségben nem irhette, kegyelmetek affelől való írását eképen értse ő felségének. Eleitül fogva az egész székelységnek tött igéretét, fogadását ő felsége be akarván teljesíteni (minthogy nem csak fe' jedelme, hanem édes atyja is igyekezett lenni ö felsége az székelységnek), irt vala az tisztartóknak, mindenek ellen szabadságokban megoltalmazván, ha mi bántások esnék, ő felségének hirére adnák; a panasz méltó volt e, nem-e, azt mi tovább nem értekezzük; az ő felsége becsületes testének temetése után az egész ország, és az jövendőbeli fejedelem előtt ennekutánna is kimutatódhatik úgy volt az dolog, avagy nem. Csak hogy mi, kik ő felségének méltatlan testamentomosi vagyunk, felette szeretettel kérjük kegyelmeteket, hogy kegyelmetek az idő alatt, mig az ő felsége becsületes teste az föld szinén leszen, mint ilyen állapotban se egy, se pediglen más nyughatatlan elméjű embereknek tanács(ára), szav(ára) semmiben meg ne induljanak, hanem várjon mi tölliink, és az ő felsége elrendelésitül; melyet kétség nélkül elhigyjen kegyelmetek, hogy az kegyelmetek örökös javára, és megmaradására való. Erre is az közben legyen kegyelmeteknek szorgalmatos vigyáztatása, mind utakon, ösvényén, és egyéb helyeken is, ha mi oly practicus emberek, levelek, avagy emberek által ott Erdélyben, vagy idegen országokbul is valamit akarnának indítani, kegyelmetek afféléket megfogja, és küldje Gubernátor uram kezébe. — Erdélynek fogyatkozott állapota nyilván vagyon kegyelmeteknél; az ő felsége temetésén, minthogy számos udvara népének kell lenni, élésbül hogy meg ne fogyatkoznánk, az mely élést kegyelmetek ő felsége számára felszedett, felit annak ideinkorán küldje alá F e j érvárra az udvarbíró kezébe jó gondviselés alatt. Az másik felivel kedig kedvet talál az jövendőbeni fejedelemnél. Továbbá ezt kegyelmetek igen szeme előtt viselje, ő felsége nemcsak Erdélynek, hanem Magyarországnak is fejedelme, kegyelmeteknek penig ugyan édes atyja volt; mind Magyarországbul, Erdélybül ; minden városokrul, vármegyékről fő-követek, urak és

99

OKMÁNYOK.

főnépek személye szerint az ő felsége temetésén jelen lesznek. Azért kegyelmeteknek is nem illik, nem is módja ebbül magát vonogatni, hanem bizonyos számú hadat kell kegyelmeteknek az ő felsége utolsó tisztessége mellé Petki János urammal kibocsátani. — Kérjük azért meg is kegyelmeteket szeretettel, az magatok jó hirét nevét, és az ő felsége kegyelmetekhez való atyai gondviselését, utolsó tisztességének becsületét meggondolván, mindjárást Petki János uram mellé ötszáz kópiást, és ezer jó gyalog puskást adván, küldje ide az határszélbe, hogy innen prima Februarii beindúlván találjuk az határszélben őket, kik velünk koporsójáig ö felségét elkísérvén, mutassák meg, hogy ö felségének holta után is hálaadó hivei voltanak. Ezek penig ruhásak, jó szerszámosak, puskások és kopiások legyenek; vallhassunk mindnyájan az ö felsége utolsó becsületében tisztességet vele. Bene valeant. Datum ex libera civitate Cassoviensi, die 23. Januar 1607. Earunden gen. egr. nobilium ac agilium dominationum vestrarum servitores et amici benevolentes Praesidens Nyári Pál manu p.

Petrus P. Alvinczi m. k. tf

Paulus örvendi m. k. thesaur. Simon Pécsi m. k. secretarius suae Seren: testamentar. Czímzet: „Generosis, egregiis, ac nobilibus, et agilibus, capitaneo, judicibus, vice-judicibusque regiis, primoribus, potioribus primipilis, peditibusque pixidariis, ac universitati li. bertinorum siculorum sedis siculicalis Udvarhely, dominis et amicis nobis observandissimis." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

7*

100

TOKilá

KÁROLY.

V. Generose domine mihi semper observandissime, servitiorum meorum promptissimam oblationem. Isten kegyelmedet minden boldogságosjókkal áldja meg. Hogy kegyelmednek ez elmúlt napokban az Kornis F a r . kasné aszszonyommal való megbékélés felöl irtam volt, nem magamért, hanem az kegyelmetek szép egyességeért, és az emberek előtt való jó emlékezeteért cselekedtem. (M)ert én nem csak az magam békességét szoktam szeretni, hanem (jó) akaróimnak is szeretettel való alkuvásokat örömest keresem, Az minemű ratiókkal penig arra intettem kegyelmedet, ha én ide Cassára azokat meghallhattam az ö felsége udvarában, gondolván, hogy ott közelebb annak nagyobb hire lehet, — nem egyébnek, hanem az sincerításnak, és igaz szeretetnek tulajdoníthatja kegyelmed, én arról kegyelmednek olyan vehementiával irtam. Az széliségről VBIÓ panaszokat a mi illeti, tudja kegyelmed az udvari állapotnak sok file, sok szeme vagyon; a táborbeli székelység nem egyszer, sem kétszer, bokrosával választott ide követeket azokkal a panaszokkal, szóval is mondották, s levélben is irták; ö felsége úgy indíttatott arra, hogy kegyelmeteket megintse róla; úgy volt-e, nem-e, azutánis hiszem eligazodhatik. Most én kegyelmednek ez én kötelességem szerint, melylyel kegyelmednek tartozom akarok arról irnom, hogy az mostani változásban tudhassa magát mind a mi hazánknak javára, s maga állapotának előmenetelére viselni; pennára, papirosra az időhez képest mindent nem bizhatok, nem tudván az levelek mint juthatnak kegyelmed kezébe. De ha kegyelmed engemet igaz jóakarójának tart, az Istenért kérem, higyje meg szómat, és fogadja meg is, ne járjon az nyughatatlan elmék tanácsán, kik sem elejét, sem utóiját nem értvén a dolognak, nem tudják mire nézzen mind az két császárnak akarata, kik immár megegyeztenek a mi állapotunk felől; én itt mindeneket fundamentumból értek, látok, tudok ; azokban való erötelenséget is hallom; kenyerek is szűken vagyon né-

OKMÁNYOK,

101

melyeknek, mégis hadakozni akarnak; járjon kegyelmed egy tökéletességgel az igyenes utón; mutassa kegyelmed az mi kegyelmes urunknak hideg teteméhez is azon hűségét mig az földbe tétetik, melyet éltében mutatott; mert ennyi szolgálatáért, hogy hazánkat megszabadítá, igen háládatlan volna, valaki ö felségének legkisebbik csontja ellen is tusakodik ; egy szó annyi mint ezer, nagy javára látom lenni mind az hazának, s mind kegyelmednek, ha ez intésemet megfogadja, (gu)bernator urammal, és Haller urammal értsen egyet kegyelmed, az (ha)társzéliben jüjön ki elönkbe, másfél vagy kétezer emberrel, kire az idö ott benn jobban megtanítja kegyelmedet; a több székelységet is ott benn in officio contineálhatja kegyelmed; az szászság is, és a városok ezen értelmen lesznek, mert mind az töröktől, s mind német császártúl vagyon parancsolatunk reája. En ezeket kegyelmednek oly jó szüböl irom, hogy hazámnak együtt kegyelmeddel javát, s megmaradását nemkülönben kívánom, mint a magam javát, és életét; meg is szolgálom, ha az ott benn való állapot felöl kegyelmed énnekem ir, vagy igen bizonyos embere által. Tartsa meg az jó Isten kegyelmedet jó szerencsés egésségben. Datum Ca3soviae die 25. Januarii. Anno Domini 1607. Ejusdem gen. dominationis vestrae servitor addictissimus et fráter Simon Pécsi m. k. Czímzet: „Generoso domino Joanni Petki de Ders, Serenissimi quondam domini Principis consiliario, et universorum siculorum generali, sedisque siculicalis Udvarhely capitaneo, domino amico et fratri mihi observandissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

VI. Magnifice domine amice observande Salutem et servitii commendationem. Az Ur Istentül kegyelmednek minden jót, egésséget kívánok. Az fejérvári udvarbíró levelét hozák, kiben írja, ke*) Gábor ; Bocskai sógora, tanácsosa, kincstárnoka ; később Fogara s kapitánya.

102

TOKilá

KÁROLY.

gyelmed embere még oda el nem érkezett volna, igen fogyatkozott állapotban is volna az hely; élést sohonnan nem vittek volna, pénze sem volna, nem is tudna semmit szerzeni. Az mint immár az ö felsége testével meg is indultak az tegnapi napon, naponként közelebb is érkeznek; ideje volna uram mindenekkel készen várnunk, hamarébb voltájért csak három négy száz köböl liszt lehetne ; öt vagy hat száz köböl zab. Az mellé kívántatnék tyúk, lud, egyéb ahhoz való élések , kiváltképpen egy ebédtül nem óhatni urakat, városi rendeket, papokat, deákokat. Az fogarasi jószágbul ha lehetne tyúk, lud, tikmony, vad. madár. r

Eletemben sok szép atyámfiainak testeknek eltakarításában volt részem; szintén ugy kellett gazdálkodnunk, mintha idvességes menyegzejek lett] volna. Uram kegyelmed közel vagyon az székely atyafiakhoz, a hova elérkeznek az kegyelmed embere, lennének az élés mellett szorgalmatosok, kik vágó barmokat is rendeltenek imitt-amott az útban, hogy tékozlás ne lenne búzában zabban. Az koporsót is uram ideje volna kinyitnia, hogy az dogja kitakarodnék. Fekete posztó uram Fejérvárra nem igen sok kívántatik, az mint ott az karszékeket láttam; csak hat^ vagy nyolez véggel ís beérik, avagy még kevesebbel, fűszerszámot is jó volna kegyelmednek hozni; minden felett Brassóban ocsó sáfrány vagyon. Gyalogot se fogadjon bár kegyelmed oda, az Aranyosföldéröl küldök; meg is irtam Turi Fereneznek, Szebemböl (sic) is bocsátanak gyalogot, azt is mindjárt az város, vagy az vár kapujára vihetik. Azonközben uram kegyelmednek ide is elkellene érkezni az test eleiben. Kendi István *) felől kegyelmed eljöhet bátorsággal, mert megadta magát itt vagyon, Nagy Albert **) is megalázta magát, kikre reá külddöttem vala szolgáimat, az mint ezelőtti levelemben meg is irtam vala. Matyus ***) is meg szánta bánta. Az székely uraim mind jól Doboka megyei főispán ; Báthori Gábor alatt korlátnok. **) Székely Mózes, és Bocskai hadvezére. L. „Erd. tört. adatok," I, 83. 1.; IV, 343. 1. ***) Tanácsos, és Háromszéki főkapitáuy.

OKMÁNYOK,

103

hordozák magokat; Bedő *) uram is ide érkezék, ma bocsátom vissza. Báthori Gábor vesztegeti most jobbágyit rója erőssen őket, ugy értem kétezeren vagy többen is akarna lenni, erővel az vajdaságra menni, kinek az Ur Istentiíl nem leszen hivatalja, nem is lehet vajda. Az Ur Istennek szent hírével az többire nekem is gondom vagyon, híremmel kell lenni; az mostani erdélyi vajdának az Úristennek szent hírével kell lenni. Tordán is uram semmi élet nincsen, igen erötetem Kolozsvári János deák uramat; pénzt, mondja, ha volna, ugy még is gazdálkodhatnék. Az sónak nincs semmi ára, nem tudom ha segejthet kegyelmed neki, ő szintén csak az pénzre mutat. Az vármegye is fogyatkozott állapotban vagyon, semmi se getséggel nem lehet. Küküllő vármegyéből megsegejthetnek valamennyi liszttel papoknak, deákoknak, kocsisoknak lehetne ; Görgényben is irna kegyelmed, lám ö felsége Bocskai uram atyjafia volt mind éltében, mind most halála után ; készen is vagyon ott az vadkertben az mint hallom vadok; bár csak Tordára gazdálkodnának, csak száz köböl lisztet külclenének, zabot is száz köblöt még is az uraknak az test körül valóknak. Egyébaránt uram az Ur Istennek hála mind tűrhető állapotban vagyunk. Vécsben, Kaplyanban is irna kegyelmed az tisztartóknak. Végezetre uram ugyan sok költségben ejtett vala Kendi uram, katonákat kellett vala fogadnom. Az Ur Isten ide hozván kegyelmedet én rólam se feletkezzék, lám az papok vittek ezüstöt Beszterczc felől is, én azt is hamar felvétetem; nekem mind egyet teszen. Tarcsa meg az Ur Isten kegyelmedet jó egésségben. Claudiopoli 2 Febr. 1607. Mag. D. vestrae servitor et amicus Sigismundus Rákóczi m. k. Czímzet: „Magnifico domino Gabrieli Haller de Hallerkő, regni Transsilvaniae consiliario, proventuum fiscalium administratori, ac comitatus in de Küküllő comiti e. c. t. Do^ mino et amico observandissimo." Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál. *) Csik-, Gyergyó- és Kászonszék-főkapitánya,

104

T O K i l á KÁROLY.

VII. Generose domine amice observande Salutem et servitii commendationem. Az kegyelmed levelét, ki költ 30 Januar, ez mai napon megértettem. Az Ur Istennek hála uram kegyelmed jól igazgatja az dolgot. Az Ur Istennek hála ide mi is tűrhető állapotban vagyunk. Kendi uram közinkben jött nem kicsin orcza pirulással, megalázta magát. Az portáról is érkezék elöljáróban egy csausz, ki mind jót beszél; fő csausz jő utánna bottal, zászlóval, kit az ország választ ugyan csak annak adatik. Csak immár kegyelmed valamennyit szállíthatna alá Fejéi várra az élésben, három vagy négy száz köböl búzát, zabot is öt száz köblöt. Az uj fejedelemnek is elegendő maradna. Nekem uram ugy tetszenék nem kellene teljességgel felültetni az székely atyafiakot, hogy ez nyáron is oda kifáradtak. Mindazáltal az kegyelmed jó tetszése. Tarcsa meg az Ur Isten kegyelmedet jó egésségben, Claudiopoli 4 Februar 1607. Gen. dorn, vestrae amicus Sigismundus

Rákóczi m. k.

Matyus János uram tegnap egy hadnagyát hozzánk; ma meg Erdélyi *) uram érkezék ; Matyus uramat házánál hagyta; biztató levelet kiván tőlünk, kit megadattunk; mi hozzánk csak beköszönt volna is, bántása Matyus uramnak mi tőlünk nem lett volna. Az mint értjük ugyan csak mind Kendi István rémitette volt el. Tudom kegyelmed Bedővel is szemben volt. Mindenek jól lehetnek kegyelmed által kegyelmed körül; kegyelmed is uram azt cselekedje az mi jobbHaller uram holnapra írja ide jö ; semmit mi az mi dolgunkban el nem mulatunk; kegyelmetek javára, ha veszteg ülünk is fáradozunk. Czímzet:

„Generoso domino Joanni Petki de Ders, con-

'••) Hihetőleg István, Bocskai meghittje; szamos-ujvári tanácsos, Torda megye főispánja, később táblai elnök.

kapitány,

OKMÁNYOK,

105

ßiliario regni Transsilvaniae, generali universorum siculorum, ac sedis siculicalis Udvarhely capitaneo, e. c, t. Domino et amico observando." Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál,

VIII. Generosi domini mihi observandissimi, servitiorum meorum pciratissimam commendationem. Minden lelki testi jókkal áldja meg az Isten kegyelmeteket. Bizodalmas uraim értem az kegyelmetek leveléből, az mi kegyelmes urunknak ez világból való kimúlását, kinek kimúlása bizony az magyar nemzetnek elég siralmas; de arról nem tehetünk, mert az szent Istennek igy volt elvégezett deeretuma. Ennekelőtte is volt hire itt az velenczei olaszoktól, de nem hittük, miért hogy onnét levél nem jött az mi országunkból ide az portára. Ertem azt is, mit irjon kegyelmetek ez jelenvaló állapot felöl, hogy szegény megholt kegyelmes urunk testamentumában hagyott volna bizonyos fejedelmet az szegény magyar nemzetnek eleiben, és hogy kegyelmetek volna ő felségének testamentumossa; bizony elhittem, hogy ő felségének oly gondja volt az magyar nemzetre, hogy halála után is oly állapotban legyenek az magyarok, hogy világ végété is minden nemzetnél dicséretes legyen ö felségének nemzetéhez való szereteti, és hazájára való gondjaviselése. Noha penig sem kegyelmetek, sem Dobai Tamás uram én nekem meg nem jelenti azt az bizonyos fejedelmet, az melyet ö felsége testamentumában hagyott, mindazáltal az mely főembert Haszszán agát az fővezér Murát pasa ö nagysága ide küldött, az ki az kegyelmetek levelét, és az Dobai uram levelét 7 Februarii énnekem megadá, nyilván mindeneknek beszéli, és mind az pasák beszélik; énis penig nem titkolhatom, sőt ugyan akarom is, hogy nem titkolják, hogy ha volna valami akadály, és valakitől valami ellenkezés, tartózzanak meg szándékukban, és higyjék el, hogy teljességgel véghez ment az új fejedelemnek választása, és helyére való állása 5

106

TOKilá

KÁROLY.

hogy penig kegyelmetek ilyen nagy kötelességre, és hitre *) kényszeritett volna engem az dolognak megtudása felöl, higyje kegyelmetek, hogy az én szegény állapotom szerint igaz magyar vagyok, és szeretem is hazámat; olyan nagy hit és kötelesség nélkül is szinte úgy szolgáltam volna hazámnak, s nemzetemnek mint igaz szolga, ennekutánna is penig valamig az Úristen a lelket testemben tartja igaz, és hü akarok lennem, sot ugyan életemet sem szánom hazámért letennemEzeknekutánna én csak azt mondom, hogy valakit az Úristen rendel az szegény nemzetünknek fejedelmévé az mi megholt boldogemlékezetü kegyelmes urunknak testamentuma szerint, tegye az Úristen boldoggá, szerencséssé, hosszú életűvé, jó egészségessé, adjon ö szent Istensége bölcsességnek, értelemnek lelkét neki, hogy fejedelemségének mind kezdeti, közepi és végi legyen boldog, és szolgálhasson legelőször az szent Istennek, annakutánna hazánknak és nemzetünknek; r

hogyha penig az Úristen azt rendelte, avagy rendeli, az melyet értek az fővezér Murát pasától jött főembertől Ilaszszán agától, semmi kétségünk nem lehet abban, hogy az Úristen ismét meg nem áldaná nemzetünket ez új fejedelemnek gondjaviselése után ; méltó is az Úristennek ő felségeért könyörgenünk; én is penig valamire az Úristen segít azon igyekezem itt az hatalmas császár portáján, hugy szolgáljak ö felségének. Kegyelmeteket én azon kérem, kegyelmetek adja eleibe az uraknak, hogy felette igen vigyázzanak Ilavaselföldére, mert onnét igen félő, hogy az székelyekkel, és szászokkal valami practicát ne kezdjenek; én is penig most parancsolatot veszek az tatár Hán fiára (inert az Hán otthon nincsen), Simeon **) vajdára, és az Duna mellett való pasákra, békekre, hogy minden hadakkal készen legyenek, és vigyázzanak, és hogyha valamit értenek Havaselfölde felől, mindjárást rajta legyenek; azonképpen igyekezem azon is, hogy mind az erdélyi urakra, nemesekre, városokra, és a székelyekre, hogy az mi megholt kegyelmes urunk testamentuma szerint való, és az országtól választatott fejedelemnek hívek *) Lásd e közlemény I. darabját. **) Havasalföldi.

OKMÁNYOK,

107

legyenek, mint szinte ennekelőtte is volt az szokás, hogy az országban parancsolt az hatalmas császár az új fejedelemnek állapota felöl, hogy minden rend úgy tartsa, félje, becsülje, mint országnak törvény szerint való fejedelmét. Kegyelmeteket én azon is kérem, mint bizodalmas uraimat, és hazájaszerető főembereket, hogy az töröktől el ne szakadjatok, mert bizonynyal irom ezt kegyelmeteknek, hogy az Kazül Bas irt az tatár liánnak, hogy legyen közbejáró csáesárnál az békesség felöl, egynehány várat meg vött ő azzal contentus leszen; hogyha az töröktől elszakadunk, avagy az némettel is az töröknek nem leszen békessége: mindjárást mind törökkel tatárral rajtok leszen, az Kazüllal megbékélik, az tatár is penig az muszkával örökös frigyet kötött. Az szebeniekre igen vigyázzon kegyelmetek, söt ugyan egész Erdélyországra. Az istenért uram,az portát ne hagyjátok, hanem gyakrabban embert bocsássatok ide b e ; mert az ki itt helytartó ő felsége után nem jó, hogy semmi odaki való dolgot nem ért. Immár eddig az levelet megirtam vala, hogy Erdélybe az parancsolatok felöl szólék az pasáknak, az pasák mindjárást megirák császár neve alatt, és be is viszik az leveleket. Noha énnekem senki nem irt az athnahame felől, de énnekem is gondom volt reá, és valamint annakelötte az mi megholt kegyelmes urunknak megadták volt, azonképpen most is megadják, hogyha az leszen az fejedelem, az melyet itt hirdetnek. Im egy levelet küldtem ő felségének, kegyelmeteket kérem mint bizodalmas uraimat, kegyelmetek adja meg ö felségének. Végezetre kegyelmeteket azon is kérem, legyen gondja én reám is kegyelmeteknek, ne legyek ilyen igen martalék enynyi sok szolgálatom után, mert itt benn is igen megfogyatkoztam ; immár kértem kétszáz tallért kölcsön; annakelötte az országhoz négy tolmács szolgált, kinek 4 száz talléra, kinek 3 száz, kinek 2 száz j á r t ; most csak ez egy Juszuf csausz vagyon, ennek sem adtak még többet, hanem Hatvani *) adott vala 20 tallért, azonkivöl én adtam bővebben neki; eddig is sok szómmal tartottam, régen elhagyott volna bennünket. Ezenkívül is hol egy tolmácsot kapok, hol mást; rninden*) Zsigmond, később Dobokamegye főispánja,

108

TOKilá

KÁROLY.

nek fizetni kell, mert itt senki nem szolgál adomány nélkül. En is penig immár örömest kimennék, de paripák kellenének, az melyeken kimehetnék szolgámmal, mert 4 lovamnál több nincsen, azonkivöl az útra is költség kellene. Higyje kegyelmetek, hogy sokat szolgálok én ebben ez dologban ö felségének, és kegyelmeteknek hazámmal egyetemben, melyet (ha Isten enged, hogy szemben lehetek kegyelmetekkel) megért kegyelmetek. Éltesse az Isten kegyelmeteket sokáig jó egésségben, és szentelje meg ő szent felsége az kegyelmetek jó végezését az ö nagy nevének dicséretére, hazánknak megmaradására, és találhassam kegyelmeteket kedve szerint való állapotban. Datum ex fulgidissima porta Constantinopolitana 9 die Februarii 1607. Kegyelmeteknek jó szivvel szolgál Körössi István m. k. Egy kis papírszeleten : „Ez levélvivő szolgám aláíszerezzen paripát kegyelmetek, és költséget is adjon neki, és visszabocsássa kegyelmetek; ha penig módja leszen valami egy postát is küldjön kegyelmetek vele együtt ; az költség nélkül ne hagyjátok uram; az anyámra, fiamra viseljen gondot kegyelmetek ; megszolgálom kegyelmeteknek." Czímzet: „Generosis dominis Petro Alvinczi pastori ecclesiae Cassoviensis, Paulo Örvendi consiliario et tesaurario seren : principis, et Simoni Pécsi intimo secretario ejusdem seren: principis regni Hungáriáé Transsilvaniaeque, dominis mihi observandissimis." Eredetije gróf Komis Károlynál.

IX. Spectabiiis et magnifice domine mihi

gratiosissime.

Servitiorum meorum semper paratissimam commendationem. Az Úristen sokasitsa meg az nagyságod szerencsáját, és adjon jó egésséget és hoszszu életet.

OKMÁNYOK,

109

Februariusnak 7-ik napján értettem meg az mi megholt boldogemlékezetü kegyelmes urunknak ez világból való kimúlását, mely bizony nagyságos uram az egész magyar nemzetnek elég keserves lehet, de nem tehetünk róla ; Istennek így volt elvégezett akarata; bizony nagyságos uram ez török atyafiak is eleget bánkódnak rajta. Noha nagyságos uram, énnekem senki onnat felül meg nem jelentette, de az fővezér Murát pasától ide az portára jött főembertöl Haszszán agától értettem, hogy szegény megholt kegyelmes urunknak volt az szegény magyar nemzetre gondja, és testamentuma szerint hagyott volna bizonyos fejedelmet az szegény nemzetünknek eleiben, mely bizonyos fejedelem helyére állván, éltesse az Úristen sokáig jó egészségben ő felségét, és szerencsáltassa minden elkezdett dolgaiban. Nagyságodat tudom az Úristen jó ítélettel, és bölcs elmével szerette, én is úgy mint hazám és nemzetem szerető ember írok nagyságodnak az én méltatlan voltomra, és kérem is nagyságodat, hogy nagyságtok egyetértsen az magyarságnak megmaradására, valamiképpen az német kezében ne essék ismét az ország; mert nagyságos uram gondolkodnunk kell az németnek rajtunk jövendőbeli boszszuállásáról; az töröktől el ne szakadjunk ; mert noha némely másképpen érti, de az töröknek nem törött el az ő szarva; most is az Kazul Bas az tatár hánot találta meg az békesség felől, és az mely egynehány várat megvött, ö azzal contentus lenne, csak császár engedne meg neki. Hogyha elszakadunk az töröktől, és ha az némettel meg nem békéilik, mindjárást megköti az frigyet az Kazullal, és mind törökkel, tatárral rajtunk leszen; az tatár is penig az muszkával megbékéllett örökösönAz idebe való állapot felől nagyságos uram írhatom nagyságodnak. Istennek hála. ide be jól volna dolgunk ; csak oda ki legyen az egyesség. Az portára nagyságtoknak gondja legyen, és gyakorta levéllel értesse nagyságtok; mert ennek ez nemzetnek úgy találjuk kedvét; én is minden tehetségem szerint azon igyekezem, hogy nagyságtoknak, hazámnak, és nemzetemnek hiven és igazán szolgáljak. Éltesse az Úristen nagyságodat sokáig jó egésségben, s kedveszerint való állapotban,

110

TOKilá

KÁROLY.

Datum ex fulgidissima porta Constantinopolitana, 9 die Februarii 1607. Nagyságodnak jóakaró szolgája [Körössi István m. k. Czímzet : Speetabili et magnifico domino Paulo Nyári de Bedegh, Serenissimi principis regnorum Hungáriáé Transsilvaniaeque supremo eonsiliario ; ac capitaneo generali, domino mihi gratiosissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

X.

t

Magnifici, generosi, egregii ac nobiles, prudentes item} et circumspecti domini, amici et fratres nobis observandissimi. Salutem et benevolam officiorum nostrorum commendationem. Az kegyelmetek nehéz panaszokkal írt levelét megértvén, noha magunk irása nélkül is az eventus mindazokból minket hamar való napon kegyelmetek szemeláttára sufficienter megexcusálna, de írásunk által is vagy két szóval szükségesnek ítéljük választ tennünk kegyelmeteknek. Az mi nézi az mi kegyelmes üdvezült urunknak testamentumát, és jó tanácsát az successor felől, azt soha az libera electio ellen nem vitattuk, hanem szeretettel kértünk az csendesen való várakozásra mindeneket az ö felségs temetéséig, és az országgyűléséig, ígérettel sem adománynyal senkit arra nem szorgalmaztatván, kire az mi hivatalunk szerint, melyre ő felségétül bizattattunk, illett megemlékeznünk; de mikor az electionak idejére jut az nemes ország : suffragál-e az ő felsége tetszésének az ország consensusa, avagy nem ? az nem tovább mi igazgatásunk, hanem csak az mennyire kegyelmetek commembruminak tartjuk magunkat fejedelmet is mi nem választottunk ; mert tudjuk, hogy azt nem ilyen három ember, hanem Isten, és az egész országnak consensusa választja. — Mindazonáltal igen akartuk volna, ha vagy csak egy szóval mostani állapota felől az országnak, és az partialis gyűlésben lőtt végezés felől mi is informáltattunk volna; de nekünk azok-

OKMÁNYOK,

111

ról Sarmasági *) uram semmit nem szólván, eddig semmit az kegyelmetek végezéséről nem érthettünk. Azt penig mindeneknekfelette csudáljuk, hogy kegyelmetekkel valaki fegyverrel és haddal való menésünket elhitette, és hogy az haza szabadsága ellen (kinek felállatásában az mi kegyelmes üdvözült urunk mellett való jelenlétünkkel mi szolgáltunk legtöbbet, és arra való levelek is kezünkben vannak) az ország romlására mi indítottunk volna, és vinnénk innét nagy hadat; ha voltaképpen valaki az mi menésünknek végére ment volna, mi rólunk kegyelmetek különben gondolkodott volna. — Mert semmi egyéb hadat mi nem viszünk az ö felsége fizetett udvara népénél, kiknek tisztessége nem mutatta, hogy koporsójáig el ne késérjék. Az urak is, kik velünk jünek az ő felsége obtestatiójára, háládatosságokat akarván mutatni utolsó tisztességében, semmi egyéb haddal nincsenek, hanem csak magok szolgáival, a mint illik olyan rendbeli uraknak járni, késérik az ö felsége becsületes testét. — De sem hajdúság, sem földnépe, sem semmi fizetetlen hadak mivelünk nem lesznek. Ne is adja az Úristen, hogy az mely szép szabadságát hazánknak mi is vérünkkel, halálunkkal is tartozunk megpecsételni, az ellen mi valakit fegyverre indítsunk. És így holott semmi egyéb igyekezetünk az ö felsége becsületesen való temetésénél nincsen minekünk : kegyelmeteket szeretettel kérjük, mi felőlünk minden üdőben úgy gondolkodjék, mint igaz hazafiai, kegyelmetek szolgái, baráti és atyjafiai felöl. — Istentől kívánjuk, hogy fejenként kegyelmeteket láthassuk jó egésségben,. Datum in possessione Lompért, die 12 Februarii, 1607. Earundem magnificarum, generosarum dominationum vestrarum servitores, fratres, et amici Petrus P. Alvinczi, concionator aulae suae serenitatis m. p. Paulus Örvendi m. p. Simon pécsi, m. p. suae Ser: testamentar. *} Zsigmond, az ország küldöttje a fejedelem végrendeletének végrehajtóihoz,

112

TOKilá

KÁROLY.

Czímzet : „Magnificis, generosis, egregiis ac nobilibus dominis proceribus et magnatibus, ac universitati statutum et ordinum regni Transsilvaniae, dominis, amicis, et fratribus nobis observandissimis." E levélbe tett papírszeleten : n De legnagyobb gondolkodása ez nagyságodnak, kit talán azelőtt kellene proponálni az uraknak, hogy készen levén ő kegyelmek egész országul , és jelen az testnek fogadására, lenne meg elébb az fejedelem választás, és annakutánna ugyanazon fejedelem autoritásából jobb módjával lenne az temetés; és az választás után vinnők az ö felsége testét Fej érvárra. Mert az temetés után ki tudja, mire megyen némely embereknek ein'éjek." — Ide tartozik-e vagy nem, nem tudhatni. Eredetije gróf Komis Károlynál.

XI. típectabiles, magnifici, generosi ac egregii domini f antares, amici et fratres mihi observandissimi. Servitioram meorum paratissimam commendationem. Megértettem az kegyelmetek leveléből, mind penig Kamuti Balázs *) által való izenetiből minden panaszit kegyelmeteknek. De kegyelmetek én felőlem csak ugy gondolkod jék, hogy valamiben kívántatni fog kegyelmeteknek, és annak az hazámnak szeretettel szolgálok. Noha neheztelem az kegyelmetek panaszit, kiket méltatlan szenvedek, az mint eddig jámbor szolgámtul, kit ti kegyelmetekhez küldöttem, meg is értett. Mert az kereztieny indulat is arra vezérel, nem az? hogy hazámnak romlására igyekezném, de sőt hazámnak rontói ellen ti kegyelmetek, és hazámnak szép szabadsága mellett se jószágomat, se életemet nem szánom. Noha ez is kívántatott volna, hogy az én Istenben elnyugott boldog emlékezető kegyelmes uramnak és atyámfiának tisztességes elta*) Az ország küldöttje Báthorihoz ; később Doboka megye főispánja tanácsos.

113

OKMÁNYOK,

karásában jelen lőttem volna. De hogy némel nem jóakaróimnak én felőlem való spargálások ugy ne találtassanak, vitt ez ok is reá, hogy be is nem akarok menni. Mindazonáltal az mint kegyelmetek is levelében magát ajánlja nekem, hogy in omnibus oceasionibus megmutatja kegyelmetek hozzám való jóakaratját, kiben nincsen is semmi kétségem, hogy az kegyelmetek levelében való magok ajánlásában megfogyatkoznám. Szóval is Kamuti Balázs uramtul bőségesen választ izentem kegyelmeteknek. In reliquo Spect. mag. gen. ac egr. Do. vestras diu foelicissimeque valere desidero. Datum in arce nostra Ecsed, die 13 Februarii, anno 1607. Spect. mag, gen. ac egr. Do. vestrarum Servitor fráter amicus paratus Comes Gabriel Báthori de Somlyó m. k. Czímzet: „Spect. magnificis, generosis ac egregiis dominis Baronibus, magnatibus, caeterisque statibus trium nationum ordinibus et proceribus regni Transsilvaniae e. c. t. Dominis fautoribus amicis et fratribus mihi observandissimis." Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál.

XII. Tekintetes és nagyságos vezér passa, ajánlom nagyságodnak hozzám illendő hűséges szolgálatomat, és kevánok Istentől nagyságodnak jó szerencsét, egésséget megadatni. Az nagyságod böcsöletes levelét megadák énnekem, kit nagy böcsölettel vöttem, mely levele nagyságodnak szól nekem, és az jenei kapitánnak is egyaránt. Minthogy Facsat és Arad palánkok felől ír nagyságod, igaz, hogy az a két palánk ? vagy kastély az én kapitánságom alatt vannak. Azt írja nagyságod, hogy az hatalmas győzhetetlen császár tartományában volnának, és nem kellett volna vitézlő népet beléjek küldeni. Az oka ki legyen, és ki akaratjából vagyon, érteni akarja nagyságod, mert az oda való tartományokban levén azok az kastélyok, kire az hatalmas győzhetetlen császártól, sem nagyságodtól nem volna engedve, és hogy az kötés hütnek is ellene Tört. Tár. XIII. köt.

8

114

TOKilá

KÁROLY.

volna az dolog. Nagyságod parancsolja levelében, hogy azokból az kastélyokból kiszállítanok az vitézeket, mert ha ki nem mennének belollök, hadat és fegyvert küldene nagyságod reájok, főképpen, ha magonk fejétől vagyon csak az dolog. Az mi nézi az Facsat, és Arad dolgát, arról nekem kell nagyságodnak választ irnom, mivelhogy választ keván nagyságod. Siri *) és Erdőhegy az jenei kapitán számadása alatt vagyon, s gondviselése alatt, azt hiszem, hogy ö fog arról nagyságodnak választ irni. Az Facsat és Arad állapotját nem tudom mint adták nagyságodnak eleiben az végbeli gondviselők és szpaják, mert Facsat Lippán felöl szintén egy napi járó földön vagyon Erdély felé, hasonlóképpen Lúgoson is belől Erdély felöl vagyon az erdélyi határban. Arad penig csaknem egyik utczája Lippának ; azért az nagyságod bölcs Ítéleti rajta. Ezekről az helyekről penig az én Istenben elnyugodt kegyelmes uramnak fejedelmemnek, és az erdélyi uraknak is az hatalmas győzhetetlen császártól (sic) az fényes portáról minden kegyelmes válaszok vagyon, és erdélyi határban értse nagyságod azokat az helyeket lenni. Nem is magam fejétől szállítottam én azokban vitézlő népet, hanem az én kegyelmes uramtól volt tanúságom. Nagyságod írja okát, hogy nem érti mi legyen, im azt is megírom nagyságodnak, mert nem oknélkül lőtt. Noha nagyságod a mint írja, hogy az végbeli passáknak, bégeknek, agáknak, és minden uraknak kicsinytől fogva nagyig mindennek erős parancsoló leveleket küldött, hogy kiki az sz. békességhez tartván magát, az magyar-, és erdélyországi-birodalmakban semmi kárt ne tennének, mely parancsolathoz ha onnan az végbeli barátink tartották volna magok a t , talám eszünkben sem jutott volna, hogy azokban az helyekben vitézlő népet kiildtönk volna mostan, mert a nélkül is volt volna hova az pénzt fizetni az én kegyelmes uramnak az sok hadak leszállítására, kiket még most is nagy gond leszállítani, mert sok pénz kell hozzá. De legelőször Tömösvárból Memy passa ahoz az nagyságodtól küldött erős parancsolathoz magát nem tartván, sem az véghezment szép békességhez, hanem Tömösvárból törökkel elegy az pandurságot Lippa

*) Világos.

OKMÁNYOK,

115

mellől az erdélyi tartományokban küldvén, az egész nyáron ugy raboltatott, és hordatta az erdélyi sok szegénységet, melynek számát meg nem tudom nagyságodnak irni mennyi rabot csak Memy passának vittenek. így pusztíttatta az én kegyelmes uram országát, és birodalmát, kitől nem azt várta volna az én kegyelmes uram, és az magyar nemzetség, hanem oltalmat vártak volna, az minthogy az hatalmas császárnak oltalma alá adtuk magonkat. De Memy passa nem ugy viselé magát, mig itt az szomszédságban lön, hogy oltalommal lőtt volna, vagy magát az békességhez tartotta volna, mint Aly passa, ki mostan ez szomszédságban Istennek hála panasz nélkől viselte ezideig magát; itélem, hogy ő nagysága sem panaszolkodik talám, hogy mi is az békességhez nem tartanok magonkat. Az Memy passa latrai csak gubernátor uramnak ő nagyságának, és valami karánsebesi atyánkfiainak száz gyra ezüsténél többet vitette be Tömösvárba ez elmúlt nyárban ; ki mellett az Erdélyre menő uton az vaskapuban csak nemesembereket tiznél többet vágtanak le az törökök, és pandúrok ; az marhát^ és rabokat az passához, és magához vitték, és ugy osztoztak meg véllek; kik közzől most is Tömösvárból, és egyéb helyekről nagy sok saczczoltatásokkal jőnek ki szegényekben. Efféle módnélkül való dolgokat látván onnan, az honnan oltalmat kellett várnonk, úgy jött nekem parancsolatom, hogy azokban vitézeket helyheztessek, honnan vigyázván az szegénységet megőrizhessük. Arad penig Lippának kapuja előtt vagyon ebben az vármegyében, kiben Lippa vagyon. Nagyságod azért az hatalmas győzhetetlen császárnak olyan fővezére levén, az ő bölcs Ítéleti szerént az végbelieknek szavokra meg ne indoljon, mert ezelőtt is az végbelieknek az ő telhetetlenségek mia lőtt vala az, hogy elszakadt vala Erdélyország az hatalmas császár hűsége mellől. Hanem az Istenben elnyugodt fejedelmönket eltemetvén, az ország tudom hogy fejedelmet választ, kinek ím az hatalmas császártól az mint értésemre vagyon zászlót és botot is küldött nagyságod, — azért nagyságod ne mi velőnk, kik szolgák vágyónk végezzen ezek felől, hanem az kit Isten fejedelmül mutat, és az országbeli urakkal végezzen nagyságod; hadat, fegyvert ne küldjen nagyságod, mert az hatalmas győzhetetlen császárnak igen szép levelét, 8*

TOKilá

116

KÁROLY.

kit nagy kegyelmesen irt volt az mi Istenben elnyugodt kegyelmes urunknak, és mind az magyar, és erdélyországi uraknak, melyet mikor az ország előtt olvastatott az mi kegyelmes urunk, én is ott voltam és reá hallgattam. Azt irja ő hatalmassága, hogy oltalmol küldte ki hadát, kivel minket oltalmazzon, nem mireánk, sem miellenönk. Mi az hatalmas császár hadát, és fegyverét mi oltalmonknak tartjuk, nem ellenségnek. Im az nagyságod levelét én beküldtem Erdélyben, most az urak mind egyött lesznek, Musztapha aga is ott leszen, és tudom, hogy nagyságodnak azok felöl választ irnak; nekőnk is az minemö tanúságot adnak, ahoz tartjuk magonkat, mert mi az hatalmas császárnak engedelmes hívei lévén, semmire okot nem adónk. Tartsa meg Isten nagyságodat jó egésségben. Datum Lippac, die 23 Febr., anni 1607. Nagyságodnak mindenkoron hűséggel egy kész szolgája Lugassi

János

lippai kapitan. m. k. Czímzet: „Az hatalmas győzhetetlen császárnak fővezérének, és az tengeren innen való hadainak fő és kedves gondviselőjének, az tekintetes nagyságos Murát passának, nekem jóakaró uramnak adassék." Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál.

