8. évf. 9. szám. 2011. nov. 13.
Magyar szentek és boldogok Nem kis feladat számon tartani a magyar szentek és boldogok hosszú sorát. Ha nekifogunk felsorolásuknak, ugyan könynyedén felidézzük az Árpád-ház nagy szentjeit: Szent Istvánt, Imrét, Lászlót, Erzsébetet és Margitot, de lehet, hogy nem kerülnek be a névsorba már Szent Margit nõvérei: Kinga és Jolán, lehet, hogy kimarad a családdal rokon Skóciai Szent Margit is vagy Szent László lánya, Boldog Piroska. Még talán tudjuk, hogy a lengyel Szent Jadvigában Nagy Lajos magyar király lányát, Szent Hedviget tiszteljük, azonban kevesen ismerik Portugáliai Szent Erzsébetet. A nemrég boldoggá avatott nagy szentjeink neve még ismerõsen cseng (Pl Salkaházi Sára, Apor Vilmos, Boldog Batthyány-Strattmann László és IV. Károly), de ez a felsorolás korántsem teljes. Fontos tehát, hogy novemberben, amikor Mindenszentek ünnepével kezdõdik a hónap, van egy nap, amikor a magyar nép szentjeit, boldogjait köszöntjük. Szentjeink közös jellemzõje – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelõsséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük õket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.
A közös ünnep elõzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás elõtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hõsei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földbõl sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe elõtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). Az Anyaszentegyház bennünket is ösztönözni akar, hogy példájukat kövessük, a nyomukba lépjünk, és a megszentelõ kegyelmet hûségesen õrizve a szentek sorába lépjünk. Nemzetünk szentjeire emlékezve ujjongva mondjuk a szentmise kezdõénekében: „Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, üljük meg hazánk és népünk szentjeinek ünnepét: ezt ünneplik örvendezve az angyalok, és dicsõítik az Isten Fiát.”
1
Aki szépen énekel… Van olyan személy a kedves testvérek között, akit elfog a rettegés, ha az Oltáriszentségre gondol…? Lelki vagy testi szemei elõtt megjelenik az Úr Jézus kenyér s bor színében, és egyszerre csak verejtékezni kezd…? Valószínûleg nincs… Ezért joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért éneklünk rettegésrõl, amikor az Oltáriszentségrõl van szó: „Boruljunk és rettegve imádjuk e Fölséget, az Oltáriszentséget!” (H 118.) Az Úr Jézus soha nem félemlített meg senkit, és soha nem akarta, hogy bárki féljen akár tõle, akár az Atyától. „Ne félj!”- hallhatjuk sokszor a felszólítást a Bibliában. Nem is kell, hogy féljünk, hiszen Isten szeret bennünket, s nem akarja, hogy rettegve vegyük magunkhoz Fiának tes-
tét és vérét. A XIX. századi szöveg mai jelentésében így félreértelmezhetõ és félremagyarázható. A II. Vatikáni Zsinat nagy figyelmet fordított az egyházzenére, s a zsinati hatásra megírt Éneklõ Egyház –sok más hiba mellett – ki is javította ezt a népéneket. „Boruljunk le s megrendülve imádjuk e fölséget”, hangzik az átírt énekben. S így mennyire megváltozik a szöveg tartalma: ne rettegjünk, hanem rendüljünk meg e csodás titok, misztérium elõtt! Ezért arra kérem a kedves testvéreket, hogy énekeljük a jövõben az új szövegtartalommal ezen éneket! Nem kell rettegnünk az Oltáriszentségtõl! Akkor ne is énekeljünk róla így! Szalai Péter
Gyermekek a templomban Hidegkúton, ahol dolgozom, egymást érik a templomok. Minap beszélgettem egy máriaremetei kollégámmal arról, hogyan kapcsolódtak a „kápolnásokhoz”. (Ez a katolikus közösség arról kapta a nevét, hogy tagjai nem a környék négy templomának egyikében, hanem hétrõl hétre egy kis kápolnában, meghívott pappal ünneplik az Eucharisztiát.) Elmondta, hogy annak idején egyre népesedõ családjának apróságait nem nézték jó szemmel a közeli templomban, és amikor hallottak errõl a közösségrõl, amely tele van nagycsaládosokkal, boldogan csatlakoztak õk is a kápolnásokhoz. Persze közösségükért a környezõ templomok atyái nem rajonganak, mert náluk – a kápolnával ellentétben – kevés a fiatal.
