magyar fordítása a mindennapi egyházi zsolozsma összes szükséges részeivel s a szentek életrajzi adataival

Orgona

M

M

V

l

ó

U

ház-, dalárdák-, iskolák« és

templomoknak

Országhírű

harmoniumcég:

régi speciális

H Ö R L N Á N D O R BUDAPEST,

II.,

TÖRÖK--UTCÁ

Fizetéskedvezmény.

8.

SZ.

Javaslat ingyen.

MEGJELENT fl FflPi ZSOLOZSMflKONYV magyar fordítása a mindennapi egyházi zsolozsma összes szükséges részeivel s

a szentek életrajzi a d a t a i v a l A r a finom bőrkötésben Műbőrben . . . . Egész vászonban . .

25 pengő 22 „ 20 „

Aranymetszéssel m i n d e n kötés öt pengővel drágább S p e c i á l i s kötésekre külön á r a i á n l c t

Ludvig István könyvnyomdája Miskolc Rákóczy-utca 18. —

Telefon 8 - 8 2

Lelkészeinek, k á n t o r t a n í t ó k n a k 3 havi részletre is. Még kapható n é h á n y száz

á n a l f a e l r n i i u v C I J C R C a l V U l i y w

7 PenSö' Tíz p é l d á n y r a egy ingyen.

Melles —Szántay-Szémán— K o z m a :

Görögkatolikus S z e r t a r t á s t a n iskolai és m a g á n h a s z n á l a t r a . P a p n ö v e n d é k e k n e k , k á n t o r t a n í t ó j e l ö l t e k n e k is k i v á l ó a n a l k a l m a s . 227 oldal. Á r a 3.80 p e n g ő .

Görögkatolikus S z e r t a r t á s t a n Elemei A z e l ő b b i n e k k i v o n a t a . 120 oldal. Á r a 2.40 p e n g ő .

Szent István Társulat, Budapest VIII., Szentkirályi-utca 28. szám.

T U D O M Á N Y O S

É S

E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

FŐSZERKESZTŐ: SZfiNTAY-SZÉMÉN i S I V É N d r .

SZERKESZTŐ: KÖZÜ8

JÁNOS

MEGJELENIK

HAVONTA,

JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL

CIKKEK. Szántay-Szémán István dr.: Jubiláljunk-e vagy búcsúzzunk ? P. D u d á s Miklós O. S. B. M . : A Szentlélek istenségének bizonyítékai Szent Bazilnál. Ladomérszky Béla dr.: A „Glória" Kelet dicsősége. Szántay-Szémán István d r . : Szent Jakab liturgiája. KRÓNIKA. Bányay Jenő aranymiséje. Milyen legyen a magyar uniós egyesület ? FIGYELŐ: Dr. S z . : A kapucinusok az unió szolgálatában. Juhász Dénes: Róma és az unióra térök szertartásváltoztatása. Massalsky M i k l ó s hg.: Az orosz emigráció és az unió-kérdés. (Kivonatos ismertetés.) IRODALOM: Szentmisék „ad tollendum schisma". Lippay Lajos: Az ősegyház hite. A Szentháromság hittétele. Ism. Gulovics Andor. KELETI LEXIKON. Archimandrita. — Archipresbyter.

S Z E R K E S Z T Ő S É G ES K I A D Ó H I V A T A L : M I S K O L C , H U N Y A D I - U . 3. ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. KÜLFÖLDRE ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTARI BEFIZETÉSI LAP SZAMA: 45595

V. ÉVFOLYAM 9. (50.) SZ. 1938. N O V . — D E C . H Ó

Ecclesia Orientális

Annus V. Nr. 9. (50.) Nov.-Dec. 1938.

Organum menstruum scientificum Graeci r. Cath. — Administratio : Miskolc, Melinda-u. 11. Hungaria. — Pretium annuum 8 aur. Pengő. SUMMARIUM HU JUS N U M E R I : Jubilemus an valedieamus ? — Testimonia de divinitate Spiritus Sancti in operibus S. Basilii. — Hymnus „Glor i a " — gloria Orientis. — Usus organi in liturgia Orientalium. — Ordo Ca-

Orienta Eklezio

pucinorum in labore pro s. unione. — Mutatio ritus ab orthodoxia russica conversorum fidelium. — Inclinationes unionisticae inter emigrantes Russi.

V-a jaro. Nro 9. (50.) Nov.-Dec.. 1938.

Őiumonata scienca organo de la grekrita katolikaro. — Administrado : Miskolc, Melinda-u. 11. Húngaraja. Jarabono 8 oraj pengő. ARTIKOLOJ DE TIU ŐI NUMERO: ta. — Partopreno de 1' Kapucena Ordo Cu jubilei aú — adiaúdiri? —• La en la porunuig'a laboro de la Eklezio. pruvoj de la dieco de S. Spirito en la skribo.i de S. Basilio. -— La himno „Glo- áang'o de la rito inter la reunuig'intaj ortodoksulo.i. — Uniig'emo de la r i a " estas gloro de la Orienta, Eklezio. emigrinta.i rusoj. — La rolo le 1' organo en la rito orien-

Église Orientale

V-e Année. Nr. 9. (50.) Nov.-Dec. 1938.

Revue grec-catbolique scientifique, mensuelle. — Administration: Miskolc, 11. Rue Melinda (Hongrie). Abonnement annuel: P. 8. ARTICLES ESSENTIELS DE CE NUMÉRO: hongroise (Comple-rendu de 1' ,,AsJubilé on adieux? — Preuves de la disoziazioue Italiana per l'Oriente Chrisvinité du St-Esprit chez St. Basile. — tiano. " ) . — Les Capucino an servicie La „Gloria" — gloire de l'Orient. —• de l'Union. Rôle de l'orgue dans l'Eglise Orientale. •— Quelle doit être la société unioniste

A PÁPASÁG AZ OROSZ ORTHODOXIA TÜKRÉBEN S z á n t a y - S z é m á n I s t v á n dr. nagysikerű unionisztikus munkája. Könnyű és világos előadásban áttekintést nyújt az orosz orthodoxiának Rómával századokon át fönntartott kapcsolatairól. Sok becses törté nelmi adatot tesz közkinccsé. Ára 2.20 P

Keleti Egyház kiadóhivatala Miskolc, Hunyadi-u. 3.

JUBILÁLJUNK*E V A G Y BÜCSÜZZUNK?

Irta: DR. SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN

Szorongó lélekkel írom e sorokat, pedig az 50-ik szám lezárásával ünnepelnünk kellene a magyar uniós munka első quinquenniumát. öt éve már, hogy állandóan kopogtatunk főpásztoraink s paptestvéreink ajtaján, liogy kérő szavunk, amely a Pápa határozott akaratából nyert erőt, megtalálja az utat a „Kelet" előtt bezárt szívekhez. Sok megható és értékes csatlakozás és erőforrás kísérte küzdelmes első öt évünket, de a mérleg mégis azt parancsolja, hogy az ötvenedik — jubiláris számban felemelt fővel bár, de esdeklő kézzel álljunk a magyar katholicizmus felelős vezetői elé: ítéljen munkánk fölött, adja meg a magyar uniós mozgalom életfeltételeit, vagy mondja ki, hogy a kérdés a magyar katholicizmuet nem érdekli, csak ne legyen közömbös a pápa dédelgetett célkitűzése iránt, mert a közöny gyilkol. Nem régen a pápai missziós egyesületek kiváló országos elnökének felhívására az „Unió Cleri" évkönyvében próbáltam bizonyítani, hogy mi magyarok sem halogathatjuk az aktiv uniós munkát, most jubiláris számunkban újra elmondom a papirra vetett gondolatokat, hogy az ítélet-mondás minden olvasónknak könnyebb legyen. Bevezetésképen legyen szabad magunkról is mondani néhány szót. Öt éven át kopogtatott már a papi ajtókon a „Keleti Egyház" c. folyóirat, amely az egyházak egyesítésének szent ügyéért az egész világban folyó hatalmas szellemi áramlatnak szerény magyar szócsöve és magyar uniós magvetése is kívánt lenni megindulásától kezdve. Nehéz az ugar-törés munkások és eszközök nélkül. A Gondviselés csodája, hogy annyi érthetetlen közöny mellett is megéltünk. A legmagasabb egyházi körök s a külföld uniós tényezői felfigyeltek indulásunkra s az állandóan kitartásra buzdító szó, elismerés kötelességünkké tette, hogy erőnkön felül is dolgozzunk az egyetemes Egyház kilencszáz éve vérző problémájának a magyar katholikus közvéleménybe való beviteléért. A Keleti Szent Kongregációtól soha sem hallottunk mást, mint: kitartani! Egyszer csak eljön a magyar megmozdulás is! Az eucharisztikus szentév lélekalakító, mélysé225

gekbenéző ihletében külön füzetben1) próbáltam konkrét alakban is felvetni a kérdést: kötelességünk-e az unió ügyével való foglalkozás s ha igen, akkor sürgős kötelességünk egy magyar uniós egyesület megalakítása is. A visszhang kedvezően felelt. Az érdeklődés megindult. Egyik kiváló főpapunk egyenesen lelkiismeretfurdalásról beszél, hogy mennyi „intő, hívó szózatot engedtünk fülünk mellett elzúgni." Van a visszhangok között azonban disszonáns is, az egyik úgy véli, hogy helyes, ha én és lelkes munkatársaim dolgozunk az uniós mozgalom érdekében, mert ez ritusbeli kötelességünk, a másik meg kézlegyintés féle: „higyje el, hogy nem érdemes Kelettel foglalkozni!" Közvetve mindkettőre szeretnék megfelelni további soraimban, amelyekben az unionizmus lényegét és munkáláeának kötelességét próbálom vázolni. A missziók és az unió felkarolása iker-feladat. Vessünk csak egy pillantást arra a még talán utópiának látszó képre, hogy KözelKelet százmilliós elszakadt tömegei az Egyházzal egyesülve, mily hatalmas terepet és erőforrást jelentenének a Távol-Kelet missziós haladásában, — akkor talán megsejtjük a két feladat elválaszthatatlan, logikus és parancsoló összefüggését. Erre azt felelhetné valaki, hogy miért nem tette a pápa éppen olyan centrális gondolattá és szervezetté az unionizmust, mint hitterjesztést, ha az olyan fontos? Ma már alig van ország, ahol nem volna kiépített uniós szervezet és nincs uniós kongresszus anélkül, hogy a pápa buzdító szava, simogató szeretete ne áradjon annak uniós munkája felé. Az 1936ban lefolyt velehrádi nemzetközi uniós kongresszusra is nemcsak apostoli áldását küldte, hanem azt is kívánta a résztvevőknek, „ut plenitudine caritatis praeclaro labori incumbentes meritis gaudeatis atquae optatissimae reconciliationis

gaudia reportetís." Tehát a mun-

ka „kiváló", az egyházak összebékülés© pedig a „legkívánatosabb" a pápa szerint ma is. Éppen X I . Pius pápánk szabta meg az uniós munka feltételeit és valósította meg a gyakorlati munka sorozatos intézményeit. Szerinte e három feltétel teljesítésétől függ azonban a siker: 1. Szükséges, hogy mi katholikusok szabaduljunk meg a keleti egyház hitére és egyházfegyelmére vonatkozó begyökerezett hibás nézetekből. 2. Kell, hogy a keletiek a maguk részéről lelkiisme1 ) „Eucharisztia — Unió". Miskolc, 1937. Ára 80 fillér. Az Unió Cleri tagjainak, pontóval együtt példányonként 50 fillérjével ajánlom fel a ¡meglévő készletet.

226

retes és alapos tanulmányozás útján győződjenek meg arról, hogy -ősatyáik hite azonos a latin egyház atyáinak hitével. 3. Elkerülhetetlen, hogy mindkét fél véleményének kicserélése szeretettel történjék. Vájjon ezen feltételek teljesítése bárhol is lehetséges-e szervezett uniós munka nélkül! Tanulnunk kell egymást megismerni és megszeretni; enélkül olyan objektív theológiai tudományos munka, amely az elszakadt keletieknél is kedvező fogadtatásra találjon, el sem képzelhető. A különböző pápai uniós keleti kollégiumok alapítása, a keleti napok elrendelése, a görög nyelv intenzívebb tanulására vonatkozó legújabb pápai intézkedés, mind a legkomolyobban megalapozandó uniós munka érdekében történt. X I . Pius nyiltan mondotta magáról: „Az Egyház egységének munkálásáért választott engem pápává a Gondviselés. Lelkem mélyén érzem ezt.'1 Világszerte megértették már a pápa szavát s a latin szerzetesrendek (jezsuiták, bencések, redemptoristák, asszumpcionisták, minoriták, újabban a kapucinusok stb.) új keleti ágai is az egyház egységének és egyetemességének hatalmas, világmentő gondolatából fakadtak és egyre gazdagabban hajtanak. Az Egyház egységének őrzése, ápolása Sz. Ciprián szerint egyenesen az üdvösség határát súrolja: „Haec unitatem qui non tenet, Dei legem non tenet, non tenet Patris et Filii fidem, vitám non tenet et salutem." Szent Ágoston meg éppen Isten szeretetének hiányát látja ott, ahol nem szeretik az Egyház egységét. „Non habent Dei charitatem, qui Eeclesiae non diligunt unitatem!" (Contra Donát.) Csak elméletben szeretni -egyházunk egységét és nem törődni még azokkal a történelmi kataklizmákkal sem, amelyek jóformán kizárólag az egyházszakadások és ú. n. reformálások egyenes következményei, — alig egyeztethető össze a katholikus gondolkodással! Szent Ágoston csodálatos meglátása, égő szeretete s világító szelleme már a maga korában rámutatott az egység ápolásának egyenes krisztusi parancsára (Serm. 265.): „Accipietis virtutem Spiritus Sancti supervenientem in vos, et eritis mihi testes . . . His enim verbis Eoclesia praediícatur, E-oclesia commendaiur, unitas annuntiatur, divisio accusatur" —1 mondja a nagy Szent. Kifejti, hogy az apostolok csak az ítélet idejét tudakolták az Üdvözítőtől (quia grex Christi nondum a latronibus dividebatur) és nem arra felelt nekik, hanem tanúivá tette őket Jeruzsálemben és a világ végéig: „Non respondit, quod quaesierunt, sed nostros praevidebat dolores." S az Egyház egységéért sajgó fájdalom rögtön tettre is készteti a Szentet, hogy az egység kötelékeinek helyreállítását szorgalmazza: „Nos experti dolores divisionis stúdiósé coangulum 227

quaeramus unitatis." Szienai Sz. Katalin a középkorban fájdalmas látomás nyomán megsiratja az egyházszakadások gyászos következményeit és mi a napok bánatának és sebeinek tüneti kezelésével akarnók megkerülni azt egyetemes egyiház tátongó sebének reális gyógyítását és a világtörténelem leggrandiózusabb eseményének előkészítését követelő katholikus kötelességünk teljesítését. Rademacher bonni egyetemi professzor, lelkes unionista szerint az egyházak újraegyesülésének kérdése „ist alsó die Anerkennung der ökumenischen Sendung der Kirche Jesu Christi."2) S vájjon ma, amikor az egyetemesség eszméjének kicsirázása egyre jobban szembeötlő és a világtörténelmi kaoszban is szinte kiütköző jelenség, — lehet-e nem fontos az egyház isteni küldetése és szabad-e egy katholikus embernek bármely alkalmat is elmulasztania, amely sz egyetlen krisztusi egyetemesség érdekében való munkára kínálkozik? Helyesen állapította meg a jeles szerző, hogy soha sem fogja a szakadások végső okát megérteni az, aki azt hiszi, hogy az immanens, bennerejlő, mert az magának a kereszténységnek a „Gondviselés által megengedett fenyítése volt azért, mert a hitegységet nem őrizte meg — s a szakadások folytatódásának értelme pedig csakis az egyesítő szeretet felébresztésében van." A misszionáriusok állandóan, s legjobban bizonyítják, hogy Krisztus misztikus testének az európai államokban való széttépettsége, mint szomorú tény- és a belőle vonható világos következtetések, milyen áthághatatlan akadályként3) merednek az isteni igehirdetés elé a természetes judiciummal megáldott pogány népeknél. Az unió tehát a hitterjesztés sikerének is olyan feltétele, amelyet Krisztus Urunk végső akarata szerint is mielőbb meg kell teremtenünk. Ez azonban nem lehet pusztán a papság és legkevésbbé egy ritus kötelessége. A szakadások története közvetve is azt bizonyítja, hogy mivel egyes népek könnyen és készen kapták a kereszténység összes hitbeli és kulturális kincseit, —1 könnyelműen sáfárkodtak vele, mert nem égette lelkükbe annak magasabbrendű tudatát az első keresztények állandó vérkeresztségének heroikus kitartása. Ma azonban egy vérrel beszennyezett és gyűlölettel átitatott világ közepén állva, — kétségbe kellene esnünk a jövő borzalmai felett, ha nem hinnők szilárdan, hogy az emberiség széttépettségét meg lehet szüntetni, mert Isten akarja az egységet, s hogy ő fogja, mert csak egyedül ő képes, Krisztus misztikus testének egységével megajándékozni az emberi*) DT. A. Rademacher: „Die Wiedervereinigrung der christlicher Kirchen." Bonn, 1937. 3 ) A. Gedat: „Ein Christ erlebt die Probleme der W e l t " Stuttgart, 1935.

228

séget. Amit mi tehetünk, s amit tennünk is kell, azért, mert elvárja tőlünk az, hogy a misztikus nagy egység felépítésében segítsük azzal, hogy a hitben és szeretetben való egységre irányuló készséget állandóan fejlesszük és ápoljuk magunkban, s ahol csak lehet, annak elválasztó barrikádjait romboljuk le. Ez nem csak papi munka, ebben az egyházi vezetők, papok és hívők mindegyikének megvan a maga sajátos feladata. Az egység drága kincsei az egyházban vannak, s nekünk embereknek, akiknek hibájából történtek a szakadások, kell a hozzájuk vezető utat türelemmel, s áldozatos kitartással munkálnunk. Sokakat riaszt az a tény, hogy a szakadás még mindig olyan mély, hogy pl. a legnagyobb elszakadt orthodox-tömeget, az orosz egyházat leírhatatlan nyomora sem hajtotta az Egyház egységébe. Emberileg valóban lehetetlen feladatnak látszik az egység helyreállítása, de Isten máról holnapra megadhatja a közeledés kegyelmét, ha mi emberek is megtettük azt, amit tőlünk vár. Annyi bizonyos azonban, hogy egyre sűrűbben tapasztalhatók odaát is az egyesülés iránt érzett vágy jelei. Lassacskán eljön az idő, hogy a Corpus Christi-n ütött és már 900 éve nyitott seb láttára minden keresztény szív a legmélyebb fájdalommal telik meg. (Algermissen: Konfessionskunde.) Mi tehát nekünk katholikusoknak a kötelességünk az Egyház egysége helyreállítása munkálásában? Először is vissza kell állítanunk, amint Miksa szász herceg, jezsuita atya mondja, —• a katholikus hitélet és a katholikus charitas aktivitása között mutatkozó ellentétet. A történelem szerint Rettenetes Iván is buzgó imádkozó volt ,de összeférhetőnek látta vele a legkegyetlenebb tyrannizmust. Böjti napokon soha sem evett húst, de az ártatlan vér kiontásában tobzódott. Az evangéliumból való élésből fakad a konfesszionális ellentéteket áthidaló gyakorlati szociális keresztény vonzóerő, amelyről Döllinger írta egykor, hogy a katholikus Egyháznak kell lennie annak a „hatalmas mágneshegynek, amely a többi hegyekben rejtett nemes mágnes-érceket is mind magához vonzza." Az unió szempontjából elengedhetetlen tehát a katholikus élet elmélyülése, mert igaza van Max Schelernek (Von Evigen fm Menschen), amikor mondja, hogy „egy pozitív vallásra nézve csak egyetlen, igazi s létezését érintő veszély lehet: egy másik vallás híveinek nagyobb enthuziasmusa és mélyebb hitereje." Azonban ha ez általánossá válik, vagyis a katholikus elmélyülés mellett, amikor a katholikumon és nem katholikus mivoltunkon lesz a nagyobb hang229

súly, az orthodoxiában az apostoliság kerül a történelmi orthodoxia, s a protestantizmusban pedig az evangéliumi gondolkodás a protestálás elébe, — megszületik az egység alapja: Krisztus igazi követelése, amelyből logikusan már csak a krisztusi hit egységének helyreállítása következhetik. Az Egyház, — a hívek kezébe van letéve az egység, egy második pünkösdi csoda létrejötte, amikor a nacionális egyházi közületekre tépett Krisztus-köntös varratlan teljességének, a történelem legnagyobb és lenyűgöző eseményének tanuja lesz egy boldogabb világ. Helyesen mondja A. Rademacher, hogy az egyház egységéért való munka fontosabb minden nemzetközi, vagy egyes nemzetek, közötti szerződéseknél, mert enélkül egyetemes ke-

resztény világkultúráról nem is álmodhatunk és továbbra is tűrnünk kell, hogy a világnézetek és kultúrák összeütközéseinek kataklizmáiban pusztuljanak el az isteni értékek. Ha mi katholikusok egy pillanatig is kételkedünk abban, hogy az emberiség fejlődés-történetének vége mégis csak Krisztus lesz, akkor, hogyan értjük a latin liturgia Krisztus-király ünnepének collectájában ezen szavakat, hogy: „az Akit mi az oltáron feláldozunk, ő maga adja meg minden népnek az egység és béke ajándékát!" Izom- és idegpattanásig, s az őskeresztény egyszerűségéig és tántoríthatatlanságáig menő munkát kíván az unionizmus minden katholikustól. A papoktól: a laikus tömegek akcióba állítását, a hívektől pedig: az Egyház egyetemességének magasabb szférájába való belenövését, A laikus hívőknek is megvan a maguk egyéni hitéletén túlmenő egyházi küldetése és hivatása is. Newman bíboros már az ő korában és hazájára alkalmazva, erőteljesen hirdette, hogy akadnak ugyan még magas egyházi vezetők is, akik nem vetnek erre súlyt, de felfogása szerint a laikusok nélkül az Egyháznak nincs értelme. Egyetemes munka tehát az unionizmus és nem határolhatja el sem ritusbeli, sem nacionális korlát. Az Egyháznak az egyetemesség átérzéséből folyó tudatos munkáját és az uniós horizont szélesedését bizonyítja a keleti rítusoknak a pápák által történt sűrű elismerése és megbecsülése és nagy pápánknak az a gondoskodása, hogy egyre nagyobb súllyal szorgalmazza a bennszülött papságnak a missziós munkába való állítását. Ez a praxis már is kedvező visszhangra talált az elszakadtaknál, mert világosan látják, hogy újra egysülésük esetén a katholikus Egyház hatalmas szervezetében bizonyos megszentelt hagyományaik és sajátosságaik is helyet találhatnak majd. Az egyetemes feladat egyetemes gondolkodást és közreműködést kíván. A velehrádi uniós akadémia megalakulását néhány lel230

kes latin szert, katin. egyházi férfiúnak köszönheti. Közöttük volt Kasper Károly jelenlegi prágai bíboros érsek, néhány teológiai tanár, több hitoktató, két bencés apát, akik aztán az előkészítő bizottságba meghívták gróf Septiczky András lembergi gör. szert. kath. érseket is, akit örökös taggá is választottak. A francia és olasz uniós mozgalom vezetői is majdnem száz százalékig a latin ritus kiválóságai. Az olmützi, zágrábi, prágai stb. uniós apostolátusok mind latin ritusú alapítók virágzó művei. A müncheni Catholica Unió Faulhaber bíboros nagyszerű alkotása, tisztán latin forrásból tart fenn uniós szemináriumot (Szent András kollégium), amelyben remélhetőleg erőteljesebben meginduló uniós munka apostolai nevelkednek. A tények hosszú sorát vonultathatnám fel, sőt a világsajtóból is citálhatnék arra nézve is elismerő sorokat, hogy a magyar unionizmus első lépéseit is észrevették, s örömmel állapították meg, hogy Magyarország is belépett az uniós világgyűrűbe, amely a sajnos közöny miatt lazulóban van. Néhány lelkes unionista azonban még nem Magyarország, s ha látszólag el is fogadtuk a dicséretet, csak abban a biztos reményben tehettük, hogy nem fogunk csalódni a mindkét ritusú magyar katholikus papságban és hívekben, s nem lesz okunk arra, hogy éppen a szentévben kelljen majd megállapítanunk, hogy a pápa nagyon messze van tőlünk, s egyre erőteljesebb uniós sürgető szava még nem ért el hozzánk, holott történelmi multunk, jövő reményeink, ritusbeli adottságaink s tudományos felkészültségünk szerint elsősorban kellett volna meghallanunk és követnünk azt Az unionizmus előkészítése a keresztény szolidarizmus és a keresztény felelősség kérdése is, amely a belső missziós munkának új teret nyit, — a világmissziónak pedig újabb etapokat készít elő. Ha az uniós előkészítő munka a pápa szándékai és irányításai szerint indul meg, átütő erejével legalább is őszinte érdeklődést fog felkelteni még az egyházon kívül élőkben is az iránt a kérdés és igazság iránt, amely a katholikus lelkekben annyi szeretetet és áldozatkészséget váltott ki. Az igazságnak pedig Aquinói Sz. Tamás szerint megvan az a képessége, hogy embereket egyesítsen és az embereket elválasztó tévedésekre és tudatlanságra rávilágítson. A gyakorlati magyar uniós munka sok analógiát meríthet X I . Pius pápának 1937. május 27-én kelt (Pro incenso studio) legújabb instrukciójából, amelyet a közös területen élő, a két szertartású lengyel katholikusok lelki gondozása és testvéri együttélése érdekében adott ki a Keleti Sz. Kongregáció által. A speciális lengyel helyzet kívánta intézkedéseken kívül általános értékűek: a latin szert, hí231

veknek a keleti szertartásokról való kioktatásáról, a katholikus lapok és folyóiratok uniós közleményeiről, a két ritusú papság sűrűbb testvéri érintkezéséről, az uniós egyesületekről, egymás ünnepein való részvételről, az uniós kérdések megtárgyalásáról szóló intézkedései, amelyek megszívlelése a mi adottságaink közepette is elkerülhetetlen és alig halasztható tovább. Mindehhez tervszerű munka, összefogás, vagyis uniós egyesület kell, amely úgy a tudományos munkát, mint az uniós propaganda irányítását, s végül a nélkülözhetetlen anyagi eszközök előteremtését is végezné. A francia Oevre, az olasz Unione, a velehrádi Akadémia, az olmützi Sz. Cirill és Sz. Metíhód Apostolatus, a müncheni Catholica Unió, s a többi európai uniós egyesületek tudományos és gyakorlati irányaik megismerése is nemcsak inspirálná és megtermékenyítené a magyar uniós egyesület munkáját, hanem a testvéri kézfogás révén nagy nemzeti igazságaink és kivételes európai helyzetünk feltárására is igen széles publicitást nyújtana. Aki még ezek után is attól tartana, hogy talán nem is egészen katholikus munkát végez a unionizmussal, azt Miksa szász herceg szavaival szeretném menyugtatni: „Nichts ist mehr katholisch und urkatholisch, als die orientalischen Liturgien, welche so recht aus dem Herzen der Kirche hervorgewaschsen sind . . . Die Kirche würde unendlich viel verlieren, wenn diese herrlichen Liturgien aufhören würden." Záró szót mondjon a nagy pápa, aki 1927-ben az olasz egyetemt ifjúsághoz ezen nagyon komoly kijelentést intézte: „Néha a katholikusokban is hiányzik kötelességeik helyes megítélése. Hiányzik a szükséges ismeret és testvéri szeretet." Még az elszakadt keleti egyházakat is egy hatalmas aranyszikláról levált daraboknak mondja, amelyek szintén aranyat rejtenek magukban. „A tiszteletre méltó Keletiek — mondja a pápa, — bizonyos szentséget is megőriztek, amelynek tárgya is tiszteletre méltó, amely nemcsak megbecsülésünket, hanem vonzalmunkat is megérdemli." Bár a magyar uniós munka is igazolná a pápa elismerő szavát. Egy Grotta-Ferratába, az ősi görög apátságba küldött fiatal olasz ferences-barát tanulmányai végén egészen röviden így fejezte ki Kelettel szemben érzett megbecsülését: „Ó benedetta chiesa Orientale!" Mi viszont áldottnak mondjuk az egy, szent, katholikus és apostoli egyházat, amely a maga ökomenikus, egyetemes eszméjével még egyszer alkalmat ad a széjjeltépett emberiségnek arra, hogy az egység megvalósításával egyetemes keresztény kultúrát teremtve, építse fel Isten országát e földön! 232

A SZENTLÉLEK ISTENSÉGÉNEK BIZONYÍTÉKAI SZENT BAZILNÁL DOGMATÖRTÉNELMI ALAPJÁN

TANULMÁNYA

„LIBER DE SPIRITU SANCTO" Irta: P. DUDÁS MIKLÓS O. S. B. M.