XIII. f Eltemig való szolgálatomat ajánlom nagy ságtoknak, s kegyelmeteknek. Az Úristen nagyságtoknak s kegyelmeteknek minden igyekezetinek adjon boldog kimenetelt. Az nagyságtok s kegyelmetek parancsolata szerint mi az ország dolgában az mire Isten segített Horvát Márton *) urammal eleget törekedtünk, és nem kevés vetélkedésünk volt az pasák előtt az dologban; de az mint az másik levelemHaranglábi.

t

OKMÁNYOK,

117

ben is megírtam : mind az hatalmas császár az fővezérére bízták az dolgot, mely most Nándorfejérváratt vagyon. Császár az fővezérnek igen megparancsolá, hogy mindenekben az ország szabadságát, és Atnahame-levélnek continentiát kövesse. Az mint látom bánják, hogy az zászlót elküldték és az botot nagyságtok s kegyelmetek híre nélkül; sőt hogyha itt benn lött volna az fővezér, avagy penig az dolog itt az portán forgott volna: az testamentumos uraimnak nem lött volna kedvek szerint való válaszok. Bizony meghigyje nagyságtok s kegyelmetek, hogy eleget forgolodtunk az dologban Márton urammal (kit ö kegyelme is meg tud mondani), és ugyan innét kívánjuk vala az portáról az választ; de minthogy az fővezérnél vagyon az császár pecséti, és mindeneket az császár reá bizott, nem lehete innét az választétel. Mindazáltal valami kívánsága vagyon nagyságtoknak s kegyelmeteknek, császár megadta, csakhogy az vezér által. Hogyha késő nem lenne mindezekről nagy ságtoknak s kegyelmeteknek Horvát Márton uram bőséggel tud szólani. Éltesse Isten nagyságtokat s kegyelmeteket sokáig jó egésségben, és boldog állapotban, írtam Constantinápolyban, 25. Februarii, 1607. Nagyságtoknak s kegyelmeteknek jóakaró szolgája Körösai István m. k. Czímzet: „A? erdélyi nagyságos és tekintetes uraknak, mind az egész nemességnek, közönségesen penig mind az három nemzetnek, nekem mindenben nagyságos és bizodalmas uraimnak." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

XIV. Illustrissime Princeps et domine mihi Semper observandissime, servitiorum meorum paratis simám semper commendationem. Nagyságodnak csak ezt akarom megírnom, hogy én Isten hírével huszonnegyedik napján ennek a hónak Illésházi urammal szembe voltam Bazinban, és jóllehet hogy az mint másoktul értettem azelőtt Homonnai Bálintnak dolgát oltal-

118

TOKilá

KÁROLY.

mázta, de megértvén én tőlem az nagyságod választása mint lett az fejedelemségre, és hogy minemő jó szándékkal volt nagyságod Homonnaihoz, ü is Isten dolgának itéli lenni az nagyságod választását, és ugyan ő maga is kére, hogy Bécsben fölmennék, és Mátyás herczegnek is ugyan az szerint megbeszéleném, mert voltak, vadnak is mostanis párttartói Homonnainak, kik megértvén én tőlem is a dolgot inkább megcsendesedjenek. Én azért holnap Isten hirével Bécsben megyek, és az mint jobban tudom eleibenszámlálom a herczegnek az mint nagyságod a memorialet énnekem adta az szerint. Az egri basának is egy levele érkezék hozzám utamban Rimaszombatban, melynek én irtam volt valami faluk állapotja felől, az végiben az mint irjon Homonnai Bálint felől, és nagyságod felől, im kiírattam ez kis czédulában *) ; az derék levelet fölviszem Mátyás herczegnek, és megmutatom neki, hogy Nyáry Pállal most is az törököt futják az fejedelemségért, mert ha ök nem solicitálnák, az török kétség nékül csendességben lenne; de ha valami zűrzavar támad is. ök lesznek okai. A mi választ teszen Mátyás herczeg, ha modom leszen kitől a levelet megküldőném, nagyságodnak megírom. Im nagyságodnak szóval is izentem Dezső uramtul. Az Ur Isten sokáig éltesse nagyságodat. Datum Posonii, 24 die Mártii, anno 1607. nagyságodnak szeretetvei szolgál Szécsi Tamás m. k. *) Egy e levélre erősített szelet papíron: Az egri Eyup basa levele mássá. Az magyarországi fejedelem az felséges atyámfia Homonnai Bálint királynak az hatalmas császárunktul királysághoz illendő parancsolatja megjött, hogy ha Rákóczi Zsigmond az királyságod (sic) el nem hadnája, az nagyságos vezérbasa mind az országban leveleket köldött, hogy ha el nem hadnája, igen is megbánja. Czímzet: „Illustrissimo Principi et domino Sigismundo Rákóczi, vajvodae Transilvaniae, et siculorum comiti e. c. t. Domino mihi plurimum observandissimo." Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál.

OKMÁNYOK,

119

XV. Illustrissime domine, amice, et uti fráter mihi observandissime, aíque confidentissime; salute cum servitiorum meorum addictissima commendatione praemissa. Egésséges, és minden kivánsági szerént való kedves, jó szerencsével bevelkedö, hosszú élettel boldogétsa Isten kegyelmedet. Megadák nekem az kegyelmed levelét, melyet nagy szeretettel is láttam, s megértettem. Az kegyelmed kedves atyjafia Rákóczi Lajos uram nálam böcsöletet érdemlő személy lévén, az kegyelmed commendálására annál inkább; holott az mint ezelőtt az kegyelmedhez való igaz barátságom fogyat kozatlannak ismertetett, azon leszek, hogy ezután is kegyelmed én bennem semmi kedveszegésre való dolgot ne tapasztalhasson, avagy érezhessen, mert én mindenkorbeli szolgálatomnak mindenféle nemeivel akarok kegyelmednek kedveskedni, s ehez képest az kegyelmed atyjafiának is az Kállói kapitányságot kezéhez adtuk, mely tisztre ő kegyelmét meg is esküttettük ; ez után is nem csak ő kegyelme nem fogyatkozik meg én bennem, de az kegyelmed dolgát is mind Forgács Zsigmond urammal sogorommal ö fölségénél az mint illik promoveálni igyekezzük. Az országnak s kegyelmednek mint legyen állapotja értem ; adjon az Ur Isten kegyelmednek is szerencsét, s böcsöletes hoszszu életet, minthogy kegyelmed az köröszténységnek javát kivánja, s ö fölségéhez is ajánlja kegyelmed hivségét, nem idegenétvén az országtól is magát kegyelmed. Ha az ő fölsége regálisi, vagy kegyelmedhez szólló leveli ide érkezendnek, kegyelmednek megjelentésétől nem leszek idegen. 0 fölsége confirmálván kegyelmedet, én is oly böcsölettel az mint kegyelmedet az ország is választotta akarom kegyelmedet tartani. Ajánlván kegyelmednek minden időbeli szolgálatomat. Isten éltesse kegyelmedet. Cassoviae 25. martii, anno 1607. Do. vestr. illustr. servitor et fráter addictissimus Comes Georgius Thurzó m. k,

120

TORMA KAROLT.

Czímzet: „Illustrissimo domino Sigismundo Rákóczi, electo Vajvodae Transilvaniae, siculorumque comiti. e. c. tDomino et fratri mihi observandissimo." Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál.

XVI. Szolgálatomat

irom nagyságodnak,

mint régi jóakaró

uramnak.

Im én Isten hirével ide Bécsben 26. napján Marcziusnak érkeztem vala, és ö felségével beszélettem, és megmondtam mindenképen az mit nagyságod én reám bizott volt az memoriale szerint; ö felsége maga is ir nagyságodnak, és minden kegyelmességeket ajánlják nagyságodnak; irnak mindenről (?) Nyári uramnak és Homonnainak, hogy csendességgel legyenek ; tudom az fejedelem levelcbül nagyságod mindeneket inkább megérthet. En nagyságodnak szolgálatomat ajánlom, és az Úristen megtartsa nagyságodat sok esztendeig. írtam Bécsben, 28.die Mártii, anno 1607. Uram ezt igen hamar kellett írnom nagyságodnak, megbocsássa, mert csak szekér hátán irtam nagyságodnak szolgál mindenben Szécsi Tamás. m. k. Czímzet: „Illustrissimo principi et domino Sigismundo Rákóczi, Vajvodae Transilvaniae, et Siculorum comiti, domino et fratri mihi semper observandissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

XVII. Spectabiles, magnifici, generosi, egregii et nobiles, prudentesqae ac circumspecti domini fratres et amici mihi plurimum observandissimi, atque confidentissimi. Servitorium rneorum devinctam paratamque semper commendationem. Az kegyelmes Istentől kívánok kegyelmeteknek jó egésséget hoszszu életet, és minden dolgokban szerencsés boldog előmenetelt. Az kegyelmetek nekem küldött leve-

OKMÁNYOK,

121

lét megadá nekem Sarmasági uram; melyet szeretettel vőttem és becsölettel mint jóakaró uraimtul és atyámfiaitul, kiből minden részeiben az kegyelmetek irását, és az mellett Sarmasági uramtúl való izenetit is bőségesen megértettem. Az kegyelmetek hozzám való igaz afyafiúságát, s jóakaratát, kiben nincsen is kétségem,igyekezem ugy mint bizodalmas uraimnak, és atyámfiainak megszolgálnom. Az mely dolog felől mostan kegyelmetek megtalált, sem ebben, sem penig ezután valókban valamire elégséges vagyok én bennem kegyelmetek meg nem fogyatkozik; kegyelmetektől semmiben magamat, és az én szolgálatomat életemig meg nem vonzom ; ha Isten éltet kegyelmetek atyjafia akarok lennem. Kegyelmeteknek viszont • én is Sarmasági uramtul mindenekről bőségesen szóval izentem. Quod superest spect. mag. gen. ac egr. do. vestras diu foelicissimeque valere desidero. Datae ex arce mea Ecsed, die 28 Mártii, anno 1607. Spect. mag. gen. egr. do. vestrarum servitor fráter paratus Comes Gabriel Báthori de Somlyó m. k. Czímzet: „Spectabilibus, magnificis, generosis, egregiis, item pudentibus ac circumspectis dominis trium nationum regni Transilvaniae existen. e. c. t., dominis fratribus et amicis mihi plurimum observandissimis atque confidentissimis." Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál.

XVIII. Illustrissime et spectabilis domine, et fráter observandissime, post salutem et servitii mei commendationem. Az Úristentől kegyelmednek egésséget, és minden jót kívánok. Akarnám és méltán is kőllöne mindnyájunknak kivánni, hogy imár egyszer az mi hazánk megcsendesednék, és mi magunk ne adnánk okot mint ezideig romlásának. Innen az német pártról csak halgatnak, és várakodnak, de ha kegyelmetek okot ad hozzá, bizony nyal higyje kegyelmetek, hogy

122

TORMA KÁROLY.

nem csak Erdélynek, de az egész Magyarországnak romlása következik; igen méltó azért, hogy kegyelmetek necsak az maga hasznára nézzen, hanem hazánk jovára, és megmaradására is. Es valamint s valahogy lehet alkudjék meg kegyelmed Homonnai urammal; őneki is bőségesen irtam, hogy azt cselekedje meg alkudjék kegyelmeddel; nem tagadhatjuk azt meg, hogy Erdélyben soha nem volt szabad választás, hanem mindenkor az magyar koronától függött; nem is lehet egy országban két király. De minthogy most az töröknek is kedvét kel keresni Erdély végett, az erdélyiek választása nincsen azért oknélkül; de nem köllöne arra hozni az dolgot, hogy török császár adjon vajdát bele, mert szinte úgy fog járni Erdély is az török miatt, mint Moldva, és Havasaifölde, attól félő. Az budai pasa mit irt énnekem, megolvastattam az kegyelmed szolgájával; azt irja, hogy tudatlanságból adta az csausz kegyelmednek az ajándékot, mert Homonnai uramnak küldték ök az ajándékot, nem kegyelmednek; és igen fenye getödik, hogy reá mennek Erdélyre, és beviszik Homonnai uramat, kinek én igen irtam, hogy azt ne cselekedje, mert kegyelmed megalkuszik Homonnai urammal ö nála nélkül is. —Azért kegyelmedet kérem, hogy kegyelmed ne hertelenkedjék, és legyen azon, hogy vigye békességre ezt a dolgot; hiszen Homonnai uram is kegyelmed fia; az mennyi üdőben imár kegyelmed vagyon azt is meggondolja kegyelmed ; és azt is, hogy gyermekinek is nagy gondot hagyhat kegyelmed; és az igaz keresményét is ez tündérország miatt el ne veszesse kegyelmed; mert ha az régi crónikákba tekintünk is, mert az erdélyi dolog még az magyar királyok idetis forgandó volt. Nám ezideig kegyelmed minden dolgait megtudta mértékein i> ebben is cselekedjék kegyelmed úgy, az ki hazájának javára és jövendő megmaradására essék; mert ha valamit indet oda kegyelmetek, félek rajta, hogy az békesség is felbomol, az kit az törökkel végeztünk ; mert még innen az császár az török császárnak be nem küldte az ajándékot, mind halogatja; úgy gondolom én, hogy az persiai hadak miatt vagyon az tartóztatás; még az idevaló végházakat is nem szintén csendesétöttük le, mert még fizetést bele nem vittek. Azon köllöne lennünk

OKMÁNYOK,

123

nekünk magyaroknak, hogy új tüzet ne gyújtanánk, mert az két császár között nekünk fog több jutni benne, hogy nem másnak ; most megérnök egyszer vele az mint elpusztula országunk. Azért az minthogy kegyelmed eszes, és okos ur, úgy cselekedjék kegyelmed hazája jovára, és megmaradasára nézzen többet, hogy nem az maga hasznára, avagy az Homonnai uram ifiuságára. írtam Homonnai uramnak is elég szorgalmatosan, és kegyelmeddel megegyezödjék. Nem tagadhatni, hogy megbántódtak az német szomszédink az tavali hadak miatt, és sok károk is esött. Az töröknek is nem hihetünk, mert ö az ö hasznát az máséért el nem hagyja. Az Ur isten igazgassa és tartsa meg kegyelmedet hazánk jovára, Datum ex arce Trincsin 9-a Április 1607. 111 : do : vestrae servitor et fráter deditissimus Stephanus Illésházi. Czímzet : Illustrissimo, spectabili, ac magnifico domino domino Sigismundo Rákóczi principi Transsilvaniae, et siculorum comiti, domino et fratri observandissimo" Eredetije gróf Komis Károlynál,

XIX. Magnifice domine affini (sic) observandissime. Servitiorum meorum paratissimam semper comméndafionem. Az szent Istentől kevánok kegyelmednek sok jó egésséget, és minden kevdnsdga szerént való sok jókat minden hozzátartozóival egyetemben megadatni. Kegyelmedet csak rövid beszéddel effelöl kelletek bizonyossá tennem, hogy Istennek kegyelmességiböl 27. Junii jutottunk Kostantinápolyban, és ugyan az nap Szkiderben általmenvén az passához, szemben voltunk kévánságunk szerént. Ide való jövetelünket felette igen kevánták és várták. Miért hogy ök még is in suspenso voltanak, és kedvesben is láttanak volna, ha hamissággal az füleket be nem dugtuk volna, ki

124

TORMA KÁROLY.

mia bizony nem kevés disputálásunk volt, mert hazudtatást is szenvedtünk az igazmondásért. Mindazáltal áldott legyen a z U r Isten, ugyan hozzánk kelle térni, és az ország egygyességiből választott fejedelemnek engedni, javallani is az országnak megmaradására: ige'ré is magát, hogy minden dolgainkban jó törekedő leszen az hatalmas császárnál, ö aval elmene más nap. Az kepeteli vezérrel Mustafa passával 28. Juni voltunk szemben, ki jó kedvvel láta, s jó szókat is ada; de még mind ez ideig is az hatalmas császárral való szemben létiink nem lehetett, minthogy az tengeren túl való mulatságiban volt foglalatos, és a lengyel követeknek is, miért hogy előbb érkeztenek ide nálunknál, utjok volt az előbb való szemben létellel nálunknál, kik 8 Julii löttenek szemben császárral; nekünk 10. napján kellett volna szemben lenniönk, de az mulatságnak okáért vasárnapra halasztotta, a ki 15 diae (sic) Julii lenne. Tovább mit adjon az Ur Isten, a csak ő szent Felsége keziben vagyon ; jót remenlünk, mert a több passák jó emberségesen ajánlották magokat. Kegyelmetek most ennél bizonyosbat nem érthet semmit többet töllünk. Szembenlétünk után, ha a dolgok disputatióra mennek, és itt késlelni akarnak, értésére adjuk kegyelmeteknek, miben forogjon dolgunk, mi itt az hévségnek miatta többire mindnyájan betegesek vagyunk ; az ajer sem szolgál, az erszény is igen kopik. Adja az Ur Isten, hogy kegyelmeteket jó egésségben láthassuk, és a mi kegyelmes urunknak országával egyetemben kedvesen szolgálhassunk. Tartsa meg az Úristen kegyelmedet jó egésségben bodogul. Datum Constantinapoli 10 diae (sic) Julii, 1607. Mag. D. V. Servitor et affinis David Veres in. k. Czímzet: Magnifico domino Joanni Petki, consiliario, et cancellario supremo regni Transilvaniae e. c. t. domino, et affini observandissimo." Eredetije saját gyűjteményemben.

OKMÁNYOK,

125

XX. Jllustrissime princeps, ac domine mihi gratiosissime. Servitiorum meorum in gratiam illustrissimae dominationis vestrae demissam commendationem. Nagyságod levelét megadák nekem ; megértettem abból, hogy Nagyságod egyszeri hozzám igért jóakaratát, s kegyelmességét egy érán t mutatná, és az jószágot is öremest nékem conferálta volna; mely Nagyságod megmutatott hozzám kegyelmességét ha Isten éltet meglátja, és megtapasztalja, nem hálaadatlan emberrel jót cselekedett Nagyságod. — Immár Nagyságodat, mint kegyelmes uramat azon kérem, parancsolja meg Nagyságod az kiknek illik, bocsátanák kezemhez az jószágot; azonképpen Nagyságod kegyelmes jóakaratából minden dézmákat is én számomra engedje lenni, minthogy kegyelmes uram ebben az esztendőben nem volt semmi vetésem ott; ezután az Úristen Nagyságod jószerencséjével nekem is jobb módot adhat minden dologban. — Kegyelmes uram az miképpen az commissio felül irt ö Nagysága, azszerint elhigyje Nagyságod ö Nagyságának semmi vétke nincsen abban, mind az bojérőké, de azt is a betegség cselekedte; ezután is csak úgy leszen, valamint az Nagyságod jótetszése s akarata tartja. Hogy peniglen a követek olyan későn mennek Nagyságodhoz, azt minden jóra értse Nagyságod, szóval is megmentik a dolgot valamikor odaérkeznek Nagyságodhoz; bizonyos lehet Nagyságod, hogy ez napokban kimennek, és valóban is szorgalmaztattam uramnál, hogy vétek ne legyen. Im azért legfiiebbik bojérát Urecsy vornikot, ki megholt fejedelemnél is vala Medgyesen követ, azt küldi ő nagysága velem egyetem ben, noha én meguntam volt a sok alá- s feljárást; meggondolván azért az Nagyságod hozzám való kegyelmes jóakaratát örömest fáradok, minthogy kívántatik is, hogy én is ott legyek ilyen füemberrel, mert ő kegyelme is senkivel egyéb bel nem akar járni. Ma jüttenek Ő nagysága szolgái Konstantinápolybul, az mint értem Dávid uram, és Fejér Mihály írásából nem késnek azok is minden jó hírekkel is viszszamennek Nagyságodhoz, Most is az tengeren túlvalók diadalmasok,

126

TORMA KÁROLY.

és C3ak most jó mócljok volna a keresztényeknek; ha Isten egésséggel kiviszen, Nagyságoddal török és tatár felül bőben szólhatok. A lengyel követnek is válaszsza vagyon; j ü immáron Konstantinápolybul. — Adja Isten, hogy Nagyságodat, mint kegyelmes uramat jó egésségbe találhassunk; és én magamat, s szolgálatomat minden üdöbelit ajánlom. Datum in Jassi 2. die Augusti 1607. Ejusdem IUustrissimae D. vestrae servitor addictissimuü Petrus Nápolyi m. k. Czímzet: „Illustrissimo Prineipi ac domino Sigismundo Rákóczi, Dei gratia prineipi Transilvaniae, partium regni Hungáriáé Domino, et comiti siculorum, domino mihi gratiosissimo." Eredetije gróf Kornia Károlynál,

XXI. Magnifice domine, et a/finis observandissime. Salutem ac servitii mei paratissimam commendationem. Az ö nagysága az fejedelem levelével egyöt megadák az kegyelmed levelét is; az ö nagysága hozzám megmutatott jóakaratát én is megszolgálom. Im én is az én emberemet bocsátám oda ki kegyelmedhez, azmint kegyelmed is meghagyta volt. Kérem kegyelmedet mint uramat az donatiot adja kezibe, és egyéb szükséges leveleket is; irjon is azoknak kegyelmed, kiknek kelletik statuálni az én képembeli emberemet az jószágba ; és kegyelmed az én emberemet minden jó módjával elbocsássa; azon is kérvén kegyelmedet, hogy az jószágombeli mindenféle dézmákat ő Nagyságátul az fejedelemtől nyerje meg kegyelmed, hogy puszta jószágba én is ne szálljak, míglen Isten akaratából külenben provideálhatok; mely jókat ha Isten éltet ö Nagyságának mint kegyelmes fejedelemnek meg igyekezem szolgálni. Egyéb új hireink nincsenek, csak hogy az lengyelországi dolgok lecsendesítve vannak; az király ö felsége az pártosok ellen diadalmas; az pártos urakban is

127

OKMÁNYOK,

egynehányon az magyarországi határhoz caatlották magokat, reménység viselvén őket, hogy Báthori Gábort lengyel király lyá választanák, ki most lehetetlen; de ha vagyon is oly szándoka Báthori Gábor uramnak, jobb elhagyni, mert minden igyekezeti hiába leszen. Az sok hadakat mind az moszka ellen akarják fordítani az lengyelek, elvégezett dolog. Adja Isten, hogy rövid üdön kegyelmedet láthassam jó egésségben mint uramat, s atyámfiát, Az örmény dolga felöl, kinek Bedő Istvánnal vagyon dolga, hogyha kegyelmedet solicitálja, hogy expediálja kegyelmed, annak az dolognak supersedeáljon kegyelmed, mert én velem bizonyos compositiója vagyon neki, most penig megakarják másolni. Tartsa meg Isten kegyelmedet jó egésségbe, és békeségbe. Datum in civitate Jassiensi, 3. die mensia Augusti, anno Domini 1607. Magnificae dominationis vestrae servitor et affinis Petrus Nápolyi m. k Czímzet: „Magnifico domino Joanni Petki, suae Serenitatis principis Transilvaniae consiliario, et ejusdem regni cancellario, domino et affini mihi observandissimo." Eredetije gróf Komis Károlynál.

XXII. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, mint bizodalmas uramnak. Istentol sok jó szerencséket kívánok kegyelmednek megadatni. Az mi kegyelmes urunk ő nagysága szolgálatában mentem vala egy kevéssé ki házamtól, Trucz János uram akkor nem talált itthon; megjővén mindjárást érte küldtem, és az kegyelmed irásit, mind izenetít megértettem. Az jus liga dolgában valamire én kegyelmednek feleltem, és maga is az mint kegyelmednek irt Báthori uram ö nagysága, abból kegyelmed meg nem fogyatkozik, csak kegyelmed is meg ne fogyatkozzék, mehesen végben; mert ke-

128

TORMA KÁROLY.

gyelmed Báthori uram felöl így gondolkodjék, hogy soha nem láttam még, hogy valakinek csak szóval mit igért is, hogy állatja szerint be nem teljesítette volna; azt sem láttam, hogy adását megbánta volna, és retractálta volna; én is penig kegyelmednek igaz atyjafia levén, kegyelmednek meg nem fogyatkozom, hanem mind az prokátor levelet megszerzem, mind az káptalan előtt való fassiot, és az prokátor levelét mennél hamarébb be is küldöm kegyelmednek. Ue kívántatik három ez dologban, egyik hogy az rea (bizottj hivatal fogyatkozás nélköl legyen; másik hogy az utrom is igen jól legyen csinálva; harmadik hogy az testiseket is úgy szedjék, hogy fogyatkozás nélköl legyenek, így mehet véghez. Szóval bővebben izentem kegyelmednek Trucz uramtól. Interim kegyelmed az ö nagysága dolgát ne negligálja, ha miben módja vagyon, vagy leszen; az szerint az enyémet is. Isten tartsa meg kegyelmedet. Költ Diószegen, 20. Angusti, anno 1607. S. M. D. V. servitor et fráter Joannes Imre.fi m. k. Czímzet: „Spectabiii et magnifico domino Joanni Petki, consiliario, et cancellario supremo illustr. principis regni Transilvaniae, ac generali capitaneo siculorum, domino et fratri mihi semper observandissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

XXXIII. Magnifice

domine mihi semper observandissime; seruitii mei commendationem.

salutem et

Az Ur Isten sok jókval áldja meg kegyelmeteket mind fejenkint. Nem szükség, hogy sokat írjak kegyelmednek, Kemény Boldizsár *) uram mindeneket meg tud mondani, mint legyen az ide való állapot. Az én ide való késedelmemnek fűképpen való okai nem egyéb, hanem az mint kértem vala ke*) A fejedelem atyja.

129

OKMÁNYOK,

gyelmeteket csöndességben lenni addig, mig én ismét kegyelmetekhez az válaszszal viszsza megyek. Az sok mutatiók mind egyik, mind másik dologban az tartóztata meg, im mindenekben hirek vagyon. Az mint kegyelmed engem admoneal, hogy meg ne fogyatkozzam az hazának, hanem valóban hasznoson forgassam az haza jovát, — bizonyos legyen abban kegyelmed, hogy semmit nem praetermittáltam, ezután sem állok hátra; de itt nem mehetünk erőr vei. En úgy veszem eszemben Erdélyt úgy tartják itt, mint sajátjokat; mitül legyen, azt nem tudom. Nem hiszem uram, hogy énnekem mostanságval innét szabadulásom, és válaszom legyen. Igen nagy dolognak tartják az postulatumokat, ahhoz képest, az minemű akaratjok legyen. Bizony igen bánatos szívvel vagyok, súlyosnak is tetszik eddig való mulatásom, de ámbár ugy lenne, csak volna jó reménységem, hogy mehetnék kedves válaszszal kegyelmetekhez. Költségem teljességvei elfogyott, elégvei pótlottam az magaméval is, az is szinte elfogy; ha küldhetne kegyelmetek jó volna. Én uram az én szegényímet teljességvei kegyelmednek ajánlom, szükségemben segétse kegyelmed; bizony igaz szolgája vagyok kegyelmeteknek, mely énnekem itt igen ártott anynyibul, hogy neheztelnek reám igaz mondásomért és törekedésért. Tartsa meg Isten kegyelmedet sokáig jó egésségben. Datum Pragae, 10 Septembris, 1G07. M. D. vestrae servitor paratus Pancratius Sennyeim.

k.

Czímzet'. „Magnifico domino Joanni Petki, consiliario et cancellario illustrissimi domini Principis Transilvaniae, domino amic.o mihi observandissimo.' 1 Ei'erletije gyűjteményemben.

Tört. Tár. XIII. köt,

9

130

TORMA KÁROLY.

XXIV. Spectabilis ac magnific domine, fráter mihi semper observandissime, servitiorum meorum paratam semper commendationem. Istentől sok jó szerencséket kívánok kegyelmednek megadatni. Hogy ennyi icleig kegyelmednek meg nem küldhettem az Báthori uram ő nagysága procátor levelét, és az Kendi Ferenez birta kiiküllővári részjószágokról való fassioját, semmi idegenségnek ne tulajdonítsa, hanem sőt fogyatkozás nélköl akart ő nagysága kegyelmednek ebben kedveskedni, és én is szolgálnom. Minthogy penig micsoda helyeken s falukban legyenek mind azok az jószágok, nem is tudtuk az vármegyéjit is, azért az ur idejővén hozzám Borsoló János uramért ö nagysága érte küldött, s ide hozatá, ez mai nap prokátort vallott ö nagysága ő kegyelme előtt; imár kegyelmed ott ben irattassa azokat mind bele, az kiket a k a r ; mi az ide ki valóknak is neveket czédulában irva küldtük kegyelmednek, azokat is kegyelmed irassa bele; azok közül az octávára ő nagyságának mennek emberi be. azok is kegyelmed mellett lesznek. Az jószágról is fassiot tött Borsoló János uram előtt ö nagysága, s kegyelmednek vallotta azt az részt, az kit Kendi Ferencz uram birt, örökben ad utrumque sexum, kinek az levelét meg is mondta Borsoló uramnak, hogy most ott ben kegyelmednek ki adja, csak kegyelmed kérje ö kegyelmétől, ki is adja ő kegyelme. Adjon az Ur Isten szerencsét uram hozzá kegyelmednek, és az maradékának is, és kegyelmed is, az maradéka is hálálhassa meg az urnák, s az posterltásinak is; az ur is penig ezután is többel is kedveskedhessék kegyelmednek. Az mint kegyelmedhez való indulatját látom, soha kegyelmed meg sem fogyatkozik benne, csakhogy kegyelmed is ne fogyatkozzék meg ő nagyságának, s az ö nagysága dolgainak ; kiben meg is nyugodt ő nagysága én általam az kegyelmed felől való assecuratiomban. Az Istenért kérem kegyelmedet, kegyelmed ez mostani gyűlésen is viselje ugy előtte az jus liga felszabadulását, hogyha kívántatik valami az articulushoz, semmit hátra ne hagyjon kegyelmed, szólván be-

okmányok.

131

szél vén Kendi István urammal is felőle; sőt talán ugyan kívántatott volna az articulusban is annak az igének nevezet szerint benne lenni, hogy az mely jus liga Fejérváratt Zsigmond fejedelem által (ugy tetszik anno millesimo quingentesimo nonagesimo quinto) lött gyűlésben itéltettenek és jus ligában csináltattak: az az articulus teljességgel in ea parte annihiláltatott, s abrogáltatott volna; mert némelyek még is contrariumot disputálnak, hogy az mostani Kolozsváratt lött gyűlésben ige szerint nincs, hogy az j u s liga felszabadult legyen. Jóllehet az én Ítéletem szerint én azt ítélném, hogy az mint az az articulus vagyon, elégségesképen vagyon, de kegyelmednek nem árt ezről Kendi urammal beszélgetni, s mind penig az mesterekkel; jóllehet minthogy sok embereknek ellene vagyon, kiváltképen Bihar vármegyében, noha ez ugyan csak egy vármegye inter voces, de ott ben is találkozhatnak némely emberek. Ha arányzák az mesterek, s kegyelmetek is, hogy elégséges az elmúlt kolozsvári articulus, hogy sem mint nagyobb zaj támadjon belőle, ha csak abban kell hagyni, az kegyelmetek jó Ítéleti csak mehessen véghez. Az minemő reversálist az ur kegyelmednek küldött volt az küküllővári jószág felől, ha felszabadul az jus liga, minthogy imár Borsoló uram által kegyelmednek derekas levelet ad róla; Borsoló uramtól kivévén kegyelmed az levelet, küldje meg az ő nagysága reversálisát, mert az azontúl nem fog szükséges lenni kegyelmednek. Talán kívántatott volna, hogy abban az Borsoló uram levelében is valami emlékezet lött volna, hogy kegyelmed az ur mellett legyen jószáginak keresésében, és abban valami akadály ne legyen, hanem szabadosan kereshessen minden reá nézendő jószágokat. De az mint irám, minthogy megnyugodt az kegyelmed tökélletes maga ajánlásában, pure hagyta hogy kiadassék. Még is kérem kegyelmedet, viselje ugy kegyelmed az ur dolgait előtte, hogy ne csak ezzel legyen, hanem többel is ha az Ur Isten élteti. Az minemő utrumot kegyelmed ott ben az ur nevére csináltat, és hivatalt, — azoknak az mássát kegyelmed küldje ki, hogy ahoz képest itt kin is tudjuk accomodálni az dolgo9*

132

TORMA KÁROLY.

k a t ; azokat penig felette igen diligenter csináltassa kegyelmed fogyatkozás nélköl. Az ur Báthori uram felette igen kérete kegyelmedet, hogy kegyelmed három rendbeli articulust kerestessen fel pecsétest, küldje ki kegyelmed ugyan most; az városokon tudom szerit teheti kegyelmed. Egyik az legyen, Kolozsváratt az mely gyűlés alatt az urakat Báthori Zsigmond megfogatta, s megölette; másik az legyen, az urak megölése után Fejérváratt az mely gyűlés lött, és holtok után az mely articulusban condemnáltatta őket; harmadik articulus az kell, mikor Megyesen az Báthori famíliát ismét megszabadította, sőt kárdinálnak adta az fejedelemséget is ; kiváltképen az utolszorira kegyelmednek felette nagy gondja legyen; de az két első is igen szükséges; kegyelmedet az ur felette igen kérete, hogy kegyelmed ezeket kerestesse fel, és küldje ki ö nagyságának ugyan most mindjárást. Kegyelmed urunk ő nagysága előtt mentsen, hogy be nem mehettem magam, minthogy mind az diószegi, hecsei szüret előtönk, ki nekem egy néhány ezer forintomban jár ; más az, hogy im az szent Lukács napi octava sem messze akkorra ugyan be kell mennem ; ezbeli mentségemet teljességgel kegyelmedre biztam. Az mely jószágocskát ö nagysága ígért vala ha látja kegyelmed kedvét hozzá ő nagyságának, említse meg, s ezen szolgámtól küldje ki az levelet; ha penig legkissebb kedvetlenségét látja hozzá, kegyelmednek megszolgálom, kegyelmed egy szót se szóljon felöle, mert kedvetlenöl se kicsinnyel, se nagygyal nem örömöst bántom ő nagyságát, hanem én várok csak az ő nagysága kegyelmes jóakaratjátol. De minthogy én tapasztalhatóképen megmutattam kegyelmedhez igaz atyafiságomat, azont várok kegyelmedtől is. Isten tartsa meg kegyelmedet. Költ Diószegen, 15 Septembris, anno 1607. S. M. D. V. servitor et fráter Jo. lmrefi m. k.

OKMÁNYOK,

133

Imrefi kezétől: „Csak kegyelmeden ne múljék, és legyen igaz jóakarattal hozzánk, ne csak az a részjószág légyen kegyelmedé, hanem Isten megszabadítván jószágit, több is leszen, az mint megígértem kegyelmednek ezelőtt is. Valamit ez az ur ígér csak szóval is, ugy tartsa kegyelmed, mint ha kezénél volna, az mint ezelőtt is megirtam; de most az ideje, hogy kegyelmed szolgáljon." A czímzet hiányzik ugyan, — kétséget nem szenved azonban, hogy e levél Petkihez vala intézve. Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál.

XXV. Szolgálatunkat írjuk nagyságodnak mint kegyelmes urunknak. Az szent Isten áldja meg nagyságodat mindazokkal egyetemben, az kik nagyságodnak javát, és előmenetelét kevánják. Nagyságodat keletek levelünk által megtalálnunk; jól tudjuk azt, hogy nagyságodnak az mi öszvegyülekezetünket sok mód nélkül viszik az okát; azért kérjük nagyságodat mint kegyelmes urunkat, hogy nagyságod ne higyjen el minden hitván híreket; oltalmazzon Isten minket attul, hogy Erdélynek és Magyarország ártalmára és kárára igyekeznénk; ne adja Isten nekünk azt érhetni, hanem mind kicsintöl fogván nagyig azon leszünk Istennek segétségéböl, hogy országunkért és hitünkért az magyar nemzetnek megmaradásáért az életünket elfogyatjuk. Mert jól tudja azt nagyságod, hogy sokat vétettünk nagyságoddal egyetemben az német nemzetségnek, kiért minekünk soha tiszta szívből való barátunk nem volt, és nem is leszen; melyet imár meg is mutatott, hogy nem akar barátunk lenni; mert imár eszünkben vöttük az ü hitetlen voltokat, az micsoda dolgokat forral mi felőlünk, kire Isten ne segélyje őket; sőt még az kállai és tokaji vitézektől is maradhatatlanok voltunk; hol egyet fogtak el bennünk, hol mást; még törökkel béllett ese lelkeknek szidalmaztak bennünket. Azért mi fejünk fenálotáig soha az török mellől el nem állunk, hanem fejünk fenálotáig az németre szablyát von-

134

TORMA KÁROLY.

zunk, és rajtok halunk meg is ; mi soha többé németet nem uralunk, hanem azt uraljuk, az ki magyar fejedelme leszen magyarországnak, az melyet Isten ki is mutatott imár tüker ü l ; sőt ebben is bizonyosok vagyunk, hogy imár megindult ere alá felé az német; hanem nagyságodat kérjük, hogy nagyságod bocsásson egy meghitt bizonyos jámbor szolgáját ide hozzánk, az kire nagyságod reá mer bizni minden dolgokat, mi nagyságodnak szóval akkor mindenek felöl bőségesben izenünk. Nagyságod minekünk parancsoljon, mindenkor szeretettel kedve szerént akarunk nagyságodnak szolgálni mind kicsintöl fogván nagyig. Datum Létán Octobris 31. die, anno 1607. Isten t a r t s a j ó egésségben nagyságodat hosszú ideig boldogul, nagyságodnak jóakaró szolgái Nagy András és Elek János, mezei vitézek kapitányi m. k. Czímzet : „Spectabili ac magnifico domino domino Francisci (sic) Rédei, domino nobis semper gratiosissimo." Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál.

XXVI. Spectabiles, magnifici, generosi ac egregii domini; fratres amici mihi observandissimi.

et

Servitiorum meo rum parotis simám comm.endatione.rn. Jó egésséges hosszú életet adjon Isten kegyelmeteknek. Megadá nekem az Rákóczi uram jámbor szolgája Maczasdi uram az kegyelmetek levelét, melyben irja kegyelmetek, hogy nyilván volna kegyelmeteknél is az ide kiváló hadaknak feltámadása, kér is kegyelmetek azon elebbi kegyelmetekhez való jóakaratomat mutatván leszállítanám az hadakat. Mód imár ezeknek leszállításában nincsen. mert nem csak hateze-

OKMÁNYOK,

135

ren, inkább hiszem hogy tizenhat ezeron is vadnak. Sőt magamnak is kengyelben féllábom; magam szolgáimat Ecsedbe hivattam, az Tiszán innét való vármegyéket is felültettem ; mindenképpen készen vagyok, az Tiszán tul is mind készen vadnak az vármegyék. Nemzetemmel egygyetértvén, országomnak akarok szolgálni azok ellen, kik hazámnak ellenségi lesznek. Látom azt, hogy jámbor szolgálatomnak, s kegyelmetekhez való igaz hűségemnek semmi tekinteti és haszna nem volt, s nincsen is kegyelmetek előtt, az mint szokták mondani: gratia praeteriti nulla laboris erit. Mennyi költségemmel, fáratságommal szolgáltam ez elmúlt esztendőben is én kegyelmeteknek, jól tudhatja kegyelmetek, mostan is azon ember volnék, s ha kegyelmetek vötte volna tőlem. Mert anynyi szolgálatomnak jutalma nem azt érdemiette volna kegyelmetektől, hogy kegyelmetek aequalissá tegyen az ott ben levő erdélyi atyafiakkal, hogy törvény szerint adassék meg nekem is azon üstől maradt jószágom; de ha imár ugy lött is, az erdélyieknek causájok elő vétetett, és jószágok meg is adatott, az enyém penig mas terminusra haladott, ki mikor lehessen, csak Isten tudja; ez penig nekem mely nehéz lehessen, megírni kegyelmeteknek nem tudom ; de bízván Istenemben hiszem azt nekem megadatik. Quod superest spect. mag. gen. ac egr. do. vestras foelicissime valere exopto. Datum ex arce mea Ecsed, die 5 novembris, anno domini 1607. Spect. mag. gen. ac egr. do. vestrarum amicus paratissimus Comes Gab. Báthori de Somlyó, m. k. Czímzet: „Spectabilibus, magnificis, generosis ac egregiis dominis baronibus , magnatibus, caeterisque statibus et ordinibus, atque proceribus regni Transilvaniae in generali diéta Claudiopolim congregatis e. c. t. dominis , fratribus, et, amicis mihi observandissimis." Eredetije gróf Komis Ádámnál.

136

TORMA KÁROLY.

XXVII. Matthias, Dei gratia Arcliidux Aus triae, dux Burgundiáé, c. t. comes Tyrolis, e. c. t.

e.

Magnifici, egregii ac nobiles sincere nobis dilecti. E x certis rumoribus accepiinus iterum non vulgarem Haidon um manum ad Nádudvar confluxisse , prioremque factionem suam redintegrare, et Andreám Nagy capitaneum ipsorum vexillum proponere, atque haud pridem nuncios suos Budae apud Aly Passam habuisse, eique sua auxilia et operám pollicitos fuisse. Quibus indiciis facile conjicere est, ipsos rursus in regnum, et fines Sacr. Caesar. Regiaeque Mattis insignem aliquam irruptionem et depopulationem meditar i, idque eo magis, quod proxime transitum per Danubium ad Pest ab ipso Passa impensius sollicitarint. Quorum conatibus cohibendis reprimendisque omnino necessarium est, ut vos quoque animum serio attendatis, neque inaugurato hoc malo incaute opprimi patiamini. Eam ob rem praefatae Suae Sacr. Caesar, ac Regiae Mattis, domini et fratris nostri observandissimi nomine, et authoritate vobis harum serie benigne committimus et mandamus, ut in quantum vobis dignitas Suae Sacr. Caesar, ac Regiae Mattis, juxta vestram íidelitatem curae est, atque vos, conjugesque et liberos vestros salvos et incolumes esse cupiatis, prioribus malis edocti in hunc eorum conatum minimé assentiatis, sique illi in eodem tenaciter pergere intentarent, juxta praecedentium annorum constitutiones, contra eos vos viritim armetis et insurgatis, atque pro assertione Mattis Suae Regiae dignitatis et vestrae libertatis sub ductu ct felici auspicio vestrorum generalium capitan eorum, aut eorum, quos Sua Mattas deputaverit, bene armati obviam procedatis, nec amplius patiamini, ut patria isthaec misera majoribus, quam antea malis, quorundam perversitate involvatur. Quod quidem vos pro salute et incolumitate ejusdem afílictae patriae vestrae nitro ac libenter nec secus ullatenus facturos confidimus. In cujus faelicem (sic) successum, cum Suae Matti copiae militares teutonicae nequaquam desint, quibus ^si ita opus ha-

OKMÁNYOK,

137

buerint, tarn ex pedestribus quam equestribus cornpetentem numerum quamprimum subministrabit. Sicut etiam Passae Budensi, ne se contra compactata hujusmodi praedonibus defensorem praebeat, peculiaribus nostris literis insinnavimus. — De caetero vobis gratia et benignitate nostra benigne propensi sumus. Datum Viennae, non a die mensis Novembris Anno 1607. Matthias m. k. P. S. Cum rumores de Hajdonum insurrectione nedum cessare ac potius in dies invalesccre, numerumque eorum crescere, atque etiam ipsos Tybiscum superare velle intelligamus, liisce vos denuo benigne hortamur et requirimus, ut pro salute, et vestri omnium incolumitate , non modo quamprimum personaliter insurgere, sed etiam commissariis Suae Mattis nunc Cassoviae constitutis, ubi per eosdem requisiti fueritis suppetias ferre omnimode velitis, et debeatis. Datum 16 die mensis Novembris loco, et anno ut supra. Nagymihályi

m. k.

Czímzet: „Magnificis, egregiis, ac nobilibus N. comiti, vicecomiti, judicibusque nobilium ac universitati dominorum magnatum et nobilium comitatus Maramarossiensis, sincere nobis dilectis." Eredetije saját gyűjteményemben.