2
Nekünk, biaiaknak nincs okunk panaszra. Hála Istennek templomunk tele van fiatallal és rengeteg gyermekkel. Nálunk nem fordul elõ az a helyzet, mint nyaralásunkkor egy kis faluban, amikor mise után odalépve hozzánk ámuldoztak, milyen jó volt ilyen sok (4!) gyermeket látni a templomban. Mégis, meg kell értenünk azokat is, akiket zavar a gyerekzsivaj, akiknek Istenre fordított figyelmét megzavarják a kórusról leszûrõdõ apró lábak dobogásai. Mi lehet a megoldás? Maradjanak távol a kisgyermekesek? Semmi esetre sem! Nem tanulnánk akkor az apostolok hibájából, amikor Jézus így teszi helyre fontoskodásaikat: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek!” De az se
lenne jó, ha azok, akiknek a fél tízes mise a kedvezõ idõpont, arra kényszerülnének, hogy a neki idõben kevésbé megfelelõ 8-as misét válasszák, hogy méltó figyelemmel tudjanak részt venni a szentmisén. Miért ne ünnepelhetnénk együtt a szentmiseáldozatban közénk jövõ Krisztust, miért kellene frakcióznunk ahhoz, hogy a közösségi élmény teljes legyen? Akik kisgyermekesként olvassák ezt az írást, talán joggal mondhatják, nekem könnyû, hiszen a fiaim ministrálnak, és már a legkisebb lányom is iskolás, békésen megül nõvére mellett a padban. Azonban õk sem voltak mindig „nagyok”, apró koruktól elhozzuk õket a szentmisére, és az is biztos, hogy volt, akit zavart esetleges csacsogásuk, totyogásuk, sírásuk. Ráadásul, amikor a mieink kicsik voltak, nem volt ilyen sok gyermek még templomunkban, nyilván könnyebben lehetett tolerálni az akkori helyzetet. Nem gondolom, hogy nálunk van a bölcsek köve, lehet, hogy ebben az áldásos helyzetben, amiben most a sok fiatal miatt vagyunk, nem mûködnének a módszereink, de mégis azt gondoltam, leírom, nálunk hogy volt, miként birkóztunk meg ezzel a helyzettel, hiszen zavarni mi sem akartunk senkit, és kicsinyeink templomi jelenlétéhez is ragaszkodtunk. A legnehezebb az igeliturgia idõszaka volt. A gyermek szemével ilyenkor nem történik semmi érdekes. A hosszú éneklést (Kyrie, Dicsõség) hosszú felolvasás majd prédikáció követi. Arra törekedtünk, hogy ezalatt ne mozogjanak a gyerekek. Ölünkben, karunkban tartottuk õket, a helyszín újdonsága, a minket körülvevõ emberek, mosolygó arcok néhány percig amúgy is lekötötték figyel-
müket. A prédikáció perceit magunkkal hozott könyv lapozgatásával, bibliai kifestõ füzetek színezésével töltötték. A Hiszekegynél aztán becsuktuk a füzeteket, és következett az eseményekben gazdagabb áldozati liturgia. Megkapták a gyerekek a pénzecskéjüket, várták a bácsit, aki a perselyt hozta. Utána a térdelés néhány csöndes percét kilehetett bírni, amúgy is következett hamarosan a kézfogás. Emlékszem, Fábi fiunk ezt mennyire szerette. Végigvonult az egész kóruson, mindenkivel kezet fogott. Az áldozásnál levittük õket kis keresztért, az utána levõ perceket némi nyugtatgatással már ki lehetett bírni. Ez a helyzet aztán borult a legkisebb gyermekünk megjelenésével: ahogy Kamilla cseperedett, egyre komolyabb harc bontakozott ki Fábi és közte, ki üljön anyukája ölében. Ilyenkor határozottabban kellett rászólnom fiamra. A megnyugtató megoldás akkor következett be, amikor Fábi is ministrálhatott, Kamilla pedig beült nõvére mellé a szentély közelében lévõ kis padokra. Ott megszûnt a mozgolódás, és a kis 3 éves lányka is végig tudta ülni a szentmisét. Akkor gondoltunk arra, lehet, hogy eleve ez lett volna a megoldás, azonban minket az énekkari teendõk évek óta a kóruson tartanak, úgy éreztük, a kóruson van a helyünk. A padok zártsága azonban másokat is segített, többen mondták, hogy a padban ülve könnyebben megszokták a gyermekek a szentmisék menetét. Ennek a tapasztalatnak a kipróbálására buzdítom írásommal a fiatal családokat. Néhány hete új padok kerültek a templomba, használjuk ki a lehetõséget, és a kisgyermekekkel együtt jöjjünk közel az Úr oltárához! Géczy Árpád