I.

A keresztény hittudomány fejlődésének történetében kétségkívül nagy jelentősége van a negyedik századnak. Míg az első két század egyházatyáinak és hittudósainak törekvése inkább a kinyilatkoztatás pozitív megőrzésére irányult, addig a harmadik, különösen pedig a negyedik század nagy theológusai már a kinyilatkoztatás magasztos tanainak belső tartalmába igyekeznek behatolni. Ők a hit mellett már az „intellectum fidei"-t, a hitigazságok megértését is keresik, sőt azok tudományos kifejtését és bizonyítását is megkísérlik, természetesen a kinyilatkoztatás forrásainak, a Szentírásnak és az apostoli hagyományoknak az alapján. Az egymásután felbukkanó tévtanok nem fékezik és nem törik le ezt a törekvést, hanem ellenkezőleg új s nagyobb lendületet adnak annak. A mindegyre megujuló eretnek támadások mintegy kényszerítik a szent hit bajnokait, hogy a magasztos igazságokat alaposabb vizsgálódás tárgyává tegyék s^ azok rendszeres kifejtésére és védelmére a tudomány és a filozófia fegyvereit is sorompóba állítsák. Innen van aztán az, ho^r a negyedik századbeli hitvédő szentatvák irataiban mindegyre világosabb rendszerben kristályosodnak ki a krisztusi szent örökség, a „depositum fidei" nagy igazságai. Egy Sz. Atanáz, Sz. Bazil, a Nazianzi és Nyssai Sz. Gergelyek iratai mértföldes haladást jelentenek e téren és mindenkor nélkülözhetetlen kútfői a katholikus keresztény hittudománynak. Szent hitünk forrásaihoz való időbeli közelségünk és kimagasló életszentségünk a kinyilatkoztatás minden kétségen felülálló tanúivá teszi őket, magas képzettségük és az eretnekekkel folytatott győztes harcaik pedig föltétlen tekintélyt kölcsönöznek műveiknek, melyet még a racionálista protestantizmus is kénytelen elismerni.1) Nem hiábavaló munka tehát szent hitünk igazságait a negyedik század szentatyáinak műveiben tanulmányozni. Az ő egyöntetű tanításuk nekünk, katholikusoknak az isteni igazság csalatkozhatatlan bizonyítéka, az egyedül csak történelmet ismerő racionálizmusnak pedig egvetlen döntő jelentőségű normája. Már ez az általános szempont is sejteti, mekkora a fontossága és dogmatikus jelentősége egy negyedik századbeli szentatya oly magasztos hitigazságot tárgyaló művének, mint Sz. Bazil könyve a Szentlélekről.2) Hogy azonban szavait és bizonyítékait kellőleg érJ ) Theodor Sehermann, Die Gottheit des Heiligen Geiste nach den griechischen Väter des I Y . Jh. Freiburg, 1901. 9 old. — az előszóban. 2 ) A mű teljes címe: „Tu hagiu Basileiu... peri tu hagiu Pneumatos..." Migne Patrologia Graeca t. X X X I L col. 68.

233

tékelhessük, szükségesnek tartom, hacsak egy pár szóval is, érinteni azokat a mozzanatokat, amelyek művének különös tekintélyt kölcsönöznek. Szent Bazil nemcsak hívő, hanem egyenesen szent szülőktől származik. Már az anyatejjel magábaszívja azt a lángoló szeretetet és gyöngéd ragaszkodást, mellyel szent hitén csüggött, s amely őt később annak kiváló tanítójává és bátor bajnokává tette. „Ha egyéb cselekedeteim sajnálatra méltók is, azzal az eggyel dicsekedni bátorkodom az Úrban, hogy sohasem voltak Istenről hamis véleményeim . . . " — írja magáról később a Szent, amikor ellenségei hitének tisztaságát kétségbe akarták vonni. „Én állandóan megőriztem magamban Istenről azt az ismeretet, amelyet még gyermekkoromban sajátítottam el boldog édesanyámtól és nagyanyámtól."3) Fényes szellemi képességei mellett megszerzi korának legmagasabb műveltségét s azt a fenyegetett szent hit védelmébe állítja. Kortársa és jóbarátja Nazianzi Sz. Gergely szerint4) járatos volt a tudomány minden ágában és pedig olyan mértékben, melyet kortársai egyben sem érhettek el. „Sic nimirum omnia complexus, ut ne unum quidem quisquam, singula rursus ita ad summum, quasi nihil aliud praeterea didicisset." „Úgy átfogta valamennyit, mint más egyet sem, viszont mindegyiket oly tökéletesen, mintha semmi mást nem tanult volna."5) Egy más helyen pedig így ír Sz. Bazil tudományos tekintélyéről: — „Kit világosított fel jobban a tudomány fényei K i hatolt mélyebben a Lélek mélységeibe'?"6) „Bazil szépsége az erény, nagysága a theológiai tudomány Mi az előkelők és az egyszerűek kedvtelése... s mi a pogány tudósoké vagy a mienk? Csak egy s a legnagyobb, tudniillik az ő írásai és művei. Az utána következő íróknak csak az ő művei nyújtanak elégséges tudást. . . . Azt tartják nálunk a legtudósabbaknak, aki a legjobban ösmeri Bazil iratait, az ő szavait idézi s azokkal hallgatóit megismerteti."7) Hogy pedig e szavak nem haladják meg az igazságot, bizonyítják a Szentnek ránkmaradt művei. Sz. Bazil egyik legkiválóbb ismerőjének, P. Garnier Gyulának véleménye szerint az ő hírnevét leginkább ránkmaradt művei alapozzák meg. „Azokat ugyanis akkora dicséretekkel magasztalták a régiek — írja a tudós —, hogy azt hihetné az ember, hogy azok minden mértéket meghaladnak és hihetetleneket állítanak. A kiváló atya műveinek tanulmányozása közben azonban bárki is saját maga győződhetik meg, hogy teljesen igaz és távol áll minden túlzástól az, ami hihetetlennek látszhatott."8) S valóban nemcsak korszakalkotó szociális és egyházkormányzati tevékenysége az, ami őt az utókor előtt naggyá tette; Sz. Bazil lelki nagysága a tudomány számára is maradandót alkotott. Alapos theológiai fejtegetései és számos dogmatikus levele a szaktekintélyeknél nemcsak elis3

) ) 5 ) 6 ) 7 ) s ) 4

234

Epist. 223. n. 3. Mg. t. 32. eoL 825. Oratáo X L I H . In. laudem Basüii Magni. 2. 23. col. 525. stb. U. o. U. o. n. 65. Gregor. Naz. Or. 43. n. 66. D. Iul. Garmerii, Praefatio, n. 2. Mg. 29. pag. CLXXVII.

meréssel, hanem magas dicsérettel is találkozik. Bardenhewer, az ókeresztény irodalom avatott ismerője a híres három kappadóciai szentatya közt őt a dogmatikában is az úttörőnek tartja.9) Holl pedig, aki Bardenhewer szerint Sz. Bazil theológiájának találó jellemzője, azt írja róla,10) hogy „Ö vonta meg a keretet, amelyen belül a másik kettő (t. i. Nazianzi és Nyssai Sz. Gergely) további tevékenységüket kifejtette." Külön említést érdemel tudományos munkásságának utolsó terméke és koronája, a Szentlélekről szóló könyve. A mások hitéért aggódó lángoló apostoli lelkület és a saját hitét védelmező szent meggyőződés sugallta azt, kifejtésére pedig a természetes szellemi mélységgel párosult magas tudományos képzettség és a győztes hitvitákban szerzett gazdag tapasztalatok fogtak össze. „Ellenünk fondorkodnak ugyan — írja e művében maga a szent tudós — s nekünk vetnek cselt, buzdítva egymást, hogy kiki saját jártassága és tehetsége szerint segítse a másikat, de a valóságban a hit az ő támadásaik célpontja. Minden ellenfélnek s az igaz tanítás ellenségeinek az a közös célja, hogy Krisztus hitének szilárdságát megingassák s az apostoli hagyományt földig lerombolva megsemmisítsék... Mi azonban nem szününk meg az igazságot védelmezni, sem csüggedtségből fel nem adjuk a harcot,"11) „Minket nem félemlít meg az ellenség felhője, hanem a Szentlélek támogatásába helyezve reményünket, minden bizalommal hirdetjük az igazságot. Egyébként igazán nagyon szomorú lenne, ha mi, akiknek ilyen védurunk és támogatónk van (t. i. a Szentlélek), nem mernénk előadni a tant, amely ex majorum traditione perpetua memoriae serie ad nos usgue servata fűit, —• amíg azok, akik istenkáromlással illetik a Szentlelket oly könnyen és oly szemtelenül lépnek fel az igaz tanítás ellen."12) Érthető tehát, ha a szent tudós a legnagyobb gonddal azon van, hogy a lehető legfényesebben tegyen tanúságot a Szentlélekben való hitéről és ha erre egész tudását és gyakorlottságát latbaveti. „Nekünk, kik hivatásunk célját ösmerjük, kötelességünk a theológiai bizonyítékokat nemcsak felületesen hallgatnunk, hanem az egyes mondatokban, az egyes szavakban való mély értelmet! kutatni."13) Eddig a szent szerző. Az utókor pedig mindig a legnagyobb elismeréssel adózott és dicséretekkel halmozta a kiváló munkát. Ismeretesek az ikóniumi, chalcedoni, I I . niceai és a firenzei zsinatok elismerő és dicsérő nyilatkozatai a „Liber de Spiritu Sancto"-ról. A chalcedoni és florenci zsinatokra hivatkozva Fessler József püspök, a vatikáni zsinat kiváló theológusa azt írja róla, hogy „a Szentlélek tanában vele egyetért az egész Egyház." Nazianzi Sz. Gergely pedig így ír róla: „Ha pedig azokat olvasom, amit a Szentlélekről írt, megtalálom Istenemet és az ő 9 ) Grosse, 10 ) ") 12 ) alapján 13 )

Otto Bardenhewer. Geschichte der Altkirchlichen Litteratur, Basilius d. 158. old. Holl. Amphilochius von Ikonium, Tübingen, 1904. 122. old. Liber de Spiritu Sancto c. X. n. 25. col. 112. 1. Liber de Spiritu Sancto c. X X X . n. 79. col. 217. B. „az ősi hagyományok az emlékezet által napjainkig megőriztetett." Lit. Sp. S. cap. I. n. 2.

235

theológiájára és fejtegetéseire támaszkodva bátran hirdetem az igazságot.',w/a) o b fezlentírási idézetekből vett, minden kétséget kizáró bizonyítékokkal és más ugyanolyan értékű szigorú évekkel (rationibus necessariis) úgy sakkbaszorította ellenfeleit, hogy azok semmikép sem állhattak ellene, sőt, amiben pedig az érvelés főkiválósága és ereje áll, saját bizonyítékaikkal cáfolta meg őket."14) Ezeket akartam röviden előrebocsátani. A célom nem az volt, hogy teljes képet adjak Szent Bazil nagyságáról vagy művének jelentőségéről s tekintélyéről. Erre nem egy bevezetés, de egy egész kötet keretei sem látszanak túlságosan tágnak. A szent szerző felemlített szavainak és az utókor idézett ítéleteinek célja csak az, hogy azokon átszűrődjék Szent Bazil tudományos jelentőségének egy pár sugara és kellő megvilágításba helyezze az ő érvelését és bizonyítékait, melyekkel jelen dolgozatomban foglalkozni akarok. Vizsgálódásomnak tárgya nem Szent Bazil hite, sem pedig az, vájjon tanította-e ő a Szentlélek istenségét. Minden olyan ^világos, hogy szinte lehetetlen külön kérdés tárgyává tenni. Hisz erről beszél írásainak minden lapja, minden sora. Az tehát, amivel e^ szerény dolgozat keretében foglalkozni akarok, az érvek és bizonyítékok, melyekkel a szent tanítását támogatta, az eretnekek ravasz támadásaival szemben védte és diadalra juttatta. A célom kettős. — Először is tartalmilag akarom visszaadni a szent érvelését, hogy így legalább is olyan-amilyen alapot nyerjek azok formai tárgyalására, bizonyítása főbb sajátos vonásainak vázlatos ismertetésére. Mindenben a legmesszebb menő tárgyilagos hűségre törekedtem. Nem közölhettem a bizonyítékok egyszerű fordítását, hanem csak arra kellett szorítkoznom, hogy azok lényegét kihámozzam a szónoki polemikus mezből, melybe a szent író célja és apostoli lelke öltöztette azokat. Amennyire csak tehettem, magának a Szentnek szavaival igyekeztem visszaadni azokat, hogy így tényleg az ő bizonyítékait vázoljam, nem pedig saját nézeteimet fejtegessem. Az idézetekben arra is figyeltem, hogy a Szent szavait a szöveg és az összefüggés adta értelemben vegyem át és távol voltam attól, hogy tanításába modern theológiai koncepciókat vigyek be, vagy szavainak a skolasztikus kifejezések értelmét tulajdonítsam. A szöveget illetőleg Migne (tomus X X X I I . ) görög szövegét és az ugyanott kiadott Erasmus-féle latin fordítást használtam. II. Szent Bazil ebben a művében nem egyenesen a Szentlélek istenségének bizonyítását tűzte ki feladatául. Legközelebbi célja az, hogy megcáfolja a féláriánusok és pneumatomachusok azon támadását, mintha ő a Szentháromság liturgikus doxologiájában nemcsak a hagyományos szokástól, hanem magától az igaz hit tanításától is eltérne. Ő ugyanis, mint maga írja ennek a könyvének 3. pontjában15) 13

/a) Greg. Naz. Or. 43. Nr. 67. col. 656. B—C. No. col. 587. B. ) Feszler—Bungimaim, Institutiones Patrologiae Oeniponte 1890. t. 5. p. 502. 15 ) Liber de Spiritu Sancto c. L n. 3. col. 72. C. 14

286

a Szentháromság' dicsőítésében nemcsak az általánosabb formulát használta „Dicsőség az Atyának a Fiú által a Szentlélekben", hanem a másik szintén hagyományos dicsőítést is alkalmazta „Dicsőség az Atyának a Fiúval és a Szentlélekkel". Tette ezt azért, mert az eretnekek ravaszsága visszaélt az első formulával és azt istentagadó tévelyeik szolgálatába akarták állítani. A Szent tehát elsősorban és egyenesen saját eljárásának helyességét védi, mivel azonban az ellenfél16) „törekvése az volt, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek említésének eltérését kimutatva, saját felfogásuk szerint könnyűszerrel bebizonyíthassák a három isteni személy természetben való eltérését", a Szent kitér az Ige és különösen a Szentlélek istenségének bizonyítására is és művének nagyobb részében ezzel foglalkozik. Fejtegetését teljesen a Szentírásra és a szent hagyományra alapozza. A Szentírásból veszi fő bizonyítékait, a Szentírás szavaival veri vissza, semmisíti meg, sőt még ügyes dialektikáját is felhasználja, hogy az ellenfél okoskodásának tarthatatlanságát pellengére állítsa és saját érveikkel cáfolja meg őket. Nagy kiterjedésű tudása tehát átfogta, átölelte a theológiai bizonyítás minden forrását: a Szentírást, a hagyományt s a józan ész ítéletét és mindebből később is alig hoznak a theológusok más bizonyítékokat. Főbizonyítékként, mint a Szentatyáknál általában, úgy Szent Bazilnál is, a keresztség formulája szerepel. Hogy mekkora jelentőséget tulajdonít e bizonyítéknak, mutatja az a körülmény, hogy hat teljes fejezeten át tárgyalja. Az Üdvözítő szavait nem önmagukban véve vizsgálja, hanem amint az Úr Jézus azokat az „újjászületés", a „fiúváfogadás" nagy kegyelmének eszközévé tette, szóval amennyiben azokat a keresztség szentségével szükségszerűén és lényegesen összefűzte. Ebben a beállításban véve a szavakat „megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és a Szentléleknek nevében" minden lehető oldalról vizsgálódása tárgyává teszi azokat, hogy mindig egy és ugyanazon következményre jusson, t. i. hogy a Szentléleknek tényleg az Atyával és a Fiúval közös természete van, tehát velük együtt egylényegű valóságos Isten. Világosság és az áttekinthetőség kedvéért így foglalhatjuk össze röviden a Szent okoskodását az ő saját szavaival. „Az üdvhozó keresztség megalapításánál nyíltan megparancsolta az ú r (az ő) tanítványainak, hogy kereszteljenek minden népet az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében."17) E szavakban — mondja Szentünk: — „Az Úr mint szükséges és üdvösséges hitigazságot adta át nekünk a Szentléleknek az Atyával való közösségét."18) Már pedig Szent Bazil három teljes fejezetre terjedő fejtegetése szerint (Sp. S. c. X I I I . , XIV., XV.) ebben a fogalomban „keresztelni az Atyának nevében" — „in nomine Patris" — kizárólag csakis olyan személy nevét lehet az Atyáéhoz csatolni, s azzal egysorba ál16

) Liber de Spiritu Sancto c. 13. n. 4. col. 73. A. ) Liber de Spiritu Sancto cap. X. n. 24. col. 112. A. ls ) U. o. col. 112. C.

17

287

lítani, kinek az Atyával együtt valóságos isteni természete van, aki az Atyával együtt valóságos Isten. így aztán simán folyik, amit a szent szerző be akar bizonyítani, hogy a Szentléleknek az Atyával közös isteni természete van, amiért is „istenkáromlás" „a Szentlelket (az Atyától) elválasztani és a szolgai természetbe letaszítani",19) azaz a teremtményekhez sorolni. Hogy nem követtünk el erőszakot a szent bizonyítékát ilyetén skolasztikus formába öntve, onnan tűnik ki, hogy ő következőkben nagy gonddal igyekszik mindkét előtételt alaposan bebizonyítani és minden oldalról megvilágítani. Mindjárt a 12. fejezetben kifejti és bebizonyítja a főtételt, t. i. hogy az ú r Jézus a keresztség szentségének alapításánál „mint szükséges hitigazságot",20) tehát elválaszthatatlanúl egyesítette az Atyát és a Fiút és a Szentlelket. így ír ugyanis a szent keresztségben tett vallomásról: „Miről és mikor tettek vallomást? Megváltották, hogy hisznek az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben és pedig akkor, amikor megtagadva az ördögöt és az ő angyalait, elmondták az üdvhozó szavakat."21) „Bátran állítom minden embernek, aki megvallja Krisztust és tagadja az Istent, hogy Krisztus mit sem használ neki; és hogy hiábavaló annak a hite, aki segítségül hívja Istent, de megveti a Fiút. S éppúp-v állítom a Szentlélek tagadójának, hogy hiábavaló a hite, mellyel megvallja az Atyát és a F i ú t . . ."22) Szükséges tehát, hogy mindenki „sértetlenül őrizze meg a hitet egész Krisztus napjáig és az Atyától és Fiútól el nem választva higyje a Szentlelket, úgy a hit megvallásában, mint a dicsőítésben megőrizve a keresztség tanítását."23) __ Nem kerüli ki a Szentírásból támadó ellenvetést sem. „Azonban — írja ő — senkit se tévesszen meg az apostolnak az eljárása, hogv a keresztség említésében az; Atyának és a Szentléleknek a nevét gyakran elhagyja és ne gondolja azért, hogy közömbös lenne a nevek említése."24) „S ne mondja senki, hogy tökéletes a keresztség, amelyben csak a Szentlélek nevét említették",25) azért hogy a Szentírásban olvassuk: „ti pedig a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni." (Ap. Csel. 1. 5.) „Szükséges ugyanis, hogy mindig sértetlen maradjon a hagyomány, melyet az elevenítő kegyelemben (a keresztségben) nyertünk. Aki ugyanis életünket a romlásból megszabadította, lehetőséget nyújtott nekünk a megujulásra, melynek kimondhatatlan és titokba burkolt az oka, mely nagy üdvösséget hoz lelkünknek, amiért is ahhoz bármit is hozzáadni, vagy abból elvenni annyit jelent, mint az örök élettől elesni."26) A „megújulás kegyelmének" oka pedig, amelyből semmit elvenni nem lehet, nem más, mint a keresztség az 19

) °) 21 ) 22 ) 23 ) 24 ) 25 ) 26 )

2

238

U. o. C. X. n. 25. col. 112. C. C. X I . n. 27. col. 113. D. U. o. col. 116. B. C. X. n. 26. col. 113. C. C. X I I . n. 28. col. 116. C. C. X n . n. 28. col. 117. A. Láb. de Sp. S. c. X I I . n. 28. col. 117. A.

Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. „Amint ugyanis hiszünk az Atyában és Fiúban és Szentlélekben, úgy keresztelkedünk is az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében."27) Áll tehát a föltétel: „a keresztség föltétlen szükségességgel,, történik az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Szent Bazil theológiai éleslátása, melv barátjának tanúsága szerint is „a Szentírás rejtett mélységeit is áthatotta", világosan átlátta, hogy az Úr Jézus a nevek ilyetén szükségszerű összekapcsolásában tulajdonképen a három isteni személv természetben való közösségét, egységét nyilatkoztatta ki. Ő ugyanis nagyon jól tudta, hogy ez a fogalom: „keresztelni valakinek a nevében" kizárólagosan csakis Istenre illik és részesedéséből teljesen kizár minden teremtményt. S ezt hosszasan bizonyítja is és védi az ellenvetésekkel szemben. Nála a szent keresztség28) „az élet kezdete" —, „mely által az üdvösségre újjászületünk" —, „a fiúváfogadás kegyelme = adoptionis gratia", mely által „az élő Istenhez közeledünk." A keresztség „Isten fiává teszi azt, aki azelőtt a bűn miatt ellenség volt." Mindez pedig világosan kizárólag Isten műve. Hisz' ahhoz, „hogy valaki a szolgából szabaddá, Isten fiává legyen, — Isten mindenhatóságára van szükség; ezt senki más nem teheti, mint csak az, aki természete szerint közösségben él (az Atyával) és távol áll a szolgai állapottól. Hogy egyesíthetne ugyanis Istennel az, aki maga is távol van Tőle, s hogy tehetne szabaddá, aki maga is alá van vetve a szolgaság igájának."29) Eszerint tehát a Szent nem a három isteni személy egyszerű connumeratio-jából vonja le azok lényegben való közösségét, egységét, hanem abból, hogy a kinyilatkoztatás egy olyan dologban helyezi egysorba az Atyát, a Fiút és a Szenteket, amely kizárólag csakis az isteni természet tulajdonsága. így aztán nemcsak megdönthetetlen következetességgel folyik a következmény, hanem egyszersmind egyenes az út az ellenfél támadásainak visszaveréséhez és ellenvetéseinek megoldásához is. így például a macedoniánusok ellenvetésére, hogy Sz. Pál szavai szerint „Az Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek" (I. Tim. 5. 21.) mások is vannak, akiket a Szentírás az Atyával és a Fiúval együtt említ anélkül, hogy azok természetben való közösségét állítani akarná, megkülönböztetéssel felel, akárcsak a modern theológusok, t. i- hogy vannak ugyan mások is, akiket a Szentírás az Atyával és a Fiúval együtt említ, de senkit sem helyez az Atyával és a Fiúval egy sorba olyan fogalomban, amely kizárólag csakis Istenre illik, mint ezt itt a Szentlélekkel teszi. „Nem egyenlőkép történik tehát — írja ő — a Szentlélek és az angyalok említése, hanem a Szentlelket együtt említi, mint az élet szerzőjét és Urát, az angyalokat pedig mint szolgatársaiknak (az embereknek) segítőit és az igazság hű tanúit alkalmazza."30) „így tehát az apostol, tudván, hosry 27

) U. o.