XXVIII. Magnifice

domine uti fili mihi observandissime, scrvitiorum meorum paratissimam commendationem.

r,

Áldja meg az TJristen kegyelmedet minden javaival hozzátartozókkal egyetemben. Az kegyelmed levelét szomorú szivvel olvastam, ahol kegyelmed írja, hogy Báthori uram nagy idegenséggel való levelet irt volna kegyelmeteknek; mely levele mit contineáljon nem tudom, sem gondolhatom, minthogy én még vele szembe nem voltam; mert hogy ide haza perecsen-i

138

TORMA KÁROLY.

házamhoz jutottam volna, adák értésemre, hogy az hajdúság felgyűlt, és az Érmellett szélylyel Károly és Bátor táján volnának ; úgy tartózom itt meg házamnál az kimenéstöl, minthogy szintén utamban lőttek volna, ha ott lőttek volna. Én is azért mindjárást bizonyos emberemet bocsátám oda ki, megértenem az állapotot, és bátorságos kimenésemet ha lehető leszen, a honnan minden órában bizonyos emberemet várom. Azért bizodalmas jóakaró uram, ha szinte valami idegenséggel irt legyen Báthori uram is, nem egyébnek tulajdoníthatja kegyelmetek, hanem hogy semmi dolgaiban nem lehet bizonyos; én sem lehettem penig még ezideig szembe vele, jóllehet bizonyos emberétől izentem ő nagyságának, hogy én sok jóakaró barátit, és szolgáit ismertem lenni kegyelmetek közt. Az Úristent hivom penig bizonyságul, hogy én sem értettem ö nagyságáiul is Erdély országhoz, sem penig Erdélynek az urához semmi gonosz akaratot és szándékot, hanem csak im most az kit az kegyelmed Írásából gondolkodom. Maczasdi uram ismég, hogy ezen elmene, szembe volt velem; ő jelenté, hogy az ur szóval is boszszonkodott volna neki az törvénynek elhaladásárul, és igassága megtartásárul. Annak mondám, hogy meg se mondjon ezféle boszszonkodást, minthogy még ingyen sem értette Báthori uram is abban semmi állapotát; jóllehet ha mi ezféle idegenséget szólt, vagy irt legyen kegyelmeteknek is, abban hordozta csak az ifiu elme, minthogy minket haza sem várván, idő előtt lött az ö nagysága boszszonkudása, vagy idegenséggel való irása, melynek nem kellett volna lenni. Azért kegyelmedet bizodalommal, szeretettel kérem, hogy kegyelmetek mindenekben csendes állapottal legyen, és ne ítéljen abból ártalomra való idegenséget, minthogy nekem a végre ő nagysága felől semmi gonosz reménységem, sőt csak gondolatom sincs annak előtte vele való beszélésim és értelmem szerint. Mennél hamarébb azért igyekezem szembe lennem ő nagyságával, és az dologrul bizonyosban értenem, ki felől kegyelmeteknek is bizonyosbat tudok ezután írnom. Söt a hajdú újonnan való felkelését is nem ítélhetem bizony soha egyébnek az török practikájánál; az mint ott bennlétemben is sok-

OKMÁNYOK,

139

szór mondottam, hogy én bizony sem Homonnai uram felől, sem Báthori uram felől nem hiszem lenni, minthogy ezek régi tős-gyökeres nemzetes u r a k ; hajdútól nem itélem soha koronázatot kevánjanak, se felvegyenek, hanem inkább mint hazájok szerető keresztyén urak ellenek remélem, hogy feltámadjanak, noha most bizony sok az közönséges hir. Azért kegyelmeteknek szinte úgy szükséges vigyázni velünk egyetemben azok ellen, kik az országnak pusztulására, nem ipöletére igyekeznek. Magyarországiul penig kegyelmetek soha ne reméljen azféle romlásra és pusztításra való állapotot. — Ezeknek utánna az jó Istennek ajánlom kegyelmedet, és tartsa meg Isten jó egésségben kegyelmedet kívánsága szerint hozzátartozóival egyetemben. Datum ex Pere csen, 9. die Novembris, anno 1607. servitor et tanquam páter Stephanus Lomjai, m. k. Czímzet: „Magnifico domino Joanni Petki, consiliario, ac cancellario illustrissimi principis Transilvaniae, domino et tanquam íilio mihi observandissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

XXIX. Magnifice domine, uti fili mihi observandissime; servitiorum meorum paratissimam commendationem. r

Áldja meg Isten kegyelmedet minden javaival. Megírtam volt immár kegyelmednek első levelemet hogy hozák kegyelmednek második levelét, urunk levelével egyetemben, kit felette igen akarok, hogy bizonyosban értem írásából kegyelmednek az dologban hív és szeretettel való jóakaratát; kevántatott volna bátor elébb lehetett volna kegyelmednek ebben való értelme ilyen jóakarattal lenni. De hiszen akkor kellett lenni, az mikor az jó Úristennek ehez rendelt kegyelmes akarata lött. Sok szóval most kegyelmednek nem irhatok, de az kegyelmed irása és jóintése szerint nekem oly gondom vagyon az jó csendességes és békeséges állapotnak megmaradására, tehetségem szerint, az mire az jó Úristen reá segit?

140

TORMA KÁROLY.

mint az magam életének megmaradására; csak hogy megítélheti azt kegyelmed az elkezdett dologban mely nehéz legyen az várakozás, kiváltképpen ifin embernek, és ilyen bizonytalan változó felindult üdőben; kinek szinte most legnehezebb az várakozása, ilyen felindult és zendölt állapotban nem tud mihez tökélletesen bízni és fogni az várakozásnak bizonytalan reménységeért; holott már az felindult nép is nem késnek dolgokban, ha melyfelé mit akarnak, ki mind csak veszedelmünkre való, akár mihez kezdjenek is. Nincsen az csendesítő vagy ellenekálló, kik egymásra nézvén csak veszedelmünk az jele. Az én kicsin vékony értelmem szerint, ha az jó Úristentől lött volna rendeltetvén, ebben nem kellett volna a hoszszu haladék. De legyen úgy, az mint az jó Úristen rendeli, és az kegyelmetek bölcs ítéleti, és kedves akarata leszen ; én kegyelmednek igaz jóakaró szolgája, és atyjafia vagyok; ha mi áldással az Úristen az kegyelmetek elméjét megvilágosítja értessen kegyelmed ujabban bizonyosb állapottal, kiben ha jobb modat, és áltabb utat találunk, fáradjunk és munkálkodjunk egy értelemmel benne, hogy az Úristen kegyelmesen mutasson és adjon módot ez felindult háb orunak lecsendesölésében. Mert bizony naponkint öregbedik gyülekezetek nem csendesedik, kit bizony soha nem reméllettem csak akkor is, hogy az előbbi levelemet irtam kegyelmednek, hogy ilyen öregbölését hallani felindulásoknak, az mint most hallom. Azért én immár minden bizonyos tökélletes jó állapotot kegyelmetek felől, bőséggel, és sok jó intéssel tudtára adtam ő nagyságának; magam is ügyekezem éjjel-nappal mennél hamarébb vele szembe lennem. Interim vezérelje Isten az kegyelmetek szivét és akaratát is minden megmaradásunkra való értelemre, ki felől kegyelmed ezután is nekem hamarsággal irjon. Most kegyelmednek bővebben nem irhatok, írtam ő nagyságának is, az mit az én kicsin elmém befoghatott. Tartsa meg Isten jó egésségben kegyelmedet. Datum ex Perecsen, 10. die Novembris 1607. M. V. servitor et tanquam páter Stephanus Lonyai m. k.

OKMÁNYOK,

141

Czímzet: „Magnifíco domino Joanni Petki, illustrissimi ac magnifici domini Sigismundi Rákóczi e. c. t. cancellario, domino et tanquam filio observandissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

XXX. Illustrissime

domine domine, et páter observandissime et charissime.

Servitiorum meorum paratissimam commendationem. Az Úristentől ő szent felségétől kívánok Nagyságodnak minden hozzátartozó szerető jóakaróival együtt boldog, jó szerencsés, egésséges életet. Vévén alkalmatosságot Kellemesi Mihály uram megjöveteléböl, akarék rövideden Nagyságodnak erről irnom, noha egyéb dolgokról való irásim volnának, azoknak mostan békét hagyván. Értettem bizonyosan némely levelekből, és bizonyos emberektől is, hogy némely rövid elméjű embereknek elméjek az hajdúknak hitván, módotlan zenebonájokhoz képest minemű egyenetlen Ítéletben legyenek némely emberek felőliem, kik ellen tudom Nagyságod az én jóhiremben-nevemben mindenek ellen oltalmazom; mindazáltal azok ellen, az kiknek születések hozta az nyughatatlan elmét sok irogatást, és kémség szine alatt hamis izengetést: akarom Nagyságodnak jó lelkiösmeretem szerint (kinél nagyubb kazdagságom nincs is) elmémet megnyilatkoztatnom. Bizonyára semminemű traetám, sem titkom az fellázadott módnélkül országunkban szélyelnyargaló hajdúsággal egy csepp sem volt, s nincs is; bizonyosan is Írhatom Nagyságodnak: császárunk ö felsége udvarában tisztességes szolgálatban, egy puskával karddal örömesben enném kenyeremet, hogy sem mint hazánk s nemzetünk ellen támadttakkal barátkozván, avagy magamat közikbe adván. Ennen magamtól akarom hogy nagyságod ezeket értse. Exitus acta probabunt. Magam felöl Nagyságodnak egyebet nem irhatok : eléggé

142

TORMA KÁROLY.

csudálkozni nem győzöm Nagyságod felölem való feledékenységét, emellett idegenségét, hogy sem levelével, sem még csak valami ifin követ által is m e g nem látogattat, sőt inkább örömesben ad helyt holmi utánnam leseskedő hitvány embereknek irogatásának, s izengetésén ek, kiből megtetszik ez is, ez mostani élete fogyása kereső hajdúság között való fejedelemnek lenni akarnak Nagyságoddal elhitetni az emberek. Magamat Nagyságodra támasztom , eleitől fogva való természetemről gondolkodván Nagyságod magában kivévén az hamis nyelveket, kinél ártalmasb fegyver nincsen. Hogy pediglen Nagyságodnak ritkán irok: oka nem egyéb, (mert az fiúi engedelmességet, és szolgálatot, minden ez világi okokat hátrahagyván, követtem s követni is akarom Istennek szent parancsolata szerint) hanem biztomban irok nagyságodnak, mint uramnak böcsületes atyámnak, — néhány Nagyságodnak irott leveleimet oly helyekről némelyeknek páriájit szolgáltatták kezemhez, ki miatt Nagyságod jó bölcs Ítéleti rajta, hogyha elmémnél akadályom nem találkozhatott-e miatta? Rövideden akarom ezekben magamat megnyilatkoztatnom Nagyságodnak. Tartsa meg Isten Nagyságodat jó szerencsésen jó egésségben minden Nagyságodhoz tartozókkal egyetemben. Datum ex Ungvár, die 13«a Novembris, Anno Domini 1607. Illustritatis vestrae servitor et filius addictissimus Comes Valentinus Druget de Homonna. Czímzet: „Illustrissimo domino domino Sigismundo Rákóczi Prineipi Transilvaniae, siculorum comiti, partiumque regni Hungáriáé domino, domino et patri mihi charissimo et observandissimo." Egykorú másolat Gróf Komis Károlynál.

OKMÁNYOK,

143

XXXI. Magnifice

domine, uti fili mihi observandissime; servitiorum meorum paratissimam commendationem.

Minden jókat kevánok az Úristentől kegyelmednek megadatni szerencsés boldog állapottal kegyelmedhez tartozókkal egyetemben. Az kegyelmed nekem irt leveleit szeretettel vöttem, és láttam ; mindazokra énnekem szorgalmatos gondviselésem volt az mennyire az Úristen az ő áldásával, és ajándékával látogatott, felyebb annál semmi efficiálásom nem lehet, kiben ezután sem szűnöm, ha mire az jó Úristen segitséget, és erőt ad, holott dicsértessék az jó Úristen tőlünk; lám most mindenek jó állapotba fordultak, ennekelötte való bizonytalan és vélekedő gonosz hirek ellen; csak kevántatik immár az egymás közt való szeretetben egyességben való megmaradás tökélletesen. A hol kegyelmed irt volt elébbi levelében, hogyha mit innét vagy onnat nem érthetnénk bizonyosan irás által, mi is bizattatnék idegen interpresre; Imrefi uram nem szánja fáradságát bemenni, kivel kegyelmetek bizonyosban tractálhatna ez romlott hazánknak jó állapota felöl, Imrefi uram felől kegyelmednek azt Írhatom, házánál Diószegen vagyon, ki talán mind ezideig sem lehetett az úrral szembe maga személye szerint; nem is ítélem most házából ki is távozhassék, az minemő állapot most ide forg (?), az minthogy szinte most az én meszszejárásom lehetetlen; ö kegyelme felől is szinte úgy itélek; nem is ismerek uram irásinkban oly állapotot, kiből idegen interpretatio jöhetne, minthogy az dolog sem egyik fejedelem, sem másik fejedelem ellen való dolog; sem ez nyomorult hazánknak romlására való dolog, kinek tractálása fé lelmes lehetne, — hanem Isten szerint tisztességes, és bátorságos tractálás, kinek immár az fundamentuma mi állapotban legyen, tudom urunktul ő nagyságáiul; az felől kegyelmednek bizonyos értelme lehet, és ezelőtt is lehetett, kitudom kegyel-

144

TORMA KÁROLY.

mecl híre nélkül sem lött, Kevántatik azért ebben mind egyfelől és másfelől csak az tökélletesen való megmaradás, mindenik félnek az ő böcsöletes tisztességes állapota szerint az ő idejében véghezmenni, kiről bővebben kegyelmednek most sem tudok írnom. Az Úristen kegyelmedet elég okossággal szerette, ki mind hazájának, magának, és urának állapotárul bölcs ítélettel tud gondolkodni, és elmélkedni. Vezérelje az Úristen kegyelmedet mindazokra az jókra, az mit közönségesen kívánnunk kell az jó Úristentől megadatni. Ezek után az jó Úristennek kegyelmes gondviselése alá ajánlom kegyelmedet minden hozzátartozóival egyetemben. Az én kicsin állapotú szolgálatomat ajánlom kegyelmednek szeretettel és igaz emberséggel végig megmaradni. Tartsa meg Isten kegyelmedet jó egésségben kevánsága szerint. Datum ex Perecsen, die 17 Novembris, anno 1607. servitor et uti páter Stephanns Lányai m. k. Czímzet: „Magnifico domino Joanni Petki, consiliario ac cancellario illustrissimi principis Transilvaniae, domino et tanquam filio observandissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

XXXII. Memoria,le pro nuntiis et legatis. 19. novembris anni 1607. az minemű válaszunk lött az passáktól az kívánságokra: Csodálkozik azon, hogy az urak, az ország ö tőle akarják az hajdúságnak feltámadását megérteni, holott azok is magyarok, és ö atyjokfiai. Az hajdúság énnekem panaszol kodik, hogy Bocskai király az minemű helyet és nemességet nekik adott, abban ököt meg nem tartják. Ez feltámadásnak oka semmi nem egyéb, hanem az övéket akarják kézhez venni; és mindazáltal ezelőtt is intettem őket, hogy lecsendesedjenek, várakozzanak, magam emberét is innen Budáról az

OKMÁNYOK,

145

szolnoki Lékkel oda küldöttem hozzájok, hogy csendességben legyenek, — de az urak és az ország ad okot arra, hogy le nem csendesednek. Mert az minemű fenyegető leveleket az urak irnak nekik, melyeket énnekem küldöttenek, és én Mátyás herczegnek felküldöttem, azokból kiteczik, hogy nem én vagyok az oka. Hanem ím mégis azt cselekeszem, mind emberem által, mind levelem által megtalálom őket, és csendesítem. Az urak is ő nagyságok szépen írjanak nekik, mind Homonnai, Magocsi, Nyári Pál, és az commissarius urak ne fenyegessék őket levelekben, mert ha valaki haddal azokra támad, — minthogy azok eleitül fogva Bocskai fejedelem mellett voltanak, énnekem az hatalmas császár megparancsolta, hogy az magyarokat őrizzem, oltalmazzam, — nekem is fel kell mellettek támadnom. 2. Az holdoltság állapotjáról ígérte magát az Ali passa, hogy eddig is csak találtanak volna meg, az mint napot hagyott volt, mindeneket igazított volna, és most is kész embereket elbocsátani az követekkel, és mindent eligazítani. Az ki ezelőtt (az békesség *) minekelőtte meg lett volna) dézmát adott, megadja most is, az ki summát adott, summát adjon ; és az mikor az békesség kezdetett Bocskai ideiben, azon summában maradjon minden. Az mi az Eger vételekor való dolgot illeti, hogy Zinán passa Memhet császár hitire hitta volna haza az szegénséget, és abban maradnának meg az városok, faluk, — arra nem mehet, mert az végezéskor nem volt emlékezet az felől, és az végezés mellől el nem mehet, hanem ahoz tartja magát. Az mi az nemes rendet illeti, ezt disputálta velünk, hogy azokat tartja ő nemességnek, az kiknek falujok, jobbágyok vagyon, hadaknak idein felülnek; erre azt feleltük, hogy vannak sok holdolt szegény egyházi nemes emberek, kiknek az atyjóknak az régi szent királyok vitézségekért adták az nemességet, és azoknak is ugyan fel kell ülniek, és felültek mindenkor ha holdoltak voltak is. Ezt is helyén hatta, és meg is akarja oltalmazni mind adófizetéstől, és szolgálattól; városokon, falukon az holdoltság között az minemű nemes embe*) Az 1606-ban november 11-én kötött zsitvatoroki béke. Tört. T á r

XIII. köt.

10

146

TORMA KÁROLY.

rek vannak, megszámláltatja azoknak summájokat ugyan most és annyival leszállitja. U j holdoltságokat semmiképpen nem enged, sem falukat, sem puszta telekeket, sem molnokat, kik annakelötte nem holdoltanak, hanem mindenekben az végezéshez akarja magát tartani. Semmiképpen nem engedi az török, hogy kijárjon, és az ispaják csoportul menjenek falujokban, és az szegénséget felettébbvaló költséggel háborgassák. És minden városokon falukon az szegénség senkinek ne tartozzék gazdálkodni, hanem azt a k a r j a , hogy minden pénzen éljen. Ha császár embere, vagy maga szolgája embere volna is, pénzen éljen ; ugyan meg is hatta volt az gyöngyösi bíráknak, hogy mindenekre az felekre, kik erővel akarják őket háborgatni, reatámadjanak és kiverjék onnan, és ezután sem engedi. Az Gyöngyös városa felöl minthogy azelőtt 25 pénz volt egy terh bornak az harminczadja, most immár két aranyat vesznek, egyiket az bék, másikat az harminczados. Erre azt mondja, hogy az békesség előtt megtiltatott volt az borhordás, és azért adtanak az béknek egy aranyat; ezután az sem leszen, de meglátja az regestomot, és az mi régenten volt, most is akarja úgy legyen. Az mi az Korlát István falui dolgát illeti, hogy ö neki az portán szabadságot adott az császár, hogy ne hodoljanak, erre azt mondá: Korlát uram az levelet küldje neki had lássa és ő is levelet ad ez mellett, és megoltalmazza. Halmi Gábor molna felöl való panaszra azt mondotta, bizonyosodjék meg, hogy az ispaja engedte meg az malmot, és fillérről fillérre minden kárát megfizetteti. Az tatárok dolgát az mi illeti, azt mondotta, hogy Bács megyében, és az Szerémségen tizezeren vannak, lopva azok közzül járnak fel, arról is gondot visel, és nem engedi, hogy feljárjanak, és mostan is embere vagyon oda. Az onodi barmot felkeresteti, de ez ellen felette sokat panaszolkodik, főképpen Fiilektül fogva Újvárig, és az Dunán tul Botytyáni uramra, és Kolonicsra, hogy felette sok kárt tettenek az török vitézekben, csak az, ki nála meg vagyon írva 400 törököt öltek meg, és pénzül, marhájul az áros törököktül, magokat megölvén, vettenek el háromszázezer forintot,

OKMÁNYOK,

147

és lui ü helyette mU pass.t volt volna itt, ennyi számtalan kárért eddig az frigy régen felbomlott volna. Miskolez városa dolgát, emberét oda bocsátván, megérti mindenképpen, és mind summájokból, s mind szolgálat] ok • ból könnyebbséget ad nekiek. Eredetije saját gyűjteményemben.

XXXIII. Szolgálatomat írom nagyságtoknak és ti kegyelmeteknek, mint minekönk kegyelmes jóakaró urainknak. Isten szerencséltesse nayyságtohat és ti kegyelmeteket minden dolgaiban. Adák előnkben az nagyságtok és ti kegyelmetek minékönk Szakolyi és Csomaközi uraméktúl izent dolgokat, melyet megértettük mind kicsintiil fogván nagyig. Holott nagyságtok és ti kegyelmetek mi tülönk azt kivánja, hogy mi az nagyságtok és ti kegyelmetek gyűlésére elmennénk egy bizonyos helyre. Azért mi mind kicsintül fogván nagyig egyenlő akaratbúi eléggé meghánytuk és forgattuk az nagyságtok és ti kegyelmetek minekönk izent dolgokat; az mely dolgokat magunk fejétül nem akarjuk cselekedni ; nem is akarunk addig nagyságtokkal és ti kegyelmetekkel semmit végeztii, az mig az hatalmas török császárnak füember követei nagyságtok kezt s mi közöttünk kegyelmetek között nem lesznek. Im irtunk az tekintetes és nagyságos vezér Ali passának egy levelet, hogy ő nagysága is bocsásson vagy négy meghitt füernbereket az gyűlésre. Akarjuk mind kicsintül fogván nagyig, hogy az hatalmas török császárnak is legyenek bizonyos emberi jelen az gyűlésben; hallják azok is mit végezök nagyságtok és ti kegyelmetek. Azonközben az mig megérkeznek az hatalmas vezértül az követek, addig nagyságtok és ti kegyelmetek találjon módot benne, holott legyen gyülésőnk, és addig nagyságod s nagyságtok és ti kegyelmetek egész országúi mind kicsintül fogván nagyig küldjön bizonyos hitleveleket minekönk, s mi is küldőnk nagyságtoknak és ti kegyelmeteknek hitlevelet, hogy az frigy tractáláskor se nagyságtok és ti kegyelmetek között valami háborúság ne essék, 10*

148

TORMA KÁROLY.

se mi kezöttünk. Bocsátottunk nagyságtok és ti kegyelmetekhez bizonyos meghitt követinket, kik által nagyságtokhoz és ti kegyelmeteknek mind levelőnk által, s mind penig szónk által minden dolgok és akaratunk felől hűségesen megizentük nagyságtoknak és ti kegyelmeteknek. Ezen levél vivő meghitt jóakaró becsületes uraink s keresztjén atyánkfiaitúl szóval minden dolgok felől hűségesben megizentük nagyságtoknak és ti kegyelmeteknek. Ezzel tartsa Isten jó egésségben nagyságtokat s kegyelmeteket mind kicsintül fogván nagyig Datum Szikszó, Decembr. 3 die, anno 1607. Nagyságtok és ti kegyelmetek jóakaró szolgája az vitézekkel egyetemben mind kicsintül fogván nagyig Nagy András, generalis kapitány. Czímzet: „Tekintetes és nagyságos Drugeth Homonnai Bálintnak, nemes országunkban levő fű vármegyékkel egyetemben, minekönk jóakaró kegyelmes urainknak, és keresztjén atyánkfiainak mind kicsintül fogván nagyig adassék ez levél hamarsággal. Zemlent." Egykori; másolata Keresztesi Papp Miklósnál.

XXXIV. Az ellenségnek kemény voltát látván, és gonosz igyekezetét értvén, kívántatik, hogy az nemes ország is jobban fogjon az dologhoz, és ugyan derék táborhoz készüljen; mert ha valóban nem serénykedünk régi szép szabadságunkért, félő, hogy az szép szabadság hazánkkal egyetemben el ne veszszen, kit Isten távoztasson el. 1. Kívántatik, hogy az viceispánok beadják számát azoknak igazán, az kik otthon maradtanak, hogy azokat compellálhassa az ország hazája mellett való insurrectióra, és az ki nem insurgálna, legyen jószága és tisztességevesztett. 2. Hogy az füstszám szerint még egy-egy gyalogot ad-

OKMÁNYOK,

149

janak az viceispánok az táborban, két forintot adván nekik hóra, és élést, az kiket ide bocsátanak. Az kik penig az füstszám szerint ezideig igazán meg nem adták az gyalogot, s magokért vagy nem küldtek, vagy személyekben el nem jöttek, készeretsék sub amissione bonorum praestalni, és most mindjárt suppleálni, az viceispánokat hazabocsátván cum plena authoritate. Az kik hópénzeseket küldtek, szedjenek más hóra való pénzt is nekik, és mentől hamarébb hozzák meg. 3. Hogy Abaujvárbul, Zemlienből (sic), Tornábul, és Hernád mellől élést hozzanak, kenyeret, hust, bort, abrakot; az szolgabirák minden füsttől egy köböl zabot, s tiz kenyeret szedjenek pénzért, hozzák az táborra mindjárt. 4. Az ki penig afféle éléshordó szekereket , embereket megháborgatna, azonnal felakasztassák, Es minden úrszcriből huszonöt lovas rendeltessék, kik az útakat járják, és őrizzék az éléshajtókat. 5. Valaki az urakkal, vagy nemes országgal egyet nem értene, hanem az ellenségnek titkon, avagy nyilván fáveálna, és szép szabadságáért, édes hazájáért vérét nem akarná hullatni, ha arra kelne az dolog, tisztessége vesz tett áruló legyen, soha az országban maradása ne lehessen. 6. Hogy az kik urak, kapitányok ellen támadnak az kártételeknek büntetéseért, és egyéb latorságokért, — feje vétessék minden kegyelem nélkül, és az kik most is azt cselekedték, az sereg előtt megbűnhődjenek. 7. Valaki hazaszökik, az úton találván, vagy házánál is, — az útvigyázók felköttessék. Az viceispánok is az falubiráinak meghadják, azonnal viszszaverjék, és csak egy nap se hagyják az faluban, vagy városban lenni; kit ha az biró elhallgatna kedvezésböl, — az biró bűnhődjék akasztással érette. 8. Tetszenék az, hogy hitlevelet kérvén az hajdúktúl, innen is hitlevelet kérvén, onnan is száz lóval, innen is száz lóval Sennyei Miklós uram, és Rédei Ferencz uram mennének az hajdú kapitányokhoz, és csendesétenék őket; elhittem az ő kegyelmek szava foganatos lenne. — Actum in castris ad Szerencs positis, die 13-a Decembris. Anno 1607. Kívül: „Propositiones dominis magnatibus, et comita-

150

TORMA KÁROLY.

tuum nobilibus in castris ad Szerencs posiiis existentibus die 13-a Decembris 1607 exhibitae." Gróf Komis Károlynál.

XXXV. Illustrissime ac magnifice domine, et páter mihi observandissime. Servitiorum maoriim paratissimam semper commendationem. Jó egésséges hoszszú életet adjon Isten szerencsésen kegyelmednek Maievén értésemre kegyelmednek Váradra való kijöveteli jó egésségben, melyen igen őrölök, nem türhetém, hogy vagy levelem, vagy penig jámbor szolgám által kegyelmedet meg ne látogatnám, és minemő híreink itten légyenek, azokkal kegyelmedet ne részeltetném. írhatom kegyelmednek ide való állapotunk felöl imár Isten kegyelmességéből az urakkal mind egyött vagyunk, egyenlő akaratból koronás királyunknak ő felségének, és országunknak akarunk híven szolgálni. Ez ideig mind tractáltunk az hajdúkkal, de még semmi vég dolgunkban nincsen; lehet-e, vagy nem, abban is bizonyosok nem vagyunk. Ha jó intésünkkel velek nem végezhetünk, s különben nem akarják : szándékunk az, hogy karddal nyulunk hozzájok; igy is hazánk romlására szándékokban elö nem bocsátjuk. Meggondolván kegyelmed is hazánknak ilyen nagy szükségét, kérem szeretettel kegyelmedet mint uramat, jóakaró szerelmes apámat, ő felségéhez és hazájához való hűségét, és igaz szeretetit megmutatván, az mint Lónyai István uram által kegyelmed nekem magát ajánlotta, sőt Közép-Szolnok vármegye is az minemű parancsolatját in specie nekem küldte, az szerint országunknak ily nagy szükségének idején serio újabban azoknak az vármegyéknek, úgy mint Bihornak, Krasznának, Közép- és Külső-Szolnok vármegyéknek parancsoljon, sem napot, sem órát ennek nem hagyván, minden késedelem nél (sic) jőjenek utánnunk. így az kegyelmed jó híre neve is mind ő felségénél, s mind penig országunknál hazájához való szeretetinek megmutatásáért nevekedik, és terjed. Forgács Zsigmond uram bátyám is ugyan ezen dologrúl

OKMÁNYOK,

151

irt kegyelmecinek. Az mi legjobb, kegyelmed azt cselekedje; ez országunknak megmaradásában jár. Kegyelmedet penig oly hazájaszerető, istenfélő keresztjén urnák tudjuk lenni, hogy országunknak ily nagy szükségének idején szolgálatját, s jóakaratját semmiben meg nem vonza, hanem inkább előmenetelire igyekezik. Kegyelmed nekem jóakaró fiának parancsoljon, kegyelmednek minden időben jó szivvel szolgálok. Isten tartsa meg sokáig jó egésségben kegyelmedet. Datum ex castris ad Göncz positis, die 18 Decembris, anno domini 1607. Illustrissimae ac magnificae dominationis vestrae servitor filius paratissimus Comes Gabriel de Báthor m, k. Báthori kezétől: „P. S. Kegyelmedet mint uramat apámat kérem a mint a Meszesen innét levő vármegyékben parancsolt volt kegyelmed ennekelőtte, akkor mellénk nem jöhettek, immár most alkalmatosság adatott kegyelmednek, hogy mint a mi fölséges koronás királyunkhoz, és szép hazánknak ilyen szükségének idején jó akaratját megmutathatja; kérem azért kegyelmedet, hogy egynihán nap légyen ott Váradban várakozásban, hogy a kegyelmed böcsületes személyének jelenlétével mi is minden dolgainkban országul alkalmatosbak lehessünk hazánk szabadságának megoltalmazására; hadait penig mennél hamarébb lehet ereszsze utánnunk, kit országúi háladóképpen kegyelmednek mint ilyen szükségünknek idején jó promotorunknak szolgálhassunk meg. En is penig kegyelmednek jóakaró fia mint elébbi megtapasztaltatott apai szeretit (sic), mint penig következendő jóakaratját fiúi szolgálatommal, és szeretetemmel háladóképpen szolgálhassam meg : e mellett várom kegyelmednek megtapasztaltatott elébbi jóakaratját, én is mindenben ajánlom kegyelmednek mint uramnak, szerelmes apámnak jóakarattal való szolgálatomat m. p." Czímzet: „Illustrissimo ac magnifico domino domino Sigismundo Rákóczi vajvodae regni Transilvaniae, siculorumque comiti e. c. t. domino et patri mihi observandissimo," Eredetije gróf Kornis Ádámnál.

152

TORMA KÁROLY.

XXXVI. lllustrissime

et compater observandissime, post servitiorum meorum addictissimam commendationem.

Hogy Isten nagyságodat kihozta, és imár Telegdet elérte, s Váradra siet: nagy szivünk szerint örülünk rajta, s kívánjuk az Úristentől, hogy az Nagyságod kijövése szerencsés legyen az szegény országnak megmaradására, Istennek nevedicsiretire, Nagyságodnak jó hírére nevére. Az hajdúság Rimaszombat felöl viszszafordúlt, Szentpétert, Miskolczon, Apádfalván, Szilváson ötezer körül telepedtek le; reméljük az oda fel való hadakat érzették meg; mi is itt az urakkal, és vármegyékkel szép haddal vagyunk, nagy szivünkszakadva várjuk az Nagyságod segítségét, hogy azzal újulván hadunk az ellenség rémüljön, és vagy fegyverrel, vagy könyebb conditiokkal leszáljon. Igen megrémültek magokba. Követink vannak nálok, hogy teljes hatalommal bocsássanak hozzánk, ha le akarnak szállani, és az országgal egyetérteni; jóval jó, hol nem : úgy tartjuk őket, mint ország árulóit; várjuk óránként őket; halljuk bizonnyal, hogy tizenkettőt esküdtettek meg közülök, hogy azt végezzék, az mi az országnak jovára, és nekik is megmaradásokra lehet. Ma bocsátám jóreggel el Nagyságodhoz Bornemisza Miklós uramat teljes tanulsággal, Nagyságod minden dolgokat bőségesen megért ö kegyelmétől; Nagyságod csak az segitséget küldje sietséggel; ha most csak ötszáz kopjás lehet is, és ezer puskás; csak Biharból, Szilágyból, Szolnokból is meg lehet az. Tudom mindjárt alább hagyják hajdú uraim az dolgot. Éltesse Isten Nagyságodat minden jovaival. Datum Gönczön (?), 19-a Decembris. Anno 1607. Illustrissimae D. V. servitor et compater addictissimus Comes Sigismundus Forgács m. k. Czímzet: „Illustrissimo domino Sigismundo Rákóczi electo vajvodae Transilvaniae, siculorum comiti, domino par-

OKMÁNYOK,

153

tium regni Hungáriáé ultra Tibiscum, domino et compatri mihi observandissimo.1,4 Idegen kéztől: „Allatae 23-a die Decembris Varadinum." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

XXXVII. Szolgálatomat

ajánlom Nagyságodnak, mint böcsidetes uramnak.

nekem

jóakaró

Az Nagyságod levelét, melyet Kassáról 22-a Januárius hónak irt, itt Pozsonyban ma (?) adták meg nekem, melybül az oda alá való állapotot megértettem, mely dologrúl hogy bizonyossá tett engemet is Nagyságod, megszolgálom Nagyságodnak. Az Úristennek nagy ostora lön rajtunk, hogy az pásztorok, kocsisok, lovasok, és az parasztemberek kezdenek az urakon, és az nemesembereken uralkodni. Annak az feltámadásnak könnyen elejétvehetik vala az urak, és nemes vármegyék, de nem akarák, ám immár meglátják mit használának vele, károkkal — és nagygyal — kezdenek tanulni. Bizony uram én abban az opinioban vagyok, hogy azokat az hajdúkat szép szóval le nem szállíthatni immár, hanem karddal kell hozzájok nyúlni; noha némely emberek abban az opinioban vannak, hogy leszállíthatják. Az idevaló állapot felöl, és ez mostani particularis gyűlés felöl, Nagyságodnak azt írhatom, hogy Mátyás herczeg urunk ő felsége parancsolatára, és hivatalára inkább nagyobb része az vármegyékből az fő hivatalos személyek, és az urak mind eljöttenek volt. Az austriai urak is fejenként mind itt voltak, és újabban confoedcratiot közöttük megújiták és confirmálák, úgy, hogy Mátyás herczeg urunk is ö felsége élni halni együtt akar az magyar nemzetséggel. Az austriai urak is erős kötéssel kötötték magokat, hogy semminemű szükségekben az magyarokat el nem hagyják, hanem minden ellenségek ellen segíteni pénzekkel, népekkel akarják. Az Magyarország is hasonlóképpen kötötte Austriának magát, és arrúl egymásnak erös kötésleveleket adtanak, hogy velek confoederatusok le-

154

TORMA KÁROLY.

gyenek. Irtanak morvaiaknak, cseheknek, és az több provinciabelieknek, kik az bécsi articulusokhoz interessatusok voltanak. Az bécsi végezést in omnibus punctis et clausulis inviolabiliter akarják hogy ö felsége megtartsa, és tartassa. Az hajdúk leszállításában így deliberáltanak, hogy legelsöbben az budai pasával, kinek practicája által lött az hajdúk feltámadása tractáljanak, kihez Nádasdi Tamás uramat és Csuti Gáspár uramat cum credentionalibus Suae Serenitatis, regnicolarum, et austriacorum bocsátották ilyen követséggel, hogy azt az békességet, melyet elvégeztenek vele, megakarjuk tartani, de néminemű okokért ugyan azon békességrül Mátyás herczeg urunk ö felsége nevével, és Magyarország és Austria nevével akarnak vele végezni, és az ajándékot beküldeni, egy bizonyos helyt választván, az hová az pasa Újvárhoz közelb jőjön. Annakutánna Illésházi uram is Újvárba menjen, és onnan az pasával per internuncios tractáljon , vagy ha szemben lehetnek egymással úgy jobb lenne, és végezzenek, ha az pasával elvégezhetik azt, hogy herczeg urunk ö felsége, és Magyarország és Austria országoknál ugyanazon conditiok alatt, az mint annakelötte az frigyet elvégezték megakarja az pasa tartani, — herczeg urunk ö felsége ö maga nevével, és Magyarország és Austria nevével az tisztességes ajándékot az oratortúl mindjárást beküldik. Azt elvégezvén az hajdúkhoz is mindjárást Illésházi uram, és Szécsi Tamás uram alá mennek, és azokkal is tractálni fognak, és minden módon azon lesznek, hogy azokat is leszállítsák. Miért hogy penig dubietas vagyon benne, ha az pasával végezhetne valamit és acceptálja-e Mátyás herczeg urunktúl ö felségétül az ajándékot, és az békességet, annak fölötte leszállithatjuk-e az hajdúságot vagy nem, — magok oltalmáért azt végezték, hogy mind úr, nemes personaliter insurgáljanak, annak nagy erős poenáját vetették, ki el nem menne. Annak fölötte az jobbágyoktúl is ellimitálták kik mennyit bocsássanak ; minthogy penig az urak és nemesek personaliter csak az fejedelem mellé tartoznak insurgálni, és nem az generalis-kapitány mellé, generalis-kapitányúl magoknak Turzó György uramat választották, ha penig betegsége miatt el nem mehetne Révai Péter uramat választották, úgy, hogy az ö felsége generalis-kapitányával mu-

155

OKMÁNYOK,

tuam habeant correspondentiam. Túl az Dunán Zriny uramat és Szécsi Tamás uramat; és valamikor az generalis kapitányok parancsolják azonnal insurgáljanak. Az feltödön, ha az követek alámennek, és ott Kassán gyűlések leszen, ott válaszszanak generalis-kapitányt magoknak, és valamelyfelé kelletik az segítség, — egymásnak segítségére menjenek ha az szűkség azt kevánja, herczeg urunk is ö felsége személye szerint jelen legyen, és az austriaiak is azonképpen. Herczeg urunk ö felsége vagyon abban az szándékban az austriaiakkal együtt, hogy tízezer lovag magyar lovast fogadjanak. Ebben ilyen módot találtak, hogy az uraknak, urtiaknak kinek kinek állapota szerint bizonyos számú lovasokra fizessen ö felsége, mindazáltal az insurrectioban személyétül, jószágától, az mint az limitatio leszen, ugyan illo numero elküldjön, és előállassa népét. Az több dolgoknak meglátását ez jövendő generálisgyűlésre, melyet ő felsége ad 13 martii promulgáltatott, és innét az regálisokat is elhozták, halasztottanak. Pozsony ultima Januarii, 1608. B.

Pogrányi.

Kivül: „Paria literarum D. Benedicti Pogrányi ad spect. ac mag: D. comitem Sigismundum Forgács datarum." Gróf Kornis Károlynál.

XXXVIII. Nagyságodnak mint jóakaró uramnak szolgálok, és kevánok az nagyhatalmú Istentől Nagyságodnak sok jó szerencsés boldog egésséget, és hosszú életet. Továbbá Nagyságos uram Istennek legyen hála jó egésségben jutottam be ide az portára, és adja Isten szolgálhassak mind Urunknak, Nagyságodnak is, és az szegény országnak is kedve szerint, az mint Nagyságodnak is meg is fogadtam volt. Istennek hála itt mind jó híreink vannak. Az athmane (sic) felől eleget törekedtünk, nem adák, hanem az főkövetet várják be szép ajándékkal; megadják, de nem kell vele késni.

156

TORMA KÁROLY.

Ott létemben is megmondottam vala Nagyságodnak, hogy az itt való tihaját, és az vezéreket gyakorta valami új hirekkel értesse Nagyságod; de semmi nincs benne; ki ha gyakorta lenne, bizony mind Nagyságodnak, mind az megromlott szegény országnak jovára lenne. — Mostan Nagyságodnak küldöttem egy klomárist, egyetmás aprólékkal rakva, Nagyságod vegye jó neven: ezután is parancsoljon Nagyságod énnekem, örömest szeretettel szolgálok Nagyságodnak. Urunk ö Nagyságánál is el ne feledkezzék Nagyságod rólam. Az kevés fizetésemet mostan küldje meg urunk ö nagysága, és Nagyságod, mert fogyatkozott állapottal vagyok. Az mint Nagyságod megparancsolta vala hogy az angliai követet elhagyjam, azt is elhagytam, és csak Nagyságtoknak akarok szolgálnom országostul. Nyelvvel izentem Nagyságodnak Körösi uramtúl, megértheti Nagyságod tőle. — Tartsa meg Isten Nagyságodat sok jó szerencsés egésségben, az Nagyságod jóakaróival egyetemben. Datum Constantinopoli, 1-a die Februarii, anno 1608. Nagyságod jóakaró szolgája Juszap csausz

m-h.

Czímzet: „Magnifico domino Joanni Petki de Ders, illustrissimi domini domini principis consiliario, nec noc cancellario regni Transilvaniae, domino observandissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

XXXIX. Generosi, egregii et nobiles, domini, amici nobis observandi. Salutem et servitiorum nostrorum paratam commenclationem. Áldja meg Isten minden javaival kegy elmedet. Az mincmö dolgokrúl irtunk Forgács Zsigmond és Dóczi András uraméknak az ő felsége commissariusinak, az páriáját kegyelmeteknek ezen leveliinkben kötve oda küldtük; kegyelmetek megértheti. Igyekezem azon, hogy hazánknak, valamire az Isten elégségessé teszen szolgáljak, és kegyelmetek is előtte visel-

157

OKMÁNYOK,

vén az közönséges jót és megmaradást. Quod superest gen. egr. do. vestras diutissime valere exoptamus. Datum ex arce nostra Ecsed, die 12 Februarii, anno 1608. Gen, ac egr. do. vestrarum servitor amicus Comes Gab. Báthori de Somlyó m. k. Czímzet: ,.Generosis, egregiis, et nobiíibus dominis vice comitibus, judicibus ac toti universitati dominorum nobilium comitatus Zempliniensis e. c. t. dominis, et amicis nobis observandissimis." Eredetije gróf Kornis Ádámnál.