3
Új lelkipásztori munkatársak November 25-én este 6 órakor a Bazilika felszentelésének évfordulóján Spányi Antal megyés püspök tart ünnepi szentmisét . A szentmise keretében kerül majd sor az újonnan végzett világilelkipásztori munkatársak számára a püspöki megbízólevél átadására is. Most kapja meg megbízólevelét Palovics Lajos és Lányi István is. Erre az ünnepségre meghívást kapnak a Prohászka Imaszövetség tagjai is, hogy együtt imádkozzanak a lelkipásztori kisegítõkért és a lelkipásztorkodó papságért. www.szfvar.katolikus.hu
Elõadás házaspároknak a CSALÁD ÉVE keretében Szeretettel várunk november 26-án 16 órai kezdettel, a biai plébániára minden érdeklõdõ házaspárt a kezdõdõ adventi lelki töltõdésre. A minden család alapja az összetartó házasság gondolatának és gyakorlatá-
nak megerõsítésére szolgálhat az alkalom. A 22 éve házasságban élõ, öt gyermeket nevelõ Fleischer Zoltán és Andrea osztja meg velünk gondolatait az apaságról. Andi tanító, Zoltán programozó, 19 éve a Schönstatt családmozgalom tagjai. Az elõadás után lehetõségünk lesz megbeszélni és összevetni saját tapasztalatainkat a hallottakkal.
NAPTÁR – A szentmise minden vasárnap 8-kor és fél 10-kor kezdõdik. – Kedden este szentségimádás van a templomban egyházközségünkért és hazánkért. – Szerda esténként 6-kor zsolozsmát imádkozunk a templomban, utána felnõtt katekézis – A templomi énekkar szombatonként reggel 9-kor próbál a plébánián. – A gyerekkórus próbái péntekenként 17 órakor kezdõdnek a plébánián – Fogadóórák idõpontjai: hétfõ: 15–18.30; kedd: 16–17.30; péntek: 16–17.30 – A roráték idõpontjai: kedd: 6.00, péntek: 7.15
Készüljünk a szentmisére! A szentmisék olvasmányai Olvasmány
Szentlecke
Evangélium
Nov. 13.
Péld 31,10-13.19-20.30-31
1Tessz 5,1-6
Mt 25,14-30
Nov. 20.
Ez 34,11-12.15-17
1Kor 15,20-26.28
Mt 25,31-46
Nov. 27.
Iz 63,16b-17.19b 64,2b-7
1Kor 1,3-9
Mk 13,33-37
Dec. 4.
Iz 40,1-5.9-11
2Pét 3,8-14
Mk 1,1-8
Dec. 11.
Iz 61,1-2a.10-11
1Tessz 5,16-24
Jn 1,6-8.19-28
4
Bibliai rejtvény 1. Lisznyai Gábor az õ tiszteletére írt misét, melyben a Boldogasszony Anyánk dallama lelhetõ fel 2. Zsoltáros áldozási ének 3. Neves egyházzenész, 25 éve hunyt el (Lajos) 4. „Boldog az az ember, ki Õbenne…” 5. Hangszer nélküli éneklés 6. 40 napból áll 7. A biai orgonának 215 van 8. Johann Sebastian … (1685–1750) 9. Alleluja elõtt énekelt ünnepi himnusz
10. Zsoltáros kezdõének 11. „Christus vincit, Christus …” A megfejtést névvel ellátva a sekrestyében adják le december 4-ig! A helyes megfejtõk között értékes könyvet sorsolunk ki a Szent Anna Alapítvány támogatásával.
Az elõzõ szám helyes megfejtése: Salve Regina.
Felelõs kiadó: a Biai Egyházközség Képviselõ-testülete Szerkesztõbizottság: Géczy Árpád, dr. Kerkovits Gábor, Nánási Tamás, Beregszászi Georgina E-mail:
[email protected] Tördelés, sokszorosítás: Krónikás Bt.
5
BÁRDOS LAJOS EMLÉKKONCERT
Közremûködik: a Biai Szent Anna Kórus (vezényel: Szalai Péter) Helyszín: Biai Szent Anna-templom Idõpont: 2011. november 20. 18 óra Mindenkit nagy szeretettel várunk a koncertre és az azt követõ agapéra! 6
A belépés díjtalan!
7