2S

) Lib. de Sp. S. c. X. n. 20. col. 113. A. B. ) Sp. S. e. X m . ii. 29. col. 117. D. — col. 120. A 30 ) Sp. S. c. X I I I . n. 29. col. 119. A. 29

289

az angyalok az emberek elöljárói, nevelői és erkölcseik irányítói, tanúkul hívja azokat (Attestor te in conspeetu Dei et Christi Jesu et electorum ejus angelorum) ," 31 ) „Sed Spiritus non ad usum occassio•nis, sed ob naturae communionem Deo conjunctus est, haud ille quidem a nobis pertractus, sed a Dominó adjunctus,"32)

A szavak világosak, alig hagyhatnak kétséget maguk után. A Szent theologiai alapossága és éleslátása azonban még nem elégszik meg ezzel. Látja ugyanis, hogy az egész bizonyíték ereje abban van, hogy tényleg csakis kizárólag Istennek tulajdonítható fogalom-e „keresztelni valakinek a nevében", azért igyekszik ezt még világosabban és alaposabban kimutatni egy közelf ekvő ellenvetés alapos megoldása által. „Ők azonban így szólnak — írja a szent — habár a Szentlélekben keresztelkedünk is, mindazonáltal nem jogosan sorozzuk Őt Istenhez",33) mert keresztelkedni valakinek a nevében a Szentírás szerint nemcsak Istennek tulajdonítható, „hisz Mózesben is megkeresztelkedtek egyesek a felhőben és a tengerben".34) „Miért magasztalod tehát a hitből és a keresztségből oly magasra a Szentlelket — mondják ők — és miért emeled őt minden teremtmény fölé, mikor ezeket (t. i. a hitet és a keresztséget) a Szentírás az emberekről is állítja."35) A szent feleletében visszautasítja az ellenvetés hamis feltevését, mintha ő egyszerűen abból vezette volna le a Szentlélek istenségét, hogy a Szentírás szerint az Ő nevében is lehet keresztelni. Szerintünk ugyanis abból bizonyított, hogy a Szentlélekben épúgy keresztelkedünk, mint az Atyában és a Fiúban, hogy az Üdvözítő a Szentlelket az Atyával és a Fiúval egy vonalba helyezi abban a keresztségben, amely által „az üdvösségre újjászületünk", „Isten fiaivá leszünk"' és pedig, mert —• mint kimutatta36) — mindezt csakis Istenről lehet mondani. „Mit felelünk tehát? — írja ő — „Azt, hogy a Szentlélekben való hit ugyanaz, mint amellyel az Atyában és a Fiúban hiszünk s épúgy a keresztség is; a Mózesben való pedig csak mintegy árnyék és előkép. Már pedig soha sem lesz az isteni dolgok természete is alacsony, mert emberi és alacsony dolgok jelképezték azt."37) Itt aztán bőven magyarázza és hosszasan bizonyítja, hogy és mennyiben volt a Mózesben és a tengerben való keresztség a keresztség szentségének előképe. A két keresztség teljes különbségét pedig ezekkel a sokatmondó, erőteljes szavakkal vázolja: „Hol ott a bűnök bocsánata, hol az élet megújhodása a tengerben? Minő lelki kegyelmet nyertek Mózes által s hoí ott a bűnbocsánat? Azok nem haltak meg Krisztussal, nem is támadtak fel tehát Vele.. .3S) Nem vetkőztek ki 31

) ) 33 ) 34 ) zs) 36 ) 37 ) 38 )

32

240

ü . o. n. 30. col. 119. C. TL o. col. 122. A. Sp. S. e. X I V . n. 31. col. 122. B. TJ. o. U. o. I Sp. S. e. X. n, 20. col. 113. A. B. c. X I I I . n. 29. col. 117ÓD. — col. 120. A . Sp. S. c. X I V . n. 31. col. 121. B. Róm. 6. ,.

a régi emberből és nem öltöztek amaz újba, aki a felismerhetőségig megújul, annak képére, aki őt teremtette.39) Mért veszed tehát egybe a két keresztséget, melyeknek csak a neve közös, a valóságban azonban akkora köztük a különbség, mint az álom és a valóság közt, mint az árnyék, a kép és a valóban létező dolgok között."40) Ugyanilyen határozottsággal és alapossággal cáfolja meg azt az ellenvetést is, amelyet a Kimenet könyve 14. fejezetének 31. verséből koholnak, mintha a Mózesben való hit és keresztség egyenlő lenne az Istenben való hittel. „Hitt pedig a nép Istennek és szolgájának Mózesnek" olvassuk ott. Feleletében tagadja, hogy a hit Mózesnek, mint olyannak szólna, az idézett szavak értelmét pedig így magyarázza: Mózes, akkor mint közvetítő szerepelt Isten és Izrael népe között és mint ilyen, az úr Jézust, az, újszövetség nagy mediatorának volt előképe. „Data est enim lex disposita per angelos in manu mediatoris41) (videlicet Moysis) secundum provocationem populi dicentis: Loquere tu nobis, et non loquetur nobis Deus42), 43)". „A Mózesben való hit tehát — folytatja ugyanott — az úrra (Jézus Krisztusra) vonatkozik, aki közvetítő Isten és az ember közt-"44) „Csekélység talán tehát a Krisztusban való hit azáltal, hogy Mózes előképe volt annak? Épúgy ha valaki Mózesben is keresztelkedett meg, ezáltal nem csekély a Szentlélek ajándéka a keresztségben."45) Végül, hogy főbizonyítéka az ellenvetés minden árnyától megtisztítva teljes fényében ragyogjon, az eretnek okoskodás utolsó támadását is felemlíti és megcáfoja. „A vízben keresztelkedünk és mégsem emeljük azt a teremtmények felé és nem részesítjük az Atya és Fiú dicsőségében."46) Feleletében hosszasan fejtegeti, mit jelentsen a vízben való keresztség. Az egésznek a lényege pedig az, hogy a víz nem saját természeténél fogva tartozik a keresztséghez, hanem csakis Krisztus Urunk intézkedése alapján. „Miért is az úr, aki életet adott nekünk, olyan keresztséget rendelt, amely úgy a halált, mint az életet jelképezze, a víz által jelképezve a halált, a Szentlélekben pedig az élet zálogát nyújtja nekünk. így aztán világos nekünk (az), amit kérdeztek tőlünk, hogy miért volt a víz a Szentlélekkel együtt említve.47) Ezzel teljesen kifejtve és minden oldalról megvédve a szent keresztség formájából vett bizonyítékát, áttér a Szentírás egyéb helyeinek tárgyalására, melyekben a Szentlélek istenségének kinyilatkoztatása van letéve. Mivel pedig az ellenfél csűrés-csavarását első bizonyítékával már teljesen megdöntötte, meggyőző világossággal és 39

) ) 41 ) 42 ) «) 44 ) 45 ) ie ) 47 ) 40

Kolossz. 3. s. 40. Sp. S. e. X I V . n. 32. col. 124. D. — 125. A. Galatákhoz 3. ». Kmienet 20. Sp. S. c. X I V . n. 33. col. 126. B. U. o. U. o. Sp. S. c. XV. íi. 34. col. 127. C. U. o. n. 35. col. 130. C.

241

logikai szükségszerűséggel eléjük tárva a nagy igazságot, a következőkben már nem az a törekvése, hogy az egyes bizonyítékokat ismét aprólékosan kidolgozza, hanem a szentírási bizonyítékok egymásra halmozásával akar hatni ellenfeleire. Célja, hogy azok teljesen átrérezzék, hogy mennyire át- és áthatja a Szentháromság tana az egész Szentírást. Ez azonban nem jelenti, hogy a következőkben a Szent már a szentírási helyek egyszerű megemlítésével is megelégszik. Korántsem. Ha csak egy-két szóval is, de mindig finom, dogmatikai érzékkel kiemeli annak bizonyító erejét. „Térjünk tehát vissza tulajdonképen tárgyunkhoz, — veszi föl a Szent további érvelése fonalát — t. i., hogy a Szentlélek mindenben elválaszthatatlan és tökéletesen egyesült, összefüggő az Atyával és a Fiúval. A nyelvek adományáról szóló helyen így ír Sz. Pál a korintusiakhoz: „De ha valamennyien jövendölnek és bemegy valamelyik hitetlen vagy tudatlan, mindannyian meggyőzik, mindannyian megcáfolják őt: megnyilatkoznak szívének titkai, s így leborulva arcára, imádják Istent és megvallja,

hogy

csakugyan

Isten

van

benne-

tek."^), 49) Az apostol szavaihoz mintegy altétel gyanánt mmdjárt hozzáfűzi a Szent saját megjegyzését, hogy világosan álljon előttünk annak ereje és simán folyjék a következtetés. „Ha tehát a prófétálásból, amely a Szentlélek ajándékának a közlése folytán történik, felismerhetjük, hogy Isten lakozik a prófétákban, döntsék el ők maguk (t. i. az eretnekek), hogy miiven helyet tulajdonítsanak a Szentléleknek; vájjon méltányosabb-e Őt Istenhez sorolni, vagy a teremtmények rendjébe letaszítani."50) Ugyanitt hozza fel Sz. Bazil azokat a még ma is használatos szentírási bizonyítékokat, melyekben a Szentírás a két fogalmat „Isten" és „Szentlélek", egyenesen azonosítja s azokat egyszerűen felcseréli. „Sz. Péternek Zafirához intézett szavai pedig: — Mi az, hogy megegyeztetek, hogy megkísértsétek a Szentlelket; nem embereknek hazudtatok, hanem Istennek — azt bizonyítják, hogy egy és ugyanaz a Szentlélek ellen vagy Isten ellen vétkezik."51) Szent Pál első korintusi leveléből pedig ezeket idézi: „Különbség van ugyan az adományokban, a cselekvésekben, de ugyanaz az Isten, aki mindent művel mindenben. Mindezt pedig egy és ugyanaz a Lélek teszi, elosztva kinek-kinek, amint akarja."52) A X X I . fejezetben pedig Sz. Pál másik két nevezetes mondását idézi: „Isten temploma vagytok és Isten lelke lakozik bennetek", már pedig, jegyzi meg Sz. Bazil — soha nem mondhatott volna Isten templomának bármely szolgai hajlékot.53) Épúgy a Szentlélek istenségét fejezi ki az apostol, •— írja Sz. Bazil — amikor „a Szentírást Istentől ihletettnek nevezi, 48

) ) 50 ) 51 ) 52 ) 53 ) 49

242

I. Cor. X I V . 24. 25. L. de. Sp. S. c. X V I . n. 37. col. 133. A—B. L. de Sp. S. c. X V I L n. 37. col. col 133. B. U. o. U. o. C. U. o. c. X X L n. 52. col. 166. B—C.

azért mert a Szentlélek sugalmazása alatt íratott."54) Mindezzel szemmelláthatólag azt akarja Sz. Bazil elérni, hogy az eretnekek belássák, hogy a Szentírás egy és ugyanazon legfelsőbb lényt majd Istennek, majd Szentléleknek nevezi, amiből meggyőzhetetien világossággal következik, hogy a Szentlélek valóságos Isten. Ő maga kifejezetten, szavakkal nem formulázza ezt a következtetést és nem nevezi a Szentlelket egyenesen Istennek, de annál kíméletlenebb vaslogikával kényszeríti az olvasót, hogy belássa és elismerje a Szentlélek valóságos isteni természetét, vagy mint ebben az érvében többször is mondja: „quod in omnibus Spiritus Sanctus inseparabilis et prorsus indistractus sit a Patre et Filio",55) „Spiritum Sanctum in omni operatione conjunctum et inseparabilem esse a Patre et Filio",56) hogy Őt a teremtményektől elválasztva, Istennel kell egysorba helyezni.57) A Szentírás világos és kifejezett helyeinek kifejtése után a bizonyítékok egy új forrását nyitja meg a Szent. A Szentlélek neveit és működését vizsgálja a Szentírás alapján, hogy azok nagyságából és magasztosságából természetének mindent felülmúló fenségét és tökéletességét vezesse le. „Honnan bizonyítjuk be tehát — írja a Szent — a Szentlélek minden értelmet meghaladó méltóságát, ha az Atyával és Fiúval való közössége nem látszik nekik elégségesnek annak bebizonyítására? Valóban az Ő természetének fönségéről és felfoghatatlan hatalmáról akkor is meggyőzödhetünk, ha nevének jelentését és műveinek nagyságát vesszük tekintetbe."58) „Léleknek nevezzük, amint „Lélek az Isten" Szentnek mondjuk, valamint szent az Atya és szent a Fiú. Míg a teremtmények máshonnan nyerik szentségüket, addig a Szentlélek szentsége az Ő természetéhez tartozik. Ideoque non sanctificatur, sed sanctificat. Épúgy jónak nevezzük, amint jó az Atya és az, aki a Jótól származik, akinek lényege a jóság. Rectus voeatur, ut rectus Dominus Deus, amennyiben Ő önmagában maga az igazság és igazságosság, aki természete változhatatlansága miatt sem erre, sem arra a részre nem hajlott. Vigasztaló akárcsak az Egyszülött, amint Ö maga mondta, „kérni fogom az Atyát és Ő más Vigasztalót ad nektek."59) Mindez bőségesen elég ahhoz, hogy ő jogosan levonhassa a következményt: „Ezek tehát azok a nagy és kiváló nevek, amelyek ilyetén közösek az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek."60) S mivel már fejtegetése közben megjegyezte, hogy a szentség, jóság, igazság a Szentléleknek természeténél fogva tulajdonságai, sőt egyenesen az Ő lényege, azok közösségéből most bátran következtethet a természet közösségére, egylényegűségére. „Hoc pacto communia sunt nomina Patri et Filio et 54

) U. o.

55

) ) 57 ) 58 ) 59 ) «°) 56

L. U. U. L. L. U.

de Sp. S. c. X Y I . 37. col. 134. A. o. C. o. B. de Sp. c. X I X . n. 48. col. 155. A. de Sp. S. c. X I X . o.

243

Spiritui Sancto, quae appellationes oompetunt illis .iuxta naturae consortium."61) Kihasználja a Szentírás azon helyeit is, ahol az a Szentléleknek egyenesen isteni működést és más, kizárólag isteni tulajdonságot tulajdonít, Ezekből a XIX., XX., XXII- és X X I Y . fejezetekben bizonyítja a Szentlélek istenségét. A X X I fejezetben pedig abból bizonyítja azt, hogy Szent Pál „ho Kyrios"-nak nevezi a Szentlelket, Ezt utána más görög egyházírók is a Szentlélek istenségéről értik és a. modern exegeták (P. Cornely) sem vetik el egyszerűen, különösen mert figyelembe veszik, hogy Sz. Pálnál „ho Kyrios" a héber Jahve fordítása, amely név az Ószövetségben kizárólagosan csak Istennek a neve.

III. Sz. Bazil bizonyításmódjának

jellemzése.

íme az érvek, melyekkel Sz. Bazil ebben a könyvében a Szentlélek istenségét bizonyítja. Ha csak vázlatosan is, de mindig tárgyilagos hűséggel igyekeztem azokat visszaadni és így remélem, hogy főbb vonásaiban valóban Sz. Bazil okoskodása, gondolatmenete áll előttünkAz első, ami abban feltűnik és aminek a katholikus dogmatika oly alapvető korában, mint a negyedik század, nagy jelentősége van, —- a Szentírás bőséges kiaknázása. A Szentírás magasztos tanai bizonyítékainak főforrása, annak szavaival veri vissza és semmisíti meg az ellenség támadásait. Műveiben oly gyakran és oly bőségesen alkalmazza úgy az Ó-, mint az újszövetség szentkönyveit, hogy ez az idézetekkel telítettség stílusának egyik legbiztosabb ismertető jele. Ez után igazodnak a kritikusok művei hitelességének megítésében. Migne p. o. ezeket írja egyik vitájában kora kritikusai ellen: „Egyébként ezek... olvasásából kitűnik, hogy a szerző a Szentírást nemcsak kiválóan ösmerte, hanem nagyon ügyesen is kezelte, ami mint ismeretes, bizonyos mértékben (quodammodo) Sz. Bazil egyéni tulajdonsága."62) S valóban. Ebben a művében is, amely Migne kiadásában mindössze csak 76 hasábot foglal el, a Maurinok számítása szerint 425 szentírási helyet idéz és pedig a legtöbbet szószerint. Ez nemcsak a Szentírásban való rendkívüli jártasságát árulja el, hanem egyúttal jellemző fényt vet egész, tudományos munkásságára is. Ö sem önálló, új teóriákkal nem kísérletezik, sem pedig a spekuláció ingoványaira nem bocsátkozik, melyen még oly nagy tudósok is hajótörést szenvedtek, mint Origenes és Szentünk öccse, a kiváló theológus Nyssai Sz- Gergely. Neki csak egy célja van: a „depositum fidei", a nagy krisztusi örökség és az apostoli hagyomány megvédése, világos kifejtése és érvényre juttatása. Az eretnekek csűrés-csa61

) U. o. ) Migne Praefatio ad tom. P. G. § X I . col. 69.

62

244

varása miatt kénytelen ugyan ő maga is felhasználni a profán, akkor még pogány bölcseletet, melyben teljesen otthonosnak mutatja magát, de míg arról mindig lekicsinylőleg nyilatkozik s azt63) „idegennek", „hiúnak", „inanis"-nak, „alacsonynak" s a „világ bölcsességének" nevezi, addig nagy szeretettel karolja át a szentírást s azt,64) mint az „igazság szavát", „Szentlélek igéjét", „Isten bölcseségét" dicsőíti. így aztán érthető, liogy ez és egyéb műve is olyannyira át és át van szőve a Szentírás szavaival, hogy annak mintegy szerves egészéhez tartozik. „A Szentrás idézeteit — írja a híres klasszicista, Erasmus Rotterdamus — oly ügyesen szövi bele beszéde folyásába, hogy azokat nem a bíborhoz, tűzött, hanem ottan termett gyöngyöknek tartanád." Bizonyára nem volt jelentéktelen dolog az akkori hitvédőkre nézve, ha egy ilyen kiváló tudós rendkívül kiterjedt szentírásismeretét a fenyegetett hit szolgálatába állította, sőt még ma is sokat tanulhat belőle a theológus és a hitszónok egyaránt. De tulajdonképen nem ez Sz. Bazil érvelésének kiválósága s nem ebben áll az a haladás ,amelyet az Ő fellépése a katolikus theológiában jelent. A Szentírást ugyanis, ha nem is ilyen mértékben, de mégis bőségesen kihasználni, ez általában az első századok íróinak jellegzetessége. A haladást Sz, Bazilnál a szentírási érvek alapos és tudományos kifejtésében találjuk. Az ő bizonyítása már nem tisztán és kizárólag csak pozitív. Ö korántsem elégszik meg azzal, hogy az eretnekek istenkáromló tagadásával szemben felsorakoztassa az odavágó szentírási helyeket, hanem —elvéhez hűen — igyekszik a szentírási érveket finom dogmatikai érzékkel tudományosan kifejteni. Az ő meggyőződése, mikép „nekünk, kik hivatásunk célját ösmerjiik, kötelességünk, hogy a theologiai bizonyítékokat nem csak felületesen vegyük, hanem hogy az egyes mondatokban, sőt az egyes szavakban rejlő mély értelmet is kutassuk."65) Felhasználja úgy Istentől nyert szellemi mélységét és természetes éleslátását, mint magas bölcseleti képzettségét, hogy a szentírási helyek rejtett mélységeit fölfedje és azok bizonytó erejét az eretnekek szőrszálhasogatásaival szemben minél világosabban kimutassa és kifejtse. Ezt a meggyőződést keltették az ő művei kebelbarátjában, a szintén nagytudású Theologus Sz. Gergelyben, aki műveiről így nyilatkozik: „Ha pedig egyéb fejtegetéseit olvasom... azok arra indítanak engem, hogy ne állapodjam meg a merő szavaknál és azokat nem csak úgy felületesen tekintsem, hanem hogy tovább haladva mélységből-mélysésjbe hatoljak... és minden fénynél új világosságra találjak, míg végre el nem jutok a legmagasabb oromra."66) Ugyanerre a megállapodásra kell, hogy jusson fejtegetéseinek s érveléseinek figyelmes olvasója is. Nem találunk ebben a művében bizonyítékot, melynél bővebben vagy rövidebben, de mindig találó alapossággal mesr nem világította volna annak lényegét és bizonyító erejét, amit már úgy-ahogy rö63 ) passim. 64 ) 65 ) 66 )

Liber de Spiritu Sancto cap. 3. 11. 5. col. 76.; cap. X V I I . col. 143. et Liber de Spiritu Sancto c. 4. col. 78. A—B. et passim. l i b . Sp. S. c. I. n. 2. col 10. B. Greg. Naz. Oratio 43. n. 67. col. 585. B.

vid vázlatomból is kihámozhattunk. Tény, hogy mindez nem történik a skolasztikus theológia hajszálpontosságával és bizonyítékai itt-ott még helyet hagynak furfangos dialektikai ellenvetéseknek, de ez a vita a küzdelem természetéből könnyen megérthető. Náluk nem arról volt szó, hogy érvelésük formája megfelel-e mindenben a dialektika követelményeinek is, hanem befogja-e az istenkáromló hittagadók száját és bebizonyítja-e érvelésük a magasztos tanok igazságát, az ellenvélemény téves, hamis voltát. S itt Sz. Bazil érvelése, mondhatom, mintaszerű. Nem egy bizonyítéka van, melyet a katholikus theológia még ma, 16 század után sem fejt ki ügyesebben, alaposabban. Ilyenek pl. a keresztség formulájából vett fennt vázolt bizonyítéka és Sz. János evangéliumának első fejezetéről tartott homiliája. Azonban logikájának élessége és dialektikájának ügyessége talán még szembetűnőbben jut érvényre ott, ahol érvelése pozitív kifejtése után az ellenfél tagadásával vagy támadásával szemben veszi fel a harcot. Ezeknek a polemikus helyeknek az olvasásánál meglepő világossággal tárul szemünk elé barátja, Naziánzi Sz. Gergely szavainak az igazsága, hogy „azoknak, akik vele vitába keltek, könynyebb lett volna az útvesztőből kijutni, mint az ő bizonyítékainak hálójából kisiklani.67) Theológiai érzékére jellemző az eljárása. Bővebben vagy rövidebben, de mindig hűen vázolja az ellenfél bizonyítékát, hogy feleletének éle és ereje annál világosabban kitűnjék. Azután rendszerint azon van, hogy rámutasson, hol van az ő hamis okoskodásukban elrejtve a tévedés, mint ezt ő maga is világosan írja Eunómius ellen írt könyvének elején: „Törekedni fogok, hogy az istenkáromlást... mesterséges lepleitől megfosztva mindenkinek világosan kimutassam."68) A téves vélemény leleplezése után a Szentírás szavaival bőven bizonyítja annak hamis voltát és saját álláspontjának helyességét. Kedvező alkalommal aztán kihasználva dialektikus ügyességét, dilemma elé állítja ellenfeleit és saját bizonyítékaikkal szorítja őket sarokba és állítja okoskodásuk hamisságát pellengére. így ír ennek a művének második fejezetében: Ők ugyanis bizonyos régi hamis okoskodást használnak, amelyet Aétius, ezen eretnekség feje talált ki, aki leveleiben valahol azt állítja, hogy •.. a különböző elnevezéssel illetett dolgok, természesükben is eltérők."69) „ . . . Amilyen tehát — mondják ők — a szavak viszonya egymáshoz, ugyanolyan az általuk megnevezett dolgok természetének a viszonya is. Már pedig az, „akitől" és az „aki által" eltérnek egymástól, — nem hasonló, tehát a Fiú sem az Atyához."70) Miután az ellenvetés felvetését és annak minden egyes áliítását négy hoszszú fejezeten át alaposan megcáfolta, dato non concesso fölveszi az ellenség pozícióját és Sz. Pál szavaiból: „mert őtőle, őáltala és őbenne van minden" (Róm. 11. «*.) így érvel ellenük: „Ezt a háromr 67

) ) 69 ) 70 ) 6S

246

Gregorius Naz. Oratio 43. n. 23. 1%. P. G. ¡tom. 36. col. 527. B. Contra Eunomium lib. I. n. 1. Mg. t. 29. col. 502. Lib. de Sp. 'S. c. H . n. 4. U. o.