XL. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, mint uramnak atyámfiának, Istentől sok jó szerencséket kivánok kegyelmednek megadatni. Tudom kegyelmed mint igaz hazafia, és az urunknak is mint jóakaró szolgája előtte viseli mindeniknek az böcsületes javát, sőt tudom azt is ; az mire kegyelmed én általam magát ajánlotta az úrnak Báthori uramnak, az urunk engedelméből, ő nagyságának előtte viseli; most az ideje, hogy kegyelmed halasztás nélkül az Istenért előtte viselje, és véghez is vigye ; kiért ismét, ha az Úristen élteti háladó atyjafia leszen. Az többiről bőségesen Dengelegi Mihály *) uraméktól izentem kegyelmednek. Isten tartsa meg kegyelmedet. Költ Ecsedben, ma kedden. Anno 1608. S. M. D. V. servitor et fráter Imrefi kezétől: „Én senkinek egyébnek nem irtam, hanem csak kegyelmednek, ahoz képest, hogy tudjuk, hogy ke*) Bocskai alatt hajdú kapitány,

158

TORMA KÁROLY.

gyei med viheti véghez; és hogy nem másnak is, hanem urunk után csak kegyelmednek köszönjük. Ebben penig csak az a dolog, hogy ne haladjon uram; azért most lássa kegyelmed. Ebben én néztem az urunk, és az haza javára. Joannes Imrefi m. k. Czímzet: „Spectabiii et magnifico domino Joanni Petki, supremo consiliario et cancellario regni Transilvaniae, ac generali capitaneo siculorum, domino et fratri mihi semper observandissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

XLI. Szolgálatomat ajánlom kegyelmedet (sic) mint uramnak, Istentől sok jó szerencséket kívánok kegyelmednek megadatni. Oly jó hasznos és szent dolgot az ember nem indithat, ha kimenetelét Isten meggátolja, kinek kezében vannak az szerencsék, hogy az emberek ne szidalmazzák; viszont soha oly rosz dolgot nem indithat, ha Isten jóra fordítja az kimenetelét, minden dicséri. Az ember elsőben mindeneknek felette Istennek tartozik nagyobbal, azután nemzetének és hazájának, azután fejedelmének. Ezeket előttem viselvén, nem nézvén az szerencsét Isten mint szolgáltathassa, minthogy elöve tudók nem vagyunk, hanem az Isten és az üdő az mit reánk hozott vala, kiből sem ország, sem urak nem lőnek elegek, mint bennönket megszabadíthassanak, hogy mind Istennek, mind nemzetönknek, hazánknak , és fejedelmünknek is szolgáljunk, úgy kényszerittetem így praeveniálnunk, holott csak ez jövő vasárnap volt az veszedelemnek napja. Tudván sokan közülönk Lónyai István uram által, és Forgács Zsigmond uram által is minemő végezése is volt az úrral az fejedelemnek, tudniillik hogy kijő Erdélyből, és az urat hagyja helyében, melyet ha nem tudtam volna, noha elég rettenetes veszedelmet láttam az szegény országra hogy következendő, — de nem tudom, hogyha ebbe avattam volna magamat. De hogy

OKMÁNYOK,

159

ezt tudtam, magammal is mind Kolozsváratt, és itt is Váradon beszélett felöle, főképen ez vín rea, látván is ö nagysága személye felől mit beszélnek, és hogy egyátalában rea mennek, és így mind magának, mind az szegény hazának kitudja micsoda állapota következhetik. Azért áldott az jó Istennek szent neve, ezek annyiban megcsendesedtek, hogy elvárják az úr követét onnét belől, ha ő nagysága az fejedelem az úrral való végezése szerint kijő : mindenek szép renddel és móddal teljességgel letelepednek, és leszállnak, és csak az úr szolgálatához tartják magokat, az úrral való végezés szerint. Az úr is mindeneket az magájéból szépen megelégit. Minthogy penig az urunk tökéletes eszes öreg ember, nem kétel" kedem semmit hozzá, hogy az mint végezett az úrral azt megmásolja, holott vég árú vagyon köztök, mely dolgokat Ítélem hogy kegyelmed is jórészt ért. Azért uram csudálkozom kegyelmeden , hogy kegyelmed az úrnak azt izente, hogy az lovat azért nem küldte el, hogy kétségtől fél. Nincs bizony, nem is leszen soha az fejedelemnek sem az országnak jobb akarója az úrnál, sem jobb szolgájok én nálamnál; mert ha Isten után mi nem lettönk volna, még az frigy előtt tized nappal, megláttuk volna mi következett volna. Azért uram az felöl kegyelmed bizvást elküldheti. Ha mikor az törökkel frigyönk nem volt, hanem hadakoztunk, mégis lovat ugyan vettönk tölök, ök az szerint mi tőlönk; ezzel kegyelmed nem mentheti magát. Az úr közt és az kegyelmed közt való szeretetet uram csak úgy viselje kegyelmed, hogy maga azt meg ne idegenitse, kitudja uram etc. Hanem kegyelmednek én úgy irok, mint igaz jóakarója, hogy az lovat küldje el mindjárást ide; itt találtathatja kegyelmed az urat vele; és kegyelmed ne titkon, hanem az kik előtt illik megolvastatván az én levelemet, ugyan nyilván küldje el; noha tudom az váradi állapotot, hogy ott sok ész vagyon, és nem mindeniknek tetszik, — de kegyelmed azra ne nézzen. Ha kegyelmed azután küldi, hogy vég leszen az dologban, nem leszen olyan kedves. IIa kegyelmednek kedves jóakarata volna penig: kegyelmed száguldana maga is ki hozzánk. Hogy penig kegyelmed bizvást jöhessen, minthogy látom, hogy olyan nagy félelmes állapottal vagyon kegyelmed, az fiamat zálogban oda-

160

TORMA KÁROLY.

küldöm. Szóval is izentem kegyelmednek. Költ Diószegen, ma kedden. Anno 1608. S. M. D. V. servitor et fráter Joannes Imrefi m. k. Czímzet: „Spectabili ac magnifico domino Francisco Rédei, comiti comitatus Bihariensis, consiliario regni Transilvaniae, ac suprerao capitaneo Yaradiensi, domino et fratri mihi semper observandissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

XLII. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, mint uramnak, atyámfiának; Istentől sok jó szerencséket kívánok kegyelmednek megadatni. Az kegyelmed levelét nagy böcsölettel vöttem. Noha az utoljában való irása felöl szemtől szemben panaszlok kegyelmednek magának. Jó uram az Isten eléggé öszszelánczolt bennünket, kit adjon az ő nagy nevéért közönséges jónkra. Az kegyelmed atyafisága ezelőtt is énnekem elég erős volt, az míg pedig az Isten éltet magam felöl most is azt promittálom hogy teljes éltemben igazán akarom az kegyelmeddel való atyafiságot tartanom. Kegyelmedet ugyan kérem, hogy ke. gyelmed se irása által, se gondolkodása által engem igaz atyjafiát azzal mászszor ne szenynyezzen, az mivel irását concludálja, hanem tartson úgy, mint igaz atyjafiát, mert kegyelmednek szeretettel szolgálok. Kiről coram plura. Isten tartsa meg kegyelmedet. Költ Ecsedben, ma esötörtökön. Anno

1608. S. M. D. V. servitor fráter Jo. Imrefi m. k.

161

OKMÁNYOK,

Czímzet: „Spectabili et magnifico domino domino Joanni Petki, cancellario regni Transilvaniae, ac consiliario, nec non generali capitaneo siculorum e. c. t. Domino et fratri observandissimo." Eredetije Keresztesi Papp Miklósnál.

XLIII. Szolgálatomat ajánlom hegyelmednek mint uramnak atyámfiának, Isten sok jó szerencséket adjon kegyelmednek. Az Istenben semmi változás nem lehet; az kik az ő képét viselik, meg kell felelniek aznak. Tudod uram, hogy ezelőtt is csak könnyű szókkal Kegyelmednek az mire feleltem, ebben fogyatkozást nem talált. Tudod uram, Váradon főképen mire felelt: ennek is. Azért ha kegyelmed most annak igazán (egészen), híven megfelel haladék nélkül: hidd meg uram, és kegyelmed tartsa meg ezt az én írásomat bizonyságul, mint ezelőtt való írásomat; kegyelmed mibennünk meg nem fogyatkozik; hanem az melylyel Báthori Boldizsárt emlege(ti): az Isten annál is kedveb szerint valót ad kegyelmednek. Látjátok uram az Isten provídentiáját, és csudálatos munkáját! hogy ne láttassatok Isten ellen cselekedni, czedáljátok (sic) az igaz úrnak (?), és szánjátok meg az szegény hazát; legyen vége az házi romlásnak. Az mint írtam csak kegyelmetekben ne essék fogyatkozás és haladék, kegyelmed mi bennünk vétket nem talál, hanem reménysége felett való jót. Isten után kegyelmedre bíztuk. Költ Ecsedben, ma szombaton. *) Anno 1608. S. M. D, V. servitor, fráter Joannes Imrefi m. k.

*) A XL ik számon kezdve Imrefinek e levelei hihetőleg február Utolsó heteiben keltek, mert már marczius elején — 7-én — Báthori Gábor fejedelemmé vala választva a kolosvári országgyűlésen. Tört. Tár. XIII. köt.

11

162

TORMA KÁROLY.

Czímzet: „Spectabili ac magnifico domino Joanni Petki, regni Transilvaniae cancellario, iilustrissimi domini Vajvodae consiliario intimo, siculorumque generali capitaneo, domino et fratri mihi observandissimo." Eredetije gróf Kornis Károlynál.

III.

S Z É K E S F E H É R V Á R EÉMER

EMLÉKEI. KÖZLI

ÉRDY JÁNOS.

11*

Székesfehérvár ferner emlékei. Itt is meg kell érintenünk, miről már máskor volt szó, hogy vannak fémemlékek, melyeknek más czéljok nincs, mint a személyek és események emlékezetét az utókornak fenntartani, vagy ha arról az egykorúak nem gondoskodtak, azok emlékezetét utóbb megújítani. Ezeket fémer (Médaille) néven neveztük. *) *A magyar és erdélyi városok, helyek, közönségek és társulatok legnevezetesb eseményeinek emlékezetét számos fémer tartá fenn az utókornak; ezek nem kisebb érdeküek, mint a magyar és azon külföldi személyek hasonló emlékei, kik nálunk hivatalt viseltek, vagy máskép szerepeltek; és így a nemzet sorsára, boldogságára vagy kínszenvedéseire hol nagyobb hol kisebb befolyással voltak. Csakhogy e fémerek összegyűjtése s kiállítása nálunk sok nehézség legyőzésével van összekötve. Itt a székesfehérvári események fémereit ismertetjük meg, mely városhoz nagyszerű történelmi emlékezések vannak kötve.

*) A pénz annyi, mint a latin pecunia, német Geld. Az érem, érm-et, annyi, mint a latin moneta, német Münze. A Médaille azért fémer , mert a Médaille műszónak is a metallum, fém, szolgál alapúi, és a fémer műszó úgy ered fémből, mint czímer alakúit a czítn szóból. E műszók nélkül el nem lehetünk, nélkülök a könyvek ezen ezímeit sem vagyunk képesek határozottan kifejezni : Theorie des Geldes und der Münze. Es : Münz- und Medaillenkande. Erem- és fémertan. A három, négy vagy több szögletü érmeket és fémereket csegely néven neveztük, melyek a német műnyelven Klippe néven hivatnak.

166

ÉRDY JÁNOS.

Székesfehérvár 1543. évben esett Szulej mán szultán hatalmába, ki akkoron folytatá magyarországi hódító táborozásait. Merkur, máskép Mercoeur Fülöp Emánuel lothringeni herczeg, és Ruswurm, vagy Ruszworm Hermán Kristóf tábornok 1601. évben, heves vívás után visszafoglalták a szorongatott ellenség által lőporral levegőbe röpített és felgyújtott Székesfehérvárnak füstölgő omladékait. De alig igazíthatták ki az elfoglalt város falainak áttört réseit, már is kénytelenek voltak abból kivonúlni; mert nem csak Haszán nagy vezér, hanem a budai s más basák is, számos hadsereggel siettek e város megmentésére, azt ismét elfoglalták és erős őrséggel rakták meg 1602-ben. Mercoeur Fülöp Emánuel lothringeni herczeg 1602. évben betegségbe esvén, február 17-kén megszűnt élni. Roszwurm Hermán Kristófot 1605. évben Prágában halálra ítélték és lefejezték. Székesfehérvár, melyet Batthyányi Ádám magyar dandárral táborolt körül, élelemből végkép kifogyván, kénytelen volt 1688. évben megnyitni kapuit. Városunk e nevezetes eseményeire a nürnbergi fémerészek és bélyegmetszők több fémért készítettek, hogy ez eseményeinek emlékezetét az utókornak fenntartsák. Ezek itt következnek.

S Z É K E S F E H É R V Á R FÉMER EMLÉKEI.

167

I.

Föliratát a fegyverhalmaz fölött álló kormánypálcza választ! a kétfelé: jobbról: RVDOLPH 10VE ET MARTÉ CIOIOCI (1601.)

balról: SOLIMÄ VI E T FRAYDE CIOIOXLIII. (1543.)

Felül nap és hold. )( Szőnyeges lépcső fölött oszlopokon mennyezet emelkedik, belsejét korona s döntött keresztbe helyezett kard és kormánypálcza ékesítik, ezek fölött R betű (Rudolf) látható, felül: 1601. oldalainál: ALBA REG ALIS olvasható. Leírja Appel, IV. B. II. Abth. 948. 1. kinek példányából rajzoltatott le Bécsben.

168

ÉRDY JÁNOS.

II.

Szőnyeges lépcső fölött oszlopokon mennyezet emelkedik, magyar czímerrel diszes homlokzattal, belsejét korona s döntött keresztbe helyezett kard és kormánypálcza ékesítik, ezek fölött R betű (Rudolf) látható, oldalainál: S T y L W E I S SENBVRG 1602. olvasható. )( Kilencz sorban ez áll: DVRCII AVFGAB NAMBS EIN SO LIMÁN 1543. MIT S C H W E R D E S KAYSER R V D O L P H GWAN. 1601. (Nemz. Muzeum, arany.)

SZÉKESFEHÉRVÁR FÉMER EMLÉKEI.

169

III.

Szőnyeges lépcső fölött oszlopokon mennyezet emelkedik, belsejét korona s döntött keresztként helyezett kard és kormánypálcza ékesítik, ézek fölött R betíí (Rudolf) látható, oldalainál ez olvasható: ALBA REGALIS. Felül: 1601. évszám áll. )( Nyolcz sorban e fölirat olvastatik : DURCH AUFGAB NÄS EIN SOLIMAN 1543. MIT S C H W E R D T E S KAYSER RVDOLF GWAN 1601. Schoenvisner, Notitia. p. 366. n. 3. Tab. VII. n. 227.

170

ÉRDY JÁNOS.

IV.

Szőnyeges lépcső fölött oszlopokon mennyezet emelkedik, magyar czímerrel díszes homlokzattal, belsejét korona s döntött keresztbe helyezett kard és kormánypálcza ékesítik, oldalainál: 1602. S T V L W E I S E N BVRG. A lépcső alatt: ALBA REG ALIS fölirat olvastatik.

)( REGIA TER MAGNO FERT ALBA TROPHAEA RODOLPHO. (1601.) Négyszögbe foglalt fölirat. Felül: koronázott kétfejű sas, jobbról cseh, balról magyar, alúl ausztriai koronázott czímerek állanak. Leírja Appel, IV. B. II. Abth. 019. 1. kinek példányából rajzoltatott le Bécsben.

SZÉKESFEHÉRVÁR FÉMER EMLÉKEI.

171

Nagyobb körben: ALES VT P H O E N I X REVIVISCIT : SIC VNGARIA O P E D E I SVB IMP. RVD O L P : II. Kisebb körben : E X P V G N A : ALBAE REGIAE ARCE. MDCI. D. XX. SEPT. REVIRESCIT. Égő máglyából phoenix emelkedik, mellét Magyarország ezímere díszesíti. )( OMNIS VICTORIA A DOMINO. Székesfehérvár alá tábor közeledik, felül koronázott kétfejű sas, mellén paizs Ausztria s Burgundia czímereivel. Alúl: C. P R I V I L : C A E S : V. M. (Cum Privilegio Caesareo Valentin Maler, nürnbergi bélyegmetsző (1569—1603.) Schoenvisner, Notitia. p. 366. n. 2. Tab. VII. n. 221.

2. Hasonló, csakhogy az előlapi nagyobb kör végén : RVDOLP. II. EXPV, és a kisebb kör elején : GNATA stb. á l l Nemz. Muzeum.

BRDY JÁNOS.

VI.

OPE DEI P R E C E : CONSILIO E T ANIMO ALBiE REGI E MVNIMEN ILL. PRINC DD. PHIL. EMANVELIS D E LORRAYN. E T MERCVRIO E L E C T I AB I M P : R V D O L P H : H. CHRIST: E X E R C I T V S CONT. T V R C : DVCIS EXPVGNAT. A. S. MDCI. X X . SEPT. Alul: Babérkoszorúba foglalt két ág. )( OMNIS VICTORIA A DOMINO. Hátlapi képverete mint V. alatt. Ezüst. Nemzeti Muzeum. Cat. Széchén. I. pag. 140. Tab. 23. n. 4.

SZÉKESFEHÉRVÁR FÉMER EMLÉKEI. 179

VII.

OPE DEI. PRECE. CONSILIO E T ANIMO ALBiE REGI M MVNIMEM NOBILIS D. HERMÁN. CHRISTOPH ORI RVSWVRM E L E C T I AB IMP. RVDOLP. II. CHRIS. E X E R C I T V S CONT. TVRC. DVCIS EXPVGNATVR A. S. MDCL X X . SEPT. Alúl: Babérkoszorúba foglalt pálma- és olajfa Hátlapi körirata s képverete, mint V. alatt. Nemz, Muzeum, Appel, IV. II. sz. 3497. 948. lap.

174

ÉRDY JÁNOS.

VIII.

Szőnyeges lépcső fölött oszlopokon álló mennyezet belsejét korona és döntött keresztbe helyezett kard és kormánypálcza ékesítik, ezek fölött a szokott R betű homályos és meg van fordítva; felül: 1601. oldalainál: ALBA REGALIS olvasható. )( K ö r i r a t : F R A V S PERVERSA GETAS *) N Ö V I R T V S D V X I T IN V R B E M (1543.) F ö l i r a t : SED IOVIS A V X I L I O H A C F O E L I X CAPIT E C C E R V D V L P H V S . (1601.) Dr. Stúr Lipót, Esztergamb. ») A geta, goth és dák azonegy nemzet nevei, mely nem tartozott az ozmán, vagy Hamacker keleti tudós szerint, ocsmán, othnaán, ocsmány népek közé.

175

SZÉKESFEHÉRVÁR FÉMER EMLÉKEI.

IX.

EXITIVM

TVRCIS ANNOTAT ALBA

R E D V X . (1688.)

Székesfehérvár helyrajza, háttérben bérezek emelkednek, ezeken túl a kelő nap homályba borítja a leáldozó holdat, köztök e mondat áll: L V N A S V B V M B R A S . Alúl ez olvasható : ALBA REGALIS RECVPERATA

9

/19 M A Y 1688.

)( E X V O T O H V N G A R I A M SVBIGIS L E O P O L D E

LEVASQVE.

(1688.) I. Leopold és fia I. József diadalkocsin ülnek kormánypálczát tartva, a kocsit két sas vonja a lesújtott és rabúl esett törökök felett; a hét csillaggal koszorúzott személyesített győzelem (Victoria) jobbjában kígyókarikát, mint örökítési jelvet tart, kinyújtott baljával a győzelmesek fejeit babérkoszorúval ékesíti. Nemzeti Muzeum.

176

ÉRDY JÁNOS.

X.

D E I N STVHL SOLL B E S T E H E N EWIG. 2. S. 7: I. Leopold koronás fejjel, palástosan királyi széken ül, jobbjában kormánypálcza, mellén aranygyapjú látható, oldalainál . L E O P . MAG. ausztriai s magyar paizs tűnnek fel. Alúl: G. H. azaz : Georgius Hautsch, nürnbergi bélyegmetsző 1683—1711. )( Székesfehérvár rajza. Felül: STVLWEISSENBVRG alúl: E R O B E R T D E N 9 / 19 MAY 1688. olvasható. L. G. L azaz: Lazarus Gottlieb Laufer nürnbergi érmész. 1670—1690. Nemzeti Muzeum,

IV.

SZÜLE-IMÁN NAPLÓJA 1529-ki

BÉCS 1

H A D J Á R A T Á R Ó L.

TÖRÖKBŐL

FORDÍTOTTA

S JEGYZETEKKEL

KÖZLI

BUDENZJÓZSEF M. Ah'. LEV. TAG.

Tört. Tár. XTil. köt

12

Szülejmán naplója 1529-ki bócsi hadjáratáról. Szülejmán 1529-ki bécsi hadjáratáról való naplója kétségkívül egyike a legszárazabb, darabos irálylyal szerkesztett, török történelmi emlékeknek; s a magyar olvasó méltán teheti e kérdést, hogy miért fordítom azt újra magyarra, különösen miután ugyanaz már Dr. Behrnauer Y. 1858-ban kiadott török textusa mellett megvan német fordításban *); sőt boldogúlt Repicky Jánosnak a M . T. Akadémia megbízásából készült fordítmányai közt megvan magyar fordításban is. Az elsőre az oly olvasó szívesen elengedi nekem a feleletet, a ki tudja, hogy történelmi emlék fontossága épen nem ennek tetszetes irályú szerkezetétől f ü g g , s e naplóban bizonyosan még sem fogja érdek nélkül olvasni, hogy egyet említsek csak, mily készülettel fogadá p. o. Szülejmán Zápolyát kézcsókolásra, vagy mily nehézségekkel küzdött roppant hadserege több folyóvizén való átkeléseinél, különösen Bécsből visszatértökben; úgy szintén Bécs ostromára nézve is néhány becses részlettel fog találkozni"). De ha a magyar történetekre vonatkozása eléggé igazolja már e kis emléknek magyar fordítását, ennek fölötte azt sem szabad felejteni, — mit azonban nem kell hosszasan ') Szulaiman des Gesetzgebers Tagebuch auf seinem Feldzuge nach Wien. Türk. Originaltext mit deutscher Ubersetzung von Dr. W. F. A. Behrnauer. Wien 1858. — A bécsi udvari könyvtárnak egy török kéziratából van véve. Repicky fordítása, ki ugyanazon bécsi kéziratból, de többet fordított, dolgozatának VIII. és IX. íveit teszi. Azonban Repicky, a szultánnak Konstantinápolytól Nandor-Fejérvárig való útját (Behrn. textusában 1 — 7 lap közepéig) kihagyja, és csak onnét Bécsig és megint vissza NandorFejérvárig való járatát adja, elmaradván a 27. és 28. lapok Behrn. szerint. -) Mind ezek teljesebben vannak előadva e naplóban, mint Pecsevinél, kinek Szülejmán e járatára vonatkozó részét Vámbéry közli az Új M. 12 *

180

BUDENZ J Ó Z S E F .

fejtegetnem — hogy főleg a magyar nyelv török nyelven írt emiekek authenticus es hü visszaadására a német és egyéb európai nyelvek fölött alkalmatos, és arra mintegy saját hivatással van felruházva. Igyekezetem tehát kivált arra is volt irányozva, hogy a nyelv ezen előnyét felhasználván, hívebb és pontosabb fordítást állítsak elő, legkevesebbet sem változtatván az eredetinek egyszerű, keresetlen, sőt gyakran az ismétlés által fárasztó kifejezésein, és készakarva elkerülvén a változatosságot is, hol az eredetiben az nincs. Hogy azonban a Repicky és Behrnauer-féle fordítások megvoltának daczára is újra fordítottam Szülejmán naplóját kiadott textusa szerint, ennek okáúl azt kell fölemlítenem, és a t. olvasó alább az egybevető jegyzetekből arról szintén meg fog győződni, hogy egyrészt Behrnauer fordítása nem ment némi tárgyi helytelenségektől s tévedésektől; legalább nem fogjuk neki megköszönni, hogy a magyar történelmi földrajzot néhány soha nem létezett helységgel akarja gazdagítani; ö hozzá mint a török textus kiadójához e részben kissé gondosabb utána látás illett volna, vagy legalább hogy kételkedéseit is nyilvánította volna, a hol bizonyossága nem lehetett; sőt ennek fölötte saját török textusának egynéhány oly félreértésére is akadunk , melyeket legkevésbbé sem teszünk vala fel oly ismeretes gyakorlott orientalistáról; más részről Repicky, kinek nyelvtudási ügyessége és nehezebb helyek fordításában nagyobb meggondoltsága könnyen szemMuzeumban, 1860. 294. stb. 11. süt úgy látszik , a későbbi Pecsevi ugyan e naplónkat is fölhasználta. Egyelőre csak néhány pontra akarok figyel meztetni Pecsevi előadására vonatkozólag. A mi dátum ki van téve, mind megegyezik szépen a naplóéival, kivéve hogy Pecsevi szerint Ramazán 13-án érkeznek Edrenébe (Drinápolyba), a napló szerint meg 12-én, de még ott maradnak egész 17-éig. — Feltetsző, hogy Pecsevi szerint is Muharrem 20-án Pozsony-nál szálltak volna m e g , holott az egész járatnak menete, és a napló részletesb előadása ezt nagyon kétségessé teszi. Muharrem 23-án Pecsevi szerint Filunk-ra szálltak volna, mely név Vámbéry úr szerint Bruck eltorzít.ása volna. A Naplóban az nincs meg, és akkor már Bécs alatt vannak. Azonkívül a Napló a félreismerhetetlen olvasású Bruckot (Brugli) adja, a miliez még az is járul, hogy mind az, a mit Pecsevi következőleg erről a Fiiunk-ról beszél, csak Bécsre vonatkozhatik, Bécsre való érkezésök azonban kiilön nem említtetik. E helyen ugyancsak Pecsevi előadását a Naplóból lehet is, kell is megigazítani.

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9 ,

181

betűnő, és méltán egész elismerésünket követelheti, mégis kevesebb tekintettel volt az eredetinek következetes hü fordítására , a mi a szorosan megfelelő nyelvbeli kifejezéseket illeti : ö szeret változatosságot adni szövegének és szabadabban mozogni, és így könnyen történt, hogy helytelenségek is, vagy legalább nagy pontatlanságok csúsztak be fordításába, melyeket csak azon körülmény menthet jobbadán, hogy ö kéziratbeli fordításait gyorsan dolgozván, még nem is készíthette volt elö kiadásra, hol azután még többeket kijavíthatott volna. így ezen újra való fordítás, melynek legtöbb helyt részletes igazolását Behrnauerre és Rcpickyre nézve jegyzetekben ide mellékelnem szükségesnek láttam, talán nem lesz fölösleges adalék a török-magyar történelmi emlékeknek már forgalomba tétetni kezdett tárához. Pest, Octóber havában 1860.

B.

J.

A BÉCSI H A D J Á R A T N A P L Ó J A .

Hatalmas Szülejmán — isten dicsőítse! — ő felségének azon diadalmas hadjárata, — melybon hogy ismét az átkozott Ferdinánd ellen Budára feljővén '), és onnét Bécs várát erősen megszállván, a német császár-királylyal -) háborúba ereszkedék, az alávaló hitetleneknek számos váraik megvétetének és tartományaiknak nagyobb része elpusztíttaték, stácziók szerint leírva imebben foglaltatik 3 ). Kezdődik 935. esztendőben, ramazán havának 2-ik napján. ') V. ö. Pethő Gergely Krón. anno 1529. „Szuliman császár harmadszor igen nagy erővel följüve Budára." 2 ) Török textus : nimcse ve császár kral ile. A ve ( = és) a tör. t.-ban mindenesetre alkalmatlan. Azonban a török szerző csak Ferdinándot akarja a kissé pontatlan kifejezésen érteni. 3 ) Ide teszszük már e bevezető föliratnak Repicky szerint való fordítását : „Szülejmán hatalmas császár győzelmes táborzásainak állomás sze-

182

BUDENZ JÓZSEF*

Hétfő, ramazán 2-án (vagyis május 10-én 1529). — Ez napon császári hadjáratra Stambul városából szerencsésen elindulván, Khalkali binar-ra szállának '). Kedd, 3-án. Csataldsa szállóhelyre -). — Ez napon soli eső és olyannyira zivataros rosz idő lön, hogy leírhatatlan. Azért is a szolakoknak, minthogy sok bajt kellett szenvedniük, 30,000 aksa ajándékképen adaték. Szintén a Gralatában lakozó frank bég fiának 30,000 arany, meg 300,000 3 ) aksa készpénz kölcsön adaték. Szerda, 4-én; Csütörtök, 5-én. Fölötte nagy eső és sár lévén, hogy a teherhordó állatoknak abban haladni lehetetlen vala, e két napig megállának. Ugyanis az idő olyannyira zord vala, a milyen még a khamszin fúvása alatt sem szokott lenni; sőt sok ember a hidegtől megfagyván elvesze. Péntek, 6-án. Indsigiz közelében Kaba-szakal 4 ) nevü falura, mint szállóhelyre 5 ). rint leírása t. i. egy és inás ízben mint jött legyen Ferdinánd megtorlása végett Budára, s innen Bécs ostromára, mialatt az osztrákokkal, német császárral, és magyar királylyal kezdett hadakozásban a keresztyéntől több vár elfoglaltatott s az országnak nagyobb része elpusztíttatott." ') Szállának, tör. konuldu tkp. személytelen szenvedő , mintegy szállaték. A magyar fordításban részint többes számú személyt, a hadseregről értve, részint az illető vezért (szultánt) fogjuk fölvenni alany gyanánt, az igének activ formája mellett. — Khalkali-binar második része igaz hogy = kiít, de azért még sem akarunk Kepickyként egy törökországi helynevet így magyarosítani : Halkalü kút. Cs. konaghina konak ettől : komnak szállani, megszállani. Miután az előbb érintett kotiuldu-nuk megadjuk a szállani igével való fordítást, némi következetességgel konak-ot is evvel : szállóhely talán legalkalmasabban fogjuk visszaadni. 3 ) Behrnauernél alkalmasint szedöhibából „30,000 Piaster" van, a 300,000 helyett. 4 ) Behrn. a tör. textus és ford.ban ezt adja : kara-szakai ( = fekete szakáll). De jegyzetben azt mondja, hogy kéziratában olvassa : kaba szakai. Nem tudjuk, miért akarja ezt coujectúrával pótolni, holott ez is csak oly jó értelemmel bír ( = vastag , sííríí szakáll) mint amaz, és b és r a török írásban nem egy könnyen fölcserélhetők. 5 ) Tör. t. : K. konagKinak. szállóhelyére (birtokos raggal, mint Pest városa stb). A török szó dativusban van, a czélpontot jelölvén, a melyhez érnek ; nc'n helyeselhetni tehát Behrn. fordítását: „Rast im Dorfe k." Rast,

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9 ,

183

Szombat, 7-én. Hidjal'i közelében megszállának. Vasárnap, 8-án. Kctrl'i nevű falura. A kapidsi-basi Muhammed agha azért, hogy a császári sátort a víz partján fölüté, és a padisáh számára a víz fölött egy padozatot al~ kalmaza '), 600 aranyat vőn ajándékba. Hétfő, 9-én. Ahmed-bég falvára szállának. A padisáhtól parancs adaték ki, hogy a kázi-aszkerek, defterdárok, meg a nisandsibeg a tugh (lófark) előtt járván, ő előttük az aghák járnának, megint ezektől fogva valamivel előbbre a miiteferrikák járnának, és szintén özektől fogva valamivel előbbre a csasnegirek járnának, a tughnak innenső színében pedig a nagy tisztek közül senki ne járna. Kedd, 10-én. Ulufdsilar falvára szállának. A törzsszállás Hamza-bey falvára szállván, azután Ulufdsílarra kell vala szállnia; de meg nem szállván, két szállóból csak egy lőn. Szerda, 11-én. Khassz-köj-ve. Távol eső stáczio. Csütörtök, 12-én. Edrene (Drinápoly). Péntek, 13-án. Nyugvás. Szombat, 14-én. Nyugvás. Vasárnap, 15-én. Diván tartatván, a kázi-aszkereknek, meg defterdároknak a mennyi város nevére tímárjuk vala, mind császári sajátbirtoknak (khassznak) kijelenteték. Hétfő, 16-án. Nyugvás. Kedd, 17-én. Nyugvás. •— Az anatóliai beglerbeg Behram pasa Edrenébe jővén, hozzá csatlakozék a táborhoz. tör. oturak, e naplóban akkor említtetik meg, mikor a szállóhelyhez érvén' azután másnap nem mennek tovább, hanem megmaradnak, „olurarlar u ( = ülnek). ') Behrn. : weil er — dem Padisáh einen Thron über das Wasser hingestellt hatte." Valóban kissé furcsa ; ha nem kérdezzük is hogyan helyezé el oda, de miuek ? Aztán csak van a szultánnak trónja sátrában, hogy ily hevenyészett trónra nem szorul. V. ö. alantabb, hol Zápolya kézcsókolása elbeszéltetik. Végre maga Behrn. úr a tör. textusban ezt adja : „padisaha szu üzerinde bir lakhta bend vazíl itdigicsin. A trón ugyan takht de nem takhla ; ez = deszka, pad , és takhta-hend — deszka-kötés, azaz deszkákbul összekötött, összeillesztett állvány. Csak az nincsen megmondva a törökben, hogy híd volt-e, vagy csak a vízbe benyúló hidasféle padozat, minthogy a sátor szorosan a víz partja mellett vala.

184

BUDENZ J Ó Z S E F *

Szerda, 18-án. K'izil-aghads jenidseszi. ( = Üj-Kizi'laghads). Az ottani kádi és khátib (prédikátor), hogy az eleségre való gabnából és pénzből tett elsikkasztások, s kivált a kádinak még sok egyéb áthágása a pasa előtt megbizonyula, fölakasztatának. Csütörtök, 19-én. Nyugvás. Diván tartatván az anatóliai beglerbeg Behram pasa egyéK bégekkel együtt a szultánnak kezét csókolá. Egyszersmind megparancsoltaték, hogy az anatóliai szipáhik valamennyien fejeiken terhet vigyenek. Péntek, 20-án. Nyugvás. Szombat, 21-én. A császári sátor elindula. Eső lön. Vasárnap, 22-én. Csirmen szaltraszi-ra, ( = C s . rónájára). Két szállóból egy lön I ). Hétfő, 23-án. Beg-Alaki szállóhelyre. Kedd, 24-én vagyis junius 1-én. — Szazlí-dere szállóhelyre. Szerda, 25-én. Kéklik -) szállóhelyre. Reggeli imádság idejében eső lőn. Csütörtök, 26-án. Khal'idU csajr'i szállóhelyre. Péntek, 27-én. Dagliovicsa fal vára. Fölötte távol esö szállóhely. Ugyanis két stáczióból egy lőn. Szombat, 28-án. Filibére (Philippopolis). Eső lőn. Vasárnap, 29-én. Nyugvás. Eső lőn. Hétfő, ramazán utolsóján. Nyugvás. Eső lőn. Vagyon 30 nap, 17 statió. ') Behrn. „wurde auf der Ebene Tschirmen aus zwei Stationen eine gemacht." — Megint a török dativus nincsen helyesen fölfogva. Azonkívül az egész épen nem csak egy mondat, hanem az első a naplói stylus szerint való rövidítés — Cs. szahraszina konuldu, Cs.-ra szállának. 2 ) Behrn. tör. textusában : k l k l, a ford.-ban azonban kéklik. Alkalmasint szedöhiba k k l k helyett; mert kéklik-nek köznévi értelme is vau ( = fogoly-madár) és a Hammer (Gesch. d. osm. R.) II. kötetéhez csatolt kis útképen található : keklili jurdi.

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9 ,

185

Sevvál-ul- miiker rem hava, 935. esztendőben. Kedd, elsején, vagyis junius 8-án. Nyugvás. Baj rám ünnepe levén, hogy a diváni tanácskozásról fölkelének, Ajasz pasa, Kászim pasa, Behram pasa, az anatóliai bégek és a káziaszker Kadri Cselebi, a defterdárok és a nisandsibeg, meg ezeken kivül a birodalom valamennyi oszlopa Ibrahim pasa dívánházába gyűlvén, ott a bajrám lakomát együtt költék el. Szerda, 2-án. Eső lön. Csütörtök, 3-án. Nyugvás. Éjjel nappal szakadatlanul eső esék, és a nagy esőzés miatt a Maries (Maricza) nagyon k i á r a d a ; a hídnak is mindkét fejét elvivé, úgy hogy senki nem mehete által. Sok ember a vízbe beléhala, s több lovat /

és tevét is a víz elragadván elveszté. í g y a hadsereg népének fölötte nagy baja lőn. A Filibében való hidat is a víz tökéletesen lerontá. Némely ember ugyan fákra fölmenekülvén, azokon két éjjel nappal megmarada, s senki nem vala képes, hozzájok közeledvén, őket leszállítani *). Péntek, 4-én. Nyugvás. Szombat, 5-én. Nyugvás. Vasárnap, 6-án. Nyugvás. Hétfő, 7-én. A császári sátor elmene. Kedd, 8-án. Filibe'n átmenvén, Kunt-csaj -) közelében való Korú-ra szállának. Szerda, 9-én. Kar ab ina vli falvára. Esö lőn 3 ). Csütörtök, 10-én. Manendler fal vára. Péntek, 11-én. Ihtimánra. Szombat, 12-én. Karamán falva közelében megszállának. Vasárnap, 13-án vagyis junius 20-án. Szoíia szállóhelyre. ') Bhrn.: „einen einzigen konnte man aber nicht zum Gehen bringen t. : bir ahad varip indirmege hádir olmad'i. und „hinaufsteigen lassenTör. Inmck, íeszállani, hinabsteigen ; indirmek, hinabsteigen lassen; ez hogy hinaufsteigen : Strimek. E kettőnek összezavarásából természetesen csak helytelen fordítás eredhetett. ') Bhrn. így olvassa : Koru-csaj. Pedig Kuru-csaj értelmeztetik : száraz (kuru) folyó (csaj). Hammer útképén Kuru-tschai van. 3 ) Bhrn. „regnete es im Dorfe Kar abinar." V. ö. fentebb, ratnazán 22-ke alatt.

186

BUDENZ JÓZSEF*

Hétfő, 14-én. Nyugvás. Nagy eső lőn. Kedd, 15-én. Nyugvás. Szerda, 16-án. Nyugvás. Csütörtök, 17-én. Nyugvás. Péntek, 18-án. A császári sátor elmene. Szombat, 19-én. Iflaklar falva közelében megszállának. E szállóhelytöl fogva Ibrahim pasa a többitől elválván, hadával előre mene. Azonban a birodalmi oszlopok mind csak a szállóhelyig menének. Vásárnap, 20-án. Karjal'i kar'idsa szorosának túlsó oldalán szállának meg. A pasa ő nagysága Szukova nevű víz partján szállá meg. Hétfő, 21-én. Sehrköjnelz átellenében Ozur falvára. Kedd, 22-én. Nís ilidseszi-re (niszai melegvízre). Szerda} 23-án. A sehrköji szoroson átmenvén a niszai szorosban megszállának. A pasa azonban Nis-re (Niszára) szállá. Csütörtök, 24-én. A Nisova partjára. Péntek, 25-én. Virli dereszi-re szállának. Szombat, 26-án. Aladsa Hiszár-ra. szállának. Vasárnap, 27-én. Nagy eső esék. A pasa Aladsa Kiszáron m egállá. Hétfő, 28-án. A szoros előtt megszállának. A pasa a szoros nyílásában Szerlovics (?) l ) nevű falu közelében megszálla. Kedd, 29-én. Az Ire (?) vizén átkelvén, megszállának. Vagyon 29 nap, 15 stáczió.

Dzi-l-kide

liava 935. esztendőben.

Szerda, elsején, vagyis julius 7-én. A Morava partjára szállának. A pasa a vízen átkelvén, ott szállá meg. ') Bhrn. is gyanúba veszi e helynevet. A textusban vau s minthogy kétség nélkül egy szláv helynevet töröküsített alakban kell itt keresnünk, ily javítással : ^ T j ^

olvashatjuk ezt : Szerlovics. Az ovics

vegzet visszaadja törökösen a szláv ovicz helységnevekben gyakori végzetet

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9 ,

187

Csütörtök, 2-án. A pasa a Morava vizénél levén szállva, hadvizsgálatot tarta. Péntek, 3-án. Baniticsine{?) falvára szállának. Az Ebri{?) vizén átkelvén, megszállának. A pasa Kursovicsa-bazaril) közelében Lipaniesa és Erlanik (?) -) nevű falu mellé szállá. Szombat, 4-én. A pasa ö nagysága megmarada. Vasárnap, 5-én. A pasa megmarada. Hétfő, 6-án. Nyugvás. Kedd, 7-én. Nyugvás. Szerda, 8-án. Kurusuk-bazari közelében Valta falva szállóhelyén megszállának. A pasa Akkilisza közelében szállá meg. Négy hídon kelének át. Csütörtök, 9-én. Balhszih (?) falvára szállának. A pasa egy másik faluban szállá meg. Péntek, 10-én. Akkilisódban szállának meg. A pasa Hiszárlíkh&n szállá meg. Szombat, 11-én. Belgrád, előtt szállának meg. A pasa Havala közelében szállá meg. Vasárnap, 12-én. Nyugvás. Ez napon a had még Szeremségre (Szerem ovasz'i= Szerem térsége) átkelvén, ott megszállá. A pasa Zimunban (Zimonyban) szállá meg. Hétfő, 13-án. A pasa ö nagysága megmarada. Kedd, 14-én. Eszki-hiszárlikban szállának meg. A pasa ott megmaradván, egy szipáhinak, kinek lova a vetésben gázola, fejét véteté. Szerda, 15-én. Havala vára közelében megszállának. A pasa megmarada. Csütörtök, 16-án. Zimony közelében megszállának. Ibra') Bhrn. „In der Nähe des Marktes von Krusovicsa." Tör. t.-ban : Kursovicsa, s az egész K. bazari tulajdonnév gyanánt helyesebben fordítatlanúl marad. De vájjon nem ugyanaz-e mint a mindjárt alantabb előforduló Kurusuk bazari? J ) Bhrn. e két nevet minden kételkedés nélkül így adja. De a pasa nem két, hanem egy faluba száll, máskép a török szerző nem sajnálta volna ezt mondani : kat jalar ( = falvak). Az egynek pedig két neve nem igen lehet, legalább nem olyan, mely „es" által összekapcsoltatik. Alkalmasint csak egynek a neve rejlik ott, és a textusbeli^, ve ( = és) itt nem az, hanem a következővel egybe olvasandó. Talán a bécsi kézirat megtekintése segítene.

188

BUDENZ J Ó Z S E F *

liim pasa szandsakjának népével') (a szultánnak) eleibe menvén, a maga alaj-kí (csapatját) bemutatá. Péntek, 17-én. Diván tartatván, a ruméliai bégek kezet csókolának. Szombat, 18-án, vagyis julius 24-én. Nyugvás. Az anatóliai had a táborba ére. Vasárnap, 19-én. A császári sátor elmene. Hétfő, 20-án. Rujcsa falvára szállának. Táborszemek kezdének őrködni. Nagy eső esék. Kedd7 21-én. Két szállóból egy levén, Bögürdlen (Szabács) várának átellenében megszállának. Szerda, 22-én. A Száva vize partján Jarka ( = Jarak) falvára szállának. Nagy eső esék. Csütörtök, 23-án. Dimitrovcsa ") vára mellett elmenvén, megszállának. Közel való stáczió. A Diarbekri beglerbeg megüzente ;1), hogy Thuhmaszp sáli Bagdádra kelvén, Zultikárnak levágatá fejét. Péntek, 24-én. Morovik 4 ) vára mellett elvonulván, Lorar 5 dolokcsa ) falvára szállának. Távol eső státió. Es Morovik vára meghódola. Szombat, 25-én. Szortin 6 ) vára előtt, Vuko vára (Vukovárj-ra, szállának. Nagy eső lőn. ') Bhrn. íJLaJuIí». kh'ilat-la, mit dem Ehvenhleide seines Sandschaks", furcsa hogy csak khilatja tegye a kíséretét. Olvasni kell, illetőleg javítani: Äw^AÄ^li»., khalhi-Ia, népével; amúgy is fentebb legalább khllati-la kívántatott volna. 2 ) Bhrn. tör. textusában szedőhibából : Dimitrokcsa ; ford.-ban Dimitrovcsa ( = Mitrovicz). 3 ) Repicky : megiizené ; Bhrn, brachte die Nachricht. Tör. t.-bau : Hám cjlevús tudatott, tudósított, természetesen nem személyesen. 4 ) Rep.: Murujek és 5 ) Rep.: Buradlukcsa. Vájjon b-e vagy l, erről semmit nem állíthatni az eredeti kézirat megnézése nélkül; különben gyanítom, hogy a vége ofcsa, ovcsa mint fentebb Dimilrovcsa, mert f és k csak egy pont által különbözők egymástól, és kéziratban gyakran fölcseréltetnek. 6 ) Repicky : „Szurtin vára előtt vakok váránál a tanya." Tör. t.: „Szurtin ( ^^ox^-ro) kai asz'i önünde ve hak (^Jpíj) kai aszina konuldu." Behrnauer így olvasván ve kak, neki egy kak vára kerül k i : „Lager vor dem Schlosse Surtin und im Schlosse Kak11. — Ez ellen már azt lehet fölhozni, hogy e naplóban egy és ugyanazon szállás egy másik helységnek közel volta

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9 ,

189

Vasárnap, 26-án, vagyis augustus elsején. Minthogy az előre való úton egy híd építését megkívánó hely vala*), a had megálla. Az at-oghlan-ok 2 ) két hitetlent megfogván, elhozák őket. Hétfő, 27-én. A híd még el nem készülte miatt, nyugvás tartaték. Kedd, 28-án. Nyugvás. Ez napon a híd elkészült. Szerda, 29-én. Lorah (?) vára (Rep.: Bvrads) 3 ) szállóhelyére. A padisah szerencsével megállván, a pasa az útról eltévedvén, egy másik helyen szállá meg. Azonban a poggyászoknak nagyobb része nem találkozván elő, nagy szükséget szenvedének. Ezen szállóhelyen egy kila árpa 100 aksára liága, még sem találkozék 4 ). Csütörtök, utolsóján. A Dráva partján Eszék (tör.: Úszik) várára. Eső esvén, a mint a császári szekerek a hídon átmennek , hitetlenek rá t á m a d n a k ; de semmire sem mehetvén megint elszaladának. szerint határoztatik meg, de két különböző helyen nem szállanak, vagy ha mégis, tüzetesen megmondatik, miképen oszolnak el külön szállóhelyeikre. Azonban itt — úgy sejtem , söt bizonyosnak tartom — a hiba magában a tör. textusban van. Behrnauer és Repicky olvasásai azt mutatják ugyan, hogy a kéziratban tisztán ott van ez : i ^ i j j de e helyett könnyen lehet írni csak egy pontozást elhagyván, milyen ugyancsak hibásan is csúszik be néha, így : olv. Vuko. Ekképen lesz Vuko kal'aszi = Vuho-vára, Vuhovár. Szúrt in meg a közel eső Sottin, s már nem tudom, vájjon nem kell-e ezt is javítani, Szurtin helyett, Szudtin, Szodtin, Szolti», e két betű ^ (r) és »3 (d) nem kevésbbé kéziratban sokszor a megkülonböztethetetlenségig egyformán levén írva. ') Rep. : „Előbb egy híd építésére hely lévén szükséges." 5 ) Rep. : „lovász apródok" Behrn. „Jockey." 3 ) Tör. t. : ha Repicky ezt olvasta : Burads, tehát ennek kellett előtte lennie : ^ . f ^ j . Megint b Rep.-nél, l Bhn.-nél, mint fentebb. Rep.: „és még se volt lelhető." Bhn. „100 Asper, ein Preis der noch nie vorgekommen war." Tör. t. i. ,,jcne bulunmadi — megint, meg — nem találtaték vagy találkozék." A tör. jene előfordul néha mégis értelemben. Már azért is helyesebbnek látszik Rep. fordítása. Hozzá járul még alantabb e naplóbeli egy hely, hol ugyanaz tisztábban van mondva : Egy kila árpa 170 aksára hága ; ol dakhi bulunmadi ~ s az sem találkozék -—• t. i. oly nagy áron veendő árpa

190

BUDENZ J Ó Z S E F *

Dzi-l-hiddse hava 935. esztendőben. Péntek, elsején vagyis augustus 6-án. Merás (Rep. Mrds) várához. A Dráva és Duna nagy kiáradása miatt Eszék vára közelében hidat építeni nem lehetvén l ), egy szállóval feljebb haladának, és a Dráva partján megszállván kezeiének hidat építeni. A győzedelmes had minden élésnek nagy bőségében levén, egy kila búza 5—6 aksán kele. Szombat, 2-án. Eszék vára közelében a pasa megálla. A Dráván épülő híd ugyan elkészülvén, de még egynéhány mocsár levén utunkban, a ruméliai hadnak megparancsolta ték, hogy azokat fával betöltsék. A táborban egyszersmind kihirdetteték, hogy a hitetlenek minden élését elvehetik; de falut meg ne égessenek és fogolyhoz ne nyúljanak. Vasárnap, 3-án. A jancsároknak az eleségből két-két embernek egy-egy kila liszt rendelteték 2 ). Az ics-oghlan-oknak (belapródoknak) (kócsag)-forgó és pajzs rendelteték 3 ). Hétfő, 4-én. Nyugvás. A ruméliai had az említett mocsárok betöltésével elkészült. A seregből a hitetlenek számtalan embert fogának el; sőt egy kapidsi-t is elfogván, a szekerekbe fogatott lovakból vagy tízet is elvevének. Kedd, 5-én. A Dráván épült híd elkészülvén, még öt híd is építteték. A pasa e hat hídon átkelvén, a ruméliai had olyannyira megszorúla, hogy ilyen még soha nem történt 4 ). A hídon elvesző marháknak száma sem vala. A padisah a túlsó parton szállá meg. Az éjjel e hírre, ') Rep. „hídverésre alkalmas hely nem volt." Tör. t.: köprü japílmagha kábilijjet olmaj'ip = hidat építeni lehetőség, képesség nem levén. 2 ) Rep.: élelem fejében kila liszt rendelteték fejenként}1 s ) Behrnauer úr az egészet így fordítja : Die Janitscharen sollten zwei Leuten von dem Proviante einen Metzen Mehl und den Leibpagen Helm und Schild geben." Szegény jancsároknak még miről is kell gondoskodniok ! 4 ) Rp.: „Pasánk a hatodik hídon történt átkeltében, ruméliai hadakkal bajjal kiizde meg, milyen soha meg nem esett." Tör. t.: Rúm-ili asikeri-ile bir mertebede zähmet csekildi , szigorúan szó szerint : Rumélia hadával (— hada által) egy fokban (mértékben) baj lmzaték ( = szenvedteték), hogy stb.

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9 ,

191

hogy hitetlenek mutatkozának, szünetenként sok puska süttetek el*). Szerda, 6-án. A padisah a túlsó -) parton megmarada. A hidakon való átkelés közben a had nagy szorúltságot szenvede. Az éjjel a padisah táborában annak hírére, hogy a hitetlenek jövének, nagy ijedtség támadván, sok puskát sittének el. Eső esék. A táborban egy kila búza négy aksán kele. A bőséges élésre senki sem néz vala. Csütörtök, 7-én. A császár (khodavendkár) ő felsége szerencsével a Dráva hídjának fejénél megszálla. Péntek, 8-án. A padisáh ő felsége a hídon átkelvén, megszálla. Sok bajt szenvedének. A pasa ő nagysága ruméliai hadát bemutatá; minden hadi szerekkel tökéletesen fölszereié. Szombat, 9-én. Nyugvás. Ez napon a hídon az anatóliai had is átkele. Éjjel eső esék. Vasárnap, 10-én. Nyugvás. Ünnepnap. A császári sátor elindula. Minthogy a hajóval a konyhára való eszközök még meg nem érkeztek, diván nem tartaték, s a nagyok nem járulának kézcsókolásra. Vasárnap éjjelén 3 ) oly rettenetes égi háború alatt az eső szakada le, hogy leírhatatlan. A jancsárok és zaghardsi'-k közül kilencz embert a mennykő megüte. Különben az egész hadsereg a hidakon a túlsó partra átkelvén, egy sem marada hátra. A magyarországi bégek közül sokan a padisáhnak meghódolván, elküldék embereiket 4 ). A hadsereg a hidakon hat nap alatt csak alig kele által. ') Rp .: „Híre terjedvén, hogy az éjjel keresztyén mutatkozott, az üres időn sok puska kilövetett." Ellenben Behrn. „entstand eine grosse Aufregung und mehre Flinten wurden abgefeuert." A tör. textusban fetret 2 ) Rp. : v. „még mindig az innenscl olup = szünet félbeszakadás levén. parton mulatott." A tör. textusban tisztán van, a túlsó part." Ebből kitetszik, hogy a napló írója a már átkelt pasánál vala, és az ott helyben tett jegyzeteiből a napló későbbi szerkesztésénél is átvette az akkor helyén való kifejezést. 3 ) Rp. : éjszakának első részén. Rp.: Magyarország sok előkelőinek embere megjött, hogy uraik hódolatát fölterjeszszék." Értelemre helyesebb mint Behrn. „Viele Bege aus Ungarn kamen zur Huldigung mit ihren Leuten."

BUDENZ JÓZSEF*

192

Hétfő, 11-én. Nyugvás. Ez napon is a hitetlenek országából néhány hitetlen eljővén, hódolatukat és engedelmességüket bemutaták. Kedd, 12-én. Azon szállóhelyről, a hol a hidakon átkelőnek, tovább haladván, Baranya vára közelében Papasz jurdu-ral) (Pap telkére?) szállának. Annak előtte átment mocsárokat most megkerülének. Diván tartatván, János király kézcsókolása jöve szóba. —. —. -) nevezetű hely ez, és vize egy tó. Szerda, 13-án, vagyis augustus 18-án. Mohács mezejére szállának. Ez ugyanazon mező, a melyen Lajos királylyal a csata vala. Es János király, ki annak előtte Erdélynek bégje levén, azután Magyarország királyává lőn, a hadsereghez érkezvén, a pasa ő nagysága ikindi-kor mellette való 500 ember kapunéppel és jancsárokkal lóra üle. Az említett király is lóháton eljővén, útjokban találkozának. Csütörtök, 14-én. János királynak kézcsókolása végett a sátrak között és a divánház között az agliák megállván 3), u t á n o k 4 ) közvetlenül a heréltek (khadim) állván, megint azok után 50 szolak j a j a (gyalog testőr), kezeikben egy-egy nyilat rejtve tartván; utánok közvetlenül a müteferrikák és csas') A tör. textus : y ^ U L o mabasz jurduna. Behrn. ford. „auf dem Jurd Mabas. Ellenben Repicky : „a főpap (Tomory) hazájához." Rp. tehát ezt olvasta ki a bécsi kéziratból : „Papasz ^ I j I j j urdun a" Papasz = keresztén}' pap. Megtetszik, hogy Repicky gondosabban járt el. 2 ) E helyen a textus megint egy kétséges olvasású szót ad, melyet Rep. Baroke-vdr-nak olvasott : következik ez : (am maliall dir, de ezt kétség kivűl erre kell javítani : nám m., a mint a Rep. fordításából is kitetszik, hogy ezt vette ki a kéziratból. A nám mahall dir formula már magában valamely előtte való helyet jelentő tulajdonnévre mutat egész bizonyos sággal, és valóban alig foghatni meg, mikép facsarhatott ki Behrnauer ily fordítást : „der Ort ist ganz Festung ! !" Meg engedve is a félreismert tám-ot nám helyett, mely aztuán tónmnak vétetnék, mégis a mahall (hely) a dir előtt csak praedicatmn lehet, és akkor a „Festung" miből kerül ki ? Vagy ugyanis magyaroskodott-e a török és vár szóval élt köznév gyanánt ? 3

) Bellin, csak ezt : standen im Divauzelte die Aglias." Rp. : „az államsátorokon és a gyiildén belül." ") Az „után u -t csak a sorban következésről értve, lia egymás mellett állanak is. Különböző irányt jelöl az alantabb előforduló mögött.

193

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9 ,

negirek és azután a szolakok többi része állván ; azok után jobbra-balra janesárok alabárdokkal és puskákkal (annak kellete szerint) elrendezve és fölszerelve állának *). A jobb szárnyon (karon) való janesárok mögött a szipáhi-oglilan-ok; utánuk közvetetlenül a ruméliai had jobb szárnya egész végig. A szipáhi-oghlanok mögött az anatóliai had, a császári sátort köröskörül fogva. És a bal szárnyon (karon) álló janesárok mögött a szilihdárok p azokhoz csatlakozván a ruméliai had bal szárnya egész végig. í g y a győzedelmes hadsereg csapatokba (alaj-okba) elrendezve reggeltől fogva bejne-l-szalvatejn-) koráig állván, végre a király ikindi táján eljővén, az öszves ruméliai bégek, Zejnel pasán kivül, a hadsereg élén a müteferrikákkal együtt a királynak eleibe mellének, és őtet elhozák; a hogy lováról leszálla 3), az aghák eleibe menvén, a divánházig elvezeték. Azután a király előbbre járulván, a császár ő felsége fölkelvén, tisztességes fogadásaúl a trónon három lépést eleibe mene 4 ). Mihelyt a kézcsókolás megvala, egy székre üle le; Ibrahim is leülvén, Ajasz pasa és Kaszim pasa lábon állának. A hogy távozni akara, négy kaftánt öltének reá, és három lovat egész arany szerszámmal ajándékon adának. Ismét hozzá járulván, még egyszer kezet csókola. A király elmente után, a padisáh Ibrahim pasával lóra ülvén, megjárá a hadsereget. Péntek, 15-én, vagyis augustus 20-án. Szik falva előtt Kesztucha-ra (?) szállának 5 ). Annak előtte átgázolt mocsárokon most nem menének át fi), hanem megkerülök. Fölötte messzevaló stáczió. Sok szoros völgyön és hegyeken átmenvén, a had nagy bajt szenvede. Estig csak nehezen a szállóhely ') Rp. A rendben felállított és ékes jobb szárnyon vala stb. Tehát a müterettebb ve müzejjen szókat máshová vonatkoztatja. 2 ) Rp.: a két ima közti időig. 3 ) A tör. textusban : indigi. Itt egy kis hiba látszik a textusban ; pótolni kell így : indigi gibi. 4 ) Rp.: a trón felső oldalán (üsztünde = rajta) három lépésre szemközt jő." Érteni kell itt a trónszéknek emeltebb alapját. 5 ) Rp.: Szebek v. Szék helysége előtt Kesztukajén (Keszthely) a tanya." Keszthely nem esik útba; különben a név Bhrn. tör. textusa szerint : Ss^^XmS^ Bhrn. ford. „auf der Ebene von Kestucha." 6 ) Rp.: „jelenben átgázolhatatlan levén." Tört. T á r . Xítt. köt.

13

194

BUDENZ J Ó Z S E F *

liez érének. Nagy szelek kezdenek fújni és eső esék. A hitetlenek bégjei közül Pirim (?) (Prinyi) Pitri (Péter) nevezetű egy nagy bég — mert ő volt, kinek a királylyá választottaknak a koronát kellett föltennie — a hogy a Dráva mentében megyen vala, egy várnak bégje őt elfogván és fogva tartván, erről a szerencse küszöbéhez jelentést tett vala. Elhozása végett Izvornik bégje, Ivücsük Bali b é g , a maga népén kivül még 500 szipáhi hozzá csatlakozván, — elküldeték. Szombat, 16-án. Nyugvás. Hogy a hajókból némi eleség adatnék ki, azoknak eljövetelét elvárák '). Vasárnap, 17-én. Nyugvás. Az eleségszedök közül a hitetlenek sok embert elfogának. Hétfő, 18-án. A kapunépbeli eleségszedök, a szipáhik és jancsárok közül a hitetlenek mintegy 100 embert elfogának. Kedd, 19-én. Nyugvás. Némi eső esék. Szerda, 20-án. A pasa négy hídon átkelvén, megszálla ; a padisáh a hidakon nem kelvén által, a túlsó -) hídfőnél szállá meg. Csütörtök, 21-én. Nyugvás. A padisáh az említett négy hídon átkelvén, megszálla. —. —. —. 3 ). Péntek, 22-én. Szegszárdon megszállának. A jancsároknak az élésből fél-fél kila búza, és a szaiszkhane-basinak egyegy kila árpa adaték. Es megparancsoltaték, hogy mindenki a maga szárnyához menjen. Szombat, 23-án. A császári sátor elmene. Vasárnap, 24-én. Benteli (Pentele) 4 ) nevezetű helyen megszállának. Vize a Duna, fölötte messze való szállóhely. A szállóhely táján sok nehéz és szoros hely vagyon. ') Rp. A hajók — lehorgonyoz!attak." '-) A túlsó ról 1. fentebb. Itt még e szók vannak : ^^Xy^c, szuju mehaU'inda" — melyeket Rp. így fordít : „Szukszár (Sze —vize) helyén." Behrn. „ und lagert sieh am Flusse von Rogsar." Hanem érthetetlenek ezek, s kétség nélkül valami elmaradt itt. Csak annyit lehet mondani, hogy az előbb kiírt nevet javítani kell erre : és az efféle írásmód arra mutat, hogy Szökszárd vagy Rzögszárd volt az ejtés. 4 ) Nem lehrt ez Duna-Pentele, mely sokkal felébb van a Duna mellett.

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA

195

1529.

Hétfő, 25-én. Besríő*) (Besenyő) nevű helyre szállának. Vize a Duna. Közel való stáczió. Kedd, 26-án. Földvár *) nevezetű stáczióra szállának. Vize a Duna. Ikindi-kor a pasa divánt tartván, valamennyi ruméliai bég és jóravaló szipáhi egybegyűlvén a megadott szeriaszkerség berátja jelenlétükben elolvastaték 2 ). Erre (a pasát) üdvözölvén, kezét csókolák 3 ). Es addig, míg a berát olvastaték, a pasa és a bégek talpon állának. Szerda, 27-én, vagyis september elsején. Ab-lialum nevű helyre szállának. Vize a Duna. Közel való stáczió. Egynéhány mocsár és szoros hely vagyon. Csütörtök, 28-án. Szasz-halum 4 ). Közel való szállóhely. Hárman a hitetlenek bégjei közül hódolatot tőnek, köztük a deszpot íia; a szállóhelyen a pasának kezét csókolák. A végett hogy Budára senki ne menjen, Rumélia ketkhodája s a szipáhi-oghlanok kátibjo előre küldetének. S megbizonyula, hogy a budai hitetlenek nem hódolnak meg 5 ). Péntek, 29-én. A padisáh ő felsége dicsőségesen rendezett csapatokkal eljővén, Buda közelében a kertek végén szállá meg. Az egész had is, kiki a maga szárnyán és a maga helyén szállá meg. A Buda várában való hitetlenek meg nem hódolván, makacs ellenszegülést mutatának. Előtte való nap a várból egy hitetlen elfogatott vala. A pasa ő nagysága szabadon ereszté, e szavakkal : „Eredj, mondd meg ott, a mit látál." «). *) Behrn. : Beschnow ! ') A tör. textus : ^ cXJj^ (kohlvar). Ezt javítani kell erre : ^ j J j . i (Földvár). - Behrn. ford.-ban „Koldovár" (Földvár), Rep.: „Kolavár" 2 ) Rp.: előttök a (fővezér) számára kiadott és fővezérségről szóló iktató levél olvastaték. 3 ) Rp.: „ez jó benyomást okozván kezét csókolták." Tör. t. „mtíbárek had idip el öpdüler „ = áldott légyen"-t tevén, kezét csókolák, — megüdvözölvén k. cs., mintegy : megáldott legyenezvén, megéljenezvén. 4 ) Behrn. tör. t. ford.-ban „im Orte Sas Tschálum." E helyett kell : jvJLs»-. Rep. Szász-halom. 5 ) Rp.: „Budának keresztyén lakosát elfogni tiltva volt." — R p . előtt talán japismak lebegett, itt tapmak van. 6 ) Rep.: „Menj vissza, s mondd el ott, a mit láttál." — Behrn. „Geh' und melde mir, was du gesehen hast." 13 *

202 BUDENZ JÓZSEF*

Szombat, 30-án. A pasa ö nagysága, hogy a vár meglövetésére alkalmas helyeket szemlélne, kimene; maga ezobolykalpagot tevén föl, és a mellette menők részint szintén czoboly, részint ruméliai kalpagot (takja) viselvén, turbántot nem viselőnek. — Kücsük Bali bég kiküldetéséből megjővén, ama béget elhozá. Menet-jövetele 15 napba telék. A németek hadseregéből valami 50 ember megszökvén, eljövének s meghódolának. Vagyon 30 nap, — stáczió ').

Muharrem-ül-harám

hava 936. esztendőben.

Vasárnap, elsején, vagyis september 5-én. A pasa ö nagysága nyusztsapkával, és Iszkender Cselebi félselyemből valóval, s a vele együtt valók részint vitorla-vászon (jelken), részint (közönséges) sapkával, a vár megtekintésére kij árának. S a vár fölött megszállt Szemendrei hétfő éjjelén e híren, hogy a várból a hitetlenek kijővén megtámadának, — nagy ijedtségbe esék -). Hétfő, 2-án. Nyugvás. A pasa ö nagysága és mások, — úgy mint előtte való nap, nyusztsapkákat tevén föl, megint a vár felé menének. Kedd, 3-án. Nyugvás. Megint a vár felé mene a pasa. A várból két hitetlen megszökvén, átjőve. És a várnak lent való kapuinak egyikét megvevék. Szerda, 4-én. Noha nem lövöldöztek vala s így egy helyen sem vala rés, mégis a várt megvívják. Reggeltől a déli imádság idejéig harezolván, elvégre a hitetlenek erejükben megfogyván, hitre a várt megadák 3 ). A hitetleneket szabadon ereszték. A jancsárok bakhsis-t (ajándékot) kérvén, a pasának e végett szemébe sok ostoba beszédet mondának. A szegban') A stácziók száma hiányzik,Behrn. ugyan : „30 Tage, 30 Stationen." Poriig több „Rast" volt. •) Rp. „azon hírt terjesztvén, hogy a keresztyén, hétfőnek éjjelén nyakunkon lesz, ebből nagy ijedtség eredt." A tör. t,. „kacs'íp kAfir baszdí" a praeteritumba teszi az igét. Rp. belefáradt és bocsánatot kért.

SZÜLEJMÁN N A P L Ó J A 1 5 2 9 ,

197

basinak fejét is megsebesíték, s az ott levő nagyok némelyikén ködobálással nagy gyalázatot tőnek. Csütörtök, 5-én. A várból sok fogoly kerülvén ki, a császári táborban eladák őket. Péntek, 6-án. Nyugvás. A hitre megadott vár hitetlenjei, hogy a várból kimenének, Németország felé akarván menni, — a hadseregből egynéhányan a kertek között őket utólérék, és nagyobb részét bennök levágván, csak némi csekély számú hitetlenek, kiknek lovaik valának, futással menekedének *). Minden holmijokat prédára hányák. — János király félelemből a Dunának túlpartjára átkelvén ott megszálla -). Szombat, 7-én. Nyugvás. A pasa ő nagysága tovább menvén megszálla. A hitre megadott várbeli hitetlenek tijai és leányai a táborban minden nép előtt áruba bocsájtatának. Vasárnap, 8-án, vagyis September 12-én. Eszkibudinban (=r Ó-Budán) nyugvás. A pasa ő nagysága tovább menvén s egy előbbre való helyen megszállván, a padisáh a pasának szálló helyére szállá. Diván tartaték, és valamennyi ruméliai beg Buda megvételéért kezet csókola. E nap azon nap, a melyen a padisáh annak előtte Budára jőve és ott megszálla. (Most) addig míg a járatból visszafordulván megint Budára visszajőne, az ilbeszáni szandsakbeg Khoszrev bég 50 jancsárral Budán hagyaték. Hétfő, 9-én. Nyugvás. A padisáh ö felsége illő pompával kilovagola vadászni. Kedd, 10-én, vagyis sept. 14-én. Nyugvás. A napnak átmenete a mérleg jegyébe. A szegbanbasi a jancsárokkal együtt János királyt magukhoz vévén, trónjára íiltcték. Sok eső esék. — A vár megvételéért valamennyi ruméliai bég, a ') Kp. : „Lovasaikból a könnyű elillant, és megmenekült," Bebrn. „von den Reitern entflohen leicht etliche und retteten sich." — A tör. t.-ban „atlisündan szeliel káfir kacs'ip khaläsz bnldu" = lovasából siehel (egy könnyű, egy kevés) hitetlen elfutván, megmeneküle szehcl káfir alany, azért különösen el van hibázva a Behrn. fordítása. 2 ) Behrn. : „Aus Furcht vor denj K. János setzte der Pascha auf die andre Seite der Donau über." — De az nincs a törökben megmondva, hogy pasa kelt á t ; s nem is igaz, mint az útnak további leírásából látható. Rep. ellenkezőleg magáról János királyról érti, a mit a tör. textus meg is enged.

198

BUDENZ JÓZSEF*

ketkhoda és a defterdárok kaftánokba öltöztettetének — János király a szegbanbasinak 2000 aranyat, és a vele járt jancsároknak is 1000 aranyat ad a ajándékba. Szerda, 11-én. A padisáh ott marada. A pasa tovább menvén, Osztörgun (Esztergom) nevű helyen megszálla. Három és fél mérföldnyire van; igen messze való szállóhely. E g y szoroson is átvonúla *). Azért, hogy kaftánokat kaptak, a b é g e k , mihelyt a szállóhelyhez érének, a pasának kezét csókolák. /

Csütörtök, 12-én. Nova-szelo (Újfalu) falvára. A szemendrei (szendröi) bég Muhammcd bég a hitetlenek közül foglyokat kerítvén 2), azokat megküldé. A hitetleneknek Bécsen túl való elmenetelöket megjelenté 3 ). Közelvaló szállóhely ez. Péntek, 13-án. Komarán (Komárom) vára közelében szállának meg. Igen szoros helyeken s egy nehéz (járatú) hídon átkelvén, megszállának. Fölötte messze való szállóhely. Vize a Duna. Takarmánya és elesége sok van. Szombat, 14-én. A Duna partján várában 4 ) szállának meg. Középszerűen messze való szállóhely. Egyenes útak vannak. Jahja-pasa-oghlu foglyokat ejtvén, azokat megküldé. Vasárnap, 15-én. Gör (Győr) várának átellenében szállának meg. A padisáh Gör (Győr) nevü város közelében szállá meg. A pasa a városon átmenvén, a város végén egy igen nehéz járatú hídon átkelvén, megszálla. Középszerűen messze való szállóhely. A városnak egy megmondhatatlanúl szép vára vagyon. Bakik-oghlu (?) 5 ) nevezetű egy hitetlen bég, a hidakat meg akarván égetni, Muhammed bég oda érvén, még sem égethető el. ') Rep. „a hegyszoros eddigelé járatlan volt.'' A tör. t.: derbend dakhi aslld'i — hegyszoros is átliágaték. 2 ) A török szerint t. képen „nyelvet vévén" (dil almak). 3 ) Rp. : keresztyén foglyot küldött s megiizené, hogy a keresztyének (Budáról megszökött része ?) — Bécsen túli országba távozott. 4 ) Megint egy kétséget ébreszthető helynév van i t t ; a textusban ^ S j j y j Rep. olvassa : Purukán (Párhány). Behrn. : festuug Porokon (?). — Nem tudom, mily ehhez hasonló nevü vár volt valaha Komárom és Győr között, hol azt keresnünk kellene. s ) Rp. : Jafekfi a, tehát ezt olvasta : Behrnauer : Bakik oghlu, jegyzettel „d. i. Bacics der Illyrier" (?).

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9 ,

199

Hétfő, 16-án. A padisáh a Győr váránál levő hídon átkelvén, megszálla. A pasa ő nagysága a ruméliai haddal még egy fölötte nehéz (járatú) hídon, mely az Akszu Fehérvíz, Rába) nevű folyón volt építve, átkelvén, megszálla. A pasa szandsakjait előre küldvén, addig míg népe átmone, maga személyesen ott maradván, így hadát átkelteié. Nagy szorultságot szenvedőnek. Kedd, 17-én. Isztergrád várára. A padisáh ő felsége azon a hídon, melyen a pasa is átkele, szintén átkelvén, nagy sok bajt szenvedőnek 1 ). A pasa ő nagyságával egy helyre szállá, Középszerűen messze szállóhely. — Óvár nevíí vár közelében szállának meg -). Az úton haladó hadseregre a várbeli hitetlenek sok ágyúgolyót lövének. Meg nem hódolván, harczra való kedvöket mutaták. A táborban parancs hirdetteték ki, hogy senki fogolyhoz ne nyúljon. Szerda, 18-án. Három hídon, egynéhány mocsáron és folyóvizén átkelvén, megszállának. Annyi sok bajt szenvedőnek, hogy leírhatatlan. S a vár népe meghódola. Az Ovár nevezetű vár, mely mellett elmentek vala, a határ. E szálló helyen ugyanis Németországra, mi a. m. Alamánország, a padisáh jó szerencsével tevé lábát. — Oly olcsóság vala, hogy a táborban a bőségre senki sem néz vala. Rendelet bocsájtaték ki, hogy előre senki ne menjen; mert hadszemle lesz. Ez a végre volt, hogy a győzedelmes hadak egy helyre gyűljenek össze. E nap a napkalendáriom számítása szerint azon nap, a melyen a padisáh annak előtte a Buda előtt épített hídon átkele és megszálla. Csütörtök, 19-én. Isztergrádtól két mérfölddel előbbre való helyen megszállának 3 ). Egy napig ott maradának, a hadsereg egy helyre való összegyűlése végett. Es a hogy az alajban a boltik népéből csak kevés ember 4 ) bctalálkozck, a l

) Rp.: mindenki sok bajnak volt kitéve, aztán a pasával együtt ugyan azon helyen történt a leszállás.1,1 ') Rp. csak ezt : „A várnak közelében szálltalt le." — Magában helyes, a mennyiben Isztergrád = O-vár. 3 ) Rp. : két mérföldnyire elébb tétetett a tanya. 4 ") Rp. : könnyű ember jelent meg. Behrn. : „weil die Soldaten der Compaguien sich nicht schnell und leicht in ihre Reihen einfanden!" A tör.

200

BUDENZ JÓZSEF*

padisáh megharagudván, az ott levő bölük-beli népnek agháitól a lajstromot k é r é ; (a dolog) majdnem az egész bölük agháinak fejőkbe kerűle. Akkor az aghák szemlét tartván, a jelenlevők lajstromát adák *). Péntek, 20-án. Borok (?) 2 ) nevü vár mellett elhaladván, még egy darabig tovább menvén, megszállának. Fölötte meszsze való szállóhely ez. A pasa egy hídon átkelvén, megszálla. A padisáh a hídon nem kelvén át, a túlsó parton megszálla, hogy a hadseregnek — azt mondá — az átkelés közben szorúltsága ne légyen. Jahja-pasa-oghlu Muhammed bég Bécs alá menvén 3 ), a várból sok vasas hitetlen kirohanván, harczba ereszkedének. Utoljára a hitetlenek megverettetvén, egynéhány vasas hitetlen eleven is elfogaték. Néhány levágott fő, melyeket emberei által küldött, megérkezék. A harcz csütörtök napján volt. Szombat, 21-én, vagyis september 25-én. Brugh nevü helyre szállának. Hidakon kelének át, de a vizén is átgázolnak vala 4). A napkalendáriom szerint ez azon nap, a melyen annakelötte Budáról megfordulván Stambulnak visszamenőnek. Az éjjel eső esék. Vasárnap, 22-én. A padisáh megmaradván, a pasa ő nagysága ruméliai hadával eljővén, Bécs vára fölött megt.-ban : alajda bölük khalkindan szehel adam bulunmaghln. — V. ö. a szehel szóról fentebb 197. 1. az 1-sö jegyzetet. ') Kp.: Ezután a tisztek fölött tartott szemlét, s a jelenvoltak a könyveket átadák." A tör. t.-ban : aghalar joklajip mevdsűd olanín defterlerin virdiler. 5 ) A tör. textus : = B^r^k, Repicky jegyz. „Borok" a szláv Pres-porok-ból = Pozsony. — Behrn. szintén Pozsonyt kívánván, e conjectiirát teszi: Pozson. Azonban meg kell jegyezni, hogy miután Rp. is tisztán olvassa a kéziratban a fent kiírt nevet, e conjectúra nem nagyon valószínű, különösen és ^ nem könnyen fölcserélhetök. Azonkívül belső okok is látszanak az ellen szólani, hogy itt Pozsony van. Az sem lehet, hogy itt a következő Brugh stáczióról volna szó. 3 ) Rep. : „Bécs felé és Ezrinébe ment." Textus : „Becs üzerine ve czrine varip. Könnyen kitetszik, kivált az eredeti írást tekintve, hogy ve ezrine csak írási hiba, illetőleg az első iizerine-nek csak ismétlése. Olvasni kell tehát : Becs üzerine varíp. Rep.: „A hidakon átkeltek, de a vizén még nem" ! Textus : emtiia szudan dakhl gecsilirdi.

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9 ,

201

szállá. A hitetlenek a várból kirohanván, két jancsárt fogának el. Hétfő, 23-án, vagyis September 27-én. A padisáh ő felsége eljővén, Bécs vára fölött megszálla. Az éjjel nagy esö esék. A várat a szipáhik és janesárok körülvevék. Kedd, 24-én. Nyugvás. A várból a hitetlenek kijővén, sok harczolás támada,; a csaus Farfaro (?) Iszkender 2 ) és jaja-basi s egynéhány jancsár vértanúkká lőnek. Az éjjel nagy eső lőn, s oly nagy sár lőn, hogy a teherhordó marhák egynéhány napig se éjjel se nappal le nem fekhetének, Nyugvás Bécs előtt. Összesen Stambultól Bécsig 90 stáczió, 140 nap vagyon.

Szerda, 25-én. Nyugvás. A várból egynéhány hitetlen kijővén, a pasával való sereg mind lóra üle. Végre a hitetlenek, hogy e dolgot láták, elszaladának, megint a várba bemenének. A napkalendáriom számítása szerint ez azon nap, a melyen annakelőtte a pasa a ruméliai hadsereggel Szegedre mene. Csütörtök, 26-án, vagyis sept. 30-án. Nyugvás. Éjjel és nappal is olyannyira hideg vala, és nagy széljárás alatt eső esék, hogy leírhatatlan. Az ulufedsi-basi Perváne bég bölükje népével a várt megtámadá. Péntek, 27-én. A pasa a császár ő felségéhez járulván, jöttében a sátorba Kaszim pasát és valamennyi aghát is magával elhozá. Szombat, 28-án. Nyugvás. Azon oldalról, a melyen a szemendrei bég, Muhammed bég őrizkedik vala, a várból hitetlenek kijővén, nagy harcz támada, míg végre a hitetlenek megszaladván, megint a várba betérőnek. Mintegy 30-nak fejeiket levágák, és tíz hitetlen eleven elfogaték. Vasárnap, 29-én. Egész nap szakadatlanúl ágyúval és puskával lövöldözőnek. Az éjnek első részében reggeli tik') Rep. hübérenczek fiai. De nincs itt szipáhi oghlanlar'i. ) Rep.: Karmize Iszkender csaus. Bhrn. így adja : Swj^li. Rep. tehát ezt olvasá ki a kéziratból : 5'wOvli' Azonban ha valóban, mint Behrn. megjegyzi, Pecsevinél is Sj-Svi van, tisztán és határozottan így írva, megmaradhat a Farfara. 2

202

BTJDENZ JÓZSEF.

szó koráig folytonosan eső esék 1 ). Az éjjel a várárkokba bement janesárok közül egynéhányan megsebesíilének; Avlonia záimjei közül való Kománi Kaszim beg nevü szubasira egy topszerbendi (ágyúdugasz) találván, vértanúvá lőn. Vagyon 29 nap, 12 stáczió.

Szafar-ul-muzaffar

hava, 936. esztendőben.

Hétfő, elsején, vagyis october 4-én, Az alávaló hitetlenek szüntelenül a várból ágyúzának. A várból egy zarbuzen (bomba ?) lövetek 2), mely a ruméliai ketkhodának konyhája mellé leesék. Kedd, 2-án. Nyugvás. A szemendrei és bosznai bégek az egész szipáhisággal együtt a várfalaknak aláásására rendeltetének. A pasa valamikor a vár felé jár vala, egy néminö dombon megáll vala 3 ). Az alávaló hitetlenek ezt megtudván, arra a dombra sok zarbuzent (bombát) vetének. Az akindsiság bégjeinek is 4 ) parancs adaték, hogy az akindsikkal lajtorjákat készíttessenek s a várt aláássák; a kapu népének s az anatóliai hadnak, hogy az árok betöltése végett rőzse nyalábokat hordjanak. — Ersik nevü egy hitetlen b é g , ki —- önönmaguk mondása szerint — az országukban való öszves ulcmaságnak feje volt, s kinél nagyobb bég nem volt 5 ), a padisáhnak meghódolni a császári táborba érkezők. Szerda,, 3-án. Nyugvás. A városból hitetlenek jővén ki, nagy harcz támada. Végre a hitetlenek eszükre térvén (meggondolván magokat) ü), egy része a várba megint bemene; má') Rp.: Hajnaltól fogva pedig másnap déltájig egyre szakadt az esö. ) Behrn. csak : Kanonenkugel. Bianchi szótára csak ezt: „espéce de canon." 3 ) Rp. : ott egy szárnyon mulatott. Textus : bír kuliede oturarlardl egy domhon iil (oturar) vala (idi). Rep. a kidle-t talán fcoí-nak nézte. 4 ) Rp. : száguldók bégjei. 5 ) Rp. : ki a vallásán való országukban valamennyi isteni törvénytudós között fömíveltségií vala, és nála nagyobb főember nem is létezett. tí ) Rp.: futni kényszerülvén. Textus : szan'ip, ettől szaftnak gondolni, meggondolni, eszébe venni. 2

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9,

203

sik része pedig, a hogy a várba be akarának menni, a gházi-k (hitharczosok) közé keveredőnek. (Ekkor) a várbeli hitetlenek azon való félelmükben, ne hogy a hitetlenekkel együtt hitharczosok is bemennének, a kaput elzárák, és a kivül maradt hitetleneknek a kard élén kelle átmenniök. Ötszáznál többnek fejét vágák le, egynéhánya eleven is elfogaték. Kiisztendil alaj-beg vértanúvá lön *), ki különben Szaru Ramazan név alatt ismeretes. Csütörtök, 4-én. Az anatóliai bégek mindegyikére százszáz bor (?) -) vctteték ki, a végett hogy a várnál szüntelen munkával az ásást folytassák. Éjjel nappal szakadatlanúl a várból ágyúgolyók és bombák vettetének. A várbél fogoly kerülő, ki is hírül adá, hogy a királynak öszves vezérjei és nagy bégjei a várban vannak. Péntek, 5-én. A várból egynéhány hitetlen átszökék, és a bennevaló hitetlenek gyengeségéről tudósíta. Péntek éjjelén a padisáh táborában azon való félelemből, hogy az alávaló hitetlenek majd megtámadnak, valamennyi pasa és agha csapat népével lóról le sem szállá. Szombat, 6-án. Nyugvás. Ikindi után két aknába tüzet vetének, és így két nagy rés támadván, az ott jelen találkozók egy kis megrohanáshoz fogának. Nagy harcz támada, de ember csak kevés levén, a várt meg nem veheték. Minthogy éjjel nappal kívülről alávaló hitetlenek jövőnek 3 ), éjjeli megtámadástól tartván, a padisáh táborában parancs adaték ki, hogy valamennyi bégnek népe, a jancsárok és az anatóliai sereg mindegyik a maga sátora elébe árkokat húzna. Az aknából támadt résekben a hitetlenek közül néhányan harczolni kezdőnek; egy része is azon az oldalon hol a Szemendrei vala, kiütvén, nagy harczolás támada. !

) Rp. : Kosztendili e zredes elesett. Behrn.: Kusztendil. ) így a textusban : jüzer gön szalindi, hisszara daime idip kazniak icain. — Behrn. „auf jeden der anatoliseheu Fürsten werden 100 Felle geworfen ; da (!) sie stets um die Festung mit der Untergrabung der Mauer beschäftigt sind, so — stb." — Rep: ^100—100 kapa adatott, hogy a várhoz jutás végett árkot ássanak." — A textusban alkalmasint hiba van ; s különösen az nem látszik, mi iratá Rp.-vel ezt hogy : kapa. 3 ) Rep. : Mivel mind éjjel mind nappal kirajzott a keresztyén, s azt hivők, hogy vérszemet kapnak reánk, 2

204

B U D E N Z JÓZSEF*

Vasárnap, 7-én. A pasa ő nagysága reggel a padisáhhoz indulván, jöttében az aghák valamennyien a divánházig elkísérék. A vár alatt egynéhány tüzakna elkészült vala. Kettejét a hitetlenek megtalálák és elronták. Hétfő, 8-án. Egy aka fölvettetésére, hogy egészen kivánat szerint való rések nem lőnek, a többi nép nem vévén részt a vívásban, csak a janinai bég Lutti beg és az avloniai bég Szülejmán bég megrolianást tőnek. Egy darabig harczolának ; végre hogy a várt meg nem vehetők, egynéhány közülök vértanúvá lőn. Kedd, 9-én. Két aknába tüzet vetőnek, a m e l y e k is igen jó réseket tőrének; de megrohanás nem lőn, hanem későbbre haiasztaték. A pasa ő nagysága a ruméliai bégeket egybegyüjtvén, kezde velük tanácskozni. Megmondá nekik, hogy már alkalmatlan idő van, s egyszersmind az élés is elfogyatkozik. Azért a hadjáratból hazatérni, már ugyancsak kívánatos. Erre azt határozák, hogy csütörtök napján megrohanás legyen; akár megveszik (akkor a várat), akár nem, a hadjáratból azután visszatérjenek. A jancsároknak ezer-ezer aksát (oszporát) ajándékba ígérőnek. Szerda, 10-én. Nyugvás. Az egész táborban kikiáltók fenhangon azt hirdetők : „Holnap reggel megrohanás lesz. Ki első a várfalra fölhág, hogyha szubasi, neki egy szands a k ; ha szipáhi, a szubasiság, és ha beneficiumot még nem élvezett, egy 30000 aksás ziámet adatik meg neki." A sziileséghordásra és eleségszedésre járók közöl a hitetlenek számtalan embert fogának el. Maga a padisáh ő felsége lóra iile, s az aknákból támadt réseket megnézegető. Minthogy neki tökéletesen megtetszének, a pasának nagy sok dicséretet monda. October 13-án. A napkalendáriom számítása szerint ez azon nap, a melyen a budai hadjáratból, a Száva hídján átkelvén, Belgrádba érkezének. Csütörtök, 11-én, vagyis october 14-én. A napnak átköltözése a skorpióba. Két akna alágyújtatván , hogy sok rést törtek, megrohanást kell vala tenni. Azonban diván tartatván, hogy abban a padisáh ő felségének tudtára lőn, hogy Ferdinánd király már nincsen a várban, a vár népének megkegyelmezvén, s minden gyermekeiket s vagyonukat nekik

SZÍJLEJMÁN NAFLÓJA

1529.

205

elengedvén, megparancsold, hogy a hadsereg népéből senki a vár körébe ne menjen. Az á r k o k b a n levő j a n c s á r o k n a k is megparancsoltaték, hogy a harczolást a b b a hagyják. A várból hitetlenek jövőnek ki, s egyszeriben csak elvőnek két lovat meg három tevét. Elhatároztaték, hogy Stambulba visszatérnek. Péntek, 12-én, vagyis october 15-én. Ez napon Bécs várából a hitetlenek számosan kiütvén, a szemendrei béggel kezdőnek harczolni. Végre megverettetvén, megint a várba betérőnek. A kertek között két hitetlen elfogaték. — Az éjjel ágyúinkat az anatóliai hadsereg elhúzván a h a j ó k r a szállítá. Az alávaló hitetlenek a várból sok zarbuzent (bombát) vetőnek és az eleségszedésre elmentek közül sok embert elfogának. Szombat éjjelén a hitetlenek annyi á g y ú t és zarbuzent sütőnek el, hogy se vége se mértéke nem vala. A jancsároknak a megparancsolt ezer-ezer aksa megadaték. Szombat, 13-án. Bécstől megfordúlván, Stambul felé indulának. A városhoz közel való egy helyen megszállának. Diván tartatván minden bégre khi'lat (díszruha) ölteték. Mindnyájan kezet csókolának. Ibrahim pasa ő nagyságának egy drága kövekkel megrakott kard, négy k a f t á n és öt erszény aksa, a többi pasáknak két-két kaftán adaték. — A várból egy hitetlen jővén, a várbeli bégek és egyéb népnek hódolatját jelenté m e g ; amazok részéről pedig életükre biztosságot kére *). A padisáh a hódolatot elfogadván, hitet és biztosságot ada. Es a mennyi Bécs várából elfogatott hitetlen vala, mind visszaereszték ; szintén a várban való müzülmán foglyok közül a hitetlenek is hármat elküldének. Vasárnap, 14-én. Prugh (Brugh) v á r a nevezetű helyen szállának meg. Reggeli imádságtól fogva egész estig folytonosan hó esék. A hadsereg népéből némelyek a zivatar miatt pogyászukat nem találák. Oly annyi bajt szenvedének, hogy leírhatatlan. A szállóhely is fölötte messze vala. Hétfő, 15-én. Óvár vára előtt való három hídon átkelvén megszállának. Az nap egész virradatiglan folytonosan a had népe általkele. Azonban némelyeknek lovaik vagy tex

) Rp. : számukra bocsánatot kért.