nekik oly fontos kijelentést Sz. Pál itt egy és ugyanazon valakiről mondja éspedig vagy az Atyáról, vagy a Fiúról- Ha az Atyáról, akit ők is igaz Istennek ismernek el, akkor világos, hogy a másutt a Fiúról használt „per quem" = „őáltala" nem tagadja az isteni természetet. Ha pedig az apostol szavait a Fiúra vonatkoztatják, akkor megint világos, hogy a szerintük is isteni természetet jelölő „ex quo" = „őtőle" kifejezést a Fiúról is mondja a Szentírás és nemcsak az Atyáról, amint ők állítják. „így tehát ők — zárja le következtetését a Szent — mindenképen önmagukat ássák alá, a mi álláspontunk pedig ígv is, úgy is megőrzi szilárdságát." Külön szót érdemel Sz. Bazil érvelésének, polemikájának egy másik jellegzetes vonása. Ö maga lelke mélyéig meg volt győződve a krisztusi kinyilatkoztatás szent igazságairól, s lelkipásztori buzgóságtól égve azon volt, hogy azt mások lelkében is érvényre juttassa, hogy a tévedések ködét eloszlassa s így a szent hit igazsága tisztán ragyogjon a Krisztusban újjászületett lelkekben. Ez az apostoli lelkület vezette őt nemcsak korszakot alkotó pásztorális és szociális tevékenységében, hanem tudományos munkásságában is. Ez a szellem lengi át dogmatikus leveleinek és theológiai fejtegetéseinek minden sorát, sőt nem egyszer kifejezett szavakkal is ezt jelöli meg, mint írásainak egyedüli okát. „Ha az emberek — írja Eunómius ellen írt apológiájának bevezető szavaiban —, akik Krisztusnak, a mi Istenünknek és Üdvözítőnknek a nevét viselik, az Evangélium igazságán kívül semmit sem keresnének, hanem megelégednének az apostolok hagyományával és a szent hit egyszerűségével, nem lenne szükséges, hogy szóljunk, hanem továbbra is megmaradnánk abban a hallgatagságban, amelyet kezdettől fogva kiválasztottunk. Mivel azonban most az igazság ellensége... idegen és hiú bölcseségével az isteni Lélek tanításának tisztaságát és egyenességét zavarja és megejtő szólamaival az egyszerűeket félrevezeti, szükséges, hogy mi is .. • eltekintve gyengeségünktől, az Istentől nekünk adott tudás mértéke szerint az igazság védelmére szálljunk és a hazugságot megcáfoljuk."71) Ez az egész tudományos működését átlengő izzó apostoli lelkület magyarázza meg azt a szónoki polemikus mezt, amelybe mélyenjáró fejtegetéseit öltözteti. Ő nem írt csupán csak azért, hogy a tollára vett kérdést világosan megoldja, nála a tudomány nem volt öncél. Sőt nem is csak az értelem meggyőzésére törekedett, hanem igyekezett egyúttal az akaratot is, az egész embert megismerni. Épen ezért fejtegetéseit majdnem mindenütt szónoki lendület jellemzi, mondataiban a lelkipásztor buzgósága lüktet. Ebben a művében is többször megfigyelhetjük, hogy érveinek kifejtése után nyugodt, világos stílusa egyszerre csak ragyogó ékesszólássá magasztosul, ahol hallgatói akaratát igyekszik az előadott igazság elfogadására bírni.72) Nem dagályosság ez nála, sem szónoki képességeinek mutogatása, mint talán Erasmus-nak látszott, hanem a szívében égő felebaráti szeretet 71

) Contra Eunom. lib. I. n. 1. ) Igy pi. c. VI. n. 15.; c. VII. n. 18. — cap. X. num. 26. sub finem. — c. X I . totum., — cap. XX. n. 51. initio. — C. X X I X . n. 75. 72

247

ki-kitörő lángja. Ő nem nézhette tétlenül a körülötte dühöngő vihart, melyben a hívők ezrei szenvedtek hajótörést legdrágább kincsükben — hitükben. „S nem szörnyűbb-e minden tengeri orkánnál ez az Egyházban dühöngő vihar? Ez, amint elsöpörte az atyák szokásait, úgy megdöntötte a hit alapjait s támaszait. Inog itt azonfelül és megrendül minden, mert korhadt az alap, melyre támaszkodik, s egymás ellen támadva, egymást tesszük tönkre. S ha nem ér el téged előbb az ellenség csapása, az fog megsebesíteni, aki segítségedre siet. Ha pedig ez elesik, fegyvertársad támad fel ellened. Innen van, hogy megszámlálhatatlan a hajótöröttek sokasága s azoké, akiket az ellenség támadása merített alá." Nézhette-e nyugodtan a Szentlélektől kirendelt pásztor híveinek romlását és pusztulását? Világos, hogy nem! Habár meg is volt győződve, hogy talán „nem sokat használ a szél ellen kiáltani." s hogy az emberi hangot elnyomja a csődület és a csatazaj, mégis nem hallgatott. S miért? Halljuk az ő szavát: „Itaque propter has omnes causas silendum erat, sed in diversam partém retraxit charitas." A szeretet kényszerítette őt e vállalkozására, A szeretet, „amely nem keresi a saját előnyét, hanem ég a vágytól, hogy az idők és a viszonyok minden nehézségét leküzdje." „Amiért nem is rettentünk meg az ellenség sokaságától — írja ő maga — hanem a Szentlélek támogatásába vetve minden reményünket, bizalommal hirdettük az igazságot." És hogy milyen eredménynyel, igzolja a történelem s elsősorban a halála után három évvel megtartott konstantinápolyi egyetemes zsinat, amelyen fényesen diadalra jutott az eszme, amelynek Sz. Bazil életét és munkásságát szentelte.

A „GLÓRIA" KELET N A G Y A J Á N D É K A Irta : LADOMÉRSZKY BÉLA dr.

Mindenesetre hiányos volna a latin liturgia, ha az ünnepi szentmise elején föl nem csendülne a miséző pap és a hívek ajkán az Angyali Dicsének: a „Glória" fenséges dallama. A görög Egyház a reggeli Istenszolgálat (akoluthia tu Orthru) alkalmával a felderülő világosságért való hálaadásul énekli és nagy doxologiának nevezi a betlehemi angyalok énekéhez fűzött Isten-dicsérő himnuszt. A görög nagy doxologia első része csaknem szószerint egyezik a „Glória" szövegével. Már ez a körülmény is feljogosítja a liturgia-történetkutatóit, hogy a „Glória" eredetét és a latin misébe való bekerülésének okát a görög liturgiában1) keresse. A „Glória" eredetére nézve a középkori liturgikus kútfők tanúskodásai nagyon eltérők. Ezeket a tanúskodásokat négy csoportban lehet összefoglalni. l ) Tanulmányunkban a liturgia szót tágabb értelemben vesszük s értjük alatta az Egyház hivatalos istentiszteletét.

248

1. Alcuin toursi apát2) (t 804) s utána a francia szerzők egész sora, mint Remigius, Honorius, Beleth, a „Glória" szerzőjét Patiersi Szent Hilarius (t 366) püspökben vélik megtalálni. Ez utóbbi szerzők kétségkívül Alcuin tekintélyére támaszkodva vitatják Szent Hilarius szerzőségét Alcuin véleményét igazolni látszik a Codex Vaticanus, amelv a „Glória" szövegéhez ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „S.Hilarii ad missam." 2. í r kéziratot kútfők3) a X I . és a X I V . századból Szent Ambrust (t 397) tartják a „Glória" szerzőjének, aki esti Jézusdicsőítő himnusz gyanánt alkotta a betlehemi angyalok énekéhez fűződő magasztalásokat. 3. III- Ince pápa (t 1216.) megemlíti ugyan azt a véleményt, mintha Hilarius lenne a „Glória" szerzője, ő maga azonban Telesphorus pápának (Szent Péter után a I X . pápa, 125—136 körül) tulajdonítja. „De sacro' altaris mysterio"4) c. munkájában írja, mikép Telesphorus rendelte el, hogv ezt a himnuszt az ú r születésének éjjelén általa behozott szentmisén énekeljék s ő volt az, aki az angyalok szavaihoz a „Glória" többi verseit hozzáfűzte. Clemens Blum S. J. I I I . Ince tanúskodását gyengíteni törekszik azzal, hogy Ince pápa az Álizidori Dekretálesekből merítette értesülését. Ugyanis a Decretales Pseudo-Isidorianae közlik Domini Telesphorus pápa levelét,5) amely elrendeli, hogy „nocte vero sancta Nativitatis Domini Salvatoris missas celebrent et hymnum angelicum in eis solemniter decantent, quoniam et in eidem nocte ab angelis pastoribus est nuntiatus." Azután elmondja a betlehemi éjszaka angyaljelenését. Ugyanebben a levélben rendeli el Telesphorus pápa, hogy az angyali himnuszt a jelzett időben és helyen a püspökök ünnepélyes misében végezzék. Az Álizidori Dekretáselek I I I . Ince pápánál jóval korábbi időkből (IX. század) származnak ugyan, mégsem szolgálhattak neki kútfőül, mert tanúskodásuk nem egyező- I I I . Ince pápa szerint Telesphorus fűzte hozzá az; angyalok énekéhez a „Glória" további szövegét, míff a Dekretáles-ek csak azt tanúsítják, hogy Telesphorus volt az, aki az angvali himnuszt a karácsonyi éjféli szentmisébe beillesztette. Az Álizidori Dekretáles-ek szinte kizárják Telesphorus szerzőségét, mert Telephorus úgy ír a „Gloriá"-ról, mint régebben meglevő, közismert himnuszról. 4. A negyedik csoportba sorozható történeti kútfők szerint a „Glória" nem egy szerző műve, hanem több egyháztanító alkotása. Az Egyház átvette a betlehemi angyalok énekét s kiváló szellemei, nagy egyháztanítók, szentalfcvák6) közreműködésével egy Isten-dÍ2 ) B. F. Albini seu Alcuini operum I X . opp. supposita Lib. De divinis offieiis. Migue, Patr. Lat. Cl. 1247. 3 ) Clemens Blume S. J. Der Engelhymnus Gloria in excelsis Deo. Stimmen aus Maria-Laach. 1907. VII. 45. oldal. ") Lib. I I . cap. 20. Migne Patr. Lat.CCXVII. 810. B ) P. tPIiiisf-hiuá, Decretales Pseudo-Isidorüanae, Lipsifae 1836, 110 oldal. Epístola Telesph. papae. 6 ) Walafxid Strabo. De rebus ecciesiasticisi. Gap. 22. Migne Paitr. Lat. CXIV. 944.

249

csérő, ma.id egy Szentháromság-marasztaló himnusszá bővítette azt. A „Glória" eszerint „az angyalok és az emberek himnusza". Ezen kútfők közül legrégibb a Sevillai Szent Izidor elnöklete alatt 633-ban összeült IV. toledói zsinat tanúskodása. A X V I I I . századig a liturgiatörténet-írók7) Alcuin tekintélye alapján egyöntetűen Hiláriust tartották a „Glória" szerzőjének Bona kardinális8) mutatott rá legelőször, hogy Hilárius nem lehet a szerzője a „Gloriá"-nak, mert már korábbi okmányok is tesznek róla említést. Bona kardinális szerint Telesphorus a szentmise előtt nem a mai „Gloriá"-t rendelte el énekelni, hanem — mint a görög liturgiában ma is tapasztalható — csak az angyalok szavait. A mai „Glória" szövegre csak Symmachus pápa rendeleténél lehet gondolni, ki a Ltiber Pontificalis tanúságé szerint9) elrendelte, hogy a „Glória" in excelsis" himnuszt énekeljék minden vasár- és ünnepnap. Tommasi kardinális10) nem akarja teljesen elvetni Alcuin és követőinek véleményét- Szerinte Hilárius volt az, ki ezt a himnuszt először fordította le latinra s így Keletről Nyugatra plántálta át. Az, újkori szerzők Bona és Tommasi kardinálisok nyomán egyöntetűen tanúsítják, hogy Hilárius csak fordítója volt a „Gloriá"-nak, amelynek eredete Keletre nyúlik vissza. A görög liturgia közelebbi ismerete mellett azonban Keletnek, Telesphorusnak és Hilariusnak a szerepe a „Glória" fejlődéstörténetében más megvilágításba kerül. Sőt úgy látszik, mintha a történeti kútfők összes eltérő véleménye összeegyeztethető volna egy rendszer keretében. Annál is inkább kell ezt megkísérelnünk, mert abból az elgondolásból indulunk ki, hogy a szerzőségre vonatkozó különböző tanúskodások nem lehetnek teljesen alaptalanok. A latin „Glória" a mai alakiában a I X . században található fel először. A szentgalleni Codexben közölt „Glória" szöveg teljesen azonos a maival. Ha azonban a jelentéktelen eltérésektől eltekintünk, a „Glória" legrégibb latin szövegét a V I I . századbeli ú. n. Bangori Antifonariumban, a görög szövegét pedig az A', századbeli Alexandriai Codexben találjuk meg. Ez utóbbiban közölt görög szöveg teljesen szószerint egyezik a ma. is használatos nagy doxologia első részével, tehát a görög szöveg fejlődéstörténete már az V. században lezárult- A latin szöveg még a V I I . század után is, 200 éven keresztül jelentéktelen változásokon ment keresztül. A „Glória" ősformája és eredetére vonatkozólag fontos tájékoztatást nyúit nekünk az Apostoli Constitutiókban közölt reggeli imádság. A Constitutiones Apostolicae11), az őskereszténység legnagyobb egyházjogi és liturgikus szabálygyűjteménye. Szerzőiéül Római Szent Kelemen vallia. Belső érvek azonban bizonyossá te7 ) Lexikon des Kirchenrechts und der römisch-katholischen Liturgie von Andres Müller. Wiirzburg, 1842. Gloria. 8 ) D. Joannis Bona opera omnia, Yenetiis 1752. De divina psalmodia. 9 ) Martene Edmond. De antiquis ecclesiae ritibus, Venetiis 1783. Lib. I . Cap. IV. art. I I I . 10 ) Daniel Thesauri. Hymnol. T. 2. p. 289. " ) Const. Apost. Lib. VII., X L V I I .

250

szik, hogy valójában 380 körül Kisázsiában készült. A Karácsony megünneplésének időpontját u. i. december 25-re teszi, ami csak ekkor lett szokásos. Másrészt az a körülmény, hogy az Isten Fiáról úgy beszél, mint a niceai zsinat előtti atyák, (homousiont nem használ), még korábbi, 325 előtti keletkezési időt tesz valószínűvé.12) Az Apostoli Constitutiókban közölt reggeli imádság kétségkívül a „Glória" legősibb formája. Ebben az időben már ki volt alakulva az őskereszténység hitéletének kerete: az egyházi nap. A hajnali órákban hálaadásul a felderülő világosságért örömmel szállt az Ég felé a hívek Isten-dicsérő szózata. Hasonló magasztalásokat találunk az Apostoli Constitutiókban közölt esti imádságban is, amely arra mutat, hogy a reggeli istenszolgálat, orthros, jellegzetes éneke az őskeresztények liturgikus életében ősidők óta használatos istendicsérő formulákból tevődött össze. Az Apostoli Contstitutiókban reggeli imádság gyanánt közölt szöveg már a reggeli istentisztelet kialakult liturgikus éneke volt, következik abból, hogy Szent Athanáz már mint általánosan ismert himnuszra hivatkozik- „De virginitate"13) című munkájában felhívja a szűzeket, hogy hajnalban ezzel a zsoltárral magasztalják az Urat: „Istenem, én Istenem, tehozzád ébredek virradatkor . . . " (62. zsolt. Ezt a zsoltárt ma is olvassuk az orthorosban.) És a 102. zsoltár szavaival mondják: „Áldjátok az Úrnak minden alkotmányai az Urat; Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön, jóakarat az emberekben. Dicsérünk téged, áldunk téged, imádunk téged... stb." Szent Athanáz minden bizonnyal a reggeli istenszolgálatnál használatos doxologiára gondolt. Kár, hogy uem közölte végig a szöveget- Másrészt azonban ezzel amellett tett tanúságot, hogy a „Gloriá"-nak az Apostoli Constitutiókban közölt szövege már a IV. század közepén közismert volt.14) B^lső érvek is szólnak amellett, hogy az Apostoli Constitutiókban közölt „Gloria"-szöveg a IV. század közepe előtt keletkezett. Az Alexandriai Codexben közölt és a görög liturigában ma is használatos „Gloria"-szöveg, ¡valamint a Bangori Antifonáirium Haitin szövege a 4. versszakot egy Szentháromságot magasztaló, kisdoxologia-szerű záradékkal látja el: „Mindenható Atyaisten, egyszülött Fiú úr Jézus Krisztus és Szentlélek Úristenünk." A Bangori Antifonárium még hozzá is teszi: „et omnes dicimus: Amen." Ez a kis doxologia a megelőző magasztalásokat a teljes Szentháromság dicsőítésére változtatja. Az Apostoli Oonstititiókban közölt szövegben ez a kis doxologia-szerű Szentháromság-magasztalás hiányzik, mi azt igazolja, hogy ez későbbi betoldás. A „Glória" legősibb formája tehát.csak az Atya dicsőségét zengi. A teljes Szentháromság dicsőítésére való kiegészítés a Szentlélek elleni eretnekségekkel szemben folytatott harcok tették szükségessé. Az Apostoli Consti12

) Migne megjegyzése. ) Migne, Patr. Gr. X X V I I I . 276. 14 ) Chrisostomus több homiliájában is tesz említést az angyali énekről, mint hálaadási formuláról: Hom. 1. in c. 6. Is. Hom. 3. in Coloss. Hom. in Math. 13

251

tutiókban közölt „Gloria"-szöveg tehát még a pneumatomachus eretnekség kora előtt keletkezettA fenti érvek, főképen Szent Atlianáz tanúskodása alapján a „Glória" keletkezési korának megállapításában sikerült magunk mögött hagynunk a IV. századot is. A még korábbi kormegállapítások terén azonban már csak feltevésekre szorítkozunk, amelyek azonban valószínűvé teszik, hogy a „Glória" ősi formája már a I I . században is feltalálható. A kereszténység első két századában a keresztény imaélet főkép zsoltárolvasásból és zsoltáréneklésből állott. Imádságukat a zsoltárok, később az újszövetségi Szentírás szavaiból állították öszsze. Teljesen önálló, újszerű imák szerkesztésétől idegenkedtek. Már most elegendő egy pillantást vetni a „Glória" ősi szövegére és megállapíthatjuk, hogy ez az első keresztények korából származik. Úgyszólván minden szavát a Szentírásból, főleg a zsoltárokból kölcsönözte összeállítója. Kezdi a betlehemi angyalok énekével, amely mint hálaadási formula kezdettől fogva használatos volt Természetes folytatása: „Dicsérünk15) téged, áldunk16) téged, imádunk17) és dicsőítünk18) téged . . . " Mindegyik magasztalás egy-egy visszhang a zsoltárok fölszólításából, melyeket az istentiszteletek előtt fölolvastak. A reggeli istenszolgálatot ma. is a dicséreti zsoltárok vezetik be- A zsoltárok kifejezésmódjából van kölcsönözve az Apostoli Constitutiók „Gloria"-szövegének 6. versszakában olvasható Istenjelző: „a Kerubon ülő". Később, mikor az 5. versszaktól kezdődőleg a Fiúisten dicséretére változott a magasztalás, mely a kezdetben csak az Atyához irányult, ezt a jelzőt is felváltotta az Apostoli Hitvallásban vallott kifejezés: „ki ülsz az Atyának jobbján". A „Glória" legelső szövegét tehát már az első századokban állították össze, amikor a zsoltárok szinte egyeduralkodók voltak az imaélet terén. Több jel mutat arra, hogy a II. század közepe előtt egy ősi liturgikus ének volt használatban, amit különféle alkalmakkor használtak fel s amiből az angyali ének hozzáadásával a „Glória" keletkezett. Ennek az ősi imaformulának a motívumai csendülnek ki Szent Polykarp szmirnai püspök mártír aktáiból. Vértanúsága előtt (155-ben) a Mindenható Úristenhez, a nagyonszeretett Jézus Krisztus Atyjához19) fordult könyörögve s elsorolva a tőle nyert jótéteményeket, hálatelt szívvel kiáltott fel: „Ezért és mindenekért dicsérlek téged, áldlak és dicsőítelek téged."20) Még több nyomát találjuk ennek az ősi formulának az ősegyház liturgiájában. Az orthrosban találunk hasonló magasztalásokat: „Dicsérjük, áldjuk, imádjuk az U r a t . . . " A szentmise liturgiájában az áldozati Bárány imádására 15

) Laudate Dominum. Ps. 148—150. ) Benedieite opera Domini Dominum... Ps. 102. 17 ) Yenite adoremus . . . Ps. 74. 18 ) Semen Jacob glorificate cum. Ps. 21, 24. 19 ) Y. ö. az Apostoli Const. Glória-szövegét: „Pantokratos Kyrie ho Theos, ho Patér tu Christu." 20 ) Y. ö. az Apostoli Const. Gloria-szövegét: „Ainumen se, eulogumen se, doxalogumen se." Const. Apost, lit. V I I I . cap. X I I I . 16

252

hangzik föl hasonló magasztalás: „Téged éneklünk, téged áldunk, néked hálát adunk Urunk; és imádunk téged Istenünk." A 7. versszak befejező szavai is előfordulnak a görög szertartású szentmisében: „Egy a szent, egy az úr Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére, Amen."21) A latin „Glória" ezen záróversszakában első tekintetre felismerhetjük a görög liturgikus imák zárókönyörgését, az ú. n. ekphonesist vagy fennhangot, ami mindig a „hoti" = mert kötőszóval kezdődik. Ilyen fennhangok: „Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön örökké, Ámen." Vagy: „Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk..." stb. Az Apostoli Constitutiók „Gloria"-szövege végén is van ilyen ekphonesis, mégpedig a mostaninál tökéletesebb formában: „Mert te vagy egyedül szent, te egyedül Ura Jézus Krisztusnak, minden teremtett természet Istenének, a mi Királyunknak, aki által legyen neked dicsőség, tisztelet és imádás." Ez, a záró ekphonézis két körülményre hívja fel a figyelmünket. Először arra, hogy a „Glória" ősi formája valóban egy görög liturgikus imádság volt, a legősibb keresztény ókorból. Másodszor arra, hogy egységes imádság volt. Tehát nem két imádságból tevődött össze, mint azt a liturgiatörténet-írók vitatják22) abból a tényből kiindulva, hogy a 4. versszakasznál a IV. század után kiképződött kis doxologia egy külön imádság befejezője akart lenni. A görög liturgia ilyen befejezést nem ismer. Döntő érv volt az ősi „Gloria"-szöveg I I . századbeli keletkezése mellett a Liber Pontificalis23) (úgyszintén I I I . Ince pápa és az Álizidori Decretáles-ek) tanítása, mely szerint Telesphorus pápa határozta el, hogy az angayli himnusz: „Glória in excelsis Deo" mondassék. Nem tartható fenn az a vélemény, amit I I I . Ince pápa tesz magáévá, hogy Telesphorus lett volna a „Glória" tulajdonképeni szerzője. A Liber Pontificalis és az Álizidori Dekretales-ek ezt a feltevést nem igazolják. De nem tarthatók fenn már azért sem, mert — amint láttuk — a „Glória" eredete a görög egyház liturgikus életében keresendő. Telesphorus pápának tehát- csak annyi szerepe volt a „Glória" felődéstörténetében, hogy a görög zsolozsmából átvette a latin szentmisébe. A liturgiatörténet-írók azonban nem tartják Telesphorus szerepét döntő fontosságúnak a „Glória" korának meghatározásánál. Szerintük Telesphorus csak az angyalok énekét írta elő a karácsonyéjjeli szentmise elejére. Előtte u. i. Szent Jakab apostol liturgiája állott, melynek az elején háromszor mondja a miséző pap minden hozzáadás nélkül Szent Lukács evangelista angyal-énekét. ^ Azok után azonban, hogy a. „Glória" ősformáját a I I . század első felében már megtaláltuk, feltehető a kérdés: miért ne gondolhatnánk Telesphorus pápa rendeleténél a „Glória" teljes ősi szöve21 ) Az Apostoli Const. is közli ezzel a hozzátoldással: „ . . . eulogétos eis tus aionas. Amén." 22 ) Cl. Blume S. J. i. m. 53. oldal. 23 ) Liber Pontificalis ed. Duehesnc, Parsi 1886 I. 129.