206

BUDENZ JÓZSEF*

herhordó marháik a mocsárban elsülyedvén, az egyik terhestül oda hagyá, elmene; a másik meg terhét elvevén, csak állatja marada a mocsárban, ki nem jöhete. Olyannyi bajt szenvedének, hogy soha ilyen nem láttatott. A népnek legnagyobb része pogyászát csak négy öt nap múlva találván meg, addig sátor s egyéb holmija nélkül, elrémülve s nagy zavarban ide s tova jára. A mocsárban maradt társzekerek és ágyúszekereknek se száma se vége nem vala. A szállóhely is fölötte messze vala, s csak este érének oda. Kedd, 16-án. Nyugvás. A hadsereg átkelése végette napon fölötte nagy bajt kelle szenvedni. Csakugyan anya apa napja lön l ). Este kezdetétől más nap délig folytonosan hó esék. Szerda, 17-én. A padisáh tovább menvén két hídon kele által, s Győr vára közelében megszálla. A pasa nyugvást tartván, népének átkeltetése végett ott marada. A császárral valók a hidakon való átkeltükben szerfölött sok bajt szenvedőnek, hogy leírhatatlan. Nagy hideg lőn. Néhányan lovaikat nem találván meg, ló és teherhordó marha nélkül maradának. Szintén egy messzevaló szállóhely: egy napi járó föld. A pasa az Ovárnál levő hajókra szállítván ágyúit, minden szekeret elégete -). Azután a pasa ő nagysága megálla, míg a hadat egészen át nem keltete; azután maga is átkele és megszálla. Péntek, 19-én 3). Komáromnak átellenében egy tó mellett megszállának, fölötte messzevaló szállóhely: míg este lőn, csak nehezen érének oda. Szombat, 20-án. Tata nevü vár mellett elhaladván, a Duna partján megszállának. Középszerűen messze való szállóhely. Az említett szállóhelyhez csatlakozó egy mocsáros erdőn hogy átmenőnek, a hadseregből számtalanoknak marhájuk ') Rep. még hozzá tesz? : „melyben okét hívák segítségül" — nem tudom honnét és minek ? — Behrn : Es war der Tag des Vaters und der Mutter (d. i. der Verwirrung). 2 ) Rp : „Pasa az Ovárott maradt egyének számára ágyúkat ugyan hátra hagyott, de valamennyi szekeret elégetett." (Behrn : „Der Pascha schiffte Kanonen in die vor der Festung Ovár stationirten Schiffe ein und /

verbrannte alle Wagen." Textus : pasa kal'ai Ovdrda olan gemi lere. . . . loplar'in kojup. Rep. tehát, kimszetere-nek olvasá a gemi lere-1. Mert mégis csak hajék vannak itt, ámbár kissé csudálkozunk, hogy azokat ott találjuk. s ) Csütörtök, 18-ka török textusunkban nincs megemlítve.

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA

1529,

207

elsülyedvén, többé elő sem kerüle. Olyannyi nyomorúság lőn, hogy megmondhatatlan. Minthogy az alajhoz a bölük népéből senki nem jött vala, a padisáh megharagudván, a kapidsik ketkhodáját előre küldő, s a bölük népe s a timárosok közül az előre mentek közül mintegy 30 embert megfogatván , a kapidsíknak fogságba adá. — A Duna túlsó partján néhány hitetlen mutatkozék. Vasárnap, 21-én. E g y mocsáron átmenvén, Buda és Esztergám között egy szorosban szállának meg. Vize fölötte kevés. Messze való stáczió. f 22-én. O-Budán nyugvás. Budára érkezének. János király a világvédő padisáh fogadására jövőn , a pasák valamennyien az említettnek eleibe járúlván, elül menvén őtet elhozák. O is a padisáht megüdvözlé. A Dunán épült hídon az anatóliai hadsereg estétől éjfélig egészen átkele. Kedd, 23-án. Kászim napja *). A padisáh sátora a hídon átmenvén, megszálla. Szerda, 24-én, vagyis october 28-án. Pest szállóhelyre, A padisáh szerencsésen a kapu népével szép rendben Buda előtt a Dunán épült hídon átkelvén, Pest vára előtt megszálla. A pasa -) ő nagysága is ruméliai hadseregével sarkukban szintén elrendezett alajokkal átmenvén, ők is ott megszállának. Miután a császár ö felsége a pasa ő nagyságával megszálltak, sok eső kezde esni. A kapu népének ember fejére egy kila liszt s egy kila árpa adaték. A bölük népén kívül egynek se adaték eleség. Még az agháknak sem adaték. Csütörtök, 25-én, vagyis october 28-án. Nyugvás. Díván tartatván a király eljőve, s a padisáhnak e szavakkal: „Szent hadjáratod áldott legyen" kezét csókolá. A mint ki akara menni, 10 kaftánt, három lovat, mely nyereggel, fék-, arany láncz és kutaz-zal teljesen föl vala szerelve, nyere ajándékba 3 ). Hétfő,

r r

') Demeter napja. ) Textus : padisáh, mint előbb, és Rep. „maga a császár ruméliai seregével díszmenet közt nyomban követé őket és leszállott." Kétségkívül padisáh. helyett ezt kell olvasni : pasa. '') R p . : 3 felnyergelt, kantározott, aranylánczczal és tengeriló szőréből kötött bojttal fölékesített ménnel lőn megajándékozva."" Behrn. leutaz t evvel ford. „Halfterschniire". 2

208

B U D E N Z JÓZSEF*

Péntek, 26-án. Budáról szerencsésen elindulván, Stambul felé fordulának. Belebe *) nevü helyben megszállának a Duna partján. Ez napon minthogy odavaló kalauz nem vala, az egész hadsereg az utat eltévesztvén, a szálló helyet meg sem találá; a kik megtalálák is, nagy részüknek pogyásza nem érkezek, sót még a császár ő felsége is a szállóhely mellett elmenvén, csak miután egy ideig előre ment, a pasa egy embert utána küldvén, visszatérítő, s csak így ére végre császári sátrához. A hadseregben sok szorúltságot szenvedőnek. A padisáh ő felségének még sátora is más útra kerülvén, csak a padisáh után érkezők m e g , és kifeszítteték -). — Velencze (Venedik) bégje fiának 2000 arany adaték ajándékba. — E szállóhelyhez eljöttéiglen a pasa a ruméliai sereggel utóhadvezető vala (dümdár), e szállótól fogva előre mentükben az anatóliai sereggel rendelteték utóhad-vezetőül 3 ). Szombat, 27-én. Nás falva 4 ). Ez napon is szintén eltévedvén a pogyászok, egy része a szállóhelyre nem érkezők meg. A pasának sátra szintén eltévede. A bosznai és szemendrei bégeket a pogyászok és a sátor megkeresésére küldők. A pasa lóháton a bégeket egybe gyűjtvén, a királyaik által viselt koronát elhozatván, azt e szavakkal : „Nusirván idejéből fönmaradott korona ez" — a bégeknek megmutatá. A poggyászok eltévedte miatt sok alkalmatlanságok keletkezének. — Menetben elfogott két kapunépnek timárt ada, ellenben hat embernek ulufe-jük(zsoldjuk) elvesze 5 ). Éjjel némi ') Rp. Beibe (iuJLs), Behrn. Balaba. Rp. olvasása valószínűbb, ha csakugyan nincs hiba e helyen a kéziratban. 2

) Egy ellenmondás látszik a textusban, hogy a szultán sátrához (otakjához) ére, s mégis a sátor csak később jő. Amaz, csakhogy nem egészen pontosan, azt akarja mondani, hogy a kijelölt siállóhelyhez ére. 3 ) Rp. : „Rendeltetett, hogy — az anat. sereg képezze az utócsapatot." De a textusban így van : Anatoli aszkeri ile dümdár olmak bojuruldu. Azonban feltetsző, hogy alantabb Pétervárad mellett Ibrahim mégis a szokott ruméliai seregével említtetik. 4 ) Textus : Tas ( y i l j ' ) . Rp. Nas, (Nás) helysége. A mi mindjárt alantabb van JSás ( j £ , l j ) nem lehet egyéb amannál. Behrn. első helyen rosszul olvasá e nevet. — Azonban nem tudom létezett-e ilynevü helység, vagy talán valamely Nádas-bul keletkezettnek kell-e gondolnunk a török nevet. ? 5 ) Rp.: Az elfogott testőrök kettejének hííbérbe kisebb területet adott, hat egyénnek pedig abrakpénzét megvonta.

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA 1 5 2 9 ,

209

eső esék. A padisah a Duna partján Nás nevü helyre szállván, a pasa elindulván, egy darabig előbbre haladta után, egy víztelen helyen megszálla. Es a királynak megkoronázása végett, a velenczei bég fia, Prin Pitri ') és Ersik nevű bégek Budára küldetének. Vasárnap, 28-án. A tavak partján Aktó fal vára szállának. A padisah a pasával együtt egy helyen szállá meg. Nagyon messzevaló szállóhely. A poggyászok, melyek Budáról tovább mentünkben az útból eltévedtek, e szállóhelynél megérkezének. Iléjfo, 29-én, vagyis novemb. 1-én. Szent-György (Szengörgi) falvára szállának. Minthogy útközben sok mocsár helyek valának, azokat megkerülvén a két imádság között való időig (bejne-l-szalvatejn) előre menőnek. Azután, a mint megismerék, hogy az nem az út, megfordúlván, még estig járának, végre hogy az előre ment sátorra rá nem -) akadának, egy vizes nádas (sásas) partján megszállának. Számtalanoknak a poggyászuk az éjfélkor indúlt sátorral mocsáros úton mene; némelyeknek teherlovaik a mocsárban elsülyedvén, ott maradának, csak hogy magok a táborban találkozhatának, poggyászuk és lovaik elvesztővel; némelyek meg poggyászuktól elszakadván, reggelig ott lóháton maradának. Olyannyi bajt s nyomorúságot szenvedőnek, hogy megmondliatása nincsen. — A csaus-basira s a csasnegir- basi Sedsá aghára (a szultán) megharagudván 3), egy 50000 aksát behozó ziámet rendelteték nekik. A szegények közül egynehányan éhen halának. Kedd, Szafar utolsóján. Azon a helyen, hol a budai járatból visszatértében 4 ) a jancsár aglia Ivaszim agha el') Itt
Tört. Tár. Xllí. köt.

14

210

BUDENZ JÓZSEF*

esék *), még egy darabig előbbre haladván, a Duna partján megszállának. Öt mérföld, nagyon messzevaló szállóhely. Vagyon 30 nap, 15 státió.

Rebi-ül-evvel hava, 936. esztendőben. Szerda, elsején, vagyis november 3-án. Fölötte messze való szállóhely. Számtalan teherló hátra marada. E g y kila árpa 170 aksára hága, az sem találkozék. Csütörtök, 2-án. Bács vára előtt. Péntek, 3-án, vagyis november 5-én. Varadin vára előtt szállának meg. Reggeli imádság előtt lóra ülvén, csak-lefekvő imádság idején a szállóhelyhez érkezének. Útközben annyi teherló megakada, hogy véghetetlen. A népnek legnagyobb része poggyászát nem találván, az nekik elvesze. Ez napon Petervaradin (Pétervárad) nevü vár közelében megszállának. Szombat, 4-én. A padisah a Pétervárad előtt épített hídon átkelvén, a vár közelében megszálla. A pasa a hídon nem kelvén át, ruméliai hadserege fölött kezde szemlét tartani. A pasával való jancsároknak engedély adaték hazamenetelre. A hídon való átkelés közben a müzülmánoknak sok holmijok elraboltaték. Vasárnap, 5-én. Nyugvás. Azért, hogy a pasa a ruméliai hadsereg fölött szemlét tarta, a padisah is ott marada. Hétfő, 6-án. A padisah ő felsége Péterváradot elhagyván, tovább indúla. Kedd, 7-én. A Duna partján Eszki- Kiliszá-va, -) szállának. Szerda, 8-án, vagyis november 10-én. Belgrádba, szállának 3 ). A janesárok aghájának előre menetelre engedély adaték. bécsi járat. Sejtem — és a szerint fordítám, — ezt : dönüíüp v. inkább dönüldükde. ') R p . : Kaszim agbának jutott helyrül tovább terjedt a menet, és erre Duna partján tanya." — Textus : KKaszim agha düsdügü mahalldan bir mikdár dakh'i ileri gidilip Tuna kinar'índa konuldu." 3 ) R p . : Ó-templomnál, ®) Eddig megy Repicky fordítása.

SZÜLEJMÁN NAPLÓJA

211

1529.

Csütörtök, 9-én. Nyugvás. Minthogy Kobluds (?) vára ! ) előtt a Morva vize fölött épülő híd még nem vala készen, ott maradának. A pasa divánjában a bégeknek engedély adaték hazamenetelre. Péntek, 10-én, vagyis november 12-én. Eszki-HiszárVikban szállának meg. Sok eső esék. A pasának megparanesoltaték, hogy előbbre haladjon. A csasnegirbasi Sedsá aghának az elveszített aghasága visszaállíttaték. Szombat, 11-én. Szendr'őre. Vasárnap, 12-én. Nyugvás. Némi eső esék. A győzedelmes hadsereg előre haladván, a végett hogy a padisah egyedül maradjon 2 ), két napig megállának. Kedd, 14-én. Szopodicsa falvára. Nagy hideg levén, hó kezde esni. Szerda, 15-én. Szevilek szállóhelyre. Csütörtök, 16-án. Garmenovicsa várára. Péntek, 17-én. Nisve. (Nissza). Szombat, 18-án. Nisre. Vasárnap, 19-én. Nyugvás. Hétfő, 20-án. iWstől tovább haladának. Derbend-dipi ( = szoros-alja). Kedd, 21-én. Szuliaszor (?) falvára 3 ). Szerda, 22-én. Sehrköjnok. átellenében Dudák falvára. Csütörtök, 23-án. Kalutene (?) szállóhelyre. Péntek, 24-én. lflaklar falvára. Szombat, 25-én. Szófia szállóhelyre. Vasárnap, 26-án. Ormanli falvára. Hétfő, 27-én. Ihtimán szállóhelyre. Kedd, 28-án. Ak'inds'i falvára. ') Koblovies ? ) Nem értem, mit akar ez t. k. mondani. Behrn. egyébiránt úgy fordít, mintha pasa és nem padisah volna a textusban. „Der Pascha bleibt allein und verhält sich zwei Tage." — Semmi esetre nem pontos : tenhá kalmak icsin épen nem teszi azt, hogy „bleibt allein", hanem „egyedül maradás végett." S látszik világosan , hogy benne van a kétnapi megállásra indító oh. — Azonban mégis a textusban valamely bajnak kell lennie. ') Hammer kis útképén van : Suchodol és Eior külön, azon a t.ájor., 2

13

*

BUDENZ JÓZSEF*

212

Szerda, 29-én, vagyis decemb elején. Taghandsi fal vár a. Csütörtök, rebi-ul-evvel utolsóján. Filibe szállóhelyre. Vagyon 30 nap, 25 státió.

Rebt-vl-akhir

hava, 936. esztendőben.

Péntek, elsején, vagyis december 3-án. iíaomsban. A jancsárok aghái és az emir-álem a zászlókkal Stambulba jöttek. Szombat, 2-án. Szamuzdsa (?) falvára. Vasárnap, 3-án. Jenidse Müzülmánlar falvára. Ajasz pasa Stambulba jöve. Hétfő, 4-én, vagyis december 6-án. Nagy eső esék. Szerencsésen Edrenébe jöve a padisah. Kedd, 5-én. Nyugvás. Kaszim pasa Stambulba jöve. Szerda, 6-án. E szerda éjjelén lefekvő imádság után a föld erősen megrendüle *). Csütörtök, 7-én. Nyugvás. Ez napon a defterdár Iszkender Cselebi által Jamboli vajdájává lett némi Mahműd nevezetűt — minthogy már előbb is a csaki'rdsíbasi Muhammed agha Edrenei kádi az ő ügyét megvizsgálván, az nem találtatott jó rendben — fölakasztának. Péntek, 8-án. Nyugvás. Szombat, 9-én. Nyugvás. Vasárnap, 10-én, vagyis december 12-én. A 40 télnap kezdete. Baba-Eszkiszire. Hétfő, 11-én. KafisdJiran szállóhelyre. Kedd, 12-én. Cseltükdsi szállóhelyre. Szerda, 13-án. Har ami-der eszi közelében. Csütörtök, 14-én, vagyis december 16-án. A 40 télnap 5-én. Említett napon a boldog padisah egész pompával és szerencsével bécsi hadjáratáról megjővén Stambulba bevonúla. Vagyon 14 nap, 9 státió. l

) Behrn. „Die Nacht dieses Tages bis wich dem Nachtgebete starkes Erdbeben."

V.

KISEBB KÖZLÉSEK.

I MAGYAR K Ö V E T S É G FRANCZIAORSZAGBAN1487-BEN AZ A N G E R S t MA1K1E E M L É K I R A T A I U T Á N KÖZLI

SIMONYI ERNÖ.

Angers, egykoron az Anjoui herczegség fővárosa és a hasonnevű fejedelmi ház székhelye, ma a Maine et Loire departement fővárosa. Itt tartatik többi között a departement levéltára is, mely jelesen régi okmányokban egyike a leggazdagabb levéltáraknak Francziaországban. Benne már a VIII. századból számos, a XIII. század előtti pedig több ezerre menő okmány találtatik. É n ezen levéltárat azon reményben látogattam m e g , hogy benne a hazánkban uralkodott Anjoui ház tagjaira vonatkozó okmányokat találok ; ebbeli reményemben azonban csalódtam, de a levéltárnok szíves közbenjárása mellett találtam az angersi mairie, vagyis városház levéltárában némely érdekes adatokat egy 1 4 8 7 - b e n itten járt magyar követség fogadtatására nézve, melyek, úgy mint azok a mairie jegyzőkönyveiben találtatnak, híven lemásolva itt következnek. Mielőtt azonban a jegyzőkönyvi kivonatokat közölném , meg kell jegyezni, hogy VIII. Károly franczia király azon háború ideje alatt, melyet 1 4 8 7 . és 1 4 8 8 . években II. Ferencz bretagnei herczeg ellen viselt, udvarával nagyobb részt Laval városában lakott, hogy onnan a hadi működéseket könnyebben igazgathassa. Itt mulatásának ideje alatt a király gyakran meglátogatta Angers városát és vele majdnem naponkénti levelezésben állott. Alig történt a táborban vagy az udvarnál valami jelentékeny esemény a nélkül, hogy arról a király ne tudósította volna „ses trés chers et bien amez les Maire et eschevins de sa ville d ' A n g e r s , " mint erről a mairie levéltára számos bizonyítványnyal bír. Angers városa ezen háború folyta alatt, —• mely az 1 4 8 8 . jul. 28-án történt Saint-Aubindu-Cornieri ütközet, és az azt aug. 20-án követett békekötés által végződött — sokat szenvedett a folytonos katonai átvonulások, s éjjel-nappali őrség általj mégis 1 4 8 7 . évi junius elején arról értesülvén, hogy egy fényes magyar követség fog városa

216

SIMONYI EK NŐ.

falai kozt megjelenni, és ez iránt a király rendeletét is vévén, mindent elkövetett, hogy azt önmagához úgy, mint a megjelenendő idegen urakhoz illöleg méltó fogadásban részesítse, a mint azt az itt következő, jegyzökönyveiből kivont határozatok bizonyítják. Ugyanis a mairie jegyzőkönyvében 1 4 8 7 . évben a következő határozatok találtatnak : „ 4. juign. Jehan Bourgeolays eschevin et conneutable (des portaux Saiot-Aubin, Toussaint ; et la Basse-Chaire), qui arriva yer eoir de Laval oíi il avoit esté envoyé devers le roy, ä apporté les lestres du dit seigneur, adressantes aux Etaz de la Ville, données a Laval le ') jour de ce mois, signées Charles, par Iesquelles le dit seigneur mande que l'on recueille honnorablement et festie l'ambassade de Hongrie etc. etc., et qu'il a donné provision aux courses et pilleries faictes par les Bretons." „ E t pour trois jours et demy que le dit Bourgeolays a vacqué au dit voyage, luy, a esté ordonné 70 solz." „5. juign. Monsr. l' évesque du Mans a escript que l'ambaxade de Hongrie arrivera cy vendredi inatin. A ceste cause a esté ordonné qu' eile sera logée en la Cité, et festié dymanche." „Thomin Berson et J e h a n Cyreul, poullailier.s, se y sont comparuz, ausquelx a esté commandé de se pourvoir et fournir a la Ville pour festier dymanche la dit Ambaxade." „Levratz, ce que en pourront recouvrer." 2 0 0 . Lapereaux. 2 0 0 . pigeons. 2 0 0 . poullets í heronneaux 50. ^palles f buhors 2 ) 50. Oysons, 2 5 . Chesreaux 5. Veaulx. „ 6 . juign. A esté conclud que on escripra lestres, de par les gens du Conseil du roy, officiers, maire et eschevins d' Angiers, aux abbez et gentilzhommes de ce pa'is, pour recouvrer d' eulx venaisons, gibiers et volatilles, pour festier la dite ambaxade de Hongrie." „Qu'on leur donnera du vin, de par la ville, par chascun des jours du vendredi et Sabmedi prouchain, a chascun des chiefz Six quartes ; et pour le leur présenter sont commis l'ierres Thevin et René Tousclie Rousete." ') Itt a kelt napja kimaradt, de kétségkívül jun. 2. volt. ") Ezen háromrendbeli vízimadarak a mai franczia konyha lelettárában nem igen találtatnak ugyan, de a régi időben nagy becsben voltak, és sólyommal fogattak.

MAGYAR KÖVETSÉG FR AN CZIAOR SZ Á G B AN

1487.

217

„Maistres J e h a n Loheac, juge de la provosté, Guy Poyet, Sieur de Jupilles J e h a n Lenffert, sieur de Louzil, Jehan Fallet, Ligier Buscher, sonl commis inai trés d' ostelz pour le festage de la dite Ambaxade." „Guillaume Leroy, J e h a n Delaunay, sont commis pour emprunter et fournir de tapicerie." „7. juign. A esté commandé a Colas Main, Guillemin Doaisseau, J e h a n Porier, Jehan Ragot, de emprunter jusque au nombre de 3 0 0 platz et 3 0 0 escuelles, pour servir au festage de 1' Ambaxade; et a esté baillé commission pour ce faire audit Colas Main." „Le vendredi 8. jour du dit moys de juign, arriva la dite Ambaxade de Hongrie au matin, en la quelle estoit chief le chancelier de Hongrie, Archevesque; accompaigné de 2 0 0 chevaulx ou environ ; avecques les quelx estoient les Evesques du Mans et de Lymoges." '2) „Audavant des quelx sont allez les gens de 1' eglise d' Angiers, au nombre de cinq ou six, avecques le dean, qui a fait la harangue, et grand nombre des officiers, inaire et eehevins et bourgeois d' Angiers, en grant estat et ordonnance, jusques a Ballée." „9. juign. A ette appoineté avecques la femme de Guillemin Alasreau qu' eile servira de linge les seigneurs de 1' Ambaxade de Hongrie et pour le festage d'entr 'elx ; et en sera paiée par la ville." „Guillaume Leroy, J e h a n de Sainct-Lambert, Guillaume Prieur, J e h a n Ogier, ont esté cornmis et ordonnez pour emprunter Vesselle d' argent au nom de la ville, et en respondre, etc pour servir audit festage." „Augier Painot et Guillaume Jollét, sergens decéans, ont rapporté audit conseil avoir cejourduy, emprunté de par la ville, de la vefve feu maistre René Du Houssay, une covete avecques ung traverlit et deux orilliers, le tout garny de deux souilles, quatre draps de lit et une Sarge rouge, deux couvre-chiefz; les quelx mesnaiges ont esté portez, par 1' ordonnance du dit Conseil, en la maison de maistre Olivier Leprince chantre de 1' eglise d' Angiers, pour servir au chief de 1' Ambassade de Hongrie, qui y est logé." „ 1 1 . juign. Plusieurs parties de la mise en depence faicte par Jehan Fallet, eschevin et receveur, dimanche dernier, ä festier au souper F Ambaxade de Hongrie, par le Commendement de Roy, ont esté par lui présentées audit Conseil, veues, leues, et calculées, montant a la somme de 118 livres fi solz, 11 d-niers Tournois ; et ordonné icelle somme lui estre allouée." Ennyiből áll az, a mi a magyar követség fogadtatását illetőleg

') Luxembourgi Fiilöp bibornok Mansi püspök. ) Jean de Barthon Limogei püspök.

3

218

SIMONYI

ERNŐ.

a városi tanács jegyzőkönyvében találtatik. A város számvevő könyvében pedig a következő tétel olvasható : „A. Maurice Cousin heritier de feu Maurice Cousin, piutier, la somme de 40 S. t. pour les louaiges et pertes de la vesselle d' estaing dont il fournit pour servir au soupper de 1' Ambaxade de Hongrie, qui fut festiée de par la dite ville, le dimanche 10-e jour de juin 1' an 1 4 8 7 , en Recullée ; *) coinme par la requeste dudit Maurice Cousin presentée au Conseil de la dicte ville, et aussi par le dret et ordonnance d' icelle, peut apparoir, expédiée audit Conseil le 9-e jour de Mars 1' an 1 4 8 8 ; et quietance dudit Cousin, signée a sa requeste, du seign manuel de Jehan Jousses, notaire des Contrez royaulx d' Angiers, donnée le 26-e jour de mars 1 4 8 8 , cy rendue a court. Pour 40 solz." Ugyanezen követségre vonatkozólag így ír Guillaume Ledoyen, Laval városának jegyzője a XV. században, ki az eseményekről, melyeknek tanuja volt, egy verses krónikát írt, melyet E. de Certain közelebbről kiadott a ,Bibliothéque de 1' Ecole des Chavtes' ban (3. Serie vol. III. pag. 3 6 1 — 3 9 3 ) , E. de Certain ezen krónikáról értekezvén, így szól: „ P e n d a n t le nouveau séjour que Charles VIII. fit dans cette velle (Laval), des ambassadeurs de divers pais vénnent 1' y trouver et lui apporter des presents. Laissons parier le naíf chroniqueur qui fut grandement émerveillé de la pompe de leur cortége, et ouvrit de grands yeux ä ce spectacle inaccoutumé. 11 en vint, dit il : „De Venise de Rommanie, De Milan aussi de Hongrie, Vestus d' honneur, en robes d' or, De les veoirs s' estoit grand honor. Coueffez de drap d' or commes femmes, Dont n'estoient réputez infammes. Eulx-mesmes faisoient les ducatz Dont estoient farciz á grant taz, Et quant firent entrée a Laval, Cent d' ordre estoient et k cheval, ') Reciülée a városon kivűl eső, igen szép fekvéssel bíró lakház és majorság, melyet René király, kit az utókor „le bon roi René" névvel tisztelt meg, épített és lakott, több termeit a király saját kezével festette, és iránta különös előszeretettel viseltetett. Emeltebb helyen fekvén, a kilátás innen igen szép, a szem gyönyörrel követi a Maine folyását, s látja miként egyesül a Sarthe és Loire vizeivel, azután a magas tornyú székes temploma körül csoportúit város alatt elfolyva, a partjain egy szikla tetejébe épített, s 17 csonka torony közé foglalt nagy négyszeg épületet képező komor tekintetű angerei vár alá indúl.

MAG YAK KÖVETSÉG FRANCZIAORSZÁGBAX 1 4 8 7.

219

Sans que 1' un d' eulx si passast 1' autre. Devant eBtient sans nulle faulte. Leurs tabourins et leurs héraulx, Et tous montez sur beaux Chevaulx."

VIII. Károly király a követséget Angersben fogadta, a hova úgy látszik e czélból jött. Az angersi mairie emlékeiből látszik, hogy a király a fennebbi ünnepély napján jun. 10. este Angersbe jött, de onnan a bíró s tanács kérése ellenére azonnal visszatért Lavalba, a hol akkoron az udvar tartózkodott, oda követték őt a magyar követek is ; a kiknek pompás bevonulását leírja a fent idézett versekben Ledoyen Vilmos. Végre még ide írom azt, a mit Guillaume de Jaligny VIII. Károly korának történetírója mond ezen követségről: „Avant son depart d' Angers Charles VIII. re<ju une Ambassade de Hongrie, -) grandé et notable, de la quelle le chancelier de ce royaume, qui étoit Archevéque, étoit le chef. Iis fírent plusieurs beaux présents au roy de la part du Roy de Hongrie, le quel souhaitoit beaucoup 1' alliance du roy, d' antant qu'il étoit lors en guerre avec 1' empreur et le duc d' Autriche." „Cette Ambassade fut long temps avec le roy, qui a leur depart leur fit de fort beaux et riches dons, et de plus envoya plusieurs autres grands presents au roy et k la reine de Hongrie." „Aussi Madame de Beaujeu 3 ) envoya, de sa part, plusieurs belles choses auxdits roy et reine de Hongrie, qui lui en avoient envoyé par leurs ambassadeurs, auxquels elle en donna aussi particuliérement, et les fit k leur retour passer par Paris, pour voir la ville, en la quelle ils furent trés bien acueillis festoyés et défrayés par le prévőt el les échevins." ') Histoire de Charles VIII. — Paris, 1684. in folio, "28. 1. ) Ezen tételből az látszanék, mintha a király Angersban tartózkodott volna hosszabb ideig, de a fennebb említett mairie és könyvei világosan bizonyítják, hogy ö oda csak vasárnap este jun. 10. érkezett, és azonnal elment; sőt valószínű, hogy csupán a magyar követekkeli találkozás végett jött oda, tudván hogy az ő rendelete folytán az nap vendégeitettek Angers városa által a Recullée nevű királyi lakban, melyet e czélra a városnak átengedett. *) Madame de Beaujeu, Anne de France, XI. Lajosnak legidösb leánya és Beaujeui Bourbon Péternek neje, ki testvérje kiskorúságában Francziaország regense volt, és ki még ez időben is majdnem kizárólag igazgatta Francziaországot, ámbár a király már két évvel előbb nyilváníttatott nagykorúnak. 2

220

SZILÁGYI SÁNDOE.

II. ADALÉK

MAGYARORSZÁG KAPUSZÁM S Z E R I N T I ADÓZÁSA ISMERETÉHEZ

A T Ö R Ö K URALOM I D E J É B E N . KÖZLI

SZILÁGYI SÁNDOR,

A subsidiumot, mint tudva van, az országgyűlés ajánlotta meg. Ugyanazért évről évre ezeknek törvényczikkei közt az adó mennyisége, kivetése módja s mikénti fizetésére nézve megtaláljuk az illető adatokat. A rendek gondoskodtak, hogy a dicátorok visszaéléseket ne tehessenek, a zsarolókra szigorú büntetéseket szabtak egyfelől, s eltilták a kamara utasításait másfelől. Nem rettentek vissza a czélszerü javításoktól, midőn az esküvel való beszámolás helyett a nyugtatványozást hozták be, az adószedőknek járásról járásra sietős menetelét elrendelék, s elhatározák, hogy dicátor csak jómódú birtokos és ismert lelkiismeretességü ember lehet. Az alakulás és fejlődés stádiumaira a Corpus Juris minden adatot magában foglal. Belőle tudjuk, hogy az erdélyi fejedelmek s a törökök birtokában levő földektől a portára kivetett mennyiségnek csak felét követelték, a porta pedig hosszas időn át egy, az 1 6 0 9 . 62. articulus által megszámlálás óta pedig négy nagyobb telek volt, míg ugyanezen törvényczikk az inquilinusok közöl tizenkettőt veft egy kapunak. Az 1 6 4 7 . 'd6. articulus meghagyta a négy nagyobb telket egy portának, de a kisebbek közöl nyolczat rendelt, míg az igavonó barmokkal nem bíró inquilinusok s colonusok közöl tizenkettőt vett össze. Azonban azt, hogy melyik megye hány portát foglalt magában, hiában keresnők a törvénytárban, sőt e részben még eddigelé napfényre hozott forrásaink is kevés felvilágosítást nyújtanak Kovachich Supplementumai III. kötetében közöl egy „status dicarum"-ol, melyet ő a Nitray Mátyás birtokában levő eredeti mintáról másolt le. Nem találja ugyan a kimutatást czéljával egyezőnek, de közli, miután mint mondja, azt nagy munkával sem lehetne ily pontosan összeállítni. E szavaival okmányának fontosságára utal főként a

MAGYARORSZÁG KAPUSZÁM SZERINTI ADÓZÁSA.

221

magyar jognak e nagy tehetségű s nagy szorgalmú búvára. De fájdalom, sem teljesnek, sem kimerítőnek nem mondható közleménye. Ugyanis a három horvátországi megyén kivül tizenhét megyét sorol esak e l ő , név szerint: P o z s o n y , T u r ó c z , L i p t ó , Árva, Trencsin, Mozsony, Sopron behódolatlan, Győr, Komárom, Nyitra, Bars, Zólyom ( 1 5 5 4 és 1 5 5 9 ' , V a s , S z a l a , részben Esztergám, Veszprém ( 1 5 5 4 ó t a ) , Nógrád ( 1 5 5 9 óta) egészen behódolt megyéket. Teljesen hiányzanak P e s t , F e j é r , Bihar, Hont, Szepes, Somogy, Baranya és Tolna, Ung, Sáros, Gömör, Bereg, Szatmár, Borsod, Abauj, Szabolcs, Heves, Torna, Zemplén, Kővár, Kraszna, Középszolnok, Csongrád, Csanád, Arad, Zaránd, Békés, Bodrog, Torontál megyék. Hogy mind e m e g y é k , melyek közöl néhány egészen a Ferdinánd birtokában volt , ne fizettek volna a d ó t , koránt sem állíthatni. íme egy okmány, mely egészen ellenkezőről tanúskodik :

Contributio subsidiorum anni 1559. de diaeta per duos florenos de singül's portis publicatorum fecit per singulos Comitatus vt sequitur. dr.

flor. Comitatus Posoniensis de portis numero 3 2 7 3 % hoc anno connumeratis ad ambos terminos solvit Comitatus Comaromiensis de portis numero 4 3 8 solvit ad ambos terminos Comitatus Strigoniensis de portis numero 1 1 3 '/ 2 solvit ad ambos terminos Comitatus Nitriensis de portis numero 4 5 0 9 1 / 4 solvit ad ambos terminos Comitatus Barsiensis de portis numero 1 1 2 7 solvit ad ambos terminos Comitatus Honthiensis de portis numero 5 3 2 l / (1 solvit ad ambos terminos Comitatus Nevgradiensis de portis numero 2 1 2 V 2 solvit ad ambos terminos . . . . . ' Comitatus Arvensis de portis numero 1 1 2 3 / 4 solvit ad ambos terminos . . . . Comitatus Thúrócziensis de portis numero 5 7 3 3 / 4 solvit ad ambos terminos Comitatus Liptowiensis de portis numero 4 5 4 solvit ad ambos terminos Comitatus Trincsiniensis de portis numero 2 0 7 1 solvit ad ambos terminos Comitatus Zolinensis de portis numero 1 0 8 5 solvit ad ambos terminos

6546 50 876 227 9018

50

2254 1065 425

-

225 1147 908 4142 2170

50

222

SZILÁGYI SÁNDOE.

flor. Comitatus Szepesiensis de portis numero 7 3 8 V 2 solvit ad ambos terminos Comitatus Mosoniensis de portis numero G34 solvit ad ambos terminos Comitatus Jauriensis de portis numero 1 2 5 3 / 4 solvit ad ambos terminos Comitatus Wesprimiensis de portis numero 3 7 3 % solvit ad ambos terminos Comitatus Soproniensis de portis numero 1 2 8 2 solvit ad ambos terminos . Comitatus Castriferrei de portis numero 2 8 3 2 3 / 4 solvit ad ambos terminos Comitatus Zalaviensis de portis numero 32 76 solvit ad ambos terminos Comitatus Simegiensis de portis numero 5 6 6 V-i Va vit ad ambos terminos Comitatus Baranya et Tholnensis de portis numero 1 0 6 2 V 2 solvit ad ambos terminos Comitatus Ungh de portis numero 7 9 7 solvit ad ambos terminos Comitatus Sáros de portis numero 1 2 8 6 solvit ad ambos terminos Comitatus Grömer de portis numero 1 1 2 4 '/„ solvit ad ambos terminos Comitatus Berek de portis numero 7 74 l /„ solvit ad ambos terminos Comitatus Szathmár de portis numero 5 8 5 solvit ad ambos terminos Comitatus Borsodiensis de portis numero 1 9 3 8 solvit ad ambos terminos Comitatus Abaújvár de portis numero 1 6 4 5 solvit ad ambos terminos Comitatus Szabolcs de portis numero 7 67 */a solvit, ad ambos terminos Comitatus Heves de portis numero 1 5 0 9 solvit ad ambos terminos Comitatus Thornensis de portis numero 3 1 1 solvit ad ambos terminos Comitatus Zempliniensis de portis numero 2 5 8 5 J / 4 solvit ad ambos terminos

dr.

1477 1269 25150 747 2565 5 6 6 5 50 6552 1 132

75

2125 1594 2573 2249 1549 1170 3876 3290 1535 3018 622 517150

Summa summarum parata pecunia facit 7 7 4 3 6

75

Ex hac porro summa deducere oportet per singulos Comitatus salaria Dicatorum Vice Comitum, Judlium Nobilium f No-

MAGYARORSZÁG KAPUSZÁM SZERINTI ADÓZÁSA.

tariorum sedis, quae ut eoniecimus aecederent ad summám

223

circiter

6000 flor. Item considerandae veniunt restantiae per Comitatus liinc inde inexactae. Item si quae iucideruut exemptus. — — Ez okmány eredetie a Jerney-féle gyűjtemény I. kötetében van, mely ma már a kecskeméti ref. főiskola tulajdona, hová a kamara borstakarónak eladott papírjaiból került. A királyi kamarában egykorúlag készült minúta ez. Hiányzanak a jegyzékből: Pest, F e j é r , Bihar, Kővár, Kraszna, Közép-Szolnok, Csongrád, Csanád, Arad, Zaránd, Békés, Bodrog, Torontál. E hiány megfejtésére nem szándékunk hypothesiseket állítni fel. E hiány, valamint más kérdések, melyek e tárgygyal kapcsolatban állanak, csak több évről szóló, a fenebbiekhez hasonló okmányok napfényre jötte után lesz megfejtve. Közlünk a helyett egy másik okmányt, mely a Halas birtokában levő Protocollum inelyti Districtus Minoris Cumaniae-ből vétetett, s az 1 6 4 7 . s 1 6 9 6 - d i k i portaszámokat mutatja k i :

Portae Inelyti Regni . . Comitatus et Aeeessona

Liberae Regiaeque ac ,r , n, Montanae Civitates

Ci r c u 1 u s Cis Posoniensis „ . . „ . . „ . . „ . . „ . . Nitriensis „ . . Trencsiniensis „ . . Hontensis „ . . „ . . „ . . Barsiensis Villa Cremnicicum „ . . „ . . Neogradiensis Arvensis Pest Pilis Solth

Hungáriáé. Anni ,n .~ 1647.

Anni . 1696.

Daiiubianus.

. . . . .

Posonium . . . Tyrnavia . . . Szent-György . Bazinium . . Módra . . . .

.

Szakolcza

.

Trencsinium

.

. . .

Scemnicium Baka-Bánya Béla-Bánya

. . .

. .

Cremnicium Új-Bánya .

.

.

.

. . .

. .

. .

. .

6 0 9 V4 —• — — — — 552 % — 427 — 101 — — — 189 — — — 1 2 3 V2 — 121

394 50 '21 9 14 16 394 8 260 6 185 21 2 2 173 4 12 3 130 147 116

V2

Va

1

/,1 %

224

SZILÁGYI SÁNDOE.

Comitatus et Accessoria

Liberae Regiaeque ac Montanae Civitates

Anni 1647.

Anni 1696.

Curnani Minores Buda Pest

12 14 .

. 109

Zoliensis

8 88

%

Novi-Zolium Brezn ó-Bánya Libet-Bánya Vetero-Zolium Corpona

19

10

2 i'2 4 1 10 127 72

Liptoviensis Thurócziensis Strigoniensis

h

1

80 80

50

Strigonium

n

60

Barsiensis

60

C i r c u 1 u s T r «'ins - 1) a n n b i a n n s. Comaromiensis

229

'/a

100

Jauriensia Instantia ibidem Ve?zprimiensis Mozsoniensis Soproniensis . n . „ . Castri-ferrei . Szaladiensis . Sümegiensis Tolnensis Baranyiensis Albensis .

95 —• 81 ]/4 1 9 4 l j„ 7 3 9 '/ 4 — — — 646 % — 181 — 103 30

78 — 96 161 180 40 8 9 396 6 200 — 103 29 88 51 8

. . .

. . .

Sopronium . . Kis-Marton . . Rusztli . . .

. . .

.

.

Kőszegh

.

.

.

.

.

Kanizsa

.

.

.

.

.

Alba Regalis

Circnlus

.

.

Traiis-Tibiscaiius.

Bihariensis . . n Maramarosiensis Köváriensis

.

—

Debreczen

.

.

.

~ — — —

80 31 104 ^^

%

225

MAGYARORSZÁG KAPUSZÁM SZERINTI ADÓZÁSA.

Comitatus et Accessoria

Liberae Regiaeque ke M o n t a n a e C ivitates

Kraszuensis Szolnok mediocris Csongrád cum Szegediuo Csanádiensis Aradiensis Zarándiensis Békésiensis Bodrogiensis Torontaliensis

Anni 1647.

Auni 1696,

— — — — — — — — —

Cfrculus

16 30 33 15 30 50 10 5 5

C i s - T i b i s c a sí u s.

Aba-Üjváriensis

158

181

16

Cassovia 393 410

Zempléniensis Sárosiensis

% %

Eperjes , Bártfa . Cibinium Szepusiensij

•

•

•

173

29

Leuschovia Késmárchk

101 V4 115 %

Gömöriensis Ungensis Borsodiensis . Beregiensis Szabolcs cum Kálló

196 193 15 8 3 131

74 122 138

9 147 65 56 64 143

Oppidum Polgár 60

Oppida Hejdonicalia Hevesiensis

1 1 2 V8

1 0 5

Agria Jazyges et Cumai majores Tornensis Szathmáriensis

n n

• '

Ugocsiensis

Tört. T á r . XIU. köt

20

15 % 173

%

Szatbmár-Némethi Nagy-Bánya Felső-Bánya

29 »/a 172 10 6 24

28

79

15

226

SZILÁGYI SÁNDOE.

Összehasonlítván a két jegyzéket, úgy találjuk : 1. Hogy Pestmegye 1 6 4 7 - b e n már be van jegyezve, míg a X V I . századbeli okmányban nincs. 2. Hogy 1 6 4 7 - b e n nincsenek bejegyezve imezen m e g y é k : Bihar, Kővár, Kraszna, Középszolnok, Csongrád, Csanád, Arad, Zaránd, Békés, Bodrog, Torontál. 3. B a r a n y a 1 5 5 9-ben föl van jegyezve, de nincs 1 6 4 7 - b e n ; hihetőleg azonban ekkor is Tolnával együtt járt. 4. 1 6 4 7 - b e n sincs bejegyezve Fejérmegye portáinak száma. E megye Solt járása egyesíttetett Pestmegyével, de a többi része is, ha fizetett adót, nem lehetetlen, hogy más tnegyével együtt fizetett.

ADALÉK A RÁKÓCZY FORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ.

227

III. ADALÉK

A RÁKÓCZY FORRADALOM

TÖRTÉNETÉHEZ.

BALÁSSY FERENCZTŐL.

Hogy a magyar papság egy része a nemzet fölmerült politikai kérdéseiben s alkotmányos küzdelmeiben gyakran a nemzeti párttal tartott, s aztán e párt mozgalmaiba bele sodortatott, annak számos ténye van följegyezve évkönyveinkben, és még számosabb bizonyítványa bever ismeretlenül levéltárainkban. így különösen, hogy a magyar clerus egy része akár politikai meggyőződésénél, akár az események kényszerítő hatalmánál fogva a Rákóczy pártjára állott, s ennek folytán a forradalomba bele vonatott, arról több hiteles adataink vannak. A többi között az egri érseki levéltárban, Telekesi István egri püspök iratai között, találtatik három ide vonatkozó okmány, melyek az egyháznak, különösen az akkori magyarországi prímásnak a forradalomba keveredett egyháziak elleni szigorú eljárásáról tanúskodván , e részben biztos adatokat nyújtanak. Ezen okmányok még eddigelő tudtomra sehol sincsenek közölve; pedig hazánk akkori történetére nézve megérdemlik a figyelmet; mert midőn a papságnak a forradalom alatti magatartásáról, s az egyháznak a forradalom ellen követett eljárásáról tanúskodnak, egyúttal a forradalom történetéhez némi adalékúl szolgálnak. Ugyanazért hazánk akkori történetére nézve nem tartom egészen fölöslegesnek ezen okmányokat itt, minden commentálás, vagy bővebb tárgyalás nélkül, egyszerűen közölni. Az 1. okmány XI. Kelemen pápának 17 0 9 . kisasszonyhava 17. napján költ s Keresztely Ágost bíbornok-, esztergomi érsek- és primáshoz intézett b r é v é j e , melyben komolyan inti a magyar papságot, hogy elhagyván a pártosokat, azonnal törvényes királyukhoz térjenek vissza; mert különben minden méltóságaik- s javadalmaiktól meg fognak fosztatni, és a bíbornok-primást a makacsok elleni törvényes eljárásra s ezen büntetések végrehajtására felhatalmazza, mely bréve ekképen szól:

15*

228

BALÄSSY FERI'NCZ.

„Clemens P a p a XI. Dilecte Pili Noster, Salutem et Apostolicam Benedictionem. Neminem esse arbitramur, qui cbristianae pieta'Í3 oculis spectet incendia feralis illius belli, quo florentissimum quondam Huugariae Regnum tot j a m annos flagrat, et non intime commoveatur ac doleat, eorum animos, qui bujusmodi malorum authores sunt., aut participes esse dignoscuntur, usque adeo obcaecatos esse, ut spem ac prope desiderium pristinae tranquillitatis et debitam erga legitimum Regem, hoc est Charissimum in Christo Filium Nostrum Josephum, Romanorum Regem in Imperatorem electum obedientiam, imo etiam magna ex parte studium ac cultum Religionis abjecisse videantur. Acerbum sane Paternae Nostrae charitati spectaculum sunt luctuosae illorum populorum calamitates, sed illud longe gravissimum ac molestissimum nobis accidit, quod ibi non desint, ut audivimus, ex ordine ecclesiastico quamplures, qui suae conditionis immemores, tumultuantium ac perduellium numero accedere, turbasque excitare vei confovere non abhorreant. Quorum Nos ec lesiasticoruui hominum audaciam ac temeritatem in attentandis rebus iustituto, quod profitentur, prorsus oppositis iis, quibus par est, remediis ope circumspectionis tuae, de cujus spectato zelo ac eximia prudentia plurimum in Domino confidimus, coercere volentes, authoritate Nostra inprimis indicimus et sub praecepto obedientiae mandamus omnibus Clericis tarn Saecularibus quam Regularibus illarum partium cujuscunque status, gradus, et conditionis sint, etiamsi vigore cujuscunque privilegii ac praerogativae speciali mentione digni habeantur, ut statim cessent, et imposterum omnino abstineant a quocunque actu, per quem directe vel indirecte suscitari, augeri aut quocunque modo confoveri possint hujusmodi motus, tumultus, seditiones, ac bella, neque audeaut causam vel occasionem, sive opem consiliutn aut favorem praebere rerum novarum authoribus ae perduellibus sub poena privationis dignitatum, canonicatuum, abbatiarum, commendarum, pensionum ecclesiasticarum, nec non omnium quorumcunque beneficiol'um ecclesiasticorum, etiamsi ea sint de j u r e patronatus Laicorum etiam Nobilium et Illustrium, ac sub poena perpetuae inhabilitatis, ad illa et alia similia vel dissitnilia quaecunque in posterum quomodolibet obtinenda, et, si Reguläres sint, sub poena privationia vocis activae. et passivae ac officiorum ac dignitatum etiam majorum et principalium, pariterque inhabilitatis ad illas vel illa assequenda iu futurum, quae poenae actu ac ipso facto incurrantur post mensem a die publicationis praesentium ; ad quarum quidem omnium et singularum poenarum declaratoriam seu declaratorias sententias volumus et mandamus, ut procedi possit juris ordine servato, per T e dilectum Filium Nostrum Christianum Augustum S. R. E. Cardinalem de Saxonia, Metropolitanae Ecclesiae Strigoniensis, ex cencessione et dispensatione Apostolica, Praesulem ac Primatem totius Regni Huugariae ; Tibi proinde Nostra et Apostolicae Sedis authoritate impertimur

ADALÉK A RÁKÓCZY FORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ.

229

facultatem deveniendi ad omnimodam hujusmodi poenarum executionem, et eos, qui in praefatis deliqueriut, et rei comperti fuerint, destituendi et privandi, alia etiam quaecunque nccessaria et opportuna faciendi, ac demum ea omnia, quae de jure fieri solent, ac possunt ab his, quibus pari authoritate de»r andata est executio poenarum in Constitutionibus Romanorum Pontificum indictarum. Quamobrem tuae perspectae vigilantiae ac virtutis erit, eccleeiasticas personas, quae in dedecus sacerdotalis ordinis a similibus attentan dis non destiterint, vei similia inposterum attentare praesumserint, inflictione poenarum juxta facultates Tibi hisce Nostris attributas ab hujusmodi scandaiis deterrere. Dum Nos Tibi Dilecte Fili Noster Apostolicam Benedictionem peramanter impeitimur. Datum Romae apud Sanctam Mariam Majorem, sub Annulo piscatoris die XVII. Augusti MDCCIX. Pontificatus Nos'ri Anno Nono. — Ulysses Jos. Cardinalis Gozzadinus. — Inscriptio : Dilecto Filio Nostro Christiano Angusto Sac. Rom. Eccl, Presbitero Cardinali de Saxonia." A 2. okmány Keresztely Ágost bíbornok-primásnak ugyanazon év mindszenthava 3. napján kelt nyíltlevele, melyben ezen pápai b r é v é t kihirdette, s ennek folytán azon egyháziakat, kik a forradalmi párthoz csatlakoztak, vagy ahoz szítottak, maga eleibe idézte, mely ekkép szól : „Nos Dei Gratia Christianus Augustus, Sacrae Romanae Ecclesiae Presbyter Cardinalis, Archi-Episcopus Strigoniensis, S. Sedis Apostolicae Loga us natus, Primas Regni Hungáriáé, ejusdemque summus Cancellarius et Secretarius, Comitatus Strigoniensis supremus et perpetuus Comes, Episcopatus Jaurinensis Administrator, Dux Saxoniae Juliae Cliviae et Montium etiam Angariae et Westphaliae, Landgravius Thuringiae, Marchio Misniae, superioris et inferioris Lusatiae, Comes Princeps Hennebergensis, Metropolitanae et Electoralis Ecclesiae Coloniensis Praepositus et Thesaurarius, Comes Marchiae et Ravensbergae, Dominus Ravensteinii, Balliviae, Thuringensis LocumtenenSj Sacrae Caesariae Regiaeque Majestatis Consiliarius actualis intimus etc. etc. Signifieamus tenore praesentium omnibus et singulis , quibus expedit universis; quod posteaquam Sanctissimo Domino nostro praesens rebellió, ac ferale illud bellum, quo Apostolicum Hungáriáé Regnum tot jam annos flagrat, non solum summo horrori, ac acerbum paternae Ejusdem charitati spectaculum sit, sed et etiam altefatae Suae Sanctitatis intima cordis penetrat viscera, quamplures ex ordine ecclesiastico reperiri, quorum maligni animi eo obcoecati fuere, ut non erubuerint contra Omnipotentem Deum, atque divinitus ipsis concessum legitimum Regem ac Dominum, Dominum Josephum, Romanorum Imperatorem, Hungáriáé et Bohemiae Regem, Arcliiducem Austriae etc. etc. perduellis conspirationis numero adhaerere, sed quod deterius est, supposititiam summe titulatae suae Majestatis Caesareo Regiae dethronisa-

230

BALÄSSY

FERI'NCZ.

tionem nefande subsignare non abhorruerint, perque hoc nefariura scelus suae conditionis plane itnmemores, ipsorum ecclesiasticae dignitati sacroque charachteri, in totius Christianitatis evidens scandalnm, inextinguibilem adhibere infamiae labem non veriti sint ; tacendo principaliores ex hisce Ecclesiasticis Rebellibus , eo magis perenni erga legitimum ipsorum Regem fidelitatis vinculo obsrictos fuisse, quo plus memores esse debuissent, sese ad dignitates et Beneficia ecclesiastica, quae possident, a moderne regnantis Caesareo Regiae Majestatis pientissimo Domino Progenitore gloriosissimae memoriae gratiose elevatos fuisse. Eapropter summe memorata Sua Sanctitas huic Edicto insertum Breve Pontiíicium ad Nos dirigere dignata fűit, ut per idipsum universo Orbi, principaliter vero huic Hungáriáé Regno patefaceret, quam graviter et indignabunde horum ecclesiasticorum perduellium execranda spectaret flagitia, ac eeontra, qua prorsus paterna cum solicitudine saepe memorata Sua Sanctitas alte titulatae suae Caesareo Regiae Majestatis, et Regni hujus utilitatem ac pristinam in eodem reducendam tranquillitatem sibi cordi sumeret, ipsa re ostenderet. Cum autem Nostrae obligationis fuerit, de saluberrimo hoc Sanctitatis suae decreto imprimis Sacram Suam Caesareo Regiam Majestatem humillime edocere, ipsaque iisdem rationibus mota, celerem illius publicationem nobis denuo clementissime injunxerit •, tanto minus Nos eam differe, sed potius divino h a u d dubie idem sentientis summae utriusque in terris potestatis jussa, qua potest maxima promptitudine exequi debuimus, uti nunc pro muneris nostri ratione lubentissime facimus. Est vero Breve hoc Pontiíicium ad Nos directum tenoris sequentis : (itt következik a már felebb idézett bréve). Cum itaque ex hocce Brevi Pontificio tam Apostolico huic Regno, quam ipsismet in dicto Brevi allegatis quoque ecclesiasticis rebellibus suae Sanctitatis Pontificiae mandatum et voluntas abunde pateb i t ; propterea per has Nostras Litteras, tam ex mandato isto et facultate Nobis concessa, quam vigore quoque Nobis (uti Primati Regni Hungáriáé) incumbentis officii mandamus, ut omnes et singuli praefati hujus Regni Clerici, cujuscunque dignitatis ii sint, tam Saeculares quam Reguläres, qui aliquo modo hujus, in praesens usque tempus grassantis, rebellionis sese participes reddiderint, et in hodiernum quoque diem, post publicatam etiam (instantibus Nobis, reliquisque fidelibus Regni Apostoliéi statibus et ordinibus, in praesenti Diaeta legitime congregatis) a sua Sacra Caesarea Regiaque Majestate proscriptionem, penes perduelles pertinaciter perseveraverint, ') Ezen kemény megrovás azon cselekvényre vonatkozik, miszerint Telekesi István egri megyés, Pyber László és Pethes Endre czímzetes püspökök aláírták az ónodi gyűlés azon végzését, melyben az osztrák ház Magyarországon trónvesztettnek, s a magyar trón megüresedettnek nyilváníttatott.

ADALÉK A RÁKÓCZY FORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ.

231

se Nobis in hac libera Civitate Regia, Curiaqüe Nostra Archi-Episcopali sistant, rebellionem, omnemque ejus favorem ejurent, seseque denuo legitimo suo Regi humillime submittant, etquidem intra tempus quatuor septimanarum a die hodiernae praesentium publieationis; contra eos vero, qui intra praefixum tempus inobedientes non comparuerint, praeter potnas proscriptione Regia comprehensas, juxta Breve Pontificium, absque ulla intermissione, rigorose procedemus. D a t u m Posonii in Curia Nostra Archi-Episcopali die tertia Mensis Octobris Anno Domini Millesimo Septingentesimo Nono. C A. (Christianus Augustus) Cardinalis de Saxonia, Primas Regni H u n g á riáé. L. S. Ex mandato Eminentissimi ac Serenissimi Domini Cardinalis de Saxonia Bernardus Heidfeld Protonotarius Apostolicus." A 3. okmány ugyancsak az említett bíbornok-prímásnak 1 7 0 9 . karácsonhava 18. n a p j á n kelt Ítélete vagy elmarasztaló-levele, melyben a primás méltóságaik- és javadalmaiktól örökre megfosztja, és megfosztottaknak s jövendőre is azon vagy más egyházi méltóságok s javadalmak birhatására képteleneknek nyilvánítja mindazokat az egyháziakat, kik az előbbi nyíltlevélben kitett határidő alatt magok mentségére és tisztázására meg nem jelentek. Ezen okmány sokkal érdekesebb a két elsőnél, amennyiben ebben nem csak általánosságban van a forradalmi részvét vádja a clerusra kimondva, hanem névszerint elő vannak annak azon főbb tagjai sorolva, kik a forradalmi részvétről vádolva voltak, s a kitűzött határidő alatt meg nem jelenvén, elmarasztaltattak. Ezen elmarasztaló levél ekképen szól : „Nos Dei Gratia Christianus Augustus (a czím, mint az előbbi nyiltlevélben) Notum nunc facimus tenore praesentium signifieantes omnibus et singulis, quibus expedit universis: quod posteaquam in hoc Apostolico Hungáriáé Regno Breve istud Pontificium a Sanctissimo Domino Nostro P a p a Clemente XI. sub die decima septima elapsi mensis Augusti, praesentis jam tunc (talán jam nunc) declinantis Anni ad Nos emanatum per publicam Valvarum affixionem, die quoque tertia mensis Octobris subsecutam, a Nobis publicatum f u e r i t ; cujus vigore ac robore universi et singuli Regni hujus Hungáriáé tam Saeculares quam Reguläres Cleríci, in quibuscunque etiam dignitatibus constituti, qui perduellis adhucdum grassantis conspirationis numero adhaeserunt, clementer ac serio admoniti et citati fuere, quemadmodum intra mensis unius terminum, a tempore factae publieationis, ad mentem et tenorem Brevis Pontificii, idest a die tertia mensis Octobris, resipiscant, rebellionem ejusque favorem ejurent, seseqe denuo legitimo suo Regi ac Domino, Sacrae nimirum Caesareae Regiaeque Majestati, in debita humillitate et reverentia submittant, ac ob commissum tam divinitus puniendum, quam ab universo quoque christiano orbe detestandum execrabile scelus, ac perpetratum scandalosum nefas, ad altefatae Sacratissimae Majestatis suae clementiae solium prostrati, gratiam exoraturi confugerent. Cum

232

BALÄSSY FERI'NCZ.

vero pauoi fuere, qui in termino praefixo usque ad tertiam Novembris comparuerint, ac animo, vel minus opere, Edicto nostro, authoritate pontificia, ac Caesareo Regio consensu fulta, sese accomodare, aut eidem vel in minimo sese submittere, multo magis obdurato plane corde, contra naturale obligaminis sui vincnlum, quo legitimo Regi et Domino, tarn divino quam nalurali et Gentium jure obstricti sunt, perduellis conspirationis cohorti pertinaciter ultro adhaerere studierint. Eapropter tam ex plenitudine delegatae Nobis pontificiae pote statis, quam ex Caesareo Regio praescitu ac beneplacito harum Nostrarum vigore Litterarum declaramus : Quod atrocis hujus rebellionis asseclae, tam Saeculares quam Reguläres Clerici, cujuscunque dignitatis, status, gradus, aut conditionis ii sint, pro nunc actu, ipsoque facto, poenam privationis dignitatum, canonieatuum, abbatiarum, commendarum, pensionum eeclesiasti carum, aliorumque Beneficiorum, quovis vocabulo aut nomine vocitatorum, praeter poenas proscriptione Regia comprebensas in perpetuum incurrerint. ac in futurum quoque ad quasvis digaitates ecclesiasticas et Beneficia possidenda sese inbabiles reddiderint: taliter quidem, ut alte titulatae Suae Sacrae Caesareae Regiaeque Majestati, tau quam Regi Hungáriáé pro praesenti de bisce vacantibus ecclesiasticis Beneficiis, quae ad suam Regiam Collationem spectant, ad ejusdem benignum Caesareum Regiumque beneplacitum disponendi plenissimum arbitrium, uti par est, reliquantur. Omnes quoque Domini Ordinarii, qui in ipsorum Diaecesi, Laici item, qui jure patronatus conferendi Beneficia potestatem habent ea, quae ad ipsorum collationem spectantia, tamquam per praesentes Nostras declaratorias actu vacantia pronunciantur, aliis de Ecclesia Dei, de Rege, ac inclyto hoc Apostolico Regno Hungáriáé benemeritis, ejusque conservationis studiosis, ac fidelibus subjectis valide liciteque conferre poterunt, ac debebunt. Reguläres vero, qui perfidae factionis Rakozianae adbucdum sequaces reperiuntur, pari passu, vigore praecitati Pontificii Brevis, per Nos edictaliter publicati, omni, quo in ipsorum Religione gaudebant voto activo et passivo, aliisque dignitatibus ac officiis non solum actualiter destitutos, sed etiam pro futuro semper ad similia fungenda munera indignos et inhabiles, tamquam pacis et tranquillitatis publicae perturbatores, pronunriamus et determinainus. In specie autem privamus omnibus ecclesiasticis dignitatibus, voto itidem activo et passivo, actuque privatos et destitutos eise hisce declaramus sequentes : 1. Episcopum consecratum Agriensem S t e p h a n u m T e l e c k e s i i . 2. Praepositum Agriensem A n d r e á m P e t e s . 3. Praepositum Varadiensem J o a n n ' e m B a c h o , 4. Praepositum, et Canonicos Yacienses. 5. Capitulares Agrienses. 6. Capitulares Scepusienses. 7. E m e r i c u m P o n g r a z Episcopum Pharensem et Canonicum Strigoniensem. 8. M i c h a e l e m M e r a i i Abbatem Sixardiensem et Canonicum Strigoniei sem. 9. P a u l u m C o m i t e m Z i c h i i Canonicum Jau-

ADALÉK A RÁKÓCZY FORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ.

239

rinensem. 10. V i z a d e M a t a. 11. F r a n c i s c u m Brenner a Racozio intrusum Praepositum Ss epusiensem. Ex Religiosis : 1. Conventuales Jassovienses. 2. Conventuales Lelessienses. Extra conventuales : 1. Fratrem Minoritám K é r i i . 2. Fratrem Paulinum M a v t h i n i i. 3. Fratrem Paulinum B l a s k o v i c h , 4. Fratrem Paulinum H y a c i n t l i u m D i a n i etc. *) Privamus denique vigore praesentium omnes et singulos tam Saeculares quam Regalares Clericos, qui status et characteris sui immemores, contra omnipotentis Dei ac summae utriusque in terris potestatis jussa, idest Sanctissimi Domini Nostri decreta. ac Suae Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis, tamquam coelitus ipsis concessi legitimi Regis et in terris Domini debitam obedientiain, naturalis sui obiigaminis, honoris, et conscienliae quoque plane öblíti, praedictae factioni R a k o c z i m a e ultro nefande adhaerere non veriti fu é r i n t ; omnes et singulos supradictos, cujuscunque status et dignitatis aut gradus ii unquam esse possint, pro tunc actu omnibus dignitatibus et Beneficiis suis ecclesiasticis privatos, et in futurum quoque ad quasvis dignita'es ecclesiasticas, Beneficia et honores qualitercunque nuncupatos inhabiles et incapaces esse declaramus et condemnamus. proque condemnatis agnoscendos esse decernimus, pronunciamus, et definitive sententiamus non solum praemisso, sed et omni alio meliori modo, quo id de juris ac statutorum ordine fieri p o t e s t ; idque ex mandato et potestate a Sanctissimo Domino Nostro Nobis speeialiter concessa, et de jure. Datum Posonii in Curia Nostra Archi-Episcopali die decima octava mensis Decembris, Anno Millesimo Septingentesimo Nono. C. A. Cardinalis de Saxonia Primas Regni Hungáriáé. L. S. Ex mandato Eminentissimi et Serenissimi Domini Cardinalis Bernardus Heidfeld Protonotarius Apostolicus." De végrehajtatott-e ezen kemény ité!et ; s mi sorsa lőn azoknak, kik ezen itélet által sújtva valának, annak seaimi nyoma az említett iratokban. Annyi azonban bizonyos, hogy Telekessi István egri püspök ügyét Rómába a pápa eleibe feljebbezvén, s ott magát és káptalanját igazolván, fölmentetett. ') Amint látszik, többen is voltak vádolva, de ezek nincsenek itt mind elősorolva.

234

PODHKADCZKY JÓZSEF.

IV.

EGY RÉGI ZÁGRÁBI MISÉSKÖNYV MEGISMERTETÉSE. PODHRADCZKY JÓZSEF r. tagtól.

„Liber iste Missalis secundum ritum et communem observantiam Alrr.e Etclesie Zagrabiensis, Goricensis vulgariter n u n c u p a ' u r . " Egész levélre nyomatott, veres bársonyba van k ö t v e ; sorozatlan levél 4 1 benne, ezeken kiviil 2 8 5 l a p ; az utolsó sorozatlan lapon Magyarország czímere. E lap előtt levőn van egy kép, r a j t a B o l d o g A s s z o n y ülve, s j o b b r a a mellette álló, egy hosszú pálezát két kézzel tartó S z e n t I s t v á n királyra tekintve, kinek palástja gallérján e fölirás olvasható : „S. S t e p h a n u s R e x H i u i g a r i e ;" mellette balfeliil fia S z e n t I m r e berezeg áll, bal kezében fejér liliommal, jobbjában pedig egy földig érő kard imez Írással : „S. E m e r i c u s D u x S c l a v o n i e . " Mind a ketteire fölemelt j o b b kezével áldábt ad a Boldog Asszony ölében iilő kisded Jézus. Szent anyjának bal felét S z e n t L á s z l ó király, a zágrábi püspökség alapítója foglalja el, jobbjában egy hosszú nyelű szekereze, bal kezével pedig palástját tartja öszve, gallérján: „S. L a d i s l a u s R. H u n g a r i e . " Szűz Mária feje fölött két angyal koronát t a r t ; innen alul Magyarország czímere, a kettős kereszt, az úgynevezett három fejér pólyakötőlékkel, vagyis inkább nagy Lajos király által 1369-ben a kassaiaknak adott czímerlevél szerint, az Anjou-ház színeivel: „civibus nostris de Cassa annuimus — ut iidem a modo, in sigillo ipsius civitatis secreto et missivo, ac vexillo, f o r m á m c l y pei cum signo nostro regio exornato, des u per v i d e l i c e t u n u m t r a c t u m , s e u l i n e a m f i a v e i (kék) coloris, tribus imaginibus Liliorum compaginat a m : ac de s u b t u s q u a t u o r L i n e a s r u f f a s et toti d e m a l b a s l a t e r a l i t e r h a b e n t i s , in perpetuum gestare valeant atque possint." — Csupán kettős kereszt az ország czímere ; erről irá Hunyadi Mátyás király a bíbornokoknak : „Quae, ut Sanctitas sua aperte cognoscat, certa esse debet, d u p l i c a t a r a i l l á m Crucem, q u a e R e g n i n o s t r i I n s i g n e e s t , Gentem Hungaricam libentius triplicare velle, quam in id consentire, ut be-

EGY RÉGI ZÁGRÁBI MISÉSKÖNYV MEGISMERTETÉSE.

235

neficia et Praelaturae, ad ius Coronae spectantes, per Sedem Apostolicam conferantur." — „Omnis autem illius modus, figura et reliqua per se loquuntur, esse A p o s t o l i c a m , et earum simillimam, quae L e g a t i s R o m a n i P o n t i f i c i s (Sz. István király is ez volt) consuevit praeferri. Mond Kollár Ádám Hist. Dipl, Juris Patronatus Regum Hung. Lib. I. cap. 8. Hinc praeclare, me iudice, Illustr. Révaius : —• „Imprimis, inquit, Crux gemina Coronae adiuncta fűit, S. Stephano Regi Hungáriáé praeferenda, eo nimirum respectu, quod Rex simul et Apostolus Hungarorurn e s s e t ; Regiam, simul et Apostolicam Dignitatem ac Profeísionem, ex conversione suae gentis ad fidem christianam consecutus." Onnan ismét egy másik három pólyás czímer látható. A Boldog Asszony széke alján pedig ez irás : „S. Maria Patrona Regni Hungarie." E képre következik a Kalendáriom, Kutassy János győri püspöknek a bal szegletére tollal írott czímerével. A kalendáriom után ez utasitás á l l : „Pro tuius quidem kalendarii intelligentia clariori, ita quilibet sciat et intelligat: quod ubicunque in eodem kalendario scriptum e s t : T o t ü Soleiie (totum solenne) illud festum tam per Chorum Zágrábién, quam etiam per populum loci eiusdem omnino veneratur et colitur. Ubi vero scriptum est. S o l e n n e , illud festum Chorus quidem Zagrabiensis certis cerimoniis et observantiis solitis veneratur et colit: populus autem licitis et honestis laboribus, et culturis agrorum intendit. —• Alia vero festa simplicia t r i u m l e c t i o n u m , e t m e m o r i e ecclesia duntaxat veneratur debitis officiis, populus autem laboribus occupatur. — Sacerdotes igitur parochiales bene notent premissa, imitenturque observantiam ecclesie Zagrabiensis predictam ; quia ipsa est mater et magistra omnium ecclesiarum aliarum sue diocesis." A kalendáriomból e napokat véltük megemlítendöknek : „ 3 0 . (Maii) Elevatio dextre beati regis Stephani me." a z a z : m e m o r i a . Egy Esztergám megye számára 1484-ben nyomatott breviárium előtt álló kalendáriomban: 3 0. Maii Inventio Dextere S. Stephani Regis," melyről Temesvári P e l b á r t : de S. Stephano Serm. 1. cum legenda, alias Serm. 1 7 5 : „Dextraque manus beati regis Stephani, usque modo ossibus, cute et nervis adherentibus manet integra, quasi elemo-ynam porrigere videretur." E napot tehát már meg nem ülitek, mint r é g e n t e n : „convocatis episcopis festum dextre Stephani regis celebrandum instituit" mond 1 0 8 3 . évről Pelbárt Szent László királyról Serm. 78. quod moderna consuetudo non colit, sed tamen pia devocione in civitate Albensi positam olim misericordie operibus plenam omnis populus veneratur." — Temesvári Pelbárt Sz. Ferencz rendén volt híres szónok és tanár, 1 4 8 4 óta Budán lakott és tanított a Sz. János evangélistáról nevezett monostorban, melynek régi temploma tornya most is áll a várban. A rnos-

236

PODHRADCZKY JÓZSEF.

tani hadviselők szent-egyháza 17 32-ben rakatott e régi toronyhoz. E monostorban halt meg Pelbárt 1 5 0 4 - b e n Sz. Y i m z e vértanú napján. „ 2 7 . (Junii) veres betűkkel „Ladislai regis et eonfessoris. Tot. Sol." azaz: lotum solenne. A tathrosi 1 4 6 6 . kalendáriumban is veri s ; mi annak jele hogy ünnepnap vo't. „ 4 . (Julii) „Octava sancti Ladislai." „ 3 0 . (Julii) veres b. tűkkel : „Depositio sancti Ladislai. Sol." azaz: Solenne. Egyházi nyelven a „Depositio" temetés n a p j a ; Szent László julius 29-én halt meg Nyitrán ; hihetőleg boldog halálának emlékezetére viseli e nemes megye pecséten a nagy hős király képét. Az 1 4 8 4 . évi breviárium kalendáriomában helyesebben: „ 2 9 . Julii Depositio S. Ladislai Kegis." — Pilgram Antal Calendarium medii aevi. Viennae. 1 7 8 1 . in 4. p. I ü 6 . és 2 3 0 . Piay György után í r j a : „Ladislaus, 2 7. Jim. Rex Hungáriáé mort. 30. J u l . A. 1 0 9 5 . Canonizatns a Coelest. III. A. 1 1 9 8 . ez hiba). ín ?>íartyrologiis non reperitur ante se-, XV. ubi inter auctaria U s u a r d i e t hod. Semper 2 7. J u n . notatur, qua et nunc festum in Hungaria agitur, in Calend. Hung. sec. XII. dies E l e v a t i o n i s vocatur (ez sem áll, mert az napon vétetett föl sírjából) in Calendariis XIV. XV. et XVI. agebatur 2 8 . Jul. D i e s D e p o s i t i o n i s , cuius nunc nulla in Proprio hungarico vestigia exstant." Mi e tévedéseket eligazítottuk Szent László dicső királynak a Mondszéi L e g e n d á j á r a tett jegyzeteinkben, melyek kezünknél még most is csak kéziratban léteznek. „ 1 5 . (Augusti) veres b e t ű k k e l : „Assumptio marié virginis. Tot. Sol." és fekete b e t ű k k e l : „et de Sancto Rege Stephano Me." a z a z : Memoria, mert 1 0 3 8 - b n n az nap költözött örök életre. „ 2 0 . (Augustus) veres b e t ű k k e l : „Stephani primi regis hungarie. tot. sol." Egy régi antiplionárium elébe irott kalendáriomban „ 2 0 . Augusti Elevatio S. Stephani Regis." t. i. 1083-ban, mint a pozsonyi misé^könyvbe írott krónika bizonyítja „ M L X X X I I I . In (e) carcere missus. (Salamon király) et dominus rex Stephanus. et Henricus fi]ius eius et Gerardus episcopus revelantur. et Salamon rex fugit." „ 2 7 . (Augusti) Octava S. regis Stephani." „ 2 . (Septembris) veres b e t ű k k e l : „Depositio S. Emerici ducis. Sol." Tehát aug. végső, vagy sept. első napjaiban halt meg 1031-ben a Hildesheimi évkönyvek szerint : „Eodem anno imperatoris (Conradi) filius Heinricus rex, et ipse dux Baivariae, et Stephanus rex Ungaricus, cum iuramento invicem firmaveruut pacem." Szent Imre herczeg holta után, a kire Bajorország nézett, ez örökségért hadakozott Konrád császár ellen Szent István. Ezekre nézve, a mik következnek, előre kellett volna az annalistának i r n i a : „Et Heinricus, Stephani regis filius, dux Ruisorum, in venatione ab apro discissus periit, miserabiliter mortuus." Az 1 4 8 4 - k i k a l e n d á r i o m is e napra teszi h a l á l á t : „2. Sept. Depositio. S. Emerici Ducis et Confessoria"

EGY RÉGI ZÁGRÁBI MISÉSKÖNYV MEGISMERTETÉSE.

237

„5. (Novembris) veres b e t ű k k e l : „Emerici Du is Slauouie. Tot. Sol." Az imént emiített breviáriumban: „5. Nov. Translatio S. Emerici Ducis." E zágrábi miséskönyv azért is nevezetes, mert az a zágrábi egyházi megyét nyilván Szlavóniába, nem pedig a Száván túl fekvő Horvátországba helyezi. í g y a hazai történet, s az oklevelek is, mik szerint Yarasd, Körös, és Zágráb vármegyék a régi »Szlavónia, s nem Horvátország. E miséskönyv legvégén veres betűkkel ezek n y o m t a t v á k : „Accipite optimi reverendique patres Missale secundum chorum almi episcopatus Zagrabiensis ecclesie cum figuris et optimis characteribus quam pulcherrime perlustratum, Jussu et impensis ac sumptibus providi atque egregii viri Johannis Müer ciuis Zagrabiensis, qui oriundus est germanus de Kopffstain, ex patre autem Georgio Müer Schoto ibidem concivis, dum in liumanis erat. Yenetiis peruigili eura excussum. Anno virginei partus 1 5 1 1 . Die 20. Junii in Officina Petri Liechtenstein. — S ezek után Müer János, majd Lichtenstein Péíer velenczei nyomdász czímereik ; s végűi : Impressum VeuetiÍ3 in edibus Petri Lichtenstein Coloniensis Germani. TeXnrr.

238

DEÁK FARKAS.

V. K E G L E V I C H P É T E R NAPLÓJA. KÖZLI

DEÁK FARKAS.

Van szerencsém bemutatni egy kis eredeti történelmi munkát, t. i. Keglevicli Péter naplójegyzeteit, melyek latin és horvát nyelven írva 1 5 9 9 - t ő l 1 6 6 1 - i g terjednek. Az ívrétben 16 lapra terjedő munka sem irodalmi, sem történelmi nagy igényekkel nem készült. Egy gondos családfő írta fia s z á m á r a ; s legfőbb része a < salád személyei és birtokaira vonatkozó eseményeket foglalja m a g á b a ; és azonkívül egy s más olyan eseményeket, miket a jegyezgető érdekeseknek talált, s mik részint a megyei életre, részint az országos mozgalmakra is vonatkoznak. Azonban, minthogy a Keglevicli család már az első Péter óta egész napjainkig fontos szerepet játszott hazai történelmünkben, s minthogy összeköttetésben vagy rokonságban állott és áll legelső s legkitűnőbb családainkkal, már magára a család történelmére vonatkozó jegyzetek is közérdekűek s általános történelmi becscsel bírnak. Jelen napló különösen fontos a mai Horvátországban és a szomszédos megyékben akkor élő nevezetesebb családok fejlődése történetére, minél fogva az Horvátországgal teljesen közös kincsünk. Tudva van, hogy a Keglevich család két fő ágra, a horvátországi és magyarországira oszlik. A jelen napló írója IV. Péter épen az, ki Nagy Iván szerint a horvátországi ág alapítója. Volt rendes katona ő felsége hadseregében, s egész az ezredességig vitte. Azután a szükség szerint volt fő vagy alvezér az ország hadaiban. A törököt több ízben megverte ; vitéz ember, jó hazafi, vallásos keresztyén s nagy gazda volt, s mint Nagy Iván idézetei után a Corpus Jurisban is látható, tagja volt több országos bizottmányoknak. Kedélyes víg embernek kellett lennie, mert sok lakodalomra hívták, de szó-kimondó ember volt, s azt nem igen tűrte, hogy valaki tréfáljon vele. Loyális érzelmű, de úgy látszik függetlenségét jól megőrző polgár. Édesatyja is, ő is a kalendáriomban minden kisebb és nagyobb dolgot feljegyeztek, s aztán ő a kalendáriomokból hihetőleg agg korá-

KEGLEVICH P É T E R NAPLÓJA.

239

ban fia számára, lehet csupa foglaikozásvágyból, írta össze a jelen naplót. Az 1599-től az 1627-ig (hihetőleg a t y j a halála évéig) történteket a t y j a kalendáriomából szedte össze. Az itt bemutatott irat úgy látszik eleje egy nagyobb terjedelmű munkának, mely négyivenként volt összefogva; azonban e meglevő rész régen elválhatott az egésztől, mert az utolsó lapon egy levéltári jegyzés l á t h a t ó : I. szakasz VI.fiók. V. csomag 3. szám. Az írás régi divatú, néhol nehezen olvasható, kivált a horvát szöveg. A latin szöveget lefordítottam, a horvát szöveg nagy részét pedig Szokolovich József és Popovich Döme urak voltak szívesek nyelvünkre á'tenni, sőt a jeles író, Bogovicli Mirkó ú r i s , szíves volt egy pár helyet megmagyarázni. Mindazáltal fordításunk tökéletlen , a mennyiben i t t - o t t , összesen mintegy kis fél lapra menő horvát szöveget nem tudtunk elolvasni. Saját lakodalmával együtt 4 3 lakodalmat említ az író, s valószínű hogy mindegyikben ott volt. Aztán az első lapon elmondja a maga, neje és 8 gyermeke születése s illetőleg halála idejét. Azután pedig évről évre s hónapról hónapra jegyezgeti az eseményeket a legtarkább változatosságban.

Némely írásiba foglalt, említésre méltó jegyzetek 1599 töl kezdve. Saját kalendáriomaim szerint pedig 1627-től kezdve (kivévén az 1631. évet, melyre vonatkozó naptáram elve szett), mik Szlavóniában történtek és végrehajtattak. 1 5 9 9 . Volt menyegzője az én atyámnak Keglevich Györgynek, anyámmal Istvánffy Katalinnal. 1 6 0 3 . Születtem én Keglevich Péter, az előbb említett Györgynek fia, j a n . 2 3 . 1 6 0 9 . Született az én feleségem Geréczy Margit. Péntek napon jul. 8. 1 6 2 5 . Volt lakadalmam Biszág (Salamon Ferencz hely-névmutatója közt Bisze ?) várában jul. 2 7 . 1 6 2 7 . Született fiam, Keglevich László, Loborban, oct. 17-ről 18-ra virradólag. Megkereszteltetett oct. 24. Keresztkomám volt Gubasoczy Gábor és keresztanya Radonics Anna, a néhai Buszanics György hitvese, a kit azután Goriczay György vett feleségül. 1 6 2 9 . Született leányom Anna Susanna, Viliskoezban, oct. 10. Megkereszteltetett oct. 14, de ugyanazon év dec. 3. meghalt. Keresztatyja volt a néhai Migiurszky István, keresztanyja Suguatich Krisztina.

240

DEÁK FARKAS.

1 6 3 1 . Született leányom Anna oet. 18. Zekli urnái Zekliczán ; azután meghalt Meritinczen és eltemették Lobor felett Sz. Mariánál. Keresztatyja volt a néhai Dersanics másként Derk I s t v á n ; kereszta n y j a pedig Sisinachky Magdolna, előbb Zilniczky István, később Dolonschiak Márton felesége. Az ezen évi naptárt nem birom. nem létezik, hová l e t t ? nem tudom. 1 6 3 4 . sept. 18. született fiam János. Megkereszteltetett sept. 2 1 . Azután a Remete Sz. Pál rendjében szerzetessé lőn s e szerzetben meghalt 1 6 5 4 . oct. 2 1 . Koma volt néhai Gyiguroczky György, komaasszony Herbustain Rosina Magdalena, a néhai nagyságos Konszky Gáspár hitves társa. 1 6 3 7 . jul. 2 5 . született leányom Katalin, Viliskoczban, ki később Zágrábban Sz. Klára-féle apáczává lett. Isten áldja m e g ! Koma volt néhai Petrichevich György, különben Zágráb megye alispánja és Passameta, máskép Wlasics János. Komaasszony Magdalenieli Dorottya, az emiitett Passameta felesége. 1 6 4 1 . nov. 30. este vacsora előtt született Eva leányom. Megkeresztelödött dec. 10. Végre apáczává lett Pozsonyban, hol zárdába ment és beöltözött; az Isten áldja m e g ! Koma volt néhai Vitéz György , varasdmegyei szolgabíró Komaasszony Koszenich Anna özvegy, ki később Safarich György feleségévé lett. 1 6 4 3 . dec. 5. született fiam Péter, Éjjeli 11 órakor, utóbb azonban meghalt. Koma volt Gundák János, oszterczi plébános. Keresztanya Diamis Dorottya, ki Miklós esztergályossal Lovrecsáni ban volt. 1 6 5 0 . Loborban született Erzsébet leányom, ki jul. 6. eete 1 1 órakor meghalt. Koma volt Lancsics Mihály lobori plebánus. Keresztanya pedig oszterczi plébánus Gundák János anyja.

1 6 2 5 . apr. 2 9 . A törökök a Kulpánál megverték Erdődi Zsigmond urat, ki a liarczban vitézül viselte magát és a ló kilövetett alóla. 1 6 2 7 . sept. 13. Osztály történt Viliskoczon néhai Gireezky Mátyás fiai és leányai Anna és Margit között. A fiúknak a biszszagi, novo miszto (uj város) és ladomirczi uradalmak j u t o t t a k ; a leányoknak pedig Oszterecz és a bisztriczai uradalom. 1 6 2 8 . oct. 23. Ezen hónapban nekem Oszterecz vár alatt juliaklot csináltak. Bán lett gróf Erdődi Zsigmond. Ugyanaz n a p albánná választatott a néhai Konszky Gáspár. Zinka Péter pedig, ki azelőtt országos számvevő volt, ugyanazon napon az ország itélőmesterévé választatott. Nov. 2 6 . volt lakodalma öcsém Keglevicli Zsigmond urnák Pozsonyban Sennicy Anna Krisztinával, kivel is a kézfogó ugyanazon év jun. 2 9-én történt volt Pronón Magyarországon.

KEGLEVICH PÉTER NAPLÓJA.

241

Ezen évben decemberben oly szép idő volt, hogy az emberek lihegtek. 1 6 2 9 . Ezen évben istennek legnagyobb csapása sújtotta az embereket. Szlavón országunkban oly nagy éhség pusztított aratás előtt, hogy az emberek éhségtől halomra haltak ; sokakat az utak mellett temettek el, sok jobbágy Magyarországba vándorolt ; aratáskor pedig s utána a szegény jobbágyok betegségek által elgyengülve annyira kihaltak, hogy hazánk nagy része pusztán maradt. A mágnások és nemesek, kik hasonlókép különféle betegségekben sínlődtek, Isten kegyelméből mégis megmenekültek a haláltól. Sok jobbágyot, kik az éhség elől Magyarországba menekültek, aratás után visszaküldöttek a magyarok. J a n . 2 1 -én volt lakodalma Draskovich Jánosnak Thurzó Borbálával Zomolyánban. Febr. 5-én volt esküvője gróf Chiaki Lászlónak Battiany Ádám húgával. Mart. 12. Yarasdmegye alispánjává választották Tompa Miklóst. Nov. 3-án kiegyezkedtem idősb Malakochky Miklóssal, kinek bisztriczai cúriámat elzálogosítottam volt. Tőle ugyan visszaváltottam, de utóbb ismét elzálogosítottam Chirnkoczky Gábornak, kinek fiától végre visszaváltottam, vagyis inkább Zakmárdi János itélőmestertől, ki Chirnkoczky Lászlónak a fennebb említett Chirnkoczky Gábor fiának gyámja és gondnoka volt. 1 6 3 0 . dec. 17. Krapina várában közgyűlése volt Varasdmegyének gróf Erdődi Zsigmond főispán alatt, melyben a karok és rendek köz szavazatával alispánná választatott Bedekovich Lajos, ki akkor felesége Keglevich Anna Mária után, gróf Erdődi Zsigmonddal Krapina vár felét bírta. 1 6 3 1 . Az ez évi napló (kalendarium) nincs meg, hova lett, nem tudom, mert ez évben háborúba mentem ő felsége hadseregével, Hrazsonachky ezredessel. 1 6 3 2 . febr. 4. Ezredemnek 10 pátenst vettem, 10 compánia beszerzésére. (?) E szerint febr. 11-én ezredes lettem ő felsége hadseregében. Haza jöttem és katonákat szereztem. Apr. 12-én ezredemmel a hadsereghez mentem. 1 6 3 3 . febr. 2 4 . Eger városából, hol súlyosan megbetegedtem, a hadseregtől eljöttem, s Prielzába (?) és Liublianba jöttem. Aztán felmentem, s visszajöttem, és ismét felmentem a hadsereghez oct. 2 2 . 1 6 3 4 . j a n . 1. Haza jöttem a hadseregtől s lemondottam ezredemről. Jan. 8. Puhakocky lakadalmán voltam, ki Gubasoczy Gábor leányát vette nőül. Februárban nagy földrengések voltak Szlavóniában. Febr. 2 6 . A császári hadsereg generalissimus ve?ére, Friedland és Michelburg herczege Eger városában meggyilkoltatott. Tört. Tár. Xllt. köt.

i ß

242

DEÁK FARKAS.