253

gére? Ezt a feltevést a görög liturgikus élet közelebbi figyelembevétele mellett alá is tudjuk támasztani. Amint látjuk, a „Glória" az ősegyház reggeli imádságából fejlődött ki. Az egyházi nap kialakulása után ez; a reggeli imádság nagy doxologia néven lényeges része lett a reggeli istenszolgálatnak.24) Amikor a nap első sugarai kezdenek feltűnni, a pap felszólítja a híveket Isten magasztalására, aki a nappal világosságát derítette fel reájuk. A hívek ajkán pedig válaszként felhangzik a nagy doxologia ősrégi szövege. Még nagyobb jelentősége volt ennek a szertartásnak karácsony éjjelén, melyet a régi pogány Napkultusz ellensúlyozására rendelt el az ősegyház. A görög egyház karácsony éjjelén nem szentmisét végez, hanem az éjféli istenszolgálatot összekötve az orthrosszal. A hajnal pírja kezd derengeni az ég alján az, emberiség napjának: Krisztusnak felragyogását az emberiség égboltozatján. A görög Telesphorus pápa leikét bizonyára mélyen megragadta ez a fönséges lelki élmény s azért volt első dolga a Nyugaton szokásos éjféli szentmisébe is bevezetni a „Gloriá"-t. Telesphorus rendeleté tehát nemcsak az angyalok énekére vonatkozott. Nem vehette indító példa gyanánt Szent Jakab liturgiáját, mert annak elején az angyalok éneke csak mint a pap csendes, előkészítő imája szerepel s háromszor hangzik fel, amit bizonyára Telesphorus pápa is elrendelt volna. Hogy Telesphorus pápa az orthroszból vette át a „Gloriá"-t, onnan is következtethető, hogy régi végzési módja a nagy doxologia végzési módjához hasonlít. Az orthrosban a pap a nép felé fordulva szólítja fel őket a világosságot árasztó Isten dicsőítésére. Azután az oltár felé fordulva énekli a doxologiát. Hasonlóképen rendelkezik a V I I I . században az Ordo Eomanus I.25) „A Kyrie eleison elvégzése után a főpap a nép felé fordul s elkezdi a „Gloriá"-t. Majd rögtön visszafordul Kelet(az oltár) felé, míg csak a „Glória" véget nem ér." A „Glória" keletkezési korának meghatározása után röviden felvázolhatjuk annak fejlődéstörténetét. A „Glória" — Angyali dicsének mindkét elnevezését és létezését a betlehemi angyalok énekétől vette. Eredete tehát visszanvúlik az első karácsonyi éjszakába. Sőt egyes liturgiatörténet-írók felteszik,26) hogy az angyalok nem teljesen új himnuszt énekeltek, hanem az egyszerű arámi pásztorok előtt is ismeretes régi éneket, miben az emberiségnek a Messiás utáni mélységes vágyakozása volt kifejezve. Az angyalok énekét átvette az ősegyház, még pedig mint hálaadási formulát.27) így Nagy Szent Gergely az angyalok énekének szavaival gratulál Anastásius püspöknek, hogy az antiochiai székbe visszakerült.28) Keleten megmaradt mindvégig hálaadási formulának nagy doxologia név 24

) ) 26 ) 2T ) 2S ) 25

254

Jac. Goar. Euchologion seu Ritule Graecorum, Lutetiae Parisiorum 1647. Ordo Romanus I. n. 91. Migne Patr. Lat. L X X V I I I . 942. Gl. Blume i. m. 43. old. Mittle Lib. V. ep. 39. S. Gregorii Magni Epistolarum lib. XEII.

alatt.29) (Szemben a kis doxologiával: Glória ét Filio etc., melynek eredete szintén visszanyúlik az apostoli atyák koráig.)30) A keleti szentmise liturgiájába soha sem került bele. Azt már láttuk, hogyan bővült ki az angyalok éneke egy, kezdetben csak az Atyát, később a teljes Szentháromságot magasztaló himnusszá. A IV. század után a nagy doxologia tovább bővült az apostoli hitvallásból és a zsoltárokból vett gondolatokkal, míg a latin „Glória" ma is csak 7 versszakból áll. Az Alexandriai Codex már ezt a meghosszabbított doxologiát hozza. A nagy doxologiának ez a későbbi időből származó I I . része minden bizonnyal egy másik ősi liturgikus imából származott. Erre enged következtetni, hogy a heszperionban mondani szokott esti imádság: „Add Urunk, ho£rv ez estén minden bűntől megőrizzük magunkat..." végig azonos a nagy doxologia recitativ szövegének utolsó részével.31) Ez a rész volt hatással a „Te Deum" kialakulására, amelynek szerepe a latin egyházban azonos a nagy doxologia szerepével. A nagy doxologiának a latin szentmisében használatos első részét: a „Gloriá"-t — mint láttuk — Telesphorus pápa ültette át Nyugatra, Rendelkezése értelmében korácsony éjjelén és csak a püspöki misében énekelték. Symmachus pápa (498) már minden vasárnapra és a mártírok napjára is előírja, de mint a Sacramentarium Gregorianum tanítja, még mindig csak a püspöki misében. Calyxtus32) pápa már az apátokra is kiterjeszti a „Gloria"-éneklés jogát.33) Nyugaton a szentmisén kívül énekelték a laudesben (Regula s. Benedicti) és a nyilvános hálaadásoknál is.34) Később a zsolozsmában és a nyilvános hálaadásoknál kiszorította a „Gloriá"-t ikertestvére, a „Te Deum", mely már legkésőbb a VI. század elején — miként ezt Arlesi Caesarius és Arlesi Aurelianus irataiból tudjuk — a matutinum himnuszaként szerepel. Innen ered az a mai nap is fennálló szokás, hogy a „Te Deum"-ot a matutinumban azokon a napokon mondja a íatin egyház, amikor a szentmisében a „Glória" szerepel.35) Hátra van még, hogv megvilágítsuk Szent Hilarius szerepét a „Glória" fejlődéstörténetében. A liturgiatörténet-írók jelenlegi állásfoglalása szerint Hilarius volt az, aki latinra lefordította és Nyugatra átplántálta a „Gloriá"-t. A megelőzők szerint azonban ezt a 29 ) Ernestusi Julius Kimmel: Libri symbolici Ecel. Orientális, Jenae 1483. 209. oldal. 30 ) Lonovics: Népszerű egyházi archeologia. Pesten, 1865. 31 ) Azzal, amelyet a köznapi orthrosz végén és az esti zsolozsmában — apodipnon = completorium — kevésbbé ünnepélyesen, olvasva szokott végezni a görög egyház. Lásd: Dicsérjétek az Úr nevét... Zsolozsmakönyv, Miskolc, 1936. 137—138. lap. 32 ) Martene Edm. i. m. 33 ) Micrologus szerint 1090-ben imár a papok is mondhatták ünnepnapokon. V. öt Tompa László: Institutiones de sacris Chriatianomm ritibus. Fosonii, 1785. 253. 1. 34 ) Toursi Gergely Szent Márton csodáiról írott. II. könyve elbeszéli, hogy amikor a nép látta a csodákat, az angyalok énekét énekelték hálaadásul. 35 ) Katolikus Lexikon. Glória címszó.

255

szerepet Telesphorus pápának kell tulajdonítanunk. Milyen szerepe lehetett tehát Hilárius püspöknek a „Glória" fejlődéstörténetéhen? A liturgikus kútfők tanulmányozásánál feltűnik, hogy a „Glóriádnak a galliai egyházakban a szentmisében való használatára nézve nincsen régi tanúskodás. Hispániában mozarab ritus szerint Etherius püspök tanúsága szerint már régen énekelték.36) A lateráni egyházban való használatára vonatkozólag van több /tanúskodás^ De hogy a galiai egyházakban Hilárius kora előtt a szentmisében használatos lett volna, arról nincs eredeti kútfő. Adva van tehát a feltevés, hogy Hilárius volt az, aki a galliai egyház számára is elrendelte a „Glória" éneklését. Lehet, hogy közvetlenül Keletről hozta, amikor 360-ban Keletről visszatért Galliába. A „Glória" tehát sok imádságos lélekben talált visszhangra, sok kézben fordult meg, amíg az angyalok énekéből a mai alakjáig fejlődött s amíg Kelet liturgikus életéből átjuthatott a latin szentmisébe. Külön szerzőjéről nem beszélhetünk. Tulajdonképeni szerzője valóban az az emberi szellem volt, az az Isten dicsőségét kereső vallásos lelkület, amely Kelet liturgiájában olyan gazdagon és szinpompásan nyilatkozott meg.

SZENT J A K A B APOSTOL LITURGIÁJA A keleti egyházban ma használatban levő liturgia Aranyszájú Szent Jánostól származik, a IV. századból. Ennek legrégibb ismert szövege az ú. n. Barberini-másolat a V I I I . századból való s amely később több toldalékkal bővült. Az Aranyszájú Szent János-féle liturgiának ma használatos formáját Philotheos konstantinápolyi pátriarka hagyta jóvá a X I I . században. Ezt a formát vezette be Oroszországban is Cyprián metropolita s ezen időtől fogva lénveges változtatás nem ie történt rajta. Legújabban a paleoszláv rítusú püspököknek 1929-ben Rómában tartott közös értekezlete eszközölt uniós szempontból nem szerencsés változtatást rajta azzal, hogy az ú. n. epiklézis előtti háromszoros invocátiót (Uram, aki Szentlelkedet...) kihagyta. Aranyszájú Sz. János liturgiájának alapja Nagy Sz. Vazul (Bazil) liturgiája volt, amelyet eredeti formájában ma csak 10 alkalommal végez a Keleti egyház egy évben. A két liturgia külső berendezése azonban ugyanaz. Szent Vazul, aki szintén a IV. században állította össze a liturgiát, Sz. Jakab apostolnak, az Úr rokonának ősi liturgiáját vette alapul, amely a jeruzsálemi egyházban volt használatos. Szent Jakab liturgiája különben az összes jeruzsálemiantiochiai liturgiák alapja, amelyből fejlődtek a konstantinápolyikappadociai liturgiák, a Nagy Sz. Bazil-féle liturgia és Sz. Gergely örmény liturgia is. Sz. Jakab apostol liturgiája a kereszténység első évtizedeibe nyúlik vissza. Ez sem őrlődött meg eredeti formájá36

256

) Martén Edm. i. m.

ban. Nagyon hasonlít a II. századból származó ős abesszin liturgiához. Aranyszájú Sz. János liturgiájának bevezetésével fokozatosan visszaszorult s jóformán esak a jeruzsálemi egyházban maradt meg, ott is csak a nagyobb ünnepeken. Az orosz egyház Konstantinápolyból abban az időben kapta a kereszténységet, amikor már Sz. Jakab liturgiája onnan kiszorult, így el sem jutott Oroszországba s a többi szláv területekre, amelyeket ugyancsak Konstantinápolyból nyerték a kereszténységet. A X I I I . század utá:». a jeruzsálemi patriarkátusból is kiszorult ez a liturgia s^csak egy évben egyszer, szerzőjének, az első jeruzsálemi patriarchának ünnepnapján végeztetett. Egyes ázsiai keleti egyházak, — pl. a monofiziták, a szír jakobiták — amelyek az egyetemes egyházzal való közösséget megszakították, a V I — V I I I . században bizonyos változtatással újból bevezették Szent Jakab liturgiáját. A X X . század elején itt is megszűnt eme liturgia végzése és lassacskán feledésbe is ment. Nemrégen Timotheus, az új jeruzsálemi patriarcha elrendelte a liturgia végzését s így kb. 35 évi szünetelés után ismét, végzik a Sz. Konstantinról és Sz. Ilonáról nevezett kathedrálisban Sz. Jakab liturgiáját. Ez a végzés azonban a keresztény őskor egyszerűségével megy végbe. A patriarcha maga végzi a liturgiát, de nem használ két- és háromágú gyertyát (dikerion, trikerion), nem visel mitrát (koronát), sem mellkeresztet és panagiát. (A keleti püspök pektoráléja, az Üdvözítő vagy az Istenszülő képével, amelyben ereklye van.) Csak két presbyter és két diakónus koncelebrál vele. A liturgia a „Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek" kezdetű imával kezdődik, amely meglehetősen hosszadalmas hitvallás a Szentháromságról. Ezt az imát maga a patriarcha mondja az oltárnál. A diakonusok az egész mise alatt az ikonosztázion (képállvány előtt, a nép felé fordulva állnak. Az oráriont keresztalakban viselik s azok mondják az ekténiákat (a mise litániás — párbeszédes — részeit). A kis bemenet (körmenet) alkalmával azok viszik a Szentírást (nemcsak az evangéliumot, mint nálunk, hanem az apostolok iratait és az Ószövetséget is). A körmenetet az említett ének alatt végzi a patriarcha. A „háromszorszent" (trisagion) ének alatt a patriarcha és a presbyterek a templom hajójában levő trónushoz mennek. A patriarcha arccal nyugatra fordulva ül trónusán s mellette két kisebb széken ülnek a presbyterek. A templom közepére három analogiont (könyvállványt) állítanak: az egyikre az evangéliumot, a másikra az apostolok iratait, a harmadikra pedig az Ószövetséget helyezik. A diakónus először az ószövetségi jövendölésekből olvas,^ azután következik az evangélium, majd az apostoli szakasz olvasása. Aztán a patriarcha a trónusról szentbeszédet mond. Ezután a keleti liturgiában megszokott szép kerubének helyett a „Hallgasson minden teremtmény" kezdetű ének következik, amely Sz. Vazul liturgiájában nagyszombatra van előírva. Az ének befejeztével az előkészületi oltárról körmenetben viszik az oltárra a felajánlott színeket. Az egvik presbyter befödetlenül viszi a diszkoszt (patena), amelyen a bárány (agnus), a proszforából kivágott (kovászos ke257

nyér) kereszttel és Krisztus Urunk nevének betűivel ellátott középső része, a másik presbyter pedig a kelyhet ugyancsak befödetlenül. Csendben, minden ima és ének nélkül mennek a királyi ajtóhoz, ahol a patriarcha elveszi tőlük a sz. ajándékokat és ezt az, imát mondja: „Isten, mi Istenünk, ki leküldötted a mennyei kenyeret../', úgy amint ez Aranyszájú Sz. János és Nagy Sz. Yazul liturgiájának előkészületi részében is fel van véve. A sz. liturgia kánonja előtt a papok az oltárnál ezt éneklik: „Magasztaljátok velem az Urat", amire az énekesek ezt felelik: „A Szentlélek száll te reád..." Meghatók a további párbeszédes részek is. így pd. a patriarcha eme szavai után: „Igyatok ebből mindnyájan . . . " a presbiterek háromszor éneklik: „A te néped, a te egyházad könyörög hozzád", amit a nép így folytat: „Mindenható Űr Istenünk, könyörülj rajtunk". Ezt éneklik a keleti liturgiák „Téged éneklünk" kezdetű verse helyett. Az átlényegülés után a patriarcha csendes imát mond az egyházért, amely alatt a jelenlevők többször ezt ismétlik: „Emlékezzél meg Urunk Istenünk..." Ugyanezt éneklik a Bold. Szűz tiszteletére mondott (kiváltképen a legszentebb...) felhívására is. A Sz. Jakab apostol liturgiájának legelső szertartása egyhangúbb, mint a később kifejlődött liturgiáké, inkább a bensőséges elmélyülés jellemzi. Az eucharisztikus kánon alatt ebben is többször megáldja a színeket a patriarcha. Sz. Jakab liturgiájának nincs a mai értelemben vett előkészülete (introitus). Csak egy proszforát használ fel benne a miséző (eleinte 5 kenyér két használt). Ezek a változások a V I I — V I I I . századból erednek. A püspöki ruha egyszerűsége (csak feloniont használ a dalmatikához hasonló szakkosz helyett) is jobban megfelel az; őskeresztény időknek, mert a patriarehák is csak a X I I . század körül kezdték használni a szakkoszt, a püspökök pedig csak a X I I I . században. A mitra (korona) előbb, már a X I . században is használatos volt. Az egyszerű külsőségek mellett is hosszú (2 óra) ez a liturgia, amelynek végeztével a patriarcha liturgikus ruhájában harangzúgás közepette vonul el papságával rezidenciájába, ahol az egyházi ruhákat letéve, a papság ünnepi jókívánságait fogadja. Garduer Fülöp orosz szerzetes-főnök, aki jelen volt az első megújított liturgián, az ógörög szöveget paleoszláv nyelvre fordította le, amely szerint ez évben először végezték a belgrádi Szentháromság templomban, ahol az orosz és szerb papság is megjelent, paleoszláv nyelven Szent Jakab apostol liturgiáját. (Apostolát

258

után:

ár. Sz.)

KRÓNIKA

B Á N Y A Y J E N Ő ARANYMISÉJE Bányay Jenő nagyprépost, pápai prelátus, a hajdudorogi egyházmegye káptalani helynöke folyó hó 27-én mutatta be aranymiséjét az egek Urának Máriapócson P. Dudás Miklós dr. 0. S. B. M. manuduktorsága mellett, teljes csöndben és visszavonultságban. A jubiláns 1865-ben született Hajdudorogon, János és Zombory Amália szülőktől. Középiskoláit Ungváron, Lőcsén és Egerben végezte, theologiai tanulmányait az ungvári és esztergomi szemináriumokban folytatta és a budapesti egyetemen fejezte be. 1888-ban áldozópappá szenteltetvén, 1896-ig Rákászon, Ugocsa megyében nyert alkalmazást mint s. és h. lelkész, 1896-tól pedig 1914-ig a máramarosi középiskolákban működött hittanári minőségben. 1914-ben I. Ferenc József apostoli király a hajdudorogi egyházmegye kanonokjává nevezte ki, s X I . Pius pápa 1928-ban nagypréposti, 1929-ben prelátusi rangra emelte őt. Sokoldalú elfoglaltsága mellett nagy gondot fordított az egyházi irodalom és szónoklat kultiválására is. A gör. kath. folyóiratokban, szaklapokban és naptárokban évtizedeken át megjelentek sorozatos közleményei, a budapesti gör. kath. templomban is többször hallhattuk rádiós szentbeszédeit és a különféle egyházi és világi ünnepségeken gyakran elhangzottak alkalmi szónoklatai. Tevékeny részt vett az eucharisztikus világkongresszuson és a Szent Jobb tiszteletére rendezett ünnepségeken. Mint az egyházmegyei cenzúrabizottságnak, az orsz. gör. kath. tanítóegyesületnek, a kántorképesítő bizottságnak elnöke, Szabolcs vármegye törvényhatóságának örökös tagja, az egyházmegyének 24 éven át főtanfelügyelője, a Turáni Kör kaszinói elnöke, a Nemzeti Hitelintézet igazgatósági tagja jelentékeny kulturális, gazdasági, társadalmi és közhasznú tevékenységet fejt ki. Általában elmondhatjuk, hogy Bányay Jenő a letűnt félszázadot szakadatlan munkásságban töltötte el, mely a folyó évben érte el tetőpontját, amikor mint káptalani helynök és ezidőszerinti Ordinarius az egész egyházmegyének gondját viseli és ügyeit intézi. 259

A Szent Bazil-rend atyái és a máriapócsi hívek meghatódott lélekkel vettek részt magas vendégük aranymiséjén. A jubiláns főpappal együtt imádkoztak a könnyező Szűzanyához, hogy esdjen ki számára az egek Urától sok kegyelmet, erőt, egészséget és még számos boldog évet, hogy még sokáig folytathassa áldásos apostoli tevékenységét Isten dicsőségére és az elárvult egyházmegye felvirágoztatására.

MILYEN L E G Y E N A M A G Y A R UNIÓS EGYESÜLET? Az itáliai uniós egyesület, amely nekünk is mintául szol-

gálhat. (Ass. Cattolica Italiana per L'Oriente Cristiano.)

A magyarországi uniós mozgalom megindulásától kezdve öt év óta állandóan sürgetjük, hogy a Pápa szándékai szerint hazánkban is megalakuljon egy országos uniós egyesület. Az európai államokban nagy sikerrel működő uniós-egyesületek munkakörét többízben ismertettük. Főszerkesztőnk „Eucharisztia — Unió" című füzetében névszerint is ismertette azokat, sőt a legilletékesebb helyen is közölte adataikat s mégis magas egyházi körökből kapjuk a hírt, hogy ezen egyesületek nálunk ismeretlenek. Ezen egyetemes katholikus szempontból érthetetlen hiányon kívánunk segíteni jelen számunkban, amikor nálunk is mintának vehető olasz nemzeti uniós egyesület szervezetét és működését részletekben ismertetjük. Az adatokat Mons. Dott. Domenico Panciera, Uno Sguardo All'Oriente Cristiano (Saggio di Studio con illustrazioni.) Rómában 1938-ban megjelent legújab művéből vettük. Az itáliai asszociáció, amelynek patronátusát Helena olasz császárné és királyné vállalta el, Palermóban, az italo-albán szemináriumban székel és Luigi Lavitrano palermói bóboros-érsek elnöklete alatt működik, akinek helyettese Marcello Mimmi bari-i lat. szert. kath. érsek. A nemzeti uniós- tanács tagjai az olasz élet legkiválóbbjai. A tanácstagok között van 5 megyéspüspök, Nicolo Orsini olasz herceg, sok egyetemi tanár, közöttük Agostino Gemelli, a milánói katbolikus egyetem rektora. Helyet foglalnak benne Wenezia, Umbria, Puglie, Liguria, Sicilia, Toscana, Beneventano, Campania, Calabria tartományi delegátusai. A titkári teendőket Dott. Papas Gaetano Petrotta, a palermói ecetem professzora látja el. Az egyesület alapszabályainak első pontja, hogy az, X I . Pius pápa „Rerum Orientalium" kezdetű apostoli levelének inspirálása folytán, oly célból létesült, hogv közreműködjék az elszakadt keletieknek az Egyházzal való újraegyesülésében. A második pont szerint az egyesület égi pátronája a Boldogságos Szűz Mária és Csodatevő Szent Miklós, akinek ereklyéi Bariban nyugszanak. Az egyesület feladata: a) A keresztény Keletre vonatkozó ismeretek terjesztése és mindazon problémák tanulmányozása, amelyek 260

az elszakadt keleti keresztény testvéreknek az Egyházzal való újraegyesülését szolgálhatják. b) További célja, a keleti liturgikus ismereteket terjeszteni, keleti kurzusokat rendezni és imádkozni Kelet újraegyesüléséért. c) Terjeszteni, segélyezni és fönntartani a katholikus apostolság műveit, melyek Kelet megsegítésére létesültek és elősegíteni Itália szemináriumaiban a keleti ritusú papok kiképzését. Az egyesület tagja lehet minden egyházi és világi katholikus egyén, aki az egyesületet támogatni kívánja s aki a szent cél érdekében bizonyos áldozatot is hajlandó hozni. Minden városban, ahol legalább 15 tag iratkozott be, megalakulhat a Keleti-Kör, mely az illető hely ordináriusától nyeri a jóváhagyást és az országos elnöktől a megerősítést. Minden egyházmegye püspöke kinevez egy delegátust, aki az egyesület tanácsában képviseli az egyházmegyét. Az egyházmegyei delegátusok gondoskodnak arról is, hogy az egyes paróchiákon is működjék az uniós gondolat. Ezeken kívül Itáliának minden tartománya küld egy delegátust. Az egyházmegyei és parochiális megbízottaknak kötelessége gondoskodni arról, hogy az egvesület égi pátronusainak ünnepei fényesen illessenek meg. Minden évben megbeszélést tartanak az egyházmegyei, tartományi és parochiális megbízottak, minden két évben pedig Keleti hetet rendez az egyesület. Ilyen mederben kellene folynia a magyar uniós egyesületek munkájának is, ha annak létrejövetele jelen határozott kezdeményezésünk és a Nagyméltóságú magyar Püspöki Kar teljes bizonvossággal várt hathatós és határozott támogatásával életre kelhet és belekapcsolódhatik a pápa szándéka szerint már az egész világon folyó uniós munkakörbe, amelyből a magyar láncszemnek hiányoznia semmiképen sem szabad. A megalakulásra, a munkakörre, székhelyre, szóval az új egyesület szervezetére vonatkozólag: indítványokat, hozzászólásokat kérünk! «

Az uniós egyesület megalakításának kérdésével különben a folyó évi október 4-én tartott őszi püspöki konferencia is foglalkozott. A püspöki kar véleménye szerint az Országos Uniós Egyesület megalapítására irányuló mozgalom elindításához elegendő a saját Ordinárius

engedélye. A

többi Ordinárius

szívesen fogja

körlevélileg

ajánlani, örömmel közölhetjük a K. E. olvasóival, hogy Papp Antal c. érsek úr Ő Nagyméltósága a hercegprímási irat nyomán már meg is adta a szükséges engedélyt s ezzel a munka meg is indult. Isten kegyelme s a Bold. Szűz pártfogása által reméljük, hogy az új év első napjaiban már a megalakulás tényéről adhatunk értesítést s ezzel teljesen beleállunk az Őszentsége legszebb óhaját teljesítők hatalmas phalanxába.

— AZ EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS sikere — mint a K. E. olvasói előtt ismeretes — nemcsak általános magyar és katholikus szempontból volt elsőrendű, de páratlan s úttörő sikerű volt görögkatholikus és általában keleti egyházi szempontból is. Az egyesült keletiek szívét valami eddig soha nem érzett öröm töltötte be, mikor szertartásainkat teljes pompájukban kifejtve látták főleg a három nagy reprezentatív alkalommal, a hajdudorogi és munkácsi egyházmegye miséjén és a kongreszus egyik legpompásabb ünnepségén, a bazilikában tartott reprezentatív görög liturgián. Kifejezhetetlenül jó hatást tett a pápai követnek személyes megjelenése és szereplése nemcsak reánk, de az orthodox keletiekre is, kik ebben saját egyházi szokásaik megbecsülését é- kitüntetését is látták. Uniós szempontból nagyjelentőségű volt a keleti sectiogyfílés, hol az egyesült keleti egyházaknak úgyszólván minden csoportja aktiv szerephez jutott. Mindezen keleti jellegű ünnepségnek eszméje és megtervezése a Keleti Egyház szerkesztősége köréből indult ki. Főszerkesztőnk, Szántay-Szémán István p. prelátus, a jeruzsálemi Szent Sír-Rend lovagja volt az, ki költséget és fáradságot nem kiméivé járt, kopogtatott, kért, követelt, agitált, lelkesített és dolgozott, hogy Kelet és Nyugat határán az eucharisztikus kongresszus Kelet és Nyugat testvéri ölelkezésévé, egybeforradásának kezdetévé legyen. Ennek a nagy munkának elismerése volt az az irat, melyet a kongresszus főbizottsága nevében Serédi Jusztinián dr., Magyarország bíboros hercegprímása még a nyár elején intézett főszerkesztőnkhöz a következő szöveggel: „Pro laboribus, quosi X X X I V . Congessus Eucharistici Internationalis gratia susceperat, nempe: pro decore et augmento cultus Christo in SS. Eucharistia praestandi; pro dignitatis virtutisque Ecclesiae militantis exaltatione; pro unitatisi Christi fidelium grandiosa demonstatione; pro cultus divini animis populi nostri pro-

262

funda intimatione; pro omnibus,, quae conciliis, curis, obsequiis, auxiliis, servitiis; conaminibus, patientia,, hospitalitate, erga omnes humanitate; atque dis.ciplina praestiterat et una simul etiam Patriae causam promoverat: ex intimis anima gratias agit Budapestini, Sollemnitate Corporis Xti a. 1938. Justinianus card. Serédi s. k. princeps-primas Regni Hungáriáé Archiepiscopus Strigonieniss." Hasonló okiratot kapott a munkában intenziven részes Krajnyák Gábor dr. tb. kanonok, budapesti parochus is. — Papp Antal c. érsek, apostoli kormányzó úr Ő Nagyméltósága pedig ugyanezért, valamint az uniós törekvések élesztgetése, intenzív propagálása és az érdekében kiejtett nagystílű irodalmi tevékenység elismerése gyanánt Szántay-Szémán István dr.-t a miskolci .'-postoli kormányzóság archibresbyterévé nevezte ki. Az archipresbyteri meüóság felújítása egyháztörténelmünk szempontjából is fontos mozzanat. E címet eddig is viselték, mint puszta címet, székeskáptalanaink nagyprépostjai, szertartási előírások szerint fölavatott archibresbyterünk azonban már hosszabb idő óta nem volt egyik egyházmegpében sem. A fölavatást a főpásztor október 28-án végezte házi kápolnájában, ünnepélyesen átadván méltóságának külső jelvényét, az epigonátiont. — Ugyanakkor áldotta meg és avatta föl Papp Antal c. érsek, ap. kormányzó úr Zapotoczky Igor Konstantin tb. kanonok, pápai kamarás, abaujszántói esperest is, kit sok évi és az egyházi élet sok ágazatában kifejtett buzgó szolgálata elismeréséül tb. archimandritává nevezett ki, szintén egy nálunk már-már feledésbe ment — bár Keleten ma is élő — egyházi méltóságot újítván föl az érdemes egyházi férfiú s a K. E. támogatója és tevékeny munkatársának kitüntetésével. — A GÖR. KATH. HITTAN tanításának speciális szempontjairól tartott előadást Kozma János püspöki tanácsos hittanár a miskolci kir. kath. „Fráter György'' gimnázium tanári karának folyó tanévi első módszeres értekezle-

tén. Részletesen kimutatta azokat a különbözőségeket, melyeket az egyes osztályok tananyagának feldolgozásánál kidomborítani szükséges s részletesen foglalkozott a szertartástan és egyháztörténelem tanításával, mint amelyekben a hitoktatás a gör. kath. jellegének ki kell domborodnia. Az előbbinél a ..szentek közösségébe" való intenzív bekapcsolódást az utóbbinál a keleti egyház történetének bővebb ismertetésének szükségét hangsúlyozta. Az élénk érdeklődéssel kisért előadás értékes diszkusziókra szolgáltatott alkalmat. — AZ A M E R I K A I INDEPENDENSEKNEK az Egvház kebeléről való leválása — fájdalommal kell megállapítanunk — befejezést nyert. A Takácspüspök egyházmegyéjéből kivált 59 egyházközség 75.000 hívővel, mint a konstantinápolyi Orthodoxia szeptemberi száma jelenti, önálló kárpátoroszorthodox egyházat szervezett, melyet a konstantinápolyi szent szinódus augusztus 29-én kanonizált és Athenagoras érsek, Amerika körög-orthodox egyházi fejének joghatósága alá rendelt. A szent szinódus intézkedésére s a pátriarka hozzájárulásával szeptember 18-án Konstantin irénopoliszi és Dorotheusz laodiceai püspök segédkezése mellett Germanosz szárdiszi érsek a konstantinápolyi^ patriarkális székesegyházban Csornyák Oreszt egykori eperjesegyházmegyei presbytert Athenagorász érsek segédpüspökévé szentelte föl. Ugyanakkor Mihályi József amerikai papot a konstantinápolyi főszékesegyház protopresbyterévé avatták. — A PÁPA KITERJESZTETTE A KELETI EGYHÁZI KONGREGÁCIÓ JÜRISDIKCIÓJÁT. X I . Pius pápa motu propriót adott ki, amelyben a keleti egyház kongregációjának jurisdikcióját újabb területekre terjesztette ki. Ez a kiterjesztés magában foglalja Egyiptomot, a sinai félszigetet, Eritreát, Észak-Etiopiát, Dél-Albániát, Bulgáriát, Ciprust, Görögországot, a Dodekaneszosz szigeteket Iránt, Irakot, Libabanont, Palesztinát, Transzjordánt, ázsiai Törökországot és Thraciának török uralom alatt levő részét. — „SZLOVÁK GÖRÖGKATHOLIKUS PÜSPÖKSÉG." A Szlovák görögkatholikus püspökség szükségességéről cikkeztek nyáron az egyes felvidéki szlovák lapok. Az Eperjesen megjelenő Kusskoje Slovo eljutott azonban annak a memorandumnak a másolata is, amelyet ez ügyben a prágai Apostoli Nuntiaturához nyújtottak be. A memoran-

dum a lap állítása, de a mi meggyőződésünk szerint is hemzseg a valótlan adatoktól. Mindjárt bevezetésében megvádolja az eperjesi és munkácsi püspököket azzal, hogy mint rutén nemzetiségűek egyáltalán nem törődnek szlovák görög katholikus híveikkel. A vád valótlanságát az általuk is ismert püspöki intézkedések egész sora bizonyítja. Majd seregszemlét tart a memorandum a szlováknak tartott eperjesegyházmegyei községek felett és több mint 120 ezer gör. kath. szlovákot mutat ki azokban,^ akik szerinte a lelkipásztori ellátástól^ teljesen meg vannak fosztva. Megvádolja a szemináriumokat, hogy azokba keleti ritu-u szlovákokat nem vesznek fel, vagy ha mégis felvesznek, mihamar el is bocsátják őket. Nehézményezi, hogy a püspöki körlevelek nem szlovák nyelvűek s hogy az anyakönyveket sem azon a nyelven vezetik. Mindezek alapján azt a valótlan állítást is megkockáztatja, hogy a szlovák nyelvű gör. szert, katholikusok közömbösek lesznek vallásuk iránt és sokan hithagyólkká, felekezetnélküliekké lesznek, vagy pedig a schizmára mennek át. Sőt azt is állítja, hogy a papok nemtörődömsége miatt ezen hívek egy része a kommunizmushoz is pártolt. A memorandum szerint a helyzet orvoslása csak úgy volna lehetséges, ha az eperjesi püspöki .széket szlovák nemzetiségű főpásztorral töltené be az Apostoli Szentszék. —• Ugy látszik, az események meghaladták a memorandum aktualitását s tárgyalására nem fog sor kerülni. — SZOVJETOROSZORSZÁG VALLÁSI ÉLETÉRŐL egyre kedvezőbb hírek jönnek. Az ateista sajtó tele van panasszal, hogy a szovjet-nevelte fiatalság is tömegsen látogatja a templomokat és minden ateista propaganda hatástalannak bizonyul. Az orosz egyházait tőlük telhető fénnyel megünnepelték az orosz kereszténység fennállásának 950 éves jubileumát s a szovjethatóságok hiába igyekeztek megakadályozni alattvalóiknak az ünnepségeken való részvételét. Mivel Moszkvában már csak 26 templom szolgálhatja eredeti célját (15öt nem régiben zártak be), az egyházi hatóságok megengedték, hogy egy és ugyanazon templomban naponként több szentmisét is végezzenek. (P) — A VILÁGBÉKÉÉRT V. Miklós alexandriai pátriarka úgy az alexandriai, mint a kairói egyházmegye temlomaiban közös imákat rendelt. Az első békeimát ő maga mondta az alexandriai Szent Szabbás székesegyházban. (P)

263

— EGY^ ÖREG ATHOSZI SZERZETES haláláról írtak nemrégen a napilapok. Szeptember 20-án temették el az égyik szenthegyi kolostor temetőjébe Toletos Mihály szerzetest, aki 82 évet élt anélkül, hogy nőt látott volna. Anyja akkor halt meg, mikor őt világra hozta. Csecsemő korától a kolostorban nevelkedett, hová nő be nem léphetett s ahonnan ő sem mehetett ki soha. Vasutat, repülőgépet és filmet sem látott soha. Kolostorában mint az életszentség mintaképét tisztelték. (U. M.) — SZOVJETOROSZORSZÁGBAN „összeesküvés, rombolás és egyéb kapitalisztikus kezdeményezések" miatt a múlt hóban ismét 36 papot — közöttük 5 katholikus papot és 3 szerzetest — állítottak a moszkvai törvényszék elé. További sorsukról nincs értesülésünk. — EGY MOLDVAI ARCHIMANDRITA tért az unióra még a múlt év folyamán s lépett be novíciusnak a Sz. Bazil-rend bikszádi házába. Már letette az ünnepélyes fogadalmat is. Bontean Teodóz archimandrita most hatalmas, 510 oldalas műben számol be a kath. egyházba való visszatérésének körülményeiről. A könyv címe „Egy akol és egy pásztor." Bonteanu mint orthodox szerzetes noviciusi éveit Athosz hegyén töltötte. Hazatérve mihamar hegumenné lépett elő, majd Parisban és Baden-Badenben volt a román gör. kel. egyház lelkésze és reprezentánsa. Hoszszú időn át szerkesztette a „Viata Monahala" (Szerzetesi Élet) c. folyóiratot s állandóan tanulmányozta Kelet és Nyugat egymástól való elszakadásának történetét. Emellett állandóan imádságos és elmélkedő életet folytatott s imádságaiban sokat kérte az egyházak egyesülésének nagy ajándékát. Lelki megnyugvást az orthodox szerzetesek között nem találván, a görögkatholikus baziliták közé lépett s most e hatalmas munkájával adja mintegy igazolását saját eljárásának, de egyben az uniós gondolatnak is. (k) — A LENGYEL PRAVOSZLÁVIA között az uniós mozgalom szépen fejlődik. A szovjethatár közelében levő Rudnia Siedliska nevű községben pár hónapon belül 230 család tért az unióra. A konvertálások a környékre is nagy hatást gyakorolnak. A konvertáltaknak már saját énekkaruk van, olvasókört alakítottak s gyakorta rendeznek előadásokat, melyek az uniós eszme szolgálatában állanak. — MOSZKVÁBAN, mint a Patainos írja, az utolsó két katholikus templomot is bezárták.

264

. — A TEMPLOMOK BELSŐ BERENDEZÉSE tekintetében üdvös szükségtörvényt bocsátott ki a görög kormány. E törvény kimondja egy egyházi szépművészeti bizottság fölállítását és új képeknek, oltároknak s egyéb fölszerelési tárgyaknak a templomban való elhelyezését, illetve fölállítását az ennek véleménye alapján megadható metropolitai engedélytől teszi függővé. Szabályozza áz új szükségtörvény az új fő- és középiskolák fölállításénak föltételeit s megállapítja -— lélekszám szerint — hogy miiven városokban minő iskolák állíthatók'.' — PALEOSZLÁV RITUSU TEMPLOMOK RÓMÁBAN. A Szent Bazil Rendnek két helyen van Rómában szemináriuma s mellette temploma, illetve kápolnája. Ezen kívül Castelgandolfban, ahoi a Szentséges Atya nyári pihenőjét szokta tartani, ugyancsak van kápolnájuk a galíciai és kárpátaljai ruszin theologusoknak, akik a Szent Atya közelében villájukban töltik nyári szünidejüket. Ezenkívül a románok és görögök részére is van külön-külön intézet, amelyekkel kapcsolatban úgyszintén van keleti ritusu kath. templom vagy kápolna. A legnagyobb és a szertartást legjobban reprezentáló templom a Russzikum mellett lévő Szent Antaltól nevezett szép nagy templom, amelyben nemcsak a főoltár előtt van ikonosztász, hanem a mellékoltárok előtt is állanak megfelelő képállványok. Ez a templom egyébként az nniált oroszoknak parochiális temploma is, akiknek száma napról-napra növekszik. Az intézettel kapcsolatban havonként vannak bölcseleti és theologiai előadások is, amelyeket sokszor világiak és nem egyesültek is tartanak. Legutóbb Tolsztoj Leónak, az elhunyt híres orosz írónak a leánya, Tatyana Szuchtin volt az egyik előadó. — AZ ÁZSIAI UNITU'S OROSZOKNAK Charbinban van orosz katholikus egyházmegyei és missziós székhelyük. Az újonnan konvertált gör. katholikusok számára. A missziót Abrantovics Favián marianus apát vezeti három szerzetessel. Több világi pap is van segítségére, akik között szolgál Portnyagin Pál is, aki Eperjesen végezte a theologiát. Havi fol.yóiratja is van a miszi sziónak Katholikus Hírnök Bulettin Catholique címen, amely eléggé el van terjedve az unió munkásai között. Az érdekes folyóirat jövedelme is a távol keleti gör. szert. kath. misszió ügyeit is szolgálja.

— AZ ORTHODOX SZERB EGYHÁZ kebelében erőteljes mozgalom indult meg a hitélet erősbítésére. A mozgalom népájtatosságok és imatársulatok szervezését, orthodoxok vallásos, egyesületek alakítását, theologusok tudományos társaságát és kaiitativ intézményeket kíván szervezni. A főpapi kar a mozgalmat erőteljesen támogatja. (P) — BULGÁRIÁBAN" az orthodox egyház kebelében jelenleg 652 különféle vallásos és karitatív egyesület működik 35 ezer taggal. Az egyesületek között vannak, amelyek a templomok rendbentartását, a szegény templomok segítését, árvák és szegények gondozását célozzák. Vannak tevékeny missziós egyesületeik is. (p) — KÉT LEVÉL. Uniós-munkánk kapcsán gyakran keresnek fel olyan helyről is levelekkel, ahol a magfetés lehetőségét is alig hittük. Nem igen szoktuk nyilvánosságra hozni azokat, nehogy dicsekedésnek lássék, de most két levél közérdekű részeit mégis ide kell iktatnunk. Az egyiket Massalsky Miklós herceg, a jogtudományok doktora írta Sopronból. A herceg nevével egyébként találkozhattunk már a „Magyar Kultura", a „Theologisch-PraktiSchen Quartalschrift" (Linz), a ..Schweizerischen Kirchenzeutung", a salzburgi Kirchenzeitunk, a párisi ,.La Croix" és más folyóiratok és lapok hasábjain is. Azelőtt Bécsben élt a herceg s a „Reichspost"-ba is írt. Ezen levelét hajdudorogi Papp Antal érsek úrhoz intézte s tőle kérdezősködik benne folyóiratunk felől, amelynek már előre is felajánlja munkatársi készségét. Levelének azt a mondatát emeljük ki, amelyben megindokolja az unionizmussal való foglalkozását: „Ich selbst arbeite seit Jahren an dieser Frage, die ich für brennendste Frage für die ge-

samte Christenheit halté." Öt év óta hirdetjük mi is ezt, de úgy látszik, hogy nem vagyunk eléggé ránevelve az egyetemesség gondolatának szolgálatára, mert az unionizmus még oly nehezen hatol be a hivatott magyar "lelkekbe. A második levelet báró Vécsey AIbertné úrnő intézte főszerkesztőnkhöz. A ^hosszú levél szinte költői ihlettel átszőtt meglátása az uniós-problémának. A levélíró teljesen átérzi a keleti ritus sajátos értékét. Szinte megdöbbentő uniós megállapítasa az, hogy — „fájó szívvel ugyan, — de be kell ismernünk, hogy igaza van annak az orosz (pravoszláv) püspöknek, aki nyíltan megmondja, hogy már régen megtörtént volna az annyira kívánatos „unió", ha több szeretet és ennélfogva nagyobb megértés lenne a latin testvéregyháznál, a latin testvéreknél." A szeretet kihajtásához a megismerés útja kell, ezt próbáljuk egyengetni folyóiratunkban. * „A görög schizma és a firenzei unió" címen jelent meg Firenzében Xiaron dominikánusnak egy 127 oldalt magába foglaló tanulmánya, 10 képpel illusztrálva. A mű számos forrásmunka alapos tanulmányozása után lett megírva és a nagyközönségnek van szánva. P. Stuppenrich a ..Kyriosi" c. folyóiratban (1—2. T. 125. old. 1938.) behatóbban foglalkozott a könyvvel. Nagy elismeréssel nyilatkozott jelentőségéről és értékéről, de egyszersmind megjegyezte, hogy Besszárion és Izidor kiewi metropolita érdemei és tevékenysége igen gyöngén vannak benne megvilágítva. Tele van a könyv az uniós határozatok számos idézeteivel görög, latin és olasz nyelven. Azonkívül kivonatolva adja a forásmunkákat, megjelölve azok idejét és helyét. (J. D.)

„Jubiláljunk*e vagy búcsúzzunk?" c. cikkünk kapcsán jelen számunkhoz csatoltan külön felkérést intézünk mindazokhoz, akikhez soraink eljutnak. Nyugodt lelkiismerettel várjuk a magyar katholieizinusnak további munkát és lendületet vagy kapuzárást jelentő ítéletét. Egyet azonban kérve-kérünk és öt évi munkánk nyomán bizalommal el is várunk, hogy minden olvasónk feleljen a feltett nagy kérdésre. A bizton várt igenlő vagy tagadó feleletek, sőt a netán itt-ott jelentkező hallgatás adatait is fiúi alázattal s a nagy ügy szeretetétől remegő léitekkel tesszük majd le Szentséges Atyánk, a nagy uniós pápa lábai elé, hogy ötévi áldó szeretettel kisért' uniós munkánkról adandó beszámolónkat hiteles adatokkal támasszuk alá. Épen ezért portó nélkül is bizalommal kérjük a csatolt levelező-lapok visszaküldését. — (Főszerkesztő.)

265

FIGYELŐ A Z O R G O N A SZEREPE A KELETI LITURGIABAN Irta : BÁBA MIKLÓS ár.

Mind gyakrabban jelentkezik igény egyes gör. kath. egyházközségekben orgona, vagy legalább az ezt helyettesítő harmónium bevezetésére. Több gör. kath. templom be is szerezte s használja is. Hogy az utóbbi időben mind szélesebb tért hódít ez a törekvés, a többi között mutatják a pályázati hirdetések, amelyek a gör. kath. kántor-tanítói állások betöltésénél mint előnyt jelentő feltételt jelölik meg, hogy a pályázó harmoniumon, vagy orgonán játszani tudjon. Kérdés, hogy fejlődést, tehát nyereséget jelent-e az orgona használata a görög szertartás számára vagy nem? A kérdést eldönti a görög liturgia múltjának, alaptermészetének, jellegének megfontolása. A görög szertartás kollektív jellegű. Erősen kidomborítja, s érzékelhetően szemlélteti a többi között azt a gondolatot, hogy az istentisztelet középpontja az áldozat bemutatás. A szentmise nem a püspöké, vagy a papé, hanem az egész gyülekezeté, az egyházat jelentő szentek közösségéé, melynek képviselője a püspök, vagy a pap. Ezért volt az eredeti görög liturgiát őriző templomokban csak egyetlen egy oltár és azon is csak egyetlenegy szentmisét volt szabad végezni egy napon, amit a püspök (a többi püspökkel) s az összes áldozó papokkal együttesen mutatott be. Vagyis a concelebratió, amely a latin szertartásban csak a püspökszentelésnél fordul elő, a görög liturgiában rendes formája a szentmisének. Ennek megfelelőleg az oltár is más berendezésű, mint nyugaton. Nem alkalmaz tabernakulumot az oltáron, hogy az körüíállható, rajta a közös konszekrálás megvalósítható legyen, hanem az eucharisztiát egy galamb alakú edényben őrzi, amely az oltár mennyezetéről aranyláncon függ le, s amit perisztérion-nak nevez. A szentmisét pedig állandóan, szinte mondatról-mondatra követi a nép éneke. Ennek három féle formája van: szimfónia, antifónia és hypofónia. Szimfónia, mikor az egész gyülekezet: pap és hívek együtt énekelnek, mint napjainkban is a pünkösdi szentmise kezdetén a „Mennyei Király"-t szoktuk. Ez a legritkább éneklési mód, egyesek szerint az apostoloktól veszi eredetét, s megemlékezik róla Aranyszájú Sz. János is. Antifónia, mikor a hívek két karra oszolva, két klérosz-ban versenként felváltva, versenként énekelnek, Socrates történetíró szerint Sz. Ignác antiochiai püspök vezette be a I I . században. A hypofóniánál az áldozópap, vagy az előénekes énekének utolsó szavait ismétli a nép, mintahogy ma Izaiás énekét, a „Velünk az Is266

ten"-t, s nagyszombaton a sz. sírnál Mózes I. és VIII- énekét énekeljük. Erről említést tesznek az Apóst, contitutiok (II. 75.), tehát éz is igen régi éneklési mód. A görög liturgia tömegéneklésre van berendezve.

tehát kezdettől

fogva

Még nagyobb tért foglal el a nép éneke a reggeli és alkonyati zsolozsmában (utrenyében és vecsernyében, amelyekben hosszú szövegeket mond el a nép, egyrészt recitálva, mint a zsoltárokat, másrészt mint énekverseket, hosszú, prózai szöveggel, amelyeket a szent szerzők eredetileg legnagyobb részt kötött formában szerkesztettek, s amelyeknek prózai fordításában is gyakran erőteljesen lüktetnek a szebbnél-szebb gondolatritmusok A pap és nép egymástól sohasem válnak el a liturgia végzésében, de egy énekben és imában olvad eggyé az; egész gyülekezet. Mindezek mellett az orgonának nemcsak hogy szerep nem jut, de elhelyezni sem lehet a szertartásban. Különösen ha tekintetbe vesszük a görög szertartás mozgalmasságát is. A két karra, kléroszra oszlott éneklő sereg bizonyos énekeknél lejön a templom közepére s egy kart képezve énekli pl. a kánon-ban a kafavásziát, amelynek az elnevezése is lejövetelt jelent, mint ahogy ma is énekeljük a nagy doxologiát, s a lítiai énekeket. Tehát itt is akadály az orgonaEz a magyarázata annak, hogy bár a keleti egyház találta fel az orgonát, de sohasem használta, hanem átadta azt a nyugatnak, ahol általánosan elterjedt s mai napig megmaradt használatban. Hogy mikor és ki találta fel, nem tudjuk. Az első orgona ajándékozásról 757-ből van adatunk, amikor Constantinus Copronimus Pipinnek küldött ajándékul orgonát, I I I . Mihály császár követei pedig Nagy Károlynak, aki azt az aacheni székesegyházban helyeztette el. A keleti ritusú országokban sehol, soha nem tudott meghonosodni az orgona. Nem a zenei kultura hiánya okozta ezt, hiszen ha fel tudták találni, akkor kellett lenni zenei kultúrájúknak is. De a példa sem hiányozhatott a zeneszerszámok bevezetésére, hiszen az ősi görög egyház úgy földrajzilag, mint történelmileg és időbelileg is közel állott az ószövetségi zsidó szertartásokhoz, amelyeket kezdetben velük közösen gyakorolt is, sőt az ószövetségi reggeli és esteli áldozatbemutatás szertartásait pótolandó, végzi is a kereszrtény tartalommal megtöltött esteli és reggeli i^tenszolgálatot, az orthroszt és heszperinont (a vecsernyét ét utrenyét). De az ószöv. zeneszerszámokat sohasem használják, egyedül az emberi hang szerepel aiz; istestiszteletben, az angyalok énekeinek példájára „győzelmi éneket énekelvén, kiáltván, hangoztatván és mondván". Igaz, hogy az üldözések idején erre alkalma sem lett volna. Az egyház felszabadulása után, az eretnek viták idején a népének lett az igaz kereszténytan terjesztője, amint a népéneket használja fel a hitújítás idején Luther tévtanainak terjesztésére is, amint ugyancsak a népéneket használják fel napjainkban a szektáriusok is a tömegek toborzására és lekötésére. A tömegeket nem a dogmatikus igazságok ereje, az apologia ékesszólása fogja meg, hanem az ének, ami az ő egész vallási élménye, áhítatának legfőbb kielégülése. Ezért írják az egyházatyák 267

a IV. és V. század eretnekvitáinak idején a szebbnél szebb dogmatikus tartalmú népénekeket, Máriahimnuszokat a „theotokion"-okat, amelyekben nemcsak a dallam a fontos, hanem a dogmatikus szöveg is, s ma is legsikeresebb apologia a nép számára az ő ismert énekeinek ilyen irányú felhasználása- Ezért volt fontos ezen énekek értelmes és érthető éneklése, ahol legfontosabb a szöveg s az marad ma is. Mindezek fölöslegessé tették a zeneszerszámokat, sőt ezek csak nehezítették volna a szövegek tartalmának megértését. De még inkább fölöslegessé tették a keleti liturgiában a zeneszerszámok használatát azok a színgazdag és páratlanul változatos dallamok, amiket a nyolc hang és a saját dallamú (ideomelon) énekek sokasága jelentett s jelent mainapiglan. Tehát a görög liturgiát sem dallamokban, sem szövegekben gyarapítani nem lehet. Birtokállománya oly nagy, hogy elég annak kincseit csak kiaknázni és felszínre hozni. Mivel azonban minden dolog fejlődik, a liturgikus ének sem kivétel e természetes törvény alól, csak az a kérdés: mi a fejlődés iránya! Az orgona alkalmazása-e, vagy más valami? Zenei kompozíciók gyártása? Erre minél kevesebb tér nyílik az említett színgadag, változatos, utolérhetetlen szépszégű népének és dallamgyüjtemény mellett. Bátran mondhatjuk, hogy a világ összes szertartásai együttvéve sem tudnak olyan dallamgyüjteményt felmutatni, mint a görög liturgia. Mi a fejlődés iránya? Az ének aláfestése kiséretképen? Az emberi hangot szebbé tenni csak a nagyobb áhítat képes s nem a zeneszerszám. Az áhítatot pedig a közös éneklés növeli. Példái ennek azok az újabban szereplő 500—1000, sőt 10.000 tagú énekkarok, amelyekkel semmiféle orgona nem versenyezhet magával ragadó erő tekintetében. M i a fejlődés iránya? A népének egyöntetűbbé

tétele? I t t van

a jelen problémája: ezt hogyan lehet elérni? Mily nagy gonddal, fáradsággal, költséggel dolgozott a budapesti eucharisztikus világkongresszus rendezősége, hogy a nép éneke egyöntetű legyen s mily hatást váltott ki az idegenekben a tízés százezres tömeg egyöntetű éneke! Ez volt minden fény, pompa, ragyogás, fáklya, transperens, dekoráció mellett a legmegindítóbb jelenség. Csak ez lehet tehát a fejlődés iránya a görög liturgia számára is. Hogyan lehet ezt elérni? Itt csak egy segíthet: egységes, kötelező kántorkönvv, amely hangjegyekre írja le az első „Amen"-től az utolsóig minden közéneket, az ,,Ura<m irgalmazz!-t úgy, mint az énekvers csoportok vezető-minta énekverseit, kivétel nélkül minden egyházi éneket, sőt még a recitálás szimpla dallamát is, s tanítását először a kántorképzőben, azután az elemi iskolában kötelezőleg bevezetni, úgy amint a latin egyház kiadta a Zsasskovszky-féle énekeskönyv 20 filléres füzetpéldányait, hogy minél olcsóbb, s minél könnyebben terjeszthető legyen- Több ilyen füzetsorozatban bocsájtani ki énekeink egy-egy csoportját, hogy az ára is hamarabb beszedhető legyen, ha már egyszerre nem birnánk kiadni. Lényeges 268