Máj. 4. Volt eljegyzése Bilai Pethö Zsigmondnak a néhai GHreczky István Éva nevü leányával. A házasság pedig 1635. máj. 13-án történt meg. 1 6 3 5 . apr. 20-án kezdték építeni Loborban azon ú j épületeket, melyek alatt a konyha volt. Ez évben Cylli körül lázadás volt, a várakat és udvarokat feldúlták és szétrombolták, de Schwarzenburger generális májusban a határőrökkel odament s így nekik saját nagy kárukra meg kellett magokat adni s egyezkedni. Júliusban, nem tudom melyik napon, m a g y a r és n é m e t biztosok jöttek ő felségétől Varasdra, a Szlavónia határán levő oláhok miatt. Oct. 5-én Loborban istállóim leégtek, azaz a fedél és széna, a többit eloltották. Oct. 7-én volt Bilai Gireczky György menyekzője, ki feleségül vette néhai Pethő György leányát. Oct 17. Varasdmegye alispánjává egyhangúlag megválasztottuk, Krapina várában, Chirnkoc/ky Gábort. Nov. 7-én kiváltottam elzálogosított jószágomat Doboczot 1 3 0 0 magyar formiert. 1 6 3 6 . jan 14. A báni táblához választatásom után letettem az ülnöki esküt Zágrábban. Mart. 2-án Keglevich Miklós öcsémhez mentem Tornára Magyarországba. Apr. 23-án Szádváron voltam al-bán Konszky Gáspár lakodalmán, hol az nap este Barakonyval összetűztem, (larmam habui.) Máj. 8. Haza jöttem öcsémtől Miklóstól, ki akkor Onodvár kapitánya volt. Júl. 30. Rútul megvertük és szétüztük a törököket túl a Kulpán, Pesczina és Goricza mellett; én akkor kapitány voltam ; ott volt Erdődi Tamás úr is, akkorában leendő kapitány Pokupszkóban, és idősb Erdődi György úr, ki Galliából jött és Vepusztón lakik. Nov. 13. Gróf Erdődi Zsigmond a bán ő felsége bandériumával a turopolyai táborba jött. A mágnások és az ország nemesei szállásokra valának osztva. Nov. 24-én szétoszlottunk. *

Nov. 16-án volt menyekzője Apaiemis Tamás leányának Évának, a kit Prasczoczy István vett nőül. Dec. 30. Regensburgban római királylyá koronáztatott harmadik Ferdinánd. 1 6 3 7 . máj. 1. Fürstenfeldről , hol szállásom volt, negyedszer indultam ö felsége hadseregéhez. Schwarzenburger generális úr volt a vezérünk. Voltunk pedig három ezreddel. Schwarzenburger, a sánta, Galleron, ki Körösön kapitány volt, és én Kegle vich Péter. Sept 8. Utóljára jöttem haza ö felsége táborából.

243

KEGLEVICH PÉTER NAPLÓJA.

163S. febr. 14 én volt idősb gróf Erdődi Simon menyekzŐje Battyáni Eliz grófnővel Pozsonyban. J u n . 14-én Pettauban voltam Herbestaini Bolf Zsigmond leányának Eliznek menyekzőjén. Kit valami olasz vett el Ferráriából—• neve : Julio Cesari Nigrelli Conte di Yenavia. Júl. 19-én Mikulich Tamás personálisnál érett szőlőt ettem Zágrábban. 1 6 3 9 . mart. 6-án volt lakodalma Kl?nsunikon Keglevich Ferencznek Erdődi Elizzel, kik azonban később egymástól elváltak. Jul. 31-én volt Huniazky János lakodalma, a Mirkóczy István leányával. Sept. 2 6-án volt Varasdmegye közgyűlése, hol is idősb gróf Erdődi György a főispáni esküt letette. Oct. 2-án volt Zerugár Miklós és Dianics Dorottya lakodalma. Oct. 21-én az öreg Bittianiné Poppel Évánál voltam Zamlachinban. 1 6 4 0 . mart. 3 1 . Öcsém Keglevich István feleségétől Erdődi Mariannától törvényesen e vált Zágrábban. Júl. 13-án a zágrábi táborban ő felsége bandériuma átadatott gróf Draskovics Jánosnak, ugyanott hadi szemle is tartatott. Királyi biztos volt gróf Pálfy Pál, akkor a magyar kamara főnöke. A fizetés 10 hónapra kiadatott. Hat hónapra posztóban, négyre pénzben. Júl. 23-án történt gróf Draskovics Jánosnak a báni hivatalba iktatása Zág.ábban a Sz. Márk templomában és fel is e s k ü d ö t t ; de már előbb Bécsben letette az .esküt III. Ferdinándnak, a mint, ezt Vinkowics Benedek zágrábi püspök az országos rendek előtt elmondotta. Biztosok voltak : ez a zágrábi püspök és gróf Thersacz Farkas károly vári generális. Oct. 25-én volt Stíriai Gothal Miklós lakodalma néhai Petrichevi h György leányával. Nov. 4-én volt lakodalma Calcinelli Margitnak Sisinachky Gáspár özvegyének, ki bizonyos Tomaska nevű borbélyhoz ment férjhez; szomszédasszonyom vala. Nov. 22-én országgyűlés volt Varasdon, a hol Í3 az ország régi szokásból és szabada'maiból folyó tekintélyénél fogva a kulpai végvidékek kapitányságát a bánnak gróf Draskovics Jánosnak adta át. Ezen hiv tal ugyanis a gróf Erdődi Zsigmond bán halála óta, ki ezen hivatalt az ország megbízásából viselé vala, üresen állott. 1 6 4 1 . mart. 25-én szétvertük a törököt a Gozdanzkánál, Kobilyák nevü helyen, néhány oláhot és Tudorono (?) cselédségét is elfogtuk. Az Unna vizénél Jamniczánál voltak a báni határőrök s egy kevés a károlyvári, krajnai és tót őrökből (Ziovenszky). Akkorban a vezér én voltam és Berizlávics István a későbbi al-bán ; mert a bán gróf Draskovich János megkért engem Szediskán, hogy vegyem magamra Berislavicscsal a vezérséget.

16 *

244

DEÁK FARKAS.

J ú l . 7-én Egerszegre mentem, hogy a határőrség vicegenerálisság át és az egerszegi vár főkapitányságát átvegyem. Sept. 12-én Egerszeghez közel elfogtuk Mustafa Oda török basát. Oct. 7-én volt lakodalma Zrínyi Péternek — károlyvári generális gróf Thersacz F a r k a s n a k — F r a n g e p á n Katalin Annától született leányával. Ott voltak gróf Batthiani Ádám és Zetsy Dénes úr, idegenek. (Extranei.) 1 6 4 2 . jul. 2 9 . A törökök átjöttek Kanizsáról Egerszegre, 2 0 0 lovas, és felgyújtották a várost. Sept. 2 4-én volt Mura-Szombaton i f j a b b Malakoczy Miklós lakodalma, Zétsy Miklós úr Katalin nevű leányával. 1 6 4 4 . apr. 4. Az ország ítélőmesterévé választották diánkoveczi Zakmárdi Jánost, kijelölve voltak a nevezett Zakmárdi János, Rucics János, Gorup György és Zaboki Boldizsár. Ugyanaz nap Janchicz Mihály Zágráb és Körös megyék főjegyzőjévé, Ztankó Mátyás Zágrábmegye alispánjává, Koprich Péter Zágráb megyei főbiróvá választattak. Janchicz Mihály utóbb Varasd megye főjegyzőjévé is lőn. Maj. 2 2 . Lakodalma volt Petheö László és Geréczy Anna leányának, Petheö Zsuzsánnának, kit valami Fazaral Bolf Zsigmond nevü német vett feleségül. Ez történt Varaidon, az asszony azonban azután meghalt és Szurezsánban Sz. Lőrincz templomába temettetett el. 1 6 4 5 . febr. 13-án volt Merniancics Zsigmondnak lakodalma Ztankovanszky Gáspár leányával, ki azonban magtalanúl halt meg. Febr. 19. Mikulich Gáspárnak néhai Dirk Mihály özvegyével Prasinszky Annával lakodalma volt. Mart. 5. Zágráb város és káptalana, úgy a barátok temploma és z á r d á j a leégett. Mart. 13. Katicza leányomat a zárdába vittem Klenovnikba. J u n . 4. Horonaczkán Patachich Miklós lakodalma volt Ráskaj r P á l leányával. U g y a n a z nap volt eljegyzése gróf Zríni Miklósnak gróf Draskovics Gáspár leányával, s ez történt Klenovnikon. Sept. 17-én volt menyekzője gróf Erdődi F a r k a s n a k g r ó f D r a s kovics Borbárával Klenovnikon. Oct. 21. Elkészítették az ú j házat Oszterecz vár alatt. Letétetett a Lobor alatti kerti kápolnám alapja, később ez alá sírboltot építtettem. Nov. 2 0 . Lobori kertem kápolnájában letétetett az oltárba a szegletkő, és Bogdán Márton zágrábi püspök különös engedelméből, Gundák János osztereczi plebánus által — lobori és machini plébános Pálffy T a m á s segédlete mellett — fölszenteltetett. Dec. 4. Voikonich János, kinek első neje Patachich István

KEGLEVICH PÉTER NAPLÓJA.

245

özvegye volt, másodszor házasodott, elvevén Chirukoezy Gábor özvegyét Yragovieh Dorottyát. 1 6 4 6 . febr. 1 1 . Praineken gr. Zríni Miklós lakodalma volt gróf Draskovics Gáspár leányával Mária-Eusébiával. Mart. 9-én hozzám Loborba jőve Tornából Móricz Borbála boldogult öcsém Keglevich Miklós özvegye és 2 3 - á n ment el Konschinoba. Sept. 25. Gróf Draskovich János bán Magyarország nádorává választatott. Oct. 11. Mikulich J á n o s n a k lefizettetett a pénz L o b o r vár fele résziért; mely részt előbb Keglevich Ferencz Mikulich T a m á s n a k elzálogosított volt. Nov. 25-én volt lakodalma Judithnak Keglevich Zsigmond leányának, kit is Chikulin Ferencz úr vett nőül Sz. Kereszten. 1 6 4 7 . J a n . 1 3 án volt ifjabb Ivonszky Mihály lakodalma Loborban, Keglevich Miklós és Móricz Borbára leányával. J a n . 20-án Zenbiczán volt Greguroczy György lakodalma Voikovich Boldizsár özvegyével Zaboki Évával. Jun. 16. IV. Ferdinánd koronázása Pozsonyban, ki hamar meghalt. Dec. 4. Lobor melletti téglaházam befedetett. 1 6 4 8 . J a n . 2. Ú j házam alapja rakatott le Lobor alatt. Mart. 11. Kertem palánkjai beverettek. Meglátjuk meddig tartanak. Nov. 14. Mikulich Tamás personálisnak 5 0 0 frtot fizettem jószágkiváltásért. 1 6 4 9 . J a n . 14. Gróf Zríni Miklós Varasdon a franciskánusok templomában a báni hivatalba iktattatott. J a n . 2 4 . Mikulich Sándor lakodalma Wtuich máskép Marigot Péter leányával, ki előbb Vukoslavics neje volt. Mart. 2 4 . Gróf P á l f y Pál Magyarország nádorává választatott és iktattatott Pozsonyban, 1 6 5 0 . J a n . 1. Lobornál készült egy jégverem egészen fából kirakva ; ezen nemű fa a jégverem felett tenyész. A fa apróra össze van vágva. Meglátjuk meddig tart. 1 2 4 kocsi j é g fér bele. F e b r . 1. A várkertbe, merre a csárdákba vagy az üvegházba megyünk, ölfából lépcsőt ásattam be. Meglátjuk meddig tart. F e b r . 6. Gróf Eszterházy László lakodalma Rohonczon gróf Battiani Ádámnak Eleonóra nevü leányával. Febr. 27. Sporarich István fiának Péternek lakodalma Bisztriczán Malenich Györgynek, ki ezután nem sokára meghalt, Anna nevű leányával. Júl. 2 9 . Pozsonyban iszonyú jégeső és szélvész volt, annyira hogy a várból a kéményeket levitte. Másnap az emberek sok agyonvert madarat és nyulat hoztak be a mezőről. Az érsek kertében sok

246

DEÁK

FARKAS.

kárt okozott és egy darab falat ledöntött. A setétség olyan volt, hogy némelyek azt hitték, itt van az ítélet n a p j a ! A szőlőkit a hol érte. mind megsemmisítette. Az utczákcn tengervíz volt, néhány ház fedelét magával ragadta a vihar. Oct. 12. Sopronban egy nőstény szürke elefántot láttam, Dec. 1. Éva leányom Pozsonyban apáczának öltözött fel. 1 6 5 1 . febr. 19. Rucics János Zágráb megyei alispán lakodalma Patachieli István leányával, ki előbb Druskoczy neje volt Zágrábban. Apr. Ezen hónapban halt meg Zríni Miklós gróf neje Draskovics Eusébia. Júl. 10. Loborban nagy jégeső volt, úgy hogy elverte vetéseimet, szőlőimet, zabomat, kertemet stb. istállóm mögött buza volt vetve, de egy szem se maradott meg. Aug. 15. A törökök Kis-Komárom alá jöttek, hogy azt elfoglalják, meg is rohanták, de istennek és a boldogságos szűznek kegyelméből h i á b a ! A kap t is megrohanták, de a mieink jól tartották magokat. A törökök közül ezernél több elveszett, néme yek azonnal a hely szinén, mások később seb ikben ; a kanizsai főága Hassan sebeiben meghalt, úgy szinte egy aga Szigetről, egy Koppan ból. Aug. 31. Segesd alatt voltunk s felettünk valami német gróf Puchaim, a hadi tanács alelnöke, vezérkedett; ott volt gróf Zríni (Zrinsky) Miklós bán, gr. Eszteiházy László, Battiani Ádám a kanizsai határvonal t á b o r n o k a ; és én a kanizsai h a t á r ő r ö k k e l ; a város egy része leégett, inert a mieink gránátokat dobáltak a városba, s ha nem jött volna ő felségétől rendeb t Puchaimh
253 KEGLEVICH PÉTER NAPLÓJA.

czai ?). 38 lovassal Körmenden Egerszeg mellett jöttek ide s mentek vissza. Aug. 2 6 . A törökök Dunán túl pusztítottak, ez alkalommal elvesztek gróf Esterházy László, Tamás, Ferenez és Gábor, mind a négyen. Sept. 17. A kanizsai és többi törökök kirabolták Hollós és Szekeöd falvakat a Rába mellett, s valamennyit fölgyújtván, 3 8 1 lelket részint lemészároltak, részint elhajtottak. 1 6 5 3 . mart. 7. Mátyásom feleségét a s-zakácsnét elküldöttem Keglevich Zsigmond úr szakácsához Márton mesterhez tanulni. Febr. 17. Yilljáki szőlőhegyem mellett juhaklot kezdtek építeni. Febr. 19-én volt menyekzője i f j a b b gróf Erdődi Miklósnak Pozsonyban a néhai nádor gróf Draskovich János leányával Johanna Máriával. Júl. 20. Lichkovich Kristóf lakodalma. J ú l . 2 9. Katalin leányom letette az apáczafogadalmat Zágrábban. Aug. 10. Gr Cbáky László leányának Borbálának l a k o d a b r a Bécsben Gonzaga őrgróffal. 1 6 5 1. jan. 11. Konschinán Hanzel trombitásom lakzia volt. Mart. 11. A sübrenczi és kapeolonski bírák lázadók voltak, ezért ugyanaz nap, vagyis mart. 11. és 12. napján, Zríni Miklós bán úr hadserege és a korizsevocski kerületbeliek kifosztották s felgyújtották a falukat. Sept. 2 7. Simeg várban voltam, hol Lippay György esztergami érsek és 4 más püspök volt, gróf Battiani Adám és Nádasdy Ferenczczel. Ez nap volt Szécheny György veszprémi püspökké szenteltetése 28-án pihentünk s a templomban disp itátió volt. 29-én felszentelte a sümegi templom és zárda alapítója, az ú j püspök a Sz. Ferenez rendiek templomát. Minden bőven volt. Megittunk 38 hordó bort, megettünk közel 5 0 0 bárányt stb. Az emberek 17, 1 8 , 19, 20 számmal ültek egyegy csoportban. 1 6 5 5 . apr. 22. László fiam ő felsége Lipót király kamarásává lett Pozsonyban. Jun. 2 7. III. Ferdinánd fiának Lipótnak magyar királylyá koronáztatása volt Pozsonyban s ez úttal fiamat Lászlót aranysarkantyús vitézzé ütötte a király. Sept. 22. Kis mise után Loboron elkezdték építeni malmomat, melyet a kőmivesek ugyanez évben nov. végén bevégeztek. Orlött már ez évben, de a nagy hideg miatt be nem fejezhették, ezért csak 1 6 5 6 - b a n készült el. Oct. 2 7. Villjáki présházam elkészült és szüreteltünk, s még e hónapban zsindelylyel födettem be. Nov. 14. Pethő János másodszor házasodott s elvette Bologovics Kristóf leányát.

248

DEÁK FARKAS.

Nov. 17. Ztiperniczában László fiam Rátkay Péter úr leányával Rosinával gyűrűt váltott. 1 6 5 6 . febr. 2 0 . László fiam lakodalma volt Thábor várában, a hol 14 előkelő férfi s ugyanannyi nő vala jelen. Hogy ezek kik voltak, ez év naptárában fellelheted. Mart. 2 0 . A Lobor melletti nagy halastó elpusztúlt. Oct. l ö . D o b o n c z i malmom elkezdett működni, őrleni p e d i g 8 . n o v . Oct. 21. Bisztriczai m a l m o m , mely tegnap befödetett, őrleni kezdett. 1 6 5 7 . jún. 4. Viliskoczi malmom befödetvén, felső köve már máj. 18-án, az alsó pedig ma kezdett őrleni. Sept. 9. Zubiczán Yoikovich Boldizsár fiának Jánosnak lakodalma volt. 1 6 5 8 . apr. 12. Márton kőmíves elkezdte építeni Lobor mellett azon falat, a folyón túl, a hol alul istálló, fölül nagy magtár van. Máj. 3 1 . Udvaromat Sz. Iványon elkezdtem építtetni. Júl. 19. Lobor mellett egy tavat kelle lebocsátanom, volt benne sok hal, 2 2 0 csuka, 164 czigányhal, 1 ponty, 6 ká,rász. Júl. 2 9 . Este gróf Zríni Péternénél savanyúvizen v o l t u n k ; én, i f j a b b gróf Erdődi György és fia, Chikulini Ferencz és fia, és Laczkó fiam. Mindnyájan jól fel voltunk hangolva, jól becsíptünk. Aug. 3. Sztudeniczán savanyúvizen voltam é n , Chikulinné, i f j a b b gróf Erdődi György neje és Boris kisasszony Keglevich Zsigmond leánya. Oct. 19. Bisztriczai pinczém fazsindelylyel fedettem be. 1 6 5 9 . jan. 19. Nálam volt Yiliskoczon főtisztelendő de Thauris atya. Mart 2 6 . Viliskocz körül palánkot kezdék rendezni, és oszlopokat a földbe verni. Ezen nap 8 oszlop ásatott a földbe. Lásd ezt az ezen évi naptárban alantabb. J ú n . 7. Macsanszkán tejes házam a kút mellett fazsindelylyel födetett be. Sept. 1. Yiliskoczon egy konyhának s mellette egy élésháznak alapját vetettem meg. Nov. 17. Loboron lakodalma volt feleségem inasának , _ ki Brezoveczky Zsófit vette el. Ott volt Chikulin fiával, Draskovich Borbála és Laczi fiam feleségével. Dec. 1. Szutincskán az öreg Matacsánából árkokat ásattam malomnak. Dec. 18. Egész nap erős éjszaki szél és havas fergeteg dühöngött, annyira hogy a Lobor melletti vizet néhány helyen úgy eltakarta, miként a víz sem az én, sem a mások malmaira nem folyhatott, míg a havat szét nem szórták; a mit sem én, sem más ember nem ért még. A szél pedig 17-én éjjel támadt, és nagy hótorlaszok keletkeztek, mert mindenütt sok hó esett.

KEGLEVICH PETEK NAPLÓJA.

249

1 6 6 0 . j a n . 17. A Viliskoczon lakó Stusics nevü révész a viliskoczi árkokból elvitt és a liponczai halastóba beeresztett 32 pontyot. J a n . 19. Ugyanezen Stusics nevű révész elvitt és a Bisztriczáu levő halastóba beeresztett 32 pontyot. Febr. 8. Brukoz a viliskoczi árkokból kivitt és a bisztriczai halastóba bocsátott 4 0 pontyot. Ugyanaz nap a viliskoczi árkokból a liponczai halastóba 3 0 pontyot bocsátottak be. Mart. 6. Bolognából Geréczy Péter jött hozzám Viliskoczra. Mart. 24. Az aklot újólag vesszővel és sövénynyel kezdték bekeríteni, felülről pedig befödték szalmával és cserfaágakkal. Apr. 3 0 . A macsánszkai malmom felső köve őrleni kezdelt, és zsindelylyel befödetve 8 nap múlva az alsó kő is őrleni kezdett. Maj. 9. E hónapban új holdkor, mi tótúl (Slowensky) Zvibennek hivatik, ú j r a dolgoztak szőlőmben az udvarhoz vagy majorhoz közel. J ú n . 2. Majorom Sz. Ivánhoz közel zsindelylyel fedettem be. Aug. 3. Viliskoczon kastélyt kezdtem építeni, a kőmívesek itt is, ott is dolgoztak. Sept. 1. Remetelakomat a kertben bizonyos Sebestyén nevü kapucinus fráter elkészítette. Sept. 12. Cherukoczy László lakodalma volt Kis Mlákán Turopolya mezőn, honnan Cherukoczra jöttünk. Nov. 2 1 . Unokaöcsém Keglevieh Miklós lakodalma volt Holicson Magyarországon, ki néhai Czobor Bálint hajadon leányát gróf Czobor Évát vette el. 1 6 6 1 , febr. 13. Gróf Chiaky Ferenez lakodalma volt Illésliázy György úr leányával Trencsinben. Febr. 20. Gróf Chiaky Pál lakodalma Czobor Imre leányával Sasinban. Febr. 2 0 . Vragovich Boldizsár lakodalma Patachich Péter úr leányával. Mart. 17. Kutat ástak Loborban a major mellett. Apr. 3. A veliskoczi árokból, Politárba Topoloncza mellett 10 tekenős békát küldöttem; előbb pedig Laczkónak 50 pontyot és egy pár csukát adtam. Itt végök szakad az érdekes jegyzeteknek.

Tört. T á r . XIII. köt.

250

MIRCSE

JÁNOS.

VI

KÉT ÉRDEKES OKMÁNY A MILANÓI KIR. LEVÉLTÁRBÓL. KÖZLI

MIRCSE JÁNOS.

1. Egy budai egykorú levél a Dózsa-pórhad támadásáról. Illustrissirao ac Excellentissimo Principi et Domino Domino Maximiliano Marie Sfortie Vicecomiti Duci Mediolani Domino meo observandi&simo. Illustrissime ac Excellentissime Prineeps et Domine D o m i n e mi observandissime, post humilem commendationem etc. Post Serenissimi Matthie H u n g a r i e etc. Regis obitum, Barones et alij Regni Nobiles, qui continuis pugnis sub illo Rege bellicosissimo diu vacaverant, usque ad hec t e m p ó r a tranquillitati, seu oeio operam dederunt, et ut T h e s a u r o s comularent, modo sub pretextu defensionis Castrorum finitimorum, ne a Turcis occuparentur, modo alijs quesitis coloribus, Rusticos et Vasallos suos diversis vectigalibus onerarunt et alia intolerabilia damna, et graves j a c t u r a s eis intulerunt. Hinc est quod P o p u l i isti propterea i n d i g n a t i , nihil aliud expectabant ut hujusmodi j u g u m excuterent, deponerentque ac in libertatem proclamarent, quam occasionem sive facultatem impune, et sine suspitione aliqua conveniendi, seu congregandi. E t ut a fidedignis pereepi, Bohemi scismatici, socios criminis querentes, superioribus temporibus Zizanias inter ipsos sic indignatos seminare non erubuerunt, ut errores suos reciperent, et ut melius eos deciperent, in animarum eorum perieulum tria eisdem suadere non abhorruerunt. Primum quod tempore quo Bohemie R e g n u m ab apostolica Sede defecit, ipsi Semper in eorum bellis victores extiterunt. Secundum nunquam morbo epidimie laborarunt. T e r t i u m grandines sive tempestates eorum fruges destruentes n u n q u a m h a b u e r u n t et per consequens neque penuriam passi sunt aliquain. Que omnia aliquando h a b u e r u n t perpessique sunt, et ulterius a decimis vectigalibus aliisque oneribus immunes extiterunt, et his diabolicis instigationibus Reguum hoc H u n g a r i e inficere corumpereque conati sunt. Sed ut dixi, istis conveniendi facultas antea concessa est n u n q u a m . Supervenit postea Reverendissimus Dominus Cardinalis Strigoniensis quem Serenissimus D. N. ad preces Wladislai Hungarie Regis Serenissimi suum et apostolice Sedis legatum de latere ad R e g n a ista Hungarie, Bohemie, Polonieque etc. destinavit, qui immediate sanetam Cruciatam contra T u r c a s Christiani nominis hostes publicavit et omnibus contra ipsos Turcas,

K É T ÉRDEKES OKMÁNY A MILANÓI KIR. L E V É L T Á R B Ó L .

251

eventibus seu mittentibus plenariam omnium p e c c a t o r u m suorum remissionem concessit. Quo factum est ut quibusdam u s q u e ad summám mille auri ducatorum a D. Sua Reverendissima vivifica divaque Cruce signatis. Illico Rustici et populäres in diversis h u j u s Regni provincijs et partibus insurexerunt, et cruce propria auetoritate insigniti sunt et in tanta multitudine congregati, auetoritatique sunt, ut Regi Serenissimo et denique toti Regno timorem incutiant. N a m Rustici predicti libertatem vindicare, injurias ulcisci, eorumque decreta exequi cupientes, Prelatos, Clericos et ceteros ipsius Regni Proeeres supprimere et destruere et arma que contra Turcas converti, moverique debebant, in Christianos volvere ceperunt, et ut hec et alia commodius perpetrare valeant, quendam Georgium ex nobili familia ortum militemque strenuum in eorum Regem, sive Ducem delegerunt, sub quo, quotquot Nobiles comprehenderunt, trucidarunt, palo affixerunt, diversisque tormentis cruciarunt, Uxores et filias etiam presentibus maritis et patribus violarunt, bona dirripuerunt, domos destruxerunt, incenderuntque, et inter cetera, quendam Reverendum Episcopum Cenadiensem de nobili genere natum et Regni Prelatum, captum, palo affixere. Nam Tyrannus ille babét ultra summám peditum Viginti milium, qui eum secuntur, ipsiusque mandatis ad unguem obtemperant, et j a m cervices contra Dominos erexerunt, et modo oppidum unum dirripiunt, modo aliud occupant, et omnia ad libitum eo rum prefecti faciunt, perque Regnum nemine huncusque contradicente vagantur. Rex vero Serenissimus nonnullos equites obviam misit, et Bohemiam quoque misit pro peditibus, quia hic pedites non inveniuntur. Nam dicuut nolle etiam eis pollicito contributoque stipendio cum fratribus pugnare, et si vellent, non Rex in ipsis secure potest confidere. Rex vero Polonie bellum atrox cum Moscovitis habet et propterea huic Regi Serenissimo germanoque suo presidium sine magna difficultate, prestari, minimé poterit. E t Reverendissimus Legátus istos maledictos anatematizavit Turcarum Imperator equites omnes quos iu eonfinibus habet, Constantinopolim ad se vocavit. Nam nepos quidam suus, ex fratre primogenito trucidato, et Sophi gen er in Asia, sibi bellum movit. Et ideo Altissimus omnipotens sua solita dementia, Regni hoc in istis temporum difficultatibus piissimus suis oculis prospexit, quia sive Turci invasissent Regnum harum discordiarum tempore, sive illorum Cruciferorum Dux ab ipsis Turcis presidia invocasset, et profecto de Regno ipso valde dubitaudum esset. Hec sunt que in Hungarie Regno impresentiarum occurrunt, et que ex debito indeficientis mee erga Excellentiam V. servitutis, bis meis eidem litteris significare proposui, ut etiam cognoscat in Hungarie Regno fidum habere subditum, suumque, dum spiritus hos reget artus, servitorem devotissimum. Nam ego Papiensis sum, et genitor meus, insignis memorie Francisci Sfortie ejusdetn Excellentie V. avi paterni in istoque inelyto Mediolani Ducatu predecessoris, familiaris **

252

MIRCSE

JÁNOS.

fűit fídissimus, et sub u m b r a Illustrissime Dominus familieque Sfortiadum semper viximus, et ego, postquam parentes et Domini fratres mei t a n q u a m preclarissime Sfortiadum familie servitores notissimi, in primo, ultimoque ad Italiam Gallorum aceessu trueidati sunt, et ut supra seripsi etiam dum mihi vita manebit sub eadem u m b r a devotioneque vivere ornnino intendő. E t postquam Sanetissimus D . N . ad supradicta R e g n a ut hoc onus legationis Cruciate suseiperem cum eodem Reverendissimo Domino L e g a t o me destinavit, et donec hic moram traxero, Illustrissimam D. V. de his que in dies hie agentur, certiorem reddere conabor. Interim ipai humiliter supplico ut si aliquid hic pro ea efficere possum, j u b e a t ; meque et meos ipsius Excellentie V. clientes perpetuos commendatos h a b e r e dignetur e Illustrissima D . V . cui me humiliter commendo et que diu felix valeat. D a t u m Bude X V . J u n i j M D X I I I . — E. Excellentie V. humilis servitor Betinus de Comitibus P r o t h o n o t a r i u s Apostolicus, jurius utriusque Doctor, Papiensis, Reverendissimi Cardinalis Strigoniensis H u n g a r i e etc. L e g a t i Auditor.

2 . E g y londoni e g y k o r ú l e v é l Buda visszavételének ( 1 6 8 6 ) h a t á s á r ó l . r í r j a D o n Giacomo Ronchi, ki t i t o k n o k a volt Mária Beatrix angol királynénak, IV. Alfonz l e á n y á n a k . L o n d r a , 2 8 . Settembre 1 6 8 6 . Questo nostro Monsignor Vescovo L a y b u r n eantó Dominica passata nella Regia Capella di Windsor, e collá miglior musica di questo paese la Messa Pontificale, et il T e d e u m per rendimento di grazié deli' espugnazione di Buda, assistendo le loro Maestk a quella solenne funzione, la quale non esseudosi mai piú veduta in questo Regno dalló scisma in q u a ; piacque g r a n d a m e n t e a tutti i Cattolici, et ancke ai Protestanti, e ioro Ministro, e vi fecero la sera fuochi d' allegrezza per tutto il Castello. L ' Ambasciadore di S p a g n a fece colä, e poi qui a L o n d r a t u t t e le dimostrazioni possibili di gioja per la presa di Buda suddetta, ma in questa Citta successe qualehe tumulto, havendo il popolo r o t t e le finestre della casa di sua Eeclza con sassate, e minacciato di far peggio, se non vi accorrevano le guardie, che fecero prigione piú d' u n a dozzina de' piu insolenti, e ne ferirono d' alcuni, quietando quella canaglia per forza. L a sera sequente il Segnor Ambasciadore replicó le allegrezze, havendo proveduta la casa con buone guardie, ma 11011 vi fú chi ardisse di dire o fare alcuna cosa, e si crede, ehe li prigioni saranno severamente puniti per 1' insulto f a t t o alla persona e casa d' un pubblico Ministro.

MAGYAR

TÖRTÉNELMI TÁR. KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TÖRTENELMI BJZOTTSAGA,

XIII. VAGY MÁSODIK F O L Y A M E L S Ő K Ö T E T E . (Ára 1 frt 40 kr. újp.)

PESTEN, EGGENBERGER NÁNDOR A&AÖFC}»IIAI KÖNYVÁRUSNÁL. MDßGCCTVIII.

A M.TUD. AKADÉMIA TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGÁNAK KIADÁSAI. M. T Ö R T É N E L M I TÁR. I. köt. X és 266 1. egy pecsétmással 2 frt 10 kr. — — — II. köt. 215 1. száz pecsétmással 2 frt 10 kr. — — — III. köt. 264 1. egy czímerrajzzal 1 frt 40 kr. — — — IV. köt. 260 1. 1 frt 40 kr. — — — V. köt. 231 1. 1 frt 40 kr. — — — VI. köt. 264 1. egy pecsétrajzzal 1 frt 60 kr. — — — VII. köt. 266 1. 1 frt 60 kr. — — —VIII. köt. 259 1. 4 köirati táblával 1 frt 60 kr. — — — IX. köt. 244 1. 1 frt 40 kr. — — — X. köt. 240 1. aranybullák s okm. hasonmásaival 1 frt 60 kr. — — — XI. köt. 240 1. 1 frt 40 kr. — — — XII. köt. 292 1. 1 frt 70 kr. Az e g é s z tizenkét k ö t e t e s folyam ára t i z e n ö t forint. TÖRÖK-MAGYAR KORI T Ö R T É N E L M I E M L É K E K . E 1 s ö o s z t á l y : I. II. köt. Okmánytár a Hódoltság történetéhez Magyarországon S z i l á d i Á r o n és S z i l á g y i S á n d o r t ó l . I. II. köt XXX és 458 és 480 1. 5 frt. MAGYAR L E V E L E S T Á R . I. k ö t . : Négyszáz magyar levél 1504—15G0. S z a 1 a y Á g o st o n t ó 1. XX és 432 I. kilencz köiratú hasonmásos táblával 4 frt. F E J É R GYÖRGY MAGYARORSZÁGI OKMÁNYTÁRÁNAK betürendü tárgymutatója, C z i n á r M ó r t ó l . XVI és 549 1. 3 frt. ÉVMUTATÓ Fejér György Okmánytárához, K n a u z N á n d o r által. 44 1. 40 kr. HUNYADIAK KORA MAGYARORSZÁGON G r . T e l e k i J ó z s e f t ő l , I.—'V. és X.—XII. köt. Mindenik kötet ára 3 f r t 65 kr. — (VI. köt. sajtó alatt.) BUDA-PEST és környékének helyrajzi története, R u p p J a k a b t ó l . Két térképpel. X és 306 1. 2 frt. MONUMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORICA. Magyar Történelmi Emlékek, egy-egy kötet ára 3 frt 15 kr. — E nagy gyűjtemény tartalmát 1. a boríték következő lapjain.

MONUMENT A HUNGÁRIÁÉ HISTORICA. A

MAGYAR TÖRTÉNELMI EMLÉKEK Á T N É Z E T E.

ELSŐ O S Z T Á L Y : OKMÁNYTÁRAK. MAGYAR T Ö R T É N E L M I OKMÁNYTÁR, a b r ü s s e 1 i országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Összeszedte s lemásolta Hatvani Mihály ( H o r v á t h M i h á l y ) . I. KÖT. 1441—1538. Pest 1857. XXI és 387. — II. KÖT. 1538—1553. Pest VIII és 367 I. — III. KÖT. 1553—1608. Pest 1859. VIII és 324 1. - IV. KÖT. 1 6 0 8 - 1 6 5 2 . Pest 1859. VIII és 323. 1. í. Ferdinánd kir. hasonmásolt levelével. — Monttm. Diplom. I—IV. kötet. MAGYAR T Ö R T É N E L M I OKMÁNYTÁR , l o n d o n i könyv- és levéltárakból. Összeszedte és lemásolta S i m o n y i E r n ö . 1521—1717 Pest 1859. VII és 318. 1. — Monum. Diplom. V. köt. . ÁRPÁDKORI Ú J OKMÁNYTÁR (Fejér György Codex Diplomaticusának folytatása). Közzé teszi W e n z e l G u s z t á v . I. KÖT. 1001—1235. és Függelékül : Kritikai jegyzetek Fejér György „Codex Dipl. Hungáriáé Ecclesiasticus et Civilis" czímű munkájának az árpddi korszakot illető része felett. Pest 1860. X L I I és 405 1. — II. KÖT. 1234—1260. és Függelékül: Az Árpádkori Uj Okmánytár és a kapcsolt országok okmányai. Pest 1861. XIX és 402.1. — III. KÖT. 1261—1272. s Függelékül : Olaszhon levéltárai a magyar történelem szempontjából. Pest 1862. XV és 363 1. — IV. KÖT. 1272 — 1290. Pest 1862. XX és 414 1. - V. KÖT. 1290—1301. és FüggeSacram lékül : Theiner Ágoston „ Vetera Monumenta Historica Hungáriám illustrantia" czimü munkájáról. Pest 1864. XXI és 336 1. — VI. KÖT. v. a második folyam I. kötete : 890—1235. Pest 1867. XXXVI és 578 1. — Monum. Diplom. VI—XI. köt. Ezen kötetek sorába fel vannak véve, s egymás után sajtó alá adatnak : az Arpádkori Új Okmánytárnak, egyelőre még négy kötete; a Londoni M. Okmánytárhoz egy újabb kötet; Milánói M. Okmánytár, két kötetben; Beatrix királyné Levelestára, két kötetben.

MÁSODIK O S Z T Á L Y : ÍRÓK. SZERÉMI GYÖRGY, II. Lajos és János királyok házi káplánja EMLÉKIRATA MAGYARORSZÁG ROMLÁSÁRÓL 1484—1543. Közli W e n z e l G u s z t á v . Pest 1857. XXXIV és 410 1. — Monum. Script. I. köt. VERANCSICS ANTAL, m. kir. helytartó, esztergami érsek ÖSSZES MUNKÁI, közli S z a l a y L á s z l ó (1—7.) és W e n z e l G u s z . t á v (8.) I. KÖT. Történelmi dolgozatok deák nyelven. Pest 1857. XX és 370 1. — II. KÖT. Történelmi dolgozatok magyar nyelven, és Vegyesek. Pest 1857. XV és 321 1. — J I I . KÖT. Első portai követség 1553—1554. Pest 1858.

XII és 463 1. — IV. KÖT. 1555—1557. Pest 1859. X I és 404 1. — V. KÖT. Második portai követség 1567—1568. Pest 1860. VIII és 396 1. — VI. KÖT. Vegyes Levelek 1538—1549. Pest 1860. VI és 373 1. - VII. KÖT. Vegyes Levelek 1549—1559. Pest 1865. VI és 369 1. — VIII. KÖT. Vegyes Levelek 1559—1562. Pest 1868. XIV és 399 1. — Monum. Script. II—VI. IX. X. XIX. kötet. GR. ILLÉSHÁZY ISTVÁN nádor FÖL JEGYZÉSEI 1 5 9 2 - 1 6 0 3 . és HÍDVÉGI MIKÓ FERENCZ HISTÓRIÁJA 1594—1613. BÍRÓ SÁMUEL folytatásával (és két Függelékkel : Enyedi Pál Énekéből 1598—1601. és okmányok Mikóboz és Illésházyhoz). Közli K a z i n c z y G á b o r . P. 1863. X és 331 1. Monum. Script. VII. köt. ROZSNYAY DÁVID, az utolsó török deák, T Ö R T É N E T I MARADVÁNYAI. Összeszedte s jegyzetekkel, oklevéltárral kísérve kiadta S z i l á g y i - S á n d o r . Pest 1868. 462 1. — Monum. Script. VIII. köt. ALTOR.JAI B. APOR P É T E R MUNKÁI. Közli K a z i n c z y G á b o r . (Lusus Mundi. Synopsis mutationum notabiliorum aetate mea in Transylvania, et progressus vitae meae. Metamorphosis Transylvaniae [ez magyarul]. CSEREI MIHÁLY Pótlékai és Megjegyzéseivel). Pest 1863. X és 484 1. — Monum. Script. XI. köt. BRUTÚS JÁNOS MIHÁLY magyar kir. történetíró MAGYAR HISr

r

TORIAJA 1490—1552. A m. kir. egyetemi könyvtár eredeti kéziratából, a szerző életével közli T o l d y F e r e n c z . I. KÖT. Második Ulászló országlata, hasonmással. Pest 1863. CIX és 461 1. -— II. KÖT. Második Lajos trónra léptétől 1537-ig. Pest 1867. IX és 495. 1. — III. KÖT. 1537—1552. Brutus elveszett XIV—XX. könyveinek töredékei 1571-ig, és Magyarokhoz írt Levelei (sajtó alatt). — Monum. Script. XII. XIII. XIV. köt. KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1693—94. évekből. Az eredeti kéziratból közli N a g y I v á n . Pest 1863. VIH és 701 lap. — Monum. Script. XV. köt. GHYMESI FORGÁCH FERENCZ nagyváradi püspök MAGYAR HISTÓRIÁJA 1540—1572. F o r g á c h S i m o n és I s t v á n f i M i k l ó s Jegyzéseikkel együtt. Ahg. Eszterházy-féle kéziratból közli M a j er F i d é l ; bévezette T o l d y F e r e n c z . Pest 1866. LXXXVIII és 555 1. — Monum. Script. XVI. köt. BARONYAI DECSI JÁNOS MAGYAR HISTÓRIÁJA 1592—159S. A szerző életével közli T o l d y F e r e n c z . Pest 1866. LXXX és 328 1. — Monum. Script. XVII. kát. KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1 6 7 6 - 7 8 évekből. Közli T o r m a K á r o l y . Pest 1866. XII és 199 1. — Monum. Scrip. XVIII. köt. KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1689. évből; ugyanennek Leveleskönyve 1694; Dobai Zsigmond Naplója 1686; Sándor Gáspár, Bay Mihály és András, meg Balogh László Naplóik 1694-ből. Közli T h a l y K á l m á n . (Sajtó alatt). Sajtókészen : Erüobulosz, az utolsó byzanti történetírótól II. Mehémet Elete, görögül és magyarul, 2 köt. Dethier Károly és Szabó Károlytól; Szamosközi István feumaradt Történeti Munkái, 3 köt. Toldy Ferencztől.