dolog, hogy minél olcsóbb legyen, s minél több gyermek megvehesse, vagy iskolai tankönyv gyanánt köteleztessék annak megvételére. A Boksay—Malinás hangjegyes énekkönyv is sokat felölel, de lehet még továbbszélesíteni. Hogy az egyöntetű éneklés bevezetése nem, könnyű feladat, az természetes. Senki se mond le szívesen az általa megtanult, megszokott dallamokról egy másik, bármennyire jobb dallam kedvéért. Azért lehet itt itt csak az iskolákra támaszkodni ,mert az idősebbek lassankint elhalkulnak, a fiatalok tovább énekelnek. Nem lehet könnyű feladat, mert ma ahány falu, annyi dallamváltozat, ha nem is nagyfokú, de az egyöntetű éneklésnek akadályozója. Példa rá a temetési „Szent Isten". Nem létezik az országban két falu, amelyik, ha összejön egy temetésre, el nem tudja énekelni teljesen egyöntetűen. Ugyanez áll a „Magnificat" refrénjéről, a „Ki a Keruboknál"-ról, sőt még az egyszerű „Uram irgalmazz"-ról is. Ez pedig tarthatatlan! Még akkor is, ha másutt is van rá példa, pl. a „Boldog Asszony Anyánk"-nál, amit nagy tömeg, sok falu népe egyszerre énekelni nem képes. Ezen az állapoton segíteni lehet is, kell is! Akit az gyházi ének fejlesztés vágya hevít, itt talál terepet. Aki Isten dicsőségére akar és bír áldozni, s orgonáról ábrándozik, itt teheti legértékesebbé pénzáldozatát, ha egyöntetű énekléshez segíti azt a 200.000 lelket, akikben a hitet, a vallási öntudatot, ki nem húnyó buzgóságot évszázadok óta a népének tartja, akikben a dogmatikus igazságok ismerete, a kath- hit apologiája énekein keresztül növekedett, amire növekedett. Ez tehát a fejlődés iránya a mi számunkra. És a nyugati egyházban! Szintén ugyanaz! Mielőtt átvennők ez újítást, helyesebben visszavennők az orgonát, lássuk annak szerepét a nyugati egyházban. A latin liturgia berendezése más természetű. Ott a miseszöveg nincs oly szorosan eggyéforrva a népénekkel, tehát több tere és szerepe lehet az orgonának. S mégis milyen fejlődési irányt jelöl a legilletékesebb hatalom, X. Pius motu proprio-ja az egyházi énekről és zenéről, amely egyetemes érvényű szabály a nyugati liturgia számára megkívánja, hogy az egyházi ének legyen szent, művészies és egyetemes. Ezen tulajdonságok megvannak a Gregorián, vagy choralis énekekben, amely az egyházi ének legfőbb mintája, mert „a kiséret nélküli ének az egyház sajátos éneke". Nagy Sz. Gergely pápának tulajdonítják ezen ének életrehívását, mások, mint Barta József, azt vélik, hogy Nagy Sz. Gergely sohasem foglalkozott az egyházi ének reformjával, hanem azt a V I I . és V I I I . század görög származású pápái honosították meg Nyugaton. X. Pius motu proprio-ja 1903- nov. 22-én jelent meg s 9 fejezetből áll. Idevágó intézkedéseiből csak néhányat idézünk. V. f. 12. p. Azon énekeknek, amiket a miséző és segédei az oltárnál végeznek, mindig choralisnak és orgonakíséret nélkülinek kell lennie. VI. f. 15. p. A kiséret nélküli ének az egyház sajátos éneke, 269

mindazonáltal meg van engedve, liogy orgona kisérje az éneket.-, ez azonban (16.) csak segítheti, de soha el nem nyomhatja, VI. f. 17. p. Nincs megengedve, hogy az éneket hosszas előjáték előzze meg, de nem szabad közbe tett zenével sem megszakítani az éneket. A püspökök szertartáskönyve szerint pedig az advent és nagyböjt vasárnapjain és feriáin nem szabad orgonálni Gyászmiséken csak mikor énekelnek, kiséretképen szabad orgonálni. A lamentatiokat harmoniumon kisérni nem szabad. Mindezen korlátozások bizonyítják, hogy a latin egvház törekvése ugyanaz, mint a görögé: minél több szerepet adni az emberi hangnak a liturgiában, s minél feleslegesebbé tenni a zeneszámot a kíséretben, s minél inkább uralkodóvá tenni a kiséretnélküli, tehát orgonamentes choralis éneket, A görög szertartás helyzete e tekintetben könnyű: itt minden népének choralis ének, csak a századok folyamán felhalmozódott dallamvariánsoktól kell megszabadítani, s ajkkor mintája lehet a világ minden népénekének. Ezen pedig sem az orgona ,sem a harmónium puszta bevezetésével segíteni nem lehet. Minden falu a maga megszokott dallamát fogja követni orgona mellett is, orgona nélkül is, míg csak egységesen megállapítva nem lesz minden közénekünkHogy a művészi ambíciók nem érvényesülhetnek a görög egyház zenéjében? A szentmise s a többi nyilvános istentiszteletek nem művészi törekvések terepe gyanánt szerepelnek 1900 év óta, hanem a szentek közösségének, az egyháznak, a nyájnak és pásztornak közös istenszolgálata, melyben az emberi hang uralkodik a tömeg felett s olvaszt egybe minden hívő lelket, akik egy testet alkotnak: Krisztus titokzatos testét, s egy szőlőtőből szívják éltető erejüket, — hol a pap és hívek „egy szájjal és egy szívvel" dicsőítik és magasztalják a legtisztesebb és felséges nevét az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek. A zeneszámok bevitele a liturgiába igen sok gondot, bajt, küzdelmet okozott a pápáknak századokon keresztül, különösen a X V I I . és X V I I I . században, amikor az istentisztelet kísérete teljesen világossá válik, amikor megismétlődik a X I I . századbeli angol Aelred revesbyi apát megjegyzése az akkori egyházi ének- és zenekarokról: „ut vos non ad oratorium, sed ad theatrum, non ad orandum, sed ad spectandum, aestimes convenisse". Ha nálunk is megindul, divattá lesz, ami 1900 évig nem volt, az orgona, ki tudja, a művészi hajlamok, ambíciók mennyi teret vonnak majd el a nép éneklése elől, akinek pedig minden vallási élménye abban fejeződik ki, ha magát a templomban kiénekelheti, mennyi modern, tartalmatlan éneket csempésznek majd be ősi szent énekeink helyébe, még nem katholikus eredetüeket is. (Közelebb, közelebb . . . stb.) Nem vitatjuk, hogy az orgona nem szép, kellemes, énekvezetésre alkalmas, egyéni érzésünket. ízlésünket kellemesen érinti, csak divattá emelése ellen bátorkadunk felszólalni, s a figyelmet ráirá270

nyítani a fejlődés, haladás igazi s egyetlen útjára a keleti liturgia szellemében. Ha 1900 évig tudta nélkülözni az orgonát a keleti egyház, vagy inkább nem tudta bevenni, lehetetlen, hogy a XX-ik században más eszközök kellenének a, lelkek áhítatának felkeltésére s kielégítésére, mint amelyet úgy a keleti, mint a nyugati egyház a fejlődés külön útjait járva, mégis azonos ideálként jelöl meg: a tűinél egyöntetűbb,

kiséretnélküli

népének.

Minden ambíciónk, vágyunk, áldozatunk csak egy célt szolgálhat: egységes szöveget, egységes dalkimon,

egységes szellemben a

vértanúk egyházának szellemében énekeljen az egy családot alkotó Krisztus háznépét jelentő hívősereg, amely éneklésnek csak egy kísérete lehet: a, katakombák mélyén zsongó, s az amfitheatrumok porondján halálba induló vértanú ősök tovább zengő choralis éneke.1)

A kapucinusok az unió szolgálatában Az Apostolát c. uniós folóirat legújabb számában P. Borromaeus dr., a római Keleti Intézet tagja ismertette azt a lelkes és áldozatosi munkát, amelyet a kapucinusok X I . Pius pápa felszólítására vállaltak és végeznek a szláv népek uniálása érdekében. Munkájuk 1931-ben kezdődött s megindítója P. Cyril van Terneuzen hollandiai kapucinus volt, aki 1921-től Lengyelországban működött, azelőtt pedig a lublini egyetem tanára, majd a varsói kapucinus tartomány generális commüssiáriuisa volt. Az 1925. évben meglátogatta Lozinsgy pinsiki püspököt, aki azt ajánlotta neki, hogy a rend vegye a Lubiesowban a pusztuló félben levő ősi kapucinus kolostort és alapítsa meg a keleti ágat.. Néhány év műit el, amíg a terv valóra válhatott. P. Cyrilt 1926-ban a rend káptalan generális definitorrá választotta Rómában si a holland és szláv provincia lett gondjaira bízva. Első intézkedése volt, hogy a holland provincia néhány fiatal áidozópapot küldött a római keleti intézetbe, akik ott teljes kiképzést nyertek. Mikor egy néhány munkatársa volt már, engedélyt kért számukra, hogy a keleti rítust követhessék, amit a római Szentszéktől meg is kapott. Az első csoport, öt keleti ritusu kapucinus atya 1931-ben telepedett át Lengyelországba. Lubieszowban mindjárt megkezdték a világháborúban a németek által majdnem teljesen összelőtt kolostor felépítését, amivel 1933-ban készen is lettek. A kolostor és temploma így a kapucinusok keleti ágának lett átadva. P. Cyrilt követte még néhány lengyel rendi-testvér s a kolositoron kívül is folyt az uniós munka. •— Lubieszowból látták el az uchry1 ) Közöltük e cikket a fölvetett kérdés érdekes és értékes fejtegetése miatt, bár következtetéseivel nem egészen értünk egyet. Elgondolása annyira ideális, hogy épen ezért keresztülvihetetlen. A Gregorián-ének — nem népének, azt a nép neg nem másítja már csak a nyelv nemismerése folytán sem. A mi templomi énekünk népének s a kántor bármi jól megtanulja és betanítja a megállapított ^helyes dallamot, (orgona segítsége nélkül, csupán torokkal-tüdővel meg nem védheti a helyi torzítások ellen. Egészen észrevétlen ő maga is. átcsúszik azokra. Kell tehát a szigorúan kötelező, hangj egyezett dallam — s kell, a mi nézetünk szerint a dallam megőrzésére segédeszközül az orgona avgy harmónium is. Idegen énekeket, sajnos, orgona nélkül is csempésznek be eleget. Ezen a bajon más módon kell segíteni. (Szerk.)

271

niczei egyesült parochia 400 hívének lelki gondozását. Amikor a lubieszowi templom rendbejött, ott is megszervezték az unitus paroehiát, amelynek ma több száz híve van már. Paroehiát alapítottak továbbá Narvában, Észtországban. P. Mathodiuis van Haarlem 1931-ben Vilnába utazott, majd Narvába tért vissza, ahol most mintegy 30 híve van már. 1936-ban még egy kapucinus atyát kapott segítségül
Róma és az unióra férők szerfarfásválfozlafása Irta : P. Filip de Regis S. J.i) Nem szándékom vitatni, hogy a pravoszláviáról a katholicizmusra térteknek a latin vagy a görög ritust kell-e követniök. E tekintetben mindenki a szimpátia avagy antipátia, vagy valamely mellékkörülmény, pl. politikai okok szerint foglal állást s így nem sok remény van arra, hogy e cikk meggyőzze az embereket a helyes álláspontról. De bizonyára sokakat érdekel az, hogy az említett kérdésben mi az Egyház irányelve. Erre a kérdésre akarok e cikk keretében válaszolni. Határozzuk meg közelebbről a témát. Nem a katholikusok szertartás változtatásának problémájáról van itt szó, hanem csak a katholicizmusra térő orthodoxok szertartás változtatásáról. Vájjon kötelesek-e a konvertáltak eredeti (születési) szertartásukat megtartani vagy pedig jogukban áll szertartást változtatni. Be kell vallanunk és az elszakadt keleti egyházak történelme is bizonyítja, hogy az első konvertiták a latin szertartást követték. Ez egész természetes. Mert mikor valami formát kellett adni, vallási kötelességeinek és a szentségekhez való járulásnak valamely egyházi organizáció keretében tudott csak eleget tenni, mivel a schizmába-csúszás után nem maradt keleti szertartás szerinti organizáció az Egyházban s így az unitusok kénytelenek voltak eredeti szertartásukat a latinnal A lengyel jezsuiták által szerkesztett és Varsóban megjelenő „Oriens" c. folyóirat hasábjain jelent meg P. Filip de Regis S. J., a kiváló egyházjogtudós és a római Russicum rektorának tollából az alábbi fejtegetési, melyben a kitűnő tudós a Szentszéknek az unióra térők rítus kérdésében elfoglalt álláspontját tagjai ja. A cikk alaposságára vall már maga az a tény is hogy több külföldi ,egyházi folyóirat is közzétette. Bár az említett cikkben inkább a schizmatikusoknak az Egyház kebelébe való visszatérés esetén követendő ritus kérdését fejtegeti, irányt mutat arra az esetre is, ha ritusváltoztatás kérdése merül fel. Reánk nézve ebből a szempontból bír a cikk aktualitással, mert hiszen akadnak nálunk isi az unióra térésnek esetei és bizonyos előítéletek leküzdése mellett lennének sűrűbben is. Ha nem is ringatjuk magunkat abban a hitben, hogy ennek leközlésével az eddigi gyakorlatot meg tudjuk változtatni, de legalább vigasztalásul szolgál nekünk, hogy miképen kellene adott esetben eljárni. (Ford.)

272

felcserélni. A keleti szertartás megtartása esak nagyobb tömeg konvertálása esetén volt lehetségesi, egyesek unióra térésénél csak akkor, ha eló'zetesen már biztosítva volt keleti szertartású katholikus hierarchiához való tartozandósága. Ez magyarázza meg, hogy az egyházak egyesülésének oly nagy harcosai, mint Besszárion volt niceai püspök és Izidor volt kiewi metropolita a firenzei unió sikertelensége után a latin szertartást követték. A X I X . század folyamán hasonlóképen voltak kénytelenek eljárni az ismert orosz konvertiták is, mint P. Szuválow barnabita, Gargarin, Martinow és Babalin jezsuiták, Pecsorin redemptorista, Z. Wolkonszka hercegnő, Nariszkin nővére Swiecena asszony és mások, kik a latin rítust vették föl. Ezeknél a katholicizmusra való visszatérés maga után vonta a hazával és a múlttal való teljes szakítást is; előttük csak egy út volt: átmenni a latin rítusra és ha szerzetesi hivatást éreztek, latin szerzetesekké lenni és . ott dolgozni az unió szent ügyéért, mint tették PP. Gagarin és Martinow. Amint látjuk, ezekben az esetekben oly tényekkel állunk szemben, melyeket történelmi körülmények kényszerítettek ki és teljesen kívül esnek a szabadakarat működési területén. Ebből azonban nem szabad arra következtetnünk, mintha az egyház az unióra lépni szándékozókat a latin ritus követésére kényszerítette volna. A jog kérdése mindig nyitva maradt és hogy az Egyház hogyan gondolkozott, erre a választ másutt kell keresnünk. A jog ezen kérdésében az Egyháznak előbb-utóbb ábllást kellett foglalnia. A Congregatio de Proooganda Fide e tárgyban először 1630-ban nyilvánította véleményét, mely szerint a katholicizmusra térő keletieknek meg kell tartaniok szertartásukat. A Propaganda már 6 évvel előbb megtiltotta a ruszin unitusoknak a latin ritusra való átmenetet. Ez a dekrétum — amint látjuk — azon keleti szertartásúakra vonatkozott, akik már előbb lettek unitusokká, Minek alapján a lucki latin szertartású püspök arra a következtetésre jutott, hogy a még nemegyesülteket minden előzmény nélkül át lehet venni a latin szertartásba. Az ügy ellenvéleményre is telált és végleges eldöntés végett a Propaganda elé került, ahonnan 1630. október 10-i kelettel a következő határozat érkezett: „Referente Eminentissimo Cardinali D. Ubaldio instantiam Episcopi Latini Luseriens'is in Polonia pro licentia recipiendi Ruthenos schismaticos ad ritum latin urat, Sacra Congregatio, ob gravissimas causas illas, ob quas transitum Ruthenorum ad ritum latinum prohibuit die 7. februarii 1624, censuit rescribendum esse praedicto Episcopo, ut nonrjie tamen suo quam Sacrae Congregationis roget et hortetur praefatos Ruthenos schismaticos, qui ad ritum latinum transire cupiunt, ad suscipiendam Catholicam fidem in ritu Ruthenorum unitorum ne suorum fratrum Ruthenorum unitorum et aliorum Graecorum schsmaticorum conversionem et Unionem cum Sancta Romana Ecclesia per eorum intempestivum transitum ad ritum latinum impedi contingat, et maximé hoc tempore in quo diversi per iSacram Congregationem super Uröone sehismaticorum, non sine spe felicissimi eventus, habentur tractatus." Mint látjuk, a fenti válasz rendkívüli eset elintézésére lett meghozva és az Apostoli Szentszék előrelátó taktikájával vo'lt indokolva. Mindazon által az Apostoli Szentszék ezen döntvényének nagy jelentősége van már azért is, mert az unitusok szertartás-kérdéséről első esetben van benne szó. A Congregatio, mint az az leiratból kitűnik, azzal a „kéréssel és kívánsággal" fordul az orthodoxokhoz, hogy tartsák meg eredeti szertartásukat ési ne menjenek a latin ritusra. Ettől kezdve a Propaganda ehhez tartotta magát, s mindannyiszor analóg választ adott a hozzáfordulóknak, így pl. 1846. január 25-én és 1853. március 24-én. Az ilyen dekrétumok, mint az 1630. évi, nem oldották meg véglegesen a kértdést, mert nem tiltották el a szertartásváltoztatást az Egyházba való visszatérés esetén, csak kifejezték az óhajt az eredeti szertartásban való megmaradás iránt. De mi a teendő az esetben, ha az unióra lépő a hitvallás letételével egyidejűleg a latin szertartásra való áttérést kívánja? Vájjon szabad-e követelni, tőle a keleti rítusban való megmaradást? A kérdés ilyen formában való felvetése egy határozott esetből kifolyólag 1837-ben történt. Ekkor a názáreti melchitákról volt szó, kik azon kívánságuknak adtak kifejezést, miután a jeruzsálemi görög pátriárcha jurisd'i,ctioja alul kikerültek, hogy a katholikusi Egyházzal akarnak egyesülni. Vájjon ezeket az unitusokat tényleg a mel'chita unitus pátriarcha joghatósága alá kellett-e utalrii,, ki akkor Antióchiában székelt, s kinek helyzete a Portával kötött 1829'. évi egyezség szerint nem volt egészen rendezett és nem állott elegendő pap rendelkezésére ahhoz, hogy az új konvertiták lelki gondozását kelló'leg elláthatta volna? Vagy nem he-

273

lyesebb megoldás-e, ha a názáretiek a lat'iji szertartásra térnek és a jeruzsálemi latin pátriarcha joghatósága alá helyeztetnek? A Propaganda ezúttal a második eshetőséget választotta s 1837. július 3-i decrétumában úgy határozott, hogy a visszatérő dissidensek, akik szertartásuknak a latinnal való felcserélését, m'i.ntegy „conditio sine qua non"-t állítják az Egyqházba való visszatérésük feltételéül, a conversio tényével egyidejűleg ezt megtehetik. Meg kell jegyeznünk, hogy ezen dekrétuim partikuláris jellegű és rendkívüli körülmények hívták életre. Másrészről sajnálattal kell megállapítanunk, hogy sok misszionárius Keleten a gyakorlatban úgy járt el, hogy a szhizmáról visszatérteket a latin szertartásra vette át, anélkül,, hogy megkérdezték volna őket, vájjon rítusuk változtatását a visszatérés feltételéül kívánják-e, nem is említve előttük az eredeti rítusukban való megmaradás leh'etőségét. Tagadhatatlan, hogy a Propaganda határozata megnyitja a lehetőséget a konvertitá'k szabad rítusváltoztatásának, de nem olyan formában, amint azt a misszionáriusok gyakorolták. A Propaganda kihangsúlyozta, hogy a visszatérőket ki kell kérdezni szándékukról: akarják-e szertartásukat változtatni, vagy az eredetiben továbbra is megmaradni? A szertartás szabad választásának álláspontjára helyezkedett a Propaganda még 1838-ban a melchita pátriarcha és a chaldeusi püspök közötti perben. Kimondotta, hogy az unióra lépők szabadon választhatják azt a szertartást, amely nekik inkább tetszik. X I I I . Leó pápa 1894-ben kiadta az „Orientalium dignitas" kezdetű enciklikáját .Az enciklikának minket érintő része az 1873-ban kiadott partikuláris rendelkezést tartotta szem előtt és a ránk vonatkozó része így hangzik: „Si qua ex dissidentibus communitas vei família vei persona ad cathoíicam unitatem venerit, conditione velut necessaria interposita amplectendi latini ritus, hui ritui remaneat et quidem ad tempus adstricta; in ejus tamen potestate sit ad nativum ritum catholicum aliquando redire. Si vero ejusmodi conditio non intercesserit, sed ideo ip.sa communitas, família, persona a latinis presbyteris administretur, quia desint orientales, regrediendum ipsi erit ad ritum suum, statim ut sacerdotis orientális fuerit copia." Ily módon a pápai konstitúció megengedte a választást az 1837-ben kiadott rendelet alapján, de egyszersmind nagyon fontos kautélával látta el még arra az esetre is, ha keleti szertartású konvertiták — kategorikusan kifejezett óhajukhoz képest — a latin rítusra térnek. Ezen elhatározásukat a Szentszék nem tartja véglegesnek és amikor óhajtják, eredet: szertartásukra, visszatérhetnek. Ebbjől következik tehát, hogy végleges szertartásváltoztatás csak a Szentszék engedelmével jöhet létre Hogy a pápai konstituciónak ez a magyarázása helyes, kitűnik a Szentszéknek Mgr. Bonfigli, szíriai delegátusnak 1895. július 1-én adott válaszából. Meg kell még jegyeznünk, hogy X I I I . Leó pápa ,.Orientalium dignitas" kezdetű enciklikája már nem partikulásis jellegű, mely csak valamely országra terjed ki, hanem az egész katholikus világnak szól és az Egyháznak autentikus álláspontját fejezi ki a felvetett kérdésben. A Codex Juris Canonici, mely 1918 óta az egész latin egyházat kötelezi, e tekintetben nem akar utasítást adni. Megelégedett_ a 98. kánonnak a latinszertartású papságnak adott azon rendelkezésével, mely szerint : „Klerikus semmi módon ne merészeljen sem a latinokat a keleti, sem a keletieket a latin ritus követésére rábeszélni." A Codex nem elemzi tovább, vájjon ez a tilalom kiterjed-e az orthodoxokra is, vagy nem. Ezenkívül még két fontos rendelkezésről kell megemlékeznünk, melyeket a Commissio pro Russia 1929-ben adott ki. Az elsőt Sineero bíboros írta alá "augusztus 13-án és a lengyelországi pravoszlávok közötti uniós akcióra vonatkozik. Ebben a következőket olvassuk: „Ad ritum neo-conversorum, quod spectat, firmáé habeantur dispositiones Can. 98 Codicis Juris Canonici, servata singulis libertate, in actu conversionis, alium ab eo quidem in schsmate profitebantur ritum amplectandi. Quare Ordinarii suosi moneant sacerdotes, ne ullo modo convertendos aut conversos inducant ad ritum latinum amplectendum." A második instrukció 1929 augusztus 26-án lett kiadva, ugyanazon aláírással es az összes püspököknek szól, előírásokat tartalmaz a visszatérő oroszokra vonatkozólag. „Cum sufficienter instructi atque dispositi inveniantur, de ritus electione sint monendi, quin contra eorum propensionem, ad latinum ritum assumendum eos inducere praesumatur. Satius erit dignitatem et pulchritudinem Orientalium rituum explicare, quid Ecclesia Catholica de ritibus iisdem sentiat et do-

274

ceat, et quantum iis favexe studeat. Si quis tamen e Russis, omnibus reote perpensis, ritui latini adhaerere maluerit,, eidem adscribi potuerit," Észrevehetjük, hogy mindkét instrukcióból kimaradt először is a „conditio sine qua n o n " , másodszor a latin ritusra térők véglegesen latinokká lesznek és nincs említés téve arról, hogy e ritusváltoztatás csak időleges. Első tekintetre úgy tűnik fel, mintha az Egyház az előbb említett instrukciókban változtatott voina azon álláspontján, mely szerint szabad szextartásválasztást biztosított. De mindjárt meglátjuk, hogy e föltevés alapalan. E rendelkezésben ugyan nincs szó a latin ritusra való áttérés „időlegességéről", ami azt jelenti, hogy ennek a megállapításnak gyakorlatilag nincs, sőt nem is volt semmi jelentősége. Mert mit jelentett az, hogy „időlegesen"? Mily sokáig tarthatott ez a provizorium? Másodsorban azokra nézve, akik a katholicizmusra visszatérve mintegy elhatározásuk komolyságának bizonyságául még szertartásuk nyelvét is a latinnal cserélték fel, nem volt-e a visszatérés lehetősége csekély jelentőségű? El lehet-e képzelni, hogy aki az Egyházba való visszatéréskor szertartást változtatott, az később meggyőződésből visszaváltoztatja? És még egy! Ha e szavak: „conditio sine qua non", ki lettek küszöbölve az említett határozatokból, vájjon nem azért történt-e, mert valóban szükségtelenek? Hisz tapasztalat bizonyítja, hogy a vsszatérők szertartiásbeli hovatartozandóságát majd mindig az a pap határozza meg, akinek közvetítésével a conversio végbemegy. Pontosabb dolognak látszott az új instrukcióban a papsághoz fordulni és tudtára adni, hogy mi az Egyház intenciója és mihez kell magukat tartani a püspököknek és papoknak. És hogy ez volt a lényeg, világos a Commissio pro Russia intézkedéséből, mely szerint az orthodoxokat még csak rábeszélni Isem szabad szertartásváltoztatásra. Sőt mi több, nem szabad elmulasztani kioktatni a konvertitákat a keleti szertartás magasztosságáról és szépfségéről s arról, hogy az Egyház mennyire becsüli és támogatja ezen szertartást. S csak az esetben szabad a latin szertartásra őket átvenni, ha alapos; megfontolás után maguk kívánják. Lehet-e ezen előírásoknál világosabban beszélni? Látjuk tehát, hogy menynyire távol állnak az igazságtól azok, kik minden alap nélkül azt állítják, hogy az Egyház a hozzá visszatérőknek teljes szabadságot ad a latin szertartás követésére. Nem. Az Egyház nem ismer megalkuvást ebben a kérdésben, s nem ad szabadságot, kinek mi tteszik! Először is tiltja papjainak a visszatérő pravoszlávok latin ritusra való' átvételét. Másodszor pedig kötelezi őket arra hogy kövessenek el mindent a neokatholikusoknak eredeti szertartásukban való megmaradásáért. Figyelemre méltó még, hogy a „Pro incenso studio" kezdetű instrukció, mely 1937 május 27-én lett kibocsátva Lengyelország püspökeihez az uniós akció ügyében, a visszatérők szertartásváltoztatásának kérdését teljesen _ mellőzi, si kizárólag a keleti szertartású katholikusokra vonatkozik. Ez nem jelent egyebet, minthogy a Congregatio pro Ecclesia Orientali, mely ezen instrukciókat kiadta, az említett probléma végleges megoldását a kiadandó Keleti Codex-re hagyta, mely — mint reméljük — a közeljövőben már ki lesz hirdetve. Az eddig elmondottak alapján az Egyház álláspontját e tárgyra vonatkozólag röviden a következő pontokban foglalhatjuk össze: 1. Ha keleti szertartású katholikusoknak latin ritusra való átmeneteléről van szó, az Egyház ezt speciális engedélyhez köti, melyet csak fontos okból ad meg. 2. Ha pedig keleti dissidenseknek latin ritusra való áttéréséről van szó a visszatéréssel kapcsolatosan az Egyház nem akarván gátat vetni egyes lelkek visszatérésének, megértőnek akar látszani. Megenged tehát bizonyos kivételeket, ha ilyen kivételeknél elegendő okot lát, változtatást is megtűr és alkalmazkodik a helyi és időleges körülményekhez. 3. Semmi körülmények között nem szándéka latinizálni a konvertitákat s ha ezt néha megengedi, csakis magasabb célok érdekében teszi. Papjainak ellenben határozottan tiltja a híveket latin szertartásuakká tenni; sőt azt parancsolja, hogy ügyeljenek nagyon arra, miszerint a neo-katholikusok a keleti szertartás szerint vallják az igaz hitet. Törd.: Juhász Dénes.

275

Az orosz emigráció és az únió-kérdés Massalsky Miklós orosz herceg, ki jelenleg Sopronban lakik, a Magyar Kultura október 20-i számában igen figyelemremilétó cikkben fejtegeti a címben jelzett tárgyat. Fejtegetései nyomán egy egészen szokatlan, sőt merész propozicióval áll elő, mely — szerinte — biztosan elvezetne a katholikus és orosz pravoszláv egyház uniójára. Illetékesekre bízva a propozíció elbírálását, az alábbiakban csak a cikk tartalmáról és érdekesebb részleteiről számolunk be. *

A vallás az orosz népnél sokkal nagyobb szerepet játszik, mint akármely _ más népnél. Innen ered az is — mondja a cikk — hogy az orosz emigrációban is az Egyház adja az élet központját, Áz unió kérdése az orosz emigrációnál az egyes emigráns csoportok politikai állásfoglalásával van szoros kapcsolatban. Az orosz emigráció az oroszországi bolsevista terror következménye, mely 1918. július 15-én — Uritzky külügyi népbiztos meggyilkoltatása nyomán — kezdődött. Egyik hulláma délnyugati irányban indult meg, az ukrán határ felé s ezen át Lengyelország és Nyugat-Európa irányába. A másik csoport — mellyel a cikkíró is tartott —• Finnország és a balti államok felé próbált menekülni, míg egy harmadik áramlat a Távolkelet útját választotta. A_ diaspórába jutott orosz emigránsok legfőbb egyházi kormányzata Antal (Antonij) metropolita fősége alatt a Nugat-Európa felé menekülő áramlaton belül alakult meg. Az orosz emigrációban minden társadalmi osztály képviselve van: tábornokok és közlegények, nagyiparos és kishivatalnok, gazdag úr és szegény páriaVallási és politikai felfogás tekintetében nagyon különbözők: „minden elgondolható politikai és vallási mozgalomnak a hívei és képviselői megtalálhatók benne," s nem köti össze őket semmi más, mint a szovjettől való irtózás. Az emigrációban egy jobb és egy baloldali csoport képződött belőlük. A konzervatív jobboldaliak főként Közép-Európában, a Balkánon és a Távolkeleten kerestek elhelyezkedést, hol az államok politikai iránya az ő politikai ízlésüknek jobban megfelel. A liberális baloldali irány hívei főleg Franciaországban és Csehszlovákiában telepedtek meg. A politikai szakadás az egyházi életre is átterjedt s 1926-ban a franciaországi emigránsok, élükön Eulogiosz metropolitával, ki Parisban resideál, szakítottak a¡ Karlócán tartózkodó Antallal és a mellette kirtartó szinódussal. Antal és a karlócaiak az államegyház gondolata mellett maradtak, a párisiak a liberálismus szellemének megfelelően az egyház és az állam elválasztását vallották a jötvőben követendő elv gyanánt. Minthogy pedig az államegyház gondolata az emigránsoknál gyakorlatilag^ nem érvényesülhet, a karlócai zsinati egyház hívei a katholikus Egyházhoz való közeledés gondolatával kezdtek foglalkozni. A cikkíró egyenesen nem mondja, de érezteti, hogy az 1926. évi „eulogiánus schizma" okát a két egyházfő személyes torzsalkodásában látja, mely szerinte a hívek körében nagy visszatetszést szült. „Azt is felhozták, — mondja — hogy mindez csak azért történhetett meg, mert nem áll többet világi hatalom az orosz egyház felett, mint az a forradalom előtt, köztudomás szerint a szent szinódus főprokurátora személyében volt." — „De rámutattak sokan arra is, hogy a katholikus egyházban, eltekintve a kérdés kánoni oldalától, szigorú fegyelem és egy olyan központi hatalom van, ami hasonló jelenségeket elképzelhetetlenné tesz." Ezért az orthodox egyházra igen hasznosnak mondja a kath. egyházhoz való közeledést. A protektorátus hiányának káros voltát az eulogiánusok is belátták s ezért az eulogiánusok fölújítva azt a régi elvet, mely szerint minden nem orthodox államban élő egyház az egyetemes patriarkának van alárendelve és a konstantinápolyi pátriarka joghatósága alá helyezkedtek, aki Eulogioszt a nyugateurópai orosz egyházak exarchájává nevezte ki. Az Antonij kormányzata alatt álló zsinati egyház a várnai szerb pátriárkában talált protektorra, ki karlócai palotáját Antonijnak és a szinódus tagjainak engedte át s fenntartásukról is bőkezűen gondoskodott, annál is inkább, mert mint volt szentpétervári theologusnak, legtöbbjük személyes ismerőse volt. Utódától, Gábriel pátriárkától ily nagyértékű, támogatást már nem várhatnak: más protektor után kell nézniök. Egyesek a katholikus egyháznál szeretnék keresni, mások — akár egyházi önállóságuk föláldozása árán is — Konstantinápoly felé tekintenek. A Rómához való közeledés hívei szerint a Vatikán részéről nem hiányoz-

276

nak a barátságos megnyilatkozások. I X . Pius 1868-ban a vatikáni zsinatra az orosz püspököket is meghívta s ezáltal „szavazati jogosultságukat elismerte''. Ezen az alapon annak sem volt semmi akadálya, hogy az orthodox egyház zsinataira a katholikus egyházat is meghívják. Alkalmilag az orosz egyház is kinyilvánítja békés érzületét. Pl. a húsvéti misében, mikor az autokephal egyházak fejeiért névleg imádkoznak, a pápáért is mondanak egy imát, „éspedig minit a római egyház fejéért (római pátriárka), akit elsőség (mindenesetre a primus ínter pares szerepének megfelelően) illet meg." „A talaj — mondja tovább — meglehetősen elő van készítve. A közeledés vágya nemcsak reactio az eulogiánus schizmával szemben, hanem a létében fenyegetett diaspora-egyház menekülése az igazi védelemhez. Az unió hívei azonban szintén megoszlanak. Egy részük a florentinum alapján áll, melynek érvényesülését annak idején Oroszországban az hiúsította meg, hogy Izidor metropolita a nagyfejedelemnek való előzetes bejelentés nélkül tette közzé és ezzel reactiót váltott ki, más részük az azóta beállott fejlődést is tekintetbe véve, arra az álláspontra helyezkedik, hogy az orthodox egyházak külső önállósága megőrzésével szüksége van Rómára „s ez a közeledés úgy is elgondolható, hogy a Szentszék átveszi azt a szerepet, amit .eddig a várjnai pátriarka gyakorolt, azaz a jóindulatú protekturátust a diaspora-egyház fölött." Enlnejk níócÜa az volna. — s itt a terv merészsége és egészen szokatlan, újszerűsége — hogy az orthodox orosz diaspora-egyház püspöki zsinatot hívna össze, melyen a tiszteletbeli elnökséget a pápa legátusa töltené be. Ezáltal az orosz diaspora-egyház függetlensége semmi csorbát sem szenvedne. Ezután kellene expressis verbis a pápa nevében a protekturátus elfogadását ¡kijelenteni. Következnék a diasporaegyház körüli gondoskodás, az elhanyatló intézmények megsegítése. Utolsó lépés lehetne ^egy nagyobbszabású karitatív akció a szegény sorsba jutott emigránsok felsegítésére. „Ez volna az az út — vonja le a végső következtetést a cikkíró herceg — amelyen lassanként a további közeledés megtörténnék, az egyházak uniója előkészíttetnék anélkül, hogy valami megrázkódtatás érné." JSz orosz diaspora-egyháznak esetleges uniója Rómával, mint fényea példa, lebegne minden más orthodox egyház előtt is és vonzaná az egyesülésre, melyért a szentmisében imádkoznak. Végül megjegyzi, hogy a X I . század óta még sohasem volt olyan idő, amelyben az orthodox keresztények oly nagy száma epekedett volna a közeledés után, mely az ateizmus előretörése folytán sürgős megvalósítást kíván.

A görögkatholíkus egyház Törökországban A X I X . század folyamán az unió érdekében a görögök között nagyon sokat fáradozott Marangosz Jácint (f 1827—1885.) szír származású konstantinápolyi pap. Az ő tevékenységének köszönhető, hogy az Apostoli Szentszék 1911. június 11-én kinevezte Papadopulosz Illés személyében az első görög unitus' püspököt, ki egyúttal a Keleti Kongregáció asszeszora is volt. Papadopulosz püspök munkássága is meghozta a maga gyümölcsét. Kormányzása alatt három püspök (Meletáusz, Benjámin és Dramász), több pap és igen sok hívő lett unitussá. Papnövendékei részére kis szemináriumot létesített, a theológiai tanulmányok elvégzésére pedig Rómába a Sz. Athanáz kollégiumba küldte őket. Utóda Kalavasszi György (mostani ordinárius) Kostantinápolyban elemi iskolát létesített és a leánygyermekek nevelésére Szűz Máriáról nevezett apácarendet hívta életre .Az uniós munkában nagy segítségére vannak a papságon kívül a keleti szertartású asszumpciónisták. A világháború után a püspök Athénbe költözött és papságának egy része, a kisszeminárium és az apácarend szintén követték. Kalavasszi püspök utóda Konstantinápolyban Varuchasz Dénes lett. Rendkívül nehéz viszonyokkal küzd. amit híveinek szétszórt és kevés .száma (1.000) is igen megnehezítenek. A lelkipásztorációt 6 pap és egy diákonus végzi. (Miisszionár. Juhász D.)

277

IRODALOM Szentmisék „ad íollendum schisma." A magyar nuiós mozgalom fellendítése érdekében főszerkesztőnk az alábbi ajánlatot tette a katb. lapok útján paptestvéreinknek: „Az egyházak egyesítésének világviszonylatban is fontos ügyét igyekezett szolgálni öt évfolyamon át a „Keleti Egyház", tudományos és egyházpolitikai folyóirat, s a jövőben is arra fog törekedni, ha legalább annyi megértéssel találkozik, hogy további megjelenése nagyobb ráfizetés nélkül biztosítható lesz. A szélesebb körű érdeklődés felköltése érdekében elhatároztam, hogy régebben, s a kettős szentév alatt megjelent uniós műveimet ingyen küldöm meg (amíg a készlet engedi) mindazon Ft. Paptestvéreimnek, akik az ügy diadaláért imádkozni hajlandók. Nevezetesen: 1. „Az Unionizmos" c. nagyobb alapvető könyvemet azoknak ajánlom fel, akik egy intentiot végeznek a sz. unióért és a könyvet 20 fill. portó beküldésével kérik. (Ez a mű azóta elfogyott, csak néhány, a nyomdatűzből megmentett hibás példány van belőle.) 2. „Az Eucharisztia — U n i ó " c. aktuális kisebb művet azoknak, akik levelezőlapon egy intentió végzését jelzik. 3. A „Kelet és az Eucharisztia" c. kongresszusi jub. nagyobb műre reflektálok kegyeskedjenek egy Intentiót vállalni a sz. unióért és 20 fill. portót beküldeni címemre. 4. „A pápaság az orosz orthodoxia tükrében" c. most megjelent, s kedvezően fogadott művemet igénylők kegyeskedjenek egy intentiót az unióért, egyet pedig a tisztítótűzben szenvedőkért^ felajánlani (akiknek hathatós segítségében bízom) és 20 f ü l portót beküldeni. Az intentiók szíves bejelentése után nyomban expediálom a kívánt könyvet (v. könyveket). Mély tisztelettel kérem a Tek. Szerkesztőséget, hogy ezen közleményemet a nagy katholikus-keresztény ügy érdekében 1—2 ízben díjtalanul közölni méltóztassék." Ezen felajánlás kapcsán eddig mindössze 34 paptestvérünk kérte az ingyen felajánlott műveket s ezeknek főszerkesztőnk összesen 122 kötetet küldött meg s egyben ezúton is hálásan köszöni a sz. unióért felajánlott szentmiséket, amelyek kegyelme bizonyára áldásos lesz mozgalmunkra ! * Dr. Lippay Lajos: Az ősegyház hite. A Szentháromság hittétele. Esztergom. Buzárovits Gusztáv kiadása. 128 lap. Ára: 3.— pengő. Örömmel kell üdvözölnünk Lippay Lajos, az esztergomi szeminárium dogmatika-tanárának vállalkozását, hogy az ősegyház hitét és az egyes dogmák fejlődését tárgyaió tanulmányok kiadását megkezdte, mert ezek a tanulmányok rávilágítanak arra az igazságra, hogy az Egyház hitében nincs szakadás, törés, hanem igen is sértetlenül őrzi a depositum fidei-t az emberig hol gyarló, hol meghajolni nem akaró értelem kutatásai, tévelygései, sokszor táínadásai ellenére is. Első tanulmánya a Szentháromság tanával foglalkozik. A (további tanulmányokat is szem előtt tartó bevezetésében a dogmatörténet és dogma fejlődés katholikus tanításának a kérdés nagy fontosságára nézve talán túlságosan is rövid, de nagyon világos kifejtését adja, szembe helyezve az eretnek ta-

278

nításokat. Unionisztikus szempontból is kívánatos lenne a kérdés alapos megvitatása, hiszen az orthodox keletiek az első hét egyetemes zsinattal lezártnak tekintik a dogmafejlődést és az Egyházat az apostoli tanítástól való eltétréssel vádolják. A neves szerző és író a Szentháromság tanának fejlődését mély alapossággal és nagy paitrisztikai ismeretséggel három pontban tárgyalja: 1. Kezdettől a_ nicaeai nizsatig, 2. a nicaeai zsinattól Szent Ágoston haláláig és 3. részletesen a „Filioque" kérdést. Ügyes beállítással a modern racionalista tévedésekeit ismerteti s ezzel mintegy felkelti az érdeklődést az ősegyház tanítása ési ennek a nehéz hittitok fejlődésének kérdése iránt. Biztos tudással foglalkozik a hittiitokra vonatkozó nehéz szövegekkel és azok magyarázatá,Val. Nem tér ki a nehézségek elől sem, hanem azokat az általánosan elfogadott megoldások szellemében ismerteti. Elő-

adása nyomán kiérezhető az a nagy küzdelem, mellyel az emberi értelem e titkot megérteni, megmagyarázni és a felmerülő nehézségeket megoldani igyekezett. A rövid tanulmányban összegyűjtött- nagy anyagból megismerhető az Egyház gondossága a hit titkainak sértetlen kezelésében és az a nehéz út, mely elvezeített az első századok kialakulatlan terminológiájában a helyes kifejezés megtalálásáig is, amit aztán _ a támadások ellenére is, mint az igaz^hitnek hűséges kifejezőit, keményen védelmezett. A tanulmány csak az atyák tanításával foglalkozik. Talán helyesebb lett volna először ismertetni a Szentírás tanúságait és a már kialakult hitigazságot és erre mint alapra építeni fel a dogma fejlődésének ismertetését. Hiányát érezzük a történelmi események ismertetésének is. Ez az előadást érdekesebbé, változatosabbá, mozgalmasabbá tette volna, mert az olvasó az idézetek fárasztó tömörítése mellett a fejlődés történeti hullámzását és küzdelmeit is láhatta volna. A „Keleti Egyház" hasábjain külön köszönet illeti a szerzőt a „Filioque" kérdés alapos, részletes, itt már történeti hullámzást is ismertető tárgyilagos kifejtéséért és ismertetéséért. Tárgyilagosságára jellemző, hogy a kérdés elmérgesítéséb-en nemcsak Keletet hibáztatja, amely bár hitte és vallotta az igazságot és dogmát, mégis annak betol-

dását a szimbólumba nemzeti sértésnek tekintette, hanem kimondja: „a latinok részéről azt lehet hibáztatni, hogy ők azt hitték, hogy ugyanaz a dolog egy dogmát elfogadni és azt a szimbólumban elreeitálni, vagyis hogyha egy igazság hittétel, bevezethető a szimbólumba. (125. oldal.) A schizmatikus vitapontok ilyen szellemű tárgyalására van szükség és reméljük a további tanulmányokban még fogunk kapni ehhez hasonlóit. Mert ilyenekre szükség van, hiszen komoly egyesülési törekvésekben a dogmatikus tételek fontos szerepet töltenek meg, sőt azok nélkül nem is lehet igazi és tartós egyesülés. G-ulovics Andor. * B I B L I A I KIVONAT az Ő- és Újszövetségből címen 40 oldalas kis tizenhatodrét alakú tankönyvet adott ki Papp János hajdudorogi hitoktató. Néhány apró fogyatékosságtól eltekintve, mit talán a minden áron rövidségre törekvésnek kell betudnunk, sikerülten válogatta össze a bibliatanításnak elemi fokon nélkülözhetetlen anyagát s olcsó (10 fillér) tankönyvet adott szegény elemi iskolásaink kezébe, ezzel legalább egyelőre megoldotta a vallástanításunkat főleg városhelyütt erősen fenyegető tankönyvmizéria kérdését. Őszinte elismeréssel adózunk fiatal paptársunk merész, de hasznos és a jelek szerint jól beváló vállalkozásáért. (k)

Szent Kelemen pápa (90—99.) a római pápa fősépéről. (A korintusiakhoz irott leveléből.) A váratlan és egymásután következő bajok és akadályok miatt, amelyek nálunk történtek, csak késedelmesen Írhatunk nektek testvéreim azokról a dolgokról, amelyek nyugtalanítanak titeket — kedveseim és arról a szégyenletes szakadásról, amelyet némely meggondolatlan és vakmerő emberek annyi rosszindulattal követtek el, hogv Q> ti tisztéletre méltó, dicső nevetekre általános megszégyenítést hozzanak. írok nektek, hogy kötelességetekre figyelmeztesselek. Ti, akik a szakadást kezdtétek, legyetek engedelmesek az elöljárónak, hogy illő bűnbánatot tartsatok ... Mert, — ha valaki nem hallgat arra amit Ő (Krisztus) általunk mond, — tudja meg, hogy ezzel az elítéltetés nagy veszedelmét vonja magára, mert mi nem leszünk részesek e bűnben. Ha pedig alávetitek magatokat; annak, amit mi a Szentlélek erejéből írunk nektek, örömet szereztek nekünk, mert a békeség és az egyetértés széllemében megszüntetitek a törvénytelen cseleke-deteket, amivél ezen levelünkben mi is törődünk. 279

KELETI LEXIKON

ARCHIMANDRITA. (Gör. archimandrités.) A „mandrá"-nak nevezett keleti szerzetestelepek főnöke a IY—V. században. Megfelel a latin szertartásiaknál az apáti címnek. Keleten a nagyobb monostorok élén most is archimandrita áll, de adják az A. címet kítüntetésképen világi papoknak is. A iSz. Bazil Rendben a Rómában lakó generalis superior viseli az A. címet. A női szerzetesi telepek főnöknőjét archimandritissának nevezték. ARCHIPRESBYTER. Gör. fő-áldozópap. — Nyugaton a középkoron át a püspöki székvárosok rangban legelső áldozópapja volt, ki a püspököt jogszerűen helyettesítette mindazon ténykedésekben (bérmálás, szentelések stb.), melyekhez a püspöki rend nem elkerülhetetlenül szükséges. Az ünnepélyes püspöki misénél ma is így nevezik a legelső segédkező presbyter assistenst. (Kat. Lex. I. 106.) — Úgyanez a rangja a görög egyházban is, hol a szertartási könyvek majd archipresbyter, majd protopresbyter sőt protopapas (Eucholog. to Mega, Roma, 1873, függelék 70—71. lap,) néven említik, mely utóbbi elnevezésnek az archipresbyterrel való azonosságát Goár (Rituálé Graecorum, Venetiis, 1730. pag. 225, 227, 229. et 238.) is igazolja. — Úgy Goár, mint a római Euchologion szerint, a püspököt a templomban a jobboldali

kar első (az oltárhoz legközelebb eső) helye illeti. A baloldali (II.) kar első helye a protopapas vagyis archipresbyteré. „Mikor a főpap misézik — mondja mindkét forrás csaknem ugyanazon szavakkal — az archipresbyter a baloldali kar élén áll; ő nyújtja a püspöknek a szentáldozatot, a püspök pedig az archipresbyternek. AsS egyházban minden tekintetben az első rész illeti." Leo Allatius szerint (id. Goár i. m. 229.) az összes dignitariusok fölött áll. {Supra cunctos in dignitate per Ecclesiam constitutos stat Archipresbyter) — Részes az egyházkormányzatban is. „Ho protopapasi — mondja Goár i. m. 237. — qui et protqhiereus — Archipresbyter est, et antiqui Chorepiscopi, si non nominis, saltem potestatis successor, nam et in insulis Venetorum Lectores instituit, et de rebus Ecclesiasticás dijudicat. Ubi plures sacerdotes concelebrant, primas ipse tenet, et ekphones, exclamationes profért; et tandem ut loquitur Codinus cap. 1. prior est omnibus in Sacro Tribunali, secundus a Pontifice obtinens; unde et in vicis, Episcopo absente, reliquis Sacerdotibus semper praeeminet, et in eos jus exercet." A munkácsi és eperjesi egyházmegyék schematizmusaiban az archipresbyter címet a székeskáptalan nagyprépostja viseli.

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.

280

A Máv féli menetrendje Miskolcról induló vonatok:

.

Miskolcra érkező vonatok: Budapest felől:

Budapest felé: 23.47 Sz. v. 5.12 Sz. v. 7.40 Gy. v. 13.30 Gy. v. (á. v.) é. 14.10 Sz. v. é. 19.05 Gy. v. Sátoraljaújhely felé: Sz. V . Sz. V . Sz. V . Gy. V . Sz. V . Sz. V . Sz. V .

i. 5.17 — i. 10.23 — i. 13.35 — i. 17.35 — i. 17.42 — i. 21.58 — i. 7.36 —

Bánréve—Ózd Sz. Sz. Sz. Sz. Sz. Sz.

V. V, V. V. V. V.

i. i. i. i. i. i.

4.52 9.10 11.46 15.46 19.21 23.14

5.00 9.23 10.42 15.56 18.30 22.24

7.40 12.20 é. 15.39 é. 1855 é . 19.38 é. 23.40 9.34 é. é.

é.

é. é. é. é. é. é.

5.23 9.35 12.07 16.12 19.47 23.40

Sz. v. Sz. v. Gy. v.

V. V. V. V.

i. i. i. i.

7.51 10.30 14.07 19.10

— — — —

rj

no

t .öö

ÖZ. V.

Sz. v. Sz. v.

11.30 16.56

é. é. é. é. é. é.

10.13 12.44 17.15 21.35 21.47 644.

e. é. é. é. é. é.

22.59 7.13 7.30 9.34 13.20 18.52

Bánréve—Ózd felől: Sz, v. Sz. v. Sz. v. Sz. v. Sz. v. Sz. v. Sz. v.

5.35 6.20

7.34 10.44 14.15 36.55 20.56

é. é. é. é. é. é. é.

5.55 6.54 7.55 11.10 14.55 17.16 21.20

Bódvavendégi felől: é. é. é. é.

10.09 12.41 16.35 21.23

Sz. Sz. Sz. Sz.

v. v. v. v.

i. 4.49 — i. 7.24 — i. 15.50 — i. 19.30 —

Mezőcsát felé: M. V . V. V . M. v.

— — — — — —

20.23 5.17 6.10

Bódvavendégi felé: Sz. Sz. Sz. Sz.

7.08 8.12 14.10 17.25 19.19 0.45

Sátoraljaújhely felől:

felé: — — — — — —

Gy. v. i. Sz. v. i. Gy. v. i. Sz. v. i. Gy. v. (á. v.) i. Sz. v. i.

7.18 9.44 18.24 21.38

Mezőcsát felől:

i. 7.45 — é. 8.52 i. 13.50 — é . 15.28 M. v. i. 16.45 — é. 17.55 M. v. M. v. V. v. Hidasnémeti felé:

Sz. v. 9.59 8.00 Gy. v. 10.32 11.35 Sz. v. 13.43 15.16 Sz. v. 17.50 — é. 19.31 Sz. v.*) 18.55 20.01 *) Csak Garadnáig közlekedik.

é. é. é. é.

i. 4.40 — é. 5.50 i. 6.20 — é. 7.23 i. 13.40 — é. 14.50 i. 18.00 — é. 19.38 Hidasnémeti felől:

Sz. v. Sz. v. Gy. v. Sz. v.

99 i. 5.39 — é. i. 11.02 — é. 13.11 i. 17.31 — é. 18.42 i. 19.42 — é. 21.22